Sors-csírák és a spirituális memória

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

Sors-csírák és a spirituális memória

Az anyai ágon öröklött (teremtés- és teremtõellenes) karmikus programok valamint az ámítási és önámítási programok gyökereinek, természetének és következményeinek asztrológiai feltárása (sorozat)

Röviden a sorscsírákról Karma - asztrológusként, a Hamvas Béla által leírt és összegezett metafizikai alapállás szerint gyakorolt asztrológiai tapasztalataim által bátorítva, valamint a saját élettapasztalataim alapján (életem reális eredményeinek az alapján), a valóság által felmutatott reális tényeknek az alapján), mindenféle keleti, vagy nyugati miszticizmussal szembeszegülve, egyre mélyebben kezdtem behatolni a létnek és a teremtésnek (metafizikának) azokra a területeire, amelyeken tudomásom szerint senki nem járt. Ezek a spirituális és kauzális valóság-kutatások, elsõsorban az újszülött csecsemõk által a szüleiktõl örökölt, különbözõ életfeladatokat tartalmazó (azokat magukban rejtõ-hordozó) spirituális programoknak és a generációkon átívelõ, anyáról utódra származó spirituális memóriának a felfedezéséhez vezetett. Kozma Szilárd, párkapcsolati, család- és karmaasztrológus: A spirituális memória és az anyai ági örökletes (karmikus) programok (A jelen tanulmánynak létezik egy hangos változata is – A spirituális memóriának és a sorscsiráknak, illetve azok a gyökerének és természetének a szabad beszéddel elmondott és hang fájlokban rögzített spirituális és kauzális értelmezése. – a www.eletasztrologus.hu c. honlapomon, ahonnan egyszerû egérkattintással le lehet tölteni az illetõ fájlokat.) Az igazi - megvilágosodást, egészséget és boldogságot hozó életutam akkor nyílt meg, amikor a Hamvas Béla mûveinek a hatására, a Hamvas által összegezett metafizikai irányelvek szerint és a saját élet- tapasztalataim alapján (életem reális eredményeinek az alapján, a valóság által felmutatott reális tényeknek az alapján), az Elta egyes elméleteivel és mindenféle zavaros miszticizmussal szembeszegülve, egyre mélyebben kezdtem behatolni a létnek (metafizikának és az asztrológiának) azokra a területeire, amelyeken tudomásom szerint senki nem járt. Ezek az igazságkeresõ behatolások, elsõsorban az újszülött csecsemõk által a szüleiktõl örökölt, különbözõ életfeladatokat tartalmazó (magukban rejtõ-hordozó) spirituális programoknak a felfedezéséhez vezetett, amihez a reinkarnáció tévképzetétõl való végeleges megszabadulás után és az elsõ gyermekünknek a „vad” természetben (A Hargita hegység egyik, Csíkszentkirály fölötti erdejében), minden orvosi felügyeletet nélkülözõ, csodálatos születését elõkészítve, elõsegítve és végig követve jutottam el. A feleségem bátor tette által elõállt új élethelyzetünk (tudatosan és akarattal orvosi segítség nélkül és a természetben szült makk egészséges gyermek) és a szülõk és a gyermek horoszkópjának a metafizikai értelmezése közben jutottam el arra a következtetésre, hogy azokat a negatív szellemi programokat, amelyeknek a nem (!) ismerete következtében elkövetjük az életünk nagy tévedéseit és amelyek következtében, nem csak hogy boldogtalanná válunk, de a krónikussá és végül halálossá váló betegségeinket is, a szó szoros értelmében „legyártjuk” éveken át, az anyai ági õsszüleinktõl (anyai üknagyanyáinktól és dédnagyanyáinktól) örököljük. Így jutottam el a generációk közti, a generációkon átívelõ spirituális memória képzetéhez. Azért csak képzetéhez, mert csak évek múlva határoztam meg ezt a jelenséget fogalmilag ennyire pontosan. A generációkon átnyúló - nem tudatos: nem kulturális, nem írott krónikák és emlékek és nem szájhagyomány útján terjedõ! - spirituális memória felfedezése azért fontos, mert a hatáskörébe tartozik az egész evolúció és az egész életünk és sorsunk. A biológiai - fiziológiai - genetikai örökségünk mindössze leképezi, megtestesíti ezt, a spirituális memória útján az utódokra háruló szellemi örökségnek. A kezdeti sejtéseimet igazoló felfedezéseimre támaszkodó meggyõzõdésemben, mára teljesen megerõsített a baráti körömben és a családomban megismétlõdõ, orvos nélküli egészséges gyermek szülések, majd a gyermekek egészséges és harmonikus növekedése - sõt: azok orvosi kezelést ritkán igénylõ, szokványos (hûlések), de enyhe betegségeiknek az édesanyjuk tudattalan szellemi – lelki görcseihez visszavezethetõ szellemi okainak a megfigyelése, valamint a segítségért: asztrológusi tanácsért hozzám forduló személyek gyermekeinek az én gyermekeim aprócska hûléseinél sokkal nehezebb, súlyosabb és „furcsább” (pl. éjszakai ágyba vizelés) betegségek rejtett okainak a felfedezése és feltárása is. A betegséghajlamot okozó, életellenes (romboló) szellemi programok úgy keletkeznek és akkor implantálódnak egy - egy gyermeki magzatot létrehívó kauzális szellemi struktúrába, hogy a foganás elõtt és a foganás idõszakában a jövendõ gyermek édesanyja, valamilyen okból kifolyólag erõsen megbánja azt, hogy a korábbi gyermekeit megszülte (többnyire az anyának a gyermek apjára, annak a szüleire, vagy a saját szüleire való fojtott haragvás, neheztelés, vagy egyszerûen az anyának a más jellegû, például az anyagi szûkösség miatt keletkezõ csendes, de huzamos sors-neheztelése miatt, de lehet ez a megbánási és neheztelési ok például a személyi vágyak és ambíciók kibontakozási lehetõségének az elvesztésébõl következõ sors-neheztelés is) és ha ezek a kívül érzékelhetetlen, de belül intenzíven és huzamosan (folyamatosan, vagy alkalomszerûen) átélt ellenséges érzések - gondolatok, negatív és ellenséges sors-képzetek behatolnak az anya finomabb szellemi struktúráiba. Ilyen romboló programok keletkeznek például a jövendõ anyákban a felnõtt gyermek és az idõs szülõ között történõ „nyilvános” kiátkozások alkalmával is, de az örökletes romboló szellemi programok akkor is létrejönnek, ha a keletkezésük oka a külvilág, vagy épp az azt létrehozó-elindító anya számára sem nyilvánvaló. Romboló programok keletkeznek az ismételt mûvi abortuszok esetében is, vagy akkor is, ha a rendszeres szexuális életet folytató jövendõ anya sok éven át védekezik a gyermekáldás ellen, lehet a védekezési módszer akár a legszelídebb fajta is. Amennyiben egy ilyen életellenes program kialakulása után fiú gyermek születik, mindössze neki kell elviselni a depresszióra, irracionális agresszivitásra és súlyosabb esetekben az öngyilkosságra való hajlamban, valamint a gyakori balesetezésre, illetve a gyomorbántalmakra és a prosztata bántalmakra való hajlamok következményeit. II. A szellemi sors-program viszont megszakad a fiú utóddal, mert az apa nem adhatja át ezeket a finom, spirituális programokat a gyermekeinek, mivel a spirituális memória csak a nõi - anyai ágon mûködik egyértelmû határozottsággal. Hiszen nem a férfiben fogan meg a magzat és nem õ érleli ki a magzatot kilenc hónapig a testében http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 6 January, 2017, 11:34


(és ezáltal a lelkében és szellemében), nem õ befolyásolja folyamatosan annak a finom struktúráit, rá gondolva és vele együtt érezve, intenzíven róla képzelegve még álmában is. És ugyanakkor az anyát is épp így befolyásolta magzat korában spirituálisan, szellemileg és lelkileg az édesanyja, vagyis a magzatnak a nagyanyja, mint a jelen magzatot az anyává váló valamikori lány gyermek. De amennyiben csupán a biológiai tényeket is vesszük alapul, kiderül, hogy az anyaméhben fejlõdõ lány utódokban a nõi petesejtek már az magzati lét elsõ hónapjaiban kialakulnak a fejlõdõ magzat petefészkében és a lány babák már kész petesejt állománnyal születnek a világra úgy, hogy ez után több petesejtjük nem is jön létre, hanem ezekbõl inkább több elhal miközben a gyermek felnõtté válik. Vagyis, amennyiben az anyjában fejlõdõ, életre készülõdõ lány-magzatnak a jövendõ utódaira gondolunk, kiderül, hogy ezeknek a lehetséges jövendõ utódoknak az életadó petesejt-csiráihoz még a nagymama szervezete szállítja és szolgálja a kialakuláshoz szükséges alapsejteket és a sejtfejlõdéshez szükséges anyagot - ami természetesen át van itatódva a saját spirituális struktúrájával. Magyarán: az a nõi petesejt-csira, amely az én biológiai lényem alapját képezi, már a nagymamámban magzatként érlelõdõ édesanyám petefészkében alakult ki és vívta meg a harcát a fennmaradásáért a többi, elhalásra ítélt petesejt-csirával szemben, amikor még talán a fiatal nagyanyámnak eszébe sem jutott, hogy neki valamikor unokái is lesznek. És így tovább: az én jövendõ unokáim biológiai lét-alapját képezõ petesejt-csirák, öt és másfél évvel ezelõtt, már magzat korukban: Emõkében alakultak ki a most járni tanuló (Etelka), és az önállóan szaladgáló - mesét hallgató (Medárda) gyermekeink magzatkori petefészkében! Természetes tehát, hogy ezek az unokák inkább az Emõke anyai ági szellemisége által lesznek átszõve, az õ anyai ági vonalán örökölt spirituális programoknak lesznek a megtestesülései és hordozói, mint az általam örökölteknek, vagy a jövendõ vejeim által örökölt spirituális fejlõdési élet-programoknak. Hiszen a mi nyüzsgõ, petesejt-termékenyítõ hím ivarsejtjeink állandóan, minden mag- kilövellés után újra termelõdnek és ezáltal kicserélõdnek. Vagyis ha nem is a pillanatnyi, de mindenképp csak az idõszaki lelki és spirituális állapotaink által és jóval kevesebb hatást gyakorló személyes szellemi erõvel lehetnek meghatározódva (programozva), mint a nõk petesejtjei. Sõt! A biológia már azt is kiderítette, hogy az X rendszerû kromoszómák túlsúlya (nagyobb száma és nagyobb ereje) miatt, inkább nõn nemû embriónak, mint androgyn lénynek indultunk mindannyian az anyánk méhfalán történõ megkapaszkodás után, attól függetlenül, hogy az anyánk petesejtje X, vagy Y kromoszómát tartalmazó apai ivarsejtet fogadott be magába, egyelõre a misztikusok által is megfejtetlen isteni logika szerint, és csak nyolc hetes korunkban dõl el, hogy a hím ivarszerveink fejlõdnek-e tovább a nõi ivarszerv csiráink elsorvadásának az árán, vagy a nõi ivarszervek fejlõdnek tovább. Genetikailag (a spirituális magyarázatot most elhalasztom, de valamikor majd ezt is ismertetem) ezért lehetséges, hogy olyan Y kromoszómával rendelkezõ nõk is szülessenek, akik nemi hovatartozásuk szerint ugyan teljes lényükben nõk, de mivel petefészkük és méhük nincs, magzatfoganásra és gyermekszülésre képtelenek. A nõ intim földrajza címû könyvében, Natali Aninger, saját bevallása szerint feminista biológus plasztikusan és mindenki számára érthetõ nyelven leírja azt a biológiai folyamatot, amelynek során az Y kromoszómával rendelkezõ magzatok férfi nemi jellege és ivarszervei kialakulásának egy bizonyos fázisában történõ rendellenes blokációja miatt, a természet tovább végzi a dolgát és nõi lényt produkál a rendelkezésére álló, korábban kialakult nõi ivarszervcsirák tovább fejlesztése segítségével. Azt, hogy a szerzõ feminista, azért tartom fontosnak megjegyezni, hogy amennyiben valamely olvasómnak a kezébe kerül a könyv, amit én is csupán most, a jelen könyvem kinyomtatása elõtt két héttel kaptam kézhez, nehogy csalódottan arra gondoljon, hogy hagytam magam befolyásolni egy feminista által és egy egész metafizikai elméletet építettem annak a bárki józan személy által érzékelhetõen elfogult, a nõi egyenlõtlenség ellen a tudományos bizonyítékok segítségével lázadó és az ostoba férfi elsõdlegesség primitív eszméivel szemben a semmivel sem felvilágosultabb nõi elsõdlegesség eszméjét a modern és a psoztmodern civilizációba bevezetni és meghónosítani törekvõ szerzõ eszmefuttatásaira. Errõl szó sincs, de tény, hogy a nõnek és az anyának, illetve a nõi princípiumnak mint teremtési õsalapnak és õsmatricának a biológiai bizonyítékainak a felsorolása által, Natalie Anger, aki mit sem tud a spirituális memóriáról és az anyai ágon öröklött spirituális programokról, és aki a szintetikus biológiai ismeretei segítségével sem képes olyan egészséges életet folytatni mint én és a baráti köröm a szellemtudományi ismereteink alkalmazásával, a világranglistán vezetõ és számos nyelvre lefordított vaskos és tudományosan is helytálló következtetéseket közlõ sikerkönyvével bebizonyította azt, amit én a spirituális dimenziók szintjén öt évvel korábban felfedeztem. Abból, amit az öröklés - öröklõdés szemszögébõl logikusan ki lehet következtetni tehát, teljes mértékben el tudom fogadni a Natalie Anger bizonyítékait és a nõre vagyis az anyára, mint elsõdlegesen meghatározó tényezõre vonatkozó következtetéseit. Csupán azt hiányolom tõle, hogy a feminista elfogultsága miatt megelégszik az elsõdlegesség tudományos bizonyításával - olyannyira, hogy még a Lilith (lásd a késõbbiek során részletesen kifejtve) létezésének a tényét is a nõi princípium elsõdlegessége bizonyítékának véli és elmulasztja levonni a, szerintem is világra szólóan fontos, felfedezésének a legfontosabb következtetését. Ti., a tudományosan valamelyest is felvilágosult nõknek - a jövendõ anyáknak! - a felmérhetetlen és személyes(!) felelõsségét az ép és egészséges, illetve az egészségtelen és a fogyatékos, vagy a torzszülött utódok foganásában, kihordásában és megszülésében, vagyis az utódoknak a harmonikusan strukturált spirituális életprogramokkal (anyai örökséggel) való ellátásban! Abban, hogy annak az okát és a felelõsségét, hogy miért veszítik el ma a civilizált nõk a magzatfoganási és gyermekszülési képességüket, nem a külsõ tényezõkben (pl. környezetszennyezés), hanem a tudományos okoskodás és szûklátókörûség által megzavart modern nõk képzeletének a rejtetten természetellenes és gyermek-ellenes jellegében. Persze, tagadhatatlan, hogy az apa is át tud adni ilyen programokat a (jó, vagy rossz, illetve következetes, vagy zavaros) neveléssel, a (pozitív, vagy negatív) egyéni példával, az általa instaurált, vagy a szüleitõl átvett, hasonló családi szokásokkal, de ezek a (a személyi horoszkópokban meg sem jelenõ!) nevelés és tanítás útján keletkezõ pszichikai és mentális szokások (programok) nem annyira mélyek, nem annyira rejtettek és nem megváltoztathatatlanok mint amennyire mélyen rejtettek és meghatározóak az egyén kauzális struktúráiba rejtett, anyai ági szellemi örökségek (- Hej, regõ, regõ rejtem!) Amennyiben lánygyermek születik e programokkal a tudattalanjában, az életadó (reprodukciós - szaporodási) és tápláló jellegzetes nõi szervek betegséghajlamaival együtt, a fent leírt hajlamok - persze, a herebántalmak kivételével http://kozmaszilard.hu




ugyancsak öröklõdnek, de a program nem oldódik fel, csak tudatos spirituális törekvések (tudatosan felvállalt és örömteli átélések közben kiteljesített családanyai életfeladatok átélése) segítségével. Amennyiben ez a feloldás nem történik meg - és a horoszkóp segítségével történõ sorsfeltárás nélkül nem történhet meg! - akkor nem csak hogy a fent leírt betegség és balesethajlamok válnak reális betegségekké a rákos daganat képzõdésekig és az életveszélyes balesetek bekövetkezéséig elmenõen, de amennyiben a programhordó felnõtté vált lánygyermekek további gyermekeket, illetve gyermeket (mert többnyire csak egykét!) vállalnak, azok is öröklik a nagyanya által létrehozott és az anya által fel nem oldott romboló programokat. Persze, nem csak romboló és negatív jellegû kauzális programokkal rendelkezünk, de az én kutatásaimnak és felfedezéseimnek a tárgyát nem a tehetségek, a zsenialitás és más különleges képességek kimutathatósága képezi, mert a saját példámból is kiindulva, meg vagyok arról gyõzõdve, hogy a tehetségeinkkel és rendkívüli képességeinkkel nem sokra megyünk, sõt: többnyire azok is csak a sorsunk elrontását szolgálják (és erre nem csak a világtörténelem számos elrontott sorsú, vagy korán elhunyt zsenije és tehetsége a példa, de számos példaértékû élet-történetet találunk a közvetlen környezetünkben is!) amennyiben a negatív programok és a zavaros, vagy obskúrus szellemi nevelés hatása erõsebb azoknál és tehetségünkkel együtt, az egyik betegségtõl a másik szerencsétlen sors-helyzetig támolyogva vagyunk kénytelenek élni. Mivel nem az anyag hozza létre a szellemet, hanem a teremtõ szellemi struktúrák hívják létre az anyagi formákat (pontosabban: az energiának azt az állapotát, amely számunkra a szilárd anyag benyomását kelti), ugyanezek a szellemi struktúrák képesek a zavart anyagi struktúrák helyrehozására is. Ez a szellemi - lelki gyógyulásokat követõ fizikai gyógyulásnak az alapja, feltétele illetve magyarázata is. A genetika által felfedezett egyéni és családi génállományunk (az un. géntérképünk), kevésbé határozzák meg az életünket és a sorsunkat, mint a spirituális programok és mind faji sajátosságaiban, mind részleti árnyalataiban követik ezeket a kauzális és spirituális programokat és azokat is testesítik meg. De pontosan azért mert nem az anyag határozza meg a szellemet, hanem a szellem az anyagot, a genetikai programok (genetikai meghatározódások) általi természeti meghatározódások feloldhatók, meghaladhatók és megváltoztathatók az örökölt spirituális programok megváltoztatása által, persze anélkül, hogy például a faji sajátosságokat hordozó alapstruktúrákat megváltoztathatnánk. Erre a legegyszerûbb példát a feleségem szolgáltatta, orvosok és szövõdmények nélkül, könnyedén szülte meg és a gyermekeit és szoptatatta azokat egy évig, annak ellenére, hogy az õ nagymamája sem szült könnyen és az édesanyja irtózatos kínok között hozta õt a világra, nem tudván szoptatni sem õt sem a testvéreit néhány hétnél tovább. Ráadásul a feleségem mindkét különbözõ apától született testvére testi málformációval született a világra. A feleségem kéz újperecei is aránytalanok és a mi gyermekeink is azokat az ujjaikat szopják rendületlenül és tévedhetetlenül, amely két újjal összenõve született a világra a velük egykorú „nagybácsi”. Gondolom, én erõs betegség-hajlamaim és gyermekkori, fiatalkori betegségeimnek a meghaladásán kívül, ennél beszédesebb példa nem kell a genetikai meghatározódásoknak a szellemi feloldási és meghaladási lehetõségére. Miután a negatív örökletes programok természetét és egyénenként változó jellegét részletesen feltárjuk a személyi horoszkópok segítségével, nem csak a várandós nõk válnak képessé újra egészséges magzatokat foganni, a várandóssági állapotot egészségesen és szövõdmények nélkül (áldásként: boldogan) végig élni és egy könnyû szüléssel a folyamatot lezárni és egy új fejezetet: egy új, egészségben növekvõ személy életregényének az elsõ fejezetét megnyitni, mint az én feleségem, hanem még az olyan, negyven éves korukat meghaladó és gyermekkoruk, majd az érett felnõtti életük felét végig betegeskedõ személyek is mint én, nem az öregkori lassú sorvadás gondolatával kell megbarátkozniuk az ötvenedik évük betöltése után, hanem, amiként azt Jézus is mondja, elnyerhetik az egészségüket, életerejüket és kreatív rugalmasságukat. Én legalábbis, aki kimondottan beteges személynek születtem a világra, és a genetikai örökségem szerint is a lehetõ legrosszabb életprogramokat örököltem. Miután végig betegeskedtem a gyermekkoromat és a harminc és negyven éves korom közötti évtizedet, ezeknek a dédnagyanyámig (aki egy halott gyermeket szült a világra és akinek két gyermeke halt meg, mielõtt megszülte volna a nagyanyámat, aki viszont hatvan éves korában végbélrákban távozott az élõk világából, hátra hagyván két, ugyancsak számtalan betegség által gyötört gyermeket) visszakövethetõ élet-ellenes programjaimnak a feltárása után, nem csak, hogy megszûntem a korházak és az orvosi kabinettek gyakori vendége lenni, hanem korábbi gyenge állapotaimat meghaladva (szellemileg és fizikailag teljesen feltámadva), 49 éves koromban, két aprógyermekes apaként, megszereztem a karate mesteri fokozatomat és egészségesebb és erõsebb vagyok mint életem bármely periódusában. Ezeknek, az ipari civilizáció társadalmaiban egyre erõsödõ, a szülõ anyák által a gyermekeiknek átadott, majd a gyermekekbõl felnõtté - anyává váló lánygyermekek által tovább adott, anyasággal - gyermekvállalással kapcsolatos negatív szellemi programoknak (- Asztrológiailag a Hold által megtestesített természeti teremtõi õserõvel: az anyaság õsi motívumával szemben, egészen pontosan: a civilizált embernek a Hold által megtestesített teremtõi anyai! - õserõvel szemben, felvett általános negatív magatartás következtében, a civilizációban állandósult élet- és gyermekellenes szellemi programoknak) az asztrológia segítségével történõ kimutatási és pontos meghatározási lehetõségének a jelentõsége egyelõre felmérhetetlen. Mivel ez a szellemi motívum a Rák csillagkép által megtestesített spirituális erõtérhez tartozik, nem csak a nõk gyermekszülõ - gyermektápláló szerveit támadják meg egyre sûrûbben és végzetesen a megfelelõ betegségek, azon tudományosan felvilágosult hölgyek esetében, akik tovább súlyosbítják az õsanyáik szellemi tévedését és nyíltan szembeszegülnek a gyermekáldással, vagy, még önmaguknak sem bevallva az igazi okokat (rendszerint a gyermekáldástól való irracionális félelmet), mindenféle ürügyre (többnyire külsõ okokra: karrier alakítási, vagy jobb anyagi feltételek hiányára) hivatkozva, a végletekig kitolják a gyermekvállalást (és a rendszerint egyetlen gyermekük vállalását) az idõben, hanem a Rákhoz tartozó más szerveket is mint például a gyomor, vagy a hasnyálmirigy. Ezek a betegségek akkor is jelentkezhetnek, ha a gyermekszülésnek megfelelõ életkorban levõ, házas, vagy elvált hölgyek, miután megszülik az elsõ gyermeküket, elszállván a kedvük mind az anyaságtól, mind a családi élettõl (persze, ugyancsak e programok hatásaképpen), különbözõ tudományos „családszabályozási” módszerek segítségével kikerülik a további megtermékenyülési lehetõséget és ezáltal az öröklött negatív programok feloldását. Mivel a Hold az anyaság mellett, illetve lényegileg azzal azonosan a http://kozmaszilard.hu




más fajta természeti információknak a befogadásával és kiérlelésével - megemésztésével - újjászülésével kapcsolatos folyamatoknak az õselvét (pl. az érzékenység és a tükrözés õsprincípiumát) is megtestesíti, a gyomor problémák és általában az egész emésztõrendszernek a problémái is e programok hatására erõsödnek fel, sõt: ide vezethetõ vissza minden megtermékenyülési folyamatot megtestesítõ természeti megnyilvánulásnak az anyagi hordozóival (pollen, fûpor) szembeni allergiás reakciók is, aminek a közhiedelemmel és a hivatalos állásponttal szemben nem az illetékes anyagok az igazi kiváltói, hanem az illetõ személyeknek a megtermékenyüléssel szembeni öntudatlan és önkéntelen averziója. Ráadásul, mindez nem csak a termékenységgel kapcsolatos természeti jelenségekhez és természetes folyamatokhoz való negatív magatartási mintákhoz kötött! A Hold által megtestesített õserõ minden anyagi szaporodásnak: az anyagi bõségnek (az áldásnak) a teremtési õsmintája és „misztikus” teremtõ ereje. Ezért az anyagi javakhoz való viszonyulás (szellemi) minõségét is és a családanyák áldás-idézõ képességét is negatívan befolyásolják ezek a romboló programok, aminek következtében az õket hordó nõk és férfiak az anyagi javakért való aggodalmaskodás és a szegénységtõl való rettegésnek az élõ megtestesülései. Az ide vonatkozó problémák összefonódnak az anyagi gazdaságnak a spirituális funkciójával. Pontosabban: a gazdaság szerepének az egyetemes tájékozódásban, az egyetemesen tájékozott emberi-személyi tudatnak a kifejlõdésében. Ez minden antropológiai metafizika megkerülhetetlen próbaköve és minden világi, keleti, vagy nyugati vallás és a erkölcs-filozófia próbaköve és minden vallásos, vagy misztikus szekta által elhárított és kiátkozott motívuma: a gazdaság és a pénz. Pontosabban az ember termelõi és a fogyasztói mentalitás által létrehozott morális és egzisztenciális kérdéseknek a megválaszolása. A demográfiai csökkenés ördögével küszködõ gazdasági jóléti társadalmak politikusai, akik vagy tényleg nem értik vagy tudatos naivitással nem akarják érteni, hogy az ok, amiért a választóik nem akarnak szaporodni, éppen az, aminek a megvalósítására és a fenntartására minden választási kampány alkalmával szent fogadalmat tesznek: a gazdasági jólét. Ezért rendületlenül azt mondják a választóiknak (és önmaguknak?), hogy a polgárok gyermekvállalási kedvének a kiváltása érdekében, még nagyobb gazdasági növekedést kell elérni az általuk vezényelt társadalmi rendszerekben. Holott, ma mindössze a gyors gazdasági növekedést remélõ és a kapitalista reformok útjára újonnan rátért keleteurópai népek számára nem derült ki egyértelmûen, hogy a gazdasági növekedés, a tudományos családszabályozási eszközökkel rendelkezõ polgári társadalmak esetében, egyáltalán nem a demográfiai növekedést eredményezi hosszú távon, hanem épp fordítva: az individualizáció növekedését és ez által a demográfiai csökkenést. Vannak akik a gazdaságot és a pénzt az ördög eszközének nevezi és olyan „spirituális” (misztikus!) könyvek is megjelentek már, amelyben a szerzõ a pénznek valamiféle misztikusan és mágikus erejû tulajdonságot tulajdonítottak. Tény, hogy a politikusok nyugodtan abba hagyhatják a (szégyenletes tájékozatlanságból eredõ, vagy tudatos) zagyvaságaikat: az anyagi jövedelem ugyanis (eltekintve a kivételektõl) a modern civilizációban nem elõfeltétele a gyermekvállalási kedv növekedésének (a „nemzetszaporulatnak”!), hanem épp hogy azzal ellentétesen hat a spirituálisan meg nem világosodott személyek esetében. Ezt ékesen bizonyítják a Nyugateurópai és különösen a Skandináv országok demográfiai sorvadása. A gazdagodó családok általában csak abban az esetben szaporodnak, ha az anyagi gazdagsággal egy idõben szellemileg, illetve lelkileg is gazdagodnak: tágulnak. Márpedig a valós spirituális megvilágosodást (figyelem: nem a misztikus kábultak egyre szaporodó seregérõl beszélek!) és az ezzel járó szellemi - lelki tágulást ma, az emberiségnek mindössze két - három százaléka ha eléri. Mindazonáltal a gazdaság és a pénz nem az ördög eszköze, hanem az individualizáció, az egyéni öntudat kialakulás eszköze. És ezáltal az egyéni felelõsségtudat, majd az autonómia tudat kialakulásának a feltétele. És persze, mindemellett, a gazdaság ma a természettudományok fejlõdését biztosító eszköz is, tehát: az egyetemes tájékozódási lehetõségek bõvülésének és tökéletesedésének is az eszköze. Márpedig egészségesen fejlett spirituális tudat - aminek semmi köze nincs a mindössze látszat-egészséget és látszat boldogságot produkálni képes zavaros miszticizmushoz - csak és csakis jól meghatározott, egyetemes felelõsség szerint élõ és ebben semmiféle korrupció által meg nem ingatható egyéni tudatban fejlõdhet ki, és csakis arra alapozódhat. A pénznek tehát, mint egyszerû csere-és munkaeszköznek, semmiféle pozitív, vagy negatív mágikus hatalma, vagy tulajdonsága sincs, épp úgy mint a számoknak (lásd az Aritmológiáról szóló tanulmányt), ahogy a kiemelkedõ gazdaság sem tesz sem boldoggá, sem egészségessé, de szerencsétlenné sem önmagában. Ám vitathatatlan, hogy az általános gazdasági jólét, erõsítvén az egyéni öntudatot és önbizalmat, az egyének tájékozódási lehetõségét és politikai tehetõséget, szétrombolja, leszereli és lehetetlenné teszi a kollektív (gazdasági és politikai) gyengeségre és gyávaságra alapuló diktatúrákat. És tagadhatatlan az is, hogy a gazdaság, azáltal, hogy annak a haszonélvezõi nem kell reggeltõl estig a táplálékszerzés gondjaival küzdeniük, lehetõvé teszi az elmélyült spirituális életet, a tudományos és ezáltal a szellemi-spirituális tájékozódási és kísérletezési lehetõségeket. Ahogy a bevezetõt követõ - közöletlen, vagy a szerzõi díjról való lemondás ellenében közölt - cikkekbõl azonnal ki fog derülni, nem élünk szemellenzõvel és a fentiek mellett, jól látjuk az öncélúan gyakorolt tudomány és a gátlástalan (ugyancsak öncélú) nyerészkedés szolgálatába állított technika által véghez vitt természeti rombolást, az ökoszisztémák tönkretételét, azok helyrehozhatatlan megzavarását a természeti helyükrõl kiszorított állatok pusztulását. De az megint más metafizikai kérdés, hogy az egyetemes létezés rendeltetése szempontjából, az ember egyetemes tudatának a kifejlõdését lehetõvé tevõ individualizációért (a gazdasági gyarapodásért) fizetett ár (a növényi és az állatfajok kipusztulása) törvényes-e vagy sem és, hogy ez mennyire vezet(het) végsõ katasztrófához, illetve a földi élet (teremtõi teremtési kísérlet) végsõ megszûnéséhez. Ennek a kérdésnek a metafizikai vizsgálata és esetleges megválaszolása nem tárgyköre a jelenlegi könyvnek, de szándékomban áll ezt a vizsgálatot a közeljövõben elvégezni egy szélesebb körû tanulmányban, amelynek A második bûnbeesése lesz a címe. Egyelõre maradjunk Hamvas Bélának ama megállapításánál, miszerint, még a kárhozat is az üdvösségért van és emlékezzünk arra, hogy a gazdaság kérdése, metafizikailag és asztrológiailag elsõsorban a Hold által megtestesített „áldás” õselvével és másodsorban az individualizáció, vagyis a személyi tudat fejlõdésével (illetve ferdeségeivel: személyi problémákkal, hamis személyiséggel), vagyis a Nap által megtestesített appolóni elvvel: a szoláris princípiummal áll http://kozmaszilard.hu




összefüggésben. Ezért a boldogság kérdése is, amelynek az elérése érdekében egyesek az asztrológiához és az un. ezoterikus tanokhoz fordulnak reménykedve - és amelyet egyesek (nem véletlenül tehát, de a közhiedelemmel teljesen ellentétesen!) a gazdasággal is össze kapcsolódnak - nem azon múlik, hogy mennyire vagyunk, vagy leszünk gazdagok, hanem azon, hogy mennyire vagyunk képesek harmóniába kerülni a Hold és a Nap által megtestesített õserõkkel: a Ciklus és a Ritmus törvényének megfelelõ idõben történõ tudatos és felelõs gyermekvállalással és a bátor, vagyis az egyetemes tájékozottságra alapozott, és ezért megzavarhatatlan és megvesztegethetetlen személyi tudatunk kifejlõdésével. Természetesen, a második felfedezésem nem a pénznek és a gazdaságnak a boldogságban, illetve a boldogtalanságban játszott szerepérõl és nem ezeknek a „nyers” és primitív politikai diktatúráktól való megszabadulásban játszott szerepérõl szól, bár, amint a fentiekben utaltam rá, áttételen ahhoz is kapcsolódik. A második felfedezés a személyi - személyiségi problémáknak és a hozzuk tartozó, többnyire pszichés vagy legalábbis a pszichológia, no meg az elmegyógyászat hatáskörébe utalt - betegségeknek az ugyancsak az õsanyák által létrehozott személyiség ellenes és férfiasság ellenes romboló programokról szól. E felfedezés szerint, a személyiségi és személy-tudati kirívóan mély (és a tudomány által máig megmagyarázhatatlan) devianciáknak, a már a korai gyermekkor idején jelentkezõ, „érthetetlen” agresszivitásnak az igazi okai, õsanyáknak a kimondottan a férfiakkal szemben (az utódok apjával, nagyapjával, dédapjával szemben) lélekbe rejtetten és képzeletbe fojtottan átélt haragjában, gyûlöletében, megvetésében, de fõként a rejtett bosszú vágyában., vagy a maszkulin tulajdonságokkal (maszkulin jelleggel) felruházott, és nekik „nehéz sorsot adó” Istennel, vagy más, misztikus sors-erõkkel szemben érzett neheztelésében és kimondottan a szellemi dimenziókban: vallásos képtelõdések szintjén, tehát nagyon mélyen és huzamosan átélt lázongásában, ellenséges (ateista!) mentalitásában gyökereznek. Ezeket, az utódok horoszkópjában többnyire a Nap, a Mars és az Uránusz sûrû negatív fényszögelése által jelzett örökletes programokat Fény ellenes programoknak neveztem el és a tanulmányokból részletesen is ki fog derülni hogy miért. (Jin= a Szeretet, a feminitás elsõ princípiuma és a Jang = a Fény, illetve a maszkulinitás elsõ teremtõ princípiuma.) Persze, ez nem azt jelenti, hogy a a szegény, spirituálisan tájékozatlan és a férjeik, apósaik, vagy más (pl. munkaadó, munkafelügyelõ) férfiak által elnyomott õsanyákat tesszük hibássá az utódok személyi devianciáiért, mert senkinek nem válik a hasznára, de ha tudatosítottuk az okokat, amelyeket az eddigi tapasztalatok szerint, mindig meg is találtuk az írott, vagy beszélt családi krónikákban, a program néhány év alatt feloldható és az egészség helyreállítható! Ezek a tûz jegyekkel (Kos, Oroszlán, Nyilas) és azok uralkodó bolygójával kapcsolatos, mindenképp spirituális személyiség-alakítási karmát jelzõ, romboló programok, úgy jönnek létre tehát, hogy valamelyik õsanyának a személyi akaratát, egyéni meglátásait és ambícióit, a „program kezdõ”, program-örökös” utód foganása elõtt, teljes mértékben elnyomta az õsapa, annyira és olyan körülmények között, hogy az illetõ hölgynek a külsõ ellenállásra és lázadásra nem nyílt lehetõsége. Ez a lelki zártságot és szellemi nyomást okozó negatív léthelyzet olyan belsõ (rejtett: többnyire még az illetõ hölgy által még önmagának sem bevallott) lázadást és lelki ellenállást váltott ki az õsanyából, amely haraggal, gyûlölettel, bosszúvággyal keveredõ, a tudat legmélyebb rétegeibe lefojtott és ezáltal a tudattalan szellemi szférákba átpréselõdött személy ellenes, vagy Isten-ellenes kauzális agressziót, lelki ellenerõket „termelt” az anya vagy valamelyik õsanya spirituális struktúrájában, amelyet az nem tudván nyíltan kiélni, megvalósítandó szellemi csomagként átadott az utódainak. A lánygyermekek, akik már ezeknek a férfi -és személyiség ellenes romboló programoknak (is) a megtestesülései, az anya titkos bosszúvágyainak valamely szélsõséges megjelenési formáját élik meg. Vagy szintén elnyomott, vagy zavart személyiséggel, de idõnként esetleg már hisztériás rohamokban felszínre kitörõ rejtett agresszivitással élik meg a házaséletüket, vagy a férfi ellenes és a személyiség ellenes mentalitást nyíltan felvállalva élik ki ezeket az amazoni késztetésekké erõsödött tulajdonságaikat a férjeikkel szemben, valamint más erõs és nyíltan manifesztált - vagy éppenséggel látványosan gyenge (gyáva, félénk) individualitással rendelkezõ személyekkel. szemben. Mivel a rezonancia és a karma törvénye alapján élettársukká vált férjeik (a nagyapák és az apák) nem tudhatják, hogy valójában mirõl is van szó, az ugyancsak az õsanyáiktól örökölt programjaik alapján két véglet szerint viszonyulnak a feleségeiknek ezekkel a férfi-személyük ellen nyíltan vagy rejtetten irányuló fenekedéseihez, uralási vágyaikhoz: vagy elfogadták a papucskorányt, vagy még nagyobb terrort alkalmaztak mint az após, vagy a feleség nagyapja és szórványosan, vagy rendszeresen kegyetlenül el verik a tûzrõl pattant feleségüket. Fiú örökösök esetében ez, a nagyapáknál is durvább, külsõ agresszivitásban, vagy a saját férfiasságuk és a más férfiak „durvasága” elleni külsõ, vagy belsõ lázadozásban, a papucshõsi szerep felvállalásában és a családfõi felelõsség ellátásának a képtelenségében, durvább esetekben szexuális zavarokban és impotenciában nyilvánul meg Csak ritka esetekben, többnyire valami drámai esemény, tragikus baleset szokta megszüntetni és ezeket a generációról - generációra öröklõdõ programokat. A fiú utódok esetében tehát egyszerû a képlet: rejtett, vagy nyílt személyi devianciáikkal az adott társadalom kulturális és morális tradícióinak a függvényében, többnyire a két véglet közül valamelyik szélsõséges szerepben kötnek ki. Vagy „vad motorosokká”: kommandó harcosokká, nyíltan, vagy rejtetten „dolgozó” terroristákká, vagy politikai, vállalati, esetleg egyszerû családi diktátorokká válnak, vagy, mivel a modernebb idõkben inkább az anyák, vagy a szintén rejtett hatalmi ambíciókkal rendelkezõ, többnyire nõ nemû pedagógusok nevelik õket, túlzottan szófogadó gyermekekké, fiatalon a felnõtt gondozó és felnõtt oktató anyukák szófogadó katonái, majd, jobb esetben, a rezonancia törvénye alapján kiválasztott és az anyuka-anyós által ennek megfelelõen nevelt, kemény feleségük szófogadó katonáivá vállnak, rosszabb esetben a nõuralom elkerülése érdekében nõtlenek maradnak és a békésen sorvadó polgári rend nõtlen és családtalan katonái. A nõ utódok jelleme és annak megfelelõ sorsa ennél sokkal árnyaltabb és érdekesebb. Hamvas Béla szerint (l. az Androgünosz c. esszéjét) a tudomány, a modern hadseregek által õrzött látszat-béke (Valódi béke nincs sem a természeti, sem a spirituális világban, ezért a társadalmi béke is látszólagos. Ahogy dr. Thorwald Dethlefesen írja az Út a teljességhez címû könyvében : a múlt századok csataterei áttevõdtek a közutakra, a kórházakba és a klinikákra), a demokrácia, a pedagógia és a pszichológia, akárcsak a technikai háztartási berendezések, mind az életünk könnyítését és kellemesebbé tételét és http://kozmaszilard.hu




ezzel együtt a modern és a poszt modern társadalmak feminizálását szolgálják. Ma már egészen jól látható, hogy az egész civilizációnk mennyire kellemesen nõies és csak azok beszélnek kegyetlen idõkrõl, akik nem értik, hogy mirõl van szó. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a nõk, vagy a férfiak élete ettõl sokkal boldogabb. Ha így lenne, nem fogynának a mesterséges boldogság-keltõ szerek: az alkohol, a kábítószer, a vibrátorok, a használat közben kéjes hangokat hallató szex-babák, a vérnyomáscsökkentõk, az altatók a nyugtatók, a serkentõk és a potencia-növelõ „gyógyszerek”. Nyugat-Magyarországi tartózkodásaim, illetve az ottani asztrológusi tevékenységem során megdöbbenve tapasztaltam, hogy a sok, jó anyagi kondícióval rendelkezõ, egyedül élõ, vonzóan szép és jó kondícióban levõ (aerobik, fitness) középkorú hölg amikor a gyermektelen állapotuk megszüntetésének a szükségére hívom fel a figyelmét, egytõl egyig el kezd panaszkodni, és „cáfolhatatlan” érveket felsorakoztatni arra, hogy ott Magyarországon, és pont most, amikor õk megtermékenyíthetõk lennének, nincsenek ehhez megfelelõ férfiak. Ilyenkor, horoszkóp nélkül is tudom, hogy az említett személy-ellenes program egy „ártatlan” áldozatával, a férfiak és a férfiasság rafináltan képzett leszerelõ mesterével, a láthatatlan Amazónia polgárával van dolgom. Az asztrológiai feltárásig, mindannyiunkat a személyi horoszkópunkból kiolvasható sorsunk - karmánk manipulál. Az rángatja - tuszkolja végig az életen a Nobel díjas tudósokat, az államelnököket, az apácákat, a prostituáltakat, a betörõket, a munkásokat, a hivatalnokokat, a terroristákat és a fõpapokat is. Nem létezik olyan, önmagától megvilágosodott okos ember (esetünkben okos nõ!), akit ne a Sárkányfaroknak, a Lilithnek a horoszkópjában elfoglalt pozíciójából, valamint az örökletes programokra utaló jelekbõl kiolvasható rejtett tulajdonságai, ambíciói, félelmei, téveszméi irányítanának. Ezek a vonzóan szép, többnyire minimum fõiskolai szinten képzett, mûvelt, a világ dolgaiban igen jól tájékozott, intelligens és nem utolsó sorban a szerelem terén is tapasztalt hölgyek. mindent tudnak a férfiakról ( - Ezért is tudják, hogy olyan, aki õket boldoggá tehetné és akiknek õk gyermeket szülnének, nincs!), csak azt nem tudják, hogy azok nem keljfeljancsik és nem járnak rugóra. Illetve tudják, de pont ezért elégedetlenek velük és ezért is nézik le õket. Már hogyne haragudnának, ha az ostoba és magatehetetlen férfiak becsapják és/vagy ott hagyják, vagy istenesen elbánnak velük, ahelyett, hogy szeretnék õket, miután azoknak bebizonyították értelmi és nõi felsõbbrendûségüket? A józanul gondolkozó ember számára érthetetlen, hogy ezek a magasan képzett és jól tájékozott hölgyek, a kiváló szépségük és nõiségük ellenére, miért maradnak család nélkül, boldogság nélkül, vagyis miért terméketlenek? - Azért az egyszerû tényért, mert e tájékozott hölgyek, nem tudják még, hogy férfi ideáljuk mellett: a lelki és szellemi férfiasságukról a „koedukáció” segítségével leszerelt, de ennek ellenére õket mégis boldoggá tenni képes férfiak mellett, vagyis a fiktív keljfeljancsik, mellett még inkább boldogtalanok lennének, mint ahogy minden, a család irányítását vaskezeiben tartó nõ a lelke mélyén, még önmagának sem bevallottan boldogtalan. De a papucskormányzók sem annyira boldogtalanok, mint azok a nõk, akik fiatal korukban, „jogos” civilizációs elvárásaik segítségével, tudatosan, vagy önkéntelenül, lelkileg, vagy szellemileg is, leszerelték az õket megtermékenyíteni akaró férfiakat, és az õsanyáktól örökölt férfi-ellenes programjukkal párosodó életellenes programjaik által vezérelve, nem hagyták magukat a férfiak által megtermékenyíteni akkor, amikor annak az ideje volt és most feladván a valójában saját nõi mivoltuk ellen folytatott értelmetlen harcot és elfogadtak végre egy, a leszerelés játszmájától megkímélt férfit állandó partnerként. Õk egyik nõgyógyásztól a másikig zarándokolnak ma annak érdekében, hogy az, a tablettái, injekciói és a mûszerei segítségével termékenyítse meg õket. Egy, a nõk mesterséges megtermékenyítésérõl, illetve a mesterséges megtermékenyítés rögös útját választó (anyagilag tehetõs, vagy alapítványi segélyekért „szerencsésen” pályázó) családoknak a lelki életérõl szóló dokumentum film végén hangzott, jobban mondva íródott ki az a szomorú tény, hogy a Magyarországi családok tíz százaléka (figyelem: százból tíz család, illetve kétszáz ember esetében tíz) meddõ. Ehhez hirtelen hozzá képzeltem azokat a gyarapodó számú „magányos” személyeket, akik eleve nem akarnak gyermeket, majd azokat a nõket, akik, ha nem is császármetszéssel, de az én anyámhoz és az Emõke édesanyjához hasonlóan, iszonyú fájdalmak között szültek, és ekkor nem csak a Magyar nemzet sorvadása, hanem az egész emberiség egyre jobban fokozódó, boldogság-szolgáló tudományos lázálma következményei miatt is megijedtem. Persze, a többi egyetemes törvény mellett, a polaritás törvénye is beleszól e sorsprogramok alakulásáb és ahogy az, ami az egyik õsanyánál elfojtott megnyilvánulási vágy és lázadás volt, az egyes utódok természetében vulkánként kitörõ gátlástalan individuális érvényesülési - önérvényesítési késztetésként jelentkezik, ugyanúgy e jelenség fordítottjával is találkozunk. Ezért nem keresik a pszichológusok a betegségek okát elég mélyen és ez téveszti meg többek között a modern misztikusokat is. Mivel ha zavarosan is, de akárcsak a természettudósok õk is lineáris logikában és nem az analógiák rendszerében gondolkoznak, nem találván a logikus magyarázatot arra, hogy a béketûrõ, humánus szülõknek miként lehet „haramia” gyermeke, minden jó nevelés és pozitív szülõi, rokoni és környezeti példa és befolyás ellenére, illetve arra, hogy agresszív szülõknek miként lehet csendes, humánus, méltányosságra és tisztességre törekvõ gyermeke, a negatív példák és környezeti hatások, valamint a genetikai örökléstan állításai ellenére, sõt: hogy miképpen lehet teljesen egészséges apának és aránylag egészséges anyának beteges, vagy nyomorék gyermeke, továbbra is a keleti vallásoknak a reinkarnációra vonatkozó dogmaként értelmezett metaforáival magyarázzák e jelenségeket. Egy teljesen új, értelmes és a természeti- fizikai valóság által is igazolt világ nyílt meg elõttem, amikor több problémás sorsot tükrözõ horoszkópnak a tulajdonosokkal történõ értelmezése és az egyetemes törvények tanulmányozása közben rájöttem, hogy az anyák és a nagyanyák sorsában, illetve azoknak az adott szociális és családi konjunktúrák (lehetõségek) és morális szokások (téveszmék, tévképzetek) szerinti viselkedésében pontosabb és konkrétabb magyarázatot találok a sorsképletek jellegére, mint a reinkarnációs fantazmagóriákban. Egyébként a fennebb vázolt Fény-ellenes romboló programok következményének az egyik legkirívóbb esete a Nap-fény allergia, az a betegség, amely arra ítéli az áldozatait, hogy egész életükben árnyékban éljenek. Nagyon tanulságosnak és (minden cinizmus, vagy káröröm nélkül!) mulatságosnak találom, hogy a Kohl kancellár felesége is ebben a betegségben szenved, hiszen a Bundestag volt kancellárjánál erõsebb (és nagyobb!) Nap-személyiséget és egy ilyen betegségben szenvedõ feleségnek megfelelõbb férjet, keresve sem lehet elképzelni. Hogy mindez nem légbõl kapott állítás, hanem a klasszikus http://kozmaszilard.hu




asztrológia állításainak a gyakorlat által visszaigazolt továbbgondolásából, illetve a gyakorlat által felvetett kérdéseknek az asztrológiai axiómák segítségével megválaszolásából született eredménye, bárki meggyõzõdhet a saját sorsa alakulása közben. II. Amikor a Hamvas Béla által összegezett metafizikai irányelvek szerint és gyakorló asztrológusi tapasztalataim alapján (életem reális eredményeinek az alapján, a valóság által felmutatott reális tényeknek az alapján), az Asztrológia misztikus elméleteivel és mindenféle zavaros miszticizmussal leszámoltam, egyre mélyebben kezdtem behatolni a létnek és a teremtésnek (metafizikának) azokra a területeire, amelyeken tudomásom szerint elõttem senki nem járt. Ekkor egyértelmûen kiderült, hogy amennyiben tényleg egészséges és boldog akarok lenni, mindent fordítva kell tennem, éreznem és gondolnom, mint addig, mivel a tényleges igazság homlokegyenest ellenkezik mindazzal, mint amire szüleim és a tanítóim oktattak, illetve, amit az igazságról a természettudósok és a teológusok hirdetnek. Ezek az igazságkeresõ behatolások, elsõsorban az újszülött csecsemõk által a szüleiktõl örökölt, különbözõ életfeladatokat tartalmazó (azokat magukban rejtõ-hordozó) spirituális programok a felfedezéséhez vezetett, amihez a reinkarnáció tévképzetétõl való végeleges megszabadulás után és az elsõ gyermekünknek a „vad” természetben (a Hargita hegység egyik, Csíkszentkirály fölötti erdejében), minden orvosi felügyeletet nélkülözõ, csodálatos születését elõkészítve, elõsegítve és végigkövetve jutottam el. A feleségem bátor tette által elõállt új élethelyzetek metafizikai értelmezése közben jutottam el arra a következtetésre, hogy azokat a negatív szellemi programokat, amelyeknek a nem(!) ismerete következtében elkövetjük az életünk nagy tévedéseit és amelyek következtében, nem csak hogy boldogtalanná válunk, de a krónikussá és végül halálossá váló betegségeinket is, a szó szoros értelmében „legyártjuk” a magunk számára éveken át, az anyai ági õsszüleinktõl (anyai üknagyanyáinktól és dédnagyanyáinktól) örököljük. A kezdeti sejtéseimet igazoló felfedezéseimre támaszkodó meggyõzõdésemben, mára megerõsített a baráti körömben és a családomban megismétlõdõ, orvos nélküli egészséges gyermek szülések, majd a gyermekek egészséges és harmonikus növekedése – sõt, azok orvosi kezelést ritkán igénylõ, szokványos (hûlések), de enyhe betegségek szellemi okainak a megfigyelése, valamint a segítségért: asztrológusi tanácsért hozzám forduló személyek gyermekeinek az én gyermekeim aprócska hûléseinél sokkal nehezebb, súlyosabb és „furcsább” (pl. éjszakai ágyba vizelés) betegségek rejtett okainak a felfedezése és feltárása is. A betegséghajlamot okozó, életellenes (romboló) szellemi programok úgy keletkeznek és akkor implantálódnak egy-egy gyermeki magzatot létrehívó kauzális szellemi struktúrába, hogy a foganás elõtt és a foganás idõszakában a jövendõ gyermek édesanyja, valamilyen okból kifolyólag erõsen megbánja azt, hogy a korábbi gyermekeit megszülte (többnyire az anyának a gyermek apjára, annak a szüleire, vagy a saját szüleire való fojtott haragvás, neheztelés, vagy egyszerûen az anyának a más jellegû, például az anyagi szûkösség miatt keletkezõ csendes, de huzamos sors-neheztelése miatt, de lehet ez a megbánási és neheztelési ok például a személyi vágyak és ambíciók kibontakozási lehetõségének az elvesztésébõl következõ sors-neheztelés is) és ha ezek a kívül érzékelhetetlen, de belül intenzíven és huzamosan (folyamatosan, vagy alkalomszerûen) átélt ellenséges érzésekgondolatok, negatív és ellenséges sors-képzetek behatolnak az anya finomabb szellemi struktúráiba. Ilyen romboló programok keletkeznek például a jövendõ anyákban a felnõtt gyermek és az idõs szülõ között történõ „nyilvános” kiátkozások alkalmával is, de az örökletes romboló szellemi programok akkor is létrejönnek, ha a keletkezésük oka a külvilág, vagy épp az azt létrehozó-elindító anya számára sem nyilvánvaló. Romboló programok keletkeznek az ismételt mûvi abortuszok esetében is, vagy akkor is, ha a rendszeres szexuális életet folytató jövendõ anya sok éven át védekezik a gyermekáldás ellen, lehet a védekezési módszer akár a legszelídebb fajta is. Amennyiben egy ilyen életellenes program kialakulása után fiúgyermek születik, mindössze neki kell elviselni a depresszióra, irracionális agresszivitásra és súlyosabb esetekben az öngyilkosságra való hajlamban, valamint a gyakori balesetezésre, illetve a gyomorbántalmakra és here bántalmakra és fejfájásra, illetve a here- és fejsérülésre való hajlamok következményeit. A szellemi sors-program viszont megszakad a fiú utóddal, mert az apa nem adhatja át ezeket a finom, spirituális programokat a gyermekeinek, hiszen nem benne fogan meg a magzat és nem õ érleli ki a magzatot kilenc hónapig a testében (és ezáltal a lelkében), nem õ befolyásolja annak a finom struktúráit rá gondolva és vele együtt érezve, intenzíven róla képzelegve még álmában is. Persze, tagadhatatlan, hogy az apa is át tud adni ilyen programokat a neveléssel, egyéni példával, az általa instaurált, vagy a szüleitõl átvett, hasonló családi szokásokkal, de ezek a (a személyi horoszkópokban meg sem jelenõ!) nevelés és tanítás útján keletkezõ pszichikai és mentális szokások (programok) nem annyira rejtettek és nem megváltoztathatatlanok, mint amennyire mélyen rejtettek és meghatározóak az egyén kauzális struktúráiba rejtett, anyai ági szellemi örökségek. („Hej, regõ, regõ rejtem!”) Amennyiben lánygyermek születik e programokkal a tudattalanjában, az életadó (reprodukciósszaporodási) és tápláló jellegzetes nõi szervek betegséghajlamaival együtt, a fent leírt hajlamok – persze, a herebántalmak kivételével – ugyancsak öröklõdnek, de a program nem oldódik fel, csak tudatos spirituális törekvések (tudatosan felvállalt és örömteli átélések közben kiteljesített családanyai életfeladatok átélése) segítségével. Amennyiben ez a feloldás nem történik meg – és a horoszkóp segítségével történõ sorsfeltárás nélkül nem történhet meg! – akkor nem csak hogy a fent leírt betegség és balesethajlamok válnak reális betegségekké a rákos daganat képzõdésekig és az életveszélyes balesetek bekövetkezéséig elmenõen, de amennyiben a programhordó felnõtté vált lánygyermekek további gyermekeket, illetve gyermeket (mert többnyire csak egykét!) vállalnak, azok is öröklik a nagyanya által létrehozott és az anya által fel nem oldott romboló programokat. Persze, nem csak romboló és negatív jellegû kauzális programokkal rendelkezünk, de az én kutatásaimnak és felfedezéseimnek a tárgyát nem a tehetségek, a zsenialitás és más különleges képességek kimutathatósága képezi, mert a saját példámból is kiindulva, meg vagyok arról gyõzõdve, hogy a tehetségeinkkel és rendkívüli képességeinkkel nem sokra megyünk, sõt: többnyire azok is csak a sorsunk elrontását szolgálják (és erre nem csak a világtörténelem számos elrontott sorsú, vagy korán elhunyt zsenije és tehetsége a példa, de számos példaértékû élet-történetet találunk a közvetlen környezetünkben is!) amennyiben a negatív programok és a zavaros, vagy obskúrus szellemi nevelés hatása erõsebb azoknál és tehetségünkkel együtt, az egyik betegségtõl a másik szerencsétlen sors-helyzetig http://kozmaszilard.hu




támolyogva vagyunk kénytelenek élni. Mivel nem az anyag hozza létre a szellemet, hanem a teremtõi imagináció, vagyis a kauzális idea-struktúrák hívják létre az anyagi formákat (pontosabban: az energiának azt az állapotát, amely számunkra a szilárd anyag benyomását kelti), ugyanezek a szellemi struktúrák képesek a zavart anyagi struktúrák helyrehozására is. Ez a szellemi-lelki gyógyulásokat követõ fizikai gyógyulásnak az alapja, feltétele illetve magyarázata is. A genetika által felfedezett egyéni és családi génállományunk (az ún. géntérképünk) kevésbé határozza meg az életünket és a sorsunkat, mint a spirituális programok és mind faji sajátosságaiban, mind egyéni és társadalmi árnyalataiban követik ezeket a kauzális és spirituális programokat és azokat is testesítik meg. De pontosan azért mert nem az anyag határozza meg a szellemet, hanem a szellem az anyagot, a genetikai programok (genetikai meghatározódások) általi természeti meghatározódások feloldhatók, meghaladhatók és megváltoztathatók az örökölt spirituális programok megváltoztatása által, persze anélkül, hogy például a faji sajátosságokat hordozó alapstruktúrákat megváltoztathatnánk. Erre a legegyszerûbb példát a feleségem szolgáltatta, aki orvosok és szövõdmények nélkül, könnyedén szülte meg gyermekeit és szoptatta azokat egy évig, annak ellenére, hogy az õ nagymamája sem szült könnyen és az édesanyja irtózatos kínok között hozta õt a világra, nem tudván szoptatni sem õt, sem a testvéreit néhány hétnél tovább. Ráadásul a feleségem mindkét – különbözõ apától született – testvére testi malformációval született a világra. A feleségem kéz ujjperecei is aránytalanok és a mi gyermekeink is azokat az (ép és egészséges!) ujjaikat szopják rendületlenül és tévedhetetlenül, amely két ujjal összenõve született a világra a velük egykorú „nagybácsi”. Gondolom, az én erõs betegség-hajlamaim és gyermekkori, fiatalkori betegségeimnek a meghaladásán kívül, ennél beszédesebb példa nem kell a genetikai meghatározódásoknak a szellemi feloldási és meghaladási lehetõségére. Miután a negatív örökletes programok természetét és egyénenként változó jellegét részletesen feltárjuk a személyi horoszkópok segítségével, nem csak a várandós nõk válnak képessé újra egészséges magzatokat foganni, a várandóssági állapotot egészségesen és szövõdmények nélkül (áldásként: boldogan) végigélni, egy könnyû szüléssel a folyamatot lezárni és egy új fejezetet: egy új, egészségben növekvõ személy életregényének az elsõ fejezetét megnyitni, mint az én feleségem, hanem még az olyan, negyven éves korukat meghaladó és gyermekkoruk, majd az érett felnõtti életük felét végig betegeskedõ személyek is mint én, nem az öregkori lassú sorvadás gondolatával kell megbarátkozzanak az ötvenedik évük betöltése után, hanem, amiként azt Jézus is mondja, elnyerhetik az egészségüket, életerejüket és kreatív rugalmasságukat. Én legalábbis, aki kimondottan beteges személynek születtem a világra, és a genetikai örökségem szerint is a lehetõ legrosszabb életprogramokat örököltem, miután végig betegeskedtem a gyermekkoromat és a harminc és negyven éves korom közötti évtizedet, ezeknek a dédnagyanyámig (aki egy halott gyermeket szült a világra és akinek két gyermeke halt meg, mielõtt megszülte volna a nagyanyámat, aki viszont hatvan éves korában végbélrákban távozott az élõk világából, hátrahagyván két, ugyancsak számtalan betegség által gyötört gyermeket) visszakövethetõ életellenes programjaimnak a feltárása után, nem csak, hogy megszûntem a korházak és az orvosi kabinetek gyakori vendége lenni, hanem korábbi gyenge állapotaimat meghaladva (szellemileg és fizikailag teljesen feltámadva), 49 éves koromban, két aprógyermekes apaként, megszereztem a karate mesteri fokozatomat és egészségesebb és erõsebb vagyok mint életem bármely periódusában. Ezeknek, az ipari civilizáció társadalmaiban egyre erõsödõ, a szülõanyák által a gyermekeiknek átadott, majd a gyermekekbõl felnõtté-anyává váló lánygyermekek által tovább adott, anyasággal-gyermekvállalással kapcsolatos negatív szellemi programoknak (asztrológiailag a Hold által megtestesített természeti teremtõi õserõvel: az anyaság õsi motívumával szemben, egészen pontosan: a civilizált embernek a Hold által megtestesített teremtõi – anyai! – õserõvel szemben felvett általános negatív magatartás következtében, a civilizációban állandósult élet- és gyermekellenes szellemi programoknak) az asztrológia segítségével történõ kimutatási és pontos meghatározási lehetõségének a jelentõsége egyelõre felmérhetetlen. Mivel ez a szellemi motívum a Rák csillagkép által megtestesített spirituális erõtérhez tartozik, nem csak a nõk gyermekszülõ-gyermektápláló szerveit támadják meg egyre sûrûbben és végzetesen a megfelelõ betegségek, azon tudományosan felvilágosult hölgyek esetében, akik tovább súlyosbítják az õsanyáik szellemi tévedését és nyíltan szembeszegülnek a gyermekáldással, vagy, még önmaguknak sem bevallva az igazi okokat (rendszerint a gyermekáldástól való irracionális félelmet), mindenféle ürügyre (többnyire külsõ okokra: karrier-alakítási, vagy jobb anyagi feltételek hiányára) hivatkozva, a végletekig kitolják a gyermekvállalást (és a rendszerint egyetlen gyermekük vállalását) az idõben, hanem a Rákhoz tartozó más szerveket is, mint például a gyomor, vagy a hasnyálmirigy. Ezek a betegségek akkor is jelentkezhetnek, ha a gyermekszülésnek megfelelõ életkorban levõ, házas, vagy elvált hölgyek, miután megszülik az elsõ gyermeküket, elszállván a kedvük mind az anyaságtól, mind a családi élettõl (persze, ugyancsak e programok hatásaképpen), különbözõ tudományos „családszabályozási” módszerek segítségével kikerülik a további megtermékenyülési lehetõséget és ezáltal az öröklött negatív programok feloldását. Mivel a Hold az anyaság mellett, illetve lényegileg azzal azonosan, a más fajta természeti információknak a befogadásával és kiérlelésével – megemésztésével – újjászülésével kapcsolatos folyamatoknak az õselvét (pl. az érzékenység és a tükrözés õsprincípiumát) is megtestesíti, a gyomorproblémák és általában az egész emésztõrendszernek a problémái is e programok hatására erõsödnek fel, sõt: ide vezethetõ vissza minden megtermékenyülési folyamatot megtestesítõ természeti megnyilvánulásnak az anyagi hordozóival (pollen, fûpor) szembeni allergiás reakciók is, aminek a közhiedelemmel és a hivatalos állásponttal szemben nem az illetékes anyagok az igazi kiváltói, hanem az illetõ személyeknek a megtermékenyüléssel szembeni öntudatlan és önkéntelen averziója. Ráadásul, mindez nem csak a termékenységgel kapcsolatos természeti jelenségekhez és természetes folyamatokhoz való negatív magatartási mintákhoz kötött! A Hold által megtestesített õserõ minden anyagi szaporodásnak: az anyagi bõségnek (az áldásnak) a teremtési õsmintája és „misztikus” teremtõ ereje. Ezért az anyagi javakhoz való viszonyulás (szellemi) minõségét és a családanyák áldás-idézõ képességét is negatívan befolyásolják ezek a romboló programok, aminek következtében az õket hordó nõk és férfiak az anyagi javakért való aggodalmaskodásnak és a szegénységtõl való rettegésnek az élõ megtestesülései. Az ide vonatkozó problémák összefonódnak az anyagi gazdaságnak a spirituális http://kozmaszilard.hu




funkciójával. Pontosabban: a gazdaság szerepének az egyetemes tájékozódásban, az egyetemesen tájékozott emberi-személyi tudatnak a kifejlõdésében. Ez minden antropológiai metafizika megkerülhetetlen próbaköve és minden világi, keleti, vagy nyugati vallás és az erkölcs-filozófia próbaköve és minden vallásos, vagy misztikus szekta által elhárított és kiátkozott motívuma: a gazdaság és a pénz. Pontosabban az ember termelõi és fogyasztói mentalitása által létrehozott morális és egzisztenciális kérdéseknek a megválaszolása. A demográfiai csökkenés ördögével küszködõ gazdasági jóléti társadalmak politikusai, akik vagy tényleg nem értik, vagy tudatos naivitással nem akarják érteni, hogy az ok, amiért a választóik nem akarnak szaporodni, éppen az, aminek a megvalósítására és a fenntartására minden választási kampány alkalmával szent fogadalmat tesznek: a gazdasági jólét. Ezért rendületlenül azt mondják a választóiknak (és önmaguknak?), hogy a polgárok gyermekvállalási kedvének a kiváltása érdekében még nagyobb gazdasági növekedést kell elérni az általuk vezényelt társadalmi rendszerekben. Holott, ma mindössze a gyors gazdasági növekedést remélõ és a kapitalista reformok útjára újonnan rátért kelet-európai népek számára nem derült ki egyértelmûen, hogy a gazdasági növekedés, a tudományos családszabályozási eszközökkel rendelkezõ polgári társadalmak esetében, egyáltalán nem a demográfiai növekedést eredményezi hosszú távon, hanem épp fordítva: az individualizáció növekedését és ez által a demográfiai csökkenést. Vannak akik a gazdaságot és a pénzt az ördög eszközének nevezik és olyan „spirituális” (misztikus!) könyvek is megjelentek már, amelyben a szerzõ a pénznek valamiféle misztikus és mágikus erejû tulajdonságot tulajdonított. Tény, hogy a politikusok nyugodtan abbahagyhatják a (szégyenletes tájékozatlanságból eredõ, vagy tudatos) zagyvaságaikat: az anyagi jövedelem ugyanis (eltekintve a kivételektõl) a modern civilizációban nem elõfeltétele a gyermekvállalási kedv növekedésének (a „nemzet-szaporulatnak”!), hanem épp hogy azzal ellentétesen hat a spirituálisan meg nem világosodott személyek esetében. Ezt ékesen bizonyítja a nyugat-európai és különösen a skandináv országok demográfiai sorvadása. A gazdagodó és a gazdag családok általában csak abban az esetben szaporodnak, ha az anyagi gazdagsággal egy idõben szellemileg, illetve lelkileg is gazdagodnak: tágulnak. Márpedig a valós spirituális megvilágosodást (figyelem: nem a misztikus kábultak egyre szaporodó seregérõl beszélek!) és az ezzel járó szellemi-lelki tágulást ma, az emberiségnek mindössze két-három százaléka ha eléri. Mindazonáltal a gazdaság és a pénz nem az ördög eszköze, hanem az individualizáció, az egyéni öntudat kialakulásának eszköze. És ezáltal az egyéni felelõsségtudat, majd az autonómia-tudat kialakulásának a feltétele. És persze, mindemellett, a gazdaság ma a természettudományok fejlõdését biztosító eszköz is, tehát: az egyetemes tájékozódási lehetõségek bõvülésének és tökéletesedésének is az eszköze. Márpedig egészségesen fejlett spirituális tudat – aminek semmi köze nincs a mindössze látszat-egészséget és látszat boldogságot produkálni képes zavaros miszticizmushoz – csak és csakis jól meghatározott, egyetemes felelõsség szerint élõ és ebben semmiféle korrupció által meg nem ingatható egyéni tudatban fejlõdhet ki, és csakis arra alapozódhat. A pénznek tehát, mint egyszerû csere- és munkaeszköznek, semmiféle pozitív, vagy negatív mágikus hatalma, vagy tulajdonsága sincs, épp úgy mint a számoknak (lásd az aritmológiáról szóló tanulmányt), ahogy a kiemelkedõ gazdaság sem tesz sem boldoggá, sem egészségessé, de szerencsétlenné sem, önmagában. Ám vitathatatlan, hogy az általános gazdasági jólét, erõsítvén az egyéni öntudatot és önbizalmat, az egyének tájékozódási lehetõségét és politikai tehetõséget, szétrombolja, leszereli és lehetetlenné teszi a kollektív (gazdasági és politikai) gyengeségre és gyávaságra alapuló diktatúrákat. És tagadhatatlan az is, hogy a gazdaság, azáltal, hogy annak haszonélvezõi nem kell reggeltõl estig a táplálékszerzés gondjaival küzdjenek, lehetõvé teszi az elmélyült spirituális életet, a tudományos és ezáltal a szellemi-spirituális tájékozódási és kísérletezési lehetõségeket. Ahogy a bevezetõt követõ – közöletlen, vagy a szerzõi díjról való lemondás ellenében közölt – cikkekbõl azonnal ki fog derülni, nem élünk szemellenzõvel és a fentiek mellett, jól látjuk az öncélúan gyakorolt tudomány és a gátlástalan (ugyancsak öncélú) nyerészkedés szolgálatába állított technika által véghezvitt természeti rombolást, az ökoszisztémák tönkretételét, azok helyrehozhatatlan megzavarását, a természeti helyükrõl kiszorított állatok pusztulását. De az megint más metafizikai kérdés, hogy az egyetemes létezés rendeltetése szempontjából, az ember egyetemes tudatának a kifejlõdését lehetõvé tevõ individualizációért (a gazdasági gyarapodásért) fizetett ár (a növény- és az állatfajok kipusztulása) törvényes-e vagy sem, és, hogy ez mennyire vezet(het) végsõ katasztrófához, illetve a földi élet (teremtõiteremtési kísérlet) végsõ megszûnéséhez. Ennek a kérdésnek a metafizikai vizsgálata és esetleges megválaszolása nem tárgyköre a jelenlegi könyvnek, de szándékomban áll ezt a vizsgálatot a közeljövõben elvégezni egy szélesebb körû tanulmányban, amelynek A második bûnbeesés lesz a címe. Egyelõre maradjunk Hamvas Bélának ama megállapításánál, miszerint, még a kárhozat is az üdvösségért van és emlékezzünk arra, hogy a gazdaság kérdése, metafizikailag és asztrológiailag elsõsorban a Hold által megtestesített „áldás” õselvével és másodsorban az individualizáció, vagyis a személyi tudat fejlõdésével (illetve ferdeségeivel: személyi problémákkal, hamis személyiséggel), vagyis a Nap által megtestesített appolói elvvel: a szoláris princípiummal áll összefüggésben. Ezért a boldogság kérdése is, amelynek az elérése érdekében egyesek az asztrológiához és az ún. ezoterikus tanokhoz fordulnak reménykedve – és amelyet egyesek (nem véletlenül tehát, de a közhiedelemmel teljesen ellentétesen!) a gazdasággal is összekapcsolnak – nem azon múlik, hogy mennyire vagyunk, vagy leszünk gazdagok, hanem azon, hogy mennyire vagyunk képesek harmóniába kerülni a Hold és a Nap által megtestesített õserõkkel: a Ciklus és a Ritmus törvényének megfelelõ idõben történõ tudatos és felelõs gyermekvállalással és a bátor, vagyis az egyetemes tájékozottságra alapozott, és ezért megzavarhatatlan és megvesztegethetetlen személyi tudatunk kifejlõdésével. Természetesen, a második felfedezésem nem a pénznek és a gazdaságnak a boldogságban, illetve a boldogtalanságban játszott szerepérõl és nem ezeknek a „nyers” és primitív politikai diktatúráktól való megszabadulásban játszott szerepérõl szól, bár, amint a fentiekben utaltam rá, áttételesen ahhoz is kapcsolódik. A második felfedezés a személyi-, személyiségi problémáknak és a hozzájuk tartozó, többnyire pszichés – vagy legalábbis a pszichológia, no meg az elmegyógyászat hatáskörébe utalt – betegségeknek az ugyancsak az õsanyák által létrehozott személyiségellenes és férfiasság ellenes romboló http://kozmaszilard.hu




programokról szól. E felfedezés szerint, a személyiségi és személy-tudati, kirívóan mély (és a tudomány által máig megmagyarázhatatlan) devianciáknak, a már a korai gyermekkor idején jelentkezõ „érthetetlen” agresszivitásnak az igazi okai az õsanyáknak a kimondottan a férfiakkal szemben (az utódok apjával, nagyapjával, dédapjával szemben) lélekbe rejtetten és képzeletbe fojtottan átélt haragjában, gyûlöletében, megvetésében, de fõként a rejtett bosszú vágyában, vagy a maszkulin tulajdonságokkal (maszkulin jelleggel) felruházott, és nekik „nehéz sorsot adó” Istennel, vagy más, misztikus sors-erõkkel szemben érzett neheztelésében és kimondottan a szellemi dimenziókban: vallásos képzelõdések szintjén, tehát nagyon mélyen és huzamosan átélt lázongásában, ellenséges (ateista!) mentalitásában gyökereznek. Ezeket, az utódok horoszkópjában többnyire a Nap, a Mars és az Uránusz sûrû negatív fényszögelése által jelzett örökletes programokat Fény-ellenes programoknak neveztem el és a tanulmányokból részletesen is ki fog derülni hogy miért. (Jin = a Szeretet, a feminitás elsõ princípiuma és a Jang = a Fény, illetve a maszkulinitás elsõ teremtõ princípiuma.) Persze, ez nem azt jelenti, hogy a szegény, spirituálisan tájékozatlan és a férjeik, apósaik, vagy más (pl. munkaadó, munkafelügyelõ) férfiak által elnyomott õsanyákat tesszük hibássá az utódok személyi devianciáiért, mert senkinek nem válik a hasznára, de ha tudatosítottuk az okokat, amelyeket az eddigi tapasztalatok szerint, mindig meg is találtunk az írott, vagy beszélt családi krónikákban, a program néhány év alatt feloldható és az egészség helyreállítható! Ezek a tûz jegyekkel (Kos, Oroszlán, Nyilas) és azok uralkodó bolygójával kapcsolatos, mindenképp spirituális személyiség-alakítási karmát jelzõ, romboló programok, úgy jönnek létre tehát, hogy valamelyik õsanyának a személyi akaratát, egyéni meglátásait és ambícióit, a „program kezdõ”, „program-örökös” utód foganása elõtt, teljes mértékben elnyomta az õsapa, annyira és olyan körülmények között, hogy az illetõ hölgynek a külsõ ellenállásra és lázadásra nem nyílt lehetõsége. Ez a lelki zártságot és szellemi nyomást okozó negatív léthelyzet olyan belsõ (rejtett: többnyire az illetõ hölgy által még önmagának sem bevallott) lázadást és lelki ellenállást váltott ki az õsanyából, amely haraggal, gyûlölettel, bosszúvággyal keveredõ, a tudat legmélyebb rétegeibe lefojtott és ezáltal a tudattalan szellemi szférákba átpréselõdött személyellenes, vagy Isten-ellenes kauzális agressziót, lelki ellenerõket „termelt” az anya vagy valamelyik õsanya spirituális struktúrájában, amelyet az nem tudván nyíltan kiélni, megvalósítandó szellemi csomagként átadott az utódainak. A lánygyermekek, akik már ezeknek a férfi- és személyiségellenes romboló programoknak (is) a megtestesülései, az anya titkos bosszúvágyainak valamely szélsõséges megjelenési formáját élik meg. Vagy szintén elnyomott, vagy zavart személyiséggel, de idõnként esetleg már hisztériás rohamokban felszínretörõ rejtett agresszivitással élik meg a házaséletüket, vagy a férfiellenes és a személyiségellenes mentalitást nyíltan felvállalva élik ki ezeket az amazoni késztetésekké erõsödött tulajdonságaikat a férjeikkel, – valamint más erõs és nyíltan manifesztált, vagy éppenséggel látványosan gyenge (gyáva, félénk) individualitással rendelkezõ személyekkel – szemben. Mivel a rezonancia és a karma törvénye alapján élettársukká vált férjeik (a nagyapák és az apák) nem tudhatják, hogy valójában mirõl is van szó, az ugyancsak az õsanyáiktól örökölt programjaik alapján két véglet szerint viszonyulnak a feleségeiknek ezekkel a férfi-személyük ellen nyíltan vagy rejtetten irányuló fenekedéseihez, uralási vágyaikhoz: vagy elfogadták a papucskormányt, vagy még nagyobb terrort alkalmaztak mint az após, vagy a feleség nagyapja és szórványosan, vagy rendszeresen kegyetlenül elverik a tûzrõlpattant feleségüket. Fiúörökösök esetében ez, a nagyapákénál is durvább, külsõ agresszivitásban, vagy a saját férfiasságuk és a más férfiak „durvasága” elleni külsõ, vagy belsõ lázadozásban, a papucshõsi szerep felvállalásában és a családfõi felelõsség ellátásának a képtelenségében, durvább esetekben szexuális zavarokban és impotenciában nyilvánul meg. Csak ritka esetekben, többnyire valami drámai esemény, tragikus baleset szokta megszüntetni ezeket a generációról-generációra öröklõdõ programokat. A fiú utódok esetében tehát egyszerû a képlet: rejtett, vagy nyílt személyi devianciáikkal az adott társadalom kulturális és morális tradícióinak a függvényében, többnyire a két véglet közül valamelyik szélsõséges szerepben kötnek ki. Vagy „vad motorosokká”: kommandó harcosokká, nyíltan, vagy rejtetten „dolgozó” terroristákká, illetve politikai, vállalati, esetleg egyszerû családi diktátorokká válnak, vagy, mivel a modernebb idõkben inkább az anyák, vagy a szintén rejtett hatalmi ambíciókkal rendelkezõ, többnyire nõ nemû pedagógusok nevelik õket, túlzottan szófogadó gyermekekké, fiatalon a felnõtt gondozó és felnõtt oktató anyukák szófogadó fiacskái, majd, jobb esetben, a rezonancia törvénye alapján kiválasztott és az anyuka-anyós által ennek megfelelõen nevelt, kemény feleségük szófogadó szolgáivá vállnak, rosszabb esetben a nõuralom elkerülése érdekében nõtlenek maradnak és a békésen sorvadó polgári rend nõtlen és családtalan tagjai. A nõ utódok jelleme és annak megfelelõ sorsa ennél sokkal árnyaltabb és érdekesebb. Hamvas Béla szerint (l. az Androgünosz c. esszéjét) a tudomány, a modern hadseregek által õrzött látszat-béke (Valódi béke nincs sem a természeti, sem a spirituális világban, ezért a társadalmi béke is látszólagos. Ahogy dr. Thorwald Dethlefesen írja az Út a teljességhez címû könyvében: a múlt századok csataterei áttevõdtek a közutakra, a kórházakba és a klinikákra), a demokrácia, a pedagógia és a pszichológia, akárcsak a technikai háztartási berendezések, mind az életünk könnyítését és kellemesebbé tételét és ezzel együtt a modern és a posztmodern társadalmak feminizálását szolgálják. Ma már egészen jól látható, hogy az egész civilizációnk mennyire kellemesen nõies és csak azok beszélnek kegyetlen idõkrõl, akik nem értik, hogy mirõl van szó. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a nõk, vagy a férfiak élete ettõl sokkal boldogabb. Ha így lenne, nem fogynának a mesterséges boldogságkeltõ szerek: az alkohol, a kábítószer, a vibrátorok, a használat közben kéjes hangokat hallató szex-babák, a vérnyomáscsökkentõk, az altatók, a nyugtatók, a serkentõk és a potencia-növelõ „gyógyszerek”. Nyugat-Magyarországi tartózkodásaim, illetve az ottani asztrológusi tevékenységem során megdöbbenve tapasztaltam, hogy a sok, jó anyagi kondícióval rendelkezõ, egyedül élõ, vonzóan szép és jó kondícióban levõ (aerobik, fitness) középkorú hölgy, amikor a gyermektelen állapotuk megszüntetésének a szükségére hívom fel a figyelmét, egytõl-egyig elkezd panaszkodni, és „cáfolhatatlan” érveket felsorakoztatni arra, hogy ott Magyarországon, és pont most, amikor õk megtermékenyíthetõk lennének, nincsenek ehhez megfelelõ férfiak. Ilyenkor, horoszkóp nélkül is tudom, hogy a személyellenes program egy „ártatlan” áldozatával, a férfiak és a férfiasság rafináltan képzett leszerelõ http://kozmaszilard.hu




mesterével, a láthatatlan Amazónia polgárával van dolgom. Az asztrológiai feltárásig, mindannyiunkat a személyi horoszkópunkból kiolvasható sorsunk – karmánk manipulál. Az rángatja-tuszkolja végig az életen a Nobel-díjas tudósokat, az államelnököket, az apácákat, a prostituáltakat, a betörõket, a munkásokat, a hivatalnokokat, a terroristákat és a fõpapokat is. Nem létezik olyan, önmagától megvilágosodott okos ember (esetünkben okos nõ!), akit ne a Sárkányfaroknak, a Lilithnek a horoszkópjában elfoglalt pozíciójából, valamint az örökletes programokra utaló jelekbõl kiolvasható rejtett tulajdonságai, ambíciói, félelmei, téveszméi irányítanának. Ezek a vonzóan szép, többnyire minimum fõiskolai szinten képzett, mûvelt, a világ dolgaiban igen jól tájékozott, intelligens és nem utolsó sorban a szerelem terén is tapasztalt hölgyek mindent tudnak a férfiakról (ezért is tudják, hogy olyan, aki õket boldoggá tehetné és akiknek õk gyermeket szülnének, nincs!), csak azt nem tudják, hogy a férfiak nem keljfeljancsik és nem járnak rugóra. Illetve tudják, de pont ezért elégedetlenek velük és ezért is nézik le õket. Már hogyne haragudnának, ha az ostoba és magatehetetlen férfiak becsapják és/vagy otthagyják, vagy istenesen elbánnak velük, ahelyett, hogy szeretnék õket, miután azoknak bebizonyították értelmi és nõi felsõbbrendûségüket? A józanul gondolkozó ember számára érthetetlen, hogy ezek a magasan képzett és jól tájékozott hölgyek, a kiváló szépségük és nõiségük ellenére, miért maradnak család nélkül, boldogság nélkül, vagyis miért terméketlenek? Azért az egyszerû tényért, mert e tájékozott hölgyek, nem tudják még, hogy férfi-ideáljuk mellett: a lelki és szellemi férfiasságukról a „koedukáció” segítségével leszerelt, de ennek ellenére õket mégis boldoggá tenni képes férfiak mellett, vagyis a fiktív keljfeljancsik mellett még inkább boldogtalanok lennének, mint ahogy minden, a család irányítását vaskezeiben tartó nõ a lelke mélyén, még önmagának sem bevallottan, boldogtalan. De a papucskormányzók sem annyira boldogtalanok, mint azok a nõk, akik fiatal korukban, „jogos” civilizációs elvárásaik segítségével, tudatosan, vagy önkéntelenül, lelkileg, vagy szellemileg is, leszerelték az õket megtermékenyíteni akaró férfiakat, és az õsanyáktól örökölt férfi-ellenes programjukkal párosodó életellenes programjaik által vezérelve, nem hagyták magukat a férfiak által megtermékenyíteni akkor, amikor annak az ideje volt és most feladván a valójában saját nõi mivoltuk ellen folytatott értelmetlen harcot és elfogadtak végre egy, a leszerelés játszmájától megkímélt férfit állandó partnerként. Õk egyik nõgyógyásztól a másikig zarándokolnak ma annak érdekében, hogy az, a tablettái, injekciói és a mûszerei segítségével termékenyítse meg õket. Egy, a nõk mesterséges megtermékenyítésérõl, illetve a mesterséges megtermékenyítés rögös útját választó (anyagilag tehetõs, vagy alapítványi segélyekért „szerencsésen” pályázó) családoknak a lelki életérõl szóló dokumentumfilm végén hangzott el, jobban mondva íródott ki az a szomorú tény, hogy a magyarországi családok tíz százaléka (figyelem: százból tíz család, illetve kétszáz ember esetében tíz) meddõ. Ehhez hirtelen hozzáképzeltem azokat a gyarapodó számú „magányos” személyeket, akik eleve nem akarnak gyermeket, majd azokat a nõket, akik, ha nem is császármetszéssel, de az én anyámhoz és az Emõke édesanyjához hasonlóan, iszonyú fájdalmak között szültek, és ekkor nemcsak a magyar nemzet sorvadása, hanem az egész emberiség egyre jobban fokozódó, boldogság-szolgáló tudományos lázálma következményei miatt is megijedtem. Persze, a többi egyetemes törvény mellett, a polaritás törvénye is beleszól e sorsprogramok alakulásába és ahogy az, ami az egyik õsanyánál elfojtott megnyilvánulási vágy és lázadás volt, az egyes utódok természetében vulkánként kitörõ gátlástalan individuális érvényesülési-önérvényesítési késztetésként jelentkezik. Ugyanúgy e jelenség fordítottjával is találkozunk. Ezért nem keresik a pszichológusok a betegségek okát elég mélyen és ez téveszti meg többek között a modern misztikusokat is. Mivel ha zavarosan is, de akárcsak a természettudósok õk is lineáris logikában és nem az analógiák rendszerében gondolkoznak, nem találván a logikus magyarázatot arra, hogy a béketûrõ, humánus szülõknek miként lehet „haramia” gyermeke, minden jó nevelés és pozitív szülõi, rokoni és környezeti példa és befolyás ellenére, illetve arra, hogy agresszív szülõknek miként lehet csendes, humánus, méltányosságra és tisztességre törekvõ gyermeke, a negatív példák és környezeti hatások, valamint a genetikai örökléstan állításai ellenére. Sõt: hogy miképpen lehet teljesen egészséges apának és aránylag egészséges anyának beteges, vagy nyomorék gyermeke, továbbra is a keleti vallásoknak a reinkarnációra vonatkozó dogmaként értelmezett metaforáival magyarázzák e jelenségeket. Egy teljesen új, értelmes és a természeti-fizikai valóság által is igazolt világ nyílt meg elõttem, amikor több, problémás sorsot tükrözõ horoszkópnak a tulajdonosokkal történõ értelmezése és az egyetemes törvények tanulmányozása közben rájöttem, hogy az anyák és a nagyanyák sorsában, illetve azoknak az adott szociális és családi konjunktúrák (lehetõségek) és morális szokások (téveszmék, tévképzetek) szerinti viselkedésében pontosabb és konkrétabb magyarázatot találok a sorsképletek jellegére, mint a reinkarnációs fantazmagóriákban. Egyébként a fentebb vázolt Fény-ellenes romboló programok következményének az egyik legkirívóbb esete a napfény allergia. Az a betegség, amely arra ítéli az áldozatait, hogy egész életükben árnyékban éljenek. Nagyon tanulságosnak és (minden cinizmus, vagy káröröm nélkül!) mulatságosnak találom, hogy a Kohl kancellár felesége is ebben a betegségben szenved, hiszen a Bundestag volt kancellárjánál erõsebb (és nagyobb!) Nap-személyiséget és egy ilyen betegségben szenvedõ feleségnek megfelelõbb férjet, keresve sem lehet elképzelni. Kozma Szilárd: http://www.kozmaszilard.hu

http://kozmaszilard.hu



Sors-csírák és a spirituális memória

Recommend Documents