Magyarpárti lobbi a brit parlamentben a két világháború között. Jelige: Magyar barátaink

Magyarpárti lobbi a brit parlamentben a két világháború között

Jelige: „Magyar barátaink”

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ................................................................................................................................ 3 2. A brit-magyar kapcsolatok hivatalos szintje .......................................................................... 5 3. „Angol barátaink” .................................................................................................................. 7 3.1. Pályafutásuk..................................................................................................................... 7 3.2. Magyarbarát álláspontjuk háttere .................................................................................. 12 3.3. A trianoni békeszerzıdést ellenzı érveik ...................................................................... 15 3.4. Megoldási javaslatok ..................................................................................................... 18 3.5. Magyarországi utazások ................................................................................................ 20 3.6. A magyarbarát tevékenység formái ............................................................................... 26 3.7. A magyarbarát tevékenység elismerése Magyarországon ............................................. 29 4. Összegzés ............................................................................................................................. 32 5. Felhasznált források és szakirodalom .................................................................................. 34

2

1. Bevezetés „Ama meglepetések közül, amelyek a békeszerzıdés Pandora-szelencéjébıl kipattantak, sohasem tudtam megmagyarázni magamnak azt a rendkívül kegyetlen elbánást, amelyben a magyar nemzetet részesítették” – írta 1927-ben Lord Sydenham, a House of Lords (az angol felsıház) tagja a trianoni békeszerzıdésre utalva.1 Ez az idézet is mutatja, hogy a két világháború között létezett a brit parlamentben egy magyarbarát csoport, amelynek tagjai egyhangúan igazságtalannak tartották a trianoni békeszerzıdést. Dolgozatomban e csoport tagjaival és tevékenységével foglalkozom. Bár Trianon kérdésével kapcsolatban széles körő szakirodalom áll rendelkezésre, illetve a két világháború közötti brit-magyar kapcsolatokról is születtek összefoglaló munkák, azonban a brit parlamentben megfigyelhetı magyarpárti lobbiról alig esik szó. A szakirodalom a trianoni békeszerzıdést vizsgálva a Foreign Office hivatalos álláspontjára helyezte a hangsúlyt. Bán D. András, Romsics Ignác és Arday Lajos foglalkozik ugyan a londoni magyar revíziós kampánnyal és ezen belül röviden a magyarbarát brit politikusok által kifejtett tevékenységgel, de életükkel, pályafutásukkal nem.

Dolgozatomban csak a brit

parlament tagjai által kifejtett revíziós propagandát elemeztem, Lord Rothermere akcióját nem, ennek tanulmányozásához szintén bı szakirodalom áll rendelkezésre.2 Kutatásaim során elsısorban a Külügyminisztériumi Levéltár anyagai közül a londoni magyar követségrıl küldött jelentéseket, táviratokat, hivatalos- és magánlevelezéseket vizsgáltam meg. A House of Lords és a House of Commons magyarbarát tagjainak felszólalásait és a beszédekben megfigyelhetı érveiket a Parliamentary Debates (brit parlamenti jegyzıkönyv) alapján elemeztem. A magyar Felsıházi és Képviselıházi Naplók szintén fontos forrást jelentettek a magyar országgyőlés üléseit több alkalommal is meglátogató angol vendégek tiszteletére mondott beszédek révén. Emellett a Magyar Távirati Iroda, a korabeli memoárok, illetve az angol (például The Times) és magyar nyelvő sajtóanyagok nyújtottak lényeges információkat a magyarbarát politikusokról. A sajtóanyagból csak a magyarbarát álláspont hátterét megvilágító interjúkat, a magyarországi látogatások eseménytörténetérıl szóló tudósításokat használtam fel, – amelyhez a legbıvebb forrást a Függetlenség, illetve a kifejezetten külpolitikával foglalkozó szakfolyóiratok (Külügyi Szemle, Magyar Külpolitika) biztosították – ezért nem foglalkoztam 1

Colonel Lord Sydenham of Combe: My working life. London, 1927. (továbbiakban Sydenham: My working life) 397. 2 Lásd részletesebben Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig. Századok, 1997/2. 303–352. Uı: A revíziós gondolat. Budapest, Osiris, 2001.

3

a magyar kormánypárti és ellenzéki sajtóban ezzel kapcsolatban tetten érhetı eltérı megítéléssel, véleményekkel. Az elsı fejezetben rövid áttekintést adok a két világháború közötti brit-magyar kapcsolatok történetérıl, melynek során a hangsúlyt arra a kérdésre helyeztem, hogy a hivatalos angol politika milyen esetekben és hogyan nyújtott segítséget Magyarországnak. Dolgozatom további részében tanulmányozott tizenhárom politikus kiválasztása azon elv alapján történt, hogy a brit parlamentben ık képviselték a legjelentısebb erıt a magyarbarát csoportban, ık szólaltak fel legtöbbször Magyarország érdekében. Összehasonlító elemzés során többféle szempont – többek között családi hátterük, pályafutásuk, képzettségük, diplomáciai tapasztalatuk, magyar rokoni kapcsolatuk – alapján csoportosítottam ıket. Részletesen bemutatom a magyarbarát angol felsıházi és alsóházi politikusok életét, mirıl voltak híresek politikai pályájuk mellett, mi állt magyarbarát álláspontjuk hátterében, milyen személyes magyar kapcsolatokkal és tapasztalatokkal rendelkeztek. Beszédeik, nyilatkozataik elemzése során összegyőjtöttem a trianoni békeszerzıdést ellenzı érveiket, amelyek rávilágítottak arra, hogy az új határokat miért tekintették veszélyesnek az európai békére nézve. A Londonban megszervezıdött magyarbarát képviselıcsoport mőködését többféle nézıpont szerint különítettem el: hogyan tartották napirenden a brit parlamentben állandó interpellációikkal a magyar határok kérdést az 1920–1930-as években; parlamenti beszédeik mellett milyen formában támogatták még a magyar ügyet; a magyar határok felülvizsgálatára tett kísérleteik; megoldási javaslataik; az angol közvélemény tájékoztatására szolgáló a The Times-ban megjelent nyílt leveleik alapján. Emellett megvizsgálom a brit politikusok Magyarországon tett látogatásainak céljait, eredményeit, illetve hogyan hálálta meg a magyar politikai- és közélet az ország érdekében kifejtett munkájukat. Végül összefoglalom, hogy a magyarpárti lobbi milyen eredményekkel járt, hogyan értékelték munkájukat angol és magyar részrıl, volt-e valamilyen hatása a hivatalos brit külpolitikára. Ezek alapján összegezve a dolgozat legfontosabb célkitőzése az, hogy adalékokat nyújtson a nemzetközi kapcsolatok történetének egy kevésbé ismert, nem hivatalos szintjéhez az angol-magyar kapcsolatok viszonylatában.

4

2. A brit-magyar kapcsolatok hivatalos szintje Már a béketárgyalások során bizonyos angol jóindulat mutatkozott Magyarországgal kapcsolatban. A brit delegáció az etnikai határoknak jobban megfelelı területi rendezést javasolt. Lloyd George arra mutatott rá, hogy „soha nem lesz béke Délkelet-Európában, ha a most létrejövı kis államok mindegyikének jelentıs magyar lakossága lesz.”3 1920-ban a londoni miniszterelnöki konferencián Lloyd George kísérletet tett a magyar határkérdés újratárgyalására, amit azonban már a Foreign Office is elutasított. A konferencián a határokat nem módosították, egyetlen eredménye Curzon külügyminiszter javaslata volt, amit a franciák és az olaszok is elfogadtak, és amely késıbb a Millerand-levél néven vált ismertté. Curzon lehetıvé kívánta tenni, hogy a határvizsgáló bizottságok vizsgálataik során talált igazságtalanságokat és azok módosításának lehetıségét a Nemzetek Szövetsége elé terjeszthesse. A Millerand-levelet csatolták a trianoni békeszerzıdéshez, a gyakorlatban azonban nem váltotta be a magyar reményeket.4 Az elsı világháborút követıen Nagy-Britannia külpolitikájában Európa keleti térsége elsısorban Franciaország elıretörésének megakadályozása szempontjából volt fontos.5 1922ben Nagy-Britannia támogatta Magyarország felvételét a Népszövetségbe. 1924-ben – az angol közbenjárásnak köszönhetıen – Magyarország 250 millió aranykorona népszövetségi kölcsönt kapott a gazdasági helyreállításhoz, amelynek egy részét London hitelezte meg.6 1926-ban újabb diplomáciai segítségben részesült a magyar kormány, amikor Sir Austen Chamberlain külügyminiszter közbenjárásával sikerült elsimítani a frankhamisítási botrányt. Két évvel késıbb a szentgotthárdi fegyverszállítási ügy során ismét Chamberlain nyújtott támogatást Magyarországnak.7 Az 1930-as években Nagy-Britannia izolacionista politikát folytatott, a birodalom egyben tartását, a gazdasági válság megoldását tekintette a legfontosabb feladatnak, ezért célja az európai status quo megırzése volt. Az 1933-as hirtenbergi fegyverszállítási ügyben Sir John Simon külügyminiszter lépett fel támogatólag Magyarország érdekében. A Marseille-i királygyilkosság körüli botrány

3

Idézi Romsics Ignác: A brit külpolitika és a „magyar kérdés”, 1914–1946. In Helyünk és sorsunk a Dunamedencében. Budapest, Osiris Kiadó, 2005. 64. 4 L. Nagy Zsuzsa: Magyar határviták a békekonferencián. In Történelmi Szemle, 1978/3–4. 454–455. Macartney, C. A.: Hungary and her successors. The Treaty of Trianon and its consequences 1919–1937. London-New YorkToronto, Oxford University Press, 1937. (továbbiakban Macartney, C. A.: Hungary…) 482. 5 Bán D. András: Illúziók és csalódások. Nagy-Britannia és Magyarország 1938–1941. (továbbiakban Bán D. A.) Budapest, Osiris Kiadó, 1998. 23–24. 6 Macartney, C. A.: Hungary… 465–466. 7 Arday Lajos: Az Egyesült Királyság és Magyarország. Nagy-Britannia és a magyar-angol kapcsolatok a 20. században. Budapest, Mundus, 2005. 17–18.

5

elsimításában a külügyminiszter mellett Anthony Eden, népszövetségi fıdelegátus nyújtott diplomáciai segítséget, amelynek köszönhetıen az ügy nem került a Népszövetség elé. Ekkoriban a brit politika Olaszország és Franciaország felé próbált közeledni, így NagyBritannia érdeke a probléma minél hamarabb történı megoldása, ugyanakkor a nyilvános tárgyalás elkerülése volt, mert az további konfliktusokat idézhetett volna elı Olaszországgal.8 A magyarbarát brit képviselık (Wedgwood ezredes, Robert Gower, William Mabane) elsısorban a magyarok Jugoszláviából történı kiüldözésével foglalkoztak a Marseille-i merénylettel kapcsolatban, az általuk feltett kérdésekre Sir John Simon így válaszolt: „mindent kerülni kell, ami még jobban elmérgesíthetné a Népszövetség elé terjesztett vitát, és ennél fogva az angol kormány elıterjesztést tett a jugoszláv kormánynál, hogy vessen véget ezeknek a kiutasításoknak.”9 Az olasz-abesszín konfliktus során azzal, hogy Magyarország nem szavazta meg a szankciókat a Népszövetségben – bár ennek nem lettek súlyosabb következményei – feszültebbé vált az angol-magyar viszony, az angol politika felrótta Magyarországnak a Marseille-i ügyben nyújtott segítségét.10 Széchenyi László is arra figyelmeztetett, hogy az angol kormánynak most oka van hálátlansággal vádolni Magyarországot, amiért nem szavazta meg a szankciókat a Népszövetségben Olaszország ellen.11 Az 1920–1930-as években az angol kormány a magyar revízió kérdésébe nem avatkozott be, viszont több esetben is diplomáciai támogatást nyújtott Magyarországnak, – amelyet az európai status quo megırzése vezérelt – a magyar kormány számára a kínos nemzetközi konfliktusok során. Az angol politika jóindulata fokozatosan csökkent az 1930-as évek végére. Az 1941. évi tavaszi események után Nagy-Britannia még csak a diplomáciai kapcsolatokat szakította meg Magyarországgal, Winston Churchill-nek köszönhetıen hadüzenetet nem küldött. A végleges szakításra Magyarország hadba lépésével kerül sor.12

8

Ormos Mária: Merénylet Marseille-ben. Budapest, Kossuth Kiadó, 1984. 175. Parliamentary Debates (továbbiakban PD) Commons Sitting of 12 December 1934, Yugoslavia and Hungary cc. 357–359. 10 Pritz Pál: Magyarország külpolitikája Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején 1932–1936. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982. 238. 11 MOL K 64 65. cs. 41. t. 147/Fın. pol. London, 1935. november 29. Széchenyi László távozásakor készült feljegyzése az angol-magyar viszony fejlıdésérıl. 12 Bán D. A. 187–190. 9

6

3. „Angol barátaink” 3.1. Pályafutásuk Az angol parlament felsıházának magyarbarát politikusai között többen is rendelkeztek jogi végzettséggel. James Bryce (1838–1922) elismert jogász és történetíró volt. 1870-ben jogi doktori címet szerzett a magánjog területén, 1893-ig egyetemi tanárként dolgozott Oxfordban. 1885-ben Lord Acton-nal együtt Oxfordban megalapították az English Historical Review-t. 1886-ban külügyi államtitkár lett, 1894–1895-ben a kereskedelemügyi minisztérium élére került, 1907 és 1913 között pedig washingtoni angol nagykövetként szolgált.13 Jogi munkáját is folytatta, 1914-ben a hágai International Court of Justice tagja lett, az elsı világháború után a Nemzetek Szövetsége létrehozásának támogatói közé tartozott. Modern Democracies c. mőve 1921-ben jelent meg.14 Történetírói pályafutása 1862-es, The Holy Roman Empire c. mővével kezdıdött, amit 1888-ban The American Commonwealth15, majd 1901-ben a Studies in History and Jurisprudence16 c. munkája követett. Dél-Afrikában tett utazása nyomán született meg az Impressions of South Africa (1897) c. mőve, mely nagy hatást gyakorolt a búr háború idején a liberális táborra.17 Walter George Frank Phillimore (1845–1929) szintén jogász volt. Politikusként liberális nézetei családi hagyományból fakadtak. A család politikai állásfoglalására ugyanis nagy hatással volt a Lord Phillimore nagyapja és Gladstone közötti barátság. A legmagasabb jogi fokozatokat sikerült elérnie: 1897 és 1913 között a Legfelsıbb Bíróság bírája, 1905 és 1908 között az International Law Association elnöke, 1913 és 1916 között a Court of Appeal bírája volt. Az egyházjog (Book of Church Law – 1872) és a nemzetközi jog (Three Centuries of Treaties of Peace and their Teaching – 1917) elismert szaktekintélye volt. Az ı nevéhez főzıdött 1917-ben a Nemzetek Szövetségének elsı alapszerzıdés tervezetének elkészítése.18

13

Who Was Who. A companion to Who’s Who containing the biographies of those who died during the period… (továbbiakban Who Was Who) Vol. 2. 141–142. Balogh József: A magyar revízió angol elıharcosa. Budapesti Szemle, 1939. július. (továbbiakban Balogh J.) 41–42. 14 Viscount James Bryce: Modern Democracies. Vol. 1–2. New York, 1921. Online: http://books.google.hu (letöltve: 2010. 11. 09.) 15 Viscount James Bryce: The American Commonwealth. Vol. 1. New York, 2007. Online: http://books.google.com (letöltve: 2010. 11. 09.) 16 Viscount James Bryce: Studies in History and Jurisprudence. New York, 1901. Online: http://books.google.com (letöltve: 2010. 11. 09.) 17 PD Commons Sitting of 20 January 1902. South Africa-conduct of the war. cc. 425–436. 18 Lord Phillimore 1845–1929. Magyar Külpolitika. 1929. április, 10. évf. 7. sz. 7.

7

A magyarbarát alsóházi képviselık között is volt, aki foglalkozott joggal. Frederick Llewellyn-Jones (1866–1941) ügyvédként 1912–39-ig az International Law Association, 1915–39-ig a Grotius Society of London, illetve különbözı nemzetközi jogi és béke társaság (pl. Royal Institute of International Affairs, American Society of International Law) tagjaként szerzett nevet. 1929-tıl 1935-ig az alsóház liberális politikusaként dolgozott. Sokat foglalkozott walesi ügyekkel is: 1912 és 1940 között a Flintshire Insurance Committee elnöke, 1923-tól 1940-ig a Central Council for Health Education tagja, 1933-ban a Welsh League of Nations Union elnöke is volt.19 A jogi pálya mellett gyakori volt a katonai szolgálat közöttük. George Sydenham Clarke (1848–1933) a Royal Military Academy-n végzett, katonatisztként szolgált 1882-ben az egyiptomi expedíció során, majd 1885-ben Szudánban. Ezt követıen elsısorban birodalmi, gyarmati és diplomáciai ügyekkel foglalkozott. 1885 és 1892 között a Colonial Defence Committee, 1904-tıl 1907-ig a Committee of Imperial Defence titkára volt. 1901-ben az ausztráliai Victoria kormányzójaként, 1907-tıl 1913-ig pedig Bombay kormányzójaként szolgált.20 Josiah Clement Wedgwood21 (1872–1943) tanulmányait a Royal Naval College-ban folytatta. 1900–1901-ben Dél-Afrikába vezényelték, ahol részt vett a búr háborúban. 1902-tıl két éven át Transvaalban, az ermeloi körzet gyarmati ügyeit irányította. Miután visszatért Nagy-Britanniába, a liberális párt tagjaként bejutott az alsóházba. Az elsı világháborúban fıhadnagyként szolgált, de Gallipolinál súlyos sérülést szenvedett. Felépülése után ezredessé léptették elı, és 1918-ban Szibériába küldték különleges szolgálatra. Az elsı világháború után folytatta politikai tevékenységét, de már a munkáspárt soraiban, mert 1918-ban a válásával kapcsolatos botrányok során szembekerült a liberális párttal, így a munkáspárthoz csatlakozott. 1921 és 1924 között már a munkáspárt alelnöke lett. Politikai pályafutásának utolsó hónapjait a Lordok házában töltötte mint Baron Wedgwood of Barlaston.22 Sir Thomas Cecil Russel Moore (1886–1971) 1908-ban lépett a hadsereg szolgálatába. Az elsı világháborúban, 1914-ben Franciaországban szolgált, késıbb Írországban majd Oroszországban teljesített szolgálatot. 1925-ben nyugdíjba vonult, ettıl kezdve egészen 1950ig konzervatív alsóházi képviselıként dolgozott.23 19

Who Was Who. Vol. 4. 691. Uo. Vol. 3. 1319. 21 Üknagyapja a híres angol fazekas, Josiah Wedgwood volt, aki Charles Darwin nagyapja volt. A Wedgwood család támogatta a rabszolga felszabadítást és az 1832-es reform törvényt. 22 Who Was Who. Vol. 4. 1216. 23 Uo. Vol. 7. 555. 20

8

Walter Elliot (1888–1958) orvostudományt tanult a glasgow-i egyetemen, így az elsı világháború alatt katonaorvosként szolgált a nyugati fronton. A háború után politikai pályára lépett, és 1918-ban bekerült a parlament alsóházába. Ettıl kezdve gyorsan ívelt felfelé politikai karrierje. 1932-tıl 1936-ig földmővelésügyi miniszter, 1936–38-ig Skóciáért felelıs miniszter, 1938 és 1940 között egészségügyi miniszter lett.24 William Mabane (1895–1969) az elsı világháború alatt a Közel-Keleten és Franciaországban szolgált. Utána kereskedıként dolgozott, majd 1931-tıl lett a parlament nemzeti liberális tagja. 1939–1940-ben a Ministry of Home Security parlamenti államtitkára, 1942-1945-ig a Ministry of Food parlamenti titkára, 1945-ben Minister of State for Foreign Affairs volt.25 Sir Geoffrey Le Mesurier Mander (1882–1962) Cambridge-ben tanult, ügyvédként végzett, de közben az elsı világháború idején a királyi légi hadtestben szolgált. 1921-ben Staffordshire fıszolgabírája lett. 1929-ben került be a parlamentbe, 1945-ig az alsóház liberális képviselıje volt.26 Közülük többen nemcsak politikai pályafutásukról voltak híresek Nagy-Britanniában. James Bryce hegymászóként is nevet szerzett, az Alpine Club elnöke lett.27 Lord Clydesdale amatır boxoló volt, emellett 1933-ban a világon elsıként ı repülte át a Mount Everest-et.28 Munkájuk során e politikusok gyakran foglalkoztak nemzetiségi, állatvédelmi, szociális kérdésekkel. James Bryce elítélte az örmény népirtást, konkrét példákkal igyekezett felhívni az angol kormány figyelmét a törökök által elkövetett gyilkosságokra.29 Robert Gower az Angol Királyi Állatvédı Társulat elnöke volt, parlamenti beszédeiben többször is felhívta a figyelmet a környezetvédelem fontosságára és az állatokkal szembeni kegyetlen bánásmód ellen. Javaslatot tett arra, hogy a Népszövetség útján egy egységes európai állatvédelmi törvényt fogadjanak el. 1933-ban ı terjesztette be és vitte keresztül a brit parlamentben az állatvédelmi törvényt. Az állatvédelem területén nyújtott szolgálataiért III. Viktor Emánuel az olasz koronarend parancsnokává nevezte ki.30 Moore ezredes is foglalkozott állatvédelemmel, 24

Uo. Vol. 5. 343. Uo. Vol. 6. 702. 26 Uo. Vol. 6. 746. 25

27

MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi Hírek/Napi tudósítások. 1920. november 6. 15. Balogh J. 40–41.

28

Uo. 1931. november 4. 8. Az expedícióról tudósított a brit filmhíradó is. Everest air expedition. Online: http://www.britishpathe.com/record.php?id=3465 (letöltve: 2010. 12. 28.) 29 Zeitun és Mush térségében különösen súlyos öldöklés folyt. Volt, ahol a teljes keresztény férfilakosságot lelıtték, 9000 nıt és gyereket fojtottak a Tigrisbe. PD Lord Sitting of 28 July 1915. Reported Massacres in Armenia. cc. 774–776. 30 PD Commons Sitting of 7 April, 8 May, 9 May, 17 May, 25 July, MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások 1929. február 11. 6., 1934. október 22. 42.

9

támogatta azt a törvényt, amely az állatok humánusabb eszközökkel történı levágását írta elı. A lovak védelmének nemzetközi szervezetének megbízottja, az állatvédelem céljából létrehozott angol-olasz egyesület elnöke volt. Emellett közgazdaságtannal is foglalkozott.31 Walter Elliot lelkesen támogatta az angol tejtermelés védelmét, illetve hogy a gyerekek az iskolában ingyen tejet kapjanak.32 Wedgwood ezredes többféle kérdéssel is foglalkozott. Szerinte túl keményen bántak a németekkel a Versailles-i békeszerzıdés során. Hitler korai kritikusai közé tartozott. Törvényi változtatásokat javasolt, melyek lehetıvé tennék a fasizmus elıl menekülı németeknek a Nagy-Britanniában történı letelepedést. Nagymértékben támogatta India önkormányzását, de foglalkozott az adózás kérdésével (Local Taxation in the Empire), gyarmatüggyel (IndoBritish Commonwealth, The seventh Dominion) és a brit parlament történetével (History of Parliament, 1439–1509; Staffordshire Parliamentary History, 1258–1919) is.33 Politikai nézeteik nem befolyásolták magyarbarát álláspontjukat. A magyarbarát képviselık csoportjához a House of Commons valamennyi pártjából csatlakoztak politikusok. Robert Gower szerint a magyarbarát képviselıket a „Magyarország iránti szeretet és a nagyrabecsülésnek pártokon felül álló közös érzése főzi össze”.34 Nagy eltérések mutatkoztak a magyarbarát politikusok között abban a tekintetben, hogy volt-e külpolitikai, diplomáciai tapasztalatuk. James Bryce mellett Thomas Wodehouse Legh, azaz Lord Newton (1857–1942) töltött be magas külpolitikai pozíciókat. Lord Newton konzervatív politikusként 1880 és 1886 között diplomáciai szolgálatot teljesített a párizsi brit követségen. 1886-tól az alsóház politikusa lett egészen 1899-ig, amikor bekerült a House of Lords tagjai közé. 1916-ban külügyi államtitkár helyettes lett, majd a Foreign Office-ban propaganda-ügyekkel és a hadifoglyok kérdésével foglalkozott.35 Emellett írói munkájáról is ismert volt, két biográfia megírása (Lord Lyons: A Record of British Diplomacy; Lord Landsdowne: A Biography) után 1941-ben jelentette meg saját visszaemlékezéseit Retrospection címmel.36 31

PD Commons Sitting of 24 April 1953. Salughter of Animals (pigs) Bill. cc. 1667–1668. Who Was Who. Vol. 7. 555. 32 PD Commons Sitting of 8 July 1936. Malnutrition. cc. 1333–1334. 33 Who Was Who. Vol. 4. 1216. MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások 1929. április 23. 4. 34 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi Hírek/Napi tudósítások. 1937. július 15. 18. Barcza György: Diplomataemlékeim 1911–1945: Magyarország volt vatikáni és londoni követének emlékirataiból. 1. kötet. Budapest, Európa: História, 1994. (továbbiakban Barcza Gy.) 365. 35 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1921. június 14. 11. 36 Peers, Politics and Power. The House of Lords 1603–1911. Edited by Clyve Jones and David Lewis Jones. London, 1986. 519–520. A guide to the papers of British cabinet ministers, 1900–1964. Edited by Hazlehurst, Cameron-Whitehead, Sally-Woodland, Chiristine. Cambridge, 1996. 225.

10

Voltak azonban olyan magyarbarát képviselık is – pl. Rhys Davies −, akik teljes mértékben járatlanok voltak a diplomáciában, hiányzó ismereteiket külföldi utazásokkal igyekeztek pótolni. Rhys John Davies (1877–1954) az általános iskola elvégzése után farmokon kezdett el fizikai munkát végezni, majd tíz évig szénbányászként dolgozott. 1921 és 1951 között a parlament munkáspárti tagjaként politizált. 1924-ben a Home Department helyettes parlamenti államtitkára lett, ami pályafutásának egyetlen magasabb hivatali pozíciója volt.37 Sokat foglalkozott balkáni ügyekkel – a Balkán Bizottság kiküldöttjeként – tett tanulmányutat Jugoszláviában, az ott tapasztaltak alapján jelentést is készített, amelyben arra a megállapításra jutott, hogy Jugoszlávia felbomlása csak idı kérdése.38

37

Who Was Who. Vol 5. 283. A magyar revíziós mozgalom egyévi fejlıdése. III. befejezı közlemény. Magyar Külpolitika. 1933. október, 14. évf. 10. sz. 14. 38

11

3.2. Magyarbarát álláspontjuk háttere A magyarbarát angol politikusok trianoni határokat ellenzı álláspontjukat befolyásolhatta a több esetben is kimutatható magyar személyes, rokoni kapcsolat. A felsıház tagjai közül Lord Clydesdale Festetics György herceg unokaöccse volt.39 Robert Gower, a magyarbarát angol képviselıcsoport vezetıje, egyik unokatestvére révén tett szert magyar rokoni kapcsolatra. Major E. Gower ugyanis Jugoszláviában élt magyar származású feleségével, − Kalmár István korvettkapitány lányával − Kalmár Margittal, akinek topolyai birtokait az optáns ügy során kisajátította a jugoszláv kormány.40 Wedgwood ezredest és feleségét is sikerült megnyerni a revízió ügyének, melyben szerepet játszott az is, hogy egyik veje egy magyar férfi volt. Bár kezdettıl fogva szimpátiáját fejezte ki Magyarország iránt, mégsem csatlakozott a brit parlament magyarbarát csoportjához, mert nem hitt ennek sikerében. Egybıl felismerte a trianoni döntés igazságtalanságait, de határozott fellépését a béke ellen az akadályozta meg, hogy kezdetben nem volt túl tájékozott Magyarországgal

kapcsolatban. Elıször azt hitte, hogy

„Magyarországon oligarchia uralkodik”.41 Lord Sydenham pedig kapcsolatban állt Želeński Róbert gróffal, aki a lordnak írt leveleiben dicsérte My Working Life c. mővét, Magyarország érdekében tett erıfeszítéseit, és örömét fejezte ki, hogy milyen jól informált Magyarországról és történelmérıl. Želiński felajánlotta neki és Newton lordnak, hogy automobillal körbevezetné ıket lakóhelyén, ami sajnos Trianon óta Romániához tartozik.42 Nyilatkozataikban a vizsgált angol politikusok többféle okot is felsoroltak, hogy miért álltak Magyarország oldalára már a béketárgyalások során és a trianoni békeszerzıdés aláírása után

is.

Többen

hivatkoztak

történelmi

okokra,

a

magyar

nép

csodálnivaló

szabadságszeretetére. James Bryce állítása szerint nem féltette Magyarország jövıjét, mert „ami egy országot naggyá tehet: az néplélek; és a magyar nép lelke nem törött meg”.43 Kifejtette, hogy a magyar nemzet „politikai géniuszát s fenkölt nemzeti szellemét” mindig csodálta, már egészen gyerekkora óta. Figyelemmel kísérte a magyar 1848–1849. évi 39

MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások 1937. április 3. 6. MOL K 92 9. cs. 6. t. 2195. dosszié. 3/Fın. Szigorúan bizalmas! 1934. március 9. Bárdossy László követségi tanácsos levele Kánya Kálmán külügyminiszterhez; Rákosi Jenı: Trianontól Rothermereig. 45–46. 41 MOL K 92 10. cs. 6. t. 2564. dosszié. 2551/S 1934. július 31. Kentner Gyula levele Bárdossy Lászlónak. 42 Želeński Róbert levelei Lord Sydenham-hez 1927. július 20., július 28., augusztus 3., november 4. In Želeński Róbert: Emlékeim. Budapest, 1928. 851–853. 43 The Hungarian Question in the British Parliament. Speeches, questions and answers thereto in the House of Lords and the House of Commons from 1919 to 1930. With an introduction by Roland E. L. Vaughan Williams. London, 1933. (továbbiakban The Hungarian Question) May 5th, 1921. House of Lords. 222. 40

12

eseményeket és késıbbi alkotmányos küzdelmeket, külön kiemelte a „nagyhírő Deák Ferenc” nevét. Elismerıen szólt Magyarországról, mely szerinte fontos helyet foglal el a modern nemzetek között. A magyar nép nagyságát igazolta számára, hogy „a középkor kezdetén a legelsık voltak szabadságuk kivívásában”.44 Még gyerekként hallotta Kossuth Lajos egy beszédét Skóciában, ami nagy hatást gyakorolt rá. 1889 ıszén pedig Torinóban felkereste Kossuthot, és kifejezte iránta érzett szimpátiáját és csodálatát.45 Hasonlóságot vont az angol és a magyar parlamentáris fejlıdés között. Ellenezte a trianoni szerzıdés szigorú rendelkezéseit, felhívta a figyelmet a hosszú idıre visszanyúló magyar-angol barátságra és Tisza István háborút ellenzı álláspontjára.46 Robert Gower is hasonlóságot vélt felfedezni a régi magyar és angol törvények között, emiatt kezdett érdeklıdni Magyarország iránt.47 Lord Newton szintén az alkotmányos fejlıdés hasonlóságában, illetve Magyarország védıbástya szerepében találta meg annak okát, hogy Nagy-Britannia miért fordul barátsággal Magyarország felé.48 Llewellyn-Jones saját bevallása szerinte azért vált a magyarok barátjává, mert rájött arra, „mennyire elnyomják az utódállamok a magyar kisebbségeket”. İ is nemzeti kisebbségnek, a walesi nemzetnek a tagja, így átérzi Magyarország problémáját.49 Emellett ı is kiemelte Kossuth Lajos történelmi szerepét. 1933 májusában debreceni látogatása alkalmával – miután virágcsokrot helyezett el a Kossuth szobornál – angolul elıadást tartott a Déri Múzeum dísztermében, amelynek során sajnálatát fejezte ki, hogy nem tud magyarul, de nagy tisztelettel beszélt a magyarok nemzeti hısérıl, akinek emlékirataiból idézett is. Saját elmondása szerint Kossuthot angliai látogatása alkalmával vendégül látta apja, így a Kossuth iránti tiszteletet édesapjától örökölte.50 Szintén többen érveltek azzal, hogy Magyarországot Ausztria sodorta háborúba. Lord Sydenham visszaemlékezéseiben kijelentette, hogy „ha volt valaha ellenséges állam, amely kíméletet érdemelt, akkor ez Magyarország, amelyet akarata ellenére sodorták háborúba és nem rajta múlt, hogy abból nem tudott kiszabadulni”.51 Ugyanerre hivatkozott Walter Elliot 44

Bryce, James: A római szent birodalom. Budapest, 1903. V–VI. Fisher, H. A. L.: James Bryce: Viscount Bryce of Decmont O. M. (továbbiakban Fisher, H. A. L.) London, 1927. Vol. 1. 51. 46 Uo. Vol. 2. 204–205. 47 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1936. június 13. 31. 48 Uo. 1931. február 9. 2. Lord Newton elıszava Eckhardt Ferenc: A Short History of the Hungarian People c. munkájához. 49 Uo. 1933. december 1. 2., Angol képviselık revíziós pártja. Magyar Külpolitika. 1933. november, 14. évf. 11. sz.. 1–2. 50 Debreczeni Független Újság, 1933. május 28. 1–2. 51 Sydenham: My working life. 397. 45

13

is, aki azt is hozzátette, hogy bár a magyarok nem akarták a háborút, de ha már belesodródtak, akkor legalább férfiként harcoltak.52 Sydenham, Elliot és Bryce is elismerıen nyilatkozott a magyarokról, amit fokozott az a jó bánásmód, amit a magyarok a brit hadifoglyokkal szemben tanúsítottak az elsı világháború során.53 Wedgwood pedig a „legnagyobb szeretettel” gondolt a magyarokra, akik tisztelettel bántak a Magyarországon tartózkodó angolokkal.54 Newton lord kijelentette, hogy „a brit alattvalókkal Magyarországon sokkal jobban bántak az ellenségeskedés egész ideje alatt, mint bármely más hadviselı országban.”55 Moore ezredes is saját elmondása szerint azért támogatta a magyar ügyet, mert hadifogoly barátaitól azt hallotta, hogy „a magyar egy kitőnı nemzet és most mégis a legnehezebb sors sújtja.” Ezért ı már régóta „a legnagyobb szimpátiával viseltetik a magyarság iránt”. Fı célja azonban az volt, hogy rokonszenve tudással is párosuljon és tapasztalatait elmondhassa Nagy-Britanniában, ahol azért foglalkoznak a békerevízió kérdésével, mert az angolok fı jellemvonása a fair play. Emellett különösen azért nevezte igazságtalannak a magyarokkal szembeni bánásmódot, mert épp Magyarország mentette meg Európát a töröktıl.56

52

Foreword. By Captain Walter Elliot. In The Oxford Hungarian Review. Vol. 1. Num 1. June 1922. 3–4. MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1921. november 28. 4., The Hungarian Question. May 5th, 1921. House of Lords. 215. 54 Magyarország jövıje és helyzete Kelet-Európában. Pesti Hírlap. 1921. május 29. 5. 55 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1921. június 14. 11. 56 Debreczeni Független Újság, 1933. szeptember 21. 1–2. 53

14

3.3. A trianoni békeszerződést ellenző érveik A vizsgált tizenhárom politikus mellett a többi magyarbarát politikus között is egységes vélemény alakult ki a trianoni békeszerzıdés következményeit látva. Az új határokat ellenzı álláspontjukat leggyakrabban gazdasági és etnikai érvekkel támasztották alá. A békeszerzıdés ugyanis nem békét teremtett, megváltoztatása nélkül elkerülhetetlennek tartottak egy újabb háborút. James Bryce szerint „a békekonferencia számos hibát követett el. Most egy olyan békeszerzıdést kötnek Magyarországgal, amely nem fog megállni…”57 Érvelése szerint, a Rajnától keletre az európai történelemben sehol sem mutattak toleranciát az országokban élı kisebbségek iránt, ezért érthetetlennek tartotta, hogy csak Magyarországot büntetik meg.58 A „párizsi békék túllıttek a célon”, megbocsáthatatlannak tekintette az olyan tisztán magyar városok, mint Kolozsvár, Nagyvárad és Arad Romániához csatolását. Javaslata szerint meg lehetett volna úgy húzni a határokat, hogy Erdély magyar részei és Székelyföld Magyarországhoz kerüljön. Lord Newton a trianoni békeszerzıdést túl szigorúnak tartotta. 1921 ıszén magyarországi látogatásának tapasztalatait összefoglalva a legsúlyosabb problémának azt nevezte, hogy „három és félmillió színmagyart és másfél millió németül beszélı magyart szándékoznak, mint megannyi állatot egyik államból a másikba áthajtani, anélkül, hogy megkérdeznék véleményüket”.59 Különösen aggasztónak tartotta a románok bánásmódját az erdélyi magyarokkal szemben, ezért népszövetségi vizsgálatot kezdeményezett. Magyarország számára a kereskedelmi kapcsolatok javítását javasolta a szomszédos államokkal, mert ez a politikai

viszonyok

konszolidációjával

járna

együtt.60

Lord

Newton

szerint

„az

igazságtalanságnak és abszurditásnak legfelsıbb foka”, hogy Magyarországtól még jóvátételt is követeltek. Sokkal inkább gazdasági kapcsolatok kiépítésére kellene törekedni Magyarországgal, mert az ország talpra állítása egész Európa érdeke.61 Lord Sydenham „példátlan ostobaságnak” nevezte a trianoni szerzıdést, mert a korábbi közép-európai gazdasági stabilitást bontotta meg. A Monarchia felosztásával megszőnt a

57

Lord Bryce levele Mr. James Ford Rhodes-hoz 1920. április 20. Közli Balogh József: Notes and Letters. Lord Bryce and Hungary: on the Centenary of his Birth. In The Hungarian Quarterly. Vol. IV. No. 4. Winter 1938/39. (továbbiakban The Hungarian Quarterly) 750. 58 Fisher, H. A. L. Vol. 2. 204–205. 59 Külföldi kritikák a békekötésekrıl és a revízió kérdése. Külügyi Szemle. 1925. 1-2-3. sz. 30. 60 Magyarország jövıje és helyzete Kelet-Európában. Vezetı angol politikusok levelei. Pesti Hírlap. 1921. május 20. 1–2. Lord Newton a trianoni béke ellen. Pesti Hírlap. 1921. október 23. 3. 61 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1921. november 5. 6.

15

térség politikai, gazdasági stabilitása, amely veszélyeztette az európai békét, és ezért „a határok kiigazítása elkerülhetetlenül szükséges”.62 Lord Phillimore szintén helytelennek tartotta a térség földrajzi egységének megbontását. Csehszlovákiát pedig a parvenük egyik fajtájának nevezte, amelyik „Magyarország rovására gazdagodik meg”.63 Llewellyn-Jones arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi kereskedelmet és ezzel az európai béke megvalósítását milyen nagymértékben gátolják a felállított vámsorompók. E probléma megoldása a „vámfegyverszünet”, amelyre különösen a kelet-európai térségben van szükség. Tévesnek nevezte a nyugati politikusok azon logikáját, hogy a közép- és keleteurópai országok igazságtalan határainak újrahúzása, szükségképpen háborúhoz vezetne.64 A gazdasági világválságért is a békeszerzıdéseket tette felelıssé, melyeket „okvetlenül meg kell változtatni”.65 Llewellyn-Joneshoz hasonlóan Mander képviselı is súlyos hibának tekintette az országok rövidlátó védvámos gazdaságpolitikáját.66 Llewellyn-Jones a magyar kisebbség kérdésével is sokat foglalkozott. Az állam kötelességnek tekintette „a területén élı kisebbségek nemzeti és kulturális javainak fenntartását és fejlesztését lehetıvé tenni, sıt azt a maga részérıl tevékeny módon elı is mozdítani”. Érvelése szerint a nemzeti kisebbségekkel szembeni igazságtalan bánásmód vezet elszakadási törekvésekhez, míg ha biztosítják a kisebbségek számára a kulturális jogokat, ez a politika az állam biztonságát fogja növelni. Éppen ezért „az európai kisebbségek panaszainak orvoslása Európa békéjének egyik legsürgısebb követelménye”. Példaként Wales esetét jelölte meg.67 Moore ezredes Magyarország nehéz helyzetéért a „bosszúálló béke” következményeit, a területi és népességbeli veszteséget tette felelıssé. Az európai béke biztosításának egyetlen eszközének a trianoni szerzıdés „igazságtalanságainak kiküszöbölését” tekintette, amit tárgyalások útján vélt elérhetınek.68 Az 1930-as évek elején Magyarország súlyos gazdasági helyzetét nem a gazdasági világválság okozta, hanem a trianoni szerzıdés, amely elszakította Magyarországtól gazdaságilag-kereskedelmileg fontos területeit. Így nemcsak szükségesnek 62

Uo. 1921. november 28. 4., 1925. április 1. 14.; Anglia és a békeszerzıdések revíziója. Körkérdés Anglia vezetı politikusaihoz. Magyar Külpolitika. 1928. október, 9. évf. 19. sz. 7. 63 PD Lords Sitting of 5 May 1921. Treaty of Peace (Hungary) Bill. c. 246. 64 A világ gazdasági válságát a rossz békeszerzıdések okozták. A kibontakozás útja a békerevízió. Magyar Külpolitika. 1931. január, 12. évf. 1. sz. 13. 65 Angol képviselık revíziós pártja. Magyar Külpolitika. 1933. november, 14. évf. 11. sz. 1–2. 66 A világ gazdasági válságát a rossz békeszerzıdések okozták. A kibontakozás útja a békerevízió. Magyar Külpolitika. 1931. január, 12. évf. 1. sz. 13–14. 67 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1930. augusztus 2. 14–15. 68 A revízióért harcoló Moore angol ezredes feltőnı kijelentései a bosszúálló béke rontásairól. Addig nem lesz béke Európában, amíg a legyızöttek szívében keserőség él. Függetlenség. 1933. július 26. 1.

16

tartotta a békeszerzıdés revízióját, hanem egyenesen azt javasolta, kényszerítsék a szomszédos országokat, hogy visszaadják a Magyarországnak az elcsatolt területeket.69 Rhys

Davies

határozottan

kijelentette,

hogy

az

elsı

világháborút

lezáró

békeszerzıdéseken változtatni kell. A trianoni határok egy újabb közép-európai konfliktus veszélyét vetítették elıre, amelynek alapját a több ezer magyar idegen uralom alá kerülése képezte. Félelmeit látta igazolva az 1932 decemberében Erdélyben történt incidensek során.70

69

A világ gazdasági válságát a rossz békeszerzıdések okozták. A kibontakozás útja a békerevízió. Magyar Külpolitika. 1931. január, 12. évf. 1. sz. 14. 70 PD Commons Sitting of 7 February 1933. Austrian Loan Guarantee Bill. cc. 136-137., Commons Sitting of 21 December 1932. Rumania (Disturbances, Cluj). c. 1052. Az alsóházban 1932 decemberében felemelte szavát a magyar kisebbségek ellen Erdélyben elkövetett atrocitások miatt (román diákok felgyújtották a magyar konzulátust, román zászlót húztak fel és két napig terrorizálták a lakosságot).

17

3.4. Megoldási javaslatok A trianoni határok életképtelenségét igazolva látva legtöbben az etnikai alapú revíziót tekintették megoldásnak. Rhys Davies a csehszlovák és a román határ mentén élı magyar tömb esetében, – amelyet személyesen is megvizsgált – tartotta lehetségesnek a revíziót.71 Davies és Mander képviselı is jogi érvekkel igyekeztek bizonyítani a revízió lehetıségét, amelyre a Népszövetség alapokmányának 19. szakasza adott lehetıséget.72 Felmerültek más megoldási lehetıségek is. Moore ezredes az Osztrák-magyar Monarchia helyreállítását támogatta, mert így Közép-Európát újra egy erıs, egységes hatalom képviselhetné az európai politikában.73 Szerinte a háború utáni békeszerzıdéseket a bosszúvágy és a félelem szülte, így a trianoni békeszerzıdést is, ezért addig nem lesz béke Közép-Európában, amíg a trianoni békét revízió alá nem vonják.74 James Bryce viszont az önrendelkezés híve volt, az Osztrák Birodalmat „türannikus és rendellenes szerkezetnek” tartotta, az európai határokat a nemzeti elvek alapján kívánta meghatározni. Politikai gondolkodására nagy hatással voltak a nemzeti mozgalmak kiemelkedı képviselıi, így pl. Kossuth Lajos, Mazzini és Garibaldi.75 William Mabane tanulmányutak során vizsgálta a térség problémáját. Szerinte Európában „kényszerbékék uralkodnak”, melyek lehetetlenné teszik a közép-európai stabilitást. A revízió viszont igazi békét eredményezne és a leszerelés kérdését is megoldaná. A megoldást két államszövetség létrehozása, egy balkáni és egy közép-európai jelentené.76 Rhys Davies javasolta egy dunai konferencia összehívását a térség etnikai problémáinak megoldására.77 Ben Riley-val együtt készített jelentésében a Millerand-féle levélre hivatkozva nem tekintették megváltoztathatatlannak a magyar határokat. A határ mentén élı magyar lakosság számára az önrendelkezési jogot kívánták biztosítani.78 A revízió megvalósulásának lehetıségeit vizsgálva egyes politikusok bíztak a Népszövetség erejében. Robert Gower szerint a briteknek azért kell a magyar kisebbségek ügyével foglalkoznia, mert Nagy-Britannia nemcsak egy tagja a Népszövetségnek, hanem legfıbb erkölcsi támogatója, ezért mélységesen hinnie kell alapelveiben, és ezeket a 71

MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1937. december 9. 29. Uo. 1937. szeptember 22. 2. 73 A világ gazdasági válságát a rossz békeszerzıdések okozták. A kibontakozás útja a békerevízió. Magyar Külpolitika. 1931. január, 12. évf. 1. sz. 14. 74 PD Commons Sitting of 13 June 1933. Foreign Office. c. 140. 75 Fisher, H. A. L. Vol. 2. 309. 76 MOL K 428 t) sorozat, MTI Belsı sorozatok/Házi tájékoztató. 1933. október 18. 1. 77 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1938. április 5. 27. 78 Az új Magyarország és a békeszerzıdések. Rhys Davies és Ben Riley angol munkáspárti alsóházi tagok jelentése. Magyar Külpolitika. 1934. január, 15. évf. 1. sz. 15. 72

18

gyakorlatban is alkalmazni kell.79 Más politikusoknál viszont erıteljesen megjelent a Népszövetség bírálata. Wedgwood ezredes egy emlékiratban igyekezett felhívni a kormány figyelmét arra, hogy a Népszövetség nem tudja betölteni kisebbségvédelmi funkcióját.80 Az optánsügy során „a Népszövetség nemcsak elvesztette tekintélyét és befolyását, de egyszersmind rettenetesen nevetségessé tette magát”. Ezen a véleményen volt Lord Newton és Lord Phillimore is, akik ezért azt javasolták, hogy a kérdést utalják át a hágai nemzetközi törvényszékhez.81 Llewellyn-Jones szerint az európai béke megırzése a Népszövetség feladata lett volna, az európai békét pedig leginkább a nemzeti kisebbségek problémája veszélyezteti, így ezt kellene orvosolni a Népszövetségnek, amire azonban alkalmatlan.82 Mabane képviselı a Népszövetség kudarcának egyik okaként azt jelölte meg, hogy nem ismerte fel Winston Churchill egyik mondatának nagy igazságát, miszerint „a legyızöttek sérelmeinek csillapítása meg kell, hogy elızzek a gyıztesek leszerelését”.83 Moore ezredes szintén bírálta a Népszövetséget, amiért nem lépett fel Románia ellen, ahol csak akkor tartották be a nemzetközi szerzıdéseket, amikor azok az ország javát szolgáltak, ellenkezı esetben – az optáns-üggyel kapcsolatban – viszont megtagadták azokat.84 Nemcsak a Népszövetséget ítélték meg gyakran kritikusan, hanem a nagyhatalmak magatartását is. James Bryce a nagyhatalmak szemére vetette, hogy „régi bajokat új bajok teremtésével próbálnak gyógyítani, Wilson 14 pontja teljesen figyelmen kívül hagyásával.”85

79

Gower, Robert: The Hungarian Minorities in the Succession States. London, Grant Richards, 1937. (továbbiakban Gower, R: The Hungarian…) 13. 80 MOL 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1930. június 30. 15. 81 The Hungarian Question. June 25th 1928. House of Lords. 372, 379. 82 A világ gazdasági válságát a rossz békeszerzıdések okozták. A kibontakozás útja a békerevízió. Magyar Külpolitika. 1931. január, 12. évf. 1. sz. 13. 83 PD Commons Sitting of 4 October 1938. European Situation. c. 219. 84 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1928. augusztus 3. 2. 85 Külföldi kritikák a békekötésekrıl és a revízió kérdése. Külügyi Szemle. 1925. 1–2–3. sz. 31.

19

3.5. Magyarországi utazások Az angol politikusok az országgal kapcsolatos információikat, tudásukat többnyire a Magyarországon tett látogatásaik során szerezték. Gyakran a Magyar Revíziós Liga meghívására érkeztek Magyarországra a brit politikusok, de néhány esetben magánjellegő utazásról volt szó. Legkorábban, már 1866 nyarán James Bryce járt Magyarországon, utazásának élményeirıl levelekben számolt be feleségének. Negatívumként említette meg a Pest és Arad között közlekedı vonat lassú, 17 mérföld per órás sebességét, – ami saját bevallása szerint megtanította ıt értékelni a „civilizált világban” történı utazást − vagy a magyar alföld pusztaságát és elviselhetetlen hıségét. Mély benyomást tett rá a magyarok öltözködési szokása is, amelyrıl részletesen írt.86 Pesti tartózkodásáról viszont pozitívan számolt be. Meglátogatta Báró Eötvös Józsefet svábhegyi villájában, a várost, a kanyargó Dunát gyönyörőnek, az embereket „bájosnak”, viselkedésüket „könnyednek és fenségesnek” találta.87 1921 szeptemberében Lord Newton érkezett több napra Magyarországra. Ellátogatott a pécsi Nemzeti Kaszinóba és Tettyére is. Részt vett a gilvánfai ünnepségen, ahol a község 13 hısi halottjának állítottak emléket. Rövid beszédében az angol és magyar nemzet között vont párhuzamot, mindkét országot vesztesnek nevezte a háborúban. Szeptember 11-én Horthy Miklós és felesége díszvacsorát adott Lord Newton, a vele tartó felesége és lánya, illetve angol és magyar elıkelık tiszteletére.88 Magyarországi tartózkodása alatt Sopronba is ellátogatott. Október 10-én magánügyben több napra Debrecenbe utazott, ahol hosszú beszélgetést folytatott Lindenberger János préposttal magyar politikai és társadalmi problémákról. Különösen a vörös és a fehér terror kérdése érdekelte a lordot.89 Az 1930-as években, különösen 1933-ban voltak gyakoriak a magyarországi látogatások. Rhys Davies 1933 húsvétján két hétre Budapestre érkezett. Tárgyalt a magyar helyzetrıl Horthy Miklóssal, Gömbös Gyulával és más politikusokkal is. Tanulmányutat tett a román és a

csehszlovák

határhoz,

hogy

személyesen

vizsgálhassa

meg

a

trianoni

béke

következményeit.90 A magyarországi tapasztalatokat egy jelentésben foglalta össze, amelyben a Trianon elıtti és utáni területi, népesedési, gazdasági viszonyokat vizsgálta, pontos statisztikai adatokra támaszkodva. Bár kétségkívül megoldandó kérdésnek tekintette az 86

Különösen meglepte a férfiak térdig érı bı vászonnadrágja, amit szoknyához hasonlított. James Bryce levele Aradról 1866. augusztus 10-én, idézi Fisher, H. A. L. Vol. 1. 124–126. 88 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1921. szeptember 8. 1., 3., szeptember 12. 6. 89 Uo. 1921. október 10. 15., október 11. 12., október 15. 3., MOL K 428 i) sorozat, MTI Bizalmas/Bizalmas értesítések. 1921. október 12. 2. 90 Angol vendégek Magyarországon. Magyar Külpolitika. 1933. április, 14. évf. 4. sz. 2. 87

20

anyaországtól elszakított magyar kisebbség ügyét, de a legfontosabb problémát szerinte az ország gazdasági egységének felbomlása jelentette. A trianoni békeszerzıdés „egy beteg államot hagyott maga után”. A béke által meghúzott határok szétszakították a korábbi egészséges kereskedelmi kapcsolatokat, erre példaként említette az Esztergomnál és a Debrecen közelében meghúzott határt, amit személyesen is megvizsgált. Az egyetlen megoldást a revízióban látta. A visszacsatolandó területeket két részre osztotta. Az egyik, a határmenti területeket, ahol egy tömbben élnek a magyarok – a Millerand-levélre hivatkozva – könnyen visszacsatolhatónak tekintette. Azokon a területeken, ahol szétszórva élt a magyarság (pl. Erdély), nehezen lett volna megvalósítható a revízió, így itt egyfajta autonóm közigazgatás tartott a legmegfelelıbbnek.91 Májusban két hétre Llewellyn-Jones látogatott Magyarországra a trianoni határkérdés további tanulmányozására. Budapesten a Magyar Külügyi Társaság ülésén és a Magyar Jogászegyletben, illetve Szegeden, Debrecenben és Pécsen tartott elıadásokat.92 Budapesten meglátogatta a rómaifürdıi elemi iskolába, ahol megfigyelte a tanítást, és ajándékokat is kapott a gyerekektıl, amelyek közül különösen egy Magyarországot ábrázoló agyagtérkép nyerte el tetszését.93 Május 27-én Debrecenbe utazott két napra. Az állomáson a város képviselete, a Revíziós Liga, társadalmi egyesületek és ifjúsági csoportok képviselıi is megjelentek. Llewellyn-Jones már a vasútállomáson azt nyilatkozta, hogy a „brit nemzet minden népe (…) egyaránt átérzi a magyar igazságot és rokonszenvez a magyar néppel”, majd beszédét „Éljen Magyarország” felkiáltással fejezte be. Délután megtekintette a város nevezetességeit, köztük az egyetemet is. Este angolul elıadást tartott a Déri Múzeum dísztermében, amelyben sajnálatát fejezte ki, hogy nem tud magyarul. Beszédében hangsúlyozta egyetértését Apponyi Albert „Before justice, after peace” elvével. A trianoni békét ostobaságnak nevezte, az igazságtalanságok orvosolását javasolta, de kizárólag békés eszközökkel. Beszédét a Magyar Hiszekegy elmondásával zárta. Másnap délelıtt részt vett a hısök emlékünnepén, illetve a Lord Rothermere által adományozott Magyar Fájdalom

91

Az új Magyarország és a békeszerzıdések. Rhys Davies és Ben Riley angol munkáspárti alsóházi tagok jelentése. Magyar Külpolitika. 1933. november, 14. évf. 11. sz. 11–12., Az új Magyarország és a békeszerzıdések. Rhys Davies és Ben Riley angol munkáspárti alsóházi tagok jelentése. 1934. január, 15. évf. 1. sz. 15. 92 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1933. május 20. 26., 1933. május 24. 27., 1933. június 3. 28., MOL K 612 a) sorozat, MTI Magyar Országos Tudósító/Híranyag. 1933. május 30. 12., Angol képviselı elıadása a revízióról. Függetlenség. 1933. április 28. 4. 93 MOL K 612 a) sorozat, MTI Magyar Országos Tudósító/Híranyag. 1933. május 26. 12.

21

szobrának leleplezésén, ahol hosszasan beszélgetett József fıherceggel. Délután ı is utazást tett Nyírábrányba a trianoni határ tanulmányozására, majd megtekintette a Déri Múzeumot.94 Néhány hónappal késıbb, szeptember 19-én egy kisebb parlamenti csoport érkezett Magyarországra, köztük Mabane és Mander képviselıkkel. Tiszteletükre ebédeket, teadélutánokat, banketteket adtak, körbevezették ıket a magyar parlamentben is. Közben csatlakozott a csoporthoz Moore ezredes, aki ekkor szintén Magyarországon tartózkodott. A csoport szeptember 23-án Gödöllıre utazott, ahol Horthy Miklós fogadta ıket.95 Közben, szeptember 20-án Moore ezredes Debrecenbe utazott dr. Nagy Emil volt igazságügy miniszter társaságában. Llewellyn-Jones-hoz hasonlóan ıt is ünnepélyesen fogadták az állomáson. Ezután Moore ezredes a Kossuth szobornál virágot helyezett el, ı is kiautózott a nyírábrányi határhoz, ahol nem értette, hogyan lehetséges, hogy „a békeszerzıdés alapjául szolgáló térképen hegyek és dombok vannak, holott egyetlen kis árok látható csak a határnál”. A délutáni programot egy hortobágyi autóút zárta. Este a vármegyeházán tartott beszédet a Revíziós Liga által rendezett nagygyőlésen, amelynek során Debrecent Európa egyik legszebb városának nevezte. Gyalázatosnak tartotta, hogy elvették Magyarország nagy részét, mert „az ilyen békeszerzıdés nem hozhat békét, mert minden békének a szívben kell rejleni, a jóakaraton és az igazságon alapulni!” Rámutatott arra, hogy a trianoni és Versailles-i szerzıdéseket nem szabad ugyanúgy megítélni, mert „a Versailles-i béke megalkotói tudták, hogy mit csinálnak, de a trianoni békéé nem.” Soha, még a világháború elıtt sem állott olyan közel Európa a háborúhoz, mint most. Azt tanácsolta, hogy a magyarok a gyakorlati revíziót kövessék, majd ígéretet tett, hogy a látottakról beszámol Angliában.96 1933 novemberében ismét Magyarországra utazott Llewellyn-Jones. Szegeden – ahol Röszkénél a trianoni határokat is megtekintette – és Pécsen is tartott elıadásokat a Revíziós Liga vendégeként. Pécsen átvette díszdoktori oklevelét. Beszédeiben reményét fejezte ki az angol és a magyar felsıoktatási intézmények közötti szorosabb együttmőködéssel kapcsolatban, illetve hogy sor kerülhet a jövıben Londonban is egy Collegium Hungaricum alapítására.97 Angol vendégek ismételt látogatására 1933 decemberében került sor. Ekkor Robert Gower és William Mabane ellátogatott a képviselıházba, ahol a magyar képviselık felállva tapsolták ıket. Schandl Károly üdvözölte a vendégeket, megköszönte nekik, hogy lehetıvé 94

Debreczeni Független Újság, 1933. május 28. 1–2., 1933. május 30. 1–3. British M.P.s in Hungary. The Times. 2 Oktober, 1933. 9. 96 Debreczeni Független Újság, 1933. szeptember 21. 1–2. 97 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1933. november 19. 1., 1933. november 22. 15. 95

22

tették, hogy Bethlen István gróf és Eckhardt Tibor beszédet tarthatott Londonban a trianoni békérıl, és ezáltal felhívhatták a világ figyelmét a Magyarországot ért sérelemre.98 1934. szeptember 16-án Rhys Davies képviselı utazott Budapestre, majd Szegedre, ahol angol nyelvő elıadást tartott a városházán. Beszéde során megemlítette, hogy milyen kellemesen látványt nyújtott a Budapest-Szeged vasútvonal mentén látott rendezett tanyai állapotok a szerbiai viszonyokhoz képest. Kiemelte, hogy Magyarország kezelte a legjobban a térségben az általános válság problémáját. Beszéde végén azt tanácsolta a magyaroknak, hogy továbbra is csak békés eszközöket vegyenek igénybe a revízió érdekében. Egy tanulmányút keretében a röszkei határnál tanulmányozhatta a trianoni határ problémáját.99 Szegedi elıadása után, 18-án az Országházban tartott beszédet, amelynek során elmondta, hogy a brit alsóházban szinte mindenki tisztában van a trianoni békeszerzıdés igazságtalanságaival. „A kis waelsi nemzet tagjaként” megértését fejezte ki a magyarság iránt.100 Szeptemberben Llewellyn-Jones is Magyarországon tartózkodott. Székesfehérváron tartott elıadásában ismét a trianoni béke igazságtalanságairól beszélt, biztosította a magyarokat, hogy Angliában „tízezer és tízezer” barátja van Magyarországnak. NagyBritannia felelısségére is rámutatott, mivel „Trianonban az erıszak békéjét alkották meg, amelyben az angolok is részt vettek, így tehát a jóvátételben vezetniök kell az angoloknak.”101 Pécsen részt vett a Magyar Bírák és Ügyészek Egyesületének országos kongresszusán.102 A következı év elején Robert Gower magyarországi utazása során látogatást tett a felsıházban, ahol Balogh Elemér hálásan megköszönte a Felsıház nevében a brit parlament tagjainak szimpátiáját a magyar nemzet felé.103 Másnap Gower beszélgetést folytatott Gömbös Gyulával, amit igyekezett titokban tartani, mert az – indoklása szerint – kellemetlen helyzetbe hozná ıt az angol kormány elıtt. A beszélgetés során a magyarbarát angol képviselık parlamenti csoportjának nevében arra kérte a miniszterelnököt, hogy állapítsák meg pontosan Magyarország revíziós igényeit. Erre válaszul Gömbös egy három célt

98

Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett Országgyőlés Képviselıházának Naplói. XIX. kötet, 229. ülés, 1933. december 14. 115. 99 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1934. szeptember 16. 8. 100 MOL K 612 a) sorozat, MTI Magyar Országos Tudósító/Híranyag. 1934. szeptember 18. 11. 101 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1934. szeptember 17. 29. 102 MOL K 428 f) sorozat, MTI Lapszemle. 1934. szeptember 18. 28., Uo. a) sorozat, MTI Napi hírek /Napi tudósítások. 1934. szeptember 13. 37., 1934. szeptember 17. 10., MOL K 612 a) sorozat, Magyar Országos Tudósító/Híranyag. 1934. szeptember 10. 6. 103 Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett Országgyőlés Felsıházának Naplói. III. kötet, 68. ülés, 1935. január 16. 473.

23

tartalmazó feljegyzést adott át Gower-nek.104 Megegyeztek abban, hogy ezt a feljegyzést Gower úgy fogja elıadni Nagy-Britanniában, mint saját következtetéseit a magyarországi látogatásáról. Gower kifejtette azt is, hogy a revízió hivatalos programjának meghirdetése kedvezı lépés volt az angol közvélemény szemében, mert „a nyílt kártyákkal való játszás e téren szimpatikusabb nekik”. Felhívta a figyelmet a magyar propaganda elégtelen jellegére.105 Lord Clydesdale 1935 áprilisában, a húsvéti ünnepekre Albrecht herceg meghívására tíz napra magánszemélyként Magyarországra utazott. Tartózkodása alatt megnézte Budapest nevezetességeit és a bábolnai ménes-birtokot, de részt vett vaddisznóvadászaton és pisztránghorgászaton is.106 Szeptemberben Llewellyn-Jones érkezett Magyarországra, ezúttal a walesi egyetem képviseletében, és részt vett a Pázmány Páter Tudományegyetem jubileumi ünnepségén. Robert Gower 1936 februárjában, majd alig egy évvel késıbb ismét Magyarországon töltött néhány napot. 1937. január 24-én – az egyetem vendégeként – Debrecenbe utazott, ahol különösen elnyerte tetszését az egyetem, mert ebben „a modern épületben a 400 éves hagyományokat megújulva láthatja”. Szők körő ebéden Gower kijelentette, hogy a közeljövıben a londoni egyetemen magyar tanszéket állítanak fel, amelynek célja, hogy megismertesse az angolokkal a magyar viszonyokat.107 Budapestre történı visszaérkezése után ismét ellátogatott a képviselıházba, ahol élénk éljenzéssel fogadták, felállva tapsolták. Petrovácz Gyula reményét fejezte ki, hogy Gower „hatalmas és átható szava meg fogja értetni a mi igazságunkat a legnagyobb európai nemzettel.”108 1937 augusztusában Rhys Davies képviselıt látták vendégül Budapesten, aki egyik beszéde során kijelentette, hogy még sehol a világon nem találkozott olyan tragikus sorsú néppel, mint a magyar.109 A magyarbarát politikusok Magyarországgal kapcsolatos tudásukat részben tehát a magyarországi tanulmányutak révén bıvítették, ugyanakkor magyarországi ismerıseiktıl is kaptak információkat az ország helyzetérıl. Robert Gower 1933. évi decemberi magyarországi látogatása alkalmával arra kérte Dr. Kuncz Ödönt, a Pázmány Péter 104

1. Etnikai, földrajzi és gazdasági elvek alapján történı határrevízió. 2. A magyar kisebbségek jogainak biztosítása a kisantant államokban. 3. Fegyverkezési egyenjogúsítás. 105 MOL K 92 10. cs. 6. t. 366. dosszié. 50/935 Napijelentés. Beszélgetés Sir Robert Gower-rel, 1935. január 17én a miniszterelnökségen. 106 Az angol képviselık Lillafüreden és a Hortobágyon. Függetlenség. 1935. április 25. 5. 107 MOL K 428, a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1936. február 28. 40., Debreczeni Független Újság, 1937. január 26. 5. 108 Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyőlés Képviselıházának Naplói. XI. kötet, 173. ülés, 1937. január 26. 20. 109 MOL K 612 a) sorozat, MTI Magyar Országos Tudósító/Híranyag. 1937. augusztus 24. 9.

24

Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánját, hogy nyújtson pontos tájékoztatást a magyar revíziós követelésekrıl. A kérésre válaszul Kuncz Ödön egy tizenegy oldalas emlékirat formájában foglalta össze a Magyarországgal szemben elkövetett igazságtalanságokat. Az iratot a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivataltól kapott statisztikai adatok felhasználásával készítették el, amelyhez egy térképet is mellékeltek a vitás területekrıl. Az emlékirat megoldásnak az ”igazságosság elvén felépülı” revíziót tekintette, mert a „lelkek békéje maga után fogja vonni az egészséges gazdasági kooperációt.” Egy határozott revíziós program helyett inkább több alternatívát vázoltak fel az emlékiratban, de felhívták Robert Gower figyelmét arra, hogy ezt nem szabad a hivatalos magyar álláspontként értelmezni. A határ mentén egy tömbben élı magyarság visszacsatolását minimális követelésként fogalmazták meg. A többi magyarlakta terület esetében többféle megoldást vázoltak fel a wilsoni elvekre hivatkozva: népszavazás, autonómia, korridor létrehozása. Végül Kuncz Ödön kijelentette, hogy a revízió békés megvalósítását Magyarország „az érdektelen nagyhatalmaktól” várja, különösen Nagy-Britanniától.110

110

A trianoni békeszerzıdés revíziójának szükségessége. Emlékirat, amelyet a budapesti királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi karának dékánja intézett Sir Robert Gower angol képviselıhöz. Budapest, 1934. 1–31.

25

3.6. A magyarbarát tevékenység formái A magyarpárti lobbi elsıdleges színhelye a brit parlament volt, de mivel az angol politikai- és társadalmi élet minél szélesebb rétegével igyekeztek megismertetni Magyarország ügyét, ezért nyílt leveleket tettek közre a brit sajtóban, elıadásokat tartottak és fogadásokon, estélyeken elmondott beszédeik révén tájékoztatták a magasrangú vendégeket Trianon igazságtalanságairól. A brit politikusok a magyar ügy támogatása érdekében egy magyarbarát csoportot alakítottak a brit parlamentben, hogy Trianon kérdését napirenden tudják tartani. Ez a magyar bizottság elıször 1927-ben alakult meg 19 taggal. Késıbb még harmincan csatlakoztak. Tagjai között volt Lord Phillimore, Lord Newton, Robert Gower és Moore ezredes. A bizottság célja a magyar kérdés mélyebb szintő tanulmányozása volt, hogy konkrét javaslatokat terjeszthessenek a House of Commons elé.111 Gower a bizottsággal kapcsolatban így nyilatkozott: „Azoknak a száma, akik Közép-Európa ügyeiben különös érdeklıdésre érzik magukat kötelezetteknek, állandóan nı és a parlament egyes tagjai igen nagyfokú hozzáértésre tettek szert e kérdésekben…A bizottság pártatlanságot és a kérdés alapos tanulmányozását tőzte ki célul.”112 1933 júniusában a House of Commons-ban újraalakult a Közép-európai Bizottság, amelynek elnöke Robert Gower, tiszteletbeli titkára Llewllyn-Jones, tiszteletbeli pénztárosa Moore ezredes lett. A bizottság ismételt célja az volt, hogy felhívja a brit parlament és a kormány figyelmét a békeszerzıdésekbıl következı háborús feszültségekre. Ezen belül is elsısorban a trianoni béke revízióját és az utódállamokban élı magyar kisebbség védelmét tekintették feladatuknak, ezért a bizottság megalakulása után egybıl egy indítványt terjesztettek a House of Commons elé a trianoni békeszerzıdés módosításáról.113 Az indítványt 16 képviselı nyújtotta be, sürgették a kormányt, hogy minél hamarabb vigyék az ügyet a Népszövetség elé. Az aláírók száma folyamatosan emelkedett, egy hónap alatt a támogatók száma 116-ra növekedett.114 Tevékenységük hatására 1933 novemberére a parlament mintegy 161 tagja írta alá az elıterjesztést.115

111

Az angol parlament magyar bizottságának névjegyzéke. Magyar Külpolitika. 1927. augusztus, 8. évf. 15. sz. 5–6.; Messze út van még ahhoz, hogy Rothermere lord akciójára az angol közvélemény gyakorlati erıvel megmozduljon. 1927. október, 8. évf. 19. sz. 2–4. 112 Idézi Rákosi Jenı: Trianontól Rothermereig. 44–45. 113 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1933. július 12. 25., A magyar revízió az angol parlamentben. Magyar Külpolitika. 1936. január, 17. évf. 1. sz. 12–13. 114 Újabb csatlakozások Sir Gower Trianon-ellenes parlamenti csoportjához. Most már 116 angol képviselı követeli a revíziót. Függetlenség. 1933. július 25. 3. 115 Sakmyster, Thomas L.: Hungary, the Great Powers, and the Danubian Crisis 1936-1939. Athens, The University of Georgia Press, 1980. 79–80.

26

1935 ıszén ismét megalakult a magyarbarát csoport. A revízió elérése érdekében a csoport határozati javaslatokat nyújtott be a brit parlamentben. Decemberben Gower, Moore és Mabane képviselı azt kérte a parlamenttıl, hogy fejezze ki a magyar etnikai alapú revízió szükségességét, és sürgesse az angol kormányt, hogy ezt a problémát minél hamarabb vigye a Népszövetség elé.116 A brit parlamentben folytatott tevékenységük mellett más fórumokon is védelmükbe vették Magyarországot. Llewellyn-Jones magyarbarát elıadásokat tartott az International Law Association-ben, illetve a Grotius Society keretein belül.117 1937-ben a Rotary Club egyik értekezletén tartott elıadást a trianoni békének nevezett „baklövésrıl”. Felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország teljes mértékben teljesítette a rákényszerített békefeltételeket, és nincs semmi jogos indok arra nézve, hogy miért ne adnák meg Magyarországnak a fegyverkezési egyenjogúságot.118 Gyakran vettek részt a magyar követség által rendezett ebédeken, estélyeken, fogadásokon, amelyekre a magyarbarát politikusok mellett meghívást kaptak a királyi család tagjai, más londoni nagykövetek, a Foreign Office magasrangú munkatársai, illetve az angol politikai és társadalmi élet kiemelkedı alakjai.119 1930-ban pedig megalakult az Angol-Magyar Társaság. Lord Newton házában összegyőlve Lord Sydenham és Robert Gower az angol társadalmi élet más tagjaival együtt hozták létre az egyesületet, a végrehajtó bizottság elnökének Lord Newton-t választották meg, aki hangsúlyozta, hogy az egyesület teljes mértékben politikamentes, megalapítása ugyan „nem történelmi fontosságú esemény és nem változtatja meg Európa térképét és nem hiszi, hogy nagy politikai eredményekre vezetne”, célja sokkal inkább a tájékoztatás és a Magyarországgal kapcsolatos ismeretek bıvítése, mert „sokan azt hiszik, hogy Magyarország a balkáni államok közé tartozik.”. Tagja lett az egyesületnek többek között Lord Clydesdale és William Mabane is.120 Az angol közvélemény tájékoztatása céljából Robert Gower 1936-ban egy tanulmányt jelentetett meg Treaty Revision and the Hungarian Frontiers címmel, amelyben cáfolta a Magyarországgal szemben élı téves képzeteket. Hangsúlyozta, hogy nem viseltetik

116

MOL K 63 381. cs. 39. t. 49/Pol.-1936. Bizalmas tudomásulvételül. London, 1936. január 2. Revíziós javaslatok az Alsóház elıtt és a magyarbarát képviselık csoportja. 117 Angol vendégek Magyarországon. Magyar Külpolitika. 1933. április, 14. évf. 4. sz. 2., A magyar revíziós mozgalom egyévi fejlıdése. III. befejezı közlemény 1933. október, 14. évf. 10. sz. 14–15. 118 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1937. július 30. 20. 119 Uo. 1928. május 12. 7., 1930. június 16. 19. 120 Uo. 1930. május 22. 21–22., 42., 1931. május 7. 43., 1937. április 3. 6.

27

ellenszenvvel a kisantant államokkal szemben, de rámutatott arra, hogy a Monarchián belül Magyarország önmagában képezett gazdasági-földrajzi egységet. Vizsgálta a magyar politikai berendezkedést is. Cáfolta azt a gyakran – a jelenlegi határokat fenntartani akarók által – hangoztatott érvet, hogy Magyarország és a szomszédai között igazságos és éles etnikai határ van. Ezzel szemben olyan „igazságos határt javasolt”, ahol ugyanolyan számú kisebbség kerülne idegen uralom alá minkét ország esetében. Ezt a megoldást ugyanis már alkalmazták például a felsı-sziléziai német-lengyel határnál. A revízió jogi alapját a Népszövetség alapokmányának 19. cikkelye biztosíthatná, amely véleménye szerint Magyarország esetére teljes mértékben alkalmazható.121 Gower másik, The Hungarian Minorities in the succession states c. mővében külön fejezetben tárgyalta a magyar kisebbség helyzetét Romániában, Jugoszláviában és Csehszlovákiában. Állításait statisztikai adatokkal, a békeszerzıdés vonatkozó részeivel támasztotta alá. Célja az volt, hogy az angol olvasókkal megismertesse a magyar kisebbséggel szembeni igazságtalan bánásmódot, és a közvélemény figyelmét a kelet-európai kisebbségi kérdésre terelje. A békeszerzıdés revízióját tekintette a magyar kisebbségi probléma megoldása kulcsának. Megoldásként azt javasolta, hogy a Népszövetség ırködjön a nemzetiségi kérdések felett. Emellett egy állandó bizottságot létrehozását is javasolta, amely a kisebbségek által elıterjesztett sérelmekkel foglalkozna.122 Robert Gower különösen sokat foglalkozott az optáns-kérdéssel az alsóházban és a sajtóban is. Jogi érveléssel mutatott rá Románia magatartásának veszélyeire: „Ha ez az ügy nem kerül a békeszerzıdés által felállított bíróság elé igazságos elbírálás végett, akkor bármelyik szerzıdı fél kivonhatja magát döntıbírósági kötelezettsége alól. Ez halálos csapást mérne az egész döntıbírósági rendszerre és a nemzetközi jog alapelveire.” Figyelmeztetett arra is, hogy az optáns-ügyet nem szabad összetéveszteni a revízió kérdésével és a revíziós propaganda egy részének tekinteni, mert az optáns-per nemzetközi fontosságú jogi eset.123 Szintén a szélesebb angol közvélemény tájékoztatására, The Times-ban megjelent nyílt levelekben arra hívták fel a figyelmet, hogy a trianoni békeszerzıdés miatt kialakult elégedetlenség egész Európa békéjét fenyegeti. Egy igazságos rendezéssel nemcsak a térség politikai stabilitását lehetne megoldani, hanem egyszersmind a gazdasági együttmőködés is 121

Gower, Robert: Treaty Revision and the Hungarian Frontiers. (továbbiakban Gower, R.: Treaty Revision…) London, 1936. 1–24. 122 Gower, Robert: The Hungarian… 97–102. 123 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások 1928. január 12. 20., július 3. 18., PD Written Answers (Commons) of 23 May 1928 League of Nations (Hungarian Optants) c. 1910, 7 June 1928 League of Nations (Hungarian Optants) cc. 359–360, 12 June 1928 Hungarian Optants cc. 822–823

28

helyreállna. Ez a kérdés „életbevágóan fontos”, ezért a Népszövetségnek haladéktalanul foglalkoznia kellene vele, amelyre az alapokmány 19. cikkelye ad lehetıséget.124

3.7. A magyarbarát tevékenység elismerése Magyarországon A brit politikusok Magyarország érdekében kifejtett munkáját többféle módon igyekeztek meghálálni Magyarországon. 1921 nyarán Hanzély Gyula indítványára egy magyar és angol nyelvő köszönı táviratot küldött Nógrád vármegye Newton és Bryce lordnak „a világ legelsı fórumán az angol nép senátusában” elmondott magyarbarát, „bátor, igazságos állásfoglalásuk hálás elismeréseképpen”.125 A House of Lords-ban és a londoni elıkelı társasági életben kifejtett magyarbarát tevékenységét meghálálva különösen sok elismerésben részesült Lord Newton. 1922-ben megkapta a Magyar Nemzeti Szövetség aranyérmét, amelynek hátlapján angol nyelven bevésték: „Lord Newtonnak, a hálás Magyarország.” A Külügyi Társaság 1927 márciusában a Parlamentben állította ki portréját – melyet Hornyánszky Miklós készített Londonban – és ezen az eseményen megjelent többek között Sir Colville Barclay angol követ, Wlassics Gyula a felsıház elnöke és Berzeviczy Albert a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is.126 Többen díszdoktori címet kaptak. 1929-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem három politikusnak adományozott díszdoktori címet. Lord Newton-t a jogtudományok díszdoktorává avatta, mert szakértelmével igyekezett minden fórumon felhívni az angol politikai körök és közvélemény figyelmét Trianon igazságtalanságaira. Sydenham lord az államtudományok doktora, Lord Phillimore pedig a jogtudományok honoris causa doktora címet kapta.127 1933ban a pécsi Erzsébet-tudományegyetem Llewellyn-Jones-t az államtudományok tiszteletbeli doktorává avatta.128 1936-ban a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Robert Gower-nek az államtudományok, Rhys Davies-nek a bölcsészettudományok díszdoktora címet adományozta. Az ünnepségen József fıherceg is tiszteletét tette.129

124

The Treaty of Trianon. Frontier Rectification. The Times. June 27, 1934. 12., The Problem of Hungary. August 5, 1936. 13., Independence of Hungary April 30, 1938. 8. 125 MOL K 92 8. cs. 6. t. 135. dosszié 8872/921 kgy.szám Nógrádvármegye törvényhatósági bizottságának Balassagyarmaton 1921. évi julius hó 15-én tartott közgyőlésébıl. 126 Newton lord a Külügyi Társaság tiszteletbeli tagja is volt. A Newton portré keletkezésérıl. Magyar Külpolitika. 1927. április, 8. évf. 7. sz. 2., Newton Lord arcképének leleplezése. Magyar Külpolitika. 1927. április, 8. évf. 7. sz. 5. 127 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1929. május 1. 7–8. 128 Uo, 1933. november 17. 21. 129 Uo. 1936. június 13. 31.

29

A Délvidéki Országzászló Bizottsága Llewellyn-Jones szegedi látogatásának tiszteletére és emlékére egy albumot készített, amelyet el is küldtek a képviselınek.130 Többen magyar kitüntetéseket kaptak. 1935-ben Horthy Miklós Sir Robert Gower-nek a II. osztályú magyar érdemkeresztet a csillaggal, Moore ezredesnek és Llewellyn-Jones képviselıknek a II. osztályú magyar érdemkeresztet adta.131 Rendszeresen tájékoztatták a magyar közvéleményt a magyarbarát politikusok születésnapjairól és egészségi állapotukról. James Bryce születésének 100. évfordulójára Balogh József készített egy tanulmányt a lord életmővérıl, mert „Bryce-nek szerény emléket állítani magyar kötelesség”.132 A brit politikusok haláláról is megemlékeztek Magyarországon. 1922. január 25-én napirend elıtt szólalt fel a Nemzetgyőlésben Szádeczky-Kardoss Lajos, aki „a magyar nemzetnek egyik leglelkesebb barátja”, Bryce lord 84. életévében bekövetkezett haláláról emlékezett meg, és nyilvánított részvétet. Szádeczky-Kardoss Lajos felolvasott még egy részletet Bryce Balogh Árminhoz, könyvének magyar fordítójához írt levelébıl is. Ebben Bryce sajnálatát fejezte ki, hogy nem tudta folytatni a magyar nyelv tanulását, melyet még évekkel ezelıtt kezdett el, emellett kifejezte bámulatát is Magyarország története iránt, melyet 1848-49-es események óta érzett.133 1930 elején a Magyar Jogászegylet ünnepélyes rendkívüli közgyőlést tartott Lord Phillimore emlékezetére, amelynek során Nagy Emil nyugalmazott igazságügy miniszter két órás beszédet tartott a lord életérıl és pályafutásáról. Méltatta a lordot, aki „szavával többször utat segített törni a trianoni hazugságok dzsungeljében”. Majd leleplezték a lord arcképét is, amelyet a Magyar Jogászegylet nagyjai között helyeztek el.134 Lord Sydenham 1933-ban bekövetkezett halálakor a Magyar Revíziós Liga gyászistentiszteletet rendezett a Kálvin téri református templomban, amelyen a lordra emlékezve megjelent Horthy Miklós a fiaival, Gömbös Gyula, Almásy László, az országgyőlés elnöke, gróf Eszterházy Móric, a politikai élet számos tagja és Lord Chilston angol követ is. Az istentiszteleten Ravasz László püspök mondott beszédet, aki kiemelte a lord Magyarország érdekében kifejtett tevékenységét, hogy bár nem tudott magyarul, nem ismerte az ország történelmét, de mégis kiállt Magyarország mellett, mert felismerte, hogy 130

MOL K 612 a) sorozat, MTI Magyar Országos Tudósító/Híranyag. 1934. március 19. 1. MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítás. 1935. október 1. 31. 132 Balogh, J. 42. 133 Lord Bryce levele Balogh Árminhoz 1903. január 7. The Hungarian Quarterly. 752–753. Az 1920. február hó 16-ára hirdetett Nemzetgyőlés Naplói. XV. kötet, 297. ülés, 1922. január 25. 498–500. 134 MOL K 612 a) sorozat, MTI Magyar Országos Tudósító/Híranyag. 1930. január 25. 13. 131

30

igazságtalanul bántak a magyar nemzettel. A magyar kormány részvétnyilvánítását Bárdossy László követségi tanácsos fejezte ki Londonban, a temetésre koszorút is elhelyeztek.135 Nemcsak a magyarbarát politikusok, hanem sokszor családtagjaik baleseteirıl, haláláról is tudósították a magyar közvéleményt, például Lady Newton és Mrs. Llewellyn-Jones elhunytáról. Különösen részletes értesítések érkeztek Robert Gower lányának repülıgép balesetérıl, illetve felesége öngyilkosságáról. Lady Gower temetési szertartásáról a legapróbb részletekbe menıen tájékoztatták Magyarországot. A temetésen Magyarországot Masirevich Szilárd, a londoni magyar követ képviselte.136

135

A Magyar Revíziós Liga Sydenham-gyászünnepe. Magyar Külpolitika. 1933. május, 14. évf. 5. sz. 8. The Hungarian Frontier Readjustment League’s. Memorial Service in memory of Lord Sydenham of Combe. Budapest, 1933. 5–12., Lord Sydenham megemlékezésérıl tudósított a magyar filmhíradó is. Lásd Sydenham lord, a magyarbarát brit államférfi emlékünnepe. Magyar Világhíradó, 1933. május, Online: http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=610 (letöltve: 2010. december 14.) 136 MOL K 428 a) sorozat, MTI Napi hírek/Napi tudósítások. 1931. szeptember 14., 1932. november 16. 37., 1936. május 12. 32., 1936. november 4. 41., 1936. november 6. 23., 1939. december 27. 14.

31

4. Összegzés A tizenhárom politikus esetét vizsgálva pozitívumként állapítható meg, hogy lehetıségeikhez képest jelentıs propagandát folytattak Magyarország érdekében Londonban. Aktív tevékenységükkel sikerült elérniük, hogy a brit politikai- és társadalmi körök mélyebb ismereteket szerezhessenek Magyarországgal kapcsolatban. Ugyanakkor nem álltak kapcsolatban a hivatalos brit külpolitikával, a Foreign Office egy magas rangú hivatalnoka sem támogatta a csoportot. Maga Robert Gower is elismerte, hogy az alsóházban benyújtott revíziós javaslatuk egyéni kezdeményezés volt, „semmilyen kapcsolatban nincs a kormánnyal”.137 A magyar revízió kérdésével kapcsolatban a magyarbarát politikusok és a Foreign Office két ellentétes álláspontot foglaltak el. 1929-ben Mander képviselı kérdésére válaszolva Henderson külügyminiszter kijelentette, hogy „a trianoni békeszerzıdés revíziójának kérdését az angol kormány sosem tette megfontolás tárgyává”.138 A magyarországi utazások során egy-egy brit politikus látogatása és beszéde Magyarországon túlzottan optimista reményeket szülhetett, ezért a Foreign Office igyekezett elhatárolni magát a magyarbarát csoport álláspontjától, az angol kormány felszólította például Moore ezredest, hogy magyarországi látogatása során „kizárólag saját nevében beszéljen és ne keltse azt a látszatot, mintha az angol hivatalos körök felfogását tolmácsolná”.139 Elsısorban az alsóházi magyarbarát képviselık túlzó, a revízió megvalósulásának közeli lehetıségérıl szóló kijelentései valótlan reményeket ébresztettek a magyar közvéleményben. Széchényi László a brit-magyar viszonyról távozásakor készített, és Kánya Kálmán külügyminiszternek elküldött feljegyzésben elismerte ugyan, hogy a magyarbarát képviselık csoportja fontos revíziós tevékenységet fejtett ki (1935 végén 250 képviselı nyújtotta be a parlamentben a revíziós javaslatot), de figyelmeztetett arra a veszélyre, hogy a magyar közvélemény e tevékenységnek túl nagy jelentıséget tulajdonított, nem ismerte fel, hogy ez inkább „a szimpátia megnyilvánulásának tekintendı”.140 Különösen Lord Sydenham körül alakult ki – a Lord Rothermere esetéhez hasonlítható – széleskörő tisztelet Magyarországon, amely azonban nemcsak a közvélemény, hanem a magyar politikai élet körében is megfigyelhetı volt.

137

The Treaty of Trianon. Count Bethlen and Revision. The Times, December 2, 1933. 14. Hungarian Question. November 13th, 1929. House of Commons. 428. 139 MOL K 64 65. cs. 41. t. 147/Fın. pol. London, 1935. november 29. Gróf Széchényi László távozásakor készült feljegyzése az angol-magyar viszony fejlıdésérıl. 140 Uo. 138

32

Királdy-Lukács ideiglenes ügyvivı szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy a revíziós parlamenti javaslatok csupán a magyarbarát képviselık személyes véleményét fejezi ki, ezeknek nincs olyan nagy jelentısége Nagy-Britanniában, mint ahogy azt Magyarországon gondolják. Ezeket a képviselıket „ismeretlen back-bancher-eknek” nevezte, akiknek az angol kormány külpolitikájára „nemcsak semmi befolyásuk nincsen, hanem a legtöbb esetben külpolitikai kérdésekben teljesen járatlanok.”141 Magyarországon ugyan lelkesen fogadták a brit politikusok tevékenységét, ugyanakkor a magyar ügynek ez igazi segítséget nem jelentett Nagy-Britanniában, ahol inkább éppen Magyarország érdekében Sir Robert Vansittart a túlzott revíziós propaganda tevékenység mérséklését ajánlotta. Nem értette, hogy Magyarországon miért tisztelik indokolatlanul olyan nagymértékben a magyarbarát képviselıcsoport tevékenységét, „akik saját hazájukban ismeretlen és minden befolyást nélkülözı, kezdı politikusok”.142 Szintén a magyarbarát angol politikusok tevékenysége nyomán kibontakozó revíziós propaganda káros hatásaira hívta fel a figyelmet Rubido-Zichy Iván londoni követ is, aki emiatt Nagy-Britannia jóindulatának elvesztésétıl tartott.143 Az 1930-as évek második felében egyre visszafogottabbá vált a magyarbarát csoport mőködése. Az angol politikai körök jóindulata fokozatosan csökkent, ahogy Magyarországon egyre erısödött a német politikai, gazdasági, ideológiai befolyás. London számára egyértelmő volt, hogy Magyarország semlegességének feladása csak idı kérdése. A megváltozott politikai körülményeket a magyarbarát politikusok is felismerték, ahogy a magyar diplomata, Barcza György találóan rámutatott: „úgy eltőntek, mint a kámfor, nem merték magukat egy olyan ügyért exponálni, amely sajnos az akkor már ott mindinkább népszerőtlenné váló németekkel párhuzamosan futott, s ezáltal szintén népszerőtlenné vált.”144 A hivatalos angol külpolitika nem foglalkozott a magyar revízió kérdésével, viszont egy alsóbb, félhivatalos szinten, a magyarbarát parlamenti csoport minden lehetséges eszközzel támogatta azt. A magyarbarát politikusok tevékenységének jelentısége abban állt, hogy állandó interpellációikkal húsz éven át sikerült folyamatosan napirenden tartani a magyar határok

kérdését

a

brit

parlamentben

és

a

brit

közvélemény

elıtt.

141

MOL K 63. 381. cs. 39. t. 49/Pol.-1936. Bizalmas tudomásulvételül. London, 1936. január 2. Revíziós javaslatok az Alsóház elıtt és a magyarbarát képviselık csoportja. 142 MOL K 63. 381. cs. 39. t. 45/Fın./Pol.1935. Szigorúan bizalmas tudomásulvételül! London, 1935. április 5. Széchényi László követ levele. 143 Rubido-Zichy Iván londoni követ levele Nagy Emil nyugalmazott miniszterhez. 1927. december 22. Iratok a magyar külügyi szolgálat történetéhez 1918–1945. Az iratokat válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Pritz Pál. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994. 242. sz. 144 Barcza Gy. 366.

33

5. Felhasznált források és szakirodalom Levéltári források Magyar Országos Levéltár (MOL). Külügyminisztériumi Levéltár. • K 63 Politikai osztály 1918–1944 381. csomó 1933–1935 39. tétel Békeszerzıdés, jóvátétel, revízió • K 64 Politikai osztály reservált iratai 1918–1944 65. csomó 1935 41. tétel • K 92 Londoni Követség 1921–1941 [–1948] 8. csomó 1921–1922 6. tétel 9. csomó 1923–1924, 1934 6. tétel 10. csomó 1935–1936; 1939-1942 6. tétel

Magyar Távirati Iroda. ”kınyomatos hírek” Online: http://mol.arcanum.hu/mti/opt/a090829.htm?v=pdf&a=start (letöltve: 2010. 12. 17.) • Napi hírek/Napi tudósítások, 1920–1944 MOL, K 428. a) sorozat • Lapszemle, 1927–1935 MOL, K 428. f) sorozat • Bizalmas/Bizalmas értesítések, 1920–1939 MOL, K 428. i) sorozat • Belsı sorozatok/Házi tájékoztató, 1927–1944 MOL, K 428. t) sorozat • Magyar Országos Tudósító/Híranyag, 1929–1944 MOL, K 612. a) sorozat

Parlamenti jegyzıkönyvek Az 1920. február hó 16-ára hirdetett Nemzetgyőlés Naplói. Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett Országgyőlés Felsıházának Naplói. Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett Országgyőlés Képviselıházának Naplói. Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyőlés Képviselıházának Naplói Országgyőlési

dokumentumok,

naplók

és

irományok

1860–1990.

Online:

http://mpgy.ogyk.hu (letöltve: 2010. 10. 25.) 34

The Hungarian Question in the British Parliament. Speeches, questions and answers thereto in the House of Lords and the House of Commons from 1919 to 1930. With an introduction by Roland E. L. Vaughan Williams, K. C. London, Grant Richards, 1933. Parliamentary Debates. Hansard 1803–2005. Online: http://hansard.millbanksystems.com/ (letöltve: 2010. 10. 26.)

Életrajzok, memoárok Barcza György: Diplomataemlékeim 1911–1945: Magyarország volt vatikáni és londoni követének emlékirataiból. 1. kötet. Budapest, Európa: História, 1994. Fisher, H. A. L.: James Bryce: Viscount Bryce of Dechmont O. M. Volume I-II. London, 1927. Colonel Lord Sydenham of Combe: My working life. London, 1927. Gróf Želeński Róbert: Emlékeim. Budapest, 1928.

Egyéb korabeli forrásanyag Bryce, James: A római szent birodalom. Fordította: Balogh Ármin. Budapest, A Magyar Tudományos Akadémia Kiadása, 1903. Gower, Robert: The Hungarian Minorities in the succession states. London, Grant Richards, 1937. Gower, Robert: Treaty Revision and the Hungarian Frontiers. London, Grayson&Grayson, 1936. The Hungarian Frontier Readjustment League’s Memorial Service in Memory of Lord Sydenham of Combe. Held in the Reformed Church Calvin Place, Budapest on 10th May 1933. Published by the Popular Literary Society. Budapest, 1933. Macartney, C. A.: Hungary and her successors. The Traty of Trianon and its consequences 1919-1937. London-New York-Toronto, Oxford University Press, 1937. Rákosi Jenı: Trianontól Rothermereig. Budapest, Horizont Kiadás, (1927) A trianoni békeszerzıdés revíziójának szükségessége. Emlékirat, amelyet a budapesti királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi karának dékánja intézett Sir Robert Gower angol képviselıhöz. Budapest, 1934. 35

Forrásgyőjtemény Iratok a magyar külügyi szolgálat történetéhez 1918–1945. Az iratokat válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Pritz Pál. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994.

Folyóiratok Debreczeni Független Újság, Függetlenség, Külügyi Szemle (a Magyar Külügyi Társaság közlönye), Magyar Külpolitika (a magyar Külügyi Társaság és az Interparlamentáris Unió Magyar Csoportjának hivatalos lapja), Pesti Hírlap. Times

Archive.

Online

Newspaper

Archive

of

the

Times

from

1785–1985.

http://archive.timesonline.co.uk/tol/archive/ (letöltve: 2010. 11. 28.)

Magyar Világhíradó. http://filmhiradok.nava.hu/index.php (letöltve: 2010. 11. 28.) Brit filmhíradó. http://www.britishpathe.com (letöltve: 2010. 11. 28.)

Szakirodalom Arday Lajos: Az Egyesült Királyság és Magyarország. Nagy-Britannia és a magyar-angol kapcsolatok a 20. században. Budapest, Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 2005. Bán D. András: Illúziók és csalódások. Nagy-Britannia és Magyarország 1938–1941. Budapest, Osiris Kiadó, 1998. Hazlehurst, Cameron-Whitehead, Sally-Woodland, Chiristine (edited by): A guide to the papers

of

British

cabinet

ministers,

1900–1964.

Cambridge,

1996.

Online:

http://books.google.com (letöltve: 2010. 10. 30.) Ormos Mária: Merénylet Marseille-ben. Budapest, Kossuth Kiadó, 1984. Peers, Politics and Power. The House of Lords 1603-1911. Edited by Clyve Jones and David Lewis Jones. London, 1986. Online: http://books.google.hu (letöltve: 2010. 10. 30.) Pritz Pál: Magyarország külpolitikája Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején 1932–1936. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982. Sakmyster, Thomas L.: Hungary, the Great Powers, and the Danubian Crisis 1936–1939. Athens, The University of Georgia Press, 1980. 36

Who Was Who. A companion to Who’s Vho containing the biographies of those who died during the period… Volume 2-3. London, 1947; Volume 4. London, 1958 (reprinted), Volume 5. London, 1961; Volume 6. London, 1972; Volume 7. London, 1981

Tanulmányok Balogh József: A magyar revízió angol elıharcosa. In Budapesti Szemle, 1939. július. 39–48. L. Nagy Zsuzsa: Magyar határviták a békekonferencián. In Történelmi Szemle, 1978. 3–4. sz. 441–457. Balogh József: Notes and Letters. Lord Bryce and Hungary: on the Centenary of his Birth. In The Hungarian Quarterly. Vol. IV. No. 4. Winter 1938/39. 750–764. Foreword. By Captain Walter Elliot. In The Oxford Hungarian Review. Edited for the Oxford League for Hungarian Self-Determination by R. Denne Waterhouse. Volume I Number 1. June 1922. 3–4. Romsics Ignác: A brit külpolitika és a „magyar kérdés”, 1914–1946. In Helyünk és sorsunk a Duna-medencében. Budapest, Osiris Kiadó, 2005. 34–131.

37