U jv árì I lo na
Mucì mamì meséì
V erses mes e – II –
Ajánló : So sem n yaralta m tengerpa rton , Se m messze túl határaìn kon , Ám emlé keìm mé gìs szépe k – Íg y mo st élmé nyeìmbôl me séle k …
Szeretettel : Mucì
1
ma mì .
Késő öregkoráig suszter volt nagyapám. Mesélik: mindig jól dolgozott, ezért hát hajdanán sok mindent megengedett néki gálánsan mestere – mert ő volt mindösszes segédeinek a legügyesebbje… 2
Az öreg így – mondván, majd behozza – munkáját csak kedden, valahol a déli órák táján kezdte, a műhelybe akkor is nyalka-elegánsan: szegfűvel gomblyukában és fiákkeren állított be…!
3
Ám mert a mester őt mint saját fiát, mindig úgy szerette, önálló életet kezdeni végül szárnyra segítette. Munkáját dicsérték, szégyent ő nem hozott sohasem nevére – bár tény: olykor kirúgott a hámból örök bohémsége… 4
Minden szilveszteren a vendéglős libáját elnyerte kártyán, így történt évről évre – hogy aztán eljátszhassa újra: hetyke vígságában dőrén hetvenkedve! Véle hiába pörlekedett sokat viselt dolgai miatt zsémbes-jó nagyanyám, folyvást azt remélve: egyszer majd a szavát megfogadja talán… 5
Hogy náluk nyaralhassak, mindig nagyon vártam: a kedves öregek közt én kis császár voltam…!
6
Míg aludtam, a konyhában hajnali órákon az edény már csörömpölt: mielőtt munkába ment, nagymama nékünk ebédre ízes étkekkel szöszmötölt. Míg a műhelyből áthallatszott hozzám nagyapám bősz kopácsolása – az udvari jegenyék felől meg busongó vadgalambok zengő-szép búgása… 7
Később – nagy nehezen – nagyapám dörmögése keltett, meg a néprádió hangja: akkortájt minden reggeleken tüzes magyarnótát zengett. Az udvarból a szomszédék kutyája, Csuri vígan csaholt – s a macskakövön patája nehéz szódáslovaknak kitartóan dobolt… 8
Napközben többnyire (ha akarta, ha nem) nagyapámnak segítettem: keze alól én biz’ önként mindent szorgosan eltüntettem… Máskor meg nagymamámat munkába elkísértem, hol kolléganőivel magamnak egész nap szünet nélkül meséltettem… 9
Ám a szorgos napok után végre ha eljött a hétvége, vágtuk magunk azon nyomban nagyapámmal ünneplőbe, hogy vizibuszon megnyargaljuk a széles-lusta Dunát – s bebarangoljuk lekiismeretesen Pestet és Budát… 10
Útközben egész véletlenül sok pici presszóba betévedtünk – és ha már így esett, mit szemünk, szánk kívánt, mindent megrendeltünk! Ámbár én nem szerettem, örült, ha belenyaltam sörének habjába, azután indultunk is tovább: Állatkert, Vidámpark, cirkuszok forgatagába...
11
Némelykor nagymama is velünk tartott nagyobb kirándulásokra: strandolni a Balatonhoz, vagy sétahajón fel Visegrádra. Máskor meg csak kiruccantunk a Margit-szigeti operettgálára – hol csillogott fényben fürdő színpadokon a primadonnák estélyi ruhája… 12
Mily kápráztató világ is volt, mit megmutattak nekem – ha rájuk gondolok, mindig összeszorul szívem: nagymamát váratlan betegség vitte el, s követte nagyapám is utána pár évvel…! 13
Velük így hát véget is ért gyermekkorom tündér-regénye – ám szívemben megőrzöm emlékük míg élek, mindörökre!
14
Utószó : Meglátod , majd írok Neked Egy-kettôre új könyveket, Hogy ne reklamáld , unod magad Addìg ìs kívánok szép álmokat…!
Szzeerreetteetttteell :: Mucì mamì .
15
* ( ( EEn nn neek k a a k kö ötteettn neek k m mo osstt ))
VÉGE. *** Fo lyt. köv. !!!
* 16
* P Peessttii nnyyaarraalláássookk
TA RT AL OMJE GY ZÉK
Ajánló
1
Pesti nyaralások
2
Utószó
15
* 17
* Írta, szerkesztette és lektorálta : M MU UC CII m ma am mìì Kìadó : M MU UC CII m ma am mìì B Beettû ûvveettô ô ttá árrssu ulla att ( (1 1 sszzeem mééllyyeess!!)) Nyomdaì munkák : M MU UC CII m ma am mìì B Btt.. Kìadva : 2004- ben Készült : alìg néhány példányban Terjesztì : M MU UC CII m ma am mìì B Btt .
*** E E ccéég gn nééll n nììn nccss jjo ob bb b sseem meerrrree sseem m :: M Méég g rreek kllá ám mjja a ììss a az z één n m mû ûvveem m… … F Fo orrd du ulljj h ho oz zz zá ám mb bììz za allo om mm ma all M Mììn nd deen n eeg gyyeess a allk ka allo om mm ma all !! M Meerrtt ccssa alló ód dá ásstt één n n neem m o ok ko oz zo ok k –– H Ha am meeg gììssm meerrssz z,, m ma ajjd d ttu ud dn nìì ffo og go od d… … Sk
* 18
ÉN
Réges-régì emlékek elevenednek meg a II. verses mesében, megìdézve egy letûnt vìlágot – és remélve, hogy az nem veszett el mégsem mìndörökre…!
Mucì mamì betôvetô társulat (egy személyes ! )
- 2004 – 19
