Solid tumorok korszerű kezelése szimpózium

„Solid tumorok korszerű kezelése” szimpózium Prof. Dr. Eckhardt Sándor akadémikus 80. születésnapja alkalmából rendezett tudományos ülés

Budapest, Danubius Hotel Flamenco 2007. március 30.

„Solid tumorok korszerű kezelése” szimpózium Prof. Dr. Eckhardt Sándor akadémikus 80. születésnapja alkalmából rendezett tudományos ülés Rendező: Magyar Onkológusok Gyógyszerterápiás Tudományos Társasága (MAGYOT) és az Országos Onkológiai Intézet Támogatja: Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) Magyar Onkológus Társaság (MOT) Magyar Szenológiai Társaság (MSZT)

2007. március 30. Budapest, Danubius Hotel Flamenco

„Solid tumorok korszerű kezelése” szimpózium Budapest, Danubius Hotel Flamenco 2007. március 30.

Főtámogatók: Novartis Hungária Kft. Roche (Magyarország) Kft. Támogatók: Amgen Kft. AstraZeneca Kft. Bristol-Myers Squibb Kft. GlaxoSmithKline Kft. Lilly Hungária Kft. Medicina Könyvkiadó Rt. Medi-Zone Pharmacenter Hungary Kft. Pfizet Kft. Richter Gedeon NyRt. Sandoz Hungária Kft. Sanofi-Aventis Magyarország Zrt. Zeneus Pharma Ltd.


3. oldal: bevezető szöveg


Dr.Eckhardt Sándor

Dr.Eckhardt Sándor Budapesten született 1927-ben. Orvosi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1951-ben kapott diplomát. 1955-ben

belgyógyász

szakképesítést

szerzett,

majd 1977-ben a klinikai onkológiát alapította meg, amelynek ő volt első tanszékvezető egyetemi tanára, jelenleg emeritus professzora. 1953 óta az Országos Onkológiai Intézetben dolgozik, amelynek 1971-1992 között

főigazgatója volt és most szaktanácsadói

minőségben fejti ki munkásságát. Aktivitását 407 közlemény, 4 könyv és 9 könyvfejezet jellemzi. Főként a rák gyógyszeres kezelésével és a rákszűréssel foglalkozik. Nevéhez fűződik a dibromhexitek sikeres klinikai kipróbálása és a hazai daganat-kemoterápia kifejlesztése. 1985 óta az MTA levelező, majd 1990 óta rendes tagja, a Prevenciós Bizottság elnöke. Állami, valamint Széchenyi díjas és számos orvostudományi díj birtokosa. Nemzetközi munkásságának kiemelkedő állomása a UICC (Nemzetközi Rákúnió) Elnöksége (1990-94). 1986-ban Budapesten megrendezte a XIV. Nemzetközi Rákkongresszust. Több külföldi Akadémia levelező tagja és számos egyetem díszdoktora (Moszkva, New York, Ankara, Bologna, Berlin, Róma).


PROGRAM 2007. március 30. 9.00-12.00

Regisztráció

10.00-11.00

Megnyitó

11.00-13.00

Aktualitások az onkológia különböző területeiről

Az áttétes veserák kezelésésének új lehetőségei /Bodrogi István/

A postmenopauzális emlőrák adjuvans kezelésének váltása („switch”) aromatázgátlóra /Nagykálnai Tamás/

A San Antonio-i emlőkongresszus összefoglalása /Kahán Zsuzsanna/

A vastagbéldaganatok korszerű gyógyszeres kezelési lehetőségei napjainkban /Bodoki György/

13.00-14.00

Ebéd

14.00-15.30

Legújabb eredmények a szolid tumorok célzott kezelésében

Célzott terápia a malignus lymphomákban /Molnár Zsuzsa/ Célzott terápia alkalmazása a fej-, nyak daganatok kezelésében /Gyergyai Fruzsina/ A húgyhólyagdaganatok korszerű gyógyszeres kezelése /Géczi Lajos/ A továbblépés lehetőségei a nőgyógyászati tumorok jövőbeni kezelésében /Szánthó András/ 16.00-16.45

Roche szimpózium

17.00-18.00

Novartis szimpózium


Új multitirozin kináz és m-tor kináz gátlók a metasztatikus vesesejtes rákban Dr. Bodrogi István, Országos Onkológiai Intézet; C Belgyógyászati-Onkológiai és Klinika Farmakológiai Osztály Metasztatikus vesesejtes rák (RCC): Ez a betegség a radiokemo- és hormonterápiára rezisztens, az immunkemoterápia (INF-2a + 5-FU), remissziós rátája 20-30%, ebből CR 10%. Multi tirozin-kináz gátlók: SUTENT (Sunitinib: SU11248): Multi-tirozin kináz inhibitor: VEGFR, PDGFR, KIT, RET, FLT3 tirozin-kinázokat gátolja. A készítmény angiogenezis gátló-, és antitumor hatással bír. Két nyílt, multicentrikus fázis II. vizsgálatot végeztek cytokin rezisztens metasztatikus veserákban szenvedő betegeken. Az életkor medián az első vizsgálatban 60; a másodikban 56 volt. Kiegyensúlyozott volt a két csoportban a terápia előtti nephrectomia és cytokinterápia, valamint a metasztázisok helye, száma és a Motzer-féle kockázati faktorok is. Másodvonalú kezelésként 4 hétig 50 mg/nap sunitinibet adtak, majd két hét szünetet tartottak. A legjobb objektív választ az első vizsgálatban 25-nek (40%), a másodikban 41-nek (39%) mérték. CR nem volt, PR-t viszont az első vizsgálatban 25 betegnél (40%), a második vizsgálatban 40 betegnél (38%) találtak. SD az első vizsgálatban 15 (28%), a másodikban 25 (23%) volt. A progresszióig eltelt idő középértéke 37,7 hét volt. Tekintettel a kitűnő eredményre, az FDA az USA területén 2006. januárjában másodvonalú kezelésre engedélyt adott. Ezután 2006. július 19-én az EMEA az EU területére másodvonalú kezelésére engedélyezte. Elsővonalbeli kezelésként a sunitinib az IFN-α-hoz viszonyítva szignifikánsan megnyújtotta a progressziómentes túlélést (11 hónap vs. 5 hónap). p < 0,000001. Szignifikánsan jobb objektív remissziót értek el a Sutent-karon (31% vs. 6%). A sunitinib csoportban lévő betegek életminősége is szignifikánsan jobb volt (p < 0,001), mint az IFN-α csoporté. Ezen eredmény alapján az EMEA is 2007. januárjában elsővonalban regisztrálta. NEXAVAR (Sorafenib; BAY 43-9006): Fázis III. multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálatba 903 beteget vontak be. A sorafenib csoportban a medián túlélés 19,3 hónap, a placebo csoportban 15,9 hónap volt. A sorafenib kezelés, különösen klinikai értelemben a placebo karhoz viszonyítva a PFS-ben hozott jelentős javulást, a 167 nap vs. 84 nap. Életminőség romlást a placebo karhoz képest a sorafenib kezelés nem okozott, sőt védelmet nyújtott az egészségi állapot romlása ellen is A mellékhatások elfogadhatóak voltak. „Solid tumorok korszerű kezelése” szimpózium Budapest, Danubius Hotel Flamenco 2007. március 30.

TORISEL (Temsirolimus; CCI-779): A sirolimus észter gátolja az mTOR kináz aktivitást. Randomizált fázis II. vizsgálat: A-kar: Temsirolimus 15 mg infúzióban hetente vs. B-kar: Temsirolimus 15 mg infúzióban hetente + 6 MU IFN-α hetente 3x, progresszióig. CR-t nem észleltek. PR az A-karon 11%, a B-karon 8%; SD ≥ 24 hét az A-karon 30%, a B-karon 21% volt. PR + SD ≥ 24 az A-karon 41%, a B-karon 29% volt. PD az A-karon 23%, a B-karon 23% volt. Nemzetközi, multicentrikus, randomizált fázis III. vizsgálat (Global ARCC trial): A vizsgálatot három karon, összesen 626, rossz prognózisú, cytokin naiv, metasztatikus veserákos betegen, elsővonalú kezelésként végezték. A-kar: 18 MU IFN-α hetente; B-kar: 25 mg temsirolimus i.v hetente egyszer; C-kar: 15 mg temsirolimus iv. hetente egyszer + 3 X 6 MU IFN-α s.c. hetente. Teljes túlélés medián az A-karon 7,3 hónap, a B-karon 10,9 hónap, a C-karon 8,4 hónap. Az A-karhoz viszonyítva a túlélés mediánját tekintve a temsirolimus monoterápia bizonyult szignifikánsan a leghatásosabbnak. A IFNα + temsirolimus kombináció okozta túlélés növekedés kisfokú volt, és nem bizonyult szignifikánsnak. A mellékhatásokat itt is elfogadhatónak találták. Az FDA-nél a gyógyszer regisztrációja tudomásom szerint folyamatban van.


A vastagbéldaganat korszerű gyógyszeres kezelési lehetőségei napjainkban Dr.Bodoky György Az elmúlt 10 év nagy változást hozott a vastagbéldaganat gyógyszeres kezelésében. A gyógyszeres kezelés változása alapvetően átalakította a vastagbéldaganat kezelési stratégiáját és jelentősen javította a terápiás eredményességet. Új alapokra került a vastagbél daganat adjuváns kezelése, ami a II és III stadiumú betegeknél javuló gyógyulási eredményekben mutatkozik. A neoadjuváns kezelés térhodítása a végbéldaganatok illetve a hepaticus metastasisban szenvedő betegek kezelésében jelentett alapvető változást. Végül az előrehaladott vastagbéldaganat kezelésében a molekuláris célzott terápia hozta meg az áttörést, a kezelés eredményeként az átlagtúlélés 2 év fölé emelkedett napjainkra. Természetesen nem lehet kellőképen hangsúlyozni, hogy a terápiás eredmények javulása ellenére a legnagyobb áttörés a colonoscopos szűrővizsgálat széleskörű elterjedésétől lenne remélhető. A korai rákok diagnosztizálása és a terápia eredményességének javulása együttesen vezethet a második leggyakoribb daganatos halálok jelentős visszaszorítására.


A húgyhólyagdaganatok korszerű gyógyszeres kezelése Dr. Géczi Lajos, Országos Onkológiai Intézet, Kemoterápia C és Klinika Farmakológiai Osztály A húgyhólyag leggyakoribb rosszindulatú daganata az átmeneti sejtes carcinoma. Az urológiai daganatok között kemoterápiás érzékenységét tekintve a heredaganatok után ez a daganat második helyen áll. Az utóbbi időben jelentős előrelépés történt e daganatféleség gyógyszeres kezelésében. 1980 előtt alkalmazott monoterápiát, 1981 és 1990 között a polykemoterápia váltotta fel. 1991 és 2000 között a általános kezelés az MVAC protokoll lett. 2001-től újabb készítmények jelentek meg (gemcitabin, ifoszfamid, paclitaxel, docetaxel, oxaliplatin) és az M-VAC alternatívájaként napjainkban Cisplatin, Gemcitabin (DDP, Gemzar) kombinációt alkalmazunk. A jelenleg alkalmazott kezelés még a Cisplatin, Methotrexát, Vinblastin (CMV) és Carboplatin, Methotrexát, Vinblastin protokollok. A Carboplatin és Gemcitabin kombináció idős, beszűkült vesefunkciójú, rossz általános állapotú betegeknél is alkalmazható, mikor a többi kezelés nem ajánlott. A duplex kezelést napjainkban a triplex kezelés válthatja fel (Cisplatin, Paclitaxel, Gemcitabin) az EORTC 30986-os tanulmányának értékelése után (2007. június, ASCO). Az új kemoterápiás kombinációkkal a célzott (targeted) kezelésben már ígéretes szerek kombinációja látszik célszerűnek. Az EORTC első vonalú kezelésként a Cisplatin, Gemcitabin, Lapatinib, valamint Cisplatin, Gemcitabin, Sorafenib és a Satraplatin (oralis platina készítmény), HDAC készítmények vizsgálatát tervezi. Második vonalban a Tocosol, HDAC és Satraplatin, HDAC vizsgálatokat ajánlotta.


Válogatás a 29. San Antonio Emlőrák Szimpóziumon (San Antonio, TX, USA, 2006. december 14-17.) elhangzott új eredményekből Kahán Zsuzsa, SZTE Onkoterápiás Klinika Az emlőrákkal foglalkozó szakemberek, kutatók, orvosok, betegképviselők legrangosabb konferenciáján több olyan tudományos eredményt ismertettek, melynek óriási gyakorlati jelentősége lehet az emlőrák elleni küzdelemben. Nagy meglepetést keltett Ravdin P. előadása, melyben a SEER adatbázis elemzése alapján az emlőrák incidencia Egyesült Államokbeli drámai csökkenéséről számolt be: míg 1990-1998 között az új emlőrákok számának 1,7%-os, 1999-2000-ben pedig 1%os emelkedését észlelték, 2003-ban drámai, 7%-os csökkenés következett be. A jelenség egyik lehetséges oka a 2002-ben a sajtóban is megjelent mammográfiás szűrés körüli szakmai csatározások népszerűség-rontó hatása. A másik ok a menopauza utáni női nemi hormonpótlással foglalkozó WHI klinikai vizsgálat ugyancsak 2002-ben közölt negatív eredménye lehet, melynek következtében az Egyesült Államokban drámaian lecsökkent a hormonkészítmények említett célból történő alkalmazása. Abból, hogy az újonnan diagnosztizált emlőrákok számának csökkenése az 50 évnél idősebb korosztályra, és az ER pozitív daganatok csoportjára korlátozódik, valószínűsíthető, hogy az Egyesült Államokban megfigyelt emlőrák előfordulás csökkenés valóban a hormonfogyasztás csökkenésének eredménye, és felhívja a figyelmet a hormonfüggő daganatoknak a hormonpótlás elkerülésével lehetséges jelentős arányú megelőzésére. Holland JF meggyőző érveket sorakoztatott fel az emberi emlőrák vírus („Human Mammary Tumor Virus”) szerepére vonatkozóan. A vírus a Nyugat-Európai, ÉszakAmerikai országokban és Ausztráliában az emlőrák minták 30-40%-ban mutatható ki, míg egyes Afrikai országokban 60-75%-ban. Ázsiában, ahol az emlőrák jóval ritkább, csupán 0-12%-ban detektálható. A vírus hasonló az egér RNS-vírus emlőrák vírusához („Mouse Mammary Tumor Virus”). A humán vírus földrajzi elterjedése nagyban összefügg a közönséges háziegér (Mus domesticus) elterjedésével, míg ahol ritkán mutatható ki, egy másik egérfajta (Mus musculus) honos. Amennyiben a humán emlőrák vírus emlőrák kialakulásában játszott oki szerepe bizonyítható lenne, egyes emlőrákok a vírus elleni vaccinával megelőzhetővé válhatnának. Alberti egyetlen olasz emlőrák központban elvégzett 702 beteg axilláris blockdissecatumának utánvizsgálatát ismertette. A pN0 statusú esetekben valamennyi nyirokcsomót újraértékelték sorozat metszettel és CK-ellenes ellenanyaggal. A valódi pN0, a pN0 (i+) és pN1mi (tumor sejt depozitum ≤0,2 mm), továbbá a pN1 esetek esemény„Solid tumorok korszerű kezelése” szimpózium Budapest, Danubius Hotel Flamenco 2007. március 30.

mentes illetve távoli áttét mentes túlélését statisztikai módszerrel hasonlították össze. A 8 éves utánkövetéssel nyert adatok szerint a nanometastasis (pN0 (i+) és pN1mi) jelenléte szignifikáns prognosztikus tényező mind egyváltozós, mind többváltozós modellben (p<0,0005). Következtetés: törekedni kell a nanometasztázisok kimutatására. Kellően hosszú utánkövetés szükséges a nanometasztázisok prognosztikus szerepének igazolására, hiszen ezek a makrometasztásisokhoz képest a betegség lefolyás koraibb fázisát reprezentálják. A Women’s Health Initiative vizsgálat eredményeit Chlebowski dr. ismertette. A vizsgálat az emlőrák miatt alkalmazott adjuváns kezelések mellett az étrend hatását tanulmányozta. A vizsgálatba mintegy két és fél ezer beteget soroltak, akik véletlenszerűen vagy szokványos étrendet (kontroll csoport), vagy zsírszegény diétát (teszt csoport) kaptak. A zsírszegény étrend mellett jelentősen, 24%-kal csökkent a betegség kiújulásának kockázata a kontroll csoportéhoz képest, és javult a túlélés. A hatás elsősorban az úgynevezett hormonfüggetlen daganatok esetében mutatkozott meg, és mértéke a legintenzívebb és leghatékonyabb onkológiai kezelésekével vetekszik. Az emlőrák prevencióval foglalkozó szimpóziumon több igen bíztató előadás hangzott el a különféle okok miatt fokozott emlőrák hajlam csökkentésének lehetőségeit, vagyis az emlőrák prevenciót illetően. Úgy tűnik, hogy az eltérő típusú emlőrákok megelőzésére más-más szer lesz alkalmas, és hamarosan az emlőrák prevenciós lehetőségeket a szívés érrendszeri betegségek megelőzéséhez hasonlóan fogjuk alkalmazni a mindennapi gyakorlatban. A fenti eredmények megerősítik azt az elképzelést, hogy az emlőrákok különbözők, és különböző okok miatt keletkeznek. Hatékony megelőzésükhöz, kezelésükhöz elengedhetetlen a daganat-hajlam illetve a daganat pontos jellemzése.


Célzott kezelés lehetőségei a laphámsejtes fej-nyak daganatok kezelésében Gyergyay Fruzsina, Országos Onkológiai Intézet Az EGFR (epidermalis növekedési faktor) az ErbB/HER tirosin kinase receptor család tagja. A laphámsejtes fej-nyak daganatokban az EGFR magasan expresszálódik. Az EGFR-nek egy külső extracellularis N-végű, egy transmembran, és egy C-végű intracellularis kinase szakasza van, öt autofosfosriláló gyökkel. Az anti-EGFR kezelés magába foglalja a tirozin kinase gátló és a monoclonalis antitesteket is. A monoklonalis antitest az EGFR extracellularis részéhez kapcsolódik és ezáltal megakadályozza a ligandok kötődését és így gátolja a signal cascade rendszer működését. A tirozin kinase gátlók az intracellularis szakaszon zavarják meg a jelátvivő rendszert. Laphámsejtes fej-nyak daganatok kezelésében fázis II/III vizsgálatok igazolták a cetuximab hatását. Sugárterápiával kombinálva szignifikánsan javítja a túlélést lokálisan előrehaladott stádiumban. Kemoterápiával kombinálva metasztatikus vagy rekurrens betegség esetén a remissziós ráta szignifikánsan növekedett, amíg a toxicitás csak minimálisan növekedett. Tirozin kinase gátlók vizsgálata csak kezdeti fázisban van a fej-nyak daganatokban, de az eredmények hasonlóan biztatóak.


Célzott terápia alkalmazása malignus lymphomákban Molnár Zsuzsa, Országos Onkológiai Intézet - Kemoterápia A Osztály A malignus lymphomák jelentõs részében, korszerû radio- és kemoterápia alkalamzásával, teljes és végleges gyógyulás érhetõ el, míg más esetekben a fenti eljárások tartós remissziót eredményeznek. E kezelések a kiváló eredmények mellett azonban súlyos szövõdményeket és mellékhatásokat is okozhatnak, elsõsorban nem kellõ specificitásuk miatt. Az elmúlt évtizedek kutatásainak egyik fõ iránya olyan gyógyszerek, módszerek kifejlesztése, melyek kizárólag a daganatos sejtekre hatnak. A gyakorlatban alkalmazott példája az immunterápia, illetve az ebbõl kifejlesztett radioimmunterápia. Az immunmechanizmus mellett a célzott terápia másik, a klinikumban már alkalmazott módszere, a proteaszóma gátláson alapuló gyógyszerek felhasználása, elsõsorban myeloma multiplexben. Ígéretes klinikai vizsgálatok folynak angiogenezis gátló szerekkel, melyek eredménye a közeljövõben várható. A távolabbi jövõben az eredmények további javulása várható a daganatos sejt genetikai eltérésének pontos ismeretébõl fakadó, a sejt mqködését korrigáló módszerek alkalmazásától.


A postmenopauzális emlőrák adjuváns kezelésének váltása (“switch”) aromatázgátlóra. Dr. Nagykálnai Tamás, Uzsoki Utcai Kórház, Fővárosi Onkoradiológiai Központ (FOK) A posztmenopauzális hormon-érzékeny emlorák mutét utáni adjuváns kezelésének gold standardja évtizedekig az 5 éven keresztül adagolt szelektív ösztrogén receptor modulátor tamoxifen volt, mely szignifikánsan csökkentette a kiújulások, áttét-képzodések, ellenoldali emlorák keletkezések számát, ezzel százezrek életét mentette meg a. Sajnos idonként rezisztencia alakult ki, vagy káros mellékhatások jelentkeztek. Az aromatáz enzim gátlók új lehetoséget teremtettek a receptor pozitív emlorák célzott terápiájában: a tamoxifen helyett 5 éven keresztül adagolva (“upfront”), a tamoxifent 2-3 év után leváltva (“switch”), vagy az 5 évnyi tamoxifen adagolás után adva (“extended”) új, és jelentosen hatásos kezelési módszer jelent meg az ilyen típusú emlorákok utókezelésében. Az eloadás részletezi a “switch” kezelési stratégia elméletét és tapasztalatait.”


BIG 1-98 update: újabb eredmények a Femara hatékonyságáról Dr.Horváth Zsolt, Országos Onkológiai Intézet, Budapest Az aromáz inhibitorokat tekinthetjük a posztmenopauzális korai, hormonreceptor pozitív emlőrák standard kezelésének. A BIG 1-98 négykarú vizsgálatban dupla-vak, un. double dummy módszer segítségével vizsgálják a letrozol és a tamoxifen folyamatos és szekvenciális adagolásának előnyeit, különbségeit. A szekvenciális karok eredménye csak 2008. után lesz értékelhető. A BIG 1-98 vizsgálatról a közelmúltban két új összefoglaló jelent meg. Az egyikben a két, folyamatos gyógyszerelést alkalmazó kar: az 5 éves letrozol és tamoxifen kezelés adatainak elemzését mutatják be. A vizsgálat primer végpontja a betegségmentes túlélés (DFS) volt. (1) Ötvenegy hónap medián utókövetés után a letrozol karon 352/2463, míg a tamoxifen karon 418/2459 DFS esemény történt, mely a kiújulás kockázatának 18%-os csökkenését jelenti (HR: 0,82; c.i. 95%: 0,71 0,95, p=0,007). Az 5 éves DFS a letrozol esetén 84,0 %-nak, míg a tamoxifen esetén 81,1 %-nak adódott. Az alcsoport analízisekben szignifikáns különbség mutatkozott a letrozol javára a 65 év alatti, a 2 cm-nél nagyobb, a nyirokcsomó pozitív, a mastectomián, a radioterápián és a kemoterápián átesetteknél. - A mellékhatások a korábbi elemzéseknek megfelelő eredményeket mutattak: a tamoxifennel kezelteknél gyakoribbak voltak tromboemboliás szövődmények, endometriális elváltozások, vaginális vérzések, hőhullámok és éjszakai izzadás; a letrozollal kezelteknél gyakoribbak voltak a mozgásszervi panaszok, arthralgiák, a csonttörések, a hiperkoleszterinémia, és a kardiovaszkuláris események. (2) A második közleményben a korai betegségkiújulást előrejelző prognosztikai faktorok elemzését mutatták be 2 éves medián utókövetés után 7707 beteg adatain. A letrozol esetén a korai relapszus 3,1%, míg a tamoxifen esetén ugyanez 4,4% volt. A korai relapszus szignifikánsan gyakrabban fordult elő a nyirokcsomó pozitív betegben, valamelyik hormonreceptor negatívitásakor, a magas hisztológiai grade, a nagy tumorméret és a vaszkuláris invázió esetén. A letrozol az átlagosnál nagyobb rizikócsökkenést eredményezett a korai relapszusokban a nagy tumorok, a nyirokcsomó pozitív és vaszkuláris inváziót mutató betegek esetén, mint a tamoxifen. (3) Az előadásban a fentieken kívül a kezelések költséghatékonyságának elemzését is bemutatjuk. Összességében a legfrissebb elemzések is megerősítik a letrozol kifejezett hatékonyságát a tamoxifennel szemben. 1 The Breast(2006)15,S21-S29 A.Monnier: The evolving role or letrozole in the adjuvant setting: first results from the large, phase III, randomized trial BIG 1-98 2 Journal of Clinical Oncology Jan 02 (2007) Alan S. Coates et all : Five years of Letrozole Compared With Tamoxifen As Initial Adjuvant Therapy for Postmenopausal Women With Endocrine-Responsove Early Breast Cancer: Update of Study BIG 1-98 3 Annal of Oncology Febr.14(2007)L.Mauriac et all: Predictors of early relapse in postmenopausal women with hormone receptor-positive breast cancer in the BIG 1-98 trial „Solid tumorok korszerű kezelése” szimpózium Budapest, Danubius Hotel Flamenco 2007. március 30.

A biszfoszfonátok antitumorális hatásainak molekuláris háttere Tímár József, Országos Onkológiai Intézet, Budapest Az onkogének egy részét érintő prenilációs folyamatok alkalmasak lehetnek arra, hogy hatékony daganatellenes terápiás célpontot szolgáltassanak. A folyamat alapja a mevalonátból kiinduló bioszintetikus útvonal, mely mára új daganatgátló szerek célpontja, mint amilyenek a farnezil transzferáz gátlók. Kevésbé ismert azonban, hogy a statinok és az amino-bioszfoszfonátok is ennek a bioszintetikus útvonalnak a gátlói. Ez adja a molekuláris magyarázatát annak, hogy az amino-biszfoszfonátok a csontanyagcserére gyakorolt hatásuk mellett direkt antitumorális hatással is rendelkeznek. Ennek egyes elemei az apoptózis-indukció valamint az adhézió-, matrix metalloproteináz- és invázió gátlás. Ennek következménye az, hogy preklinikai modellekben az amino-biszfoszfonátok anti-metasztatikus hatásúak és egyes klinikai tanulmányok szerint bizonyos daganatok csontéttétképzését is gátolják. Miután a mevalonát bioszintetikus útvonal többszörös visszacsatolási lehetőségeket rejt magába, az ezt támadó szerek közül nem mindegyik bizonyult sikeresnek. Ebből a szempontból az amino-biszfoszfonátok

út-

mutató jelentőségűek lehetnek egy sikeres RAS onkogént célzó daganatellenes gyógyszercsalád kialakításában. Ehhez azonban tisztázni kell, hogy a vad típusú, vagy a daganatokban oly gyakran mutáns RAS onkogén képezi-e inkább az ideális terápiás célpontot.


Intravénás biszfoszfonátok hatásos és biztonságos alkalmazása a klinikai gyakorlatban Al-Farhat Yousuf, Pécsi Tudományegyetem, Orvostudományi és Egészségtudománi Koordinációs Központ, Onkoterápiás Intézet Szolid tumorok esetén a csontrendszer a leggyakoribb áttét képződési hely, gyakorisága emlő és prosztatatumorok esetén 65-75%, tüdőtumorok esetén 30-40% . A csontáttét megjelenése a medián és az 5 éves túlélést befolyásolja, a patológiás fractura szignifikánsan növeli a halálozás relatív rizikóját. A csontáttétes betegek kezelése során a csontrendszert érintő események (SRE), a fájdalom csökkenését, az életminőséget (QoL), és a kezelés biztonságosságát kell értékelni. A biszfoszfonátok alkalmazása a standard daganatellenes kezelés mellett az SRE számát, a fájdalmat csökkentik és az életminőséget javítják, ezért a standard kezelések szerves része. Elegendő klinikai vizsgálat és összefoglaló áll rendelkezésünkre az optimális biszfoszfonát kezelés kiválasztásához. I. számú evidenciaként említhető a The COCHRANE COLLABORATION® az emlőtumorok esetén, ahol 19 randomizált klinikai vizsgálat eredményeit foglalja össze közel 5800 betegszámmal. Placebo kontrollált vizsgálatokban a 4mg Zoledronat 41%kal, a 90 mg Pamidronat 33 %- kal, az iv. 6 mg Ibandronat 18%- kal, a p.os 50 mg Ibandronat 14 %- kal, és a p. os 1600 mg Clodronat 16 %- kal csökkentette a csontrendszeri események rizikóját. [1] A prosztata daganat csontátte esetén csak a Zoledronsav alkalmazása mutat szignifikáns csökkenést az SRE terén (36%).[2,4] Kiemelendő szintén a renocellularis csontmetasztázisokra mutatott hasonló jó hatás, ahol az SRE rizkó csökkenés 58% volt. [2] A hatékonyság szempontjából a nitrogén-tartalmú biszfoszfonátok a leghatékonyabbak, főleg az intravénás forma, a biztonságosság oldaláról szintén mind a biszfoszfonát naív mind előzőleg is kezelt betegek esetén alkalmazhatók jelentős mellékhatás nélkül [3]. Nemzetközi kezelési útmutatók szerint prosztata daganatok esetén Zoledronat javasolt, az emlő daganatok esetén a nitrogén tartalmú intravénás forma a választandó kezelés. [4,5] 1. Pavlakis N et al. Cochrane Database Syst Rev. 2005;3.CD003474. 2. Saad F, Lipton A. Zoledronic acid is effective in preventing and delaying skeletal events in patients with bone metastases secondary to genitourinary cancers. BJU Inetrnationale 2005;96:964- 969. 3. Charles L.V.et al. Safty and Pain Palliation of Zoledronic Acid in Patients with Breast Cancer, Prostate Cancer, or Multiple Myeloma Who Previously Received Bisphosphonate Therapy.Oncologist 2004;9:687-695. 4. Saad F, et al. The role of bisphosphonates in the treatment of prostate cancer: recommendations from an expert panel. Clin Genitourinary Cancer 2006.;4.;257- 262. 5. Hillner et al. American Society of Clinical Oncology 2003 Update on the role of bisphosphonates and bone health issues in women with breast cancer. J.of Clin Oncology 2003.;21.; 4042- 4057.


Angiogenezisgátlás szerepe áttétes emlőrákban Dr. Nagykálnai Tamás A daganatok növekedése bizonyos méret felett saját érellátás hiányában megáll. A daganat indukálta angiogenezis legfontosabb molekuláris mozgató eleme a VEGF. A VEGF az egyetlen proangiogenetikus faktor, mely az emlőrák teljes életciklusa során expresszálódik. Emlőrákban, hasonlóan a többi solid tumorhoz, VEGF túlexpresszió mutatható ki. A legismertebb és legalaposabban tanulmányozott angiogenezis-gátló szer a bevacizumab (Avastin®), mely a VEGF molekulához specifikusan kötődve fejti ki hatását. A VEGF-gátlás nem egyszerűsíthető le az érújonképződés blokkolásával, hanem a klinikai eredmények alakulásában további kedvező vaszkuláris hatások ugyancsak szerepet játszanak. Preklinikai bizonyítékok alapján a bevacizumab a daganatos érrendszer normalizációs hatásának köszönhetően megnöveli a daganaton belül a paclitaxel koncentrációját, ezáltal a két szer együttadása szinergista hatású. Az első nagyobb betegszámú klinikai vizsgálat, melyben antraciklinre és taxánra refrakter betegekben tanulmányozták az Avastin® hatását capecitabin (Xeloda®) terápiával kombinálva, azért nem hozta a várt sikert, mert – mint ahogyan ma már tudjuk - az Avastin® hatása az emlőrák másod, harmad vonalú kezelésében jóval kisebb, mint első vonalban alkalmazva. Ennek oka, hogy az emlőrák progressziója során később a VEGF-en kívül egyéb proangiogenetikus faktorok is belépnek a folyamatba. Ezen okulva, az Avastin® emlőrák törzskönyvezési vizsgálatának számító E2100 tanulmányban az összesen 722 metasztatikus emlőrákban szenvedő beteg már első vonalban kapta a paclitaxel+Avastin® kombinációs vagy a paclitaxel monoterápiás kezelést. A betegek többsége HER2-negatív volt. A betegeket a betegség progresszójáig kezelték. Azoknál, ahol a kemoterápia idő előtti abbahagyására volt szükség, monoterápiában adott Avastin®-nal folytatták a kezelést progresszióig. A vizsgálat szignifikánsan pozitív eredményeket hozott. A teljes válaszadási arány több, mint kétszeres lett a kombinációs karon, mint az önmagában alkalmazott paclitaxel karon (36,2% vs 16,4%, p<0,0001). Az Avastin® hozzáaádásával a progressziómentes túlélés (PFS) megduplázódott az önmagában alkalmazott paclitaxelhez képest, a PFSértéke meghaladta az 1-éves álomhatárt (13,3 hónap vs 6,7 hónap p<0,0001). Túlélési adatok jelenleg igaz, hogy nem véglegesek, de az már elmondható, hogy az 1-éves túlélési arány szignifikánsan jobb volt a paclitaxel+Avastin® karon, mint a paclitaxel monoterápiás karon. A kombinációs karon észlelt kétszer olyan gyakori neuropathia és fáradékonyság pedig azzal magyarázható, hogy a megnövekedett progressziómentesség miatt a paclitaxel+Avastin® karon a kezelés hossza ugyancsak kétszer olyan hosszú volt. Minden előzetesen meghatározott beteg alcsoportban igazolták az Avastin®-kezelés előnyös hatását a progressziómentes túlélés vonatkozásában. Mégis, a jövőben a mi feladatunk lesz, hogy megtaláljuk, kik az új paclitaxel+Avastin® kombinációs kezelés igazi nyertesei.


Molekulárisan célzott terápia Herceptinnel - 2007 Kahán Zsuzsanna, SZTE Onkoterápiás Klinika, Szeged A HER2 pozitív emlőrák a legkedvezőtlenebb prognózisú emlőrák típus. A HER2 pozitív emlőrákok alkotják ugyanakkor az első, szokványos vizsgálatokkal azonosítható olyan alcsoportot, melynek kezelése bizonyos kemoterápiás vagy hormonterápiás kezelésekkel különösen eredményes. Ugyancsak e csoport kezelésében hozott áttörést a Herceptin terápia, mely az első molekulárisan célzott terápia emlőrákban. A Herceptin előrehaladott emlőrákban a kemoterápiák hatásosságát potenciálva 4486%-ban eredményez kedvező terápiás választ, és 10 hónap körüli remissziót, továbbá szignifikánsan javítja a túlélést. Az adjuváns Herceptin terápiával foglalkozó nagy klinikai vizsgálatok szerint az adjuváns kemoterápia mellett vagy után alkalmazott Herceptin terápia a csak kemoterápia mellett észlelt relapsus kockázatát körülbelül felére csökkenti, a teljes túlélést mintegy 30%-kal javítja. A Herceptint neoadjuváns kezelésként kemoterápiával kombinálva 7-87% körüli patológiai komplett remisszót észleltek. Jövőbeni alkalmazását hormon receptor pozitív tumorok esetében aromatázgátlókkal, és más molekulárisan célzott szerekkel kombinálva vizsgálják. A Herceptin a HER2 pozitív emlőrákok viselkedését, kimenetelét alapvetően megváltoztatta.


Solid tumorok korszerű kezelése szimpózium

Recommend Documents