Összehasonlító tanulmány a magyar, a brit és a svéd radiológiai szakképzésről

Összehasonlító tanulmány a magyar, a brit és a svéd radiológiai szakképzésről Szerző:dr. Kárteszi Hedvig, dr. Schiszler Tamás www.radiologia.hu

Bevezetés Az orvostudomány és a technika elmúlt évtizedekben bekövetkezett hihetetlen fejlődése a radiológiában korábban szinte elképzelhetetlen távlatokat nyitott. Elég megemlítenünk a modalitások bővülését és technikai fejlődését, a radiológia digitalizálását, a kontrasztanyagok új generációinak megjelenését, a PACS rendszer elterjedését és mindezek „hátterében” a klinikum folyamatos intenzív fejlődését, amely mind nagyobb mértékben támaszkodik a képalkotó diagnosztikára. Mindez a radiológiai szakképzést nagy kihívások elé állítja. Ezt felismerve a radiológiai képzést számos országban minden elemében megújították, mind a curriculum, mind az oktatás módszertana, mind a szakorvosjelöltek szakmai fejlődésének ellenőrzése vonatkozásában (1–6). A világ számos részén a korábban lezajlott és a jelenlegi politikai és egészségpolitikai változások, valamint teleradiológia megjelenésének eredményeként nemcsak a tudományos radiológia, hanem a napi rutindiagnosztika is átlépte az országhatárokat. Ez utóbbi miatt egyre több törekvés látható a szakképzés bizonyos fokú nemzetközi standardizálására. Az ESR által kezdeményezett European Diploma in Radiology is ennek egyik mérföldköve. Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük a magyar radiológia szakképzés hatékonyságát, megnézzük, hogy felkészíti-e a jövő radiológus nemzedékét a szakma modern kihívásaira, és hogy mindezt más európai szakképzési rendszerekből vett mintákkal hasonlítsuk össze. Kíváncsiak voltunk továbbá, hogy maguk a szakorvosjelöltek miképp vélekednek a szakképzési rendszerről, oktatóikról és nem utolsó sorban saját felkészültségükről.

Módszer Mivel tanulmányunkban a szakképzési rendszert elsősorban a szakorvosjelöltek szemszögéből szerettük volna láttatni és vizsgálni, az ő közreműködésükre alapoztuk az adatgyűjtést. Ennek hasznosságára a szakirodalomban is találtunk példákat (7–9). Egy 24 kérdésből álló kérdőívet állítottunk össze, amit minél szélesebb körben igyekeztünk eljuttatni hazai (későbbiekben: M) és külföldi (későbbiekben: K) szakképzési rendszerekben dolgozó kollégákhoz. A kérdőív első pontja a szakképzésben eltöltött évek számára vonatkozott. Ennek alapján a válaszadókat két csoportra osztottuk: juniorokra (1–3 év, későbbiekben: J) és szeniorokra (4–4<, későbbiekben: S). A kérdőív első fele döntően arra kérdezett rá, hogy a fiatalok milyen típusú vizsgálatokból mennyit leleteznek, milyen szakorvosi kontroll mellett, illetve, hogy milyen „egyszerűbb” intervenciókat (biopszia, drenázs) végeznek, és milyen speciális CT szoftvereket használnak. A kérdőív szerkesztésekor a szakorvosi kontrollra vonatkozó kérdések feltevésénél nem gondoltunk arra, a meghatározásainkat mennyire másképp értelmezik a kollégák. A felsőbb szakmai kontroll mértékét teljes, részleges, minimális, valamint annak hiányaként kellett jellemezni. De minek minősül, ha valaki gyakorlatilag önállóan elemez egy vizsgálatot, leletet ír, és a szakorvos különösebb változtatás nélkül „ellenjegyzi” azt? A feldolgozás során úgy tűnt, hogy a magyar szakorvosjelöltek számára ez a teljes, esetleg részleges kontroll fogalomkörébe tartozik, míg külföldi kollégáik ezt minimális kontrollként értelmezik. Emiatt ezeket az információkat fenntartással kezeltük. Rákérdeztünk az elméleti oktatás rendszerességére, kongresszuson, szakmai kurzuson való részvételre, valamint arra, hogy van-e a munkaidőben elkülönített tanulóidő, és részt vesz-e a kolléga multidiszciplináris megbeszéléseken. Kérdések vonatkoztak a letett vizsgák számára, az oktatási és tudományos tevékenységre. A kérdőív második felében arra kértük a fiatalokat, hogy 1-től 10-ig pontozzák a szakképzés különböző „összetevőit”: szakorvos kollégáik segítőkészségét és szaktudását, a tutorok/mentorok munkáját, a képzőhelyek felszereltségét és saját szaktudásukat. A pontozásos kérdéseknél, valamint a kérdőív végén volt lehetőségük a válaszadóknak személyes gondolatok, javaslatok leírására. A kérdőív és annak feldolgozása teljesen anonim volt, a szakképzést koordináló egyetemet kértük csak megnevezni.

Eredmények 27 kitöltött kérdőívet kaptunk vissza a magyar képzési rendszerben tanulóktól, ebből MJ: 11, MS: 16 volt. A koordináló

Oldal 1/15


egyetemek közti megoszlás a következő volt: Szegedi Tudományegyetem: 11, Semmelweis Egyetem: 7, Debreceni Egyetem: 5, Pécsi Tudományegyetem: 3 kitöltő. Egy kolléga erre a kérdésre nem adott választ. 24 kitöltött kérdőívet kaptunk külföldi rendszerekben tanulóktól, ebből KJ: 13, KS: 11. Országonkénti megoszlás: Egyesült Királyság: 16, Svédország: 6, Németország: 1, Franciaország: 1 válaszadó. A továbbiakban az egyes kérdésekre adott válaszok eredményeit tárgyaljuk.

Elméleti képzés Az MJ csoportból mindössze ketten állították, hogy rendszeres elméleti képzést kapnak (18%), heten alkalomszerű képzésről számoltak be (64%), ketten állították, hogy nincs elméleti képzésben részük (18%). Erre a kérdésre a többi csoport az alábbiak szerint válaszolt. KJ csoport: rendszeres elméleti képzés : 11/13 (85%), alkalomszerű képzés: 2/13 (15%). MS csoport: rendszeres elméleti képzés: 2/16 (13%), alkalomszerű: 11/16 (68%), nincs elméleti képzés: 3/16 (19%). KS csoport: rendszeres elméleti képzés: 5/11 (45%), alkalomszerű: 6/11 (55%).

Munkaidőben elkülönített tanulóidő A magyar rendszerben ez nem létezik. A brit rendszerben dolgozók heti 4 vagy 8 órát kapnak meghatározott szempontok alapján, Svédországban 4-et. Franciaországban és Németországban is jár tanulóidő, de ezt a válaszadók nem pontosították.

Röntgenleletezés Egy elsőéves magyar kolléga kivételével mindenki leletez hagyományos röntgent. MJ csoport: átlagosan 105 db/hét, KJ csoport: átlag 80 db/hét, MS csoport: átlag 135 db/hét, KS csoport: átlag 85 db/hét. A szakorvosi kontroll fokában szignifikáns különbség nincs. Talán annyi említhető, hogy a külföldiek, úgy tűnik, hamarabb „önállósodnak”, a harmadévesek többsége már csak minimális felsőbb kontrollt említ, a negyed-és ötödévesek gyakorlatilag önállóan adnak ki leleteket. A magyar szeniorok többsége minimális szakmai kontroll mellett leletez. Három magyar, szakvizsga előtt álló fiatal állítja, hogy teljes szakmai kontroll alatt leletez hagyományos röntgent, ami talán túlzásnak tűnik olyan kollégák esetében, akik hamarosan szakorvosok lesznek.

Ultrahang-leletezés Két magyar, elsőéves kolléga és egy, a német rendszerben dolgozó szenior kolléga jelezte, hogy nem végez UH-vizsgálatokat. Az utóbbi azzal indokolta ezt, hogy náluk azt a klinikusok végzik. MJ csoport: átlag 20 db/hét, KJ csoport: átlag 12 db/hét, MS csoport: átlag 70 db/hét, KS csoport: átlag 15 db/hét. Az UH-vizsgálatok spektrumában nincs szignifikáns különbség a magyar és külföldi csoportok között. Hasonló arányban végeznek hasi, transabdominalis medence, vénás Doppler-, egyéb vascularis és musculoskeletalis vizsgálatokat. Endorectalis, transvaginalis vizsgálatot csak néhány szakorvosjelölt végez.

Oldal 2/15


CT-leletezés A magyar junioroknak csak mintegy negyede leletez CT-t, és még van olyan magyar szenior kolléga is, aki nem végez CT-vizsgálatokat. MJ csoport: 3/11 (27%), a leletezők átlag 15 db/hét, KJ csoport: 13/13 (100%), átlag 17 db/hét, MS csoport: 14/16 (87%), a leletezők átlag 30 db/hét, KS csoport: 11/11 (100%), átlag 21 db/hét (1. ábra).

1. ábra. CT-leletezés aránya a különböző csoportokban

MR-leletezés A magyar juniorok egyike sem leletez MR-t, és a szeniorok közül is csak néhányan. Hangsúlyozzuk, hogy a kötelező gyakorlaton „passzív megfigyelőként” való részvételt nem vettük figyelembe. A külföldi szakorvosjelöltek az első évesek kivételével rendszeres MR-leletezők. MJ csoport: 0/11 (0%), KJ csoport: 9/13 (69%), a leletezők átlag 7 db/hét, MS csoport: 5/16 (31%), a leletezők átlag 14 db/hét, KS csoport: 11/11 (100%), átlag 17 db/hét (2. ábra).

2. ábra. MR-leletezés aránya a különböző csoportokban

Speciális CT-szoftver-használat Koncepciónk az volt, hogy ezeknek a szoftvereknek (colon-CT, cardio-CT, tüdőnodulus-analízis) a használatát olyan osztályokon lehet megtanulni, ahol a szakorvosok érdeklődnek egy-egy radiológiai szubspecialitás iránt, ezért maguk is rendszeresen használják őket, illetve a klinikai háttér is adott. Alább látható, hogy a különböző csoportokból hányan használták már ezeket a szoftvereket: – Colon-CT: MJ csoport: 2/11 (18%), KJ csoport: 7/13 (54%), MS csoport: 3/16 (19%), KS csoport: 9/11 (82%). Cardio-CT: MJ csoport: 0/11 (0%), KJ csoport: 5/13 (38%), MS csoport: 4/16 (25%), KS csoport: 6/11 (54%).

Oldal 3/15


Tüdőnodulus-analízis: MJ csoport: 0/11 (0%), KJ csoport: 5/13 (38%) , MS csoport: 3/16 (19%), KS csoport: 6/11 (54%).

Intervenciók A képalkotó-vezérelt beavatkozások egy részét széles körben végzik a nem intervenciós radiológusok szerte Európában, ilyenek többek között a perkután biopsziák és drenázsok. Ahhoz, hogy ezeket a szakorvosjelöltek is készség szintjén elsajátítsák, olyan oktató szakorvosokra van szükség, akik maguk is nagy számban végzik őket szubspecialitásuknak megfelelően. A magyar juniorok közül senki sem végzett még ilyen beavatkozást. Az alábbi átlagszámításoknál csak azok adatait vettük figyelembe, akik az adott beavatkozásokat végzik (3. ábra).

3. ábra. Biopsziák és drenázsok végzésének aránya a különböző csoportokban

– Nyirokcsomó/lágyrész-biopszia: KJ csoport 7/13 (54%) átlag 8 db, MS csoport 6/16 (37%) átlag 17 db, KS csoport 9/11(82%), átlag30 db. – Emlőbiopszia: KJ csoport 5/13 (38%), átlag 17 db, MS csoport 2/16 (12%), átlag7 db, KS csoport 6/11 (54%), átlag 11 db. – Májbiopszia: KJ csoport 7/13 (54%) átlag 4 db, MS csoport 7/16 (44%) átlag 10 db, KS csoport 10/11 (90%), átlag 21 db. – UH-vezérelt drenázs: KJ csoport 7/13 (54%), átlag 3 db, MS csoport 5/16 (31%), átlag7 db, KS csoport 9/11(82%), átlag 16 db. – CT-vezérelt drenázs: KJ csoport 6/13 (46%), átlag 3 db, MS csoport 1/16 (6%), KS csoport -8/11 (73%), átlag 16 db.

Egy magyar szenior kolléga adatait nem vettük figyelembe az elvégzett beavatkozások számának átlagában, mivel az ő számai extrémen eltérnek mindenkiétől. Ő a képzése öt éve alatt 60 lágyrész-biopsziát, 100 májbiopsziát, 30 UH-vezérelt drenázst, 50 CT-vezérelt drenázst és 2200 angiográfiát (ebből 1000 terápiás) végzett. (Emellett minden modalitással rendszeresen dolgozik, beleértve az MR-t is.)

Oldal 4/15


Multidiszciplináris megbeszélések, kongresszus, oktatási tapasztalat és tudományos munka A multidiszciplináris megbeszélés véleményünk szerint fontos része a radiológusok munkájának. Segít, hogy munkánkat a klinikum tükrében lássuk, folyamatos szakmai visszajelzést biztosít és lehetőséget ad, hogy a klinikusok szemléletét is alakítsuk. A szakorvosjelöltek a következő számban vesznek részt ilyen megbeszéléseken: MJ csoport 3/11 (27%), KJ csoport 9/13 (69%), MS csoport 11/16 (68%), KS csoport 9/11 (82%). Az egy éven belüli kongresszusi részvétel tekintetében nem volt lényeges különbség a magyar és a külföldi csoportok között, bár részleteket nem kérdeztünk, igen-nem válaszlehetőséget adtunk. Az oktatási tapasztalat és a tudományos munka vonatkozásában nem volt lényegi különbség a szenior csoportok között. A junioroknál mindkét esetben nagy különbséget láttunk. Ezekre a kérdésre is csak igen-nem választ kértünk adni. – Oktatási tapasztalat: MJ csoport 3/11 (27%), KJ csoport: 8/13 (61%), MS csoport 15/16 (94%), KS csoport 10/11 (90%). – Tudományos munka: MJ csoport 3/11 (27%), KJ csoport 9/13 (69%), MS csoport 14/16 (87%), KS csoport 9/11 (81%).

Pontozás Mint a bevezetőben említettük, arra is kértük a kollégákat, hogy 1-től 10-ig pontozzák a szakképzés néhány, szerintünk kiemelten fontos összetevőjét: szakorvos kollégáik segítőkészségét és szaktudását, a tutorok/mentorok munkáját, az oktatókórházak adottságait (felszereltség, beteganyag), saját tudásukat és hogy képzésük mennyire követi a curriculumot. Általában elmondható, hogy a külföldiek kiegyensúlyozottan magas pontokat adtak, csak a juniorok közül adtak és csak saját tudásuk pontozásakor 7-nél alacsonyabb pontszámot. A magyar csoportokra a nagyfokú szórás jellemző (1-től 10-ig valamennyi pontszám megtalálható) mind az egyének között, mind az egyéni pontozásokon belül. Három elgondolkodtató részletet emelünk ki. Saját tudás értékelése: Míg a magyar és külföldi juniorok átlagpontszáma közt nincs még nagy különbség (MJ 4,9, KJ 5,9), addig a szenioroknál már jelentős különbség látható. A magyar szeniorok mindössze 5,3 átlagpontszámot adtak saját tudásukra, alig többet, mint a juniorok, szemben a külföldi szeniorok 7,2 átlagpontszámával (4. ábra). Szakorvos kollégák szakmai tudása: A külföldi juniorok és szeniorok egységesen magas átlagpontszámokat adtak (KJ 8,9, KS 8,7), ezeken belül is minimális szórással (8 és 10 között). Míg a magyar juniorok majdnem hasonlóan magas átlagpontszámot adtak (8,3) viszonylag kis szórással, addig a magyar szeniorok mindössze 6,8-es átlagpontszámot adtak. Ezen belül is nagyon nagy szórás volt tapasztalható: 5(!) és 10 között (4. ábra).

4. ábra. A saját és a szakorvos kollégák szaktudásának átlagpontszámai a különböző csoportokban

Oldal 5/15


Oktatókórházak adottságai: Sokszor hangzik el magyarázatként, hogy a kórházak nem megfelelő felszereltsége fontos akadálya a szakorvosképzésnek. Úgy tűnik, a szakorvosjelölteknek erről más véleményük van. Ez volt az egyetlen kérdés, amire mind az MJ, mind az MS csoport kiegyensúlyozottan magas pontszámokat adott minimális szórással: MJ 8,7, MS 8. Az kétségtelen, hogy többen megjegyezték, hogy a feltételek adottak, csak ők nem férnek hozzá.

Egyéni vélemények Lehetőséget adtunk a kollégáknak, hogy egyéni véleményüket is kifejtsék. A többség élt is ezzel, sokan átfogóan is elemezték helyzetüket. Bár többen említettek pozitív elemeket –például kollégáik segítőkészségét –, a szakképzési rendszer egészét senki nem értékelte jónak. Itt csak néhány véleményt emelünk ki, azokat, amelyek majdnem mindenkinél megfogalmazódtak. 1. Az első rezidensi év jelen formájában felesleges időpocsékolás. 2. A szakvizsgára való felkészüléshez nincsenek megfelelő szakkönyvek. Sokan említették, hogy a magyar szakkönyvek hiánya kevésbé lenne probléma, ha lenne egységes ajánlás a külföldi szakkönyvek vonatkozásában, és az ajánlott könyvek a szakorvosjelöltek számára hozzáférhetők lennének. 3. Hiányzik a szisztematikus elméleti képzés. 4. A szakképzés minősége szélsőségesen függ a munkahelytől.

Megbeszélés Tudomásunk szerint eddig még hasonló felmérés Magyarországon nem készült. Tanulmányunk nyilvánvaló gyengéje, hogy teljes adatbázis hiányában nem tudtuk minden magyar szakorvosjelölthöz eljuttatni a kérdőívet, azokat néhány segítőkész kolléga közreműködésével terjesztettük. A külföldi csoport lényegében a svéd és brit szakképzési rendszert reprezentálja, más európai országban nem tudtuk megoldani a terjesztést. (A francia és német rendszerben dolgozó kollégák magyarok és hazai kapcsolat révén kapták meg a kérdőívet.) Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a svéd és brit rendszerből érkezett adatok nem különböznek egymástól, annak ellenére, hogy a szakképzés struktúrája a két országban eltérő. Mindezek ellenére az adatok olyan nagyfokú különbségeket mutatnak a magyar és külföldi csoportok között, hogy azokat igen jelentősnek gondoljuk. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a külföldi kollégák strukturált elméleti képzésben részesülnek, és valamennyien hozzáférnek minden modalitáshoz, szemben a magyar csoporttal, ahol az elméleti képzés rendszertelen, és az egyes modalitásokhoz való hozzáférés korlátozott. Mint fentebb már utaltunk rá, ez utóbbit legfeljebb részben lehet magyarázni azzal, hogy a kórházak nem rendelkeznek megfelelő gépparkkal, sokkal inkább arról van szó, hogy a fiatalok nem férnek hozzá. Az adatok elemzése arra is rávilágít, hogy a Magyarországon széles körben elterjedt „modalitásorientált” radiológiai struktúra távol került az európai trendektől, és megnehezíti a szubspecialitásokhoz kapcsolódó ismeretek és beavatkozások elsajátítását. Számos adat és az egyéni vélemények is arra utalnak, hogy a képzés minősége „esetleges”, jelentősen függ a képzési helytől és – a fiatalok képességeitől, motivációjától független – személyes tényezőktől. Egyet kell értenünk a magyar szakorvosjelöltekkel, mikor azt látjuk, hogy tudásukat kevesebbre értékelik, mint külföldi kollégáik. Elgondolkodtató, hogy a magyar szakorvosok tudása milyen mértékű „presztízsveszteséget” szenved a szakképzés folyamán. Az egyéni vélemények pedig mindezeken felül néhány más problémára is rámutatnak, ilyen az első rezidensi év haszontalan volta és a szükséges szakkönyvekhez való hozzáférés nehézsége. A fentiek mellett természetesen pozitív jelenségeket is tapasztaltunk. Ha a juniorok nem is, a seniorok többsége jár multidiszciplináris megbeszélésekre és rendelkezik oktatási és tudományos tapasztalattal. Valamennyi magyar kollégának van lehetősége kongresszusokon részt venni. Sok szakorvosjelölt említette, hogy számíthat szakorvos kollégái segítőkészségére.

Következtetés

Oldal 6/15


Bár viszonylag kisszámú kérdőívet elemeztünk, úgy gondoljuk, hogy dolgozatunkkal rámutattunk arra, hogy a magyar szakképzési rendszer számos területen nem tud egységes színvonalú képzést biztosítani, és ennek különböző összetevőire is rávilágítottunk. Meg kell állapítanunk, hogy nagy különbség mutatkozik a külföldi és magyar szakorvosjelöltek felkészültségében. Az is kiemelendő, hogy a magyar fiatalok nagy része elégedetlen a szakképzési rendszerrel, amelynek modern szemléletű átalakítása még várat magára. Reményeink szerint tanulmányunk katalizálni fogja és objektív adatokkal segíti ezt a folyamatot.

Irodalom: 1. Jones JB, Watson T, Mankad K, Scarsbrook A. Competency-based training versus traditional experiences in radiology; how best to educate the radiologists of the future? Clin Radiol 2009;64(12):1244-6. 2. Zeman RK, Sterbis KC, Bittner R, Khati NJ, Brindle KA, Akin EA, et al Goals and objectives for an integrated, graduated curriculum in abdominal radiology.Acad Radiol 2010;17(1):120-8. 3. Amis ES Jr, Dunnick NR; American Board of Radiology; Diagnostic Radiology Residency Review Committee. Improvement in radiology education: joint efforts of the American Board of Radiology and the Diagnostic Radiology Residency Review Committee. J Am Coll Radiol 2009;6(2):103-5. 4. D Lindsell. Changes in postgraduate medical education and training in clinical radiology. Biomed Imaging Interv J 2008; 4(1):e19. 5. Jippes E, Jo van Engelen ML, Brand LP, Oudkerk M. Competency-based (CanMEDS) residency training programme in radiology: systematic design procedure, curriculum and success factors. Eur Radiol 2010;20:967-77. 6. Amis ES Jr, Baker SR, Becker GJ, Colletti PM, Dunnick NR, Davis LP, et al. Panel discussions in radiology: Changes in radiology training and new examination format. Am J Roentgenol 2008;191(6):W217-30. 7. Willatt JMG, Mason AC. Comparison of radiology residency programs in ten countries. Eur Radiol 2006;16: 437-44. 8. Baerlocher MO, Asch MR, Eran H; Canadian Interventional Radiology Association (CIRA). Attitudes of and influences on residents in English Canadian radiology programs regarding interventional radiology: results of a national survey by the Canadian Interventional Radiology Association (CIRA). J Vasc Interv Radiol 2005;16(10):1349-54. 9. Ip SW, Ko HS, Applegate KE. Factors influencing career choices in radiology trainees in Queensland, Australia. J Med Imaging Radiat Oncol 2010;54(2):93-9.

Melléklet: A kérdőív Kedves Kollégánk! Ez a kérdéssor egy tanulmány részét képezi, amelyben szeretnénk felmérni a magyar radiológiai szakképzés hatékonyságát, illetve azt, hogy mennyire készíti fel a fiatal radiológusokat a szakma mai kihívásaira. Szándékunk, hogy a kérdőívet nagyszámú magyar és minél több, más európai szakképzési rendszerben dolgozó-tanuló szakorvosjelölt töltse ki. A kérdések egy része ezért szokatlan vagy nehezen értelmezhető lehet a magyar rendszerben tanulók számára. Ebben az

Oldal 7/15


esetben kérjük, írj megjegyzést a kérdés mellé vagy csak jelezd, hogy a kérdés számodra értelmezhetetlen. Néhány kérdés az általad elvégzett vizsgálatok számára vonatkozik. Ezeknél természetesen közelítő értékek is megfelelnek, ha pontos számokat nem tudsz megadni. Az dokumentum Word formátumban készült, ezért ha elektronikusan töltöd ki, kérjük, hogy a kiválasztott válaszhoz rendelt négyzet MELLÉ tegyél x-et. A kérdéssor második felében arra kérünk, hogy pontszámokkal értékelj bizonyos tevékenységeket vagy jellemezz valamit. Kérjük, hogy pontszámot mindenképpen adjál, de ha úgy érzed, hogy ez nem jól reprezentálja a véleményedet , a legtöbb ilyen kérdésnél hagytunk helyet részletesebb „elemzésre”. A kérdéssor végén találsz helyet egyéb egyéni megjegyzéseid számára is. Nagyon hasznos lenne számunkra, ha ide leírnál bármit, akár a kérdésekkel, akár saját szakképzéseddel kapcsolatban, különösen, ha úgy érzed, hogy lényeges dolgok elkerülték a figyelmünket. Kérjük, írd meg, hogy szerinted milyen átalakításokat kellene feltétlenül végrehajtani a hazai szakképzésben. Ha kérdésed van, az alábbi email címeken bármikor fel tudod venni velünk a kapcsolatot. Kérünk, hogy ezen címek valamelyikére küldd el a kitöltött kérdőívet is. Köszönjük, hogy időt szánsz a kérdések megválaszolására. A kapott információk reményeink szerint elősegítik majd, hogy pontosabb képet kapjunk a fiatal radiológusgeneráció helyzetéről. Az információk feldolgozása természetesen anonim módon történik, eredményeinket pedig széles körben ismertetni kívánjuk.

Közreműködésedet köszönjük.

dr. Kárteszi Hedvig radiológus szakorvos [email protected]

dr. Schiszler Tamás radiológus szakorvos [email protected]

1. Hányadik évében jársz a szaképzésnek? 1. □ 2. □

Oldal 8/15


3. □ 4. □ 5. □ egyéb.......

2. Van-e elméleti képzés a curriculumban? igen, rendszeres □ igen, alkalomszerű □ nincs □

3. Van-e a munkaidődben elkülönített tanulóidő? van □ nincs □

4. Ha igen, mennyi? ........................óra/hét

5. Leletezel-e és ha igen, mennyit az alábbi vizsgálatok közül? hagyományos röntgen nem □ igen-................db/hét □

teljes szakorvosi kontroll mellett □ részleges szakorvosi kontroll mellett □ minimális szakorvosi kontroll mellett □ felsőbb szakmai kontroll nélkül □

Oldal 9/15


kontrasztos röntgen vizsgálat ( nyelés, irrigoszkópia stb.) nem □ igen-...................db/hét □


UH nem □ igen-....................db/hét □


CT nem □ igen-......................db/hét □

teljes szakmai kontroll mellett □ részleges szakmai kontroll mellett □ minimális szakmai kontroll mellett □

Oldal 10/15


felsőbb szakmai kontroll nélkül □

MRI nem □ igen-.......................db/hét □

teljes szakmai kontroll mellett □ részleges szakmai kontroll mellett □ minimális szakmai kontroll mellett □ felsőbb szakmai kontroll nélkül □

6. Milyen típusú UH vizsgálatokat végzel? has □ medence □ vénás Doppler □ egyéb vaszkuláris □ muszkuloszkeletális □ endovaginális/endorectális □

7. Az alábbi beavatkozások közül melyiket végezted már és mennyit? biopszia/ FNA nyirokcsomó/nyaki lágyrész .....................db emlő .....................db máj .....................db csont .....................db drenázs - UH vezérelt .....................db CT vezérelt .....................db

Oldal 11/15


egyéb - nefrosztoma .....................db artrográfia .....................db

8. Használtad-e már az alábbi speciális CT szoftvereket? CT colonográfia □ cardiális CT □ vaszkuláris analízis □ tüdő nodulus analízis □ egyéb .........................................................................

9. Részt veszel-e multidiszciplináris megbeszélésen? igen □ nem □

10. Voltál-e az elmúlt egy évben kongresszuson, szakmai kurzuson? igen □ nem □

11. Hogyan értékeled szakorvos kollégáid segítőkészségét (1-10)?............

12. Mennyire vagy elégedett ahogyan és amennyit a képzéseddel megbízott kollégák foglalkoznak Veled ( 1-10 )?…………..

13. Milyennek értékeled a téged oktató szakorvos kollégáid szakmai tudását (1-10)? …............

14.Mennyire követi a tényleges képzésed az előírt curriculumot (1-10 )? ……......

Oldal 12/15


15. Hogyan értékeled szakmai tudásodat (1-10 )? ................

16. Kapsz-e rendszeres visszajelzést képességeiddel, szakmai hozzáállásoddal kapcsolatban? nem □ igen- szóban □ írásban □ mindkettőben □

17. A képzési helyek mennyire biztosítják a képzésedhez szükséges feltételeket (eszközök, beteganyag,stb. ) (1-10)?..................

18. A képzéseddel megbízott személyek mennyire tarják fontosnak oktatásodat (1-10)?...................

19. Hány vizsgát tettél eddig?...................

20. Jár-e tanulmányi szabadság a vizsgák előtt? igen □ nem □

21. Részt veszel-e medikusok vagy ”fiatalabb” szakorvos-jelölt kollégáid oktatásában? igen □ nem □

22. Részt vettél-e tudományos munkában (kongresszusi előadás, poszter stb.)? igen □ nem □

Oldal 13/15


23. Hány radiológiai osztályon töltöttél el rövidebb-hosszabb időt?..........................

24. Melyik egyetem koordinálja szakképzésed?..........................................................................................

Megjegyzések, észrevételek, javaslatok: Absztrakt: BEVEZETÉS – A radiológia közelmúltbeli hihetetlen fejlődése nagy feladat elé állítja a radiológiai szakképzést. A teleradiológia, az orvosok minden korábbinál nagyobb migrációja és egyéb tényezők következményeként nemcsak a tudományos radiológia, henem a napi rutindiagnosztika is átlépte az országhatárokat. Ez utóbbi miatt egyre több törekvés látható a szakképzés bizonyos fokú nemzetközi standardizálására. Célunk az volt, hogy pontosabb képet kapjunk a magyar radiológiai szakképzés minőségéről, és azt más országokból vett mintákkal vessük össze. Meg akartuk tudni, hogy szakorvosjelölt kollégáink miként értékelik a szakképzési rendszert, oktatóikat, a képzőhelyeket és szaktudásukat. MÓDSZER – 24 kérdésből álló kérdőívet állítottunk össze, amit igyekeztünk minél több szakorvosjelölthöz eljuttatni Magyarországon és külföldön. A kérdések egy része a fiatal radiológusok rutin szakmai tevékenységére vonatkozik. Majd arra kértük a kollégákat, hogy minősítsék (pontozzák) oktatóik munkáját, saját szaktudásukat és a képzőhelyeket. Rákérdeztünk többek közt az elméleti képzésre, a fiatalok oktatási és tudományos tevékenységére is. Egyéni vélemények és javaslatok kifejtésére is adtunk lehetőséget. EREDMÉNYEK – Összesen 51 kitöltött kérdőívet kaptunk vissza, 27-et magyar, 24-et külföldi szakképzési rendszerekben tanulóktól. Számos területen találtunk jelentős különbséget a magyar és külföldi csoport között, mind az általuk végzett vizsgálatok spektrumában, mind számában. A pontozásos értékelések is több területen markáns különbségeket adtak. Elemzésünk során igyekeztünk magyarázatot is találni az észlelt különbségekre. A magyar kollégák közül sokan részletesen is kifejtették véleményüket. Noha többségük említ pozitív elemeket a szakképzésben, a szakképzés egészével nincsenek megelégedve. KÖVETKEZTETÉS – Bár viszonylag kisszámú kérdőívet elemeztünk, a különbség számos területen olyan markáns, hogy azt igen jelentősnek gondoljuk. Úgy találtuk, hogy a magyar rendszer sok területen nem tud egységes szakképzést biztosítani, és nem tudta követni a nemzetközi trendeket. Az is kiemelendő, hogy a magyar kollégák jó része elégedetlen a szakképzési rendszerrel. Reményeink szerint a felmérés objektív adatokkal segíti azokat, akik magyar radiológusképzés korszerűsítésén dolgoznak. Kulcsszavak: radiológiai szakképzés, minőségbiztosítás, nemzetközi Article Title: Comparison of postgraduate training in radiology in Hungary, United Kingdom and Sweden Abstract: INTRODUCTION – The enormous development and expansion of Radiology in the last few decades has created a huge challenge in specialty training. Due to the introduction of teleradiology and the increasing migration of doctors, following the scientific work the daily routine has also crossed the borders of countries. This creates an increasing need for international standardisation. The aim was to obtain a more accurate picture of the quality of the Hungarian radiology specialty training, and to compare it with foreign training schemes. We wanted to get a view how our radiology trainees rate the training system, educators, training places and their skills. METHODS – 24-question questionnaire was put together and delivered to as many trainees as possible, in Hungary and abroad. Some of the questions targeted the daily professional routine of trainees. Then we asked our young colleagues to rate and score their tutor’s work, their own expertise and the teaching hospitals. Among other things, we asked about the theoretical training, teaching and scientific activities. We also gave them the opportunity to express their individual opinions and suggestions. RESULTS – A total of 51 trainees have completed the questionnaire, 27 from the Hungarian, and 24 from foreign training systems. We found marked differences between Hungarian and foreign groups in many areas. The scoring evaluations have also revealed marked differences in several areas. During our analysis, we tried to find an explanation for the observed differences. Many Hungarian colleagues have made detailed comments. While most of them mentioned some positive elements of specialty training, the majority were not satisfied with the training as a whole.

Oldal 14/15


CONCLUSION – Although a relatively small number of questionnaires were analysed, the difference is so striking in many areas that we regard it is significant. We have found Hungarian scheme could not provide uniform and even training, and could not follow the international trends and tendencies. It should be highlighted that most of the Hungarian trainees are not satisfied with their education. We hope the objective data of our study will help those who work on the modernisation of the Hungarian radiology specialty training. Keywords: postgraduate training in radiology, quality assurance, international Szerző munkahelye: dr. Kárteszi Hedvig: Glasgow Royal Infirmary, United Kingdom dr. Schiszler Tamás: Monklands Hospital, United Kingdom Szerző e-mail címe: [email protected] Szerző levelezési címe: dr. Kárteszi Hedvig: 17 Beaumont Gate, Glasgow, Scotland, United Kingdom, G12 9ED

Oldal 15/15

Összehasonlító tanulmány a magyar, a brit és a svéd radiológiai szakképzésről

Recommend Documents