Hazánk KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
A KDNP, az MKDSZ és a BIA lapja
A kormány egy évének értékelése
2007. június
Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs Parlamenti vitanap az õszödi beszéd árnyékában Õszöd után, pontosabban a 2006-o os országgyûlési választások után Magyarországon új, a rendszerváltoztatással megteremtett demokratikus berendezkedésünktõl fájdalmasan idegen, és ijesztõ korszak vette kezdetét, melyben a hatalomgyakorlás ismérvei: a hazugság, a csalás, a szélhámos tolvajlás. Idegen, hiszen a nemzet hihetetlen áldozatokat hozott azért, hogy egyszer és mindenkorra magunk mögött tudhassuk a lélekölõ, társadalmat nyomorító hazugság rendszerét, és ijesztõ, mert az aljas hazudozáson, csaláson kapott politikus, nemcsak hogy párttársai jóvoltából miniszterelnök lett, de még a leleplezõ beszéd nyilvánosságra kerülése után ma is az. Egy éve hangzott el a választások után a hírhedt õszödi beszéd, egy éve tette le – párttársai elõtt – a néhány nappal még az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének tisztességbõl, úri becsületbõl leckét adó Gyurcsány Ferenc az ájtatosság álarcát. S bár miként a király új ruhájáról szóló Andresen/mesében, azóta hiába dicsérik
szemfényvesztõ, mézesmázos szavakkal az udvaroncok a király pompázatos új ruháját, a nép egyre pontosabban látja a király põreségét, mégis megérte kártékony kormánya az elsõ születésnapját. S ez több, mint elgondolkodtató. Június 14-én a Egyéves az õszödi beszéd címmel az ellenzék kezdeményezé-
sére politikai vitanap zajlott a Parlamentben. Lanczendorfer Erzsébet a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõje beszédét egy idézettel kezdte: „…minden ország támasza s talpköve / A tiszta erkölcs, mely / Ha megvész Róma ledûl, / s. rabigába görbed”– figyelmeztette és figyelmezteti Berzsenyi Dániel magyar honfitársait a Magyarokhoz címû versében. A kereszténydemokraták 63 éves történelmük során a közéleti tiszta erkölcsöt mindig is prioritásként kezelték. Barankovics István, az európai gyökerekbõl táplálkozó modern magyar kereszténydemokrata politizálás atyja kereken 60 évvel ezelõtt így fogalmazott: „A keresztény világnézet számunkra emberközpontú politikát jelöl ki, a teljesebb embereszmény megvalósulásán munkálkodunk, másrészt a közéletben standard erkölcsi mércét adunk.” Mi is, ma is ezt valljuk. Abban is hiszünk, hogy a jó szándékú nem hívõknek is a kereszténység vállalható erkölcsi és kulturális érték, a maga gazdasági és társadalmi következményeivel. A hitvalló keresztény emberektõl gyakorta és szívesen kérik számon a keresztény szeretetet olyanok, akik nem tudják, hogy a keresztény szeretet nincs önmagában, hanem csak az igazsággal együtt létezik. Folytatás a 2. oldalon
„Mindazt, ami Magyarország gazdaságával történt, a miniszterelnök és a kormánypárti politikusok konok tudatossággal követték el.” 4-5 5.oldal
Négyszeresére nõtt az ország adóssága „Ha minden hitelt összeadunk, a nyolcvanas évek végi húszmilliárd dollárral szemben most nyolcvanmilliárd dollárra rúg hazánk összes tartozása. Ebbõl egy állampolgárra – a csecsemõket és az aggastyánokat is beleértve – egymillió-hatszázezer forint jut.” 8. oldal
Tényekkel szemben nincsenek érvek „És tudja, Gyurcsány úr, a legvérlázítóbb ebben az egészben: az, hogy miközben az országot tönkretették és az embereket elszegényítették, addig az önök klientúrája, nómenklatúrája – hogy Szili Katalin elnökasszony klasszikus kifejezését használjam –, az off-shore bárók multimilliárdosok lettek.” 9. oldal
Folytatás az 1. oldalról
Ezért egy kereszténydemokratának hitébõl fakadó kötelessége minden körülmények között képviselni az evangéliumi erkölcshöz igazodó igazságot. Hogyan? Nem hallgatja el, mert, mint Babits mondja: „Vétkesek közt cinkos, aki néma.” Világosan, egyértelmûen fogalmazza meg az igazságot „Igenléstek legyen: Igen, tagadástok: Nem” szentírási útmutatás szerint és bátran, mert a „Bátorság sarkalatos erénye nélkül nincs keresztény élet” – ezt VI. Pál pápa mondta. Ezen elvek fényében kereszténydemokrata véleményünket világosan fogalmazzuk meg az egy éve elhangzott öszödi beszédrõl. Egy év! Kis idõ? Nagy idõ? A mennyországból kevés, a pokolból iszonyúan sok idõ. És Magyarországon az õszödi beszéd nyomán – amit az eredeti formájában ismét elolvastam – elindult a pokol. Szükségszerûen! Ugyanis az aljas szándékból – a hatalom megtartása céljából – másfél éven keresztül elkövetett hazugságokat, a kampányban pedig az emberek tudatos becsapását, félrevezetését a magyar társadalom ép erkölcsi érzékkel bíró többsége nem nyelte le. A hatalom pedig félni kezdett ettõl az ép erkölcsi érzékkel bíró többségtõl. Tiltakozásukat alkalomadtán durván megtorolták, lásd: október 23. Elszabadult a pokol, elszabadította Gyurcsány Ferenc! Ez az igazság! Az õszödi beszéd a hazugság szinonimája lett. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök erkölcsileg lenullázta magát nemcsak Magyarországon, hanem az erkölcsi normák szerint mûködõ demokráciákban is, az egész világon. És azóta szégyenkezik minden jóérzésû magyar az egész világon. A miniszterelnöki hazugság leleplezõdése máig és a jövõben is ható, súlyos erkölcsi válságot okozott, okoz, mely megbénítja az ország egészséges mûködését. Tetszenek tudni: „…Róma ledûl, s rabigába görbed.” Ez az igazság! A másfél éves hazugság, a kampányban pedig egy egész nemzet tudatos becsapása nem menthetõ. A miniszterelnöknek a leleplezõdésekor törpe, szánalmas és a helyzetét csak súlyosbító kísérlete volt az erkölcs relativizálása, a közelmúltban pedig a hazugságnak erényként, úgynevezett „szenvedélyes igazságbeszédként” való bemutatása. A hazugság semmivel nem indokolható, soha nem válik igazsággá, az erkölcs pedig nem relatív, nincsenek válfajai, mint azt felfedezni vélte a politikai és hétköznapi erkölcs formá-
jában Gyurcsány Ferenc. Most – miként hallottuk – már odavetemednek, hogy átírják a nem cicerói stílussal elmondott beszédet. Ettõl azonban a miniszterelnök még trágár, nagyon trágár marad. Az eredeti szöveg átírása, meghamisítása pedig egy újabb hazugság lesz. Ez az igazság! A mai áldatlan állapotokért, a pokolért Gyurcsány Ferenc a felelõs! Ebben a felelõsségben osztoznak a bizalmi szavazáson az erkölcstelenséget hitelesítõ szocialista és szabaddemokrata képviselõtársaink is. Tisztelt kormánypárti Képviselõtársaim! Még mindig nem ké-
sõ ez alól a nyomasztó lelki teher alól kiszállni! Ha nem a kereszténydemokratákra, akkor Ciceróra, a római államférfira és szónokra hallgassanak, aki szerint az erkölcsi rossz soha nem válik a nép javára. Mert amint az igazságtalanság, a hazugság szükségszerûen a társadalomban háborúskodáshoz vezet, a társadalmi békét csak és kizárólag az igazság szülheti meg. Erre lenne szüksége ma az agyonnyomorgatott magyar embereknek. Kérem, segítsenek nekik! Köszönöm szépen! – zárta e kéréssel beszédét Lanczendorfer Erzsébet.
Még mindig érvényesek a köztársasági elnök szeptemberi szavai Sólyom László, az õszödi beszédre elõször reagálva úgy fogalmazott, hogy a nyilvánosságra került beszéd nem tartalmazott új információt. De mást is mondott. Idézzük fel pontosan Sólyom László szavait a beszéd kiszivárgásának másnapján. A nyilvánosságra került miniszterelnöki beszéd tartalmi szempontból nem jelentett újdonságot. A választási kampány és az utána meghozott kormányzati intézkedések közötti ellentmondásról már augusztus elején kijelentettem: az alapkérdés az, hogy milyen eszközök engedhetõk meg a politikai célok eléréséhez. Ha polgárjogot nyer, hogy a jó cél bármilyen módszert szentesít – így például a választási ígéretek semmire sem köteleznek –, akkor a demokrácia hitelvesztése fenyeget. Az utóbbi órákban sokféle címen cselekvésre hívták föl a köztársasági elnököt. Tisztázni kívánom, hogy a köztársasági elnöknek az Alkotmány erre a helyzetre nem ad közjogi beavatkozási lehetõséget. Fontos hangsúlyozni, hogy a miniszterelnök és a Kormány nem a köztársasági elnöknek felelõs, hanem az Országgyûlésnek. Csak az Országgyûlési képviselõk többsége vonhatja meg a bizalmat a miniszterelnöktõl és egyúttal a Kormánytól. Az Országgyûlést a köztársasági elnök csak akkor oszlathatja fel, ha az Országgyûlés tizenkét hónapon belül legalább négy alkalommal megvonja a bizalmat a Kormánytól, vagy ha a Kormány megbízatása megszûnik, és a köztársasági elnök által a miniszterelnöknek javasolt személyt negyven napon belül nem választja meg az Országgyûlés. A most kialakult helyzet újdonsága, hogy a demokrácia morális alapjainak kérdése minden korábbinál élesebben lett a közbeszéd fõ témája. Ebben a vitában a köztársasági elnöknek kötelessége tisztázó szándékkal megszólalnia. A demokrácia és az alkotmányos jogállam mûködése nem korlátozódhat a jogszabályok betartására. Alapvetõ erkölcsi normák betartása is szükséges. Ezen alapul a politikába, és végsõ soron a demokráciába vetett bizalom. A felelõs döntés lehetõségét veszítik el az állampolgárok, ha a nyilvánosság elõtt elhangzó tényállítások, ígéretek, programok nyilvánvalóan nem felelnek meg az igazságnak, a valódi szándékoknak. A tegnapi hír morális válságot okozott Magyarországon. A miniszterelnök reakciói ezt a válságot fokozták, mert személyes felelõsségét összemosta az utóbbi tizenhat év politikájának értékelésével. Semmilyen cél nem igazolhatja, hogy bárki a demokráciába vetett bizalmat kockáztassa, még kevésbé, hogy ezt tudatosan, sõt büszkén tegye. Ennek nyilvános elismerését várom a kormányfõtõl.
Hazánk
Sólyom László
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2
2007. június
A hazugság nem vész el, csak átalakul Nagyotmondással nem lehet pótolni a hiányzó jövõképet Bizonyára ismét a „szenvedélyes igazságvágy” kerítette hatalmába a kormányfõt, amikor is a vitanapon felolvasta az õszödi beszéd átírt – ká romkodásoktól, trágárságoktól megfosztott, politikai céljainak megfele lõen meghamisított – immáron a nagy nyilvánosság elõtt is vállalható nak gondolt változatát. Ezt követõen támadásba lendült, s az ellenzék hez intézte szavait: „Önöket nem a beszédem érdekli, hanem én. Meg szeretnének buktatni. Meg a kormányomat. Meg elsöpörni az egész bal oldalt. Szerintem egyik sem fog sikerülni” – közölte. Kijelentését követõ en azon véleményének adott hangot, hogy az ellenzék túszul ejtette az õszödi beszédet, s ezáltal Magyarországot is. Rubovszky György, a KDNP vezérszónoka felszólalásában kijelentette, a vitanap nem úgy alakul, ahogyan azt szerették volna, úgy gondolták ugyanis, hogy a kormánypártok súlyához illõ komolysággal foglalkoznak majd a témával. – Nem hittem volna, hogy egyes kormánypárti képviselõk, olyan otromba viccet engednek meg maguknak, hogy egy alternatív, soha sehol el nem hangzott beszédet olvasnak fel majd az országgyûlés színe elõtt – hangsúlyozta a KDNP frakcióvezetõhelyettese. Mint mondta, nem volt szerencsés a miniszterelnök részérõl a szöveg átírása, mert akárhogy is csûricsavarja a szavakat, mit sem változtat
ama tényen, hogy a szocialista frakció és annak miniszterelnöke a 2006-os választásokat csalárd módon nyerte meg. Mindkét beszédbõl kiderül, hogy a hatalom megtartása érdekében éveken át hazudtak, s mindent elkövettek azért, hogy az igazság nehogy kiderüljön. Rubovszky György helyeselte az elõtte szóló Eörsi Mátyás azon kijelentését, mely szerint az õszödi beszédet Gyurcsány Ferencnek nyilvánosság elõtt kellett volna elõadnia, csupán azzal egészítette ki a gondolatot, hogy nemcsak nyilvánosan, de egy hónappal a választások elõtt kellett volna a miniszterelnöknek, a „másfél évig nem csináltunk semmit, hazudtunk éjjel,
nappal” kezdetû mondatokat elmondania. Akkor ugyanis most nem lennének ilyen problémái az országnak, és nem lenne vitanap sem – jegyezte meg. A KDNP frakcióvezetõ-helyettese szerint a legrosszabb az, hogy a beszéddel nem zárult le a hazugság korszaka, hiszen azóta is minden úgy megy tovább, mint korábban, 2006 májusában. Lukács Tamás, a KDNP másik vezérszónoka a gondolatmenetet folytatva hangsúlyozta: nem a szembenézésrõl, hanem a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásról szól a beszéd, amelynek nyilvánosságra kerülése a hazugság új korszakának kezdetét jelenti. Lukács Tamás frakcióvezetõ-helyettes szerint az õszödi beszédbõl egyértelmûen kiderült, hogy a zsákmányszerzõk megállapodtak az elorzandó javak elosztásáról, s a lebukást követõen e megállapodásukat bizalmi szavazás formájában szentesítették. A hatalom megtartása érdekében semmitõl sem riadtak, s riadnak vissza ma sem, ami nem csoda, hisz számukra a hatalom egyetlen célja a már említett zsákmányszerzés.
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2007. június
Folytatás az 4. oldalon
3
Folytatás az 3. oldalról
A politikus a „hazugság fejedelmeként” beszélt a miniszterelnökrõl, és bírálta azokat az újságírókat, akik dicsérték Medgyessy Péter volt miniszterelnököt, az õ megpuccsolását, majd a puccsistát ünnepelve magyarázták az õszödi beszédet és a megszorítások szükséges voltát. A képviselõ hiányolta, hogy az újraírt beszédbõl kimaradtak az újságírók meggyõzésérõl szóló sorok. Bár mint mondta, bizonyára nem véletlen a feledékenység, hiszen Gyurcsány Ferenc rendületlenül járja az esti televíziós mûsorokat, ahol is ezek a vezetõ publicisták – lakáj módon kérdeznek alá mondókájának. A frakcióvezetõ-helyettes feltette a kérdést: mikor éljük meg azt a napot, amikor a politika nem egy személyrõl, hanem az ország dolgairól szól? Az elévülési idõn túli kormányzat mikor néz szembe önmagával, és az ország valós helyzetével? Lukács Tamás felszólalásának folytatásában rávilágított arra, hogy a miniszterelnök tökéletesen érzéketlen az emberek sorsát illetõen, s utalva a kettõs állampolgárság körüli népszavazásra kijelentette, Gyurcsány Ferenc nemcsak a határon belül, de a határon kívül élõ magyarokat is elárulta. A képviselõ kitért a reformnak nevezett átgondolatlan pénzbehajtásban rejlõ hazugságokra is. Megítélése szerint még Dél-Amerikában sincs olyan ország, ahol az efféle intézkedéseket reformoknak neveznék, minta hogyan olyan tisztességes politika sincs, amely az emberek életével játszó kísérletezést eltûrné, megengedné. Mint mondta, a miniszterelnök saját gyengeségét, hatalomhoz való beteges ragaszkodását sorszerûként állítja be, s az igazságosságra hivatkozva folyamatosan sarcolja a rendszerváltozás veszteseit, miközben a nyertesek – akik közé maga és kormányzata tartozik – elõjogait változatlanul fenntartja. Nem láthatjuk a jövõt, ugyanis a kormánynak nincs jövõképe, s ezt lendületesnek tûnõ nagyotmondással nem lehet pótolni. Lukács Tamás a népszavazásról szólva kifejtette: „A népszavazással új rendszerváltást hirdetünk, velünk vannak az eddigi vesztesek, jobb- és baloldalon egyaránt. Számunkra nem csak egyes kiváltságos csoportok, hanem mindenki jóléte fontos. A kormánypártoknak pedig e helyrõl csak azt üzenem, nem kell félni a népszavazástól, a demokrácia intézményétõl nem kell félni, nem fog fájni” – mondta végezetül.
KDNP: a nagy rendszerek pénzére fáj a kormány foga A kormány elsõ évének értékelése Gyurcsány Ferenc hosszan és szenvedélyesen beszélt kormányának teljesítményérõl, a miniszterelnök a kompromiszszumkészségben már odáig jutott, hogy a költségvetés áldatlan állapotának elõidézésért önnön és kormányának felelõsségét részben vállalja. Hargitai János, a KDNP egyik vezérszónoka a kormány egyéves tevékenységét értékelõ politikai vitanapon emlékeztetett arra, hogy az Orbán-kormány költségvetési szempontból rendkívül kiegyensúlyozott négy évet jelentett, s õk képviselõként gyakran éppen a költségvetési szigor miatt kerültek saját kormányukkal konfliktushelyzetbe. A képviselõ nem titkolta: 2002-ben látva az újonnan alakuló kormány összetételét, élén egy közgazdász miniszterelnökkel, a maga részérõl úgy gondolta, ha a szocialistáknak nincs is viziójuk arra vonatkozóan, hogy milyen irányba akarják vinni az országot, de legalább a napi szintû kormányzással nem lesz különösebb baj. Ám rövid idõn belül kiderült, tévedett, a szocialisták az operatív, napi kormányzásban is csõdöt mondtak. „Gyurcsány Ferencnek hatalomra jutását követõen döntenie kellett arról, hogyan tovább. Nincsen arról szó, hogy az adott helyzetben a szocialisták ne tudták volna, mit kellett tenniük, vagy arról, hogy tévedtek volna. Mindazt, ami Magyarország gazdaságával történt, a miniszterelnök és a kormánypárti politikusok konok tudatossággal követték el” – hangsúlyozta a képviselõ. Az ország, a lakosság érdekében, Gyurcsány Ferencnek korrekciókat kellett volna végrehajtania, még akkor is, ha ez a választási gyõzelembe kerül. Be kellett volna vallania, hogy rossz pályán van az ország, de nem ezt tette, számára fontosabb volt saját és pártja hatalmának átmentése. Ez a szomorú valóság. Ahhoz az orcátlansághoz is volt bátorságuk – tette hozzá –, hogy beígérve az adócsökkentést, törvényekben rögzítsenek egy ötéves adócsökkentési programot. A dolog bevált. A választópolgárok újabb négy évre bizalmat szavaztak. Ám a választások után nem sokkal kiderült, hogy 11,6 százalékra sikerült fel-
Hazánk
tornázniuk az államháztartási hiányt erre mondta Õszödön a miniszterelnök, hogy ekkora böszmeséget még nem követtek el Európa egyetlen országában sem – s ígéreteikbõl semmi sem igaz. Hargitai János hangsúlyozta, tagadhatatlan, hogy az Orbán-kormány alatt Magyarország egy versenyképes ország volt. Hogy az unióhoz egyidejûleg csatlakozott tíz ország közül Magyarország minden mutatót illetõen az élen járt. Ma fordított a helyzet, minden szempontból sereghajtók vagyunk – jegyezte meg a képviselõ. Mint mondta, hiába próbálják a kormánypártok elhitetni, egyre többen tudják, nincs itt semmiféle reformláz, legfeljebb a kormány lázas igyekezete látszik, amint a megszorításokat próbálja „reformgúnyába” csomagolva eladni az embereknek. Gyakran hangoztatja a miniszterelnök, hogy az ország rossz útra tévedt. Ez nem igaz, nem az ország, hanem a kormány tévedt rossz útra, s az ország csupán elszenvedõje a kormány tudatos szélhámosságának. Mint ahogyan annak elhitetésével is hiába próbálkozik a miniszterelnök mostanában, hogy a nem létezõ reformokat az ellenzékkel könnyebben, nélkülük nehezebben, de sikeresen végre fogják hajtani. – Nem fog sikerülni. A kormány ugyanis nem százegynehány parlamenti képviselõvel, hanem az ország tízmillió lakosával nem tudja elhitetni azt, hogy azok az intézkedések, melyeket a kormány maga sem lát át, helyesek és szükségesek – jelentette ki Hargitai János. A képviselõ az önkormányzatok, szólva hangsúlyozta, a kormány sunyi és alkotmányellenes módon próbálja becsempészni az országba a dán modellt. A miniszterelnök vidéki boldogságot, kistelepülési jólétet hirdet, de valójában kormányával, s a koalíciós pártokkal egyetértésben alkotmányellenesen pénzügyi kényszer alkalmazásával felszámolják a kis falvak önkormányzati jogait. A hatalmon lévõk pontosan tudják, hogy amit tesznek, törvénytelen. Hargitai János kormányértékelõ beszédének végén megismételte, az ország ellenében nem
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
4
2007. június
lehet reformokat végrehajtani. Mint mondta, az emberek átlátják, hogy ez a kormány milyen sokszor csapta be a nemzetet, tudják, hogy most is ezt teszi. Tudják, hogy a kormányon lévõk pusztán azért, mert náluk van a kasszakulcs, viszszaélnek hatalmukkal, alkotmányellenesen átszabják az ország térképét, tapossák el a kistelepüléseket. De ezenközben azt is tudják, hogy a kormányzati reformõrület kudarcra van ítélve – mondta a képviselõ végezetül.
miatt mûtétek tolódnak el, s hosszú várólisták alakulnak ki. Mekkora többletköltségekkel jár majd, ha a betegek még betegebbek lesznek, ha hónapokra kiesnek a munkából, miközben mûtétre várnak? – tette fel e kérdést, majd hozzátette: erre természetesen a kormányoldaltól nem kapunk választ. A képviselõ szerint az egészségügyi reformnak nevezett intézkedés kapcsán látható, rövid idõn belül több tucat kórház megy majd csõdbe, a kormány ugyanis
A KDNP másik vezérszónoka, Soltész Miklós megjegyezte, a kormány egyéves tevékenységét reklámozó, drága, szép színes kiadványban található hibajegyzék önmagáért beszél. Egyértelmûvé teszi, hogy a kormány még egy ilyen kiadvány kifogástalan, hibátlan megjelentetésére is képtelen. A reformokról szólva kijelentette: a kormány intézkedései a szegényeket sújtják. Õket érinti az áfa, a gyógyszerárak, az utazási költségek emelése, a tandíj bevezetése és az iskolabezárások is. Öt év rossz kormányzása következtében az ország, pontosabban a kormány megduplázta az államadóságát, sereghajtók lettünk a térségben. A képviselõ úgy látja, bármit tesznek a szocialisták és a szabaddemokraták a kormányzás területén, arról utóbb rendre kiderül, hogy hibás, rossz irányba vivõ intézkedés. A képviselõ vitatta a teljesítményértékelõ kiadvány azon állítását, hogy a vizitdíj bevezetését követõen eredmény lenne az orvosoknál csökkenõ betegforgalom. A számok másfajta értelmezése ugyanis szerinte arra figyelmeztet, fontos orvosbeteg találkozások maradnak el, s ennek a jövõben súlyos következményei lesznek. Mint ahogy Soltész Miklós olvasatában az sem számít sikernek: ha a szegények kiszorulnak a rendszerbõl, ha az átgondolatlanul bevezetett volumenkorlát
három év alatt mintegy 250 milliárd forintot akar kivonni az egészségügybõl. A képviselõ hangsúlyozta, a vizitdíj bevezetésének indokolt voltát magyarázó, a semmi sincs ingyen – kezdetû mondatok ismételgetésekor a kormányon lévõk elfelejtenek beszámolni arról, hogy az emberek az egészségügyi ellátásért járulékokat fizetnek, s e járulékokat a kormány 3 százalékkal felemelte. Mint mondta, a kormány a potyautasokról is elõszeretettel beszél, ezért megragadva az alkalmat szeretné felhívni az államigazgatásban tevékenykedõk figyelmét arra a tényre, hogy az úgynevezett potyautasok legnagyobb része az államigazgatásból kerül ki. De nem azért, mert a dolgozók nem fizetnek járulékokat, hanem azért mert az államigazgatási szervek egyszerûen nem fizetik meg munkatársaik után a járulékokat. Arra is kiért, hogy a „potyautasok” egy jelentõs hányadáról már most kiderült, hogy rendelkeznek biztosítással, s teljesítik fizetési kötelezettségeiket, csak errõl hiányos nyilvántartása miatt az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak nincs tudomása. A képviselõ arra a könnyen tetten érhetõ ellentmondásra is emlékeztetett, hogy miközben a kormány Legyen jobb a gyermekeknek címmel 25 éves programot tár a parlament elé, aközben a fõvárosban veszélyeztetve a gyermekek egész-
ségügyi ellátásának biztonságát bezáratja a Budai Gyermekkórházat, és SchöpfMerei Anyavédelmi Centrumot. Arról sem találni adatokat, hogy a több ezer orvos és szakápoló elbocsátása sok milliárd forintba kerül, nem szólva arról a felbecsülhetetlen veszteségrõl, a közvagyon és egyéni erõfeszítések eltékozlásáról, amely a kimûvelt, felkészült, szakmájukat magas színvonalon ûzõ szakemberek külföldre távozásával, más területre irányításával éri az országot. Gyakorlatilag ingyen jutatjuk az uniót jól képzett sz6akemberekhez. Soltész Miklós a gyógyszerkassza, pontosabban az 1700 gyógyszer olcsóbbá válásának sikersztoriként beállítása mellett sem ment el szó nélkül, emlékeztetett arra, hogy a kormányzati beszámolóból kimaradt az az információ, hogy az elmúlt esztendõben átlagosan 17,5 százalékkal emelkedett a gyógyszerek ára, s mellesleg a korábban letagadott dobozdíj is bevezetésre került. Nem szól a fáma a közgyógyellátás megszigorításáról sem. A szociálpolitika, a nyugdíjasok ellátása terén bekövetkezett változásokról sem szó esik. Például arról, hogy a Ratkókorszak szülöttei 8-10 százalékkal alacsonyabb nyugdíjat kapnak majd, mint a most nyugdíjba vonulók. A képviselõ egyúttal korrigálta a miniszterelnöki tévedést, amikor is a magyar és a szlovák nyugdíjak összehasonlításakor azt állította, hogy Magyarországon az átlagnyugdíj nyolcvanezer forint, holott csak 69 800 Ft a januári emelés után. A rokkantnyugdíjasok felülvizsgálata kapcsán a képviselõ arra szeretett volna választ kapni, a kormány hogyan akarja a csökkent munkaképességû embereket visszavezetni a munka világába, amikor 400 ezer egészséges ember foglalkoztatását sem tudja megoldani. Áfa-emelés, tandíj, a idõsek otthonában, és más bentlakásos intézményekben a térítési díjak drasztikus megemelése. Az energiaárak elszabadításával egyidejûleg az ártámogatás csökkentése, a családtámogatási, otthonteremtési támogatások szétverése, a nyugdíjak elinflálása, az utazási támogatások csökkentése, a jegyárak jóval infláció feletti drágítása, vizit-, doboz-, és kórházi napidíj, járulék és adóemelések, elbocsátások. Szegényeket, nyugdíjasokat, közalkalmazottakat, orvosokat, pedagógusokat, gyermekeket nevelõ családokat sújtó intézkedések sokasága. Ez a Gyurcsánykormány egy évének dicsõ mérlege – sorolta végezetül a képviselõ.
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2007. június
5
Jövõnk a gyermek A családi típusú jövedelemadózás ésszerûsége, igazságossága Az adórendszerek keletkezése idején többnyire csak a háztartásfõnek volt jövedelemszerzõ tevékenysége, ezért az adózás családi típusú volt, hiszen háztartások adóztak jövedelmeik után. (Érdemes megjegyezni, hogy Mill is következetesen a háztartások jövedelmérõl beszél, amikor a Principles of political economy címû könyvében az adóztatást tárgyalja.) A XX. század elején bomlottak fel a többgenerációs családok, s a század második felében kezdett általánossá válni a kétkeresõs családmodell. A nem mezõgazdaságból vagy mezõgazdasági jellegû tevékenységbõl élõ háztartásokban csak a második világháború után vált általánossá a nõi foglalkoztatottság. E jelenséggel összefüggõen változott a családok gyermekvállalási stratégiája is. A családok tényleges jövedelmi helyzete és a jövedelmek közötti egyszerû lineáris kapcsolat napjainkra sokkal bonyolultabbá vált a munkaerõpiaci és demográfiai folyamatok következtében. A történeti változásokat csak részben követték az adórendszerek változásai. Az anyasági juttatások és a családi pótlék mellett az adórendszer a családpolitika fontos eszköze. Az adókedvezmények a társadalmi igazságosság egyik fajtáját képviselik, ha figyelembe veszik a teherviselõ képesség szintjét az adó mértékének megállapításakor. Az adókedvezmények kialakulása szempontjából meghatározó, hogy a családpolitika formálódásának idõszakában – a múlt század elsõ felében – az egykeresõs családfenntartói modell volt az általános, azaz a férj gondoskodott feleségérõl és a háztartásában élõ gyermekeirõl. Az adókedvezmények tekintetében ezért két irányban jelentkeznek különbözõ kedvezmények: a) azon kedvezmények, amelyek figyelembe veszik a házaspár egyik tagjának eltartotti helyzetét, b) azon kedvezmények, amelyek az eltartott gyermekekre vonatkozóan járnak. Az elkülönült adófizetõk kezelésére kétféle rendszer képzelhetõ el. Az egyik a személyi jövedelemadó, amely alapértelmezésben teljes mértékben eltekint az adófizetõ családi állapotától és csa-
ládfenntartói kötelezettségétõl, ám ebben a körben is szóba jöhet az a lehetõség, hogy az egyik házasfél átadhatja adókedvezményét a másiknak, vagy az eltartott családtag után adókedvezményt lehet igénybe venni. A másik megoldási mód a splitting (megosztás), amelynek az a lényege, hogy a házaspár jövedelmeit összeadják, majd valamilyen kulcs szerint (például fele-fele arányban) újraosztják a felek között. E rendszer elvileg más eltartott családtagokra is kiterjeszthetõ. Az újraelosztás módja országonként eltérõ lehet, attól függõen, hogy milyen összeghatárig érvényesíthetõ a jövedelmek újraelosztása, illetõleg milyen arányban osztható meg a jövedelem a házastársak között. A két rendszer közötti alapvetõ különbség az, hogy a személyi jövedelemadózás szorgalmazza és támogatja mindkét fél jövedelemszerzését, hiszen nem veszi figyelembe a másik fél által megszerzett jövedelmet az adófizetési kötelezettség megállapításakor. Az említett kétféle megközelítés egyszersmind az adózás egyik alapkérdését is felveti. Ha ugyanis az egyént tekintjük az adózás alapegységének, akkor a jövedelem termelõje, míg ha a család vagy a háztartás az adózás alapegysége, akkor a fogyasztási egység kerül elõtérbe. A személyi jövedelemadó alapvetõen a kétkeresõs gyermektelen családot kedvezményezi. Míg az egyéni
Hazánk
adózásban minden személy adóalanynak tekintendõ, a splitting rendszerben a mûködési mechanizmus összetettebb, Franciaországban családi kvóciens mûködik. A francia rendszerben a splitting speciális formája valósul meg. A splitting alapelve az – mint említettük –, hogy a házastársak jövedelmét összeadják, majd adózás elõtt részekre osztják. Ennek két lehetséges megoldása van: az egyszerûbb az, amikor – elõre meghatározott arányban – a két házasfél között osztják meg a jövedelmet, míg a másik lehetõség alkalmazásakor – ez mûködik Franciaországban – a részekre osztásban figyelembe veszik a gyermeket vagy gyermekeket is. Franciaországban tehát nem a jövedelemkeresõk vagy a potenciális jövedelemkeresõ házastársak, hanem a fogyasztási egység, azaz a család szerint veszik figyelembe a családi jövedelmet az adózás szempontjából. Sinn a relatíve magas francia termékenységben döntõ szerepet tulajdonít a francia családpolitikának ezen belül is a családi adózásnak. Gyermekekhez kapcsolódó adókedvezmény nem minden évben volt az adórendszerben. A családi pótlék változásai is meglehetõsen hektikusak az elmúlt tizenöt esztendõben. A viták kereszttüzében a családi adókedvezmény szerepe volt. Érdemes megvizsgálnunk azt, hogy egy gyermekes, vagy gyermektelen
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
6
2007. június
háztartás adóterhelése hogyan változik. A számítások alapjául a következõ megfontolást választottuk: tekintsük a létminimumot, melyet minden háztartás számára alapvetõen fontos elérni. így azzal a feltevéssel élve, hogy egy 2 személyes gyermektelen háztartás megteremti maga számára a létminimumot, mint jövedelmet, hasonlóan egy 2 gyermekbõl és 2 felnõttbõl álló háztartás lét minimumát is vizsgáltuk. A vizsgálat sajnálatos módon 2000 és 2004 évek közötti idõszakra korlátozódik, 1996 és 1999 között a KSH nem készített létminimum-számításokat, a korábbi számítások viszont más módszertannal készültek, így az adatok nem összehasonlíthatóak. A számítás módszertana a következõ: a 2 fõs, gyermektelen háztartás mindkét tagja keresõ, és egyenlõ keresettel rendelkeznek. Kiszámítva az egyes keresetek jövedelemadó terhelését évente és összegezve a háztartásra. A gyermekes háztartás esetében két különbözõ eset képezte vizsgálat tárgyát. Az egyik esetben csak
kiszámítása történik. A létminimum összegét csökkentve a családi pótlék öszszegével, a jövedelem számításánál figyelembe véve a gyermekek után járó adókedvezményt. A második esetben a családi pótlékkal csökkentett létminimumot osztva kettõvel képezte az egyes keresõk számára a szükséges nettó bért. Az adatok egyértelmûen mutatják azt, hogy a gyermektelen háztartás adóterhelése nagymértékben kisebb, mint a kétkeresõs gyermekes háztartásé, és döntõ mértékben kisebb, mint az egykeresõs gyermekes háztartásé. Az adatok az adókedvezmény szerepét új megvilágításba helyezik. Amennyiben a létminimumot mint szükséges jövedelmi pozíciót tekintjük kiinduló pontnak, megállapíthatjuk, hogy hazánk jövedelemadó rendszerének tehermegoszlása aránytalan, a gyermekes háztartásokat magasabb jövedelem megszerzésére kényszeríti, majd e jövedelmeket adóteherrel sújtja. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy hazánk
az egyik fél folytat jövedelemszerzõ tevékenységet, a háztartás másik tagja a gyermekeket neveli. Másik esetben mindkét felnõtt jövedelemszerzõ tevékenységet folytat és azonos jövedelemmel rendelkezik. Az elsõ esetben a létminimum megszerzéséhez szükséges bruttó jövedelmet
jelenlegi jövedelemadó rendszere rendkívül méltánytalanul bánik a gyermeket vállaló, fiatal munkajövedelemmel rendelkezõ, családokkal. Ezen változtatnunk kell. Ezért javasoljuk a választható családi jövedelemadó rendszer bevezetését.
A gyermeknevelés költségeinek négy fontos forrása van. – A gyermekek fogyasztása, – a gyermeknevelésre fordított háztartási munka, – az anya, illetve a szülõ kiesõ folyó jövedelme és – az anya, szülõk humántõke vesztesége, amely egy alacsonyabb életpályajövedelemben mutatkozik meg. Összességében megállapítható, hogy a gyermeknevelési támogatások e költségeket még részlegesen sem kompenzálják. Az idevonatkozó számítások szerint a gyermekeik humán tõkéjébe intenzíven invesztáló családok (azaz akiknek gyermekei magas közteherviselõ képességgel rendelkeznek) még részlegesen sem kapnak e költségek után megfelelõ kompenzációt. A szakirodalomban 2 németországi példa is elemzésre került, melyben egyetemben kimutatták a szociális rendszerek pozitív, illetve negatív hatását a születésekre. Schwarz tanulmánya szerint amikor a Saar-vidék 1957-ben újra csatlakozott Németországhoz a korábbi francia megszállás alól, jelentõs mértékben csökkent a termékenység. Ennek oka a korábbi nagyvonalú francia családtámogatási rendszer felváltása a jóval szûkösebb német rendszerre volt. Büttner tanulmánya szerint egészen a hetvenes évek közepéig a két német állam termékenységi adatai igen közel álltak egymáshoz. Ekkor az egykori NDK nagyvonalú népesedéspolitikai intézkedéseket vezetett be, ennek hatására emelkedtek a termékenységi ráták, a szülések egy része ugyan „elõre hozott” szülés volt, de Büttner szerint az intézkedéscsomag mindenképpen megemelte a születési rátákat. A kilencvenes évek után pedig a néhai NDK területén jórészt a nyugati területek fogyasztói társadalmának beáramlása, de a családtámogatási rendszer szolgáltatásainak csökkenése okán is drámaian lecsökkentek a születési ráták. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy szükséges a gyermeknevelés költségeivel kapcsolatos társadalmi tehervállalás újragondolása, javasoljuk a gyermek egyes iskolai szakaszainak lezárultát követõ kompenzációs mechanizmus kidolgozását.
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2007. június
Mészáros József a Barankovics István Alapítvány kuratóriumának elnöke, a KDNP alelnöke
7
Június 4-ee legyen a nemzeti összetartozás napja
Négyszeresére nõtt az ország adóssága
Németh Zsolt, a Külügyi Bizottság fideszes elnöke valamint Simicskó István, a KDNP képviselõje, a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke törvényjavaslatban kezdeményezte, hogy a trianoni békediktátum évfordulója június 4-e legyen a nemzeti összetartozás napja. Beadványukkal a kereszténydemokrata politikusok egy új, növekvõ nemzetstratégiát szorgalmaztak.
Napi 4,5 órai munkánk bére az államé
Simicskó István
A törvényjavaslat indoklásában Németh Zsolt és Simicskó István többek között azt írták: a 2004. december 5-i népszavazás társadalmi fogadtatásának tükrében szükséges, hogy a magyar nemzetrészek közötti szolidaritás erõsítése érdekében a magyar társadalom rendszeres és a jelenleginél bõvebb tájékozódási lehetõséget kapjon az 1920. június 4-i trianoni békeszerzõdésrõl, valamint a szomszédos országokban élõ magyarság életérõl, történelmérõl, kulturális, tudományos és gazdasági teljesítményérõl. Az elõterjesztésben az ellenzéki képviselõk azt javasolják, hogy az önkormányzatok, állami szervek, oktatási intézmények és civil szervezetek minden év június 4-én megemlékezéseket, kulturális rendezvényeket és rendhagyó történelemórákat tartsanak. Mindent tegyünk meg azért, hogy területi és kulturális autonómiával rendelkezhessenek a magyarok, és adjuk meg végre az állampolgárságot a határon túli magyaroknak – fûzik hozzá.
Megnégyszerezõdött a rendszerváltás óta az ország adóssága – állapította meg elõadásában Járai Zsigmond a Kereszténydemokrata Néppárt Pest megyei és fõvárosi választmányainak közös biatorbágyi juniálisán. Ha minden hitelt összeadunk, a nyolcvanas évek végi húszmilliárd dollárral szemben most nyolcvanmilliárd dollárra rúg hazánk összes tartozása. Ebbõl egy állampolgárra - a csecsemõket és az aggastyánokat is beleértve - egymillió-hatszázezer forint jut. Ha viszont csak az aktív keresõket számoljuk, fejenként 4,5 millió forint jut minden magyar munkavállalóra, ami két esztendei átlagbérnek felel meg. Ráadásul a kilencvenes évek eleje óta felvett kölcsönök mindössze húsz százalékát használtuk fel ténylegesen, a többi a kamatok törlesztésére ment. A velünk együtt csatlakozó országok és a térségbeli versenytársaink lehagynak bennünket – folytatta helyzetértékelését a jegybank volt elnöke. Miközben a magyar gazdaság növekedése az idén két-három százalék között mozog, a csehek, lengyelek öt-hat százalékkal dicsekedhetnek, az észteknél pedig tíz százalék körüli a bõvülés. De ha valaki most Romániába, Bulgáriába látogat – mondta Járai Zsigmond –, meglepetéssel tapasztalhatja a szinte robbanásszerû fejlõdést. A kilencvenes évek végén – az Orbán-kabinet idején – öt-hat százalékos volt a magyar gazdaság növekedése. Ennek, az ország felzárkózása szempontjából alapvetõnek nevezhetõ szintnek az elérésére ma is megvolna a lehetõség, ha a gazdaságot nem fékeznék a kizárólag a megszorításokra épülõ, ad hoc, rendszert és átgondoltságot nélkülözõ kormányzati lépések. A kabinetnek nincs ideológiája, mindig a következõ napnak él – jelentette ki Járai Zsigmond, aki szerint az egyetlen hivatalos jövõképpel, a konvergenciaprogrammal is baj van, az abban foglaltak ugyanis végrehajthatatlanok. Az megfelel a kormányzati elképzeléseknek, hogy 2007-2008-ban tovább tart a lassú gazdasági növekedés – állapította meg
Hazánk
az Orbán-kabinet pénzügyminisztere. Annak a várakozásnak azonban, hogy 2009-tõl újra itt a fellendülés, a konvergenciaprogramból nem olvasható ki a forrása és a fedezete. A növekedési pályáról egyértelmûen a 2002-es kormányváltás után kanyarodott le az ország – szögezte le a pénzügyi szakember. Járai szerint a Medgyessy-kabinet baloldalinak is nevezhetõ vívmányokat tett tönkre csupán azért, mert az Orbán-kormány hívta életre ezeket, és sikeresen mûködtek. Az a gazdaságfilozófia is sutba került, hogy meg kell védeni a polgárokat a zabolátlan piac okozta károktól. Így válhattak privatizálhatóvá olyan monopolhelyzetben lévõ állami és társadalmi szolgáltatások, ahol a magántõke megjelenése még kiszolgáltatottabbá teszi a polgárokat. A gazdaságnak szabadságra, a kormányzati fékek leépítésére van szüksége – szögezte le Járai Zsigmond. A vállalkozásokat és a munkavállalókat sújtó terhek hazánkban aránytalanul magasak. Míg a Lajtán túl negyvenszázalékos az adóelvonás mértéke, nálunk a nyolcórás munkaidõbõl naponta 4,5 órát dolgozunk csak azért, hogy az adóterheket befizethessük. Míg a szomszédos Szlovákiában egy havi ezereurós fizetéssel bíró munkavállaló alkalmazása 1700 euróba kerül a munkaadóknak, nálunk 2100 eurót tesz ki ugyanez az összeg. S ez a különbség már egyáltalán nem mindegy a befektetõknek. Alacsonyabb kulcsokat érvényesítõ, egyszerûbben befizethetõ, ugyanakkor többeket érintõ és keményebb behajtást alkalmazó adórendszerre volna szükség – szögezte le a volt jegybankelnök, aki szerint az sem tartható fenn sokáig, hogy egy munkavállalónak két másik honfitársát kell eltartania ebben az országban. S arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy hazánk a nemzetközi korrupciós listákon rendre elõkelõ helyezést ér el, ami szintén gátolja a gazdasági növekedés felgyorsulását. Forrás: mno.hu
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
8
2007. június
Tényekkel szemben nincsenek érvek Semjén: míg az országot csõdbe vitték, a klientúra meggazdagodott Gyurcsány Ferenc napirend elõtti felszólalásában értékelte kormány munkáját. Önnön teljesítményüket szokásához híven méltatta, az ellenzéki pártokat pedig szünet nélkül pocskondiázta. Régi ígéretek, újabb hazugságok, az adócsökkentésrõl, sikeres és nagyszabású reformokról. Felszólalására Semjén Zsolt, a KDNP elnöke az alábbi szavakkal reagált. Contra facta non valent argumenta (Közbeszólások az MSZP soraiból: magyarul!), a tényekkel szemben nincsenek érvek – mondta Aquinói Szent Tamás. Ezért lássuk a tényeket! – Ellentétben azzal a retorikával, amit a miniszterelnök elõadott, a tények a következõt mutatják. Az államháztartási hiány tekintetében Magyarország áll a legrosszabbul. Az államháztartási hiány, az egyensúly felborulása Medgyessy Péter idejére megy vissza. Az
MSZP és az SZDSZ nem csinálhat úgy, mintha semmi köze nem lenne Medgyessy Péter kormányához, hiszen õk szavazták meg. Gyurcsány Ferenc pedig annak minisztere volt, fõtanácsadója volt, bizonyára remek tanácsokat adott neki, legalábbis egészen addig, amíg meg nem puccsolta. – Tehát tény az, hogy az államháztartási hiány nálunk a legmagasabb. Még az unokáinkat is eladósították, eközben az állami vagyon nagy részét eltüntették. Az infláció tekintetében, megint csak nálunk a legnagyobb az infláció, ami tervezhetetlenné és kiszámíthatatlanná teszi a jövõt. És ami a legnagyobb baj, hogy a gazdasági növekedés az egész Európai Unióban a legkisebb. Ezáltal illuzórikus a kilábalás, illuzórikus a jövõ. És tudja, Gyurcsány úr, a legvérlázítóbb ebben az egészben: az, hogy miközben az országot tönkre-
Államválság: Gyurcsány Ferenc képtelen a kormányzásra Ezer napja kormányozza az országot Gyurcsány Ferenc, és ez idõ alatt csak még nagyobb lett a válság – értékeli a miniszterelnök tevékenységét a Nézõpont Intézet. Gyurcsány legfeljebb rövid távú (néha egymásnak is ellentmondó) akciókat szervezett, de nincs világos elképzelése a válságkezelésre A politikai elemzõ, tanácsadó és közvélemény-kutató intézet szerint csak némi szerencsével érhetõ el, hogy 2007-ben az államháztartási hiány ismét elérje a Gyurcsány Ferenc megválasztásának évében, 2004-ben mért szintet. Amikor Gyurcsány Ferencet 2004. szeptember 30-án megválasztották miniszterelnöknek, a magyar állam már bajban volt – állapítja meg a Cséfalvay Zoltán és Vukovich Gabriella tanácsadók, valamint Mráz Ágoston Sámuel kutatásvezetõ által jegyzett, „Államválság” címet viselõ dokumentum. Mára a válság tovább mélyült. Az egymásnak is ellentmondó programok és meghozott intézkedések alapján megállapítható: Gyurcsány Ferencnek nincs receptje a válságkezelésre –
vélik a kutatók. Világos elképzelések, pontos ütemterv és motiváló jövõkép hiányában pedig a válságkezelõ intézkedések sorra hatástalannak bizonyulnak. A Gyurcsány-kormány akciókormányzást folytat. Ez azt jelenti, hogy átgondolt kormányzati mintézkedések helyett rövid távú akciókat szervez (babakötvény, fészekrakó program, Konvergencia Tanács). A reformpopulizmus jegyében a kormányfõ „reformról” és haladásról beszél, miközben egyik társadalmi elosztórendszer mechanizmusainak átalakítását sem vállalta fel. Az elmúlt ezer nap során az állam képtelennek bizonyult a jogbiztonság fenntartására: következmények nélkül maradtak súlyos emberi jogi sérelmek. Szintén Gyurcsány hibájaként róják fel, hogy intézkedései nem segítették, sõt, inkább visszanyesték a gazdasági növekedést. Az intézet szerint a gazdasági növekedés megtorpanása jelzi az 1000 napos kormányzás kudarcát, s az állam válságának nagyságát.
tették és az embereket elszegényítették, addig az önök klientúrája, nómenklatúrája – hogy Szili Katalin elnök aszszony klasszikus kifejezését használjam –, az off-shore bárók multimilliárdosok lettek. – Most két lehetõség van. Vagy látja mindezt, vagy nem látja. Ha látja, és mégis elmondta azt, amit elmondott, akkor oly mértékben cinikus, hogy morális értelemben alkalmatlan arra, hogy az ország miniszterelnöke legyen. Lehetséges az is, hogy valóban nem látja, és tényleg elhiszi a saját propagandáját. Ebben az esetben pszichológiai, szellemi problémák vannak, s ez esetben szakmailag alkalmatlan. (Zaj, közbeszólás az SZDSZ soraiból: Van egy harmadik is!) Igaza van az SZDSZ bekiabálójának, van még egy harmadik lehetõség is, és én is erre hajlok: mindkét szempontból alkalmatlan.
Politikai semlegességet vár a KDNP A Kereszténydemokrata Néppárt azt várja a frissen kinevezett Bencze Józseftõl, hogy országos rendõrfõkapitányként álljon ellen a kormányfõ politikai utasításainak – mondta a párt szóvivõje. Meglátjuk majd, hogy Bence József képes lesz-e úrrá lenni azokon a negatív folyamatokon, amelyeket véleményünk szerint a rendõrségen belül a kormány generált – fogalmazott Halász Zsuzsa. Bencze József, a VPOP rendészeti fõigazgatója ötvenkét éves pénzügyõr vezérõrnagy. Nõs, két gyermek édesapja. A jogi egyetem mellett elvégezte a Rendõrtiszti Fõiskolát. 1991-tõl az V. kerületi Rendõrkapitányság kapitányság-vezetõje. A Horn-kormány idején fõtanácsadó a Miniszterelnöki Hivatalban, a Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság elnöke. 1997 óta a Vám-és Pénzügyõrség rendészeti fõigazgatója.
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2007. június
Forrás: mno.hu, KDNP webszerkesztõség
9
Alkotmánybírósághoz fordul a KDNP felsõoktatási felvételi eljárás miatt Az Alkotmánybírósághoz fordul a KDNP a felsõoktatási felvételi eljárásról szóló kormányrendelet többletpontokra vonatkozó passzusa miatt, mivel a párt álláspontja szerint sérti az igazságosság elvét – közölte Hoffmann Rózsa, a KDNP szakpolitikusa és Salamon László, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság KDNP-ss tagja közös sajtótájékoztatóján. Hoffmann Rózsa és Salamon László a kormányrendeletnek azt a pontját kifogásolja, amely a hátrányos helyzetûeknek, fogyatékkal élõknek, gyermekgondozási segélyben részesülõknek biztosít összesen maximum 24 pontot. A politikusok hangsúlyozták: nem a nehéz helyzetben lévõk támogatását ellenzik, de a jelenlegi szabályozás igazságtalan azokkal szemben, akiknek nem jár ez a többletpont, és esetleg éppen emiatt nem jutnak be felsõoktatási intézményekbe. A KDNP azt tartaná helyesnek, ha a hátrányos helyzetûek továbbtanulását más módon, más eszközökkel segítené a kormány.
A kereszténydemokraták álláspontja szerint a „képességei alapján mindenki számára hozzáférhetõ felsõfokú oktatás” alkotmányos jogába ütközik a felsõoktatási intézmények felvételi eljárásáról szóló kormányrendeletben rögzített elõnyök biztosítása. Az ellenzéki párt a kormányrendelet vonatkozó pontjainak utólagos vizsgálatát és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól. Hoffmann Rózsa utalt arra, hogy ez ügyben már megkereste Hiller István szakminisztert, ám felvetésére elutasító választ kapott. Az Alkotmánybíróság döntéséig a KDNP azt javasolja, mind-
addig, amíg a kormányrendelet jelen formájában érvényben van, annyival emeljék meg a felvételi keretszámokat, ahányan ezekkel a többletpontokkal jutnának be a felsõoktatásba. Salamon László úgy véli: pozitív diszkriminációra szükség van, de alkotmányos úton. Beadványukban egy korábbi alkotmánybírósági határozatra is hivatkoznak mely szerint „a pozitív diszkrimináció korlátjának tágabb értelemben leírt, tehát az egyenlõ méltóságra vonatkozó megkülönböztetés tilalma, illetve az alkotmányban pozitívan megfogalmazott alapjogok tekintendõk. Bár a társadalmi egyenlõség mint cél, mint társadalmi érdek megelõzhet egyéni érdekeket, de nem kerülhet az egyén alkotmányos jogai elé” – jelentette ki a képviselõ. Forrás: MTI, fidesz.hu
Fontos a családok felemelése
Az egészséges társadalom közösségekre épül
Dávid Ibolya, az MDF elnöke nyílt levelében egyeztetésre invitálja Semjén Zsoltot, a KDNP elnökét a középosztály érdekében megfogalmazott javaslatok megvitatására. A levélben Dávid Ibolya emlékeztetett arra, hogy az MDF „a magyar középosztályt fenyegetõ lecsúszás” megállítása érdekében dolgozta ki a középosztály 13 pontja programját. Válaszában a KDNP elnöke az alábbiakat írta: „A Kereszténydemokrata Néppárt társadalompolitikai programjának fõ sarokkövei között szerepel a társadalmi integráció erõsítése, a társadalom részekre szakítási folyamatának megállítása, a már leszakadt rétegek, családok felemelése. Mindehhez kapcsolódik a közelmúltban kidolgozott és benyújtott családi adózásra vonatkozó törvényjavaslat is. Egyeztetési javaslata a középosztály lecsúszásának érdekében mindenképpen figyelemre méltó, magam részérõl is fontosnak ítélem. Mindazonáltal, hogy együttmûködésünk hatékony is legyen, javaslom, hogy az egyeztetéseket és az erre vonatkozó program kidolgozását elõször szakértõi szinten folytassuk le.”
Kevés a gyermek, elégtelen a családtámogatás Az egymást szeretõ emberek közösségére épülõ társadalom fontosságát hangsúlyozta Harrach Péter, a KDNP alelnöke, a MKDSZ elnöke a tisztviselõtelepi Magyarok Nagyasszonya Templom kápolnájának megnyitóján. A legfõbb érték a gyermek, mégis egyre kevesebb családban születik kettõnél több gyermek – mondta Harrach Péter, aki szerint a jelenlegi kormány nem törõdik eleget a családokkal. A családtámogatási rendszer nem segíti a gyermekvállalását. A magyar szentek kápolnáját és Szinte Gábor festõmûvész Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre, az elsõ szent magyar családról festett képeit áldotta meg Bíró László püspök, aki szerint az egymást szeretõ emberek közössége a legfontosabb. Az elsõ ilyen közösség a család, de ne feledkezzünk el a társadalmat felépítõ közösségrõl, az egyházi közösségekrõl, a lakóközösségrõl, a civil szervezetekrõl és a nemzetrõl, mert végül is a közösségekre épülõ társadalom az egészséges társadalom. Olyan világban élünk, amelyben azoktól kell félni, akiknek meg kellene
Hazánk
védeni minket, és olyan világban élünk, ahol lehet hazugsággal hatalomra jutni. Mi van akkor a társadalomban, ha nem szivárog le föntrõl az a norma szerinti élet? Ehelyett a normák megsértése, és egy olyan, mondjuk ki nyugodtan, hogy válság van ebben a társadalomban, morális válság, ami még inkább szükségessé teszi, hogy megfontoljuk azt az üzenet, amit egy ilyen mûalkotást számunkra jelent – mondta a püspök. Forrás: hirtv.net
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
10
2007. június
Mi lett a gyermekegészségügyi programból?
Úgy mentek, hogy maradtak, sõt többen is lettek Semmi nem változott. A kormány fáján néhány madár másik ágra ült. Szilvásy György, aki máig tisztázatlan módon a titkosszolgálatokat használta fel az emberek ellen, (lásd terrorfenyegetés a Fidesz-rendezvények elõtt, a Parlament épületének megtámadásával, vagy az állami vezetõk ellen szõtt merényletekkel való riogatás, a Teve utcai lövöldözés stb.) és aki tegnap még maga is úgy tudta, hogy a sorozatos botrányok miatt kell távoznia, mára jutalmul megkapta a polgári titkosszolgálatokat. Gyurcsány Ferenc kecskére bízta a káposztát. A Hajdúbét botrányban elhíresült Bajnai Gordon – a milliókkal megkárosított libatartók közül többen is öngyilkosok lettek – a „fejlesztéspolitikai zsákmányszerzést” ezután kormánytagként ûzheti tovább. Draskovics Tibort alkalmatlanság miatt Gyurcsány egyszer már kirúgta, most mégis jó neki. Kérdés az is, hogy ha Lampert Mónika tehetségtelen volt az önkormányzati és területfejlesztési
tárca vezetéséhez, akkor mitõl lenne rátermettebb szociális és munkaügyi miniszternek? Eközben pedig azok, akik az országban kialakult válság fõ felelõsei, Horváth Ágnes, Kóka János, Veres János, mindenekelõtt maga Gyurcsány Ferenc, a helyükön maradtak. Tehát semmi nem változott. Kérdés, hogy miért volt szükség átalakításra egyáltalán, s ha már változtattak, miért nem új emberek kerültek a lejáratódottak helyére? Semmilyen ésszerû magyarázat nincs, hacsak az nem, hogy az említett kormánytagokon kívül nincs már a szocialista pártban olyan ember, aki Gyurcsány mellett elvállalna bármilyen felelõsségteljes pozíciót. Ezt hívják süllyedõ hajó szindrómának. A Kereszténydemokrata Néppárt csak remélni tudja, hogy a miniszterelnök tudatáig elõbb-utóbb eljutnak a fentiekben vázolt tények és végre veszi a kalapját. Minden perc késlekedés további beláthatatlan károkat okoz az országnak. Halász Zsuzsa szóvivõ
Ismét húsz százalék alá süllyedt az MSZP támogatottsága A magyar társadalom inkább a szemének hisz A Századvég és a Forsense június elsõ felében elvégzett adatfelvétele szerint az összes megkérdezett körében a Fidesz támogatottsága 26, az MSZP-é 18 százalék, vagyis a szocialisták globális választói támogatottsága az elõzõ adatfelvételhez képest 3 százalékponttal csökkent. Az SZDSZ-re 3, míg az MDF-re 6 százalék szavazna. A biztos szavazó pártválasztók csoportjában a Fidesz támogatottsága 51, az MSZP-é 34 százalék. A háttéradatok alapján az MSZP gyengülõ globális támogatottsága a párt választói holdudvarának egyre nagyobb részére kiterjedõ elbizonytalanodásra vezethetõ vissza. A legfrissebb adatok szerint a megkérdezettek 59 százaléka inkább, vagy egyértelmûen negatívan értékeli a Gyurcsány-kormány munkáját, ugyan-
akkor 58 százalék az ellenzék tevékenységével is elégedetlen. A megkérdezettek többsége mind az ország gazdasági, mind a saját anyagi helyzetében romlást tapasztalt az elmúlt egy évre visszatekintve. A kormányváltás szükségességére vonatkozó kérdésre adott válaszok arról tanúskodnak, hogy noha a pártválasztási adatok a Fidesz számára kedvezõek, az általános közhangulat alapján a két oldal nagyjából azonos méretû. Ennek ellenére hónapok óta jóval többen (jelenleg a megkérdezettek 48 százaléka) érzékelik úgy, hogy közvetlen környezetükben a kormányváltást kívánók vannak többségben, mint ahányan a jelenlegi kormány támogatóinak többségét észlelik. Forrás: KDNP webszerkesztõség, www.gondola.hu
A kormány Nemzeti csecsemõ- és gyermek-egészségügyi programjának idõarányos feladataiból eddig semmi nem valósult meg – jelentette ki Nagy Kálmán, a KDNP szakpolitikusa. Szerinte „indokolatlanul számoltak fel szülészeti osztályokat”, a gyermekorvosi pályáról szólva úgy fogalmazott: sem anyagilag, sem erkölcsileg nincs értelme e hivatást választani, mûvelni. A kereszténydemokrata politikus – aki gyakorló orvosként Miskolcon a Borsod Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház csontvelõ-transzplantációs osztályát vezeti – sajtótájékoztatóján elmondta: a 2005-2008 közötti idõszakra szóló program feladatainak 60-70 százaléka esetében a határidõk már lejártak, ám a kitûzött célokból semmi nem valósult meg. A képviselõ a programból kiemelte azt az ígéretet, mely szerint a II. Nemzeti fejlesztési tervbõl 8 milliárd forint jut a gyermekegészségügy fejlesztésére. Hozzátette: e célra eddig egyetlen fillérre sem lehetett pályázni. Nagy Kálmán emlékezetett rá, hogy terv született a gyermeket váró anyák gondozásának felülvizsgálatára, a gondozás minõségének javítására. A tervek valóra váltása helyett viszont azzal kell szembesülnünk, hogy a kormány indokolatlanul számolt fel szülészeti osztályokat, kaotikus intézkedéseivel elbizonytalanította a várandós anyákat. A progresszív ellátás – amelyben a koraszüléssel fenyegetett édesanyákat lehetett volna jobban felszerelt intézményekben elhelyezni – összeomlott. Miközben az újszülötteket ellátó intenzív centrumok mûszerezettségének fejlesztését ígérte a szakminisztérium, a valóságban központi forrásból semmiféle fejlesztés nem történt, sõt pénzhiány miatt leállt az a 2006. január 1-tõl indult program is, amelynek keretében születéskor egy csepp vérbõl 30 különbözõ szûrõvizsgálatot végeztek volna el az újszülötteken. Az orvostársadalomban szerzett tapasztalatait összegezve Nagy Kálmán úgy fogalmazott: ma sem anyagilag, sem erkölcsileg nincs értelme gyermekorvosnak lenni, a gyermekgyógyászat mára kialakult helyzetében összeomlott a gyermekorvosok életpályamodellje.
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2007. június
11
Népszavazás: a Fidesz és a KDNP javára döntött az Alkotmánybíróság Az Alkotmánybíróság a Fidesz és a KDNP korábban elutasított mindhá rom kérdésérõl úgy foglalt állást, hogy azok népszavazásra bocsáthatók. A testület ezzel megsemmisítette az Országos Választási Bizottságnak a vi zitdíj, a kórházi napidíj, valamint a képzési hozzájárulásra vonatkozó nép szavazási kezdeményezések aláírásgyûjtõ ívének hitelesítését megtagadó határozatát.
Szakmai szempontból indokolhatatlan, ha egy döntéshozó a döntést megelõzõen a nyilvánosság elõtt olyan tartalmi kérdésekben nyilatkozik, amelyeket csak a döntésében juttathatna kifejezésre. Nemcsak demokratikus elkötelezettsége kérdõjelezhetõ meg ezáltal, hanem emberi és erkölcsi tartása is, hiszen olyan intézményt vádolt meg megalapozatlanul, amelybe mindig is bejutni óhajtott, de oda soha nem választották meg. Halmai nyilvánvaló elfogultsága, valamint tisztségével összeférhetetlen nyilatkozata miatt az õt delegáló egykori belügyminiszter, Lamperth Mónikának segítenie kell Halmait abban, hogy a helyzetbõl adódó egyetlen helyes következtetésre jusson: a közéletbõl el kell tûnnie!
Idõhúzó halogatás A kép illusztráció
Bihari Mihály elnök a döntés kapcsán úgy fogalmazott: jelentõs eleme a döntésnek, hogy az indokolásba belevették: a testület döntése mindenkire kötelezõ, akármilyen hatáskörben hoz döntést. Ez azt jelenti, hogy az OVB-nek hitelesítenie kell az aláírásgyûjtõ íveket.
A KDNP KÖZLEMÉNYE A Kereszténydemokrata Néppárt közleményben üdvözölte az Alkotmánybíróság döntését, amely megnyitja az utat ahhoz, hogy a feltett kérdésekben a népakarat megnyilvánuljon. „Megnyugodva vesszük tudomásul, most már sem az MSZP, sem pedig az SZDSZ, valamint az irányukban elfogult OVB nem vethet gátat annak, hogy az emberek nemet mondhassanak azokra a mindennapjaikat sújtó kormányzati intézkedésekre, amelyeket a választási kampányban elhazudtak elõlük”
doklását Halmai Gábor, az Országos Választási Bizottság (OVB) tagja a közszolgálati televízióban. Az alkotmányjogász problémásnak tartja, hogy az Ab korlátozza az OVB szuverén mérlegelési jogát. Halmai szerint az Ab letért a népszavazásokkal kapcsolatban eddig képviselt útról, mert eddig viszonylag következetesen amellett állt ki, hogy a referendum kiegészítõ jellegû a parlamentáris demokráciában: most egy másik felfogás kezd kialakulni a taláros testület tagjaiban. Halmai Gábor, egy nyilatkozatában azt is kijelentette: tart tõle, hogy a Fidesz népszavazásai kapcsán született AB-döntések „politikailag elfogultak”.
Halmai Gábor mondjon le!
Halmai szerint színvonaltalan és cinikus az Ab döntése Színvonaltalannak, cinikusnak nevezte az Alkotmánybíróság döntésének in-
A Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportja felszólítja Halmai Gábort, az Országos Választási Bizottság alelnökét, hogy tisztségérõl azonnal mondjon le, mivel arra méltatlanná vált. Halmai a nagy nyilvánosság elõtt elmondott, személyeskedést sem nélkülözõ nyilatkozatával az amúgy is gyenge lábakon álló demokratikus intézményrendszer teljes ellehetetlenítésére tett kísérletet.
Hazánk
Az OVB 11-ei ülésén nem tárgyalta a Fidesz-KDNP népszavazási kérdéseirõl, a népszavazási kezdeményezés sorsáról június 25-én dönt az Országos Választási Bizottság. A bizottság annak ellenére napolta el a népszavazás kiírását, hogy erre az Alkotmánybíróság (AB) június 5-én utasította. Szigeti Péter, az OVB elnöke azt mondta, hogy kötelezõnek érzik magukra az AB határozatát, az eljárás mégsem automatikus, mert felmerülhetnek olyan új körülmények, amelyeket ismét mérlegelni kell. A halasztó döntés után egy nappal Sólyom László aláírta a költségvetés módosításáról szóló törvényt, amelynek alapján a kórházi napidíj és a vizitdíj is a büdzsé bevételeinek számít. Ez pedig jó ürügy lehet, hogy az OVB elutasítsa a Fidesz-KDNP népszavazási kezdeményezését, amely ennek a két díjtételnek az eltörlésére is irányult.
Népszavazás: Szigeti a pénzügyminisztertõl kér segítséget A kormánnyal és az államfõvel ellentétben az Országos Választási Bizottság elnöke nem csak technikai kérdésnek te-kinti a költségvetési törvény módosítását. Szigeti Péter levélben kért segítséget a
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
12
2007. június
pénzügyminisztertõl, hogy õ hogyan értelmezi a kormány a jogszabály módosítását.
Pénzügyminisztérium nem illetékes népszavazási kérdésben Nem jogértelmezõ szervezet a Pénzügyminisztérium, ezért aggályos, hogy az Országos Választási Bizottság tõle várja ezt a szerepet – jelentette ki Cservák Csaba alkotmányjogász.
Orbán Viktor: A MSZP retteg a népszavazástól Mivel a köztársasági elnök korábban az Alkotmánybíróság elnöke volt, kizárt, hogy aláírt volna egy olyan törvényt, amely sérti a magyar polgárok alapvetõ, alkotmányos jogait – jelentette ki Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Véleménye szerint a kormány, az MSZP retteg a népszavazástól – jó okkal –, hiszen olyan döntést hozott a kórházi napidíjról, a vizitdíjról és a tandíjról, amelyre a választók nem hatalmazták fel. Orbán Viktor kétségbe vonta, hogy az OVB tagjai szuverén döntést hoztak volna. Mint mondta, nem az a legnagyobb baj, hogy csúszik a népszavazás, hanem az, hogy a rendszerváltás eredményei kerültek veszélybe. „Az elmúlt 17 év során elõször fordult elõ, hogy egy testület nyíltan szembeszállt az Alkotmánybíróság döntésével. Ez e magyar alkotmányos rendszer súlyos megsértése” – fogalmazott.
Megszavaznánk a Fidesz kérdéseit? Érvényes és eredményes lenne a Fidesz népszavazása, ha most hétvégén tartanák - derült ki a Szonda-Ipsos és Az Este közös felmérésébõl. A vizsgálat szerint mind a hat kérdés megkapná a szükséges támogatást. A kórházi napidíjat a válaszadók 83 százaléka utasítja el, a kórházak privatizációját a szavazók 81 százaléka, a vizitdíjat pedig 77 százaléka. Ugyancsak a választók 77 százaléka biztosítana elõvásárlási jogot a földtulajdonosoknak a földterületekre. A tandíj bevezetését a megkérdezettek 69 százaléka, a gyógyszerek patikán kívüli árusítását a szavazók 65 százaléka ellenzi. A felmérésbõl kiderült, hogy a kórház-privatizáció kérdésében a szocialista szavazók többsége is a Fidesz véleményét osztja.
Miért írtam alá a Márciusi Chartát? Balás Béla püspök a mai magyar valóságról Sok mindenhez nem értek, néhány dolog viszont már dereng. Nem értek az adók ingatáncához, az ágyszámok elosztásához, a vizitdíjak jogossá gához. Fogalmam sincs az alkotmánybírák alkalmasságáról, rendõrök er kölcsérõl, tájékozatlannak érzem magam az árpádsávok tisztasága körül és kellemetlen az alultápláltságom ügynökeink meg a tartótisztjeik viszo nyát illetõen. Van azonban néhány ügy, amiben sajnos megalapozott a gyanúm. Idestova fél évszázada kiszakadtam a fõváros „kultúrájából”, s azóta vidékrõl nézem az életet, zuhantában élem papságomat. Úgy tûnik ennyi kellett a „noviciátusomhoz”, hogy tisztábban lássak. A kereszténység az Eszme egyfajta ejtõernyõzése, vagyis az Ige megtestesülése az adott kultúrában. Társaimmal tanulmányaink végeztével és pappá szentelve „kiugrottunk a gépbõl”, pontosabban nekiugrottunk a munkának, csakhogy zavar állt be. A „Föld” nem közeledett, hanem egyre inkább száguldó mozgással távolodott, elbizonytalanítva a megtestesülés célpontját. Radnóti repülõjének még „térkép” volt a táj, mára ugyanaz csak gyepû, megtûzdelve emléktáblákkal. Gyakorlatilag mifelénk megszûnt a magyar falu. Elment a postás, elment a bakter, a boltos és az orvos, el az érettségizõ és el a tanítója. Feladta a vállalkozó, de megmaradt a templom beázó tetejével és az elárvult parókia. Agonizál a „szülészet”, Marcaliban volt idõ, amikor elfekvõnek használták, ma nem tudom, hol tartanak. A legtöbb mûvelõdési házat bezárták és szenvednek a könyvtárak is. Félig eladták a somogysárdi ménest, pontosabban elúsztak a legelõk, szélnek eresztették a lovászokat, a maradék ló meg éhezik, s valószínûleg arról álmodik, hogy egy következõ tüntetés elõtt neki is jut harapnivaló. A Dráva mentén elfogytak a felszedhetõ sínek meg az ellopható táblák. Az iskolák még a vakáció elõtt elcsendesednek, hiszen a legöregebb legény sem emlékszik, mikor volt az utolsó lagzi. Az Arany János korabeli „aprónép” már csak a régi képeken észlelhetõ. Ma az intelem így szól: Ha valahol takaros, új házat látsz, tanulj hollandul, de siess, mert nyakadon a kínaiak! Néhány éve két nagy városunkba, Kaposvárra, Kanizsára, meghívtam az illeté-
kes rendõrparancsnokokat, tanítsák papjaimat, akik néha, mint bájos „teológiai elefántok” mozognak törékeny, omladozó környezetükben. A két rendõrtiszt elszántan állította, az összes szórakozóhelyre megérkezett a kábítószer, de õk tehetetlenek. A hír hallatára elgondolkodtam, lám, lám! Egy szabad országban nem kell érte utcára vonulni, házhoz jön a halál. Papjaim persze bíznak tudós jegyzeteikben, meg talán az õrangyalaikban. Kellõ számú munkatárs ugyanis nincs, hiszen sem a kántorokat, sem a káplánokat nem tudjuk fizetni, akik birtokainkat átvették, az árát rég eltapsolták. Aztán elfogytak a halottak is és rájövünk, nincs mit folytatni, kezdõdik Jézus Krisztus egyházának „zöld mezõs” beruházása, szigorúan „magán tõkébõl”, hiszen etikaoktatás nélkül, médiajelenlét híján, jobban elzártak minket a társadalomtól, mint a diktatúra legszebb éveiben. Ebben a helyzetben elvárják tõlünk, hogy „papoljunk” úgy, mint régen, amikor sokan ezért egy életre megutáltak. Sikerült is már néhány fiatalunkat megtéveszteni, akik – szerencsére tõlünk távol –, latinul celebrálnak, újból háttal miséznek, és gyûjtik az ódon, csipkés papi ruhákat. Amikor szembeszállva ezen elvárásokkal szólok a mai hallgatóhoz mai nyelven, akkor elszörnyülködnek, hogy politizálok... Ezek után mit tegyek? Ha az országos pusztulásban elnémulok, megöl a lelkiismeretem. Ha beszélek, a fenyegetõ levelekkel megtelik a levelesládám. A mieink közben szorgalmasan hallgatnak, talán félnek úgy, mint régen... Ezek után csoda-e, hogy megörültem Csoóri Sándor levelének. Azt írta, amit nekem kellett volna. Áldja meg érte mindnyájunk Istene!
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2007. június
Balás Béla kaposvári püspök
13
Kereszténydemokrata nagygyûlés – közös ünneplés
Gyanús a Gripen-sszerzõdés módosítása A Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi annak tisztázása érdekében, hogy miért volt szükség a svéd Gripen vadászgépekrõl szóló szerzõdés módosítására – jelentette be Simicskó István, a KDNP szakpolitikusa Az MSZP kétségbeesetten igyekszik elterelni a figyelmet arról, hogy az MSZP-SZDSZ kormány 2003-ban teljesen érthetetlen módon Magyarország számára hátrányosan módosította a svéd vadászrepülõk beszerzésére vonatkozó magyar-svéd államközi szerzõdést. Azt a szerzõdést, amely nemzeti érdekeinket tartotta szem elõtt, és mind gazdasági, mind biztonsági szempontból kedvezõ volt Magyarország számára. Az elmúlt napokban olyan információk láttak napvilágot, miszerint egy osztrák üzletember több millió dollárt kapott a szerzõdés 2003-as módosítása elõtt. A parlamentnek ki kell vizsgálnia, hogy ez a több millió dolláros juttatás milyen szerepet játszott abban, hogy az MSZP–SZDSZ kormány Magyarország számára hátrányosan módosította a korábbi magyar-svéd államközi szerzõdést – írta közleményében Simicskó István.
Tárgyalásra hívja a pártokat a KDNP A Kereszténydemokrata Néppárt ötpárti megbeszélést kezdeményez a Honi Gárda létrehozásáról. Az ezzel kapcsolatos országgyûlési határozati javaslatot Simicskó István, a KDNP képviselõje nyújtotta be, tartalma szerint a hivatásos hadsereg mellett – amely egyre inkább nemzetközti feladatokat lát el – a Honi Gárda biztosítaná az ország védelmét. Semjén Zsolt frakcióvezetõ a találkozót hívott össze a Parlamentbe, a KDNP frakcióirodájába. Az eseményre Szekeres Imre honvédelmi miniszter is meghívást kapott.
Új fejezetett nyitott a magyarországi kereszténydemokrácia történetében az a jeles nap, midõn visszavették a Kereszténydemokrata Néppártot az európai konzervatív-kereszténydemokrata erõket tömörítõ Európai Néppártba. Mindez elismerése annak a politikának és annak a munkának, amellyel a 17 ezer tagot számláló pártot az elmúlt években újjáépítettük. A kitüntetés egy olyan keresztény politikai erõt ért, amely ma a Magyar Köztársaság Országgyûlésének harmadik legnagyobb
parlamenti frakcióját adja. A kereszténydemokrata pártok európai családjába való visszatérésünk felett érzett örömünket szeretnénk kifejezni néppárti barátainkkal együtt – 2007. június 30án, szombaton 10 órakor tartandó – budapesti nagygyûlésünkön, melyre szeretettel hívjuk és várjuk a Kereszténydemokrata Néppárt tagjait. A nagygyûlés helyszíne: Szent Angéla Gimnázium, Budapest II. kerület Ady Endre u. 3.
Megalakult a márciusban meghirdetett irodalmi pályázat zsûrije Jelenits István piarista szerzetes elnökletével dönt majd egy ötfõs – Horváth Kornélia, Karácsony Gábor, Kovács István, Lackfi János, Szörényi László – szakmai grémium a KDNP irodalmi pályázatára beérkezõ munkákról. A szépirodalmi pályázatra november 15-iig küldhetik be pályamunkáikat a szépírók. Mint arról korábban beszámoltunk, a Kereszténydemokrata Néppárt politikusai és a Barankovics István Alapítvány Kuratóriuma március közepén közösen írt ki egy irodalmi pályázatot, a rendszerváltozást közvetlenül megelõzõ és az azóta eltelt idõszak történéseit feldolgozó szépirodalmi alkotás (elbeszélés, regény, dráma) írására. Az alapítvány a díjazott pályamûvek megjelentetését is felvállalta. Jelenits István, a zsûri elnöke elmondta, írók, költõk önéletrajzaiból jól ismerjük, hogy az irodalomtörténet kiválóságai milyen elkeseredett küzdelmet folytattak azért, hogy mecénásokat találjanak mûveik kiadásához, s valamiféle jövedelemre tegyenek szert, hogy az írásnak szentelhessék erejüket. A második világháború után, amikor a szellemi élet is a diktatúra befolyása alá került, az állam lépett a magán mecenatúra helyébe, állami díjakkal, ösztöndíjakkal jutalmazta az arra érdemeseket. A rendszerváltozás után ez az állami szerepvállalás fokozatosan csökkent, ám nem léptek színre a gazdag és gáláns mûpártolók. Ebbõl adódóan a nehezen jönnek létre, s nehezen jutnak el az irodalmi alkotások, könyvek a közönséghez. Ezért igen figyelemreméltó a KDNP irodalmi pályázata, a közéleti emberek, képviselõk, a Barankovics Alapítvány kuratóriumának kultúrát támogató felajánlása. Végezetül a piarista szerzetes hozzátette, a zsûri tagjai nagyon örülnének annak, ha olyan szerzõk is jelentkeznének, akiknek ez lenne az elsõ próbál-
Hazánk
kozásuk, és itt találnának utat, de ismert szépírók pályamunkáit is ugyanolyan szívesen olvasnák. A zsûri másik tagja, Kovács István költõ, mûfordító szerint azért is szerencsés dolog volt irodalmi mûre kiírni a pályázatot, mert a filmmûvészetben születtek olyan alkotások, melyek megpróbálták a rendszerváltozás lényegét megragadni és ábrázolni, de az irodalomban ez a társadalom életét alapjaiban felforgató korszak gyakorlatilag visszhang nélkül maradt. A pályázat másik jelentõsége, hogy jeligés, s ez garantálja a beérkezett pályamûvek objektív értékelését. Napjaink mûvészeti közéletére ez távolról sem jellemzõ, kialakult egy „hivatalos értékrend” a magyar irodalomban, a különbözõ díjak kitüntetettjei, és pályázatok nyertesei között rendre ugyanazokkal a nevekkel találkozhatunk. A magyar irodalmi elit zárt közösségeket alkot, ez a pályázat azonban lehetõséget ad arra, hogy fiatal írók összemérjék tehetségüket már ismert, neves pályatársaikéval.
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
14
2007. június
A Leghûségesebb Város a trianoni döntésre emlékezett
Elárulva és elárvulva...
Sopron városa a Soproni Erdélyi Körrel közösen emlékezett a trianoni békeszerzõdés évfordulójára. A soproni Barátság parkban, az anyaországot és az elszakított területeket ábrázoló Millenniumi emlékmûnél Fodor Tamás polgármester és Firtl Mátyás, Sopron országgyûlési képviselõje mondott beszédet. Firtl Mátyás beszédében hangsúlyozta: Sopron környékén 1921-ben elõdeink egyértelmû választ adtak a Magyarországot szétszakító trianoni döntésre. Ekkor ugyan még a Sopron környékiek nem tudhatták, hogy újabb háború, kitelepítés, kommunista uralom, határzár, vasfüggöny is következik. „Magyarok maradtunk! – Magyarnak kell maradnunk!”– hirdették Sopronban 1921-ben, amikor az elszakított területeken ugyanezt összetört lélekkel, egy idegen ország állampolgáraiként úgy mondták: Meg kell maradnunk magyarnak! Magyarok maradtunk! – ezt a mondatot ma még felemelt fõvel mondhatják az elszakított területeken élõk – de egyre gyakrabban tesszük fel a kérdést: meddig? Mert Trianonról évtizedekig nem be-
széltek, vagy éppen tényeit elferdítették. Nem tanították. Tabu volt. Így lezáratlan maradt, megoldatlan, nyomasztó. Ezért a lelkekben, a tudatban tovább élt és rombolt. Külön-külön a maga módján az anyaországban, az elszakított magyarságban, és a szomszédos országok nemzeteiben is. Trianon 87 éve állandóan jelen volt és jelen van életünkben. De érdemben soha nem volt jelen a közbeszédben. És nem volt jelen a külpolitikánkban, a diplomáciában. Visszafojtása a nemzet lelkét és testét betegítette meg. A Trianon-kérdés elfojtásával önmagunkat gyengítettük évtizedeken át. Önmagunk gyengítésével mások visszaélhettek. Saját jelenünkön ma is érzékeljük: Vissza is éltek – mondta Firtl Mátyás.
Batthyány-eemléknap „A kultusz nemcsak a kultusz tárgyáról szól, hanem azokról is, akik megülik azt” – kezdte beszédét Hargitai János, a KDNP országgyûlési képviselõje, a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyûlésének elnöke. A gróf Batthyány Kázmér születésének 200. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepség méltóképpen a Székesegyházban tartott szentmisével kezdõdött, melyet Garadnay Balázs püspöki helynök celebrált. A Bazilikától lovas bandérium vezette fel a résztvevõket a Baranya Megyei Önkormányzat Papnövelde utcai Dísztermébe, ahol az emléknap folytatódott. Az ünnepi megemlékezések sorát Hargitai János kezdte meg, aki gróf Batthyány Kázmér közéleti pályájának mérföldköveit idézte fel. A megemlékezést követõen Hargitai János elsõ alkalommal adta át a gróf Batthyány Kázmér jubileumi emlékdíjat, melyet a nemrég elhunyt levéltáros, Füzes Miklós özvegye és fia vett át. Ezután a Vármegyeháza udvarán dr. Csiz-
Hargitai János madia András gasztrofilozófus adta át hat neves borásznak vörösboraikért a Batthyány Kázmér-emlékbor címet, melyhez egy embléma is jár, amit a díjnyertes palackokra tehetnek. Az eseményt fogadás zárta, amelyen a vendégeket XIX. századi fogásokkal várták.
A füzesabonyi KDNP szervezete emlékmûvet állított a füzesabonyi vonatállomással szembeni téren. Lukács Tamás, a KDNP országgyûlési képviselõje beszédében rámutatott arra, hogy Trianon nem a megosztottság, hanem a nemzeti egység jelképe kell, hogy legyen. „Elárultak minket, de ebben az árvaságunkban éppen az egymáshoz való tartozásunkban kell megerõsödnünk, és akkor nem csak szellemileg és kulturálisan lehet újra õseinkhez méltó ez az ország.” Határon túl maradtak testvéreink, keresztények és nem keresztények, baloldaliak és jobboldaliak. Remélem – fejtette ki a szónok –, hogy a jövõben ez a nap mindenkinek közös ünnepe lesz.
Egy este a jövõnkrõl és az egészségünkrõl A Kereszténydemokrata Néppárt Debreceni Szervezete és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség szervezésében közös lakossági fórumot tartott Mikola István volt egészségügyi miniszter, Rácz Róbert, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat elnöke, és Soltész Miklós (KDNP) a FIDESZ–KDNP közös népjóléti kabinet elnöke. Az érdeklõdés mértékét az is mutatta, hogy az elõadás helyszíne teljesen megtelt. A rendezvény elején Karacsi Jánosné a KDNP debreceni elnöke köszöntötte a megjelenteket. Soltész Miklós a valódi szolidaritás fontosságára hívta fel a figyelmet. A képviselõ elképesztõnek nevezte azt a hiteltelességet kikezdõ, szakmai alkalmasságot megkérdõjelezõ hadjáratot, melyet az SZDSZ és az egészségügyi miniszter az orvostársadalom, az egészségügyi dolgozók és az intézményrendszer ellen indított. A képviselõ emlékeztetett rá, hogy a hadjárat anno a halapenz.hu címû internetes oldal elindításával kezdõdött. Felhívta a figyelmet Horvát Ágnes miniszter alkalmatlanságára. Az egészségügyi rendszer átalakításáról, a több-biztosítós modell bevezetésérõl szólva kifejtette, ma is vannak magánbiztosítók az egészségügyben, és akinek anyagi helyzete ezt megengedi, az többletszolgáltatásokat is igénybe vehet, és ezeket magán-biztosítótársaságok szolgáltatják.
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2007. június
Kiss András
15
Pünkösd, Csíksomlyó A csíksomlyói szívdobbanás összeköt bennünket, magyarokat, éljünk bárhol e világon. – Isten belénk szülte a Hargitát, Csíksomlyót, Csíkszentdomokos nagy fiának üzenetét, hogy nem lehetünk közömbösek népünk sorsának alakulása iránt. A mi jelszavunk hármas: hitünk, ami Szent István-i örökség, anyanyelvünk, ami, ma újra nagy veszélyben van, de mondjuk el bátran, a szót nem adjuk, csak úgy, ha nyelvünk vele tépik, s a harmadik, amit kérünk, az önrendelkezés… Csíksomlyói Szûzanya búcsúfiába egyet kérünk, megmaradásunk reményét. Nem maradhatsz itt, magunkkal viszünk az anyaországba, óceánokon túl, a Kárpát-Duna-medencébe, s ha te velünk jössz, akkor minden kicsiny otthonunk Csíksomlyó lesz. Napba Öltözött Asszony, induljunk, de kérjük Szent Fiadat, jöjjön velünk, maradjon velünk, s akkor gyõzni fogunk. Miénk lesz a holnap – ígérte Hajdó István fõesperes. Fotók: Csúcs Mária
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
Kiadja: Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Felelõs kiadó: Harrach Péter A lap kiadását támogatja a Kereszténydemokrata Néppárt és a Barankovics István Alapítvány Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: Dobi Ágnes Telefon: 06-30/523-02-56 Elõkészítés: Nagy Ferenc Ubipressz Bt., Brém-N Nyomda: Onix Nyomda Kft. 4030 Debrecen Rigó u. 35-39. ISSN 1788-7690
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
16
2007. június