A ZSIDÓTÖRVÉNYEK VÉGREHAJTÁSA BORSOD MEGYÉBEN

MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK

A ZSIDÓTÖRVÉNYEK VÉGREHAJTÁSA BORSOD MEGYÉBEN

SZERZŐ: MARKOVICS LAURA IGAZGATÁSSZERVEZŐ ALAPSZAK NAPPALI TAGOZAT KONZULENS: DR. LEHOTAY VERONIKA EGYETEMI TANÁRSEGÉD

MISKOLC 2014

1

UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARTMENT OF LEGAL HISTORY

THE ENFORCEMENT OF THE ANTI-JEWISH LAWS IN COUNTY OF BORSOD

AUTHOR: LAURA MARKOVICS BA IN PUBLIC ADMINISTRATION MANAGEMENT) FULL TIME COURSE CONSULTANT: DR. VERONIKA LEHOTAY INSTRUCTOR

MISKOLC 2014

2

Tartalomjegyzék Bevezetés ............................................................................................................................ 4 I.

Az egykori vármegyerendszer bemutatása, történelmi háttere röviden .......................... 7 1.

Kialakulása .............................................................................................................. 7

2.

A jelenlegi megye-rendszerrel való összehasonlítás ................................................. 8

3. Járások az egykori királyi vármegyékben, amelyek ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyét alkotják ............................................................................................................... 9 II.

A zsidótörvények bemutatása, elemzése .....................................................................10 1.

Az antiszemitizmus első jelei ..................................................................................10

2.

A zsidótörvényekről általában.................................................................................14

3.

Csoportosításuk ......................................................................................................17 a. Gazdasági tárgyú törvények és rendeletek ...............................................................17 b. Állampolgári jogokat korlátozó törvények és rendeletek .........................................18 c. Fajvédelmi törvény .................................................................................................19

4.

Jelentősebb zsidótörvények.....................................................................................20

III. Zsidótörvények és rendeletek végrehajtása a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén .............................................................................................................................24 1.

Borsod vármegye ....................................................................................................25

2.

Abaúj – Torna vármegye ........................................................................................33

3.

Zemplén vármegye .................................................................................................35

4.

Összefoglalás a veszteségekről ...............................................................................41

IV.

A kazincbarcikai történet ........................................................................................44

1.

A helyi zsidóság .....................................................................................................44

2.

A helyi zsidótemető ................................................................................................46

3.

Az egykori zsinagóga .............................................................................................47

Összegzés ..........................................................................................................................49 Irodalomjegyzék ................................................................................................................50 Internetes források..........................................................................................................52 Filmek............................................................................................................................52 Mellékletek ........................................................................................................................53 1. számú melléklet: Zsidótörvények nevesítve ................................................................53 2.

számú melléklet: Barcika és Sajókazinc felekezeti megoszlása ................................55

3.

számú melléklet: Az elhagyatott zsidó temető egyik megsüllyedt sírköve ................56

4.

számú melléklet: Sajókazinci zsinagóga, .................................................................56

3

Bevezetés Hiába már 70 év eltelt, az idősebb korosztály emlékezetében még élénken élnek a második világháború borzalmai. Fiatal koromtól számos történetet hallottam nagyszüleimtől az itt történt háborús eseményekről, melyeknek ők is szemtanúi voltak. A zsidóság jogfosztásának története a „Jogegyenlőség-jogkkorlátozásjogfosztás 1938-1944-ig” című speciális kollégium órán keltette fel érdeklődésem. Ezen az első szemeszter során vettem részt, szakdolgozatom tárgyához is ennek segítségével nyertem ihletet. A szakdolgozatom témája a zsidótörvények Borsod megyei végrehajtásának a bemutatása.

Az alkotó folyamat során, az órákon elhangzott információkat is

felhasználtam, mivel számos szempontból kapcsolódnak az ott elhangzottak a választott témakörhöz. A zsidó származású emberek jogait korlátozó intézkedések kiváltképp érdekeltek, ennek hatására kezdtem el kutatni a megtörtént esetek után Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén. A borsodi vonatkozást azért választottam, mert kazincbarcikai születésű vagyok, illetve ott is nőttem fel. A Borsod megye kifejezés alatt a szakdolgozatom címében, a mai Borsod–Abaúj–Zemplén megyére utalok, tehát kutatásom a térséget alkotó egykori vármegyék területére fókuszál. Munkám során a Sajókazincon történtekre is fényt derítettem, illetve felkerestem az itt található régi zsidó temetőt. A helyi zsinagógát 1977-ben lebontották, így oda nem volt lehetőségem ellátogatni, de megkerestem minden fellelhető információt ezzel kapcsolatban is. Felkeltette érdeklődésem továbbá a téma kutatási jellege, a személyes tapasztalatok megismerésének érdekessége. Mivel már korábban vettem részt régi parasztházak múltjának kutatásában egy országos pályázaton, tapasztalataimat felhasználva indítottam el kutatásaimat. Első körben a kazincbarcikai könyvtárat kerestem fel, ahol sajnos csak elenyésző mennyiségű információval tudtak szolgálni a témával kapcsolatban. Ezek után a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárba látogattam el, ahol a Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez című füzetekből sok fontos információra tettem szert a Borsod, Abaúj-Torna, illetve Zemplén vármegyei zsidósággal kapcsolatban. Ezzel párhuzamosan az interneten is számos forrást sikerült felkutatnom, továbbá néhány filmet is megnéztem a témakörrel kapcsolatban, melyekből szintén sok 4

hasznos információt említek a dolgozatomban. A filmek felhasználását azért tartom lényegesnek, mivel ezekből igaz történeteket ismerhetünk meg az interjúk során. A miskolci zsidóság című filmben például néhány interjú alany, a személyesen átélt borzalmakról mesél. Ezeket a történeteket érdekességképpen beleszőttem a szakdolgozatomba. Harmadik körben a Miskolcon található Hermann Ottó Múzeum Történeti Gyűjteményébe látogattam el. Itt már egykori sajókazinci adatokra is rábukkantam, az egyik ott dolgozó történész segítségével. Sajnos Sajókazinccal kapcsolatban rendkívül csekély információ áll rendelkezésre, mivel a maga 2000 főt nem meghaladó lakosságával a tárgyalt időszakban kis községnek számított, így semmilyen jelentős esemény színtere nem volt. Ezt követően kutatásomat a szintén miskolci illetőségű Borsod-AbaújZemplén Megyei Levéltárban folytattam. Néhány napos adatgyűjtés során a Magyar Jövő miskolci napilap kiadványait tanulmányoztam, az első zsidótörvényekkel kapcsolatos forrásokat az 1938. júliusi lapoktól kezdődően találtam. Legjelentősebb forrásaim Randolph L. Braham, a híres holokausztkutató történész tollából származnak. Ő számos könyvet publikált már a magyarországi zsidóság mindenkori helyzetével kapcsolatban. Kutatásaiban az motiválta, hogy az itt történt borzalmaknak szülei is áldozatul estek. A jelenkor őt tartja a magyar zsidóság legnagyobb szakértőjének, aki valóban rendkívül széles körű ismeretanyagot gyűjtött össze a témakörrel kapcsolatban, ezzel lehetővé téve az utókor számára a korszak eseményeinek megismerését. Véleményem szerint a témakör megértéséhez az előzményeket is szükséges feltárni, így az adott vármegye elemzésekor kutatásom kiterjedt az itt élő zsidóság korábbi életének rövid feltárására is. Ezáltal értehetőbbé válik például, miért is érintette ezt a népcsoportot súlyosan már az iparigazolványaik bevonása is, vagy a piacokról való kiszorító intézkedések, stb. Az Abaúj-Torna vármegyével kapcsolatos irodalom szűkössége miatt ezt a vármegyét kevésbé átfogóan tudtam vizsgálni a másik kettőhöz viszonyítva. A felkutatott adatok alapján azonban elmondható, hogy lényeges különbségek a régió egyes vármegyéi között nem voltak, a zsidók jogfosztása itt is ugyan olyan állomásokon ment keresztül.

5

„A gondolkodó felvilágosult emberek azt mondják, a XX. század az emberiségre nézve a büntető század volt.” 1 Az időszak legaljasabb cselekedeteként a holokausztot emlegetik, amelynek célja a zsidóság teljes körű megsemmisítése volt. Szakdolgozatom során az ehhez vezető út állomásait igyekeztem feltárni az egykori Borsod, Abaúj-Torna illetve Zemplén vármegyék területén. Egy rövid alpont erejéig az egyes vármegyék veszteségeit is összefoglaltam egy diagram segítségével. Ez a témaválasztás számomra a kutatási jellege miatt a legérdekesebb, továbbá

az

anyaggyűjtés

során

több

hasonló

témájú

tanulmánnyal

is

megismerkedhettem, amelyek bővítették a témakörrel kapcsolatban rendelkezésre álló információimat, ismereteimet.

1

„Pályázat” Zsebesi László - Zsidótörvényektől a deportálás és holokausztig, 2000. A Hermann Ottó Múzeumban található dokumentum. (A továbbiakban: Zsebesi, 2000.) 2. old. 6

I.

Az egykori vármegyerendszer bemutatása, történelmi háttere röviden A vármegyerendszer bemutatását több szempontból is fontosnak tartom. A

végrehajtás alegységei ugyanis az egykori vármegyék voltak, ahol számos helyi szintű korlátozó rendelet született és került végrehajtásra. A rendszer átláthatósága érdekében tehát, röviden a következő pontokat emelném ki velük kapcsolatban. 1.

Kialakulása A vármegye rendszer kiépítése I. (Szent) István (997-1038) nevéhez fűződik.

Ez a területi tagolás egészen 1950. január 1-ig – a tanácsrendszer felállításáig - volt a magyar közigazgatás egysége. István király úgy vélte, a hatalom alapja a föld, ezért a trónért folytatott harcokban fokozatosan kiterjesztette hatalmát az egész országra. Mivel a földek jelentős része királyi birtok lett, szilárd trónon kezdhette uralkodását. A vármegyék (latinul comitatus) kialakítása több szempontból jelentősnek tekinthető. Közigazgatási szempontból, egyfajta területi-igazgatási tagolást adott az országnak. A megyék területe egy-egy királyi vár fennhatósága alá terjedt ki, mely magában foglalta a helyi várispánságot, illetve az egyházi és világi magánbirtokokat. A várispánságot a királyi várak és a hozzájuk tartozó királyi birtokok alkották, élükön a várispán állt, akinek feladatai közé tartozott a megye igazgatása, emellett katonai, bírói, gazdasági feladatokat is ellátott. Számos jogkörét tekintve tehát ő volt a királyi vármegyék ura, ő személyesítette meg a királyi hatalmat helyi szinten. A vármegyéket először az ország középső területein alakították ki, majd fokozatosan a peremterületeken is. A megyék központját jelentő várak élén a megyésispánok álltak. Szakdolgozatom szempontjából az 1938 és 1944 közötti időintervallumban működő vármegyék a fontosak. A feldolgozás során a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyét

alkotó

egykori

királyi

vármegyékben

külön-külön

tárgyalom

a

zsidótörvények végrehajtásának egyes lépéseit, a főispánok, illetve az alispánok által hozott rendeleteket, alacsonyabb szintű jogforrásokat.

7

2. A jelenlegi megye-rendszerrel való összehasonlítás Az egykori vármegye-rendszer és a jelenleg is használt megye-rendszer sok szempontból hasonlatos vonásokat mutat: Földrajzi szempontból a királyi vármegyék határvonalai számos helyen egybe esnek a jelenleg használt megye-rendszer határvonalaival. Ennek oka a természetes domborzati, vízrajzi adottságokra vezethetőek vissza. Több megye határán patak, folyó folyik, illetve a nagy tájegységek találkozásai is mérvadóak a terület-felosztást tekintve, így logikus, hogy az egykor meghúzott határvonalak számos része ma is ugyan ott helyezkedik el. Az egykor használatos vármegyék elnevezése is több helyen hasonló, például Borsod-Gömör, Abaúj és Zemplén megyékből született a jelenlegi Borsod-AbaújZemplén megye, mely szakdolgozatom témáját tekintve kiemelten kutatott területi egység. A mai megye a történelmi Borsod, Abaúj- Torna, Zemplén és Gömör, továbbá Heves és Szabolcs vármegyék területén található, az 1950-es megyerendezés idején alakult ki végleges formában, Miskolc székhellyel.

Az egykori királyi vármegyék és a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye földrajzi elhelyezkedése

8

Mivel Miskolc az Alföld, az Északi-középhegység, valamint a Zempléni-hegység találkozásánál helyezkedik el, fontos kereskedelmi csomópont. Ezáltal a régió kulturális illetve közéleti központja is. A második világháború előtt jelentős volt a zsidók száma, külön zsidónegyed épült ki a városközpontban. Az egykor pompás, díszes épületek helyén ma már csak romos, poros udvarházakkal találkozhatunk, melyek egy része üresen, kifosztottan áll a Szinva-terasz mentén.

3. Járások az egykori királyi vármegyékben, amelyek ma Borsod-AbaújZemplén megyét alkotják A járások meghatározása azért fontos, mert a zsidókra vonatkozó jogfosztó intézkedések végrehajtásáért járásonként a szolgabírók voltak felelősek. A korabeli közigazgatás alapegységei voltak ezek a területek. Egy-egy járáshoz több település tartozott, a járásközpont rend szerint a legnagyobb település volt. Székhelyén, illetve bizonyos esetekben más településeken is egy külön területet elszeparálva kerültek kialakításra a gettók, melyekbe az izraelitákat gyűjtötték össze néhány nappal (voltak kivételes esetek, pl. Kassa, ahol egy hónapot töltöttek a gettóban a zsidók, embertelen körülmények között.2) a deportálásukat megelőzően. Ennek megfelelően Borsod

vármegyében hét

járás létezett: Ózdi,

Sajószentpéteri, Edelényi, Mezőkövesdi, Miskolci, Mezőcsáti, Mezőkeresztesi járások. Abaúj- Torna vármegyében hat járás volt: Abaújszántói, Csereháti, Gönci, kassai, Szikszói illetve Tornai. Zemplénben pedig öt járást számolhatunk: bodrogközi, sátoraljaújhelyi, sárospataki, szerencsi és tokaji.

2

Randolph L. Braham: A népirtás politikája: A holokauszt Magyarországon. Új Mandátum Kiadó. Budapest, 2003. (A továbbiakban: Braham: A népirtás politikája, 2003.) 125. old. 9

II.

A zsidótörvények bemutatása, elemzése 1. Az antiszemitizmus első jelei A XIX-XX. század fordulóján jelentek meg az első olyan jellegű

intézkedések, amelyek a nép szemében a zsidók tevékenységeit gyanússá tették. Ilyen intézkedések voltak például bizonyos újságok betiltásai, melyeket azzal indokoltak, hogy azok cikkei tüntetésekre buzdítják a népet. Sorra tiltották be a munkásegyleteket, melyekben a zsidó vezetők szerepe jelentős volt. Megtiltották a hírlapok utcai árusítását. Ezen intézkedések azzal az indokkal magyarázhatók, hogy a kormány rossz szemmel nézte azokat az embereket, akik arra vállalkoztak, hogy a gyanútlan pórnépet felvilágosítsák a valós helyzetről, így egyszerűbb volt őket korlátozó intézkedésekkel elhallgattatni.3 Többféle vád érte az izraelitákat már ebben az időszakban is, például az 1918as polgári forradalomban betöltött szerepük miatt. Néhányan a Trianonban bekövetkezett eseményt is az ő számlájukra írták, továbbá a Tanácsköztársaságban vállalt szerepük miatt is kereszttűzbe kerültek.4 ”Akárcsak Németországban a nemzetszocializmus hatására, ugyanúgy Magyarországon is a zsidókat tették felelőssé nemcsak az ország katonai összeomlásáért, de a társadalmi, gazdasági állapotok szétzilálódásáért is. 5” – írja Randolph L. Braham. A zsidóság ezekre reagálva próbált a magyarságnak tett korábbi szolgálataira hivatkozni, ennek ellenére változatlanul „idegen”, „nem lojális” elemekként kategorizálták őket. „Nem sokkal azután, hogy 1918 októberében létrejött a fegyverszünet, a magyar zsidóság vezetői az elsők között léptek fel az ország területi integritásának védelmében. Európa zsidóságához fordultak, hogy (…) segítsenek megakadályozni Magyarország feldarabolását.”6 Az izraeliták azonban hiába próbálták hűségüket bizonygatni, ez nem volt hatással a terrort alkalmazókra, akiknek egy célja volt: a zsidók „számlájának kiegyenlítése”. Ezáltal a forradalmárok mellett a fehérterrornak sok zsidó áldozata is

3

Zsebesi, 2000. 3. old. Zsebesi, 2000. 3. old. 5 Braham, 1990. 11. old. 6 Randolph L. Braham: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon. Első kötet. 2., bővített és átdolgozott kiadás. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1997. (A továbbiakban: Braham, 1997.) 27. old. 4

10

volt, a háború után így Európa területén Magyarország kreált elsőként „zsidókérdést”.7 Néhány rövid bekezdés erejéig tisztáznám az 1930-as évek minisztereinek kronológiáját, ezáltal bemutatva az antiszemitizmus növekedését: Teleki Pál első miniszterelnöksége 1920-ban vette kezdetét. Már ebben az évben, a Numerus Clausus mellett – melyet egy későbbi alpontban tárgyalok - a kormánynak más antiszemita intézkedései is voltak. Sok zsidót elbocsátottak állásából, munkaköreiket keresztényekkel kívánták betölteni. Nem meglepő módon az ilyen jellegű diszkriminatív rendelkezéseket a nép helyeselte, mivel ebből előnyük származott.8 Sok volt ugyanis a munkanélküli értelmiségi, mivel az elcsatolt területekről sokan érkeztek a trianoni Magyarországra. Emiatt látták szükségesnek a számarányuk korlátozásának bevezetését.9 Ezután következett a Bethlen-kormány, mely tíz évig állt az ország élén (1921-1931). Gróf Bethlen István elítélte az antiszemitizmust. A Trianon utáni Magyarország a feudális nagybirtokrendszer képét mutatta, mely reformok után kiáltott. Az igazságtalanságok felelőseként a zsidókat emlegették, az elnyomott osztályok vigaszul a nacionalizmus és fasizmus irányzataiban látták a lehetőséget. Bethlen „jól látta, hogy a hazai és külföldi zsidó tőke Magyarország gazdasági életének rendbehozatalánál nem nélkülözhető, ezért hajlandó volt a zsidókkal kapcsolatos személyes ellenérzéseit félretenni.10”- írja Braham. 1921 április 19-ei bemutatkozó beszédében a következőképpen fogalmazta meg álláspontját a zsidókérdéssel kapcsolatban: „A jogegyenlőség olyan biztosítéka a nemzet életének, amelyet érinteni nem szabad. Elismerem, hogy jelenleg van zsidókérdés az országban, de ennek megoldása az, hogy gazdasági téren azok lehessünk nélkülük is, amik velük együtt vagyunk. Ez őnekik is érdekük, mert abban a percben, amint nem lesznek nélkülözhetetlenek, az összhang helyre fog állni.”11 Ezt követően a Numerus Clausus törvényt módosították, így a zsidók ismét névlegesen egyenrangúak lettek a többi magyar állampolgárral. Ennek ellenére a zsidókérdés nem került le napirendről, mivel a kelet felől folyamatosan beszivárgó 7

Braham, 1997. 28. old. Zsebesi, 2000. 4-5.old. 99 Braham, 1997. 28. old. 10 Braham, 1997. 39-40. old. 11 Braham, 1997. 40. old. 8

11

„nemkívánatos

zsidó

elemek”

földbirtokokhoz

jutottak,

illetve

„magyar

állampolgárok munkaalkalmait vették el”.12 1926-’27-ben több izraelita párttagot is bíróság elé állítottak (pl. Rákosi Mátyást). 1933 decemberében az egyetemeken antiszemita zavargások vették kezdetüket. Céljuk a Numerus Clausus rendelkezéseinek szigorúbban vétele volt. A lázadások színtere jellemzően Budapest és Debrecen volt.13 Az 1929-es világgazdasági válság hatására a magyar gazdaság összeomlott. Ennek hatására Bethlen népszerűsége csökkent, majd őt Károlyi Gyula követte a miniszterelnöki posztban. Ő nem tudta stabilizálni a széteső Bethleni-rendszert, így az állástalan diplomások, az elszegényedett közép és alsóközéposztály illetve az alacsonyabb tisztű katonák között egyre jobban megnőtt Gömbös Gyula népszerűsége.

Gömbös

már

Bethlen

miniszterelnöksége

alatt

is

aktívan

tevékenykedett, többek között 1923-ben létrehozta a Fajvédő Pártot. Próbálkozási azonban nem voltak sikeresek. 1928-ban feloszlatta az említett pártot, majd kormánypárti miniszter lett. Az 1930-as évek közepétől a zsidókérdés a kormányzati politikában egyre közvetlenebbül, egyre diszkriminatívabb módon kristályosodott ki.14 Gömbös 1932 és 1936 között volt miniszterelnök, a szélsőjobboldal legmarkánsabb alakjaként tartják számon. Rendkívül antiszemita nézeteket vallott, melyeket a Die Juden in Ungarn című könyvében is megfogalmaz: „ A zsidókérdést rendezni kell, különben 50 vagy 100 év múlva nem lesz magyar birtokos, és az ország ügyeit ők fogják intézni. A tétel egyszerű, a zsidók bármely téren csak számarányuknak megfelelően érvényesülhetnek…15” Emellett nézeteiről több írást is publikált. Gömböst Darányi Kálmán követte, aki 1938-as győri beszédében ígértet tett a zsidókérdés rendezésére, „törvényes és szabályos keretek között”. Ettől fogva a zsidókérdés megoldása nyíltan a kormányzat megoldandó feladatává vált. Ezek

az

antiszemita

kijelentések

vezettek

az

első

zsidótörvény

megalkotásához, mely megfogalmazása 1937. május 2-án vette kezdetét. A 702-es törvényjavaslat előterjesztője Darányi Kálmán volt. A törvény születése ellen több ízben tiltakozások zajlottak: A Magántisztviselők Országos Szövetsége, illetve a 12

Braham, 1997. 40-41. old. Zsebesi, 2000. 6. old. 14 A miskolci zsidóság gazdaság – és társadalomtörténete (1867-1945). Csíki Tamás, 1993. (Raktári jelzet: HOM.HTD.93.61.1.) (A továbbiakban: Csíki, 1993.) 123. old. 15 Braham, 1997. 43. old. 13

12

Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége közös gyűlésén fogalmazta meg a törvény ellenzését. Május 5-én 59 különböző politikai beállítottságú újságíró, tudós illetve művész kiáltványban tiltakozott, mindhiába. 16 A törvényjavaslat tárgyában az izraelita vallásfelekezetek nevében a Magyar Izraeliták Országos Irodája, a Magyarországi Autonom Orthodox Izraelíta Hitfelekezet Központi Irodája illetve a Status Quo Ante Szervezetű Izraelita Hitközségek Szövetsége, együttes erővel kérvényt nyújtottak be annak bevezetése ellen. Ők a javaslatot alkotmányellenesnek, jogilag igazságtalannak találták. Úgy vélték, felekezetüket érdemtelenül diszkriminálja, gazdasági életüket rendkívül negatívan befolyásolja. A miniszterelnök válasza a következő volt: „ A javaslat nem jelent semmiféle közjogi jogszűkítést a hazai zsidóság számára”.17 A tiltakozásokat figyelmen kívül hagyták, az első zsidótörvény megalkotásra került. Ezt követően a második zsidótörvény javaslatának benyújtásakor ismételten hiába emelték fel szavukat az izraeliták állampolgári és emberi jogaiknak előre látható elvonása ellen. Levelükben leírták, hogy véleményük szerint a javaslat alkotmányba ütköző, ellent mond alapelveivel több ponton: a politikai magyar nemzet egységes fogalmával, a jogegyenlőség elvével, a törvény előtti egyenlőséggel illetve a szerzett jogok tiszteletben tartásával. Emellett a magyar nemzet érdekeibe ütközik. Ezt a kérvényt az előzőhöz hasonlóan ismét figyelmen kívül hagyva megalkotásra került a második zsidótörvény is. Megállapítható tehát, hogy a zsidóság hiába próbált fellépni jogaik korlátozása ellen, ezek a próbálkozások szinte figyelmen kívül maradtak a törvényhozó hatalom szemében. 18

16

Zsebesi, 2000. 7. old. Az izraelita vallásfelekezetek kérvénye a zsidótörvények életbeléptetése ellen, 1939. január 12. 1-2. old. (Raktári jelzet: HOM.HTD.94.70.1) 18 Az izraelita vallásfelekezetek kérvénye a zsidótörvények életbeléptetése ellen, 1939. január 12. 1-2. old. (Raktári jelzet: HOM.HTD.94.70.1) 17

13

2. A zsidótörvényekről általában Németországban a zsidók jogállását rendszerint törvények helyett - a nürnbergi faji törvényeket leszámítva – alacsonyabb szintű jogszabályokkal rendezték. Ezzel ellentétben Magyarországon a témakört döntően törvények által szabályozták. Zsidótörvényekről az 1920-ban és 1938 és 1944 között hozott olyan törvények esetén beszélünk, amelyek a zsidóként kategorizált embercsoportot korlátoztak, jogaikat csorbították, illetve sorsukról hátrányosan rendelkeztek.

A

fent említett törvények tehát faji alapon ítélkeztek a zsidó származású emberek felett, alacsonyabb rendűként kezelték őket, ezáltal alapvető jogaiktól megfosztva őket.19 1938-1944 között 21 zsidótörvény született. A Numerus Clausus törvénnyel együtt, melyet 1920-ban fogadtak el, a Horthy-korszakban összesen 22 zsidó tárgyú törvény került megalkotásra a Nemzetgyűlés, illetve a Képviselőház által.20 A magyar zsidótörvények és rendeletek megalkotásának fő célja a valódi társadalmi-gazdasági kérdésekről való figyelemelterelés volt. Ezzel a megoldással a reformokat kikerülve tudták az elégedetlenkedők tömegeit csillapítani. Segítségükkel fokozatosan kiszorították az ország zsidó lakosságát a politikai, kulturális, gazdasági és társadalmi élet színtereiről. 21 „Az 1933 után viharos tempóban erősödő szélsőjobbal való versenyfutásban, fél szemmel fő szövetségeseinket, jótevőinket, a Német Birodalmat és Olaszországot, valamint szintén antiszemita politikát folytató szomszédainkat, Szlovákiát és Romániát figyelve születtek meg a magyarországi zsidótörvények és - rendeletek.” – írja Karsai László – A magyarországi zsidótörvények című könyvében.22 Teleki Pál második miniszterelnöksége alatt tíz zsidótörvény született, így az antiszemita törvényhozás élén ő állt. Imrédy Béla miniszterelnöksége alatt egy, Bárdossy Lászlóé alatt négy, valamint Kállay Miklósé alatt hat zsidó tárgyú törvény került megalkotásra. 1944. március 19-ig 267 zsidó tárgyú rendelet született, ezek között egyben a cigányokat is említik. Ezek két forrásból kerültek felkutatásra Karsai

19

Lehotay Veronika: Szabadságjog-megvonó intézkedések a Horthy-korszakban, különös tekintettel a a zsidótörvényekre. PhD értekezés, Miskolc 2012. 20 Lásd 1. számú melléklet. 21 Karsai László – Magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1938-1944 . In: Századok 138. évfolyam 2004 (Továbbiakban: Karsai, 2004) 140. old. 22 Karsai, 2004. 140. old. 14

László által: Magyarországi Rendeletek Tára 1938–1944, illetve Budapesti Közlöny.23 Az antiszemita rendeletalkotás csúcspontja 1944-ben volt, mivel ebben az évben 127 zsidókat korlátozó intézkedés született. Ennek oka, hogy a német megszállás

után,

március

22-én

Horthy

Sztójay

Dömét

nevezte

ki

miniszterelnöknek, aki legfontosabb feladatának a zsidókérdés megoldását, illetve Németország igényeinek való megfelelést tekintette. Az egyik első ilyen jellegű kirekesztő rendelet megtiltotta, hogy a zsidók katonai egyenruhát viseljenek. Ezt követően a zsidó diákok iskolai egyenruha-viseletét tiltották meg. Kitiltották őket az uszodákból,

fürdőkből,

éttermekből,

élelmiszerboltokból.

Emellett

bárokba,

kávéházakba sem járhattak. Kizárólag ilyen célra kijelölt fürdőket illetve élelmiszer ellátó intézményeket használhattak. Ahol a zsidóknak nem voltak ilyen jellegű saját intézményeik – például a kisebb községekben -, ott a helyi hatóságok ellenőrzése alatt, bizonyos időkorláttal vehették igénybe ezeket a szolgáltatásokat.24 Sztójay miniszterelnöksége alatt került megalkotásra többek között az a rendelet is, amely a zsidókat megkülönböztető jelzés viselésére kötelezte:25 „1944.évi 1240 M.E. sz. rendelete, a zsidók megkülönböztető jelzéséről. 1.§ A jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődően minden 6. életévét betöltött zsidó személy – nemre való tekintet nélkül – köteles házon kívül felső ruhadarabjának bal mellrészén, jól látható – varrással 10x10 cm átmérőjű szövet-, selyem- vagy bársonyanyagból készült, „kanárisárga” színű, hatágú csillagot viselni.”26 Ez volt az első olyan intézkedés, amely az izraeliták megsemmisítéséhez vezetett. Célja egyértelműen a zsidók szemmel látható megkülönböztetése volt a lakosságtól. A jelzés bevezetése mellett Jaross Andor belügyminiszter érvelt, – ő terjesztette elő a javaslatot - aki szerint a „nemzet közbiztonsága és katonai érdekei megkövetelik, hogy a megbízhatatlan zsidókat világosan és könnyen fel lehessen ismerni.”27 A rendelet nem terjedt ki azon izraelitákra, akik különböző

23

Karsai, 2004.143.old. Braham, 1990. 93.old. 25 Lebovits Imre – zsidótörvények, zsidómentők. Ex Libris Kiadó, 2007. 71. old. (A továbbiakban: Lebovits, 2007.) 26 Rendeletek Tára, 1944. I. kötet, 263-264. old. 27 Randolph L. Braham: A magyar holocaust. Gondolat. Budapest, 1990. (A továbbiakban: Braham, 1990.) 88-89.old. 24

15

kitüntetésekkel rendelkeztek, melyeket magatartásukért kaptak, illetve a 75%-os hadirokkantak és a fajvédelmi törvény által mentesülők sem voltak kötelezhetők a megkülönböztető jelzés viselésére.28 Az 1:240/1944. Me. sz. rendelet szerint, aki a fent említett rendelkezést megszegte, pénzbüntetésre illetve börtönre is ítélhető. Mivel a náci sajtó ezeket a szankciókat enyhének tartotta, a rendelkezés módosult: a megkülönböztető jelzést nem viselő zsidókat internálták.29 Megjegyzendő, hogy a zsidó vezetés a deportálás megkezdéséig abban bízott, hogy a magyar zsidóság viszonylag veszteségektől mentesen átvészeli a háborút, ha még gazdaságilag tönkre is megy. Reményeik alapja volt, hogy Magyarország a „biztonság szigete volt a háborúbú négy és fél esztendején30”. Vezetőik tudták, hogyan bánnak a nácik a zsidókkal. Tisztában voltak az 1941-ben „hontalan zsidónak” minősített deportáltak sorsával, ennek ellenére nem tájékoztatták a zsidóságot erről és óvintézkedést sem tettek. Ismerték a náci „végleges megoldás” elméletét, de nem világosították fel a zsidókat a közelgő veszélyről. Úgy gondolták, elképzelhetetlen a 20. században, hogy több millió embert futó szalag-szerűen irtsanak ki.31 Nem meglepő, hogy mindvégig bíztak abban, hogy nem esik bántódásuk, mivel a világi vezetők szigorú cenzúrája miatt az imák és hitszónoklatok változatlan rendben folytak, senki nem sejtett semmit. Ha mégis felröppentek rémhírek, azt náciellenes propagandaként titulálták. A gettósítás idején is úgy sejtették, a közelgő szovjet csapatok miatti biztonsági intézkedés teszi szükségessé összegyűjtésüket. A tévhitek keltése mögött a hiszékeny zsidó vezetés mellett a zsidótlanítási program levezényléséért felelős emberek is álltak. „Ideiglenes eltávolítás”-ról beszéltek, illetve úgy állították be a helyzetet, mintha ez a hazai zsidóság érdekeit szolgálná, ugyanis csak a kevésbé asszimilálódó zsidók eltávolítását hangoztatták, illetve hogy csak azokról a területekről deportálnak, ahol sok a szabotázs és kémkedés.32

28

Braham, 1990. 89. old. Braham, 1990. 90. old. 30 Braham, 1990. 26. old. 31 Braham, 1990. 26-27. old. 32 Braham, 1990. 27-28. old. 29

16

3. Csoportosításuk Három aspektusból lehet csoportosítani a zsidók jogkorlátozására irányuló törvényeket (és rendeleteket), Karsai László szerint: 33 a. Gazdasági tárgyú törvények és rendeletek Az antiszemita tárgyú törvények legtöbbje gazdasági témájú volt. Középpontjukban az elszegényítés, a zsidók kifosztása, tönkre tétele állt. Céljuk volt a zsidók gazdasági hatalmának fokozatos kiiktatása. Először elszegényítették, majd véglegesen megsemmisítették gazdasági befolyásukat. Azok a törvények és rendeletek foglalnak itt helyet, melyek az egyes foglalkozási ágakban elhelyezkedő zsidók arányát szabályozták, megtiltották bizonyos termékekkel való kereskedésüket, illetve meghatározott feltételrendszerhez kötötték azt. Nem csak a kereskedést, a termékek gyártását is szigorú szabályozás alá vetették. A foglalkozási körök, melyekből elbocsátották a zsidókat rendkívül széles skálát mutattak, egyaránt érintették az orvosi, színészi, mérnöki, ügyvédi, újságírói pályákat.

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

keresztény zsidó

Zsidók és keresztények arányának százalékos eloszlása az egyes munkakörökben34

33

A csoportosítás alapjául Karsai, 2004, 146-163.oldalakon található információkat vettem. 17

És hogy miért pont ezeket a szakágakat vetették korlátozás alá? A válasz abban rejlik, hogy a két világháború közötti időszakban a korábban említett szakmák tekintetében megnőtt a zsidók befolyása, egyre többen helyezkedtek el ilyen területen. 1900 és 1940 között tehát megváltozott a zsidó népességcsoport jellege: a korábban ipari gyáraknál elhelyezkedő zsidók bevándoroltak a nagyvárosokba, alkalmazotti állásokban helyezkedtek el. A középosztály egyre nagyobb hányadát tették ki az orvosi, mérnöki stb. munkakörökben állást szerző értelmiségi zsidók. Számarányuk Budapesten volt a legnagyobb.35 Karsai egyik jelentős forrása a sok közül egy, a naplója írásakor 45 éves, Hoffmann János nevezetű budapesti zsidó. Szavaiból a kétségbeesettség és a kilátástalanság sugárzik. Úgy érzi jövőjét kellene tervezgetnie, álmait beteljesítenie, de a zsidók jogainak korlátozása miatt még utcaseprő állásban sincs lehetősége elhelyezkedni. „Egymillió ember él e fények alatt, él és tüzel és harcol az életéért, és tör egy kisebbség életére. A milliós lakosság egynegyede – a nürnbergi törvények szerint egyharmada – kárhozatra, megsemmisülésre ítélve!”36 – írta naplójában 1940 decemberében a budapesti Normafa lejtőjéről letekintve. Bejegyzése érdekes abból is, hogy kiderül belőle, Budapest lakosságának rendkívül jelentős hányadát zsidók tették ki az 1940-es években. b. Állampolgári jogokat korlátozó törvények és rendeletek Ezen törvények célja a zsidók társadalmi, politikai befolyásának kiiktatása volt, így gazdasági hatásuk csak közvetve érvényesült. A választójog korlátozásának tekintetében például a korlátozás alól mentességet csak a Magyarországon született, magyar állampolgárságú zsidók élvezhettek. Fontos volt továbbá a szülők származása is, ugyanis ha 1867. dec. 31 előtt születtek, igazolni kellett a magyarországi születési helyet. Korántsem volt egyszerű az akár 100 évre visszamenőleges adatok beszerzése, bizonyítása, így a választójog korlátozása alóli mentesség sok esetben megállapíthatatlan volt.37 34

Braham, 1990. A 12. oldalon található adatokat feldolgozva készítettem a diagramot. Christian Gerlach, Götz Aly – Az utolsó fejezet – Reálpolitika, ideológia és a magyar zsidók legyilkolása 1944/1945 Noran-Kiadó Budapest, 2005 (Továbbiakban: Gerlach - Aly 2005) 52-53.old 36 Hoffmann János, Ködkárpit. Egy zsidó polgár feljegyzései 1940–1944, Szombathely, Szombathely Megyei Jogú Város Kiadványa, 2001. 37 Karsai, 2003. 156. old. 35

18

A megyei és városi törvényhatóságok felépítése a második zsidótörvény után átalakult a személyállományt tekintve. A Belügyminisztérium 1941 őszi adatai szerint a vidéki nagyvárosokban elértően alakult a zsidók száma. Kecskemét, Sopron és Hódmezővásárhely szinte zsidómentesnek számított, ezzel ellentétben Baján és Győrött a zsidó törvényhatósági bizottsági tagok 82%-a került eltávolításra.38 Az említett felmérés alapján Miskolc adatai a következők voltak: Az 1939. évi IV. tc. értelmében 50 zsidó törvényhatósági tagból 34-nek szűnt meg a mandátuma. A városban 19480 fő rendelkezett képviselő-választói jogosultsággal, ebből 2952 minősült izraelitának. 2873 fő választási jogosultságát vonták meg a törvény értelmében.39 Sátoraljaújhelyi adatokkal is szolgál Karsai, melyek szerint 15-ből 14 zsidó képviselő-testületi tagsága szűnt meg az említett törvény által, illetve a képviselőtestületi tagválasztók közül az izraeliták 100%-ának megszűnt a választójoga (681 fő).40 c. Fajvédelmi törvény Hat

évvel

a

nürnbergi

faji

törvények

után

került

megalkotásra

Magyarországon a fajvédelmi törvény, tehát az 1941. évi XV. törvénycikk (a házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről). A törvény kimondja, hogy nem zsidónak zsidóval házasságot kötni tilos. Azon árja férfiakat azonban nem bünteti, akik zsidó nővel „fajgyalázásnak”. A zsidó férfiakat viszont 3 év börtön fenyegette, ha nem zsidó nővel közösültek: „15. § Vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő az a zsidó, aki magyar honos tisztességes nemzsidó nővel házasságon kívül nemileg közösül, vagy aki magyar honos tisztességes nemzsidó nőt házasságon kívüli nemi közösülés céljára a maga vagy más zsidó részére megszerez, vagy megszerezni törekszik.„

38

Karsai, 2003. 157. old. Karsai, 2003. 157. old. 40 Karsai, 2003. 159. old. 39

19

Öt évig terjedő szabadságvesztést kapott például az, aki erőszakkal vagy fenyegetéssel követett el ilyen jellegű cselekményt, vagy ha 21 év alatti nővel, hozzátartozójával, stb. követte el. A házassági tilalmat megszegőket is öt évig terjedő börtönnel sújtották, az ilyen házasságból származó gyerekeket automatikusan zsidónak nyilvánították. A faji törvényekkel kapcsolatban kiemelendő, hogy magyar „faji elmélet” sosem létezett, inkább a keresztény magyart hangsúlyozták a szövegezésekben. Ehhez kapcsolódóan, levéltári kutatásom során, például a Magyar Jövő napilapban számos esetben találkoztam ilyen szövegezésű hirdetményekkel: „KERESZTÉNY gondolkodásod, NEMZETI érzésed követeli tőled, hogy ha jogosultságod dacára kimaradtál a választójogi névjegyzékből, SZÓLALJ FEL kihagyásod miatt (…)41”

4. Jelentősebb zsidótörvények Időrendben, a legkorábban a Numerus Clausus került megalkotásra (1920. évi XXV. törvénycikk a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról). A törvény semmitmondó címe mögött komoly tartalom áll. Ezzel a rendelkezéssel ugyanis Magyarország Európában elsőként vezette be a zsidók számarányának korlátozását a magyar felsőoktatás meghatározott intézeteiben, meghatározott karokon. Az említett korlátozás 6%-ban maximalizálta a zsidók arányát. A törvény nem használja a „zsidó” szót, de rájuk vonatkozó korlátozásokat tartalmaz. Megalkotása mögött nacionalista érzelmű diákok tüntetései álltak, akik elérték, hogy szószólóik egy-egy delegáltat küldhettek a beiratkozási bizottságokba, így befolyásolva a történéseket.42 A törvény módosításában kikerült a korábbi szövegből a népfaj fogalom, illetve bevezette, hogy a korábbi tanulmányi eredményekre,

szellemi

képességekre

is

figyelemmel

kellett

lenni

a

beiratkozásoknál.43 Az első zsidótörvény: 1938. évi XV. törvénycikk a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról. Más néven „egyensúly-törvény”-nek is szokás nevezni. Mint már fentebb említettem, Darányi Kálmán terjesztette elő. 41

Magyar Jövő. 1938. augusztus 28. (emellett néhány későbbi kiadásban megtalálható volt ez a hirdetmény) 42 Gerlach-Aly, 2005, 40-41.old. 43 N. Szegvári Katalin: Numerus Clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon, Akadémia Kiadó, 1988 Budapest, 167-176. old. 20

Heves vitát váltott ki, ennek ellenére az Országgyűlés mindkét háza elfogadta, majd 1938. május 29-én kihirdette. Ez a törvény kötelezővé tette a kamarák (ügyvédi, mérnöki, orvosi, sajtókamra stb.) felállítását, majd azokon belül a zsidók számarányát 20%-ra korlátozta. A sajtókamara létrehozásával korlátozta a publikációra jogosultak körét, mivel aki nem volt tag, annak tilos volt. Több lap betiltásra került például a Népszava és a Szózat. Végrehajtására számos kormányrendelet született, melyekkel kapcsolatban szintén nehézségek merültek fel, „az

alkalmazottak

száma

ugyanis

túlnyomó

részt

zsidó

volt

bizonyos

munkakörökben”44 – írja a Magyar Jövő című napilap. Az említett cikkben a GyOSz (Gyáriparosok Országos Szövetsége) és Bornemisza miniszter tárgyalásának rövid összefoglalója található, melynek fő témája a következő volt: Hogyan ültessék át a gyakorlatba az ún. zsidótörvény végrehajtási utasítását. 1939-ben hozták meg a második zsidótörvényt (1939. évi IV. törvénycikk a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról). Ebben a témában fő forrásomként a Mit kell tudni minden kereszténynek – zsidónak a zsidójogról: A II. zsidótörvény és összes végrehajtási utasításai teljes szöveggel és magyarázatokkal című könyv szolgált, melyet Csiky János szerzett és Jogi Hírlapban jelent meg. Foglalkozási ágak szerint elemzi a törvény korlátozásait, ezáltal sok szempontból átfedés mutatkozik Karsai könyve és az említett Jogi Hírlapban megjelent közlemény között. E törvény hatására „lázas őskutatás”45 kezdődött – Karsai László szavaival élve, mivel a törvény az 1.§-ban meghatározza a zsidó fogalmát. Az őskutatás megkezdődésének oka tehát, hogy a zsidó mivolt megállapításánál a nagyszülők vallását is szigorúan figyelembe kellett venni, így tehát: „…zsidónak kell tekinteni azt, aki ő maga vagy akinek legalább egyik szülője, vagy akinek nagyszülői közül legalább kettő a jelen törvény hatálybalépésekor az izraelita hitfelekezet tagja vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt az izraelita hitfelekezet tagja volt...” A következő példák a zsidók jogkorlátozását, jogfosztását támasztják alá: Zsidó vallású személy a felsőház tagja nem lehetett, kivéve, ha az izraelita hitfelekezetet hivatott képviselni illetve, hogy honosítással, házasságkötéssel, 44 45

Magyar Jövő. 1938. július 8. Karsai, 2003. 146. old. 21

törvényesítés által zsidó magyar állampolgárságot nem szerezhetett. Tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként zsidó nem léphetett az állam, törvényhatóság, község, úgyszintén bármely más köztestület, közintézet vagy közüzem szolgálatába, valamint nem lehet közjegyzőnek, hites tolmácsnak, állandó bírósági vagy más hivatalos szakértőnek (becsüsnek) kinevezni, stb. Korlátozta az egyetemeken, különböző szerveknél,

kamarákban

stb.

a

zsidók

számarányát,

méghozzá

az

első

zsidótörvényhez képest sokkal szigorúbban, 6%-ot meghatározva. Nevesített olyan állásokat és foglalkozásokat, ahová zsidók nem léphetnek be, de a már korábban megszerzett állásaikat megtarthatják: állami alkalmazások; közjegyzői, tolmácsi, szakértői kinevezés; szabadalmi ügyvivői jogosítvány; iparengedély hitelhírszolgálatra és hiteltudósításra.46 Százalékos korlátozások által leszűkített körben vehettek részt zsidók az alábbi állásokban például: szellemi szabadfoglalkozások – ügyvédek, mérnökök, orvosok, újságírók és színészek. Kamarán belüli szakosztályok és csoportok. A tagokról (nemzsidók, zsidók, kedvezményezett zsidók, korlátozott jogú nemzsidók) jegyzéket kellett készíteni. A fennálló arányszámot az illetékes miniszter állapíthatta meg. Ezen törvény végrehajtási rendelete külön hangsúlyt fektetve kiemelte, hogy a Magyar Nemzeti Banknál és a Pénzintézeti Központnál szintén érvényesíteni kell a 6 százalékos számarány-korlátot. Harmadik zsidótörvény: 1941. évi XV. törvénycikk a házassági jogról szóló 1894: XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről. Hat fejezetből álló törvény, amely német mintára vezetett be fajvédelmi rendelkezéseket, mint már korábban említettem.47 Az úgynevezett negyedik zsidótörvény: 1942. évi XV. törvénycikk a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól. Ez a törvény a zsidók tulajdonszerzését korlátozta, így például: -

Ingatlanszerzési tilalom: „2. § Zsidó nem szerezhet jogügylettel vagy árverés útján mező- vagy erdőgazdasági ingatlant (ingatlan használati illetőséget), kisés nagy- községben pedig egyéb ingatlant sem.”

46

Csiky János: Mit kell tudni minden kereszténynek – zsidónak a zsidójogról: A II. zsidótörvény és összes végrehajtási utasításai teljes szöveggel és magyarázatokkal – Jogi Hírlap, Budapest [1939] (Továbbiakban: Csiky 1939) 33-46.old. 47 II. fejezet, 3. pont, C alpont: Fajvédelmi törvény. 22

-

Átengedésre kötelezést vezetett be, ami azt jelenti, hogy mező- vagy erdőgazdasági

ingatlanaikat,

állataikat,

üzemi

berendezéseiket,

egyéb

vagyontárgyaikat át kellett engedniük az államnak. Lakóházaikat is csak bizonyos esetekben tarthatták meg a hozzá tartozó szükséges vagy szokásos mértéket meg nem haladó udvart és kerttel. A kártérítés mértékét is meghatározza: „tíz korona kataszteri tiszta jövedelemig a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után hatvan pengő, a kataszteri tiszta jövedelemnek tíz és tizenöt korona közé eső minden koronája után ötven pengő, a tizenöt koronán felül eső minden korona után pedig negyven pengő térítést kell megállapítani.”

Megfogalmazza

továbbá

kiszámításának mikéntjét is.

23

a

kataszteri

tiszta

jövedelem

Zsidótörvények és rendeletek végrehajtása a mai Borsod-

III.

Abaúj-Zemplén megye területén Mint már korábban említettem, illetve egy térképrészleten szemléltettem, a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye Borsod, Abaúj- Torna illetve Zemplén egykori királyi vármegyék területén fekszik. Az 1950-es megyerendezés során alakultak ki mai határai, melyek által Heves és Szabolcs megye kisebb szegletei is ide csatolódtak. Napjainkban központja közigazgatási, kulturális illetve oktatási szempontból is Miskolc. A következő alpontokban az említett királyi vármegyénként elemzem az izraeliták helyzetét, a zsidótörvények és rendeletek helyi végrehajtását egészen a deportálásig. Mielőtt az egyes vármegyékre rátérnék, néhány fogalmat is tisztázni kívánok az érthetőség érdekében: 

hadműveleti zóna: A gettósítási és deportálási tervek megvalósíthatósága érdekében kerültek kialakításra a műveleti zónák. Összesen hat ilyet hoztak létre, melyek az egész országot átfedték. Számuknak megfelelően fontossági sorrendbe állították őket:

I.

zóna: A VIII. (kassai) csendőrkerület zsidósága – Kárpátalja és ÉszakkeletMagyarország.

II.

zóna: A IX. (kolozsvári) és X. (marosvásárhelyi) csendőrkerület zsidósága – Észak-Erdély

III.

zóna: A II. (székesfehérvári) és VII. (miskolci) csendőrkerület zsidósága – Kassától a Harmadik Birodalom határáig terjedő észak-magyarországi területek

IV.

zóna: Az V. (szegedi) és VI. (debreceni) csendőrkerület zsidósága – Dunától keletre fekvő magyar területek déli része

V.

zóna: A III. (szombathelyi) és IV. (pécsi) csendőrkerület zsidósága – Dunától nyugatra fekvő magyar területek délnyugati része

VI.

zóna: Az I. (budapesti) csendőrkerület zsidósága – főváros és az agglomeráció 48

48

Braham: A népirtás politikája, 2003. 99-100. oldalon található felsorolás alapján. 24

A fontossági sorrendet politikai háttérszándék alapozta meg: A vidéki, „galíciai”, „keleti”, jiddis nyelven beszélő, nem asszimilálódott zsidókkal történtekre a hatóságok és a helyi lakosság kevésbé érzékenyen reagált. A sorrend kialakításában figyelembe vették azt is, hogy a Vörös Hadsereg csapatai gyorsan közeledtek az ország felé.49 

csendőrkerület: Ezekből tízet alakítottak ki, melyek a hadműveleti zónák kisebb alegységeit alkották. Több vármegye területét ölelték fel.

A csendőrkerületek területi eloszlása térképen szemléltetve

1. Borsod vármegye A zsidók jelenlétéről ebben a térségben az első feljegyzések a 18. század első és második évtizedeiből származnak. Hithűségük szempontjából három irányzat különböztethető meg a hitközségek között: hagyományos ortodox, modern neológ illetve status quo ante.50 Az ortodox zsidók zártabb csoportokat alkottak jellemzően, kevésbé asszimilálódtak a helyi lakossággal. A neológ irányzat képviselői sokkal hajlamosabbak voltak az asszimilálódásra, így ők teljesen beépültek a magyar lakosság rétegeibe. Az izraeliták koncentrálódása jellemzően a vármegye ipari és kereskedelmi központjában, Miskolcon volt megfigyelhető. A kisebb településeken a számuk 49

Braham: A népirtás politikája, 2003. 100. old. Szerk.: Dobrossy István: Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez, I. füzet (a továbbiakban: Dobrossy, 1994.; illetve az adott füzet számát is külön-külön jelölöm.) Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ, Budapest, 1944. 12 - 15. old. 50

25

arányosan oszlott meg. Az 1944 áprilisában készített felmérés szerint a megye területén 21 hitközség működött, közülük 13 anya- és 8 fiókhitközség volt. 51 A miskolci hitközség, mely a megye területén a legjelentősebb volt, az 1760as években alapult. Az itt élő izraeliták száma ezt követően fokozatosan gyarapodott. A város a 19. század második felében a környék ipari fejlődési központjává vált. Az izraeliták 1928-ban, országos szinten elsőként alapítottak itt tanítóképzőt, illetve az 1930-as években már három elemi iskolájuk is működött a településen. 1961-1963 között került megépítésre a zsinagóga, mely egészen az 1980-as évekig a napi istentisztelet színtere volt. A beázások miatt azonban olyan mértékben károsodott a tartószerkezet, hogy az épületet életveszélyesnek minősítették. Különlegessége, hogy „a budapesti Dohány utcai zsinagóga, amely a magyarországi neológ zsidóság központja, építészeti stílusában, architektúrájában megegyezik ezzel a zsinagógával. A tervező, a bécsi illetőségű Ludwig Förster, aki ezt a zsinagógát tervezte, és ennek a mintájára készült el a Dohány utcai zsinagóga”.52 A másik zsinagóga, amely 1901ben a Palóczi utcában került átadásra, szintén ortodox típusú volt, bár építészetében a neológ jegyek is fellelhetők voltak. A háború során azonban ez a templom olyan mértékben károsodott, hogy a későbbiekben lebontásra került.53 Az itt megtelepedett zsidók kereskedéssel, illetve ipari tevékenységgel tartották fönn jellemzően családjaikat.54 Társadalmilag két struktúrába lehetett besorolni őket: A módosabb nagypolgári réteg és a közép- és kispolgárság sorait gyarapították. A hitközségben megfigyelhető volt az ortodox és a neológ irányzat feszültsége az 1860-as évektől. A későbbiekben, az 1929-’33-as gazdasági világválság hatására az ellentétek tovább mélyültek. Ennek oka, hogy a nagypolgárság a válság ellenére megőrizte gazdasági befolyását a szegényebb rétegekkel szemben. A Magyar Élet című keresztény napilap adatai szerint az adózók 75%-át tették ki az izraeliták ebben az időszakban (117 fő adóalapja haladta meg a tízezer pengőt, ebből 87 fő zsidó volt). Ez a szám alátámasztja a nagypolgári zsidó réteg erős gazdasági befolyását a térségben. 55

51

Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 2003. Borsod vármegye, ford. Csíki Tamás. (A továbbiakban: Braham 2003) (Egyetemi Központi Könyvtár, raktári jelzet: D 129.805) 3. old. 52 Az információ „A miskolci zsidóság” című filmben hangzik el, a Raguczki Gáborral (kántor) készített interjúban. 53 A miskolci zsidóság című film, Kerényi László, 2002. 54 Forrásom: A miskolci zsidóság című film, 2002. Kerényi László. 55 Csíki, 1993. 123. old. 26

A kevésbé asszimilálódó ortodox zsidók életformájukkal a helyi lakosság ellenszenvét is kiváltották. Ez a városvezetés bizonyos rendelkezéseiből is kitűnik, például a keresztény vállalkozókat bizonyos előnyökben részesítették, ezáltal közvetetten diszkriminálva az izraelitákat. Az első közvetlenül megfigyelhető korlátozó rendelkezések a zsidótörvények voltak, melyek megalkotása az 1930-as évtized végén vette kezdetét. Ezekkel a törvényekkel összhangban több jogkorlátozó rendelet is született az izraeliták gazdasági illetve társadalmi életének visszaszorítása érdekében: Első körben megtiltották az új iparigazolványok kiállítását addig, amíg a zsidó iparosok számaránya 6%-ra lecsökken a településeken. Arányukról helységenként feljegyzéseket készítettek, a nyomon követés átláthatósága érdekében. 56

Miskolcon a kereskedelmi életből bizonyos rendelkezésekkel igyekeztek

kiszorítani őket, például az italmérési engedélyeket, trafiküzemeltetési engedélyeket bevonták, a kegytárgyárusítást sem engedélyezték számukra. 1940 őszén egy alispáni rendelet megtiltotta a zsidó származású kereskedőknek a helyfoglalási engedély kiadását, valamint a meglévő engedélyek bevonását rendelte el.57 Ezen intézkedések hatására

számos

kereskedelmi

illetve

iparvállalat

felszámolódott,

melynek

eredményeként a lakosság és különböző szakmák ellátása is nehézségekbe ütközött. A Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez című irodalom I. füzetében találhatunk arra utaló példát, hogyan próbáltak fellépni az üzletek bezárása ellen: „(…) tisztelettel közöljük, hogy Miskolcon a következő zsidó üzletek üzemben tartására teszünk javaslatot (…) Katz Ábrahám és Majzler Andor bőrkereskedőknél nagy mennyiségű cipészkellékek vannak raktáron, ezekből a városban nagy hiány van.”58 Ezt a rendelkezést követte a zsidó tulajdonban álló mezőgazdasági és erdőingatlanok adás-vételének, használatának korlátozása, majd kisajátítása. Az 1939. évi IV. tc. 16.§ (1). bekezdése alapján állami tulajdonba került például a Miskolci Ortodox Izraelita Anyahitközség 8 kataszter hold, 712 négyszögölnyi földterülete, illetve a Miskolci Chevra Kadisha Izraelita Szentegylet 5 kataszter hold, 1099 négyszögölnyi földbirtoka is.59 1943 végéig számos településen kerültek 56

Braham 2003 3. old. http://zsidomult.hu/data/pdf/borsod/MISKOLC.pdf (letöltés ideje: március 24.) 58 Dobrossy, 1994. I. füzet. 70-71. old. Részlet a Miskolci Ipartestület kérvényéből a Kereskedelmi és Iparkamarához, néhány zsidó üzlet meghagyásáról. 59 Dobrossy, 1994. I. füzet 29. old. 57

27

kiosztásra a keresztények között a zsidóktól kisajátított 5 hold alatti ingatlanok. Az 1942. évi XV. törvénycikk (a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól) hatására a zsidóknak több száz hektár földről kellett lemondani. Sok esetben a törvényeket kijátszva keresztények nevére íratták át a földek tulajdonjogát, így megelőzve azok kisajátítását.60 1944-ben egy szintén alispáni rendelkezés megtiltotta az izraeliták mezőgazdasági munkakörben való elhelyezkedését. A korlátozó rendelkezések betartásáról az átalakított törvényhatóság, a helyi képviselőtestületek, illetve a városi és járásbíróságok szigorúan gondoskodtak.61 Az 1940-es évek végén a régi tűzifa nagykereskedésektől elkezdték bevonni az engedélyeket, továbbá a miskolci izraelita bornagykereskedőktől az üzleteik meghosszabbítását célzó kérelmeket is sorra elutasították.62 Az 1939. évi IV. tc. (II. zsidótörvény) átrendezte Borsod vármegye törvényhatósági bizottságának összetételét. A korábbi 13 izraelita tagból 11-nek megszűnt a mandátuma, a 252 zsidó községi képviselőtestületi tagból 248-at bocsátottak el. 63 Már 1938. augusztus 21-én közzé tették a következő évi képviselői választás tekintetében a voksolási joggal rendelkezők névsorát, az előrelátható reformokat figyelembe véve. „Minden keresztény és nemzeti alapon álló polgár tartsa kötelességének, hogy benne legyen a névjegyzékben, mert hiszen a legközelebbi választáson dől el, hogy Magyarország kormányzása a gyakorlatban a teljes nemzeti és keresztény vonalvezetésben menjen végbe64” – írja a Magyar Élet című napilap. A rendelkezések értelmében, Miskolc városban a választásra jogosultak száma 26000ről 19200 főre csökkent. Drasztikusan csökkent továbbá a választójoggal rendelkező zsidók

száma

(248

főről

38-ra).65

Korlátozták

számukat

a

különböző

érdekképviseletekben is. A jogkorlátozó intézkedések meghozatalával tehát, a zsidók nem csak a gazdasági élet színteréről szorultak ki, de a politikai-közéleti befolyásuktól is megfosztották őket. 1940-ben általános munkaszolgálatot rendeltek el a zsidók számára.

”A

fiatalságom középkorig rabszolgaságba töltöttem. Ez azt jelenti, hogy 1940-be be 60

Csíki, 1993. 125. old. Braham, 2003. 3. old. 62 Csíki, 1993. 125. old. 63 http://zsidomult.hu/data/pdf/borsod_vm_altalanos.pdf (A letöltés ideje: márc. 25). 64 Magyar Élet. 1938. augusztus 23. 65 Braham, 2003. 4. old. 61

28

kellett vonulni munkaszolgálatba, rövid idő után leszereltek, de 1942-be (…) általános bevonulás volt munkaszolgálatra. Ez azt jelentette, hogy minden zsidónak be kellett vonulni katonaság helyett munkaszolgálatra. (…) mindenkit besoroltak, mégpedig olyan formába, hogy zsidó nem lehetett katona (…) Leszerelték őket és bevonultatták munkaszolgálatra. Előfordult, hogy zsidó katonatiszt, legyen az százados, legyen az őrnagy, az egyenruhát viselhette, de akár egy közlegény, aki nem volt zsidó, még az is parancsolt a századosnak. Tehát annyira komikussá tették az akkori helyzetet (…). Ez tulajdonképpen a katonai fegyelemnek is ártott, mert egy egyszerű közlegény, aki nem zsidó, az parancsolt a századosnak. (…) na ez ment addig, amíg az oroszok meg nem szállták az országot. Akkor megszűnt a munkaszolgálat. De aki peches volt, mint én, az a munkaszolgálatból fogságba ment. Úgyhogy én 1942-től ’47-ig nem voltam szabad. Egyetlen bűnöm volt: hogy zsidó voltam.”66 – emlékszik vissza fiatal korára B. József, A miskolci zsidóság című filmben, melyet Kerényi László készített 2002-ben. A személyes jellegű történetek bemutatását azért tartom fontosnak, mert habár a visszaemlékezések lehetnek homályosak az eltelt évtizedeknek betudhatóan, de egyedülállóak több szempontból is. Megbecsülendőek ugyanis azok az emberek, akik a korszak szörnyűségeinek átélése után is be tudnak számolni az utókarnak, még akkor is, ha ez nehéz számukra. A Magyar Élet című miskolci napilapban propagandát fogalmaztak meg a zsidók ellen, ezáltal kiélezve az ellentéteket. Számos cikk jelent meg ebben az időszakban, melyben uszító hangnemben írtak az izraelitákról, például a különböző rendelkezések megszegéséről, árukészleteiket rejtegetőkről, és ennek hatására pénzbüntetéssel, elzárással, internálással szankcionált esetekről számolt be a napilap, amely egyébként a német megszállást követően egyedüliként működött Miskolcon.67 A napilap április 27-ei beszámolója például elárulja, hogy 807 közül, „757 zsidó üzlet redőnyét húzták le”, 200 ellen eljárást indítottak bejelentés elmulasztása végett. Ezzel egy időben a közellátás szempontjából fontos üzletekhez keresztény vezetőt rendeltek ki. Így 7 gyógyszertár is keresztény irányítás alá került.68 A határozatok betartását rend szerint razziákkal ellenőrizték. Korlátozták továbbá a városon belüli közlekedésüket, kikapcsolták távbeszélő készülékeiket, rádióikat és lőfegyvereiket

66

Elhangzik a A miskolci zsidóság című filmben, 2002. Braham, 2003. 16. old. 68 Magyar Élet, 1944. április 27. 67

29

bevonták, este 8-tól reggel 6-ig kijárási tilalmat rendeltek el számukra illetve az izraelita szerzők munkái is kiselejtezésre kerültek.69 1944 áprilisában Miskolc város polgármestere elbocsátotta a zsidó tisztviselőket, egyéb alkalmazottakat. Emellett az ügyvédi kamara összes zsidó tagját törölték (75-80 főt).70 Júniusban a nemesbikki körjegyző jelentésében találhatók a következő

információk:

„az

ideiglenesen

itt

meghagyott

Bleyer

László

munkaszolgálatos orvosnak és Klein Ferenc gyógyszerésznek a nemesbikki egészségügyi körből június 2-án be kellett költözni a mezőcsáti gettóba, így az egészségügyi kör, megy 6 községből áll orvos és patika nélkül maradt”.71 Ez a levél részlet arról árulkodik, hogy a zsidókat korlátozó intézkedések hatására az egészségügyi ellátás is akadályokba ütközött. Borsod vármegye a végrehajtás egyik legszilárdabb bázisa lett, élén BorbélyMaczky Emil főispánnal. 1944. május 10-ei beszédében kiemelten foglalkozott a zsidókérdés megoldásának fontosságával. A zsidóságot idegen fajnak tekintette, a németek politikáját 100%-ban, feltétel nélkül támogatta.72 A zsidók összeírása a 9236/ai. 1944. sz. alispáni rendelet alapján, járásonként történt. Ez a nyilvántartás már a gettósítás előkészítését szolgálta. A feljegyzésekből a következő adatok derülnek ki: a mezőkeresztesi járásban 511 fő, az ózdiban 1008 fő, a sajószentpéteriben 1116 fő, a mezőkövesdiben 931 fő, a mezőcsátiban 892 fő, az edelényiben 821 fő, illetve a miskolciban 1083 fő került nyilvántartásba az izraelita felekezet tagjaként. Kiemelném a sajószentpéteri járáshoz tartozó Sajókazinc nevű települést, mely a mai Kazincbarcika egyik alapító községe volt, illetve szakdolgozatom utolsó fejezetének alapját az egykor ott élő zsidók helyzetének feltárása képezi. Az összeírás alapján Sajókazincon 25 zsidó család élt 1944-ben, melyek összesen 64 lelket számoltak.73 A 6163/1944. BM. sz. rendelet alapján, mely április 7-én kelt, és melyet Baky László államtitkár ellenjegyzett, megkezdődött a zsidók lakhelyének kijelölése. „A m. kir. kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól. A tisztogatást területrészenként rendelem el, melynek eredményeként a zsidóságot nemre és korra

69

Braham 2003. 15. old. Braham 2003. 15. old. 71 Dobrossy, 1994. I. füzet. 68. old. 72 Braham 2003. 4. old. 73 Dobrossy, 1994. I. füzet. 47. old. 70

30

való tekintet nélkül a kijelölt gyűjtőtáborokba kell szállítani.74”A gettókat a vármegye

hét

járásának

székhelyén,

valamint

Szendrőn

állították

fel

rohamtempóban, mindössze néhány nap leforgása alatt. Működtetésükről a főszolgabírák a zsidó tanács kijelölt tagjaival határozatba foglalt tervet készítettek.75 A gettósítás eseményeire a következőképpen emlékszik vissza L. Katalin, miskolci lakos, a korábban említett, A miskolci zsidóság című, 2002-es filmben: „(…) hivatalos írásban közölték, hogy el kell hagynunk a lakásunkat. (…) a Hadirokkantak utcában volt három (…) szoba, ahol körül-belül húszan lehettünk. (…) Voltak olyan jó lelkű ismerőseink, akik pénzért hoztak be ennivalót (…). Ez a gettóbeli

élet

állandóan

szűkült.

Érezhetően

korlátoztak

bennünket

a

szabadságunkban. Először még ki lehetett menni a gettó utcáira, később már csak meghatározott időben és a végén már sehogy se lehetett kimenni. (…) szintén kaptunk értesítést, hogy melyik napon visznek el bennünket a miskolci Téglagyárba, ahova mindenki úgy ment, ahogy tudott (…) és még ami volt esetleg valakinek a nyakába, valami kis lánc ,vagy óra, vagy akármi, azt mind elvették.” A miskolci zsidók tehát nincstelenül, minden személyes tárgyuktól és emberi méltóságuktól megfosztva érkeztek a Téglagyár épületébe. Mikuleczky Gyula alispánnak is meghatározó szerepe volt az intézkedésekkel kapcsolatban. Május 20-án újabb rendeletében kiadta, hogy a zsidók által elhagyott épületeket fel kívánja használni a következőképpen: a leventeotthonnal, lőtérrel, sportpályával, valamint raktárhelyiségekkel nem rendelkező községek részére kívánja ezeket az ingatlanokat biztosítani, így a gettósítást szélesebb társadalmi rétegekkel nemcsak elfogadtatni, hanem támogattatni is akarja.76 Ezzel az intézkedéssel a nép szemében a zsidók jogfosztásának előnyös oldalát kívánta megvilágítani, mivel a kiosztott épületek felhasználásával a községek élete fellendülhetett volna például a sport terén. Novemberben, a zsidók lakásaiban található bútorok és felszerelési tárgyak ingyenes

kiosztásra

kerültek,

melyről

a

„M.Kir.

VII.

honvéd

hadtest

országmozgósítási kormánybiztos” alispánnak címzett levelében olvashatunk. Megírta, hogy a szolgabírókat utasítsa az alispán, hogy a hatáskörük alá eső területeken a lakosságot tájékoztassák a zsidók tárgyainak ingyenes kiosztásáról.

74

Braham, 1990. 103. old. (részlet Baky László rendeletéből) Dobrossy, 1994. I. füzet. 18. old. 76 http://zsidomult.hu/data/pdf/borsod_vm_altalanos.pdf (letöltés ideje: március 17) 75

31

Mindössze igénylést kell hozzá benyújtani, amelynek elbírálása után bárki hozzájuthat a zsidó lakásokban tárolt bútorokhoz és konyhai eszközökhöz, felszerelésekhez. A levél végén a következő szöveg található: „Kitartás! Éljen Szálasi!”77 Számos kegyetlen akció került megszervezésre a zsidókkal szemben a vármegye székhelyén. Itt egy különleges csendőrnyomozó osztagot hoztak létre, egy miskolci utcában (Arany János utca) két kínzó kamrát állítottak fel. Itt a kiválasztott zsidókat elrejtett vagyontárgyaikról faggatták. Több mint száz embert vertek és kínoztak meg ezekben a kamrákban, melyek közül néhányan bele is haltak a kegyetlenkedésekbe. A holttesteket a Sajó folyó vizébe dobták.78 A deportálás előkészítése a minisztertanács 1-én kiadott rendelete alapján 6án kezdődött meg a III. műveleti zóna VII. csendőrkerületéből, melynek központja Miskolc volt. Itt gyűjtötték össze a borsodiakon kívül a szerencsi (Zemplén), a szikszói (Abaúj-Torna) illetve a putnoki járás (Gömör-Kishont) izraelitáit is.79 Elszállításuk június 12-én Diósgyőrből három, 14-én és 15-én a Tatár utcai téglagyárból további két transzporttal történt. Ferenczy László csendőr alezredes jelentése szerint 13 500 főt, Kassa vasúti parancsnoka szerint 15 464 főt szállítottak az auschwitzi táborba.80 A deportáltak holttá nyilvánítási dokumentumába a halál napjára 1944. július 15-e volt bejegyezve, a halál helyeként pedig Auswitz került megnevezésre.81 Borsod vármegye országos szinten az egyik legveszteségesebb területnek számított, mivel a vidéki zsidóságnak csaknem 85%-a, a miskolcinak 78%-a pusztult el. 1949-ben már csak 12 hitközség tevékenykedett területén, a zsidók száma 3034 fő volt.82 Szintén 1949-es adatok szerint a miskolci zsidóság száma 2025 főre csökkent. Az itteni hitközség 1945 februárjában újjáalakult, elnöke Züszmann Alfréd volt, rabbija Klein Károly.83

77

Dobrossy, 1994. I. füzet. 76-77. old. http://epa.oszk.hu/02000/02030/00033/pdf/HOM_Evkonyv_40_335-345.pdf 7. old. (A letöltés ideje: március 20). 79 Braham: A népirtás politikája, 2003. 127.old. 80 http://zsidomult.hu/data/pdf/borsod_vm_altalanos.pdf (A letöltés ideje: március 20). 81 Dobrossy, 1994. I. füzet. 19. old. 82 http://zsidomult.hu/data/pdf/borsod_vm_altalanos.pdf (A letöltés ideje: március 20.) 83 Braham 2003. 22. old. 78

32

2. Abaúj – Torna vármegye Ebben a térségben már a 18. század elején jelentős számú zsidó élt. A feljegyzések szerint többségük kereskedéssel, szeszfőzéssel, kocsmabérlettel tartotta fenn magát. 1910-re a vármegyében létszámuk 14 000 főre emelkedett, így a népesség 7%-át tették ki. Az első világháborút követően, a trianoni békében rögzítettek ketté szelték a vármegyét, mely ezáltal központját elvesztette. Az 1941-es népszámlálás adatai szerint 14 764 izraelita élt ekkor a térségben. A következő járások léteztek: abaújszántói járás, csereháti járás, gönci járás, kassai járás, szikszói járás, tornai járás.84 Az 1944-es összeírás alkalmával – melyet a németek írtak elő és a Magyar Zsidók Központi Tanácsa végzett el - 21 izraelita hitközség került nyilvántartásba a vármegye területén. Ebből húsz az ortodox irányzatot képviselte, egy pedig a neológot, továbbá 10 anya- és 11 fiókhitközség volt köztük. Ezek azonban eddigre nagyon elszegényedtek, így hitéleti tevékenységet sem fejtettek ki különösebb mértékben.85 A zsidótörvények végrehajtása érdekében ebben a térségben is számos kiegészítő rendelet és intézkedés került megalkotásra, melyeket rendkívüli szigorral hajtottak végre. Borsod vármegyéhez hasonlóan itt is elkezdték az iparengedélyek bevonását, ezáltal számos cég szüntette be tevékenységét. Több helyen megtiltották az izraelita árusok heti illetve napi piacokon való kereskedését, valamint a mezőgazdasággal foglalkozó zsidók ingatlanait kisajátították. Ezek az ingatlanok rend szerint szétosztásra kerültek olyan keresztények között, akik erre igényt tartottak. A végrehajtás alól összesen 151 főt mentesítettek az „idegen megszállás alatt szerzett érdemeik elismeréséért”.86 „Mikor már összegyűlt annyi limlom, motyó, ami valamennyire még értékes volt ilyen zsidó üzletekbe, raktárakba, ők azt zsákba rakták. (…) zsákba macskának hívták ezeket a zsákokat, mert nem tudták mit vettek meg. De fillérekért ezt elárusították a népnek” - emlékezett vissza egy 2012-es interjúban K. József, Szepsi lakosa, aki mai napig tisztán emlékszik a korszak történéseire. Elmondása szerint a 84

http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/abauj-torna-varmegye (A letöltés ideje: 2014. március 17.). 85 http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/abauj-torna-varmegye (A letöltés ideje: 2014. március 17.). 86 http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/abauj-torna-varmegye (A letöltés ideje: március 17.). 33

kifosztott zsidók személyes tárgyait, lakásaik berendezését és mindent, ami mozdítható a lakosság rendelkezésére bocsátottak, nevetségesen jelképes összegek fejében.87 A megszállás napján (március 19.) a városba jelentős nagyságú német alakulat érkezett.88 Ennek hatására a zsidóság jogkorlátozására, alapvető emberi jogaik sértésére irányuló rendeleteket radikálisan, kegyetlenkedések közepette hajtották végre a vármegye területén. Kassa, a vármegye székhelye az I. műveleti zónához tartozott, a VIII. csendőrkerület centrumává vált. Itt gyűjtötték össze Kárpátalja és Északkelet-Magyarország zsidóságát.89 Az országban az elsők között, április 16-án, a pészah – a zsidó húsvét - utolsó napján kezdődött el a zsidók gettósítása a vármegye területén, annak ellenére, hogy a gettók létestéséről szóló rendelet csak 1944. április 28-án lépett életbe.90 A kárpátaljai és északkelet-magyarországi zsidótalanítási programot az április 12-én tartott munkácsi értekezleten fogalmazták meg. A gyűlésen az érintett városok, járások és vármegyék legfőbb polgárai, rendőr- és csendőrei jelentek meg. Baky László utasítási alapján meghatározták a gettók helyeit, irányításuk mikéntjét, kialakították a zsidók összegyűjtéséért felelős osztagokat és bizottságokat, valamint a vagyonuk elkobzására hivatott csoportokat.91 Mivel a kisebb községekben elszórtan éltek az izraeliták, Borsoddal ellentétben nem járásonként, hanem csak a csendőrkerület székhelyén, Kassán alakítottak ki gettót. A kassai hitközség az egyik legnagyobbnak számított Magyarországon. A deportált zsidókat ezen a vasúti csomóponton adták át a németeknek.92 A gettók 3 területen voltak megtalálhatók városszerte: két külvárosi téglagyárban, ahol az Abaúj-Torna vármegye szomszédos községeinek izraelitáit helyezték el, 93 illetve a helyi zsidókat a Kassán lakó, magasabb posztú zsidó felekezeti tagok lakásaiban koncentrálták. Csak kevés élelmet és tiszta ruhát vihettek magukkal. Bizonyos feljegyzésekben megtalálható, hogy a szikszói izraelitákat a miskolci gettóban gyűjtötték össze. Az összegyűjtést Schell Péter főispán, Fáy Barna 87

Az említett interjú a hirek.sk oldalon, videó formájában http://www.hirek.sk/video/20121017174218/Az-abauji-zsidosag-tortenete.html (A február 20.). 88 Braham, 2003. 87. old. 89 Braham, 2003. 99. old. 90 Braham, 2003. 103. old. 91 Braham, 2003. 103. old. 92 Braham, 2003. 106. old. 93 Braham, 2003. 106. old. 34

megtekinthető: letöltés ideje:

alispán és Tölgyessy Győző ezredes, a kassai csendőrkerület parancsnoka vezényelte le. A járási tisztviselők és a csendőrök brutálisan és nagy buzgalommal segítették az összeterelést, mely néhány nap alatt zajlott le.94 A deportálás egyesek adatok szerint május 15-én vette kezdetét,95 míg máshol 16-át jegyeztek fel. Első körben két transzport indult útnak Auschwitz felé, majd május 17-én és 24-én egy-egy újabb. A feljegyzések szerint 12 ezer fő fölé tehető a Kassán gettósított, majd deportált zsidók száma.96 Közülük a munkaképtelenek (számos ember az összeterelések brutalitása során lett azzá), nagyjából nyolcezer fő, azonnal gázkamrában lelte halálát.97 A visszatérők számáról szintén különböző adatokat találtam, egyesek szerint számuk 450 főre tehető, így megállapítható, hogy a megye izraelitáinak közel 90%-a pusztult el. 1949-es adatok szerint a korábbi 21 hitközségből 3 maradt fenn: Abaújszántón, Encsen illetve Szikszón.

98

A tárgyalt

három vármegyét tekintve megállapítható, hogy a zsidók vesztesége Abaúj-Torna vármegyében volt a legsúlyosabb.

3. Zemplén vármegye Hasonlóan a korábban említett két másik vármegyéhez, a 18. századtól fokozatosan nőtt a zsidók száma Zemplén területén is. Az itt élő izraeliták bort termeltek, valamint árusítottak, szesz- illetve sörfőzdét üzemeltettek, stb. A bortermelés az ehhez kiváló adottságokkal rendelkező hegyaljai vidék - Tolcsva, Sátoraljaújhely, Tokaj, Mád, Tarcal, Bodrogkeresztúr - miatt vált népszerűvé. A 19. században Galíciából bevándorló zsidók mezőgazdasági tevékenységgel tartották fönn családjaikat illetve házalással és szatócskereskedéssel foglalkoztak. Életmódjuk a parasztokénak felelt meg. 1910-re a feljegyzések szerint 33 000 izraelita élt vármegye szerte. Ez a népesség 9,6%-át tette ki.99 A két világháború közti filoxéra járvány miatt a bortermelés válságos helyzetbe került. Ennek hatására sok család elvándorolt, mivel életszínvonalukra 94

http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/abauj-torna-varmegye (A letöltés ideje: március 20). 95 http://www.hirek.sk/video/20121017174218/Az-abauji-zsidosag-tortenete.html A korábban említett filmben (Az abaúji zsidóság története), Cs. Kornéliával készített interjúban elhangzottak alapján. 96 Braham, 2003. 106. old. 97 http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/abauj-torna-varmegye (A letöltés ideje: március 20.). 98 http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/abauj-torna-varmegye (A letöltés ideje: március 20.). 99 http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/zemplen-varmegye (A letöltés ideje: március 20.). 35

jelentősen befolyással volt a trianoni határátszabás is. 1941-ben a népszámlálás alkalmával 14 535 izraelitát számoltak, ezek a családok java részt falvakban, szétszórtan éltek Zemplén vármegye megmaradt területein. A megyében öt járás működött: bodrogközi, sátoraljaújhelyi, sárospataki, szerencsi és tokaji. A vármegye központja Sátoraljaújhely volt.100 1944 áprilisában rögzített adatok szerint 31 zsidó hitközséget számoltak össze a vármegye területén, melyek javarészt a konzervatív, ortodox irányzathoz tartoztak. Köztük 20 anya- és 11 fiókhitközség volt. A fentebb említett körülmények hatására azonban elszegényedtek, majd szervezetük teljesen felbomlott. Így ebben az időszakban – Abaúj-Torna megyéhez hasonlóan - zsidó hitéleti tevékenység nem figyelhető meg különösebb mértékben Zemplén területén sem. 101 A zsidótörvények megalkotását kísérve itt is számos kiegészítő rendelet került megalkotásra. Már egy 1938. augusztus végi újságcikkben is megjelenik Zemplén megye buzgósága a zsidótörvények végrehajtása iránt: Zemplén ugyanis a miskolci kisgyűlésen javaslatot fogalmazott meg a numerus clausus ipari és kereskedelmi pályákra való kiterjesztését. Emellett elhangzik a gyűlésen a következő javaslat is: „Vonjanak meg minden állami vám és egyéb kedvezményt olyan gyáraktól, amelyek a zsidó fajú kereskedőknek kedvezményesebben adják az árukat, mint a magyar faju kereskedőknek (…) a legnagyobb kedvezményt kell megadni a keresztény alapon álló szövetkezeteknek és iparvállalatoknak102”. Zemplén vármegye javaslata a jelenlévő két másik vármegye által – Borsod, Abaúj-Torna – nem került elfogadásra. 1939 októberében a sátoraljaújhelyi járásban betiltották az izraeliták kereskedését. Ez egy körjegyzői jelentés alapján az ellátás színvonalának jelentős csökkenését eredményezte, amely a lakosság elégedetlenségét váltotta ki: „Hivatalos tisztelettel jelentem, hogy a zsidó iparok f.é. okt. 1-ei teljes beszüntetésének hatása gazdaságilag (…) a rövid két hét alatt máris igen erősen érezhető és a lakosság körében meglehetős nagy elégedetlenséget vált ki. Ez a visszahatás legjobban Alsómihályi községben érezteti hatását. (…) A zsidóiparok, tehát a konkurencia megszűnésével az árak már eddig is 25-31%-kal emelkedtek. Sajnos

ezekben

a

keresztény

üzletekben

100

a

kiszolgálás

igen

http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/zemplen-varmegye ideje: március 20.). 101 http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/zemplen-varmegye ideje: március 20.). 102 Magyar Élet. 1938. augusztus 31. 36

gyenge,

a

(A

letöltés

(A

letöltés

fogyasztóközönség igényeit ki nem elégítő és a fogyasztási árucikkek hiányosak, minélfogva a fogyasztóközönség nem tudja megkapni azt, amire szüksége van. (…)Panaszolgatják azt is, hogy csak a sátoraljaújhelyi járásban szüntettek be minden zsidó üzletet, mert másutt, mint Királyhelmecen, Kassán, Ungváron, Munkácson megmaradtak a zsidó üzletek. Ilyen és hasonló elégedetlenségeket vonaton is lehet hallani. (…) feltétlenül kívánatos lenne, hogy néhány zsidó üzlet, a konkurencia miatt megnyíljon (…)103” – írja Vitéz Lehoczky Lajos főszolgabírónak küldött jelentésében Szoták körjegyző. A válaszban a következőket olvashatjuk: „Folyó hó 18-án fenti tárgyban tett jelentését nem fogadom el, mert ezen jelentése teljes ellentétben áll ezirányú intencióimmal, melyet részben a megtartott tiszti értekezleten részben pedig adott esetből folyóan Jegyző Úrral ismertettem és éppen ezért csodálkozom, hogy ma amidőn első alkalom kínálkozik arra, hogy a zsidóság kezéből a kereskedelmet kivehessük, s megfelelő keresztény embereknek juttassuk, - ennek jelentőségét nem érzi át és olyan előterjesztést tesz, mint aki zsidó kereskedő nélkül a falu kereskedelmét elképzelni sem tudja. (…) Járásom területén egyetlen zsidó üzlet sem hagyatott meg s ennek dacára hasonló javaslattal egyetlen körjegyző sem élt (…)104”. A levél többi részében a főszolgabíró kilátásba helyezi a körjegyző leváltását, amennyiben nem hajtja végre utasításait. Ez a levelezés is mutatja, hogy az üzletek bezárása komoly problémákat vetett fel, de hiábavaló volt a korlátozó rendelkezések ellen bármilyen módon fellázadni. Mivel az iparengedélyeket is bevonták, illetve kiadásukat megtiltották, számos vállalat szüntette be tevékenységét. 105 Kimutatás készült a sátoraljaújhelyi járásban lévő zsidó tulajdonú ipari üzemekről. Feljegyezték az adott üzem nevét, székhelyét, a munkások számát. Az 1942. évi XV. tc. – amely a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól rendelkezik - végrehajtását kifejezetten kiemelem, ugyanis ez a rendelkezés az 5 kataszter holdon aluli „zsidó ingatlanok és tartozékaik” átengedését írja elő az állam javára. Mivel a zsidó családok, mint korábban említettem a térségben java részt szőlőtermesztéssel és bortermeléssel tartották fent magukat, így a birtokok kisajátítása rengeteg zsidó családot nincstelenné tett, ezzel megpecsételve elszegényedésüket. A kisajátított birtokokat a Zemplén Vármegyei Közjóléti 103

Dobrossy, 1994. II. füzet.13-15. old. Dobrossy, 1994. II. füzet. 15-16. old. 105 http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/zemplen-varmegye ideje: március 23.). 104

37

(A

letöltés

Szövetkezet olyan keresztények között osztotta szét, akik igényt nyújtottak be rájuk, így tulajdonképpen a zsidóktól elvett területek bárkire ingyen átszállhattak.

106

Egy

példát érdekességként feltüntetek a Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez című II. számú füzetéből: „Sárospataki zsidó tulajdonú szőlőingatlanra pályázat. Pályázati ajánlat. Alulírott id. Varsányi Ferenc sárospataki, Perény u. 42. sz. alatti lakos a t. Szövetkezet által 1944. január hó 14. napján megjelent pályázati hirdetményben feltüntetett és a sárospataki határban elfekvő, volt Schwartz Józsefné sz. Kleimann Jolán-féle ingatlanra pályázatomat ezennel tisztelettel benyújtom.107” A világháború kirobbanását követően számos lengyel zsidó menekült érkezett Zemplén vármegyébe. Emellett szintén jelentős a szlovák zsidó menekültek száma. Ők a szlovákiai deportálások hatására, 1942 tavaszán érkeztek az országba, menedék reményében. Ennek eredménye képpen, Zemplénben három internálótábort állítottak fel: Garanyon, Ricsén és Csörgőn. Ezekben a határ menti falvakban a menekülteken kívül magyar zsidókat is előállítottak. 108 Ebben a vármegyében szintén akadozott az egészségügyi ellátás a korlátozó rendelkezések hatására: „Tisztelettel jelentem, hogy a Zemplén vármegyei Erzsébet Közkórház hat al- és segédorvosából eddig összesen hármat katonai szolgálatra behívtak. A megmaradt három alorvosból egy beteg (…) egy, Dr. Kircz Leó munkaszolgálatos zsidó. A sebészeti osztály teljesen orvos nélkül van (…) két alorvossal a 450 ágyas kórházat ellátni nem vagyunk képesek. (…) Tiszteletteljes kérelmem volna, hogy méltóztatna Nagyméltóságod a hiányzó három al- és segédorvosunk helyett három munkaszolgálatos orvost kirendelni (…)109. – olvashatjuk Dr. Némedy Gyula levelében, melyet az alispánnak címzett. 1944 áprilisában Bornemisza Miklós alispán 4283/1944 rendeletében, Belügyminiszteri felhívásra a főszolgabírókat arra utasította, hogy intézkedjenek a zsidó származású emberek fegyvereinek bevonásával kapcsolatban. Levelében úgy fogalmaz, „a mai nehéz és küzdelmes időkben nem kívánatos, hogy zsidó-fajú

106

Dobrossy, 1994. II. füzet. 24-26. old. Dobrossy, 1994. II. füzet. 31. old. 108 Braham, 1997. 102. old. 109 Dobrossy, 1994. II. füzet. 29-30. old. 107

38

egyének birtokában továbbra is lőfegyverek, lőszerek, lőpor, esetleg robbantó anyagok legyenek.” 110 Ezzel az intézkedéssel tovább korlátozták az izraeliták jogait. Emellett számos településen írógépeiket, rádiókészülékeiket, kerékpárjaikat is elkobozták majd szétosztották a többi lakos között.111 Erre utaló információkat olvashatunk Dr. Váró Indár sátoraljaújhelyi polgármester főispánnak címzett jelentésben: „A zsidók tulajdonába volt és igénybe vett rádiókészülékek szétosztása tárgyában tisztelettel jelentem a következőket: (…) A m. kir. belügyminiszter úr 391.089/1944. III. sz. rendeletében közölt irányelvek szigorú szemelőtt tartásával az alább felsorolt helybeli egyesületeket és személyeket hozom javaslatba, mint olyanokat, akik a zsidók tulajdonában volt rádiókból részesíthetők volnának: Sátoraljaújhely Vidéke Ipartestület, Róm.kat. Olvasókör, és 43 személy, név, foglalkozás és lakcím feltüntetésével.”112 Kimutatás készült továbbá a Sátoraljaújhelyen működő zsidó egyesületekről is. Ezt jelentés formájában küldte meg Dr. Váró Indár a Zemplén vármegyei alispán részére.

113

Ennek célja nem volt más, mint a számon tartott egyesületek feljegyzése

a későbbi feloszlatás megkönnyítése érdekében. A gettósításról szóló rendelet csak 1944. április 28-án lépett hatályba, ennek ellenére Zemplén vármegye területén is korábban, már április 16-án megkezdődött a zsidók összeterelése. Ez a rendelet (1610/1944. M. E. sz. rendelet) a gettósítást a következő megfogalmazással palástolta: „a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével

kapcsolatos

egyes

kérdések

szabályozásáról”114.

A

zsidók

összegyűjtéséről szóló rendelet kimondta, hogy 10000 főnél kisebb lélekszámú településen nem élhetnek izraelita vallásúak, valamint a kis-és nagyvárosok polgármestereinek feladatává tette kijelölni, hogy mely városrészekben legyenek jogosultak ideiglenesen lakni.115 A sátoraljaújhelyi gettóba – melyet a cigány negyedben állítottak fel116 - 13 000 és 15 000 fő közé tehető az összegyűjtöttek száma. Ide a második illetve a harmadik zsidótörvény alapján mentesülőket is

110

Dobrossy, 1994. II. füzet 31. old. Dobrossy, 1994., II. füzet. 40. old. 112 Dobrossy, 1994. II. füzet. 42. old. 113 Dobrossy, 1994. II. füzet. 34-35. old. 114 Braham, 2003. 100-103. old. 115 Braham, 2003. 100. old. 116 Braham, 1990. 105. old. 111

39

beterelték kegyetlenkedések közepette. Megjegyzendő, hogy a szerencsi járás izraelitáit a miskolci gettóba szállították.117 Az említett munkácsi értekezleten került sor a „zsidóellenes kampány” részleteinek kidolgozására. Zemplén megye az I. hadműveleti zónához került besorolásra és a VIII. csendőrkerülethez tartozott. 118 A

gettósítás

megindítására

a

parancs,

mint

már

említettem119

a

belügyminisztériumból érkezett, egy április 7-én kelt bizalmas határozat formájában, emellett a csendőrparancsnokoknak és közigazgatási vezetőknek tartott értekezleten (Munkács, április 12) elhangzottak alapján, az orosz csapatok gyors közeledésére is hivatkoztak. A zsidók összegyűjtése itt is rohamtempóban, négy nap alatt zajlott le. A folyamatot

Bornemisza

Miklós alispán a

csendőrparancsnokokkal vezényelte le.

járási

szolgabírókkal és

a

120

Ezzel párhuzamosan a zsidók hátramaradt értékei elkobzásra kerültek. Ezeket Munkácsra szállították, majd ott osztályozták és továbbították őket. „A május 1-jei alispáni jelentés szerint az izraelitáktól átvett készpénz és egyéb értékek a Szerencsi járásban 1 025 000 pengőt, a Bodrogközi járásban 2 527 000, a Tokaji járásban pedig 317 000 pengőt tett ki.” 121 Ingóságaik elvétele után állataikat is elárverezték. A deportálás május 16-án vette kezdetét. A kassai vasúti parancsnok feljegyzése szerint összesen 12 621 fő került elszállításra Auswitzba, négy transzporttal (május 16, 22, 25, június 3).122 Eközben sor került a zsidók ingatlanainak kisajátítására, majd kiosztására az igénylők között. A mezőgazdasági ingatlanokat a M. Kir. Belügyminisztérium Államvédelmi Központ ügyészi nyomozó osztálya által kibocsátott 51/1944. számú rendeletnek megfelelően „gondozásba” adták.123 1949-es feljegyzések alapján a Zemplén vármegyei zsidóság 85-88%-a pusztult el, mindössze 13 hitközség maradt fent, melyek összesen 1149 főt tettek ki. Ezek az adatok országos szinten is a legveszteségesebb vármegyék közé állítják ezt a 117

Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010., Csíki Tamás fordítása.(A továbbiakban: Braham, 2010.) 569. old. 118 Braham, 2003. 103. old. 119 III. fejezet, 1. Borsod vármegye. 120 http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/zemplen-varmegye (A letöltés ideje: március 20.). 121 http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/zemplen-varmegye (A letöltés ideje: március 20.). 122 http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/zemplen-varmegye (A letöltés ideje: március 20.). 123 Dobrossy, 1994. II. füzet. 32. old. 40

vármegyét.124 Megjegyzendő, hogy Dr. Váró Indárt, a korábban említett sátoraljaújhelyi polgármestert illetve a gettó felügyeletéért felelős csendőr századost a háborút követően a gettósítottakkal szembeni kegyetlen bánásmódjuk okán halálra ítélték.125

4. Összefoglalás a veszteségekről A történelmi Magyarországon lakó zsidók száma 1910-ben volt a legmagasabb. Az akkori 21 milliós népességen belül, 911227 fő, tehát a lakosság 5%-a volt az izraelita hitfelekezet tagja. Az első világháború hatására számuk csökkent, majd az 1941-es népszámlálásra 4000981-főre zsugorodott. 1946-ra, a holocaust eredményeképpen számuk 143624 főre redukálódott, ami már csak a lakosság 1,6%-át tette ki.126 Megjegyzendő, hogy a kegyetlenségek hatására nem csak a gettósítási szakasz alatt, hanem még korábban, a munkaszolgálat során is sokan estek áldozatul. Iszonyatos történetekről számolnak be a visszatértek, köztük több híres magyar íróköltő. Egyikük, Zelk Zoltán (1906-1981), aki Miskolcon töltötte gyermekkorát, majd maga is megjárta a munkaszolgálatot, a következőképpen fogalmaz Dorisici alkony című, 1943-as versének részletében: „A szörnyű dalnak már csak füstje szállt s egy vézna ágon az is fennakadt, s mi éreztük, a nyirkos rémület a hirtelen csöndben bőrünkre fagy.

És megint szitkok, megint ütlegek, -fölocsudtak megdermedt őreinkmegint a csontig sajgó mozdulat, a sorvadt izmok rossz tánca megint.”

A versben egyértelműen megfogalmazásra kerül, milyen rossz körülmények között éltek, illetve fizikai bántalmazásban is bőven volt részük. Ukrajnában, ahol az 124

http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/zemplen-varmegye (A letöltés ideje: március 23.). 125 Braham, 2010. 569.old. 126 Braham, 1997. 73.old. 41

említett költő is munkaszolgálatos volt, utak, vasutak építésére használták őket, rakodási munkákat végeztettek velük, bunkerokat, géppuskafészkeket kellett építeniük stb. A munkaszolgálatosokat aknamezőre hajtották, így kívánták aknamentesíteni az adott területet, amelynek során számos haláleset történt. „Voltak szadista parancsnokok, akik csak azért vontatták velük a súlyosan megrakott kocsikat, hogy „az állatok erejét megkíméljék”.”127 Az alábbi diagramon szembetűnően kirajzolódik a tárgyalt vármegyék veszteségének aránya. (A függőleges tengely azt jelöli, hány főről beszélünk). 18000 16000 14000 12000 10000 deportáltak száma 1944-ben

8000

visszatértek száma 1949-ben

6000 4000 2000 0 Borsod vármegye

Abaúj-Torna vármegye

Zemplén vármegye

A deportáltak száma a miskolci zsidóság magas létszáma miatt volt Borsodban a legnagyobb. Ebben a megyében az egyes járások izraelitáinak száma is jelentős volt, a legtöbben a sajószentpéteri járás falvaiban éltek (1116 fő). Nem véletlen tehát, hogy ebben a vármegyében a járásszékhelyeken kívül Szendrőn is felállításra került egy gettó. 128 A feljegyzések szerint a brutalitás Abaúj-Torna megyében, Kassán volt a legnagyobb mértékű. A kegyetlen bánásmódnak eredményeképpen, nagyjából nyolcezer fő vált munkaképtelenné, akik mint említettem, gázkamrákban lelték halálukat. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy ebben a vármegyében voltak a legnagyobb veszteségek a másik kettő tárgyalt megyével összevetve.

127 128

Braham, 1997. 317. old. Braham, 2003. 26. old. 42

Zemplénben is hatalmas veszteségek mutatkoztak, a zsidóság 90%-át irtották ki. „Tarcalon születtem, elvittek a szüleimmel (…) anyámat, apámat, három testvéremet elvesztettem, elvitték a krematóriumba őket (…). Maradtam a tizennyolc éves húgommal. (…) hazajöttem májusba, a legelső zsidó nő voltam, aki hazamentem. (…) a testvérem is hazajött három hónap múlva.” – emlékszik vissza S. Irén, elvesztett családjára, A miskolci zsidóság című film egyik interjújában. Az I. műveleti zóna VIII. csendőrkerületéből – melyhez Abaúj-Torna és Zemplén is hozzátartoztak - Ferenczy adatai alapján 288333 főt deportáltak, 16 gettóból/koncentrációs

táborból,

92

vonattal.

A III.

műveleti zóna

VII.

csendőrkerületéből szintén Ferenczy feljegyzései nyomán 28104 főt deportáltak Auschwitzba, 5 gettóból/koncentrációs táborból, a II. csendőrkerülettel együtt összesen 23 vonattal.129

129

Braham, 1990. 123. old. 43

IV.

A kazincbarcikai történet

1. A helyi zsidóság Kazincbarcika

város

idén,

2014-ben

ünnepli

megalakulásának

60.

évfordulóját. Két elődközségből jött létre: Sajókazinc illetve az Alsó- és Felsőbarcika egyesülésével létrejött Barcika. Mindkét elődközség a sajószentpéteri járáshoz tartozott, területükön fontos gazdasági befolyással bírtak a zsidó hitű emberek a második világháború előtti időszakban. 1806-ban Sajókazincon izraelita hitközség alapult, melyet Borsod megye legkisebb önálló hitközségeként tartottak számon. Ez a hitközség egyedülálló volt abban is, hogy 1869-ben elsőként csatlakozott a modern (neológ) irányzathoz, ám a későbbiekben visszatért a konzervatív (ortodox) Létszáma a település létszámához viszonyítva elenyésző volt,130

gyökerekhez.

azonban a gazdasági élet színterén a Lichstein nagybirtokos család és a Schwartz bányavállalkozó család nagy szerepet töltött be. Trefort Ágost vallás-és közoktatásügyi miniszter 1885-ben anyakönyvi kerületté nyilvánította és azóta hozzátartoznak Alsóbarcika, Felsőbarcika és Berente. A hitközség intézményei közül megemlítendők a Chevra Kadisa és a hat osztályos elemi iskola. A Chevra Kadisa egyfajta „szentegylet”, amely a zsidók temetéssel kapcsolatos ügyeit intézi. Az 1929-es Zsidó lexikon alapján a nagyobb elődközösségben, Sajókazincon 24 izraelita család élt, létszámuk összesen 94 fő volt. 19 adófizető került feljegyzésre, ők foglalkozásuk szerint a következőképpen oszlottak meg: egy nagykereskedő, magántisztviselő,

tizenegy egy

kereskedő,

vállalkozó,

két két

iparos,

egy

magánvállalkozó

köztisztviselő, és

négy

két

egyéb

foglalkozású.131 A második világháború kitörését követően, a holokauszt előtt Schwartz Sándor bányabérlő és Jungreisz Albert anyakönyvvezető álltak az izraelita hitközség élén. A helyi zsidókat 1944 májusának utolsó napjaiban szállították a szomszédos községben,

Sajószentpéteren

felállított

gettóba,

majd

innen

a

miskolci

gyűjtőtáborba.132 Miskolcon az összeterelt zsidók száma 13 500 főre volt tehető. A város a VII. csendőrkerülethez tartozott, illetve a III. műveleti zóna keretein belül hajtották végre a deportálást. A gettósítás június 5 és 10 között zajlott, a vagonok, 130

Lásd: 2. számú melléklet. Ujvári Péter: Magyar zsidó lexikon, 1929. 762. old. 132 Csíki, 2003. 24-25. old. 131

44

amelyekben a zsidókat szállították 12-én is 15-én hagyták el a várost – olvashatjuk Ferenczy alezredes 1944. június 7-i és 12-i jelentéseiben. Ferenczy a parancsnoksága alatt lezajló deportálásokról részletes feljegyzéseket készített, így nyomon követhető honnan, hány főt szállítottak el a különböző táborokba.133 Július 8-ig, két hónap alatt, összesen több mint 430 ezer zsidót deportáltak Magyarországról, 134 143 vonattal.135 „A világháborúban a hitközség 14 tagja vett részt, 2 hősi halált halt. A hitközségi vezetőség a következőkből áll: Grünfeld Henrik rabbi, Schwarcz Sándor elnök, Benda Lajos gondnok, Schwarcz Gyula iskolaszéki elnök, Klein Aladár pénztárnok. A Chevra Kadisa elnöke Schwarcz Gyula.”136 Az egykori sajókazinci zsinagógában márványtábla tisztelgett a második világháború áldozatairól. A hitközség tagjai közül tizenhárman tértek haza a munkaszolgálatból: Bartos Zoltán, Benda Margit, Benda Vilmos, Drucker Miklós, Garai Pál, Erdős Endre, Klein Gyula, dr. Lichstein László, Oroszlán Sándor, Rusznyák József, rusznyák Klára és Várnai Sándor.137 A viszontagságok után 14 fővel újraszerveződött a hitközség. Információim szerint az egyik menekült, Klein Gyula leszármazottja, Klein Sándor még ma is él, Kazincbarcikán.

133

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/haromoldal/Braham657.htm. (A letöltés ideje: december 10.) http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_magyarorszagi_zsidok_a_szamok_tukreben/ (A letöltés ideje: február 5.) 135 Braham, 2003. 135. old. 136 Ujvári Péter – Magyar zsidó lexikon, 1929. 762. old. 137 Csurák Zsuzsanna – Kazincbarcika története, Barcikai Közélet Kft., 2004. 73. old. 134

45

2. A helyi zsidótemető Helytörténeti kutatásom során fontosnak tartottam az egykori zsidótemető felkutatását, melyről eddig csak idősebb rokonaim által hallottam. Kisebb nehézségek árán sikerült megtalálnom Kazincbarcika egyik elhagyatott szegletében, a városi köztemető felett, a régi falu temetőjének bal oldalán. Veres 1993

András

októberében

feltárásai

alapján

fotográfus dokumentált

–

melyre

a

Hermann Ottó Múzeum Történeti adattárában találtam rá – 56 sírkő található

az

egykori

temető

területén. Közülük kutatása idején 10

olvasható,

magyar

feliratú

síremlék került rögzítésre, melyek adatait szintén feljegyezte a kutató. A

még

olvasható

sírköveket

lefényképezte, így azok és az általam

készített

összehasonlítása

láttán

képek hamar

rájöttem, hogy az elmúlt 21 évben nagymértékben romlott

a sírok

állapota. Az 1993-as dokumentáció idején feljegyzésre került, hogy már akkor is több sírkő le volt döntve, illetve a vandálok vörös festékkel horogkeresztet festettek rájuk. Az adatok közt olvasható továbbá, hogy az egykori temető mintegy 80x100 méteres területet ölel fel. Személyes kutatásom során szomorúan tapasztaltam, hogy napjainkban a temető nagyon rossz állapotban van, annak ellenére, hogy egy 2006-os hírben ezt olvashatjuk: "2006. október 26-án sikeres tárgyalás után újabb polgármesterben leltünk támogatókra. Kazincbarcika fiatal polgármestere Szitka Péter úr, mindenben támogatásáról biztosított a temető felújításával kapcsolatban. Kurecskó József úr

46

segítségével és a polgármester úr támogatásával talán előbb-utóbb megszépül a hatalmas kazincbarcikai zsidó temető. 2006. október 2."138 Sajnos

területét

mára

annyira

benőtte

a

növényzet,

hogy

szinte

megközelíthetetlen, illetve a hajléktalanok sok szemetet halmoztak fel a területén, illetve a környéken. Nagyjából 10-15 sírkő maradványát találtam meg a bokroktól kevésbé elzárt területeken, illetve az egykori síremlékek helyét a megsüllyedt talaj is jelzi. 3. Az egykori zsinagóga Mint már említettem, a hitközség 1806-ban alapult, azonban a zsidó templom felállításának idejéről semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre. Veres András fotográfus kutatásait tanulmányozva kiderítettem, hogy az épületet 1977-ben bontották le. A kutató az épület egykori helyéről a bal oldalon készítette.

található Ez

rajzot alapján

megállapítható, hogy az egykori zsidó templom a mai Kazinczy-téren állt. A pontos helyet az 1912. évi kataszteri

térképen

feltüntetett adatok alapján tudta kijelölni, majd ezt egy, az építkezések után készült

térképrészleten

együtt szerepeltette. Veres András,

kutatásait

a

képekhez mellékelt levél alapján, a Kazincbarcikai Polgármesteri Hivatal megbízásából végezte. 139 138

http://szobrokvarosa.blogter.hu/264871/emlekmuvek_emlektablak (A letöltés ideje:2014. január 12.) 139 Az információk a HOM.HTD.2000.71.6. raktári jelzetű iratcsomagból származnak. A rajz 1977ben került megalkotásra. 47

A lebontás előtti állapotot a fotográfus több képpel is megörökítette az utókor számára, melyeket a miskolci Hermann Ottó Múzeumban, a HOM.HTD.2000.7.1. raktári jelzetű iratcsomagban

lehet megtalálni. Egy fennmaradt fényképet

érdekességképpen a 4. számú melléklet tartalmaz. Egy másik régi fényképen jól látszik, hogy a második világháború mártírjainak emlékére két márványtáblát is állítottak a zsinagógában, 1959-ben (a táblán az 5719-es év szerepel a zsidó időszámításnak megfelelően, ezt úgy kell átszámítani, hogy 3760-at levonunk belőle, így 1959 a végeredmény). Egyikük (jobb oldali) a sajókazinci áldozatok névsorát tartalmazza, a másikon (bal oldali) a következő felirat olvasható: „Sohasem felejtünk! A fasizmus idején meggyilkolt hatszázezer mártírunk emlékére. 5719.”

A két márványtáblát ábrázoló fénykép, az egykori sajókazinci zsinagóga belső teréről

Ezeket feltehetőleg a miskolci zsidótemetőbe szállították át, mivel a hatalmas temető egyik szeglete kifejezetten ilyen régi márványtábláknak ad otthont, melynek nagy része eredetileg a környező településekről származik. 140

140

Az információ „A miskolci zsidóság” című filmben hangzik el, a Barna Istvánnal készített interjúban. 48

Összegzés Kutatásom során a lehető legalaposabb mértékben, illetve a legfontosabb momentumokat kiemelve derítettem fényt a borsodi, abaúj-tornai, illetve a zempléni zsidóság történetére. Sorsuk formálódásánál figyelembe vettem az egyes térségek jellegzetes adottságait, például ha szőlő termesztő vidékről tárgyaltam, az ingatlan kisajátítással kapcsolatos rendelkezéseket helyeztem megvilágításba jobban, illetve ha kereskedelmi központról (Miskolc), akkor az iparengedélyek bevonására, az izraeliták piacokról való kitiltására fókuszáltam az információ gyűjtés folyamán. Fontosnak tartottam a

filmekben található

interjúk

beleszövését

a

dolgozatomba, mivel ezek az emberek életük legfájdalmasabb korszakából idéztek személyes élményeket. Véleményem szerint ezek a beszámolók rendkívül egyéniek, ezért általuk igyekeztem színesíteni a témakör megvilágítását. Hiszen a jogkorlátozást, továbbá a jogfosztás tartalmazó jogszabályok végrehajtásának elszenvedői a vizsgált térségben lakó emberek voltak. Meghatározó szerepe volt a helyi közigazgatási hatóságoknak abban, ahogy arra a kutatás is rávilágított, hogy az alacsonyabb rendűnek minősített állampolgárok hogyan élték meg szülőföldjükön, lakóhelyükön a jogszabályok által bevezetett megaláztatásokat. Kitekintésként a Kazincbarcika elődközségeiben egykoron élő izraeliták helyzetét is elemeztem, ehhez legnagyobb segítséget a Hermann Ottó Múzeum Történeti Adattára nyújtott. Emellett személyesen is utána jártam a sajókazinci zsidótemető jelenkori állapotának. Mára szinte már csak ez őrzi az egykor itt élő emberek emlékét. Összefoglalásként elmondhatom, hogy a téma feltárása során a legnagyobb nehézséget a Sajókazinccal kapcsolatos információk szűkössége jelentette. Örömmel tölt el, hogy ennek ellenére sok lényeges forrást sikerült felkutatnom az ottani helyzettel kapcsolatban is. Emellett kiemelném, hogy számomra a levéltári és múzeumi kutatás nagyon izgalmas volt, hiszen számos régi dokumentumba tudtam ezáltal betekintést nyerni, így ismereteim is nagymértékben bővültek a témakört illetően.

49

Irodalomjegyzék 1. Csíki Tamás: A miskolci zsidóság gazdaság – és társadalomtörténete (18671945). 1993. /HOM.HTD.93.61.1./ 2. Randolph L. Braham: A magyar Holokauszt, I-II, Gondolat, Budapest, 1988. 3. Christian Gerlach, Götz Aly: Az utolsó fejezet – A magyar zsidók legyilkolása. Noran-Kiadó 2004 Kft. Ford. Kerényi Gábor, 2005 4. Borsod vármegye. A magyarországi holocaust földrajzi enciklopédiája. (szerk.: Randolph L. Braham) New York, 2003. The Graduate Center of the City University of New York, 32. Csíki Tamás fordítása. 5. Csiky János: Mit kell tudni minden kereszténynek – zsidónak a zsidójogról: A II. zsidótörvény és összes végrehajtási utasításai teljes szöveggel és magyarázatokkal – Jogi Hírlap, Budapest, 1939. 6. Csurák Zsuzsanna: Kazincbarcika története, Barcikai Közélet Kft., 2004. 7. Dobrossy István (Szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez (Borsod-Abaúj-Zemplén Megye), Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ, Budapest, 1944. 8. Karsai László: Magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1938-1944 . In: Századok 138. évfolyam, 2004. 140-163. old. 9. Lebovits Imre: Zsidótörvények, zsidómentők. Ex Libris Kiadó, 2007. 10. Lehotay

Veronika:

Szabadságjog-megvonó

intézkedések

a

Horthy-

korszakban, különös tekintettel a zsidótörvényekre. PhD értekezés, Miskolc 2012. 11. Csiky János: Mit kell tudni minden kereszténynek – zsidónak a zsidójogról: A II. zsidótörvény és összes végrehajtási utasításai teljes szöveggel és magyarázatokkal, Budapest, 1939. 12. Mondjátok el mi történt! A magyarországi holokausztról. Ex Libris, 2004 13. N. Szegvári Katalin: Numerus Clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon, Akadémia Kiadó, Budapest, 1988. 14. Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. I.II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010., Csíki Tamás fordítása 15. Randolph L. Braham: A magyar holocaust. Gondolat. Budapest, 1990. 16. Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 2003. Borsod vármegye, ford. Csíki Tamás. 50

17. Randolph L. Braham: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon. I. kötet. 2., bővített és átdolgozott kiadás. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1997. 18. Randolph L. Braham: A népirtás politikája: A holokauszt Magyarországon., Budapest, Új Mandátum Kiad, 2003. 19. Zsebesi László: Zsidótörvényektől a deportálás és holokausztig, „Pályázat” 2000.

51

Internetes források 1. http://szobrokvarosa.blogter.hu/264871/emlekmuvek_emlektablak 2. http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/haromoldal/Braham657.htm. 3. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_magyarorszagi_zsidok_a_szamok_t ukreben/ 4. http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/zemplenvarmegye 5. http://zsidomult.hu/index.php/magyarorszag/eszak-magyarorszag/abaujtorna-varmegye 6. http://zsidomult.hu/data/pdf/borsod_vm_altalanos.pdf 7. http://zsidomult.hu/data/pdf/borsod/MISKOLC.pdf 8. http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/0000.html /Ujvári Péter: Magyar zsidó lexikon, 1929, online változat./ 9. www.magyarzsido.hu.

Filmek 1. A miskolci zsidóság című film, Kerényi László, 2002. 2. Az abaúji zsidóság története című film, rendezte: Bartók Csaba, Bodnár Ottó, 2012.

52

Mellékletek 1. számú melléklet: Zsidótörvények nevesítve 1. 1920. évi XXV. törvénycikk a tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról 2. 1938. évi XV. törvénycikk a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról 3. 1939. évi IV. törvénycikk a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról 4. 1939. évi VIII. törvénycikk a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931. évi XXVI. törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról 5. 1939. évi XVIII. törvénycikk a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területen országgyűlési képviselők választásáról 6.

1939. évi XIX. törvénycikk a törvényhatósági bizottsági tagsági jogról

7. 1940. évi IV. törvénycikk a kishaszonbérletek alakításának, kisbirtokok és házhelyek

szerzésének

előmozdításáról

s

más

földbirtok-politikai

rendelkezésekről 8. 1940. évi XVII. törvénycikk a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931. évi XXVI. törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról 9. 1940. évi XIX. törvénycikk művészeti kamarák felállításáról és szervezetük megállapításáról 10. 1940.

évi

XXVII.

törvénycikk

a

keresztény

vallásfelekezetek

egyháznagyjainak és képviselőinek felsőházi tagságáról 11. 1940. évi XXXI. törvénycikk a törvényhatósági bizottsági tagsági jogról 12. 1940. évi XXXIX. törvénycikk az egyetemi és főiskolai hallgatók felvételének szabályozásáról 13. 1941. évi XI. törvénycikk a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931. évi XXVI. 53

törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghoszszabbításáról, valamint az 1931. évi XXVI. törvénycikk 7. §a értelmében alakított országos bizottság tagjai számának újabb felemeléséről 14. 1941. évi XIII. törvénycikk az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról 15. 1941. évi XV. törvénycikk a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről 16. 1941. évi XIX. törvénycikk a törvényhatósági bizottsági és a községi képviselőtestületi tagsági jogról, továbbá a gyakorlati közigazgatási vizsgára vonatkozó átmeneti szabályokról 17. 1942. évi IV. törvénycikk az orvosi rendtartásról szóló 1936. évi I. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről 18. 1942. évi VIII. törvénycikk az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról 19. 1942. évi XI. törvénycikk a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931. évi XXVI. törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról 20. 1942. évi XII. törvénycikk a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes közegészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről 21. 1942. évi XIV. törvénycikk a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk, valamint

az

elismeréséről

1914–1918. szóló

1938.

évi évi

világháború IV.

tűzharcosai

törvénycikk

érdemeinek

módosításáról

kiegészítéséről 22. 1942. évi XV. törvénycikk a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

54

és

2. számú melléklet: Barcika és Sajókazinc felekezeti megoszlása (Alsó- és Felső-Barcika együtt)

141

1851

1893

1900

1910

1941

római katolikus

7

126

153

208

562

görög katolikus

-

10

4

12

62

265

320

334

377

614

-

5

12

12

42

16

37

56

35

34

görög keleti

-

-

-

-

-

unitárius

-

-

-

1

-

református evangélikus zsidó

Sajókazinc felekezeti megoszlása 1851- 1941 1851

1893

1900

1910

1941

római katolikus

82

147

647

595

726

görög katolikus

8

7

10

17

71

református

813

781

996

1060

1109

evangélikus

34

8

107

133

37

101

73

88

82

70

görög keleti

-

-

1

3

2

unitárius

-

-

-

2

-

zsidó

141

Csurák Zsuzsanna: Kazincbarcika története, Barcikai Közélet Kft., 2004. 72. old. 55

3. számú melléklet: Az elhagyatott zsidó temető egyik megsüllyedt sírköve

4. számú melléklet: Sajókazinci zsinagóga,142 melyről a legutolsó képek 1977-ben készültek, a lebontás előtt.

142

www.magyarzsido.hu. 56