Szabolcs-Szatmári A TARTALOMBÓL GAZDASÁGI,TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT DEPORTÁLÁS SZABOLCS-SZATMÁRBÓL A MÁTÉSZALKAI VASUTAK

Szabolcs-Szatmári

GAZDASÁGI,TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT

A TARTALOMBÓL

DEPORTÁLÁS SZABOLCS-SZATMÁRBÓL ★

A MÁTÉSZALKAI VASUTAK ★ A TERMÉSZETI ÉRTÉKEK VÉDELME ★

89 1

SZOCIÁLDEMOKRATA PARTSZERVEZÉS 1932-BEN

A Szabolcs-Szatmári Szemle 1989- (XXIV.) évfolyamának tartalommutatója

IMRE SÁNDOR verse: „A semmi ágán” ---------- -------- 3/310

a kihűlni...; Szembesül; Pi­ ros --------------- -------------— 3/309

JÁNOS ISTVÁN: Sík Sándor (portrévázlat)-------------------3 2B5 JÁNOSI ZOLTÁN versei: K. úr az égbe lépeget; Magány — 1/90 JÁNOSI ZOLTÁN: Az anya­ föld színeváltozása (Ratkó József költészetéről) — — 4/448 JENEI GYULA versei: Játék keretben; Esőben, szélben is 1,101 KÁLLAI JÁNOS versei: Álla­ potrajz; Sivatag; Őrizni akarom; A reziginált isten 1 102 KECSKÉS BÉLA versei: Gyász és ünnep; Holnapra elválik; Z a j lá s --------------- 3/312

MOGYORÓSI ERIKA versei: Leomlanak; Némán; Veled elvérzik; Kétszólamra------ 1/88 NAGY ISTVÁN ATTILA ver­ sei: Rád bíznám; Halk zene szól; Ism étlés------------------ 1/91 PAPP TIBOR: „Fölfelé megy borban a gyöngy” — -------1/106 F. E. SILLANPÁA: Noctume (Révay Valéria ford .)-------1/109 SZAKÁL SÁNDOR versei: Felém fordítod; Éjidőn; Fél­ úton ---------------------------- 1/99 SZOBOSZLAY GYÖRGY ver­ sei : Kagylók, Pillanatfelvé­ tel --------------------------------1/100

KONDOR JENŐ verse: Szatm ár---------------------- — — 197

TÁRCZY ANDOR versei: Ví­ ziók I—I I I . ----------------------3/311

KULCSÁR ATTILA verse: Lehetőségeim-------------- — 1 94

TIDRENCZEL SÁNDOR: Vá­ ci Mihály és a szülőföld — 4/461

MADÁR JÁNOS versei: Lé­ tével teremt; Ballada — — 1 97 MAGYAR ÉVA versei: Mert

UDUD ISTVÁN versei: Köl­ csey; Kossuth Lajos; „Vitám et sanguinem” --------------- 1/93

S Z E M L E

BÁLLÁ LÁSZLÓ újabb köny­ vei (Ism. Pál György)-------3/333 IEj. Bartha István: Mária Te­ rézia (Ism. Kujbusné Mé­ cséi É va)--------------------- — 1119 Berey József: Nagyecsed tör­ ténete és néprajza. (Ism. Csermely Tibor) — — — 1 '125 A Bessenyei Kör története. (Ism. Seregi I s t v á n ) ------- 4 481 Czine Mihály — Köszöntő és

bibliográfia (Ism. Cs. Nagy Ibolya---------------------------- 2 219 Egy párt alapításának és har­ cának története (Ism. Vinnai G y ő z ő ) -------------------- 1 123 Görgey Artúr: Életem és mű­ ködésem (Ism. Oláh András) 1/121 A História Medica 1—4. kötete (Ism. Dr. Fazekas Árpád) — 1/110 Hogyan látják a Füzetek szer­ kesztői (Ism. Papp Lajos) — 1/127

— 5 —

Az információs társadalom (Ism. Szűcs Sándor Imre) — 4 497 f i

Istvánovits Eszter — Kurucz Katalúi: Válasz helyett. Vita 3 306 Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek helyze­ téről (Takács Péter)---------- 4 477

(Ism. Reszler Gábor) — — 3 348 Russzisztika — Acta, Tóm. 11 E (Ism. Dancs Sándor) — 2 225 Sorsok a múltunkból (Ism. Ga­ lambos Sándor)------ — — 4 486 Szabolcs-Szatmár megye régi térképeken (László Géza) — 4 488

Kölcsey és Szatmár megye (Ism. János István)------ — 4,483

A Szabolcs Szatmári Szemle repertóriumáról (Ism. Csen­ des J á n o s ) -------------------- 2 230

A Könyv és könyvtár XV., valamint a Régi Tiszántúli Könyvtárak 6. kötetéről (Ism. Futaky L á s z ló )------- 4 499

Szabolcsi Tanító repertóriuma (Ism. Szabó József) — — 2 228

„Lobogó szövétnek” (Ism. An­ tal A t t i l a ) ---------------------- 3,347 Magyarország külpolitikája 893—1919. (Ism. Oláh And­ rás) ----------------------------- 4 497 Margócsy József: Egy régi ud­ varház utolsó gazdái (Ism. Katona B éla)---------- — — 2 222 Messzi harangszó (Ism. Nagy István A t t i l a ) --------------- 3, 339

A szépiró Vasvári Pál fogad­ tatása pátriájában (Ism Ud­ vari István) — -------3 344 Színes üdvözletek Kárpátaljá­ ról (Ism. Margócsy Klára) — 3 336 Található-e még újdonság Kis Ferenc körül? (Ism. Miklós E le m é r )------------------------ 3 341 Testi-lelki nyavalyák gyógy­ írjai (Ism. Kujbusné Mécséi É v a ) -------------- — — — 4 491 Új Mindenes Gyűjtemény 7. (Ism. Dankó Im r e )----------- 4 490

A nyíri Mezőség neolitikuma

B I B L 1 O G R A F I A

Szabolcs-Szatmár megye iro­ dalma: 1989. január 1— március 31. (Összeáll.: Orosz Szilárd--------------------------- 2 232 Szabolcs-Szatmár megye irn dalma: 1989. április 1— E S E M É N Y

Szabolcs-Szatmár megye poli­ tikai, gazdasági és kulturális eseményei 1989. január 1— március 31. (O. S z.)---------- 2 238

június 30. (összeáll. Orosz S z i l á r d ) ----------------------- 3 351 Szabolcs-Szatmár megye iro­ dalma: 1989. július 1—szep­ tember 30. (összeáll. Orosz S z ilá r d )------ -------------— 4 503 \ A P T A R

Szabolcs-Szatmár megyei po­ litikai, gazdasági és kulturá­ lis eseményei: 1989. április 1 —június 30. (O. S z . ) ------ 3/360

— 6 —

Szabolcs-Szatmár megye po­ litikai, gazdasági és kulturá­ KÉPEK

és

lis eseményei: 1989. július 1 —szeptember 30. (O. Sz.) — 4 513 i l l u s z t r á c i ó k

A nyíregyházi „Kossuth La­ jos” gimnáziumba járt: Sza­ muely Tibor — — — — — 118

tásaiból v á l o g a t á s ------ — 3 255, 3 278, 3 279, 3 284, 3 296, 3 305, 3 308, 3/317, 3 327, 3 350, 3 363, 3/364, 3 III

A S z a m u e ly -h á z --------------- 1 19

3 II.

Szamuely Tibor emléktáblája a családi ház fa lá n -----------1 19

A szabolcsi nemesi felkelők zászlajának elő- és hátoldala 3 263

Olcsai Kiss Zoltán: Szamuely Tibor álló kőszobra — — — 1 28

Ratkó József fényképe---------- - 4 1.

Margócsy József fényképe

— 2 133

Fénykép Páskándi Géza: Él­ jen a színház c. darabjának előadásáról — — — -------2.216 Kádas Katalin és Tóth Lajos kárpátaljai művészek alko­

A nagykállói Elmegyógyinté­ zet I—I I .--------------- — — 1 1 416, 4 419. 1989. június 29. Nemzetiségi szimpózium — — — ------ 4 476 A Magyar Területi Színház Kassai Thália Színpadának vendégjátéka------ -------- — 4 515

— 7 —

SZABOLCS-SZATMAR MEGYE IRODALMA

1989

MUTATOK

NYÍREGYHÁZA

1990

ÚTM UTATÓ A HASZNÁLATHOZ

A név- és tárgymutató a cikkek tételszámára utalva feltárja a szerzőket, közreműködőket, tárgyalt személyeket és a tartalomra utaló tárgyszavakat. A névmutatóban dőlt betűvel közölt személynevek vagy tételszámok azok­ ra az írásokra hivatkoznak, amelyek az illető személyről, illetve tevékenységé­ ről szólnak. A földrajzi mutatóban a tájékozódást kívántuk megkönnyíteni azzal, hogy a városok nevei után tematikus rendben felsoroljuk azokat a tárgyszavakat, amelyek megvilágítják, milyen kapcsolatban fordul elő a település a bibliográ­ fiában. A visszakeresés megkönnyítése érdekében az alábbiakban közöljük a Szabolcs-Szatmári Szemle egyes számaiban közreadott bibliográfiai leírások tétel­ számait: 1989. 1989. 1989. 1990.

2-es 3-as 4-es 1-es

szám: szám: szám: szám:

1—195 196—547 548—841 842—1089

N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó

ABLONCZY László 714 ÁCS Zoltán 821 adóügy 1087 ad v en tista gyerm ekfalu 705 AGÁRDY S ándor 867 ÁGH István 1064 A 1. G04 A K N A Y János 187 ALFOI.DY Jenő 818 állam i gazdaság 82. 192, 364, 367, 408, 600, 627 állam i gondozottak 673, 1009 állatk ó rh áz 68. 531 állattenyésztés 742 A L M A S l Sándor 283 ALMSTA1ER O ttó 138 általán o s iskola 237, 583, 593, 595, 96S am atő r m űvészeti m ozgalom 984 ANGYAL S ándor 115, 116, 169, 283, 335, 440, 540. 1008 ANOKA Eszter 357 ANTAL A ttila 757 A N T A L Miklós 549 ANTALL István 365, 415, 423, 473 ANTOS Á rpád 658 anya- és csecsem ővédelem 1024, 1027 an y akönyvezés-történet 117 arb o rétu m 317 árvizek 655 AVAH László 92 R. B. A. 832 babonák 853. 992 B. I. 920, 992 B Á C S K Á I Andrásné 454 BAGOLY István 364 BAJAI Ernő István 970 BAJNAY Jen ő 563 BAJZÁTH Dezső 864 BAK Tibor 643 B A K Ó Barnabás 310 BAKOS P ál 518, 641, 968 BALÁZS Géza 125 BALÁZS G usztáv 717, 723, 728, 1054, 1089 BALÁZS István 659 BALÁZS M ihály 47, 328 B Á L I N T István 806 BALKU Jenő 580 ballada 506. 1077 BALOGH Béla 868 BALOGH Ernő 702 BALOGH Géza 272. 284, 312, 327, 412, 453. 535, 605, 616, 744, 798, 851, 941, 961, 962, 967, 1054 BALOGH Jolán 330, 462, 960 BALOGH József 23, 61, 66, 70, 74. 84. 105. 140, 148, 167, 170. 269. 28(1. 340, 350. 430. 443, 545. 633. 693, 706. 745, 834. 935, 1007, 1053

BALOGH László 1, 647, 769, 898 BALOGH M argit 82 BALOGHNÉ KOVÁCS Ju d it 168 BÁN Ferenc 885. 1001 BÁNKI M. C saba 1023. 1076 BANKÓ A ndrás 625, 820 BANOCZI Gyula 767 BÁNSZKI István 50, 106, 127, 395, 431, 533, 548, 796, 926. 986, 1039, 1043 B A R A C S I N É M O L N Á R Ibolya 100 BARAKSÖ E rzsébet 35, 36, 95, 142, 171, 315, 352, 383. 441, 451, 520, 530, 606, 636, 639, 692, 794, 795, 803, 903, 913, 925, 927, 939, 983 b ará tság k e rt Id. m agyar—szovjet kapcsolatok BÁRDI M argit 581 BÁRDI S ándorné 748 BARNA G ábor 889 BARNA József 2 barom fitenyésztés 367 BAROTA M ihály 842 BARTHA A ndrea 32, 698, 837, 851, 932. 981, 997 BARTHA Dénes 217 BARTHA G yula 550 B A R T H A Károly 913 BARTUCZ P eter 785 B Á T H O R Y Gábor 55. 710 BÉKEFI László 688 B E L O H O RS Z K Y Pál 473 belvíztározó Id. vízügy BENCZÚR Gyula 245, 910 BENCZÚR Vilmos 620 BENE Ján o s 218. 229, 397, 467, 749, 921, 990. 1059 BENÉNÉ IGNÁCZ M agdolna 305 BÉNYEI József 208. 211 BÉNYEI Zoltán 843 BÉRCZES László 401 BERECZ József 1062 B éres-csepp 953 BÉRES József 196, 831, 953 bérszínvonal 875 BEREY József 197 BESSENYEI György 47, 127, 144, 395, 957, 958 Bessenyei György Irodalm i és M űvelődési T ársaság 548, 926 Bessenyei K ör 50, 106, 493, 548, 1039 B E TH L EN Gábor 49 BEZERÉDY Z oltán 850 bibliográfia 325, 474, 549, 1036, 1067 BIRÖ Miklós 784 BIRÖ Z suzsanna 564 BIRTALAN Győző 1082 BIZA K lára 971

BODNÁR István 48, 51, 85, 86, 96, 283, 299, 326, 4Ű6, 454, 496, 502, 634, 746, 775, 779, 804, 844, 851, 1056, 1078 BODNÁR L órán t 3, 1024 BODNÁR Zsuzsa 840 BODOR S ándor 582 BOGÁCSI E rzsébet 509 BOGÁR László 139 BOGDÁNYINÉ MÉSZÁROS Eszter BOJTÉ G izella 645, 979 b o kortanyák 828 BOLVÁRY László 950 BONYHÁDI P éter 630 BORNEMISSZA P éter 33 BOROS László 869 B ORY Zsolt 1045 BOZSÖDI Z solt 894 BOJTÉ József 728 BÖLCS István 955 BÖSZÖRMÉNYI István 264 BÖSZÖRMÉNYI László 150 BUCHALLA Istv án n á 12 BUDAI K atalin 907 Bujtos 339, 851 B ujtosi Szabadidő C sarnok 382 BURGET L ajos 24, 60, 65, 68, 111, 156. 342, 434, 759. 850, 991, 1072 BURGET L ajosné 857, 858, 966 burgonyaterm esztés 949 BUSS V ilm osné 583 b ú to rip a r 292, 894 bűnözés 170, 745 b ü n tetésv ég reh ajtás 369 bűnüldözés 851

157, 534, 938,

678

143,

cigányság 133, 178, 181, 272, 609, 1054 cigányklub 612 cigányszövetségek 177, 303, 932 cigányzenekar 1061 cím er 682 cipőipar 90, 164, 720 CZAGANYI K álm án 546, 636 CZAKÖ K arola Ildikó 565 CZINE Mihály 195, 278. 325, 474, 588, 701, 702, 724, 1065, 1067 CZÓBEL-család 199 CZÖBEL Minka 656 CSABAI Lászlóné 1003, 1025 család tö rténet 221, 430, 892 CSAPLÁROS István 468 CSÁSZÁRI NAGY László 455 csecsem őotthon G45, 675 CSEHOV. An io n 1085 CSELÉNYI György 963, 1000, 1050 CSENDES Csaba 104, 186, 424, 478, 619, 650 CSENDES László B45 C S E P A N Y I Ferenc 631 CSERI István 181 cserkészet 234 CSERMELY T ibor 219, 230, 265

CSERVENYAK K atalin 766, 1009 CSERVENYAK László 64. 220 CSÍKI S ándor 34 CSI KÓS Balázs 1058 CSI KÓS Sándor 415 csillagászat 880 CSIZNER Ildikó 122, 358, 489 CSOBA Lászlóné 549 CSONKA Z oltán 146, 164 CSONKA Zsolt 292 CSONKARÉTI K ároly 999 CSORBA László 949 CSORBA Sándor 4. 1029 CSORTOS SZABÓ Sándor 894 D. J. 974 DAM László 644 DANCS S án d o r 476 DANCS Lajos 1047 DANKÓ Im re 16 DANKÖ M ihály 432, 851, 908, 983 DEBRECZENI A ttila 958 DÉGINÉ BULYAK Edit 550 dem ográfia 39 D em okratikus Ifjúsági Szövetség 394. 1005 DESSEWFFY Gyula 851 DEZSŐ László 948 d iákakad ém ia 229 d iáksport ld. sport diákszínjátszás 149 DICZHÁZ1 M ariann 554 D1ENES Gábor 35 díszpolgár 631. 910 DOBAY P éter 1083 DOBOS László 87, 701, 870 DOBROSSY István 15 dohányipar 1011 dohányterm esztés 192 dokum enlum film 59, B2. 98. 194, 302, 372, 481, 907, 935, 1066 DOMBROVSZKY Adóm 416 DOMI Zsuzsa 252, 253, 257. 259 DRÁGER P é te r 764 DRÓTOS A ndrás 585 EGERSZEGI C saba 459 egészségügy 5, 118, 273, 350. 436, 637, 708, 730, 783, 857, 858, 893, 1012, 1075 egyesületek, körök 562. 899, 1015 egyházak, egyházi élet 65, 224. 343, 726, 850, 851, 1044 egyházi szeretetszolgálat 668 egyháztö rtén et 224. 536 EKLER György 433 ELEK Emil 985 ELEK E m ilné 12 elektroak u sztik ai ip ar 914 életrajzi gyűjtem ény 1028 EMBER Judit 59, 82 E-m isszió T erm észetvédelm i Egyesület 60. 547 em lékm ű 334, 921

énekm űvész 688 építészét 223, 1001 ep ileszettürténet 38, 532, 709 EKDEI István 371, 663 ERDÉSZ Sándor 7, 198 erem m üvészet ld. Nemzetközi E rem m üvészeti A lkotótelep erdő- és fagazdaság 78, 785, 816 ERDÖHATI I^ajós 261 ERDŐS Jenő 586 ERSEK M. Z oltán 447 értelm iség 10, 517, 589, 690, 1016 értelm iségpalitika 231 esem énynaptár 1037 ESIK Balázs 307 E s i k S ándor 158, 409, 429, 500, 615, 635, 687 ESZE Tamás 888 eszperantó nyelv 719 E S T E R H Á Z Y Péter 614 F. 1. 78 F Á B I Á N László 797 faíarag óm üvész 696, 795 fafarag ó népm űvészeti tábor 639 lagvásos sérülés 1035 fa ip a r 318, 447, 652 íalucsúfolóik ld. népszokások ía lu fö ru m 827 F A R K A S Ká lmá n 1054 FARKAS László 819 FAZEKAS Á rpád 25, 159, 203, 221, 222, 266. 620, 695, 768, 782, 809, 913. 975, 1019, 1057 FAZEKAS István 954 FEHER Zoltán 871 FEHÉRVÁRI Béla 351 fejedelm i sir 710 FEK ETE A ntal 231 FEKETE K ároly 6BH, 850, FERENCZ1 István 587 festészet 35, 100. 187. 245, 454 534 F iatal D em okraták Szövetsége 324 fiatalk o rú bűnözés ld bűnözés FIL E P János 465 film felvétel — népi tá n c 1089 film szociográfia 482 FODOR Ildikó 496 foglalkoztatás ld. m unkaügy folyószabályozás 850 FÖLDESI József 22, 103, 184, 189 FÖLDESI László 930 földhasznosítás 110, 114 földosztás 651 fö ld rajzi névgyűjtés 88, 205, 236, 898 fö ld tu lajdonlás 996 FRISNYÁK Sándor 845 FUTAKY László 1026 FÜGEDI M ária 855 Független K isgazda- és Polgári P á rt 313, 905, 934 GAAL F erenc 102

GAÁL Ibolya 1027 GÁBRIEL A ndrás 952 G A C S Á L Y Pesta 1077 GÁDOR Istv án 114 G Á L Ludmilla 1056 G A L A M B O S Lajos 906, 911, 1025, GALAMBOS S ándor 1028 GALÓ Miklós 132 G arabonciás Szövetség 1014 GAZDA László 54 gazdaságfejlesztés 566, 613, 687 gazdasági fejlődés 565 gazdaságpolitika 54, 62, 544, 694, 1070 gazdaságtörténet 199. 734 gázhálózat 66, 138 GELLÉRI Miklós 359 genetikus taLajtérkep 570 gépipar 643 GESZTELYI NAGY Zoltán 399 GICZEY P e te r 286 gim názium 44, 124, 296, 542. 582, 868 gom baterm esztés 310 GÖNCZI János 162 GÖNCZI M ária 44, 52, 97, 172, 319, 493, 499, 522, 542, 685, 772, 776, 813, 814, 936. 994, 1006, 1047. 1068 GÖRBEDI Miklós 712 G R A J C Z Á R I K Lajos 934 GROMOV, Oleg 188 gum iipar 699 gyám hatóság 671 gyáregységeik 130 GYARMATHY Zsigm ond 302, 464, 466, 845 gyerm ek- és ifjúságvédelem 602, 674 gyerm ekotthon 995 gyerm ekpszichiátria 676 gyerm ekváros 277 GYIVICSÁN A nna 7 GYŐRI ILLÉS G yörgy 716 GYŐRI M. H ajnal 255, 258, 260 GYURICSKU K álm án 113, 223, 3I/.34B, 667, 669 GYŰRŐ Im re 670, 783 gyüm ölcsfeldolgozás 368 gyüm ölcsterm esztés 686 H. A. 418 HADA Im re 331 hadifoglyok, elh u rco ltak 186, 302, 329, 360, 400, 464, 453, 465, 466, 782, 975, 999. 1962 HAGYMÁSI T ünde 566 H A JD Ú B ertalan n á 135, 347 H A JN A L Béla 314, 322, 438 HALÁSZ Béla 137 HALÁSZ P éter 947 halászok 740 H A L M O S Csaba 348 halpusztulás 333 H A M V A S László 924 HANN F érne 187

H A R A S Z T I Sándor 537 h arcászat 641 HARGITAI Ilona B47 H A R G I T A I János 406 h atársáv i községek B69 h atárv izi egyezm ény 843 HAVAS Iván 133 HAYPÁL T ibor 190, 888 H azafias N épfront 455, 461, 512, 770 HEGYI Béla 194, 308 H E L D Á K Istvánná 402 H E LT A I Jenő 1049 helynevek ld névtan helyőrségi klub 21 h ely tö rténeti gyűjtem ény 797, 913 HERNÁDI László 1013 HE RP AI Sándor 103, 626 HETEY László 600 him nusz Id. irodalom honism eret 36, 73, 211, 266, 301, 327, 356, 357, 362, 366, 412, 432, 446, 500, 511, 523, 535, 605, 615, 618, 624, 628, 638, 646, 697, 698, 700, 711, 733, 766, 779, 798, 814, 841. 901, 912, 927, 941, 967, 994, 1020, 1050, 1060, 1063, 1072, 1079 honvéd hadifoglyok 1849-ben 768 honvédsorozás 1848-ban 965 HOÖS János 348 HORDÖS László 761 HORGAS P é te r 1B5 HORVÁTH Im re 487 HORVÁTH János 946 H O R V Á T H János 534 HORVÁTH László 778 H O R V Á T H Ödön 285, 590, 663 HORVÁTH P éte r 969 HRENKO Pál 845 HUBAY Miklós 959 HU B I C SK A Zoltán 513 huszárezred 980 idegenforgalom 111, 446, 538, 607, 616, 625, 731, 1051 id egennyelv-oktatás 124, 249 idegenvezető-képzés 444 Ifjúsági S zervezetek 272, 303, 324, 394 ifjúságvédelem 402 Igrice T áncegyüttes 723 I KL ÖDI László 637, 780 ILIA M ihály 954 ILLÉS Balázs 562, 872, 899, 1015 ILLYÉS E ndre 16 ILOSVAY A ndrás 956 in fra stru k tú ra 438 in te rn á lta k táb o ra 399, 413, 420, 528. 712 IONESCO, Eugene 909, 1031 ip ar 290 iparm űvészet 496, 1056 ip a rtö rté n et 104, 479, 619 irodalm i pályázat 331 irodalom , irodalm i élet 204, 207. 211, 213, 278, 291, 328, 497, 499, 549, 551,

553, 561, 588, 621, 701, 702, 724, 844, 852, 906, 911, 958, 986, 1017, 1045. 1083 irodalom tö rtén et 49, 58, 83, 208, 216, 244, 263, 467, 468, 557, 601, 656. 737, 763, 832, 956, 1030, 1042. 1081 iskolai kö n y v tár 582 iskolaszervezés 752 iskolaszövetkezetek 259 isk o latö rtén et 247, 574, 578, 1043, 1068 ism eretterjesztés 233 ISZALI Z oltán 824 ISTVÁNOVITS E szter 750, 807 I Z S Á K I mre 851 ja p án fesztivál 823 JA K A B A ndrás 224 JA K AB László 205 JÁNOS István 1029 JÁNOSI Z oltán 204, 1030 JEN ÉI Lajos 290 J Ö N Á S Sándorné 629 JÓZSEF Attila 1030 JÓZSEF Dénes 267 J U H Á S Z Ferenc 394 K Á B Á I Dezső 922 KABDEBÖ L ó rán t 954 K Á D Á R János 1054 K A I N D L Ernst 318 KALÁSZ László 954 k alendáriu m 550, 850 KÁLLAI János 873 KALM ÁR 652 K Á L N Á S l Árpád 205, 898 KALOCSAY K risztina 206 KARÁDI Zsolt 37, 53, 107, 108, 149, 232, 278. 285. 296, 353, 386, 410, 411. 471, 492, 588, 614, 874. 1031 k a ra te sp o rt 162 KÁRPÁTHY 178 kastély 32, 94, 167, 484, 706 KATONA Béla 475, 499. 551, 1017 KATONA M. Istv án 21 KÁVÁSSY S án d o r 262 KAVER L ajos 460 kegyhely 765 ..K elet-M agvarország” 851 KENYERES Z oltán 126 KÉPES Géza 69. 77, 291. 7.75. 736. 737, 822. 959 képviselőválasztás 666 képzőm űvészet 51, 211, 554, 746 képzőm űvészeti stúdió 644 kerám iam űvészet 421. 351 KEREKES B enedek 1011 kereskedelem 41 169. 257, 258, 260. 340, 379, 462, 463. 525. 679, 1008, 1051 KERESZTÉNY G abriella 823, 953 KERESZTURY Dezső 291 KERTÉSZ G yula 1067 K E R T É S Z Klára 351, 421 KERÜLŐ J u d it 1035

K É R Y József 1046 KÉSZ B arna 4í) KÉZY Béla 1003 KÉZY Beláné 233 K ilencek írócsoport 832 K I R Á L Y István 702, 1017 KIRÁLY István (újságíró) 764 kirnlvj látogatás 128 K1RSCH Já n o s 47!) K I S Ferenc 216, 755 KISARI BÁLLÁ György 366 k ish a tá rm e n ti forgalom ld. kereskedelem k isip ar 800. 1053 K ISPA L József 254, 256 KI S S Arnn 871 KISS G ábor 144, 297 KISS Ibolya 589 KISS János 680 KISS József 853, 993, 1033 KI S S Tibor 827 kisterm elői integráció 600 KNANSZ Im re 82 Kocsis—H au ser-alap ítv án y 799 kódexlap 695 KOMA, Já n 7 KOMAR István 1051 kom m unális ellátás 1007 k o n zervipar 689. 945 K O PK A János 54, 109, 117, 173, 279,324, 439. 507, 513, 543, 613, 623, 747, 767, 851, 1002, 1070 K O R Á N Y I Frigyes 154 KO RÁ NY I- cs a l ád 1082 kórház 3, 4H. 203, 222, 380, 665, 715, 716, 933. 1023. 1057 KORMÁNY M argit 506, 642, 691, 732, 760. 787, 792. 808. 923. 985 KORMOS V aléria 329. 360, 400 KO R ÓD ÁN Gábor 998 KOROKNAY G vula 128, 734, 751 kórus 67. 299, 315. 586, 610, 684, 775 KÖ S A Ferenc 441 KÖSANÉ OLÁH Jú lia 590 KOVÁCS A ndrás 422 KOVÁCS Éva 43, 55. 118, 161, 273. 277, 355. 380. 602, 646. 708, 730. 916, 1004, 1075 KOVÁCS A. G ábor 373 KOVÁCS Gvörgy 26, 162, 862 KOVÁCS T ibor 1032, 1064 KOVÁCS Z oltán 609 KOZÁK A lbert 424. 650 KÖL CSE Y Ferenc 4. 58, 76, 93, 107, 182, 207, 263. 276, 375, 383, 422, 468, 920, 956. 1029, 1081 K Ö L C S E Y Kál mán 207 KOr.CSKY-sir 920 Kölcsey T ársaság 93. 107 költségvetés 270. 629. 784 KÖRÖM Teri 268 könvvism ertetés 182, 219. 222, 232. 236.

247, 276, 325, 375, 404, 411, 474—478, 476, 477, 493, 522, 754—758, 873, 8BI, 898, 943. 957. 958, 993, 999, 1002, 1010, 1019, 1026. 1028, 1029, 1033, 1039, 1052, 1059, 1062, 1067 könyvkiadás 96 könyv tár ld. iskolai könyvtár. megyei könyvtár könyvtárügy 206. 876, 1026 könyvtári statisztik a 560 környezetvédelem 27, 333, 559, 606. 837. 877, 928 KÖVI Pál 704 középiskolák ld. gim názium . szakközépiskola közhasznú m unka 981, 997 közigazgatás 61, 71, 173, 378, 667. 853 közlekedésbiztonság 298, 304, 961 közlekedéstörténet 227. 622 közm űvelődés 95, 142, 238. 369, 443. 526, 612, 790, 794, 809, 889 közrend, közbiztonság 103, 283 köztéri szobor 363, 395, 921 közútépítés 269 közvélem ény-kutatás 349, 469 kozségépítés 70. 74 községfejlődés 567 községi tanács 23, 105, 166. 316. 426 községtörténet 2, 13, 55. 197, 214, 219, 558, 660, 748 KRISTÖ G yula 853 krónika ld. esem én y n ap tár K rú d y -alap itv án y 704 K R Ú D Y Gyula 20, 22, 168, 208. 328, 419, 656, 704, 892, 1083, 1084 KRÜDY Zsuzsa 892 KR UPI CZER Antal 696 K U JBU SN É MÉCSEI Éva 1033 KUKNYÖ Ján o s 75, 591, 944. 1052 kulákság 988 KULCSÁR A ttila 382 KULIN Im re 310 k u ltu rá lis együttesek 851 kulturális élet 526. 809 KUN Béla 481 KUN Istv án 527 KUNKOVÁCSI László 740 k ú ria 436 KURUCZ K atalin 552. 750 külkereskedelem 408, 950 KÜLLÖS Im ola 16 K Ü RTI K atalin Sz. 887 K. Cs. 180 labdarú g ás 861, 862 LÁCZAY M agdolna 710, 1028 LACZHOVSZKY Bea 525, 679 lakásépítés 123 lakásgazdálkodás 121. 442, 535, 836. 1069 LAKATOS Pál 780

LAKICS Éva 484 lakóhely váltás 398 lakossági jövedelem 347 LÁNYI Botond 129. 183. 313. 318. 322, 338, 544. 827, 649. 694, 934. 1022 LASKAY Emőke 671 L Á S Z L Ó András 163 LÁSZLÓ Géza 1834 LÁZÁR P éte r 303, 403, 1061 légi közlekedés 168, 359. 632, 930 légszennyeződés 1003 LÉNEK Péter 108. 725 lengyel felkelés 468 LENGYEL F erenc 598 LÉVAI Im re 488 LIPCSEY T ibor 875 LÖCSEY G abriella 59 lövészsport 26 LUKACS Ilona 876 LUKACSY S ándor 1081 MADÁR János 852 M agyar D em okrata Fórum 166, 417 M agyar H onvédelm i Szövetség 26 M agyar Írók Szövetsége T37 MAGYAR László, M 39, 119, 174, 337, 354, 394, 426, 445, 510, 696, 800. 901, 937, 1005, 1060 M agyar Szocialista M unkáspárt 109. 113, 155, 160, 176, 275, 279, 311, 323, 342, 414, 433. 449, 452, 457, 515, 517. 613, 692, 777 M agyar Szocialista M unkáspárt A rchívum a N yíregyháza 425 M agyar Szocialista M unkáspárt O ktatási Igazgatósága 448 m agyar—szovjet kapcsolatok 274, 346, 539 M AJDAN Já n o s 225 M AJOR Ottó 77, 736 MÁKAY Béla 6, 423, 660, 697, 1033 MAKRAI László 209 m alom ipar 209 MANKÓ M ária 369, 672, 1035 M ARGITTAY Miklós 583 MARGOCSY József 38, 86, 234, 411, 532, 553, 603, 709, 940, 1002, 1046 MARGOCSY K lára 235 M ARIK S ándor 27, 541, 801 M A R I N A György 373 MÁRKUS Béla 1064 MARNO János 76 MAROSI K ároly 209 MAROSI Lajos 349, 469 m á rtír 589 MÁTÉ Ju d it 94. 362, 42] MÁTHÉ C saba 523. 643, 835, 914, 1003 M A T U Z S A György 977 MÁTYÁS B F erenc 419 m ecenatúra H70 MEDGY ESSY Péter 348 MEDVE Ilona 907

megyei kiadóm űhelyek 98 megyei k ö n y v tár 573. 685 megyei lev éltár 28, 306 megyei m űvelődési központ 233. 238. 1074 megyei tanács 31, 293. 37 7, 495, 576, 802, 902 megyei várossá v álás 336. 418. 439 m éhészet 15 ME1CH M ihályné 1012 MEIXNER Zoltán 29 m elioráció 487, 563 m entálhigiénia 677 m entők 43 m erénylet — Szam uel.v-ek ellen 25 M esekert B ábszínház 581 MESTER A ttila 551, 621 M É S Z Á R O S Gábor 496 m eteorológiai állom ás 175 METZ K atalin 648 MEZEY Károly 350 MEZŐ I mre 1B9, 190 m ezőgazdaság 102, 132, 282. 314. 686, 742, 789, 816, 947, 978, 1051, 1080 M ezőgazdasági Főiskola 428, 649, 776, 949 MIKLÓS E lem ér 98, 753 M IKLOVICZ Á rpád 877 MISKOLCZI Lajos 137 MISLEY K ároly 483 MIZSÉR Lajos BB. 236 M O L N Á R Ferenc 1018 M O L N Á R Mátyás 832 MOLNÁR Pál 63 MOLNÁR Zoltán 878 MÓRICZ Zsigmond 126, 244, 264, 553, 557, 601, 603, 614, 656, 666, 757 MÖZSI F erenc 1084 m unkaügy 147, 163, 193, 381, 707, R02 m unkanélküliség 29, 51, 312, 335, 361 m unkásőrség 191, 703 MURÁNYI István 349, 469 múzeum, m úzeum ügy 172, 229, 286, 3B3, 479, 552, 813, 939 m űem lék, m űem lékvédelem 636, 856 m űvelődési ház 185 m űvelődési ház és színház 72, 185, 267, 370, 885, 918. 980 m űvelődési központ 233. 238. 562. 835, 1074 Id. még megyei műv. központ m űvelődési táborok 501 m űvelődési társaságok 431 NÁBRÁDI L ajos 295. 703, 719, 995 NÁDAS Péter 358, 401. 509, 597. 662 NAGY A ndrás László 42 NAGY Ferenc 1074 NAGY G ásp ár 954 NAGY G yórgyné 237 NAGY Ibolya, Cs. 474. 490, 727 NAGY Ida 332. 361, 608 NAGY István A ttila 72, 621. 754, 812,

900, 909, 911, 918, 931, 964, 982, 984, 993, 1018, 1049, 1059, 1085 N A G Y László 1030 N A G Y Miklós 238, 960 N A G Y Sándor 795 Nagy Szent Bazil Rend 851 N A G Y F Ö Gábor 1053 NAGY1DAI S ándor 379 naiv festő 454 NÁNAY István 662 napló 265 nekrológ, gyászbeszéd 473, 735, 736, 812, 818—822, 824, 830, 954, 959, 1032, 1064, 1065 nem esi felkelés 749 nem et betelepülés 228, 753 NÉMETH P éte r 210, 498, 713 NÉMETH P éte rn é 848 NÉMETH Z oltán 7 Nem zeti Színház 1001 nem zetiségi politika 744 N em zetközi É rem m űvészeti A lkotótelep 502, 554, 592, 604, 887 n ép d alkor 925 népességföldrajz 579 népfőiskola 89, 352, 530, 872, 902, 903, 979 nép h adsereg 307 népi ellenőrzés 527 népi diszítőm űvészét 1040 népi építkezés 9 népi gyógyítás 6, 1033 népi iparm űvész 156 nép; tánc 1089 népm onda 974 népm űvészet 855 népm űvészeti táb o r 639 n ép rajz 7, 16, 197, 219, 423. 642, 840, 853, 968. 992 népszokás 16. 575, 642, 691, 732, 760, 792, 808. 1055. 1078 névadó ünnepség 1047 nevelőotthon 403, 1061 nevezetes fák 217 név tan 1 n évtudom ány 262 nívódij 321 NÓGRÁDI TÓTH E rzsébet 112 NONN V. G yörgy 41 NOV1CZKI Miklós 1035 n övényfaj-nem esítés 741, 972 növénynem esítő 1088 n ö vényolajipar 290 növényterm esztés 971 N Y A R A D Y Mihály 840 ny árfaterm esztés 627 N yári Egyetem 839 NYÉKI K ároly 56, 6B3, 688, 966, 1077 nyelvészet 88 n y elv járás 7 % n yelvoktatás 44, 124, 249, 987

N yíregyházi M űvészeti H etek 153, 171 N yírség T áncegyüttes 717, 728, 793 N yírségi F öldrajzi N apok 877 Nyírségi ő sz 863 NYITRAY P éter 831 nyom d aip ar 174 O B E R N Y I K Károly 900. 1041 oktatás, oktatásügy 8, 75, 86, 119, 134, 200, 201, 202, 243. 246, 299, 585, 587, 594, 664, 718, 772, 846. 859, 877, 879. 880. 881 októberi mépfelkelés (1956) 349, 501, 513, 537, 626. 791. 806, 842. 848, 897, 904, 922, 929, 942, 977. 1019 OLÁH E dit 673 O L Á H Katalin 373 OLÁH László 569 o la jip a r 146 olvasótábor 230. 788, 1014 OROSZ Szilárd 215, 341, 810, 851, 1036. 1037 OROSZI S ándor 226 OROSZNÉ DEÁK Ju d it 239 országgyűlési képviselő 35(1, 543 o rvostö rtén et 3, 203 öngyilkosság

124. 583. 847, 838, 976

910,

PÁ L István 9, 15 PÁ LFI Balázs 505 PÁLI. Gáza 120, 147, 175, 275, 300. 316, 320, 325, 370, 404, 425, 436. 448. 521. 593. 612 626. 631, 811. 943, 1044. 105C, 1071, 1079 PALOTAY F erencné 182, 276 pályaválasztás 12 pályázatok 865. 878 PANKOTAI G áb o rn é 788 P A PIK P éte r 8, 134 p ap írip ar 321. 640 P A P P Dénes 123, 179. 850 P A P P Istv án n á 212 PAPP János, B. 247 PAPP Lajos 750 P A P P T ibor 1048 parasztvailom ások 11, 198, 556 p árbajo k , párbajozók 851 parkok, zöldfelületek 598 P A S KÁ ND 1 Géza 151, 180, 472 paszabi szőttes 1040 PATA K I József 10, 594, 674 patika 620 P AV L O V 1 T S Károly 940 ..Pedagógiai M űhely” 982 pedagógus átképzés 896 pedagógusképzés 591 pénzügy 1069 P E TÉ NY I József 507 PÉTER M árta 717 PETHÖ Ágnes 645, 675

PÉT IS Mihály 110 PETŐFI Sándor 882 piac. ld. kereskedelem PIN TÉR N ándor 861 pócspetri rendörgyilkosság 268, 284, 308, 491, 781, 801, 973 PODOSKI Istv án n á 263 P O K A R A C Z K l András 359, 930 polgári d em okratikus forrad alo m 220 politika, politikai élet 120, 176, 287, 449, 452, 633 POMOGATS Béla 195 PÖSA Z oltán 955 posta 510 PREGUN István 543 PRIBU LA László 1038 p szich iátria 1076 PUSKASNÉ OLÁH Jú lia 855 PUSZTÁT B ertalan 570 RÁBA György 959 RÁC T. János 46, 90, 110, 311, 414, 463, 457, 517, 738, 915 RÁDI István 367 RÁDICS F erenc 651 RÁD1CS K ároly 557 R ADI CS Mária B92 rád ióklub 486 rád ió stúdió 283, 365 R A J K László 82 R A k ÖCZI Ferenc 11. 55, 363 rák reg iszter 1012 R A T K Ó József 42. 417, 762, 812, 818— 821. 824, 830, 954, 1030, 1032, 1064 refo rm átu s progresszió 224 refo rm átu s szeretetszolgálat 850 régészet 52, 552, 713, 807, 813 reh ab ilitáció 63, 157 REHÁK A ra n k a 165, 458 rendőrség 851 rep e rtó riu m ld. bibliográfia RESZLER G ábor 758 Rétközi M úzeum ld. m úzeum , m úzeum ügy REY, Etienne 450 RÓJ KO M ária 363 ro k k an tság 157 ro m án iai m enekültek 24, 30 RÓNAY László 69 ROZGONYI T ibor 248 ROZGONYI T iborné 8, 859 ROZMAN Béla 880 ru h a ip a r 459 sajtó 521, 850, 891, 982, 1058 sajtó p erek 851 SA JTO S A nikó 571 sa jtó tö rté n et 126, 341, 683, 761, 832 SALLA I J u d it 572 SALY Géza 376 S A M U András 283, 363 SANDORNÉ GERI V aléria 574

SÁNTA F erenc 996 SÁRA S án d o r 98, 482, 907, 955 SÁRI Zsolt 816 Sarló-m ozgalom 264 SÁTORHEGYI Éva 676 SCHEFFLER János 536 SCHÖNER Alfréd 430 SEBESTYÉN Szilvia 677 segesvári csata 882 SELYEM N án d o rn é 573 SEREGI Istv án 1039 SERES Ernő 398, 637, 711, 1020, 1088 SH AK E SP EA R E, William 374 SIMON G vörgvné 240 SIMOR A ndrás 1010 S I P K A Y Barna 213, 497, 754, 873 SÍPOS B ertalan n á 789 SÍPOS F eren c 13, 214, 55B, 750 SÍPOS S án d o r 405 SIVADÖ S án d o r 28 SOLTÉSZ Ida 560 SOLYMÁR Ákos 715 SOLYMÁR József 906 SOÓS P éte r 446, 618, 828 SPE1DL Z oltán 460, 526, 850 sport, sportélet 289, 864 sportegyesület 835, 862 statisztik a 135, 322, 405, 508, 560 S tefánia Szövetség 1027 S U T Á K Mihály 1016 SÜMEGI György 241 Szabad D em okraták Szövetsége 288 SZABADFALVY József 15 SZABADOS G yörgy 243 S Z A B Ó Dénes 67 SZABÓ Géza, 79, 242 S Z A B Ó Gyula 1078 SZABÓ Istv án 109, 613, 721 SZABÓ József 477, 689, 752 SZABÓ L ajos C saba 666 SZABÓ L ajosné 479 SZABÓ László 575 SZABÓ S aro lta 1040 S Z A B Ó Zoltán, Sz. 851 S zabolcs-Szatm ár Megyei K önyvtári H íradó 891 ..Szabolcs-Szatm ári Szem le” 300, 478, 982 Szabolcsi Ifjúsági Szövetség 435 Szabolcsi S zim fonikusok 992 „Szabolcsi T an ító ” 14, 477 szakközépiskola 240, 319, 496, 505, 936, 938, 963, 1022, 1068 szakm unkásképzés 34, 246, 937 S Z A L A Y Zsigmond 651 Szamuel y- f i v ére k 25 S Z A M U E L Y Tibor 159 SZÁNTÓ G ábor 402 SZÁNTÓ J u d it 151, 725 SZARKA E n d rén é 595 szarvasm arh a-ten y észtés 950 S zatm ári Iro d alm i N apok 787 SZATM ÁRI István 856

SZEDLAK Richárd 346. 881 szegénység 805 SZEGVARI István 274 SZEIFERT G yula 655 SZÉKELY G abriella 372 SZÉKELY G ábor 470. 851. 915 SZÉKELYHÍDI Ágoston 830 S ZÉ N FY - l iv é r e k B09 S Z E N T M A R T O N I Sándor 842 SZEN TM IHA LY I-M O LN AR MIKLÓS 765 SZENTPÉTER1 József 686 S Z EN T P É T ER Y Zsigmond 647, 769 Szervezés- és V ezetéstudom ányi T ársaság 635 SZIGETHY G ábor 955 SZIGETI Kilián 695 SZILAGYI F erenc 957 S Z I L A G Y I László 838, 897 SZILAGYI Zsuzsa 638. 741. 836, 841. 895, 928 SZILVASI Csaba 244 színház, színházi élet 33, 37, 53, 72, 87, 108, 123, 151, 235, 285, 358, 371, 374, 396, 401, 410. 434, 450, 471, 472, 489, 490, 492, 509, 529, 590, 597, 647, 648, 662, 663, 714, 727, 771, 874. 900, 918, 964, 1031, 1041, 1049, 1085 színm űvészek 152, 326, 353, 415, 725, 769 színházi találkozó 614, 1038 színháztanoda c. tan tárg y 983 S Z I N N Y E Y Bertalan 623 SZIRA K Y J u d it 1084 SZITH A M ária 245 SZK ITH A Miklós 519 S Z L Á V I K Lajos 27. 928 szlovákok 744 szobrászat 85, 363, 395, 520 S zociáldem okrata P á rt 218 szociális otthon 678 szociálpolitika 115, 295, 332, 355, 650, 669, 850, 893, 916 szociográfia 261, 409 SZOLGÁNÉ TROZNAY Éva 859 szórakozás 443 SZŐKE Ju d it 912, 924, 980, 1016 SZÖKÉNYI László 656 SZÖNYEI Tam ás 20 szövetkezeti ipar 148 szövetkezeti kereskedelem 251—253 260. 680, 960 szülőotthon 161 SZŰCS Im re 131 SZŰCS K ároly 290 szünidei táborok 445 Sz. Sz. 739 tá jfu tás 373 tájvédelem 483 TAKÁCS Ferenc. M. 339 TAKÁCS Istvánná 40 TAKÁCS Lajos 951

TAKÁCS László 577 TAKÁCS P é te r 4. 11. 58, 198. 467, 556, 753. 791, 806, 838. 897. 904. 922 942 976. 1029 T A M Á S I Áron 410, 492, 727 TAMÁSI János 1074. 1085 tanácsi beruházások 693 T anácsköztársaság 64 tanácsok 743 ld. még községi tanács, megyei tanács, városi tanács tanácstagok k lu b ja 338 T anárképző Főiskola 48. 57. 79. 239, 242. 248, 476. 565, 567. 569. 571. 573. 575. 579, 596 672, 851. 869. 915 táncegyütlesek ld. Igrice. N virség tangazdaság 368 649. 949. 950 tanva ld. bokortnnva TARI Ágnes. G 472. 1041 TARI József 246 TÁRNÁ VÖLGYI Gvörgv 73. 100, 850 TÁRNÁ VÖLGYI G yörgvné 213 társad alm i beilleszkedés 670 társad alm i m unka 516 társadalo m fö ld rajz 572 TASNÁDI Frigyes 420. 504 T A X N E R Ernő 107 távközlés 280, 895. 917 TÉCSY László 420 tehetséggondozás 580. 829. 884 T E I C H M A N N Vilmos 1088 T É K A -tábor 849. 948 településfejlesztés 407, 514 te lep ü lésm e g sz ű r:s 518 településpolitika 407. 630 Téli T árla t 1048 tem plom 480, 759. 946, 970 térképek 845. B90. 1034, 1052 term előszövetkezetek 110, 114 145. 165. 488, 577, 637, 780, 971 term észetvédelem 60, 80, 226, 547, 825, 867 területfejlesztés 343, 377, 494, 495, 519, 569, 721, 767, 998 testvérv áro s 281, 294, 345, 458, 747, 811, 18 te x tilip a r 608 T HÖ K Ö L Y Gábor 55 TIDRENCZEL S ándor 216, 802, 1042 T I L L E S Béla 520 tirpákok 533 tiszaeszlári per 843, 939 T O M A S O V S Z K Y András 904 TÓTH A ndrás 969 TÓTH E rnőné 578 TÓTH E rzsébet 1080 TÓTH M. Ildikó 45 TÓTH K ornélia 101, 121, 281, 301, 338, 356, 437, 442, 444, 551, 624, 632. G61. 733, 790, 797, 833, 851, 933, 977, 1069 TÓTH Sándor 85 TÓTHÉGETÖ György 781

TÖVÁRI Ju d it 891 tömeg- és társad alm i szervezeteit 176 TÖMÖSVARY K ároly 978 TÖRÖK F erenc 578 török hodoltatás Id. történelem történelem 11. 25, 183, 198. 210, 468, 469, 552. 556, 749. 751, 850 tudom ányos élet 271, 564 tudom ányos d iákkör 427 Tudom ányos Ism eretterjesztő T ársu lat 99, 406 tudom ányos ülés 861 TÚ RI G ábor 152 TÚRI Margit 1040 tu rizm u s 17, 599, 658, 659, 661, 738, 739, 952 tutajozás 889 UDVARI Istv án 247, 718, 753, 756, 1043 U JLAKY G ábor 742 U J S Z A S Z Y Kál mán 16 URAM P ál 17 u tcanevek 810 ú tirajz 850, 985 úttörőszervezet 571 üdülőhely 786 üzem építés 143 ü zem tö rtén et 209 V Á CI Mihály 1042, 1086 v adállom ány 305 v ad asp ark 826 vad ászat 376, 485, 623, 778 vadgazdálkodás 978 V A J D A László 156 V akok és G yengénlátók Szövetsége 1071 választás ld. képviselőválasztás vallási nép rajz ld. n ép ra jz v allásh áború 851 VÁMOS Ágnes 124 VANCSISIN Hona 14 v ár 546, 628 VARECZA Á rpád 248. 596 VARGA Béla 52 V A R G A Gyula 457 VARGA Jú lia 83 VARGA Lajos 599, 700 VARGA M ihály 886 VARGA Vilmos 786 VARGA Zsolt 699 V A R I Emil 589 VARJÚ Frigyes 538, 539 V A R J Ú Olga 353 várm egye kialakulás 853 városépítök-városszépítők 940, 1046 városfejlesztés 101, 116, 514, 516, 692. 833 városfejlődés 70, 74, 1073 városi galéria 241 városi közlekedés 545, 681, 834 városi tanács 270, 437, 440, 524, 540, 541,

550, 554, 556, 561, 611, 629, 773, 774, 784, 815, 817, B49, 860, 919, 1021 városkép 931, 985 várossá n y ilv án ítás 71, 136, 416, 417 v áro stö rtén et 131, 860, 1002 V árosvédő Egyesület 354, 634 VASS L ajosné 249, 8G5, 883, 896 VASZÖCS1K V era 601 vasút 112, 225. 274, 424, 539 VASY Géza 954, 1064 V A S V A R I Pál 467, 561, 718, 756. 1010, 1043 végrendeletek 1059 vegyipar 1013 v éradás 991 VERESS S án d o r 965 vetélkedő 250 vetőm agterm esztés 3(i4 VEZÉR Erzsébet 735 V I B E R A L Béla 708 VIDA István 848 VI DA János 142 V I ET ÓR I S Z István 533 VIGA G yula 15 világháb o rú s áldozatok 344 világkiállítás 729 villam osítás 854 V I NCZ E István 84 VINCZE Z oltán 690 VIRÁGH Ferenc 988 VIRÁNYI G yörgyné 5. 884 visszaem lékezés 3 V ITÁ LIS György 890 VITYI Z oltán, W 227, 682 VÍZI Éva 306 vízlépcső 184, 397, 413, 504, 528 vízgazdálkodás 764 vízkészlet p erlit szűrése 137 vízügy 928, 1000 vízügyi em lékek 584 VOROBEC, J u rij 18 VÖDRÖS A ttila 166 V öröskereszt 595 WAGNER Dezső 1073 W EISZ György 188 WILDER, Thornton 396 ZACHÁR A ttila 664 Z A L K A Máté 188 Z A L K A Natalja — S zaprikin 188 zarándokhely 125 zenei élet 67, 212, 883, 1006, 1061 zeneiskola 441, 664, 796, 804 ZILBAUER G yörgy 228, 413 ZIRC P éter Z öldért V állalat 462 zsidók d ep o rtálása 56 ZSOLDOS B arnabás 536 ZSOLDOSNÉ CSELÉNYI Gyöngyi 250

FÖ LD R A JZI M UTATÓ

A JA K 1055 A M ERIK AI EGYESÜLT ÁLLAMOK 106 ANARCS 199 APAGY 162, 912, 913 A USZTRÁLIA 775 AVIGNON 722 BAKTALORÁNTHÁZA 97, 252. 748 BALKÁNY 364, 950 BÁTORLIGET 236, 825, 850 BEREG VÁRMEGYE 16, 40, 49, 179, 464, 466, 481, 482, 739, 853, 907, 955, 1066 BEREGSURÁNY 766 BEREGSZÁSZ 46, 346 BEREGSZÁSZI JÁ RÁ S 158 BERKESZ 403, 1061 BESENYŐD 451 BESZTEREC 638 BIRI 426 BOLT 13 BOTPALÁD 165 BUDAPEST 181, 566, 842, 1001 CÉGÉNYDÁNYÁD 484 CSAHOLC 997 CSAP 225, 539 CSARODA 39, 658 CSEGÖLD 719 CSENGER T örténelem , honism eret 73, 183, 850 K alen d áriu m 550 V árossá av atás 136 C ím er 617 C salád tö rtén et 430 T ársadalom közigazgatás 71 városi tanács 817, 919, 550 értelm iség 690 lakodalm ak, esküvők 1055 K u ltú ra gim názium 296 közm űvelődés 790 h ely történeti gyűjtem ény 797 CSERNOBIL 305

T ársadalom szociográfia 261 városi tanács 611, 774, 817 G azdaság közlekedés 961 K u ltú ra általán o s iskola 966 11. S zatm ári Irodalm i N apok 787 FELSŰ-SZABOLCS 487 FELSŰ -TISZA 584 FEN Y ESLITK E 45 FRANCIAORSZÁG 723 GACSÁLY 23, 599 GÁVAVENCSELLÖ 814 GÉGÉNY 1055 GERGELYIUGORNYA 378, 616, 786 GESZTERÉD 1055 GÖDÖLLŐ 776 GYULAJ 55 HAJDÚBÖSZÖRMÉNY 1043 HAJDÜDOROG 247 HODÁSZ 650 HOLLANDIA 1061 HOLT-SZAMOS 333 HORTOBÁGY 198 IBRÁNY 807, 879, 996 ISERLOHN 281. 747 JÁ N D 316 JÁ N K M A JTIS 261, 599, 779

ECSEDI-LÁ P 104. 974 ERDÖHÁT 105, 599 ESZENY 969

KÁNTORJÁNOSI 841. 1055 KÁRPÁTON TÜLI TERÜLET 17, 41, 91, 458 KECSKEM ÉT 336 KEMECSE 901 KISVÁRDA T ársadalom értelm iség 589 városi tanács 556, 611, 919 egészségügy 350 G azdaság szövetkezeti kereskedelem 256 növénynem esités 1088 K ultúra Rétközi M úzeum 556 nem zetiségi színházi találkozó 614, 1038 KISVÁRDAI JÁ RÁ S 556 K ISTISZA IIÁ T 1060 KOCSORD 518, 599. 641 KOMORÖ 511 KÖLCSE 599. 907, 1063 K Ö ZÉP-TISZA 889 K RASZNA-KÖZ 968

FEHÉRGYARM AT Kölcsey T ársaság 93. 107

LENGYELORSZÁG 468 LÓNYA 850

DADAI JÁ RÁ S 11 DEBRECEN 570, 572, 574, 578, 868 D ÉL-N Y lRSÉG 198 D ÉLKELET-NYÍRSÉG 1080 DOMBRÁD 143, 301, 398. 719, 988 DUNÁNTÚL 892

MAGYARORSZÁG 843, 893, 960 MÁNDOK 571, 1050 MAR1APÓCS 125, 752, 765 M ARSEILLE 91 MÁTÉSZALKA H onism eret 700 B allada 1077 C ím erek 682 T ársadalom városi tanács 817, 919 kórház 380 gyerm ekotthon 277, 995 G azdaság b ú to rip a r 292, 894 villam osítás 854 tangazdaság 368, 950 közlekedés 227 K u ltú ra általános iskola 966, 593 olvasótábor 788 kórus 684 m űvelődési ház és színház 72, 185, 267, 370, 885, 918, 9B0 színházi élet 769 zenei élet 6B8 zenei a lap ítv án y 799 sa jtó tö rté n et 683 M ÁTÉSZALKAI JÁ RÁ S 898 MÉRK 971 MICSKE 13 M1SZLÓKA 753 MOHÁCS 1081 NABRAD 567 NAGYCSERKESZ 412 NAGYECSED 181, 197, 219, 265, 266, 500, 1047 NAGYGÉC 498 NAGYHALASZ 145, 357, 454, 927, 988, 1055 NAGYHÓDOS 295 NAGYKÁLLÖ V árostörténet, h o nism eret 36, 131 V árossá válás 416, 417 V árosfejlődés 70 K ódexlap 695 V ár 628 T ársadalom társadalom szerkezet 692 MSZMP 692 M agyar D em okrata F órum 417 közigazgatás 71 városi tanács 629, 849 egészségügy, kórház 715, 803, 1023 G azdaság szövetkezeti kereskedelem 254 költségvetés 629 K u llú ra gim názium 44, 124. 582 irodalom , irodalo m tö rtén et 309, 812, 818—821, 824 G arabonciás Szövetség 1014

T ék a-táb o r 849, 948 nekrológ 1032 NAGYKÁROLY 225 NANTES 91 NSZK 962, 992 New York 704 NYÍRBÁTOR H onism eret 211 V égrendeletek 105 F ejedelm i sír 710 A rborétum 317 V ár 546 T ársadalom m unkásőrség 703 városi tanács 784, 817 lakodalm ak, esküvők 1055 G azdaság ipar 290 ip a rtö rté n et 479 cipőipar 90, 720 növény o lajip ar 290 term előszövetkezet 110, 114 szövetkezeti kereskedelem 257 költségvetés 784 lakásépítés 123 K u ltú ra szakközépiskola 505 m úzeum 286 irodalom 211 képzőm űvészet 211 K épzőm űvészeti Stúdió 644 n y í r b á t o r i j á r á s 205 N Y lRBÉI.TEK 646, 680 NYÍRBOGDÁNY 146, 164, 705 NYlRCSAHOLY 570, 1055 NYlRDERZS 759 NYÍREGYHÁZA V árostörténet, honism eret 266, 762, 860, 1002 V ároskép 931, 985 O któberi népfölkelés 507, 513, 626, 791. 806, 838. 897. 904, 922. 942, 976 M erénylet 25 K özig azg atás-tö rtén et 117 H onvéd hadifoglyok 768 D eportáltak, elh u rco ltak 782, 1062 V ilágháborús áldozatok 344 V árosfejlesztés 101, 116, 516, 833 V árosépitők-városszépítők 940, 1046 E pitéstö rtén et 38, 532, 709 D íszpolgár 631, 910 T ársad alo m fö ld rajz 572 N ém et betelepülők 753 Szlovákok és tirp ák o k 533, 744 B okortanyák 828 N éprajz és n y elv járás 7 M eteorológiai Á llom ás 175 Bujtos 339, 851 U tcanevek 810 Bessenyei K ör 50, 493, 548, 1039 Bessenyei György Irodalm i és

M űvelődési T ársaság 548 T estvérvárosi kapcsolat 18, 281, 294, 345, 747 E m lékm ű 334 T ársadalom politika, politikai élet 120, 287. 449. 452, 633 M agyar D em okrata Fórum 924 Szabad D em okraták Szövetsége 288 Független K isgazda és Polgári P á rt 905. 934 D em okratikus Ifjúsági Szövetség 1005 MSZMP O ktatási Igazgatóság 448 M agyar H onvédelm i Szövetség 26 V árosvédő Egyesület 354. 634 nem zetiségi politika 744 értelm iség 517 országgyűlési képviselő 543 közigazgatás fii, 173 megyei várossá válás 336. 418, 439 városi tanács 270, 437. 440. 524, 540, 541, 554, 773, 815, 860, 1012 tanácstagok klu b ja 338 h uszárezred 980 m unkásőrség 191 rendőrség 851 bűnözés 170, 745 b ü n te tés-v é g re h ajtás 369 H elyőrségi K lub 21 szociális helyzet, szociálpolitika 115, 355. 678 állam i gondozottak 1009 csecsem őotthon 645 S tefán ia Szövetség 1027 V akok és G vengénlátók Szövetsége 1071 öngyilkosság 1004 egészségügy, kórház 118, 222. 665, 716, 861, 933, 1057 reh ab ilitáció 63 p atik a 620 V öröskereszt 595 egyház, egyházi élet 65, 224. 343, 850, 1044 Nagy Szent Bazil Rend 851 term észetvédelem 60 környezetvédelem , környezet­ szennyezés 27, 559, 837, 1003 E-m issziós T erm észetvédelm i Egyesület 60 G azdaság gazdaságpolitika 544 v állalkozási form ák 1070 üzem ek, v állalato k 209, 269. 321, 459, 462, 640, 643, 689. 699. 914. 1011 erdő- és fagazdaság 78. 785 n y o m d aipar 174 tangazdaság 649. 949 n ö vényfaj-nem esítés 741, 97? állatk ó rh áz 68. 531 városi közlekedés 545. 681. 834

légi közlekedés 168, 632, 930 v asú t 424 távközlés 895 kereskedelem , piac 169, 258. 260, 340, 1008 idegenvezetés 444 lakásgazdálkodás 121. 442, 535, 836. 1069 kom m unális ellátás 66, 138. 438. 1007, 1073 városi költségvetés, pénzügy 270, 1069 közhasznú m unka 981 tá rsa d alm i m unka 516 m unkanélküliség 335. 361 K u ltú ra oktatás, oktatásügy 119 iskolatö rtén et 574. 578 T anárkép ző Főiskola 48, 57. 79, 476, 565, 567, 569. 571. 573, 575. 579. 596, 672, 851, 915 M ezőgazdasági Főiskola 428. 649, 776, 949 gim názium 542 szakközépiskola 240, 496, 936. 938, 963, 1068 szakm unkásképzés 34, 246, 937 általán o s iskola 237, 583, 595 szünidei táborok 445 N yírségi F ö ld rajzi N apok 877 tudom ányos d iák k ö r 427 N yírségi ő sz 863 közm űvelődés 238, 369, 443, 526, 809 szellem i élet 561 Váci M ihály Megyei és Városi M űvelődési K özpont 233, 238, 1074 Bujtosi Szabadidő Csarnok 382 M óricz Zsigm ond Megyei és V árosi K ö n y v tár 573, 685 Jósa A ndrás M úzeum 172, 813. 939 Megyei L evéltár 28, 306 ism eretterjesztés 233 N yári Egyetem 839 népfőiskola 89, 352, 979 N yíregyházi M űvészeti H etek 153, 171 Téli tá rla t 1048 N em zetközi É rem m űvészeti Telep 502, 554, 592, 604, 887 képzőm űvészet 746 festészet 245, 534 iparm űvészek 496, 1056 népm űvész 696 szobor, szobrászat 395, 921 irodalom , iro d alo m tö rtén et 204, 328, 499, 621, 844, 852, 1042, 1045 Bessenyei György Irodalm i és M űvelődési T ársaság 548, 926 sajtó 850. 891, 982, 1058 sa jtó tö rté n et 761 rádióstúdió 365 zene, zenei élet 67, 212, 883. 1006

zeneiskola 441, 796. 804 Szabolcsi S zim fonikusok 992 kórus 67, 315, 586. 775 színház, színházi élet 33, 37, 53, 87, 123, 235. 285. 326, 353, 358, 371, 374, 396. 401, 410. 415, 434, 450, 471, 472, 489. 490. 492. 509. 529. 590, 597, 648, 662. 663. 714. 725, 727, 771. 874, 9D0. 964. 1031, 1041, 1085 M esckerl B ábszínház 5B1 Igrice táncegyüttes 723 N yírség táncegyüttes 717, 728, 793 sport, sportélet 289 sportegyesület 835. 862 lab d arúgás 862 rád ioklub 486 tájfu tás 373 v ad asp ark 826 NYlRIBRONY 1072 NYÍRI MEZÖSÉG 552 758 NYÍRKATA 166 NYÍRLUGOS 92. 192, 408. 479, 600. 627 NYÍRMADA 139, 367, 1079 NYÍRMEGGYES 376 NYÍRFAZONY 402. 925 NYÍRSÉG 668, 947 NYÍRSZŐLŐS 66 NYÍRTASS 290, 568 NYÍRTELEK 307, 432 NYÍRTÉT 795 OLCSVA 140 PASZAB 1040 PÉCS 662 PENÉSZLEK B27 PENY1GE 506 PETNEHAZA 994 PORCSALMA 2, 272, 871, 1089 PÓCSPETRI 59. B2, 194, 268, 2B4, 308, 372, 491. 781, 801, 973 RAKAMAZ 14B, 329, 360, 713, 908 RAMOCSAHAZA 398 RECSK 399 RÉTKÖZ 569 ROHOD 647 ROMÁNIA 24 SALANK 49 SARGAHAZA 535 SEGESVÁR 882 SOPRON 344 SÓSTÓHEGY 66 SZABOLCSVÁRMEGYE 8, 15, 128, 218, 749. 751, 778. 851, 853. 1027 SZABOLCSVERESMART 1000 SZAMOSHÁT 599 SZAMOSKÉR 941 SZATMÁRCSEKE 5B. 133, 920 SZATMÁRVARMEGYE 4. 6, 56, 182.

225, 276, 375, 563, 642, 691, 732, 760, 808, 850, 853, 923, 989, 1029 SZEGED 338 SZEG EGYHAZA 13 SZEGHALOM 666 SZÉKELY 398. 527 SZÉKESFEHÉRVÁR 336 SZÉN K I- PATAK 506 SZIBÉRIA 52 TÁKOS 658 TARPA 430, 446. 479. 575. 711, 1078 TEREM 236 TÍMÁR 295, 585 TISZA «55 TISZA —SZAMOSKÖZ 487 TISZABECS 327, 363 TISZABERCEL 47 TISZACSÉCSE 603 TISZADOB 32. 94. 706. 1020 TISZAESZLÁR 156. 332, 943 TISZA1IAT 186. 622, 659. 952 TISZAKÖRÓD 351. 421 T1SZALÖK 124, 184, 397, 413, 420, 504, 528, 605. 608, 712, 740, 948. 970 TISZASZALKA 523 TISZASZENTM ARTON 945 TISZAVASVÁRI V árosfejlesztés 514 T ársadalom városi tan ács 561. 817 egészségügy 273 Gazdaság vegyipar 1013 gom baterm esztés 310 K ultúra színház 1049 TORNYOSPÁLCA 867 TUNYOGMATOLCS 355, 764 TURISTVÁNDI 423, 479, 619, 660, 697 TUZSÉR 253, 356. 624. 661 TYÚKOD 651 Ü JFEH ÉRTÖ 13, 129. 214, 319, 558 UNGVAR 33 USZKA 453 VAJA 52, 480, 618, 637, 780, 832 VÁ LLA J 698 VAMMALA 811 VÁSAROSNAMÉNY H onism eret 362, 366 E ötvös-kúria 436 T ársadalom cigányság 682 közigazgatás 378 városi tanács 817 testvérv áro s 811 G azdaság gazdasági élet 565 faip a r 318. 447. 652 ru h a ip a r 459

idegenforgalom 731 b a rá tsá g k e rt 346 K u ltú ra népfőiskola 902 k ö n y v tár 549 irodalm i élet 549 film b em utató 98 fafaragó tá b o r 639 Ja p á n fesztivál 823 VASMEGYER 708 VENCSELLÖ 734 VITKA 1, 378, 977 ZA JTA 615

ZÁHONY V árosfejlesztés 74 O któberi népfölkelés 537 T ársadalom közigazgatás 71 G azdaság vasúti szállítás 274, 539 kishatárfo rg alo m 463 tu rizm u s 738 gazdasági övezet 694 K u ltú ra szakközépiskola 1022 irodalm i pály ázat 331 ZA JTA 615 ZALKOD 798 ZSURK 969

Szaholcs-Szatmári Szemle XXIV. ÉVFOLYAM

NYÍREGYHÁZA, 1989.

1. SZÁM

SZABOLCS-SZATMARI

szem le

a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirata

Felelős szerkesztő: MEZŐ ANDRÁS S z e r k e s z t ő s é g : N y í r e g y h á z a , S z a b a d s á g t é r 2. T e l e f o n 13-255

K i a d j a : a M ó r i c z Z s i g m o n d M e g y e i é s V á r o s ] K ö n y v t á r . N y í r e g y h á z a . S z a b a d s á g t é r 2. Felelős k ia d ó : K o v á cs T ib o r igazgató K é s z ü l t : a N y í r s é g i N y o m d á b a n . N y í r e g y h á z a . Á r o k u . 15. Felelős v eze tő : J á e c r Z oltán 80 — 11 Ü67

Indexszám: 25 923—ISSN 0133—2465

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Gyúró Imre elnök, Csermely Tibor, Cservenyák László, Fazekas Árpád, Futaky László olvasószerkesztő, Klenczner Imre, Knpka János, Margócsy József, Merkovszky Pál, Nagy László. Pataki József, Simkovics Gyula, Szilágyi Imre, Tóth Sándor, Varga Lajos

T e r je s z ti <* M a g y a r P o s ta . E lő fiz e th e tő b á r m e ly h ir la p k é z b c s itö p o s ta h iv a ta ln á l, a p o s ta h ír lapir/.lc i f i b e n é s a H írla p e lő fiz e té s i é s t á p e ll á t á s i I r o d á n á l (H E l,IR ) — B u d a p e s t X III., L e ­ h e l u. lü A. —, k ö z v e tle n ü l v a g y p o s ta u ta lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s sa l a HELIR 215—96 I62 p é n z f o r g a l m i j e l z ő s z á m r a . E l ő f i z e t é s i di1 e g y é v r e : 88 Ft. B efizetésk o r m in d e n ese tb e n k é r j ü k fe ltü n te tn i a fo ly ó ira t nevét.

S Z A B O L C S -S Z A T M Á R I

G azdasági, társadalm i és k u ltu rá lis folyóirat 1989. F E B R U Á R X X I V . É V F O L Y A M . 1. S Z Á M

Tartalom TANULMÁNYOK, CIKKEK CSERVENYÁK LÁSZLÓ: A polgári demokratikus for­ radalom — — —— — — — — — — DR. FAZEKAS ÁRPÁD: A Szamuely család — — — ZIELEAUER GYÖRGY: Szabolcs-Szatmár megye német­ sége 1944—1915-ben — — — — — — — — JAKAB ANDRÁS: Az Országos Református Szabad Tanács — — — —— — — — — — — \V. VITYI ZOLTÁN: Mátészalka évszázadai a közleke­ désié,jlodés tükrében — —■ — — — — — MAJDÁN JÁNOS: Vasúton Nagykárolyról Csapra — GYURICSKU KÁLMÁN: Az építészet helye a település­ tervezésben — — —— — — — — — — OROSZI SÁNDOR: A természetvédelmi Iürckvesek hős­ kora megyénkben —— — — — — — — BARTIIA DÉNES: Idus és nevezetes fáink — — — BENE JÁNOS: Szociáldemokrata pártszervezés Sza­ bolcsban 1932-ben —— — — — — — —

5 17 29 41 53 50 70 74 79 04

IRODALOM MOGYORÓSI ERIKA versei (Leomlanak, Némán, Veled elvérzik, Kétszólamra) — — — — — — — JÁNOSI ZOLTÁN versei (K. úr az égbe lépeget, Ma­ gány) — — — — — — — — — — — NAGY ISTVÁN ATTILA versei (Rád bíznám, Halk ze­ ne szól, Ismétlés) — — — — — — — — FARKAS OSZKÁR versei (Királyvíz, Állok pellengér­ időben. Könnyű kézzel. November, Sugárzik-roncsol) UDUD ISTVÁN versei (Kölcsey, Kossuth Lajos, „Vitám et sanguinem) —- — — — — — — — — KULCSÁR ATTILA verse (Lehetőségeim) — — — — BUDAIIÁZI ISTVÁN verse (Ősszel az árkok megtelnek vízzel) — — — — — — — — — — — KONDOR JENŐ verse (Szatmár) — — — — — — MADAR JÁNOS verset (Létével teremt. Ballada) — — ANTAL ATTILA versei (Az utolsó tücsök, Mutatvány) — SZAKÁL SÁNDOR versei (Felém fordítod, Éjidőn, Fél­ úton) — — — — — — — — — — —

08 90 91 92 93 94 95 97 97 99 99

SZOBOSZLAY GYÖRGY versei (Kagylók, Pillanatfel­ vétel) — — — — —■ — — — — — — JENEI GYULA versei ( J á té k keretben; Esőben, szél­ ben is) — — — — — — — — — — — KÁLLAI JÁNOS versei (Állapotrajz. Sivatag, őrizni akarom. A rezignált isten) — — — — — — PAPP TIBOR: ..Fölfelé megy borban a gyöngy” — — F. E. SILLANPÁÁ: Nocturne (Révay Valéria ford.) —

100 101 102 106 109

SZEMLE A História Medica 1—4. kötete (Dr. Fazekas Árpád) — 116 Ifj. Barta János: Mária Terézia (Kujbusné Mécséi Éva) 119 Görgey Artúr: Életem és működésem . . . (Oláh András) 121 Egy párt alapításának és harcának története (Vinnai Győző) — — — — —■ — — — — — — 123 Berey József: Nagyecsed története és néprajza (Cser­ mely Tibor)------------------------------------------------------ 125 Hogyan látják a Füzetek szerkesztői (Papp Lajos) — — 127

Tanulmányok, cikkek CSERVENYÁK LÁSZLÓ:

A polgári demokratikus forradalom Szabolcs és Szatmár megye — minthogy elkerülte a tőkés iparosítás sodra — a XX. század elejére is megmaradt mezőgazdasági területnek. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás az egész birtokállománynak Szabolcsban csak 7, Szatmárban pedig csak 13%-át érintette. 1915-ben a földbirtok 57,7° o-a a 100 kh-on felüli birtokosoké volt Szabolcsban. 702 közép- és nagybirtokos kezén 533 404 kh föld volt. A földbirtok 42,3" n-a volt csak a 100 kh-on aluli birtokosok kezén. Szatmár megyében 40,6nu volt a közép- és nagybirtok és 59,4°o a 100 kh-on aluli birtok. Szatmárban tehát kedvezőbb a helyzet, de Szabolcs megyénél csak Fejér megyében volt nagyobb a közép- és nagybirtok aránya, mintegy 61,1°o-a az összes földbirtoknak. Míg Hajdú megyében 11 500 kh, Bihar me­ gyében 1300 kh volt a szabad forgalomból kivont hitbizományi birtok 1894ben, addig Szabolcsban 33 977, Szatmárban pedig 71 300 kh. A szabolcsi, szatmári parasztok helyzetére jellemző, hogy nagylétszámú volt körükben a törpebirtokos és az agrárproletár, akik részes műveléssel, részes aratással, éves cselédséggel vagy a ledolgozás különböző formáival keresték meg szűkösen évi kenyerüket. Sokan csak aratás idején jutottak munkához, de az év többi részében munka nélkül voltak. Nem csoda, hogy sokan vándoroltak ki Amerikába abban a reményben, hogy sorsukon künynyítsenek. (Az 1913. évet megelőző 15 évben 37 310 férfi és nő vándorolt ki.) A szabolcsi, szatmári ipar még alig lépte túl a céhes kereteket. Zömmel kisüzemű volt, pl. Nyíregyháza 1790 ipari üzemének nagyságrendi megoszlása a következő volt: 1109 segéd nélküli, 674 egy-húsz munkást foglalkoztató és 7 húsz munkásnál többet foglalkoztató üzemek mérete sem volt nagyüzemi­ nek tekinthető. Az ide tartozó 7 üzemben összesen 325 fő dolgozott (2 gép­ gyár, 1 kocsigyár, 1 áramfejlesztő üzem, 1 cementgyár, 1 dohánygyár és a nyomda). Ezenkívül Kisvárda, Nyírbátor és Mátészalka rendelkezett 1—2 ha­ sonló üzemmel. Nyírbátorban a Bóni, Mátészalkán az Ipartelep volt nagyobb méretű. Nem volt tehát számottevő munkástömeg, és szervezettsége is alatta maradt a jelentősebb iparral és munkássággal rendelkező területeknek. Nyíregyházán az SZDP szervezete 1905-ben alakult meg Smidt Mihály nyomdász elnökletével. Első megmozdulásaik a május 1-jével kapcsolatosak. Az általános és egyenlő választójog volt legfontosabb követelésük. Sztrájk­ jaik bérjellegűek voltak, és csak ritkán kötődtek politikai kérdésekhez is. Nagy figyelmet fordítottak a tagság képzésére, ezért előadásokat tartottak számuk­ ra. Az előadók tanárok, munkások, kereskedők és orvosok voltak. A város polgársága és kezdetben a városi lap nem rokonszenvezett velük. Majd helyet biztosítottak a lap hasábjain cikkeik számára. 1909-ben Marx és a szocializmus címmel 8, 1913-ban a Természet és társadalom rovatban 10 cikkből álló so­ rozatot közöltek. 5

A Kereskedők és Gazdák Köre is szervezkedett a megyében. A tízes évek­ ben Szende Aladár. Jászi Oszkár. Glíichlich Vilma is megfordul körükben. 1917-ben Fényes László Az Esi munkatársa tart előadást a korben. Megnyeri az értelmiség és gazdatársadalom támogatását, és képviselővé választják. Fé­ nyes László-asztaltársaságot alakítanak annak megbeszélésére, milyen módon vessenek gátat a szocialista eszmék térhódításának. 1918 őszén megalakítják a Radikális Párt nyíregyházi szervezetét. Az első világháború óriási szenvedéseket jelentett a megye lakosságának. Elsősorban a véráldozatot kell említeni, mert a parasztkatonák alkották a behivottak és elesettek zömét. Emellett a háború minden terhét a dolgozókra hárították. 19.16-ban bevezettek a megyében a kenyér- és szappanjegyet. Ren­ deletet hoztak a fémtárgyak beszolgáltatására, és szabályozták a burgonya­ forgalmat. 1917-ben lefoglalták a szeszkészleteket és megkezdődtek a rekvirálások. Ugyanakkor a megye 100 millió korona iiadikölcsönt jegyzett, aminek terhe szintén a nép vállára nehezedett. A szegénység és jogfosztottság már a háború előtt is gyűlöletet kelteti a munkásokban és parasztokban elnyomóik iránt, ami csak fokozódott, amikor a munkás- és parasztcsaládok férfilagjai a fronton idegen érdekekért har­ coltak. védtelenül hagyott családjukat pedig egyre súlyosabb terhekkel nyo­ morították. Ilyen körülmények között érthető az orosz forradalmak gerjesztő hatása. Különösen nagy hatása volt a békéről és földről szóló dekrétumnak. A fog­ ságban lévő katonák leveleikben számoltak be a forradalom eseményeiről és vívmányairól. A frontról hazatérők elbeszéléseiből pedig az élő szó győzte meg a tömegeket a földosztásról, és arról, hogy a munkások és parasztok a szovjetekben a hatalom birtokosai lettek. 1918-ban folytatódtak a rekvirálások. Először sertést, majd szarvasmar­ hát rekviráltak. A rekvirálásokat a falvakban a jegyzők végezték, akik ellen fokozódott a nép gyűlölete. Július 1-jén kihirdették a statáriumot, hogy elejét vegyék a népi zavargásoknak és biztosítsák az aratás zavartalanságát. Ve­ szélybe került a lakosság kenyérrel és vetőmaggal való ellátása. 1918 nyarán 1762 orosz hadifogoly is dolgozott a gazdák földjén megyénkben. A szigorú rendszabályok ellenére hozzájuk is eljutott a forradalom híre. S bár a fog­ lyokra külön is vigyáztak — külön csoportokban dolgoztatták őket, nehogy érintkezésbe lépjenek a szabolcsi, szatmári parasztokkal — nagy részük mai­ szeptemberben megszökött. A parasztok egyre kényszeredettebben dolgozlak az urak földjén, már a falvakban is forradalmi hangulat érződött. A forradalmi helyzet 1913 októberében jutott el a végkifcjléshez. Bekövet­ kezett a Monarchia háborús veresége, megkezdődöd politikai felbomlása. A nemzetiségek egymás után alakították meg nemzeti tanácsaikat. 1918. október 25-én a Szociáldemokrata Párt, a Károlyi-párt, a Polgári és a Radikális Párt részvételével megalakult a Magyar Nemzeti Tanács is. Kiáltványában az or­ szág demokratikus átalakítását követelte, de el akarta kerülni az államhata­ lom és a tömegek között a fegyveres összecsapást. Azonban a budapesti mun­ kások és katonák október 30-án éjszaka a Nemzeti Tanács akarata ellenére győzelemre vitték a forradalmat, és kivívták a hatalmat a Nemzeti Tanács számára. 1918 októberében, még a Magyar Nemzeti Tanács megalakulása előtt Nyíregyházán a függetlenségi, a szociáldemokrata és radikális politikusok által 6

összehívott népgyűlés javasolta, hogy az ellenzéki pártok fogjanak össze az azonnal béke és az ország teljes demokratizálásának megvalósítására. Alig hangzott el javaslatuk, megérkezett a Magyar Nemzeti Tanács meg­ alakulásának híre is, és azonnal lépéseket tettek a nyíregyházi néptanács megalakítására. Már október 26-án este a különböző pártok és szervezetek mintegy 50 képviselője ült össze arra az elökészilö értekezletre, amelyet dr. Murányi László, a város tiszti ügyésze vezetett. Az értekezlet lelkesedéssel üdvözölte a Nemzeti Tanács megalakulását, és 7 tagú intézőbizottságot ala­ kított a néptanács megválasztásának előkészítésére. A másnap délelőtt 11 óra­ kor tartott népgyűlés aztán a polgárság és a munkásság képviselőiből meg­ alakította a nyíregyházi néptanácsot Murányi László elnökletével. Majd októ­ ber 31-én megérkezett a Nemzeti Tanács távirata Mikecz Dezső alispánnak, dr. Bencs Kálmán polgármesternek és Fehérvári Béla alezredesnek, a hely­ őrség parancsnokának arról, hogy átvette a hatalmat, és felszólította őket a csatlakozásra. A hír vétele után azonnal összehívták a vármegyei központi tisztikart, a városi tisztikart, a helyőrség tisztjeit és katonáit, majd táviratban biztosították a Nemzeti Tanácsot csatlakozásukról. Egyidejűleg kiáltvánnyal fordultak a lakossághoz, melyben tudtára adták a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozásukat, és felhívást tettek közzé, amelyben kérték a lakosságot, őrizze meg higgadtságát, tartózkodjon minden rendzavarástól, és legyen segítségére a nemzet kormányának nehéz feladatai végrehajtásában. Dr. Govray Kálmán szónok hangsúlyozta ,,Az az út, amelyen Károlyi Mihály halad, s mely megegyezik a magyarországi szociáldemokrata pártnak és az országos radikális pártnak már évtizedek óta követett politikájával, a demokráciának, az ország népies szellemben való gyökeres átalakulásának útja.” Az események híre villámgyorsan terjedt. Tüntető tömegek járták a vá­ rost az új kormányt, a független Magyarországot és a népuralmat ünnepelve. A vasutasok- a postások es a diákok egymásután jelentették csatlakozásukat a néptanácshoz. A vasutasok egyetemlegesen kérték felvételüket a szociálde­ mokrata pártba. A pesti forradalom győzelmének hatására vidéken is gyorsan terjedt a forradalmi mozgalom. A városi és falusi szegénységben felgyülemlett forra­ dalmi feszültség a végsőkig éleződött. Hiába jelentek meg a Nemzeti Tanács, valamint a nyíregyházi néptanács élet- és vagyonbiztonságra, rendre és nyu­ galomra vonatkozó felhívásai, a nép hosszú évek óta felgyülemlett haragját nem lehetett megfékezni. Megyénk lakossága az Oroszországból érkező hírek és a hazatért volt hadifoglyok elbeszéléseinek hatására már október végén is forrongott. November 1-jén délelőtt a látszólagos nyugalmat zavargás vál­ totta fel Nyíregyházán. Hazatérő katonák, szegény munkások és napszámos asszonyok hatalmas áradata éhségtől és nyomorúságtól elkeseredve rátámadt a gazdagok üzleteire. A nép haragjával szemben az első időben minden ellen­ állás tehetetlennek bizonyult. A város közbiztonságát fenntartó katonai rend­ őrség a szolgálatot megtagadta. Bencs Kálmán polgármester az eseményektől megrettenve átruházta a végrehajtó hatalmat a nyíregyházi néptanácsra. A néptanács Redlich Ernő százados tüzérütegére és Bányász Endre tüzérfőhad­ nagy által gyorsan megszervezett polgárőrségre támaszkodva szétoszlatta a tömeget. Több száz embert letartóztattak. Ugyanezen éjszakán a huszárlaktanya legénysége is fellázadt. Kifosztotta a fegyverraktárt, a ruhatárat és munícióraktárt, lefegyverezte az ellenállni 7

akaró liszteket, és birtokába vette a kaszárnyát. Sem a város módosabb pol­ gáraiból toborzott polgárőrség, sem n laktanyába siető néptanáeslagok nem tudták leszerelni a lázadást. Majd a katonák egy része a város felé indult, a másik része pedig az állomás elfoglalására törekedett, amelyet gyorsan hatal­ mába is kerített. Hiába kért segítséget az állomás a városházán ülésező néptanacstól. az tehetetlen volt, mert két szakasz tüzérségén és polgárőrségen kivül semmilyen erő nem állt rendelkezésére ezekre pedig a városban volt szüksége. Ezért utasította az állomást, hogy azonnal minél több vonatot in­ dítsanak minden irányba, s akkor azok a katonák, akik nem nyíregyháziak, hamarabb elhagyják a várost. Telefonon gyors segítséget kért a debreceni és miskolci nemzeti tanácstól. Mikecz Dezső alispán a Magyar Nemzeti Tanács segítségét kérte a katonaság lázadása ellen. A fellázadt huszárok és a hozzá­ juk csatlakozó katonák mintegy 800-an különvonaton Debrecenbe indultak, ahol — értesülve jövetelükről — erős karhatalmi század várta őket. Az egész legénységet letartóztatták, elszedték fegyvereiket, és bezárták őket a honvéd­ laktanyába. A tüzérlaktanya korül is formális harc kezdődött ezen az éjjelen a pol­ gárőrök és a katonák között, és csak nagy nehézségek árán sikerült a kato­ nákat megfékezni. A katonák hangulatára jellemző volt az, amit a néptanács ülésén dr. Lakatos Imre elmondott. Azt javasolta Fehérvári alezredesnek, hogy hívja össze a tisztigyülést, a legénység hangulatának lecsillapítására pedig vá­ lasszon ki 20 megbízható altisztet. Az alezredes erre azt válaszolta, hogy neki nincs 20 megbízható altisztje. A városi tanács november 2-i ülésén a polgármester megdöbbenéssel számolt be az eseményekről. Tájékoztatta a tanácsot, hogy a nehéz helyzetben a végrehajtó hatalmat a néptanács vette ál. Javasolta továbbá, hogy a kép­ viselőtestület adja meg a teljes felhatalmazást és a szükséges anyagi erőt a neptanáesnak, hogy a közrend és a nyugalom fenntartásáról és a város élel­ mezéséről gondoskodni tudjon, Másnap a néptanács tudtára adta a megye és a város lakosságának, hogy átvette a végrehajtó hatalmai. A hatóságokat, a hivatalokat és az intézeteket felszólította működésük folytatására és a rendfenntartó munka támogatására. Redlich Ernő századost, a néptanács kebelében megalakult katonatanács el­ nökét bízta meg a város katonai parancsnokságával. A forradalom hírét a hazatérő katonák a falvakba is elvitték. A paraszt­ ság évek óta felhalmozódott gyűlölete elemi erővel tört fel azok ellen, akik az elnyomó, a kizsákmányoló rendszeri személyükben megtestesítették: a jegyzők, a szolgabírók és a csendőrük ellen. A falvak egész sorából kergették el a jegyzőket. November 2-án a tiszadobi parasztok űzték el jegyzőjüket. Futva menekült a népharag elől Virányi Sándor nagykúllói főszolgabíró is. A főszolgabírói hivatal vezetésével dr. Fráter Szabolcsot bízta meg a nép­ tanács. Vásárosnaményban a jegyzőt megölték. Ujfehértón a katonák veze­ tésével a szegény lakosok megtámadlak több úrilakot. A megmozdulásnak a nyíregyházi katonatanács által kiküldött Lengyel százados vetett véget 25 katonával. A gépfegyveres rendcsinálásnak két halott és több sebesült áldo­ zata lett. A rakamaziakat is fegyveres katonaság fékezte meg, mert a helyi hatóság teljesen tehetetlen volt a néppel szemben. Demecserben, Nagyhalászon és Oroson is csak katonaság tudta leszerelni a mozgalmat. A nyíregyházi néptanács küldötte útján és telefonon szólította fel a köz­ ségeket a polgárőrség megalakítására. Kisvárdán 500 főnyi nemzetőrséget szer8

veztek, de a hazatérő katonák az 500 fűből álló nemzetőrséget is szétkergetLék. és csak a Nyíregyházáról érkező katonai segítséggel sikerült leszerelni a megmozdulást. A bókőnyiek mozgalmát a debreceni nemzeti tanács állal kiildull karhatalom verte le kegyetlen szigorral. Három halott és több sebesült maradt az utcán. Megtámadták Vencsellőn a Dessewffyek kastélyát is a fegy­ veres katonák, akiket Barkóczy Aladár gávai főszolgabíró fékezett meg pol­ gárőreivel, majd Vencsellőn is megszervezete a polgárőrséget. Szabolcson Tomory Zoltán földbirtokost éjjel lepték meg a katonák. Bort és cigányt köve­ teltek, és reggelig mulattak. Haas Ignác földbirtokos tanyáját is megtámadták. A legkülönbözőbb formában jutott kifejezésre a terrorral visszatartott nép­ harag és keserűség a hazatért katonák és nincstelen parasztok novemberi megmozdulásaiban. Leveleken a községháza elölt összegyűlt férfilakosság meg­ támadta az őrséget, melynek egy Komjáthy nevű főhadnagy volt a parancs­ noka. A fegyvertelen lakosság elől az őrség először meghátrált, majd pedig tüzet nyitott, aminek több halálos és sebesült áldozata maradt. Tiszaeszláron 20 katona teljesen önállósította magát, és „köztársaságot” alakított. A nyíregyházi karhatalom azonban lefegyverezte és parancsnokló őr­ mesterükkel Nyíregyházára hozta őket. A hazatérő katonák révén és a katonai fegyverraktárak kifosztása során a vidéki lakosság is nagyszámú fegyver bir­ tokába jutott. Nyírmadán Kiss János gazda így szervezett fegyveres csoportot, amellyel megtámadta a csendőrlaktanyát, és lefegyverezte a csendőrörüket és pénzügyőröket. A felkelőket a Nyíregyházáról gyors segítséget vivő Bíró hadnagy csapata verte le. Nyírbátorban a kereskedők és spekulánsok üzleteit támadták meg a ka­ tonák és a hozzájuk csatlakozó nép. Nyírbátor, Gelse. Nyírbogát, Kisléta, Encsencs, Nyírpilis és Piricsc községekben Fényes Lászlónak, Nyíregyháza ország­ gyűlési képviselőjének Budapestről érkező repiilőszázada fékezte meg a kato­ nákat és parasztokat. A szatmári falvakban nem öltöttek ilyen nagy méreteket a paraszlmegmozdulások. Ennek alapvető oka, hogy Szatmárnémetiben volt kellő számú megbízható katonaság — különösen a tartalékos tiszti iskola növendékei —, amely leszerelte az átutazó katonaságot, vidéken pedig gyorsan megszervezték a polgárőrséget, így sikerült elejét venni a nagyobb megmozdulásoknak. A mátészalkai járásban a mátészalkai nemzeti tanács által szervezett nemzetőrség osztagai csendesítették le a népi zavargásokat. A Szabolcs megyei alispáni hivatal és a nyíregyházi néptanács közös erő­ vel igyekeztek letörni a népmozgalmat. Minthogy a forrongó Szabolcs forradalmasítóan hatott Hajdú megyére is, Debrecenből is segítséget kaptak a rend helyreállítására. Fényes László repülőszázadán kívül még 5 tisztből és 235 főnyi legénységből álló különítmény érkezett Budapestről, amelynek feladata a mozgalmak leverése után a katonák és parasztok lefegyverzése és a további mozgalmak megakadályozása volt. 50—50 embert küldtek Tiszalökre Német hadnagy, Kemecsére Bán hadnagy, Nyírkátára Bozsók zászlós vezetésével, Nyíracsádra 45 embert Hós zászlós, a gávai járásba pedig 40 embert Borbély hadnagy vezetésével. A tényleges és tartalékos tisztekből megalakult nemzet­ őrségek és polgárőrségek is komoly szerepet játszottak a mozgalmak leve­ résében. A katonák és parasztok ösztönös lázadásainak célja az volt, hogy bosszút álljanak a múltért. Hatásuk azonban jóval túlmutatott ezen: szerepet játszot­ tak a régi államapparátus szétverésében, megkezdték a földesúri vagyon ki9

sajátitásút is, habár az akkor még leginkább a földesúri magtárakban felhal­ mozódott élelmiszerek és mezőgazdasági termények szélhordásában nyilvánult meg. A háború alatti és utáni közélelmezési állapotokat figyelembe véve ez teljesen érthető. Ekkor még ritkán fordult elő. hogy a felkelések a magán­ tulajdon alapjai ellen is irányulták volna. Ugyanis a parasztok az új kormány­ tól azt várták, hogy kiáltványának megfelelően rendeletet ad ki a földosztásra. Ezért érdemel figyelmet az, hogy Kisvárdán, Tiszadadán és Tiszabüdön a hazatért katonák a földosztást terjesztették az orosz példa nyomán. A november eleji megmozdulásokat kemény szigorral letörték. A hivatalos jelentések szerint a ..rendcsinálásnak” 75 halálos áldozata volt, valójában ennél több. A paraszti követeléseket azonban csak átmeneti időre sikerült vissza­ szorítani. A november eleji vihar elmúltával a vármegyei és városi hatóságok hamar feleszméltek, és visszakövetelték a végrehajtó hatalmat, amelyet korábban kénytelenek voltak átengedni a néptanácsnak. Már november 4-én, a megyei törvényhatósági bizottsági ülésen, amelyen meghívottakként részt vettek Murá­ nyi László és Kazimir Károly, heves vita folyt le Mikecz Dezső alispán és a néptanács vezetői között. Mikecz Dezső amellett érvelt, hogy a néptanácsokat megyeszerte a vármegyei hatóságoknak kell megszervezni, és a néptanácsok­ nak csak véleményező jogkörük lehet, a végrehajtó közeg pedig a vármegyei tisztikar, Kazimir Károly viszont követelte, hogy a régi hatalom kompromittált emberei álljanak félre, és olyanok vegyék kezükbe a dolgok intézését, akiknek működése nyugalmat kelt. A néptanács nem adja ki a kezéből a hatalmat. Mikecz azonnali válaszában viszont kijelentette, hogy csak a kormány felszó­ lítására távozik. Haas Ignác a néptanács és a megyei tisztikar össze­ fogásának szükségességét hangsúlyozta, majd Bodor Zsigmond javaslatára kimondták, hogy a vármegye törvényhatósága üdvözli a nyíregyházi nép- és katonatanácsot, és keresni fogja vele az együttműködés irányait. Murányi László továbbra is a néptanácsnak követelte a megye területén az intézkedési jogot és a katonatanácsnak a karhatalom fölötti rendelkezést. Ragaszkodott ahhoz, hogy a néptanácsokat ne a hatóság nevezze ki, hanem mindenütt a nép válassza meg tagjait. A községek delegátusaikat küldjék a járási néptanácsokba, azok pedig a nyíregyháziba, amely így a központi nép­ tanács szerepét is betöltené. Mikecz Dezső újból hangsúlyozta, amely percben tudomására jut, hogy a tényleges hatalom a néptanács kezében van. azonnal lemond. Végül is úgy határoztak, hogy a községi néptanácsok megszervezésére a néptanács bocsát ki felhívást és küldi ki embereit a szervező munka segí­ tésére, ugyanakkor megbízottai együtt dolgozzanak. Ezután a nyíregyházi néptanács felhívására egymás után alakultak meg a helyi néptanácsok. Minthogy megalakításukra a parasztmozgalmak leverése után került sor, ezek jellegén vajmi keveset változtatott, hogy a néptanács kezdeményezésére vagy hatósági kinevezésre jöttek létre. A tanácsok legtöbb­ jében a régi rend urai maradtak hatalmon, vagy nem a nép érdekeinek kép­ viseletére, hanem a polgári rend és a vagyonosok nyugalmának biztosítására jöttek létre. A néptanácsoknak már megalakulásuk idején sem volt önálló intézkedési joguk, majd a kormány rendeleté is a propaganda- és ellenőrző tevékenységre korlátozta szerepüket. A tanácsok azonban korlátozásuk elle­ nére is fennmaradtak, és gyakran beavatkoztak a közigazgatási hatóságok munkájába. Bujon Darvas István földbirtokos lett a néptanács elnöke, alelnöke pedig 10

Andrási Kálmán református lelkész, aki már november 17-én arról beszélt, hogy néptanácsra nincs is szükség, december 18-án pedig feloszlottnak nyil­ vánította. és minden hatalmat átjátszott a képviselő-testületnek. Vencsellön Smidl Károly bírót választották meg alelnüknek a lelkész javaslatára. Nyírmadán csak november 12-én hozták létre a néptanácsot, s kimondták, hogy a 30 tagú szervezet csak véleményező joggal rendelkezhet. Polgáron is a régi rend urai maradtak hatalmon, majd november végén Kazimir Károly segít­ ségével sikerült átalakítani a néptanácsot, és elnöke a szociáldemokrata Kazár István lett, Üjfehértón Mezössy Béla volt földművelési miniszter biztosította magának a vezetést. Csengerben a képviselő-testület automatikusan átalakult nemzeti tanács­ osa, és semmi befolyást nem engedett a község szegény lakosainak. Mátészal­ kán a volt főszolgabíró választatta meg magát a nemzeti tanács elnökének. December végére azonban sikerült átalakítani a tanács szociális összetételét és élére szociáldemokrata elnököt választani. A nagykárolyi nemzeti tanács pedig november 17-én a belügyminisztertől a régi rendszer tipikus alakját Jékey Sándor főispánt kérte felmenteni, és kormánybiztos kinevezését java­ solta, aki a szélesebb néprétegekkel jó kapcsolatot tud kialakítani, és aki iránt a román és magyar lakosság egyaránt bizalommal lenne. A szatmári járás egye­ sült magyar és román tanácsa K&lnai Gyula Szatmár megyei föispáni titkárt kérte kormánybiztossá kinevezni a béke és együttműködés zavartalanságának biztosítására. A nyíregyházi néptanács felhívta a járásokat és községeket a katonata­ nácsok megalakítására is. Ügy intézkedett, hogy a nép- és katonatanácsok együtt szervezzék meg tartalékos tisztekből és megbízható legénységből a nemzetőrséget és a polgárőrséget, kimondva, hogy mindkét szervezet tagjai katonai fegyelem alá tartoznak. A polgárőrök csak községük területén és zsold nélkül, a nemzetőrök viszont bármely veszélyeztetett ponton, de zsold és ellátás fejében teljesítik feladataikat. A kormány rendelete után a nyíregyházi néptanács is átengedte a végre­ hajtó hatalmat a városi és megyei tisztikarnak, de továbbra is jelentős tevé­ kenységet fejtett ki mind a város, mind a megye életében. A vidéki néptaná­ csok kezdetben az ö utasításai szerint jártak el. majd egyre inkább önálló­ sították magukat. A nyíregyházi néptanácsnak kiépült szervezete volt. 15 ügy­ csoportja, élükön a csoportvezetőkkel, akik az elnökkel együtt alkották a vég­ rehajtó bizottságot. Legfontosabb ügycsoportok az élelmezési és ruházati cso­ port és a munkahivatal voltak. A lakosságon kívül a hazatérő katonák egész tömegének élelmezéséről, ruházatáról, különösen munkába állításáról kellett volna gondoskodni. A hivatalos felhívások ellenére a gazdagok nem ajánlották fel élelmiszer-feleslegeiket, viszont az amúgy is rossz termés miatt a szegé­ nyek ezrei éheztek, A hazatért katonák és munkanélküli munkások megnyugtatására munka­ közvetítő hivatalt állított fel, ígérve, hogyha a hivatalhoz fordulnak, azonnal munkát kaphatnak és keresethez juthalnak. 50 rokkant katona számára mun­ kalehetőséget teremtettek a kalonantthonban, Nyíregyházán azonban nem volt elég munkaalkalom. Murányi Lászlót november 11-én kormánybiztossá nevezték ki, a ncptanács elnöke előbb Nagy Kálmán, majd Gábor Sándor lett. November 17-től azonban hatáskörét Nyíregyháza területére korlátozták. n

November eleji napokban az államforma kérdése is elénk érdeklődési vallott ki Szabolcs és Szatmár lakosságában. Szatmárnémetiben november 7én a szociáldemokraták és a nemzeti tanács által összehívott nagygyűlésen, ahol központi előadóként a szociáldemokrata Molnár István szónokolt, a tö­ meg — akik között sok volt a vidéki — a leendő köztársaságot éltette. Rakamaz és Demecser néptanácsa táviratban csatlakozott a Magyar Nemzeti Ta­ nács elhatározásához, hogy Magyarország jövendő államformája a köztársa­ ság legyen. A nyíregyházi néptanács a Zöldség téri népgyűlésen terjesztette elő javaslatát a köztársasági államforma támogatására, és elhatározta, hogy tagjait kiküldi a járási székhelyekre és nagyobb községekbe, hogy az ottani néptanácsokat is pozitív állásfoglalásra bírja. Imre János képviselő-testületi tag javaslatára Ferenc József életnagyságú képét egyhangú határozattal eltávolították a közgyűlési teremből. A köztársa­ ság kialakulását örömmel üdvözölte mindkét megye lakossága. A nép föld­ reformot, adóreformot, új szociálpolitikát, a nagytőke és nagybirtok uralmá­ nak megszüntetését, gazdasági és szociális újjászületést várt a köztársaságtól. A szociáldemokrata párt november folyamán jelentősen megerősödött Nyíregyházán. Már láttuk, hogy október 31-én testületileg jelentették be csat­ lakozásukat a párthoz a nyíregyházi vasutasok. Sokan kérték felvételüket a kisiparosok, a parasztok, a szellemi munkások és a nők köréből. Szociálde­ mokraták leltek jórészt a hazatérő katonák is, külön csoportot alkotva a szer­ vezetben. December elején nagyarányú vidéki szervező munkába kezdett a megyei vezetőség. Szocialista nagygyűléseket tartott, amelyeknek előadói Üjfehértón dr. Kiss Pál és Markovics Menyhért, Nagykállóban Fazekas János, Tiszalökön dr. Tompos Endre, Csobalyon Répánszki János, Bűdszentmihályon Simonics József, Nagyhalászon Killer Rezső és Bartha Samu, a többi falvak­ ban Répánszki András, Nyeste János, Gyurján Mihály, Berecz Antal, Mezei Kálmán és Horváth Antal voltak az előadók. Nyírbátorban Kazimir Károly és Beregi Dezső szervezték eredményesen a pártot. Nagyhalászon 50 ember lépett a pártba. Eredményes volt a szervezés Kisvárdán, Bűdszentmihályon, Balkányban és Kótajban is. A szociáldemokrata párt vidéki előadásai a szatmári falvakban is igen népszerűek voltak. Jánkon szociáldemokrata agitátorok feleskették a lakos­ ságot a szocializmusra. A népgyűlésen éles szavakkal keltek ki az uralkodó osztály ellen. A szatmári reakciós erők ezért az követelték a megyétől, ne engedje meg, hogy a szocialista agitátorok lázítsák a falu népét. Csak erős karhatalom tudta megakadályozni a szocialista propagandát, ezért javasolták, hogy növeljék a csendőrség létszámát. Szabolcsban is igyekeztek gátolni a szocialista gyűléseket, de sikertelenül. December 7-én Nyíregyházán Kazimir Károly előadásán 1500 fő vett részt, amelyen a szociáldemokrácia világot megváltó eszméjéről beszélt. Tiltakozásu­ kat fejezték ki a gyűlésen, hogy egyes községekben nem engedélyezik a szo­ cialista gyűléseket, és követelték a bűnös tisztviselők leváltását. A gyűlésen újjáválasztották a vezetőséget. Az elnök Kazimir Károly, a titkár Schmidt Mihály, a pénztáros Mezei Károly, a jegyző pedig Lyachovits Sándor lett. Kazimir Károly a néptanács ülésén is kemény hangon bírálta a reakciós közigazgatást, és kijelentette, ha a kormány nem állítja félre a régi embereket, eljön az idő, amikor a nép csinál nagytakarítást. Murányi kormánybiztos vi­ szont védelmébe vette a vármegyei és városi közigazgatást a szociáldemokra-

12

ták bírálatával szemben. Mikecz Dezső alispán nyugállományba vonult, hiva­ talát alispánhelyettesként öccse, Mikecz István vette át. A kormánybiztos Mikecz István és Kazimir Károly kíséretében a novem­ ber eleji események okainak felderítésére körutat telt a megyében Kazimir Károlyt a kormánybiztos eszközként kívánta felhasználni a nép leszerelésére, Előbb Tiszaeszlárra, Bűdszentmihályra, Tiszaiükre és Polgárra mentek, amely helyeken a legnagyobb volt a lakosság nyugtalansága. Ezután Ujfehértóra, Kótajba, Ibrányba, majd Nagyhalászba mentek, és mindenütt munkára, nyuga­ lomra intették a lakosságot. Tapasztalataik azonban nem voltak megnyugta­ tóak. A közigazgatási bizottságban Murányi arról beszélt, hogy nálunk is szo­ morú események fognak még következni, mint Oroszországban, ha nem sike­ rül megakadályozni a felforgató eszmék terjedését. Ezért töltötte el megnyug­ vással a megye urait, amikor Kolozsvár kiürítése után az ottani csendőr­ parancsnokságot Nyíregyházára helyeztek át. A falvak lakosságát leginkább a földkérdés megoldatlansága nyugtala­ nította. November eleje után a parasztok nem akarták felvenni a munkát, nemcsak a hazatért katonák, hanem az éves cselédek és a napszámosok sem. A részes művelők is legfeljebb a termés feleért voltak hajlandók a termést betakarítani. A gégényi gazdaszövelség memoranduma arról panaszkodott, hogy mióta hazajöttek a leszerelt katonák, a polgári munka helyett örökösen gyűléseznek, izgatnak, a munkára nem gondolnak, mert véleményük szerint 10 hold föld dukál minden katonának. Kisvárdán is hazatért katonák hirdet­ ték a földosztást. Tiszalökön a volt hadifoglyok az orosz példát propagálták, először szociáldemokrata, majd kommunista szervezetet alakítottak. Hiába igyekeztek távoltartani a mozgalomtól, azzal, hogy aki részt vesz a zavargá­ sokban, nem kap földet, a követeléseket nem tudták leszerelni. Az alispánhelyctlcs december elején rendeletét küldött a falvakba, hogy írják össze azokat a földigenylöket, akiknek ö kh földnél többjük nincs és nem veitek részt a zavargásokban, és részesítsek előnyben a leszerelt kato­ nákat. A községekben egymás után hozták leire a földigcnylö bizottságokat, és megkezdték az igénylők összeírását. A földbirtokosokat, a vármegyét két­ ségbe ejtette az igénylők nagy száma, 120 szabolcsi községből 60 község adatai állnak rendelkezésünkre, amelyek szerint az igénylők száma meghaladta a 12 ezret. A földkérdés volt a fő léma a közigazgatási bizottság december 12-i ülé­ sen is. Haas Ignác a földbirtokreform radikális megoldása ellen foglalt áliást, mondván, hogy az csak fokozatosan valósítható meg, mert ha a mezőgazda­ sági munkásság egyszerre jut földhöz, az veszélyezteti a termelést. Javasolta, hogy előbb ne tulajdonosi jussal kapják meg a parasztok a földet, hanem mun­ kájuk után részesedjenek hasznából, és ha majd tőkéjük lesz, megválthatják. A javaslat még a bizottságban sem talált egyetértésre. Majd december 21-én Murányi kormánybiztos hívta össze a földbirtoko­ sokat. Szabályrendelet-tervezettel állt elő, amely a földreform megvalósítá­ sáig terjedő időre biztosítaná a termelést. A tervezet szerint a cél az, hogy a földmunkás addig is érezze, hogy részese a földnek, és neki is érdeke annak minél jobb megművelése. Első része házas belsőség biztosítását ígérte, a másik része pedig a részes művelésről szolt, kimondva, hogy a munkás részesedése egyharmadnál kevesebb egyetlen termelési ágnál sem lehet. A fold és a ter­ més gondozása a munkás, a vetőmag biztosítása és a termény beszállítása a birtokos kötelessége. A harmadik rész a cselédkérdés szabályozását tartalmazza, 13

azzal, hogy a ma fizetett maximum a jövőben csak a minimum lehet, és ennél kevesebbet senki nem fizethet. A vitákban Haas Ignác ismét azt bizonygatta, hogy a parasztok többsége fél a földtől, és a részes művelést javasolta meg­ tenni a földbirlokrcform hosszabb átmeneti alapjának. Belepusztulna a pa­ raszt — mondta —, ha most 10 hold fűid a nyakába szakadna, Rhédei Zoltán viszont azt indítványozta, hogy már most húzzák meg a birtokokon a kiosz­ tásra kerülő földek határvonalait, mert csak az eredményezhet megnyugvást. Dr. Földes Mór Szabolcs vármegye tiszteletbeli főügyésze ..Néhány szó a föld­ reformtervezethez" című írásában a földkérdés sürgős megoldásai javasolta, míg a forradalmi jog utat nem tör magúnak. A földművelésügyi miniszterhez és a kormánybiztoshoz egymásután ér­ keztek a falvak kérvényei a földosztást sürgetve. A laskodi néptanács arra kérte a kormánybiztost, hogy községükben elsőként kezdjék meg a földosz­ tást, mert a község határa 3800 hold, és ebből a kisgazdák tulajdona mind­ össze 92 hold. A harmados művelés ígéretével nem lehetett megnyugtatni a lakosságot. Már decemberben eljutottak a parasztokhoz a kommunisták által terjesztett röpcédulák, amelyek azt hirdették, hogy a földet kártérítés nélkül cl kell ven­ ni a földbirtokosoktól. Januárban pedig egyre követelőzőbbé vált a falvak lakossága. Elhordták a birtokosok szérűjéből a takarmányt, szabadon vágták a fasorokat és erdőket. A király telki erdőben és a kólaji szőlőkben leszerelt katonák gyülekeztek új támadásra készülve, hiúba vezettek be januar végén szigorú statáriumot, a mozgalom lendülete nem csökkent. A szociáldemokrata párt mátészalkai járási szervezete is nagy figyelmet fordított a földmunkások cs kisgazdák szervezésére, közöttük a földreform népszerűsítésére: december 23-án Györlclkcn 200—300 fő, Ököritón 6Ö0—700 főnyi tömeg jelenlétében, másnap Meggyesen, Ilodászon, december 20-án pedig Nagyecseden és Kocsordon tartottak gyűlést, és átalakították a községi ncptanácsokat. Szatmárnémeti szociáldemokrata titkára december 30-án viszont azt jelentette, hogy a városban és a járás területén a Nagyatádi Szabó Istvánés a Mezőfi Vilmos-féle kisgazda párt szervezkedik, ami akadályozza a szo­ ciáldemokraták hasonló tevékenységét. A Szamos című újság a szatmári parasztok magatartását jellemezve a következőket írta. „Szatmár megye községeiben egyes földműves csoportok úgy értelmezik a törvényt, hogy most már szabad kézzel és minden felsőbb hatóság megkérdezése nélkül neki lehet rontani a földnek, s mindenki kénye, kedve szerint kisajátíthat annyit, amennyi éppen neki tetszik." Vagyis a szat­ mári parasztok megkezdték a földek kisajátítását. Az 1919 februárjában kibocsátott földbirtokrendelet — amelynek értel­ mében csak 500 kh-on felüli birtokot sajátítottak volna ki. és minden gazda­ sági iskolát végzett családtagnak biztosítottak volna még 500 holdat — nagy­ számú középbirtokot hagyott volna sértetlenül Szabolcsban és Szalmáiban, Szabolcsban 587 birtokosnak 198 289 kh. Szatmárban 448 birtokosnak 221 781 kh földjét. A földosztás végrehajtását tavaszra ígérték. A forradalmi hangulat levezetésére azonban márciusban megkezdték Lónyai János gróf és társai ibrányi 3000 kh-as birtokának felosztását. 1919 januárjától új lendületet kapott a forradalmi mozgalom vidékünkön. Ebben jelentős szerepük volt a Szovjet-Oroszországbúl hazatért Szamuely fi­ véreknek. Szamuely László már decemberben nyílt levélben cáfolta Pollák Rudolf pesti szociáldemokrata vezető rágalmait, amelyeket a szociáldemokrata 14

párt nyíregyházi téli előadássorozatán a kommunistákról elmondott. Január 5-én pedig Szamuely Tibor a városi színházban nagyhatású népgyülésen is­ mertette szülővárosa lakosságával a kommunisták célkitűzéseit. Minthogy a városi és megyei hatóságok az előadást sem megakadályozni, sem megzavarni nem tudták, ezért a belügyminisztérium tudtával, sőt ösztönzésére, merény­ letet szerveztek Szamuely Tibor ellen. U azonban az előadás után visszauta­ zott Pestre és a neki szánt golyók két öccsét. Zoltánt és Györgyöt sebcsítellék meg. A reakció minden eszközzel igyekezett a kommunisták szervezkedését megakadályozni. A katonai hatóságok letartóztatták a tüzérek kommunista érzelmű bizalmifiait, akik részt vettek az előadáson. Katonai elfogató parancs alapján Nyíregyházán letartóztatták Szamuely Lászlót, majd a nyíregyházi katonai ügyészség kezdeményezésére Budapesten Tibort is, de az ellenük fel­ hozott vádakat bizonyítani nem tudták, és mindkettőjüket szabadon bocsá­ tották. László a rendőrségi zaklatás elől kénytelen volt elhagyni Nyíregyházát, távozása után öccse, György, Körösi Jenő és dr. Zsoldos Péter szervezték a párt nyíregyházi sejtjét. Tevékenységüket ekkor még nemcsak a reakció ül­ dözése akadályozta, hanem a szociáldemokraták magatartása is. A tömegek elégedetlensége Nyíregyházán és a falvakban is fokozódott, különösen a magas clelmiszerárak. az élelem- és lakáshiány, továbbá a hiva­ tali visszaélések miatt. A szociáldemokrata vezetők hangot adlak a nép köve­ teléseinek. Kazimir Károly a népLinaes ülésein követelte az élelmiszerek igaz­ ságos elosztását. A novemberben megalakult munkástanács is erélyesén fel­ lepett a hatóságoknál a visszaélések miatt. Ugyanis a falvakban nemcsak a nincstelenek, hanem a kistermelők jelentékeny részének sem volt kenyere. A nyugtalanság miatt a jegyzők már a karhatalom vedelnie alatt sem tudták folytatni tevékenységüket. A nyírbátori nemzeti tanács arról panaszkodott, hogy a felvett csendőrök jó része is megbizhataLlan és a nemzetőrség tagjai sem mentesek a bolsevik eszméktől. A szociáldemokrata párt nyirbogáti es encsencsi szervezete pedig elszakadt a nyírbátori járási szervezettől, mert nem akartak olyan párthoz tartozni, „amelyben urak is vannak”. A szociáldemokrata párt vezetősége, amely eddig türelemre intette a pa­ rasztokat, most már szintén a földosztást sürgette. A kisgazdapárt 1919. ja­ nuár 20-i népgyülésén, amelyet a párt szervezése céljából tartottak, és ahová a megyei parasztságot papok és tanítók útján mozgósították, a tömeg Mnyer János —■az országos párt titkára — helyett szocialista szónokokat követelt. A gyűlés után a királyi címeres zászlókkal felvonuló, félrevezetett diákokat pe­ dig szétkergette. Oroson, Gcgényben és Vaján is tiltakoztak a királypárti tün­ tetés ellen. A tömegmozgalom erősödése és a kommunista szervezkedés megakadályo­ zására január 28-án kihirdetlek a statáriumot. A reakció attól kezdve niínd bátrabbá vált. Eszközeiben — amit jól példázlak a Szcntgály-különítmény Tiszadobon elkövetett borzalmai és a Szamuelvek elleni orvtániadás — már korábban sem válogatott. A statáriummal a forradalmi erők teljes megbé­ nítására számítottak. Kassa, Ungvár, Munkács kiürítése után Nyíregyházára, Kisvárdára, Polgárra, Üjfehértóra és Bűdszenlmihályra helyezték az ottani katonaságot. A nyíregyházi helyőrségbe mintegy 400 reakciós tisztet gyűjtöt­ tek össze, akik nyíltan viselték „Károly '-monogramos kardbojtjaikat. A szocia­ lista érzelmű tisztviselőket üldözőbe vették. Tompos Endrét, az egyetlen szo­ cialista érzelmű főszolgabírót elbocsátottak azzal az indokkal, hogy részt vett 15

a tiszadobi eseményekben. A szociáldemokrata szervezet ülését Oroson több­ ször megakadályozták. A papok a szószékről izgattak a szocialisták ellen. Mu­ rányi kormánybiztos szembehelyezkedett azzal a kormányrendelettel, amely a törvényhatóságok feloszlatását tartalmazta. A szociáldemokrata párt megyei szervezete tiltakozott a statárium és az ellenforradalom nyílt támadásai ellen. A párt februári rendkívüli országos kongresszusán szenvedélyes szavakkal hívta fel az ország figyelmét a szabolcsi ellenforradalom gátlástalanságára, a kormánybiztos, a megyei és városi tiszti­ kar reakciós magatartására. A kongresszuson Landler Jenő is erélyes fellépést követelt a Szabolcsban. Fehérváron és más helyeken szervezkedő ellenforra­ dalom letörésére. Nyíregyházát Pogány József is az ellenforradalom fő fész­ keként említette. A szociáldemokrata párt megyei vezetősége a néptanácsra, a munkás­ tanácsra, a katonatanácsra és a párt vidéki szervezeteire támaszkodva indított harcot a kormánybiztos ős a statárium ellen. A part központi vezetőségéhez, a központi munkástanácshoz és a belügyminisztériumba bizottságot küldtek, végül is a kormánybiztos kénytelen volt lemondani. A kormánybiztos lemondása a szociáldemokraták sikeréi jelentette. A me­ gye új kormánybiztosává a kormány a szociáldemokrata Kiss Roland pesti postatisztviselőt nevezte ki, akinek bemutatkozó beszédét március 9-én 12 ezres tömeg hallgatta meg, cs lelkesen ünnepelte az eljövendő munkáshata­ lomról mondott szavait. Élesen bírálta a reakciós tisztviselőket, de nem érzeti elég erőt a megyei és városi tisztikar reakciós tagjainak leváltására, és el­ fogadta Mikecz István és munkatársai taktikai felajánlkozását munkájának segítésére. Kiss Roland kormánybiztos működése mégis kedvezel! a forradalmi erők­ nek. A járások szocialista értekezletei közös levélben tiltakoztak a még min­ dig érvényben lévő statárium ellen. Kisvárdán 17 község, 12 ezer tag nevében 100 küldött a földosztás azonnali megkezdését és a reakciós tisztviselők eltá­ volítását követelte. Balkányban éjszakába nyúló gyűléseken csak a földosztás­ ról beszeltek. Kiss Roland sürgető levélben kérte a földművelésügyi minisztert, hogy megfelelő számú földosztó bizottságot küldjön mielőbb Szabolcsba a földosztás lebonyolítására, mert ellenkező esetben anarchia elé néz a megye. Tiszapolgáron Kazár István vezetésével a 48 tagú birtokrendező bizottság meg­ kezdte a földosztás előkészítését a parasztok forradalmi hangulatától sürgetve. 1919. március 15-én forradalmi hangulatban ünnepelt a megye lakossága. A vidéki szocialisták is népes csoportokban jöttek Nyíregyházára, Kazimir Ká­ roly ünnepi beszédéből harci elszántság áradt, és a szocialista köztársaságot éltette. Kisvárdán Császy László gimnáziumi tanár 4 ezres tömeg előtt, majd az esti ünnepségen Tamás István beszélt a szocialista eszmék közeli győzel­ méről. A forradalmi erők növekedését gyarapította a helyőrség csatlakozása. Mussong Karoly és Adelman Nándor vezetésével március 19-én tüntető felvonu­ lást szerveztek, és eltávolilolták a helyőrség reakciós tisztjeit, majd bejelen­ tették csatlakozásukat a szociáldemokrata párthoz. Biztosították a pártvezctőségel, hogyha kell, fegyverrel is készek harcolni az ellenforradalom ellen. Nyíregyháza, Nyírbátor. Mátészalka és Szalmárnémeli üzemi munkásai kezükbe vették az üzemek ellenőrzését és irányítását. A nyíregyházi munkás­ tanács, a községi népföldosztó- és munkástanácsok mellett a megyei és köz­ ségi hatóságok egyre inkább már csak látszathatalommal rendelkeztek. 16

I R O D A L O M GS F O R R Á S O K

V Hajd ú T ib o r : T a n á c s o k M a g y a r o r s z á g o n 1918—1919-ben. B u d a p e s t . 1958. 2. Dr. K o lle g a T a r s o l y S á n d o r : P a r a s z t s o r s m e g y é n k b e n 1648—1944. N y í r e g y h á z a , 1956. 3. A m a g y a r s z e n t k o r o n a o r s z á g a i n a k 1901— 1915. é v i m e z ő g a z d a s á g i t e r m e l é s e . M a g y a r s t a . ti s z ti kai k ö z l e m é n y e k . 66. k ö t e t . 24. 1. 4. S z a b o lc s v á r m e g y e f e j l ő d é s e é s k o r t ö r t é n e t e . S z c r k . H á g e r L ász ló . 5. St ati szt ik ai é v k ö n y v , 1915—1918. 6. N e g y v e n é ve. J u b i l e u m i e m l é k k ö n y v . A T a n á c s k ö z t á r s a s á g S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e i t ö r ­ té ne te . N y í r e g y h á z a . 1959. S z c r k . : A r ató F e r e n c . 7. A T a n á c s k ö z t á r s a s á g S z a b o l c s - S z a t m á r b a n . N y í r e g y h á z a . 1969. S z e r k . : Ordas N án d or . 8 A p o lg á r i d e m o k r a t i k u s f o r r a d a l o m é s a T a n á c s k ö z t á r s a s á g S z a b o l c s m e g y é b e n Az 1918— 1919. évi ú j s á g d o k u m e n t u m o k a l a o i á n ö s s z e á llít o t t a : s o m o g y i Jolá n . 9. S u r á n y l R ó b e r t: A s z a b o l c s i s z o c i a l i s t á k h a r c a a r e a k c i ó e lle n 1919-ben. s z a b o l c s - S z a t m á r l S z e m le . IV. é vf. 1. 33—41. 1. 10. G e c s é n y i L a j o s : A p r o le tá r d ik ta tú r a s z a b o lc s i e s e m é n y e i K is s R o la n d v i s s z a e m l é k e z é s e i b e n . S z a b o l c s - s z a t m á r i S z e m l e . IV. é v f.. 1. 49—56. 1. 11. Dr. C s e r v e n y á k L á s z ló : N y í r e g y h á z a 1918—1919-ben 5—29. 1. N y í r e g y h á z a 1913—1951 T a n u l ­ m á n y o k . N y í r e g y h á z a . 1975. S z e r k . : dr. ö r d ö g i t János . 12. M a r g ó c s y J ó z s e f : A z ő s z i r ó z s á s f o r r a d a lo m t ó l a f e l s z a b a d u l á s i g 165—203. 1. N yíregyháza törté nete . N y í r e g y h á z a . 1997. S z e r k .: C s e r v e n y á k L á s z ló ós M ezó A n d r ás . 13. S z a b o l c s - S z a t m á r M e g y e i L e vé lt ár. N y í r e g y h á z a , i s i s . . 1916.. 1917.. 1918. é s 1919. évi k ö z ­ gyűlési je gyzők ön yvei. 14. A M a g y a r M u n k á s m o z g a l o m T ö r t é n e t é n e k V á l o g a t o t t D o k u m e n t u m a i . B u d a p e s t . 1936. 5. kötet. 15. A m u n k á s s á g é s p a r a s z t s á g t ö r t é n e t e é s m o z g a l m a i S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y é b e n 1886—1919. F o r r á s o k é s d o k u m e n t u m o k . N y í r e g y h á z a . 19B1. S z e r k . : H á r s f a lv i P é ie r .

DR. FAZEKAS ÁRPÁD:

A Szamuely család Nyíregyháza rendkívül gazdag munkásmozgalmi emlékekben annak ellenére, hogy Szabolcs vármegyében jelentős ipar vagy munkásosztály sem volt. Elég azonban rápillantani a Vörös Hadsereg utca 17—19. szám alatti „Kossuth La­ jos” gimnázium homlokzatára, az emléktáblák sokasága tudatja, hogy itt tanult: — 1901 —1905 között Szamuely Tibor, a Magyar Tanácsköztársaság nép­ biztosa, — 1902—1904 között dr. Münnich Ferenc, a Lenin Rend kitüntetettje, a magyar és nemzetközi munkásmozgalom vezéregyénisége, — 1915—1921 között Várallyay Jenő, aki a szabolcsi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa volt az 1929—1935 közötti időszakban, s — az 1925—27 közötti években Rajk László, a felszabadulás utáni idő­ szak belügy-. majd külügyminisztere, a hírhedt koholt per áldozata. Valamennyiük közül a legnagyobb formátumú, a legeredetibb egyéniség a 29 évesen elhunyt Szamuely Tibor volt, akinek halálhírét a Népszava 1919. aug. 2-i száma így közölte: „Szamuely Tiborral a forradalmi korszak egyik leg­ jellegzetesebb vezető harcosa tűnik el a munkásmozgalomból. Több, mint meggyőződéses, fanatikus katonája volt a proletárdiktatúrának, akit minden cselekedetében őszinte, izzó hite vezetett.” Ügy gondolom, alkalomszerű, hogy a Magyar Tanácsköztársaság 70. év­ fordulóján, illetve Szamuely Tibor születésének közelgő centenáriuma kap­ csán szemügyre vegyük azt a nagy családot, amelyben Tibor és a többi 6 test­ vér nevelődött. Személyenként összegyűjtve és áttekintve a születési, pálya17

B» f P

ISKOLA*

:n q é k e ». v o lt ak

. ) Ő Ü l . ;2 - t 9 0 A / 5 •

.

T ÍN ú V tK O E N

IsZ A M U É L Y ‘TIBOR

1 9 0 £ /3 -l9 0 3 /« *

TANÉVEKBEN Sí,

Dr MÜNNICH FEREW

V .: 1ÖSO ^1919.. . ,

1886

-

1967

‘f i

| Á ÜENtH-REND

kitüntetet! U A G Y A R É 8 'N E M Z E T K Ö l

[ ' a I M U NKÁSM O ZG ALO M V E Z É R tC C V O K

1915/16-1920 /21

*

1925/26 -1 9 2 6 /2 7 t -

. 1

t a n é v e k b e n

TANÉ V E K B E N

1

RAJK LÁSZLÓ

VÁRALLYAY JENŐ 1905

-

A S Z A B O LC S I M U NKÁSM O ZG ALO M

1929 - 1 9 3 5

közötti

IDŐSZAKÁNAK i

|g * .

1909 -

19A0

(fl£ H c L K ti)f> HARCOSA .

a

19*»0

k '

r

Magyar m unkásm ozgalom E G Y IK V E Z E T Ő J E

1 9 4 6 - 1948

t f

1

kö zö tt

U L Ü C Y M A J D K Ü L Ü G Y M IN IS Z T E R

Á l l í t o t t a N y s r e c y h | a Va r o s t a n á c s a A M EC Ve^lDCCCNP- I g a l m i Hj / a ta l 197 0

J M é

A nyíregyházi „K ossuth L a jo s ' gim názium ba já r t: Szam uely T ibor (György is!). Dr. M tinnich J'ercnr, V arallyay Jenő és R ajk László

futási és halálozási adatokat, kiderült az a görög sors (rágód iákba illő tény, hogy a Szamuely család 7 gyermeke közül csupán az elsöszülött leány élt hosszú életet (f>2 év), míg a 6 fiú fiatalon pusztult el (sorrendben: 29, 23, 22, 38, 31 és 36 eves korban) és kivétel nélkül nem természetes halál okozta vé­ güket. Felfogásom szerint a helytörténetírás eminens feladata az is, hogy a helyi adatok lehetséges feltárásával és az ismert közlések kritikus értékelésé­ vel, egyeztetésével hozzájáruljon az ismeretek pontosításához. Ugyanis élet­ rajzi lexikonokban, közleményekben, de még gyászjelentésben is sok téves adat '3, 6 olvasható az egyes családtagokkal kapcsolatban. Újszerű lesz to­ vábbá a Szamuely-ház telekkönyvi /17/ adatainak a bemutatása, illetve a má­ sodik feleség révén a Landau család megismerése. I. A Szamucly-ház A Szamuely család a XIX. sz. közepe táján került a Nyírségbe /13*. Sza­ muely Lajos 1890-ben telepedett le Nyíregyházán, ahol előbb raktárnok volt (a Búza tér 4. sz. alatti gabonaraktárban), majd önálló gabonakereskedő lett 5 A telekkönyvi hivatal adatai szerint a Nyíregyházán lévő Búza tér 11. sz. (jelenleg: 15. szám) alatti 2442 helyrajzi számú házal az udvarként szereplő 504 öl területtel együtt 1907. május 1-jcn vásárolta meg Szamuely Lajos ter­ ménykereskedő és neje: Farkas Cecília 17/.

IS

A Szam uely-ház (N yíregyháza, Búza té r 15., illetve régebbi szám ozás szerin t: Búza té r 11.)

.Jn •

v

'4

'

~{

v -’-" 4 \ Jr

1

?

l -K- '

«

f: l

.

i

. .*■%» - v •

■ •

f

-t ' ' i

S ■ ( r r 4 *Ví l í » r .

W k i\

A PROLETÁROK CS .MAGUK s/AeUDlTHATJAK FEL ÖNMAGUKAT CSAK SAJÁT TOMtfcLIK VJgCFZlIETNFK A BURZSOÁZIA MINDEN EU-W FORRADALMÁVAL swum

Szam uely Tibor em lék táb lá ja a rsalád i ház falán

19

Szamuelyné Farkas Cecília 1911. decemberében meghalt, s 1912-ben az anyai rész öröklés, illetve a többi testvér által való ajándékozás révén a 4 éves Szamuely János tulajdonába került. Szamuely Lajos a saját fél házának felét 1919. febr. 8-án második felesé­ gének: Landau Rozáliának ajándékozta, aki 1947-ben az elhunyt férje részét, valamint János (a fasiszták 1944 ben elhurcolták) fél házát is megörökölte. Így került 1958-ban, Szamuely Lajosné Landau Rozália halála után a Landau-örökösök (11 örökös van felsorolva) birtokába, akik 1967. szept. 2-án eladták a házat a Nyíregyháza és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet részére. Tény tehát, hogy csak a 7. gyermek, vagyis János születhetett a mai Szamuely-házban, míg a többi hat gyermek bérelt lakásban látta meg a napvilá­ got. Az is igaz, hogy a Szamuely-házat mégis joggal jelöli emléktábla, s a hely alkalmas állandó Szamuely-kiállítás létesítésére. A Szamuely név írásával kapcsolatban megjegyezzük, hogy még a telek­ könyv 1—1 oldalán sem szerepel egységesen a név. A köztudatba és a törté­ nelemtudományba a Szamuely Tibor által használt alak vonult be: mi is így írjuk a testvérei esetében is (az apánál: Szamueli Lajos; míg 1848-tól Számuelli Hermann). II. Szamueli Lajos és Farkas Cecília gyermekei A Tanácsköztársaság 133 napjanak történetében többnyire a legidősebb fiú: Tibor neve szerepel. A következő adatok bizonyítják, hogy forradalmár volt még: Zoltán, László es György is. A Szamuelyek házasságuk révén kap­ csolatba kerültek a magyar munkásmozgalom számára rendkívül fontos két családdal is: a Szántó és Szilárd családokkal. 1. Szamuely Margit (1887. június 11., Nyíregyháza—1969. márc. 28 , Moszkva) A legidősebb gyermek és az egyetlen leány Nyíregyházán, 1887. június 11-en egy kis bérelt lakásban látta meg a napvilágot. Mindenben támogatta öccseinek és férjének politikai elképzeléseit. A Szamuely-testvérek közül ő volt az egyedüli, aki hosszú életet élt (82 év) és természetes halállal halt meg. Sorsa külön regény lehetne, úgyszintén a férjéé is. Itt most csak az a lényeges, hogy 1912. december 11-én feleségül ment Szilárd Józsefhez, aki önmagában is jelentős alakja a munkásmozgalom történetének. Kommunista volt, s a szociáldemokrata párt, valamint a kommunista párt 1919. március 22-i egyesülése után Nyíregyházán a közös pártvezetöség tagja lett /10/. Életüket Somogyi Jolán és Tidrenczel Sándor 1977. évi közléséből ismerjük / l 5/ leg­ inkább. A Tanácsköztársaság alatt Budapesten laktak, Szilárd József a Külügyi Népbiztosság titkárságán dolgozott. Lakásuk többször színhelye volt a kom­ munista vezetők tanácskozásának. A bukás után természetesen menekülniük kellett: egy ideig Csehszlovákiában telepedtek le, majd 1922-ben, kiutasításuk után Ausztriában húzták meg magukat, mígnem 1922 szeptemberében Leningrádba mehettek egy orosz repatriáltakat szállító hajóval. Ezután Rigába költöztek, s a férj az itteni Kereskedelmi Kirendeltségen dolgozott. Margit egy ideig ezen intézmény éttermét vezette, majd 1927—34 között a moszkvai 20

Marx—Engels—Lenin Intézet könyvtárában dolgozott. Ezután egy Volga menti kis falu, majd 1944-ben Uljanovszk következett. Moszkvába csak 1945 novem­ berében került vissza, és a Katonai Főiskola magyar tanszékén szemináriu­ mokat vezetett 1953-ig. Közreműködött a moszkvai rádió magyar és német nyelvű adásaiban. Meghalt Moszkvában 1969. március 28-án. Két gyermekük született Nyíregyházán: 1913. szeptember 17-én Ilona (pe­ dagógus, a Szovjetunióban él; többször volt Nyíregyházán) és 1915. szép. 15én, György. 2. Szamuely Tibor (1890. dec. 27., Nyíregyháza—1919. aug. 2., Lichtenwört, Ausztria) 1989-ben lesz halálának 70. évfordulója és 1990-ben születésének cente­ náriuma. Mind a Szamuely család, mind a Tanácsköztársaság legkiemelkedőbb egyénisége. Tetszik vagy nem tetszik: neve a magyar történelem része. Az 1919. év történelmében lépten-nyomon felbukkan a neve. Ez érthető is, ha csupán felsoroljuk a funkcióit: — 1919. márc. 21-én: helyettes hadügyi népbiztos lett, — rövidesen: közoktatásügyi népbiztos is, — 1919. ápr. 10-től: egyúttal a lakás- és rokkant-ügyek diktátora (ami egyben népjóléti megbízást is jelenteit), — 1919. ápr. 21-től: népbiztos, a rögtönitélö törvényszék (Frontmögötti Bizottságok) elnöke. 29 éves korában már meghalt, az érettségi után csak 11 éve maradt, s ebből is 4 évet a fronton, illetve nagyobb részben hadifogságban, Oroszország­ ban Z4' töltött. Csak 1919. január 3-án érkezett haza Budapestre, s 2 nap múlva már Nyíregyházán a színházban nagy politikai beszédet tartott a Kommunis­ ták Magyarországi Pártja nyíregyházi szervezete támogatására. A Magyar Ta­ nácsköztársaságra csak élete néhány hónapja maradt. Hatalmas újságírói, szónoki és katonai tevékenysége külön tanulmányo­ kat igényel. Voltak tévedései, de kétségtelenül a legképzettebb marxista volt a Tanácsköztársaság idején. Elvtársait nem küldte, hanem vezette a harcba! Remek helyzetet felismerő és gyors elhatározó képessége volt. Amikor megszerette Szilágyi Jolánt, felelősséggel mondta menyasszonyának: „Gon­ dolja meg jól, ha hozzám akar jönni feleségül. En forradalmár vagyok, szá­ momra ez a legfontosabb. Mindent ennek rendelek alá, az egész életem . .. Minden percben meghalhatok. Ha a feleségem lesz, mindent vállalnia kell .. Vállalta Szilágyi Jolán, és Szamuely Tibor is vállalta sorsát. Nem félt a haláltól, felfogása szerint a halál a forradalmár legjobb barátja. Felesége sze­ rint még a tanácsokban történt 1919. június 19-i leszavazását megelőzően Tibor: „a szobánkban ült az asztalnál és szétszedte, tisztogatta a kicsi Piperpisztolyát . .. Minek ez Tibor, minek? kérdeztem ... Szükség van rá, nagyon nagy szükség van rá, Jolim! Ez egy jó modell — megbízható.” így a sok verzió /1, 2, 7, 13 ellenére, a feleség adatai ismeretében orvo­ silag, lélektanilag az a legvalószínűbb, hogy a csalódott, cserbenhagyott és magára maradt Szamuely Tibor nemcsak nem tudott, de már nem is akart élni hazájában, s a sikertelen menekülés közben az ausztriai Lichtenwört ha­ tárállomáson mellbe lőtte magát (a golyó is a mellkasában maradt). Jogosan gyakorolt később Kun Béla is önkritikát: „Nem vettük észre, hogy a Tibor elleni rágalom- és pletykaterjesztés a burzsoázia osztályharcának eszköze és

21

módszere volt. Ha mindenki oly sziláid, ha mindenki oly rettenthetetlen lett volna, nem következett volna be a belső árulók bomlasztó tevékenysége. Nem rajta múlott, hogy hősi küzdelmünk elbukott!" /2/. Ellenségei, a fehér terror számára: a vörös terror megtestesítője volt. Orosz forradalmár harcos társai „Tyibor" néven, a Lenin-fiúk „Tibi" elvtárs­ nak szólították, s Lenin 1919-ben a „Komintern egyik legbátrabb harcosá”-nak nevezte. 3. Szamuely Zoltán (1896, Nyíregyháza—1919. augusztus hónap, Siófok) Még a születési és elhalálozási idejét sem tudjuk pontosan: az 1896. év­ ben született, és Tibor halála után. 1919. augusztus havában akasztották fel Siótokon Horthy Miklós emberei. Az 1919. január 6-án Nyíregyházán 19.30kor lezajlott Búza téri fegyveres merényletnek ő volt az egyik áldozata: a lába kapott golyót. Az esetről szóló beszámoló (Nyírvidék, 1919. január 8., 2. old.) őt „kereskedő”, György öccsét pedig „műegyetemi hallgató” foglalkozá­ súnak említette. Winter Sándor főhadnagy, katonai ügyész a nyíregyházi „Er­ zsébet” közkórházból már másnap hordágyon átvitette a fogházba, vagyis a hatóság az áldozatot tartóztatta le és nem a merénylőket kereste! Sógornője, Szilágyi Jolán „szerény, zárkózott, csendes” embernek tartotta. Tény, hogy Szamuely László 1918 decemberében Zoltán bátyja és György öccse segítségével szervezte Nyíregyházán a kommunista sejteket: megnyer­ ték a tüzérezredet, a huszárezred bizalmi testületét, valamint a nyomdászok szakcsoportját. 4. Szamuely László (1897. március 2., Nyíregyháza—1920. január 28., Budapest) ö is részt vett Oroszországban a magyar hadifoglyok forradalmi szerve­ zésében. Tagja volt az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar cso­ portjának és a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Nyíregyházán a Vörös Hadsereg V. hadosztályának politikai biztosa lett. Jelentősebb volt néhány cikke a Nyírvidékben (1919. jan. 3., márc. 30. és ápr. 7.), valamint. 1919. április 6-án a Zöldség téri nagygyűlésen elmondott beszéde. Elsőként említett és „Nyílt levél Fóliák Rudolf elvtársnak!” c. cikkében egyebek között így írt: „Tehetnek, próbálhatnak, felhasználhatják a legcsúnyább családi terrort el­ lenünk — akárhogy csinálják, Önök csak a mi javunkra dolgozhatnak. Minél jobban nyomják el a proletáriátust, az annál jobban igyekszik fölküzdeni.. ön azzal heccelödik, hogy mi csak véletlenül kerültünk Lenin és Trockij elv­ társak mellé és haza jöttünk, mint rakoncátlan, türelmetlen gyerekek és mi akarjuk az szociáldemokrata pártot a marxi tanokra tanítani? Erre csak azt a választ tudom adni, kedves Pollák elvtárs, hogy önnek sem ártana egy kicsit Oroszországba m e n n i. . . !” Szamuely László kíséretében jött Pogány József (1886—1939), a magyar Vörös Hadsereg II. hadtestének parancsnoka 1919. április 21-én Debrecenből Nyíregyházára, megválasztatták a II. megyei direktóriumot, s 1919. április 22-én ellenforradalmi szervezkedés vádjával kivégeztették Kovács István nem­ zetőr főhadnagyot, végül 1919. április 25—26. közölt eredménytelenül szer­ vezték a varos katonai védelmét a románok ellen. 22

Ezután Tibor oldalán és sokszor helyettesként is részt vett a belső ellen­ forradalmi erők elleni harcban. A bukás után elfogták, bíróság elé állították, s 1920. január 28-án — együtt Korvin Ottóval és a Lenin-fiúkkal — a Margit körúti katonai fogházban felakasztották. 5. Szamuely György (1899 június 4., Nyíregyháza—1937, Szovjetunió) Életét főleg Gábor Sándorné 1984. évi közléséből /5 ismerjük. Nyíregyhá­ zán született 1899. június 4-én. A Kossuth gimnáziumban érettségizett 1917ben, s önként jelentkezett a hadseregbe, tiszti iskolát végzett. A katonaságnál azonban 1918 januárjában súlyosabb tiidö- és mellhártyagyulladást kapott, s így egy évre szabadságolták. Ezután a Műegyetem gépészmérnöki karán az I. félévet elvégezte. A karácsonyi szünetben éppen Nyíregyházán tartózkodott, amikor Tibor bátyja 1919. január 5-én a színházban a helyi kommunista szervezet támogatása érdekében nagy beszédet mondott '9 Másnap 19.30-kor házuk közelében ő lett a revolveres merénylet súlyo­ sabbik sebesültje: tiidőUivóst kapott és a karja is megsérült. Súlyos tüdősérü­ lése kihatott egész életére. 45 napig az itteni kórházban ápolták. Majd javulás után Nyíregyházán 1919. márc. 28-tól kezdve 2 hétig a lakáshivatal vezetője volt. Már ápr. 10-én azonban Budapestre ment, ahol a Szovjet Házban (volt Hungária szálló) lakott. László bátyja itt elvitte dr. Korányi Frigyes professzor­ hoz, aki szanatóriumi kezelést javasolt. Így a Weiss Manfréd-féle tüdőszana­ tóriumban kezelték május 15-ig. Tibor szerette volna még Svájcban is kezel­ tetni, azonban György nem ment, hanem a Belügyi Népbiztosságon vállalt előadói állást május 21 -töl július végéig. Részt vett a monitor-lázadás és a Ludovika Akadémián kipattant ellenforradalmi felkelés leverésében. Először 1919. dec. 11-én 2 1 2 évi börtönre ítélték Nyíregyházán, majd Budapesten 1921. jan. 5-én 4 évi fegyházbüntetést kapott, és ekkor a váci fegyház foglya lett. A tárgyaláskor okos és müveit ember benyomását keltette. Szeretett idézgetni németül és franciául, s politikai meggyőződését nem vál­ toztatta meg. Fogolycsere kapcsán 1921. december 1-jén indultak Rigába, s 1922. ja­ nuár elején érkezett Moszkvába. Itt az OK(b)P tagja lett, s Moszkvában sze­ rezte meg gépészmérnöki diplomáját. Nagy jelentőségű volt a házassága, ugyanis 1922 júniusában Moszkvában feleségül vette a szód Szántó Eizát, aki Szántó Béla (1831—1951), Rezső (1892 —1970) és Zoltán (1693—1977) 5 leánytestvére közül a legfiatalabb volt. Há­ rom gyermekük született: Vera, László (dr. Szamuely László) és Tibor (akivel külön foglalkozunk még.) 1924-től az Elexport (elektromos külkereskedelmi vállalat) vezetője lett. 1926-tól pedig a Kereskedelmi Népbiztosságon dolgozott. Berlinben 1928-tól vezérképviselője volt különböző szovjet külkereskedelmi cégeknek, majd ki­ utasítása után ismételten dolgozott Londonban külkereskedelmi vonalon. Ez­ után 1 évig Párizsban élt, és 1934-ben tért vissza családjával Moszkvába, ahol a Városgazdálkodási Tröszt (Moszgorodformlenyije) vezetője lett. Még ő gyűjtötte össze Tibor bátyjának 1918—19-ben keletkezett írásait és beszédeit a Riadó címen 1933-ban Moszkvában magyar nyelven megjelen­ tetett kötetéhez, s Kun Bélának is szolgáltatott adatokat az előszó megírásá­ hoz, mígnem 1937-ben kizárták a pártból és a személyi kultusz áldozata lett.

23

Gábor Sándorné hivatkozott 1984. évi közlése Szamuely György és Szántó Elza házasságából csak 2 gyermeket említett. Tény viszont, hogy a Magyar Életrajzi Lexikon 1981. évi III. kiegészítő kötete a 731. oldalán adatot tartal­ maz azon Szamuely Tiborról, aki 1925. május 17-én született Moszkvában, 1950-től a Szovjetunióban börtönben volt, majd kiszabadulása után a buda­ pesti Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen a történelem professzora lett (1962ben több középiskolai történelem könyvet is írt); balos demagógiával támadta az MSZMP konszolidációs politikáját, majd 1969-ben családjával együtt ki­ küldetésbe ment Ghánába, ahonnan Londonba disszidált és 1972. december 10-én ott bekövetkezett haláláig élesen kommunistaellenes és antibolsevista tevékenységet fejtett ki. Ez a Szamuely Tibor mindenféleképpen apostata (hitehagyott) a Szamuely családban, s megítélésem szerint Szamuely György gyermeke lehetett. Ugyanis a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum fényképtárá­ ban 1988. október 19-én láttam egy „Szamuely Györgyné Szántó Elza fiával 1925. okt. 7.” szövegű fényképet, amelyen a feltűnően szép fiatal anya ölében kb. 5 hónapos csecsemő nyugszik (leltári száma: 72 390). Mint gyermekorvos is 5 hónaposnak ítéltem a csecsemőt, aki megfelelt a május 17-i születésnek. Amíg tehát újabb bizonyítékok fel nem merülnek, az eddigi tudásanyag alap­ ján ezt a harmadik gyermeket is Szamuely Györgyök utódjának tarthatjuk, s a tényékhez hozzátartozik: számontartása és ismertetése. 6. Szamuely István (kb. 1906, Nyíregyháza—1937, Szovjetunió) Még a születési éve sem biztos. Tibor leérettségizése (1908. június 16.) után a tiszteletére a házuk kertjében készült családi fényképen 2 évesnek íté­ lem, s így feltételezem 1906. évi születését (Szamuely Lajosné itt előrehaladott terhességben Ül egy karosszékben, s így az utolsó gyermek: János 1908-ban születhetett). Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán „Emlékeim” e. I9G6. évi köny­ véből tudjuk, hogy 1925-ben a „Kurszk” nevű szovjet teherhajún 21 napig utazva Hamburgból két hétig vendégeskedett Ogyesszában István nevű só­ goránál: „Pistát és bátyját, Györgyöt 1923-ban (pontosan: 1921-bcn! dr. F. Á.) cserélték ki hadifogoly katonatisztekért. Pista pártiskolán tanult, éppen vizs­ gára készült. Arca valamelyest hasonlított Tiboréhoz, de alakja nem. A Horthyrendőrök úgy megverték, hogy a gerince elgörbült. Pista és fiatal orosz felesége jól éltek.” Azt már Gábor Sándorné 1984. évi közlése őrizte meg számunkra, hogy Szamuely István is koholt vádak alapján 1937-ben börtönbe került és a Szov­ jetunióban kivégezték /5 7. Szamuely János (kb. 1908, Nyíregyháza—1944, elhurcolták) A Tanácsköztársaság idején 11 éves gyermek volt még, s 1912-ben öröklés és a testvérek által ajándékozás révén övé lett a Szamuely-ház fele. Nem tu­ dunk jelenleg mást róla, mint amit Gábor Sándorné közölt 1984-ben ,5/: a fasiszták elhurcolták 1944-ben. Így 1947. június 1-jén Szamuely Lajosné Landau Rozália megörökölte János fél házát is.

24

III. A szülők 1. Szamuely Lajos (7—1947) Főleg a terménykereskedelem érdekelte. Nyugtalankodott Tibor és a többi nagyobb fia kommunista tevékenysége miatt. Mégis az ő anyagi támogatása tette lehetővé, hogy Tibor elegánsan öltözzön, újságíróként előkelő mulató­ helyeket látogasson és külföldre utazhasson. Pedig Tibor hazalátogatási kap­ csán kritizálta apja kereskedői mentalitását és panaszkodásait. Végül ő is „belekeveredett” a kommunizmusba, s mikor György fia már büntetését töltötte a nyíregyházi börtönben, őmaga a törvényszéki fogházban volt előzetes letartóztatásban. Orgazdaság miatt elítélték 1 évre, mert a pro­ letárdiktatúra bukása után Győrben (II. feleségével együtt az itteni Royalszállóban lakott) szemtanúja volt, amint Tibor szervezésében György fia na­ gyobb összeget megbízható egyéneknél (pl.: Róth Manónál 160 000 koronát) elhelyezett az üldözött kommunisták támogatására. Szamuely Lajos 1919. február 8-án a tulajdonában lévő félháznak a felét második feleségének (akit kb. 1912-ben vett nőül), Landau Rozáliának aján­ dékozta, aki férje halála után, 1947-ben az első 1'4-et is megörökölte. 2. A z első jeleség: Farkas Cecília Farkas Cecília vérbeli kereskedő, emellett újságolvasó és politizáló nszszony volt. Nagy családját ő kormányozta. Tibor nagyon szerette és féltette anyját, aki 1911. decemberében betegségben halt meg. Budapesten is kezelték, de eredménytelenül. Nem élhette meg Tibor nagy ívű pályafutását, de — szerencséjére — 6 fiának tragédiáját sem. 3. A második feleség: Landau Rozália (?—1958) A Landau-örökösök A nagy család miatt — hiszen János csak 3 éves volt szülőanyja halála­ kor — Szamuely Lajos hamar megnősült. Témánk vonatkozásában két emlí­ tésre méltó tény maradt fenn Landau Rozáliával kapcsolatosan: 1. kb. 1913 elején váratlanul Pestre utazott /18/, hogy megakadályozza Tibor meggondo­ latlan házassági terveit, 2. telefonkérelmét Nyíregyházán a főispán 1929. de­ cember 22-én megbízhatatlanság miatt elutasította /6/. A Szamuely-ház 1947 után kizárólag az ő birtokában volt, s a telekkönyvi tulajdoni lap 3. oldal 31. bejegyzése szerint ekkor már Budapesten lakott V. kerület, Kresz Géza u. 5. szám alatt. Jelzi a Landau család nagy voltát, hogy az 1958. évi bejegyzés szerint 11 örököse volt (1. Bach Jenőné Landau Szidó­ nia, 2. Veress Miklósné Landau Mária, 3. özv. Szűcs Dezsőné Landau Berta, 4. özv. Rónai Izidorné Landau Regina, 5. Dékány (Diamantstein) Miksa, 6. Diamantstein Zoltán, 7. Hirschorn Nándorné Diamantstein Henrietté, 8. Erényi Imréné Kohn Regina, 9. Salamon Zoltánná Kohn Hermina, 10. Jan Landau; Manchester és 11. Török Lászlóné Landau Katalin).

25

IV. Szamuely Tibor felesége: Szilágyi Jolán (1985, Székelyudvarhely—1971. július 8.. Budapest) Tibor felesége. Jó nevű festőművész és grafikus volt. 1895. június 15-én született Székelyudvarhelyen (jellemző, hogy az MSZMP B.-pesti Biz., a Ma­ gyar Partizán Szövetség, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége ás a Magyar Képzőművészek Szövetsége által kiadott nekrológban tévesen Nagyvárad sze­ repel), katolikus családból ,3 . Apja dr. Szilágyi Albert főreáliskolai (közép­ iskolai) tanár volt Nagyváradon. Anyja: Légrádi Eugénia belgrádi származású és részben török eredetű családból való. Jolánnak 2 nővére (Ida, írén) és öcscsc (Emil), valamint húga (Ilonka) volt. Jolán a könyvében 16/ így jellemezte önmagukat: „Emil, Ilonka és én fekete, ragyogó szemű, barna bőrű; Irén szűrke szemű, barna bőrű volt. Araboknak is beillettünk volna.” Természetesen 1919 szeptemberében üt is letartóztatták, megfordult a hírhedt Margit körúti katonai börtönben, majd illegális útlevéllel elhagyta az országot (Belüliben és a Szovjetunióban élt). 1948-ban tért haza, s legfőbb feladatának tekintette, hogy hőn szereteti férje nyomait, emlékeit kutassa 11'. Budapesten halt meg 1971. július 8-án. Neki köszönhetjük, hogy ma sokkal többet tudunk Szamuely Tiborról és csa­ ládjáról, mint „Emlékeim'’ c. könyvének 1966. évi megjelenése előtt. Vég­ akarata volt. hogy a férje életéről szóló visszaemlékezés — gyűjteményének és a Lenin-fiúkkal (36 közül már csak 5 élt ekkor: 2 hazánkban, 2 Csehszlová­ kiában és 1 Ausztriában) folytatott levelezésének legjava függelékként szere­ peljen Simor András 1975. évi könyvében . 12/. Ennek megjelenését sajnos már nem érhette meg. V. Szamuelli Miklós Meg kell említeni Szamuelli Miklóst (egyik helyen Szamuely-nek írták), aki Somogyi Jolán 1968. évi összeállításában szerepel, mint a II. szabolcsi direktórium (1919. ápr. 22.) négy direktóriumi titkárának egyike 14'. Az biz­ tos, hogy nem Szamuely Tibor családjából való, valamilyen más Szamuelyrokonságból származhatott. Ismeretes, hogy nemcsak Nyíregyházán, hanem Büdszentmihályon és Kótaj községben is laktak Szamuelv-ek. Végezetül Szamuely Tibornak Moszkvában 191B. április 27-én magyar nyelven megjelent cikkének (a Szociális Forradalom c. lapban „Május előtt” e. írása) egy mondatát idézem: „A múltból a jövendőbe vezető hídján a je­ lennek vissza-vissza kell fordítani a fejét, visszanézni a múltba!” 12'. Ügy vélem, különösen érdemes megszívlelni ezt az ajánlást a Tanácsköz­ társaság 70. évfordulója kapcsán és főleg a szülőföldön, ahol a helytörténeti kutatás még korántsem tárt fel mindpn lehetséges adatot, pedig közeleg Sza­ muely Tibor születésének a centenáriuma is. Fontos a múltba tekintés a jö­ vendő érdekében is, mert bár 1969 március 21-e óta a MÁV-állomás előtti téren Szamuely egész alakos szobra (Olcsai Kiss Zoltán alkotása) néz le Nyír­ egyházán az érkező és induló utasokra, igazi Szamuely-kultuszról nem be­ szélhetünk.

26

jel magvar Azat

SZAMUELY TIBOR CSALÁDFÁJA

S rá m u e lli H e rm a n n ré s z i v é li a s z a b a d s a g h a rc b a n S z a m u e li Lajos 1 8 9 0 -b e n költözött N y íre g y ­ h á z á ra , fiai m ia lt 1#vi (egy­ h a z a i kapó ti 1

I Szám uelli H e rm a n n (1BA 8 ] r ._, Szam ueli Lajos

u te rm é n y k e re s k e d ő 1

Icn vn u m sta

01 ^

Z

1 M arg it- férjé vel és kél g y e rm e k é v e l 1927-

3

j

0

■

1 □

□

□

1 □

b e n „ m e g s z á llt” te rü le te n élt

1 2 Tibor-

□

t

t

t

t

29é

23é

22é

3Be

o ro s z

jr

C 3 Zoltán

1896

c

1319 a u g u s z tu s h ó . S iófok e lle n fo rra d a lm á ro k fe la k a s z to ttá k

Sz T b c r 1925V 17 M o s z k v a -

o ro s z h ad ifog ság

h o d itc g ^ c g

Ö ngyilkos lett.

1 □

Tibor

1972 XIIIC L o n d o n a n iik o rr m u n is la leli

c

A László-

5 G varo v 1SS9 N y íre g y h á z a

la b c b a fu -

tudalove st

rá d c fl

kapa lf a karja

a

g a ly ű

1921-1937 S z o v je tu n ió S z tá lin k iv é g e z le lle

is m e g s é rü li 6 Is tv á n

I Parkos C21II1 (= C ecília]. m e g h a ll'1911 d e c e m b e ré b e n

7. J á n o s -

Dr Fazekas Á rpád {19f i01

c s a l A ű f Aj a

2

fő re á lis k o la i ta n á r

ll

1 1912

i Ai i i fd a

l/ £ lé g r ó d

Légrádi Eugénia tkot. J 1918 (tbc3

Or S z ilá g y i A lb e r t

T

Iré n

J o lá n

s z o l kb 1900, N y íre g y h á z a

JELŰ AGYAKAZ AT:

I 1 N a g y v á ra d , r kűf

élt,

fia ta l a ra s z fe le s é g e volt.

m e g h íz h n lo tla n !

jglín

s z ü l kb 1 9 0 6 -b a n N y íre g y h á z á n 1 9 2 5 -b e n C g y e s s z é h a n

II A m á so cik feleség le le lc n -k é re lm é f 1929. d e : 2 2 -é n

SZI LAGYI

1fl37 N y íre g y h á z a k o rú ti fe g y h á z h a n fe la k a s z to ttá k

(1719 ja n 6, h é tfő 19?^)

Ö ssze á llíta n a

N y íre g y h á z a -

1920 je n 28 f iu d c p e s l. a M a rg it

A n y íre g y h á z i m e ré n y ié ik o r

N yíre g y h á zá n e lu ta síto ttá k

N y íre g y h á z a -

1919 a u g 2 L ic h le n w c rl ( Auszt r i a)

1

Szam uely

I f l9 0 d e c 2 7

Em il

f

E u g é n ia '

b e n to ro k II/ l

b e lg rá d i, r é s z ­

c s a lá d b ó l v a ló

é n e k la n ő r

Z p o lg á r i is k o lá b a n ta n ít o tt , 19 2 4 -D e n 3.

m e g m é rg e z te m a g á i

S z a m u e ly T ib o m é

fe s tő m ű v é s z ,

g r a fik u s F e le s é g

1919IL24-VIIL2 k ö z ö lt

Ilo n k a 4 k b 1 9 0 1 -b e n s z ü le te tt. M o s z k v á ­ ba n k o n s tr u k tő r

1895, jú n . 15 S z é k e ly u d v a rh e ly

5

fé r je

1971 jú l. B Budapest

.*

tü d ő c s ű c s h u ru t

L e n in g r á d b a n fe s tő m ű v é s z

t

lü d o c s ű c s h u ru t

volt,

s z o v je t a n t r o p o ló g u s

J o lá n - E m it, I fo n k a .é s é n fe k e te , r a ­ g yo g ó szem ű, b a rn a

b ő r ű . lr é n

s z ü r k e s z e m ű , b a r n a b ő r ű vall. 'A r a b o k n a k is b e ille ttü n k volna ..,

Ö s s z e á lílo t ta Dr F a z e k a s Á r p á d (19ÖŐ)

27

Olcsai Kiss Zoltán: Szamuely Tibor álló kőszobra (1969) Nyíregyházán a MAVállomás előtti téren 28

IRODALOM

1. B a k t a t F e r e n c : S z a m u e l y ( N é p s z a v a . 1964. a u g . 2.) 2. D e d e c s G y u l a : A f o r r a d a l o m ü s t ö k ö s e . P é l d a az u t ó k o r n a k ( J ö v e n d ő , 1969. j a n u á r ) 3. E l h u n y t S z a m u e l y T i b o m é S z i l á g y i J o l á n ( K e l e t - M a g y a r o r s z a g , 1971.. 159., 2. o ld ., jú l. B.) 4. F a r k a s J ó z s e f ; L e g e n d a é s v a l ó s á g . G o n d o l a t o k F r a n k i B é l a Z a l k a M á t é s z ü l e t é s é n e k 90. é v f o r d u l ó j á r ó l . ( M á t é s z a l k a , 1987., m a g y a r é s o r o s z s z ö v e g , 44. o l d ) 5. G á b o r S á n d o r n é : S z a m u e l y G y ö r g y , E g y e l f e l e j t e t t f o r r a d a l m á r e m l é k é r e . ( K r i t i k a . 1984. m á r c i u s h ó, 6—8. o ld . ). 6. G y a r m a t h y z s i g m o n d ( s z e r k . ) : A m u n k á s s á g és p a r a s z t s á g é l e t e és m o z g a l m a i S z a b o l c s S z a t m á r m e g y é b e n , 1919—1944. — F o r r á s o k é s d o k u m e n t u m o k — c. k ö t e t (1982., N y í r e g y h á z a . N y í r s é g i N y o m d a , 602 o l d . ; a 225. o l d a l j e g y z é k é b e n 3 t é v e s a d a t i s o l v a s h a t ó a S z a m u e l y fiú k k al k ap csolatban). 7. l l á r s G y ö r g y ; ö k ö l b e z á r t s zív . ( M ó r a F e r e n c K ö n y v k i a d ó , 1959.. 88 o ld ., v o l t K n e r N y o m ­ da, G yom a). R. M a g y a r É l e t r a j z i L e x i k o n ( A k a d é m i a K i a d ó , 19B2., B u d a p e s t , m ásodik k i a d á s , II. k ö t e t , R99—700. old) 9. N y í r v i d é k , 1919. j a n . B. ( s z e r d a ) , 2. p . : „ P o l i t i k a i e l ő a d á s o k N y í r e g y h á z á n — I l a u f f e l T i v a d a r , S z a m u e ly T ibor, M oskovits M e n y h é rt é s F ó liá k R udolf e lő a d á s a i" . 10. N y í r v i d é k , 1919. m á r c i u s 25.. 3—4. p . : . . M e g a l a k u l t a k ö z ö s p á r t v e z e t ő s é g " . 11. S i m o r A n d r á s ( s z e r k . ) : S z a m u e l y T i b o r v á l o g a t o t t c i k k e i 1908 —1915. ( T a n k ö n y v k i a d ó . 1969., B u d a p e s t , 188 o l d . ; „ F é r j e m r ő l ” c. b e v e z e t ő t í r t a S z a m u e l y T i b o m é S z i l á g y i J o l á n ) . 12 . S i m o r A n d r á s ( s z e r k . ) : S z a m u e l y T i b o r — ö s s z e g y ű j t ö t t í r á s o k é s b e s z é d e k . ( M a g v e t ő K ö n y v ­ k i a d ó , 1975., B u d a p e s t , 921 old ., S z e g e d i N y o m d a : j e g y z e t a n y a g : M á t h é P á l t ó l ) . 13. S i m o r A n d r á s : í g y é l t S z a m u e l y T i b o r . ( M ó r a K ö n y v k i a d ó , 1978., B u d a p e s t , 207 old.) . 14. S o m o g y i J o l á n ( ö s s z e á l l í t á s a ) : A p o l g á r i d e m o k r a t i k u s f o r r a d a l o m e s a T a n á c s k ö z t á r s a s á g S z a b o l c s m e g y é b e n . A z 1918—1919. e v i d o k u m e n t u m o k a l a p j á n (M ó r ic z Z s i g m o n d M e g y e i K ö n y v t á r , V á r o s i T a n á c s é s V á r o s i K ö n y v t á r k i a d v á n y a . mfiH.. N y í r e g y h á z a , 147 old.). 13. S o m o g y i J o l á n — T i d r e n c z e l S á n d o r . E g y f o r r a d a l m á r a s s z o n y ( K e l c t - M n g y a r o r s z á g . 1977., X X X I V . é v f.. 136. s z., 4. p „ j ú n i u s 11.). 16. S z a m u e l y T i b o r n c S z i l á g y i J o l á n : E m l é k e i m ( Z r í n y i K a t o n a i K i a d ó . 1966.. B u d a p e s t . 274 o ld . ). 17. T e l e k k ö n y v i k i v o n a t o k , a S z a m u e l y - h á z r ó l (10 o l d a l n y i : I9BB. o k t ó b e r 27-én k a p t a m m e g cs dr. K i s s L a j o s m e g y e i b í r ó s á g i e l n ö k s z í v e s s é g é b ő l k ö z ö l h e t e m ) . 13. Z a l k a M i k l ó s : S z a m u e l y ( K o s s u t h K ö n y v k i a d ó . 1979., Z r í n y i N y o m d a , 110 o l d ) .

ZIELBAUER GYÖRGY:

S zabo lcs-S zatm ár m eg y e n é m e tsé g e 1 9 4 4 -1 9 4 5 -b e n A megye mai közigazgatási területének kialakulásáról csak annyit állapítunk meg, hogy szoros összefüggésben volt a tanácsrendszer létrehozásával, illetve az 1950-cs megyerendezéssel. Ezt megelőzően az 1949. évi népszámláláskor Szabolcs-Ung megyében 42, Szatmár-Bereg megyében 13 személy volt a német anyanyelvű.1 Ez a második világháború után végrehajtott első népszámlálás erősen magán viselte korának bélyegét. A politikai és gazdasági átalakulás idején lanyhult a figyelem a nemzetiségi kérdés iránt, az ország más nyelvű lakosai is megfontolták az őszinte válaszadást.2 Ez összefüggésben van önké­ nyes megfogalmazásunkkal az ún. ..legújabb kori magyarországi népvándor­ lással”, hiszen a németek kitelepítése során a statisztikai bevallások titkos­ ságának elvét megsértve az 1941. évi népszámlálás egyéni számlálólapjait használták fel.3 Mielőtt a kérdéskör részleteit vizsgálnánk, szükséges egy alapvető kérdést tisztázni. A történetkutatónak, akik ebből a témakörből választja témáját, lépten-nyomon szembesülnie kell egy alapvető elvi jelentőségű kérdéssel, konk­ rétabban, egyértelműen tisztáznia kell álláspontját a kollektív felelősség elvét 29

és alkalmazását illetően. „Mint marxista történész(ek) kategorikusan elhatá­ roljuk magunkat attól a felfogástól, amely etnikai csoportot önmagáért ju­ talmaz vagy büntet. Az a tény ugyanis, hogy valaki orosznak, vagy németnek, románnak, vagy magyarnak született, illetőleg ennek vagy annak vallja magát, az nem képezheti egy felvilágosult társadalomban és demokratikus államban sem jutalmazás, sem a büntetés tárgyát. Egyedüli mérce a konkrét személy konkrét cselekedete lehet, amelynek alapján arányosan jutalmazni vagy bün­ tetni kell, illetőleg lehet valakit. Hiába szépítenénk, a kényszerű kitelepítés a második világháború után tagadhatatlanul a kollektív büntetés egyik for­ mája volt. Mégpedig a büntetésnek az egyik legszerencsétlenebb és legellent­ mondásosabb megnyilvánulása volt, hiszen a kitelepítéssel úgyszólván elke­ rülhetetlenül az ártatlan többséget sújtották, a bűnösöket pedig akarva-akaratlanul is felmentették. Gyakran történt hivatkozás a kitelepítés humánus végrehajtására. Ebből a szempontból kétségtelenül mutatkoznak különbségek, attól függően, hogy kiket, mikor és honnan telepítettek ki. A lényegen azon­ ban ez sem változtatott, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az embertelent nem lehet emberségesen végrehajtani.”'1 „A német nemzetiségű lakosság kitelepítése tulajdonképpen 1945 feb­ ruárjában kezdődött meg Magyarországról, amikor a szovjet katonai ható­ ságok a Tiszántúlon élő németek egy részét deportálták. De közülük elsősor­ ban a nőket 1945 nyarán hazaengedték.”J A mai Szabolcs-Szatmár megye ebből a szempontból érdemel ügyeimet, mert a csekély német lakosságával szemben jelentős volt azoknak a száma, akiket nem 1945 februárjában, hanem már sokkal korábban — dccemh< i utolsó napjaiban es 1945 januárjában — szedtek össze es deportálták szovjet területekre, bár az elnevezesn az akciónak akkoriban és sok esetben még ma is más elnevezést kapott. Az 1941-es népszámlálás adatai szerinl a mai Szabolcs-Szatmár megye területén 34S személy volt a német anyanyelvű, 6 fő a vásárosnaményi járás. 10(5 íö Szabolcs megye, 112 fő Nyíregyháza, 122 fő pedig Szatmár megyében élt. Szatmár megyében azt kell megjegyeznünk, hogy 83 fő volt a vállaji lakos.*1 A korábbi időkből származó források szerinl az 1890-os népszámlálás alapján Rakamaz és Vencsellö községekben 1357, Fényes Elek adatai szerint Vállajon majd 900, Mérk községben pedig a lakosság közel fele volt német. Vencsellö községbe a németeket gróf Dessewffy telepítette be. A Szatmár megyei községek sváb lakossága 1773 körüli betelepítése gróf Károlyi Sándor nevéhez fűződött.7 Az 1920. évi adatok szerinl Szabolcs megyében a németek Nyíregyháza kivételével magyar anyanyelvűként szerepeltek, a Szatmár megyei községek la­ kossága jelentősebb volt, mert Mérk vonatkozásában 124 német anyanyelvű személyt mutatott a népszámlálás.3 A két világháború közötti időszakban a németségnél; nem voltak szer­ vezetei Észak-Tiszántúl területén. A II. bécsi döntés utáni időben a Volksbund dér Deutschen in Ungarn (Magyarországi Németek Szövetsége) szervezése eb­ ben a térségben is megkezdődött. Nagyban elősegítette ezt az, hogy lényegé­ ben 1941-re fejeződött be országosan a Volksbund kiépítése, amikor ÉszakErdély visszacsatolása után létrehozták az ún. „Gebiel Osl” és Délvidék visszakerülése után 1941-ben a „Gebiet Batschka” táj vezetőséget/* A magyarországi németség Volksbund szervezeteinek megalakítása vi30

szonylag rövid időn belül bonyolódott le. Az országos zászlóbontás 1939. áp­ rilis 30-án a Tolna megyei CIKÖ községben volt. Ezt követően még 16 újabb helyi csoport alakult meg. A Volksbund szervezeti kiépülésében az 1940-es év volt a legjelentősebb, mert 294 községi szervezete alakult meg, és 1941-ben további 81 tagszervezetet hoztak létre. Az ezt követő években már nem volt olyan jelentős a szervezkedés, mert 1942-ben 33, 1943-ban 4 helyi szervezetet alakítottak.10 Szatmár megyében Vállaj községben alakult meg az első helyi szervezete a Volksbundnak 1941. április első felében. Az erről szóló tudósítás a Deutscher Volksbote 1941 április 13-i számában jelent meg. A Volksbund elnöke Josef Láng lett. Ezen a napon alakították meg a Deutsche Jugend ifjúsági szerve­ zetet is, melynek vezetője Hans Miiller lett. A szomszédos Mérk községben nem sokkal később jött létre a Volksbund. A felnőttek szervezete 1941. május 18-án jött létre. Az alakuló ülésen Martin Mayer lett az elnök. Az ifjúsági szervezet megalakításáról csak azt tudjuk, hogy a Deutscher Volksbote c. lap 1941. június 13-i száma közölt tudósítást a megalakulásról. A Volksbund országos központjából Jussli nevezetű egyén volt jelen a Deutsche Jugend megalakulásán.11 A második bécsi döntés után visszacsatolt szatmári területen a németek által lakott községekben általában 1941 februárjában jöttek létre a Volksbund helyi szervezetei. Február első felében Erdőd és Mezőterem (fcbr. 9), majd február 2f)—22-én Nagybánya és Szakasz helységekben alakultak meg a szer­ vezetek. Az ifjúsági csoportokat a felnőttek szervezetevei azonos napon ala­ kították meg, bár létszámuk ekkor még csekélynek mondható. A felnőttek szervezeteiben a vezetőségek létszáma átlagosan 10 fő. A belépetlek 66° n-a földműves foglalkozású volt.,: A szatmári községekben a Volksbund helyi szervezeteinek jelentősebb akciói nem voltak. Ettől függetlenül Vallajről 17, Mérkrol 7 férfi jelenlkczelL 1942-ben önként SS-katonának.l;1 Jelentős volt a szatmári és erdélyi területek svábok és szászok által lakott településeiből az SS-be jelentkezettek száma. Nagykárolyból 1942. április 25-én 1758 SS-katona indult el a különböző kiképző helyekre. Egy német jelentés szerint Szatmár és Kárpátalja területéről az 1414 jelentkezőből 939 önkéntest találtak alkalmasnak, melyből 406 az SS-be, 533 fő Wehrmachtba vonult be.1'1 Nincsenek adataink a második SS-toborzás 1943. évi eredményeiről. A magyar kormány engedélyezte, hogy a Volksbund összeállítsa az 1908—1925 közötti születésű népi németek listáját. Egy 1943 végéről fennmaradt hivata­ los nemet statisztikai összehasonlító átlekintés szerint 22 000 magyarországi népi német szolgált ekkor az SS-bcn.1-' A Nagykároly környéki falvakból Ki személy nevét gyűjtöttük ki az állampolgársági kötelékből töröltek névjegy­ zékéből. Az 1939: XIII. le. 1. íj-a. alapján az önkéntes SS-sorozásra való je­ lentkezéssel együtt az állampolgárságról való lemondási nyilatkozatot is szük­ séges volt aláírni.16 A harmadik, ún. „muss SS-sorozás’’ a Volksbund 1944. április 23-i bony­ hádi gyűlésén került ünnepélyes bejelentésre, augusztus 25-ig ténylegesen 42 000 németet soroztak be. Tiszántúl területén kevés helyen került sor a magyar csendőri erők bevonásával erre az akcióra. Adatok szerint a mai Békés és Csongrád megyékben volt SS-sorozás 1944. szeptember első leiében. A második világháborúban bekövetkezett fordulat során a harcszinlcr a romániai kiugrást követően az akkori Magyarország területére helyeződött át. Ettől 31

kezdődően a menekülő erdélyi németek és Szatmár vidéki svábok az Alföld déli szegélyén megjelenő szovjet csapatok várhatóan gyors előnyomulása miatt már nem Debrecen—Szolnok, hanem a hosszabb Füzesabony—Gyöngyös út­ vonalon jutottak el Vácig, ahol a Volksbund nagy gondozótábort létesített.17 A szovjet csapaLok az Alföld peremére 1944. szeptember 15—17-e körül értek ki, és Arad szeptember 21—22-én harc nélkül került a 228. szovjet lövészhadosztály által megszállásra. Bizonyíthatóan a 18. szovjet harckocsi­ hadtest egyik alakulata 1944. szeptember 23-án a délelőtti órákban lépte át a magyar—román határt Battonyától keleti irányban, de a szovjet alakulatok az erős tüzérségi tűz miatt (4 tankot és 1 szállítójárművet vesztettek) vissza­ vonultak az államhatár vonalába. Az első magyar községek elfoglalása — sorrendben Csanádpalota, Királyhegyes, Elek és Nagylak — csak másnap, 1944. szeptember 24-én történt meg. Ezt követően még Magyarcsanád, Apát­ falva, az első város MAKÓ, Dombegyház és Battonya került 1944. szeptember 26-án a szovjet csapatok kezébe.18 A magyarországi felszabadító hadműveletek első szakasza lényegében 1944. október 6-án kezdődött. Ebben az un, ..debreceni hadműveletben” a Tiszántúl jelentős része a szovjet csapatok kezére került. Nem sikerült a Tiszántúl, Erdély és Kárpátalja területén lévő nemet—magyar csapatokat körülzárni és megsemmisíteni. Észak-Tiszántúl területén folyó harcok során az 1. és 2. magyar, több német hadsereg kicsúszott a gyűrűből, cs az ún. ,.Karola”-vonalba — a Zempléni-hegység, a Bükk és a Maira deli lejtőin kiépített állásokba — húzódott vissza. Lényegében Szabolcs, Szatmár és a volt Bercg vármegye ma­ gyarországi részen a felszabadító harcok 1944. október második felében és november első napjaiban fejeződtek be.1,1 Nem feladata e tanulmánynak a felszabadulás utáni helyzet, valamint a népi-hatalmi szervek és a közigazgatás kiépülésének kérdéseivel való foglal­ kozás. Témánk szempontjából az igen fontos szerepet játszó dr. Erőss János későbbi főispán nevét emeljük ki.2n A felszabadított területeken a demokratikus népi mozgalom kibontako­ zása, a baloldali erők legális összefogásának eredménye, Gerő Ernő és Nagy Imre 1944. december eleji moszkvai útja, az itteni tanácskozások és a három szövetséges antifasiszta nagyhatalom hozzájárulása megteremtette a feltéte­ leket egy új, ideiglenes magyar kormány megalakításához.21 A moszkvai tanácskozások magyar résztvevői december 7-én együtt in­ dultak haza Magyarországra. 12-én érkeztek Debrecenbe. 14-én létrejött a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front vezető politikusainak megegyezése alap­ ján több város képviselőiből az Ideiglenes Nemzetgyűlés 17 tagú Előkészítő Bizottsága (EB). Az EB a rendkívüli választásokat december 15—19-e között bonyolította le, és így 1944. december 21-én Debrecenben összeülhetett a 230 ideiglenes nemzetgyűlési képviselő, és létrehozta az Ideiglenes Nemzetgyűlési, tanácskozásának második napján 1944. december 22-én megválasztotta a ki­ bontakozó forradalmi átalakulás központi végrehajtó szervét, MAGYAROR­ SZÁG IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNYÁT.22 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány egyik fontos intézkedése volt, hogy 1944. december 28-án a Németországgal való szakítást egyértelmű határozottsággal, a hadüzenetet befejezett lényként deklarálta. Igaz, e lépés megtételében elő­ zetesen a szovjet parancsnokságon lévő szovjet diplomatáktól kapott felhívás is szerepet játszott.28 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 28-i (második) ülésén 32

jóváhagyólag tudomásul vették, hogy még aznap este 8 órakor Gyöngyösi János külügyminiszter vezetésével Moszkvába utazik a kormány fegyverszü­ neti küldöttsége, a delegációval együtt utazott Moszkvába Szuszajkov vezér­ ezredes, Puskin tanácsos és Grigorjev követségi titkár is. A fegyverszüneti okmányt (orosz, angol és magyar nyelven készült) Vorosilov marsall írta alá a három nagyhatalom megbízottjaként, az INK megbízásából Gyöngyösi János, Vörös János és Balogh István. Az egyezmény 1945. január 20-án történt alá­ írása után a küldöttség nem indult rögtön haza, még 5 napig ott tartózkodott. Január 25-én indult haza a küldöttséggel együtt a magyar kommunista emig­ ráció egy nagyobb csoportja, óvatosságból szovjet szakértőként, felvett ne­ vekkel utaztak, s róluk még a január 30-án történt megérkezésükkor sem adtak ki név szerinti közleményt. A fegyverszüneti küldöttséggel együtt jött Debrecenbe Puskin követ és Grigorjev titkár is."' Az 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti szerződés előtt, illetve a ma­ gyar delegáció (szovjet tagokkal együtt) 1944. december 28-án történt eluta­ zása után egy olyan megállapodás megkötésére került sor a szovjet katonai hatóságok és a magyar kormány között, mely szerint „Az orosz katonai ható­ ságok a Magyarország területén lakó, illetve tartózkodó németeket munkaszol­ gálatra igénybe veszik. A . . . megállapodás szerint azonban mentesülnek . . . azok, akikre vonatkozóan . . . megállapítják és igazolják, hogy német nevük ellenére magyaroknak tekintendők". E megállapodásra való hivatkozással 1945. január 5-én jelent, meg Erdei Ferenc 5005 1945. BM. sz. rendelete „A Magyar­ ország területén tartózkodó német származásúak összeírásáról, munkaszolgá­ latra való igénybevételük céljából.”^ Nincs szándékunk a szovjet katonai hatóságok és a’ INK közötti meg­ állapodás nemzetközi jogi érvényű problémáival foglalkozni, de a Baranya Megyei Levéltárban őrzött forrás alapján (Siklós szovjet katonai parancsnoka 3. sz. parancsa) a hadrakelt hadsereg 1944. december 22-i 0060 számú parancsa értelmében rendelték el az összes német származású munkaképes személy mozgósítását. A parancs szerint „minden nemet származású munkaképes sze­ mély mozgósítandó és jelentkezni tartozik: férfiak 17-től 45-ig, nők 18-tól 30 éves korig.” A parancs 3. pontja szerint a mozgósítottak magukkal vihetnek élelmet 15 napra, 3 rend ruhaneműi. 2 pár lábbelit, ágyneműt, takarót, evöedényt. Az egész súlya nem haladhatta meg a 200 kg-ot fejenként.-16 Észak-Tiszántul területén a szovjet katonai hatóságok a frontharcok el­ távolodása után igénybe veitek polgári lakosságot különböző közmunkák (utak javítása, anyagok szállítása, utánpótlás biztosítása érdekében, vasútvo­ nalak, hidak helyrehozása stb.) végzésére. A nép nyelvén az ún. „robot” 3—5 napnál nem volt hosszabb idejű. A munkára való kirendelést minden esetben a magyar közigazgatási hatóságok biztosították. A fentiekben említett — Magyarország területén lakó. illetve tartózkodó — németek munkaszolgálatával kapcsolatosan a végrehajtásról nem tudunk egységes képet megrajzolni. Legrészletesebb jelentést az akkor Csanád-AradTorontál k. e. e. vármegye eleki járási főszolgabírája készített a járás német nevű lakosságának Ukrajnába való elszállításáról. Akkori szóhasználattal „egy orosz G. P. U. egység jelent meg és szállásolta el magát Eleken”, majd 1945. évi január 1-jén 22 órakor az osztag parancsnoka utasított, hogy 2 napon belül a község német nemzetiségű, illetve nevű lakosságát munkára mozgó­ sítsam. A lakosság összeszedése a következő elvek szerint történt: Minden német nevű, tekintet nélkül arra, hogy bírja-e a német nyelvet vagy sem a 33

rendelkezés alá esik. Ugyancsak beleesnek azok a magyar nevű egyének, akik­ nek egy nagyszülőjük német nevű, illetve német származású. Az orosz pa­ rancsnok kijelentette, „ha csak egy csepp német vér folyik ereiben, n é met Szabolcs-Ung k. o. e. vármegyéről kevés forrással rendelkezünk, mert ezek a megye északi részének, illetve Nyíregyháza lakossága egy részének elhurcolásán túl a szomszédos Zemplén, valamint Borsod megyének Szabolcscsal határos területeivel foglalkoznak. Ugyanis Szabolcs megyébe Tokajból jött orosz tisztek több száz magyart szedtek össze német származásúak ürü­ gyén, és Szerencsre szállították őket.JS Szabolcs megyéből, Nyíregyházáról közel 2000 polgári személyt vittek el az átvonuló egységek 1944. november elején. Mivel az elhurcoltak hazakerü­ lésével kapcsolatosan nincs remény, dr. Tompos Endre megyei alispán a nép­ jóléti minisztertől egy „segelykeretösszeget” kér, hogy a családtagok létmini­ mumát biztosítsák.-'9 A dadai felső járás területéről 931 polgári személyt elvittek a szovjet ha­ tóságok. Ibrány, Búj. Tiszaberccl. Gáva községekben összeíratták a német nevüeket. Azokat is, akiknek hazastársa vagy anyja német nevű. Ebből ki­ írták a 18—45 éves nőket és 18—47 éves férfiakat. Néhányat elengedtek, mert szoptatós vagy beteg volt. Vencsellö községben 1945. január 26-án gyűlést doboltattak ki, majd a népet körülfogva iskolába zárták. Vencsellö, Tímár, Rakamaz, Kenézlő községekben mái nem nézték, hogy az illető neve magvar-e. vagy nem. Az elszállított polgári személyek létszáma községenként a következő volt:^0 Vencsellö Rakamaz Gáva Tiszabercel Búj Ibrány Tímár Kenézlő összesen:

239 férfi és 64 nő — 303 246 62 18 31 27 67 147 931

fő fő fő fő fő fő fő fő fő

A dadai alsó járásból az elszállított polgári lakosság létszámáról csak hoz­ závetőleges adatokkal rendelkezünk. A főszolgabírói jelentésből az állapítható meg, hogy ..a dadai alsó járás tiszántúli községeiben megjelent egy szovjet hadnagy 6 főnyi legénységgel, és Tiszalardos községben magához rendelte a taktaközi községek bíráit, elrendelte 16—65 éves korig a férfiak és nők összeirását. Tiszaladány, Báj, Tardos, Csobaj községekből ugyancsak 100—109 egyént írtak és gyűjtöttek össze 15—48 éves korig, köztük kisgyermekes és áldott állapotban lévő anyákat is.^1 A megye két járásából összeszedett polgári lakosságot a szovjet katonai hatóságok a Szerencs községben felállított gyűjtőtáboron keresztül a Szolyván létesített elosztóba szállították. A főispáni titkár jelentése szerint Erőss főispán Szerencsre utazott, hogy intézkedjen. A gávai főszolgabíró megtagadta az orosz nyelven kiállított parancsot, ami miatt Szikszay Andrást elhurcolták. Viss és Balsa községekben kidoboltatták, hogy a főispán érkezik, és a nagy­ birtokokat szétosztja, más helyen azt, hogy a főispán érkezik ki, és a lakos­ 34

ság között ruhaneműket és lábbelit oszt. A dobszóra összegyűlt lakosságot fegyveres katonasággal körülvették és elszállították.32 Szatmár-Bereg vármegyére vonatkozóan egyetlen forrással rendelkezünk, de ebben csak a vásárosnaményi járási főszolgabíró jelentése utal néhány gazdasági jellegű kérdésre. Az élelem állandó elszállítása (ukránok, ruszinok, orosz katonák kíséretében) a jelentés szerint ellátási nehézséget teremtett. A határvonal teljesen nyílt (Ukrajna felé nincs természetes határ), a helyzet súlyosságát még fokozza, hogy a 18—45 éves férfiakat kivétel nélkül munka-, illetve fogolytáborba szállították. A 18 éven aluli és 45 éven felüli férfiakból álló polgárőrség nem tudja a termények előszakos elvitelét megakadályozni.33 A főszolgabírói jelentésből csak arra lehet következtetni, hogy a polgári lakosság elszállítása ebben a járásban is megtörtént, de a községekre, illetve a létszámra vonatkozóan még a legkisebb utalás sem történt. A kérdés pon­ tosabb tisztázása érdekében dr. Seregély István egri érsek engedélyével több plébánoshoz kéréssel fordultunk, hogy a témánkra vonatkozóan a história domusokban lévő feljegyzésekről tájékoztatást nyújtsanak. így Rakamazra vonatkozóan azt állapíthatjuk meg, hogy 1945 januárjában 500 személyt szed­ tek össze és szállítottak el, akik közül a betegek korábban, míg a zömük 1947 őszén jött haza Magyarországra.r' Mérk községre vonatkozóan pontos adatok szerepelnek a história domusban. Innen 1945. januar 5-en 204 személyt (159 férfi és 105 no) szállítottak el szovjet katonai kísérettel, akik az 1948—1948 közötti években kerültek vissza Magyarországra. A szomszédos Vállaj községből 136 férfi és 78 nő (tehát 214 személy) elszállítására került sor, akik több hullámban kerültek csak haza.33 Az egyházi források pontosan számon tartják azokat, akik elhalálozás miatt nem térhettek vissza Magyarországra. Rakamazról 30, Mcrkről 36 (33 férfi és 3 nő) és Vállaj községből 44 fő (12 férfi és 2 nő) halt meg betegségek kö­ vetkeztében.36 A mai NSZK öm életére kitelepített magyarországi németek, más orszá­ gokból kitelepített nemetek (svábok, szászok) által megalakított Ungarndeutschen Abteilung dér Caritas-Flüchllingshilfe és a Donauschwábische Kulturstiftung által kiadott Unscr Hauskalander 1949-től megjelent számaiban megszámlálhatatlan cikk, visszaemlékezés és tanulmány jelent meg a német nevű polgári lakosság Szovjetunióba való szállításáról. Egy 1987-ben meg­ jelent munka szerint a szovjet katonai hatóságok 150 000 dunai svábot kény­ szerítettek munkaszolgálatra Jugoszlávia. Magyarország és Románia terüle­ téről. Ebben a munkában, de az említett Ilauskalenderek cikkeiben és az egyre sűrűbben megjelenő lIEIMATBUCH-kiadványokban a ,,Verschleppung” inter­ nálás, deportálás fogalmak szerepelnek.3' Mivel a 150 000 főnyi létszámot túlzónak tartjuk, magyar vonatkozásban tételesen megvizsgáltuk a Külügyminisztérium Politikai Osztályának hadifo­ goly kérdésekkel foglalkozó 1945. évi 102 dobozt tartalmazó iratanyagát. Ezt egészítettük ki továbbá a Népjóléti Minisztérium Hadifogoly Gondozó Osztály és a Honvédelmi Minisztérium hadifogoly kérdésekkel foglalkozó iratanyagai­ nak kutatásával.33 Arra a megállapításra jutottunk, hogy a külügyminisztériumi anyagokban csak azok a kimutatások és névsorok szerepeltek, ahol a helyi társadalmi szer­ vek a felsorolt személyekért erkölcsi-politikai felelősséget vállalnak. A külügy­ minisztériumi anyagokban 36 106 férfi és 2938 nő (összesen 39 044 személy) felkutatását és Magyarországra való hazaszállítását kérelmezik. Ez a szám 35

nem a kiszállított összes németet jelenti. Csak példaként említjük meg az Arad megyei Elek községet. Innen 1945. január 11-én 983 német személyt szállítottak el. A községi elöljáróság ezzel szemben 237 férfi és 77 nő haza­ hozatalát kérelmezi. A különbség feltehetően a Volksbundnak, vagy egyéb háborús szervezetnek volt a tagja, s ezekért erkölcsi-politikai felelősséget nem vállalt az elöljáróság.’l‘l A Honvédelmi Minisztériumban őrzött források adatai és az előzőekben ismertetett külügyminisztériumi adatok között lényeges eltérések vannak. A Szovjetunió területéről 1946. augusztus 1-jétöl 1949. januárig bezárólag 26 232 civil férfi és 7090 nő érkezet1 haza Magyarországra. Itt kell még említést ten­ nünk a 6965 leventéről is, akik közül nagyon sokan németként kerültek ki a Szovjetunióba, és a Népjóléti Minisztérium fogadó szerve Debrecenben „le­ vente” minősítést vezetett rá az elbocsájtó igazolásra.'*0 A külügyminisztériumi anyagok alapján az állapítható meg, hogy a fő­ városon kívül az ország közel 450 településén szedték össze a német nevűeket és származásúakat az orosz katonai hatóságok, melyből 70 község a Tiszán­ túlon volt. Békés megyéből 15, Csongrádból 5, Hajdú-Biharból 13, és SzabolcsSzatmár megye 37 községében szedtek össze a német lakosságot, és szállították őket a Szovjetunióba/11 Az előzőekben felsorolt Szabolcs-Szatmár megyei községeken kívül (a taktaközi községek Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez kerültek) a következő helységekből szedtek össze embereket, akik Szerencs—Szolyva, illetve Bereg­ szász —Szolyva útvonalon kerültek a Szovjetunióba/*2 Barabás Beregsurany Encsencs Fej erese Gulács Jánd Kncsord Marokpapi Nagydobos Tarpa Tiszaadony Tiszabezdéd Tiszaszalka Tivadar Vitka (7 nő) Zsurk

158 181 103 15 126 160 8 71 7 433 97 17 97 30 14 32

fő fő fő fő fő fő fő fő fő fő fő fő fő fő fő fő

Beregdaróc Csaroda Fehérgyarmat Gelénes Hete Kemecse Lónya Mátvus Szamosszeg Terem (ebből 22 nő) Tiszaborccl (5 nő) Tiszakerecseny Tiszavid Vámosatya Záhony

201 45 68 100 67 19 166 52 52 55 35 138 64 153 75

fő fn fn fő fő fő fő fő fő fő fő fő fő fő fő

Ezek szerint Szabolcs-Szatmár megyék területéről összesen 4598 személy (4298 férfi és 300 nő) került ki a Szovjetunióba. Ehhez a létszámhoz kell még hozzávennünk a Nyíregyházáról elszállított 2000 főt. A szomszédos mai Hajdú-Bihar megye területéről kevesebb személyt szed­ lek össze a szovjet katonai hatóságok. Ebben a megyében 12 településből 1549 (1366 férfi és 183 nő) személyt szállítottak el. Igen érdekes Balmazújváros esete, itt 395 férfi és 155 nő került nemet neve és származása miatt a Szov­ jetunióba/*3 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány egy másik intézkedése — az 1945. évi

600. sz. ME rendelet a földreform végrehajtásáról — is érintette a németséget, ugyanis a volksbundosok földjét nagyságra való tekintet nélkül elkobozták. Szatmár megyében 2 személytől összesen 437 kh, Hajdú megyében 1 személy­ től 50 kh földterület esett elkobzás alá. Ezekből az adatokból az is látható, hogy a németség körében nem volt jelentős a Volksbund. Itt is — mint a többször példaként említett Elek község, de számtalan példát hozhatnánk fel — a szovjet katonai hatóságok által elszállított személyek döntő része csak azért került eljárás alá, mert német származását mutatták ki, illetve német hangzású névvel rendelkezett, vagy egyik nagyszülője esetleg német volt 44 A magyarországi német nemzetiségű lakosság kollektív büntetésének két kitelepitési szakaszát szokásos megfogalmazni. Az első szakasz 1946-ban volt, mikor is 1946 január—június között 110 866 személyt, majd 1946 novem­ ber—decemberében további 24 789, tehát összesen 135 655 személyt telepítettek ki Németországnak az USA által megszállt zónájába. A kitelepítés második szakasza 1947—1948-ban bonyolódott le, amikor is további 50 000 (újabb fel­ tevések szerint kb. 54 000 fő) lett Németországnak a szovjet megszállási zóná­ jába kitelepítve.45 Ezekben a telepítésekben azonban az is szerepet játszott, hogy a Cseh­ szlovákiából menekült, illetőleg kitelepített magyar családok elhelyezése mind súlyosabb gondot és problémát jelentett a népi demokratikus kormányzatnak. Ezzel a kényszerűséggel magyarázható elsősorban a német nemzetiségű la­ kosság összeköltöztetésére vonatkozó — eddig több helyen papíron maradt — kormányrendeletnek határozottabb végrehajtása is. 1947. április és augusztus között Magyarországon 3453 lakóházat szabadítottak fel 5192 német család összeköltöztetésével, illetőleg belső telepítésekkel. A belső telepítések 1948 ta­ vaszán—nyarán szintén befejeződtek.45 Szabolcs-Szatmár megyéből tudomásunk szerint — s ezt az egyházi for­ rások, história domusok is biztosítják — nem volt kitelepítés a mai NSZK, illetve az NDK területére/1' 1948 derekától — a nemzetközi helyzetben és a magyar népi demokrácia fejlődésében bekövetkezett változásokkal szoros összefüggésben — Magyaror­ szágon megszűntek a német nemzetiségű lakosság emberi és állampolgári jog­ korlátozásai. Az 1949. évi alkotmány rögzítette az itt élő nemzetiségek egyen­ jogúságát, ami egy nehéz és fájdalmas periódust zárt le a hazai németség szempontjából is. A döntően nemzetközi előírások végrehajtásaként eszközölt telepítési intézkedések, illetőleg következményeik — amelyek ártatlan em­ berek ezrein, sőt tízezrein is sebeket ejtettek — azonban még nagyon hosszú ideig kisértettek és bonyolították nemcsak a belpolitikai viszonyokat, hanem az ország nemzetközi helyzetét is.48 Az adatok pontosabbá tétele érdekében érdeklődő leveleinkre több helyi tanácstól kaptunk értékes tájékoztatást. Ezekben az emberek összeszedése és elszállítása a legtöbb esetben az általunk korábban leírtak szerinti módon zajlott le. A Szovjetunióból való hazakerűlés időpontjában sem volt eltérés a korábbiaktól.49 A tanácsi értesítések, a história domusok alapján készült tájékoztatások egy el nem hanyagolható, máig is élő problémára irányították a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy az ártatlanul clhurcoltakban és családtagjaikban máig sem tűnt el nyomtalanul az 1945—1948 közötti évek emléke, hiszen a tragé­ diák sora származott ebből a „jóvátélcli munkából”. Egy ibrányi nyugdíjas tanár megfogalmazását kölcsönözzük dolgozatunk egyik zárógondolataként. 37

..Ezekhez (az elhurcoltakhoz, vagy családtagjaikhoz — Z. Gy.) azóta senki sem szólt. Pipolyné megsiratta férjét, és hat árván maradt gyermekét har­ mados földből, napszámból szerzett jövedelméből felnevelte. Nem kapott senkitől semmiféle segélyt. Volt olyan, aki nyugdíjas időnek szerette volna a két és fél évet beszámítani, mint a volt katonai hadifoglyok. Mereven el­ utasították. Még annyit sem mondott nekik senki: bocsánatot kérünk, téved­ tünk, önök nem voltak németek, fasiszták, hiszen németül egy árva szót sem tudtak. A nevüket nem kérték, örökölték,”30 Az elmúlt több mint három évtizedben gyógyulóban vannak azok a sebek, amelyek a hazai németségben az 1945—1949 közötti években keletkeztek. Ettől függetlenül a nemzetiségek — természetesen a németségnél a legerősebben — számbavételére, létszámuk felszabadulás utáni megállapítására történő kísér­ letek még mindig magukon viselik a velük szembeni intézkedések korábbi bélyegét. A népszámlálások iránti bizalmatlanság még a legutóbbi adatfelvé­ telek során is érezhető volt. Ugyanis az egész országban 31 231 személy val­ lotta magát német anyanyelvűnek. A népszámlálás kiegészítése céljából ún. „tanácsi minősítés" alapján 135 090 főre becsülik azoknak a számát, akiket a német nemzetiségi kulturális igények kielégítése szempontjából figyelembe kell venni. Szabolcs-Szatmár megyében 1980-ban összesen 134 személy volt német anyanyelvű, de ezek városi lakosok. Az adatok szerint Mérk és Vállaj községben egyetlen német anyanyelvű sem volt a népszámlálás szerint. MérkLn 13 és Vállajon 87 olyan személyt tartottak nyilván, aki nemzetiségileg vegyes, nyelvileg asszimilálódott. A két községben összesen 7 olyan személy van, aki magyar anyanyelvén kívül a német nyelvet beszéli.51 A németség létszámára vonatkozóan Rakamaz, Vencsellő, illetve Mérk és Vállaj vonatkozásában megvizsgáltuk az 1920—1980 közötti évek levéltárban elhelyezett házassági és születési anyakönyvi másolatait. Mivel 1950 után lét­ rehozták a szülőotthonok hálózatát, később ezek megszüntetése után a szüle­ tések — ebből következően az anyakönyvezések is — a városi kórházakban történtek, a felsorolt községekben alig volt születési anyakönyvezés. Ettől függetlenül az 1950-es évekig jól figyelető meg a németek számának ala­ kulása. Kijelentjük, hogy vizsgálati módszerünk ö n k é n y e s , mert a szülők, illetve a házasulandók nevének hangzása alapján végeztük a csoportosításo­ kat. Megjegyezzük, hogy 1949-ig az állami anyakönyvekben bejegyzést nyert a vallás is, ezért az izraelita vallásúakat nem számítottuk az esetleges német hangzású név miatt németnek. Rakamaz községben 1924-ben 14, 1929-ben 17, 1934-ben 14, 1939-ben 11, 1945-ben 13, 1950-ben 9, 1955-ben 11, 1960-ban 2, 1965-ben 7 és 1970-ben 2, tehát összesen 100 olyan házasság megkötésére ke­ rült sor, amikor mindkét házasulandó fél (menyasszony, vőlegény) családi neve német volt. Ebben az időperiódusban 133 házasság esetén az egyik név ma­ gyar, a másik házasulandó neve német, és 36 olyan házasságot kötöttek, ahol az egyik fél német, míg a másik fél idegen, más nevű volt.52 Rakamazon 1950-ig az előző időpontokban összesen 212 gyermek született, ahol mindkét szülő neve német hangzású, a magyar—német szülőktől 303 és német—egyéb házasságból 74 gyermek született.5* Vencsellő községben tisztán német felek által 42, magyar—németek által 77 és német—egyéb felek által 22 házasságot kötöttek. Vencsellő községben 1940-ig vizsgáltuk meg a születési anyakönyvi bejegyzéseket 5—5 évenként, 85 esetben mindkét szülő német, 98 esetben magyar—német, 17 esetben né­ met—egyéb hangzású volt a név.5'* 38

Mérk és Vállaj vonatkozásában az a nehézségünk támadt, hogy közös anyakönyvezésükön kívül idetartozott több település is, mint Aporháza, Hal­ mos, Nagyfenék, Pusztaterem, Tiborszállás és Vadaskert. Az 1920—1945 közötti időszakban 4 évet vizsgáltunk meg tételesen, ezek: 1920, 1929, 1939 és 1944. A megkötött házasságokból 54-ben mindkét fél német, 35 esetben magyar—német, 15 esetben pedig német—egyeb hangzású névvel rendelkeztek. A felszabadulás utáni időkben a községek önállóak lettek, így csökkent Mérk és Vállaj köz­ ségben a házasságok száma- Csak 2 év adatait vizsgáltuk meg tételesen. Az 1959-es évben 1 tisztán német, 10 esetben magyar—német, 1 esetben német— egyéb hangzású a házasulandók neve. 1971-ben pedig 4 tisztán német, 10 ma­ gyar—német és 2 német—egyéb hangzású névvel rendelkező pár kötött há­ zasságot. A születések alakulásában a legjelentősebb számú a mindkét német szülőktől származó gyermek. 1920—1924 között öt esztendőben 408 születés volt. A magyar—német szülőktől 195, a német—egyéb szülőktől 81 gyermek született. Az 1935-ös évben 60 német—német, 36 magyar—német és 18 német— egyéb nevű szülőktől származó utód született. A két szatmári községben (Mérk és Vállaj) a németség 1945. január első napjaiban történt deportálása érez­ tette hatását az ezt következő évek születéseinek alakulásában is. Amíg 1940— 1945 között 183—240 gyermek született (1945-ben 165), a születések száma 1946-ban 94-re, 1947-ben 86-ra csökkent, természetesen legnagyobb visszaesés a német házasságokból született gyermekeknél mutatkozott. Tisztán né­ met szülőktől 1946-ban 13 gyermek született, 1951-ben ez a szám már 30-ra emelkedett. A születések rohamos csökkenése figyelhető meg a következő más­ fél évtizedben. Az 1956—1960 közötti öt esztendőben 109, majd 1961—1970 közötti tíz évben összesen 28 gvermek született. A másfél évtizedben német— német szülőktől származó gyermekek száma összesen 25 volt, míg 1951-ben egyedül 30 volt számuk.5’* Az 1956-os események óta eltelt több mint harminc esztendőben olyan kedvező lehetőségek teremtődtek, amelyek azt is megmutatták, hogy nem elég a nemzetiségi egyenjogúság törvényes deklarálása, hanem az államnak tény­ leges egyenjogúságot kell biztosítani úgy, hogy a nemzetiségek fejlődésében elhárítsa az objektív akadályokat.51* Magyarországot a nemzetiségi kérdés szempontjából nem sorolhatjuk min­ den további nélkül a kelet-európai államok közé, bár tükrözi a Duna-medence bonyolult nemzetiségi viszonyait. Tükrözi annak történelmi kialakulását, po­ zitív — de főként negatív — emlékeit és hagyományait, nagymértékben ke­ vert települési viszonyait, a kisebbségekben a határon túli anyanemzettel való érzelmi, kulturális, rokoni kapcsolatait, a kisebbségeknek a szomszédos nemzetek viszonyát megrontó vagy javító híd szerepét.57 A magyarországi nemzetiségek iránti fokozott érdeklődést mutatja az is, hogy 1987. március 5—6-án nemzetközi történész konferenciát rendeztek „300 év együttélés a magyarországi németség történetéből” címmel. Balogh Sándor professzor előadásának néhány gondolatával fejezzük be mondanivalónkat: „Távol álljon tőlünk, hogy a korabeli magyar kormányok tévedéseit, és hibáit, valamint felelősségüket kisebbítsük a kérdésben. Sőt, még a legutóbbi év­ tizedek vitathatatlan intézkedéseivel és eredményeivel sem törekszünk az előb­ bieket kiegyenlíteni, vagy netán enyhíteni, önkritikánk azonban nem szol­ gálhat alapul arra, hogy mások mentesüljenek saját magatartásuk önvizsgá­ latától. Meggyőződéssel valljuk, hogy nemzet és nemzetiség, állam és állam között csupán ebben a szellemben lehet csak felépíteni az együttműködés és 39

barátság szilárd hídját. A lörténetkutalő, h a hivatása magaslatán áll. akkor ehhez szerény eszközeivel maga is hozzájárulhat.'’,;w A Szabolcs-Szatmár me­ gyei németség X X . századi története néhány fontosabb kérdésének tárgyszerű, objektív bemutatásával az előző gondolat vezérelt bennünket.

JE G Y Z E T E K

1. 2. 3. 4. 5. 6.

7.

n.

12 .

13. 14. 15. 16.

1

•. 1B.

19. 20.

21

.

22 .

23. 24. 25. 26. 27.

29. 30. 31. 32 33. 34. 35. 36. 37.

40

A z 1949. é v i n é p s z á m l á l á s . K S H 9 k ö t . D e m o g r á f i a i a d a t o k . B p . 1950 . 315. D á v i d Z o l t á n : A m a g y a r n e m z e t i s t a t i s z t i k a m ú l t j a é s j e l e n e . V a l ó s á g . 1980 8. sz. 92—93. Z l e lb & u e r G y ö r g y : a n e m z e t i s é g i J o g o k a h a z á n k b a n é l ő r o m á n s á g l é t s z á m á n a k a l a k u ­ l á s a t ü k r é b e n . S z o m b a t h e l y i T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a T u d o m á n y K ö z l e m é n y e i . IV. k ö t , 1964. 13.1 u a iO E h S á n d o r —Z l n t b a u e r G y ö r g y : A m a g y a r o r s z á g i n é m e t s é g m á s o d i k v i l á g h á b o r ú u t á ­ ni t ö r t é n e t é n e k G y ő r - S o p r o n m e g y e i v o n a t k o z á s a i . G y ő r i T a n u l m á n y o k . 1988 9. sz. 16 . Lásd to v áb b á B alogh S á n d o r : Az új M ag y aro rszág és a m a g y aro rszág i n ém etek . S om ogy. 1987 5. sz. é s N e u e Z e i t u n g 1987. j ú n i u s 6.. 7. B alogh S á n d o r: A n é m e t n em zetis é g ű lakosság k ite le p íté se M ag y aro rsz á g ró l a m á so d ik v i l á g h á b o r ú u t á n . I n f o r m á c i ó s S z e m l e 1981,4. sz. 93. é s Z l c i b a u c r G y ö r g y : a h a z a i n é ­ m e t s é g k i t e l e p í t é s é r ő l . S o m o g y . 1987,6. sz. 69—94. K S H : A z 1941. é v i n é p s z á m l á l á s . B p . 1943. 498—499, 602—607, 608— 615. M a g y a r o r s z a g v a r m e g y e i e s v a r o s a i . S z a b o l c s v a r m e g y e , W o d i a n e r F. e s f ia i. B u d a ­ p e s t e n . 158. e s 170. L á s d t o v á b b á S z a u n á r v á r m e g y e . 113. é s 165. L á s d m e g F e n y e s t i e k : M a g y a r o r s z á g g e o g r a p h i a i s z ó t á r a . P e s t . 1851. III. k ö t . 82., IV . k ö t. 258. 277. é s 289. K S H : A z 1920. é v i n é p s z á m l á l á s . I. r é s z . M a g y . S t a t . K ö z i. 69. k ö t . B u d a p e s t , iö &j . T i lk o v s z k y L ó r á n t : Ez v o lt a V o lk s b u n d . A n é m e t n é p c s o p o r t- p o litik a es M a g y a ro r s z a g 1938—1945. ( K o s s u t h , 1978.) c. m o n o g r á f i á j a t e l j e s r é s z l e t e i t i s m e r t e t i a k é r d é s k ö r n e k . P a u l M a c h : JJie O r t s g r u p p e n g r ü n d u n g e n d e s V o l k s b u n d e s d é r D e u t s c h e n in U n g a r n . in . V o l k s k a l e n d e r d é r D e u t s c h e n a u s U n g a r n . M ü n c h e n , 196B. 127—142. Uo. 138. r n „ O r s z á g o s L e v é l t á r (OL) : K 150 B M —V II—5—1941. 25 1619., 25 1953.. 25 2220. e s 25 2468. sz. alatt Ik tatott alakulási je g y ző k ö n y v ek . B u d a p e s t i K ö z l ö n y : 1942. j ú n i u s 26-i é s n o v e m b e r 1-jei s z á m á b a n k ö z ö l t n é v s o r o k a i a p j a n . T i l k o v s z k y L ó r á n t : S S - t o b o r z á s M a g y a r o r s z á g o n . B p ., 1974. 60—61. Uo. 121. é s 142. B u d a p e s t i K ö z l ö n y : 1943. d e c e m b e r 28-1 s z á m . n i K o v s z k y L ó r á n t : i. m . 154. e s u ó . : E z v o l t a V o l k s b u n d . . . i. m . 334—335. H O S u K . A S z o v j e t u n i ó h ő s e i a m a g y a r o r s z á g i f e l s z a b a d í t ó h a r c o k b a n . I s m . Zíelbauer G y ö r g y . S z a b o l c s - S z a t m á r S z e m l e . 1982,4. sz. 99—101. L á s d t o v á b b á ZIEL L5 AUER G Y Ö R G Y : A h istó ria d o m u s o k m in t a m a g y a ro rs za g ! felszab ad ító h a r c o k to rte n e te n e k forrásai. L e ­ v é l t á r i S z e m l e , 1988/1. sz. 41—49. T o v á b b á K O R O M M I H Á L Y . N é p i d e m o k r á c i á n k s z ü l e t é s e . D e b r e c e n 1981. 8—47. U ö . : A z o r s z á g f e l s z a b a d u l á s á n a k m e g i n d u l á s a és az e l s ő n e k s z a b a d d á v á l t m a g y a r k ö z s é g k é r d é s e . T u d o m á n y o s s z o c i a l i z m u s f ü z e t e k . 19B2 67. sz. 9—33. Uo. 140. é s K o r o m M i h á l y : N é p i d e m o k r á c i á n k s z ü l e t é s e 252. K o r o m M ih ály id é z ett m u n k á m k ív ü l N ÉM ET H PÉTEKNE tö b b t a n u l m á n y a . U EK N A TH G Y Ö R G Y , F Ü L E P J Á N O S . G Y A R M A T H Y Z S l G M O N D . P I N T É R A N D R A ü é s S Í P O S LErV E N T E m u n k á i r é s z l e t e s e n m u t a t j á k b e S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e 1944—1945. f o r d u l ó j á ­ n a k főbb esem ényeit. K o r o m M i h á l y : M a g y a r o r s z á g I d e i g l e n e s N e m z e t i K o r m á n y a é s a f e g y v e r s z ü n e t (1944—1945.) c. m o n o g r á f i a . B p., 1981. é s U ő . : A m a g y a r f e g y v e r s z ü n e t 1945. B p.. 1987. c. m u n k a r é s z ­ le te s e n foglalk o zik a k é rd é sse l. Uo. 351—453., Ill e tv e 74—87. Uo. 350.. U e tv e 92. é s 101. Uo. 467. és 508.. i l l e t v e 104. S o r s f o r d u l ó . I r a t o k M a g y a r o r s z á g f e l s z a b a d u l á s á n a k t ö r t é n e t é h e z . 1944. s z e p t e m b e r —1945 á p r i l i s . ( S z e r k . : K A R S A I EL F.K —S O M L Y A I M A G D A ) . B p. 1970. I. k o t . 430. B a r a n y a m . L e v é l t á r . P é c s : X X I/3 /a . 320/1945. a l l s p . é s 345/1945. f ő i s p . ált . sz. C s o n g r á d m. I. sz. L e v é l t á r , s z e g e d : C s a n á d —A r a d —T o r o n t á l 1c. e. e. v m , 26 1945. f ő i s p . s z á m a l a t t a z eleski l á r á s l f ő s z o l g a b í r ó 1345. j a n u á r íG -án k e l t j e l e n t é s e . N É M E T H p E T E R N É K o r o m M i h á l y n a k k ü l d ö t t j e g y z e t e i b ő l . K ö s z ö n ö m a j e g y z e t e k f e l­ h a s z n á l á s á n a k e n g e d é l y e z é s é t . A S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e i L e v é l t á r (S z S z m L ) a t o v á b b i ­ a k b a n a N é m e t h P é t c r n é á lta l I n g y ű j t ö t t a n y a g o k a t j e l e n t i a h á z a s s á g i és s z ü l e t é s i a n y a ­ k ö n y v e k k i v é t e l é v e l . S z S z m L : S z a b o l c s v m . fő is p . Jr. 1007 1915. sz. U o. A l i s p á n l i r a t o k . 6979/1945. sz, Uo. F ő i s p . i r a t o k . 1535/1945. sz. A z 1085 1945. a l a t t T í m á r k ö z s é g elöljárósága j e l e n t e t t e , h o g y 49 f é r f i t é s 17 n ő t v i t t e k el a s z o v j e t k a t o n a i h a t ó s á g o k . U o. F ő i s p . i r a t o k . 12 1945. e l n . sz. Uo. 1007 1945. fő is p . sz. Uo. V á s á r o s n a m é n y í j á r á s f ő s z o l g a b i r á j á n a k 292/1945. k . i. sz. j e l e n t é s e . Eg ri F ö e g y h á z j n e g y e i H a t ó s á g : 2G2/19B8. sz. J e g é r K á r o l y k a n o n o k , r a k a m a z J p l é b á n o s s z í­ ves é rtesítése. Z u l y o m S á n d o r p r é p o s t - e s p e r e s m á r k i é s RILII G y u l a v á l l n j i p l é b á n o s s z í v e s é r t e s í t é s e . K u k a m a z . M á r k és V á l l a j R k. P l é b á n i a . w. , J o s e f V o l k m a r S e n z : G c s c n lc h L e d é r D o n a u s c h w a b e i t . M ü n c h e n . 19B7. 23U. á s H o i m a i b u c n d ér N ordschom odei C s z e r k . : dr. A n t o n T a f f e r n e r ) . M ünchen, 1973, 307., 336., 342.. 344,, 355-356. és 3B4—385.

38.

H a d t ö r t é n e l m i L e v é ltá r (H L ): K ü l ü g y m i n i s z t é r i u m P o l i t i k a i O s z i á l y h a d i f o g o l y íratn i ( to ­ v á b b i a k b a n : k H m H D FO ). a H o n v é d e lm i M in isz té riu m E ln ö k i O sztály ( to v á b b ia k b a n : h m E ln. O.) é s a z UJ M a g y a r K ö z p o n t i L e v é l t á r : N é p j ó l é t i M i n i s z t é r i u m H a d i f o g o l y - G o n d o z ó O s z t á l y i r a t a i . 27—28. d o b o z o k ( t o v á b b i a k b a n : l ' M K l , : N é p i. M in. H D F O ) . 33 . H L : K Ü M H D F O a n y a g o k ö s s z e s í t é s e a l a p j á n T o v á b b á : C S m L I. S z e g e d : C s n n ú d . A r a d — T P r o iU . il k. e. c. v m . F Ő i s p á n i i r a t o k . 26 1345. kz . jO i o. é s U M K L : A z 19-17. j u l i u s 13-i n é v s o r b a n pl. a 38 279. s o r s z á m a l a t t s z e r e p l ő s z e m é l y , a k i 1929. é v i s z ü l e t é s ű é s . . l e v e n t e ” m i n ő s í t é s t k a p o t t , p e d i g E l e k r ő l n é m e t k é n t v i t t é k el. 41. Uo. 42. H L : K Ü M H D F O n é v s o r a i b ó l t ö r t é n t k i g y ű j t é s a l a p j á n . 43. UO. 41. S o m i j a i M a g d a : A z 1945-ÖS f ö l d r e f o r m , i n . F ö l d r e f o r m 1943. B p . 1965. 88. é s Z i e l b a u c r G y ö r g y : A t ö b b n e m z e t i s é g ű E l e k k ö z s é g t á r s a d a l m á n a k v á l t o z á s a (1326 —1949). I n f o r m á ­ c i ó s S z e m l e , E L T E . 1988/2. sz. 43. B a l o g h S á n d o r : A n é m e t n e m z e t i s é g ű l a k o s s á g k i t e l e p í t é s e . . . 1. m. 119—128. 46.

U g.

47. 48. 49.

M érk . R a k a m a z es V állai R K P l é b á n iá k id é z e tt é rte sítése i. B a l o g h S á n d o r : A n é m e t n e m z . l a k o s s á g k i t e l e p í t é s e . . . j. m . 119. S z a b o l e s - S z a t m a r m e g y e 2 v á r o s i é s l5 k ö z s é g i - n a g y k ö z s é g i t a n á c s á t ó l k a p o t t é r t e s í t é s e k a l a p j á n . E z ú t o n is k ö s z ö n ö m s e g í t s é g ü k e t ! H D. n y u g d í l n s t a n á r n a k k ö s z ö n ö m a m i n d e n r é s z l e t r e k i t e r j e d ő l e v e lé t. K S H : Á z 1980. é v i n é n s z á m l á l á s . 21. k ö t . D e m o g r á f i á i a d a t o k . 165 é s 508. S z S z m L . R a k a m a z k ö z s é g h á z a s s á g i a n y a k ö n y v e i 1920-tól. U o . : R a k a m a z k ö z s é g s z ü l e t é s i a n y a k ö n y v e i 1920-tól. U o . : V e n c s o l l ő k ö z s é g h á z a s s á g i é s s z ü l e t é s i a n y a k ö n y v e l i920-tol. U o . : M é r k v á l l a i h á z a s s á g i é s s z ü l e t é s i a n y a k o n y v e i 1920-tól. N e m z e t i s é g i k é r d é s — n e m z e t i s é g i p o l i t i k a . B p., 1968. 40. U O .: 51—52. B a l o g h S á n d o r : Az új M a g y a r o r s z á g é s a m a g y a r o r s z á g i n é m e t e k . U o . : N E U E Z E I T U N G 1987. j ú n i u s 6-1 s z á m . 7. U ö . : S o m o g y , 1987/5. s z . US—9i.

50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58.

JAKAB ANDRÁS:

Az Országos Református Szabad Tanács Adalékok a hazai református progresszió 1945 utáni történetéhez

A hazai történettudományi kutatás nagy lendületet vett az elmúlt három év­ tizedben Magyarország legújabbkori történetének feltárásában, melynek nem­ zetközileg is jelentős első eredményei máris mutatkoznak.1 Sajnálatos módon azonban a társadalomtörténeti folyamatokban a maguk sajátos törekvéseivel, intézményrendszerével jelenlévő és a társadalmi-történelmi folyamatokra ha­ tást gyakorló egyházak szerepének, működésének, a társadalmi átalakulásokra gyakorolt ellentmondásos hatásának feldolgozására néhány úttörő jellegű, s ezért önmagában is igen jelentős vállalkozástól eltekintve, eddig nem került sor,2 Általánosságban is igaz, de a hazai protestáns egyháztörténetre vonatkozó­ an különösen is, hogy az egyháztörténet a hazai történettudomány csak kevesek által művelt, elhanyagolt területe, nem is szólva ezen egyházaink elméleti-teoló­ giai tanainak elmélettörténeti feldolgozásáról, azok össztársadalmi folyama­ tokba ágyazott bemutatásáról, kritikai elemzéséről, noha e tekintetben is szü­ lettek úttörő jelentőségű vállalkozások mind a protestáns egyház- és teológia­ történet kutatói, mind a marxista protestantizmuskutatás avatott művelőinek tollából.2 41

Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy a Magyarországi Refor­ mátus Egyház 1945 utáni útkeresésének, a népi demokratikus átalakuláshoz való viszonyának jobb megértéséhez járuljunk hozzá a a hazai református progresszió „ébredési mozgalmának” elemzésével. E folyamatok jórészt a hi­ vatalos egyházi felső vezetés törekvéseivel szemben és részben a hivatalos egyházi intézményeken és fórumokon kívül jelentek meg. Az 1945—1948 kö­ zötti években a reformáció pozitív hagyományaihoz kötődő ébredési mozgalom egyik jelentős kikristályosodási pontja, mintegy annak összefoglalója volt a Református Gyülekezeti Evangelizáció Baráti Társasága — és annak lapja, a „Magyar Református Ébredés” — által életre hívott Országos Református Sza­ bad Tanács, amelynek létrejöttében olyan haladó gondolkodású református lelkészek, teológusok vettek részt, mint Bereczky Albert budapesti és Békeji Benő nyíregyházi lelkészek, valamint V idor János, a budapesti teológiai aka­ démia volt professzora, ekkor szintén budapesti lelkész. A felszabadulást követő három esztendő egyházpolitikai küzdelmei egy­ felől a Horlhy-rendszcrt és a háborús összeomlást túlélő régi egyházvezetés és a velük szembenálló, a társadalmi átalakulások jellegét és annak történelmi szükségszerűségét megértő és elfogadó, az egyház szerepét, az állam és egyház viszonyát új módon értelmező progresszív erők között bontakoztak ki. E küz­ delmek vezettek el — a református egyházban elsőként — az állam és az egyház viszonyát rendező egyezményekhez, az egyház új életkereteinek jogi garanciájáoz. Csak ezt követően bontakozhatott ki a megújulási folyamat teljes mélységében, amely az egyházat mint „szolgáló egyházat” értelmezi, és ezt az értelmezést gyakorlatilag alkalmazza és teológiailag feldolgozza. E történelmi jelentőségű átalakulásokat készítette elő és alapozta meg teológiailag az Orszá­ gos Református Szabad Tanács is mindaddig, amíg az „ébredési mozgalom” maga is válságba nem került, és a történelmi-társadalmi körülmények túl nem léptek azokon/1 A háborús összeomlás, majd a felszabadulás eseményei és annak követ­ kezményei, a Horthy-Magyarország végérvényes bukása felkészületlenül érte a magyar egyházakat, így a református egyházat is. Miként azt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke a Magyar Népköztársaság egyházpolitikájának négy évtizedes történetét elemző tanulmányában meg­ állapítja: „Az egyházak vezetői és hívei 1945 elején ébredtek rá arra, hogy a világ és az ország megváltozott. A szó minden értelmében felkészületlenül érte őket ez a változás.>
elsősorban — mint azt korábban említettük - a haza, a nép jövőjéért fele­ lősséget érző és vállaló lelkészek gyakorlati tevékenysége játszott döntő sze­ repet. Űk voltak azok, akik a felszabadulást követő években az egyház eliga­ zodását keresve, sürgették a református egyház múlttal való szembenézését. Ennek az önvizsgálatnak egyik első megnyilvánulása V idor János 1945-ben megjelent ,,Az egyház bűnei” című munkája, amelyben a „bűnbánat és meg­ újulás” szükségességét a „folytonos reformáció” követelményével kapcsolja össze.7 Victor János ebben a könyvében elsősorban az egyház belső „lelki megújulásának” szükségességét elemzi ugyan, de több ponton felhívja a fi­ gyelmet a Horthy-korszak egyházi életének súlyos hibáira is. Elemzésének alapelve a tradicionális reformátori íráselv, amelyben az egyház életének meg­ ítélésében alapvető követelmény a Bibliához való igazodás, „ ...a z Ige a köz­ ponti tengely, amely körül mindennek forognia kell az egyházban” — írja Victor Jánosi Az egyház és világ viszonyát elemezve rámutat arra a nagy­ fokú összefonódásra, amely az egyház és a világi hatalom között kialakult a magyar kapitalista társadalomban, így az egyház a világi uralkodó osztályok érdekeinek kiszolgálójává vált. Súlyos hibaként rója fel Victor János az egy­ háznak a magántulajdonhoz való viszonyát is a tőkés társadalmi-gazdasági rendben. „Az egyházat is elkapta a túlbecsült anyagi javakért folytatott haj­ szának az a sodra, amely a világ életét mozgatja” — Írja könyvében.9 Még konkrétabban fogalmazta meg ezeket a kérdéseket egy 1950-ben irt tanulmá­ nyában. „Elsősorban a múltbeli világban uralkodó gazdasági és társadalmi rendhez való hozzásimulás az a bűn, amely mennél mélyebb bűnbánatot és ezzel kapcsolatban mennél világosabb teológiai tudatosítást is kívánt. ...A z egyház úgy összeszövődött ezzel a megítéltetés felé rohanó renddel, hogy vak­ ká vált annak bűnösségével szemben és értetlenül nézte, miért kelnek fel ellene egyre nagyobb és elszántabb tömegek egy más rend megvalósítása ér­ dekében.”111 Majd két évtizeddel később pedig a Magyarországi Református Egyház 1967-es decemberi jubileumi Zsinatán elfogadott dokumentum, a Zsinati Ta­ nítás vetett számot a református egyház múltjával, és mélyrehatóan elemezte a kapitalista társadalmi rendbe illeszkedő egyház tevékenységét. ,A földkérdésben az egyházkormányzat nem határolta cl magát kellő ha­ tározottsággal azoktól, akik a feudalizmus csökevényeként a XX. század köze­ péig fennmaradt világi és egyházi nagybirtokokat védelmezték. Nem késztette cselekvésre, hogy az itthoni nyomorúság miatt százezrek vettek vándorbotot a kezükbe . . . Holott egyházunkban számos lelkész, tanár, tudós és író támo­ gatta a radikális földreformra irányuló törekvéseket.” „Az ipari munkásság egyre erősödő osztályának követeléseit meg nem vizsgálta, s az azt »vörös bújtogatásnak« bélyegző úri osztályt támogatta. Még a nyugati keresztyénség egyes kimagasló alakjainak prófétai látása sem fi­ gyelmeztette (Blumhardt, Ragaz, Kutter) . . . ” „A nacionalizmus veszedelmes soviniszta hullámától engedte magát so­ dortatni, sőt némelykor szítója és táplálója is volt. Holott ez a hangulatkeltés arra volt alkalmas, hogy elterelje a figyelmet a megoldásra váró társadalmi kérdésekről.” „A második világháború kitörésekor nem volt az egyháznak tiltakozó sza­ va a nemzeti katasztrófába sodró német fasisztabarát politika ellen . . . Pusz­ tába kiáltó szó maradt olyan felelős egyházi személyek megnyilatkozása is, mint Révész Imre püspöké, aki 1939-ben figyelmeztetett a hitleri fasizmus fajelméletének a magyar népre is veszedelmes következményeire.” 43

„A zsidókérdésben való elvi és gyakorlati magatartása terén is nagy mu­ lasztás terheli egyházunkat.. " „A mulasztások terhe, a vesztett háború rémségével együtt, egyszerre zúdult az egyházra . .. feltárult teljes mélységében a szakadék, amely társa­ dalmilag elválasztotta a néptől, fenyegetően nyilvánvalóvá lettek a végzetes világpolitikai tévedés súlyos következményei és a bibliai üzenetet elhomályo­ sította valamiféle keresztyén világszemlélet hirdetése. Szorongás, zavar, ta­ nácstalanság borította el a másik világháború végére az egyházat...”11 Ebben a rendkívül súlyos, kritikus helyzetben indult meg tehát a refor­ mátus egyház helyzetének a történelmi változások összefüggésében való újra­ gondolása, az önvizsgálat és az önértelmezés nehéz munkája. Az egyházak valóban súlyos történelmi mulasztásokat követtek el a XX. század első felé­ ben, az uralkodó osztályok eszmei és gyakorlati kiszolgálásában egyaránt, amint azt. Kónya István elemezte egyik könyvében.12 Láttuk tehát, hogy a felszabadulás után új helyzet, válaszút elé került re­ formátus egyház a protestáns tradícióhoz, a reformáció pozitív hagyományai­ hoz nyúlt vissza önértelmezésében. Üj tájékozódását „új reformációként” fogta fel, és az evangéliumhoz való visszanyúlást, a reformátori íráselv érvényesí­ tését alkalmazza a megváltozott történelmi szituáció értelmezésére. Jelen eset­ ben ez világos megfogalmazást nyert Victor Jánosnak már fentebb idézett, 1945-ös könyvében is, de sokkal konkrétabban fogalmazta azt meg egy vala­ mivel későbbi, a felszabadulás utáni református teológiát elemző cikkében. „A felszabadulás eseményei — írja Victor János — nem kevesebbet jelentettek, mint annak az egész régi világnak az eltűnését, amelyben egyházunk addig élt. Ezért a legelső feltoluló kérdések a múlttal való leszámolásnak a kérdései voltak. Az Ige alapján lehetetlen volt másképpen megérteni, ami történt velünk mint úgy, hogy Isten ítéletét lássuk megnyilvánulni benne. Gyakor­ latilag ez a látás csak arra késztetheti az egyházat és tagjait, hogy az ítélet alatt alázatosan meghajolva bünbánatot tartson mindazért, amit Iste n ... íté­ letével sújtott. Teológiailag pedig adódnak ebből olyan kérdések, mint Isten irgalmasságának és igazságának viszonya, egyének és közösségek egymástól való elválaszthatatlansága mind a bűnben, mind a megítéltetésben, közösségi bűnbánat és megtérés lehetősége és szükségessége stb. Egészen új érdekességet és jelentőséget fedeztünk fel a Bibliának azelőtt elhanyagolt olyan részeiben, amelynek ilyen kérdésekre van különösebb mondanivalójuk, és sűrűn foglal­ koztunk velük, hogy segítségünkre legyenek a múltunkkal való leszámolás­ ban.” 13 A nagy történelmi átalakulásokat a kor református teológiája, tehát Isten ítéleteként fogja fel, az új társadalom kereteiben adott létfeltételeket pedig az isteni kegyelem megnyilvánulásának tekintik, s ennek szellemében fogal­ mazzák újra a teológia kérdéseit is. A Magyarországi Református Egyház 1967-es jubileumán elfogadott Zsinati Tanítás egész világosan fogalmazza meg ezt a sajátos történelemértelmezési: ,.A második világháború sötét eseményei­ ben és az azt követő nemzeti és társadalmi összeomlás során egyházunkat is utolérte Isten igazságos ítélete engedetlenségéért, hűtlenségéért és az Igétől való elfordulásáért... Az újrakezdés lehetőségét megkönnyebbülten fogadta az egy­ ház. A mulasztások világos felismerésére és Isten kegyelmes ítéletének elfoga­ dása alapján általánossá vált az a véleménye, hogy az új élet kezdete csak a mély, töredelmes bűnbánat lehel.”14 A felszabadulás után a „bűnbánatra hívással" megindult a társadalmi át44

alakulások teológiai feldolgozása is. de a forradalmi változások valóban ké­ születlenül érték a református egyházat, és ez kihatott a felszabadulást követő első évekre is,15 noha a református progresszió jelenléte mind a Horthy-korszakban, mind a világháború éveiben tény, amelyre a legújabb egyháztörté­ neti és marxista valláselméleti kutatások is felhívják a figyelmet.,c A társadalmi igazságosság követelményének bibliai alapon történő leve­ zetésével kinvilvánilja a református egyház is, hogy az egyház nem állhat a gazdagok, a kizsákmányolok oldalára, s ez is a megváltozott társadalmi kö­ rülmények sajátos tükröződését jelenti a vallásos gondolkodásban. A magyar református egyház haladó erői igyekeztek tehát elhatárolni magukat a régi rendszertől, és erőteljesen hangsúlyozták azt is, hogy az „új reformáció"’ nem a tanokhan, hanem az egyház gyakorlati magatartásában kell. hogy megnyil­ vánuljon. Hogy mégis mennyire újszerű, eredeti tanokat is megfogalmaz a szolgáló egyház mai teológiája — minden kapcsolódása ellenére a haladó ke­ resztény-protestáns történelmi hagyományokhoz —, azt e teológia néhány szociáletikai alapproblémájának elemzése során más helyen vizsgáltuk.17 Ebben a folyamatban jutott el a Magyarországi Református Egyház ahhoz a felismeréshez, hogy — most már értékelve helyzetét a megváltozott társa­ dalmi körülmények között — a társadalmi-politikai változásokra egyértelmű­ en igent mondjon. Ez az igent mondás a Magyarországi Református Egyház és az új magyar állam, a magyar köztársaság között 1948. október 7-én meg­ kötött egyezménnyel öltött jogi formát, és ezzel a lépéssel rendeződött az állam és a református egyház intézményes kapcsolata is. Addig azonban a hazai református egyház legjobb erőinek küzdelmes utat kellett megtenniük, meg kellett találniuk a kiutat abból a helyzetből, amely — mint azt fentebb már láttuk — az 1945-ben bekövetkezett eseményekkel voltak kapcsolatosak, és amelyet Veres Péter, a Nemzeti Parasztpárt. tagjaként és reformátusként így fogalmazott meg az 1947. évi Protestáns Napok keretében tartott előadá­ sában: „Mindenki látja, hogy a magyarországi protestáns egyházak életében és működésében 1945 tavasza óta valami törés van. Nem következett he az, amit vártak és amitől féltek, nem következett be a templomok bezárása és a lelkészek elüldözése, a vallásszabadság, mint a vallás szabad gyakorlata biz­ tosítva van, a hívek teljesítik is egyházi kötelességeiket jobban, mint eddig bármikor, és mégis érezni lehet, hogy a protestáns egyházak körül valami baj van. Nem találják helyüket a demokráciában, és nem foglalnak cl semmiféle állást az új renddel szemben. De nyilvánvaló, mindenki érzi, hogy aki nem mond igent, az nemet mondana, ha merne.",s. A hivatalos egyházvezetés Ra­ vasz László Duna melléki püspök, a Zsinat és az Egyetemes Kon vont. elnöke vezetésével nem tudta és nem is akarta kialakítani az együttműködést és megegyezést az új magyar államhatalommal, a progresszív erők és egyes lelké­ szek törekvéseit pedig egyenesen úgy állította be, mintha a hivatalban lévő egyházvezetés pozíciójáért harcolnának. Ezt az összefüggést nyomatékosan hangsúlyozza Poór József a magyarországi protestáns teológia 1945 utáni tör­ ténetét elemző könyvében.111 Ilyen körülmények között bontakozott ki az a szellemi, gyakorlati mozgalom, amelynek eszmei vezetői, Bereczky Albert, aki 1945 szeptember végétől 10 hónapon át kultuszállamtitkár is volt, és Vidor János, valamint Bckefi Benő nyíregyházi lelkipásztor, akinek szervezőkészsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy életre hívják az Országos Református Szabad Tanácsot (ORSZT). Az ORSZT létrejöttének előzményei között fontos szerepe volt — annak

mintegy hordozó szervezeteként — a Református Gyülekezeti Evangelizáció Barátai Társaságának, melynek elnöke Bereczky Albert, főtitkára Békefi Benő volt.-10 A baráti társaság lapot is adott ki „Magyar Református Ébredés” cím­ mel, amelynek fontos szerepe volt az ORSZT életrehívásában és az „ébredési mozgalom” törekvéseinek megfogalmazásában. A lap főszerkesztője Bereczky Albert, felelős szerkesztője Békefi Benő volt.'-1 Maga a Társaság országos egye­ sületként működött. így jellemezte a „Magyar Református Ébredés” című lapjuk a R. GY. E. B. T. tevékenységi körét: ,,A magyarországi református egyház egyetemes konventje által jóváhagyott és a magyar belügyminiszter által láttamozott alapszabállyal bíró országos egyesülés, melynek célja a ma­ gyarországi református egyház evangelizációs munkájában való támogató rész­ vétel. Működési területe az egész ország, illetve mindazok a gyülekezetek ... egyházi testületek és intézmények, melyek szolgálattételre hivatalos szervei útján arra felkérik . . . kimondottan missziói jellegű társaság, szolgálati szerv. A református egyház megújulásának szükségességét, és az erre irányuló törekvéseket a hivatalos egyház részéről egyedül Révész Imre a Tiszántúli Református Egyházterület püspöke fogadta megértéssel, noha mindvégig han­ got adott annak a nézetének, hogy ő a megújulás útját más formákban, az egyház keretei között látja megvalósíthatónak. 1946 januárjában jelent meg a „Debreceni Protestáns Lap” hasábjain Révész püspök és Bereczky Albert közös nyilatkozata arról, hogy igyekeznek keresni a ..lélek egysegét a békes­ ségnek kötelékében ”23 Jól jelzi Révész Imre álláspontjának lényegéi „Néhány letel az egyházi megújulás kérdéséhez” címmel megjelent írása. A cikk hang­ súlyozza az egyházi megújulás szükségességét, mint amely az „ecclesia semper reformari debet” reformátori elvéből aktuálisan következik. „Reformációt erő­ szakolni sem nem lehet, sem nem szabad. Viszont bizalommal és reménységgel kell néznünk az ébredési mozgalmakra, amelyeknek az egyház felé irányuló convergentiáját örömmel kell m e g á lla p íta n u n k .E megállapításból követ­ kezik az a sajátos, végső soron pozitív megközelítés is, amellyel az ORSZT tevékenységét és teológiai törekvéseit a későbbiekben fogadta. Bereczky Albert már a „Magyar Református Ébredés” című lapban kifej­ tett tevékenységük során is szoros kapcsolatot tartott Békefi Ernővel, szemé­ lyes találkozásaik alkalmával is megerősítették azt a szándékukat, hogy a ma­ gyar reformátusság, közte az értelmiség legjobb erőit „szabad tanácsra” hívják egybe. Ilyen alkalom kínálkozott 1946 márciusában, amikor Bereczky Albert Nyíregyházára látogatott a református egyházközség vendégeként.-"’ A két lel­ kész közötti munkakapcsolatnak, törekvéseik egyezésének nézeteik alapvető azonossága a forrása. Békefi Benő már a háború előtt mint a Református Gyülekezeti Evangelizáció Baráti Társasága vezetője hangot adott annak a nézetének, hogy az evangelizáció és a diokónia egyformán fontos. A keresz­ tyén szolgálat azonban nem maradhat többé szűk látókörű intézeti diakónia, hanem el kell köteleznie magát nemzeti és nemzetközi síkon egyaránt a konk­ rét emberi közösségnek. Igazat kell adnunk Bucsay Mihály református cgyháztörténésznek, amikor így értékeli Békefi e megnyilatkozásait: „Annak, hogy az ébresztés teológiája így összekapcsolódott a reformáció teológiájával, az intézeti diakónia pedig az egyháznak a nép és az emberiség javára végzett szolgálatával, később fontos szerepe lesz az 1945 utáni új teológiai útkeresés­ ben.”2'’ Ennek az új teológiai és gyakorlati politikai tájékozódásnak lett egyik fontos színtere és alkalma az Országos Református Szabad Tanács, amelyet az 1946. július 13-án, a „Magyar Református Ébredés” hasábjain közzétett fel46

hívással hívtak össze 1946. augusztus 14—17. napjaira, Nyíregyházára. A „Sza­ bad Tanács” összehívását az a tény is szükségessé tette, hogy 1946 nyarán a fakultatív hitoktatás kérdésének a felvetésével rendkívüli módon kiéleződtek Magyarországon a belpolitikai küzdelmek és amely „közel hozta” egymáshoz az egyházi reakciót is.-" Maga Bereczkv Albert 1946 május végén meg is válik a kultuszállamtitkári tisztségtől. A felhívást a „Magyar Református Ébredés” szerkesztősége nevében teszik közzé. Ebben megfogalmazzák, hogy meghívják „az összes magyar református lelkészeket, presbitereket, evangéliumi és gyüleketi munkásokat, sőt minden érdeklődőt, hogy az ott tartandó »szabad tanácson« együttesen megtárgyalják az evangelizáció, a reformáció és a magyar ébredés időszerű kérdéseit”. Jelzi a felhívás részletesen a megtárgyalásra kerülő kérdéseket is. Ezek a követ­ kezők: „az Ige. az igehirdetés, a teológia, a misszió, a gyülekezeti munka, a diakónia. a liturgia, a kegyesség, a református nevelés és iskolaügy, az egyház­ tagság, az egyházfegyelem és az egyházi szervezet, a magyarság belső hely­ zete és történelmi küldetése”. Megfogalmazza a felhívás a tanácskozás alap­ vető szempontjait is: ..A sokféle látás, program, reformterv közül látnunk kell, melyek vannak Istentől, melyek azok. amelyek Isten Igéjén alapulnak. Ezért volna szükség arra, hogy mindenki, aki ezek iránt a kérdések iránt belső, imádságos felelősséget hordoz, ott legyen az augusztusi »szabad tanácson*-”. E tanácskozás alapvető célkitűzéseként fogalmazzák meg azt a követelményt is, hogy a tanácskozás több kell, hogy legyen a megszokott konferenciáknál. ,.Itl szeretnénk feltárni — írja a felhívás — Isten megismert akaratát, és komoly, kezdeményező lépéseket tenni a magunk illetékességi körében az engedelmes­ ség vonalán. Nem elmélkedni, hanem cselekedni kívánunk, nem beszélni, ha­ nem látásokat átvenni, átadni cs becsületesen meg is cselekedni, amit Isten kíván az Ö Igéjében.”-'8 Bercczky Albert meghívta a hivatalos egyház püs­ pökeit is a tanácskozásra, de ők — különböző okok miatt — nem vettek reszt azon, csak írásban üdvözölték a tanácskozást.-', A felhívásra az ORSZT ülésén 354 fő vett részt, amelyen öt bizottságban és az ún. állandó bizottságban elemezték a felhívásban megfogalmazott kér­ déseket. A tanácskozás anyagát önálló füzet formájában is megjelentették, amely tartalmazza a bizottságok anyagát és a hozott határozatokat is.:,u A kötethez Bereczky Albert irt bevezetőt „Elöljáró beszéd” címmel, amelyben kifejti az ORSZT és a református egyház előtt álló feladatok teológiai alapjeit. Kiemeli, hogy ők „nem a XVI század reformátoraihoz” akarnak vissza­ térni, hanem ahhoz a forráshoz, amelyből ök a megújulást merítették, azaz a megújulás forrása maga a „kijelentés” kell, hogy legyen. E megújulás előfel­ tételeként a múlt miatti bűnbánat szükségességét és a jelen vállalását emeli ki.11 A bizottságok (A, B, C. D, E) munkáját, és a Szabad Tanácson megfogal mazottak teológiai jelentőséget Kocsis Elemér, a Tiszántúli Református Egy házkerület 1987-ben beiktatott püspöke átfogó tanulmányában elemezte a „Confessió” című református egyházi figyelő hasábjain. Kiemeli a szerző, hogy a tanácskozáson érvényesült a Bereczky Albert által a megnyitó beszéd­ ben kifejezésre jutatott hármas alapelv, a „Sola Scriplura”. a „semper reformari” és a ..szabad egyház szabad államban” elve. Ez utóbbit — mint azt Kocsis Elemér megjegyzi — Révész Imre fogalmazta meg, és vitte be a köz­ tudatba markánsan először 1946 tavaszán a „Debreceni Protestáns Lap” ha­ sábjain. Az „A” Bizottság, amely az „Az Ige az egyházban” témakörben foly­ tatta munkálatait, sürgette az igehirdetés megújítását és krisztocentrikussá 47

tételét. ”Ezzel a régi puritán ébredés kívánságait eleveníti fel” — írja Kocsis Elemér. A „B” Bizottság. „Az egyház és a jövendő nemzedék” címen foglalko­ zott az egyház ifjúsági munkájával és iskolaügyével, a „C” Bizottság pedig az egyház intézményes életét tekintette át. A „D” Bizottság „A gyülekezet élete és szolgálata” címen a misszió kérdéseit elemezte, valamint a diakónia kér­ déseit vizsgálta. Az ,,E” Bizottság „Az egyházi ének, sajtó és irodalom” prob­ lémáit elemezte. Végül az úgynevezett „Általános Bizottság” munkájában ke­ rült sor ..Az egyház és a világ”, valamint „Az egyház és a magyar jelen” kér­ déskörébe eső problémák megvitatására, ahol felhívták a figyelmet arra, hogy az egyház nem élhet a világtól való rosszindulatú elkülönültségben, hiszen a világ az Isten uralma alatt áll. „Az egyház és magyar jelen” témakörének elemzésében fölmerült az egyház megitéltetése és bűnbánatra hívása is. Kocsis Elemér ezzel kapcsolatban emeli ki, hogy „Isten igazságos ítélete érte el (ti. az egyházat — J. A.), mert Isten erkölcsi világrendjét nem lehet büntetlenül megsérteni. Az egyház elhanyagolta a szociális igazság problémáját. A földi javak igazságtalan elosztását nemcsak eltűrte, hanem igazolta is. " A tanács­ kozás anyaga reménységre hívja az egyház tagjait, és hitet tesz a demokratikus államforma mellett. Az ORSZT fontos határozatokat is hozott. Kocsis Elemér Így summázza az ORSZT első ülése tevékenységének jelentőségét: „az Orszá­ gos Református Szabad Tanács első nagy konferenciáján az egyház és a teoló­ gia minden lényeges kérdését érintette. A problémák olyan sokoldalú, olyan friss és újszerű megragadásával van itt dolgunk, ami azelőtt együtt sehol másutt nem található”.3'- A korabeli politikai sajtó az eseményt rendkivid szűkszavúan kommentálta, a hivatalos egyházvezetés Ravasz Lászlóval az élen pedig egyenesen elulasilólag reagált rá, és elesen elhatárolta magát, valamint az egyházat az ORSZT-től.-33 A Szabad Tanács tevékenységét a konferenciát követően az ott megválasztott „Állandó Bizottság” vitte tovább, amely 1946. szeptember 25-én tartott ülésén az ORSZT nyíregyházi konferenciájának anya­ gát készítette elő kiadásra, 1947. január 17-en, Budapesten tartott második ülésén pedig a tanácskozás visszhangját elemezték és megállapították, hogy , úgy az ellenszenves, sőt esetleg ellenséges, mint a megértő, a jóindulatúban bíráló vagy helyeslő megnyilatkozások egyaránt amellett szólnak, hogy a Sza­ bad Tanács munkájára szükség van. A megkezdett munkál a tanulságok le­ vonásával tovább kell folytatni.”3'* Arról is döntött az Állandó Bizottság, hogy 1947. március 26—28-ra Nyíregyházára összehívja az ORSZT második ülését, melynek részletes programját is kidolgozták. E szerint 6 bizottság tárgyalja az egyház előtt álló égető kérdéseket a következőképpen. Áx ..A Bizottság ..Áz ige az egyházban” címmel tanácskozik, melynek előadója Vikim- János, Budapest, Szabadság téri lelkipásztor. Á „B” Bizottság „Az egyház és a jö­ vendő nemzedék” címmel Fónyad Dezső monon lelkipásztor előadásában; a „C” Bizottság „Az egyház intézményes élcté”-nek kérdéseit vitatja meg S'/esztay András, a Tiszántúli Egyházkerület világi főjegyzőjének előadásában. A „D” Bizottság „A gyülekezet életével és szolgálatával” fog foglalkozni a prog­ ram szerint Joö Sándor budapest—pasaréti lelkipásztor előadásában. Az „E Bizottság témájának előadója Kádár Imre író, a ..Jő pásztor" missziói alapít­ vány diakónusa. A téma: ..Az egyház és a kultúra kapcsolata." Végül az „F ' Bizottság Békefi Benő előadásával vitatja meg „Az egyház es a világ” kap­ csolatának kérdéseit. Az Állandó Bizottság ezt követően február 25-én még egy ülést tartott e konferencia előkészítésére.35 Békefi Benő az ORSZT helyzetét és működését elemző cikkében újra nyo48

matékositotta a Szabad Tanács célkitűzéseinek és törekvéseinek időszerűségét. A Szabad Tanács célja az — írja, ,,hogy az evangelizáció. a reformáció és a magyar ébredés, tehál az egyházi és a magyar élei kérdéseit Isten színe előtt és az Ű Igéje mértéke alaLl vizsgálja meg és mérje le. Ezt a vizsgálást és lemérést korántsem végezte el. éppen csak elkezdte a maga munkáját. Az ala­ kuló egyházi élet és az alakuló magyar élet mindig időszerűbbé teszi ezt a vizsgálódást és lemérést, és ennek elvégzését még inkább sürgeti a múlti adós­ ság, a múlt hibáinak a visszakísért őse és a jelen bűneinek megítélése.” Majd alább így folytatja: „Nemcsak építő szándékú összejövetelről van szó. hanem munkáról, szolgálatról.” Az ORSZT „biblikus. Szentlélek által uralt erőket kíván bekapcsolni az egyház megújhodásába és a magyar lelki ébredés ügyé­ be.”36 Fel kell itt figyelnünk a megfogalmazásnak arra a sajátos mozzanatára, hogy Békefi már 1947 januárjában milyen összefüggésben használja a későbbi teológiai tájékozódásban központi szerepet játszó „szolgálat” terminust, de nem téveszthetjük szem elöl azt a sajátosságát sem fejtegetéseinknek, amely­ ben a magyar társadalom újjászületésében a társadalmi-politikai átalakulások­ ban döntő szerepet szán a keresztény lelkiségnek, mintegy messianisztikusan értelmezve az „ébredési mozgalomnak” a társadalmi élet megújulásában be­ töltött szerepét. Ennek már 1947-ben sem volt realitása, de amely 1947—49 fordulójára teljesen semmivé foszlott, hiszen a magyar társadalom átalakulási folyamata a Magyar Kommunista Fárt előretörése a proletárdiktatúra meg­ teremtésének irányába haladt. Az ébredési mozgalom sajátos térvesztését jelzi az is, hogy az ORSZT második ülésén résztvevők száma meglehetősen meg­ csappant, a „Magyar Református Ébredés" 163 teljes jogú részvevőről számolt be.37 Az ORSZT második ülésének első napján, március 26-an Bereczky Albert mondott megnyitó beszédet „Saját elvi alapjaim szerint . . .” címmel. Ebben ismételten hangot adott a bűnbánat és a hálaadás szükségességének. Kiemelte, hogy most „könnyebb a feladatunk, mint az első alkalommal v o lt... világo­ sabban tudjuk, hogy mit akarunk a szolgálatunkkal és cselekedetünkkel vé­ gezni”, tisztábban látják munkájuk célját is. Tevékenységükben egyedül Isten Igéjéhez tartják magukat, és elutasítja azt a vádat is. miszerint „nekünk a magyarság külső életében bekövetkezett óriási méretű sorsfordulal és a poli­ tikai erőviszonyok . . . lennének a mozgató rugóink.” A nemzet életében be­ következett óriási katasztrófát és az egyháznak a néptől és a maga feladatától való elfordulását Istentől való intő jelnek fogja fel Bereczky Albert. A meg­ újulási törekvésben pedig Isten által adott lehetőséget lát az egyház számára. Eligazodásunk és tájékozódásunk alapja egyedül az Evangélium. E megújulási folyamat azonban nem kielégítően halad előre. A hivatalos egyházvczeles elutasitó magatartásával szemben megfogalmazza, hogy „Milyen jó lett volna, hogyha egyházunk a maga egészében feltétlenül nyilatkozott volna arról, hogy őszintén helyesli és igenli a kialakuló magyar demokrácia eddigi alkotásait, elsősorban a törvényes köztársaságot . . . a földreformot . . ,"38 Bereczky elő­ adásában hangot ad annak a véleményének is, hogy az államot és az egyházat szét kell választani egymástól, amely egyenesen következik a „Szabad egyház szabad államban” elvéből. Nyilatkozik az egyházi iskolák kérdésében is: ..Itt meg kell kísérelni az elvi és tárgyi alapon való megegyezést” — mondja. A fakultatív vallásoktatás kérdésében a szülök lelkiismeretére kell bízni, hogy kívánja-e gyermekét vallásoktatásban részesíteni, vagy sem.3!) A háromnapos tanácskozás munkabizottságai megvitatták a fent megjelölt kérdéseket, majd 49

az ülés határozatot fogadott el „Hálaadás — Fájdalom — Kérés” címmel. Ebben megfogalmazták a Szabad Tanács működésének eddigi eredményeit, de rámutattak arra is. hogy a sürgető feladatokat késlekedve, vagy egyáltalán nem vállaló hivatásos egyházvezetés magatartása is hozzájárul ahhoz, hogy a Szabad Tanács formájában kell megfogalmazniuk törekvéseiket. „Fájdal­ munkat kell kifejeznünk afelett — írja a dokumentum —, hogy egyházunk hivatalos testületéi. . . nem vették át kezünkből a kezdeményezést, amit mi űrömmel adtunk volna át, sőt, abban, ami rajtuk állt, további késedelmek mutatkoztak és mutatkoznak. Gondolunk itt a Zsinat késedelmes összehívá­ sára, a zsinati választások olyan lebonyolítására, amely nem felel meg a re­ formáció szellemének; arra, hogy elmulasztották az egyház és állam viszonyá­ nak tisztázása körül a kezdeményező lépéseket.. . Hiányoljuk, hogy egyház­ tagság kérdésének rendezésére egyházi testületeink még kezdeményező lépést sem tettek.” Ugyanakkor jelzik a dokumentumban az ORSZT tevékenységével kapcsolatos problémákat is. Megfogalmazzák egyfelől, hogy a Szabad Tanács munkája is bizonyos értelemben „elkésett”, másrészt megállapítják azt a tényt is. hogy „Istennek a Szabad Tanács munkájában is megszólaló Üzenetével szrmben félelmes süketséget és engedetlenségei” tanúsítottak ők maguk is és azok is. ..akik elvileg vállalták és azonosiiollák magukat Istentől kapott lá­ tásaikkal”.‘4n E dokumentum egyértelműen jelzi, hogy az „ebredési mozgalom" szem­ pontjai már nem minden vonatkozásban követhetőek, a mozgalom gyengülni kezd, illetve a hivatalos egyházvezelés is lépni kényszerül 1947 tavaszán. Má­ jus 7—H-án összeül az Országos Zsinat, melynek tevékenységében már érzé­ kelhetők a Szabad Tanács működésének, teológiai szempontjainak, helyzetertékelésenek eredményei. A Zsinaton elfogadott Elvi Deklaráció egyfelől hite', tesz arról, hogy a magyar demokráciában adott életkeretek az egyháztól nem idegenek, ugyanakkor azonban az egyháztagság kérdésében kiadott nyilatkozat rendkívül merev álláspontot foglalt el. E szerint az az egyháztag, aki nem kötelezi magát gyermeke hitoktatására, elveszti az egyházban választójogát.41 Igazat kell adnunk Kónya István professzornak, amikor a magyar református egyház Ravasz László püspök által irányított felső vezetésének felszabadulás utáni politikai törekvéseit elemző tanulmányában megállapítja, hogy „A hely­ zet valóban az, hogy a "hivatalos egyház® vegyis a Ravasz-féle felső vezetés .. . nem képes őszintén keresni és ennél fogva nem is képes megtalálni a népi demokratikus átalakulásban levő államhatalommal a jó együttműködés kere­ teit”.42 E helyzet tarthatatlanságát felismerve 1946 tavaszán jut el Ravasz László arra az elhatározásra, hogy egyházi tisztségeiről lemondva szabaddá tegye az utat az Egyezmény és az egyház valóban radikális átalakulása szá­ mára. Másként ítélte meg az ORSZT tevékenységét és új teológiai tájéko­ zódását az a Révész Imre, akinek majd döntő szerepe lesz az 1948-as Zsinat pozitív állásfoglalásának kialakításában és az Egyezmény létrejöttében. Révész püspök a Tiszántúli Református Egyházkerület 1947 nyarán tartott közgyű­ lésén előterjesztett püspöki jelentésében már pozitívan értékelte az ORSZT tevékenységét és teológiai felismeréseit. Érdemes itt témánk szempontjából rendkívül figyelemreméltó fejtegetést hosszabban idéznünk. „Itt kell meg­ említenem az Evangelizációs Baráti Társaságból kinőtt Országos Református Szabad Tanács munkáját. A félreértések és bizalmatlanságok, amelyekkel ez a munka indulásakor körül volt véve, úgy látom, oly mértékben oszlanak, amily mértékben a Szabad Tanács célkitűzései a részletekben is egyre vilá­ SO

gosabbakká válnak, s amily mértékben áttevődik a mozgalom a bár nagyon szükséges, de néha egyoldalúan kiélezett kritika síkjából az Ige és a hitvallás alapján álló pozitív építő szolgálat, elsősorban az eléggé nem értékelhető teoló­ giai tisztázás és elmélyítés síkjára. A Szabad Tanácsnak igen nagy kár lett volna össze nem ülnie, mert egyházi életünknek egy csomó vészes feszültsége ez esetben egészségtelen kirobbanások alakjában csattant volna ki. Még na­ gyobb kár lenne természetesen, hogy a Szabad Tanács csak egy hajszálnyira is eltérne attól a helyes iránytól, amely különösen második ülése óta végre kikristályosodottnak látszik: szolgálni — és csak szolgálni — az egyházat — és csak az egyházat — oly döntő fontosságú elvi és gyakorlati kérdések irány­ adó tanulmányozásával, amelyeknek kimunkálására a hivatalos szervek . . . vagy lényegüknél vagy jelenlegi helyzetüknél fogva kevésbé alkalmasak és képesek. A tanács munkássága különben a maga méltó pozitív értékelését megkapta már Zsinatunk egyes határozatai által; mi ehhez most csak az egy­ házkerület őszinte köszönetét csatoljuk.”'’1'1 Az ORSZT „Állandó Bizottsága”, amelynek elnöke Bereczky Albert, he­ lyettes elnöke Viclor János, főtitkára Békefi Benő volt, folytatta szervező tevékenységét, és előkészítette a Szabad Tanács harmadik és egyben utolsó ülését. A tanácskozásra 1947. augusztus 19—21 között került sor Nyíregyházán, amelyen három tárgykört vizsgáltak meg. Foglalkoztak az egyház reformá­ ciójának teológiai alapjaival, az evangelizáció alapkérdéseivel, valamint — és erre az új problémára feltétlenül fel kell figyelnünk — a keresztyénység és a marxizmus viszonyával. Ez utóbbi kérdésben a Szabad Tanács úgy foglalt állást, hogy a marxizmustól, mint világnézettől elhatárolja magát, de a kul­ turális és társadalmi éleiben keresni kell az együttcselekvés lelletőscgét.',', Ez a szempont már túlmutat az egyházi evangelizációs törekvéseken és az azokat hordozó egyesületi kereteken egyaránt. 1E147 őszére a Református Gyülekezeti Evangelizáció Baráti Társasága súlyos belső válságba jutott, és vele együtt az Országos Református Szabad Tanács is megszűnt. Az egyházi megújulás feltételei az 1948-ban bekövetkezett politikai fordulat eredményekén!. meg­ változtak ugyan, de a társadalmi-politikai torzulások az egyház létfeltételeit, mozgásterét is mélyen érintették. Amint azt Kocsis Elemér igen markánsan megfogalmazta, ,,Az új magyar állam vezető ereje, a kommunista párt nem a keresztyénység valamilyen formáját, hanem a marxizmus-leninizmust, a dia­ lektikus történelmi materializmust választotta vezérlő elvéül. Ilyen helyzetben a magyar református ébredésnek országmegtartó feladatot tulajdonítani utó­ pista és messianisztikus jellegű törekvés volt.”'1,> Ez a vonása vitte szükség­ képpen a felbomlás felé az ORSZT-t, illetve léptek túl egyes lelkészek, teoló­ gusok e kereteken, és jutottak el 1948-ra ahhoz a felismeréshez, hogy az „éb­ redés” „csak az egyház megújítását tűzheti ki célul”. Olyan jellegű megújí­ tását — írja Kocsis Elemér -. „amelyben alkalmassá válik az új helyzetben a szocialista társadalomban és az új világhelyzetben . . . küldetése és feladata teljesítésére. A megújulás célja tehát egy új típusú egyház, új típusú feladatok elvégzésére.”/,ti E folyamatok bemutatása azonban már túlvezetnek e tanul­ mány keretein. Célunk csupán annyi volt, hogy felvillantsuk a hazai refor­ mátus progresszió történetének egy önmagában is igen jelentős szeletét, mely­ nek törekvéseihez, elméleti-teológiai szempontjaihoz a mai reformátusság is visszanyúl, és amellyel a marxista valláskutatásnak is számolnia kell.

51

JEG Y ZETE K 1

4 fi.

7. a. 9. 10.

n. 12 .

11. 14.

1 J.

Itt elsősorban M a p v a t o t s ic t ö r t é n e t é t f e l d o l g o z ó ifi k ü l d é s n n g v s z i n t é z i s fi k ü t e t é m o s f e l d o l g o z á s b ó l á t f o g ó j e l l e g é n é l fo gva t é m á n k s z e m ­ re G ond o lu n k ni p o n t ú i b ó l leli n ' u s Uiilufih h. — G e rg e ly J — I z s á k I. — J a k a b s — P r i t z P. — R n m s i r . i .: M.ie n ■r s m c 1 N ^ s / i i u d b u i i . K o s s i n h. np. 1'JtfC. é s A m a g y a r n é p i d e m o k J a k a b S á n d o r t*s B a l o g h S á n d o r . K o s s u t h . Bp. I97fl tö rt en* t l i m —* " - ,«rk. cim u m u n k á k ra F e lté tle n ü l k i k e ll itt e m e ln ü n k a r é g e b b i I r g a lo m b ó l O r b á n S á n d o r ! E g y h á z á lla m 1945—135(1 K o ssu th B p. 196? r. m u n k á já t, az u u b b Iro d a lo m b ó l G e r g ely J e n ő a la p v e ­ tő tmmk'M I ?•■! x ka ilik u s c g v h .i.’, M a g y a r o r sz á g o n 1944—1971.” K o ssu th B p i »híi. ci­ . lVvé« v a la m in t I.-sák L a jo s : A k a to lik u s e g y h á z tá r s a d a lo m p o litik a i te v é k e n y s é ­ ge M ag v a r o r s z á g o n (19-15—19 5 0 . S z á z a d o k . 1935. 2. sz. 423- 465. Az. o. t é r t i h é t n e k n f o n t o s s á g á r a a i. írsa dfl lo m t ö r t é n c i h e n é s :« t ö r t é n e t í r á s b a n h l v in f-1 i fi g y e l m e i G U I * K é r e m : . . T ö r t é n e t t u d o m á n y , e g y h á z t ö r t é n e t * * cím ű cikkében T n ; tMctnrtfl ’9R3. 5—C. 34—37 A h a z a i p r o t e s t á n s i r o d a l o m b ó l f e l t é t l e n ü l ki k e ll e m e l ­ n ü n k e v o n a t k o z á s b a n O ttly k E r n ő : Az e v a n g é lik u s e g y h á z úti a a s z o c ia liz m u sb a n . A M a a . j f o r s z á é i E v a n g é l i k u s E g y h á z S a j t ó o s z t á l y a . B p. 1916 S t u d i a e t A c ta t c e l c s í a s tic a V k ö te t. T a n u l m á n y o k a M a g y a r o r s z á g i R e f o r m á t u s E g y h á z i9Ö7—198T. k ö z ö t t i t ö r ­ ténetéből. ÍF őszerk : Dr n a r l h a T i b o r é s Dr M ak k a j László), a M ag y a ro rsz á g i R e f o r ­ m á t u s E g y h á z Z s i n a t i i r o d á j á n a k S a j t ó o s z t á l y a . B d 1983. v a l a m i n t a h a z a i p r o t e s t á n s egyházuk lö rté n e te sze m p o n tjá b ó l m ég m in d ig i 0 ú tm u ta tá su l szolgáló K ádár Im re: E g y h á z a z i d ő k v i h a r a i b a n . ( E a b lio th e e a . B p. 1937.) c í m ű k ö t e t . A m a r x i s t a v a l l á s e l m é k ti i r o d a l o m b ó l k i e m e l k e d ő j e Ion t ő s é g ú t é m á n k s/tl P o ó r J ó z s e f : S z á z a d u n k r ,i p r o ’r«-lan ti.‘n n is . K o s s u t h . B p. Pim L ó .: A p ro testán s te o l ó g i a M a g y a r o r f iz a i s m i 1945 —inflö. K ossuth B p is::6. v a l a m i n t K ó n y a István: T a n u lm á n y o k a kalvin izm u sro l. ( A k a d é m i a i . Bp. 1975.) c í m ű m u n k a i . V o : K o c s is E l e m é r : A z e g y h á z i é b r e d é s t ő l a s z o l g á l ó e g y h á z teológiájáig. C onfcssió, 1977. 1 sz. 47. M iklós I m r e : A M ag y ar N é p k ö ztá rs a sá g e g y h á z p o litik á já n a k nég y évtizedéről K ülpo­ l i t i k a X II. cvf. (1985). 4. SZ. 62. V ö : P o ó r J ó z s e f : S z á z a d u n k é s a p r o t e s t a n t i z m u s uii. V i r t n r J á n o s : A z c c v h á z b ű n e i . T r a k t á t u s . B p 1911. 5. I. m : 17. 1 m : 20—30., a z i d é z e t a / 32- o l d a l o n . v i r i n r J á n o s : R n fn rm á tu s ideo ló g ia a fe ls zab ad u lás u tá n in : A m a g y a r p ro te s ta n tiz m u s öt e v e 1 915—1950. R e f o r m á l u s E g y e t e m e s lenn v e n t S a j t o ö s z t a l y a. Hp. c . n . (i? 5 € h 33 D ró k s g ü n k és f e la d a tu n k a r e f o r m á c i ó ( Z s i n a t i T a n í t á s ) 1967 l m ; H i t t e l é s «” * e ] e k e d d ­ iéi. A r e f o r m á t u s Z s i n a t i I r o d a S a j u ' O s z t á l y a . B p ifl7n. 107 —ici» K n n v .i I s t v á n : A m a g v a r r e f o r m á t u s e g y h á z f e l s ő v e z e t e s e n c k politikai ideológiáia a H o r t h y - k o r s z a k b a n . A k a d é m i a i . Bp. 1967. V i d o r J á n o s : Id. c i k k . 32. H i t t e l és c s e l e k e d e t t e l , rd K i a d . luR. A k o rs z a k te o ló g ia te rte n e ti p ro b lé m á it r e fo r m á tu s v o n a tk o z á s b a n k r t Vífnno la n u lm á n v is e l e m z i . K o c s i s E l e m é r : Az e g y h á z i é b r e d é s t ő l a s z o l g á l ó egyház teológiájáig. O n í c s s i o . 1977 i. sz 3n —47 és J á n o ssv I m r e : T cn io g m i irá n y z a to k . In: S t u d i a ot A c t a E c c l e s s i a s t i c a . v . k ö t e t . Id. k i a d 357—384,. k ü l ö n ö s e n 376 skkVu P o ó r . Józ se f: A p r o t e s t á n s te o l ó g i a M a g y a r o r s z á g o n 194.>-I9ft. Id. K ia d. Bisib in. A c ta A c a d e m i a c P a c d a g o g i c a c N v i r e g y h a z i e n s i s T ó m 10. A. N y í r e g y h á z a . ID85. .99—!H.

17.

J a k a b A jidrás: ló g iá b a n . A cta H l — 9fl.

18

A t á r s a d a l m i h a l a d á s é s a. b é k e p r o b l é m á i a m a i h a z a i p r o t e s t á n s t e o ­ A c a d e m i a e P a e d a g o g i c a c N y i r e g y h a z i e n s i s T ó m 10 A. N y i r e g y n a z a . 1963. ......................

V e re s P é t e r : A p r o t e s t a n t i z m u s é s a politika. Felelős k ia d ó : S c b c s iy c n László. ..Jö v ő " N y o m d a s z ö v e t k e z e t . B p. é. n . 3 Ifi. P n ó r J ó z s e f : A p r o t e s t á n s t e o l ó g i a M a g y a r o r s z á g o n . . . m . V ö : K á d á r I m r e : E g y h á z a z i d ő k v i h a r a i b a n 114. 2fl. G y ü le k e z n i F vanE elizácló B arati 21 . A . . M a g y a r R e f o r m á t u s É b r e d é s ” m i n i a R e f o r m á t u s T á r s a s á g a l a p j a . 1943. f e b r u á r 1-je n i n d u l t . N y í r e g y h á z á n í e l e n t m c e k é t h e t e n k e n t , a k o ­ r á b b a n .1 é v i g c l t . . N y í r s é g i V i r r a s z t ó ' - t v á l t o t t a í- I. F e l e k « k i a d ó j a is B é k c f l B e n ő volt . m i n t n K G v E B. T. ü g y v e z e t ő j e . .Tol je l l e m z i a la p s z e l l e m é t m á r I n d u l á s a k o r n.a*wrsnny í r á s a , a m e l y „ L e s z - e m a g y a ir é b r e d é s ? " c í m m e l j e l e n t m e g a l a p 1943. f e b ­ r u á r l5 -i 2. s z á m á b a n . Ú j r a i n d u l t ,,A M a g y a r R e f o r m á t u s É b r e d é s ” 1945. d e c e m b e r 1*Kn m e g j e l e n t III. évf. . i. s z á m á v a l . M i v a r R e f o r m á t u s É b r e d é i ” 1917. s z ( j u n . M.) Rí. 22. i h ... i'rotvstai L a p ‘ 194fi i. 1. (A l a p a T i s z á n t ú l i R e f o r m á t u s E g y h á z k e r ü l e t 23. h i v a t a l o s k ö z lö n y e , m e g je le n t h a v o n t a . 1 D e b r e c e n i P r o t e s t á n s l*»p . p j ni. i 2. 24. 25. A ,M i g y a r N é p " r f m ü Inp 1946. 38. s m a ( m á r c i u s Jfl.) t u d ó s í t o t t a l á t o g a t á s r ó l . 1521—1W5. G o n d o l a t . Bp. 2G. B uc .s ay M i h á l y : A p r o t e s t a n t i z m u s t ö r t é n e t e M a g y a r o r s z á g o n 1985. 254. E b e l p o l i t i k a i k ü z d e l m e k r é s z l e t e s e l e m z é s e m e g h a l a d j a a le ie n t a n u l m á n y k e r r i c l i . icv a z 1. sz. j e g y z e t b e n a d o t t i r o d a l m a k i t t ú t m u t a t ó j e l e n t ő s é g ű e k . A f a k u l t a t í v h i t o k t a t á s k é rd é sé n e k további a la k u lá s á r a koalicius id ő s za k b a n «sd: B a l o g h S á n d o r : A f a k u l t a t í v v a l l á s o k t a t á s k é r d é s e ess a z e g y h a z a k (1917 t a v a s z a i . S z a z a d o n . 107. évf. 137.7. 906—942. 26. V ö ■ . . M a g y a r R e f o r m á t u s É b r e d é s " 1916. 14. sz. ( j ú l i u s 13 ) 4. o l d a l . A f e l h í v á s t m á s f o r ­ m á b a n a 15. s z á m b a n is m e g i s m é t e l t é k ( j ú l i u s 27 ). L ’9. V u K á d á r l m i c : I. m . : 150. 14—17. B p . 1946. 30 O r s z á g o s R e f o r m á t u s S z a b a d T a n á c s — N y í r e g y h á z a . 1946 a u g u s z t u s Felelős s ze rk . és k ia d ó : B ék c fl Benő. 31, V ö : I. m : 11.

52

32.

Vei: K o c s i s

33.

A

E l i ‘i m * r :

Az

egyházi

Ébredéstől

a

szolgáló

egyház

te o ló g iá já ig .

C en fe ssiú

id.

S Z. 44 — 40.

34.

35. 36. 37.

3fl. 3 0.

40. 4J .

42. 43. 44. 45. 46.

M a g y a r N é p ” , a M a g y a r N e m z e t i F ü g g e t l e n s é g i F r o n t 1044- l ő l m e f i i c ’e n ő J a n i n p d á u ] 1946. a u g u s z t u s 15-i H 2 . s z a m á b a n c s u p á n r ö v i d h i r t k ö z ö l a z e s e m é n y r ő l , a u g u s z ­ t u s 17-1 143. s z á m á n a k 3. o l d a l á n p e d i g r ö v i d h e s z á m o t ó t _ h o z . A h i v a t a l o s e g y h a z v e z e » é s R a v a s z - í é l e e l u t a s í t ó á l l á s p o n t j á r a n é z v e v ő . . É l e t é s J ö v ő " 1S4G. a t i B U s z t u s j l E k k o r i r é e a ..D eb recen i P r o te s tá n s L a p ” sem re fle k tá lt az e se m é n y re sem 1946. 15. ( a u g u s z t u s i ) , s e m p e d i g 1946. 16. ( s z e p t e m b e r i ) s z á m á b a n . . . M a g y a r R e f o r m á t u s É b r e d é s ” 1947. 2. s z . J J . B . ( t k e f i ) R . ( c n ö ) j e l z e t t e l „ M i v a n a z O r ­ s z á g o s R e f o r m á t u s S z a b a d T a n á c c s a l ? ” c í m ű cíkkUo. U o. . . M a g y a r R e f o r m á t u s É b r e d é s ” ]S47. 7. s z . 6. A z ü l é s e n r é s z t v e t t v e n d é g k é n t a m a g y a r ­ o r s z á g i t a r t ó z k o d á s o n l é v ő C l l i v i e r Bpguir i, a z E g y h á z a k V í l á f i t a n á c s a t i t k á r a is. H i v a t a ­ lo s a n k é p v i s e lte tte m a g á t a T i s z á n tú l i R e f o r m á t u s E g y h á z k e r ü le t, a Solt D eo G ló ria S zö ­ vetség. a M ag y ar E v an g éliu m i D iákszövetség, a K, I. E. e s a S z a b a d E g y h a z a k r a n a c s a . (U o.l. A z e l ő a d á s t k ö z l i a ,,M a g y a r R e f o r m á t u s É b r e d é s ” 1947. 7. s z á m a 7—9, A z i d e z e t a 8. o ldalon. U o . a. . . M a g y a r R e f o r m á t u s É b r e d é s ” . 1947. 7. s z . IC. V o: K á d á r Im re : E g y h á z a z id ő k v i h a r a i b a n . . . Jd. k i a d lfii. A Z s i n a t á l l á s f o g l a l á s a n t a k 1905. c í m ű k ö n y v é b e n , id . k i a d . 29. o l d a l . k é t é r t e l m ű s é g é r e m u t a t o t t r á P o ó r J ó z s e f ! A p r o t e s t á n s t e o l ó g i a M a g y a r o r s z á g o n 1945— 19A5. c í m ű k ö n y v é b e n , i d . k i a d . 29 o l d a l . K ó n y a I s t v á n : T a n u l m á n y o k a k á l v i u i z m u s r ó l . id . k i a d . 168. o. , , D e b r e c e n i P r o t e s t á n s L a p ” . 1947. 11. s z á m ( j ú n . I.) m e l l é k l e t . A t a n á c s k o z á s e l ő k é s z t é s é r e a z Á l l a n d ó B i z o t t s á g B u d a p e s t e n 1947. a u g u s z t u s i - i é n ü l é s t t a r t o t t . „ M a g y a r R e f o r m á t u s É b r e d é s ” 1947. 15. s z . 8. A t a n á c s k o z á s é r t é k e l é s e v ö . K á ­ dár I m r e : E g y h á z az id ő k v ih a r a ib a n . id . k i a d . 164. K o c s i s m e r n é r s A z e g y h á z i é b r e d é s t ő l a s z o l g á l ó e g v h á z t e o l ó g i á j á i g . C o n f e s s i o id . s z . 43, U o.

W. VITYI ZOLTÁN:

M átészalk a év tized ei a k ö zlek ed ésfejlő d és tü k ré b e n A magyar településfejlődés számos társadalmi, gazdasági, természetföldrajzi, történelmi és egyéb összetevői között fontos szerepük volt a közlekedési té­ nyezőknek is. Ez a felismerés vezethette Mátészalka monográfusát 1968-ban ogy ugyancsak vitatható feltételezés megfogalmazására, amely szerint: „Első helyen kell kiemelni azt a természetföldrajzi adottságot, hogy Mátészalka már kialakulásának első szakaszában a szatmári—befon és a nagykároly— beregi utak kereszteződésében feküdi és beletartozott abba a jelentős keres­ kedelmi útvonalba, mely a Kaukázustól a Keleti Kárpátokon és Erdélyen át a Szamos és a Kraszna mentén a Nyírségen keresztül a Tisza tokaji átkelője felé tartott, és a szállított áruk között jelentős mennyiségben voltak magyar típusú eszközök és fogyasztási cikkek is."1 A szállított árukkal kapcsolatos — enyhén fogalmazva — naiv meghatá­ rozással most nem foglalkozunk. Nem tartotta szükségesnek azt a szaktudo­ mány sem. Azt a hipotézist viszont, miszerint településünket a fontos keres­ kedelmi utak csomópontjában alakították ki egykoron, a közelmúltban elfo­ gadott szaktanári diplomamunkákban — szó szerinti idézetben — megtalál­ juk.2 Nem kicsiny szomorúságunkra, mert annak szerzője és terjesztői nem vizsgálták, s így nem is ismerték településünk kialakulásának körülményeit,

Szatmár vármegye Árpád-kori úthálózatát, s a közlekedési tényezők konkrét hatását a magyar településhálózat alakulására az adott időpontban! — A Má­ tészalka—Nyíregyháza közötti vasúti pálya átadásának 100 éves jubileuma jó alkalom arra is, hogy reá mutassunk erre, az iskolai oktatásunkban a kör­ nyékünkön forrásértékűnek minősített téves feltételezésre, s egyben felvázol­ juk Mátészalka valós évszázadait a közlekedésfejlődés tükrében. Mátészalka településtörténetének jellemző szakaszait a „Mátészalka 1945— 1985” című kiadványban közzétett tanulmányunkban („Egy régi mezőváros új történelme") pontosítottuk.-1 Az első szakasz, azaz a település kialakulásának időhatárát az 1380-as években határoztuk meg, ugyanis ekkorra nőtt egy­ séges településszerkezetté az ősi Szalka, illetve az abból kialakult Belszalka és Kűlszalka, valamint a közeli Máté nevű település/1 Tekintve, hogy Szalka alapításának időpontját a szakirodalom a X—XI. századra pontosította-’, a kor­ szak négy-ötszáz éves fejlődéstörténetet takar E korszak útjai, révei azon­ ban. — állapította meg Maksay Ferenc, a középkori Szatmár megye tudós monográfusa „A magyar falu középkori településrendje” című értekezésében — „ . . . ebben az időben nem vonzották még magukhoz a települőket. Haegyegy táj középkori úthálózatának rekonstruált képére a feltehetően legrégibb települések helyét fölvetítjük, azt fogjuk találni, hogy az utóbbiak legnagyobb része távol marad a fontosabb utaktól."(i Így volt ez Szalka esetében is! — A fejedelmi-királyi szolgálónépek Szálkát, az Erdélyből Szatmáron, Csengeren, a kocsordi Kraszna-réven, Hetény—Hodászon át Bátorba, majd tovább a sza­ bolcsi várhoz és Tokajhoz vezető „nagy út”-tól északra, mintegy két kilomé­ ternyi távolságra telepítették. A „nagy út” (magna via) és Szalka között — Mátéi Hunt comes 1303. június 27-én, Váradon kelt végrendelete szerint — még egy másik település, a Kraszna-rév őrzését biztosító besenyő harcosok Besenyő nevű faluja is létezett.7 Onnan Szálkára és tovább Dobosra — miután a téves hipotézisben szereplő „nagykároly—beregi út” még nem létezett — alighanem csupán egy keskeny hadiösvény vezetett. Károlyon akkor az erdé­ lyi nagy út Szatmáron elágazó másik, az Ecsedi-lápot délről megkerülő ága vezetett keresztül, hogy Bátorban az északi ággal egyesüljön.8 A szatmári ispánság központját Borsova határvármegye központjával, Borsova várával a Túr és a Tisza révein át közvetlen út kötötte össze, s annak elágazása — Gyar­ maton, Szamosszegen, Doboson, Naményon át vezetett a beregi térségbe.9 Ezek az utak azonban, az adott időben hadiutak voltak, és még korántsem minő­ sültek kereskedelmi utaknak.10 A Kraszna-révet őrző Besenyőt Dobossal összekötő hadiösvényen Máté falut csak a XII. század elején, derekán, Pályit pedig egy újabb évszázad múl­ tával alakították ki a Dobos környékét királyi adományban elnyert Hont—Pázmán nemzetség tagjai.11 Addig azonban a települési viszonyok gyökeresen megváltoztak. Az immár „ . . . helyhez kötődött igazgatási (törvénykezési, ka­ tonai, egyházi) központok, az árucsere csírázó gócai és a helyüket ugyancsak egyre kevésbé változtató falvak, illetve a mindezek közt egyre növekvő for­ galom hatására számos ösvény rendszeresen használt szekérúttá szélesedett, másrészt a biztonság fokozódásával a »nagy utak”, "közutak”, »királyi utak”, •-vásáros utak” lassan már előnyöket is kínáltak a közelükbe költözőknek.1J A megváltozott körülmények között Szalka királyi birtok gyors fejlődését az 1268. évi eladományozása tette lehetővé. Az adományozott Sándor Szörényi bán a birtoknak 1271 körül a csütörtök napi szabad vásártartás, a „fórum liberum” jogát is megszerezte.13 A település közúti összeköttetései — kétségte­ 54

lenül — ettől kezdve váltak számottevővé mind mennyiségileg, mind minő­ ségükben is. Az ország északkeleti részének szuverén ura: Amadé nádor — kétségtelenül az adománybirtokos Sándor bán fia, Karászi Sándor szabolcsi ispán kérésére — 1295. szeptember 1-jén, a csütörtöki vásár napján, Szálkán rendezte meg Szabolcs és Szatmár vármegyék generális kongregációját. Fé­ nyes kíséretével a Szabolcs megyei Kárászból Várasdoboson, Parasznyán, Pályin, Mátén keresztül érkezett a Szálkára sereglett meghívottak, vásárosok, kíváncsiskodók körébe. Bejárt útját Várasdobos és Szalka között a környé­ ken — évtizedeken át — „Amadé útjának” nevezték a határjárások során.1'1 A károly—beregi útról azonban még sokáig nem esett szó. A Pályiból Dobosig vezető útszakaszt pl. 1341-ben még csak úgy említik, hogy az az út Dobosra vezet.15 A XIV. század elején, amikor a két Szalka és Máté a tartozékaikkal együtt közös földesúri tulajdonba került16, lehetővé vált a települések integrálódása, s a fejlődésük ütemének felgyorsulása. Máté és Kűlszalka egyesülésére rövi­ desen sor is került.1' De az új tulajdonost, a kor egyik legnagyobb birtok­ szerzőjét Magyar Pál mester királyi kincstartót és gimesi várnagyot túlságo­ san lekötötték tisztségeiből eredő kötelezettségei. Az országban több megyé­ ben fekvő, számos birtoka közül a mátészalkai uradalmával alig törődött, s az előbb a felesége: Gersei Margit és leánya, Erzsébet, azoktól pedig az óbudai apácák birtokába került.18 Utóbbiak már érdemesebb településfejlesztőknek bi­ zonyultak. Első dolgukként telepesekkel gyarapították az uradalom jobbágy­ lakosságát,19 s a Magyar Pál mester birtoklása alatt feledésbe ment hetivá­ sártartás jogát a királlyal megújíttatták. I. Lajos király 1361. július 2-án, Visegrádon adott engedélyt ismételten Szálkának a csütörtök napi „fórum liberum" tartására.211 Mátészalka különös szerencséje, hogy az ismét prosperitásnak induló ura­ dalomra a környék egyik legvagyonosabb famíliája, a Káta nemzetségből szár­ mazó Csaholyiak, a kor ismert településfejlesztői is szemet vetettek, és 1367. február 15-én Mátészalkát, Belszalkát, Jármit, s a lakatlan Remeteszeget és Ejeget — 2000 aranyforintért — megvették az óbudai klarisszáktól.24 A Csa­ holyiak jól felismert földesúri érdeke kellett ahhoz, hogy alig másfél évtized­ nyi birtoklásuk alatt Mátészalka Belszalkával is összenőjön, s az új nevén Szálkának nevezett település elnyerje egységes településszerkezetét.22. Az 1380as évekre messzi környéken keresetté váltak vásárai Látogatottságukat mi sem bizonyítja jobban, mint a piacán kihirdetett hatósági intézkedések sűrű­ södései.23 Gazdagodó, gyarapodó polgársága között pedig, mind gyakoribbá válnak a kézműves, iparos tevékenységre utaló nevek.24 Az évszázadok — természetesen — nem múltak el nyomtalanul a kör­ nyék nagyobb települései, s az azokat összekötő utak felett sem. A mai Kállósemjénnek V. István király 1271. október 2-án, Szálkán engedélyezte a csü­ törtök napi vásártartás jogát. Feltételezhetően ugyanakkor jutott ahhoz Szalka is.25 Utánuk Bátor nyerte azt el 1282. augusztus 15-én a szerdai, Kálló 1325. október 13-án a szombati, Károly 1346-ban ugyancsak a szombati napokra.20 Csenger szerdai hetivásáráról az első okleveles adat csak 1404 decemberéből került eddig elő, de kétségtelen, hogy annak jogát a Csaholyiak már évtize­ dekkel korábban megszerezték.27 Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a vá­ sáros kereskedők, iparosok, tőzsérek már a XIV. század végén folyamatos forgalmat bonyolítottak a felsorolt települések között, s a korábbi ösvények, utak eladdig valóságos „magna via seu publica strata”-vá, nagy utakká, köz55

utakká váltak. Jgy nevezték 1408-ban a Vajáról Kalló oppidumba vezető utat, és nyilván annak a Szálkán át Károlyba tartó szakaszát is.2H 1409-ben már ,,magna via” kötötte össze Várasdobost és Dobost is, bár utóbbinak a Peréryiek csak 1421-ben szerezték mek a „libera civitas”-okát megillető vásár­ jogot.29 Ezek az utak már valóban kereskedelmi utak voltak, részei az Erdélyt az un. oroszkapuval: a Vereckei hágóval, s a keleti országrészt az északi, nyu­ gati vidékekkel összekötő országos úthálózatnak! A településfejlődés tehát Szabolcs és Szatmár vármegyékben is hatással volt a közúti hálózat fejlődé­ sére, és viszont: a nagyobb forgalomra is alkalmas utak hozzásegítették vásá­ ros településeinket a további városiasodáshoz! Mátészalka újabb fejlődési szakasza is a mezővárossá fejlődés ciklusa volt, amelyet a XVI. század derekáig megfigyelhető intenzitás jellemzett. Nem véletlenül! — A Csaholyiak, a már említett, jól felfogott földesúri érdekből a településnek igen korán, fejlett, s a mezővárosra jellemző autonómiát biz­ tosítottak, bár Szálkát első ízben csak 1498-ban nevezik oppidumnak forrása­ ink.30 Választott iudexei: Szarka László és László fia, György — az esküdt polgárok, a „cives iuratik”, s az egész telepes közösség nevében — már 1408ban önállóan adtak ki oklevelet, s abból történetesen egy gazdag szálkái pol­ gár nagyobb összegű zálogos pénzügyletéről szerezhetünk tudomást.31 Keres­ kedőik messzi vásárokra, pl. a híres túri vásárra is eljutottak portékáikkal, főként borral, s egyéb mezőgazdasági termékekkel.32 Kézműves iparosaik kö­ zött, a korábbi Vargák, Varrók, Faberek mellett, ebben a korszakban jelennek meg a Kerekesek, Kovácsok, Mészárosok, Szabók, de mindinkább a Literátusok. a Deákok is, mintegy annak bizonyságaként, hogy a gazdagodó szál­ káink már taníttatni is tudták a fiaikat.33 Az egyik Varga fiának, Szálkái Lászlónak a nevét, — aki Sárospatakon tanult, majd pappá lett és mint ki­ rályi kancellár a legmagasabb magyar egyházi méltóságot, az esztergomi ér­ sekséget is elnyerte — ismerték egész Európában, de Ázsia egy részén is. Giovanni Antonio Burgio pápai nuncius pl. az ország második királyának te­ kintette. Elképesztő pályafutása Mohács mezején tört derékba 1526. augusz­ tus 29-én.3'* A tárgyalt fejlődési szakaszban azonban, nemcsak a polgárság, hanem a mezőváros is jócskán gyarapodott. Űjjáépült a tatárjárás idején elpusztult temploma. Plébánosa: László az 1430-as években a szatmári traktus alesperese volt.35 A templomtól keletre, a Kis-láp szélén — a később Fellegvárnak ne­ vezett városrészen — épült fel a Csaholyiak földesúri kúriája és uradalmi köz­ pontja, a mai Kossuth utcának a Zsinagóga előtti kiöblösödésében alakult ki új vásárterük, és feltételezhetően e korszakban épült be az akkor már való­ ban „nagykároly— beregi ú t” városi átkelő szakasza, az egykori Forrás és Zöldfa utcák, valamint az azt az ősi főúttal összekötő utcácskák a mai BajcsyZsilinszky és Rákóczi utcák egyes n yom vonalain.A z országos utak, hidak, révek karbantartására ebben az időben a vármegyei, a városi útszakaszokra a városi hatóságok fordítottak gondot. Példát még arra is találunk, hogy egy városi polgár 1394-ben ezekre a célokra — végrendeletében — tetemes ala­ pítványt hagyott, nem kicsiny meglepetésére a mai közgondolkodást is érdem­ ben vizsgáló kutatónak.32 Látványos fejlődését követően, Mátészalka történetét — a XVI. század kö­ zepétől, a XVIII. század derekáig — a meg-megújuló pusztulások és újjáépíté­ sek korszakának nevezhetjük. S abban a közlekedési tényezők korábban pozi­ tív hatása ugyancsak a visszájára fordult. A mohácsi csatavesztést követő ket56

tűs királyság kialakulásával, de még inkább az ország három részre szakadásá­ val, az 1514-től állandósult csatározások, hadfelvonulások megpecsételték a vi­ rágzó mezőváros sorsát. Szalka foldesurai, a Csaholyi leányágon örökös brebiri Melythek 1556-ban az Erdélybe visszatérő Izabella és fia: János Zsigmond választott magyar király pártjára álltak. A császárhű Kisvárda és Bátor közé ékelődött szálkái uradalmuk kúriáját, ebben az időben fejlesztették megerősí­ tett kastéllyá. Amikor azonban, Izabella királynő abba — 1559 körül — feje­ delmi csapatokat vezényelt, s a kastély Erdély végvára lett, urai a csengeri kas­ télyukba költöztek, majd rövidesen Ferdinánd királyoz csatlakoztak. A magára maradt mezőváros pedig — a környéken kiújuló csatározások, várháborúk ide­ jén — az átvonuló, vagy éppen ostromló seregek könnyű prédája lett. Fellegvá­ rát, s erődményeit első ízben Zay Ferenc felső-magyarországi császári főkapi­ tány ostromolta és foglalta el 1561 februárjában. Ugyanezen esztendő októberé­ ben — az időközben helyreállított erődítményeket — ugyancsak Zay seregei rombolták szét- 1562 júliusában az erdélyiek, s az őket segítő Ibrahim budai és Malkocs temesvári pasa csapatai, 1564 októberében Somlyói Báthory István erdélyi főkapitány, s az őt támogató Hasszán temesvári pasa seregei, 1565 februárjában Schwendi Lázár császári főkapitány hadai vonultak a szatmári utakon, s dúlták a környéket.38 Ezekben az időkben megsérülhetett Szalka templomának tornya is, amelyet I. Ferdinánd királynak az az 1555-ben vert dénára bizonyít, ami 1878-ban került elő a torony nyugati ablakának a kiszé­ lesítésekor.39 Az árulkodó dénár nyilván a korabeli renováláskor kerülhetett a torony falába. A környék megpróbáltatásai 1596 őszén folytatódtak, amikor III. Mehmed szultánnak a mezőkeresztesi csatában győztes csapatai száguldozták be a kör­ nyéket. Csupán Szabolcs megyében 106 falut dúltak fel, és 10 ezer rabot haj­ tottak el.'° 1600 őszén Giorgio Basta gr. generális kassai főkapitány vonult át rajta 6 ezer zsoldosával, 1601 nyarán a Báthory Zsigmond erdélyi fejdelem segítségére küldött tatár segélyhadak özönlötték el, 1603 tavaszán ismét Basta zsoldosai lakták. Pusztulására jellemző, hogy ebben az évben Szatmár megye 1037 adóköteles házából csak 599 maradt, de Szabolcsban 3998-ból mindössze 161.41 A következő esztendőben — 1604 szeptemberében — az Erdélyből ki­ vonuló kiéhezett és fizetetlen Basta-zsoldosok vonultak rajta ismét keresztül, amikor a szomszédos Csaholy — templomával, kastélyával együtt — a teljes pusztulás martaléka lett.42 A pusztításokat túlélők, s a városukat megannyiszor újjáépítő szalkaiak megpróbáltatásainak még nem volt vége. A szerencsétlen sorsú város végig­ szenvedte a Bocskai-szabadságharc, a kuruc mozgalom, majd II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának csatározásait is. 1705 tavaszán a vezérlő fejedelem kiküldöt­ tei Szálkán mindössze öt embert találtak.43 A megszállott városépítőknek azon­ ban, 1786-ban 1325 utódját írták össze az első népszámlálás biztosai Szalka 229 házában.44 Az első katonai felmérést készítő Taschner von Preiss hadmér­ nök-alezredes 1784-ben 15 utcát rajzolt fel a mátészalkai térképszelvényén, s a malmok, vámhelyek, a református templom mellett már a város zsinagó­ gáját is feltüntette. Csupán érdekességként említjük meg, hogy a térképszel­ vény felnagyításakor — a közelmúlt napokban — arra is fény derült, hogy a felmérő császári tiszt a korábban elpusztult kastély, vagy ahogyan a kör­ nyéken mondták: Fellegvár alapjait is megtalálta.4-'1 A XVIII. század utolsó évtizedei Mátészalkán már az újabb korszak, a pol-

57

gári városiasodás kezdetét jelentették. A település még 17G0 előtt — évi négy alkalomra — országos vásár tartására is jogot szerzett,4Gs azok ___ a Barom­ vásárra nézve a vidéken nem a legutolsók”, — jegyezte fel 1828-ban a regnicoláris összeírás/'7 Nem véletlen tehát, hogy a keresett vásárok száma a XIX században már ötre, 1911 után pedig hat alkalomra növekedett/*8 Kézműipa­ rának fellendülését ugyanekkor a Szálkái Vegyes Céh 1827-ben kiállított ki­ rályi privilégiuma reprezentálja/'1* Az árutermelés bővülése, az árucsere kiszélesedése ebben a békésebb kor­ szakban is hatással volt a közlekedési infrastruktúra fejlődésére. Azon viszont nem csodálkozhatunk, hogy az urbanizációs fejlődés üteme relatív elmaradás­ hoz vezetett az országos és regionális központok színvonalához mérten. Míg a Becs—Győr közötti vasúti pálya felépítésére már 1838. január 2-án engedélyt adtak ki, s a Magyar Középponti Vasúttársaság alapszabályát V. Ferdinánd király már 1844 májusában jóváhagyta, egy szálkái vállalkozó 1850-ben még az ősi víziútra alapozva, a Tisza melletti Vitkán építette ki fafeldolgozó tele­ pét, s a megye legfontosabb közútjainak kiépítésére — így Szatmár—Máramarossziget között 1854—1856-ban, Szatmár—Nagykároly között 1856—1858ban, Szatmár—Fehérgyarmat között 1863-ban. Szatmár—Erdőd között — csak 1860—1865-ben került sor.’*0 A közúti szállítási feltételek javulása, s az újabb vasútvonalakon, történetesen Szolnok—Debrecen között 1857 novemberében, Debrecen—Nyíregyháza—Miskolc között 1859 májusában megindult személy­ es áruszállítás minden bizonnyal hozzájárult Szalka első tőkés nagyvállalko­ zásához, az 1864-ben beüzemelt szeszgyár, gőzmalom és olajütő, a későbbi Szálkái Gyártelep és Mezőgazdasági Rt. létrejöttéhez.0* Néhány év múltán, az első helyi hitelintézet, a Mátészalkai Takarékpénztár Rt. alapításának évében — 1872 novemberében — megindult a forgalom a Debrecen—Szatmárnémeti— Máramarosszigel között átadott vasútvonalon is/’2 De az a látványos vasút­ építési láz, ami Magyarországon a kiegyezést követően 1867—1873 között 4100 km új vasúti pályát hozott létre, az 1873-ban kialakult és csaknem ál­ lamcsődhöz vezető válsággal véget ért, s a következő 8 évben az ország ere­ jéből már mindössze 954 km új vasútvonal építésére futotta/*3 Az újabb fel­ lendülést csak a nyolcvanas évek hozták meg.54 A szálkái törekvések aktivi­ tására jellemző, hogy a király csak 1880. július 13-án szentesítette a helyiér­ dekű vasutakról szóló törvényt, de a „Nyírvidék” című lap már április 8-án interjút közölt a Nyíregyházát Nyírbátoron át Mátészalkával összekötő vasút­ vonal tervező mérnökével, Péterfy Zsigmonddal/*5 Ahhoz azonban még újabb 7 évnek kellett eltelnie, hogy a vasútvonalat átvevő bizottság különvonata — 100 évvel ezelőtt — 1887. augusztus 18-án, délelőtt 9 órakor a nyíregyházi vasútállomásról elinduljon végcélja: Mátészalka felé,58 és újabb közel négy évtizednek, míg településünk tényleges vasúti csomóponttá fejlődött.57 A mátészalkai vasutak történetéi bemutatni nem ennek a megemlékezés­ nek a feladata. Örömmel olvastuk, hogy azt dr. Majdán János pécsi történész már elvégezte.58 Arra azonban még reá kell mutatnunk, hogy a vasútépítés és az egyre növekvő vasúti forgalom munkások, műszakiak, vasutasok tízezrei­ nek biztosított új munkalehetőséget, ösztönözte a szénbányászat, a vas- és acélgyártás, gépgyártás, az építőanyag-ipar, de más egyéb iparágak fejlődését is, és a szállítás forradalmasításával lehetővé tette az egységes belső piac ki­ alakulását és a kapcsolatot a tőkés világgazdasággal. S ez nem volt kevés!

58

J E G Y Z E T E K

I. 3.

4 s.

fi 7. fl.

s.

IC, II. 1*?. 13. 14.

L d . C s o m á r Z o l t á n : M á t é s z a l k a . 1968. 76—77. ( t o v á b b i a k b a n : C S O M Á R ) . Ld F o d o r S á n d o r r á : M á té sz a lk a te le p ü lé s é s n á p c ss é g fö ld ra iz l v iz sg á lat. N y íre g y h á z a . 1974. ( k é z i r a t ) 4. ; H e g y m e g i E r i k a É v a : M á t é s z a l k a f u n k c i o n á l i s é s m o r f o l ó g i a i f e j l ő d é s e 1943-től. ( k é z i r a t ) 7—8. L d . W. V i i y i Z o l t á n : E g y r é g i m e z ő v á r o s ú | t ö r t é n c J m e . i n : M á t é s z a l k a 1945— 1985. M á t é ­ s z a l k a . 1985- S z e r k . : K á r p á t i T i b o r . F a r k a s J ó z s e f . 7— 16. ( t o v á b b i a k b a n : V I T Y I . E g y r é g i ) . L d . V I T Y I . E g y r é g i 7. V ö . W . V i t y i Z o l t á n : A k ö z é p k o r i M á t é s z a l k a I. N y íreg y h áz a, 1984. 29. 1. ( t o v á b b i a k b a n : V I T Y I . K ö z é p k o r i ) . L d M a k s a i F e r e n c : A k ö z é p k o r i s z a t m á r m e g y e . B p . 15M0 S z a t m á r m e g y e c í m ű t é r k é p ­ m e l l é k l e t é t t o v á b b i a k b a n : M A K S A Y , S z a t m á r : V I T Y I . K ö z é p k o r i 9.: V I T Y I . E e v r é g i 7. I .d . M a k s a y F e r e n c : A m a g y a r f a l u k ö z é p k o r i t e l e p ü l é s r e n d í e. B p . 1971. 29 é s 44. ( t o ­ v á b b i a k b a n : M A K SA Y ). Ld a v á r a d i k á p t a l a n o k l e v e l é t . 1303. V I. 2 7 . : H a z a i o k l e v é l t á r 1234— 1236. S z e r k . : N a e y I m r e . D e á k F a r k a s é s N a g y G y u l a . B d . 1*79. 17B— 179 V ö . V I T Y I . K ö z é p k o r i 9 ; V I T Y I . E g y r é g i 7 —8. L d . M A K S A Y . S z a t m ó r 9.. M A K S A Y 33. Ld. G y ö r f f y G y ö r g y : Az Á r p á d - k o r i M a g y a r o r s z á g tö r t é n e t i fö ld r a iz a I. B p . 1966. 524: M A K S A Y , S z a t m á r 9. L d . M A K S A Y 31. és 44. „ Ld M A K S A Y . S z a t m á r 174: V I T Y I . K ö z é p k o r i 9: V I T Y I , E g y r é g i i . M A K S A Y 44 S á n d o r b án a d o m á n y le v e lé t ld . ( V .) I stv á n ifja b b k ir á lv 12681. L a jo s k ir á ly 1365: Ar-

p á d -k o r i úi o k m á n y tá r . C o d e x d lD lo m a b c u s c o n lin u a tu s . K ö z z é te s z i W e n z el G u sz tá v . V III. P e s t 1878 196—200. — A h e ti v á sá r ta r tá s m e g s z e r z é s ir e ld V I T Y I . E g y r é g i 7 A m a d é n á d o r s z á lk á i ú tjá r a ld. o k le v e lé t 1295. IX . 1. SzaLka: OL D l 96039. — A h a tá r ­ já r á s o k r a ld . a v á r a d i k á p ta la n o k le v e lé t 1325. V . 24: OL D l. 70 611 é s 98 525; az e g r i k á p ­ t a l a n O k l e v e l é t 1341. I I. 21 : O L D l . 3357. V ö . V I T Y I . E g y r é g i 7.

15 16. 17. 18. dcji

19 20.

21 .

24. 25. 26.

27. 27. 28 29. 30.

32.

33.

34. 35 36.

37.

38

L d. V IT Y I. ^ K özépk ori 10. é s 15—16.; V IT Y I. ERy r ég i 7. O k le v e le s a n y a g á r a ld. OL Dl. 2325 70 6H. 70 613 é s 98 525. Ld. V IT Y I. K ö z é p k o r i 29. Ld. V IT Y I. K ö z é p k o r t 10. — O k le v e le s a n y a g á r a ld . a váradd k á p ta la n o k le v e lé t 1334 X l i 1 7 ’ OL D l 4467: — a v á r a d i k á p ta la n o k le v e lé t 1358. IV. 26: OI. D l. 17 635; — a b u k á p ta la n o k le v e lé t 1355. III. 15: FE JE R . C o d e x d ip lo m a tic u s . . . 1 X 2 . B u d a, 1633. 433— 435. Ld. V IT Y I. K ö z é p k o r t 17. é s V IT Y I, E g y r ég i 7. — O k le v e le s a n y a g á t ld . OL D l. 51 879. 51 928. 51 971. 51 980. 51 981. é s 51 983. L d. OL Dl. 5071. V ő. T a n u lm á n y o k a p a r a s z tsá g tö r té n e té h e z . M a g y a r o r sz á g o n a 14. s z á ­ z ad b an S z e r k .: S z é k e ly G y ö r g y . B p. 1953. 133. Ld. A z ic h l é s v á s o n k e ő i Z ic n y -c s a lá d id ő s b á g á n a k o k m á n y tá r a . S z e r k .: N a g y Im re. N a g y Iván V é g h e ly Dcz.sö. K a m m e r e r E rn ő . L u k c s ic s P á l. III. P e s t. 1874 325—327. V ö. OL D l. 5545 ; V IT Y I. K ö z é p k o r i 10; V IT Y I. E g y rég i 7. Ld. V IT Y I K ö z é p k o r i i7 é s 29: V IT Y I, E g y r ég i 7. Ld a le le s z i k o n v e n t o k le v e lé t 1381. V. 13: OL D l. 52 372: — u g y a n a n n a k 1389. IV. 2 0 : OL Dl 64 103: — Z ic h y o k it. V . 380—381: le le s z i k o n v e n t o k le v e le 1404. X II. 13. Ld. v á r a d i k á p ta la n 1383. V . 23: 2 V arga, V arru, F a b er (OL E r d é ly i M ú zeu m , K e m é n y g y ű j te m é n y N ro. 176). __ Ld. V . Istv á n k ir á ly o k le v e lé t 1271, X. 2. S z a lk a : OL D l. 50 623. V ö V IT Y I, K ö z é p k o r t 17: V IT Y I. E gy rég i 7. Ld. B átorra IV. L á sz ló k ir á ly o k le v e lé t (1282], V III. 15 P a t a k : OL D l 1045. V o. A z A rn.K l-h ázi k ir á ly o k o k le v e le in e k k r itik a i je g y z é k e . 112—3 S z e r k .: B o rsa Iv á n B p . 1961. 294.. a 3139. S7.. r e g e s z ta ; — K a lló ra I. K á r o ly k ir á ly o k le v e le t 1325. X . 13. D p r e e s k e : A n ­ jo u k o n o k m á n y tá r . II. S z e r k .: N a g y Im r e . B p . 1881. 219—220.; — K á r o ly r a I. L a jo s k i­ r á ly o k le v e lé t 1346-boI: A n a g y - k á r o ly i g r ó f K á r o ly i c sa lá d o k le v é ltá r a . S a jtó ala r e n ­ d e z i G á resi K á lm á n . I. B p. 1882. 167. Ld. a le le s z i k o n v e n t o k le v e lé t 1404. X II. 13: OL D l. 78 G07. Ld. a le le s z i k o n v e n t o k le v e lé t 1404. X II. 13: OL D l. 78 607. Ld. a le le s z i k o n v e n t o k le v e lé t 1408. IV . 20: OL D l. 62 213. Ld G aral M ik ló s n á d o r o k le v e lé t 1409. X . 6. C se n g e r : OL D l. 70 775. V ö. M A K SA Y . S z a tm á r 179. Ld. V in g á r ti G e r éb P é te r o r sz á g b ír ó o k le v e lé t 149B. IX . ló . B u d a : L e le s z i k o n v e n t h lt e le s h e lv i le v é ltá r a . P o z s o n y . A cta 1498 N r. 26. Ld. S z a r k a L á sz ló é s L á sz ló fia G y ö r g y s z á lk á i b ír á k o k le v e lé t 1408. X II 2 S z a lk a : OL Db. 96 767. V ö. M A K SA Y . S z a tm á r 10.. a 3. s z . J e g y z e t é s 174: V IT Y I. K ö z é p k o r i 18: V I ­ T Y I E g y r é g i 8. Ld. I M á ty á s k ir á ly o k le v e lé t 1471. IX . 14. B u d a : OI, D l. 45 475. Ld a k ö v e tk e z ő o k le v e le k e t: — C sernavodaJ K r ls o n g o n ta s n á d i v ik á r iu s é s tá r sa i 1134 V 1. N a m é n y : OL D l. 54 804: — T. M á ty á s k ir á ly w 8o. III. s. B u d a : L e le s z i lt. A cta 1480. N ro 1.: — P e r é n v l P é te r n á d o r 1504. X . 5. T e r e b e s v á r a : L e le s z i lt. A cta 1504. N r o 2 2 : — L e le s z i k o n v e n t 1517. IX . 10: L e le sz i lt. A c ta 1517. N ro. fi.; — L e le s z i k o n v e n t 1519: L e le s z i lt. A c ta 1519. N ro . 54. „ , . .. Ld. S u g á r I stv á n : A z e g r i p ü s p ö k ö k tö r té n e te . B p. 1984. 211—217. V ö. V IT Y I. E gy r ég i 8. Ld Istv á n p r e sb ite r é s ta s n á d i k o m ls s z á r lu s o k le v e le it: 1437. X II. 7. T a s n á d ; 1438 1. 13. T a s n á d : 1438. II. 13, T a s n á d : 1438. IV. 7. T a s n á d : 1438. IX. 4. T a sn á d ; 1439. III. 4. D erzs (L e v éltá r i K ö z le m é n y e k 1931. é v f. 81—85.) A s z á lk á i C sa h o ly i-k ú r iá r a ld . V IT Y I. E g y r é g i 8.: — a v á r o s ú th á ló z a tá r a , s a z u t c a ­ n e v e k r e ld . uo. 9. és je g y z e té t. V ö . M A K SA Y 108. 125. Ld. B á rtfa v á r o s o k le v e lé t 1394. vn. 26: Z slg m o n d k o r l o k le v é ltá r I. ö s s z e á llít o t t a M ály u s z E le m é r. B p . 1951. 391.. a 35 75. sz. r e g e s z ta . . , A z e s e m é n y e k r e é s a F e lle g v á r r a Jd. W. V ity i Z o ltá n : A s z á lk á i F e lle g v á r tö r té n e te és le g e n d á i. M á té sz a lk a . 1987. (S a jtó a la tt). V ö . V IT Y I, K ö z é p k o r i 12: V IT Y I. E g y r é g i B.

59

:i9. 40. 41. 42 43. 44. 45.

♦«. 47. 4fl. 49. 50.

SÍ.

52. 53. 54. 53. 56 57. 56.

Ld . P i l o n A t h u r : A m ú t é - s z a l k n l re f, e g y h á z t ö r t é n e t e . S z a t m á r n é m e t i , IBIK. . . E m i l e t e k ( T e m p l o m - t o r o n y - f e l s z e r e l é s ű k k e l ! '* c i m ü f e l e z e t t 1. L d M a g y a r u r s z á s t ö r t é n e t i k r o n o l ó g i á j a . II . F ö s z e r k . : B c n d a K á l m á n . Bp.
MAJDÁN JÁNOS;

Vasúton Nagykárolyból Csapra* Egy elkészült pálya, a jól működő részvénytársaság mindig hozzájárult új vonalak tervezéséhez és kivitelezéséhez. A Mátészalkára befutó szerelvények a gyakorlatban bizonyították a gőzvontatás előnyeit, melynek hatására sok elképzelés látott napvilágot a környék hálózatának kiépítésére. Hét különböző időpontban és eltérő útvonalon megépíthető vaspályára adott ki előmunkálati engedélyt a „Nagyméltóságú m. kir. Kereskedelemügyi miniszter úr”. A má­ tészalkai állomást is működtető helyiérdekű „vasútrészvény társaság” tovább kívánta építeni a már meglévő vonalat, s a „Nagykárolyig vezetendő” vonalra 1897-ben engedélyt kapott.1 Ugyanebben az évben „Bauer Mór budapesti ügy­ védnek Fehérgyarmat állomástól—Mátészalkáig, onnét Kis Várdáig és a vonal­ ból kiágazólag Vásáros-Naménytól—Beregszászig vezetendő h. é. gőzmozdonyú vasútvonalra nézve az előmunkálati engedélyt” megadták.2 „Lamareh Albert

* A m átészalkai vasutak kiépülésének első szakaszáról szóló írás m egjelent a Sza­ bolcs-Szatm ári Szem le 1987. 2. szám ában. 60

nagyiparos budapesti lakos” kapta meg a harmadik engedélyt, aki több vonal kivitelezését kezdeményezte: „Nagy-Károlytól—Mátészalka, illetve Nyír-Báto­ ron át. Beregszász, Som, vagy Bátyúig, valamint ezen vonalból kiágazólag KisVárda állomásig. A három előmunkálati engedély mellett létezett és a kortársak előtt is­ mert volt Lázár Elemér elképzelése, Bauer Mór Budapesti engedélyes — min­ den igyekezete ellenére — nem talált eleg helyi támogatót terve megvalósí­ tásához,^ s a megyei lapban októberben közzé tett hírben a vasútépítők már az ő terveivel sem számoltak. A hosszú újságcikkből kiderült, hogy a Nyíregy­ háza—Mátészalka közötti vasutat működtető társaság nem kívánt önálló tervet készíteni, hanem a meglévő elképzelések közül válogattak. „Két tervezet léte­ zik, az egyik a Lamarche-féle a vonalat közelebb vinné a községhez, míg a másik, a Lázár-féle tervezet a vonalat az Ecsedi láp védtöltéseinek felhaszná­ lásával a láp szélén vezetné.”0 A helyi érdekű vasút igazgatósági ülésén be­ számoló mérnök a „Lázár-féle tervezet műszakilag kevésbe kivihetőnek” mi­ nősítette. „Az előadóval szemben Nagy László vármegyénk alispánja, igazgalósagi tag, a Lázár-féle tervezel védelmére kell. O a maga részéről minden ter­ vezettel szemben elfogulatlan álláspontot foglal el, s csak is az a czél lebeg sze­ me előtt, hogy a vasút egyáltalában, mégpedig a lehető legelőnyösebb vonal vezetéssel létesüljön " Az alispán véleménye szerint a Lázár Elemér állal elké­ szített javaslat azért jobb, mert ..a Iccsapolas folytán 78 ezer holdnyi termő területet nyerünk”, melynek hasznosítását az ingovány szélén futó vonal szol­ gálja a legjobban. A szántóföldi termelésbe újonnan bevont területen valószí­ nűnek tartotta az új települések létrejöttét, s ezért „még a Lázár-féle ter­ vezet, — mely a láp nyugati szélen vonul cl, — sem találja elegendőnek, ha­ nem előnyt adna oly vonalnak, mely a lecsapolandó területet még beljebb, esetleg a közepe táján metszi.” Ménnel inkább közelebb lesz a vaspálya az új földekhez, „annál inkább számíthal nemcsak a megyebeli, de a megyén kivúl levő azon érdekeltek támogatására, akik mint birtokosok az Ecsedi láp lecsa­ pódása folytán az így nyert területeknek minél jobb kihasználása által közvet­ lenül érdekelve vannak.” Az érintett gazdaságok — nagyságrendjük és szá­ muk következtében — eleve több pénzt tudnak az építtetők rendelkezésére bocsátani, mint a Lamarch-fcle tervet támogatok. A megyei testületek szintén a Lázár Elemér által papírra vetett elképzeléseket támogatják. A kibontakozó vitában egyik fel sem tudta a maga oldalára állítani a Nyíregyháza—Máté­ szalka helyiérdekű társaság igazgatóságát, amely joggal állapította meg: „az előterjesztésekből azon meggyőződést merítette, hogy az ügy még eléggé elő­ készítve nincs, az ügyet egyenlőre leveszi a napirendről.” A vita folytatódott a helyi lapokban, a kaszinókban és a különböző ülése­ ken, de az előkészületeket nem lehetett megállítani. Lamarche Albert siettet­ ni akarta az ügyet és közigazgatási bejárásra kárt engedélyt a minisztertől, melyet 1898-ban kis is adtak.' A július 8-án megkezdett terepjárás alkalmával a bizottság megtekintette a tervezett útvonalat, amely Nagykárolytól Mátészal­ kán és Vasárosnaményon keresztül Kisvárdáig kívánták megépíteni. A köz­ igazgatási bejárás megtörténte előnyhöz juttatta a Lamarche-féle tervezetet, de az építéshez szükséges tőke előteremtése már nem ment ilyen könnyen. A fő akadályra az alispán korábban felhívta a figyelmet: a vonal által érintett területen kevés földbirtokon gazdálkodott, s c néhány család nem tudta vál­ lalni az elegendő részvény jegyzését. 1898 nyarán úgy tűnt, hogy a Lamarcheféle elképzelés szerint a láptól messze eső vasútvonal mögé további támogatók 61

nem sorakoznak föl, s ezt a tervet a Mátészalka környéki lakosok és a me­ gyeszékhely polgárai nem támogatják. Maradt a Lázár Elemér által térképre vitt elképzelés, amely azonban ekkortájt még előmunkálati engedéllyel nem rendelkezett. Alig csendesedett el a vita a nagykárolyi összeköttetést akarók két tábora között, amikor 1899 tavaszán újabb elképzelést röppentett fel a helyi sajtó. Az Ecsedi lápot lecsapoló társulat döntése értelmében saját kebelén belül kísér­ lik meg a vaspálya lefektetését. A töltések igénybevételével Mátészalkától Szatmárig húzódó vonalra kértek engedélyt, amelyen a Szamos bal partján Csengert érintve akartak közlekedtetni szerelvényeket. Ebből a vonalból kí­ vántak vezetni ,,Porcsalmától, Tyúkod. Börvely és Kaplony irányában a m. kir. államvasutak Nagykároly állomásáig” egy szárnyvonalat és ezen keresztül bo­ nyolódhatott volna a mátészalkai forgalom.8 A lápot lecsapoló társulat ko­ moly erőfeszítéseket tett e kettős vonal megépítésére, melyre Péchy László főmérnök nevére még előmunkálati engedélyt kértek és kaptak.0. 1899-ben napvilágot látott az ötödik engedély, de az építkezés ennek alapján sem kez­ dődött el. Nagykároly lakóinak és a megyeszékhelyre befutó vonalak kiépülé­ sét különösen szorgalmazó alispánnak nem tetszett a terv, mivel a rivális Szatmár város erdekeit szolgálta. A megyeszékhely és Mátészalka közötti forgalmat csak nagy kerülővel biztosította volna e porcsulmai elágazás, s a két telepü­ lés között meglévő mindennapos kereskedelmi és gazdasági kapcsolat szoro­ sabbá tételct ez a vasút nem biztosította. Az új elképzelés sem a mátészalkai, sem a nagykárolyi polgároknak nem tetszett. A megyeszékhely lakói hatá­ rozott lépéseket tettek az általuk továbbra is legjobbnak tartott Lázár-féle el­ képzelés megvalósítására. A Pcchy László nevére szóló előmunkálati engedély nyilvánosságra kerülése után két héttel részletes összehasonlító elemzés látott napvilágot a helyi újságban, amely mind a mai napig érvényes kérdések alap­ ján próbált végső következtetéseket levonni.10 „Most már az a kérdés, hogy képes-e a vasútvonal áruforgalma az egyén számára biztosítani az állandó üzletel. Ezt meghatározza elsösoiban azon kö­ rülmény, hogy a vonal vidéke bír-e elegendő áruféleséggel? A személyforga­ lom egy ilyen hosszúságú vonalnál csak mint mellék körülmény van számí­ tásban, még jelen esetben is, pedig a vasút négy vármegye érintési vonalán haladva végig, jelentékeny közlekedési tényezőként számba vehető. Az Ecsedi láp területét a vasút 34 km hosszban közvetlenül érinti, így a megtermelt árufélesége révén a vasútvonal biztosító intézetének tekinthető. Midőn a létesítendő vasút három kapcsolódó pontja Nagykároly, Máté­ szalka, Csap a helyi Szilágy, Bihar és nyíri áruféleséget a legrövidebb útvo­ nalon, a természetes fogyasztási tér felé északnak irányítja, ez az átmenő és helyi áruforgalom tekintélyes volta döntő elhatározó körülmény, hogy az ezen vasútba elhelyezendő töke tökéletes biztonságban van, az egyéni üzlet egészséges alapokon nyugszik.” Az elemző írás a lap olvasói számára bebizonyította, hogy az Ecsedi lap délnyugati oldalán húzódó. Mátészalkát és Nagykárolyt a legrövidebb úton összekötő Lázár-féle terv gyors megvalósításához fűződik az érintett telepü­ lések lakóinak érdeke. Nem véletlenül tették közre ezt az írást! A nagyka­ rolyi képviselőtestület május hetedikén közgyűlést tartott „Debreczeni István polgármester elnöklete alatt.”11 Első napirendi pontként megtárgyalták Lázár Elemér kérését, aki arra kérte a testületet, hogy a Nagykároly—Mátészalka— —Csap között kiépítésre kerülő „vasút törzsrészvényeiből a város 25 000 frt-ot 62

jegyezzen. Azt hittük, hogy ezen-városunk jövő fejlődésére kiszámíthatatlan előnyökkel bíró kérdés — szavazás tárgyát sem fogja képezni, s mégis nagy számmal voltak ellenzői.” A rossz gazdasági körüményekre, a pangó pénz­ ügyekre hivatkozó ellenzők kisebbségben maradtak: ,,a polgármester névsze­ rinti szavazást elrendelvén, a részvények jegyzése mellett szavazott 64, elle­ ne 23 képviselő, s így a törzsrészvények jegyzése 41 szótöbbséggel elhatározta­ tott.” Nagykároly városa a Lázár-féle terv mellett döntött, s elküldte a pol­ gármestert a kereskedelemügyi miniszterhez támogatás céljából utazó delegá­ cióba. '-1 A budapesti út sikereként könyveltek el a kortársak a néhány nappal később megérkezett előmunkálati engedélyt, melyet ,.Cs. Lázár Elemér nagy­ károlyi lakosnak” adtak ki.1:1 A ..Záhony megállóhelyig, illetve Csap állomá­ sig, mint forgalmi végsőpontig vezetendő, szabványos nyomatású. gőzmozdonyú, helyi érdekű vasút” építése elől elhárultak az akadályok. A század utol­ só évében megkezdődhetett a legtöbb támogatót maga mögött tudó vonal kivi­ telezésének előkészítése. A megindult szervezés első lépéseként a szükséges tökét kelleti előterem­ teni. Legnagyobb támogatást a megye és Nagykároly városa nyújtott, illetve a vasút által érintett települések erejükhöz mérten jegyeztek részvényeket, vállaltak terheket. A két végállomás polgárainak támogatását megnyerték a kivitelezők, de a harmadik számottevő tökével és érdekekkel bíró gazdálkodót nem sikerült bevonni a sínek lefektetésébe. A .,12 000 korona megszavaztatott oly kikötés­ sel, hogy M. Szalka község pályaudvara a községi érdekeket kielégítő helyen fog elhelyeztetni, továbbá hogy azon esetben ha az indilóház községi tulaj­ dont képező területen fng felépilletni. ez iránti kártalanítási igényét a község fcnlartja. ■.' 14 Az összeg fejében „a vasút társaság megfelelő névértékű törzsrészvényt tartozik a község tulajdonúba átbocsájtani .. 1900-as esztendő első hetében kiderült, hogy az ecscdi lápot lecsapoló társulat fenntartja a keleti gátrendszeren futó, Szatmárba tartó vasút tervét és elzárkózott a nyugati töltés Lázár-féle hasznosításától. „A közgyűlés több­ sége azonban elvetette a javaslatot, s kimondta, hogy nem adja át a védtöltést a vasút czéljaira.”15 Az előmunkálati engedéllyel bíró Lázár Elemér és támo­ gatói a kereskedelmi miniszterhez fordultak segítségért, akinek jogában állt a vasútépítést akadályozó határozat megsemmisítése, ha értette a tőke szabad befektetésének elvet. A miniszter az életképes vállalkozások támogatását tar­ totta fontosnak és engedélyezte a közigazgatási bejárás megszervezését. A kivitelezés második lépcsőjének számító bejárásra 1900 nyarán került sor, „dr. Barthos Andor miniszteri titkár vezetése alatt”.16 A Nagykárolyból indult bizottság augusztusban hat nap alatt járta be a leendő vaspálya vonalát, s megállapították: a tervben rögzített vasút építésének technikai vagy földrajzi akadálya nem volt. (Mátészalkán augusztus 10-én történt meg a bejárás ) A kivitelezéshez minden előzetes engedély rendelkezésre állt, s a terepen lezajlott szemlével párhuzamosan az érintett települések képviselö-teslületei is nyi­ latkoztak a támogatásról, melynek „ellenében megfelelő számú s egyenként 200 Korona névértékű törzsrészvények” átadását tervezték. A megyei közgyűlés által jóváhagyott összegek:

63

Település „Vitka Szamosszeg Nagy Dobos Ö-pályi Nyfr-Csaholy Fábiánháza Nagy Ecsed

A döntés időpontja: 1900 augusztus 1900 augusztus 1900 augusztus 1900 augusztus 1900 augusztus 1900 augusztus 1900 augusztus

18 15. 15. 15. 13. 13. 13.

A vállalt költség koronában 8 000 6 000

12 000 6 000 6 000

4 000 16 000"*7

Mátészalka augusztus 11-én „8000 koronának megszavazása tárgyában ho­ zott határozata ellenben jóváhagyhatónak nem találtatott, m ert.. . leendő fede­ zésről, illetve honnan leendő fedezéséről gondoskodva nincsen.” (Kiemelés — M. J.) A következő év tavaszán találtak megoldást a szalkaiak és „Ilosvav Endre főszolgabíró f. é. máj. 6-án 1094. sz. a. kelt jelentésével" a megye tudo­ mására hozta, hogy „a már előzőleg megszavazott 12 000 koronán felül pótló­ lag még 8000 kor. segély azon kikötéssel, hogy a tervezett vasút 1903. január 1-ig letesíttetik — megszavaztatott”.18 Az építkezéshez szükséges pénzt hosszú lejáratú kölcsönből biztosították, melynek előteremtésére „községi pót terhére leendő kivetése mondatott ki”. A megyei testület ilyen feltételek közepette biztosítottnak látta a szálkái pénz előteremtését és jóváhagyóan tudomásul vette a testület döntéséi. Nagykároly cs Mátészalka, illetve az érintett falvak lakói erejüktől füg­ gően vállalták a terheket. Hasonlóan cselekedett Szatmár megye közgyűlése, amikor „300 000 korona segély kiadatása” ügyében döntöttek „oly módon, hogy amennyiben ezen vasútvonal létesítése 1903-évi decz. 31-ig bármely okból tényleg meg nem kezdetnék, az összeg a vállaj—mátészalkai—vásarosnamcnyi törvényhatósági közút kiépítésére lesz felhasználandó".I!l A kereskedelmi miniszter a későbbiekben eltekintett az említett közút megépítésétől, így min­ den erő és pénz a vaspálya lefektetésére összpontosulhatott.'20 Az 1901-es esztendő első hónapjai lényeges változást nem hoztak a vici­ nális építése ügyében. A megfeneklett kivitelezési munkálatok meggyorsítá­ sára a vonalat legjobban szorgalmazó Szatmár megye közgyűlése teljes körű meghatalmazással látott el két delegátust: „a vármegye közönsége részéről a tárgyaláson való részvételre Nagy László alispán és Debreczeni István Nagy­ károly város polgármestere b. tagok küldetnek ki.”21 A vaspálya lefektetésé­ ben bízó, a szervezésben kulcsszerepet játszó személyek sem tudták megindítani az építkezést. Lázár Elemér rendelkezett ugyan az engedélyekkel, megtörtént a közigazgatási bejárás is, de nem áll elegendő tőke a társulat rendelkezésére és nem volt kivitelezési gyakorlatuk Kerestek és 1901-ben találtak egy olyan céget, amelyik hajlandó volt vállalni a kockázatot és tudott miből előlegezni az építkezéshez, s mindezek mellett több száz kilométer vaspálya lerakása utáni gyakorlattal rendelkezett. . . Ez a magánváüalat a Gregerson és fiai néven bejegyzett építő cég volt. Az érdekellek nagy örömmel olvasták „a nagyméltóságú kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrnak 84478 801 sz. a. kelt” leiratát, „mellyel értesíti a vármegyei közönségét, hogy a nagykárolyi— mátészalka—csapi h. é. vasútvonalra Cs. Lázár Elemér mérnök nagykárolyi lakos előmunkálatai engedélyének, az annak alapján kelt összes jogokkal, kö­ telezettségekkel, valamint a műszaki munkálatok és okiratok tulajdonossá64

gával együtt a Gregerson G és fiai budapesti czégre történt átruházását tu­ domásul vette,”22 Az országosan ismert vállalkozó család kezébe került kivi­ telezés újabb lendületet adott az előkészületeknek. Szatmár megye közgyűlése immáron sokadszor magához ragadta a kezdeményezést és újabb 30 000 korona segélyt ajánlott meg az építkezéshez. A név szerinti szavazáson elfogadott határozat rögzíti, hogy ,.67 szavazattal 10 ellenében meg szavaz oly formán, hogy ezen összeg az illető vasútvonalak kiépilésének megkezdésétől számí­ tandó hat hónap alatt a megalakult részvénytársaság pénztárába fizetendő be.”23 Ezen felajánlás után a Gregerson vállalat értekezleten összegezte a vasút lefektetésére tett addigi anyagi erőfeszítéseket. A jelenlévők és a megyei lapot olvasók számára kiderült, hogy a „miniszter a vasút építési költségét 5 900 000 koronában állapítja meg, mely összegnek az 1888. IV. t. ez. 10. §. értelmében 35" n-a, vagyis 2 065 000 korona törzsrészvényekben fizetendő. Ezen törzsrész­ vények fedezésére hajlandó a miniszter a posta szállításáért 420 000 korona értékű törzsrészvényt átvenni.”2'1 Az elhangzott összegzésből pontosan kide­ rült. ..A 2 065 000 korona törzsrészvényre van tehát fedezet ez idő szerint: 1. Vármegye es községek 2. Magánosok jegyzéke 3. Posta szállításáért összesen

543 000 korona 111 800 korona 420 000 korona ] 074 800 korona

mutatkozik tehát a fedezetlen törzsrészvény 990 200 korona.” A hiányzó összeg előteremtéséhez az érvényben 1888. IV. te. 7. tj értel­ mében kérhették a kormány támogalását, melynek megszabott feltételei alap­ ján „760 000, korona állami segély remélhető. Ezek szerint még hiányzik 230 020 korona, mely összeg az érdekeltség által volna törzsrészvényekben fedezendő.” Az építéshez hiányzó tőkét magánosok jegyzésére alapozva akarták előteremteni. A miniszteri rendelettel megálla­ pított állomások környékén lakókat, a vaspálya mellett birtokokkal rendel­ kezőket a kinyomtatott jegyzőkönyv elküldésével és a bizottság toborzásával szerették volna megnyerni a részvényvásárlásra. „De különösen városunk és vidéke lakosságának életbevágó kéi'dése az. hogy a nagykároly—mátészalkai— csapi vasút létesüljön. Mert Nagykároly központiságának egyik biztosítéka lesz az, ha nyíri járással vasút köti ö ssz e ...” Ugyanakkor fennállt a veszély: Szatmár „nagyon okosan szintén megakarja csinálni vasúi i összeköttetéséi a Nyírséggel. .. . Ha pedig az létre jött. a nagykároly—csapi vasút véglegesen lejön a napirendről, örökre eljátszottuk azt, hogy Mátészalkával és Bereg vár­ megyével vasúttal legyünk összekötve.” Egy héttel később újabb részletes elemzés látott napvilágot a megyei saj­ tóban. Az alispán figyelmeztette „az illető vidékek érdekeltségét, hogy az utolsó pillanatban szedjék össze minden erejöket a nagykároly—mátészalka— csapi vasút létesítésére. Mind Nagykároly mind Mátészalka érdekeltsége fontos pillanat előtt áll, s ha ezen alkalmat fel nem használják, anyagi érdeküknek kiszámíthatatlan kárt tesznek. A vaspálya építését szorgalmazó alispán pon­ tosan megfogalmazta az azóta nem változott alapclveket: „A vasútvonalak létesítése ritkán hoz létre rögtönös vagyonosodást, de tagadhatatlan az, hogy azok nélkül a városra sorvadás vár, mert rossz közlekedési viszonyok mellett mindinkább elveszti az őt tápláló vidéket.” Az összefogást hangsúlyozó alispáni nyilatkozat végén a további teendők számbavételére került sor. A nyíri és a 65

nagykárolyi érdekelteket 1903. június másodikára hívta újabb értekezletre, ahol a hiányzó összeg előteremtése szerepelt napirendként. Az építkezést segítők találkoztak a megadott időpontban, ahol a kislétszámú, de lelkes szervezők közül Ilosvay Endre mátészalkai küldött felhívta a figyelmet arra, hogy a kis nyíri telepillések milyen sokat vállalnak, míg ..gr. Károlyi István és a pénzintézetek eddig mit sem jegyeztek”.20 A jelen­ levők áthidaló megoldásként elfogadták, hogy a nyírvidéki községekben az előkészítők megpróbálják a hiányzó 189 ezer korona nagyobb részét előterem­ teni. „Ha az érdekeltek ezen összegeket jegyzik, akkor gr. Károlyi Istvánt küldöltségileg fogják felkérni részjegyzésre.” A megállapodást tett követte, s megindult a gyűjtés az utolsó néhány ezer korona előteremtéséért. A nagykárolyi lakók élen jártak a számukra oly fontos vasút pénzügyi fedezésének biztosításában, s öt nappal a megyei tanácskozás után ,,f. hó 7-én népes értekezletet tartottak a városháza nagytermében”.2' A város vállalta, hogy 70 ezer korona fedezetét a képviselő-testület előteremti „és felhatalmazta a polgármestert arra, hogy ezen határozatot hozza tudomására a f. hó 14-én Mátészalkán tartandó értekezletnek.” A képviselő testületi jegyzés keretein be­ lül „körülbelül 25—30 ezer korona értékű” törzsrészvényt magánosok is je­ gyeztek, míg Károlyi István gróf szintén „megígérte a támogatását, de előbb a terveket akarja látni és ehhez képest határozza meg hozzájárulását”. A hiányzó összeg harmadát Nagykároly városa vállalta magára. A további tá­ mogatók gyűjtésére a június 14-én megtartott mátészalkai találkozás során került sor. Ilosvay Endre örömmel jelentette be, hogy a mátészalkai járásban ,.az elvállalt 11 000 korona törzsrészvény jegyeztetett”.-’^ A jelenlevők nagy örömmel hallották: „Ez idő szerint mutatkozik hiány 77 200 korona, melyről Gregersen Nils vasúti engedélyes a ezég megbízásából törzsrészvény gyanánt jegyez 25 ezer koronát, s a még hiányképpen mutatkozó 52 000 korona törzs­ részvény biztosítását Nagy László alispán magára vállalja." Ezáltal minden akadály elhárult az építkezés elöl, s az érdekeltek lelkesen ünnepelték a fon­ tos bejelentéseket. A mátészalkai értekezlet zárta az előkészületi munkát, melyen utolsó határozatként egyhangúan kimondták”: a kereskedelmi minisz­ ternél „1903 június 30-án délelőtt küldöttség fog tisztelegni, hogy az állami hozzájárulási összeg mennyisége biztositassék és a végleges engedély kiesz­ közöltessék.” A nagyszerűen végződött szálkái értekezlet résztvevői délben a „Sarkady vendéglőjében közebédre gyűltek össze. Itt a hangulat, a vasút ki­ építésének tudatában igen emelkedett volt, ami több pohárköszöntőben is ki­ fejezést talált.” A következő hetekben Nagykároly 70 ezer,20 majd Mátészalka 8000 és Vitka 1600 koronás vásárlását hagyták jóvá a megyei szervek.30 Néhány hét­ tel később Nyírcsaholy, Fábiánháza 6000—6000, Nagydobos kiugróan magas 18 000 koronás befektetését jogerőre emelték a nagykárolyi megyei gyűlésen.31 A bővelyiek négyezer koronát szavaztak meg a vasút kiépítésének támogatá­ sára, amit a megyei szervek nem kifogásoltak.32 A nagykárolyi képviselőtestület 70 000 korona értékű törzsrészvény jegy­ zését megszavazó ülésén a testület azon óhajának ad kifejezést, hogy a vasút igazgatósága és gépműhelye a városban helyeztessék cl.32 Az 1903 nyarán jegy­ zett összeg begyűjtése, az építkezés miniszteri engedélye, a finanszírozó bank jóváhagyása nem érkezett meg ebben az esztendőben. A következő év első hónapjaiban lázas munka folyt a fenti hiányosságok megszüntetése érdeké­ ben. Ennek eredményeként a megyei közgyűlés határozatban fogadta el az 66

érintett települések képviselő-testületi kölcsönfelvételét. Ezek szerint vasút­ építés támogatására felvett összegek: Mátészalka Szamosszeg Nagydobos Öpályi Nagyecsed Fábiánhaza Nyircsaholy Olcsva Olcsvaapáti Bövely

1904. 1904. 1904. 1904 1904. 1904 1904. 1904. 1904. 1904.

március 6-án március 1-én március 7-én március 5-én március 3-án március 3-án március 3-án március 3-án március 3-án március 3-án

20 000 12 000 18 000 6 000 20 000 — 1000 1 000 1000

„Fábiánháza, Nyircsaholy, Nagyecsed és Bövely községek határozatai, il­ letve kötelezvényei oly kijelentéssel, hogy ezen községeknél a vármegyei kö­ zönség . . . egyetemleges készfizető kezességet vállal.”3,‘ A hitelező a „Pesti Hazai Első Takarékpénztár’’, amely kamatként 4,88°,o-ot számolt föl.35 A vál­ lalt kötelezettségek többi részét nem kölcsönből, hanem saját bevételeikből teljesítették az érintett települések. A vonal építését próbálták siettetni a két végállomáson élő polgárok, ,,M. szalka község képviselő-testületének 1904. évi július hó 14 napján tartott köz­ gyűlésében hozott azon határozata, mellyel elhatározta, hogy a nagykaroiy—m. szalka—csapi h. é. vasút segélyezésére megszavazott 12 000 koronát minden fel­ tétel nélkül biztosítja. ”3‘i A nagykárolyiak is eltörölnek minden megkötést, de egyúttal kérik, „hogy az igazgatóságba . . . a város kepviselö-testülete által kijelölendő egy tag is neveztessék ki.”37 Ezentúl kérik: „amennyiben ezen vasút kezelésére üzletvezetőség állíttatnék fel, s gépjavító műhelyt létesítene, azok Nagykárolyban állítassanak fel.” Az 1904. év utolsó hónapjaiban tisztázó dott az építéshez szükséges töke sajál erőből és kölcsönből történő előterem­ tése, a kivitelezéshez rendelkezésre állt az állami támogatás és a vállalkozó törzsrészvény vásárlása is lezajlott. Minden érdekelt település nyilvánosságra hozta a vonallal kapcsolatos elképzeléseit. Immáron semmi akadálya nem volt az építkezésnek, amit az ősz folyamán el is kezdtek. A kivitelezés megindulá­ sáról egy ebédről szóló tudósítás alapján tud az utókor. „Kádár Gusztáv mű­ szaki tanácsos, a nagykároly—mátészalkai—csapi vasút építésének ellenőrzése végett folyó hó 19-én városunkban időzvén, ez alkalommal Nagy László alis­ pán a műszaki tanácsost ebédre hívta meg. Kívüle hivatalos voltak az ebédre Frank kir. mérnök, Slrasszer Miksa a Gregcrscn G. és fiai ezég megbízottjai és Debreczeni László polgármester.”3*1 Az elfogyasztott ételek listája nem ma­ radt fenn, de az a korabeli olvasó és a későbbi kutató számára egyaránt biz­ tos, hogy a műszaki ellenőr megelégedéssel nyugtázta az építkezésen látottakat. Amint az időjárás lehetővé tette 1905 tavaszán folytatódott a pálya épí­ tése. Március közepén jelenti a megyei lap: ,,A nagykároly—mátészalkai— csapi vasútnál Nagyecsedig teljesen lerakták a síneket, s most Ecseden köz­ vetlen a falu közelében hozzáfogtak az állomás építéséhez.” *9 A munka folyta­ tódott és nyáron az érdekeltek egy rövid hírből megtudták, hogy az építkezé­ sek ,,a vég befejezéséhez közelednek. A város határában a töltésnek kavics­ csal való kitöltését már megkezdték, igy alapos reményünk van arra, hogy azt a vasutat nemsokára át lehet a forgalomnak adni.”'10 Néhány héttel később 67

,,arról értesítenek bennünket, hogy a Gregersen czég oly gyorsan teljesítette a vasút építését, miszerint a vasút nemsokára teljesen készen lesz, s a szerződésszerűleg kikötött idő előtt át lehet adni a forgalomnak. Ha csak valami vis major közbe nem jön, akkor a jövő hónap 15-én ünnepélyesen indul a vonat Mátészalka felé, hogy Szatmárvármegye nagy vidékét kösse össze annak góc­ pontjával. Nagykárollyal.”'‘l Hátra volt azonban a „műtanrendőri bejárás", amelyen megtörtént az új vonal műszaki átvétele. A tervezett időpontban nem indulhatott meg a forgalom, mert a kivitelező cég szakemberei az utolsó pillanatban hibát észleltek Mátészalkán és elhalasztották az átadást, mivel „a hídpróba azonban elmaradt”/1- A műszaki problémát sikerült megoldani és szeptember 26-án megkezdődhetett az átvétel, melyről a korabeli lapok részletsen tudósítottak/'3 ,.A vasúti indóházban történt bemutatkozás és a bő reggeli után pontban 9 órakor indult el a vonat, amely egy mozdonyból, két szalonkocsiból, két első. két másod és egy harmad osztályú kocsiból állott, mely utóbbiban az útra szük­ séges ételek és italok is elhelyezést nyertek. A vonat már az első örháznál megállón, a bizottság tagjai kiszálltak, megtekintették az épületeket, kutakat és átjárókat, megizlelték a kútban lévő vizet és ezután a vonat tovább foly­ tatta útját.” Kálmándon a község lakóinak többsége, „valamint 65 óvodás gyerek zászlóval Egeli Paine tanítónő vezetése alatt éljenzéssel és dallal fogadták a vonat érkezését1’. Tiborcszállásnál Károlyi Gyula gróf elhagyta a vonatot, mely Nagyecsed felé haladt, ahol megérkezve az állomáson már kevesebb ér­ deklődőt találtak.” Valószínű, hogy ezen vidék lakói már megszokták a vasutat, mert Nyírcsaholyban is csak a falu vezetői és a gyerekek köszönötték az át­ vevőket. „Mátészalkán Ilosvay Endre főszolgabíró, Surkady Adolf osztálymérnök Nyíregyházáról, Jeszenszky községi bíró, Rohay jegyző, dr. Fárnek kir. kör­ jegyző, dr. Fusch ügyvéd, dr. Csatkó és dr. Rőzenberg orvosok és néhány nő várták a vonat megérkezését. Az itt említett férfiak mind felszállottak a vo­ natra.’1 Az új állomás megnézése, az átadást elhalasztó hid szemrevételezése után kifutott a szerelvény Ópályi felé, ahol a helyi nagybirtokos fogadta az átvevő bizottságot. Nagydoboson „Dénes Lajos néhány kosár szőlővel kedveskedett az utazóknak,” Vitkán az elöljáróság tagjai üdvözölték az első szerelvényt. Vásárosnamény vezetői mellett „Maresch Emil dohánybeváltó hivatali főnök és dr. Hubert vasúti orvos várták a vonatot", amely folytatta útját Záhonyig, „s innen kezdve a vonat az államvasútak vágányán tovább haladva a Tiszahídon ment át, amikor is 2 óra 15 perczkor Csapra érkezett.” A több mint ötórás út során a „műtanrendőri bejárás” hivatalos tagjai meg­ néztek minden állomást, őrházat, átjárót, megkóstolták valamennyi vasúti kút vizét, ellenőrizték a pályát és a hírközlési eszközöket. Az átadás fontosságát jelezte, hogy a vasút által érintett megyék magas rangú tisztviselőkkel kép­ viseltették magukat. Szatmárból az építkezés legkitartóbb támogatója, Nagy László alispán, Szabolcsból Miketz Dezső főjegyző és Vajay Endre főmérnök, Beregből Péchy Aladár főszolgabíró és Dipold Béla főmérnök, Ungból Czibur Lajos műszaki tanácsos volt jelen a vonal műszaki átadásán. „Az utazás ideje alatt volt délelőtti uzsonna a kupékban, igen jő hideg­ sültek, pálinkák, borok és sörök és vígan folyt az élet a meghívottaknál az egész utazás ideje alatt. 68

Csapra érkezvén az egész társaság a vasúti indóház vendéglőjében terített asztalhoz ült, vagy egyszáztizenöten lehettek az ebédnél.” A lelkes hangulat­ ban lezajlott ebéden hét pohárköszöntő hangzott el, többek között Nagy alispán és az építő cég köszöntésére. ..Gregersen Gilbrandot, mint a vasút létesítőjét táviratilag üdvözölte a társaság.” A kiadós ebéd után az átvételt végző bizottság folytatta az ütközően meg­ kezdett jegyzőkönyv szerkesztését, „a vendégek részint a Tiszához sétáltak ki, részint a községet tekintették meg. Fél hat órakor a koszorúkkal díszített, de már megnagyobbított vonat elindult Csapról,. . . meglehetős gyorsasággal haladva háromnegyed kilencz órakor visszaérkezett Nagykárolyba.” (Kiemelés — M. J.) Az átvételi munkák végén befejezték a jegyzőkönyvet, s ,,a minisz­ ter megbízottja engedélyt adott arra, hogy a vasút a forgalomnak átadassák. Esteli tíz óra után a biztottság tagjai egy része és a meghívott vendégek egy része — kiket az utazás ki nem fárasztotta Magyar Király vendéglőjében a vállalkozó czég által adott bankettre gyűlt össze, melyen 52 személy vett részt.” „így ért véget a nagykároly—csapi vasút műtanrendőri bejárása.” A négy megyét érintő, majd 100 kilométer hosszú vonal lehetőséget biztosított a tá­ jakat átívelő összeköttetésre. Az Alföld keleti felében alig épült ilyen hosszú és ennyi megye érdekeit szolgáló vaspalya. Jól látták a kortársak, hogy az új vonal eredményeként „a mátészalkai járás most már nem lesz Nyíregyháza felé szorítva, mely hogy nem természetes központja, bizonyítja az, hogy még sem gravitál oda természetszerűleg, hanem ide fog gravitálni.. .”/l4 A harminc éve elindult mozgalmat siker koronázta: elkészült a Nagykárolyt Mátészalká­ val összekötő vonal. A szálkái állomásról 1905. szeptember 27-én reggeltől három irányba indultak szerelvények, növelve a település fontosságát. A helyi polgárok megelégedéssel vették tudomásul az új vasút által biztosított utazási lehetőségeket, s nagyon gyorsan megszokták a nagykárolyi átszállással elért közvetlen fővárosi összekötést.

JE G Y ZE TE K

k 2. 3.

7.

9. 10

.

11. 12.

■3.

I(. ■5.

S z a tm á r m e g y e K ö z g y ű lé si J e g y z ő k ö n y v e . (A to v á b b ia k b a n S z. m . k ö z é v jk v .) í v . u . 1897 752. 13. p. A tu d o m á s u l v e tt m in isz te r i le i r a t : .. f. é v i fe b r u á r h ó 4 -tő l 78 703. sr.. a. k e lt " M e g ta lá lh a tó a S z a b o lc s -S z a tm á r m e g y e i L e v é ltá r. N y ír e g y h á z a . Sz. m. k ö z g y . jk v . IV. B . 1897.732 582. p. A m in is z te r i le ir a t 1897-ben 33 75 5. szá m a la tt é r k e z e tt. S z. m . k ö z g y . Jkv. IV. B . 1897.752. 584. p. A m in is z té r iu m b ó l k ü ld ö tt le ir a t sz á m a : 1897/44 521. Sz. m . k ö z g y . jk v . IV. B . 1B99752. 5B5. p. A z e n g e d é ly t m e g a d ó m in isz te r i le ir a to t 1899' 40 268. s z á m a la tt é r k e z e tt a m e g y é b e . Sz- m . k ö z g y . Jkv. IV. B. 18981752 SlE.p. A m in is z te r a z e n g e d é ly t 1898 46 688. szá m alatt ..a le ia r a t n a p já tó l s z á m íta n d ó to v á b b i e g y é v ta r ta lm á ra m e g h o s s z a b b ltu tta .” ,.A N a g y k á r o ly —m á té s z a lk a i v a s ú t k é r d é s e ” — m e g je le n t a S z a tm á r m e g v e l k ö z lö n y 1897. o k tó b e r 30-i s z á m á b a n . 23. é v fo ly a m . 44. sz á m 3. p. ..H ir d e tm é n y " — n a p v ilá g o t lá to tt a S z a tm á r m e g y e i k ö z lö n y 189a. Jú liu s 20-1 sz á m á b a n , a m e ly b ő l k id e r ü l, h o g y a m in is z te r i e n g e d é ly 1898 35 266. szá m a la tt te tt e k ö z z é „ V a sú ti e lő m u n k á la ti e n g e d é ly " — a h ir t n a p v ilá g r a h o z ta a N a g y k á r o ly é s v id é k e c í­ m ű la p 1899. á p r ilis 13-án. 16. é v fo ly a m . 15. s z á m . 3. p S z . m . k ö z g y . Jkv. IV. B . 1899 752 338. p. A m e g y é b e é r k e z e tt m in isz te r i le ir a t az 1699/17 850 s z á m o t v is e lte . , ..N a g y k á r o ly v á r o s e g y é le té r d e k e " — megJeL-ent a N a g y k á r o ly é s v id é k e c ím ű la o 1899. á p r ilis 27-1 sz á m á b a n . „ , „„„ ,. , , •„ „ V á r o si k ö z g y ű lé s " — a h írt k ö z ö lte a N a g y k á r o ly é s v id é k e c ím ű lap 1389. m á ju s 11-en. 16. é v fo ly a m , 19. s z á m 1. p. ..K ü ld ö tts é g tis z te lg é s " — a z ú tr ó l ír t b e s z á m o ló t o lv a s h a tt á k a N a g y k á r o ly és v id é k e cím ű lap IB89. s z e p t e m b e r 14-én. 16 é v fo ly a m . 37. szá m 3. o. S z m . k ö z g y . Jkv. IV. B. 1899 752 595. d . Szín . k ö z g y . Jkv. IV. B. 1900/752 268 p. A z E cse d i lá p le c s a p o ló t á r s u l a t t . h ó 6 -á n k ö z g y ű lé s t ta r to tt" — ad la h ír ü l a S z a i m a r m e g y e l k ö z lö n y c ím ű la p l90ü. Ja n u á r 14-én. 26. é v fo ly a m . 2. s z á m . 3. p

69

16.

..K özigazgatási

b e já rá s ” — m eg jelen t a s z a tm á rm e g y e i 3 fl s i a m 2. p. í v B 1901/732 72 p.

közlö n y cím ű

lapban

lilflU. j ú l i u s

22 -é n . Jfi. é v f o l v a m

17.

S7.m

18.

S z m . kÖZRV. íkV. IV. B. 1901 752 797

19.

. H i r d e t m é n y ” — i s m e r t e t t e a S z a t m á r m e g y e i k ö z l ö n y 1899. d e c e m b e r 24-vn. 25 e v i o J v am . 52. s z á m 5. p. ..H ad ászati u t a k ” — a m in isz ter i á llá sfo g lalá s m e g je le n t a S z a tm á r m e g y e l k ö z lö n y cí­ m ű l a p b a n 1H90. l ú l i u s 29-én 26. é v f o l y a m . 31. s z á m 6. p. Sz m . köz fiy. j k v . TV. B. 1991/752 1071. p. S z m . k ö z e y . i k v . í v . B. 1992 752 244. p. S z m . k ö z g y . I k v . IV. B. 1902 752 2312. p. . . . . . .

20. 21. 22 . 23. 24

25.

k ö z g y . 1kv

p.

A N a g y k á r o l y —c s a p i v a s ú t " — m e g j e l e n t a a z a t m a r m e g y e i m j I lls 24-1 s z á m á b a n . 29. é v f o l y a m . 21. s z á m 1—2. d .

közlöny

cím ű

uuság

1903.

„A t e r v e z e t t N a g y k á r o l y —m á t é s z a l k a i —c s a p i v a s ú t j e l e n l e g i á l l á s a ” — a c i k k n a p v i l á ­ got l á t o t t a S z a t m á r m e g y e i k ö z l ö n y c í m ű la p 1903. m á j u s 31-én m e g j e l e n t s z á m á b a n . 29. é v f o l y a m , 22 . s z á m 2—3. v . _ 26. a N a g y k á r o l y —m á l á s z a l k a i —c s a p i v a s ú t é p í t é s i k é r d é s é b e n ” — c í m e t v i s e l ő ira s t közre a d t a a S z a t m á r m e g y e i k ö z l ö n y 1903. j ú n i u s 7-én. 29. é v f o l y a m . 23. s z á m 6. p 27. .. a N a g y k á r o l y —m á t é s z a l k a i —c s a p i v a s ú t Ü g y é b e n ” — m e g j e l e n t a S z a t m á r m e g y e i k ö z ­ l ö n y c í m ű ú j s á g b a n i903. l u n i u s 14-én. 29. é v f o l y a m , 24. s z á m 3. p. 28 A m átészalkai é rte k e zle t” — a hírről tu d ósított a S z a t m á r m e g y e i k ö z l ö n y 1903. j u m u s 21 -i s z á m a . 29. é v f o l y a m . 25. s z á m a. p. 29. Sz m - k o z g y . Ik v. IV. B. 1903 752. 647. p. 30. S z m . k ö z g v ik v , IV. B. 1903 752 650. p. 31. Sz m . kÖZgV. Ikv. IV. B. 1903 752 1147. D. 32. S z m k o z g y . jk v . IV. B 1903*752 633. p. u . 33. . . N a g y k á r o l y v á r o s i k é p v i s e l ő t e s t u i e t e ” — u c i k k m e g j e l e n t a S z a t m á r m e g y e i k ö z l ö n y 1903. j ú l i u s 5-j s z á m á b a n . 20. é v f o l y a m . 27. s z á m 3. p. 34. S z m . k ö z g v . 1kv. IV. B. 1904/752. 559. p. 35. S z m k ö z g v - Ikv. IV. B. 1904 752. 594. p. 36. S z m . k ö z g y . j k v . IV. B. 1904 752. 831. p. 37. S z m . k ö z g v . 1kv. IV, B. 1904/752. 285, p. 38.

9. 40.

41. 42.

41

E b é d ” — b l r ü l a d t a a S z a t m á r m e g y e i k ö z l ö n y c í m ű l a n J904. d e c e m b e r 2 5 - é n , 30. é v ­ f o l y a m . 52. tXAm J, D_ , __ , . . . . .A v a s ú t é n l t é a s e ” — m e g j e l e n t a S z a t m á r m e g y e i K ö z l ö n y c í m ű l a p 1905. n . u n 12-1 i r a ­ m á b a n 31. é v f o l y a m 11. s z á m 3. p. , . . . . ^ ,.A N a g y k á r o l y —m á t é s z a l k a i —c s a p i v a s ú t m u n k á l a t a i . ” — a 30 b í r t k ö z e k e a . » M u n a i m e g y e i k ö z l ö n y 1905. j ú n i u s 2 5 - é n . 31. é v f o l y a m . 26. s z á m 3. p. .. A z ú i v a s ú t m e g n y i t á s a ” — a t u d ó s í t á s n a p v i l á g o t l á t o t t a S zatm árm eg y ei közlöny 1905. J ú l i u s 9 - é n m e g l e l e m s z á m á b a n . 31. é v f o l y a m . au. s z á m 3. p. . V a s ú t i b e j á r á s " — a h í r t k ö z ö l t e a S z a t m á r m e g y e i k ö z l ö n y 1905. s z e p t e m b e r 3 - á n . 31. A z Ú1 v a s ú t m u t a n r e n d ő r i b e j á r á s a * ' — a r é s z l e t e s b e s z á m o l ó m e g j e l e n t a N a g y k á r o l y é s v i d é k e c í m ű l a p b a n 1905. s z e p t e m b e r 2 8 - á n . 2 2 . é v f o t y a m . 39. s z á m 2. p. ..A N a g y k á r o l y — m á t é s z a l k a i —c s a p i v a s ú t m e g n y i t á s a ” — n a p v i l á g o t l á t o t t a b z a i m a r m e g y e l k ö z l ö n y 1905. o k t ó b e r e l s e j e i s z á m ú b a n . 31. é v f o l y a m . 40. s z á m 5. p. . . N a g y k á r o l y — m á t é s z a l k a i —c s a p i v a s ú t á t a d á s a ” — k ö z ö l t e a N a g y k á r o l y e s v i d é k e c í ­ m ű l a p 1905. s z e p t e m b e r 2 8 - a n . 22. é v f o l y a m . 39. s z á m 1. d

GYURICSKU KÁLMÁN:

Az építészet helye a településtervezésben* Az ország sokat bírált, „sötét” jelzővel aposztrofált vidéke megyénk, sokszor méltánytalanul. De a pejoratív jelző azonos erejű ellentétpárja lehet a bartóki „tiszta forrás” is, mert a szegénység a múlt lenyomatának megőrzésében nyil­ vánul meg a legjobban. Itt követhetők nyomon a hagyományok, itt tanulmá­ nyozhatók az ősi településformák — sajnos vagy hál’ istennek — az építé­ szetnek és a társadalomnak nem volt elég ereje, és nem volt elég pénze a * A II. Tiszántúli Építészeti K onferencián elhangzott előadás szerkesztett szövege. 70

nagyobb beavatkozásokra. Vidékünk a Partium státusában — településeink urai által — erdélyi orientációjú is volt. Erre a kapcsolatra utalnak fatornyos haranglábaink. Mint afféle szegény vidék — melynek — népességét földje nem tudta eltartani — mindig kibocsátó megye voltunk. Ez nemcsak az em­ beri erőre vonatkozott, a szellemi kapacitásra is. A települések a nemzet, a társadalom meghatározó közösségei — sok falu a nagycsaládokból terebélyesedett ki. Beavatkozni is csak családtagként lehet. A messziről jött idegen próféciái is csak ilyen azonosulással találnak szíves fogadtatásra. Az építészek tudatában, szellemi fegyvertárában számtalan más szakma eszközei is megtalálhatók. Pl. a települések tervezője csak egy kom­ munikációs hálózat adatbázisán próbálhatja meg a beavatkozást a társadalmi mozgásokba. Csak akkor lehet munkája hatékony, ha elég információval ren­ delkezik a mindenféle trendek irányának előrebecslésére, ha eléggé sikerült megérteni az előzmények, a kialakult állapot mozgatórugóit. Sok rosszul megítélt irány és a cél többszöri eltévesztése után sokan haj­ lamosak azt hinni, hogy nincs értelme a településtervezésnek. A voluntaristának valóban nincs. Tapasztalatunk, hogy a természet törvényeihez hasonló­ an a társadalmi mozgások se terelhetők természetükkel ellentétes mederbe tartósan. Mégis, én is, azt hiszem; — elfogadva a szakma nagyjainak véle­ ményét — hogy az urbanizáció nem szervesen növekedő, változhatatlan koz­ mikus erők eredménye, amelyek csak megfigyelhetők, de emberi erőfeszítés által nem befolyásolhatók. Az ember igenis szabályozhatja és ellenőrizheti környezetét, ha a településfejlesztés egy gondosan tervezett rendszer eredmé­ nye, melynek célja, hogy a közösség rövid és hosszú távú életterét alkalmassá tegye a komfortos használatra. Nyíregyháza város gyors szerkezeti átrende­ ződése idején sokat hangoztatott intelmünk volt az. hogy — a varos — az emberi alkotó munka különleges produktuma Egy-egy újonnan megformált részét bárhogyan sikerült is; hosszabb ideig viseljük, Mert a házat, utcát, te­ ret nem lehet félretenni, mint más emberi alkotást, a rosszul megirt könyvet, a senkit sem érdeklő filmet. A városban — ha jól sikerült, ha nem: egyfor­ mán — emberek élnek. Ezért nagy a felelősségünk a jelen és jövő nemzedé­ kével szemben. Azzal összefüggésben is nagy ez a felelősség, hogy települést fejlesztő munkánk eredménye kedvező hagyaték legyen, hogy büszkék legye­ nek rá, jól érezzék magukat benne, hogy formálja esztétikai értékrendjüket is. Tapasztalat az is, hogy a települések lakóit lehet manipulálni. Új szoká­ sokat lehet bevezetni, a régieket perifériára szorítva. Ám minden közösség tűrési tartománya korlátozott. A település láthatóan lassabban változik, mint lakói. Biztosak lehetünk benne, hogy hosszú távon nem valósul meg az, ami a közösség alapvető attitűdjeivel és értékítéletével tartósan ellentétes. A magyar társadalom átalakítása az elmúlt 40 évben megváltoztatta a települések arculatát is. A településhálózati koncepcióval új súlypontokat ké­ peztünk, átrendeztünk, felemeltünk és elfelejtettünk városokat és falvakat. Miközben új városokat hoztunk létre, falvak néptelenedtek el. Miközben fel­ felé terjeszkedett, addig horizontálisan slumosodott a város. Lehet bírálattal illetni a közelmúltunk törekvéseit, lehet megkérdőjelezni eredményeit, de — eközben nem lehet szem elől téveszteni azt, hogy — minden fejlődés áldoza­ tokkal jár. Az átalakításnak vannak vesztesei is. A motorizáció, az iparosítás, és a népesség átrendeződésével járó lakásgondok, olyan kihívást jelentenek a közösségek számára, amelyeket átmeneti disszonanciák, sebhelyek nélkül nem tudnak megoldani. 71

A növekedésnek mindenhol zavarai vannak. A települések az elefánlkórhoz hasonló tünetekkel a végtagjaikban növekszenek, de a központ, a közle­ kedési hálózat, a szolgáltatások, az élet minősége nem képes követni a növe­ kedést a perifériákon. A régi településmagok átalakulnak — lakójellegük meg­ szűnik — igazgatási, kereskedelmi, kulturális központtá sűrűsödnek. A kor­ szerű közlekedés hálózatába ezek a városcentrumok igazán jól nem kapcsol­ hatók be. Üj központok létrehozását javasolták tehát az építészek a tervekben a településpolitikának. Meg- és átéljük a konzekvenciáit annak is. hogy a la­ kosság. a perifériákra épült lakótelepeken felduzzadt, szegregálódott. Ma pedig annak vagyunk tanúi és mederbeterelői, amikor a tehetősebb rétegek a szuburbanizációs folyamatban, a város környékére áramlanak. Politikusok és építészek létrehoztuk együtt az ún. „újvárosokat” — úgy is mint a történelmi város ellenpontját. Ez felborította a települések harmó­ niáját. A központ sajátos hagyományokon alapuló struktúra, az újváros álta­ lában kozmopolita, jellegtelen, — minthogyha más civilizáció lenne. Mert úgy látszik, hogy a kor kihívásait nem lehet csak a kor színvonalán orvosolni. A politika a komfortos társadalom érzetét a városokban szerette volna megvalósítani először. Ez túlnépesedéshez vezetett — a városi népesség fel­ duzzadásához, a város horizontálisan többszörösére nőtt. A modern város elemeit a közlekedéshálózat mustrái kapcsolják össze. A városi élet harmóniái akkor alakulnak ki, ha az emberi életből a közlekedésre szükséges idő nem szakit ki aránytalanul nagy holtidőt. A közlekedési eszkö­ zök. az útviszonyok és a vonalas létesítmények fejlődése lehet a horizontális terjeszkedés feltétele. A városi közlekedés átlagsebességének növekedése a vá­ rosi életfunkciók harmonikus növekedésének határát kitolja. De a közlekedést nem lehet mindenhol metrókkal a föld alá süllyeszteni, a közműveket alagutakba. A közlekedés és a közművek széles sávjai sokszor felborítják a hagyomá­ nyos városszerkezetet, új csapásokat vágnak a régi városszövetbe. De a köz­ lekedés korszerűsítése a közművesítés nemcsak átokkal, hanem áldással is együttjár. A település alapvető működészavarait orvosolja. A vonalas létesít­ mények új vérellátást, kapcsolatrendszert hoznak létre. Az átmeneti időkben lehetnek disszonánsak a szegélyező téri alakzatok, átépítést, elszegést, új har­ móniák létrehozását igénylik. Ez az építészek, településtervezők feladata. Épül a város, de soha sincs kész. Ügy tűnik, a jelen és a jövő feladata a nagy be­ avatkozások eldolgozása. A szükségszerűnek vélt gégemetszések orvoslása. Ma már világosan látja a politika is, hogy a város problémája nem oldható meg a falu nélkül. A falu ellenére nem fejlődhet a város. A város és vidéke a tár­ sadalom egymásrautalt közösségei. Amikor a településfejlesztés zsákutcába jut, vissza kell nyúlni a gyöke­ rekhez, amikor a településtervezés kiutat keres — vissza kell hogy menjen ahhoz a keresztúthoz, ahol a rossz irányt választotta. Ha a hagyományok kö­ vetését veszítette el, akkor a faluhoz. Ha tiszta forrásból akar meríteni, akkor a faluhoz; — ha a falut, a gyökereket is elrontotta, akkor nagyapáink tele­ püléséhez, hogy talajcserével megpróbálja feltáplálni satnvuló lombjait. A településtervezők, építészek többen a falvak avatott ismerői is. Sokuk­ nak személyes kapcsolatai is voltak és vannak a falvakkal. Ismerik lakóit, ismerik szokásaikat. A korábbi urbanista funkció és falusi szülőhely személyes élményeivel vallom, hogy a falutervezéshez nem szabad hozzákezdeni a város­ tervezés mechanikus módszereivel. Ne a kiskondás módján dolgozzon az ur­ banista, kezében a karikással, mellyel a várostól elkódorgott falut az urbani­

záció fegyelmébe tereli. A falutervezés nem lehet két lakótelep közötti szieszta pihentető időtöltése. Sőt nem is az építészek egyedüli feladata. Pl. az áruter­ melés, a második gazdaság értelmének, feltételeinek biztosítása meghaladja a településtervezők kompetenciáját. Uj szempontokat vet fel a falusi környe­ zetvédelem megoldatlansága is. Ezek a gondok sem kezelhetők a régi módon. Az állattartás munkaigényes telepeit a nagyüzemek kihelyezték és kihelyezik ma is a lakóterületek kisgazdaságaiba, ezzel a környezetszennyezésből is jutott és jut mindenhova. A földtörvény a belsőségek terjeszkedésének igyekszik gátat szabni, a népesség növekedése a lakótelkeket osztódással szaporítja. A településtervező építész egyre kisebb parcellákra osztja, új utcákkal tárja fel a nadrágszíj telkeket — tömörödik a település, sűrűsödnek a gondok a falvakban is. A városok a falvak rovására növekedtek, más munkalehetőségek híján lakóik naponta ingáznak a közeli — távoli városokba. Felbomlott a falu ősi társa­ dalma, az összevont igazgatású vagy szerepkör nélküli falvak elvesztették ön­ becsülésüket, vezető értelmiségük elvándorolt, átköltözött a tanáccsal rendel­ kező településközpontba — városokba. A magára maradó, ingázó, kétlaki né­ pesség rendkívül nyitott, labilissá, védtelenné vált az idegen hatásokkal szem­ ben. Az új értékekre nincs erőteljes vezérlő szelektáló elve. Az elöregedett falvak elnéptelenedése visszfordíthatatlan folyamat. Gyű­ rűfű lesz belőlük, vagy mint Vérteskozmából — üdülőfalu. De az egészséges népességösszetételű településekben is meg kell találni az önszerveződés for­ máit — a régi hagyományok modern megfelelőit. A régi faluban a szülőt az minősítette, hogy mennyi földet „szerzett” az örökölthöz; ma a falubeli szülőt az minősíti, hogy hogyan sikerült kitaníttatni a gyermekét. Büszke, ha dip­ lomát adott a kezébe. Pedig a társadalmi szintű összegeződésben ezzel is maga ellen dolgozik a falu, mert — a mai feltételek mellett — nem tér haza a ki­ művelt emberfő. Ma a földvásárlás helyett új házat épít magának, és a gye­ rekének — lehetőleg kastélyosat, nagyot. Az épületek a falu mikroelemei A tájegységekre jellemző hagyományos házak elöregedtek. Anyaguk nem időtálló és lakói sem. A falu gazdasági fel­ lendülését az új épületek jelzik. A régi földszerző ösztönök a házépítésben ta­ lálnak mozgásteret. Alig van már, aki húsvétra kimeszelje a házat, a lábazatot betapassza, megreperálja a tornác esztergált oszlopait, és a szúrágta könyök­ fákat kipótolja. A szebb példányok a múzeumfalvakba költöznek, a csúnyáb­ bak feltöltéssé lettek a 10X10 méteres sátortetős házak lábazati falai között. Bár minden megyére kiterjedő építészeti pályázat gyűrűzött végig az orszá­ gon az elmúlt évtizedben, és ennek eredményeként helyi hagyományokat ápoló típustervek születtek, mégis a faluképeink tovább uniformizálódtak, egyhangú utcasorokká, kerítések cifráiban kifejezve lakóik egyéniségét és gazdagságát. Mindehhez már az építész „segítsége” kell. Es eddig sajnos megkapta a vezetés is az aprózódő parcellákhoz a településvezetők hozzájárulását, és a kivagyi szülő is az építész tupírlakóház tervét. A politika mára leszámolt délibábjaival. A távoli illúziók helyeit a napi és a közeli jövőben megjelenő gondokra keresi a megoldást. Az építészet ed­ dig is jó partnere volt a távoli horizontokat megcélzó szárnyalásában. Legyen partnere az újrakezdésben, a sebhelyek begyógyítósában is. Evekkel ezelőtt olvastam, hogy volt egy meghiúsult kísérlet egy nemzet­ közi tervpályázatban. KGST-mintafalut szerettek volna létrehozni valahol a Szovjetunióban, valamennyi tagállam részvételével. A legszélsőségesebb terv 73

egy levegőbe emelt halmaztelepülés volt, fold alá telepített központi épüle­ tekkel, a földszinten parkosított pihenőterülettel. Az emeleti lakások felül­ világítottak voltak, viszont a padlón át jó kilátás nyílott a sakktáblaszcrű ve­ teményesre. Az elmúlt időszakban számtalanszor előfordult, hogy a társada­ lom vágykergetését az építészek fantáziája többszörösen meghaladta. Vagy fogalmazhatok úgy is, hogy téri, települési formába öntötte szándékunk, ígé­ reteink szólamainak laza halmazát. Ahogy a galaktikában egy-egy küdgomolyagból csillagrendszer születik. Az építészeti szakirodalom mai visszatérő címszavai: a hagyomány, to­ vábbélés, kontinuitás, megőrzés. Nagyon erőteljes érdekek kapcsolódnak ah­ hoz, hogy ne kerüljenek ezek a programok sohasem a fejlődés, átalakítás, kor­ szerűsítés programjaival összeütközésbe. Ne kelljen falvakat, falunyi házso­ rokat a földdel egyenlővé tenni. Az építészek és a politika felelőssége együttes a települések arculatának formálásában — mert a lakói ott szeretnének teljes életet élni, ahol születtek, hagyományaik között. Ezekhez a törekvésekhez adjon a politika és a település­ tudomány szellemi muníciót, találjon szövetségeseket az építészet az embert gazdagító céljai megvalósításában. Az azonban nem feledhető, hogy politikai koncepciók és építészeti divatok változhatnak, de a település — reméljük bi­ zakodva — örök.

OROSZI SÁNDOR:

A természetvédelmi törekvések hőskora

A magyar természetvédelem története a múlt században induló, meg-megtorpanó magán és intézményi védelmi törekvések, célkitűzések láncolata. A szá­ zadfordulón csaknem megvalósuló törvényes védelem kimondása több évtize­ dig elhúzódott, csak 1935-ben hoztak törvényt Magyarországon a természet­ védelemről, Ez a hosszú folyamat természetesen nemcsak országosan, hanem egy-egy tájegység, megye vonatkozásában is érdekes dolgokat vetett fel, ezért érdemes Szabolcs-Szatmárban is nyomon követni az egyes lépéseket. További szempont, hogy a vidék állat- és növényvilágának részletes leírása, felfede­ zése akkor történt meg, amikor a természetvédelem eszméje hazánkban már közismert volt. Az Alföld többi részétől eltérően, itt még a védendő objektu­ mok jórészt megérték az intézményes természetvédelem kiépítését célzó első kezdeményezéseket. Tehát vizsgálatunk a magyar természetvédelem történe­ tének érdekes színfoltja leírását is jelentheti, A XIX. században kiteljesedő folyamszabályozások, lecsapolások, erdőirtá­ sok, a legelők és rétek feltörése és a futóhomok művelésbe vétele a mezőgaz­ dasági termőterület növelését célozták. Az említett természetátalakító tevé74

kenységek mindegyikére találtunk példát a Szatmár—Beregi-síkságon, illetve a Nyírségben is. A természeti környezet megváltoztatásával egyidőben kezd­ ték megismerni azokat a természeti értékeket, amelyeket valamilyen módon másokkal megismertetni, sőt az utókor számára is megőrizni kívántak. Elő­ ször főleg a különös, méreteiről, alakjáról stb. nevezetes növények keltették fel a figyelmet. A mai Szabolcs-Szatmár megye területén az .ábrányi nyárfa"’ volt az, amelyről mint természeti érdekességről már 1823-ban írtak.1 Sajnála­ tos módon azonban ez a nevezetesség a századfordulót nem érte meg, már csak a környékbeliek emlékezetében élt.2 A múlt század végén, századunk ele­ jén megélénkült a természeti különlegességekkel, nevezetességekkel való fog­ lalkozás. ami azután elvezetett a tényleges védelem gondolatához. Mindenkép­ pen ki kell azonban emelnünk, hogy amig nem ismerték egy-egy vidék nö­ vény- és állatvilágát, természeti értékeit, addig azok védelem szempontjából való elbírálása sem történhetett meg. Ezért jelentősek például Bernátsky Jenő nyírségi növényleirásai,3 mert a századforduló táján irányították rá a figyel­ met az Alföldün itt meglévő természetes és egyedülálló növényvilágra. Amikor 1909-ben Magyarországon az első országos természetvédelmi ren­ delet napvilágot látott, megyénk területén még számtalan, főleg botanikai szempontból értékes terület volt — bár egy részét továbbra sem ismerték. Az említett rendeletben a földművelésügyi miniszter felhívta a törvényható­ ságokat is, hogy a „történeti vonatkozású természeti emlékek”-et és azokat az objektumokat, „melyek gazdasági vagy természettudományi, esztétikai, vagy egyéb jelentőségük révén becsesek”. írják össze.4 Az összeírási, feltárási mun­ kát segítendő mellékelték Kaán Károly „A természeti emlékek fen(n)tartása” című könyvét, amely részletes útbaigazítást tartalmazott a védelemre érdemes természeti tárgyak leírásához, besorolásához Érdemes ezek után a rendelet végrehajtását az egykori Szabolcs vármegyében nyomon követni.5 A megye alispánja a miniszteri rendeletet 1909 májusában adta tovább azzal a felszólítással, hogy a törvényhatóságok július 20-ig javaslataikat ter­ jesszék be. Sőt, felhívta azt elöljáróságok figyelmét, hogy „kebeléből egy leg­ alább három, legfeljebb 5 tagból álló bizottságot alakítson, amely az összeírt természeti emlékeket elbírálni és a természeti emlékek fenntartása érdekében elém terjesztendő javaslata tervét egybeállítani lesz hivatva.”fi A megyében összeírt természeti emlékek egyik részét — hasonlóan más alföldi részekhez" — „Millenáris emlékfák” és „Erzsébet királyné-emlékfák”, „—(emlék)ligetek” képezzék. így például Nyíregyházáról „Erzsébet királyné liget”-ről, Bujról, Rakamazról. Gáváról és Vencsellőről „a millénium emlékére ültetett emlékfák”-ról írtak.8 A nagykállói járás föszolgabírája azt jelentette, hogy az egész járásban „oly természeti emlékek, melyeknek fenntartásáról in­ tézkedni kellene nincsenek”.!l Néhány községből pedig — a kiküldött Kaán Károly-féle könyv útmutatása szerint — egyéb természeti értékekről is tu­ dósítottak. így Ibrány határában a Lajos-major közelében „Fekete halom, Ár­ pád régi temetkezési hely" fenntartását szorgalmazták. Kenézlő községben pe­ dig ,,Egy igen nagyméretű elkorhadt vén fűzfa kérgének még élő részé”-t tartották megóvásra érdemesnek.111 A védelemre javasolt természeti emlékek közül csak néhánynak a megóvására (kerítés készítésével stb.) tettek javas­ latot, a többségét a jelenlegi állapotában alkalmasnak tartották a fennmara­ dásra. A vármegye alispánja az összeírási íveket 1909 szeptemberében továb­ bította a minisztériumba.11 A törvényhatóságoktól és az államrendészeti hivataloktól (esetleg magá­ 75

nősöktől) összegyűlő, országosan mintegy 1200 védelemre érdemes természeti érték rendelettel történő védetté nyilvánítása azonban az első világháború előtt nem történt meg.1- Az erdőterületek kivételével a tényleges védelem sok helyen (főleg magánbirtokokon) nehézségekbe ütközött. Ugyanakkor azt is láthattuk — éppen Szabolcs vármegye példáján —, hogy a védelemre javasolt objektumok alföldi viszonylatban túlnyomórészt kisebb ligetek, vagy éppen fák voltak. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a ténylegesen védelemre ja­ vasolt, a hatóság által felterjesztett szerény objektumokon kívül az ország természettudósai, a védelem távlataival is számoló szakemberek nagyobb, még viszonylag háborítatlan területek megóvását is szorgalmazták. Szóba került például az Alföld utolsó nagyobb mocsarának, a Szernye-mocsarnak nemzeti parkká alakítása.13 Az Ecsedi-láp lecsapolása és a hozzákapcsolódó vízügyi lé­ tesítmények kiépítése megyénkben az egyik legnagyobb természetátalakíló munkát jelentette, a régi vadászatok izét. a régi vízi világot elsiratónak pedig szomorúságot.1'1 A természetátalakitás legszembetűnőbben az erdők fogyásával volt nyomon követhető. A korabeli erdészeti szaksajtóban többen is foglalkoztak ezzel a problémával,13 de a mezőgazdasági kultúra térhódítását, a természetes növény­ zet, a természeti táj fogyását nem lehetett megállítani. Ebben a változásban az 1909-ben kezdődő, a természet néhány, a vidék egészét nem érintő össze­ írás, esetenkénti kímélés nem gátolhatta a folyamatot. Ismételten hangsúlyoz­ nunk kell azonban, hogy megyénkben századunkra még mindig maradt éppen elég kíméletre érdemes terület, növény, állatfaj, amelyek az első világháború után országos figyelmet keltettek. A vesztett háború, az ország területének csökkenése következtében ugyanis az alföldi vidékek jelentősége fokozatosan nőtt. A természettudósok, erdészek, vadászok, természetjárók érdeklődése többek között a mai Szabolcs-Szatmár megye egyes értékeire irányult. A lecsapolások következtében létrejött nagy­ fokú termőhelyi változásra az erdészeti szakemberek többször rámutattak. A legfontosabb módosulás az volt, hogy a korábbi kocsányos tölgyek helyére akácosokat, illetve fekete- és erdeifenyveseket kellett telepíteni.16 Ezzel és to­ vábbi területek szántóföldi művelésbe vételével jelentősen átalakult a Nyírség természetes növényzetének és a nyírségi tájnak a képe. A vadászati szakirodalomban az érdekes, ornitológiái szempontból orszá­ gosan is jelentős megfigyeléseken kívül,17 nagy szerepet kapott az élővilág változásának kérdése. A nyírfajd egykori nyírségi előfordulásáról országos vita keletkezett, amelynek során végül is nem sikerült egyértelműen bebizo­ nyítani, hogy a múlt században élt ez a madár megyénkben.18 Mindenesetre ez a vita is ráirányította a figyelmet az Alföld északkeleti szögletében még meglévő, illetve a már pusztuló értékes természeti jelenségek megóvásának kérdésére. Ebből a szempontból a legfontosabb, és országosan, sőt nemzetkö­ zileg is jelentős esemény Bátorliget felfedezése volt. Köztudott, hogy Bátorligetről legelőször Tuzson János irt 1914-ben.1:1 Az előzőekben azt is láthattuk, hogy az 1909-ben készült természeti emlékek összeírása során ennek az értékes területnek még csak nem is sejtették tudo­ mányos, természetvédelmi jelentőségét. Bedig a Kaán Károly által irt út­ mutató megemlékezett „ritka növény-, valamint állatfajok és azok lelő- és tenyészhelyei”-ről, továbbá az „őstőzeg-lápok és tőzegtelepek részleteidről is.2ü Az összeírásban közreműködő törvényhatósági emberek akkor azonban még nem ismerték, nem ismerhették Bátorliget igazi jelentőségét. A nyírbátori 76

járásból egyedül csak Kisléta község „millenáris emlékfá”-ját javasolták vé­ delembe venni.21 Mindezek előrebocsátásával tanulságos megvizsgálnunk Bá­ torliget védetté nyilvánításának lépéseit. Annál is inkább, mivel megyénk leg­ jelentősebb természeti értékének megvédése jó példa a hazai természetvédelmi munka egykori nehézségeire is. Tuzson 1914. évi felfedezése után Bátorliget növény- és állatvilágának részletes feltárása, leírása kezdődött meg.22 Amikor 1924-ben ismételten fog­ lalkoztak a magyar természetvédelem meg-, illetve újjászervezésével. Bátor­ ligetet hivatalosan is védelemre terjesztették fel. A természettudományi tár­ sulat növénytani szakosztálya kérte a földművelésügyi minisztert, hogy Bá­ torligetet (néhány más. értékes területtel együtt) nyilvánítsa védetté.2:1 A szak­ osztály egyik tagja, Boros Ádám pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy a (készülő) „természeti emlékeket védő törvénynek legfontosabb feladata a bá­ torligeti ösláp megmentése” (lesz).-' A régen várt természet védelmi törvényi 1924-ben sem sikerült megalkotni, így a törvényes védelem kimondása Bátorliget eseteben is váratott magára. Kaán Károly 1931-ben (és 1932-ben) kiadott, a természeti értékekét a széle­ sebb közvéleménnyel is megismertető könyvében Bátorligettel kapcsolatban igy írt: „Ügy véljük, hogy mindaz, aki értékelni tudja a jelentősebb termé­ szeti ritkaságokban rejlő nemzeti kincsek nagy jelentőségéi, a bálorligeti ösiáp természeti rezervációként való fenntartását az ország elsőrendű kötelességé­ nek tartja!”-' A természetvédelemről szóló törvényt 1935-ben elfogadták (IV. te. ..az erdőkről és a természetvédelemről”), de Bátorliget esetében már ko­ rábban lépéseket kellett tenni. (Annál is inkább, meri a törvény végrehajtási utasítása csak 1938-ban jelent meg. a természetvédelem szervezetének a ki­ építése pedig csak 1939-ben történt meg az Országos Természetvédelmi Tanács —OTVT — felállításával.) Soó Rezső szorgalmazására az 1930-as evek közepén a debreceni egyetem növénytani intézete kijelölt néhány feltétlenül megvédendő területrészt. Ezeket az aporligeti telepítési akció során 1937—38-ban mintegy 56 ezer pengővel a tulajdonosoktól megváltották.26 A mintegy 40 kh (kb. 23 ha) terület miniszteri rendelettel történő védetté nyilvánítása — elsősorban a birtokviszonyokban meglévő tisztázatlan kérdések miatt egyelőre nem történt meg. Ugyancsak nem jegyezték be a Fényi-erdőt sem a természetvédelmi területek törzsköny­ vébe, pedig azt a tulajdonosa védelmébe vette.27 így két értékes terület is félig-meddig védetten várta megyénkben a magyar természetvédelem meg­ újulását, a tényleges, tarthalós védelmet. Utalnunk kell még arra is. hogy a kél világháború közötti időben a botanikusok kitüntetett figyelemmel vizsgál­ ták a nyírségi tájat, így az az Alföld botanikailag egyik legjobban feltárt te­ rületévé vált. A Bátorligeten kisajátított, négy különálló részben lévő védett terület nö­ vényzetének megóvása természetesen a második világháború idején, majd az azt követő faínséges időben sem ment könnyen. A magyar természetvédelem hivatott szerve, az Országos Természetvédelmi Tanács munkája is szünetelt, majd csak 1947—48-ban kezdték el újjászervezni. Az újjáalakult OTVT legelső feladatai között szerepelt Bátorliget törvényes védelmének megvalósítása, ami­ hez első lépésként a területet bekerítették.26 Ugyanakkor a természettudósok egy része erősen aggódott a bátorligeti területek jövőjéért, ezért azonnali cse­ lekvésre szánta el magát. Ügy vélték, ha a természetben nem lehet(ne) meg­ menteni Bátorligetet, legalább a szakirodalom számára írják össze, közöljék 77

a terület élővilágának összetételét. Az 1948-ban kezdett feltáró munkájuk ré­ vén 1953-ra készült el és jelent meg Székessy Vilmos szerkesztésében a „Bá­ torliget élővilága” című mű. Szerencsére azonban az aggodalom végül is alaptalan volt. Bátorliget leg­ értékesebb részét, mintegy 90 kh-at (kb. 52 ha) 1950. aug. 29-én törvényesen védetté nyilvánították (115.520 1950 F M. sz.). A védetté nyilvánítás „megokolásá”-ban az értékek leírásán kívül a következőket is rögzítették: ..Bátor­ liget eddig védetté nyilvánítható nem volt, mert a terület javarészt apró par­ cellákra osztott, magántulajdonban lévő területekből állt. A legutóbbi időben lefolytatott cserekártalanítási eljárással kerültek állami tulajdonba azok a területek, amelyek a már állami tulajdonban volt 33 kh-dal együtt a védett területet alkotják."2!) Bátorliget volt a felszabadulás után az első természetvédelmi terület, amely az országban újrainduló természetvédelmi munka első állomását jelentette, Szabolcs-Szatmárban pedig a természetvédelmi törekvések „hőskorának” le­ zárását. Ezt követték megyénkben további természetvédelmi területkialakitásnk, majd a Szatmár-beregi Tájvédelmi Körzet létesítése. Alapot teremtettek mindezzel a hatékony természetvédelmi munkához, amely minden korábbinál nagyobb társadalmi összefogást igényel. Figyelve Kaán Károly 1914-ben meg­ fogalmazott intésére is: „Egészséges kulturális fejlődés . . . hazánkban is csak a természet munkájával összhangban, tehát csak akkor varható, ha az emberi alkotások nem a természet romjain, de a természeti alkotások mellett és azok keretében foglalnak tért.”:j,)

JE G Y ZETEK í. Hasznos M uiatsncok. 1821 Első relesztendn. «m. •»_ L E N G Y E L B á l i n t H a z á n k n é h á n y nevezeten n a g y faja. T e r m é s z e ttu d o m á n y i K óz lönv ( T I K .) 1fl97 4 4 1 -4 1 1. 3. L á s d Dl : B E R N A T S K Y J e n ő : A N y í r s é g n ö v é n y e i r ő l . T t K . 1900 P ó t f ü z e i . 190—192. es Uo. N ö v e n v f o l d r a j z t m e g f i g y e l é s r k A N y í r s é g e n T t K . 1901. P o tf . 203—210. S z ' i b o l e s - S z a t m á r M r e v e i L e v é l t á r ( S / S Z M L . ) IV n . 411. S z a b o l c s v m . a l i s p á n j á n a k ir a tol 9786 1909. A 95. 098 I A 1 1908. F. M. sz. r e n d e l e t é . Itt m efiteeyezziik. h o g y — a m in is z té r iu m i Ik la lo k ö n y v s ze rin t Szab o lcs-S z itm a r me­ d v e m a i t e r ü i c i r n i ' k m e c f e l r l r i t ö b b i m e g y é b ő l Is b e é r k e z t e k a f ö l d m ű v e l é s ü g y i m i n i s z ­ t é r i u m b a 37 ö s s r e i r . i s l la riő k d e a z i r a t o k ( é s l e v é l t á r a k i h a n y a i o i t s o r s a k ö v e t k e z t é ­ b e n s e m a z e r e d e t i , s e m a f o c a l m a z á s l o é l d á n y o k n e m l e l h e t ő k £cl. S Z S Z M L . I\». B. 411. 9786 1909. a l t s p a n i k ö r l e v é l . . f i. 7. L á s d - OROS ZT S á n d o r : T e r m é s z e t i e m l é k e k a N a g y k u n s á g b ó l . J á s z k u n s á g . 1936. 3. t6. p. n. S Z S Z M L . IV. H. 411. 9786 1909. 17.918 ( D a d a ! fe ls ő i a r a s ) . 9. Uo. 13.886. ( N a g y k á l l ó l t á r á s ) .

10.

11

11 I.T II. 15.

16. 17. 18.

78

U o . 17-91B. ( D a d a i f e l s ő 1 á r á s ) .

Uo 18.623 ( f e iz e le n f o g a l m a z v á n y ) , t o v á b b á a z é r k e z é s é r ő l : M a c v a r O r s z á g o s L e v é l t á r (OL.) ( B u d a p e s t ) K. 184. 18.299. 1909. I. R - Z . M u t a t ó k ö n y v . V e g y e s ü g y e k . 76.618) 19D9. (Fi II . s r .a b o l r ? m. Lásd l> iv e b b c n : OKOSZI S á n d o r: A m a g y a r term észetvédelem kezdetei. [Bp.. 1986 1 GV. T A K ACM G v u l a : H a z a i f a u n a - e s f l ö r a - V e d o m e n h e l y e k . V a d a s z l n p . IDI3. 301 l*l K A I LA Y ÍJ b a k i : O i n l t h n i o g i a i m e g f i g y e l é s e k S z a b o l c s m e g y é b e n . T t K . 1893. poir Illő­ im. B R U N N E R K á r o l y : V a d á s z a t o k a z e o s e d i l á p o n . V a d á s z l a p (VI.i 1901. 132—133 n Un. V í ü v a d á s z a t a l á p o n . V I. 1903. 101—l'D6. és L A K A T O S K á r o l y : A z r o s c d i lu p r o l a la pi t ű z r ő l . E r d é s z e t i L a p o k (EL.) 1904. 147—154. L á s d pl : S z á l m á r m e g y e s z a b á l y r e n d e l e t e a z e r d ő k f e n n t a r t á s á r ó l , e l . 1830. 138 13H.. f e k e t e L a j o s : B e r e e v a r m e g y e e rd o te n y e sz té si v is zo n y a iró l. El1830 94—121., m u l n a r L á s z l ó : A N y in s é g f a s z e g é n y s é g e . EL , 190], 7R5—7B7. é s F E R E N T Z Y L a j o s : S z a t m a r v a r ­ m e g y e e r d ő g a z d a s á g á n a k l e í r á s a . M a g v a r E r d é s z 1911. 380—386; 4ü2—*u
f i i d elfifordulJi&a a.1 A l f ö l d e n : 3ii3—365,, R É F A N S Z K Y I s t v á n : N y í r f a j d S z a b o l c s b a n . 369_ 70. é s B A L K A Y Arinif 9 n y í r f a j d e l t e r j e d é s i n e k k é r d é s é h e z . « 5 —407 T U Z S O N J á n o s : K é p e k a M a g y a r - A Iföld n ö v é n y v i l á g á b ó l . T IK . 19U. 346—317 K A A N K á r o l y : A l e r m é s z e l í e m l é k e k fe n |n ) t a r t á s a . (B p 1909 ) 14 S Z S Z M L . IV . B. 411, 9786'l909. 15.812. N y í r b á t o r i j á r á s . L á s d p l. : L E N G Y E L C é z á r B o t a n i k a i k i r á n d u l á s a n v í r b á t o r i B á t o r l i g e t b e . M a g v a r B o ­ t a n i k a i L a d o k . 1915 22D—231 é s B O R O S A d ó m : A le e n u m p á s a b b kokorcsinm ezÖ . TtK. 1921 lűb— 1117. 23. OL. K — 134- 12.641. 1924. I. K — M u t a i ó k ö n y v . V e g y e s tig y e k . 19 221’A 13: T e r m é s z e tm cfrim ányi T á r s u l a t n ö v é n y ta n i szakosztálya á l t a l f e n n t a r t á s r a javasolt b o t a n i k a i é r d e k e s s é g ű te r m é sz e ti e m lé k e k . A h o zzá ta r to z ó ir a t n in c s m eg. 24, B O R O S A d u m : A b a t o r l i g e t i ő s l á p n ö v é n y z e t e . T t K , 192* Pótfüzet. 63 23, K . \ . \ N K á i o t y : T e r m é s z e t v é d e l e m és a t e r m é s z e t i e m l é k e k . [Bp , 1931 ) 1 39 2 B. SOO R e z s ő : P u s z t u l ó m a g y a r t á j a k . i B p . 1937. K l n v a B ú v á r 19Í1 é v f . - b ó h 7 TTn A N \n .s é g t e r m é s z e t kincsei I n : S z a b o lc s v á r m e g y e , s z e r k . : D i e n e s Istv án , (iln 1939)32’ 27. SO Ö R e z s ő : A p u s z t u l ó B á t o r l i g e t T t K . 1935. 29—21. o. A F é n y i- e r d ő t 1952-bpn n v i l v á n i . m u r i k h i v a t a l o s a n v é d e t t é , de n ö v é n y z e t é n e k e l s ő r é s z l e t e s l e í r á s a c s a k m o s t k é s z ü l t e l: P A P P M a r i a — A N T A L M á r i a — D Á V ID J á n o s — T Ö R Ö K T i b o r : A F é n y i - e r d ő v e g e t á ­ c i ó j a . B o t a n i k a i K ö z l e m é n y e k . 1986. l —2: 43—4B. 28 . K E N Y E R E S L .il o s — T I L D Y Z o l t á n : V é d e t t t e r m é s z e t i r i t k a s á g a i n k . (B d .. 1960 1 1 79 29. A v é d e t t e n y i l v á n í t á s i h a t á r o z a t t e l l e s s z ö v e g e é s a r é s z l e t e s i n d o k l á s o k m e g t a l á l h a t ó k : O r s z á g o s K ö r n y e z e t - és T e r m é s z e t v é d e l m i H i v a t a l É s z a k - a l f ö l d i F e l ü g y e l ő s é g e D e b r e c e n . 30. K a A N K á r o l y : a t e r m é s z e t v é d e l e m é s a t e r m é s z e t i e m l é k e k fe n ( n ) t a n á s á n a k k é r d é s é h e z . (Bp 1914 ) 32IS 20. 21

BARTHA DENES:

Id ő s és n e v e z e te s fáin k A Kárpát-medencei ember régóta tiszteli az idns fákat. Lnmbsátraik gyakran szolgálták pihenőhelyül, a mezsgyehatárokat, birtokhatárokat évszázadokon ke­ resztül hűen jelezték, a köréjük fonódó mondák, legendák tiszteletet paran­ csolva terjedtek szájról szájra. Elpusztítóik gyakran súlyos árat fizettek meg­ gondolatlan tettükért. Ennek érzékeltetésére álljon itt egy egykori valós tör­ ténet: Mátyás király kíséretével gyakorta megpihent a csallóközi Mád község határában álló óriási hársfa alatt. A falu lakói, hogy többet ne kelljen királyukat vendégül látni, kivágták a hatalmas harsát. Mátyás következő útja alkalmával a szomurú tényt és a szörnyű tettet megállapítva igy kiáltotta el magát: ..Csiribiri rosszemberck!" Szavainak súlyt adva nem is emelt többe nemesi rangra mádi embert. S, hogy a büntetésnek milyen foganatja volt három évszázaddal később is, arról igy ir Bél Mátyás történetírónk 3 . „Min den oldalról bizonygatták nekünk, hogy mádi ember soha semmiféle kitünte­ tésig nem tudott felvergödni. Ma is nagy veszedelemben forog, aki a király szidalmát: csiribiri, a faluban elkiáltja, mert véresre verik, sót esetleg meg­ ölésével állnak rajta bosszút." Megyénkben, bár fogyatkozó számban, még található néhány olyan idő­ sebb fa, amely méretével, a hozzá fűződő legendával megérdemli, hogy meg­ emlékezzünk róla. Nyár a k A nyárfajok viszonylag rövid életűek, ezért igazán rendkívüli nagyságot csak ritkán érnék el. Egykori hiteles leírások nyomán az ibrányi nyárfát fa79

jának leghatalmasabb képviselői között kell nyilvántartanunk Roppant nagy­ ságáról olvassuk a szemtanút /4 : „Az Ibrányi Nyárfát nem ok nélkül a’ Világ tsudái közé vagyis, a’ Természetnek igen különös ritkaságai közé kell szám­ lálhatnunk. Ibrány Nemes Szabolts Vármegyében fekszik. Midőn a’ közelebb múlt 1822-ik esztendőben Nemes Zemplin és Szabolcs Vármegyéknek Deputatusi, Méltóságos Vajai Vay Miklós Ür O Nagyságának előlülése alatt, a' Tisza által-vágatására rendelt Comissióban azon tájra jutnának, az Óriási Nyárfá­ nak üregébe 28-an mentek be. és még annyi hely volt, hogy 20-nál több be­ férhetett volna. Előtte való 1821 esztendőben, ugyan ezen fának üregében, 35-en voltak, és azok közül öt pár úgy tánczolhatott, hogy a többi ülve marad­ hatna: mellyre nézve az üregnek tágasságát könnyen lehetne aranyozni; de mérték szerint is bámulásra méltó ezen élőfának nagysága; mert külső körülete valósággal 10 öl, belső üregének által mérője pedig 3 öl, 1 láb és 3 Hüvelk.* Ezen közlés Tek. Boronkay Albert Ürnak, Ns. Zemplin Vármegye és a Tisztelt kiküldöttség Jegyzőének köszönjük.” Ez a fa valószínűleg fehér nyár (Populus alba L.) lehetett, mert csak erről a fajról képzelhető el, hogy ily rendkívüli méreteket elérhessen. A fa sorsáról Szikszay András ibrányi lelkész múlt század végén kelt leveléből értesülhetünk: „E fára vonatkozólag a mai lakosok annyit tudnak, hogy e »hajdani való jó ibrányi nyárfa-* a Felső-szeg-ben állott s a harminczas évek­ ben egy vihar derékban letörte. Az Ibrányi család azután a csonka törzset zsindellyel befedette s vadászat és más kirándulás alkalmával ebédlőül és mulatóhelyül használtatta. De már az ötvenes években profán bérlő kezébe kerülvén a birtok, a tető elpusztult s utána a fa is hamar elkorhadt, össze­ omlott. Mondják, hogy, mint valami rendes nagy szoba, ki is volt padimentomozva, két ablakkal és rendes ajtóval ellátva. Ibránytól különben északra a Tisza mentén egész erdőségek terültek el régebben, a melyekben nemcsak ez az egy nevezetes, hanem sok olyan csodá­ latos nagyságú fa volt, a minőket ma már csak elvétve láthatunk. Egy-egy ily szép példány 50—80 szánka fát adott s ugyanennyi forintért nem egy-ket­ tőt adtak el belőlük. Ma is van a faluban néhány darab törzs, a melyeket kivájva, gabonatároló hombárnak használnak s bár oldalt fektetve, felső ré­ szén hagytak rajta nyílást, még sem lehet belőle szék vagy létra nélkül me­ ríteni.” A ma élő legnagyobb fehér nyár, mely Tápé határában a Tisza—Maros ártér vetyeháti részén áll, eltörpül az ibrányi nyárfa mellett. Törzskerülete (9,80 m) csak alig több mint fele az egykori matuzsáleménak. A külföldi re­ kordadatok is elmaradnak az ibrányi nyárfáétól, így benne — sajnos már csak emlékként — minden idők legnagyobb fehér nyárfáját tisztelhetjük. A megyében még ma is található néhány idősebb fehér nyár, mely tekin­ télyes méretekkel büszkélkedik. Nyírbogát határában a Kovacsics-tanyától nem messze álló egyed törzskerülcte 8.04 m, magassága 35 m, korát 100—110 évre becsülik. Adatai alapján megyei szinten öt illeti az első hely. A cégénydányádi Kende-kastély vagy a tiszadobi Andrássy-kastély parkjában álló kivénhedt fehér nyarak, mint az egykori ártéri erdő maradványai méreteikben alig maradnak el. Sajnos kél évvel ezelőtt a fűrész áldozata lett a Baktaló-

* 10 al=lB,9« m 3 öl 1 l&b 3 h ü v ely k = 6 ,0 7 m

80

rántházi-crdő legszebb nyár egyeclo, melynek sudáregvenes törzsdarab ja még ma is látható a helyszínen. Külön meg kell említeni a Szabolcsveresmarl községhalálában a Tiszj túl oldalán népiesen Erdőföld-dűlőnek hívolt részen álló fekete nyarat (Populus nigra L). Az idősebb emberek által HU—10(1 évesnek tartott fa 2H m magas, s 4,35 m torzskerületű. ü még igazi képviselője azoknak a csomoros fekete nyaraknak, topolyáknak, melyek egykor folyóink hullámterében közönségesek voltak. Sajnos a múlt század végétől termesztésbe vont nemes nyarakkal való kereszteződés során a fekete nyár populációink génállománya felhígult, így ..igazi'’ fekete nyár mar alig-alig található az országban. Ennek az egvednek fenntartása, továbbszaporítása ezért igen fontos lenne a génmegőrzés szem­ pontjából. Tölgyek

Hazánkban az egyik legmagasabb kort és legtekintélyesebb nagyságot elérő fafajok. Állományaink a megyében egykor igen nagy területet foglaltak el mind az ártéren, mind a homokon. Nyíregyháza szülötte, Simonkai (Simkovics) Lajos botanikusunk a múlt század végén beszámolt 12 egy olyan kocsányos tölgyről (Quercus robur L.), amely Halász (Nagyhalász) határában még 1871-bon is megvolt. Rendkívüli méreteivel, a 14 m-es törzskerülettel és 30 m-es magassággal, a halászi kocsányos tölgy az ország második tölgyóriása volt akkoriban, összehasonlításképpen a ma is élő, s hazánk legidősebb fája­ ként számon tartott zsennyei tolgy 10.2 m torzskerületű és 20 m magasságú. A halászi óriástölgy későbbi sorasurol sajnos semmit sem tudunk. A nagyari Petőfi-fa nem inkább méreteivel (törzskerület 0,41 m. magas­ ság 23 m), mint inkább a hozzá fűződő legendával vált híressé. A néphit szerint Petőfi Sándor e tölgyfa alatt irta A Tisza című versét, mely becsült kora alapján el is képzelhető lenne. A tény azonban az. hogy az itt szerzett élmenyek hatására versel Peslen irta Petőfi. A Tisza és Túr szabályozása elölt a fa a torkolat közelében állott, s az egykori tölgy-köris-szil ügelerdo maradványa lehel. Az utóbbi két évtizedben igen sokat szenvedett, villámsúj­ totta hatalmas oldalága lerepedt, törzse korhadásnak indult, széltépte, vihar­ marta lombozata pusztulófélben van, Mint fontos kultúrtörténeti ereklyét jó volna még hosszú ideig csodálni. A megye erdőinek egykori képet meghatározó kocsányos tölgyek erősen fogynak. Idősebb példányait a megmaradt crclörészekben már alig-alig leljük fel. s sajnos a fiatalabb állományok is sorra tiinedeznek. A még élő lölgyaggastyánok közül kiemelkedő az ömbölyi erdő északi csücskében álló csak­ nem 200 éves szénási öreg tölgy, a larpai Nagyerdő 140 -150 éves 7 ha-os töl­ gyese. Tiszadobon a Rákóczi-erdeiekent ismert 170 180 éves kocsányos töl­ gyek, vagy a nyíregyházi Sóstói-erdő kivágással fenyegetett néhány 140—150 éves tölgyfája. Meglévő kastélyparkjainkban, melyek tervezői, kialakítói az őshonos fás növényzetre, rendszerint a tölgy kőris-szil ligeterdőre nagymérték­ ben támaszkodtak, még szép számmal fedezhetők fel idősebb kocsányos töl­ gyek. Sajnos az utóbbi négy-öt évtized elmaradt porkrekon trukciós munkái miatt az elpusztuló lölgymatuzsálemck helyét gyomfafajok foglalják cl

81

11 á r s a k

A hársak a kert- cs parképítészet legkedveltebb fái. Hazánk első fasorát harsakból telepítette Mátyás király visegrádi palotakertjében, s a későbbiek­ ben fasorként vagy szoliterként szerte az országban alkalmazták. Néhány rendkívüli példány koronájába a barokk korban beszélgetésre, uzsonnázásra alkalmas filagóriát is építettek. Nem tudni, hogy a szabolcsbákai öreghárs szolgált-e ilyen célokat, egy biztos, s ez nem is volt eddig köztudott, Magyar­ ország legtermetesebb kislevelű hársfáját (Tilia cordata Mill.) tisztelhetjük benne. 9.52 m-es törzskerületével. 35—40 m-es lombkorona-átmérőjével egy­ maga is erdőt alkot. A földre letérdelő ágai több helyen meggyökeresedtek, sarjakal hozlak. A szabolcsbakai szőlők egyik dombján álló fa talán határjel, mezsgyevulasztó lehetett, korát egyesek — bizonyítás nélkül — 400—500 évre teszik. Egy bizonyos: nagyon öreg. Ennek a Fának is megvan a maga sorsa, néhány évvel ezelőtt a falu deli legényei májusfál állítottak a vezérágából, az 1986—87-es télen gondozás hiányában lerepedt óriási oldalága. A környező szőlőtulajdonosok is gyakorta nyesegették, nyesegetik árnyaló hajtásait, lomb­ koronája sokszor garázsként szolgál. A hárs egészségi állapotának megőrzé­ sére, környezetének rendbetételére már született terv. azonban tettekre, melyek annyira nem is pénz- és munkaigényesek, még nem került sor. Az eddig leg­ nagyobbnak tartott sopronhorpácsi hars. mely habitusában igen hasonló a szabolcsbákai hoz, „csak” 4,40 m törzskerületü. Talán az ezzel szembeni elsőbb­ ségért. de talán nem csak ezért is kellene nagyobb gondot fordítanunk rá. Nyirkátán az Áron-tagban is található két kislevelű hársfa Az itt elüktől a Vorösmarty-hársfák nevet kapták, mert a szabadságharc idején Gebén (a mai Nyirkátán) lelt menedéket a költő Vörösmarty Mihály. A fák körül erősen elbozótosodott parkmaradvány nyomai fedezhetők fel, a nagyari Petőfi-tölgy mintájára, azért nemi környezetrendezést ők is megérdemelnének. Szót kell emelni a nyírségi gyöngy virágos-tölgyesekre egykor oly jellemző ezüst hárs (Tilia tomentosa Mönch) érdekében is. Az északi elterjedési határát hazánkban a Nyírségen elérő hársfaj napjainkra a kíméletlen erdőgazdálkodás következtében annyira megfogyatkozott, hogy idősebb, de fiatalabb cgyede is ritkán fedezhető fel. Somok A húsos somot (Cornus más L.) ma már nem alkalmazzák a kertépítés­ ben és a gyümölcstermesztésben oly mértékben, mint azt ez az igénytelen, dekoratív, hasznos cserje megérdemelné. A hazai parkoknak és kerteknek egy­ kor megbecsült bokra volt, gyümölcsét aszalták vagy lekvárt készítettek belő­ le, fáját esztergályozásra használták. Szabolcs-Szatmár megye parkjaiban, pa­ rasztkertjeiben még szép számmal fedezhetők fel öreg sombokrok, így Ara­ nyosapátiban az Újhelyi-kertben, Cégénydányádon a Kende-kastély parkjá­ ban, Gacsályban a Madarassi-kertben, Kölesén a Medvekertben. Tuzséron a Lónyai-kastély parkjában, Vaján a Vay-kastély parkjában, s Hermánszeg, Garbolc, Kömörő, Tarpa, de bizonnyal más falvak paraszti kertjeiben is. Ha­ zánk s egyben Európa legidősebb „somfája” Császló község határában, a helyi termelőszövetkezet almásában található. A som környékén egykor földesúri lak állhatott, ezt bizonyítja az azóta többszörösen újrasarjadt mogyoróbokron kívül a népi Palotakertalja-dűlő elnevezés is. A császlói som életkora 400—450 82

évre tehető, az 19151-ben elhunyt 76 éves Rácz Pál ny. gazdasági felügyelő legalábbis ennyire taksálta. A somról és az egykori kertről szóló írásos emlékei sajnos elvesztek. A som, mely messziről valóban fának tűnik. 6 m magas, koronaátmérője 7—8 m. Törzse a föld felett 35 cm-es magasságban sokfelé ágazik el, így törzskerülete a 3 m-t is eléri. Külön jellegzetessége, hogy ter­ mései jóval nagyobbak az alapfaj terméseinél, a 3—3,5 cm-t is eléri. Mag\ai pedig szokatlanul kihegyezettek. Ezen tulajdonságai alapján Nyékes István forma császlóiensis néven vezette be a tudományba ezt az alakot. Megbecsült termését a császlóiak évente rendszeresen begyűjtötték, s az 6—8 vékát (90— 120 kg) is elért. Sajnos manapság nem csak a termését nem gyűjtik, de kör­ nyezetét is igen elhanyagolják. Az utóbbi néhány évben hajtásai erős szára­ dásnak indultak, s törzse is korhadófélben van. Kis odafigyeléssel megment­ hető lenne Európa legöregebb somfája, s a f. császlóiensis alaptípusa. Pi a t á n o k A juharlevelü platán (Platanus x hispanica Brot.) akkor terjedt el Ma­ gyarországon, mikor az angol természetes parkstílus a múlt század elején vi­ lágszerte tért hóditott. Egyik szülőfaja, a nyugati platán (Platanus occidentalh L.) a Föld leghatalmasabb lombhullató fája. A hibrid faj, a juharlevelű platán is tekintélyes méreteket érhet cl. így a cegénydányádi Kende-kastély parkjá­ ban álló példány 6.7 m törzskerületű és 45 m koronaátmérőjü. Jelenleg csak egyetlen példány múlja felül méreteivel, a körmendi Batthyány-kastély park­ jában diszlő óriásplatán, mely 7.8 törzskerületü, s hasonló koronaátmérőjü. A cégénydányádi platán ősszel lehulló lombozata 17 társzekérnyit tesz ki elhordásakor. Hosszan lehetne sorolni a megye kastélyparkjaiban meglehetősen gyakori idős és termetesebb platánokat, kiragadva a következők említendők: a tiszadobi Andrássy-kastély. a berkeszi Vay-kastély, a gávavencsellői Dessewffy-kastély. a Inzuvasvári Dessewffy-kastély, a kislétai Gcncsy-kastély, a kállósemjéni Kállay-kastély, az anarcsi Czóbel-kúria, az eperjeskei Jármykúria, a mándoki Forgách-kaslély, a szabolcsveresmarti Víg-kúria parkjában álló egyedek Úgy tűnik, hogy a ma embere r> jelen erdő- és mezőgazdálkodása kevésbé ügyel ezen természeti értekeink fenntartására, megőrzésére. Pedig a meglevők ápolása, gondozása nem is lenne olyan nagy feladat. S, hogy a jövőben is le­ gyen néhány méretesebb fánk nem kellene mást tenni, mint hagyni pár da­ rabot megöregedni. Aki pedig fejszét emelne rajuk, legalább olyan büntetést kapjon, mint a rnadiak Mátyás királytól. IRODALOM 1 2. 3. 4 5.

6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

B a l o g h A. (1968) : M a g y a r o r s z á g n e v e z e t e s fá i M e z ő g a z d a s á g i K i a d ó . B u d a p e s t , p p. 111 B n r t h a D. (19B8.1 : A s o m f a p a n a s z a . K e l e t - M a g v a r o r s z á g . a u g . 18. B á l M. (17.15—J 2 ) : N o i i t i a H u n g á r i á é n o v a e h i s t o r i c o - g e o g r a p n i a . v i e n n a e . p d 639. B o r o n k a y A. (1823): A z I b r á n y i N y á r f a . H a s z n o s M u l a t s á g o k . E l s ő f é l e s z t e n d ö . n. 99—tno. D e z s é n y i E. — N a g y A ,- n é — N a g y S (1982): K a s t é l y p a r k o k ö r e g f á k . v é d e l e m r e á rr ia m es term észeti érték ek . In : K áo o sz tá ssy n é (s z e r k .): S z a b o lc s-S za tm á r m egyei k o rn v e z e t - é s t e r m é s z e t v é d e l m i o l v a s ó k ö n y v . S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e i T a n á c s V. B. M ű v e l ő ­ d é s i O s z t á l y a , N y í r e g y h á z a , p. 131—155. I ll és N. (1879': A m a g y a r e r d ő k ó r i á s a i és a g g a s t y á n a i é r d e k é b e n . E r d é s z e t i L a p o k X V I I I . : 190—191. L e n g y e l B f l'9 3 1 : R égi m e g f i g y e l é s e k . T e r m é s z e t t u d o m á n y i K ö z l ö n y X X V : 4J4 L e n g y e l B. (IB97): H a z á n k n é h á n y n e v e z e t e s n a g y f á ja . T e r m é s z e ttu d o m á n y i K özlöny X X I X : 441—4Gi N y é k e s I (1953): A c s á s z l ó l s o m . K e r t é s z e t i 6s S z ő l é s z e t i F ő i s k o l a É v k ö n y v e . B u d a p e s t , p. 169—173. N y é k e s I. (1965): A c s á s z l ó l s o m . A z E r d ő X I V : 566—567. R a p n i c s R. (1929): ö r e c f á k . ő s i l e g e n d á k . T e r m é s z e t t u d o m á n y i K ö z l ö n y L X I : 721—135. S i m o n k a i L. (189D) : H a z á n k l ö l g y f a l a i és t ö l g y e r d e i . A M T A M a t h e m a t f k a i é s T e r m é s z e t ­ t u d o m á n y i Á l l a n d ó B i z o t t s á g á n a k k ü l ö n k i a d v á n y a . B u d a p e s t , p. 40.

FENE JÁNOS:

Szociáldemokrata pártszervezés Szabolcsban

Az 1329—33-as világgazdasági válság Magyarországon a legsúlyosabb pusztí­ tást a mezőgazdaságban végezte. A terményárak csökkenésével a mezőgazda­ ság pénzbevétele nagymértékben visszaesett, ezzel szemben jelentősen megnőtt az adósságteher. A kisparaszti gazdaságok tömegesen jutottak csődbe, ugrás­ szerűen nőtt az elárverezett birtokok szama. A válság mélyülésével párhuzamosan föllendült a munkásmozgalom, ami arra késztette a Magyarországi Szociáldemokrata Pártol, hogy figyelmét a falu felé is fordítsa. Az MSZDP 1930-ban készítette el agrárprogramját, melyben követelte minden hit bizományi és egyházi birtok teljes kisajátítását, minden magantulajdonban lévő nagybirtok 2(1(1 holdat meghaladó részének kisajálitását állami kártérítés ellenében A program előirányozta az elkobzott földek szétosztását a nincstelen földművesek, gazdasági cselédek, valamint a lörpeos kisbirtokosok között, akiknek nem volt elegendő földjük a megélhetéshez A falusi szövetségi politika szervezeti alapjainak kiépítésére az MSZDP ..Föld. kenyér, szabadság!” jelszóval nagyarányú agitáriós kampányt kezde­ ményezett. Ennek nyomán gombamódra szaporodtak a falvakban a szociálde­ mokrata párt helyi szervezetei, és a taglétszám is ugrásszerűen nőtt. Különösen erős szervezkedés indult meg a szabolcsi törpebirtokosok, nincs­ telenek között, kiknek sorsán nem sokat enyhített a Nagyatádi-féle földre­ form, és akik között még igen élénken éltek a múlt század végi agrárszocialista mozgalmak hagyományai. A csendőrség kezdettől fogva nyomon követte a szociáldemokrata párt szervező munkáját. Richnavszky Oszkár csendőr őrnagy, nyíregyházi osztály­ parancsnok szinte' naponta tájékoztatta az alispánt a szervezkedés terjedéséről. 1931 decemberében Kcmecsén a nyíregyházi, Tiszabercelen cs Kenézlőn a rakamazi és ibrányi szociáldemokraták szervezték a pártot. 1932. február elsején Tiszadobon 24 napszámos alakította meg az MSZDP helyi szervezetét. Elnökük Deme Imre napszámos, a párt irodája Szállni János lakásán működött. Az osztályparancsnok jelentése szerint a tiszadobiak a szervezkedésre Szeder Fe­ renc szociáldemokrata országgyűlési képviselőtől kapták az utasításokat. Ugyan­ ekkor fejtettek ki a nyíregyháziak széles körű agitációt Királytelken (ma N y í r ­ telek). Szervezőmunkájuk eredményeként mintegy 100 140 ember lépett be a pártba. „Ezen nagyszámú belépésüket a párt e hóban azzal crte el, hogy az Országos Földbirlokrendezü Bíróság folyó hóban mindazokat az egyéneket, kik a részükre kiutalt földet, illetve az azután járó összeget ez ideig nem fi­ zettek be, értesítette, hogy a föld tőlük visszavétetik . .. a szociáldemokrata 84

párt nyíregyházi csoportja mindenkinek, ki a pártba belípelt megígérte, hogy az ügyben el fognak járni, és nemcsak, hogy a jelenleg igényelt földet nem fogják elvenni, hanem ha mennél többen szervezkednek, lehetővé teszik, hngv a szociáldemokrata párt megvalósíthassa azon eszméjét, hogy a nagybirtokokat szétosztják és minden tag részére 5 hold földet juttatnak” — olvashatjuk az osztályparancsnok alispánhoz küldött tájékoztatójában. Néhány nappal később a vasmegyeri párt taglétszámának ugrásszerű meg­ növekedése (17-ről 106-ra) kapcsán kérte az alispánt, hogy a jegyzők, papok és tanítók nyugtassák meg a rossz gazdasági viszonyok miatt nehéz helyzetbe került lakosságot, ,,és oktassák ki a nyomor igazi okára vonatkozólag. Világo­ sítsák fel a lakosságot, hogy a szociáldemokrata szervezkedéssel nem érnek célt, mert a szociáldemokrata párt vezetőségének nem áll módjában, hogy ér­ dekükben bármit is tegyenek.” Február végére 25 taggal megalakult a kemecsei szociáldemokrata párt is. Munkájukat a nyíregyháziak irányították, innen kapták az MSZDP falusi lap ját a Föld és Szabadságot, valamint a Népszavát. Követeléseik közé tartozott az 500 hold feletti birtokok szétosztása, 4 pengős napszám. 1 7-es aratórcsz és napi ellátás az aratásnál. Ugyanakkor értesült a csenaőrség az egyik beszerve­ zett besúgótól a kállósemjéni pari szervezéséről is. Itt Hegedűs Mihály cipész szervezte a pártot, kinek apja 189t!-ban részt vett az agrárszocialista moz­ galomban. Egy hónappal később a bökönyi. ujfehértói, kálmánházi pártokról érte­ sültünk. E két utóbbi helyen a debreceni szociáldemokraták szervezték az MSZDF-t. A jelentés szerint Üjfehértón 5U0 fizető és mintegy 800 nem fizető (érdeklődő) tagja volt a pártnak. A nagyarányú szervezkedés miatt az MSZDP vezetősége úgy döntött, hogy 1932. április 7-re nagyszabású tömegmegmozdulást szervez, melynek so­ rán a pártok helyi vezetői memorandumot nyújtanak át a hatóságoknak. E memorandumok a már sokszor hangoztatott követeléseket tartalmazták: álta­ lános és titkos választójogot, egyesülési, gyülekezési szabadságot. A megyé­ ben 18 helységben: Nyíregyházán. Beszterecen. Nagyhalászban, Tiszafádon, Ibrányban, Kemecsén, Vasmegyerben. Kótajban, Nyírbogdányban, Nyírturán, Nyírszöllősön, Tiszalökön, Tiszadadán, Tiszadobon. Polgáron. Tiszabűdön, Szentmihályban és Üjfehértón adták át a momerandumot. A pártvezetőség utasí­ tásával ellentétben sok helyen hatalmas tömeg kísérte a küldöttséget, s így eshetett meg, hogy Nyíregyházán a memorandum átadását tüntetés, Nyírturán pedig a kirendelt karhatalommal való összetűzés követte, mely egy halálos áldozatot követelt. Április 7-e után a kormány mindent megtett, hogy az MSZDP-t kiszorítsa a faluból. Ez azonban — még a letartóztatások ellenére sem — ment egyik napról a másikra. A már meglévő szervezetek, dacára egyre szűkülő lehető­ ségeiknek, tovább működtek, sőt újak is alakultak. Az alább közölt irat ezekről a szervezetekről készült kimutatás, melyet 1932. július 6-án állított össze a nyíregyházi osztályparancsnok. (Az irat lelő­ helye: SzSzMLt. IV. B. 401. 994/1932.) Az év végén és 1933 elején a nyíregyházi szociáldemokraták még meg­ próbálták megszervezni a pártot Tímáron, Szabolcsban, Vencsellőn, Kenézlőn, Tiszanagyfaluban, Tiszaeszláron, ám az egyre inkább egyenlőtlen küzdelemben a falusi szociáldemokrata szervezetek lassan elsorvadtak és egymásután szűn­ tek meg. Só

M kir. debreceni VI. csendörkerület 39. szám. kt. 1932.

N yíregyházi osztály

KIMUTATÁS az osztály területén lévő azon községekről, m elyekben a szociáldem okrata párt m egalakult, illetve szervezés alatt van

Folyósz.íni

A község m egnevezése, m elyben a szo ciáld e­ m o k ra ta part m eg alak u lt szervezés alatt van

Hány lót hZam-

lal

Ki a párt elnöke

titk ára

Megjegyzés

i.

Nyíregyházi Örskörlethez tartozó ta nyák

140

Egri Sándor nyíregyházi. Géza u. 32 sz.

V áraljai Jenő. nyíregyházi K ert u 9. sz

Az őrskörlet tanyarendszerből áll és a nyiregyházi szociál­ dem okrata pártb a v a n ­ nak be­ szervezve.

2

K irályte­ leki szőlők sóstófürdői őrskörlet

116

Egri Sándor, nyíregyházi Géza u 32 sz

V áraljai Jenő, nyíregyházi Kert u 9 sz

A nyíregy­ házi szó ciáldemokrata p á rtb a vannak beszer­ vezve

3.

Nyirszöllós

106

Brezina József kőműves

Benyó Adám kubikos

4.

N yírtura

42

Gerliczki Pál

Farkas István

7

H ajdú Mihály

Nagy Péter

246

Fekete G ábor

Varga Miklós

30

Deme Imre

Novák Sándor

40

Szevinszki István

Májer Zsigmond

Vígh János H ornyák János

Kiss János H udák Pál

Kapusi József

Csecskedi László

Nyírpazany

5. 6 7.

Tiszalök T isz ad o b

8.

Tiszadada

9. 10.

550

Polgár Görbeház telepes község

50

11.

Bűdszentmihály

600

12.

Tiszabűd Báj

13. 14.

Csobaj

15.

T aktakenéz

16.

Nyírbogdánv

86

200

Lepeták János

Orosz István

30

Juhá sz István

Seres Károly

Begre Béla

Szoboszlói Sándor

Bárány Gusztáv

Szilvást Sándor

Szendrei István

Nincs kinevezve

80— 100 50— 60 50

Folyó9Zam

A község m egnevezése, H4nv m e l y ü e n ti s z o c i á l d e £l-it.‘ m ukrata part m e g a la k u lt szervezés S7'*m ” alatt van

Kemecse Vasmegyer

17. 18 19. 20.

B e szterce Nagy­ halász Tiszafád

21.

80

Ki a p art elnöke titk ára

M egjegyzés

Nyaradi A ndrás

Nincs kinevezve

106

Szabó Károly

Nincs kinevezve

49

H udák Mihály

Czirbusz József

450

H udák András

Szabó Adolf

35

Alakuló közgyűlés még nem volt, így sem elnök, sem titkár nem lett választva

22.

Ibrány

507

G. Fekete György

ifj. Szabó Sándor

23.

Rakam az

230

Stomp György

Lefler György

24.

25.

Tiszanagyfalu

Ú jfehértó

A párt meg alakítására és a p á r t ­ iroda fen n ­ ta rtásá ra a közigazga­ tási h a tó ­ ság enge­ délyt nem adott így a tagok szúrna is­ meretlen.

Dozsnyák György

528

Hegedűs Béla

Kommunista p r o ­ paganda m iatt a p árth e ly i­ séget a köz­ igazgatási hatóság bezáratta.

Holló Já nos

1932. ja n u ­ á r óta csak 9B tag fi­ zeti a tag­ sági dijat.

Nyíregyháza, 1932. július 6. Richnavszky órgy. osztályparancsnok

87

Irodalom Mogyorósi Erika: LEOMLANAK a gonddal épített almok, a vágyakozások elomlanák Sűrű erdőn átívelő elragadtatás környékezi e tárgytalan szenvedélyt Magam vagyok s oly esetleges mint ez a szélcsendes délután Lobog a tér s a mély fölött érzéketlen, időtlen talány Miért a hóragyogású várakozás miért a parttalan sóhaj a dísztermek közönyös ünnepélyessége? Mire és meddig e mesterkélt hiány? Sápatag gyöngysorod a léghuzat szétzilálta Magad vagy te is s oly esetleges Bugyoláld kendőbe a megmaradt reményt hiszen a faliórák monoton tökélye a növő időt fölzabáija téged leint: már nincs miért bár volna még kiért

Mogyorósi Erika: NÉMÁN Hová taszít e másik akarat? Hová, ha mégis egymagad? Ugyan hová kívánkozhatik, milyen messzire a tested? Bújnék tetőtől talpig tenyeredbe és partra vetni — halottat a viz — idegen hatalmak tornyosulnak bennem némán, akár a hajasbabák. Mert végleg füstté felszakad, nikotin-ízzé szégyenül a csók — s mert gyanakszik kedves a kedvesére is. Mondhatatlan, ami menthető. 88

Mogyorósi Erika: VELED ELVÉRZIK Nyújtózkodnak az árnyak, veszélyek védnek, s az érvek egyre szaporodnak az egyszer-volt-hol-nem-volt komédiához. Elődök Hold-súlyos szitkai benned vallatják a méltatlan időt. Kezedbe férkőzik fegyver s virág. Lobogsz, kihilnysz, ám újra megmérkőzik veled a remegés hisz tudod: veled elvérzik minden öröm, szemedről ha lepereg a fény. S mert születni emberfia-lánynak megadatott véletlen gyanánt, vigyázz: virágzó körtefa ha lennél, már csak virágzó körtefa lehetsz .. .

Mogyorósi Erika: KÉTSZÓLAMRA Ábrándjaink holtágában vajúdik a reggel Behavazva a lelkiismeret szemfödele Reszket a száj Kezed: a rémült kalandor-király most virágok torkát fenyegeti Megsokszorozva minden mozzanat úgy verődik szememre bokorágként mintha magam is mozzanattá aszalódva Kétszólamra: ahogyan élünk Csillagpor vakít Arkangyal-szelídség maszkíroz elviselhetővé Minden kérdéses Löknek szemétdombra csinos bitangok fenyőágat únt játékmacit Pimaszul arcodra sandít a kikerics Isten szánalma torkodig ér Nem merészkedik mályvaszín álom a földúlt kert: virágfejek tömegsírja közelébe

8!)

Tövises tilalmak legelésznek benned Idézi táltosdob a balgalag tragédiát: álmában hagyattesett katicabogár vergődik talpad alatt Sietsz haza

Jánosi Zoltán: K. ÜR AZ ÉGBE LÉPEGET K r ú d y G y u l a h a l á l á n a k 55. é v f o r d u l ó j á n

Sötét zakóban áll az est. Pereg zsebéből margaréta. Szétzüllött évek sírgödréből visszaragyog az ősz árnyéka. Most halnak meg a régen holtak! Dűlőutakon homok lebben — Porszürke, vénült agarak, vonítoznak a várkertekben. Mert K. úr az égbe lépeget: A csillagokon kopog botja. Az űr sikátor-szegletében kihunyt szivarját eltapossa, aztán belép egy tág szobába, hol tűnt asszonyok válla ködlik . . . — A fogadós fehér inget ölt: S a virágokat összesöprik —

Jánosi Zoltán: MAGÁNY H o r v á ili J á n o s fe s tm é n y é r e

Azt mondják, hogy elkoptatott . . . — Kivégzettek árnyéka robban — A vérző nádas szél-keze feni kését a harangokban Már minden erem kötelék! mennyi víz csöpög a csöndből! Falhoz lőtt buzogánypihék szárnyán repülnék börtönömből —

Ó,

De hová juthatok? Hova? — Indás csönd hófehér szaga fullaszt — s nem jutok szívedig — Vágyom haza . .. 90

Nagy István Attila:

RÁD BÍZNÁM Itt örökké fúj a szél. Homokot hord, nyugtalan álmaimmal viselőset. Penlaton sorsomat próbálja egy nyírfa: magára maradt csönd a válasz. Rád bíznám a szavaimat, dermedjenek a könnyek cseppkövébe, mert ha már egyszer elérek oda végül szemem az arcodba ott is beleszédül, belőlem is kiszakad majd a sírás, ahogy az égen épül a szivárvány. Elindul a két vége felől árván, középen izzik, öröm-zászlót lenget, derűt dobál a tűnő fellegeknek. Mindez csak játék, mai sorsom csendje. Reszket fölöttem a nyári éjszaka, földre hullanak vibráló díszei. Kavicsokat simogat a képzelet — eltemet e földi matematika. Mert ha már egyszer elérek oda végül szemem az arcodba ott is beleszédül, lázálom torkomat nem szorítja, homlokom megérinti egy asszony ujja.

Nagy István Attila: HALK ZENE SZÓL Mentem, jöttem. Ködös utak mögöttem, feloldható félelmek, bánatok, lélek alatti titkos járatok. Bőrünkön a remény kivirágzik, egyszer eljutunk a közös vágyig. Falak négyszögében lenyelt sóhajunk, ezek ketten itt mi vagyunk, ujjad begye még nem parázslik, s így marad már az eltékozolt halálig. Az életemet régen elvesztettem, sötét felhők riadnak fölöttem, jajszót kiabál a tüskékre hulló jégszilánk, ki lát meg ebben a ködben, ki lát? Ezek ketten itt mi vagyunk, beosztva az éjszakánk, a nappalunk, halk zene szól a bőröd alól, rád hajolok, hogy egészen el ne vesszek.

Dl

F a rk a s Oszkár:

N agy István A ttila:

ÁLLOK PELLENGÉR-IDŐBEN

ISMÉTLÉS

Késel az idő, szabdalja mosolyom; állok védtelenül.

CsillagszÓTÓs — lá to m á s á m u la t — lobbanás á tfu tó fé le le m a szív k ö r ü l: k ö r b e n m in d e n k i ö rü l csa k b e n n ü n k zo k o g té r d e t h a jtv a a sorsába b u k ó ö rö k fa jta s z e r e tn i sze g ő d ik eg y n a p o n m agára m a ra d h a jn a lo n m íg k é t h eg y csú cs k ö z ö tt a re g g el ú jra r á k ö szö n t

Kihurcoltak a térre sírnak értem a macskakövek. Kötöz időtlen kövéhez e pellengér-idő; lélegzetnehéz minden bennem. A Föld óriás szoknya a karcsú mindenség derekán: — pörög, pörög.

Farkas Oszkár: KIRÁLYVlZ M e g le h e t, b izo n y m e g le h e t: m o st jö n a k ir á ly v íz-p ró b a . — Ig a z v o lt! — Á m u l Is te n is, m íg lé te m se m m ib e oldja.

Farkas Oszkár: KÖNNYŰ KÉZZEL Alkonypalásltal vállamon a kórházablaknak háttal gyermekkorom takargatom a mindig kinőtt nagykabáttal. Folyton fáztam. Nagy fekete, fehér epreket álmodtam s nyarat: most magam melege mily könnyű kézzel fojtogat. Farkas Oszkár: NOVEMBER

Farkas Oszkár: SUGÁRZIK—RONCSOL

Dönget a szél ferdén hordja az esőt: mezítelen ne állj kard-záporba hangtalan villámba, sikolyba!

Csak a szemem világít; milyen tömör a félelem bennem sikong, s mint rádium sugárzik hamvasan ring ágon az idő,

Hallod a falak hahotáit? Mélyebbre ássa magát a varangy:

őröl az imamalom ...

Csonkig égő gyertyák ideje ez. 92

l'dticl I s t v á n :

KÖLCSEY A hő szerelmes szíve nem vala forróbb, kimondva kedvese nevét, mint a tiéd, ha így szóltál: „Haza!” Fohászkodtál istenhez érte lázas ajakkal, dicső múltját elsirattad, tettekre sarkalád szelíd haraggal az eltunyult jelent, hogy így pereld létre jövőjét, melyért az utóbbi viharzó századokban annyiszor s annyi keservek közt megbűnhődött. Te többet láttál fénylő egy szemeddel múltból, jelenből, jövőből a Túr mocsáros partján megbúvó Csekén, mint társaid, kiknek két szem adatott (ó. hogy gyötört e másiknak hiánya!), s kiknek több jutott sok más földi jóból, de azt nem bániad: más javakra törtél. Láttad a pórnép némán is kiáltó ezernyi kínját. Tudtad, szolga nép szolga országban él csak. Párizsig röppent a komor, félszárnyú tekintet. De tudtad azt is, hogy hiába minden. Haza? Haladás? Ki hallgatja meg? Tudnál legalább káromkodni vagy sírni, de csak lúdtollad törted össze, mikor leírtad: járom, gyáva népek s a maradéknak átka. Fekete vért okádott a feldőlt tintatartó. Ú hány sebet kaptál! Sokkalta többet, mint osztogattál (szegény Berzsenyi!), de mindezek dacára mégis inkább szánalom fakadt meggyötöri szívedben, szánalom és krisztusi megbocsátás.

93

Udud István:

KOSSUTH LAJOS Szent nem volt, de az eszme, mi leikéből kisugárzott, az volt, hát méltón glória vonja körül.

Ezi-azt tán kideríthet róla a bölcs tudomány még, ám amíg él ez n nép, ö fia, — atyja marad.

L'dud István: „VITÁM ET SANGUINEM .. „Vitám et sanguinem .. — mondták az ősök, kik bátrak voltak, szól a fáma, hősök, csak épp a zabbal bántak fukarul. En mái magyar — s szintén fukar — úr,

bár a mentém nem olyan jól szabott, bizisten, adnék szívesen zabot, csak életem és vérem, bármi korcs, egy időre még meghagyná a sors.

Kulcsár Attila: LEHETŐSÉGEIM Amig fiatal költő voltam lehettem volna Artúr Rimbaud vagy magyarként Petőfi is de nem tudtam ú g y abbahagyni, s bár szerkesztők sokszor l e s z ú r t a k de sohasem kozák pikával. Aztán még mindig fiatalon ígéretes József Attila s potenciális Radnóti Miklós telhetett volna ki tőlem — de nem g á z o l t a k el vonattal, s előmenetelem nem e r ő l t e t t é k eléggé. Ma is még Dutka Akos-i lehetőség lakozik bennem, — így maradt még jó néhány évem, — 2 0 .1 2 - ig, hogy utolsó kudarcom beismerjem.

Dl

Budaházi István:

ŐSSZEL AZ ÁRKOK MEGTELNEK VÍZZEL Reggel az öregasszony az ágyban maradt. Megpróbálkozott a felkeléssel, de minden tag­ ját mintha ólomnehezék húzta volna vissza. Gáspár, alci már napok óta figyelte felesége küzdelmét, az orvosért indult, pedig a sok patikaszer ott sorakozott az éjjeliszekrényen. Biciklire ült, s a falu felé irányította a kormányt. Orvosért, akitől pedig tudta, hogy új kocsija van, aki féltette azt a hepe-hupás dűlőutaktól. Gáspár biciklizését siker koro­ názta. Az őszi dűlőutak járhatók voltak, kevés eső esett. Így az orvos egy héten belül már má­ sodszor hajtott ki kocsiján az öregasszonyhoz. Injekciókat szívott fel, s ezek beadása után Rozi mintha erősebb lett volna Igaz, az orvos is nyugtatgatta biztató szavakkal. Gáspárnak, aki kikísérte, s egy lila haséival honorálta az orvosi sz'wességet. mondta: — Ha mégsem lenne jobban Rozi néni, azonnal szóljon, Gáspár bácsi! Gáspár illendően elköszönt az orvostól, aztán kezével nagyot kaszált a levegőbe. Tudta, sok jóban nem reménykedhet. Az öregasszony is tisztában volt a helyzetével. Mikor az ura bement hozzá, Rozi, ha kicsit kábán is, de érthetően azt mondta: — Papot akarok. Gáspár. Gyónni szerelnék. Szeretném a szentségeket felvenni! Gáspár nem ellenkedett, hanem fordította ismét a bicikli kormányát a falu felé. Vitt pénzt is magával, mert eszébe jutott, hogy évek óta nem fizetett egyházadót. ö, a templomot is kerülte, csak ritka vasárnap tartott az öreg­ asszonnyal. Télen Rozi se ment a falubeli temp­ lomba, leginkább húsvét volt, amikor mindketten ott voltak. Kicsit tartott az új, fiatal paptól, aki nagy hévvel szervezte újra a nyájat. A hívekkel rendbe­ hozatta a templomot, a parókiát, és az adakozás­ ból még egy festett kép is kerekedett az oltár fölé. Megbízásából emberek járták be a faluit. Felszólí­ tottak az egyházadó befizetésére, és adakoztattak is. Dj dolog volt ez. Hál még, amikor a pap mar mik­ rofonba beszélt, s úgy rezegtette a hangját, hogy még Gáspár hátán is végigfutott a hideg. Később, templomos napokon, gyerekek gitároztak énekeket, amit a kórus is énekelt.

Szép volt, öröm volt a templomba járni. Máriapócsra is, ahová busszal utaztak, amit szin­ tén a fiatal pap szervezett. Egyszóval jól, szépen mentek a templomban a dolgok. Incidens is csak a télen történt. Karácsonykor. Az éjféli misére egy csapat fiatal érkezett a a presszó bezárása után Kezükben boros- és sörösüve­ gekkel. Meglepődve álltak a templom ajtajában. Szószólójuk meg is kérdezte: — Hát nem diszkó van itt?! Mikor felvilágosították őket, hogy éjféli misét tartanak, csalódottan káromkodtak egy sort, s üvegeikkel együtt elvonultak. „Nem lehet mondani, hogy szegény az eklézsia, maga harangoz a pap” — gondolta Gáspár. A paptól pedig feleslegesen tartott. Az szépen leültette, kikérdezte, hogy mi já ratban is van? Később a fiókból elővett egy kimutatást, és pontosan megmondta, hogy mió­ ta nem fizetett és mennyivel tartozik Gáspár gazda, — aki aztán a zsebébe nyúlt, és délután már megérkezett kis Trabantján a tanyára a pap. Rozi nyugodtan feküdt az ágyban, a két kezét összetéve a dunna tetején. — Isten kegyelme legyen a megtisztult lélekkel! — mondta, amikor belépett. Kezébe vette az öregasszony kezét, s ránézett Gáspárra, aki csendesen kioldalgott a konyhába. A tűzhelyhez lépett, hogy moslékot melegítsen, de a fa nem akart meggyulladni. Mintha hiányol­ ta volna az asszonyt kezet a „spór". Gáspár kiment aprófát vágni, majd a jószágok között szorgoskodott. Eszre sem vette, hogy a pap elment. LelkiismereL-J urdalást érzett. Az asszony miatt. Hiszen ő, — igaz csak az első időben, — ha nem is sokszor, de megpofozta Rozit. Hol a kenyérért, ha keletien volt, hol az ételért, ha többet ivott a nováhól. A jószág körül már nem volt teendője, ezért indult a házba. Benyitott. A pap már nem volt ott, s Rozi mozdulatlanul feküdt az ágyban. Gáspár halkan szólította, de az öregasszony nem felelt. Közelebb lépett, s látta, hogy a szeme nyitva van. Nagyon is nyitva. S az álla ’ Kendőt keresett, hogy felkösse azt. Elsőre nem sikerült. — A pofonokért csinálod ezt velem, ugye Rozi? — kérdezte Gáspár, amikor sikerült asszonya állát felkötni, majd a szemét fogta le. Kilépett a néma szobából az udvarra. Látta a tanya körüli fák leveleinek elszíne96

ződését. Az őszre gondolt. A késő őszre, amikor az árkok megtelnek vízzel, s a dűlöutak is csak gumicsizmában járhatók. A biciklijéhez ment, s fordította immár harmadszor annak kormányát a falu felé. Megtenni azt, amit egyszer mindenkinek meg kell tennie.

Kondor Jenő: SZATMÁR Fűszálba is botlik a szó — kapáink véste gondolat.

Itt kancsal még a Hold is. Csillag hiába szépül. Isten ősz hajszálaiból csudalétra nem épül. Gondjaink göc.sörtös kézben — porba köpött indulat.

Folyóink szülte anyaföldön himbálózása csónakunknak, s a kézközt morzsolt rögökben talán jövője lesz a múltnak.

Madár János: LÉTÉVEL TEREMT Vérünkre lobban, mert zöldebb a tavasz. Engedjétek megcsodálni a szívünket döfködö füveket. Belülről ragyog. Aminek értelme van a világon, fogódzik belénk.

Lombokat rejtünk szívünk alá. Dicsőség az ember szépre szült fiának. Gyönyörű álmát osztja szét jövőnek, múltnak, mának.

Hisz tudja, kicsi földünk a rend.

Mert egyek vagyunk az őselemben,

Csillagfegyel m ű rontást rátok! A félrevert fákat ne bántsátok!

s oszthatatlan tenyerünkön megfogan minden. 97

szerelmet. Beleszivárog fénybe, fényteli tájba. Mint az isten. Arca mögé rejti az éneket.

ami szép. Uram! Bocsásd meg nekünk a fölséges reményt. Ki él, létével teremt

Madár János: BALLADA Érettünk imádkozik. Félig vakított szemében a fák csak hullnak, hullnak. Hogy újjá szülessék a végtelen, keze a semmihez kapdos. Darabka ég rándul. Földszínű kötényét teríti ránk. Áldja meg az isten. Ráncokká töpörödött, véznaságtól fekete kendös, szegény öregasszony.

98

Fillérek siratják. Ujjai a határban felejtett krumpliföldeken fájnak. Elrajzolt arca a szélben. Tisztára mosott ruhák szállnak. Csönd. Csönd. Szeletke kenyér virrad. Elindul az össze foltozott éjszakából. Nagymama! Nagymama! Hűséges esők verik a tájat. Sötét van. A petróleumlámpa örökké ég.

Antal Attila: AZ UTOLSÓ TÜCSÖK Üveglap alatt ül moccanatlan (akár egy apró kőkori bálvány) a festett fűben és nem mereng szélfútta pitypangok végtelen ringásán se tücsök-arán kit rég hőn . . . sem első csókon se végsőn mert égi meleget bádog-potroha nem őriz belül mert múltja szerelem-hiánnyal teli két csápja rugó és feje űr és csak a zümmögő fénycsövek siratják hogy ö az utolsó tücsök s az első ki sohasem érzett tücsökül

Antal Attila: MUTATVÁNY Lépkedni vigyázó-kényesen visszhangos mélységek fölött feszülő kötélen

és végigérni persze de nem túl sietve megállni egy-egy égi

egyensúlyozni egyedül cinikus szélben kuvikló éjszakában

fénypászmában s a szomszéd kötelek utasaival jeleket cserélni

Szakái Sándor: FELÉM FORDÍTOD Homlokunk összeér: két ostyalap. Vágyak röppályáin tartalak. Bizonyítod, hogy oldható a szívtáji korrózió. Kalharzis csendje vagy még, holnap fogalmazandó mondat. Hold hideg csókja vagy, ezüst pecsét, felém fordítod Isten tenyerét.

99

Szakái Sándor: ÉJIDÖN lmitt-amott a hó, mint foszladozó bélés

Ejidőn a téli földek fölé csillagok pörögnek, ha némelyik aláhull a Hold utánuk hámul.

takargat háztetőket. Kémények, tűzfalak sötét ritmusa lüktet. Rongyot hajit a szél a kőnek.

Halvány, hideg fény és ezüstpor csorog a földre.

Szakái Sándor: FÉLÚTON Felbukkan a türkiztükrü tó a fűtől borostás kavicsdombok között felénk suhan forró az arcom az autó siuít nem a szél a szél nem hűti arcomat csapódó homok kvarctüi sem fájnak feleúton járhatunk visszafordulni már nem érdemes forró az arcom fejem lehajtom mit is mit is kellett volna másképpen az ablaktörlők könnyeimet letörlik jaj csak feleút ez visszanézek eltűnt a türkiztükrü tó

Szoboszlay György: KAGYLÓK 1. Fáznak mostanában a szavak, szegények, Csönddé ridegült fájdalom arcukon, Letépték ruháikat tüzes legények, Némán menetelnek eltévedt országúton. 100

II. — Mihaszna manapság gyöngyöket sírni? Köbén zúgó énünket kibírni? — Nem fizet jól nekünk: az ének. Megyek emberszemekbe vetni jégtüskéket.

Szoboszlay György: PILLANATFELVÉTEL A kéz, mely kinyílhatott volna még ölelésre, a sárban hever, véréből kiszakadva. Csönd borul az ablakokra, az utcán sem járhat senki most; találgatások, semmi sem bizonyos — milyen földbe kerül a test. Az ujjak közt megalvadt vasdarab, kard, talán kereszt: a választás megpróbálhatatlan, álomba kerget, vagy életbe eltemet.

Jenei G yula:

JÁTÉK KERETBEN az arénák infantilis közönyét fényszórók pásztája sem hasítja szét az idegkötegek pattanásig már jobban nem lehet közéjük fonva mi magunk kezünk reszket ital cigaretta arcok lenyomata egy lábunk elé hulló levélen hirtelen csönd elvágólag a katonák a pohár talpa még csattan aztán megint csönd már a levél is csak lebeg lábunk talajt keres darabjainkra szakadva sodródunk 101

1alpunk alól váltjuk a földet s árulók mégsem ezért vagyunk hanem fényszórók pásztája sem hasítja szét az arénák infantilis közönyét

Jenci Gyula: ESŐBEN. SZÉLBEN IS . . . megtöretett hitű kopjafák! egyedül álltok szélben, esőben, telek hullámzó hóverésében, egyedülségeteket nem óvja vigasz, csak káromkodásba fúló szeretet, ennyi megérte? és mi lesz tovább? hová vánszorog ez az tít is? árulásokba érünk, telek fullasztó magánya kékül körmünkre, magunkra hagyatottan állunk, immár végérvényesen.

Kállai János: ÁLLAPOTRAJZ görcs állt a szavakba — a nemjött gondolat hiánya; készülten: sapkában, kabátban a küzdőtérre kiállva feloldozásra várok. görcs töri már a mozdulatot — megérkezést tőlem ne várj; indultam valaha, valahol, talán . .. vágtak, löktek előre mások: lassúszivű vagyok? görcsössé vált a versszületés is — engem kiköp magából az idő; tülekedjetek serényen — m egéri. .. tapossátok egymást ájulásig: nekem ne hagyjatok! 102

<7üres, görcs, megfojtó merevség, kötelékek, hurokba font esték, bilincsbe vert, dagatranőtt álmok hozzátok is hasztalan kiáltok: oldozzatok, áldozzátok fel!

Kállai János: SIVATAG amíg a csend perceit sóváran meglopod a ráncmentes reggelek elfogynak hátad mögül majd a kifordult sarkú ablakon át kiveti torzfejű testét a felgyorsult szegénység riadtan leköröző papírsárkánya az írásjelek nélküli semmibe hulló üzenet az elolvasatlanság lyuk-hiánya jobban hasítja a fájdalmad asztalát mint a soványszavú akaratkitörések dísztelenül suta ködbe-foszlás a gondok kabátjára tűzött magánykokárda a kimondatlan hiányok lyukszalagja kattogva fut a memória felborzolt szomjas bázisára üvöltő félelmeket transzponál és a hiábavalóság tempósan elönti a parttalan térben tikkadó lelkeket

103

K.ill.ii Július: ŐRIZNI AKAROM Utánam senkíse jöjjön! Kuss! Vissza! Csodálkozzál! Fölrobbantott avantgarde-késziilödés füstje kereng glóriám fölött, lassuló figyelem pásztázza arcomat. Derékba törten is a szavak oszlopaiban bízom. Utánam nem is jön senki. Takarodj vissza rettenet! Dühösen okádott imperatívusz — de hitemet így is őrizni akarom; nem kellenek a gyűröttszirmú papírrózsa-csokrok. Jöhet-e még valaki utánam? Magunkat írjuk magunknak — életveszélyesen. Egymás szemében olvasni nem merünk (nem tudunk), pedig begyűjtésre készül ez az idő. Irgalmatlan munka vár még, visszajelzetten álmaink is itt rohadnak — nincs jóváhagyás . . . Sem utánam, sem mellettem léptek nem kopognak. Torokfullasztó vágyakozás, hogy kihulljon a lehetőségek tejfoga végre, s keményebb harapásokkal falhassuk a sikerek habosan-szép süteményét!

104

Kállai János: A REZIGNÁLT ISTEN Rég nem szimpatizál velünk az Isten. Csak néz és vár, esetleg mosolyog. Ujját sem mozdítja, hogy valamit segítsen, de talán jobb is így, ha már elhagyott. Megcsömörlött

újuló bajainktól, unott lett és nagyon kedveszegett. Hatalmas tenyerén semmit sem nyújt felénk, nem igényel imádságot, hitet Csak néz és vár . . . nem tudom . . . mosolyog?

105

PAPP TIBOR:

„Fölfelé megy a borban a gyöngy...” A Valakit elvisz az ördög című Krúdy-novellában, a híres-hirhedt „Rigó kncsmában, amely azon a helyen állott, ahová holdvilágos éjszakákon a kálvinista templom kakasának az árnyéka esett", váltóhamisitók, mesteremberek, csepűrágok, gavallérok, s néha finom úrilányok isszák a könnyű, kicsit húzós homoki bort, amelyen érződik itt-ott a Delavári. a Polyhos, az Izabella min­ den mást uraló labruska ize, többnyire ez termett itt a városban és a kör­ nyéken, Oroson, Borbányán, Sóstóhegyen, az ó- és újszőlőkben. De másként is gondolkodtak az akkoriak; a szőlő és a bor, a kertészkedés, amúgy polgáriasán, nem hámot szaggatva, a társaságteremtő szüreti mulat­ ságok hozzátartoztak a városi élethez. Többek között Vietórisz Józseftől érte­ sülünk a szüreti szokásokról, a vödörcsörgéses, muskétás, énekkel, tánccal végződő, udvarlásoknak is helyt adó vidámságoknak a lefolyásáról. Margócsy Józsefné, Obcrlánder Erzsébet érdekes leírásában a városi sző­ lőkről, egy fontos dolog kívánkozik ide; ezeknek a szőlőskerteknek a na­ gyobb fele nem gazdasági megfontolásból került a tulajdonoshoz, nem az eladott bor. hanem a kedélyesen elpoharazott, kötötte kertjéhez a birtokost. A régi szőlők jó része már csak utcanevekben él, s egy-két generáció múlva már emlékező sem marad, aki mesélhetne az Öszőlő csőszkapujáról, vagy a kisteleki Szalóci boltról. A Jósaváros betonszörnyetegei talán taposnak még néhány a földgyalu által kikerült szőlőtőkét, az ószőlőböl, melyek korhadt voltukban is átmen­ tenek némi emlékei egy gigantikus szanálás utáni korba az egykori szőlő­ kultúrából. Pedig a földhöz való ragaszkodás ma is elemi erővel él az emberekben, s környezetük uniform tértelensége még inkább erősíti a szabad természet utáni vágyat. Ma még szükségesebbek a lélekfrissítő őszi ásások, a vérpezs­ dítő tavaszi gereblyézések. a furcsa illatú gazégetések, meditáló metszések. De a szőlőművelés háttérbe szorult! A pusztuló városi házak Othello- és Izabella-lugasai, amelyek túlélik a rekordot döntögető fagyokat, peronoszpórákat és az egymást követő tulajdonosokat, itt-ott még tartják fel évszázadnál is idősebb, felkopaszndott karjaikat, de fogynak egyre ők is, mint a régi Nyír­ egyháza. Az árnyékos verandák helyén társasházak emelkednek, amelyek la­ kóközösségei már nem ültetnek személyhez kötődő, egész embert igénylő szőlőt. Talán a szőlő nem is ..bírja” a mai éleltempót, vagy inkább a ma em­ bere nem bízik az évtizedekben, s az évente változó gazdasági, telekkönyvi állapotok sem kedveznek a tartós hitnek. Nincs türelem nevelni a vesszőnyi növényt, s szakértelem pepecselni a borrá nemesítés folyamatához. Igazi borfogyasztó is kevés akad manapság. A présházban kínált jó pohár bor, az elismerés csettintcsei, a nyelvtöre csurgatott, megrágott, lassú ízlelések 106

egyre ritkábbak. Néha még elhangzik a kisteleki szőlőben egy-egy, öreg bajusz alóli megfejthetetlen morgás metszés közben, hallani tavaszi fejtések utáni invilációt a kóstolóra, egyre kevesebben tudják; a tőkékkel beszélgetni kell, akkor a bor is emberi szóra nyitja a szájakat. Csokonai csikóbőrös kulacsá­ nak csókolgatását nem tartaná senki iszákosságnak, a vers mégis úgy esett ki belőlünk, hogy közben társadalmunk jó része vad iszákossá változott. Fo­ gyasztási „kultúránkon” is statisztikai stigma virít, a főzött szeszes italok, a kísérőnek ivott sörök vezetnek, virtus a „mindegy, csak ártson”. Gyors és tökéletes, korszerű módszer. De hogyan is lehetne életünk egyik szférája más. mint a többi? Életminőségünk romlása közben nem érünk rá a borba termelt napfény tüzét dicsérni, vagy a szomjoltó nedű. harmatcsepphűvösségü kor­ tyaiban gyönyört lelni, mint ahogy Nietzsche írta. Az élet jelenségszintű megértéseire, hasonló mélységű, hatékonyságú előírások válaszolnak. A paternalista szemléletnek tiltások felelnek meg a leginkább, és szigorú pufogtatásaik képesek ideig-óráig a változtatás látszatát kelteni. Az ivást korlátozó rendelkezések nincsenek tekintettel apró finomságokra, bár meg­ létüket történelmi kudarcok sorozata kérdőjelezi, terjednek az alkoholizmus elleni harc zászlaja alatt, míg az általuk kivont szeszek helyét keményebb drogok, gyógyszerek foglalják el. Ezek az intézkedések hatásaikban ugyanis nem felemelik, döntéshozóvá teszik az embert, hanem a könnyebbik úton. hatalmi szóval, rendeletekkel tartósítják a kiskorúságot, hiszen megváltoztatni jóval nehezebb valakit, mint a jogait kurtítani. Megjelennek a bürokrácia túlkapásai, olykor már groteszk formában is, mint a tokaji példa. Az állomás büféjében nem lehet tokaji bort kapni, másfélét elvileg bármilyet. mert a hegy levének Malligand-foka meghaladja kettővel az előírtat. Nincs kivétel! A borfogyasztást propagálni, fölhívni a hagyományos magyar borszerelolro a figyelmet eleddig igen kockázatos vállalkozás volt. Csak nemrég jelent meg Katona József könyve a „Magyar borkalauz”. A leghíresebb magyar borok sajátosságait taglalja ízesen, egy-egy anekdotával fűszerezve. A könyv­ ből tudhatjuk meg, micsoda páratlan kincs birtokában vagyunk. Lázár István pedig egyenesen a Tokaji világelsőségére voksol. A borok királya—királyok bora c. könyv egészséges patriotizmussal állítja első helyre a tokaji bort, miközben bemutatja történelmi, kultúrtörténeti vonatkozásait is. Borainkra maradéktalanul büszkék lehetünk. Az idei téli olimpián Kanadában, mint bortermelőket emlegetnek ben­ nünket, s ez nem frázis csupán, hiszen most folyik az oda irányuló borszál­ lítások megduplázása. Ügy áll a dolog, hogy a minőségre éhes Nyugat jobban szomjazza borainkat, mint a hazai közönség. 1987-ben az 01V (Nemzetközi Szőlő- és Bortermelők Szervezete) Magyarországnak ítélte oda Olaszország után a legtöbb „Szőlő és Bor városa” címet a nemzetközi év alkalmából. Miért nem isszuk hát az alföldi kadarkákat, a testes Badacsonyi Szürke­ barátot. a gerinces Móri Ezerjót, a Somlóit, amelyről Csorna Zsigmond azt írja, hozzájárul a fiú nemzéséhez, innen is a neve: ,.A nászéjszakák bora”? A szokásuk megváltozásához a már soroltakon kívül hozzásegített a ke­ reskedelem egyhangú, néha rosszul tárolt boraival, melyet a Debrői ural, a vendéglátás a borok igénytelen és hozzá nem értő kínálásával. Nyíregyházán pl. igazi borozó csak egy van, de gondolom elkelne még néhány hasonló kul­ turált, könnyebb bort árusító borharapó, ahol megülhetne az ember egy kis ideig egy-két fröccs mellett. A bortól elfordultunk azért is, mert a termelők sem mindig ügyelnek a minőségre, ők meg a „büntető” forgalmi adóra mu­ 107

tatnak, amely kifosztja, elkedvetleníti a szőlész-borászt, és végső soron a ma­ gas borár miatt elriasztja a fogyasztói. Pedig milyen büszkén hangzoLt egykor: Bort iszik a m agyar... és köszönni is úgy köszöntünk: Bort, búzát, bé­ kességet ! Borról énekelünk, költőink, Petőfi, Arany, Ady és még hányán, ihletőnek. jelképnek tartották, csak manapság nem tudjuk mi is volt az „Elillant évek szőlőhegyén'’. De a bor „beivódott” kultúránkba, feledésbe, háttérbe szorulása más örökségünkkel együtt történt. Egy kicsit jelleg nélküli, kozmopolita ivókká váltunk. Koccintunk sörrel német módra, Arad óta pedig nem szokás, és a falatok között is le-lecsúszik a pálinka, vodka, mint az oroszoknál. Nem éne­ keljük a Himnuszt ünnepeinken, csak dünnyögünk néhány dallamot, és dollárt hozó áruvá süllyedt Tokaj szőlovesszejének nektárja is. Hol van mar lélekerosítő egysége a bornak és magyarnak, amelyről Vörösmarty énekelt? Borban a bú, mint a gyermek Aluszik Magyar ember már búsult sok Századig. Ideje, hogy ébredezzen Valaha: Most kell neki felvirulni Vagy soha. Bort megissza magyar ember Jól leszi; Okhal-móddal meg nem árthat A szeszi. Nagyot iszik a hazáért S felsivít: Csakhogy egyszer tenne is már Valamit. Nemzeti szokásaink elporladnak a különféle kampányokban, a „jószándék” pokolba vezető, felvilágosító, moralizáló kockakövein, miközben a magyarság fogy, egészségünket egyéni és nemzeti életharcok emésztik, s nem marad még ennyi kapaszkodónk sem: „ . . . De mit beszélek? Jó bor ez, magyar kezekből csörgedez. Kerüljön egyszer már a sor: Magyar hon! És a tiszta bor!" Vörösmartynál a bor ezernyi képzetet társit, szomjat olt, de a lélek szomját is, a történelmet idézi, virtusra hív, vigasztal, szerelemre gyújt, de soha­ sem csak esztelenül vedelhető szesz, méreg, az ember átkainak egyike. Nálunk, a homokon a szőlő egy kicsit a küzdelem szimbolikus növénye is, sokszor elhangzott e tájon: ..Nem terem itt meg csak a szőlő”, a satnya venyigéjű, a vinkóború. De Krúdynak elfelejtjük mi is; mint a Regensburgerkisasszonyok, nem sárkányvér ez, s legalább gondolatban iszunk egyet Mályánszki „savanyú harmatos” borából. 108

F. E. SILLANPÁA

N o c tu rn e * (Prelüd)

Miután hangulatom hullámverései lecsendesedtek, megpróbálom egy nyár eleji éj eseményeit körvonalazni, úgy ahogyan a saját szememmel láttam, hajdan, az előző életemben, távol a jelennek ettől a partjától. Ismét kiegyensúlyozott vagyok, mivel lemondtam arról, hogy választ kapjak egy levelemre, amelyet három héttel ezelőtt adtam fel. nem sokkal május elseje előtt. Számomra olybá tűnik fel, mintha magam eszeltem volna ki egy nem létező címet vala­ hol, egy idegen városban. Azóta az éjszakák világosabbá és enyhébbé váltak, s ez furcsán hat az időérzékelésre. Ami épp csak az imént történt meg, könynyű tüneményként iramlik át a múlt küszöbén, és a minap elolvadó tél már épp oly messze van, mint a korábbiak. Estéről estére erősödik a hatás, míg végül az ember ezt a világosságot valami áttetsző anyagnak érzékeli, amely naplemente után megtölti a virágzó parkokat. így van most is, ezen a május végi késő éjjelen, az utcán még világos van, bár az ég egy kicsit felhős. Innen, fentről látom az emberek körvonalait, akik járdákon nyüzsögnek. S talán csak képzelem, hogy mást is látok: azt, hogy a kedélyük mikor hogyan változik. Ahogy kinyitom az ablakot, tiszLán hallom a hangokat. Épp az imént tertem vissza a lakásomba, vagy nem is úgy volt, hanem épp elindulóban voltam egy órával ezelőtt. Lent, a kapualjban egy fiatal hölgy jött velem szemben, könnyed, mint a juharfa illata a parkban ez idő tájt. Elmentem mellette, mert épp kifelé tartottam az utcára, de olyan csinos alakú volt, hogy visszafordultam utána, ü meg szembenézett velem a homályon át, és nem félt, a ruháján valami lila szín is a szemembe ötlött. Meghallottam, hogy a fülbevalóját kereste. Megtalálta, s aztán bementünk a lépcsöfeljáró alá, ahol talán egy órát töltöttünk aztán. Egész idő alatt szerelmesen játsza­ doztunk, pedig egyáltalán nem ismertük egymást. Többen dúdolgatva halad­ tak el mellettünk, anélkül, hogy észrevették volna, mert a lépcsőházban már nincs villany, pedig elég sötét van ott. A háta mögé dugta a sapkámat, hogy ne világítson. Beszélgetés közben ajánlottam neki, hogy töltsük együtt ezt a fehér éjszakát, de úgy tett, mintha nem hallaná. Egyre csak a magáét sug­ dosta, s a ruháink suhogtak közben. Végül elment. Kinyitott egy második emeleti ajtót, s eltűnt mögötte egy lakásban, amely lakóinak a nevét elmen­ temben naponta olvastam. Éjjel tizenegy óra volt akkor. Mintha valaki szépen mosolygott volna rám, miközben elhaladt mellet­ tem. Amolyan csinos városi nő. könnyű kosztümben, kesztyűs kezében kecses esernyő. Vadidegen teremtés, akit egy pillanatra magamhoz ölelek a homály­ ban. Csak annyi, mint a szélhozla illat, amely a park felől száll, egy kedves dallam, amely ott cseng az emlékezetemben. Tavasz éji hangulat, lábujjhegycn osonva jön és megy. mint egy fuvallat az eső elölt, igazán még a gondolatig sem ér. mégis bizsergeti az ember vérét, aztán odébb áll. De megpendít valami húrt. amiből dallam lesz, amely aztán eliramlik, s magával viszi az ember • idd e v v e l e z e lő t t, 1888-batt s z ü l e t e t t E ran s E m il S íl l a n p a a , a N o b e l - d í j a s fi n n író.

109

kedvét. Ezt. a lélek belsejéből fakadó muzsikát ápolja a fehér éjszaka, mi­ közben csititja is, mint valami láthatatlan szordínó . . . Az iménti fellángolás már jó ideje kihunyt. Ennek az egykori, régmúlt tavaszéjnek a muzsikája távolból, a belső legmélyéből hangzik fel, onnan, ahol ez valamikor tényleg megtörtént. . . mielőtt szertefoszlott volna . . . A napsütés elbágyad, közeledik a meleg este. A nap északnyugatra érke­ zett, és arcán a megelégedettség fényével nézegeti a földfelszínt e nyáreleji szombatestén. Tekintete elidőzik az utakon, amelyek minden egyes kanyaru­ latában új látvány tárul a vándor elé. buja alkotás színekben tobzódik: vilá­ goszöld, nedvesen sárgálló, köztük pedig itt-olt sötét szakadások: a mezők hajlékony sása, ahol az éppen csak elvetett mag várja az első áztató esőt, a mezők szélein meg nyírfák, amelyeknek lombjai közt ébredezik a holnapi, vasárnapi árnyalat, mindaddig, amíg a nap le nem száll, s a megvilágítás is finomabb lesz. A dombon kecses nyárfák, amelyeknek a levelei még épp csak kipattantak. A nyaruk kései, de erőteljes és erős illatú, mint az egészséges nőé Mikor aztán eljön az este. a színek puha csapatokká olvadnak, amelyek közül kiválik a madarak dalolása a fészkek tájékáról. Egy ember a háza lép­ csőjén üldögél, s látja, amint a szomszédja kilép a küszöbére, szótlanul néz errefelé, aztán behúzza az ajtaját. Kicsiny esemény volt ez, az esti ájtatosság közepette, olyan mini egy sóhaj, amely után meg mélységesebb a nyugalom. A lépcsőn üldögélő a falu szélén, a víz tájékán magányos zelnicefát lat. amely­ nek fehér virágáradata kilerebélyesedcll a szürkületben, olyan, mintha külön­ álló fürtjei oltalmában álldogálna. Az ember odaáll a kerítés mellé, s rátamaszkodva onnan kémleli az ég peremét, s hallgatja a kakukkot, amely oly távol van, hogy a hangja nem válik ki az éj zenéjéből. Aztán ü is becsukja az ajtaját, lassan eszegeti a vacsoráját, nem sokkal azután behúzza az ablakán a függönyt, és ágyba bújik. Onnan aztan a felső nblakszemen át hosszan szemléli az cjszaki fehér eget, cs meghallgat még néhány óraütésl mielőtt elaludna. Aztán az egész környék az éj áj tat osságának hatalmába kerül. Csu­ pán a lakóházak közelében levő, nemrég üresen hagyott szaunák illata árul­ kodik az emberekről, akik beljebb húzódtak aludni. Az ablak magasában egy nyíríaágacska csüng alá, üdezöld és érintetlen. Az agat körüllengő finomságot szinte a bőrömön érzem, akárcsak valami jó illatú krémet a fürdő után. Még nem veszek magamra semmit, csak elnyúlok az ágyon. De akkor egy melengető gondolat ötlik az eszembe. Rádöbbenek, hogy csupán háromórányi járóföldre innen egy udvaron talán épp most sürgölődik egy fiatal lány, gyermekkori ismerősöm. Talán épp most vág át az udvaron, s az ide vezető utat nézegeti, mert szombat este valami távoli vendég akár később is érkezhet. Talán maga előtt is titkolja, hogy vár valakire... Tavaly nyáron egy szombat este toppantam be hozzá, és egész életemben emlékezni fogok rá, milyen szép volt a haja akkor. Bár a nap már alacsonyan járt, barna haja szinte csillogott a sugarakban, amint végigfutott a keskeny úton, maga előtt hajtva a bocikat. A nyaka ívben meghajlott, mikor utoljára lat­ iam, s észrevettem, hogy az út végéről biccentett nekem a kertbe. A vidám emlék elűzi az álmot a világos nyári ágy mellől. Melegem van, hát félrelököm a takarót, s hagyom, hogy a levegő simogassa csupasz tagjai­ mat. A kakukk közelebb jött. Olyan tisztán kakukkul, hogy kiveszem a hang­ ja színét. Egy pillanat múlva abbahagyja. Aztán már csak a rigó művészi csevegése hallatszik. 110

...H ogy is volt aztán? A többiekkel ott ültem a kicsi szobában a fél­ homályban, ahol úgy érzi az ember, mintha minden tárgy a helyén öregedett volna meg, s bennük lakozna a háziszellem. Bejött köszönni, s aztán ott ma­ radt egy percre hallgatni a beszélgetésünket. Nyáreste volt, A félhomály el­ takarta az arckifejezéseket. Így könnyű volt hosszan egymásra nézni. S bár a nyári éj fénye áttetsző és gyenge, olykor egy szempárban is visszatükröződ­ het, ha az nagy és szép. Előfordulhat az is, hogy valaki épp abban a fényben veszi észre a szépségét, aztán figyelmesebben is beléjük néz, amikor beérnek az udvarba, a világosra. A szauna után a szülők lepihentek, és nem törődtek tovább velünk, fia­ talokkal. Hogy ne zavarjuk őket, a lakatlan fogadószobába mentünk, ahol nekem készítettek éjszakára fekhelyet Sokáig fenn voltunk, s egyik szobából a másikba hancúroztunk, egymást kergettük, s olykor észrevételenül egymás karjaiba futottunk. Abból az estéből legvilágosabban arra emlékszem, hogy a hajának olyan illata voll, mint a meg nem áztatolt szaunavesszőnek, s hogy a köztünk folyó játéknak furcsa ize lett később Szó nélküli játszadozássá változott, amikor egyszer csak nevelve egy kis sarokszobába menekült elő­ lem, és elnyúlt a díványon. Ez voll a tizenhetedik nyara, és kiderült, hogy a fiatalsága éppen bimbózóban volt, készen arra, hogy kinyíljon. . . . A kakukk hangja ismét úgy hallatszik, mintha a fülem mellől szólna, s a rigó is megállás nélkül fújja: „Emlékszel, cpp kész volt arra. hogy kinyíljon, emlék-szeel. emlck-szeel. Egy ev telt cl serdülésben, egy végiében, egy végteben . . . K akukk... Csak láttád volna az előbb, ahogy a szaunából kijött. így meg úgy nézelődött. Szép este, nemdee. . . Kakukk. Mire való, mire való. Néhány éjszakái, szépet al­ szik, tizennyolc evesen ébred, kvi-rili. i ikkii. Már alszik, pampaa-pampaa .. A rigó fecsegése csupán huncutkodás, tudja, hogy még sokáig nem lep meg az álom. A fal túlsó oldalán, a nagy szobában az óra egyenletes léptek­ kel halad. Egy pere múlva hörögni és morogni kezd. s aztán elüt egy soro­ zatot az öreg órak módjára, melyekből az utolsó bongva hal el az inga szökelLó lépteivel. A szobából olyankor a felriadtak mozdulatai hallatszanak, valami almos hang, aztán ismét elcsendesül. Az óra egyre csak jár, s a rigó is ügyködik, míg ezekhez is hozzászokik az ember füle, s az egész környező világ egyetlen összefüggő nyáréjszaka. Felkelek az ágyból és az ablakba könyöklük. A falu felé vezető úton két feketekabátos, nagykalapos férfit látok, akik szaporán lépdelnek egymás mel­ lett a falu központja felé. A nagy zelnicefa alatt az egyik megáll, letép egy fürtöt, a kalapja mellé illeszti, aztán futólépésben próbálja utolérni a másikat. Árnyaik eltűnnek a falu házai között. A kakukk abbahagyta az éneklést, s a rigó hangja is távolabbról szól. Irlásföld égetett szaga érződik, s a nyirkos éjszakai levegő megborzongalja az arcot és a nyakat. Nem jön az álom Felveszem hát a ruháimat, s gondolatok nélkül ülök egy helyben. Olykor hümmögök egyet a saját hangulatomon. Kint az éjszaka egyre metszőbbé válik, de én már nem veszem észre, a zenéje már elhallga­ tott, vagy csak valahol nagyon melyen szólt saját magamnak. Szerelmes va­ gyok. es nem tudok aludni, forgalok valamit a fejemben, ami csak nem akar világos gondolattá válni, s összehúzott szemöldökkel, oldalra álló szemmel ószreveszem, hogy a nagyszoba órájának a ketyegését figyelem, mintha a hang­ jából megsejthetnék valamit, amit éppen most keresek. Ili

Már tudom, mit csinálok. A jövő szombaton elmegyek hozzá, s akkor szép estém és szép vasárnapom lesz. Itt, jó messzire tőle elképzelem, milyen szé­ pen kivirulhatott azóta. Ilyen szép éjszakákon gyakran próbálok rágondolni, s ez addig is fokozza a virágzásának az illatát. Most ruhástul kinyujlózom, csak egy kicsit szundítok cl, s ismét felébredek, és nézem a reggelt. De ha így egyedül van az ember egy nyár eleji éjszakán, a vérében meg­ pezsdül a szenvedély, amelyet a higgadt csillapítás csak tovább erősít. Az ágy­ ból látni a nyírfát, s ott van egy madárfészek is. Megérezve a saját vérem keringését, pontosan felfogom, hogy áramlanak a nedvek a nyírfa törzseben, az ágaiban, s a megszámlálhatatlanul sok levéléiben, s hogy a madarak tes­ tének a melege milyen bonyolult csodát müvei a kicsiny tojásokban a kerek, nagy erdőben. S mindebből a nyirkos levegőbe valami láthatatlan sugárzás árad szét: a nyáréjszaka lelke. Nem jön az álom, mert ott valahol, az ismerős utak végén két szem szin­ tén virraszt még. Este még kiment a kisházba, hogy vizet hozzon be éjszakára. Visszatérve onnan eszébe jutott, hogy holnapra ki kell mosnia a fehér köté­ nyét, mert olyan érzése van. mintha vendégek jönnének. Majd korán reggel kivasalja. És aztán a szénásmezsgyék szélén kisétál lassan a partra, s hossza­ san fekszik ott egyedül a dús fűben, mielőtt hozzálátna a mosdáshoz. S bár egyáltalán nem szomorú, s nem is tudja, miután vágyódik mégis valami meleg nedvesség gyűl a szemébe. Hazatérőben letör néhány zelnicefaágat. s a veran­ dán vázába teszi. Ott rábukkan valami könyvre, s ottmarad nézegetni, mi­ közben a saját gondolatai járnak a fejeben. A kora, a tizennyolc é v e ... De a ház asszonya, az anyja a kamrák felé tartott, s most bejön az ud­ varra. A fogadószoba ablakában észreveszi a lánya fejét, s megszidva öt küldi lefeküdni, hogy becsukhassa az ajtót. De a lánya mintha csak nem is hallaná, az anyja meg a verandán át bemegy, egy pillantást vet a nyugodt nyári tájra, s már nem is gondol a lányára. A lány valami történetet olvas, az ablakfuggöny a háta mögött, csak az arca és a haja látszik az ablakszemen át az ud­ varra, ahol minden elcsendesedik és besötétedik. Az óra ismét egyet kattan, horkant, aztán üt, de csak egyszer, egy fel ütést. Óvatosan, ki tudja miért, az ajtóhoz lopódzom hallgatózni. Az ütés egy pillanatig kong még mintegy magát csillapítva, aztán egyenletes ketyegés hallatszik, és két váltakozó lélegzés, az apáé és az anyáé. Már olyan mély álomba merültek, hogy az óra ütése el sem jut a fülükbe. Kint áll és vár a nyáréjszaka, mintha csak türelmetlenül nézne rám. hogy megyek-e már. És minden gondolkodás nélkül a fejembe nyomom a sapkámat, zokni, cipő a kezemben, s óvatosan kimászom az ablakon. Mindjárt az ország­ úton vagyok, mindenfelől a nyáréjszaka vesz körül, mellettem sétál buzdítva, mint egy barát, akinek sikerült meghajlítania engem. Gyerünk csak oda ma éjszakára a közelébe! Ugyanolyan, mint volt, legfeljebb csak szebb. Reggel odajön hozzám, szent fény övezi. . . Valami nem létező, állandóan változó dallamot dudorászva lépegetek az országút szélén, amely erőteljes kanyarokkal közeledik más utak felé. A kis szobák széles ablakaiban fehér függönyök alszanak, de a virágzó fenyőág fölött, valahol mélyen sötét, sima víztükör látszik. A nyárejszaka lelke eltűnt a társaságomból, egyedül vagyok — az egész világon. Kedvem a szomorúság és vidámság határán mozog, de nem gondolkodom azon, ki vagyok, honnan jövök és hová megyek. Meglátok egy forrást, lehajlok, hogy igyam a hideg, 112

ismeretlen vízből, pedig nem is vagyok szomjas. Befordulok egy rövidebb útra. s az erdőben egy kis rétet látok, amelyen elnyúlok, pedig nem is vagyok fá­ radt. Ahogy a homlokomhoz ér a nedves fű, felfogom az egész végtelen Föl­ det, mintha csak a világűrből érkeztem volna a fold felszínére. A vadon fenyves rám néz, én meg őrá, Nézzük egymást, mint két erdei lény. akik váratlanul találkoztak egymással. Erdő, erdő. mit is mondasz? Tu­ dom. hogy rajtad túl ott van valaki. Nem vagyok egyedül, indulok, hogy el­ vegyem ... Az éjszaka a feléhez ért. amikor megérkeztem egy bizonyos húz udvará­ ba. Jókora távolságra van onnan, ahonnan útra keltem, az erdők mögül. En­ nek az udvarnak megvan a maga sajátos falusi hangulata. Számomra ismerős és kedves. Még mindig meleg van. de az ég közepe sötét felhők mögét rejtő­ zött, s csupán az északi peremén van egy hosszú, világos vászon, amelynek hatására az épületek jól kirajzolódnak. Látom a verandát is. ahonnan az este az emberek beljebb húzódtak aludni, s a sötét ablakokat, amelyek mögött a fehér függönyök mint törékeny szellemek sejtelmesen világítanak. Az alvó ház körül a meleg levegő lélegzetet vesz. mintha valami titkolni valója lenne az emberek elől. akik épp most alusszák legmélyebb álmukat. Most pedig már megtörténik. Érzem, amint nehány óriás esőcsepp esik a fejemre, egvre gyakrabban, s az út hosszában halk sistergés hallatszik, amely aztán egyenle­ tesen felerősödik. Ez a friss pázsit és a nemrég bevetett irtásföld beletörődő megadásának a suslorgn hangja. Felmegyek a lépcsőn és óvatosan nyitni próbálom az ajtót. Zárva van. De elégedett vagyok, hogy nem tudok bejutni. Leiilök a lépcsőre, és azon el­ mélkedem, hogy ott a fal túlsó oldalán emberek alszanak. Szinte magam elöli látom, hogyan emelkedik és ereszkedik alá a mellük lélegzés közben. Hosszú és egyenletes az álmuk, s majd erük reggel tudják, meg, hogy az éjiéi csen­ desen esett, s hogy egy idegen üldögélt a lépcsőjükön. Hosszasan elüldögélek olt, anélkül, hogy bármire is gondolnék. Talán nem is ludatosan éppen olyan vidám pillanatuk képei futnak ál az agyamon, ame­ lyeket esetleg a kezdődő nyár hoz majd. Vagy csak az eső cseverész róluk. A magányosság nem tesz bánatossá, s kopogtatni sem akarok, hisz jól tudom, hogy az istálló padlásán kellemes éjjeli szállást találok, míg fel nem virrad a vasárnap reggel, s az emberek meg nem jelennek az udvarban. Kis idő múltán felállók, s az esőben hajadon fővel sétálok a? udvarház körül. Elnézem a fogadószoba ismerős ablakait, amelyek mögött valaha én is jártam szombat este a szauna után a fiatalokkal, akik e percben valahol a ház falai között alszanak. A főbejárai elé megyek, s látom, hogy a veranda melletti ablakon be vannak húzva a függönyök. A függönyön át világosan látom, hogy mögötte egy alvó lélegzik, s hogy egy Tej pihen a párnán. Vagy lan épp most fordul meg az ágyában, félálomban kisimít egy hajtincsei a sze­ méből, mélyet lélegzik, s aztan alszik tovább, miközben azt is meghallotta, hogy odakinn esik. Hirtelen vad sejtés kerit hatalmába. Megragadom a kilincset, és úgy meg­ húzom, hogy a deszkaajtó eresztékei belcrecsegnek. s a hang messzire elhallatszik az ej közepén. Visszatérek nézelődni. A levegőben százféle suttogás hallatszik az cső közömbös pattogása közepette. A függönyök is felébredtek, bár még nem mozdulnak. Egy láthatatlan kéz fekete nyilast hasit közéjük, egy percig úgy tartja, aztán hagyja összezáródni. Egy percre ismét az eső egyhangú fecsegese, amely belehasit a tudatomba, majd újra eltűnik. Hallom, 113

hogy kinyílnak egy ajtót, előbb fent, aztán puha léptek után lent is. Ott áll a homályban az ajtónyílásban sállal a vállán. Odamegyek hozzá, meglátom az ismerős szemek ragyogásai, s az arckifejezést, amely félig nevet, félig moso­ lyog. S bár már egy éve nem találkoztunk, nem szólunk egy szót sem. Nyitva tartja az ajtót, míg be nem érek utána. A válla egy picit megremeg, ahogy kezet nyújt nekem, miközben a testéből a jóízű alvás meleg illata árad. Be­ lépek előtte a kisszobába, az asztalon olt a zelnicevirág, s szinte sötét van, valami ünnepélyes félhomály, olyan, amilyen a világosabb évszakok idején belepi a ház tájékát és a szobákat, amikor a sokáig várt eső után végre kitisz­ tul az idő. Leülök az ágy szélére, ahonnan valaki épp az imént kelt fel, s amelynek a melegét a kezem még érzi. — Ö kint marad, hogy bezárja a külső ajtót, s lehet, hogy már jön is. A szoba melege vár rá. Kintről egyre hallani az eső sustorgását, s még bent is jól ki lehet venni. S ha az előbb egyhangú csevegés volt, mintha csak a lürelmetlen friss pázsi­ tot akarná vele bosszantani, most. hogy magára maradt, szenvedélyes sugdolózássá vált. Valami csodalatos erőszakot elkövetve csordogál a bimbók tízez­ rein, egész éjjel rázogalja űkcl, behatol a legfinomabb sejtjeikbe, felfrissítve is megduzzasztva őket. Mindez tisztán hallatszott bentre is. S ez a szilaj csa­ tározás mindaddig tartott, amíg a nap fel nem kell, s munkához nem látott, hogy szép vasárnapot rendezzen az ébredőknek. Akkor minden bimbó, amely ilyen Inmbolásl meg sosem tapasztalt, igyekezett gyorsan kinyílni, az érzékeny porzók, s felénk bibék rögvest kitárultak, s elégedettségük erős illatként jutntt kifejezésre. A napsugarak fényes könnycseppként találtak rá a vizcseppekre a leve­ leken Nyilván magából a virágból buggyantak elő abban a pillanatban, ami­ kor a kipattanás öröme megremegtette a fiatal tesiet. Így haladtak ők a de­ rült, meleg nyár felé, elrejtve mind parányi lelkűk mélyére azokat az új él­ ményeket, amelyeket az alapjában véve jó természetanya jóvoltából mind­ egyikük saját maga kipróbálhatott ilyenkor éjszakáról éjszakára. ( Finálé)

Egy nyár eleji éjszakáról irtani, amely talán vult valamikor. S miközben ezt irtani, elfelejtettem a mellettem ólálkodó jelent, ezt a májusi éjszakát, amely az est leszálltával felébresztette bennem a múlt zenéjét. Mindez elmúlt, a levegő sápadtabb lett, s a mikor az ablakhoz lepek, meg tudom különböz­ tetni a homok és a juharfa sárga virágfelhöjél egymástól, amelynek keskeny nyílásában fekete Falörzs ragyog. Már egészen világos van, s nem érdemes lomenni az utcára, hol csak az üres kövezet süt kissé piroslóan a reggeli fény­ ben. De ebből a pirosságból lassacskán rájövök, hogy vasárnap reggel közele­ dik. Milyen jó érzésű is vagy te. élet irányítója! Nem akarod, hogy ürességre ébredjek a Nocturne dallamának elhalása után, hanem ha már alkalom adó­ dott, megmutatod a kicsiben a nagyot, hagyod, hogy a vasárnap reggel leg­ mélységesebb békéje emelje fel a lelkem a legősibb áhítatba, ahonnan ez a földi világ oly kicsinek látszik, hogy teljességében meleg együttérzést vált ki. Nem érzek emiatt sem örömet, sem bánatot. Még mindig folytatódik az a zavartalan pillanat, amikor felfogom az élet, a lét elfogyhatatlan végtelensé­ gét. Gondolatban mindezt hajdan volt kedvesemnek a fülébe súgom, miköz114

ben o ott alszik lent. az első vasárnapi sugarak érintésében Szinte látom, hogy almában mosolyogva bólint. De furcsa, hogy ebbe az áhitatba nem tudom beemelni azt a vidékét, ahol átéltem a Nocturne-t. S bar a képzeletem arrafelé irányítom, hogy hozza viszsza nekem, nem sikerül megszereznem. Ennek a most felkelő vasárnapi nap­ nak a sugarai oly gyorsan eltüntették a varázs színeit, amelyet az emlékezet még az imént is behálózott. Fordította: Révaii Valéria

115

Szemle H istó ria M ed ica 1 - 4 . k ö te te A História Medica sorozat orvostör­ téneti cikkeket, értekezéseket közöl Szabolcs-Szatmár megyéből. A so­ rozat szerkesztője: Dr. Bodnár Ló­ ránt szülész és nőgyógyász szakor­ vos, kandidátus, a megyei főorvos helyettese. Felelős kiadó: Dr. Vár­ völgyi János, a Szabolcs-Szatmár Megyei ..Jósa András" Kórház-Ren­ delőintézet főigazgató-főorvosa: a technikai szerkesztő: Merkovszky Tál, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Központi Könyvtárának igazgatója. Az egyes kői eteket a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Könyvtár es Levéltár inunkat.irsai (Dr. Rádnczi Gyula, Dr. Kapronczay Károly, Dr. Birtalan Győző. Dr. Ringclmann Béla), illetve megyei szak­ emberek (Dr. Fazekas Árpád, Gyúró Imre) lektorálták, a szakmai igé­ nyesség biztosítása céljából. A sorozatnak 1987-ben kettő és 1988-ban is két kötete, azaz eddig összesen 4 füzete látott napvilágot. Megjelenésükkor ugyan az egyes ki­ adványokat hosszabban-rövidebben ismertette a napi sajtó (I. Szilágyi Szabolcs: Öt szabolcsi patikus élete. Kelet-Magyarország. 1987. szept. 5., II. (gonczi): Megyénk nagy orvosai Kelet-Ma,gyarország, 1988. jan. 16. III. Gönczi Mária: História Medica. A kisvárdai kórház története; KelctMagyarország, 1983. június 11), azon­ ban szakmai, orvostörténeti véle­ mény még nem jelent meg. Ezen utóbbi szempontból tekintjük át a következőkben a sorozat eddigi szá­ mait. A História Medica 1. füzetének cí­ me: Megyénk híres gyógyszerészei 116

(55 old.). Az Előszó-t Gyúró Imre megyei tanácselnök-helyettes írta: „Nem a vállalkozás mérete, hanem a jelentősége teszi fontossá a szer­ zők, szerkesztők és a kiadó elha­ tározását, hogy orvostörténeti soro­ zatot indítanak Szabolcs-Szatmár megye egészségügyének történeti be­ mutatására . . . Ha sikere lesz — amit tiszta szívből kívánok — akkor bi­ zonyítást kap az a tény, hogy a szel­ lemi értéket közlők és befogadók Szabolcs-Szatmárban is egymásra találtak ” Ebben a füzetben a legje­ lentősebb szabolcs-szatmári gyógy­ szerészek kerültek bemutatásra: So­ mogyi Rezső kisvárdai gyógyszerész (Tusnády Mihályné); id. Lukács Fe­ renc büdszentmihályi gyógyszerész (Dr. Menner Ödön); Kosztka Tiva­ dar tiszalöki gyógyszerészsegód, a későbbi világhírű Csontváry (Szajkóné Takács Mária); az ugyancsak büdszentmihályi származású Csurgay Kálmán, a hazai gyógyszerészi szak­ irodalom úttörője (Dr. Fazekas Ár­ pád); a büdszentmihályi Kabay Já­ nos, az alkaloidakutatás világhírű úttörője (Dr. Menner Ödön) és a nyíregyházi „Arany Sas” patika gyógyszerész-dinasztiája: a Szopkó család (Oláh Tibomé). A cikkek szer­ zői gyógyszerészek, a Csurgay-életrajz esetében pedig orvos. Ez a füzet magán viseli az indulás, a kezdet nehézségeit, A leghiteleseb­ beknek az id. Lukács-, a Kabay- és a Csurgay-életrajz tekinthető. Sajnos ebben a kiadványban még nincse­ nek képek, pedig pl.: a tiszalöki Csontváry-mellszobor bemutatása természetesnek tűnne. Somogyi Re-

zső életrajzi adatai kapcsán a knrlaisak adatait, vagyis a sírfelirat lé­ nyeit kell hitelesnek tekinteni és nem egy dédunoka levélbeli közlé­ sét. Ebben a cikkben 4 ízben talá­ lunk idézetet, illetve adatokat a So­ mogyi életére vonatkozó első orvos­ történeti közleményből (Orvosi He­ tilap, 1977, 118, 3042 3046), ame­ lyet az író meg sem említett az iro­ dalomjegyzékben. Hasonló közlési hiba érezhető a Csontváryról szóló dolgozatban, s így a tájékozatlan ol­ vasó számára úgy tűnhet, hogy a cikkíró saját kutatásait ismertette. Sajnos ebben a füzetben van né­ hány értelemzavaró sajtóhiba is. így a Kabay-cikkben 2 helyen is „dr. Khoró Jenő'’ olvasható, a helyes pe­ dig: Dr. Khoór; ugyanígy Kabay Dezső helyett Rezső írandó. Hibá­ san szerepel Kabay és Gerlei neve. valamint Baradlai Jánosé. Az utol­ só cikk irodalomjegyzékében Hagel helyett Hager a pontos, s könyvének megadott címe is hiányos. Nem szőrszálhasogatás ezek felemlegetése, mert ha valaki forrásmunkaként használja majd ezen írásokat, eleve tévedésbe juthat. A „Megyénk nagy orvosai” című 2. füzet (1987, 62 old.) egyenletesebb színvonalat képvisel, és már fény­ képeket is tartalmaz, ami előnyére válik. A Jósa-orvosdinasztia, Korá­ nyi Frigyes és Mádi Szabó Dávid (Dr. Fazekas Árpád) mellett Oláh Dániel bőrgyógyászprofesszor (Dr. Juhász Lajos megyei onkológus fő­ orvos), Saáry Sándor városi orvos és amatőr muzeológus (Dr. Németh Pé­ ter megyei múzeumigazgató), Dr. Gerlei Ferenc kórboncnok-főorvos és közéleti személyiség (Dr. Vágvölgyi János főigazgató-főorvos) és a közel­ múltban meghalt Eisert Árpád se­ bész-főorvos (Dr. Dohanics Sándor sebész-főorvos) portréja került be­ mutatásra. Már a híres gyógyszerészek (Kabuy, Csurgay) életrajza, de még in­

kább a megyénk nagy orvosait fel­ sorakoztató ezen 2. füzet bizonyítja, hogy Szabolcs-Szalmár megye gaz­ dag nagy orvosokban és gyógyszere­ szekben. Korányi Fiigyes pedig olyan zseniális orvosegyéniség, akit ma is jól ismernek messze túl hazánk ha­ tárain is. Sajnálatos, hogy a 38. ol­ dal 12—13. sorában értelemzavaró sajtóhiba maradt kigyomlálatlaniil (helyreigazítás sem történt meg a kö­ vetkező füzetben), s az egyes cikkek irodalomjegyzékében sem azonos az összeállítás módszere. A História Medica sorozat 3. füze­ te egyben az első, amelyet egyetlen szerző. Dr. Fekete Imre igazgató-fő­ orvos írt: „A kisvárdai kórház tör­ ténete" (1988, 58 old.) címen. Csak helyeselni lehet azt a törekvést, hogy egy terület vagy intézmény orvostör­ téneti adatait az ott dolgozók gyűj­ tik össze és írják meg. Négy fejezet­ ben olvashatjuk a mai kórház kiala­ kulását. Nagyban emeli a kötet ér­ iekét a bemutatott 13 fénykép. Meg­ könnyítené az olvasó eligazodását a különböző telephelyek és épületek között egy térképvázlat. Hiányzik a tárgymutató és névmutató is. Álta­ lánosságnak tűnik az ilyen megálla­ pítás: ,,Több tudományos közlemé­ nyük jelent meg” (46. old ). Hiány­ zik viszont Telegdy Pál főúr 1594. évi és 12 ágyra vonatkozó kisvárdai kórházalapítványára való utalás és a kisvárdai születésű Dr. Frigyesi József (1875—1967) szülészprofeszszor említése. A recenzens felfogása szerint pedig Frigyesi méltán lehet­ ne a szép új kórház névadója is. A sorozat 4. füzete: „Orvosok az első vonalban" (72. old) szerzője a sorozatszerkesztő: Dr. Bodnár Ló­ ránt, aki itt: ragyogó portréíróként mutatkozott be. A megye gyógyítá­ sának az első vonalából, a körzeti orvosi frontvonalról 5 kitűnően gyó­ gyító körzeti orvos életét ismerjük meg. Ök maguk beszélik el tv.i a laLogalóba érkező Dr. Bodnárnak. 117

Az egyes fejezetcímek ..Ami az enyém voll, mindent odaadtam”. ..Jaj! A szívem meghasad, mert el­ hagytalak titeket”, „Töretlen hittel'', ..Nem a világ végén éltem” és ..Tet­ tem dolgom derűs kedvvel" csak ke­ retet adnak a körzeti orvosi hálózat kialakulása, a körzeti orvosi munka, a falusi szülészeti ellátás, a körzeti orvosok élet- és munkakörülményei és a Mozgó Szakorvosi Szolgálat be­ mutatására. Közben a riportalanyok: Di". Mandula Sándor (91 éves, Nyír­ egyháza). Dr. Szabó Szilárd (80 éves, Nyirpazony), Dr. Frank Endre (67 éves, Jánkmajtis). Dr. Dankó János (62 éves, Búj) és Dr. Valikovics Fe­ renc (62 éves. Kótaj) elmesélik éle­ tük folyását, továbbá mindazt, ami a legjobban megmaradt a falusi gyógyító gyakorlat érdekességei kö­ zül emlékezetükben. Kitűnik, hogy a népét gyógyító, a néppel együttérző orvos mindig a nép pártján volt, s a falusi lakosság is mindig megsze­ rette az emberséges orvosokat. A szóban forgó időszak korrajza szem­ pontjából is forrásértékű adatok pe­ regnek le előttünk mozaikszerüen: az erőszakos tsz-szervezés egészségügyi vonatkozásai (egyik paraszt fenekét forró vaskályhához nyomták Nyírpazonyban); rendelési idő: „csordahajtástól—napnyugtáig” (Jánkmajtison); a kisvárdai kórház áldatlan ál­ lapotai 1944 45 telén; a francia ha­ difogságban tapasztalt embertelen bánásmód 4000 magyar kis leventé­

118

vel: komplikált falusi szülések le­ folyása, mulatságosnak tűnő fa­ lusi foghúzások, s szemelvény egy amatőr költő-orvos kiadatlan versé­ ből. Ráadásul a fejezetek élén 2—2 ízben Borv Zsolt és Ratkó József strófája, illetve 1—1 esetben Váci Mihálytól és Mester Attilától vett költeményrészlet irányítja az olvasó érzületét. Az „Előszó helyett" című bevezetés pedig igen szép lírai jel­ legű írás, szinte a körzeti orvosok apoteózisa. Mindent egybevetve, megállapítha­ tó. hogy a História Medica sorozat 1987—88 években megjelentetett 4 füzete szakszerűen és magas szinten ismerteti Szabolcs-Szatmár megye orvostörténetének egy-egy részét. Er­ re nagyon nagy szükség is volt, mert sok a tájékozatlan ember, akik azt hiszik, hogy Szabolcs-Szatmár me­ gyében nincs igazi érték. Őszinte sikert kell kívánni mind a szerkesz­ tőknek, mind a kiadóknak és nem ke­ vésbé a napi munka mellett kuLatasra. adatgyűjtésre, írásra vállalkozó orvosoknak, gyógyszerészeknek, hogy a további füzetekben megjelenő mo­ zaikokból végül is kirajzolódjék a szabolcsi história medica egésze. Pél­ damutató is a História Medica, hi­ szen a pontos hazai orvostörténet megírásának előfeltétele a megyei adatok folyamatos és szakszerű fel­ tárása. Dr. Fazekas Árpád

ifj. Barta János: Mária Terézia ,.Kevés asszony van. akinek értéke tovább tart, mint szépsége” (La Rochefoucauld). Ezen kevesek közé tartozik a ma­ gyar történelem egyetlen jelentős uralkodónője, Mária Terézia is. 40 évig ült a trónon — háborúzott, je­ lentős gazdasági, társadalmi, kultu­ rális intézkedéseket hozott, és 16 gyermeket nevelt. Mária Terézia nevét hallva dátu­ mok. események s talán még plety­ kák is eszünkbe jutnak anélkül, hogy őt magát, mint embert ismer­ nénk. Igaz. ehhez a megismeréshez a német nyelvű irodalmon kívül csak 2 magyar nyelvű könyv, Marczali Henrik 1891-ben és ifj. Barta Já­ nosnak az 1988-as könyvnapokra megjelent írása segít hozzá. Ez, a XX. században a királynőről először megjelent könyv, méltán tart nagy érdeklődésre számot. Ifj. Barta János már több köny­ vében is (pl. Hét koporsó, A neve­ zetes tollvonás stb.) a XVIII. század eseményeit az „ember” felől közelí­ ti meg. Az uralkodúnőrül — a Ma­ gyar História Életrajzok sorozatában — most kiadott munkája, felhasz­ nálva a legújabb kutatási eredmé­ nyeket, gazdag forrásbázissal és igé­ nyesen válogatott képekkel igyekszik realitásában bemutatni Mária Teré­ ziát és környezetét. Mária Terézia nem tartozik a ma­ gyar történelem vitatott vagy reha­ bilitálandó személyiségei közé. De az ő életére és uralkodására vonatko­ zóan is vannak téves nézeteink. Eze­ ket, ifj. Barta, könyvében igyekszik korrigálni. Álláspontja szerint pl. a közhiedelemmel ellentétben a király­ nő élete végéig hü hitves volt, vagy pl. bizonyos intézkedései — az 1754es vámrendelet, az 1765-től ország­ gyűlés nélküli, rendeletekkel való

kormányzás stb. — bár ..sértették” a magyarok jogait, mégis — Besse­ nyeit idézve: ..Maria Theresia elfelejthetetlen e tekintetben is részünk­ ről. hogy miolta a magyar nemzet a világnak ezen részét megülte, na­ gyobb nyugodalom, mint alatta, nem volt.” Kronologikusan, hiteles források segítségével kísérhetjük végig Mária Terézia személyes életét, politikai te­ vékenységét. Egy-egy életszakasznál hosszabban időzik a szerző, s a vi­ lágpolitika eseményeinek, országos jellegű határozatoknak s magánéleti döntéseknek kölcsönös egymásra ha­ tására is rámutat. De igyekszik az egyes fejezetek között arányt is tartani. Szó esik az elődökről, de csak amennyiben ez meghatározó az uralkodónő éle­ tére: pl. ír a szülők harmonikus kapcsolatáról, vagy a leányági örö­ kösödést biztosító Pragmatica Sanctio keletkezésének körülményeiről. Mária Terézia életét a bölcsőtől a koporsóig végigkövetve felvillan az apa által Treslnek szólított gyermek gondtalan ifjúkora, Spannagel (Má­ ria Terézia történelemtanára), füze­ te révén pedig bepillantást nyerhe­ tünk hétköznapjaiba is: fiatal lány­ ként nem mutatott különösebb ér­ deklődést a politika és az irodalom iránt, de kiválóan tudott latinul és franciául, szépen énekelt, szeretett táncolni „.. . a céllövésben jól haladt, de a vadászatban nem ért el látvá­ nyos eredményeket. . . ” Megismer­ hetjük — az ez idő tájban ritkaság­ számba menő — szerelmi házassá­ gának előzményeit is. Asszonyként összefonódik életében a család és a politika. A királynő uralkodói hitvallásában „országai közös és első anyjá”-vá nevezte ma­ gát. 119

Az államügyokbon is hasonlóan járt cl. mint a esni árija dolgaiban: minden apróságban maga szerelőn volna dönteni. Hihetetlen energiával dolgozott kora hajnaltól késő estig. Mini jó gazdasszony. az udvartartás heti kiadásait is átnézte minden szombaton. De legalább ilyen gonddal kísérte gyermekeinek fejlődését, és jó em­ berismeretére valló utasításokat adott nevelésükre, tanításukra vonatkozó­ lag. ..A trónörökös nevelésében min­ denesetre külön hangsúlyt kaptak a káros tulajdonságok leszerelésére irányuló törekvések, a környezet esetleges rossz hatásának kiküszöbö­ lése. valamint a rendre, pontosságra való szoktatás. Az érzékenyebb, de ugyanakkor könnyen alkalmazkodó Lipótban észrevette, hogy célja el érésére gyakran képes hamisságra, környezete megtévesztésére. A ne­ velésnek az ő esetében a nyíltság, az őszinteség kifejlesztésére kellett törekedni .. " A családi élet ábrázolásában a szerző nem törekszik sikerhajhászóan hálószobatitkokat feltárni, ezzel kapcsolatos árnyalt megjegyzéseit korabeli naplókra és levelekre ala­ pozza. Mária Terézia életéből nem hiá­ nyoznak a társasági mulatságok, a kártyadélutánok sem. Pártfogolta a művészeteket és szerette a pompái: a családtagok házasságkötéseit ha­ talmas bálok követték, függetlenül háborútól, nehéz gazdasági helyzet­ től. Pedig a porosz—osztrák örökösö­ dési (1741—1748) és a hétéves (1756 —1763) háború nagy súllyal neheze­ dett a királynőre és egész birodal­ mára. Ezeket a háborúkat részletesen — talán túl részletesen is — megismer­ hetjük a könyvből, mig a királynő jelentős reformjainak (1767 urbári­ um, 1777 Ratio Educalionis) keve­ sebb szól szentel a szerző. 120

Mária Terézia életútját végigkí­ sérve Marta nem igyekszik ..meg­ nyerni" az olvasói, nem ábrázolja nagy. kalarlikus jelenetekben a csa­ ládi es politikai tragédiákat. A Mária Terézia környezetében élők is ..hús-vér” emberek. A férj, Lotharingiai Ferenc ifjú korában .......jó megjelenésű, nyílt kedélyű, udvarias ifjú volt . . . a szórakozást jobban kedvelte, mint a kitartó mun­ kát, szeretett játszani, különösen va­ dászni . . . alárendeltjeivel szemben gyakran volt türelmetlen . ..” Siker­ telen politikai és hadvezéri szereplé­ sei után máshol csillogtatta tehetsé­ gét : érmeket, kőzeteket gyűjtött, si­ keres üzleti tevékenységet folytatott, megalapozva a császári család magánvagyonat, amely halálakor közel 19 millió forintot tett ki. Gáláns a hölgyekkel, élete utolsó szakaszában különösen a ,,béllé princesse”-szel, a szép Auersperg hercegnével. Halála is olyan feltünésmenles volt, mint élete. Mária Terézia 15 évvel élte túl. s élete végéig gyászolta az emlé­ kezésében naggyá vált császárt. A királynő imakönyvében talált cédulát közli ífj. Barta, mely szerint a há­ zasságuk időtartama: „29 év, 6 nap, ami évben 29-et, hónapban 335-ot, hétben 1540-et, napban 10 781-et, órában 358 744-et teszen ki.” Említésre méltó többek között Kaunitz és II. József jellemzése is. Kaunitz gróf — ifj. Barta szerint a XVIII. század egyik legnagyobb diplomatája volt. Tudta, hogy mit, miért és hogyan kell csinálni. Négy császár szolgálata során személye még életében szinte legendává vált. Ugyanakkor különös embert ismer­ hetünk meg benne: „naponta több órát szentelt külseje ápolására, így az értekezletekről rendszerint elké­ sett. Nem tudott úgy elvonulni egy tükör előtt, hogy magát meg ne szemlélte volna benne. . .. Emellett végletesen hipochonder v o lt. . . ” Érdekesek Mária Terézia első fiá-

nak és örökösének, II. Józsefnek a jellemvonásai is: Podewils bécsi po­ rosz követ visszaemlékezéséből idéz ifj. Barla: ..A herceg önfejű és ma­ kacs. inkább hagyja magát bezárat­ ni és koplalásra ítélni, semminthogy bocsánatot kérne.” De olvashatjuk a Frigyes, porosz király Voltaire-nak írott leveléből vett részletet is: ......tehetsége jelentős szerepet biz­ tosít neki Európában. Bigott udvar­ ban született s szakított a babonák­ kal, pompában nőtt fel, s egyszerű szokásokat vett fel; tömjénen nevel­ ték és felvilágosult” — uralkodása idején több okból mégis népszerűt­ len volt. A népszerűség Mária Terézia ese­ tében is érdekesen alakult: trónra készülésekor a magyar rendek „éle­ tüket és vérüket” ajánlották fel ne­ ki, halálakor pedig a bécsi nép — a nem sokkal korábban kivetett ital­ adó miatt — nem akarta méltó mó­ don meggyászolni. Ifj. Barta 1—1 birodalmi jellegű rendelkezés, intézkedés kapcsán ki­ tér azok magyarországi vonatkozá­ saira is. Sőt a királynő hazánkkal

kapcsolatos viszonyának külön feje­ zetet is szentel. Meg kell még említeni a könyv képanyagát, melynek többsége meg­ rendelésre készült portré, de látha­ tunk gúnyképet is (Mária Terézia vetkőztetése; a lobositzi vereség). A császári családról 2 képet is megis­ merhetünk, igaz, a leggyakrabban bemutatott Martin van Meytens fest­ ményét csak a szerző leírása után képzelhetjük el. A könyv összességében nagy mér­ tékben hozzájárul ahhoz, hogy reá­ lis képet kapjunk a XVIII. századi életről. A munkát a szerző indító idézetével ajánlom mindenkinek, aki szeretné megismerni a történelemben az embert, a nőt, a feleséget és anyát — Mária Teréziát. „Az uralkodók mind emberek­ ből állnak, és voltak köztük gono­ szok, voltak jók is. .. Enged még hát olvasó, hogy halála után egy jó fe­ jedelemasszony érdemeiről beszél­ hessek” (Bessenyei György: Tariménes utazása), (ifj. BARTA János: Mária Terézia. Gondolat Kiadó, 1988.) K ujbusné Mécséi Éva

Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben A magyar könyvkiadás több évtize­ des adósságát törlesztette az Európa Könyvkiadó, amikor a „PRO ME­ MÓRIA” sorozatban megjelentette a magyar szabadságharc talán legvita­ tottabb egyéniségének, Görgey Ar­ túrnak az emlékiratait (Életem és működésem Magyarországon 1848ban és 1849-ben).

A mű eredetileg német nyelven jelent meg 1852-ben Lipcsében (Mein Leben und Wirken in Ungavn in den Jahren 1H48 und 1849), s csupán 1911-ben vált hozzáférhetővé ma­ gyar nyelven a szerző öccsének, Gör­ gey Istvánnak a fordításában. Az azóta eltelt 77 év alatt viszont már a könyvtárak többségéből is kiko­ 121

pott, az új kiadás pedig egyre csak váratott magára. Ehhez erősen hoz­ zájárult, hogy 1945 utáni történet­ írásunk a kossuthi árulás-mítoszt felmelegítve Görgeyből újra bűnba­ kot kreált — s így nem meglepő, hogy könyvkiadásunk sem tartotta időszerűnek a szabadságharc tábor­ nokának megszólaltatását. Változást az utóbbi évtized hozott, hiszen könyvek, tanulmányok sora jelent meg, melyekben már nyomon követhető a szabadságharc történe­ tének megítélésében bekövetkező szemléletbeli változás. E munkák szerzői már kerülik a Kossuth—Görgey szembeállítást, s tollúkat az objektivitás igénye veze­ ti. Deák István, Pusztaszeri László és mások munkái azt sugallják, hogy történetírásunk talán végre megta­ lálja Görgey méltó helyét nemze­ tünk nagyjainak sorában, s ekkép­ pen a köztudatban is módosul a ma még sajnos nagyon is élő torz kép az „árulóról”. Ez irányba tett újabb lépést Ka­ tona Tamás, aki átdolgozta, jegyze­ tekkel látta el Görgey István fordí­ tását, s a mű elé egy önálló tanul­ mánynak is beillő előszót írt, ekként pontosítva az emlékirat (szándékos vagy véletlenszerű) torzításait. Pontatlanságokról, torzításokról be­ szélek — egyrészt, mert Görgey az események leírásában jobbára pusz­ ta emlékezetére volt kénytelen ha­ gyatkozni, amikor klagenfurti szám­ űzetése idején testvére segítségével nekilátott műve megírásának; más­ részt pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Görgey munká­ ja mintegy válasz Kossuth vidini le­ velére, s a szabadságharcos emigrá­ ció köréből Görgeyre szórt rágal­ makra, tehát amolyan mentegetőzés­

122

féle. ami természetesen erősen be­ folyásolja a szerzőt: míg a katonai eseményekről (ahol önmagái, dönté­ seit támadhatatlannak ítéli) valós ké­ pet rajzol, politikai elképzeléseit erő­ sen retusálja. („Éppen azért, mert érzi, hogy ezen a téren sebezhetőbb, kifaragja utólag a politikailag té­ vedhetetlen, az alkományos mo­ narchiához, az osztrák—magyar ál­ lamszövetséghez mindvégig követke­ zetesen ragaszkodó Görgey szobrát, egy olyan figuráét, amelyik a sza­ badságharc egyetlen időszakában sem hasonlít az igazi Görgeyre” — állapítja meg Katona Tamás.) Görgey is beleesik tehát abba a hibába, amit az emlékirat írók több­ sége elkövet: önmaga szerepét igyek­ szik megszépíteni. Hibái ellenére is izgalmas, érde­ kes olvasmány Görgey emlékirata. Nyomán pontosabb képet kaphatunk azokról a gondokról, melyekkel a szabadságharc során a tábornoknak szembe kellett néznie, s azokról a vívódásokról, amelyek döntéseit meg­ előzték. Emberközelbe kerül ez a kortársai körében is szélsőséges indu­ latokat kiváltó hérosz, a szabadság­ harc méltatlanul meghurcolt — még­ is egyik legfényesebben ragyogó csil­ laga. Ha vitathatók is a mű említett po­ litikai megállapításai, ha utólag Gör­ gey egynémely döntése megkérdője­ lezhető is — katonai nagysága, hadvezéri képessége semmiképpen. Re­ mélhetőleg az újra kiadott emlék­ irat hozzájárul ahhoz, hogy a köz­ tudatban Görgeyről kialakult hamis kép valamelyest megváltozzon, mó­ dosuljon. (Európa Könyvkiadó, 1988.) Oláh András

Egy párt alapításának és harcának története (Sebestyén Sándor: Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártja 1 93 0 —

1936 )

Bajcsy-Zsilinszky életéről, politikai elképzeléseiről, útkereséséről, a faj­ védőktől eltávolodó és az 1930-as évek végére a baloldali, demokrati­ kus, németellenes erők táborába el­ jutó politikai pályafutásáról már számos, igazán kiváló kiadvány szü­ letett, de egyetértek Sebestyén Sán­ dorral: mindmáig várat magára az életút tudományos elemzése, monog­ rafikus feldolgozása. Pedig égető szükség lenne méltó helyen elhelyez­ ni nemzeti történelmünkben száza­ dunk e kimagasló sok tekintetben ellentmondásos politikai egyéniségét. A szerző ehhez a majdani szintézis­ hez ad segítséget, amikor Zsilinszky egy életszakaszát a Nemzeti Radi­ kális Párt történetén keresztül ábrá­ zolja. Az ellenzéki radikális párt megalakítása 1930-ban azt jelzi, hogy a politikus egyre inkább eltávolodik osztályos társaitól (Gömböstől, Koz­ mától stb.), a válság évei alatt rá­ döbben, hogy a magyar társadalmat gyötrő súlyos problémák feloldása nem várható a kormányzati politiká­ tól. Ebben a tekintetben a legéle­ sebb polémiát Kozma Miklóssal (1935-től belügyminiszter) folytatja, aki nyíltan megírja Zsilinszkynek, hogy reménytelennek tartja pártala­ kítását, s többek között személyi kva­ litásait sem tartja megfelelőnek a pártvezéri feladatra: „Te lehetsz egy part lelkiismeretes és egyik vezető embere, de nem egy nagy párlalakulás megindítója. Erre nincsenek meg az eszközeid és nincs meg a beállításod.” Ez a vélemény előreve­ títi, hogy a kormány nem fogja jó­ indulattal kezelni a pártot, sőt az 1931- es és 1935-ös választásokon min­

den eszközzel fellép Bajcsy-Zsilinsz­ ky Endre ellen. Ennek ellenére Zsilinszky nem mond le tervéről és egy átfogó re­ formprogramot dolgoz ki, amelyben sajátosan keveredtek a progresszív és retrográd gondolatok. Program­ jában központi helyet foglalt el az általános és titkos választójog köve­ telése, mérsékelt földosztást követe­ lő agrárprogramja elsősorban közép­ birtokosi és gazdagparaszti érdekeket tükrözött, de telepítéssel a kisbirto­ kosokon és a nincsteleken is segíte­ ni akart. Támogatta a gyáripar fej­ lesztését és racionalizálást, külpoli­ tikai célként pedig a trianoni hatá­ rok megváltoztatását, területi reví­ ziót akart, s mindezt „a magyar— olasz barátság gyakorlati tengelye” talaján kivánta elérni. Programköny­ vében kitért még a párt felépítésére, amely erőteljesen hasonlított a MOVE pártépítési elveire, sőt a tár­ sadalmi ellenétek kiküszöbölését egy osztályok felett álló érdekképviseleti rendszer megteremtésében látta. A szerző részletesen és jó érzék­ kel mutatja be a párt megalakulásá­ nak történetét, kapcsolatát más párt­ csoportosulásokkal, alaposan elemzi a fentiekben felvillantott program­ jukat. De véleményem szerint a könyv legkidolgozottabb része még­ is az, amely az ellenzéki pártküzde­ lemről szól. A fejezetből megismerhetjük a korabeli választások menetét, a nyílt szavazás módszerét, a kormány és a helyi hatóságok túlkapásait. Meg­ tudhatjuk. hogyan nyerte el a tal­ pai mandátumot Zsilinszky 1931-ben, s hogyan buktatták ki onnan 1935ben. Nagyon érdekes összehasonlítást kapunk a gömbösi 95 pontos Nem­ zeti Munkaterv és a Nemzeti Radi­ kális Párt programjáról. Sok tartal­ 123

mi és megfogalmazásbcli hasonlóság­ ra, sót egybeesésre derül fény. Helyénvaló, de Lalán túl aprólékos, sok nevet és adatot tartalmaz a párt kiépülési folyamatának bemutatása, amely az olvasmányosság rovására megy. Örvendetes, hogy a Márciusi Fiatalok tevékenységéről és Zsilinszkyékkel való kapcsolatáról is alapos elemzést kapunk, de itt is túlrészletezés figyelhető meg. (Találtam olyan oldalakat, ahol 30—35 név fordul elő!) A könyv elég bőven foglalkozik a Gömbös-kormány külpolitikai vonal­ vezetésével, természetesen mindezt úgy vizsgálja, hogy mit gondolt er­ ről Bajcsy-Zsilinszky. Véleményük legélesebben a német kérdésben tért el. Gömbös 1933—1934-től egyre in­ kább a német orientációt erősítette, persze ennek nemcsak politikai, ha­ nem gazdasági okai is voltak. Ettől az időtől kezdve mindinkább élese­ dett a magyarországi németek kö­ rében folytatott ..pángermán” pro­ paganda, a hazai szélsőjobboldal tá­ mogatása. Zsilinszky ennek mind a bel-, mind a külpolitikai veszélyét felismerte és parlamenti beszédei­ ben ostorozta a kormány magatar­ tását, lépéseit. Az utolsó fejezetből kiderül, hogy a pártfeladás nem volt könnyű Baj­ csy-Zsilinszky számára, de lépését helyeselnünk kell, hiszen az 1936 os pártfúzió a kisgazdákkal azt jelen­ tette, hogy Zsilinszky Endre a ma­

124

gyar politikai baloldal erői közé le­ pett. Mindenesetre a kisgazdapárt lelte lehetővé számára, hogy 1939-től újra képviselő legyen, s elmondhas­ sa szenvedélyes hangú németellencs beszédeit a parlamentben. A könyv a már megjelent szakiro­ dalom mellett hatalmas forrásanyag­ ra (levéltári iratok, Zsilinszky levele­ zései, újságcikkei) támaszkodik, és ennek segítségével jellemzi az 1930as évek első felének Bajcsy-Zsilinsz­ ky Endréjét: a képviselőt, a pártve­ zért, az újságírót, a parasztság fel­ emelkedéséért, a németveszély elhá­ rításáért harcoló politikust. A kötet szerzőjének szavait idézve úgy kell emlékeznünk rá: mint akinek „tán­ toríthatatlan volt a küzdelme a füg­ getlen, szabad, demokratikus Magvorországért”. Maga Bajcsy-Zsilinszky Endre is hitt abban a harcban, amelyet a ma­ gyarságért oly állhatatosan és követ­ kezetesen folytatott: „ ...m a a perc­ emberkék dáridója tart, a percem­ berkék elmúlnak, de én . . . végső diadalául keserű életemnek: én a magyarság számára sohasem fogok meghalni.” (Részlet Bajcsi-Zsilinszky Endre 1930. nov. 18-i leveléből,) Mindezek alapján a könyvet jó szívvel ajánlom figyelmébe nemcsak a szűkebb szakmának, de a széle­ sebb érdeklődő olvasóközönségnek is. (Tankönyvkiadó, 1988.) Vinnai Győző

Berey József: Nagyecsed története és néprajza 1931). január 1-jén Nagyecseden Brrcy József nagytiszleletű úr befejez­ ve községlörténeti dolgozatát a kö­ tethez írt előszavában így fogalmaz­ za meg munkájának célját: „A múlt század végefelé (1888) Nagyecsedre vezetett az isteni gondviselés, szer­ fölött meglepett, hogy a község la­ kosai úgyszólván semmit sem tudnak u község, az egyház és a hajdani vár fényes múltjáról. A község és az egy­ ház levéltárát senki sem kutatta át. Népmívelési, s aztán vallásos esté­ ken igyekeztem feltüntetni a régi adatokat, a feledésbe ment történe­ teket, de ezek is elröppentek az em­ lékezetből, s alig maradt meg vala­ mi.” A szorgalmas lelkipásztor kutatá­ sai során az eredeti és becses okmá­ nyokat lemásolja, s így amikor azok a háború és a forradalmak alatt szétszóródtak, felbecsülhetetlen ér­ tékként. megmaradtak a másolatok. Nem titkolt szándéka: azért írja meg községének múltját, hogy megértsék és levonhassák annak tanulságait. Berey József kitűnő érzékkel ragad­ ja meg a helytörténet-kutatás cs -írás lényegét: a mában élő számá­ ra a múlt ismerete nemcsak a rég­ múlt eseményeinek felidézését jelen­ ti, hanem a jelenben történő bizton­ ságosabb eligazodást is szolgálja. Ö is az a vidéki lelkipásztor, aki papi hivatása mellett a kultúra he­ lyi letéteményese is, a hagyomány ápolója, a múlt emlékeinek ébresz­ tője. A lelek művelője az ige sza­ vaival csak úgy, mint a történelem, az irodalom, s más tudományok köz­ vetítésével. Úriási anyag birtokában kezdi kronológiai sorrendbe szedni a múlt fellelt emlékeit. Tiszteletre mél­ tó nemcsak nemes szenvedélye, ha­ nem ernyedetlen szorgalma, vala­

mint a pontosságra és a hitelességre törekvő precizitása is. Munkájának élén a kőkorszak em­ lékeit őrző Sárvár dombjáról tudósit. Valószínűnek tartja, hogy röviddel a honfoglalás után a Sárvártól észak­ ra 2—3 km-re lévő, a lápból kiemel­ kedő szigeteken épült fel a falu. A legelső írás, mely Ecsedröl megem­ lékezik az 1217. évből való: neveze­ tesen a váradi tüzespróba könyvből olvashatjuk, hogy Zomoy pristaldus Ecsed faluból való volt. Értesülülnk a könyvből az 1427es határjárásról, amikor is Gara Mik­ lós nádor felhívja a leleszi káptalant az Ecsed, Csaholy. Fábiánháza. Ge­ be, Vasvári, Báthor közötti határok megjárásara s megjelölésére. A privilégiumok sorában az első szabadságlevelröl már 1490-ben tör­ ténik említés, mely szerint „az ura­ ságnak semmi egveb szolgálatot nem tettek, csak egy vonás forintot fi­ zettek fejenként. Ezen felül termé­ szetesnek kell tekinteni, hogy a tűzi rendtartásra vigyázni, a vár körül levő folyásokban a jeget vágni. . . a város kapuja előtt fegyveres kézzel állani tartoznak”. 1608-ban Báthori Gábor újabb és bővebb adományle­ velet adott ki, melyben Ecsedct me­ zővárosi rangra emeli. Halála után azonban 1613-ban Ecsed vára a vá­ rossal és az uradalommal együtt a császár birtoka lesz. 1621 ben azon­ ban már Bethlen Gábor az ura, ő hozza Ecsedre a magyar szent koro­ nát — mint biztos helyre — megőr­ zés végeit. Részletes — és a források birto­ kában — hivatalos leírást találunk a könyvben az urbáriumról, az ecsedi nemességről, a polgárok megélhe­ téséről, az ecsedi uradalomról. A Rákóczi-kor emlékeit sokáig őrizték az ecsediek. Jó okuk volt rá, hiszen 125

a fejedelem egykor itt járt közöttük, s a várat romjaiból fel akarta épí­ teni, s visszaadni régi fényét és di­ csőségét. Rákóczi búcsúdaíát (keser­ gőjét) az ecsediek „megőrizték híven, s fiúról fiúra adták, dalolták . . A Rákóczi-szabadságharc után Nagyecsed fele megmarad Rákóczi Julianna birtokában, a másik fele, amely II. Rákóczi Ferencé volt — mint uravesztett jószág — elkoboztatott a királyi kamara részére. Az egész birtok azonban zálogban ma­ radt gr. Bánjfy György erdélyi gu­ bernátor kezében. Fél évszázadig fo­ lyik küzdelem az ecsedi uradalom megvételéért, amely végül a Károlyi család kezére kerül. Az új uraság és az ecsediek között azonban 100 eves per kezdődik, az ecsediek ugyanis nem hajlandóak fizetni és szolgálni előzetes privilégiumaikra hivatkoz­ va. A viszony az ecsediek és az ura­ ság között úgy elméregesedett. hogy 1793. augusztus 4-én az alispán ve­ zetésével fegyveresek szálltak ki a községbe rendcsinálásra. Az egyéb apróbb megjegyzései so­ rában valóságos kuriózumnak számit a zsidók megesketésének közölt szer­ tartása és szövege. Megtudjuk, hogy 1863-ban nagy szárazság volt, 1873ban pedig kolerajárvány dühöngött a vidéken. Képet kapunk a további­ akban az 1876 utáni városról, a né­ pesedésről és az Amerikába való ki­ vándorlásról. Részletesen leírja a millennium községi ünnepségeit is. A későbbi kutatás számára is igen becses érté­

126

ke van munkája azon részének, amely az ccsedi vár leírását tártál mázzá. Nem különben hiteles bemu­ tatásra törekszik, amikor a láp vilá­ gát tárja az olvasó elé. A kötet terjedelmes része (182— 300) a nagyccsedi református egyház történetével foglalkozik. Számba ve­ szi az egyházi jövedelmeket és ado­ mányokat, tudósít az új harangok öntéséről, a papmarasztásról. az egy­ házi fegyelemről, az iskoláról, az egyház egyéb épületeiről, az 1900-as templomszentelésröl. Lejegyzi a la­ kodalmas szokásokat, a vőfély- és násznagyverseket. Tudósit a temetés szokásairól és egyéb ünnepi alkal­ makról. Figyelmet érdeméi a szekták jelentkezésének bemutatása is. Vége­ zetül líi67-töl közli az ccsedi refor­ mátus lelkészek és tanítók neveit. A helytörtenetirás e becses me­ gyei emlékét — Újvári Zoltán szer­ kesztésében — a Folklór és etnográ­ fia c. sorozat 44. köteteként a deb­ receni Kossuth Lajos Tudomány­ egyetem Néprajzi Tanszéke, mint ok­ tatási és kutatási kiadványt adja ke­ zünkbe. Kocsis Miklós tanácselnök meleg hangú utószava a hálás utó­ dok köszönetét tolmácsolja. Mi is kívánjuk, hogy c kötet jus­ son el minden hazáját szerető ecse­ di, fábiánházi, lápkörnyéki és más vidéken élő családhoz, hogy belőle is megismerjek e nép évezredes küz­ delmét a kenyérért és az életért. (Debrecen, 1988.) Csermely Tihor

Hogyan látják a füzetek szerkesztői... (Gondolatok „Egy helytörténeti ki­ adványról” címmel megjelent írás kapcsán) Nem kívánhat nagyobb örömet ma­ gának egy szerző, mint azt. hogy a dolgozatát nagy lelkesedéssel fogad­ ja a közvélemény, és elismeréssel szólnak róla a szakma képviselői. Az Űjfehértói füzetek első számá­ nak megjelenése után ilyen öröm es megelégedettség részese lehetett a kiadvány írója, a szerkesztők es az sok társadalmi munkás, aki segített a mű elkészítésében. Újfehértó a maga múltjával a me­ gyében. történelmileg és földrajzilag elfoglalt helyével. 15 ezer fős lakos­ ságával már rég rászolgált egy mo­ nográfiára. (Anyagi és szerkesztési okokból ez évi 2—3 alkalmanként megjelenő füzetek formájában ölt testet.) A várakozás nagy volt, en­ nél nagyobb talán a lelkesedés volt, ami a megindult honismereti munkát kísérte. Az eredmény pedig: közel, távol elismerő kritikák. Illetve.. . A Szabolcs-Szatmári Szemle 1988. évi 2. számában egy, enyhén szólva rosszalló cikket olvashattunk a fü­ zetek első számáról, Itt meg is állhatnánk egy pilla­ natra. Kritikára nem szokás, és nem is ildomos válaszolni. Nem is ten­ nénk. ha az a szőkébb szakmai szempuntok szerint készülő, módszeres elemző tanulmány lenne. De nem az, ezért engedtessék meg, hogy a szer­ kesztők néhány mondatban állást foglaljanak. Teszik ezt azért, mert a két lap terjedelmű bírálat oly ke­ vés — három — régészeti jellegű momentumot említ, ami szerintünk a 118 jegyzethez képes elenyésző mennyiségű. Ez a három megjegy­ zés is inkább vitaalap lehet, semmint

konkrét állásfoglalás. (Az a szerző vesse magára az első követ, aki a 118 a 3-hoz aránnyal nem lenne elé­ gedett.) így hát, úgy gondoljuk, a felve­ tésekre szakmai viták híján, a tör­ ténész szakember — a szerző — ki­ hagyásával a szerkesztőknek kell reagálni. Elsősorban meghökkenésünknek kellett hangot adnunk, ugyanis nem értettük az első lapon leírtakat. Hi­ szen az első bekezdés így kezdődik: ,,Az utóbbi években mind több hely­ történeti monográfia, cikk és tanul­ mány jelenik meg.” De már a har­ madik bekezdésben így folytatódik: ..... várakozással tekint a szakember az új kiadványokra, hiszen ö ponto­ san tudja, hogy a szakkiadványok száma az utóbbi években csökkent.” Ki érti ezt? Más. 4. bekezdés: „Lapozzuk hát fel a színvonalas nyomdatechniká­ val készített, gusztusos kiadványt.” Míg m áshol:......leletek fotói helyett kontúr nélküli, szétfutó pacákat ta­ lálunk.” Ettől nem lettünk okosabbak. Aztán tovább olvasva a szerzők elismerik a füzetek amatőr írójának buzgalmát. Itt megjegyezzük, hogy szerintünk akinek ebben a doku­ mentumokkal agyonigazolt világunk­ ban is megvan mindenféle iskolai és egyéb bizonyítványa ahhoz, hogy a történelemtudományokban avatott szakemberként lehessen elfogadni, akkor már igazán nem értjük, hogy mitől amatőr, ás mit kell még csi­ nálnia, hogy „profi” legyen? Talán előre érezve a szubjektív véleményezés torzító lehetőségét is, már a kézirat elkészülte után több, neves, a korban jártas szakemberrel vizsgáltattuk át a munkát. Többek között a kritika írói is elolvasták a 127

kész kéziratot. Első levelükben — 1987. október 8. — a kézirat olvasá­ sa után elismerően nyilatkoznak, gra­ tulálnak, igen hasznosnak nevezik Szó szerint, egy-két kiegészítés után további munkára buzdítanak. Ilogy mitől változott meg a vélemé­ nyük .. . ?) Nem írtunk volna véleményt, ha a bírálat szakmai hiányosságokat pellengérezett volna ki, de nyilván­ valóan más emberi természetű me­ chanizmusok következménye volt a Szemle 2. számában megjelent írás.

128

Mi azonban továbbra is úgy gon­ doljuk. nem a megjelent kritikát, hanem az ugyanezen szerzők által kis idővel korábban nekünk küldött levelüket kell mértékadónak tekin­ tenünk. mikor így fogalmaznak: ,.Az Ön által összegyűjtött adatok publi­ kálása nem csupán a közművelődés szempontjából lenne lényeges, ha­ nem a szakemberek is nagy haszon­ nal forgathatnák.” így legyen! Pnpp Lajos

KÖVETKEZŐ SZÁMAINK TARTALMÁBÓL

BEREGI FÉRFIAK DEPORTÁLÁSA A SZOVJETUNIÓBA ★

LEVELEK VASVÁRI PÁLHOZ ★ FORRADALOM, ELLENFORRADALOM, NÉPFELKELÉS ★

ÉLJEN A SZÍNHÁZ!