Stratégiai Pénzügyek avagy a tulajdonosok és cégvezetők eszköztára
Interjú Horváth Zoltán Cashflow Mérnökkel
Stratégiai Pénzügyek
HR: Üdvözlöm a kedves hallgatókat! Hídvéghy Róbert vagyok és egy interjút fogok készíteni Horváth Zoltán Cashflow Mérnökkel. A téma az lesz, hogy a cégvezetés miket tehet azért – a pénzügyek kontrollálásával – hogy a terjeszkedést és a hatékonyságot elérje. Igazából mik a cégvezetésnek a feladatai? Mik tartoznak ide? HZ: Nos, a cégvezetésnek ugye nagyon sokrétű feladata van. Van egy nagyon kedves barátom, aki úgy szokta mondani, hogy egy cégvezető az egyszerre több szakma. Mert ugye érteni kell a személyzethet, a vezetéshez, a tervezéshez, illetve adott esetben a pénzügyekhez is. Namost, ha már itt tartunk. Akkor az hogy pénzügyek, vajon vezetői feladat
vagy
sem?
Erre
én
csináltam
már
többször
is
felmérést.
Megkérdeztem a hallgatóimat egy-egy konferencián, hogy mit gondolnak ők pénzügyekbe. És ahányszor megkérdeztem, annyiféle választ kaptam gyakorlatilag. Nagyon érdekes az, hogy mennyire zavaros az a fogalom, hogy céges pénzügyek. Hogy mi is tartozik ebbe bele? Van aki azt gondolja, hogy ebbe még az ingatlan befeketetés is beletartozik. Miközben ennél sokkal egyszerűbb, sokkal póriasabb a megközelítés. A lényeg az, hogy a vezetőknek vannak eszközei, amelyekkel dolgozik. És bizonyám idetartozik az is, hogy a cégnek a pénzügyeit hogyan kezeljük.
HR: Következő kérdésem, hogy milyen feladatai vannak a cégvezetőnek a pénzügyekkel kapcsolatban? Hogy ha ezt így megnézzük, néhány ilyen kategóriát vagy néhány feladatot, amit neki el kell látnia, hogy jól működjön? HZ: Nos, igen, a céges pénzügyeket ugye sok apró részletre föl lehet bontani. És bizonyám, hogy ha ezt tüzetesebben megvizsgáljuk, akkor érdekes felfedezéseket tehetünk, hogy cégen belüli, úgymond pénzügyekhez tartozó funkciókat, bizonyám több különböző szinten kezelik egy-egy szervezetben. Ideális esetben természetesen. Vegyük mindjárt a könyvelőt. Ugye a könyvelő ellát bizonyos funkciókat annak
érdekében, hogy
a törvényi előírásoknak
megfelelően tudjuk
dokumentálni a cégben történt gazdasági eseményeket. Mint például egy szerződéskötést, vagy egy pénz átutalását vagy egy kölcsön felvételét a banktól. Vagy valami egyéb hasonló történetet. Ez az ő funkciója. Az ő posztjához tartozik az, hogy ezek a dokumentációk, ezek pontosak legyenek, precízek legyenek és törvényi előírásoknak megfeleljenek. Van egy olyan jellegű feladat, hogy a pénz áramlásának a kezelése. Tehát fizikailag, hogy megérkezzen a pénz a cégbe, hogy az azonnal dokumentálva legyen, nyilván legyen tartva, pontosan tudjuk, hogy mennyi a követelésünk, kitől követeljük ezeket az összegeket, mit kell vele tenni, hogy ezek befollyanak határidőre, stb., stb. És ugyanez a kiadási oldalra is igaz. Tehát gyakorlatilag a pénznek az elköltése, mire költjük ezt a pénzt, mikor kell átutalni, kinek kell átulalni, mennyit lehet vele késni, vagy tilos késni, stb. Tehát ezek a gyakorlatias, a pénz áramlásához kötödő közvetlen funkciókat is. Például ugye ezt a pénzügyi osztály végzi.
Ugyanakkor van egy olyan szintje a pénzügyeknek, ami bizonyám sem egyikhez, sem másikhoz nem tartozik. Mégpedig a cég pénzügyeinek a stratégiai kezelése. Mit értek ez alatt? Hogyan biztosítsuk a cégnek a hitelképességét? Hogyan érjük el, hogy a bank
bizzon
bennünk?
Hogy
hozzuk
ki
a
legtöbbet
azokból
a
pénzösszegekből, amik a rendelkezésünkre állnak? És hogyan fektessük ezt be a cégen belül, oly módon – lehető leghatékonyabban – hogy az a maximális profitot vagy a maximális árréstömeget hozza a cégünk számára. Ezek
bizony
olyan
nézőpontok,
amelyek
kifejezetten
a
top
menedzsmenthez kötődnek. Vagy még feljebb is mennék, mondhatni úgy, hogy az ügyvezető igazgató és/vagy a tulajdonos szintjére tartoznak. Ugyanis a tulajdonos illetve az ügyvezető igazgató – aki magyar valóságban egy és ugyanaz a személy jelenleg, az esetek túlnyomó többségében, tisztelet a kivételnek persze. Gyakorlatilag neki van egy ilyen funkciója – akár tud róla, akár nem – hogy a cégben a szabad pénzeszközöket, illetve hát a likvid pénzeszközöket – inkább így mondom – ezeket oly módon fektesse be a cégen belül, hogy az a maximális profitot hozza. Tehát gyakorlatilag mondhatjuk, hogy a céges pénzügyek, a céges szervezeten belül több szinten oszlanak meg az egyes pénzügyi funkciók. És bizonyám vannak olyan funkciók, amelyek a top menedzsmenthez, illetve a tulajdonoshoz tartoznak.
HR: Tudnál mondani néhány olyan példát, hogy az életben ez hogyan működik? Tehát konkrét események, hogy van valmilyen akció a cégben és akkor hogyan néz ki ez a pénzügyi vezetőnek szempontjából, és hogyan néz ki ez a cégvezetőnek a szempontjából? Hogy melyek az ő feladatai? HZ: Áh, hogyne. Vegyünk egy nagyon egyszerű történetet, egy nagyon egyszerű gazdasági eseményt. Mondjuk a cégvezető ott áll, hogy szüksége lenne, mondjuk egy új üzletre, tehát terjeszkedni akar. Stratégiai kérdés, stratégiai pénzügyi kérdés az az, hogy ezt vajon saját erőforrásból, vagy mondjuk külső erőforrással megtámogatva valósítsuk meg. Mondjuk ez a külső erőforrás, legyen egy bankhitel. És az hogy ez mekkora, mekkora kamatra vegyük föl, milyen futamidőre, milyen egyéb feltételek, milyen fedezetek mellett. Ez ugye egy pénzügyi stratégiai döntés. És ezt bizony általában a cég vezetője hozza meg vagy a cég tulajdonosa. Megszületett ez a döntés, a bankkal letárgyaltuk, hogy ad mondjuk 100 millió forintot és innentől kezdve – a bank ugye kér bizonyos papírokat, kér dokumentációkat, elő kell készíteni a szerződést, stb. Ezeket már adott esetben akár a pénzügyi osztály intézheti.És amikor a bank folyosítja ténylegesen ezt az összeget, akkor a pénzügyi osztály az, aki érzékeli, hogy a pénz folyosításra került, rendelkezésre áll a bankszámlán, el lehet költeni, meg lehet valósítani ezt a beruházást. És ugye van a könyvelő, mint harmadik funkció. Aki ugye egyszerűen fogja és dokumentálja, a bankkal kötött szerződés alapján a megfelelő helyre könyveli ezt a gazdasági eseményt. Azaz meg fog jelenni a cég könyveiben az, hogy mondjuk 100 millió hitelt vett fel a banktól, bizonyos mennyiségű kamatra.
HR: Tudom rólad, hogy sokat konzultálsz. És az érdekelne engem, hogy mikor kimész így cégekhez és látod az ott lévő helyzetet, akkor milyen problémákat fedezel fel, amik ebből adódnak, hogy ez a kettő funkció összekeveredik vagy esetleg nem is töltik be megfelelően? HZ: Nos, vegyünk egy példát. Jártam egy cégnél, ahol a cégvezető – és ezt zárójelesen megjegyzem, meglehetősen gyakori probléma. A cégvezető számára nem volt világos az, hogy neki bizony – mint tulajdonos-cégvezető – van egy ilyen pénzügyi stratégiai funkciója. És megpróbálta ezt a funkciót rátolni a pénzügyi vezetőjére. Namost a pénzügyi vezetője elsődlegesen azzal volt elfoglalva, hogy a könyvelés az rendben menjen. Illetve a pénzügyi kimutatások, amiket időnként kértek tőle, akár a saját menedzsmentje, akár a bank – ezeket időre el tudja készíteni. Tehát ő inkább egy ilyen adminisztratív funkciót igyekezett ellátni. És akkor így a két szék közül a pad alá, ahogy szokták mondani. Tehát magyarul, ez a pénzügyi stratégiai funkció sem a tulajdonos által, sem a pénzügyi vezető által nem volt ellátva. Mit lett az eredmény? Hát a cég szépen leszánkázott és gyakorlatilag ilyen több száz milliós mínuszt termelt az elmúlt évek alatt és ma ennek a hátrányait, ennek a terhét nyögi és ezen folyik a folyamatos erőfeszítés a részükről, hogy visszacsinálják valahogy ezt a mínuszt. És kimásszanak ebből a hatalmas adósság halmazból. A megoldás nyilván az az, hogy villám gyorsan vissza kellett rakni ezt a pénzügyi stratégiai funkciót. Modhatnám úgy is, hogy egy ilyenfajta, a tulajdonos bankára funkciót kell visszarakni ilyenkor a cégbe. Egy példát mondok és akkor jobban érthető lesz.
Hogy ha egy cég, minden hónapban mínuszt termel és ezt senki nem veszi észre, ez azért van, mert nincsen bent egy olyan ember a cégben, vagy senki nem vette magára azt a felelősséget, hogy figyelje, hogy a cég vajon pozitív szaldóval dolgozik-e hónapról hónapra, avagy negatív szaldóval. Namost egy bankár ugye ezt a hibát nem követi el. Tehát amikor kölcsön ad egy bank egy cégnek mondjuk, akkor bizony ott belül, a bankon belül van valaki felelőse ennek az ügynek, aki folyamatosan nyomon követi, hogy ez a cég hogy teljesít, határidőre fizeti-e a kötelezettségeit, egyáltalán hogy néznek ki a pénzügyi számai. És hogy ha szükséges, akkor bizony közbelép ebbe a témába. Namost ugyanez a funkció – ugye ő egy külsős bankár. Viszont miért ne lehetne hasonló nézőpont a cégen belül is? Namost azoknál a cégeknél, ahol ez a stratégiai – úgymond céges bankári nézőpont – nincs működésben és hiányzik, ott az a tapasztalat, hogy viharos gyorsasággal elkezd mínuszt termelni a cég. Ugyanis nincs gazdája ennek a történetnek és senki nem követi a cégnek a pénzügyeit. HR: Ez egy eléggé új nézőpont így a cégekkel kapcsolatban. Nem nagyon láttam még ezt, hogy így ezt nagyon különválasztnák a cégeken belül. Mit tehet most Magyarországon egy cégvezető azért, tehát milyen lépések vagy ötletek tudnál adni ahhoz, hogy ezt elkezdje bevezetni, hogy ezt meg tudja valósítani a cégében, ezt működést? HZ: Hát igen, ugye minden elmélet akkor ér valamit, hogy ha valamit a gyakorlatba is át tudunk ültetni ebből. Hát nézzük. Mondjuk néhány apróság.
Egy. A cégvezetőnek sose lesz jó, ha a könyvelőjére próbál támaszkodni a cég pénzügyeinek menedzselését illetően. Hogy miért, hát az nagyon egyszerű. Teljesen más nézőpontból nézik ugyanazt a történetet. Ugye ha a könyvelő kiállít egy számlát, akkor ő már lekönyvelte azt bevételként és nem is érti a cégvezetőnek a felháborodását, hogy hogyhogy nincs bent a pénz a bankszámlán. Hogyhogy nem érkezett még meg a vevőnek az átutalása. Nem is érti ezt a kérdést a könyvelő. Ez az egyik. A másik. Ugye könyvelők
valójában ugye egy ilyen kimutatást és
dokumentálást végeznek a cégen belül. Ami nem igazán veszi figyelembe a pénznek a tényleges áramlását. Namost a cég az viszont egy élő organizmus. A pénz áramlása egy kicsit ahhoz hasonlatos, mint hogyha az embernél a vér áramlását figyelnénk meg. Ugye hát nem mindegy, hogy az a vér áramlik-e mondjuk a lábakba avagy sem. És hogy ha áramlik, akkor mennyi áramlik. Van-e elegendő szállított üzemanyag, szállított oxigén, amivel a lábakat működésre lehet bírni, avagy sem. Tegyük föl, hogy ez egy maratoni futó, amiről beszélünk vagy akiről beszélünk. Hát oda ugye meglehetősen sok vért kell pumpálni a szervezetnek a lábakba ahhoz, hogy az a teljes 42 kilométert, ezt le tudja futni az illető. Hasonlóan a cégnél is, ugye van egy funkció – és még egyszer mondom, hogy ez cégvezetői funkció – ami adagolja a „vért” a cégen belül. Hogyan lehetne ezt a gyakorlati szintre lefordítani?
Hát például úgy, hogy elkezdjük nyomon követni a céges pénznek
a
mozgását. Tehát valahol beérkezik ez a pénz. Ez bejön akár pénztárba, akár átutalással a bankszámlára vagy egyéb módokon. Lényeg az, hogy így vagy úgy, de megérkezik a cégbe. Namost, innentől kezdve, ettől a pillanattól kezdve gyakorlatilag nyomon kell követni, hogy merre halad és mit csinál ez a pénz. Mondjuk bevettünk 10 millió Forintot ebben a hónapban. Kérdés, hogy mi történt ezzel a 10 millió likvid pénzzel? És én itt most nem számviteli eredményről beszélek, nem számviteli profittermelésről, hanem a bejött pénz mennyiségéről és ennek a felhasználásáról. Hogyha követem azt, hogy a beérkezett pénz mit csinál, akkor rá fogunk jönni, hogy ugye pénz nem vész, csak átalakul, esetleg valaki ellopja. De mindenképpen valamerre áramlik, nem fog eltűnni az éterben. Nem fog megtöbbszöröződni sem sajnos az éterben. Úgyhogy amennyi bejött, annyit kell gyakorlatilag lekövetnünk és annyi pénznek kell az útját megnéznünk. Hogyan tudjuk ezt megcsinálni? Hát például megnézzük, hogy mennyit fizettünk ki ebből a szállítóknak, mennyit fizettünk ki az APEH-nak különböző adókra, mennyit fizettünk ki munkabérre, mennyit fizettünk ki egyéb működési költségekre, stb. És innentől kezdve elkezdjük látni – úgymond pénzügyi szempontból – a cégnek az eredmény termelő képességét.
Volt egyszer egy cégem – konzultáltunk – és ez a cég is mínuszt termelt. Sikerült néhány hét alatt gyakorlatilag egy 10 milliós nagyságrendű veszteséget felszámolni a cégen belül, pusztán azáltal, hogy elkezdtük nyomom követni a cégen belül a pénznek a mozgását. És elkezdtük megfogni azokat a helyeket, ahol kontroll nélkül ömlött ki a cégből a pénz vagy fölöslegesen. Gyakorlatilag mit jelent az, hogy fölöslegesen ömlik ki a pénz? Hát én azt értem az alatt, hogy nem hoz több pénzt vissza. Én elköltök valamire egy bizonyos összeget, mondjuk 100 ezer Forintot és abból egy büdös buznyákja nem lesz a cégnek a továbbiakban, hanem olyan, mintha kidobta volna az ablakon ezt a pénzt. Abban a pillanatban, hogy elkezdjük követni a pénzek mozgását, nagyon nagyon nagyon sok pénzügyi résre, lyukra fogunk rátalálni a cégen belül, amiket ha betömködünk, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy egyre több pénzünk keletkezik, és adott esetben pozitív lesz a havi pénzügyi cashflow-ja a cégnek. HR: Végül pedig egy utolsó kérdés, hogy tudsz-e néhány, ilyen viszonylag összefoglalt pontban buktatókat mondani, amikkel találkoztál a cégben? Hogy amiket könnyen felismerhet egy cégvezető, hogy ha ez történik vagy ezt csinálja, az biztos, hogy nem vezet jó irányba és hogy ezen rögtön változtani kell. HZ: Hát igen, nagyon sok ilyen buktató van. Nem bonyolult és véges számúak ezek a buktatók. De vannak.
Az egyik ilyen buktató – amit már említettem is – hogy a cégvezető megpróbálja a pénzügyi stratégiai funkcióját rátolni – akarva, akaratlanul vagy tudatosan, tudatlanul – a számviteli vezetőjére vagy könyvelőjére és őt megpróbálni ebbe az igába behajtani és követelni tőle, hogy hát miért nincs pénze a cégnek. Ugye, ez az egyik. A másik buktató az az, amikor megpróbálunk, úgymond számviteli dokumentumokból céget menedzselni pénzügyileg. Buktató azért – ahogy említettem – a könyvelő már lekönyveli bevételnek azt a pénzt, amit lehet, hogy csak, hát 30 nap múlva fog beérkezni a cégbe. És a helyzet az, hogy annak idején, a privatizáció során – amikor a rendszerváltás volt Magyarországon – én több nagy állami vállalatot láttam csődbejutni és felszámolás alá kerülni, amelyek pozitív mérleggel kerültek felszámolásba. Ezt azt jelenti, hogy bár dokumentumok szintjén nyereséges volt a termelésük, a likvid pénz áramlásuk messze veszteséges volt. Ez azt jeletni, hogy óriási követeléseik voltak, a pénzek nem jöttek be és – bár ez bevételként már le volt könyvelve – adott esetben
az adót is meg kellett
fizetniük utána. De mivel a pénz effektíve nem folyt be hozzájuk, ezért képtelenek voltak kielégíteni, kifizetni a szállítóikat, akik ugye egy idő után megunták a banánt és felszámolták a céget. Namost, itt is ez egy óriási buktató tud lenni a cégeknél, amikor számviteli dokumentumokon próbál egyensúlyozni. Fontos, hogy számvitelileg jó képet mutassunk, tehát magyarul a mérlegünk pozitív legyen. Ez fontos a banknak, fontos a tulajdonosoknak. Fontos lehet mondjuk, stratégiai partnerek felé, stb. De azért tudnunk kell arról, hogy valójában a cég fizetőképessége lesz az a fő pont, ami meghatározza, azt hogy a cég túlél vagy nem. Gyakorlatilag ezek itt a legfontosabb buktatók.
További buktató lehet az, hogy ha nincsen bent a cégben az a funkció, hogy vizsgáljuk, hogy minden egyes kiadott Forint mennyi pénzt hoz vissza, akkor bizony nagyon gyorsan előállhat az a helyzet, hogy például 60 ember dolgozik a cégben, akik közül 20-at, 25-öt adott esetben olyan lazán el lehetne küldeni, hogy a cég nem, hogy nem érezni meg a hiányukat, hanem még jobban is működne nélkülük. Ugyanis ez a 20, 25 ember fölöslegesen van ott, teljesíményt nem adnak le, viszont legalább akadályozzák a többiek munkáját azáltal, hogy próbálnak elfoglaltak lenni és próbálnak ők is hasznosnak tűnni mondjuk a cégvezető számára. Ha nincs bent az a funkció, amelyik figyeli, hogy mennyi az egy főre eső céges teljesímény. Mondjuk mennyi az egy főre eső árbevétel vagy mennyi az egy főre eső árréstömeg, akkor bizonyám elsikkadhat ez a személyzeti hatékonyság és nagyon gyorsan átmehet ez egy ilyen szociális otthonba, ahol az emberek bejönnek melegedni jó pénzért, csak éppen a tulajdonos már nyolcadik infarktusán van túl és egyre kevesebb pénze van, mert mínuszt termelnek. További buktató lehet, ehhez hasonló módon az, hogyha például a pénzeket olyan termékekbe fekteti be mondjuk a kereskedő vagy a beszerző, melyeknek abszolúte nincs reálitása a piacon. Szélsőségeket mondok természetesen, hogy jobban lehessen látni, amit akarok itten kommunikálni. Tehát magyarul olyan termékekbe fektet be, ami a kutyának se kell. Viszont raktár tele van vele, ott őrizgetjük. Hát több költség is van ezzel, egyrészt finanszírozni kell ugye ezt a raktárkészletet. Kettő, finanszírozni kell a négyzetméterét, mert valahol ugye el kell szállásolni ezeket a termékeket. Finanszírozni kell a fűtését ennek a raktárrészletnek, valamint finanszírozni kell az erre eső raktárosokat is. Úgyhogy egy csomó-csomó plusz költsége van annak, hogyha rossz termékbe fektettük a pénzt.
Namost ehhez képest az ideális kép ugye az, hogy – ezt egy ügyfelem mondta, egy külföldi ügyfelem. Hogy azt mondja, voltak olyan idők, hogy amikor megérkezett a kamion az áruval, be se tudták rakni az árut a raktárokba, hanem a kamionokól adták el, mert sorban álltak, szinte verekedtek az emberek. Na hát ez az ideális kép. Tudjuk ugye, hogy ma már ez nem annyira reális, de mondjuk tényleg ez az ideális kép. Hogy minél gyorsabban menjen ki a raktárból az áru, megfelelő árréssel természetesen. Úgyhogy gyakorlatilag az első legnagyobb bukató talán az, ha cégvezetők, tulajdonosok nem ismerik föl, hogy bizonyám a pénzügyeknek van egy olyan része, ami kifejezetten az ő eszköztáruknak az eleme. Ez konkrétan a stratégiai pénzügyek. Ebbe belértem ezt a bankári nézőpontot is, hogy figyeljük, hogy a pénz mennyit termel. Buktató az, hogy ha a számvitelt próbáljuk segítségül hívni a pénzügyi menedzsment hiányának ellensúlyozására. Buktató az, hogy ha számviteli adatokból próbálunk pénzügyileg menedzselni egy céget. Amikor minden rendben van, akkor viszonylag ez egy kezelhető történet. Én mégis óva intem a tulajdonost, cégvezetőket, hogy ezt tegyék. Sokkal inkább arra buzdítom őket, hogy bizony kövessék a pénzeknek áramlását a cégen belül. HR: Nagyon köszönöm a válaszaidat. HZ: Köszönöm szépen, én is.
