Steinwender József Gyenei Magdolna : Határ, avagy, néma kacsának anyja sem érti a szavát pajzán falusi komédia

1

Steinwender József – Gyenei Magdolna :

Határ, avagy, néma kacsának anyja sem érti a szavát pajzán falusi komédia keresztmetszet a faluról – ha valaki a saját településére ismerne, az csakis a véletlen műve lehet Szereplők: Szomszéd 1 - MARCI A felesége - MARIS, ő Guszti, a polgármester húga Szomszéd 2 - Áron A felesége – BÖZSI Helyi elöljáró – Guszti – MARCI szomszéd sógora, Maris bátyja Szomszéd 1 fia - Marcika – egy kicsit együgyű, MARCI szomszéd és a Maris fia Szomszéd 2 lánya – JULIKA, Áron és Bözsi lánya Falusi fiatalok: Erzsike (kiábrándult) Margit (a mindentudó) Judit (a naiv) Marika (mosolygós) Bandika (a falusi vagány fiú) Pikulás barát (a klarinétos)

2 1. jelenet Erzsike, Margit, Judit, Marika és Bandika (Disznótor van. Lányok ülnek és mosogatnak-törölgetnek. Egyikük mosogat egy lavórban, a másik kettő pedig veszi el az edényeket és törölgetik. Leteszik egy asztalra. Beszélgetnek. Erzsike (utálkozó), Judit (naiv), Margit (mindentudó) Erzsike Jaj, de utálom én ezt a falut. Judit Aztán meg mi bajod vele? Erzsike Unalmas. Nem történik itt mán semmi érdekes. Margit De hát mi történjék? Ez épp jó így. Marika Nincs ebben semmi rossz. Erzsike A város. Óh. (álmodozva) Rohanó autók, hullámzó tömeg, -

senki se ismer - fényes üzletek, csókolózó fiatalok... Judit No hiszen! Csókolózni itt is lehet a szénakazal mellett... Margit No meg a traktorok csak úgy sorakoznak répaszedés idején... Judit Az önkiszolgálón pedig még fenn van a karácsonyi díszvilágítás... Marika Jaj, a városban olyan büdös van... az a szmog vagy hogy is hívják... Erzsike (majdnem sírva) Hát már csak ez jut nekem: a disznótor! Judit (Margitnak) Te, ezt kupán verte a hajnali pálinka... Margit

Azt mér nem jó neked a disznótor? Szegény Kocsis Jani hogy kergette ezt a nagy állatot? (átéléssel) Nekigyürkőzött, feltűrte az ingét, nekiiramodott, körbekörbe a körtefa körül, aztán megragadta a két fülét és leteperte! Kár, hogy apádat fellökte és bedőlt a trágyába, de Bandi bácsi már szúrt is! Ha anyád el nem ugrik, most félárva vagy... Marika Jesszus! Csak nem? Judit Hát ez nem elég izgalmas? Erzsike Igenis, nem. Valójában azt akarom, hogy valaki elvarázsoljon. Szerelemre vágyom.

Erzsike Na nem, ezek olyan falusiak. Margit Mér? A városi jobb? Erzsike Naná. Beülünk egy cukrászdába, habos kávét iszunk, elvisz a multiplexbe... (Bejön egy fiatal vagány srác.) Bandika Na, lányok, meghoztam a vért. Erzsike Jézusom. Fuj. Marika Jaj, sült vér! Imádom! Hol a hagyma? Bandika Tudjátok, mit kell vele csinálni?

Margit Esküszöm, te beteg vagy.

Margit Persze. Tedd az asztalra.

Judit Hát kibe akarsz beleszeretni? Óriási a választék.

Marika Már pucolom is a hagymát. Margit, hozz zsírt!

3 Erzsike Mingyá hányok. Bandika Lányok, akarjátok, hogy igyak belőle egy kicsit? Erzsike Most má tuttira okádok. (Bandika megfogja a tálat, beleiszik, majd vicsorogva a lányokra néz és vigyorog.)

Margit Még szép! Egész nap meló, este jöhet a buli. Bandika Megyek, süssetek reggelit. Utána meg hozom a főznivalót, meg a belet. (vigyorog) Judit Várjuk, várjuk.

Margit Hát persze. Már alig várom. Erzsike Csak nem kapta be a legyet? Margit Mér? Nálatok csak akkor szokás házasodni? Marika Biztosan szerelmesek egymásba.

(Erzsike visszajön.) (Erzsike kifut. Margit és Judit nevet.) Margit Bandika, ne hősködj mán. Marika Bandi, úgy nézel ki, mint egy vámpír! Brrrrrrrrrrrr. Judit Na, töröld meg a szád! (konyharuhával letörli Bandi száját) Bandika Maradtok este vacsorára is? Mer akkor elhozom a pikulás barátomat.

Erzsike Elment? Kannibál ez a Bandika.

Erzsike Akkor is nagyon unom má ezt a falut. Nincs itt semmi új pletyka.

Marika (mosolyogva) Szerintem olyan helyes!

Margit Háááát. Ahogy vesszük.

Margit Képzeljétek, lesz ám nálunk nagy mulatság a nyáron. Férjhez megy a Kati.

Judit Naaaa, csak nem tudsz valamit?

Judit Elveszi a Sanyi? ... Ugye lehetünk koszorúslányok? (Judit és Marika összepacsiznak.)

Erzsike Ki vele, no! Izibe! Margit És ha titok?

Margit Sárberénybe a patikus szegrülvégrül a rokonunk. A múltkor voltunk náluk köszönteni, aztán ő mesélte, hogy látott egy olyanforma embert, mint a mi falunk elöljárója. Valami bűvös tablettát vásárolt. Erzsike Csak nem a Guszti? (nevet, majd a többiek is csodálkoznak és nevetnek) Marika A fia, a Guszti osztálytársam. Margit De, de, a szemüvege, a haja... éppen rá illett a leírás... Erzsike No aztán ez az a nagy titok? Margit Hát persze. Orvosi. Judit Lehet, hogy hajnövesztőt vett. (a másik kettő kacagni kezd)

Judit Ebbe a faluba? Az kizárt.

4 Erzsike Hááááát, növesztőnek növesztő... Judit Naaaaaaa, olyan izék vagytok, én nem is értem! Magyarázzátok el! Marika Nekem is! Nekem is! (összedugják a fejüket, sugdosnak Juditnak, majd szétrebbennek) Judit (keresztbe álló szemekkel) Azt a’... Rosszindulatúak vagytok! Szegény Guszti bácsi olyan jószívű! Megígérte, hogy ha jó leszek hozzá, felvesz a Városházára dolgozni. Megtanulok tíz ujjal gépelni, azt már mehetek is. Erzsike Hát, Judit, neked még tényleg sokat kell tanulni... (Bandika jön valamilyen ijesztő álarcban és visít. Kezében a tál.) (Erzsike sikít.) Judit Jaj, Bandika!

Bandika (lerakja a tálat) Na, ezt meg kell főzni, lányok. Margit (a tálba mutat) Na, Marika, nézd, milyen szép! Erzsike Bandi, ne ijesztgess! Te, disznó! Kimennek, színváltás következik.

(Falusi udvar bokorral, paddal.)

5

2. jelenet MARIS, BÖZSI MARIS (Éppen a háttérben lévő bokor körül keresgél, közönségnek háttal, így nem tudjuk mi a kutakodás oka, tárgya. Amikor végre megtalálja azt, amit keres, s lehajolna érte, megjelenik a Bözsi, nagy hangon Maris nevét kiabálja. Így a Marisnak már nem sikerül felvenni azt, amit keresett, hát berugdossa a bokor alá. Azonnal jön előre …) BÖZSI (Hátulról, a kert, gazdasági udvar felől jön, amikor felfedezi, hogy Maris is kint van, úgy tesz, mintha éppen most jött volna ki a házból. Mielőtt megszólalna, még igyekszik kielégíteni kíváncsiságát, megtudni, mi az, amit Maris keresgél. De ebbéli igyekezete nem jár eredménnyel. Így úgy tesz, mintha nem látná.) Mariskám! … Mariskám! Hallod-e!? … Hol vagy már? MARIS (Amikor Bözsi jön, az neki is feltűnik, de jó okkal nem szól. Amikor viszont

megszólal, megriad, mert éppen felvenné azt, amit keres. De nem veszi fel. Egy elegáns mozdulattal, mintha csak valami követ rúgna odébb, eltünteti szem elől a bugyit.) Itt! … Itt vagyok! (Egy pillanatra zavarba jön, megáll úgy, hogy takarja a bugyit.) BÖZSI (Igyekszik Maris közelébe kerülni, hátha mégis meglátja mi is a keresgélés, eltüntetés tárgya.) Hát te mi a fenét csinálsz ott? MARIS Én-e? (Még mindig kissé zavarban, mint aki nem tudja, hogy a másik mit tud. Aztán feltalálja magát, úgy tesz, mint aki a szárnyas jószágot hajtja.) BÖZSI (Lemondóan, mert látja, hogy ez alkalommal nem veheti szemügyre kíváncsiságának tárgyát.) Persze! Ki más!? MARIS (Kissé megkönnyebbülve, jön is előre.) Jaj, hát a kacsát kergetem, meglógott, amikor kinyitottam a hátsó ajtót. BÖZSI (Elképedve.) Kacsát? MARIS Azt, hát!

BÖZSI (Fölényesen, mint aki rajtakapta Marist.) Azt annak hangja nincs? MARIS Nincs! Ennek nincs. BÖZSI Hogyhogy nincs!? MARIS Ennek nincs, mer néma kacsa. BÖZSI Aztán mióta van nektek ilyen? MARIS Mióta? … Már a tavaszon megvolt. BÖZSI Ne mondd! MARIS De mondom, ha igaz! BÖZSI Hogy eddig mér nem vettem észre? MARIS Azért nem vetted észre, mert néma! BÖZSI No, ez meglehet! Azt most mi lesz vele? MARIS Hogyhogy mi? BÖZSI Úgyhogy elmegy! Aztán még hangja sincs! Segítek megfogni. (Indulna is.) MARIS (Feltartja.) Nem, nem kell! Nem megy az el. BÖZSI Nem-e? (Még erősködik, s menne hátra.)

MARIS (Határozottan.) Nem, ha mondom! Aztán, ha el is menne, ott van hátul a MARCI. Majd megfogja. BÖZSI (Feladja.) De nem tesz kárt a veteményben? MARIS Ugyan, mér tenne? Adok én a baromfinak enni rendesen! BÖZSI De mégis kilógott! Tán kedvét leli a veteményben. (Kissé feddőleg.) Merthogy kerítés az nincs. Mégis csak meg kellene fogni azt a kacsát. Amíg még ott van a bokor alatt. (Újra indulna.) MARIS (Rendreutasítóan.) Nem kell, ha mondom! Éppen lázas! Nem enni akar az! Aztán mi dolog volt a kertben? BÖZSI Mi is? …Na! Hát persze! Répáért voltam. MARIS Azt hol van? BÖZSI Mi? MARIS Mi, mi? A répa! BÖZSI Ja! Az?! Már bevittem. MARIS Azt mér voltál a kertben vagy fél órát? BÖZSI Fél órát? Nem mondod!? Észre se vettem. MARIS Annyi biztos vót!

6 BÖZSI Mi dolgod neked avval? Mást se csinálsz, csak az órát nézed? MARIS Az órával ugyan nincs dolgom. De fél hat volt, amikor a Marci kiment. Nem akart a hőségben ásni. Aztán egyszer csak beszaladt. Azt mondta, már hat óra van. Hát akkor kimentem, s láttam, hogy mész ki a kertbe. BÖZSI Láttál? Oszt még nem is köszöntél?! MARIS Akartam én, de nagyon sietős volt a dolgod. BÖZSI Sietős hát! Az uramnak kellett a reggeli. MARIS Hisz az Áron nincs is itthon! (grimaszt vág, mint aki úgy érzi, lebukott) BÖZSI Azt te honnét tudod? MARIS Hát te panaszoltad a minap, hogy újabban már éjszakára is bennfogják. BÖZSI Igazad van, Mariskám! De tudod, hogy van az!? Egyik nap a másik után! Mind egyforma. Megjön az ember, aztán rögtön enni kér. Különben meg hallottad a Gusztit? A polgármestert. MARIS Mi van a Gusztival?

BÖZSI Az, hogy összejött a körjegyzőnővel. MARIS Nem mondod! BÖZSI De bizony, mondom! MARIS És a felesége? BÖZSI A felesége? Az nem tud semmit. MARIS Hogy-hogy? BÖZSI Hogy-hogy!? Te mindig tudod, hogy a te Marcid merre jár? MARIS Már hogyne tudnám! Az egy áldott jó ember! Az még engem sem zaklat, nem hogy mással kikezdjen! Hogy te mit nem gondolsz? BÖZSI Hát a te Marcid felől én nem gondolok semmit! Egy derék, jó ember a Marcid. Tudjuk mind a ketten. MARIS Bizony. Akkor meg ne kérdezz bolondokat. 3. jelenet MARIS, BÖZSI, MARCI MARCI (Jön a kert felől.) Mariska! Neked nincs más dolgod, mint pletykálni a szomszédasszonnyal?

MARIS Jól van, na! Ne morogj már! Megyek. (Elindul.) BÖZSI Mariskám! Arra a kacsára azért csak figyelni kéne! MARCI Kacsára? MARIS Milyen kacsára? BÖZSI Hát arra, ami a bokor alatt fészkel. Nehogy már átjöjjön! Nem szeretném, ha kárt tenne a veteményben, ha mégsem kotlik. Szevasztok! (El.) MARCI Milyen kacsáról beszél ez? MARIS Tudom én? Nincs is kacsánk. De hiszen tudhatod. (Menne be a házba.) MARCI Te, Maris! Állj csak meg! Mi van a bokor alatt? MARIS Semmi. MARCI Akkor meg honnét veszi ez a Bözsi, hogy ott fészkel egy kacsa?! MARIS Mit tudom én? Beszél az mindenfélét! Most éppen a Gusztit hozta szóba, hogy … MARCI De én csak megnézem a bokor alját, …

MARIS Nincs ott semmi, ha mondom. MARCI (Nem szól, hátra megy a bokorhoz, nézelődik, majd megtalálja a bugyit.) Ni csak mit találtam! MARIS Ugyan mit? Csak nem egy kacsát? MARCI Azt nem, de egy gatyát, igen! MARIS No hiszen! Akkor ne lobogtasd, mert ki kíváncsi egy gatyára!? MARCI Gondolom, senki, ha a kezemben van. MARIS Akkor meg tedd el! MARCI Én-e? MARIS Te hát! MARCI Na de nem az enyém! MARIS Akkor pedig kié lehet, ha nem a tiéd!? MARCI No ezt kérdezem én is! MARIS Márpedig, ha gatya, akkor az csak a tiéd lehet! Ezen a portán! MARCI Vagy a tiéd! Mer ez nem is gatya! MARIS Akkor biz ez bugyi! MARCI De hogy került a bokor alá? És egyáltalán, kié?

7 MARIS Kié, kié? … Tán a Bözsié! Bizony az övé lehet! MARCI A mi bokrunk alatt? MARIS Ott! Ha egyszer ott volt! Nem a Bözsi olyan, hogy kitereget mindent, hagy lássák a népek, mi van a szoknyája alatt?! MARCI (Elgondolkodik. Forgatja a bugyit, messziről kicsit megszimatolja.) Te, Mariskám! Ez nem a Bözsié! MARIS Hogy, nem-e? Hát kié másé, ha nem az övé, amikor én biz ki nem teregetek ilyesmit a világ szeme láttára?! Te meg azt honnét tudod? MARCI Honnét, honnét? MARIS Ezért volt olyan a sürgős az ásás, mi? MARCI Asszony, tartsd a szád! Mit gondolsz te rólam?! MARCI Hívjuk ki a Bözsit! Majd meglátjuk, mit mond. MARIS Én nem bánom.(Kikiáltja Bözsit.) Bözsi! Bözsikém! Gyere csak! BÖZSI Itt vagyok aranyom. Mi kell? MARIS Azt mondja az uram, hogy az a bugyi, ami a kezében van az nem a tiéd. BÖZSI (Elveszi Marcitól.) Hogy ez?

MARCI Az hát! BÖZSI No hát! (Nézegeti, forgatja.) Honnét vettétek? MARCI A bokor alatt volt. BÖZSI Tán csak nem a kacsa fészkelt rá? MARCI Kacsa? Miféle kacsa? MARIS (Bözsinek.) A néma kacsa! Érted-e? Az, amiről beszéltem! MARCI Nincs nekünk kacsánk! BÖZSI Ha van, ha nincs, ez a bugyi nem az enyém, az egyszer biztos! MARCI Na! Nem megmondtam?! Se szagra, se szóra nem az övé! MARIS Nem mondj már ilyet Bözsikém! Nem te szoktál az udvarra teregetni? BÖZSI Szoktam. De neked ahhoz mi közöd? MARIS A teregetéshez semmi, de ha a bugyidat átfújja a szél, s éppen a mi bokrunk alá, s az én Marcim meg gyanúba kever, ahhoz már van közöm!

BÖZSI No akkor beszéljétek meg! Mert nekem aztán semmi közöm se kacsához, se bugyihoz, mert egyik sem az enyém! (Elindul, majd észre veszi, hogy a bugyi nála maradt …) Ezt meg tegyétek, ahová akarjátok! (Eléjük dobja a bugyit. El.) 3. jelenet MARIS, MARCI, GUSZTI GUSZTI (Jön. Már messziről kiált.) Mariskám! Marci! Itthon vagytok-e? Megérkezett a legkedvesebb rokonotok! … Szevasztok! Hej, de rég jártam erre! MARCI Szevasz! MARIS Szervusz, Guszti! GUSZTI Egyetlen, drága testvérem! … (Indul Maris felé, hogy megölelje, de észre veszi a bugyit.) Hát ez meg mi? (Körülnéz. Közelebb húzódik Marcihoz, de magához inti Marist is, visszafogott hangon.) Maris! (Sokat sejtetően.) Mi van? Rosszkor jöttem?

MARIS Rosszkor, rosszkor. … Mit nem gondolsz? GUSZTI Nem gondolok én semmit! Látom, amit látok. (Maris mögé perdül, hirtelen mozdulattal felkapja a szoknyáját.) Maris, a tiéd? Szép csipkés. Az én húgom! MARIS (Intőleg! ) Elég legyen már ebből! GUSZTI Ezt figyeld, egy komám! Mi van a kezemben? (Pálinkásüveget húz elő.) Igyunk a békességre és a szeretetre! MARCI (Meghúzza az üveget, elismerően.) Hu-húúú! Ez már valami! GUSZTI Ne huhogj! Igyad! MARCI (Nem kell biztatni. Iszik.) Honnét való? Ez nagyon jó! (Visszaadja Gusztinak.) (Guszti is iszik.) Honnét vetted!? MARIS Nem lesz-e sok ez az egész üveg, így délelőtt? GUSZTI Bizony, ez nem sok, hanem éppen kevés! (Újra meghúzza az üveget.) Egyre kevesebb. GUSZTI Marcival van beszédem. Nincs valami dolgod? MARCI Igaz is! Hogy lesz így ebéd? MARIS Megyek már! (El.)

8 4. jelenet MARCI, GUSZTI GUSZTI (Alaposan körülnéz.) Gyere ide! (Félrevonja Marcit a ház bal sarkánál lévő padra.) MARCI (Értetlenül megy a padig, de nem ül le.) GUSZTI (Csapkodja a deszkát.) Ülj már le! Mit ácsorogsz?! … MARCI (Leül.) Mi az a fene nagy titok? GUSZTI Nem akarom, hogy bárki hallja, akire nem tartozik! MARCI Hiszen már akkor kibeszélik, amikor kigondolod! GUSZTI Nono! Hangosan kell gondolkodnod! MARCI Ugyan mér? GUSZTI Ide figyelj! Mielőtt ide jöttem, a községházán a titkárnőnek már két hete arról beszéltem, hogy mennyire ellenállhatatlan a körjegyző asszony. Amikor meg ott járt, mondtam is neki szépeket, hogy szinte magam is pirultam belé. MARCI És? Ki törődik avval, miket beszélsz te a száddal?!

GUSZTI A Piroska, a titkárnő biztosan. A nyakamat teszem rá, hogy már beszélik. A Piroska jobb, mint bármelyik bulvárlap! Naprakész, változatosabb és minden kiadásban más. Ahányszor elmond egy történetet, annyiféleképpen adja elő. MARCI A Piroska? Ha bemegyek valamiért, szinte meg se szólal. Jó napot MARCI! Miben segíthetek? Természetes, MARCI! Hogy van MARCI? ... Na de: mit is akarsz valójában? GUSZTI Két dolog is van itt. Az egyik az, hogy feljelentett a szomszédod … MARCI Melyik? (Jobbra mutat.) Ez-e? GUSZTI Azt mondja, hogy te azért nem akarsz kerítést építeni, mert minden évben éppen csak egy ásónyommal, de odébb viszed a telekhatárt. S mostanra már egy, vagy két métert is elvettél tőlük. Most pedig már ebből elegük van! Vagy visszaadod az elbitorolt területet, vagy fizetsz.

Oszt már le is írtad? GUSZTI Azt még nem! Írtam egy feljegyzést, hogy birtokhatár ügyben bent járt az Áron. Kértem is, hogy írja alá. MARCI Neked meg eszedbe se jutott, hogy a testvéredről van szó?! Írod a feljelentést, ahelyett, hogy előbb szólnál?! GUSZTI Valamivel meg kell nyugtatni az ügyfelet! MARCI Na és mi? Mi nem itt élünk? Nem fizetjük az adót? S ha nem rohangálunk be a községházára mindenféle tyúkperrel, már nem is vagyunk ügyfelek?! Hogy a húgodról már ne is beszéljek! GUSZTI Lassan! Meg leginkább halkabban! Egyáltalán! Mit gondolsz te rólam! Ellensége lennék a testvéremnek?! Mi egy papír? MARCI Mi, mi!? Manapság az a legtöbb! GUSZTI És ha elvész? … Eltűnik az irathalomban! … Egyébként, is azt mondtam, hogy helyszíni szemle, meg telekkönyv, kimérés nélkül nincs mit tenni. Kijövök a helyszínre. Most MARCI

meg itt vagyok, azt ennyi! Aztán meg nem is fizettek. Ahhoz, hogy mérjek, előbb fizetni kell. Úgyhogy, nyugalom! Bízhatsz Guszti sógorban! De ez semmi! MARCI Még hogy semmi! Nem kell nekem haragos szomszéd! Most meg itt vagyok! Feljelent! GUSZTI Na, inkább igyál! (Iszik, aztán átadja Marcinak.) Szóval, a másik az, hogy kikezdett velem a Bözsi! MARCI (Éppen iszik, amikor Guszti megemlíti Bözsit, prüszkölve fújja ki a pálinkát.) A Bözsi? Veled? Amikor a reggel, … GUSZTI Mi van? Nem ízlik? Csak falból dicsérted? MARCI Dehogy is! Félrenyeltem. (Kissé meglepetten.) GUSZTI Úgy beszélsz, mint aki még soha nem látott tüzes fehérnépet! ... Most mit vagy úgy elképedve? Mért szalasztanám el az alkalmat? MARCI Ez a te dolgod. Csak éppen meglepődtem. Hogy a Bözsi, meg te!? GUSZTI Így van ez már. De egykomám! Le kellene foglalnod a férjét, legalább három-négy

9 órára, hogy végre találkozhassunk. Na? Segítesz-e egykomám? MARCI Hát, … meggondolom! De jut eszembe! Mostanában éjszakázik az Áron. GUSZTI Na! Ez jó! De tudod-e, hogy mikor melyik műszakban van? MARCI Honnét tudnám? GUSZTI Hát tudd meg! Ha segítesz, hát én sem leszek hálátlan! Nem lesz gondod a telekhatárral! Még akkor sem, ha öt métert elástál a szomszédtól! … Erre mit mondasz, sógor? MARCI Hol az a pálinka? GUSZTI Nálad! Éppen te permeteztél vele! De igyad csak! MARCI (Jól meghúzza az üveget, aztán átadja Gusztinak.) Na, ide figyelj! Beszélek én evvel az Áron gyerekkel. Amint elrendeztem a helyzetet, szólok! De te meg a telek-ügyet rendezd, mert ha nem, rád eresztem ezt az Áront. GUSZTI A telek felől nyugodt lehetsz. Bízhatsz bennem! Én meg benned! Na erre igyunk! (Isznak.) MARCI Itt a kezem! Csapj bele! (Kezet fognak, meglapogatják egymást.)

GUSZTI Akkor Isten áldjon! Aztán hívj mielőbb! (Indul.) Rohanok! A pálinka meg a tied! Idd meg! (El.) MARCI (Félhangon.) Na, ezt is csak az érdek, meg a nagy természete vezeti! 5. jelenet MARCI, ÁRON ÁRON (Érkezik.) Mér? Téged nem, MARCI szomszéd?! MARCI Szervusz Áron, mi újság? ÁRON Van nekem elég bajom! MARCI Aztán mi bajod van, szomszéd? ÁRON Kirúgtak. MARCI Ne mondd! A Bözsi meg azt mondta, hogy éjszakás vagy, mert úgy többet keresel. ÁRON Kirúgtak, na! MARCI Akkor meg hol kódorogsz éjszakánként? Mert itthon nem vagy. Azt hallom. ÁRON No! Hol? … Összejöttem egy nővel, és ez éppen a szomszéd …A szomszéd faluban egy nővel.

MARCI Azt most, ha jól értem, se dolog, se pénz, csak az éjszakai műszak. ÁRON Nem műszak az! Az valósággá lett álom! Istenem! Az az asszony! Na meg én is... (kihúzza magát, megigazítja büszkén a gallérját) MARCI Azt akkor most mi van? Elhagyod a Bözsit? ÁRON Mi? Egy fenét! Asszonynak jó! Mért hagynám el? Akármi is van, szerető mindig kerül, de asszony! … De ide figyelj! A minap bent jártam a községházán, s kit látok!? A te Guszti sógorodat! MARCI Az imént volt itt, mondott is valami nagyon érdekeset, ami téged érdekelhet. ÁRON Marci! Tudnále segíteni? Hogy legyen valami munkám. MARCI Hogy én? Hogy adnék én neked munkát? ÁRON Te sehogy, de a Guszti, az adhatna! Mondjuk éppen a községházán. Csak közelebb van a tűzhöz. 6. jelenet MARCI, ÁRON, MARCIKA

MARCIKA (Jön.) Csókolom apuka! Csókolom, Áron szomszéd! MARCI Mi dógod itt fiam, amikor anyádnak kellene, segítsél? ÁRON Szevasz, Marci szomszéd! (Kezet fognak, nagy komolyan.) MARCI Hagyd most ezt! Azt kérdeztem, mi dógod? MARCIKA E helyt? MARCI Hát! MARCIKA No e helyt semmi, de ha ide állok, (Mutatja, az apja elé áll.) akkor már komoly dógom akad. ÁRON Aztán milyen komoly legény lett ez a MARCI fiad! Hiába! Húsz év meg a fáradság meghozza az eredményt! MARCI Na! Ne szórakozz Áron! Az igaz, hogy kevés az esze, de neki való éppen elég van! Akkor mi van, ha ide állok? (Mutatja a fiának.) MARCIKA (Odaáll, ahol az „ide állok” van.) Akkor az van, hogy a Guszti sógor üzeni, hogy amilyen kótyonfitty az apád, még elfelejti, amit mondtam neki a

10 Bözsiről. Mondd meg neki, hogy tartsa észben! Intézze, amit kell! MARCI Akkor most ezt megmondtad. Mehetsz a dolgodra. ÁRON (Marcikához.) Állj meg MARCI szomszéd! Aztán azt mondta-e a Guszti sógor, hogy milyen Bözsi? MARCIKA Azt, hogy milyen Bözsi? … Várjon Áron szomszéd! Várjon! (Nagy komolyan járkálni kezd fel-alá. Mintegy magában, fennhangon.) Bözsi, Bözsi, milyen Bözsi, … bótos Bözsi? Nem. Bögyös Bözsi? Nem … Megvan! Kérdeztem Guszti sógort, hogy milyen Bözsi. De azt mondta, hogy apád majd tudja! Azt most itt vagyok. MARCI Akkor most már tényleg mindent elmondtál! Menj be anyádhoz! Segíts neki! MARCIKA Megyek. Csak még azt akarom elmondani, hogy … ÁRON Na!? Mondjad! Apád türelmes, én tudom! MARCIKA Hogy találkoztam a Julikával és … ÁRON Az én lányommal? MARCIKA A te Julikáddal. Aki itt lakik, nálatok.

ÁRON Azt hol találkoztatok a lányommal? MARCIKA Hol is? A Malom-ároknál. ÁRON Igen? Azt mi dolgotok volt ott nektek? MARCIKA Nekünk semmi. Én is csak éppen jöttem haza, de hallom, hogy valami nagyon nyüszít a sűrűben. Hát gondoltam, megkerült a mi bolond kutyánk, s mentem arra, ahol a hangot halottam. MARCI Azt akkor most hol a kutya? MARCIKA A kutya, az nincs meg, csak a Julika, meg egy fiú. Julika így (Mutatja. Lefekszik a hátára, lábait az égnek emeli.) Az a gyerek meg így (Mutatja.) Na a Juli, az nyüszített. ÁRON Azt odamentél? MARCIKA Nem én. Nem a kutyánk volt. Minek. MARCI Mára elég! Most aztán menj anyádhoz. MARCIKA (El.) 7. jelenet MARCI, ÁRON ÁRON

No csak jöjjön haza az a lány!

MARCI Most mit vagy úgy beindulva?! Tizenhét éves! Meglátod, az anyja természetét örökölte. ÁRON Az anyjáét? MARCI Azt, … ÁRON (Kérdően néz Marcira.) Ezt meg honnan tudod? MARCI Hát amikor még fiatal volt … ÁRON Jut eszembe! A minap hallottam, hogy a községháza gondnokát nyugdíjazták. Arra az állásra írtak ki pályázatot. Gondold el! Már a gondnokságra is pályázni kell. Guszti segíthetne! Hol az a pálinka? MARCI Állj meg! Gondoltam egyet. De ez egy kicsit nehéz lesz. Az a helyzet, hogy a Guszti gyerek, szemet vetett a Bözsire. … Nyugi! … Guszti szerint a Bözsit sem hagyja ez hidegen. ÁRON Hogy az a … ! Amikor én csak dolgozok, gürcölök, ez a fehérnép … MARCI Te gürcölsz? Az éjszakai műszakban? ÁRON De ...Hát … (Mutatja.) … én férfi vagyok!

Hát ő meg nő! … (Felpattan, indulna haza…) MARCI Maradj itt! Nyugi! ÁRON De ez a fehérnép felszarvazott! Csak nem tűröm! Rólam aztán ne beszéljék, hogy pipogya, papucs! MARCI Maradj már nyugton! Hát még nem történt semmi. És nem is fog! Aztán még állásod is lesz. Nyugdíjas! Csak kushadj már! ÁRON Add azt a pálinkát! (Megkapja, iszik.) Mondjad! MARCI Szólok a Gusztinak, hogy a Bözsi kötélnek állt, s ma késő este hajlandó vele találkozni. Azt fogom mondani, hogy mi meg együtt iszunk, s te biztosan nem jössz haza. ÁRON De az a barom megszállja az asszonyt ! Kell ez nekem?! MARCI Dehogy szállja! Elég az hozzá, hogy amikor már összemelegedtek, s Guszti sógor ugrana,megjelenünk, én meg előadom a megoldást. Te hajlandó leszel elfelejteni, ami történt, ha Guszti elrendezi neked a gondnoki állást. Így aztán az asszony is ártatlan marad, te is állást kapsz. A Guszti gyerek MARCI ÁRON

11 meg majd vigasztalódik mással. Érted-e? ÁRON Értem. Nehéz, de legyen. Gyere át este hét körül. Marcikám! Aztán vigyázz! Nehogy a végén mégiscsak baja essék éppen általad az én Bözsikémnek! Azért csak nem lenne jó, ha szájára venne a falu! MARCI Nyugodj meg egykomám! Az én közvetítésemmel még nem macerálták meg egyik szomszédasszonyomat sem. Ha bízol bennem, kár nem esik az asszonyban! ÁRON Akkor erre igyunk! (Isznak. Marci a pad alá teszi az üveget.) … Na megyek! Szevasz Marcikám! (El. Be a házba.) 8. jelenet MARCI MARCI (Alaposan körbenéz, a színpad előterébe megy, telefonál.) Halló! … Na, ne mesélj most, Gusztikám, hanem köszönd meg, mit tettem. … És nekem este tízre itt legyél! Hozd magaddal a pikuládat! … Azt, amelyik fából való. Oszt zenélni tud. ... Erre majd kijön a

Bözsi. A többi már a ti dolgotok. … 9. jelenet MARCI, MARCIKA (Marci még telefonál...) MARCIKA (Jön. Megy az apja nyomában.) MARCI Gusztikám! Ennyit tudtam intézni. … Ne hálálkodj! Szevasz! („Leteszi” a telefont. Megáll. Kiált.) Marcika! … Hallod-e? Gyere már elő! MARCIKA Előbb már nem tudok előjönni, ha itt vagyok! MARCI Ne bolondozz! Mit kerülgetsz itt mögöttem? MARCIKA Árnyékot játszok! Én vagyok apuka árnyéka. MARCI Sajnos, hogy csak árnyék vagy! Mondd, mit hallottál? MARCIKA Már mondtam! Azt hallottam, hogy a Julika nyüszített, aztán meg nem is kutya! MARCI Azt jól látod! Nem kutya, de szuka! Ha én korodbeli lennék... MARCI No, azt mért jöttél?

MARCIKA Azért, hogy megmondjam, most már elég a pálinkából! Küldje szépen dolgára Áron szomszédot. Maga meg jöjjön ebédre! MARCI Te ettél-e már? MARCIKA Én bizony igen. MARCI Akkor menj át a szomszédba (Áronékat mutatja.), s mondd meg Bözsi nénédnek, hogy pontban háromkor beszédem van vele. Jöjjön ki a kert végébe, hogy lássuk, hol legyen az a kerítés. Megjegyezted-e? MARCIKA Meg én! … Háromkor (Mutatja az ujján.) kerítést kerítenek az apuka meg a Bözsi néném, ha kimegy a kert végébe. MARCI Na menj! (El, be a házba.) 10. jelenet MARCIKA, BÖZSI MARCIKA (Leselkedik az ajtón, de nem lát semmit. Megy az ablakhoz, de ott sem lát semmit. Halkan.) Bözsi! … Bözsike! (Hallgatózik. Nincs eredmény. Valamivel hangosabban. ) Bözsi! … Bözsike! (Hallgatózik. Nincs

eredmény. Ellép az ajtótól, kissé a színpad mélye felé, majd jó hangosan.) BÖZSI (Kirohan értetlenül egészen előre, hogy nem látja Marcikát. Értetlenül nézelődik jobbra, balra, majd fordul vissza. Ekkor látja meg a gyereket.) A fene a jó dógodat! Te büdös kölyke! A szívbajt hozod rám! Mi van? MARCIKA Édesapám üzeni, hogy Bözsi néném háromra menjen ki a kert végibe, aztán kerítenek valamit, vagy nem, de legyen ott. BÖZSI Ezt mondta? MARCIKA Ezt. Meg még azt, hogy az apád ezt üzeni. BÖZSI No, akkor menj a dolgodra! Éppen ebédidő van. (Indul be a házba.) MARCIKA Megyek. Csókolom! (A padig megy. Leül.) 11. jelenet MARCIKA, JULIKA JULIKA (Jön, nagy szerelmesen, magába zárkózva. Fordulna a ház felé, amikor …) MARCIKA Szevasz Juli!

12 JULIKA (Megszokásból.) Szia! (Menne tovább…) MARCIKA Láttalak ám! JULIKA Te? Engem? Hol? MARCIKA Hát ott, ahol voltál? JULIKA Azt ugyan mit kerestél ott? MARCIKA A kutyánkat. JULIKA A városban, az iskolában? MARCIKA Ott ugyan nem. JULIKA Akkor meg nem láthattál, mert onnét jövök. MARCIKA Aha! És a Malomárokban voltál-e? JULIKA A Malomárokban? MARCIKA Ott bíz! JULIKA Bolond vagy te Marci! Azt mi dógom lett volna ott? MARCIKA Mi dógod lett volna? Azt bíz, nem tudom. De láttalak. JULIKA Engem? MARCIKA Téged hát! Úgy nyüszítettél, mint a bolond kutyánk, amikor a pöcébe esett. JULIKA (Indulattal.) Nem keversz te össze valakivel? MARCIKA Hogy én-e? JULIKA Te! Bizony! Hogy lettem volna már ott, amikor …

MARCIKA Hát így: (Mutatja.) JULIKA (Zavartan néz körbe, Marcikát igyekszik takarni.) Állj már föl! Na, gyerünk! (Marcika hónalja alá nyúl és villámgyorsan felállítja, leülteti a padra, s ő is mellé ül.) Marcika! Aztán mondtad-e valakinek, hogy mit láttál? MARCIKA (Széles vigyorral.) Hát, … JULIKA Marci! Te már egy komoly férfi vagy. Igaz-e? MARCIKA Tényleg? (A kezeit a lába közé teszi, hintázik.) JULIKA Én úgy látom. MARCIKA Akkor férfi valaki, ha van bőrpikulája? JULIKA Az meg mi? MARCIKA Megmutassam? (Állna föl, tolná le a nadrágját.) JULIKA (Már szabadulna a helyzetből.) Akkor az! De Marci! Nem mutogatjuk azt fűnek-fának! MARCIKA Nem is! Csak neked! JULIKA Figyelj csak! Ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek, mit láttál

a Malom-árokban, akkor megmutathatod a pikuládat. MARCIKA Akkor, mikor? JULIKA Mit tudom én! … Este. Este, úgy tíz körül, gyere ki a kert végibe. MARCIKA Jó, jó! Aztán megmutatod te is a csigabigádat. JULIKA Mit!? Meg, meg, csak tartsd a szád! Megértetted? MARCIKA Meg, meg. Este tíz, kert végibe, a pikulával. JULIKA Akkor, szia! (Arcon csókolja.) De egy szót se! Senkinek, mert nem lesz se pikula, se biga, meg más se! Megértetted?! MARCIKA Értem, értem! 12. jelenet MARCIKA MARCIKA (Járkál a játéktér előrészében. Monoton mondogatja magában.) Biga! Biga! … Csiga-biga. … Csiga-biga gyere ki! Csigabiga gyere ki! … Kapsz tejet, vajat. Holnapra is marad. … (Elindul a bokor felé. A szöveget csak úgy monoton ismételgeti. ) Csiga-biga gyere

ki! Csiga-biga gyere ki! … (Észreveszi a bugyit. Felveszi, forgatja, nézegeti, közben jön előre.) 13. jelenet MARCIKA, MARIS MARIS (Jön ki a házból, eddigre Marcikának a hátát látja.) Marci! Hallod-e?! … Mit csinálsz, fiam? MARCIKA Semmit. (Még mindig a bugyit vizsgálgatja. Hajolna le, hogy felpróbálja.) MARIS Nem azt kérdeztem, mit csinálsz?! MARCIKA (Ahogy lehajol szól rá az anyja, ettől megriad, hanyatt esik, lábai az égnek, a bugyi a kezében.) MARIS Mi lelt fiam? Mi van a kezedben? MARCIKA Hát ez! (Mutatja, lengeti a bugyit, de a testhelyzetén nem változtat.) MARIS Adod ide azonnal! (Kikapja Marci kezéből a bugyit.) Minek ez neked? Honnét vetted? MARCIKA (Riadtan, a testhelyzetén még mindig nem változtat.) Most mit akar tudni anyuka?

13 MARIS (Ingerülten.) Mit, mit? … Állj fel! … (Marci csak néz az anyjára, de nem mozdul.) MARCIKA De mutatni kell. MARIS Mit? Ezt? MARCIKA Hát ezt, ahogy vagyok. Mért csinálnak így a lányok? MARIS Már mért csinálnának így a lányok?! MARCIKA Azt nem tudom, de láttam! Azt láttam, hogy így csinálnak. A fiúk meg így. (Mutatja.) MARIS Na ebből elég! (A hóna alá nyúl Marcinak, felállítja. Erősen megragadja, leülteti a padra.) Hol láttad te ezt? (Amikor kérdez, a kezével gesztikulál, amiben még ott van a bugyi.) MARCIKA A bokor alatt. MARIS A bokor alatt? És mikor? MARCIKA Hát, most. Most, mielőtt anyuka kijött. MARIS (A bugyira néz, megérti, zsebre teszi.) Jaj, Istenem! A szívbajt hozod rám! Nem erről beszélek! Arról, amit mutattál! MARCIKA Melyikre gondol anyuka? (Ugrana föl, hogy

mutassa. Az anyja nem engedi, visszaülteti a padra.) MARIS Az mindegy! Na, hol láttad? MARCIKA A Malomárokban. MARIS A Malomárokban? Mit kerestél ott? MARCIKA A kutyánkat. MARIS A Malomárokban? MARCIKA Ott, ott! Hallottam, hogy nyüszített. Gondoltam megnézem. Hazahozom. Hogy örült volna anyuka! MARIS Azt most hol a kutya? MARCIKA Hát az sehol, mert nem az volt. Egy lányt láttam, aki így csinált … (Akarja mutatni, de az anyja már gyorsabb, fel sem tud állni.) MARIS Azt ki volt? MARCIKA Hogy ki volt? … (Elgondolkodik.) Hát a … azt nem tudom. Nem a kutyánk volt. MARIS Na, jól van! Nem kutya volt! De azt csak láttad, hogy falubéli-e?! MARCIKA Ki? MARIS A lyány.

MARCIKA Az, akinek a lábai így (Ugrana fel újra, de az anyja most is résen van.) …? Na! Anyuka! Mér bánt engem? Maga kérdezte! MARIS Ne mutasd! Azt mondd, amit kérdeztem! MARCIKA Nem láttam. Nem a kutyánk volt. Otthagytam, hadd nyüszítsen. Meg volt vele valaki. … Lehet, hogy csalánba feküdt. … Nem? MARIS Az meglehet! De valami biztosan megcsípte. Na, gyere velem! Adunk enni a nagyapádnak. (Mindketten el.) 14. jelenet MARCI MARCI (Kijön, alaposan körülnéz. Hátra megy a baromfiudvar irányába, eltűnik, de rövidesen jön vissza. A színpad előterébe jön, jobbrabalra néz.) Maris! Mariska! (Kicsit vár, bemegy, bent.) Maris! Hol vagy? Itt vagy? (Kijön, leül a padra, megleli a pálinkát, iszik, visszateszi.)

15. jelenet MARCI, BÖZSI BÖZSI (Jön ki a házból.) Velem akarsz beszélni a kert végibe? MARCI Már annyi idő van? BÖZSI Annyi hát. Menjünk! MARCI Hova? BÖZSI Hova, hova? Ahova hívtál. Jó hely az, már elfelejtetted?! MARCI Mit? MARCI Dehogy! (Belegondol.) … De most, másról kell beszéljünk! BÖZSI (Feláll, elindul hátra.) Gyere, na! A lyányom az még hallgatja a szép meséket a tölgyesbe menet. De én már azt is tudom, hol van a makkos! MARCI Na éppen erről kell beszéljek! Gyere vissza, ülj le! MARCI Az a helyzet, hogy … hogy a sógorom, a Guszti gyerek, szemet vetett rád. BÖZSI Mit nem mondasz!? MARCI Ha mondom, ha nem, így van!

14 BÖZSI No hiszen! Az a virslihuszár? A pikulaművész? MARCI Bözsikém! Ez most nem érdekes! Az Áronnak már egy hónapja nincs munkája! BÖZSI Nem mondod? … Aztán akkor hova mászkál az éjszakai műszakba? ... Te, én kikaparom a szemét ennek az embernek, ha engem szájára vesz a falu! Tudsz valamit? MARCI Most arról kell beszéljünk, hogyan szerezzünk munkát az Áronnak. BÖZSI Csak kerüljön a szemem elé! MARCI Állj már meg te zsémbes asszony! Azt mondd meg, férjednek jó-e? BÖZSI Hát, … Hát ...férjnek elmegy... MARCI Na akkor, ez a Guszti gyerek éppen szerezhet állást a te Áronodnak, ha segítesz. ... Mi Áronnal elmegyünk este. Ez a Guszti gyerek meg jön majd tíz körül a pikulájával. Azt mondtam neki, hogy neked sincs ellenedre a találka. Szóval, ha itt lesz a sógor, hát hagyd, hogy tegye a szépet, s a közeledbe kerüljön. Aztán amikor már nagyon beleéli magát, megjelenik Áron, meg én,

s kibeszéljük belőle a faluházi, gondnoki állást. BÖZSI Aztán mi a biztosíték, hogy ti itt lesztek időben, s nem kell evvel a virslihuszárral birkóznom? MARCI Hát az, hogy el se megyünk! BÖZSI No hiszen, a pénz, az meggondolandó! MARCI Akkor megegyeztünk? BÖZSI Velem meg! Csak aztán résen légy! Ne sodorj bajba! MARCI Résen leszek Bözsikém! Tudhatod, bennem megbízhatsz. (Böcsi bemegy a házba.) 16. jelenet MARCI MARCI Hogy mér akkor lel az ember a párjára, amikor már magának asszonya, gyereke van!? Hej Bözsikém! Ha előbb jársz te abban a tölgyesben, ahová a Maris tévedt! … (Keresi a pálinkát. Megleli, iszik.) (Megszólal a telefon.) Mi van Gusztikám?! … Dehogy bolondozok! … Tán oda a nagy bátorságod? … Azért

mondom! … Csak fújd a pikuládat, ahogy mondtam! Én már mindent elrendeztem! … … Szevasz! („Leteszi.”) … (Meghúzza az üveget.) Na, nézzük mi dolog van még! (Bemegy a házba.) 17. jelenet MARIS, MARCIKA MARIS (Jönnek.) Bolond ez a nagyapád! MARCIKA Azt mér is, anyuka? MARIS Mert bolondokat beszél! MARCIKA Bolondokat? Olyant mond mindenki! MARIS De hogy neked már nősülni kellene!? Meg becserkészni a fiatal lányokat. Mit kezdenél te egy nővel? MARCIKA Amit nagyapa mond! Mutasd meg fiam ki a kakas a faluban! MARIS Persze! Mert a nagyapád aztán kokas volt! Na, gyerünk befelé! (Marcikát betereli a házba, maga is menne …)

ÁRON(Jön ki a házból, visszafogott hangon.) Mariskám! Hallod-e? Mariska! MARIS (A háta mögött int, hogy hallja, de betereli a gyereket. Amikor a gyerek már bement…) Áron! ÁRON Mariskám, drága! (Alaposan körülnéz. A padra vonja. Leülnek.) Csak azt kell mondjam, hogy … de jut is eszembe! Mi van a bugyival? MARIS Mi van? A gyerek megtalálta! De már itt van nálam! (Mutatja.) ÁRON Na jól van. Mert már kezdte a Bözsi, hogy mi van avval az éjszakai műszakkal? Meg hogy reggel, te a bugyidat kergeted. ÁRON Ma biztos, hogy nem lesz éjszakai műszak. De mindenre kerül megoldás. Drága Mariskám! Ugye nem baj? MARIS … Na megyek! (El, be a házba.) 19. jelenet ÁRON, MARCI MARCI

18. jelenet MARIS, ÁRON

(Jön ki a házból, indulna a szomszédba.)

15 ÁRON MARCI szomszéd! Téged várlak. Akkor mindent elrendeztél? MARCI El. Addig menjünk el a kocsmába, azt igyunk egyet. ÁRON Órád van-e? Nehogy lekéssünk a dologról! (Mindketten el.) 20. jelenet MARCIKA (Este van. Úgy tíz óra.) MARCIKA (Csak az árnyékát látjuk. Kioson a házból, s rögtön a kert végébe indul. Mintegy magának.) Pikula. Pikula. …Julika, a biga, a biga. … Biga, biga gyere ki. (Leül.) 21. jelenet MARCIKA, ÁRON, MARCI (Marci és Áron együtt érkeznek, osonva átmennek a színpad jobb oldalára, ott lekuporodnak. Marcika egyelőre nem mozdul.) ÁRON(Suttogva.) Azt mondtad, mire ide érünk, már itt lesz a Guszti! MARCI (Suttogva.) Soha nem a pontosságáról volt híres. Legyél már türelemmel!

ÁRON Nem a te feleséged akarja birizgálni. MARCI És a nyugdíjas állás? ÁRON Jó, jó! Az állás az, kell, de …

beteljesüljön a mi titkolt szerelmünk!

22. jelenet MARCIKA, ÁRON, MARCI, GUSZTI

BÖZSI

GUSZTI (Idétlen hangokat fúj, egy furulyán, így érkezik.) MARCI Na! Nem mondtam, hogy minden rendben lesz! MARCIKA (Feláll, árnyékként közlekedik.) ÁRON Oda nézz! MARCI Hova, oda? ÁRON (Az árnyékra mutat.) MARCI Az egy árnyék! ÁRON Na, de … GUSZTI (Megjelenik a furulyájával.) MARCI Kushadj már! GUSZTI (Az ablak alá érve.) Bözsi! Bözsike! Bözsikém! (Újra fújja.) Zsike! Te drága! Vágyaim netovábbja! Itt az idő, hogy

23. jelenet MARCIKA, ÁRON, MARCI, GUSZTI, BÖZSI Te vagy az Áron? GUSZTI (Nem válaszol, hanem egy újabb tirádát fúj.) BÖZSI Ide figyelj, te eszetlen! Mit szórakozol itt velem? Válaszolj, ha szólítalak! GUSZTI (Erőt vesz magán.) Bözsikém! Guszti vagyok! A te Gusztid! BÖZSI A MARCI szomszéd sógora? GUSZTI Az hát, ki más? BÖZSI Azt mi járatban? GUSZTI Bözsikém! Azért jöttem, hogy a mennybe repítselek. BÖZSI Aztán biztos vagy te abban, hogy képes is vagy rá? GUSZTI Hogy biztos-e? Csak gyere közelebb, majd meglátod.

BÖZSI Azt mit nézzek? Ebben a vak sötétben? GUSZTI Igazad van. Csak úgy mondtam. Nézni nincs mit. Elég, ha érzed. (Közelebb megy. Simogatja Bözsit.) BÖZSI Jaj! Na! Guszti! Fékezd magad! Csak nem gondolod, hogy itt az ajtóban?! GUSZTI Hát akár be is mehetünk! BÖZSI Hova be? GUSZTI Hova? Hát a pajtába. (Hátra mennek a takarásba.) MARCIKA (Beindul, az árnyék mozgása azt mutatja, mintha már rá is rontana Bözsire, de az árnyék túlhalad Bözsi árnyékán, majd kitűnik.) ÁRON Te Marci! Látod ezt? MARCI Mit? ÁRON Amit én? Hát hogy van ez? Te! Gyerünk! Még tényleg magáévá teszi az asszonyt! MARCI Legyél már egy kis türelemmel! Rajta kell kapjuk! Különben nem lesz állásod! GUSZTI Itt? BÖZSI Ez biztos hely. Gusztikám! Aztán mit tartogat az én számomra, aranyom?

16 GUSZTI Hát, amit tartogattam, az már a tiéd, csak figyelj! (Letolja a gatyáját térdig.)(Két árnyék jelenik meg. Egymással szemben vannak. Eközben Áron és Marci előbbre jönnek, közelítenek az árnyékok felé …) (A kezükben lámpa.) MARCI (hangosan) Na, Áron szomszéd! Jöjjön! Megmutatom magának a néma kacsánkat! (Guszti futna, de nem tud a lecsúszott nadrágjától. Megkövülve áll, félig felhúzott nadrággal. Marcika árnyéka balra kitűnik.) ÁRON Azt épp most kell nézzem, az éjszaka közepén? MARCI Mikor máskor, ha éppen most jár az eszemben! Meglásd csak milyen tüzes! (Eközben a Bözsiék mellé ér..) Nicsak, a Guszti sógor! ÁRON Guszti sógor!? Így hívod a kacsádat? MARCIKA (Mielőtt még az előzőek észrevehetnék, be a házba.) MARCI Nem én! Ez tényleg a Guszti sógor! (Guszti még húzkodja a nadrágját.) ÁRON Meg a Bözsi! A feleségem. Azt ez nem kacsa! De

nem is kotlik! (Jönnek ki a takarásból.) Te, MARCI szomszéd! Ezek ugyan mit kerestek? GUSZTI Mit, mit? A te némakacsádat. Most mondtad, hogy itt van az! MARCI Az meglehet, hogy itt van valahol, talán éppen a gatyádba rejtetted? (Nézné meg, de Guszti nem hagyja.) Bár az nem lehet, mert a miénk kotló. Emez meg (Mutatja) gácsér kell legyen. ÁRON Guszti komám, tetten értünk! GUSZTI Tetten értetek? Mit tettem? Azt, amit nem tettem? MARCI Elég az, amit akartál! BÖZSI Nekem meg sok is! Egy ilyen virslihuszár akart hírbe hozni. GUSZTI Bözsi! Te tudtad, hogy ezek itt vannak? Mégis tetted a szépet? BÖZSI Ha tudtam, ha nem, nem azt mondok a számmal, amit akarok? ÁRON Hát te aztán azt! De most bemenj már! Elég volt, amit tettél! A többit majd elrendezzük mi.

BÖZSI Hát, ha tudjátok, rendezzétek. (El, be a házba.) GUSZTI Azt hogy van ez sógor? Te az ellenséged mellé állsz? MARCI Nekem ugyan ki az ellenségem? GUSZTI Ki, ki? Az Áron! Az jelentett föl! A határ, a telekhatár miatt! Nem én mondtam-e? ÁRON Hogy én-e? Neked? Feljelentettem a Marcit? GUSZTI No! Nehogy ilyen feledékeny légy! Azt mondtad elásott tőled vagy öthat, vagy akár tíz métert. Igaze? MARCI Te Guszti! Nem lehet, hogy Áron ezt most el is akarja felejteni? Már ha egyáltalán emlékszik erre!? GUSZTI No és nekem, te, mit mondtál? Nem te mondtad, hogy a Bözsi jó szándékkal van irányomba? MARCI Azt nincsen-e jó szándékkal? GUSZTI Én most nem úgy látom! MARCI Dehogynem. Jó szándékkal van! Megtartott

téged a feleségednek! Hűségben! ÁRON No hiszen! Guszti a hűséges! ÁRON Nem szabad ám felülni a nők hamis mosolyának! Tudode? MARCI Azt beszéljük meg, hogy tudod elfelejtetni velünk ezt a kis kalandot. GUSZTI Hogy? Hogy? … Már megyek is! (Indulna.) ÁRON (Elé áll.) Csak nem gondolod, hogy megbúbolod a feleségem, azt annyi! Felejtsük el!? GUSZTI Én bizony nem tettem semmit! ÁRON MARCI szomszéd! Te mit láttál? MARCI Hogy én? Én bizony azt, hogy birizgálja a feleséged! GUSZTI Hogy én? A Bözsit! ÁRON Bizony, bizony, te! Mi meg éppen jókor jöttünk, s ezt láttuk. MARCI Te! Guszti! Ha ezt a községházán megtudják! ÁRON Na és a falu! Meg akar-e tartani? GUSZTI Na, fiúk! Aztán nem lehetne-e ezt férfiak módjára elrendezni?

17 MARCI Te mit gondolsz Áron? ÁRONTe Marci! Az jutott eszembe, hogy ez a gácsér (Mutatja.), ha levágjuk, már nem okoz több gondot a kotlók között. MARCI Azt van-e nálad bicska? ÁRON Van hát! Adjam-e? MARCI A te kacsádat búbolta! Legyen a te jussod a gácsér! GUSZTI Csak nem gondoljátok komolyan!? (Szorítja a nadrágot.) ÁRON Nem. Semmiképpen sem komolyabban, mint te gondoltad a búbolást. GUSZTI No de, … ez … ez … ez gyilkosság! Még el is vérezhetek! MARCI sógor! Ezt nem hagyhatod! ... Figyeljetek! Az isten szerelmére! Gondolkodjatok! … Hátha jut valami más megoldás! ÁRON Gondolkodjunk! (Gondolkodnak. Marci áll Gusztit féken tartva. Áron járkál. Kisvártatva….) MARCI Gusztikám! Van-e gondnok a községházán? GUSZTI Nincs. Most nincs! Meghirdettük. Pályázni lehet rá.

MARCI

Akkor van itt egy pályázó. GUSZTI Te? Most hogy mondod, azt hiszem, a gondnoki állás, az … az már a tied, Áron komám! Még a pályázatot is megírom! ÁRON Na látod! Tudsz te gondolkodni! MARCI Akkor megegyeztünk? GUSZTI Meg, meg. Mehetek? MARCI Még nem. Igyunk áldomást! Persze arra, hogy a szavad tartod! GUSZTI Igyunk, ha akarod! De hát nincs mivel. MARCI Már hogyne lenne. Maradt még a pálinkádból. (Előhúzza a pad alól a maradékot. Isznak.) Akkor isten áldjon! ÁRONMenj a dolgodra! S dolgod ne felejtsd! GUSZTI Szevasztok fiúk! (El.) MARCI Jó éjszakát, szomszéd! ÁRON Jó éjszakát! (Mindketten el.) Fiatalok jönnek és éneklik a Pálinka-dalt, azok, akik a

disznótorban segítettek. Egy kicsit erősen jókedvűek... Wittner Balázs játssza a zenét hozzá.

Tapsrend.

VÉGE