i
i
SYlávia izTlntónia Szinm
öt felvonásöan
Drta
<§zomory'
S)ezs
^udapesi 1914 Singer és %üolfner üiadása YL, ^ndrássy'út 16.
Színpadokkal szemben kézirat.
A könyv
tnepvásárlása senkit sem jogosít föl a darab eladására. Az eladás joga fölött a szerz rendelkezik.
A bármely nyelvre való
fordítás
jogát fönntartja
LIBRARY JUN
MOtrEtTi HiKUP Miamiin.
11029
magának a szerz.
..
SZEMÉLYEK: Mdria Antónia
.
.
P.
.
XVL
Lajos A dnuphin Madame Royale Erzsébet, a kirdly nvére Lamballe hercegn Polignac Gábriellé
,
Parányi Piroska Mátrai Erzsi Lánczi Margit Gyulai Edit
.
De De
Márkus Emília
Gál Gyula Börzsey Margit
lourzel Tarrente
Sz.
Rosos Gizella
Mátrai Ida Hollós Rózsi Pécsi Blanka
D'Henin
De Cfiimay De Roche Aymon De Makau
Bánki Judit Bayer Gizella
Bakó László
Mirabeau Barnave
Kürti József Rajnai Gábor
Guillotin Bailly
,
a nemzet-
Sie'yes
,
Róhespierre
Rabaut St. Etienne Malout .. .. Mounier .
.
.
Mészáros Lajos Bartos Gyula
gylés
Náday Béla
tagjai
Pataky József Gabányi László
.
Szts
Camus
Pál
Bónis Lajos Paulay Ede
Chapellier
De La Rochefoucauld Saint Priest De Brezé, udvarmester Broglie
bíboros .
.
.
Gyenes László Lugosi Béla ónodi Ákos Pataky József
Lambesc
Garamszeghy Sándor
Foulon
Mihályfy Károly Lugosi Béla Beregi Oszkár Fidényi László Cziglán István Lubinszky Tibor Náday Béla
Breteuille
Miomandre de
St.
Saint-Hubert Des Mercery De Valory
De Maidén De Carria Quentin Latour
Marié.
»
gárdatisztek
Szts
Pál
Bodnár János
Gluck Hébert
Hajdú József Bartos Gyula Kürti József
1
^
Manuel Detournelles
wTtosaf
Horváth Jen Hajdú József
\
Cléry, a király komornyikja
Santerre Garat, igazságügy miniszter Grouvelle, polgármester Sausse, fszeres Simoné, a felesége Manyuka, az anyja Brequin, éjjeli Ronsy, postakocsis
Pataki József Mészáros Lajos Gabányi László
Drouet
Pethes Imre Szke Lajos Bónis Lajos
Rózsahegyi Kálmán Paulay Erzsi K. Demjén Mari Gabányi László
r
Mészáros Alajos
^
Billaud L .. Tanácselnök .i Egy tanácstag Bault, porkoláb a Conciergerieben Baultné, a felesége Rosalie Edgeworth de Firmond .
1-s
.
.
.
I
2-ik 3-ik
I
r
>
)
2-ik 3-ik
Szke Sándor Lubinszky Tibor Radnai János Fehér László Barna József Narczisz Gyula
„„,-xr
Iványi Irén Izsó Kálmánné
)
1-s
Kiss Irén V. Molnár Rózsi
polgár
1
2-ik 3-ik
Mészáros Sándor Molnár László
Dénes Frigyes
]
1-s
.
L°'„n"„ (asszony
Veszpréminé
Nemesek, fpapok, királyi kiséret, a nemzetgylés tagjai, királyi nemzetrök, commune-biztosok, polgárok, polgár-
teströk,
asszonyok.
Történik az I. és II. felvonás Versaillesban, a III. felvonás Varennesben, a IV. felvonás a Templeban, az V. felvonás a Conciergerieben. - Id 1789—1793. :
:
Els
eladása a Nemzeti Színházban 1913.
nov. 21-én,
ELS
FELVONÁS.
—
(Í789 eqi] júniusi nap a nemzetqylésen, a versaillesi tanácsteremben. Fönn a terem oszlopai közt a trón, melif a királift várja. Ajtók fönn jobbról és balról a háttér szögleteiben. És nijüt kijárások az oszlopok között. Forrongó, zajos, agitált gyülekezet. A harmadik remi fekete tömegével szemben, mint egg nagg színes erd, a nemesség és a klérus. A tumultus közepén Rabaut-Saint-Etienne, remegn és nekiheuülve, beszélni próbál, de a hangját elngeli a zaj. Baillg feléje hajlik, míg körülötte Siéges, Malout, Barnave, Mounier, Camus, Guillotin, Chapellier és mások, harcias tömörülésben csak bíztatják és üvöltenek. Néháng padsorral távolabb a Mirabeau bodros üstöke látszik, mereven és leselkeden, mint aki a maga pillanatát várja. Még távolabb, egészen eggedl, a fiatal Robespierre sápadt arca világit. A termet a menngezet üvegtáblái világítják.)
RABAUT-SAINT-ETIENNE lapot lobogtatva):
tiltakoznom kell
ama
papír-
fehér
megjelenne
a
király,
régi szertartás ellen,
mely
(A hangját elnyeli a zaj. A nemesség a klérus egyrésze, mint egyetlenegy hang:
szerint
és
—
(egy nagy
Mieltt
„Elégi" „Elég!"
„A
királyit várjuk!" „Senki
sem
beszélhet!")
(Egy csomó hang, az összes képviselk Rabaut körül: „Ki mondja ezt? Ki tiltja meg?" „Halljukl Halljuk!")
BARNAVE lítsák
(túlkiáltva
meg
a
zajt,
a nemesség
felé):
Ál-
az idt!
(Zajos tetszés és taps.
Egy csomó hang): „Ügy van!
Ügy van!"
BARNAVE:
Korbácsolják
(Még lázasabb
SAINT-PRIEST
tetszés
meg
a tenger hullámait!
balról.
S ugyanekkor):
(a nemesség körében): Szavak! Sza-
vak! Voltaire nincs többé! Rousseau
is
meghalt!...
(Mire az egész baloldal egyszerre, mintegy triumfusban): Mirabeau
MIRABEAU
él!
Az egész baloldal feléje foregyszeren csak átveszem RabaulSaint-Etienne képviseltársam indítványát. (Dörg taps és tetszés balról. És rögtön egy csomó kar fölött, feléje röpül a Rabaut nagy fehér papírlapja): A király az itt egybegylt állami rendek élén, meg fog jelenni. Egy régi szertartás úgy kívánja, hogy (fölpattant.
dul): Uraim,
e gyülekezet elnöke a királyhoz szólván, vagy csak
egyszeren üdvözölvén a borulni eltte. Uraim, az dális
hóbortok
fölött
—
királyt,
id
köteles térdre-
elmúlt, az efajta feu-
(Zajos tiltakozás a ne-
messég körében, de a tetszés és taps még zajoés akik mégis fönntartani kívánsabb balról) ják, akik mégis megkövetelik e megaláztatást,
—
azok nyilván
nem
franciák
s
nem
ez
ország
» gyermekei! (Viharos tetszés balról és lázas hányok: „Antónia! Antónia kívánja, hogy térden csússzunk eltte! Antónia követeli!" „A királynéi
Az osztrák rály
nö!"
„Antónia!
Antónia!")
A
ki-
hatalma a törvény. Személye tiszteletet paKz rendl>en van. De senki itt közülünk
rancsol.
nem hajija porba a fejét. A föld nagyjai azáltal tnnek oly magasaknak, hogy térdre rogyva nézünk
föl
reájuk. Álljunk
Mondja
föl!
(Viharos tetszés és
nemzetgylés
(Harsogó „úgy van! úgy van!" a feketék tömegében és heves tiltakozás a nemesség és klérus részérl). SAINT-PRIEST (Foulon, Breteuil, Lambesc körülötte): Itt nincs nemzetgylés! (Lázas fölzúdulás a feketék tömegében: „Elég! Elég") Itt állami rendek vannak, akik várják a királyt! (Hangok: „Elég! Elég!" És a nemesség: „Csend! Csend! Halljuk! Halljuk!") (És Saint-Priest csak folytatva:) Ha önök, mint harmadik rend, nemzetgyléssé alakultak, ez az önök dolga ... De ha önök szabadok, mi is szabadok vagyunk (Lázas tiltakozással:) Itt nincs nemzetgylési (Taps és tetszés a nemesség és klérus körében.) (És a feketék tömegében egyszerre és harsogón:) „Nem taps.)
ki a
.
.
.
.
.
.
.
„Nem
térdelünk a király eltt" térdelünk!
Még ha Antónia
akarja!" „Antónia! Antónia!"
Antónia, ha térdel eltte"
.
.
.
És mások:) „Nem térdelünk!
LA ROCHEFOUCAULD
térdelünk!
akarja
is!
.
.
Nem
Csafkis
ö
„Ügy szereti a férfit (Többen kacagnak.
Nem
térdelünk!"
bibornok (fölállva és a har-
10
madik rendhez): A szóljanak hozzá üdvözöljék.
.
nem kívánja, hogy önök Még azt sem kívánja, hogy
király .
Ez egy
.
elintézett ügy.
Az
elnöknek
nincs mit szólnia a királyhoz!
(Ebben a pillanatban a háttérbl:) ROBESPIERRE (élesen): íme a kenyér La Rochefoucaiild bibornok, amit a nép eszik! (Egy kdarabnak réml, kiszáradt és fekete kenyeret hajít a nemesség
felé.)
(Akkor az egész baloldal megmozdul. Harsogó tetszés és taps:) „Ügy van! Úgy van!" „Ez a helyes beszéd! Errl van szó!" „A kenyér! A kenyér!" „Errl beszéljen! Ezt nézze meg! Szagolja meg! Harapjon bele!" „A néprl beszéljen! A néprl, aki éhezik, aki haldoklik a néprl!" LA ROCHEFOUCAULD (megremeg és fölveti a fejét. És a végskig fölingerelve, és igen hevesen): A népet önök juttatták e kenyérhez, esküszöm! (Zajos tiltakozás és kacagás.) Ha a nép haldoklik, ez az önök müve! (Zajos tiltakozás és kacagás.) Az Ür sápadt arca eltt, önöktl kérem számon
—
—
{Zajos tiltakozás.)
MIRABEAU
(fölállva, s a zaj fölött):
Ám
tessék! Itt
vagyunk! Az Ür sápadt arca elmúlt, La Rochefoucauld, s a nép teste világít! Éhezünk! Szenvedünk! Meghalunk! És nem akarunk meghalni! (Zajos tetszés és „Ügy van! Ügy van!") Két évszázadig tartó pazarlás s rablógazdálkodás ásták meg azt az örvényt, amelybe a királyság már-már elmerül! (Zajos tetszés. „Ügy van! Ügy van!" „An-
11
tónia
ásta
meg!" „Antónia! Antónia!" „Elpaza-
rolta az ország pénzét!" „Versailles! Saint-Cloudl
Trianon! Elhnrácsolt milliók!"
„Ügy van!
Ügy
van!") Kél évszázad visszaélései, gazsága és gyalázata, kongatták
nos,
meg
szemlöl-szenihen
azt az órát, amelyben, saj-
állunk
egymással,
holott
egyesülnünk kellene. (Zaj. „Ügy van! Ügy van!" „Micsoda nemesség! Micsoda klérus! Hazafiatlanl
mind égetbb szükmi itt mindannyian, szegény lenézett s leócsárolt harma-
Gyalázat!") Mióta a király, a
ség percében az állami rendeket egybehívta,
dik rend, ismételten fordultunk önökhöz, az ország fpapságához s nemességéhez, hogy közösen
velünk megkezdjék végre a menekvés, a megváltás, a megtisztulás
munkáját! Ámde, ha elfordul-
tak tlünk, ha klérus és nemesség ridegen meg-
tagadták a velünk való egyesülést, talán
nem
is
annyira a holt tradíciókhoz való ragaszkodás volt, talán nem is annyira az elhantolt történelmi emlé-
kek sírimádása volt, mint inkább a gg, évszázadok olthatatlan ggje, hogy velünk szóba álljanak miért? Mert mi vagyunk a nép, mert mi vagyiink a népnek szenvedése, mert mi vagyunk a föld röge, elszikkadt és virágtalan, mert mi vagyunk az alázatosak, a kiéhezettek, a meghajszoltak és elkergettek, mert mi vagyunk a nyomortól illatosak s a verejtéktl szagosak, mert mi vagyunk az ekék sara, az utcák szemete, a rongy mert mi vagyunk a fény a század alkonyában, a vértl csöpög seb vagyunk, mely úgy
—
—
12
ébred, mint a napi (Lázas tetszés és mozgás.)
A
magára maradván, nemzetgyléssé alakult. A harmadik rend, magára maradván, az általános nyomorúság visszhangjává lett. Hogyan, csak mi hallottuk volna a francia nép halálhörgését, a szabadság Golgotáján!?... Hogyan, csak mi láttuk volna e rettenetes agóniát, a borzalmas teleket, aggok és gyermekek megfagyott hulláit, förtelmes fekhelyeiken?! Hogyan, csak mi követtük volna a halovány tömegeket IV. harmadik rend,
Henrik szobra elé, amint ott, megtébolyodottan, mint egy csodatev szent eltt, térdre roskadtak mind s üvöltötték: Segíts! Hogyan, csak mi?! Hát önök, a klérus, az udvar, az arisztokrácia!? tüzes
paripáikat végighajtották
kóztak!
A
téli
lattak a jégen/
a havon,
önök szán-
nyomorban önök mu(Zajos helyeslés és: Ügy van! Ügy
fagy okozta
van!" bal fell és zajos tiltakozás a nemesség kömire Mirabeau kinyúlva és lázasan:) A
rében,
nép
lelke beszél
bellem, megtiltom, hogy
ellent-
mondjanak (Dörg tetszés és taps balról: „Ügy van! Ügy van!" és hangok mind egyszerre: „A nép éhezett és megfagyott s önök mulattak!" „Az udvar szánkózott!" „A királyné négylovas szánkón röpült a havon!" S egy másik csouort: „Ügy van! Ügy van!" „Antónia jégünnepélyeket rendezett!" „Ami a népnek nyomor, szenvedés, halál Antóniának az mulatság!" „Ügy van! Ügy van!" És mind egyszerre: A nép éhezett! A nép megI
—
fagyott!)
18
MinMtEAU
(nagyszert! fokozással):
—
A nép trtl
bivalyok lürclinc, tengerek nyugalmai
—
jaj
an-
Még Állunk itti Még várunk! hova menjünk el érte? Köz-
nak, aki fölkavarja!
Kenyerünk
nincs,
viszonyaink elvadulva, iparunk letörve, kereske-
tegyünk-e úgy, mint akik lekézmveseink, munkásaink, boltosaink, rongyolva és tönkremenve mind, százával váltanak koldusbárcát maguknak I? Mit tegyünk? Rettenetes teleink után, nincs mit aratnunk e Tounyárban. A jég elvert mindent tavasszal rain, Picardie, Valois éheznek és nincs elvetni való magunk jövre. Mit tegyünk? A klérust nézzük, amint ragyogón és meghízva, zsírjából semmit vissza nem ad a népnek, aki táplálta századokon ál? A nemességet nézzük, mely részben maga is ruinálva a királyság testén rágódik mint a féreg? Magát a királyságot nézzük, mely kuszált arcával idegen hatalmakhoz fordul titokban, mint a hold az éjben? A királynéra emeljük elrémült tekintetünket? (Harsány gúny: „óh, a királynéra! A királynéra!" „Micsoda reménység!" „Micsoda vigasztalás!") Három hadosztály indul Paris ellen ellenünk! Van-e itt, aki fél?
delmünk megakasztva
.
.
.
l
.
.
.
.
.
.
—
(Zaj és kiáltozás: rendelték..."
„A
flandriai
ezredet
Parisba
S egy más csoport: „Brogliet
is!
Az
elszászi hadosztályokat!") Versailles felénk kergeti
a zsoldosai szurony- és ágyúerdejét. Van-e fél?!
A
(Zajos
„A
kiáltozás:
flandriai ezredet!")
A
flandriai
itt,
ezredet!
király jönni fog
—
aki
A Cé-
14
f
zár! van-e itt, aki fél? A francia nép meghalt, ha engedünk! Az általános tespedésbl, milliók szenvedésébl, egyetlenegy hang szól, mint az erdzúgás: szabadulni akarunk! Elnyomott vá.
.
.
lenygözött aspirációk,
gyak, elrejtett epedések,
keser türelmek ébrednek
e percben, kivirulva s
megtermékenyülve évszázados nyomorunk trágyadombján! Nézzünk körül, figyeljünk: Dauphiné lázong, Rennes félreveri a katedrális harangjait. Paris megremeg, Paris! vérfagyasztó, halálos .
.
.
—
orgona, százezrek
hörg
Szabadulni, mozogni,
nak
lenni,
dörg
tüdejével...
élni!...
vagy meghalni!
mit jelent ez?I
ezt jelenti!
— szabad-
... ezt jelenti!
(Menny-
tetszés és kiáltozás nyeli el a hangját:
„Ügy Ügy van!" „Ezt jelenti! Ezt jelenti!" „Ügy van! Ügy van!" „Szabadnak lenni, vagy megvan!
halni!
(Jobbról
.
.
zaj
is
Elég!"
.
„A
ezt jelenti!"
és
hangok:
„Fejezzék
királyt várjuk!
(S ugyanekkor,
a
A
királyt!
tumultusban,
„Elég!
be!"
A
királyt!)
fönn
hirtelen,
Miomandre de Saint-Marie vezetésével, néhány gárdatiszt jelenik meg, az érkez király jobbról,
elfutárjai,
kihevült
és
egymásnak tömörülve
rl
ragyogó lovasok, amint
s élesen,
mint tenger
a viharba, a vad tömegbe kiáltanak:
rály!
A
király,
uraim!
A
szélé-
„A
ki-
király!" (A nemesség és
klérus megmozdul, egy részük
föláll.
Nagy
zaj és
akik
köréje
tetszés.)
BARNAVE
(képviseltársaihoz hajolva,
f
.
.
.
.
.
16 csoporlusultdk): Tehát
vagyunk n fordulónál.
ilt
még?
Mit toliolüiik
CAMUS: Semmit. SIÉYES: A
király ismeri a
A kérdés, miképpen BARNAVE: Ez már nem
nemzetgylés határozatait.
dönt
.
kérdés.
.
.
A
király elvet min-
dent.
MALOUT
(megremegve):
beau statuáljon
MOUNIER: Ez
.
Nem
Nem
igazi
lehet! Mira-
.
a helyes
.
.
.
Mégegyszer Mirabeau
.
.
.
SIÉYES (a szavába vágva): Mégegyszer Mirabeau szö(Több gelje le az alkotmányos alapelveket .
.
.
Mirabeauhoz siet.) CAMUS: Mégegyszer Úgy vanl társámil
1
CHAPELLIER: A király nem lehet ennyire könynyelm Élet s halál kérdése ez BARNAVE: A király azt teszi, amit a királyné paran.
.
.
.
.
döntött a nép Antónia döntött fölöttünk Parist mészárolja kell, hogy le Ha
csol.
.
.
.
fölött ...
.
.
gylölköd
(Mire többen, egyszerre, a szavába vágva s megálljunk csak!" tiltakozással: „Oh, mészárolja!"
.
.
.
.
.
„Le-
.)
SIÉYES: Az osztrák farkasnstény
.
.
(S egy másik csoport, hirtelen, elszántan: „Ha a király ellenünk van ..." S ez terjed tova a pad-
sorokon, mint a futótz:
van
.
.
BARNAVE
„Ha a
király ellenünk
.")
(már-már egy egész tömeghez): A monar-
chia sorsa eldlt
.
.
.
.
16
MIND
(lázasan):
„Ügy van! Ügy van!" (És
Mirabeau statuáljon!
.
,
hirtelen:)
Mirabeau! Mirabeau!
.
(Már ekkor Mirabeau gyorsan
Az
elörejött.
egész bal-
oldal feléje tolong.)
BAILLY: Mirabeau képviseltársunké a
szó!
.
.
(A nemesség és klérus meglepetve és tiltakozón fordul „Nincs
Bailly és Mirabeau felé:
joga
szólanil"
„Hallgasson!" „Mindent tudunk!" „Elég! Elég!") (Mire a baloldal még hevesebben: „Halljuk! Halljuk!" „Csend! Csend!") SIÉYES (ordítva): Ha a király ellenünk van ... ha
Antónia döntött fölöttünk!
.
.
BAILLY: Csend! Csend!
HANGOK:
Halljuk! Halljuk!
BAILLY (még egyszer): MIRABEAU: E tragikus
Mirabeau-é a szó! percekben még egyszer
(Zajos: „Elég! Elég!" a nemesség részérl.
Nagy
.
.
.
taps
tömörülés és harcias biztatás: „Beszélj!
balfelöl,
Beszélj! Beszélj!")
MIRABEAU
(folytatva):
A nemzetgylés
megjelöli
Akkor,
.
.
.
ama
(De a zaj láthatólag bántja mozgások egyikével, mely tömegeket gázolna le, hirtelen elrelendül s kiált:) A nemzetgylés fönnés ingerli.
tartja
.
tetszés
.
.
és
fönntartja taps)
törhetetlenül,-
minden elbbi
(mennydörg
határozatát,
me-
lyek szentesítés végett fölmentek a királyhoz. királyi
jóváhagyás e
pillanatban,
sajnos,
E
még
(Nagy zaj a nemesség elttünk körében: „Hát várja meg!" „Hát várjanak!" „Ügy van! Ügy van!" „Nincs joga szólani!" „Sértés a lehet kétséges
.
.
.
17
kin'ily
cllon!"
pissoiil
„Nincs jogú!"
Ilullpissonl")
nem
„Hallgas.son!
Hall-
...de ami soha, egy
pil-
ami tündökl ti.sztán Ali elttünk e percben, mikor fölöttünk a történelem rködik, egyszeren az, hogy a francia nemzet a maga létét köti ahhoz, hogy alkotmánya legyen, a francia nép az életét köti ahhoz, hogy szabad legyen! Minden feudális jogot, kiváltságot és lanatra
lehet kétsége.s,
haszonélvezést, adómentességei és a holtkéz jogait,
kegyúri
Ítélkezést,
úrbért és jobbágyságot, meg-
különböztet rangokat
és címeket,
kapitányságot
hagyományok és privilégiumok minden félszegségét, minden igazságtalanságát, minden zsiványságát a nemzetgylés eltörli. És megváltva és ragyogón, fáradt karunkat kitárjuk a jövnek (Harsogó, lázas
és
pallosjogot,
a
régi
feudális
—
.
.
.
tetszés.)
BARNAVE: Az ember
szabad! (S ezt sorra
mind
is-
métlik körülötte, Siéyes, Malout, Camus, Mounier, Guillotin, Chapellier: „Az ember szabad!" És mások egyszerre: „Alkotmány, egyenl jog és törvény, mindenkinek!")
BARNAVE: Minden ember
szabadnak születik
és sza-
bad marad és egyenl egymással! (Mind lázasabb tetszés és kiáltozás, most már az összes feketék mind: ,,Az ember szabad!" Az ember szabad!" s akkor megnyílt az ajtó, s a király megjelent.)
(Hirtelen csend.
(A kísérete
élén.
Minden merev
De Brezé
Szomory: Mária Antóula.
és mozdulatlan.)
fszertartásmester mögött, 2
18
aki pálcájával kopog, XVI. Lajos láthatólag unottan és kedvetlenül jön elre. Az arca sápadt, a ruházkodása elhanyagoltnak tnik, az egész jelenség, holmi cézári fenség hiján, inkább bánatos és tévelyg. A nagy gyülekezet eltt kissé intimidálva, ösztönszer /élénkségében a klérust s a nemességét keresi föl nyugtalan tekintetével.)
(A trónra lépve, fölteszi a kalapját. Hasonló mozgás a nemesség és klérus részérl, mire rögtön, a feketék is fölteszik kalapjaikat. Nagy mozgás, moraj: „Ha önök ... mi is ." „Ez helyes ." ." A király „Nincs különbség köztünk meglepetten, néhány szót vált de Brezé fszertartásmesterrel, aki, miután fölsietett a trón lépcsjén s térdenállva beszélt a királyhoz, ismét a képvise.
.
lk
felé fordul,
DE BREZÉ: A király fn legyenek.
.
.
.
.
a feketék irányában.) parancsa, hogy az urak hajadon-
(A harmadik rend rögtön le is venné a kalapját, amikor a nemesség felé fordulva, úgy látja, hogy ." emez födött fvel marad. „Ha is ... mi is Mozgás, moraj, az elbbi hangok és senki sem mozdul. A király unottan fölsóhajt, egy kézmozdulata van s rövid töprengés után leveszi a kalapját és leül. Mire az egész gyülekezet utánozza. A ked-
k
.
.
vetlenségnek, s a megelégedésnek vegyes érzelmei,
a nemesség és feketék tömegében Moraj.)
A KIRÁLY
(végre,
némi homályos és ingatag elhatároamikor önöket, az állam
zással megszólal): Uraim,
19
hogy ezzel népeim jólélóórt a hitem, hogy önök, mint
rendjeit egybehívtam, nz volt a hitem,
mindon
Ifíloin
IclhcIAl mcfíleszok
Az volt ismerve egyrészrl uralkodóképviseli, nemzet a juk üdvös szándokait, másrészrl a francia nép éa holdofísáfíáért.
igaz
szükségleteit,
tükhen
huzgahnukhan munkáiioz
komoly
és
honszerete-
látandanak.
(Némi
mozgás, nyugtalanság és türelmetlenség.) Sajnos,
(Még nagyobb nyugtalanság.) Immár két hónapja, hogy az állami rendek egybegyül-
csalódtam.
vék és
nem
hallottunk és
nem
tapasztaltunk üres
jelszavaknál, rendbontó határozatoknál és lázító
beszédeknél egyebet. (Nagy mozgás
és
nyugta-
lanság.) A nemesség és klérus mer ellentét a harmadik rend széls irányzataival és rendellenességeivel szemben. Az ország föl van dúlva. Még sem vádolom önöket, uraim, st! még mindig azt
akarom hinni, hogy a franciák a királyhoz való hségükben és bizalmukban nem változtak meg. De tartozom azzal a királyságnak és tartozom önmagamnak is, hogy mindazon sajhiszem, és azt
nálatos ellentéteket, melyek önöket egymástól, a
közös
alkotás
megszüntessem.
kárára
E
célból
elválasztják,
gyjtöm
egyszeren
össze önöket
is-
mét körülöttem, mint összes alattvalóim közös apja el ide, hogy munkásságuk irányát és szellemét mégegyszer megjelöljem s egyben elfojtsam>
jöttem
ami zavaros tanácskozásaik során sérelem eshetett királyságom törvényein. (Nagy nyugtalanság.)
önök
ismerik, uraim, az egyes rendek respektiv 2*
20 jogait és tudják,
dönthetnek
s
hogy csakis
föntartásával.
Éppen
kotmányellenesnek rend
e
jogok keretein belül
határozhatnak, utólagos szentesítésein
amaz
ezért törvénytelennek és al-
kell
kijelentenem a harmadik
intézkedését,
amellyel,
jogtalanul,
nemzetgyléssé alakult. Törvénytelennek és alkotmányellenesnek jelentem ki ez állítólagos nemzetgylés minden indítványát, döntését és határozatát, következésképp és királyi hatalmamnál fogva mindezen indítványokat, döntéseket és határozatokat eltörlöm és megsemmisítem. (Nagy mozgás és moraj; a király egy papírlapot vett át de BrezétL) 'Ezzel szemben átadom itten királyi intencióim jegyzékét, mindazon reformokról és intézkedésekrl, melyeket a közélet megtisztulása s
a visszaélések megszüntetése érdekében kívána-
tosnak tartok
s
ugyancsak
itt
vannak fölsorolva
a különböz kedvezmények és jogok, meh'eket
népemnek engedélyezek, s mondhatom, anélkül, hogy áltatni akarnám magamat, soha király, semmiféle nemzettel szemben bkezbb nem volt, de viszont az is igaz, hogy talán nemzet sem volt, mely királyának atyai jóindulatát annyira megérdemelte volna, mint a francia.
(Nagy tetszés a nemesség és klérus körében, s lázas mozgás a feketék tömegében, ahol Mirabeau, áthajolva a padon, elámult
s
komor
társait rángatja
magához.)
MIRABEAU
(a hangja halk, de
fölindulástól):
remeg
az elfojtott
Különböz kedvezmények
és jogok.
21
Mintha melyeket engedélyezi engedélyez! népnek joga királyi kedvermény volna! .
.
.
.
.
a
.
.
(Zaj, luozyás.
De
a király
Á KIRÁLY: Uraim, mindeddig
.
.
f<>ly latja:)
csakis én vagyok az,
önökön áll, hogy gondoskodásom, a maga áldásos hntásáhan, minél elbb érezhet legyen. Gondolják meg, liogy semmiféle javaslatuk és határozatuk törvényerre nem enK^lkodhet az én külön jóváhagyásom nélkül. A közös munkára szólítom fel önöket a közjó aki népeim üdvéért fáradozom, atyai
érdekében. S ha valami folytán,
amire
nem
sajnálatos
balszerencse
akarok gondolni, magamra
is
hagynának, úgy hát egyedül fogom elvégezni nagy és nemes munkámat a népért s egyedül magam leszek a nép igaz képviselje! Ezek után, uraim, megparancsolom, hogy rögtön különváljanak az egyes rendek, holnaptól kezdve, a számukra kijelölt termekben folytassák tanácskozásaikat
...
s
az ülést föloszlatom.
(S ezzel lejön a lépcsn
s
megindul. Kísérete utat nyit
A nemesség és a klérus egyrésze követi. Néhány gárdatiszt, köztük Miomandre de SaintMarie, a küszöbön marad, örködön és mozdueltte.
latlan.)
(De a feketék nem mozdulnak. Egy csomóba verdve, mereven és elámulva néznek a király után, amint kivonul a terembl. A napfény megtörik a menynyezet üvegén s homályosodni kezd.)
ROBESPIERRE
(a távozó
király
után):
Szerencsét-
22 len
.
.
hová mégy! Hová indulsz!
.
micsoda uta-
s
kon! aki szembeszállsz a nép akaratával
.
.
.
(És többen egyszerre, Siéyes, Malout, Mounier, Camus, Chapellier és mások: „Megtévesztették vezették
.
juttatják
.
,"
„Antónia!
rettenetes
A
Antónia!
tanácsaikkal
Az
királyné! Antónia!
n kamarillája!"
osztrák
.
„Eltörli,
.
.
.
félre-
.
„S hová „Mindez
Antónia!" ."
udvara! Az megsemmisíti a
nép jogát... engedélyez! engedélyez!" S egy máírja el a törvényt itt nekünk ... a napirendet ... a házszabá." „Mindez Antónia ." S mind lázalyokat sabban hangzik már-már az összes ajkakon: „Antónia! A királyné! A démon! Antónia! An-
sik csoport:
„ö
.
.
.
a munkatervet .
.
.
.
tónia!")
MIOMANDRE DE SAINT-MARIE pant fölindultán): Uraim
ROBESPIERRE
.
SAINT-MARIE: csot
.
.
(közeledve
s
rop-
.
(Saint-Mariehoz): Állítsák
mert meghalni megy! Uraim, önök
rályt,
.
meg
hallották
a
a ki-
paran-
.
MIRABEAU
(egy csoportban):
A
király tehát
magához
ragadja az összes jogokat, a föltétlen hatalmat,
amelyet senki
meg nem
a nép, a nemzet
itt!
oszt vele! ...
Mi vagyunk
Vájjon meghajlunk?
(Lázas kiáltozás, egyszerre mind: „Nem! A nemzetgylés nem engedhet cézári parancsoknak!" ,,A
nemzetgylés nem fogadhat el parancsot!") (fölsiet a lépcsn a trón irányában): A nem-
BAILLY
zetgylés folytatja a tanácskozást!
.
.
.
.
.
SAINT-MáRIE (remegn): Uraim, én nem azért vagyok in, hogy vitatkozzam önök hallották a .
.
.
kinUy parancsát MlRAliEAU (néhány lépéssel elre): Mondja meg a királynak, hogy a szuronyok ereje gyönge a nép .
.
akarntávnl szíMuhen!
(Lázas telszés és
Ügy
mind
kiállás,
meg
vanl Mondja
nak mondja meg
ezt!
egyszerre:
a királynénak!
A
királynénak!
„Ügy van!
A A
királynékirályné-
naki")
SIÉYES
(hevesen a zaj
Ami
fölött):
itt
történt,
amit
itt
a királytól hallottunk, hang, beszéd, formák, ez
mind
a királyné
MALOUT: A
mve ...
hang a Jákob hangja ... a test Ézsaué „Ügy van! Ügy van!")
.
.
(Zaj és kacaj:
SIÉYES
(csak folytatva):
Ami
a király ajkán
itt
hangzott, az osztrák zsarnokság sugallata. cia
el-
fran-
trónon a király mellett Franciaország ellen-
MALOUT: vérét
— egy ni
démon, Antónia! XV. Lajosnak szereti voltak, akik a nép szítták XVI. Lajosnak csak felesége van,
sége ül
.
.
.
ami százszor rosszabb SIÉYES: Szereti most a hölgynek vannak egész csomó ... s mi fizetjük .
.
.
MOUNIER: A SIÉYES
A
nép
fizeti
a királyni szerelmet
versaillesi éjszakákról ...
CHAPELLIER:
.
.
itt
.
.
Egy
.
.
van egy dal a egy másik a trianoni
(egy füzetet rántva el):
hajnalokról
.
.
Itt
.
Franciaország átka a királyné (Zajos: „Ügy vanl Ügy van!")
.
.
!
.
.
84
CHAPELLIER:
Antónia hívta be a flandriaiakat, az
elzászi hadosztályt!
Holnap a német császárt
s
a
poroszt zúdítja ellenünk!
CAMUS:
Ausztriába milliókat küldött a fivérének, a
német császárnak!
Ausztria javára kifosztja
a
francia népet!
CHAPELLIER: A SIÉYES: A
királyné áruló a nemzettel szembeni
királynétól szabadulnunk kell ... az ellen-
ségtl szabadulnunk
TÖBBEN, mind
kell!
„Ez a helyes! Szabadulnunk! Szabadulnunk a királynétól! (És lázas gy!" lölködéssel:) Szabadulnunk MI RABÉ AU (a zajon túl): Barátaim! BAILLY (egyszerre Mirabeauval): Uraim! Csendet kérek!
egyszerre:
Csend!
(A képviselk heves vitatkozásban az elnöki emelvény elé torlódnak.)
SAINT-MARIE
(aki
remegn
követi e vitát, most hir-
Barnavehoz, akit megpillantott és kérleln kétségbeesetten): Barnave ...
telen s
BARNAVE
(hidegen): Saint-Marie
SAINT-MARIE: Hozzád fordulok
.
.
e
.
percben... Te,
aki ismersz ...
BARNAVE:
Eredj. Semmi közünk egymáshoz SAINT-MARIE: Katona vagyok. A kötelességem jesítem.
.
H
Mit
tördöm
vele
SAINT-MARIE:
Hallgass
meg
BARNAVE:
tel-
vagyok a királyhoz, az eskümhöz, a
nevemhez
BARNAVE:
.
Eredj.
.
.
...
S5
(Ehhen n piHniuübnn megnyilik az ajtó és egy csomó ntuitkás vonul he. Kzek ríxjtön hozzálátnak az vmclvcnyck lehonlásálwz. Serény cs dübörg kalapácsok hangzanak és por száll.) (És hangok és taps az elnöki emelvény körül, a képviselk körében: „Ránk döntik a termet! Nagyszerül Gyönyör! Antónia eltemettet!" 5 egy újabb tö-
meg
BAILLY
torlódik az elnöki emelvény felé.)
munkások
(a
önöket és szükség
abba
...
Itt
Polgártársak,
fölkérem
esetén parancsolom,
hagyják
felé):
a francia nép képviseli vannak és
tanácskozni akarnak.
(A munkások, egyszerre mind, az elnökre néznek, s rögtön, csendes engedelmességgel, leteszik szerszá-
maikat. És egy szögletbe
verdve
tiszteletteljesen
megállónak.)
CAMUS: Indítványozom
BARNAVE lehet
.
.
.
Csak egyetlenegy indítványról Mondja ki a nemzetgylés, hogy
(hevesen): itt
szó.
napirendre tér a király javaslatai
nem
tárgyalhatja
és
fölött,
rendíthetetlenül
azokat
megmarad
elbbi határozatai melleit. (Zajos tetszés és helyeslés.) A nemzetgylés határozatai nem függnek csak a nemzetgyléstl. Arról van szó, hogy kimondjuk végre a magunk szuverenitását. Mindez
nem
szentesítés kérdése.
heti
meg, amit
nem
A
király
nem
szentesíthet.
semmisít-
(Zajos tetszés,
taps, kiáltás: „Ügy van! Ügy van!") BAILLY: A nemzetgylés egyhangúlag elfogadja Bar-
nave képviseltársunk indítványát.
.
-26
MIRABEAU: Az
immunitást! Az immunitást! Ki kell hogy mondjuk az immunitást! Uraim nézzenek ki oda (Az ajtók felé mutatva:) Figyelje.
.
nek!
A
.
.
folyosók
telve
szuronnyal
.
.
.
még
nitást,
önöket
.
.
.
Ha önök nem mondják
ez
éjszaka
Mondja
jai sérthetetlenek,
százával
szédéért a
elveiért,
és
fogva
nemzettel szemben.
.
tag-
kifejtett bár-
itt
és
be-
tagját üldözni,
merné, legyen az
magánember, vagy hivatalos személy, .
csak
immu-
hogy
indítványaiért
tartani
vényszék, vagy kirendeltség
.
jelen ülésszak-
nemzetgylés bármelyik
letartóztatni
.
tartóztatják le
hogy aki akár a
milyen nézetéért,
.
ki az
ki a nemzetgylés,
ban, akár ez ülésszak végével, az
.
testület, tör-
hitvány és áruló a
A nemzetgylés
adott esetben
szigorúan büntetni fogja ... (A tetszés és zaj nyeli a hangját:
a
hallják
fegyvereket? ... Az egész testrség talpon
egy jelre vár.
.
.
el-
„Ügy van! Ügy van! Elfogadjuk!
Elfogadjuk!" s ugyanekkor:)
BAILLY:
A nemzetgylés
elfogadja
Mirabeau kép-
viseltársunk indítványát. (óriás taps és tetszés.)
MIRABEAU
(kiáltva):
Ügy hát most rendben van!
.
.
Ügy hát most mehetünk! BAILLY: Az ülést bezárom. (A gárdatisztek néhány lépést elre jöttek. Az ajtók kitárulnak. S miközben a képviselk még egyre
különböz csoportokban elvonulnak, s a munkások gyorsan szétszedik és kihordják az emelvényeket, Barnave, a már-már üres teremben vitatkozva,
.
27
Miomaiulre de Snint-Mnrie mellett halad el, amint ez éppen intett a tiszteknek, akik iKjijanesak elszé-
Méy habozik
lednek.
eytj pillanatiy, s
aztán vissza-
fordul:)
BAHNAVE
inkább közönnyel): Ha az bocsáss meg, SainlMarie. Az ülésnek vége s ismét emberek vagyunk.
(enyhén
imént
és
meghántottalak
.
.
.
Isten veled. (S megindul.)
SAIN T-M ARIÉ
BARNAVE
amirl jobb ha még SAINT-MARIE: Beszélj .
.
.
.
BARNAVE: lakáj
Hát csak ennyi
(fölindultán):
(hirtelen vissza és izzón):
.
.
.
s
hevesen): Barnave...
kivonva a karját): óh, a ke-
sértesz,
(Hirtelen keserséggel:)
.
gyönyöröd, amikor tudod, hogy
neked
Hát mi hogy megalámicsoda gyáva
(csöndesen és fájdalmasan):
gyönyöröd van benne, hogy .
cifra
.
SAINT-MARIE zol
be
.
(lenézéssel, .
reád ...
nézek
.
megtiltom
zemet
.
hallgatok.
SAINT-MARIE (karon ragadva
BARNAVE
.
.
.
Elrémülve .
.
.
S mi minden
nem
ronthatok
amikor tudod, hogy szeretlek, Barnave, testvérem hallgass megl BARNAVE: Oh, szavak mindez elmúlt. S aligha van mit mondanunk egymásnak. .
.
.
.
.
.
.
SAINT-MARIE: Esküszöm,
.
.
van.
BARNAVE: Isten veled. SAINT-MARIE (rezignáltán):
Isten veled.
És kár
.
.
.
28
BARNAVE: De
hát mit akarsz? ... Az
id
rohan
.
.
.
Tudod, mi készül, mi ébred?
SAINT-MARIE: Nem tudom
BARNAVE: Téged
.
.
.
nem akarom
sodor az ár
is
.
.
tudni...
.
—
SAINT-MARIE: Oh, engem ... mit jelent az én trök és hallgatok. Neked szabad a jöv nekem megtiltott és vak mint az éj. A multam: a .
.
.
hársak a Tuilériákban, ahová az anyád elvezetett, a nagy medence, amelyen kis játékhajómat régi
—
feldöntötte a szél ... ez mind, az életem ez mind! Azontúl fattyú és egyben fúri gyermek, az emlék elringat és elrémít ... az anyád .
dajkált
engem
is
.
.
.
.
melletted
.
nttem
fel,
veled,
—
mámorában, mi-
emlékszel, az ifjúságunk micsoda
csoda egekben, ahová követtelek. Ideák, könyvek,
remények, amelyeket megpengettél mint egy hárfát, utópiák és izzó képzetek, Voltaire, Rousseau, amelyekbe beavattál, titkos dalok holmi népjogokról,
királyok földönfutásáról,
—
vérz
hajnalokról,
melyekben szédült lelkem megfürödt nos hát nem! nem! hába! nem bírom, nem érzem! elborzadva és reménytelen be kell hogy zárjam a szemem. Vonzódva hozzád és mégis! elfordulok.
fölperzsel
füzekrl
a
szabadságról, .
.
A gen.
testvérem Szeretlek
vagy, és
és
mégis,
gylöletem! ... Az mindkettnket táplált, a
a
.
merben idenem tudom, ha nem anyai emlrl, mely mégis!
föld
rögérl, amelynek
mindketten gyermekei vagyunk, más-más vihar sodor tova, te jössz, kigyúlva, túl ez idk küszöbén
29
... én megállok
ki tudjn!
ilt,
leszögclve e perc-
hez és kész vagyok meghalni.
BAmAVE:
Isten veled!
SAINT-MARIE
érzek együtt ve-
Az egész forgatagból, a
letek ...
semmi sem érint semmi lohellet
jed,
.
BARNAVE:
Nem
(visszülnrhm):
.
.
.
.
Hallgass
.
.
túl ott, s
a harcaitok,
.
amely
lázból,
ter-
egy szó, egy hang, egy
.
.
.
SA1NT-MA1UE: A tömegek nemesség
.
...
sorsa
amit akartok
zeng szavakban
ti
itt:
a nép
a
s
a vágyaitok,
...
kigyulladt
száza-
esküszöm, nem! nem! nem bánt, nem érzem, nem érdekel! Millió évek jönnek utánam még ... új katonák, új titánok és harsonák
dok
.
.
.
.
mit ség,
bánom én! nyomor és
.
.
.
.
.
Nép, tömeg, klérus, nemes-
fény, jog, törvény
s
mi minden
még, ami fölkavarja az utak porát, ahol megyünk, mióta! s még menni fogunk ki tudja meddig .
bánom
.
.
Mintha részeg volnék, a fejem szédült, a forgatag érzéktelen dübörög el mellettem, hadd menjen! mit
BARNAVE:
én!
Hallgass!
SAINT-MARIE: Elzárkózva
és
egymagamban
túl
va-
gyok rajtatok mind, a küzdelmeiteken, a népeiteken, a szabadságtokon, túl mint a sas a nyilt egekben,
vagyok!
megnve és remegn egészen A sorsom önmagamnak van
az életem önmagát perzseli
egyedül lekötve,
a lelkem a saját
föl,
vérében vonaglik és kinlódom az örömtl és bol-
dog vag>'ok a szenvedéstl
.
.
.
.
do
BARNAVE:
Elég! Elég! Eredj! Eredj!
SAINT-MARIE
(ki
a királynét
BARNAVE:
.
sem várva): Barnave, mentsd meg .
Szerencsétlen!
SAINT-MARIE
BARNAVE
.
(fölzokogva): Szeretek!
(fölkacagva): Óh, hát ez
SAINT-MARIE (még rálynét
BARNAVE
.
.
.
.
.
hát ezért
meg
hevesebben): Mentsd
.
.
a ki-
.
(undorral): Eredj
SAINT-MARIE
.
.
.
Nem
értesz?! Akihez soha, fehér távoli árny, akihez soha nem ért a kezem, aki halovány homlokával föl-föl me-
(elrémülve):
.
.
.
rülve a kertek homályán, sohasem hallotta, soha-
sem nál,
Nyomorult
fogja meghallani, hogy szeretem!
porszem, amit sodor a
szél, ott
gurulok
el
majdnem,
láttatlan és ismeretlen
a lábai-
ott roska-
dok meg némán eltte Cézárok leánya, királyn! szeretem! Mentsd meg mentsd meg, Barnave, mentsd meg a királynét! .
.
BARNAVE
.
.
.
.
.
(elfojtott fölindulással):
én intézem
SAINT-MARIE:
BARNAVE:
.
.
E
n
.
.
sorsát
nem
,
meg meg a
Állítsd
Állítsam
SAINT-MARIE: Te vagy
a gylöletet! tengereket?
a tömeg élén, a nép lelke,
mindannyian! Tiétek a reggel, a jöv, az élet> ábrándotok egy új világra nyílik én a magam keresztfáján elmaradok itt, vérz szívemmel az estén! Nézz meg! érts meg! ismerj reám Elveszve és véres testemmel elkallódva az idben, mind akik hittünk, mind akik szeretti
ki tudja! izzó
.
.
.
.
.
.
81
lünk
^s
nu'g!
i'sy
föláldoztuk \('^s6
mn^'iinkal,
meg!
(tIs
ponton összeérünk,
ahol
éris
vá-
a
kimérák végén, e földi létünk mind szenvehiúsága van. Mind szenvedünk dünk! én! te! a királyné, mind! testvérem (De rögtön UÁHMAVE (mvygyöiKjülve): Saint-Marie föHwrkatwa): Dehát nem! nem! SAINT-MARIE (lázasan és nekilendülve): E termekben, ahol fehér homlokát nem éri csak a gyalázkodás, hadd mondom: Felség! te vagy mindnyájunk fölött királyné! Asszonyunk! Véges- végig e padokon, ahol a rágalom vonszolja el magát, itt és itt, ahol a szenny árad, itt és itt és itt, ahol a sár gurul a gylöletben, hadd mondom, Antónia... gyaink
vé{,'én,
a
1
.
.
BARNAVE:
.
.
.
Hallgass!
SAINT-MARIE: Mind
BARNAVE:
.
a tiéd vagyunk!
Hallgass!
SAINT-MARIE: Mind
szeretünk!
Mind szeretünk!
(Függöny.)
Mind
szeretünkt
.
.
.
MÁSODIK FELVONÁS. (Versailles. Egy terem. Magas ajtó-ablakok a háttér falában. Terrász, medencék, szobrok, az egész park látképe és távoli halmok az szi égboltozat alatt. És ajtók jobbról és balról.
A terem sarkában,
jobbról, rag'iogó fiatal hölgyek tár-
sasága, Chimag, D'Henin, D'Ossun, Tarrente hercegnk,
cegn, Erzsébet, Polignac tókon
tiil
Gábriellé, Tourzel asszong az aj-
a terraszon.)
LAMBALLE zeng
(Erzsébethez a nyitott ajtóban): Óh, be
... be kedves
ERZSÉBET
.
.
.
(A terrasz
felé:) Erzsébet...
(közeledve és elragadtatással): Gluck!
Nekünk is szabad? gyönyör! Be
<jABRIELLE
(a küszöbön):
LAMBALLE
(álmatag):
ERZSÉBET: Az Orfeusz, TOURZEL: Igen... (A hölgyek bejöttek a Szomory: Mária Antónia.
.
.
.
.
.
ugy-e?
terraszról.) 3
.
,
.
.
.
.
34
LAMBELLE ség
.
.
(Erzsébethez): Nézze a Gluck kezét fen-
milyen fehér!
.
GÁBRIELLÉ
(aki hallotta ezt):
A hölgyek
ajkát,
mi-
lyen piros!
ERZSÉBET
(hátrafordulva): És nézze künn, a nap
le-
száll ...
(Távoli harangszó.)
HÖLGYEK MIND: Angelus ... LAMBALLE (az ajtóknak fordulva A
és
majdnem
sírva):
Be kár! Be kár!
Isteni fény!
(Ebben a pillanatban Mária-Antónia a küszöbön. És a hölgyek mind egyszerre és megremegve): Felség... (Az ének éppen véget ért.) ANTÓNIA: Óh, hát persze tudtam Gluck mu.
zsikál
GLUCK
.
(szerényen):
jünk
.
.
.
Itt
titokban
az Orfeusszal
A
HÖLGYEK
,
.
.
.
.
.
.
.
gyltünk össze, hogy énekelMeg akartuk lepni felségedet
.
(akik énekeltek): Megtanultuk
ANTÓNIA: Szíveim... GLUCK: Ha meg akarná LAMBALLE: Óh, igen .
ANTÓNIA
.
.
.
hallgatni felséged .
igen
.
.
.
.
.
.
.
(elhárítón és gyötrdve):
A
fejem
f áj
.
.
(És rögtön enyhén,
.
hogy megbékítse Gluckot:) Bocsánat... (És egyre gyötrödn:) De csakugyan... annyi minden Nem is vagyok jól Bármilyen gyönyör zene ... de csak gyötörne most (A hölgyekhez, más hang:) Be kellett jönnöm Trianonból annyi minden (Egy lélekzet:) És talán nem is megyek vissza többé .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
. .
.
86
A
HÖLGYEK mint
v(jy
(jobbról; egészen halk és ijedi Iwnyok,
Oh
sóhaj:)
.
.
.
(Miy balról uyyanakkor:)
EHZSlUiET mt'íjdöbbeiwe): Anlóniu CABHIELLE: Felség LÁM li ALLÉ: Drága szívem... (
.
ANTÖMA
.
.
.
(luajdncm sinxi): Soha löhhéi (fvrdri' roskadna): Óh, Istenem
.
EHZSEUET téni?
.
.
el
((jyorsan a .
.
többi hölgyhöz): Gluck
tör-
men-
és távolodni készült.)
(kinyújtott karjánál Gluck felé): Szegény,
nem
drága ember ... az udvar többé
GLUCK
mi
(Suttogó hangok, mozgás.)
.
(De már ekkor Gluck meghajlott
ANTÓNIA
,
.
TOUIiZEL jen
.
...
(megremegve): Az
ANTÓNIA: Mindnyájunk
idm
énekel.
felség?
letelt,
(Egy perc.) Kegyesen
ideje.
elbocsátom. (Ismét egy perc.)
GLUCK: Oly boldog voltam itt ANTÓNIA: Mindnyájan oly boldogok GLUCK: Sohasem fogom elfelejteni ANTÓNIA: Nem is szabad, hogy elfelejtsen perc.) Campan asszonytól vegye át .
.
.
.
.
.
.
.
.
hálám
.4
.
(Egy
.
.
.
fölé hajlik,
két karját kitárna
.
HÖLGYEK Orfeusz!
.
szerény
megcsókolja s aztán búcsúképpen): egy szegény vándor muzsikus megy
és a
Hölgyeim tovább
.
(A kezét nyújtja.)
(mélyen a kéz
hátrálna,
.
.
amit magának szántam, Gluck. És
jeléül,
Isten vele.
GLUCK
.
.
(akik énekeltek
nolt,
egészen halkan):
.
3*
.
.
.
.
36
ERZSÉBET
(enyhén): Dalos madár ...
ANTÓNIA: Ha mondjam
Bécsben, Gluck, megáll, vigye
hogy
el,
királyni üdvözletem. Ha ájtatosan lemenne egy este a kapucinusok kriptájába, .
.
.
m-
vészkezével érintse s ^
nevemben az anyám
sírboltját,
Josephus fivéremét, aki német császár
Ze-
volt.
Úr megáldott, találjon egy hangot, amelyen olthatatlan emlékezésem fiatal éveimet sírja vissza, mindazt, ami élt, ami volt, a Burg! Schönbrunn! a Gloriette! amelyen a nap, kinesz, akit az
gyúlva, színaranyba füröszti a sast! Menjen, Gluck,
menjen nagyon szerettem mindig tom is még talán jobb idkben tudja ... De most Isten vele GLUCK (már a küszöbön): Felség ... LAMBALLE: Be kár! Be kár! .
.
.
.
.
.
.
(halkan): Ezt a szál virágot
TARRENTE .
.
talán lá-
egyszer, ki
.
.
a
ezt
.
Ezt a fátyolt
ANTÓNIA
.
Emlékül
(egyszerre D'Henin-nel):
gyrt DE ROCHE AYMON
.
.
.
D'HENIN
.
.
.
.
(egyszerre a két másik hölggyel):
.
A
(sírva):
Burg! Schönbrunn!
A
Gloriette!
Bécsbl miért jöttem el! A HÖLGYEK: Nem nagyon hízelg reánk nézve ANTÓNIA (a hölgyekhez, akik mind körülötte vanÓh, miért jöttem
el
.
.
.
.
.
nak): Óh, bocsássatok
mind
tok
.
.
.
meg
.
.
.
.
.
.
oly kedvesek vagy-
oly szépek és fiatalok, és ragyogók
és és tudom, szerettek szerettek ... én is, esküszöm, nagyon szeretlek szíveim mind ... és mégis és miért miért jöttem el miért jöttem .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
97 el
.
.
francia
.
hányja
A
királyné,
miért hogy mégis
.
.
.
(A
elfúl.)
HÖLGYEK
EliZSÉBKT
(mind
felség...
vtjy szerre): Drs'ifía
(nyuylalnniil és Lnnibnlle, Tourzel, Gab-
akik követik): Dehát mi történt?! Mi van?l oly sápadt Egészen fíil van dúlva felséged
rielle,
.
.
.
.
.
.
(És ez ismétldik a hölgyek körében, egészen halkan: „Oly sápadt! Oly sápadt!")
ANTÓNIA (remegn
és egészen halkan):
Óh
Istenem...
(S egy lázas intése, egy fölindult hangja ... és a
hölgyek még közelebb kerülnek hozzá. És akkor
lappangó
valami
csendesen,
Négy
rémülettel):
gyertya égett az este a tükröm eltt, a kis aszta-
Campan A kibom-
lomon. Egész egyedül voltam a szobában asszonnyal, aki éppen fésülni készült. lott
hajammal
hirtelen, az
közeledem
a
egyik gyertya,
a
— mondja
„Valami légáram"
magam sodik
is
is
tükörhöz,
legszéls, kialszik.
Campan
asszony, s
gondoltam. De ekkor, rögtön, a mákialszik, a harmadik mintha valami ezt
.
.
a negyedik se
asszonynak,
—
.
„Ha égne tovább, mondom Campan úgy hát ez számomra valami vég
fagyos és láthatatlan kéz oltaná
el
—
perc múltán, hirtelen az utolsó g>'ertya
is
akik beszélnének;
tudom
s
.
.
.
a lángot.
Várunk. S egy
zetest ... a legrosszabbat jelenti."
tudom
amikor
hogyan, miért,
nem
tudni
(És a hölgyekhez már-már hevesebben:) óh
kialszik.
minden magyarázatot tudok mindent, amit ki lehet gondolni hibás gyertyák a nedves égk bennök mindent, ami meg.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
nyugtathatna
És
nem
.
titokzatos volt
nem?
.
.
nem
.
.
magam
csalhatnám
...
mégsem
és
.
oly ijeszt, elhaló fény
.
...
kísérteties!
A
amivel
.
.
és
...
sorsom!
a
vájjon?
..
.
a
.
.
.
.
.
.
.
oly .
oly
sorsom,
.
HÖLGYEK
nyugtalan hangok): Óh, drága
(ijedt és
rémképek nem szabad ANTÓNIA: Mikor a Burg márványtermében búcsúzemlékszem, ezt mondta: „Leátatott az anyám nyom, Tónikám, bár lelki szemeim eltt a versailles-i trón minden fényét kibontja, csak könynyeim vannak és szenvedek!" Dehát miért? Dehát miért? Miért kellett hogy sírjon, hogy szenvedjen? Miért kell, hogy a könnyek mindenütt nyomon követnek? Amikor bevonultam Parisba felség
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
ERZSÉBET: Óh, hagyja ezt felséged TOURZEL: Mikor felséged bevonult
.
.
.
.
Parisba ... a nép
ünnepelte!
GÁBRIELLÉ: ANTÓNIA: A
Egész Paris szerelmes volt felségedbe Szajna mentén, a Louis XV.-téren, a
bünök bedltek, a tömeg egymásnak százával pusztultak
el,
rontott
akik ünnepeltek! Véres
.
.
tri.
.
vi-
rágok között, emberhaláltól förtelmes nyomokon,
mikor végre Versaillesba értem, az ég,
hirtelen
egy rettenetes villámlásban.
kigyúlt
Elsápadtan,
kéz-kézben a királlyal, alattunk megrengett a föld: egy irtóztató dörej gurult tova a mennyeken és harsogta a végtelent. ...
át-
De hát miért? De hát mit
mindez? ... De hát éveken át miért követnek múlhatatlanul tragikus emlékek, miért ijesz-
jelent
. ..
3Ö
tenek, miért fenyegetnek,
nem itt
volt egy
kábítanak
miért
erd? De
miért zárnak körül, mint egy
el
.
.
hiszen
napom, egyetlenegy napom, mióta
vagyok, hogy zavartalanul boldog lettem volna...
még
a fülem
a rémület!
egyre zúg, minden idegem reszket
.
.
vagyok balsejtelmekkel kialvó gyertyák, amint az arcomat nézem amit megérintek, amihez közel érek .
.
.
félek
.
.
.
.
félek
.
tele
.
.
.
.
.
mind
félek, félek és féltelek benneteket
h
.
.
.
.
téged,
Erzsébetem, téged, drága Lamballe, Polignac
Gábriellé,
kis
szke D'Henin D'Ossun
De Tar-
princesz,
ha mennétek, ha ti mennétek, ha elhagynátok, ha menekülnétek rante, Tourzel,
.
.
.
.
az úti határok fölkészültek
.
.
is .
várnak! ló váltás-
.
gondoskodva van a határokon csak menmagam nyugalmáért is csak mennétek valami olthatatlan métely terról is
.
.
.
nétek, csak mennétek, a .
.
.
—
jed körülöttem, a ragály!
ki tudja, micsoda micsoda nyomort, micsoda éjszakát hozok reátok mind! kínt,
A HÖLGYEK ség
.
.
(elrémülten): Oh, nem micsoda rettenetes szavak
.
ERZSÉBET elég
.
.
ANTÓNIA:
(kétségbeesetten): Elég
.
.
.
.
.
.
nem
.
.
fel-
.
könyörgök
.
.
.
Paris forrong
.
.
Paris!
.
négysarkából a
ktömegek, zord házsorok, izzó terek, az utcák mélye, mind nekem tör, mind felém indul, mint a tengerek mind felém liheg,
város
.
.
.
.
.
.
emberek, asszonyok, gyermekek: tónia!
Százezrek ajkán az én
— Antónia!
nevem
An-
vonaglik.
.
40
—
meggyalázott, meghurcolt királyn! véres fogak az én nevem marcangolják, feldühödve a prédán, mint a tigrisek! A harang megsebzett,
nekem
hang, beszéd, sikoly csak engem so-
szól,
dor, szennyes dalok útszéli gitáron
pendülnek,
mind nekem
a durva szitkok, ittas hörgések, fe-
s
—
nyegetés és röhejek,
Antónia, Antónia! a far-
kasnstény! Antónia! Csak én! csak én! százezrek szívében az osztrák bestia, a démon! Messalina! a gylölet csak én! Dehát hogyan? Dehát hogyan? Dehát miért? Dehát mit tettem ellenük,
—
dehát miért?
ERZSÉBET
(kétségbeesetten):
meg
Hallgasson
fel-
...
séged
TOURZEL: Százezrek imádják felségedet GÁBRIELLÉ: Ne tördjék felséged ... D'OSSUN: De fölött
.
.
TOURZEL:
hiszen oly
magasan van
.
.
.
nyomorok
e
.
holmi cscselék fölkavarja vad ember szónokol D'OSSUN: Még vannak katonák Amiért
utcát, s néhány,
.
.
LAMBALLE
(kétségbeesetten,
.
,
.
majdnem
nyeztetett gyermek, az összes
.
az:
elké-
sírva,
hangokon
túl):
Óh,
Istenem, be unatkozom!
A HÖLGYEK (mind
egyszerre és megdöbbent mosolyÓh! (És a királyné elámulva néz föl rá.) LAMBALLE: Hát igaz ha szabad panaszkodni gással):
.
.
,
Elször ged
.
.
azt a .
,
,
kitn
holott az
.
jó zenészt
meneszti
.
.
felsé-
udvarnak oly kedves szórako-
41
zása volt
s
magam
szerettem látni, amint nagy
is
fehér kezével a hárfát csipkedi. Aztán
még min-
denféle borzalmakat említget felséged,
itt
magát ok
nem
nélkül, valósággal
vagyok,
ideges
kat, oly
feldúl
Olyan mulatságos lehetne .
,
nem
.
mindnyájun-
ideges vagyok,
oly
értem, de hát miért mindez,
dám
gyötri
nem értem
és
minden, olyan
itt
.
.
.
vi-
értem.
ANTÓNIA (hangtalan): Vidám LAMBALLE (mind idegesebben): .
.
.
Hát hogyne Hisz azért élünk, hogy vidámak legyünk, hogy mulassunk, hogy kacagjunk és nem azért, hogy...
ANTÓNIA:
Hallgass
LAMBALLE
.
.
.
.
.
.
.
Nem
(durcásan):
gás és hangok balle
.
.
nk
a
Hercegn
ANTÓNIA: Dehát nem
.
.
.
(Moz-
„Drága
Lam-
hallgatok
körében:
.
.
.")
érzed?
LAMBALLE:
Csak azt érzem, hogy, fiatal vagyok, hogy szép vagyok, hogy élni akarok gyönyör sz van, és itt vannak még a virágok és az ég kék még este is és az éjszakák illatosak és a víz úgy pereg, mint a gyöngy, a medencékben és a lelkem, elmámorosodva, mintha fölolvadna a vágytól, hogy boldog legyek, hogy mulassak, hogy szeressek mit bánom én Parist és ami .
.
.
.
.
.
.
.
.
szomorú népeket minden, mit bánom én, mit tördöm vele, nekem ift van a királyság régi fénye, a végtelen ker-
ott van, az utcákat, a tereket, a
és
tek,
ahol
nekem
virul
minden, a márványkútak,
42
ahol
nekem zeng
ismernek
.
.
a
a szobrok mind, amelyek
víz,
Versailles, ahol születtem!
.
ANTÓNIA: Gyermek ...
LAMBALLE
(mind lelkesebben): Óh, ha csakugyan
szeretne felséged!
.
.
hölgyek
(A
.
felé:)
Nem
ha csakugyan szeretne bennünket, micsoda nagyszer bált rendezhetnénk ma este! A flan(Az elvonuló ezred driai ezred most vonul be zaja alantról:) gyönyör tisztek, mind táncosok... igaz?
.
.
.
Inthetek a zenének?
A HÖLGYEK (mind
a királyné körül, egyszerre és
vi-
igen drága felség, endáman): Oh, igen hadd tángedje meg hadd táncoljunk .
.
coljunk
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
engedje
meg
.
.
.
.
.
(De már ekkor Lamballe intett is Holmi rövid és kusza vita hangzik föl alantról, egy-egy parancsszó, az emberi hangok zr-zavarában. És hirtelen .
—
az egész zenekar, harsogva:
ANTÓNIA
(elrémülten): Oh!
.
.
a Marseillaise.) amit Rouget
halljátok!
a népnek Mindegy! Táncoljunk! Táncoljunk! (Már ekkor táncolnak is, kéz-kézben, egy hosszú füzérben, a hölgyek mind.)
de L'Isle
talált ki
.
.
.
LAMBALLE:
ANTÓNIA:
Oh, a Marseillaise-re! (És hirtelen az ablak-
hoz sietve:) Elég! Elég! (Ebben a pillanatban a király, balról. Guillotin doktor követi. A zene is megsznt, a csapatok elvonulnak.)
A KIRÁLY: Ha zavarok
(A királyn idegenkedve néz Guillotinra.) Be akartam mutatni felséged.
.
.
.
43
egy igen érdekes emnek ... az udvarnak és filantróp orvos ber, a nemzetgylés tagja, elfe(Giiillotin felé:) Bocsánat ... a nevét .
.
.
.
.
lejtettem
.
.
GUILLOTIN
.
.
.
.
magát):
(meghajtva
Doktor
Nevem:
Giiillotin!
{Ekkor mind megbámulják a hölgyek, kíváncsi solygó tekintettel. Apró, elfojtott kacagás
és
mo-
is
hal-
latszik.)
A KIRÁLY:
Ah, igen
.
.
doktor
.
Giiillotin
.
.
.
Magam
amennyiben egy igen Versailles-ba, kérettem van, találmánya mehanikai figyelemreméltó ami engem nagyon érdekel, mert hiszen szabad óráimban, ugyebár,
magam
munkákkal
mehanikai érdekel, nagyon érdekel, is
mulattatni fogja
GUILLOTIN
.
.
.
.
is .
foglalkozom efajta
mondom,
nagyon
és gondolom, felségedet
.
királynhöz): Felséged eltt bizonyára ismeretes, hogy találmányom szoros kapcsolatban van azokkal az új büntetjogi törvé(a
nyekkel, melyeket
a
nemzetgylés a napokban
dekretált. Nevezetesen a haláll)üntetés terén azzal
a
módosítással
állván
szemben,
—
hogy
—
bocsánat a kifejezésért, többé tunk Franciaországban, ellenben a minden gondolatom levágjuk .
sem,
.
.
tiszta
emberszeretelbl, az
és
volt,
humánus
szerkezetet
mely a kivégzés
e formáját
lehetleg
nélkülivé
E
olyan ügyes
és
tegye.
célból sikerült
ezentúl
nem akaszbnös fejét törekvé-
hogy
egy
találjak,
fájdalom-
végre hosszas
44
olyan
fáradozásaim és kísérletezéseim után egy
megkonstruálnom ... A KIRÁLY: Mutassa meg kérem felségének GUILLOTIN (egy nagy bördobozt nyitva ki és csak kis
gépezetet
,
.
Egy olyan
folytatva):
nom
.
.
.
.
megkonstruál-
kis gépezetet
(Kivette a dobozból.)
.
A HÖLGYEK
(összetorlódva): óh, nagyszer! nagyszer! milyen bájos! milyen furcsa! milyen kedves! milyen érdekes! Mint egy káposzta vágó! De milyen kicsi!
GUILLOTIN: Ez gépnek, amit
természetesen
van a csapódeszka, a ismétlem
kicsiben,
A HÖLGYEK
csak
.
fejnyilás, a kés .
(érdekldve): Óh, a kés!
... a kés! ... Ez vágja Nagyszer! Lehetetlen! .
ANTÓNIA
(finoman):
.
.
.
a
... Itt mindez
.
tassa
GUILLOTIN
modellje
felségének bemutattam
Óh
.
.
le
a
Mu-
kés!
a fejet? Biztos?
.
.
.
Lehetséges
.
.
.
(a hölgyek zajos érdekldésére): Óh, höl-
gyeim
.
A KIRÁLY
.
.
(Guillotinhoz; roppant érdekldve): Azaz,
hogy a kés
rossz.
Mondtam már,
a kés formája
rossz.
GUILLOTIN: Ki fogom javítani. A KIRÁLY (mindjobban belemerülve): Okvetlenül ki kell, hogy javítsa ... A kés alakzata nem lehet félkör.
Ez
hiba.
Már megmagyaráztam, hogy
a félkörhajlás, némi kockáztathatja a tetlen
hézagokat
teljes metszést.
háromszögletünek
kell
ez
hagyván
fönn,
A késnek
okve-
lenni
.
.
.
.
45
A HÖLGYEK
(érdekldve):
Háromszögletünek? Nagyszer! Nagy.
Miért háromszögletünek?
.
.
.
.
.
szer! Milyen mulatságos! (egyre csak magyarázgatva .
.
.
A KIRÁLY
és rajzolgatva
a gép körül): Ilyenformán, lássa, háromszögletü-
nek
.
.
ezt
.
meg
sítse
.
vegye ki
itt .
talán
.
.
.
er-
ezt a két rugót
.
harmadikat
egy
ide
.
.
.
hogy az állvány jobban feszüljön egy új kést szerkeszt, amint azt itt lerajzoltam, pontosan háromszögletüt és ügyel arra, hogy egy sikban legyen az alsó karikával, hajszálnyira egy sikban pontos így aztán tökéletes lesz .
.
.
.
.
hibátlan
.
.
.
A HÖLGYEK:
,
.
.
.
.
.
.
kitn.
Milyen nagyszeren
Hát persze
.
hogyne
.
.
.
felsége
érti
hiszen mehanikus
.
€UILLOTIN: Nagyon köszönöm
.
.
.
.
.
.
felségednek. És pon-
tosan felséged becses tanácsai és intenciói szerint
apróra ki fogom javítani.
A KIRÁLY:
Tegye
azt.
vezni ezt a gépet?
valami igen találó
kellene,
mes
.
.
.
gondol
,
és
franciásan szelle-
.
A HÖLGYEK: igen
És még egyet. Hogy fogják neValami pittoreszk elnevezés
.
Valami igen pittoreszk igaza van felségének felsége
.
.
GUILLOTIN: Valami
A KIRÁLY: Hm! nem rossz .
.
.
igen
.
.
.
.
mindenre
.
istenem el,
.
.
felség
Egy-
.
.
.
s
.
.
guillotine .
.
.
.
pittoreszk,
szeren a nevem után nevezték guillotine. úgy mondják .
.
.
.
.
.
talán ötletes
nem rossz, nem tudom
elvégre is,
.
.
.
.
46
A HÖLGYEK: Nagyon Elég
cseng
jól
.
.
Nem
ötletes! .
pittoreszki
elég
élesen cseng
olyan
... A
(Kacagás és taps.) meg kell szokni. minden új név A KIRÁLY: Mint talán jobb szíveim, ANTÓNIA (a hölgyekhez): Óh, guillotine! a guillotine!
.
.
volna
.
.
(Egy
.
A HÖLGYEK lotine! A
intése van.)
(a királynéhoz, halk kacajban):
LAMBALLE
radni
GU ILLÓT IN .
.
ma-
akarnék
királlyal
meghajtva magát): Höl-
.
(távolodva és kacagva):
Meg
guillotine!
Ez
A
(a hölgyek felé,
A HÖLGYEK kés!
ma
táncolni
.
.
gyeim!
.
.
.
guillotine tiszteletére!
(Erzsébethez): .
guil-
.
.
.
Fogunk
(a királynéhoz):
... A
ANTÓNIA
A
guillotine!
ANTÓNIA (kábultan): Hát igen ERZSÉBET (nyugtalan): Felség este
.
kell
szokni
.
biztos, lemetszi a fejet!
.
A
.
A
guillotine!
Háromszöglet
Óh, be rettenetes!
Óh, be mulatságos!
LAMBALLE
(a
táncolni
ma
tnik a
többi hölgyekkel, a hangjuk elvész.)
A KIRÁLY
hölgyekhez, este?
Fogunk
(Guillotinhoz):
gálánsán:) És többé
nevét
.
.
Fogunk
gyzhetetlen): táncolni
Ügy hát
ma
este? (El-
Isten vele!
nem fogom
.
.
.
(És a
elfelejteni
.
a nevem nem is fontos, felség csak az alkotás maradjon meg az emberiség javára! (Meghajtja magát a királyné eltt.)
GUILLOTINE: Óh,
.
.
47
ANTÓNIA: (Guillotine
Isten vele, kedves filantróp. el.)
A KIRÁLY: Ügy gedet
.
ANTÓNIA
.
láttam,
nem nagyon
érdekelte felsé-
.
Óh, istenem,
fölindulással):
(leplezett
már
sokat láttam
oly,
efajta találmányokat és gépeze-
teket ...
A KIRÁLY: Látott? ANTÓNIA: Óh, éppen .
.
.
minden-
felségednél ... a sok
amiket
féle acélszerkezeteket,
kitalált, titkos kul-
csokat és lakatokat ...
A KIRÁLY: Ezekre büszke vagyok
ANTÓNIA
helyeibe zárkózott
A KIRÁLY
.
.
.
(csak folytatva): Mikor heteken át a .
.
m-
.
(kitérleg): Mindenesetre sajnálom, ha
a hölgyei között megzavartam
ANTÓNIA: Oh,
a hölgyeim
,
itt,
.
.
— gyermekek! Felséged n-
h
aligha Erzsébetem Lamballe unatkozik, szegény szívem ... a többiek fölött is lemegy a nap... Versailles alkonyodik. Mint az estében a vándor,
vérén
kívül
.
.
.
drága
A
van, aki megért.
.
.
.
kis
egészen magamban vagyok. A KIRÁLY: Antónia ANTÓNIA: Napok óta alig láttam felségedet Minthogy nem jött át hozzám Trianonba, én jöttem vissza ide Sajnos, reggel nem láthattam, felsé.
.
.
.
.
ged
.
.
.
.
Rambouillet-ben
vadászott
.
volt zárkózva a lakatosaival ... az
nem tudom A KIRÁLY (kisegítve): .
.
.
Guillotin
.
.
.
.
Délután be imént ezt a
.
.
.
.
48
ANTÓNIA:
Guillotint prezentálta
.
.
.
dehát,
ugyebár,
mindez kevés, hogy beérjem, mindez, istenem, hogy mondjam talán vannak fontosabb, ége.
tbb
.
.
dolgaink, Sire, az
id
múlik, napról-napra
egy új vereség, hallotta az imént ... a flandriaiak, ezrede mit játszott?! ... A Marseillaise-t!
h
A KIRÁLY: Ez most
Minden
egy igen divatos dal.
zenekar játsza.
ANTÓNIA
Dehát nem értem Mintha valami fejdíszrl, egy ni
(elképedve): Divatos?
felségedet
.
.
.
.
,
.
Divatos! Holott ez nem fejnem kalap, Sire ... ez a korona. A KIRÁLY: A korona megsebzett Reims-ben emlékszik? ... A szent fölkenetés idején megvérezte a homlokomat, mikor a fejemre tették. A korona!
kalapról beszélne
.
.
.
dísz,
.
.
.
Mit tehetek én?! ...
ANTÓNIA: Király! Szent A KIRÁLY: A korona ANTÓNIA: Nem igaz! A KIRÁLY: Trök! .
ANTÓNIA
(hevesen):
A KIRÁLY:
.
.
Lajos
fia!
töviskoszorú!
Nem
szabad!
Antónia!
ANTÓNIA (mind
hevesebb): Nem ismerem a királyi mely lépten-nyomon meghátrál, tr, hallgat enged. Mária Terézia leánya! egészen más vi-
vért,
és
zeng fegyverzajban anyám poroszok ellen, magyarok
lágban, harci harsonák közt, éltem, láttam az ellen,
kigyúlva,
kellett, ott volt
könyörtelen
.
.
.
mint egy
ni
titán!
Ahol bárd
a bárd, ahol sujtani kellett, sújtott
négy sarkában a világ a lábainál
49 hevert, volt,
Madrid,
Brüsszel,
mind
tömegek
rebellis
A KIRÁLY: ANTÓNIA:
nem
leigázta s
f eldöntik
mind az övé míg holmi
Berlin,
várta meg,
a trónt!
Felséged sem indult e Sire,
nyomokon még sem én uralkodom! Bár
dehát
.
,
.
minden vád nekem zúdul, bár minden bajáért en-
gem
okol a nép, harag, düh, gylölet csak felém
üvölt
.
.
mégsem én vagyok
.
ország sorsát intézem
De
—
n!
nyomorult
.
.
.
ugy-e,
az,
szegény,
egy betolakodott,
aki
ez
meghajszolt,
egy idegen!
hiszen eleget hallotta ezt felséged, éveken át
pillanatig, s mind megnve, mind izzóbban, mind tébolyodó ttan, hogy maga is elhitte már,
e
hogy
n!
— az trónom, a vágya Bécs, a vágya! — magam
ség e
úgy hiszem végre:
is
az osztrák
n!
.
.
.
osztrák
és hazátlan e földön, ellenAusztria!...
Éveken át mit mondja? ... a csalódásokon, túl vagyok már ami álmokat szttem hajdan Schönbrunnban fiatal leány micsoda álmokat! vége. Éveken át, mellzve, elhárítva, de hiszen mint fiatal n, mint hitves sem kellettem felségednek, megalázva és elkeseredetten, mint 6gy éjszakában küzdöttem leplezett rágalmak, pletykák és befolyások ellen, míg végre, micsoda gyötrelmek árán, megnyertem egy kevés bizalmát, mondhatom-e a szívét! Node, igen ... ha hallgattam, ha én is csak trtem, elviseltem, mindez az én szerepem volt, a sorsom volt vagyok és anya lettem ... .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
—
.
A KIRÁLY:
.
n
.
Antónia!
Szomory: Mária Antónia.
4
.
.
50
ANTÓNIA: Ha Páris feléin hajítja a sarát, csak trnöm lehet, ha felséged tehetetlen ... Ha fuldoklóm hokirályn! Cézárok leánya a szennyben kenem nyújtja felséged a meneküljek, ha gyan zét?! (Egy csomó mindenféle nyomtatványt kapva .
.
.
.
.
.
el a ruhája zsebeibl; színes papitok tömege.) Ez a sok szemét itt, nézze, ez mind, ez mind rólam szól, rólam zeng, rólam regél, egy csomó vers, százával a gyalázkodás, obszcén dalok, a trianoni
vad hajnalok, mikor a cédrus alatt merben meztelen vagyok dehát miért ne? s hogy sznjön meg, ha felséged nem gázolja le?! KIRÁLY: Szigorúan megbüntetjük éjszakáim,
.
A
.
.
.
ANTÓNIA Itt
.
(a szavába vágva): Megbüntet,
többé nincs senki, semmi
többé egyesek,
...
Itt
akiket büntetni lehet,
kit?
Mit?
nincsenek itt
nincs
többé rend, törvény, fogság, a Bastille-t lerombolták. Az utcák, a terek, amint megmozdulnak, amint énekelnek! a provinciák mélye, amint fölhorkan, a katonák, amint az ablakaim alatt a
Marseillaise-ra zendítenek, amit
mind
itt
lát és hall, ez
ami odakünn van, mindez csak egyetlenegy hang milliók zajából nem rendbontás, itt
és
.
nem
zavargás,
nem
.
.
lázongás többé,
nem
Sirel ez
a forradalom! Úgy kellene, hogy az egész országot,
meg
egész Parist fojtsa
A KIRÁLY: Nem akarok vért. ANTÓNIA: Felséged a király,
.
.
az Istentl való hatalom, felséged az állam, a monarchia, az évszázados jog és hagyomány .
.
.
51
A KIRÁLY: Nem
tehetek mást, mint hogy a királyság
principiumaihoz
szent
dom ... ANTÓNIA: Ragaszkodik,
mit jelent ez? Hogy
ket? De hát hogyan? Hiszen
tartja
ragaszko-
törhetetlenül
alig
meg
is
van már,
amit megtarthat.
A KIRÁLY: Asszonyom
ANTÓNIA
.
(visszatartva):
.
.
(Távolodni akar.)
Ne menjen
el
felséged
ne térjen ki e perc ell, mely talán soha
.
.
.
meg nem
ismétldik többé ... Ez egyetlenegyszer, mégis, nézzünk szemtl-szembe egymással, az örvény szélén,
értse
királyi
meg
ségedért.
házastársak
felséged, én kész
.
.
.
Én
kész
vagyok,
vagyok mindenre
Királyi hitves, aki az
Úr
fel-
eltt, keresz-
tény hitemben megesküdtem, utolsó leheletemig kitartok felséged mellett,
s
követni fogom
bár-
merre vesse is a sors. Nincs mit vesztenem ez odaadásban: királyni szívem készséggel áldozza föl e pillanatok nyomorában, elmagát, ha kell hagyva, megalázva, én kell, hogy legyek, aki szeretem! De tudni akarom, de tudnom kell, felségedért is, magamért is, a gyermekeimért, akiknek számadással tartozom, tudnom kell, hova indul felséged, mit akar tenni és mit mer! (A király szava elé vágva és mind lázasabban:) A nemzetgylés legyzte felségedet. A nemzetgylés, imhol, klérussal és nemességgel egyesülve, mint szuverén hatalom, mint mindnyájunknál nagyobb hatalom, törvényt diktál, dönt, határoz, kormányoz, szemben az uralkodó minden jogaival, de st meg.
.
.
4*
.
62
—
fosztva az uralkodót úgyszólván minden jogaitól er, a harmadik rend lévén a többség, a legnagyobb
a nép! Paris fegyverkezik, az ország! A tömeg üvölt: Szabadság! Mit felel erre felséged?
A KIRÁLY:
ANTÓNIA
Mit felelhetek? Az alkotmányt aláirtam.
(izzón és
A KIRÁLY: Csak
ANTÓNIA
a
remegn): Jóhiszemen?
magam
(a szavába vág):
lelkiismeretének tartozom...
A
színleléshez, Sire,
ágyúk
kellenek ...
A KIRÁLY: Nem akarok vért, ismétlem ANTÓNIA: Dehát mit akar?! Elvégre, Istenem, mégis csak kell határoznia valamit. Ha csak azért enge.
.
hogy idt nyerjen, ha az alkotmányt csak hogy holnap eltörölje, s fejedelmi fényébe visszatérjen, honnan veszi hozzá a fegyvereket? Ki van itt számunkra, aki megindulna? dett,
azért írta alá,
A Royal AUemand,
a svájciak, Diesbach, Nassau, egy marék
a Bercsényi huszárjai, Esterházy zsoldos,
idegen!
Szövetségeseire
.
.
.
sem
számíthat,
nem
kell almert ezek mind kotmány, népjogok, s ha egyszer megadta magát, bár látszólag is, többé nem segítik ebben. Mi ma-
királyok, akiknek
rad tehát ez altatásból? Egy rettenetes ébredésünk, egy sikolyunk, egy hörgés, amint százezrek, ránkuszítva végül, átgázolnak rajtunk!
De
hiszen ak-
kor még jobb, ha elmegyünk ez országból, ha menekülünk mind, földönfutók, kéz-kézben a gyermekeinkkel, akiket
mindenükbl
nagy utakon, mint a koldusok!
kifosztottunk, a
..
.
.
53
A KIRÁLY: Nem, nem, szökik
(kétségbeesetten):
Nem
A KIRÁLY:
nem
.
.
Egy
.
aki
király,
.
.
.
ANTÓNIA
ezt
mit?! Menjünk!
Úgy hát
lehet.
ANTÓNIA: Könyörgök. A KIRÁLY: A kötelességem, hogy itt legyek ANTÓNIA: Felséged gondolja meg, hogy elveszít .
.
.
ben-
nünket mind!
A KIRÁLY: Nem
mondta-e felséged az imént, hogy könny szívvel föláldozza magát?! ANTÓNIA: Óh, dehát a gyermekeim azt
.
Amíg
A KIRÁLY: király
.
.
.
megtörten bár, de a
vagyok,
itt
.
ANTÓNIA: Ha
nem
ennél
több
.
.
férj,
.
apa, gyerme-
kek, család!
A KIRÁLY (keser mosollyal): Felséged már, mint a forradalom. ANTÓNIA: Itt nincs többé királyság
A KIRÁLY (mélyen,
.
is
.
forrón, olthatatlan mártir-türel-
mében): Azt csak én tudom, hogy van!
ANTÓNIA
úgy beszél
(ijedten, megpillantva Foulont):
.
.
Foulon
.
.
(Távoli dobpergés, lódobogás és moraj.)
FOULON
(halálsápadt.
Broglie
ben érkezik
BROGLIE
van
is itt
és
.
.
.
.
.
És
fölindulással):
elfojtott
Breteiiille
.
.
Lambesc
.
.
BRETEUILLE
(Foulon mögött, ugyan-
csak fölindultán): Felség, sajnos
.
.
.
(Ebben a pillanatban Lambesc, porosan, sebzett homlokkal, s amint éppen lóról.)
e perc-
földúlt,
meg-
leszállott
a
.
.
54
ANTÓNIA:
LAMBESC
Mit jelent (grand seigneur): Ne .
.
asszonyom,
nézze,
Nem katonákkal harrajtam e dicstelen jeleket coltunk, sajnos, és nem kaptunk, csak köveket ,
,
.
.
ANTÓNIA (remegn): Óh A KIRÁLY (fölindultán): Még nem tudom, hagyta ott az ezredét E zaj, nem értem .
.
.
.
.
ANTÓNIA: Ha parancsért jött len:) A Royal Allemand s
.
ott
A
miért .
.
(Gyorsan és
hirte-
akik
.
ellen hasz-
svájciak viszont
.
.
.
mondják Bezenval parancsnoknak, ha ágyú kelljen! ám rajta A KIRÁLY (ingadozóan): Talán mégsem .
.
.
a dragonyosok
.
vannak Parisban mind, a kövek
nálták fegyvereiket.
.
.
Megkell...
.
.
.
.
LAMBESC: Már elkéstem e parancsot. Az ágyúk már mködtek ma reggel ...
ANTÓNIA király
(megdöbbenve megremeg.)
LEMBESC: Ha taink
megtántorodva): óh! (A
és
is
is
itt
vagyunk, annyit
erre kerültek.
Nem
hogy csapa-
hozzászokva asszonyok, gyermekek,
utcai harcokhoz, aggok,
bevallom, nem birakiket legázolnunk kell tunk a tömeg ezreivel és Parisból elvonultunk. KIRÁLY: Dehát megint mi történt és miért? .
A
jelent,
lévén
.
.
.
FOULON:
Amiért a
rendelte, felség
flandriai
ezredet
.
...
BROGLIE: A nép ellen! BRRETEUILLE A nép ellen!
— üvöltötték
a nemzet-
gylésen ...
A KIRÁLY: Ki
.
Versailles-ba
beszélt? Mirabeau-t megfizettük!
.
55
BRETEUILLE: Danton ... egy új ember. A KIRÁLY (tájékozatlanul): Nem ismerem BROGLIE: Barnave.
FOULON: ANTÓNIA FOULON: .
.
.
.
Barnave a leghevesebben.
A
(fölkacagva): Paris
„fegyverre!" teg
.
.
s
flandriai ezredet!
.
.
.
megrengett! Egyetlenegy hang megindultak mind, mint a ferge-
emberek, asszonyok, gyermekek
.
.
óh,
.
fleg asszonyok! félig meztelenül, kibontott hajjal az ágyúk tetején, mint a fúriák ANTÓNIA (megremegve): Óh, ez nekem szól .
.
.
.
LAMBESC
tömeget,
A KIRÁLY ANTÓNIA BROGLIE
Ne
(a királyhoz):
A
várja
—
királyság sorsa
Hogy
(a szavába vágva):
(hevesen):
meg
.
felséged
.
e
itt
legyek!
itt
Nem! Kelet
(fölbátorodva):
Varennes
felé,
nyában, ha megindítom a csapataim födöznék felséged útját a határra .
.
A KIRÁLY: Az utamat?! A
.
.
.
irá-
Ezek
.
Hogy
határra?!
meg-
szökjem?
ANTÓNIA (türelmetlen): Nem ezek döntik el! LÁMBESC:
Varennes-en
hadosztály, aki
h
.
túl, ott
.
.
.
.
Szavak!
.
.
.
.
van
és aki vár
az osztrák, a porosz
ANTÓNIA
Megszökjön! .
Bouillé, egy egész .
.
.
S a haláron
.
(izzón): Jöhetnénk vissza, velük! egy ret-
tenetes hadervel, a helyzet urai, Sire!
BROGLIE: Az egyetlen mód. A KIRÁLY (ingadozón): Lehetetlen.
....
56
ANTÓNIA: Mind követnk
...
felségedet
mind! Megszerezném az útleveleket
egész
az
családja,
FOULON: s
.
.
felséged
.
a királyi család, úgy mehetne, titokban
A KIRÁLY: Beláthatatlan veszélyek ANTÓNIA: Ha én nem félek ... ha LAMBESC: Kelet felé, a határra ,
A KIRÁLY: Nem.
ANTÓNIA
.
A KIRÁLY
.
sem
.
(egyszerre): Sire
.
.
.
.
(Balfelé indul.)
(Lambesc, Foulon és
vagyunk
.
senki
.
.
Broglie
hát uraim, hadd jöjjön Paris itt
.
.
.
lenn ...
is
jó
Uraim
.
.
.
.
a ki-
megdöbbenve): A gárda, A gárda nem! Ez nem lehet! Ez nem gárda nem! követem titkon Hetek óta figyelem
hogyan?!...
rállyal és
nem igaz! A
FOULON:
.
oda-
van nekünk a gárda ...
FOULON: A gárda, felség, áruló! A KIRÁLY (megdöbbenve): A gárda? LAMBESC, BROGLIE, BRETEUIL (egyszerre ez
.
.
.
.
kapuk, a rostély, zárva vannak s itt
Úg>'
felé:)
így
.
(egy intéssel, hogy kövessék):
ANTÓNIA: A
.
f él
.
A KIRÁLY: Nem megyek LAMBESC, FOULON, BROGLIE
.
.
.
.
igaz!
.
egy gárdatiszt
.
.
.
.
.
egy csomó társa
s
.
.
.
.
.
LAMBESC, BRETEUILLE, BROGLIE (megdöbbenve és hitetlenül): Óh .
FOULON
(hevesen):
ANTÓNIA (remegn
.
.
Esküszöm
.
.
.
tompán): Elég! Elég! FOULON (csak folytatva): Barnave körül titokban Egy sor Barnave-val tárgyal éjnek idején és
.
.
.
.
.
67
amit lefoghattam, ha a két szememnek
írása,
hinnék
.
.
meg ma
.
„Barnave
(Olvassa:)
éjszaka
... a királyné
testvérem,
várj
." .
.
ANTÓNIA (megremegve): A királyné FOULON: Mit jelent ez? A KIRÁLY: Ez még semmit sem jelent FOULON: E perc, felség, ha az mvök volna! nave szaván ma Versailles-ba tör a nép ANTÓNIA (elrémülten): Elég! Elég! .
.
.
.
.
.
.
BROGLIE: Ki az BRETEUILLE: A
a
nem
.
Bar-
.
tiszt?
nevét!
LAMBESC (hevesen): A nevét! A nevét! A FOULON: Miomandre de Saint-Marie!
nevét!
{Ebben a pillanatban Saint-Marie megjelenik. Mind megremegnek, egy-egy megdöbbent hang és csend. De kívülrl a dobpergés és moraj közelebb ért.) SAINT-MARIE (földultan és lihegve. Az egyenruhája meg van szakadozva, az egész jelenség meghajszolt és ijeszt): Kegyesen bocsássa meg felséged... a lovam összerogyott alattam, a lépcs alján, odalenn
.
.
a nép,
úgy száguldtam. A sevrés-i hidat bevette ime itt van Versailles alatt (nagyon hevesen): Ez önt aligha lepheti
.
s
LAMBESC meg
.
.
.
.
.
.
BRETEUILLE
(közeledve): Saint-Marie
.
.
.
BROGLIE: Mit jelent? ANTÓNIA: Uraim, csend! ímhol nincs idnk holmi vádaskodásra. A forradalmi szörny itt készül ellenünk ... mi is úgy végezünk hamar, ez idk .
szellemé})en.
.
.
Nincs törvényünk, nincs bíránk, de
&8
hóhérunk sincs! Királyn, azt akarom látni, amint Miomandre de Saint-Marie igazságot tesz meghal! (S a karját a magán, s elttünk szeme elé tartja.)
—
SAINT-MARIE
ANTÓNIA
(kábultan):
Nem
(izzón és kacagva):
értem
.
.
.
Már majdnem
féltem!...
(Foulon kezébl kikapta a papirt, s Saint-Marie ön elé tartva, éles és könyörtelen hangon:) Az írása ez?
SAINT-MARIE (megremegve): Igen. ANTÓNIA: ön járt Barnave-nál? SAINT-MARIE:
Igen.
ANTÓNIA: ön
tárgyalt
e
haramiával
titokban,
éj-
szaka?
SAINT-MARIE:
ANTÓNIA: Mi
Igen.
jogon mint katona, mint királyi gárda-
tiszt? mi célból? SAINT-MARIE: Ezt nem mondhatom.
ANTÓNIA
(nagyon hevesen): Beszéljen.
SAINT-MARIE: Nem
ANTÓNIA
beszélhetek
(undorral): Ah!
... vigyétek!
vigyétek!
.
.
.
(És magánkívül, amint Lambesc és társai mozgására, akik megrohannák, Saint-Marie ösztönszerleg a kardját érinti.) Óh! a kardjához ért?!... . hagyjátok itt úgy hát nem! egy percre még (Egy nagy, panekem egy végs percre .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
rancsoló kézmozdulata van az urak
felé,
akik tá-
volodnak.)
A KIRÁLY
(elfojtott fölindulással és
ged, félek, igazságtalan
...
halkan): Felsé-
59
(De Mária- Antónia nem lát, nem hall. Remegn és kigyúlva, valami öntudatlan érzéke követi csak a zajt amint közeledik, az egész lelke itt van lekötve Saint-Marie eltt, aki halálsápadtan vár és moz-
A
dulatlan.
már
senki sincs
ANTÓNIA
király itt,
(izzón): Aki
mi
körülöttünk, a
az
távolodott
is
urakkal,
és
Versailles-ban, velünk
és
csak itt
k
ketten.)
fényünkbl
királyi
élt,
aki az
asztalunkról, kegyenc! elszedte a legjobb falatot,
akire hajdan, Schönbrunnban egy pillanatra, nemes apród aki elembe jött, megemeltem a tekintetem, akit fejedelmi anyám, Charles Quint-nek
a nevén szólított
vére!
kitüntetett s aki végül,
s
nyomorban most, elsnek fordul el tlünk s mint a patkány menekül, Miomandre de Saint-
e
megvetlek!
Marie,
megvetlek!
pusztulj! szabad vagy!
keresztre
.
.
a rendjelet,
letépem
.
s
.
.
(
.
.
.
.
.
Eredj!
Méltatlan e
(Letépte a mellérl
királyi kegyre, hitszeg,
megbé-
sújt.)
(fölhorkanva): Óh Nem bírom! bírom! (És megfordulva, hirtelen, vérig seb.
zett es titani a
ról:)
.
S az arcába
SAINT-MARIE
Nem
.
megvetlek!
elébb
a lovagló ostort kiragadva a kezé-
bl) méltatlan a lyegzem
De
.
.
szomszéd ajtók felé kiáltva jobbDes Mercery! De Valoryl
Saint-Hubert!
Maidén! Carria! Quentin-Latour! (Ezek mind megjelentek fiatal gárdatisztek, földultan, s .
.
.
—
maguk
megsebzetten játok
ANTÓNIA
le!
.
.
is,
.
(magánkívül): Ah!
mint Saint-Marie.) Fog-
60
SAINT-MARIE
Mi
mind, a gárda élén, kétségbeesetten védtük a hidat, körömszakadtáig, amíg csak lehetett. Ha nem haltunk meg: az életünk még odáig kell, amíg elvisszük magunkkal, (fuldoklón):
amíg megmentjük
itt
Mi
felségedet!
szent szívére megesküdtünk
.
.
.
itt
mind, az Ur
(A
tisztek:
esküdtünk!) hogy akarata ellenére
ha
kell
.
.
ANTÓNIA: Óh,
.
vakmerk!
a
.
SAINT-MARIE: Egyetlenegy
mód
egyetlenegy
jön velünk
ANTÓNIA
is,
Megerszakkal
.
.
.
.
.
.
.
ami szabad
út van,
.
.
.
Felséged
(Parancsolón:)
.
(És mind közelednek.)
(hátrálva): Óh, a szemtelenek!
(Ebben a pillanatban, odalenn, ezrek ajkán rekedten és
fenyegetn): Antónia! Antónia!)
SAINT-MARIE:
Hallja, felséged, e gyilkos hadat oda-
lenn?!
A HANGOK (még SAINT-MARIE:
A HANGOK
ANTÓNIA felé
közelebb): Antónia! Antónia!
Felséged vérére szomjasan
.
.
.
(egészen közel): Antónia! Antónia!
(elszántan):
Nem
félek!
...
(Az
ablak
megy.)
SAINT-MARIE erkélyre
Ha
(elrémülve):
az ablakhoz megy, az
... ha meglátják,
felséged elveszett!
ANTÓNIA: Ám
elvesztem! (Fölrántja az üvegajtót.)
SAINT-MARIE:
Felség!
.
.
.
A GÁRDATISZTEK (elrémülten): Óh A HANGOK: Antónia! Antónia! SAINT-MARIE: Óh,
álljon
meg!
.
.
.
61
(De már kés. A tömeg tény!" „Cudar!"
ANTÓNIA (már
az
siesen):
No mi
szép az
élet,
És fogvacogva
erkélyen.
legyen az?! Jó
estét!
h-
és
Versailles-ban
mi?
De büszke! Nem
is fél!
z
„Gúnyt
(Röhej, fütty, fegyverzaj, ordítozás: lünk!
„Gaz ns-
ordít: „Ott van, ni!"
De
fél
a bestia!
ve-
Nem
igaz!")
ANTÓNIA:
vagyok magamban, franciák, védtelen,
Itt
szerencsétlen!
A TÖMEG
(egyszerre és rettenetesen): Kenyeret! Ke-
nyeret! Kenyeret!
ANTÓNIA: Ha .4
TÖMEG
nekem
volna
.
.
.
Napok
neki sincs! Szegény!
lenünk!
,
.
nem
óta
ettünk! Ke-
Csak ágyúja van, ágyúja
Kenyeret!
nyeret!
el-
.
ANTÓNIA: Franciák! A TÖMEG: Aki lemészároltat bennünket .
.
.
esküdött, egész Parist kivégzi!
Osztrák rima! fel
Nem ám!
(röhej): Ah!! neki nincs! Neki!
.
.
.
.
,
.
aki megFarkasnstény! .
.
.
(És hirtelen): Fel az erkélyre! Kötelet! Hadd nézzük
az erkélyre! Kötelet!
közelebb! A szívét! A gyomrát! nézzük meg! Hadd szagoljuk meg! A gyomrát! A hasát! Kötelet! Kötelet!
meg
ANTÓNIA
(magánkívül
s
a zajon
túl):
.
.
.
Hadd A
szívét!
Franciák!
már rohanó lépések a mélyben, a lépcsn.) SAINT-MARIE (elkészültén): Bajtársaim (S
.
ANTÓNIA No
(megpillantva a királyt, lám, Sire .
.
.
aki
.
.
megjelent):
62
A KIRÁLY (remegn): Antónia ANTÓNIA: Idejutottunk idevezetett A KIRÁLY: Jöjjön felséged ANTÓNIA (izzón): Még néhány perc és itt lesznek A KIRÁLY: Jöjjön felséged nem engedem ANTÓNIA: Nem megyek! A KIRÁLY: De hát mit akar itt?! ANTÓNIA: Azt akarom, hogy meglássanak közel hogy itt legyenek elttem mind ... A szívét! A .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Ügy ám!
.
.
.
.
szívét!
.
.
.
Igen! Versaillesi estém, az utolsó!
Köszöntelek!
A KIRÁLY: Antónia! SAINT-MARIE (egyszerre a királlyal): óh nem! nem! ANTÓNIA: Farkasnstény?! Úgy hát igen! Az ajtókat! Hadd jöjjenek! .
.
(Függöny.)
.
HARMADIK FELVONÁS (Egu fszeres-bolt Varennes-ben, ahol Sausse a gazda. A törpe falak mentén, az alacsony mennyezet alatt, melyet korhadt gerendák tartanak, barnás fapolcok és fiókok sorakoznak a címkék megtöredezett dicsségével. Egy vidéki kis szatócs-üzlet homályba mártott, bánatos csendélete, a rothadó gyümölcsök, fszerek, petyhüdt zsákok, gyertyák és ostornyelek holt és merev nyomorával, amelyre a hold süt kívülrl, a háttér ablakán keresztül. Jobbról egy törpe falépcs kanyarodik a fels hálókamrákba, balról egy kisebb kijárat, míg középütt a háttérben a küszöb is holdfényes a félig nyitott boltajtók között, és ház-sorok látszanak az estében, távoli bolthajlások Varennes! az utcák roskadozó kkockáival, ahol a parazita fü kékes ezüstben fénylik a hold alatt. Egy kerek asztal körül, melyen egy olajlámpás ég. Sausse, Simoné, Manyuka ülnek. Rég vacsora után van. Odakünn egy toronyóra tíz órát üt.) iávoli
—
SAUSSE
(roppant
Manyukám!
mulattatva,
Manyukám!
Manyukához): Manyiikám
drága
Manyukám ... no még
neki.)
Hát hogy
is
volt az hát?
.
.
Jaj, .
Jaj,
egy kortyot, (önt .
.
.
(És hirtelen
64
Simone-hoz, aki a küszöb
amíg nincs le
.
.
Hagyj
ment:)
felé
Simoné
nyitva, hagyj nyitva
nem zárunk
.
be,
Ronsy, a posta, az újságom! Addig fekszem, se tudod jól itt
.
(Valahonnan a boltívek szól: az éjjeli
„Hé
alól,
.
.
Brequin
a
r, aki az utcákat
zsolozsmúja
járja:
ajtókat bezárjatok! bezárjatok!
Tüzre-vizre vigyázzatok! vigyázzatok!"
SIMONÉ: Az
r
jön
.
.
.
SAUSSE: Brequin! Hát bánom
én! ... hát parancsol-
hat nekem, a városi ügyésznek ismét Manyukához:) Hát hogy
mondja csak az
MANYUKA: De
.
.
.
.
.
.
.
.
látta
látta,
nap-
a .
hát
.
Maga .
.
láttam ám!
SAUSSE: Ember .
.
volt az .
XIV. Lajost! azt a nagy marhát!
királyt,
volt?
is
(És gyorsan
.
.
meg maga még
isten áldja
Manyukám
drága
.
volt?!
Mint mi? Ember?! orra-szeme
keze-lába?
.
.
MANYUKA: De
volt
SAUSSE: Azt a
kutyafáját!
.
ám! S micsoda! (Egy vaskos korsót emelve föl, mely az asztalon van:) Ilyen lábikrája ...
MANYUKA:
Egyszer
lestem
ott
Versailles-ban
.
.
.
voltam ... a kastély eltt, a kertben, a sok nép között, aki mind várta, hogy meg-
egészen
fiatal
jelenjen,
SAUSSE: A
MANYUKA: le
hogy kikocsizzon
napkirály!
.
.
.
.
.
.
Hát amint jön ki a kastélyból, amint jön nagy lobogva a lépcsn, hát a kocsija épp akkor
65
el
robog
.
gesen
.
.
„Majdnem várnom
.
mint
kiáltotta
kelletett volna!''
kakas,
mér-
borzasztó
.
.
SAUSSE: Óh,
a gazember! (Roppant érdekldve és
Amint
vezve:)
hs
egy;
a lépcsn
jött le Versailles-ban
él-
s
a
hogy elállott?! „Majdnem várnom volna!" Óh, a gazember! holott nem
kocsija éppen, kelletett is
.
.
.
sem
várnia ugy-e, egy pillanatig
kellett
kellelt
várnia, mert hiszen a kocsija épp akkor ért oda,
amint éppen
lépcsn
jött le a
ember!
.
.
Óh,
.
gaz-
a
(És (Simonéhoz:) Bréquin-hez, aki éppen az ajtó eltt halad el az utcán: „Tzre-vízre vigyázzatok! vigyázzatok!" Hallottad
Hé, Bréquin! hallottad ezt? kelletett
volna!"
.
.
.
.
.
.
.
.
„Majdnem várnom
.
Óh, a
ezt?
gazember!
gaz-
a
ember!
BRÉQUIN órát
egy
(morogva):
is
Még
bt? ... A
nyitva a
már, vev is aligha akad Varennes alszik. Manyukának
elütötte
szál.
tíz
ma még is
jobb
volna tán ágyban lenni ilyenkor?
MANYUKA: Ne amikor
BRÉQUIN: Hát okából
tördj velem
.
.
csak éppen
.
.
.
.
Akkor fekszem
le,
.
No még
mondom ...
a barátság
.
SAUSSE: Ne mondj semmit. juk
.
jól esik.
addig
egy kortyot,
A
Hallgass.
nem zárunk
be
Manyuka
.
.
.
postát vár-
(Más hang.)
.
.
.
ezekben
a
dics idkben, hogy megérte! (önt neki és Bréquin-hez:) Te is iszol egyet, komám? (S ismét Manyukához, mind fokozódó elragadtatással:) Szomory: Mária Antónia.
5
66
„Majdnem várnom kelletett Hát mondja el hallja hát mondja el
volt cáak?! .
.
.
.
kelletett volna!"
volna!" Hát hogy .
.
.
.
is
is hadd „Majdnem várnom
Bréquin
.
(És fölháborodva az asztalt verA gazember!
desve:) Óh, a gazember!
(Kívülrl ostorcsattogás.)
SIMON NE (kipillantva): Óh, Ronsy! Végre! RONSY (belépve): Jóestét s a ni kompánia SAUSSE (Ronsyhoz): Hol a pokolban csavarogsz ilyen soká? Nem gyzünk várni, gazfickó Add ide! .
.
.
.
.
.
,
.
.
(Kikapja a kezébl az újságját és a leveleit.) RONSY: Az út tele van rakva katonákkal ... a nagy fehér országút Glermont-tól idáig
amíg a szem ellát micsoda lovaglás! kön,
.
.
,
.
szlkön, a sok
s azon túl is, Dragonyosok, huszárok,
.
.
keresztül-kasul
a
mez-
katona, mint a sáskajárás
.
.
.
Csak úgy jöhettem elre, döcögve, a fegyveres áradatban. S nyeltem a port, félig megvakulva .
MANYUKA
(Ronsyhoz): Igyál egy pohárral, (Simone-hoz:) Tölts neki .
.
.
RONSY: Ez beszéd! Köszönöm SAUSSE (Már elmerülve az újságban): .
BRÉQUIN meg
(távolodva):
aztán
.
.
.
.
Egészségükre.
.
Éljen a nemzet!
Sausse ...
Jóéjszakát,
már
.
fiatalság!
bezárni a botot
tad? (Vállon löki.) Jóéjszakát
.
.
.
.
.
.
No
Hallot-
(Kifordul az
utcára, s rögtön óbégat: „Hé, ajtókat bezárjatok!
bezárjatok!" S
messzirl
RONSY van
még
sokáig hallatszik
a
hangja
és elmosódva.)
(az asztalnál a e forgatagban,
nk
körül):
mit söpör a
ördög tudja, mi odakünn, az
szél,
67
éjben
.
.
ördög tudja!
.
jönne onnan ság
.
.
.
k!
üsse a
.
s
.
.
.
.
Valami nagy
.
menne a
állami kincs, ami
tás,
amit riz
szállí-
vagy
határra,
kisér a katona-
s
Legalább így mondják a pa-
mert ezek is mind künn vannak az útszlknél, a legázolt vetéseiknél, feldühödve, mint a vadak, kapákkal, kaszákkal.... Mások meg ordítanak: ,,Nem igaz! Nem igazi Szállítás, kincs, hazugság! hazugság! ezt is Antónia találta ki, az osztrák dáma, hogy megtérasztok,
szélen, a zsenge
... A
vessze a népet
király szökik Parisból
.
.
.
ez az igazság!"
MANYU KA SAUSSE
SIMONÉ
és
Szökik!
volna!...
(megdöbbenve): Szökik!?...
malom
(politikus a .
.
.
Bolondság! (Az óra
Óh,
alatt):
(Vállvonogatva:) üt.
A
távolból
persze!
jó
Ugyan! a Bréquin ,
.
.
hangja:) Bezárunk. Eredj, Ronsy.
JWNSY:
Még van vagy hét mérföldem Egy utasom is, aki alszik a kocsiban Nehogy elfelejtsem (Két gomb közül a zekéjén egy szál írást vesz el.) Az útlevele... SAUSSE (gyorsan átnézi, aláírja): Rendben van. MeMegyek.
hajnalig .
.
.
.
.
.
.
.
.
hetsz
RONSY:
Jóéjt! (Távolodik.)
SIMONÉ (aki követte és bezárja az ajtót): RONSY (el, az ostorát csattogtatva).
Jóéjt.
SAUSSE (még
egyre az elbbi gondolat): Szökik . Óh, persze! nem is volna rossz szökik! Ezt könny csak úgy odavetni szökik! Dehát hogy az ördögbe, Manyukám, .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
5*
.
68
hogyan? A risba
...
királyt, a királynét
ezt
már
behozta a nép Pa-
rég megolvastuk, ugy-e?
.
.
.
Most úgy vannak ott mind a Tuilériákban, hogy ki nem mozdulhatnak onnan. Lafayette rködik, Paris szeme rajtuk az egész nemzetrség éjjel-nappal. Én akarnék megszökni innen Varennés-bl, a viskómból, a botomból, hogy rögtön meglátnák, hát nem? Nohát még a király, .
.
.
.
.
a családja, a sok lakáj,
málha ...
.
kincs
család, kocsi,
és
korona egy tarisznyában Aztán meg miért írta volna alá az alkotmányt? Hogy megcsaljon bennünket mind, hogy rohanjon a határra a poroszhoz, az osztrákhoz és úg^^ jöjjön vissza, idegen ágyúkkal ellenünk, a nemzet ellen?! a
és
.
.
.
.
.
.
Éljen a nemzet!
SIMONÉ
Ugyan hadd
(unottan):
Isten áldjon
meg
SAUSSE: Hát csak Manyukának a helyzetet
.
.
.
.
.
Kés
.
már, Sausse,
el
az
van. Gyere aludni.
... Én még itt fölolvasok ... és megbeszéljük a úgy-e Manyuka? Benne vaeredj
lapból
.
gyunk a forradalomban, a
jó
.
.
hazafiak
virrasz-
tanak. (Ismét Simone-hoz, aki a pénzesfiók kö-
Mi forgalom
rül van:)
Vidd
föl
volt,
galambom, mennyi?
mégy
a pénzt a zacskóba, ha
a fiókba odafönn
és
zárd
el
nézd meg, ami hiányzik a polcról, hogy utána rendeljünk Gondolom, rizsünk sincs több ... no meg igen .
.
.
Azt
is
.
.
.
.
gyömbérünk gyömbért,
az újságja
s
sincs
nem
...
A jegyzné
volt egy
szem
.
föl hajlik és lelkesen:)
.
akart
.
.
ma
(És gyorsan Hát értse meg. .
.
. .
69
Manyukám
.
.
Manyuka
(Fölpillant,
.
csukott
ül nagyokat szuszogva.) Elaludt (És gyorsan Simone-hoz, jobb hiján:) Hát akkor A király te ülj le ide, Simoné, hát értsd meg mint okos szökhetik. Ezt kimondom, részint nem
szemekkel
.
.
.
.
.
.
.
.
.
ember, részint mint hazafi és városi ügyész
kimondom. (Az újságon remeg kezekkel.) Itt van a nemzetgylés ... ez a hatalom, fiam! (Elmerülve, s olvasva:) „Az új dekrétumok" nagyon Lássuk csak ... ez az! ... ez az! .. nagyon helyes ... „A király cimzése jó ezt
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
a kegyelmi jog a népé het".
„Igaz!
Marat
.
van!"
Úgy
A nép
beszélt!
.
.
csak a nép kegyelmez„Zajos
Bravó!
barátja!
."
helyeslés
.
.
Éljen
a
hemzet! (Tovább olvas:) „Elégtétel az elnyomot-
— százados
taknak, tás
..
.
.
MANYUKA SAUSSE
zsidók!
.
.
gazságok
megvál-
eltörlése, a
."
(fölrezzenve): Micsoda?!
(olvasva):
„A zsidókat egyszer évente még s ha zsidót akasztottak, kutya életébe került, amennyiben
,
pofozták Toulouse-ban ez
mindig két
ezeket a szegény állatokat ugyanakkor fölakasztották, jobbról s balról a kivégzett mellé.
azt kérdik a
berek?"
Hm
!
.
.
.
nemzetgyléstl, vájjon
(Eltndve
s
összenézve
a
(S hirtelen, koncilians.) Elvégre
HíANYUKA és SIMONÉ: Tovább SAUSSE (olvasva): „A zsidók után .
szek,
k
összes
polgári jogaiktól,
.
A
zsidók
emnkkel:) is
.
.
.
jönnek egyházi
a
színé-
eltemet-
70
telesüktl megfosztott színészek.
k
vájjon
Kérdik,
polgárok-e?"
is
MANYUKA
már
(haragra gyúlva): Hát nem! hát ezt
nem ... A
még
zsidók
már szabadság van
.
.
nem bánom, ha
megjárja,
köztük
.
akad olykor
is
vallásom ...
Aztán meg az nem az én De már a komédiás, hogy csak
úgy temessen
mint engem, gyertyával, énekkel,
ember
tisztességes
pappal
.
.
.
.
.
hát ezt
.
nem
.
.
ezt
.
Jézus szívére, a színészt nem!
SAUSSE (mulattatva): Jaj SIMONÉ: Gyerünk aludni.
MANYUKA SAUSSE volt
Lefekszem
.
be dühösl
.
lefekszem
.
nem
.
Szent
.
.
.
.
.
.
.
.
.
(utána megy): Hát Molíére? Ez
(Eldöcög.) színész
is
...
MANYUKA: A SAUSSE:
pokolba!
.
.
.
Molíére! Akit a napkirály az asztalához in-
XIV. Lajos! Az a
vitált,
lett!"
.
.
Hát hogy
MANYUKA szakát
Majdnem várnom
,,
Hát hogy
volt az?
is
is
volt csak...
a lépcsn): Jóéjszakát
(fölsietve
kel-
.
.
.
Éj-
...
SAUSSE: „Majdnem várnom gazember! a
gazember!
hoz:) Jóéjszakát
.
.
.
kelletett
(S
volna!" Óh, a
fölszólva
Manyuká-
(Az asztalhoz megy, hogy
vigye a lámpát.)
(Ebben a pillanatban lódobogás kívülrl;
lázas vág-
tatás a csendben.)
SIMONÉ (már maga ten):
Mi az?
is
a lépcsn
s
most
hirtelen, ijed-
.
71
ablakhoz
(Saiisse az
már ekkor zörögnek az
de
siet,
ajtón.)
DROUET
Hé, Sausse!
(kívülrl):
Sausse!
Nyisd
ki
hamar.
SAUSSE: Ki
DROUET mar
.
.
SAUSSE
az?
Én vagyok
(kívülrl):
.
.
.
ha-
Drouet!
.
(kinyitva az ajtót): Mit jelent?
DROUET
(A térde megmegtántorodva a falnak dl.)
(lihegve): Megfulladok
roggyan,
SIMONÉ
s
{ijedten): Szerencsétlen
DROUET
még
(föllobogva, de
.
.
.
.
.!
.
egyre fuldoklón): ör-
És a
dögbe, nem! Szerencsés! (Egy lépést elre.
Sausse és Simoné karját megragadva:) Ah, baráéj, micsoda szédült percek, mikor a történelem a mi nevünket jegyzi föl
taim! micsoda fülledt
Saint-Menchould-tól idáig, a clermonti
.
.
.
erdn
át,
nyakához ragadva,
mint egy kentaur repülök az éjben, lélekszakadva a király után a lovam
.
SAUSSE, SIMONÉ után
.
DROUET gom
.
.
király
.
(a Sausse-ék szavain át és lázasan): Lefo.
.
.
rennes-nél
esküszöm
.
nem megy
SAUSSE, SIMONÉ
.
lefogjuk
.
tovább
(egyszerre, s
.
.
itt
van?
.
.
.
király!
.
Va-
.
.
mind nagyobb rémül-
Nem
értem?
.
DROUET: Itt lesz rögtön SAUSSE (hevesen, egy más SIMONÉ: A
itt
.
dözéssel): Varennes-nél? Hogyan?
Hát
A
(egyszerre és elképedve):
.
.
amint szökne át
ember): Szökne?!
.
.
.
72
SAUSSE: Dehát hogyan? de hisz rület
DROUET: eredj
.
.
Néhány .
.
... A
Beszélj!
király
.
.
.
mindössze
.
.
.
.
van
percünk
rázd föl az embereket ... te vagy a
.
városi ügyész
.
csak arról lehet most szó, hogy
.
A nemzetrség
megtegyed a kötelességedet ...
zárja körül a Gordeliers-monostort, ahol zsoldos
A dob
huszárok rejtznek ... tasd
meg
mind induljon meg, mind
kongat-
szóljon,
er
a harangokat, anai fegyveres
akad,
jöjjön Varennes ellen,
mind! Futárok menjenek Verdunig, s túl, el egész Sedánig! Megállj Mindezt lehetleg csendben, szavak nélkül, magyarázat nélkül, mint rideg parancsot, az éj leplében, eredj .
.
.
.
.
.
.
SAUSSE
A
(fölindultán):
DROUET
királyt ki várja?
.
.
.
.
.
(fölkacagva): Várja! (Más hangon, a fana-
tikus): Azt
mondd,
ki ragadja torkon!
SAUSSE: És merre jön?
DROUDET:
Csak ott jöhet, a boltívek alatt (És kiLámutatva, ahol már engedett.) a holdfény felé tod, akik a falhoz lapultak ott Billaud s a .
.
akiket
többiek,
fölvertem
.
.
.
.
.
.
.
Látod
a
fegy-
vereiket?
SIMONÉ: Oh
DROUET eredj
istenem
.
.
.
Az
(diadalmasan): .
.
.
SAUSSE (el). SIMONÉ: Dehát mondd DROUET: Szívem ...
.
.
.
úti
batárt
lesik
.
.
.
IS
SIMONÉ: Amint nul
...
DROUET:
megláttalak az imént,
hirtelen
ily
Szeretsz
SIMONÉ: Óh,
.
.
még?
dehát
váratla-
ily
.
.
.
.
mondd
.
.
.
DROUET:
Mit mondjak? Ügy jöttem árkon-bokron, patakon át, vetéseken végig, kerteken keresztül, erdn, mezn, hogy jöttem! mint akit üldöznek a
A
fúriák!
király!
A
király!
lenegy gondolat kergetett
.
.
elrémülve, egyet-
.
a hazát,
elárulja
.
.
.
megcsalja a nemzetet, franciák mind meghalunk,
amint gaz batárja az ellenséghez, gurul
.
.
a
határ
felé
.
nem látta utazott nem tudta senki hát te? hogyan? nem értem? DROUET: Az este, még otthon, Saint-Mencohuldban, magam is ott álltam a téren, a tömegben
SIMONÉ: A senki
.
király titokban
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Egy század dragonyos jött-ment hajnal kált,
batár
várt, .
.
.
nem
tudni
berobog,
s
mit!
Hirtelen
.
.
óta, cir-
nagy
egy
A
rögtön megáll a postán.
liheg lovak helyett hat friss paripát ragasztanak mind bámuljuk ezt, hiszékenyek és ostobák,^ miközben a dragonyosok egyszerre mind köszöntenek: a kocsi ablakán kihajlik egy fej megdermedek, öh, hát hogyne, igen, igen, ismertem, láttam is Parisban s mégis! azt hittem, álmodok^ a szemem káprázik, a torkomon elfúl a szó, annál jobb! Ha föllármázom a népet, elvesztünk a küzdelem kétes, a batárt nem foghatjuk le itt vannak ellenünk, száz lépésnyire, fegyverben^ s
.
.
.
.
.
.
—
74
Hadd menjen, de magam
a dragonyosok!
hanok, nyergelek, utána! is
elzhetem
.
.
st!
nyargalok,
.
s
ro-
is
Clermont-ig
meg
úgy hallom
hir-
négy patkó csattog mögöttem az éjben, a
telen:
ejh, mit csak egy megfordulok ember, egy gárdatiszt! hadd jöjjön! Letérek az
halál!
.
.
útról,
.
is
.
letér,
.
.
átgázolok a réteken,
is
gázol
utánam, kinyúlva a lován, kétségbeesetten, nyilván megesküdtünk egyszerre mind a ketten: El-
fogom a
királyt!
Megmentem! A
amott:
és
vam megroggyan,
isteni
lo-
egy kinyújtott kard
éj!
mögöttem már-már a nyakamhoz ér a csillagok alatt, mikor hirtelen, Clermont határán, már csak térddel s kantárral tartva fönn a lovamat, az erdnek vágok ... az erd befogad! Százados tölgyek, lomb, bozót, vadindák, nyaktör irtások, süppedt itt
talaj, rejtett
nem
nyargaljon, aki
nem! nem!
gam
is,
itt
jöjjön utánam,
született,
itt
itt
jöjjön!
De mamár túl van Clermindegy! már hajszolom
vége! nincs többé! elmaradt.
mire beérek,
monton a
ösvények,
király
.
.
kés .
.
.
.
mögöttük az új lovamat, tovább az erdn, a homályban, hogy meg ne lássanak, a fák között, mint az óriások, s itt vagyok végre, Varennes a!att! Mit mondjak? Mit mondhatok még? Máitioros
vagyok, megvadult, bolond,
mit
mond-
jak? részeg a gyönyörtl Simoné, az vagyok! SIMONÉ (remegn): A király itt van?! Közel?! DROUET: Néhány kerékforgásnyira csak ... a rály,
ki-
a királyné, az egész család, az embereiket, a
75
lovaikat keresve,
friss
holott
.
.
SIMONÉ:
fels
a
itt
városrészen,
.
Holott?!
DROUET:
Mindez
SIMONÉ:
vár a hidon
ott van, ott
túl!
Istenem, hát csak azon múlt, hogy eltéved-
hogy idt vesztettek DROUET: Hát azon, igen tek,
.
.
SIMONÉ:
.
.
.
.
amik
Rettenetes véletlenek,
kat kísérik
.
.
DROUET: S eldöntik olykor SIMONÉ (hangtalan): Igen ösztön
Drouet
.
a világot!
(És remegn, a ni Drouet kezét érintve:)
.
a
alázatával .
e földi sorsun-
.
.
.
.
DROUET: Simoné
.
.
.
(És maga
is
remegn,
föléje
hajlana).
SIMONÉ: Hát csakugyan
.
.
.
eltt ...
Isten
hát
csakugyan egyenl minden ember, ha a királyok sorsa is ily apró nyomorokon .
DROUET
.
.
(elvágva a szavát, a zajra figyelve): Csend!...
más hangon, gyorsan és lázasan:) Az látlak még ... ha már itt vagyok (És
.
SIMONÉ
(odaadással, s rajongón): Látsz
DROUET fél
(lázasan):
Itt
éjjel
.
.
.
vannak! (Az ajtó
.
.
Hs! A
felé siet.
szárnyát kitárja. Simoné követi.)
(A holdfényes utcán s már itt közel a súlyos batár dübörög, a patkók zajával, s visszhangzón a boltívek alatt, a csendben.)
SAUSSE az
(jön vissza. S a falak mentén, a küszöbön, s
ajtófélfának
Drouet! Drouet!
dlve,
A
hangtalan
s
lihegve):
boltívek alatt e percben
.
.
.
76
DROUET: Az rség? A
tanács?
SAUSSE: Minden rendben. (És mind a hárman ott vannak
küszöbön,
a
kifelé
meredve.)
DROUET:
Óh, nagyszer SAUSSE: Ott vannak .
DROUET
.
(Simonéhoz): Nézd
SIMONÉ: A
DROUET mi
perc!
.
.
batár ... a lovak
.
.
.
.
.
(hangtalan, türelmetlen és frenetikus): No»
(Egy
lesz?
lépést elre.) Megállj!
(És vissza-
tántorodva, s mámorosan:) Ah! megrohanták! zaj, konfuzus hangok a mélyben, súrlódó patkók a kövön, zörg láncok, keréknyikorgás, n rud is megroppan, amint a fék lefogja a kocsit.)
(Tragikus
SIMONÉ: Uram,
DROUET
irgalmazz!
kal ..
.
.
,
Az Billaud
(lázasan):
ott ell,
a pisztolyok-
.
SAUSSE:
Billaud?
DROUET
(türelmetlen): Óh, törje be az ablakot
SAUSSE: Nem
kell
már ... A
király kiszáll
SIMONÉ: A királyné DROUET, SAUSSE (egyszerre): .
DROUET
Antónia!
(gúnyosan): Erzsébet .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
csak épp úgy Royale, a
.
Madame
.
.
SIMONÉ: Óh,
DROUET:
fensége
aludt
mint egy parasztkölyök .
.
.
.
.
SIMONÉ: A gyermekek DROUET: A dauphin, aki lány
.
.
a szerencsétlenek!
Hallgass
.
.
ha gyönge a szíved
eredj
.
.
.
.
.
.
.
... Ne
eredj!
.
.
légy .
most
itt,
77
(A Manyuka hangja felülrl
Simoné!
és ijedten:
Si-
moné!)
SIMONÉ:
Látni
DROUET
(forrón): Óh, kíváncsi
SIMONÉ:
Antóniát
akarom a .
.
királynét .
.
.
.
.
.
.
Most eredj (Elhárítja.) DROUET: Késbb (A Manyuka hangja: Simoné! Simoné!) SIMONÉ (már a lépcsn): Megyek! Megyek! (Sausse és Drouet is hátrálnak. Mert már ekkor, kívülrl, a kusza hangzavar és beszéd mind közelebb ért s már itt tnnek föl a küszöb eltt, a holdfényben: a király, Antónia, a gyermekeik, .
.
Madame
Erzsébet,
.
.
.
.
de Tourzel és velük Billaud és
társai.)
BILLAUD
(a királyhoz és Sausse-t jelezve):
a városi ügyész útleveleiket
DROUET
.
.
...
hogy
kell
Itt
van
Itt
láttamozzák
.
(Billaud-hoz és titkon kezet szorítva vele):
Billaud
.
.
.
Nem
árultad
hogy ismered?
el,
.
.
.
.
.
BILLAUD: Nem.
DROUET: Túl vagyunk rajta BILLAUD ÉS A TÖBBIEK (egy morajban): Túl DROUDET: Maradjatok itt a ház körül, amíg a .
.
rang
felkölti
Varennes-t
.
.
.
.
(A küszöbig
.
ha-
kíséri
ket.)
A KIRÁLY
(Sausse-hoz, miközben kivette a zsebébl
és átnyújtja az útleveleket):
SAUSSE
(átveszi az írásokat):
DROUET még
(Sausse-hoz): .
.
.
Hagyd
Uram
.
.
.
Szabad kérnem meg a reményében .
.
.
78
SAUSSE
(kegyetlen és fanatikus): Gondolod?
(De az Antónia nyugtalan dosást.
Még
nincs tisztában,
mosan bácsik
ANTÓNIA: zelnek,
.
még nem
tudja,
csak
(a királyné szoknyájához nyúlva és ál-
és .
.
remél és rködik.)
vár, aggódik,
A DAUPHIN
.
tekintete észrevette a sug-
Mama
panaszlón:)
.
.
.
,
milyen csúnya
.
Hallgass, szívem
.
.
.
Madame Tour-
(Int
aki ugyancsak megremegett
dauphin
a
szavaira.)
SAUSSE
(az
útleveleket
vizsgálva,
sunyi tekintettel): Hát igen
rendben van
.
.
.
Báró KorfT
.
.
s .
fel- felcsillanó
... ez
hát igen
és családja.
A KIRÁLY: Igen SAUSSE: Tökéletesen rendben van. A KIRÁLY: Ügy hát mehetünk tovább? SAUSSE: Hogyne! Tessék! Az út szabad. .
.
.
(A király megindul, egy tekintet Antóniára, egy jel a többiekre is, s ezek is megindulnak.) DROUST (Saussehoz, megremegve): Vigyázz SAUSSE: Azaz hogy bocsánat ... itt nem kapnak .
.
uraságtok
állomás
.
.
friss .
s
.
.
.
.
lovakat
.
.
.
Varennes, sajnos,
nem
csak azzal a hatos fogattal mehet-
nek tovább, mely Clermontból hozta ide önöket, Talán hagynák s nyilván jól meg van hajtva .
.
.
pihenni a lovakat, mondjuk egy félóra hosszat talán
önök
is
fáradtak ... ha
meg akarnának
pihenni egy kissé ... ha az asztalomnál
.
.
.
.
.
.
itt
talán
ennének is valamit ... jó finom darab nyer sonka, uram, nyers! Igen! S micsoda illata van!
i
.
.
.
7^
kitn! Házi készítmény! Kék mint a hold ... ha megtisztelnének, ha valamit parancsolnának a boltból, van itt minden, borom is van, burgundi piros, de micsoda! (Egy pillanat, s már hozza a bort és töltött.) Maga Varennes-i hurka, és görbe,
a király ihatna belle!
A KIRÁLY: Köszönöm
.
.
.
.
.
.
megadva magát.) Hát üljünk
tóniára pillantva és le
.
(S rövid habozás után, An-
.
(Helyet foglal és némi ingadozás és szemlé-
ldés
után, lassanként,
mind jobb étvággyal enni
és inni kezd.)
(A többiek
is
ANTÓNIA
(Erzsébethez, nagyon gyöngéden): Fáradt,
leroskadnak az asztal köré.)
Látja, ha egyedül ment drága Erzsébetem? volna Fenséged, amint azt akartam, kértem s nem velünk Nem rajtam múlt .
.
.
.
.
ERZSÉBET: A van
.
.
király
.
.
.
.
nvére vagyok. A sorsom
itt
veletek.
ANTÓNIA
(a kezét megragadva): óh, drága szent
.
.
.
Madame de Tourzelhez:) És a többi hölgyek? Madame de Neuville, de Brennier? TOURZEL: Nyilván mentek tovább örülök ANTÓNIA: Annál jobb A DAUPHIN (Antóniához): Miért jöttünk be ide, mama? ANTÓNIA: Ezt magam is szeretném tudni A DAUPHIN: Mikor utazunk tovább? ANTÓNIA: Remélem nemsokára (A Madame de TourA DAUPHIN: Álmos vagyok (és
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
zel keblére
dl.)
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
80
ANTÓNIA
Te
(a leányához):
MADAME ROYALE bet imádkozik
ANTÓNIA:
.
életem?!
.
.
nyilván értünk, ugy-e?
.
gyermekem
.
.
egymáshoz simulva,
beszélgetnek,
.
(halkan): Nézze, mama... Erzsé.
értünk,
Igen,
jól vagy,
(És tovább
.
míg Erzsébet
olthatatlan odaadással az imáit morzsolja.)
SAUSSE
(a szín túlsó végén Drouthez, a királyt je-
s milyen jóizen gyomra! Mind ilyen nagyétüek. A legszomorúbb percekben is, ami soha cserbe nem hagyta ket: az étvágyuk!
lezve): Nézd, eszik
DROUET: A Bourbonok
.
.
.
.
,
A KIRÁLY
.
.
.
,
Madame
de Tourzel-
(etikettszer):
A dauphin
(a fiára pillantva és
hez): Elaludt
.
híres
.
MADAME DE TOURZEL alszik ...
A KIRÁLY
kitn
Tényleg
latot?
nem enne
(Antóniához): Felséged
gyermekem?
.
.
.
egy
.
egy fa-
(A leányához:) Hát te, Ercsöpp bort talán .
.
.
.
.
zsébet!
ERZSÉBET
(fölpillantva):
MADAME ROYALE hetnénk már
ANTÓNIA
.
.
.
.
.
mit
.
is
(halkan):
töltjük
a királyhoz): az
itt
Nem
idt
Csak-
voltakép-
lehetünk oly türelmetle-
Ez gyanút kelthetne
...
ANTÓNIA
(unottan):
Bouillé rég várhat .
Istenem, csak me-
.
A KIRÁLY
ezred
Óh
(rejtett fölindulással
ugyan pen? nek
.
Köszönöm.
(halkan):
.
.
Óh,
.
.
.
gyanút!
Vagy,
már Verdun-ban
Indulnunk kellene!
.
.
.
vag>'
.
.
egy egész
.
.
.
.
81
A KIRÁLY korty):
(egy utolsó
Ám
falat,
induljunk
.
amit lenyelt,
s
egy utolsó
.
ANTÓNIA
(elrémülve): Ha kés! (És mind megrezzennek az asztal körül, mert ebben a pillanatban, egy távoli harang kondul elsnek, komor és .
.
,
mint tragikus kolomp, mely mind a És csakugyan, rögtön, megszólal utána, a riadalom más-más hangján és egymást kergetve és egymást zúgva túl, az összes harangok orgonája. És mint a távoli mennydörgés, tompán és szünetlenül, a dobok egész kara szól a mélyben Varennes ébred. Ablakok megnyitnak, ajtók, kapuk csapódnak be dörögve. S a kezd morajt mind sivítóbb zaj, mind élesebb lárma követi. A füszeresbolt ablakán át távoli fáklyák bolygása látszik. Egy-egy mécses is ébred, szalad a mélyben s közeledik. És hirtelen rohanó tömegek az rettenetes,
többit ébreszti.
.
.
utcán, a hold alatt.)
DROUET
(fanatikus):
Ah
tárja a félszárnyát
s
végre! (Az ajtónak
egy
mécsest
siet,
ki-
lobogtat
az
éjben.)
A KIRÁLY (fölállva): Mi ERZSÉBET: Ur Jézus! ANTÓNIA: Elvesztünk .
MADAME ROYALE
az? Mit jelent?
.
(Antóniához simulva):
Mama!
.
.
SAUSSE (a királyhoz): A városban, úgy tudom, az a hír terjedt el, hogy a király és családja kiszökvén Parisból, a határ nes-en
felé
igyekszik,
itt
Varen-
át.
Szomory: Mária Antónia.
6
..
.
82
A KIRÁLY
(szintén): Óh, képtelenség! ... A király Dehát hogy képzeli ezt Varennes? DROUET (beszólva a küszöbrl, a harangra, dobper-
uram
gésre, zajra): így,
A KIRÁLY:
Nevetséges
.
.
Nem
.
.
is
beszéljünk róla
érdekel bennünket ...
is
Mivel tartozom? utazunk tovább tessék hagyni SAUSSE: óh, csekélység .
.
.
.
.
.
Ne
Nevetséges ...
.
Mi
.
.
.
.
.
szóra
.
.
sem érdemes.
A KIRÁLY (a többiekhez): Induljunk! SAUSSE: De indulni, azt hiszem, mégis
.
.
.
csak bajos lesz
Minden utas gyanús, aki most vonul falaink közt. Hátha éppen az úr a király?
e percben. át
A KIRÁLY
ön
(bosszúsan vállat von):
megvizsgálta
mindent rendben talált. Ez a hölgy itt KoríF bárón, ön tudja ezt ... és ezek a gyermekei és a hölgyek a két komornája SAUSSE: És ön? Hát ön kicsoda? A KIRÁLY (pillanatnyi habozás után): Én ... én én az inas vagyok ... a bárón inasa Csak SAUSSE (megbotránkozva): Óh az inas! útleveleinket és
.
.
.
.
,
.
.
.
.
.
nem
.
.
.
.
.
.
.
A KIRÁLY: De igen! SAUSSE (pajkos): Hát én meg
azt
mondom
hogy ön a király ANTÓNIA (nem bírja tovább a megalázó .
hogy ez az úr a
hozzá azzal a egy alattvaló
.
tisztelettel, .
.
önnek,
.
már): Hallgasson.
és vérig sértve
azt hiszi,
.
király,
kihallgatást
Ha csakugyan akkor beszéljen
amellyel tartozik neki
83
A KIRÁLY (egy végs igyekvéssel): Dehát nem! Ez tévedés Én .
.
ANTÓNIA
.
.
(hevesen):
indulással):
.
(És
Elég!
elfojtott
Ne alázzon meg bennünket
e nyomorultak eltt számunkra legalább .
.
.
.
.
amivel önmagunknak tartozunk
.
.
.
E
föl-
felséged
perc
szégyenszemre, egy
el-
mentsük meg, Kik vagyunk
.
mi, hogy így meghurcoljanak, hogy így álljunk letörve,
.
.
Elég!
még jobban veszett
.
.
itt
fszeres-bolt-
vidéki
ban? Nem tröm (A királyné végs szavai közben egy csomó ember torlódott a küszöbre, Drouet elé, aki magyaráz. Ezek .
mind,
.
.
.
emberek,
,
.
asszonyok,
fölizgult
kíváncsi-
sággal figyelnek és közelednek.)
A KIRÁLY
(feltüzelve):
vagyok ... gyermekeim
s .
itt .
Ügy hát
... A
igen
király
van a királyné mellettem, a
.
DROUET (a tömeghez): Halljátok! A TÖMEG (megremegve): Ah! .
SAUSSE
(ugyanekkor): Ah!
MANYU KA mind
.
.
.
.
.
(aki egy perc óta, kéz-kézben Simone-nal
bámészan most sírásra fakadva): Szent atya
lejebb került a lépcsn, nesztelen,
és fölindultán,
Úristen!
A KIRÁLY
(csak folytatva): És elvárom mindannyiukhogy úgy bánjanak velünk (és rögtön korrigálva): azzal a tisztelettel vegyenek körül bennünket, mellyel a franciák mindenkor királyuk tól,
.
.
.
iránt viseltettek.
(Mozgás, moraj
a tömegben és az asszonyok sírnak. 6«
.
84
Hangok mind
óh
a király! A király! szökik. A határra szökik, az
egyszerre:
Hát csakugyan
.
.
.
Nem
igaz! Nem lehet Egy ember Hát ez a király? Szegény ember! Egy egyszer kövér ember! És a nk: A királyné! Antónia! Milyen szép! Óh gyönyör! Gyönyör! azt mondják, olyan rossz asszonyi
ellenséghez
.
.
.
ilyen jó
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Nem úgy néz Hát rólunk nem pletykáznak!? És mások: A gyermekei! Nézd... Maa kis fia ... a dauphin ... a leánya dame Royale Nézd És ugyanakkor kívülrl: Itt van benn a király Erre polgártársak ... Itt van És más hann!
Olyan büszke
ki!
óh
.
Nem
.
.
annyit pletykáznak
lehet!
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
gok:
A
A
tanács!
tanács!
.
.
.
.
.
.
Helyet! Helyet enged-
Más hangok: Erre polgártársak! Itt van! És beszólva: A tanács!) (Nagy zsivaj odakünn s még egyre rohanó tömegek a jetek!
harangok hívására.) (És a küszöbön a tömeg, mind egyszerre: Helyet! helyet a tanácsnak!
(A tanács megjelent.
.
.
A
tanács
.
.
helyet!)
.
A nemzetrség néhány
tisztje
követi.)
A TANÁCSELNÖK
(a küszöbön, a tömeghez): Polgár-
társak, hagyjátok el e helyiséget
.
.
.
(A tisztek
(Simoné
és
ki-
Te maradhatsz Drouet (Elbbre Manyuka felé:) Asszonyok
szorítják a tömeget.)
.
.
.
.
.
.
jön.)
A KIRÁLY
(megpillantva a tanács
közeledve):
Uraim
.
.
.
tagjait, s
maga
is
85
A TANÁCSELNÖK tanácsa
(a szavába vágva): Sire, Varennes
tisztelettel,
de egyszersmind megdöbbenve
üdvözli e falak közt és az egész francia nemzet
nevében könyörög, ne hagyja el az országot. A KIRÁLY (mintegy Antónia sugalmazására, aki melléje
Én nem hagyom
került):
az országot,
el
önöket félrevezették ... én nem hagyom el az országot önök meg is gyzdhetnek róla ... én csak egy távolabbi állomásra megyek, minthogy .
.
.
Parisban tarthatatlan a helyzetünk és állandó
sé-
relmeknek és veszélyeknek vagyok kitéve a családommal. Ügy a nemzetgylés, uraim, mint a francia nép EGY TANÁCSTAG (a szavába vágva és a tanácselnökhöz fordulva): Mi itt nem vitatkozhatunk felsé.
gével
.
A KIRÁLY is
.
.
.
.
(félreértve a közbeszólót):
vitatkozzunk uraim.
Én
Ez a
helyes.
Ne
tovább akarok utazni.
Tessék intézkedni, hogy nyugodtan tovább utaz-
hassam
.
álljon.
Már
.
.
tessék intézkedni,
talán
egy
hogy a kocsim el-
várom
félórája
itt
a
kocsimat.
SAUSSE
(elragadtatva):
óh
ez vár!
.
.
.
(És gyorsan
Manyukám! ... ez már nem XIV. Lajos, a „Majdnem várnom kelletett volnál" a napkirály! No lám az unokájal ... Ez már nem olyan kényes Ez vár!
Manyukához:)
Hallotta,
1
A TANÁCSELNÖK (miután
összesúgott társaival): Fel-
séged továbbutazása tekintetében a tanácsnak határoznia kell
.
.
.
88
ANTÓNIA
Nem
(idegesen):
határozatról van
hanem intézkedésrl ... A utazik.
király
itt
szó,
családja
és
Az önök kötelessége rködni, hogy
ez za-
vartalanul történjen.
A TANÁCSELNÖK: A
tanács ismeri kötelességét.
A KIRÁLY: Remélem.
A TANÁCSELNÖK
(csak folytatva): És dönteni fog.
(Saussehoz:) Sausse, gyerünk felé:)
(A
Uraim
.
.
megindulnak,
tisztek
.
.
.
(És a tisztek
.
s kitárják az ajtót
a tanács
eltt.)
SAUSSE (Mangukához, kám a kalapom
aki ott van mellette): .
.
.
(Manyuka egy
Manyu-
lépést
tesz
jobbfelé, átadja a kalapot és eltnik.)
A TISZTEK
(a küszöbön,
—
Saint-Marie,
De Valory
és Maidén láttára, akik e pillanatban lépnek be. És kacagva, gúnnyal): Oh, a gárdisták! SAINT-MARIE (gyorsan a társaihoz): Egy szót sem... (De a hangjának lenéz akcentusa, a tilalma is ha-
tástalan.)
DE VALORY (megvetéssel): Ezek is katonák?! DE MALDEN: Patkányok DE VALORY: Csak hárman vagyunk ellenetek .
.
.
.
.
.
(A kardjához nyúl.)
A TANÁCSELNÖK
(szigorúan a nemzetrség
Hagyják uraim ... az id múlik (És elhárítja ket. A tisztek, a Sausse eltntek. A harang megsznt.) hez):
rünk
.
.
.
.
SAINT-MARIE
DROUET
(megfordulva): Felség
(az eltérben jobbról,
.
.
Simoné
tisztjei.
.
gye-
tanács,
.
mellett.
És
78
megpillantva Saint-Mariet és megremegve): A tisztem! Öh! Az enyém Simoné aki üldözött... .
.
.
SAINT-MARIE (Drouet-t pillantva meg nem csalódom (Közeledik.) .
DROUET lovas
.
.
Ha
.
Nem! A gyorsabb
(elszánt és diadalmas): .
és izzón):
(A kését kapja el.)
.
SAINT-MARIE
(egy hörgésben): Óh!
(Egymásnak rontanak.)
SIMONÉ veti
(egy sikollyal): Megálljatok! Jean! (Közbe-
magát.)
ANTÓNIA (ugyanekkor): Saint-Marie, megtiltom! SIMONÉ (kettjük között, kitárt karokkal): Dehát franciák vagytok, vagy vadállatok?!
Nem akarom ölnek
DROUET
.
.
Jean
.
gyerünk
.
(Saint-Marie
.
.
.
.
nem akarom
.
felé):
(Hevesen:) .
meg-
.
.
(Magával vonja.)
Még
találkozunk
talán...
(Hátrál.)
SAINT-MARIE (halkan): Remélem. SIMONÉ: Gyerünk! (Eltnnek.) SAINT-MARIE (kétségbeesetten, a két
karját kitárva,
mintegy lidércnyomás még): Hát igen ... vesztem az erdn
s
.
ANTÓNIA
.
.
Nem
(hevesen):
el-
kérdezem.
SAINT-MARIE (remegn és majdnem sírva): Inkább csak magamnak számolok be asszonyom el.
szédülten a
nyomoromtól
.
.
.
.
Bocsássa meg, ha
.
beszéltem.
ANTÓNIA: Óh
a
hsök
mind! ... De Valory! MaldenI aki mindent mer,
Saint-Marie! Óh, fleg ez s
mindent
felejt
.
.
.
.
.
.
(Az emlék lázában, halkan,
.
izzón:)
óh ...
marad
vérig alázott körülöttem, s
még örülnöm
DE MALDEN:
a korbácsot az arcán
kell
.
.
.
meg-
s
.
még tröm,
s
.
.
Azt tehetjük, hogy meghalunk.
ANTÓNIA
(hevesen): Még éltek! A KIRÁLY: A huszárokban bízhatunk? DE VALORY: Félek, hogy nem.
ANTÓNIA
Hol vannak a pa-
(elképedve): Micsoda?
rancsnokok?
DE VALORY: Nem
a parancsnokokon múlik
.
.
Megint
.
A KIRÁLY: Türelem DE MALDEN: A tanács felséged ellen lesz A KIRÁLY (megremegve): Ezt nem hiszem .
.
DE MALDEN: Saint-Marie azt DE VALORY: Egy végs mód ANTÓNIA
DE MALDEN ség
.
.
ANTÓNIA:
.
és
tervezi .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Saint-Marie!
DE VALORY
.
.
.
(a királynéhoz): Fel-
könyörgünk ...
Elég!
DE MALDEN SAINT-MARIE:
A tömeg
VALORY
és
hoz): Beszélj
fuzus,
Óh
(kacagva):
.
.
.
.
Éjfél
(elszántan Saint-Marie-
.
van
sire,
a holdfény engedett.
a ház körül kábult az álmától még, kon-
alig
fegyverkezett.
Ha
tíz
lovat
a huszá-
mehet a dauphin-nel, a 'királyné Madame Royale-lal s mi mögöttük mind! ANTÓNIA (lázasan): Óh hárman! roktól elveszek, felséged
.
.
SAINT-MARIE: Százan a földühödt
DE MALDEN, DE VALORY Gyerünk!
.
lelkünkkel
(hevesen):
A
lovakat
.
.
.
.
.
.
89
A KIRÁLY (ingadozón): A tömegen át SAINT-MARIE: Annyira nem elvadult e
.
.
.
tömeg, eskü-
támadja meg Varennes-en túl, nyolc mértföldnyire, szabad az út... meg a királyné meg van mentve (s rögtön:) vannak mentve felségteik DE MALDEN: Néhány percünk van mindössze, Sire... A KIRÁLY (tétován): Meg kell hogy várjuk a taná-
szöm nem, hogy a
királyt
.
.
.
csot
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
(Feléje fordul.)
ANTÓNIA: Óh
én!
DE MALDEN, DE VALORY ANTÓNIA: A
(a királynéhoz): Felség...
parancsol.
Én
csak összetznénk a
tö-
király határoz.
Amit
követem.
A KIRÁLY: Mert ha mégis meggel
.
.
.
SAINT-MARIE: Ha számunkra
lesz
fegyver dörren .
.
DE MALDEN, VALORY: Oh kés,
Sire
.
.
.
.
.
a
csak
mi
.
a
Addigra
tanácsot!
.
A KIRÁLY: S ha a királynét érné egy eltévedt golyó?... A gyermekeimet ... a nvéremet ... ki felel ezért? Nem, nem, uraim, nem lehet, köszönöm meg kell várnunk a tanácsot ... én bizom a tanácsban köszönöm menjenek (Nagy zsivaj kivülrl: A tanács! A tanács!) .
.
.
.
.
.
.
ANTÓNIA
.
.
(mosolyogva,
.
egy
.
.
.
árnyalat gúny):
.
Isten
velük ...
A KIRÁLY: A
huszárokat biztassák, ha
nek vissza késbb
...
ha még
itt
kell
.
.
.
vagyunk
s jöjje-
...
ha
.
90
Mondják meg a parancsnoknak (De mert a zaj mind lázasabb oda-
lehet
.
nem
folytathatja,
.
.
.
.
.
künn.) zsivaj kivülrl: A tanács! A tanács!) SAINT-MARIE (remegn): Ha elveszett DE MALDEN, VALORY: Ne mé|^ Amott a
(Nagy
.
.
svadron...
—
(Magukkal vonják Saint-Marie-t, zsivaj, amint kinyitják az ajtót
gyerünk!
még nagyobb
s s
rohannak.)
A TÖMEG: A
tanács!
A
tanács! Helyet! Helyet!
amint belépnek, a tömeg félretolul, de aztán mögötte mind a küszöbre torlódik. És ismét
(A tanács
eltt,
asszonyok
és
gyermekek
is
vannak
itt.)
A TANÁCSELNÖK: Sire A KIRÁLY: Ah, végre! ... felA TANÁCSELNÖK: A tanács határozata, Sire: séged nem mehet tovább. A KIRÁLY (megdöbbenve): Nem mehetek? Hogyan? ANTÓNIA: Ki tilthatja meg ezt a királynak? A TANÁCS TAGJAI (egyszerre): A nép tiltja meg. ANTÓNIA: A nép és a király! Hogy csak ilyen egy.
.
.
—
,
szeren szembeállítják a végleteket, hogy csak ilyen könnyen elvégzik ezt önök, egy kis kuegy vipaktanács, ... a monarchia sorsát! .
.
déki füszeresboltban
(Moraj
és
.
.
.
.
.
.
.
mozgás a küszöbön.)
A TANÁCSELNÖK: zetgyléshez
Határozatunk értelmében, a nem-
Parisba
futár ment.
A
varennes-i
tanács permanenciában, a nemzetgylés utasítá-
91 sait várja ...
Ez minden, amit felségednek mond-
hatok. (Tetszés és helyeslés a tömegben.)
(Ebben a pillanatban lódobogás és fegyverzörgés kivlrl.) ANTÓNIA (a remény vergdésével): Ah, a huszárok,
No
végre!
lám, urak!
fölénnyel a tanácshoz,
(S
mely távolodott:) Egy percre talán még várjanak! (A tanács megállott. És mind hallgatják, amint odakünn, egy elszánt heves hang szól: „Huszárok! Elfogták a királyt! ... El a karddal! Rajta!")
ANTÓNIA
(a tanácshoz): Hallják?!
(De csak a tömeg tér és
felel
a fölhívásra, nagy zsivajjal a
a füszeresbolt felé torlódván, miközben ha-
rang és dobszó zajban.
ismét
megszólal és elbolyong a
Hangok künn: A huszárok! óh
(Kacagás.)
Nem
persze!
gyilkosok, hogy a nép ellen jöj-
jenek! Velünk tartanak! Velünk tartanak!)
A HANG (odakünn): A
királyért
vagytok,
Ez a kérdés! A HUSZÁROK (künn és egyszerre): A
vagy
a
népért?
népért!
A TANÁCSELNÖK (Antóniához): Hallja felséged? ANTÓNIA (hangtalanul és az ajkát harapva): A huszárok
(Nagy
nem mozdulnak
tetszés és zaj
.
.
.
odakünn: Ah! a népért! a népért!
Éljen a nép! Éljen a nemzet!)
ANTÓNIA
(a tanácshoz): Hát menjenek! menjenek! (És kitörve:) óh, a nyomorultak! Mindenki elhagy, mindenki elhagyott, óh, a nyomorultak, (s
még
lázasabban:) ha egyedül volnék, egyedül,
92
... ha volna egy
aki számítok, aki uralkodom
lovam, egy szál fegyverem, hogy végigvemék rajtok! (És vérig alázva, lázasan, az egész karjával
elfödve a szemét:) óh, mennyei magaslatodból ne
nézz
rám
le
most, anyám! (Zokogva az asztalra
dl.)
ERZSÉBET: Drága
felség
MADAME ROYALE
(halkan): Szegény
.
.
.
mama
.
.
.
A TANÁCSELNÖK (a tömeghez): Polgártársak, most már ti is menjetek késn van ö felsé.
.
.
.
geik nyilván lepihennének
k
csak emberek
is
keveset, polgártársak
.
.
.
.
.
.
végre
.
láttátok,
is,
hadd nyugodjanak egy menjetek (A nem-
.
.
.
.
.
.
.
önök vegyék át a parancsnokságot ... A nemzetrség nem mozdul innen zetrség
tisztjeihez:)
a térrl ... a ház körül
.
(És Sausse-hoz, aki
.
.
Te bezárod a boltot rögamíg a nemzetgylés tudatja, mit te-
a küszöbig kíséri:)
tön
.
.
gyünk
s
.
.
.
.
.
.
.
jóéjt.
MANYUKA
SIMONÉ
és (búcsúzva a nktl, akik a tömeggel elvonulnak): Jóéjt jóéjt ... de mi.
.
.
csoda este volt ez ... ki hitte volna
ÉS A
.
.
.
NK
(még egyre bepillantva): Antónia! Ti itt maradtok vele, a királlyal! egy födél alatt! SIMONÉ és MANYUKA: Ki hitte volna hogy még .
egyszer nálunk alszanak
A NOK: jóéjt
SAUSSE
Jóéjt. .
.
De micsoda
.
.
.
.
Jóéjt
szerencsétek
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
van
.
(az ajtó körül): Menjetek! Menjetek! Bezá-
runk! Menjetek.
.
93
(És távolodva még egyre beszélnek a nk: szerencséjök van ... ki hitte volna nia
.
.
stb."
.
— de a hangjuk
morajban, mely odakünn a egészen hajnalig
„Micsoda ,
.
Antó-
.
elvész az általános
téren, lázas
Varennes,
tart.)
MANYUKA
(visszakerülve és Simone-hoz, a királyi gyermekeket jelezve): Ezek a szegény kicsinyek... ezeket sajnálom a legjobban Dehát miért is .
nem
fektetik le
ket?
nk
meghallotta ezt és a séges királyné
gyem tiszta
.
.
.
.
ket
hogy lefektessem
ágyaink vannak odafenn át
rancsolja, az ágyakat
ANTÓNIA: Köszönöm
MANYUKA: Ne
.
(És Antóniához, aki felé pillantott:) Óh, fel.
... ha megengedné, hogy
fehérnemünk ...
zek,
.
.
.
.
.
.
húzom
is
.
.
föl vi-
olyan szép
Finom
frissen,
gyolcs
ha
pa-
.
.
.
.
.
.
tessék félni
mint egy boszorka
tlem
.
.
nem
de
...
.
talán úgy néigaz
kérem
.
.
.
egy jó öreg régi asszony vagyok kérem és ... és (A én még láttam XIV. Lajost, a napkirályt .
király felé:) a nagypapát
hoz:) Tessék megengedni
ANTÓNIA: A gyermekeim
MANYUKA:
itt
.
.
(És ismét Antóniá-
.
.
.
.
maradnak velem
Hát akkor legalább
.
.
itt
.
.
ágyazzak nekik
.
.
.
puha zsákokon itten megengedni ... itt nyugodtan elfekhetnek tiszta zsákok kémind a ketten, aludhatnak rem ... de hiszen kín látni ezeket a szegény kiezeket a szegény, álmos merült gyermekeket (balfelé siet) ezeken a jó
.
tessék
.
.
királyi gyermekeket.
.
.
.
.
.
.
94
(Már föl is hányta a zsákokat, megpaskolva ket, mint a párnákat s kényelmes fekhelyet készített... Erzsébet segített ebben miközben Antónia a .
.
.
Madame de
kis leánnyal,
karján közeledik,
Tourzel az alvó fiúval a lefektetik a gyermekeket szé-
s
pen egymás mellé.)
ANTÓNIA (nyugtalanul): De olyan Nem kaphatnánk gyertyát? SAUSSE (vidám, üzleti készséggel):
van
sötét
itt
.
.
.
óh, gyertyát ké-
rem dehogy nem! akár egy egész ládával (S már a polcnál:) milyen legyen kérem? Menynyit parancsol? (Madame de Tourzel követte a .
.
.
.
polchoz, két szál gyertyát
vett,
egy arannyal
(S elképedve, hogy
nem
kell visszaadnia,
volt
.
pazarlók
SIMONÉ:
.
.
vevm
.
Mégis illenék visszaadni
SAUSSE: Eh, a mi pénzünk
MANYUKA
.
egy aranyat két szál gyártyáért. ... a
.
.
.
.
Simoné-
hoz, aki ott van mellette:) Soha ilyen jó
nem
fizeti,
Köszönöm
visszajön Antóniához és Sausse:)
.
.
.
.
.
.
.
(az alvó gyermekeket nézve, amint a gyer-
tyák enyhe fénye bevilágítja a fekhelyet; és könnyekig meghatva): Drága angyalok Milyen gyönyörek milyen gyönyörek szegény királyi gyermekek, akik alszanak lisztes zsá.
.
.
.
.
.
kokon
.
.
.
.
.
.
.
.
.
(Térdre roskadva és Antóniához:) En-
gedje meg, hogy megcsókolhassam a kezét ennek a két ártatlannak hogy megáldhassam .
.
ket SAUSSE
.
könnybe ázott (akinek nem nagyon tetszik .
.
.
(S
föláll,
.
.
.
arccal.)
ez és
gyöngéd
.
95
szigorúsággal): Elég,
tön
.
.
éjt
.
.
SIMONÉ SAUSSE
aludni
,
MANYUKA .
.
.
Manyuka!
.
Menjen... rög-
.
.
.
(meghajtva magát a királyné eltt): JóJóéjt (És fölmegy a lépcsn.) .
.
.
Te nem fekszel le? már hogy az ördögbe feküdCsak nem hagyom itt a királyra a
(Sausse-hoz):
(bosszúsan): Hát
jek le?
.
.
.
boltomat?
.
.
.
SIMONÉ: Ne félj SAUSSE: Hogy nem .
ez a
,
nem
.
lop
semmit
el
.
.
.
tudott inkább nappal szökni
nagy mafla potrohos
.
.
.
.
.
.
.
SIMONÉ: Álmos vagy? SAUSSE: Álmos?
szemem
Fölfordulok. Enyves a
csak így tartom fönn, így SIMONÉ: Hát feküdj le .
az ujjammal
ni,
.
eredj
.
... én
radok ... én már úgy sem tudok éjjel
.
.
hát csak eredj
.
.
.
.
.
.
itt
ma-
aludni
ez
.
SAUSSE: Hát igazán?
SIMONÉ: Hát
csak eredj
SAUSSE: Drága
.
.
jó asszony vagy
a királyi társaság
felé:)
lefekszek
ismét
.
.
.
(s
.
.
.
.
(És távolodva,
Kezeiket csókolom, én
is
Simone-hoz:) Aztán, az
hogy valahogy meg ne szökjenek Az életünkkel fizetnénk még szegény öreg Istenért,
.
.
Manyukámnak
SIMONÉ
künn a nemzetrség .
..
.
.
fejét
.
.
.
.
.
.
rkö-
Nyugodtan alud-
.
SAUSSE (már járt
.
levágnák a
vonogatva): Egész Varennes
(a vállát
dik, s
hatsz
is
.
a lépcsn): Csak egypár órát
virrad
.
.
.
Reggelre
már
itt
is
.
.
.
Mind-
lesznek
.
.
.
.
96
értök ... mone-kám
SIMONÉ
a nemzetgylés, .
.
követek ...
a
(türelmetlen): Jó
éjt.
SAUSSE (fölsiet a lépcsn és eltnik). ANTÓNIA (a fekhely mellett, a gyertyák egy kis zsámolyon):
összetörten
tök
.
.
Si-
.
Itt
fényében és lesznek
ér-
(Mert hallotta a Sausse szavait:) Foglyok
.
vagyunk
.
.
(És a tenyerébe
.
Óh,
rejtett arccal:)
Istenem! óh. Istenem!
A KIRÁLY:
Dehát végre magát felséged .
ANTÓNIA:
.
is,
most már miért gyötri
.
Óh, miért! óh, miért! (A gyertyákra me-
redve:) Csodálom, hogy e fény, mint a trianoni
nem múlik el itt körülöttem még hevesebben:) Óh, dehát mért! Istenem,
gyertyáim (S
.
.
.
dehát hogyan
ERZSÉBET: Ha
ANTÓNIA értem
.
.
az
.
Ur akarta
így
.
.
Nem
(elkábultan, s csak egyre magának): .
.
.
A KIRÁLY: Türelem (És mélyen:) Még türelem. ANTÓNIA (egy pillanatra a királyra néz, valami homályos sajnálkozással. Aztán még egyre kz.
ködve, de
.
.
már enyhébben): Legalább ha a
töb-
biek menekülhettek, akik miattunk szenvedhetné-
nek
Ki tudja, mi ébred Parisban holnap
...
szerencsétlen kísérletünk után ...
ki
.
tudja,
.
.
e
mi
micsoda megtorlás, micsoda micsoda perzsel szégyen és megalázbosszú tatás, micsoda förtelmes veszélyek újra, ittas tömegek, gyilkos cscselék: Antónia! Antónia! a ébred ... mi lesz .
.
.
.
.
.
.
97
farkasnöstény, Antónia! Meri hiszen ugy-e meg-
én akartam, én terveztem ... a királysugalmaztam, én gyjtöm össze a határon nak én az ellenséget, én hívom be a fivéremet, az osztrászökni
is
hadd
a németeket, csak én! csak én!
kot,
hadd öljenek
nek,
no
...
asszonyok
gyermekek
nép
ellen,
én!
csak én! a vérüket csak én iszom
ellen,
jöjje-
elre, a francia
rajta,
csak
ellen, .
.
.
egy
Medici, egy Messalina! oh, megfulladok! micsoda förtelem!
.
.
megfulladok!
.
ERZSÉBET (kétségbeesetten): Antónia MADAME DE TOURZEL (hangtalan): A KIRÁLY: Könyörgök
felségednek
.
.
.
.
.
Felség
.
.
.
ANTÓNIA
(fuldoklón és megenyhülve): Legalább ha elmenekülhettek ... a kis D'Henin, drága Polignac Gábriellé, D'Ossun, Tarrente,
De Roche Aymon
.
.
.
(Néhány ha elmenekülhettek kapva el, s a könnyes szemével lapozgatva:) Gluck .
is
.
.
jába
írja
.
boltba .
.
.
.
.
.
.
már Bécsbe ért, s lement a sírhelyettem ... a Habsburgok sírbolt.
.
.
(Elmerengve, a kezére hajtja a homlokát.)
MADAME DE TOURZEL balle
.
szál írott papirt
(halkan
és csendesen):
hercegn Parisban maradt
.
.
ANTÓNIA
Lam-
.
igen (fölriadva): A kis Lamballe S vájjon a sajnos, tudom, oly könnyelm többiek nem tudom ... a hölgyeim nem írtak édes Chimay, De Mackau, Polastron szíveim (Egy pillanat. Aztán a királyhoz:) A .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
gárda se jön többé Szomory^: Mária Antónia.
.
.
.
7
Á KIRÁLY: fogva
Holott .
.
van
itt
.
.
.
nyilván közel
.
.
le-
.
.
ANTÓNIA: Mint mi ... A gárda (Fölkacagva:) A gárda! Néhány szál ember ... De SainlMarie (Hirtelen:) Ha mégis mentünk volna .
.
.
vele
.
A KIRÁLY
velük
.
.
.
.
Óh
(tartózkodón):
ANTÓNIA: Csak az veszít, A KIRÁLY (megremegve):
.
.
.
aki gyáva
.
.
.
—
Azt hiszi felséged, hogy (kitéröleg és merengön): Milyen különös ez
ANTÓNIA
a Saint-Marie!
.
.
zavaros, beteg lélek, ki tudja...
.
Egy nap a forradalmárokat
Szfinx!
engem rabolna
A KIRÁLY:
SIMONÉ
.
.
.
.
.
.
.
el
.
.
bújja,
másnap
érthetetlen, fantaszta
.
Istenem, csak egy ember
.
.
ment
(aki észrevétlen az ajtóhoz
.
.
.
.
a
és lassan,
félszárnyát megnyitva egy keveset, aggódón kiné-
megremeg): Ah! Még
zett és
DROUET
(az ajtóban):
SIMONÉ (boldogan): DROUET: Engedj be SIMONÉ: Mennyi
DROUET SIMONÉ
De .
.
.
.
(szédült odaadással):
.
*
.
.
.
.
.
az
föl
Késbb ...
SIMONÉ
Nem
szeretsz
... a királyné
király
.
.
(már közelebb): Engedj ... is csak most ment (fuldoklón):
DROUET:
.
.
nép! Meglátnak
DROUET
nézd
.
(aggódón): Sausse
imént
A
vagy ...
hiszen várlak Simoné
Csendesen .
itt
is
.
.
.
Óh rült itt
vagy
virrasztanak
.!
.
.
.
.
.
.
Óh, mit tördnek ezek velünk
.
.
.
királyoki
.
99 s
mi velük
.
.
SIMONÉ:
Kerülj
.
.
.
hogy megtaláljalak
.
.
.
Rögtön jössz?
SIMONÉ: Néhány ajtót
.
... a kertbe ... A nagy
át
itt
.
.
.
.
hársnál, az indák alatt,
DROUET:
Az éjszakánk több
szeretlek!
.
az ajkunk egymáson
míg
.
amíg
perc,
elmehetek
észrevétlen
(Ismét bezárja az ajtót
elre
s
kinyitom
ott
.
.
.
a
kis
eredj
.
.
jön.)
(De Antónia figyelmes
lett. Elborulva s titkon követte párbeszédet és mély, fürkész tekintettel vizsgálja Simone-t, amint ez közeledik:)
e
ANTÓNIA: Asszonyom felel.
nem
.
.
.
(Simoné meghköl,
s
nem
Antónia közelebb jön hozzá:) Dehát miért néz rám csak nem fél tlem ... no .
adja a kezét szép,
.
fiatal
.
.
.
.
.
.
.
nézze csak
.
.
maga
.
is
n
egymást
megértjük
talán
.
.
.
.
.
.
megszán bennünket, talán felém hajlik a szíve e percben, mikor amúgy is mámoros mikor menne, hogy szeressék hogy szefalán
.
.
ressen
.
.
.
.
.
SIMONÉ: Nem értem. ANTÓNIA: A boldogságából talán adna nekem keveset ... óh nem a királynnek ... ne királynt nézze bennem vest,
a
nt
.
.
.
.
.
út
az egész is
.
.
egy
gyermekeim vannak, uram van
.
.
hallottam
vergd
.
.
.
A
.
.
.
kerten át sza-
könyörgök! kérem!
szívemmel kérem
tudom hogyan ...
a
is
csak az anyát, a hit-
gondolja meg, mit szenvedhetek.
bad az
.
.
.
.
.
talán
oly szokatlan, oly
nem
ritkán 7*
100
mindig csak mások kérlek, át, ha mi is mehetnénk tlem ... A SIMONÉ (remegn): Mit érnének vele ... ott a nemvolt az életemben,
kerten
zetrség
ANTÓNIA ránk
.
.
.
.
.
.
(hevesen, .
.
és
Ezt
ismét királyn):
bízza
.
SIMONÉ: Az uramon a felelsség Ha felséged félti a királyt, én is .
Mindenkinek a magáé. ANTÓNIA (vergdve): A kerten
SIMONÉ: Nem
is
nem
lehet,
át
.
elveszthetném.
.
féltem az uramat.
.
.
.
szabad
is
.
.
.
Ha
hal-
lotta felséged, hogy várnak künn a hárs alatt azt nem is tudja, hogy ki ANTÓNIA: Mindegy! Ezt megnyerheti. (Egy mozdulat a pénz után.) (És még SIMONÉ (harsány és megriadt): Óh! itt megelzte Aki élesebben, majdnem kacagva:) .
.
.
.
.
.
.
.
.
önöket Varennes-ben, aki föllármázta a népet, aki elfogta a királyt
...
ANTÓNIA (magánkívül): Óh a bitang! SIMONÉ (ragyogón és boldogan): A szeretm! menjen ANTÓNIA (lázasan): Menjen .
nyom
SIMONÉ
.
.
.
menjen
.
.
.
.
asszo-
.
(az ajtóhoz szökve és lelkendezön):
Jean!
Jean!
ANTÓNIA
(leroskadva és zokogva):
nem! Irgalmazz! Óh, Istenem!
(Függöny.)
Óh
Istenem! Iste-
.
NEGYEDIK FELVONÁS. (A
királij
várszoba,
—
Egu naqii riderj bútorzat. Faldisznek, jobbról a „Droit
a Temple-ban. Az ebédl.
ré(/i feslett
L'homme" eau plakátpéldánya, egu nemzeti szín szalaa keretében. Uqi^ancsak jobbról, elöl, eqx] kisebb ajtó, mig fönn a háttér jobboldali szögletében veabetétes ajtókon át egg széles kijáró ngilik az elszobába, atiol a biztosok és rök vannak. Egg ablak az elszoba baloldali falában és az ajtó a mélgben, a folgosókra és lépcskre. A szin bal sarkában a torong formálta kiugró látszik s egg ablak világit onnan. a kandallóban. A királg az asztal eltt ül és olvas. Egg lámpa ég az asztalon.) de
Tz
HÉBERT
(Mamielhez, aki
bl): No
MÁNUEL
percben lép be a háttérmi hír? Leszavaztak?
(rejtett
és vége lesz
.
e
fölindulásban):
Még néhány
.
DETOURNELLES: Az ítélet? MÁNUEL: Halál. HÉBERT: Halasztás nélkül? MÁNUEL: Rögtön.
Röglön?
perc
.
.
.
. .
102
HÉBERT: tam
Ah, brávó! Ott leszek! Mindenütt
ott vol-
.
.
MÁNUEL (a király felé nézve): Szerencsétlen DETOURNELLES (a király felé): Hé mi, Capet! MÁNUEL: Ugyan hadd! DETOURNELLES (csak folytatva): Varennes óta na.
.
.
gyot fordult az
HÉBERT
id
.
.
.
holott csak egy esztendeje.
(csak folytatva): Mindenütt ott voltam
amikor
.
.
.
.
GhampsElysée-n át!... a Champs de Mars-on, a nagy nemzetgylésen, mikor az új alkotmányt prezentálták, minden királyi hitszegésnél, minden újabb árulásnál, minden újabb gazságnál, mióta megint itthon Van e vérszopó család, s a Tuileriáknál, mijöttek
haza
Varennes-bl
kor utoljára a népet kaszabolták
...
ott
mikor végre gurul a
ott én! S ott leszek,
CLÉRY
a
voltam,
feje!
.
.
.
(aki a király mellett van, most a biztosok felé
fordulva):
Uraim
HÉBERT: Tömd
.
.
,
be a füled
.
.
.
(Fenyegeten
feléje
megy.)
MÁNUEL
(visszatartva): Megtiltom.
HÉBERT: Ejh
mi, Máneul! Talán te
is
cselédje vagy
a Capetnek?
MÁNUEL: Szent Isten, nem! HÉBERT: Sajnálod, mi? MÁNUEL: Gylölöm. Én is faragtam magamnak kszivet, egy vas jellemet, én
is
egy
részeg vagyok az
Ha látom és mégis! szív római hiába, nyomorultan, így, szenvedek francia vagyok, ember
eszmék barbár fönségétl letörve,
.
.
.
.
.
.
.
.
,
103
HÉBERT
(roppant heves): Ez az ember megesküdött
a népnek
megcsalta. Az alkotmányra megeskü-
s
Mint a füvet, ahogy vág-
megtagadta.
dött
és
ják,
idegen katonái, kiket mi fizettünk, ember-
boglyákat raktak az utcán, ártatlan véreink, mit
magyarázzam? Asszonyok, gyermekek, akik meghaltak. Itt benn, az országban, végig a provinciá-
kon egymásnak testvérjét falja
.
uszította a franciát .
.
.
.
testvér a
.
igaz? Kívülrl ránk csdítette
koronás zsiványok, akik
az idegen zsarnokokat,
beözönlitek, a porosz, az osztrák, az angol
Európát hozta ellenünk határokon, ezrével hullanak
fél
átcsempészte ket
.
.
No
.
.
.
igaz? Keleten, a
.
fiaink
el
ellenséghez
az
igaz?
.
.
.
.
.
Antónia
haditervein-
összes
lám. Sajnálod? (És dühvel a ki^
rály felé:) Hé, Capet!
A KIRÁLY (megremegve seim neve s nem .
HÉBERT a
és
.
.
és
méltósággal):
az
enyém
DETOURNELLES
Tuilériákban, a színházi
.
(hevesen): Szavaznak
teremben,
dan, nerói ünnep! királyi színészek
DETOURNELLES
Capet az
.
.
.
ahol
haj-
.
(közbevágva): Fejedelmileg rosszul
játszottak!
CLÉRY (nyugtalanul): HÉBERT (Cléryhez):
Felség ... Itt
nincs
felség
.
.
Nem
.
ol-
vastad?
A KHtÁLY (hogy megvédje Cléryt): Óh, Temple-ban nem kapunk lapokat.
HÉBERT:
Uíü kapjanak
...
(Az örök
mi
felé:)
itt
a
Ezentúl
104
hozzatok újságot az úrnak mindent, hadd olvassa meg
DETOURNELLES
(halkan
aligha lesz ideje
HÉBERT: A nép nem tudná
.
.
.
.
Hadd tudjon meg
.
.
.
.
már
Most
Hébert-hez):
.
... ha éppen kimondta a köztársaságot! Az ön neve, ha én kell hogy megmondjam önnek, egyszeren Louis Capet! A polgárság .
eltörölte a királyságot, .
.
eltörölte! s
sorába lépve, a törvényt ket
sem
viselhet,
tisztelnie kell, s rendjele-
mert az ilyen ostoba lovagságot nemzet.
és cafrangot is eltörölte a
AKIRÁLY:
majd vedd le a kabátomról, ha lefekszem késbb, az aranygyapját Hallottad, Cléry
.
és a Szent Lajos-rendet
.
.
.
.
.
CLÉRY (csendesen): Igen ... A KIRÁLY (halkan és aggódón): jön? Nem láttad még? CLÉRY: Ügy hallottam, már de nem engedték föl A KIRÁLY: Nem engedték? .
.
nem
Malesherbes
többször járt
itt
az este,
.
.
.
(És a biztosok
.
fordulva:) Uraim, mit jelent ez? lehetséges fel
se engedik
védmet
HÉBERT
e
hozzám Malesherbes
nehéz percekben
.
.
.
(köhögve): Nehéz percek!
.
lehetséges?
Ezek
is
.
.
a
mestert,
nem tudom, mi
percek?! Akkor igazán
felé .
.
.
nehéz
kell
ma-
gának?!
A
KIRÁLY
(Cléryhez,
halkan):
Cléry, az életem fölött
.
.
Mikor
döntenek,
.
DETOURNELLES: A véd nem
fontos.
Amit mond-
t
ia5
elmondta a konvent eltt, s az Úr is Most szavaznak, ezt tudja már .4 KIRÁLY: Ilyen soká? DETOURN ELLES: Az egész éjjel szavaztak, s az egész hatott,
szólhatott.
.
.
nap.
.
.
.
.
Vagy nyolcszáz képvisel, amíg névszerint
Egyik-másik meg is indokolja a A sok beszéd, holott ... no mindegy. Még meg tudja idejekorán, ne féljen.
leszavaz
.
.
.
szavazatát ...
A KIRÁLY:
HÉBERT gyon
Igaz.
nem
(a társaihoz, de a királynak): Azt
sokra, a konvent elé
megváratták
mikor
Capet,
szerette
.
.
CLÉRY (a biztosok A KIRÁLY (leintve
.
.
.
.
Még panaszkodott,
is,
(A királyhoz fordulva:)
felé,
na-
vitték a kihallgatá-
könyörgn): Uraim
.
hogy Igaz?
.
.
Cléryt és nyugodtan és méltóság-
Ha elmentem a konvent elé, kényszerségs nem azért, hogy engedelmeskedjem. önöké a hatalom, de nem volt ill, hogy ennyire visszaélnek vele. A kihallgatásaim
gal):
bl történt E percben
eltt egy óráig kellett várakoznom, amíg beme-
hettem a terembe.
HÉBERT: No
lám! Egy óráig! Egy óráig megváratták!
Hát maga meddig váratta meg a nemzetet? A királyság elszobáiban kilencszáz évig várt a nemzet!
A KIRÁLY (megremegve,
s
mennyezetre pillantva
a
az ö föl): A királyné odafönn hangja Cléry? ... az CLÉRY (figyelve): A királyi gyermekek .
.
ö fensége
.
.
.
.
.
.
léptei,
ugy-e,
.
.
.
.
Erzsébet
.
106
A KIRÁLY: Ügy hallom,
sírnak
.
.
.
(És alantról távoli ének az estébe, gyászos szerenád.) .
Fönn a Dáma
Nem tudja, mikor jön le onnan! jön Puska dörren, ágyú robban Nemsokára, nemsokára, Nemsokára lejön onnan!
MÁNUEL
le
onnan!
(felháborodva): Pokoli ezl Minden este! Ti
rendelitek ide
.
.
.
HÉBERT: Mi! Paris, a commune! Miért ne? DETOURNELLES: Szerenád! HÉBERT: Antónia mindig szerette a szép melódiát
MÁNUEL
(az
Hagyjátok
ablaknak
MÁNUEL:
Mártirt csináltok
...
hogy
rontva,
.
.
lekiáltson):
el!
HÉBERT, DETOURNELLES ból!
i 3, J%
a toronyban! a toronyban!
az asszonyából
(megragadva): Mánuel!
ebbl a bnös is
.
.
.
Antó-
Ám
sújtsa-
niából! dehát ki az ördögnek kell ez!
tok le rajok,
király-
mártirt
bnhdjenek, haljanak meg,
igen!
de mirevaló, hogy kínozzátok, azt a márványszíveteket!
Nem
elég,
hogy az ablakukhoz verdesitek
a Lamballe levágott
nem
elég?
Hogy
fejét,
a véres
szke
hajakkal,
elszakítva egymástól, asszony az
urától, gyermek az apjától, csak az egymás nyomorát hallhatják, a nagy vergdést e falakon át, vigasztalan és kétségbeesetten az egymás lépteit, az egymás hangját, az egymás hörgését és agóniáját, hát mindez nem elég nektek, nem elég??
107
A KIRÁLY
(aki hallotta ezt,
remegn
és felindultan):
Ügylátszik, nem, Mánuel!
HÉBERT (a királyhoz, hevesen): ön hallgasson! DETOURNELLES (mint Hébert): Egy hitszeg! Egy ííruló!
HÉBERT: ^4
Aki a népet halomra lövette!
KIRÁLY: Én sohasem akartam
DETOURNELLES
vért!
.
.
.
Nem
igaz!
(kacagva): Ah!
HÉBERT: Még tagadja, amit tett! A KIRÁLY: Csak azt tettem, hogy hatatlan és szent elvekhez
.
ragaszkodtam múl.
.
HÉBERT (a plakátot csapkodó kezekkel): Itt vannak ni, a szent elvek, az emberiség örök jogai! Testvériség! Egyenlség! A KIRÁLY: Mindez
szép volna csakugyan, ha lehet-
séges volna!
HÉBERT: Nem nok
is
lehetséges,
amíg
e földön egy zsar-
él!
DETOURNELLES: ön
ahhoz
ragaszkodott,
hogy
megfojtsa a szabadságot!
A KIRÁLY: Óh, a szabadság! ... a hogy Roland aszmennyi bnt követnek el neszony mondta .
.
.
(És hirtelen Cléryhez bal dulna:) Cléry, a vacsorámat.
vedben!
CLÉRY:
.
Már
.
.
elkészítettem
odabenn
.
.
.
in-
felé
(Bal felé
mennek).
HÉBERT: Oh, enni fog! Hogy tud enni! DETOURNELLES: A Bourbonok híres gyomra. mikor levágják a fejét HÉBERT: Ilyenkor .
.
.
.
.
.
108
DETOURN ELLES:
Még csak jobb
étvággyal eszik
I
(Röhög.)
(Ebben a pillanatban kopogtatás az ajtón a mélyben s
meg
rögtön
HÉBERT
is
nyilik.)
(Saint-Marie
aki
láttára,
Mit
belépett).
akarsz te? (Feléje megy.)
SAINT-MARIE:
Ide vagyok rendelve ... a
nemzetr
ség tisztjei mind.
HÉBERT: A
Tuileriákban vége?
.
.
.
Igen. Abszolút többség a zsarnok ha-
SAINT-MARIE: lálát ...
DETOURNELLES: Ez már nem
újság. Kivégzés?
SAINT-MARIE: Huszonnégy órán
HÉBERT:
belül
.
.
.
Ott leszek!
SAINT-MARIE: A végrehajtó bizottság utón van ide... Ha nem csalódom, most érkezik HÉBERT (az rökhöz): A bizottság! Vigyázz! (De.
tournelles
és
tntek a
MÁNUEL
Mánuel
felé:)
bert
voltál?
.
.
Gyerünk
(El-
elébe!
háttérben.)
(Saint-Marie-hoz, Detournelles):
és
.
.
alig hogy elmentek HéTe elbb királyi gárda
.
SAINT-MARIE: Mindegy mi voltam elbb. Most
itl
vagyok.
MÁNUEL:
Melyik kerülethez tartozol?
Még sohsem
láttalak.
SAINT-MARIE: Hát
MÁNUEL: Nekem, amazokat tat:)
.
,
.
látsz most.
akit
nem
ragad
el
a düh,
miül
(Hébert és Detournelles után mu-
nyitva a szemem. Gyanús vagy ...
. .
.
.
109
SAINT-MARIE: Gyanús?!
MÁNUEL: Mi
a neved?
SAINT-MARIE: Már
MÁNUEL:
Vigj^ázz
nincs nevem.
magadra
.
.
.
SAINT-MARIE: Kész vagyok meghalni... MÁNUEL: Egy szót sem ... De Saint-Marie SAINT-MARIE (tompán) Hazudsz .
:
MÁNUEL: is
Varennes-ben is ott voltál nem emlékszel?
hajdan,
.
.
.
.
.
.
.
.
s
Barnave-nál
.
SAINT-MARIE: Hazudsz IdézMÁNUEL: Megmondjam, amit akartál tle? zem a szavaidat? „Barna ve, mentsd meg a SAINT-MARIE: Hallgass MÁNUEL: No lám. Ám maradj. E percben nincs mit tartanunk tled st! Magad is csak azt akar.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
hatod, hogy meghaljon Capet, minthogy
.
.
SAINT-MARIE: Minthogy?!
MÁNUEL:
Minthogy a hölgyét szereted!
SAINT-MARIE
MÁNUEL ugy-e,
(elrémülve):
(csak folytatva):
még
s
.
.
.
ha a
s
sors
forrón a
lehetne,
(Távoli hangok
alantról:)
megkímélné tiéd,
miért
Vigyázz...
.
.
SAINT-MARIE: Óh forradalmi többé semmi, ami
bemocskolsz, hát szolsz el
.
egyszer Bécsbe visszakerül, elmehet-
nél utána, a tiéd
ne?!... jönnek
Óh
.
MÁNUEL: Óh nyör ez!
.
tiszta,
szörny,
ami
mindent
hát
szent! hát
csak
a
nincs
mindent
sárban von-
.
hálátlan, dehát
nem
látod milyen gyöIzzó sziveddel e fergetegben, egy apró
,
110
hasítottam neked nézz át rajta, mily nagyszer! emberek, akik szeretnek! (A közeled hangokra és zajra:) Vigyázz
rést
.
.
.
.
SAINT-MARIE: Eredj. MÁNUEL: No sok szerencsét
.
.
.
.
Isten
.
veled
.
.
(El-
.
tnik.) zaj, mind közelebb érnek, mét megjelent.)
(A hangok, a
SAINT-MARIE Sire
.
.
.
(megpillantva
a királyt
vagyunk De Batz ismertem meg ... De
két ezren
A KIRÁLY: Óh SAINT-MARIE
alig
s a király is-
és hirtelen): és hivei
.
.
.
Saint-Marie...
(csak folytatva): Kétezren, akik haj-
nalban, elszántak és
vakmerk,
áttörjük a töme-
mikor vinnék felségedet KIRÁLY A (reménytelen): óh gyermekek! SAINT-MARIE: Megmentjük ... get,
.
.
.
.
.
A KIRÁLY (rezignáltán): Kés. SAINT-MARIE (hátrálva): Sire ... A KIRÁLY': Inkább kisértse meg, ha nem-e láthatja a királynét ... ha lehetséges E percben, hogy a konventi bizottság érkezik, talán nem is lesz .
nehéz ... a biztosok, az váncsiak
.
.
Egy
.
.
.
rök
szót csak,
is csak reám kíhogy megnyugodjon
felsége, aki odafönn mindent hall, e vereket e helyet.
.
.
Hogy
.
látni
sírva): Sire
vele.
(A kezét nyújtva.)
(az arcával a király kezén és .
.
a fegy-
fogom, mieltt elhagynám
Menjen. És Isten
SAINT-MARIE
zajt,
majdnem
.
A KIRÁLY: Az áldásom ... nöm Saint-Marie.
és
még
egyszer, köszö-
Ili
SAINT-MARIE (zokogva): Óh Istenem, bocsássa meg... A KIRÁLY: Nincs mit megbocsájtanom, st! Üdvözölje tiszttársait nevemben ... ha ugyan még vannak,
hek maradtak ... S ha valaha, szolgálat közben megbánthattam valakit közülök ... én kérek bocsánatot. (Zaj, hangok, egész közel.) Siessen (5 bal felé szólva:) Cléry ... (A háttér felé kiséri, s mintegy a testével födi el Saint-Mariet, amint jobbról kinyílik az ajtó, s a végrehajtó-biakik
zottság belép. Balfelöl Cléry
is
megjelent.)
hsi serfz,
(Santerre vezetése alatt, ajlót, s
kövér testével
vannak
e bizottság
begurul,
aki fölcsapja az
vagy
tizenketten
köztük Garat igazság-
tagjai,
ügyminiszter, Lebrun külügyminiszter, bizottsági titkár,
mette, a
Grouvelle
Chambon, a polgármester, Chau-
Commune
ügyésze
stb. s
a biztosok velük.
És rögtön Garat megszólal.)
GARAT (a királyhoz): Louis SANTERRE (a szavába vágva, .
.
.
Grouvelle
mette-hez, akik levennék a kalapjukat):
és
Chau-
Nem
kell
(És Garat-hoz, a király egy mozdulatára, amint meghallotta e szavakat:) Nézd, hogy fölvetette a fejét, amelyik le fog hullani levenni a kalapot
.
.
.
.
.
.
Konvent megbíGARAT zásából mi, végrehajtó-bizottság, tudomására hozzuk a január 15., 16., 17., 19. és 20-iki határozatokat. A bizottság titkára föl fogja olvasni ön eltt (ismételve): Louis, a nemzeti
e határozatokat.
GROUVELLE gon,
(kibontja a dekrétumot és gyönge, han-
mely meg-megremeg, olvassa):
,,A
nemzeti
112
Konvent határozatai, január
Els
20-ikáról.
szakasz:
A
15.,
16.,
17.,
19.
és
nemzeti Konvent Louis
Capet-t, a franciák utolsó királyát
bnösnek
nyil-
vánítja a nemzet szabadsága elleni összeesküvés-
ben és az állam biztonsága elleni merényletben. Második szakasz: A nemzeti Konvent kimondja Louis Capet-ra a halálos büntetést. Harmadik sza-
A
kasz:
nemzeti Konvent semmisnek nyilvánítja
Louis Capetnak
a
védk
amaz
útján kifejezett
óhajtását, mellyel az ítélet ellen a néphez fellebbez,
következésképp megtiltja, hogy e fellebbezésnek hely adassék, aminthogy e fellebbezés megkísérlését,
bárki részérl történne
a köztársaság biz-
is,
tonsága elleni merényletnek tekintené, sújtaná ság,
is.
Negyedik szakasz:
közölvén
A
Louis Capet-val
minden szükséges közrendészeti
s
mint
ilyet
végrehajtó-bizotte
határozatokat,
és biztonsági in-
tézkedést megteend, e határozatoknak a közlésé-
tl számított 24 órában való végrehajtására. Amely végrehajtásról rögtön jelentést tesz a nemzeti Konventnek."
(A király mozdulatlanul hallgatta ezt. Nyugodt arc és kitárt szelid szemek. Mégis, egy pillanatra némi keser mosolyban rándul meg az ajka, e szó hallatára
... „összeesküvés". De aztán
rögtön,
mikor a „halálos büntetés" következik, ismét megtisztul
az egész arc, s megbékül,
valami
sajátos
fenségben és nyugalomban. A fölolvasás után egy lépést közeledik Grouvelle-hez és átveszi a dekrétumot, szépen összehajtja
s
a tárcájába helyezi.
.
113
Viszont innen
hoz fordul
A KIRÁLY
egij
másik
írást vesz
el
és Garat-
vele.)
(fejedelmi méltóság, egy árnyalat könyör-
géssel):
E
levelet,
ha volna olyan
szíves igazság-
ügyminiszter úr, lehetleg azonnal a Konvent elé juttatni. (Garat
SANTERRE itt
habozik átvenni.)
urambátyám, már nem levelezünk! Majd csak odaát, a más(a király felé):
Óh,
vége
világon!
A KIRÁLY
(Garathoz): Föl fogom önnek olvasni
meglátja, bátran átveheti
.
.
.
(S
már
olvassa
.
.
is:)
„Három napi haladékot kérek avégbl, hogy elkészüljek Isten eltt megjelenni. E célból a Commune biztosainak megnevezvén egy egyházi férfmt, kérném, hogy semmiféle bántódása ne legyen azért az irgalmasságáért, amit körülöttem végez el. Kérném továbbá, hogy e szigorú rizet
nagyon
hogy végre láthassam a csaés minden alkalommal, még élnem adatott. kívánnám, amíg amikor ezt Nagyon kérném a Konventet arra is, hogy haladéktalanul foglalkozzék a családommal és tegye lehetvé, hogy zavartalanul elvonulhasson, ahová éppen jónak látják. A nemzet jóindulatába ajánalól fölmentessen, és
ládomat, tanuk nélkül
lom még mindazokat, akik távolabbról is, de hozzám tartoztak; számosan vannak ezek között munkaképtelen öreg emberek, akik abból a csekély nyugdíjból éltek, amit én adtam nekik. Kelt a Temple-ban, 1793 január 20-án." (Átnyújtja Garat-nak a levelet s ugyanakkor egy névjegyet is Szomory: Mária Antónia.
8
114
ad
Már most, ha a Konvent
át.)
járt els kérésemet,
neve és lakása
GARAT
.
.
mind-
teljesítené
van az illet egyházi
itt
férfiú
.
Edgeworth de Firmont, Rue du Bac 43. (S intve egy rnek:) Rögtön külelsiet.) jöjjön. (Az deni kell érte A KIRÁLY (Garat-hoz): Köszönöm. (átveszi és olvassa):
.
.
r
.
SANTERRE, HÉBERT
mások a
és
bizottság
tagjai
közül (megdöbbenve, Garat-hoz): Hogyan!?
MÁNUEL meg
GARAT
(hevesen): .
.
.
A Konvent
nem
ezt
tagadhatja
(Tovább vitatkoznak.)
A
(a királyhoz):
családját
is
láthatja Capel,
aminthogy gondunk lesz mindazokra, akik ön után itt maradnak ... A nemzet mindig nagy és igazságos!
Ami azonban
a halasztást
illeti
.
.
.
(Most mind figyelnek körülötte.)
SANTERRE (a szavába vágva): Ki van zárva! GARAT (csak folytatva): Kívánságához képest, venthez juttatom nyújthatok. tudja
ezt.
A
levelét,
halasztás
A Konvent
a Kon-
nem
de semmi reményt kérdése
napirendre
már
eldlt,
ön
tért.
SANTERRE: Ki van zárva! Már rég ott kellene hogy Már rég nem volna szaálljon a vérpadon bad, hogy a világon legyen! .
.
.
.
.
.
holnap A KIRÁLY (Garathoz): Ügy, hát GARAT: Holnap. Minden fegyveres er ki van rendelve. A sorompók zárva Paris körül. Fölhívás ment a néphez, hogy maga is fegyverkezzék SANTERRE: Már föl is fegyverkezett. Készen vagyunk. .
.
.
.
.
,
.
.
.
.
.
..
.
.
.
115
KIRÁLY: És hol? GARAT: A Farradalom-téren ...
.4
a piedestal
a
és
Champs-Elysées között.
A KIRÁLY: A guillotine? GARAT: Igen. E gép A KIRÁLY (szavába vágva): .
.
ismerem
GARAT
.
.
.
.
.
óh, köszönöm tudom, (Egy lélegzet:) Mily idtájt?
.
.
.
.
.
.
.
(egy másik dekrétumba pillantva és olvasva):
Louis Capet reggeli nyolc órakor indul a Temple-
úgy hogy
ból,
az
végrehajtása
itélet
tíz
órára
meglehessen.
A KIRÁLY
(fejedelmi gyakorlattal): Köszönöm. Isten
velük uraim
köszönöm (Egy lépést hátmint a királyok szoktak az audienciák végeztével. S miközben a bizottság tagjai még egyre vi.
.
.
.
.
.
rál,
tatkozva a többiekkel
rökkel
egy-egy szót
s
váltva az
távolodnak, a király Cléryhez közele-
is,
dik, aki halálsápadtan áll a falhoz lapulva és
nem
CLÉRY
eszméletlenül:) Óh, Cléry
(zokogva): Sire!
.
.
voltál
ha
lett ...
CLÉRY: gedet
.
.
.
.
elégedve veled
Maradj az továbbra
lehetséges
.
is,
.
.
a fiam mel'
.
Óh, ha megválthatnám az életemmel .
majd-
.
.
A KIRÁLY: Nagyon meg voltam
h
.
felsé-
.
A KIRÁLY (mosolygón és részvéttel): óh CLÉRY: Reméljen, Sire, reméljen A KIRÁLY: Mit reméljek, szegény Clérym nem nem CLÉRY: Nem fogják merni még sem felségedet .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
fogják
.
8*
.
..
.
.
116
A KIRÁLY (megremegve
mennye-
a
és fölpillantva
ahonnan ismét léptek hangzanak, hangok, amelyeket ismer): óh, amazok odafönn ké-
zetre,
.
.
.
Csak róluk lehet szó e percben (és hirtelen az rökhöz, feléjük menve:) vezessenek föl a családomhoz.
szüljünk
el
.
.
.
HÁROM R:
Azt nem lehet. A KIRÁLY (megdöbbenve és
ÖR: De lehozatjuk
Nem?!
csalódottan):
ha kívánja A KIRÁLY (megnyugodva): Rendben van. (Egy pillanat.) De legalább ott a szobámban egyedül lehe/.
tek
velk
.
.
.
ide a családját,
(A toronyszoba
.
.
felé mutatott.)
A HÁROM R: Azt már nem. A KIRÁLY (megdöbbenve): Hogyan?! De
hiszen hal-
lották az imént ... a miniszter ...
/.
R
(a szavába vágva):
hogy
itt
A KIRÁLY: De tanuk /. /.
és III.
R
R
A
miniszter azt parancsolta,
legyenek együtt, az ebédlben nélkül
.
.
.
.
nélkül
.
.
(vállvonogatással):
Tanuk
.
(ugyanakkor): Az ajtót be fogjuk csukni, de itt az üvegen át rajtuk lesz a szemünk .
A KIRÁLY: Vezessék
le
.
a családomat. (Ebben a
pil-
lanatban Hébert és Detournelles újra megjelentek
rökkel^ eltnnek,
háttérben. Rövid szóváltás az a ismét mire Hébert és Detournelles
hogy a
királyi családért
menjenek. És a király el egy
ismét befelé fordulva és Cléryhez:) Told kissé az aszíalt ... a székeket
több helyük legyen ... rakjál
még
rá
.
.
.
A
Firmont
is
a falhoz
tüzet is
itt
is
.
éleszd lesz
.
.
hogy
f öl
.
.
rögtön
.
.
.
.
.
.
.
.
.
U7 csak
ne találják
itt
len volna
.
.
.
Ez fájna nekik kegyetis magával az egyházi
...
.
áldozáshoz
szentségeket, a szent
küldjék addig
értek
CLÉRY
.
.
.
.
.
.
csak be ne
.
Vizet
(Körülpillantva:)
.
.
.
ha a királyné
igen ...
.
Már jönnek
is
.
Már jönnek
küszöbön:) Jönnek
.
.
.
.
.
(Cléry-hez:) Eredj
(Hangok kivülrl,
.
egész közel; Antónia a dauphin-nel
Madame
el-
föl
.
(az ajtó felé megy, s fölindultán): .
ké-
is
.
(figyelve):
A KIRÁLY csn
.
(A lépések zajára odafönn:) Már
alélna ... is
.
az asztalra
szíts ...
.
nyilván hozza
vannak
Royale-al.) Itt
.
.
és
A .
s
.
lép.
(A
már
Erzsébet
(És amint már
.
megpillantja ket:) Ah!
ANTÓNIA: Ah! Sirel A KIRÁLY: Antónia! A DAUPHIN
és
MADAME ROYALE:
Papa!
ERZSÉBET: Fivérem A KIRÁLY: Óh, a szívemre mind! Ah! .
.
végre! Jöjje-
(Mind a karjába omlanak.) Óh, Istenem, mióta! Egy öröklét, hogy nem láttalak bennetek!
teket ...
ANTÓNIA: Egy öröklét e múlt A KIRÁLY: S egy másik ... a jöv .
.
.
ANTÓNIA (megremegve): Louis A KIRÁLY: Óh a hajad Antónia ANTÓNIA (kábultan): Megfehérült a .
.
Óh,
Istenem,
a
.
.
.
szenvedéstl
.
.
.
.
.
.
.
.
szenvedéstl
(Mind
.
.
sírnak.
.
118
Egy percig csend. Aztán Antónia egy pillantással az rök, biztosok, nyitott ajtóké maga körül,
—
—
a szomszéd szobát
jelzi:)
Dehát gyerünk
oda, hogy szabadon beszélgethessünk
A KIRÁLY: Nem,
rök
lyet az
.
.
maradnunk
kell
itt
hetünk együtt
.
(Egy
.
.
Csak
.
át
.
.
itt
pillantással az ajtóra,
le-
me-
rövid vita után a biztosokkal bezár-
(A leányához:) Teüljetek le, szi(A nvéréhez:) Erzsébet veim, ide körülöttem, ide mellém, mind ... (S miközben magával vonja a dauphint s leül, s a többiek is leülnek köréje, egyre rámeredve, ragaszkodón és rémüldözve, mint akit már a hacsakhogy lál követ:) Óh, csakhogy itt vagytok nak.) Jöjj, drága kis fiam
réz
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
ismét látlak benneteket
.
.
.
még
benneteket ... óh gyermekeim
gyermekeim
.
A DAUPHIN: Óh
.
.
.
.
.
.
egyszer látlak szegény, drága
(És sír.) papai Papa! Dehát mit .
tettél?!
Mit
hiszen a nép úgy szeretett téged, dehát hogy így megharagudott rád? A KIRÁLY: Hát hogyan magyarázzam meg ezt neked, fiam... majd ha nagyobb leszel, meg fogod érteni. Minden vágyam az volt, hogy boldoggá tegyem a népet. De gonosz emberek föllázították ellenem és olyasmit kértek tlem, amit nem adhattam
De
tettél?!
mit
tettél,
meg, sem magamért, sem érted, aki az utódom (És hirtelen Antóniához:) A Konvent ülévagy mindezt megüzentem felsei, a kihallgatások imhol véségednek, amennyire lehetséges volt .
.
.
.
.
.
.
get értek.
Küzdöttem
...
.
.
óh küzdöttem, ameny-
.
...
119
béklyóim megengedték, egy kérlelhetetlen közhangulatban, a védelemtl megfosztva óh,
nyire
.
küzdöttem egy jogtalan
és
förtelmes
.
.
gyülekezet
ellen, bírák, vádlók, ügyészek, esküdtek,
egy sze-
mélyben mind, a Konvent! Régi haragosaim
gylölködk, akik
ítélkeztek
Mindegy.
Formák,
földöntött
oltár
mindezen pillanatra,
semmi teni,
túl
s
.
.
törvénytelenség,
jogsérelem,
a
vagyok,
korona, amelyik gurul s
ha mégis, megállok
csak a lényeget nézem,
mást.
Egy
királyságot
és
igazság szerint.
.
nem
.
.
egy,
magamat megmen.
.
lehet
megvédeni, megtartani, mint egy régi
falat,
holmi bizonyítékokkal, okmányokkal, jogcímekkel, ha hit és hség, tömegérzések, nagy exaltációk nem tartják és nem védik meg! Egyedül a forradalommal szemben, én vagyok az, aki törhetetlen, nálunknál kitartóbb, elszántabb, elveiben s hitében ersebb, meggyzdésében aki szent legyzött és mégis diadalmas ám söpörjenek el, de a király vagyok, aki nem engedtem, és nem .
.
.
.
.
engedek!
ANTÓNIA (tompán és ERZSÉBET (egyszerre
elragadtatva): Csodálatos!
Antóniával és
majdnem hang-
Óh! A KIRÁLY: Dehát miért?! Ha máskép nem tehetek, ha nem tudok, ha nem lehet! Ki kellene hogy tépjem a szemem, kiszaggatnom a lelkemet, hogy máskép lássak, hogy máskép érezzék, mint ahogy Isten éreznem engedett. Ugy hát bátorság (Ebben a pillanatban, rövid hangzavar után, föltárul talan):
.
.
.
.
.
.
.
.
120 ajtó, s a küszöbön Edgeworth de akinek az rök utat nyitnak.) Firmont! KIRÁLY (kitörve): Óh a nyomorultak!
az
Firmont,
ELS R: A
ANTÓNIA
A
(elrémülve):
A KIRÁLY: Ugy
pap!
hát bátorság
.
.
igen
.
.
.
.
meghalok
.
.
(Egy percig csend. Erzsébet magához ölelte a két gyermeket. Antóniának nincs egy hangja, egy mozdulatlanul áll, megdermedve, mint szava becsukta az ajtót. És de Firegy szobor. Az .
.
r
mont
küszöbön.
a
Cléry
.
.
Aztán,
urat a szobámba
.
várni egy keveset
.
.
király,
bal felé:)
be
Firmont
de
(És Firmonthoz:) Lesz szíves
.
.
a
Vezesd
(Megjelent.)
.
Atyám
.
.
.
(Cléry és Firmont
.
eltntek.)
ANTÓNIA
(hirtelen zokogással):
Óh
Louis!
Uram!
Királyom!
ne nehezítsd meg számomra e percet ... A lelkem betelt veletek ... ne zavard e végs percben, esküszöm, meg e mámoromat boldog vagyok E tudatban menjetek, megbé-
A KIRÁLY:
Antónia
...
.
.
.
külve, csendesen
ANTÓNIA: Óh
hát
.
.
.
.
.
Isten veletek!
.
csak igy
godtan elszakad tlünk
.
Sire
.
.
hogy
.
nyu-
ily
.
A KIRÁLY
(fönség és hit): Elmegyek
ANTÓNIA
(csodálva): Micsoda ember!
.
.
A KIRÁLY: Keresztény! ANTÓNIA: Micsoda király, akit nem ismertem A KIRÁLY (megenyhülve és elnézéssel): Drága szivem (És hirtelen a dauphin-hez:) Isten veled .
.
.
,
.
.
.
.
.
121
fiam. Sohase felejts büntettet,
érted e
engem,
el
s
ha egy nap meg-
még
csak
kegyeleteddel
fiúi
hogy haragra ne gyúlhasson. Utódom e lerombolt trónon, ha ismét felépül, aminthogy bizom ebben, rólam végy pél-
jobban
szivedbe,
zárj
dát hitben és türelemben, és sohase gondolj arra,
hogy megbosszuld halálomat. Légy hü gyermek az anyádhoz, aki szenvedett,
h rokon a nénédhez, aki
(Madame
Megáldalak.
tett.
leányom
.
.
s
.
itt
ha
testvéredhez és
trt velünk
és szere-
Royale-hoz:) Téged
egy szebb jövt
e fiatal életeknek
is .
.
(És a nvéréhez:) Erzsédehát mit mondjak? köszönvérem bet (És ismét a két gyermeknöm és Isten veled hez:) És olykor imádkozzatok értem, szépen tér-
hogyne! gyermekek! .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
gyerden egymás mellett, királyi gyermekek mekeim! (És hirtelen:) Óh menjetek! menjetek! Óh könyörület! Óh menjetek vezesd ANTÓNIA (Erzsébethez): Vezesd el ket (Remegen eltologatja ket, lázas és gyönel géd mozdulatokkal, amint távolodnak mögötte. És már a küszöbrl:) Felség, Isten vele!. .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
A KIRÁLY (remegn): Antónia! ANTÓNIA: Bocsássa meg, ha valaha .
gg
.
.
.
.
.
.
.
.
vétkeztem,
ha
harag elzárták a szívem, ha fiatal vágyaimmal csalódottan olykor, valaha másra emeltem a tekintetem, ha királyi házába én hoztam e nyoés
meg. Szemtl-szembe közös életünkkel, mely minden emlékét kibontva c
mort
.
,
.
felség bocsássa
percben, a
kettnk
sorsát sodorja el
itt,
—
királyi
.
.
.
122 hitves, nyilván lehettek tévedései, botlásai, nyilván,
—
engedje meg, hogy vezekeljek. Meghajtva
nem szke
jem, mely
fe-
már, megroggyanó térddel,
amint megtörte az id, lerongyoltan, francia királyn! mégis csak követtem felségedet e kálvárián, s megsebzett lelkem mint az Urnák vére csöppenként jelzi az utat
hn
.
A KIRÁLY
(egyszerre Antónia
.
végs
szavaival és
Az utadat! igen! hogyne* súlyos napokban megtaláltalak nt,
ragadtatással):
.
anyát
megpróbáltatásban
e
.
.
ben, odafönn, hányszor hallottalak
éreztem,
itt,
együtt veled,
.
el-
e
.
hitvest,
zokogni az
.
.
.
.
éj-
Hányszor a gyermekeimmel, ve.
körülzárva és egymagunkban
.
.
hányszor éreztem olthatatlan örömöket, amit királyok oly
letek,
ritkán ha érezhetnek!
.
schönbrunni hercegn,
.
.
.
.
Mit jelent
.
ha régen,
az,
nem úgy tntem
föl
elt-
ragyogón, mint Bayard, mint a Rajnán túli lovagok, akik egy szóért meghalnak egy egyted,
.
szer ember hsi lendületek
nélkül,
.
.
h
férj,
jó
apa egy kézmves király egy lakatos! A fényben talán távolodva tlem, e fogság éjében .
.
.
.
visszatértél,
itt
.
.
.
mind s gyöngéden, hogy úgy megyek
voltál velem,
oly vigasztalón, oly
.
itt
voltatok
el, hogy talán nem is szenvedtem ANTÓNIA: Óh, uram! A KIRÁLY: Antónia! ANTÓNIA: Nézz meg még egyszer ... A KIRÁLY: Micsoda különös arc! milyen maróan .
.
szép!
.
.
.
.
Hogy csak most látom
.
.
ezt!
123
ANTÓNIA: De hiszen tudod, hogy mérti A KIRÁLY: Milyen világosi ANTÓNIA: A könnyeim fénylenek! A KIRÁLY: Mily nagyszerül ANTÓNIA: Csak a fájdalmam van, hogy szép lehessek! A KIRÁLY: Hallgass már nincs is fájdalma e .
percnek
.
.
.
.
.
ANTÓNIA (kábult és diadalmas): A KIRÁLY Megismertél?
Úgy-e nincs?
ANTÓNIA: Megismertem. A KIRÁLY: Habsburgi fhercegn, ha másképp
kép-
zelted ezt a schönbrunni parkban, a Gloriette alatt,
ha csalódva olykor, királyi sas, fölborzongattad a szárnyaidat, ha azt hitted, nincs férfi, csak a tün-
dökl
külszín alatt s nincs
hs, csak
ott,
ahol a
ha azt hitted Varennes-ben még,
harc kigyúl a véres hajnalokban, irtózom a vértl és
félek és
hogy gyáva vagyok
.
.
.
ANTÓNIA (remegn):
Óh, uram A KIRÁLY: No látod ... ANTÓNIA: E pillanat több, minden pillanat
E
.
.
halálnál
.
.
közel jutok Itt
.
.
.
vagy
.
.
.
.
.
.
.
.
.
,
.
.
ANTÓNIA: A porból nézek föl reád s csodállak A KIRÁLY (magához emelve): Nem! nem! több több
E
.
álmodtam valaha több minden gyönyörnél, mikor hozzád
több, mint amit
pillanat
A KIRÁLY:
.
jóval több e pillanat,
amikor elmegyek
.
.
.
és
amikor elválunk,
124
ANTÓNIA: Az Minden vagyok!
egész
csepp
A
tiéd
lelkem
vérem
fölolvad
feléd
kerget
benned
... A
vagyok!
A KIRÁLY (elragadtatva): Antónia! Óh, ANTÓNIA: Louis! A KIRÁLY: Mondd! ANTÓNIA: Szeretlek! Szeretlek!
(Függöny.)
végre!
.
-
.
tiéd
OTODIK FELVONÁS. (A Conciérgerie-beli cella, ahol Mária Antónia utolsó napjait éli. Nyirkos falak mentén itt-ott. lázas és türelmes bekarcolással egij-equ sorngi írás látszik, kusza s kalandos vonalzásban: bánatos idézetek, olasz és német versekbl, s equ sornui emlék a zsoltárokból is. Egu durva pokróc a szegény kis háttér falmélyedésében, mely az ágyat védné, vaságy, a nedvességtl. Egy rézmosdó s egy fapad is van itt a háttérben, a falnak támasztva és középütt egy asztal s két rozoga szék. Az egyiken egy fehér ruha kiterítve, s alatta egypár elnytt cip á la Saint Huberthy sarokkal. Távolabb balról, a fal mentén, egy harmadik széken egy nagy doboz, lerongyolt vaskos papírból, s félig nyitva: némi fehérnemk, csipkék és szallagok hajlanak ki a szélein. Jobbról fönn, entf zömök böríönajtó, s nyitva e percben. A küszöbön túl, szögletbe vágva, egy szk folyosó s néhány lépcsfok látszik, mely ide vezet le felülrl. Balról egy ablak, mely alig vi' lágit. Hajnali négy óra van októberben.)
—
—
BAULTNÉ
(a küszöbön
aki
Rozalie-hoz,
két
szál
gyertyával elbbre jön): Az asztalra teszed?
ROZALIE: Hát gyem?
persze az asztalra
.
.
.
Hát hova
te-
..
126
BAULTNÉ: Én nem tudom ... Én itt
.
.
most
.
ROZALIE
is
sohase voltam sajnálom már, hogy lejöttem .
(az asztalra
a
állítván
gyertyákat):
.
Jaj,
hogy megszokná a ténsasszony, csak volna itt, mint a királyné, mióta! már vagy két és fél hónapjai
BAULTNÉ
(a falakat nézve): Ezt
mind
kaparta
a
falba?
ROZALIE: Amolyan rabszokás, tudja Nem újság ez magának ténsasszony, mi? eleget láthatott .
ilyet
.
.
.
.
.
BAULTNÉ: Egy szekrénye se volt ROZALIE (az asztalról fölvesz egy kis .
.
.
egy
tükre?
tükröt):
A
tük-
adtam neki kölcsön ilyen kis japános dolog ... a Szajna-parton vettem, talán huszonöt sous-ba került hogy restelletjaj, tem ... A szekrénye meg az a skatulya ott ni ezt is én hoztam le ... ha látta volna, hogy örült neki egy királyné, egy osztrák fhercegn! ennek az ócska skatulyának ... A sok brilliántot mikor kapta a királytól, nem hiszem, Legalább volt hova hogy így örült volna! röt én
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
elraknia a fehérnemjét,
BAULTNÉ: Sok van
.
.
meg
a ruháját
.
BAULTNÉ
(a padlóra pillantva apró cérnaszál? .
ROZALIE: Amint Ollója
nem
.
.
.
csupa rongy^
is .
.
s felszedve):
Ez a sok
.
ráparancsoltak, hogy fejtse
és volt,
.
neki?
ROZALIE: Két inge van ... de ez már és rothadt a nedvességtl
hímzésekbl
.
monogramokból
a mert ez
meg van
a
tiltva,
ki
a
koronát.
hát úgy^
.
127
tépdeste ki a fogával
.
.
.
Most már nincs koro-
nája, csak az, amit Isten adott
BAULTNÉ:
.
.
.
Mégis micsoda nagyszer volt
.
.
amint
.
mind ott ála törvényszékre lottunk, mind bámultuk, micsoda nagyszer volt! micsoda igazi királyné abban a hosszú gyászruhájött fel reggel
ban cipje .
.
.
sarokkal
.
No lám
(Fölveszi.)
.
.
ROZALIE: Most
BAULTNÉ:
.
A
(Megpillantva a cipt a szék alatt:)
.
,
.
.
Még
.
.
.
Saint Huberthy
.
Versailles-ban
viselhette
a két ujja künn van belle!
lyukas cipben! Ki hitte volna!
ROZALIE: Még van
.
Na varra királynje
Franciaország és
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
neki egy másik pár
is,
bár ez se
hogy késsel kaparjam le róla a penészt, mikor fölvette reggel, hogy a tárgyalásra menjen BAULTNÉ: Most jut eszembe, evett valamit? Nem hoztál föl semmit a konyhából reggel ROZALIE: Jaj bizony semmit Ügy ment föl éhomra szegény, hogy oly hirtelen indulnia kelsokkal jobb
.
.
.
Ügy
kellett,
.
.
.
.
.
.
.
.
Délután kértek neki egy csésze levest a rembe, mikor a tárgyalást fölfüggesztették lett.
.
BAULTNÉ:
Mióta
tart ez
már!
.
,
.
.
Mióta
.
te.
tárgyalunk!
Reggeli nyolckor kezdték, most hajnali négy óra!
ROZALIE: Húsz egy
.
.
.
órája,
Csak
túl
hogy tárgyalnak!
,
.
.
Mind-
legyen rajta, csak szabaduljon,
csak vége legyen ennek a siralmas életnek itten... csak hozhatnék már egy jó ers utiládát, bár nem
tudom, mit rakna
már
vissza,
bele,
mindegy
Ausztriába, haza!
.
A
.
.
csak mehetne
családjába
.
.
.
.
128
BAULTNÉ ROZALIE
(kétkedve): Haza!
(aggódón):
ítélik?
.
.
BAULTNÉ: ROZALIE:
Azt
hiszi,
marad? ...
itt
Félek
.
.
.
riz ...
Isten
(Ebben a pillanatban
Bault.)
BAULTNÉ (megpillantva Bault): Vége?! BAULT (fölindultán): Készen vagytok jönni fog
BAULTNÉ
el-
.
.
.
rögtön vége lesz
.
.
,
Benn
Mi újság?
(fölindultán):
Rögtön
itt?
.
voltál a
teremben?
BAULT: Benn idáig
.
.
én!
Az
egész este
.
.
.
éjszaka
.
.
.
.
BAULTNÉ (lázasan): Beszélj ... BAULT (óvatosan körülnéz, behúzza örömmel): Meg van mentve!
ROZALIE, BAULTNÉ
BAULT: Ügy
.
.
az ajtót és durva
Meg! ...
.
(egy elfojtott sikollyal):
Óh!
.
.
mint egy angj'al olyan okoMeg san olyan jól mint egy angyal van mentve ... én mondom nektek! .
.
felelt,
.
.
.
.
ROZALIE (boldogan): Óh BAULT: Holott micsoda sek!
.
,
.
kült bele,
.
.
.
istenem!
.
.
.
.
.
kérdések, amivel Fouquier
... no meg a
faggatta
.
többiek, micsoda kérdé-
Micsoda vádak! Az ember csak úgy kémeg hallgatta, hogyan! Micsoda hvös
micsoda magosán, büszkén, királyi dáma! A fehér ujjaival, a szék karfáján, mintha valahol a távolba, a múltakba zongorázna, amint ráförmedtek: Fredegonde, Medici Katalin, Messalina, vérrel,
129
ördög vigyen, ha akár csak hallotta Volt két szeme, tiszta és ragyogó, mint a versaillesi nap.
.
.
mint a korona gyémántja, szikÉs türelme, egy angyal, mondom! „Nem én csaltam meg a népet, mondta, sem én, sem az uram ... ha megcsalták, az a ." „Meg akart szökni!" „Csak az mások vétke ." uramat követtem „Eltékozolta az ország
sütés a télben,
...
rázó!
—
—
.
.
.
.
vagyonát, Ausztriába milliókat küldött!" „Soha!"
—
— S nem
kiáltotta.
volt egy szál bizonyíték
.
.
.
Már nem
is
nek
„Gondolja-e, hogy a királyok szüksége-
.
.
.
tudták, mivel vádolják, mit kérdezze-
—
sek a népek boldogságához?"
kérdeztek
.
.
.
már
„Mit tudhatom ezt én",
ilyeneket
—
felelte.
„Hát azt sajnálja-e, hogy a fia elveszti a trónt?" „Semmit se sajnálok, csak az ország boldog legyen ..." S így tovább. Fölmentik! Elküldik Menekül! Óh a szerencsétlen amikor elszomjadva, egy pohár vizet kért, nem volt egy kéz, aki mozdult, nem merte kiszolgálni senki I
.
.
.
.
ROZALIE (tompán): Senki RAULT: A tiszt végül BAULTNÉ: Az rségbl HOZ ALIÉ: Saint-Marie BAULT: Nyújtotta oda a poharat .
.
.
kol érte
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
biztos,
megla-
...
(Közeled moraj.)
RAULT: Ah
RAULTNÉ:
vége!
Ah
itt
vannak! Vége!
Jön! Jön! (Már a küszöbön:) Baultl
Szomory: Mária Antónia.
9
.
180
BAULT
(Rozaliehoz):
a komornája
Ha
leszel
szabadult, te
mégy
is
— úrin
Bécsben
.
vele...
.
.
ROZALIE (mozdulatlan): Óh én! Én nem megyek BAULT: Nem ám! Ostoba! Miért?
BAULTNÉ (a küszöbön): Bault! Bault! BAULT (közeledve): No mi? BAULTNÉ (fuldoklón): Azt hiszem .
ROZALIE
(merengön):
Ha
.
.
.
.
azt hiszem...
.
szabadult ....
BAULT (kifelé meredve és hirtelen): Ményk! BAULTNÉ (rémülten): Hallgass .
BAULT: Ügy látom BAULTNÉ: Ez a halál ... BAULT: Elítélték! ... (Mind hátrálnak. A küszöbön .
.
eltt, aki lekisérte.
.
.
.
Saint-Marie
Antónia,
r
Néhány fegyveres
tnik
föl
Mi
itt
mögöttük.)
AZ ÖRÖK
(a küszöbön
maradunk
SAINT-MARIE
.
.
túl
morajban):
egy
.
(Bault-ék felé): Ti mehettek, Bault
(Az rök is intenek Baultéknak.) BAULT (távolodva és Saint-Mariehoz): .
.
BAULT
(csak folytatva):
SAINT-MARIE:
ANTÖNIA sal):
BAULT
és
.
Egy bizonyíték
Arról volt szó: meghalni
.
.
.
.
semmi...
.
.
.
.
.
.
.
enyhe sóhajtás-
.
BAULTNÉ
göttük).
.
.
(a padra ülve s egészen
Óh
.
Lehetséges"?
SAINT-MARIE (komor): Ne kérdezz BAULT: Nem volt egy szó, egy hang ellene SAINT-MARIE: Mit tudom én .
.
(elmennek, az ajtó bezárul mö-
.
m ROZALIE
(Antóniához
hangtalan): Parancsol va-
és
lamit?
ANTÓNIA
(kábultan):
Valamit
.
.
csakugyan
.
.
.
.
nem tudom ... mit is akartam ... Ah, igen! A tükröt! ROZALIE (hangtalan): Levest ne hozzak? Nem enne .
.
valamit?
Nem
ANTÓNIA: Már
.
.
köszönöm
.
.
.
nincs szükségem semmire
Papir,
van
toll
ROZALIE: Már
ANTÓNIA
itt?
.
.
.
.
.
semmit (Egy perc.) .
.
.
.
.
(Sírva fakad.)
(az asztalhoz közeledve): Rozalie .
.
.
.
.
.
ANTÓNIA igen,
.
Na
.
.
SAINT-MARIE (Rozaliehoz és enyhén): Eredj ROZALIE (Saint-M áriéhoz): Már ne is jöjjek többé?
.
.
elkészítettem
de nézzék csak
.
.
.
vissza
.
Majd késbb ...
(aki meghallotta ezt):
hogy átöltözzön
SAINT-MARIE
.
.
.
(enyhén): Eredj
séri Rozaliet s ott
.
marad a
.
.
félig
(A küszöbig kinyilt ajtóban, az
rökkel, akik beszélnek hozzá.)
ANTÓNIA
(az asztal eltt, némi elmerengés után, gyötrdve, végre írni kezd): Október 16. reggeli félszívéhez ötkor (Még egy perc. Aztán:) .
.
H
.
intézem, drága
jó
nvérem,
levelemet: El vagyok Ítélve, szégyenteljes
halálra
.
.
.
Erzsébet, ez utoIs6
óh korántsem holmi
csak a
bnösök
szá-
de hogy fölkeressem a fivérét ... az uramat: ártatlan, mint , remélem, épp oly bát-
mára az
.
.
.
9«
Í32
ran viselem e végs perceket, mint amily bátran viselte
.
.
.
Nyugodt vagyok, mint ahogy nyu-
nem
godt az ember, ha a lelkiismerete
semmivel
csak az
s
fáj rettenetesen,
hagynom a gyermekeimet;
hogy
vádolja el kell
hiszen tudja, hogy
már
Magáért drága Erzsébetem, aki mindent föláldozott, hogy velünk
csak
éltem
értök
.
.
.
értök
és
micsoda helyzetben maradnak itt utánam, mind! A leányomnak, szegény gyermek, nem merek írni, nem is tudom, ha megkapná-e a levelemet. Talán ez sem jut el magához, mégis,
lehessen
mindegy mára,
.
.
.
,
.
anyai
.
mindkét gyermekem szááldásomat. Remélem, egy nap, ha
fogadja
itt
nagyobbak lesznek, meg fogja tartani ket maga helyettem. És körül, gyöngéden és szeretettel ketten, amit mind arra a gondoljanak mindig hogy sohasem szntem meg beléjök nevelni, hogy bizo.
.
.
nyos elvek és kötelességeink pontos teljesítése képezik életünk alapját és hogy egymás iránt való barátságuk és közös bizalmuk
rejti
magában
e föl-
dön való boldogságukat; hogy a leányom jól átérezze, ami nagyobb koránál fogva kötelessége van fivére iránt, akit úgy tanácsaival, mint az idk során át nyert tapasztalataival segíteni tartozik; viszont a fiam legyen hálás neki és szükség esetén s támogassa, a baráti szív minden jóságával; szóval, hogy átérezzék mind a ketten, bármilyen helyzetben lehetnének is, hogy csak
kitartson mellette
szoros összetartozásuk által lehetnek igazán bol-
dogok. Hogy rólunk vegyenek példát. Barátság, sze-
.
133 retet
.
.
szer
megért
.
és fölengedett szivünk
vigaszt nyújtott
e zord
ban! Hogy a fiam sohase
melyeket
szavait,
felejtse el
különösen
mily nagy-
nyomorunk
napjai-
apjának végs hogy
megismétlek,
soha hosszura ne gondoljon, amiért mi meghaltunk. Még csak az van hátra, hogy végs tudniillik
gondolataimat tudassam, Erzsébet ...
föl
akar-
tam volna jegyezni ezeket a pör kezdetétl fogva, de részint irnom nem engedtek, aztán meg oly gyorsan is ment minden, hogy nem is lett volna rá
idm
.
toli vallás
.
Meghalok a római katholikus apos-
.
szentségében, atyáim hitében, amelyben
neveltettem,
amelyet mindig a magunkénak valvárhatván semmiféle egyházi segéd-
s
lottam.
Nem
kezést,
lelki
vigasztalást,
mert
hiszen azt
sem
tudom, vannak-e még vallásombeli lelkészek itt szintén bocsánatot kérek Istentl, minden hibámért, amit születésem óta elkövethettem. Remélem, hogy végtelen jóságában meghallgatja ez .
utolsó
fohászomat,
imáimat
hogy
azért,
valamint
irgalmába
minden és
.
régebbi
jóságába be-
fogadja a lelkemet. Bocsánatot kérek mindazoktól,
akiket ismerek és különösen magától
nvérem,
ha valaha akaratomon kívül valami fájdalmat, vagy bánatot okozhattam. Minden ellenségemnek megbocsátok sok gonoszságot, amit ellenem elkövettek minden szenvedést, amit kiálltam Itt mondok búcsút nagynénimnek, fivéreimnek, .
.
.
.
.
.
.
nvéreimnek
.
.
.
.
.
Isten veletek. Voltak barátaim,
barátnim: az a gondolat,
hogy
örökre
elválok
..
134
tlük
s
hogy ez micsoda fájdalom
lesz nekik . egyike a legkínzóbb gyötrelmeimnek, mely a halálomat kiséri; hadd tudják meg legalább, hogy .
.
percemig reájuk gondoltam. Isten vele, drága jó nvérem vajha megkapná e levelet! Gondoljon reám mindig csókolom egész szivembl, úgyszintén azokat a szegény, utolsó
.
.
.
.
.
.
drága gyermekeket
ket
elhagyni
.
.
.
.
örökre
micsoda
Istenem,
.
.
.
(Kimerülten a papírra
.
kín,
Isten vele! Isten vele!
,
hanyatlik
lapokat csókolgatja. Szünet.
zokogva a
és
Aztán,
végre,
föl-
emelve a fejét a Saint-Marie lépteit hallva, aki elbbre jön és kábultan): Saint-Marie ... itt van? ... itt is marad? ...
SAINT-MARIE (hangtalan): Asszonyom ANTÓNIA: A végs percig? (Feláll.) SAINT-MARIE: A parancsom ANTÓNIA: Hajdani gárdista emlékezik-e még .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
versaillesi holdvilágra?
.
.
.
.
szegény kalandor
a .
.
a halmokra a mélyben, a terraszokra, ahol Gluck hárfázott régen
.
hang:) Ah, igen
.
.
{Hirtelen
.
.
ugy-e
.
.
más .
.
gondolat,
soká
más
tartott
.
.
meddig tárgyaltak meddig kérdeztek soká kellett, hogy ott legyen mögöttem, hogy rizzen fáradt nyilván .
.
.
SAINT-MARIE
.
.
.
.
.
.
.
.
.
(hangtalan): Az életem, úgy tnik,
le-
éltem.
ANTÓNIA Az
(a kis fapadra roskadva, az ágy mellett):
életét!
Óh!
fiatal
még! hány éves?
.
135
SAINT-MARIE: Épp
ANTÓNIA:
annyi, mint felséged.
Mikor
Igazán?
Melyik
született?
hó-
napban?
SAINT-MARIE: Márciusban. ANTÓNIA: Én én november másodikán .
.
.
.
.
,
halottak napján. Viszont májusban érkeztem
a
mint a dauphin menyasszonya tizenöt éves voltam. Szép leány, vidám egészen szke és vidám az anyám Mária Terézia, az apám óh, micsoda drága ember! ... a német császár és búcsúztam, milyen könnyen talán, szegény TrauttRajnához, a francia határra, .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
mansdoríf grófn búcsúztatott és renunciáltam. Kaunitz olvasta az esküt, Herberstein tartotta az evangéliumot és akkor jöttek a franciák, Choisseuil és elmentem Schönbrunnból örökre. (Egy lélegzet és Saint-M áriéhoz:) A küldöttségben ott volt, ha jól tudom SAINT-MARIE: Mint nemes apród .
ANTÓNIA:
No, mondja
SAINT-MARIE: Én ANTÓNIA: Vidám?
is
.
.
.
.
.
.
.
.
tizenöt éves
voltam
.
.
.
SAINT-MARIE: Nem. SAINT-MARIE (az emlékét kutatva): Szke! SAINT-MARIE: Felséged egyszer megfogta a kezem... s
rámnézett
.
.
.
reggelek végtelenje s
két kék .
.
.
szeme volt sohasem felejtettem .
így szólott csendesen, az anyanyelvén:
so blond lieb
und
traurig
Dich Saint-Marie
.
.
.
.
.
.
kék
.
el
„Du
.
.
bist
(egészen halkan:) Ich ."
.
136
ANTÓNIA
(fájdalmas mulattatással): Ohl Ezt mond-
tam. Ezt mondtam?! Csakugyan?! Bolond kis
f-
hercegn! Ezt mondtam?! (És sírva fakadva:) óh! (S egy perc után:) Nézze csak Saint-Marie amit ott hagytam, nyitva az aszazt a levelet Ezt a kis medaillont talon, ha eljuttatná .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
nyakláncát
(a mellén felgombolta a ruháját s a
húzogatva el, hirtelen megremeg, amint felcsillan a keble, s alig egy sóhaja száll, amint rögtön el is födi ijedten:) ezt a kis medaillont a dauphin(s hátranyúl nek ... a végs percig viseltem .
.
.
az ágy párnája alá:) Ezt az emléket a leányommagam horgoltam ... a leányomnak, ha nak (Egy percig csend.) Azontúl ... mi van lehet .
.
.
.
.
.
amig legalább együtt lehettem velük amig nem vették el tlem a gyermekeimet Most ugy tnik, a király amig az uram élt legtetején fájdalmak ott vagyok a csúcsokon, a e földhöz nem köt többé semmi, merev szemem
még?
.
.
.
—
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
eltt a végtelen, az ég! (És sóvárgón:) Meghalni! Aludni!
— nem! nem
is
úgy érzem
.
.
.
nem
igaz...
nekilendülni, elepedve, fönn a magasban, egészen fönn, elrepülni, mint a sas! (Lázasan:) Ah, csak-
hogy vége
lesz!
csakhogy vége
SAINT-MARIE (remegn):
lesz!
Asszonyom... köny rület!...
lázasabban): Csakhogy vége lesz! (izzó fájdalmassággal): Hallgasson!
ANTÓNIA (még
.
.
SAINT-MARIE
.
.
ANTÓNIA
.
(lázas és diadalmas): Nincs szó, ami leköt,
nincs hang többé,
SAINT-MARIE: Nem
ami igaz!
hat!
.
.
187
ANTÓNIA: Nem
látok többé!
SAINT-MARIE: Ha
ANTÓNIA
követni akarna ...
(mámorosan): Meghalok!
SAINT-MARIE
még van egy
(fuldoklón): Asszonyom,
Kéz-kézben velem, ha átegy pillanat törnénk e küszöbön, az rökön keresztül, a folyosók éjében s odakünn, ha egyszer követne szó
.
.
.
.
.
.
.
ANTÓNIA
(kacagva): Óh!
SAINT-MARIE: Ha
.
.
.
egyszer a nép eltt
—
.
.
kigyúlva,
.
ha nem válthatta meg, hogy ártatlan, hogy minden vád hamis és gaz, ha megválthatná, kéz-kézben velem
nemesen,
—
.
ANTÓNIA
(izzón): Vájjon
.
.
mi?
SAINT-MARIE: Ha megmondhatnám
ANTÓNIA:
.
.
Vájjon mit?
SAINT-MARIE: Hogy
ANTÓNIA
szeretem!
(lázasan és elképedve): óh!
SAINT-MARIE (kábultan meg ... a téboly kerget nézzem
ezt!!
.
.
.
el!!
.
.
.
viseljem
ANTÓNIA
.
.
.
remegn): Bocsássa dehát hogy meghal hogyan engedjem!!
és .
hogyan
.
.
.
.
.
.
(hangtalan és izzón): Hallgass
SAINT-MARIE: Fölittam magamba egy szeg vagyok
.
.
.
izzó
.
szédületek!
.
.
.
.
.
világot .
.
.
.
ré-
.
bocsássa
meg hol jöttem, hol vagyok, hol voltam nem tudom már, s hova gurulok tovább ... a .
.
.
.
.
.
nemzetgylésen, hajdan, megriadt ösztönömben, egymagam az üres padok fölött, rjöngve, amint titkos éjüvöltöttem s azontúl, csakugyan .
.
.
.
188
mind rémüldözbben
szakák,
forgatag illatán,
e
Barnave eltt, térden,
megsejtéseken,
rettenetes
amint kértem: „Mentsd meg a királynét!"
ANTÓNIA:
Fantáziák!
SAINT-MARIE: Amit
kiálltam szégyent, vádakat, áru-
amint felséged megtépte a ruhámat, a két kezét, amely sújtott, mit mondjak, imádtam! lást
.
.
ANTÓNIA:
.
becstelen,
Mesés!
SAJNT-MARIE: Idkön
megmentsem,
hogy
át,
jöttem arccal a napnak, vergdve
ANTÓNIA: Óriás! SANT-MARIE: Elvakult idket átlihegtem,
ANTÓNIA: No lám! SAINT-MARIE: Eltaposott gyot,
ANTÓNIA: Uram jöttél,
ime az
mögöttem, resztet.
bocsáss út
ám
.
.
.
.
.
.
ám
ez
.
e Golgotán
.
.
.
a
ron-
.
Királyok nyomán, ha
Ha
szenvedj!
némán
borulj le
.
fölvettem
féreg,
hogy idáig kússzak
úgy
.
egymagam,
hitemben,
letörve végül
.
elkusztál
és csodáld
Mit hség, lappangó vágyaid
.
.
.
a ke-
szeretsz?!
Mi az nekem, mit jelent az, mit tegyek veled? Királyok nyomán ha küzdöttél, ha véred ontottad, légy boldog, ha megpillantottalak ... ha valaha egy szavam, mint a fény, elkápráztatta szemed,
amint magamra kaptam, mint ebem, cseléd! Kéz-kézben menjek, áttörjek e küszöbön,
ha
királyi palástom,
a sas szárnya megcsapta az arcodat ... az én,
rökön
át
... a nép
a királyn!
.
.
.
elé
Óh!
.
.
.
h
kéz-kézben veled,
Dehát
hogyan,
fan-
.
189 taszta
.
.
led ezt?!
nem
.
A
értem
.
h vagy, gyzz, ha
dehát hogyan képze-
troubadourok, a harc hárfák döntik el Ha
nem
harc, a versenyt
.
.
nem
királyok
.
.
.
vagy mindegy! De ne zengd el itt a szívedet, nyomorult porszem, amit elém sodort az ár, hol vagyok én, ki vagyok én, hogy beszélni mersz, hogy szeretni mersz?! szeretsz, légy diadalmas,
halj meg,
.
SAINT-MARIE
ANTÓNIA (már
ANTÓNIA fénye
.
.
.
.
.
.
.
.
(a legnagyobb fenség):
SAINT-MARIE
.
enyhébben): Szerencsétlen
SAINT-MARIE: Óh Istenem
ANTÓNIA
.
.
(fuldoklón): Csakugyan
No
közelebb
jöjj
Óh!
(térdre roskadva):
.
.
(az ablakra meredve, ahol a hajnal
szrdik
A nap ébred
át):
idm, nem? SAINT-MARIE: Mindjárt
ANTÓNIA (mámorosan
reggel lesz
.
.
.
.
.
.
els
Még van
... (És mozdu-
és elepedt): Igen.
latlanul a padon, a falnak támasztott fejjel és
el-
merülten már:) Végig fogok jönni még egyszer Parison, a nép között, egy talyigán: Antóniái Antónia!
Meg fogom
Elysées-n át
Trianoni gyertyáim újra itt
még
látni
egyszer a
Tuileriákban
a
.
.
.
amint
... no lám, milyen csodás
vagyok neked!
(Függöny.)
a
Champs-
narancsligetet.
mind kigyúlnak .
.
.
Isteni fény,
BELLR
Singer és Wolfner kiadása, Budapest
Herczeg Ferenc munkái: I<
Regények, hosszabb elbeszélések:
Fzve
Diszköt. kor. kor. 4.-
Álomország
A
királyné futárja, Innocent és Mühlbeck rajzaival
A
fehér páva. Kisvárosi történet
Szerelmesek Lélekrablás
Honszerz Andor
és András,
Márk Lajos
rajzaival
...
Pogányok. Történ, regény Idegenek közt
Egy leány története Szabolcs házassága Simon Zsuzsa Fenn és lenn
A Qyurkovics
család
:
A A
Gyurkovics-lányok Gyurkovics-fiuk Gyurka és Sándor II.
Elbeszélések:
Napváros Szelek szárnyán
Kaland Elbeszélések Böske, Erzsi, Erzsébet
Arianna
Az els fecske Napnyugati mesék Mutamur Mesék. Mühlbeck Károly rajzaival III. Színmüvek A dolovai nábob leánya. Szinmü 5 felv. A három testr. Bohózat 3 felvonásban ... Az els vihar, Szinmü 4 felvonásban Honty háza. Szinmü 3 felvonásban :
Ocskay brigadéros. Tört. szinmü 4 felv. Balatoni rege. Regényes vigjáték 4 felv. Kéz kezet mos. Vigjáték 3 felvonásban ... Bizánc. Szinmü 3 felvonásban Déryné ifjasszony. Szinjáték 3 felv A kivándorló. Szinmü 4 felvonásban
Éva boszorkány. Szinjáték
3
felvonásban
4.—
.
—
:
—
Singer és Wolfner kiadásai Budapesten.
Gárdonyi Géza könyueí: Regények és elbeszélések:
FiittttlUtMM
Hosszuhaju veszedelem. (Az agglegény-elbeszélések.)
Mi ersebb
I—II. a halálnál
?
8.— 12.— 6.—
.
Átkozott józanság. Isten rabjai. Regény Két katica-bogár. Ábel és Eszter. Regény
,
—
5.20
60 60
5.60 5.60
—
5-— 7-— $•—
Az
öreg tekintetes. R^^ény 2. kiadis Láthatatlan ember. Regény 3. kiadás Az a hatalmas harmadik. Regény 2. kiadás Tizenkét novella Dávidkáné. R^ény 3. kiadás Két menyasszony. Egri csillagok. Regény 2 kötetben. 3. kiadás Az én falum. I. II. 3 4, kiadás . Pöhölyék. Falusi történet. 4. kiadás Messze van odáig
....
50
— — —
—
7.—
2.40 1.20 1.20 10.
9.— 3-6o
6.—
Költemények Április. 2. kiadás . Fzfalevél, nyárfalevél.
2.— 2.—
3.60 3.60
2.50
4-50 3.60 3.60
Szinmúvek Falusi verebek. Köznapi történet. 3 felv. Fekete nap. Történet a szabadságharcból^ 2 felv. Fehér Anna. Betyártörténet 3 felv
2. 2.
2.40
4-—
.
2.
A
bor. Falusi történet 3 felvonásban. 3. kiadás.
2.
3.60 3.60
A A
pesti úr. 3. eresztés Kátsa. 3. eresztés
Annuska. Vígjáték
3 felvonásban
Karácsonyi álom. Pásztorjáték 3 felvonásban
Gre
Gábor könyvei 2.
2.
Veszödelmek. 3. eresztés Durbints sógor. 4. eresztés Grore Mártsa lakodalma. 3. eresztés Tapasztalatok a nagy kiállításrúl. 4. eresztés
.
2.
Göre Gábor
.
2.
2.
....
bíró úr könjrce. 7. ereszt. Bolygás az világba. 2. eresztés
.
.
2. 2.
2.
3.60 3.60 3.60 3.60 3.60 3.60 3.60 3.60
Sínger és Wolfner kiadásai Budapest
FARKAS PÁL KÖNYVEI: Kor.
A
varsányi csata.
Színm
3
felvonásban
Az utolsó menüett Bgy önkéntes naplója. Mhl.
beck
A
.
.
2.50 3.50
rajzaival.
1.
félév.
II.
félév.
Az iskola Az üteg
renegát. Regény
Medd
.
•
.
2.50 3.50
.
.
.
.
.
.
.
küzdelem. Regény
Olga. Színm Az imrefalvi leány
3.3.3.— 3.-
.
.
.
.
Osztályharcok a XIX. században A szocializmus története és
2.-
2.—
tanításai
Vázlatok a szabadelvüség tör-
ténetébl képek A XX. század történetébl Keleti uti
A A
.
francia forradalom. 32 képpel, 2 kötetben
kötve konventbiztos. Történelmi
színm
3 felvonásban
.
.
.
-.60 -.30 -.40 10.16.2.50
LíBPARY
>a.
íí
136
FEB A
_
1
y laöD
