Solymári Sváb Fórum – 1. 2012. november 25., vasárnap Felvezetés: A fórumon résztvevőket Milbich Tamás, a Szepsolymar.hu szerkesztője köszönti a Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Heimatverein Falukör Egyesület, a Szépsolymár.hu szervezésében létrejött, és a Solymári Magazin médiatámogatása mellett megrendezésre került rendezvényen. Elmondja, hogy a fórum fő célkitűzése a párbeszéd, valamint a solymári sváb kultúrkörnyezet öt alappillérének (óvoda, iskola, NNÖ, civil társadalmi szerveződések, valamint az élő, aktív egyházi- és világi hagyományok) hatékonyabb közelítése egymáshoz. Elmondja, hogy az öt alappillér önmagában ugyan jól működik, mégis egyfajta zárványosság tapasztalható, amire a párbeszéd lehet a megoldás. Ennek jegyében nyitja meg a fórumot. Ezután Havrancsik István, a fórum moderátora veszi át a szót. Rövid felvezetőjében ismerteti a fórum menetét, illetve kifejti a szervezők abbéli szándékát, hogy ez egy induló alkalom legyen egy hosszútávú konstruktív beszélgetésre. Ezután példával él: „ha az ember egy vitorlásban ül, ott is kell a közös cél, hogy hova is tart az a hajó; hova is tart ez a kultúra.” 1. téma: a nemzetiségi óvoda kérdésköre A témát Pakó Károlyné a Lustige Zwerge Német Nemzetiségi Óvoda vezetője vezeti fel. Rövid idézetet követően elmondja az óvoda rövid történetét; megfogalmazódott a solymáriakban is, hogy nemzetiségi iskola mellett nemzetiségi óvoda is kellene a községben. Ennek megvalósítására 2005-ben került sor. Kifejti, hogy egymást támogatva érték el a céljukat, vagyis azt, hogy a Mátyás utcai óvodában nemzetiségi óvoda működjön. „Minden érted van, érezd jól magad” – ez az óvoda mottója, s ennek megfelelően az a cél, hogy a gyerekek szívesen járjanak az intézménybe. Módszerük lényege, hogy játékos, színes tevékenységekben vesznek részt a gyerekek, akik így amellett, hogy egy jót játszanak, közben tudatosan felépített nevelési programban vesznek részt. Törekednek arra, hogy mindkét nyelven elegendően sok információt kapjanak. Megjegyzi, hogy otthon minden családban magyarul beszélnek,
tehát a németet idegen nyelvként tanulják. Azt tapasztalják, hogy inkább megértik, mintsem beszélik a németet, de egyértelmű konklúzió, hogy az óvodában tanultak, az iskolában tudnak leginkább hasznosulni. Kifejti, hogy nagy előny az óvónők nemzetiségi származása, továbbá, hogy a gyermekek vegyes életkora a nyelvtanulásban is sokat jelent. (Jelenleg 80, 3-7 év közötti gyerek jár az óvodába, három vegyes csoportban.) További pozitívumként jegyzi meg a 2010-ben átadott tornaterem birtokba vételét. Zárszóként kifejezi örömét, hogy a „Lustigében” dolgozik és büszke a munkatársaira is, tevékenységével szeretné Solymár jó hírnevét tovább erősíteni. Nagy öröm számára viszontlátni a régi óvodásait később, különböző nemzetiségi kultúrcsoportokban. Hozzászólások a témához: Havrancsik István veszi át a szót, elmondja, hogy a gyermekei is a nemzetiségi óvodába jártak, köszönetét fejezi ezúton is a munkáért, ami ott folyik. Szeretné elkerülni, hogy plenáris jellegű hozzászólások alakuljanak ki, ezért kezdeményezi, hogy az asztaloknál spontán kialakult munkacsoportok jöjjenek létre; először minden asztalnál pozitív dolgokat emeljenek ki az óvodával kapcsolatosan. Asztalok véleményei: 1.) D. Á.: Elmondja, hogy a húga két unokája jár oda, akik élveznek az óvodába járni. Az óvoda minden dolgozója azt nézi, hogy okozzanak a gyerekeknek örömet. Egyszerű és nagyszerű az óvoda környezete, ezzel a gyerekek ízlését is javítják. Élményt jelent nekik az óvoda, véleménye szerint a hagyományok ápolását a legmagasabb fokon művelik. 2.) M. J.: Kifejti, az önmagában véve már nagy öröm, hogy van ilyen óvoda. Az összesen kb. 300 solymári óvodás gyereknek majdnem a harmada jár ide. Mindig túljelentkezés van, ez is ok a büszkeségre. 3.) M.E.: A témával nem szorosan kapcsolódó témajavaslatot vet fel, a korai nyelvoktatással kapcsolatban szeretne megosztani pár gondolatot. 4.) D. B.: Véleménye szerint nagyon fontos, hogy az óvoda pedagógusai nemzetiségi származásúak. Sokoldalú az oktatás, németül és magyarul is megtanulnak.
5.) K. J: Az iskola számára stabil közösséget képeznek az onnan jövők. 6.) H. M.: Szerinte korábban nagyon nehéz volt bejutni, most ez könnyebb, de a folyamat még nem ért a végéhez. Általánosságban megjegyzi, hogy a nyelvtudás nagyon felértékelődött. Probléma a solymári dialektus és a Hochdeutsch közti különbség. Nagyon kevesen vannak már, akik még értik a solymári dialektust, távlatilag meggondolandó, hogy ezt adjuk-e tovább a gyerekeknek. Asztalok javaslatai: Havrancsik István a vélemények elhangzását követően felkéri az asztaltársaságokat, hogy fejtsék ki, milyen építő jellegű javaslataik, javító szándékú ötleteik lennének az óvoda működésével kapcsolatosan. 1.) D. Á.: Elmondja, hogy a partnercserét javasol, akár hosszabb időre is: a testvérközségből lehetne óvónőket idehozni, illetve oda is elküldeni itteni óvónőket. Akár az erdélyi testvérközségbe is. 2.) S. Á.: Elmondja, hogy róla sokan tudják, hogy beszél az óvodában magyarul és németül egyaránt. Szerinte hiányzik egyfajta „gomb” megnyomása. 3.) M. M.: Szerinte az volna hatékony, ha az óvónő nem beszélne magyarul, csak németül. 4.) M. J.: Szorosan nem a témához kapcsolódóan kifejti, hogy rengeteg csoport van a faluban, két újság is rendelkezésre áll. Lehet, hogy jobban ki kellene használni a médiákat, akár a Pilis TV-ben, akár az Unser Bildschirmben. Szélesebbre kellene tárni az óvoda bemutatását. 5.) H. M.: Véleményében kifejti, hogy a nyelvtudást kellene erősíteni, tehát az óvodában kizárólag németül kéne beszélni. Több olyan ismerőse van, ahol otthon a szülők csak németül beszélnek a gyerekkel. Hangsúlyozottan teljes német óvodát javasol, hiszen magyarul úgyis megtanulnak otthon. Itt merül fel a kérdés, hogy Hochdeutsch vagy dialektus kapjon erősebb hangsúlyt? Ki oktatná a dialektust, ha már a mostani vezető generáció és az idősebbek sem feltétlenül tudják már.
6.) T. Á.: A gyermekét az óvodába járató szülőként jegyzi meg, hogy akkor lenne a legnyugodtabb, ha egy szakmát tudna adni a gyerekének, és e tekintetben, az életre való felkészítés már az óvodában is elkezdődne. Véleménye szerint előre lehet tudni, hogy hány gyerek várható, körülbelül hány osztállyal/csoporttal kell számolni. Kifejti azt a véleményét, hogy célul kellene tűzni a helyben tartást, utána pedig végig kellene vinni a némettanulást egészen a szakmaválasztásig. 7.) M. E. reagálása H. M.-nak: Úgy véli, hogy a solymári dialektus egyáltalán nincs olyannyira elveszve. A fő feladat ugyan az irodalmi német megtanítása, de megvan még a tájnyelv is. Újra felmerül a korai nyelvoktatás kérdése, melyet most részletesebben is kifejt: nemrég tartott előadást ebből a témából. Sokszor még ma is kollégák körében vitatéma ennek létjogosultsága. A második világháború előtt Szabó Dezső nevéhez fűződött egy olyan elmélet kidolgozása, ami aztán a kitelepítés előzménye lett. A kétnyelvűség degeneratív jelzőként volt jelen a magyar köztudatban, 50 évig, majd a szocializmusban is. Véleménye szerint sajnálatos, hogy olyan pedagógus generáció növekedett fel ebből táplálkozva, akik ezt hordozzák magukban. A pszichológusok között is sokan foglalkoztak a korai nyelvoktatással. Agykutatók szerint a nyelvtanulás, ha megfelelő korban (7 éves kor előtt) elkezdik, olyan agyi részen kezd el működni, ahonnan később automatikusan előjön. Ez a funkció szinte teljesen automatikus, olyannyira, hogy nem is képes az ember fordítani. Példaként említi, hogy mi magunk is automatikusan tudjuk, hogy hol milyen ragot, toldalékot, stb. kell használni, pedig magát a szabályt, ami szerint használjuk a nyelvet, nem biztos, hogy tudnánk. Elmondja, hogy a pszichológusok abban az esetben ellenzik ezt a módszert, ha a gyereknek beszéddel kapcsolatos problémái vannak (pl. kései beszéd). Ugyanakkor dadogásnál kifejezetten hasznos az idegen nyelv tanulása, statisztikák bizonyítják. Hét éves kor környékén lezárul az agynak ez a része, és onnantól már nem úgy „töltődik fel” a nyelv, mintha anyanyelv lenne, pedig ez volna a fontos. Azt javasolja, hogy ne féljünk a korai nyelvoktatástól és ne ijesztgessük egymást. Segítsünk legalább annyiban az ügynek - ha fontos számunkra az ügy -, hogy próbáljunk meg utánanézni. Végül kifejti, hogy valamilyen módon el kell vinni az intézményekbe az anyanyelviséget, ami szerinte
technikai jellegű kérdés. Sajnálatosnak tartaná, ha anyagi kérdés lenne az ügy. Véleménye szerint amit az ember akar, azt meg lehet valósítani, valamint fontosnak tartaná, hogy új célokat tűzzenek. Ennek kapcsán elmondja azt is, hogy nincs eléggé kiaknázva a szülők akarata, pedig elvileg minden szülő azért íratja ebbe az óvodába a gyerekét, mert a német nyelvűségre törekszik valamilyen módon. Havrancsik István egy idézettel zárja az első témakört: „Ha az ember valamit nagyon akar, akkor viszi a sors. Táncoljunk, Uram, majd a zene is megjön valahogy”. 2. téma: az iskola kérdésköre A témát Zolcsák István, az iskola megbízott igazgatója vezeti fel. Elmondja, hogy szakreferensként ismerte meg az iskolát. Tájékoztat arról, hogy 423 tanulóból 198 vesz részt nemzetiségi oktatásban. Osztja azt a véleményt, miszerint egy nemzetiség akkor tud fennmaradni, ha a kultúrája megőrződik, és teszünk hozzá újakat is. A solymári iskolában a nyelvóra, a népismeret, a nemzetiségi tánc gyakorlása mind ezt segíti elő, de az ünnepségeken is igyekeznek magyar és német nyelvű műsorszámokat is megjelentetni, legutóbb a Márton-nap volt hasonló jellegű rendezvény. Hangsúlyozza a nyelvjárás fontosságát; a tanult nyelv, ha úgy tetszik, egy műnyelv. Kiemeli, hogy még az országon belül is, ha egy idősebb ember megszólal magyarul, tudhatjuk, hogy az ország melyik részéről érkezett. A német nyelvvel hasonlóképpen gondolja, és elmondja, hogy nehéz manapság eldönteni a rengeteg információ tengerében, hogy kulturális szempontból, melyik az, amit érdemes befogadnunk, és melyik az, ami inkább káros és a tudás átadása, vagyis a tanítás valóban hatékony legyen a következő lépcsőfokon is. Tájékoztat, hogy az iskola nyelvoktatásban szituációskommunikatív nyelvoktatás az alkalmazott módszer. Asztalok véleménye: 1.) M. E.: Elmondja, hogy ami az óvodában elkezdődik, az az iskolában is folytatódik, a 198, az elég nagy szám. Az újonnan felavatott, bejárat melletti sváb babakiállítás is jó. 2.) M. M.: Korábban nagyon jó volt az, hogy az iskola vezetése magáénak érezte az iskolában működő zenekarokat, kultúrcsoportokat, ez így volt, és jó
lenne, ha így menne tovább. 3.) D. Á.: Elmondja, hogy nagyon büszkék a nyelvoktatásra. A DSD nyelvvizsgát 64 országban fogadják el, jó eredményeink voltak. Nagyon eredményesnek értékeli a testnevelés-, matematikaoktatást is. Kiemelkedőnek mondja a nemzetiségi táncoktatást iskolai kereteken belül, tehát nem kell a gyereknek délután visszamenni, ez a gyerekek számára feszültségoldó, és nagy pozitívum. Továbbá kiemelte a 14 zenei tanszakot, mint erősséget, és így a gyerekek magukkal vihetik a tudást, ami a lelküket is emeli. Befejezésében a korrekt szolfézs oktatást méltatta. 5.) M. J.: Pozitívumként a sokszínűséget emelte ki. Megemlíti Szűcs Béláné alapítványát, mely pénzjutalmat ajánl fel azon diákok számára, akik nyelvvizsgát tesznek, ez jó motiváció számukra. 6.) M. B.: Kifejti, hogy az állam eddig nagymértékben segítette a nyelvoktatást. Egy statisztikára hivatkozik, amit nemrég Kállai Ernő szedett elő, hogy hányan járnak nemzetiségi oktatásra az országban. Kiderült, hogy a német nemzetiségi oktatásban a gyerekek országosan 6 %-a jár. Háromszor annyi, mint a német származásúak? A „cigány ombudsman” ezt úgy hozta szóba, hogy szerinte túl van támogatva a német oktatás. Kérdés, hogy fogják majd most támogatni. Félő, hogy esetleg vissza fog esni a nemzetiség támogatása. A törvény elnagyolja a kvótákkal kapcsolatos kérdéskört is, nincs rendesen kidolgozva. Szóval pozitívum, hogy eddig az állam megfelelő mértékben támogatta a német nemzetiségi oktatást. A felszólaló reményét fejezi ki, hogy ez megmarad. Elmondja, hogy Solymáron is becslések szerint a családok 20%-a német származású, ehhez képest, mint elhangzott, a diákok majdnem 50%-a vesz részt nemzetiségi oktatásban. Zolcsák István: Megjegyzi, hogy felszólalásában nem említette; tényleg nyitottak egy nemzetiségi sarkot, nem állandó kiállításnak tervezték a jelenleg ott látható tárgyakat. De szívesen várnak oda újabb dolgokat is. Kifejti még, hogy a kerettörvény tartalmaz normatívát a nemzetiségi oktatásra is, aminek mértéke megegyezik a korábbival. Bízik benne, hogy a következő évi költségvetési törvényben is benne lesz. Jó lenne, ha nyelvelőkészítő indulhatna meg az első osztályban is, ehhez az is kellene, hogy az önkormányzat támogassa ezt a kezdeményezést. Jelen pillanatban az látszik, hogy a normatíva lehetősége adott, és nem fog elsorvadni a
nemzetiségi oktatás. Asztalok javaslatai: 1.) B. A.: Fontosnak érzi, hogy az iskolában képviseljék az érdekeinket. 2.) M. M.: Szeretné, ha az iskola is támogatná a szülőket abban, hogy a szülő eldöntse; kétnyelvű oktatásra szeretné-e küldeni a gyerekét. Szerinte az iskola azzal fenyegette levélben a szülőket, hogy ez többletterhelést jelent majd a számukra. Szerencsésebb lett volna más megfogalmazás. 3.) D. Á.: A felső tagozatban is legyen kétnyelvű oktatás, nagyon fontos lenne. Anglia betelt, ma már csak német nyelvterületen talál munkát, aki el akar innen menni. Negyedik osztálytól kellene angolt biztosítani, hogy legalább alapfokon meg tudják szerezni a tudást, de a német legyen az első, az alap. Nagyon fontos, hogy ne a mennyiségre, hanem a minőségre helyezzék a hangsúlyt. 4.) M. J.: Elmondja, hogy a kisiskolával is foglalkozni kellene. Ismeri az anyagi gondokat, de fontosnak tartja, hogy ez a gond itt ezen a fórumon is elhangozzék. 5.) M. E.: Kifejti, hogy amikor a solymári iskolában tanított, magasabb volt a diáklétszám. Akkor a nyelvoktatás volt vonzó, ami miatt szomszéd községekből is ide íratták a gyerekeket. Javasolja, hogy a szerinte régimódi módszereket váltsák fel új nyelvoktatási módszerekkel. A gyerekei járnak angolra is, sokkal több a hozadéka az ottani módszernek. Németre minden nap járnak, mégis kevesebb a hozadék. Elmondja, hogy számára az angol nem jelent prioritást, lehet az is fontos, de neki a német az igazán a fontos. Ha beteszi valahova az ikszet, akkor tudni akarja, hogy arra ikszel-e, aki az ő elgondolásait képviseli. 6.) H. M.: Megerősíti, hogy minél több tárgyat kéne németül oktatni. Németországból is hozhatnánk cseretanárokat, akár pályázati forrást is célszerű rá keresni. 7.) F. K.: Elmondja, hogy német oktatás után angolt tanulni sokkal könnyebb, ezt ő maga is tapasztalta. A harmadik kerületben német kétnyelvű / nemzetiségi oktatásra gyakorlatilag lehetetlen bejutni, sokszoros a túljelentkezés. A gyerekeknek manapság elsősorban a német nyelvre volna
szüksége. 8.) T. Á.: Szerinte nemcsak a pénz körül forog minden. Ismeretei szerint számos jó példa mutatja, hogy Solymáron pénz nélkül is működik a nemzetiségi kultúra, példaként Milbich Marika néni négy cédés könyvét, Milbich Edit Bunte Bände kisgyermek-tánccsoportját, az óvodában elhangzó autentikus szövegeket, és Enczmann László nyelvjárási szótárát hozza fel. Szerinte ezeket jó lenne minél szélesebb körben nyilvánossá tenni. 9.) H. Gy.: Fontolóra venné, hogy Kelemen Gréti néni énekeskönyvét újra kiadják. 10.) P. D.: A zene is fontos a nemzetiségi identitásban: össze kellene gyűjteni azokat a diákokat, akik most zenét tanulnak, és egy újabb zenekarrá szervezni őket. Ebben felajánlja közreműködését. 3. téma: Német Nemzetiségi Önkormányzat tevékenységéről A témát Marlokné Cservenyi Magdolna a solymári Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke vezeti fel. Felvezetőjében kifejti, hogy megnehezíti a dolgukat, hogy tevékenységükről nemigen kapnak visszajelzést, így sokszor nem látják tisztán, hogy a közösség mit igényel. Úgy érzi, hogy nem hiábavaló az itt töltött idő. Nagy örömmel üdvözölte a Solymári Sváb Fórum kezdeményezését. Kifejti, hogy ezen a fórumon nem adatokat és statisztikát fog közölni, hanem arra törekszik, hogy az itt lévők megértsék, miért fontos a NNÖ. Elmondja, hogy 1998 óta NNÖ-elnök, „oroszlánként” védelmezi a nemzetiség érdekeit. A szervezet négy tagból áll, azért dolgoznak, hogy azok az értékek, amiket sváb értékként tartunk számon a faluban, azok tovább éljenek, vonzóak legyenek és kívánják is az emberek. Feladatuknak tekintik a nemzetiség érdekképviselete mellett az egyházi és kulturális hagyományok, továbbá a partnerkapcsolat segítését is. Ezután elmondja, hogy kisebbségi önkormányzat tevékenysége lényegében ugyanolyan, mint a nagy önkormányzaté, csak kicsiben. Szerényebbek a pénzügyi keretei és nincs akkora apparátusa, de egyébként hasonlóak a feladatok. Törvényességi felügyeletük a kormányhivatal és az államkincstár is.
Nagyon szerény állami támogatásuk van, viszont az önkormányzat saját támogatása nagyon jelentős. A pályázati források is fontosak, általában feladatalapú támogatásokat kapnak, de egyéb pályázatokon is részt vesznek. Éves munkaterv alapján dolgoznak, eredményeikre büszkék. Ezt követően röviden felsorolja az eredményeket: kitelepítési emlékmű (1996), Taller Mátyás-emléktábla (2006), Hagyomány szoborcsoport (2006). Nem mementót akartak, hanem egy szép szobrot, ami minden nap emlékeztet bennünket az elődeinkre. Betelepülési emléknap (2010). Elmondja továbbá, hogy nyolc gyermektánc-fesztivált szerveztek, a munka oroszlánrészét az NNÖ vállalta magára. Négy regionális fúvóstalálkozó szerveztek, valamint majdnem minden évben találkozót is a környék nemzetiségi önkormányzatai számára. Kiállítások, emléknapok, zarándoklatok, stb. Komoly problémának értékelte a fiatalok megszólítását. Erre irányuló törekvésként fiataloknak szóló rendezvénysorozatot szerveztek „Ismerd meg gyökereidet...” címmel. Legnagyobb büszkeségük a Lustige Zwerge Óvoda fenntartásának átvétele és tovább bővítése. Zárszóként a jövőbeli célokról ejtett pár szót. Mindenképpen szeretnék, ha a tájház megvalósulna. Úgy érzi, hogy a 24. órában járunk ezzel kapcsolatosan. Olyan szép közösségi cél lenne, ami megmozgatná az embereket, és ennek megvalósítását vállalnák. Ehhez nagyon nagy szükség volna az önkormányzat anyagi áldozathozatalára. A tájház épülete még tisztázatlan. Hozzáteszi, hogy a környéken mindenhol van tájház, Budakalásztól Taksonyig. Terveik közt szerepel most a honismereti nyári tábor is, nyelvtanulásra is, helyismeret bővítésére is jó lenne, most pályázat is van erre. Szeretnének még egy olyan, fiatalokból álló csoportot is, amely egyfajta fiatalos ága lehetne az NNÖ-nek. Bíznak benne, hogy a fiatalok is fontosnak fogják majd érezni a hagyományaink őrzését. Asztalok hozzászólasai: 1.) D. Á.: Elmondja, hogy sok embernek okozott örömet ez a tevékenység, Isten áldjon meg mindenkit, aki foglalkozott ezzel, ingyen. Sokan abból a nyolc éves német oktatásból építkeznek, amit Manci néni, meg a szülők otthon beszéltek, amikor nem akarták, hogy értsék őket. Kiemeli, hogy az ő generációjának ez egy óriási plusz, és itt jön elő az, amit Magdiék csinálnak. Nagyon jónak tartja, hogy olyan gyerekek is befolynak, akiknek semmi közük a németséghez. Olyan lehetőségek vannak itt a faluban, amiket
kulturális szinten még pénzzé is lehetne váltani. Példaként a tánccsoportokat, illetve a Hartmann Hilda által rendezett Krisztkindl játékot hozza fel. Ezekkel akár még bevételre is szert lehetne tenni. Vannak emellett olyan dolgok is, amikkel nem lehet pénzt szerezni, de kutya kötelességünk lenne támogatni. Például óvodás rajzpályázatok – de ezer dolog van még, amivel ösztönözhetnénk a gyerekeket az értelmes időtöltésre. Elmondja, hogy olyan szép a solymári népviselet, amit ők nem hordhattak. Amikor Csíksomlyóra zarándokolt, fontosnak érezte, hogy népviseletben menjen, habár előtte sosem volt rajta, de talán épp ezért. 2.) G. P.: A táncfesztivált tartja a legfontosabbnak, és azt, hogy mindvégig megtartották ezt a rendezvényt solymárinak. 3.) F. K.: Elmeséli, hogy egyszer elment az Operába solymári viseletben, mindenki a csodájára járt. Kifejti, hogy a viseletünk elszegényedett a két világháború alatt, meg a XX. század borzasztóan emberpróbáló időszakában, de régen nagyon kiemelkedő viseleteink voltak. A régi fényképeket végig kell nézni. Ma már megengedheti magának a svábság, hogy megvegye magának azt a szatént, stb. 4.) M. J.: Kitér pár szóra, és elmondja, hogy a rendszerváltáskor a solymári svábság is úgy gondolta, hogy itt az idő és lépni kell. A rendszerváltáskor ezért is alapították a Heimatvereint, azzal a céllal, hogy felkaroljanak minél több hagyományt, és felelevenítsék, megtartsák azokat. Meg is látszik a községen ez a sok nemzetiségi, helytörténeti hagyományszeretet, hiszen munkájuk gyümölcse, hogy például megújulhatott a Templom tér. Magdi mondandójához kommentárként hozzáteszi: ez a sok aktivitás alapvetően a helyi svábság dicséretére válik, és nagy szó, hogy ennyi mindent csináltak. 5.) T. M.: Köszönetét fejezi ki az óvónőknek, akik megkeresték azzal, hogy tartson az óvodásoknak hagyományőrző foglalkozásokat. Továbbra is járja majd az óvodákat ilyen programokkal. Elmondja, hogy lányával, aki kántor, meg akarják tanulni az összes liturgikus éneket. 6.) S. P.: Aggodalmát fejezi ki, hogy a fórumon nem lesz teljes a kép, mert nem eleget foglalkoztunk a beszéddel. Ugyanígy a vallásgyakorlás kérdését is kardinális kérdésnek érzi, ami a magyarországi svábság jellemzője. Alapvetően konzervatív, vallásos beállítottságú nemzetiség. Enélkül a téma nélkül nem lenne teljes ez a rendezvény, mert a vallásgyakorlás német nyelvű lehetősége is emblematikus. Erre a területre kicsit még jobban oda
kéne összpontosítani. 7.) Milbich Tamás pontosít az előző felvetésre: a vallásgyakorlás és az ezzel összefüggő hagyományőrzés a fórum következő fordulójában lesz téma. Asztalok javaslatai: 1.) M. J.: Hiányolja a fiatalok mozgósításának képességét. Az ezirányú eddigi kezdeményezéseket maximálisan értékeli. A legfontosabb feladatnak azonban továbbra is azt tekinti, hogy a fiatalságot vonják be a nemzetiségi életbe. 2.) S. P.: Egyetért, ez a kérdés sokszor felmerül, de költői marad. Meg kéne vizsgálni az okokat is. Nem elég erős valószínűleg a hovatartozás, le kellene hatolni az identitás szintjéig. 3.) D. Á.: Egy fiatalnak először be kell, hogy nőjön a feje lágya, el kell érni bizonyos kort, hogy valakinek ez fontos legyen. Elmondja, hogy az ő fiatalságának idejében még tiltás volt. Persze ez dacot is kiváltott. Megköszöni a Heimatvereinnek a disznóvágást is, mert az is fontos, hogy az étkezési kultúránkat, a saját ételeinket továbbvigyük. Őt még a nagymamája tanította meg cérnametéltet vágni, és a vendéglátó szakközépiskolában meglepetést okozott ezzel az alapvető tudással. 4.) H. Gy.: A betelepülési emléknap megszervezését látja egy jó kezdeményezésnek, úgy véli, ezt lenne érdemes folytatni. Felveti, hogy a Bunte Bände gyermektánccsoport miért a családsegítőben próbál? (Gyors reagálások: Pakó Károlyné: "Én felajánlottam Editnek a Lustige tornatermét". D. Á.: "Az Editnek meg el kell fogadnia!") 5.) F. K.: A kialakult vitára reagálva elmondja, hogy az emberi, „pitiáner kis” sértődéseket végre jó lenne most már félretenni. Nem kéne pici sérelmeket évekig hurcolgatni. Kezdjünk tiszta lappal, közösen építeni valami szépet. A tájház nagyon fontos lenne, ezért mindenkinek kötelessége lesz dolgozni. Tovább folytatja azzal, hogy az asszonykórust illetően nagy fájdalma, hogy nincsenek éneklő gyerekek. Hogy lehet az, hogy a solymári iskolának 14 zenei tanszaka van, akkor miért nincs például saját énekkara? Hol van egy zenepedagógus, aki fel tudná támasztani a solymári zenei hagyományok őrzését? Sehol a környéken nem voltak ilyen szépen csengő
női hangok, ilyen szépen csengő dalok, mint Solymáron. Nincs utánpótlás a zenei életben, ami nagyon nagy hiányosság! Hozzáteszi, hogy a viselet valamilyen formájú megőrzése nagyon fontos feladat volna. Elismerését fejezi Milbich Editnek, hogy már egy-két éves korától viseletben járatja a gyerekeit Kötelessége lenne mindenkinek Edit kezdeményezését felkarolni! 6.) H. Gy.: Javaslatot tesz egy tájházra, de kiderül, hogy már tárgytalan. 7.) M. E. válasza F. K.-nak: Visszautasítja a „pitiáner” kifejezést. Elmondja, hogy amikor Magdi lett az igazgató, akkor szóba került, hogy menjenek az óvodába, akkor oda nem lehetett. Most, amikor Zolcsák István „kitette” őket az iskolából, akkor nem mentek újra az ovihoz. Kifejti, hogy nagyon jó volna, ha valaki felkarolná a csoportjukat. A Heimatvereinnek „sem kellett” a tánccsoport. Most úgy tűnik, hogy a kultúrház felkarolja. Ezzel kapcsolatban javasolja, hogy az NNÖ segítsen egyfajta „életpályát” felállítani Solymáron. Ő vállalja a táncosokat 1 és 3 év között, akkor utána az óvodai táncoktatás legyen méltó folytatás, és legyen ugyancsak méltó folytatás az iskolai tánccsoport is. Az iskolának ne legyen felnőtt tánccsoportja, mert a jelenlegi helyzet rivalizálásba csap át a két kultúrcsoport között, ami tarthatatlan állapot. Elmondja, hogy meglehetősen furcsán néz ki, hogy űr tátong a kisgyermekes tánctanulás és a felnőtt táncosok táncoktatása közt. Jó lenne az is, ha az óvoda valahogy befogadná ezt a csoportot. Korábban felajánlotta, hogy ingyen megy oda táncot oktatni, németet oktatni... (Kisebb zúgolódás a teremben, moderátor közbeszól és a következő mondattal elejét veszi a kibontakozó vitának: „Attól még, hogy egy ember meg tudja mondani egy tojásról, hogy záp, attól még nem tud tojást tojni." Javasolja, hogy ezt a vitát az érintettek egy fehér asztalnál egy sör mellett próbálják megoldani.) Zolcsák István: Tiltakozását fejezi ki, elmondása szerint ő egy szóval sem tiltotta ki a tánccsoportot az iskolából. (Havrancsik István moderátor tovább puhítja a vita élét.)
T. Á.: Elmondja, hogy Magyarországon a kultúra esik szét. A magyarságnak, úgy tűnik, önmagától nincs ereje arra, hogy meggyógyítsa önmagát. Itt van fontos szerepe a nemzetiségeknek. Elmondja, hogy Budapesten járva sokkhatásból sokkhatásba botladozik. A svábsághoz azért vonzódnak ma a magyarok, mert a kultúrát őrizte meg magként, és ennek példájából tudna ma a magyarság is építkezni. Másrészt ez a falu egy ékszerdoboz. Mi itt kincseken ülünk. D. Á.: Az előző felszólaló szavaira reagálva megvédi a magyarságot, szerinte ott Erdélyben is csodákat tesznek, és itt Solymáron amit a Cédrus csinál, az is csodaszép. (Kisebb zúgolódás a teremben, T. Á.: „Nem szidtam a magyarságot, ne tessék elvinni a témát ebbe az irányba!”) Havrancsik István moderátor közli, hogy lejárt a rendelkezésre álló idő, és lezárja a fórumot. Ezután Milbich Tamás zárszavában elmondja, hogy a további két témát 2013. év elején a rendezvény folytatásával vitatják meg. Hangsúlyozza, hogy továbbra is a párbeszéd jegyében történik a témák feldolgozása. A fejleményekről a regisztrált fórumozók e-mailen fognak értesítést kapni, de minden fórummal kapcsolatos információ elérhető lesz nyilvánosan is, a szepsolymar.hu weboldalról. Havrancsik István moderátor köszönetet mond, és hangsúlyozza a sváb összefogás fontosságát. Ehhez továbbra is felajánlja segítségét. A fórum jegyzőkönyvét készítette: Hegedűs András Összeállította: Milbich Tamás Elérhetőség:
[email protected] www.szepsolymar.hu
