A HÚGYHÓLYAG TUMOROK MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI VIZSGÁLATA
Szakács Orsolya doktori (Ph.D.) értekezésének tézisei
Semmelweis Egyetem Doktori Iskola Patológiai Tudományok Doktori Iskola
Témavezető: Prof. Dr. Sótonyi Péter Semmelweis Egyetem, Igazságügyi Orvostani Intézet Budapest, 2005.
1
BEVEZETŐ A nyugati világban a hólyagtumor leggyakoribb formája az átmeneti sejtes karcinóma (transitional cell carcinoma - TCC), amely az összes húgyhólyag tumor kb. 90 %-át jelenti. A húgyhólyag daganatok nagy része „felszíni” betegségként jelentkezik, és az esetek 50-75 %-ában valószínűleg kiújul (5). Bár ezeknek az eseteknek csak 15-25%-ánál fordul elő progresszió, további 25% invazív már az első észleléskor (7). A húgyhólyag tumor stádiumozási rendszerei arra a korrelációra épülnek, amely a húgyhólyagfal infiltrációjának mélysége és a tumor prognózisa közt van (1. ábra) (4).
FELSZÍNES TUMOR
IZOM INVAZÍV TUMOR
UROTÉLIUM LAMINA PROPRIA IZOM
PERITONEUM A HÓLYAG MELLETTI ZSÍRSZÖVET
1. ábra (urologyhealth.org - Anatomical Drawings - 1)
A húgyhólyag tumorok biológiai és morfológiai szempontból is változatosak. Az elmúlt évtizedben számos genetikai változást írtak 2
le húgyhólyag daganatokban. Bár néhány eltérés random módon jelenik meg, a gyakori változások gének hálózatára utalnak, melyek szerepe specifikus a tumor kialakulása és progressziója során. Próbálták matematikai modellek segítségével meghatározni a genetikai változások sorrendjét (3, 18). Számos olyan modellt ismerünk, melyek szerint ezek egymást lépésről-lépésre követik, egyetlen útvonalként a normál urotéliumsejttől a rosszindulatú daganatig (2, 23, 13). A progresszió folyamatát fához hasonlították, melynek gyökere reprezentálja a normál sejtet, és egyetlen ösvény vezet a gyökértől az adott genetikai eseményen keresztül. A progresszió útvonalai párhuzamosan is lejátszódhatnak és közös történés(ek) révén egymást keresztezhetik is. Ennek megfelelően, egy fa modell nem mutathat meg olyan alternatív utakat, melyek adott tumor altípusra jellemező, genetikai eltérésekből álló mintázatban futnak össze. Összehasonlító
genomi
hibridizáció
(comparative
genomic
hybridization - CGH) vizsgálatok kvantitatív genetikai különbségeket mutattak, pl DNS vesztést a 2q22–33, 2q32-qter, és 2q34-qter területeken, nem invazív és invazív húgyhólyag tumorok vizsgálata során (14, 16, 20, 21). A heterozigótaság elvesztése (Loss of heterozygosity - LOH) a kettes kromoszóma hosszú karján a fejnyak és a nem kissejtes tüdőrák agresszív növekedésével mutatott összefüggést (11, 19). Liu és munkatársai (9) azonosítottak egy lehetséges tumorszuppresszor gént a 2q21.2 régióban, az LRP1B-t 3
(low density lipoprotein receptor-related protein 1B; deleted in
Magyar Pathologus Társaság 60. Kongresszusa, Kaposvár,
tumors). Utóbbi számos tumoros sejtvonalban homozigóta deléciót
2001.augusztus 30-szeptember 2.
mutat, köztük egy húgyhólyag tumor sejtvonalban is.
6. Szakács O, Langbein S, Wilhelm M, Kovács Gy.: A kettes kromoszóma deléciós térképezése húgyhólyag tumorokban -
CÉLKITŰZÉSEK 1. Az urotéliumból kiinduló daganatok többségét nem invazív tumorként írják le (Ta), míg az esetek 20-25%-a invazív növekedést
előadás
absztrakt,
88.o.
Semmelweis
Egyetem
PhD2002
Tudományos Napok, 2002. Június 7-8. 7. Szakács, S Bulashevska, B Brors, R Eils és G Kovács: Finding Pathways for Progression of Papillary Urothelial Cancer with Bayesian Network Analysis of LOH Data – előadás absztrakt,
mutat (T1– 4) már a tünetek megjelenésekor. Klinikai szempontból
Semmelweis Egyetem, Budapest – Freiburg – Heidelberg
az a kérdés, hogy ez a két tumorcsoport különböző entitás-e vagy
Tudományos ülés, 2003. május, Budapest
egyetlen tumor progressziójának különböző stádiumai. Ennek
8. Szakács O, Bulashevska S, Brors B, Eils R és Kovács G: A bayesi
eldöntésére és a tumorkialakulás és progresszió folyamatában
hálózatanalízis alkalmazása papilláris húgyhólyag tumorok
szereplő gének és genomrégiók azonosítására a genom számos
progressziójának modellezésére - poszter absztrakt, 44.o. A
területén tervezünk LOH vizsgálatokat. A 9p21, 9p23, 9q32-33,
Magyar Urológusok Társaságának XII. Kongresszusa, 2003.
8p11.2, 8p21.1, 8p23.3, 5p13, 5q22, 5q35, 11p15 és 17p13
Szeptember 11-13, Szeged, Magyar Urológia, 2003 15 (2) 146.o.
területeken a pTa tumorok 25-68 %-ában igazolt csoportunk korábban eltéréseket. A következőkben az 1p36.3, 1q25, 1q22, 1q23; 2p24, 2p22, 2p21, 2q19, 2q22, 2q26, 2q33, 2q34, 2q36, 2q37, 2q33, 2p12; 3p26, 3p20; 4p13, 4p16, 4q35; 5p14, 5q22; 6p22, 6p24, 6q22, 6q25; 7p14, 7q31; 8p12, 8p21, 8p22, 8p23, 8q12, 8q24.1; 9p13,
9. Beöthe Tamás, Szakács Orsolya, Orient Anna, Nagy Anett, Somogyi László, Farkas László, Kovács Gyula: A húgyhólyag tumor
recidívák
individuális,
nem
invazív
diagnózisa
mikroszatellita vizsgálattal - poszter absztrakt, 44.o. A Magyar Urológusok Társaságának XII. Kongresszusa, 2003. Szeptember 11-13, Szeged, Magyar Urológia, 2003 15 (2) 144.o.
9p21, 9p22, 9p24, 9q21, 9q22, 9q31, 9q33, 9q34; 10q23; 11p11.1, 11p11.2, 11p12, 11p13, 11p15, 11q11, 11q13, 11q14, 11q22, 11q23, 11q24, 11q25; 12p13, 12q15; 13q14; 14q21, 14q32; 16q12.1, 16q24; 17p12, 17p13, 17q21, 17q23; 18q21, 18q22, 18p23 kromoszomális 4
21
régiók vizsgálatát tűztük ki célul. Minden területen informatív A TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ ABSZTRAKTOK
eredményekre van szükség, ezért minden célterületen kettő vagy három mikroszatellit markert keresünk. A kisebb tumoroknál először
1. Muscheck M, Szakács O, Sükösd F és Kovács Gy.: A 9-es kromoszóma deléciós térképezése húgyhólyag tumorokban előadás absztrakt, 29.o. A Magyar Pathologus Társaság 59. Kongresszusa, Eger, 2000. szeptember 21-24 2. Szakács O, Sigrun Langbein, Monica Wilhelm és Kovács Gy.: A 2es
kromoszóma
hosszú
karjának
deléciója
húgyhólyag
a normál minta heterozigótaságát kell megállapítani és a tumorokat csak az informatív lokuszokra vizsgálni. 2. Az alléltipizálás után azokat a kromoszomális területeket, ahol az allélvesztés gyakori, részletes vizsgálatnak vetjük alá. A HGP (Human Genome Project) eredményei alapján leírt ismert és
tumorokban - előadás absztrakt, 33.o. A Magyar Pathologus
potenciális géntermékek expressziós és mutációs analízisét tervezzük
Társaság 60. Kongresszusa, Kaposvár, 2001.augusztus 30-
(különös tekintettel az LRP1B gén régiójára).
szeptember 2.
3. Munkánk fő célja volt, hogy az LOH eredményekre támaszkodva
3. Langbein S, Sükösd F, Muscheck M, Szakács O, Wilhelm M és
grafikusan ábrázoljuk az allélvesztések közti függőségi viszonyokat.
Kovács Gy.: Development of multiplex Ucs in the bladder: field
Célunk annak bizonyítása, hogy léteznek korai események, amelyek a
effect or seeding? - előadás absztrakt, 33.o A Magyar Pathologus
hibák
Társaság 60. Kongresszusa, Kaposvár, 2001.augusztus 30-
tumorprogresszió késői fázisához köthetők és az utóbbiak között
szeptember 2. 4. Muscheck M, Sükösd F, Quintero-Cabello A, Szakács O, Wilhelm M és Kovács Gy.: Mapping the region of interest outside the p16
felhalmozódásához
vezetnek
és
olyanok,
amelyek
a
bonyolult, hálózatos összefüggések reprezentálják a tumorkialakulás és –progresszió dinamikus folyamatát.
gene on chromosome 9p in UCs - előadás absztrakt 34.o. A Magyar Pathologus Társaság 60. Kongresszusa, Kaposvár, 2001.augusztus 30-szeptember 2. 5. Szakács O, Sükösd F, Quintero-Cabello A, Langbein S, Wilhelm M és Kovács Gy.: Common breakpoint between loci D11S1344 and D11S1357 at chromosome 11p in Ucs - poszter absztrakt, 55.o. A
20
5
EREDMÉNYEK
AZ
ÉRTEKEZÉS
TÉMÁJÁVAL
ÖSSZEFÜGGŐ
SAJÁT
EREDETI
KÖZLEMÉNYEK
Számos
olyan
kromoszómaterületet
vizsgáltunk
mikroszatellit
deléciós
térképezéssel, amelyeket érintenek a húgyhólyag tumorok kialakulása során bekövetkező genetikai változások. A legtöbb kromoszómális területet érintő vizsgálat közlés alatt áll, ezért az alábbiakban csak a kettes kromoszómával kapcsolatos kísérleteket részletezem. Az alléltipizálás további eredményeit a
1. S Langbein*, O Szakacs*, M Wilhelm, F Sükösd, S Weber, A Jauch, A Lopez Beltran, P Alken, T Kalble and G Kovacs.: Aletration of the LRP1B gene region is associated with high
genetikai változások összefüggéseit modellező Bayes-hálózat során felhasználtuk
grade of urothelial cancer Lab Invest 2002 may;82(5):639-643.
és a 3a.ábra összefoglalja, de a jelen fejezet részleteiben nem tartalmazza.
* S Langbein and O Szakacs contributed equally to the work. 2. S Bulashevska*, O Szakacs*, B Brors, R Eils and G Kovacs:
Az allélvesztés három célrégiója a kettes kromoszóma hosszú karján Munkacsoportunk előzetes CGH vizsgálata DNS nyerésre utalt a kettes kromoszóma rövid karján és DNS vesztésre a kettes kromoszóma hosszú karján. Ezért az allélikus egyensúlyhiányt (allelic imbalance - AI) egy allél duplikációjaként értékeltük 2p-n, 2q-n pedig allélvesztésként (LOH), mely mozaikformában jelenik meg. A 2p-t érintő allélváltozásokat mutattunk ki a húgyhólyag daganatok 20%-ában. A deléciós térképezéssel három érdekes régiót körvonalaztunk a kettes kromoszóma hosszú karján. Összesen a vizsgált tumorok 40%-ánál találtunk a három régió legalább egyikét érintő LOH-t.
Pathways of Urothelial Cancer Progression Suggested by Bayesian Network Analysis of Allelotyping Data Int J Cancer 2004; 110: 850-856. *S Bulashevska and O Szakacs contributed equally to the work.
EGYÉB EREDETI KÖZLEMÉNYEK 1. Sebestyén A, Tótth Á, Mihalik R, Szakács O, Paku S, Kopper L.: Syndecan-1-dependent homotypic cell adhesion in HT58 lymphoma cells Tumor Biol 2000 Nov-Dec;21(6):349-57 2. Lászik A, Szakács O. és Sótonyi P.: DNS vizsgálatok az igazságügyi orvostanban Orv hetilap 2002 május 26;21(143): 1183-1186
Az LOH a 2q-n a nagy malignitású (HG) húgyhólyag tumorokban gyakori Az A, B és C területeken a változások emelkedő gyakorisággal fordultak elő a Ta stádiumtól a T1-en keresztül a T2–4 felé (1-es 6
3. Lázár L, Bán Z, Szakács O, Nagy B, Beke A, Oroszné Nagy J, Rigó J és Papp Z.: Szabad magzati DNS kimutatása a magzati Ykromoszóma igazolásával anyai vérplazmából Orv hetilap 2003; 49(144): 2405–2409. 19
15. Richter J, Beffa L, Wagner U et al (1998). American Journal of
táblázat). A stádium és az LOH közötti korreláció minden területre
Pathology 153:1615-1621.
hasonló volt.
16. Richter J, Wagner U, Schraml P et al (1999). Cancer Research 59:56875691. 17. Sauter G, Mihatsch MJ (1998). Journal of Pathology 185:339-341. 18. Schäffer AA, Simon R, Desper R et al (2001). International Journal of Oncology 18:349-354. 19. Shiseki M, Kohno T, Nishikawa R et al (1994). Cancer Research 54:5643-5648.
Az LRP1B gén szerepe Az LRP1B gén régióját érintő LOH-t 114-ből 31 tumor mutatott, ebből 21 esetben részleges deléciókról van szó, mely kizárólag az LRP1B gén területén fordult elő. Az LOH adatok alapján egyértelműen az LRP1B génrégió hemizigóta deléciója történik, 27
20. Simon R, Bürger H, Brinkschmidt C et al (1998). Journal of Pathology
esetben. A 2q mentén AI-t találtunk majdnem minden informatív
185:345-351.
lokuszon, néhány kivétellel. Utóbbi lokuszokon talán homozigóta
21. Simon R, Bürger H, Semjonow A et al (2000). International Journal of
delécióra utalnak a kapott adatok. Az RT-PCR (reverse transcription
Oncology 17:1025-1029.
PCR) vizsgálat eredményei szintén az LRP1B gén szerepére utalnak.
22. Singer JD, Gurian-West M, Clurman B et al (1999). Genes and Development 13:2375-2387. 23. Spruck CH III, Ohneseit PF, Gonzalez-Zulueta M et al (1994). Cancer
Tumor stádium Differenciáció foka
pTa
pT1
pT2-4
Összesen
24. von Knobloch R, Bugert P, Jauch A et al (2000). Journal of Pathology
1
6/34
-/1
-
6/35 (17)
190:163-168.
2
3/17
1/4
-/1
4/22 (18)
25. Zhao J, Richter J, Wagner U et al (1999). Cancer Research 59:4658-
3
2/3
11/15
23/39
36/57 (63)
Research 54:784-788.
4661.
Összesen
11/54 (20) 12/20 (60) 23/40 (57)
46/114 (40)
1. táblázat LOH a kettes kromoszóma hosszú karján és az urotél karcinómák stádiuma, differenciáltsági foka (a zárójelben a számok az allélváltozások százalékos arányát jelentik)
18
7
Bár az LRP1 gén erős jelet mutatott az összes normál- és a legtöbb
HIVATKOZÁSOK
tumormintában, az LRP1 néhány exonja hiányzott két tumorban. 1. Anatomical Drawings. urologyhealth.org . (2003). 2. Dalbagni G, Presti JC, Reuter VE et al (1993). Lancet 342:469-471.
Az allélváltozások összefüggéseinek modellezése A
mikroszatellit
vizsgálatok
eredményeinek
értékelésére
munkacsoportunk egy általánosabb genetikai modellt alkalmazott, a Bayes-i hálózatok modelljét. A hálózat szerkezete egy esemény valószínűségét írja le, mely egy vagy több megelőző esemény
3. Desper R, Jiang F, Kallioniemi OP et al (1999). Journal of Computational Biology: a Journal of Computational Molecular Cell Biology 6:37-51. 4. Hall RR, Beynon LL, Horwich A et al (1988). Lancet 1:1145-1146. 5. Heney NM, Ahmed S, Flanagan MJ et al (1983). Journal of Urology
konfigurációjától függ. Tizenhét random változót választottunk,
130:1083-1086.
melyek
6. Höglund M, Sall T, Heim S et al (2001). Cancer Research 61:8241-8246.
reprezentálják
a
„teljes
allélvesztést
(LOH-t)
adott
kromoszóma területen” sztohasztikus genetikai eseményeket, melyek
7. Kaye KW, Lange PH (1982). Journal of Urology 128:31-33.
jelentése pl. 9p: „a kilences kromoszóma rövid karján lévő CDKN2A-
8. Lisitsyn NA, Lisitsina NM, Dalbagni G et al (1995). Proceedings of the
t magába foglaló specifikus terület elvesztése”. A random változók
National Academy of Science USA 92 :151-155.
bináris értékei 0 vagy 1, melyek az LOH előfordulását vagy
9. Liu CX, Musco S, Lisitsina NM et al (2000). Cancer Research 60:1961-
elmaradását jelzik adott esetben. A Bayes-i hálózatokat alkalmaztuk
1967.
123 papilláris húgyhólyag urotél karcinómán az LOH adatok összefüggéseinek leírására és a DNS vesztések érdekes mintázatait tártuk fel (3a, 3b, 3c ábra). Ezeket a függőségi viszonyokat grafikusan ábrázolhatjuk, ilyenkor minden változót egy csomópont
10. Muscheck M, Sukosd F, Pesti T et al (2000). Laboratory Investigation 80:1089-1093. 11. Ransom DT, Barnett TC, Bot J et al (1998). Head Neck 20:404-410. 12. Reznikoff CA, Belair CD, Yeager TR et al (1996). Seminars in Oncology 23:571-584.
jelent (DAG - direct acyclic graph, irányított körmentes gráf). Nyíl
13. Reznikoff CA, Sarkar S, Jülicher KP et al (2000). Urologic Oncology
köti össze azokat a változókat, amelyek egymástól függenek (X és Y
5:191-203.
függ egymástól, ha Y értékét megismerve az információt jelent X-
14. Richter J, Jiang F, Görög JP et al (1997). Cancer Research 57:2860-
ről). A feltételes függetlenség esetén nincs köztük nyíl, bár Z-n
2864.
keresztül vezet egy út X-ből Y felé (az X és Y közötti függőségi 8
17
Összefoglalva, a húgyhólyag tumorok LOH adatainak értékelését új
viszonyt
megvilágításban mutattuk be. A Bayes-i hálózatok tulajdonságai
transzformációjához vezető elváltozások egy sor más allélvesztést
lehetővé
események
okoznak és a bayes-i hálózatban sok kapcsolattal rendelkeznek és -
megjelenésének természetét és kezeljük a zajos kísérleti adatokat.
feltételes függőségeik erőssége szerint - nagy a hatásuk más
Nem csak a változások függőségeit tudtuk bemutatni páronkénti
elváltozásokra. Ha egy adott elváltozás késői esemény, akkor más
korrelációjuk szerint, de az eltérések közti többváltozós függőségeket
elváltozások együttes előfordulási valószínűsége magas.
teszik,
hogy
visszaadjuk
a
genetikai
Z
közvetíti,
ld.
2.
ábra).
A
sejt
malignus
is feltártuk, melyek tükrözik a tumorprogresszió heterogén útvonalait. A Bayes-i hálózat az allélvesztések érdekes mintázatait tárta föl és
Toxikus vegyü vegyületek
x
dohá dohányzó nyzó
y
lehetséges sorrendjükre is rámutatott a tumorkialakulás során. tumor
z
2. ábra - A feltételes függetlenség egy példája
A változók érdekes tulajdonsága a Markov láncuk, melyet a változó „szülei”, „gyermekei” és „gyermekeinek szülei” alkotnak. Ez a változóknak az a legkisebb csoportja, amely „X“-et elhatárolja a hálózat többi csomópontjától. Bayes-i hálózatunk szerkezetéből látható, hogy a 8p és 17p csomópontok sok más ponttal állnak kapcsolatban, míg a 9p és 9q inkább „izolált”. A gyakran előforduló 9p és 9q csomópontok izolációja arra utal, hogy korai események, melyek megteremtik a tumorkialakulás elsődleges feltételeit. A 8p (3.b ábra) és 17p (3.c ábra) kiterjedt Markov szőnyege arra utal, hogy ezek az elváltozások sok más eltérést okoznak. A 17p elvesztése nyilvánvalóan függ a 9p/9q és 8p területek vesztésétől. 16
9
=X
3.a ábra A mikroszatellit analízis eredményeinek összefoglalása a tumorok differenciációs fokának függvényében. A sorokban a kromoszómarégiókat, az oszlopokban a tumorokat tüntettük fel (az „x” nem informatív lokuszt, a „0” megtartott heterozigótaságot, a „2” az allélek egyensúlyvesztését, a „4” teljes allélvesztést jelent).
=0
=2
=4
G3 G2 G1 1P 1Q 2P 2Q 1 3P 4P 4Q 5P 5Q 6P 6Q 7P 7Q 8P1 8P2 8Q 9P 9Q 1 9Q 2 9Q 3 10Q 11P 11P 11Q 12Q 13Q 14Q 16 17P 17Q 18Q
10
keresve. A genetikai adatok és a patológiai paraméterek alapján az LRP1B gén inaktiválása a differenciálatlan, invazív növekedésű tumorokra jellemző. A B régióban található a CUL3 gén (a cullin/Cdc53 fehérjecsalád tagja), és öt feltételezett fehérje. A CUL3 túlzott kifejezése a cyclin E ubiquitinezését fokozza, míg deléciója a cyclin E felhalmozódásához vezet a sejtekben, így végül nagy részük S fázisba lép (22). A normál és tumoros urotél sejtek is kifejezik a CUL3 mRNS-ét, így valószínűleg egy másik gén sérül ebben a régióban. A C régióban van az SP140 gén (nuclear body protein Sp140), négy feltételezett gén, és egy feltételezett fehérje. Ezekről nincs húgyhólyag tumorral kapcsolatos adatunk. A CGH adatok alapján a 2q változásai jelentik a fő genetikai különbséget a nem invazív Ta és az invazív T1–4 tumorok közt (14, 15, 16, 19, 25), illetve a nagyfokú genetikai instabilitás az invazív tumorok további jellegzetessége (16). Bár találtunk korrelációt a 2q területén bekövetkező LOH és a tumorok stádiuma közt, vizsgálataink szerint összefüggés elsősorban a differenciáltsági fokkal volt. Éles határt találtunk a G1–G2 és G3 húgyhólyag tumorok közt. Korábban munkacsoportunk hasonló összefüggést talált az LOH és a húgyhólyag tumor differenciáltsági foka közt a 8p23.3 és 5q területek elemzésekor (10, 24). Munkánk szerint a kettes kromoszóma hosszú karjának, különösen az LRP1B génnek az elvesztése összefügg az urotél sejtek proliferációjával.
15
események közt, a „szülő-gyermek” szerkezetek alapján és így
A valószínűség kiterjesztése és a tanulás képessége a Bayes-i
alkalmas a tumorprogresszió változatos útjainak jellemzésére. A
hálózatban lehetővé teszi adott genetikai esemény valószínűségének
genetikai
becslését néhány más esemény megfigyelt értéke alapján. A DNS
változások
leírásához
alkalmazott
módszer
is
befolyásolhatja az eredményeket. A kariotipizálás és a CGH a nagy
vesztések
előfordulásának
(vagy
hiányának)
genomeltérésekről adnak információt, de csak 10 Mb-nál nagyobb
mintázatát
eseményként
illesztettük
területet érintő genetikai különbségeket mutatnak ki (6, 18).
megvizsgáltuk a genetikai vesztések valószínűségét ezen események
Specifikus kromoszóma régiókat vizsgáltunk mikroszatellit deléciós
függvényében. Például a 9-es kromoszóma elvesztése növeli 17p
térképezéssel és leszűkítettük a változásokat a 2q, 5q, 8p, 9p, 9q és
elvesztésének valószínűségét.
a
néhány
Bayes-i
11p területeken telítve a régiókat mikroszatellitekkel. Ezért több
érdekes
hálózatba
és
9p
genetikai eltérést mutattunk ki a tumorokban, mint más szerzők
9q
8p
CGH-val vagy kariotipizálással.
17p
Az allélvesztés három területét körvonalaztuk a 2q21.2, q36.3 és 1q
q37.1 kromoszóma régiókban 114 húgyhólyag karcinóma részletes
18q
mikroszatellit vizsgálatával. A 2q21.2 régióban leszűkítettük a
2q
területet az LRP1B génre. Különböző tumorsejtvonalakat vizsgálva 11p
(köztük húgyhólyagból származót is) e terület homozigóta delécióját
5q
találták (8). Később ugyanazok a szerzők az LRP1B gén egy vagy több exonjának homozigóta delécióját írták le számos tüdőrák
11q 16q 10q
sejtvonalban (9). Adataink szerint a hemizigóta deléció a 14q
leggyakoribb genetikai eltérés az LRP1B génrégióban, de néhány esetben homozigóta deléció is előfordulhat. A kódoló szakasz 5'-és 3’
6q
5p 3p
13q
végének, középső részének RT-PCR vizsgálata szerint néhány
3.b. ábra – Az urotél karcinómák LOH adataiból készült Bayes-i hálózat. A
tumorban hiányoztak az átiratok. Mivel az LRP1B hatalmas gén, sok
nyilak vastagsága a genetikai események közti valószínűségi összefüggéseket
exonnal, nem szekvenáltuk meg a genomi DNS szakaszt, mutációkat
reprezentálja. A nyilak „pozitív” kapcsolatokra utalnak, a szaggatott nyíl „negatív” hatást jelent. A piros szín jelzi a 8p Markov szőnyegét.
14
11
papilláris tumorok kialakulása a 9p területen bekövetkező LOH-val
9p
függ össze, amelyet a p53 mutációja követ az invazív tumorokban,
9q
8p
míg a „lapos” tumorok, pl. in situ karcinóma (CIS) a p53 gén 17p
mutációjával indul (23). A mi megközelítésünk a genetikai
1q
események közti kapcsolatok egyértelmű és kvantitatív leírása, így
18q
lehetővé teszi a valószínűségek becslését az „onkogén-útvonalak”
2q
mentén. Számos más publikációval (2, 6, 12, 18) egybehangzóan 11p
adataink szerint a legtöbb húgyhólyag tumor kialakulásakor a 9p 5q
(CDKN2A) terület sérülése az első esemény. Ez a változás gyakran a
11q 16q
9q három régiójának (PTCH, DBRCC1, TSC1) károsodásával együtt
10q
következik be, a teljes 9-es kromoszóma elvesztése következtében 14q
(munkacsoportunk adatai, publikálás alatt). A 8p és 17p elvesztése
6q
5p 3p
jelentős esemény a tumorfenotípus kialakulása szempontjából és
13q
ezeket más genetikai változások követik. A 17p elvesztése a 9-es
3.c ábra – a piros nyilak a 17p Markov láncát mutatják.
kromoszóma és a 8p genetikai változásait követi. Két útvonal keresztezi a 8p és 17p elvesztését. A 18q, 10q vesztések valószínűleg
MEGBESZÉLÉS
csak a 8p útvonallal kapcsolatosak. Az 1q régió elvesztése szintén Az LOH adatokból bayes-i hálózatot hoztunk létre. A modell az
nem része a 17p útvonalnak. A 2q, 5p/5q, 14q, 3p, 13q, 6q, 16q
LOH-k közti legmegbízhatóbb függőségeket tartalmazta. Ez lehetővé
régiók késői események a tumorprogresszió során, melyek 8p és 17p
tette, hogy kiterjesszük a DNS vesztéseket a húgyhólyag rákokban és
útvonalon is megjelennek. A közeli rokonságot mutató 18q, 11p, és
a
11q vesztések valószínűleg a húgyhólyag tumorok egy adott
tumorkialakulással
kapcsolatos
elsődleges
és
másodlagos egy
genetikai alcsoportját jelzik. A genetikai események szorosan
lehetséges folyamatát javasoltuk, heterogén, elkülönülő és egymásba
kapcsolódó másik csoportját alkotják az 5p, 14q, 13q és 3p vesztések.
futó genetikai útvonalak formájában. A korábbi modellek szerint a
A mi modellünk sokkal összetettebb függőségeket feltételez az
elváltozásokat
12
különböztessünk
meg.
Az
allélvesztések
13
