ÖSSZEFOGLALÓ MUNKAANYAG, ÉS MELLÉKLETEI A Borsod 2050 című tanulmány-kiállításhoz kapcsolódó műhelybeszélgetésekről

Dokumentumok: Az LKM-el kapcsolatban K-12

Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület Ügyvezetősége

ÖSSZEFOGLALÓ MUNKAANYAG, ÉS MELLÉKLETEI A „Borsod 2050” című tanulmány-kiállításhoz kapcsolódó műhelybeszélgetésekről A rendezvények 2013. január 24. és március 28. között, kilenc alkalommal hetenként, csütörtökön zajlottak

A kiállítás és a rendezvénysorozat fő célja volt, e térség négykiterjedésű „barnamezős” területei értékesítésének, – kiemelten Miskolc város lepusztult ipari övezetei tárgyi- és szellemi öröksége hasznosítási, munkahely-teremtési lehetőségének – keresése, a településfejlesztés 2014-2020 évi komplex programja előkészítéseként

A rendezvénysorozat fővédnöke: Dr. Kriza Ákos Miskolc Megyei Jogú Város polgármestere

TARTALOMJEGYZÉK VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ ÖSSZEFOGLALÓ – A rendezvénysorozat célja, és annak teljesülése – A döntéshozók számára meghatározó következtetések – Az elhangzott javaslatok, ajánlások összefoglalása IDÉZETEK, VÉLEMÉNYEK A PROGRAMRÓL – Idézetek – Értékelő Ügyvezetőségi ülés jegyzőkönyve – Új „szlogen” –javaslatok, az új városfejlesztési stratégiához –

4. oldal

8. oldal 11. oldal 13. oldal

MELLÉKLETEK –

A kiállítás megnyitójának meghívója és néhány fényképe

15. oldal

–

A rendezvények idő-, és téma programja, a külön-meghívott résztvevők

17. oldal

– Előre kiküldött háttéranyag a külön-meghívottaknak

19. oldal

–

28. oldal

Feljegyzés-1 (emlékeztető) a 2013. január 31.-i első műhelybeszélgetésről. Témája: ROZSDAÖVEZETEK ÚJJÁSZÜLETÉSE. EURÓPAI KÖRKÉP A GIGAPROJEKTEKTŐL A LOFTLAKÁSOKIG

–

Feljegyzés-2 (emlékeztető) a 2013. február 7.-i, második műhelybeszélgetésről.

30. oldal

Témája: A „BORSOD 2050” ELNEVEZÉSŰ KIÁLLÍTÁS SZAKMAI TARTALMA, ANNAK HASZNOSÍTÁSI ÉS TOVÁBBFEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI

–

Feljegyzés-3 (emlékeztető) a 2013. február 14.-i, harmadik műhelybeszélgetésről.

32. oldal

Témája: A DIÓSGYŐRI KÉT VOLT NAGYÜZEM (LKM, DIGÉP) IPARTERÜLETÉNEK ÉS EGYKORI KOLÓNIÁJÁNAK RENDEZÉSI KILÁTÁSAI, A KORÁBBAN ÉS A JELENLEG IS OTT DOLGOZÓ SZAKEMBEREK SZERINT

–

Feljegyzés-4 (emlékeztető) a 2013. február 21.-i, negyedik műhelybeszélgetésről.

39. oldal

Témája: MISKOLC VÁROSVEZETÉSÉNEK JELENLEGI ELKÉPZELÉSE A TÉRSÉG BARNAMEZŐS TERÜLETEI JÖVŐJÉRŐL, A GAZDAG IPARI ÖRÖKSÉG SZELLEMI, TÁRGYI ÉRTÉKEI VÉDELMÉRŐL ÉS HASZNOSÍTÁSÁRÓL

–

Feljegyzés-5 (emlékeztető) a 2013. február 28.-i, ötödik műhelybeszélgetésről.

44. oldal

Témája: A MISKOLCI EGYETEM OKTATÓINAK ÉS HALLGATÓINAK, AJÁNLÁSA A TÉRSÉG BARNAMEZŐS TERÜLETEINEK ÉRTÉKESÍTÉSÉRE, AZ EGYKOR OTT TEVÉKENYKEDŐ IPARI-, ÉS BÁNYAÜZEMEK SZELLEMI, TÁRGYI HAGYATÉKÁNAK VÉDELMÉRE ÉS HASZNOSÍTÁSÁRA (kiemelten a miskolci és ózdi ipari tájakat)

–

Feljegyzés-6 (emlékeztető) a 2013. március 7.-i, hatodik műhelybeszélgetésről.

50 . oldal

Témája: ÓZD VÁROSVEZETÉSÉNEK JELENLEGI ELKÉPZELÉSE A TÉRSÉG BARNAMEZŐS TERÜLETEI JÖVŐJÉRŐL. AZ ÓZDI ROMBAUER VÁROSFEJLESZTÉSI TERV LÉNYEGE.

–

Feljegyzés-7 (emlékeztető) a 2013. március 14.-i, hetedik műhelybeszélgetésről.

56. oldal

Témája: MIBEN TUDNAK ÉS HOGYAN KÖZREMŰKÖDNI A HELYI CIVIL SZERVEZETEK A TÉRSÉG ÁTFOGÓ MEGÚJULÁSÁT, VERSENYKÉPESSÉGE JELENTŐS NÖVELÉSÉT CÉLZÓ TERVEK KIALAKÍTÁSÁBAN ÉS MEGVALÓSÍTÁSÁBAN.

2

–

Feljegyzés-8 (emlékeztető) a 2013. március 28.-i nyolcadik műhelybeszélgetésről.

64. oldal

Témája: MISKOLC VÁROSMARKETING STRATÉGIÁJÁNAK KÉRDÉSEI A VÁROS ÉS A RÉGIÓ IPARI-MŰSZAKI HAGYATÉKÁNAK, PERSPEKTÍVÁJÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSÉBE

–

Egyéb, megtett lépések, észrevételek, javaslatok, mellékletek

71. oldal

o

Kiküldött felkérő és tájékoztató levelek, valamint az arra érkezett válaszok:  Tájékoztató és felkérő levelek

o

A megjelentek száma: . 74. oldal  A megnyitóval együtt, a kilenc alkalommal, összesen mintegy 750-800 fő jelent meg

o

A szóbeli tájékoztatók, felszólalók, illetve felszólalások száma: 74. oldal  A megnyitóval együtt, összesen 154 felszólalás hangzott el, ezek hangrögzítésre kerültek  A hangrögzítés nélkül, csoportokban, spontán folyó eszmecseréken további, mintegy 80 –100 gondolat vetődött fel.

o

Írásban és telefonon jelzett jelentősebb észrevételek, vélemények és javaslatok:  Negatív észrevételek  Pozitív észrevételek

o

A felvett hanganyag listája: 85. oldal  A megnyitóval együtt a kilenc alkalommal, összesen mintegy 20 óra felszólalási hanganyag van rögzítve, amely megtalálható a Galériában és az Egyesületnél  A rögzítés nélkül, több csoportban folyó spontán eszmecsere további mintegy 10-15 órát vett igénybe, alkalmakként általában 4-5 csoportban.

o

A felvett képanyag listája: 

o

o

Megtalálható a Galériában 85. oldal

Megtalálható a Galériában

A műhelybeszélgetések meghívói és szórólapjai: 

74. oldal

85. oldal

Megjelent média-hírek a rendezvényről, sajtótájékoztató:



71. oldal

Megtalálható a Galériában

3

85. oldal

ÖSSZEFOGLALÓ A rendezvénysorozat célja, és annak teljesülése Egyesületünk Ügyvezetősége a kiállítás és a rendezvénysorozat fő céljául e térség nagy kiterjedésű és arányaiban is rendkívül magas „barna-mezős” területei értékesítésének napirendre vételét jelölte meg. Ezen belül, kiemelten Miskolc város lepusztult ipari övezetei tárgyi- és szellemi öröksége hasznosítási lehetőségének, – köztük új munkahely-teremtési adottságának – keresését tűztük ki célul. A téma időszerűségét elsősorban az e téren immár két évtizede szaporodó, felbecsülhetetlen mértékű elszenvedett veszteségek, a településre és lakosaira nézve jelentkező tragikus következmények, és a jelenleg is fennálló kilátástalanság adják. Indokolja továbbá a mindenkori helyi és felsőbb szintű döntéshozók helyzetfelismerésének hiánya, a téves jogfelfogásból eredő időbeni késlekedés, az intézkedési-készség bénultsága. Az aktualitást adják továbbá a településfejlesztés 2014-2020 évi komplex programja előkészítésének elindított hivatali munkái, az országos irányelvek biztató (munkahelyteremtést, a gazdaság újjáépítését, a „növekedési hitelprogramot” megfogalmazó stb.) célkitűzései. A műhelybeszélgetésekkel a közösségi alapú helyi tervezés követelményét is kívántuk szolgálni. A rendezvényszervezésre Egyesületünk mintegy 1500 óra önkéntes munkát, több tízezer forint személyes kiadást és egyesületi anyagi hozzájárulást fordított. Partnereink voltak a MAB Tudomány- és Technikatörténeti Szakbizottsága, az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány, az Országos Bányász Kohász Egyesület (OMBKE) helyi Szervezete. A „Borsod-2050” című kiállítás anyaga a Budapesti Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem Építőművészeti Doktori Iskolája hallgatóinak, a megyénk egykori ipari térségeiben végzett kutatásai eredményeként jött létre. A kiállítás miskolci bemutatását Egyesületünk kezdeményezte, a város Polgármesterének fővédnöksége mellett. Az alkotók a kiállítási anyagot a következők szerint mutatták be: “A kiállítás körutazásra hívja a látogatót Borsodba, Magyarország egykori legfontosabb iparvidékére. A címben felvetett több évtizednyi időtávlat lehalkítja napjaink problémáinak zaját, és szabadabbra engedi a képzeletet. Körutunk talán segít egy kicsit másként tekinteni a vidékre, szeretne felvázolni olyan lehetőségeket, amelyekről kiderülhet, hogy nem is olyan elérhetetlenek. a térség létező, ám megbúvó értékei ugyanis alapot adhatnak az álmok megvalósításához.” A kiállításhoz kapcsolódó nyolc műhelybeszélgetéssel, tartalmilag, és az érdeklődők számát tekintve egyaránt, várakozáson felül teljesítettük a kitűzött feladatot. Ezen túl az eszmecserék – idetartozó további alapvető gondolatokat érintve – számos újabb lényeges felismerésre, következtetésre adtak alkalmat. (A mellékelt „Összefoglaló Munkaanyag” ezeket részletesen tartalmazza.) Az összesen mintegy 800 fő résztvevő, a 20 órát kitevő, 154 szakmai felszólalás, az írásban benyújtott észrevételek és javaslatok (több ezer gondolat és ötlet) azonban kevésbé a távoli „álmokról”, mint inkább a jelen helyzet gondjairól és megoldási módjainak lehetőségéről, a szükséges irányváltásról szóltak. Ezekről döntően a meghívott és a szereplést vállaló különböző szakterületek felelős vezetői, szakemberei mondták el véleményüket, hangsúlyozva, hogy először bizonyos múltbeli adósságainkat kell rendezni, a

4

mai problémákat kell valamiképp orvosolni, mielőtt megalapozottan hosszú távú gondolkodásba kezdhetnénk a térség ipari hagyatéka tekintetében. A város polgármesterének megbízásából – egy alkalom kivételével – a város főépítésze részt vett a találkozókon, legtöbbször fel is szólalt. Néhány önkormányzati képviselő is esetenként megjelent. Budapesti, ózdi, sőt kassai érdeklődők is többen előfordultak. A rendezvényeknek helyet adott, és azt minden téren maximálisan segítette a Miskolci Galéria, valamint a Miskolci Akadémiai Bizottság (MAB) vezetése. A műhelybeszélgetés legmarkánsabb megállapításait, példáit, a mellékelt feljegyzések (emlékeztetők) szerkesztett formában mutatják be. (Részletesen az elektronikus hang- és képrögzítőkön a Galériában meghallgathatóak, megtekinthetőek.)

A döntéshozók számára meghatározó következtetések 1. A városvezetés a rendszerváltás után bekövetkezett új helyzetet, döntően a posztszocialista, poszt-indusztriális, illetve válság okozta átstrukturálódás következményeit nem volt képes megfelelően kezelni. A lakosságra elemi erővel rázúduló, megalázó egzisztencia-vesztés a közösségek mentális és morális fellazulásához, felbomlásához, a város népességmegtartó képessége jelentős legyengüléséhez vezettek. Miskolc különösen nagy vesztese lett a rendszer váltásnak, és helyzetének romlása azóta is csak folytatódik. A munkahelyek tízezreinek elvesztéséből adódó óriási gondok mellett, különösen súlyossá és egyben elhanyagolttá is vált az elhagyott ipari tájak revitalizálásának, rehabilitálásának ügye. Például nem készült az eltelt évtizedekben e célból konzisztens terve a városnak. A megszűnt ipari üzemek helyén lehetségessé váló új munkahelyek létrehozásával, a felszabadult, feleslegessé vált tárgyi és szellemi vagyonnal, a kultúrtörténeti értékek védelmével és hasznosításával a városvezetés szintjén, intézményesen senki nem foglalkozott eddig. Gyakorlatilag ellenőrizetlenül, többnyire spontán módon, a hatalom erélytelensége, erőtlensége által övezve, óriási közösségi veszteségek mellett zajlottak az események. Sokan megfogalmazták, hogy a felelőtlen gyárrombolás legpregnánsabb példája a Diósgyőri Vasgyár kálváriája. A törvényesség látszatába bujtatott magánosítás, majd a sorozatos csődeljárás, felszámolás, tulajdonoscsere következtében, az egykori hatalmas, sokszorosan kitüntetett – nemzetközileg elismert, 20 000 munkahelyet biztosító, több mint 200 éves szakmai múltra visszatekintő – gyáróriás öt év óta végkép megszűnt kohászati termelőüzemként létezni. A mintegy 130 hektár iparterület nagy része – a város földrajzi centrumában – mára gazdátlan rom-gyár, rozsda-zóna, rozsdatemető, elhagyatott, elhanyagolt, bozóttal benőtt terület, az ipari-sírrablók, fém tolvajok martaléka lett. Miskolc legnagyobb szégyenére, megkezdődött az ipari múltnak az emlékezetből történő kitörlése is, és ezzel a városlakók identitásának elfeledtetése Miskolc meghatározó örökségföldrajzi elemeiről. (Erre több példa is elhangzott a felszólalók részéről). Mindennek következtében a rendszerváltás utáni nagy traumát követve, máig nem jött létre konszenzuson alapuló megfelelő jövőképe Miskolc városának. Többek véleménye szerint, ebben a tétlenségben, a közhivatalnoki hozzá nem értésen és kényelmi magatartáson túl, meghatározó szerepe volt azoknak döntéshozóknak is akik, „leginkább a háború előtti polgári idillt, a szolgáltató és kereskedő városi képet keresték Miskolc jövőképe mintájául.” (ÉSZAK 2012. nov. 13.). Ez a tendencia jól nyomon követhető a város kulturális életének struktúraváltozásában is. Többek között a műszaki

5

felkészültségű szakemberállomány elfogyásában, elvándorlásában, a közoktatás, a közművelődés, valamint a felsőoktatás szerkezeti, tartalmi visszafejlődésében. 2. Nem csupán elterelődött a szükséges időbeni figyelem erről a területről, hanem – az említettek következtében – mára rendkívül megosztottá vált a város idevonatkozó mértékadó szakmai közvéleménye. Ez viszont talán az előzőeknél is nehezebben gyógyítható növekvő sebe, fekélye lett Miskolcnak. Az eltékozolt hosszú időben feltornyosuló, rendezetlenül hagyott problémák okán ellentétek alakultak a volt állami nagyüzem mai, egyes rész- tulajdonosai között, de az ott vállalkozásokat működtetők és a helyi hivatalok, valamint az azokhoz kapcsolt vezető szervek között is. Nagyfokú lett az egymás iránti bizalomvesztés. Mint kiderült, a tanácskozáson markáns szakmai véleménykülönbség mutatkozik például a szénbányászat és vaskohászat újraindításának napirenden lévő kérdéseiben is. Ezekben az ügyekben sajnos nem érződik a Miskolci Egyetem széleskörű ismeretekkel rendelkező oktatóinak, a szakmailag is érintett hallgatóinak a bevonhatósága, a jobbító szándékú érdeklődése, az elvárható kezdeményezőkészsége. (Kivétel a Gépészmérnöki és Informatikai Kar, valamint a Bölcsésztudományi Kar.) Az oktatás, képzés, a köznevelés, valamint az idegenforgalom helyi irányítóinak meghatározó személyiségei – kellő ismeretek hiányában – úgyszintén érdektelennek érzik az ipari örökségben rejlő, kínálkozó lehetőséget (Ritka kivétel itt is adódik, például a Földes Ferenc Gimnázium). Szinte mindenütt sérelmezik, hogy a városvezetés hosszú idők óta nem képes betölteni a különböző meghatározó helyi érdekek közötti integráló szerepét. Többen is példákkal érzékeltették, hogy mennyire nem vették igénybe és figyelembe a döntéshozók a szakmaiságot, vagy a jobbító civil kezdeményezéseket, a különböző civilszervezetek felajánlkozásait. 3. Sokan szóltak arról, hogy a város nem képes csak az önmaga, legyengült erejéből ismét talpra állni. Ezt a hasonló sorsú külföldi városok példája is jól mutatja. Ehhez szükség van a mindenkori kormányzat megkülönböztetett közreműködésére. Ezt eddig Miskolc nélkülözni volt kénytelen, amit többen a mindenkori városvezetés érdekérvényesítése, lobbyereje gyengeségének tudnak be. Volt olyan vélemény is, hogy politikai indulatok is belejátszottak Miskolc tudatos visszafejlesztésébe. A valamikori öt megyei jogú város között Miskolc a lakosság lélekszámában is az egykori első helyéről mára, a harmadikra esett vissza. De a lakossági számok alapján a mostani negyedik Pécs és ötödik Győr is (és több más település) ma már megelőzi minden más versenyhelyzetmutatóban Miskolcot. A Miskolci Egyetem is az átlagnál jóval nagyobb állami elvonásokat volt kénytelen elszenvedni az utóbbi években. Ezért is rendkívül pozitív fogadtatást kapott a város vezetőivel történő találkozás alkalmával elhangzott bejelentés, amely szerint a műhelybeszélgetéseken felvetett észrevételeket hasznosítani fogják a készülő következő tervidőszak előkészítésénél, a javaslatokat figyelembe veszik majd a komplex program kialakításánál. Egybehangzóan optimizmussal említették a kormány azon kommunikációját, hogy a gazdaság, az innováció prioritást kaphat a jövőben. Ez a politika esélyessé teheti Miskolc értelmes kezdeményezéseit, abban az esetben, ha a jobbító civil javaslatok mellé megfelelő hatásfokú lobby-erő is párosul. Ennek a lehetőségnek a kihasználása, a korábbi tétlenkedés megszüntetése, az intellektuális önfertőzés felszámolása a város elemi érdeke, a jövőnk záloga.

6

Az elhangzott javaslatok, ajánlások összefoglalása Nagy a baj! Hatalmas, és úgy tűnik tovább növekszik a veszteség, a város lemaradása! A késedelem nélküli paradigmaváltás elkerülhetetlen Miskolc ismételt fejlődése, jövője érdekében. A jelenlegi városvezetés, személy szerint a Polgármester Úr, a fentiek okán egy hallatlanul nehéz feladat előtt áll, ha változtatni akar az eddigi eredménytelen menetirányon. Amennyiben a térség ipari öröksége ügyében a városvezetés a paradigmaváltás, a fordulatváltás mellett dönt, úgy – a csatolt feljegyzésekben javasolt feladatoknak a következő tervciklusban történő megvalósítása érdekében – az alábbi sürgős intézke dések megtétele ajánlható. Ezekben az érintett civilszervezetek aktív támogatására építhetnek: 1. Az önkormányzat nyilvánítsa ki, hogy Miskolc jövőképe kialakításánál az örökségföldrajzi adottságokból indul ki, amelybe beleérti a térség ipari hagyatékának tiszteletben tartását és hasznosítását is. Határolódjon el a Testület a város történelmét önkényesen átírni szándékozó, retrográd, arisztokratikus nézetektől. Attól – a városunkban is terjedőben lévő egyoldalú tanítástól –, hogy a mai értékválságos világnak egyedül a felvilágosodás kora, és az ipari forradalom, a természettudományos ismeretek előretörése az okozója. Ne kelljen szégyellnie a miskolci polgárnak városa ipari múltját, hanem legyen büszke a Miskolcot naggyá tevő, kulturális identitását meghatározó, egyedül csak e térségre jellemző gazdag technikai, műszaki szakmatörténetére. 2. A városvezetés irányítása mellett gondoskodni kell olyan szervezeti intézkedésekről, intézményi hatáskör-kiegészítésekről, amelyek szakszerűen és folyamatosan biztosítják az ipari hagyaték sokoldalú városi hasznosítását, a kulturális értékek védelmét, ezeknek az értékeknek a város működő szövetébe történő egyenlő rangú beillesztését. Többek között indokolt lenne: 

Egy olyan állandó munkaszervezet, kompetencia központ azonnali létrehozása, (külön hozzáértő felelős személy megbízása), amely az egykori nagyüzemek területe és lakóövezete revitalizálását előkészíti és ennek valamennyi részfeladatát (a DAM2004 Kft. lebegtetett helyzetének lezárása, jogi rendezés, értékkataszter készítés, új munkahelyek létrehozása, a régiek közül az életképesek fejlődésének segítése, a gyár területének megnyitása, kerítések lebontása, városi utak kialakítása, műemlékvédelem, pályázatok előkészítése stb.) lebonyolítja. A városvezetés, az egyetemi vezetés és az ipari területek tulajdonosai között a bizalom, a konstruktív együttműködés, a kölcsönös támogatás légkörének és gyakorlatának kialakítása. Bízni kell jobban a helyi szakemberekben, és megbízatással kell ellátni őket, miközben figyelni és követni szükséges az előbbre tartó városok példáját:

 Az egykori nagyüzemek megszűnésével gyakorlatilag gazdátlanokként, nagyobbrészt civil erőkkel folyik még néhány kulturális jellegű olyan tevékenység, amely az ipari múltat reprezentálja. Ezek is azonban mindinkább perifériára szorulnak (Bartók Béla Művelődési Központ, Kohászati Múzeum, Fazola-nap stb.). A város kulturális irányításának feladatul kellene adni, hogy ezeket a gazdátlanul maradt, de értékes intézményeket, rendezvényeket, a különböző ipartörténeti évfordulókat, városi látványosságokat stb. integrálja be Miskolc illetékes szakirányítása alá (hasonlóan a Factory Arénához). Ehhez többek között a Herman Ottó Múzeumnak meg kell kérnie az ipari emlékek gyűjtésének és kutatásának a jogosultságát, és a Kohászati Múzeumot alájuk kell rendelni, még mielőtt végkép eltékozolják azt. 7

A közművelődés, a turizmus, a sajtó szakembereit orientálni kell az ez irányú értékeink megismerésére és hasznosulásuknak a megszervezésére. Valószínűleg újra kell gondolni a műszaki szakemberképzés jelenlegi, az igényeknek és lehetőségeknek nem mindenben megfelelő gyakorlatát. 3. Egyértelművé vált a műhelybeszélgetéseken, hogy a város híre, ismertsége, a marketing tevékenység; a helyi civil szervezetek együttműködése és munkájuk hatékonysága; Miskolc belső és külső kommunikációja nem éri el az elvárható szintet. Ezen belül az ipari örökséggel foglalkozó területek még kevésbé állnak a méltányos helyen. Ez önmagában is nagy gátja a város előbbre haladásának. Ezeken a területeken is alapvető tartalmi, személyi és szervezeti változásoknak kell történnie ahhoz, hogy az említett, és remélt paradigmaváltás, fordulat és megújulás eredményes legyen. Meghatározó volt az a vélemény, hogy Miskolcnak – gazdaságtörténeti múltja, még létező, megmaradt (köztük hungarikumot jelentő) örökségföldrajzi értékei alapján – minden esélye megvan arra, hogy ezek kellő védelmével és ésszerű hasznosításával egy sajátos, országos és nemzetközi hírű városi imázst kapjunk, és legyen valóban szerethető, élhető, vonzó városunk. Célszerű lenne ennek megfelelő miskolci új szlogent, „Hívó szót”, mozgósító mondatot is alkalmazni. 4. Kevesebb szó esett arról, de lényeges Miskolc jövője szempontjából a környékbeli és a szélesebb körű települési kapcsolatok újraértelmezése. Az EU regionális szemléletű követelményei, a hazai államigazgatás módosulása (járási szervezetek létrejötte stb.), a környékbeli nagyvárosok versenyképességének felerősödése, Kassa és az egykori Felvidék megváltozott kapcsolati viszonyai újra pozicionálják városunk jövőbeni helyzetét, lehetőségeit. Erre szintén tudatosan készülnie kell Miskolcnak. Végezetül elismerően megemlítjük, a rendezvény értékei között, hogy  fiatalok kezdeményezése indította el a szervezést, és ha ennek folytatása következik, úgy erre a generációra jobban kellene továbbra is támaszkodnia a döntéshozóknak;  a kiállítás hangsúlyosan a jövőről szól, a 2050-re felvázolható vízióról, amely ösztönzi az idősebb korosztályt is a hasonló gondolkodásra, a túlzott nosztalgiázás, a régi dicsőség és sérelem emlegetésének visszaszorítására;  a rendezvények szigorú szakmaisága érvényesült, egy olyan időben, amikor eléggé élénk politikai csatározások (aláírásgyűjtések, felvonulás, demonstráció, nagygyűlés) folytak a környékbeli utcákon. Itt mondunk köszönetet Egyesületünk nevében, a rendezvény iránt érdeklődőknek, akik minden alkalommal megtöltötték a termet, és nagy aktivitással részt vettek a munkában. Azoknak a vezető szakembereknek, akik vállalták a rendezvényeken történő szereplést, a moderátori feladatokat. Köszönet az önkéntes szervezőknek. Külön is köszönettel tartozunk Dr. Kriza Ákos polgármester úrnak, aki felajánlotta fővédnöki szerepét, valamint az ő munkatársainak, Rostás László főépítész úrnak, Némedi Varga Zoltán ügyvezető igazgató úrnak, Bán András igazgató úrnak, Barázda Eszter asszonynak, akiknek személyes szakszerű közreműködése nélkül nem valósulhatott volna meg a rendezvénysorozat. Ez alkalommal is gratulálunk a kiállítás alkotóinak: Antal Gabriella, Borzsák Veronika, Tánczos Tibor, Varga Piroska építészeknek és további tudományos munkájukhoz sikereket, személyes életükben sok boldogságot kívánunk. Miskolc, 2013. április 10. Az Egyesület Ügyvezetősége 8

IDÉZETEK, VÉLEMÉNYEK A PROGRAMRÓL, ÉS AZ ÖSSZEFOGLALÓRÓL Fiatal kutatók, történész szakemberek e témáról (ÉSZAK 2012. 11. 13.): „A rendszerváltás után… gyakorlatilag szőnyeg alá szerették volna söpörni Miskolc önképe kapcsán a nehézipart. Akik döntési helyzetben voltak …, leginkább a háború előtti polgári idillt, a szolgáltató és kereskedő városi képet keresték…” Dr. Kriza Ákos, Miskolc Megyei Jogú Város polgármesterétől az Egyesületnek küldött üzenet (2012.09.21.): “Tisztelt Alelnök Úr! Dr. Kriza Ákos polgármester úr kérésére tolmácsolom köszönetét Önnek és az Egyesület valamennyi tagjának, akik a térségünk kulturális örökségét meghatározó ipari-hagyaték védelme és a jelenkor céljaira történő hasznosítása ügyéhez munkájukkal hozzájárultak. A javasolt kiállítás megrendezéséhez polgármester úr örömmel adja nevét, vállalja a fővédnökséget…” Rostás László Miskolc város főépítészének leveléből (2013.04.08.): „…mind a város, mind az én számomra is kiemelt jelentőséggel bír az ipari örökség helyzete és a hátramaradt barna-mezős területek rehabilitációja. … Én a magam részéről nagy eredménynek tartom, hogy mind a nyolc alkalommal valóban nagy létszámú élénk érdeklődés mellett, komoly és sok esetben felelősségteljes felvetés és vállalás hangzott el, a jelenlévők részéről. Ezeket a felvetéseket ismételten átgondolva megfogalmazható egy olyan program, mely alapot szolgáltathat egy hosszú távú és kemény elkötelezett munkával megvalósítható pozitív jövőkép megfogalmazásához.” Vasáros Zsolt DLA egyetemi docens oktatási és nemzetközi dékán helyettes (2013-04-09): „Tisztelt Ügyvezetőség, ezúton köszönöm a meghívást rendezvényükre. Köszönet illeti Önöket a Borsod 2050 projektben kifejtett szervező és szakmai tevékenységükért, az egyetemi doktori iskolai felvetésként indult kutatás felkarolásáért, és a közvetlen támogatásért…. Igazán alapos és előremutató az a 65 oldalas munkaanyag, amely hitelesen dokumentálja a miskolci kiállítás köré szervezett beszélgetés- és előadássorozat felvetéseit, fontosabb megállapításait. Ebben a formában ténykényt rögzít bizonyos kimondott, felvetett gondolatokat, ugyanakkor ajánlásaiban az időközben hatalmasra duzzadt, illetve most már látszó feladattömeg sürgető előkészítését sugallja. Erre nyilván azért is szükség van, mert a következő 2014-2020-as európai uniós pénzügyi ciklus a következő naptári évtől életbe lép, és ekkor sikeresen pályázni jól előkészített anyagokkal lehet. A legfontosabb megállapításaik egyike véleményem szerint a kompetenciaközpont felállítása, amely több, a feladatok elvégzésére alkalmas szervezet összefogott munkáját sokkal inkább jelentheti, mint egy csúcsszervezet felállítását.”

9

A „Borsod 2050” kiállítás alkotóinak véleménye a rendezvénysorozatról (Idézetek, 2013. április 11.) …Nagy öröm számunkra, hogy a kiállítás anyaga eredeti céljainak megfelelően elő tudta segíteni Miskolcon az érdemi párbeszéd kibontakozását, annak katalizátora tudott lenni… …A miskolci kiállítás ötlete Drótos Lászlónak köszönhető, akinek a meghívására és közbenjárására került az anyag a Miskolci Galériába. … …A miskolci kiállítás és a hozzá kapcsolódó programok sikere felülmúlta minden várakozásunkat az érdeklődők számának tekintetében. Megerősítést nyert számunkra az a tény, hogy a társadalom különböző szereplőinek van (méghozzá markáns) véleménye a témával kapcsolatban, amelyhez hiányzik a fórum, ahol ennek hangot adhatna. Álláspontunk szerint ezt a sok, néha egymásnak gyökeresen ellentmondó véleményt nagyon meg kell becsülni! A beszélgetés-sorozat sok felszólalása jól példázza, hogy jelentős technikai tudás, műszaki és az ipari örökség védelme szempontjából fontos információ koncentrálódik ebben az aktív társadalmi bázisban, amely információ lehetséges, hogy egyéb írásos formában nem is áll rendelkezésre. A felhasználás jellegétől függetlenül (amely tekintetben a vegyes funkció tűnik számunkra reálisnak) ezt a tudást fel lehet használni, energiát és pénzt lehet megspórolni, ha az információkat még most elkezdjük összegyűjteni… ….A Miskolcon elindult párbeszéd irányadó lehet a régió egyéb települései számára is, ezeknek a szereplőknek a bevonásával tovább bővíthető az a változásokat beindító szempontrendszer, amely pozitív hatással lehet akár a miskolci területek funkciójának megkeresésére is. … …A konkrét koncepciót meg kellene előzze az értékek felmérése és kategorizálása, amelyre ráépülhet egy olyan városfejlesztési stratégia, amely tudatosan foglalkozik a gyárterületek jövőjével, fenntarthatóságával. Az előzetes felméréseknek (műszaki, építészeti) és kutatásoknak (társadalmi, gazdasági és építészeti) jó alapjául szolgálhat az előzőekben említett tudásbázis… ….A sok világváros több milliárd eurós beruházása sok esetben szerintünk más léptékű beavatkozás, mint amely itthon lehetséges, de mindenképp jó előképek a társadalmi összefogás és az állami felelősségvállalás jelentőségének felismerésére…. ….a védendő épített örökség nemcsak a gyár falain belül van, hanem hozzájuk tartoznak a nagyon értékes és színvonalas kolóniák, régi kiszolgáló épületek, intézmények….. ….A nagyléptékű termelés leállása óta a Factory Arénán kívül – amely példaértékű civil kezdeményezésnek mondható célkitűzéseit tekintve – előremutató érdemi változás nem történt a használaton kívüli gyárépületekkel kapcsolatban, pedig az átmeneti hasznosítás sok lehetőséget rejt magában. … ….Azt gondoljuk ez az összetartás és kötődés, nagyon fontos alapja lehet a fejlődés és változás kiindulásának…. ….Az önkormányzat a szabályozás megváltoztatásával tudna nyomást gyakorolni a tulajdonosokra, ami szerencsés esetben párbeszédet kezdeményezve olyan jövőképet tudna kialakítani, amely mindegyik fél számára előnyösebb lehet….. ….Pfiegler Péter alpolgármester úr és Rostás László főépítész úr beszédéből egyértelműen kiderül a városvezetés pozitív szándéka a barnamezős területek rehabilitációja mellett: „ami volt az már soha nem jön vissza", azonban mindketten rámutattak az önkormányzat előtt álló finanszírozási, szabályozási és a tulajdoni viszonyok rendezetlenségéből is fakadó technikai nehézségekre.

10

…Sajnos nem derült ki milyen konkrét tervek kapcsán számol a városvezetés a térség felhagyott ipari területeivel, építményeivel és megőrzendő technikai, történeti emlékeivel (ez egyébként a város hivatalos kommunikációjában és a városfejlesztési stratégiában sem jelenik meg). … A főépítész úr rávilágított a szabályozás adta akadályokra, amely valós problémaként jelenik meg, de azt gondoljuk a városvezetés kezében van a lehetőség, hogy ezeket feloldja, és a szabályozással segítse a változásokat. Az irányvonal kijelölése az első lépés. A felszólalók kérdéseiből ismét előkerült a stratégia hiányának kérdése. Rostás László ismerteti a stratégia létezésének tényét, azonban a stratégiáról és konkrét tervekről a műhelybeszélgetés keretében sajnos nagyon kevés információt tudhatott meg a téma iránt érdeklődő közönség. Maga a stratégia, amelyet a Roeleved-Sikkes Architects hágai és budapesti székhelyű építésziroda ingyen készített, egyelőre nem nyilvános. Alkotói-kutatói szemszögből nézve, legnagyobb sajnálatunka így az sem tudható, hogy az milyen megelőző kutatásokon és felméréseken alapszik. Azt a bizakodásra okot adó információt hallhattuk még, hogy a műhelybeszélgetés sorozat tanulságait az ott felmerülő új elképzelésekkel együtt szeretnék a stratégia részévé tenni, továbbformálva ezzel a fejlesztés lehetséges irányait…. … Ózd jelenlegi állapotából való egyik lehetséges kitörési útjának látja az (ipari) örökség alapú városfejlesztést, ehhez stratégiával rendelkeznek, amelyre már építhető lobbipolitika… ….Ózdon a „sors szerencséje“, hogy a város fejlesztési törekvései összetalálkoztak egy állami céllal (Magyar Nemzeti Digitális Archívum létrehozása), így a két cél összekapcsolása a fejlesztés katalizátora és anyagi forrása is lehet…. ….„Az épített örökség előny vagy átok?“….. Köszönet illeti a Miskolci Galériát és a Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesületet, a rendezvénysorozat felvállalását és megszervezését, és hogy mi is lehetőséget kaptunk a megjelenésre. A BORSOD 2050 projekt nem állt le a kiállítással, a kutatási tevékenységet azóta is folytatjuk. A kiállítás Miskolc után Budapesten történő bemutatásával tovább szeretnénk a témát népszerűsíteni, hogy még szélesebb köröket inspiráljunk vélemény nyilvánításra. Segítségünket továbbra is felajánlva reméljük, hogy kedvező változások indulnak el Miskolcon, és amelynek a BORSOD 2050 csapat is részese lehet. Budapest, 2013. április 11. Antal Gabriella, Borzsák Veronika, Varga Piroska okleveles építészmérnökök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőművészeti Doktori Iskolájának hallgatói, a BORSOD 2050 – Hajrá, ipari táj! című kiállítás alkotói

11

Jegyzőkönyv Készült: 2013.04.10-én a Közép-Európai Ipari Örökség Útja Egyesület kibővített ügyvezető elnökségi ülésén a Miskolc Bay Logi székházában Jelen vannak:

Drótos László egyesületi általános alelnök Sipos István egyesületi alelnök Dr. Nyitrai Dániel egyesületi alelnök Molnár Attila egyesületi alelnök Dr. Tóth László egyesületi Tudományos Tanács vezetője Laár Tibor Közép-Európai Vaskultúra Útja Egyesület Laár Tiborné Közép-Európai Vaskultúra Útja Egyesület, koordinátor Barázda Eszter Miskolci Galéria Dobai János BME Borzsák Veronika BME Doktori Iskola Antal Gabriella BME Doktori Iskola Gulya István Kohászati Múzeum Tóth Lajos Ipartörténeti Alapítvány Bicsánszky János Dinas Kft.

Drótos László általános elnökhelyettes üdvözölte a jelenlevőket, az ügyvezető elnökség tagjait és a meghívott vendégeket. Megállapította, hogy az ügyvezető elnökségi ülés határozatképes. Az előre meghirdetett napirendi pontot egy új 2. napirendi ponttal javasolja kiegészíteni. Ezen belül Láhr Tíbor úr fog tájékoztatást adni a közelmúltban, Szlovéniában megtartott Vaskultúra Útja Egyesület elnökségi üléséről, az ott elhangzottak alapján helyi feladatainkról. Bejelentette továbbá, hogy Erdélyben is tartottak ugyanebben az időben ipartörténeti konferenciát, ahol egyesületünket Holló Csaba és Tóth János urak képviselték, akik előadást is tartottak. A kibővített napirendet az ügyvezetőség egyhangúan elfogadta. 1. napirendi pont: ÖSSZEFOGLALÓ MUNKAANYAG megvitatása a „Borsod 2050” című tanulmány-kiállításhoz kapcsolódó műhelybeszélgetésekről. A napirendi pont megtárgyalásán a meghívott vendégek is részt vettek. Drótos László úr ismertette, hogy a meghívottak közül kimentették magukat egyéb elfoglaltság miatt Holló Csaba, Rostás László, Némethi Lajos, Bán András, Kákóczki András, Vasáros Zsolt DLA Ezt követően felolvasásra került Rostás László főépítész, valamint a BME -részéről Vasáros Zsolt DLA levele, melyeket távolmaradásuk miatt az Ügyvezetőségnek írtak.(a jegyzőkönyv mellékletei ) Drótos László úr köszönetet mondott a 10 hetes rendezvénysorozat lebonyolítását végrehajtóknak és az aktív résztvevőknek. A kitűzött célt valamint az elért eredményt a vezetői összefoglaló tartalmazza, melyet minden vezetőségi tag és meghívott vendég előzetesen megkapott. A Miskolci Galéria önálló, kulturantropológia szempontjából állít majd össze anyagot. Az anyag mellékleteivel együtt, - ha az jóváhagyásra kerül -, minden érintetthez eljuttatjuk majd, kiemelten a Polgármester Úrnak és azoknak akik hivatalból előkészítik a 2014-2020 évekre szóló Miskolc fejlesztési tervét. A média visszhangot, a készített hang- és kép-rögzítést, valamint a felhasznált szórólapokat stb. a Miskolci Galéria őrzi.. A kiállítás nagy időtávot és merész gondolatokat, álmokat mutatott be. Mi viszont, az itt élők kissé földhözragadtan, elsősorban a mindennapi ez irányú tapasztalatokról, és az ebből adódó sürgős tennivalókról mondtunk véleményt a műhelybeszélgetéseken. Szükséges, hogy ez a két megközelítés közelítsen egymáshoz. Az itt beterjesztett anyag, - mindenekelőtt a „Vezetői összefoglaló”- ennek a két időtávnak az összeegyeztetése lehetőségéről, az elhangzottakból következő konzekvenciákról szól. Ezután Drótos László megnyitotta a lehetőséget, hogy kérdéseket tegyenek fel a jelenlevők. Kérdések: (K) Válaszok: (V) K: A teljes, vágatlan anyag felkerül-e az Egyesület honlapjára, kutatási forrásként?

12

V: A vágatlan anyag kb. 24 órás, így nem kerül fel a honlapra. Vannak viszont el nem hangzott, de írásban megküldött észrevételek-javaslatok, melyek az anyag mellékletei lesznek. K: Van-e a városnak közép és hosszútávú fejlesztési terve? V: 2005-2007 között az Egyetem készített egy marketing-fejlesztési tervet 2007-2014 közötti időszakra vonatkozóan. A városnak van integrált városfejlesztési stratégiája, de ebben a barnamező, mint fejlesztési terület nincsen benne. Ugyanez vonatkozik a megyére is. Éppen ennek az anyagnak kell inspirálnia az illetékeseket, hogy a barnamezős területek is kerüljönek bele a 2014-2020 közötti időszak fejlesztési tervébe. K: Kerüljön-e, küldjük-e el az anyagot a médiának? V: A Polgármester úrnak, alpolgármestereknek, főépítésznek, a város fejlesztésével foglalkozó önkormányzati cégeknek, a megyei elnöknek küldjük el az anyagot. A reakciók, vélemények után, azok tartalma szerint jöhet szóba a média, a nyilvánosság megkeresése. Vélemények: A kerekasztal beszélgetések alapján egyértelművé vált, hogy a miskolciakat a munkahelyteremtés kiemelten érdekli, érinti. Ezen gond megoldásában most egy olyan időszak következik – 2014-2020 évekre vonatkozó fejlesztési terv készítése – melyhez az elkészített összefoglaló anyag tartalma, javaslatai segítséget nyújthat. Ha nem kerül be a barna-mezős terület a fejlesztési tervbe, úgy félő, hogy semmilyen pénzügyi lehetőség nem lesz a város e problémája, és egyben több irányú kedvező kínálkozó lehetősége megoldására. A civil szervezetek összefogásával a politikára nyomást kell gyakorolni, hogy a 2014-2020 évek fejlesztési terve tartalmazza a barna-mezős területeket is. A munkahelyteremtés-ipari örökség- helyi politikai érdek - marketing jelszó, városi szlogen is lehetne a siker érdekében. Szükséges lenne egy építészi (Dobai János - Bodonyi Csaba) véleménye, ajánlása egy ez irányú szakmai feladat reális megítéléséről, mely szintén ennek anyagnak is melléklete lehetne.(Erre ígéret történt). A helyi szintű lobbizás mellett, megyei szintű de országos szintű lobbizás is nagyon fontos a cél elérése érdekében, amelyet minden szinten, - lehetőleg összehangoltan, azonos célokért – meg kell tenni. Összegzés: Drótos László összegezte az elhangzottakat. Az összefoglaló kiegészítésre és kiemelésre kerül a munkahelyteremtés szükségességével, a szlogen keresésének javaslatával, valamint a lobbizás szükségességével. Az anyagot a kérdésekre adott válasz szerint küldjük meg. A fenti módosításokkal az összefoglaló anyagot az ügyvezető elnökség elfogadta. 2. napirendi pont. Laár Tibor úr tájékoztatást adott a Ravneban megtartott Közép-Európai Vaskultúra Útja Egyesület 2013. április 7-i elnökségi üléséről, ahol megvitatásra került a 2013. június 6-i 5 éves jubileumi közgyűlés napirendi pontjai, valamint az azt követő Kassai szakmai kirándulás programja. Beszámolt arról is, hogy sikerült kiadni az első szakmatörténeti emléklapokat. Június 6-án délelőtt lenne a Közép-Európai Ipari Örökség Útja Egyesület közgyűlése, majd délután a KözépEurópai Vaskultúra Útja Egyesület közgyűlése. Dr. Nyitrai Dániel javasolta, hogy a kassai kirándulás programját pontosítani kell, mert az ő ismeretei mások. Dr. Tóth László a Tudományos Tanács vezetője felvetette, megvizsgálják, milyen helyi, aktuális kapcsolt programot-előadást lehetne még megszervezni a közgyűlés napjára. Drótos László tájékoztatta a jelenlevőket, hogy a törvény szerint május hónapban az elmúlt év mérlegbeszámolóját meg kell vitatni. Mindezek figyelembe vételével kell a programokat pontosítani és megszervezni. Az ülést Drótos László bezárta. A jegyzőkönyvet készítette: Molnár Attila

13

Ajánlható hívó szavak, szlogenek Miskolc város újra pozicionálása kereséséhez. (Figyelemmel az egykori ipari kultúrát is magában foglaló örökségföldrajzi emlékekre)

A 2013-évvel lezáródó hétéves tervciklus indítása idején:  A kultúra várost épít  Pólus város, pólus program  Technopolis város leszünk  Nyitott kapuk városa  Nemzetközi Operafesztivál városa  Kocsonyafesztivál városa  Rockzene, a rock-legendák városa Ajánlható a 2014-2020 tervciklusra készülő tervekben: (Az előzőekből meghagyásra javasoltakon kívül)

 Élhető várost építünk  Ismét piacképessé kell tenni Miskolcot  Miskolc örökségorientált jövőképe  Innováció – munkaalkalom – kiművelt emberfők  Az újjáépítés és a növekedés városa  Kőbaltától a nanotechnológiáig – ipari örökségünk  Ipar-kereskedelem –kultúra  Miskolc: a múlt és jövő egysége  A műszaki tudományok és szakmatörténet városa  Természettudományos hungarikumok városa  Miskolc: múltjában a jövője  Miskolc: a mérnökség bölcsője

14

A kiállítás megnyitójának meghívója

15

Képek a megnyitóról

„BORSOD 2050” kiállításhoz kapcsolódó 16

műhelybeszélgetések témája, a külön-meghívottai és moderátorai A kiállítás megnyitója: 2013. január 24., csütörtök 17-óra – Miskolci Galéria Kondor terme Házigazda: Bán András, a Miskolci Galéria igazgatója Megnyitó köszöntőt mondott: Pfliegler Péter,Miskolc MJV alpolgármestere Fürjes Pál, Ózd város polgármestere A kiállítást megnyitotta: Bodonyi Csaba, Ybl-díjas építész I. műhelybeszélgetés: 2013. január 31. 15 óra Miskolc MAB Székház. Házigazda: Újszászy László, a MAB elnökség tudományos titkára Téma: ROZSDAÖVEZETEK ÚJJÁSZÜLETÉSE. EURÓPAI KÖRKÉP A GIGAPROJEKTEKTŐL A LOFTLAKÁSOKIG

Előadó: Dobai János, DLA egyetemi docens, BME tanszékvezető Levezető elnök: Drótos László, a Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület alelnöke Meghívottak: Különböző érdeklődési körűek, kb. 80 fő szakember II. műhelybeszélgetés: 2013. február 7. Házigazda: Barázda Eszter, a Galéria sajtóreferense Téma: A „BORSOD 2050” ELNEVEZÉSŰ KIÁLLÍTÁS SZAKMAI TARTALMA, ANNAK HASZNOSÍTÁSI ÉS TOVÁBBFEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI

Moderátor: Olajos Csaba, nyugalmazott területi főépítész Külön meghívottak: Antal Gabriella, Borzsák Veronika, Varga Piroska, a BME Építőművészeti Doktori Iskolájának doktorandusai és témavezetőjük Vasáros Zsolt DLA egyetemi adjunktus, illetve Bereczki Zoltán, Juhász-Nagy Balázs és Szél Norbert miskolci építészek III. műhelybeszélgetés: 2013. február14. Házigazda: Barázda Eszter, a Galéria sajtóreferense Téma: A DIÓSGYŐRI KÉT VOLT NAGYÜZEM (LKM, DIGÉP) IPAR-TERÜLETÉNEK ÉS EGYKORI KOLÓNIÁJÁNAK RENDEZÉSI KILÁTÁSAI, A KORÁBBAN ÉS A JELENLEG IS OTT DOLGOZÓ SZAKEMBEREK SZERINT

Moderátor: Némethi Lajos, B-A-Z megyei Fejlesztési Ügynökség ig, volt LKM dolgozó Külön meghívottak: Ács András, Bicsánszki János, Brindza Ádám, Drótos László, Egri Józsefné, Gácsi József, Holló Csaba, Kovács Zoltán, Mányi István, Melles András, Némethi Antal, Nyitrai Dániel, Papp Viktor, Sipos István, Szedlacsek József, Sziklavári István, Tóth Lajos, Zaciera Lech, a Városháza és a BOKIK képviselője IV. műhelybeszélgetés: 2013. február 21. Házigazda: Barázda Eszter, a Galéria sajtóreferense Téma: MISKOLC VÁROSVEZETÉSÉNEK JELENLEGI ELKÉPZELÉSE A TÉRSÉG BARNAMEZŐS TERÜLETEI JÖVŐJÉRŐL, A GAZDAG IPARI ÖRÖKSÉG SZELLEMI, TÁRGYI ÉRTÉKEI VÉDELMÉRŐL ÉS HASZNOSÍTÁSÁRÓL

Moderátor: Dobos Tímea Külön meghívottak: Pfliegler Péter – Miskolc MJV alpolgármestere, Vécsi György – a a Miskolc Holding Zrt. Igazgatóságának elnöke, Lengyel Katalin – a Miskolci Városfejlesztési Kft. ügyvezetője, Szélyes Domokos – a MIK Zrt. vezérigazgatója, Rostás László – Miskolc főépítésze, Soós Attila– Városgazdálkodási és üzemeltetési Bizottság elnöke V. műhelybeszélgetés: 2013. február 28. Házigazda: Barázda Eszter, a Galéria sajtóreferense Téma: A MISKOLCI EGYETEM OKTATÓINAK ÉS HALLGATÓINAK, AJÁNLÁSA A TÉRSÉG BARNAMEZŐS TERÜLETEINEK ÉRTÉKESÍTÉSÉRE, AZ EGYKOR OTT TEVÉKENYKEDŐ IPARI-, ÉS BÁNYAÜZEMEK SZELLEMI, TÁRGYI

17

HAGYATÉKÁNAK VÉDELMÉRE ÉS HASZNOSÍTÁSÁRA (kiemelten a miskolci és ózdi ipari tájakat)

Moderátor: Brézai Zoltán Külön meghívottak: Dr. Deák Csaba – egyetemi docenst a Miskolci Egyetem Vezetés-tudományi Intézetétől, a Nemzeti Innovációs Hivatal stratégiai elnökhelyettesét Dr. Illés Béla – a ME Gépészmérnöki és Informatikai Kar dékánja Dr. Szabó Tamás – a Robert Bosch Mehatronikai Tanszék vezetője Tajthy Krisztina – az Észak-Mo-i Informatikai Klaszter vezetője VI. műhelybeszélgetés: 2013. március 7-én 17 óra Miskolci Galéria Kondor terme Házigazda: Barázda Eszter, a Galéria sajtóreferense Téma: ÓZD VÁROSVEZETÉSÉNEK JELENLEGI ELKÉPZELÉSE A TÉRSÉG BARNAMEZŐS TERÜLETEI JÖVŐJÉRŐL. AZ ÓZDI ROMBAUER VÁROSFEJLESZTÉSI TERV LÉNYEGE.

Moderátor: Csontos Györgyi építész Külön meghívottak: Fürjes Pál – Ózd város polgármestere Csontos Györgyi – építész, SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar Fórizs Zoltán – építész, Miniszterelnöki Hivatal tanácsadó Dr. Bárdosné Dudás Viktória – projektmenedzser Földi Jenő – Ózdi Ipari Park igazgatója VII. műhelybeszélgetés: 2013. március 14-án 17 óra Miskolci Galéria Kondor terme Házigazda: Barázda Eszter, a Galéria sajtóreferense Moderátor: Drótos László, az egykori LKM vezérigazgatója Téma: MIBEN TUDNAK ÉS HOGYAN KÖZREMŰKÖDNI A HELYI CIVIL SZERVEZETEK A TÉRSÉG ÁTFOGÓ MEGÚJULÁSÁT, VERSENYKÉPESSÉGE JELENTŐS NÖVELÉSÉT CÉLZÓ TERVEK KIALAKÍTÁSÁBAN ÉS MEGVALÓSÍTÁSÁBAN.

Külön meghívottak: Darázs Richárd, Észak-Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Egyesület elnöke Egri Zsuzsa, Factory Aréna KKSK titkára Tóth Lajos, vállalkozó, Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány egyik létrehozója, aktív támogatója Tóth László, egyetemi tanár, a Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület tudományos titkára; a MAB Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottságának elnöke. Törő György, okleveles bányamérnök, a OMBKE Borsodi Helyi Szervezet elnöke Zemlényi Attila, a „Műút” főszerkesztője, a Szépmesterségek Alapítvány képvi VIII. műhelybeszélgetés: 2013. március 28-én 17 óra Miskolci Galéria Kondor terme Házigazda: Barázda Eszter Téma: MISKOLC VÁROSMARKETING STRATÉGIÁJÁNAK KÉRDÉSEI A VÁROS ÉS A RÉGIÓ IPARI-MŰSZAKI HAGYATÉKA PERSPEKTÍVÁJÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSÉBEN

Moderátor: Kiss Alice szerkesztő-riporter Külön meghívottak: Bárdos István – marketing menedzser – Szerviz Iroda Utazásszervező Kft. Kiss László – főszerkesztő – Észak-Magyarország Nagy Júlia – ügyvezető igazgató - MIDMAR Nonprofit Kft, egyben a helyi IDM vezető Nagy Sándor – ügyvezető – Rosvig Reklámügynökség Némedi Varga Zoltán – ügyvezető igazgató – Miskolci Kulturális Szövetség Piskóti István – egyetemi tanár – a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Marketing Intézetének vezetője

18

Háttér-információk A 2013. január 24.-én a Miskolci Galériában

„BORSOD 2050 – HAJRÁ, IPARI TÁJ” című tanulmány-kiállítás megnyitásával kezdődő miskolci rendezvény-sorozathoz (A rendezvények közreműködői részére) Háttér-anyagként az alábbi hat témacsoportot érintjük: I. A térség, köztük Miskolc városa keresi új helyét a 21. századi Magyarországban. II. Ipartörténeti visszatekintés. III. Mit mutat, mit céloz a kiállítás? (a kiállítás készítőinek összefoglalója) IV. Hogy látják a helyzetet a helyi civil szervezetek? V. Milyen nemzetközi és hazai tapasztalatokból tanulhatunk és mit? I. A térség, köztük Miskolc városa keresi új helyét a 21. századi Magyarországban. Nem túlzás kijelenteni, hogy a 20 század utolsó két évtizede és a 21 század első, eddig eltelt esztendői alatt az országnak erre a területére a radikális gazdasági átalakulás (leépülés) következtében, az átlagosnál jóval nagyobb terhek jutottak, annak minden súlyos negatív következményével. Miskolc város, – mint megyeszékhely – sem tudta eddig kompenzálni ezt a gazdasági, társadalmi traumát, amely még jelenleg is meglátszik az itteni „élhetőségi mutatókban” a versenyképességi adatok lemaradásában. (A megyei jogú városok élvonalából mindhátrább került.) A Városvezetés legfőbb törekvése, hogy kivezesse Miskolcot abból a szorult helyzetéből, amelyet szinte az egész régióra kiterjedően, döntően a poszt-szocialista, poszt-indusztriális, illetve válság okozta átstrukturálódás, és ezeknek a hibás kormányzati és helyi kezelési módja hozott létre. Az eddigi gyakorlati „kezelési-mód” kritikájáról álljon itt egy régebbi és egy újabb idézet, amelynek igazságtartalmára – sajnos – tömérdek példával lehet szolgálni: –

Az Állami Számvevőszék akkori elnöke, Kovács Árpád – egy ellenőrzést követően – terjedelmes elemzésében, többek között a következőket írta: „A hajdani, tízezreket foglalkoztató … gyáróriás, a volt Lenin Kohászati Művek életében az utóbbi évtizedek az iparfejlesztés hibáinak, a csődmenedzseléssel próbálkozó privatizáció teljes kudarcának, a kialakult helyzet szorításában vergődő válságkezelés tornamutatványainak a története.…A balul sikerült privatizációban kibogozhatatlan szövevényként van jelen az esetleges lepénzelés, az etikátlan érdekkapcsolat, a silány közhivatalnoki és menedzseri munka, a rosszul értelmezett bizalmi elv.”

–

Az egyik legutóbbi, – a Miskolci Galéria által szervezett – műhelybeszélgetés alkalmával, fiatal kutatók, szakemberek e témáról, többek között a következő megállapítást tették: „A rendszerváltás után… gyakorlatilag szőnyeg alá szerették volna söpörni Miskolc önképe kapcsán a nehézipart. Akik döntési helyzetben voltak …, leginkább a háború előtti polgári idillt, a szolgáltató és kereskedő városi képet keresték..” (ÉSZAK 2012. nov. 13.)

Ezek az előzmények, ez az eluralkodó szellemiség is bizonyára nagyban hozzájárultak az elmúlt esztendők eseményei kedvezőtlen, a városra nézve nagyon hátrányos alakulásához. 19

Az utóbbi kb. 10-15 évben mind több civil kezdeményezés is történt, a folyamatok normális mederbe terelésére, amelynek egy jelentős részéhez a Miskolci Galéria adott intézményi hátteret, meghatározó kezdeményezőként pedig a Miskolcon bejegyzett Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület lépett fel. A Galéria több kiállítást, kiadványt, kutatást támogatott e téren. Elhatározott szándékuk, hogy az ügy érdekében egy asztal köré ültessenek a különböző tudományterületeken ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkező, s a maguk eszközeivel településeink közelmúltjával foglalkozni hajlandó szakemberek és ennek eredményeképpen mielőbb kialakuljon a reális tervekké fogalmazható település-fejlesztési vízió.

A jelenlegi program is e két szervezet vezetőinek együttműködésével, Miskolc város polgármesterének, (aki az Egyesület tiszteletbeli társelnöke) védnökségével szerveződik. II. Ipartörténeti visszatekintés A térség ipari jellegzetességének kialakulás-története a messze távolból eredeztethető. (Például: a 70 ezer éves kovakőbánya az Avason; i.e I-II századi vasművesség nyomai a Bükk-hegység magaslatain; a Rudabánya környéki ősi leletek, a honfoglalás idejéből származó imolai bucakemence; a kő-, az agyag megmunkálásának leletei; az Ipari Forradalom hajnalán létrehozott üveg-huták, vashámorok, szénbányák, és egyéb ásványi lelőhelyek, papír-malmok; a 19-20 században ipari nagyüzemmé fejlődő ózdi, diósgyőri vaskohászati művek stb.) Az Ipari Forradalom magyarországi térhódításának, és ezzel főleg a nehézipar térségünkben történő rohamos fejődésének először a kiegyezést követő iparfejlesztési program, majd az első és második világháború hadieszköz szükséglete, az ezt követő újjáépítés, végül pedig az 1950-es évek kormányzati szocialista iparpolitikája adott ösztönző hátteret, kötelező elvárást. Megyénk és Miskolc város az ország legiparosodottabb megyéje, városa lett, annak minden előnyével és hátrányával. Növekedett Miskolc város regionális szerepköre, ide telepítették az ország műszaki felsőoktatásának jelentős hányadát, rohamosan nőtt a lakossági létszám, átlagon felülire emelkedtek a népesség élhetőségi mutatói. Ezzel párhuzamosan azonban nőtt a lakáshiány, gondot jelentett a munkaerő-ellátás, képzés stb. Az itteni ipari- társadalmi fejlődésnek az említett trendje és eredménye a 20.-század végére – az európai nehézipari vidékekhez hasonlóan – terhes örökséggé változott. Az indusztria bűvölete egyre inkább megszűnt. Az iparpolitika tartalma, iránya, módszere, a gazdaság társadalmi megítélése, szereplőinek presztízse, a szakmai utánpótlás biztosításának koncepciója jelentősen módosult. Ma már látjuk, hogy hazánkban sajnos gyakran hibás irányba is történtek az események. A kialakult kedvezőtlen hazai helyzet ismét kikényszeríti a gazdaság, az ipar fontosságának a hangsúlyozását. A kormány kiadta az új jelszót: „A termelés és innováció társadalmát” kell megteremteni Magyarországon” „Szabad vállalkozási övezeteket” kell létrehozni hazánk lemaradásba került térségeiben. Az itt élő műszaki értelmiség meggyőződése, hogy ebben a meghirdetett „újjáépítési” programban meg lehet találni az olyan régiók sajátos szerepét, mint amilyen Észak-Magyarország, B-A-Z megye, vagy Miskolc város. Az utóbbi két évtizedben súlyos terheket jelentő nehézipari örökség – megfelelő kormányzati és helyi döntések eredményeként – akár előnyére is változtatható az itt élő embereknek és az országnak. A mostani programunk szervezését abból a célból tesszük, hogy itt helyben is keressük minél többen együtt a lehetséges kibontakozási alternatívákat. És ez irányban mielőbb közösen cselekedjünk is!

20

III. Mit mutat, mit céloz a kiállítás? (a kiállítás készítőinek összefoglalója) A kiállítás körutazásra hívja a látogatót Borsodba, Magyarország egykori legfontosabb iparvidékére. A címben felvetett több évtizednyi időtávlat lehalkítja napjaink problémáinak zaját, és szabadabbra engedi a képzeletet. Körutunk talán segít egy kicsit másként tekinteni a vidékre, szeretne felvázolni olyan lehetőségeket, amelyekről kiderülhet, hogy nem is olyan elérhetetlenek. a térség létező, ám megbúvó értékei ugyanis alapot adhatnak az álmok megvalósításához. Az egykor virágzó iparterület lüktetését most is büszkén mesélik apák és nagyapák, ám a ma tapasztalható helyzet éles kontrasztban áll Borsod megye aranykorával, szép és különleges adottságaival: a tájat a rendszerváltást követően hátramaradt, használaton kívül álló rozsdaövezetek, felhagyott bányák, meddőhányók, rozsdásodó iparvágányok tarkítják. A még meglévő épületállomány és az ipari örökség méltatlan körülmények között, negatív asszociációkkal övezve tűnik el a szemünk elől annak értékeivel együtt, pedig ezek hozzátartoznak a régió múltjához, közösségi identitást meghatározó szerepük van, sok esetben jelentős építészeti értéket képviselnek. az ipari örökség mellett – amelynek egyes részei még megmenthetők – a ritka kultúrtörténeti értékek és az egyedülálló természeti környezet az, amelyek szerves részét képezik a vidéknek és együtt adják a régió sajátos karakterét. A terület értékeinek sok tisztelője, aktivistája és szerelmese van, akik rengeteget tettek és tesznek kulturális és ipari örökségünk megőrzéséért. Átfogó változáshoz azonban minél többen kell cselekedjünk egy közös szervezőerő vagy stratégia mentén; a Borsodi ipari táj túránk egy kísérlet ezen aktív szerepvállalásra, amelyben az ipari örökségek védelmének hangsúlyozásán túl, egy tematikus útvonal mentén ismerhetjük meg az ipari múlt emlékeit az egyedülálló természeti, népi építészeti és kulturális értékek mellett. A kiállításon ez a képzeletbeli túra egy fotósorozatként jelenik meg, alatta pedig az útvonal helyszíneire és adottságaira reagáló inspiráló példák és tanulmánytervek szerepelnek. E kísérletben mi csak kialakítottuk a kereteket, elkezdtük az út egyes pontjaiban rejlő lehetőségek megfogalmazását, majd téged hívunk a túrát építő közös játékra. A kiállítás végén jelöld meg az interaktív térképen a számodra fontos vagy megőrzendő helyeket, mert mindenki hozzáadhatja tájtúrához saját tervét és vízióját. Mert rajtad is múlik! Az ózdi kiállításról honlap is készült, amelynek elérhetősége: www.borsod2050.hu Antal Gabriella, Borzsák Veronika, Tánczos Tibor, Varga Piroska Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőművészeti Doktori Iskola

21

IV. Hogy látják a helyzetet a helyi civil szervezetek (Az Egyesület 2012.-évi jelentéséből) Tájékoztató A 2012- évi magyarországi tapasztalatairól és a 20l3-évi célokról a Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület Ügyvezetőségétől Dr. Dr. Gerhard Sperl professzor úrnak, az Egyesület elnökének

1. Az 2012-es esztendőről Általános kép A magyar, és ezen belül az észak-magyarországi közállapotok továbbra is kedvezőtlenek maradtak a gazdasági szféra, a tudomány és technikai fejlődés, valamint ezek múltbeli értékei védelme, és hasznosítása tekintetében. Sőt, néhány konkrét esemény – főleg a vaskultúra emlékei ápolásának helyi tapasztalata – a helyzet további romlását mutatja. Ezt látjuk bizonyítva többek között, az által is, hogy –

továbbra sem alakult ki megfelelő, államilag egyértelműen támogatott fejlesztési, rehabilitálási, revitalizálási elgondolás, koncepció Miskolc és Ózd városok több száz hektáros, immár 20 év óta rohamos pusztulásnak kitett, volt kohászati üzemi és lakótelepi térségeiről. Az új városvezetés is e téren korlátozott lehetőségekkel rendelkezik;

–

Miskolcon is – ahol Egyesületünk bejegyzésre került és irányítása történik – mind nagyobb nehézségbe ütközik a vasművet alapító Fazola nevével jelzett hagyományos városi ipartörténeti megemlékezés megszervezése. Egyébként e név viselésének jogát elvették az egyházi intézménnyé átminősített vasgyári általános iskolától is. Nem adódott lehetőség arra sem az elmúlt évben, hogy a Lillafüred létrejöttét meghatározó Hámori-tó (a vasmű céljára 1812-ben létrehozott víztározó) 200 éves megépítésének évfordulójáról megemlékezzen a város.

–

az egykori, helyi erőkkel létrehozott Központi Kohászati Múzeum működését – minden civil ellenkezés dacára – gyakorlatilag megszüntették. Jelenleg kiállítóhelyként még működhet ugyan, de a heti 1-2 napos nyitva tartás előre vetíti várható sorsát az intézménynek;

–

a Miskolci Egyetemen, a felsőfokú műszaki képzés alapításának 250. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen is érződött a döntéshozók e témában elvárható figyelmének a hiánya. Szűkült a MTA Miskolci Területi Bizottságának is a hatásköre.

Természetesen ezek a körülmények alapvetően befolyásolják a közfelfogás kedvezőtlen alakulását, a fiataloknak a kreatív termelő szakmák iránti alacsony érdeklődését, az érintett civil szervezetek lehetőségének szűkülését és tagságuk számának, aktivitásának csökkenését. A 2012. év végére például, mint ismeretes: –

a magyar MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) teljes ellehetetlenülése állt elő, több szakmai tudományos egyesület megszűnt létezni;

–

az új magyar Civil-törvény végrehajtási utasításai részben késve jelennek meg, illetve a feltételek javításában a remélt érdemi változás nem tapasztalható;

22

–

az utóbbi két évben felgyorsult magyarországi társadalmi változások, növelték a jövő kiszámíthatatlanságát. Ez viszont – egyebek mellett – a közéleti aktivitást is módosította, vagy más irányokba tereli azt át. (Pld: csökken az önkéntes munkát vállalók száma; többen inkább a különböző karitatív tevékenység iránt érdeklődnek.);

–

a civil aktivitást – mindezeken túl – az önkéntesek növekvő idős korával együtt járó nehezítő körülmények, vagy többeknél a módosult egzisztenciális állapotok is negatívan befolyásolják. Miként reagáltuk le a kialakult körülményeket

Egyesületünk belső szervezeti életét, tartalmi tevékenységét kénytelenek voltunk a fentiekben jelzett új körülményekhez is igazítani, és az aktuális problémák mérlegelésével kerestük új szerepünket, lehetőségeinket. (Alapszabályt módosítottunk, új vezetőséget bíztunk meg az Egyesületi munka szervezésével, a súlypontot – átmenetileg – a hálózatépítési és nemzetközi feladatainkról a helyi operatív teendőkre helyeztük át. stb.) Csökkenő civil-szervezeti lehetőségeink ellenére, vagy éppen amiatt: –

Több irányba és több alkalommal jeleztük a kedvezőtlen tapasztalatokat, és azok várható káros következményeit, valamint javaslatokkal éltünk elkerülésük lehetőségeire. (Kormányzati szerveknél, szakmai érdekképviseleti szerveknél, önkormányzatoknál, civil társszervek körében stb.) Általában elismerték aggályaink jogosságát, megköszönték javaslatainkat, de érdemi intézkedések nem történtek.

– Szerényebb körülmények között, de folytattuk a korábbi bevált olyan programjaink szervezését, mint a szakmai megemlékezések, évfordulók szervezése, ezek támogatása. (Fazola-Nap; Ózdi Ipari Örökség Konferencia, Bányász-napi rendezvények, Mezőkövesdi, Salgótarjáni ipari örökségről szóló rendezvény stb.) Az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány (amelyet Egyesületünk egyik alelnöke vezet) nagysikerű kiállítást szervezett Miskolc egyik gimnáziumában a Diósgyőri Gépgyár egykori életének, gyártmányainak és az azokat előállító szakembereknek, piaci sikereiknek a bemutatására. (Az anyag hamarosan a Miskolci Egyetemen is kiállításra kerül.) Ezekkel próbáltuk továbbra is az emlékezet fenntartását valamennyire biztosítani, a szerintünk szükséges tennivalókra az illetékesek figyelmét ráirányítani. –

Több olyan, konkrét manuális munka elvégzéséhez is hozzáláttunk önkéntes társainkkal, amelyek az ipari múlt szétszórtan még megmaradt helyi dokumentumai megmentésére irányulnak. Például egy munkacsoportunk megkezdte a Diósgyőri Vasgyár (LKM) és a Diósgyőri Gépgyár (DIGÉP) még fellelhető fényképanyagainak digitalizálásra és archiválásra történő előkészítését.

– Gazdagodtunk az év során néhány nyomtatásban is megjelenő alkotással. Például: Könyv jelenhetett meg Borovszki Ambrus, volt Dunai Vasmű első vezérigazgatójáról. Néhány hete került kiadásra az a művészi fényképalbum, amely „ROZSDA-ZÓNA” címmel 82 képet tartalmaz a leépülő LKM és DIGÉP enyészetnek átadott üzemeiről. Ez évben került ki a nyomdából az „Életpályák KOHÁSZAT” c. könyv is, amely 11 volt kohászati vezető önvallomását tartalmazza a szakma különböző hazai területének közelmúltbeli életéről, a személyes vezetői sorsokról. Befejezés előtt áll a „Tanulmányok Diósgyőr történetéről” könyvsorozat 22. kötetének kézirata, amely az itteni nyersvasgyártásról, a nagyolvasztók történetéről fog szólni. Jelentős szakma- és várostörténeti előkészítő önkéntes munkát fektettünk az év során egy olyan breviárum megszerkesztésére, amely népszerű rövid írásokkal tanít, nevel,

23

szórakoztat egy-egy megismerésére. –

szakma,

vagy

város

nevezetességeinek,

kuriózumainak

A 2012. év jelentős eredményének tartjuk, hogy mindinkább sikerült a társadalomtudományokban, a művészeti területeken jártas, főleg fiatal szakemberek figyelmét, érdeklődését felkeltenünk az ipari örökség, a vaskultúra hazai útja iránt. Ennek eredményeként például:  Szociológiai tanulmányok, kulturális antropológiai kutatások, kiadványok, kiállítások láttak napvilágot a diósgyőri vasmunkás-életről, a perecesi bányászsorsokról.  Nagysikerű úgynevezett „Tudásgyár” program szerveződött több héten át, mintegy 300 fiatal részvételével a volt LKM területén, amelynek nyomán irodalmi alkotások, színdarabok, fotók, kisfilmek, szobrok születtek neves alkotó művészek és pályakezdő fiatalok részéről.  Ózdon a Városi Önkormányzat segítségével a BME Építőművészeti Doktori Iskola végzős növendékei „Borsod 2050 – HAJRÁ, IPARI TÁJ!” kiállítást szerveztek. Erre a kapcsolatra további programokat építünk a közeljövőben. 

Itt említjük meg, hogy Dr. Benkó Sándort, a sokszorosan kitüntetett, nagy tiszteletben álló Benkó zenekar vezetőjét felkértük Egyesületünk tiszteletbeli Nagykövetének, aki ezt örömmel vállalta és várja az ezzel kapcsolatos konkrét feladatait

–

Korábbi, a kassai kollegákkal végzett közös felmérő munkánk eredményeként az idén megyénkben 84 eligazító turisztikai útjelző tábla kerülhetett ki a különböző közúti csomópontokra, amelyek az adott területeken fellelhető ipari örökségről adnak információt (melléklet).

–

Az idén is részt vettünk – először önálló szekcióval – a Budapesti Őszi Ankéton, ahol az ipari örökség aktuális dolgairól tartottunk előadást, és váltottunk ki élénk eszmecserét. Hasonlóan meghívott előadóként szerepeltünk Nyíregyházán is a MTESZ Békés-megyei Bizottsága által szervezett „Civilszervezetek Közötti Hálózatépítés” projektben.

–

A szakmai civilszervezetek – már említett – gyengülése ellensúlyként némileg sikerült a megmaradó szervezetek együttműködésének erősítésével, a Vaskultúra Útja magyar tagozatának irányítása javításával előbbre is jutnunk. E téren azonban még további tartalékok vannak.

2. Tervek 2013-ra Azzal az optimizmussal tervezzük a 2013-as évet, hogy mielőbb kedvező változások következnek majd be a fentebb említett – hosszabb távon – tarthatatlan környezeti feltételek tekintetében. A magunk részéről ennek érdekében, továbbra is minden tőlünk telhetőt elkövetünk. Tervezzük: –

A gazdaságról, valamint a tudomány- és ipartörténeti emlékezésről eldeformálódott hazai társadalmi beállítottság megváltoztatása érdekében végzendő további munkáinkat, küzdelmeinket.

–

Az OMBKE elnökségével közösen tervezzük egy megújulási elképzelés kidolgozását a műszaki értelmiség társadalmi aktivitásának ismételt fellendítésére, ennek civil szervezetként történő innovatív támogatására.

24

–

Lehetőséget látunk több, a Kormányzat által kiemelt társadalmi, gazdasági célkitűzésnek a kompetenciánkba tartozó munkánkkal történő konkrét támogatására. Ezek között szerepeltetjük a következőket: 

Az új köznevelési törvényhez igazított természettudományos társadalmi érdeklődés erősítése. (Például: a pedagógusok felkészítése az újszerű helytörténeti oktatásra, annak ipartörténeti ismereteire.) Vagy a munkára nevelés, a szakoktatás korábbi években bevált módszereinek az újbóli elterjesztésében. (Pld. didaktikus szakmanépszerűsítő anyagok kidolgozása). A „Munka és innováció társadalma megteremtése” érdekében egyéb sajátos programok kidolgozása.



Az 1000 éves nemzeti innováció eredményeinek bemutatására tervezett Rubikkocka ház kiállítási és tudományos központ létrehozásának segítésében, kiemelten a tartalmi stratégiája kidolgozásában, (vidéki hálózata kialakítása).



A magyar kulturális örökség – kompetenciánkat érintő témáinak – digitalizálásában és archiválásában önkéntes szerepvállalás.

3. Problémák, kérések, javaslatok A problémákról a fentiekben említést tettünk. Ezek okait elsősorban a közszellem kedvezőtlen változásában, abban az erkölcsi, morális válságban látjuk, amely eluralkodott az országban. Amely olyan értéktorzulásokat szentesít, amely a pénz eredeti szerepét, azaz fizetési eszköz funkcióját eltorzítja és „világuralmi tényezővé” teszi, miközben a valóságos emberi teljesítményeket pedig alábecsüli. Ebben az uralkodó felfogásban különösen elértéktelenedett a kreatív alkotó munka, a tudományos-műszaki tevékenység és annak több évezredes öröksége. Abban, hogy ez – az egyébként – világjelenség hazánkban ennyire virulenssé válhatott, elsősorban a vezető értelmiségi elitünk a felelős. Következésképpen a helyzet gyökeres változtatását csak ezt az értelmiségi réteget felváltó jövendő nemzedéktől remélhetjük. Addig is, amíg ez bekövetkezik azoknak, akik a helyzet tarthatatlanságát felismerik, vannak tennivalóik. Mi magunkat, amíg erőnk engedi ezek közé soroljuk. Jó lenne, ha nem fogynánk, hanem számban, erőben gyarapodnánk. Miskolc, 2013. január 4. Összeállította az egyesület ügyvezetősége

25

V. Milyen nemzetközi és hazai tapasztalatokból tanulhatunk, és mit?

Szakvélemény Dobai János DLA egyetemi docens, tanszékvezető Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építészmérnöki Kar Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezés tanszék

26

27

Feljegyzés-1 A 2013. január 31-i első műhelybeszélgetésről (Meghívó, szórólap mellékelve, az elhangzottak videó-szalagon rögzítve) A tanácskozás nagy érdeklődés mellett (a MAB székház terme megtelt), élénk aktivitással (11 szakember felszólalásával), konstruktív légkörben, több mint három órán keresztül folyt. Újszászy László a MAB elnökség tudományos titkára – mint házigazda – köszöntötte a megjelenteket, és a tanácskozás levezetésének feladatait átadta Drótos Lászlónak, a Középeurópai Ipari Örökség Útja Egyesület alelnökének. Drótos László, a szervezők nevében üdvözölte a megjelenteket. Megköszönte Újszászy úr tartalmas, – a tanácskozás optimista, alkotó hangulatát kiváltani igyekvő – elhangzott gondolatait, majd kitért a műhelybeszélgetés céljára, előzményére és folytatásának tervére. Megemlítette, hogy megyénk ipari térségeiben, – így Miskolcon is – az elmúlt két évtized során több helyi állami, és civil szervezet foglalkozott a gazdaságszerkezet radikális átalakítása következtében leépülő nehézipar szellemi, tárgyi öröksége hasznosításával. Eddig azonban, az e téren elvárható, átütő eredményt térségünk nem tudott felmutatni. Az értékek nagy része sajnos már eltékozlásra, vagy teljes elpusztulásra került. A még fellelhető, hasznosítható, vagy jelenleg is, – az új tulajdonosok által – hasznosuló hagyaték, az adott területen működő vállalkozások, az elhanyagolt állapotban lévő gyári kolónia ügye – mint egyik jelentős miskolci adósság – tehát továbbra is a generális megoldásra vár. Az, hogy ez most, – a tervezett formában – ismét napirendre került, főleg a következő négy új körülménynek tudható be. Az egyik, hogy a BME Építészművészeti Doktori Iskolájának egy fiatal csapata, az ózdi városvezetés támogatásával végzett kutatási anyagából összeállított egy kiállítást, amelyet ezekben a hetekben a Miskolci Galéria is bemutat. (Ehhez kapcsoltuk a tervezett műhelybeszélgetéseket is.) A másik, hogy a vasgyári ipari térségben tulajdonnal és vállalkozással rendelkezők, nagyobbrészt már konszolidálták helyzetüket, de prosperitásuk további fenntartása, fejlődésük biztosítása halaszthatatlanná teszi a térség, jogi, városszabályozási rendezését. A harmadik, hogy a miskolci város-vezetés tervébe vette az ügy rendezését, a Polgármester úr a jelenlegi rendezvénysorozat felett is védnökséget vállalt. Végül a jelenlegi kormánykommunikációnak az az ígérete is újabb biztatással szolgál részünkre, miszerint a jövőben a gazdaság rendbetételére, munkahelyek létrehozására, nagyobb figyelmet és szakszerűséget kívánnak fordítani az eddigiekhez képest. Befejezésül kitért arra az alelnök, hogy ez a mai első találkozó a következő alkalmakra nézve, több tekintetben (szervezésére, tartalmára, szellemiségére vonatkozólag) példaként szolgálhat. Bár az előadás nem konkrétan a helyi problémák megoldását, hanem a téma nemzetközi és hazai példáinak bemutatását, tanulságai megvonását irányozza elő, vagyis közvetetten szól majd arról, amiből saját helyi feladatainkra nézve értékes következtetéseket vonhatunk le. Felkérte Dobai János urat, a BME tanszékvezetőjét előadása megtartására. A 80 perces – a hallgatóság részéről elismerést kiváltó, – magas színvonalú prezentáció bevezetőjében statisztikai adatokkal, grafikonokkal érzékeltette az ipar nemzetközi átstrukturálódásának az utóbbi évtizedeiben végbement pozitív és negatív következményeit. A posztindusztriális átalakulás öröksége kezelésének, hasznosításának gyakorlati példáit elsősorban az európai fejlett ipari országokból vette, de számos budapesti elhagyott ipartelep helyzetéről, hasznosításáról is érzékletesen, jól szerkesztett ábrák, képek kíséretében szólt. Nagyságrendileg három kategóriában sorolta fel az általa megismert, megtekintett és a jelenlévő szakemberek figyelmébe ajánlható eseteket. (Részletesen a videó felvételen) A levezető elnök megköszönte az előadást és megnyitotta a témával kapcsolatos kérdésfeltevés és véleménycsere lehetőségét. (Ennek hang- és képfelvétele videón található.) 28

A véleménycsere (műhelybeszélgetés) során elhangzottak összefoglalója: 1. A felszólalók szóltak a Diósgyőri Vasgyár történetéről. Vita alakult ki az egyik felvetés kapcsán, amely – néhány konstruktív felvetés mellett – nem kellően megalapozott elmarasztaló megállapításokat is tett a korábbi diósgyőri fejlesztésekkel kapcsolatosan. Többen a kialakult helyzet objektív megítélésének fontosságát hangsúlyozták, amely elengedhetetlen egy reális célkitűzés összeállításához. (H.B; Ny.D; D.L. B.Cs. H.Cs.) 2. Néhány felszólaló érzékeltette, hogy Miskolc város vezetése a diósgyőri üzemek ügyét, az állami tulajdon megszűnése után, a leépülés elmúlt 20 esztendejében, soha nem kezelte kellő figyelemmel és szakszerűséggel. Ez a fő oka a kialakult jelenlegi elfogadhatatlan állapotoknak, valamint az ott tevékenykedő vállalkozók részéről a városvezetéssel szemben megnyilvánuló bizalomvesztésnek. (H.B; H.Cs; D.J; R.L; D.L.) 3. Szóba került a kialakult tarthatatlan helyzet okozójaként a magánosítás, a sok-sok felszámolás végrehajtásának nem megfelelő gyakorlata. (H.B; H.Cs; R.L; D.L.) 4. Véleménykülönbség alakult ki a jelen és a jövő lehetséges alternatívájáról. E téren keveredett és szembe került a kohász hagyományokhoz való ragaszkodás, a szakmai nosztalgia, és a rideg közgazdasági racionalitás, az egyértelmű kutatói állásfoglalás. Azon kérdés körül forgott a vita, hogy kell-e, szabad-e újabb kohászati gyárat telepíteni? Kell-e a város központjában az acélgyártást továbbra is erőltetni? (H.B; Ny.D; D. J; R.L) 5. Javaslat hangzott el, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a városvezetés ne kapcsolja szorosan össze a vasgyár üzemeinek és lakótelepe rehabilitálásának az ügyét. Ma már e téren nem létezik az az ipari szimbiózis, ami valamikor megvolt. A rohamosan pusztuló kolónia értékes épületeivel külön városrendezési kezelést igényelnének. Erre megvolt, és ma is meg van Miskolc város Önkormányzatának minden szükséges feltétele. (B.Cs; R.L) 6. Globális gondolatok is elhangzottak. Például, hogy megkérdőjelezhető az európai országoknak az az iparpolitikája, amellyel az alapanyag és energia termeléssel onnan is kivonulnak, ahol erre a feltételeik továbbra is meglennének. Ezáltal mind kiszolgáltatóbbá válik a kontinens, mígnem teljesen szolga sorba süllyednek az itteni népek. (H. Cs.) 7. Miskolc Főépítésze vázolta a városvezetés elképzeléseit a probléma kezelésére. Ennek több részletével egyetértettek a felszólalók. Az a többször hangsúlyozott véleménye azonban, amelyre elődjei is gyakran hivatkoztak, – miszerint a magántulajdonban (sőt osztatlan-magántulajdonban) lévő térségekkel szemben tehetetlen a hatóság, ezért nem lehet a jelenlegi helyzetből elmozdulni – úgy tűnik elfogadhatatlan. (D.J.) 8. Volt arra nézve is felvetés, hogy bár az egykori nagyüzemek a legtöbb problémát jelentik, de ne feledkezzen el a város a itt lévő „kisebb rozsdazónák” kezeléséről sem. 9. Többen is szóltak a múlt évben megtartott Ruhr-vidéki tapasztalatcsere számos hasznos tanulságairól, amelyek az előadásban elhangzottakat teljesen alátámasztják. Az új helyi tennivalók kialakításánál ezt is figyelembe kellene majd venni. (G.I; H. Cs.) 10. A felszólalók között ingatlan gazdálkodási-fejlesztési szakértő javaslatot tett a hivatalos lebonyolítás lehetséges, ajánlható módjára.(Dr. Ortó György) Miután az elhangzottak külön összefoglalására nem volt szükség, a levezető elnök a tanácskozás résztvevőinek megköszönte a részvételt, az előadónak az előadását és a vitában való részvételét, a felszólalóknak az értékes gondolatokat. Ígéretet tett azok hasznosítására.

29

Felhívta a jelenlévők figyelmét a február 7.-én 17 órakor, a Galériában tartandó következő műhelybeszegetésre, amelyet Olajos Csaba, nyugalmazott területi főépítész vezet. A tanácskozást bezárta.

30

Feljegyzés-2 A 2013. február 7-i második műhelybeszélgetésről Téma: A „BORSOD 2050” ELNEVEZÉSŰ KIÁLLÍTÁS SZAKMAI TARTALMA, ANNAK HASZNOSÍTÁSI ÉS TOVÁBBFEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI

A tanácskozás a Miskolci Galéria Kondor-termében, a „Borsod 2050” kiállítás helyszínén, nagy érdeklődés mellett (mintegy 80 fő), élénk aktivitással (12 szakember felszólalásával), konstruktív légkörben, több mint három órán keresztül folyt. (Video linkje: http://minap.hu/mivid.php?ext.a36820 Barázda Eszter a Galéria munkatársa – mint házigazda – a szervezők nevében is köszöntötte a megjelenteket, és a tanácskozás levezetésének feladatait átadta Olajos Csaba nyugalmazott területi főépítésznek, aki a moderátori szerepet vállalta. Olajos Csaba név szerint mutatta be a beszélgetésre külön felkért, jelenlévő szakembereket:

–

Antal Gabriella, Borzsák Veronika, Varga Piroska, a BME Építőművészeti Doktori Iskolájának doktoranduszait, a kiállítás alkotóit;

–

Bereczki Zoltán, Szél Norbert és Juhász-Nagy Balázs fiatal miskolci építészeket.

A moderátor bevezetőjében ismertette a találkozó tervezett célját, az általa ajánlott menetét. Ezt követően a felkért hozzászólók vitaindítóként a miskolci ipari emlékek védelmére, az itteni iparterületek problémáira figyelemmel– saját szakismereteik, tapasztalataik alapján – egy-egy kiselőadás formájában ismertették tapasztalataikat, véleményüket, javaslataikat. Az elhangzottak közül külön kiemelést érdemelnek a következők: –

Antal Gabriella, Borzsák Veronika, Varga Piroska ipari tájjal kapcsolatos kutatásai ráirányították a figyelmet az értékőrzés, értékleltár fontosságára, a természet-kulturális érték-ipari táj harmonikus fejlesztésére. A kutatás, hasznosítási javaslatok anyagi feltételeinek biztosítása esetén az építészek felelősségére, hogy az üresen álló, rosszul hasznosított épületek hasznosítási lehetőségeire javaslatot adjanak.

–

Szél Norbert a Vasgyári Kolóniát vizsgáló-szabályozási terv – szakdolgozata a komplex védelem fontosságára hívta fel a figyelmet.

–

Bereczki Zoltán előadásában a virtuális értékvédelemre, a terület számítógépes bemutathatóságára hívta fel a figyelmet.

–

Juhász-Nagy Balázs mint szakmai civil fogalmazta meg véleményét. Felhívta a figyelmet, hogy ne csak kulturális-, hanem gazdasági hasznosításban is gondolkozzunk.

–

Olajos Csaba, prezentáció keretében (melléklet) összegezte a megye ipari emlékeivel kapcsolatos problémákat, – hangsúlyosan az ipari kolóniák helyzetével összefüggő – szakmai véleményét, a javasolható rendezési alternatívákat, és ezek jogszabályok által megalapozható eljárási módját. Bevezetőjében reagált Bodonyi Csaba kiállítás megnyitójára, valamint az előző műhelybeszélgetés megállapításaira. Kiemelte a következők fontosságát: o Elismerés illeti a Miskolci Galériát, az építész doktoranduszokat és témavezetőiket o A problémakezelés nagyobb komplexitást és figyelmet igényel.

31

o A megye, az állam és EU támogatása nélkül nem lehet megoldani a problémát. Dobai János az eső találkozásunk előadó külföldi példái is ezt erősítették- (Szövetségi Kormány, tartomány, város támogatása). o A kialakult helyzet objektív megítélésének fontossága o Miskolc város a diósgyőri üzemek ügyét, az állami tulajdon megszűnése után soha nem kezelte kellő figyelemmel és szakszerséggel. o A város ne kapcsolja össze a vasgyár üzemeinek és lakótelepe rehabilitálásának az ügyét. A vitában a hallgatóság részéről is többen felszólaltak. Ezek közül érdemi javaslatokkal is éltek a következőkí: –

Nyitrai Dániel, a volt Diósgyőri Kohászat nyugalmazott főtechnológus: o Elismeréssel szólt a kezdeményezésről. Javasolta, hogy Miskolc ipari hagyatékának szakszerű gondozására, hasznosítására célszerű lenne létrehozni egy olyan városi grémiumot, amely felgyorsíthatná a lemaradásunk behozását, szakszerűbbé tehetné az e témával való foglalkozást. o A kiállítás anyagának a tovább fejlesztése érdekében lehetne több miskolci példát érinteni, sőt ki lehetne jelölni azokat az ipari, kolóniai létesítményeket, amelyek védelmét külön törvényi előírások szerint kellene megerősíteni.

–

Horváth Béla, Miskolc egykori, nyugalmazott főépítésze: o Hangsúlyozta, hogy ezek a találkozások szerinte egyfajta ötletbörzék, amelyek kialakíthatnak egy konszenzusos kívánatos programot a döntéshozók számára; o Sérelmezte, hogy az ő idevonatkozó tanulmányát évek nem kezeli kellő figyelemmel és támogatással Miskolc Polgármesteri Hivatala;

–

Rostás László, Miskolc város jelenlegi főépítésze: o A fiatal alkotók elismeréséről szólt. Visszaemlékezett az 1970-es évekre, amikor ő is – többedmagával, a város vezetés hívására – Miskolc akkori megújhodásának céljából, óriási ambícióval ide jöttek, itt alkotóházat építettek számukra. A mostani idősebbek, a városvezetők is hasonló szeretettel fogadják az új generációt. o Érzékletesen és önkritikusan szólt arról, hogy a város ipari hagyatékának értelmes hasznosítása ma, és itt nem elsősorban pénz kérdés. Bármennyi pénzünk is lenne, nem tudnánk mit kezdeni vele mert nincs kiérlelt elképzelése és erre épülő terve a városnak. Először ezt kell megalkotni, amihez jó kezdeményezésnek tartja ezeket a műhelybeszélgetéseket.

–

Drótos László, a Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület alelnöke: o Méltatta a kiállítás jelentőségét, kiemelte az alkotó fiatal szakemberek kezdeményező, elismerésre méltó munkájának fontosságát, példaadó szerepét, a Galéria, szinte erőn felüli szerepvállalását; o Kitért arra, hogy hazánkban a kulturális örökség védelme elmarad az elvárható szinttől, és ezen belül az ipari emlékek védelme mélyen alulreprezentált. Különösen nagy lemaradásban van e téren a mi régiónk, (sok a barnamező) ezen belül is Miskolcon nagy az adósság. Ezen a szégyenletes, hatalmas veszteségekkel járó helyzeten kellene változtatni, amely feladat napirendre vétele – több jel erre mutat – a város jelenlegi vezetésének komoly szándékában áll. Ebben szeretnénk segíteni, közreműködni, először is egy korszerű vízió kialakításával. A reális vízió megformálásához azonban az itteni valós helyzet objektív értékelésére van szükség. Ebben is van még további tennivalónk, és ehhez is segítséget adhat a jelenlegi műhelybeszélgetések programja.

32

Annak a véleményének adott hangot, hogy valószínűleg itt nem lehet majd mindenben, változtatás nélkül követni a nyugat-európai egykor nehézipari városok átalakulásának példáját. Bizonyára kompromisszumokra is szükség lesz, az iparterületek jövőbeni sorsának megtervezésében. o Végezetül – a szervezők nevében – megköszönte a jelenlévők aktivitását, jobbító véleményét, a közreműködők önkéntes munkáját. o

Az elhangzott érdemi kérdések, vélemények, az azokra adott válaszok az alábbiak szerint összegezhetők: o A kiállításnak, az alkotó fiatal szakemberek kezdeményező, elismerésre méltó munkájának ( a virtuális értékvédelemnek) jelentős szerepe van a figyelemfelhívásban. o A fórum megállapította, hogy hazánkban a kulturális örökség védelme elmarad az elvárható szinttől, és ezen belül az ipari emlékek védelme mélyen alulreprezentált. Különösen nagy lemaradásban van e téren a mi régiónk, (sok a barnamező) ezen belül is Miskolcon nagy az adósság. Ezen a hatalmas veszteségekkel járó helyzeten kell változtatni, amely feladat napirendre vétele – több jel erre mutat – a város jelenlegi vezetésének komoly szándékában áll. o A fórum szeretne segíteni, közreműködni egy korszerű vízió kialakításával, amihez az itteni valós helyzet objektív értékelésére van szükség. o Megállapítást nyert, hogy nem lehet változtatás nélkül követni a nyugat-európai egykori nehézipari városok átalakulásának példáját. o Fontos feladat az értékvédelem eszközeinek a kiteljesítése. o Az ide vonatkozó tanulmányokat össze kellene gyűjteni, értékelni, hasznosítani. o Fontos a védendő épületek mielőbbi kiválasztása. o A doktorandusz kutatások során több miskolci területet be lehet vonni, sőt ki lehetne jelölni azokat az ipari, kolóniai létesítményeket, amelyek védelmét külön törvényi előírások szerint kellene megerősíteni. o Miskolc ipari hagyatékának szakszerű gondozására, hasznosítására célszerű létrehozni egy olyan városi grémiumot, amely felgyorsíthatná a lemaradásunk behozását, szakszerűbbé tehetné az e témával való foglalkozást. o Megállapításra került, hogy ezek a műhelybeszélgetések egyfajta ötletbörzék, amelyek kialakíthatnak egy konszenzusos, kívánatos programot a döntéshozók számára. o Fontos feladat a stratégia kialakítása, minél előbbi kidolgozása. A város ipari hagyatékának értelmes hasznosítása érdekében szükség van arra, hogy a Városi Önkormányzat kiérlelt elképzeléssel és erre épülő tervvel rendelkezzen, amihez jó kezdeményezés a műhelybeszélgetés-sorozat. Olajos Csaba köszönetet mondott a megjelenteknek érdeklődésükért, a kollégáknak a szakmai véleményük kifejtéséért. Barázda Eszter a tanácskozást bezárta, és jelezte a következő két hét programját, amelyről szórólapot a kijáratnál találnak a résztvevők. Miskolc, 2013. február 10.

33

A feljegyzést összeállította: Olajos Csaba

és Drótos László

Feljegyzés -3 Borsod 2050 – az LKM-DIGÉP-kolónia projekt Az elsõ 3 elõadás/mûhelybeszélgetés, valamint a Drótos László úr által elõzetesen rendelkezésemre bocsátott írásos feljegyzések/feljegyzései tartalma alapján bennem egyre tisztuló kép – dogmatikai, eljárási és metodikai, néha pedig emocionális elemekkel.

I. A múltról: ← idődimenziójában lezárult („a régi dicsőség” régi formájában már soha fel nem támasztható), utóhatásit tekintve azonban nem: a jelen súlyos problémái a korábbi döntések, cselekedetek közvetlen és közvetett következményei (is);

← térdimenziójában nem zárult le, hiszen „itt a nagy halott előttünk”, azaz: a hagyaték és az abból adódó – első látásra megoldhatatlannak tűnő, de megoldandó – feladat;

← a felelősség tekintetében (szintjei: országos és helyi; alanyai: politikusok, privatizátorok, privatizálók, statisztáló szakemberek, felszámolók…) a tényeken alapuló megállapítások, következtetések (lásd: Kovács Árpád ominózus nyilatkozata, továbbá a 2. kormánybiztosi időszakból – 1995-97 – származó személyes tapasztalataim, melyeket – egyebek mellett – az ÁSZ-szal közös vizsgálatok során szereztem) nem jártak a felelősség megállapításával, a felelősök felelősségre vonásával; ez azért életveszélyes, mert azt sugallja, hogy következmények nélkül lehet büntetőjogi tényállásokat kimerítő cselekedeteket (lopás, csalás, korrupció, „lerablás”, hivatali hatalommal való visszaélés…) elkövetni, gátlástalanul hasznot húzni úgy, hogy a jövő építése szempontjából elvégzendő feladatokat pedig az elkötelezett, felelősséggel gondolkodó, morális tartással bíró utódokra hagyják; úgy tűnik fel, hogy ez a rész a megtörténtek – túl fegyelmezett és persze indokolatlan – egyszerű tudomásulvételével lezárulni látszik. Kérdés: helyes ez így? Nyilván nem. (Politikai szándék kérdése volt, hogy az ÁSZ elnökének jelentése alapján nem indultak eljárások? Nem kellett volna az ÁSZ elnökének hivatalból – alapos gyanú címén – büntetőeljárásokat kezdeményeznie? „Kibogozhatatlan szövevény?” Az volt a gordiuszi csomó is, csak éppen akadt egy személy, aki megoldotta ezt a „keleti kérdést”. Már késő? Sohasem lehet késő! Miközben hihetetlen morális teherként hat a ma és holnap cselekedni vágyókra; előrevetíti: következmények nélkül lehet rombolni. Ugyanakkor a korrupció hálójával teljes mértékben átszőtt – ennek ellenére szeretett – hazánkban a felelősség tisztázásának esélye egyenlő a nullával.)

← a megyei és városi politikai lobbi-, illetve gazdaságdiplomáciai tevékenység gyengének és hatástalannak bizonyult.

34

A jelenrõl ← elindult egy folyamat (jóllehet óriási késéssel, de remélhetően kellő elszánással), a feladatok számbavételére és elvégzésére, miközben az előbb felvázolt elemekkel terhelt a gyakorlati megvalósítás;

← a lehetséges szereplők közül Miskolc város vezetése részéről – a jelenlegi normatívizmuson túl – erőteljesebb szándék mutatkozik meg az összefogó (célkitűző, irányító, koordináló, ellenőrző, végrehajtó…) szerep felvállalására (is); együttműködésre kész az aktív, teremteni vágyó vállalkozói réteg, élénk a szakmai-szakértői érdeklődés, aktivizálódnak a civil szervezetek, kifejezetten érzékelhető és rendkívül biztató az ifjabb szakmai és társadalmi korosztályok lokálpatriotizmusa, aktív közreműködői szándéka; ugyanakkor nincs olyan szervezet (menedzsment) amely a tervezés, szervezés „teljhatalmú” szakmai gazdájaként működtetné a sokszereplős rendszert; a szereplők részéről egyetértés mutatkozik abban, hogy a kezdeti/további lépések megtétele nem egyszerűen a ma még nyilvánvaló (pénz)forrás-hiánytól függ;

← már ma is kikristályosodni látszik a folyamat alapfilozófiája: „Megszüntetve megőrizni, újat teremtve továbbfejleszteni” – meghatározott alapelvek (pl. értékelvűség, normatívizmus, integráció, szakszerűség, „sok szem” és „külső szem”-elve, fokozatosság, partnerség, alapkérdésekben konszenzus…) mentén; mindezek érvényesítéséhez többnyire felhasználható, esetenként adaptálható külföldi (esetenként hazai) példák már rendelkezésre állnak, illetve megismerhetőek;

← a jelen rendezvénysorozat az ügy lakosság általi elfogadtatásában jelentős PR-értékkel bír(hat), nem lenne szerencsés, ha a város részéről – esetleges választási megfontolásból – csupán ezen a szinten maradna;

← a tőke a területen jelen van, működik; kedvezőbb jogszabályi környezetre, gyorsabb rugalmasabb hatósági ügyintézésre vágyik;

← jelen fázisban érzékelhető, hogy az ipari jelleg, a munkahelyet teremtő termelő tevékenység a jövőben is a terület sajátja lesz; a kohász-gépész szakmák vállalkozói nem kívánják feladni (sőt bővítik, lásd, új acélmű: mini-mill terve) az ipari jelleget; ma azonban még nem látható, hogy mennyire hozható létre azonos vagy hasonló profilú ipari terület; vélhetően zónajellegű, vegyes funkciójú hasznosításra tervezhetünk: ipari-innovációs zóna/park; lakó-oktatási; szabadidő-parkkulturális terület; kereskedelem-szolgáltatási zóna; célszerűen egy-egy hívó projekttel, jellegzetes ipari műemlékkel/emlékkel jelezve-őrizve a múltat (lásd: Dobai János DLA docens úr szakvéleményét); ennek mentén lesz értelmezhető a kolónia és a gyárak közös vagy külön jövője is (lásd a fokozatosság elvét is.)

35

A jövõrõl ← teljesen nyilvánvaló, hogy csak hosszú távon (vélhetően évtizedek alatt) valósíthatóak meg a ma még nem egységes szerkezetben és konkrétan, többnyire csupán vágyak, ábrándok, ötletek szintjén megjelenő elképzelések (melyek kívánt eredménye: nagymérvű foglalkoztatás, jövedelemtermelés, kulturált ipari, turisztikai és lakókörnyezet, élő/élhető városrész…); ← teljesen nyilvánvaló, hogy nemzetközi (EU-s vagy más tőke) források bevonása, kormányzati támogatás nélkül a saját önkormányzati, vállalkozó és lakossági pénzeszközök nem elegendőek nagyszabású, érdemi eredményt elérő tervek megvalósításához;

← teljesen nyilvánvaló, hogy legitim, speciális, célorientált menedzsment szervezet nélkül a kívánatos folyamat semmilyen fázisa eredményesen nem kezelhető;

← teljesen nyilvánvaló, hogy törvényhatósági és helyhatósági választási ciklusokon átívelő, konszenzuson alapuló fejlesztési koncepció, stratégiai program, operatív program mielőbbi megalkotása szükséges;

← teljesen nyilvánvaló, hogy a 24. órában vagyunk, ezért fontos a még élő idős/ebb szakemberek, lokálpatrióták segítsége az értékmentésben, megőrzésben, a múlt ma még rejtett (főleg az emlékezetre épülő) elemeinek feltárásában; ugyanakkor számolni kell azzal, hogy a „régi öregek” – kötődésük révén – amennyire segítői, úgy – lehető legjobb szándékuk ellenére – bizonyos esetekben kerékkötői is lehetnek progresszív tervek megvalósításának; ugyanez a fiatalabb korosztályra (ellenkező előjellel) szintén „igaz” lehet.

II . Az elvekrõl ← normatívizmus: a teljes folyamatot minden elemében végigkísérő jogi szabályozási, etikai, esztétikai normák; célorientált, de racionális alakíthatóság (pl.: helyi adók mértéke a kedvező folyamatokat generálja, ne akadályozza…); nemcsak véd és kér, de inspirál és ad is; ← vezetés elve: minden közös emberi értékalkotó tevékenységhez vezetőre van szükség: „a magános hegedűművész önmagát vezényli, a zenekarnak karnagyra van szüksége”(K.M.); ←

integráció elve: a szellemi erők, a feladatok, a források összefogása, egyesítése;

← programelvűség: a projekt megvalósítása nem spontán, hanem komplex program alapján történik, amely szakszerű helyzetértékelésre épül, és különböző fokozatai vannak;

36

← szubszidiaritás elve: a döntéseket azon a legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol a legtöbb információ áll ahhoz rendelkezésre; ←

decentralizáció elve: feladat, forrás, felelősség alsóbb szintre telepítése, központi kontrollal;

←

szakszerűség elve: szakmailag magas szintű, autentikus tevékenység minden szinten;

← „sok szem” és „külső szem”-elve: a megvalósításban a helyiek mellett „kívülálló” szereplők bevonása (a szakszerűség és az ellenőrzés okán is); ← partnerség elve: széleskörű szakmai, társadalmi összefogás: a közigazgatás (kormányzat, önkormányzat), a magánszektor, a civil szféra, a szakmai szervezetek rendszeres, folyamatos, szoros, szabályozott együttműködése; sokszínűség: a feladat nem csupán építészeti, kohászgépész szakmai kérdés; ← kompetencia-elv: az együttműködő partnerek közötti feladatmegosztás, hatáskör, illetékesség rendje, ún. kompetenciakataszter alapján; ← fokozatosság elve: a megvalósítás kapacitástól és feltételektől, lehetőségektől függő racionális besorolása; ←

gazdaságosság elve: racionális forrásfelhasználás/befektetés, takarékosság minden téren;

← értékelvűség: értékkataszter képzése: az értékek szakszerű feltárása, minősítése, kontrollált szelektálása, mentése, az állagromlás dinamikájának csökkentése; mentési folyamat felgyorsítása; materiális és virtuális értékmentés; ← környezetvédelmi elvek: kiemelten az egészséges környezethez való jog, a fenntarthatóság és a megelőzés elve; ← mérés, mérhetőség, felmérés elve: végigkíséri az egész folyamatot a helyzetfelméréstől a beruházásokig, beleértve a forrásfelhasználást, az eredményt, eredményességet és hatékonyságot, beleértve a menedzsment munkájának…stb. hatékonyságát is; a nem mérhető rendszerek ellenőrizhetetlenek, fenntarthatóságuk bizonytalan; ← konszenzus elve: a legalapvetőbb kérdésekben, pártpolitikai érdekek felett állóan, választási ciklusoktól függetlenül, lakossági támogatással (a természetes ütközések mellett és azok ellenére); ← érdekképviselet, érdekérvényesítés elve: politikai lobbi és gazdaságdiplomáciai tevékenység révén – az országgyűlési, kamarai, vállalkozói, egyházi szervezetek, személyek lokálpatrióta szolgálata; ← pályázati elv: a forráshoz jutás ma legáltalánosabb módja az EU által decentralizált támogatások elnyerése; ← nyilvánosság elve: érvényesítése: nemzetközi, országos, regionális, megyei, városi szinten a célterületen; a mostani sorozat már ennek a része.

A programalkotásról ← a projekt megvalósítása nem spontán, hanem komplex program alapján történik, amely szakszerű helyzetértékelésre épül, és különböző fokozatai vannak, úgymint:

37

=koncepció; = stratégiai program; =operatív programok; = alprogramok; = intézkedések; minél magasabb szintű a program, annál általánosabb; alacsonyabb szinten már a konkrét feladat, végrehajtók/felelősök, határidők, források megnevezése szükséges; = a helyzetértékelés feltárja a körülményeket, feltételeket, amelyekhez igazítani szükséges a lehetőségeket; = a helyzetértékelés alapja a helyzet-és állapotfelmérés: = jogi helyzet, tulajdonviszonyok tisztázása; = munkaerő-és foglalkoztatási viszonyok; = infrastrukturális viszonyok, állapotok; = környezeti terhek; = működési viszonyok; stb. = SWOT-analízis készítése: előnyök–hátrányok–lehetőségek–veszélyek számbavétele: ← a programok előkészítésére, elfogadására, végrehajtására, ellenőrzésére a kompetenciakataszter előírásai mentén kerülhet sor; ← a program alapoz a lehetséges források megszerzésére, különös tekintettel a 2014-2020 közötti EU tervezési időszak hazánkba decentralizált pályázati forrásaira.

A projekt menedzsmentjérõl ← egy célorientált, profi szervezet létrehozása a legsürgetőbb, mindent mást megelőző feladat (bizottsággal nem lehet érdemi operatív munkát végezni!); ←

szerepe:

= a jelzett elvek alapján komplex feladatterv készítése; = a rendszer működési rendjének, szabályzatának a kidolgozása, később a rendszer működtetése; = befektetés-szervezés; = projktfeltárás, projektgenerálás, projektmenedzselés; ← szervezeti formája: gazdasági társaság (kft. vagy rt.), amelynek tagjai: a városi önkormányzat (60%), magánszektor (40%); a már működő és potenciális vállalkozások; a magánszektor és az önkormányzat összefogása, közös fellépése, közös program készítése nyugaton már gyakorlat; ezzel az egykor virágzó virilizmus korszerű változata érvényesülhetne a célterületre koncentrálva; ← munkaszervezete: fejlesztési ügynökség; a fizetett főállású alkalmazottak száma a folyamatok beindításához kezdetben 5-6 fő, különböző szakterületekről (szervezetfejlesztő menedzser, építész, jogász, közgazdász, pályázati szakember, titkár); egyebek megbízással; ← elhelyezés: a Vasgyárban, valamelyik üres, de alkalmas (bővíthető) helyszínen, és/vagy a városházán;

38

← a munkatársak: olyan tapasztalt, de az ifjabb korosztályhoz tartozó szakemberek, akiknek szinte életcélja a projekt megtervezésében, kidolgozásában, megvalósításában a személyes részvétel, akik képesek összefogni, irányítani a külső szereplők munkáját; szükséges az angol és német nyelvek tárgyalóképes ismerete; ←

finanszírozás: a működés előfinanszírozása a tagok révén; összege: cca. 50 millió Ft/év;

←

önfinanszírozás: pályázati úton, befektetés-szervezés révén.

III . Összegezve ←

a két nagy gyár és a kolónia sorsa végre az illetékesek asztalára került;

← élénk, érdeklődő közhangulat a szakma és a fogékony laikusok körében egyaránt; egyre inkább feladatként, városi közügyként értelmezik a terület problémáját; ← a városi önkormányzat és az érintett vállalkozói réteg között megélénkülő kapcsolat és párbeszéd biztató a jövőbeni együttműködés szempontjából; a város saját ügyévé tette… ← az operatív feladatok elkezdésére és folytatására nélkülözhetetlen egy profi, elkötelezett, az adott célfeladattal megbízott, előfinanszírozott szakmai csapat felállítása. Miskolc, 2013. 02.17. / Drótos László úr részére készítette – tisztelettel: Némethi Lajos

Feljegyzés-4. A 2013. február 21.-i, negyedik műhelybeszélgetésről Téma: MISKOLC VÁROSVEZETÉSÉNEK JELENLEGI ELKÉPZELÉSE A TÉRSÉG BARNAMEZŐS TERÜLETEI JÖVŐJÉRŐL, A GAZDAG IPARI ÖRÖKSÉG SZELLEMI, TÁRGYI ÉRTÉKEI VÉDELMÉRŐL ÉS HASZNOSÍTÁSÁRÓL A tanácskozás a Miskolci Galéria Kondor-termében, a „Borsod 2050” kiállítás helyszínén, annak témájához kapcsolódva, nagy érdeklődés mellett (a terem zsúfolásig megtelt), élénk szakmai aktivitással, konstruktív légkörben, több mint két órán keresztül folyt. Erről hang és képrögzítés történt. Előzetesen a témában kérdések fogalmazódtak meg (melléklet), amelyeket korábban eljuttattunk az érintettek számára. (Video linkje: http://minap.hu/mivid.php?ext.a37007 Barázda Eszter a Galéria munkatársa – mint házigazda – a szervezők nevében is köszöntötte a megjelenteket. Személy szerint is a városvezetés részéről: Pfliegler Péter – Miskolc MJV alpolgármestert, Lengyel Katalin – a Miskolci Városfejlesztési Kft. ügyvezetőjét, Szélyes Domokos – a MIK Zrt. vezérigazgatóját, Rostás László – Miskolc főépítészét, Soós Attila – Városgazdálkodási és Üzemeltetési Bizottság elnökét. A BME részéről megjelent Dobai János tanszékvezetőt. Ezt követően a tanácskozás levezetésének feladatait átadta Dobos Tímeának, a Városháza szóvivőjének, aki a moderátor szerepét látta el. Dobos Tímea bevezetőben elmondta, hogy a városvezetés fontos feladatának tartja a címben szereplő téma kellő súlyú gondozását. Keresik a barnamezős területeken kibontakoztatható termelésfejlesztés, a szolgáltatás, a kultúra, a sportélet, – lehetőleg munkahelyteremtő – fejlesztési lehetőségeit. Ezt bizonyítandó megemlítette, hogy a Polgármester Úr több

39

alkalommal megtekintette a volt LKM területét, a városháza szakembereivel közösen többször tartottak az ott működő tulajdonosokkal megbeszélést a fennálló problémák okairól és megoldásuk lehetséges alternatívájáról. Ez ügy előbbre vitele céljából a Főépítész Úr külön munkacsoportot hozott létre, 2012 őszén pedig nemzetközi konferenciát tartottak a Városházán. Eddig azonban főleg a feladat rendkívüli bonyolultsága, megoldásának összetettsége tárult fel igazán. Alapállásuk, követni kívánt filozófiájuk e téren: „megszüntetve megőrizni és újat teremteni, fejleszteni”. Elsőként az alpolgármester urat kérte fel gondolatai ismertetésére: Pfliegler Péter, üdvözlő gondolatai után – valamint a felvetett kérdésekre adott válaszában – a következőket emelte ki:  Elismerését fejezte ki a szervezőknek, hogy ezek a műhelybeszélgetések létrejöttek, és nagy érdeklődés keretei között, konstruktív légkörben folynak. Külön jó dolog, hogy a kapcsolódó kiállítás fiatal szakemberek munkája, akik a BME doktorandusai. Ózd után most itt kerül bemutatásra a kiállítás, és ez által mód nyílik széles körben, a különböző tudományágak, valamint korcsoportok, és vállalkozók képviselőivel megvitatni a témát.  A bevezetőjében leszögezte, hogy hiú ábránd azt gondolni, azt remélni, hogy az LKM típusú, nagyságrendű kohászat, vagy hasonló létszámú foglalkoztatást biztosító más cég még feléleszthető a leépült nagyüzemek helyén. Ez már elmúlt, soha vissza nem jön, ez nem lehetséges és nem is szükséges. Egyes számítások szerint az elmúlt 20 esztendőben mintegy 70 milliárd forintot fordított az állam a cég úgymond megmentésére. Ide jutottunk. Felvethető jogosan, hogy hová lett ez a töménytelen mennyiségű pénz? Ez tovább nem folytatható! Ezen a területen – valószínűleg – egy vegyes beépítésű, többcélú, közutakkal jól megközelíthető, korszerű városrészt kell, és szabad kialakítani. Ennek kell innovatív módon a legjobb változatát mielőbb megtalálni és a városstratégiába beépíteni, azzal megtámogatni.  Ha leszámítjuk a késedelemből eredő jentős veszteségeket, úgy akár szerencsésnek ítélhetjük meg a mostani időpontot az ipari hagyatékunk hasznosítására, a város újraiparosítása mikéntjének kitalálására. Ugyanis most készíti az ország (az EUintenciói szerint) a 2014-2020 évekre szóló tervét, amelyben a fejlesztésekre szánt anyagi előirányzatok mintegy 60 % -át a gazdaság intenzifikálására kívánják fordítani. Ha mi – meglévő kedvező lehetőségünkkel élve – egy országosan is vonzó programmal tudnánk előállni, úgy valószínűleg a megvalósítás pénzügyi lehetőségei is jobbak lesznek majd mint eddig voltak.  A stratégia hiányát felvető kérdésekre válaszolva, tájékoztatót adott egy Miskolcról elszármazott, holland tervező által benyújtott városfejlesztési elképzelésről, amely a jövő szempontjából releváns lehet. Ehhez kapcsolódva a Főépítész Úr azt fejtette ki, hogy a holland-terv (ami ez idő szerint még nem publikus) kiegészülve a mostani műhelybeszélgetéseken elhangzó új ötletekkel, képezheti majd – az eddig nem létező – stratégiát. Úgy látja, hogy a DAM-ban az érdemi munka megindításához legelőször a legnagyobb tulajdonossal kell a városnak megállapodnia.  Többen szóvá tettek olyan kérdéseket is, amelyhez nem hosszú távú tervek és nagy anyagi befektetések kellenek, hanem gyors, szakszerű – bürokráciától mentes – hivatali intézkedések. Egyik elrettentő példaként lett említve a volt LKM I. sz. hivatalházának megmentési esete, amelynek megoldásában gyors intézkedést, segítséget ígért.  Fontosnak ítélte a majdani funkciók meghatározásánál az ipari kultúra emlékeinek megőrzésére alkalmas létesítmények, tárgyak megmentését és az utókor számára történő bemutathatóság feltételének megteremtését.  Nagyvonalakban ismertette a annak az úthálózatnak a tervezett nyomvonalát, amely a Vörösmarty úttól az „Y” hídon keresztül a Tiszai-pályaudvar érintésével a Bosch úthoz bekötve egy új forgalmi helyzetet teremt majd az adott városrészben. 40

Rostás László szólt az eddig konzultációkon szerzett kedvező tapasztalatairól, amelyek közül többet is hasznosítani tud majd munkája során. Azt várja ettől a konzultációsorozattól, hogy hasznos ismeretekkel egészülhet ki az eddig megkezdett előkészítő munka. Kiemelte a következőket:  Ma már látni, hogy a nagyüzemeink magánosítása, a csődeljárások levezénylése sok tekintetben szakmailag, jogilag nem kellő gondossággal történt. A mai problémák megoldását döntően ez a körülmény hátráltatja, a kívánatos rendezésnek ez képezi az egyik legnagyobb akadályát. A másik meghatározó fékje a kibontakozásnak, az érintett tulajdonosok – tisztelet néhány kivételnek. – egymás közötti egészséges viszonyának, bizalmának, együttműködési készségének, tolerancia képességének a hiánya. Ez mind a két volt nagyvállalatnál érzékelhető. Mind e mellett a korábbi városvezetés és az érintett vállalkozók közötti kölcsönös fenntartás, a kellő információ hiány is tetőzi a gondokat. Ez utóbbi különösen a volt LKM 80%-át tulajdonolt ukrán-orosz befektetők esetében okoz ma szinte elháríthatatlannak látszó akadályt.  Ezek a kedvezőtlen fejlemények különösen indokolják, hogy a főépítészi és hatósági hatáskörökbe tartozó jogszabályokat a volt nagyüzemek területén is az eddigieknél következetesebben be kell tartani, a magán és közösségi érdekek harmonizálását, e téren a felelősséget magasabb szintre kell emelni. A várostervezésben is a komplexitásban kell gondolkodni.  Igaz, hogy ez idő szerint látványos előrehaladásról nem beszélhetünk. Ennek fő oka az, hogy a DAM tulajdonosai, felszámolói, új befektető jelöltjei immár több év óta hitegetik a városvezetést a rendezés tekintetében, Ennek a hosszú bizonytalanságnak a hatására adta támogató beleegyezését Miskolc polgármestere egy új, mintegy 300 munkahelyet biztosító kohászati üzem, magántőkéből történő felépítéséhez a DIGÉP területén.  A volt LKM területén két átvezető közút van lejegyezve a város terveiben. Ez előny lehet mindenki számára, ha közösen tudunk lépni a megvalósítás irányába, és hátrány, ha marad minden a régiben. Egy geodéziai munka elvégzésével kell kezdeni a rendezést, de ennek megindításához is valamennyi tulajdonos egyetértése szükséges, a nem kevés költség biztosítása mellett. Lengyel Katalin elmondta, hogy a Városfejlesztési Kft- elejétől fogva részt vesz az ismertetett előkészítési folyamatban, tagja a jelzett munkacsoportnak. Ismertette a következőket:  Miskolc is 2008-tól rendelkezik egy Integrált Városfejlesztési Stratégiával. Most ennek a szükséges átdolgozására, aktualizálására, Miskolc Város Településfejlesztési koncepciójának kidolgozására nyílik majd lehetőség. E célból jelenleg egy pályázaton dolgoznak, amely e munkák anyagi fedezetének biztosítását teremti majd meg. A készülő dokumentumok a 2014–2020 időszakra szóló városfejlesztési célokat fogják majd tartalmazni. A munka határideje 2014. május 31.  A tervezett munka, természetesen a barnamezős területek jövőbeni rendezését is magában foglalja. Partnerségben szeretnék ezt a munkát végrehajtani, amelyben ennek az itteni tanácskozás résztvevőinek közreműködését, javaslatait is szívesen vennék. Egy további szorosabb munkakapcsolat fenntartását javasolja ebből a célból. Várják az itteni kerekasztal-beszélgetések rezuméját, javaslatait is.  Kérdésekre válaszolva kitért a gyári kolóniának a „Szociális város-rehabilitáció” programjába történő bevonásának lehetőségére a 2014-el induló tervévben. Hasonlóan ekkor lát esélyt a Tiszai-pályaudvar előtti villamos megállónak a szükséges átalakítására is.  Egyik kérdésre, javaslatra válaszolva kitért arra, hogy egy revitalizált városrésznél valószínűleg csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem vehetik igénybe a valamikori nehézipari üzemeknek szolgáltató óriáskapacitásokat, az akkori műszaki színvonalon

41



kiépített közmű telepeket, hálózatokat, vezetékrendszereket még abban az esetben sem, ha azok fizikailag nem lennének esetleg mára teljesen elhasználódva. Megfogalmazta azt a véleményét, hogy kulturált, korszerű munkahelyek, üzemek kialakításához szorosan hozzátartozik a hasonló színvonalú tágabb környezet, az élhető város feltételének a biztosítása is. Ezt a szemléletet akarják megvalósítani Miskolcon.

Szélyes Domokos tájékoztatást adott arról, hogy a MIK Zrt. az elmúlt két évben számba vette azokat a városi ingatlanokat, amellyel rendelkezik Miskolc és besorolta azokat a jövő felhasználási lehetősége szerint.  Néhány területen konkrét, gyakorlati intézkedések is elindultak, amelyek – nem kevés műszaki, jogi akadályok között – folynak. (Leánykollégium, Avas-szálló, Búzatéri rendezés, Békeszálló-térsége stb.) Ezek többnyire összefüggnek új munkahelyek létrehozásával, a városi lakosság komfortérzésének javításával is.  A DAM területe nem a rövidtávú rendezési kategóriába tartozik. Itt először a terület jövőbeni funkcióját kell kitalálni, és azután lehet – valószínűleg a tervezhető vegyes funkcióra – rendezni a térség sorsát, revitalizálni a hatalmas városi területet.  Részletes választ adott az Arany-csillag szállodával kapcsolatos kérdésre is. Soós Attila hangsúlyozta, hogy  A város volt nagyüzemei területének rendezési célkitűzéseit nem lehet csak racionális alapon megközelíteni. Itt – történelmi múltunk, szocializálódásunk okán is – jelentős mértékben számításba kell venni az érzelmi kapcsolatokat, az emocionális kötődéseket is. Tapasztalata, hogy ezt a két szempontot a gyakorlatban nagyon nehéz kellő arányban érvényesíteni. E téren a jelenleginél nagyobb kompromisszum-készségre, lokálpatrióta szellemiségre lenne szükség a különféle érdekképviselők körében.  Miskolc a gazdasága újjáépítésében nagy lehetőségekkel rendelkezik. Ennek egyik kínálkozó, ma kihasználatlan területe a volt nagyüzemek, és a körülette létrejött leromlott állapotú lakótelep térsége lehetne. Eddig ennek a kihasználása helyett egyre inkább a Sajó-part felé terebélyesedik Miskolc. Főleg csak ott támogatta a városvezetés – nagyobbrészt zöldmezők bevonásával, azok elő-közművesítésével, adókedvezménnyel – ipari parkok, ipari fejlesztések, kereskedelmi létesítmények létrejöttét.  A nagyüzemek felszabadult térségének célszerű városi hasznosítása csak akkor válik lehetővé, ha az érdekelt felek között kellő együttműködés alakul ki, ha lehet önszántukból, vagy a törvény adta eszközök alkalmazásával. A magasabb érdekek érvényesítését, ha szükséges kényszerítő eszközök alkalmazásával is biztosítani lehet és kell. Alapvető feltétel az is, hogy a város itt tegye vonzóbbá a befektetéseket és nem a zöldmezőkön.  A Tiszai-pályaudvar előtti villamos megálló probléma most ideiglenesen megoldásra kerül. Hosszútávon pedig annak a komplex projektnek a keretében rendeződik, amely az „Y” híd megépítését, és egyéb útkialakítási feladatokat is magában foglalja A jelenlévők köréből többen kértek szót, mondtak véleményt, tettek javaslatokat (Az idő hiánya nem tette lehetővé a 10 főnél több felszólalást). Az elhangzottak összefoglalva a következőket érintették:  Javaslatként hangzott el az egykori nagyüzemek jelenlegi létesítményeinek, meglévő kihasználatlan műszaki infrastruktúrájának sürgős felmérése, az ottani tulajdonosok problémáinak, jövőbeni célkitűzésének, igényének a megismerése. Ebben a munkában van némi tapasztalata, ismerete az idősebb generációnak. Akik felajánlják további segítségüket. Sajnos ehhez az elmúlt 15 évben nem találtunk partnereket. (Tóth Lajos)

42

 

 



 



Felvetődött, hogy a volt LKM-ben még létező, kihasználatlan energia és közmű-bázis mennyiben használható fel az ott maradó termelő és szolgáltató kisüzemek céljaira, és mit hasznosíthatna a ebből a város más célokra. (Tóth Lajos) Van olyan tapasztalat is, hogy olyan vállalat, amely a volt LKM egy leállított üzem csarnokát hasznosítani kívánná, napelemeket telepítene az üzem tetejére. A DAM utódlását végző (5 év óta felszámolás alatt lévő) szervezet ehhez azonban nem járul hozzá. (Tóth Lajos) Többen is azt a változatot erősítették, hogy az elhagyott gyárterületek jövője vegyes funkciójú felhasználással képzelhető el. Az elinduláshoz, mintegy 400-500 Millió forint szükséges.(Tóth Lajos, Nyitrai Dániel) A DAM volt igazgatója (Melles András) elmondta, hogy a terület tulajdonosainak száma nem hogy csökkenne az évek során, hanem egyre növekszik. A korábbi kezdeményezés, (2005 körül) hogy az osztatlan közös tulajdont megszüntessük az érintett vállalkozások és a város vezetés visszalépése miatt egyszer már elhalt. Akkor ez kb. 50-60 millió forintba került volna) Tapasztalatait, dokumentumait érdemes azonban figyelembe venni a most elindítani szándékolt munkánál. Tájékoztatott a jelenlegi DAM tulajdonviszonyáról. Az üzemek indításának ma egyik alapvető akadálya a hűtőrendszer teljes tönkremenetele (Elhasználódás, árvíz, fémtolvajlás) Helyreállítása kb. 1,5 milliárd forint és 8-10 hónapos munka szükséglet. Ezen felül az újraindításnak más komoly költségei is felmerülnének. Szeretnék újraindítani az üzemeket, ehhez azonban a működést lehetővé tevő több milliárdos befektetésen kívül piac is kellene, az meg nincsen. Voltak többen is, akik a kiérlelt, hosszú távú városi stratégia szükségességét szorgalmazták. Ennek a hiánya minden „bénultságnak” eddigi „tehetetlenségnek” is az oka. Egy markáns stratégához lehet befektetőket és egyéb partnereket találni. E nélkül el sem lehet indulni ebben a munkában. Ilyen meg Miskolcnak nincsen immár több mint 20 év óta. A nagyüzemek sorsának alakulása jobbára spontánul folyt. Itt úgy építették le több tízezer ember munkahelyét, hogy nem volt semmi elképzelés a jövőjük tekintetében, a megszüntetett munkahelyek kiváltására, a romok eltakarítására, a megőrzésre érdemes értékek védelmére és hasznosítására. (Dobai János, Horváth Béla, Tóth Lajos, Bodonyi Csaba, Sipos István) Javaslat hangzott el a téren is, hogy ez a kiállítás és a hozzákapcsolódó eszmecserék eredménye legyen egy gondos, mindenre kiterjedő stratégia kialakításának kezdete. Ebbe a megyei szerveket is be kell vonni. (Bodonyi Csaba) Voltak egy-egy részlet iránt érdeklődők, kérdésfeltevők is. Például az Aranycsillag Szálló sorsa; az új villamos állomásnál lévő fordulója; a gyár és a lakótelep helyzete együtt, vagy külön rendeződjön; az LKM romosodó hivatalházának a bürokratikus intézése (Horváth József, Sipos István) Újból szóba került, hogy nagyon sok olyan ismeret, értékes anyag készült és gyűlt össze az elmúlt időkben, amit sokan azok közül sem ismernek, akik véleményt alkotnak és a jövőre nézve terveket fogalmaznak, vagy hagynak jóvá. Ez megengedhetetlen több okból is. Az szükséges, hogy ezen a helyzeten változtassunk és tájékozódjunk a múlt elgondolásairól, jó-rossz tapasztalatairól. (Horváth Béla, Drótos László, Tóth Lajos).

Felkérésre Drótos László (társszervező, a Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület alelnöke) mondott zárógondolatokat.  Megköszönte a jelenlévő városi vezetők tartalmas tájékoztatását, a hallgatóság érdeklődését, véleménynyilvánítását, kezdeményezőkészségét. Olyan új ismereteket szerezhettünk egymástól, amelyek alkalmasak a térség barnamezős problémái megoldásának elősegítésére.

43







Nagyra értékelte azt a városvezetés által megfogalmazott lehetőséget, hogy a mostani műhelybeszélgetések során kiérlelt javaslatok bekerülhetnek a készítés előtt álló városfejlesztési tervekbe, hogy e tekintetben partnerként tekintik a civil szervezeteket. Felhívta a figyelmet valamennyi résztvevő megkülönböztetett felelősségére abban, hogy az e téren megteendő további intézkedéseknél legyünk a korábbinál körültekintőbbek. Tanuljunk a már öt alkalommal, kudarccal, hatalmas veszteségekkel végződött „kohászat újraindítása” programok keserű tapasztalataiból. Ezek elkerülésére ajánlotta a még gondosabb „átvilágítását” az újabb jelentkező befektetőknek, a benyújtott szakmai programoknak. (Akár független szakértőkkel is vizsgáltassuk felül azokat, mielőtt a város vezetése támogató elkötelezettséget vállal.) Végezetül megemlítette, hogy akik – az idő rövidsége miatt – nem tudják e fórumokon személyesen szóban kifejteni gondolataikat, tegyék azt meg írásban, a Galéria titkárságának címezve.

Befejezésül Barázda Eszter ismertette a következő műhelybeszélgetés időpontját és témáját: 2013. február 28.-án 17 órai kezdettel a Galéria Kondor-termében Téma: A MISKOLCI EGYETEM OKTATÓINAK ÉS HALLGATÓINAK, AJÁNLÁSA A TÉRSÉG BARNAMEZŐS TERÜLETEINEK ÉRTÉKESÍTÉSÉRE, AZ EGYKOR OTT TEVÉKENYKEDŐ IPARI-, ÉS BÁNYAÜZEMEK SZELLEMI, TÁRGYI HAGYATÉKÁNAK VÉDELMÉRE ÉS HASZNOSÍTÁSÁRA (kiemelten a miskolci és ózdi ipari tájakat) Miskolc, 2013. február 22.

Feljegyzés-5. A 2013. február 28.-i, ötödik műhelybeszélgetésről Téma: A MISKOLCI EGYETEM OKTATÓINAK ÉS HALLGATÓINAK, AJÁNLÁSA A TÉRSÉG BARNAMEZŐS TERÜLETEINEK ÉRTÉKESÍTÉSÉRE, AZ EGYKOR OTT TEVÉKENYKEDŐ IPARI-, ÉS BÁNYAÜZEMEK SZELLEMI, TÁRGYI HAGYATÉKÁNAK VÉDELMÉRE ÉS HASZNOSÍTÁSÁRA (kiemelten a miskolci és ózdi ipari tájakat) A tanácskozás a Miskolci Galéria Kondor-termében, a „Borsod 2050” kiállítás helyszínén, annak témájához kapcsolódva, nagy érdeklődés mellett (a terem zsúfolásig megtelt), élénk szakmai aktivitással, konstruktív légkörben, több mint három órán keresztül folyt. Erről hang és képrögzítés történt. Előzetesen a témában kérdések fogalmazódtak meg (1.sz. melléklet), amelyeket, a meghívóval együtt (2. sz. melléklet) korábban eljuttattunk az érintetteknek. Barázda Eszter a Galéria munkatársa – mint házigazda – a szervezők nevében is köszöntötte a megjelenteket. Személy szerint is Dr. Deák Csaba – egyetemi docenst a Miskolci Egyetem Vezetés-tudományi Intézetétől, a Nemzeti Innovációs Hivatal stratégiai elnökhelyettesét Dr. Illés Béla – tanszékvezető egyetemi tanárt, a ME Gépészmérnöki és Informatikai Kar dékánját Dr. Szabó Tamás – tanszékvezető egyetemi docenst, a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kar Robert Bosch Mechatronikai Tanszék vezetőjét Tajthy Krisztinát – az Észak-Magyarországi Informatikai Klaszter vezetőjét, majd átadta a szót Bréza Zoltánnak, a műhelybeszélgetés moderátorának. A moderátor indító és későbbi kérdéseire, valamint a hallgatóság által tett felszólalásokra, és kérdésekre a következő válaszok, észrevételek, vélemények hangzottak el: 44

Dr. Illés Béla:  Ismertette azokat az Egyetemen bekövetkezett lényeges tartalmi és szervezési változásokat, amelyek a térség és az ország korábbi gazdasági-szerkezetváltása következményeként, az új helyzethez igazodó módon végbementek. A bolognai rendszerre történő áttérés során a Miskolci Egyetem a 7+4-es rendszerű képzést vezette be. A felvett szakirányú képzés száma döntően a rendelkezésre álló professzoroktól függött. E döntések problémákat is szültek, ezért ezeket hamarosan felül fogják vizsgálni.  A Kar álláspontja továbbra is az, hogy megfelelő mérnöki alapképzésbe részesítse hallgatóit, amely kiegészül az egyes cégek speciális ismeretigényének az oktatásával. Ezek akkreditálva lettek, melyekhez alkalmazkodva lehet, és kell további kiigazításokat végrehajtani. Részletesen szólt az egykori Gépészmérnöki Karon bekövetkezett tantárgyi módosulásokról, a BSC. és az MSC. új képzési rendszerek kedvező és kedvezőtlen hatásairól, mindennek a régió gazdasági, társadalmi életére történő befolyásáról. (20-25 % megy tovább az MSC-s képzésre, Szlovákiában 95%.)  Az itt végzett mérnökök – a kor igényeinek megfelelően – keresettek a munkaerő-piacon, elhelyezkedésük nem okoz gondot, ami viszont sajnálatos, hogy megfelelő munkahelyek hiányában kénytelenek sokan elmenni térségünkből.  Az ide betelepedett néhány új multinacionális üzemmel jó kapcsolat alakult ki, sajátos, speciális szakmai igényeiket az Egyetem igyekszik maradéktalanul kielégíteni. Ennek viszonzásaként jól felszerelt laboratóriumokkal, speciális tanszékekkel gazdagodik a Kar.  Egy kérdésre válaszolva részletesen szólt a középiskolák és általános iskolák természettudományos tárgyainak a visszafejlesztésből adódó egyetemi gondokról, mindezeknek a felsőfokú képzésben való negatív hatásáról, a klasszikus tárgyak, fizika, matematika, kémia óraszám csökkenéséből adódó mérnök oktatás problémáiról. Bizonyos hátrányává vált a mérnökképzésnek, hogy a fiatalok mintegy 40 %-a került be az egyetemekre (korábban 10-15 %-a), valamint az hogy az új oktatási rend kevésbé szigorú követelményeket támaszt a hallgatóval szemben, mint a korábbi gyakorlat.  A megye egykori bánya- és vaskohász bázisainak utóéletére, a térség revitalizálására számtalan jó példa van külföldön. Ezek közül néhányat említett dortmundi, magdeburgi tapasztalataira hivatkozva. Több helyen a más célokra átalakított csarnokokban a régi technológiákat, a termelő-berendezéseket is bemutathatóvá tették. Az egykori munkakultúra látványa, tapasztalata a látogatók számára, a jövendő szakemberek részére is rendelkezésre áll. Ennek oktatói, nevelői hatása, identitáserősítő képessége rendkívül fontos tényező az adott közösségben. Ezekből a példákból a hazai, a megyei településfejlesztőinknek, a városi döntéshozóknak az eddigieknél jobban kellene tanulniuk.  A lepusztult területeket, – amennyiben hasznosítani akarjuk –, mindenekelőtt a település vezetésének vonzóvá kell tenni a befektetők számára. Az Egyetem ehhez, mint tudásbázis tud hozzájárulni. E téren nálunk nem sok történt az eltelt két évtizedben. Tudni lehet több olyan esetről, amelynél a befektetők eredetileg Miskolcra akartak jönni, de a nem megfelelő „fogadtatásuk” miatt végül is más térségekbe vitték tőkéjüket (példákat sorolt). Sajnos ma már nagy késedelembe került Miskolc, de, ha késve is itt lenne az ideje, hogy ezen elgondolkodjon a városvezetés.  Az egyik feltett kérdés kapcsán arról az izraeli tapasztalatairól adott tájékoztatást, amikor egy-egy jó ötlet mellé, – inkubátorház és állami támogatás segítségével – világcéget is kifejleszthet egy kisvállalkozás. Ilyen kisvállalkozások jöhetnének létre, például a diósgyőri volt nagyüzemek területén is.

45

 A múlt hagyatéka azonban nem csak tárgyakból, épületekből, technológiákból áll, hanem a térség ránk maradt szellemiségéből is, mindabból, amelyet a mai tudomány örökségföldrajznak nevez. Ezt a szellemiséget igyekszik ápolni a Miskolci Egyetem és a Kar. A hagyományos gépész-összetartást továbbra is fenn kellene tartani. Fontos, hogy maga a város, az általa nyújtott infrastruktúra is vonzó legyen a befektetők és az itt élők, vagy az itt letelepedni szándékozók részére. Ez ma sajnos nincs mindenben így.  Ma már egy település megítélésénél döntő a folyamatos és magas színvonalú továbbképzés lehetőségének a megteremtése is. Nálunk ennek ellenpéldája valósul meg, miután most éppen leépülőben van a korábban kialakított korszerű Továbbképzési Központ.  A felsorolt feladatok megoldása nem képzelhető el az Egyetem és a Város mindenkori vezetőinek konstruktív összefogása nélkül, a megfelelő konszenzusos politikai akarat érvényesíthetősége hiányában. Nem nélkülözhető ebben a Kormány kiemelt támogatása.  Javaslatként vetette fel, hogy a Miskolcon végzett mérnökökkel – akik az ország, a világ különböző pontjaira kerültek, többen ma is vezető beosztásban vannak – jobban kellene a városnak, az Egyetemnek ápolni a kapcsolatot. Ez is növelhetné a város presztízsét, újrapozicionálásának mielőbbi megvalósulását, lobbyerejét. Ez is több külföldi egyetemi városban sikeres gyakorlat.  Jó dolog, hogy ma már egyre több helyi szervezet dolgozik azon, hogy a fiatalok jól érezzék magukat a városban, és ne hagyják itt Miskolcot, ne kallódjanak el. Ennek a munkának a hatékonyságát kellene növelni. Dr. Szabó Tamás:  Tájékoztatott arról, hogy a Bosch-tanszéket 2005-ben hozták létre a cég és az egyetem együttműködése keretében. Ezt a példát azóta több magyar egyetem és tanszék követte.  A Bosch-nak két gyára van Miskolcon. Az egyik az Elektromos Kéziszerszám Gyár, amelyben több mint 100 fős fejlesztő részleg tervezői feladatokat lát el. Hosszútávra rendezkedik be a Cég. Több százezres mennyiségben gyártanak különféle termékeket. A másik gyár – amely most fejlesztés előtt áll – autókhoz elektromos egységeket gyárt, beszállítói feladatokat lát el.  A terméktervezés módszertanáról, a tesztelésnek a gyakorlatáról a nagyobbrészt a Bosch szakemberei tartják az előadásokat. Ezáltal is számos gyakorlati felkészültségű mérnökkel találkozik a hallgató tanulmányi évei során.  A mechatronikus hallgatók – miután a legmagasabb pontszámmal kerülnek be a felsőoktatásba – általában megállják a helyüket. A hallgatóknak mintegy kétharmad része megfelelően motivált, többségük rendelkezik középfokú nyelvvizsgával, és megfelelő számítástechnikai ismeretekkel. Itt rendkívül gyakorlati és speciális a képzés és e szerint van a hallgatók minősítése is. A cégek elsősorban az adott helyen és feladatra leginkább alkalmazható, pragmatikus szakembereket keresik.  Megítélése szerint az egyetemnek, különösen a földtudományi és az anyagtudományi karai tudnának konkrét ötleteket, szakmai közreműködést adni az elhagyott ipar területek újrahasznosítására. Itt egyebek között környezetvédelmi szakembereket is képeznek. (pl. talajvizsgálatok és más felmerülő munka elvégzésére, rekultivációs programok kidolgozására könnyen bevonhatók lennének például szakdolgozatokon keresztül stb.). Az Egyetem nyitott az ilyen jellegű megkeresésekre, de valakinek ezt szervezni kellene.  Kérdésre válaszolva barcelonai példát hozott fel, ahol a volt vasútpályaudvar helyén több – alacsony költségen megvalósítható – futballpályányi sporttelepet hoztak létre.

46

 Kifejtette véleményét arról, hogy egy befektetőtől nem várhatjuk el, hogy a mi barnamezőinket elsőször hozza rendbe, majd azt követően ott építkezzen. Egy ilyen ajánlatot, egy ilyen települést inkább el fog kerülni, mint ahogy az esetünkben többször előfordult.  Beszél arról, hogy a régi, igényes szakmai kultúra, annak ma is feltalálható emlékei miként ötvöződhetnek a mai tudományos technológiai gyakorlattal. Ezt a felfogást, szemléletet kívánja a Miskolci Egyetem hallgatóiba is kellően beplántálni. Dr. Deák Csaba: 

Megelégedéssel tölthet el bennünket, hogy a Miskolci Egyetem gazdasági karain végzett hallgatók munkahelyeket találnak. Ezt ma nem minden egyetem mondhatja el magáról.



Ismertette a digitális közösségnek Miskolc vonzáskörzetében tervezett kiépítésének lényegét. Ez mintegy 200 ezer főre kiterjedő hatású lesz (30 ezer laptop vásárlására adnak lehetőséget, „minden családban legyen egy gép”). Az országban mintegy 45 % körüli az internet használat, a régióban kb. 30-35 %. Ez a „Digitális Otthon Program” (DOP) Miskolcon kísérletként jön létre, amit – ha beválik – tovább terjesztenek az országban. Lényeges cél, hogy a digitális írástudás növelését hogyan lehet átforgatni új munkahelyek teremtésébe.



Az ország iparpolitikájában bizonyos átértékelést kap a korábbi energia politika is, és szóba kerülhet új szénbányák nyitása is. Hasonlóan más, a bányászattal kinyerhető természeti kincseink kutatása és termelésbe állítása is kilátásban van. A hagyományos szakmakultúráknak tehát még reneszánsza következhet be, amelyhez a miskolci térség rendelkezik a legjobb szakemberképzési feltételekkel.



A Nemzeti Fejlesztési Innovációs Hivatalban dolgoznak egy új programon, az EU útmutatásai alapján, amelynek lényege, hogy minden régióban meg kell határozni a kiemelt fejlesztési célok körét, és ezáltal is fel kell gyorsítani az európai gazdasági versenyképesség felzárkózásának ütemét. Az anyagi támogatás elsősorban az adott régióban a kiemelt témákra lesz csoportosítva. A megyének és a városnak tehát meg kell határoznia azokat a kiemelt célkitűzéseiket, amelyhez a 2014-2020 tervidőszakban eséllyel pályázhat támogatásra. Ki kell dolgozni tehát, – a kiesett nehézipar pótlását biztosító –, esélyes gazdasági struktúrát, célokat, szakmai programokat. Valószínű a mechatronika és az informatika szakmai terület ebben a térségben a kiemeltek közé kell, hogy tartozzon. Ezek a szakmakultúrák beépülve a hagyományos, például gépipari konstrukciókba egy egészen innovatív gazdaságszerkezet kialakítására és az ezt megalapozó szakemberképzésre ad Miskolcnak és környezetének jó esélyt.



Szólt arról, hogy célul kellene kitűzni nemcsak a leghaladottabb nemzetközi technológiák és struktúrák hazai követését, hanem nekünk is élenjáró, mások számára példát jelentő megoldásokat lehetne, kellene kibontakoztatni.



A kormány határozott szándéka, hogy a műszaki felsőoktatásban részesülők arányát növelni kívánja, erre van szüksége az országnak. Ez is növeli Miskolc esélyeit.



A gazdasági szerkezetváltás, a helyi nehézipari üzemek visszafejlesztése következtében a Miskolci Egyetem műszaki karainak újra kellett pozícionálni magukat. Ezt az a közelmúlt éveiben mind a három kar sikeresen megtette. Jó példaként említette többek között az Öntészeti Tanszék profilváltását, amely jelenleg is képes a hazai megújult és újraalakult öntödei üzemeknek korszerű felkészültséggel rendelkező mérnököket adni.

47



Arra a kérdésre, hogy miként látja a lepusztult egykori diósgyőri nagyüzemek hagyatékának a hasznosíthatóságát, a következőket foglalta össze. Nem rendelkezik kész recepttel. A korábbi műhelybeszélgetések – szerinte – több konstruktív gondolatot tartalmaztak. Az újonnan Miskolcra települt cégek a zöldmezős beruházás lehetőségét keresik, ami nem tartalmaz olyan kockázatokat számukra, mint egy valamikori ipari nagyüzem területe. Mondott egy finn és egy holland példát, amelynél egyik esetben kulturális célra, másik esetben inkubátor-ház funkciójára használták fel a régi ipari ingatlant.



Az egykori LKM helyzetének rendezését nehezíti az a jogi anomália is, hogy osztatlan közös tulajdonként magánosították a gyárat.



Finnország két célt tűzött maga elé: képzés és innováció. Ennek követése a mára beérett sikereinek titka. (Nokia példa.) Ezt lehetne követni Miskolcon, és a régióban is.



A munkalehetőség biztosításában két fontos szempontot kellene itt követni. Az egyik, hogy olyan munkahelyek jöjjenek létre, amelynek kellő népességmegtartó ereje van. A másik, hogy olyan munkahelyek jöjjenek létre, és olyanná váljék a város lakhatósága, amelyek vonzzák – akár a nem miskolci gyökerű – fiatalokat is, például a Miskolcon létrejövő informatikával kapcsolatos pályákra. Miskolcnak vissza kell szereznie korábbi, elvesztett rangját és presztízsét az országban és saját lakosai előtt. Tarthatatlan, hogy a város lakossága a korábbi lélekszámához viszonyítva 20 év alatt mintegy 40 ezer fővel csökkent és a korösszetétel, valamint szakképzettség vonatkozásában is a népesség szerkezete sokat romlott (a fiatalok, a képzettebb emberek mennek el a városból).



A különböző egészséges civil kezdeményezéseket jobban lehetne koordinálni. Ebben is sok új lehetőség van.

Tajthy Krisztina:  Elöljáróban tájékoztatást adott az Informatikai Klaszter szerepéről, létrejöttének idejéről és körülményeiről, céljáról. Fontos feladatuknak tekintik, hogy az ipari üzemek szakember igényét az egyetem vállalt szolgáltatásaival és a tanulni vágyó fiatalok szándékával kellően össze tudják kapcsolni.  Lényeges dolog, hogy már a középiskolában kellő indítékot kapjanak a fiatalok az informatikai ismeretek minél jobb elsajátítására. Ez egyben arra is biztosíték, hogy majd az egyetem megfelelő szakát elvégezve, nagyobb esélyük legyen a Miskolcon történő elhelyezkedésre.  Beszélt a digitális közösség lehetséges formájáról. Kormányhatározat született arról, hogy Miskolcon és térségében a digitális írástudás magasabb színvonalra emelkedjen. Ezáltal a munkába állás esélyeit, a fiatalok szakképzésének megfelelő irányítottságát kívánják elősegíteni. Ebből a célból jelentős állami támogatással eszközöket, oktatási programokat kívánnak biztosítani Miskolcnak már a 2013-év során.. Ennek előkészítésén dolgoznak most a város vezetésével és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szakembereivel.  Kérdésre válaszolva elmondta, hogy az újdonság ereje motivációként hat a lakosság nagy hányadára,. Tehát olyan stratégiát kell a városnak kidolgoznia és követnie, amely ezt az igényt – különösen a fiataloknál – megfelelően kielégíti.  A fiatalok Miskolcon tartása nem csak munkahely-teremtési feladat. E mellett az is fontos, hogy mennyire képesek a városban hosszú távú egzisztenciát teremteni. Ez egy komplex kulturális, társadalmi olyan feladat halmaz, amelyre alaposan átgondolt, hosszútávra szóló, a döntéshozó szervek egységes akaratát kifejező pragmatikus program szükséges. Azt reméli, hogy a most formálódó elképzelésük, a „Digitális Főtér” program és a többi célkitűzés ehhez a célhoz is közelebb vihet bennünket. Elindultak más, egészséges 48

lokálpatrióta kezdeményezések is. Vannak hírek, hogy a Bosch, és más új cégek is tervezik a város társadalmi, kulturális életét is támogatni. Elhangzott fontosabb kérdések, vélemények a hallgatóság részéről  Az Egyetem képzési programjában jobban termelőüzemek gyakorlati igényére. (….)

kellene

fókuszálni

a

környékbeli

 Nem „intelligens biológiai robotokat” képez-e az Egyetem, ha annyira egyoldalúan specializálódik egy-egy cég részigényére, amint azt a Bosch-tanszék és más hasonló laboratóriumi oktatási gyakorlattal tesszük? Ha a külföldi Cég kivonul a városból, mi lesz az egyoldalúan képzett mérnökkel? (Ny. D)  Képesek lesznek-e a kibocsátott mérnökök esetleg önálló vállalkozókká válni? (Ny. D)  Kemény kritikát kapott a közoktatásban a természettudományos ismeretoktatás visszafejlesztésének gyakorlata, amely a színvonalasabb mérnökképzésnek ma meghatározó akadálya. A klasszikus mérnökismeret 50 %-ban gyakorlati mesterségbeli tudás, 50 % természettudományos ismeret. A mai középiskolai oktatás gyakran mérhetetlen szenvedést, sikerélmény hiányt jelentenek a mérnökhallgatók többségénél. (D. Á)  A fiatal mérnökök szakmai felkészültségükben gyengébbek a korábbiaknál. Számítógépes ismereteik ugyan jók, de konstrukciós készségükről jobb, ha nem beszélünk. (….)  Régen a szakma kiváló elméleti művelői, professzorai egyben egy-egy nagyüzem vezetői funkcióját is betöltötték. (Geley professzor). Lehetne-e ez ismét nálunk is gyakorlat?  Tévedésnek tartják egyesek az egyetemi oktatáson belül, a túlzott specializációt. Ezt az ismeretet majd az adott munkahelyen kell a fiatal mérnöknek megszereznie. (…)  Kritikai felszólalásként hangzott el, hogy nem tettünk meg eddig minden lehetséges intézkedést, hogy az itteni tradicionális fémipar kultúrájának az a szegmense, amely ma is keresett, piacképes terméket tudna előállítani, megmaradjon. Erre jó, de szomorú példa az öntészeti szakma. Ma Békéscsabáról, Ceglédről, Budapestről, Salgótarjánból szállítják a Miskolci Bosch-nak a szükséges korszerű öntvényeket. Hová lett a világhíres LKM és DIGÉP öntödei kultúrája? Miért nem lehetett ezeket megtartani, a mai igényekhez igazítani? Voltak többen is érdeklődő befektetők, akiknek az igényét az Egyetem magas színvonalon kielégíthette volna. Az egyik ilyen érdeklődő a város és az egyéb miskolci illetékesekkel történő tárgyalás után Rétságra vitte a pénzét, ott építette meg az öntödéjét. Miért? Most autóipari kokillaöntöde épül. Hol? Mohácson. Miskolc egy téves fejlesztési koncepciót követett a 90-es évektől. Kereskedő várossá igyekezett alakulni, Plázákat építtetettek. Az eredmény lesújtó a városra és lakosaira nézve. (D. J.)  Kemény kritika, és meggyőző példák, számok hangzottak el arról, hogy a város nem sáfárkodik megfelelően az Egyetem adta lehetőséggel. Nincs a városnak kellő lobby-ereje, érdekérvényesítő képessége. Például a Miskolci Egyetem költségvetési támogatásának 47 %-át vonta el a kormányzat. Nem így az egyes dunántúli, a budapesti egyetemektől. Miközben a Miskolci Egyetem pozíciója romlik, Eger folyamatosan erősödik. A régió és ezen belül Miskolc így nem a felzárkózás, hanem a további lesüllyedés útján halad. (T. L.)  Elhangzott, hogy a jelenlegi városvezetés szeretné az Egyetemet minden tekintetben közelebb hozni a városhoz. Az összefogás elengedhetetlen. Szégyen, hogy a Miskolcon szükséges aknafedő lapokat ma más városokból kell beszereznie. (R. L.)  A Digitális Főtér projekt tervezési előkészülete rendben folyik Miskolcon. (R. L.)

49

 A miskolci nehézipar radikális leépítése után elment a városból a könnyűipar, az élelmiszeripar, leépült a gépipar, az építőipar, az építő-anyagipar, szinte valamennyi jelentős termelői ágazat. Ennek következményeit nem lehet könnyen megállítani. (R. L.)  Ezt a várost szeretni kell, elsősorban nekünk. Nem szabad rossz hírét kelteni. (R. L.)  Kérdés hangzott el az Egyetem egykori hő-központjának várható sorsáról. Az Egyetem belső tereinek a nyilvánosság előtti jobb kitárásának a lehetőségéről. A lakásállomány gépészeti berendezéseinek felújítására, korszerűsítésére az Egyetemen és a termelő üzemek területén is készülni lehetne. (H. B.) Drótos László egyesületi alelnök, – mint a műhelybeszélgetések egyik szervezője – megköszönte a jelenlévők aktivitását, az Egyetem képviselőinek széleskörű információját, javaslataikat. Befejezésül kitért a következőkre:  Az elhangzott gondolatok, javaslatok beépülnek majd abba az összegzésbe, amelyet javaslunk a városvezetésnek figyelembe venni a jövőbeni terveik készítésénél.  Szervezési okokból sajnos nincsenek itt az Egyetemről a témában érdekelt többi karok képviselői. Azt tervezzük, hogy a mai találkozásunkon elhangzottakról tájékoztatjuk majd az érintett karok vezetőit és kérjük tőlük is a város 2014-2020-as tervciklusába beépíthető gondolatokat, javaslataikat.  A befejezés előtt álló jelen tervidőszak stratégiája – mint a történtek bizonyítják – nem elégítette ki a város lakossága igényeit. Miskolcnak több versenyképességi mutatója romlott. A barnamezős területek ügyében sem tudott a város előbbre jutni. E tervekből, és a gyakorlatból is sajnos kimaradt a kellően pragmatikus, komplex, a természettudományos alapú, az örökségorientált városfejlesztési szemlélet. A következő tervidőszaknak a gondosabb előkészítésével Miskolcot és vonzáskörzetét ismét a fejlődés pályájára kell állítani. Barázda Eszter ismertette a következő találkozó programját (3. sz. m.) bezárta a tanácskozást.

Feljegyzés-6. A 2013. március 7.-i, hatodik műhelybeszélgetésről Téma: ÓZD VÁROSVEZETÉSÉNEK JELENLEGI ELKÉPZELÉSE A TÉRSÉG BARNAMEZŐS TERÜLETEI JÖVŐJÉRŐL. AZ ÓZDI ROMBAUER VÁROSFEJLESZTÉSI TERV LÉNYEGE. A tanácskozás a Miskolci Galéria Kondor-termében, a „Borsod 2050” kiállítás helyszínén, annak témájához kapcsolódva, nagy érdeklődés mellett, élénk szakmai aktivitással, konstruktív légkörben, több mint három órán keresztül folyt. Erről hang és képrögzítés történt. Előzetesen a témában kérdések fogalmazódtak meg (1. sz. melléklet), amelyeket, a meghívóval együtt (2. sz. melléklet) korábban eljuttattunk az érintetteknek. Barázda Eszter a Galéria munkatársa – mint házigazda – a szervezők nevében is köszöntötte a megjelenteket. Személy szerint is Fürjes Pál – Ózd polgármestert, Csontos Györgyi – építészt, SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar, Fórizs Zoltán – építészt, Miniszterelnöki Hivatal tanácsadó, Dr. Bárdosné Dudás Viktória – projektmenedzsert, Földi Jenő – Ózdi Ipari Park ügyvezető igazgatót, majd felkérte Csontos Györgyit, a műhelybeszélgetés moderátorát a rendezvény levezetésére. A moderátor bevezető gondolatai után kérdéseket intézett az ózdi vezetőkhöz. A hallgatóság 50

részéről is elhangzott kérdések és vélemények alapján a következő tájékoztatások fogalmazódtak meg: Fürjes Pál:  Ózd város nevében köszöntötte a megjelenteket, köszönte a meghívást.  Bevezetőjében adatokkal is ismertette, hogy az 1980-as évek végéig Ózdon a meghatározó vaskohászati ipar és a környékbeli bányák milyen jelentős szerepet töltöttek be, majd ezt követően radikális leépítésük milyen rendkívül nehéz gazdasági, társadalmi, valamint morális állapotokat alakítottak ki a városban. A leállított üzemcsarnokok és létesítmények jelentős része az eltelt évek során, tékozló módon, rendezetlen körülmények között a vasgyűjtők martaléka lett. Az egykori gyár mintegy 45 hektáros területe „tájsebként” a város földrajzi közepén sorsára lett hagyva. A 90-es években egy barnamezős Ipari Park Kft- alakult, amelytől azt remélték, hogy új termelői és szolgáltatói befektetőket tudnak majd a területre hozni. Ez a terv azonban gyakorlatilag nem sikerült, mindössze kb. 10 hektárnyi terület az, amely ez idáig igénybe lett véve. Ezt a helyzetet látva átdolgozták az eredeti terveket és egy klasszikus Ipari Park koncepciót céloztak meg, amelynek keretében kinyitották a korábban kerítésekkel elzárt tereket, és új, kedvezőbb befektetői kínálatokat, közösségi tereket, vegyes funkciójú szerepkört igyekeznek a területen kialakítani. Az új városvezetés – a fent programot is magában foglaló – de az egész ózdi kistérséget érintő városfejlesztési stratégiát dolgozott ki, amelyet Rombauer Tivadarról nevezett el, tisztelegve ezzel a több mint 150 évvel ezelőtti gyárépítő emlékének, és egyben kifejezve az örökségorientált városfejlesztési törekvést is. Ez a komplex stratégia 19 projektötletet, kitörési célkitűzést tartalmaz, amelyek közül a legígéretesebb a törzsgyár területén létrehozandó digitalizálási központ. Ez a helyi gondolat találkozott azzal a kormányzati szándékkal, amely 2010-ben – az egész Kárpát-medencére kiterjedően – a kulturális örökségünk digitalizálását és archiválását tűzte ki célul.  Áldás, vagy átok-e az épített ipari örökség? Az épített ipari örökség az, amely leginkább mutatja egy térség gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésének múltbeli történetét. Ennek védelme, tisztelete és hasznosítása meghatározó lehetőség és kötelesség is egy jövőjében bízó, egészséges szellemiségű közösség életében. Természetesen gondokat is jelent ezeknek ma mutatkozó terhe, de elsősorban kedvező adottságokat kínál például a még megmaradt, védettség alá helyezett finomhengermű csarnoka, a volt uszoda épülete stb.  Az ózdi és környékbeli fejlesztési események az említett stratégia mentén zajlanak jelenleg o 2011-ben kormányzati intézkedésre megalakult a MANDA (Magyar Nemzeti Digitalizálási Archívum). Ezzel Ózd város Önkormányzata 2011. decemberében konzorciumi megállapodást kötött és megkezdődtek az előkészítő munkák. o Elindult, illetve folytatódott a gyárterület kinyitása, integrálása a város egészébe. Például a volt acélmű még megmaradt (műemlékvédelem alatt álló) csarnokrészében kialakítottak egy Rombauer színpadot (eddig már több sikeres koncert helyszíne volt). o Turisztikai pályázatot indítottak, amely a gyár egy meghatározott területén skanzenszerűen a város ipartörténeti múltját mutatja majd be, korszerű eszközök igénybevételével. o A térségben a munkanélküliek aránya duplája a hazai átlagnak (23%). Ezért a foglalkoztatás növelése kiemelt városi feladat. A környékbeli mezőgazdasági területek sajátosságát, és a munkaerő összetételt is figyelembe véve egy „zöldváros” koncepciót

51

gondoltak ki, amelynek keretében többek között energianövény termesztésébe kezdenek. Pályázat útján egy éven belül megteremtik a lehetőségét annak az erőműépítésnek is, amelyet el tudnak látni a megtermelt biomasszával. A parkok gondozásának nyesedékét, és a lekaszált füvet is feldolgozzák, amely szintén munkaerőt is leköt. A környezettudatos városi programnak része az önkormányzati intézmények fűtésének korszerűsítése, amelyre szintén pályázati támogatást nyertek. Csatlakoztak ahhoz az Unió által hat országban elindított programhoz, amelynek lényege, hogy 2020-ig 20% megújuló energiatermelést, 20% energia felhasználás csökkentést, és 20% megújuló energia felhasználást vállaltak. o Kifejtette, hogy a foglalkoztatás nem elsősorban önkormányzati feladat, de sok múlik azon, hogy a foglalkoztatás biztosítását jelentő vállalkozások mennyire tartanak a maguk számára vonzónak egy adott települést. Ezt a vonzóvá tételt azonban az önkormányzat városfejlesztési tevékenységén, a jó kapcsolatépítésén és a kölcsönös bizalmi légkör kialakításán keresztül döntően befolyásolhatja. o

Külön szólt a stratégia „roma-integrációs” programjáról. A város lakosságának kb. 30%-a cigány ember. Képzés, szocializáció és munkahelyteremtés, amit tenni kívánnak érdekükben. Maga az integráció szó tartalma is vitatható egy olyan helyzetben, mint amilyenben az ózdi térség van. E téren a központi, szakmapolitikai direktívák életidegenek.

o A térség elérhetőségének javítására külön átfogó programot szentel a koncepció, amelynek alternatíváiról külön részletesen szól a polgármester, mint amelyek megoldása nélkül nincs, vagy rendkívül lassú marad a fejlődés. Ezek az elgondolások messze túl nyúlnak Ózd és térsége érdekein, az egész északi térségnek, sőt a határon túli teli településeknek is javíthatná fejlődési esélyeit. Ezek előtervei már korábban részben elkészültek.  Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a stratégia egyes elemeinek a megvalósulása a legjobb propagandája egy-egy projektnek, leginkább ezáltal kerül közel a lakossághoz egy-egy fejlesztés híre. Tavaly negyven főnek adtak munkát – közmunka keretében –, akik már a digitalizálással foglalkoztak (közel 200-fő jelentkezett, ezekből kellett válogatni a 40 főt)  A „Borsod 2050” c. kiállításról szólva először saját térségi élményeiről szólt, amelyek gyermekkorától e tájhoz kötik. Ö is, – hasonlóan több tősgyökeres ózdi emberhez – érdeklődéssel szemlélték, hogy a kívülről jövő fiatal doktorandusok mit látnak bele a térség jövőjébe. Elismerés a fiataloknak, ezért a munkáért. Jól fogadta az anyagot az ózdi közönség és kellemes meglepetés részére a miskolci megkülönböztetett érdeklődés. Javasolja, hogy legyen ennek folytatása.  A barnamező problémáiban Ózd és Miskolc városok között, a meglévő azonosságok mellett vannak jelentős különbségek is, amelyek más és más kezelést, rendezést igényelnek.  Dortmundi tapasztalataira hivatkozva érdekes példákat sorolt fel a rendezési ötletek széles skálájáról. A magyar viszonyok és a miskolci, ózdi lehetőségek azonban másak, mint Németországé. Azt javasolja, hogy egy átfogó koncepció (álom) mentén kislépésekkel, a tennivalók végrehajtását szakaszokra bontva kell előre haladni. Általában nem nélkülözik sehol az „álmok” kialakításában az érintettek és a civil lakosság véleményét, amelyekről a megvalósíthatóság, a fenntarthatóság bizonyítását is igénylik.  Kérdésre válaszolva ismertette az ózdi zöldmezős ipari park projekt problémáit, ami miatt elálltak egy korábbi ilyen programtól. A gazdasági leépülés idején, mintegy 17000 ember 52

veszítette el az állását, sürgetőbb volt ennek gyorsabb kompenzálására fordítani a lehetséges forrásokat. Így is sokan elhagyták a várost, főleg szakmailag jól felkészült emberek (kb. 15%). Az új, korszerű üzemek telepítésével az iskolázott fiatalok megmaradását, a város szellemi színvonala apadásának megállítását, majd növekedését szeretnék elérni. (Felsorolta ezeket az új, innovatív üzemeket, a vezetésükkel, tulajdonosaikkal kialakított kiváló kapcsolataik példáit.).  Mára eljutottak oda, hogy az iparűzési adó tekintetében Ózd városa, több megyeszékhely egy főre eső bevételét jóval megelőzi. (Miskolcét különösen, de Nyíregyházáét, Salgótarjánét is). A multi cégek üzemeinek termelékenysége jelentősen magasabb a hazai vállalkozásokénál. (Az ózdi adóbevétel 2/3-át a két korszerű cég adja.)  Irányt vett az új városvezetés arra, hogy visszahozzák a korábban Ózdról kiszervezett munkákat. (Jogászi megbízás, újságszerkesztés, pályázatírás, könyvelés, könyvvizsgálat stb.). A városi beruházásokat elsősorban helyi kivitelezőkre bízzák. E mellett egy nagyon erős takarékossági intézkedéssorozatot indítottak el az önkormányzati intézményeknél is. Megemlítette a farkaslyuki bánya pozitív példáját is, ahová a közelmúltban a Márkushegyen képeztettek ki bányamunkára alkalmas cigány férfiakat is.  A termékek valós, reális értékeinek a mesterséges eltérítésével kapcsolatos felvetésre válaszolva feltette a kérdést: Miért kerül többe egy kilogramm sör, mint egy kilogramm vas? Azért mert a piac ezt fizeti meg. Ez a mai világ! Nem a valóságos munka és energia, valamint egyéb költségek ára fejeződik ki a manipulált árakban. A kohászati szakma hazánkban egyébként elmaradt a nemzetközi élvonalba tartozó termelékenységtől. A Földön több üzemben termeltek, már az 1980-as években annyi acélt évente 10 ezer körüli létszámmal, mint amennyit itt Magyarországon négy nagyüzemben 60 ezer dolgozóval. Hasonló a helyzet a hazai mezőgazdaságban is. A pénz megöli a logikus gondolkodást. Földi Jenő:  Az Ipari Park vezetésének volt két jó példája tevékenysége kialakítása során. A városi Kaszinó és a Technikaháza, amelyeket már a Rombauer terv megjelenése előtt a korábbi városvezetés – mint korábbi kohászati tulajdont – rendbe hozott. E két pozitív példa mentén indult el a gyár belső területének és a lakótelep térségének a rendezési újragondolása. A volt Finomhengermű 40 ezer négyzetméteres terület, a volt uszoda, a fúvógépház, a trafó-épület építészeti-emlékként, állagában olyan létesítmények, amelyek védelméről, hasznosításáról érdemes gondolkodni.  Ózdon az LKM-hez képest nagy előny, hogy a tulajdonviszonyok rendezettek. Ami itt van a tulajdonviszonyok körül az egy tragédia. Hogy miért és kik juttatták ilyen helyzetbe a Diósgyőri Kohászatot nem ismeri, de ebből mielőbb ki kell kerülni ahhoz, hogy valami érdemleges ott is történhessen. Ózdon kb. 10 hektárnak megvannak a termelő tevékenységet végző tulajdonosai, a többit az Ipari Park birtokolja. Élő energia- és közműellátásuk van, amely azonban a takarékossági szempontok miatt szorul mielőbb korszerűsítésre.  Talajvizsgálatok bizonyítják, hogy a talajminőség (komoly szennyezettség kb. 100 m 2) nem olyan állapotú, hogy ott nagyobb talajcserére lenne szükség. Az eltelt 20 esztendőben a természet több helyen visszahódította a területet, megszüntette a korábbi szennyezés nagy részét.  Amiben – hasonlóan Miskolchoz – nem tudtak a kívánatos mértékben előrejutni, az a munkahelyteremtés olyan mértékben, mint amire szükséges lenne. Hasonlóan Ózdra is

53

települt néhány korszerű nemzetközi hírű nagy cég üzemrésze. Ezek nagyon fontosak, szükségesek, de a két város foglalkoztatási igényeit korántsem elégítik ki.  Fontos tanulság az is, hogy le kell bontani a régi gyárkerítéseket, aktívvá, a városba szervesen integrálódottá kell tenni a területet, hogy ott értelmesen, kulturált módon hasznosíthatók legyenek az ingatlanok. Ehhez azonban a megfelelő utak kiépítése szükséges.  A közmédia szélsőségesen rossz példákat gyakran Ózdról vetíti, rossz hírét kelti a városnak. Ezen is változtatni kell.  Rosszak a tapasztalatok a műemlékké nyilvánított építmények ügyében a bürokratikus ügyintézés területén is.  A saját helyi igyekezeten kívül azonban, ezeknek a városoknak nagyobb kormányzati figyelemre is szüksége lenne.  Mindenképpen szükség van mindkét városban az ipari örökség lehetőségének a jobb felismerésére és ennek az adottságnak, kínálkozó hasznosítási lehetőségnek a külvilág számára történő eddigieknél meggyőzőbb bemutatására. A városok közkincse a régi ipari táj, olyan kincse, amelyet jelenleg nem használnak ki eléggé, eltékozolják értékeit. Ezen Miskolcon is ellehet gondolkodnia az illetékeseknek. Fórizs Zoltán: 

Arra a kérdésre, hogy a MANDA program feladatainak egy része miért esett Ózd városára, és ezen belül a volt Kohászat üzemi területére, a következő válaszolható: o 2010-ben kezdték keresni azt a megfelelő összefüggő területet, amelyen a program célkitűzése megvalósítható. Fontos szempont volt, az is, hogy az adott terület legyen „jogtiszta” állapotban, a tulajdonviszonyok ne okozzanak komplikációt, időhúzást. Ózdon ilyen akadályozó tényezővel nem találkoztunk, a tulajdonosi akarat is mindenben támogató volt. o Egy ilyen volumenű és célú beruházásnak egy város központjában, a város szívében, szövetébe jól beépíthető módon kell elhelyezkednie. Ez itt szintén teljesül. o Nemzeti kulturális hagyatékaink, értékeink közel 90%-a méltatlan körülmények között a közönségtől elzárva raktárakban hever. Több indok szól a mellett, hogy e téren is tegyünk rendet, gazdaságos körülmények között, centralizáltan, a kor legmodernebb eszközei felhasználásával hasznosítsuk ezeket. Feladatként jelentkezett egy 30 ezer m2 logisztikai központnak megfelelő ingatlan megtalálása. Több olyan kulturális, idegenforgalmi, oktatási, és egyéb követelményt is ismertetett, amely Ózdon az érintett területeken, műemlék jellegű ingatlanokban és környékén kielégíthetők. o A program tartalmi céljait tekintve több olyan gyakorlati programot jelentet meg a 2014-2020-as tervezési időszakra, amelyhez jelentős munkahelybővítések is kapcsolódnak majd.

 Természetesen mindaz, amit terveznek, szinkronban van a város fejlesztési és rendezési terveivel. Jó lehetőséget kínál közvetlenül a gyár mellett elhelyezkedő utca kulturális szolgáltatásaival (Múzeum, Tiszti Kaszinó stb.).  Tájékoztatásul elmondta, hogy a múlt évben vizsgálták a kormányzat megbízásából, hogy a Miskolci Egyetem miként válhatna Közép-Európa digitális egyetemévé. Készül erre egy mintaprogram, amely elsősorban az Észak-Magyarországon élő fiatalok számára szól majd. E célból az Egyetem szellemi potenciálja eszköz-infrastruktúrája kínálja a

54

lehetőséget. Már megszülettek erre nézve bizonyos megállapodások is, és ez is – a feltett kérdésre válaszolva – összeköti Ózd és Miskolc városokat a témával kapcsolatosan. Dr. Bárdosné Dudás Viktória:  Az örökségvédelmi pályázatok meglehetősen nehézkesek. Ózd vonatkozásában azonban ezek elkerülhetetlenek. Az egyes projektek kidolgozásánál a város stratégia célkitűzéseit követik.  Ózd város és ipari emlékei az országnak egyedül álló, különleges gazdaságtörténeti értéke, a 19 század eleji ipari forradalom értékes relikviája. Tapasztalatainak, szellemi, tárgyi hagyatékának megőrzése és hasznosítása a mai nemzedék megtisztelő kötelessége. Most is egy ilyen célú, attraktív turisztikai pályázaton dolgoznak, amely a Városi Múzeum, és a volt kohászat területén kialakítandó skanzen együttműködésével egy erőteljes interaktív szakmabemutatót kíván a nagyközönség elé tárni. Ezzel a fiatalok műszaki orientáltságát is szeretnék erősíteni, a természettudományos iskolai oktatást is akarják szolgálni.  Újabb pályázatokon is dolgoznak a lakótelep területét érintően. Ez kapcsolódik a romaintegrációs célkitűzésekhez is, amennyiben alacsony komfortfokozatú lakóházak (Velence-telep) rendbehozatala mellett az ott élő cigány-közösség egyéb életkörülményein is kívánnak segíteni.  A lakosság kb. 1/3-át kitevő, alacsony végzettségű emberek körében egy olyan pályázati programot kezdeményeztek, amely egyszerre munkahelyet és vele együtt járó tanulást is jelent, sőt a munkára történő újra visszaszoktatást, a saját családi környezete, lakása színvonalának emelését jelenti. (Több konkrét példa is elhangzott erről) A hallgatóság részéről feltett kérdések, kifejtett vélemények: Kerek István: Ózd a probléma kezelésében előbbre tart, mint Miskolc, ahol a mai napig nincs e területre kialakult városstratégia; Ennek is a következménye, hogy az elmúlt évek során 100 milliárdok használódtak fel úgy, hogy új munkahelyeket nem teremtettek. Ebben a lakosság többsége a város mindenkori vezetésének felelősségét is felveti. Több kérdést is intézett az ózdi vezetéshez. Egy másik felszólaló véleménye szerinte baj van az iparpolitikai országos koncepcióval. A hagyományos iparnak ez a hirtelen leépítése és helyében semmi munkaalkalom megteremtése óriási tévedés, amit most már kezdenek talán felismerni a döntéshozók. Nemcsak a nehézipart tették tönkre, de más iparágakat is. Az, hogy például mi sertéshúsból, cukorból stb. is importra szorulunk az a hazai gazdaságirányítás szégyene. Olyan pénzügyi és ármanipulációk, spekulációk keretei alakultak ki, amelyek drasztikusan eltérítik a valóságos értékeket. Drótos László, mint a rendezvény társszervező egyesülete nevében:  Megköszönte az ózdi vendégek és a felszólalók rendkívül hasznos, őszinte, inspiráló szakmai előadását, tájékoztatását, amelyet hallhattunk. Ezek tárgyszerűségében, hasznosságában messze felülmúlták várakozásunkat is.  Sok olyan jó elgondolást, ötletet hallhattunk, amely itt Miskolcon is hasznosítható lenne. Egyfajta tapasztalatcserét is jelentett a miskolciak számára ez a néhány eltelt óra.  Ózd város vezetése – mint hallhattuk – a következő bölcsességet követve, szervezi a város gondjai, szebb jövője megoldását: „Nem mindig lehet tenni, amit kellene, de mindig meg kell tenni, amit lehet”.(Bethlen Gábor)

55

 Az itt elhangzott, felsorolt eredmények mellé több mindent hozzá lehetne még tenni. (Kötetek megjelentetése a múltról, hagyományos ipari-örökség konferencia, számos országosan levédett ipari műemlék és lakótelepi ingatlan stb.)  Ez az itteni kiállítás is az ózdi vezetés innovatív, örökségorientált térségfejlesztési gondolkodását dicséri, hisz ők ismerték fel és támogatták az alkotó fiatal építészek ez irányú ötletét. Elképzelhető lenne, hogy a jövőben Miskolc is igényelje e fiataloknak és más helyi fiatal szakembereknek a bekapcsolását oly módon, hogy a két város közösen adjon megbízatást a munka továbbfolytatására. Barázda Eszter ismertette a következő találkozó programját és bezárta a tanácskozást.

56

Feljegyzés-7. A 2013. március 14.-i, hetedik műhelybeszélgetésről Téma: Miben tudnak és hogyan közreműködni a helyi civil szervezetek a térség átfogó megújulását, versenyképessége jelentős növelését célzó tervek kialakításában és megvalósításában. A tanácskozás a Miskolci Galéria Kondor-termében, a „Borsod 2050” kiállítás helyszínén, annak témájához kapcsolódva, nagy érdeklődés mellett, élénk szakmai aktivitással, konstruktív légkörben, több mint három órán keresztül folyt. Erről hang és képrögzítés történt. Előzetesen a témában kérdések fogalmazódtak meg (1. sz. melléklet), amelyeket, a meghívóval együtt (2. sz. melléklet) korábban eljuttattunk az érintetteknek. Barázda Eszter a Galéria munkatársa – mint házigazda – a szervezők nevében is köszöntötte a megjelenteket. Személy szerint is Darázs Richárd – az Észak-Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Egyesület elnöke Egri Zsuzsa – a Factory Aréna KKSK titkára Tóth Lajos – vállalkozó, Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány egyik létrehozója, aktív támogatója Dr. Tóth László – egyetemi tanár, a Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület tudományos titkára, a MAB Tudomány-és Technikatörténeti Komplex Bizottság elnöke Törő György – okleveles bányamérnök, az OMBKE Borsodi Helyi Szervezet elnöke Zemlényi Attila – a MŰÚT főszerkesztője, a Szépmesterségek Alapítvány képviseletében, Majd átadta a szót a rendezvény moderátorának: Drótos Lászlónak a volt LKM nyugalmazott vezérigazgatójának. A moderátor bevezetőként elmondta, hogy az itt látható kiállítás témájához kapcsolódva a hetedik műhelybeszélgetést kezdjük most el. A kiállítás, amely BORSOD 2050 címet viseli, azokat a környékbeli értékeket kívánja érzékeltetni, amelyek ma kihasználatlanul léteznek, vagy éppen pusztulnak körülöttünk, és egyben vizionál egy lehetséges, egy tartalmasabb jövőt. Az értékek közül – helyesen – kiemelik a táj gazdag, de méltatlanul elhanyagolt ipari örökségét. Jelentős az a tény is, hogy e munkát a témában felsőfokon iskolázott, nemzetközi és hazai tapasztalatokkal is rendelkező, szakmailag elkötelezett fiatalok készítették, akik szívesen hajlandók az ez irányú kutató, javaslattevő tevékenységüket a megyében tovább folytatni, bár ők budapesti kötődésűek. Nekünk, itt lakóknak, „bennszülötteknek” az lenne a dolgunk, hogy – mint a EU régiók között versenyképességben az utolsó sorba kerültek – végre ezekre a kínálkozó adottságainkra is felfigyeljünk, védjük és hasznosítsuk azokat Miskolc város és vonzáskörzete 21. századi újraépítésében. Ismertette az előre kiküldött kérdéseket, majd átadta a szót, a kérdések megválaszolásának a lehetőségét a külön meghívottaknak, később pedig a hallgatóságnak. Egri Zsuzsa:  Elmondta, hogy az LKM egykori Csavargyára csarnokában (4900 m 2) létrehozott extrémsport és kulturális rendezvények bevezetésének fogadtatása különböző volt. Különösen az első időkben a környékbeli üzemek tulajdonosai idegenkedtek a fiatalok nagy csoportjainak a látványától, olykor zajos, rendbontó viselkedésétől, amelyből konfliktusok is keletkeztek. Voltak viszont olyanok is – bár kevesen – akik biztattak és 57

segítettek céljaik megvalósításában (külön kitért Drótos László szerepére). Egyre növekedett a látogató fiatalok tábora is, akik az utcai galeri helyett, itt a számukra érdekes, értelmes szórakozásra, időtöltésre találtak. Ez a civil tevékenység végül egy ifjúságvédelmi misszió is lett az egyébként mindinkább leromló környező társadalmi közegben. Három fő irányban dolgoznak: az ifjúság szabadidejének hasznos eltöltése, a környezetvédelem, valamint a kulturális (egyre több művészeti) nevelés megvalósítása. Szerinte ilyen típusú társadalmi szerepet csak a jól szervezett, és szinte megszállottsággal irányított civil mozgalmak tudnak felvállalni. Erre minden egészséges városszerkezetben működő településen nélkülözhetetlenül nagy szükség van. Itt Miskolcon a döntéshozók ezt sajnos nem mindig értették meg, amikor a támogatásuk szükséglete felvetődött.  Részletesebben is bemutatta a Factory-.Arénának a tevékenységét, helyzetét, a civil összefogás erejét, a rengeteg önkéntes munkát és annak eddigi eredményét. Mára már több tekintetben megerősödtek és egyre gyakrabban elismerést is kap munkájuk. Az alapítástól eltelt 9 év alatt – a partner civil szervezetekkel együtt – mintegy 150 millió forint elnyert pályázati támogatást tudtak értelmes programokra hasznosítani (csarnokkarbantartás, átalakítás, mászó-csarnok építés, „Műszakváltás”, „Tudás-gyár” program stb.) Éves szinten kb. 25 000 fiatal fordul meg programjaikon. Jelenleg is sokat lobbiznak, pályáznak a még mindig szükséges továbbfejlődés lehetősége megteremtéséért. Most nyertek egy 15,3 millió forintos támogatással járó norvég alapú pályázatot (ismertette céljait).  A Factory tevékenységével közelebb hozta a várost a gyár korábban szigorúan, kerítéssel elzárt belsejéhez. Ez az első jó helyi példa arra, hogy miként lehet egy megszüntetett ipartelep műhelycsarnokának más célú, értelmes hasznosítást adni, a megörökölt értékeket védeni és értékesíteni. Megnyitották gyári kapukat a szervezett gyártúrák, az „ipari szafarik”, a zenés fesztiválok rendezései, valamint a többi rendezvények előtt, amelyek ezreket csábítanak, a sajnos mindinkább elhanyagolt állapotú ipari táj egy kis „élhető szigetére”. Jó fejlemény, hogy a legutóbbi időkben a gyárterületet felügyelő tulajdonosi megbízottal megfelelő kapcsolat alakult ki, és nincsenek akadályai a területen lévő, kellő felügyelettel kísért szabad mozgásnak.  Végezetül annak a jogos türelmetlenségének adott hangot, hogy a sok-sok tanácskozás, a jobbnál jobb ötletek, kidolgozott javaslatok eddig mindig elhaltak ez ügyben Miskolcon. A mostani műhelybeszélgetés sorozatnak is csak akkor van, (volt) értelme, ha ezt végre követi a valóságos cselekvés. A távoli víziók meghatározása mellett (vagy helyett), nélkülözhetetlen és a legsürgősebb a rövidtávú cselekvés, amelynek szervezésére önálló személyt, munkaszervezetet kell, hogy kijelöljön, megbízzon a városvezetés. E nélkül nem megyünk továbbra sem kellő ütemben előbbre! Elriasztónak, a város szégyenének nevezhető példaként említette az 1896-ban épített összeomlás előtt álló vasgyári hivatalház sorsát, amely mutatja, hogy a jelenlegi városi, megyei illetékesek, bürokraták, semmit nem tanultak az elmúlt 20 esztendő pusztításának, tehetetlenségeinek példáiból. Úgy tűnik itt nálunk nem elég a civil kezdeményezés, az anyagi eszközök, és önkéntes munka felajánlása ahhoz, hogy egy korábban a felszámolók által elrontott aktát az érintett hivatalokban kijavítsanak, és ezáltal érdemi döntés születhessen. Elképesztő, a cselekvést megbénító állapotok ezek! Tóth László:  Bevezetőjében a civil szervezetek társadalmi szerepéről, fontosságáról szólt érzékletesen. Ez a rendezvénysorozat is példa arra, (több száz órájával és ötletözöneivel), hogy milyen hallatlan nagy erő, sok energia, nagyszerű jobbító gondolattömeg van a civil, az önkéntes mozgalomban. Egy értelmes politikai vezetés ezt az erőt beintegrálja a település, a régió, az ország előtt álló feladatok megoldásába. Ezt itt sajnos nem tapasztalhatjuk, ami nagyon 58

nagy bajt jelez. Ezzel is összefügg, hogy még a meglévő, hasonló szerepkört felvállaló civil szervezetek sem ismerik egymást, nincs, vagy alig van közöttük kapcsolat, feladatkoordináció, vagy együttműködés.  Ennek a városnak minden tizedik tagja ma egyetemista. Ez egy nagy intellektuális, potenciális lehetősége Miskolcnak. Ennek kiaknázása a mindenkori érintett helyi vezetés együttműködésének, ötletgazdagságának, szakmaiságának színvonalán múlik. Mint hallhattuk az előző rendezvényeken, és tapasztaljuk a gyakorlatban, ez a szakmai, társadalmi lehetőség hosszú idők óta nincs városunkban kellően kiaknázva.  A Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület, – a nevével egyezően – az ipari múlt védelmét, jelenkori hasznosítását tűzte ki célul. E városban és megyénkben – mint egykor a legiparosodottabb hazai térségben – megkülönböztetett jelentősége lehetne e feladatnak. Ennek reményében kezdeményezte Miskolc város partnereivel együtt az Egyesület létrehozását. Az egész országban, és itt a mi régiónkban is világhíres emlékei maradtak az ipari forradalomnak tárgyi, szellemi relikviákban, találmányokban, kimagasló tudósainkkal kapcsolatos emlékekben egyaránt. Ezek teremtették meg a magyar gazdaság, a kultúra, a társadalmi fejlődés alapjait a 19. és 20. században, ezek emelték hazánkat a fejlődés élvonalába tartó országok közé. Aki ezt nem ismeri honfitársaink közül, az a jelenben is csak tévelyeg, és a jövőre nézve sem lehetnek pozitív kilátásai. Egy újabb tudományos korszakváltás közepette él a világ. Ez viszont nem nélkülözheti a múlt emlékeit, tapasztalatait, ismeretanyagát. Korunk válságának leküzdése, az elkerülhetetlen radikális változások nem nélkülözhetik a pénzt, az újabb javakat. Ezeket azonban a jövőben is a természettudományos műszaki munkatevékenységgel lehet előállítani, és nem a közgazdasági, pénzügyi manipulációk, spekulációk eredményeként, mint ahogy ez ma a felszínen mutatkozik. Ebből az értékválságos állapotából mielőbb ki kell jutnia az emberiségnek, így nekünk is itt Miskolcon. 

Ahhoz, hogy a város ismét elindulhasson egy felfelé ívelő úton, ki kell alakítani egy egészséges lokálpatrióta tudatot a lakosság minél nagyobb hányadában. A város népességmegtartó erejét határozottan növelni kell. Ennek egyik segédlete lehetne például egy olyan általuk javaslatba hozott városi breviárium megszerkesztése, amely minden napra egy-egy aktuális, érdekes városi történetet egy oldal terjedelemben fantáziaébresztő képek kíséretében elbeszél, és széles körben a miskolciak kezébe adható. Ennek előkészítését megkezdték, kiadását azonban nem lehetett eddig megszervezni. Ez szintén nagy helyi bajokat jelez. Mint ahogy az is elgondolkoztató, hogy a Miskolci Egyetemnek eddig hány miskolci születésű rektora volt, vagy, hogy az egyetem tanárainak gyermekei hol vannak, hova kerültek az életben? A civil szervezetek sokat tehetnek a lokálpatriotizmus erősítéséért, különösen akkor, ha ennek fontosságát és lehetőségét a mindenkori városvezetés felismeri, kellő gondot fordít ezeknek az erőknek a város közös érdekében történő koordinálására, tekintélyt és megbecsülést ad ennek a munkának. A mi egyesületünk számos jelzésének, javaslatának figyelmen kívül hagyása, szakmailag kidolgozott megvalósíthatósági tanulmányainak máig is asztalfiókokban történő porosodása mutatja, hogy a helyi döntéshozók nem nőttek fel e téren hívatásuk gyakorlásához.

 Többször is kitért arra, hogy ő nem valamilyen politikai célok mellett, vagy ellen kíván fellépni. Azt tegyék a politikusok. De mint egyetemi oktatónak, miskolci lokálpatriótának kötelessége a város – évek hosszú sora óta lemaradást felhalmozó – állapota megváltoztatása érdekében szakmai érvekkel megszólalnia, közreműködési hajlandóságát felajánlania. Ez szerinte hozzátartozik a tisztességes civil életformához.

59

Tóth Lajos:  A családja kétharmada 150 éve él Miskolcon. Kötődése a városhoz ezer szálon megvan. A Város nemzetközi ismertségét és immár 200 éves fejlődésének dinamikáját és a mostani problémái alapját az itteni egykori ipar biztosította. A mai felhalmozódó városi, megyei és egyetemi gondok alapvető oka a nagyüzemek által képviselt ipar megszűnése. 

Részletesen szólt a hét évvel ezelőtt létrehozott ipartörténeti alapítványuk céljairól, eddigi munkájáról. A munkájuk szakismereti hátterével rendelkeznek, a tudományos hátteret az Egyetem Történettudományi Intézete szakembereitől együttműködés keretében megkapják. A pénzügyi működés fedezetét az alapítványi és pályázati források szerényen biztosítják. Munkájuk eredményeként összeállt és megjelent a DIGÉP történetét és nemzetközi hírű termékeit bemutató könyv, jelenleg folyik a két gyár szoros és magas színvonalú szakmai kooperációját bemutató haditechnikai termékek gyártásának történeti kutatása.



Az a több évtizedes tapasztalata, hogy város vezetése soha nem ismerte és nem is értékelte kellőképpen a 1940-es években Miskolc közigazgatási területéhez csatolt Diósgyőri Vasgyárat. Ez az állapot az elmúlt 20 esztendőben még bizonyos mértékben (az ipar leépülése következtében) tovább romlott. Az ismerethiányból és bizonyos hibás vezetői mentalitásból fakad, hogy úgy az egykori nagyipar és a mostani romjai, – hasonlóan az 1949.-ben kormányzati döntéssel idetelepített Egyetemhez – máig nem integrálódott be kellően Miskolc város intellektuális szövetébe. Jelenleg is eléggé elkülönülten élnek és kezelik egymást.



Szükségesnek és nagyon időszerűnek ítélte a közel azonos célokért munkálkodó civil szervezetek tevékenységének összehangolását, a közös fellépésüket, a meglévő erők koncentrálását. Ehhez esetleg új szervezeti kereteket is lehet keresni, de a tartalmi munka határozottabb összehangolása a lényeg.



Kitért arra, hogy néhány éve kedvezményesen kaptak – és ezt ez alkalommal is köszönte – az alapítvány működéséhez helyiséget az Önkormányzattól, amelynek a bővítéséhez is éppen a napokban járult hozzá a Polgármesteri Hivatal. Ismertette a bővítéssel kapcsolatos terveiket.



Kifejtette véleményét az LKM I. sz. Hivatalháza, lassan már elhíresült megmentése ügyében is. Szerinte ez egyfajta hivatalnoki nemtörődömségre vezethető vissza, aminek véget kellene már vetni Miskolcon. Az, hogy erre képes-e vagy nem a mostani városvezetés az az iránta való bizalom mércéje is egyben. Lehetne ez a jobbsorsra érdemes épület a miskolci és megyei civilszervezetek közös otthona, hivatali helyisége, de más funkciókra is alkalmassá tehető.



Egyáltalán kellene egy olyan, a városvezetés részéről elrendelt felmérő munka, amely tételesen számba veszi a különböző létesítményeket és hasznosítási javaslattal él az egyes, még alkalmas elhagyott ingatlanokra vonatkozólag a gyáron belüli és a gyári lakótelepen egyaránt. Mindenképpen szükséges a hosszú- és rövid távú célok operatív megvalósításáért felelős önálló városi megbízott, akinek a munkáját a szakmai és civil szervezetek képviseletéből álló társadalmi grémium segíthetné.

Törő György:  Elöljáróban bemutatkozott. Szülei 1951.-ben kerültek Miskolcra. Édesapja több mint 30 évig tanított a Miskolci Egyetem Matematika Tanszékén. Itt született, majd iskolái elvégzése után bányamérnökként a Lyukbányában kezdte és Putnokon fejezte be az aktív szénbányászati tevékenységet. 2000-ben, amikor a királdi bányát is bezárták. Azóta – több volt kollégájával együtt – nem találják az igazi helyüket.

60

 Röviden bemutatta az Egyesületüket, tagsága létszámát (kb. 200 fő) szervezeti megosztódását és felépítését, akik mind valamikor a Borsodi Szénbányákhoz kötődtek. Az egyesület, a bányászemlékek életbetartásán kívül sajnos nem sok mindent tudott tenni az eltelt évek során. Ezt elsősorban a hazai bányászatról, annak jövőjéről formált téves szakmapolitikai törekvések megakadályozták. Ez utóbbira több elrettentő példával is szolgált: o Két évvel ezelőtt felröppent egy média hír, hogy Farkaslyukon újra nyitják a bányát, 1000 ember foglalkoztatásával, évi 200 ezer tonna várható széntermelésre. Felkaptuk a fejünket, mert Farkaslyuk egykori szénvagyona kimerült. Az új tulajdonos senkit sem kérdezett meg a hozzáértők közül elképzelésének realitása szempontjából. Láttak már hasonló kezdeményezéseket, amelyben a munkahelyteremtésre tett ígéretek alapján felvett állami támogatás milliói a semmibe vesztek. Jelezték ezt a veszélyes állapotot a megyei vezetésnek egyesületi szinten is. o A szakembereknek az a véleménye, hogy új bányák nyitására, megkutatott ígéretes területeken lenne több helyen is lehetőség, ezekről viszont elterelődik a döntéshozók figyelme, a közgazdaságilag is megalapozatlan egyes számítások miatt. o A bánya és a megyei erőmű privatizálások, külföldi tulajdonba kerülésük oda vezettek, hogy ma már egyik villamosenergia-termelő bázis sem működik, jóllehet jelentős részük szinte ajándékba került át magyar állami tulajdonból külföldi magánkézbe. o Az egykori megyei bányásztársadalom kezdeményezte, hogy a megye újraiparosításának egyik kitörési lehetősége a különféle ásvány-, kavics- és szénbányászati adottság kihasználása lehet. Megyénkben mintegy 400 millió tonna barnaszén van kitermelhető állapotban a föld alatt. Ez több évtizedes igényt elégíthetne ki, ha lenne hozzá energiafelhasználási lehetőség. (Az országban 6 milliárd tonna kitermelhető szén van, amelynek a fele lignit). o Minden területen a lehetőségek országos összehangolatlanságával találkoznak. A környező országokban perspektivikusabban gondolkodnak az energiastratégia, illetve a bányavagyon, és egyéb alapanyag hasznosítása területén, mint ezt hazánkban teszik. A szakember biztosításának, illetve foglalkoztatásnak is jobban megtalálták a megfelelő módját. (külföldi példákat sorolt fel ezekre) o Itt nálunk sajnos a szakma is eléggé megosztódik a vélemények tekintetében. Környezetvédelmi kérdésekben is hátráltat bennünket a kellő ismeret hiánya, az egyoldalú beállítottság. Ma számtalan, jogi, közgazdasági és egyéb akadályt gördítenek a gazdaság egészséges kibontakozása elé a kétes értékű, többször rövid távú spekulációs érdekekből. Civil szervezetként is lépéseket tettek a minisztériumok felé és tisztázó szakmai tanácskozásokat szerveztek, szerveznek ez ügyben. Egyelőre kevés eredménnyel. o A szakmai értetlenség az egykori bányavidékeknek, és lakosainak is a társadalmi, anyagi, kulturális leépülését hozza magával. (Erre példákat sorolt fel).  Kérik, és köszönettel fogadják a civil összefogással megteremthető segítséget ezekben az ügyekben is. Darázs Richárd:  Az egyesületük munkájáról, eddigi tevékenységéről adott részletes tájékoztatást. Tagjaik döntően a Miskolci Egyetemen végzett kulturális antropológusok. Civil tevékenységük a környékbeli ipar múltjának társadalomtudományi kutatásaiban jut kifejezésre. E téren tevékenységük nyomán számos felmérés, önálló térségkutatási anyag, kiállítás, továbbképzési, iskolai oktatási program valósult már meg. (Perecesen, Gömörszőllősön, Csereháton: privátfórum /Kapusi Krisztián történész kezdeményezésére helytörténeti

61

fórum/; indítottak egy folyóiratot is tavaly stb.). A tapasztalatok következtetéseit igyekeztek visszacsatolni a gyakorlatba.  A legtöbb programjukat partnerségben végezték más civil szervezetekkel, és ezek kedvező tapasztalatokkal szolgáltak.  Szólt a pályázatok nehézségeiről, valamint a városban elindult azon kezdeményezésről, amely eredményeként a jövőre vonatkozó közös stratégia alakulhatna ki. Ez a munka azonban elakadt, nem tudja, hogy most hol tart e téren az illetékes városvezetés.  Szerinte a politikát jobban rá kell ébreszteni a civil erők kezdeményezései koordinálása, igénybevétele fontosságára.  Vannak jelenleg is projektjeik, és kezdeményezéseik, amelyek az eddigi jó tapasztalatokra építenek, azokat igyekeznek folytatni. Módszertani, oktatási programokon dolgoznak. Zemlényi Attila:  Szerinte egészen más a civil gondolkodás lényege, mint ami itt ez idáig elhangzott. Tele voltak a felvetések, a tájékoztatók panasszal, dühvel, a régi szakmák utáni sóvárgással. A felfogásbeli különbség lényegét próbálta példával, sarkított formában érzékeltetni: Régen úgy volt, hogy volt a katona meg a civil. A katona az, aki parancsot teljesít. A civil az, aki érdek nélkül teszi a dolgát. A civil az „hülye” ember, aki pénz nélkül, passziója gyanánt végzi azt, amit fontosnak és jónak tart, amit a hatalom nem vállal, vagy figyelmen kívül hagy. Itt viszont ma más-más minőségek jelentek meg eddig civil fedőnév alatt, amelyek között nem tudja lehet-e egyáltalán konszenzust teremteni. Egy biztos: ezeket integrálni nem kell, nem szabad, mert akkor a lényegüket, egyetlen értéküket, autonómiájukat veszítenék el. Az integrálással a hatalom rátelepedne a kezdeményezésekre, a civil szerveződésekre.  Nem látja értelmét a tervezett breviáriumnak sem, – tanári tapasztalata szerint – nem fogják elolvasni azokat a mai fiatalok. Részükre közvetlen érintéssel, interaktivitással járó hatások a kívánatosak (pld a Gyári séták, az ipari szafári, a Factory programjai) A hallgatóság köréből szólásra jelentkeztek: Nyitrai Dániel  Elöljáróban szólt arról, hogy az OMBKE helyi tevékenységének egyik célja az elmúlt esztendőkben az volt, hogy a szakmájuk gyakorlása lehetőségének elvesztése után az érintettek emberi kapcsolatait amennyire lehet fenntartsák. Hét éve egy megyei koordinációs szervezet működik és minden évben a bányászok és a kohászok is megtervezik foglalkozási, összejöveteli programjaikat. Az egyik kiemelkedő visszatérő program az úgynevezett Fazola-napok, amelyet ez évben már hetedik alkalommal tartanák a szeptemberi hónap közepén. Részletesen ismertette ennek a szakmabelieknek és a város egészének is szóló programnak a lényegét (Selmeci hagyományok ápolása, a gyökérnélkül hagyott szakemberek összefogása, az ipartörténeti emlékek beintegrálása a város kulturális, turisztikai programjába, Kohászati Múzeum támogatása) Ezt a programot eddig mindig segítette a város vezetése, anyagilag és erkölcsileg is szerény mértékben. Pályázatokat és szponzorokat is tudtak eddig szerezni ehhez. A kilátások azonban egyre rosszabbak.  Külön szólt a Kohászati Múzeum mind mostohább körülményeiről, félő, hogy az LKM által létrehozott létesítmény végleg megszűnik sokoldalú városi, szakmatörténeti szerepét teljesíteni.  Fontosnak ítéli, hogy a szakmai múlt mentését és örökségének hasznosítását egy külön városi munkaszervezet koordinálja, úgy, hogy a civilszervezetek autonómiájának

62

meghagyásával munkájuk kellő egyeztetése, erőik egyesítése megvalósuljon. A szervezetek közötti átjárhatóság biztosítását tartja fontosnak. Ezeknek a lépéseknek a mielőbbi megtétele halaszthatatlan, ha nem akar a város továbbra is a sereghajtó lenni a régióközpontok közötti versenyben. Horváth József:  Szerinte az itt eddig felemlített szakmai gondok alapvető oka, hogy a döntéshozó szervekben nincsenek megfelelő szakemberek, és akik vannak, nem veszik a kellő fáradságot, hogy az adott szakma véleményét (szakértelmét) döntéseik meghozatala előtt körültekintően beszerezzék. Erre sajnos számtalan példa szolgál térségünkben (korábbi városstratégia készítése, hatalmas ipari csarnokok megsemmisítésének engedélyezése, a diósgyőri gyárak privatizálásának és többszöri felszámolásának elrettentő példái, a jelenlegi helyzet a helyi kohászati és szénbányászati fejlesztés körül).  Szerinte jó lenne, ha mindaz, ami ezeken a műhelybeszélgetésen elhangzik, a médiában is megjelenhetne, vagy másmilyen módon a nagyközönség is értesülhetne ezekről, köztük a civil szervezetek nehéz, de áldásos tevékenységéről. Sélei Andrea:  A Dialóg Egyesület elnökeként adott tájékoztatást munkájukról.  Szerinte az a színes civil tevékenység, amelyről már itt is, az eddigiekben volt szó jobban érvényesülhetne, ha összehangoltabban, a közvélemény, a nyilvánosság elé kilehetne vinni, ha a média gyakrabban és hatásosabban hírt tudna erről adni. Ez esetben a helyi és központi döntéshozók is bizonyára jobban reagálnának a különböző kérdésekre.  A közösségi alapú helyi tervezésnek a 2014-2020-tervidőszakban, itt a megyében és Miskolcon is nagyon sok pótolnivalója lenne. Ez az akár már azonnal elindítható előkészítő munka, majd a megvalósított program – az itt is elhangzottak alapján –, a megfelelő civil szereposztás megteremtésével lehetne igazán eredményes. (külön írásbeli kiegészítést is tett 3. sz. melléklet). Kerek István:  A Tapolca Fürdő Egyesület képviseletében szólalt fel és elmondta, hogy a gyakorlati tapasztalataik szerint – szemben Zemlényi úr véleményével – kell és hasznos a civil szervezetek együttműködése, tevékenységük koordinálása. Tapolcán ők három civil szervezet munkáját, véleményét próbálják összehangolni.  Azt is tapasztalják, hogy a városi hatóság nem mindig nézi jó szemmel a civilek beleszólási igyekezetét egy-egy őket közvetlenül érintő kérdésbe sem. Ezen változtatni kellene. (strand eladási szándék korábban) A jelenlegi tervek ésszerű alakításához is 2000 aláírást kellett összegyűjteniük ahhoz, hogy a mostani városi Főépítész Szervezet elfogadja a szakmai módosító javaslatukat. Indokolt tehát mindenképpen a civil szervezeteknek az összefogásukkal is nagyobb tekintélyt, működésükhöz megfelelő feltételt szerezni.  Miután nem rendelkezik a város megbízható fejlesztési stratégiával, így természetes, hogy ad hoc jellegű döntések születnek, kétes értékű programok támogatása fordul elő gyakran, annak minden hátrányos anyagi, társadalmi következményével. …Éva:  Azt javasolja, hogy nem egy egyesületbe kell tereli a civileket, hanem egy olyan közös városi honlapot indítsanak a civil szervezetek, amelyen könnyen egymásra és a közös problémára rátalálnak, folyamatosan tudnak konzultálni egymással.

63

Sípos József:  A civil szervezetekben óriási lehetőséget lát. Beszélt a megbízhatatlan árképzési gyakorlatról, amely teljesen eltéríti az árakat a termék előállítási költségétől. Óriási mértéket öltött a pénz-spekuláció. Gulya István:  Ahhoz, hogy előbbre jussunk a jelenlegi körülmények között a politikusokat, illetve a helyben motivált embereket kellene kellőképpen felvilágosítani, meggyőzni. Az első a nehezebb. Lehetnek kapaszkodóink, olyanok például, hogy o Az új tervciklusban a EU támogatás 60%-át a Kormány a gazdaságfejlesztésre kívánja fordítani. o Munkahelyteremtés – szintén kiemelt kormányprogram. Náluk – ipari múltunkból, örökségünkből adódóan több – támogatható pályázat is megszülethet, és haladhatunk előre. (Mondott német példát egy kézműves kis központ létrehozására.) Tóth Lajos:  A célok egzakt meghatározása elengedhetetlen, mint ahogy az is igaz, „hogy a tett halála az okoskodás”. Mi mindkettőben sárosak vagyunk Miskolcon. 

Szerinte a megváltozott múzeumi felügyelet és irányítási rendszerben a Herman Ottó Múzeumnak először is meg kellene kérnie az ipartörténeti gyűjtő- és kutatómunkára a kijelölését, jogosultságát. Ennek alapján a városnak kezdeményezni lehetne a Kohászati Múzeumnak az ide integrálását. Egyébként egy kulturális, szakmaismeret szerzésére alkalmas bázisát hamarosan teljesen elveszíti Miskolc.

A moderátor megköszönte az elhangzott értékes gondolatokat és javaslatokat, amelyek ismét rámutattak Miskolc és a megye felgyülemlett gondjaira és meglévő, kihasználatlan lehetőségeire. A javaslatok közül külön is kiemelte a következőket:  Kapjon minden szinten nagyobb, szakmailag hozzáértőbb figyelmet a helyi innovatív gazdaságfejlesztő, korszerű munkahelyteremtő tevékenység. Ennek a vélt, vagy valóságos jelenlegi jogi, személyi és más akadályait a legsürgősebben el kell hárítani.  Javasolják, hogy erre önálló, részletes, kellően pragmatikus – a végrehajtást is folyamatosan ellenőrző – stratégiai programot fogadjon el mielőbb a Város.  A helyi progresszív civil erők képviselői tevékenységük hatékonyságának javítása érdekében teremtsék meg munkájuk eddigieknél jobb összehangolását, pozitív kezdeményezéseik gyorsabb becsatornázását a város és vonzáskörzete fejlesztési célkitűzéseibe.  Folyamatosan és hatékonyan működő közös fórumot kell teremteni a Miskolci Önkormányzat és a gazdaság szereplői, valamint a helyi Civil-szervezetek képviselői között a bizalom erősítése, az elhatározott tennivalóknak a minél gyorsabb és eredményesebb végrehajtása érdekében.  Kívánatos, hogy az a folyamat, – amely az egymást segítő gondolatok keresése érdekében indult el – nem záruljon le ezekkel a műhelybeszélgetésekkel, hanem ellenkezőleg, most kezdődhet el igazán, amely a múlt kritikai elemzésére, tapasztalataira épülő, remélhetőleg progresszívebb miskolci jövőbe vezet. Barázda Eszter, megköszönte a résztvevők aktivitását, a külön meghívottak szerepvállalását, értékes tájékoztatásukat. Ismertette a legközelebbi, nyolcadik, egyben utolsó rendezvény témáját (Városmarketing) és időpontját (2013. március 28,) majd bezárta a tanácskozást.

64

Feljegyzés-8. A 2013. március 28.-i, nyolcadik műhelybeszélgetésről Téma:

MISKOLC VÁROSMARKETING STRATÉGIÁJÁNAK KÉRDÉSEI a város és a régió ipari-műszaki hagyatékának, perspektívájának összefüggésében A tanácskozás a Miskolci Galéria Kondor-termében, a „Borsod 2050” kiállítás helyszínén, annak témájához kapcsolódva, nagy érdeklődés mellett, élénk szakmai aktivitással, konstruktív légkörben, több mint három órán keresztül folyt. Erről hang- és képrögzítés történt. (Szórólap mellékelve) A tanácskozáson részt vett Rostás László városi főépítész. Barázda Eszter a Galéria munkatársa – mint házigazda – a szervezők nevében is köszöntötte a résztvevőket, és személy szerint is bemutatta a külön meghívottak közül a megjelenteket: Bárdos István marketing menedzser – Szerviz Iroda Utazásszervező Kft. Szántó István főszerkesztő-helyettes – Észak-Magyarország Nagy Júlia ügyvezető igazgató – MIDMAR Nonprofit Kft, a helyi Turisztikai Desztinációs Menedzsment vezetője Nagy Sándor ügyvezető – Rosvig Reklámügynökség Némedi Varga Zoltán ügyvezető igazgató – Miskolci Kulturális Központ Piskóti István egyetemi tanár – a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Marketing Intézetének vezetője Majd átadta a szót a moderátornak: Kiss Alice televíziós szerkesztő riporternek. A moderátor bevezetőként szintén köszöntötte az összegyűlteket, majd a következőkre tért ki: Gyermekkori élmények kötik őt is a diósgyőri kohászathoz, (ezekből sorolt fel), felnőttként már a leépülését kellett tapasztalnia; Az eddigi műhelybeszélgetések és az erről megjelent hírek kicsengése eléggé negatív, sok pesszimista megnyilvánulás. Remélhetőleg a mai téma egy optimistább megközelítésre ad lehetőséget. Feltette az első kérdést: Marketing szempontból külső mintákat kellene-e követni, vagy saját helyzetünk e téren a meghatározó? Ezzel átadta a szót a külön meghívott szakértőknek és a hallgatóságnak: Piskóti István:  Szerinte a marketing fogalma, szerepe körül megtalálható nálunk a tájékozatlanság és a lebecsülés egyaránt. A városmarketing nem egy kommunikációs technika, hanem a városfejlesztés szerves eszköze. A városmarketing a város lényegének, alapvető jellemzőinek a meghatározása a különböző helyi, vagy külső elvárásokkal szembeni megfelelés kifejezője. A marketingnek nem egy termék eladásában kell közreműködnie, – mint azt sokan gondolják – hanem olyan termék létrehozásában, amely könnyen eladható különösebb kereskedői reklám nélkül is. Tehát mindenekelőtt pozícionálni kell az adott településnek önmagát a marketing segítségével: milyenné kíván válni? miben kíván egyedi, kiemelkedő lenni? Ebben segíthet a marketing. Példaként említette Hamburg városát, amely fejlesztési stratégiájában úgy definiálta célját, hogy a sport városa kíván lenni, és minden helyi történést ennek a víziónak rendelt és rendel alá évtizedek óta. Ezáltal, – és az ennek jegyében született gazdasági, kulturális, oktatási, a lakosságot befolyásoló összes intézkedéseinek eredményeként – tartja magát az ország második városának. A sport célkitűzése integrálta a város mindenirányú fejlesztési célkitűzését. Ennek a menedzselésére Hamburg város vezetői létrehoztak egy kompetencia központot.  Miskolcnak ma nincs ilyen jellegű stratégiája. A 2005 években voltak bizonyos törekvések, hogy a „tudomány- és kultúra” legyen ez az integráló célkitűzés, a 65

„technopolisz”-ról, a „Kultúra várost épít” szlogent kommunikálták a városvezetők. De amíg a hasonló városstratégiák, többé-kevésbé megvalósulnak más hazai városokban, nálunk ezek, az eltelt évek során feledésbe mentek. (Több külföldi apróbb, jó példát is ismertetett.)  A város jelen állapotában sajnos nem „piacképes” „nem eladható”. Vannak elemei, amelyek igen, de Miskolc maga nem. De a mai állapotokról szóló kommunikációnk is nagyon gyenge. A szomorú az, hogy húsz év óta nem tudjuk, hogy mit akarunk. Igaz, hogy ezek a dolgok időigényesek, de húsz év, mialatt semmit nem tudtunk még csak ki sem találni, ez elfogadhatatlan. Most már igazán meg kellene születnie ennek a hosszú távú tervnek, amelyeknek igazi eredményei – következetes, kemény munka esetén is – esetleg tíz év múlva lesznek érzékelhetők. Bárdos István:  Azzal kezdte, hogy mielőtt megoldanánk a problémát, vissza kellene menni a kályhához. Ennek a városnak eléggé rossz híre lett, nevéhez elmarasztaló jelzők tapadtak. Mi miatt alakult ez így? Szerinte ez a város – minden marketing nélkül – történetének eddigi menete folytán nyerte el azokat az elmarasztaló jelzőket, amelyeket most le szeretne vetkőzni. Az egykori nagyüzemek „beszippantották” a várost, és a gyárak, bányák a megszűnésük után is maguk után hagyták a város nehézipari multjából keletkezett lebecsmérlő hírét. Ezért nehéz ezen változtatni.  A megoldás kétirányú feladatot igényel. Egyrészt feledtetni kellene a múltunk miatt ránk aggatott jelzőket, másrész ki kellene alakítani az újra épített Miskolc, a lakható város konkrét vízióját, programját. A múlt feledtetését – rövid távon – azzal érhetjük el, hogy adaptálunk ide olyan városi tulajdonságokat, amelyek más településeken vonzzák az embereket. Hosszú távra szólóan viszont mindenekelőtt ki kell találni, hogy milyen város akarunk lenni? Kultúra városa, fesztiválok városa, kereskedő-város, vagy miegyéb karakterre törekszik Miskolc? Amíg erre nincs megfelelő válasz, addig nem megyünk egy tapodtat sem előbbre. Valószínűleg erre a városra – sokszínűsége okán – egyetlen egy meghatározó jelzőt nem lehet kitalálni, ezért bizonyára valami eklektikus programban, várost jellemző önképben lehet majd gondolkodni. Az elmúlt 10 esztendőben váltogatták egymást a különféle rész-koncepciók, amelyek közül hol az egyik, hol a másik volt átmenetileg erősebb. Nyilván így nem lehetett érdemben előbbre jutni.  Több apróbb jelképre, városi szimbólumra lenne szükség, különösen a belváros térségében (villany-rendőr, szerelemhíd). Nem elég a város két végpontján Tapolca és Lillafüred, nem igazán jó az avasi kilátó sem jelképnek. Ki kellene találni valami vonzó emblémát a városnak. Jónak tartja az utóbbi időben megvalósított legújabb logóját Miskolcnak. Az jellemző erre a városra, hogy vannak jó ötletek, de nincsenek kidolgozva azok, illetve elmaradnak a következetesen végrehajtásuk. Ez jellemző az ipari örökség területére is.  A helyzet javításának lehetőségeként felvetette, hogy az Egerbe telepített Regionális Turisztikai Igazgatóságot át kell szervezni Miskolcra, és áldásos tevékenységét, szervező munkáját a jövőben itt folytassa. Politikai döntés volt, hogy több mint 20 évig ez az intézmény Egerben volt, most hasonlóan politikai döntés kell arra, hogy Miskolcra kerüljön. Szántó István:  Azzal kezdte, hogy ő a főszerkesztő helyett, csak beugrott erre a tanácskozásra, és a szubjektív véleményét mondja el: Nem kellene szégyellni az acélvárosi múltat, és főleg nem ebbe az ipartörténeti múltba kellene betudni a mai gondoknak, a városi imázs-vesztésnek a forrását. Ez egy nagyon

66

téves megközelítés. Bár lennének még azok a nagyüzemek, amelyek évszázadokon át meghatározták e város és lakói előbbre jutását. Külföldi tapasztalata, hogy ott a hasonló múltat nem kárhoztatják, hanem büszkék rá és ennek emlékére, örökségére építik a jövőt. Azt kellene felfejteni, hogy nálunk miért alakult ez a vélemény ilyen torzultan, és mit kellene tennünk azért, hogy követhessük a jó példákat? Az, hogy már régóta nem hallani a gyári szirénát (amelyről a jelenlévő külön-meghívottak nem is tudtak) és sok-sok apró és óriási örökségemlék csak egyszerűen elmúlnak, megsemmisülnek, vagy külföldre kerülnek – önmagában is minősíti a városlakókat és vezetőiket. Az egy szánalmas dolog, hogy az ellen az ipari múlt ellen tiltakozunk, amelynek termékein keresztül a világ megismerhette, és becsülhette e várost. Ezek az értékek nem válthatók ki egy operafesztivállal, vagy kocsonya-fesztivállal, – bár ezek létjogosultságát is elismeri. Ezek nagyon különböző jelentőségű, nem egymást helyettesíteni képes dolgok.  Kérdést tett fel, hogy az utóbbi időkben miket láttunk az országos TV-ben Miskolcról? Mik jelentek meg erről a városról? Ha ezeket a negatív riportokat végig gondoljuk, adódik a hatásos marketingstratégia fontossága, szükségessége, következetes végrehajtásának jelentősége.  Az Észak-Magyarország lap mellett egy „Agóra” mellékletet üzemeltetnek, amelyen keresztül a különböző városfejlesztő ötletek közzétehetők (szá[email protected]). Javasolja, hogy éljenek ezzel minnél többen. Némedi Varga Zoltán:  Az „Acélváros” elnevezésre kellett egy másfajta szlogen, és így született „A kultúra várost épít” miskolci szlogen. Ennek megvalósításához azonban nagyon sok pénzre lenne szükség, amely most egyáltalán nem áll rendelkezésre. Súlypontozni és sorolni kell a város kulturális rendezvényeit, el kell hagyni, illetve össze kell vonni egyeseket. Így talán egy néhány értékes városi rendezvény élhet tovább, vagy megújulhat. (Példákat sorolt fel.)  A vasgyár területének sorsa immár két évtizede a fennmaradás és megszűnés perspektívája között van lebegtetve, miközben hatalmas morális-, szociális- és anyagi veszteségek érik a várost, az országot. Le kellene végre zárni a lebegtetést, a dolgok spontán alakulásának gyakorlatát és kellően átgondolva kijelölni azokat a tereket, amelyekre a kulturális fejlesztés céljából számítani lehet, tervezni szabad. Nagy Júlia:  2050 – mint amit a kiállítás határidőnek kitűz – kicsit messze van. A turisztikai vállalkozásoknak ma is, holnap is, mindennap meg kell élniük, ehhez bevételekre van szükségük. Ezt nagyban befolyásolja a város imázsa. A jelen feladatait tehát nekik kiemelten kell kezelni. A szervezetük tehát úgy gondolkodik, hogy mi van ma a városban? Milyen attrakciókra, milyen célközönségre lehet szervezni az idegenforgalmat?  E mellett nagyon fontos a város imázásnak a fejlesztése, az hogy a város meghatározza önmagát. Ehhez azonban, külföldi tapasztalatai és a Tokaj városában szerzett gyakorlata szerint is nagyon gondos, konszenzusos tervezés, hosszú idő, kitartó, következetes és kemény munka szükséges.(Erre egy külföldi példát említett)  Nagyon fontos, hogy legelőször is a város lakói legyenek tisztába értékeikkel, és becsüljék, védjék azokat, működjenek közre azok népszerűsítésében.  Részletesen ismertette a TGM szakmapolitikai törekvését, az idegenforgalmi szolgáltatás elképzelt terveit.  Saját marketing tevékenységükben azt tartják fontosnak, hogy kellően differenciált kínálatot tudjanak a különböző célközönségeknek adni. Nyitrai Dániel, volt LKM dolgozó:  Ez a város számtalan különleges adottsággal, értékekkel rendelkezik. A kultúra városa azonban csak úgy lehetne, ha van fizetőképes kereslet a kultúra iránt. Ezt viszont az 67

értéktermelő vállalkozások hozhatják létre. A művészek is csak akkor jönnek ide, ha van számukra élettér. Most mind a kettőnek híján van Miskolc.  Vonzó programok nélkül vannak még a lillafüredi, tapolcai területeink is, miközben lennének attrakciók egy kis odafigyeléssel. Ezeket a Miskolc körüli üdülőhelyeket az országos média sem említi, nem reklámozza évek hosszú sora óta.  Miskolcon a korábbi évtizedekben számos zenekar, dalárda, kulturális amatőr csoportok voltak, amelyekre építve színes és tartalmas műsorokat lehetett szervezni. Ki kellene most is vinni a kultúra programjait oda, ahol a turisták is járnak. Ezt a pezsgő életet tudják több város üdülő területein produkálni. Nálunk ez miért nem megy?  Meglehetne gondolni, hogy – hasonlóan a háború előtti időkhöz – a módosabb polgárok is kerüljenek be a városi döntéshozó testületekbe, remélve, hogy ezáltal adakozóbb lokálpatriótákká válnak. Vitéz. Lovag. Rásonyi István, volt LKM dolgozó:  Felsorol jó néhány jobbsorsra érdemes épületet, és magát a „villanyrendőr” állványt is, amely az enyészetnek van kitéve, miközben megmentésükre lenne szükség. Nagyfokú a városvezetés gondatlansága e területeken. Személyes korábbi a Polgármester Úr felé tett ez irányú javaslatai intézkedés nélkül maradtak.  A Szinva-terasz és a mellette megépített lapos-tetejű, beázó buszmegálló kritikáját is említette, mint ami a város jelenlegi, elhanyagolt helyzetére eléggé jellemző példa. Bicsánszki János, vállalkozó az LKM területén  Ötleteket kitalálni, és közzétenni viszonylag egyszerű, de azok életképességét felelősséggel elbírálni és egy kezdeményezést eredményesen megvalósítani, ehhez már több minden szükséges, ami úgy tűnik városunkban hiánycikk.  A példaként felhozott Hamburg esete több vonatkozásban is sántító példa Miskolcra nézve. Hamburg régóta és jelenleg is egy gazdaságilag fejlett, jól prosperáló kikötő és ipari nagyváros, több százezer munkahellyel. Ezzel szemben Miskolc egy nagyrészt lepusztult, 20%-körüli munkanélküliséggel sújtott, népessége rohamos és nagyarányú lecsökkenését elszenvedett város, ennek minden aggasztó szociális, kulturális, morális következményével. Ez a differencia a mi stratégiánk kialakításánál sem hanyagolható el. Egy ilyen helyzetben elsősorban a mindenkori politika segíthet, ha akar. (Szingapúr példáját említi). Ezt a nélkülözhetetlen támogatást Miskolc és az LKM, valamint utódszervezetei a politikától eddig sajnos nem kapták meg.  Példákat sorol fel arra, hogy mennyire érzéketlen a politika a térség gondjai iránt. Hasonló nagyságú építményadót vetnek ki rájuk, mint például egy budapesti korszerű ipartelepen működő cégre. Ez az állapot már eddig is több értékes, még hasznosítható (köztük műemlék jellegű) épület lebontását vonta maga után. Az 1000 Ft/m 2 éves építményadó mértéke az amortizációs költséggel felér. Az idetelepült új, rendszerint külföldi vállalkozások építményadó, iparűzési-adó kedvezményt kapnak, szemben az itteni régi vállalkozókkal. Itt Miskolcon nincs olyan tőkehátterű, jogkövető régi vállalkozó, amely ezeket a hátrányokat át tudja hidalni. Rostás László, városi főépítész:  Részletesen kitér a „villanyrendőr” állvány kálváriájára, amit mindez ideig nem tudtak megoldani. Levonja ebből is az általános következtetést, amelyet az ismert Kossuth nótának azzal a mondatrészével fejez ki, hogy „ha még egyszer azt üzeni”. Vagyis nem akkor cselekszünk, amikor annak az ideje van, hanem ha még egyszer felszólítanak.  Szerinte gond, hogy a jelenlegi miskolci cégek egymásra sem igazán találnak. A Bosch itteni vezetői ma arra panaszkodnak, hogy nem találnak helyi beszállító céget a környéken.

68

 Szerinte nálunk az a baj, hogy egyrészt nem visszük végig, ami jó ötletünk is van, másrészt abban a tévhitben élünk, hogy rajtunk nem segít senki, és emiatt haragszunk a világra. Gondot jelent szerinte az az uralkodó szemlélet is, hogy itt eddig mindig nagy dolgokban gondolkodtak. Jöjjön ide egy hatalmas vállalat, amely megoldja a város gondját. Ez nem helyes. Az erőnkhöz mérten a kis dolgokkal kell kezdeni a lépéseket. Felemlített egy 1910-es képet, amelyen fel volt tüntetve, hogy akkor mi mindennel rendelkezett a jelenleginél tízszer kevesebb lakosú Miskolc. Például több volt az iskola, mint most. Nem baj az, ha foltos a ruha, csak tiszte legyen, vonta le a következtetését a város jelenlegi helyzetével kapcsolatosan. Induljunk neki és csináljuk. Az emlékeket viszont szerinte is fenn kell tartani.  Külön szólt a város jelképének, szimbólumának kérdéséről, amellyel foglalkozik a vezetés. Bodonyi Csaba azt javasolta, hogy tegyenek a város közepére egy ötven emeletes toronyházat. Volt, aki az Avasra libegőt akart tenni. Az 1800-as évek végén kiadott két képeslapon már foglalkoztak őseink többek között azzal, hogy léghajó állomást, a főutcán csatornát, az Avasra libegőt építenek, esetleg átfúrják a hegyet egy alagúttal. Mindig túl nagyot akartak elődeink, Nem számoltak a realitásokkal, az adott város valóságos értékeivel és erejének határaival.  Végezetül beszélt arról, hogy bajainkat próbáljuk ”házon belül” kommunikálni és megoldani, ne terjesszük mi magunk Miskolc rossz hírét, megoldatlan gondjait. Ne rontsuk, hanem javítsuk a város imázsát. Ortó György, ingatlangazdálkodási-fejlesztési szakértő  Elöljáróban elismerését fejezte ki e tartalmas rendezvénysorozat szervezőinek.  Ismeri jól a két diósgyőri üzem helyzetét, a még létező ingatlanállományát, a tulajdonbejegyzési problémákat. Szerinte megvannak azok a technikák, amelyek a társasházasításos földhivatali bejegyzési forma megszüntetésére vonatkoznak. Erre az új helyzetre azonban először funkciót kell találni.  A városban, frekventált területeken sok olyan rendezetlenül, elhanyagoltan lévő ingatlant találunk, amely inkább elriasztja a jövendőbeli befektetőt, mintsem ide vonzaná. Ezeket meg kell szüntetni Miskolcnak. (Már van grafitit-törvény, de még mindig 10-15 éves rajzok éktelenkednek a falakon.) Ha kell, épület-roncsadót is be lehetne vezetni a hanyag tulajdonosokkal szemben. Fizikai értelemben is rendet kellene csinálni Miskolc utcáin, a vasgyár területén, ahhoz, hogy valami konszolidáció elindulhasson. (Elég a város kapuját, a Tiszai pályaudvar lepusztult környékét megnézni.) Ez nem elsősorban pénzkérdés, hanem egy igénytelen emberi, vezetői mentalitást jelez. Vannak azonban már jó példák is (Lillafüreden, a Molnár sziklánál).  Szimbólumként ajánl egy olyan művészi kompozíciót, amely a Szeleta barlang szakócáját összeházasítja az itt kísérletezés alatt álló nanotechnológiával, a fém-habbal. Sipos István, az Ipartörténeti Alapítvány kuratórium elnöke  Miskolc és környéke olyan ipartörténeti múlttal, a termelőmunkához közvetlenül kapcsolódó kultúrtörténeti értékekkel rendelkezik, amelyhez hasonlóval egyetlen magyar város sem. (Felsorolt többet is ezek közül.) Aki ezt nem ismeri, és ezért ennek jelentőségét lebecsüli, eltorzítja, hasznosítását elhanyagolja, és ezzel megsemmisülését segíti elő, az sokat árt a település lakosságának. Ez – vagyis az ipari örökség – mint nemzeti kincs lehetne a város szimbóluma. Erre azonban a turizmus helyi irányítói eddig nagyon kevés kísérletet tettek. Vannak rendezvények, gyűjtemények, skanzenek, amelyeket ma már inkább csak lelkes önkéntesek tartanak fenn, mert akiknek hivatalból feladatuk lenne, azok érdektelennek tartják ezeket az idegenforgalom, az oktatás, a nevelés, a lokálpatriotizmus erősítése szempontjából.

69

 Ennek a retrográd szemléletnek és gyakorlatnak egyértelmű cáfolatát nem csupán más hasonló külföldi városok pozitív példái adják, hanem azok a látogatók, akik véletlenszerűen bejutnak a kiállításokra, a vasgyári sétákra, akik fiatal egyetemi hallgatóként, doktorandusokként, kutatóként stb. az ország különböző tájairól felkeresnek bennünket, és tájékoztatásunkat kérik a térség ipari emlékeiről. Dokumentálják ezeket a vendégkönyvi bejegyzett elragadtatással írt sorok is.  Miskolc vezetése most döntés előtt áll a város jövőbeni arculata, fejlesztésének iránya meghatározása tekintetében. Kérdés, hogy mennyiben akarja az örökségorientált városstratégia szempontjait követni, és ezen belül mennyire támaszkodik ipari múltjának egyedül álló értékeire, vagy – mint az utóbbi évtizedekben – továbbra is mellékesen kezeli azt. A hozzáértő szakembereknek az a véleménye, hogy Miskolcon mindenképpen paradigmaváltásra van szükség e tekintetben. Egy felszólaló: (nevét nem ismerjük)  A Szeleta barlang, a tanösvények, Diósgyőr több nevezetessége, a Vár, a pálosok egykori kolostorának romjai stb. számos ikonja lehetne a városnak. Csodálkozik, hogy a miskolci idegenforgalmat, turizmust szervezők ennyire kevés ismerettel, fantáziával és tettrekészséggel rendelkeznek, mintamennyiről itt tanúbizonyságot tettek.  A Drótgyár tavaly volt 100 éves. Ez is, mint több más ipartörténeti évforduló (Hámori-tó) feledésbe került a város évforduló-, illetve rendezvénynaptárában.  De olyan ügy is ellaposodott itt a városban, mint a 300 éves Rákóczy évforduló. Nagyobb idegenforgalmi és város-imázst lehetne kialakítani Nagy Lajos királyunk helyi kötődésével kapcsolatban is. Nagy Sándor:  Játékot ajánlott: Miért érdemes Miskolcra jönni? Ki tudna erre válaszolni? Neki van három gyereke és felesége, miért jöjjön Miskolcra? Amilyen meglepő (és képtelen is) volt a kérdés, olyan lett a hatására elszabadult véleményözön, az átmeneti hangulat, a közbekiabáló válaszadás.  Véleménye szerint nincs a város felkészülve a meglévő értékei olyan bemutatására, és reklámozására, ami vonzaná ide a hazai és külföldi turistákat. És ez különösen igaz az ipari örökségre. Egy felszólaló (nevét nem ismerjük)  Korábbi bizottságoknak tagja volt, kilenc évig a Barlangfürdő helyettes vezetőjeként tevékenykedett. Mindazok, amik itt elhangzottak javaslatként, már korábban ki lettek találva. Bodonyi Csaba találta ki a vizek völgye, a kövek völgye gondolatot is. A munkákat meg is kezdték. Sajnos minden előkészítő munka odaveszett, az egész komplex koncepció elhalt.  Ez az akkori vezetés 12 év alatt a városba hozta a Boscht, a Shynvát, és más kisebb cégeket. Történtek tehát pozitív dolgok a korábbi városvezetés időszakában is. Drótos László a Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület alelnöke, a rendezvény társszervezője:  Megköszönte a jelenlévők, a meghívott szakemberek aktív közreműködését, véleménynyilvánítását, javaslataikat.  Bejelentette, hogy a műhelybeszélgetések nyolc alkalmával elhangzottakról egy szerkesztett anyag összeállítását és megjelentetését tervezi a városvezetés. Ebből az itt megfogalmazott javaslatok, ajánlások Polgármester Úr asztalára is eljutnak majd. Ígéretet hangzott el arra nézve, hogy az egyes ajánlásokat figyelembe veszik majd az illetékesek a 2014-2020 uniós tervciklusban a városi stratégia összeállításánál.

70

 Az eddigi rendezvények mindegyikén felvetődött az a fontos kérdés, hogy milyen városunk ismertsége, milyen Miskolc híre a lakosság és a szélesebb nyilvánosság körében. Az a tapasztalat, hogy kevés a valóságos helyzetünk ismertsége, gyakori a félreértés, méltánytalanul sok elmarasztaló hír, jelző jelenik meg Miskolcról. Az ipari örökség, és a gazdaság fejlesztés terén is érzékelhető egyes helybeli szakemberek között a dolgok teljesen ellentétes megítélése, a közvélemény félretájékoztatása. Tehát meglehetősen nehéz helyzetben van a városvezetés, amely szeretné újrapozicionálni Miskolcot, és végre elindulni a felfelé vezető úton. Különösen terhes örökség nehezedik most a városmarketingre. Milyen legyen a jövő Miskolca? Ennek a kérdésnek a megválaszolását szeretnénk segíteni a most befejeződő rendezvénysorozattal is.  Mint az ma is megerősödött, a városmarketing egy olyan cselekvést vezérlő program, amelynek a település komplex fejlesztési stratégiájára kell épülnie. Ilyen, elfogadott, konszenzusra épülő stratégiája viszont jelenleg nincs Miskolc városnak.  Továbbiakban a jelenlegi kiállítás megszületéséről, alkotóiról és céljáról szólt részletesebben és elismerően.  Kitért a város jövőbeni fejlesztése kiinduló alapgondolatának meghatározására. (Jó példaként említette Ózdot, és más környező városokat, az ipari múlt örökségének, az örökségorientált városfejlesztés céljainak kitűzésére). Miskolc vezetésének most már sürgősen el kell döntenie, hogy ipari emlékei hasznosításában merre kíván haladni. Azon az úton akar-e tovább menni, amely – mint azt a fiatal történészek megállapították – szőnyeg alá szeretné seperni a valóságos múltat, vagy felveszi a reális emlékekre építkezés, és a valóságos szellemi tárgyi hagyatékai hasznosításának egyedül reális irányát.(Kitért arra a bőséges helyi tapasztalatra, amely ezt az utóbbit az idegenforgalom szempontjából is különösen preferálja.)  Belátja, hogy ma még a helyi ipari örökség, – a turizmus szervezői szempontjából – nem egy minden feltételnek megfelelő kész „termék”. De azzá lehető, és azzá is kell tenni, hisz egyedül ez az a sajátosan és egyedülállóan miskolci, amelyhez hasonlót egyetlen más magyar város sem tud felmutatni. Ez, a város jövőbeni kiugrását biztosító fő attrakciójává válhat. Ezt továbbra is kihasználatlanul hagyni, nagy-nagy hiba, sőt bűn lenne!  Befejezésül külön megköszönte Némedi Varga Zoltán igazgató úrnak, és a Galéria vezetőségének, hogy a Polgármester Úr intenciói alapján segítették a rendezvény sikeres lebonyolítását. A civil szervezetek nevében ígérte, hogy egy előre mutató város stratégia megtervezéséhez és sikeres végrehajtásához minden lehetséges közreműködést megadnak a jövőben. Barázda Eszter: Megköszönte a jelenlévők részvételét a 8. és egyben utolsó műhelybeszélgetésen. Ígérte, hogy aki a jelenléti listára feliratkozott, azokat a további e témában formálódó fejleményekről a Galéria értesíteni fogja. A tanácskozást bezárta.

71

Egyéb, megtett lépések, észrevételek, javaslatok, mellékletek –

Kiküldött felkérő és tájékoztató levelek, valamint az arra érkezett válaszok  Tájékoztató és felkérő levelek: *

Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület Javaslat A borsodi régió ipari, természeti és kulturális értékeit bemutató TANULMÁNY-KIÁLLÍTÁS anyagának hasznosítására Az elmúlt években Egyesületünk közvetlen, vagy közvetett közreműködésével több tanulmány, kiadvány készült, szakmai tanácskozás, kiállítás, interaktív program került megrendezésre a térségünk kulturális örökségét alapvetően meghatározó ipari-hagyaték védelme és a jelenkor céljaira történő hasznosítása tárgyában. Az utóbbi napok eseményeiből külön is kiemelkedtek – a hagyományos bányásznapi megemlékezéseken túl – az ózdi, a mezőkövesdi, miskolci rendezvények (Kulturális Örökség Napja, a XIV. Országos Mezőgazdasági Gépésztalálkozó, a Fazola Fesztivál, a megye ipartörténeti emlékeiről útbaigazító táblák kihelyezése /melléklet/). Az ózdi program keretében egy kiállítás is nyílt „BORSOD 2050 – HAJRÁ, IPARI TÁJ!” címmel (meghívó csatolva). Ez az anyag célját, tartalmát, és megjelenési formáját tekintve, – szerintünk – egy olyan tanulmány-kiállítás, amely egyrészt igényelné a szélesebb körű megismertetést, másrészt a szakmai továbbgondolást, valamint az érintett településeken a területfejlesztési elképzelések kidolgozásakor a kellő figyelembevételt. A kiállítás anyagát fiatal építészek, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészművészeti Doktori Iskola hallgatói, Ózd város Önkormányzatának támogatásával készítették. A kiállítást megnyitó Fürjes Pál polgármester úrral és a kiállítás anyagát összeállító doktorandusokkal abban maradtunk, hogy először a megyeszékhelyen, Miskolcon keresünk alkalmat a bemutatásra. Itt ugyanis a múltbeli szénbányászat és vaskohászat nagyüzemei, az ózdihoz hasonlóan, – a gazdag kultúrtörténeti értékek mellett –, súlyos örökségeket is hagytak napjainkra. Miskolcon is, – hosszú évek kudarcai után – most keresi a jelenlegi városi vezetés az egykori nehézipar szellemi és tárgyi hagyatéka hasznosításának a legjobb módját, következményeinek rendezési lehetőségeit. Javasoljuk tehát, hogy – az ózdi bemutatás után – Miskolcon is találjunk módot az anyag közszemlére tételére, majd pedig ehhez kapcsolódóan megfelelő szakmai konzultációk megszervezésére. Ezt az érintett helyi vezetőszervek, szakemberek közreműködésével és segítségével lenne célszerű megszervezni. Egyesületünk részéről a szervezés koordinációs feladatait vállaljuk. Miskolc, 2012. szeptember 20.

Drótos László Egyesület általános alelnöke

Prof. Dr. Tóth László Egyesület Tudományos Tanácsának vezetője

*

72

Az első körben támogatásra felkért szervezetek és vezetők: 1.

Miskolci Polgármester, mint az egyesület tiszteletbeli társelnöke

Azonnali pozitív válasz: “Tisztelt Alelnök Úr! Dr. Kriza Ákos polgármester úr kérésére tolmácsolom köszönetét Önnek és az Egyesület valamennyi tagjának akik a térségünk kulturális örökségét meghatározó ipari-hagyaték védelme és a jelenkor céljaira történő hasznosítása ügyéhez munkájukkal hozzájárultak. A javasolt kiállítás megrendezéséhez polgármester úr örömmel adja nevét, vállalja a fővédnökséget… Tisztelettel: Bőkéné Pálinkás Erzsébet polgármesteri titkárságvezető” * 2.

A Megyei Közgyűlés alelnök Riz Gábor, mint Ózd országgyűlési képviselője

Pozitív válasz: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a megkeresését, természetesen - lehetőségemhez mérten - minden segítséget megadok a kiállítás megszervezéséhez, valamint a kapcsolódó eszmecsere sikeres lebonyolításához. Tisztelettel Riz Gábor alelnök * 3. Paszternák István, mint a megye örökségvédelmi irodája vezetője válaszolt

Nem

4. NORDA ügyvezetője, Kormány Krisztián válaszolt

Nem

5. Bodonyi Csaba, építészművészeti szervezet válasz

Pozitív

6. Olajos Csaba, volt regionális főépítész válasz

Pozitív

7. Holló Csaba, építész, a MMK alelnöke, B-A-Z megyei elnöke válasz

Pozitív

8. Herman Ottó Megyei Múzeum, Dr. Pusztai Tamás igazgató válasz

Pozitív

9. Kohászati Múzeum, Gulya István múzeumvezető, válasz

Pozitív

10. Ózdi Városi Múzeum, Farkas Péter Barnabás múzeumvezető válaszolt

73

Nem

11. Miskolci Egyetem Prof. Dr.Patkó Gyula rector válaszolt 12. Az Egyesületünk alelnökeinek Pozitív válasz

74

Nem

Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület Levél Miskolc Megyei Jogú Város Képviselőtestülete tagjainak Egyre nyilvánvalóbb, hogy Miskolc város reménybeli „újjáépítéséhez”, gazdasági versenyképessége ismételt megteremtéséhez egyik meghatározó, eddig kihasználatlan tartalék a volt ipari nagyüzemek még megmaradt szellemi, tárgyi értékeinek innovatív hasznosítása. Erre az eltelt két évtized alatt – sajnos – nem jutott kellő figyelem az érintett döntéshozók részéről. Máig nem rendelkezik a város, e több mint 200 hektáros elhanyagolt belterület revitalizálásának elfogadott koncepciójával. A késedelem szinte felbecsülhetetlen veszteségekkel, hátrányokkal járt és jár az ott működő mintegy 100 magánvállalkozásnak, a környékbeli lakosságnak, a városnak, a nemzetgazdaságnak. E téren súlyos elmaradásban van Miskolc nemcsak a hasonló sorsú külföldi volt nehézipari településekhez képest, de olyan hazai városokhoz viszonyítva is, mint például Budapest egykori ipari övezetei, vagy Ózd városa. Egyesületünk ez ügyben korábban már több kezdeményezést tett, tanulmányokat dolgozott ki, és javaslatokkal élt a tarthatatlan helyzet változtatására, de csak nagyon szerény elmozdulások történtek. Ezért is fontosnak értékeljük, az újabb ez irányú felvetésünkre Polgármester Úrtól kapott alábbi választ, amelyet úgy fogadtunk, hogy annak tartalma bizonyára a Közgyűlés valamennyi tagjának véleményével is megegyezik: “Tisztelt Alelnök Úr! Dr. Kriza Ákos polgármester úr kérésére tolmácsolom köszönetét Önnek és az Egyesület valamennyi tagjának akik a térségünk kulturális örökségét meghatározó ipari-hagyaték védelme és a jelenkor céljaira történő hasznosítása ügyéhez munkájukkal hozzájárultak. A javasolt kiállítás megrendezéséhez polgármester úr örömmel adja nevét, vállalja a fővédnökséget… Tisztelettel: Bőkéné Pálinkás Erzsébet polgármesteri titkárságvezető” A jelzett kiállítást Ózd város önkormányzatának támogatásával a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem doktorandus hallgatói készítették. A Miskolci Galériában megrendezett kiállításhoz kapcsolódó műhelybeszélgetések két programját már, – nagy érdeklődés mellett – le is bonyolítottuk. Ezekről, valamint a tervezett további rendezvényekről egy összefoglalót mellékelünk az Ön tájékoztatására. Csatoljuk továbbá a következő két rendezvény meghívóját és azt a „Háttér anyag”-ot, amelyet a műhelybeszélgetéseket levezető szakembereknek készítettünk. Köszönettel vesszük, ha személyes érdeklődésével megtiszteli munkánkat. Várjuk a programokon. Tisztelettel: Az Egyesület Ügyvezetősége. *

75

–

A megjelentek száma:  A megnyitóval együtt, a kilenc alkalommal, összesen mintegy 750-800 fő jelent meg.

–

A szóbeli tájékoztatók, felszólalók, illetve felszólalások száma: A megnyitóval együtt, összesen 154 felszólalás hangzott el, ezek hangrögzítésre kerültek  A hangrögzítés nélkül, csoportokban, spontán folyó eszmecseréken további, mintegy 80 –100 gondolat vetődött fel.

–

Írásban és telefonon jelzett jelentősebb észrevételek, vélemények és javaslatok A. Kivonatok a beérkező negatív észrevételekből.

Levél az egyik vezető értelmiségitől: „Gratulálok a tegnapi rendezvényhez. Úgy látom, hogy ez a város fürdik a saját levében, a saját "vizében" és képtelen lesz a felszínre kerülni ahhoz, hogy megmutathassa magát. Egyedül a Péter volt valamennyire progresszív. Gyorsan "üssétek a vasat" a HIVATALHÁZ tekintetében ahhoz, hogy az utolsó rendezvényen akár be lehessen jelenteni azt, hogy a VÁROS pozitív és gyors, progresszív lépést tett (legalább) ebben a témában. Ez eléggé nyomós érv lehet a város számára!!! Ha most nem lesz leütve ez a labda, akkor marad minden a régiben ebben a kérdésben is!! Véleményem és tapasztalatom szerint város (eddigi és mostani) vezetőinek MŰKÖDÉSI ELVE a következő: csináltatunk valakikkel (általában a kedvezményezettekkel, a "csókosokkal") stratégiai fejlesztési terveket, ezeket "széles körben megvitatjuk, társadalmasítjuk", és letelik a mandátumunk, így marad minden a régiben! Lásd: rockmúzeum, Avas fejlesztése, városfejlesztési koncepciók, közlekedés fejlesztése, fürdők fejlesztése, Tapolca fejlesztése, stb..... Ha értelmesen meg kívánták volna oldani pl. az LKM, avagy a DIGÉP problémáját, már a város birtokában lenne egy rakás felvásárolt terület (a "sajtban" már lyukak lennének, és nem a telektulajdonosok száma növekedett volna meg mintegy 50%-al, hanem ugyanennyivel csökkent volna)!!! STRATÉGIA kellene és nem pedig DUMA! Barátsággal, ----------------------Telefon az egyik meghatározó nagyságrendű vállalkozás tulajdonostól: „Nem kívánnak részt venni a műhelybeszélgetéseken, mert teljesen megbízhatatlan a város politikai vezetése, élén a polgármesterekkel. A gazdasággal, a volt iparral kapcsolatosan tradicionálisan érzéketlenek, szakmailag hozzá nem értők. Ezen túl politikai erkölcsi tisztaságuk is megkérdőjelezhetők, amit többek között a Miskolcról szóló legutóbbi TV adások mutatnak, vagy amit az a bíróságon lévő több mint száz feljelentés jelez, amit a városvezetésben egymással szembe álló politikai erők kezdeményeztek. A fennmaradásért naponta küzdő vállalkozóknak sem idejük, sem bizalmuk nincs ezekkel még csak egy asztalhoz sem leülni, miután – mint azt az eddigi példák mutatják – semmi eredménye nincs, a be nem váltott ígéretekben bővelkedő találkozásoknak.” ---------------------------

76

Levél egy jelentős vállalkozás vezetőjétől: „Átolvastam a mellékelt tanulmányokat, háttéranyagokat, és oda jutottam ahol eddig is jártam, ti. SEHOVA. Úgy látom, hogy a városvezetés tőlem egy kicsit lemaradva halad ugyanide. Jó lett volna persze jelen lenni ezeken az estéken, és akkor talán hitelesebben állthatnám ezt. A sors és a munka utáni futkosás, azonban nem tette ezt most lehetővé. A leírtakból én azt veszem ki, hogy a nagy szavakon és szándék kinyilatkozásokon túl semmi konkrét terve nincs a városvezetésnek a volt nehézipari területek sorsának rendezésére. Sajnos a mi féle társadalmi szervezetek (alapítványok, egyesületek) ereje arra sem elég, hogy megfodrozza ezt a húsz éve álló vizet. Mondom ezt szomorúan, de nem lemondóan, mert a Ti általatok(unk) elvégzett munkán (egyáltalán a téma felszínen tartásán) túl semmi nem történt(ik) ez ügyben. De mi lenne, ha ez sem történne? Jellemző a helyzetre, hogy a város polgármestere egyszer sem tisztelte meg a nagyérdeműt személyes jelenlétével, ami jelzés értékkel bír arról, hogy a városvezetés mennyire tartja fontosnak a kérdést. (amennyiben mégis volt a pm. akkor mélységes elnézétst a vádért) A városnak alapvető szerepe lenne pedig a helyzet rendezésében. Véleményem szerint: --- minél több területet és objektumot kellene megvenni a területüket nem hasznosító tulajdonosoktól. --- stratégiai határingatlanokat kellene megvásárolni, (kisajátítani), hogy a terület elérhetőségét megoldják. --- egy legkönnyebben "megtámadható" földrajzi irányból el kellene kezdeni a terület felmérését, közműveinek kialakítását, parcellázását, majd hasznosításba adását, Ezt akár pilot projekt jelleggel. A tanulságok elemzése után folytatni a területek reorganizálását. Ennek megfelelő (pályázatból finanszírozható forrásigényű) méretű mezőnként haladni a munkával. stb. stb. tudnám még sorolni amatőr felvetéseimet. A városmarketing témájú meghívót (immár többedszer) megkaptam. Sajnos a városnak manapság nincs markáns városmarketing koncepciója, és az ez ügyben eddig végzett aktivitása az előző városvezetés által építgetett image lebontásában összpontosult. Jellemző, hogy a beszélgetés meghívottai között nincs a város részéről egyetlen személy sem aki ez ügyben kompetens döntéshozó, vagy koncepció építő (meghatározó) személynek számítana. Egy konkrét (szak)területre szóló marketing kidolgozás csak egy általános nagy rendszer részeként képzelhető el. Beszélgetni róla is csak a nagy rendszer ismeretében, és az ahhoz való viszony-és kapcsolatrendszer tükrében lehet Úgy hiszem hát, hogy a beszélgetésen elhangzó magvas gondolatok, most is a felhőkbe szállnak majd, mint az égfelé fújt cigaretta füst. Köszönöm invitálásodat. Lenne is égbefújni való gondolatom ez ügyben (nem kevés), ám nézőtéren nem dohányzok. Úgy hiszem, hogy az ipari örökség, Miskolc, és a marketing háromszögében többet szökelltem ebben a városban mint sok más marketing szakember. Ha Bán Andrisnak nem jutok eszébe egy ilyen alkalommal, akkor vélhetően feleslegesen tettem. Nagy Sanyi barátom, biztosan -- színtiszta logikával és eddig végzett ez irányú tengernyi tapasztalat birtokában -- gyönyörű kék füstöt fog fújni a többi kedves jószándékú ám hasonló módon fegyvertelen résztvevővel együtt. Talán segítene a dolgon, ha ezt a megbeszélést a városháza aulájában tartanák, hátha a felszálló dohányfüst megköhögtetne valakit ott fenn a magas ég alatt.”

77

• •

Rövid összefoglalás BAZ megye és ezen belül MISKOLC városa „leírt” régiók gazdaság fejlesztését szolgáló kormányzati stratégiai együttműködések tekintetében. A felsőoktatás tekintetében a Miskolci Egyetem fokozatosan visszaszorul miközben Debrecen és Eger erősödik. • ÉSZAK-MAGYARORSZÁG fokozatosan leépül a gyenge lobbi erő miatt (SZÉTHÚZÁS!!) Lobbi erők: Stratégiai együttműködések (tervezett: 40 db, megkötött:15db)

78

B. Kivonatok a pozitív írásba adott észrevételekről: Sélley Andrea egyesületi elnök felszólalásának írásos kiegészítése (2013. március 14. Miskolci Galéria műhelybeszélgetések a civil szervezetek lehetőségéről) Kedves Laci bácsi, nagyon inspiráló volt a mai nap, s néhány gondolat még felmerült bennem, s mivel a hozzászólásommal csak érintettem ezeket, szeretném kifejteni: - utaltam arra, hogy a gyár- és bányabezárások kapcsán a lakosság, mint munkaerő az elmúlt évtizedben sajnos nem a munkában szocializálódott, leromlott az életminőség, és a volt munkások, bányászok szegénységben, egyéni és közösségi problémákban élnek. Ez társadalmi jelenség, sok feladat van az emberekkel, hogy újra minőségi munkát tudjanak végezni. ez viszont nem az egyetemek és az oktatás feladata, (megjegyzem az új generáció kiképzése is fontos), hanem egyfajta társadalmi megújítást igényel. Járva a perifériákon lévő településeket, és a miskolci városrészeket (Lyukó, Vasgyár, Avas) látható, hogy a szegénységből. apátiából felépíteni az embereket, önbizalom-építéssel, megerősítéssel lehet. S sokan nagyon hangsúlyosan beszélnek a munkahelyteremtésről, de sajnos ma már nem elég munkahelyeket teremteni, azokba való visszaintegrálódásról nem szabad elfelejtkezni. - a közösségfejlesztés abból indul ki, hogy a lokalitás mentén adódó ügyekre, helyi problémákra a helyi emberek bevonásával kell megtalálni a megoldásokat. A helyi emberek mindig a legfontosabb erőforrás. A pénz, a tőke, az eszköz összeszervezhető, viszont az emberek elköteleződése, motiválttá tétele adja a fejlesztések alapját. Ez az említett Közösségi alapú helyi tervezés mentén szerveződhet. A helyi emberek közül azokkal az érintettekkel érdemes együtt tervezni a megoldásokon, akik a változtatás érdekeltjei leginkább. Az ő tájékoztatásuk, és megszólításuk a nyilvánosság eszközeivel megoldható. A legfontosabb mindig a világos, és egyértelmű információáramoltatás, ami amellett, hogy informál, átláthatóvá teszi a folyamatokat, és az egyszerű célokat megfogalmazza. - a 2014-20-as EU-s ciklusban vegyes finanszírozású források is lehívhatóak majd, tehát komplex programokra is lehet majd pályázni,ezért érdemes szakma- és szféra közi programban gondolkozni, amiben jól lehatárolható feladata van minden szereplőnek, a saját kompetenciája mentén. ez nagy feladat, ide kell az egyértelmű együttműködéseket kialakító menedzsment. aki a szakmákat összehangolja, kvázi inkubálja (beleértve a műszaki, gazdasági, profitot termelő szakmák mellé a szociális-mentális, közösségfejlesztő, kulturális, és településfejlesztő,....szakmaköziségét) egy stratégia-alkotásban viszont mindenképpen benne kell lennie a civil szemnek, attól lesznek talán pártpolitikai érdekektől független, hosszú távra szóló tervek. (vélhetően belekeverednek olyan érdekek az ügybe, amik tiszta szemekkel átláthatóak.) - ehhez kapcsolódóan meg kell említeni, hogy biztosan a vállalkozókat is, de a civileket mindenképpen látom, hogy képessé kell tenni a források lehívására, ha ezekbe a folyamatokban gazdaságfejlesztési és komplex társadalomfejlesztési programban érdemben, felkészülten tudjanak reagálni. azt látom, hogy a civilek jó szándéka kevés, szükséges a forrásteremtési, és forrás elszámolási készségük növelése. - az önkormányzat mellett kell haladni, nem vele szemben, a mi feladatunk, hogy felhívjuk és nyomatékosítsuk az önkormányzat figyelmét erre az ügyre, s meg kell találni azt az embert, akinek ügye lehet ez a téma. Az egyik alpolgármestert meg kell nyerni. Továbbá szeretném javasolni, hogy Egriné Zsuzsáék svájci civil programjában talán tovább lehet építeni a Borsod 2050 programban elindított együttgondolkodást, egymásra kellene fűzni ezeket a közös célért működő projekteket. Az itt kinyert gondolatokat ha sikerül rendszerezni, akkor annak meg kell szervezni a nyilvánosságát, és ki kell választani egy kis ügyet, (pl. Hivatalház ügyét), amin keresztül meg kell mutatni a civil erőt, és a Hivatalház megmentése jó példája, mintája, lehet az összefogásnak. Barátságos üdvözlettel, másolatban csatolom Zsuzsát is, hogy továbbszőhető legyen a folyamat. Sélley Andrea

79

„Tiszteletem Laci bácsi ! Köszönöm a meghívást, sajnos dolgozok abban az időpontban, így nem tudok részt venni, de figyelemmel kísérem a történéseket. A témához kapcsolódóan szeretném figyelmébe ajánlani egy, a közelmúltban végzett kutatásom beszámolóját, amit főiskolai feladatként (kutatásmódszertan) készítettem a gyárral kapcsolatban .A csatolmányban találja ! A kutatás során a közvélemény megítélését vizsgáltam a térség ipari múltjáról Üdvözlettel Parai Roland”

Reménysugár Diósgyőrben ! Épülhet az új acélmű Diósgyőrben. A jó hír szinte az utolsó huszonnégy órában érkezett, mert a miskolciak nagy része bizonytalan és már egyre kevesebben vannak, azok, akik még hisznek a kohászat feltámadásában, derült ki egy legújabb felmérésből. Az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség környezethasználati engedélyt adott a Miskolc Steel Mills Kft-nek egy 358 400 tonna/év gyártókapacitású acélgyártó üzem és öntőmű létesítésére - olvasható a Borsod Online hasábjain. A Miskolc - Diósgyőri iparterületek Közép-Európa kiemelkedő kulturális emlékeit őrzik, megőrzésük kiemelkedően fontos lenne. Egy online felméréssel megvizsgáltuk, hogy a miskolciak hogyan viszonyulnak ma a város egykori ipari létesítményeihez, mennyire ismerik a Vasgyár történetét, illetve, hogy mit gondolnak arról, hogy a gyárterület esetleg új funkciót kapjon. Tapasztalatok alapján elmondható, hogy az idősebb generáció áll inkább passzívan a rekultivációs elgondolásokhoz. A civil kezdeményezéseket inkább a fiatalabb generáció támogatja, az idősebbek – nagyrészt, akik ott dolgoztak vagy egyéb kapcsolata volt a gyárral - passzívak, érdektelenek. A kutatás során kérdőíves felméréssel igyekeztünk összeszedni, a miskolciak vélekedését a gyárral kapcsolatban. Az online kérdőívet több mint 200 an töltötték ki. A válaszadók nagy százalékban 18 és 45 év közöttiek voltak, a 45 év feletti internethasználókkal ellentétben, ami a várt 20 % - os arányhoz képest 2 %- al maradt alul, de már így is analizálható és markáns képet mutat. A válaszadók életkor és végzettség szerinti megoszlását az alábbi diagramok mutatják:

80

Miskolcon szinte mindenki ismeri az egykori vasmű létezésének és hanyatlásának történetét. A válaszadók 93 % ismeri, hallott, olvasott vagy esetleg már kutatott utána. Mindössze 7 % nem tud semmit a gyárról Miskolc nehézipari sorsának alakulásáról a válaszadók nagy része még mindig bizonytalan, de már egyre kevesebben vannak, azok, akik még a kohászat feltámadásában hisznek Kíváncsiak voltunk a válaszadók véleményére is, azzal kapcsolatban, hogy szerintük miért szűnt meg a nehézipar a térségben. Az alábbi idézeteket olvasva egyértelműen körvonalazódik a közvélemény álláspontja. „elavult technológia, versenyképtelenné vált helyzet a vállalkozási környezetben, nemzeti stratégia hiánya, elsietett privatizácio, teljes érdektelenség a szakma részéről, etcetc.” "Az EU acélgyártási kvótájába nem fért bele a DAM termelése. Felszámolása régen elhatározott dolog volt" „Felsőbb utasításra. A kormány Phare segélyért folyamodott, a nyugat az északi iparvidék felszámolását kérte cserébe. Ez a kohászok között terjedő szóbeszéd volt a nagyolvasztó bezárásának idején.” "Uniós csatlakozás -leépítés Az új tulajdonosi körök hozzáállása. Haszonszerzés, fejlesztés korszerűsítés elhanyagolása. Gazdasági válságra hivatkozva termelés leállítása. Gyár bezárása dolgozók kártérítésének elsumákolása. Új fizetőképes vevő nem tudja megvenni Miért??? Jelentős adótartozást nem lehet behajtani miért??? ÉrdekekÉrdekek......" "A válaszra kevés "néhány szó". Talán csak annyit, hogy az emberi gyarlóság, a döntéshozók anyagi érdeke és a politika áldozatai lettünk. Szeretném felhívni a figyelmét azért, hogy szakmailag is hiteles legyen a kérdőív arra,hogy vaskohászat és acélgyártás között lényeges különbség van. Véleményem szerint itt most szükség van a pontosságra. Vaskohászat szinte biztos, hogy nem lesz. Nincs vasércünk, nem fog senki nagyolvasztót építeni. Acélgyártás még lehet, van hozzá alapanyag, talán még használható berendezések és szakmai kultúra." „Véleményem szerint nemes egyszerűséggel mondhatjuk, hogy - mint oly sok minden más országunkban- a kohászat is a "rendszerváltásunk áldásának" azaz a privatizációnak áldozata lett.

81

Továbbá a rendszerváltás utáni "kapuzárás" a posztszovjet államok felé, szintén megtette hatását. Felvásárlói piaca mindenképpen lett volna. Érdekes módon egyébként Diósgyőr "hanyatlása" vicaversa összeköthető a megyei bányászat -szintén privatizációból eredő- halálával is. Ezen iparágak szimbiózisban éltek egymással hosszú- hosszú évekig. Aki azt merné állítani, hogy a bányák üzemeltetése sem minőségileg, sem mennyiségileg nem érte volna meg, az álljon elém, rebbenés nélkül a szemébe mondom, hogy hazudik. Tanút -sajnos- már egyre kevesebbet lehetne felvonultatni, de nem egy forrásból tudjuk, hogy lett még volna nyersanyag bőven. A gondolatmenettel el is érkeztünk Borsod megye mai, sírásra ösztönző képéhez. Ezrek munkahelyek nélkül, volt bányász és iparvárosok a romlás, kipusztulás legutolsó stádiumában. (Lásd példának Ózd, Farkaslyuk stb. stb.)” „Mert, mint mindent ebben az országban el kellett adni a "külföldinek", aki úgy felvirágoztatja, hogy lassan már a gyom se él meg rajta... Meg nehogymár a magyar minőséget tudjon előállítani bármiből is. Jobb lesz a "gyáriparasztnak" a bosch, shinwa és társai, éhbérért... Amúgy meg itt már évszázadok óta a hagyományok rombolása megy és ez minden szinten megmutatkozik, tehát Miskolc nem is acélváros.” A Vasgyár szinte minden miskolci számára jelent valamit. A válaszadók 69 %- a kötődik valamilyen szállal a Vasgyárhoz. Az idősebbek közül sokan még emlékeznek milyen a gyárkomplexum falai között az izzó kohó mellett dolgozni, a fiatalabbak pedig nap, mint nap látják a gyáróriást, egy letűnt korszak mementójaként. Európában számos példát találunk hasonló, funkcióját vesztett gigantikus ipari létesítmények kulturális, és szabadidős céllal történő újrahasznosítására. Miskolcon is kialakultak és jelenleg is formálódnak azok a szervezeti keretek, amelyek garanciái lehetnek az ipari örökség megőrzésének, és annak, hogy ezek az elhagyatott ipari létesítmények új funkciót kapjanak. Van már néhány olyan konkrét eredmény is, ami a nemzetközi jó példák irányába mutat. A miskolciak 83 % támogatja is ezeket a kezdeményezéseket, mindössze 17 % gondolja úgy, hogy semmi értelme. A kutatás eredménye megerősítette azt a hipotézist, miszerint a funkcióját vesztett gyárterület társadalmi célú újrahasznosítására irányuló törekvéseket a 45 év felettiek legfőképp azok, akiknek szoros kötődése volt a gyárhoz (ott dolgozott stb.) - nem támogatják. A gyár egy „vérző seb” a város testén és a kérdőív segítségével begyűjtött információk alapján

82

érthető e korosztály passzivitása. A fiatalabbak viszont annál inkább támogatják az innovatív ötleteket. Életkorukból adódóan nekik nincsenek "rossz" emlékeik a vasgyárral kapcsolatosan, és sokkal nyitottabb, együttműködőbb hozzáállást tanúsítanak. Parai Roland Miskolc, 2013. Január, 20. -----------------------------------------„Tisztelt Drótos László Úr! Telefonbeszélgetésünkre hivatkozva mellékelten megküldöm Önnek a Régi Autók és Motorok Miskolci Egyesülete bemutatkozó anyagát. Remélem, hogy egyesületünk és annak tevékenysége elnyeri tetszését, és a jövőben lehetőségünk nyílik a közös együttműködésre. Tisztelettel: Lévai Tünde RAMME elnök”

---------------------------------------

Gondolatok Molnár Attila részéről A Borsod 2050 Miskolci rendezvénysorozat összegzéséhez 1. A rendezvény-javaslat tapasztalatai.

helyi

fogadtatása,

lebonyolításának

szervezési

Nagyon jó döntés volt, hogy a kiállítást Miskolcra elhoztuk. Külön érdem és kiemelt jelentőségű és nagy siker volt, hogy a kiállításból rendezvénysorozat lett. Nem várt érdeklődést váltott ki a civil szervezeteknél, barna mezőkhöz kötődő személyeknél, sőt a város vezetése részéről is. Az ipari örökség újrahasznosításának kérdését megelőzve, előtérbe került a munkahelyteremtés kérdése, a város élhetősége-jövő képe-stratégiája. Ezek a kérdések pedig mindenkit érintenek a városban. Talán a sajtó részvételét ill. a sorozat figyelemmel kisérését- arról a folyamatos híradást hiányoltam . ( de az is lehet, hogy nincsen kellő információm erről ). Pl. olvasói rovat beindítása ebben az ügyben. A nyilvánosság nagy erő és hatalom. Az Északmagyarország (Szántó Úr) által említett Agora rovat nem ezt a célt szolgálja. (Agora tag voltam vagy 3-4 hónapig. Valóban vannak jobbító célú, segítő javaslatok, de oly mértékű személyeskedéssel járt együtt, hogy kiléptem belőle ) 2. A rendezvény időszerűségével, valamint a tartalmával, hangulatával összefüggően elhangzott észrevételek A rendezvény időszerűsége nem lehet kérdéses. Talán az utolsó pillanatban történt .

83

( különös tekintettel a 2014-2020 EU gazdasági időszakra történő felkészülés jegyében ). Tekintettel arra, hogy ez a téma az elmúlt 10-15-20 évben nem volt kibeszélveátbeszélve,az embereket különböző mértékben érintette a problémakör. Az ipartörténeti emlékek kérdése szinte háttérbe szorult a felhagyott ipartelepek újraindítási kérdése mellett. Ki pesszimistán, ki optimistán , ki vádaskodóan, ki megoldást keresően, ki kompromisszumot keresően szólt hozzá. Volt aki az ipari emlékek megőrzésének a kérdését felesleges siránkozásnak tekintette, helyette más örökségek megőrzését tartotta fontosnak. ( szerintem keveredett a felszólalásban a kohászat újraindításának kérdése az ipartörténeti értékek megőrzésével ) 3.

A gazdaság, a termelő ipari üzemek, a szakember-utánpótlás, a tudomány és technikatörténeti jellegű kulturális hagyomány körül kialakult értékrend-torzulás, a helyi döntéshozók körében is jellemző kedvezőtlen közhangulat. Az e téren meglévő bizalmi-válság, a szkeptikusok megnyilvánulásai. Beigazolódott, hogy helytelen volt az a szemlélet, hogy „ a piac mindent megold „ valamint „ az ipar helyett majd a kereskedelem mindent megold „ nem beszélve arról, hogy a gyárak bezárásával párhuzamosan sem az aktuális kormány sem a város vezetése nem indított semmilyen programot a felszabaduló munkaerő lekötése érdekében. Ennek az lett a következménye, hogy a város lakossága csökkent, ezen belül pedig az értelmiségi és a magasan kvalifikált szakmunkások elvándorlása a legaggasztóbb. Nem csak Debrecen, hanem pl. Ózd is megelőzött bennünket. ( Debrecen nem csak akkor fejlődött amikor saját politikai pártja volt hatalmon, hanem az ellentétes pártállásu kormányok alatt is; Ózd pedig a célok kitűzésében, programok végrehajtásában előzte meg Miskolcot ) Mindez bántja , sok esetben felháborítja a miskolciakat. Óriási szellemi- gyakorlati tapasztalat megy feledésbe ( mérnök-technikus-szakmunkás ) és helyette semmi nincsen. Vagy más városban-országban kamatoztatják tudásukat, vagy munkanélküliek, vagy az idő múlásával nyugdíjasak lettek. A fiatalságnak pedig nincsen perspektívája, eleve elhagyja Miskolcot. Mindezek egyenes következménye a város „ lepusztulása” Milyen kép alakult ki Miskolcról? Negatív! Érdekes volt a Média – Északmagyarország ( Szántó Úr) kérdése: Mikor láttunk pozitív hírt Miskolcról a közmédiában? Pontosan a média terjeszti a negatív híreket, a pozitív hír nem hír! Sőt!! Mostanában terjed az interneten egy nyílt levél „ Merci gyár Kecskeméten „ címmel ahol egy dolgozó írja le panaszait. Csak a borsodi vonatkozást idézem: „A gyárvezetés most éppen borsodi hátrányos helyzetű munkavállalókat akar Kecskemétre telepíteni. Csak hogy, kecskemétiek, erről is tudjatok. El lehet képzelni, kifélék-mifélék ezek... Ha nekem nem hisztek, nézzetek utána. Már folynak az egyeztetések a város vezetőivel a munkásszállásról....” Sajnos ez a kép Borsodról! De nem csak az ipar területén nem történt semmi. Nem kell messzire menni: Miskolc fürdőkultúrájában is csak a lepusztulás a jellemző. Az elmúlt húsz évben lett volna lehetőség a fürdőkultúránk emelésére- pl. Széchenyi terv pályázat. Eltűnt a tapolcai strand, eltűnt az Erzsébet téri gőzfürdő ( pedig ott még a Széchenyi terv pályázat táblája is ki volt függesztve ! ), lepusztult az Selyemréti fürdő-strand. Ezen időben csodálatosan kiépült-bővült pl. Tiszaújváros, Hajdúszoboszló strandjai!! A miskolciak, akik tehetik Tiszaújvárosba mennek a strandra. Nem volt az elmúlt 20 évben, de kell egy karizmatikus városvezető, aki célokat tűz ki, programokat fogalmaz meg, a város lakóit pedig emellé állítja és mindenki azon dolgozik majd. A város élhetővé kell váljon, a megtartó és növekvő erőt biztosítani kell. 84

4. Milyen lehetséges alternatívák állnak a térség gazdasági, társadalmi felzárkózása, ismételt fejlődésének megindulása előtt. Mi ezek kibontakozásának a feltételei? Most adatik meg a lehetőség, hogy az EU 2014-2020 tervezési időszakára felkészülve, ésszerű, elfogadható programterve legyen a városnak. Ha ezt a lehetőséget is elmulasztja Miskolc, végleg leszakad. Ezen programterven belül kell a barnamezős területek hasznosítását is megtervezni! ( az ipari emlékek kiválasztása és megőrzése mellett ) Korábbi méretű kohászati-gépgyártási kapacitást nem szabad tervezni. Kohászati vagy gépgyári kapacitást kimondottan speciális területen kellene létrehozni. Ezt elsősorban a gépkocsigyártáshoz, vagy éppen a miskolci Boch gyárhoz kellene kapcsolni! Olyan termékek-alkatrészek gyártásába kellene fogni, amit ma a magyarországi autógyárak külföldről hoznak be – tehát importkiváltás lenne. Másrészt olyan egyedi termék gyártását kellene bevállalni, amit pl. magyar fiatal feltalálók termékei, amivel piacképes terméket hozna létre. Harmadsorban kohászat-gépipari ágazaton kívül teljesen eltérő profilt kellene letelepíteni. Új munkakultúrát, új technológia letelepítése lenne szükséges ( pl. led gyártása, ledes lámpagyár, informatikai termékek gyártása ) A kerekasztal megbeszéléseken az is felmerült, hogy a Miskolchoz kötődő, itt végzett potenciális személyiségeket be kellene vonni a cél, a program megfogalmazásába, a lobbierő megteremtése érdekében. 5. A megyében és különösen Miskolcon, Ózdon megszaporodott „barnamezős” területek, az ipari hagyaték, a tárgyi, szellemi érték további sorsának lehetőségei. Az e téren eddig folytatott gyakorlat értékelése. A korábbi nagyüzemek újraindítása lehetetlen, piaci igény sincsen rá. Éppen ezért Miskolcon pl. a kohászati üzemek területét négyegységre kellene bontani. -

-

-

iparterület ( vasgyári temető alatti terület ) sportlétesítmények területe ( fűtőmű közeli terület, ahol helyben van a melegvíznemzetközi rendezvények megtartására alkalmas uszoda, szabadtéri sportpályák, éjszakai sportolásra alkalmas termek –ipari csarnokok felhasználásával pl. asztalitenisz, teremfoci, extrém sportok terme, ahová a fiatalság elmehetne) kultúrpark-fesztiválpark – meglevő ipari csarnokok felhasználásával. Komolyzenei, könnyűzenei, pop-rock, népzenei, színházi és egyéb fesztiválok megrendezése. Fiataloknak un. dühöngő kiépítése ( gördeszkázó, falmászó, bicikliző, grafitiző, extrém sportok terme ) lakópark ( ezen belül egy iparcsarnok felhasználásával vásárcsarnok kialakítása-piac, bazár, kézművesek, szakiparosok üzleteivel )

A csőhíd meghagyásával az egész területet bejárható gyalogos, információs híddá lehetne alakítani ( térképpel, fényképpel ellátott infós táblák, mi hol volt régen ) A Digép területét, földrajzi elhelyezkedése miatt távlatokban is ipari parknak javasolnám. Miskolc Bessenyei úton a telephelyek fekvése miatt- iparvágányokkal való ellátottság, közművekkel való ellátottság, északi elkerülő út miatt- egy újabb ipari parkot lehetne létrehozni, akár felvásárlásokkal. ( a volt Mezőgép környezetében jobbra- ballra egészen a Bosh gyárig a terelő út mentén). De ott van a Keleti-Ipartelep, az is kihasználatlan.

85

6. Milyen további perspektívája van az olyan kezdeményezéseknek, mint amilyen a Kiállítás anyaga és a mögötte megmutatkozó fiatal szakemberek szándéka, a 2050-ig tekintő stratégia? Ezzel a rendezvénysorozattal példát mutattunk, mit tehet egy civil szervezet a közösség érdekében. Ilyen és hasonló témákban máskor is kell szervezni kerekasztal konferenciákat! Úgy is, hogy a civil szervezetek kezdeményeznek, de úgy is hogy akár a város vezetésének felkérésére. Jobban ki kellene használni az Egyetemünk szellemi kapacitását a város érdekében ( diplomamunkák kiadása, kutatómunkák területén, diákok tudományos köre ) 7. Miben tudnak közreműködni e feladatokban a különböző döntéshozó szervek, a tudomány- és szakmai területek, a civil mozgalmak. Miben nélkülözhetetlen a Kormány. A civil kezdeményezéseknek kell hatni a város, a térség, sőt a regnáló kormány felé a célok elérése érdekében. Ebben van fő szerepe a civil szervezeteknek! Helyi célok esetében csak kisléptékű kezdeményezés esetén nem szükséges térségi vagy kormányzati támogatás! Egyéb minden esetben szükséges a lobbizás, a helyi és országos célok közötti összhang létrehozása! Természetesen nagyobb az elvárható eredmény, ha a célokat a tudományos és szakmai területek is támogatják. Minél nagyobb a támogató erő, annál nagyobb az eredmény. 8. Egyéb javaslatok 

Erdei kisvasút kihasználása-bővítése. Csanyik völgyi ellopott szakasz újraépítése, mellette új téli-nyári kiránduló hely, bükki tanösvényekkel, élményparkkal, szabadtéri szórakozóhelyekkel és- vagy az állatkertig is elkanyarodhatna a kisvasút és ott is lehetne egy új szórakoztató központot kialakítani.. Az Ómassai szakasz mellett új szabadtéri ipartörténeti helyek kialakítása. A Kiliáni végállomás csomópontba )

áttelepítése

a Felsőmajláti

telepre.(

közlekedési



A volt gőzfürdő saját forrásának kihasználása ( akár visszavásárlással és újra gőzfürdő-szauna, kialakítása



Amennyiben az 5. pontban javasolt vásárcsarnok megvalósul, úgy az újgyőri piac felszabadulhat, akár kisipari szolgáltatóházzá alakulhat ( fodrász, cipész, kárpitos stb )



Az LKM, DIGÉP területén a földgázellátásról szóló 2008 évi XL tv. alapján a Magyar Energia Hivatal által engedélyezett telephelyi szolgáltató működik. Ez azt kell jelentse, hogy a telephely teljes gázellátó rendszeréről infója van, tehát nem kell felmérni!!



A lakosság bevonása nagyon fontos! Nem elegendő pl. az Agora működtetése. Javaslom egy sarkára állított 4x4 m-s kocka felállítását pl. a villanyrendőrnél, ahová mindenki bedobhatja elképzeléseit, ötleteit, mit szeretne Miskolcon. Ezt az ötletet be lehetne mutatni a TV-ben, lehetne róla beszélni, ez jó marketing lehetne.

86

9. Feladataink  A civil szervezetek koordinálását, mozgatását vállaljuk magunkra ( Kelet-eu Ipari Örökség Útja E. )  Próbáljunk egy élő honlapot működtetni, ahol az ipari örökség témáit összefoghatjuk  Tegyük folyamatossá a város vezetőivel a kapcsolatot (ipari örökségét támogató civil szervezetek- Önkormányzat )  Vállaljuk fel az ipari örökségét támogató civil szervezetekkel együtt a még menthető ipari örökségek felmérését. Felmérés után tegyünk javaslatot a védelem alá helyezésre 

Az Önkormányzattal, az Egyetemmel együtt keressük meg a Miskolcról elszármazott, ide kötődő személyiségeket az együttgondolkodás, a lobbizás érdekében

 Lépjünk fel közösen az ipari örökségét támogató civil szervezetekkel együtt egy civil ház megteremtése érdekében, pl. LKM Hivatalház.  Igényeljük az Önkormányzati együttműködést, javaslatainkkal állandóan jelezzük létünket, bennünk rejlő szellemi kapacitást. Miskolc 2013.03.29 Molnár Attila ……………………………… –

A felvett hanganyag listája:  A megnyitóval együtt a kilenc alkalommal, összesen mintegy 20 óra felszólalási hanganyag van rögzítve, amely megtalálható a Galériában és az Egyesületnél  A rögzítés nélkül, több csoportban folyó spontán eszmecsere további mintegy 1015 órát vett igénybe, alkalmakként általában 4-5 csoportban.

–

A felvett képanyag listája: 

–

Megjelent média-hírek a rendezvényről, sajtótájékoztató: 

–

Megtalálható a Galériában

Megtalálható a Galériában

A műhelybeszélgetések meghívói és szórólapjai: 

Megtalálható a Galériában

87