Munkaanyag a társadalmi egyeztetéshez!

Humán Infrastruktúra Operatív Program

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

HUMÁN INFRASTRUKTÚRA OPERATÍV PROGRAM 2007-2013 Munkaanyag a társadalmi egyeztetéshez! HIOP 1.3. 2006. március 17.

Fájl neve: Oldalszám összesen:

HIOP 1.3. 060317 49 oldal


TARTALOMJEGYZÉK 1. Helyzetelemzés ..................................................................................................................4 1.1. Az oktatási, képzési infrastruktúra ..........................................................................................5 1.1.1. Közoktatás ......................................................................................................................6 1.1.2. Iskolarendszerű szakképzés.........................................................................................6 1.1.3. Felsőoktatás ...................................................................................................................7 1.2. Egészségügyi infrastruktúra......................................................................................................9 1.2.1. Járóbeteg-szakellátási formák és a kórházi ellátást kiváltó ellátási formák (egynapos és kúraszerű ellátások, otthonápolás) ..............................................................9 1.2.2. Szűrés, diagnosztika (telemedicina)........................................................................10 1.2.3. Sürgősségi ellátás .......................................................................................................10 1.2.4. Fekvőbeteg szakellátási infrastruktúra...................................................................11 1.2.5. Onkológiai ellátás.......................................................................................................11 1.2.6. Infrastruktúra a versenyképességi pólusokban.....................................................11 1.2.7. Közegészségügy...........................................................................................................12 1.3. Társadalmi befogadást és részvételt támogató infrastruktúra ..........................................13 1.3.1. Gyermekek napközbeni ellátása...............................................................................14 1.3.2. Szociális alapszolgáltatások .....................................................................................15 1.3.3. Szakosított szociális ellátások (bentlakásos intézmények) .................................16 1.3.4. Gyermekvédelmi szakellátás.....................................................................................16 1.3.5. Akadálymentesítés.......................................................................................................17 1.4. A munkaerőpiaci részvételt támogató infrastruktúra.........................................................17 1.4.1. Az ÁFSZ infrastrukturális háttere ...........................................................................17 1.4.2. Akadálymenetesítés az ÁFSZ intézményeiben.......................................................18 1.4.3. Informatikai háttér......................................................................................................18 1.5. Kulturális infrastruktúra...........................................................................................................19 1.5.1. Kulturális örökségünk................................................................................................19 1.5.2. Nemzeti kulturális intézmények................................................................................19 1.5.3. Könyvtárak ...................................................................................................................20 1.5.4. Múzeumok, levéltárak ................................................................................................21 1.5.5. Közművelődési hálózat ..............................................................................................21 1.5.6. Az ágazat fizikai infrastruktúrájában 1997-2005 között megvalósult fejlesztések ...............................................................................................................................22 1.6. A Humánerőforrás-fejlesztési operatív program (2004-2006) végrehajtásának tapasztalatai ........................................................................................................................................23 1.7. SWOT-elemzés..........................................................................................................................27 2. Stratégia ..........................................................................................................................28 2.1. A humán infrastruktúra területi egyenlőtlenségeinek mérséklése, a hozzáférés javítása.................................................................................................................................................29 2.2. A közszolgáltatások hatékonyságának növelés, átalakításuk elősegítése .....................29 2.3. A gazdasági versenyképesség javítását és a társadalmi összetartozás erősítését szolgáló fejlesztések hatékonyságának növelése........................................................................30

46/2


3. Prioritási tengelyek.........................................................................................................32 3.1. Az oktatási, képzési infrastruktúra fejlesztése ....................................................32 3.2. Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése..........................................................34 3.3. A társadalmi befogadást és részvételt támogató infrastruktúra fejlesztése...39 3.4. A munkaerőpiaci részvételt támogató infrastruktúra fejlesztése ....................42 3.5. A kulturális infrastruktúra fejlesztése...................................................................44 4. Pénzügyi tábla..................................................................... Hiba! A könyvjelző nem létezik. 5. Az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap és az Európai Halászati Alap által finanszírozott intézkedésekkel való összefüggés....................Hiba! A könyvjelző nem létezik. 6. Az Operatív programok végrehajtó rendelkezési .............Hiba! A könyvjelző nem létezik. 6.1. A végrehajtásban érintett és ellenőrzött szervezetek Hiba! A könyvjelző nem létezik. 6.2. A monitoring és értékelő rendszerek leírása, a Monitoring Bizottság összetételeHiba! A könyvjelző nem létezik. 6.3. A projekt – kiválasztási és pénzügyi folyamatok és eljárások leírása az átláthatóság biztosítására...............................................................................Hiba! A könyvjelző nem létezik. 6.4. Az információcsere érdekében tett intézkedések.......Hiba! A könyvjelző nem létezik. 6.5. Kommunikációs terv .......................................................Hiba! A könyvjelző nem létezik. 7. Nagy projektek ................................................................... Hiba! A könyvjelző nem létezik.

46/3


1. HELYZETELEMZÉS A humán szolgáltatások (oktatás, egészségügy, szociális ellátás, foglalkoztatás) infrastruktúrájának állaga, egy-egy szolgáltatás létrejöttének, az adott szolgáltatásokhoz kapcsolódó különféle infrastrukturális elemek életkorának, műszaki, fizikai állapotának függvényében meglehetősen eltérő. Az elmúlt 10 esztendő során, részben a krónikus forráshiány, részben átfogó fejlesztési koncepció, makro-politikai kontinuitás hiányában egyik szolgáltatáshoz tartozó területen sem valósultak meg a demográfiai, gazdasági és társadalmi folyamatok hatásainak és következményeinek sokoldalú mérlegelésén nyugvó átfogó, átgondolt fejlesztések. A részben ötletszerű, gyakran csak a legsürgetőbb hiányok pótlására szorítkozó infrastrukturális fejlesztések az érintett szolgáltatások egyetlen ágazatában sem tartottak lépést, a technológiai fejlődés szülte igényekkel, és nem, vagy csak részben voltak képesek alkalmazkodni a rendszerváltozás követő esztendőkben a tulajdonosi szerkezetben, a szolgáltatások szervezeti rendszerében végrehajtott gyakori átalakításokhoz. A megvalósult fejlesztések csak részlegesen ellensúlyozták a természetes állagromlási folyamatokat, s nem adtak adekvát válaszokat az életminőség javulásával együtt járó megnőtt és differenciálódó szolgáltatási igényekre sem. Egyes esetekben és településeken egy-egy adott humán szolgáltatáshoz tartozó bizonyos egységek épületeinek és műszaki berendezéseinek minősége, korszerűsége megfelel az európai követelményeknek, míg más egységek épületállománya rendkívül leromlott, felszereltsége hiányos és, vagy elavult. A leromlott és elavult épületek fenntartása, a többszörösen amortizálódott műszaki berendezések, közüzemi szolgáltatások üzemben tartása önmagában többletköltséget generál, gyakran rendkívül gazdaságtalan. A 90-es években, a tulajdonviszonyok több lépcsőben végbement gyökeres átalakulása, a szolgáltatások infrastruktúrája feletti tulajdonosi jogok gyakorlásának fragmentáltsága, helyenként ellentmondásos szabályozása is nehezítette, illetve mind a mai napig nehezíti a korszerű gazdálkodáshoz elengedhetetlen egységes tulajdonosi szemlélet és felelősség kialakulását, egy adott szolgáltatási ágazat ingó és ingatlanállományának teljes körű és egységes elveken nyugvó számbavételét, naprakész országos nyilvántartások vezetését. Az immár tartós demográfiai trendek, valamint a belső migrációs folyamatok ellentmondásos hatást gyakorolnak a szolgáltatások kihasználtságának intenzitására. Miközben a közoktatási infrastruktúra területén főként a nagyobb városokban a 70-es, 80-as években létrehozott kapacitások, s a kistelepülések közoktatási intézményeinek fizikai kapacitásai gyakran kihasználatlanul maradnak, az egészségügyi szolgáltatások infrastrukturális kapacitásai viszont fokozott nyomás alá kerültek, a lakosság életkor szerinti összetételének változásai, valamint a gyógyászati eljárások és technológiák fejlődése miatt. Másfelől az egészségügy területén számottevően csökkentek a fekvőbeteg ellátás iránti igények, de lényegesen növekedtek mind mennyiségi, mind minőségi értelemben a járóbeteg-ellátással és a sürgősségi betegellátással szembeni elvárások. Hasonlóképpen a szociális szférában, a fenti a demográfiai fejlemények országszerte jelentős mértékben növelték a bentlakásos szolgáltatások iránti szükségleteket.. Fentiek együttes következményeként, napjainkban az ország egészségügyi, szociális, oktatási, kulturális és közművelődési hálózatának fizikai állapotáról, technológiai fejlettségéről csaknem lehetetlen kellően árnyalt, átfogó és számszerűsített képet alkotni.

46/4


Színvonal, korszerűség és kapacitás kihasználtság tekintetében egyenetlen a humán szolgáltatások területi megoszlása. Tipikusan a gazdaságilag elmaradott és nehézségekkel küzdő térségek aprófalvas- és szórványtelepülésein, kisvárosaiban a legelmaradottabb a szolgáltatások fizikai infrastruktúrája. Több száz településen a fizikai infrastruktúra teljes hiánya miatt, egyáltalán nincs mód és lehetőség az életesélyek és az életminőség javítása, a területi felzárkóztatás, a népesség megtartó képesség szempontjából is fontos szolgáltatások működtetésére. Máshol pedig a leromlott állagú épületek, és az elavult felszerelések miatt, nincs tényleges lehetőség korszerű, magas színvonalú szolgáltatások nyújtására. A 90-es évek eleje óta, a Budapestet és több vidéki nagyvárost övező agglomerációba történő tömeges kitelepülési tendenciák miatt a humán szolgáltatások iránti növekvő igényeket a fizikai infrastruktúra bővítése nem képes követni. Egyedül az elmúlt 10-15 esztendő során kiépült foglalkoztatási országos hálózat épített és technológiai infrastruktúrája felel meg többé-kevésbé a kor követelményeinek, s képes lépést tartani a változó igényekkel. A közigazgatás és az államháztartás napirenden lévő tartalmi és szervezeti reformjának szerves alkotóeleme a humán szolgáltatások átfogó korszerűsítésének keresztülvitele. Kétséget kizáróan megállapítható, hogy a humán szolgáltatások terén az intézményi reformok megvalósításának fontos és nélkülözhetetlen előfeltétele, az adott szolgáltatásokhoz tartozó fizikai, műszaki infrastruktúra célszerű korszerűsítése, megújítása és szerkezetátalakítása. Az egészségügy területén pl. az alapszolgáltatásokhoz történő hozzáférés területi feltételeinek javítása az egészségügyi infrastruktúra országos szinten történő differenciált fejlesztését igényli . Ez megköveteli az épületállomány felújítását és bővítését, a műszerezettség korszerűsítését. Az oktatás területén a hatékonyság javítása, a korszerű tartalmak, a munkaerő-piaci kompetenciák és készségek oktatása és elsajátítása, az esélyteremtő, felzárkóztató oktatás megszervezése elképzelhetetlen a minden vonatkozásban modern tanítási- tanulási környezet kialakítása nélkül.

1.1. AZ OKTATÁSI, KÉPZÉSI INFRASTRUKTÚRA Az Európai Uniónak az előttünk álló évtizedre szóló megújított lisszaboni stratégiája, amelynek tengelyében a foglalkoztatás bővítése és a gazdasági versenyképesség javítása áll, az egész életen át tartó tanulás paradigmájában jelöli meg a humán erőforrások komplex fejlesztésének kereteit. Magyarországon az elmúlt évtizedekben a korszerűsítés igényével egy sor átalakítás történt az oktatás, képzés számos területén és szintjén. Ezek célja az volt, hogy az oktatási és képzési rendszerek a piacgazdaság és a demokratikus államberendezkedés kiépülésének, az Európai Unióba történő beágyazódás menetében szervezetileg és tartalmilag egyaránt alkalmasabbá váljanak a gazdaság és a társadalom által támasztott igények kielégítésére, ezáltal segítve az egyén, fizikai, szellemi adottságainak kibontakoztatását, valamint a társadalomba és gazdaságba történő eredményes beilleszkedését. Annak érdekében, hogy az oktatás és képzés, a tanulás tartalma és módszerei rugalmasan igazodjanak a gazdasági és társadalmi igényekhez a szakmai-tartalmi fejlesztésekkel párhuzamosan kiemelt fontossága van annak, hogy a fizikai, infrastrukturális fejlesztések megvalósításá

46/5


nak támogatása révén korszerű tanulási környezetet teremtsünk, színvonalas oktatási-képzési szolgáltatásokat biztosítsunk. 1.1.1. Közoktatás Az általános képzést nyújtó közoktatási intézmények (általános iskolák és gimnáziumok) jelenlegi alacsony szintű és területileg egyenetlen eszköz- és infrastrukturális ellátottsága nagymértékben hátráltatja a közoktatásban megkezdett tartalmi, módszertani modernizáció átfogó végrehajtását, s gátja a minőségi oktatáshoz, a különböző oktatási szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés feltételei megteremtésének. A költségvetési források szűkössége miatt az elmúlt két évtizedben nem sikerült megállítani az épületek fizikai állagának fokozatos leromlását. A mintegy 14 000 egységet számláló oktatási célú épületállomány zöme elöregedett, műszaki állapota nem kielégítő. Az épületek többségének életkora meghaladja az 50 esztendőt, s közel 50%-a teljes, vagy részleges felújításra szorul. Különösen nehéz helyzetben vannak a leszakadó, gazdaságilag elmaradott térségek kistelepülésein működő iskolák, ahol gyakran az iskola előtti nevelés bevezetésének még fizikai feltételei is hiányoznak. Jelenleg a végrehajtás szakaszában lévő I. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) oktatási intézkedéseinek részeként az iskolarendszer keretei között a kompetencia alapú oktatás bevezetését, a tanulók munkaerőpiaci készségeinek fejlesztését, továbbá a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrált oktatását, nevelését támogató pedagógiai programok egyetemes, országos szintű elterjesztésének nélkülözhetetlen feltétele a leromlott állagú iskolák felújítása, felszerelésük célirányos korszerűsítése. Az I. NFT Regionális Operatív Programjában (ROP) a vidéki iskolák felújítására és korszerűsítésére szánt korlátozott nagyságrendű források mindöszsze néhány tucat iskola rekonstrukcióját tették lehetővé, ami országos léptékben alig enyhített a fennálló problémákon. Az iskolai népesség folyamatos csökkenése, a kistelepülések népességfogyása miatt indokolttá váló átszervezések, iskola összevonások végrehajtása is nehézségekbe ütközik. Gyakran éppen a legrászorultabb térségekben hiányoznak az ehhez szükséges infrastrukturális feltételek, illetve a kialakításukhoz szükséges beruházási források. A fenti körülményeken túlmenően az oktatás költséghatékonyságának a javítása, továbbá az oktatási szervezet ésszerűsítése is az épületállomány felújítását és az iskolai eszközállomány szelektív korszerűsítését igényelné. 1.1.2. Iskolarendszerű szakképzés A 90-es évek első felében végbement gyökeres gazdasági, társadalmi fordulat napirendre tűzte az iskolarendszerű szakképzés tartalmi, szervezeti megújulását, valamint az intézményhálózatnak a megváltozott helyi munkaerőpaci igényekhez történő mielőbbi alkalmazkodását. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az infrastruktúra fejletlensége, az oktatáshoz, képzéshez szükséges technikai felszerelés elavultsága mindkét szakképzési iskolatípus (szakközépiskola, szakiskola) esetében a mind sürgetőbb tartalmi, szerkezeti és szervezeti reformok végrehajtásának egyik legfőbb akadálya. 1991. után a Világbank és a Munkaerőpiaci Alap által finanszírozott projekteknek köszönhetően, több szakaszban jelentős infrastrukturális fejlesztések valósultak meg. Különösen az

46/6


informatikai fejlesztések jelentettek új lehetőségeket és új kihívást a képzés, a tanártovábbképzés számára. Az intézményhálózat szétaprózottsága miatt a gyakorlati képzés eszközfejlesztésére fordított jelentős nagyságrendű források nem hasznosultak kellő hatékonysággal. Nem került sor csúcstechnológiákat képviselő berendezések beszerzésére, valamint az erőforrások olyan mértékű átcsoportosítására, ami az intézményhálózat ésszerűsítése, átalakítása révén lehetővé tette volna a képzést szolgáló fizikai, technikai infrastruktúra hatékony kiaknázását. Eközben a szakképzés szerkezetének megújítása és a tananyagok korszerűsítése is napirendre tűzte a technikai infrastruktúra további fejlesztését. A szakképzéshez való jobb hozzáférés biztosítása, a képzés és a helyi munkaerőpiaci igények közelítése jegyében, az intézményhálózat szétaprózottságának megszüntetése, valamint a szakképző intézmények infrastrukturális és tárgyi feltételeinek javítása érdekében az I. NFT keretében megindult a Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK) hálózatának a kiépítése. Az elmúlt 3 évben létrejött 16 TISZK azonban mindössze az intézmények 9%-át, képezi. Az eddigi kedvező tapasztalatok alapján indokoltnak tűnik további 30-35 új TISZK létrehozása annak érdekében, hogy a megfelelő fizikai környezet a gyakorlatorientált és moduláris képzéshez az ország minden pontjáról könnyen megközelíthető településen rendelkezésre álljon. 1.1.3. Felsőoktatás Magyarország az egységes Európai Felsőoktatási Térhez történő csatlakozást szolgáló lineáris, többciklusú képzés kiépítésének a kezdetén tart. Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv jelentős forrásokat allokált a többciklusú képzés első szintje megteremtésének támogatására, a felsőoktatás és a gazdaság kapcsolatának az erősítésére, valamint a felsőoktatási infrastruktúra fejlesztésére. Az elmúlt másfél évtizedben a felsőoktatási infrastruktúra korszerűsítését és bővítését támogató – jelentős állami forrásokkal, illetve jelenleg PPP konstrukciókban megvalósuló – beruházások ellenére a felsőoktatási intézmények infrastruktúrájának bővülése országos szinten nem tartott lépést az ágazat expanziójával, valamint a gyorsütemű tudományos-technológiai változásokkal. Számos intézmény oktatási és szociális épületeinek, közösségi tereinek fizikai állaga leromlott, befogadó kapacitása elégtelen. Műszerezettségük különösen a K+F igényes szakokon elavult, és nem tudja korszerű színvonalon kielégíteni a megnőtt hallgatói létszám oktatásának-képzésének igényeit. Az intézmények részben leromlott fizikai infrastruktúrájuk, korszerűtlen technológiai felszereltségük okán nem képesek rugalmasan reagálni a közvetlen gazdasági környezetükben és a munkaerőpiac szerkezetében bekövetkezett változásokra. A központi költségvetési forrásból – az elmúlt másfél évtizedben megközelítőleg 120 milliárd forint értékben – végrehajtott infrastrukturális fejlesztés alapvetően a létszámnövekedésből és az intézmények szervezeti átalakulásából fakadó, intézményi szintű problémák enyhítésére irányult. 1993 és 2000 között az Eötvös Lóránt Tudományegyetem (ELTE) és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) lágymányosi fejlesztése miatt csak néhány beruházás történt más régiókban. 2001 és 2005 között lényegesen több beruházást lehetett megvalósítani a rendelkezésre álló előirányzatokból (pl. Világbanki Fejlesztési Programként 11 intézmény felsőoktatási integrációt segítő fejlesztése). Ezt követően a fejlesztéseknél PPP konstrukciót alkalmaznak, a magántőkét vonják be a felsőoktatási szolgáltatások létesítmény feltételeinek 46/7


megvalósításába. Ennek terhére elsősorban a kollégiumi hálózat korszerűsítésére, bővítésére kerül sor. A felsőoktatás állami beruházásai régiók szerint (%) (1993-2003)

7%

1%3%

7% 11%

Közép -Mo Dél-Dunántúl 8%

Nyugat-Dunántúl Észak-Alföld Dél-Alföld Észak-Mo Közép-Dunántúl

63%

A felsőoktatásban nagy különbség mutatkozik az infrastrukturális kapacitásokban intézményenként és régiónként is az oktatóhelyek (előadók, szemináriumi szobák, gyakorló helyek), a kutatói terek (laboratóriumok, kutatói szobák stb.) és a szolgáltatói terek (központi könyvtár és szakkönyvtárak, sportlétesítmények, közösségi terek stb.) területén. Különösen szembetűnő a Közép-Magyarországi Régió felsőoktatási intézményeinek „zsúfoltsága”. A régiók többségében hiány mutatkozik a számítógép- és egyéb laborok, a központi könyvtárak kapacitásai, egyes régiókban a szakszemináriumi termek terén. Ellátottsági mutatók a felsőoktatásban (fő/m2) 250

Közép -Mo. Dél-Dunánt Nyugat-Mo. Észak-Alföld

200

Dél-Alföld Észak-Mo Közép-Dun

m2

150

100

50

0 tanterem

szak-szeminárium

könyvtár

számgép labor

egyéb labor

kollégium

A tudásalapú gazdaság kiépítése a felsőoktatási intézmények elé az innovációs folyamat valamennyi láncszemében való aktívabb, erőteljesebb részvétel követelményét állítja. E megnövekedett mennyiségi és minőségi követelmények tejesítéséhez feltétlenül szükség van a felsőoktatási intézmények fizikai infrastruktúrájának (épületállag, műszerállomány) további célirányos, az EMEROP idevágó műveleteit támogató korszerűsítésére és bővítésére.

46/8


1.2. EGÉSZSÉGÜGYI INFRASTRUKTÚRA Az egészségügyi ellátórendszer jelen állapotában nem képes megfelelő mértékben megfelelni annak az elvárásnak, hogy jelentős mértékben hozzájáruljon az ország erőforrásainak dinamizálásához. A megfelelő tárgyi és személyi feltételek hiánya nehezíti az időben történő szolgáltatáshoz való hozzáférést. A fejlődésből és változásokból fakadó szükségletnövekedések a kapacitások területi újrarendezését és a hiányok megszüntetését sürgetik. Az ellátórendszer szerkezetén belül még mindig a legnagyobb költségű kórházi ellátás a meghatározó. Annak ellenére, hogy az utóbbi 5 év alatt az aktív fekvőbeteg kórházi ágyak száma 65,6 ezerről 60,4 ezerre csökkent, a 100 000 főre jutó aktív ágyak száma még így is közel 600 ágy, szemben az EU-15 400 ágyas és az EU-10 520 ágyas értékével. Mindenközben a krónikus kapacitások alig, mindössze 10%-kal nőttek az elmúlt 5 évben. Szintén hiányosak a prevenció és az utókezelés feltételei, a modern eljárások – mint például az egynapos sebészet, korszerű diagnosztika – elterjedtsége alacsony, a háziorvosok nem tudják betölteni betegirányító, „kapuőri” szerepüket, jelentősen csökkentve az ellátórendszer hatékonyságát. Az eszköz-műszerállomány átlagéletkora 10,2 év, annak ellenére, hogy 20012005 közötti időszakban 12,26 milliárd forint értékben került sor eszközbeszerzésre a céltámogatások keretében. Az összes tárgyi eszköz átlagos életkora a 10-11 év, azaz minden eszközcsoportban további beruházások szükségesek. Az I. NFT keretében megvalósuló modernizálási projektek jelenleg még implementációs szakaszban vannak, így azok eredményei még nem érhetők tetten az adatokban. A rehabilitációs ellátások feltételei is sok helyen hiányoznak. A gyakorlat azt mutatja, hogy a rehabilitációs osztályokon ténylegesen nem nyújtanak rehabilitációs ellátásokat, így a rászorulók hosszabb távon is valamely (egészségügyi, szociális) ellátórendszer kliensévé válnak. Jelenleg az országban a rokkantsági nyugdíjasok száma 800 ezer fő, közülük 460 ezer a munkavállalói korú, ún. korhatár alatti rokkantsági nyugdíjas. 380 ezer fő munkaképesség vesztesége nem teljes, bár eléri vagy meghaladja a 67%-ot, más szóval ők hasznosítható maradék munkaképességgel rendelkeznek. Közülük mintegy 120 ezer fő életkora nem haladja meg az 50 évet. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok fordított összeg 2004-ben meghaladta a 220 milliárd forintot. A hozzáférés kirívó anomáliájára utal az a tény, hogy azokban a megyékben a legalacsonyabb az ágyak száma, ahol a legtöbb fogyatékos és rokkant ember él. A rehabilitációs osztályok halálozási adataiból arra lehet következtetni, hogy az osztályokon magas az elfekvő vagy a hospice jellegű betegek aránya, s ez nem képezi a rehabilitációs osztályok alapvető feladatát. Régiónként, intézményenként, sőt intézményen belül is rendkívül egyenlőtlen az eszközellátottság. A használatban lévő eszközök korszerűtlen része káros hatással van mind az ellátás biztonságára, mind a személyzetet munkakörülményeire. Összességében megállapítható, hogy az egészségügyi infrastruktúrába való beruházás hiánya, illetve nem kielégítő mértéke jelentős akadályt képez a gazdasági fejlődés útjában. 1.2.1. Járóbeteg-szakellátási formák és a kórházi ellátást kiváltó ellátási formák (egynapos és kúraszerű ellátások, otthonápolás) A magyar egészségügyi ellátórendszer struktúrája nagymértékben kórházcentrikus. Ennek megfelelően az alapellátásban és a járóbeteg-szakellátásban ellátott betegek száma, illetve 46/9


aránya jelentősen alatta maradhat az elvárhatónak: a fekvőbeteg ellátásban kezelt betegek mintegy 15-25%-a a költséghatékonyabb járóbeteg-ellátásban ellátható lenne. 2004-ben Magyarországon az összes releváns eset 13%-kát végezték egynapos sebészet keretében. Ez az arány az Egyesült Államokban 75%, Ausztriában 55%, Spanyolországban pedig 30-35%. A meglévő struktúrában sok a párhuzamosság, az ellátók elaprózottan, szétszórt telephelyeken, részben elavult infrastrukturális háttérrel működnek. Jelenleg otthoni szakápolásra a fekvőbeteg ellátási kiadások kevesebb mint 1%-a jut, melynek keretében közel 50 ezer fő kerül ellátásra. A szűkös források mellett az igénybevétel jelentős területi ingadozást mutat ebben a szegmensben is. 1.2.2. Szűrés, diagnosztika (telemedicina) Magyarországon a szűrési programok a népegészségügyi programokhoz kapcsolódóan indultak dinamikus fejlődésnek. A szűrés elengedhetetlen feltétele a diagnosztika fejlesztése. A film nélküli radiológiát megvalósító PACS (picture archiving and communication system) rendszerek megteremtésével válik lehetővé a teleradiológia magyarországi fejlesztése. A teleradiológia, amely a komplex telemedicina része, elterjedése évtizedekre vezethető vissza, de az utóbbi években jelentősen felgyorsult, sok helyen alapvetően átalakítva az egészségügy rendszerét. Azonban Magyarországon jelenleg csak 8 intézmény rendelkezik PACS berendezéssel. A digitális technika, a digitális hálózati technika és az internet technológia fejlődése lehetővé tette az adattovábbítás olyan formáit (röntgen, UH képek, patológiai metszetek, EKG, EEG görbék, szemfenéki kép stb.), melyek lehetővé teszik a betegtől távol eső helyen, de akár azonos időben való diagnosztikát, konzultációt, leletezést. Magyarországon az NFT I. részeként megvalósuló egészségügyi infrastruktúra fejlesztés keretében, a strukturális alapok támogatásával a három legelmaradottabb régió (Észak-Magyarország, Észak-Alföld, DélDunántúl) egészségügyi információrendszer mintafejlesztése zajlik jelenleg is. Ez a program egy regionális szinten működő, minden ellátási szintre kiterjedő elektronikus egészségügyi szolgáltatásokat és elektronikus kommunikációt biztosító intézményközi információrendszer kialakítását célozza meg. 1.2.3. Sürgősségi ellátás A halálozási és morbiditási statisztikák élén olyan betegségek állnak, melyek az esetek többségében sürgősségi ellátást igénylő állapotot idéznek elő – így az akut szívizom infarktus, a szélütés (stroke) és a baleseti okokból bekövetkező halálesetek. A sürgősségi ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók köre heterogén képet mutat, tekintettel arra, hogy mind az alapellátás, mind a járóbeteg-szakellátás, mind a fekvőbeteg-szakellátás szereplői, valamint az Országos Mentőszolgálat nyújt sürgősségi ellátást. Jelenleg 37 kórházi sürgősségi betegellátó osztály áll rendelkezésre – a szükséges 60-nal szemben –, így az országos lefedettség nem biztosított. Az infrastruktúra terén az épületek jelentős része rekonstrukcióra szorul, az orvostechnikai és a kórháztechnikai eszközök egy része korszerűtlenek és magas átlagéletkorú. Az intézmények információtechnológiai rendszerei és eszközei korszerűtlenek, ami jelentősen gátolja az intézményközi kommunikációt, a gyógyítás terén a digitális technológia alkalmazását, az adat és információközlést.

46/10


1.2.4. Fekvőbeteg szakellátási infrastruktúra A Magyar Kórházszövetség szerint a kórházi ágyak legalább 10-30%-án szociális indokú ellátás történik. A betegek további 15-20%-a ellátható lenne a járóbeteg-ellátásban. Forrás hiányában a folyamatos ráfordítás, állagmegóvás elmaradásával nőnek a műszaki szükségességből indokolttá váló felújítási, rekonstrukciós igények. Annak ellenére, hogy címzett támogatások által a 2001-2005 közötti időszakban 66,11 milliárd forint értékben valósultak és valósulnak meg infrastrukturális beruházások, további fejlesztések szükségesek. Az épületek jellemzően pavilonrendszerűek, több mint harmaduk 1945 előtt épült, közel felük pedig az 19501985 közötti években, amelyek nem biztosítják a gazdaságos üzemeltetést, és kevés felel meg a korszerű kórházépítés szabályainak, így nem alkalmasak az új technológiák befogadására. Az épületek átlagéletkora ennek megfelelően 66 év. Fekvőbeteg ellátási épületek átlagéletkora (év)

53 53

50 50

80 80 54

56 56

56 56 72

Fekvõbeteg ellátási épületek átlagéletkora 80 72 54 50 -

80 80 72 54

(1) (1) (3) (2)

1.2.5. Onkológiai ellátás A szakellátási adatok tanúsága szerint a lakosság daganatos betegségeinek ellátásában az országban működő csaknem valamennyi betegellátó intézmény részt vesz. 2004-ben, országos összesítésben a daganatos betegek ellátására igénybe vett kórházi kapacitás (a jelentett ápolási napok alapján) összesen 8782 kórházi ágy használatát jelentette 365 napos (100%-os) ágykihasználtsággal. Az intézmények ellátó kapacitásai általában nem igazodnak a morbiditási alapján számítható ellátási kötelezettséghez, a résztvevő intézmények igen nagymértékben eltérő szakmai felkészültsége és kapacitása következtében a daganatos ellátás minősége egyenlőtlen. Az onkológiai hálózat területén a hagyományos képalkotó diagnosztikai géppark részben elavult, a berendezések átlagos életkora 16 év. 1.2.6. Infrastruktúra a versenyképességi pólusokban Magyarországon az orvostudományi egyetemek képzik az egészségügyi ellátások progresszivitási csúcsát. Négy orvostudományi egyetem – Budapesten, Szegeden, Pécsett és Debrecenben – biztosítja a legmagasabb szintű egészségügyi ellátást. Az egyetemi klinikák – hasonlóan az ország többi fekvőbeteg intézményéhez – pavilonrendszerűek. Az épületek átlagéletkora meghaladja az 50 évet. Fenntartásuk költséges, a betegellátás szempontjából pedig irracionális elhelyezkedésűek. A rendelkezésre álló géppark és műszerállomány intézményenként és 46/11


szakmánként eltérő képet mutat, nagyrészük azonban nem felel meg a kor követelményeinek. Jelenleg is folyik a pécsi és a debreceni egyetemen egészségügyi infrastruktúrafejlesztés, 2, illetve 12 milliárd forintos összértékben. A négy orvostudományi egyetem 7032 aktív ággyal és 312 krónikus ággyal rendelkezik. Az aktív ágyak tekintetében az elmúlt évek átlagában az ágykihasználtság 80%-os, míg a krónikus ágyak tekintetében 51%. Ennek oka elsősorban a rendezetlen szakmai struktúra. 1.2.7. Közegészségügy A magyar lakosság igen kedvezőtlen egészségi állapota és halandósága kockázati tényezői közül az életmóddal és a táplálkozással kapcsolatos tényezők mellett jelentősek a környezeti tényezők egészségkárosító hatásai. Nemzetközi becslések szerint a halálozások 14-16%-a környezeti hatásokkal függ össze. A közegészségügyi-járványügyi biztonság a társadalom, a gazdaság működésének, a fenntartható fejlődésnek előfeltétele. Bár Magyarország járványügyi biztonsága kiemelkedően magas, az újabb és újabb veszélyek (pl. jelenleg az influenzapandémia, bioterrorizmus) elkerülhetetlenné teszik a további infrastrukturális fejlesztéseket. A levegőszennyezettség ugyan csökken, de nemzetközi összehasonlításban is nagyon magas a légúti megbetegedések és halálozások száma. A légúti allergiás megbetegedések közül a szénanáthás betegek száma az utóbbi években megtízszereződött, az asztmások száma megháromszorozódott. A légúti (elsősorban tüdő) rosszindulatú daganatainak előfordulása és mortalitása világviszonylatban is kiemelkedően magas és ez a cigarettázáson túl a légszennyezésnek is betudható. A légszennyezésért elsősorban az ipari és közlekedési gázkibocsátás és a biológiai légszennyezők (pl. parlagfű) a felelősek. A balesetek okozta halálozás az országos haláloki statisztikában a 3. helyen áll. Ezen belül is kiemelkedik a közúti balesetek kiemelt jelentősége. A balesetek okai között döntően a vezetési szabályok be nem tartása, ittas vezetés szerepel, de az útviszonyok is fontos szerepet játszanak. Az okozott kár évente 100 milliárd forint feletti. A talaj és vízszennyezettség toxikus és fertőző betegségek kialakulásához vezethet. A települési hulladék mennyisége növekszik, de a megfelelő intézkedések miatt a talajszennyezettség csökken. A szilárd hulladékok szelektív gyűjtése, feldolgozása ill. megsemmisítése sokat javult, de a rendszer továbbfejlesztendő. A vezetékes ivóvíz 1300 településen nem megfelelő, a szennyvízelvezetés (csatornázás) még mindig nem kielégítő mértékű, a fürdővizek minősége is fokozott odafigyelést igényel. Az időjárási hatások közül kiemelendő az ózon réteg elvékonyodása és az ózonlyukak miatti fokozott kóros sugárterhelés és az erre visszavezethető bőrbetegségek (bőrdaganatok) és szürkehályog kialakulásának a veszélye és az ezzel kapcsolatos személyes és intézményes védekezés jelentősége. A nyári felmelegedés és a hirtelen szívhalál, illetve romlott ételek okozta megbetegedések szoros összefüggést mutatnak. Az egészséges élelmiszerek előállítása, az élelmiszerminőség-biztosítás rendszerének korszerűsítése, az egészséges élelmiszerekkel való ellátás a társadalom preventív védekezése, az egészég biztosításának egyik eszköze. Megfelelő eljárások segítségével elkerülhetővé válik a nem megengedett, illetve mérgező anyagok élelmiszerekbe kerülése, megelőzhetővé válik az emberi szervezetbe jutásuk, valamint a nemzeti termékek piacvesztése által okozott anyagi kár (humánerőforrás- és versenyhátrány). Ehhez képest a jelenlegi élelmiszerbiztonsági rendszer az előállítás folyamatában az előírt minőség garantálására nem képes, csak a fogyasztásba már bekerült termékek vizsgálatára alkalmas (az ellenőrzés tehát, amelynek a „szántóföldtől az asztalig” kellene tartania, jelenleg inkább csak a „polctól az asztalig” tart).

46/12


Az önellenőrző – azaz a minőség biztosítását a gyártás folyamán vizsgáló és akkreditált tanúsítvánnyal igazoló – élelmiszerbiztonsági központok (illetve több termelőt átfogó hálózatuk) kialakítása azonban támogatásra szorul, hiszen tipikusan nagy értékű épület- és műszerállomány (tipikusan laboratóriumi) rendelkezésre bocsátását igénylik. A környezetbiztonságellenőrzéséért felelős ÁNTSZ a tevékenységét ugyan magas színvonalon végzi, forráshiány miatt azonban a feladatait csak részlegesen tudja ellátni. A jelentős ingatlanvagyonon az elmúlt időszakban elmaradtak az időszerű felújítási, korszerűsítési munkák. Épületeik úgy külső, mint belső állaga leromlott, az üzemeltetés gazdaságtalan és jelentős többlet költséggel jár, a gép-műszerállomány, éppúgy, mint a gépjármű állomány elavult.

1.3. TÁRSADALMI BEFOGADÁST ÉS RÉSZVÉTELT TÁMOGATÓ INFRASTRUKTÚRA A hátrányos helyzetű csoportok, illetve az ország leghátrányosabb térségeiben élők összetett problémákkal küzdenek: a munkalehetőségek hiánya, a nem megfelelő képzettség, a lakhatási és egyéb infrastrukturális hátrányok mellett ők szorulnak fokozott szociális támogatásra is, legtöbbször azonban éppen az ő számukra nem hozzáférhetőek az alapvető közszolgáltatások és más támogató erőforrások sem, ami gyakran infrastrukturális hiányosságokkal magyarázható. A falvak hagyományos önsegítő folyamatai, közösségi normái az elmúlt évtizedekben sokat gyengültek, csaknem megszűntek. Magyarországon az elmúlt másfél évtized alatt, a szegénységben élők között megjelent egy tartósan leszakadt réteg, többségében romák, akiknek társadalmi mutatói jelentősen elmaradnak a társadalom legnagyobb részétől, tartósan kirekesztett, hátrányos helyzetű településeken, szociálisan és etnikailag gettósodott térségekben élnek. Ezeken a telepeken és telepszerű környezetben lakók integrált humán szolgáltatásokhoz (oktatás, egészségügy, szociális ellátás, foglakoztatás) való hozzáférését illetve a humánerőforrás minőségének a fejlesztését biztosítani kell. A különféle szociális és gyermekjóléti ellátásokhoz, illetve általában véve a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben drasztikusak a településtípusok szerinti különbségek. A szabályozás érzéketlen a térszerkezetből fakadó olyan hátrányokkal szemben is, mint a városhiány, így számos olyan térség van, ahol a nagyobb város hiánya miatt még nagyobb a szolgáltatáshiány. Az alapszolgáltatást támogató működési források szétaprózottak. A mindenkori, helyi partnerséget szorgalmazó fejlesztéseket az éppen elérhető források határozzák meg, ezért az együttműködések is esetlegesek, a tervezés nem hosszú távra szól. A szociális területen kötelezően előírt települési és térségi szolgáltatástervezési koncepció általában formális, készítésébe nem vonják be az érintetteket. Problémát jelentenek a szolgáltatásokat fenntartó települések közötti kapcsolatok, az érdemi együttműködések hiánya. A nem helyben lévő szolgáltatásokhoz való hozzáférés a fizikai megközelítés (pl. tömegközlekedés) és a rendelkezésre álló információk tekintetében is gyenge. A tartós és átmenti bentlakást nyújtó intézmények jelentős része korszerűsítésre szorul. A jelenlegi intézményhálózat fenntartása azért is nehéz, mert az egyébként is jelentős működtetési költségeket tovább növelik a nagy létszámú, régi, az ellátás szempontjából diszfunkcionális épületek fenntartási költségei. Az egyes célcsoportokat ellátó nappali és bentlakást nyújtó intézmények nem szerveződnek rendszerré az egyes térségekben, így a szolgáltatásokhoz hozzájutó rászorulók nem szükségleteik, hanem az éppen rendelkezésre álló intézményi kapacitás alapján részesülnek ellátásban. A nappali és átmeneti ellátások kiépítetlensége a legköltségigényesebb tartós 46/13


bentlakásos ellátás felé tereli az ellátottakat, ami szintén indokolatlan működési többletkiadásokat indukál. A szolgáltatások létesítése, fejlesztése inkább a szolgáltatók, illetve tulajdonosaik, fenntartóik érdekei és lehetőségei szerint történik, semmint az érintett célcsoport valós szükségletein alapulna. Hiányoznak az innovatív humán kapacitások, a minőségbiztosítás, amelyek nélkül új, hatékonyabb és hatásosabb szolgáltatások nem alakíthatók ki. A szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatások országosan nagyrészt kiépültnek tekinthetők, a lakosság 90%-ának lakóhelyén megjelennek, a szolgáltatásokat ténylegesen biztosító települések száma ennél lényegesen alacsonyabb. Ezt a csupán formálisan szolgáltató térségi és az „egyszemélyes” intézmények egyes térségekben – jellemzően a legrosszabb helyzetű vidékeken – magas aránya okozza. Az 1541 szervezeti egység közül önálló intézményként összesen 128 gyermekjóléti szolgálat, önálló családgondozó alkalmazásával 348 működik, a fennmaradó 1065 szolgáltatás, más intézmény keretében, illetve más szakmai tevékenység mellett működik. 1.3.1. Gyermekek napközbeni ellátása A gyermekek napközbeni ellátásának hiánya egyformán gyengíti a szülők munkaerő-piaci esélyeit és a gyermekek iskolai beilleszkedését, valamint majdani társadalmi integrációját. A 3 éven aluli kisgyermekek napközbeni ellátása jelentős kapacitáshiányokkal küzd, szintén főként a kisebb településeken. Intézményes ellátásban a 3 éven aluli gyermekek mintegy 8%-a részesül. Az intézményes formák közül legjellemzőbb a bölcsőde, amely azonban kisebb településeken nem működik. A bölcsődét kiváltani képes, a kistelepülések igényeihez rugalmasan alkalmazkodó kiscsoportos családi napközi, illetve házi gyermekfelügyelet elterjedtsége ugyanakkor igen alacsony. 2004-ben családi napköziben mindössze 798 gyermeket gondoztak, a házi gyerekfelügyelet által gondozott gyermekek száma pedig 156 fő volt. A gyermekek napközbeni ellátásának egyéb formáiról jellemzően a közoktatás intézményei – óvoda és általános iskolai napközi – hivatott gondoskodni. A szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek napközbeni ellátása és a számukra szükséges szolgáltatások biztosítása érdemben nem megoldott a közoktatási intézmények nagy részében. Az egyéb alternatív ellátások, amelyek e rászoruló csoportok és a kistelepülések számára jelenthetnének megoldást, lényegében nem létezőnek tekinthetőek. A működő bölcsődék számának és telítettségének változása (%), 1990–2004 120,0

100,0

80,0 Működő bölcsődék száma 1990 = 100% Működő férőhelyek száma 1990 = 100 % 60,0

100 bölcsődéskorú gyermekre jutó férőhelyek száma 1990 = 100% A bölcsődébe beiratott gyermekek száma 1990 = 100%

40,0

20,0

0,0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

46/14


1.3.2. Szociális alapszolgáltatások A szociális alapszolgáltatások a hátrányos helyzetű csoportok számára otthon-közeli, családközeli szolgáltatást biztosítanak. Az alapszolgáltatások kiépítettsége azonban országosan rendkívül egyenetlen. A főleg idősek ellátását biztosító házi segítségnyújtás a települések 48%-ban nem működik, és ahol működik, szakmailag ott sem mindig megfelelő. A szolgáltatás hiánya jellemző azon településeken, ahol a népesség idősödése erőteljes. A házi segítségnyújtásban részesülők száma 1990-95 között a felére esett vissza, és azóta nem nőtt (jelenleg mintegy 44 ezer fő). A szociális étkeztetést igénybe vevők száma nem éri el az 1995-ös szintet (2004-ben 104,5 ezer fő). A népesség folyamatos idősödéséből eredően egyre nagyobb lesz a gondozásra, ápolásra szorulók száma. A kistelepüléseken élők szolgáltatásokhoz való hozzáférésében jelentős szerepet játszik a falu- és tanyagondnoki szolgáltatás; jelenleg mintegy 770 falu- és tanyagondnok dolgozik az országban, ugyanakkor a 600 fő alatti kistelepülések mintegy felében még nem működik a szolgáltatás. A társadalmi folyamatokból, munkaerőpiacról, felnőttoktatásból és a helyi társadalom életéből kiszorult embereket elérő egyik legalapvetőbb szolgáltatás, a családsegítés a gyermekjóléti szolgáltatáshoz mérhetően nagy arányban kiépültnek számít a statisztikák szerint. A kisebb településeken azonban a családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatások érdemben csak a gyermekes családok ügyeivel tudnak foglalkozni hatalmas leterheltségük miatt. A minden településen biztosítandó szociális információs szolgáltatás csak 2005-től került bevezetésre. Teljes körű kiépítettsége és minősége jelentős fejlesztésre szorul. A házi segítségnyújtásban és étkeztetésben részesülők aránya a 60 évesek és idősebbek között (%), 1990–2004 6,0

5,0

4,0

Házi segítségnyújtásban részesülők aránya Szociális étkeztetésben részesülők aránya

3,0

2,0

1,0

0,0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

Mind az idősek, mind a fogyatékos emberek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek, valamint a hajléktalanok ellátásában jelentős szerepet játszanak a nappali ellátások is. Ezek az intézmények a társadalom segítségnyújtását jelentik a legkirekesztettebb csoportok számára. A nappali szolgáltatást igénybe vevő emberek tömegei számára ez az intézmény jelenti az egyetlen kapcsolatot a külvilággal, az ellátásra szoruló felnőtt emberek hozzátartozói számára egyetlen esélyt a munkavállalás lehetővé tételére. A nappali szolgáltatások ugyanakkor kulcsfontosságúak lehetnek az ellátottak munkaerőpiaci részvétele szempontjából is, hátteret biztosítva a foglalkoztatási esélyeinek növelését támogató programoknak. A HEFOP 4.2. intézkedése, amely a hajléktalanok és a fogyatékossággal élők nappali ellátásainak fejlesztésére irányul, szintén ezt a célt szolgálja. Legkiterjedtebb az idősek nappali ellátása, az ellátottak száma az utóbbi tíz évben 40 ezer körül mozog. A fogyatékos emberek, a pszichiátriai és szenvedély

46/15


betegek nappali ellátásai sok helyen nem épültek ki, illetve az igényekhez képest kapacitáshiányokkal küzdenek. A szenvedélybetegek részére biztosított közösségi ellátások, nevesítetten az alacsonyküszöbű szolgáltatások szakmai és pénzügyi hátterének biztosítása csak az elmúlt években vált rendszerszerűvé. 2005-től törvényi szabályozás határozza meg az alacsonyküszöbű szolgáltatást nyújtó szervezetek szakmai működési kritériumait, elszámoltatási rendszerének meghatározását melynek eredményeképp a szolgáltatók a 2007. évtől kezdve normatív finanszírozásban részesülnek. 1.3.3. Szakosított szociális ellátások (bentlakásos intézmények) A szociális ellátásra szorulók közül a legtöbb és legszakszerűbb segítséget a bentlakásos intézményi elhelyezésre szoruló emberek igénylik. Az átmeneti bentlakást nyújtó intézmények az országban egyenetlenül jöttek létre, mivel nagyobb városok számára írja elő kötelezően a jogszabály ezek működtetését, így nagyobb térségekből, egyes megyékből, régiókból hiányzik az ellátás. A bentlakásos szociális intézmények túlterheltek, nagyon sok a várakozó. A mindenképpen bentlakásos elhelyezésre szorulók (folyamatos ápolásra szoruló idősek, fogyatékos emberek, pszichiátriai és szenvedélybetegek, hajléktalan személyek, gyermekvédelmi gondoskodásban lévő gyermekek) esetében szükséges fenntartani ezeket az ellátási formákat is, azonban törekedni kell a nagy létszámú, sokszor korszerűtlen és túlzsúfolt intézmények kiváltására, a lakóotthonok, lakásotthonok létesítésére. A bentlakásos szociális intézmények jelentős része korszerűtlen, nagy létszámú, a funkcióra alkalmatlan, a természetes települési környezettől elszigetelt kastélyépületben működik. Az idősek, a fogyatékos emberek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek, valamint a hajléktalanok tartós és átmeneti bentlakást nyújtó intézményeiben 2004-ben 78,5 ezer ellátott élt. Az ellátottak több mint fele idős kora miatt részesült intézményi elhelyezésben. 1.3.4. Gyermekvédelmi szakellátás A szakellátást biztosító intézményekből kikerülő gyermekek társadalmi beilleszkedése rendkívül nehéz, a szociális problémák tömegét generálja. Emiatt különösen indokolt magas fokú szakmai szolgáltatásokkal és megfelelő elhelyezési feltételek teremtésével mérsékelni a problémák hosszú távú fennmaradását, ami ezen intézmények fejlesztését indokolja. A gyermekvédelmi szakellátásban 2004-ben 17 813 kiskorú és 4 169 nagykorú (utógondozói ellátott) élt. Ezen belül a gyermekek (0-18 évesek) több mint fele, a fiatal felnőttek (19-24 évesek) 45%-a nevelőszülői családban nyert elhelyezést, a többi gyermek és fiatal gyermekotthonokban él. A gyermekotthoni ellátáson belül a lakásotthoni férőhelyek aránya egyre nő, mára megközelíti az 50%-ot. A speciális és különleges gyermekotthoni férőhelyek száma mintegy 1800. A speciális szükségletű (súlyos pszichés, disszocális tüneteket mutató, valamint pszichoaktív szereket használó) gyermekek speciális intézményei sem kiépítettségük, sem szakmai feltételeik tekintetében nem szolgálják megfelelően a gyermekek szakszerű rehabilitációját, ami elengedhetetlen sikeres társadalmi integrációjukhoz. A különleges szükségletű – zömmel fogyatékos – gyermekek többcélú (közoktatási és gyermekvédelmi feladatot ellátó) intézményeinek jelentős része működik korszerűtlen körülmények között, esetenként nagy létszámú intézményként, kastélyépületekben.

46/16


1.3.5. Akadálymentesítés A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapján a már meglévő középületek akadálymentesítését legkésőbb 2005. január 1-ig kellett volna elvégezni. Jelenleg a központi közigazgatás szervek felelősségi körébe tartozó épületek mintegy 32%-a akadálymentes. A megyei önkormányzatok 25%-os, a megyei jogú városok pedig 20%-os, míg a fővárosi önkormányzati ügyfélszolgálati irodák 49%, a megyei önkormányzatok esetében 12%-os szinten állnak akadálymentesítés szempontjából. (A munkaügyi szervezetek akadálymentesítése EU-s források bevonásával, egyes oktatási intézmények Phare-támogatással már megkezdődött.) A közszolgáltatások, illetve a mindenki előtt nyitva álló szolgáltatások csak nagyon alacsony mértékben akadálymentesek. Az előremutató változtatások ellenére a megváltozott munkaképességűek és fogyatékosok ellátásai az elmúlt évtizedekben a passzív ellátások felé tolódtak. Az esélyegyenlőség biztosítását mint fő célt a társadalom nem az integrációval (fizikai és kommunikációs akadálymentesítéssel és rehabilitációval), hanem passzív eszközökkel (járadékokkal és egyéb pénzbeli juttatásokkal) igyekszik megoldani, amelyek folyó költségei nagy terhet rónak az államra és erodálják a munkaképes korú lakosság munkavállalási lehetőségeit.

1.4. A MUNKAERŐPIACI RÉSZVÉTELT TÁMOGATÓ INFRASTRUKTÚRA Magyarországon a 90-es évek közepére kiépült és megszilárdult a foglalkoztatáspolitika megvalósításának legfontosabb intézményrendszere, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ). Uniós források felhasználásával 2002 óta folyik az ÁFSZ fejlesztése, amely munkanélküliek és inaktívak munkaerőpiacra való visszatérésének megkönnyítését és a munkanélküliség tartóssá válásának megelőzését szolgálja. A 2006-ig a finanszírozás feltételei is biztosítottak. A szervezetfejlesztés 2002-ben Phare programmal kezdődött el, majd az I. Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programjának (HEFOP) 1.2. intézkedése keretében folytatódott. A fejlesztés a szervezet alapvető szolgáltató egységére, a kirendeltségekre koncentrált. Ahhoz hogy az ÁFSZ megfelelően el tudja látni a munkaerőpiaci kereslet és kínálat összehangolásával, az álláskeresők segítésével kapcsolatos feladatait további jelentős erőfeszítésekre van szükség. A magasabb színvonalú és hatékonyabb szolgáltatásokhoz szükséges személyi, intézményi, technikai és infrastrukturális feltételek egy része egyelőre hiányzik. Az aktív munkaerőpiaci politikák eredményes végrehajtását emellett az is nehezíti, hogy a munkaerőpiaci politikák intézményrendszere széttagolt – országosan is, de főleg helyi szinten. Nem megoldott a munkavállalási korú emberek ellátásainak, a jogosultságoknak és feltételeknek, a kapcsolódó szolgáltatásoknak az összehangolt irányítása. Helyi szinten az állástalanságuk okán segítségre szoruló emberek több, egymással intézményes kapcsolatban nem álló szervezettől – munkaügyi szolgáltatástól, önkormányzattól, szociális intézményektől, civil szervezetektől – is kaphatnak támogatást, ellátást. 1.4.1. Az ÁFSZ infrastrukturális háttere Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat a Foglalkoztatási Hivatalból, a fővárosi és megyei munkaügyi központokból (20) és az ezekhez tartozó kirendeltségekből (169), valamint a Regioná

46/17


lis Átképző központokból (9) áll. Több száz ún. foglalkoztatási információs pont épült ki civil szervezeteknél, teleházaknál, forgalmas intézményekben, amelyekkel a kirendeltségek napi kapcsolatban állnak. Az ÁFSZ a feladatait közel 240 ingatlanban látja el. Az országos ingatlan állomány alapterülete több mint 100 000 m2, becsült értéke megközelítőleg 10 milliárd forint. A 240 ingatlan közül 140 esetében a Megyei Munkaügyi Központok az állami tulajdon kezelői. A fennmaradó ingatlanokat az ÁFSZ bérleményként használja.. A bérleti viszony gyakran igen költséges, és jelentős mértékben korlátozza azt a lehetőséget, hogy az épületeket, belső elrendezésüket a funkciókhoz, feladatokhoz lehessen igazítani. Az épületek életkora 50 és 100 év között van, kialakításuk a korábbi igényeknek megfelelően történt, üzemeltetésük gazdaságtalan, a modern ügyfélkiszolgálás követelményeinek nem felel meg. 2003 és 2005 között a PHARE program keretében 20, átlagosnak tekinthető, kísérleti kirendeltségen új szolgáltatási modell került bevezetésre annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az egyénre szabott szolgáltatást, szélesíteni, hatékonyabbá tenni a kapcsolattartást a munkáltatókkal. Ennek érdekében kialakításra került az önálló álláskeresés fizikai feltételit biztosító új irodai infrastruktúra (önkiszolgáló ügyféltér) továbbá felújításra kerültek a kirendeltségi épületek is. A HEFOP 1.2. intézkedés keretében folytatódott az új szolgáltatási modell kialakítása, infrastrukturális feltételeinek megteremtése a legnagyobb kapacitású megyeközpontokban és további 40 kirendeltségen. A 2007-2013 közötti időszakban további 90 kirendeltség átalakítása szükséges, valamint a fejlesztéseknek ki kell terjednie a Megyei Munkaügyi Központok és a Regionális Munkaerőképző Központok ingatlanainak korszerűsítésére is annak érdekében, hogy a személyre szabott szolgáltatások feltételei az egész országban egységesek legyenek, ami megalapozza az ÁFSZ tevékenységének kiterjesztését. 1.4.2. Akadálymenetesítés az ÁFSZ intézményeiben Több éve folyik az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fizikai akadálymentesítése, mára az épületek több mint 50%-a, a megyei szolgáltatóhelyek (Rehabilitációs Információs Centrumok) 80%-a akadálymentes kerekesszékkel élő emberek számára is. 2003-ban központi program keretében megkezdődött az akadálymentesítés a kommunikációjukban akadályozott – siket és nagyothalló, vak és súlyos látássérült, értelmi fogyatékos – ügyfelek számára is. 2005 nyarán az intézmények többségében – 18 megyei munkaügyi központban és a nagyobb kirendeltségeken, valamint 5 munkaerőpiaci képző központban – megvalósult a többcélú akadálymentesítés. 1.4.3. Informatikai háttér 2002-ben elkészült az Állami Foglalkoztatási Szolgálat Középtávú Informatikai Stratégiája. A stratégia egyik fő célkitűzése, hogy az informatikai rendszer az Állami Foglalkoztatási Szolgálat küldetésének alárendelve és azzal összhangban, magas szintű szolgáltatásokat nyújtson. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat víziója, hogy korszerű informatikai rendszerével virtuális munkaerőpiacot hozzon létre, ezzel is gyorsítva a munkaerő-piaci mobilitást. Jelenleg a kirendeltségi informatikai eszközök közel azonos műszaki színvonallal rendelkeznek, itt átlagosan egy 4-5 éves elavulási idővel célszerű számolni. Kivételt képeznek a fenti rész alól az öninformációs eszközök (kioszk), ezeket a szervezet 2005-ben kezdte bevezetni és üzembe állítani. A HEFOP 1.2. keretében megvalósuló fejlesztések eredményeként 80 kiren 46/18


deltség fog rendelkezni ilyen eszközökkel, azonban az ügyintézés gyorsítása és az ügyfelek gyors tájékoztatása érdekében minden kirendeltségen szükséges biztosítani az öninformálódáshoz szükséges eszközöket. A szolgáltatások biztosítását kiszolgáló szerverpark és az öszszeköttetéseket biztosító számítógépes hálózat műszaki színvonala jelenleg jó, alapvetően az elmúlt 1-2 évben beüzemelt eszközökből áll, de folyamatos cseréjükre, bővítésükre, az informatikai hálózat korszerűsítésére az ÁFSZ tevékenységének átalakulásával, kapcsolatainak szélesedésével szükség lesz. Ez a feltétele az országosan egységes működés megteremtésének is.

1.5. KULTURÁLIS INFRASTRUKTÚRA 1.5.1. Kulturális örökségünk Jelenleg mintegy 11 ezer védetté nyilvánított műemléket tart számon a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Épített környezetünk állapota romló tendenciát mutat, fokozottan veszélyeztetettek védelemre érdemes történeti értékeink: egy korábbi becslés szerint ezermilliárdos nagyságrendű összeget igényelne a megfelelő műszaki állapot biztosítása. Az állagmegóvásban több évtizedes elmaradás mutatkozik, amelyen átgondolt, a partnerek érdekeltségére építő, kiszámítható programmal lehet enyhíteni. A műemlékek területi megoszlása nem egyenletes, az ország északnyugati, északi részében több, míg a török pusztításnak kitett és kőben is szegényebb déli, délkeleti területeken kevesebb műemléket találunk. A középületek, iskolák, színházak, fürdők jellegzetesen állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak, akárcsak a köztéri szobrok, hidak, közlekedési emlékek várak, kastélyok és egyéb romok. Az állami vagy önkormányzati tulajdonú műemlékek a teljes állománynak több mint a negyedét teszik ki. Másik jellegzetes csoportot alkotnak az egyházi rendeltetésű templomok, harangtornyok és egyéb egyházi épületek. Közel negyven százalékot tesz ki a lakóházak, villák, présházak, pincék csoportja. 1.5.2. Nemzeti kulturális intézmények A művészeti intézmények (pl. Pesti Magyar Színház, Magyar Állami Operaház stb.) épületállományának nagysága mindösszesen 80 487 m2, állapotuk miatt átfogó felújításuk, infrastrukturális, színpadtechnikai korszerűsítésük elengedhetetlen. A közgyűjtemények (pl. Iparművészeti Múzeum és intézményei, Magyar Nemzeti Galéria, Magyar Nemzeti Múzeum és filiáléi, Országos Széchényi Könyvtár stb.) épületállományának nagysága mindösszesen 336 365 m2. Ezek egy részénél folyamatban van a rekonstrukció, amelynek egyes ütemei befejezés előtti stádiumban vannak, mások műszaki állapota azonban nem kielégítő, átfogó rekonstrukciójuk szükséges. Elengedhetetlen pl. az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója vagy a budavári palota-együttes külső homlokzati és tetőfelújítása. A további épületek belső rekonstrukciója, infrastrukturális korszerűsítése szükséges. A közművelődési intézmények (pl. Hagyományok Háza, Magyar Művelődési Intézet) épületállományának nagysága 5 913 m2, átfogó külső-belső rekonstrukciója, infrastrukturális korszerűsítése szükséges.

46/19


1.5.3. Könyvtárak Az 1997. évi CXL. törvény eredményeként a rendszerváltás után széthullott könyvtári rendszer újra rendeződött, és sok területen magasabb szintű tevékenységet fejt ki, mint 1997 előtt. Létrejött az Országos Dokumentumellátó Rendszer (ODR) és a telematikai fejlesztés részeként elkezdte működését a Magyar Országos Közös Katalógus, a nagy könyvtárak egymással kompatibilis rendszere. Országos könyvtári alapadatok: 1994 A nyilvános könyvtárak száma (db) Összes állománya (db) Az állománygyarapításra fordított összeg (Mrd Ft) Beiratkozott olvasó (fő) A látogatások száma (alkalom)

4 843 87 420 500 1,2 1 875 000 21 006 000

2004 2993 114 103 722 5,8 2 198 097 28 132 176

Az országos adatok növekedése azonban az ODR könyvtárak (felsőoktatási, szak- és megyei könyvtárak) fejlődéséből adódik, a kistelepüléseken ezek az adatok stagnálást vagy inkább csökkenést mutatnak, ezért a következő stratégiai ciklus legfontosabb feladatainak egyike a kistelepüléseken élők könyvtári ellátásának a javítása. A könyvtárak jelentős részben fenntartási problémákkal küzdenek: az épületek, az infrastruktúra és a gyűjtemény fejlesztésére fordítható források minden könyvtártípus esetében egyre szűkösebbek. A könyvtárak többsége nem könyvtári célra épült, régi épületben működik. Az épületek fizikai-műszaki állapota felújítást, korszerűsítést igényel. Az önkormányzati fenntartású közkönyvtárak berendezése 80-90%-ban, a felsőoktatási könyvtáraké 40%-ban, az egyéb könyvtáraké 70%-ban szorul felújításra. További javulásra van szükség az információskommunikációs infrastruktúra terén is, hiszen a könyvtárak informatikai hálózatba kapcsolása csak a városokig valósult meg, a községekben szinte egyáltalán nincs szélessávú Internetvégpont. A könyvtári gyűjtemények nagy tömegű digitalizálásához professzionális berendezések és speciális működési feltételek szükségesek, amelyekhez új források bevonása szükséges. A kistelepülési könyvtárak többségének alapterülete, megközelíthetősége, berendezése alkalmatlan a könyvtári feladatok ellátására. Állományuk elavult, hiszen – különböző okokból kifolyólag - kevés új dokumentumot tudnak beszerezni. Ebből is adódik, hogy a forgalmi mutatók szerények. A kedvezőtlen működési feltételek (rossz állagú, könyvtári célra alkalmatlan épületek, helyiségek, minimális gépesítettség stb.) mellett nagy gond a humán kapacitások szűkössége, mind ráfordított munkaidőben, mind szakképzettségben. E problémák és igények hívták életre 2002-ben a könyvtári stratégiát, amelynek első ciklusa 2007-ben fejeződik be. A stratégia célkitűzései mentén megkezdődött a könyvtári minőségfejlesztés a könyvtári szolgáltatások korszerű, egységesen magas színvonalának biztosítása érdekében. A másik két fontos célkitűzés az információhoz és a dokumentumokhoz való hozzáférés kiterjesztése és a kistelepülések könyvtári ellátásának fejlesztése (KSZR). A feladatok megvalósítása azonban elmarad a kívánt ütemtől. Csak akkor történhet érdemi változás, ha a könyvtárügyi fejlesztések a kormányzat egészének fejlesztési ügyévé válnak.

46/20


1.5.4. Múzeumok, levéltárak A magyar múzeumok 2003. évi helyzetfelmérése ráirányította a figyelmet a vidéki önkormányzati múzeumok kulturális szolgáltatásainak, főként kiállításainak kritikus helyzetére. Állandó kiállításaik „elöregedtek”, átlag életkoruk 17-19 év, évről évre kevesebb látogatót vonzanak. A muzeális intézmények épületei leromlottak, fűtés-, csatorna- és világításrendszerük elavult, korszerűtlen. Az épületek állaga veszélyezteti a bennük őrzött műtárgyállományt. A kiállítások tematikája hagyományos szemléletet tükröz, installációja megkopott, látványában nem felel meg a 21. század elvárásainak, nem fedezhetők fel az új technikai eszközök, bemutatási és szemléltetési módszerek. A magyarországi múzeumokban őrzött mintegy 13 millió egyedi leltározott, az egyéb szekrénykataszterben nyilvántartott és leltározatlan anyaggal együtt 30 milliós műtárgyállomány a fennmaradását veszélyeztető állapotban van. A gyűjtemények elhelyezésének adottságai kedvezőtlenek, nem erre a célra épített vagy kialakított épületekben találhatóak, melyek rossz állapotúak, szűkösek, a tárolás körülményei messze nem felelnek meg a megelőző műtárgyvédelem szempontjainak és sok esetben a vagyonvédelem sem megoldott. A feladatellátáshoz szükséges felszereltség, műszerellátottság nem kielégítő. A múzeumi raktárak 40%-ában nincs fűtés, az épületek 33%-a nedves, 15%-a salétromos, a raktárak 70%-ában nincs lehetőség az anyagfajták szerinti elkülönítésre, így a megfelelő légállapot biztosítására, a raktárak 70%-ában nem megoldott a levegő hőmérsékletének, páratartalmának ellenőrzése, mindössze 4,2%-ukban van klímaberendezés, 60%-ukban a tárgyak légszennyezésnek vannak kitéve a szabad tárolás miatt. Jellemző különbségeket csupán a többnyire Budapesten lévő állami fenntartású országos múzeumok és a többi múzeum között lehet kimutatni. Probléma a közgyűjtemények, múzeumok raktározási hátterének, egyes intézményekkel szembeni elváráskövetelmények (kutatás, restaurálás, időszaki – külföldi és belföldi – kiállítások háttérmunkái stb.) teljesítéséhez más-más raktárbázis kialakítása. E célok megvalósítására a BM fejezetében – éves NKÖM rendelet alapján, pályázati rendszerben – 2004-ben 320, 2005-ben 330, 2006-ban 300 millió forint került felosztásra. 2005 elején a hazai 45 közlevéltárban őrzött iratanyag mennyisége meghaladta a 345 ezer folyómétert, az állomány éves gyarapodása évente 5-6 ezer folyómétert tesz ki. 2004-ben a közlevéltárakat több mint 10 ezer látogató kereste fel, az ügyfelek száma megközelítette a 30 ezer főt.1996 végén készült el Óbudán a két ütemre tervezett beruházás első üteme, az új raktárak nagyobbik része azonban már betelt. A Magyar Országos Levéltár teljes anyagának mintegy 1/3-át jelenleg is szükségraktárban őrzi, közel száz éves központi épülete pedig mielőbbi teljes rekonstrukciót igényel. 1994 óta tíz megyében került sor – elsősorban címzett támogatásból, valamint a területfejlesztési alap segítségével – kisebb-nagyobb levéltári beruházásra, raktárbővítésre és felújításra. A levéltári anyag általánosan rossz és gyors ütemben romló fizikai állapota miatt a raktározási körülmények normalizálása halaszthatatlan feladat. Az információs technika rendkívül gyors fejlődése, a közigazgatásban és a gazdasági szférában történő rohamos térnyerése ugyanakkor sürgetően veti fel az archiválási technológia, valamint a levéltári szolgáltatások technikai hátterének fejlesztését is.

1.5.5. Közművelődési hálózat A művelődési házak száma az elmúlt tíz évben csökkent, kb. ezer magyarországi településen nincs ilyen alapintézmény. A meglévő intézmények 30%-a – főleg a kistelepüléseken lévők esetében – alkalmatlan funkciójának ellátására; további 40%-a felújításra, korszerűsítésre szo 46/21


rul. Területi eloszlásuk egyenlőtlen. A technika elavult, zömében már működésképtelen; a bútorzat hiányos, a használhatóság határáig kopott. A települések mintegy felében működik a népművelők tipizálása szerint „tiszta profilú” művelődési ház. A települések mindössze 4%ában jelezték, hogy van színtér a településen, de nem működőképes az állapota miatt, a települések 5%-ában nem volt színtér. A működő közösségi színterek, intézmények csoportosítása elnevezésük szerint: ÁMK 3% adathiány 21%

Egyéb 2% Klub, helyiség 1%

Művelődési Ház 47%

Teleház 4%

Művelődési Ház és Könyvtár 10%

Iskola 5%

Könyvtár 7%

A települések 47%-ban művelődési ház működött, 10%-ukban művelődési ház és könyvtár, 4%-ukban teleház, 3%-ukban általános művelődési központ. A művelődési házak szerepe eltérő a nagyobb városokban és a kisebb településeken. A nagyobb települések szolgáltató rendszere, így a kulturális szolgáltatások is sokkal színesebbek, a lakosságnak nagyobb választási lehetőséget biztosítanak. Ugyanakkor a kisebb településeken számos esetben alternatíva nélküliek ezek a közszolgáltató intézmények. A közösségi színterek 59%-a felújításra szorul. A színterek 24%-a jó, 8%-a korszerű, nagyon jó állapotban lévő. A színterek 9%-a nagyon rossz állagú. A színterek 7%-ban nincs angol WC, és 5%-ukban nincs folyóvíz. Ez a probléma az 500 fő alatti településeket sújtja főként. 74%-ukban található hangosító berendezés és telefon, 67%-ukban videó lejátszót és 35%ukban DVD. A lakosság a színterek 49%-ában tud internetet használni. A kisebb településeken (2000 alatti) határozottabban rosszabbak az internet csatlakozási lehetőségek. A települések több mint felében a közösségi színtér nem nyújt internet hozzáférést, egynegyedükben még telefon sincs, 60%-ukban nem működik fax. Így a kapcsolattartás nehézkes, könnyen megjelenhet az elszigeteltség, a kirekesztettség jelensége, nehezen érvényesülhet a művelődés házak kompenzáló, kiegyenlítő szerepe. A települések 79%-ában van legalább száz főt befogadó nagyterem. Kiállítások rendezésére alkalmas helyiség a települések 47%-ban áll rendelkezésre. Irodahelyiség, számítógép azonban csak 66%-ukban található. Ez a hiányosság is főként a 2000 fő alatti településeken jelentkezett. 1.5.6. Az ágazat fizikai infrastruktúrájában 1997-2005 között megvalósult fejlesztések Az 1999-2003. között működött Nemzeti Örökség Program évente 50-150 helyszín épített örökségének megóvását, helyreállítását tette lehetővé, azonban az igényeknek csak alig több mint 4%-át tudta fedezni. A program támogatási rendszere a régészeti és műemléki örökség

46/22


megóvását és fenntartható hasznosítását szolgálta, elősegítve a városi és vidéki környezet minőségének a javítását, a kulturális örökségi értékek megújítását. Az új nemzeti intézményként épült Nemzeti Színház, és a megépítésére vonatkozó korábbi terveknek megfelelő helyszínen kialakított Erzsébet téri kulturális létesítmény új színfolttal gazdagította a főváros kulturális palettáját, emellett további beruházásokat eredményezett a Millenniumi beruházási programsor. Létrejött a Terror Háza Múzeum, továbbá a Páva utcai zsinagóga rekonstrukciójával a Holocaust Dokumentációs Központ. A Múzeumi rekonstrukció elsősorban a nagy nemzeti intézményhálózat ütemezett fejlesztését szolgálta. Ennek keretében sor került a Magyar Nemzeti Múzeum részleges megújulására, a volt Ludovika épületének átépítésével a Magyar Természettudományi Múzeum új otthonának kialakítására, a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciójának megkezdésére. A 2004-ben útjára indított Alfa program eredményeként megkezdődött a teljesen elavult magyar múzeumi hálózat megújulása, nem oldódott meg azonban a gyűjtemények elhelyezésének, a biztonságos tárolási körülmények kialakításának problémája, a korszerű informatikai hálózat létrehozása. A közművelődési és közgyűjteményi intézmények revitalizációját szolgáló, 1999-ben megkezdődött, 2005-től Közkincs néven futó program a közösségi színtérként funkcionáló közművelődési intézmények alapinfrastruktúrájának fejlesztését szolgálta. A művelődési házak és könyvtárak megújítására évenként kb. 100-200 millió forint állt rendelkezésre. Az információs és kommunikációs technológiai fejlesztések a „Koncepció az országos könyvtári, múzeumi, levéltári és közművelődési információs hálózat fejlesztésére” c. program alapján kezdődtek el, alapvető céljuk ezen intézmények hálózati, infrastrukturális, tartalomszolgáltatási fejlesztése volt. Az évről évre csökkenő forrás azonban messze nem volt elegendő a szükséges fejlesztésekre, ma hatalmas a szakadék a kitűzött célok és a megvalósulás között.

1.6. A HUMÁNERŐFORRÁS-FEJLESZTÉSI

OPERATÍV PROGRAM VÉGREHAJTÁSÁNAK TAPASZTALATAI

(2004-2006)

Az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap forrásai által támogatott Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) 2004-2006 között integrálta az emberi erőforrások fejlesztésére és a humán szolgáltatások fejlesztésére irányuló tartalmi és fizikai beavatkozásokat. Ez volt az első, a humánerőforrás-fejlesztést középpontba állító stratégiai dokumentum Magyarországon, amelynek megvalósítására az Unió támogatásával jelentős mértékű források álltak rendelkezésre. A több minisztérium együttműködése révén kidolgozott HEFOP integrált stratégia megfogalmazását segítette elő, az addig jobbára elszigetelt szakpolitikák egyeztetésével. Világossá vált, hogy a magyar munkaerőpiaci helyzet nem javítható kizárólag a foglalkoztatáspolitika révén, hanem átfogó, a minisztériumok kompetenciáján átívelő megközelítésre van szükség. A program stratégiájának és intézkedéseinek hangsúlyos részét képezik az oktatási rendszer tartalmi fejlesztésére irányuló elemek és a szociális szolgáltatások munkaerőpiachoz is kapcsolódó fejlesztése. Jelentős források nyíltak meg az aktív munkaerőpiaci politikák – beleértve a nem állami (civil) szervezetek számára nyújtott támogatásokat is –, illetve az oktatás és a felnőttképzés területén, amelyekkel az elnyert pályázati forrásokat tekintve az érintettek nagymértékben élni tudtak. Hatalmas érdeklődés nyilvánult meg a HEFOP pályázatok iránt, a vállalkozókedv mértéke mutatta az újonnan bevont források jelentőségét, valamint ezzel pár 46/23


huzamosan tervezésük szakmai indoklását is alátámasztotta. A tervezési folyamat során hangsúlyt fektettünk arra, hogy a partnerségi, társadalmi egyeztetés révén a hozzászólás lehetőségét a program tervezésének időszakában szélesebb kör számára biztosítsuk. Mind a központi programok tekintetében, mind pedig a pályázati rendszerben kiemelt cél volt a horizontális elvek, az esélyegyenlőség és a környezeti fenntarthatóság szisztematikus érvényesítése, amelyet az Irányító Hatóság minden HEFOP projekten számon kér. A 2004-2006 között megvalósított HEFOP-nak vannak olyan tapasztalatai, amelyek tanulságként szolgálnak a következő programidőszak szakmai tervezéséhez, illetve lebonyolítási rendszerének hatékonyabb működtetéséhez:

A program tervezésének kezdetén többségükben hiányoztak azok a szakpolitikai stratégiák, amelyek megfelelő segítséget nyújtottak volna az egyes prioritások és intézkedések szakmai tartalmának pontos tervezéséhez. A tervezett HEFOP intézkedéseket illetően látható, hogy a fejlesztési programok a magyar (szakpolitikai) jogszabályi környezet érdemi átalakítása nélkül nem képesek intézményesülni illetve az elvárt hatást kifejteni, elszigeteltek maradnak, ezért kiemelt fontosságúnak tekintjük a programok megfelelő szakmapolitikai és jogrendszerbe való beágyazódását.

Bár a szakmai stratégiák összehangolásában a 2004-2006-os HEFOP megtette az első lépéseket, de a fejlesztési források 2007 utáni koncentrációjából, illetve a csak nemzeti fejlesztésből támogatott programok jelentős visszaszorulásából következően a program külső környezetét jelentő szakpolitikai stratégiák harmonizálása fokozottabban szükséges, még kidolgozásuk folyamatában.

Az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a tervezett HEFOP programok egy része (pl. közoktatás) csak hosszabb távon járulhat hozzá a foglalkoztatás szintjének bővüléséhez, közvetlen hatása a jelenlegi OP foglalkoztatási céljaira nincsen, ezáltal az itt teljesített indikátorok csak közvetve szolgálják a program stratégiai céljainak megvalósítását. Annak érdekében pedig, hogy a stratégiai dokumentumokban rögzített szakmapolitikai célkitűzések a kívánt mértékben és módon teljesülhessenek, a pályázati dokumentációkban, értékelési anyagokban, és monitoring jelentésekben hangsúlyosabban kell megjeleníteni az ezekkel kapcsolatos, vizsgálati alapul szolgáló szempontrendszert.

A területi dimenzió a HEFOP-ban csak egyes intézkedésekben jelent meg (leghangsúlyosabban a megyei munkaügyi központokra épített programokban). A támogatások jelentős része a fővárosban, illetve a Közép-Magyarországi Régióban került felhasználásra. Nehéz egyértelmű következtetések levonása, de a pályázati rendszerben megnyilvánuló egyenlő verseny akár fel is erősítheti a területi különbségeket, illetve az egyes térségek fejlettsége a pályázói aktivitást befolyásolhatja. Kivételnek bizonyult Nyugat-Dunántúl, ahol kisebb érdeklődés nyilvánult meg a HEFOP által támogatható szervezetek részéről, illetve a két kelet-magyarországi megye (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg), ahol kiemelten jelentős volt a pályázati aktivitás.

Újszerű feladatot jelentett a magyar közigazgatás számára az, hogy többéves stratégia alapján kell felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat, a források feletti döntéshozatal eljárásrendje pedig a korábban működő támogatási rendszerekhez képest korlátozott mozgásteret hagyott a szakmapolitikát kormányzati szinten irányító minisztériumok számára a döntéshozatalban. 46/24


Jelentősen hátráltatta az intézményrendszer stabilizálását az, hogy nagyon későn születtek meg a jogi környezetet rögzítő keretszabályok. A végrehajtási rendszer kiépítésénél kiemelt figyelmet szentelt az Irányító Hatóság annak, hogy a források felhasználása biztonságos legyen, különös tekintettel a dokumentumalapú hitelesítési rendszerre, a magas számú rendszerellenőrzések tervezésére, valamint a program indítását megelőző akkreditációs folyamat megfelelő teljesítésére.

A program működtetése során mindezekkel együtt jelentős nehézségekkel küzdött a HEFOP intézményrendszere. Az intézményrendszer fejlesztése időigényes feladatnak bizonyult, a megfelelő időben megkezdett szervezetfejlesztés mellett a világos és egyértelmű feladatmegosztás, egyszerűbb és átláthatóbb intézményi struktúra megbízhatóbb teljesítést eredményezhet. A megfogalmazott HEFOP célok elérését a sokszereplős, intézményrendszer hátráltatta, növelte az adminisztratív feladatokat, a rendkívüli adminisztrációs igény mellett a tapasztalatok és a megfelelő kapacitások, valamint a korszerű tudásmenedzsment hiánya volt érzékelhető a rendszer létrehozását követően. Jóllehet sikerült egy magas biztonsági fokozatú, az EU pénzügyi ellenőrzési igényeinek megfelelő intézmény- és eljárásrendszert kialakítani, a program megvalósítása folyamán projektszinten végig jelen volt a finanszírozás lassúsága, mely probléma a projektek megvalósítását, a szervezetek működőképességét veszélyeztette. Ennek érdekében a több, a finanszírozási és elszámolási folyamatot egyszerűsítő intézkedésre sor; a HEFOP Irányító Hatóság egy forgóalap- illetve egy kamattámogatásos konstrukciót dolgozott ki a finanszírozási problémák áthidalására, ennek indítása azonban még várat magára.

A pályázatos intézkedések lebonyolítás rendszerében a projektméretek szempontjából egyáltalán a differenciálási szükségessége merült fel a végrehajtás során. Csak a központi programokra különült el az eljárásrend. A nagyobb méretű pályázatok és a kisprojektek közötti a gyakorlatban megjelenő jelentős különbségek eljárásrendben történő érvényesítésére nem került sor.

A HEFOP potenciális pályázó szervezeteinek nagyobb része kapacitásait, lehetőségeit tekintve nem, vagy csak kevéssé rendelkezett azokkal az erőforrásokkal, amelyek a szabályos és jó minőségű projekt megvalósításhoz elengedhetetlenek. A probléma kezelésére a teljes NFT intézményrendszer egészét tekintve egyedülálló módon kialakításra került egy projekttámogatási rendszer, amelynek intézkedései – nem teljes körűen ugyan – de támogatást nyújtottak a projektmegvalósítóknak. A következő programidőszakban a források növekedésével, újabb, kevésbé tapasztalt pályázók bevonásával szükségesnek látszik e rendszer kiterjesztése, továbbfejlesztése, amely képes olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek a hatósági funkciók mellett a projektek munkáját a kezdetektől a zárásig segíti.

A pályázati és központi programok és az eredeti stratégia koherenciájához nagy erőfeszítések voltak szükségesek, az egy intézkedésen belüli központi program és pályázati felhívások egymásra épülése, összehangolása és a végrehajtás során történő összekapcsolt ütemezése nem mindig sikerült zökkenőmentesen.

Az ESZA és ERFA intézkedések összehangolása abban az esetben, ahol két intézkedés összekapcsolása közös pályázat révén történt meg, akadályokba ütközött.

Az Egységes Monitoring Információs Rendszer fejlesztése rohamléptekben történt, működésének hiányosságai, a nyomonkövetési (monitoring) modul kései kifejlesztése ellenére megfelelő alapként szolgál a következő programidőszak lebonyolításához is.

46/25


Az uniós és meglévő nemzeti támogatások külön rendszerben való kezelése rontotta az átláthatóságot és hatékonyságot mind az intézményrendszer, mind pedig a kedvezményezettek szintjén.

46/26


1.7. SWOT-ELEMZÉS Erősségek

A korszerű infrastruktúra hatékony és eredményes működtetéséhez szükséges humánerőforrás egyes ágazatokban rendelkezésre áll Minden humán szolgáltatásnál megtalálhatók egyes, a nemzetközi szintnek megfelelő infrastrukturális elemek Egyes ágazatok és egyes szolgáltatások esetében a magántőke növekvő befektetési hajlandósága

Gyengeségek

Lehetőség

Korszerű technológiák gyors átvételét segítő nemzetközi együttműködési hálókban való részvétel A magántőke részvételének fokozott bejkapcsolódása a fejlesztésbe A szolgáltatások hatékony és minőségi működtetése iránti érdekeltség növekedése A humán ágazatok összehangolt tartalmi és infrastrukturális fejlesztéseiből adódó addicionális előnyök kihasználása javítja a hatékonyságot Társadalmi konszenzus kialakulása a közszolgáltatások átfogó és sürgető reformjának szükségességéről

Területi egyenlőtlenségek a minőségi szolgáltatások biztosításához szükséges fizikai infrastruktúra terén, jelentős különbségek a hozzáférés tekintetében régiónként és településtípusonként Az infrastruktúra állapotára vonatkozó felmérések és átgondolt fejlesztési koncepciók hiánya Az alapszolgáltatásokat biztosító működési és fejlesztési források szétaprózottság a több ágazatban A fejlesztést, az infrastruktúra állapotának szinten tartását akadályozó krónikus forráshiány minden ágazatban A meglévő épületek és berendezések nem kellő hatékonyságú kihasználása A tulajdonosi viszonyok rendezetlensége, a fenntartói felelősség körüli bizonytalanság az egészségügy, az oktatás, a szociális és kulturális szolgáltatások területén Települések és ágazatok közti kapcsolatok, együttműködések, társulások hiánya

Veszély

Az átlagéletkor növekedésének hatására egyes szociális és egészségügyi szolgáltatások iránti igény folyamatos növekedése nem párosul a kapacitások és a működésükhöz szükséges állami források bővülésével Társadalmi szinten csökkenő hajlandósága és/vagy képesség a humán szolgáltatások infrastruktúrájának működtetési és fejlesztési költségeihez való hozzájárulás tekintetében A fizikai fejlesztések elégtelensége veszélyeztetheti a tartalmi fejlesztések és a rendszerek átalakításának hatékonyságát, a reformok sikerét Az intézményi reformok mikéntjének a kérdésében a mérvadó társadalmi, politikai tényezők között nem jön létre a megvalósításhoz elengedhetetlen konszenzus

46/27


2. STRATÉGIA A humán szolgáltatások infrastrukturális korszerűsítésének alapvető célja a humán erőforrások minőségének javítása Magyarország versenyképességének javításához a tudásalapú társadalom kiépítésén, a társadalmi, gazdasági területi kohézió erősítésén át vezet az út. Ehhez az oktatási, egészségügyi, szociális, foglalkoztatási és kulturális szolgáltatások korszerűsítése és fejlesztése révén biztosítani kell az emberi erőforrások minőségének érdemi javítását, a minőségi szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést. E célok megvalósítása elképzelhetetlen a szolgáltatások fizikai infrastruktúrájának korszerűsítése, megújítása nélkül. Az Operatív Program a humán szolgáltatások fizikai, műszaki infrastruktúrájával kapcsolatosan csak azokat azon fejlesztések támogatását irányozza elő, amelyek

közvetlenül kapcsolódnak a Nemzeti Stratégiai Referenciakeretben (NSRK) megfogalmazott célokhoz, és azok megvalósítása szempontjából kiemelt fontosságúak;

szorosan kapcsolódnak az Európai Szociális Alapból (ESZA) megvalósuló tartalmi fejlesztésekhez, melyek az Emberi Erőforrások Fejlesztése Operatív Programban (EMEROP) kerülnek megfogalmazásra;

megtervezése, kidolgozása központi koordinációt igényel;

kivitelezéséhez – volumenük, valamint a hét régióra kiterjedő jellegük okán – országos szinten több más operatív programmal való összehangolt ütemtervre van szükség;

előnyben részesítik az ágazatok közti integrált megközelítést, és a települések és különböző intézmények együttműködésén alapuló, multifunkcionális jellegű infrastruktúra kiépítését biztosítják.

A humán szolgáltatások fentiekben azonosított fizikai, műszaki infrastruktúrájának korszerűsítését úgy kell végrehajtani, hogy:

tevőlegesen segítse és ösztönözze a humán szolgáltatások átfogó reformjának megvalósítását, különös tekintettel a tulajdonosi szemlélet erősítésére;

lényegesen javuljon a szolgáltatások minősége;

mérséklődjenek és a programozási periódus végére minimálisra csökkenjenek a szolgáltatások minősége és elérhetősége tekintetében jelenleg meglévő területi különbségek;

csökkenjenek a működtetés fajlagos költségei, és a fejlesztések megvalósítása ne eredményezze a szolgáltatások fenntartására, működtetésére fordított közkiadások emelkedését;

minden szolgáltatási szférában megvalósuljanak az adott szolgáltatás specifikus igényeihez alkalmazkodó informatikai fejlesztések, amelyek megvalósítása nélkülözhetetlen előfeltétele a korszerű és minden polgár számára hozzáférhető szolgáltatások megteremtésének, csakúgy, mint a korszerű, átlátható és költséghatékony irányításuknak és működtetésüknek; 46/28


a lehető legnagyobb mértékben biztosítva legyen változatos pénzügyi konstrukciók alkalmazásával a magántőke bevonása;

a közcélokra szolgáló intézmények építészeti megoldásukkal, funkcionális felszerelésükkel is szolgálják az intézmény szakmai célját.

A fejlesztéseknek mindenkor tekintettel kell lenniük az adott térség, település átfogó gazdasági, infrastrukturális fejlesztései szülte egyéb igényekre, így kiemelt fontosságú a fejlesztések kapcsolódásának megteremtése a többi operatív program céljaihoz és beavatkozásaihoz. A humán szolgáltatások infrastruktúrájának fejlesztését szolgáló operatív program végrehajtásának szorosan kapcsolódnia kell az Emberi Erőforrások Fejlesztése Operatív Programhoz (EMEROP). Mind szakmapolitikai, mind igazgatási szempontból indokolt, hogy a két operatív program végrehajtásának koordinálását ugyanaz az irányító hatóság végezze. Szintén szükséges szorosan összehangolni a fejlesztéseket azokkal a humáninfrastruktúra-fejlesztés, elsősorban az innovációs potenciál erősítése terén megvalósuló egyéb beavatkozások tervezésével és végrehajtásával, melyek elsősorban a Regionális Operatív Program és a Versenyképes Gazdaság Operatív Program (VEGOP) keretében valósulnak majd meg. Az emberi erőforrások minőségének javításához az Operatív Program az oktatási, az egészségügyi, a szociális, a foglalkoztatási és a kulturális infrastruktúra fejlesztése révén kíván hozzájárulni, amely területek intézkedései az alábbi specifikus célokon mentén valósulnak meg: 2.1. A humán infrastruktúra területi egyenlőtlenségeinek mérséklése, a hozzáférés javítása 2.2. A közszolgáltatások hatékonyságának növelés, átalakításuk elősegítése 2.3. A gazdasági versenyképesség javítását és a társadalmi összetartozás erősítését szolgáló fejlesztések hatékonyságának növelése

2.1. A

HUMÁN INFRASTRUKTÚRA TERÜLETI MÉRSÉKLÉSE, A HOZZÁFÉRÉS JAVÍTÁSA

EGYENLŐTLENSÉGEINEK

Alapvető cél a legkirívóbb területi egyenlőtlenségek fölszámolása és a minőségi humán szolgáltatásokhoz történő hozzáférés biztosítása az ország minden pontján. Miután az oktatás, az egészségügy és a szociális szolgáltatások területén mutatkoznak a legkirívóbb területi különbségek a fejlesztések ezekre az ágazatokra fókuszálnak. A fejlesztések kiválasztásakor a területi ellátottság kiegyenlítésének szempontjára mindenkor szigorúan figyelemmel kell lenni.

2.2. A

KÖZSZOLGÁLTATÁSOK HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉS, ÁTALAKÍTÁSUK ELŐSEGÍTÉSE

A hatékony állam megteremtésének egyik előfeltétele a közszolgáltatások körén belül az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátás és a kulturális szolgáltatások költséghatékony, takarékos működésének megalapozása. Az Operatív Program kizárólag olyan fejlesztéseket támogat, amelyek számításokkal alátámasztott módón az érintett szolgáltatások minőségének kézzelfogható javítása mellett az újonnan létrehozott korszerű kapacitások révén csökkentik a működés és a fenntartás fajlagos költségeit, és nem rónak addicionális terheket a központi 46/29


költségvetésre. Előnyben részesülnek azok az elgondolások, amelyek különböző pénzügyi konstrukciók révén ösztönzik a magántőke részvételét a fejlesztési tervek kivitelezésében, és az új intézmények hosszú távú működtetésében. A megvalósuló infrastrukturális fejlesztéseknek tevőlegesen elő kell segíteniük, illetve alá kell támasztaniuk a közszolgáltatások átfogó reformjára vonatkozó tervek végrehajtását. Csakis olyan fejlesztések kivitelezése támogatható, amelyek révén lehetővé válik az ágazat szerkezeti, tartalmi vagy intézményi reformjára vonatkozó elképzelések egyidejű megvalósítása. Kiemelt támogatást kapnak majd valamennyi szolgáltatás területén a jobb és egyszerűbb fizikai és virtuális hozzáférést, valamint az irányítás, a menedzsment hatékonyságát, az érintett szolgáltatás átláthatóságot és számon kérhetőséget javító informatikai fejlesztések. A közszolgáltatások fejlesztése során a hozzáférés és a minőség biztosítására egyidejűleg kell összpontosítani. A fejlesztéseknek illeszkedniük kell ahhoz a reformfolyamathoz, amely a szolgáltatásokhoz való hozzáférést a szubszidiaritás elvei alapján úgy biztosítja, hogy tekintettel van az önkormányzatok teherbírására és a működés hosszú távú fenntarthatóságára is.

2.3. A

GAZDASÁGI VERSENYKÉPESSÉG JAVÍTÁSÁT ÉS A TÁRSADALMI ÖSZSZETARTOZÁS ERŐSÍTÉSÉT SZOLGÁLÓ FEJLESZTÉSEK HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSE

Az Operatív Program által támogatott infrastrukturális fejlesztések az emberi erőforrások minőségének javításával közvetlenül hozzájárulnak a magyar gazdaság versenyképességének, innovációs potenciáljának javításához. A minőségi szolgáltatások körének szélesítése, a szolgáltatásokhoz történő hozzáférés javítása ugyanakkor jelentős mértékben javítja az életminőséget, a lakosság széles rétegeinek a közérzetét, erősíti a társadalmi, gazdasági kohéziót. Ily módón a humán szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése közvetett formában is hozzájárul a versenyképes Magyarország megteremtéséhez.

46/30

Az oktatási, képzési infrastruktúra fejlesztése

Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése

A társadalmi befogadást és részvételt támogató infrastruktúra fejlesztése

Prioritás tengelyek

A közszolgáltatások hatékonyságának növelése, átalakításuk elősegítése

Specifikus célok

A munkaerőpiaci részvételt támogató infrastruktúra fejlesztése

A kulturális infrastruktúra fejlesztése

A gazdasági versenyképesség javítását és a társadalmi összetartozás erősítését szolgáló fejlesztések hatékonyságának növelése

A humánerőforrás minőségének javítása

Átfogó cél

A Humán Infrastruktúra Operatív Program célrendszere

A humán infrastruktúra területi egyenlőtlenségeinek mérséklése, a hozzáférés javítása



3. PRIORITÁSI TENGELYEK

3.1.

Cél:

AZ OKTATÁSI, KÉPZÉSI INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE

A fizikai, infrastrukturális beruházások ösztönzése a modern tanulási környezet megteremtése és az oktatás, tanulás tartalmának és módszereinek a gazdasági és társadalmi igényekhez való igazodásának megteremtése, valamint a kapcsolódó szolgáltatások színvonalának erősítése érdekében

Indikátor: Matematika, természettudományos és műszaki hallgatók aránya Bázis (2005): 18% Cél (2013): 25% A szakképző központok infrastruktúrájának fejlesztése, független vizsgaközpontok kialakítása A művelet célja a TISZK-ek és az abban résztvevő szakképző iskolák infrastruktúrájának fejlesztése a területi különbségek csökkentése érdekében. Ezen belül a térségi integrált szakképző központok (TISZK) infrastrukturális fejlesztése, a központi képzőhely létrehozása annak érdekében , hogy a megfelelő fizikai környezet a gyakorlatorientált és moduláris képzéshez rendelkezéshez álljon. A szakképzés területén az oktatás és képzés gazdasággal való kapcsolatának erősítése jegyében megvalósul a térségi integrált szakképző központok (TISZK) rendszerének további bővítése 30-35 új központ létrehozásával. Ez tovább erősíti a helyi munkaerőpiaci igényeknek való jobb megfelelést, valamint a térségi integrált szakképző központok és a résztvevő szakképző intézmények infrastrukturális feltételeinek javításával a területi különbségek csökkentését. A művelet további célkitűzése a szakképzés területén független vizsgaközpontok létrehozásával biztosítani egy egységes értékelési rendszer kiépítését. Intézményrendszerét tekintve a központi irányítás mellett regionális igazgatóságok működtetése. Ez a szervezeti felépítés lehetővé teszi, hogy a szakképzés vizsgáztatása egységes, központi irányítással, az érintett intézményekkel napi kapcsolatban állva történjék. A szakképzési infrastruktúra fejlesztésének eredménye, hogy javul az oktatási és képzési rendszer minősége, valamint növekszik a hatékonysága, ezáltal nő a versenyképes tudáshoz és készségekhez való hozzáférési lehetőség, valamint könnyebbé válik a munkaerő-piacra való belépés.


A Modern Szolgáltató Egyetem infrastruktúrájának fejlesztése A modern szolgáltató egyetem program célja olyan, a korszerű tudásalapú társadalom követelményeinek megfelelő felsőoktatási infrastrukturális háttér és informatikai környezet létrehozása és informatikai eszközök, oktatási módszerek elterjesztése, amelyek hatékonyan támogatják az iskolai oktatásban és a felsőoktatási képzésben résztvevő hallgatók és tanárok munkáját, illetve az intézményi szolgáltatások hátterét. Fontos cél továbbá, hogy az esélyegyenlőség és a tananyaghoz való könnyebb hozzáférés érdekében tananyag- és kiegészítő tudásbázisok elektronikus teljes körű hozzáférhetőségének lehetővé tétele (alap és kiegészítő tananyagok „digitalizációja”). A fejlesztések illeszkednek a versenyképességi pólusok keretében megvalósuló felsőoktatási infrastrukturális beruházásokhoz. Általános infrastruktúra-fejlesztés Hatékony, a mindenkori hallgatói létszámhoz, a korszerű képzés követelményeihez illeszkedő épületfelújítások, fejlesztések, korszerűsítések, olyan multifunkcionális, IKT-technológiával felszerelt szolgáltató terek kialakítása, amelyek egyszerre teszik lehetővé a magas színvonalú képzést, kutatást, valamint a rekreációt. A nem megfelelően ellátott intézményekben növelni szükséges az előadók, szakszeminárium termek, központi könyvtárak, információs központok, karrierirodák, számítógép- és egyéb laborok mennyiségét és elsősorban technikai-műszaki színvonalát, modern eszközökkel való felszereltségét, tekintettel az energiatakarékos építészeti technológiákra, környezetvédelmi szempontokra, valamint az akadálymentesítésre. Támogatni kell azon infrastrukturális fejlesztéseket, korszerűsítéseket, amelyek erősítik a felsőoktatás közösségi szolgáltatási, közösségszervezési, turisztikai célra (pl. konferenciaturizmus) is felhasználható kapacitásait. Informatikai és folyamatmenedzsment kompetencia központ létrehozása Egy központi szolgáltató intézmény létrehozása - kompetencia központ, melynek feladata a felsőoktatási folyamatszervezéssel kapcsolatos tudás összegyűjtésének, szétosztásának és újrafelhasználásának koordinációja, a felhalmozott ismeretek konszolidációja, a felhasználók támogatása, a továbbfejlesztés szakmai hátterének biztosítása. Ezzel párhuzamosan szükséges olyan technológiai, informatikai megoldásokat támogatni a felsőoktatási intézményekben, melyek képesek a gazdálkodási, tanulmányi, ingatlangazdálkodási és kutatás-fejlesztési területek integrálására, együttes kezelésére. Intézményi adminisztratív rendszerek fejlesztése Információs technológiával támogatott modern egyetemi adminisztráció, mely eleget tesz a korábbi integrációból, a bolognai folyamat és a bergeni nyilatkozat kihívásaiból eredő költséghatékonysági és minőségi elvárásoknak. Elektronikus erőforrás-menedzsment, korszerű informatikai szolgáltatásmenedzsment megközelítések kialakítása, valamint minősítések (audit) megszerzésének támogatásával a költséghatékony, eredményes és biztonságos informatikai szolgáltatások megvalósításának elősegítése. Belső hálózat, adatbiztonság fejlesztése, fizikai és logikai beléptetési modulok kiépítése, autentikáció, autorizáció fejlesztése, tartalomszolgáltatási infrastruktúra fejlesztése, az adminisztrációhoz szükséges infrastruktúra fejlesztése, külső, egyetemek közötti akadémiai hálózat bővítése, elérési lehetőségek bővítése, általános technikai upgrade, telekommunikáció informatikai támogatása, oktatási IKT támogatás. Vezetői információrendszerek bevezetése, melyek célja egy olyan döntéshozatalt támogató informatikai rendszer létrehozása, mely lehetővé teszi az intézmények és az Oktatási Minisz

46/33


térium vezetőinek és szakértőinek a felsőoktatási intézmények objektív teljesítménymérését, hatékonyabb irányítását, valamint a megalapozottabb tervezést. Elektronikus diákkártya és hozzá kapcsolódó szolgáltatások bevezetése Elektronikus diákkártya és hozzá kapcsolódó szolgáltatások bevezetése. A felvételi rendszer továbbfejlesztése, központi hallgatói nyilvántartás létrehozása, oktatói- és hallgatói kártya alkalmazások fejlesztése, központi kredit nyilvántartás létrehozása. A korszerű, intelligens kártyán alapuló személyazonosítási technológia új folyamat-, munka-, szolgáltatásszervezésre ad lehetőséget. Elektronikus tartalomfejlesztés és felsőoktatási portál fejlesztése Digitális tartalmak fejlesztése és azok piacának megteremtése – szerzői jogok megfelelő védelmével, valamint egy olyan komplex, elosztott rendszereken alapuló, részben valóságos, részben virtuális információrendszer létrehozása, amely integrálja, összegyűjti és eljuttatja az érintettekhez a szükséges információkat többek között a felsőoktatási könyvtárakban gyűjtött és rendszerezett ismeretanyag alapján. Növelni kell a kutatás-fejlesztést, az oktatást és az innovációt egyaránt támogató nemzetközi adatbázisok hozzáférhetőségét is. A Kutató Egyetemek kutatás-fejlesztési infrastrukturális kapacitásának fejlesztése A művelet célja a felsőoktatás és gazdaság világa közötti kapcsolatok erősítése, vállalati kooperációban megvalósuló felsőoktatási alkalmazott kutatási tevékenységek ösztönzése és támogatása, egyetemi tudományos műhelyek, kutatási és fejlesztési ún. tudásközpontok létrehozásának elősegítése. Fókuszált, alkalmazásorientált kutatás és technológia fejlesztés valósul meg a fejlett technológiák területén. A Regionális Egyetemi Tudásközpontok magját képezhetik a hazai versenyképességi pólusok kialakulásának, amelyek jelentősen javíthatják Magyarország gazdasági versenyképességét. A kutatás-fejlesztés területén az alábbi fejlesztések valósulnának meg: Vállalati kutatói, képzési, szakmagyakorlati hely támogatása Korszerű K+F+I infrastruktúra biztosítása az egyetemek és a vállalkozások együttműködéséhez, különös tekintettel a kis- és közepes vállalkozásokra A kutatóhelyek és a régió vállalatai közötti szoros együttműködésre, új termékek, technológiák, módszerek és alkalmazások kifejlesztésére, kipróbálására alkalmas innovációs környezet megteremtése A régiókban működő kutatóhelyek és vállalkozások közötti technológia-transzfer felgyorsítása és fokozása Egyetemek közötti on-line erőforrás megosztás (pl. kísérletek) támogatása (pl. grid technológia) Laboratóriumok új EU-s követelményeket kielégítő modernizálása A matemika, a természettudományi és műszaki szakokon tanuló hallgatók létszámának növeléséhez szükséges infrastrukturális fejlesztések

46/34


AZ EGÉSZSÉGÜGYI INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE

Cél:

Az egészségügyi ellátórendszer infrastruktúrájának fejlesztésével és struktúraváltással az esélyegyenlőség megteremtése a hatékonyság és a minőség javításával

Indikátor: aktív fekvőbeteg-szakellátás kapacitás és infrastruktúra (telephely, épület) csökkenése, koncentrálása, racionalizálódása; egynapos sebészeti, kúraszerű, nappali kórház jellegű ellátások, krónikus és rehabilitációs ellátások számának és arányának növekedése; egészségügyi eszközállomány átlagéletkorának csökkenése Bázis (2005): Cél (2013): Járóbeteg-szakellátási formák és a kórházi ellátást kiváltó ellátási formák fejlesztése A gyógyítás hatékonyságának és a munkafeltételek javításának növelése korszerű infrastruktúrafejlesztéssel, struktúra és kapacitás átalakítással és erőforrás racionalizálással valósul meg, mely a többnyire szétszórt telephelyeken, részben elavult és korszerűtlen intézményi kubatúrákban történő ellátások megszűntetésével az egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzáférés területi kiegyenlítése, társadalmi esélykülönbségek csökkentése irányában hat. A fejlesztés válaszol a korszerű technológiák megjelenése és az igények megváltozása jelentette kihívásokra is. Regionális járóbeteg-szakellátó hálózat és egynapos sebészeti központok létrehozása, fejlesztése A komplex ellátások biztosításának és a szolgáltatások integrációjának megfelelő kapacitás és struktúraváltást követően a regionális/megyei járóbeteg-szakellátó intézményekből kialakuló központok regionális feladatokat látnak el hálózatot képezve, és ennek keretében a kistérségi járóbeteg-szakellátó központokat korszerű információtechnológia alkalmazásával koordinálva. A térségi feladatok körében definitív ellátást, általános, valamint speciális diagnosztikai szolgáltatásokat, szűréseket és szakrendeléseket, egynapos sebészeti és kúraszerű ellátásokat biztosítanak magas technikai színvonalú eszközökkel. Új szolgáltatások bevezetésével tehermentesítik a fekvőbeteg szakellátást, illetve biztosítják a lakosság közeli ellátásokat a mobil egészségügyi szolgálat (szűrés, szakellátás) bevezetésével. Kistérségi járóbeteg-szakellátó központok kialakítása, fejlesztése a szükségleteknek megfelelő különböző szolgáltatások integrációjával és komplex szolgáltatások biztosításával, az információtechnológia, info-kommunikációs lehetőségek maximális kihasználásával. A fekvőbeteg intézménnyel nem rendelkező kistérségben kialakítandó központok a regionális központ koordinációja és módszertani ajánlásai alapján, az infrastruktúrafejlesztés eredményeként létrejött korszerű épületben, digitális diagnosztikai és szűrőberendezésekkel biztosítják a definitív (megelőzés, gyógyítás, gondozás, rehabilitációs tevékenység) ellátást 30 km-en belüli elérhetőséggel, illetve koordináló szerepkört tölt be a kistérségi szolgáltatók körében. Az életminőség növekedéséhez és a költséghatékony ellátási struktúra kialakításához is hozzájárul az otthonápolási kapacitások (ápolás, gondozás, hospice) és a munkavégzéshez szükséges kis értékű eszközök bővítése.

46/35


Szűrés, diagnosztika (telemedicina) fejlesztése Ez a program egy országos rendszer létrehozását célozza meg, minden ellátási szintre kiterjedő elektronikus egészségügyi szolgáltatások és elektronikus kommunikációt biztosító intézményközi információrendszer kialakításával. A teleradiológia a film nélküli radiológiát lehetőségét is megteremtő PACS (picture archiving and communication system) rendszerek megteremtésével válik elérhetővé. Az így kiépített telemedicinális rendszerek lehetővé teszik az ekonzultációt és a távleletezést, amely lakosságközeli, definitív ellátást biztosít. Gyakorlatban már hazánkban is több helyen alkalmazott területe a digitális képalkotás, amely az NFT I. keretein belül három régiót érintve fejlesztésre került. A program részét képezi egyrészt az informatikai fejlesztés megvalósulás, másrészt a diagnosztikai eszközök cseréje digitális formátumura, amely érinti a röntgen, a CT, MRI és mammográfiai eszközparkot. Sürgősségi ellátás fejlesztése A program által megvalósul a szétszórt telephelyeken történő elavult és korszerűtlen intézményi kubatúrákban és eszközökkel történő ellátások integrálása és modernizációja, aminek következtében növelhető a területi különbségeket kiküszöbölő esélyegyenlőség a magas színvonalú ellátások vonatkozásában. Ennek érdekében sürgősségi betegellátást nyújtó szervezeti egységek további kialakítása valósul meg regionális, megyei és kistérségi szinten. Alap-, emeltszintű, illetve speciális(országos) sürgősségi beteg osztályok kialakítása, fejlesztése, mely a jelenlegi kórházakra építve 30 perces elérhetőséggel 50-60 folyamatos ügyeletet biztosító kórházzal valósulna meg. Ennek érdekében megvalósul a progresszivitás különböző szintjein egy bemeneti kapuval a sürgősségi osztályok kialakítása. A sürgősségi ellátásban kialakuló infrastrukturális és humánerőforrás koncentráció lehetővé teszi az égés, toxikológia, fertőző ügyeleti rendszer kialakítását is. A sürgősségi ellátórendszer gép/műszer fejlesztése több ciklusban elégíti ki a szükséges eszközök amortizációja kapcsán felmerülő igényeket. Országos Mentőszolgálat fejlesztése, amely új állomások létesítését, meglévők felújítását és a gépjárműpark fejlesztését foglalja magába. Regionális fekvőbeteg-ellátórendszer fejlesztése Az egészségügyi ellátások hatékonysága és minősége érdekében a kórházak infrastruktúra fejlesztése valósul meg. A több telephelyes, sok épületes rendszert felszámoló tömbösítéssel, mátrix szervezeti struktúrák kialakításával a költséghatékonyság növelése valósul meg az ellátás minőségének javulásával egy időben. A beavatkozás érinti a kórházi eszközpark állagát, amely a magasabb színvonalú, esélyegyenlőséget teremtő egészségügyi ellátás irányába hat, mert lehetőséget biztosít a szükségleteknél kevesebb ellátást nyújtó szakmák infrastruktúrájának fejlesztésére és a nagy értékű műszerek és eszközök beszerzésére, cseréjére. A szakmai átalakulás révén kvalifikált munkahelyek teremthetők, mellyel a versenyképesség nő, ugyanakkor az ellátás színvonalának emelkedése okán, hosszú távú hatásként az egészséges életévek száma is nő.

46/36


Onkológiai ellátás fejlesztése Az onkológiai szakellátás fejlesztését a népesség egészségi állapota, a megbetegedési struktúra, a daganatos betegségek számának kedvezőtlen változása, az onkológiai ellátáshoz való egyenlőtlen hozzáférés, egyes ellátási formák korlátozott elérhetősége indokolja. A Nemzeti Rákellenes Programmal összhangban a betegellátás érdekét, a költséghatékony ellátás megvalósítását leginkább a jelenleginél koncentráltabb, de egyenletesebb területi hozzáférést biztosító, szakképzett gyógyító személyzettel, megfelelő felszereltséggel rendelkező, komplex, valamennyi korszerű diagnosztikai és terápiás beavatkozásra alkalmas megyei és regionális onkológiai centrumokkal érhető el, melyek biztosítják a szűrések infrastrukturális hátterét is. Az intézkedés keretében a következő tevékenységek valósulnak meg: Komplex megyei, regionális onkológiai központok létrehozása, fejlesztése. Daganat diagnosztika korszerűsítése, mely elsősorban a korszövettani és egyéb képalkotó eljárással készült diagnosztikai vizsgálatok értékelését szolgálja, de magában foglalja adatbankok létrehozását, és a telepatológiai (virtuális patológiai diagnosztika) hálózat alapjainak lerakását is. Sugárterápiás központok eszközbázisának modernizálása keretében az európai átlag eléréséhez mind a gépparkot (25%-kal), mind a személyi állományt (100%-kal) fejleszteni kell és a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően 2010-ig akkreditálni. Az onkológiai ellátó rendszer informatikai fejlesztésének célja az országos szintű onkológiai informatikai hálózat kiépítése és régiós szintű informatikai központok kialakítása, valamint ezek összekapcsolása. Infrastruktúra-fejlesztés a versenyképességi pólusokban A hazai egészségügyi szakellátás progresszivitási csúcsán álló egyetemek infrastruktúra fejlesztése szolgálja a szakellátási struktúra átalakítását, az egyetemi szintű ellátás modernizálását, amely az egészségügyi ellátás minőségi fejlesztésén túl az oktatást is szolgálja. Ez lehetővé teszi a méretgazdaságosság és az erőforrás allokáció szempontjait is figyelembe vevő, hatékony, koncentrált struktúra kialakítását, amely magas színvonalú ellátást biztosít az oktatás és innováció, valamint a gyógytényezőktől független egészségturizmus fejlesztésével párhuzamosan. Közegészségügy A program célja, hogy fejlett, az új kihívásoknak megfelelő közegészségügyi-járványügyi szolgálattal rendelkezzünk. Ennek során az alábbi komponensek valósulnak meg: Járványügyi rendszer fejlesztése A magyar járványügyi rendszer európai viszonylatban fejlettnek mondható, azonban fel kell készülnie a gyors reagálást igénylő események (bioterrorizmus, katasztrófák, járványok) kezelésére, és ehhez rendelkeznie kell a megfelelő humán, anyagi és technikai erőforrásokkal. Elsősorban azokat a területeket kell továbbfejleszteni, amelyek együttes működése hozzájárul a fertőző betegségek terjedésének megakadályozásához. Ebben a vonatkozásban rendkívül nagy szerepe van a hatékony és korszerű, kötelező védőoltási rendszernek és annak fenntartásának. Biztosítani kell az új, illetve újonnan felbukkanó fertőző betegségek kontrolljához

46/37


szükséges, megfelelő személyi és tárgyi kapacitásokat is, amely egyben felkészülést jelent, a hazánkat még nem érintő, de potenciálisan veszélyt jelentő járványokra. Fogyasztóvédelemi rendszer fejlesztése A közegészségügy-járványügy eddigi hatósági engedélyező szerepe helyett a piacfelügyeleti jelleget kell erősíteni, amely felügyeleti tevékenység szerves részét képezi a fogyasztóvédelemnek. Közegészségügyi-járványügyi vonatkozásban elsősorban az élelmiszer-biztonság területén szükséges, hogy az egészségügyi hatóság a fogyasztóvédelmi feladatait ellássa, amellyel biztosítható a lakosságmegvédése az élelmiszer útján közvetített megbetegedésekkel szemben. Az élelmiszer-biztonság területén végzendő fogyasztóvédelmi feladatok hozzájárulnak a lakosság biztonságtudatának erősödéséhez is. Minőségirányítási rendszer fejlesztése Az egészségügyi szolgáltatások rendszere az elmúlt évtizedben jelentősen átalakult annak érdekében, hogy a méltányos egyenlő hozzáférés, a hatékonyság és a jó minőség biztosítható legyen. Ehhez szükséges megfelelő minőségirányítási rendszerek kialakítása. Ezen a területen komoly feladatot lát el az ÁNTSZ a szakfelügyeleti rendszer működtetésével. Az újjáalakított szakfelügyeleti rendszer feladata, hogy az egészségügyi ellátó rendszer működésével kapcsolatosan a lakosság egészségének, egészségügyi ellátásának szakmai felügyeletét biztosítsa, továbbá, hogy az azonos, jó minőségű ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségeit csökkentse. Ezen feladatok ellátásához elengedhetetlenül szükséges, a szolgáltató belső minőségügyi rendszerének módszertani támogatása. Az Országos Vérellátó Szolgálat fejlesztése Szükséges a jelenleginél centralizáltabb struktúra kialakítása, mely költséghatékony, gazdaságos működési feltételeket biztosítana.

46/38


3.2.

Cél:

A

TÁRSADALMI BEFOGADÁST RASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE

ÉS

RÉSZVÉTELT

TÁMOGATÓ

INF-

Minden rászoruló jusson hozzá a szükségleteinek megfelelő, korszerű ellátást biztosító, költséghatékony szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatásokhoz

Indikátor: Új/átalakított férőhelyek száma; Érintett ellátottak, családok száma (ebből: foglalkoztatásba bevontak száma); Az akadálymentesítés révén elérhető épületek, szolgáltatások száma; Fogyatékossággal élő ügyfelek száma; Bentlakásos, nappali ellátást biztosító férőhelyek aránya Bázis (2005): Cél (2013): A társadalmi kirekesztődéssel leginkább fenyegetett csoportok nem jutnak hozzá a megfelelő segítséghez, ami egyrészt településszerkezeti, másrészt általános hozzáférési problémákból adódik. Az ellátatlanságból fakadó hátrányok gyengítik a foglalkoztatás és a társadalmi részvétel esélyeit. A fejlesztések megvalósítása során általános szempont, hogy csak az ellátórendszer korszerűsítését, reformját célzó beavatkozások kaphatnak támogatást. Ez azt jelenti, hogy a működtetés fenntarthatóságát biztosítani kell, és csak azon esetekben számolunk esetleges többletkiadásokkal, ahol a fejlesztés más csatornán (pl. a foglalkoztatás bővülésével járó bevételek növekedésével) megtérül. A fejlesztések során kiemelt figyelmet fordítunk az idősek ellátásainak korszerűsítésére; a helyzetüknél, hátrányaiknál fogva fokozott segítségre, támogatásra szoruló csoportok (szenvedélybetegek, hajléktalanok, fogyatékos emberek stb.) ellátásának javítására; a kistelepüléseken élők általános hozzáférési problémáinak enyhítésére; a fogyatékossággal élők hozzáférési esélyeinek növelésére, a helyzetüket nehezítő fizikai és kommunikációs akadályok lebontására; gyermekek napközbeni ellátását szolgáló fejlesztésekre a nagyobb (10 ezer lakos feletti) településeken. Az idősellátás korszerűsítése Az egészségügyi és szociális ellátásban hiányoznak az integrált rendszerek, az ellátási szinteken párhuzamosságok, koordinálatlanságok tapasztalhatók és rendkívül merevek a határok a két ellátó rendszer között az intézményi struktúra, a szakképzés és a finanszírozás tekintetében. Az egészségügy területén a krónikus ellátás kapacitásai alacsonyak (az összes ágyszám 25%-a), a szociális otthonok befogadóképessége viszont nem képes a növekvő igényeket kielégíteni (hosszú, több éves várólisták) és a hozzáférés egyenlőtlen. A kistelepülések jelentős részében nem biztosított a szociális alapellátás, Mindkét ellátórendszerre a korszerűtlen infrastruktúra (épület, eszköz, informatika), a partneri együttműködések és koordinációk esetlegessége a jellemző. Az ellátási hiányosságok növelik a funkcionális képességek, az önellátás hanyatlása illetve a halálozás veszélyét, illetve csökkentik a rokkantság nélkül leélhető élet 46/39


évek számát és az egészséges, jó életminőségben leélt időskor esélyeit. Az intézkedés az egyenlő hozzáférésű, megfelelő kapacitású és költséghatékony, integrált, illetve a változó életkori profilok mellett a különleges életkori igényeket is kielégíteni képes ellátó rendszer kialakítását kívánja elősegíteni minőségi szolgáltatások biztosításával. A beavatkozás középpontjában a bentlakásos (átmeneti és tartós) intézmények állnak, de ezek köré az integrált szolgáltatások kialakítása érdekében olyan alapszolgáltatási feladatok szervezhetők, mint az étkeztetés, idősek nappali ellátása, házi segítségnyújtás, illetve jelzőrendszeres házi gondozás, családtagok számára biztosított tanácsadás, felkészítés stb. A fejlesztés az intézmények korszerűsítésére, épületek átalakítására, létesítésére, berendezésére, a humánerőforrás képzésére irányul. Sérülékeny csoportok szolgáltatásainak korszerűsítése A hátránnyal küzdők aktivitását, életminőségét, jogaik érvényesülését, lehetőségeit javítanunk kell a szociális ellátórendszer integrált fejlesztésével. A fejlesztésekkel olyan korszerű szociális és gyermekvédelmi intézményi rendszert szándékozunk kiépíteni, amelyek a speciális és hátrányos helyzetű társadalmi csoportok (hajléktalan és fogyatékos emberek, pszichiátriai és szenvedélybetegek, gyermekvédelmi gondoskodásban lévő gyermekek stb.) esetében alapvető jelentőségűek az aktivitás növelésében, a méltó életkörülmények megteremtésében. A fejlesztések egyúttal mérföldkövet jelentenek a nagyarányú bentlakásos intézményi elhelyezés visszaszorításában is, mivel az intézmények korszerűsítéséhez illeszteni kívánjuk azokat a fejlesztéseket, amelyek egy adott célcsoport tekintetében a nappali a rászoruló otthonában nyújtott ellátásokat biztosítják. Így egy-egy rászoruló csoport esetében olyan integrált ellátórendszert lehet kialakítani térségenként, amelynek középpontjában az intenzívebb ápolást, gondozást, rehabilitációt végző bentlakásos intézmény áll, amelyhez nappali intézmények és egyéb szolgáltatások csatlakoznak, lehetőséget adva arra, hogy mindenki a szükségleteinek leginkább megfelelő ellátáshoz jusson. A bentlakásos elhelyezésre szorulók esetében folytatjuk a nagy létszámú intézmények kiváltását, a lakóotthonok, lakásotthonok létesítését. A felszabaduló intézmények bővítik fenntartóik számára a piaci célú hasznosítás lehetőségeit, különösen a szociális ellátás céljára alkalmatlan kastélyépületek tekintetében. A fejlesztés az intézmények korszerűsítésére, épületek átalakítására, létesítésére, berendezésére, a humánerőforrás képzésére irányul. Kistérségi közösségi központok létesítése A közszolgáltatások fejlesztésében le kell számolnunk azzal az illúzióval, miszerint a kistelepülési szinten jelentős kapacitások lennének kiépíthetők, mivel ezt sem a humánerőforrások, sem a finanszírozás nem teszik lehetővé. A legalapvetőbb néhány szolgáltatás kitelepülési biztosítása mellett kis- és mikrotérségi szinten kell keresni a megoldást, ahol a rendelkezésre álló szakembereket és forrásokat a költséghatékony működtetés érdekében koncentrálni lehet. Az ágazatközi integrációban megvalósuló fejlesztés hozzájárul ahhoz, hogy a jelenleg hiányosan biztosított egészségügyi, szociális, rekreációs célú, informatikai, kulturális stb. alapszolgáltatások, valamint közigazgatási szolgáltatások elérhetőségének és minőségének jelentős javításával a vidék élhetőbb legyen, az életminőség javuljon, a szolgáltatások és a közigazgatás ügyfélbaráttá váljanak.

46/40


Az innovatív intézmény legalapvetőbb szolgáltatásai: családsegítés, gyermekjóléti központ, a kistelepülési gyermekjóléti alapellátások koordinációja, háziorvosi ellátás, egyes járóbetegellátások. A központ a térség szíveként működhet: beszívja, koncentrálja az erőforrásokat: minőségi szolgáltatásokat nyújt, és az erőforrásokat visszaadja a bevont településeknek egyrészt saját maga által nyújtott, elérhetővé tett szolgáltatásokkal, másrészt az általa a településeken szervezett, koordinált szolgáltatásokkal és közösségi programokkal. A kistérségi közösségi központok létrehozását oly módon tervezzük, hogy a szolgáltatásokhoz való hozzáférést a regionális OP-kban tervezett fejlesztésekkel könnyítjük meg (falugondnoki ellátás, szociális információs szolgáltatás, tömegközlekedés stb.). A fejlesztés magába foglalja az előkészítési munkálatokat, a lakossági szükségletek felmérését, együttműködések kialakítását, a központ infrastruktúrájának, berendezésének megteremtését, a kapcsolódó infrastruktúra kialakítását, a szolgáltatások fejlesztését, beleértve a humán-erőforrás fejlesztését. A fogyatékossággal élők hozzáférési esélyeinek növelése A fogyatékossággal élők életminőségének javítása (a tágabb értelemben vett akadálymentesítés és az ellátási színvonal javulása, valamint hosszú távon az „egyetemes tervezés” módszerének általános elterjedése) által a társadalom számos más célcsoportja számára javul a szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőség, ezáltal javul az esélyegyenlőség: pl. idősek, kismamák (babakocsival), rokkant, illetve megváltozott munkaképességűek, funkcionális analfabéták, nem magyar anyanyelvűek, alacsony iskolázottságúak, egyéb tájékozódási problémával küzdők stb. csoportjainál. Az egyenlő esélyű hozzáféréshez kapcsolódó fejlesztések eredményeként a közszolgáltatások, az ügyfélszolgálati rendszerben működő szolgáltatások elérhetővé, használhatóvá válnak a fogyatékossággal élők számára. Ennek megvalósulását segíti a fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítés, ami az Esélyegyenlőségi törvény elvárásainak is megfelel. Az akadálymentesítés során a fogyatékossággal élők számára hozzáférhetővé válnak az országos és megyei hatáskörű közigazgatási és közszolgáltatási intézmények, azaz a központi közigazgatás épületei, továbbá a megyei fenntartású közszolgáltatást végző intézmények. (A települési önkormányzat, illetve a non-profit szervezetek által fenntartott intézmények vonatkozásában az akadálymentesítéshez kapcsolódó fejlesztéseket a ROP-okon keresztül kívánjuk megvalósítani.) A fejlesztések tartalma: épületek és környezetük akadálymentesítése. Gyermekek napközbeni ellátása A fejlesztések egyik iránya a nők munkaerő-piaci (re)integrációjának támogatása a gyermekek napközbeni ellátását biztosító szolgáltatások közül a 10 ezer lakosságszámnál nagyobb települések bölcsődei ellátásának fejlesztésével. Az új és működő bölcsődék szakmai bázisán rugalmas napközbeni ellátások építhetők ki, ami lehetőséget ad az ellátottak körének bővítésére. A létrehozandó új intézmények elsősorban a hátrányos helyzetű családokat, a munkaerőpiacra visszatérő nőket támogatják. A fejlesztések emellett új munkahelyeket is teremtenek, valamint jelentősen hozzájárulnak a nemek közti esélyegyenlőség megteremtéséhez A fejlesztés intézmények létesítésére, bővítésére, berendezésére, szolgáltatásainak korszerűsítésére, valamint a humánerőforrás képzésére irányul.

46/41


3.3.

Cél:

A

MUNKAERŐPIACI FEJLESZTÉSE

RÉSZVÉTELT

TÁMOGATÓ

INFRASTRUKTÚRA

A hatékony, eredmény orientált és ügyfélbarát foglalkoztatási szolgálat infrastrukturális feltételeinek megteremtése

Indikátor: A regisztrált álláskeresőkön belül az új szolgáltatási modellt igénybe vevők aránya Bázis (2005): Cél (2013): Az integrált foglalkoztatási és szociális szolgáltató-rendszer infrastrukturális feltételeinek megteremtése A munkaerőpiaci részvétel növeléséhez javítani kell a munkaerőpiaci kereslet és kínálat öszszehangolását segítő eszközöket. Az állam feladata a munkaerőpiac működésének segítése egy olyan közvetítő és információs szolgáltatás révén, amely hozzájárul ahhoz, hogy az álláskereső megtalálja az elérhető álláslehetőségek közül a neki leginkább megfelelőt, a vállalkozások pedig megtalálják a vállalat sikeres működtetéséhez szükséges munkaerőt. A munkaerőpiac folyamatos változása új típusú szolgáltatásokat vár az Állami Foglalkoztatási Szolgálattól (ÁFSZ). Az álláskeresők szempontjából a legfontosabb feladat, hogy a szolgáltatásokat a regisztrált munkanélkülieken túl mindenkire fokozatosan ki kell terjeszteni, aki munkavállalási korú, munkaképes, de munkajövedelem hiányában – és rászorultsága okán – valamilyen szociális ellátásban részesül. Ez a szociális szolgáltató-rendszerrel való szoros együttműködés és egy integrált foglalkoztatási és szociális szolgáltató-rendszer kialakítása révén érhető el. A szolgáltató-rendszer fejlesztésével biztosítani kell, hogy az álláskeresők minél több információt és személyre szabott segítséget kapjanak, a szolgáltatások kellően rugalmasak és mindenki számára hozzáférhetőek legyenek. 2007-től – az Európai Szociális Alap támogatásával – országosan megkezdődik egy olyan integrált rendszer kiépítése, amely biztosítja, hogy az aktív korúaknak állástalanság – és az ezzel összefüggő jövedelemhiány – okán nyújtott ellátások és szolgáltatások rendszerébe csak egy ponton lehessen belépni, az első lépés az álláskeresés, a munkavállalási lehetőségek mérlegelése legyen. Az integrált rendszer előnye, hogy lehetőség nyílik a személyre szabott, az egyén igényeihez illeszkedő összetett és összehangolt szolgáltatások biztosítására A szociális szférával közös ügyfélkör helyzetének javítása, foglalkoztatásuk elősegítése közös eljárások mentén, koordinált intézményi keretek segítségével, nagyobb hatékonysággal biztosítható. Ez a megfelelő közszolgáltatókkal, civil szervezetekkel és más segítő szervezetekkel kialakítandó szoros együttműködésben végezhető el, közösen meghatározandó szabályok szerint, ügyfél-közeli és integrált szolgáltatásokkal. Új szolgáltatási modell kiterjesztése az ÁFSZ összes kirendeltségére A szolgáltatások hozzáférhetősége érdekében 2007-13 közötti időszakban ki kell terjeszteni az ÁFSZ modernizáció keretében elindult új szolgáltatási modell bevezetését az ország összes munkaügyi kirendeltségére is. Az új irodai elrendezési modell, a szolgáltatási modellnek meg 46/42


felelően, az öninformációs rendszereket helyezi a középpontba, és olyan nyílt, információs tér kialakítását igényli, amely lehetővé teszi a zavartalan és harmonizált munkafolyamatot és ügyféláramlást, a nyilvántartásba vételtől az első interjús pultig és a tanácsadóig. A munkaügyi kirendeltségek belső átalakítása során olyan tágas, egységes, központi fogadó teret kell kialakítani, amely lehetőséget teremt a kioszkok elhelyezésére és kényelmes használatára, és újfajta színvilágával, berendezési tárgyaival már az első belépéskor jó benyomást tesz az ügyfelekre. Cél az, hogy a szolgáltatási modell infrastrukturális feltételeinek megteremtése az összes kirendeltségen és megyeközpontban is megtörténjen. Annak érdekében, hogy sor kerülhessen az épületek megfelelő átalakítására, teljesíteni tudják bővülő funkcióikat, indokolt a bérleti állományban lévő ingatlanok megvásárlása. A fejlesztéseknek ki kell terjedniük a regionális képző központokra, és biztosítani kell az egységes szakmai irányítás infrastrukturális feltételeit is. A munkaügyi kirendeltségek és központok átalakítást az akadálymentesítés követelményeinek megfelelően kell végezni. A megváltozott munkaképességű és fogyatékos emberek munkaerő-piaci integrációjának elősegítése érdekében fejleszteni szükséges a komplex rehabilitációs szolgáltatásokat, meg kell teremteni a szolgáltatások infrastrukturális feltételeit. Munkaerőpiaci információs rendszer fejlesztése Az ÁFSZ Középtávú Informatikai Stratégiájának fő célkitűzése, hogy az informatikai rendszer magas színvonalú, a jelenleginél jobban elérhető, rugalmasabb szolgáltatásokat nyújtson, egyre bővülő ügyfélkörének. Általánosan hozzáférhetővé és felhasználóbaráttá kell tenni az öninformációs rendszereket. A szolgáltatásokat nyújtó szervezetek körének kiterjesztését, új szervezetek bevonását az információs rendszernek is követnie kell (beleértve az információs pontok hálózatát is). A tervezési időszak végére el kell érni, hogy mindenki ugyanahhoz a szolgáltatáshoz és információhoz jusson hozzá, az álláskereső vagy a munkaadó helyétől függetlenül. Az adatrendszerek összekapcsolásával megsokszorozódnak a kapacitások, pontosabbá válik az aktív és passzív eszközök elszámolása és nyomon követése, átláthatóbbak lesznek a munkaerőpiaci szolgáltatások. Az informatikai fejlesztéseknek ki kell terjedniük az integrált foglalkoztatási és szociális szolgáltató rendszer informatikai hátterének megteremtésére. Olyan egységes informatika adatbázis létrehozása a cél, amelyben lehetővé válik a szociális (hosszabb távon a társadalombiztosítási) és a munkanélküli ellátásban részesülő aktív korúak nyomon követése, és amely hozzáférhető a rendszer minden pillére számára.

46/43


3.4.

Cél:

A KULTURÁLIS INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE

A szocio-kulturális szolgáltatások megalapozásához, a társadalmi részvétel lehetőségének biztosításához, az értékekhez való hozzáférést biztosító fizikai környezet fejlesztéséhez nélkülözhetetlen fizikai környezet megteremtése

Indikátor: Felújított épületek száma; Funkciót váltott épületek száma (beleértve az új funkciókkal bővülő épületeket); Intézmények felszereltsége; Intézmények műszaki állapota, funkcionális területek növekedése Bázis (2005): Cél (2013): A kulturális örökség védelme Folyamatosan romló, egyedi, pótolhatatlan ingatlan örökségi állományunk megóvása, felújítása közérdek, épített környezetünk védelmén túl közös európai örökségünk megtartása szempontjából is fontos. Épített környezetünk – kiemelten az épített örökség – jelentős hatást gyakorol más ágazatok teljesítményére: együttesen jelentős mértékben hozzájárulnak a nemzeti össztermékhez, sok embernek biztosítva megélhetést. A felújítási projektek hozzájárulnak a munkahelyek megőrzéséhez, és új munkahelyeket teremtenek. A műemléki épületekben működő közösségi célú intézmények rekonstrukciója, környezetének rendezése jelentősen hozzájárul a településkép javulásához. A rosszul hasznosított épületek rehabilitálása, új közösségi színtérré fejlesztése hozzájárul a vidék fejlődéséhez és számottevően javítja az ott élők életminőségét, a helyi identitástudat fejlesztésén keresztül erősíti a társadalmi kohéziót, mindamellett méltó funkciót teremt az épített értéknek, és a működő gazdaság részesévé teszi azt. Gazdag és változatos épített környezetünket vonzerőt jelentő adottságaink között kell számon tartani, ezért a fejlesztések tervezése során ezt, mint versenyelőnyt biztosító tényezőt kell figyelembe venni. A kulturális örökségvédelem területén különösen fontos az örökség-alapú fejlesztési lehetőségek kiaknázása, amely a várható település-rehabilitációs hullámban új funkciókat tud adni az örökségi helyszíneknek – különös tekintettel az Európa Kulturális Fővárosa pályázat keretében kidolgozott projektekre. A történeti és kulturális örökség megóvása érdekében fontos a város-, illetve település-rehabilitációs programok kapcsolódása. Kulturális örökségünk megóvása határainkon átívelő kötelezettség is amelyet – összhangban a szomszédos országok nemzeti fejlesztési terveivel – határmenti, illetve határon átnyúló együttműködések révén kell megvalósítsunk. Nemzeti kulturális intézményeink megújítása Az állami tulajdonú kulturális intézmények komplex megújítása, az intézmények által a társadalom széles rétegei számára nyújtott szolgáltatások színvonalának, hatékonyságának növelése, az épületállomány fizikai állapotmegőrzése mellett a minél teljesebb körű műszakiinfrastrukturális rehabilitáció, a funkciók 21. századi újraértelmezése révén valósítható meg. Cél az országos szinten is kiemelkedő jelentőségű, magas hozzáadott értéket előállító fejlesztések megvalósítása, amelyek a 21. század igényeinek megfelelő, korszerű infrastruktúrával és IKT-eszközökkel segítik az értékekhez való hozzáférést, és modellértékű intézményekké vál 46/44


hatnak. Így például a múzeumi rekonstrukció elsősorban a nagy nemzeti intézményhálózat ütemezett fejlesztését szolgálta és szolgálja, míg a nemzeti könyvtár esetében olyan új működési feltételek (jobb raktározási lehetőségek, korszerűbb technikai színvonal, 21. századi szolgáltatási körülmények stb.) kialakítása a cél, amelyek a felhasználók legtágabb körén keresztül az egész ország életminőségének javulásához járulnak hozzá. A levéltári szakterületen az állami és önkormányzati feladatellátás és felelősség szétválasztása veti fel a Magyar Országos Levéltár regionális feladatkörű állami levéltári hálózatának mielőbbi létrehozását. Térségi jelentőségű kiemelt kulturális fejlesztések Nagyszabású kulturális fejlesztések támogatása, melyek térségi szinten képesek társadalmi, gazdasági fejlődést generálni, fejlődési lendületet adni – különös tekintettel az Európa Kulturális Fővárosa pályázat színvonalasan kidolgozott, előkészített térségi hatású projektjeire. Az akció eddigi története jó példát szolgáltat arra, hogy a kulturális szektor fenntartható fejlesztésének politikája rövid-, közép- és hosszútávon is pozitív hatást gyakorol az adott régió gazdasági – és ebből fakadóan életminőségbeli – fejlődésére. A térségi jelentőséggel is bíró kiemelt fejlesztések keretében számos helyszín, városrész felújítására nyílhat mód. Az életkörülmények javítása ebben a tekintetben nem közvetett, másodlagos célkitűzés, hanem közvetlen, a kulturális produktumok hozzáadott érték-termelő képességét kihasználó cél. A várospolitikai szempontból jelentős beruházások „zászlóshajó” jellegük miatt térségi húzóerőt jelentenek, így pozitív hatást gyakorolnak a térség fejlődésére is. Alapvető szempont a mintaértékű projektek, modellek bevezetése és általánossá tétele, azon célból is, hogy a modernizációs lépésváltás példáiként szolgáljanak a jövőben a szakmagyakorlói társadalom és intézményhálózat felé. Kulturális infrastruktúra integrált fejlesztése a partnerségi együttműködésért A fejlesztések célja a magas hozzáadott értéket képviselő szolgáltatásokhoz való hozzáférés erősítése a kulturális intézmények infrastrukturális fejlesztésén, az intézmények partnerségi együttműködésének ösztönzésén keresztül, amelyek elősegítik a hálózatosodást, és kistérségi, települési szinten is érvényre juttatják a szakterületek által nyújtott szolgáltatások szinergiáit. Az együttműködési tervekhez kapcsolódó fejlesztések az intézmények összefogását, hatékony működését segítik elő, részben a már meglévő intézmények további fejlesztése, részben új regionális, kistérségi és helyi együttműködési formák generálása révén (integrált kulturális intézmények, általános művelődési központok). A kulturális vidékfejlesztést célzó beavatkozások a vidék integrált kulturális szolgáltatásainak hatékonyságát segítik elő. A kulturális vidékfejlesztés programja a vidék kulturális közösségi tereinek, közkulturális intézményeinek megújítását, a közkulturális szolgáltatások továbbfejlesztését, infrastrukturális és eszközfejlesztését szolgálja. Ide tartozik a művelődés intézményeinek (könyvtárak, közművelődési intézmények) megújítása, a közgyűjtemények fejlesztése (raktározási kapacitásának korszerűsítése, bővítése, művelődési, oktatási funkcióinak megalapozása). A könyvtárak és közművelődési intézmények esetében is megoldandó kulcsfeladat az IKT infrastruktúra fejlesztése, hogy minden intézmény megfelelő IKT infrastruktúrával, internet-kapcsolattal rendelkezzék. Az intézmények „versenyképessé tétele” a szakmai szemléletváltás mellett az infrastrukturális szükségletek megteremtésén is alapul tehát. Az ezt célzó program elemei elősegítik a helyben elérhető kulturális alapszolgáltatások javulását, és erősí

46/45


tik a társadalmi, területi kohéziót. A múzeumok többsége műemlék épületben található, így a program kielégíti az épített környezeti értékek fenntartható fejlesztésére vonatkozó elvárásokat is. A kulturális infrastruktúra fejlesztése révén szélesebb körben és magasabb minőségben válnak elérhetővé a kulturális, illetve integrált oktatási és kulturális intézmények képességfejlesztést, társadalmi aktivitást, az élethosszig tartó tanulást, az aktív részvételt segítő szolgáltatásai.

46/46

Munkaanyag a társadalmi egyeztetéshez!

Recommend Documents