Frakcióvezetők a Parlamentben A Képviselőfigyelő elemzése alapján az LMP-s Schiffer András számít messze a legaktívabb frakcióvezetőnek az Országgyűlésben. Mind a hozzászólások, mind a nem önálló indítványok kategóriájában első helyen szerepel a frakcióvezetők sorrendjében, sőt e két kategóriában több aktivitás fűződik a nevéhez, mint a többi frakcióvezetőéhez összesen. A legtöbb önálló indítványt Tóbiás József nyújtotta be, de Schiffer e téren is közel holtversenyben van a szocialista frakcióvezetővel. A három ellenzéki frakcióvezető közül Vona Gáborhoz kapcsolódik a legkevesebb számszerűsíthető parlamenti munka. A Fidesz volt és jelenlegi frakcióvezetői - Rogán Antal és Kósa Lajos - a saját frakciójukhoz képest aktívnak számítanak, az ellenzéki frakcióvezetőkhöz képest azonban nem. Harrach Péter kereszténydemokrata frakcióvezető nevéhez viszont kevesebb tevékenység kötődik, mint az átlagos KDNP-s képviselőkéhez.
A frakcióvezetők jelentősége A frakcióvezetők a parlamenti munka kiemelkedő szereplői: az Országgyűlés meghatározó egységeinek, a frakcióknak a munkáját fogják össze, és - legalábbis ami a pártjaik parlamenti megjelenését illeti - ők a pártok vezetői a törvényhozásban. Bár egy adott párt vezetője, főleg annak miniszterelnök-jelöltje nem törvényszerűen annak parlamenti frakcióvezetője, de az ellenzéki pártok esetében elég kézenfekvő az ilyen felállás. Ennek megfelelően frakcióvezető Vona Gábor, aki nem csak a Jobbik pártelnöke, hanem annak korábbi és vélelmezhetően jövőbeli miniszterelnök-jelöltje is, valamint az LMP társelnöke, Schiffer András is vezeti pártja képviselőcsoportját. A baloldalon egészen a szintén frakcióvezetőként dolgozó Mesterházy Attila 2014-es jelöléséig egyfajta hagyománnyá vált, hogy a frakció vezetése és a miniszterelnök-jelölti poszt szétválik, és az MSZP kívülről hoz miniszterelnök-jelölteket. A Fidesznél azonban nem akárki kezdte frakcióvezetőként: 1990-1994 között Orbán Viktor vezette a Fidesz frakcióját, igaz, később már nem vette vissza ezt a pozíciót.
A kiemelt státuszuk miatt érdekesnek tartottuk megvizsgálni a frakcióvezetők parlamenti tevékenységét, arra fókuszálva, hogy tevékenységi, aktivitási szintjük hogyan viszonyul egymáshoz, illetve a saját frakciójuk többi tagjaihoz. Az összehasonlítást némileg bonyolította, hogy a Fidesz frakció élén a ciklus folyamán változás következett be, és míg az új frakcióvezető, Kósa Lajos 2015 őszéig nem frakcióvezetői minőségében fejtette ki tevékenységét, a miniszterré avanzsált Rogán Antal pedig értelemszerűen azóta nem frakcióvezető. Az MSZP-nél ez a probléma kisebb mértékben állt fenn, hiszen Mesterházy Attila a választások után már csak minimális időt töltött frakcióvezetői státuszban. Ebből következően a szocialisták esetében csak a 2014. május vége óta a posztot betöltő Tóbiás József tevékenységét vizsgáltuk. A frakcióvezetők viselkedését a saját személyiségen és egyéni szerepfelfogáson túl több hatás is befolyásolja: egyfelől mint a legtöbb képviselő esetében, náluk is meghatározó, hogy ellenzéki vagy kormánypárti politikusok, illetve az is, hogy a saját frakciójuk jellegzetesen milyen tevékenységet folytat a törvényhozásban. Emellett fontos tényező az is, hogy mi a frakcióvezetők státusza az adott párton belül. A pozíció jelentőségét mutatja, hogy mindhárom ellenzéki frakció vezetője egyúttal a pártjának elnöke is (még ha Schiffer András és az LMP esetében ez csak egy megosztott pozíció is). Az ellenzéki pártok frakcióvezetői az egész párt vezetését is képviselik a nyilvánosságban, és bár informális befolyásuk tekintetében nem pontosan egyezik a hatalmuk a pártjaikon belül, de mindhármuk esetében eltér a helyzetük a két kormánypárti frakcióvezetőétől, akik "főnökei", Orbán Viktor Fidesz miniszterelnök-pártelnök, valamint Semjén Zsolt KDNP elnök és miniszterelnök-helyettes, a kormány tagjai.
Frakcióvezetői aktivitás ellenzékben Első pillantásra is könnyűszerrel megállapítható, hogy a vizsgált parlamenti aktivitási kategóriákban Schiffer András a messze legaktívabb frakcióvezető. Mind a hozzászólások, mind a nem önálló indítványok kategóriájában első helyen szerepel a frakcióvezetők között, sőt e két kategóriában több tevékenység fűződik a nevéhez, mint a többi frakcióvezetőéhez összesen. A harmadik kategóriában, az önálló indítványoknál minimálisan van lemaradva Tóbiás József mögött, lényegében holtverseny van a két ellenzéki politikus között. Schiffer és Tóbiás ezzel a frakcióvezetők közül a legaktívabbnak számít az önálló indítványok benyújtása terén.
2
Egyúttal azonban azt is hozzá kell tenni, hogy Schiffer a többi frakcióvezetőhöz képest kimagasló aktivitást mutat, pártján belül azonban ez nem számít ritkaságnak. Az LMP frakciójában két kategóriában (felszólalások és nem önálló indítványok) a képviselőtársak is hasonlóan buzgónak tekinthetők, míg a harmadik tevékenységi körben, az önálló indítványoknál Schiffer elmarad az LMP képviselők átlagától.
1. Táblázat: A magyar Országgyűlés frakcióvezetőinek parlamenti aktivitása, 2014-2016 Frakcióvezető neve
Frakció
Felszólalások száma
Helyezés a felszólalások rangsorán
Önálló indítványok száma
Helyezés az önálló indítványok rangsorán
Nem önálló indítványok száma
Helyezés a nem önálló indítványok rangsorán
Részvétel az összes szavazáson
Helyezés a szavazási rangsorban
Harrach Péter Kósa Lajos1 Rogán Antal2 Schiffer András Tóbiás József3 Vona Gábor
KDNP
45
83-87
13
94-98
6
84-88
88%
Fidesz
55
70-72
13
94-98
11
68-70
80%
150156 180
Fidesz
71
54
16
88-92
4
90-94
96%
58-69
LMP
331
5
105
38
237
1
86%
MSZP
42
92-93
109
36
36
42-44
87%
Jobbik
38
103
81
45
8
73-75
78%
161164 157160 181182
A szocialista Tóbiás József és a jobbikos Vona Gábor kevésbé aktívak a Parlamentben, mint Schiffer András, és a saját frakciójuk tagjaihoz képest sem szólalnak fel gyakran. A hozzászólások tekintetében Vona Gábor a Jobbik-frakció átlagának mindössze 35%-át nyújtotta, míg Tóbiás József az MSZP-s átlag 43%-ának megfelelő felszólalással rendelkezik. Ezzel együtt érdemes megjegyezni, hogy Tóbiás neve mellett minden kategóriában több tevékenység mutatható ki, mint Vonáé mellett. A három ellenzéki frakcióvezető közül ezzel Vona Gábor a legkevésbé aktív az Országgyűlésben.
2015 október 1. óta. 2015. szeptember 30-ig. 3 2014. május 29. után megbízott frakcióvezető, 2014. szeptember 5-én miután már júliusban pártelnökké választotta tartósan is megerősítette őt ebben a pozícióban a frakció. 1 2
3
Természetesen épp Tóbiás és Vona kapcsán érdemes megjegyezni: esetükben nemcsak összekapcsolódik a pártelnöki és a frakcióvezetői státusz (sőt, Tóbiás esetében a frakcióvezetőség megelőzte a pártelnökséget), de ezzel együtt még számos egyéb feladat is hárul rájuk, amely egy országos szervezeti és politikai jelenléttel bíró párt koordinációjával, annak megjelenítésével és fejlesztésével kapcsolatos. A frakcióvezetést ugyan nem lehet egy az egyben összevetni a kormányzati szereppel, de az vitathatatlan, hogy ez a pozíció is teljes embert igényel, és így nyilván nem jut annyi idő a frakcióvezetésre, mint egy olyan személy esetében, aki csak erre tud összpontosítani. A pártvezetői és a frakcióvezetői posztok összekapcsolásának több oka van, amelyek között erős szerepet játszik, hogy ne alakulhasson ki a frakció élén egy alternatív vezető a párton belül. Fontos továbbá, hogy a frakcióvezetői státusz olyan megjelenési lehetőségeket kínál, amire a pártelnöknek is szüksége lehet. Mindenesetre, ahogy a fenti példák is egyértelművé teszik: egy frakcióvezetőnek nem feltétlenül ismérve, hogy a különböző parlamenti műfajokban a legaktívabb képviselők közé tartozik. Schiffer András e tekintetben kivételnek számít, esetében a pártvezetés és az intenzív parlamenti munka egyszerre van jelen.
Frakcióvezetői aktivitás a kormánypártokban A Fidesz volt és jelenlegi frakcióvezetői a saját frakciójukhoz képest aktívnak számítanak, az ellenzéki frakcióvezetőkhöz képest azonban nem. A kormánypárti frakcióvezetők esetében érdemes megemlíteni, hogy ők olyan frakciót vezetnek, amelynek átlagos képviselője igen passzív szerepet tölt be az Országgyűlésben, és a frakció vezetése nyilvánvalóan nem azt a célt szolgálja, hogy a párt vezető politikusa még erősebb profilra tudjon szert tenni, hanem inkább azt, hogy lojálisan támogassa a kormány munkáját a frakció hatékony összetartása révén. Kósa Lajos már frakcióvezetői megválasztása előtt minden kategóriában némileg felülmúlta a Fidesz-frakció átlagértékeit, bár egyikben sem nagyon jelentősen. A nem önálló indítványok esetében Kósa ugyan jelentősen túlszárnyalta a frakció átlagát (3,5 indítvány), de az alacsony bázis miatt 11 javarészt a 2016-os költségvetéshez kapcsolódó módosítója a teljes parlament egészét nézve így sem tekinthető jelentős teljesítménynek. Ez a szám messze elmarad Schiffer aktivitásától, de Tóbiás nevéhez is háromszor annyi nem önálló indítvány fűződik, mint Kósáéhoz. Kósa Lajos összességében egy enyhén átlagon felül aktív fideszes képviselőnek tekinthető.
4
Rogán Antal számai is hasonlóak. Rogán minden kategóriában meghaladta a saját frakciója átlagszámait, sőt a hozzászólások és az önálló beadványok esetében jelentős mértékben. Mindazonáltal hozzá kell tenni, hogy Rogán egy igen alacsony bázishoz képest számított aktívnak: részben a frakció mérete miatt a Fidesz képviselőcsoportjának átlagos eredményei messze elmaradtak az ellenzéki frakciók számai mögött, sőt, többnyire a KDNP átlagos mutatóitól is. Rogán Antal a Fidesz-frakció egyik aktívabb tagjaként is csak az 54. helyet érte el a teljes parlamenti rangsorban a hozzászólások tekintetében, míg az írásos beadványoknál a 90. hely környékén foglalt helyet, amivel alig fért be a parlamenti képviselők első felébe. Harrach Péter kereszténydemokrata frakcióvezető aktivitási szintje inkább Tóbiás József és Vona Gábor frakcióvezetőkére emlékeztet azzal, hogy inkább elmarad a frakciója átlagától. De így is elmondható: szinte minden kategóriában a "felső" száz képviselő közé tartozik, amiből az is kiderül, hogy a kis KDNP frakció aktívabb, mint a nagy Fidesz frakció, részben vélhetően azért, mert a szakpolitikai paletta lefedéséhez a kis frakciók tagjainak több aktivitást kell kifejtenie.
Az elemzés a Nyílt Társadalom Alapítványok támogatásával készült.
5
