Szabolcs-Szatmári A TARTALOMBÓL GAZDASÁGI.TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT A MEGÚJULÁS TÉNYEZŐI MEGYE MEZŐGAZDASÁGÁBAN

Szabolcs-Szatmári

GAZDASÁGI.TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT

A TARTALOMBÓL A M E G Ú JU L Á S TÉNYEZŐI MEGYE M EZŐ G A ZD A SÁ G Á B A N ★

H A JD Ú K SZABOLCSBAN ÉS SZA TM Á R B A N ★

BEREGI P A R A SZ T O K VALLOMÁSAI ★

88

2

K ÉZIR A TO S VERS A XVIII SZÁ ZA D B Ó L

•S tlH * * #

Szabolcs-Szqtmári Szemle XX III. ÉVFOLYA M

2. SZÁM

N Y ÍR EG Y H Á ZA , 1988

S ZA B O LC S-SZA TM A R I

szem le

a S zabolcs-Szatm ár M egyei Tanács gazdasági, társa d alm i és k u ltu rális folyóirata

Felelős szerkesztő: M EZŐ A N D R Á S S z e r k e s z tő s é g : N y ír e g y h á z a , S ó stó i

ú t 3 1 /b . T e l e f o n ;

15-222

K i a d j a : a M ó r ic z Z s l g m o n d M e g y e i é s V á r o s i K ö n y v t á r , N y í r e g y h á z a , F e le lő s k ia d ó : K o v á c s T ib o r ig a z g a tó

S zab ad ság

té r

2.

K é s z ü l t : a N y í r s é g i N y o m d á b a n , N y í r e g y h á z a , Á r o k u . 15. F e le lő s v e z e tő : J á g e r Z o ltá n 88. — 10507

In d e x s z á m : 25 923— ISSN 0133— 2465

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Gyúró Imre elnök, Takács Péter olvasószerkesztő, Csermely Tibor, Cservenyák László, Fazekas Árpád, Klenczner Imre, Kopka János, Margócsy József, Merkovszky Pál, Nagy László, Pataki József, Simkovics Gyula, Szilágyi Imre, Tóth Sándor, Varga Lajos

T e r j e s z ti a M a g y a r P o s ta , E lö f lz e tn e tő b á x m e Jy h ír l a p k é z b e s í l ö p o s ta h i v a ta ln á l, a p o s ta h í r ­ la p i! z*le le ib e n és a Hír-Lap e lő fiz e té s ! ée L a p e llá tá s i I r o d á n á l (K E L I K ) — B u d a p e s t, V ., J ó z s e f n á d o r t é r 1. — 1900 —, k ö z v e t le n ü l v a g y p o s ta u t a l v á n y o n , v a l a m i n t á t u t a l á s s a l a H E L IR 215—901B2 p é n z f o r g a lm i je lz ő s z á m r a . E lő fiz e té s i d íj e g y é v r e 88 F t. B e f iz e té s k o r m in d e n e s e tb e n k é r j ü k f e l t ü n t e t n i a f o ly ó i r a t n e v é t.

SZABOL CS -S Z ATM ARI

Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat X X III

19B8. M Á J U S É V F O L Y A M , 2. S Z Á M

Tartalom G A Z D A SÁ G A m egújulás tényezői a mezőgazdaságban GALÖ MIKLÓS: A megye agrárágazatának helyzete a 80-as évek közepén. — -------------------- -------------------117 LAKATOS ANDRÁS: Az agrárágazat 1988—1990. évek­ re szóló megyei cselekvési program ja — — — — 122 T e r m e l é s p o l i t i k a (Moldvay István, K o­ vács Géza, Szendrei István, Mészáros Gábor, Holik Tibor, Sári Zsolt, Gaál Á k o s ) ------- — — — — — 125 F e l t é t e l r e n d s z e r fP ataky Csaba, Margittay Miklós, Ujlaky Gábor, Kertész János, Harmat László) —• — ------- — ------------------ — — ■ — — — 130 E g y ü t t m ű k ö d é s , a n y a g i é r d e ­ k e l t s é g fDorka Kálmán, Iklódi László, Inántsy Ferenc, Moravszki György, Paszternák J ó ­ zsef, Bácskái Imre) — — — — — — ------- — — 143 TÖRTÉNELEM BALOGH ISTVÁN: A hajdúk és B áthori Gábor Szabolcs és Szatm ár m egyékben (1606—1613) — — — — — BURA LÁSZLÓ: Szatm ári diákok az első kuruc ütközetK. S.: Földárak S zatm árban a XIII. században — — — TAKÁCS PETER—UDVARI ISTVÁN: A történeti Bereg megye parasztjainak vallom ásai 1772—1773-ból— —

150

162 164

IRODALOM JÁNOS ISTVÁN: Kéziratos költem ény egy XVIII. száza­ di m agyar főúrról — — ---------------------------------- - 180 PÁL GYÖRGY: A József A ttila Irodalm i Stúdió antoló­ giái — — — ---------------------— --------------------------- 191 S Z Í NHÁZ Bácher Iván H árm ashangzata a Móricz Zsigmond Szín­ ház K rúdy Színpadán — Karádi Zsolt írása — — —

201

SZEMLE Egy helytörténeti kiadvány m argójára (Istvánovits Esz­ ter—K utucz Katalin) — — — •— — — — — — 205 Tiszta szívvel füzetek (János István) — — — — — — 208 Ikarosz készülődik (Karádi Z s o l t ) ---------------- ------------- 215 A dolgok belseje (Csermely T i b o r ) ------- — — — — — 217 Örökségünk: Bessenyei György (Margócsy Klára) — — 219 Nyírbátori vallomások — írásban és képben (Margócsy József) — — — — — — — — — — — — — 221 Filológiai tanulm ányok A. P. Csehov drámai műveiről II. (P. Lakatos Ilona) — — — — — — — — — — 225 Dedinszky Gyula: A szlovák betű útja Békéscsabán (Ud­ vari István) — — — — — — — — — — — — 225

E SZAMUNK SZERZŐI: BÁCSKÁI IMRE, tsz-elnök, Baktalórántháza, BALOGH ISTVÁN, a történet­ tudom ány doktora, ny. levéltár-igazgató, Debrecen, BURA LÁSZLÓ tanár CSERMELY TIBOR HNF-titkárhelyeltes. Nyíregyháza, DORKA KÁLMÁN igazgatóhelyettes. Nyíregyháza, GAÁL ÁKOS tsz-elnök, GALÓ MIKLÓS cso­ portvezető, Nyíregyháza, HARMAT LÁSZLÓ igazgató, Űjfehértó, HOLIK TI­ BOR főm unkatárs, IKLÓDI LÁSZLÓ tsz-elnök. Vaja, ISTVÁNOVITS ESZ­ TER régész, Nyíregyháza, JÁNOS ISTVÁN, főiskolai adjunktus, Tokaj, KARÁDI ZSOLT tanár, Nyíregyháza, KÁVÁSSY SÁNDOR kandidátus, főiskolai tanár, Nyíregyháza, KERTÉSZ JÁNOS főiskolai docens, Nyíregyháza, KO­ VÁCS GÉZA tsz-elnök, Szabolcsbáka, KURUCZ KATALIN régész, Nyíregy­ háza, LAKATOS ANDRÁS megyei tanácselnök-helyettes, Nyíregyháza, P. LAKATOS ILONA főiskolai adjunktus, Nyíregyháza, MARGITTAY MIKLÓS főmérnök. Nyíregyháza. MARGÓCSY JÓZSEF ny. főiskolai tanár, Nyíregy­ háza, MARGÓCSY KLÁRA főiskolai adjunktus, Nyíregyháza, MÉSZÁROS GÁBOR tsz-elnök, Nagyecsed, MOLDVAI ISTVÁN igazgató, Nyírlugos, MORAVSZKI GYÖRGY tsz-elnök, Tiszavasvári, PÁL GYÖRGY főiskolai docens, Nyíregyháza, PASZTERNÁK JÓZSEF tsz-elnök, Máriapócs, PATAKY CSA­ BA főm unkatárs, Nyíregyháza, SÁRI ZSOLT főelőadó, Nyíregyháza, SZENDREI ISTVÁN ny. igazgató, Nyíregyháza, TAKÁCS PÉTER kandidátus, főis­ kolai tanár, Nyíregyháza, UDVARI ISTVÁN kandidátus, főiskolai docens. Nyíregyháza, ÜJLAKY GÁBOR főm unkatárs, Nyíregyháza

Gazdaság A megújulás tényezői a mezőgazdaságban GALÖ MIKLÓS:

A megye agrárágazatának helyzete a 80-as évek közepén Az 1988. év újabb fordulópontot jelent megyénk agrárágazata számára. Olyan időszak kezdetét jelzi, amelyben nemcsak eddigi teljesítményeink fokozását kell célul tűznünk, hanem sok szempontból megújulást is követel tölünk. Mi­ előtt megfogalmazzuk az elkövetkező évek főbb feladatait, a VII. ötéves terv­ időszak hátralevő időszakának minőségi programját, indokolttá válik az elmúlt évek eredményeinek áttekintése, az ágazatunkban fellelhető főbb tendenciák összegzése. A fejlődésre ható folyam atok A VII. ötéves terv éveiben az agrárágazat termelésének fejlődése követte az országos tendenciákat, eredményessége azonban attól erőteljesebben hullám­ zott. Sok olyan kedvező folyamat bontakozott ki, melynek pozitív hatása az utóbbi egy-két évben jelentkezett. Eközben olyan kedvezőtlen változások is bekövetkeztek, amelyeket előre nem láthattunk. Nehezebbé váltak a gazdál­ kodás körülményei, a nemzetközi gazdasági életben lezajlott változások hatá­ sára szigorodtak a termelés feltételei, s ezek begyűrűződését megyénk ágazata sem tudta kivédeni. A kedvezőtlen termőhelyi adottságokat több évben rendkívüli elemi károk erősítették, s ehhez még szigorodó és gyakran változó közgazdasági feltételek is csatlakoztak. A termelőegységek alkalmazkodó készségében is meglehetősen nagy különbségek alakultak ki, valamennyi intézkedésünk várható hatását determinálta a halmozottan hátrányos helyzetű térségek objektív valósága. Amikor a jövő feladatain dolgozunk, szembesítenünk kell m agunkat ezen való­ sággal, hiszen tendenciájában kibontakozó folyamatai a közeljövő eredményeii is befolyásolják. A negatívan ható tényezők és folyamatok megkülönböztetett kezelést igényelnek a jövőben is, és számolni kell vele, hogy 1. területünk a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen öko­ lógiai adottságokkal rendelkezik, 2. a termelő elemek ellátottsági szintjének és stru ktúrájának örökletes hátrányait hordozzuk, 3. kedvezőtlenek térségünk közgazdasági adottságai, dominál a megye peremhelyzetéböl adódó hátrányos helyzet, 117

4. az utóbbi évtizedben felerősödött a közgazdasági szabályozás diffe­ renciálódást növelő hatása, 5. a mezőgazdasági termelés szerkezetét jobban orientálja a közgazdasági szabályozás, mint a termőhelyhez történő jobb alkalmazkodás, 6. még mindig nagyok a különbségek az üzemi vezetés színvonalában és a szellemi tőke koncentrációjában. Ugyanakkor pozitívan ható folyamatokról is számot adhatunk, s lényegé­ ben ezek felerősödésének köszönhetően az elmúlt két évben helyzetünkhöz mérten elismerésre méltó eredménnyel zárt ágazatunk. E folyamatok közül is kiemelkedett: 1. A racionális földhasználatban rejlő lehetőségek szélesebb körű kihasz­ nálása. 2. A termelés feltételrendszerének javítására hozott sokirányú intézke­ dés, melyek eredményeként 80 ezer hektár területet érintően közel egymilliárd forint értékű meliorációs beruházás valósult meg, 25 ezer hek­ tár területen biztosítva a beavatkozások komplex jellegét; felgyorsult az állattenyésztő telepek rekonstrukciója, 20 szarvasmarha- és 4 sertés telepen tovább javulnak a technológiai feltételek; összességében nőtt az ágazatban dolgozó szakemberek száma és felkészültsége; sokszínűb­ bé vált a termelés szervezete és korszerűsödött az érdekeltségi rend­ szer. 3. Sikeresen zárul a megyében a gabonaprogram megvalósítása, amely az iparszerű termelés feltételrendszerének további tökéletesedését is eredményezte. 4. A termelési szerkezetben fennmaradt, sőt az élőmunka-igényes ágaza­ tokban még nőtt is a kistermelés részaránya. 5. Valamennyi tevékenységet meghaladó mértékben bővült a nagyüze­ mek nem mezőgazdasági tevékenysége, ezen belül is a mezőgazdasági termékfeldolgozó kapacitás. 6. Az objektív helyzetünkből adódó gondok megoldásában élvezhettük a központi ágazatirányítás megértő támogatását. Az ország nehezedő gaz­ dasági helyzetében is sor kerülhetett az elemi károk miatti veszteségek — az 1987. évi kivételével — gyorsított eljárással történő rendezésére; a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek támogatási kulcsainak csökke­ nése m iatt bekövetkező árkiegészítés-kiesés kompenzálására; a fel gyülemlett adósságállomány mérséklését célzó program kimunkálására és a pályázatok befogadására; a gazdasági stabilitást elősegítő, átfogó PM—MEM-felülvizsgálatok folytatására; a halmozottan hátrányos hely­ zetű térségi programok meghirdetésére és végrehajtásának megkezdé­ sére A 80-as évtized közepén a 8 állami gazdaság, a 117 mezőgazdasági termelő­ szövetkezet, a halászati termelőszövetkezet, valamint társulásaik és a mező­ gazdaság bruttó termelési érték felét előállító kistermelők együttesen igen j e ­ lentős politikai, társadalmi és gazdasági bázist képviselnek a megyében, melyet erősítenek az élelmiszeripari vállalatok és a fagazdaság. A kedvezőtlen adott­ ságok ellenére is a termelő ágazatok bruttó termelésének nagyobb hányadát a felsorolt egységek állítják elő, így a megye sokszínű fejlődése ellenére is mind­ máig megőrizte agrárjellegét. Az ország földterületének közel 7°o-án, a foglalkoztatottak hasonló a rá­ nyával, lényegesen rosszabb eszközellátottság és egyharmadával gyengébb föld­ 118

minőség mellett a termelési értéknek 6—7°o-át állítja elő ágazatunk. Néhány termék termelésében országosan is meghatározó, illetve jelentős megyénk sze­ repe. A növényi term ékek közül tradicionálisan is említést érdemel a téli al­ ma, a dohány, a burgonya és a rozs, míg az állattenyésztésen belül a kérődző állatfajok létszámaránya. Mára már a mezőgazdasági termékek helyi feldolgozásában is jelentősét léptünk előre. A télialma-feldolgozó kapacitásunk meghaladja a 250 ezer ton­ nát. Konzerv-, baromfi- és húsipari term ékeink határainkon túl is ismertekké váltak. Bár e területen még közel sem lehetünk elégedettek, hiszen a felvásá­ rolt vágóállatok jelentős része élve hagyja el a megyét. Dohányiparunk viszont az országos ferm entált dohánytermelésnek közel k étharm adát adja, dinam iku­ san fejlődik gabonaiparunk és folyamatosan bővíti választékát a tejiparunk is. Természeti adottságainkhoz viszonyítva kicsi a megye erdő- és fagazdasá­ gának súlya. Erdeink élőfakészlete csupán 3° o-át adja az ország erdővagyonának. Az agrárágazat a termelési tényezőkből és a termelésből való részesedési aránya 'mellett a megye arculatának formálásában, a lakosság életkörülmé­ nyeinek alakításában is meghatározó szereppel bír. Diplomásaink — számuk megközelíti a 2700 főt - - adják a falusi értelmiség legfőbb bázisát, szervezik, irányítják a települések kulturális életét és egész társadalmát. A mezőgazdasági termelés főbb jellem zői A mezőgazdaság termelési tényezői közül kiemelkedik a term őföld jelentő­ sége, melynek 98n n-a a szocialista szektorban található. A változó piaci feltéte­ lekre történő reagálás hatására a művelési ágak szerkezetében erősödött az extenzív jelleg. Legutóbb a gyümölcsös területének csökkenésében, valamint az erdősültség növelésében jutott ez kifejezésre, de mellette a változás a szántó, a gyep és egyéb művelési ágakat is érintette. A szántó termőképessége egyharmadával alacsonyabb, mint országos átlagban. A területlekötésben m eghatáro­ zó szövetkezeti szántóterület átlagos aranykorona-értéke 13,7. Ettől is lényege­ sen rosszabb a helyzet az Észak-Nyírségben (12,5), valamint a Dél-Nyírségben (10,5), de a Szatmár—beregi-síkságon is átlag alatti (13,4) a földminőség. A vetésszerkezet alakulására a közgazdasági szabályozás gyakorolt legna­ gyobb hatást. A szántónak így több mint hattizedét a gabonafélék kötötték le. Több év átlagában az ország gabona-vetésterületéből 6,0—6,4%-kaI, termés­ mennyiségéből pedig 5Gn-kal részesedtünk. Ezen arányok termőhelyi adottsága­ inkat is és a termesztett fajonkénti eltérő arányokat is kifejezésre juttatják. Miközben önmagunkhoz viszonyítva sikereket értünk el a gabonaprogram vég­ rehajtásában, tájjellegű kultúráink piaci pozíciója leromlott, s ebből követke­ zően vetésszerkezeti arányunk visszaszorult. Különösen a burgonya- és dohány­ ágazatokat érte e kedvezőtlen hatás, amely a területcsökkenés mellett szek­ torátrendeződéshez is vezetett. Hasonló hatások érték a zöldségtermelést is, bár e területen az utóbbi években élénkülés tapasztalható, noha a felvevőpiac sta­ bilitása szinte évenként változik. Csak szerény m értékben sikerült csökkente­ ttünk a szántóföldi takarm ány termő területet, s az sem a hozamok növelésének, hanem sokkal inkább az állatállomány csökkenésének hatására következett be. A szántóföldi növénytermelés színvonala tendenciájában javuló, az elért eredmények stabilizálásában azonban még hiányosak a feltételei. Még nem

119

vagyunk képesek kiküszöbölni az időjárási viszonyok hatásait. A m űtrágya­ felhasználás sok területen az agronómiái igényt sem éri el, holott a talajaink nitrogánellátottsági szintje országosan is a legkedvezőtlenebb, de alacsony a foszfor- ás a káliumellátottsági szint is. Nem élünk kellőképpen az öntözés lehetőségeivel sem. Tudjuk, hogy a melioráció is akkor lehet eredményesebb, ha a műszaki fejlesztés egyéb területeit sem hanyagoljuk el, ás a fentiek mel lett a gépesítésre is nagyobb figyelmet fordítunk. K ertészeti termelésünkben az almatermelés a legmeghatározóbb. A fiO-as évek első felében ez volt megyénk legellentmondásosabb ágazata. Olyan te r­ mésmennyiség-felfutás következett be, amit az almapiac nem tudott levezetni. Ez elindította az önszabályozás nem éppen legszerencsésebb megoldását, az ültetvények nagyarányú selejtezését, melynek hatásait ma is és a közeljövő­ ben is érezni fogjuk. Ugyanakkor ettől racionálisabb folyamatokat is elindí­ tott, amely az ágazat vertikális rendszerének fejlesztésében jut kifejezésre. 19G6-ban a rekordhozamot (658,3 ezer t) már nagyobb zökkenők nélkül tud­ tuk levezetni, bár ez közel sem jelenti azt. hogy valamennyi gondunk megol­ dódott. Továbbra is kedvezőtlen a fajtaszerkezet, nincsenek meg az értékesí­ tési idény széthúzásának műszaki feltételei, s a közelmúltban megalakult al­ maegyesülés ágazati érdekvédelmi funkciói is most vannak.kialakulóban. Az állattenyésztésünkön belül a kérődző állatfajok tartása a meghatározó. Az állattartási, -tenyésztői kedv azonban az elmúlt években mind a nagyüze­ mekben. mind pedig a kisüzemi gazdaságokban visszaesett. Több év átlagában az ország szarvasmarha-állományának közel 8° n-a, sertésállományának 4,0— 4,5°,o-a, a juhállom ányának pedig l l nn-a volt megyénkben A szarvasm arha­ tartásnak különösen Szatmár és Bereg legelőin nagyok a hagyományai. Az itt elért eredmények sokat javultak, de a termelési színvonal még mindig elma­ rad az országostól. A juhágazatban is dominál az extenzív jelleg, ami önm a­ gában nem is jelenthetne negatív megkülönböztetést, ha csak a tartásm ó­ dot jellemezné. A sertéságazatban a létszámot tekintve a kisgazdasági arány a meghatározó. Az állománynak kevesebb, mint fele van a nagyüzemi gazdasá­ gokban. ahol az iparszerű termelési rendszerek integrátori szerepe dominál. Az egyéb állatfajok nagyüzemi jelentősége lényegesen kisebb. A baromfite­ nyésztést elsősorban a broilercsirke termelése képviseli, a további ágazatok pedig csak speciális igények kielégítésében és a kistermelői gazdaságok jöve­ delemkiegészítésében jönnek számításba. A nagyüzemek tevékenységétől ma m ár elválaszthatatlan a nem m ezőgaz­ dasági tevékenységek termelése. Részarányuk (árbevételarányosan) a tsz-ekben 1987-ben megközelítette az 53u n-ot , az állami gazdaságokban pedig a 62%ot. Funkciójuk igen sokoldalúan fejlődött. Az alapanyagok helyben történő feldolgozása mellett színvonalasabb mezőgazdasági jellegű szolgáltatásban, ke­ reskedelemben, a jövedelemtermelő képesség növelésében és nem utolsósorban a helybeli foglalkoztatásban emelhető ki jelentőségük. Különösen dinamikus volt az ipari jellegű tevékenységek bővülésének aránya, bár szerkezete még tovább korszerűsíthető Ugyancsak tovább javítható a szolgáltatások szerke­ zete, és újszerűén jelentkezhet a kereskedelem szervezése is. A termelési ered­ mények a szakember-ellátottság és a vezetési színvonal javulásának folyama­ tát, az érdekeltségi rendszer korszerűsödését is kifejezésre juttatják. Gazda­ ságainkban széles körben elterjedt a szervezeti decentralizáció revén létrejött önelszámoló egységek működtetése. Igaz, többségüknél még az elszámolások fór-

malis jellege a meghatározó, és csak szűkebb körben jellemző a dolgozók köz­ vetlen érdekeltségét megteremtő gazdálkodási, döntési önállóság. Ugyancsak lassú az összefogásban rejlő lehetőségek felismerésének folyamata, illetve több területen hiányos a létrehozott társulások tartalm as működtetése. Sajnos az általános, pozitív irányba mutató folyamatok mögött is szélső­ séges egyedi esetek húzódnak meg, melyek ismerete szintén nélkülözhetetlen a jövőbeli program unk megfogalmazásához. A termelés differenciálódásának jellem zői A termelés differenciálódása gazdasági fejlődésünk állandó kísérőjelen­ sége. A termelőszövetkezeteken belül — a termelők nagy számából adódóan — hatásai szélsőségekben is megjelentek, így leginkább e szektorban kell m egkü­ lönböztetetten kezelnünk a folyamatot. A VI. ötéves tervidőszakban a term e­ lés naturális növekedése mellett a termelési érték 1,6-szeresére nőtt, ezen belül a nem mezőgazdasági tevékenységeké több mint 2,3-szeresére. Ugyan­ akkor az ágazat termelő felhasználása meghaladta a termelésnövekedés ü te­ mét, s így a realizált eredmény csökkent. A termelési rentabilitást kifejező 100 Ft termelési költségre jutó mérleg szerinti eredmény alig több mint felét érte el a megelőző tervidőszaki átlagnak. A hatékonyság csökkenése a szövetkeze­ tek 64%-át érintette. Alacsony jövedelmezőségi színvonalon gazdálkodott a tsz-ek 65,6",o-a (0,96 Ft, 100 Ft termelési költség), átlagos színvonalon 28,5%-a (8,52 Ft/100 Ft termelési költség) és magas jövedelmezőségi színvonalon 5,9° o-a (13,81 Ft/100 Ft termelési költség). A csoporlátlagok mögött is szélsőségek hú­ zódtak meg, hiszen a relatív szórásérték a 153°'Vöt is meghaladta. Az elűző tervidőszakhoz viszonyítva ez azt jelentette, hogy a hatékonyságcsökkenés a differenciáltság mélyülése, a termelőszövetkezetek közötti különbségek növe­ kedése mellett következett be. Sajnos az azonos jövedelmezőségi szintről induló szövetkezetek is eltérő ütemű és m értékű fejlődést érlek el, vagyis az induló helyzet nem biztosított stabil pályát a 80-as évtizedben bekövetkezett fejlődéshez, szövetkezeteink el­ térő módon voltak felkészülve a váratlan hatások kivédésére. Ennek okai rész­ ben természetföldrajzi, történelmi, örökletes jellegűek, és döntően a termelő­ erő-elemeket érintik, részben pedig az időjárási viszonyok, a termelés szemé­ lyi feltételei, s valamennyi általa irányított, termelésre ható üzemi tényező, a változó piaci viszonyok, az eseti, központi jellegű egyedi beavatkozások és nem utolsósorban az általánosan meghirdetett közgazdasági szabályozás következ­ ményei. Ez utóbbiak segítik vagy gátolják az elsődlegesen felsorolt tényezők által meghatározott potenciális lehetőségek kihasználhatóságát. Az elmúlt két évben a pozitív irányba m utató folyamatok hatásai kerekedtek felül, s így 1986-ban a megelőző ötéve3 3,78 Ft átlagos jövedelmezőséggel szemben 6,24 Ft-ot, 1987-ben pedig — a növénytermelést ért igen súlyos aszálykár ellenére — 5,23 Ft-ot értünk el. (Állami gazdaságainkban ugyanezen két év rentabilitási mutatója 6,02 Ft, illetve 5,53 Ft.) 1987-ben 1119 millió Ft mérleg szerinti nyereség és 155 millió Ft veszteség mellett 964 millió Ft eredm ényt realizáltak nagyüzemeink, amely a megelőző évinek 91,2° o-a. A veszteség 18 tsz-ben keletkezett, de az is igaz, hogy a szö­ vetkezeti nyereségnek közel kétharm adát a tsz-ek egyötöde állította elő. Az egységek közötti különbségek — különösen a szélső pólusok gazdálkodási kü121

lönbségei — tehát nem csökkentek. E folyamatnak kedveztek az év közben tett központi szigorítások — az exportár- és szubvenciócsökkenés, a kedvezőtlen adottságú nagyüzemek támogatáscsökkenésáre korábbi két évben folyósított kompenzálás teljes elmaradása, az aszálykárok mérséklését szolgáló intézke­ dések elmaradása stb. —, melyek az új adó- és árrendszer bevezetésével 1988tól fejtik ki teljes egészében hatásukat. Sok szempontból e hatások ma még nem számszerűsíthetők, de az már egyértelműen látható, hogy a szabályozás elvonó jellege tovább erősödik Változatlan feltételek mellett a nagyüzemek 90°'o-ánál eredményromlás várható, s ezen belül is a szövetkezetek egyötöde nem kerülheti el a veszteséget. Gazdálkodásunk fogyatékosságai mellett tehát az új helyzet kikényszeríti a jövő feladatainak újragondolását és rendszerezését. Az ágazattal szembeni elvárások ugyanis növekvőek, amelyekből nem is a termelés mennyiségi nö­ velésének igénye, hanem sakkal inkább a minőség, az értéktermelés s az azt feltételező jövedelemtermelő képesség fokozásának követelménye csendül ki.

LA K A T O S A N D R Á S :

Szabolcs-Szatmár megye agrárágazatának 1 9 8 8 -1 9 9 0 - évekre szóló megyei cselekvési programja Szabolcs-Szatmár megye agrárágazatának az 1988—1990. évekre szóló cselek­ vési program ját az MSZMP Központi Bizottsága 1987. július 2-i állásfoglalá­ sából kiindulva — az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága által készí­ te tt programra, valamint a MÉM ágazati program jára alapozva — m unkáltuk ki, messzemenően figyelembe véve az elmúlt időszakban kialakult helyzetet, az ágazat megyei sajátosságait. Követelményként fogalmaztuk meg, hogy az ágazat növekvő színvonalon járuljon hozzá a megyei lakosság élelmiszer-szük­ ségletének, valam int a feldolgozóipar nyersanyagszükségletének kielégítésé­ hez, növekvő m értékben bővítse az exportját, fokozza jövedelemtermelő ké­ pességét, s ezen keresztül jobban szolgálja megyénk társadalmi-gazdasági fej­ lődését, megfelelő szintű, de hatékony foglalkoztatással járuljon hozzá a megye foglalkoztatási feszültségeinek enyhítéséhez. A követelmények teljesülését a VII. ötéves tervidőszakra megjelölt irányvonalon haladva akkor szolgáljuk eredményesen, ha valamennyi szektorban és ágazatban a fő hangsúly az ér­ tékterm elésre helyeződik, ás a mindenáron való mennyiségi növelés szándékát ez, valamint a m inőség, a versenyképesség és ennek következményeként a jövedelem term elés növelése előzi meg. Ezen elvek érvényesítése nem zárhatja ki, hogy a megye élelmiszer-gazdasága tovább fejlődjön. Mi úgy számolunk, hogy a mezőgazdaságban viszonylag szerényebb, átla­

122

gosan évente mintegy 2—2,5%-kal, ezen belül: a növénytermesztésben na­ gyobb ütemben, évi 3°,o körül, az állattenyésztésben kisebb mértékben, de kiegyensúlyozottabban. évi 1—l,5c o-kal bővíthető a termelés. Kívánatos és le­ hetséges is viszont, hogy a nem mezőgazdasági tevékenység bővülése évi 6% körüli dinamikával nőjön. Az élelmiszer- és fagazdaságban nagyobb nö­ vekedési ütemmel, évi 2,5—3n o-kal növelhető a termelés. E célok teljesítése érdekében az elvégzendő feladatok rendezőelveit tézisszerűen a következők szerint látjuk: 1. A helyi adottságokra épülő, piaci szemléletű term eléspolitikát kell foly­ tatni, amelyen belül meg kell őrizni a termelésünk sokszínűségét, tájjellegé­ nek erősítését, megalapozva ezt a fejlesztések vertikális szemléletű kiterjesz­ tésével. A szántóföldi növénytermesztésben szerkezetfinomitásra van szükség. N a­ gyobb szerepet kell, hogy kapjanak kézimunka-igénycsebb kultúráink (burgo­ nya, dohány, zöldségfélék), valamint a fehérjetakarmány-növények termesz­ tése, s jobban ki kell használni vetőmagtermelésre kiválóan alkalmas term ő­ helyi adottságainkat. A gyümölcstermesztésben tartani kell megyénk történelmileg kialakult pozícióját, a téli alma országosan is jelentős területi koncentráltságát. A tele­ pítések ütemezésével el kell érni, hogy növekedjen a piac által igényelt faj- és fajtaarány. Az egyéb gyümölcsfajok részarányát növelni kell, faj szerinti Ö S 2 szetételét az exportlehetőségekhez és a feldolgozói igényekhez kell igazítani. Megújításra szorul a gyümölcstermesztésben a termesztéstechnológia. A ru­ tinszerűséget az okszerűségnek kell felváltania. A piachoz való rugalmas al­ kalmazkodás nélkülözhetetlenné teszi a tárolásnak a technológiai rendszerbe történő beépítését és halaszthatatlanná a hűtőházak felújításának megindí­ tását. Az állattenyésztés alapozzon a növénytermelési főágazat, valam int a ki­ terjedt gyepfelület takarm ánybázisára, amelyből kiindulva a kérődző állat­ fajok állományának stabilizálása legyen elsődleges. A szakosodás és hasznosí­ tási irány célszerű megválasztása segítse elő az ágazat jövedelemtermelő k é ­ pességének növelését. Az egyéb állattenyésztési ágazatok közül — adottsága­ inkat figyelembe véve — kívánatos a sertéságazat létszámának a jelenlegi szinten való stabilizálása, a baromfiágazatban évi 3—4%-os vágóbaromfi-ter­ melés növelése és a halhús-, prémesállat-, vágóló-, méztermelés fokozása. A nem mezőgazdasági tevékenységek fejlesztése kívánatos, de a szelek­ tivitás az eddigieknél is erőteljesebben érvényesüljön. Törekedni kell a fog­ lalkoztatásban betöltött szerepük növelésére — kiemelten a halmozottan h át­ rányos helyzetű térségekben —, a fő hangsúlyt azonban a jövedelemtermelő képesség növelésére kell helyezni. Szerkezetében erősödjön az élelmiszer-feldolgozás, de ott és olyan m ér­ tékben, ahol az alapanyag-termelés megvan vagy reálisan bővíthető, a m un­ kaerő és a piac a bővítést lehetővé teszi. A feldolgozás jelenlegi struktúrája korszerűsítendő, különösen a delikátok, gyümölcskészítmények, szárított, mély­ hűtött és porított termékek, valamint a rostos ivólevek kell, hogy színesítsék a termékskálát. Jelentős tartalékai vannak a feldolgozás során keletkezett melléktermékek és hulladékok ipari célú hasznosításának is. A megyébe beérkező és itt áthaladó ipari nyersanyagok feldolgozásában nagyobb részarányt kell vállalni. Kívánatos az is, hogy nagyüzemeink vállal­ 123

janak többet a helyi kereskedelmi és szolgáltató tevékenységek fejlesztésében. Termőhelyi adottságainkkal összhangban tovább kell növelni megyénk erdősültségét, az erdőgazdálkodás színvonalát, különös hangsúlyt helyezve az erdőfelújitási kötelezettségek teljesítésére. A feldolgozásban a göngyöleg-elő­ állítás mellett a kisszériás, exportigényeket is kielégítő tevékenységek kapja­ nak nagyobb hangsúlyt. Az élelmiszeriparban a termelési szerkezet az új term ékek és gyártási módok bevezetésével, a választék, a kiszerelés és a csomagolás korszerűsíté­ sével kell, hogy módosuljon. A termelés hatékonyságának növelését alapozzák meg a termelők és feldolgozók közötti érdekazonosságra épülő gazdasági együtt­ működések, a kapcsolatok vertikális jellegének erősödése. 2. Céljaink realizálása érdekében tovább kell fejleszteni a termelés szer­ vezeti, szervezési és érdekeltségi területeit, amely a helyi sajátosságoknak meg­ felelően nagyobb formagazdagságot igényel. Különösen hozzájárulhat ez a gazdálkodás hatékonyságának javulásához a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben. A szervezeti kereteken belül az alapforma fontosságának hangsúlyozása mellett kívánatos az önkezdeményezésen alapuló szervezetváltás, amely a gazdasági lehetetlenülés esetén a jövőben elkerülhetetlenné válik. A jelenlegi szervezeti kereteken belül is nagyobb szerepet kell kapnia a vállalkozói típusú érdekeltségi formáknak, amelyek szélesebb körű alkalmazását a módosított szövetkezeti törvény is ösztönzi. A nagyüzemek mellett meg kell őriznünk, egyes ágazatokban pedig tovább kell fejlesztenünk — a kézimunka igényes növénytermelési és gyümolcstermelési ágazatokban, az állattenyésztésben, ki­ emelten a kisállattenyésztésben — a háztáji és kisterm elés kialakult arányait. Ennek teljesítése érdekében ki kell szélesíteni a nagyüzemi integráció kereteit, amely szaktanácsadásban, színvonalasabb szolgáltatásban, szerződésekkel meg­ alapozott termeltetésben és termékfelvásárlásban kell, hogy megnyilvánuljon. Űj eg yü ttm ű ködések és társulások szervezése mellett hangsúlyt kell he­ lyezni a meglévők tartalm as működtetésére, megkülönböztetett szerepet szán­ va a termelési rendszereknek, azok megújulásának, termelésszervező és kocká­ zatvállaló szerepük erősödésének. Tovább kell javítani a felvásárló és forgal­ mazó szervek közötti együttműködést, amely a partneri viszony egyenrangú­ ságának elismerésében kell, hogy kifejeződjön. Erősíteni kell a gazdaságok és tagjaik, dolgozóik vagyoni kapcsolatát. Ezt igen ]ól szolgálhatja a részjegy-, célrészjegyjegyzés, illetve a különböző kötvények kibocsátása. E téren cél­ szerű kihasználni a kistermelés iránt várhatóan megmutatkozó nagyfokú igényt. 3. A termelési szerkezet korszerűsítését, a termeléspolitikai feladatok meg­ oldását a termelés feltételrendszerének javításán keresztül is megalapozottab­ bá kell tenni. Élni kell a termőföld eddigieknél is racionálisabb hasznosítá­ sának lehetőségeivel. A nagyüzemileg gazdaságosan nem hasznosítható terü­ leteken meg kell teremteni az eltérő hasznosítási mód, illetve eltérő szervezeti kereteken belüli művelés feltételeit. Ezzel együtt növelni kell a kom plex me­ liorációval biztosítható belvízmentesítést, a termőképesség javítását és fenn­ tartását. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a termelés biológiai alapjainak és technológiájának korszerűsítésére, termelési színvonalunkkal és termőhelyi adottságainkkal összhangban álló fejlesztésére. A fejlesztési pénzeszközök felhasználását az eddigieknél is nagyobb terv124

Szerűség és tudatosság kell, hogy jellemezze. Az állóeszközök működtetését á kapacitások jobb kihasználása motiválja, s ezt segítsék a rekonstrukciós jelle­ gű bővítések is. Űj beruházások társulásos formában mikrokörzeti szinten való­ suljanak meg. Ezt a fejlesztési politikát kívánjuk érvényre ju tta tn i a pályáza­ tos rendszerben működő pénzeszközök odaítélése során is. A káder- és szem élyzeti m unka területén jelentősen erősödjön a vezetők és testületek szerepe, felelőssége, amely újfajta gondolkodásmódot és a cselek­ vések eddigieknél is jobb összhangját követeli meg. Különösen a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben tudatosabb, kitartóbb és anyagilag is támoga­ tott személyzeti és káderm unkára van szükség. Erősíteni kell a vezetők tevé­ kenységének reálisabb megítélését, de hatékonyabban kell visszaszorítani a helyenként kialakult és nemkívánatos jelenségeket is. A szakmai vezetéssel szemben követelményként kerüljön megfogalmazásra az alapjaiban változó közgazdasági feltételrendszer vállalati hatásainak pontos ismerete, a rugalmas és gyors alkalmazkodókészség rendszerének kiépítése. A megye élelmiszer-gazdaságára kimunkált cselekvési program — amely­ nek itt most csak tézisszerű felvázolása történt meg — végrehajtásának szín­ terei a szövetkezetek és vállalatok. Eredménye tehát attól függ, hogy e ren­ dező elveket is figyelembe véve, a saját adottságok és lehetőségek mellett az egyes üzemek mennyire átgondolt, reális saját programot dolgoznak ki, és m ennyire sikerül a kollektívát ennek végrehajtására mozgósítani. A megye rendelkezésére álló — egyre szerényebb — eszközrendszerrel mi a cselekvési programban megfogalmazott irányokat kívánjuk támogatni, s remélem, egye­ sített erőnk alkalmas lesz arra, hogy az elmúlt időszakban kialakult pozitív tendenciák tovább fejlődjenek, az indokolt m értékű korrekciók elvégzésre ke­ rüljenek, és az ágazatban a mainál kisebb feszültségek m aradjanak csak meg.

Termelóspolitika MOLDVAY IS T V Á N : A term elési szerkezet k o rszerűsítése a Nyírlugosi Állami G azdaságban Vállalatunk 3945 hektáron, kedvezőtlen termőhelyi adottságok között, 6,9 aranykorona minőségű földeken gazdálkodik. A termelés itt mindig alaptevé­ kenység-centrikus, túlságosan is specializált volt. A területnek csaknem felén erdőgazdálkodást, rozs- és dohánytermesztést folytattunk. Kiemelt helyet fog­ lalt el a gyümölcs is, ez gyakorlatilag a téli alma termelését jelentette. A téli alma piaci pozíciójának romlásával vállalatunk is a mélypontra jutott az 1982— 83. évben. A kiutat keresve ju tattu n k arra a belátásra, hogy a termőhelyi adottságból kiindulva az alaptevékenységünk szerkezetén nem tudunk változ­ tatni. Egy év felmérőmunka után 1984-ben kezdtük el a szerkezet átalakítását, mégpedig élelmiszeripari fejlesztéseket határoztunk el. Célunk volt a mezőgaz­ dasági alapanyagok minél magasabb fokú feldolgozása. Ez azt jelentette, hogy 1S37 végére 1984-hez képest a termelési értékünk háromszorosára, árbevéte­ lünk négyszeresére nőtt, ezen belül az alaptevékenység aránya 85°tj-rál 30— 35° o-ra esett vissza. Jelentősen emelkedett a kiegészítő tevékenységek aránya. 125

Ez elsődleges fafeldolgozást, zöldség-gyümölcs konzerválást, tartósítást, hús­ ipari termékek előállítását, valamint zöldség-gyümölcs gyorsfagyasztást je ­ lentett. Tevékenységünk az 1987. év végére 3 fő irányban állapodott meg. Első­ ként az erdőgazdálkodást, ezen belül is a telepített nemesnyártermesztést és az elsődleges fafeldolgozást említem: évi 14 000 köbméter fát termelünk ki, en­ nek mintegy 40%-át dolgozzuk fel jelenleg, ezt az ütemet azonban tovább kí­ vánjuk fokozni. A másik fő irány gazdaságon belüli gyümölcstermelés és en­ nek a feldolgozása, valamint a környező üzemekkel és kiegészítő kisgazdasá­ gokkal koordinálva, termeltetve, gyümölcsök, zöldségfélék felvásárlása, ezek­ ből zöldség-gyümölcs konzervek, mélyfagyasztott termékek előállítása, vala­ mint sertés, hízósertés tenyésztése és feldolgozása. Ennek a tevékenységnek szerves része a kereskedelmi egység munkája, egyrészt mint az alapanyag fel­ vásárlása, másrészt az előállított termékek értékesítése saját boltjainkban, il­ letve más kereskedelmi egységekben. Tevékenységünk harmadik fő iránya a vadászati ágazat: 30 ezer ha-on folytatunk vadgazdálkodást, valamint ehhez kapcsolódik a vadászati turizmus, illetve vadászszezonon kívül falusi turiz­ mus. Az 1987. év végére 13 önelszámoló egységet alakítottunk ki. Az itt nem említettek is szerepet játszanak gazdálkodásunkban, de tulajdonképpen ezt a három fő irányt szolgálják. Az 1984—87-es éveket értékelve elmondhatjuk, hogy jelentős beruházásokat valósítottunk meg, legnagyobb a konzervüzem, a 6,5 km-es iparvágány és annak járulékos részei, vadászház, szálloda, szabad­ téri sporttelep, valamint jelentős összeget fordítottunk a meglévő épületeink karbantartására, a gépparkunknak a felújítására is. Növénytermesztésünk­ ben állandósult a 2,8 to/ha rozs- és 1,6 to/ha dohánytermelés és a megfelelő minőség. Sajnos a kertészeti ágazatról ez m ár nem mondható el, a 25—32 to/ha termésátlag most már biztosnak mondható, de az ültetvények elöregedé­ se, az időjárás, a növényvédőszer-ellátás gondjai miatt nagy az évenkénti szó­ ródás a gyümölcs minőségében. Erdészeti osztályunk csemete-előállítással, e r­ dőműveléssel, ezen belül évi 120 ha telepítéssel és felújítással, valamint faki­ vágással és elsődleges fagyártmány-termeléssel foglalkozik. Ez biztos pontja gazdaságunknak. Vadászati ágazatunk 1987-ben a rendkívüli időjárás következtében nem hozta a v árt eredményt, de három év átlagában elmondható, hogy stabilizáló­ dott és nőtt az állandóan visszajáró vendégek száma. Az állattenyésztés 3 éves m últra tekint vissza gazdaságunkban. Főleg sertéshizlalással foglalkozunk, az elmúlt évben közel 7000 db sertést hizlaltunk és értékesítettünk. Az energiaellátási és gépesítési osztályunk fő feladata az alaptevékeny­ ségben dolgozó gépek üzemelése, valamint az üzemegységben, telepeinken levő berendezések üzembiztonságának a garantálása. Azt kell mondanunk, hogy az előirányzott költségkereteken belül megfelelő szinten végzik ezt a munkát. A vasút megépítésével jelentősen nőtt a szállítási osztálynak a tevékenysége, ezenkívül több tehergépkocsit is vásároltunk. Nagyon nagy feladat számunkra a személyszállítás elvégzése is, hiszen évente csaknem 500—600 ezer fő a szállított személyek száma. Az osztály technikai színvonalának megfelelően megfelelt az elvárásoknak. Építési részlegünk a felújítási, karbantartási m un­ kálatokon kivül a beruházásokba is bekapcsolódott. Az elmúlt évek során a brigád összetétele, munkamorálja, munkaszínvonala jelentősen javult. Kon­ zervüzemünkről elm ondhatjuk, hogy 1987 az az év, amikor azt az eredményt hozta, amit korábban is vártunk tőle. Annak ellenére, hogy az időjárás miatt

126

voltak alapanyag-felvásárlási gondjaink, magasabbak voltak az alapanyagok árai, valamint a nagy kiszerelésekkel szemben a kis kiszerelésű késztermé­ keket kellett előállítani. Sokat javult a munkafegyelem. A nyersanyag-fel­ használásról elmondhatjuk, hogy az itt dolgozó vezetők és beosztottak 1987ben felnőttek a feladathoz. Kereskedelmi osztályunknak nagy része volt abban, hogy a konzervüzem alapanyaga biztosítva volt, valamint hogy a dolgozóink házikerti almáját meg­ nyugtatóan sikerült felvásárolni és értékesíteni. A szolgáltatási osztály tevékenységét az 1987. évben is alapvetően két fő területen végezte, egyrészt a dolgozói ellátásban, másrészt pedig a vendéglátás, ezen belül is a vadászati vendéglátás volt a feladata. Szállodánk kihasznált­ sága valamivel meghaladja az országos szintet. Gazdaságunk jelenleg három élelmiszeripari társulás gesztora, és még egyben tagként veszünk részt, ezen­ kívül más jellegű társulási és termelési rendszernek a tagjai vagyunk. Az 1990-ig tartó célkitűzéseinkben a korábban m ár említett tevékeny­ ségek kiteljesítését fogalmaztuk meg. 1988-ban szeretnénk rekonstrukciót vég­ rehajtani a faipari üzemünkben. Ez azt jelenti, hogy a most m ár vetésforgószerüen kitermelt puhafa mintegy 80°,o-át saját üzemünkben dolgozzuk fel, továbbra is az elsődleges fafeldolgozást tartva szem előtt. Másik célunk, hogy beüzemeljük a zöldség-gyümölcs gyorsfagyasztó üzemünket. Ezzel összefüggés­ ben tovább kívánjuk bővíteni a kistermelők integrálását, ami azt jelenti, hogy az elmúlt évi 7000 db sertést, 2500 to zöldségfélét, 4000 to gyümölcsöt, amit megtermeltettünk és felvásároltunk a kistermelőktől, 1990-ig mintegy három ­ szorosára tudjuk emelni. Az élelmiszeripari tevékenységgel összefüggésben fon­ tos feladatnak tekintjük kereskedelmi egységek létesítését. 1988-ban hárm at és 1990-ig még újabb 6—7 egységet kívánunk építeni. Még az idén a meglévő szállodánkhoz egy étterm et csatolunk, így kényelmesebb lesz a szállóvendégek kiszolgálása. E beruházások és a termelési szerkezet átalakulása nem lehet és nem is öncél. Nagyon jelentős hatásuk van egy sor lényeges dologra. A termelési szerkezet átalakítása hato tt a vállalat szervezeti felépítésére: jelenleg három igazgatóhelyettes irányítja a 13 önelszámoló egységet, amelyek egyre nagyobb fokú önálóságot kapnak a gazdálkodásukhoz. Havi elemzéssel három fő dolgot: a munkabért, a készletgazdálkodást és az eredmény alakulá­ sát vizsgáljuk. Jelentős hatással van a szerkezet átalakítása a vállalat pénzügyi gazdál­ kodására. Az ilyen ütemű beruházást sajnos nem tudtuk követni megfelelő forgóeszközzel, ezért jelentős a gazdaság hiteligénye. A változó, és m ondhat­ juk, az uzsorakamat jelentős terheket ró a gazdaságra. Jelentős kihatással van a szerkezetátalakítás az oktatásra, a szakmunkás­ képzésre. A tavalyi évben 18 fővel — saját célra — a megyei tanács engedé­ lyével, és nyírbátori intézettel kooperálva, élelmiszeripari szakmunkásképzést kezdtünk el, ezt 25—30 fővel szeretnénk a következőben folytatni. A kistermelők áruinak garantált átvétele jelentős pénzügyi forráshoz j u t ­ tatja a környéken lakókat, amely az életszínvonaluk stabilizálódásában, eme­ lésében is kifejezésre fog jutni. Ugyancsak jelentős a hatása a foglalkoztatásra és a bérre. Az 1984-es 634 főről napjainkig 963 főre, majd 2900-re 1150 főre emelkedik a dolgozói létszámunk. Dolgozóink bérét 56 ezer Ft-ról 65 000 Ft-ra, majd 1990-re 85 000 Ft-ra szeretnénk emelni.

127

Jelentős hatással van a szerkezetátalakítás a lakossági ellátásra, hisz a korábban már említett üzlethálózat 12 településen fogja szolgálni a minél jobb élelmiszerrel, csemegetermákekkel való lakossági ellátást, de jelentős hatással van az exportra is. A tőkés deviza kitermelését 1987-ben kezdtük meg, 1,2 millió dollárral, és az 1998-re közel 5 millió dollárra emelkedik A szocialista országokba is igen jelentős az exportunk, amelynek nagyobb hányadát szin­ tén az élelmiszer képviseli

KOVÁCS GÉZA : Alm afeldolgozás Szabolcsbákán A térség termelőszövetkezeteinek gazdálkodásában meghatározó szerep jut a téli almának. A fajlagosan nagy ráfordítást igénylő almatermelés jövedelme­ zőségét nagymértékben befolyásolja az ipari feldolgozásra alkalmas tételek értckesülése. Ezt felismerve a térség tizenkét termelőszövetkezete 1984-ben lét­ rehozta a Felső-Tisza-vidéki Almafeldolgozó Társulást azzal a céllal, hogy az általuk megtermelt, illetve a térségben felvásárolható ipari alma továbbfeldol­ gozva tőkés piacon jól értékesíthető termék — almasűritmény — formájában nagyobb jövedelmezőséget biztosítson a termelőknek. Az üzem, amely a szabolcsbákai ,.Búzakalász” Mg. 'Tsz gesztorságában üzemel, 10 t/ó kapacitású, és 1984 szeptemberétől fogad alapanyagot. Az itt előállított almalevet a Nyírség Konzervipari Vállalat sűritelte be, és értékesí­ tette a külkereskedelmi hálózaton keresztül. A beruházás megvalósításánál nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy világviszonylatban is élenjáró tech­ nológiát és technikát építsünk be. A fejlesztés devizaigénye mintegy egymil lió USA-dollár volt, teljes bekerülési összege 84,5 millió Ft. Az üzem létrehozásával átértékelődött az alapanyag piaci helyzete, s ez­ zel együtt ára is. A kínálati piacból keresleti lett, és a felvásárlási ár az 1984 — 1987. évek viszonylatában 61,8°u-kal növekedett. A feldolgozott alapanyag mennyisége az 1984. évi 14 550 to-ról 1987-re 28 780 to-ra emelkedett 7B,5°V os lékihozatal mellett. Az eddigi négy év alatt az üzem mintegy 10 millió dollá­ ros tőkés árbevételt ért el. Gyakorlatilag a beruházás teljes egészében meg­ térült, igazolva a létrehozásával kapcsolatos döntéssorozat helyességét. A társulás tagjai, látva az üzem közvetlen és közvetett hatásait a gazdál­ kodásuk eredményeire, a folyamatos fejlesztés mellett foglaltak állást. Ennek megfelelően ez ideig megvalósult a törkölyszárító üzemrész, melynek ter­ méke szintén tőkés piacon értékesül, valamint — bekapcsolódva a térségi föld­ gázprogramba — biztosítottuk az üzem működéséhez a gazdaságosabb és m ű­ szakilag megfelelőbb energiahordozót, a földgázt, ezzel megteremtve a lehető­ ségét a további fejlesztéseknek. Az igazgató tanács az elkövetkező évekre az alábbi célokat tűzte ki: — Az almaié üzemen belüli besűrítése és végtermék előállítása. — A feldolgozható ipari alma mennyiségi növelése a kampányidőszak csökkentése mellett. — Az almafeldolgozási holtidényben a meglévő technológia hasznosításá­ val újabb term ékek gyártása. Ezen célkitűzések megvalósításának előkészítését gondos költség- és piaci elemzések előzték meg. Vizsgálat tárgyává tettük többek között a várható alapanyag-ellátás alakulását az elkövetkező évekre, valamint a piaccal való 128

közvetlen kapcsolat jelentőségét. Ügy ítéljük meg, hogy mindenképpen elő­ nyös a feldolgozottsági fok növelése, mely egyben lehetőséget terem t a kész­ termékskála szélesítésére, ezzel újabb és kedvezőbb piaci pozíciók megszerzé­ sére. A komplex beruházási program előkészítése az elmúlt évben megtörtént. A pénzügyi fedezet biztosítására sikeres pályázatot nyújtottunk be a SzabolcsSzatmár Megyei Tanács területfejlesztési és szervezési alapjának, valamint a tárcaközi bizottság tőkés exportbővítő hitelének elnyerésére. A megvalósulási követően az üzem árbevétele megközelíti a 300 millió Ft-ot, melynek mintegy 60u o-a tőkés piacról realizálódik. A kivitelezés 1987-ben kezdődött. Befejezési határidő 1988. július 31. Ezt követően a jelenlegi mintegy négyhónapos üzemelési idő jelentősen — a ren­ delkezésre álló alapanyag függvényében — kibővül, elképzeléseink szerint 9— 10 hónapra. A program keretén belül — meglévő szárító üzemrészünkre ala­ pozva — beépítésre kerül egy energiatakarékos lucernafeldolgozó vonal, amely a szárításhoz kb. 40° 0-kal kevesebb energiát használ a hagyományos eljárás­ hoz viszonyítva, mindemellett kedvezőbb beltartalmi értéket, valamint mel­ léktermékként tőkés piacon jól értékesíthető fehérjekoncentrátumot ad Célkitűzéseink megvalósítása során különös gondot fordítottunk a tech­ nológia kidolgozására, a technológiai berendezések kiválasztására. A szerkezet­ átalakítási program irányelveit is figyelembe véve igyekeztünk élenjáró, uni­ verzálisan használható berendezéseket beépíteni, melyek részleges vagy teljes automatizáltság mellett mindenkor tőkés piaci igényeknek megfelelő term ék­ minőséget produkálnak. Ezen program keretében mintegy 1,7 millió NSZKmárka értékű berendezések kerülnek beépítésre. A tervezés időszakában sok­ irányú tárgyalásokat folytattunk mind hazai, mind külföldi, e témakörben el­ ismert intézményekkel és cégekkel Az így szerzett tapasztalatokat is figye­ lembe véve alakítottuk ki a végleges technológiát, mely jelenlegi formájában hosszú távon tudja biztosítani az anyag- és energiatakarékos üzemeltetést, biz­ tosítva a feldolgozható alapanyagok sokrétűséget (alma, meggy, sárgarépa, cékla, lucerna stb ). A társulás kezdettől fogva arra törekedett és törekszik jelenleg is — ez ve­ zérli hosszabb távú elképzeléseit is —, hogy vállalkozása gazdaságos legyen, te­ vékenysége járuljon hozzá a gazdasági egyensúly javításához, valamint bevé­ telei teremtsenek biztos forrásokat a társgazdaságok alaptevékenységeinek folyamatos fejlesztéséhez, a termelési szerkezet átalakításához, s nem utolsó­ sorban a térség munkaerőhelyzetének stabilitásához.

SZENDREI I S T V Á N : T ejterm e lé s és -feldolgozás m egyei lehetőségei Az ország legnagyobb szarvasmarha-állománya Szabolcs-Szatmár megyében van, itt van a legtöbb tehén is. Ha egy megyében az alapanyag-termelésnek ekkora bázisa van, mint Szabolcs-Szatmárban, akkor az iparnak ezt becsülnie kell. Vállalatunk részéről ezért is mindenkor egyik legfőbb, kiemelt gazdaság­ politikai feladatunknak tekintettük azt, hogy Szabolcs-Szatmár megyében a te ­ héntartás, a tej termelési kedv évről évre fejlődjön. A termelési tevékenységünket a segítségnyújtás elvére, és a korrekt, köl­ csönös érdekek tiszteletben tartása melletti partneri kapcsolatra építettük, 6 12 9

állami gazdasággal, 90 termelőszövetkezettel szerződéses viszonyban voltunk és vagyunk, és közel 10 000 kistermelő foglalkozik tejtermeléssel. A vállalat mind a nagyüzemek, mind a kisüzemek tejtermelési feltételeit a mindenkori lehetősegének figyelembevétele mellett segítette és segíti. A je­ lenlegi termeltetési módszerünkből említést érdemel az, hogy 96 nagyüzem közül 22 nagyüzemmel kötöttünk vemhes üsző beállítására szerződést, s ezek 2627 db üsző beállítását vállalták. A 22 nagyüzem mintegy 7 millió liter tej­ jel fog többet termelni és értékesíteni 1990-ben a 6 évre kötött szerződés alap­ ján, mint az 1985. évben termelt és szállított. A vállalat a termelőszövetke­ zetek helyett a banktól felvett hiteleknek a kam atát magára vállalta. A nagy­ üzemeknél ez a módszer ösztönzőleg hat a tehéntartásra és a tejtermelés nö­ velésére. Ezért ezt a módszert célszerű a jövőben is fenntartani. A kisüzemekbe az 1983. évtől kezdődően kisüzemi fejőgépeket vásároltunk, s eddig összesen 600 fejőgépet helyeztünk ki. Először 4 db tehénhez 4 éves ta r­ táshoz, évente 3000 1 'db tej értékesítéséhez kötöttük. Ma már ezt 10 db tehén­ tartáshoz 5 éves időtartamra, évente 3500 1 db tej értékesítéséhez kötjük, 3,6° oos zsírtartalommal, ami azt jelenti évente, hogy a 10 db tehén után a vállal­ kozónak 1260 kg tejzsírt kell teljesítenie. A tapasztalatok alapján állíthatjuk, hogy megyénkben a kisüzemek részéről változatlanul megvan a vállalkozási kedv a tehéntartásra, a tejtermelésre, amennyiben ahhoz az ipar részéről fejő­ gépet, a nagyüzemek részéről pedig takarmányellátási lehetőséget kapnak. A vállalat állal a kisüzemek részére bocsátott fejőgepek kapacitása olyan, hogy 1 fejőgépre 4 íejőkelyhet is rá lehet kapcsolni, s ezzel óránként 30 darab tehe­ net lehet megfejni. Megyei tapasztalatok igazolják, hogy a kistermelők abban látják érdekü­ ket, ha minimum 10—50 db tehéntartásra és tejtermelésre vállalkoznak. A kis­ üzemi szektorban tehát a tehéntartás és a tejtermelés egyre inkább koncent­ rálódik. Vállalatunk 1987-től m egterem tette a korszerű takarm án y (Pingvin tejpótló borjútápszer) gyártási feltételeit, és a 96 gazdaság közül m ár 22 gaz­ daság a vállalatunk által gyártott borjútápszert használja, melynek sajátossá­ ga, hogy hidegen oldható és itatható. Ahol a gazdaságok e tápszer felhaszná­ lására rátértek, ott a borjúelhullás több mint IOn o-kal csökkent. Célunk, hogy valamennyi nagy- és kisüzem e korszerű borjütápszert hasznosítsa megyénk­ ben. Ezt indokolják a gazdaságossághoz fűződő érdekek is. 1983-tol a tejtermelésre további ösztönző hatással lehet az, hogy 57 fillér­ re! emelkedik literenként a tej felvásárlási ára (3.6° q zsírtartalommal), továb­ bá, hagy az 500 000 Ft alatti jövedelem adómentes árbevételnek számit. Ezeket figyelembe véve — és sok egyéb, más tényezőket — Szabolcs-Szatmár megyé­ ben minden reális lehetőség megvan arra, hogy a következő években a tejter­ melést évenként 2—3%-kal fokozzuk. Az állami tejipar az 1970 és 1980 közötti időszakban igen komoly műsza­ ki fejlesztést, feldolgozó kapacitást hozott létre azáltal, hogy Nyíregyházán 1973-ban üzembe helyezték a tejüzemet és tejporgyárat, 1976-ban l é t e s í t a Mátészalkai Tejporgyár, 1979-ben pedig a tej- ás túróüzem. Az így létrehozott kapacitás napi 500 000 liter tej feldolgozását tette lehetővé. Az állami tejipar­ nak feladata, hogy a feldolgozó kapacitását egyre inkább tegye alkalmasabbá a termékszerkezet bővítésére, a gazdaságosabb termékek gyártására, vagyis a termékszerkezetét piacorientáltabbá kell tennie. Kedvező jelenségnek és törekvésnek kell tekinteni, hogy az állami tejipar feldolgozó kapacitása mellett a TISZATEJ társulással létrejött az elmúlt évek­ 130

ben a termelőszövetkezetek új feldolgozó kapacitása. Először napi termékek el­ látására készült az üzem, majd az állami tejipar kezdeményezésére és belépése alapján a társulás elhatározta, hogy a tejüzem mellett létrehoz egy évi 600 ton­ na trappistasajt-gyártó kapacitást. 1988. július 1-től a sajtüzem termelni fog, és ettől az időtől kezdve a megye lakossága igényeit ez az üzem látja el. A megye gazdaságpolitikai és társadalompolitikai érdekeit szolgálja az is, hogy az elmaradott térségekben ugyancsak társulások alapján várhatóan újabb tejfeldolgozó kapacitások jönnek létre. A BEREGTEJ Gazdasági Társulásban fi termelőszövetkezet és az állami tejipar évi mintegy 12 millió liter tej feldol­ gozására hoz létre megfelelő feldolgozó kapacitást. Az első ütemben napi ter­ mékek, a másodikban sajtféleségek gyártását tervezik. Ez az üzem várhatóan 1990-ben termelni fog. A SZATMÁRTEJ Gazdasági Társulás az állami tejipar­ ral egyült Mérken sajtgyártó üzemet tervez, évente mintegy 13 millió liter te] feldolgozására. A gazdasági társulásokkal létrehozott feldolgozó kapacitások a megyében jól fogják szolgálni a foglalkoztatási lehetőségeket, a jobb munkamegosztást az állami tejipar és a gazdasági társulások között, s így együttesen jobban fogják biztosítani a megye lakosságának lej- és tejtermékellátását, a megye egész tejgazdaságának gazdaságosabbá tételét.

M ÉSZÁROS GÁBOR: Házias jellegű húskész ítm én y e k gyártá sa Nagyecseden Három termelőszövetkezet összefogásával alakult meg 1987 derekán a nagyecsedi „Rákóczi” Mg. Termelőszövetkezet gesztorságával a „Svábhús” Gazda­ sági Társaság. A vállaji termelőszövetkezet, a mérki termelőszövetkezet szom­ szédságában, a Romániával határos községben működik, amely ősrégi sváb te­ lepülésnek számít. Apáról fiúra szállt itt a disznóvágások hagyománya Külön­ legesen kevert és titokban tartott fűszeres és jellegzetesen fokhagymás a pácleve, ami a húszkilós sonkákat is zamatos aromával átjárta, romlandóságát megakadályozta. A tenyérnyi vastag „sváb szalonnádban több színű és rétegű huscsíkok húzódtak, aminek titka az általában túlsúlyos disznó fajtáján kívül főként az etetési módból származott. A sváb ember ugyanis változatos kosztra fogta a hízóit, így ennek megfelelően rakódtak a szalonna gusztusos húscsikjai. A vállaji termelőszövetkezet a sváb népi hagyományokból átvett füstölt húskészítményeket napi két-három sertés feldolgozásával manufakturális vi­ szonyok között m ár idestova húsz éve gyárija. A különleges páclé és speciá­ lis füstölási mód a megyében ismert és keresett cikké tette húskészítményei­ ket. Az igen élénk kereslet adta az ötletet a három termelőszövetkezetnek — amelyek elmaradott térségben és kedvezőtlen termőhelyi körülmények kö­ zött gazdálkodnak —, hogy gazdasági társasági formában, vigyázva a házias és hagyományos ízekre, mintegy megtízszerezzék a kedvelt füstölt termékek előállított mennyiségét. Az új húsüzem közel 40 millió Ft beruházási költséggel, lakott területen kívül, a mérki erdő és a legelő találkozásánál, Nagyecsed irányában épült Tel. Az üzem évi mintegy 10 000 db sertés teljes végtermékké való feldolgozására alkalmas. A sonka, kolbász, szalonna vezértermékeken kívül a házi zsírtól a speciális hurkáig és disznósajtig minden feldolgozásra kerül. Az ízeket ugyan­

131

azok a vállaji és mérki hentesek keverik és vigyáznak arra, hogy a nagyüze­ mi feldolgozás mellett is megmaradjon a hagyományos házi jelleg. A három községben sertésfelvásárló szervezet került kialakításra, ugyanakkor Nagyecseden bővült a sertéstelep újabb 9 istállóval, ahol váltakozó és nedves etetéses technológiával kerül előállításra az ideális, 150—1GO kg súlyú hízóalapanyag. Az előállított füstöli húskészítményeket és tőkehúst ma m ár a környező falvak­ ban ás Mátészalkán nyolc saját üzemelésű boltban, Nyírbátorban és a megye­ székhelyen, Nyíregyházán is árusítjuk. A mezőgazdasági üzemeknek egyik kibontakozási lehetősége mindig az volt, hogy a megtermeli húst, tejet, gyümölcsöt saját maga dolgozza fel és vertikum ban a végső fogyasztókig közvetlenül juttassa el, növelve ezen ter­ mékeinek jövedelmezőségét. Hazánkban a különféle húskészítményeknek, füs­ tölt termékeknek meglehetősen bő, és választékos a kínálata. A „Svábhús” GT taggazdaságai ennek ellenére úgy vélik, hogy árban és minőségben term ékük­ kel mindig megállják helyüket a fogyasztók asztalán.

HOLIK TIBOR: A kisterm elés fejlesztésének tarta lé k ai A mezőgazdasági kistermelés az elmúlt évtizedben a népgázdasági célkitűzé­ seknek megfelelően dinamikusan fejlődött A Vf. ötéves tervben a megyei és a helyi tanácsok állal a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének segítésére készített intézkedési tervek végrehajtása, a termelő, feldolgozó és felvásárló szervek integrációs m unkája adott lehetőséget a kistermelésben rejlő lehető­ ségek kibontakozására. A mai kisgazdaságok tartósan beleépültek az élelmi­ szer-gazdaság rendszerébe: az integrált szervezetek kialakulása ás működése kö­ vetkeztében egyre inkább tervezhetővé válik a kistermelők tevékenysége. A megye mezőgazdasági termékeinek bruttó termelési értékéből a kisüze­ mek az országosnál nagyobb részarányt képviselnek. A gazdasági elm aradott­ ság, a megye lakosságának m egtartása és mezőgazdasági termékekkel való el­ látása szempontjából [okozott jelentősége van e szektor termelésének és a te r­ melés továbbfejlesztésének. A mezőgazdasági kistermelés bővülése elsősorban az átlaghozamok növelésétől és a minőség javulásától várható, de az új adó­ rendszer hatására a kistermelők száma is növekszik, amely egyes termékekből előreláthatóan túltermeléshez fog vezetni. A kistermelői gazdaságoknak az utóbbi években két jól elkülöníthető tí­ pusa alakult ki: az önellátást szolgáló gazdaságok és az árutermelő jellegű gaz­ daságok. Mivel a mezőgazdasági kistermelés zömét az utóbbiak adják, elsősor­ ban ezek fejlesztési lehetőségeivel foglalkozom. A mezőgazdasági kistermelés fejlesztésének tartalékai: 1. A piac által orientált integrátorok által szervezett árutermelés általá­ nossá tétele. Csak mindkét fel számára előnyös termékértékesítési szerződések kötésével és teljesítésével lehet elérni a piac által igényelt mennyiségű és m i­ nőségű termék előállítását és a fogyasztóhoz való eljuttatását. A MÉM piac­ felügyeleti tevékenységének egyik fő része legyen a szerződéses fegyelem növe­ lése. Az integrátor gondoskodjon a termelési feltételek biztosításáról, a szak­ tanácsadásról cs az előállított termékek értékesítéséről. 2. A biológiai, anyagi-műszaki feltételek javítása. A nagy biológiai értékű, a piaci szükségletnek és a termelési körülményeknek megfelelő fajta haszná­ 132

latát a kellő mennyiségű vetőmag, szaporítóanyag, tenyészállat biztosításával lehetővé kell tenni minden kistermelő számára. A csak nagyüzemben engedé­ lyezett növényvédő szerek használatát — az indokolt szigorú előírások betartása mellett engedélyezni kell az árutermelő kisgazdaságokban is. A kistermeléshez szükséges eszközök, gépek választékát bővíteni, minőségüket javítani kell. Létre kell hozni a mezőgazdasági kisgépek javításával foglalkozó üzemek hálózatát. 3. A nagyüzemek által nyújtott szolgáltatásokat bővíteni, színvonalukat emelni kell. Az integrátorok a szolgáltatások szervezésének javításával érjék el, hogy késedelmes vagy rossz minőségben elvégzett szolgáltatás ne veszélyez­ tesse a termelést. 4. A régi ezüstkalászos gazdatanfalyamok m intájára meg kell teremteni a kistermelők szervezett szakmai képzését. A szakértelem költség nélkül növeli a hozamokat. 5. Még több jól működő kertbarát- és kistenyésztő klubot kell létrehozni, amelyek jó alapjai lehelnek a későbbi egyszerűbb szervezeti egységek kiala­ kulásának (kistermelők szövetkezete, szakcsoportja). 6. A feldolgozó kapacitások bővülése lehetővé teszi megyénkben a zöld­ ség- és gyümölcstermelés növelését, amely elsősorban a háztáji és kisegítő gaz­ daságokban valósítható meg. 7. A kisárutermelés gazdaságosságát a szerződési fegyelem szilárdításá­ val, a lánckereskedelem megszüntetésével, korrekt árpolitikával is fokozni kell. 8. LJj növény- és állatfajok termelésbe vonásával bővíteni kell az árukí­ nálatot. Összességében tovább erősödik a kistermelő gazdaságok árutermelő jellege, ami összefonódik a specializációval. A kisgazdaságok érdekeltségét a termelés bővítésében a közgazdasági szabályozórendszer változása kedvezően befolyá­ solta. A háztáji és kisegítő gazdaságok termelése szorosan kapcsolódik a mezógadasági nagyüzemekhez, így azok jobb szervező m unkájára a jövőben még nagyobb szükség lesz. A kistermeléssel kapcsolatos intézkedések módosításakor tekintetbe kell venni azt a tapasztalatot, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok rendkívül ér­ zékenyen reagálnak a velük kapcsolatos piaci és érdekeltségi viszonyok válto­ zására. Igen fontos tehát, hogy ugyanazt hallják és tapasztalják a szakmai in­ formációban, a szabályozásban és a partnervállalati magatartásban.

SÁRI ZSOLT: E rdőgazdálkodás és fafeldolgozás A megye több szektorú erdőgazdálkodásának sajátossága, hogy az erdőte­ rület 59%-a — mintegy 43,6 ezer ha — a mezőgazdasági nagyüzemek kezelé­ sében van. Ez egy hosszabb ideje tartó tudatos erdőtelepítési m unka eredmé­ nyeként alakult ki, alapvetően mezőgazdasági művelésben gazdaságosan nem hasznosítható területeken. M ár a VI. öteves terv időszakában is az ország leg­ több erdőt telepítő megyéje Szabolcs-Szalmár volt. A lendületes telepítési ütem napjainkban is tovább folytatódik. Az üzemek nagy kedvvel vállalkoznak az erdőtelepítési ütem fokozására, akár 2000 ha év teljesítésére is, amennyiben a pénzügyi feltételek is biztosítják ezt. Az állandóan és intenzíven gyarapodó erdővagyon lehetőséget biztosított a fakitermelési ütem fokozására. Mára a megye kitermelhető taruttó fatérfogala kétszerese az 1970. évi lehetőségnek. Az erdőgazdálkodás tartamosságának, 133

ős az egyenletes hozadékvétel biztosításának érdekében a kitermelésre kerülő íalcrfogat szinten tartása kívánatos. Ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül Iv.gyni újabb fafeldolgozó kapacitások tervezésénél. A megnövekedett fakiter­ melési ütem maga után vonta az erdőfelújítási kötelezettség növekedését is. Napjaink fő feladata ezen kötelezettségek m aradéktalan teljesítése, illetve a teljesítés feltételeinek megteremtése, elsősorban a tuskózás talajelőkészítés m ű­ veleteinél. Az erdőtelepítési és erdőfelújítási m unkák ütemes megvalósulását a több szckloru csemetetermelő bázis egyre javuló színvonalon segíti. A javulás főleg a piaci fegyelem erősödésében érzékelhető. A további javuláshoz nagyban hozz:i]árulna a mezőgazdasági nagyüzemek csemetekertjeiben a termelés műsza­ ki színvonalának emelése. A csemetetermelőkre a szakmailag indokoltnál na­ gyobb kockázatvállalást kényszerít az erdőtelepítések célcsoportos állami tá ­ mogatásának bizonytalansága, ami az erdőtelepítések ütemében is okoz szél­ sőségeket. A fagazdasági vertikum legheterogénebb láncszeme a fafeldolgozás. K ü­ lönböző típusú és műszaki színvonalú c szközökkel jobbára elsődleges dolgo­ zást végeznek a mezőgazdasági nagyüzemek. Jellemző termék a gongyölegftlék csoportja. A meglévő elsődleges fűrészipar! kapacitások egy része napja­ inkban aíapanyaggondokkal küzd, amit alapanyag-felvásárlással próbálnak el­ lensúlyozni. Az így kialakult keresleti piacon olyan magasak az alapanyag­ árak. hogy minimálisra csökkentik a feldolgozási tevékenység gazdaságossá­ gát. A fafeldolgozási ágazat fejlesztési lehetőségeit az alapanyaghelyzet döntő­ en befolyásolja. Jelentős javulás a magasabb készültségi fokú, johb minőségű termékkibocsátástól, valamint a kis tételű exportlehetőségek jobb kiaknázásától várható. Mezőgazdasági nagyüzemeink a szabályozórendszer hatásaiképpen, a ra­ cionális földhasznosítás irányelveinek újszerű értelmezésével mind nagyobb ér­ deklődéssel fordulnak az erdőgazdálkodás fele. felismerve, hogy a megye t e r ­ mőhelyi viszonyai lovábbi erdőtelepítésekre adnak lehetőséget. A növekvő erdovagyonnal való szakszerű gazdálkodás — az erdő jótékony környezeti h atá­ sain túl — m unkaalkalmat nyújt az alacsonyabb szakképzettségű munkaerő szamara is. Az erdőben árualap képződik, melynek kitermelése és feldolgozása hosszú tavon is biztosítja az ágazat szerény, de stabil jövedelemtermelő képességét, igy az erdőgazdálkodás súlyának megfelelő szerepel kap a megye agrárágazatá­ nak kibontakozásában

GÁL Á K O S: Iparfejlesz té s a term előszövetkezetben Az MSZMP gazdasági-társadalmi kibontakozási programjának és a kormány stabilizációs m unkaprogram jának végrehajtása a gazdasági szerkezet korszerű­ sítését, a hatékonyság növelését követeli meg valamennyi gazdálkodó szerve­ zettől. Szabolcs-Szal.már megyében a mezőgazdasági tevékenység fejlesztése a termelés adottságainál fogva behatárolt, hiszen a termőterületek átlagos arany­ korona-értéke Nógrád uLán nálunk a legalacsonyabb, ezért a mi vidékünkön gazdálkodók nem tudnak érezhető struktúraváltást végrehajtani a mezőgazda­ sági alaptevékenységben. A kormány kibontakozási programjához kapcsolódó 1.11

agrár munkaprogram m al összhangban tehát megyénk mezőgazdasági term e­ lőszövetkezeteiben az ipari tevékenységek nagyobb arányú fejlesztésére van szükség. A ramocsaházi Rákóczi Termelőszövetkezet a megye egyik legkisebb szö­ vetkezete, annak ellenére, hogy két község, Ramocsaháza és Székely halárában gazdálkodik. A termelőszövetkezet összes területe nem éri el a 2400 ha-t, a szán­ tóterület csupán 1500 ha, a termelési adottságok kedvezőtlenek, a szántó átla­ gos kataszteri jövedelme mindössze 12,4 aranykorona A kevés, intenzív gaz­ dálkodásra többnyire alkalmatlan területen az időjárás szeszélyének kitéve, a termelőszövetkezet egyre kevésbé tudta megteremteni tagsága biztos megélhetőségét. A gépesítés, a kemizálás egyre több m unkaerőt szorított ki a mezőgaz­ dasági termelésből, így már foglalkoztatási gondok is jelentkeztek. Ezek a té ­ nyezők késztették a termelőszövetkezetet 1983-ban ipari tevékenység beindí­ tására. Termelési adóból visszafizethető fejlesztési hozzájárulás elnyerésével, több mint 20 millió forint értékű beruházással termelőszövetkezetünk két — nem­ zetközi mércével mérve is korszerű — cipőipari üzemet létesített és jövedel­ mezően működteti azokat. Az új ipari tevékenységek felfutásától (19B5) az üze­ mi összes termelési érték 66%-kal, ezen belül az ipari tevékenységeké 172° nkal, az ipari tevékenységek részesedése az üzemi összes termelési értékből 34° ora emelkedett. Az ipari tevékenységek kedvezően járultak hozzá a szövetkezeti eredményhez, mely a feni jelzett időszakban másfélszeresére nőtt. millió Ft Megnevezés Üzemi összes termelési érték Ebből: ipari tevékenység Mérleg szerinti eredmény Egy főre jutó bruttó jövedelem

1935.

1986.

19H7.

109 391 22 336 11 086 72,6

147 622 36 489 22 223 105,8

181 615 G2 097 17 246 101,3

A korántsem könnyű iparosítási folyamat fő lényezői termelőszövetkeze­ tünk tapasztalatai szerint a következők: 1. Piacképes, jövedelmező ipari tevékenység megválasztása. 2. Megbízható, szervezetten dolgozó, fizetőképes partnerekkel kialakított gazdasági együttműködés. 3. Megfelelő, korszerű technológia beszerzése. Az amortizálódott, műsza­ kilag elavult gépekkel rendszerint lefutott, veszteséges termékeket ru ­ háznak a szövetkezetekre. Megyénk forráshiánnyal küzdő szövetkezetei számára az ipari tevékenysé­ gek fejlesztéséhez kiaknázandó pénzügyi lehetőséget biztosit a nyereségadóból visszafizethető fejlesztési hozzájárulás rendszere. E lehetőséggel élve az ipari tevékenységek a jövedelemtermelési, pénzügyi stabilitás, a külső és belső munkaerő-'artalék hatékony foglalkoztatása megteremtésének meghatározói lehet­ nek termelőszövetkezeteinkben.

135

Feltételrendszer P A T A K Y CSABA: A térségi kom plex melioráció folytatása m e g y én k b e n Az adottságunkból eredően a biztonságos termelésfejlesztés meliorációigényes. A melioráció mértéke és komplexitása az elkövetkező időszakban alapvetően meghatározza a mezőgazdasági ágazat termelésfejlesztését, a dinamikusabb ter­ melésnövelés mellett a termelési biztonságot. A beruházás kibontakozására a kezdeti lépések a IV. és V. ötéves tervidőszakban történtek. Már ekkor megfo­ galmazódott a térségi melioráció szükségessége a komplexitás biztosításával, amely a BO-as évekre vált valósággá. A megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály koordinálásában 1080-ban elkészültek a regionális kon­ cepciós tervek, amelyek alapján a MÉM a VI. ötéves tervidőszakra elfogadta a Felsö-Szabolcs és a Tisza—Szamos-köz térségi pályázatait. Összességében e tervidőszakban megyei szinten 947 millió Ft beruházás valósult meg. A beruházó mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma Felső-Szabolcsban 11, a Tisza—Számos-közben 16, Beregben 10, melyet további 4 állami gazda­ ság egészített ki. A meliorációs térségek kijelölésével a térségen kívüli beru­ házások hátrányba keriiltek, új induló m unkák csak esetenként jöhettek szá­ mításba. Az üzemi vízrendezés és komplex melioráció megvalósításának előfel­ tétele ugyanis, hogy a főművi és közcélú befogadók a felesleges belvíz elveze­ tését biztosítsák. A megye részére meghatározott VII. ötéves tervidőszaki meliorációs keret: 1986. évben 1987. évben 1088—90. évben

149 MÓ Ft 165 Mó Ft 556—636 Mó Ft

összesen:

870—950 Mó Ft

A VII. ötéves terv eltelt két éve alatt lényegében további 26 000 ha terü­ letet érintően valósult meg a melioráció. A komplexen megvalósult terület a megyében így 1987. ev végéig megközelíti a 25 000 hektárt. Amennyiben a fej­ lesztési lehetőségeink az allami támogatási keretet alapul véve nem csökken­ nek, a folyamatban lévő térségek készültsége a tervidőszak végére m ár jelen­ tősen megnő, a Felső-Szabolcsban 71%, a Tisza—Számos-közben 90—95%, a Beregben 30%-os lesz. A megye területén mintegy 40—45 ezer hektáron fog folyni meliorációs munka, ebből 14—16 ezer hektáron felszín alatti vízrendezés és mintegy 30 ezer hektáron kémiai talajjavítás. A kiviteli m unkák aránya jelentősen megválto­ zik a területrendezési m unkák rovására (ezek nagy területen az elmúlt terv­ időszakban előrehaladlak), a drénezési és talajjavítási m unkák kerültek előtér­ be a komplexitás érdekében. Összességében várhatóan a meliorációs beruházási összeg 30—40%-kal m a ­ gasabb, mint a VI ötéves tervidőszakban, viszont az áremelkedések m iatt ennek csak kb. 10n Mkal több a m unkatartalm a. A kivitelezhetőség oldaláról a meg­ valósítása biztosított. 1.16

M A R G ITTA Y M IKLÓS: T áp a nyag-gazdálkodás k o rszerűbben Megyénk termőhelyi adottságai az országos átlagnál lényegesen rosszabbak. A megye talajainak hum usztartalm a a talajtípusoknak megfelelően gyenge vagy közepes. A megye területének 53,4%-a nitrogénből gyengén, 35,1® o-a közepesen és csak 11,5° u-a jól ellátott. A foszforellátottság kedvezőbb, ugyanis a gyenge ellátottságu terület csak 7,20 /9 , a közepes 63,1®,o, a jo ellátottsági! terület 29,7® o. A káliumellátottság a megye területének 16%-án gyenge, 64° o-án kö­ zepes, 20°,o-án jó A kalcium - és magnézium ellátottság sajátosan alakul a m e­ gyében. Míg a kálciumellátottság csaknem mindenütt gyenge, a magnézium­ ellátottság csak a Nyírség középső és déli részén olyan alacsony, hogy nemcsak a mésztrágyázás, hanem a magnézium-utánpótlás is fontos. A m egye mezőgazdaságilag müveit területének 81,7®,Ira savanyú kémhartású talaj. A z elsavanyodás terméskorlátozó tényező, alapvető feltétel a kalci­ um biztosítása, mert hiánya veszélyezteti a talaj természetes nitrogénszolgáltató képességét, illetve a foszforműtrágyák érvényesülését. A megyei üzemek 1978 óta egyre nagyobb területen végzik a műtrágyázást talaj-tápanyagvizsgálatokra alapozottan. A gazdaságok egy része a talajvizsgálatokon kívül a növényana­ lízis eredményeit is figyelembe veszi. A növényvédelmi és agrokémiai állomás az utóbbi években VT 20-as számítógéppel interaktív számítógépes m űtrágyázási szaktanácsot készít a gazdaságok részére. A megyében a m űtrágyahasználat a mezőgazdasági üzemek pénzügyi hely­ zete m iatt általában nem éri el a tápanyagmérlegnek, illetve az agronómiái igénynek megfelelő szintet. Különösen ott, ahol a vízkárok gyakoriak, a tsz-ek a vízkároktól tartva, a táblák egy részén műtrágyázás nélkül, vagy csak nit­ rogén-hatóanyagot alkalmazva gazdálkodnak. A mütrágyázott terület az el­ múlt 5 év átlagában 315 109 ha volt, 1 ha-ra vetítve átlagosan 251 kg NPK-hatóanyag jut. 1984-ig kizárólag szilárd m űtrágyákat alkalmaztak az üzemek, és a műtrágyaválaszték sem volt kielégítő. Amikor a máriapócsi „Rákóczi" Mg. Tsz-ben — 1985-ben — beüzemelésre került a 25 000 t, év kapacitású folyékony és szuszpenciós m űtrágyát előállító telep, akkor kezdődött el a folyékonyműtrágya-felhasználás időszaka a megyében. Jelenleg az összes m űtrágyahatóanyag 25®n-a kerül folyékony formában kijuttatásra a megyei gazdaságokban, ami csaknem azonos az országos átlag­ gal. A harmonikus növénytáplálás biztosítása érdekében ez a korszerűbb táp­ anyag-utánpótlási technológia figyelhető meg, amely a korábbinál magasabb színvonalú gazdálkodást igényel az üzemektől. A szilárd m űtrágyák visszaoldásán alapuló folyékonyműtrágya-előállitási technológiát többen energiagazdál­ kodási érvekkel támadják. A folyékony és szuszpenziós műtrágyázásnak sok előnye van, pl.: — alkalmazása megfelel a környezet- és talajvédelmi követelményeknek, — igen változatos összetételben és viszonylag pontos hatóanyag-arányban állíthatók elő a növény igénye és a talaj tápanyag-ellátottsága szerint, — az NPK-hatóanyag egy menetben, egyenletesen juttatható ki, megszűnik a csíkos növényállomány, — új gépek beszerzésére nincs szükség, mivel a növényvédő gépek egy­ szerű átalakításával kijuttathatok és más agrotechnikai munkákkal öszszekapcsolhatók, — jól beilleszthető az energiatakarékos, talajnedvesség-megörző talajm ű­ velési technológiába. 137

Tíz megyei gazdaságot lát el folyékony és szuszpenziós műtrágyával a hajdúnánás-tedeji agrokémiai telep. Több kisebb telep átadására került sor 1987ben Nagyszekeresen, Nyírbátorban, Nagykállóban. Beregdarócon és Kótajban. Üjabb telep épült Nagyecseden és tervezés alatt a nyírtassi „Dózsa” Mg. Tsz gesztorságával egy másik. A megye közgazdasági és földrajzi adottságait figyelembe véve úgy lát­ juk, hogy a több kisebb telep kialakítása célszerűbb. A szállítás és kijuttatás műszaki háttere, valamint a pénzügyi források nem teszik lehetővé — de talán nem is indokolt — a folyékony m űtrágyák teljes területen való alkalmazását. A szilárd m űtrágyák használata a jövőben is szükséges, mivel a folyékony m ű­ trágyát gyártó művektől távolabbra való szállítása nagyon költséges, az alap­ anyagok is csak tőkés importból biztosíthatók, és a műszaki háttér sem áll úgy rendelkezésre, mint a szilárd műtrágyáknál. A m űtrágya tárolásán, a szuszpenziók és nitrogénoldatok előállításán kívül a telepek többsége — mivel iparvágánnyal és vagonkirakó gépekkel is ellátot­ tak — más célra is használhatók. így igénybe vehetők talajjavító anyagok, me­ zőgazdasági termékek, faáruk fogadására, tárolására és továbbítására. Különö­ sen fontosak a meszezőanyagok fogadására, tárolására, továbbítására, ami jelen­ tősen hozzájárul a talajtermékenység fokozásához, műtrágyák jobb érvényesü­ léséhez és a növénytermesztés gazdaságosságához.

Ü JL A K Y G ÁBOR: Az állattenyésztő telepek re k o n stru k ció ján ak m egélénkülése Megyénk állattenyésztése az 1965—1970. közötti időszakban jelentősen fejlő­ dött, melyet a termelés növekedése jelzett, pl.: a vágómarha-termelés 58.7° kal, a tejtermelés 10%-kal, a vágósertés-termelés 58,7%-kal, a vágóbaromfi­ termelés 41,5° o-kal növekedett. A további fejlődés biztosítása, a jó minőségű termékek előállítása szükségessé tették a termelés műszaki-technikai feltéte­ leinek megváltoztatását, a nagyüzemi termelés koncentrálását és a szakosítást. E célkitűzések megvalósítása új, modern szakosított állattartó telepek építését tették indokolttá. Az 1970-es évek első éveiben a nagyüzemi gazdaságokban 30 szakosított tehenészeti telep épült, amelyből 26 a termelőszövetkezetekben, 4 az állami gazdaságokban. Sertésszakosított telep 15 épült, amelyből 1 1 a ter­ melőszövetkezetekben, 4 az állami gazdaságokban. A szakosított állattartó telepek építése a nagyfokú gépesítettséget jelenti, amely előtérbe helyezi a szakmunkások arányának növelését is. Az állami gaz­ daságokban a tehén- és kocaállomány teljes egészében, míg a termelőszövetke­ zetek tejhasznosítású tehénállománya 60u o-ban, a kocaállomány 75To-ban sza­ kosított telepeken van. A szakosított telepek fajlagos mutatói meghaladják a hagyományos telepek mutatóit, így a szakosított telepek a létszám arányánál nagyobb arányban részesednek a vágóállat- és állatitermék-termelésből. Az 1970—1973 között üzembe helyezett telepeken az elmúlt időszakban képződő kevés nyereség nagyobb összegű rekonstrukcióhoz nem volt elegendő. Az üzemeltetés alatt az etető, itató, trágyaeltávolító technikai berendezés, víz-, villany-, csatornahálózat elhasználódott, a tartástechnológia elavult. A telepek állaga egyre romlott és csak a legszükségesebb felújításokat végezték el. A te­ lepeken jelentkeztek a munkaügyi problémák. A nagy teljesítményű állatfajták 138

biológiai igényének kielégítését a jelenlegi és elavult lechnulógi nem tudta biztosítani. Az állattenyésztő telepek rekonstrukcióját a kormányzat megfelelő gaz­ dasági szabályozókkal segíti elő. A nagyüzemek rekonstrukciós törekvéseit a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya 144 millió Ft fej­ lesztési támogatás adásával segítette elő. A kedvező közgazdasági tényezők ha­ tására nagyüzemi gazdaságainkban 32 tehenészeti telepen, 9 sertéstelepen. 6 juhtelepen fejezték be. illetve folyik a rekonstrukció. A tehenészeti telepeken megváltozik a tartási rendszer. A kötött tartási rendszert a kötetlen valtja fel. Az istálló belső terét pihenőtérré alakítják át, amelyhez csatlakozik a külső etetőtér a kazánrendszerrel. Az állatok mozgás­ tere és férőhelye megnövekszik. A takarmánykiosztás, a kitrágyázás teljesen gépesített. A magasabb tejtisztasági követelmények kielégítését, biztosító, a dolgozóknak jobb munkakörülményeket adó íejöházi fejest alkalmazzak az átalakítás során. Több szakosított sertéstelepen vállozik a takarmányozási rendszer, a szárazdurás etetés helyett a vágóhídi melléktermékeket is felhasz­ náló nedvesdarás etetési rendszert fogják alkalmazni. A telepi rekonstrukciók elősegítik az állattenyésztés minőségi fejlődését és hatékonyságának növelését.

KERTÉSZ J Á N O S : A kalászos gabonafélék ősi vetési múdsz erének újraéledése A muzeális írások szerint az első szórvavetogépeket skót feltalálók szerkesztet­ ték 1817-ben. Ettől kezdve állandósultnak tekinthetjük a sorba- es a szórvavetőgépek körüli vitákat. Magyarországon az 1835. évi vetőgép-összeirás 41 168 darab vetőgépet számlál, amelyből G133 darab volt szói vavetögép. A szórvavetőgépek döntő többségben a nagybirtokosuk tulajdonában vol­ tak, mondhatni, hogy nagyüzeminek minősülő gépek. Németországban ugyan­ ebben az időben 140 792 darab vetőgépbői 2d 673 volt szórvavetőgép. A magyar és a ném et vetőgép-összetélel önmagában is jelzi, hogy az 1 : 7,2—1 : 6-hoz a sorbavetőgép és a szórvavetőgép pártiak megvívták a maguk harcát, hosszú időre kiszorítva a termesztésből a szórvavetogépeket. Magyarországon ebben az időben a sorba- és szórvavetéssel is találkozunk. Gyakori volt a kézi szól­ va vetés is, minthogy a szói vavetőgéptől is olcsóbb volt a kézi munkaerő. A több m int 100 éves vita újraéledi a két vetési módszer fölött. Békésszentandráson m ár 1957-ben szórva vetették a búzát. Több m int 10 éve egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei községben, Prüyyön szintén a gépi szórva ve­ tés vált uralkodóvá az őszi kalászosok vetéseie. A nem hivatalos vetési sta­ tisztikai kimutatás szerint az ország különböző területén gazdálkodó terme­ lőszövetkezetek 200 000 ha-nyi területen alkalmazzák a gépi szórva vetést. A m ár hosszú ideje folyó nagyüzemi szórva vetési módszerre felfigyelve, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola oktatói diszciplináris kutatás kereté­ ben megvizsgálták, hogy a gépi szórva vetés megfelel-e a búza vetési követel­ ményeinek. A különböző üzem ekben szerzett tapasztalatok m inden kétségei kizáróan igazolták, hogy a gépi szúrva vetés éppen úgy megfelel az agronó­ miái, agrotechnikai és termesztéstechnológiai követelm ényeknek, m int a gépi sorba vetés. A több éves megfigyelésről rövid ismertetőben m utatjuk be né­ hány üzem termelési eredményét, hogy az olvasó táigyiiagosan alkothasson Íté­ letet a két vetési módszerről. 13 9

A sorba és szórva vetett őszi búza terméshozamának alakulása 1983-ban (Hrabovszki, 1984.)

Sorszám

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

_ Tsz neve

Béke és Szabadság Oj Tavasz Béke Bercsényi Viharsarok Egyetértés Szőke Tisza Alkotmány Lenin Lenin Virágzó Körösmenti Jószerencsét Balatonfelvidék Szabad Elet Tiszamente

Helység

Tiszakécske Csátalja Gyomaendrőd Kunágota Békés Ecsegfalva Leninváros Tömörkény Hódmezővásárhely Győrszentiván Kisbér Kunszentmárton Várpalota Mencshely Székesfehérvár Prügy

Betakarított Eltérés Vetett búza búza átlagter­ a so­ ha mése, t/ha rostól sorba szórva sorba szórva t. ha 692 600 1197 1679 1584 1239 220 603 459 687 995 2174 1230 449 420 B50

172 1D0 378 240 368 361 80 378 342 B4 101 1475 75 69 390 1200

3,25 5,10 3,01 5,87 4,10 3,17 3,90 2,90 2,50 4,43 .4,10 2,89 4,62 3,20 8,57 4,01

4,88 6,13 3,81 6,46 4,94 3,58 4,10 3,67 2,80 5,55 4,30 3.74 4,85 4,65 8,82 4,21

+ 0,37 + 1,03 + 0,80 -0,59 +0,84 + 0,41 + 0,20 + 0,77 ; 0,30 + 1,12 + 1,20 +0,85 -0 ,2 3 i-1,45 + 0,25 -L0,20

A szórva vetés ősi módszerének úttörő újraélesztő!: Hrabovszki Mihály, a „Zalka Máté” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke, Semsey András, a „Tiszamente" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke. Szórva vetésre a leg­ olcsóbbnak kínálkozó gépeket alkalmazlak kisebb átalakítással, mint az RCW— 3-as, és a TORNADO 5 M típusú műtrágyaszórókat. Jelenleg m ár kapható a Hrabovszki-féle HSZV—12-es típusú szórvavetőgép. A szórva vetés előnyei: Energiatakarékos, költségkímélő módszer, hektáronként 200 Ft vetési költ­ ség megtakarítható. A vetés munkatermelékenysége a legdrágább, legnagyobb teljesítményű sorvetőgép teljesítményét is felülmúlja. A gépberuházás költsége csak 1/4 résznyi a sorvetőgéphez viszonyítva. A vetési idő 35—40 napról 10—14 napra csökkenthető. Olyan talajviszonyok mellett is jó m unkát végez, amelyeken a sorvetőgép m ár nem tud dolgozni. A gép — nemcsak vetésre, de műtrágyaszórásra is „alkalmas” — több irányúan használható.

140

HARM AT LÁSZLÚ: F a jta v á ltá s és technológiai fejlesztés a gyüm ölcsterm esztésben Szabolcs-Szatmár megye természeti adottságai kedvezőtlenek a mezőgazdasági növénytermesztésre, az aktív keresők közel 30° ’o-át mégis a mezőgazdasági üze­ mek foglalkoztatják. A foglalkoztatás ilyen magas arányát az utóbbi években kialakított melléküzemi (ipari) tevékenység és a gyümölcstermesztés magas a rá­ nya magyarázza, illetve tartja fenn. Megyénkben terem az alma mintegy fele és a többi gyümölcs közel 10%-a. A gyümölcs szüretelése, válogatása, csomagolá­ sa, bizonyos mértékű feldolgozása, szállítása meghatározott időszakokban ki­ egészítő jövedelmet biztosít a családtagoknak, illetve a gazdaság más területein dolgozóknak is. Megyénk lakosságának a gyümölcstermesztés magas foglalkoz­ tató és eltartó képességére a közeljövőben fokozottan is szüksége lehet. A z alm aterm esztés a megyei összes gyümölcstermésnek az 1985—86. évek átlagában 92,6%-át tette ki, aránya nagyon magas. A termés mennyisége évi 500—600 ezer tonna között ingadozik, ami hosszabb távon is elhelyezhető a pia­ cokon. A termelés volumenének fenntartása érdekében azonban sürgős intéz­ kedésekre, új ültetvények telepítésére volna szükség az alábbiakra tekintettel: — ültetvényeink közel 70°/o-át 1964 előtt telepítettük, felújításuk sokáig nem halasztható, különben számolni kell a termésmennyiség fokozatos csökkenésével. — A jelenlegi fajtaszerkezet (Jonathan, Starking, Golden Delicious) sem a termesztők, sem a fogyasztók igényeinek nem megfelelő. — Nincs kielégítő választék, a közel azonos időben érő fajtákat részben éretlenül, részben túléretten szüreteljük, ezért az áru minősége, értéke csökken. — A rendelkezésünkre álló tárolókat nem tudjuk rendeltetésüknek meg­ felelően gazdaságosan hasznosítani, mert hiányoznak a termesztésből azok a fajták, amelyek tavaszig is nagy biztonsággal, gazdaságosan vol­ nának tárolhatók. — Ugyanakkor a szovjet piac mintegy 100 ezer tonna almát tavasszal sze­ retne átvenni. Ha meg akarjuk tartani piacunkat, az igény kielégítésé­ vel nem késlekedhetünk. A fajtavalaszték bővítésének, az új fajták telepítésének üteme részben a szaporítóanyag elégtelen mennyisége, részben pénzügyi gondok miatt ma még nem kielégítő. A telepítésre érdemes fajták — bár a fajtaváltás folyamatos, so­ ha sem befejezhető feladat — rendelkezésre állnak. Csak vázlatosan említjük a fontosabbakat: A Jonathan fajtakörben a szedésre érettség előtt jól szineződő változatokat (Csány 1, M—41, Jonnee, Red, Naményi, Szatmárcsekei Jonathan stb ), illetve a hibridek közül a különlegesen zamatos ízű Jonagoldot és kiváló tárolható­ ságára tekintettel az Idaredet célszerű telepíteni. A Red Delicious változatok közül az erős növekedésűek (pl. Starking) he­ lyett a biztosabban termő, gyengébb növekedésű (spur) fajtákat (Starkrim son, Kedspur, Wellspur, Pirtóspur Delicious) célszerű előnyben részesíteni. Ezeket a fajtákat jobb színeződésük m iatt a nyugati piacokon is könnyebb értékesíteni. A fajtakörbe tartozó hibridek közül a Gloster — elsősorban savasabb gyümöl­ cse, jó termésbiztonsága miatt — lehet értékes fajta. Fájának erősen felfelé törd növekedése csak gondos neveléssel ellensúlyozható.

141

A Golden Delicious és termesztett gyenge növekedésű változatai gyümöl­ csének minősége, tárolhatósága, fáinak termékenysége kiemelkedően jó. Mi­ vel nagyon érzékenyek a permetlé perzselésre, ültetvényeinkben arányuk csak 4,l°o. A perzselődésre kevésbé érzékeny változatok (Smoothee, Golden Deli­ cious Li 85—50), valamint a teljesen ellenálló hibridek (az augusztus végén szedhető Ozarkgold, illetve az októberben szüretelhető Lysgolden és Mutsu) na­ gyobb arányú telepítése volna indokolt. A más fajtakörökbe tartozó fajták közül az október közepén szedhető és tavaszig jól tárolható Red Romé Van Well és néhány jól színeződő Staiimared változat érdemel figyelmet. Az alma fajtaválasztékának bővítése mellett a termesztett fajok arányá­ nak változtatása is aktuális feladatunk. A csonthéjas, héjas és bogyós gyüm ölcs­ ja jo k termése évi 40—50 ezer tonna. Termesztésük növelését a folyamatosabb foglalkoztatás és a feldolgozóüzemek áruválasztékának bővítése sürgeti. E he­ lyen csak a fontosabb fajok telepítésre érdemes fajtáira hívhatom fel a fig\ elmet. A szilva vírusfertőzésre kevésbé érzékeny újabb fajtái (Stanley, Bluefre, President, Cacanska lepotica stb.) növelik a termés biztonságát. A hazánkban nemesített, illetve szelektált öntermékenvülő mepgyfajták (Érdi bőtermő, Üjfehértói fürtös, Debreceni bőtermő stb.) kiváló termékenysége biztosítéka a gazdaságos termesztésnek. A téli fagyokra érzékenyebb fajok a körte, birs, cseresznye, kajszi- és őszi­ barack termesztéséről sem m ondhatunk le, ezeket azonban különleges gonddal kiválasztott, védettebb területekre (különösen házikertekbe, kertséggkbe) tele­ pítsük elsősorban. (Sok jó fajtájuk felsorolására itt nincs lehetőség.) A bogyós gyüm ölcsüek termesztésére az eddigieknél feltétlenül nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Legtöbbjük a nyugati piacokon is biztonsággal ér­ tékesíthető, termeszlésukhöz természeti adottságaink megfelelőek, bizonyos te ­ rületeken a munkaerő is rendelkezésre állhat. Termesztésük üzemi technológiá­ val (telepítés, tápanyagellátás, növényvédelem stb ), illetve egyéni érdekeltség kialakításával (bizonyos ápolási feladatuknál és a szüreti munkáknál) lehet leg­ inkább eredményes. Ehhez néhány egészen új fajta is hozzájárulhat, pl. a Fertődi zamatos málna, a Fertődi 5 és a Kortes szamóca. Megbízhatóan termő ribiszke- és köszmétefajták telepítése mellett meg kellene fontolni a bodza, tüskctlen szeder, fekete berkenye termesztésének lehetőségét is. Gyümölcstermesztésünk technológiájának fejlesztésében látványos fordu­ latukra nincs szükség. Nagyobb figyelmet erdemel azunban a legalkalmasabb területek kiválasztása (a viszonylag kicsi, optimálisan megfelelő területek szin­ te minden község halárában megtalálhatók), illetve a faj, fajta számára meg­ felelő és a kézi munka hatékonyságát leginkább fokozó m üvelésm ódok kivá­ lasztása. Az ápolási m unkák szakszerű kivitelezése, a tápanyagellátás, növény­ védelem, növekedés- és kütődésszabályozás újabb elemeinek és az újabb spe­ ciális célokat szolgáló (elsősorban a szüretet, áruvá készítést könnyítő) gépek alkalmazása folyamatos feladatunk. A közeljövőben kell megismerni a rezisztens fa jtá k termesztésének és az ipari célültetvények telepítésének lehetőségeit is.

142

Együttműködés, anyagi érdekeltség DORKA K Á LM Á N : Lehetőségek a k is h a tá rm e n ti eg y ü ttm ű k ö d é s b e n A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság több éve eseti külkeres­ kedelmi joggal rendelkezik szovjet—magyar kishatármenti árucserére, a szovjelunióbeli Kárpátonluli Állami Mezőgazdasági Nagybaktai Kísérleti Állomás­ sal. Tangazdaságunk ezen tevékenységét a megyei pártbizottság megbízása, il­ letve kijelölése alapján végzi. Elsődleges cél a két állam határán fekvő „Ba­ rátságkert" üzemeltetéséhez szükséges anyagi javak, főként növényvédő szerek, lombtrágyák, növényvédő gépek, szaporítóanyagok, vetőmagvak forgalmazása. Ezen cikkek ellentételeként gazdaságunk építőanyagot, faipari gépeket, gyü­ mölcspréseket és egyéb anyagokat kap. Kölcsönös törekvés, hogy nemcsak sa­ ját, hanem a társgazdaságok igényét is figyelembe véve határozzuk meg a cse­ rélendő áruk skáláját, mennyiségét. A kishatármenti árucsere-forgalom m in­ den évben közösen megfogalmazott és megkötött szerződés alapján bonyoló­ dik, mely az illetékes minisztériumok jóváhagyásával lép életbe. A forgalom pénzértéke úgynevezett nullszaldós és devizamentes, melynek lényege, hogy az áruk vagy szolgáltatások azonos értékű árukkal vagy szol­ gáltatásokkal, pénzmozgás nélkül cserélnek gazdát. A kereskedelmi jog gya­ korlását minden évben kérvényezni kell. A forgalom nagyságrendje évente 3—13 millió forint között mozog. Árucsere-forgalmunk az elmúlt években nem volt problémamentes. Az elvi egyetértés, lehetőség mellett hol egyik, hol másik oldalon nagyon sok adminisztrációs és gyakorlati akadályok nehezítették áru ­ csere-forgalmunkat. A Szovjetunióban és nálunk is elindult társadalmi-gazdasági reform új lehetőségeket kínál a kishatármenti árucsere forgalomban, a m agyar—szovjet mezőgazdasági kapcsolatokban. 1987-ben a KGST-országok te s tv é rp á rja in a k és állami szerveinek részvételével tartott tanácskozásról, a magyar szovjet m e­ zőgazdasági kapcsolatok bővüléséről Dobóczki István, volt miniszterhelyettes sajtótájékoztatója szerint az elmúlt években a Szovjetunióban élénk érdeklő­ dés tapasztalható a magyar agrártermelés eredményei, s a kapcsolat kiszélesí­ tése iránt. Korábban a műszaki-tudományos területen, az információk, a vető­ magvak és a tenyészállatok cseréjében volt együttműködés. A jövőben a té­ makörök bővülnek. A Szovjetunióba irányuló exportunkban a mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek aránya nő. Szó esett a továbbiakban a m ár kialakult, vagy kialakulóban lévő együttműködésekről, amelyeknek célja a magyar ter­ melési rendszerek technológiai exportja. A kishatármenti áruforgalom igénye nőtt. Nagyobb készség mutatkozik a vállalatok közötti együttműködésre akár közös vállalatok alapítására is, bár ezek megvalósulása elég körülményes. Az elmúlt évben több szakembercsopor­ tot fogadtunk, akik a szeszmentes üdítőital gyártásával, konzervüzemek m ű ­ ködését, szervezését, a gombatermesztést tanulmányozták hazánkban. A jövő szempontjából előnyösnek látszik egy, a „Barátságkert"-hez hasonló deviza­ mentes, több éves külkereskedelmi jog megszerzése az Agroprommal. Az egye­ süléssel kötendő szerződés természetesen nem zavarná a „B arátságkert” üze­ meltetésével kapcsolatos eddigi áruforgalmunkat. Az Agroprommal a Magyar— 143

Szovjet Gazdasági és Műszaki Együttműködés szellemének megfelelően elkép­ zelhető lenne egy közös vállalkozás is, pl. egy konzervgyár vagy hűtőház. Egy közös vállalkozás előszerződése aláírásra is került az Agroprom és a Kecskemét-Szikrai Állami Gazdaság vezetői által. Az egyesülés közölte olyan irányú igényét is, hogy szakemberek cseréjét szeretné ugyancsak valutamentes alapon. E témában az 19B7. januári megbeszélésen az Ukrán SZSZK Gonagroprom el­ nökhelyettese és a MÉM miniszterhelyettese állapodott meg. 1988. évi áruforgalm unk előzetes felmérése, egyeztetése megtörtént, me a kereskedelmi minisztériumok jóváhagyásával válik kereskedelmi kapcsolattá. A cikklista importoldalát a kereskedelmi minisztérium illetékes főosztályának javaslatára kibővítettük úgynevezett „kemény á ru k ra” , mint pl. cement, sík­ üveg, égetett tégla, palalemez, hengerelt acéltermékek, rönkfa stb. Az export­ oldalon természetesen idén is a „B arátságkert'1 üzemeltetéséhez szükséges anyagok — növényvédő szerek, lombtrágyák, gyümölcsoltványok, vető- és vi­ rágmagvak, palánták — vannak. Az áruforgalom bővülésére, a kapcsolatok szélesedésére a politikai, elvi feltételek adottak. Mindkét oldal párt- és állami vezetése a kölcsönös előnyök alapján ezzel egyetért és támogatja. Rajtunk m ú­ lik, hogy a határmentiség ez irányú előnyeit ki is használjuk

IKLÚDI LÁ SZLÓ — IN Á N TSY FEREN C: M egalakult az Alm a Egyesülés A magyar almatermesztés egyik legnagyobb krízise idején, mikor a januári és márciusi fagyok következményeként m á r egyértelmű volt a terméskiesés, mi­ kor a forint leértékeléséből és az exporttámogatás szűküléséből eredő átvételi árak csökkenése m ár biztosnak látszott, 1987. augusztus 1-jén megalakult az Alma Egyesülés. A társuló gazdálkodó szervezetek olyan jogi személyiségű társaságot hoztak létre, mely a társulási szerződésben megfogalmazottak értelmében a tagok al mával összefüggő tevékenységét hangolja össze a teljes almavertikumon belül. Elsőrendű cél a piacok igényeinek összehangoltabb kielégítése, az igények or­ szágos koordinálása a társulásban részt vevő tagok anyagi érdekeltségének nö­ velése mellett. Az almával kapcsolatos kutatás, a szaporítóanyag-előállítás, a termelés, a feldolgozás és forgalmazás minden területén az összehangoltabb, ezáltal ered­ ményesebb m unka elősegítése a feladatunk. E célokat koordinációs, kooperációs feladatok ellátásával, tagjai számára végzett szolgáltató tevékenységgel segíti. Szakbizottságain keresztül összegyűjti a tagok javaslatait, jól bevált termelési, gazdálkodási gyakorlatát, azokat véleményezve alkalmazásra ajánlja, illetve az illetékes állami érdekképviseleti szervek számára továbbítja. A belépési feltételeket elfogadva, alakuláskor 48 gazdálkodó szervezet írta alá a társulási szerződést. Az ország minden jelentős almatermelő térsége és a vertikum minden szintje képviselteti magát a társulásban. Az egyesülést létre­ hozók nagyobb hányadát azonban elsődlegesen a termelésben érdekelt üzemek adják, s a termelő alapok elhelyezkedésének megfelelően többségében SzabolcsSzatmár megyeiek, bizonyítva, hogy az egyesülés elsősorban termelői érdekelt­ ségű társulás. Az igazgató tanács február 4-i ülésén elfogadta a szervezeti és működési sza­ bályzatot, s az egyesülés működésének adminisztratív feltételei is rendeződtek. Nagyobb lendületet kaphatott az érdemi tevékenység. 144

A szakbizottságok közül alapos előkészítő m unka után a termelési és ter­ melésfejlesztési szakbizottság alakult meg elsőként, amelynek elnöki tisztét Főző József, a dánszentmiklósi ,.Micsurin" Tsz elnöke látja el. A szakbizottság m un­ káját az alakuló üléssel egy időben rendezett tanácskozással kezdte, melyen az egyre nagyobb almamennyiséget feldolgozni kívánó ipari létesítmények nyers­ anyag-ellátásáról, annak távlati lehetőségeiről esett szó. Megismertük az Angers-i bor almatermelő szövetség programját a világ egyik legkoncentráltabb iparialma-terület fejlesztéséről, az itt ajánlott telepítési rendszerről, fajtákról, be­ takarítási lehetőségekről. Az egyesülés szaporítóanyag-termelésben érdekelt tagjai a hatóságokkal és a központi törzsültetvényt működtető intézetekkel megvitatta a nagy biológiai értékű szaporítóanyag (új fajták, alanyok) vírusmentesen történő gyors felsza­ porításának módját és feltételrendszerét. A soron következő telepítések fajta­ ajánlatáról, a koronakialakítás, a gyorsított termőrefordítás módszereiről, az ajánlott fajták tárolási tapasztalatairól nagy sikerű előadást és vitát rendeztünk Kecskeméten a Növénytermesztési Minőségellenőrző Intézettel és a Gyümölcs Fejlesztő Vállalattal együttműködve. A rendkívüli érdeklődés arra sarkall ben­ nünket, hogy a további programjainkat ezeknek megfelelően folytassuk A szakbizottság négy nagy témakörben kívánja ez évben tevékenységét össz­ pontosítani. Az első az új fajták, alanyok vírusmentes és gyors felszaporitásának lehetőségei és gyakorlata. Programjainkban szerepel a Magyarországon vi­ lágszínvonalra emelt mikroszaporitásos eljárás bemutatása, a faiskolai termelési ciklus lerövidítésére irányuló házi faiskolai gyakorlat megismerése, s egy len­ gyelországi tanulmányút, mely a közbeoltással előállított oltások termelésben történő megismerését célozza. A rekonstrukciós telepítések fajtaválasztékának megismerését a március 3-i kecskeméti rendezvényen kívül az őszi, későn szed­ hető és igénytelenebb tárolási feltételeket is tűrő fajták fenntartásával és egy romániai tapasztalatcsere-úttal kívánjuk elősegíteni. A nem elsődlegesen friss fogyasztásra termelő ültetvények intenzív módon történő létesítéséhez technoló­ giai ajánlásokat tartalmazó kiadvánnyal szeretnénk hozzájárulni. Az almater­ melés szervezési gyakorlatával, szabályozásával, érdekeltségi rendszerével fog­ lalkozik a negyedik témakör. A klasszikus nagyüzemi termelésszervezés gya­ korlatát az NDK-ban és Jugoszláviában tanulmányozzuk. A hazai gyakorlattal több rendezvényen foglalkozunk, s egy kiadványt tervezünk a meglévő és vár­ ható érdekeltségi módszerekről A belkereskedelmi szakbizottság alakulása folyamatban van, s a két szer­ vezet választott testületéi azon munkálkodnak, hogy hogyan illeszthető be az Exportalma Társaság m unkája az Alma Egyesülés keretei közé,

M ORAVSZKI GYÖRGY: A tiszavasvári térség gazdaságainak együttm ű­ ködési szándékai Tiszavasvári nemcsak városi rangjával, de területi nagyságával, lakói számával, fejlett iparával és élenjáró mezőgazdaságával kivívta magának térségében a vezető szerepet. Nem véletlen, hogy Tiszavasváriból indult el a környék mező­ gazdasági üzemeit együttműködésre késztető gondolat. Az öt településnek mintegy harmincezer lakosa van, és a mezőgazdasági művelésre alkalmas területe is 30 000 hektár. Ennek a területnek a hasznosítá­ sáról hét mezőgazdasági tsz és egy állami gazdaság gondoskodik. Munkájuk ha­ 145

tékonyságát azonban nem lehet kielégítőnek tekinteni. A gazdaságok 1987-ben összességükben 38 millió forint nyereségre tettek szert, 23 millió forint veszteség mellett. A nyereségnek közel a felét a terület egytizedén gazdálkodó tiszavasvári „Munka” Tsz termelte ki Ez is bizonyítja, hogy a gazdaságok még nem tudták lehetőségeiket kellő mértékben kihasználni. A gazdaságok felismerték, hogy az évről évre nehezedő gazdasági helyzet, a fejlesztési pénzeszközök krónikus hiánya nem teszi lehetővé az üzemek m agán­ erőből történő előrelépését. Ezért döntöttek úgy, hogy létrehozzák a Tisza menti Agrárgazdaságok Egyesülését. A cél: összefogással elindulni a hatékonyabb ter­ melési módok alkalmazása felé. A térség mezőgazdaságának főbb termékei a búza, árpa, kukorica, cukorrépa és borsó. Kísérletek történtek szójabab terme­ lésére is, azonban ennek a térségre adaptált hatékony technológiája még nincs kidolgozva. Az üzemek tagjai egy folyékony m űtrágyát előállító gazdasági tár­ sulásnak. Hat gazdaság az iparszerü kukoricatermelési rendszer tagjaként végzi termelését. Az egyesülés tervbe vette, hogy megszervezi a térségben a vetömagtermelést, ami a növénytermelés terén minőségi előrelépést jelentene. Emellett szük­ ség lenne az öntözéses gazdálkodás bevezetésére is. Az öntözhető területen olyan intenzív növényi kultúrákat termelnénk, amelyeknél az öntözés költségei a leg­ inkább hasznosulnának. Elsősorban a takarm ány- és ipari növényekre gondol­ tunk. A szójababtermelés meghonosításával meg lehetne alapozni a térség fehér­ jebázisát. Erre nagy szüksége lenne a térség állattenyésztésének, amely jelenleg komoly gondokkal küzd Különösen a szarvasmarha- és juhágazat gyengélkedik. A sertéstenyésztés jövedelmezősége viszont kielégítő, és nyereséges a halászat is. Ezért gondolunk a tógazdaságok bővítésére, persze csak akkor, ha sikerül a be­ ruházás forrásait is biztosítanunk. Mind a tövénytermelés, mind az állatte­ nyésztés területén azt tervezzük, hogy termékeinket — a lehetőség halárain be­ lül — magasabb feldolgozási fokon hozzuk forgalomba Céljaink között szerepel a gépalkatrészek beszerzésének, raktározásának koordinálása és a számítógépes tervezés és nyilvántartás megszervezése is. Az egyesülés 1988. január I-jén kezdte meg a működését, de ez az év még az előkészítés éve lesz. Az egyesülés gyakorlati haszna majd csak két-három év múlva jelentkezik. Bízunk benne, hogy a közös m unka kimozdítja a térség gazdaságait a stagnálás állapotából, és megindulhatunk a folyamatos gyarapodás, a tagság jövedelmének növelése útján.

P A S Z T E R N Á K J Ö Z S E F : Az anyagi érdekeltségi rendszer m űködése Máriapőcson Az anyagi érdekeltségi rendszer a máriapócsi „Rákóczi” Termelőszövetkezetben a termelés mozgató rugója, beépül a termelési folyamatba, évről évre változnak elemei, tehát nem konstans, hanem soktényezős mechanizmussal működő igen fontos termelési tényező. Az egyén számára az anyagi érdekeltség fokmérője el­ sődlegesen a havi jövedelme. Ez nem vitatható, ugyanakkor még ha elég vastag is lenne a boríték, végtelenül irritálja, ha nem érzi a munkatársai munkájához és az ő m unkájához viszonyítva arányosnak. Termelőszövetkezetünkben 1985-ig a munkadíjazás a vezetőség által tétele­ sen jóváhagyott bérszabályzat szerint történt, a bértételeket csak a vezetőség módosíthatta. Termelésszerkezetünk állandó változása azt eredményezte, hogy 146

a vezetőségi lagnk mér nem tudtak minden termelőegységet áttekinteni, bér­ kérdésben meggyőződéssel állást foglalni, ugyanakkor a döntés távol esett a ter­ melési folyamattól. A feladat tehát jött, mini iskolából a gyerekek. Így 1985-től — két ágazatban az elűző évben szerzett tapasztalat felhasználásával — minden termelő egységben (16-ban) bevezettük az önelszámoló rendszert. A vezetőség szerződést köt az önelszámoló egységgel, hogy a tárgyévben az egység milyen összegű bértömeget használhat fel, és azzal milyen összegű nyereséget kell el­ érnie Az egység dolgozói maguk közül önkormányzatot választanak (a dolgozók 10—30“ o-a). A bértömegen belül az önkormányzat hagyja jóvá az egység bér­ szabályzatát, szükség szerint módosítja, tűz ki jutalm at vagy célprémiumot, dif­ ferenciál a bérre] a kapott lehetőségen belül, a végzett m unka arányát sokkal jobban megközelítve fejezi ki bérrel, mint ahogyan azt régen a vezetőség te­ hette. Ha az önelszámoló egység a bértömegből megtakarított, és nyereségét elér­ te, év végén a megtakarított bért feloszthatja. Nyereségtúlteljesítés esetén plusz bértömeget kap nyereségrészesedésre, melynek differenciált felosztása szintén önkormányzati jog. Az emberek ismerik egymást, tudják, ki hogyan vett részt a munkában, túlórázott-e. beteg volt-e és így tovább. Az önkormányzat a lehetsé­ ges jövedelemtömegen belüli saját szabályozáson túl más jogosítványokkal is rendelkezik, mint a munkaidő-beosztás meghatározása, a munkaszervezés az egységen helül, az egységbe dolgozó felvétele vagy éppen elbocsátása, kitünte­ tésre. tagfelvételre javaslattétel. Az önkormányzat élén a vezetőség által kine­ vezett önelszámoló egységvezető áll. Az önkormányzat tagjainak maximum 1 3-a lehet vezető beosztású dolgozó. A vezetők érdekeltsége szinkronban van a tagok érdekeltségével, mivel minden vezető tagja valamelyik önelszámoló egy­ ségnek. és ott ugyanúgy részesedik év végén a nyereségből, mint más tag. A vezetők prémiuma az önelszámoló egységük nyereségterv-túlteljesítéséhez van kötve, amely maxim um éves alapfizetésük 30° o-a lehet. A vezetőség dontéskörében csak a vezető beosztású dolgozók jövedelmének szabályozása maradt. Az 1988-tól érvényes keresetszabályozás az önelszámoló egységeknek még nagyobb mozgásteret biztosít az anyagi érdekeltség fokozásában, miután lét­ számhoz nem kötöttek. A jövedelemszabályozás bázisszemlélete, a bérbruttósitás, a személyi jövedelemadó sem mindig szolgálja a hatékonyságot, m ert a nagyobb bér nagyobb elvonást is jelent, ami nem térül meg a termékek árá­ ban, ezáltal az önelszámoló egység nyeresége csökken, ami a szövetkezet nye­ reségét csökkenti. Anyagi érdekeltségi rendszerünkben, a jövedelemelosztás megszervezésében arra törekedtünk, hogy a tagok és vezetők édekeltsége egy­ beessen, a döntés helye és ideje lehetőleg legoptimálisabb legyen. Az anyagi ér­ dekeltség csak akkor ösztönöz, ha a célokat a kisebb egységekre is megfogal­ mazzuk, és az egység minden tagja egyénenként is befolyásolhatja az ered­ ményt. Nagyon fontosnak tartju k érdekeltségi rendszerünk többi elemét is, hiszen a bér önmagában nem elegendő ösztönző eszköz. Például a háztáji termelés in­ tegrációjában, ezáltal az anyagi érdekeltségben a közösnek hallatlanul nagy a szerepe Ugyanez elmondható a szolgáltatások köréről, színvonaláról és beke­ rülési értékéről. Nagyon lényeges a munkakörülményekkel, a környezettel, renddel, tisztasággal összefüggő egyéni közérzet. Döntő fontossággal hathat a gazdálkodás stabilitásának tudata, növeli a kötődést a tag részjegy- és célrész­ jegy-befektetése. Nagy jelentőségű a gazdálkodási, sport- és kulturális versenyek 147

során elért sikerélményekben való közös és egyéni részesedés, valamint a szá­ mos közösségi és egyéni kitüntetés, A fentiek vázolása és az itt fel nem sorolt érdekeltségi elemek alapján érzékelhető anyagi érdekeltségi rendszerünk komp­ lexitása. melynek állandó mozgásban kell lennie, hatni a dolgozó ember anyagi és intellektuális közérzetére. Amennyiben ezt az érdekeltségi rendszer megtette, jónak mondható az adott időszakra Az, hogy mindig a kor meghatározott sza­ kaszához kell igazítani, a fejlődés törvényszerűsége.

B Á C SK Á I IMRE: Az átalányelszám olásban rejlő lehetőségek kihasználása B ak taló rá n th á zán A helyi „Dózsa” Mg. Tsz három termelőszövetkezet egyesüléséből jött létre, ked­ vezőtlen termőhelyi adottságú. Az alaptevékenység 80°/o-ot meghaladó súlya, az alacsony eszközellátottság, a jelentős taglétszám, a községekben szétszórtan és elaprózottan található termelőberendezések csökkentették a versenyképességet és egyre nagyobb m értékben a hatékonyságot. A tőkeszegénység, valamint a fejlesztésekhez fűződő eladósodás tovább korlátozta a cselekvési lehetőséget. A szerkezetváltásban és az irányításban rejlő tartalékokat felélve jutottunk el a személyes érdekeltség fokozásához, a vállalkozói magatartásban rejlő előnyök kibontásához. A szabályozórendszer és érdekeink találkozási pontjain a termelés sajátos­ ságainak megfelelő, ösztönző formákat vezettünk be. Ilyen az átalánydíjas el­ számolás is, amely szélesebb körben használható. Lényege, hogy az átalánydíjas szervezet a termelés vagy szolgáltatás terén a termelőszövetkezet eszközeivel elért kollektív vagy egyéni teljesítményének teljes árbevételében érdekelt. A közös gazdaság biztosítja a munkahelyet, a jogi hátteret, a tevékenység garan­ ciáját, ezért fenntartásához eszköz- vagy kapacitásarányos fix díjat kér. A belső szolgáltatás esetében az önköltség szintjére kell korrigálni a térí­ tés díját, itt az érdekeltség kifejezetten a jobb munkából származó többletjöve­ delemhez kötődik. Az anyagi érdekeltség küszöbszinljének kiválasztása kritikus pont, nagy körültekintést igényel, meghatározza a rendszer hatékonyságát. A szerződés hosszabb idnlarlama az eszközök változatlan minőségének és termelő­ képességének fenntartásában, a megtakarításokban való érdekeltség erős kötő­ dést biztosit, így népgazdasági érdekeket is szolgál. Előnye még a nagyobb r u ­ galmasság, a könnyű szervezhetőség. Hátránya, hogy csak egyszerű tevékenysé­ geknél alkalmazható az érdekmegjelenithetőségi, vagyonvédelmi és jogszabályi okokból. 1987-ben — pénzügyminisztériumi egyedi engedéllyel, kísérleti jelleggel — a traktor- és tehergépkocsi-üzem átalánydíjas szervezetié alakult gazdaságunkban. Lényegében változatlan termelési szerkezet kereteben az igényeket teljeskörűen és szezonálisan kielégílő formában, jelentős eszközlakarékosság mellett mar az el­ ső évben 7n u-os költségmegtakarítás jelentkezett. A táblázat a teljesítmények és a hozzá tartozó felhasználói költségek változását mutatja be

148

A hagyományos és átalánydíjas segédüzemi szolgáltatások költségei 1000 Ft 19fl7

igflfí könyvelt költség száma

üzemóra

könyvelt költség

iszáma

üzemóra

Traktorüzem Teherg. üzem Munkagépköltség Kiadási költség

26 9

39 980 17 935

7 433 5 036 3 407

19 6

31 B97 14 790

7 406 4 072 2 957 288

Összesen:

35

57 915

15 876

25

46 687

14 725

Megnevezés:

A közös előnyök mellett a vállalkozói jövedelem megduplázódott, bár ez csak az országos felzárkózáshoz elég, további gondos m unkával reálértéke megőriz­ hető. A forma alkalmazható még az állattenyésztésben s a segédüzem más te­ rületein, az értékelttel azonos hatékonysággal. Az előnyök stabilizálását nagy­ mértékben szolgálná, ha a jogszabály is biztosítaná az átalánydíjas forma alap­ tevékenységben való alkalmazását.

149

Történelem BALOGH ISTV Á N :

A hajdúk és Báthori Gábor Szabolcs és Szatmár megyékben (l60Ó -l6l3) Bocskai István 1606. december 29-én meghalt, anélkül, hogy a felkelése nyomán égetővé vált három kérdése, a bécsi és zsitvatoroki béke végrehajtása, a felkelés sikerét előmozdító hajdúság leszállítása, és az erdélyi trónutódlás ügye megol­ dódott volna. A hazai történetkutatás az utóbbi évtizedekben tisztázta a három kérdés bonyolult kapcsolatát. A két utóbbival a hajdúk letelepítése és lefegyverezése szoms összefüggésben állott, mert a Bocskai halála utáni bonyodal­ makban a mintegy negyvenezer főnyi fegyveres hajdúsereget az egymással szemben álló felek: a fejedelemségért versengő Homonnai Bálint és Báthori Gábor; a koronás uralkodóval a trón megszerzéséért folytatott viszályban Má­ tyás főherceg; a zsitvatoroki béke végrehajtásának kikényszerítéséért a török hatalom fel akarta használni célja elérésére. A Bocskai által biztosított kiváltságaik végrehajtásának elhúzódása miatt a hajdúk pedig kész eszközül kínálkoztak annak, aki hajlandó volt támogatni ilyen irányú törekvésüket Az ebből fakadó nyugtalanságuk miat'. egy fél évtizedig nem volt nyuga­ lom Felső-Magyarország királyi uralom alatt álló Tisza vidéki megyéiben; első­ sorban Szabolcs és Szatm ár vármegyékben. E két megyében Báthori Gábor uralkodásának utolsó évéig a hajdúság miatti zűrzavar nem is ült el. A Báthnribirtokok nagy része Szaholcs és Szatmár megyékben volt A fejedelem Erdély trónjának megszerzését a hajdúk támogatásának köszönhette Moldvai ás ha­ vasalföldi hadjárataiban, uralmának biztosításában is Coleg rájuk támaszkodott A hajdúk elpártolása volt a bukásának egyik oka. és a halálát is azok okozták (1613. okt. 27.)' Bocskai halála után. 16(17 első hónapjaiban az adománylevelei alapján való letelepítésükre mintegy tízezernyi adományos. és e számot talán kétszeresen is meghaladó bizonytalan sorsú hajdúság nagy része Gömör, Borsod, Zemplén, Szabolcs. Szatmár. Bereg és Ugocsa megyékben várta sorsa eldölését. Ezek a megyék és az ott levő várak s várnsok a bécsi béke értelmében a fejedelem halála után ismét királyi uralom alá kerültek. Thurzó György nádor 1607. febr. 17-én értesítette Szabolcs megyét, hogy a Tiszán túl való föld átvé­ telével Dóczi András Bars megyei főispán! bízta meg. A megye küldöttei men­ jenek Kassára, „kikkel minden dolgot jól végezhessenek".2 Az adományos hajdúk részére Bocskai által letelepedésre kijelölt helyek mind Szabolcs megyében voltak. Ezek számára az oklevelekben felsorolt puszta és lakott helyek átadásának a feltétele az uralkodó hűségére való térés volt, A megye megbízta tehát Lónyay Andrást, a kállai végvár kapitányát és Fekete ISO

Jánost, az alkapitányt, hogy a Szabolcsban letelepülő hajdúktól az uralkodó iránti engedelmesség jeléül a hűségesküt vegye ki.3 Erre az alább részletesen tárgyalandó okból azonban aligha került ekkor sor, m ert a birtokba adás körüli huzavonák, és a jóval nagyobb számú kivált­ ságnélküliek dolgának elintézetlensége miatt, a nyugtalanság ide is átterjedt. A nyugtalanság egyik fészke éppen Szatmár megyében volt. E megyében Bocskai nem jelölt ki telepedéire helyeket, de tudjuk, hogy 1607 elején — az­ tán egész év folyamán — a fegyveres hajdúk nagy számban voltak beszállásol­ va itt is A vármegye főispánja, nagybátyja. Báthori István halála után, az ak­ kor 15 éves Báthori Gábor lett az ecsedi vár tulajdonosa, a három megyére ki­ terjedő uradalom ura. A Bocskai által Erdély fejedelmi trónörökösének kijelölt Homonnai Bálinttal szemben, a hajdúk támogatásával nagyobb esélye volt a fejedelemség elnyerésére. Mint főispán 1607 januárjában megegyezett Szatmár megye rendéivel, hogy a Szilasi János zászlója alatt levő hajdúk zsoldjára 3440 forint adót vállalnak. Az adó hathatósabb behajtása érdekében — a szokottól eltérően — nem a megye négy szolgabiráját bízták meg, hanem Csomaközy Pé­ tert, a főispán familiárisát. — később az ecsedi vár parancsnokát — utólagos beszámolási kötelezettség mellett. A megye szerepe annyira korlátozódott, hogy a szolgabirák kötelessége volt az adót megtagadó birtokosok elfogása, bilincsbe verése, míg a rájuk kivetett összeget be nem fizetik.' Ezzel Báthori ham arabb megtalálta az utat a hajdúk megnyerésére, mint Homonnai Bálint.5 A két megye 1607 tavaszának végén megpróbálta a hajdúknak a felkelés alatt elkövetett erőszakosságait, fosztogatásait felderíteni Mindkét megyében kapitányokat választottak, akik feladata az volt, hogy cirkálókkal járják fel a nagyobb urak jószágait, nyomozzák ki a vétkeket, „amelyeket valaki a dislurbium (zavargás) alatt cselekedett akárkin" és a felfedezetieket állítsák törvény elé.6 Szatmár megyében főkapitánynak az említett Csomaközy Pétert választotta meg a közgyűlés, egy hónap m úlva mellé alkapitánynak rendelték ifjabb Dengelegi Miklóst. Csomaközy a tisztet azonban csak abban az esetben volt haj­ landó vállalni, ha Báthori Gábor is megbízza és Bocskai Miklós, a szatmári ki­ rályi várőrség kapitánya is segítséget ad neki.7 A két kapitány május folyamán igyekezett is valamit tenni a hajdúk rakoncátlanságával szemben, de nem nagy eredménnyel Egy fehérgyarmati job­ bágyot elfogtak, „aki fegyverrel kelt fel az ország nemessége ellen a hajdúcső­ cselékkel, hogy fegyverrel elpusztítsa és kiirtsa", elítélték, hogy hóhér általi megvesszőzés után a megyét és az egyházat megkövesse. Azután kegyelmet ka­ pott. Báthori Gábor két hajdúját is elfogták lólnpás miatt. Az egyiket töredel­ mes vallomása és javulásra tett ígérete után kétévi fogságra ítélték. A másikat felakasztották, de mindkettő megbüntetéséhez az ura is hozzájárult. Az uraknak kárt tevő jobbágyokat a hajdúk pártfogása miatt a kapitányok nem tudták elfogni.8 1607 nyarán és kora őszén a Tisza felső vidékén és Felső-Magyarország ke­ leti megyéiben a hátrálékos zsoldjuk kifizetésére és letelepítésükre váró hajdúk felkelése a bécsi és zsitvatoroki békék végrehajtása körüli huzavona miatt nem­ csak háborúval, hanem tényleges jobbágyfelkeléssel is fenyegetett. A hajdúk a jobhágyokat is magok közé eskették, nyíltan hirdették, hogy a hajdúság fog uralkodni és a nemesek az ő szolgáik lesznek,9 151

Ekkor m ár nyílt lett a vetélkedés az erdélyi fejedelmi székért. A két feje­ delemséget kereső, Homonnai és Báthori a hajdúk támogatásáért versengett. A felkelés m iatt október elején Szatmár megyében a törvényszékek tartását is el­ halasztották, „mert a fegyverzörgés között hallgat a törvény”. „A hajdúknak az országelleni lázadása miatt veszély van a késlelkedésben", ezért a megye köz­ gyűlése elrendelte az általános nemesi felkelést. A személyenkénti felkelésre kö­ telezett fegyveres nemeseknek október 17-re Domahidára kellett gyülekezniük, emellett minden dica (királyi adóegység) után egy puskás gyalogost kellett ki­ állítani, 100 forint büntetés alatt. A felkelő had élelmezésére minden egyes füst (jobbágyháztartás) köteles 25 kenyeret a táborba szállítani „A hajdú és hajdú állapotú személyek kötelesek eskü alatt a szállásukon maradni, különben, mint lázadásban résztvevők hűtleneknek tekintetnek, a megyéből kiűzetnek és haza­ árulás vétkében elmarasztaltatnak. m inden vagyonukat elkobozzák.”10 A közgyűlés határozata ellen azonban a szegényebb nemesek óvást emeltek azzal, hogy személyesen csak akkor indulnak a táborba, ha módosabb nemesek is személyesen megjelennek. A nemesi felkelés egy hónap múlva- úgy-ahogy felállott. Ekkor m ár minden dica után kot-két fegyverest kellett Komlódhoz, Tótfaluhoz és Szamosbecshez kiállítani. De a nyíri járásból, „ahol most a hajdúk serege állomásozik”, a fegyvere­ seket csak akkor kell összegyűjteni, ha a megye belsőbb részeiből a nemesi ha­ dak odaérkeznek, addig a gyalogosok zsoldjára szedjenek dicánként 3—3 forin­ tot. A nemesi lovasok kapitánya a két alispán lesz, a gyalogosok élére Ramocsa Lőrincet és szintai Nagy Istvánt állították. Két követet küldöttek sietve Kas­ sára. a felső-magyarországi főkapitányhoz. A hajdúcsapatak Debrecen környékén gyülekeztek Nagy András, Elek J á ­ nos és más három kapitány zászlaja alá.11 Innen Borsodba és Zemplén déli részébe vonultak, összecsapásra aligha ke­ rült sor a nemesi királyi hadakkal, — legalábbis nincs említés róla, Rákóczi Lajos, ekkor m ár Kálló királyi végvár kapitánya, tárgyalásokat kezdett a haj­ dúkkal. A felső-magyarországi meg nem szállott megyék (Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Szatmár, Mármaros, Kraszna, Közép-Szolnok és Bihar m e­ gyék 1608. január 3-án a nemesi hadak számára lisztet és abrakot szavaztak meg. Január 21-én az uralkodó megbízottai és a hajdúk, a Hernád melletti Ináncson. ötvennapos fegyverszünetet kötöttek. Ez alatt a hajdúk Szerencs kör­ nyékéről Debrecen és Biharnngybajom közti területre vonulnak. Április 13—18 között Tiszavárkonyban és Szikszón megkötött egyezség szerint megkapták Kálló várát és a Bocskai okleveleibe foglalt szabolcsi helyeket, ezenkívül Pol­ gárt. Szentmargitát, Szerencset, Hernádnémetit. Bőcsöt, Kesznyétent és Gesztelyt. Ezzel a közel egy évig tartó felkelés lecsillapodott, a kiváltságolt hajdúk helyzete rendeződött.12 Az újabb kutatás eredményeként tudjuk, hogy Báthori Gábor m ár 1608 eleje óta szabályos szövetséget kötött a Szabolcs-Szatmár és Bihar megyékben telelő hajdúkkal.13 Nagy András hajdúkapitány 1608. február 2-án kelt levele szerint a tiszántúli megyékben szállásoló hajdúk felesküdtek Báthori hűségére. Azt is tudjuk, hogy e három vármegyében e télen 7500 főnyi fegyveres hajdú­ sereg tanyázott.14 Báthori fejedelemsége alatt nagy szerepet vivő Nagy And­ rás, Elek János és Zámbó Balázs voltak a főbb vezetőik. Ezek támogatásával kapta meg az erdélyi fejedelemséget, 1608. március 31-én, a kolozsvári bevonu­ lásnál. Nagy András és Elek János állottak a hajdúseregek élén, 152

A két megyében a nyár folyamán némi nyugalom következett. Májusban Nagy András arról értesítette a fejedelmet, hogy a hajdúk letették a fegyvert. A Kálióba telepített hajdúk azonban a várőrséggel nem fértek össze, a nyu­ galom érdekében Báthori előbb Nádudvarra és Tiszacsegéie akarta őket áttele­ píteni, végül is a saját böszörményi birtokán adott nekik lakóhelyet. Egy év múlva az áttelepítésük be is fejeződött.19 Egyidejűleg a fejedelemséghez tartozó számos Bihar megyei faluban adományozott lakóhelyet kisebb-nagyobb szám­ ban a hajdúk számára.16 A Szabolcs és Szatmár megyékben maradt, lakóhely nélküli hajdúk a ki­ rályi hatalom alá kerülésük ellenére is fenntartották kapcsolatukat Báthorival Az uralkodó tényleges hatalma csak a két királyi vár. Kalló és Szatmár kör­ nyékére korlátozódott. Mágócsy Ferenc Kallót 1608 decemberében megerősí­ tette.17 De Szatmárban a nemesség továbbra is Báthoritul várta az ott levő hajdúk íéktelenkedései megszüntetését. A megyei közgyűlés megállapította, hogy a haj­ dúk a földesurak örökös jobbágyait m aguk közé fogadják, és visszakövetelésü­ ket erővel megakadályozzák.16 Szatmárban a hajdúk tömegesen a fejedelem ecsedi uradalmához tartozó falvakban tanyáztak, de a kisebb nemesek falvaiba is befészkelték magukat. A földesurak engedelmével, vagy anélkül is éllek ott, néhány helyet meg erőszak­ kal foglaltak el, jobbágyszolgálatot nem teljesítettek. A felső-magyarországi fő­ kapitány „a fellázadt hajdúság dühöngésének" megfékezésére 1609 áprilisában ismét elrendelte a nemesség felkelését. Akinek lova van, lovasként, a szegé­ nyebbek gyalogosként csatlakozzanak a megye által fogadott, zsoldos gyalogság­ hoz. Ezek havonként 2 forintot kaptak. A felkelés gyülekezőhelyéül üköritót jelölték ki.19 A nemesség panaszára a közgyűlés a megye nevében írjon a fejedelemnek, „a hajdúknak nagy istentelenségek felöl, kik miatt sem nemesség, sem jobbá­ gyaink nem m aradhatnak meg, kik ölnek, vernek, vagdalnak, kiket érkeznek és minden igaz portékájukat eLhordják, barmaikat a mezőkről, minden hatal­ mat cselekszenek”. Ha m ár a saját uradalm ában felszabadította őket (a jobbágyi szolgálattól), tartsa saját jószágában, vagy küldje őket más lakóhelyre, Böszörménybe vagy máshová. „Mert valamig vármegyénkben közöttünk laknak, sem nemességnek, sem jószágunknak nem leszen nyugalma." Akik a birtokán maradnak, azokat vegye kapitányi és hadnagyi fenyíték alá. A dúlókat, fosztogatókat a kapitány büntesse meg. A hajdúk közé állott jobbágyokat írassa össze. Ombolyon a Csomaközy família üres telkeit a hajdúk erővel elfoglalták. Parancsolja meg, „erő­ vel ne vennék el, ősöktől m aradt jószágokat, telkeket”.29 Az igazság az, hogy sokszor a nemes birtokosok is részesek voltak a hajdúk erőszakosságaiban. 1608 őszén a Kállay család tagjai az országgyűlés határoza­ tával visszakapott Kálló átvételére, vagy visszafoglalására — hír szerint — hajdúkat fogadtak volna fel. A nádor vizsgálatot rendelt el az ügyben, de a tanúk nem igazolták a vádat.21 Báthori Gábor viszont — miután uralkodása első éveiben, hatalma megszi­ lárdítása és a havasalföldi s moldvai hadjárata miatt erősen rá volt utalva a hajdúk támogatására, — a Szatmárban lakó hajdúkat továbbra is pártfogásába vette Dóczy András szatmári és Lónyay Zsigmond káliói kapitányok tudósítá­ sai a nádorhoz erről tanúskodnak.22 i:

Szatmár megye ezért is rendelte el a birtokos nemeseknek, hogy portán­ ként 4 lovast állítsanak ki, a nemesi felkelőkkel együtt, a hajdúság megzabolázására. A megyei lovas had élére rendszeres fizetéssel Kende Mártont fogad­ ták meg kapitánynak. Ősz elején, egy Lengyelországban, Krakkó környékén dúló hajdúcsapat visszatérőben Nagykároly környékén fosztogatott. A kassai főkapitány szerint ezeket is Eáthori szabadította rá a lengyelekre. A megye ha­ tározatát azonban nem lehetett végrehajtani, mert a nagyobb birtokosok nem állították ki a lovasokat. Emiatt a kisebb birtokosok kijelentették, hogy ok sem állnak ki személyesen, míg az előkelőbbek a lovasok kiállításával adósok m a­ radnak. A tiltakozásukat három hónap múlva kénytelenek voltak ugyanazon okból megújítani.23 Báthori Gábor fejedelemmé választása után a Szatmár vármegyei főispáni szék megüresedett, így 1610 október elejen az uralkodó nagylucsei Dóczy And­ rás Bars megyei főispánt nevezte ki a tiszántúli megyék főkapitányának, a szat­ mári királyi várőrség parancsnokának és egyben Szatmár megye főispánjá­ nak is 24 A megye ez utóbbi ellen tiltakozott, azzal, hogy az új főispánnak nincsen a megyében birtoka, de azért hajlandó lett volna a négy megye (Szabolcs, Szat­ már, Bereg és Ugocsa) küldöttei részére október 13-ára összehívott gyűlésben részt venni. A gyűlésen arról határoztak, hogy minden megye nyomozást indít a lengyelországi akcióban részt vett hajdúk nevei felderítésére. A porta utáni lo­ vasokat Szatmárra rendelték szemlére, mert Lengyelország felől bosszúálló be­ ütéstől lehet félni. Szabolcs megye küldöttei — állításuk szerint a meghívást későn kapták — a gyűlésen nem jelentek meg. Dóczy András szerint ezért abba a gyanúba keveredtek, hogy rendelkezéseit, „kik ez darab földnek könnyebb­ ségére confirmáltattak (erősítettek meg) nem akarják végrehajtani.25 A gyűlés több pontban határozott a nyugalom helyreállításáról, a nyolcadik pont általánosságban csak csavargókról és útonállókról beszél, de világosan a hajdúkra utal a kitétel: „azok, kik eloszolni és leszállani nem akarnának”. Az ilyeneket a megye fogassa el és lásson törvényt felettük.25 E gyűlés után — ha bizonyíthatóan nem is — de nyilvánvalóan Dóczy And­ rás szándéka alapján, mind Szabolcs, mind Szatmár megye tartalm ában azo­ nos, szövegében azonban némileg eltérő fogalmazású utasítással látta el az ural­ kodóhoz és a fejedelemhez küldött követeit. A királyhoz menő követnek adott utasítás elmondja, hogy a fejedelem hajdú hívei, a fentebb említett négy megyé­ ben, királyi területen, sorstársaikat fegyverrel kényszerítették és eskették a fe­ jedelem hűségére. Az uralkodó tegyen meg mindent, hogy „az erőszakkal elvött hitnek kötése” alól mentse fel őket. A két várban az őrséget szaporítsa meg. Az ecsedi uradalomban nagy számban olyan ürügy alatt tanyázó hajdúkat, „hogy ők oltalmazzák minden gonoszságtól”, a fejedelemmel vitesse á t Erdély­ be. Mivel a hajdúk a négy megyéből „néhány száz kapuig való jobbágyságot vittek ki erővel a nekiek rendeltetett helyekre, úgy mint Szabolcsba és Szatmárba", az uralkodó minden peres eljárás nélkül adassa viasza földesuraiknak. A kassai gyűlés (1607. március 23.) határozata szerint a hajdúk által oko­ zott károkban vétkeseket, a fosztogatókat, a kártszenvedetteknek kellene a helyszínen nyomozni, „de a nemesség . . . bátorságosan el nem m ehet”. Kérik az uralkodót, hogy az ilyen pert a hatalma alatt álló területen is lefolytathassák. Az ecsedi uradalom adókivetés tekintetéből kerüljön ismét a megye joghatósága alá. Hatásos intézkedést kértek a dúlok, fosztogatók, útonállók és a fejedelem 154

hajdúi ellen, ..akik őfelsége postáit . . . lovuktól megfosztják és minden renden levőket rnegháborgatnak”. Az uralkodó ezeket tárgyalja meg a lejedelem kö­ veteivel. A megye Bathoiihoz is elküldütte a követeit. Mind a királyhoz, mind a fe­ jedelemhez küldött követek a négy megye nevében beszéltek. Báthorit emlé­ keztették a második kassai egyezségre. A nemesek és a jobbágyok egyaránt fél­ nek a megyékben tanyázó hajdúktól, kérték, hogy fékezze meg őket, az ecsedi uradalomban lakó fosztogatókat adja ki a megyei törvényszéknek. A Tiszán in­ nen lakó hajdúkat hiteles levéllel mentse fel a rája lett eskü alól. A birtokain levő hajdúkat vigye ki Erdélybe, a szabolcsi és bihari hajdútelepekre elhurcolt jobbágyokat adassa vissza, „aztán is ilyen insolentiára (törvénytelenségre) ne eressze azokat a hajd ú k at”. A királyi postákat fosztogatókat, „mint olyan latro­ kat. mindenütt kergetni, űzni és büntetés alá vetni” engedje Ha a fejedelem a hajdúkat nem távolítja el a megyéből, a nemesség a kas­ sai egyezség szerint, mint a közszabadság megháborítóival kész háborúra kelni velük.21 Báthoii Gábor december elején válaszolt — Szatmár megyéhez intézve — a megyék levelére. Szerinte a hajdúknak parancsot adott, hogy sem az ő, sem a király országát ne pusztítsák, ne dúlják. A hajdúk kijelentették, hogy ők t a r t ­ ják magukat a parancshoz, de Szatmár és Kálló kapitányai sok okot adnak a bé­ kebontásra. A hajdúk m ár nemesemberek, és a vármegye a peres eljárásnál nemesemberként kezelje őket. „De nem eszerint cselekednek, hanem reájuk kül­ denek, egyenként fogdossák őket, most is fogva tartanak egynéhányat." A megye bocsássa el a hadát, a hajdúk nem tesznek több kárt, kivonulnak a megyéből. „Birodalmunkban elég széles puszták vadnak, azokon kimehetnek Várad felé, úgy, hogy őfelsége birodalmában sehol sem érnék. A jó szomszédságnak hivatalja szerint” kész a megyét segíteni28 A hajdúk Szatmár megyebői valóban kivonultak, BalhoiivaL a havasalföldi hadjáratra. Dóczy András levele szerint: „mind hajdú, s mind paraszt ember mentest — megy u tán u k ”. Szabolcs megyéből még nemes emberek is szivárog­ tak a fejedelem hadába —, legalábbis Lónyay András káliéi kapitány így tud­ ta.25 Mikorra II. Mátyásnak a hajdúk elleni nemesi felkelést elrendelő parancsa a felső-magyarországi főkapitány közvetítésével megérkezett Szabolcs megyéhez, az 1610. évi mozgalom nagyjából lecsendesedett30 Ennek ellenére a négy érintett megye küldöttei 1611. január 11-én Szatmárott, Dóczy András főispán elnöklete alatt határozatot hoztak. A lelsömagyarországi főkapitány, ghimesi Forgách Ferenc rendelete értelmében m in­ den négy porta után egy-cgy katonát állítanak ki ás ellátásukra raktárakat ál­ lítanak fel. Dóczy azonban még ennél is többet kívánt. Szabolcs megyétől a szatmári vár állandó zsoldos őrségének megerősítésére 100 lovas felszerelését követelte, a hajdúk zsarnokságának letörésére. A megye a követelés elhárítása végett az uralkodóhoz folyamodott. Arra hivatkozott, hogy a hajdúk pusztítása miatt olyan szegénységre jutott, hogy a lovasok állandó eltartására nem képes. In­ kább az uralkodó gondoskodjon Szatmár ás a többi vár őrségének megszaporitásáról, hogy a megyék lakói képesek legyenek az említett portális lovasok ál­ landó fegyverben tartására. 155

Arra kérték Forgách főkapitányt, hagy a hajdúk által nem fenyegetett me­ gyék is hasonló mértékben kiállítandó lovascsapatait egyesítsék a négy megye seregeivel. Hozzátették, amennyiben ezek vonakodnának az országgyűlés által elrendelt portális katonaságot felállítani, a négy megye sem teszi azt.31 Dóczy András m ár március 13-án arról értesítette a nádort, hogy a megyei nemesség nem tett eleget a személyes felkelésre szóló felhívásnak.32 A nyugalom egyébként csak látszólagos és átmeneti volt, 1611 tavaszától az év késő őszéig a fejedelemséggel határos tiszántúli megyékben az 1607—8 évhez m ajdnem hasonló mértékű felkelés m iatt a királyi uralom ismét vitat­ hatóvá vált. A kortársaknak az volt a feltevése, hogy a mozgalom újbóli l e i ­ lángolásában Báthorinak is része volt, — noha ezt ő váltig tagadta.33 A hajdúk a nemesek, főleg a megyei vezetők birtokait dúlták, a bírásko­ dás és közigazgatás megbénult, a nemesek a királyi várakba húzódtak. Thurzó György nádor július végén az Erdéllyel határos (Bereg, Bihar, Belső-, Külső-, Középszolnok, Kraszna, Mármaros, Szabolcs és Szatmár) me­ gyékben „minden rendbeli úrhoz, nemes és nemtelen vitézid hajdú és akármi rendes lakókhoz” levelet írt. Értesítette őket, hogy Báthori Gábor a töröknek Lippa és Jenő átadását ígérte, azért, hogy az segítséget adjon neki, „Erdélyen és azokon való bosszúállásra, az kik melléje nem mentenek". Pedig tudja, hegy ez a cselekedete ennek az országrésznek pusztulását és a török általi hódoltatását jelenti. Parancsolja, „hogy valaki Istennek tisztességét szereti, senki Báthori zászlaja alá ne m enjen”, fej- és jószágvesztés terhe a l a t t 34 A tilalomnak sok foganatja nem lett, a fejedelem zsoldjában álló, vagy általa felbiztatott hajdúk szeptember elejétől november végéig ostromzár alatt tartották a királyi várakat, Szatm ári és Káliét. A m eghirdetett nemesi felkelés is csak ezek védelmére szorítkozott, de a felkelők hűségében sem lehetett bízni. A hajdúmozgalom lecsendesedése után, a következő évben Dóczy főispán kezdeményezésére Szatmár megye törvény­ széke előtt lefolytatott két perből kiderül, hogy akadtak olyan nemesek, akik elszöktek a vármegye zászlója alól, mások pedig egyenesen a hajdúk közé ál­ lottak, vagy zsoldiizetéssel segítették őket, „segítség adásokkal nem kevés bá­ torságot adtak” nekik.35 Bogdányi János szabolcsi jómódú nemes birtokairól kétszáz tehenet, het­ ven ökröt, hetvenhat lovat, hatszáz juhot, háromszázötven sertést vittek el. Borát, búzáját, lisztjét, szénáját elprédálták, asztagjai egy részét elcsépelték. A zavargás decemher végére csendesedett le. A fejedelem és a nádor e hó 2l-én Tokajban egyezséget kötöttek, hogy az előbbi a vele tartó hajdúkat átköltöz­ teti a fejedelemség területére.36 Kutatások híján nem tudjuk, hogy az egyezség nyomán nagyobb áttelepí­ tésre sor került-e, de az bizonyos, hogy a királyi hatalom 1612 elején a két megyében számottevően megerősödött. II. Mátyás a Szabolcs megyei, megüre­ sedett főispáni tisztre ghimesi Forgách Zsigmond felső-magyarországi kapi­ tán y t nevezte ki. A főkapitány rendelkezésére jelentősebb katonai erő állott.31 A vármegyék is bátorságra kaptak és keményebben léptek fel a h ajdúk­ kal és az őket pártoló nemesekkel szemben. Szatm ár megye közgyűlése feb­ ru á r 22-én Domahidy M árton nyilvános gonosztevő ügye tárgyalására gyűlést hivott össze, a megyei lovaskatonók kapitánya fizetésére adót szavazott meg, a lázadó hajdúkat törvény elé idézte. „Aki a vármegyében leendő, gonoszt cse­ lekedett h ajdúknak pártját fogná, peres eljárás nélkül tisztsége vesztett áruló 15G

legyen.” Április 13-án, újabb statútum szerint, a kóborló hajdúk ellenőrzése végett a falvak és városok a Szamos átkelő helyeit, réveit gondosan őrizni ta r­ toztak; az átkelni szándkozó hajdúkat el kellett fogni és a szatmári várőrség­ nek átadni. A főispánt felhatalmazták, hogy a gyanús falvakban és mezőváro­ sokban vizsgálatot tartson. A birtokos nemesek a birtokarány szerint rajok ki­ vetett lovasokat egy hét alatt tartoznak kiállítani. A mulasztókat lovasonként 12 forintra büntetik. Apagyi Miklóst, aki 1611 szeptemberében a hajdúság mellé állott, őfelsége hivei ellen „fegyvert kötött fel és minden prédálásokat szabadságosan cselekedett”, a közgyűlés távollétében egyelőre levelesitette, azaz megjelenéséig mindenki szabadon elfoghatta.36 Szabolcs és Szalmái- megyék m egmaradt iratai 1612 második felétől kezd­ ve m ár nem szólnak a hajdúk viselt dolgairól. Báthori Gábor és a hajdúk kap­ csolatai is meglazultak, a fejdelem a közéjük állott jobbágyokat visszaadatta földesuraiknak, de a zsoldjában álló kapitányok sem m aradtak — különösen a tokaji egyezség után — hűségesek hozzá. Végül is a tőle elpártolt elégedetlen hajdúvezérek voltak a halálának okozói is.39 A Szabolcs megye nyugati és déli szélén Bocskai fejedelem által kiváltsá­ golt hajdúvárosok a következő években e táj védelmezői lettek a török ha­ talom hódoltató portyázásai ellen. A XVII. század első felében Szabolcs m e­ gyében 12, Szatm árban 4 helyen éltek földesurak által letelepített és katonai szolgálatra kötelezett hajdúk. Ezek közül Szabolcsban a büdi, szentmihályi, nyírbátori, nyíregyházi, téglási és újfehértói; SzaLmárban a csalánosi hajdúk szolgálatát előíró földesúri telepítő leveleket ismerjük. Legtöbb helyen az ott élő jobbágyokkal vegyesen laktak, de jobbágyszolgálatra nem voltak kötelezve, hanem a telepítő és szabadalom levélben pontosan meghatározott katonai szol­ gálatot teljesítettek.10

J E G Y Z E T E K 1, A t i s z t á z á s h o z l e g t ö b b e t B á c z I s t v á n : H a j d ú k a xvn. s z á z a d b a n , D e b r e c e n 1969 ( A c l a U n l v e r s i t a t i s D e b r e c e n i e n s l s . S e r . h l s t V I I I ) J á r u l t h o z z á . 57., 61., 69—79., 80—81., 8 9 - 9 0 . , 94—96. o l d . v. ö . m é g N a g y L á s z l ó : H a j d ú v l t á z e k . B p . 1886. 183—184., 190—191. o l d . 2. S z u b o l c s - S z a t m á r m e g y e l e v é l t á r a ( a l á b b S z S z M L T ) K a s s a , 1607. í e b r . 13. I V . A . l / b . F a s c . 25. n o . 3. 1607. 2, A f e l e s k e t é s i n d o k a k é n t e l r e n d e l t é k : „ M i n t h o g y p e n i g a m l v á r m e g y é n k b e n I s v a n n a k s u k a n , k i k h a j d ú s á g o n ( o r g o t t a n a k , m i n d c s á s z á r Ő felsége, n a g y s á g o s u r a k é s n e m e s e k J ó ­ s z á g a ib a n , k i k r ő l lélő, h o g y t á m a d á s t t e h e t n é n e k ” t e h á t v iz s g á ljá k m e g . k ik d ú lta k , fo s z ­ to g a tta k . A k ik r ő l b e b iz o n y o s o d ik , h o g y Ily e n v é t k e k b e n b ű n ö s ö k , a k é t m e g b íz o tt fo g ja el; a p á rtfo g ó ik a t az onnal, p e re s e ljá rá s n é lk ü l b e h a jth a tó száz f o rin tra b ü n te ss é k , A falv ak és v á r o s o k , az o d a b e te le p e d e tt h a j d ú k a t h a s o n ló ö ssz e g ű b ü n te té s a la tt K ötelesek összeírni. K á r á s z , 1687. m á r c . 15. T ö r t é n e l m i T á r ( T T ) 1909: 91—92 .; R á c z I. I d . m . 62. o l d . 4. A z e g y e z s é g s z e r i n t a f e j e d e l e m , a f ő u r a k é s k ö z n e m e s e k b i r t o k a i n l e v ő a d ó d ó h á z t a r t á s o k 5—5 f o r i n t o t ; a t a x á s é s a d ó f i z e t ő j o b b á g y n é l k ü l i b i r t o k o s n e m e s e k t e l j e s ( n é g y ö k r ö s ) e k e u t á n e n n e k f e l é t ; a f é l e k é s e k ( k é t ö k ö r r e l ) e g y f o r i n t 25 d é n á r t ; a k é t l o v a s o k é s k é t h á r o m t e h é n n e l b í r ó k u g y a n e n n y i t ; a k e v é s m a r h á s o k 25 d é n á r t f i z e s s e n e k . A t a x á s ( u r a i k ­ n a k m e g h a tá ro z o tt p énzösszeggel adózó) jo b b á g y o k egész e k e u tá n eg y -eg y fo rin t fiz etésére ; a f é l e k é s e k e n n e k f e l é r e ; 100 j u h u t á n e g y f o r i n t r a ; t í z s e r t é s u t á n 50 d é n á r r a v o l t a k k ö ­ t e l e z v e . S z S z M L S z a t m á r 1607. j a n . 10. I V . A . 501/a. 1. k . 218. f ö l ; — A m e g y é b e n b á r o m v á r o s ( N a g y b á n y a , S z a t m á r é s N é m e t i ) n e m a k a r t f i z e t n i , d e r a j t u k Is b e h a j t o t t á k . E g y h ó n a p m ú l v a m á r c s a k 400 f o r i n t t a l v o l t a k a d ó s o k a z é r i n t e t t e k . A m e g y e n e m m e r t k é s l e k e d n i a z s o l d m e g fiz e té s é v e l, e z é r t a B á t h o r i c s a lá d u t á n l e g n a g y o b b b l r t o k ú k é t f ö ú rtó l, M e llth F á it ó l és K á r o l y i M i h á l y t ó l — B e t h l e n I s t v á n s ó g o r á t ó l — k é r t é k k ö l c s ö n e z t a p é n z t . U o . 1607. m á r c . 5., á p r . 7. I V . A. 501/a. 219., 221. f ö l . 5. A k é t v e r s e n g ő k ö z ü l , B á t h o r i G á b o r r ó l a z a h í r J á r t a , 2000 n a j d ú t f o g a d o t t z s o l d j á b a . L e h e t , h o g y a h ír n e k a z Is m e rte te tt m e g á lla p o d á s v o lt az alap ja. H o m o n n a l B álin t és a h a jd ú k k ö z t i e g y e z s é g h í r e c s a k m á r c i u s b a n k e z d e t t t e r j d e n i . R á c z I . l d . m , 67—68. 8. S z S z M L T . K a r á s z , 1607. m á j . 21. I V . A . 1/a . P r o t . p o l . 9. f ö l . 129. 7. U o . Ó v á r i , 1607. á p r . , m á j . 8. I V . A . 501 a. 1. k . 222.. 225. f ö l . B. U o . Ó v á r i , 1607. m á j . 8.. 13. I V . A. 501/a. 1. k . 221., 225., 228. f ö l. 9 R á c z I. I d . m . 74. o l d . 10. S z S z M L T . H e l y n é l k ü l 1607. o k t . 9. I V . A . 501/a. 1. k . 247., 248. f a l . 11. U a . Ó v á r i , 1607. n o v . 9. I V . A . 501/a. 1. k . 219. f ö l ; — R á c z I. I d . m . 64., 72. o l d .

15 7

12.

13. 14. 15 18. 17. 18. 19. 20.

zl.

22.

23. 24. 20.

26. 27.

20. 20. 30. 31. 32.

31. 31.

35.

A K i i ü Ij i b i z t o s u k m e g o i z á s á u k í v ü l M a l y a s l o h e r c c g — a k k o r m e g k i r á l y i h c l y t a i t o — m e g * ii ) L i g u u a S z a b o l c s m e g y é t , h o g y m i n d e n t m e g t e s z a h a j d ú k l e c s e n u e s i l e s u r c . a z a z M L T . B e c s , Iinni. a p i . 4. IV . A . i b . F a s c . 2 6 . n o v . 4. 1608. A m e g y é k u ] n B b l á z a d á s e s e t é n n e m e s i f e l ­ k e lé s t liiid e in etn ek . Az u ra lk o d ó h ű sé g é re té rt h a jd ú k B ocskai a d o m u n y u n k ív ü l m e g k a p ja k P o l g á r t és s z c n t m a r g i t A t S z a h u l c s m e g y e b e n . A z á l t á l u k t e t t k i h á g á s o k m i a t t n e m v o n j á k f c i e i u s s é g r e o k é t , é s s z ü k s é g e s e t é n e l s ő s o r b a n z s o l u b a i s S k eL f o g a d j u k . K a t i é b a a k i r á l y z a o l d j a b a 155 l o v a s t e s 255 g y a l o g o t ; V á r d a b a 75 l o v a s t é s luu g y a l o g o t l u g a d n a k k ö z ü l ü k . A f l e r n a ü m e n t i f a l v a k b a a k a s s a i f ő k a p i t á n y m e l l é 692 l o v a s t é s 1043 g y a l o g o t t e l e p í t e n e k le. X T . IDUO: 1 1 6 — 446.; — R á c z I, I d . m . 81., 89—99. o l d . K a c z i. I d . m . 65. o l d . U o . 86—87. o l d . U o . 91., 84.. 95. Old. A b i h a r i h a j d ú k l e t e l e p í t é s é r e . U o . 94—96. o l d . ; V ö . m é g N a g y L á s z l ó , lei. m . 163., 164., 190— 191. o l d . S z S z M L T . 1605. dé C. 36. I V . A . 1 a . P r o t . p o l . , 9. f ö l . 145. U o . 1609. j a n . 5., á p r . 12. I V . A , o ü l . a . 1. k . 272., 283. l o l . U o . 609. a p r . 12. I V . A . 501, a . 1. K. 279. f ö l . U o . K e l e t n é l k ü l I V . A . 501.u. 1. k . 265—266., 285. f ö l . A p a n a s z k e l t e z é s é r e a b ö s z ö r m é n y i á t t e l e p í t é s r e v a l ó h i v a t k o z á s t á j é k o z t a t . (A k á l ié n h a j d ú k B ö s z ö r m é n y b e 1 6 0 D u s z é n t e l e p ü l ­ t e k á t . ) E s z e r i n t a p a n a s z 1609 m á j u s a u t á n k e l e t k e z h e t e t t . A C s o m a k ö z y c s a l á d e g y i k t a g j a , P é t e r e z id ö b e n a f e j e d e l e m e c a e d i v á r á n a k k a p i t á n y a v olt, d e ú g y la is z ik , a n a j d ú k ezzel n e m s o k a t tö r ő d te k . V ö .: N y a k a s M ik ló s : A h a j d ú k le te le p íté se B ö s z ö r m é n y b e . H .- b ö s z ö r ­ m é n y , 1984. ( H a j d ú s á g i K ö z l e m é n y e k [131 24—25. o l d . ) . U o . 1610. m á j . 1—5. T h u r z o G y ö r g y n á d o r v i z s g á l a t o t r e n d e l t e l a c s a l á d h a t o m t a g j a e l l e n . A m á ju s 5-én f e lv e tt v a lla ia s l je g y z ő k ö n y v s z e r in t R á c z P é te r ta n ú vallo tta, h o g y a h a j d ú k l e c s e n d e s e d é s e (1608 ő s z e ) e l ő t t a k i r á l y i b i z t o s o k . D o c z y A n d r á s é s K e l e m e n M i h á l y a z é r t n e m h a j t o t t á k v é g r e a v á r o s é s a p i a c v i s s z a a d á s á t , m é n „ m é g a h a j d ú s á g t e l j e s s e g g e l le n e m szállo tt, m a j d n a g y ö b ű n a h o r ú s á g k ö v e t k e z n e k ü g y b elő le és a z o rsz á g g y ű lé s é r e h a ­ l a s z t o t t a k ” . H á r o m m á s t a n ú a z t b i z o n y g a t t a , a r r ó l , h o g y „ ő k e g y e l m e k ---------------------- ő f e l s é g e v itézi ellen h a j d ú k a t , v a g y v a l a m i h a d a k a t f o g a d t a k é s ta r t o t t a k v o ln a a í a l u j o k b a n ” , n e m t u d n a k s e m m i t . I V . A . 1/b. F a s c . 26. n o . i, 2. 1610. A fe ls ö - m a g y a r o r s z á g i f ő k a p i tá n y áp rilis, a n á d o r p e d ig ju liu s elején tilto tta a S z a b o lc s m e ­ g y e i h a j d ú k a t B ú th o r l t á m o g a t á s á t ó l . A f ő k a p i t á n y a m e g y é k r e n d é i t á p r i lis íB -ra K a s s á r a niv ta. 1610 J ú liu s á b a n lé tre jö tt a m á so d ik k a s s a i egyezség. Ez a m e g y é k re bízta a k ö z n y u ­ g a l o m fe le tti ő r k ö d é s t , A u g u s z t u s L-jén a z é r i n t e t t m e g y é k r é s z g y ü l c s e is m é t ö s s z e ü lt K a s ­ s á n . A h a t á r o z a t o k a t s z e p t e m b e r 3 - á n h i r d e t t é k k i S z a t m á r m e g y e b e n . U o . C s e n g e r , á p r . 4., J ú l . 23., s z e p t . 2. I V . A . 5 0 1 / a . 1. k . 301., 305., 306. f ö l ; K á c z I. I d . m . 107. o l d . A S z a t m u r m e ­ g y é b e n la k ó h a j d ú k k is e b b c s a p a ta L e n g y e lo rs z á g b a n z s á k m á n y b io ú to n v e tt részt. A m e ­ g y e t ö r v é n y s z é k e 1611 j a n u á r j á b a n h a t , n é v s z e r i n t m e g n e v e z e t t t y u k u d l n e m e s t ( T y ú k o d e k k o r k iz á ró la g k ö z n e m e s e k á ltá l la k o tt falu) p e r b e fo g o tt, m e r t ré s z t v e tte k a b e iö ré s b e n és o k o t a d t a k a s z o m s z é d K ir á l y s á g n a k h a s o n ló v á l la l k o z á s r a és a b e k e m e g b o n t á s á r a . Az I d é z e tte k n e m j e l e n t e k m e g a D lrosag elő tt, e z é r t tá v o l l é t ü k b c n f e j- és jó s z a g v e s z tá s r e Íté l­ t é k ő k e t . H e l y n é l k ü l . I S I I . j a n . 11. I V . A . 501/a. 1. k . 314. f ö l . ; — R á c z I. I d . m . 102. o l d . U o . C s e n g e r . 1610. m a ] , 19.. s z e p t . 2. I V . A . 501/a. I . k . 363., 307. f a l . U o . C s e n g e r . 1 6 1 0 . o k t . 6. A b e i k t a t á s C s e n g é i b e n t á r t é u l e g y h é l m ú l v a Ö s s z e h í v o t t k ö z ­ g y ű l é s e n . I V . A . 501, a . 1. k . 3D7., 3D9. f a l . U o . S z a t m á r 1 0 1 D. o k t . 8. IV . A. l / b . F a s c 28. n o . 19. ISID. A z i r a t h á l á n l e v ő n o v . 2 9 - é n k e l l fe lje g y z é s s z e rin t a le v él k é s ő n c rk e z e il. de a k ö v e t e k e t S zab o lcs m e g y e elk ü ld i. — A n y o ­ m o z ást S z a tm á r m e g y é b e n v é g re h a jto ttá k . A k ö zg y ű lésen a négy m e g y e k ü ld ö ttei m e l­ l e t t j e l e n v o l t a k D ó c z y A n d r á s f ő i s p á n é s a m e g y e e l o k e ló b D n e m e s e i is A h a t á r o z a t ú g y szólt: „ a k ik az o rs z á g c s e n d e s s é g é t a k a s s a l h a t á r o z a t u k e lle n é re m e g z a v a r tá k , a le n g y e l t a r t o m á n y o k p u s z t í t á s é r a , e lle n s é g e s és r a b lá m ődD n e lin d u ll a k , e ls ő b b e n I d é z t e s s e n e k m eg, h a a m e g id eze s u tá n é rte lm e s m a g y a r á z a tá t n e m tu d já k adni. azon m ó d o n p ra s c rlb á lia ss a n a k (le v eleslllessen ek ) és az ország tö rv é n y e szerin t b ű n h ő d je n e k " . E n n e k a h a tá r o z a t­ n a k a l a p j á n i n d u l t p e r a f e n t e b b e m l í t e t i t y u k o d i n e m e s e l l e n . V u . 22. j e g y z e t U o C s e n g e r 1516 o k i . 13. I V . A . 501/a. I sz . 309. l o l . ú j b ó l in tézk ed e tt a p á r iá k u tán k iá l­ lítan d ó lo v a so k felkészítéséről. M in d k é i k ö v e it u t a s í t á s S z a b o lc s m e g y e le v é l t á r á b a n . K e lte z é s e s a l á ír á s e g y i k e n sincs, d e m i n d k e t t ő a k t . 13. e l O t l k e l e t k e z h e t e t t m e r t S z a t m á r m e g y e k ö z g y ű l é s e e n a p o n h a t á ­ r o z t a el a b é c s i é s e r d é l y i k ö v e l k O l d é s l u 0 . k e le t n élk lll í v A . l / b . F a s c . 26. n e 11., 1 2 . 1610 ; C s e n g e r , IBID. c k t , 13. IV , A . 501/a 306. l o l . A k ö z g y ű l é s h a t á r o z a t a , u o. 2. p á n t . G y u l a f e h é r v á r , 1610 d e c . ID. T I . 1160. BI3 I d é z i R á c z I. I d . m tű i . o l d . D ú c z y A n d r á s a n á d o r n a k S z a l m á t 1610. d e c I I . T T . 1686 614—615 K á l i é , 1610. d e c . 24. U d . 611—016 V . D. R á c z I. I d m 101. o l d a l S z S z M L T . 1619 d e c . 16 I V A. l / b . F a s c . 26. n o 6. 1610. U o . S z a t m á r 1611. j a n . 1. I V , A . 501 a . 1. k , 314. fö l. U d . A p a g y 1611. j a n . 11.7 IV , A. I b . F a s c , 29. n o . 14. 1611. A z I r a t k e l t e z e t l e n d e k é t s é g t e l e n , hogy a s z a tm á ri g y ű lé s u tá n , Szabolcs m e g y é n e k A p ag y o n la r tu lt k ö zgyűlése h a tá ro z a tá ró l v a n s z ó . R á c z I. I d . m ID5, o l d a t , R á c z I. I d . m , 107. o l d . S z S z M L T . K a s s a , 1611. J ú l 26 ; R á c z I I d m 102—161., 103— 106. o l d . A f e j e d e l e m h a v a s ­ alfö ld i h a d j á r a t a és B rassfi o s tro m alá v étele m i é it F o r g á c h Z s ig m o n d b e lö r t E rd é ly b e . B á l h o r lt a N a g y A n d r á s p a r a n c s n o k s á g a a l a tt álló n a | d ú k c s e r b e n h a g y tá k . N y á r d e r e k á n N a g y A n d rá s v is s z a té rt a fe je d e le m h ű s é g é re , és a k irá ly i te rü le te n m e g in d íto tta a to b o rz á st. A n a j d ú k f e l k e l é s e és a z e r d é l y i e k t á m o g a t á s a M a n y i b a n F c r g á c h h a d j á r a t a c s ú f o s k u d a r c ­ c a l v é g z ő d ö n . E r d é l y t ö r t é n e t e S z e r k . i ' d a k k a i L á s z l ó é s S z á s z Z o l t á n . B p , 1966. I I. k . 633—634. D óczy A n d r á s v á d j á r a a m e g y e t ö r v é n y s z é k e elé id é z e tt A p a g y i M ik ló s p r ó k á t o r a által azt v a l l o t t a , h o g y s z e p t . 29. k ö r ü l , m i k o r a f e l l á z a d t h a j d ú k S z a t m á r v á r á t o s t r o m o l t á k , a n e ­ m e s i f e l k e l ő k k e l ő Is k i m e n t e l l e n ü k . , , O t t p e n l g l e n h u r c o l v á n , b e n n ü n k e t m e g v e r t e n e k e n g e m e t p e n l g a h a r c h e l y é n a z e l l e n s é g f o g o t t el, t a g l D t t , m i n t t e r m é s z e t s z e r i n t v a l ű e l l e n ­ s é g e t . . . . ú g y v i t t e n e k e l , m i n t r a b o l , í g y e z k ö z b e n m a g u k k ö z i b e n e s k e t t e n e k 1’. T á v o l l é ­ t é b e n p r o s c r l b á l l á k . T i z e n k é t — u g y a n c s a k n é v s z e r i n t m e g n e v e z e t t m á n d i n e m e s t , ( M á n d is

158

38. 37. 38. 39. 40.

T y ú k o d h o z h a s o n ló k is n e m e s falu v o lt), a z é rt fo g ta k p e rb e , m e r t a n e m e si h a d b ó l e ls z ö k ­ te k , a h a j d ú k k ö z é á l l t á k , h ó p é n z é r t . „ S e g í t s é g a d á s o k k a l n e m k e v é s b á t o r s á g u l a d v á n nz e l l e n ü n k t á m a d o t t h a j d ú s á g n a k ” . A k ő z v á d ló e l l e n ü k f e j - és jó s z á g v e s z té s k i m o n d á s á t k é r ­ te. a k ő v e t k e z ő é v b e n m é g t i z e n e g y t y u k o d l és n a t t a r p a l n e m e s t u g y a n é v á d d a l f o g t a k p e r ­ b e . O k 16 U . n u v c m ö e r e l e j é n á l l o t t a k a h a j d ú k k ö z é . U o . S z a t m á r 1612. m á r c . 2B., 1 6 1 3 . j a n . 12. I V . A. 501/a, 335—338., 354. f ö l . K Ac z I . I d . m . 102., 110—111. o l d . S z S z M L T . 612. j a n . 18. I V . A . 1/6. F a s e . 20. n o . 1. 1612. U o , 1 B1 2 f e b r . 22., m á r c . 2B., á p r . 13.. I V . A . 5 0 l/ a . 333.. 334., 339. f ö l . B á t h o r l t 1612. o k t . 2 7 - é n V á r a d o n E l e k J á n o s é s S z i l a s l J á n o s v e z e t é s e a l a t t á l l ó h a j d ú k g y i l k o l t á k m e g . — A h a j d ú k e l p á r t o l á s á n a k o k a i r a v. ö . R á c z I. i d . m . 120—121. o l d . A h e l y e k f e l s o r o l v a R á c z I. Id . m . 120— i 2 i . o l d . k ö z t i t é r k é p e n .

BURA LÁSZLÓ:

Szatmári diákok az első kuruc ütközetben Történeti köztudatunkban Szatmárhoz és vidékéhez kötődik a kuruc szabad­ ságháború befejezése, ugyanis Károlyi Sándor, a kuruc hadak fővezére 1711. április 29-én Szatmáron írta alá a Habsburg-hatalommal megkötött béke okmá­ nyát, serege pedig harmadnap, május 1-jén, a nagymajtényi síkon tette le a fegyvert. (A fegyverletétel emlékműve ma a kismajtényi-domahidai (Domanesti) vasútállomás mellett látható.) A korai kuruc kor — Thököly Imre hábo­ rúja — és a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságháború Szatmári érintő ese­ ményeit azonban m ár csak a korszakot elmélyültebben tanulmányozhatók is­ merhetik. Művelődéstörténeti, pontosabban oktatástörténeti kutatásaink során buk­ kantunk olyan adatokra, amelyek feltehetően a kuruc név eredeti jelentésére, valamint használatának körülményeire utalnak, másrészt olyanokra amelyek a korai kuruc kor legelső csatározásait idézik. Felelevenitásiik önism eretün­ ket is bővíti, egyben művelődéstörténeti, oktatástörténeti kérdések kutatásá­ ra, pontosítására is ösztönöz. A szatmári diákok ás a kuruc mozgalom kapcsolatának értése és értékelé­ se szükségessé teszi, hogy magunk elé idézzük a korabeli Szatmári. A város már a kialakuló feudalizmus korában is jelentős volt, mert a Szamos mellé épített vára ellenőrizhette a vidéken átvezető fontos kereskedelmi utakat. A XVI—XVII. században földrajzi helyzeténél fogva katonai ás politikai jelentő­ sége megnövekedett, minthogy erre a vidékre a Habsburg királyság és az er­ délyi fejedelemség egyaránt igényt tartott. A hatalmi harc során átmenetileg többször gazdát is cserélt, ami a vidék lakosságának sok szenvedést, tetemes anyagi károkat okozott. Mindezek különösen fokozódtak a XVII. század ötve­ nes éveitől, ugyanis 1658 októberében török—tatár hadak pusztítják a megyét. A háborús események, a karhatalmi célokból vagy a félelemkeltés szán­ dékából e vidékre eresztett zsoldos hadak zaklatásai, erőszakoskodásai a ne­ mességet is, a jobbágyságot is sújtották. A nemesi vármegye vezetősége mind határozottabban törekszik a lakosság felfegyverzésére, törekvéseit azonban fékezi a jobbágyság lázadásától való félelem. A Szatmár vidéki jobbágyság 159

ugyanis ismételten lázadozott a nemesi terhek ellen, melyeket csak tetézett a vár körül végeztetett sok ingyenmunka. Járható útnak egyelőre az egyéni lázadás, a szökés látszott. Mind több szegénylegény húzódott meg a Szamoshát akkor kiterjedt erdőrengetegében. A nép kurucoknak hívta őket. A szó kóborló jelentésben élt az akkori tá j ­ nyelvben. A szegénylegények később szabadcsapatokká, kuruc csapatokká szerveződtek. Megtorló támadásaik egyelőre csak egyéneket fenyegettek, ne­ meseket is, elkalandozó zsoldoskatonákat is. Érthető, hogy a nemesség aggá­ lyoskodott a jobbágyok felfegyverzése ügyében. A Wesselényi Ferenc nádor szervezte Habsburg-ellenes összeesküvés lelep­ lezése után a bebörtönzés elől megmenekültek 1672-ben Teleki Mihály erdé­ lyi kancellárt választották meg fővezérükké. Teleki Mihály sereget toboroz, mégpedig a Szamoshát erdeiben meghúzódó szegénylegényekből, kurucokból, s első hadivállalkozásként 1672 szeptemberében Szatmár elfoglalására készül Seregéhez szatmári diákok is csatlakoztak, köztük a reform átus kollégium 43 diákja. A felkelők szegényesen felszerelt, tüzérséggel nem rendelkező serege elé vonult az ostromot bevárni nem akaró várőrségből 2000 német gyalogos és 600 magyar lovas, valamint tüzérség. Az ütközet Batiz é s ‘Vasvári között kez­ dődött meg. Am a kuruc vezér a lovassággal nem közölte a gyalogságnak adott utasításait, miszerint az ágyútűz felvillanására azonnal fedezzék magukat, •> a lovasok, félreértve a gyalogosok taktikáját, a gyalogosokat elesetteknek vél­ vén, m eghátráltak, illetőleg elmenekültek. A m agukra m aradt gyalogosok Ba­ tiz felé menekültek, a falu határában lemészárolták őket A tömegsírt, amely­ be a halottakat eltemették, a XX. század elején feltárták. Ferenczi János hely­ történész a Szatmáron 191D-ben megjelent könyvében ezt követően irta meg, hogy a tömegsír sok száz halottja közt 73 diák is nyugszik, köztük a szatmári református kollégium 49 diákja. (Vő : Ferenczi János Művei, V. 57—59.) Köny­ vében közli a 49 diák nevét is. A tömegsír fölé 1914-ben emlékművet állítottak. Az em lékm ű m árvány­ tábláján ez áll: Az 1672. szeptember 20-án Batiz mellett elesett ifjak emléké­ nek emelte a Szatmárnémeti Ref. Főgimnázium az 1914-ik évben A batizi temető szélén levő emlékművet inkább csak a falubeliek ismerik. 1957-ben a szatmári magyar tannyelvű líceum az iskola fennállásának 400. évfordulójára szervezett ünnepségsorozat egyik rendezvényeként a városban tanuló magyar és román középiskolások együttesen vonultak ki a batizi teme­ tőbe és koszorúzták meg az idegen elnyomók elleni csatában elesett diákok emlékművét. Az első kuruc ütközet diákkatonáival kapcsolatosan több iskola­ történeti, illetőleg művelődéstörténeti kérdés is felmerül. Kik voltak az első kuruc sereghez csatlakozó diákok, mi késztette őket a Habsburg várőrség elle­ ni csatában való részvételre? Ferenczi János könyvében 73 diákol említ, 49 nevet közöl. Megállapítá­ saink szerint állításai nem pontosak, közlése helyesbítésre szorul, ezért forrá­ sainak feltárása, ellenőrzése még a további kutatóm unka feladata. Névsorát illetően egyelőre csupán egyetlen hiteles forrásra támaszkodha­ tunk, a kollégium egykori anyakönyvére, az ún. Matrikula studiosorum-ra. Ebben — a kollégiumok szokása szerint — a felsőbb osztályos diákok évenként aláírták azt a jegyzőkönyvet, amely tanúsította: alávetik magukat a kollégiu­ mi törvényeknek és professzoruk utasításainak. Nos, ha a Ferenczi diáknév­ 160

sorát összevetjük a m atrikula jegyzőkönyveivel, m egállapíthatjuk, hogy 45 név pontosan egyező, három név hibás olvasatú, de létező. Feltehetően ez a helyzet a Bikinyi Mihály nevével is, amelynek esetében a Bökényi családnév­ re kell gondolnunk, igaz, ez esetben a keresztneve is elírás. A diákok tehát létező személyek voltak, viszont téves az a megállapítás, hogy valamennyien meghaltak a batizvasvári csatában. Szölöskei István 1671 ben irta alá a kollégiumi törvények elfogadását. Az 5 neve mellé jegyezték be: A németek Batizon 1672. szeptember 20-án megölték, sok más tanulóval együtt Az ő azonossága tehát bizonyos. A többieké részben kikövetkeztethető, részben téves. A felsorolt 49 diák közül csak 24 halhatott meg a batizvasvári csatában, ugyanis a többi 25 diák neve az azt követő években — 1672-ben, 1674-ben, 1676-ban — is szerepel az anyakönyvben, sőt sokukról későbbi élet­ pályájukra vonatkozó feljegyzéseket is találunk. Ki tehát a tömegsírban talált többi ifjú? Valamennyi diák? Elképzelhető. Az egykori kollégiumi iskolarendszer ismeretében feltételezhetjük, hogy az aláírási jegyzőkönyvben nem szereplő szolgadiákok, a jegyzőkönyvet még alá nem író alsóbb osztályos diákok, városi gazdánál lakó gazdagabb nemes ifjak is csatlakozhattak a kurucokhoz, sőt, elképzelhető, hogy voltak köztük a vá­ ros másik kollégiumának, az 1636-ban Pázmány Péter állal alapított katolikus kollégiumnak a diákjai is. Ferenczi névsorában az 1672-ben aláirt 19 tanuló közül 17 szerepel — ket­ tő azonban csak decemberben írta alá a kollégiumi törvényeket —, az 1671-es év 27 diákja közül pedig öt. Hatan még korábban. 1666—1669 közt Írták alá a matrikulát. Ezek valamennyien az idősebb diáknemzedék tagjai voltak (talán már nem is voltak diákok). A nevek közt olyanokat is felsorol — tizenötöt —. akik viszont először csak 1673—1675 között írták alá a törvényeket. Feltétele­ zésünk szerint ezek az ütközet idején még alsóbb osztályosok lehettek. A fen­ ti adatokból még arra is következtethetnénk, hogy a 73 elesett ifjú közt meg mások is lehettek a korábbi évek diákjai közül. A művelődéstörténet, közelebbről az iskolatörténet kutatójában természe­ tesen megfogalmazódik a kérdés: Miért és hogyan csatlakoztak a szatmári diákok a kuruc sereghez? Származási helyüket illetően a 49 ismert nevű diák legtöbbje Szatmár megyei, illetőleg a szomszédos Máramaros és Ugocsa megyei illetőségű volt, de akadt köztük erdélyi is, s néhány távolabbi, töröktől-némettől megszállt vidékről tanulni Szalm árra jött diák is. A diákvándorlás egyébként nem volt szokatlan abban a korban A XVI—XVII század politikai és társadalmi vi­ szonyai sok vállalkozó szellemű diákot arra késztettek, hogy a Habsburg-uralom elől vagy a törökök által megszállt területekről — politikai vagy vallási okokból — szülőföldjétől igen távoli iskolába iratkozzék be. Erdélyi, székely­ földi vagy szászföldi diákokat gazdasági okok vagy vallási küzdelmek késztet­ hettek távolabbi iskolák választására. Bárhonnét származtak is tehát a korabeli szatmári diákok, családjuk va­ lahai megszenvedte a zsoldosok vagy a törökök harácsolásait, rablásait, sa­ nyargatásait. Szatmáron pedig ugyancsak gyakran hallhatták-láthatták-tapasztalhatták az idegen várőrség garázdálkodásait. A népet eltöltő, az elnyo* matás, kiszolgáltatottság szülte keserűség, Iázadozás természetesen benne élt a túlnyomórészt népi és kisnemesi származású diákságban is. 161

Bizonyára az elnyomók elleni küzdelem szellemében nevelték őket tanáraik is. Csak egy szikra kellett, ami lángra lobbantsa a lappangó tüzet. Teleki Mi­ hály seregének szervezése, Szatmár várának tervezett ostroma volt bizonyára az a szikra, amely fellobbantotta a diákok harci szellemét. A diákoknak a kuruc sereghez való csatlakozásával kapcsolatosan egész sor megválaszolatlan kérdés áll előttünk: Mikor és hogyan kerültek kapcso­ latba a szatmári diákok a Szamoshát erdeiben bujkáló szegénylegényekkel, kurucokkal? Hogyan kerültek kapcsolatba Teleki Mihály szerveződő seregé­ vel0 Hogyan szervezték meg 1672 őszén a kollégiumban tartózkodó diákság szinte teljes létszámú csatlakozását? A kollégiumból, a városból való szökést? Hogyan csatlakozott a népi származású diákság közösségének mozgalmához a nemesi származású diák? Hogyan szabadultak meg a túlélők, miként fogadták őket a kollégiumban, a városban? Kérdések sokasága, amelyekre választ már sohasem kaphatunk. A múlt titkai maradnak. Alkotásra ihlethetik azonban a szépírói fantáziát, megérde­ melnék a szépirodalmi formába öntést.

Földárak Szatmárban a XIII. században Gazdasági viszonyok, társadalmi jelenségek elemzése, ecsctelése snrán nem pusztán kiemelkedő jelentőségűok, hanem a legtöbbször több mini tanul­ ságosak a föld-adásvételekre, illetve a földárakra vonatkozó adatok. Ez indí­ tott, hogy Szatmár megye Árpád kori okleveleivel foglalkozva kigyüjtsem az ide tartozó, illetve összefüggő adalékokat, az erről szóló tudósításokat. A legkorábbi adat buliás királyunk, II. András korából való, egyszersmind személyével is kapcsolatos 1234-ben a Káta-nembeli István comes feleségétől 100 m árkáért vásárolja meg az egykor Szamos mellett volt Gelényes falut, amelyet az úrnő a Kaplonv nembeli Mohé. másként Gohe fia Páter zaklatásai miatt kénytelen eladni. Jellemző azonban a viszonyokra, hogy ti a királynak se egyszerű 100 m árkát (1 márka ezüst = 206—24a gramm) úgy kapásból „ki­ vágni”, a vételár felét Szilvás (Scilovas) terra ( falu) átengedésével egyenlíti, melynek tulajdonába Ákos fia Péter iktatja, vezeti be az úrnőt (Magyar Or­ szágos Levéltár Diplomatikai Levéltár, a továbbiakban: OL DL 35210. kiadva: Fejér György: Codex diplomaticvs Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis, a továb­ biakban: CD III/2. 403—404. 1 ) Szintén egész helységet érintő ügylet még 1284-ben Páltelke (Palthelekc) elzálogosítása, Szamosközi Izsép fia Timót (aki Maksai Ferenc feltevése szerint valószínűen királyi várjobbágy, egyszersmind Timóteustelke helység névadó­ ja is) a jelzett évben 8 dénárm árkáért (tehát nem veretlen ezüstért, hanem vert pénzért) adja zálogba Didei írok fia Péternek és Ipocsnak Szamosközben fekvő Páltelke örökös földjét minden hasznával és tartozékával (OL DL 77422, kiadva: Zichy okmánytár I. 57. 1.) Korántsem csak falvak, egész helységek kerülnek zálogba vagy eladásra, hanem településrészek is. Az utóbbi eset áll előttünk, amikor 1279-ben Simon fia György Mok, másként Makod helység Döstelke (Deusteluke) nevű részét 162

minden hasznával, ti. rétjeivel és tavaival, valamint összes tartozékaival viszszavonhatatlan, örökös és teljes jogú tulajdonlásra Ubul fia Mihály comesnek és fiainak adja 20 m árka tartozásának elengedése fejében, egyben háromne­ gyed m árkáért azt a földet is nekik adja. el, amit egy bizonyos Maróéitól vá­ sárolt (OL DL 54654, kiadva: W rnzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár, a to­ vábbiakban: ÁUO IV. 208—209 1.) A további részek jó évtized múltán, 1290ben 18 m árkáért kerülnek Ubul fia Mihály és négy fia tulajdonába (OL DL 70596, kiadva: AUO IV. 542 543. 1.) Mok helységért így végeredményében 28 és háromnegyed m árkát kellett fizetniük. 1296-ban a Szamos mellett fekvő Romád egyik felét 18 m árkáért a Gutkeled-nembeli Drug comes fiainak, má­ sik felét 30 ezüstm árkáért Móric mester fia Vajda Miklósnak zálogosítja el a Gutkeled-nembeli Lukács fia Péter (OL DL 70597, kiadva: AUO X. 247—248.) Romád korabeli ára így összesen 48 márka értéket képviselt. A legkisebb egység, melynek adásvételéről olvashatunk az oklevelekben, az ekére való föld (másként ekealja. latinul aratrum). Egy ekealja = 120 ún. szokásos, vagy kis hold ( — 1200 négyszögöl), vagyis 65 katasztrális hold, illet­ ve 33.6 hektár (v.ö.: Boqdán István: Régi magyar mértékek. Bp 1987. 66. 1.) 1238-ban (a mai Vetés helyén volt) Ekkul térségében a Kaplony-nembeli Bás fia Moh négy ekére való földet egy Pelaharasztja (Pelaharazta) nevű berekkel 5 márka ezüstért ad el (OL DL 8006, kiadva: Szentpétery Imre: Az Árpád­ házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I. Bp. 1923. 197. I) 1274-ben a fentebb már többször is említett Mákon három ekére való föld kel el két m á r­ káért örökjogon, megmásíthatatlan tulajdonlásra (OL DL 348 1D. kiadva: ÁUO XII 123—125 1.) Levonva a levonandókai. megállapíthatjuk, hogy egész települések ára a XIII. századi Szatm árban (nyilván nagyságtól, kiterjedéstől, földminőségtől függően) 28 és 100 márka között mozgott. Kisebb települést, mint Páltelke esetében láthattunk, már 8 m árkáért zálogba lehetett venni. (Bár a zálog ügy­ let és az örökjnggal való eladás nem azonos dolgok, a zálogügyleteket még­ sem lehet figyelmen kívül hagvni, mivel ezekben is jól tükröződnek a földek korabeli árviszonyai.) Falurészeket, félfalukat (színién nagyságtól, minő­ ségtől függően) 20—30 marka ezüstért lehetett venni. Egy ekealja föld ára vi­ szont az idézett adatok szerint 1 márka körül (inkább alatt) mozoghatott. Mi­ vel a felsorakoztatott adatok egytől egyig a Szamoshátról valók szatmári fo­ galmak szerint pedig a Szamos menti földek a föld ,.lelkét” jelentik, feltéte­ lezve, hogy ez a XIII. században így volt, a felderített árakat, mint a legjobb szatmári földek korabeli árát vehetjük tudomásul. Kristó Gyula írja, hogy a XIII. században országos viszonylatban 1—6 m árka között mozgott egy eke­ alj, azaz 120 kis hold ára (Magyarország története I 2. Bp. 1984. 1085, 1.) Ádalaink így arról győznek meg, a XIII, századi Szatmárban a legjobb földe­ kért is csak az országos átlag alsó szintjenek megfelelő összegeket (értékeket) lehetett kapni, az árak végeredményében tehát az országos átlag alatt voltak. A legnyilvánvalóbban vidékünkön is fontos tényezőként játszott bele az ár­ alakulásokba az egyes területek, térségek és helységek népes vagy néptelen, lakott vagy lakatlan volta, vagyis hogy mennyire, milyen m értékben volt biz­ tosított a munkaerő, a földek megmunkálásához szükséges munkáskéz. Erre azonban adatok hiányában nem tértünk, nem térhettünk ki. (A nevek olvasá­ sában nyújtott segítségért Mező András professzornak ezúton mondok köszö­ netét.) K. S. 163

TA K Á CS P É T E R — U DV AR I ISTVÁN :

A történeti Bereg megye parasztjainak vallomásai 1 7 7 2 -1 7 7 3 -b ó l* (Mutatvány) A tény ismert: a Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor, 1767—1774 között, a magyar királyság minden községében megjelentek az úrbérrendezö biztosak, és 9 kérdőpont alapján „megvallatták” a jobbágyokat, zselléreket életükről, gazdálkodásukról, pénzszerzési lehetőségeikről, vásározási, erdőélési szokása­ ikról, szántóföldi művelésükről, mindenről. . .. mindenről. . ., amiről a küzpcmli hatalom, és az annak aka ratát végrehajtó megbízottak úgy_ vélték, hogy kiváncsiskodásuk nyomán feltárható a paraszti jövedelem, a földesúri teher mi­ lyensége és mennyisége. Ezekből a vallomásokból elénk tárul a XVIII. századi Magyarország szociográfiai valósága. A történetírás felfedezte már ezeknek a forrásoknak a fontosságát, de összefüggő területről mindmáig csak Wellmann Imre adta ki a jobbágyok vallomásait.' Mi az MTA-Soros Alapítvány tá­ mogatásával Bereg, Szatmár, Ung és Zemplén vármegyék jobbágyi vallomá­ sainak a feltárására vállalkoztunk. Megkezdett m unkánk egyik legizgalma­ sabb és legérdekesebb térségéből, Bereg vármegyéből közlünk most egy m u­ tatványt, melyben 5 község — Badaló, Bilke. Jánd, Kisábránka, Melnicsna — lakói vallanak korabeli sorsukról. Elgondolkoztató információkat hordoznak ezek a források. Történeti általánosítások helyett, a valóságból kiszűrhető tá r­ sadalmi mozgástörvények és tendenciák helyeit a konkrét, emberig lenyúló hétköznapi valóság tobzódik bennük. Szemünk láttára indulnak lapjaikon a jobbágyok szekerekkel, ekékkel, négy vagy két ökörrel, a zsellérek gyalog, földesúri robotba, vagy a maguk két-három nyomásban művelt telkeikre szán­ tani, vetni, rétet k aszálni.. Erdőt vágnak, fát hordanak, gombát, komlót, vad gyümölcsöt szednek asszonyok, gyerekek. . Forognak a rokkák, szolgálnak a guzsalyok, kender-, len- vagy gyapjúfonál tekeredik az orsókra. Filléreket kupargatnak családok, hogy az árendát megfizethessék, az adót leróhassak Es feltárul a paraszti világ hatalmas terrénuma, a korabeli falusi Magyarország természeti képe erdőkkel, rétekkel, szántókkal, nádasokkal, csordákkal, gu lyukkal, nyájakkal, szerteágazó utakkal, ösvényekkel, amikre ráborul a titok­ zatos égbolt, hagy próbára tegye a Kárpát-medence lakóinak emberségét, életkedvét, szorgalmát. Nagy titkokat őriznek ezek a források. A XVIII szá­ zadi élet rejtelmeit. És anyanyelven őrzik. A királynői parancs ugyanis köte­ lezte az úrbérrendezö biztosokat, hogy a vallomásokat anyanyelven „vegyék ki a parasztoktól, és anyanyelvű esküvel kötelezték őket az igazmondásra.2 Be­ reg megyében az urbáriumok nyelvi megoszlása a következőképpen alakult: ■A l é m a k u t a t á s á t a s z e r z ő k az M i i - S o r o s

164

A la p ít v á n y tá m o g atásával vé g zik.

A vallomások nyelve Járások: Tiszaháti járás: Felvidéki járás: Munkácsi j á r á s : Kaszonyi járás: összesen:

Ruszin1: 1 58 83 39 183

M a g y a r: 40 5 —

20 65

Német:

_ —

2 — n

Összesen: 41 63 85 59 243

Ruszin, német és m agyar nyelvű emberek éltek tehát a történelmi Bereg vármegyében, és ha m unkánk nyomán sikerül majd a közeljövőben bem utat­ nunk Bereg vármegye 248 községének paraszti vallomásait, kihámozni azok­ ból az összefüggéseket, történelmi tényeket, meggyőző bizonyítékokat és bi­ zonyosságot szolgáltathatunk majd arról, hogy békés egymásrautaltságban, regionális kölcsönhatásban, egymás m unkáját, kultúráját, szokásait és ember­ ségét, hitét megértve-tisztelve, egymás ellen nem fenekedve, inkább egymást segítve, törlénelcmformálta sorsközösségben éltek itt az emberek, birkózva a termesze1tel, az élettel, a földesurakkal, vidáman és szomorúan, ahogyan a sors hozta magával. Érdeklődést felkeltő ízelítőül szolgáljon e világ megisme­ réséhez az alábbi öt vallomás: 1. Badaló (Ma: Szu. — Bodolov) I—II. Itten sem Urbárium, sem Contractus nincs, nem is volt, hanem csak a régi szokás szerint tették a Szolgálatott. III. Minthogy itten Urbarialis Contractusok nincsen, csak abból állót a Jobbágyok [na] k kötelességek, hogy az Uraságnak minden nemű Dolgait el kellet végezni, mely Szolgálat M[é]l[tósá]gos Báró Horváth Imre Ur eö N[agy]sága részirűl könnyen reá mehetett fél Esztendőre, mellyel az Uraság Dóigán esztendőnként insummálni (összesen adni) kellet. Az Ajtaji László Ür részirűl pedig 4 holnapokra. A Farkas Pál Űr részirűl fél esztendőnél is tőbre. Az Andrási László Űré még eddig Esztendönkint 16 forintot fizetett Taxába. Azonkívül minden Esztendőben 12 napot szolgált négy ökreivel másod m a g á ­ val egyezés szerint. A zsellérek is szolgáltak ugyan valamit, de nem igen térhessen. Emellet minden esztendőben minden Jobbágy hói egy Zsákot adót, hol font hellyette Azon kívül pedig egy-egy Tyúkot, és hol 10, hol 12 Tojást, az Ajtaji Uram Jobbágyin kívül. Marha telelésért is, midőn m arhát nem teleltek, egy-egy Né­ met forintot fizettek. Ez mindég úgy volt miólta reá emlékeznek. Több Földes Uraságnak is vadnak itten egy-két Jobbágyai, de ezeknek esztendőbéli szólgálattyok alig megyen két, három holnapokra. Vagyon ollyan is, aki az Ürdólgát pénzül váltya fel, még pedig a 4 ökrös 20 Forintokon, a 2 ökrös 8 forintokon, vagy az midőn miképpen alkhatott (al­ kudhatott) meg az Földes Urasággal De egyebet semmit nem attak, se nem szolgáltak. IV. Haszonvételek: 1. Ezen Helységnek két fordulóra lévén a Mezeje, tiszta búzát és minden­ féle életeit, árpa és tavasz búzán kívül, termo Szántó földei vadnak, mellyek 165

minden trágyázás nélkül teremnek. A földek mind azáltal kemény természe­ tűek annyira, hogy két ökrön soha nem lehet szántani, hanem hol négyen, hol haton. 2 Vagyon Bereghszászba, egy m értfőldnyire piarczok(l), ahol minden hé­ ten vásár is tartatik. Ottan a szegény ember a micskéje vagyon el adhattná, de olykor a rósz út és ár víz akadállyoztattya az oda való menetelt. Vagyon Váriba is fél órányira hasonló piarczak(!), a hová minden akadály nélkül j á r ­ hatnak, és ottan is ha micskéjek volna, el athattnak 2. Minden néven nevezendő m arhájok[na]k elegendő legelő hellye va­ gyon, 4 ügy hasonlóképpen itatásra való vizek is elég van. 5. Erdejek vagyon egy darabocska, a honnat épületre való fát apródanként ugyan hordhatnak, de tűzi fát igen kevesset Annyira, hagy más határrul is kénteleníttettnek adom ányért hordani. 6 Szöllő hegyek, úgy mint Bereghszászi, Musai és Benei csak egy, vagy fél m ártfőldnjre vadnak, ahová egész nyári, őszi, tavaszi m unkára el já rh a t­ nak. 7. Makkoló erdejek csak annyi vagyon, hogy az helység sértéssé, ha bő­ ven teremne, bé érné vele. 8. (Földesúri) féle dezmát nem szotak volt adni m[é]l[tósá]gos báró Hor­ váth Imre ur eö n[agy]sága jobbágyain kívül, kik is a sertésbül csak tizediket attak. 9. Almássá kivül-belől alkalmatos vagyon. Komló is terem, és belől ollyas kertyei is vadnak, az kiben káposzta és egyébb féle zöldség is terem Kívül pedig a mezőn kukoriczát is vetnek. 10 Az Újlaki Só Depositarium (Sóház, Sóraktár) igen közel vagyon. Onnat akár Tárkányba. akar Tokájba sót hordhatnak, ám bár távul légyenek is. 11. Bereghszászba, Musajba és Benébe kö bányák vadnak, ahol ha szokták volna, pénzt kereshetnének 12. A Tisza vize éppen kertyek alat lévén, azon mind kézi munkájával, mind pedig halászásával a szegény ember hasznot hajthat. 13. Különös haszna ezen helységnek egyéb nincs, hanem Sz|ent] Mihály naptúl fogva, új esztendőig szabad korcsmája. Ezen kívül kaszálló réttye is vagyon. A két fordulóra gazostul mint egy harmincz kaszásra való. Szántó földgyé pedig ugyancsak a két fordulóra 11 posonyi mérő alá való vagyon, rneUyet esztendőnként az b i r t o k n a k szokták engedni. 14. Kender asztato hellyek alkalmatos vagyon. 15. Malom pedig hozzájok egy vagy két órányira három is vagyon. Károk: 1. Kaszálló réttyek elégséges volna, és elég hasznos is, de a Tisza arja any nyira elrontya, hogy gyakorta félébe sem vehetik hasznát. V. Ezen helységben egy egész és jobbacska házhellyes gazdának nincs több szántó főldgve teleke után mint a kél fordulóra, csak akiben hat posonyi mérőt elvethet. Kaszállója pedig csak némellyiknek. Hanem pénzen egymás­ tűi, és más idegenyektül vett, ugyan a határban, mind szántó földgyök. s — mind kaszállójok vagyon, de ezeket miólta reá emlékeznek, telek után valók­ nak lenni nem tartották. Sőt az földes urak sem parancsoltak helölle, hanem szabadossan, valamint teczel usuálták. el adngálták. és leányágra is szinte úgy osztották, mint a nemes emberek. A kaszálló réten, néha némellyiken, mikor az árvíz engedi, sarjút is kaszálnak. 186

VI. Amint az 3-dik punclumban megvallottak, az szerint szolgáltak. Ki két, ki négy ökreivel, de sem a robottara menő, sem visza jövő napok, napi számba bé nem számláltattak. VII. Egvebet az itt való lakosok az földes uraságnak semminemű szín alat nem attak, hanem csak a mit az 3-dik punctumban declaraltak. Minémű szo­ kás légyen ezen N[eme]s Vármegyében lévő más helységekben? Nem tudgyák. VIII. Puszta Telekek vadnak itten m[é]l[tósá]gos báró Horváth Imre úr eö n[agy]ságaé tizenhárom, mellyeket mind az maga jobbágyai bírnak. Ügy mint Oláh Marton 2. Bakó János 1, Kovács András 1, Szilágyi István 1, Bakó Sigmond 2, Bujdosó János 2, Bakó András 2, Bállá András 1, Simon nevű árendás zsidó 1. Farkas Pál uramé nyólez, mellyeket egyen kívül mind az ma­ ga Jobbagyai bírnak. Ügy mint Szína Mihály 2, Veres Pál 4, Somi István 1 és Nemes Kovács István I. Kallai Ferencz úré !. mellyet Nagy István bír. M[é]l[tósájgos gróf Haller úré 3, mellyeket csak ugyan maga jobbágyai bírnak, úgymint Oláh István és Peter 2, Oláh János 1. Ez ugyan már házat kezdet reá csinálni. Ajtai úré 3, mellyeket hasonlóképpen a maga jobbágyai bírnak. Tud­ niillik: Biro István és János 2, a harmadik pedig haszontalanul á l(!). Gecsei Ferenczné asszonyomnak is vagyon kettő maga birodalmába. Pécsi Imre ura­ mé 1. Nagy Györgyné asszonyom birodalmába. Darvai uramé 1. Ezt Nemes Kovács István bírja. Andrási Mária aszszonyomé 1, mellyet Rácz György bír. Ez így ezen Helységben in summa (összesen) vagyon 33 puszta Telek. Miért pusztultak pedig el? Nem tudgyák, minthogy az memória hominum (emberi emlékezet) mindég puszta Telekek [ne] k érték. Hanem tudgyák azt, hogy ötébül még az el múlt pestis elöt az gazdák kihólták. IX. Ezen Helységnek lakossi rész szerint örökös jobbágyok, rész szerint Líberae Migrationis (szabad menetelüek). Badaló. 1772. november 16. V allom ástevök:

Judex (bitó) Stcphanus Bíró — Juratus (esküdt) Nicolaus Veres Martinus Orosz — Martinus Oláh — Stephanus Szilagyi — Badaló község pecsétje Összeíró biztosok: Andreas Alvinczy, Franciscus Klobusiczky Badalónak — mint a jobbágyok is vallották — nem volt sem urbáriuma, sem contractusa, de az összeíró biztosok 8 záloglevelet mellékeltek a község úrbérrendezési irataihoz. Ezek közül a Petneházán (Szabolcs megye) lakó Futó János többször megismételt, és újólag mindig megterhelt záloglevelét közöl­ jük, érzékeltetve a nemesi eladósodás folyamatát: Én, alább meg irt Te [kin] t [e] les Nemes Szabolts Varmegyében mostan Petneházán lakó Felső Szendi Futó János adom tudtára mindeneknek, a kik nek illik ez levelemnek rendiben, hogy én bizonyos szükségemtől viseltetvén, adtam Nemes Beregh Varmegyeben Badaló nevű Hellységben egy puszta te16 7

lekemet az Deli soron melly vagyon az T[ekin]t[e]tes Patay Sámuel úr teleki között, ugyan Badsloban lakozo Nagy István jo akaró uram[na]k húsz vonás forintokban ol!y condítiok alatt: 1. Engedtem eö kegyelmének azon teleken szabad épületet. 2. Engedtem azon fenn említett teleknek birodalmára tíz esztendőket; úgy hogy el telven a tíz esztendők, meg kínálván Nagy István uram at a húsz fo­ rintokkal, tartozzék eö kegyelme fel venni az épületnek az arával. Hogyha to­ vább is nem kívánnám magam keze alatt tartani, nem másnak, hanem neve­ zett Nagy István uram kezében tartozzam hagvni. Az legális evictiot (törvé­ nyes védelmet) magamra vallalván, tartozom minden legitimus impeditorok (nyilvános, törvényes követelők) ellen oltalmazni. Mellynek nagyobb bizonságára adtam ezen kezem írásával és petsetemmel meg erősítve ezen levelemet. Actum in Petneháza. Anno 1755. die 14-a Martv. Felső Szendi Fulo János m.p. L.S (Petneházán, 1755, márc. 14-én, felsőszendi Fulo János maga kezével és saját pecsétjével erősítette és hitelesítette meg.) A fenti záloglevelet a Fulo család idő teltével még kétszer terhelte meg újabb adóssággal. Íme a hozzá kapcsolódó újabb zálogösszegekről szóló bi­ zonyságlevél : Ezen Contractusban Specificalt (meghatározott) telekre, nevezett faluban lakó Nagy István uramtól vettem fel tíz vonás forintokat, és feleségétől, Már­ ton Éva aszszontol, olly conditioval. hogy mind magokat, mind successorit (örököseit) tartozom a meg írt summáig evincalni (összegig megvédeni, szava­ tolni). Anno 1760. dic 26 a January. Fulo János m.p. Coram me Franciscus Buday, Coram me Ladislao Buday m. p. (1760. január 26-án Fuló János aláírásával Buday Ferenc és Buday László hi­ telesítő tanuk előtt vette fel az újabb zálogösszeget) Ezen Contractusban Specificalt (szerződésben meghatározott) telekre vet­ tem fel nevezett Nagy István uramtol tizen hat N[umer|r» 16 forintokat, ad­ ván meg eö kegyelmének öt esztendőket birodalmára Dátum Badalo 16-ta May 1763 Fulo János Coram me Mojse Getsey de eadem. Pauloque Veres Judicce Primario Badalaiens[is] (Az 1763. május 16-án felvett 16 forintot aláírásukkal már gecsei Getsey Mó­ zes és Veres Pál badalói első bíró hitelesítették ) Alább írt praesentibus recognoscálom (bemutatom és elismerem), hogy az edes Atyám Fulo János ur Badaloban lakó Nagy István urammal ötven négy, [azaz:] 54 vonás forintokban meg egyezvén, ugyan azon telekre az mellyen most laknak eő kegyelmek, melly summa (összeg) pénzből vettem fel 30 v[onásJ f[orin]takat illy conditioval (feltétellel), hogy midőn az hátra levő summa (összeg) meg fizetödik, tehát akkor az egész summát (összeget) mind egy summában egy contractusra (szerződésre) veszszük. Mellyröl is adtam ezen recognitionalis (beismerő, elismerő) levelemet. Dat[um] Badalo die 5-ta A.pril. 1772. szendi Fulo János m. p. L.S. A záloglevelek tartalm ának hitelét igazolták az összeíró biztosok: Andreas Alvinczv. Franc(iscus) Klobusiczkv 168

2. Bilke (Ma: Szu. — Belki) I. Ezen helységnek nem volt sémi urbáriuma, nincs is. II. Még contractussok sem lévén egyik földes uraság részérül is, a jo b ­ bágyságok a szolgálatot mindazon által csak régi bevet (!) szokás szerint (ami­ dőn, mire hajtották) tették s teszik. III. Minthogy ez helységbeli jobbágyoknak sem urbáriumok, sem cantractussok nem volt, és nem egy, hanem sok különös urasság jobbágyai lesznek, a szolgálatot is, kik egyképpen, kik másképpen tették, anyival is inkább, hogy sem levelet szolgálatyokrúl nem attak, sem ők arrúl magoknak rovást nem tartottak. Esztendőn által robotozások [na] k bizonyos számát meg nem mondhattyák, hanem a többi közt Kereszty Antal, Patay Sámuel és Újhelyi Joseph urak részéről való jobbágyok unanim iter (egységesen) azt vallyák, hogy esz­ tendőnként minden esztendőben a szüntelen való úrdolgázássok anyira ment, hogy az esztendőnek 3-dik részét alig nyerheték meg magoknak. Komáromi Sámuelné asszonyom és Vetély István úr részekről való jobbágyi sZDlgállat 11 hetekre, a többi földes uraság jobbágyai, ki többet, ki kevesebbel szolgáltak. Akik azonban Taxások voltak, azok csak 5 forintokat fizettek a Krasznai úrén kívül, ki is 15 rhenes forintot fizet. Ami a zsellérek szolgálati adózásit illeti, az azokon való húzások, vonások még eddig szokásban nem voltak sehol, hanem akiknél laktak, azoknak valami segétséggel voltak. IV. Haszonvételek: 1. A helységnek két fordulóra lévén a mezeje, búzát ugyan, és egyéb féle tavaszi vetést,a’ mely keveset szoktak vetni, trágyázás nélkül is megtermi. De mit nem szoktak vetni, trágyázással is nem teremne. A füld pedig olly ke­ mény természető, hogy jó négy és hat ökrökön kell szántani. És a Borsova vize is kárt szokott tenni nemely részekben. 2. Kaszáló réttyek a lovak és szarvas m arhák számokra meglehetős va­ gyon, némely részében a Borsova vize kárt szokot (!) tenni. 3. Huszt másfél mélyföldnyire, Szőlős kettőre, Beregszász háromra leven tőlek, az hol mind országos, mind heti vásárok szoktak esni. Ottan alkalmas járás-keléssel, akiknek olyas árulni való jószága volna, eladhatná. 4. Marhalegelő helyek, ha szűk nem volna, meglehetős. 5. Itató hellyek jó, s mindenkor bőven vagyon. 6. Mind épületre, mind tűzre való fájok magok határokon elegendőkép­ pen vagyon. 7. Nincsen. (A szőlőskertre vonatkozó haszonvételről nyilatkoztak így.) 8. Makkoló helyek is, ugyan az határokon, midőn teremett (!), még eddig minden fizetés nélkül volt. A Kereszty uram jobbágyai olyankor mindenik egy-egy sódart ad. 9. Dézmát, a Patay Sámuel úr jobbágyain kívül, soha semmi némű szín alatt nem attak, ki is két esztendőiül ólta a mezőbeli jószágaiból, amijek ter­ mett, mindenekből megvétette. 10. Némelyik jobbágynak maga teleken gyümölcsössé vagyon, az hol ha meg trágyázza, káposztát és egyéb féle zöldségeket is m egíermeszthcl. 11. Nincsen. (Nád nem terem határukban.) 1GU

12. Szigethi Aknárul, nyoltz mélyföldnyirűl, az Ojlaki depositoriumban (sóraktárba) sót, amidőn reá érkeznek, szoktak hordani. 13., 14., 15. Nincsen (Manufaktúra, hajózható folyó, közeli szőlőhegy). 16. Szenet lehetne égetni, de nem szoktak 17. Ezen helységnek a szabad angárTajok (negyedévi bormérési joguk, korcsmáltatásuk) mindenkor meg volt, de nem éltek vele, hanem most már elkeszdték, de a földes uraságtúl tilalmaztatnak, minthogy az ily esztendőn m ár túl vadnak. 18. Kenderáztató helyűk jó vagyon. 19. Malmok is helyben [van]. Károk: A 7., 11, 13., 14. és 15. ezen punctumokban specifikált benefitiumok sem helyekben, sem közel hozzájok nincsenek, azért is ezekbűi éppen semmi hasz­ not nem vehetnek. (A 7. pont alatt a határukban lévő szőlőskertekről; a 11. pont alatt a nádlási, nádvágási lehetőségekről; a 13. pont alatt a közeli „fabrikákról", m anufaktúrákról; a 14. pont alatt a hajózható folyók közelségéről; a 15. pont alatt a munkalehetőséget biztosító közeli szőlőhegyekről érdeklőd­ tek a kérdező biztosok.). V. Egy egész házhelyes gazda, mind a két fordulóra, többet nyolcz pozso­ nyi mérő életnél, azaz zabnál, el nem vethet. Kaszáló réttyek pedig csak hat kaszásra lévén, sarjút azonban soha nem kaszálnak. VI. Amint azt a harmadik punctum ban megvallottak, úgy tették a szol­ galatot, minden uraság részérül két-két vonó m arhájokkal csak. De az járás­ kelésnek idejét úrdolgába soha nem számlálták, bé nem vették. VII. Az itt való lakossok közzül a földes uraságnak kilenczedet többen nem attak, hanem a Patav úr jobbágyai a zabbúi és tengeribűi két esztendötül ólta megadták. Ezeken kívül telelő pénzt 3 márjást, egy zsákot és egy t y ú ­ kot. Az Űjhelyi Joseph úr is hasonlóképpen, jobbágyain a telelő pénzt, két esz­ tendőtűi ólta 7 márjást, egy zsákot, egy tyúkot, egy véka zabot, egy icze mo­ gyorót, vagy a hellyett annyi paszulyt, megvétetett. A Kereszty úr jobbágyai azonban eleitől fogva telelő pénszt mindenkor 7 márjást, egy zsákot, egy ty ú ­ kot. Ügy nemkülömben a többi uraság jobbágyai is, marha telelés helyett fi­ zettek, s a zsákot, tyúkot megatták. VIII. Ebben az helységben találtatnak 26 puszta telekek, mellyek közül nyolczot mint magáét, Kereszty Antal úr bírja s használya. Ojhelyi Joseph úr részérűl vagyon három, maga birodalmában. Patay Sámuel ur reszerül hét, eötet maga használ, keltejét pedig Pankovics Mihály bírja. Vetéssy úr részé­ ről egy, Varadi Lőrincz bírja. Budai úr reszerül 1. Azt senki sem használya. Jurkovics Jánosnak öt, akiket mind maga bírja. Komlóssy Ferencz uramnak egy, maga bírja. Mellyeknek pusztulások felül a lakossok azt mondgyák, hogy némely részéből még a pestiskor ki hoStak, némely részéből pedig Kenyér nem létele miatt, a szűk esztendőkben innét másféle elszéllyedtek a szegény emberek. IX. Ezen helységnek lakossai, akik jobbágyok, mind örökös jobbágyok. Bilke, 1773. február 11. Vallom ástevök: Joannes Sémák főbíró -fNicolaus Bíró -\Andreas Butela 170

Demetrius Petrisinecz -jFranciscus Firczák Franciscus Fenics + Alexander Kvák •’ Franciscus Paráda Joannes Gyírei ;összeíró biztosok: Franciscus Klobusiczky Andreas Alvinczy

3. Jánd I. Ezen Hellvségnek Urbáriuma nincsen, nem is volt. II. Semmi Contractusok nintsen, hanem tsak szokás szerént tették, s' te­ szik szolgálattyokat mind a ’ zsellérek, mind a' Jobbágyok. III. Minthogy ezen Hellységet különös sok Földes Urak bírják, ahoz képest szolgálattyokat is külömböző módon teszik mind a' Jobbágyok, mind a' Zsel­ lérek, úgy mint: M[éltóságos] Groff Károllyy eö Excellenliája részire való Jobbágyok, ennek előtte való esztendőkben, valamikor az Uraságnak kivántattak, hol ökörrel, hol gyalog szerben, m indenkor szolgáltak Hanem mar mint egy esztendő el fojása (!) alatt szolgálnak 52 Napokat. Az ökrös Jobbágyok ökörvei, a' Gyalog gyalog szerben. A Taxássa fizet 3 Rhfenes] forintot, azon-kivül 15 Napokat szolgál kézi munkával. Melt[óságos] Gróff Gyulai Ur Eözvegye részire való Jobbágyok esztende­ ig szolgálnak 6.- hat holnapokat hol ökörrel, hol gyalog szerben eleitől fogva. A’ Taxássai külömböző módon fizetnek, mivel némelyik három v[áltó] forin­ tokat, némellyik 2 v[áltó] forintokat, némellyik pedig 30 font faggyúval szók ta ki fizetni Taxáját. Vitkay László Űr részire való Jobbágyok esztendőnként szolgainak hat hónapokat, hol ökörrel, hol gyalog szerben, mellyel miolta birodalmában v ad­ nak, úgy p[rae]stálnak [adnak, teljesítenek], Vitkay Mihály Ur részére való Jobbágyok hasonlóképpen Hat Holnapokat eleitől fogva hol ökörrel, hol gya­ log szerben szolgálnak. Vitkay Imre Uram részire valók tavally esztendőben vóltották (!) fel Robotjokat. Az 1772-ben esett Sz[ent| György Napjától fogva harmadfél holnapokat szolgáltak, ez ideig hol ökörrel, hol gyalog szerben Vitkay Jósef Uram Jobbágyai közül edjik fizetett a' Robottyáért tavaj (') esztendőben 9 v[áltó] Forintokat. Erre az esztendőre 11 v[áltű] forintokat. A másik 12 v[áltó] forintokat. A ’ harmadik Tizet, a Negyedik Hét forintokat fi­ zetnek. Erdődy Imre Ür részire való Jobbágyok szolgálnak esztendeig 5 Holnapo­ kat, hol ökörrel, hol gyalog szerben eleitől fogva. Potorányiné Asszony részire valók is — a ’ Jobbágyok — eleitől fogva 4 Holnapokat szolgálnak, hol ökörrel, hol gyalog szerben. Makó Gergelly Uram részire való Jobbágyok 2 Holnapo­ kat szolgálnak esztendeig, hol ökörrel, hol gyalog szerben. Balogh György Uram Jobbágyi 2 Holnapokat szoktak esztendeig szolgálni, hol ökörrel, hol gyalog szerben. Ferentzy Lajos Uram Jobbágya szolgált ebben az esztendőben 171

ökörrel és gyalog szerben Hat Heteket. Lentsés Miklós Uram Jobbágya ebben az esztendőben egy hetet gyalog szerben szolgált. Petneházy István Uram ré­ szire való Jobbágy ebben az esztendőben ökörrel egy Hetet szolgált. T|ekintetes] Pogány László úr részire való Jobbágy szolgál esztendőnként két Holna­ pokat gyalog szerben. Géresy Sándor Uram Jobbágya szolgál két Holnapokat ökörrel és gyalog szerben. Kajor Péter Uram Jobbágya két Holnapokat szol­ gál esztendeig. IV. Haszonvételek: 1. Ezen Hellységnek egy forduló mezeje vagyon, és semmi őszi vetést nem vethetnek, hanem Tengerit egy keveset. 2. A mi Kaszálló Rétjek vagyon, jó és alkalmatos szénát teremnek. 3. Ezen Hellvséghez Munkáts 5 mértfőldnyire, Bereghszász 3-ra esik, a' hol a kinek holmi Naturáléja vagyon, distrahalhattya, de ősszel és Tavasszal igen alkalmatlan utakon lehet menni. 4. Elegendő legelő mezeje vagyon mindenféle marhájoknak. 5 Itató vizek is jó és alkalmatos van. 6. Mind tűzre, mind pedig épületre való fájók elégségesek és alkalmato­ sok vadnak. 7. Semmi Szóló Hegyek nintsen 8 Ezen Hellységnek Csarodával edjütt egy darab különös Erdéllyé va­ gyon. Azon kivül a Földes Urak erdején is, mikor Makk terem, minden váltó nélkül szabadoson m akkoltathatnak. 9. A' Királlyi Dézmát a' T[ekinte]tes Nemes Vármegye, per accordam Annualem (évnegyedenként fizetendő összegben), pénzül szokta fel váltani, a1 mellyben ezen Hellység is concurrál (osztozik, részesül). 10. Almás Kertyek némellyeknek több, némellyeknek kevesebb, némelylyeknek semmi nints. Káposztájokat és Kerti veteményeket a' Telekieken ter­ mesztik. 11. Semmi Nádjok nintsen. 12. Az Újlaki Só Depositorium (raktár) Négy Mértfőldnyire esik ezen Hellységhez. 13. Semmi fábrikájok (üzemük, m anufaktúrájuk) közel nints. 14 A’ Tisza ugyan a ’ Hellység alatt főj (!), de semmi kereskedést nem vesznek belőle. 15 A’ Bereghszászi, Musai Promontorium (szőlőhegy) 3 mértfőldnyire, a Kaszoni kettőre esik ezen Hellységhez, a hol sok külső Földes Urak bírnak, de kapálni nem szoktak járni. 16. Szenet nem szoktak égetni, melyre való kövök pedig nintsen. 17 Beneficium nullum (ez a haszonvételük nincs, e pontnál a kérdező biztosok a falu barmérési, korcsmáltatási jogáról érdeklődtek). 18. Kender áztató vizek jó és elégséges vagyon. 19. Vagyon az Hellységben két száraz malom. 20. A' kitől lehet, mehet tarthat. 21. A' kinek hozzá való ereje és módja vagyon, Debretzenben és Újlakra el mehet szekerezni. Károk: 1. Ezen Hellységnek semminémü szántó földjei nintsenek. 2. Kaszálló rétjeket az árvíz gyakran meg szokta rontani. 3 A’ Debretzeni Pialz 9 mértfőldnyire esik ezen Hellységtöl, az hová jó 172

utón lehet menni mindenkor, A' Munkétsi őt. -azaz 5 mérlföldnyire, az hová két vámon, ősszel és Tavasszal igen alkalmatlan úton lehet menni. 4., 5., 6. Nullum maleficium (Semmi káruk. A 4., 5. és 6. pontok alatt a legelőt, a jószágok itatását illető nehézségekről, ezzel kapcsolatos károkról, és az erdő, illetve tűzi- és épületfát illető hiányosságokról érdeklődtek a kérdező biztosok). 7. Ezen Hellységhez a’ Vízi Malom 3 mértföldnyire esik, a’ hová is ősszel és Tavasszal alkalmatlan úton lehet menni. V Minthogy semmi mezeje nints ezen Hellységnek, azért semmit sem vethetnek tlatárjokon, hanem egy kis darab mezejek lévén, valami kis Tenge­ rit vethetnek belé, de sarjút nem kaszálhatnak. Ví. Provocative ad 3-um (kérdeztetett a harmadik pontban) Hanem járásoknak-kelések (') ideje nem im putaltatott (nem számláltatott a robotba). VII. Minthogy semmi éleltyek nem terem, azért semmi Kilentzedet sem vehetnek, hanem a' Gróff Karollyi Ür Jobbágyi minden sertéstől 6 kr[aj]tzárt fizetnek. És ha tíz vagyon, a' Földes Uraság Dézmában el veszi. Azon kívül egy zsákot, egy Tyúkot. Gróff Gyulay eő Nagysága Jobbágyai marha teleltetésért egy bogja (!) szénát, öt font fonást tesznek az Uraságnak Földes Ur szösziböl. Minden Disznóért négy poltrát (poltúrát), s egy Karátson Tyúkját [ad­ nak]. Vitkay László Ür részire valók 12 font fonalat fonnak az Uraság szösziböl. 12 Tojást, egy Tyúkot [adnak], Potorányiné Asszonyom Jobbágyi egy-egy m arhát teleltetnek, 12 font fonalat fonnak a ’ Földes Asszonyéból. Egy Tyúkot, 12 Tojást [adnak], Ordögh Imre Uram részére való Jobbágyok edjik 10 font, a' másik 5 font fo­ nást tésznek az Uraságébol. Kajor Péter Uram résziről való 5 font fonást tészen az Uraságnak szösziböl. Pogány László Uram részire való Telelő pénzt 3 márjást, azon-kívül Karátson Tyúkjáért két petákot fizet. VIII Ezen Hellységben vadnak 3 puszta Telekek, mellyeknek el pusztu­ lásáról emlékeznek az itt való lakosok, minthogy némelyikről el holt a' Gazda, némellyikröl el szökött. Melly Telekeket a ’ Földes Urak bírnak, hanem esz­ tendőnként ki szokták a ’ szegénységnek Taxára adni, IX. Ezen Hellységnek lakosi örökös Jobbágyok többnyire Mindazon által vadnak szabad menetelűek is. Jánd, 1773. január 29. és 30. V allam ástevők: Feő Bíró Angalét István L Eskütt Lantos László L Medve András + Illyés István : Kontz Mihály f Tódi András -tösszelró biztosok: Ladislaus Balogh Matthias Nagy Junior (ifjú) Franciscus Uosvay 173

4. K isabránka

(Ma: Szu — Kusnyica)

I. A falunak urbárium a nincs. II. Contractusa sincs. III. A Schönbornok földesurasága óta tetszés szerint vagy robotolunk, vagy taksát fizethetünk. Aki évi taksa fizetésére kötelezte magát, két ökör után 4 vonás forintot, 4 ökör után évi 6 vonás forintot tartozik fizetni. A gya­ log robotoló jobbágy két vonás forintot fizet. Emellett a taksások még 28 nap különféle robotm unkát végeznek. A gyalogosok gyalogszerrel, az ökrös gaz­ dák két ökörrel. Aki nem akar taksát fizetni, az az év minden harmadik he­ tében robotolni köteles Az ökrös gazdák m arhás robottal, a gyalogosok pedig gvalogrobottal tartoznak szolgálni IV. Haszonvételek: 1. Marháik számára elegendő legelőjük van. 2. Minden évszakban jó itatóvizük van. 3. Elegendő tűzi- és épületfájuk van, s jó úton járhatnak- erdeikbe. 4. Disznaik makkoltatására elegendő makk terem. 5. Semminemű gabonából nem adnak dézsmát. 6. H atárukban malom van. Károk: 1. Mindkét nyomásban lévő szántóik kövesek és terméketlenek, ezért, és a nagy fagyok miatt csak a zab terem meg. 2. A sokféle vadállat kártevése miatt vetésükből semmilyen hasznuk nincs. V. A telki állományhoz tartozó földjeik nagysága nem egyenlő. Géljeiken sarjút sohasem kaszálhatnak. VI. Az ökrös gazdák négy napot kötelesek űrdolgában szántani, annyi ökörrel, amennyit tartanak. Az űrdolgába való menet és a visszajavetel ideje a robotba nem számit bele. VII A falu minden gazdája az uraságnak juh-huszadot tartozik adni. Ha bárki húszadként nyírott bárányt adna, az a gyapjú fejében 24 krajcárt t a r ­ tozik fizetni. Akinek nincs 20 juha, s igy huszadot nem tud adni, a fejős ju ­ hok darabja után 6 krajcárt, a meddők darabja után 3 krajcárt, a bárányok darabja után 6 krajcárt, a kosok után szintén 6 krajcárt fizet. Egy-egy egesz telek után 50 krajcárt telekbérként kell fizetni. Az urasági béres tartásáért a falu tartozik adni egy véka rozsot, és fizetni 1 német forintot és 24 krajcárt Ezen felül minden évben az uradalmi tiszttartóság által meghatározott össze­ get is fizet a falu közössége a béres szekerének javítására, fenntartására ü t más uradalmi faluval együtt tartozik a község saját pénzén 4 béres-ökröt megvásárolni, és ha ezek közül bármelyik elpusztul, annak helyébe újat kell venni. Az urasági juhok teleltetése helyett évi 6 vonás forintot és 34 krajcárt fizetnek Mindezeken felül minden egyes gazda ad egy-egy kötelet és egy gyertyát. VIII. Egyetlen puszta telek sincs a faluban. IX. A falu lakói valamennyien örökös jobbágyoknak vallják magukat. Kisábránka, 1772. december 5. 17 4

V allom ástevök: Paczó Iván + bíró Malilo Vaszil + idősebb Malilo Vaszil + összeíró biztosok: Georgius Bornemisza Josephus Papp (ukránból fordította: Udvari István) *

A falu lakói sem urbáriumról, sem contractusról nem tudtak, az urada­ lom teljhatalmú megbízottai azonban az alábbi magyar nyelvű urbáriumot csatoltatták az úrbérrendezés iratanyagához: A munkácsi domíniumban 1704-ben készült urbárium kivonata: Kiss Abranka község Census et arenda populosa sessiojátul exvenial (A lakosság telkeitől telekber és bérleti díjbér jár) 6 V[onás] forint. Kenéz (Falubíró) adaja ad beneplacitum Domini Terrest[ris] (a földesúr jóindulatából) 2 V[onás] forint. Konyha élés: V[onásl ft. tyúk N[ume]ro 4 — lúd 1 — tyúkm ony (tojás) 8 — Vaj 1 — Konyhapénz — Fákjáért, szurokért________________________________________ — facit (összesen tesz)

9—

dénár 36 18 4 36 30 18 42

Provcntus (Jövedelem): A malom, puszta, kalló, Pálinka fazék nincs. S 2 tronga (juhkarám), rajdézma. Minden juhos gazda Fű kenézen (főbírón) és Batykon (orosz pap) kí­ vül húsz fejős juhtúl egyet bárányostól ad, ha pedig húszra nem tellik: k ra j­ cár 12 redimallja (megváltja). A kecskébül is, és meddőkből huszadik adódik. Ha pedig húszra nem telik a kecskét krajcár 12 váltya meg, a meddő juhot ás kecskét krajcár 6, a kost és bakot per krajcár 12 váltya meg. A juhot és kost gyapjastúl szedik, ha pedig a jobbágy nyírva adgya, a gyapjúért fizet tizen nyólcz den[árt]. Minden juhos gazda egy sajttal is tartozik az urasagnak. A kenéz pedig akinek juha vagyon két sajtal, akinek pedig nincsen egy sajtol tartozik, vagy annak árával: krajcár 24. Minden fő kenéz, akinek juha nin­ csen is, mint hogy az sztrongátul (karámdíjtól) immunis (mentes), a Dézmásnak (dézsmaszedőnek) egfy] bárányai és 6 pénzel tartozik. A Batykok (orosz papok) is tartoznak a Sztongásnak (karámbérszedőnek) hat-hat pénzel. Limites (a határ) Nagy Ábránkénál vicinaltatik (húzódik, állapíttatik meg). Servitia (szolgálati kötelességek): Az aratást, kaszálást, szénatakarást a kimutatandó táblákon addig tartoznak meg tenni, míg el nem végzik. Egy hé­ tig való ganajhordással is tartoznak. Az munkácsi malom gáttyát a duszinai processussal (duszinai kerülettel, ispánsággal) tartozik csinálni 175

Muncra (ajándékait): A censuson kívül semmivel sem tartoznak. ★ Tanúsítom, hogy az eredeti s kéznél lévű urbárium fent megírt kivonatát lelkiismeretesen készítettem el. Josephus Papp m p. Pecsét 3 Melnicsna' (Ma Szu. — Mel nicsnyj) I. E falunak semmilyen urbáriuma nincs II. E falunak sem urbáriuma, sem contractusa nincs. Az úrdolgát illető­ en sincs semmilyen egyezség, hanem szokás szerint robotolnak, mely szokás 30 éve, Hodermarszky úr intézosége alatt keletkezett. III. Mivel a falu 4 mérföldre fekszik Munkácstól, és a közlekedést gyak­ ran gátolja az árvíz, a község lakossága 30 éve már nem a szokásos robotol végzi, hanem azt megváltják. A négyökrös jobbágy 8 vonás forintot, a kétökrös jobbágy 6 magyar forintot, az ökröt nem tartó jobbágy 3 vonásforintot, a zsellér két forintot tartozik megváltásként fizetni. Abban az időben, amikor a taksa fizetése kezdődött, a fizetendő forintokon felül az ökrös jobbágyok 12 nap marhás robottal is tartoztak, de sürgős m unka idején, kaszáláskor a ra­ táskor a marhás robotot gyalog is ledolgozhatták. E lehetőség egyébként ma is megvan Később aztán a 12 marhás robotból 16 nap lett, majd még később 20 nap. Néhány év óta pedig a taksán felül 30 napot robotolnak Az ökrös gazdák marhával, a gyalogos gazdák gyalogszerben. Hodermarszky intézosége előtt az úrdolgának semmilyen kiszabott rendje nem volt Csak szántáskor, aratáskor és kaszáláskor parancsolták a jobbágyokat robotra Az adózás teljesítése a következő: 1. E faluban régtől fogva egy kenéz-telek található, mely telek után — a malombérrel együtt — az uraságnak 6 vonás forint fizetendő. Bírják bár e tel­ ket ketten vagy többen, az adó nevezett összege nem változik. Az a kenéz­ telek után jár. A többi telek után az évi adó a telek nagyságától függően fize­ tendő az uradalomnak. Egy egyszerű egész telek után évi 1 magyar forint, a fél telek után. fél forint fizetendő. 2. A duszinai ispánság tartozik a munkácsi uradalomnak négy ökröt vá­ sárolni szekérrel, ekével, minden hozzájuk tartozó felszereléssel. Tartozik to­ vábbá bérest fogadni, fizetni, tartani, és a számára szükséges dolgokat meg­ vásárolni. Mindezekre a jobbágynak 17 krajcárt, a zsellérnek pedig 9 krajcárt kell fizetnie A béres javadalmazására egy-egy gazdának fél pozsonyi mérő rozsot vagy kétszerest (a búza és rozs keveréke) kell adnia. Szénára, a béres ökreinek teleltetésére pedig 1-1 rénes forintot kell adni. 3 Minden évben megváltják a száraz bort és a száraz korcsmát is, ami­ hez a telkes gazda 9 krajcárral, a zsellér négy és fél krajcárral járul hozzá 4. A szabad kaszálásért a falu minden egyes gazdája 3 krajcárt tartozik fizetni. 5. A falu egy fél zsákért járó 9 krajcárt közösen köteles kifizetni. 6. A falubeli gazdák 3 marék, a zsellérek pedig két marék kendert tartóz nak adni kötélre a munkácsi uradalomnak. 7. A falu jobb gazdái az urasági juhok teleltetése fejében évente 1 rénes forintot és 42 krajcárt kötelesek fizetni az uradalomnak. A közepesen tehetős 176

gazdák 1 rénes forintot és 3 krajcárt, a gyengébben tehetősek 34 krajcárt, a zsellérek pedig 17 krajcárt A falu bírája, akár tehetős gazda, akár nem, a teleltelés fejében mindig 1 vonás forintot kell, hogy fizessen. 8. Az öreg disznók után, legyenek azok csak egy évesek is, váltság fejé­ ben (sertésdézsma) négy krajcárt fizet minden egyes gazda. A féléves, vagy ettől kisebb disznók darabja után pedig két krajcárt fizetnek. A biró, attól függetlenül, hogy van-e megváltani valója vagy nincs, dézsmaszedéskor m ind­ ezekért összesen 12 krajcár váltságot fizet. 9 Minden telkes gazda évente 1 pozsonyi mérő komlót köteles adni. A zselléreket ez az adó nem terheli. 10. A falu juhos gazdái sztronga (gyapjúnyirás vagy kihajtás idején, ha van 20 juhuk, egy fejős juhot és egy bárányt tartoznak báránvdézsma fejében a d ­ ni. Mivel azonban a sztrongálás gyakran június végén, július elején történik, a dézsmába adott juh gyapjáért és sajtjáért 15 krajcárt is tartoznak fizetni. Akinek nincs 20 fejős juha, az a fejős juhok darabja után 6 krajcárt, a bárá­ nyok és meddők után 3-3 krajcárt fizet. 11. A falu bírája, ha van juha, akkor 1 rénes forint 42 krajcárt fizet, ha pedig nincs, akkor 1 rénes forint 33 és fél krajcárt. Három évvel ezelőtt az uradalom a biró és a jobbágyok juhdézsmáját másfél-másfél krajcárral meg­ növelte. IV. Haszonvételek: 1. E falunak a határból kevés haszna van. mert a telekhez tartozó szán­ tókba esek zabot vethetnek. A falun kívül a trágyázás éveben kevés tengerit vetnek, de ebből is kevés hasznuk van, mert a fagy vagy tavasszal, vagy ősz­ szel kárt tesz a tengerivetésben. Fent a hegyekben ugyan van elegendő és termékeny szántó két nyomásban is, de ezek csak a zabot lermik meg, és csak négy ökörrel szánthatok. 2. A hegyekben elegendő, m arhatartásra is alkalmas szénát termő kaszá­ lójuk van. Az árvíz nem károsítja, de sarjú nem terem rajtuk. A síkságon is van kevés kaszálójuk, de mivel a síkság már a szentmiklósi uradalomhoz tar­ tozik, ezért az itt gyűjtött minden nagyobb boglya szénáért 6—6 krajcárt, a kisebbekért pedig 3—3 krajcárt tartoznak fizetni. 3. Négy mérfüldnyire van tőlük a piarozn hely, de ebből kevés hasznuk van, mert bár az oda-visszaút nem rossz, de szarvasmarhán kívül kevés elad­ ni való termékük van. 4 Az egyik nyomásban a teheneik, igavonó m arháik és üszőik számára ka­ szálás előtt is, kaszálás után is van elegendő legelő. A másik nyomásban azon­ ban nagyon kevés a rét, mert elvette (benőtte) az erdő. 5 Jó és közeli itatóvizük van. 6. Épület- és tűzifát adó erdő a határukban elegendő van, és nincs is messze 7. Szőlőhegyek négy mérföldre találhatók, de mivel a szőlőmunkákhoz nem szoktak hozzá, ezekből a falunak semmi haszna nincs. 8. A határban elegendő bükkerdő van, és gyakran terem bükkmakk is. Bár a falu jobbágyai ingyen m akkoltathatnak. kevés disznót tartanak. Ezért makktermés idej"n az egerek mindig elszaporodnak, és a következő évben el­ pusztítják a vetést. A falu közösségének semmilyen külön erdeje nincs, 9. Szokványos (természetben szedett) dézsmá! e falu sohasem adott. 10. A falun kívül sem kertek, sem komlós- és káposztásföldek nincsenek. 177

11. Nádas sincs, és nincs is rá szükség. 12. A sókamara 4 mérföldre található, így a nagy távolság miatt ebből sincs semmilyen hasznuk. 13. A vashámor is messze van, ezért ebből sincs semmilyen hasznuk. 14. Nincs olyan víz, amelyen csónakkal le- s fel közlekedhetnének. 15. A 7. pontban erről szóltak. (A falu lakói számára a szőlőhegyeken adó­ dó munkaalkalmakról). 16. Mészégetés két mérföldre a falutól történik, de felfogadott emberek égetik a meszet, ezért ebből sincs semmilyen hasznuk. 17. „Vásárhaszna'' (vásár- és piactartási jogból eredő haszon) a falu kö­ zösségének sohasem volt, és emberemlékezet óta korcsmája sem. Pálinkát főzni, vagy más italt tartani ma sem szabad, még saját szükségletre sem. Húsz évvel korábban még főzhettek pálinkát saját szükségükre, és más italt is ta rt­ hattak, de most készpénzért sem vehetnek más helyről semmilyen italt, csak a bérlőjüktől. 18. Elegendő kenderáztató vizük van. 19. Malmok helyben is, a szomszédban is vannak. K árok: 1. A hegyi szántók a falu határában terméketlenek és kövesek. Trágyázás nőikül csak a zabot termik meg, de a nagy távolság miatt ezeket a hegyi szán­ tókat nehezen trágyázhatják. A síkságon fekvő földek termékenyebben, de ezek a szentmiklósi uradalomhoz tartoznak, ezért az itt termelt javakból k i­ lenced helyett tizeddel tartoznak az uradalomnak. 2. Telkeiken s a rjá t is termő, jó kaszálók vannak ugyan, de ez kevés. He­ gyi kaszáló van bőven, de ezek kövesek és nagyon ritka füvet teremnek, és a szénát is rossz utakon kénytelenek lehozni. S arjú a hegyi kaszálókon sohasem nő. A 3., 4 , 5., 6. és a 7 pontokat illetően fentebb már mindent megvallottak. (E pontok alatt a falu közösséget ért egyéb károsodásokról kérdezték a lako­ sokat az összeíró biztosok, amelyekről a haszonvételek felsorolása közben tet­ tek említést.). V. A falu jobb gazdáinak a két mezőben 3—3 darab szántóföldjük van, amelyekbe összesen 6 pozsonyi mérőt vethetnek. Kaszálójuk is van 3, ame­ lyek öt embervágó nagyságúak. VI. A szokásos (a természetben szedett) dézsmát a falu már régóta taksá­ val váltja meg. Arról, hogy mennyit kell fizetniük, és a taksán felül mennyit kell robotolniuk, a III. pontban vallottak. Az úrdolgára való menet és a viszszajövetel ideje a robotba nem számit bele. VII E falu, mivel a munkácsi uradalomhoz tartozik, sem kilencedet, sem ahelyett tizedet nem adott sohasem, és ma sem ad a hegyi földek után. A sík­ ságon fekvő földek után — mivel azok a szentmiklósi uradalomhoz tartoz­ nak — kilenced helyett tizedet adnak. Ami Bereg megye más földesurait ille­ ti, nem tudják, hogy azok szednek-e dézsmát vagy sem, mivel 4 mérföldre laknak tőlük. Az adóról már a III pontban szóltak. Ajándékot sem régennem adtak, sem most nem adnak. VIII. Emberemlékezet óta egy fél pusztatelek találhaló ebben a faluban melyet Stetovics-féle teleknek neveznek, Az e telekhez tartozó két darab szántóföldet az egyik nyomásban ugyanis Stelovics Iván használja évi 34 krajcár lefizetése ellenében E földekbe 6 pozsonyi mérő zab vethető. A fent 178

nevezett csak akkor bírja és használja a pusztatelekhez tartozó szántókat, ha azok nincsenek ugar alatt. IX. E falu jobbágyai mindannyian a munkácsi uradalom örökös jobbá­ gyai Melnicsna, 1773. január 10 Vallomástevők: Joannes Stecsovics bíró ifjabb Joannes Stecsovics JÖsszeirö biztosok: Mathias Miko Petrus Mező

J E G Y Z E T E K : 1.

W e l l m a n n I m r e : A p a r a s z t n é p so r sa Pes t m e g y é b e n k ét sz áz évvel ezelőtt, tu l a j d o n v a l l o m á ­ s a i n a k t ü k r é b e n . ( M e z ő g a z d a s á g - t ö r t é n e t i t a n u l m á n y o k . 3.) Dp . 1063. 2 A kárpálukrán lakosságú falvak úrbéri d o k u m e n tu m a in ak nyelvészeti el em zé sé i Dezső L á s z l á v é g e z t e el D e z s ő L á s z l ó 16 u k r á n k ö z s é g p a r a s z t i v a l l o m á s a i Is k ö z r e a d t a . V ö . : A k á r ­ pátaljai hivatalos írásbeliség emlékei. (Orbéri (eljegyzések! A Budapesti Egyelem! Könyvtár K i a d v á n y a i . 26. B p . 1963. A D e z s ő L á s z l ó á l t a l k ö z z é t e t t IG r u s z i n n y e l v ű p a r a s z t i v a l l o m á s k ö z ü l 13 B e r e g m e g y e i . 3. A z u k r á n n y o m t a t o t t u r b á r i u m o t m é g a s z á z a d e l ő n P e l r o v , A. o r o s z t u d ó s p u b l i k á l t a . V ö . : P e t r o v . A. : P e r v i j p e c s a i n i l p a m i a t n y i k u g r o - r u s z k o g a n a r e c s i i a U rb ar i ini]e szvjazannije sz k r e s z t y a n s z k o j r e f o r m o j d o k u m e n t i . M a t e r i a l i z U g o r s z k o ] R u s z i V. S z a u k t - P e t e r b u r g 190B 4

A —

fo rd ít ás a Dezső Lászlótól Idézett fordítotia : U d v a r i István

mű

szövege

alapján

készült:

| D e z s a i. m .

51—66. o l d ) .

179

Irodalom JÁNOS ISTVÁN:

Kéziratos költemény egy XVIII. századi magyar főúrról A XVIII. századi m agyar történelem és művelődéstörténet karakterét akár csak vázlatosan is érintő tanulmányok megkerülhetetlen problémája a főnemesi pat­ riotizmus történeti szakirodalom által viszonylag jól feldolgozott kérdése, il­ letve a magyar arisztokrácia művelődés- és irodalomtörténeti szempontból sem lebecsülendő jelentősége. Ezt a kérdéskört még a közelmúltban is meglehető­ sen sommás értékítéletek jellemezték, holott Bessenyei századának legalább annyira jellemző és érdeklődésre számot tartó alakjai azok áz európai jelen időben benne élő, s im már joggal értelmiséginek nevezhető tudat és létfor­ mával bíró magyar arisztokraták, mint a korszakot nevével fémjelző legna­ gyobb alkotó. A magyarországi afklárista törekvések kulturális, ideológiai és politikai te­ kintetben egyaránt figyelemre méltó képviselője az a Sztáray Mihály gróf (1749—1798). aki a korszak közéletének valóban eredeti figurája volt, s kinek neve most egy váratlanul előkerült emlékvers apropóján merül fel e folyóirat hasábjain. A nyíregyházi Görög Katolikus Püspöki Levéltár anyagáioan őrzött isme­ retlen szerzőjű kézirat,1 mely alább teljes terjedelmében közlésre kerül, Sztá­ ray emberileg viszonylag hiteles, tagadhatatlan szimpátiával megrajzolt port­ réját tárja elénk, hamis pátosztól mentesen, a konkrét történelmi és életrajzi események utalás- és hivatkozásrendszerében. A magas hivatalokat viselt m a­ gyar föúr (a Tiszáninneni Kerületi Tábla ülnöke, császári és királyi kamarás, tanácsos, a kassai kamara igazgatója, majd Szabolcs megyei főispán, az 1790-— 91. évi országgyűlés egyik hangadó egyénisége)2 a magyar nemesi ellenállás m ár-m ár radikálisnak nevezhető alakjai közé tartozott. Nyíltan hangoztatott Habsburg-ellenességére jellemző, hogy még 1790 júliusában is arról beszél, hogy ha szükséges, az országnak szembe kell szállni a Habsburgokkal, sőt, ha úgy adódik, el is kell szakadnia tőlük 3 A franciás műveltségű és jakobinus ér­ zelmű Sztáray a 90-es évektől egyre gyakoribb szereplője az osztrák titkos rendőrség jelentéseinek. Orczy László pesti és hatvani kastélyában találkoztak az elégedetlen nemesi patrióták, többek között Podmaniczky József báró, hely­ tartótanácsos, Szapáry János gróf szerémi főispán, Sztáray Mihály gróf, Fodor József, Lányi Sámuel és Orczy titkára, Szentmarjay Ferenc,4 s talán nem kö­ zömbös az a tény sem, hogy Sztáray fiának, Albertnek a nevelője a Martinovics-perben ugyancsak elítélt Táncsics Ignác volt. Ez a libertinizmus, mely sokaknál ideológiai tekintetben az antiklerikalizmusig, sőt az ateizmusig terjedt, szükségszerűen tekintett a francia inspirá­ ld

dókra. Az értelmiség és a liberális arisztokrácia „vigyázó szemei” Párizs felé fordultak, s az Orczy-kastélyok és más kúriák lelkes csoportja ünnepelték a francia forradalom sikereit, a rajnai győzelmet éppen úgy, mint a köztársaság születésnapját, augusztus 10-ét. Szentmarjay a Marseillaise-t énekelte általá­ ban az ilyen örömünnepeken, még Sztáray Mihály is a franciák egészségére ürítette poharát XVI. Lajos kivégzése alkalmából.5 sőt 1794-ben nyilvánosan ki is jelenti egy küszöbön álló forradalom lehetőségét Magyarországon.® Sztáray egy ellentmondásos kor nyugtalan, új utakat kereső egyénisége­ ként modellálja egy arisztokrata-értelmiségi tudat lehetséges, és újra tekintő magatartásformáit. Sorsával, tájékozódásával nincs egyedül a korban: köze! áll hozzá pl. Fekete János gróf (1740— 1803), akiről ismeretes, hogy tokaji bort és francia nyelvű verseket küldött Voltaire-nek (francia versei nyomtatásban is megjelentek 1781-ben), az viszont kevésbé köztudott, hogy az 1790—91-es országgyűlés alkalmából irt, jórészt szatirikus, antiklerikális pamfletjei — m a­ gyar nyelven — kéziratban, elterjedtek voltak,7 műveltségét, tájékozottságát pedig maga Kazinczy is — igaz némi fenntartással — elismerte.8 Fekete a főnemesi rokokó azon franciás műveltségű ágához tartozott, melynek képviselői létformájukban is igyekeztek követni a francia mintákat. Sztáray Mihály éppúgy közéjük sorolható, mint Csáky István gróf (1741— 1810) és főként felesége, gróf Erdődy Julianna, akihez köztudottan Sztárayt fűzte a liaison. Csáky bécsi évei után 1763-tól birtokain élt, s a Szepes me­ gyei Illésfalván a kastély melletti fenyvesben rokokó parkot építtetett. Dísze­ legtek benne a rokokó miniatűrvonzalmától megszületett apró épületek, a bagatellek. Venus tiszteletére emelt templomocskák. kanyargó kerti utak és rej­ tett budoárok — a francia és bécsi rokokó kertek mintájára. A gróf kertjét — Voltaire és Rousseau szellemét idézve — Sanssouci-nak nevezte, melyben országszerte híres ünnepségeket rendeztek. Erről a kertről készített Sztáray Mihály — akárcsak Bessenyei az Eszterházy vigassápolcról — leírást, francia nyelven, melyet Csáky István fordított magyarra, s adott ki 1776-ban. Oj SansSoucinak, avagy gond nélkül való helynek rövid leírása címmel. Ebből ma egyetlen példány sem ismeretes, fennmaradt viszont egv latin nyelvű fordítá­ sa, mely 1777-ben jelent meg Lőcsén bizonyos Demkó János papnövendék tol­ lából Ebből tudjuk, hogy pl, rokokó szokás szerint hintával, körhintával, ga­ lamblövészettel és más játékokkal szórakoztatták a vendégeket, amikor is — a körhintáról lévén szó — Vir equo audax, jaemina cygno insidet. Azaz: a m e­ rész férfi lóra, a nő hattyúra (Venus madara !) ült.9 Ez a röviden említett rokokó kultúrtörténeti háttér keretezi Sztáray Mi­ hály gáláns kalandokban és mulatságokban sem szűkölködő életútját. A bécsi és magyar arisztokrata körökben egyaránt otthonosan mozgó, művészet- és szórakozáskedvelő főúr, II. József és az utána következő uralkodók alatt foko­ zatosan kegyvesztett lett, hivatalaitól megfosztották, s apátiába süllyedve halt meg 1798-ban. Becsben. Sztáray a kortársak számára nyilvánvalóan érdekes alakja ihlette azt az ironikus hangnemű, a pamflettel olykor rokonságot mutató költeményt, mely tagadhatatlan szimpátiával idézi fel a m agyar főúr egyéniségét és sorsát. Ma­ ga a kerettörténet a pasquillus-irodalomban meglehetősen gyakori: Sztáray ha­ lála után felmegy az égbe, ám SzenL Péter — dacára Szent Ignác patronátusának — nem engedi be a mennyország kapuján „franciás” előélete miatt. Végre az úr megszánja, s a purgatóriumba utasítja, mely nem más, mint Venus csil­ laga, a gáláns rokokó mulatságok színhelye, ahol is Sztáraynak megismétlődik 181

földi sorsa. (Ez a rokokó purgatórium nem más, m int a XVIII. századi Ma­ gyarország stilizált társadalomrajza). Ezt megjárván, Sztáray levetheti földi ,,salakját", s m egtérhet a paradicsomba Ezt a kerettörténetet azonban a realitás hitelével adja elő a szerző: oly­ kor a gúnyba is átcsapó iróniával, a klérus ellen irányuló nem leplezett kriti­ kával, a korabeli társadalmi-politikai helyzetre való utalásokkal szövi át a több helyütt stilárisan is figyelemre méltó versszöveget. Hangneme Sztárayról szólván olykor egészen familiáris, s ebben a közvetlenségben még az irónia is szimpátiává szelídül. Mindenesetre az egykori főispán Szabolcsban meglehetős népszerűségnek örvendhetett, s nagyon valószínű, hogy a vers keletkezési he­ lye is a megyéhez kapcsolható. Az 1799-ben keletkezett költemény nyilvánvalóan másolat — erre utalnak a marginális betoldások —, az életrajzi és történelmi utalások megértését pe­ dig latin nyelvű jegyzetanyag segíti. Szerzőségre való utalás nincs a kéziraton, annyi azonban bizonyos, hogy Sztárayt nem felületesen ismerő ember lehetett a vers írója. A tudomásom szerint publikálatlan költeményt teljes terjedelmé­ ben, az eredetivel megegyező betűhív átírásban közlöm. 1799 G R O F F S Z T Á R A I M IH Á LY F E L Ü L Gazdag Mihály, aki haltál hegedülve,1 ’S Isten eleibe fel ménéi fütyülve. A ki mint Orpheus hiízván szép nótákat, Más világon jársz most hódítani Dámákat. El-hortad magaddal szép elmés eszedet. De itt hagyád híred, A lbertéd ’s pénzedet. Láttam én repülni testes árnyékodat; Láttalak Mennyegben venni gyors utadat. Mint egy égő Csillag reptedben ragyogtál. Midőn kékes Egek Közepén mozogtál. Szent Nepomutzenus képe tündérével Így villog sok sugárt nyilazván fejével. Bülts Pithagorásnak szép harmóniáját Láttad, haliád, húzád, ’s járód Musikáját. Oda, magos Egek kék boltozattyához, Ahol az Á rn yé k jár, közelebh Urához, El érvén Lobogtál, ’s ide tekintettél. Mintha sopánkodnál felettünk úgy tettél. Ö! kis Világ, mondván, mellyben űldüztettem, Melynek javaiért magam úgy gyötrettem. De picziny vagy.' és Te, pitzinyebb Országom Érdemléd é? Magyar Haza, gondosságom? Ezek közt el tűntél, ’s Istennek Angyala Mennyég kapuihoz el ragada vala. (1°) Dum Symphoniam Fidibus caneret phrenesi correptus repente concidit et exspiravit Viennae Ao — 799 Múltúm aeris p ara ti divitias non contemnendas superstiti Filio Alberto reliquit.10

Nem tudom én holvan a Menyeg Országa, A derék emberek földje ’s Boldogsága, Ügy tettszik, hogy túl van Csillagos Egeken, Túl a’ homályt látó Emberi Szemeken. Szegények! hol légyen azt se gyanithattyuk, De majd oda érünk, ha Kempist halgatjuk 2 Akár hol fekszik is bé zári az Ajtaja, Es aki bé akar jutni sok a’ baja. Bátor Miskánk előtt gyémántos Lakatok, Hijába kemények, híjába Záratok, Ahova sok ember üldözök mint Szentek Szaitz Leó, ’s Társai számosán bé m entek3 Miért ne lenne szabad a furtsa Miskának Oda könnyű utat találni magának. Eleibe jőve Fejér szakállával A Kopasz Sz. Péter, köszönte kóllsával. A modos jövevény szépen meg hajtotta Magát a’ Koltsámak, ’s ezeket mondotta: Halász Krisztus Fia, Pápáknak Sz. Attya, Anya Sz. Egy-Háznak vagyok hiv magzattya. Nem Eretnek, hanem Papista szítlettem, Fiam Szodalisnak Kassán neveltettem 4 Sokat tűrtem egy kis Papislás Országban Egy Püspökkel vagyok én Atya fiságban.3 Fökép egy Gyűlésben magam ki mutattam, Midőn Papok ügyét pennámmal folytattam 6 Enyhítsd Sz. Flastrommal sok nagy mély sebemet, ’S hadd a’ Meny-Országba bé lépni Lellcemet. E’ mézes szállások Péternek Tettszettek. Miska szép szavai szivén erőt vettek. De vizsgálván hogyan mozdult, ’s hogyan jura, Módját verve látta Frantzia Kaptára. Édes Fiam, kérdé, nem volt Kend ott soha, Ahol most úgy bűzül a’ gonoszság dolga? A Pogány Frantzia Földérül beszéllek, Piust el kergették, magam eránt félek. Parisban, mond Mihály, lakiam Mariával, Egy boldog Királynénk nem Boldog Lyányával,7 De még akkor a Frantz Szent Komát tisztelte. Kos Pásztora ellen szarvát nem emelte. (2°) Thomae a Kempis de imitatione Christi inlelligitur" (3°) Leó Szaitz servita Agriensis intoleráns Monachus12 (4°) Fiiius Aibertus Cassoviae scolans [requentans fűit sodaiis Marianus.13 (5°) Episcopo Agriensi Comiti Carolo Esterházy fűit affinitate junctus.14 (6°) Dum Ao 1791 in obversum legis religionariae Clerus Hungáriáé remonslratinnem pararet, Michael in Conventu Episcoporum confidens caiamum d u x l t 15 (7°) Mariam Antóniám Archi Ducem Austriae Ludovico XVI. Regi Galliarum nuptui traditam comitatus est Michael Farisios 16 183

Az idők változtak, nefély Szentek Attya, A PokoT a’ követ meg nem mozdíthattya. Csak eresz bé engem. Hogy szívét lágyítsa A vén szentnek, ’s jobban magához hódítsa Húzott néki frissen Befsi Szímphoniját Es Fiityölt melléje gyönyörű Ariját. Nem jó ide senki a' Fütyüléséért, Felele Szent Péter, s húr pengetéséért. Mind Musika nálunk, nints it hangnak híja, Mert Szent Cecília Fülünk dísze ’s dija. Angyaloknak van itt gond jók a Kőtára, Sohase szorulunk Bétsi Operára. Hayden ’s harmonika nélkül el lehetünk,B Kik nem muzsikálunk. Dorombot pengetünk. Nem menvén semmire a’ vén Sz. Apóval, Apolgatva kére alázatos szóval, Hiná ki Szent Ignáczt csakw egy vagy két szóra.9 Az öreg a dolgot vévé gondolára, ’S jól meg rágván elébb nagy bajjal végtére, Ki küldte Sz. Ignáczt Miska kérésére. Valamint a Napra forduló Foébusnak Ügy fordult Mihályunk a’ Sz. Patrónusnak. Mintha voltak volna hajdan esmerösök Es szivek köteli köztök nlly erősek. Hogy több esztendőkig tartó el válások Most csak szorosétná Leikeik Csatlósok. ’S ölébe szaladván, ’s borulván Nyakába, Ügy mint Mátkájának két fel nyílt karjába, Edesem! kiáltó, szívesen itt lelem, Menyeg pitvarába Barátom ölelem. De bé boldog lennék, ha edjütt tőlthctnök

[ .................... '..............................................................] Ha Szent, ’s édes hangzó szavaid szihatnám, Es böltses.ségeddel magam táplálhatnám. De Péter nyitja itt az Ajtót és csukja Es a’ meny-Országnak nintsen sehol lyukja, Nállatok, ’s melletted nem akar hellyt adni ’S pedig csak miattad kéne itt maradni. Látom, mondó Ignátz, szép elmésségedböl. Hogy Fran.tzia vagy: hogy Magyar vagy szivedből. Sajnállom. hogy szavad. Péterre nem hatott. De nem osztok néki én parantsolatot. Erre Mihály: hát Te, Földünk hódítója, Nem lennél te itt is lelkek pártfogója? Egy barátért, aki nélkül a’ Nevedet Felejtették volna sokan mint tégedet. (B°) Hayden celebris Musicus et compcnisla hujus aevi11 (9°) Familiare fűit Michaeli ut cuivis obvio sermoni suo S. Ignalzium inlermisceret18 184

Ki tisztelt, szeretett, ’s kevert beszédjében Es hordozott nyelvén, mert hordott keblében. A ki szerzetednek fortélyit csudalUa És néha jó czélból, de rosszul próbálta. Egy barátért, mondom, szent Ignátz nem mernél Egy halászt szolitni! Több vagy Te Péternél! Most is, ámbár sullyos ménkő Seregedbe Bé ütött, ’s nagy veszélyt hozott szerzetedbe, El szélyedt a Nyájad, de potsékú nem lett, Nem vész el, Fen marad, a mit Ignátz szerzett, ’S Te, kinek hatalmas, és bőlts intézete Időt, Királyokat ’s Pápákat nevete, Mely most is virágzik, ámbár más formában. Másutt rejtve fénnyen a’ Magyar Hazában. Nem estél Te velem olly mély barátságba, Hogy bé tolhas engem Menynek Országába Éretted, mond Ignátz, bizony mindent tennék. Ha nem a' Menyegben, de a’ Földön lennék. De nints mód itt rejtve bé hozni Lelkeket, Mint Magyar Országbul Londonba gyöngyöket. A Vallást lehetett erővel Goába Es Sz. álnoksággal vinni bölts Khinába, De nints az a’ Xavér a’ Földön ’s az Égbe. Ki Fortéllyal ’s Kardal jurjon a’ Menyégb Felette vad, Makats Szent Péter pajtásom. Ha Isten válnék nem lenne kamarásom. Mind, ami tsak bir egy kevés nyájassággal. Ésszel, Kegyelmekkel, s Frantzia vígsággul, Mind gyanús előtte, ’s az Egek őrzője Egyszersmind a jó kedv komor üldözője. Minap Richeliut híres Ministerétlü ’A buzgó Lajosnak, és meg hitt emberét. Gondold meg a’ Papot! majd hogy ki nem marta. Mert Frantzia, innen ki űzni akarta. És csupán tsak azért végre meg szenyvedte, A hugonotakat mivel el kergette. Nem jogod vonóddal szivét hódítani, Előtte híjába fogsz magyart játzani. E közben messziről egy szép hang hallatott, Kellemetessége tüstént szívbe hatott, ü g y mint nyárban a' zöld leveles erdőben Midőn a' Magános Pásztor a’ süröben Énekel, ágak közt törvén Mogyorókat, Szava utón állít szelíd halgatókat. Nem olly tellyes soha Marchezi hangzattya, ’S Krescentini lágy és keserv danulaltya.11

(10°) Richeliu Caidinalis Ludovici XIII Galliarum Regis Minister.19 (11°) Marchezy, Creacentius celebres ca tatrices in Theatro Viennensi.311 18 5

Férfiat, hogy hangzón, ottan nem metéltek Es a’ M. Országban nintsenek heréitek. A szép ’s titkos hangnak e volt Foglalattya: „Magyar szép elméknek, Te Mihály, vagy Aitya. „Meg érdemléd ugyan, nem a Keresztények, „Hanem az Zefrin [?] Török Fris Legények „Jutalmát, Hurikat, és azt a Menyeget, „Ahol vehess ’s nyerhess mindég szüzességet.12 „Esmeretes itten ritka elméséged, „Es az avval élni tudó Mesterséged, „De hogy jusson néked az örökös élet, „Szükséges előre Fiam az ítélet. ’A rettentő szókon Mihály meg ütkezett, El halaványodutt, félt és reszkedezetl. Szent Ignátz valamit súgott a’ Fülébe, És mindjárt vissza téri szokott jó kedvébe. A z ítélő Mester ott a Mindenható, ő vád, tanú, Birő, Prókátor ’vallató. Nem szükség ott gyónni, ’s magát mentegetni, Nem szót, papirost vagy pénzt vesztegetni. Lát a’ véghelellen szivünk gyükerében, Korbáts, Malaszt, sorsunk hatalmas kezében. Mind egy akar Pap vagy, Confessor vagy Angyal, Pátriárka, Mártír, vagy pedig Ark Angyal, Előtte nintsen itt személy válogatás, Replica, ki fogás, a vagy halogatás. Kimondatott tüstént a Sententiuja, Rövideden e’ váll az egész Summája: A Fösvény, habozó, forton fórt sik [?) Lelkek Számára nintsenek a’ menyégben telkek. Meny el, ’s ami benned kevés motsok lakott. Tisztisd ki, ’s hadd másutt a' könnyű Salakot. Hadd gözelegjen ki Purgatoriumba, Mind ami szeplözte Lelked alatomba. Csak a’ Tiszta ’s drága ’s ami nyom maradjon, A tisztító tsupa finom aranyt hadjon. Hogy szép Lelked ‘s elméd így méltó magához, Mint ki folyt úgy vissza térhessen urához. Ezek eránt Mihály számos mentségeket Mert volt elő hozni, ’s mondott sok szépeket. Én tsak, úgy mond, fösvény voltam Auslriában13 Csak németek ellen mester Uzsorában. Hát nem fosztnák ők, hol lehet, Magyarokat’! Hogy szegényitsenek, dúsítsák magokat?

(12°) Paradisus Mahometi.21 (13°) Austriam pecunias exportabat. ibique usuram exercebat. 22 186

Körmötzi arannyal nem tömnek Zsatskokal? Vagyonaikra nem keritnek hálókat? A Zsírját ’s a javát Ura Dohánnyának

[ ................................................................................... ] Többet szollott volna, de meg ragadtatott ’S a PurgatoriurnEa el igazittatott. A z Isten Malasztyát Kalauzul kérte, Angyalok vezették, reménység késérte. Úgy hallottam, hogy a legszebb Planétában Van Purgatorium Venus Csillagában 14 Vannak ott Országok, Királyok, Állatok, Emberek és bajok ’s még több indulatok, Mint itt nálunk, mivel még melegebb az Ég, Forróbban süt a' Nap és a’ s z í v jobban Ég. De az ottan nevelt Embernek elméje Csupa homályosság, ’s józan észnek éjjé. Ott a leg-áldattabb, ’s lég szebb tartományok A rossz kormány miatt maradnak soványok. A nnyi ott a’ Nemes, a’ Prókátor, a’ Pap, Mint Tisza mentében Ibránynál az iszap.15 A ’ nyomorult Paraszt többnyire vakságban, Kevély Ura pedig vénül tunyaságban. Kétt száz külön külön Vallási olt szenyvednek, ’S Még is a’ Valláson mindég veszekednek Ha egy hellyen edjütt ott hat százan élnek Lég alább hat külön nyelveken beszélnek. A ’ Tudományoknak nintsen tisztelettye, A ’ pereknek vagyon lég nagyobb kelettye. A ’ régi, ártalmas balgatag szokások Többet érnek, mint a’ bolts ’s jobb rendtartások. Ha egy okos ember magát csak mutattya, Vagy nevetik vagy a Papok áldozattya. Fris Jövevényünk, hogy ide érkezett, Lányos ösztönöket mellyében erezett. A ’ Climának tüze tüzet élesztette,

ÍSr

-

Égett, fórt, gyűlt, lobbant, dobzodolt felette. Kivált Dámák körül forgott ’s lepkéskedett, Egyszerre nyájasan tíznek hízelkedett. Ott is az Asszonyok ollyanok, m int ruilunk, Több Csalárdot mint sem hiv szivüt találunk. Ott is hivalkodok és a’ Férfiakat Pórázon vezetnék, úgy mint majmokat. A ’ szemérem képe alatt tüzesebbek, ’S mennél ravaszabbak, annál irigyebbek.

(14°) Scribitur vita Michaelis in Purgatorio qualem vixit in Hungária. (15°) Ibrány pagus in Comitatus Szabolcsiensi.24

Ha Mihály mit mondott sokszor nem értették, De mert igen szép volt katzagva nevették. A ’ sok Férfi majd hogy mérgében meg nem hóit, Ezen örült Miska ’s néha velek is szólt. A' Menyetskék kőzzűl tetlzctt mind eggyiknck, ö a rútnak úgy szólt mint a’ lég-szebbiknek. Mind egyik szemeit, ’s hálóját rá veti, Mind egyik gondolja, hogy Miska szereti, Mind egyik szemérmes kebelét tzifrázza, Ez ezt, amaz annak derekát gyalázza. Mind egyik akarná magáévá tenni, De úgy, hogy ne merjen ő mássé is lenni. És mivel ezt végbe egyik se vihette. Végtére Miskánkat egy se szenyvedhette. A' Legények Mihály bal sorsán örültek, A Férjek Mindnyájan nagy ünnepet ültek. Kiki Sztárayról sok rosszakat tudott, Csúfolta Mátkáját, ’s Miskánkra hazudott. Végtére azt mondták a szép Jövevényről, Tettzett mert új volt, de le csaptuk a’ Fényről. Ó! Istenem, mért nem tsupán a’ Fejér nép? Kevély, irigy, ravasz? szabad néki, mert szép. Eleget tűr ő el, nyomorog miattunk, Szül minket Kínban, és von igát alattunk. Legyen kevély, ravasz, ’s ha tettszik Kegyetlen, ’S gyengeségei közt kis szive rendetlen. Enyhítse bal sorsát mások nyögésében, És a Fullánk váljuk mézzé a’ szivében. Bosszúja meg rajtunk a’ maga rabságát, ’S Búnk között is érze meg nyomorúságát. De mi rút-nem, tűrő és nem gyenge Fajta, Mért m együnk dühüssen mi egymásnak rajta? Mért vagyunk prédája tsuf indulatoknak, ’S botsátjuk szivünket Zavaros haboknak. Öröminket egymás közt mórt nem közüllyük, ’S Társunk jó sorsában azokat nem leljük? Mért élünk magunknak, és mért irigykedünk, ’S más baján örvendvén, ha boldog epedünk. Gróff Sztáraj Mihály nem tsak a’ szépséget, De jobban szerette még a Díisőséget. Hajházott Fiatal és szép Asszonyokat, De vadászott inkább még hivatalokat, És úgy akart járni a’ Feleségeknél, Hogy egyszersmind díszbe legyen a’ Férjeknél. Venusban emberek boldogabb sorsára Arányzoti ’s egyszersmind volt gondja magára. A z ö Teste is tsak agyagbul formálva Volt, ’s a’ szive nem volt atzélbul csinálva, ö is, mint más, kapott a' csalárd hiúságon, 18S

Ékes, tisztelt munkás nagy nyomorúságon. De azt úgy fiirkézte, hogy a’ köz javának Haszna tzélt mutasson úszó hajójának. És mivel elméje szívével versent járt, Hamar messze éré, de még többeket várt. Nem jutott még volt a’ Tenger közepére, ’S az Ég dörgött 's M enkők hullának fejére. A z Undok Irigység minden jelöl leste, A ’ Veszett álnokság hibáit kereste, A ’ háládatlanság nagy bajjal meg-lelte, És a’ rágalmazás a’ földig tsépelte. Lassan Lassan le dűlt egész szerentséje És nem építhette azt fel nagy elméje. Nem használt, hogy gyakran törvényt támogatott. A ’ Gyámoly Gyámolyra, nálunk nem ka p h a to tt16 Nem mozdult, meg pihent ’s némán gyötrődött, ’S még is gyanuságba Fortéllyal ejtödött. Panaszit nagy kénnyel, ’s kátzagással vették, Társai vádolták, királyok büntették.11 Szive miatt könnyen hívő elméjének Voltak irigyet ’s gyilkosi szivének. A nn yi színes, hamis és színid barátok, A k i k a’ nagy eszü embert meg tsalátok, Marsias a’ napnak Istenével úgy tett, De végre a’ boho ’s rut Faunus csúffá lett. Szinte vár ezekre hasonló jutalom, Azonba Mihályt gond kinzotta, unalom. Bakhust kérte, a’ bajoktól meg mentse,,R Szomorúságba merült szivét enyhítse. Maga Liber nyújtott néki pohárokat, Venus termés szöllőtt, ivott ott borokat. Egyszer nyílt szivének keserűségébe Ezen szók akadtak hebegő nyelvébe: Istenem, ki engem tüzessé ’s gyávává. Szivem, sorsom tetted bajok Piatzává. Te, kinek szikrája most tökéletessé Most boldoggá, most nem, most tészen vétkessé, Ha ugyan azon láng, a’mely az Eszemet Éleszti: kormozza Túzok kebelemet, Ha ugyan azon tűz, melly indulatokat Gyújt szivemben, nem emészt elsőben gondokat. Vid el vissza szivemmel küszködő Lelkemet |16°) Pro legibus manutenendis in congregationibus Comitaluum múltúm perorabat 25 (I7n) Josephus 2° Imp Mich Officio Administratoris Camerae Cassoviensis. Leopuldus II. Imp. munere supremi Comitis Comilatus Szabolcs. Franz I. Imp staiinne septem viralis amoverunt.26 (18°) Pro laedio vilae nimio pólus usui se dedit mortemque acceleravit.21 18 9

Es hadd inkább Lélek nélkül a' testemet. Ezeket ejté olly tűzzel, ’s keservesen. Kellett az Ur szive, hogy rajta meg essen. ’S mert már sokat járt volt bajok ösvényében, S eleget búskodot.t kínok Örvényében, Mert vér ’s inak miatt ott bűnössé tette Ugyan azon tűz, melly sok gondol büntette. Mivel a’ Test nélkül Mihályunk Árnyéka N em lett volna se bűn, se virtus hajléka, Hogy virtusinak is meg vegye jutalmát, ’S Lássa tsudában a’ Jó Isten hatalmát, Hogy le vetvén héját a’ Lelke szikrája, Indulatoknak ne lehessen prédája. A z Ur gyönyörködvén Mihály párájába. Vénástul kérte Mennyég Országába. A ’ Testére pedig villám szemet rántott És tsinált belőle ragyogó gyémántot. Pellérozott, villog, nints Hazánkban párja. Hírének Nevének nints nálunk határja. Olly szép ’s tartós Miskank gyöngy emlékezete, Mint a’ kem ény kövek Fénye meg élete.

J E G Y Z E T E K 1. 2. 3. 4. 5. 5.

7. 9

J e l z e t ű : F a s c . 15. 19. A k é z i r a t r a d r . u d v a r i I s t v á n h í v t a í c l f i g y e l m e m e t , l e i n e k e z ú t o n is köszönetét mondok. S z i n n y e i : X I I I 1127 M a r c z a l i H e n r i k : M a g y a r o r s z á g t ö r t é n é l * I I J o z s c l k o r á b a n , B p 19UJ. U ű . : A z 1 7 9 0 ' 91- di ki o r s z á g g y ű l é s . B p . 1991 B u n d a K á l m á n : M a g y a r j a k u d i i u s o k i t a l a i . I. B p 1957. X I I I I. m L. I. m . L V . I. m L X I . G e r é b L á s z l ó : F e k e t e J á r u s k i a d a t l a n a n t i k l e r l k á l l s v e r s e i b ő l . It. 1630. SS— 1 02 A X V I I I . s z. v é g é n e k h a t a l m a s p a s q u i l l u s i r o d a l m a f e l v i r á g z á s á t II. J ó z s e f i n t é z k e d é s e i n e k k ö s z ö n h e t te Szerzui lűleg a Katol ikus e g y h á z a t t á m a d t á k , ür egye sek e l ju to t ta k álta l á b a n a v a l l á s b í r á l a t á i g m i n t pl . S z a c s v a y S á n d o r I z é c p n s q u i l l u s á b a n m e l y b e n e g y j e z s u i t á t b e ­ s z é l t e t a p u k D l b a n , s e z á l t a l j u t el a k a i h o l i k u s e g y h á z e l l e n t m o n d á s a i n a k k . i r l k i i o z á s á i g . I l a s u n l ó t é m á j ú L a c z k u v l c s J a n u s m ű v e (A k e r e s z t é n y v a l l á s b a n m a g á i u k t a t n i v á g y n d u u l a z ú e m b e r ) , m í g T r e n k F r i g y e s p a s q u i l l u s e l n é r z ő d i k l e g i n k á b b a felv. s z e l l e m e | A z Alln r l z ú b n k i b u j l a t o l t p a p . . . M e r o s e r p e n y ü ) . A k o r n l r t l e d t a l a k j a , S z a t t z L e ó (Id. l e n t e b b j e g r i s e r v i t a e l l e n is s z á m o s p a s q u i l l u s s z ü l e t e t t , D a y k a is i r t r ó l a : V e s z e t t b i k á t a m o t t láss m e z ő b e n : R aga d ja a szBrnyű h a r a g ; FHIdei t i po r, b ö n ib fl l ve r u g d a l ú z i k . . . N a g y J á ­ n o s p l é b á n o s m á r f ö lé n y e s I r ón iá vel Idézi Szeltz a l a k j á t : Auklárung-Fantasztákkal Harcolt, ezek megvetik, M os t a n y á j a s víg M ú z s á k k a l Csatáz, ezek nevetik: Nevetséges a szakálla, indít köztük kacagást, C s o d á l v á n , h o g y s z e m b e állá Vélek, s próbált bajvivást. (Az o r o s z l á n y és a n y á j a s

Múzsa)

S z a l a y K á r o l y : N e h i g g y el m i n d e n t v a k t á b a n . A n t i k l e r i k á l l s , s z a t i r i k u s r o p i r a t a i n k a X V II I s z á z a d v é g é n . V i l á g o s s á g . 1966. 366 — 371. A z 1790 9 1 - e s o r s z á g g y ű l é s e n — a n y i l v á n v a l ó n e m e s i rétegellentétek ellenére — nyílt k o nfrontáló állásfoglalások csak a klérussal szem b en fogal­ m a z ó d t a k m e g . A k ö z n e m e s i - a r i s z t o k r a t a e l l e n t é t m é r s é k l é s é r e pl . j e l l e m z ő a d a t : Ké t m á g ­ n á s , F e k e t e és S z t á r a y p r o f o r m a l e t e s z i k a g r ó f i r a n g o t , é s á t m e n n e k a z a l s ó t á b l á h o z , í g y d e m o n s t r á l v á n a n e m e s s é g lá ts zól ag os egys égé t. E n n e k az o r s z á g g y ű l é s n e k a p a s q u ll lu s - lr o d a l m é b a n S z t á r a y s z e m é l y e is b ő s é g e s e n a p o s z t r o f á l v a v a n . R ó b e r t Z s ó f i a : A z 1790—91-1 o r s z á g g y ű l é s p a s q u i l l u s i r o d a l m á h o z . ( I n : I r o d a l o m é s f e l v i l á ­ g o s o d á s . S z e r k . S z a u d e r J ó z s e f —T á r n á l A n d o r . B p . 1974. 805—BOB ] T o v á b b i h a s z n o s i r o d a l o m m é g : J e n e l F e r e n c : G ú n y v e r s e k a z 1790—81. é v i o r s z á g g y ű l é s I d c -

190

9.

ID.

11 . 12

14. 15.

16. 17. 18. 19. 20 . 21 . 22 .

23. 24. 25. 26. 27.

j é b ö l . I l k 1941. 1B2—186. T é g l á s B é l a : A t ö r t é n e t i p a s q u i l l u s a m a g y a r I r o d a l o m b a n . S z e g e d . 1923. D u n a i l i R e g i n a : A d a l é k o k p a s q i n l l u s a l n k t ö r t é n e t é h e z , F K 1980. 79—84. S z a l a y K a r o l y : A m a g y a r s z a t í r a s z á z é v e . B p . 1966. R a p a i c s K a y m u n d : M a g y a r k e r t e k . B p . é. n . 137—138. B a r ó t i D e z s ő : A r o k o k ó . B p . 1986. 142—143. K o s á r y D o m o k o s : M ű v e l ő d é s a X V I I I . s z á z a d i M a g y a r o r s z á g o n , B p . 1990. 665. B a r a n y a i Z o l t á n : A f r a n c i a n y e l v é s m ű v e l t s é g M a g y a r o r s z á g o n B p . 1920. ( M a g y a r T a n u l ­ mányok) . , . „ M i d ő n h e g e d ű j é n s z i m f ó n i á t j á t s z o t t ő r j ö n g é s l ó g t a el, h i r t e l e n ö s s z e s e i t é s k i a d t a l e l k é t . B e c s b e n , 1299. é v e b e n . S ü k k é s z p é n z t es n e m l e b e c s ü l e n d ő v a g y o n t h a g y o t t ö r ö k o s s r e . A l b e r t f í a r a . ” V a l ó j á b a n i 3 9 H- b a n h a l i m e g S z i á r a y M i h á l y , f i a A l b e r t (12B5— 1813). n e m v á l l a l t u g y a n h i v a t a l t , d e h á r o m o r s z á g g y ű l é s é n (1825. íBati, 18JU) s z e r e p e l t , m i n t p u b l i c i s t a p e d i g k o r á b a n e l e g g e i s m e r i v o l t . ( S z i n n y e t , X I I I . 1 124.) a m a g y a r s a j t ó t ö r t é n e t e . I, B p , 1979 p a s s i m . K e m p i s T a m a s : K r i s z t u s k ö v e t é s e c m ü v é r ő l v a n szó . .S zai t z Leu. s z er v i t a , i n u l c r a n s s z e r z e t e s . ” S zai t z az e g y h á 2 i a p o l u g e t i k a d ü h ö s k é p v i s e l ő j e v o l t (13JG — 1 292), S z i n n y e i , XI I I , 291—294. A k é r d é s k o r e s z m e t ö r t é n e t i ö s s z e f o g l a l á s a ; K ö p c c z i B e i n : M a g ) á r o k é s f r a n c i á k , B p . 1Ö85, v a l a m i n t K o s á r y : i. m . p a s s l m . L d . m é $ 8. s z . j e g y z e t e t il l. u u közölt irodalm at. . . A l b e r t fia K a s s á n t a n u l ó k é n t a M a n a - t á r s a s á g t a g j a vo lt . " V a l ó s z í n ű l e g a j e z s u i t a i s k o l á k m e l l e t t m ű k ö d ő u n . M a r i a - c o n g r e g a t i u k v a l a m e l y i k é r ő l v a n s z ó . K a s s u n pl . k é t c o n g i e g a t i o is volt, k ü l ö n a k i s e b b c s k ü l ö n a n a g y o b b t a n u l ó k s z á m á r a . F i n a c z v E r n ő : A m a g y a r o r ­ s z á g i k ö z o k t a t á s t ö r t é n e t e M a r i a T e r é z i a k o r á b a n . B p . 1899. I. 132. „H e rc e g E s te rh á z y K á r o ly egri e r s e k k e l volt r o k o n i k a p c s o l a t b a n . ” „ M i d ő n 1781-ben a v a l l á s ü g y i t ö r v é n y e l l e n é b e n a m a g y a r o r s z á g i k l é r u s e l l e n v e t é s t k é ­ s z í t et t elő, M i h á l y a p ü s p ö k i k o n v e n t e n a t o l l a t v e z e t t e " v a l ó s z í n ű l e g a p r o t e s t á n s é s e g y e b v a l l á s o k e g y e n j o g ú s í t á s á t célzó t ö r v é n y r ő l v a n szó, m e l y ellen a m a g y a r o r s z á g i k l é r u s e r ő s e n tiltakozott. S z i á r a y eze n a g y ű lé s e n h iv a ta lb ó l k ir e n d e lt je g y z ő lehetett. ..Mária A n t u m ó t . A us z tr ia f ő h e r c e g n ő jé t , ak i t XVI. L a jo s f r a n c i a k i r á l y h o z a d t a k fel eségül, kísérte Mihály P árizsba.” „ H a y d c n s z á z a d u n k h í r e s z e n é s z e és k o m p o n i s t á j a . ” „ S z o k á s a v o l t M i h á l y n a k , h o g y b á r k i v e l s z e m b e n b e s z é d é b e Sz. I g n á c o t b e l e k e v e r t e . ” „Ri chc li u fRichelieu] k a r d i n á l i s XIII. La jo s f r a n c i a k ir á ly minisztere.'* „M a r c h e z y . C r es ce n t iu s hit es é n e k e s n ő k a bécsi s z í n h á z b a n . ” „Mohamed paradicsoma,” „ A u s z t r i á b a p é n z t v i t t ki . a h o l u z s o r a ü g y l e t e t f o l y t a t o t t . ” „ M i h á l y é l e t e a p u r g a t o r i u m b a n o l y a n n a k v a n l e í r v a , a m i l y e n t M a g y a r o r s z á g o n Él t . ” ..Ibrány falu Szabolcs v á r m e g y é b e n .” „A törvények fenntartása érd ek éb en a m e g y eg y ű lések e n sokat szónokolt.” . . M i h á l y t I I J ó z s e f a k a s s a l k a m a r a i g a z g a t ó i t i s z t é b ő l , II. L i p u l S z a b o l c s m e g y e i Í Ő I s p á n l m é l t ó s á g á b ó l , I. F e r e n c c s á s z á r p e d i g a h é t s z e m é l y e s t á b l á n b e t ö l t ö t t á l l á s á b ó l e l m o z d í t o t t a . ” „ É l c t u n t s á g m i a t t m é r t é k t e l e n i v á s z a t r a a d t a m a g á t , és h a l á l á t s ie tt et te .”

PÁL GYÖRGY:

A József Attila Irodalmi Stúdió antológiái A Stúdió az ungvári Kárpáti Igaz Szó c. napilap szerkesztőségének kezdemé­ nyezésére jött létre 1971-ben, és az évek során a terület fiatal magyar írástu­ dóinak egyik legfőbb műhelyévé vált. A szerkesztőség nemcsak összegyűjtötte az irodalmi tevékenységre alkalmas fiatalokat, hanem nevelte is őket, re nd­ szeres és tartalmas rendezvényei revén pedig irodalmi kísérleteiket, művészi ambícióikat is táplálta és támogatta. A napilap Lendület c. irodalmi mellékle­ te a legjobbak számára többé-kevésbé rendszeres publikációs lehetőséget is biztosított. Az évek teltével a csoport számban folyamatosan gyarapodott (ma mintegy 30 tagot számlál), és nem ellentmondások nélkül ugyan, de egyre színvonalasabb és tudatosabb alkotómunka végzésére vált képessé. Az alkotó­ közösség fejlődését nemcsak az önálló kötetek (Balogh Balázs, Bállá D Károly, Füzesi Magda) hanem az a négy antológia (A várakozás legszebb reggelén 1972, Szivárványszínben 1977., Lendület 19B2., Évgyűrűk 1987) is bizonyítja, 191

amely az utóbbi másfél évtizedben jelent meg a Stúdió tagjainak Írásaiból a K árpáti Kiadó gondozásában. A Stúdió fiataljai a kezdeti időszakban elsősorban a lira m űfajában kísér­ leteztek. Ennek eredm ényeként jelent meg az öt alapító tag első gyűjtem é­ nyes kötete, A várakozás legszebb reggelén címen 1972 végén. A szerzők (Ba­ logh Balázs, Balogh Miklós, Ferenczi Tihamér, Füzesi Magda. Kecskés Béla) ünnepi alkalomra, a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójára szánták antológiájukat, amelyben elsősorban a társadalmi haladás, a szocialista építés, a béke, a népek közötti barátság konvencionális témáit és eszméit énekelték meg, mindezeket azonban gyakorta színezték a szükebb haza, a táj és a szülő­ föld, a család és a szerelem (szintén konvencionálisnak mondható) motívu­ maival. így a fiataloknak ez az első gyűjtem énye tém áit és tartalm ait tekintve is szűkös és szegényes, sőt eléggé sematikus maradt. Ennélfogva csak részben tudott várt rendeltetésének — a társadalmi és politikai elkötelezettségén túl —, a terület m agyar nyelvű irodalma gazdagodásának, a sematizmussal való szakításnak, a művészi előrelépésnek stb. megfelelni. A várakozás. . . minden bizonnyal alatta m aradt korabeli önnön (kárpátaljai) lehetőségeinek is, hiszen a K árpáti Igaz Szóban, a Kárpáti K alendárium ban és a más helyi lapokban megjelent írások gazdagabb és változatosabb, talán színvonalasabb és igénye­ sebb irodalmi anyaggal is rendelkeztek. Az antológia egyes darabjai erősen a kísérletezés, az útkeresés jegyében születtek. Jelentősége elsősorban abban állt, hogy ezekben a fiatalokban megerősödött, tudatosodott az anyanyelv m ű­ velésének a szükségessége, főként az, amit a költészet, a verses beszéd jelen­ te tt a világban tájékozódni, a valóságot megismerni, és egyben az önmaga le­ hetőségeit is kiteljesíteni kívánkozó ember szamára. A stúdióbeli fiatalok második gyűjteménye, a Szivárványszínben (1977) azL tanúsította, hogy az Igaz Szó műhelye révén népes iró-költő gárda alakult ki. Aki az 1970-es években figyelemmel kísérte a helyi lapok, kiadványok iro­ dalmi mellékleteit, az kénytelen volt elámulni az ezekben megjelent bőséges „versáradaton” és azon a bátor nekigyűrkőzésen, ahogyan ezek a fiatalok hangjukat, helyüket és a beépíthető hagyományokat keresték a szűkebb ha­ zában, a soknemzetiségű K árpátalján és a világban egyaránt. A gyűjtemény a K árpáti Kiadó gondozásában jelent meg Márkus Csaba szerkesztésében, amelyhez Gortvay Erzsébet írt lírai hangvételű, a fiatalok eredményeit mél­ tató, helyzetfelmérő, m értéktartó előszót. ,,E kötet — írja — sok tekintetben folytatása a Vórakozás-nak. Alapvető szerkesztési elve is ugyanaz: reális ké­ pet adni irodalmunk gyarapodásának jelen szakaszáról. Nem titkoljuk, de nem is szégyelljük, hogy az ötesztendős m unka nem hozott egyszerre csupa érett gyümölcsöt, s hogy a szakmai és szemléleti adottságok szinkronizálódásának folyamata egyeseknél még nagyon sokáig el fog húzódni, másoknál p e ­ dig talán be sem következik.” A Szivárványszínben a Várakozás költőivel együtt mintegy harminc szer­ ző (Bállá D. Károly, Balogh Jolán, Dcmjén Irén, Dcmjén Miklós, Dupka György, Finta Éva, Füzesi Magda, Horváth Sándor, Imre Sándor, Netrufál Anna, Tóth Klára, Zelikovics Katalin, Barta Zoltán, Erdélyi Gábor, Fehér J ó ­ zsef, Kasza Rezső, Keresztyén Balázs, Kovács Elemér, Nagy Ida, Nagy Zoltán, Németh-Fenik Júlia, Szabó Béla, Behun János, Márkus Csaba, Kmetty Attila) szerepel, akik az 1970-es évektől kezdve elsősorban a Kárpáti Igaz Szóban, a Kárpáti K alendárium ban és más területi lapokban jelentkeztek, illetve közöl­ 192

ték írásaikat. Többségükben pályakezdők, akik azonban a fejlődés, a mester ségbeli tudás más-más lépcsőfokáig jutottak már el. Életkorban is nagyok a különbségek a kötet szerzői között A kiérleli, megszenvedett” versek novel­ lák mellett elég gyakoriak az „alkalmi" kísérletek. Melyek a legfőbb jellemzői ennek a k ötetnek’ Az előző kötethez képest nagyarányú n mennyiségi növe­ kedés: főként a szerzők száma gyarapodolt A kötet célja elsősorban a „szám­ bavétel, a bemutatás, a fejlődés adott szakaszára jellemző eredmények rögzí­ tése" volt. ..a szigorúbb szelektálást” pedig a . rostáló időre” kívánták bízni. A mennyiségi növekedés azonban értékgyarapodással is járt. Főként temati­ kai gazdagodást és műfaji bővülést hozott. A fiatalok eddig általában a lírá­ ban jelentkeztek. E kötet ezúttal több prózaírót is felvonultatott, akik novel­ lával, riporttal és más rövidebb prózai műfajjal is kísérleteztek. Az antológiát — ezúttal is — mind a kiadó, mind a szerzők ünnepi alka­ lomra. a NOSZF 60. évfordulójára szánták, s nem véletlen, hogy a versek és novellák sorát Balogh Balázs: Meghódítani a jövőt c. poémája nyitja meg, A politikus hangvételű elbeszélés a forradalom főbb történéseit eleveníti fel, máig sugárzó hatását énekli meg, de még erősen a sematizmus sodrásában. A Balogh Balázséhoz hasonló „direkt” politikai indítékú vers elég szép számmal van a kötetben, ami — hiszen fiatal vagy kezdő költőkről van szó — óhatat­ lanul ismétlésekhez, sematikus megközelítéshez vezethet Ez késleltetheti ere­ deti műalkotások születését, az egyéni költői-művészi beérést és kiteljesedést. Különösen jelen van a sematikus általánosításra való hajlam Balogh Miklós verseiben, de ott kísért mások (Balogh Balázs, Horváth Sándnr. Imre Sándor stb.) műveiben is. A „Századok mérföldköve” (Balogh Miklós) c. vers a haladó nemzeti is internacionalista hagyományok ötvözésére lesz kiserlelet vajmi ké­ vés sikerrel és eredetiséggel. Csak sajnálni tudjuk, hogy eppen az ilyen jelle­ gű versek a legkevésbé sikerültek a kötetben. így a nemes szándék önmaga ellentétébe csap át, mert a verseknek, illetve köllőiknek nincs a tém át újsze­ rűvé Invri egyéni és önálló formanyelve Képeik, nyelvi jeleik, kifejezéseik, gondolattársításaik többnyire megbicsaklanak, bolladnznak és biznnylalanul futnak szerkezetien sorvégződesekbe, rímekbe és didaktikus tartalmakba: Sokszor úgy éreztem, századokat éltem, — az ősz századok neve: a jelen! — Letűnő évek szürke homályából, sok ezer ősöm, ünnepelj ve le m ! (Balogh Miklós: Századok mérföldköve) Természelesen vannak e témakörben is (bár inkább csak a versek egyes mól ivumaiban, részleteiben) egyénibb, sikerültebb alkotások Ilyen például Füzesi Magda: A Lenin-Mauzóleumban c. versének a témát egyénien megkö­ zelítő szép verszárlata: . .. mintha elébem tükröt tenne — arcom e tükrön megpihen, látom erejét a halálban, s parányi létemet a mában. A Szivárványszínben írói és költői, ha a fenlebbi programnak nem is tu d ­ lak — tőlük is várható — művészi színvonalon eleget tenni, más témájú ver193

seikben azonban mégis csak jelen van, gyakrabban felbukkan az igényesebb koltöiség. A művésszé válás alapjául szolgáló buzogó forrás ott csörgedezik verseikben, prózai kísérleteikben; és ez nem más, mint a szülőföldhöz, a szűkebb pátriához való hűség és kötődés (Keresztyén Balázs; Vargáék hazatér­ nek, Demjen Miklós: Édesapámnak, Balogh Miklós: Tanyavilág, Barta Zoltán: Vendégek, Erdélyi Gábor: Ragyogjatok csillagok stb ), a munka és a m unkás­ emberek tisztelete (Bállá Károly: Villanyszerelő, Beton és vas, Finta Éva: Szeplő, Szabó Béla: Atyai pofon stb ) Ezekben az írásokban morálisan vall­ ják és példamutatóan követik a „bölcsőhely parancsait’'. Főként a novellákban szinte állandóan jelen van az elbocsátó, de el nem eresztő falusi, paraszti és munkás múlt. az apák és a nagyapák sorsának felidézése és vállalása. A szü­ lőhely mikrovilága ez, az udvar, a kert, a balta a tökével, a szerszámok stb. pontos megnevezése, az apák, a nagyszülők, szomszéd öregek kérges tenyeré­ nek, napégette arcának, életük egy mozzanatának (Barta Zoltán: Vendégek, Erdélyi Gábor: Reggeli fényben, Kovács Elemér: Védőoltás stb.) a felidézése történik meg ezekben az írásokban. A szükebb hazát, a legszűkebb közössége, a „temető felé is táguló” családot, az ismerősöket, a diáktársakat és másokat szorítja itt természetes mozdulattal magához a többnyire elsődleges élmény­ forrásokból táplálkozó írói képzelet. Novelláikban szorosan tapadnak az a l a p ­ élményhez, a nyersanyaghoz. Leiró, riportszerű, olykor dokumentiv, fotografikus életképeket, élethelyzeteket festenek. A stilizálásban, a valóság esztéti­ kummá (is) lényegítésében még járatlanok, igy nem is tudják a mű külön (esztétikai) világát felépíteni, Ennélfogva novelláik világa alig különbözik a látott és érzékelt primer valóságnál. Világ- és emberképükben, életfelfogásuk­ ban a „jó” meglátására és ábrázolására való törekvés dominál. A társadalmi viszonyok, az emberiét, az emberkapcsolatok ellentmondásaira és árnyoldalai­ ra csak ritkán szegezndik a tekintetük. Szinte valamennyien hajlamosak a valóság „pirospozsgásra" színezésére még ebben a kötetben. A stúdiósok harmadik „almanach”-ja Lendület címen 19112-ben jelent meg a Kárpáti Kiadónál A gyűjteményben — az előző kötetnél jóval kevesebh — mindössze 14 szerző kapott publikálásra lehetőséget. Ügy tűnik, a szerkeszti) (Márkus Csaba) és tanácsadói ezúttal szigorúbb mércét alkalmazlak. A szer­ zők körének szűkítése kétségtelenül színvonal-emelkedést hozott, de a kötet­ ből most is kim aradtak jelentékeny költői erővel, több színvonalas írással je lentkezö szerzők. (Elsősorban Fábián Lászlóra és Fodor Gázára gondolunk.) A Lendület a közben többségükben jócskán felnőtté vált fiatalok figyelemre méltó teljesítménye. Nem szolgáltat váratlan és meghökkentően újszerű ered­ ményeket, de ez a kötet főként Füzesi Magda. Bállá D. Károly, Finta Éva köl­ tői és művészi fejlődése révén — tegyük hozzá, a többiek is szépen gyarapod­ tak — már jóval több kísérletnél, hangpróbálgatásnál. Szép számmal találha­ tunk a kötetben művészileg is gondosan megformált, az egyéniség jegyeit is hordozó költeményt. „A jözselattilások — írja az előszóban Kótyuk István aki egyébként a gyűjtemény lektora is — felnőttek a maguk elé tűzött felada­ tokhoz. költészetük megizmosodott, hangjuk sokat tisztult, finomodott, egyé­ nibb színt kapott, magabiztosabb lett költői tartásuk.” Az elismerés, az elért bi­ zonyosság mellett azonban jól értékeli korlátáikat is: ...... többségüknél inkább a feladatvállalás bizonygatasáva], mint maguknak a feladatoknak a konkreti­ zálásával találkozunk. Ehhez talán az érettebb fő, az elmélyültebb szakisme­ ret fogja őket hozzásegíteni.” Ezek a korlátok egyeseknél elsősorban a m g mindig kísértő tézisszerü didaktikusságban (Horváth Sándor: Itt és most, Fc191

renczl Tihamér: Ez az a tűz, Imre Sándor: Bárhol, bármikor), vulgáris leegy­ szerűsítésekben, az élmények és a valóság stilizálatlanságában, a költői maga­ tartás és szemléletmód feszességében, olykor az élmény programszerű megeneklésébon stb. nyilvánulnak meg. Mindezek ellenére mégis miben tapasztal­ hatunk előrelépést, gyarapodást a kötetben? Folytatódik — helyesen — a for­ radalom. a létező szocializmus iránti elkötelezettség és a társadalmi felelős­ ségérzet vállalása, de többségükben m ár elszakadóban vannak a dokumenta­ tív közlésmódtól, a direkt, a publicisztikus lírától, a kinyilatkoztatásoktól, a forradalmi múlt és a jelen dithirambikus megéneklésétöl, és többnyire már niás, korszerűbb hangvételben, árnyaltabb üzenetekben (Finta Éva: Hídverők, Füzesi Magda: Feltámadás. Horváth Gyula: Nemzedék, Balogh Miklós: Gyer­ mekkori emlék stb.) közelítik meg ezt a témakört is. A társadalmi és a szo­ ciális léthelyzet bemérése változatlanul bizakodó, de főként a versrészletekbe mar árnyaltabb és komorabb színek is vegyülnek (Bállá D. Károly: Mondj nemet. Reményed, ha vesztenéd. Finta Éva: Számvetés. Horváth Sándor: Mar nem lehet stb ), felerősödik költeményeikben a valóság mélyebb és átfogóbb összefüggéseinek a kifejezésére (Füzesi Magda: Asszonyok. Balogh Balázs: Gyűrűk) való törekvés. Versüzeneteikben, még a benső, intim életérzéseket megváltó költeményekben (Balogh Balázs: Szeretném. Füzesi: Vers, tenyérbe, Horváth Sándor: Csak a szemed stb.) is jelen van az embertársaikért, a szűkebb és tágabb közösségért szót emelő felelősségtudat. A költővé válás és beérés jegyei azon is lemérhetők, hogy a gyűjtemény szerzői (Finta Éva, Dupka György. Ferenczi Tihamér, Bállá D. Károly, Balogh Miklós, Balogh Balázs) őszintén, minden póz nélkül keresik a költészet értel­ met, sokoldalúan és árnyaltabban vallanak a költészet szerepéről ars poelikus jellegű verseikben. Finta Éva „az ábécé széthullt betűiben", a hangok zenéjé­ ben véli megtalálni a költészet varázsát, s költői alkatára is valló szelídséggel, találó hasonlattal így fogalmazza meg a szerinte jellemző lényeget: S én rí múlok, hiszen ez furcsaság: n vers. amely gyökér, levél, virág és víz. habos, furfangosan szalad, kövek alatt bujkáló hangvatak. (Verskeresésben) A Lendület szerzőinek költeményeiben tovább munkálkodik és terebélye­ sedik a hagyományleremtés és a hagyományőrzés együttes szándéka, és töb­ ben már nemcsak a forradalmi, a szociális érzékenységű tradíciókat kívánják asszimilálni, hanem — a József Attila-szimbólumon túl — az etnikai (nemze­ ti. nemzetiségi) identitást is magában hordozó más kulturális örökséget és forrásokat is. Erre utalnak a Radnótiról (Finta Éva, Ferenczi Tihamér), a Bartókról (Dupka Cyörgy, Horváth Sándor), az Adyról (Imre Sándor) szóló versek A teljes vagy teljesebb nemzeti hagyomány birtokba vevésének szép szándékát Bállá D. Károly Reményed ha vesztenéd c. verse fejezi ki a leghí­ vebben. egy táguló, egy valósabb és igazabb értékrend bizonyosságában. A rövid, mindössze négy szakaszból álló vers nemcsak a nevek felsorolása és gondolati tömörsége következtében ígéretes teljesítmény, hanem azért is, mert a nagy egyéniségek életére jellemző egy-egy adat felvillantásával megtartó és előre tekintő történeti és életfilozófiái távlatú programot is képes adni: 195

Nagy Lászlóval feszülj fel a szivárványra, dobbanjon szíved százhúszat Váciért, Otthonod hagyd el, szegődj Bartók nyomába, Áldani megtanulod a hitszegő reményt. Az elindító emberi-táji környezet, mint az ihletettség forrása, változatla­ nul jelen van szinte minden szerző írásaiban. És ebben is tapasztalhatunk elő­ rehaladást. A táj, a szülőföld, az ősök nehéz próbái inspirálta versek (Füzesi: Útban hazafelé, Családfám, Dupka György: Bölcsőm, Ferenczi Tihamér: E tá j, Balogh Balázs: Hűség, Imre Sándor: Haza. . ) gondolatvilágában a szűkebb környezetről szóló vallomások már kezdenek szélesebb és mélyebb, a múltban gyökerező, a történelmet magában hordó hazává tágulni, kifejezve bennük a népre-hazáratalálásnak az örömét és gondjait egyaránt. A legszebben Füzesi Magda vall erről az Űtban hazafelé c. költeményében mély szociális érzékeny­ séggel, történeti helyzettudattal és művészi hittel, hangsúlyozva az ,.itt élned kell . erkölcsi parancsát: Ez a föld bölcsőm és erődöm, itt markolt kapát minden ősöm. Üj sarjak simítják a lábam, itt van jussom borban, búzában. Itt eszméltem a szó ízére, anyám haja itt vált fehérre, s lányom apró lábanyomát itt növik be az ibolyák. Hazám e táj. Erdeje, rétje megfáradt ember menedéke. Itt esti csillagokban égnek elporladt táltos nemzedékek. Az alknlóközösség előző kiadványaihoz képest az Évgyűrűk (I9R7) forga­ tása már nemcsak jó érzés, hanem szellemi izgalom is; a kárpálaljai magyar irodalom életerejének és időszerű hangváltásának a bizonyossága. És nemcsak azért, mert elmarad az eddig állandóan kísértő sematikus ...témaáradal”, a közhelyek folytonos felidézése, a pátosszal teli költői póz és ünnepi lelkesüllség, hanem elsősorban azért, mert a szerzők az I9H0-as évek emberi és művé­ szi eszményeiből és társadalmi valóságából indulnak ki. Keresik az azonosu­ lást a társadalom mozgásával és az értékek változásával. Változatlanul törek­ szenek a társadalmi állapotok megragadására, de egyre inkább áttolódik a hangsúly az önállapnt kifejezésére, az etikai és a morális értékek megfogal­ mazására. Nem a ..Meghódítani a jövőt” sematikus lózungja intonálja és szer­ vezi a kötetet, hanem a „Kék zuhogás” (Bállá D. Károly), „Egy távoli i s m e ­ rősnek” (Dupka György), Megidézés (Finta Éva), .4 fal (Fodor Géza), Szőttes pirossal, feketével, (Füzesi Magda), Költőtársaimhoz (Imre Sándor), TJtban Törökország felé (Vári Fábián László) stb című versek egyénibb és emberibb s ezzel együtt költnibb hangja. Ezért is van jelen h z Évgyűrűk-ben egy átté­ telesebb, expresszívebb, egy esztétikailag is magasabb rendű és modernebb hangú versbeszéd:

136

„hát hullj, idő, zuhanj reám borítsd el kékkel éj-ruhám adj rám talárt és bölcs palástot és én, ki eddig vásott kölked voltam, láthatom nemes teherrel vállamon hogy mit jelent a kék jelen ha rámhull súlyos éjjelen mert éltem ez, és buzgón, zuhogón hullik át az ezredfordulón” (Bállá D. Károly: Kék zuhogás) Az antológiában szereplő alkotóknak természetesen közös vonásaik is van­ nak, de különböznek is egymástól. Előtérbe került egyéniségük, és ami még fontosabb: a „tém aform álás” egyedisége. Már előző kötetükben (Lendület, 19Ö2.) érzékelhető volt ez a szándék, de a váltás es az uj eredmény csak az Évgyűrűk-ben vált valósággá. Az ún. közösségi tém ákban a „kollektivitás” nem a priori jelenik meg. hanem a költői állapot, a saját költői rend öntörvé­ nyeiben rejlő szükségből. Különösen Bállá D Károly, Füzesi Magda, Finta Éva, Dupka György, Vári Fóbián László versei szolgáltatnak erre példákat az érzelem és a gondolatiság szép harmóniájában. A közösségi rendet az én-álla­ potból kiindulva érzékelik és értékelik; az ember-állapot minősíti az eszmé­ nyeket és az értékeket: „szót szó mellé illeszteni, mint tükörcserepeket, olyan tükröt tartani, amelyben önmagukra lelnek s amely soha el nem mosódik, amelyben arcom is kirajzolódik” (Ferenczi Tihamér). Törekvésük egy olyan újfajta létérzés és értékrend megvalósítására irányul, amelynek alapvető programja és lélmeghatározója az öntörvényei szerint elő, alkotó ember. Ez valósul meg elsősorban A fal (Fodor Géza), Csak figyeljetek. . . (Finta Éva), Falum (Füzesi Magda), de a kötet több más versében is: ,,A szavak rám aggaták kerge fényük. A szívemen zengő életfa nőtt. így lettem táltos, égő csillag mása. ki üldözi és tépi, zabolázza a zápor hátán nyargaló idol." (Füzesi Magda: Fátum) A versek egy részére azunban rányomja bélyegét a tágabb világ, a totá­ lis vég-lehetőség, a „Csernobil, sugárhalál” réme, az atomháború nyomasztó árnyéka (Bállá D. Károly: Reciprok szonett, Füzesi Magda: Szőttes pirossal, feketével, Vári Fábián László: Ádám az űrben stb.) éppúgy, mint az én-hely­ zetek szorongató metamorfózisa: „Létrámnak kiszakadt minden pántja, ma­ gasodni hiába nyúlok utána. Helyzetemet is kivégezték, felakasztva csüng helyem a világban: egy szék” (Bállá D. K á ro ly Holtponton). A táj és a szülőföld, a couleur locale jelenségei (Imre Sándor: Örökségem, Mindig így kísér, Kőszeghy Eleméi : Idill, Hiány stb.) jelen vannak ebben a kötetben is, de többnyire már nem az „önmaguk színeivel”, hanem az alkotó személyiségébe sűrűsödő egyéni, vagy egyetemes létezés dilemmáival való szo­ ros összefüggésben. Különösen megkapó lírai remeklés Vári Fábián László 197

rekviemjei (Kései sirató korahalott nagybátyám ért), amelyben a „doni hóme­ zőkön ’ áldozatul esett katonáknak állít emléket: Hát félti a föld az ő halottait, Pendiil a fagyon éjszakák éke, De feltornyosul a csillagokig, Meghúzza harangjait a béke. Az Évgyűrűk az első olyan kötet a Kárpátaljáról, amely nyíltan és tuda­ tosan felvállalja a nemzetiségi létérzésnek nemcsak nyelvi, geográfiai-földraj­ zi, hanem „etnikai és történeti térk é p ét” is. Az évtizedeken át szinte szemér­ mesen visszafojtott és visszafogott indentitás-tudat a keserű csalódások, a fe­ szültségek és a konfliktusok oldódása után az utóbbi néhány évben felszaba­ dult a szorongások alól, és a glasznos 2 ty nyíltabb atmoszférájában kifejezést kaphatott az önazonosság egyébként természetes állapota, hogy a nemzetisé­ gi, az etnikai tu d at is lehet értékőrző és közösségteremtő erő. „Ezen a százszor-kínzott nebánts-virág tájo n ” (Imre Sándor), Győri Dezső óta talán elő­ ször fogalmazódik meg a különbözőség és a mégis-egység szintén természetes állapota : Származásom kérded és érdekel hovatartozásom, kötődésem (...? ) Nos, halld a válaszom: magyarnak itt születtem a K árpátok karéjozta sík vidéken és vallom magam annak .............hol idők óta legalábbis hét nemzetiség év­ gyűrűktől duzzadó fája mélyen gyökeret vert e tájba, s most is jár szívünk szomszédaim egymáshoz. . . (Dupka György: Egy távoli ismerősnek) Dupka György, a kötet felelős szerkesztője és egyik költője a Kárpátok fővonulatai közé szorult (a határokon kívül és belül élő) magyar értelmiségi tisztességével fogalmazza itt újra Ady oly sokat emlegetett gondolatait. Lé­ nyegében tényeket közöl, reális állapotokat. Tényeket önmagáról és az itt év­ századok óta együtt élő népcsoportokról — tisztességgel és felelősséggel a je­ lennek és a jövőnek. Az indentitás-tudat a kötet más verseiben (Dupka: Ref­ lexiók a munkácsi vár fokán, Im re Sándor: Költőtársaimnak, Vári Fábián László: Útban Törökország felé, Monda) is jelen van. Imre Sándor a valósabb és a teljesebb igazság kimondására szólítja fel költőtársait. Felelősséggel vall arról, hogy „itt a Kárpátokon túl / a Kárpátok alatt / nekünk m aradt ' . . .nemzetségünk, sok-sok m ásu n k ” 1 örökségét feljegyezni, hogy az „fellelhe­ tő legyen / — a világra nálunk jött és tőlünk szállt utódon” is. Vári Fábián László: Útban Törökország felé (1717. szeptember 15—21.) szép verse nem csak a korhnngulat és a kuruc költészet hangvételének felidézésével kelt va­ rázslatot. A varázslat elsősorban az, hogy a nagyságos fejedelem keserű száműzettetésébe és otthonlalanságába a szétszóródott magyarság szorongó fájdal­ ma és mégis hite is bclehallik:

:os

„Mindkőt hazából ldárvulva Csak hitünkben töretlenül, lelkünk holdfehér vásznaira isten árnyéka nehezül.” A Jeszenyin búcsúja c versében a nagy forradalom szülte közösségi re­ mények és az eltorzulások okozta megrendítő egyéni tragédiák jutnak kifeje­ zésre példamutató nyíltsággal és őszinte ihletetlséggel: Zengjél csak Föld forradalma, Osztályharc piros virága! Felnyitott erekkel szállók a halálok vonatára. Fodor Géza a Fal című versében jól érzékeli a tudat gubancait és zavara­ it. Okait is ismeri. Tudja, hogy az egymásra sorjázó nemzedékeknek nemcsak a tudatába, de a vérébe ivódva, s z i n t e a génjeibe kódolva van jelen a szoron­ gás cs a felelem, a külső és a belső „fal-’ nyomasztó élménye és emlékezete; az a tragédiákat is hordozó gondolkodásmód, amely a nagyapáktól és az apák­ tól öröklődött át a forradalmas, jövőt alakitó, de mégis durva száz.id társa­ dalmi és nemzeti, egyéni és közösségi létérzést sértő félelmetes labirintusában. A vers mélyáramai arra serkentenek, hogy a nagy ..nekifutások, hátraarcok, leverő lemondások” után véglegesen le kell rombolnunk mind a külső falakat (.,előtted olykor ott a fal. . mind az önmagunkban, a tudatunkban lévőket („de a falakat önmagadban. . "). mert csak igy élhetünk lágabb térben és ön­ megvalósító nagyobb emberségben. Az antológia lírai költőinek többségét formai biztonság és a modernségre való hajlam jellemzi. Többen (Bállá D. Károly, Fodor Géza. Füzesi Magda, Kőszeghy Elemér, Vári Fábián László) formai bravúrokra is kepesek. Néhány versben a klasszicizálásra való törekvés is jelen van. mint például Bállá D. Károly: Nyugtalan éj csend című tiszta anapeszluszokbol álló szép versében A formakezelés, a képi kifejezés nyelvi szintje, p rím, a ritmika, a slrófaalkotás stb a kötött szonettformátő! a szabadversig eléggé változatos skálán mo­ zog A versek egy részében azonban fel-feltűnik néhány kifejezesbcli, nyelvi­ grammatikai probléma: olykor „túlírjak” a verset, vagy éppen didaktizálják a költői üzenetet. Ilyenek például: Bállá Teréz: Egyedül c. versének „szóára­ data”, Balogh Balázs: Bekopog c. költeményének tú lírt zárlata, vagy eppen Füzesi Magda: Szőttes pirossal, feketével c művének kissé didaktikusán haló befejezése. Hiányérzetet azonban elsősorban a kötet szépprózai anyaga kelt. Nem az­ zal, hogy — nyilván terjedelmi okok következtében — jóval kevesebb a pró­ zai alkotások száma, hanem inkább azzal, hogv a publikált novellákból, t á r ­ cákból hiányzik a téma és a mese egyedisége, az epikai fiktivitás, az un. szto­ ri stb.. s ennek következtében a mélyebb emherábrázolás is. E novellák alap­ vető témaköreit változatlanul a közvetlen környezet, a primer élmények de­ terminálják: a barátok, rokonok, ismerősök életének, m agatartásának és em­ beri kapcsolatainak stb. a „megírása", bemutatása a táj és a környezet konk­ rétságában úgy, hogy a helyszín is, az idő is pontosan rekonstruálható. A novellákban mozgó emberalakck, történések és cselekvések túlzottan általá­ nosak, „valóságosak \ csaknem azonosak a köznapival, a láthatóval és a hall19 9

halóval Hiányzik a modernebb ábrázolásra és epikai hangvételre való törek­ vés. Az antológia novella-anyagából talán Bundovics Judit, Keresztyén Ba­ lázs, Nagy Zoltán Mihály és Skotnyár József munkái érdemelnek figyelmet Az Évgyűrűk jelentős előrelépés a kárpátaljai magyar költészet életében. Ez a kötet m ár nem csak „irodalmi beszéd”, nem csak a nemzetiségi léthely­ zetből adódó törvény és szükség. Több annál. Főként lírai anyagában jelenlös esztétikai értékek hordozója is. A szerzőket szinte kivétel nélkül megilleti az erkölcsi elismerés, többjüket a kiadói (esetleg magyarországi) támogatás is

200

Színház Bácher Iván Hármashangzata a Móricz Zsigmond Színház Krúdy Színpadán Elkezdődött végleg vége lenni. Lassan minden észrevétlenül Pusztulni kezd, pállni, szétperegni, Odvasodik a világ belül. (Bacher Iván: Prolog)

Prológus Fiatal szerző drámáját bemutatni izgalmas vállalkozás. Még olyan színház ese­ tében is, mint a nyíregyházi, amely fennállása óta nagy figyelmet szentel a magyar dráma ügycnek. A ..klasszikusok" (Vörösmarty, Németh László) és a mai. középgeneráciobeli alkotók mellett (Mesterházi Lajos, Csák Gyula, Pás­ kandi, Ratkó) színre került a fiatalabb nemzedék tagjai közül Balázs József, Kolozsvári Papp László, s most legutóbb, 1Í188 jan u ár 22 én Bacher Iván há­ rom egyfelvonásosa. Irodalmunkban, ahol a fiatal minősítés a megtévesztés ós a hamis tudat (Szilágyi Ákos) alapja, néhány éve még kérdés volt: van-e egyáltalán fiatal drámairodalom? Am az idővel gyarapodó, s bem utatott művek megcáfolták az aggályos kérdésfeltevést. Bereményi Géza Légköbmétere. Halmija, Nádas Péter „szertartásdrám ái'' (Takarítás, Találkozás, Temetés), Spiró György Esti miisora, Csirkefeje, Kurnis Mihály Hallelulája és Kozma című darabja, Haj­ nóczy Dinamitja, Schwajda Himnusza, Szent családja kirajzoltak egy olyan vonulatot, amely az előző nemzedékektől való különbözés erős szándékoltsága mellett adekvát művészi válasz az eszmény nélküli és széthullónak látszó kor kihívásaira. A hetvenes evek közepőn-végén, a nyolcvanas évek elején keletkező m ű­ vek — ábrázolható világ és szilárdnak tételezett világkép híján — légüres tér­ ben mozgó, kiszolgáltatott, gyakran a múltat fürkésző, olykor kommunikáció­ képtelen figurái nemcsak a cselekménynek, a történésnek mint létezéshordozó folyamatnak a fragmentálódását tapasztalják, hanem megélik azt is, hogy a látszatesemények nem szerveződnek történetté, a szólamok, a kifejezések ki­ üresednek, s lényeges közölnivaló híján tőmondatok és törmelékszavak helyet­ tesítik a beszédet. E végállapotok egyikét Spiró Csirkefeje, másikát Nádas Te­ metése képviseli. Az 19B2 óta rendszeresen publikáló, fiatal író, a harmincegy éves Bacher Iván említett korlársaihoz méiló módon, bár hozzájuk képest némileg erőtle­ nebből rajzolta meg a századvégi léthelyzetek elviselhetetlenségét.

?«

Az Oszkár, az Ebéd és a New York-i kaszinó című színpadi játékokból Hártiiashangzat címen létrehozott előadás bemutatónak számit. A jeleneteket öszszefngó cím zenei műszó, amely általában kellemes hangzású akkord; harm ó­ niát ígér. (Esetünkben inkább az egvfelvonásesok valahogy ugyanarról szólnak: lehet-e úgy ölni, ahogy a színpadon megfogalmazódik?) A Zenénél m aradva: voltaképpen három léteit látunk-hallunk. amelyek „variációk egy tém ára": az elrontott elet témájára. Az Oszkárban kiderül: bizonyos körülmények között egyediil élni nem lehet; az Ebed arról beszél, hogy más körülmények között, de családban sem lehet élni; a New York-i kaszinó m ár arra utal, hogy másutt sem, sőt egyáltalán nem lehet élni. „ , .. nem m ehetünk sehová, be vagyunk zárva . . Az Oszkárban ás az Ebédben a család szétesése, funkcióvesztése tárgyiasul. Olga, az első darab főszereplője a kisfiával anyja nagynénjének konyhájában albérletben lakó, a gyerektartást (és a gyest) műszaki fordításokból kiegészítő elvált asszony. Föberlöje, a szenilis Ilonka néni láthatatlan; a színfalak mögötti vegetálására csak a hangjából következtetünk. Olga, aki végletesen magányos, aki anyja elől sodródott a házasságba, majd elvált, s egy családos férfiba sze­ relmes, a külvilággal jóformán csak telefonon érinlkezik; a kutya, a gyerek és Ilonka néni közölt vergődik. Anyja öt nem szereti, szeretőjét ő nem szeretheti. Arra vár, hátha meghal a foocrlő, s akkor megoldódhat lakásproblémája. De az élete megoldódik-e? A jelenet abszurditását fokozza, hogy csak a legvégén de­ rül ki: a címszereplőt, a fotelban alvó (s nem látható) kutyát hivják Oszkárnak S mikor végül megtörténi c leleplezés, Olga elkezdi verni az írógépet. Lassan kihunynak a reflektorok, a gyengülő fényben csak a tompa kattogás hallatszik, ami sejteti; a helyzet ismétlődő, vég nélküli, feloldhatatlan. A Bacher vázolta koordinátarendszerben nemcsak Olga kiszolgáltalott: Ilonka néni éppúgy áldozat, mint az Anya, vagy Ferike, a volt férj. S ha eb­ ben a felcsaládban, ebben a konyhában kell felcseperednie a gyereknek, az lesz ő is. Olga, aki az elején még határozottnak tűnik, az utolsó pillanatban rezignállan vallja meg: „Mit tudom én, mi az én dolgom. Vagyok. Lehet, hogy ennyi az én dolgom.’’ Molnár Erika a figurából önálló, értelmiségi nőt formál, aki élete csap­ dájában. elvesztve minden külvilághoz fűződő fogódzóját, bizonyos rituálékba kapaszkodik: a gyermek etetése, a kutya cirógatása, Ilonka néni gondozása. A színésznő érzelmileg hiteles gesztusokkal, hanghordozással képes érzékeltetni telefonáló partnereihez kapcsolódó viszonyulásait. Mimikája, gyors változásai atmoszférateremtők. Alakításában van elég vibrálás, elég érzékenység ahhoz, hogy az általa megformált sors elgondolkodtasson. Amiért azonban nem rendit meg egészen, az részben a darab problémája, amely bizonyos panelelemeket épít be struktúrájába: a totális szeretethiány, a családos férfi mint szerető, az al- (illetve társbérlet) mint személyiségnyo­ morító tényező stb. Bacher — sajnos — kimondatja Olgával a mű üzenetét, amire a nézőnek magának kéne rájönnie, verbális segítség nélkül: „ , . . itt m aradunk örökre, nem mehetünk el, nem m ehetünk sehová, be vagyunk zár­ va, drága kicsi Ilonka néni, be vagyunk zárva . . . ” A modellszituáció, a túlzsú­ folt színpadi tér, a lepusztult környezet, az állandó félhomály, s Ilonka néni fel-felcsattanó kiáltásai mindezt a szövegnél is nyomasztóbbnak sugalmazzák . . . 202

„ . . . Legyen csak rántott hús ..

Vannak az előadásnak rejtett motívumai. Ilyen pl., hogy az Oszkárban Ol­ ga azt mondja barátnőjének: „Szombaton . .. anyámnál voltunk ebédelni . . . Rendkívüli kaja volt: húsleves, rántott hús almás pitével, meg egy kis balhé­ v al.. S íme: ez az Ebéd története, amely alkalmas arra, hogy helyzetjelentés legyen a csatádról. Az özvegy, testvérével együtt lakó Anya vasárnap délben vendégségbe várja lányát, fiát, menyét, unokáját. A várakozás, a főzés, a terí­ tés a két öreg szamára az élet értelme; a közös étkezések a fiataloknak nyűg. Az élet pótléka. Az ünnepi asztalnál minden hétvége egyforma: lehet enni, veszekedni, jelenetet rendezni, elájulni és kibékülni. S mindez m ár ismerős ko­ reográfia szerint. Közben valódi emberi kommunikáció gyanánt az evéshez csatlakozó tollelékszavak. jelentésüket vesztett mondatfoszlányok uralkodnak „vegyetek még", „elég volt”, „szedjetek m ég”, „egyetek, egyetek” stb. (Az el­ hangzó szövegeknek csaknem a felét teszik ki az effajta gondolathelyettesítő megnyilatkozások.) A sokszor kipróbált „nagyjeleneiben” Irén megvádolja any­ ját, a „szalócsfeleséget” : ö ölte meg az Apát, azzal, hogy eladta kedvenc flanellingjét. Az Anyát ájulásából mindig más locsolja föl: most épp Marcin a sor. Miután magához tér, minden megy tovább, mintha mi sem történt vol­ na. A fiatalok távozlával Anya és Lnnci elhatározzák: egy hét múlva ismét rántott húst csinálnak. S miként a darab elejen, úgy most is felhangzik a Jó ebédhez szól a nóta, [eloldva az ellentéteket a kullurapótlékkénl funkcionáló édes-bús cigányzenében. Bácher Iván sziporkázó jelenete kíméletlen látlelet, de nemcsak a mai rossz családi légkörről, többről is; a rutinszabályozla életről, a szavak és ér­ zelmek devalválódásáról, „panelkapcsolatainkról'’! A színészek jól látják a szerzői szándékot: Máté Eta az Anya szerepében szánandó és taszító egyszerre, am int e hamis együltléteknek szerzője és fősze­ replője is. Szabó Tünde nagyothalló, tétova Lonci nénijének félreértései, fölös­ leges tüslénkedései, rezignált rebbenekeny gesztusai mögött mélységes emberi megpróbáltatások érhálózata rejlik föl. Pityu (Vajda János) éppoly harsány, mint korlátolt: elfogadja létét olyannak, amilyen; „Semmi sem érdekli ezen a lohadt világon, csak a zabálás!” — mondja róla a felesége. A két nő, Éva (Molnár Erika) és Irén (Simon Mari) érzi leginkább idegennek magát itt. Éva azért, mert férjhez ment. Irén azért, m ert egyedül él. Megoldás nincs. Mind­ ketten tudják, hogy kívülállásuk is képmutatas. Van-e végül is önálló arcuk? Lehetne-e saját énjük? Marcinak, Pityu fiának még igen. De ha ebben a légkörben nő fel, akkor flöbb-ulóbb olyan lesz, mint az apja. A kör bezárult. „ . . . Miért nem sikerült nek ü n k semm i?” A Hármashangzat utolsó darabja, a New Y ork-i kaszinó tragiku­ san végződik. Becketlre emlékeztető végállapotot látunk: a negyven éve disszi­ dált Zullán s az öt meglátogató Böske itt-ott melodramatikus története a no tiLiIálával fejeződik be. Közben rekonstruálodik a múlt: Zoltán négy évtizede elhagyta családját és a hazáját, hogy nagy művész legyen Amerikában. Az a n y ­ ja voltaképpen ebbe halt bele: fiának, a „zseninek' nevével ajkán szenderült örök álomra. S Zoltán, aki „így hét alatt tanult meg egy Beethoven-szonátát”, 203

eítékozolta m agát. Most, a jelenet idejében szeretnének még egyszer u to ljá ra boldogok lenni; úgy, hogy Böske képtelen a k á r n é h á n y lépést tenni a szobá­ ban. Pusztulása szinte action gratuite- ként h a t; nem képes katarzist kiváltani. N.ncs megtisztulás, csak hiányérzet van. A be z á rtsá gban fölerősödtek a közös m últ emlekeí, a háborús idők pillanatai, s a boldogság helyett ..pikézés” , pót­ cselekvés m aradt. Szorongató élettörm elék. Léthiány. Az Ebédből ism ert n agyothallás-m otívum m ia tt Szabó Tünde játssza Bosket, aki foteljéhez láncolva is képes olykor átlényegíteni személyiségével a fi­ gurát. Bárány Frigyes eszköztelenul fo rm á lja m eg az egykor ígéretes tehetséget, aki még az utolsó pilla n a tb a n sem tu d igazán szembenézni önm agával. Test­ vére elvesztésekor m eginduló eszmélkedése, a jövendő totális egyedüllét m e g ­ érzése megindító, emlékezetes színházi pillanat. Matkocsik András m. v. értelmezése, jó érzékkel m e g k o m p o n á lt rendezése pontosan jelölte ki a m üvek é rté k h a n g su ly a it Színészvezetése a szövegben rejlő ta r ta lm a k k ib o n tá sá ra törekedett. Baráth András díszletei, Füleki Zsuzsa jel­ mezei a parányi tér állal fölerősítve m egsokszorozták az egyfelvonásosokból ára d ó nyom asztó légkört. A világ ilyen: szeretet nélküli, töredezett és fá j­ dalmas.

Epilógus Bácher érzékeny író. A m in d e n n a p o k intim kötődéseit, a létezés közvetlen ke re te it ábrázolva hol ironikus, hol tragikom ikus, de m indig felelősen gondol­ kodó. Az 1985-ben m egjelent kötete, A város is ta n ú sítja e redendő vonzódását a groteszk, az abszurd helyzetek iránt, am elyeket valami m egnevezhetetlen szomorúság j á r á t (Papirhajók, A gyűrű, A kanna, A város stb.) Személyében új d rá m a író t ism ert meg N yíregyháza közönsége. Hármashangzata azt is bizo­ nyította, hogy van fiatal dráma.

K a rádi Zsolt

204

Szemle Egy helytörténeti kiadványról Az utóbbi években mind tubb hely­ történeti monográfia, cikk és tanul­ mány jelenik meg. Többségük szak­ avatott szerző tollából kerül a nagy­ közönség elé. Említhetnénk Szeged, Debrecen. Hódmezővásárhely, Vecsés történetének feldolgozását, de a hosszú sort Szabolcs-Szatmár me­ gyei munkákkal is bővíthetjük. Gon­ doljunk csak például a nemrégiben megjelent Szabolcs-Szatmár megye műemléki topográfiájának kel köte­ tere. E m unkák egy-egy fejezetét a megfelelő terület értő szakemberei illák Vannak azonban k iv é te le k ... Ebben a cikkben azon gondolatok egyikét-másikát vetettük papírra, amelyek az 1987 decemberében meg­ jelent Ujfehértói fiizelek 1. részének olvasásakor merültek fel bennünk. Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy manapság, amikor a nosztal­ gia hódít, kevés kivételtől eltekintve mindenki szívesen lapoz bele a ré­ gészeti kiadványokba. Romantikus képzeletünk még inkább kiszínezi a régész munkáját, az előkerült régi tárgyakat. Még nagyobb várakozás­ sal tekint a szakember az új kiad­ ványokra, hiszen ő pontosan tudja, hogy a szakkiadványok száma az utóbbi években csökkent. A növeke dő gazdasági nehézségek melleit mind nehezebb egy-egy fontos cikk számára is publikációs fórumot ta­ lálni. Lapozzuk hát fel a színvonalas nyomdatechnikával készített, gusz­ tusos kiadványt - - Sípos Ferenc: Vallanak a tárgyak című írását, melyről a Hajdú-Bihari Napló jan u ­

ár 11-i számában a következőket ol­ vashatjuk: ..Erénye a dolgozatnak a gazdag illusztrációs anyag.” Sajnos máris hangot adhatunk első csalódá­ sunknak — az igazán impozáns újfe­ hértói leletek fotói helyett kontúr nél­ küli. szétfutó ..pacákat” találunk. De ne ítéljünk elhamarkodottan .. . Újfehértó régészeti leletekben meg­ lehetősen gazdag. (Nem mellékes kér­ dés. hogy vajon mi magyarázza ezt a bőséget, mert a település határában módszeres terepbejárás nem történt.) A Jósa András Múzeum mellett az újfehértói Bajcsy-Zsilinszky Szakkö­ zépiskola is értékes tárgyakat mond­ hat magáénak. (Csupán zárójelben je­ gyezzük meg, hogy a szerző szerint ezek „korát a Jósa András Múzeum régészei határozták meg. Sajnos, a bejegyzések arról n . m tájékoztatnak, hogy az egyes tárgyak a nagy terü­ letű Üjfehértó melyik részéről kerül­ tek elő. Bedig ez fontos lenne .. Va­ lóban így van. Csupán annyit kelle­ ne hozzáfűznünk, hngy a lelőhelyek hiánya nem a múzeum régészeinek lelkén szárad, ugyanis a gyűjtemény­ be korábban bekerült tárgyak lelőhe­ lyét nem jegyezték fel.) Egyet kell értenünk azzal, hogy az egyes lelőhe­ lyek azonosítása, térképen — lehető­ ség szerint szintvonalas térképen — történő bejelölése, röviden, a topográ­ fiai adatok hasznosítása a régészet ABC-jéhez tartozik. E nélkül telepü­ léstörténetet írni jóformán lehetetlen. Ez viszont Sípos Ferenc munkájából elmaradt, s a kis könyv egyik legna­ gyobb hiányossága éppen ez. A szer­ ző a lektőli vélemény megjegyzéseit 205

sem vette figyelembe, eltekintett a szakember ajánlotta pontosításoktól A helytörténeti feldolgozások több­ sége rendre a régészeti korokig nyúlik vissza. Csupán Üjfehértó közvetlen környékéről is em líthetünk jó néhá­ nyat: megszületett már Nyíregyháza, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Pol­ gár története. Joggal felmerülhet a kérdés, vajon mi újat hozhat ez a mostani. Üjfehértóhnz kapcsolódó vállalkozás? Elképzeléseink szerint a helyi tanácsok, a Hazafias Népfront és más intézmények állal biztosított keret nagyon is jól hasznosítható lenne, ha figyelembe vesszük a kö­ vetkezőket. A régészeti leletek köz­ zététele — de épp igy érvényes ez á néprajzi anyagra is — rendkívül fontos mind a nagyközség, mind a szakemberek szempontjából. Utóbbit talán nem kell magyaráznunk, csak annyit hozzáfűznünk, hogy igy a tudományos kutatás rendelkezésére állna egy-egy kisebb ..korpusz", amely rendkívül nagy segítséget je­ lentene a nagyobb volumenű törté­ neti összefoglalók megírásához. A nagyközönség szám ára pedig azért volna fontos, m ert részben megis­ m erkedne szükebb pátriája tárgyi hagyatékával (ezt a településen megrendezésre kerülő kamarakiállí­ tásokkal még hatékonyabbá lehetne tenni), másfelől felhívhatná a fi­ gyelmet arra, hogy hol, milyen jel­ legű leleteket rejt lakóhelyének földje. Sípos Ferenc helyesen írja: „Hogy mi kerül elő a földből, sze­ rencse kérdése . . De még a meglelt tárgyak sem mind kerültek múze­ umba . . .” Azonban azt is tudnunk kell, hogy a nyíregyházi Jósa And­ rás Múzeum ma az ország egyik leggazdagabb múzeuma, amit nagy­ m értékben azoknak a lelkes adomá­ nyozóknak köszönhet, akik olykor „kincseket”, máskor ..csupán" cse­ repeket ajándékoztak a régészeti gyűjteménynek, lehetővé téve. hogy 206

apró léptekkel haladjunk előre m últunk megismerésében. Természetesen ahhoz, hogy az el­ képzelt. „megálmodott” füzet az ol­ vasó elé kerülhessen, szükségesek, hogy adatai precízek, kormegha­ tározásai pontosak legyenek. (Nem lenne szabad olyan hibáknak előfor­ dulniuk, mint az Üjfehértói füzetek 29. oldalán — szerencsétlenül, fordít­ va — bem utatott kard esetében. A fegyvert nem „sokáig” tartották Ár­ pád-korinak, ma is ezt mondhatjuk róla. A mintegy 2 oldal terjedelmű ..vita” (Jósa, Nagy, Hampel. Csallány. Csillag) a valóságban sokkal egyszerűbben megoldható kérdés. Az avar és az Árpád-kori kardok formáját, kivitelét igen jól ismer­ jük, ezek véletlenül sem felcserélhe­ tőek. De az ilyenfajta tévedéseknek könnyen elejét veheti a kutató, ha nem kizárólag az adattári anyagra — jelen esetben Jósa András rajzos leírására — támaszkodik, hanem megpróbálja megnézni az eredeti tárgyat is Amilyen figyelemre méltó ugyanis a szerző tájékozottsága az adattári anyag tekintetében, anynyira hiányos az anyagismerete. Jó­ sa András kormeghatározásai rend­ szerint precízek, de azóta azért eltelt néhány évtized és a régészet is fej­ lődött. Ismét csupán egy kiragadott példa. Jósa András leírását veszi át Sípos (18. o ) : ..E fibulák (ti. a kel­ ta vagyis késő vaskoriak) a vas fel­ dolgozásának oly fejlettségét tan ú ­ sítják, amilyent a mai ipar eddig még nem ösmer. Ugyanis a vas be van vonva papírvékonyságú önt­ vényréteggel, melynek törési felülete fehér ércszinü, fényes burkolatot ké­ pez. amely a vasat több mint 2000 évig a rozsdától megóvta”. A rejtély megoldása: ezeket a ruhakapcsoló tűket hamvasztásos temetkezések mellékleteként találjuk. A vasat a tűz konzerválta ily módon. Ha gondolatban visszatérünk az

ideálisnak elképzelt helytörténeti ki­ adványhoz, amely tartalmazza ka­ talógusként az előkerült leletek pon­ tos lelőhelyét, leírását, kormegha­ tározását és ábráját, megkezdődhet az értékelés. Mint a szerkesztői elő­ szóban is olvashatjuk, ennek ,,ol vasmányosan m egírt'-nak és ..pon­ tos tárgyi tudást feltételező- -nek kell lennie Sípos Ferenc irodalmi tájéko­ zottsága első pillanatra meghökkenti a szakembert, hiszen a helytörteneli kutatással foglalkozó am atőr régé­ szekhez kepest szokatlanul sok tudo­ mányos publikációra hivatkozik Munkája elsősorban a műemléki tn pográfián és Jósa András írásain alapszik. Ugyanakkor itt-ott feltűnik a mélyebb szaktudás hiánya. A leg­ újabb szakirodalom például már em hti, hogy a Csörsz-ároknak (a szarm aták és germánok között kiépi tett IV. századi védműnek) kimutat­ ható egy „külső" vonala is, amely Nagyhalász —Nyiribrony vonalában fut, és a megyét Nyírábrány felé hagyja el. Vagyis Üjfehértó a sánc külső vonalától Ny-ra fekszik. A ger­ mán megszállásnak pedig semmiféle bizonyítéka nincsen. A beregsurányi típusú cserepek, amelyre a szerző mindössze két sort áldoz, a környék egyik legérdekesebb lelete a római korból. A megye területén, elsősor­ ban a Szalmái-—beregi síkságon elő­ került jellegzetes pecsételt díszű ke­ rámia készítési helyét (Beregsurány — innen az elnevezés) is ismerjük. Etnikai meghatározása ma még kér­ déses, de elterjedésének egyik leg­ nyugatibb pontja éppen Üjfehértó te­ rülete. De nem érdemes tételesen felsorol­ ni valamennyi olyan adatot, amely korrekcióra szorulna (például, hogy az alánok a szarm aták egyik csoport­ ja, s mint ilyen, nem egészen világos, hogy milyen szarmatákkal építettek ki szoros kapcsolatot stb.), hiszen eb­ ben az esetben szinte újabb kis mo­ nográfiát írhatnánk.

Az utóbbi időben nem egyedülálló jelenség az Üjfehértói füzetek. Ak­ kor, amikor végre lehetősége van a megyének arra, hogy a helytörténeti és iskolai gyűjteményeket rendezze és leltározza — s ez a munka éppen az idén kezdődhet meg fokozott m ér­ tekben Szabolcs-Szatmárban —. fel lűnik egy új betegség, az értékeket szem elől tévesztő, öncélú kiadványozas? Gyűjtőkre, segítőtársakra, hely­ történészekre mind nagyobb szüksé ge van a múzeumi szakembernek. De a régész hozzáértését, tudását nem kellene mellőzni. Mindkét fél szá­ mára egészségesebb az együttműkö­ dés, ha olyan keretek között folyik, mint például Kálmánházán. ahol Kiss János a múzeum legtöbb és leg­ hatékonyabb munkatársa. De említ­ hettük volna Apagyol, ahol Bartha Káruly tevékenysége játszik ma is szerepet abban, hogy a környék lelő. helyeit ismerjük, sőt újabbakkal gazdagodunk. Távolabbi környékünk lelkes helytörténészé Kölesén Bihari Lajos. De a lista hosszú, név szerint nem lehet mindenkit felsorolni . . Sok helyről kapunk új információ­ kat. leleteket. Vannak azonban olyan települések (és — sajnos — ide tar­ tozik Üjfehértó is), ahonnan évek óta nem jelentették be újabb tárgyak előkerülését, pedig aligha valószínű, hogy az eke ne szántott volna ki cse­ repeket, s egyetlen házalapozásná) vagy gödörásásnál sem akadtak vol­ na sirokra, csontokra, tűzhelyekre . . . Reméljük, hogy az Újfehértói füze­ tek 1. kötete meghozza gyümölcsét, s így fog rácáfolni az elmondottakra. Őszintén kívánjuk, hogy a szép el­ képzelések. a sorozat további füzetei, melyeknek témája kivétel nélkül fon­ tos és érdekes, folyamatosan megje­ lenjenek, népszerűvé váljanak, s a szerzők a nem kis feladatot sikeresen meg tudják oldani. (Sípos Ferenc: Vallanak a tárgyak, Üjfehértó, 1987. 48. p. Üjfehértói fü­ zetek, 1. sz.) Istvánovits Eszter— K urucz K atalin

Tiszta szívvel füzetek Tizedik kötetéhez érkezett a Tiszta szívvel füzetek című kiadványsoro­ zat: kilenc önálló füzet és egy an­ tológia jelzi a szabolcs-szatmári iiócsoportnak azt a törekvését, hogy a József Attila-i mottó jegyében m u tas­ sa meg magát a megye és az ország nyilvánosságának. Tíz vékonyka kö­ tet anyaga értékm érőnek kevés — tájékozódásnak talán elegendő; m in­ denesetre alkalmas arra. hogy a többségükben pályakezdő költők és prózaírók művészi törekvéseiről és alkotói kvalitásairól némely imp­ ressziókat szolgáltasson. Közös létsors és élmény készteti megnyilatkozásra a keleti régió költő­ it: a valósággal való számvetés igé­ nye, önsorsuk önismeretté tudatosítá­ sa, a szűkebb pátria hagyományainak és jelenének felvállalása. A szándék kér magának irodalmi jelenlétet, jó­ részt tradicionális poétikai formában: Váci Mihály, Nagy László, Ratkó J ó ­ zsef, s olykor K rúdy vagy József ALtila és a népi kultúra ihletése jelenti azt a szellemi örökséget, melyet meg­ kerülni nem akarnak a Tiszta szív­ vel . . . alkotói. S talán nem is lehet mellőzni: nemcsak a hagyomány nagysága, nemcsak a szükségszerű szembenézés miatt, hanem a múlt és jelen közös gondjai okán sem. Ez — tagadhatatlan — számos esetben nyo­ masztó is lehet; az egyéni hang, a ki­ teljesedni készülő költői világkép, az általában nélkülözhetetlen kísérletező kedv látja olykor kárát, másrészt szinte törvényszerű előzménye az au­ tonóm formanyelv kifejlődésének. Legtöbb esetben mégsem bántóak, fü­ let sértőek ezek az utánérzések, mert többnyire felfedezhető mögöttük az él­ mény valósága, a szubjektum vetülete, a megélt, s olykor kathartikusandöbbenetesen megélt sors: az ember, 208

az egyén létének-halálának elodázha­ tó, de meg nem kerülhető dilemmá­ ja. Sajnos m ára már bevégzett élet­ pályák példázzák ezt a sorsol: Bíró László, Bory Zsolt, Mester Attila ne­ ve m ár gyászkertben jelent meg az Ikarosz készülődik című legutóbbi antológiában. Mester Attila Hangulat jelentés (Nyíregyháza, 1982) c. kötete vezette be a sorozatot. Egy csendes, meditativ, belső rezdülésekre építkező köl­ tői világ bontakozik ki verseiből, a múlt és jelen, emlék és való fonódik valami rezignált, értékeket kereső költői szemléletté. Sajátos lírai ön­ életrajzféle a Hangulat jelentés: a szü­ letéstől egészen a férfikor bizonyos­ ságáig sorakoznak a líráját megha­ tározó alapélmények, mint pl a gyökértelenség (A gyökereknek), az élet olyan alapkérdései, mint az öregedés, az elmúlás — ez utóbbi egyre nagyobb teret követel magának, s egyre komorabb tónusban (Csillagos mezőkön, Ingem fehérük, Jutok mind mélyebb­ re). A táj, a szűkebb városi környe­ zet m últjának nosztalgikus igézete olykor elégikus színezetet nyer (Nyírfa utca, Fölöttünk csillagok). Ez az elégikusság egyébként Mester szin­ te egész líráját uralja, mint ahogy gyökértelenül is örökletes sorsválla­ lásként hordozza szűkebb életterének hagyományait. Nem csupán az emberi létminöségek szintjén, hanem a költői szó féltése jogán is: ....... Zeng a mélyből, zeng a magasból, csillagok arcáról verődik vissza, — jaj csak a dal maradjon tiszta!” (Csillagüszökbül dal fogamzik). De felsejlik az írói szerep kudarcélménye (Ady két kuruca) éppen úgy, m int a szerelem vi­ szonylag ritkán intonált szólama (Regeitől estg). Mester közvetlen szel­ lemi elődjének Váci Mihályt vallja,

de történelmi távlatot is képes jelen­ hez szóló parabolává alakítani fTörténelem). Mester Attila emberileg hiteles li iája a népköltészet világával is köz­ vetlen rokonságot tart: az ősi. fnlklnrisztikus motívumok azt a tudatos hagyományőrzést sejtetik, mely a lí­ rai realizmus költői programját hor­ dozza. s nemzethez, néphez való kö­ tődésében szimpatikus költői gesztust üdvözölhetünk. Viszonylag homogén kötet Mester Attiláé, s eltekintve né­ hány. valóban bántó irodalmi áthal­ lástól. esztétikai egyenetlenségtől, szerzőjének a kiteljesedés lehetőségét ígérte. Sajnos, ma-ként történt. Az elégikusság uralja szinte kivé­ tel nélkül Nagy István Attila Tár­ nádul szegődöm (Nyíregyháza. 1U83) C kötetét is. Nagy Istvánt jó forma­ készség és technikai tudás jellemzi, a valóság átpoétizálásának tudatos költői szándéka vezérli pedig a költőt akkor, amikor egy esztélizáló, ám láthatóan élményekben, s így tém ák­ ban sem túl gazdag lírai kötetet bo­ csát útjára. A tematikai szegényes­ séget azonban ellensúlyozza az eszté­ tikum megélésének adottsága. Nagy István Attilának szépség utáni vágyó­ dása. Jó formaérzék, komplex kép­ alkotás és a hangulalteremtés vitai­ hatatlan képessége jellemzi a költőt, s az a hagyományőrző magatartás, mely a Tiszta s z í v v e l . . . alkotóit szinte egyként áthatja. Itt élni és megmaradni: ez a költő egyik sorskérdése, s ellentmondá­ sossága ellenére is a vállalásra esik a hangsúly (Te tenyérnyi haza). A történelmi múlt ódon hangulatának idézéséből nem lesz ugyan nagyívű parabola (Báthory István), mint ahogy a mitikus idők sám ánjának kései utóda is csupán egy utánérzett kontinuitás örököseként jelent­ heti ki: „Tisza partján kihajt az ének, sámán csontom felragyog.”

(Kopjafa-arcú sámán ősöm.) A fel­ vállalt szerep itt nem igazán hiteles, legjobbat talán azokban a verseiben nyújtja, amikor Ibié tud emelkedni költőszerepének, és az élmény az átéllség hitelével — igaz, némi „rálá­ tással” — formálódik lírává A ma­ gány. szorongás, társtalanság, élet ás pusztulás, valami szépre vágyako­ zás, a veszteségtudat szubjektumba épült indítékai követelnek itt rezig­ nált megnyilatkozási formát (Fo­ hász, Virágaim, Concerto grosso) A viszonylag szűk skálán modulált kidet a lírai hagyomány asszimilá­ cióját tükrözi. Népiség és irodalmi tradíció egyesül végletektől mentes költői formanyelvvé. Ez tagadhatat­ lanul hangnembéli egységet kölcsö­ nöz ugyan a kötetnek, ám másfelől bizonyos monotóniát is eredményez. Mindezért azonban kárpótol a több­ nyire igényes költői stílus, a jó kompozíciós technika, és az intellektus­ nak az a mindenkor megnyilvánuló jelenléte, melynek direktebb meg­ nyilatkozásában joggal reményked­ hetünk. Számvetésre, összegzésre készül Bodnár István A számadás évszakai c kötetével (Nyíregyháza, 1983). Egyen és tájhaza viszonyát fonja szorosra a költői vállalás: „Ezentúl m már itt fogok élni” (Itt), s ez egy­ úttal emberi feladatvállalást is je­ lent a mindennapok világában: „megtorlóm arcom és dolgomat te­ szem Szegődik hozzám intő türe­ lem.” Érezhetően vonzódik a ter­ mészet sugallta hangulatokhoz (Or­ szágúton, Gyermekhangra, B otostyánszőlő, A számadás évszaka, őszi j-ers bármely égtájról), de szinte minden versében szerepeltet néhány természeti motívumot. A legjobbakban szerencsére túl tud emelkedni a puszta leírás szintjén, mint pl. A számadás évszaka címűben, ahol is a motívumok önmagukon túlmutatva az önsorssal való szembenézést, a jö209

vővárás bizonytalan félelmeit hor­ dozzák. Talán ezért a múlt, a gyer­ m ekkor idézése, mint egy régen volt aranykor nosztalgiája: „Lehajlok térdelve gyakran / a gyermekkor kincseiért.” (Ébredve otthon). Ezek a nosztalgikus-elégikus felhangok uralják Bodnár költészetét is; kár, hogy a privát szférákból való ki­ emelkedései viszonylag ritkák, s többségükben a m ár fentebb bem u­ tatott tém ákban ki is merülnek. Megjelenik azonban nála is a törté­ nelmi m últ (Tokaji vár anno 1982), mely azonban m egm arad az im p­ ressziók szintjén, mint ahogyan a jelenre irányuló költői szemlélet is csupán hangulatlírává szelídíti a me­ lyebb elemzésre jogosult témát (.Szaholcs). Áttételesebb a magyarság sorskérdéseit is a vers élm ényhát­ terébe sűrítő Bodrogköz c. költemé­ nye, míg határozottan szellemes, s költészettechnikailag is érdekes tö­ rekvésével vonja m agára a figyelmet az ironikus-önironikus Emlékét m eg­ őrizzük c. ábravers, bizonyítván Bod­ nár kísérletező kedvét, de kifejezést kap a modern em ber általános létél­ ménye, a tárgytalan szorongás is (Szorongás). Bodnár csendes szavú, szélsősé­ gektől mentes lírája őszinte emberi tartalm akat közvetít, s képes átérez­ tetni emberi létünk néhány alapkér­ dését. Hagyományos — az előzőekben m ár érintett — vállalással és külde­ téssel, ám költőileg talán egyénibb törekvésekkel tűnik ki a sorozat kö­ tetei közül M adár János Szóljatok rám (Nyíregyháza, 1984) c. könyve. Önvallomás és tájhoz-hazához való ragaszkodás, a költősors itt és mostjának értelmezése, a jelent korláto­ zó múlt számadásra kényszerítő szo­ rításai határolják körül a versfüzet tematikáját. A hagyományos tém a­ kör azonban tágabbra nyílik M adár János tollán: a konkrét, az élmény, 210

a hic et nunc valósága egyetemesebb emberi kontextusban teljesedik ki (Magnézium és alkohol, Félni a je­ lent stb.), még akkor is, mikor s z e m ­ lék fájdalmasan szubjektív intoná­ cióra készteti, m int amilyen — sok­ szoros áttételen keresztül — a fia­ talon elvesztett apa siratása. Talán innen a kés és a vér gyakorta ismét­ lődő m otívuma: „Fehér kardlap az éjben” (Tél van), „Vérszaga van a miatyánk-szélnek” (Hetedhét csilla­ gok), „Pengényi vigasszal” (Áldozati jelek), . emlékeinkből kilátszik / késpenge . . (Félni a jelent). Az em­ lék ihlető erejének vállalása egyéb­ ként M adár tudatosan követett köl­ tői m agatartása (Kiáltozhatsz), ré­ szint m egtartó erő, részint pedig tá j­ hoz-hazához fűző szubjektív, de jel­ legében inkább tragikus minőségű kapocs. A m últat nem szublimálja nosztalgiává, nem emeli mítosszá, de mint objektív és meghatározó él­ ményt vállalja (Jelek). A lét fenye­ getettségének tudata hatja át Madár líráját, melyben a világ, az egyén és a szűkebb pátria meghasadt eviden­ ciái formálódnak szinte szétválaszthatatlan egységgé egy remélt, de körvonalaiban inkább csak sejthető magasabb emberi minőség reményé­ vel. Ez a komplexicitás jellemzi Madár János képalkotását is: a kettős vagy több jelentéssikú jelképek, a laza aszszociatív logika, a vers többrétegűségc, a jelentéssíkok egymásba mosása, kultúr- és irodalomtörténeti m otívu­ mok lírizálása megfelelő ihletettséggel, érzékenységgel társul. Bár a so­ kat emlegetett motívumkölcsönzésre nála is akad számos példa, s olykor egy-egy verse — épp a gyakori mo­ ll vumismétlés és a tem atikus variá­ ció m iatt — a modorosság benyomá­ sát kelti is, M adár János Anno 1984 az a költő volt, akit az esztétikum és élmény iránti fogékonysága, az egyé­ ni hang kialakítására tett erőfeszité-

se nagyobb reményekre jogosított. Azóta megjelent kötete (Rovátkáit énekeddel, Bp. 1987) árnyalja a port­ iét, fokozza a várakozást. Jól láthatóan a táj az elsődleges élménye a Hozzon jó hírt a szél (Nyíregyháza, 1985) c. kötet szerzőjé­ nek, Budaházi Istvánnak, aki — úgy tűnik — nem kínál sorsalternativát. A tájban létezés azonban nosztal­ gikus: inkább óhajtása, mintsem beteljesedése annak az áhított egy­ ségnek, amit ember és természet har­ móniája jelentene. Az értékvesztett világ perspektívátlanságából a szere­ lem m utat számára kiutat: „Szere­ lemmel a Föld 1 éhsége ellen. ' sze­ relemmel a Föld halála ellen" — ugyanakkor e földhöz „akácnak gyökerével, ’ szőlőkacs-karmával” való ragaszkodását is bizonyítja (Hozzon jó hírt a szél). A szerelem mint értékmentő viszony több ver­ sének is tém ája (Ágat a madárnál, Kihűlt vulkánok), de előtör belőle a keserű irónia is az elégikus szemlé­ let realisztikusabb ellensúlyozására (Társulás). Budaházi költészete nem mentes a felfokozott gesztusoktól, olykor márm ár krisztusi stigmákat ruház önma­ gára: „jusson nékem itt ötsebű élet’’ (Örökségem). Ez a heroizmus tagad­ hatatlanul rontja azt a lírai hitelt, amit másutt meggyőzően képes meg­ teremteni. Képalkotásában olykor sajátos módon keverednek a techni­ kai civilizáció és a természet motí­ vumai: „Neonoznak a bodzák lám ­ pái a tájban”, „féksarui a m últnak'’, „lángszórós nap”, „A kiárkolt főútfolyókb-"- reklámfények fürödnek”, — de ellenpélda is akad: „a gépek, mint kérődző ' tehenek böffennek”. A kötetből kibontakozó — főként impresszív — élményvilág tenniakaró szándékkal, olykor jogos költői in dulatokkal társul. Emelkedelt költői dikció, dekoratív képek jellemzik Budaházi líráját, mely legjobb da­

rabjaiban az átéltség hitelét sugall­ ja. Az esztétikum iránti fogékonyság, a szépségre való ráhangoltság jellem­ zi Antal Attilát, aki Útközben (Nyír­ egyháza, 1986) c. kötetében a Váci Mihály által kijelölt utat és hagyo­ m ányt látszik folytatni. Szellemi elődjéről több versében is emlékezik (Váci Mihály földjén, A zt mondják, Kisebb hazám), de szándéka szerint átfogni igyekszik az egész európai kultúrkört is (a füzet Múlt idő c. ciklusa). Ez a kultúrélmény egyéb­ ként meghatározó Antal Attila lírá­ jában: képei, motívumai, témái so­ ha nem nélkülözik ezt a kultúrhistóriai hátteret, amely mögé azonban löbbnyire felsorakoztatja a jelenkor aktuális gondjait (Nauszikaá, IV. Bé­ la, XVI. századi prédikátor, Zsollur-töredék). Az élmény ilyen indirekt lírizálása Antal szinte egész kötetéi jellemzi, szintúgy a hang­ nembéli egyneműség, s a mindig azo­ nos intenzitású lágy tónus. Ez alól ta­ lán csak a kissé patetikus szerepver­ se, A költő dolga kivétel, melynek gesztusai felnagyítottak ugyan, de mégsem hamisak. Klasszicizáló szán­ dék érződik Antal Attila líráján: a rim. a ritmus, a m etrum a helyén van, s nem ritkán él az enyhe archaizálás eszközével: „Őriztessünk U r a m . . . " , „éberség övezzen m in­ ket", „Testünk vad hordák emészték". „kalndáimból kímenekedtem” slb. Sajátos szemlélődő költői szituá­ ciókat teremi, melyekben jelentős szerepet kap az emlék nosztalgiája és az epikus jelleg (Horatiusra gondol­ va, Márciusi havazás, Kamaszhang s f b ). Hangneme inkább kollektív, mint individuális: mindannyiunkban közös élményekre, hangulatokra rezonálnak versei, olykor a népdalok modalitásjellegét idézve. A szerelem őszintén intonált elégikus élménye megtartó és buzdító erőként jelent­ kezik, ám talán túlságosan idilli­ 211

idealizált értelmezésben ölt formát (Szerelem) A kisebb haza iránti nem felhőtlen és gond nélküli elkötele­ zettség egyben köllői sorsvallalás is: „Mert szelídnek születik itt, s ke­ ményre pörkölődik a költő" (Kisebb hazám). Ez a „keménység” egyelőre nem jellemzi Antal Attila líráját, s talán alkata is inkább a „szelidebb” hangnemekre predesztinálja. A népdal ihlette élmény- és for­ mavilág legerőteljesebben L'dud Ist­ ván Emlékek sínpárján (Nyíregyhá­ za, 1987) c. kötetét jellemzi. Az erő­ sen redukált, a közlés elsődlegessé­ gére építkező költői kelléktár él­ m ényháttere az emlékezés: hangula­ tok, történés-motívumok sorakoznak egymás mellé, felidézett impressziók variációi (Emlékek sínpárján, Vég­ rendelet stb ). Számos versének té­ mája a táj. s az iránta való elköte­ lezettség (ősszel a Szamosnál), de nem idegen tőle a népdalparafrázis sem. A parafrázisjelleg olykor anynyira erős, hogy az originalitást te­ szi egyenesen kérdésessé. Hangulati egységet, élményhitellel bíró lírát akkor tud teremteni, mikor túlemel­ kedik a népdalok bűvkörén (Ennyi tellett, Álom-élet). Gyermekversek iránti vonzódása sikerült darabokat eredményez: a pregnáns ritmika, a játékos, olykor mondókarzerű meg­ formálás, verszenére való törekvés — bár Weöres Sándor után nehéz e te­ kintetben újat hozni — teszi a leg­ kisebbek számára is élvezetessé Udud István köletének Aranyesö című cik­ lusát. A Tiszta szívvel füzetek lírai termését a legutóbb megjelent Ika­ rosz készülődik (Nyíregyháza, 1987) c. antológia zárja, mintegy kereszt­ metszetét adván tíz esztendő költői lörekvéseinek. Számvetés, összegzés ez a kötet: huszonegy költő hatvan­ három versén keresztül kapunk képet nagyjából ugyanazon költői metó­ dusról, mint amilyen a m ár jellem­ 212

zett Tiszta szívvel köteteket áthat­ ja. Annál is inkább igy van ez, m i­ vel az antológia szerzői közül heten a Tiszta szívvel sorozatban m ár ön­ álló versfüzethez jutottak. A sort An­ tal Attila kezdi, akinek öt verse a megkezdett út folytatását ígéri, mint ahogy kötetéhez képest Bodnár Ist­ ván sem üt meg új hangokat Az élet és halál közti lét tragikumát idé­ zi a komor jóslatok színeivel, a bi­ zonyosság tudatával Bíró László és Borv Zsolt — immár m indketten vég­ leg eltávoztak —, mig Budaházi Isi­ vén itt olvasott verseit m ár jól is­ m erjük kötetéből (Hozzon jó hírt a szél). Hagyományőrző lírikusnak bizo­ nyul Cselényi István Gábor és Dúsa Lajos is, a hangulatidézés és rezig­ nált sorsértelmezés közös törekvései­ vel, mig Farkas Oszkár fűként a ma­ gány létélményének ad hangot egy­ fajta közös emberi snrsfelfogás jegyé­ ben. Homogén és emberileg hiteles líra Hudák Erzsébeté; a szerelem él­ ményhátterébe transzponált félelmek és szorongások teszik az elégikusnál ltomorabb hangvételűvé, s emelik az általános emberi létértelmezés szint­ jére: „Kiben halotti ingben szüléi­ tek a vágyak ráébred a hajnal vacogtató csendjében sorsának fejfavonalára” (Mindent fölmértem). ,. . . Kézfogásba fagyott kezek fekctülnek a halálhoz” (Menedék). Lírikusként mutatkozik be az ed­ dig inkább prózairóként számon tar­ lóit Jánosi Zoltán, négy verssel, a nagyra készülés szándékával (Ika­ rosz készülődik), kultúrélmény mögé bújtatott metaforikus dikcióval (Bul­ gakov diktál Margaritának, Szönyi István: Zebegényi temetés 1924). Intimebb szférák idéződnek az em­ lékek síkján Jene József prózaversei­ ben a gondolatritmus alakzatain m a­ gánélet-értelmezésként és közérzet­ kifejezésként, mig Kulcsár Attila a groteszkbe hajló irónia kevesek ál­

tál vállalt hangnemével töri meg az antológia általában elágikus alaptó­ nusát (Legyünk vagy ne legyen le­ gyünk). Madár János is folytatja a kötetében kijelölt utat, a hagyomá­ nyos tematikát azonban árnyaltabb nyelvi köntösbe öltözteti. A term é­ szet és az évszakok világából kom­ ponál Magyar József valami sajátos, lemondó időélményt hordozó lírai együttest. Az egyetlen verssel szerep­ lő Mester Attila múlthangulatot idéz, Nagy István Attila sem hoz újat a Társadul szegődöm lírájához képest, legfeljebb a kifejezésmód árnyaltsá­ gát mélyíti, képei expresszivitását fokozza f Portré). Az értékmentés, -megőrzés átélt szándéka hatja át Oszataó István itt megjelent öt ver­ sét: a szülőföld vonzása gravitál itt valami sajátos, rezignált veszteség élményben gyökerező világkép felé (Az elvesztett szárnyak). Emelkedett költői dikcióba emeli Szakái Sándor a materiális világot, elsősorban h an­ gulatteremtő szándékkal, olykor az ódáit jellemző pátosszal (14 sor a földről). A privát szféra ihleti Szigeti György három versét, a népköltészet­ re jellemző formavilággal, egyértel­ műségre törekvő kifejezésmóddal, míg Udud István versei szintén is­ merősek m ár az Emlékek sínpárján kötetéből. A Tiszta szívvel kötetei között fajsúlyos helyet foglal el Jánosi Zol­ tán Életveszély (Nyíregyháza, 1984) című prózakötete. Jánosi tudatosan vállalja a realizmus módszerét és szemléletét: prózájának vezérelve a valóságfeltáró igény, mely azonban nem a téma és cselekmény realitás­ tartalm át jelenti, nem valami roszszul értelmezett dokumentatív leké­ pezést, sokkal inkább az írói fikció és a valóságra vonatkoztatás sajátos együttélését, azt az utólagos vissza­ csatolást, mely m ár az olvasóban megy végbe. A sztori tehát sohasem önmagáért van, legtöbbször olyan pa­

rabola, mely a kisember, a minden­ napok emberének sorskérdéseit érin­ ti. Hősei voltaképpen antihősok, mint pl. a kötet címadó novellájának saját sorsának hálójába gabalyodott fősze­ replője, Jósvai, aki hirtelen szembe kerülvén eddigi, elhibázott életével, megérleli ugyan magában a megvál­ tozás szándékát, belső vívódása azon­ ban meddő küzdelem az őt körülvevő közömbös környezetben. A történet maga hétköznapján groteszk, mely lelőtt mindvégig ott lebeg a szerző finom iróniája. A groteszk és az iró­ nia alighanem Jánosi Zoltán szívből fakadó gesztusai: aligha véletlen te­ hát, hogy mind az öt novellában ez adja meg legalább az alaptónust A Nagy sztori Harangosa hosszú lum ­ polás és kamaszos szélhámoskodás után ébred fel boros mámorából a végállomáson — ám közben az imá­ dott menyasszonynak vásárolt jegy­ gyűrűt ellnpták lőle. Sikerüli ugyan áidoklorságával lóvá tenni egy pri­ mitív csaladot, ám a nagy sztori le­ hetősége ironikus tanulsággá szűkült. Mindkét novella teljes olvasói él­ ményt nyújt; kevésbé a kötet talán „legrealistábbnak” szánt, ám túlságo­ san is közhelyszerűvé sikeredett el­ beszélése. az Üjév, mely a hétközna­ pok kényszerszülte heroizmusára épít ugyan, de a megformálása túlságo­ san sablonos ahhoz, hogy feledtesse a jól ismert balladai „alapszüzsét”. Nem így a kötet másik két novel­ lája (A tükör és a diktátor, Jeruzsá­ lemé tűzvész), melyekben a legerő­ teljesebben nyilatkozik meg Jánosi groteszk iránti vonzódása, parabolaleremtő képzelete. Különösen a Jeruzsálemi tűzvész jó példája az ab­ szurd világába emelt valóság gro­ teszk-ironikus újrateremtésének, még akkor is, ha némi távoli kafkai ana­ lógiák sejlenek fel olvastán. Az iró­ nia és a hum or azonban ellenpon­ tozza a groteszkben rejlő tragikusabb tónust: Virág, a tűzvédelmi előadó, 213

végül is kiszabadul a macskákat leg­ veszélyesebb tűzforrásnak deklaráló egér karmaiból: méghozzá jeles bi­ zonyítvánnyal. Tragikusabb lehetősé­ get tartogat A tükör és a diktátor világa, ám a megoldás a hum ánum és a szükségszerű igazság diadalában teljesedik ki. A novella epigrammái csattanója erősíti fel az író egyete­ mes, em bert féltő szándékát (s hor­ dozza hitét valami abszolút igazság létében), s a m ár viszonylag m arkán­ san látható írói program pedig, tá r­ sulva Jánosi Zoltán esztétikumte­ remtő kvalitásaival, nagyobb v ára­ kozásra jogosít. A társadalm i jelen idő a témája voltaképpen a sorozat másik próza­ kötetének is, Bartha Gábor Vallató Szilveszter (Nyíregyháza, 1985) c. m unkájának. B arthát érdeklődése el­ sősorban a szociográfia felé vonzotta eddigi pályáján, m int újságíró pedig hivatása m indennapjaiban is szem­ besül átlaglétünk gondjaival. Ez a szociografikus szemlélet társul a ri­ port m űfajának olyan stilisztikai sa­ játosságaival, m int a tömörítés, sű­ rítés, arányos szerkesztés, a cselek­ mény fölpergetése, a lényegi elemek hangsúlyozása, s olykor a sarkítás felvállalása. M indennek természete­ sen előfeltétele a valóságanyag bir­ toklása — s Bartha elsősorban ezt beszélteti — továbbá az átstilizálásnak az a módja, melynek eredm énye­ ként szinte puritán nyelvi köntösben bontakozik ki előttünk a m indenna­ pi tudat- és m agatartásform ák vi­ szonylag széles skálája. Leginkább és legsűritettebben a Vallató Szilvesz­ terben, a kötet cimadó novellájában, melyben m egm érettetnek és könnyű­ nek találtatnak az együtt szilveszte­ rező vagyonos, ám teljes perspektivátlanságba hullott kisvárosi em be­ rek értékminőségei. A széthullott ér­

214

zelmi és egyre szorosabbra fonódó ér­ dekviszonyok jelenségszintje mögött általánosabb, nyugtalanítóbb lét­ problémákat villant fel a szerző, akárcsak a Szökevény ben, ahol is a gyermeki tudat szintjéről tárul fel álom és valóság kegyetlen ellentmon­ dása, vagy a Gombás Zseni című no­ vellában, melyben végérvényesen tra­ gikumba hull a mikszáthi idill oly­ kor-olykor halványan felsejlő nosz­ talgiája. Groteszkbe hajló „moldovás" hangvételű, társadalmi-közéleti kérdésekre hangolt a Kovács 21 Já­ nos és a Földosztás a belvárosban c. két elbeszélése, ám megformálásban és egyéni írói hangnem dolgában alatta marad az előzőeknek. Áttekintvén a Tiszta szívvel füze­ tek eddigi tíz kötetét, mely így öszszcsségében reprezentálja a szabolcsszatmári irócsoport eddigi munkáját, látnivaló, hogy bár színvonalában szükségszerűen egyenetlen, ám lété­ ben és funkciójában küldetést telje­ sítő kezdeményezéssel állunk szem­ ben. A Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár égisze alatt megjelenő, s Katona Béla által szerkesztett soro­ zat olyan publikációs lehetőséget biz­ tosít, mely sokak számára a nagyobb irodalmi nyilvánosság egyetlen fóru­ ma, a megmérettetés egyedüli lehe­ tősége. S ha ma még sokuknál hiány­ zik is az egyéni hang, az esztétikum­ teremtés mélyebb képessége és igé­ nye, ha olykor nem is tudnak elsza­ kadni a nagy elődök példáitól — m é­ gis: szavuk emberi szó, a vox hum ana hangja. S bizonyára lesznek, aki­ ket igazol az idő, az előttük álló írói­ költői pálya, akik örülhetnek, hogy az első, s nem az utolsó költői meg­ szólalás jogát kapták meg — időben. J á n o s István

Ikarosz készülődki Ki ni vas ma versel? Kire számit be­ fogadóként napjaink lollforgatója? Van-e hitele (ma még) az íróit szó­ nak? Tarthat-e számot érdeklődésre a sorsát megvalló. a sorsát vallató lí­ rai én? Hitelesen kimondható-e m a a hazához, a tájhoz, a nyelvhez való hűség, a közösséghiány kínzó élmé nye; vállalható-e még a profetikus­ heroikus költői attitűd az anakrunizmus veszélye nélkül? Egyáltalán: hol a vers, a költészet határa manapság? Efféle gyötrő gondolatokat indukált bennem a Tiszta szívvel füzetek jubi­ leumi tizedik kötete. A megyei Író­ csoport számvetés igényével készült kiadványa mindezen kérdésekre nem ad választ, sőt a kételyeket, az ellent­ mondásokat halmozottan veti föl. Az alig százoldalas könyvecske 21 költő 63 versét tartalmazza. A szer­ zők többsége (Antal Attila. Bndnár István, Budaházi István, Dúsa Lajos, Jánosi Zoltán, Jene József, Kulcsár Attila, Madár János, Magyar József, Nagy István Attila, Öszabó István, Szakái Sándor) szerepelt m ár a ko­ rábbi gyűjteményekben is (Hogy a virág megmaradjon 1979; Holdrajz­ óra 1983: Tájak és ízek 1984; Üzenet­ váltás 1986; Kisebb hazám 1987). A jelen kötet azonban néhány kevésbé ismert arcot is felvillant (Bíró László, Cselényi István Gábor, Hudák Erzsé­ bet, Kondor Jenő). A Katona Béla szerkesztői, valamint Fűnk Miklós és Ser fűző Simon lektori m unkája ered­ ményeként megszületett füzetből hiá­ nyolom Tesla Tibort vagy Zajáéz D. Zoltánt, az ígéretesen induló fiatalo­ kat, akiknek jelenléte tovább bővít­ hette volna az egyébként sokrétű anyagot. Az antológia különböző érettsegü, életkorú, eltérő esztétikai gondolko­ dású alkotókat tömörít. Megyénk

írástudóinak ismételt közös jelentke­ zése nemcsak az irócsoport „megmérettetési'’ igényét tükrözi, hanem a szülőföldhöz, embernevelő lájhoz va­ ló elemi kötődés újbóli megfogalma­ zására késztető gesztus is. Már a Kelet felöl (1974), s energikusabban a Hogy a virág megma­ radjon fontosnak tartotta a kisebb haza iránti hűséget. Váci Mihály és Ratkó József földjén, ahol ,,a fájdal­ mak is mások", ahol ..keményre pörkólődik a költő", az írás mindig sors­ vállalás, küldetés, amelynek etikája azonban gyakran kioltja az esztétikai útkeresés experimentális kalandokat is igénylő művészi magatartásformáit. E táj poézisében leginkább a hagyo­ mányos prófétikus-váleszi szerepva­ riánsok sora, s egyfajta pálnsztól fű­ tött, küldetéses hang figyelhető meg. Szemléletes strófákban artikulálódik a magyar líra Petőfi—Ady—József Attila nevével jelzett irányához tör­ ténő erkölcsi-gondolati kapcsolódás A morális tartásban, a metaforikus kifejezésmódban Nagy László hatása nyilvánvaló. Az 1979-es kötetben a történelmi múltidézés, a fokozott küldetéstudat mellett helyet kapott az irodalmi példaképeknek, az anya­ nyelv ügyének, az öröklött szegény­ ség sorsdetermináló szerepének tuda­ tosítását költői feladatként értelmező alkotói indíttatás, amely zavartalan­ nak tudott programadói szerep hité­ vel társult. Viszonylag kevés tér ju­ tott a líra önreflexióinak, az illúzió­ vesztés más tájak íróinál egyre hang­ súlyosabb megjelenésének, a kísérle­ tezésnek. Az ironikus, groteszk szem­ léletmód csak szórványosan válik versteremtö erővé. S mi a helyzet nyolc év múlva, 1987-ben? Szembetűnő, hogy az ér­ tékhangsúlyuk hierarchizállsága vol215

iáképpen kevéssé változott. Alapvető maradt a profetizáló szándék, a me­ gyéhez tartozás kimondása, az alanyi­ ság, a legújabb narrációs formáktól való idegenkedés. Zalán Tibor az Arctalan nemzedék című esszéjében (a fiatalokra vonat­ koztatva) írja: ..Minden vidéknek más-más a levegője, minden vidék más költői attitűdökbe kényszeríti a költőt, táj- és stílusjegyeket erősza­ kolva rájuk atm oszférájával. . . ” Noha az Ikarosz készülődik tem a­ tikai-esztétikai strukturáltsága őrzi a tnjhaza-szemlélet konvenciórendsze­ rének poétikai következményeit (kül­ detésesség, vallomáskényszer, indulat, közérthetőségre törekvés), a kötet a korábbiakhoz képest számottevő je­ lentésben módosulásról, az élmény­ szintek gazdagodásáról, rétegezettségéről: sokarcúbb létezéséről tanúsko­ dik. A közéletiség vesztett primátusá­ ból. viszont m arkánsan megjelent a világ birtokba vételének, az etikus lé­ tezés lehetőségeinek, az önmegőrzés­ nek, a magánszféra gyötrődéseinek, a személyiség integritása kiküzdésének gyakori ábrázolása Zalán Tibor. Hekerle László tanulmányaikban kimu­ latták, hogy Nagy László és Pi­ linszky lírájának végleges lezárulá­ sát követően napjaink költészetében a megújulás csakis e két életmű meg­ kerülésével lehetséges Az Ikarosz ké­ szülődik szerzőinek többségére vi­ szont épp ők vannak nagy hatással. A költők 2—5 verssel szerepelnek a füzetben; a három, nemrégiben el­ hunyt alkotó emlékének egy-egy köl­ teményük közlésével tiszteleg a szer­ kesztő. Bíró László Látomása a sunyító pusztulást, a „Csalás itt min­ den” keserűségét rögzíti; Bory Zsolt Infarktusa a nemlét pereméről hoz megrázó képeket a „Csak pára vol­ tam. És csak por leszek.” bölcs rezognációjába oldva; Mester Attila müve pedig egy többre hivatott élet 216

tragikus-groteszk foglalata (Az a ha­ tártalan). A kiadvány, mint minden antoló­ gia, szükségszerűen sodor egymás mellé heterogén értékeket. A gyűjte­ mény maradandó élményt adó darab­ jait Jánosi Zoltán, Nagy István At­ tila, Magyar József, öszabó István és Kulcsár Attila írta. Jánosi metaforikus versbeszéde, etikai tartásának magasrendűsége el­ hivatott művészre vall. A kötet cím­ adó költeményében az abszolutumot ostromló mítoszi hős önsorskijelölése katartikus élmény. Ugyancsak hatá­ sos az autonóm emberség létfeltéte­ lének, a szabadságnak a megidézése a Bulgakov-versben (Bulgakov diktál Marguntának). Öszabó István a Ratkó—Nagy László—Utassy-modell kö­ vetőjeként a világnak a m űben való feloldhatóságát, a költői hűséget, ön­ tudatot bizonyítja mestereihez méltó módon (Szülőföld, Megőrizni ma­ gam), de van mondandója a keserű­ ségről. a „minden jelszó lehull” álla­ potáról is (Az elveszett szárnyak). Az eszményvesztés, a hithiány képét m u ­ tatják Nagy István Attila versei: az önemésztés, a „félárbocra ereszkedett hit” szomorúságát (Portré) a fiata­ lok sorsáért érzett aggódás, a „nö­ vekvő értákihány”, a távlattalanság súlyosbítja (Álldogáltok, várakoztok). A zsoltáros Ne térdepeljen a könyv legmegindítóbb darabja. Magyar Józsefnél bekövetkezik a költőszerep demitizálása: az esetle­ gesség, a kiszolgáltatottság elkomo­ ruló hangjától (Levágható, lelőhető) eljut „e bábeli világ" hebegései kö­ zött a csöndig (A csöndet fogom hall­ gatni). Kulcsár Attila groteszk látás­ módja egyedülálló a kiadványban; fa­ nyar hangja ott forrósodik föl, ahol a József Attila-i sor ironikus kifordí­ tása (Mikor az ilttesten átment a néne) az emberi közöny miatt érzett felháborodás, a poentirozott önszem­ besülés forrása lesz. Értékteremtő lí-

fa Antal Attiláné is, aki bár érzi, hogy „latrok udvara e világ", mégis úgy fohászkodik: „szólhassak hittel halálomig” (Pereg a fagyöngy). Bodnár István rezignációja (Meg­ csonkult fa), a kiüresedettséget pa­ naszló Látlelete, Farkas Oszkár ko­ nok tisztaságigényc (Elmondanám), Kondor Jenő megnevezhetetlen ret­ tegése (Szorongó) hagynak mélyebb nyomot az olvasóban. Madár János egyedi képei nem szerveződnek müegésszé, a hosszú költemény sorai mögött alig fejthető föl az indulat (Gyertyák keresztje). Jene József írá­ saiból hiányzik az az erő, amely verssé teszi a szöveget (Én nem tu­ dom már, Belegnyugvással). Szigeti György sora az ezer orom pusztítja vérem mintha Adyra emlékeztetne »Ha száz átok fogja a vérem- (Az Ér­ től az Óceánig).

ilt a nád buzogánya.” Kondor Jenő esetében is nehézkesen hangzik: „ . . . fényét nyeli hiába-agyvelőgyulladás vér-börtönében a gondo­ lat.” (Csillagkérés). Dúsa Lajos után­ érzései (Harmadik zsoltár), s az ö tö ­ dik Zsoltár záró sora (s kést ragad bennem az éden) visszásán hatnak. Mindezen erényekkel és hibákkal együtt a Tiszta szívvel füzetek jubi­ leumi. számadásra késztető könyve jelentős állomás a megye irodalmá­ ban, hiszen bizonyítja, hogy verset írni ma is lehet, sőt kell De bizo­ nyítja azt is, hogy napjaink költője, ha valóban költő akar lenni, nem mondhat le az állandó szemléleti-poé­ tikai. korszerűsödésről, a folytonos megújulásról Ikaroszként vállalnia kell a sorsot ismeretlen szférákba re­ pülni. a Nap felé. még akkor is. ha szárnytollai között m ár olvad a viasz . . .

Bodnár Istvánnál komikusán hat a szülőföldre utalva: „Felfelé mutat

K arádi Zsolt

A dolgok belseje A Váci Mihály Irodalmi Kör — rö­ vid ötéves működése során — immár a negyedik kiadvánnyal jelentkezett. Ez alkalommal Cselényi István Gá­ bor verseiből válogatott egy kötetre valót, folytatva vele azt a szándékot, hogy lehetőséget adjon ifjú tehetsé­ geknek a megjelenésre. Jóllehet a kötet szerzőjét újságok, folyóiratok és egyéb gyűjteményes kötetekből m ár ismerheti a nap­ jaink irodalma iránt érdeklődő kö­ zönség, ez most mégis határkő költői pályáján, m ert az első önálló kötet mindenképpen egy mélyebb megmé­ rettetés eredménye. Hiszen az eselen-

kénti egy-két alkotás ha fel lel vil­ lantotta is szerzőjének tehetségét, köl­ tői magatartásának, társadalmi sze­ repvállalásának hangját és felelőssé­ gét, ezúttal most az önálló kötet 63 verse ciklusukba szerkesztett belső logikája egy sajátosan egyéni hang­ vételű, filozofikus karakterű költé­ szetet m utat fel. Ami első látásra szemünkbe ötlik, — alig lapozunk bele a kötetbe — hogy nem a hagyományos módon mutatkozik be a szerző. Az első ön­ álló kötet nyilván feljogosítaná arra, hogy mintegy költői fejlődésének bi­ zonyításaként a zengéktől jusson el 217

a kiforrott gondolat és a művészileg is kiérlelt mondanivaló eddig elért csúcsaira, helyette azokat a verseit gyűjtötte a kötetbe, amelyekkel leg­ pontosabban fejezi ki a mindmáig ható és meghatározó életérzését, egyéni és társadalmi szintű felelősség­ érzetét. Katona Béla, a kötet egyik lektora is megjegyzi, hogy „ezek nem egy ifjú versíró zsengéi, hanem kiforrott, nagyfokú művészi tudatossággal meg­ formált alkotások,” Olyan válogatott kötet ez, amelynek darabjai egy hoszszúra nyúlt pályakezdést úgy repre­ zentálnak, hogy egyszerre érezzük bennük az alkotások gazdagodó, mé­ lyülő folyamatát, és a régebben leíj't, de ma is vállalt gondolatok művészi egységének a dialektikáját. Verseiből „féltő, aggódó, szeretetcben szenvedélyes, szorongásaiban ne­ kikeseredő emberi hang csendül ki” — mondja róla a kötet másik lekto­ ra, Vasadi Péter. Ha megkíséreljük a sokhangú, de következetesen egy irányba törekvő költészet főbb m otívumait felvillan­ tani, akkor mindenképpen a „Dilemm á ”v al kell kezdenünk. Korunk di­ lem m ája ezekben a versekben úgy jelenik meg, hogy vajon képesek va­ gyunk-e megélni a múltunkból, vagy újra kell-e terem tenünk világunkat. Az emberi elidegenedés súlyos veszé­ lyeivel, a technizáltság elembertelenitö hatásával, a gondolat elgépiesedő rémeivel szemben az emberi világot igényli, az összeállni sehogyan sem akaró dallamot keresi, az „ezernyi összkomfortos maszek-mennyország a jta já t” akarja nyitni. A problémák filozofikus megközelí­ tése legjobban a Dolgok beZseje c. ciklusban érhető tetten. A negatív tendenciáktól úgy határolja el magát, mint skolasztikus filozófiában feltett kérdés: „mi az, ami nem ?” Kizárja a meg nem felelőket, és keresi, hogy mi háL a jó és igaz. Megrázó sorokban 218

tálja fel a fogyasztói társadalom ön­ ző életmódját, a lelket máglyára ve­ tő, és azt elkaparó borzalmait. Ebben a béklyóban — írja — nem tud ki­ teljesedni az óhajtott emberarcú vi­ lág. Pedig a dolgoknak belseje „van, de csak benned létezik, ad, szeret, hazaérkezik, benned lesz szó és gondolat, felölti em berarcodat. .. te vagy a dolgok belseje, a táryyak fölnyíló szeme a világ sorsa válladon fenséges kínzó hatalom." Költészetének újra és újra vissza­ térő nagy filozofikusan és lírai mó­ don egyaránt átélt élménye az evo­ lúció. Ennek csúcsán az emberi tudat áll, s szerinte azt a tudatot kell meg­ élni, s vele. erejével alakítani a vilá­ got. Mert bennünk, önmagunkban is megvalósul a világ, s ebben a sajátos mikrokozmoszban feszül az az embe­ ri erő, amely megszépítheti a valósá­ got. Emberi kezdeményezés, alkotás és szabadság kell ahhoz, hogy szebb és jobb legyen az emberi környezet, hogy magasba röpítve, egy magasabb fokú evolúcióban valósítsa meg ön­ magát. Az evolúciónak ez a fajta filozófiai átélése továbblendíti gondolkodását a rész és az egész problematikájához, az ismeretelméleti kérdésekhez, s a statikus állapotok meghaladásával, a dinamizmus erőteljes hangsúlyozásá­ val a pozitív erkölcsi-etikai, m agatar­ tási normák igenléséhez. „A tudat és a lét fogja egymás kezét. A kinti benti lesz, s a szó újjáteremt." Ha eddig nem ejtettünk szót Cselényi költészetének vallásos motívu­ mairól, az azért van, m ert mondarü-

valójának lényege mind a vallásos frazeológia, mind a szekuralizált gon­ dolkodás számára egyértelmű. Az ember belső világának élménye, a személyes kapcsolatoknak a vállalása, az alkotás erejének hatása, a világ­ nak mint egésznek felfogása sajátos filozofikus szinlézisigényben jelenik meg nála. A nyolcadik nap c. ciklus azonban biblikus képeivel, üdvtörténeii kronológiájával — az adventtól a feltámadásig — a teremtés és a meg­ váltás dimenziójának költői megjele­ nítése. Benne a tiszta bizonyosság és a kereső kétely, és mindvégig az ellen­ pontozott motívumok: a múlt és a jövő, a széteső Bábel és az egy nyel­ vet adó lélek ereje, a megalázottság. rabság és a szabadulás, a cselekvő ke­

zek és az alkonyati zsolozsmák együt­ tese, a nyugalom, béke és az em be­ riség sebei, sorsproblémái — s mind­ ez az évezredes görög liturgia fraze­ ológiájával. Nem könnyű olvasmányt ajánlok ezzel a kötettel az olvasónak, olyan ember írásaira hívom fel a figyelmet — ismét csak egyik lektorától kölcsö­ nözve a szavakat, — akinek „alapél­ ménye. szólásra serkentő legfőbb mondanivalója a modern ember szo­ rongása. egzisztenciális és morális fenyegettsege. Bizonyára nem véletlen, hogy írásaiban sokkal több a kérdő, mint a kijelentő m ondat.” (Antikva kiadás, Bp. 1988.) Csermely Tihor

Örökségünk: Bessenyei György Nyíregyházán 1987 október 16-án ünnepélyes keretek között megala­ kult a Bessenyei György Irodalmi és Művelődési Társaság. Ez az 189B-ban indult Bessenyei Körnek szellemi és kulturális örökségét óhajtaná folytat­ ni, kiegészíteni, városunk, megyénk kulturális életének egyik szervező erejévé, ösztönzőjévé kívánna válni. A most példás gyorsasággal meg­ jelent könyvecske e társaság egyik programjának szinte rögtöni teljesü­ lése. A Társasági Füzetek első da­ rabja a múlt év október 16—17-én tartott emlékülés beszédeit, előadása­ it, a társaság alakuló jegyzőkönyvét, és a tagok névsorát tartalmazza. A főiskola a Hazafias Népfront támoga­ tásával a legjelesebb Bessenyei-kulatókat kérte fel előadás tartására, és

ők számoltak be legújabb eredménye­ ikről. Cservenyák László, a Bessenyei György nevét immár 1972 óta viselő tanárképző főiskola főigazgatója e kötethez irt előszavában a főiskola és a Bessenyei-örökség, hagyomány­ ápolás kapcsolatát elemzi. A névvá­ lasztás annak idején nagy vállalás volt, hiszen e jeles gondolkodó szel­ leme át kell hogy hassa az itt folyó tevékenységet, az oktatást, a neve­ lést; törekszik is erre azóta folyama­ tosan a főiskola. Ez a mostani kiad­ vány m ár a sokadik abban a sorban, amely itteni támogatással a Bessenyei-kutatásokat, vagy a Bessenyeiműveket segítette nyilvánosságra Némedi Lajos, aki m ár sok évtize­ de foglalkozik Bessenyei munkássá­ gával, az ülésszakon elhangzott elnö­ 219

ki megnyitójában hangsúlyozta, hogy a Vietórisz József által e szép sorban megidézett gondolkodó, aki „Szabolcs daliája — Bihar remetéje” — a két megye: Szabolcs és Hajdú-Bihar kö­ zös öröksége. A társaság nemes fel­ adatainak megoldásában a szomszéd megye is részt kér és vállal. A vidék elm aradottságának enyhítése, az is­ kolák fejlesztésén való munkálkodás, a műveltsége állandó terjesztése kö­ zös cél mindig és mindenki számára. Néhány szellemes gondolatban ele­ mezte Bessenyei aktuális eszmefut­ tatásait az idők szavát figyelő, azokra reagáló értelmiségről, a tolerancia fontosságáról, a m ásként gondolko­ dás szükségességéről — miközben a nemzet jólétét és jövőjét ta rtjü k fo­ lyamatosan szemünk előtt. Wéber Antal Bessenyei önarcképe cimü előadása az író Tarimenes u ta ­ zása c. művében megjelenő portréjcllegü leírásokból villantja fel a le­ hetséges, feltételezett Bessenyei-képet. A sivár m agányban élő K antakuci figurájában a visszavonult Besse­ nyei alakjára ismerhetünk. Nem a teljes elkeseredettség érződik ezekből a leírásokból, néhol a humor, a körül­ ményeken felülemelkedő szellem de­ rűje, a helyzetet méltósággal elvi­ selni tudó álláspont is m egm utatko­ zik. A magányosság fájdalma, a sze­ mélyes hang is előbukkan a Tarimenesben. Bíró Ferenc a Bessenyei-kutatásban uralkodó rossz beidegződésekről, tévhitekről szól. Bessenyeit a ku­ tatás jó ideig az újkori magyar iro­ dalom első nagy képviselőjeként tá r­ gyalta. Ügy, mint akinek nincs előz­ ménye, aki előtt senki nem tett sem ­ mit. Biró Bessenyeit egy korábban m ár megindult folyamat új szintre emelőjének mutatja, az ő előtte már kibontakozni kezdődő tendenciák si­ kerre vivőjének. Ügy érzi, hogy Bes­ senyei színre lépése nem kezdet, ha­ nem tetőzödés. Ezt a feltételezést bi­ 220

zonyítandó Orczy Lőrinc, Barcsay Ábrahám, Báróczi Sándor alakjait idézi, ők m ár oszlatták az itt u ral­ kodó kulturális sötétséget Bessenyei előtt is. Bíró beszél arról is, hogy nem Bessenyei fedezte fel elsőként a m a­ gyar nyelv fontosságát. Csorba Sándor A Bessenyei kriti­ kai kiadás fogadtatása címmel fog­ lalta össze a Bessenyei-kiadás hely­ zetét és visszhangját. Felvázolja a Bessenyei-kiadások eddigi történetét és korszakos jelentőségűnek érzi az 1983-ban induló, Biró Ferenc, Kókay György és Tárnái Andor szerkeszté­ sében indult kritikai sorozatot. Az egész eddigi Bessenyei-képünket mó­ dosíthatja ez a vállalkozás, ha sike­ rül megvalósítani. (Egy sor, még min­ dig kéziratban lévő mű is kiadásra vár.) Az eddig megjelent két kötet A Holmi (Bíró Ferenc) és a Prózai m u n k á k 1H02— 1804. (Kókay György) csak a legnagyobb dicséret hangján elemezhető. A szakszerű pontosság, gondos eszmetörténeti háttér, a filo­ zófiai gondolkodás elemzése, több kézirat egymáshoz viszonyított sajá­ tosságainak bemutatása, a keletke­ zéstörténet elemzése, a kéziratok ér­ di kés sorsáról való beszámolás, a ké­ sőbbi kutatások majdani eredményei iránt való nyitottság jellemzi e köte­ teket és a szerzőket. Mezei Márta Bessenyei és Kazin­ czy című tanulm ányában a két író egymáshoz való viszonyát vizsgálja. Már az ifjú Kazinczy tudomást sze­ rez Bessenyei munkásságáról, egy művét le is fordítja, levelezés kezdő­ dik közöttük, de nem folytatódik, s a személyes találkozás pedig mindig el­ marad. Kazinczynak igazán nem tet­ szenek Bessenyei művei. Bár Kazin­ czy felfedezi benne elődjét, benne látja a kulturális fejlődés új korsza­ kának nyitányát, a nyelv kérdésében is kapcsolódik hozzá. Igaz: több kér­ désben el is térnek álláspontjaik. K a­ zinczy elveit egy általánosabb értel­

mű kulturálódás igénye vezette, a nyelv nála az irodalom nyelve, nem egy össznemzeti érvényű nyelvi stan­ dard, mint Bessenyeinél. Kazinczy nem vállalkozott később, a felkérés ellenére sem Bessenyei portréjának a megrajzolására, ez arra is utal. hogy pontosan látta a kettejük mun­ kásságában feszülő ellentéteket. Bánszkt István a Bessenyei Kör története és néhány tanulsága cím­ mel írt tanulmányt. Röviden ismer­ teti a kör 1898 óta eltelt időszaká­ nak korszakait, s azokat a hagyomá­ nyokat, amelyeket vállalhatnak a to­ vábbiakban. Ű. mint a 3essenyei-társaság elnöke a programot is m egha­ tározza: folytatni akarják a nemes kezdeményezéseket, elsősorban a vá­ ros érdekében. Nem szabad elzárkó­ zó, zárt szervezetté válni, a demok-

ratlzmus, a nyitottság mindenki szá­ mára követendő példa Be kell kap­ csolódni jobban az ország szellemi életébe, az irodalmi, történelmi hí­ rességek, elődök munkásságának megismertetése, értékeinek megőrzé­ se a jövő jegyében — mind szép fel­ adat Ehhez a felemelő vállaláshoz méltó hozzájárulás e tanulmánykötet. Re­ méljük hogy ez a megpezsdült buz­ galom, amely itt is megnyilvánul, hosszú évekre, évtizedekre segítője lesz varosunk és megyénk kulturális életének. (Szerkesztő: Bánszki István. Kiadja: a Bessenyei György Tanárképző Fő­ iskola és a Bessenyei-társaság, Nyír­ egyháza, 1988 ) Margúcsy K lára

Nyírbátori vallomások - írásban és képben Csinos képeskönyv jelent meg nem­ rég. Címe: Okos hűséggel, az al­ címe pedig: Nyírbátor az újabb iro­ dalomban és képzőművészetben’’ A kis, album alakú kiadvány felerész­ ben irodalmi emlékeket m utat be: verseket, esszérészleteket. Például egy nagyobb, Nyírbátorról szóló, idő­ közben meg is jelent testes kötetből, Kunszabó Ferenc könyvéből. A m á­ sik felében — miért, miért nem: melléklet alcímmel — képzőművé­ szeti alkotások reprodukciói kerül­ nek elénk. A jól megválasztott cim azt a jó értelmű lokálpatriotizmust tükrözi, amelyik oly jellemző Nyírbá­ torra az utolsó évtizedekben. Ezt a ,.mozgalmat” minden bizonnyal Szalontai Barna, a nemrég elhunyt m ú­ zeumigazgató, a város díszpolgára in­

dította el. Láthatják a nyírbátoriak, hogy mennyi hazai ás külföldi láto­ gató tódul a múzeum kiállításaira, a műemléktemplomok megcsodálására, a nyári hangversenyekre, s lassan már maguk az ott lakók is elhi­ szik, hogy történelmi emlékekben gazdag helyen laknak, maguk is bir­ tokba veszik szépen fejlődő városu­ kat s egyre öntudatnsahban büszl-m? mindarra, .ami ntt van, ami ott tör­ ténik Bényei József gyűjtötte, válogat­ ta, szerkesztette a kis kötetet. A megmaradás törvényei címmel igen szép, lírai bevezetőt irt: érdemes-ér­ tékes szavakat hazaszeretetről, ön­ tudatról, történelmi szolgálatról, te­ hát olyanokról, amik együtt és kü221

lön-külön is kiegészíthetik egyénisé­ günket, helyzetünket a világban, leljesebbé tehetik életünket. A vá­ logatás is jól sikerült: szerencsés m ár a címlap is, amelyik afféle pano­ rámaképben m utatja be az egész Nyírbátor képet. így, ahogy ezen mu­ tatja be a várost a művész, talán se­ honnan sem látható; de azzal, hogy az egészet rajzolta meg, m indjárt fel­ hívja a figyelmet arra a helyes szer­ kesztési elvre, hogy nemcsak a m űem ­ lékes Nyírbátorról lesz szó odabenn, hanem a teljes, az élő, mai Nyírbá­ torról. A műemlékekkel együtt, de a város egészéről. A Kunszabótól vett részletek is azt jelzik, hogy nem megy könnyen, azonnal a múlt elfogadá­ sa, elismerése, s hogy a Nyírbátor név hallatára a mai lélegző-ziháló­ gondokkal küzdő várost és mai lakó sait is oda kell érteni, együtt kell nyilvántartani. A kiválogatott irodalmi szemel vények, egész művek a város más éietmozzanatait is tárgyalják, egy szersmind történelmileg is néznek végig ennek a településnek életén. Hogy mégis, természetesen a Búthoriak, az ő udvaruk, alkotásaik van­ nak előtérben: ez főleg a képzőmű­ vészeti részben vehető észre s így természetes is. A szerkesztő finom érzékére vall, hogy am a közismert és unásig emlegetett (de nemigen olva­ sott) Tinódi-féle versezet nem ke­ rült bele a gyűjteménybe. Nemcsak azért nem, mert a mai bátoriak bi­ zony igen-igen ágálnak a vendég­ szeretetüket visszamenőleg is sértő, hajdani megállapítás ellen, hogy ti. Tinódinak szomjan kellett itt szen­ vednie moralizáló verse írásakor. Mi­ vel azonban ebben a terjedelmes írás­ ban semmi sem utal konkrétan arra,

222

hogy ezen a környéken, netán ponto­ san Bátorban szerzett élményekből táplálkozott volna Tinódi, igy a zá­ radékot is nyugodtan afféle költői le­ leménynek foghatjuk fel, amelyik a témával ellentétben, némi csattanó­ ként is szerepel: egyébként azonban csak költészet — még ha pontos dá­ tumot is olvashatunk az utolsó stró­ fában. így helyes: Tinódi szobrának kepével találkozunk a kötetben, de a versrészlet m ár kimaradt. Viszont ro­ konszenves a zenei napok állandó rr.üsorszámának, a Psalmus Hungaricusnak ,,körüljárása” : a zsoltárszer­ zőről szóló K«Mi-verssel. Sumonyi zsoltárhangulatú költeményével — mint ahogy Tinódit megidézi Takáts Gyula, Ószabó István, Mester Attila költészetének egy-egy szép darabja is. Szép kötet, kellemes olvasmány és látvány ez a mostani kiadvány. Jő lenne, ha megyénk más városai is készíttetnének hasonlót. Elmélyíte­ nék a régi városlakókban honismere­ ti tudatukat, történelmi hovatartozá­ suk érzését; az újakban, nemrég szü leteltekben és oda költözőitekben pe­ dig a kötődés, a kapcsolódás folya­ m atának meggyorsítását segíthetnek. Ismerjék meg és szeressék meg szükebb környezetüket, városukat, mert ez a szűkebbhez való ragaszkodás ve­ zet a lágabb haza szeretetéhez, az igazi hazaszeretethez, amelyre pedig valam ennyiünknek nagy szüksége van, ha előbbre akarunk lépni s nem­ zetként szeretnénk élni. (Okos hűséggel, kiadja a Nyírbáto­ ri Városi Tanács. Készült Nyíregyhá­ zán, a Grafik Nyomdában, 1987-ben. (10 oldal, 30 Ft.) M argócsy József

Filológiai tanulmányok A. P. Csehov drámai műveiről II. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola orosz nyelv és irodalom tanszékén Csehov munkásságával foglalkozó kutatócsoport újabb cikk­ gyűjteményét 19B7 végén vehettük kezünkbe. Szerves folytatása ez a kötet a három évvel ezelőttinek — számos akkor felvetett problémáról most olvashatunk bővebben —. ugyanakkor több olyan változtatást is találunk, amely mindenképpen előnyére vált az újabb kutatási ered­ ményeket bemutató válogatásnak. Átgondoltabb, tematikusabb lett a szerkesztés: a tanulmányok szorosan kapcsolódnak egymáshoz, szinte egymásnak válaszolnak. Minden dol­ gozat után orosz, illetve az oroszul írottak után francia nyelvű összefuglalót találunk; kétnyelvű a tarta ­ lomjegyzék is. Az első kötet „nyelvészelibb” szem­ pontú megközelítésével szemben a mostani cikkgyűjteményben 4 olyan tanulm ányt olvashatunk, amely iro­ dalmi, történeti, filozófiai, esztéti­ kai kérdéseket érint, és a csehovi dráma m ár-m ár közhelyszerűen em­ legetett jellemzőit elemzi más és más szempontból. Szabó Géza a tör­ ténelmi érték megnyilvánulását vizs­ gálja egy nem történelmi drám á­ ban, a Ványa bácsiban. Margócsy Klára a fiatal Lukács György drá­ maelméletének tükrében elemzi Cse­ hov színmüveit, Hima Gabriella és Jeney István a nagy orosz író hatá­ sát kutatja Kosztolányi Dezső és Né­ meth László műveiben. E két utóbbi tanulmány így — kicsit eltávolodva magától Csehovtól, de mindig szem előtt tartva annak hatását, elemezve a párhuzamokat — a Németh Lászlóes Kosztolányi-irodalomhoz is érde­ kes adalékokkal szolgál. A négy m un­

ka sajátos összevetése is alkalmat ad: a társadalmi háttérről, az élet mint anyag drámaiatlanságáról, meg­ oldhatatlanságáról, a szimbólumok szerepéről, a „monológfunkciót betöl­ tő dialógusokról'’, a sokszor miszti­ kussá és relatívvá váló időről, a m ár önmagában is hangulatot teremtő tárgyi világról és a helyszínről, a ke­ vert műfajúságról stb. mind a négy tanulm ányban olvashatunk, de — és ez adja az érdekességet — egészen más megközelítésben. Hat tanulm ány (Cs. Jónás Erzsébet, Répást Györgyné és Székely Gábor tollából — ők egyébként a kötet szerkesztői is) a Csehov-drámák m a­ gyarra fordításának problémaköré­ vel foglalkozik. Ezek a nagyon sok és egyáltalán nem látványos m un­ kál igénylő, filológiai pontossággal megirt cikkek azok, amelyek legin­ kább kapcsolódnak az első kötethez. Az, hogy milyen sorrendben követ­ kezik egymás után ez a hat tanul­ mány, szinten a szerkesztőket dicséri. Cs. Jónás Erzsébet H áttértanul­ mány Tóth Árpád orosz fordításához című cikkében felvetett kérdésekre (pl. miért fordított orosz szerzőket Tóth Árpád, milyen nyelvből fordí­ tott, ismerhette-e az orosz eredetit, kunzultált-e oroszul tudó személy­ ivel stb.) az ezt követő m unkákban találjuk meg a választ és a bizonyí­ tást. A Cseresznyéskert-fordítás stí­ lusának, stílusrétegeinek nagyon fi­ nom, árnyalt elemzése (Cs. Jónás Er­ zsébet) és Székely Gábor orosz—né­ m et—magyar nyelvű szövegegybevc-tése után meggyőzőnek érezzük az összegzést: „Tóth Árpád a Scholz-féle német nyelvű változatot használ­ ta, majd közvetlen információkat 223

szerzett az orosz szövegről. Az így kapott nyers fordítást azonban való­ ban csak nyersanyagként kezelte, és hozzáadta írói-költői m unkásságának az egyik sajátos “ korszakára olyjellemző stílusjegyeit. ’ (107—108.) Répási Györgyné és Székely Gábor a fenti módszerrel, de a m iért?-re nem mindig válaszolva (pl. a veréb-nóta esetében) igazolja, hogy Tóth Árpád az általa fordított Ivanov orosz ere­ detijét valószínűleg nem ismerhette. Kosztolányi Dezső a Három nővér fordításakor szintén csak a német szöveg alapján dolgozott (Cs. Jónás Erzsébet— Székely Gábor). Répási Györgyné az Ivanov három magyar fordítását (Tóth Árpádét, Gábor. An­ dorét és Elbert Jánosét) veti össze. A két nyelv rendszerbeli különbségein, a három fordítás egyéni stílusának elemzésén túl arra a kérdésre is vá­ laszt kapunk, m iért van szükség a klasszikusok újrafordításóra. Csehov műveinek ruszin nyelvű fordítósait elemzi Udvari István. A nagyon értékes és érdekes — ám a kötet profilját figyelembe véve túl részletes — bevezető után a ruszin irodalmi nyelv orosz elemeit vizsgál­ ja. Bemutatja, hogy a ruszin egyházi szláv elemeinek meghonosodásában az orosz nyelv milyen szerepet já t­ szott, illetve játszik. Két orosz nyelvű tanulm ányt — Bállá Tamaráét és Láp ősi Máriáét — olvashatunk a kötetben. Láposi Má­ ria fordításelméleti és kontrasztív nyelvészeti kérdéseket is felvet, hi­ szen az orosz határozói igenevek és a megfelelő m agyar szerkezetek mon­ dattani, stilisztikai funkcióját vizs­ gálja A 6-os számú kórterem c. Csehov-novella alapján. A drámákhoz viszonyítva az elbeszélésekben na­ gyobb számban előforduló határozói igeneves formák is hozzájárulnak a csehovi szöveg rövidségéhez és tö­ mörségéhez. A fordítót azonban ne­ héz feladat elé állítják, hiszen a 224

két nyelv határozói igenevei jelen­ téstani, szintaktikai szempontból is különböznek egymástól; az orosz szerkezetek általában nem adhatók vissza m agyar határozói igeneves szerkezetekkel. A két nyelv rendszer­ beli különbsége néha csökkentheti a fordított szöveg stílushatását is. Bállá Tamara Csehov Három nő­ vér című d rám ájának lexikai, frazeo­ lógiai elemzését adja. Nagy korpusz alapján azt vizsgálja, hogyan járu l­ nak hozzá a szereplők jellemzéséhez az író által felhasznált mindennapi beszélt nyelvi fordulatok, az archaizmusok, az idegen kifejezések, az iro­ dalmi idézetek, a szakszavak stb. A csehovi világ (itt az elbeszélések vilá­ ga) jellegzetes hőseinek jobb megis­ merését segíti B. Paróczay Jolán dol­ gozata is. A „röviden és tömören ír­ n i” elve sajátos novellaszerkezetet is létrehozott Csehovnál. 50 elbeszélés vizsgálatával igazolja a szerző, hogy a bevezető részben az olvasó minden lényeges információt megkap a fő­ szereplőről, s ezek között az első vagy második helyen áll a hős rendszerint m ár jelentésével, hangalakjával is azt jellemző „beszélő neve” . Dicsértük a szerkesztők munkáját, de néhány észrevételt nem hallgat­ hatunk el. Több tanulm ányban olvas­ hatunk a csehovi drámák, a hősök általános jellemzőiről bevezetésként vagy összekötésként. Ez talán el­ hagyható lenne, hiszen — ha új szem­ ponttal nem gazdagít — ismétlésnek, fölöslegesnek tűnik. Nem szerencsés az sem, ha egy bevezető rész részle­ tesen összefoglalja egy másik, a kö­ tetben szintén olvasható tanulmány eredményeit. Néhány egyéb „szépséghiba” is za­ vart okoz. Minden bizonnyal kima­ radt egy-egy sor Jeney István ta ­ nulmányából a 33. és Láposi Máriáé­ ból a 155. oldalon. Így ugyanis nehe­ zen érthetőek az adott részek. Az ál­ talam olvasott példányba a 63. és 64

oldal kétszer került bele. Helyesírási hibák és következetlenségek mind a magyar, mind az orosz nyelvi szö­ vegben vannak (pl. tóthárpádi (!) 100 old. a helyes Tóth Arpád-i mellett; Októberi Forradalom IBS old slb ) Két nyelvészeti megjegyzés: az orosz és a magyar határozói igenev, illetve igeneves szerkezet valóban sok tekintetben különbözik egymástól, az is igaz, hogy a ritkább, ma m ár sajá­ tos stilisztikai értékű -ván, -vén képzős határozói igenévnél valóban erősebben érezhető az előidejűség és befejezettség mozzanata, de a -va, -ve képzős alak is kifejezhet előidejűséget is az egyidejűség mellett (az egész mondat idejéhez viszonyítva ellentétben a 163. oldalon írottakkal). A ruszinban is megtalálható város, paraszt szavak esetében a „magyar

eredetű’- minősítés helyett pontosabb lenne a „magyarból átvett”, hiszen ezek a szavak eredetüket tekintve a mi nyelvünkben is jövevényelemek. Az elért szép eredmények ismer­ tetése mellett az oktatási segédanyag­ ként kiválóan használható, s az ér­ deklődők számára olvasmánynak is érdekes összeállítás tanulmányai szá­ mos olyan megjegyzést, felvetést tar­ talmaznak, amelyek újabb kutatásra ösztönöznek. Ahogy a bevezetőben olvashatjuk, a kutatócsoport még két kötet kiadását tervezi. 1994-ben, A. P. Csehov halálának 90. évfordu­ lóján így méltán tiszteleghetnének a nagy orosz író emléke előtt. (Bessenyei György Tanárképző Fő­ iskola, Nyíregyháza, 1987. 188. 1 ) P. Lakatos Ilona

Dedinszky Gyula: A szlovák betű útja Békéscsabán Békéscsaba és Nyíregyháza múltjá­ ban számos hasonlóság, találkozási pont, párhuzam figyelhető meg. A tö­ rök hódítás során mindkét telepü­ lés elődje elpusztult. A XVIII. szá­ zadban mindkét településre evangé­ likus szlovák telepesek érkeztek: Békéscsabára 1718-ban, Nyíregyhá­ zára 1753-ban. Nyíregyháza megte­ lepítésében békéscsabai szlovák csa­ ládok is részt vettek . . . Az 1848-as jobbágyfelszabadítás előtt mindkét város lakói örökre megváltották ma­ gukat a földesúri terhek alól, mindkét városban fejlett volt tehát az önigaz­ gatás és a belső bíráskodás. A kö­ zépkorban egyik község sem volt me­ gyeszékhely .. . A két város szlovák lakosai körében az evangélikus egy­

ház jelentős részvállalásával, ha­ sonló mechanizmus alapján m ehet­ tek végbe a bonyolult belső nyelvi, kulturális integrációs folyamatok. A helyi szlovák népi kultúra magyar elemekkel való leltöltődésében is számtalan hasonlóság van. A szlovák lakosok megmagyarosodásában, a szlovákság arányának csökkenésében, az 1946—48-as csehszlovák—magyar lakosságcsere hatásában és következ­ ményeiben is több azonos tényező fe­ dezhető f e l . . . A szlovák betű nyír­ egyházi és békéscsabai útja között is találhatók párhuzamok . ,. Többek között az itt vázoltak ma­ gyarázzák, hogy a Békés Megyei Ta­ nács Végrehajtó Bizottságának Tudo­ 225

mányos-Koordinációs Bizottsága ál­ tal 1984-ben elindított, s országos fi­ gyelmet felkeltő művelődéstörténeti „Fekete Könyvek” sorozata újabb kö­ tetéről hirt adjunk Vö. Udvari Ist­ ván: Tábori György: A rézveretes Tranoscius. Szabolcs-Szatmári Szem­ le. 1908. 1. sz. 101—103 o. A Fekete Könyvek sorozat utolsó, 7 kötetének szerzője Dedinszky Gyu­ la nyugdíjas evangélikus lelkész, is­ m ert néprajzos, a finn irodalom ava­ tott tolmácsolója — a Haan Lajos ál­ tal megteremtett csabai kutatóisko­ lának legjobb hagyományait ápol­ ja, s viszi tovább ismertetett köteté­ vel. Célja, hogy az egykor volt sajá­ tos csabai szlovák szellemiséget, lel­ kiséget feltárja, megmutassa. A munka két strukturális egység re tagolódik Az első szerkezeti rész­ ben a szerző Békéscsaba nyelvi és vallási viszonyainak alakulását kö­ veti nyomon az újjátelepítéstől nap­ jainkig. A törökdúlás utáni, a régi, elpusz­ tult falu helyén kialakuló új Csabá­ ról 1716-tól vannak megbízható a d a­ tok, amikor a településen 22 család élt — húsz magyar s kettő szlovák nevű. Az első evangélikus szlovák telepesek 1718 bán érkeztek Csabá­ ra. A korábbi szakirodalom egysze­ rűsítő megállapításaival szemben Dedinszky Gyula árnyaltabb képet rajzol az újratelepített községről: mikrovizsgálat alapján megállapítja, hogy az kialakulása első néhány év­ tizedében vegyes, szlovák magyar nyelvű volt, s a „szlovák Csaba” a XVIII század 611-as éveire alakult ki. A viszonylagos nyelvi-vallási egysé­ gesség rövid ideig tartott. Az evan­ gélikus Csabán, a vármegye hatha­ tós támogatásával a katolikusok 1769 70-ben templomot emelhettek maguknak. Csaba tiszta evangélikus jellege ezzel megszűnt. Bár kezdet­ ben a csabai katolikusok is kizáró­ lag felvidéki szlovák telepesek vol­ 226

tak, a görögkeleti és zsidó hitközsé­ gek megalapítása újabb nyelvek használatát mutatja. Sőt, az evangé­ likus egyházi életben is viszonylag hamar, m ár a XIX. század elején je­ lentkeztek nyelvi jogaikért a ma­ gyarság képviselői. Az 1880-as évek­ re Békéscsaba több nyelvű és több vallású nagyközségként áll előttünk. Csaba magyar többségűvé válása az 1880—1950-es években következett be. 1880-ban Békéscsabán a 77,7%-ot jelentő 25 339 szlovák mellett 20,1%ot kitevő 6577 magyar anyanyelvű élt. 1949-ben pedig m ár 39 947 volt a magyar anyanyelvű — az összlakos­ ság 87%-a, a szlovákság pedig mind­ össze 12,6° o, azaz 5820 lélek Napja­ inkban Békéscsabán mintegy 6000 szlovák él. A szer.ző behatóan elemzi a szlovákság számaránya nagymér­ tékű csökkenésének okait. Külön-külön tárgyalja a magyarságnak a vá­ ros polgárosodásával, a beköltözések­ kel együtt járó lélekszám növekedé­ sét, az önkéntes nyelvcsere, az epi­ zódszerű módszeres magyarosítás, s az 1916—48-as m agyar—szlovák la­ kosságcsere hatásait. A könyv sorai­ ból kitűnik, hogy az ország más vi­ dékein nemegyszer tapasztalt türel­ metlen magyar sovinizmus Békéscsa­ bán nem érvényesült, de nem is ér­ vényesülhetett, mert értelmiségét a város a maga soraiból termelte ki. Az 1916—48-as m agyar—csehszlovák lakosságcsere döntő módon megvál­ toztatta Békéscsaba nyelvi — és rész­ ben vallási képét — a szlovák ajkú lakosság száma 7408-cal csökkent. A lakosságcserének a létszámcsök­ kenésen túl a szlovák közösségen be­ iül súlyosabb lelki, lélektani követ­ kezményei is lettek. A lakosságcse­ re idején a csehszlovák áttelepítési bizottság, hogy a Csehszlovákiából ki­ telepített magyarok számát növelhes­ se, oly formán élezte ki a kérdést, hogy aki szlovák, annak Csehszlová­ kiában a helye, költözzék oda. Ilyen áron sokan nem vállalták szlováksá

gukat. Ennek tragikus következmé­ nyeit rendkívül találóan m utatják a szerző állal feltárt békéscsabai isko­ latörténeti adatok: a békéscsabai szlovák tanítási nyelvű iskola ta ­ nulóinak létszáma 1945-ben elérte a GCO-at, a lakosságcsere után az 1948 —49-es tanévben az iskolának 5, azaz öl tanulója volt, akiket 7 nevelő ta ­ nított. Könyve második strukturális ré ­ szében a szerző két fo tematikus cso­ portban m utatja be az általa feltárt szlovák könyveket: 1. békéscsabai szerzők eredeti müvei; 2. idegen szer­ zők Csabán kiadott munkái. E tem a­ tikus csoportokon belül további al­ csoportok segítik az olvasó tájéko­ zódását: egyházi művek világi m ü­ vek. Az első alcsoporton belül ka­ tekizmusokat, prédikációi könyveket, életrajzokat, szertartáskönyveket stb. különít el. A világi müveket ilyen bontásban tárgyalja: tankönyvek, történetírás, gazdálkodás, költői m ü­ vek, mesék, színdarabok stb. A szlo­ vák nyelvű címleírásokat magyar nyelvű elemzések, művelődéstörténe­ ti adatok követik. A szlovák betű út­ ját nyomon kísérve a szerző röviden bemutatja Békéscsaba nyomdáit, az Evangélikus Könyvkereskedést, a hajdan volt paraszt könyvtárakat s tulajdonosaikat. Kéziratokat is is­ mertet, ennek során még a sírfel­ iratokra is kiterjed figyelme. A csabaiak által hajdan olvasott szlovák nyelvű könyvek között döntő többségben egyházi és vallásos m ű­ vek voltak. Ennek magyarázata a szerző szerint is az, hogy a csabai szlovák nép a legutolsó időkig szinte kizárólag csak vallási tekintetben ka­ pott anyanyelvén oktatást. Ebből eredően a csabai szlovákok csak a cseh elemekkel feltöltődött egyházi szlovákot, az ún. „szószéki

nyelvet” értették tökéletesen, a XVIII. század végétől fokozatosan ki­ fejlődő szlovák irodalmi nyelvet nem volt lehetőségük elsajátítani. Az ön­ álló csehszlovák állam megalakulása nem m aradt hatás nélkül a Magyar­ országon élő szlovák nemzetiségűekre sem. Ez paradox módon a csabai szlovák kulturális élet teljes bezárkó­ zásával járt. Az új országhatárok a csabai szlovákságot elvágták term é­ szetes éltető forrásától, az anyanem­ zettől. A csabai szlovák nyelvű iro­ dalom és könyvkiadás felvirágzása így az I. világháború utáni másfél évtizedre esik. összepezue: Dedinszky Gyula könyve szemléletesen m utatja meg, hogyan, s miért teremtett önálló, he­ lyi kultúrát a békéscsabai szlovák péptöredék, s hogyan élte különös, elszigetelt szellemi életét. A szerző meggyőzően ír a békéscsabai evan­ gélikus gyülekezet összetartó, nyelv­ megőrző, kultúraterem tő és művelő­ désterjesztő szerepéről. Szabó Fe­ renccel egyetértésben elmondhatjuk, hogy Dedinszky Gyula m unkájának eredménye időtálló kézikönyv — nem csupán Békéscsaba történetének, lokális kultúrájának kutatói használ­ hatják eredményesen, hanem a ha­ zai nemzetiségi közművelődés és szla­ visztika szakemberei is. A kötet for­ gatása során, azon túl, hogy betekin­ tést nyerhetünk a csabai kutató is­ kola egy képviselőjének m űhelytit­ kaiba. mélyebben megismerhetjük és megérthetjük Békés megye és Békés­ csaba városa jelenlegi kulturális, va­ lamint tudományos törekvéseit is. (Fekete Könyvek kultúrtörténeti so­ rozat: 7. Szerk.: Gecsei Lajos, Köte­ les Lajos. Békéscsaba, 1987. 295. o.) U dvari István

227

Ára: 22,— Ft

K Ö V E T K E Z Ő S Z Á M A IN K TARTALM ÁBÓL

A MEGÚJULÁS TÉNYEZŐI A MEGYE IPARÁBAN

KŐLCSEYRE EMLÉKEZÜNK

★

EGYHÁZTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK

★

DOLGOZATOK SZATMÁRRŐL