SZABAD MUNKAERŐ-ÁRAMLÁS AZ EURÓPAI UNIÓ ALKOTMÁNYOS SZERZŐDÉSE KAPCSÁN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MAGYAR VONATKOZÁSOKRA

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Újabb diplomás levelező tagozat Európai üzleti tanulmányok szakirány

SZABAD MUNKAERŐ-ÁRAMLÁS AZ EURÓPAI UNIÓ ALKOTMÁNYOS SZERZŐDÉSE KAPCSÁN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MAGYAR VONATKOZÁSOKRA

Készítette: Bende Nóra Ágota

Budapest, 2005.

Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

3

Tartalom Táblázatok és ábrák jegyzéke _____________________________________________ 5 Bevezetés _____________________________________________________________ 6 1. fejezet: Az Európai Unió Alkotmányos Szerződésének létrejötte ______________ 10 1.1. Elméleti kérdések az Európai Unió Alkotmányos Szerződésével kapcsolatban __ 10 1.2. Az Alkotmány előzményei______________________________________________ 12 1.2.1. Az előzmények___________________________________________________________ 12 1.2.2. Az eddigi alkotmánytervezetek ______________________________________________ 13

1.3. A Konvent munkája __________________________________________________ 15 1.3.1. A kormányközi konferencia (2003 októbere)____________________________________ 17 1.3.2. A ratifikáció _____________________________________________________________ 17

1.4. Néhány gondolat az Európai Unió Alkotmányos Szerződéséről _______________ 19 1.4.1. Az Alkotmány főbb részei __________________________________________________ 19 1.4.2. A főbb intézményi változások _______________________________________________ 19 1.4.3. Az Európai Unió Alkotmányos Szerződésének javaslatai __________________________ 20

2. fejezet: A szabad munkaerő-áramlás és az Európai Unió Alkotmányos Szerződése ___________________________________________________________ 24 2.1. Az EU csatlakozás: a Magyar Köztársaság kormányának tárgyalási álláspontja 24 2.1.1. Személyek szabad áramlása _________________________________________________ 24

2.2. Az uniós polgárok és családtagjaik mozgásáról szóló irányelv ________________ 28 2.2.1. Az irányelv célja és hatálya _________________________________________________ 2.2.2. A formalitások egyszerűsítése _______________________________________________ 2.2.3. Az uniós polgár családtagjainak helyzete_______________________________________ 2.2.4. Az állandó tartózkodási engedély_____________________________________________ 2.2.5. A közrendi klauzula _______________________________________________________

29 30 32 32 33

2.3. A munkaerő szabad áramlása és a közszféra ______________________________ 34 2.3.1. Jogszabályi alapok ________________________________________________________ 34 2.3.2. A közszféra általános jellemzése _____________________________________________ 35

2.4. A Hágai Program_____________________________________________________ 39 2.4.1. A Hágai Program felépítése _________________________________________________ 40

2.5. Az EU Alapjogi Chartája ______________________________________________ 42 2.5.1. A Charta jelentősége és felépítése ____________________________________________ 43

3. fejezet: A szabad munkaerő áramlása Magyarországon_____________________ 44 3.1. Magyar munkavállalók az EU-ban ______________________________________ 44 3.1.1. Magyar migrációs potenciál és a magyarok hajlandósága a külföldi munkavállalásra ____ 46

3.2. A külföldiek foglalkoztatása Magyarországon _____________________________ 49 3.2.1. Munkavállalók Magyarországon a csatlakozás előtt ______________________________ 3.2.2. Munkavállalási szabályok __________________________________________________ 3.2.3. A kategorizálás céljai ______________________________________________________ 3.2.4. A foglalkoztatási céllal az Unió területére befogadható harmadik állam polgárairól szóló irányelv tervezete ______________________________________________________________

49 52 54 56

3.3. A magyar foglalkoztatáspolitika_________________________________________ 57 3.3.1. A magyar foglalkoztatás szerkezete ___________________________________________ 57 Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

4 3.3.2. A magyar kormány foglalkoztatáspolitikai célkitűzései 2004. május. 1-jét követően _____ 58 3.3.3. A legfrissebb foglalkoztatási adatok (2004)_____________________________________ 62

3.4. A magyar közszféra zártsága ___________________________________________ 64 3.4.1. A magyar közalkalmazottak _________________________________________________ 65 3.4.2. A magyar köztisztviselők ___________________________________________________ 66

3.5. A magyar diplomák értéke _____________________________________________ 68 3.5.1. A magyar diploma elfogadottsága az Európai Unióban ____________________________ 3.5.2. Nemzetközi egyezmények __________________________________________________ 3.5.3. A jogharmonizáció eredményei ______________________________________________ 3.5.4. A magyar diplomák automatikus elismerése a csatlakozás után _____________________

68 69 71 71

4. fejezet: Nyugdíjak az EU-hoz való csatlakozás után ________________________ 73 4.1. A társadalombiztosítási nyugellátások____________________________________ 74 4.1.1. Az öregségi nyugdíj _______________________________________________________ 74 4.1.2. Információk a rokkantsági nyugdíjról _________________________________________ 78

5.fejezet: A magyar bérek alakulása a csatlakozás után _______________________ 81 5.1. A bérmeghatározás intézményes feltételei_________________________________ 81 5.1.1. A Munka Törvénykönyve __________________________________________________ 81 5.1.2. A közszféra______________________________________________________________ 84

5.2. A csatlakozás utáni lehetőségek _________________________________________ 85 5.2.1. A kormány és az Országgyűlés szerepe ________________________________________ 85 5.2.2. Munkaerő-piaci hatások, migráció ____________________________________________ 86

Befejezés ____________________________________________________________ 88 Melléklet ____________________________________________________________ 91 Táblázatok és ábrák ______________________________________________________ 91 Az Alkotmány vonatkozó szövegrészei _______________________________________ 99

Irodalom ___________________________________________________________ 125


5

Táblázatok és ábrák jegyzéke 1. sz. táblázat: A 2001. június 30-án és december 31-én, valamint 2002. június 30-án érvényes engedélyek megoszlása állampolgárságonként (%) ______________________________________________________ 50 2. sz. táblázat: A 2002. június 30-án érvényben lévő engedélyek alapján a munkavállalók iskolai végzettség szerinti megoszlása (%) _________________________________________________________ 51 3. sz. táblázat: A 2002. június 30-án érvényben lévő engedélyek alapján a munkavállalók megoszlása a munkáltatók gazdasági ágazata szerint (%) __________________________________________________ 52 4. sz. táblázat: A 15–74 éves népesség gazdasági aktivitása régiónként _____________________________ 64

A Mellékletben 1. sz. táblázat: Az Európai Unió Alkotmányos Szerződése ratifikációjának folyamata (2005. április 13-i adatok) ________________________________________________________________ 91 2. sz. táblázat: A kivándorlás különböző típusai a fiatal nők körében (%-ban)________________________ 92 3. sz. táblázat: A lakhely mérete ___________________________________________________________ 93 4. sz. táblázat: A tagállamokban irányadó nyugdíjkorhatárok és a biztosítási időre vonatkozó követelmények _________________________________________________________________________ 93 5. sz. táblázat: A tagállamokban ellátásra jogosító minimális rokkantsági fok és a biztosítási időre vonatkozó követelmények_________________________________________________________________ 94 1. ábra: A minimálbér feldolgozóipari bruttó átlagkeresethez viszonyított százalékos aránya (OECD- és EU-adatok alapján)____________________________________________________________ 95 2. ábra: A társadalombiztosítási és a munkaerő-piaci járulékok, valamint az egészségügyi hozzájárulás ___ 96 3. ábra: A GDP növekedése (előző év = 100) _________________________________________________ 96


6

Bevezetés A dolgozat témája a szabad munkaerő áramlás és az Európai Unió alkotmányának kapcsolata. A téma igazán aktuális, mivel 2004. október 29-én írták alá az EU alkotmányát, mely – amennyiben ratifikálta a 25 tagállam – 2006. november 1jén lépne hatályba. A szabad munkaerő vándorlás már eddig is jól szabályozott területe a belső piacnak, de az alkotmány aláírásával még egységesebbé próbálják tenni a szabályrendszert. A tíz új tagállamnak, köztük Magyarországnak, az EU-hoz való csatlakozása előtt sok régebbi tagállam félt a „keleti hordáktól”, melyek elözönlik a Nyugatot, és olcsó munkaerejükkel még kilátástalanabb helyzetbe taszítják országaik munkanélkülijeit. A dolgozat egyik célja, hogy eloszlassa ezeket a félelmeket, hiszen bemutatásra kerül majd a magyarországi migrációs potenciál mértéke, amely korántsem olyan elborzasztó, mint azt például – a pozícióját legjobban féltő két ország – Németország és Ausztria gondolta. Magyarországról elsősorban rövid távú migrációval kell számolni, hiszen kutatások támasztják alá, hogy igen csekély azok aránya, akik hosszabb időre külföldön rendezkednének be. Ugyanakkor bármennyire is kicsi a migrációs potenciál országunkban – több felmérés adatai alapján is a tényleges migráció körülbelül 6 %-ot tesz ki1–, mégis reális kérdés honfitársaink uniós munkavállalásával foglalkozni, hiszen egyre gyakrabban hallani a médiában arról, hogy – főleg közalkalmazottak – az Európai Unióban próbálnak szerencsét, nagyságrendekkel több fizetésért, mint itthon. Miután a Magyar Országgyűlés 2004. december 13-án ratifikálta az Európai Unió Alkotmányos Szerződését, az abban foglalt kerettörvények szerint a magyar munkavállalók előtt is megnyílik az uniós munkaerőpiac. Ez persze főleg a 7 éves átmeneti periódus után valósulhat meg, hiszen a csatlakozási tárgyalások folyamán a tizenötök kérték, hogy az új tagállamok állampolgárai számára egy bizonyos ideig még ne kelljen biztosítaniuk ezt a lehetőséget. A csatlakozási tárgyalásokon született megállapodások alapján a Csatlakozási szerződésben rögzített módon a tizenötök az új tagállamokkal szemben a csatlakozást követő átmeneti időszakban nem a közösségi 1

Vö. Arató K.: Munkaerő-vándorlás Magyarországról az Európai Unióba (In: Acta Humana. Emberi jogi közlemények 1999. 37-38. szám; 101. old.); Hárs Á.: A munkaerő migrációja és az uniós csatlakozás (In:


7 jogot, hanem nemzeti szabályozásukat alkalmazzák. Ez az átmeneti időszak legfeljebb hét évig tarthat, 2+3+2 éves szakaszolás szerint. Ez alatt az idő alatt a régi tagállamok 2004. május 1-jét követően a magyar állampolgárok munkavállalását saját döntésük szerint továbbra is feltételekhez köthetik. Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozással részesévé vált az Európai Gazdasági Térségnek is. Tekintettel arra, hogy az EGT-ben részes nem EU-tagállamok - Norvégia, Izland és Liechtenstein - is részesei az unió egységes belső piacának, ennek a három országnak a viszonylatában is érvényesülnek a Magyarország uniós csatlakozási szerződésében rögzített átmenetek. A dolgozat legfőbb célja, hogy az Európai Unió Alkotmányos Szerződése vonatkozó fejezetében érintett legfontosabb irányelvek, szabályok, utalások bemutatásra kerüljenek. Éppen ezért került bele például a szociális biztonság (III-136. cikk) a nyugdíjak és a bérek vonatkozásában, a foglalkoztatáspolitika (III-134. cikk), a közszféra helyzete (III-133. cikk), a diplomák és szakképesítések elismerése (III-134. cikk és III-141. cikk). Célom, hogy reális képet fessek a csatlakozás körüli és azutáni helyzetről, a könnyítéseket kiemelve, de azt a meggyőződést is eloszlatva, hogy csodát várjunk az uniós csatlakozástól, főleg rövidtávon – ezt szolgálja például a magyar és az uniós bérekről szóló fejezet. Az Alkotmány aláírásával igazából nem változtak az eddigi irányelvek a szabad munkaerő-vándorlással kapcsolatban, így inkább az Alkotmány előtti legfrissebb szabályozást igyekeztem bemutatni munkámban. Bár a hétéves átmeneti periódus még nem könnyíti meg minden régi EU-tagállamban a munkavállalást, azért utána lényegesen kiszámíthatóbbá válnak a lehetőségek a munkaerőpiacon. Munkámat öt fejezetre osztottam, hogy minél körültekintőbben és a lehető legrészletesebben tudjam megvizsgálni a szabad mozgás és munkaerő-áramlás kérdéskörét, természetesen az alkotmány vonatkozó részeinek figyelembevételével, és elsősorban a magyar vonatkozásokra való tekintettel. Az első fejezetben az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kerül terítékre: vita tárgyát képezte egyáltalán az is, hogy szüksége van-e az Uniónak alkotmányra, és ha igen, mit is értünk pontosan a fogalom alatt. Ennek tisztázására néhány elméleti kérdést is felvetek a dolgozatomban magával az ’alkotmánnyal’ kapcsolatban, majd az Alkotmány előzményei, az eddigi alkotmánytervezetek (1953; 1984 és 1994) és a most elfogadott alkotmányra tett hatásuk képezi vizsgálat tárgyát. Elképzelhetetlenül nagy Kopint-Datorg Műhelytanulmányok 34. szám, 2002. február; 26. old.); Fóti K.: Az Unió félelmei. Várható-e kelet-európai migráció? (Forrás: http://eszmelet.tripod.com/48/foti48.html; 4. old.) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

8 munka a 25 tagú Európai Unió számára egy mindenki számára elfogadható alkotmánytervezetet kidolgozni, éppen ezért rendkívül fontos, hogy említésre kerüljön az a Konvent, amely végül is véghezvitte ezt az óriási feladatot. Az Európai Unió Alkotmányos Szerződésének aláírása után az a legfontosabb, hogy minden uniós állampolgár megismerje, mit is tartalmaz pontosan eme dokumentum, mik a legfőbb rendelkezései, akár például az Európai Unió intézményei, akár a szavazati arányok, vagy a Gazdasági és Monetáris Unió kapcsán. A második részben az Európai Unió Alkotmányos Szerződése személyek szabad mozgásával foglalkozó fejezetéhez kapcsolódó irányelvek kaptak helyet, így például az uniós polgárok és családtagjaik mozgásáról szóló irányelv, illetve a közszféra szabályozása. Ez utóbbit azért itt tárgyalom, mert az Alkotmány egyes cikkeiben (például a III-133. cikk) csak utalás történik arra, hogy „e cikk a közszolgálatban történő foglalkoztatásra nem alkalmazható”. Fontosnak tartottam, hogy e fejezetben szerepeljen a Magyar Kormány csatlakozásunk előtti álláspontja is – mely egyben az Európai Unió Alkotmányos Szerződéséről szóló tárgyalások alapját is képezheti –, hiszen a szabad munkaerő-áramlás egy eléggé kényes és sok vitára okot adó területet képez. Munkám eme fejezetében kerül bemutatásra a Hágai Program is, melynek első része éppen a szabad munkaerő-áramláshoz kapcsolható, s állandó utalások találhatóak benne az Alkotmány szövegére. A szabadság, biztonság és igazság övezete kialakításához szorosan kapcsolódik az EU Alapjogi Chartája, ezért erről a témáról is itt nyújtok információt. Ezen kívül ennek az Alkotmányba történő beemelése rendkívüli előrelépést jelent például a szociálpolitika területén, s ehhez fog majd kapcsolódni elsősorban a nyugdíjakról szóló fejezet is. A leghosszabb fejezet a magyarországi vonatkozásokról próbál sokrétű képet festeni, a magyar migrációs potenciál és a magyarok külföldi munkavállalási hajlandóságának elemzésétől, a külföldiek magyarországi foglalkoztatásán át, ehhez kapcsolódva egészen a magyar foglalkoztatáspolitikai célkitűzésekig. Az előző részben tárgyalt közszféra hazánkbeli helyzete is mikroszkóp alá kerül, s kiderül, mennyi esélye van egy külföldinek (uniós állampolgárnak) – a szabad munkaerő-áramlást kihasználva – a magyar közszolgálatban elhelyezkednie. A magyar diplomások Európai Unióban történő munkavállalási lehetőségeinek kérdését feszegeti a fejezet utolsó része, melyből kiderül, hogy mégsem minden esetben teljesen automatikus a diplomák (és szakképesítések) kölcsönös elismerése.


9 A dolgozat utolsó két része szintén tartalmaz magyar vonatkozásokat. A negyedik fejezet az Alkotmány szociális és egészségügyi cikkeihez kapcsolódik leginkább (lásd a Mellékletben). A magyarok uniós munkavállalási kedvét, a szabad munkaerő-áramlás mértékét nagyban befolyásolja, hogy milyen szociális juttatásokra jogosult az uniós állampolgár egy másik tagállam területén, illetve, hogy nyugdíjába beleszámít-e a más tagállamban töltött biztosítási idő. Ez saját szempontomból azért különösen érdekes, mert a férjem is egy évig dolgozott Hollandiában, s most már mi is uniós tagállam révén remélhetőleg nyugdíjas korunkban nem lesz probléma a biztosítási idő összeszámításával. A magyar és az uniós bérekről szóló rész pedig azért kapott helyet a dolgozatomban, mert laikusként sokan azt gondolhatták (gondolhatják), hogy az EU-csatlakozás legfőbb előnye a bérek (gyors) növekedése; emellett pedig talán ezt tekinthetik legfontosabb migrációt befolyásoló faktornak. Ebben a fejezetben bemutatásra kerül, hogy semmilyen EU-s irányelv vagy rendelkezés nincsen arra nézve, hogy kinek mennyi fizetést kell kapnia. Ebben a témakörben ismét szerepet játszik a személyes érdekeltség is: több barátunk dolgozik Európa különböző országaiban, természetesen nagyságrendekkel jobb fizetésért. Munkámban leginkább a leíró-bemutató, elemző módszert választottam kutatásom alapjaként, és igyekeztem a fellelhető legtöbb szakirodalmat feldolgozni a témában, bár ez sajnos „szélmalomharcnak” tűnik az anyag bősége miatt. Rengeteg anyagot (újságcikkeket, tanulmányokat, statisztikákat) sikerült találnom a világhálón, de természetesen nagy segítségemre volt az Országgyűlési Könyvtárban található Európai Unió letéti gyűjteménye is. Külső konzulensem, Czuriga Eszter, közgazdász, a Magyar Országgyűlés Külügyi Hivatala EU Főosztályának munkatársa is sok hasznos információt, kiegészítést és javaslatot szolgáltatott számomra. Remélem,

hogy

a

szakirodalmi

feldolgozottságon

meglátszik,

milyen

lelkesedéssel vetettem magam az anyag rendszerezésébe és objektív bemutatásába, s dolgozatom eléri célját.


10

1. fejezet: Az Európai Unió Alkotmányos Szerződésének létrejötte A Magyar Országgyűlés 2004. december 13-án ratifikálta az Európai Unió Alkotmányos Szerződését. Mint ismeretes, a már létező alapdokumentumokat egyetlen alapszerződéssel helyettesítő Alkotmány szövegét egy hónappal előtte, 2004. október 29-én írták alá az Európai Unió huszonöt tagállamának állam- és kormányfői. A hosszas alkufolyamatok, viták és kompromisszumok után elfogadott Alkotmány ratifikálásáról vagy – hazánkhoz hasonlóan – a törvényhozás dönt, vagy népszavazás útján kérik a polgárok jóváhagyását. Akár ilyen, akár olyan formában döntenek, kulcsfontosságú, hogy az európai polgárok megismerjék a szöveg legfontosabb passzusait.2

1.1. Elméleti kérdések az Európai Unió Alkotmányos Szerződésével kapcsolatban Az első kérdés, ami felmerül ezzel kapcsolatban: szüksége van-e Európa népeinek egy alkotmányra. Ez a kérdés sok vitára adott okot. Egyesek amellett érveltek, hogy az Uniónak nincs szüksége alkotmányra. Az egyik nézet szerint azért nincs, mert az EU jelenlegi fejlettségi szintje ezt nem igényli; a meglévő szerződések, illetve a Bíróság joggyakorlata által kialakított és az általa biztosított védelem elegendő. Mások viszont úgy gondolták, hogy az Uniónak tulajdonképpen már van alkotmánya, amit abban látnak megtestesülni, hogy a szerződések, illetve a közösségi jogrend mind formális, mind pedig materiális értelemben tartalmaznak alkotmányos elemeket.3 A kérdést vizsgálva először azt kell tisztázni, mit értünk ’alkotmány’ alatt. Az uralkodó nézet szerint ugyanis „az állam és az alkotmány fogalma szükségszerűen összetartoznak, az utóbbi határozza meg az előbbit. Ezt az érvelést követve nem létezik alkotmány állam nélkül, amelyben alkalmazásra kerül”(Ingolf Pernice)4. Mivel abban 2

Rácz A.: Főszerepben: az Európai Alkotmány (Forrás: http://www.szochalo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3865) 3 Vö. Gál K.: Út az Európai Unió Alkotmánya felé (In: Európai Tükör 9. évf. 7. szám, 2004. október; 810. old.) 4 Uo. 8-9. old. Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

11 mindenki egyetért, hogy az EU nem lépte át az államiság küszöbét, akkor ezen elmélet szerint az EU számára nem hozható létre alkotmány. Ezzel ellentétes nézetek is léteznek. „Elisabeth Zoller alkotmányjogi tankönyvében a következőt írja: »állam és alkotmány nem egy és ugyanazon érem két oldala […] az alkotmány fogalma minden múltbeli és jelenlegi politikai közösségre alkalmazandó, beleértve az Európai Közösséget is«”5. Egyesek véleménye szerint az alkotmány nem más, mint egy társadalmi szerződés, amely egy adott területen élő személyek között jön létre. Az Európai Unióra alkalmazandó alkotmányfogalom azonban nem fedi le teljesen a hagyományos értelemben vett alkotmány fogalmát, így tulajdonképpen egy újfajta jogintézmény születik. Az elméleti vitát a gyakorlatban az Európa jövőjével foglalkozó Konvent (lásd alább) zárta le, amely elhatározta, hogy egy ún. alkotmányos szerződést dolgoz ki, vagyis egy olyan dokumentumot, amely formáját tekintve nemzetközi szerződés, tartalmát nézve viszont alkotmányos jelentőségű. A másik fontos elméleti kérdés az alkotmányozó hatalom birtokosának kiléte. A korábbi alkotmánytervezetek kidolgozásakor (lásd alább) az Európai Parlament érezte magát felhatalmazva arra, hogy megalkossa az európai integráció alapját adó alkotmányt. Ezt az EP nemcsak arra a tényre alapozta, hogy ő az egyedüli közvetlenül megválasztott intézmény, hanem voltak olyan egyéb tényezők is, amelyek segítettek alátámasztani ezt az elgondolást – például az 1989-es olaszországi referendum, vagy az 1990-es tagállami konferencia. A demokratikus berendezkedésű államokban az alkotmányozó hatalom letéteményese a nép; az azonban leszögezhető, hogy nem lehet európai népről beszélni. A tagállamok polgárai ugyan egyenként egységes népet alkotnak, de európai szinten nem alakult ki olyan homogén összesség, amely képes arra, hogy egy egységes politikai testet alkotva az alkotmányozó hatalom letéteményese legyen. Ennek megfelelően „az Európai Unióban még nem létezik egy eredeti alkotmányozó hatalom, amelyik mindenesetre csak egy feltételezett európai nép akaratában találhatná meg a forrását, mellyel kapcsolatban viszont még nem látjuk, hogy hogyan válhatna egységessé. Erre a változásra várva el kell gondolkozni egy átmeneti alkotmányozó hatalom létrehozásán, melynek akarata alkalmas arra, hogy egy olyan alkotmányt adjon az Európai Uniónak, amelyik vitathatatlan demokratikus legitimációval rendelkezik. Hogy megfeleljen az

5

Uo. 9. old. Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

12 európai integráció különleges kívánalmainak, egy ilyen hatalom nem lehet másfajta, csak és kifejezetten kevert jellegű”(Jörg Gerkrath)6. Ezek után belátható, hogy az Európai Uniónak szánt Alkotmány megalkotásakor nem alkalmazható az a klasszikus felfogás, miszerint az alkotmányozó hatalom birtokosa a nép. Az ún. európai alkotmányozó hatalom alapjait a már említett kettős legitimáció segítségével kell megtalálni: mivel maga az EU a legitimációjának nemcsak Európa népei, hanem a tagállamok felé is igazolva kell lennie, ennek megfelelően az Alkotmány megalkotását is egy olyan, kevert jellegű alkotmányozó hatalom kezébe kell adni, amelyik megfelelően képes képviselni mind a tagállamok, mind pedig azok népeinek akaratát. Erre pedig sem az EP, sem a kormányközi konferencia intézménye nem alkalmas, hiszen egyik keretein belül sem található meg az a kettősség, amelyik elvezetne az európai alkotmányozó hatalom fogalmához. Ezt az intézményi hiányosságot az állam- és kormányfők csoportja félig-meddig újfajta intézmény létrehozásával próbálta meg orvosolni: életre hívta az Európa jövőjével foglalkozó Konventet.

1.2. Az Alkotmány előzményei 1.2.1. Az előzmények Az Európai Unió Alkotmányának, „alapszerződésének” elkészítése rendkívül jelentős az integráció fejlődése szempontjából. Az Amszterdami és a Nizzai Szerződéseket megelőző kormányközi konferenciák (IGC-k) rávilágítottak arra, hogy a Közösség számos olyan problémával küzd, amelyek megoldására az IGC-k rendszere nem képes. A nizzai európai tanácsülésen a tagállamok már felvetették, hogy az EU jövőjével kapcsolatban tisztázni kell az EU és a tagállamok közötti hatáskörök megoszlását, az EU Alapjogi Chartája státuszát, gondoskodni kell továbbá a szerződések egyszerűsítéséről és áttekinthetőségéről, illetve nagyobb beleszólást kell biztosítani a döntések meghozatalában a nemzeti parlamenteknek. Az Európai Tanács 2001. december 14-15-i, Laekenben tartott ülésén az állam- és kormányfők elfogadtak egy, az EU jövőjéről szóló nyilatkozatot a nyitott és áttekinthetőbb szervezeti és döntéshozatali 6

rendszer

megvalósításának

szükségességére

figyelmeztetve.

Uo. 10. old. Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

Az

13 átalakítás keretéül szolgáló alapszerződés kidolgozásával az Európai Konventet bízták meg, amelynek az alábbi három tárgykörben kellett javaslatokat előterjesztenie: hogyan lehet az európai modellt és az intézményeket „polgárközelibbé” tenni; miként változik az Unió szervezeti felépítése és működése a bővülést követően; hogyan tud az Európai Unió a többpólusú világrend keretei között gazdasági erejének megfelelő politikai súlyra szert tenni. Az Európai Konvent 2002. február 28-án ünnepélyes keretek között nyílt meg, majd március elsején munkához látott. Az elnöki posztot Valéry Giscard d'Estaing korábbi francia köztársasági elnök töltötte be, aki két alelnökével (Jean-Luc Dehaene és Giuliano Amato, volt belga, illetve olasz kormányfők) irányította a testület csaknem másfél évig tartó munkáját. A konvent összetétele az igen széles körű reprezentáció elvén alapult: az akkori 15 tagállam és a 13 tagjelölt ország mindegyike egy kormányzati és két parlamenti képviselőt delegálhatott. Rajtuk kívül a közösségi intézmények képviselői is helyet kaptak az alkotmányozó gyűlésben, ahová az Európai Parlament 16 képviselőjét, a Bizottság két tagját küldte. A döntések, sajátos módon, konszenzuális alapon (teljes egyetértésre törekedve), ám szavazás nélkül születtek. 2003. július 18-án az Európai Konvent az olasz soros elnökség elé terjesztette a „Szerződés egy Európai Alkotmány létrehozásáról” című dokumentumot, amely lényegében az EU alkotmányos szerződésének tervezete – átmenetet biztosítva az államok között, kormányközi alapon létrejött szerződések és az egy államot jogilag megalapozó alkotmány között.7

1.2.2. Az eddigi alkotmánytervezetek Az elmúlt közel ötven évben számos olyan tervezet született, amelynek célja az volt, hogy egyfajta alkotmányos alapot adjon az európai integráció addig elért vívmányainak. Különbséget kell tenni az Európai Parlament és mások által kidolgozott tervezetek között.8 Az első olyan kezdeményezés, amely azzal a céllal jött létre, hogy alkotmányos keretet adjon az akkori hatok szerveződésének, egy 1953-as dokumentum volt. Ez azért is olyan fontos, mert a másik két tervvel ellentétben ennek kidolgozása a hatok kormányainak felhatalmazásán alapult. Jogi alapját az Európai Védelmi Közösség 7

Európai Alkotmány (Forrás: http://www.kulturpont.hu/eu_alkotmany.php) Vö. Gál K.: Út az Európai Unió Alkotmánya felé (In: Európai Tükör 9. évf. 7. szám, 2004. október; 6-8. old.)

8


14 szerződésének 38. cikke adta, mely viszont a francia parlament hozzájárulásának hiányában soha nem lépett életbe. A terv a kidolgozása során az Európai Politikai Közösség nevet kapta. A Politikai Közösség intézményrendszerét egy kétkamarás parlament, egy Európai Végrehajtó Tanács, egy, a tagállamok minisztereiből álló tanács, egy Közösségi Bíróság és egy Gazdasági és Szociális Bizottság alkotta. A parlament alsóháza a Közösség népeit hivatott képviselni, tagjait közvetlenül választották volna, míg az ún. Szenátus tagjait a nemzeti parlamentek delegálták volna. A tervezet szerint a Végrehajtó Tanács elnökét a Szenátus választja, majd pedig ő maga választhatja ki a Tanács többi tagját. A Nemzeti Miniszterek Tanácsának feladata a nemzeti kormányok és a Végrehajtó Tanács közötti közvetítés, a két szint cselekvéseinek koordinálása. A Közösségi Bíróság vizsgálhatja mindkét tanács határozatainak érvényességét, valamint ő hivatott elbírálni a tagállamok közötti nézeteltéréseket is. A Gazdasági és Szociális Bizottság a két kamara, valamint a Végrehajtó Tanács részére szolgáltatott volna véleményt. Ez a tervezet az EP későbbi tervezetihez képest sokkal közelebb áll egy alkotmányhoz – a szó klasszikus értelmében –, valamint az is látható, hogy a föderális berendezkedés felé közelít. A közvetlenül megválasztott Parlament a Közösséget alkotó népeket, míg a Miniszterek Tanácsa a tagállamokat hivatott képviselni. Ezen a két intézményen keresztül tehát megvalósul a Közösség kétirányú legitimációja, vagyis az őt alkotó államok, illetve azok népei felé történő legitimáció. Az EP által kidolgozott első tervezet 1984-ből származik, és kidolgozója után Spinelli-tervként szokták emlegetni. A második szintén a kidolgozására irányuló munkálatok vezetőjének, illetve az őt az EP elé terjesztő képviselőnek nevét viseli: ez a Herman-terv (1994). Az 1984-es tervezet egy gazdaságpolitikai, társadalompolitikai és nemzetközi kapcsolatokra is kiterjedő hatáskörökkel rendelkező Európai Uniót kívánt létrehozni, és a Herman-tervhez képest nagyobb hangsúlyt fektetett a tagállami és a közösségi hatáskörök kérdésére. Az 1994-es dokumentum sajátosságai közé tartozik az a megoldás, hogy lehetővé teszi az alkotmány módosítását egy ún. alkotmányos törvénnyel. A két tervezet közti különbség vizsgálatakor mindenképpen meg kell említeni, hogy az első tervezet még nem, de a második már tartalmazott alapjogi katalógust. A Spinelli-féle dokumentumban felvázolt elképzelések közül több is beépült később a Szerződésekbe. A Maastrichti Szerződéssel alapított új hatáskörök például megfelelnek a tervezet által javasolt új politikáknak. A tagállamokkal szembeni Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

15 szankció lehetősége a demokratikus alapelvek és az alapjogok súlyos és tartós megsértése esetén is először a Spinelli-tervben merült fel, aztán pedig az Amszterdami Szerződéssel került be az alapszerződések szövegébe. Ehhez képest a Herman-terv nem ért el ilyen látványos eredményeket a későbbiekben, viszont a Tanácson belüli kettős többséggel való határozathozatal elképzelése először ebben a tervezetben merült fel, és a kormányközi konferencia által elfogadott alkotmányos szerződésben is szerepel ez a megoldás. Az Európai Parlament által kidolgozott alkotmánytervezetek közös jellemzője, hogy – ellentétben a kormányközi konferencián kidolgozott szöveggel – nem kívánják helyettesíteni a Közösség alapját adó szerződéseket, hanem a már meglévő alapokra épülve annak eszközéül szolgálnak, hogy a Közösség eljuthasson egy újfajta politikai szerveződés állapotába; és bár mindkét tervezet föderális jellegű, egyik sem kíván egy európai államot létrehozni.

1.3. A Konvent munkája Az Európa jövőjével foglalkozó Konvent felállítását – mint már említésre került – a laekeni Európai Tanács határozta el. A Laekeni Deklaráció (2001) tulajdonképpen egy hosszú és egészen addig megoldhatatlannak tűnő folyamat végére kívánt pontot tenni. Az 1990-es évektől kezdve ugyanis nem sikerült úgy lezárni egy kormányközi konferenciát sem, hogy a felek minden felmerülő kérdésre kielégítő választ találtak volna. Ekkor fogalmazódott meg, hogy az állam- és kormányfők alkudozását valamilyen más intézményi forma egészítse ki, méghozzá olyan, amelyik képes megválaszolni azokat az Európa jövőjével kapcsolatos kérdéseket, amelyek hatással vannak a kibővülő Unió problémamentes működésére. A kezdeményezést végül 2001 második felében a belga elnök vette kezébe, s támogatást kapott a Bizottságtól, az EPtől, néhány kisebb tagállamtól és Németországtól is. A szöveg véglegesítése azonban problémákkal járt. A belga kormány szakértői által kidolgozott szöveget egyesek inkább föderális felfogásúnak minősítették, így a kormányokkal folytatott tárgyalások sokat alakítottak rajta. A mandátum mindezek mellett a Konvent munkamódszerét sem határozza meg, annak kialakítását teljes egészében magára a plénumra bízza. Meghatározza azonban a testület elnökét és két Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

16 alelnökét. A tagállamok a személyek kiválasztásánál ugyanis ügyeltek arra, hogy a Konvent munkája ne térjen majd le az eredetileg meghatározott útról. Az elnök tehát Valéry Giscard d’Estaing, korábbi francia köztársasági elnök lett, aki meggyőződésesen az Unió kormányközi berendezkedésének híve. A szövegezés alapján egyértelmű, hogy az európai integráció történetének második Konventje (az első az alapjogokkal foglalkozó ~ volt) tulajdonképpen nem más, mint egy újfajta munkamódszer, mivel a végső döntést a kormányközi konferencia hozza meg. A Konvent tagjai tehát tudatában voltak annak, hogy mintegy meg kell előzniük a kormányközi konferencia reakcióit, vagyis egy olyan szöveget kell alkotniuk, ami a lehető legnagyobb kompromisszumon alapul, és a tagállamok többsége számára elfogadható. Az említett elnöknek, illetve az általa vezetett Presidiumnak két olyan döntése is volt, amely nagyban befolyásolta a Konvent munkáját: a testület egy egységes szöveg létrehozására törekszik és nem szavazással hozza a döntéseit. Mégpedig azért, mert minden tagállam egyenlő a plénumon belül, így előfordulhat, hogy egy többségi szavazás tulajdonképpen csak az Unió népességének egy kis hányadát jeleníti meg. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a konszenzus nem jelent egyhangúságot. Ez azt jelenti, hogy nem volt lehetőség arra, hogy egy elenyésző kisebbség vétójával megakadályozhassa a többség által elfogadott kompromisszum létrejöttét. Ez a pont tette leginkább hasznossá a Konventet, hiszen így volt képes arra, hogy kiküszöbölje az eddigi kormányközi konferenciák legnagyobb hibáját, nevezetesen azt, hogy egy kisebbség, vagy akár csak egy tagállam ellenzése miatt ne találják meg a közös nevezőt. A Konvent jelentősége azonban még abban is rejlik, hogy ez volt az első alkalom, hogy az EU polgárai ennyire közvetlen formában részt vehettek a közös jövő formálásában.

Mindamellett

ugyanis,

hogy

a

Konvent

ülései

nyilvánosak,

dokumentumai mindenki számára hozzáférhetőek voltak, a Laekeni Deklaráció még rendelkezett egy ún. Fórum felállításáról is, amelyen keresztül a civil társadalom képviselői is kifejthették véleményüket. A Konvent sikerének titka – hiszen képes volt az előírt határidőn belül egy alkotmánytervezetet kidolgozni – végül azon is múlott, hogy a kormányközi konferenciákon megszokott alkudozás helyett igazi tanácskozó munkamódszert sikerült kialakítania.9 9

Vö. Gál K.: Út az Európai Unió Alkotmánya felé (In: Európai Tükör 9. évf. 7. szám, 2004. október; 1016. old.) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

17

1.3.1. A kormányközi konferencia (2003 októbere) A kormányközi konferencia 2003. október 4-én, az olasz elnökség alatt vette kezdetét. Mindenki nehéz tárgyalásra számított, nemcsak a téma jelentősége, hanem az újonnan csatlakozott tagállamok jelenléte miatt is. A problémát azonban inkább a Tanácson

belüli

szavazati

arányok

meghatározása

jelentette,

hiszen

például

Spanyolország és Lengyelország ragaszkodott eddigi szavazati súlyának megőrzéséhez. Az első próbálkozás sikertelensége után a probléma megoldásában nagy szerepe volt az olaszokat váltó ír elnökségnek, és a spanyoloknál bekövetkezett kormányváltásnak. A spanyolok nagyobb kompromisszumkészségre tettek szert, az írek pedig felkészülten, megalapozott javaslatokkal akarták folytatni a konferenciát. 2004. június 17-én két dokumentumot terjesztett az elnökség az állam- és kormányfők elé. Az egyik a június 14-én a külügyminiszterek által tárgyalt előző két dokumentum kulcskérdéseinek összefoglalását tartalmazta (IGC 81/04), a másik pedig intézményi kérdésekre koncentrált, ugyanakkor tartalmazott módosításokat a gazdasági kormányzásra, a több évre szóló költségvetési keretre és az EU Alapjogi Chartájára vonatkozóan is (IGC 82/04). Ezek megtárgyalását követően az elnökség másnap reggel egy újabb dokumentumot mutatott be (IGC 83/04). Ezután bilaterális tárgyalások zajlottak, a végső „ajánlatot” pedig a kora esti órákban terjesztették elő (IGC 84/04). Az egyezség tehát megszületett, de természetesen ezzel a szöveggel sem volt mindenki maradéktalanul elégedett.

1.3.2. A ratifikáció A kormányközi konferencián tehát sikeresen megegyeztek az alkotmányos szerződés szövegében, de ezzel még nem zárták le véglegesen annak történetét. Az aláírást követően (2004. október 29.) még egy bizonytalan szakasz következik: a tagállami ratifikáció. Az egyes tagállamok saját alkotmányos szabályaiknak megfelelően ratifikálják a dokumentumot, majd pedig, amikor az ennek igazolásául szolgáló okmányt a nemzetközi jog szabályai szerint mindegyik tagállam letétbe helyezte, a szerződés életbe lép (2006. november 1.). Egyes országokban a parlament dönt a szerződés ratifikálásáról – például hazánkban, Cipruson, Észtországban, Finnországban, Görögországban, Litvániában, Máltán és Svédországban –, míg máshol a lakosság mond véleményt, mint például Spanyolországban; valamint Nagy-Britannia,


18 Írország, Dánia, Portugália, Luxemburg és Hollandia, Csehország, Lengyelország és Franciaország jelezte szándékát, hogy népszavazást kíván tartani az új alkotmányról.10 Amennyiben csak egy tagállam is nemet mond az alkotmányra, azzal 25 tagállam 450 millió polgárára nézve akadályozza meg a szerződés hatályba lépését. Amennyiben sikerül a ratifikáció, és az alkotmányos szerződés hatályba lép, egy újabb problémával kell majd szembenézni. „Néhány éven belül újra módosításra szorul (ti. a szerződés), hogy megfeleljen a bővítés és az elmélyült integrációs folyamat alapján felmerülő újabb kívánalmaknak. Vagyis, ugyanúgy, mint most, egy vagy két tagállam meghiúsíthatja a többiek akaratát. Tehát az alapproblémát nem magának az alkotmánynak az elfogadása jelenti, hanem az elfogadásához és a módosításához megkívánt egyhangúság szabálya”(Nicolas Moussis)11. A fent említett alapprobléma két szemszögből is felmerülhet. Elméleti oldalról nézve mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a fordulópontot a nemzetközi szerződés és egy alkotmány között az jelenti, hogy módosításához nem szükséges a tagállamok egyhangú hozzájárulása, hanem elegendő a minősített többségi szavazás. Ezt a kritériumot vizsgálva megállapítható, hogy a szöveg ’alkotmány’ névvel való felruházása pusztán szimbolikus jelentőségű, jogilag azonban nem állja meg a helyét. Gyakorlati oldalról közelítve meg a kérdést, megállapítható, hogy amennyiben minden tagországban elfogadják a szöveget, és az életbe lép, sok szempontból átláthatóbb és egyszerűbb lesz az EU felépítése – mint ahogy ez az alkotmányos szerződés kidolgozásának egyik fő célja volt.

10

Az Európai Unió Alkotmánya (Forrás: http://www.euvonal.hu/index.php?op=szerzodesek&id=8) alapján; lásd az 1. sz. táblázatot a Mellékletben 11 Gál K.: Út az Európai Unió Alkotmánya felé (In: Európai Tükör 9. évf. 7. szám, 2004. október; 16. old.) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

19

1.4. Néhány gondolat az Európai Unió Alkotmányos Szerződéséről 1.4.1. Az Alkotmány főbb részei Az Alkotmány négy részből áll12: I. rész: A célok, kompetenciák, döntéshozatali mechanizmusok és az EU intézményeinek meghatározása II. rész: Alapvető Jogok Európai Chartája III. rész: A jelenlegi szerződések rendelkezéseit is magukban foglaló politikák és az Unió működése IV. rész: Általános és záró rendelkezések, amelyek az Alkotmánymódosítás lehetséges módjait is leírják. Az Alkotmány egyszerűsíti az EU jogi eszközeit is. A jelenlegi ötféle (5+1) másodlagos jogi eszközt hat váltja majd. A szabályozások ezentúl lehetnek európai törvények és kerettörvények (törvényhozás), rendeletek és határozatok (végrehajtás), valamint ajánlások és vélemények (nem bírnak kötelező erővel).

1.4.2. A főbb intézményi változások Az új Alkotmány átláthatóbbá és hatékonyabbá teszi az Európai Uniót, és kellő rugalmasságot biztosít a további fejlődéshez. A szerződés magában foglalja az EU alapvető értékeit, céljait és hatáskörét. Az Alkotmány az EU alapszerződéseit egységes szövegbe foglalja. Tovább növeli az Európai Parlament jogkörét, és létrehozza az Európai Unió külügyminiszteri posztját az EU nemzetközi befolyásának erősítése érdekében. Az Európai Alkotmányt létrehozó Szerződés (Európai Unió Alkotmányos Szerződése) egységes szöveg, amely az eddigi összes alapító szerződés helyébe lép, és az Európai Uniónak a nemzeti és a nemzetközi jogban is érvényes, egységes jogi személyiséget ad.

12

Az Európai Unió Alkotmánya (Forrás: http://www.euvonal.hu/index.php?op=szerzodesek&id=8) alapján Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

20 A Maastrichti Szerződés az Európai Unió szerkezetét három pillérben határozta meg, az Európai Unió Alkotmányos Szerződése ezeket „egyesíti”, de a kül-, biztonság-, és védelmi politikában fenntartja a speciális döntéshozatali mechanizmusokat.13

1.4.3. Az Európai Unió Alkotmányos Szerződésének javaslatai - Az Alkotmány az eddigi összes alapító szerződés helyébe lép, hatályon kívül helyezve azokat. - Az Európai Uniót nemzetközi jogi személyiséggel ruházzák fel, melynek joga elsőbbséget élvez a tagállamok belső jogával szemben. - A kereszténység vagy Isten neve végül nem került bele az Alkotmány előszavába, az csak egy általános utalást tartalmaz Európa vallásos örökségére, - Az EU Alapjogi Chartájának teljes szövegét beemelik a szerződésbe. - Az Európai Tanács az EU intézményévé válik, jogalkotói funkciója azonban továbbra sincs. - Az Alkotmány tervezetében szerepelt, hogy a soros elnökség félévenkénti rotációs rendszere megszűnik, helyét a két és fél évre megválasztott EU-elnök veszi át, az EU-csúcsok előkészítésének és az Unió nemzetközi szintű képviseletének mandátumával. A kormányközi konferencián – 2004 májusában – azonban megegyezés született arról, hogy a soros elnöki tisztet három tagállam látja el, amelyek együttesen 18 hónapig töltik be ezt a funkciót oly módon, hogy valójában egy elnök lesz, a másik két ország annak munkáját segíti. - A Miniszterek Tanácsában 2009. november 1-jétől életbe lép a kettős többség elve. Egy döntés akkor születhet meg, ha a tagállamok 55 %-a – de legalább 15 állam – igennel szavaz, és az igennel szavazó országok együttesen képviselik az összlakosság 65 %-át. - Egy javaslat megbuktatásához legalább négy ország ellenszavazata szükséges, ez a rendelkezés garancia arra, hogy a három legnagyobb ország ellenszavazata önmagában nem elegendő egy döntés blokkolásához. - A Miniszterek Tanácsában a kérdések legtöbbjét minősített többségi eljárással kell megszavazni, az egyhangúság jelentősége csökken, de megmarad bizonyos területeken, például: adópolitika, közös kül-, biztonság- és védelempolitika, költségvetési források, alkotmánymódosítás, társulás, új tagok felvétele. 13

Vö. Az Európai Unió Alkotmánya (Forrás:http://www.euvonal.hu/index.php?op=szerzodesek&id=8)


21 - Az Európai Bizottságban egyelőre érvényben marad az „egy ország – egy biztos elv” egészen az Alkotmány életbe lépésétől számított második Bizottság hivatalba lépéséig. Ezt követően a Bizottság létszáma a tagállami létszám kétharmada lesz, s rotációs alapon döntenek a tagok összetételéről. - Létrehozzák az uniós külügyminiszteri posztot, aki a Bizottság egyik alelnökeként ellátja a jelenlegi külügyi főképviselő, illetve a külkapcsolatokért felelős európai biztos feladatait. - A Maastrichti Szerződés által létrehozott pilléres szerkezet átalakul, a három pillér egyesül, de a közös kül-, biztonság- és védelempolitika területén fennmaradnak a speciális döntéshozatali mechanizmusok. - Az uniós jogalkotás terén az Unió állampolgárainak érdekeit képviselő Európai Parlament

egyenrangú

viszonyba

kerül

(valódi

„társjogalkotóvá”

válik)

a

kormányérdekeket megjelenítő Miniszterek Tanácsával, mivel az együttdöntési eljárást a kérdések túlnyomó többségére kiterjesztik. A Parlament létszámát 750 főben maximálja az Alkotmány.14

Az intézményekről Európai Tanács: Az Európai Unió Tanácsa az EU intézményévé válik. Elnökét két és fél évre választják meg. Külügyminiszter: A tagállamok megállapodtak, hogy létrehozzák az EU külügyminiszteri posztot. A külügyminiszter egyesíti majd a jelenlegi külpolitikai főmegbízotti és a külkapcsolatokért felelős biztosi posztokat. A miniszter mandátumát a Kül- és biztonságpolitikai Tanácstól kapja, alelnöke az Európai Bizottságnak és elnöke a Külügyi Tanácsnak. Miniszterek Tanácsa: A soros elnökség tekintetében a korábban, a kormányközi konferencián (2004. május 18.) született megállapodás értelmében a soros elnöki tisztséget három tagállam látja majd el, azonban a három tagállam közül továbbra is csak egy lesz fél évig elnök, a másik két ország csak segíti elnöksége alatt. A három tagállam így együttesen 18 hónapig látja majd el az elnöki posztot. Európai Parlament: 2009-től, a következő parlamenti ciklustól, az Alkotmány az európai parlamenti helyek minimum küszöbét 6-ra emeli, míg a maximum helyek számát 96-ban határozza meg. Ez a döntés befolyásolja a Németországnak (99 hely) és Máltának (5 hely) jutó helyek számát. Az Alkotmány szövege kiköti, hogy az Európai


22 Tanácsnak – a Parlament javaslata alapján – egyhangú döntést kell hoznia az 2009– 2014-es ciklusban tevékenykedő Európai Parlament összetételéről. A Parlamentnek maximum 750 tagja lehet. A Parlament szerepe jelentősen növekedett. A jövőben az európai törvények 95 százalékát együttdöntési eljárással hozzák meg, melyet ezentúl általános törvényhozási folyamatnak neveznek. Európai Bizottság: A megállapodás értelmében az „egy ország – egy biztos” elv 2014-ig marad érvényben. Ettől kezdve ugyanakkor a biztosok száma a tagállamok számának 2/3-ára csökken majd (ideértve a Bizottság elnökét és az EU külügyminiszterét is). 2014-től a tagokat egyenlően, rotációs alapon választják meg. A rotációs rendszer rendjéről az Európai Tanács egyhangúlag dönt. A tárgyalás későbbi szakaszában született döntés szerint konszenzus alapján az Európai Tanácsnak joga van a biztosok számának megváltoztatására.15

Szavazati arányok Az Európai Tanács döntése értelmében a minősített többségi szavazáshoz a tagállamok 55 százalékának (legalább 15 tagállam) egyetértése szükséges, amelyek az EU népességének 65 százalékát képviselik. Blokkoló kisebbséget négy tagállam alkothat. Amennyiben a Tanács saját, vagy egy tagállam kezdeményezésére, illetve az Európai Központi Bank vagy a Bizottság ajánlására cselekszik, a minősített többséghez a Tanács-tagok 72 %-ának szavazata szükséges, akik az EU lakosságának 65 %-át képviselik. Ez a bel- és igazságügyi együttműködés, a kül- és biztonságpolitika, továbbá a gazdasági és monetáris politika terén, továbbá egy tagállam esetleges felfüggesztése vagy kizárása esetén érvényes. A dokumentum olyan terülteket is említ, amelyeknél csak bizonyos tanácsi tagok rendelkeznek szavazati joggal (például euró-zóna vagy megerősített együttműködés). Ezekben az esetekben (az adott területtől függően) is a fent említett arányok szükségesek a minősített többséghez, ezeket ilyenkor az adott tagországok csoportjára kell számítani.

14

Vö. Európai Alkotmány (Forrás: http://www.kulturpont.hu/eu_alkotmany.php) Az Európai Unió Alkotmánya (Forrás: http://www.euvonal.hu/index.php?op=szerzodesek&id=8) alapján

15


23 Az egyhangú szavazást továbbra is fenntartják az adópolitikai, a kül- és biztonságpolitikai, illetve védelmi kérdésekben, továbbá az Alkotmány későbbi módosításaival kapcsolatban. Az új szavazási rendszer 2009. november 1-jén lép életbe.

Vészfék és megerősített együttműködés Az Alkotmány bevezeti az ún. „vészfék” mechanizmust, amely lehetőséget biztosít a tagországoknak, hogy nemzeti érdekeik sérülése esetén az Európai Tanácshoz fordulhassanak. Amennyiben az adott területen a többi ország ennek ellenére egymás között tovább kívánja mélyíteni az integrációt, erre lehetőségük van, ugyanakkor a lemaradók, ha kívánnak, később csatlakozhatnak a megerősített együttműködéshez.

Gazdasági és Monetáris Unió Az eurózóna tagjai az Európai Unió Alkotmányos Szerződésében foglaltak szerint az Euro-Ecofin Tanács-ban (az eurózóna tagjait tömörítő Tanács) ajánlásokat fogadhatnak el egyes az euróövezethez tartozó tagállamokról és intézkedéseket hozhatnak a deficitproblémák kezelésére. Az Euro-Ecofin Tanács dönt új tagok felvételéről az euróövezetbe.

További intézkedések Az Alkotmányban foglalt további intézkedések közé tartoznak a következők (a lista nem teljes): •

„korai figyelmeztetés” (early warning) mechanizmus, amely a nemzeti parlamenteknek biztosít lehetőséget az új jogszabályok tüzetes vizsgálatára;

•

1 millió EU állampolgár kezdeményezheti, hogy a Bizottság egy adott ügyben terjesszen be törvényjavaslatot;

•

az energia, a sport, a turizmus, az űrkutatás és az adminisztratív együttműködés új jogi alapokra helyezése;

•

az euró-zónában lehetőség nyílik a közös adópolitikák bevezetésére;

•

az Európai Ügyészség jogi alapjainak lefektetése;

•

szolidaritási klauzula: terrorista támadás esetén a tagállamok egymás segítségére sietnek.


24

2. fejezet: A szabad munkaerő-áramlás és az Európai Unió Alkotmányos Szerződése Az Alkotmány szövegében a munkaerő szabad mozgásáról szóló rész a III., a Belső politikák és tevékenységek cím I. fejezetének (Belső piac) 2. szakaszában található. A dolgozat ezen fejezetében ismertetésre kerülnek azok a – legfrissebb – jogszabályok, irányelvek, melyek az Alkotmány eme részének alapjául szolgálnak (hiszen ez a dokumentum csak kerettörvényekre való utalást tartalmaz). Éppen ezért fontos, hogy először a magyar kormány csatlakozási álláspontja kerüljön bemutatásra ebben a témában, hiszen így látható, hogy hazánk alapvetően hogyan állt hozzá a szabad munkaerő-áramláshoz az Európai Unió Alkotmányos Szerződése létrejötte előtt. Mivel az Alkotmány nem szabályozza explicite a közszférát (lásd III-133. cikk), célszerű kitérni erre a speciális munkavállalói rétegre. A fejezetben a Hágai Program is bemutatásra kerül, melyből kitűnik, hogy a terrorveszély elhárítására tett biztonsági lépések miatt mégsem lesz olyan egyszerű a munkaerő szabad mozgása. Befejezésként az EU Alapjogi Chartája jelenik meg, melynek az Alkotmányba való beemelése jelentős előrelépés a szociálpolitika területén, s mivel a dolgozat végén információk találhatók a nyugdíjrendszerről és a bérek alakulásáról – a magyarok és természetes saját érdeklődésemet is leginkább lekötő témákról –, fontosnak tartom, hogy az Európai Unió Alkotmányos Szerződése eme 2. részéről is ejtsek néhány szót.

2.1. Az EU csatlakozás: a Magyar Köztársaság kormányának tárgyalási álláspontja 2.1.1. Személyek szabad áramlása (a 2. fejezet a csatlakozási tárgyalások során) Magyarország elfogadja a közösségi vívmányokat ezen a területen, és kész alkalmazni

annak

szabályait

és

mechanizmusait

a

csatlakozás

időpontjától.


25 Magyarország a csatlakozás időpontjára megteremti a közösségi vívmányok hatékony alkalmazásához szükséges feltételeket is.16 A jelen tárgyalási álláspontban nem érintett témákban a felkészültség és jogharmonizáció szintjének bemutatása céljából a magyar kormány az átvilágítás eredményeire hivatkozik. A kormány egyetért azzal, hogy az átvilágítással kapcsolatos bármely információ átadásra kerüljön az Európai Unió tagállamai részére. Az Európai Bizottság Magyarország európai uniós csatlakozási kérelméről készített véleményében megállapította: „Ezen a területen a szükséges intézmények megfelelőnek tűnnek, azonban nehéz megítélni tényleges működésüket és a végrehajtási képességet. Magyarország tisztában van a munkaerő szabad áramlásával kapcsolatban még megoldásra váró jelentős feladatokkal. Jogtechnikai szempontból középtávon szükség lesz szabályok átvételére”17 Az Európai Bizottság 1999. évi éves jelentésében Magyarország a tagság felé történő előrehaladásáról az alábbi helyzetértékelést adta: „A letelepedés szabadsága terén Magyarország már jelentős haladást ért el. Az egyéni vállalkozókról szóló törvény 1999. februári hatálybalépése számottevő előrelépést jelent. Az EU állampolgárai jelenleg már létrehozhatnak egyéni vállalkozásokat és ezeket a magyarokkal azonos feltételek mellett működtethetik. Az egyéni vállalkozást alapítani szándékozók részére előírt

állampolgársági

követelményt

eltörölték,

nevezetesen

az

orvosok,

a

gyógyszerészek és az állatorvosok esetében. Azonban továbbra is állnak fenn korlátozások, különösen a jogászokkal kapcsolatban. A diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése terén Magyarország nagymértékben megfelel a közösségi vívmányoknak. Bizonyos előrelépés történt az agrár-felsőoktatás tekintetében. További közelítés szükséges a végzettségi szint és a szakképesítés elismerése közötti megkülönböztetés tekintetében. A legtöbb foglalkozás esetében megvannak a szükséges szakmai struktúrák, habár további erősítésük még szükséges. A felsőoktatási hallgatók mozgásával és a munkások szabad áramlásával kapcsolatos magyar szabályozás csak részben harmonizált”18

16

Szociális partnerek és a migráció, a munkaerő szabad vándorlásának kérdése (Forrás: http://www.konfoderaciok.hu/mszeib/integracio/2000-6/2000-6-s.html) alapján 17 Uo. 12. old. 18 Uo. 12. old. Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

26

A szakképesítések kölcsönös elismerése Ezt a területet Magyarországon a külföldi felsőoktatási intézmények tudományos fokozatainak, diplomáinak és bizonyítványainak elismeréséről és egyenértékéről szóló, a 276/1997. (XII. 22.) Korm. határozattal módosított 47/1995. (IV. 27.) Korm. határozat szabályozza. Ezek a jogszabályok a 89/48/EGK és a 92/51/EGK tanácsi irányelvek figyelembevételével készültek, és a közösségi vívmányokkal megegyező eljárást biztosítanak. A magyar szabályozás tartalmát tekintve az alábbi szakképesítések esetében megfelelő: orvos, fogorvos, ápoló, szülésznő, építész, állatorvos. A gyógyszerészek esetében módosítani szükséges a gyakorlati képzés időtartamát, hogy ez megfeleljen a közösségi szabályozásnak. Módosításokra lesz szükség a jogászok vonatkozásában is. Magyarország a csatlakozás időpontjáig elfogadja a közösségi vívmányoknak való megfeleléshez szükséges törvényeket, szabályokat és közigazgatási eljárásokat ezen a területen. Meg kell azonban jegyezni, hogy egyes rendeletek csak a csatlakozás napján léphetnek hatályba, mivel ezek azonos elbánást igényelnek magyar állampolgárok számára a tagállamokban, amely csak a csatlakozást követően lesz biztosított.

Európai állampolgárság Magyarország kész a megfelelő időpontban elfogadni azokat a választási törvényeket, melyek lehetővé teszik az európai parlamenti választásoknak és a helyhatósági

választásoknak

az

alábbi

rendelkezésekkel

összhangban

történő

megtartását (93/109/EK és 93/109/EK); ez azonban az alkotmány módosítását igényli.

Tartózkodási jog, vízum Magyarország a csatlakozás időpontjáig elfogadja a közösségi vívmányoknak való megfeleléshez szükséges jogi szabályozást és közigazgatási intézkedéseket ezen a területen. A törvények és az intézkedések a csatlakozáskor lépnek majd életbe.

A munkaerő mozgásának szabadsága Magyarország a közösségi vívmányoknak megfelelően a csatlakozás idejétől kezdve kész a tagállamok állampolgárai és családtagjai számára a munkaerő


27 mozgásának szabadságát biztosítani, és elfogadja az ehhez szükséges jogi szabályozást és közigazgatási intézkedéseket. Ezen szabadság megvalósulásához vezető folyamat részeként 1999. február 1jétől, a Szociális és Családügyi Minisztérium 1/1999. (I. 29.) rendelete értelmében a munkaügyi hatóságoknak automatikusan (anélkül, hogy megvizsgálnák magyar munkaerő rendelkezésre állását) ki kell adniuk a munkavállalási engedélyt az Európai Megállapodás 52. (2) Cikkében meghatározott kulcsszemélyzet számára. A Bizottság nem tagországokkal kapcsolatos migrációs politikákra vonatkozó előzetes tájékoztatási és konzultációs eljárást előíró 88/384/EGK határozata tekintetében a magyar kormány jelzi, hogy fenn kívánja tartani azokat a kétoldalú megállapodásait, amelyeket foglalkoztatási kérdésekben a csatlakozás előtt kötött harmadik országokkal. A csatlakozást követően Magyarország kész eleget tenni a Bizottság határozatának.

A szociális biztonság koordinációja Magyarország megteremti a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a csatlakozástól kezdve alkalmazhassa a Közösségben mozgó munkavállalók és családjaik szociális biztonsági rendszerének alkalmazásáról szóló módosított 1408/71/EGK tanácsi rendeletet, csakúgy, mint a végrehajtási eljárást rögzítő 574/72/EGK tanácsi rendeletet. Magyarország két tagállammal írt alá megállapodást a szociális biztonságról, nevezetesen Németországgal és Ausztriával. A Németországgal kötött egyezményt már ratifikálták. Magyarországnak a szociális biztonságra vonatkozóan hatályos bilaterális egyezményei vannak harmadik országokkal, többek között Bulgáriával, a Cseh Köztársasággal, Lengyelországgal, Szlovákiával és Romániával. Ezenkívül fennállnak bilaterális egyezmények Svédországgal, Finnországgal és Norvégiával, a másik szerződő fél országában átmenetileg tartózkodó állampolgárok orvosi ellátásáról, továbbá

az

Egyesült

Királysággal

megkötött

egészségügyi

együttműködési

megállapodás is tartalmaz rendelkezéseket az átmeneti tartózkodás alatti orvosi ellátásról.


28

2.2. Az uniós polgárok és családtagjaik mozgásáról szóló irányelv Az Alkotmány aláírása előtti legfrissebb irányelv a témával kapcsolatban az, amelyet 2004. április 29-én fogadtak el. A maastrichti módosítás alkalmával bevezetett új intézmény, az uniós polgárság közvetlenül biztosítja a tagállamok állampolgárai számára a szabad mozgás és letelepedés jogát az EU valamennyi tagállamában – függetlenül attól, hogy végeznek-e gazdasági tevékenységet, vagy nem. A Bizottság által 2001 májusában elfogadott irányelvtervezet egyik alapkoncepciója az volt, hogy az uniós polgárok olyan szabadon vállalhassanak munkát, folytathassanak vállalkozói tevékenységet, létesíthessenek lakóhelyet bármely tagállamban, mint a saját hazájukban.19 Az Európai Bizottság 2001. május 23-án tette közzé az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgásáról és tartózkodási jogáról szóló irányelvtervezetet. Célja az, hogy a más tagállamokban való szabad mozgást, munkavállalást és gazdasági tevékenység végzésével nem járó tartózkodást elősegítse, megkönnyítse; és ezzel szervesen illeszkedik az uniós polgárság intézményének jogi és politikai környezetébe. Az irányelvtervezet megfelel a cardiffi Európai Tanácson meghatározott prioritásnak, mely szerint az Uniót és polgárait közelíteni kell egymáshoz, az EU működését átláthatóbbá, érthetőbbé kell tenni a polgárok számára. Az irányelv – már említett – 2004. áprilisi elfogadásával megszűnt a szektorális és széttagolt szabályozás időszaka. Az irányelv ugyanis – azon felül, hogy hatályon kívül helyezi a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68 tanácsi rendelet 10. és 11. cikkét – hatályon kívül helyez más közösségi jogszabályokat is (68/360/EGK, 73/148, 64/221/EGK és 75/35/EGK, 72/34/EGK, 75/34/EGK, 90/364 és 90/365 és 90/365). Jelenleg tehát csak a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68 tanácsi rendelet és az új irányelv fedi le a személyek szabad mozgásának összetett területét.

19

Vö. Asztalos Zs.: Új irányelv az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgásáról (In: Európai Tükör 9. évf. 7. szám, 2004. október; 99-105. old); vö. még: Szociális partnerek és a migráció, a munkaerő szabad vándorlásának kérdése (Forrás: http://www.konfoderaciok.hu/mszeib/integracio/2000-6/2000-6s.html; 1-9. old.) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

29

Az irányelv értékelése Az irányelvtervezet jelentősen kibővítette volna a szabad mozgás személyi hatályát, nemcsak az élettársakra, hanem – kortól és anyagi helyzettől függetlenül – minden leszármazottra és felmenő rokonra is (lásd alább). Jelentő könnyítés lett volna (különösen a diákok számára) a formalitások nélkül egy másik tagállamban eltölthető idő hat hónapra való felemelése, csakúgy, mint az állandó tartózkodási engedély négy év tartózkodási idő után való kibocsátása is. Ehhez képest az együttdöntési eljárás során csak egy jóval szerényebb igényeknek megfelelő jogszabályt sikerült elfogadni. Legnagyobb erénye az, hogy egységes szerkezetbe foglalva tartalmazza az uniós polgárok és családtagjaik jogait, és ezáltal kissé elmossa a polgárok különböző csoportjai közötti különbségeket, de nem szünteti meg azokat. Valódi újítást jelent a tartózkodás formalitásainak enyhítése, a tartózkodás nyilvántartásba vételének szinte automata jellegű bevezetése, valamint az állandó tartózkodási engedély intézményének a közösségi jogba való beemelése, mely nagymértékben megkönnyítheti a tartózkodás jogának gyakorlását.

2.2.1. Az irányelv célja és hatálya Az irányelv jogalapja az EK Szerződés 12. cikke, 18. cikkének (2) bekezdése, valamint a 40., 44. és 52. cikke. Nem volt elegendő általában a szabad mozgás jogára (12. cikk), illetve az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogára (18. cikk (2) bekezdés) hivatkozni, mivel a 40., 44. és 52. cikk – mely a gazdaságilag aktív egyének helyzetére vonatkozik – szabályozza a személyek e különleges csoportjának biztosított jogokat. Az irányelv elsődleges célja az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgásának előmozdítása, az adminisztratív formalitások minimalizálása, a családtagok státusának egyértelműbb meghatározása, valamint a belépés és tartózkodás joga elutasításának korlátozása. További jelentősége, hogy kodifikálja az Európai Bíróság e területre vonatkozó joggyakorlatát is. Az irányelv preambuluma hivatkozik az uniós polgárságra, mely minden polgár számára közvetlenül biztosítja a szabad mozgás és tartózkodás elsődleges és egyéni jogát, valamint megállapítja, hogy az „uniós polgárság célja az, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogi helyzetét meghatározza”20. 20

Asztalos Zs.: Új irányelv az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgásáról (In: Európai Tükör 9. évf. 7. szám, 2004. október; 101. old) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

30 Az irányelv személyi hatálya alá tartoznak az uniós polgárok és családtagjaik. Jelentős újítása, hogy a személyek mindazon kategóriáira alkalmazni kell, akik a szabad mozgás jogosultjai: így a munkavállalókra, az egyéni vállalkozókra, a diákokra, a nyugdíjasokra és a gazdasági tevékenységet nem végző egyéb személyekre egyaránt vonatkozik. Az uniós polgár családtagjának minősül a házastárs, az uniós polgár vagy házastársának/élettársának 21 év alatti vagy általa eltartott leszármazója, valamint az uniós polgár vagy házastársa/élettársa által eltartott egyenes ági felmenő rokon. A Bizottság javaslatát, miszerint életkorra és anyagi áldozatvállalásra való tekintet nélkül minden egyenes ági leszármazónak és felmenő rokonnak biztosította volna e jogot, nem fogadták el. A személyi hatályt illetően a társadalmi tendenciákat követő jelentős előrelépés, hogy családtag fogalma alatt kell érteni a nyilvántartott élettársat is, ha a fogadó tagállam joga elismeri az élettársi viszonyt a házassággal egyenértékű jogviszonyként. További pozitívum, hogy az irányelv lehetővé teszi azon személyek e definíció alá sorolását is, akik az uniós polgár állampolgársága szerinti országban rokonnak minősülnek, akik az uniós polgár gondozására szorulnak és akikkel tartós kapcsolatot tart fenn (például menyasszony, vagy gondozott nagynéni). Az irányelv rendelkezései csak másik tagállam területén alkalmazhatók, és legfontosabb alapelve az egyenlő bánásmód biztosítása és a megkülönböztetés tilalma.

Záró rendelkezések Az irányelv 34. cikke előírja, hogy a tagállamok kötelesek információt nyújtani az uniós polgároknak és családtagjaiknak az irányelv tartalmáról, országos és nemzeti kampányok vagy egyéb kommunikációs eszközök útján. Az irányelv a Hivatalos Lapban történő közzététel napján, azaz 2004. április 30án lépett hatályba. Kötelezi a tagállamokat, és azok 2006. május 1-jéig kötelesek átvenni. A tagállamok fenntarthatják az uniós polgárokra és családtagjaikra nézve kedvezőbb szabályozásokat. A Bizottság a hatálybalépéstől számított négy éven belül köteles jelentést készíteni az alkalmazásáról.

2.2.2. A formalitások egyszerűsítése Az irányelv egyik elsődleges célja az, hogy a szabad mozgásra és tartózkodásra vonatkozó adminisztratív feltételeket és eljárásokat a legszükségesebbre korlátozza. A Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

31 Bizottság tervezetében azt javasolta, hogy az uniós polgárok hat hónapig érvényes személyi igazolvány vagy útlevél birtokában tartózkodhassanak más tagállamok területén. A Tanács ezt elvetette, így a korábbi szabályozás marad érvényben, miszerint az uniós polgárok csak három hónapig tartózkodhatnak teljesen szabadon más tagállamok területén. Jelentős újítás azonban, hogy a három hónapot meghaladó tartózkodás esetén a tagállami hatóságok nem bocsátanak ki tartózkodási engedélyt, hanem csak nyilvántartásba veszik az uniós polgárokat. Az uniós polgárok harmadik állambeli családtagjai számára viszont továbbra is – kizárólag deklaratív jellegű – tartózkodási engedély szükséges a 3 hónapot meghaladó tartózkodás esetén. Az új irányelv igyekszik megkönnyíteni a belépésre és tartózkodásra vonatkozó szabályozást: az uniós polgárok szabadon elhagyhatják bármely tagállamot és szabadon beléphetnek bármely tagállam területére személyi igazolvány vagy útlevél birtokában, vízum nem követelhető tőlük. A családtagok számára a ki- és belépéshez útlevél szükséges, és rájuk nem vonatkozik belépéskor a vízummentesség. Az Európai Bíróság esetjogát kodifikálva irányelv kimondja, hogy egy másik tagállamban való tartózkodás joga közvetlenül az EK Szerződésből fakad, és nem tehető függővé adminisztratív eljárások teljesítésétől, a tartózkodási engedély pedig nem jogot keletkeztető hatású, hanem csak deklarálja a már létező jogokat. A 3 hónapot meghaladó tartózkodás esetén a fogadó állam kötelezheti az uniós polgárt arra, hogy a lakóhelye szerinti illetékes hatóság előtt igazolja, hogy: •

gazdasági tevékenységet végez, vagy

•

megfelelő anyagi fedezettel és egészségügyi biztosítással rendelkezik, vagy

•

tanul és megfelelő anyagi fedezettel és egészségügyi biztosítással rendelkezik.

Amennyiben az uniós polgár eleget tesz a nyilvántartásba-vételi kötelezettségének , a hatóság azonnal kiállít erről egy igazolást. Ez a rendszer jelentősen egyszerűsíti a meglévő eljárást, mivel az uniós polgárok nyilatkozatán alapul és a tagállamok főszabály szerint nem ellenőrzik a nyilatkozat valódiságát, viszont ha kiderül, hogy az hamis volt, akkor akár a tartózkodási jog elvesztésével is járhat. Ha az uniós polgár elmulasztja megtenni a nyilatkozatot, akkor a fogadó tagállam arányos és megkülönböztetés-mentes szankciókat alkalmazhat. Az uniós polgárok harmadik állambeli családtagjai számára továbbra is tartózkodási engedélyt bocsát ki a fogadó tagállam, mely öt évre vagy a tartózkodás Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

32 előrelátható idejére szól. Az uniós polgárok és családtagjaik ezután sem jelenthetnek indokolatlan terhet a fogadó állam szociális rendszere számára (a 3 hónapot meghaladó tartózkodás ezen az alapon korlátozható).

2.2.3. Az uniós polgár családtagjainak helyzete Az irányelv kiemeli a család egységének elvét összhangban a nemzeti alapon történő megkülönböztetés-mentesség elvével. Elfogadását megelőzően az uniós polgárok családtagjai – állampolgárságuktól függetlenül – a szabad mozgás jogát származékos módon élvezhették, tehát jogosultságuk az uniós polgár jogaihoz igazodott, mértéke attól függött, és amennyiben az uniós polgár státusa valamilyen ok folytán megszűnt (halál, válás, vagy visszaköltözés az állampolgársága szerinti államba), az uniós polgár családtagja önállóan nem gyakorolhatta a közösségi jog alapján a szabad mozgáshoz való jogát. Jelentős előrelépés az uniós polgárok családtagjainak helyzete területén, hogy az irányelv kimondja: az uniós polgár halála, válás, az élettársi kapcsolat megszűnte vagy az uniós polgár elköltözése esetén azon családtag továbbra is a tagállam területén maradhat, aki valamely tagállam állampolgára. A harmadik állam polgárai számára az előírás egy év, a tagállam területén megvalósuló „együttélési kötelezettség”; csak így szerezhet jogot az uniós polgár halála esetén a Közösségen belüli tartózkodásra. Az állandó tartózkodási engedélyre viszont csak akkor lesznek jogosultak, ha megfelelnek az uniós polgárok tartózkodására általában előírt kritériumoknak, tehát gazdasági tevékenységet

végeznek,

betegbiztosítással

tanulnak

rendelkeznek.

A

és/vagy harmadik

megfelelő államból

anyagi

fedezettel

származó

és

családtagok

helyzetének javítása érdekében az irányelv kimondja, hogy azok a családtagok, akik valamely tagállamban már tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, mentesülnek a vízumkényszer alól, ha más tagállam területére kívánnak belépni.

2.2.4. Az állandó tartózkodási engedély A tartózkodási jog a közösségi jogban erőteljesen korlátozott, és számos feltételhez kötött. Az irányelv jelentős újítása, hogy öt év folyamatos tartózkodás után az uniós polgárok és családtagjaik – beleértve a harmadik állambeli családtagjaikat is – állandó tartózkodási engedélyt kaphatnak. Miután ezt egyszer megkapta a jogosult, tartózkodási joga már csak nagyon szűk keretek között korlátozható. Így csak akkor Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

33 veszíti el, ha két egymást követő éven keresztül nem tartózkodik a fogadó tagállamban. Az állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek nem utasíthatók ki. A harmadik államok állampolgárai számára az állandó tartózkodási engedély nem jelent időben teljesen korlátlan tartózkodási jogot (mint az uniós polgárok esetén), hanem a tartózkodási engedély tízévenkénti automatikus meghosszabbítását kell érteni alatta.

2.2.5. A közrendi klauzula Az irányelv tartalmazza a szabad mozgás és tartózkodás jogának közrend, közbiztonság és közegészségügyi indokok alapján történő korlátozásának szabályait. E rendelkezések ötvözik a korábbi másodlagos jogforrások elemeit, valamint az Európai Bíróság idevonatkozó esetjogát. Kimondják, hogy gazdasági okokra való hivatkozással senkit sem lehet kiutasítani a fogadó országból. A kiutasítást kizárólag az egyénnek az államra nézve kellőképpen súlyos és tényleges, személyes viselkedése alapozhatja meg; korábbi jogerős bírói ítélet önmagában nem ad alapot a kiutasításra. A kiutasító határozat meghozatala nem lehet rutin-eljárás, a tagállami hatóságnak tényleges vizsgálatot kell lefolytatniuk, ha szükséges, akkor azt/azokat a tagállamokat is megkeresve, ahol a személy korábban tartózkodott. A megkeresett tagállam köteles két hónapon belül válaszolni. A kiutasító határozat meghozatala során a hatóságok kötelesek figyelembe venni az érintett személy életkorát, családi és anyagi helyzetét, a fogadó államban való tartózkodás időtartamát, az új környezetbe történő szociális és kulturális integrálódás mértékét. Ha több mint tíz éve tartózkodik a fogadó tagállamban, akkor nem utasítható ki. A kiskorúak fokozottabb védelme érdekében az irányelv megtiltja az ő kiutasításukat is, kivéve, ha az a gyermek érdekében szükséges. Minden tagállamnak jogi és közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket kell biztosítania a kiutasító határozatok megtámadására. Ésszerű időn belül, de legkésőbb három éven belül a tagállamoknak lehetővé kell tenni a kiutasítás hatálytalanítását. Különösen aktuális volt a külföldiek mozgására és tartózkodására vonatkozó, a közérdek, a közbiztonság vagy a közegészségügy szempontjából indokolt külön intézkedések összehangolásáról szóló 64/221/EGK irányelv hatályon kívül helyezése. Az új irányelv a WHO által járványnak minősített betegségekre való hivatkozást teszi lehetővé. Ha a betegség három hónappal a beutazást követően lépett fel, akkor erre való hivatkozással nem utasítható ki az uniós polgár és családtagja.


34

2.3. A munkaerő szabad áramlása és a közszféra A szabad mozgáshoz való jogot – a 39. szakasz alapján tehető kivételek (közrend, közbiztonság, közegészségügy) mellett – jelentősen korlátozzák a tagállamok közszférái, hiszen akadályt jelentenek a munkaerő szabad áramlása előtt. A szubszidiaritás alapelvének megfelelően ugyanis belső szervezeti felépítésének kialakítása az adott állam kizárólagos hatáskörébe tartozik; a közszolgálat és a közigazgatás szabályozását illetően a tagállamok a kezdetektől fogva szabad kezet kaptak. Az utóbbi években azonban egyre inkább erősödött az a nézet, miszerint az európai építkezés folyamata nem folytatható a közigazgatás bizonyos fokú harmonizációja nélkül. Az egykor érinthetetlennek tartott közszféra megnyitása korántsem egyszerű, hiszen gondot okoz a tagállamok rendszereinek különbözősége is.21

2.3.1. Jogszabályi alapok Az EGK létrehozásának egyik legfontosabb ösztönzője a tagállamok közös piacának megalakítása volt, mely biztosította a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgását. A személyek szabad mozgása jogának gyökere az Európai Közösséget létrehozó Szerződés diszkrimináció tilalmát megfogalmazó cikkelye: „A Szerződés alkalmazási körében és az abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés”22. A Szerződés 39. cikkely 3. bekezdése tételesen megfogalmazza, mit jelent a szabad mozgás joga. A munkavállaló tehát, tekintettel a közrendi, közbiztonsági és közegészségügyi természetű korlátozásokra: •

állásajánlatra jelentkezhet,

•

e célból szabadon mozoghat a tagállamok területén,

•

munkavállalás céljából az adott tagállamban tartózkodhat,

•

alkalmazását követően a tagállamban maradhat.

21

Vö. Dr. Kajtár E.: A munkaerő szabad áramlásának érvényesülése a közszférában (In: Magyar Közigazgatás 54. évf. 4. szám, 2004. április; 200-207. old.); vö. még: Szociális partnerek és a migráció, a munkaerő szabad vándorlásának kérdése (Forrás: http://www.konfoderaciok.hu/mszeib/integracio/20006/2000-6-s.html; 9. old.) 22 Dr. Kajtár E.: A munkaerő szabad áramlásának érvényesülése a közszférában (In: Magyar Közigazgatás 54. évf. 4. szám, 2004. április; 200. old.); Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

35

Az általános gátló tényezők A migrációval foglalkozó szakértők elemzései kimutatták, hogy a fogadó ország keresletének húzó ereje jóval erősebb, mint a küldő ország munkaerő-kínálati tényezőinek taszító ereje; így Magyarország munkaadói erősen determinálják azt, hogy mennyi külföldi vállalhat majd munkát hazánkban a köz- és magánszférában. A kétkezi munkák elvégzéséhez általában minimális szintű nyelvtudás szükséges, viszont magasabb szinten (például a közszférában) való elhelyezkedéshez az esetek többségében elengedhetetlen a fogadó ország nyelvének és gyakran még egy nyelvnek az ismerete. Az egyes szakmák által megkívánt képesítések ugyancsak szűrőt jelentenek – lásd a diplomák és képesítések elismerésének rendszerét a 3. fejezetben. A családi kötöttségek, a mobilitás költségei ugyancsak visszatartó erőt jelentenek. Bizonyos életkor alattiak még, bizonyos életkor felettiek (középkorúak) már kevésbé hajlamosak más országban munkát vállalni, nem szólva arról, hogy nem mindenki akar élni a szabad mozgás jogával. Már említésre került a szabad mozgás jogát a 39. szakasz alapján korlátozó 3 tényező (lásd feljebb), és ezekhez sorolandó még a közszolgálat is. A 39. szakasz 4. bekezdés értelmében e szakasz rendelkezései nem alkalmazhatók a közszolgálatban történő foglalkoztatásra (lásd Európai Unió Alkotmányos Szerződése III-133. cikk (4) bekezdés). Mivel a közszolgálatban foglalkoztatottak száma igen jelentős, továbbá minden államban más és más annak tartalma, célszerű megvizsgálni, mely alanyi kört érinti a megszorítás.

2.3.2. A közszféra általános jellemzése A közszféra mindig is azok közé a területek közé tartozott, amelyet az államok saját állampolgáraik számára tartottak fenn. Főként a kezdeti időkben a tagállamok hajlamosak voltak minden olyan állást közszolgálatnak minősíteni, amely helyi, illetve központi igazgatási szervhez kapcsolódott, vagyis közszolgálatnak számított mindenki, aki helyi önkormányzatnál, országos hatáskörű szervnél, vagy minisztériumnál állt alkalmazásban. A személyek szabad mozgásának megvalósulása érdekében azonban ezt a fogalmat megszorítóan kell alkalmazni; így az Európai Bíróság joggyakorlata szerint a közszolgálat közösségi fogalomként értelmezendő, tehát a 48. cikk 4. bekezdése


36 értelmében vett közszolgának csak az minősül, aki az állam általános érdekeit biztosítja.

Az egyes (régi) tagállamok közszolgálatának jellemzői A magánjogi és közjogi foglalkoztatottak közötti arányok jellemzőek az egyes tagállamokra. Németországban például a területi testületeknél csak körülbelül 35% a közjogi szolgálatban álló, és 65% magánjogi szolgálatban van. Ezzel szemben például Franciaországban, Hollandiában és Portugáliában a magánjogi szolgálati viszony marginális. Luxemburg esetében a közjogi szolgálatot teljesítők túlsúlyban vannak. Belgiumban,

Dániában,

Németországban,

Olaszországban,

Luxemburgban

és

Spanyolországban kommunális szinten kimutatható tendencia, hogy a magánjogi szolgálati viszonyoknak jelentősen nagyobb teret hagynak. Dániában a 700 ezer közszolgálati alkalmazott közül csak 200 ezer van hivatalnoki státusban és világosan megfigyelhető a tendencia a magánjogi szolgálati jogviszonyok irányába. Ahhoz, hogy valaki felvételt nyerhessen a közszolgálatba, legtöbb esetben eleget kell tennie az állampolgársági kritériumnak. Hat tagállamban – Görögország, Spanyolország, Portugália, Luxemburg, Belgium és Dánia – ezt a feltételt annyira jelentősnek ítélték, hogy az alkotmányban is rögzítésre került. Németország, Franciaország, Olaszország valamint Hollandia alkotmányában ezzel szemben nem találunk állampolgársági kritériumról szóló rendelkezést. Görögországban az állampolgársági követelmény az egész közszolgálatra vonatkozik. Spanyolországban az állampolgársági követelmény mind a köz-, mind a magánjogi szolgálati viszonyokra fennáll. A portugál alkotmány kevésbé megszorító, a közhivatalok gyakorlását akkor engedi meg külföldieknek, ha azok túlnyomórészt technikai-műszaki

jellegűek.

Luxemburgban

szintén

általános

érvényű

az

állampolgárság megkövetelése, de ha a közrend megengedi, lehetőség van külföldiek foglalkoztatására. Belgiumban az állampolgársági követelmény igen szűk körben érvényesül. Az államigazgatásnál való magánjogi alkalmazás területén bizonyos önálló igazgatásoknál egy királyi rendelet értelmében saját állampolgáraiknak csak olyan állásokat tartanak fenn, amelyek magukban foglalják a közhatalom gyakorlását. Dániában az állami tisztviselőkre, az állam közjogi alkalmazottaira korlátozódik az állampolgárság követelménye, tehát községi alkalmazottakra és a magánjogi szolgálatban állókra nem érvényesül. Olaszországban alapvetően megkövetelt az állampolgárság, kivételt csak a felsőoktatásban dolgozók képviselnek. Németországban Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

37 ahhoz, hogy valaki köztisztviselői státust kapjon, alapvető az állampolgárság. Kivételt lehet tenni a tisztviselői kerettörvény értelmében, ha a szolgálattevőre sürgősen szükség van, valamint a tudomány területén egyéb okokból is. Franciaországban a tisztviselőkre vonatkozó általános statútum írja elő az állampolgárság általános feltételét. 1991-ben újabb szakasszal egészült ki, mely engedélyezte az EK tagállamainak azokhoz a tisztviselői helyekhez való hozzáférést, melyek felségjog gyakorlását nem vonják maguk után, és sem közvetve, sem közvetlenül nincsenek összekötve felségjoggal együtt járó jogosítványok gyakorlásával. Ezeket az előírásokat a megfelelő állások tekintetében külön statútumokban kell meghatározni. Rejtve érvényesül a viszonosság elve, tehát ha a másik tagállam nem nyit, a franciák is visszakozhatnak, és ezzel akadály gördülhet a nyitás elé. Hollandiában valóban sor került a tisztviselői helyek megnyitására a többi tagállam polgárai előtt. Itt az állampolgársági fenntartás csak az igazságszolgáltatásra, a rendőrségre, a katonaságra, a külképviseletekre és bizonyos bizalmas állásokra vonatkozik. Nagy-Britanniában fő szabály szerint megkívánják az állampolgárságot. 1991 óta ugyan bizonyos állások megnyíltak, ezzel szemben például a miniszterelnökség, honvédelmi és külügyi tárca továbbra is elzárt maradt. Írországban az

állami

szolgálatra

jelentkezők

kiválasztására

illetékes

bizottság

előírhat

állampolgárságot, ezt a jelenté szerint a gyakorlatban a közepes, az emelt szintű és a magasabb szolgálatra alkalmazzák. A községi szolgálatban nem előfeltétel az állampolgárság. (Az ír helyzet talán még jobb is a valóságban, mint a jelentés.) A tagállamok közszféra megnyitására való hajlandóságáról fest képet az is, hogy a Bizottság 1988-ban akcióprogramot készített a munkavállalók szabad mozgása és a hozzáférés a tagállamok közszolgálatában való foglalkoztatáshoz tárgyában a Szerződés 48. szakasz 4. bekezdés (mostani 39 szakasz) alkalmazásáról. Négy területen akarták elősegíteni a szabad mozgás érvényesülését: •

olyan intézmények, melyek kereskedelmi szolgáltatások igazgatásával és nyújtásával vannak megbízva,

•

közegészségügy intézményei,

•

oktatás az állami oltatási intézményekben,

•

civil kutatás az állami kutatóintézetekben.

Négy évvel az akció kibocsátása után egyedül Hollandia és Írország gyakorlata volt kielégítő.


38 Összegzésül elmondható, hogy kisebb-nagyobb mértékben minden tagállamban jelentősebb az állampolgársági kritérium a közjogi szolgálati viszonyoknál, mint a magánjogiaknál. Az állampolgárság megkövetelése továbbra is akadály más tagállamok polgárainak közszolgálatba lépése előtt. A két véglet e tekintetben Görögország és Spanyolország, illetve Írország és Hollandia. A két déli országban a közszolgálatba kerülést szigorúan az állampolgársághoz kötik, a holland és ír helyzet viszont példamutatónak mondható.

Egységesítési törekvések Látható tehát, hogy az egyes országok közigazgatása más és más, mégis létezik egy azonos értékekre, elvekre építkező „európai közigazgatás”, az európai közigazgatási tér. A tagállamok közigazgatási alapelvei, intézményei, eljárási szabályai hasonlóak. Közös elvek közé tartozik a jogbiztonság, pontosság, hatékonyság és célszerűség, átláthatóság, felelősség. E tér egysége belső piachoz hasonló működéséhez átjárhatóvá kell tenni az egyes közszolgálatokat. Ehhez természetesen szükséges a tagállamok együttműködése. 1995-ben a tagállamok illetékes főigazgatóinak részvételével két munkacsoport jött létre. A Felvétel a Közszolgálatba elnevezésű munkacsoport a tagállamok köztisztviselői pályáinak átjárhatóságát, míg a másik a közszolgálati nyugdíjrendszerek koordinációját tűzte ki célul. Az egységesítés akadályát jelentik a közszolgálati rendszerek két nagy csoportjának, a karrier, illetve állástípusú rendszerek különbségei. Míg az előbbi középpontjában a köztisztviselő előmenetele áll, addig az utóbbi az egyes munkakörök társadalmi hasznosságát tekinti fő szempontnak. Karrierrendszert találunk a nyugateurópai államok többségében. E rendszer rendkívül zárt, szigorú hierarchia érvényesül, az egyes testületek közötti, illetve a testületek belüli kategóriák között nehézkes az átjárás; a köztisztviselők előmenetele előre kiszámított módon történik. Az állástípusú rendszerben a köztisztviselőket képességeik alapján mindig konkrét munkakörre nevezik ki, s ennek szabályai alapján dől el, az egyén milyen karriert fog majd befutni. Az egységesítési törekvéseknek az állástípusú rendszer felel meg jobban.


39

2.4. A Hágai Program A Hágai Program a Tamperei Program folytatásának tekinthető, a szabadság, biztonság és jog európai térségének új többéves programja.23 A 2001. szeptember 11-i amerikai egyesült államokbeli és a 2004. március 11-i madridi terrortámadások után az EU-polgárok elvárásai az Unióval szemben, hogy az alapvető szabadságok és jogok garantálása mellett hatékonyabb legyen a határokon átnyúló problémák – illegális bevándorlás, embercsempészet, terrorizmus, szervezett bűnözés – kezelése és megelőzése terén. Az elmúlt években megnőtt az EU szerepe a rendőri-, vámügyi-, igazságügyi együttműködés, illetve a koordinált menekültügyi, bevándorlási és külső határőrizeti politika területén. Az új Hágai Program ezt folytatni kívánja, amennyiben tükrözi az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló Szerződésbe foglalt ambíciókat. A Hágai Programot a 2004. június 17-18-án ülésező Európai Tanács kérésére a holland elnökség az Európai Bizottsággal együttműködve készítette elő. A program épít a jelenlegi Tamperei Programra és annak értékelésére (Bizottság, 2004. június 2.), ezenkívül figyelembe veszi az Európai Parlament október 14-én elfogadott ajánlását a minősített többségi szavazásról és az együttdöntési eljárásról (A6-0010/2004) és megfelel az Európai Unió Alkotmányos Szerződésében kifejtett törekvéseknek. Tekintettel van a szubszidiaritás, arányosság és szolidaritás általános elveire, és a tagállamok különböző jogrendszerére és hagyományaira. A Hágai Program foglalkozik a szabadság, biztonság és jog térségének valamennyi politikai aspektusával, 2004 decemberében pedig az új, 2005-2012-re vonatkozó Európai Drogstartégiát is hozzácsatolták. Célkitűzése: •

az Unió és tagállamai közös képességeinek fejlesztése az alapvető jogok, a minimális eljárású biztosítékok és a jogérvényesítési lehetőség garantálására;

•

védelem a rászorulóknak a menekültekről szóló genfi egyezmény és más nemzetközi szerződések alapján;

23

•

a bevándorlási hullámok szabályozása;

•

az EU külső határainak ellenőrzése;

A Magyar Országgyűlés Külügyi Hivatala EU Főosztályának belső (nem publikus) anyaga alapján


40 •

a határokon átnyúló szervezett bűnözés leküzdése, a terrorizmus fenyegetésének elhárítása;

•

az EUROPOL és EUROJUST kapacitásainak kihasználása;

•

a bírósági határozatok és tanúsítványok polgári és büntetőjogban történő kölcsönös elismerésének megvalósítása;

•

a határokon átnyúló polgári és családi ügyek peres eljárásai esetén felmerülő jogi és bírósági akadályok elhárítása.

Ezt a célkitűzést a Közös Menekültügyi Rendszer kialakításával, a bíróságokhoz való hozzáférés, a rendőrségi- és igazságügyi gyakorlati együttműködés, a jogközelítés és a közös politikák fejlesztése útján lehet elérni. Az Európai Bizottság a Hágai Program elvei alapján konkrét megvalósítási menetrenddel ellátott akciótervet készít elő 2005-ben, valamint éves jelentésben fogja összefoglalni a program megvalósulását; az Európai Tanács pedig 2006 második felében fogja felülvizsgálni a program előrehaladását. Tekintettel arra, hogy a Hágai Program az Európai Unió Alkotmányos Szerződése hatályba lépése előtt már működésbe lép, az Európai Tanács hasznosnak tartja a program végrehajtásának felülvizsgálatát az Alkotmány hatályba lépését követően. Ennek megfelelően a Bizottság 2006. november 1-jére jelentést tesz a program előrehaladásáról, és javaslatokat tesz a szükséges kiegészítésekre vonatkozóan.

2.4.1. A Hágai Program felépítése A Hágai Program alapvetően három fő részből áll: A szabadság megerősítése, A biztonság megerősítése és A jog érvényesülésének megerősítése (valamint a Külső kapcsolatok). Miután a személyek szabad mozgásával, és így a munkaerő szabad áramlásával az első fejezet foglalkozik, ezt kell egy kicsit részletesebben taglalni.

A szabadság megerősítése Ez a fejezet az uniós állampolgárságot, a menekültügyi, bevándorlási és határpolitikát, a Közös Európai Menekültügyi Rendszert, a legális vándorlást és az illegális foglalkoztatás elleni küzdelmet, a harmadik országból származó állampolgárok integrálását, a menekültügy és bevándorlás külső dimenzióját, és a bevándorlási hullámok kezelését foglalja magában.


41 Az uniós állampolgárok központi joga a szabad mozgás és tartózkodás a tagállamok területén. A Bizottság szükség szerint 2008-ra javaslatokkal ellátott jelentést készít a Tanács és az Európai Parlament részére arról, hogy az EU-polgárok hasonló feltételekkel mozoghassanak az Unión belül, mint hazájukban. A nemzetközi migrációt illetően olyan átfogó megközelítésre van szükség, amely a migráció valamennyi szakaszát magában foglalja. Az Európai Tanácsnak az EP-vel történt konzultációt követően 2005. április 1-jéig határozatot kell hoznia a minősített többségi szavazásra és az együttdöntési eljárásra való áttérésről a vízumpolitika, menekültügy, bevándorlás, valamint a személyek szabad mozgásához kötődő politikák esetében. A Közös Európai Menekültügyi Rendszer első fázisának teljes körű megvalósítását követően a második fázisban közös menekültügyi eljárást és egységes státuszt vezetne be a menedékjogot nyert, illetve kiegészítő védelemben részesült személyek számára a menekültügyekről szóló genfi egyezmény és más nemzetközi szerződések alapján. A Tanácsnak és a Bizottságnak 2005-ben meg kell teremtenie a nemzeti menekültügyi rendszereket magában foglaló struktúrákat. A 2005–2010 közötti időszakra az Európai Menekültügyi Alapot is létrehozzák. A legális bevándorlással és az illegális foglalkoztatás elleni küzdelemmel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a munkavállaló bevándorlók számának meghatározása tagállami hatáskörbe tartozik. Az állam- és kormányfők szorgalmazzák a harmadik országból származó bevándorlók társadalmi integrációja előtti akadályok lebontását, az egységes európai integrációs keretrendszer kialakítását, valamint az EU hozzájárulását a harmadik országokkal kialakított partnerség keretében való hozzáférhetőbb, méltányosabb és hatékonyabb nemzetközi védelmi rendszerhez. Ehhez kapcsolódva az Európai Tanács sürgeti a harmadik országokat, hogy csatlakozzanak a menekültekről szóló genfi egyezményhez. A Bizottságnak ki kell dolgoznia az EU Regionális Védelmi Programokat a menekültek származási országaival és régióival partnerségben, valamint konzultálva az ENSZ Menekültügyi Főhatóságával. A bevándorlással kapcsolatban stratégiai keretet szolgáltat az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz létrehozásáról szóló rendelettervezet. A Hágai Program emellett hatékony kitoloncolási és hazatelepítési politika kialakítására ösztönöz, és a Tanácsnak 2005 elején meg kell kezdenie a kitoloncolási eljárásokra vonatkozó minimumszabályokról szóló vitát. A program nagy jelentőséget tulajdonít a belső határellenőrzés mielőbbi eltörlésének, feltéve, hogy a schengeni egyezményben szereplő követelmények teljesültek, valamint a SIS II (Schengeni Információs Rendszer) 2007-ben működésbe Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

42 lép. Magyar kezdeményezésre került a programba, hogy e cél érdekében a schengeni normák végrehajtásának értékelése 2006 első felében megkezdődhessen. Hangsúlyossá vált a külső határvédelem integrált irányítási rendszerének további fokozatos létrehozása, valamint az Unió külső határellenőrzésének és őrizetének megerősítése. 2005. május 1-jén megalakítják a Külső Határoknál az Operatív Együttműködés Irányításáért felelős Európai Ügynökséget. Bár a külső határok ellenőrzése és őrizete nemzeti hatáskörbe tartozik, a hosszú vagy nehézséget okozó (külső) határszakasszal rendelkező tagállamok támogatására a Tanács nemzeti szakértőkből álló csoportokat alakíthat. Mindemellett a Bizottságnak legkésőbb 2006 végéig létre kell hoznia a Közösségi Határellenőrzési Alapot. A Tanács és a Bizottság 2005-ben tervet dolgoz ki az emberkereskedelem megakadályozására és az ellene való küzdelemre vonatkozó közös szabályok, legjobb gyakorlatok és mechanizmusok kialakítására. A migrációs hullámok kezelése érdekében a Tanács, a Bizottság és a tagállamok folytatják a biometrikus azonosítók útiokmányokba, vízumokba, tartózkodási engedélyekbe, uniós állampolgárok

útlevelébe

és

információs

rendszerekbe

történő

haladéktalan

beillesztésére irányuló törekvéseiket, valamint felkészülnek a nemzeti személyazonosító igazolványok minimumszabályainak kidolgozására. Szükséges, hogy a közös vízumpolitika többrétegű rendszer részeként működjön tovább, és hosszú távon felmerült közös vízumirodák létesítése is. Az Európai Tanács ezen felül felkéri a Bizottságot, hogy folytassa erőfeszítéseit annak érdekében, hogy valamennyi tagállam állampolgára a lehető legrövidebb időn belül rövid távú tartózkodásra jogosító vízum nélkül utazhasson azokba a harmadik országokba, amelyek állampolgárai vízum nélkül utazhatnak az EU-ba.

2.5. Az EU Alapjogi Chartája Az Európai Unió Alkotmányos Szerződése II. része az EU Alapjogi Chartája, mely a Preambulum mellett 7 címből áll: Méltóság, Szabadságok, Egyenlőség, Szolidaritás, A polgárok jogai, Igazságszolgáltatás, A charta értelmezésére és alkalmazására vonatkozó általános rendelkezések. A Charta kidolgozását az 1999. júniusi kölni csúcson határozták el, s ennek motiváló ereje az volt, hogy uniós szinten addig még nem foglalták össze az EU polgárainak alapvető jogait. E célból 1999 októberében Tamperében felállították az Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

43 (első) Konventet, mely 2000 végére kidolgozta az Európai Unió Alapjogi Chartáját (ezt a 2000. decemberi nizzai csúcson hirdették ki). A Charta azonban sokáig nem emelkedett jogi erőre, mert nem emelték be az EU Szerződésbe, s ez főként a briteknek és a skandináv országoknak „köszönhető”, hiszen ők féltek attól, hogy ez az állampolgári jogok és a szociálpolitika területén tovább erősítette volna az EU szerepét a tagállamok szuverenitásával szemben. Rendkívüli előrelépést jelent tehát, hogy az Európai Unió Alkotmányos Szerződése egyik fontos részévé vált ez a dokumentum.

2.5.1. A Charta jelentősége és felépítése Legnagyobb jelentősége, hogy egyetlen dokumentumban foglalta össze a nemzeti és nemzetközi jogban már régóta szereplő, azonban mindeddig széttagolt alapelveket; emellett újítása, hogy minden személyes jog benne foglaltatik. A Charta néhány alapelv köré gyűjtötte a jogokat (lásd a fenti hat címet), megközelítése univerzális, miután nem tesz különbséget az egyes személyek nemzetisége vagy lakóhelye, hanem inkább az állampolgárság vagy státusz (gyerekek, munkások stb.) szerint. A dokumentum összesen 54 cikket foglal magában, melyek többsége több forrásból összeválogatott jogok gyűjteménye. Gerincét tulajdonképpen az Európa Tanács Emberi Jogi Konvenciója adja, bár a Charta még merít a tagállamok alkotmányos hagyományaiból és nemzetközi kötelezettségeiből, az EU Szerződésből, az EK Szerződésből, az ET és a Közösség szociális chartáiból, valamint a nemzetközi bíróságok joggyakorlatából is. Emellett rendez szociális és állampolgári jogokat is: 3. és 4. cím (például II-94. cikk), 5. cím. A Charta hitet tesz amellett, hogy a békés jövő szempontjából közös értékekre kell felépíteni az Uniót, melyek az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás. Az említett értékek tiszteletben tartásával lehet megteremteni a szabadság, biztonság és igazság övezetét (lásd a Hágai Programot), ugyanakkor meg kell őrizni az EU-t jellemző kulturális sokszínűséget is.24

24

Horváth Z.: Kézikönyv az Európai Unióról (Magyar Országgyűlés 2002. 394-396. old.)


44

3. fejezet: A szabad munkaerő áramlása Magyarországon Ezen fejezet a szabad munkaerő áramlás magyar vonatkozásaival foglalkozik. Érinti a magyar migrációs potenciál mértékének becslését, a magyar munkavállalók leggyakoribb

EU-beli

célországait,

valamint

nemcsak

a

magyarok

uniós

munkavállalásával, de a külföldiek Magyarországon történő munkájával kapcsolatban is tartalmaz információkat. Miután az Alkotmány nem szabályozza a közszférát (lásd 2. fejezet), fontosnak tartom, hogy megvizsgáljam a magyar közszolgálat helyzetét, a külföldiek munkavállalási lehetőségeit ebben a szférában. Az EU-csatlakozásunk utáni lényeges kérdés továbbá, hogy a felsőoktatási diplomákat és egyéb szakképesítéseket hogyan tudjuk elfogadtatni az Unióban, így erről is ebben a fejezetben kívánok tájékoztatni.

3.1. Magyar munkavállalók az EU-ban A csatlakozás időpontjáig a bilaterális egyezmények jelentették a magyar és az uniós polgároknak az egymás területén történő munkavállalás könnyített formáját. Hazánknak több EU-tagállammal, Svájccal és néhány közép-kelet-európai állammal van (volt) munkavállalást vagy gyakornokcserét biztosító egyezménye. A gyakornokcsereegyezmények általában rövidebb időre szólnak, lehetővé teszik, hogy az egyezményt kötő országok állampolgárai legfeljebb 18 hónapra munkát vállalhassanak egymás országaiban szakmai és nyelvi továbbképzés céljából. Azok a magyar állampolgárok vehettek (vehetnek) részt a képzésben, akik betöltötték 18. életévüket, de még nem múltak el 30 évesek – Ausztria esetében 35, Németország esetén 40 évesek –, büntetlen előéletűek, szakképesítéssel rendelkeznek, és jól beszélik az adott ország nyelvét. A munkavállalásra vonatkozó szerződések alapján történő munkavállalásra érvényes munkaszerződés alapján kerülhetett sor, de szükséges volt munkavállalási és tartózkodási engedély is. A könnyítés általában az engedély megszerzéséből állt. Ausztria és Magyarország 1998-ban kötött két egyezményt, az egyik a határ menti munkavállalással (2000-ben 900 fő/év), a másik a gyakornokcserével (300 fő/év) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

45 foglalkozik. Németországgal is két egyezmény van; az egyik a vállalkozói szerződéses alapon munkát vállalókra vonatkozik, s eszerint csak a 40. életévüket be nem töltött személyek mehetnek Németországba, és csak egy alkalommal. A másik egyezmény a szezonális munkára szerződöttekre vonatkozik, egy fő évenkénti munkavállalását 3 hónapban maximálja. Nincsen viszont olyan korlátozás, hogy egy ember csak egyszer utazhat ki szezonális munkára, ezért az egyezmény igénybevétele évente a 3500-4000 fős munkavállalói számot is elérte. Luxemburggal gyakornokcsere egyezmény létesült, évente 20 fő vehette igénybe. Írországgal kölcsönös együttműködési megállapodás létezik, 12 fő évenkénti cseréjének lehetőségével. Svájccal 1997 óta van gyakornokcsere-egyezmény, 100 fővel. A kelet-közép-európai országok közül Szlovákiával és Csehországgal működtek egyezmények. Szlovákiával két egyezmény is létesült; az egyik általános foglalkoztatási (400-400 fő/év nagyságrendben), a másik szezonális (400-400 fő/év nagyságrendben). A Csehországgal kötött gyakornokcsereegyezmény szerint szintén 400 fő/év kap lehetőséget a külföldi munkavállalásra.25 Magyarország EU-csatlakozása előtt legális formában elsősorban magasan kvalifikált munkaerő vállalhatott munkát az EU országaiban, többnyire kutatók és multinacionális cégek munkatársai. Illegálisan a szakképzettséget nem igénylő, rövidebb idejű, letelepedést nem eredményező háztartási, vendéglátó-ipari vagy szezonális munkásként dolgozók tartózkodtak kint. Kivételt jelentett ez alól az államközi szerződésekben rögzített munkavállalási keret, amely egyes esetekben azonban inkább csak szimbolikus értéket képviselt. A magyar munkaerő-áramlás számottevő része Ausztriába, illetve Németországba irányul(t). E két ország legálisan évente 13–16 ezer munkavállalót fogadott, ez a szám 1997-től már csak 5, illetve 10 ezer fő volt. A félelmekkel ellentétben ennek ellenére a majd 500 ezer külföldi munkavállaló közül 2003-ban csak 10 ezer volt magyar, pedig szomszédos országról van szó. A visegrádi négyek térségéből egy felmérés szerint26 mindössze 700 ezren szerettek volna hosszabb-rövidebb ideig nyugaton dolgozni. Célországként 21 %-uk Ausztriát, 45 %-uk Németországot jelölte meg. A vándorolni szándékozók többsége várhatóan Lengyelországból és Csehországból kerül majd ki, egyrészt földrajzi közelségük,

másrészt

a

Lengyelországra

jellemző

némiképp

magasabb

munkanélküliségi ráta miatt. Magyar felmérések szerint a magyar vándorlási szándékok 25

Dr. Lukács É.: A munkaerő szabad mozgása az EU-ban: magyar vonatkozások (In: Cég és Jog 2. évf. 5. szám, 2000. május; 43-45. old.)


46 évek óta nem változnak. A migráció iránya alapján a kivándorlók kétharmada az osztrák-német munkaerőpiacra menne, ugyanakkor egyre több osztrák, illetve német cég működtet vállalkozást Magyarországon.27

3.1.1. Magyar migrációs potenciál és a magyarok hajlandósága a külföldi munkavállalásra Az ezredforduló előtt Egy felmérés alapján (1998)28 a hosszú távú külföldi munkavállalásra a megkérdezettek 20 %-a adott pozitív választ, a végleges külföldre költözésre pedig 8 %. Ennek ellenére a tényleges előkészületekről készült vizsgálat szerint a minta mindössze 4–8 %-a foglalkozott igazán a külföldi tartózkodás lehetőségével, 1999-ben alig 6 %a29. A magyar munkavállalási hajlandóság azonban nemcsak Nyugat-Európára vonatkozik, hiszen a magyar migráns népesség számára (főleg az emigráció) célországai között előkelő helyet foglalt el az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland is. „Nem sok magyar szeretne emigrálni. Magyarország legfőbb migrációs potenciálja a rövid távú külföldi munkavállalás. A legvonzóbb országok számukra Németország és Ausztria, és erre legfőbb indokuk a jobb jövedelem és a jobb életkörülmények. A magyaroknak jelentős kapcsolataik vannak mind Közép-KeletEurópában (bár ezekbe nem szívesen mennének), mind a nyugati országokban. A magyarok meglehetősen optimisták a saját országukban található körülményekkel kapcsolatban, mely arra késztetheti őket, hogy maradjanak. Számukra a ’húzó’ tényezők fontosabbak a saját országukkal szemben érzett elégedetlenségnél.”30

26

ISR kutatóintézete (2002); vö. Hárs Á.: A munkaerő migrációja és az uniós csatlakozás (In: KopintDatorg Műhelytanulmányok 34. szám, 2002. február; 27. old.) 27 Giró-Szász A.: A személyek szabad mozgásának jelentősége Európában és a magyar csatlakozás (In: Köz-politika, 2003. február; 48. old.); vö. még: Arató K.: Munkaerő-vándorlás Magyarországról az Európai Unióba (In: Acta Humana. Emberi jogi közlemények 1999. 37-38. szám; 100. old.) 28 Lásd Arató K.: Munkaerő-vándorlás Magyarországról az Európai Unióba (In: Acta Humana. Emberi jogi közlemények 1999. 37-38. szám; 101. old.) 29 Vö. Hárs Á.: A munkaerő migrációja és az uniós csatlakozás (In: Kopint-Datorg Műhelytanulmányok 34. szám, 2002. február; 26 old.); vö. még: Fóti K.: Az Unió félelmei. Várható-e kelet-európai migráció? (Forrás: http://eszmelet.tripod.com/48/foti48.html; 4. old.) 30 Arató K.: Munkaerő-vándorlás Magyarországról az Európai Unióba (In: Acta Humana. Emberi jogi közlemények 1999. 37-38. szám; 103. old.) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

47

Az ezredfordulón A magyar migrációs potenciál 2001–2002-ben is szerény mértékű maradt, annak ellenére, hogy a külföldi munkavállalást tervezők aránya a korábbi érték kétszeresére nőtt.31 A migráció tervezett iránya is változatlan, s ez a határon átnyúló „nagyrégiós migráció” már a csatlakozás előtt érvényesült informális keretek között. Ennek tudható be, hogy a napi és heti ingázás jellegű külföldi munkavállalás zöme a nyugati határszélen élőkre korlátozódik, s ez feltehetőleg 2004. május. 1. után sem változott. Magyarországon a migrációt általában nem a körülményekkel való elégedetlenség, hanem inkább a lehetőségek megragadása motiválja. Az EU-hoz később csatlakozott mediterrán országok tapasztalatai alapján az látszik, hogy a munkaerő szabad áramlását akadályozó korlátok feloldásának hatására nem nőtt az új tagállamokból a fejlettebb európai országok felé irányuló kivándorlás32. A migrációt nem az intézményes lehetőségek megváltozása, hanem inkább a gazdasági ciklusok és a küldő országok helyzetének alakulása befolyásolja. Tekintettel továbbá a magyar munkaerő alacsony mobilitására, a szabad munkaerő-áramlás lehetőségének megteremtődése esetén (2004. május 1-je után) sem kell számolni a magyar munkavállalók tömeges, kifelé irányuló migrációjával.33 Mint már említettük, a külföldi munkavállalás lehetősége leginkább a fiatal szakértelmiségi réteg számára jelent kedvező lehetőséget. Egy részük a formális csatlakozás előtt is az európai, illetve a globális munkaerőpiacon próbált érvényesülni; a csatlakozással további akadályok hárultak el ez elől. A szabad munkavállalás lehetősége a közszférában dolgozó értelmiségiek számára is komoly lehetőségeket kínál (vö. 3.3. fejezet), hiszen a köztisztviselő kar számára megnyílik az EU intézményekben folytatott karrier lehetősége, és az uniós fizetéseknél jóval kevesebbet kereső közalkalmazottak számára is vonzó lehet a külföldi munkavállalás (vö. például TV2 Tények 2005.03.13.– 2005.03.20. között az angliai tanári állásokról; a TV2 Napló 2005. április 24-i adása az Angliában dolgozó magyar orvosokról).

31

Az EU-csatlakozás középtávú gazdasági-társadalmi hatásai Magyarországra (GKI Budapest, 2003. február; 25-27. old) 32 Vö. Hárs Á.: A munkaerő szabad áramlásának korlátai (In: Európa Fórum 4. évf. 1. szám, 1996. március; 47-63. old.) 33 Vö. Kovács László az EU-n belüli munkaerő-áramlásról (Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/200402232.htm) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

48

A magyar nők helyzetének értékelése Az egyes országokban különböző típusú kivándorlások léteznek. Azokban az országokban, ahol a lakosság többsége nem tud megélni a fizetéséből, a materiális okok meghatározóak lehetnek a kivándorlás szempontjából. Ilyen például a munka miatti kivándorlás, mivel máshol többet tudnak keresni, mint saját országukban. Növekvő jólét és a bérből és fizetésből megélni tudók körének növekedése esetén „poszt-materiális” kivándorlással

találkozunk.

Ebben

az

esetben

nemcsak

kedvezőbb

kereseti

lehetőségekről, hanem kalandról és élménygyűjtésről, azaz poszt-materiális értékekről van szó. Ez sok magyar nőre vonatkoztatható.34 A potenciális kivándorló nőknek sokkal gyakrabban volt külföldi ismerősük, mint a többi fiatal nőnek, és a legfontosabb tényezőnek a külföldi ismerős bizonyult. Magyarországon azok a fiatal nők, akiknek külföldi ismerőse van, kétszer olyan érdekeltek a kivándorlásban, mint társaik. Bár a magyar nők számára a közép- és keleteurópai ismerősök szerepet játszanak a kivándorlásban, de egyetlen közép- és keleteurópai országot sem neveztek meg célországként. A magyar nők közül csak kevesebb gondolja, hogy a külföldi életkörülmények jobbak, eszerint tehát nem ez a migráció fő mozgatórugója. Mások kedvező tapasztalatai, illetve a munkaerő-piaci lehetőségek felmérése is szerepet játszanak a fiatal nők döntéseiben. Magyarországon a kivándorlóknak csak 62 %-a értékelte munkaerő-piaci lehetőségeit jónak. Magyarországon a potenciális kivándorlók 49 %-a adta meg kivándorlási okként a külföldön szélesebben gyakorolható személyes és politikai jogokat, nem-kivándorlók esetében ez csak 33 % volt. Egy további tényező, ami Magyarországon a kivándorlást erősíti, az etnikai konfliktusok erőteljes érzékelése. Ez a potenciális kivándorlók 54 %-ra igaz (szemben a nem-kivándorlók 32 %-ával). Magyarországon a kivándorlási hajlam összefüggésben áll a képzettségi szinttel, egyenes arányban növekszik; emellett több kivándorló nő származott nagyvárosi környezetből, mint vidékről.35 Ez azon múlhat, hogy a városokban több kivándorlásra vonatkozó információ hozzáférhető, és a nők ott magasabb anyagi elvárásokat fogalmaznak meg. A háztartások jövedelme döntő hatással van a fiatal nők kivándorlási hajlamára. Legfőképp nem az alacsony jövedelemmel rendelkező háztartásokból származó nők 34

Claire Wallace: A fiatal nők kivándorlási hajlama Magyarországon, Bulgáriában és Csehországban (Forrás: http://eszmelet.tripod.com/48/wallace48.html); lásd az 2. sz. táblázatot a Mellékletben 35 Lásd a 3. sz. táblázatot a Mellékletben. Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

49 hajlanak a kivándorlásra. A kivándorló nők 59 %-a magas jövedelmű családokból származik, velük szemben az alacsony jövedelmű családokból származó 29 % áll. Ez a minta érvényesül Magyarországon is, ahol a kivándorlók 39 %-a magas jövedelmű családokból jön, és csak 29 % alacsonyabb jövedelmű családokból. Magyarországon az a tendencia is megfigyelhető, miszerint az alacsony jövedelmű családokból származó nők is nagyobb mértékben vándorolnak ki, ami materiális migrációra enged következtetni. Mindemellett a magas jövedelmű családokból származó nők szintén ki akarnak vándorolni. A magas jövedelmű háztartásokból származó nők tehát jobban hajlanak a kivándorlásra, aminek valószínűségét az alacsony személyes jövedelem még növeli, mivel hátrányban érzik magukat az ilyen háztartásokban. A családi állapot a fiatal nők kivándorlási hajlamának vizsgálata esetén egy további fontos szempont. Az egyedülálló és elvált fiatal nők nagyobb mértékben találhatók a kivándorlók között, mint házasok. Közép- és Kelet-Európában a nők a szocializmus összeomlása óta egyre később mennek férjhez. Ennek a jelenségnek az egyik megnevezett oka az utazás és a karrier utáni vágy, ugyanakkor pedig az előreláthatatlan gazdasági fejlődés is.

3.2. A külföldiek foglalkoztatása Magyarországon 3.2.1. Munkavállalók Magyarországon a csatlakozás előtt A hazánkban engedéllyel dolgozókat állampolgárság alapján vizsgálva látható, hogy szerény a jelenlegi tagországokból Magyarországon munkát vállalók aránya (ami elmarad ugyan a valóságostól, ugyanis az engedélyezés alóli felmentések nagyobb része ezt a csoportot érinti, lásd erről részletesebben 3.2.2. fejezetet). Hasonlóképpen alacsony a csatlakozásra váró országokból Magyarországon munkát vállalók aránya is, s mindkét csoport esetében az arány csökken is. Hasonló tendenciát láthatunk a nem európai országokból származók esetében is. A meghatározó többség, a munkavállalók mintegy háromnegyede, a nem csatlakozó európai országokból – döntően Romániából


50 (közel 60%) és Ukrajnából (15% körül) – származik. Különösen a román állampolgárságú munkavállalók aránya növekedik a magyar munkaerőpiacon.36 1. sz. táblázat

Forrás: Hárs Ágnes – Tóth Judit: Munkavállalás és EU csatlakozás. A személyek szabad mozgásának és a külföldiek foglalkoztatásának egyes, a munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról (Forrás: http://www.nfh.hu/doc/doku/IFM_tanulmanyok/IFM%202004/Tan-Tan_tanulmany.pdf; 10. old)

A hazánkban (engedéllyel) dolgozók fele mindössze alapfokú végzettségű, további 20% szakmunkás, és mindössze 14% rendelkezik felsőfokú végzettséggel. A jelenlegi EU tagországokból érkezetteknek viszont több mint 70%-a magasan kvalifikált, felsőfokú végzettségű. Az Európán kívüliek csoportjának egyharmada felsőfokú végzettségű kvalifikált munkaerő, emellett fele részük legfeljebb szakmunkás végzettségű. A csatlakozó országokból is jelentős az alapfokú, illetve szakmunkás végzettségűek aránya (együtt 40%), a többiek viszont főleg középiskolát végeztek, közel egyötödük a kvalifikált szakember. Ezzel a képpel éles ellentétben viszont a külföldi munkaerő zömét jelentő nem csatlakozó szomszédos európai országokból túlnyomórészt alapfokú (60%) vagy szakmunkás (21%) végzettségű külföldiek érkeznek, ebben a két legnagyobb csoport, a román és az ukrán állampolgárságú munkavállalók nem mutatnak különbséget.

36

Hárs Á. – Tóth J.: Munkavállalás és EU-csatlakozás. A személyek szabad mozgásának és a külföldiek foglalkoztatásának egyes, a munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról (Forrás: http://www.nfh.hu/doc/doku/IFM_tanulmanyok/IFM%202004/Tan-Tan_tanulmany.pdf; 7-30. old.) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

51 2. sz. táblázat


Olyan hagyományos vendégmunkás ágazatokban, amilyen a mezőgazdaság vagy az építőipar, különösen a külföldi munkások döntő többségét kitevő nem csatlakozó országok polgárai dolgoznak, éspedig a mezőgazdaságban inkább román állampolgárok (7%-uk), az ukrán munkások főként az építőiparban helyezkednek el (57%), ámbár a Romániából érkezettek is jelentős részben dolgoznak az építőiparban (34%). Ezekből az országokból 20%-ban találnak feldolgozóipari ágazatban munkát, míg a többi csatlakozó országból származó vendégmunkások közel kétharmada dolgozik a feldolgozóiparban. A kereskedelemben kiugró arányban az Európán kívüli (ázsiai) országok polgárai dolgoznak.




Összességében tehát a kép egységesen azt mutatja, hogy a csatlakozást követően is a harmadik ország polgárai várhatóak nagy számban a magyar munkaerőpiacon, éspedig a hagyományos alacsony kvalifikáltságot igénylő munkahelyeken. A jelenlegi és az új csatlakozó országok polgárai várhatóan a jövőben is csak szerényebb mértékben jelennek

meg

a

magyar

munkaerő-piacon,

az

előbbiek

inkább

kvalifikált

munkakörökben, míg az utóbbiak a feldolgozóipari szak- és betanított valamint kvalifikáltabb munkakörökben egyaránt.37

3.2.2. Munkavállalási szabályok A hazai munkaügyi szabályok nem a közbiztonság védelmének, hanem elsősorban a külföldi munkavállalók távoltartásának elvére épülnek. Szinte minden hatósági döntés mérlegelésen alapul, azaz a külföldinek csak elvétve akad alanyi joga, sok a korlátozó szabály, igen bürokratikus és átláthatatlan az eljárás. Ma elsősorban egy újabb igazgatási eszközt alkalmaznak: a hatósági ellenőrzést és szankcionálást (rendőrség,

határőrség,

munkaügyi

felügyelet,

szabálysértési

hatóság)

és

ez

diszfunkcionális szabályozást eredményez. A munkaügyi igazgatás rendszere 1999. óta többször módosult, és minden esetben még bonyolultabbá vált, így megértése és főként alkalmazása nagy erőfeszítést követel. 37

Vö. még: Szlovák és lengyel munkáshadak indulhatnak Magyarország és Csehország felé (Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/20040301.htm) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

53

A mai rendszer kategóriái Engedéllyel foglalkoztatható külföldiek: A külföldiek, fő szabályként, csak engedéllyel végezhetnek munkát, és csak az engedély birtokában lehet a munkaszerződésüket megkötni. A szabályozás kiterjed minden olyan jogviszonyra, amelyben a szolgáltatás tárgya a külföldi ellenérték fejében a foglalkoztató részére végzett munka (munkaviszony, közalkalmazotti, bedolgozói, megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony, a szövetkezeti tag jogviszonya). Ugyanakkor a mezőgazdasági őstermelő vagy az egyéni vállalkozó nem tartozik e körbe, míg a betanító képzés és a kirendelés alapján végzett munka igen. Az illetékes miniszter rendeletben határozza meg az egyidejűleg az országban foglalkoztatható külföldiek legmagasabb létszámát, valamint azokat a foglalkozásokat, amelyekben külföldi nem foglalkoztatható. A 2002. évre a maximális létszám 81 ezer fő, beleértve a nemzetközi szerződés alapján kiadott engedéllyel foglalkoztatható külföldiek számát is. Ennek meghatározásakor figyelembe kell venni a megyei/fővárosi munkaügyi tanács előzetes véleményét. A munkavállalási engedélyt csak konkrét munkavállalóra, munkahelyre, munkakörre, munkáltatóra vonatkozóan lehet kiváltani, legfeljebb egy évre (noha az idegenrendészeti szabályok szerint a tartózkodási engedélyt akár négy évre is kiadhatják az új szabályok szerint). Az engedély iránti kérelmet a munkáltatónak kell beadnia. A munkáltató köteles a foglalkoztatás meghiúsulását és megszűnését öt napon belül bejelenteni a munkaügyi szervnek. Az engedélyt visszavonják, ha például nem az engedélyben szereplő helyen vagy munkára alkalmazzák a külföldit, sőt ilyenkor bírság kiszabásának is helye van (első alkalommal a minimálbér ötszöröse, ismételt szabályszegés esetén annak tízszerese).

Illegálisan foglalkoztatott: Minden külföldi ebbe a kategóriába tartozik: •

akinek lejárt a munkavállalási engedélye,

•

aki nem az engedélyében szereplő munkáltatónál, munkakörben és helyen végez munkát,

•

akinek

jogszabályi

kötelezettség

ellenére

nincs

munkavállalási

engedélye, vagy Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

54 •

akinek jogszabályban meghatározott, az engedély beszerzése alóli mentességét nem tudják igazolni.

Egyéb esetekben csak szabálytalan, jogsértő a foglalkoztatás, amely a munkaügyi ellenőrzéskor, vagy munkaügyi perben jár jogkövetkezményekkel. Sajátos alrendszert jelent az önálló vállalkozás. Ennek feltételeit több törvényben határozták meg. Valamennyi külföldi vonatkozásában az egyéni vállalkozásról szóló törvény az irányadó. Az egyéni vállalkozóvá válás feltétele a vállalkozói igazolvány, a mezőgazdasági őstermelőt kivéve. Ennek kiadásához – cselekvőképesség, megfelelő végzettség, telephely, büntetlenség stb. mellett – szükség van a személyi azonosító okmányra, valójában tehát magyar állampolgárságra, illetőleg menekültként elismerésre vagy bevándorolt (letelepedett) jogállás meglétére, illetőleg törvényben meghatározott esetben (ilyen a társulási szerződés) elegendő a tartózkodási engedély is. A külföldiek sajátos csoportjára, nevezetesen az EU polgárokra egy önálló törvény rendelkezik, hogy a nemzeti elbánást, a társulási szerződés értelmében érvényre juttassa. Ez vezette be az önálló vállalkozó és az önfoglalkoztató fogalmát. Az önálló vállalkozó a gyűjtőkategória, amelybe a gazdasági tevékenységet végző egyéni cég, az egyéni vállalkozó és az önfoglalkoztató tartozik bele. Az önfoglalkoztatás pedig minden olyan, a jogszabályok szerint önállóan végezhető és az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó gazdasági tevékenység, amelynek gyakorlója az egészségbiztosítási, illetőleg a nyugdíjbiztosítási szolgáltatások fedezetéről szóló jogszabályok rendelkezései szerint maga köteles gondoskodni.

3.2.3. A kategorizálás céljai A munkaügyi igazgatás kategorizálása egyfelől gazdasági racionalitást követ (munkaerő igény kielégítése, ha új tudásról, hiányzó ismeretről van szó), másrészt teljesen független azoktól. A követendő célok eszerint: •

a hazai munkaerő-kínálat védelme a munkanélküliséggel szemben, anélkül

általában,

hogy

regionálisan

és

foglalkozási

ágakban,

munkakörökben ellenőriznék a munkaerőpiac helyzetét; •

bizonyos jogállású külföldiek bejuttatása a munkaerőpiacra, bár a munkaerő-piaci hasznosságot, bejutást semmiféle munkaügyi tréning, átképzés nem előzi meg;


55 •

nemzetközi barátság, udvariasság vagy külpolitikai előnyök nyújtása az alapja például a diplomatáknak vagy az egyértelműen „egyoldalúan kétoldalú”

gyakornokcserét,

szezonális

munkát

biztosító

megállapodásoknak; •

nemzetpolitika, azaz a magyar-magyar kapcsolatok erősítése, egyfajta szociális szolidaritás erősítése a munkaerőpiac „korlátozott” nyitása révén.

A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter 2003-ban 81 ezer főben határozta meg az engedéllyel foglalkoztatható külföldiek legmagasabb számát (MK 2003/15), annak alapján, hogy 2002-ben ennyi volt átlagosan az üres álláshelyek száma (amelyből egyébként az egész évben üres állások a felét tették ki). Annak ellenére fogalmazódott meg egy foglalkoztatási keretszám, hogy az üresen álló munkahelyek és a foglalkoztatott külföldiek létszáma között kevés kapcsolat mutatható ki. A fentiekben összegzett és átalakítandó szabályozás az uniós tagság birtokában alkalmazható egyrészt a harmadik állam polgáraira, a Csatlakozási Szerződésben jelzett eltéréssel, azaz bizonyos nemzetközi szerződésekben harmadik állambeli polgárok számára szerződésben és alkalmazási szabályaiban rögzített kedvezményezés szerint, a közösségi jog által meghatározott szabályok alapján. Másrészt azokra az uniós polgárokra és családtagjaikra, akikkel szemben Magyarország a kölcsönösség alapján, az átmeneti időszakban a nemzeti szabályokat alkalmazza. Ehhez is mindenképpen módosítani kell a hazai idegenrendészeti és munkaügyi engedélyezési szabályokat, ugyanis az idegenrendészeti törvényben a csatlakozáskor hatályba lépő fejezet több ponton ellentétes a közösségi joggal. Az Itv. hatályba nem lépett fejezete szerint az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes államok állampolgárai és bármilyen állampolgárságú családtagjai (házastárs, 21 év alatti gyermek, eltartott felmenő) vízum nélkül 90 napig tartózkodhatnak az országban. Ezt követően pedig munkavállalóként,

egyéni

vállalkozóként

(önfoglalkoztató),

társas

vállalkozás

tulajdonosaként, kulcsszemélyzeteként (ügyvezető, vezető, képviseleti vagy felügyelő szerv tagja), illetve hat hónapon belül munkaviszonyt létesítőként, diákként, továbbá önmagukat nyugdíjból, egyéb jövedelmekből eltartóként, illetőleg korábban ilyenként néhány évig az országban élőként, tartózkodásra jogosultak. A tartózkodási engedélyt önfenntartásuk igazolása esetén ki kell adni, ami meghosszabbítható vagy a kiadott engedély visszavonható.(Ehhez vö. a 2.2.3. fejezetet.)


56

3.2.4. A foglalkoztatási céllal az Unió területére befogadható harmadik állam polgárairól szóló irányelv tervezete Eszerint, ide értve az önfoglalkoztatókat is, a Közösséget Alapító Szerződés 63.cikk (3) bekezdés a.) pontjában kapott felhatalmazás alapján kialakítandó tanácsi intézkedések mellett, lehetőség van a nemzeti rendelkezések fenntartására, illetőleg bevezetésére, ha az összhangban van az Alapító Szerződéssel, valamint egyéb nemzetközi megállapodásokkal (például GATS). Mégis, a tamperei csúcson elfogadott következtetések (1999) alapján, a gazdasági célból befogadott harmadik állam polgáraival kapcsolatban a cél a nemzeti szabályozások közelítése. A

hazai

megközelítéssel

összehasonlítva

az

irányelv

a

külföldiek

alkalmazásában, illetőleg önfoglalkoztatóként működésében nem rendészeti vagy munkaügyi kérdést lát, deklarált célja a gazdasági versenyképesség esélyének erősítése, amennyiben a szelekció megfelelő információkon alapszik. Az irányelv egyben a külföldinek is jogbiztonságot, kiszámíthatóságot nyújt. Ezt szolgálja az a megoldás, hogy a tartózkodási és a munkavállalási/önfoglalkoztatási engedélyt egy eljárásban, egy okmányon adják ki, valamiféle gazdasági teszt alapján, miszerint: •

a hazai munkaerőpiac igényli a külföldi munkaerőt, mert az igény nem elégíthető ki a saját kínálatból; vagy

•

az illető a fogadó államban nyereséget termel – azaz saját foglalkoztatásánál nagyobb értéket), azaz gazdasági előnyt jelent.

A hatályos hazai szabályok szerint is feltétel ugyan a munkavállalás engedélyezésekor a helyi munkaerő-kínálat hiánya, ám ehhez hiányzik az érdemi információ. Másfelől, az idegenrendészeti eljárásban, a jövedelemszerző vízum kiadásánál szempont a gazdasági előny, csak azt éppen az erre alkalmatlan rendészeti hatóság mérlegeli, ráadásul mindenféle támpont, tartalmi meghatározás nélkül. Továbbá, az önfoglalkoztatás – egyéni vállalkozói formában a külföldiek egy meghatározott csoportjának – alanyi jog, amelynek alapja a szerződéses szabadság és a tulajdonjog tiszteletben tartása. Az irányelv a gazdasági teszt alkalmazásakor a gazdasági és demográfiai változásokhoz történő rugalmas alkalmazkodást ír elő. Ezért például a kiadott engedély érvényességi idején belül a külföldi szabadon váltogathatja a munkahelyeket, hiszen az nem konkrét céghez és tevékenységhez kötött – eltérően a hazai merev szabályoktól. A rugalmasság azonban megkívánja, hogy ha a kínálati oldalon túl sok lenne a jelentkező, Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

57 legyen eszköz a külföldi foglalkoztatottak létszámának csökkentésre, ha az valóban szükséges – például kvótákkal, tagállamok közötti együttműködéssel, az engedély visszavonásával. Ez tehát nem azt jelenti, hogy semmiféle igazgatási eszközt nem kívánnak az irányelv alapján alkalmazni, de nem azokat tekintik elsődlegesnek. Ilyen igazgatási akadály a közbiztonsági vagy a közegészségügyi indok, valamint az eljárási díj megfizettetése, amely – a várható gazdasági előnyre tekintettel – nem jelenthet aránytalan terhet a külföldinek, ám fedezi a főbb kiadásokat (azaz az ezzel kapcsolatos igazgatási költségeket). Továbbá szezonmunka vagy az ifjúsági csereprogramban alkalmazás esetén a munkáltatótól biztonsági óvadékot is követelhetnek, amit a külföldi szabályszerű távozásakor a munkáltató visszakap. Másként fogalmazva, a rendészeti és igazgatási „szűrés” legalábbis egyenrangú a gazdasági teszttel, és a szűrőn átmenő külföldinek, ha a gazdasági tesztje megfelelőnek bizonyult, úgy az engedélyt ki kell adni. A körültekintő eljárás ideje ezért 180 nap, akár a munkáltató, akár a külföldi kérelmezi. Ez egyben azt is jelenti, hogy valóban a gazdasági racionalitás működik, hiszen a három évre kiadott engedély további három évre meghosszabbítható. A hazai szabály szerint legfeljebb egy évre adják ki a munkavállalási engedélyt, a nem időben benyújtott meghosszabbítást új kérelemnek tekintik, ami az igazgatási költségeket, erőforrásokat pazarolja. Lehetőséget nyújt az irányelv egyes csoportok kedvezményezésére – nemzetközi szerződés vagy hazai jog keretében – elsősorban olyan külföldiek számára, akik már az unió területén tartózkodnak, s korábban is hozzáfértek a munkaerőpiachoz, illetőleg azoknak, akik regionális vagy foglalkoztatási csoportokban jelentkező munkaerőhiány enyhítését szolgálják.

3.3. A magyar foglalkoztatáspolitika 3.3.1. A magyar foglalkoztatás szerkezete A fejlett piacgazdaságok munkaerő-piaci folyamataitól eltérő jelenség, hogy Közép- és Kelet-Európában – beleértve Magyarországot is – a munkanélküliség növekedésével párhuzamosan a népesség gazdasági aktivitása jelentősen csökkent. Hivatalos statisztikák szerint a 2003-ban kimutatható foglalkoztatási szint alacsonyabb Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

58 volt hazánkban, mint az EU-ban. Míg az utóbbi tagállamaiban a 15–64 év közöttiek 60,4 %-a volt foglalkoztatott, addig Magyarországon a 7,1 millió kereső korúnak körülbelül csak a fele. Ez a különbség azonban kisebb, ha figyelembe vesszük a statisztikai eljárások különbözőségét, a feketegazdaságban foglalkoztatottak magas számát, valamint a nyugdíjkorhatár emelését. Magyarország képzett munkaerővel rendelkezik. A foglalkoztatottak kevesebb mint 1 %-ának van a kötelező nyolc osztálynál alacsonyabb végzettsége, 21 %-nak van nyolc általános iskolai végzettsége, azaz a foglalkoztatottak körülbelül ötöde nem rendelkezik szakképesítéssel; 63 %-ot tesznek ki a szakképzettek és középiskolát végzettek, s 15 %-ot az egyetemen, főiskolán diplomát szerzett egyének. A magyar gazdaság foglalkoztatási szerkezete a rendszerváltást követően az Európai Unió tagországaiéhoz hasonlóvá vált: mezőgazdaság 8,2 % és folyamatosan csökken, ipar-építőipar 31,8 %, szolgáltatások 60 % és folyamatosan bővül.38

3.3.2. A magyar kormány foglalkoztatáspolitikai célkitűzései 2004. május. 1-jét követően A munkaerő-piaci helyzet A 2002–2003-as adatokat nézve igen komoly mozgás volt a magyar munkaerőpiacon. Ennek több oka van: az egyik, hogy ekkor dőlt el az uniós csatlakozás tényleges időpontja.39 Ebből következett, hogy azok a munkáltatók, akik úgy gondolták, kihasználják az EU-s és a magyar normák közötti különbségeket, azok kivonultak az országból; azok az uniós munkáltatók viszont, akik eddig például Franciaországban vagy Hollandiában tevékenykednek, azok inkább ide települtek, hiszen itt az egyharmados bérszínvonalon jóval versenyképesebben tudnak termelni. Két másik ok a hazai belső viszonyokból eredeztethető: igen magas volt a bérkiáramlás 2002–2003ban, az inflációval számolva csaknem 20 %-os volt a bérnövekedés. Ez minimálbér és közalkalmazotti béremelésből állt, s néhány olyan iparágat érintett, ahol jellemzően minimálbér szinten dolgoznak – textilipar, ruhaipar, bőripar, cipőipar, feldolgozói 38

Giró-Szász A.: A személyek szabad mozgásának jelentősége Európában és a magyar csatlakozás (In: Köz-politika, 2003. február; 47. old.) 39 Vö. Az EU jelentése lehangoló képet fest a magyar munkaerőpiacról (Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/20040217.htm); és vö. Uniós munkaügyi ajánlások Magyarországnak (Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/200410041.htm); vö. még: Dr. Rózsa József: Az EU-csatlakozás munkaügyi vonatkozású fejezetei (In: Munkaügyi Szemle 47. évf., 2003.; 28-29. old.) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

59 iparágak. Harmadik okként a nagyon megerősödött forintot lehet megemlíteni; és ezek az okok hozzájárultak ahhoz, hogy sok cégnek újra kellett gondolnia stratégiáját.40 Az egyenleg azonban pozitív volt, hiszen mennyiségileg javult a foglalkoztatottság Magyarországon, bővült a foglalkoztatottak köre. Csökkenni látszik az egyszerű, kevés képzettséget, kis hozzáadott értéket jelentő és alulfizetett munkahelyek száma, és cserébe helyette a növekmény az inkább magasabb tudást, képzettséget és munkakultúrát igénylő, nagyobb hozzáadott értéket jelentő és ezáltal jobban

bérezett

munkahelyek

száma.

Hazánkan

2003-ban

5,7

%

volt

a

munkanélküliségi ráta, ez az Unióban 7,9 %, a foglalkoztatási szint viszont az uniós 64 %-hoz képest csak 56-57 %. Az unió foglalkoztatási célkitűzése alapján 2005-ben 65, 2010-ben pedig 70 %-osnak kell lennie a foglalkoztatási szintnek. Magyarország legnagyobb problémája a körülbelül 3,6 milliós inaktivitás. Az inaktívak megmozgatása, foglalkoztathatóvá tétele az egyik legnagyobb szakmai kihívás. A nyugdíjkorhatár kitolódásával (62 évre) az idősek bent maradnak a munkaerőpiacon, a munkahelyek száma viszont nem bővül olyan tempóban, hogy ez a bennmaradás és a pályakezdők beáramlása a munkaerőpiacra kezelhető legyen. Az Unióhoz képest kisebb a pályakezdő munkanélküliség, de több mint duplája az átlagosnak; ezen belül különösen a diplomás munkanélküliek száma nő, ami aggodalomra ad okot. Strukturális problémát jelent az iskolai végzettségek és a gazdaság igénye közötti egyre nagyobb különbség: kevés a szakmunkás és sok a diplomás; hiányoznak iskolai végzettségek, mint például a fél-felsőfok, vagy a középiskola elvégzése után megszerezhető szakképzettség. A merev munkaerőpiac szintén sok gondot okoz. Ez egyfelől a mobilitás hiányával jellemezhető, másfelől azonban az álláskínálat meglehetősen egysíkú, hiszen a hagyományos 8 órás, a munkáltató telephelyén végzett munka a jellemző. Magyarországon a nem tipikus foglalkoztatási módok igen alacsonyan reprezentáltak a munkaerőpiacon.

40

Vö. Csizmár G.: A kormány foglalkoztatáspolitikai célkitűzései az EU csatlakozást követően, az ÁFSZ szerepe és feladatai a célok megvalósításában (In: A Foglalkoztatási Hivatal 5. ellenőri konferenciája [Eger, 2003. október 1-3.]: Változások – felkészülés a munkaerő-piaci szervezet előtt álló feladatokra; 729. old.); vö. még: Meixner Zoltán: Időzített bomba: egymillió ember munka nélkül (Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/20040219.htm) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

60

Feladatok és eszközrendszer A legfontosabb a foglalkoztatás bővítése, a rugalmasabb munkaerőpiac és az esélyteremtés, az esélykülönbségek mérséklése. A 2004. május 1-jei uniós tagsággal országunk automatikusan kapcsolódik az európai foglalkoztatási stratégiához, amely a 2001-es közös értékeléssel már lényegében megtörtént. 2004-től éves akciótervet kell készítenie a kormánynak, amit közösen értékelnek majd az EU-val, vagyis megtörténik a bekapcsolódás abba a nyílt koordinációba, ami a közös európai foglalkoztatási stratégia keretében 2001. óta működik. A 2004–2006-os időszakban jelenik meg a Nemzeti Fejlesztési terv a hozzá kapcsolódó

5

operatív

programmal

(gazdaságfejlesztés,

környezetvédelem,

agrárfejlesztés, regionális programok), ezen belül a humánerőforrás-fejlesztési operatív programmal (190 milliárd forint), ami összesen 1200–1500 milliárd forintnyi fejlesztési forrást jelent Magyarországnak erre a három évre. Ez idő alatt kell megtervezni a 2007– 2013-ra szóló következő Nemzeti Fejlesztési Tervet és a hozzá kapcsolódó operatív programokat, teljes mértékben alkalmazkodva az uniós tervezéshez. Jelentős forrásokat lehet megmozgatni a foglalkoztatottság érdekében az elsődleges munkaerőpiacon lényegében esélytelen társadalmi csoportok foglalkoztatásának támogatására: ilyenek a pályakezdők, kisgyermeket nevelő nők, fogyatékosok, romák, 45 év feletti nők és 50 feletti férfiak. Fontos, hogy a humánerőforrás-fejlesztésre kapható uniós forrást koordinálni tudják például a kirendeltségek, a munkaügyi központok. Folyamatos feladat a foglalkoztatással kapcsolatos költségek csökkentése oly módon, hogy eközben viszont egy bérfelzárkózás is el tudjon indulni. Ennek érdekében a kormány csökkentette az egészségügyi hozzájárulást, és 2004. január 1-jétől a vállalkozóknak nem kell a bér után egészségügyi hozzájárulást fizetni a GYES-ről, GYED-ről visszatérő kismamák, illetve az 50 év feletti regisztrált munkanélküliek foglalkoztatása esetén. Az egyszerűsített vállalkozási adó 2002-es bevezetése után a bevételi keret 15 millióról 25 millióra nőtt 2004-ben. Egyszerűbbé vált az EVÁ-ba való bekapcsolódás is. Csökkentették a társasági adót, 2002-ben megteremtették a minimálbér adómentességét az adójóváírás növelésével. A személyi jövedelemadó-tábla 2003-as és 2004-es módosítása, a sávhatárok és a százalékok csökkentése is ide tartozik. Meg kell említeni még a költségvetés által biztosított szociális támogatások nagyarányú


61 növelését, így a családi pótlék emelését (és a 13. havit), illetve a gyerekek egyre nagyobb körű ingyenes tankönyvellátását vagy ingyenes étkeztetését. Bővíteni kell az atipikus foglalkoztatási módokat a rugalmasabb munkaerőpiac érdekében. Egyik lépés ez irányban az alkalmi munkavállalás közterhének elfelezése, ami elő is segítette az alkalmi munkavállalói könyvvel való foglalkoztatás számának emelkedését. A kormány 2002–2003-ban távmunka pályázatot is hirdetett, és törvényi szabályozást

nyújtott

adókedvezmények,

be

valamint

a

távmunka-végzéshez egyéb

támogatások

avégett, társuljanak.

hogy

ehhez

is

Problémás

az

önfoglalkoztatás ügye, ami az elmúlt 10 évben az Unióban sem megoldott, bár a csatlakozás óta már ez a jogviszony is szabályozott. Ide tartozik a non-profit szervezetek foglalkoztatási kapacitásainak bővítése is, hiszen Magyarországok 2003ban a foglalkoztatottak körülbelül 2 %-a (EU 8 %) dolgozik ilyen szervezeti körben. A munkaerő-kölcsönzés szintén az atipikus foglalkoztatási módok része, és a nagy termékre koncentráló cégeknek jobban megéri kölcsönzött munkaerővel dolgozni, hiszen az tud alkalmazkodni a termék életciklusához vagy piaci helyzetéhez. A Munka Törvénykönyvében definiálni kell a határozott idejű, osztott munkaidejű, változó munkahelyű, változó munkaidejű jellegű foglalkoztatást, mert csak így tud a kormány adókedvezményeket vagy adó természetű szabályokat hozzárendelni. A szabályozás kérdésköre is egy lehetséges eszköz, amellyel közvetett módon lehet segíteni a munkaerőpiac bővülését. Ide tartozik a (társadalmi) munkaidő-alap a törvényes munkaidő esetleges csökkentésével: 2006-ra 38 órás munkahéttel. A szabályozással kapcsolatos, hogy bevezették az egységes munkaügyi nyilvántartás rendszerét, azaz az elektronikus munkakönyvet, ami megteremtette az egész foglalkoztatási nyilvántartás naprakészségét, ellenőrizhetőségét. Jelentős lehetőség emellett az Állami Foglalkoztatási Szolgálat teljes eszközrendszere, melynek fő feladata a munkaerő-piaci mozgás menedzselése most és a jövőben is, illetve a partnerség szervezése önkormányzatok, civilek, munkáltatók, munkavállalók és ezek szervezetei között oly módon, hogy képesek legyenek uniós források igénybevételére alkalmas projektekhez társulni. Természetesen a szervezet 2004. május 1-jével kapcsolódott az EURES rendszerhez.


62

3.3.3. A legfrissebb foglalkoztatási adatok (2004) 2004. október–decemberi időszakban nőtt a munkanélküliek száma 2003 ugyanezen időszakához képest. A foglalkoztatottak száma 3 millió 909 ezer fő, a munkanélküliek száma 263 ezer fő, a munkanélküliségi ráta 6,3% volt. 2004-ben a 15– 64 éves népességbe tartozók 60,5%-a volt aktívan jelen a munkaerőpiacon, ami 9,5 százalékponttal alacsonyabb, mint az EU-15 előző évi átlaga. Az 50–64 éves korcsoportba tartozók ez évi aktivitási rátája 1,5 százalékponttal haladta meg az előző évi átlagot, döntően annak következtében, hogy a nyugdíjkorhatár változása, a korai kilépés szabályainak szigorítása folyamatosan növeli az idősebb korcsoportba tartozók munkaerő-piaci jelenlétét. A foglalkoztatottak létszáma éves átlagban stagnált. A 2004. évi 3 millió 900 ezer főből 3 millió 825 ezren tartoztak a munkavállalási korú népességbe. Jelentősebben csökkent a foglalkoztatottak létszáma a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat nemzetgazdasági ágban és a feldolgozóiparban, az utóbbin belül különösen markánsan a fokozottan versenyhátrányba kerülő textília, textiláru, bőrtermék, lábbeli gyártása ágazatban. Létszámnövekedés jellemezte az építőipar, a pénzügyi tevékenység, a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás és az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás nemzetgazdasági ágakat. A foglalkoztatás éven belüli alakulását a szokásosnál kisebb szezonalitás jellemezte. Az első negyedévben a foglalkoztatottak száma nem esett jelentősebben vissza, viszont elmaradt az év utolsó hónapjait jellemző létszámfelfutás. Így 2004 IV. negyedévében a foglalkoztatottak 3 millió 909 ezer fős létszáma 43 ezerrel elmaradt az előző év azonos időszakitól. 2004-ben a munkanélküliségi ráta 6,1%-ra nőtt. Az utóbbi 1–2 évben a nőkre jellemző érték mind jobban közelített a férfiakéhoz, s ebben az évben a két nem munkanélküliségi rátája már megegyezett. Az év IV. negyedévét jellemezte a legmagasabb, 6,3%-os munkanélküliségi ráta. A munkanélküliek létszáma éves átlagban 253 ezer fő volt, a IV. negyedévben pedig 263 ezer, amely utóbbi 31 ezerrel haladta meg az előző év azonos időszaki értéket. A legnagyobb mértékben a fiatalok munkanélküliségi rátája nőtt, döntően azért, mert egyre kevésbé zökkenőmentes az iskolából a munka világába történő átmenet. Ezt jelzi az is, hogy a munkanélkülieken belül közel 50%-kal több volt a tanulmányaik befejezése után állást keresők száma, mint tavaly. A munkanélküliség növekedéséhez hozzájárult az is, hogy a gyárbezárások egy adott helyen relatíve sok embert érintenek, Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

63 ami viszonylag hosszú ideig növeli a munkanélküliek számát, különösen olyan helyzetben, amikor a nyugdíjba vonulás mind kevesebbek számára jelent kilépési lehetőséget. A munkanélküliség átlagos időtartama 2004-ben 16,6 hónap, a IV. negyedévben 16,4 hónap volt. A tartósan munkanélküliek aránya változatlanul magas, 2004 utolsó negyedévében 45,6%. A régiók közötti munkaerő-piaci különbségek egyelőre nem mérséklődnek, 2004-ben a 15–64 évesek foglalkoztatási rátája a legjobb helyzetben levő Közép-Magyarország régióban 12,5 százalékponttal magasabb volt, mint a sereghajtó, észak-alföldi régióé. A munkanélküliségi ráta esetében a különbség 5,1 százalékpont (4,6% a központi régióban és 9,7% Észak-Magyarországon).41

41

A foglalkoztatottság és munkanélküliség (Forrás: KSH 2004. november–2005. január gyorstájékoztató megjelenése: 2005. február 25. adatai alapján; http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/fog/fog20501.pdf) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra


Forrás: A foglalkoztatottság és munkanélküliség (KSH 2004. november – 2005. január, gyorstájékoztató megjelenése: 2005. február 25.; http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/fog/fog20501.pdf; 6. old)

3.4. A magyar közszféra zártsága Magyarországon a közszolgálati jogviszonyokat egységesen szabályozó törvény nem létezik, az egyes területek – így a közalkalmazottak, köztisztviselők, bírák, ügyészek, illetve rendvédelmi szervek – külön-külön szabályozással rendelkeznek. (Bár már vannak törekvések az egységesítésre, lásd 5.1.2. fejezetet.) Bonyolítja a helyzetet, Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

65 hogy a közalkalmazottak esetében nem törvényi, hanem rendeleti szinten határozzák meg, mely munkaköröket tölthetnek be kizárólag magyar állampolgárok. A közalkalmazotti jogviszony létesítésének nem általános feltétele az állampolgárság, egyes tisztségek betöltésében nagyok a különbségek. A szabályozás azoknál a szerveknél aggályos, amelyek ugyan közfeladatokat látnak el, azonban szerepük szolgáltató. Más állampolgárok kizárása csak akkor indokolható, ha adott tisztség közvetlenül vagy közvetve közhatalom gyakorlásához kötődik, illetve az állam vagy más hivatalos szerv általános érdekeit biztosítja. A differenciált közalkalmazotti szabályozással ellentétben a köztisztviselőnek minden esetben magyar állampolgárnak kell lennie. A törvény hatálya elvben olyan szervekre terjed ki, amelyek közhatalmat gyakorolnak, közhatalmi hatósági feladatot látnak el. A bírák, ügyészek, illetve az ún. „egyenruhások” esetén érthető az állampolgársági kritérium alkalmazása. E személyi kör a nemzet általános érdekének megőrzését szolgálja, sajátos viszonyt feltételeznek betöltőik és az állam között, s a tisztségekből eredő jogok és kötelezettségek csak állampolgársági köteléken alapulhatnak.42

3.4.1. A magyar közalkalmazottak A

közalkalmazotti

jogviszonyra

vonatkozó

szabályokat

törvény,

kormányrendelet, miniszteri rendelet, kollektív szerződés és közalkalmazotti szabályzat rendezi. A magyar közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya az 1. § 1. bekezdésében foglaltak szerint: „az állami és a helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által (a továbbiakban: munkáltató) a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki”43. Ettől eltérően a törvény hatálya nem terjed ki ”a helyi önkormányzat által közhasznú munkavégzés (1991. évi IV. törvény 16. §-a)

42

Vö. Dr. Kajtár E.: A munkaerő szabad áramlásának érvényesülése a közszférában (In: Magyar Közigazgatás 54. évf. 4. szám, 2004. április; 207-212. old.); vö. még: Szociális partnerek és a migráció, a munkaerő szabad vándorlásának kérdése (Forrás: http://www.konfoderaciok.hu/mszeib/integracio/20006/2000-6-s.html; 9. old.) 43 Dr. Kajtár E.: A munkaerő szabad áramlásának érvényesülése a közszférában (In: Magyar Közigazgatás 54. évf. 4. szám, 2004. április; 208. old.) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

66 vagy közmunkaprogram keretében foglalkoztatottra, valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkavállalóra”44. A magyar állampolgárság bizonyos esetekben megkívánt, míg más esetekben mellőzik e kritérium alkalmazását.45

3.4.2. A magyar köztisztviselők Magyary Zoltán klasszikus meghatározása alapján „Közhivatalnok az az egyén, aki az állam, vagy állam által szolgálatadóul elismert más közigazgatási jogi személy munkájában való közreműködése megfelelő közigazgatási aktus által megbízást kap”46. A közszolgálati jogviszony Ktv. 5. szakaszának definíciója szerint: „az állam, illetve a helyi önkormányzat valamint a nevükben foglalkoztatott köztisztviselő között a köz szolgálata és munkavégzés céljából létesített különleges jogviszony, amelyben a

44

Uo. 208. old. A Kjt. végrehajtásáról rendelkező alábbi rendeletek kötnek ki meghatározott tisztségek betöltésekor – indokolatlanul – magyar állampolgárságot: • 44/1997 (III. 12.) Korm. rendelet az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi ágazatban: A magasabb vezető és a vezető beosztással történő megbízás feltételévé teszi a magyar állampolgárságot. • 89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet a testnevelés és sport területén: E rendelet alapján szintén magasabb vezető és vezető beosztás esetén feltétel a magyar állampolgárság. • 49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet a központi költségvetési szervként működő kutató és kutatást kiegészítő intézeteknél és a kutatókat foglalkoztató egyes intézményeknél: Magasabb vezető beosztás ellátásával csak magyar állampolgár bízható meg. • 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet a művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi területen: Levéltárban közalkalmazotti jogviszony, illetve közgyűjteményben vagyonvédelmi-biztonsági tevékenység ellátására irányuló közalkalmazotti jogviszony csak magyar állampolgárral létesíthető. • 5/1993. (II. 27.) KTM rendelet a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél: A Környezetgazdálkodási Intézet (KGI), a Műemlékek Állami Gondnoksága (MÁG) és az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) magasabb vezető beosztást csak magyar állampolgár tölthet be. • 62/1997. (XI. 7.) BM rendelet a belügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél; • 24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél: Magasabb vezető beosztást csak magyar állampolgár tölthet be. Indokolt az állampolgársági kritérium alkalmazása: • 17/1993. (VI. 18.) PM rendelet a pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél: A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága és alárendelt szerveinél közalkalmazotti jogviszony – fizikai munkakörök kivételével – csak magyar állampolgárral létesíthető. • 7/1993. (III. 9.) IM rendelet a büntetés-végrehajtás szerveinél: Igazságügyi Minisztérium Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán, a büntetés-végrehajtási intézeteknél és intézményeknél közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatottaknál a jogviszony létesítésének általános feltétele valamennyi munkakörben a magyar állampolgárság. • 25/1992. (XI. 25.) HM rendelet a honvédségnél: Közalkalmazottként csak magyar állampolgárral létesíthető közalkalmazotti jogviszony. 46 Dr. Kajtár E.: A munkaerő szabad áramlásának érvényesülése a közszférában (In: Magyar Közigazgatás 54. évf. 4. szám, 2004. április; 210. old.) 45


67 munkavégzéssel szükségképpen együtt járó kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenően mindkét felet többletkötelezettségek terhelik, és jogosultságok illetik meg”47. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékét a 1034/1992. (VII. 1.) kormányhatározat melléklete tartalmazza. Egyes szervek megítélése nem egyszerű, mivel az államigazgatási hatósági jellegű tevékenységük mellett más jellegű tevékenységet is ellátnak (kutatás stb.). „Az elsősorban nem hatósági államigazgatási feladatok közül a szolgáltató típusú műszaki, laborvizsgálati, információs, dokumentációs, képzési, továbbképzési, kutatási, ellátó és gondnoksági jellegű feladatok megítélése kétséges”(Dr. Balázs. I.)48. Köztisztviselőnek csak azok a vezetők illetve ügyintézők minősülnek a Ktv. 1. § 7. bekezdés alapján: •

a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre előkészíti;

•

amennyiben felhatalmazást kap, kiadmányozza a döntést;

•

foglalkozik a rábízott feladatokkal összefüggő kérdésekkel;

•

felel saját tevékenységéért, valamint a munkaterületén a közigazgatási szerv célkitűzéseinek érvényesítéséért;

•

utasításokat és határidőket figyelembe véve, betartva a jogszabályokat és az ügyviteli szabályokat, elvégzi a munkaköri leírásában szereplő és a vezetője által ráosztott feladatokat.

A köztisztviselők kiválasztása több módon történhet, többek között felvételi vizsgával,

személyiségkutató

megbeszéléssel/személyiségvizsgálattal,

gyakornoki,

illetve pályázati rendszerrel, belső előléptetési rendszerrel. A gyakornoki rendszer lényege, hogy a jelöltet kezdetben rövid időre alkalmazzák, s csak akkor véglegesítik, ha a próbaidő alatt alkalmasnak bizonyul. A tagállamok állampolgárai kapcsán az a kérdés vetődik fel, hogy vajon beszámítható-e a más államban eltöltött próbaidő. A belső előléptetés rendszere nem jelent mást, minthogy egy, már a szervezetben dolgozó személyt léptetnek elő, helyeznek magasabb szintű munkakörbe. A módszer előnye, hogy motiválja a köztisztviselőket, erősíti a pályához való hűséget, azonban a tagállamok köztisztviselői kapcsán aggályos, hiszen ha adott állást a szervezeten belül töltenek be, nem kerül sor versenyvizsgára, és így a külföldi jelölt nem tud bekerülni.

47 48

Uo. 210. old. Uo. 210. old.


68 Ahhoz, hogy valaki felvételt nyerhessen a közszolgálatba, különböző feltételeknek kell eleget tegyen; ezek általános és speciális feltételek. Minden esetben követelmény: •

magyar állampolgárság,

•

teljes cselekvőképesség,

•

büntetlen előélet,

•

legalább középiskolai végzettség.

Egyes munkakörök betöltéséhez speciális feltételeknek kell eleget tenni: meghatározott iskolai végzettség (diploma, szakképesítés), meghatározott számú év gyakorlat, szolgálati idő, valamint közigazgatási alapvizsga, szakvizsga. Az állampolgárság feltételül szabása egyértelműen kizárja más tagállam állampolgárait, de az egyéb fenti feltételek is gyakran diszkriminatív gyakorlathoz vezetnek. Például a diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerését szolgáló ágazati irányelvek egyre több hivatásra kiterjednek, a közszolgálatban betöltött tisztségek tekintetében azonban nem egyszerű a más tagállamban szerzett diplomák elismerése. Nem egyértelmű ugyanis, hogy az Európai Tanács két rendelete alkalmazható-e a köztisztviselőkre. Alapvetően az a kérdés, hogy a köztisztviselői tevékenység jogilag szabályozott szakmai szabályokon alapuló tevékenységnek minősül-e (a Bizottság szerint igen). Problémát jelent a más tagállamban eltöltött szolgálati idő illetve gyakorlat elismerése is. Az Európai Bizottság véleménye szerint szolgálati időként kell elismerni egyrészt azt az időt, amit a jelentkező köztisztviselőként saját államában eltöltött; emellett számításba kell venni azt az időintervallumot is, amikor a pályázó nem a megpályázott állás tevékenységi körében, hanem ahhoz hasonló tevékenységi körben töltött.

3.5. A magyar diplomák értéke 3.5.1. A magyar diploma elfogadottsága az Európai Unióban A közösségi jog csak azokra az oklevelekre terjed ki, amelyeket az uniós polgár szerzett valamelyik tagállamban. Az továbbra is nemzeti hatáskörben marad, hogyan szabályozzák és ismerik el a nem EU-tagállamból (harmadik országból) származó, illetve a tagállami felsőoktatási intézményben, de nem tagállami állampolgár által Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

69 szerzett okleveleket. A tagállamok saját normáik és szempontrendszerük alapján határozzák meg egy adott diploma helyét és értékét a felsőoktatási rendszeren belül. Az elbíráláskor az is közömbös, hogy az adott diplomát az unió egy másik országában esetleg már elismerték. Ez azt is jelenti, hogy az EU-ban szerzett oklevelet Magyarország nem feltétlenül ismeri el automatikusan, akkor sem, ha azt az EU más tagállamaiban már elismerték.49

3.5.2. Nemzetközi egyezmények Szakképesítések elismerése Ausztriával 1993-ban kezdődtek meg a tárgyalások a különböző szakmák kölcsönös elismeréséről (159/1994. (XII. 2.) Korm. rendelet). 19 szakma magyar és német megnevezését lehet ebben megtalálni, amelyek esetében mindkét ország kölcsönösen elismeri a saját országában szerzett képesítéseket: asztalos, autószerelő, autóvillamosság-szerelő, esztergályos, fényező és mázoló, fodrász, fotócikk-kereskedő, hentes/húsfeldolgozó, központifűtés- és csőhálózat-szerelő, pék/sütő, pincér/felszolgáló, rádió- és televízióműszerész, szakács, szerszámkészítő, telefon- és hálózatszerelő, tetőfedő, vegyész analitikus, vízvezeték- és készülékszerelő. A 90-es évek végén Németországgal az alábbi öt szakterületen folytak a tárgyalások: villamosság, gépészet, kereskedelem, bank/biztosítás, környezetvédelem. A Svájccal ugyanezen évtizedben létrejött kormányszintű szakképzési program keretében a következő szakmák oktatásának teljes anyaga áll már rendelkezésre: banki/biztosítási ügyintéző, pincér, szakács, cukrász. Nagy-Britanniával 2000-ig a faipari, és ruha- és textilipari képzést hangolta össze a Nemzeti Szakképzési Intézet. Hollandiával a vegyipari, ruhaipari és textilipari területek, míg Olaszországgal a gépészeti és vendéglátó-ipari szakmák tekintetében folytattak tárgyalásokat.50

A felsőfokú végzettség elismerése Magyarország számos bilaterális nemzetközi megállapodást kötött az oklevelek elismeréséről, szinte minden állammal írt alá ekvivalencia-egyezményt, melyek a

49

Dr. Hudák A. – Dr. Gellérné dr. Lukács É.: A magyar diplomák értéke az Európai Unióban (In: Európai Tükör Különszám. Európai Füzetek az uniós csatlakozásról 1. kötet, 2004. Budapest. 84. old.) alapján 50 Vö. Simonics I.: A szakmák és képesítések kölcsönös elismerése (In: Európai Tükör 1998. 3. évf. 4. szám; 52. old.) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

70 végzettségi szintek elismeréséről rendelkeznek, kimondják a felsőoktatásba bejutást lehetővé tevő végzettségek, valamint a felsőfokú végzettségek egyenértékűségét; viszont ezek sem szólnak a felsőfokú szakképzettségek kölcsönös elismeréséről. Hazánk eddig Spanyolországgal (1991), Ausztriával (1984) és Németországgal (1991;

2001)

kötött

keretmegállapodások,

ekvivalencia-egyezményt.

amelyek

nem

rendelkeznek

Közös a

jellemzőjük,

diplomák

hogy

automatikus

elismeréséről, tehát az egyedi elismertetési eljárásokat minden esetben le kell folytatni. A 2001-es német-magyar megállapodásnak már része egy olyan összehasonlító táblázat, amelyből kitűnik, hogy a két államban szerzett fokozatok közül melyek tanúsítanak azonos végzettségi szintet, azaz feleltethetők meg egymásnak. Fontos még a felsőoktatási képesítések európai régióban történő elismeréséről szóló, 1997-ben Lisszabonban aláírt egyezmény, amelyet Magyarországon a 2001. évi XCIX. Törvénnyel hirdettek ki. E multilaterális megállapodást közel 40 ország ratifikálta, köztük hazánk és az EU legtöbb tagállama. Az egyezmény értelmében minden államban létrehoznak egy nemzeti információs központot, amely összegyűjti és rendszerezi a felsőoktatási rendszerekkel, valamint az elismerési eljárásokkal kapcsolatos tudnivalókat, ismerteti azokat a külföldi társszervezetekkel, a belföldi hatóságokkal, az oktatási intézményekkel, valamint az érdeklődőkkel. Magyarországon az Oktatási Minisztérium szervezeti egységeként működő Magyar Ekvivalencia és Információs Központ látja el ezt a feladatot. A lisszaboni egyezmény nem érinti a felsőfokú szakképzettségek elismerésének kérdését, csak az oklevelek továbbtanulási célú

elismerését

taglalja.

Nem

rendelkezik

általában

a

fokozatok

konkrét

elismerhetőségéről, ehelyett egységes fogalomrendszert határoz meg, megfogalmazza az elismerés alapelveit, továbbá olyan elismerési mechanizmust szab meg, amely által a ratifikáló tagállamokban egységesebbé válhat az elismerés gyakorlata. Hatálya nemcsak a felsőfokú oklevelekre terjed ki, hanem a felsőoktatásba bejutást lehetővé tevő képesítések (érettségi bizonyítványok) és a részképzések elismerésére is. Általa átláthatóbbá válhat az oklevelek kölcsönös elismerésének rendszere, és növekedhet a hallgatói mobilitás.51

51

Dr. Hudák A. – Dr. Gellérné dr. Lukács É.: A magyar diplomák értéke az Európai Unióban (In: Európai Tükör Különszám. Európai Füzetek az uniós csatlakozásról 1. kötet, 2004. Budapest. 84-85. old.) alapján Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

71

3.5.3. A jogharmonizáció eredményei Magyarország a szakképzettségek kölcsönös elismeréséről szóló irányelvek főbb rendelkezéseit egy új jogszabállyal, a 2001. évi C. törvénnyel fogadta el (a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről; 2002. január 1-től hatályos). Ezzel egyrészt jogharmonizációs kötelezettségének tett eleget, másrészt a korábbi hazai előírásokat új, korszerű és egységes szabályozás váltotta fel. A magyar előírások irányelvekkel való harmonizálását további jogalkotásnak is szolgálnia kell: 2004 első felében megszületett az a kormányrendelet, amelyben megnevezték a szabályozott szakmákra vonatkozó jogszabály előkészítéséért felelős minisztériumokat, továbbá elkészültek azok a miniszteri rendeletek, amelyek felsorolják az egyes ágazati irányelvek hatálya alá tartozó okleveleket.52 Amennyiben a külföldön szerzett szakképesítés nem ismerhető el feltétel nélkül a megfelelő magyar szakképzettségnek, lehetőség van arra, hogy az érintett

kiegészítő

feltételt

teljesítsen:

alkalmassági

vizsgát

tegyen,

illetve

alkalmazkodási időszakot teljesítsen. A csatlakozás előtti helyzetre azonban jellemző, hogy – a legtöbb közösségi irányelvvel ellentétben – a hatályos magyar előírások alapján az érintett nem választhatott, hogy milyen kiegészítő feltételt kíván teljesíteni, hiszen ezt kizárólag az eljáró hatóság volt jogosult eldönteni.

3.5.4. A magyar diplomák automatikus elismerése a csatlakozás után A diplomák elismerésére irányuló eljárásban az egyik alapvető kérdés, hogy milyen a kibocsátó intézmény jogállása. Az elismerés előfeltétele, hogy a kibocsátó intézmény a származási országban államilag elismert felsőoktatási intézménynek minősüljön; lehet állami, vagy nem állami, amelyet a nemzeti rendszerben akkreditáltak.53 Magyarországon a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 1. számú melléklete sorolja fel az államilag elismert felsőoktatási intézményeket. Az ezek által kibocsátott oklevelek – feltéve, hogy azokat egy uniós állampolgár szerezte meg – 2004. május 1. után egyaránt a közösségi irányelvek hatálya alá fognak esni. A magyar állampolgárok által Magyarországon megszerzett, akkreditált oktatási intézmények által kiállított oklevelek ettől az időponttól a kölcsönös elismerés hatálya alá tartoznak.

52 53

Uo. 85-86. old. Uo. 86-87. old.


72 A közösségi irányelvek csak az okleveleknek a szakma gyakorlása szempontjából történő elismerését szabályozzák, hatályuk kizárólag az EU-tagok állampolgára által valamely tagállami oktatási intézményben szerzett oklevélre terjed ki. Az ezen a körön kívül eső diplomák, illetve más célú elismerések szabályozása ezután is a tagállami jogalkotás hatáskörében marad. Ha hazánk EU-tagállammá válása után egy magyar diák valamelyik hazai felsőoktatási intézmény által kiállított oklevéllel uniós tagállamban kívánja folytatni tanulmányait (például doktori iskolát), akkor a fogadó felsőoktatási intézménytől, illetve az azt működtető országban érvényes előírásoktól függ, hogy elfogadják-e az adott diplomát, vagy sem. Ilyen esetekben tehát nem lehet a magyar diplomák automatikus elismeréséről beszélni. Emellett az irányelvek hatálya csak az uniós állampolgárokra terjed ki. Ebből következik, hogy a csatlakozást követően sem lehet alkalmazni a közösségi szabályokat azokra az oklevelekre, amelyeket ugyan magyar felsőoktatási intézmény állított ki, de nem magyar – akár uniós – állampolgár részére. Ezek szerint az EU munkaerőpiacán ez esetben más lesz ugyanannak a magyar diplomának az értéke.


73

4. fejezet: Nyugdíjak az EU-hoz való csatlakozás után Az Európai Unióban a szociálpolitika olyan közösségi politika, amelynek keretében a közösségi fellépés kiegészíti a tagállamok saját politikáját. A szociálpolitika célrendszere szoros kapcsolatban áll a közösségi foglalkoztatáspolitikával, mivel megfelelő szintű foglalkoztatás számos szociális probléma kialakulásának megelőzését és csökkentését szolgálhatja. Az Európai Unió 2000-ben megfogalmazott és a 2010-ig terjedő időszakra vonatkozó gazdasági stratégiájának fontos elemét képezik a foglalkoztatás- és szociálpolitikai célkitűzések. A szociálpolitika keretében ez az időskori megélhetést biztosító nyugdíjrendszereket is jelentősen érinti (például: Európai Unió Alkotmányos Szerződése II-85. cikk, II-94. cikk, II-95. cikk54). A versenyképesség megőrzése és növelése szempontjából nagymértékben felértékelődött bizonyos közös célok megfogalmazásának szükségessége. Ehhez kapcsolódva az EU Szociális Védelmi Bizottsága is hangsúlyozta a nyugdíjrendszerek kiemelt szerepét, és meghatározta hosszú távú fenntarthatóságuk három feltételét: •

a nyugdíjasok és eltartott hozzátartozóik biztonságos és megfelelő jövedelmének biztosítása az egészségügyi és tartós gondozást nyújtó rendszerekkel együtt; tisztességes életfeltételek megteremtése az idősebb személyek részére,

•

a nyugdíjrendszerek finanszírozhatóságának garantálása oly módon, hogy a társadalom öregedésének az állami finanszírozásra gyakorolt jövőbeli hatása ne veszélyeztesse a költségvetés stabilitását, és ne eredményezze a pénzügyi források generációk közötti igazságtalan elosztását,

•

biztosítani kell, hogy a nyugdíjrendszerek a változó társadalmi és egyéni szükségletekhez

igazodjanak,

hozzájárulva

a

munkaerő-piaci

rugalmasság növeléséhez, a férfiak és nők közötti, valamint a szociális biztonsági esélyegyenlőség megteremtéséhez.


74 A szociális problémák megelőzésére és leküzdésére vonatkozó célkitűzés lényege az időskorúak foglalkoztatási helyzetének javítása, a tényleges nyugdíjba vonulási életkor kitolódásának ösztönzése, továbbá az aktív öregedés társadalmi és politikai feltételeinek megteremtése.55

4.1. A társadalombiztosítási nyugellátások Magyarországon a társadalombiztosítási nyugellátások körébe tartoznak: •

öregségi nyugdíj,

•

rokkantsági nyugdíj,

•

baleseti rokkantsági nyugdíj,

•

hozzátartozói nyugellátások ¾ özvegyi nyugdíj, ¾ árvaellátás, ¾ szülői nyugdíj.

A továbbiakban e nyugdíjfajták közül a magyarokat talán a két leggyakrabban érint(het)ő, az öregségi és rokkantsági nyugdíj kerülnek bemutatásra a közösségi rendelkezések figyelembevételével.

4.1.1. Az öregségi nyugdíj Az öregségi nyugdíj a tagállami szociális rendszerek egyik legfontosabb ellátásfajtája. Valamennyi tagállam részletes szabályozással rendelkezik a járulékfizető, vagy a területén élő biztosítottak öregségi ellátásait illetően; és az EU szabályozása is ezen ellátásfajta esetében a legbonyolultabb.

A nyugdíjjogosultság Valamennyi ország eltérő feltételeket állít a nyugdíjkorhatárt és a megkövetelt szolgálati időt illetően. Ez azzal jár, hogy azokban a tagállamokban, ahol az érintett

54

Lásd a Mellékletben. Dr. Pákozdi I.: Nyugdíjak a csatlakozás után (In: Európai Füzetek 1., 2003. Budapest. 2-30. old.) alapján; vö. Dr. Lengyel B. – Dr. Gellérné dr. Lukács É. – Rézműves J.: Az Európai Unió polgárainak szociális biztonsága (In: Európai Füzetek 14., 2003. Budapest. 15-25. old, 31-32. old.)

55


75 személy munkavégzés vagy helybenlakás (ott tartózkodás) okán biztosított volt, eltérő időpontokban kérheti öregségi nyugdíjának megállapítását.56 Amennyiben a nyugdíjjogosultsághoz hosszabb biztosítási idő megszerzését kell igazolni, akkor az EU koordinációs rendelkezéseinek (a tagállamokon belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók, valamint családtagjaik szociális biztonságáról az 1408/71/EGK tanácsi rendelet, illetve annak végrehajtására kiadott 574/72/EGK tanácsi rendelet szól) hiányában előfordulhatna, hogy az érintett személy annak ellenére sem lenne jogosult öregségi nyugdíjra, hogy több országban végzett munkát és szerzett biztosítási időt. A tagállami rendszerek közötti összhang megteremtését szolgálja a szerzett jogok megtartásának és a biztosítási idő összeszámításának elve. A koordinációs rendeletek biztosítják a tagállamokban szerzett jogok széles körű védelmét. Ha valaki életpályája során több tagállamban volt biztosított – akár munkavégzés, akár helybenlakás okán –, akkor a nyugdíjkorhatár elérésekor, illetve a nyugdíj megállapítására irányuló igény bejelentésekor összeszámítják a megszerzett és igazolt biztosítási időket, és az ellátás mértékét valamennyi biztosítási idő figyelembevételével számítják ki. Tekintettel arra, hogy a koordinációs szabályokat nemcsak a Magyarország EU-csatlakozásának időpontja után biztosítási jogviszonyba kerülő személyekre alkalmazzák, hanem a korábbi időponttól biztosítottakra, sőt a már nyugellátásban részesülőkre is, az összeszámításnak nagy jelentősége lehet a mai nyugdíjasok számára is. Abban az esetben, ha valaki a nyugdíjba vonulását megelőzően Magyarországon kívül valamely más tagállamban is dolgozott vagy lakott, és ott biztosítási időt szerzett, akkor a csatlakozás időpontjától ezen idők alapján is nyugdíjjogosulttá válhat. A biztosítási idők összeszámításának elve szerint azonban ugyanazon időszak csak egyszer vehető figyelembe; tehát azok a személyek, akik korábbi külföldi munkavállalásuk idején – magyar biztosítási idő szerzése érdekében – járulékot fizettek a magyar nyugdíjrendszerben, egyidejűleg a külföldi szociális biztonsági rendszerben is biztosítottak voltak, ezen időszak egyszeres beszámítását várhatják a nyugdíj megállapításakor (a többszörös járulékfizetéstől függetlenül).

56

Lásd a 4. sz. táblázatot a Mellékletben.


76

A nyugdíjak megállapítása A nyugdíjak megállapításánál valamennyi érintett tagállam kizárólag a nemzeti jogszabályok alapján köteles az általa folyósított nyugdíjakat megállapítani, holott valójában nemzetközi szabályok alkalmazásáról van szó. A tagállamok csupán a saját rendszerük keretében történt járulékfizetés, illetve egyéb jogosultsági feltételek teljesítését honorálják ellátással. Fő szabály, hogy egyetlen tagállam sem köteles többet nyújtani annál, mint amennyi a jogosultat hozzájárulása arányában abban a tagállamban megilleti. A nyugdíjak megállapításakor két módszert alkalmaznak: •

nemzeti nyugdíj = valamennyi tagállam, amelyben az érintett – a rendeletek személyi hatálya alá tartozó – személy az adott ország jogszabályaiban előírt biztosítási időt megszerezte és jogosultsága megállapítható, kizárólag ezen idők alapján kiszámítja az öregségi nyugdíj összegét;

•

pro rata/nemzetközi nyugdíj = két lépésben összesítik a tagállamokban szerzett biztosítási időket, majd abból számítják ki az adott ország által folyósított ellátás összegét.

A nemzeti nyugdíj megállapítását abban az esetben is el kell végezni, ha valaki több tagállamban szerzett biztosítási időket, ezért azokat összeszámítják. Ennek a gyakorlatban nagy a jelentősége: ha ugyanis az egyetlen országban szerzett biztosítási idők alapján számított nemzeti nyugdíj összege magasabb, mint az arányosítással az adott országra jutó résznyugdíj, akkor ezek közül a magasabb összegű nemzeti nyugdíjat folyósítják majd. Ez feltétlenül a jogosultaknak kedvező szabály, melynek célja, hogy a biztosítottak a lehető legmagasabb összegű ellátást kapják.

A nyugdíjasok egészségügyi ellátása és családi ellátásaik A nyugdíjasok természetbeni egészségügyi ellátásaira vonatkozóan a következők az irányadók: •

a nyugdíjas a lakóhely (tartózkodás helye) szerinti tagállamban veheti igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat;

•

az ellátás igénybevételére való jogosultságát az erre rendszeresített Eformanyomtatványon kell igazolnia.


77 A nyugdíjasok egészségügyi ellátásra nemcsak abban az esetben jogosultak, ha több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoztak, hanem akkor is, ha életpályájuk során csak egy tagállamban voltak biztosítottak. A nyugdíjasok által igényelhető családi ellátás abban a tagállamban jár, ahol az igénylő nyugdíjjogosultságot szerzett és a nyugdíjat folyósítják. Amennyiben a folyósítás több tagállamból történik, akkor a fő szabály alapján a tartózkodás helye szerinti tagállam lesz kötelezett, feltéve, hogy annak szabályai szerint a nyugdíjas családi ellátásra jogosultságot szerzett. Egyéb esetben az a tagállam folyósítja a családi ellátást, amelynek jogszabálya szerint arra a nyugdíjas jogosultságot szerzett, és amelynek hatálya alá a leghosszabb ideig tartozott.

A csatlakozás után várható hatások - Magyarország EU-taggá válása nem jelenti azonnal és automatikusan a nyugellátások színvonalának növekedését. Követelmény azonban a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának és a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságának biztosítása; a nyugellátások színvonalát ezért a jövőben nem a nyugdíjak kiigazításának követelménye,

hanem

más

tényezők

befolyásolják.

Az

ország

gazdasági

teljesítőképessége alapvetően meghatározza a nyugdíjrendszer működését, ezért a gazdasági teljesítmény javulása lehetőséget ad a járulékbevételek gyarapítására. Ez fedezetet teremt a magyar nyugdíjtörvényben előírt, a bérek és az árak átlagához kötött nyugdíjemelésre. Nyugdíjemelési rendszerünk a fogyasztói árak növekedését is követni fogja. - Amennyiben a több tagállamból járó nyugdíjak összege együttesen nem éri el a lakóhely szerinti tagállamban irányadó nyugdíjminimumot, akkor ez a tagállam köteles kiegészíteni a teljes nyugdíj összegét erre a minimumra; azonban csak abban az esetben, ha saját jogszabályai szerint az érintett személy jogosult lenne a nyugdíjminimumra. Amennyiben a jogosult más tagállamot választ állandó lakóhelyéül, akkor ez utóbbi ország lesz köteles kiegészíteni a nyugdíjat. Ha a tagállami jogszabályok alapján kiigazítják a nyugdíjat, akkor annak újraszámítására ugyan nincs szükség, ám ez érintheti a lakóhely szerinti tagállamban irányadó nyugdíjminimumra történő kiegészítést. A nyugdíjemelést követően is minden érintett ország tovább folyósítja az őt terhelő nyugdíjrészt, de ez a teljes nyugdíj összegének olyan emelkedését vonhatja maga után, amely miatt megszűnhet a lakóhely szerinti tagállam nyugdíj-kiegészítési kötelezettsége. Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

78 - A magyar nyugdíjrendszer nem tartalmaz a munkavégzést, illetve a kereső tevékenységből származó jövedelmet figyelembe vevő nyugdíjcsökkentési szabályt, de néhány tagállam szabályozásában ez előfordul, és esetleg hátrányosan érintheti a nyugdíjas összjövedelmének alakulását. - A szociális ellátásokra való jogosultságot lényegesen befolyásolhatja a koordinációs rendeletek alkalmazása miatti jövedelemváltozás. Abban az esetben, ha a magyar nyugdíjas a csatlakozás után kéri, hogy nyugdíját a többi tagállamban szerzett biztosítási idők figyelembevételével számítsák újra, akkor – új nyugdíjának teljes összege miatt – eleshet korábbi szociális ellátása(i)tól. - A hatályban lévő szociálpolitikai és szociális biztonsági egyezmények alapján folyósított

nyugellátásokat

is

érintheti

hazánk

csatlakozása.

A

koordinációs

rendelkezések szerint a jogosult számára a magasabb összegű ellátást biztosító szabályokat kell alkalmazni a nyugdíjak megállapításakor, ezért a csatlakozás után sor kerülhet a nyugdíjak újraszámítására. A Németországgal és Ausztriával kötött szociális biztonsági egyezmények megfelelnek az EU koordinációs szabályozásának, ezért azok esetében, akik magyar biztosítási időt szereztek, és csak ezen tagállamok valamelyikében voltak biztosítottak, a nyugdíjat nem számítják újra. Ha azonban más tagállamokban is, illetve az említett két országban is szereztek biztosítási időt, akkor az érintettek kérhetik nyugdíjuk újraszámítását. A Magyarországgal egyidejűleg taggá vált volt szocialista országokkal kötött szociálpolitikai egyezmények esetében azonban meg kell vizsgálni, hogy az egyezmény vagy a koordinációs rendeletek szerint számított ellátás a kedvezőbb, és a magasabb összegűt kell folyósítani.

4.1.2. Információk a rokkantsági nyugdíjról A különböző típusú rokkantsági rendszerek A tagállamok rokkantsági nyugdíjrendszere két típusba sorolható: •

„A” típusú rendszer: a rokkantsági nyugdíj összege független a biztosítási idő hosszától; a jogosultság csak a megrokkanás időpontjában is fennálló biztosítási jogviszony esetében állapítható meg (Belgium, Franciaország, Hollandia, Írország, Spanyolország, Egyesült Királyság);

•

„B” típusú rendszer: a rokkantsági nyugdíj összegét a biztosítási idő tartama határozza meg; a jogosultság független attól, hogy a biztosítási


79 jogviszony

a

megrokkanás

időpontjában

fennáll-e

vagy

sem

(Magyarország, Ausztria, Dánia, Finnország, Görögország, Németország, Izland, Liechtenstein, Luxemburg, Norvégia, Portugália, Olaszország, Svédország). Mindaddig, amíg valaki csak egy tagállamban vagy legalább azonos típusú rendszerben szerez biztosítási időt, nem merül fel különösebb nehézség a rokkantsági ellátás fizetésére kötelezett ország megállapításánál. Ha több tagállamban szerez biztosítási időt, akkor a rendszer bonyolultabbá válik.57

A rokkantság foka Ugyanazon

egészségkárosodás

tekintetében

a

rokkantság

eltérő

fokát

állapíthatják meg a tagállamok illetékes intézményei a nemzeti jogszabályok alkalmazásával.58 A rokkantsági fok megállapítása kizárólag a tagállamok saját hatáskörébe tartozik, így a rokkantság felülvizsgálatát is az ellátást folyósító ország(ok) egészségügyi intézményei, illetve orvosai végzik. Ha az érintett személy egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy más tagállamban lévő intézmény vagy orvos előtt felülvizsgálaton megjelenjen, akkor azt a lakóhelye szerinti intézmény, illetve orvos végzi el. A tagállamok emellett szűk körben megállapodásokat kötöttek az orvosi vizsgálatok elvégzésére és azok eredményeinek, illetve a megállapított rokkantsági fok kölcsönös elismerésére.

57

A gyakorlatban a következő fordulhat elő: • biztosítás kizárólag „A” típusú rendszerben: a rokkantsági nyugdíj megállapítására és folyósítására az a tagállam köteles, ahol az érintett személy a megrokkanás időpontjában biztosított volt; ebben az esetben a biztosított a rokkantsági nyugdíj teljes összegére válik jogosulttá, függetlenül attól, hogy esetleg csak nagyon rövid ideig tartozott az adott ország szociális biztonsági rendszerének hatálya alá; • biztosítás kizárólag „B” típusú rendszerben: a rokkantsági nyugdíj megállapítására és folyósítására az öregségi nyugdíjnál említett elvet és eljárást (összeszámítás) követve kerül sor, a résznyugdíjakat az egyes országokban szerzett biztosítási idők arányában számítják ki; • biztosítás először „B”, majd „A” típusú rendszerben (két ellátás megállapítása és folyósítása): az első tagállamban az ott szerzett biztosítási időt figyelembe véve állapítják meg a nyugdíjat, míg a második tagállam ugyancsak teljes összegű ellátást köteles nyújtani, azonban az ellátás teljes összegét az első tagállamból járó ellátás összegével csökkentheti; • biztosítás először „A”, majd „B” típusú rendszerben: ebben az esetben is két különböző rokkantsági nyugdíjat kap a jogosult, s azokat a szerzett szolgálati idők arányában állapítják meg. 58 Lásd az 5. sz. táblázatot a Mellékletben. Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

80

Egyéb szabályok - Attól függően, hogy a biztosított személy milyen típusú rendszerek hatálya alá tartozott, a rokkantsági nyugdíjat vagy a biztosítási idők összeszámításának szabályai szerint, vagy kizárólag egy – a megrokkanás időpontjában fennálló biztosítás helye szerinti – tagállam jogszabályai alapján, esetleg a kettő kombinálásával állapítják meg. -

A

rokkantsági

nyugdíjjogosultság

a

kereső

tevékenység

folytatása

szempontjából szinte minden tagállamban korlátozásokkal jár. A tagállami jogszabályok feltételeinek nem teljesítése esetén a kereső tevékenység folytatása járhat a rokkantsági résznyugdíj összegének csökkentésével, a folyósítás felfüggesztésével, esetleg a jogosultság elvesztésével. - Akik magyar rokkantsági nyugdíjat kapnak, és más tagállamokban biztosítási időt szereztek, a csatlakozás időpontjával rokkantsági nyugdíjjogosultságuk ezekben a tagállamokban is megnyílik. Ha más tagállamban rokkantsági nyugdíjat állapítanak meg és folyósítanak a magyar jogosultnak, akkor jövedelemfüggő szociális ellátás(ok)ra való jogosultságát jövedelmi helyzetének változása miatt elveszítheti.


81

5.fejezet: A magyar bérek alakulása a csatlakozás után

5.1. A bérmeghatározás intézményes feltételei Az Európai Unióban nincsenek közösségi szabályok a bérek, keresetek meghatározására, sem munkajogi, sem közgazdasági, sem pedig bér-, illetve jövedelempolitikai értelemben. A bérek, keresetek meghatározásával kapcsolatos jogi szabályozás az egyes tagországok saját hatáskörébe tartozik. Két fontos közösségi alapelvet azonban rögzítenek az Unió alapdokumentumai a bérezéssel kapcsolatban: •

a férfi és női munkavállalóknak egyenlő értékű munkáért egyenlő értékű bérhez van joguk (Európai Unió Alkotmányos Szerződése II-83. cikk és III-214. cikk)59;

•

a munkavállalóknak olyan méltányos bért kell biztosítani, amely egy szerény életszínvonal elérését lehetővé teszi számukra (Európai Unió Alkotmányos Szerződése II-91. cikk, II-93. cikk, II-94. cikk)60.

5.1.1. A Munka Törvénykönyve 2004. május 1. után is a hatályos magyar Munka Törvénykönyve határozza meg a versenyszférában a munkát vállalók bérével, keresetével kapcsolatos alapvető garanciális szabályokat – ilyen például a munkaszerződés és az alapbér. Az alapbér a munkaidőre és teljesítményre vonatkozó követelmények maradéktalan teljesítése mellett nem lehet kevesebb, mint a kormányrendelettel megállapított országos minimálbér. Többműszakos munkavégzés esetén műszakpótlékot, éjszakai munkáért éjszakai pótlékot, a törvényes (általános napi 8 órás, vagy a munkaidőkeretben meghatározott) munkaidőnél hosszabb idejű munkáért a túlmunka bérén felül túlmunkapótlékot kell fizetni. Ha nem az alkalmazott hibájából áll le ideiglenesen a munkavégzés, akkor a

59 60

Lásd a Mellékletben. Lásd a Mellékletben.


82 munkáltató köteles a személyi alapbéreknek megfelelő összegű bért fizetni az állásidőre. A rendes szabadság idejére bért (távolléti díjat), a betegszabadságra pedig keresetpótlást kell fizetni a munkavállalóknak. Ha a munkáltató mond fel rendes felmondással a munkavállalónak, akkor a munkavégzés alóli kötelező felmentés heteire/hónapjaira átlagkeresetet, a felmentési idő végén viszont végkielégítést kell fizetni az elbocsátott dolgozónak.61

Az országos minimálbér Az EU több tagállamában rendelet határozza meg az országos minimálbért, a munkáltatók által fizetendő bérek kötelező legkisebb összegét. Az európai gyakorlatban a minimálbér méltányos összegének adott időszakra, például 1 évre történő megállapításakor a nettó nemzetgazdasági átlagkereseti szinthez viszonyítják a minimálbér nettó összegét. Az általánosnak nevezhető felfogás szerint a méltányos minimálbér nettó összegének el kell érnie a nettó nemzetgazdasági átlagkereset 60 %-át, vagy legalább 50 %-át, ha az átlag 50 %-ának megfelelő nettó bérminimum nem kevesebb, mint az országban az adott időszakra megállapított egy főre számított létminimum pénzértéke. Magyarországon kormányrendelet rögzíti az országos minimálbér összegét, amely garantált bérminimumként az EU-hoz való csatlakozást követően is fontos eleme a magyar bérmeghatározási rendszernek. Hazánkban a 2005 elején érvényes minimálbér havi bruttó összege 50 ezer forint. Ennek és az átlagbérnek az aránya jól közelíti azokat a minimálbér/átlagkereset arányokat, amelyek az országos minimálbért megállapító uniós tagállamokban jellemző.62 Az elkövetkező években minden bizonnyal megteremthető annak lehetősége, hogy a minimálbér vásárlóereje folyamatosan, érzékelhető mértékben emelkedjen. Reális esély van arra, hogy a magyar minimálbér reálértéke az EU régi tagországaiban tapasztaltnál évről évre gyorsabban növekedjen, ugyanakkor illúzió volna feltételezni, hogy már 2006–2007-re eléri például a francia, vagy akár csak a spanyol minimálbér színvonalát.

61

Dr. Herczog L. – Dr. Tóth G.: Európai bérek, magyar bérek (In: Európai Füzetek 18., 2003. Budapest. 4-27. old.) alapján; vö. még: Dr. Lengyel B. – Dr. Gellérné dr. Lukács É. – Rézműves J.: Az Európai Unió polgárainak szociális biztonsága (In: Európai Füzetek 14., 2003. Budapest. 2-6. old, 26-30. old.) 62 Lásd az 1. ábrát a Mellékletben. Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

83

Kollektív szerződés Az uniós országok versenyszférájának munkaerőpiacán a munkáltatók érdekképviseletei és a munkavállalók érdekeit védő szakszervezetek által kötött ágazati és munkahelyi kollektív szerződések hatálya a legtöbb munkavállalóra kiterjed. Az autonóm ágazati párbeszéd és a kétoldalú megállapodások igen fontos meghatározói a bérmegállapításnak. A rendszerint 2–3 évre, vagy ennél hosszabb időre kötött kollektív keretmegállapodások foglalkozások

határozzák

képzettségi

meg

a

különböző

különbségeit,

az

ágazatokban eltérő

a

szakmák,

munkafeltételeket,

munkakörülményeket alapul vevő bérbesorolási táblázatok fokozataihoz rendelt differenciált mértékű bértarifákat. Szabályozzák a bérpótlékokat, a túlmunkavégzés módját, díjazását; rendelkeznek a munkáltatók által biztosított jóléti, szociális juttatásokról is. Az éves bérmegállapodások pedig meghatározzák a bérfejlesztések és a különféle juttatások adott évi mértékét – az adott évi gazdálkodási feltételek és a munkavállalók bérnövelési várakozása, követelése egybevetésével. Magyarországon a versenyszférában csak az alkalmazásban állók 18 %-ára terjednek ki az ágazati kollektív szerződések. A vállalati kollektív szerződések által szabályozott munkahelyeken 2003-ban a munkavállalók mintegy 38 %-a dolgozott. Eme rendszer a munkaviszonnyal, a foglalkoztatási feltételekkel, a bérezéssel kapcsolatos minden fontos kérdésre kiterjedően leginkább csak a vasúti, közúti, légi közlekedés és az energiaszektor területein működik. A vállalati kollektív szerződések zöme csak néhány foglalkoztatási feltételt, túlmunkavégzést, egyes pótlékokat, egy-két béren kívüli juttatást szabályoz; kevéssé jellemző, hogy vállalati alapbérrendszert tartalmazna. A munkaerő szabad áramlásához kapcsolódva, minden uniós tagállam munkavállalójának mindig annak az országnak a munkajogi törvényeiben és a kollektív szerződésekben meghatározott feltételek szerint állapítják meg a bérét, amely tagországban az illető éppen munkát vállal. A Magyarországon munkát vállalók is várhatóan igénylik, hogy szakmájukban az Unió országaiban megszokotthoz hasonló módon, átlátható garanciaszabályok szerint határozzák meg a munkafeltételeket és a bért. A munkáltatók a széles körű ágazati megállapodások alapján kiegyensúlyozott munkaerőpiacon kialakítása,

kiszámítható

illetve

feltételeket

termelésnövelési,

vehetnek

foglalkoztatási,

figyelembe

üzleti

bérfejlesztési

terveik

döntéseik


84 meghozatala

során.

A

munkavállalók

egyértelműbben

rögzített

teljesítmény-

követelményekre, több foglalkoztatási és bérezési garanciára, bérük, keresetük kiszámíthatóbbá válására számíthatnak azokon a területeken, ahol kollektív szerződésen alapuló egyéni munkaszerződést köthetnek. A munkajogi szabályozás fontos eleme emellett a jóléti elv, amely azt jelenti, hogy a munkajogi törvényekben meghatározott garanciákhoz, minimum előírásokhoz képest a kollektív szerződések csak kedvezőbb feltételeket állapíthatnak meg.

5.1.2. A közszféra Magyarországon a közszférát a költségvetési rend szerint gazdálkodó oktatási, egészségügyi, szociális, kulturális intézmények, valamint a közigazgatási, rendvédelmi, honvédségi szervezetek alkotják. A költségvetési intézményi szférában 2003-ban közel 800 ezer közszolgálati alkalmazottat foglalkoztattak: ebből több mint 550 ezer a közalkalmazott, jóval kisebb a kormányzati és önkormányzati köztisztviselők, valamint a rendvédelmi szerveknél szolgálatban állók száma. Az Európai Unióban nincsenek közösségi rendelkezések a közszférában alkalmazottak

munkajogviszonyának,

foglalkoztatásának,

bérmeghatározási

rendszerének szabályozására, hiszen ez nemzeti kompetenciába tartozik. Ebből adódóan rendkívül sokszínű az Unióban a közszolgálati foglalkoztatás, a munkafeltételek, valamint a bérek szabályozása. Magyarországon 1992-től alakultak ki a közszolgálati szabályozás mai jogintézményei; ekkor alkották meg a köztisztviselői, a közalkalmazotti és a szolgálati törvényt. A jellemzően költségvetési rend szerint gazdálkodó intézményekből összetevődő közszféra valamennyi fontosabb területén a bérmeghatározás alapvető eszköze az illetmény-előmeneteli rendszer, melynek fő elemei a képzettség és a szolgálati idő szerinti előmeneteli fokozatokból álló illetménytáblázatok, és ezek a fizetési/előmeneteli fokozatokhoz garantált illetménytételeket rendelnek. Az illetményelőmenetel részben a közalkalmazotti, köztisztviselői stb. illetménytáblázatok tételeinek rendszeres növelése által, részben az egyes közszolgálati alkalmazottaknak a fizetési fokozatok skáláján való egyéni előrelépésével valósul meg. Az illetménytáblázatok vagy a garantált illetmény kötelező alsó határát határozzák meg, vagy alsó-felső határok közötti középértéket jelölnek.


85 A magyar közszolgálati illetményrendszerek alapvetően illeszkednek az Unió tagállamaiban működőkhöz. Az elmúlt több mint egy évtized tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy ennek ellenére hazánkban szükség van a modernizációra. Ez a folyamat 2001–2002-ben már elkezdődött, amennyiben a köztisztviselők, a rendvédelmi szerveknél szolgálati viszonyban állók, valamint a honvédség hivatásos és szerződéses állományába tartozó katonák illetményrendszere jelentősen változott. A kötelező teljesítményértékelés bevezetésével egyidejűleg az illetménytáblázatokban garantált illetménytételek mintegy 70 %-os emelésére került sor 2001–2003 között. Várhatóan 2004–2005-ben a ma különálló közalkalmazotti, köztisztviselői, szolgálati jogviszonyés illetményszabályozás olyan egységes közszolgálati rendszerbe szervezhető, amely rugalmas, figyelembe veszi az egyes tevékenységi szektorok sajátosságait. Ez az egységesítés vélhetően csak a keresetek további érzékelhető növelésével párhuzamosan hajtható végre sikeresen. A 2001–2003. évi bérintézkedésekre építve a következő években is bizonyára megteremthetők annak feltételei, hogy a közszférában elérhető keresetek felzárkózzanak a versenyszféra béreihez, hiszen a rendszerváltozás óta nagymértékű indokolatlan keresetkülönbségek alakultak ki a két szféra között.

5.2. A csatlakozás utáni lehetőségek A közgazdasági feltételek és a teljesítmények alakításában a gazdaság szereplői, úgymint a munkáltatók és a munkavállalók, valamint a nemzeti kormány és az uniós szintű döntéshozók az előbbiekben felvázolt lehetőségekkel és felelősséggel rendelkeznek; a bérek megállapítására – az alkalmazott bérmechanizmusokra, bérrendszerekre és a bérek mértékére – nincsenek egységes közösségi előírások, vagyis a csatlakozás után emiatt nem kellett átalakítani a hazai bérrendszereket.

5.2.1. A kormány és az Országgyűlés szerepe A kormányzat képes közvetett jövedelempolitikai eszközökkel befolyásolni a munkaerőköltségek alakulását, például a kereseteket terhelő adók és járulékok mértékének csökkentésével.63 Összességében az Európai Unióhoz való csatlakozásunktól sokak által várt bérfelzárkózás alapvetően azon a közgazdasági tényezőn múlik, hogy az ország fenn


86 tudja-e tartani az elmúlt 7–8 évben tapasztalt, az uniós átlagot meghaladó gazdasági növekedési ütemet. 2004. május 1-je után erre megvan az esély, hiszen a közösségi alapokból elnyerhető támogatások újabb lökést adhatnak a gazdasági növekedéshez, ezáltal folytatódhat a keresetek reálértékének az utóbbi 5–6 évben látható folyamatos emelkedése.64 A nagy kereseti különbségek nem a tavaly csatlakozottak belépésével váltak jellemzővé az Unióban. A régi tagállamok között is mutatkoztak közel akkora teljesítmény- és keresetbeli eltérések, mint amekkorák az új belépők – köztük Magyarország – és az eddigi tagok között. Hivatalos valutaárfolyamon számolva egy átlagos magyar kereset a magas bérszínvonalú EU-országok – Dánia, Németország, Belgium, Nagy-Britannia stb. – átlagos kereseteinek csak mintegy 10 %-át éri el, míg a kevésbé fejlett tagállamok (Portugália, Spanyolország, Görögország) béreihez viszonyítva ez az arány 20–40 %. Kedvezőbb képet mutat a bérszínvonal, ha az összehasonlítást a tényleges jövedelmi viszonyok szempontjából reálisabb képet adó vásárlóerő-paritáson (=olyan számított valutaárfolyam, amely tükrözi az országok átlagos árszintjének eltéréseit is) végezzük: így az átlagos magyar kereset a fejlettebb uniós országok béreinek mintegy 25 %-át éri, míg a legalacsonyabb görög és portugál béreknek az 53–67 %-át.

5.2.2. Munkaerő-piaci hatások, migráció Az EU-tagállamok közötti kereseti különbségek a tapasztalatok szerint nem járnak a munkaerő nagyfokú migrációjával. Ennek többek között az is az oka, hogy rendszerint a kevésbé fejlett, alacsonyabb kereseti szinttel rendelkező országokban a standard megélhetési költségek alacsonyabbak, mint a fejlettebb, magasabb kereseti színvonalú államokban. A bérek alakulását leginkább a munkaerőpiac változásai befolyásolhatják. Az uniós csatlakozás jogi és gyakorlati értelemben is jelentősen érintette a munkaerő-piaci folyamatokat. Vannak olyan tagállamok, amelyek már 2004-től hozzájárulnak a munkaerő szabad áramlásához, de legkésőbb 2011-ig valamennyi uniós tagállam munkaerőpiaca megnyílik65. A leglátványosabb munkaerő-piaci változás 63

Lásd a 2. ábrát a Mellékletben. Lásd a 3. ábrát a Mellékletben. 65 Vö. Szociális partnerek és a migráció, a munkaerő szabad vándorlásának kérdése (Forrás: http://www.konfoderaciok.hu/mszeib/integracio/2000-6/2000-6-s.html; 10-11. old.); vö. még: Munkavállalási lehetőségek az Európai Unióban 64


87 éppen ezért ennek megnövekedett mérete. A nagyobb munkaerőpiac egyfelől több munkalehetőséget, másfelől azonban kiélezettebb versenyt jelent a kedvezőbb munkahelyekért versenybe induló munkavállalók számára. A nagyobb munkaerőpiacon mindenekelőtt a mobilitási képesség meghatározó jelentőségű. A magyar és uniós szakemberek egybehangzóan arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar munkavállalók mobilitása általában igen alacsony, tehát a magyarok kevéssé szándékoznak, illetve kevéssé lesznek képesek az unióban munkát vállalni. Az elemzések és tapasztalatok eddig tehát azt mutatják, hogy a régi EUtagoknak nem kell attól tartaniuk, hogy olcsó kelet-közép-európai munkavállalók tömege

árasztja

el

munkaerőpiacukat, 66

munkanélküliség megugrását előidézve.

feszültségeket

okozva

ezzel,

így

a

Ennek ellenére azért a csatlakozás

kiaknázandó lehetőségeket rejt a magyarok számára azokban a szakmákban, amelyekben egy adott ország munkaerőpiacán hiány mutatkozik. Érdeklődnek az egészségügyi dolgozók – orvosok, ápolónők –, az informatikusok, a mérnökök, és általában a magasan kvalifikált munkavállalók iránt. A mobilabb, vállalkozó kedvű, kiemelkedő szaktudással bíró, nyelveket beszélő, illetve a helyi munkaerő-piaci keresletet kihasználni képes munkavállalók esélyei javulnak, míg az ezekkel a képességekkel nem rendelkező, vagy azokat hasznosítani nem kívánó munkavállalók helyzetében nem várható kedvező fordulat. Az egységes munkaerőpiac azonban nemcsak azok számára nyújt kedvező kilátásokat, akik külföldön vállalnak munkát. A magyar munkáltatóknak is szükségük lesz ugyanis jól képzett, mobil munkavállalókra, akik tisztában vannak azzal, hogy ma már csak az lehet eredményes, aki a hagyományos erények – kiemelkedő szaktudás, pontosság, megbízhatóság, alkalmazkodóképesség – mellett folyamatosan megújítja ismereteit, „élethosszig tanul”. Az immár nemzetközivé vált versenyben pedig csak az a magyar munkáltató marad versenyképes, amelyik megfelelő bérekkel itthon tudja tartani a számára szükséges munkaerőt. Az egységesülő munkaerőpiac tehát önmagában is a bérek kiegyenlítődése felé hat, vagyis a bérfelzárkózás egyik természetes, közgazdaságilag megalapozott tényezője, amely azonban nem kínál mindenki számára azonos esélyeket. (Forrás: http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_munkavallalas&id=48); és vö. Dr. Gellérné dr. Lukács É.: A munkavállalás feltételei az Európai Unióban (In: Európai Tükör Különszám. Európai Füzetek az uniós csatlakozásról 1. kötet, 2004. Budapest. 39-61. old.) 66 Vö. Fóti K.: Az Unió félelmei. Várható-e kelet-európai migráció? (Forrás: http://eszmelet.tripod.com/48/foti48.html; 8-11. old.) Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

88

Befejezés A szabad munkaerő-áramlás igen fontos területe az Európai Unió belső piacának, hiszen ezen a téren érezheti talán leginkább a saját bőrén a magyarországi EU-polgár, hogy csatlakoztunk az Unióhoz. Természetesen sajnos nem minden régi tagállam nyitotta meg munkaerőpiacát 2004. május 1-jét követően, de a hétéves átmeneti periódus után már teljesen szabadon mozoghatnak a munkavállalók az Unió egész területén. A médiában már most (2005. április) is gyakori téma, hogy NagyBritanniában tárt karokkal várják a magyar tanárokat, orvosokat, de a buszsofőröket is. A kereslet ellenére az eddigi kutatások nem támasztják alá, hogy a magyar munkaerő tömegesen özönlene az uniós országokba, hiszen egyrészt a két „legkeresettebb” állam – Ausztria és Németország – fenntartja a korlátozásokat; másrészt pedig a magyar migrációs potenciál nem olyan jelentős, mint ahogy attól a csatlakozás előtt az EU tartott. Az Európai Unió Alkotmányos Szerződése annyiban könnyíti meg a munkaerő szabad áramlását a tagállamok között, hogy egyértelműen fogalmaz a szociálpolitikai és foglalkoztatáspolitikai kérdésekben, emellett hivatkozik az érvényes kerettörvényekre is (lásd például az irányelvet az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgásáról). Dolgozatom egyik célja volt, hogy bemutassa eme legfontosabb szabályokat, különös tekintettel az említett irányelvre, a szociálpolitikai vonatkozásokra (nyugdíjak), és – saját érdektől vezérelve – a közszolgálatot érintő kérdésekre. Az irányelv részletes bemutatása és az uniós közszféra jellemzése reményeim szerint átfogó képet nyújtott a jelenlegi helyzetről. Magyar–német szakos gimnáziumi tanár lévén egyrészt saját érdekeltségem miatt került dolgozatomba a közszféra szabályozása, másrészt azért is, mert – mint ahogy többször is utaltam rá – az Alkotmány csak azt a kitételt alkalmazza, hogy mi nem vonatkozik erre a szektorra. Miután a szabad munkaerő-áramlás lényege éppen a „szabadság” lenne, ezért is tartottam fontosnak, hogy eme igen szigorúan szabályozott szférát bemutassam, ahol igencsak korlátozva van az említett tulajdonság. A magyarországi szabályokkal foglalkozó részben ennek megfelelően a magyar közszféra „szabadságát” elemeztem, s éppen arra a megállapításra jutottam, hogy nehéz dolga van egy külföldinek akkor, ha hazánkban szeretne közalkalmazottként vagy


89 köztisztviselőként elhelyezkedni, hiszen inkább a közszolgálat zártságáról, mintsem szabadságáról van szó. Mindezek mellett lényeges szempont volt munkámban, hogy részletesebb képet nyújtsak

magáról

az

Európai

Unió

Alkotmányos

Szerződéséről,

hiszen

meggyőződésem, hogy a 2004. decemberi ratifikáció ellenére igencsak kevés szó esik erről a fontos dokumentumról (például a médiában). Igyekeztem bemutatni az alkotmány mint olyan elméleti hátterét, a Konvent munkáját, és a megszületett szöveg főbb pontjait, rendelkezéseit. A szabad munkaerő-áramláshoz szorosabban kapcsolódott a Hágai Program első része, mivel ez – a szigorúbb biztonsági előírások bevezetésének tervezetével – lassíthatja a mozgást. Miután a későbbi fejezetekben foglalkoztam egyes szociálpolitikai vonatkozásokkal is, az Alkotmány szövegének eme része – az EU Alapjogi Chartája, melynek óriási jelentőségéről olvashatunk a 2. fejezetben – is része lett a dolgozatnak. A magyarországi helyzetről szóló fejezetben igyekeztem rávilágítani a szabad munkaerő-áramlás

kérdéskörének

sokrétűségére,

hiszen

nemcsak

a

magyar

munkavállalóknak az Unióba történő áramlásáról van itt szó, hanem a külföldiek (uniós és harmadik országbeli állampolgárok) munkavállalásáról is hazánkban. A csatlakozás óta számos cikk jelent meg arról, hogy a lengyelek és szlovákok elözönlik a magyar munkaerőpiacot, bár ezek ugyanolyan kevéssé megalapozott kijelentések, mint a csatlakozás előtti magyar migrációs potenciál becslése az Unió részéről. Az illegális munkavállalók

azonban

gondot

jelentenek,

mert

a

feketegazdaságban

való

foglalkoztatottságuk ellenőrizhetetlen. A külföldiek magyarországi foglalkoztatásának problematikájához szorosan kapcsolódik a magyar foglalkoztatáspolitika, hiszen a munkaerőpiac megnyitása aggodalomra adhat okot azoknak, akik eddig is féltek a magyar munkanélküliség emelkedésétől. Ismételten személyes érdekeltség miatt került munkámba a diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése, mert rendkívül kíváncsi voltam arra, hogy milyen lehetőségeket nyújt nekem az EU, ha netán úgy döntenék, hogy külföldön vállalok munkát. Sajnos, az EURES rendszer keresőprogramjában egyetlen állást sem találtam tanári végzettségemhez, bár őszintén szólva én nem is tartozom a külföldi munkavállalást komolyan fontolgatók közé. Szintén magyar szempontok alapján próbáltam információkat nyújtani a nyugdíjak és bérek rendszeréről, természetesen nem utolsósorban személyes indíttatásból, hiszen már a dolgozatom elején említettem, hogy több barátunk is Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

90 dolgozik külföldön, akik a jobb kereseti lehetőség reményében vállalnak ott munkát. Magyarországon még több évnek kell eltelnie, mire legalább a „szegényebb” uniós országok szintjére jutunk, például a bérek terén. A szabad munkaerő-vándorlás egyik kiemelkedő faktorának tartom, hogy bárhol is vállaljon munkát az egyén – legálisan –, az időskori ellátása és életszínvonala biztosított legyen; éppen ezért tartottam rendkívül fontosnak, hogy beszámoljak a koordinációs rendeletek által is szabályozott (öregkori) nyugdíjak megállapításának rendszeréről, az összeszámítás elvéről. Már a Bevezetésben is utaltam rá, hogy elsősorban személyes érdeklődésem miatt választottam a belső piacnak eme fontos területét, és az anyag bősége miatt elsősorban a saját szempontjaim alapján próbáltam szelektálni és felépíteni a dolgozatot, szándékaim szerint olyan összefüggésekre koncentrálva, amelyek bármely magyar állampolgárt érdekelhetik és érinthetik. Természetesen bőven lenne még mondanivalóm a témában, de a szakdolgozat véges határai nem teszik lehetővé ennek kifejtését. Remélem, dolgozatom további kutatómunkára sarkall majd, s mások is tovább tudják gondolni az általam bemutatott problémakört. Érdekfeszítő lenne például azzal is foglalkozni, hogyan érzik magukat a magyar munkavállalók külföldön, illetve a külföldi munkavállalók Magyarországon; ténylegesen könnyebbé vált-e a munkavállalás a csatlakozásunk után; működnek-e a szociálpolitikai iránymutatások; van-e olyan szektor hazánk gazdaságában, ahol érezhető már az EU hatása a bérek tekintetében. Eme kérdések felvetésével zárnám munkámat, abban bízva, hogy egy másik dolgozatban majd ezek is megválaszolásra kerülnek.


91

Melléklet

Táblázatok és ábrák 1. sz. táblázat Az Európai Unió Alkotmányos Szerződése ratifikációjának folyamata (2005. április 13-i adatok Tagállam Ausztria

Ratifikáció módja Parlament

Belgium

Parlament

Ciprus

Parlament

Tervezett időpont 2005 május A ratifikációs törvényjavaslatot a kormány 2005. március 11-én fogadta el. Ratifikáció várhatóan 2005-ben. Első tárgyalás a Képviselők Házában (Európai Ügyek Bizottsága): 2004. február 4. A Ház jóváhagyása 2005. május 9-én várható.

Nincs végleges döntés a népszavazásról (a A népszavazás időpontja most képezi vita tárgyát: 2006 kormány ezt helyezte júniusa (a nemzeti választásokkal együtt) vagy 2005. kilátásba) 2005. szeptember 27. Dánia Népszavazás Az Alsó Ház a törvényjavaslatot 2005. február 9-én hagyta Egyesült Parlament+konzultatív jóvá második olvasatra. A ratifikáció nem várható 2006 Királyság népszavazás eleje előtt. Nincs meghatározva Észtország Parlament A ratifikációt 2005 őszén terjesztik a Parlament elé. Előreláthatólag 2005 végén vagy 2006 elején lesz a Finnország Parlament ratifikáció. A Francia Alkotmány módosítását (szükséges a ratifikációs folyamat előtt) 2005. február 28-án jóváhagyta Franciaország Népszavazás a Kongresszus (a nemzeti Gyűlés és a Szenátus). Referendum: 2005. május 29. Parlament (a baloldal A parlamenti szavazás 2005 júniusa előtt várható. Az első Görögország népszavazást akar) plenáris ülés (valószínűleg) április 12-én volt. Parlament+konzultatív Január 25-én a Szenátus a konzultatív népszavazás mellett Hollandia szavazott. A referendum 2005. június 1-jén lesz. népszavazás Az első részletes tárgyalás az Ír Parlament EU-ügyekért felelős bizottságában 2005. február 9-én volt. A Írország Parlament+népszavazás népszavazás időpontját csak egy figyelemfelkeltő kampány után tűzik ki. Népszavazás (valószínűleg; eddig még A népszavazás 2005. szeptember 25-én lenne Lengyelország nem döntött róla a kivitelezhető, az elnöki választásokkal egyidejűleg. parlament) A Parlament 2004 decemberében vette fontolóra az Lettország Parlament Alkotmányt. A ratifikáció 2005 elején valószínűsíthető. A Parlament elfogadta: 2004. november 11. Litvánia Parlament Luxemburg Parlament+konzultatív A Szerződés jóváhagyásáról szóló első kamarai szavazás Cseh Köztársaság


92 előreláthatólag június közepén lesz. Referendum: 2005. július 10-én. A második kamarai szavazás: a népszavazás után. A Parlament elfogadta: 2004. december 20. (december Magyarország Parlament 13.) A parlamenti szavazás 2005 júliusában várható. Málta Parlament A Bundestag várhatóan 2005. május 12-én hagyja jóvá, a Németország Parlament Bundesrat előreláthatólag 2005 júniusában. A Kamara 2005. január 25-én hagyta jóvá, a Szenátus Olaszország Parlament április 6-án. Lehetséges 2005. október 2-án vagy 9-én, a helyi Portugália Népszavazás választásokkal egyidőben. Népszavazás 2005. február 20. Mellette: 76,7%. Ellene: Parlament+konzultatív 42,3%. Parlamenti jóváhagyás 2005 júniusa előtt Spanyolország népszavazás valószínű. A ratifikációs törvényjavaslatot nyáron terjesztik a Parlament elé, melyet 2005 decemberében el is Svédország Parlament fogadhatnak. A Parlament jóváhagyása 2005 májusában várható. Szlovákia Parlament A Parlament jóváhagyta: 2005. február 1. Szlovénia Parlament népszavazás

Forrás: The European Union/Constitution/Ratification/Interactive Map (Forrás: http://europa.eu.int/constitution/ratification_en.htm)

2. sz. táblázat A kivándorlás különböző típusai a fiatal nők körében (%-ban)

Magyarország

Rövid távú migráció

Hosszú távú migráció

Összes migráció

48

30

53

Forrás: Claire Wallace: A fiatal nõk kivándorlási hajlama Magyarországon, Bulgáriában és Csehországban (Forrás: http://eszmelet.tripod.com/48/wallace48.html; 2. old.)


93

3. sz. táblázat A lakhely mérete <5000 fő

5000-50000 fő

>50 000 fő

Főváros

Kivándorló Többiek Kivándorló Többiek Kivándorló Többiek Kivándorló nők nők nők nők Magyaro.

25

40

33

29

22

15

Többiek

20

16

Forrás: Claire Wallace: A fiatal nõk kivándorlási hajlama Magyarországon, Bulgáriában és Csehországban (Forrás: http://eszmelet.tripod.com/48/wallace48.html; 8. old.)

4. sz táblázat A tagállamokban irányadó nyugdíjkorhatárok és a biztosítási időre vonatkozó követelmények Tagállam

Nők

Férfiak

Minimum biztosítási idő

Ausztria

60 év (fokozatos emelés 2033ig 65 évre)

65 év

Belgium

62 év 65 év (fokozatos emelés 2009ig 65 évre) 65 év (67 év azok esetében, akik 1999. július 1-jéig betöltötték a 60. életévüket)

180 hónap járulékfizetés vagy 180 biztosított hónap az utolsó 360 hónapon belül nincs minimumkövetelmény

Dánia

Egyesült Királyság Finnország Franciaország Görögország

Hollandia

60 év (fokozatos emelés 20102020 között 65 évre) 65 év

65 év

60 év 60 év az 1992. december 31. előtt biztosítottak esetében, ezt követően 65 év 65 év

Írország

66 év

Izland

67 év

Liechtenstein

64 év

65 év

legalább 3 év helybenlakás 15-65 éves kor között (1567 éves életkor között, a 60. életév 1999. július 1jéig történő betöltésekor) legalább 11-12 év járulékfizetés 3 év helybenlakás a 16. életév betöltése után legalább ¼ év járulékfizetés járulékfizetés legalább 4500 munkanapra nincs minimumkövetelmény legalább 156 heti és legalább évente átlagosan 10 heti járulékfizetés legalább 3 év helybenlakás 16-66 éves életkor között 1 év biztosításban töltött idő


94 Luxemburg

65 év

Németország Norvégia

65 év 67 év

Olaszország

60 év

65 év

Portugália

65 év

Spanyolország

65 év

Svédország

65 év

120 hónap tényleges biztosítás 60 hónap biztosítási idő legalább 3 év helybenlakás 16-66 éves életkor között 20 év, az új rendszerben (1996. január 1. óta) 5 év járulékfizetés 15 év járulékfizetés, évente legalább 120 biztosított nappal legalább 15 év járulékfizetés a garantált nyugdíjhoz legalább 3 év helybenlakás

Forrás: Dr. Pákozdi Ildikó: Nyugdíjak a csatlakozás után (In: Európai Füzetek 1., 2003. Budapest; 10. old)

5. sz. táblázat A tagállamokban ellátásra jogosító minimális rokkantsági fok és a biztosítási időre vonatkozó követelmények Tagállam

Rokkantság mértéke

Ausztria

50 %

Belgium

66,66 %

Dánia Egyesült Királyság Finnország Franciaország

Görögország

Hollandia Írország Izland

50 % 100 % teljes nyugdíjhoz: 3/5 résznyugdíjhoz: 2/5 66,66 %

50 %

15 % és 25 % 50 %

Minimum biztosítási idő/egyéb követelmény 60 hónap az utolsó 120 hónapon belül (50 éven felül havonta +1 hónap biztosítási idő, a 60. életévben maximum 180 hónap az utolsó 360 hónapon belül) 6 hónap, 120 munkanappal legalább 3 év helybenlakás 15-67 éves kor között táppénzjogosultság 52 hétig 3 év helybenlakás a 16. életév betöltése után legalább 12 havi rendszeres biztosítás a megrokkanás hónapjának első napját megelőzően 1992. december 31. előtt biztosítottaknál: 4500 napi munkavégzés, vagy életkortól függő megfelelő idejű járulékfizetés; 1993. január 1. után biztosítottaknál: 4500 napi munkavégzés vagy 15 év biztosítás legalább 260 heti járulékfizetés vagy legalább 48 heti járulékfizetés a jogosultság megnyílását megelőző évben legalább 3 év helybenlakás


95

Liechtenstein Luxemburg

Németország Norvégia Olaszország Portugália

¼ nyugdíjhoz 40 % ½ nyugdíjhoz 50 % teljes nyugdíjhoz 66,66 %

1 év

-

12 hónap biztosítás a megrokkanást megelőző 3 éven belül

munkaképesség legalább napi 3-6 órai munkavégzésre munkaképesség napi 3 óránál kevesebb munkavégzésre 50 % 66 % és 100 % legalább 2/3 munkaképességcsökkenés

Spanyolország

33 %

Svédország

25 %

60 hónap, melyből 36 hónapot a megrokkanást megelőző 5 éven belül teljesített az igénylő legalább 3 év helybenlakás 5 év járulékfizetés, amelyből legalább 3 év a megrokkanást megelőző 5 éven belül teljesített legalább 5 év biztosításban töltött idő 26 év alatt: biztosítás a 16. életév és a megrokkanás között eltelt idő felére; 26 év felett: biztosítás a 20. életév és a megrokkanás között eltelt idő ¼-ére, de minimum 5 év legalább 3 év helybenlakás

Forrás: Dr. Pákozdi Ildikó: Nyugdíjak a csatlakozás után (In: Európai Füzetek 1., 2003. Budapest; 23. old)

1. ábra A minimálbér feldolgozóipari bruttó átlagkeresethez viszonyított százalékos aránya (OECD- és EU-adatok alapján)


96

Forrás: Dr. Herczog László – Dr. Tóth Gábor: Európai bérek, magyar bérek (In: Európai Füzetek 18., 2003. Budapest; 13. old.)

2. ábra A társadalombiztosítási és a munkaerő-piaci járulékok, valamint az egészségügyi hozzájárulás


97

Munkáltatói közterhek az átlagkereset százalékában 60 50

50,8

50

48,5 48,1

48,1

42,2

41,9 39,6 37,2

40 30 20 10 0

1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Forrás: Dr. Herczog László – Dr. Tóth Gábor: Európai bérek, magyar bérek (In: Európai Füzetek 18., 2003. Budapest ; 22. old.)

3. ábra A GDP növekedése (előző év = 100)


98

Forrás: Dr. Herczog László – Dr. Tóth Gábor: Európai bérek, magyar bérek (In: Európai Füzetek 18., 2003. Budapest, 25. old.)


99

identitását és központi, regionális és helyi

Az Alkotmány vonatkozó szövegrészei

közhatalmi

kiegyensúlyozott

67

szervezetét; és

a

fenntartható

fejlődés előmozdítására törekszik és biztosítja a személyek, az áruk, a

II. RÉSZ AZ UNIÓ ALAPJOGI CHARTÁJA PREAMBULUM Európa népei, az egymás közötti egyre szorosabb egység létrehozása során úgy döntöttek, hogy osztoznak a közös értékeken alapuló békés jövőben. Unió

az

szabadság,

emberi

az

méltóság,

egyenlőség

és

a a

szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul, a demokrácia és a jogállamiság

elveire

támaszkodik.

Tevékenységei középpontjába az egyént állítja, létrehozva az uniós polgárság intézményét szabadság,

és a

megteremtve

biztonság

és

a

a jog

érvényesülésének térségét. Az Unió hozzájárul

e

közös

mozgását,

és

a

tőke

valamint

szabad

a

letelepedés

a

társadalmi

szabadságát. Ennek

érdekében

változások,

a

társadalmi

haladás,

valamint a tudományos és technológiai

Szellemi és erkölcsi öröksége tudatában az

szolgáltatások

értékek

megőrzéséhez és továbbfejlesztéséhez, miközben tiszteletben tartja az európai népek kultúrájának és hagyományainak sokféleségét, a tagállamok nemzeti

fejlődés fényében szükséges az alapvető jogok megerősítése e jogoknak egy chartában való kinyilvánítása útján. E Charta, tiszteletben tartva az Unió hatásköreit és feladatait, valamint a szubszidiaritás elvét, megerősíti azokat a

jogokat,

amelyek

tagállamok

különösen

közös

hagyományaiból

a

alkotmányos

és

nemzetközi

kötelezettségeiből, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményből, az Unió és az Európa Tanács által elfogadott szociális chartákból, valamint az Európai Unió Bíróságának Európai

és

az

Emberi

Bíróságának

Jogok

esetjogából

67

következnek. Ebben az összefüggésben

lex/lex/JOHtml.do?uri=OJ:C:2004:310:SOM:H

a Charta értelmezése során az Unió és a

U:HTML

tagállamok

http://europa.eu.int/eur-

figyelembe

bíróságai veszik

kellően a

Chartát


100 megszövegező Konvent elnökségének

b)

irányítása alatt készített és az Európai

egyedkiválasztást

Konvent

tilalma,

elnökségének

felelőssége

az

eugenikai,

különösen célzó

az

gyakorlat

mellett naprakésszé tett magyarázatokat.

c) az emberi test és részei ekként

E jogok gyakorlása együtt jár a más

történő,

személyek, az emberi közösség és a

felhasználásának tilalma,

jövő

d) az emberi lények szaporítási célú

nemzedékek

iránt

viselt

felelősséggel és kötelezettségekkel.

haszonszerzési

célú

klónozásának tilalma.

Az Unió ezért elismeri az alábbiakban

II-64. cikk

kinyilvánított jogokat, szabadságokat és

A kínzás és az embertelen vagy

elveket.

megalázó

I. Cím: Méltóság

tilalma vagy

Az emberi méltóság emberi

méltóság

és

büntetés

Senkit sem lehet kínzásnak, embertelen

II-61. cikk Az

bánásmód

sérthetetlen.

bánásmódnak

vagy

büntetésnek alávetni.

Tiszteletben kell tartani, és védelmezni kell.

megalázó II-65. cikk

A rabszolgaság és a kényszermunka II-62. cikk

tilalma

Az élethez való jog

(1) Senkit sem lehet rabszolgaságban

(1) Minden embernek joga van az

vagy szolgaságban tartani.

élethez.

(2) Senkit sem lehet kényszermunkára

(2) Senkit sem lehet halálra ítélni vagy

vagy kötelező munkára igénybe venni.

kivégezni.

(3) Tilos emberi lényekkel kereskedni.

II-63. cikk

II. Cím: Szabadságok II-66. cikk

A személyi sérthetetlenséghez való jog (1) Mindenkinek joga van a testi és

A szabadsághoz és biztonsághoz való

szellemi sérthetetlenséghez.

jog

(2) Az orvostudomány és a biológia

Mindenkinek joga van a szabadsághoz

területén különösen a következőket kell

és a személyi biztonsághoz.

tiszteletben tartani:

II-67. cikk

a) az érintett személy szabad és

A magán- és a családi élet tiszteletben

tájékoztatáson alapuló beleegyezése a

tartása

törvényben megállapított eljárásoknak megfelelően, Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

101 Mindenkinek joga van ahhoz, hogy

meggyőződésnek mind egyénileg, mind

magán- és családi életét, otthonát és

együttesen, mind a nyilvánosság előtt,

kapcsolattartását tiszteletben tartsák.

mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján

II-68. cikk

való kifejezésre juttatását.

A személyes adatok védelme (1)

Mindenkinek

vonatkozó

joga

van

a

személyes

rá

(2) A katonai szolgálat lelkiismereti

adatok

okból történő megtagadásához való

védelméhez. (2)

Az

jogot, az e jog gyakorlását szabályozó ilyen

adatokat

tisztességesen

és

meghatározott

célokra,

csak

jóhiszeműen, az

nemzeti törvények szerint, el kell ismerni.

érintett

II-71. cikk

személy hozzájárulása alapján vagy

A véleménynyilvánítás és a tájékozódás

valamilyen más, a törvényben rögzített

szabadsága

jogos okból lehet kezelni. Mindenkinek

(1)

joga van ahhoz, hogy a róla gyűjtött

véleménynyilvánítás szabadságához. Ez

adatokat megismerje, és joga van azokat

a

kijavíttatni.

véleményalkotás szabadságát, valamint

(3) E szabályok tiszteletben tartását

az

független hatóságnak kell ellenőriznie.

megismerésének

házasságkötéshez

és

a

házasságkötéshez

és

a

családalapításhoz való jogot, az e jogok gyakorlását

magában

információk

van

foglalja és

és

a a

eszmék közlésének

szabályozó

szerv

beavatkozhatna,

továbbá

országhatárokra való tekintet nélkül.

családalapításhoz való jog A

jog

joga

szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági

II-69. cikk A

Mindenkinek

(2) A tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani.

nemzeti

törvények szerint, biztosítani kell. II-70. cikk

II-72. cikk A

gyülekezés

és

az

egyesülés

szabadsága

A gondolat-, a lelkiismeret- és a

(1) Mindenkinek joga van a békés célú

vallásszabadság

gyülekezés

(1) Mindenkinek joga van a gondolat-, a

másokkal

lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz.

különösen politikai, szakszervezeti és

Ez a jog magában foglalja a vallás vagy

polgári célú egyesüléshez, ami magában

a

foglalja mindenkinek a jogát ahhoz,

meggyőződés

megváltoztatásának

szabadságához való

bármilyen

és

a

szintű,

szabadságát, valamint a vallásnak vagy Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

102 hogy érdekei védelmére szakszervezetet

(1)

alapítson, vagy azokhoz csatlakozzon.

munkavállaláshoz

(2) Az uniós szintű politikai pártok

választott vagy elfogadott foglalkozás

hozzájárulnak

gyakorlásához.

az

uniós

polgárok

Mindenkinek

joga

van

és

a

szabadon

politikai akaratának

(2) Az uniós polgárokat az Unió

kinyilvánításához.

bármely szabad

II-73. cikk

tagállamában álláskeresés,

megilleti

a

munkavállalás,

A művészet és a tudomány szabadsága

letelepedés és szolgáltatásnyújtás joga.

A művészet és a tudományos kutatás

(3)

szabad. A tudományos élet szabadságát

állampolgárait,

tiszteletben kell tartani.

területén

országok akik

való

a

azon

tagállamok

munkavállalásra

engedéllyel rendelkeznek, az uniós

II-74. cikk

polgárokkal

Az oktatáshoz való jog (1)

Harmadik

Mindenkinek

joga

van

az

azonos

munkafeltételek

illetik meg.

oktatáshoz, valamint a szakképzésben

II-76. cikk

és a továbbképzésben való részvételhez.

A vállalkozás szabadsága

(2) Ez a jog magában foglalja a kötelező

A vállalkozás szabadságát, az uniós

oktatásban

joggal és a nemzeti jogszabályokkal és

való

ingyenes

részvétel

lehetőségét. (3)

Az

gyakorlattal oktatási

intézmények

alapításának

szabadságát,

el

kell

ismerni.

demokratikus elvek figyelembevételével történő

összhangban,

II-77. cikk A tulajdonhoz való jog

valamint a szülők azon jogát, hogy

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy

gyermekeik számára vallási, világnézeti

jogszerűen

vagy pedagógiai meggyőződésüknek

birtokolja,

megfelelő

rendelkezzen, és azt örökül hagyja.

nevelést

biztosítsanak,

szerzett

tulajdonát

használja,

azzal

tiszteletben kell tartani az e jogok és

Tulajdonától

szabadságok

megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből,

gyakorlását

szabályozó

nemzeti jogszabályokkal összhangban. foglalkozás

sem

lehet

a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal

II-75. cikk A

senkit

megválasztásának

elszenvedett fizetett

veszteségekért méltányos

kellő

szabadsága és a munkavállaláshoz való

időben

összegű

jog

kártalanítás mellett történik. A tulajdon használatát, az általános érdek által


103 szükségessé tett mértékben, törvénnyel

tartozás,

vagyoni

lehet szabályozni.

fogyatékosság,

(2) A szellemi tulajdon védelmet élvez.

irányultság

kor

helyzet,

születés,

vagy

szexuális

alapján

történő

megkülönböztetés.

II-78. cikk A menedékjog

(2) Az Alkotmány alkalmazási körében

A menekültek jogállásáról szóló 1951.

és

július 28-i genfi egyezmény és az 1967.

rendelkezések sérelme nélkül, tilos az

január

állampolgárság alapján történő minden

31-i

jegyzőkönyv

rendelkezéseivel,

valamint

Alkotmánnyal

az

összhangban

Védelem

a

foglalt

különös

II-82. cikk A

II-79. cikk

abban

megkülönböztetés.

a

menedékjogot biztosítani kell.

az

kulturális,

vallási

és

nyelvi

sokféleség kitoloncolással,

a

kiutasítással és a kiadatással szemben (1) Tilos a kollektív kiutasítás.

Az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget. II-83. cikk

(2) Senki sem toloncolható ki vagy

A nők és férfiak közötti egyenlőség

utasítható ki olyan államba, vagy adható

A nők és férfiak közötti egyenlőséget

ki olyan államnak, ahol komolyan

minden területen, így a foglalkoztatás, a

fenyegeti az a veszély, hogy halálra

munkavégzés és a díjazás területén is

ítélik, kínozzák, vagy más embertelen

biztosítani kell. Az egyenlőség elve nem

bánásmódnak vagy büntetésnek vetik

akadályozza, hogy az alulreprezentált

alá.

nem számára különleges előnyöket

III. Cím: Egyenlőség

biztosító rendelkezéseket tartsanak fenn vagy hozzanak meg.

II-80. cikk

II-84. cikk

A törvény előtti egyenlőség A törvény előtt mindenki egyenlő.

A gyermekek jogai (1) A gyermekeknek joguk van a

II-81. cikk A megkülönböztetés tilalma

jólétükhöz szükséges védelemhez és

(1) Tilos minden megkülönböztetés, így

gondoskodáshoz.

különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy

véleményüket szabadon kifejezhetik. Az

társadalmi

származás,

őket érintő ügyekben véleményüket

tulajdonság,

nyelv,

meggyőződés, vélemény,

politikai nemzeti

genetikai

vallás vagy

vagy más

életkoruknak

A

és

gyermekek

érettségüknek

megfelelően figyelembe kell venni.

kisebbséghez


104 (2)

A

hatóságok

magánintézmények

és

a

gyermekekkel

kapcsolatos tevékenységében a gyermek

és

hogy

mindkét

szülőjével

rendszeres, személyes és közvetlen

kapcsolatot

a

tájékoztatást és konzultációt. II-88. cikk való jog A

munkavállalóknak

és

munkaadóknak, tartson

kell

A kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez

(3) Minden gyermeknek joga van ahhoz,

biztosítani

megfelelő szintű és kellő időben történő

mindenekfölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie.

feltételekkel

fenn,

kivéve ha ez az érdekeivel ellentétes.

szervezeteiknek

a

illetőleg az

uniós

joggal,

valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban joguk van

II-85. cikk Az idősek jogai

arra, hogy megfelelő szinten kollektív

Az Unió elismeri, és tiszteletben tartja

tárgyalásokat folytassanak és kollektív

az idősek jogát a méltó és önálló

szerződéseket kössenek, valamint hogy

élethez, a társadalmi és kulturális

érdekütközés

életben való részvételhez.

védelmében együttesen lépjenek fel, a

fogyatékkal

érdekeik

sztrájkot is beleértve.

II-86. cikk A

esetén

élő

II-89. cikk

személyek

beilleszkedése

A

munkaközvetítői

szolgáltatások

Az Unió elismeri és tiszteletben tartja a

igénybevételéhez való jog

fogyatékkal élő személyek jogát az

Mindenkinek joga van az ingyenes

önállóságuk, társadalmi és foglalkozási

munkaközvetítői

beilleszkedésük, valamint a közösség

igénybevételéhez.

életében való részvételük biztosítását

II-90. cikk

szolgáltatások

célzó intézkedésekre.

Az indokolatlan elbocsátással szembeni

IV. Cím

védelem

Szolidaritás

Az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal

II-87. cikk

és

gyakorlattal

A munkavállalók joga a vállalkozásnál

összhangban minden munkavállalónak

a tájékoztatáshoz és konzultációhoz

joga van az indokolatlan elbocsátással

A

szembeni védelemhez.

munkavállalók

vagy

képviselőik

számára az uniós jogban, valamint a nemzeti

jogszabályokban

és

gyakorlatban meghatározott esetekben

II-91. cikk Tisztességes

és

igazságos

munkafeltételek


105 (1) Minden munkavállalónak joga van

történő elbocsátás ellen, valamint joga

az egészségét, biztonságát és méltóságát

van

tiszteletben tartó munkafeltételekhez.

szabadságra, ha gyermeke születik,

(2) Minden munkavállalónak joga van a

vagy gyermeket fogad örökbe.

munkaidő

felső

korlátozásához,

a

a

határának napi

és

heti

fizetett

szülési

és

szülői

II-94. cikk A szociális biztonság és a szociális

pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett

segítségnyújtás

szabadsághoz.

(1) Az Unió, az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által

II-92. cikk A gyermekmunka tilalma és a fiatalok

megállapított

munkahelyi védelme

összhangban, elismeri és tiszteletben

Tilos a gyermekek foglalkoztatása. A

tartja a szociális biztonsági ellátásokra

foglalkoztatás alsó korhatára — a

és

fiatalok számára kedvezőbb szabályok

jogosultságot,

sérelme

nyújtanak

nélkül

és

korlátozott

szabályokkal

szociális

szolgáltatásokra amelyek

védelmet

anyaság,

betegség,

kivételekkel — nem lehet alacsonyabb,

munkahelyi

mint a tanköteles kor felső határa. A

utaltság

fiatal munkavállalóknak életkoruknak

munkahely elvesztése esetén.

megfelelő

(2)

munkakörülményeket

kell

baleset,

vagy

Az

gondoskodásra

időskor,

Unión

való

továbbá

belül

a

jogszerűen

biztosítani, védeni kell őket a gazdasági

lakóhellyel rendelkező és tartózkodási

kizsákmányolással szemben és minden

helyét jogszerűen megváltoztató minden

olyan

sértheti

személy jogosult – az uniós joggal,

fizikai,

valamint a nemzeti jogszabályokkal és

szociális

gyakorlattal összhangban – szociális

munkától,

biztonságukat, szellemi,

ami

egészségüket,

erkölcsi

fejlődésüket,

és

vagy

összeütközésbe

kerülhet nevelésükkel, oktatásukkal.

biztonsági

ellátásokra

és

szociális

előnyökre. (3) A társadalmi kirekesztés és a

II-93. cikk A család és a munka

szegénység leküzdése érdekében az

(1) A család jogi, gazdasági és szociális

Unió – az uniós jog, valamint a nemzeti

védelmet élvez.

jogszabályok

(2)

A

család

összeegyeztetése

és

a

és

gyakorlat

által

munka

lefektetett szabályokkal összhangban –

érdekében

elismeri és tiszteletben tartja a jogot a

mindenkinek joga van a védelemre a

tisztes

megélhetést

gyermekvállalással összefüggő okból

támogatásra

és

célzó

szociális

lakástámogatásra


106 mindazok

esetében,

rendelkeznek

az

akik

ehhez

nem

elégséges

pénzeszközökkel.

V. Cím

Egészségvédelem nemzeti

gyakorlatban

Az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét.

II-95. cikk A

A fogyasztók védelme

A polgárok jogai jogszabályokban

megállapított

és

feltételek

II-99. cikk Aktív és passzív választójog az európai

mellett mindenkinek joga van megelőző

parlamenti választásokon

egészségügyi ellátás igénybevételéhez,

(1) Minden uniós polgár választásra

továbbá orvosi kezeléshez. Valamennyi

jogosult és választható a lakóhelye

uniós

tevékenység

szerinti tagállam európai parlamenti

meghatározása és végrehajtása során

választásain, ugyanolyan feltételekkel,

biztosítani

mint az adott tagállam állampolgárai.

politika

és

kell

az

emberi

egészségvédelem magas szintjét.

(2)

általános

Európai

közvetlen

II-96. cikk Az

Az

gazdasági

érdekű

és

Parlament

általános

választójog

alapján, szabad és titkos választásokon választják.

szolgáltatásokhoz való hozzáférés Az Unió – a nemzeti jogszabályokban

II-100. cikk

és gyakorlatban foglaltak szerint és az

Aktív

Alkotmánnyal összhangban – elismeri

helyhatósági választásokon

és

Minden

tiszteletben

gazdasági

tartja

érdekű

az

tagjait

általános

szolgáltatásokhoz

és

passzív uniós

választójog

polgár

a

választásra

jogosult és választható a lakóhelye

való hozzáférést az Unió szociális és

szerinti

területi

választásain, ugyanolyan feltételekkel,

kohéziójának

előmozdítása

érdekében.

tagállam

helyhatósági

mint az adott tagállam állampolgárai.

II-97. cikk

II-101. cikk

Környezetvédelem

A megfelelő ügyintézéshez való jog

A magas színvonalú környezetvédelmet


és a környezet minőségének javítását be

ügyeit az Unió intézményei, szervei és

kell építeni az uniós politikákba, és a

hivatalai

fenntartható

tisztességes módon és ésszerű határidőn

összhangban megvalósulásukat.

fejlődés biztosítani

elvével kell

részrehajlás

nélkül,

belül intézzék. (2) Ez a jog magában foglalja:

II-98. cikk Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

107 a) mindenkinek a jogát arra, hogy az őt

függetlenül

hátrányosan érintő egyedi intézkedések

formájától.

meghozatala előtt meghallgassák,

azok

megjelenési

II-103. cikk

b) mindenkinek a jogát arra, hogy a

Az európai ombudsman

személyére

a

Bármely

uniós

bizalmas adatkezeléshez, illetőleg a

valamely

tagállamban

szakmai és üzleti titokhoz fűződő jogos

illetve létesítő okirat szerint székhellyel

érdekek

rendelkező bármely természetes vagy

vonatkozó

tiszteletben

iratokba

tartása

mellett

betekintsen, c)

az

jogi

igazgatási

kötelezettségét,

szervek

hogy

személy

polgár,

lakóhellyel,

jogosult

azon

ombudsmanhoz

döntéseiket

intézményeinek,

valamint

az

fordulni

európai

az

Unió

szerveinek

indokolják.

hivatalainak


igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró

az Unió a tagállamok jogában foglalt

Európai Unió Bíróságát – tevékenysége

közös általános elvek alapján megtérítse

során felmerülő hivatali visszásságok

számára

esetén.

az

intézményei

és

alkalmazottai által feladatuk teljesítése

–

vagy

kivéve

II-104. cikk

során neki okozott károkat.

A petíciós jog

(4) Mindenkinek lehetősége van arra,

Bármely

uniós

hogy

valamely

tagállamban

az

Alkotmány

nyelveinek

az

polgár,

valamint lakóhellyel,

valamelyikén írásban

illetve létesítő okirat szerint székhellyel

forduljon az Unió intézményeihez, és

rendelkező bármely természetes vagy

ugyanazon a nyelven kapjon választ.

jogi

személy

jogosult

petíciót

benyújtani az Európai Parlamenthez.

II-102. cikk A dokumentumokhoz való hozzáférés joga

II-105. cikk A mozgás és a tartózkodás szabadsága

Bármely

uniós

polgár,

valamely

tagállamban

valamint lakóhellyel,

(1) Minden uniós polgárnak joga van a tagállamok

területén

való

szabad

illetve létesítő okirat szerinti székhellyel

mozgáshoz és tartózkodáshoz.

rendelkező

jogi

(2) Az Alkotmánnyal összhangban a

személy jogosult hozzáférni az Unió

mozgás és tartózkodás szabadsága a

intézményeinek,

szerveinek

és

tagállamok

területén

jogszerűen

hivatalainak

dokumentumaihoz,

tartózkodó

harmadik

országbeli

természetes

vagy

állampolgároknak is biztosítható. Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

108 II-106. cikk

Az ártatlanság vélelme és a védelemhez

A diplomáciai és konzuli védelem

való jog

Bármely uniós polgár jogosult bármely

(1)

tagállam

mindaddig ártatlannak kell vélelmezni,

diplomáciai

vagy

konzuli

Minden

gyanúsított

bűnösségét

hatóságainak védelmét igénybe venni

amíg

olyan harmadik ország területén, ahol az

megfelelően meg nem állapították.

állampolgárságuk szerinti tagállam nem

(2)

rendelkezik képviselettel, ugyanolyan

számára biztosítani kell a védelemhez

feltételekkel, mint az adott tagállam

való jogának tiszteletben tartását.

Minden

állampolgárai.

a

személyt törvénynek

gyanúsított

személy

II-109. cikk

VI. Cím

A

Igazságszolgáltatás

törvényességének és arányosságának

II-107. cikk A

hatékony

bűncselekmények

és

büntetések

elvei

jogorvoslathoz

és

a

(1) Senkit sem szabad elítélni olyan

tisztességes eljáráshoz való jog

cselekményért vagy mulasztásért, amely

Mindenkinek, akinek az Unió joga által

az elkövetése idején a hazai vagy a

biztosított

nemzetközi

jogait

és

szabadságait

jog

alapján

nem

volt

megsértették, az e cikkben megállapított

bűncselekmény. Ugyancsak nem lehet a

feltételek mellett joga van a bíróság

bűncselekmény

előtti

alkalmazható

hatékony

jogorvoslathoz.

elkövetése büntetésnél

súlyosabb

Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét

büntetést

a törvény által megelőzően létrehozott

bűncselekmény

független

bíróság

törvény enyhébb büntetés kiszabását

tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű

rendeli, az enyhébb büntetést kell

időn

alkalmazni.

belül

és

pártatlan

tárgyalja.

Mindenkinek

kiszabni.

idején

Ha

elkövetése

valamely után

a

biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás,

(2) Ez a cikk nem zárja ki valamely

védelem és képviselet igénybevételéhez.

személy

Azoknak,

megbüntetését

akik

nem

rendelkeznek

bíróság

elé

olyan

állítását

és

cselekményért

elégséges

pénzeszközökkel,

vagy mulasztásért, amely elkövetése

költségmentességet

kell

idején a nemzetek közössége által

amennyiben

az

biztosítani,

igazságszolgáltatás

elismert

általános

elvek

szerint

hatékony igénybevételéhez erre szükség

bűncselekmény volt.

van.

(3) A büntetések súlyossága nem lehet II-108. cikk

aránytalan a bűncselekményhez mérten.


109 meghatározott

II-110. cikk A kétszeres eljárás alá vonás és a

hatásköröket

és

feladatokat. II-112. cikk

kétszeres büntetés tilalma Senki sem vonható büntetőeljárás alá és

A jogok és elvek hatálya és értelmezése

nem

(1) Az e Chartában elismert jogok és

büntethető

olyan az

szabadságok gyakorlása csak a törvény

Unióban a törvénynek megfelelően már

által, és e jogok lényeges tartalmának

jogerősen felmentették vagy elítélték.

tiszteletben tartásával korlátozható. Az

VII. Cím

arányosság elvére figyelemmel,

A Charta értelmezésére és

korlátozásukra csak akkor és annyiban

alkalmazására vonatkozó általános

kerülhet sor, ha és amennyiben az

rendelkezések

elengedhetetlen és ténylegesen az Unió

bűncselekményért,

amely

miatt

által

II-111. cikk E

általános

érdekű

célkitűzéseket vagy mások jogainak és

Alkalmazási kör (1)

elismert

Charta

rendelkezéseinek

szabadságainak védelmét szolgálja.

címzettjei – a szubszidiaritás elvének

(2)

megfelelő figyelembevétele mellett – az

Alkotmány

Unió intézményei, szervei és hivatalai,

szabályozott

valamint

meghatározott feltételek és korlátozások

a

tagállamok

annyiban,

A

Charta

által

elismert,

egyéb jogok

az

részeiben csak

az

ott

amennyiben az Unió jogát hajtják végre.

mellett gyakorolhatók.

Ennek megfelelően saját hatáskörükben

(3) Amennyiben e Charta olyan jogokat

és az Alkotmány egyéb részeiben az

tartalmaz,

Unióra ruházott hatáskörök korlátain

emberi jogok és alapvető szabadságok

belül tiszteletben tartják az ebben a

védelméről

Chartában foglalt jogokat és betartják az

egyezményben

abban

akkor e jogok tartalmát és terjedelmét

foglalt

elveket,

valamint

amelyek

megfelelnek

szóló

jogoknak,

azonosnak

(2) Ez a Charta az uniós jog alkalmazási

amelyek az említett egyezményben

körét

Unió

szerepelnek. Ez a rendelkezés nem

hatáskörein túl, továbbá nem hoz létre

akadályozza meg azt, hogy az Unió joga

új hatásköröket vagy feladatokat az

kiterjedtebb védelmet nyújtson.

Unió számára, és nem módosítja az

(4) Amennyiben e Charta a tagállamok

Alkotmány

közös

terjeszti

egyéb

ki

az

részeiben

tekinteni

európai

előmozdítják azok alkalmazását. nem

kell

biztosított

az

alkotmányos

azokéval,

hagyományaiból

eredő alapvető jogokat ismer el, akkor Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

110 ezeket a jogokat e hagyományokkal

alkotmányai, illetve az Unió vagy a

összhangban kell értelmezni.

tagállamok

(5) Az ebben a Chartában foglalt,

részességével

alapelveket megállapító rendelkezések a

megállapodások,

saját hatásköreik gyakorlása során az

emberi jogok és alapvető szabadságok

Unió intézményei, szervei és hivatalai

védelméről szóló európai egyezmény

által

elismernek.

elfogadott

végrehajtási

törvényalkotási

aktusok,

illetve

és a

mindegyikének kötött így

nemzetközi különösen

az

II-114. cikk

tagállamok által elfogadott, az uniós jog

A joggal való visszaélés tilalma

végrehajtására irányuló jogi aktusok

E Charta egyetlen rendelkezését sem

útján

E

lehet úgy értelmezni, hogy az bármilyen

rendelkezésekre bíróság előtt kizárólag

jogot biztosítana olyan tevékenység

az ilyen jogi aktusok értelmezése,

folytatására

illetve

végrehajtására, amely az e Chartában

hajthatók

végre.

jogszerűségének

megítélése

tekintetében lehet hivatkozni. (6)

A

nemzeti

elismert

jogszabályokat

és

vagy

jogok

megsértésére

olyan vagy

vagy

gyakorlatot az ebben a Chartában

meghatározottnál

meghatározottak

korlátozására irányul.

szerint

teljes

cselekedet szabadságok

a

Chartában

nagyobb

mértékű

mértékben figyelembe kell venni. (7)

Az

Unió

és

a

tagállamok

III. RÉSZ: I. FEJEZET

bíróságainak kellően figyelembe kell

2. SZAKASZ

venniük az Alapjogi Charta

A

értelmezésére

vonatkozó

iránymutatásként

készült

magyarázatokat.

SZEMÉLYEK

SZOLGÁLTATÁSOK

ÉS

A

SZABAD

MOZGÁSA 1. alszakasz

II-113. cikk

Munkavállalók III-133. cikk

A védelem szintje E Charta egyetlen rendelkezését sem

(1) A munkavállalókat megilleti az

lehet úgy értelmezni, mint amely szűkíti

Unión belüli szabad mozgás joga.

vagy hátrányosan érinti azokat az

(2) Tilos az állampolgárság alapján

emberi

alapvető

történő minden megkülönböztetés a

–

tagállamok

jogokat

szabadságokat,

és

amelyeket

saját

alkalmazási területükön – az Unió joga, a

nemzetközi

jog,

a

munkavállalói

között

a

foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint

tagállamok


111 az egyéb munka- és foglalkoztatási

a) a nemzeti foglalkoztatási szolgálatok

feltételek tekintetében.

közötti

(3) A közrendi, közbiztonsági vagy

biztosítása;

közegészségügyi okok alapján indokolt

b) azoknak a közigazgatási eljárásoknak

korlátozásokra

és gyakorlatnak, valamint a betölthető

is

figyelemmel,

a

szoros

munkavállalóknak joguk van arra, hogy:

állások

a)

időtartamoknak

tényleges

állásajánlatokra

együttműködés

megszerzéséhez a

előírt

megszüntetése,

jelentkezzenek;

amelyek nemzeti jogszabályokon vagy a

b) e célból a tagállamok területén

tagállamok között korábban megkötött

szabadon mozogjanak;

megállapodásokon

c) munkavállalás céljából valamely

amelyek fenntartása a munkavállalók

tagállamban tartózkodjanak az adott

szabad

tagállam

akadályozná;

állampolgárainak

alapulnak,

mozgásának

c)

rendeleti

megszerzéséhez előírt időtartamoknak

közigazgatási

rendelkezéseknek megfelelően; d)

egy

tagállamban

és

a

megvalósulását

foglalkoztatására vonatkozó törvényi, vagy

azoknak

és

egyéb

betölthető

állások

korlátozásoknak

történő

megszüntetése,

alkalmazásukat követően a Bizottság

jogszabályokon

által elfogadott európai rendeletekben

között

meghatározott feltételek mellett az adott

megállapodásokon

tagállam területén maradjanak.

amelyek más tagállamok munkavállalói

(4) E cikk a közszolgálatban történő

részére

foglalkoztatásra nem alkalmazható.

irányadóktól eltérő feltételeket írnak elő

munkavállalók

meghatározott eléréséhez

vagy

a

korábban

a

saját

nemzeti tagállamok megkötött

alapulnak,

és

munkavállalókra

a munkahely szabad megválasztására

III-134. cikk A

amelyek

a

III-133.

szabad

mozgásának

vonatkozóan; d)

megfelelő

mechanizmusok

intézkedéseket

kialakítása, amelyek összekapcsolják a

kerettörvény

munkaerő-piaci keresletet és kínálatot,

állapítja meg. Ezeket a Gazdasági és

valamint elősegítik e téren az egyensúly

Szociális

kialakítását

európai

szükséges

cikkben

törvény

vagy

Bizottsággal

folytatott

oly

módon,

hogy

a

konzultációt követően kell elfogadni.

különböző régiókban és iparágakban

Az ilyen európai törvény vagy

elkerülhető legyen az életszínvonal és a

kerettörvény különösen a következőkre

foglalkoztatási

irányul:

veszélyeztetése.

szint

komoly


112 Tanács elé. Ebben az esetben a III-396.

III-135. cikk A tagállamok közös program keretében

cikkben

ösztönzik

függeszteni.

a

fiatal

munkavállalók

cseréjét.

említett

eljárást

A

fel

kell

felfüggesztéstől

számított 4 hónapon belül az Európai Tanács, a kérdés megvitatása után:

III-136. cikk (1) A szociális biztonság területén

a) a tervezetet visszautalja a Tanács elé,

európai

amely megszünteti a III-396. cikkben

törvény

vagy

kerettörvény

állapítja meg azokat az intézkedéseket,

említett eljárás felfüggesztését, vagy

amelyek

b) új tervezet benyújtására kéri fel a

a

munkavállalók

mozgásának

szabad

megvalósításához

szükségesek,

így

különösen

olyan

Bizottságot;

ebben

az

esetben

az

eredetileg javasolt jogi aktust el nem

rendszert hoz létre, amely a migráns

fogadottnak kell tekinteni.

munkavállalók és önálló vállalkozók,

2. alszakasz

valamint az azok jogán jogosultak

A letelepedés szabadsága

számára biztosítja

III-137. cikk

a) a különböző országok jogszabályai

Az ebben az alszakaszban megállapított

szerint

rendelkezéseknek megfelelően tilos a

figyelembe

vehető

összes

időszak összevonását a juttatásokhoz

valamely

való jog megszerzése és fenntartása,

egy másik tagállam területén történő

valamint

szabad

a

juttatások

összegének

tagállam

állampolgárainak

letelepedésére

vonatkozó

kiszámítása céljából;

minden korlátozás. Ezt a rendelkezést

b) a juttatások kifizetését a tagállamok

azokra a korlátozásokra is alkalmazni

területén lakó személyek számára.

kell,

(2) Amennyiben a Tanács egy tagjának

fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy

megítélése

tagállam

szerint

bekezdés

szerinti

rendszerének

(1)

képviseletnek,

valamely

tagállamban

európai

letelepedett állampolgára által történő

vagy

kerettörvény-

alapítására vonatkoznak. A tőke- és

szociális

biztonsági

törvénytervezet tervezet

valamely

amelyek

alapvető

vonatkozásait

fizetési

műveletekre

vonatkozó

4.

szakasz rendelkezéseire is figyelemmel,

érintené — ideértve annak alkalmazási

valamely

tagállam

állampolgárának

körét, költségét vagy finanszírozási

joga van egy másik tagállam területén

rendszerét —, vagy befolyásolná e

önálló

rendszer pénzügyi egyensúlyát, kérheti,

tevékenység

hogy a kérdést terjesszék az Európai

folytatására, továbbá vállalkozások, így

vállalkozóként

gazdasági

megkezdésére


és

113 különösen a III-142. cikk második

amelyek

bekezdése

szabadságának akadályát képezné;

szerinti

társaságok

fenntartása

letelepedés

alapítására és irányítására a letelepedés

d)

szerinti tagállam joga által a saját

tagállamnak

állampolgáraira előírt feltételek szerint.

területén

alkalmazott

munkavállalói

önálló

vállalkozói

tevékenység

III-138. cikk

biztosítja,

a

hogy

egy

valamely

másik

tagállam

(1) A letelepedési szabadság egyes

folytatása céljából ez utóbbi állam

meghatározott

tevékenységek

területén maradhassanak, amennyiben

megvalósítására

megfelelnek azoknak a feltételeknek,

tekintetében irányuló

történő

intézkedéseket

európai

amelyeket

teljesíteniük

kellene,

ha

kerettörvény állapítja meg. Az ilyen

abban az időpontban lépnének a másik

európai kerettörvényt a Gazdasági és

tagállam területére, amikor az ilyen

Szociális

tevékenységet meg kívánják kezdeni;

Bizottsággal

folytatott


e) lehetővé teszi valamely tagállam

(2) Az Európai Parlament, a Tanács,

állampolgára számára, hogy egy másik

illetve a Bizottság az (1) bekezdés

tagállam

alapján rá háruló feladatokat különösen

szerezzen és használjon, amennyiben ez

azáltal látja el, hogy:

nem ellentétes a III-227. cikk (2)

a) főszabályként elsőbbségi elbánást

bekezdésében megállapított elvekkel;

biztosít

az

tevékenységek

f) megvalósítja a letelepedési szabadság

számára,

amelyeknél

a

letelepedés

korlátozásainak

mértékben

minden érintett tevékenységi ágban,

olyan

szabadsága

különös

előmozdítja

a

termelés

és

a

területén

fokozatos

leányvállalatok

b) szoros együttműködést biztosít a

területén

történő

tagállamok

rendelkező

feltételeit,

mind

különböző

képviseletek,

hatóságai

között

a

eltörlését

mind a képviseletek, fióktelepek vagy

kereskedelem fejlődését; hatáskörrel

ingatlantulajdont

valamely

tagállam

létrehozásának pedig

az

fióktelepek

ilyen és

tevékenységek Unión belüli sajátos

leányvállalatok irányító és ellenőrző

helyzetének megismerése érdekében;

tisztségeinek

c)

személyzete által történő betöltésére

eltörli

jogszabályokon között

azokat vagy korábban

a a

nemzeti tagállamok

az

anyalétesítmény

vonatkozó feltételeket illetően;

kötött

g) a szükséges mértékben összehangolja

alapuló

azokat a biztosítékokat, amelyeket a

közigazgatási eljárásokat és gyakorlatot,

tagállamok a III-142. cikk második

megállapodásokon


114 bekezdése szerinti társaságoktól a tagok

kerettörvény segíti. Ez a következőkre

és

terjed ki:

harmadik

személyek

érdekeinek

védelme céljából megkövetelnek, annak

a) az oklevelek, a bizonyítványok és a

érdekében, hogy az ilyen biztosítékokat

képesítés megszerzéséről szóló egyéb

egyenértékűvé tegyék az Unión belül;

tanúsítványok kölcsönös elismerése;

h) megbizonyosodik arról, hogy a

b) a tagállamok önálló vállalkozói

tagállamok által nyújtott támogatások

tevékenység

nem torzítják-e a letelepedés feltételeit.

folytatására

vonatkozó

rendeleti

és

III-139. cikk

megkezdésére

és

törvényi, közigazgatási

Ennek az alszakasznak a rendelkezései

rendelkezéseinek összehangolása.

a valamely tagállamban tartósan vagy

(2) Az orvosi és egyéb gyógyító,

időlegesen a közhatalom gyakorlásához

valamint a gyógyszerészeti szakmák

kapcsolódó tevékenységekre az adott

esetében

tagállam

eltörlése az e szakmáknak a különböző

vonatkozásában

nem

a

korlátozások

alkalmazhatók. Európai törvény vagy

tagállamokban

kerettörvény bizonyos tevékenységeket

vonatkozó feltételek összehangolásától

kivonhat

függ.

ezen

alszakasz

rendelkezéseinek alkalmazása alól.

gyakorlására

III-142. cikk A

III-140. cikk

történő

fokozatos

valamely

tagállam

jogszabályai

(1) Ez az alszakasz és az ennek alapján

alapján

elfogadott intézkedések nem érintik a

amelynek

tagállamok azon

székhelye, központi ügyvezetése vagy

törvényi, rendeleti vagy közigazgatási

üzleti tevékenységének fő helye az Unió

rendelkezéseinek az alkalmazhatóságát,

területén van, ennek az alszakasznak az

amelyek közrendi, közbiztonsági vagy

alkalmazása szempontjából ugyanolyan

közegészségügyi okokból különleges

elbánásban

bánásmódot

természetes

írnak

elő

a

külföldi

létrehozott

olyan

társaság,

létesítő

okirat

szerinti

részesül,

mint

személyek,

azok akik

a a

állampolgárokra nézve.

tagállamok állampolgárai. „Társaság” a

(2) Az (1) bekezdésben említett nemzeti

polgári vagy kereskedelmi jog alapján

rendelkezéseket európai kerettörvény

létrejött

hangolja össze.

szövetkezeteket és a közjog vagy a

III-141. cikk

társaság,

beleértve

a

magánjog hatálya alá tartozó más jogi

(1) Az önálló vállalkozói tevékenység

személyeket,

megkezdését és gyakorlását európai

szervezeteket.

kivéve

a

nonprofit


115 a) az ipari jellegű tevékenységek;

III-143. cikk A tagállamok — az Alkotmány egyéb

b)

rendelkezései alkalmazásának sérelme

tevékenységek;

nélkül — a III-142. cikk második

c) a kézműipari tevékenységek;

bekezdése értelmében vett társaságok

d) a szabadfoglalkozásúként végzett

tőkéjében való részesedést illetően a

tevékenységek.

többi

állampolgárait

A letelepedés szabadságára vonatkozó

ugyanolyan elbánásban részesítik, mint

2. alszakasz rendelkezéseinek sérelme

a saját állampolgáraikat.

nélkül a szolgáltatást nyújtó személy a

3. alszakasz

szolgáltatásnyújtás

A szolgáltatásnyújtás szabadsága

tevékenységét

tagállam

a

kereskedelmi

érdekében ideiglenesen


III-144. cikk

jellegű

helye

a szerinti

Az ebben az alszakaszban megállapított

tagállamban is folytathatja az ezen

rendelkezéseknek megfelelően tilos az

állam saját állampolgáraira irányadó

Unión belüli

feltételek szerint.


szabadságára

vonatkozó

minden

tagállamok

olyan

tekintetében,

akik

tagállamban

korlátozás

a

állampolgárai nem

III-146. cikk (1)

A

közlekedés

területén

a

szolgáltatásnyújtás szabadságára a III.

abban

a

résznek a közlekedésre vonatkozó 7.

mint

a

szakaszának

letelepedettek,

rendelkezései

az

szolgáltatást igénybe vevő személy.

irányadók.

Európai törvény vagy kerettörvény ezen

(2) A tőkemozgásokkal kapcsolatos

alszakasz

harmadik

banki

területén

liberalizációja

alkalmazását

országoknak

az

a

Unió

és

biztosítási a

szolgáltatások tőkemozgások

letelepedett állampolgárai által történő

liberalizációjával összhangban valósul

szolgáltatásnyújtásra is kiterjesztheti.

meg.

III-145. cikk Az

Alkotmány

„szolgáltatás”

a

III-147. cikk alkalmazásában rendszerint

díjazás

(1)

Az

egyes

szolgáltatások

meghatározott liberalizációjának

ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem

elérésére

tartozik a személyek, az áruk vagy a

európai kerettörvény állapítja meg. Az

tőke

ilyen európai kerettörvényt a Gazdasági

szabad

mozgására

vonatkozó

irányuló

Szociális

intézkedéseket

rendelkezések hatálya alá.

és

Bizottsággal

folytatott

Szolgáltatásnak minősülnek különösen:



116 (2) Az (1) bekezdésben említett európai

AZ

kerettörvények

tekintetében

MŰKÖDÉSE

főszabályként azok a szolgáltatások

III. FEJEZET

élveznek

EGYÉB TERÜLETEKRE

közvetlen

elsőbbséget, hatást

amelyek

gyakorolnak

a

UNIÓ

POLITIKÁI

ÉS

VONATKOZÓ POLITIKÁK

termelési költségekre, vagy amelyek

1. SZAKASZ

liberalizációja hozzájárul a termékek

FOGLALKOZTATÁS

kereskedelmének előmozdításához.

III-203. cikk Az Unió és a tagállamok az I-3. cikkben

III-148. cikk A tagállamok törekednek arra, hogy a

meghatározott

III-147. cikk (1) bekezdése alapján

megvalósítása érdekében e szakasznak

kibocsátott európai

megfelelően

kerettörvények mértéken

által

túl

is

előirányzott vállalják

a

általános

arra

törekednek,

hogy

összehangolt stratégiát alakítsanak ki a foglalkoztatás,

és

különösen

gazdasági

képes munkaerő, valamint a gazdasági

helyzetük és az érintett gazdasági ágazat

változásokra

helyzete ezt lehetővé teszi. A Bizottság

munkaerőpiacok fejlesztése terén.

ennek érdekében ajánlásokat tesz az érintett tagállamoknak. szolgáltatásnyújtás

reagálni

képes

III-204. cikk (1)

A

tagállamok

foglalkoztatáspolitikájuk révén olyan

III-149. cikk A

a

szakképzett, képzett és alkalmazkodásra

szolgáltatások liberalizációját, amennyiben

célkitűzések

szabadságára

módon

járulnak

hozzá

III-203.

vonatkozó korlátozások eltörléséig a

cikkben

tagállamok ezeket a korlátozásokat

eléréséhez, hogy az összhangban álljon

állampolgárság vagy lakóhely alapján

a

történő

gazdaságpolitikájára vonatkozó, a III-

különbségtétel

alkalmazzák bekezdése

a

III-144.

értelmében

nélkül cikk

első

szolgáltatást

nyújtó minden személyre. III-150. cikk

179.

említett

a

tagállamok cikk

(2)

és

célkitűzések az

bekezdése

Unió alapján

elfogadott átfogó iránymutatásokkal. (2) A tagállamok, a szociális partnerek kötelezettségeire

vonatkozó

nemzeti

A III-139—III-142. cikket az ebben az

gyakorlat figyelembevételével, közös

alszakaszban szabályozott területeken is

érdekű ügynek tekintik a foglalkoztatás

alkalmazni kell.

előmozdítását,

és

ilyen

irányú

tevékenységüket a III-206. cikknek Bende Nóra Ágota: Szabad munkaerő-áramlás az Európai Unió Alkotmányos Szerződése kapcsán, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra

117 megfelelően

összehangolják

a

Tanácsban.

állniuk a III-179. cikk (2) bekezdése alapján

elfogadott

átfogó

iránymutatásokkal.

III-205. cikk (1) Az Unió hozzájárul a foglalkoztatás

(3) Minden tagállam éves jelentést nyújt

magas szintjéhez azáltal, hogy bátorítja

be a Tanácsnak és a Bizottságnak

a tagállamok közötti együttműködést,

azokról

támogatja és szükség esetén kiegészíti

amelyeket a (2) bekezdésben említett

tevékenységüket.

foglalkoztatási

tiszteletben

Ennek

tartja

a

során tagállamok

hatáskörét. (2)

a

főbb

intézkedésekről, iránymutatásokat

követve

foglalkoztatáspolitikája

végrehajtása céljából hozott.

Az

Unió

tevékenységeinek végrehajtása

politikáinak

és

(4) A Tanács a (3) bekezdésben említett

meghatározása

és

jelentések alapján és a Foglalkoztatási

kell

Bizottság véleményének kézhezvételét

során

figyelembe

venni a foglalkoztatás magas szintjére

követően

vonatkozó célkitűzést.

iránymutatások

fényében

megvizsgálja

a

III-206. cikk

a

foglalkoztatási évente tagállamok

(1) A Tanács és a Bizottság által

foglalkoztatáspolitikájának

készített együttes éves jelentés alapján

végrehajtását. A Tanács, a Bizottság

az Európai Tanács évente megvizsgálja

ajánlása alapján, ajánlásokat tehet a

a

tagállamok számára.

foglalkoztatottság

helyzetét

az

Unióban, és következtetéseket fogad el

(5) A vizsgálat eredményei alapján a

arra vonatkozóan.

Tanács és a Bizottság együttes éves

(2)

Az

Európai

Tanács

jelentést készít az Európai Tanács

következtetéseiből kiindulva a Tanács a

számára

Bizottság

helyzetéről

javaslata

alapján

évente

iránymutatásokat dolgoz ki, amelyeket a tagállamoknak

az

Unió

foglalkoztatási

a

foglalkoztatási

és

iránymutatások végrehajtásáról. III-207. cikk

foglalkoztatáspolitikájukban figyelembe

Európai

törvény

kell venniük. A Tanács az Európai

ösztönző intézkedéseket állapít meg,

Parlamenttel, a Gazdasági és Szociális

amelyek

Bizottsággal, a Régiók Bizottságával és

előmozdítsák

Foglalkoztatási Bizottsággal folytatott

tagállamok

konzultációt követően határoz. Ezeknek

fellépésüket a foglalkoztatás terén olyan

az iránymutatásoknak összhangban kell

kezdeményezések révén, amelyek célja

arra az

vagy

kerettörvény

szolgálnak,

hogy

együttműködést

között,

és

a

támogassák


118 az információk és a bevált gyakorlatok

saját kezdeményezésére véleményeket

cseréjének fejlesztése, összehasonlító

dolgoz ki, és hozzájárul a Tanács III-

elemzések és tanácsok szolgáltatása,

206. cikkben említett tevékenységének

valamint az innovatív megközelítések

előkészítéséhez.

támogatása

Feladatának teljesítése során a bizottság

és

kiértékelése, projektek

a

tapasztalatok

különösen

útján.

Az

ilyen

kísérleti

konzultál a szociális partnerekkel.

európai

Minden egyes tagállam és a Bizottság

törvényt vagy kerettörvényt a Régiók Bizottságával Szociális

és

a

Gazdasági

Bizottsággal

konzultációt

két-két bizottsági tagot nevez ki.

és

folytatott

követően kell elfogadni.

2. SZAKASZ SZOCIÁLPOLITIKA

Az ilyen európai törvények, illetve kerettörvények magukban

a

rendeleti

nem

foglalhatják

tagállamok és

törvényi,

közigazgatási

között

az

Torinóban

1961. aláírt

október Európai

18-án szociális

alapvető szociális jogairól szóló 1989.

III-208. cikk Tanács

Az alapvető szociális jogokat, többek

chartában, valamint a munkavállalók

rendelkezéseinek harmonizációját. A

III-209. cikk

egyszerű

többséggel

évi közösségi chartában meghatározott

határozattal

jogokat szem előtt tartva, az Unió és a

jogkörrel

tagállamok célkitűzése a foglalkoztatás,

rendelkező Foglalkoztatási Bizottságot

az életkörülmények és munkafeltételek

annak érdekében, hogy elősegítse a

javítása — lehetővé téve ezáltal a

tagállamok

a

fejlődési folyamat fenntartása mellett

munkaerő-piaci

ezek összehangolását —, a megfelelő

politikák területén. A Tanács az Európai

szociális védelem, a szociális partnerek

Parlamenttel

közötti

elfogadott létrehozza

európai a

tanácsadói

közötti

foglalkoztatási

és

koordinációt

folytatott

konzultációt

párbeszéd

és

az

emberi

követően határoz.

erőforrások fejlesztésének elősegítése a

A bizottság a következő feladatokat

tartósan magas foglalkoztatás és a

látja el:

kirekesztés elleni küzdelem érdekében.

a) figyelemmel kíséri a foglalkoztatási

E célból az Unió és a tagállamok

helyzetet és a foglalkoztatáspolitikát az

fellépésük során figyelembe veszik —

Unióban és a tagállamokban;

különösen a szerződéses kapcsolatok

b) a III-344. cikk sérelme nélkül a

terén

Tanács, vagy a Bizottság kérésére vagy

sokféleségét,

—

a

nemzeti valamint

gyakorlatok az


Unió

119 gazdasági

versenyképessége

állampolgárok

foglalkoztatásának

fenntartásának szükségességét.

feltételei;

Az Unió és a tagállamok úgy vélik,

h)

hogy ez a fejlődés nemcsak a szociális

személyek beilleszkedésének lehetővé

rendszerek összehangolását előnyben

tétele a III-283. cikk sérelme nélkül;

részesítő

i) a nők és férfiak munkaerő-piaci

belső

piac

működéséből

a

munkaerőpiacról

következik, hanem az Alkotmányban

esélyegyenlősége

megállapított eljárásokból, valamint a

munkahelyi bánásmód;

tagállamok

j)

törvényi,

közigazgatási

rendeleti

és

rendelkezéseinek

közelítéséből is. A

társadalmi

az

egyenlő

kirekesztés

elleni

küzdelem; k) a szociális védelmi rendszerek modernizálása, a c) pontban foglaltak

III-210. cikk (1)

a

és

kirekesztett

III-209.

cikkben

foglalt

sérelme nélkül.

célkitűzések megvalósítása érdekében

(2)

az Unió támogatja és kiegészíti a

céljából:

tagállamok tevékenységeit a következő

a)

területeken:

kerettörvényben olyan intézkedéseket

a) különösen a munkakörnyezet javítása

állapíthatók meg – kizárva azonban a

a

tagállamok

munkavállalók

egészségének

és

Az

(1)

bekezdésben

európai

foglaltak

törvényben

törvényi,

vagy

rendeleti

és

biztonságának védelme érdekében;

közigazgatási

b) munkafeltételek;

bármilyen harmonizációját –, amelyek

c) a munkavállalók szociális biztonsága

arra szolgálnak, hogy ösztönözzék az

és szociális védelme;

együttműködést a tagállamok között

d)

a

védelme

olyan kezdeményezések révén, amelyek

munkaviszonyuk megszüntetése esetén;

célja az ismeretek gyarapítása, az

e) a munkavállalók tájékoztatása és

információk és a bevált gyakorlatok

véleményük meghallgatása;

cseréjének fejlesztése, az innovatív

f) a munkavállalók és munkaadók

megközelítések

érdekeinek képviselete és kollektív

tapasztalatok kiértékelése;

védelme, beleértve – a

b) az (1) bekezdés a)—i) pontjában

(6) bekezdésre is figyelemmel – a

említett

vállalatvezetésben való részvételt;

kerettörvény, figyelembe véve az egyes

g)

jogszerűen

tagállamokban fennálló feltételeket és

országbeli

műszaki

az

munkavállalók

rendelkezéseinek

Unió

tartózkodó

területén harmadik

támogatása

területeken

szabályokat,

és

a

európai

fokozatosan


120 alkalmazandó minimumkövetelményeket

állapíthat

megfelelően

elfogadott

rendeletek

vagy

európai határozatok

meg. Az ilyen európai kerettörvény nem

végrehajtásával. Ebben az esetben e

írhat elő olyan közigazgatási, pénzügyi

tagállamnak meg kell bizonyosodnia

vagy

arról,

jogi

korlátozásokat,

amelyek

hogy

a

legkésőbb

alapítását és fejlődését.

átültetési

Minden ilyen európai törvényt vagy

európai

kerettörvényt a Régiók Bizottságával és

végrehajtási

a Gazdasági és Szociális Bizottsággal

megállapodás

folytatott konzultációt követően kell

szükséges

elfogadni.

minden szükséges intézkedést meg kell

(3) A (2) bekezdéstől eltérve, az (1)

tennie

bekezdés c), d), f) és g) pontjában

említett

említett

rendeletben vagy határozatban előírt

törvényeket

és

az

európai

kerettörvényeket

a

európai

partnerek

gátolnák a kis- és középvállalkozások

területeken

az

szociális

kerettörvény

határidejének, rendelet

vagy

határidejének útján

érdekében,

európai

eredmények

az

határozatot lejártáig

bevezették

intézkedéseket,

annak

illetve

a

miközben hogy

az

kerettörvényben,

elérését

mindenkor

Tanács fogadja el egyhangúlag, az

biztosítani tudja.

Európai

(5) Az e cikk alapján elfogadott európai

Parlamenttel,

valamint

a

Régiók Bizottságával és a Gazdasági és

törvények és kerettörvények

Szociális

a) nem érinthetik a tagállamok azon

Bizottsággal

folytatott

konzultációt követően.

jogát,

A Tanács a Bizottság javaslata alapján

rendszerük alapelveit meghatározzák és

európai határozatban előírhatja, hogy az

nem érinthetik jelentősen e rendszerek

(1) bekezdés d), f) és g) pontjára a

pénzügyi egyensúlyát;

rendes

b) nem akadályozhatják a tagállamokat

törvényalkotási

eljárást

kell

hogy

szociális

alkalmazni. Erről a Tanács, az Európai

abban,

Parlamenttel

védintézkedéseket tartsanak fenn vagy

folytatott

konzultációt

hogy

olyan

biztonsági

követően, egyhangúlag határoz.

vezessenek

(4) A szociális partnereket, együttes

Alkotmánnyal összeegyeztethetőek.

kérelmükre,

tagállam

(6) E cikk a díjazásra, az egyesülési

megbízhatja a (2) és (3) bekezdés

jogra, a sztrájkjogra vagy a kizárás

alapján

jogára nem alkalmazható.

bármely elfogadott

európai

kerettörvények, illetve – adott esetben – a

III-212.

cikk

be,

szigorúbb

amelyek

III-211. cikk

rendelkezéseinek


az

121 (1) A Bizottság elősegíti a szociális

kívánják, szerződéses kapcsolatokhoz,

partnerek uniós szintű konzultációját, és

így megállapodásokhoz vezethet.

meghoz minden szükséges intézkedést,

(2)

hogy megkönnyítse a felek közötti

megállapodásokat a szociális partnerek

párbeszédet

nyújtott

és a tagállamok sajátos eljárásainak és

támogatás

gyakorlatának megfelelően, vagy pedig

a

számukra

kiegyensúlyozott biztosításával. (2)

Az

(1)

Az

uniós

szinten

megkötött

— a III-210. cikk hatálya alá tartozó bekezdésben

foglaltak

kérdésekben — az aláíró felek együttes

céljából a Bizottság a szociálpolitika

kérelmére, a Tanács által a Bizottság

területére

javaslata alapján elfogadott európai

vonatkozó

javaslatok

benyújtása előtt konzultál a szociális

rendelettel

partnerekkel

végrehajtani.

az

Unió

fellépésének

lehetséges irányáról. (3)

Ha

a

(2)

vagy

határozattal

Erről

az

kell

Európai

Parlamentet tájékoztatni kell. Ha a bekezdés

szerinti

kérdéses megállapodás egy vagy több,

konzultációt követően a Bizottság uniós

valamely olyan területre vonatkozó

fellépést tart kívánatosnak, a tervezett

rendelkezést tartalmaz, amelyre nézve a

javaslat tartalmáról konzultál a szociális

III-210. cikk (3) bekezdése értelmében

partnerekkel. A szociális partnerek a

egyhangúságra van szükség, a Tanács

Bizottsághoz véleményt vagy — adott

egyhangúlag határoz.

esetben — ajánlást juttatnak el.

III-213. cikk

(4) A (2) és (3) bekezdésben említett

A III-209. cikkben foglalt célkitűzések

konzultációk alkalmával a szociális

megvalósítása

partnerek tájékoztathatják a Bizottságot

Alkotmány

arról,

sérelme

hogy

a

bekezdésében

III-212.

cikk

említett

megindítását igénylik. Ezen

(1)

érdekében egyéb

nélkül,

és

az

rendelkezéseinek a

Bizottság

a

eljárás

szociálpolitikának az e szakasz hatálya

eljárás

alá tartozó minden területén ösztönzi a

időtartama nem haladhatja meg a kilenc

tagállamok

hónapot, kivéve ha az érintett szociális

megkönnyíti

partnerek,

összehangolását, különösen a következő

valamint

a

Bizottság

együttműködését,

együttesen úgy határoznak, hogy azt

területeken:

meghosszabbítják.

a) foglalkoztatás,

és

intézkedéseik

b) munkajog és munkafeltételek,

III-212. cikk (1) A szociális partnerek közötti uniós

c) alap- és magasabb szintű szakképzés,

szintű

d) szociális biztonság,

párbeszéd,

amennyiben

úgy


122 e) munkahelyi balesetek és foglalkozási

juttatás, amelyet a munkavállaló a

megbetegedések megelőzése,

munkáltatójától

f) munkahelyi egészségvédelem,

közvetve,

g)

egyesülési

jog,

valamint

a

közvetlenül

vagy

készpénzben

természetben

a

vagy

munkaviszonyára

munkaadók és munkavállalók közötti

tekintettel kap.

kollektív tárgyalások.

A nemen alapuló megkülönböztetés

E célból a Bizottság a tagállamokkal

nélküli egyenlő díjazás azt jelenti, hogy:

szoros kapcsolatot tartva tanulmányokat

a) teljesítménybér esetén az azonos

készít,

munkáért járó díjazást azonos mérték

véleményeket

ad

és

konzultációkat szervez mind a nemzeti

alapján kell megállapítani;

szinten

b) időbér esetén azonos munkakörben

felmerülő,

mind

pedig

a

nemzetközi szervezetek érdeklődésére

azonos díjazás jár.

is

(3) Európai törvény vagy kerettörvény

számot

tartó

problémakörökben,

különös tekintettel az iránymutatások és

intézkedéseket

mutatók

érdekében, hogy biztosítsák a nők és

megállapítására,

gyakorlatok

a

bevált

cseréjének

megszervezésére,

közötti

meg

annak

esélyegyenlőség

egyenlő

és

alkalmazását a foglalkoztatás és a

elemeinek

munka területén, beleértve az egyenlő

irányuló

vagy egyenlő értékű munkáért járó

Európai

egyenlő díjazás alapelvét is. Az ilyen

Parlamentet teljeskörűen tájékoztatni

európai törvényt vagy kerettörvényt a

kell.

említett

Gazdasági és Szociális Bizottsággal

véleményeinek közreadását megelőzően

folytatott konzultációt követően kell

a Bizottság konzultál a Gazdasági és

elfogadni.

Szociális Bizottsággal.

(4) Annak érdekében, hogy ténylegesen

kiértékelés

felülvizsgálat szükséges

kialakítására kezdeményezésekre. Az

e

Az cikkben

III-214. cikk

bánásmód

és

az

időszakonkénti

valamint

férfiak

állapít

elvének

biztosítsák a teljes egyenlőséget a nők

(1) Minden tagállam biztosítja annak az

és férfiak között a munka világában, az

elvnek az alkalmazását, hogy a nők és

egyenlő

férfiak egyenlő vagy egyenlő értékű

akadályozza a tagállamokat abban, hogy

munkáért egyenlő díjazást kapjanak.

bizonyos

előnyöket

(2) E cikk alkalmazásában „díjazás” a

intézkedéseket

tartsanak

rendes alap- vagy minimálbér, illetve

fogadjanak el abból a célból, hogy az

illetmény, valamint minden egyéb olyan

alulreprezentált nem számára a szakmai

bánásmód

elve

nem nyújtó

fenn


vagy

123 tevékenységek

folytatását

politikák alakulását a tagállamokban és

megkönnyítsék, illetve hogy a szakmai

az Unióban;

előmenetelükben őket érő hátrányokat

b)

megakadályozzák vagy kiegyenlítsék.

tapasztalatok és a bevált gyakorlatok

elősegíti

az

információk,

a

cseréjét a tagállamok között, valamint a

III-215. cikk A tagállamok törekednek arra, hogy

tagállamok és a Bizottság között;

fenntartsák

a

szabadságra

c) a III-344. cikk sérelme nélkül a

vonatkozó

szabályozási

rendszerek

Tanács vagy a Bizottság kérésére vagy

fizetett

fennálló egyenértékűségét.

saját

kezdeményezésére

jelentéseket

készít, véleményeket dolgoz ki, vagy a

III-216. cikk A Bizottság évente jelentést készít a III-

hatáskörébe tartozó területeken egyéb

209.

feladatokat végez.

cikk

célkitűzéseinek

megvalósításában elért előrehaladásról,

Feladatának teljesítése során a bizottság

beleértve az Unión belüli demográfiai

megfelelő kapcsolatokat alakít ki a

helyzetet.

szociális partnerekkel. Minden egyes

Jelentését

megküldi

az

Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a

tagállam

Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

bizottsági tagot nevez ki.

III-217. cikk A

Tanács

többséggel

európai

létrehozza

a

rendelkező

Bizottság

két-két

A Bizottság az Európai Parlamentnek

határozattal

készített

éves

jogkörrel

fejezetet

szentel

Védelemmel

szociális

tanácsadói Szociális

Foglalkozó

a

III-218. cikk

egyszerű

elfogadott

és

Bizottságot

annak

jelentésében az

téren

külön

Unión

belül

bekövetkezett

fejleményeknek.

érdekében, hogy a szociális védelmi

Az Európai Parlament felkérheti a

politikák

az

Bizottságot, hogy készítsen jelentést a

együttműködést a tagállamok között és

szociális körülményeket érintő sajátos

a Bizottsággal. A Tanács az Európai

problémáról.

területén

Parlamenttel

elősegítse

folytatott

konzultációt

III-219. cikk

követően határoz.

(1) A belső piacon a munkavállalók

A bizottság a következő feladatokat

foglalkoztatási lehetőségeinek javítása

látja el:

és ezáltal az életszínvonal emeléséhez

a)

figyelemmel

helyzetet

és

a

kíséri

a

szociális

való hozzájárulás érdekében létrejön az

szociális

védelmi

Európai Szociális Alap, amelynek célja az

Unión

belül

a

munkavállalók


124 foglalkoztatásának

megkönnyítése,

(3) Az alapra vonatkozó végrehajtási

földrajzi és foglalkozási mobilitásuk

intézkedéseket európai törvény állapítja

növelése, továbbá az ipari és a termelési

meg. Az ilyen európai törvényt a

rendszerben bekövetkező változásokhoz

Régiók Bizottságával és a Gazdasági és

való alkalmazkodásuk megkönnyítése,

Szociális

különösen szakképzés és átképzés útján.


Bizottsággal

folytatott

(2) Az alapot a Bizottság kezeli. Ebben a feladatában a Bizottságot egy, a tagállamok, a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek képviselőiből álló bizottság segíti, amelynek elnöke a Bizottság egyik tagja.


125

Irodalom ARATÓ KRISZTINA: Munkaerő-vándorlás Magyarországról az Európai Unióba In: Acta Humana. Emberi jogi közlemények 1999. 37-38. szám; 96-107. ASZTALOS ZSÓFIA: Új irányelv az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgásáról In: Európai Tükör 9. évf. 7. szám, 2004. október; 99-105. Az EU-csatlakozás középtávú gazdasági-társadalmi hatásai Magyarországra GKI Gazdaságkutató Rt., Kopint-Datorg Rt., Tárki Társadalomkutatási Intézet Rt. (Készült a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából) Budapest, 2003. február; 23-31. CSIZMÁR GÁBOR: A kormány foglalkoztatáspolitikai célkitűzései az EU csatlakozást követően, az ÁFSZ szerepe és feladatai a célok megvalósításában In: A Foglalkoztatási Hivatal 5. ellenőri konferenciája (Eger, 2003. október 1-3.): Változások – felkészülés a munkaerő-piaci szervezet előtt álló feladatokra; 7-29. GÁL KRISZTINA: Út az Európai Unió Alkotmánya felé In: Európai Tükör 9. évf. 7. szám, 2004. október; 6-17. DR. GELLERNÉ DR. LUKÁCS ÉVA: A munkavállalás feltételei az Európai Unióban In: Európai Tükör Különszám. Európai Füzetek az uniós csatlakozásról 1. kötet, 2004. Budapest. 39-61. GIRÓ-SZÁSZ ANDRÁS: A személyek szabad mozgásának jelentősége Európában és a magyar csatlakozás In: Köz-politika, 2003. február; 45-49.


126 A Hágai Program A Magyar Országgyűlés Külügyi Hivatal EU Főosztályának belső (nem publikus) anyaga HÁRS ÁGNES: A munkaerő szabad áramlásának korlátai In: Európa Fórum 4. évf. 1. szám, 1996. március; 47-63. HÁRS ÁGNES: A munkaerő migrációja és az uniós csatlakozás In: Kopint-Datorg Műhelytanulmányok 34. szám, 2002. február DR. HERCZOG LÁSZLÓ – DR. TÓTH GÁBOR: Európai bérek, magyar bérek In: Európai Füzetek 18., 2003. Budapest. HORVÁTH ZOLTÁN: Kézikönyv az Európai Unióról Magyar Országgyűlés 2002. DR. HUDÁK ANNAMÁRIA – DR. GELLÉRNÉ DR. LUKÁCS ÉVA: A magyar diplomák értéke az Európai Unióban In: Európai Tükör Különszám. Európai Füzetek az uniós csatlakozásról 1. kötet, 2004. Budapest. 82-103. DR. KAJTÁR EDIT: A munkaerő szabad áramlásának érvényesülése a közszférában In: Magyar Közigazgatás 54. évf. 4. szám, 2004. április; 200-212.

LAKATOS TIBOR: 2+3+2=7. Felzárkózás az EU-s foglalkoztatáspolitikához In: Munkaügyi Szemle 47. évf., 2003.; 8-11. DR. LENGYEL BALÁZS – DR. GELLÉRNÉ DR. LUKÁCS ÉVA – RÉZMŰVES JUDIT: Az Európai Unió polgárainak szociális biztonsága In: Európai Füzetek 14., 2003. Budapest.


127 LINDIG, STEFAN – PODLESAK, THOMAS: Die Europa-Abkommen im Lichte der jüngeren Rechsprechung des Europäischen Gerichtshofs (Az Európamegállapodások az Európai Bíróság idei ítélethozatala fényében) In: Jahrbuch für Ostrecht, Band 44, 1. Halbband 2003; 73-103. DR. LUKÁCS ÉVA: A munkaerő szabad mozgása az EU-ban In: Cég és Jog 2. évf. 4. szám, 2000. április; 41-43. DR. LUKÁCS ÉVA: A munkaerő szabad mozgása az EU-ban: magyar vonatkozások In: Cég és Jog 2. évf. 5. szám, 2000. május; 43-45. MORRIS, GILLIAN – FREDMAN, SANDRA – HAYES, JON: Free Movement & the Public Sector (Szabad mozgás és a közszektor) In: The Industrial Law Journal Volume 19, Number 1, March 1990; 20-29. DR. PÁKOZDI ILDIKÓ: Nyugdíjak a csatlakozás után In: Európai Füzetek 1., 2003. Budapest. DR. RÓZSA JÓZSEF: Az EU-csatlakozás munkaügyi vonatkozású fejezetei In: Munkaügyi Szemle 47. évf., 2003.; 28-29. SIMONICS ISTVÁN: A szakmák és képesítések kölcsönös elismerése In: Európai Tükör 1998. 3. évf. 4. szám; 45-57. TÓTH JUDIT: Migráció, külföldiek foglalkoztatása In: Európai Tükör 1997. 2. évf. 5. szám; 65-85. DR. TÓTH JUDIT: Átjárható határok az Európai Unióban In: Európai Tükör Különszám. Európai Füzetek az uniós csatlakozásról 1. kötet, 2004. Budapest. 63-81.


128

Forrásanyagok az internetről68 Adatok az Európai Unió demográfiai helyzetéről In: EU-Számunió, a Központi Statisztikai Hivatal kiadványa 2003. augusztus 8. Sorszám: 12 Forrás: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/let/let20412.pdf (2005. március 19., 15:44) A foglalkoztatottság és munkanélküliség Forrás: KSH 2004. november–2005. január, gyorstájékoztató megjelenése: 2005. február 25.; http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/fog/fog20501.pdf (2005. március 17., 10:26) A munkaerő szabad áramlása az új tagállamokba és az új tagállamokból – Hogyan fog ez működni a gyakorlatban? Forrás: http://europa.eu.int/comm/employment_social/free_movement/hu2-pr-pdf.pdf (2005. február 16., 10:35) Az Európai Alkotmány és Magyarország Forrás: http://www.mszp.hu/index.php?gcPage=public/hirek/mutatHir&fcHirTipus=h&fnHid= 63617 (2004. december 2., 10:49) Az Európai Alkotmány tervezet szociális és egészségügyi cikkelyei Forrás: http://www.medinfo.hu/new3/eucsat/eu_alkotmany.html (2004. december 2., 10:35) Az Európai Alkotmány vonatkozó szövegrészei Forrás: http://europa.eu.int/eur-lex/lex/JOHtml.do?uri=OJ:C:2004:310:SOM:HU:HTML (2005. január 6., 16:44) 68

A letöltés dátuma zárójelben jelölve.


129

Az Európai Bizottság vizsgálná London munkaerő-piaci lépéseinek jogosságát. Tiltakoznak a csatlakozók Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/20040225.htm (2005. január 9., 10:13) Az Európai Unió Alkotmánya Forrás: http://www.euvonal.hu/index.php?op=szerzodesek&id=8 (2004. november 26., 14:42) Az EU jelentése lehangoló képet fest a magyar munkaerőpiacról Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/20040217.htm (2005. január 9., 10:13) Az osztrák-magyar migráció dilemmái SZGTI - Burgenland Forschungsgesellschaft/RSB közös projekt 2002. Forrás: http://www.mszosz.hu/eucsatl/migracio.html (2005. március 19., 16:02) Das Recht der Unionsbürger und ihrer Familienangehörigen, sich im Hoheitsgebiet der Mitgliedstaaten frei zu bewegen und aufzuhalten Forrás: http://www.europa.eu.int/scadplus/leg/de/s17000.html (2005. január 6., 16:39) Die Politikbereiche der Union Forrás: http://europa.eu.int/scadplus/constitution/justice_de.htm (2004. december 2., 10:44) Európai Alkotmány Forrás: http://europa.eu.int/futurum/documents/eu_const_brochure_160904_hu.pdf (2005. április 15., 19:47) Európai Alkotmány Forrás: http://www.kulturpont.hu/eu_alkotmany.php (2004. december 2., 10:36)


130 EU-csatlakozás: több százezer munkahely van veszélyben Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/20031210.htm (2005. január 9., 10:13) EU-kételyek a munkaerő-vándorlás ügyében Forrás: http://hirportal.uw.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=29 (2004. november 26., 14:24) EU-munka: Magyarország is bekeményít Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/20040304.htm (2005. január 9., 10:13) FARKAS JÁNOS LÁSZLÓ: Európai Alkotmány Forrás: http://www.hhrf.org/europaiutas/20011/22.htm (2004. december 2., 10:47) FÓTI KLÁRA: Az Unió félelmei. Várható-e kelet-európai migráció? Forrás: http://eszmelet.tripod.com/48/foti48.html (2004. november 26., 14:34) HÁRS ÁGNES – TÓTH JUDIT: Munkavállalás és EU csatlakozás. A személyek szabad mozgásának és a külföldiek foglalkoztatásának egyes, a munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról (Készült a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala megbízásából) Budapest 2003. Forrás: http://www.nfh.hu/doc/doku/IFM_tanulmanyok/IFM%202004/Tan-Tan_tanulmany.pdf (2005. január 7., 11:02) Kovács László az EU-n belüli munkaerő-áramlásról Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/200402232.htm (2005. január 9., 10:13) Könnyebbé válik az uniós munkavállalás – döntött az Európai Parlament. Átláthatóbbá válhatnak a képesítések és szakmai kompetenciák Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/20041219.htm (2005. január 9., 10:13)


131 Lobbizás a magyar munkaerő szabad áramlásáért Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/200403173.htm (2005. január 9., 10:13) London is korlátozza munkavállalási lehetőségeinket Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/200402052.htm (2005. január 9., 10:13)

LÜKŐ GABRIELLA (FORD.) – TAMÁS ENIKŐ: Miért vándorolnak az emberek? Forrás: http://193.224.162.52/EA0104/migr.html (2005. március 19., 16:02) Magyar Alkotmány - Európai Alkotmány Forrás: http://www.eduport.hu/cikk.php?id=11073 (2004. december 2., 11:00) Magyarország is korlátozza a munkavállalást Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/200403042.htm (2005. január 9., 10:13) MEIXNER ZOLTÁN: Időzített bomba: egymillió ember munka nélkül Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/20040219.htm (2005. január 9., 10:13) MELEGH ATTILA: Munkások vagy migránsok? Globalizáció és migráció a társadalomtudományi irodalom tükrében Forrás: http://eszmelet.tripod.com/62/melegh62.html (2005. január 7., 11:11) Munkavállalási lehetőségek az Európai Unióban Forrás: http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_munkavallalas&id=48 (2004. december 2., 11:06) Pozsony visszavágna, ha Magyarország korlátozná a szlovák munkaerő beáramlását. Vihart kavart Balázs Péter Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/20040210.htm (2005. január 9., 10:13)


132 RÁCZ ATTILA: Főszerepben: az Európai Alkotmány Forrás: http://www.szochalo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3865 (2004. december 2., 10:40) Személyek szabad mozgása Forrás: http://www.kum.hu/euanyag/csatlakozas20030131/2.fejezet.htm (2005. március 14., 17:29) Szlovák és lengyel munkáshadak indulhatnak Magyarország és Csehország felé Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/20040301.htm (2005. január 9., 10:13) Szociális partnerek és a migráció, a munkaerő szabad vándorlásának kérdése Forrás: http://www.konfoderaciok.hu/mszeib/integracio/2000-6/2000-6-s.html (2004. november 26., 14:25) The European Union/Constitution/Ratification/Interactive Map Forrás: http://europa.eu.int/constitution/ratification_en.htm (2005. április 15., 19:56) Tíz százalék alatt áll a munkanélküliség az EU-ban Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/20040809.htm (2005. január 9., 10:13) Uniós munkaügyi ajánlások Magyarországnak Forrás: http://www.frsz.hu/euhirek/200410041.htm (2005. január 9., 10:13) WALLACE, CLAIRE: A fiatal nõk kivándorlási hajlama Magyarországon, Bulgáriában és Csehországban Forrás: http://eszmelet.tripod.com/48/wallace48.html (2005. január 16., 13:46)


SZABAD MUNKAERŐ-ÁRAMLÁS AZ EURÓPAI UNIÓ ALKOTMÁNYOS SZERZŐDÉSE KAPCSÁN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MAGYAR VONATKOZÁSOKRA

Recommend Documents