Sófogyasztás és hypertonia. A nemzeti sócsökkentô programok prevenciós és terápiás értéke

261

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

Sófogyasztás és hypertonia. A nemzeti sócsökkentô programok prevenciós és terápiás értéke KISS István1, MARTOS Éva2 ÖSSZEFOGLALÁS Számos vizsgálat bizonyította, hogy kisebb a cardiovascularis halálozási kockázata azoknak a kezelt hypertoniás betegeknek, akiknek a gyógyszeres kezelését megfelelô életmódváltás is kíséri (a testsúly csökkentése, a sófogyasztás csökkentése, a fizikai aktivitás növelése, a zöldség-gyümölcs fogyasztás növelése), szemben azokkal, akik esetében a nem gyógyszeres terápia nem épült be a vérnyomáscsökkentô kezelésbe. A nagyon nagy többletsóbevitel a stroke- és teljes cardiovascularis halálozás szignifikáns növekedésével jár, valamint emeli a vérnyomást. Tekintettel arra, hogy nem mindenki egyformán érzékeny a sóterhelésre, ezért ellentmondóak a vizsgálati eredmények. A sóérzékenység komplex mechanizmus, egyaránt van genetikai és környezeti meghatározója. A sócsökkentést vizsgáló tanulmányok metaanalízisében is igazolták, hogy a 2–2,3 g/nap közötti sóbevitel 20%-os, szignifikáns csökkentést eredményez a cardiovascularis történésekben. 2007-tôl az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is támogatja a nemzeti sócsökkentô stratégiákat és programokat. Az Európai Unió is kiemelt figyelmet szentel a sócsökkentésnek, és 2008-ban Európai Sócsökkentô Keretprogramot hirdetett, amelyhez 26 tagállam – köztük Magyarország is – csatlakozott. A keretprogramban célul tûzték ki a lakossági sófogyasztás legalább 16%-os csökkentését négy év alatt. Magyarországon az Egészségügyi Minisztérium hirdette meg 2008ban a STOP SÓ, Nemzeti Sócsökkentô Programot, amelyet az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) irányít. A hazai sócsökkentô program védjegye a STOP SÓ logó, amelynek célja az önkéntes sócsökkentésben szereplô termékek figyelemfelkeltô megkülönböztetése. Ehhez kapcsolódó önkéntes felajánlás volt a Magyar Pékszövetségé, a kenyér- és pékáruk 2017-ig történô 16%-os sótartalom-csökkentése. Az OÉTI-felmérés eredményei szerint a férfiak és nôk sóbevitele jelentôsen meghaladta a hazai ajánlást. A sócsökkentést fokozatosan kell végrehajtani, figyelembe véve a jelenlegi adatokat. Sajnos igen hosszú idô fog eltelni, amíg a lakosság átlagos sóbevitele a WHO-ajánlás szintjére csökken. Ez csak minden érintett összehangolt cselekvésével, a szakmai és politikai döntéshozók meggyôzésével érhetô el, bizonyítva a program fenntartásából származó egészségnyereséget, betegségmegelôzést és költségmegtakarítást. Kulcsszavak: sófogyasztás, hypertonia, cardiovascularis kockázat, nemzeti sócsökkentõ program Salt consumption and hypertension Kis I MD, PhD, Martos É MD SUMMARY Many trials have confirmed that patients who are treated with antihypertensive drugs and also undergo an adequate lifestyle change (weight loss, lower salt consumption, increased physical activity and increase of fruit and vegetable intake) will have a smaller cardiovascular mortality risk opposed to those who didn’t get a non-medication therapy built in their blood pressure lowering treatment. Very big salt excess intake significantly increases the risk of stroke and the cardiovascular mortality, while also raises the blood pressure. Considering the fact that not everyone is equally sensitive to salt loading, the results of studies are contradictory. Salt sensitivity is a complex mechanism which has genetic and environmental causes. Meta-analysis of studies analyzing the lowering of salt intake concluded in that a 2-2,3 gr pro day salt intake can lower the cardiovascular occurrences by a significant amount of 20%. From 2007 the World Health Organization (WHO) also supports the national salt intake lowering strategies and programs. The European Union also pays accentuated interest to the salt intake lowering and in 2008 it announced the European Salt Intake Lowering Framework Program to which 26 countries joined including Hungary. The Framework Program aims to lower the salt intake of the population by at least 16% during the next 4 years. The Department of Medicine announced the “STOP SALT, National Salt Intake Lowering Program” in 2008, which is supervised and coordinated by the National Institute for Food and Nutrition Science (OÉTI) in Hungary. The trade-mark of the national salt intake lowering program is the STOP SALT logo, the purpose of which is to distinguish the products participating voluntarily in the salt lowering. One such voluntarily offering came from the Hungarian Baker Association, who undertook the goal of low-

1

2

Semmelweis Egyetem, ÁOK, II. Sz. Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Tanszéki Csoport és Dél-budai Nephrologiai Központ (Szent Imre Kórház, Nephrologia-Hypertonia Profil – B. Braun Avitum 1. Sz. Dialízisközpont); Budapest Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet, Budapest

Levelezô szerzô: Dr. Kiss István egyetemi tanár, Geriátriai Tanszéki Csoport, Semmelweis Egyetem, ÁOK, II. Sz. Belgyógyászati Klinika, 1115 Budapest, Halmi u. 20–22. E-mail: [email protected]

262

KISS ISTVÁN, MARTOS ÉVA

HYPERTONIA

ÉS

NEPHROLOGIA

ering the salt content of bread and bakery products by 16% until the year 2017. A survey of the OÉTI showed that the salt intake of men and women exceeded the national recommendation protocols significantly. The salt intake lowering have to be executed gradually and considering the present facts and data, a long time have to pass until the average salt intake of the domestic population descends to the WHO recommendation level. This can only be achieved by coordinated actions of the stakeholders, while convincing the professional and political decision-makers by demonstrating the health profit, the prevention of illnesses and the expense savings gained from supporting the program. Keywords: salt intake, hypertension, cardiovascular risk, national salt intake lowering program

A só mítosza Az évezredek folyamán számos elmélet foglalkozott a só eredetmítoszával, keletkezésével. Arisztotelész a föld mélyében lévô alapanyagnak tartotta. A középkor embere szerint a nap energiájának hatására keletkezhetett, mások a patakok jótékony mosásának tulajdonították. A só a vallási életben is megmutatkozott, a sóforrás kultikus helynek számított már a keltáknál is. A Biblia alapján ismert, hogy Lót felesége sóbálvánnyá változott, amikor visszatekintett Szodomára és Gomorára. A hegyi beszédben Jézus azt mondta: „A föld sója ti vagytok.” Pál a kolosiakhoz intézett levelében írta: „Beszédetek, mindig kedves, legyen sóval átitatva.” Szent Jeromos szerint Krisztus maga a „mennyei só”. Jézus a követôinek szerepét a só és a fény képeivel fejezi ki, és amikor a sóhoz hasonlítja követôit, azt mondja, javítsák az emberi létezés minôségét és ôrizzék meg azt a romlástól. Jézus idejében a sót nemcsak ételízesítésre használták, hanem a hús és a hal tartósítására is. A katolikus liturgia sem nélkülözi a sót: a keresztelésnél, a templomszentelésnél sót és vizet kevertek össze. A só a népi hitvilágban nyerte el mitikus funkcióját, a kutak vizét például sok helyen sóval növelték. A néphit szerint a sótartó elvesztése vagy hiánya is rossz óment jelentett. Baszkföldön a démonok ellen késhegynyi sóval védekeztek és a boszorkányés ördögûzések során is nélkülözhetetlen volt. Franciaországban a baglyot tekintették rossz szellemnek és egy mondóka szerint ezért sót szórtak a madárra. Máshol a gyermekágyba helyeztek sót, így óva a csecsemôt a betegségtôl, rontástól. A só nagyon korán már a jólét és gazdagság jelképe lett. A sómonopólium elsô törvénybe iktatásai jelzik, hogy az európai uralkodók milyen hamar ráébredtek a sókereskedelem lehetôségeire. Anjou Károly sóadót vetett ki, a francia uralkodók „gabelle” intézménye egyrészt a sóadóra vonatkozott, másrészt a sókereskedelem monopóliumát jelentette. A sót régóta használják konzerváló és ízt adó tulajdonságai miatt. A fôzésen és tartósításon kívül a bôrfestés, a fémöntés, a puskapor, a szappan, az üveg készítésének, valamint a porcelánfestésnek is alapanyaga. A gyógyításra használt só az orvostudomány nélkülözhetetlen kellékeként a higiéniában nyert alkalmazást. A görögök és a rómaiak sóval gyógyítottak, a sós fürdôkkel az elgyötört végtagokat kényeztették. A rómaiaknál szokás volt, hogy az újszülött gyermek szájába egy csipet sót tettek, hogy ezzel megóvják a veszélyektôl és a betegségektôl. A középkorban is használták, porrá ôrölt formájában hintôporként, kenôcsként vagy tapaszként. Számos mérgezést tudtak sóval hatástalanítani, de számítottak rá veszettség ellen is. Kedvelt recept volt a sóból, bors-

Hypertonia és Nephrologia 2011;15(6):261-7.

ból, erôs ecetbôl készült egyveleg, és elôszeretettel alkalmazták a beteg nagyobb folyadékfelvétele érdekében is. Az Ótestamentum a sónak életfenntartó és életerôt biztosító hatást tulajdonított. A só az Isten és az ember közötti kötelék jelképes kifejezôje is volt, az áldozati állatok húsát sóval kellett beszórni, ahogy ezt Ezékiel könyve írta. Illés próféta sóval méregtelenítette a forrás vizét, amelynek szennyezett vize halált és terméketlenséget okozott, és ugyanígy tett Elizeus is. A só kifejezhette Isten átkát és haragját is, például az istentelen népek által lakott termékeny földek sós sivataggá változtak. A só az élet és a halál jelképe is lett, amikor városokat pusztítottak el és a helyükre sót szórtak. És végül, a só vált az emberiség egyik élvezetforrásává is...

Sófogyasztás és hypertonia Elôre kell bocsátani, hogy a sófogyasztás (benne az elfogyasztott nátrium) alapvetô és kiemelt jelentôségû szervezetünk mûködésében. Mértékétôl függôen hiánya, illetve jelentôs csökkenése az életet veszélyeztetô állapotot is elôidézhet, azonban – mint ahogyan minden másra vonatkozóan is igaz – túlzott mértékû fogyasztása jelentôs kockázattal jár. Számos vizsgálatban bizonyították, hogy kisebb a cardiovascularis halálozási kockázata azon kezelt hypertoniás betegeknek, akiknek a gyógyszeres kezelését megfelelô életmódváltás is kíséri (a testsúly csökkentése, a sófogyasztás csökkentése, a fizikai aktivitás növelése, a zöldség-gyümölcs fogyasztás növelése), szemben azokkal, akik esetében a nem gyógyszeres terápia nem épült be a vérnyomáscsökkentô kezelésbe (1–3). A nagyon nagy többletsóbevitel a stroke- és a teljes cardiovascularis halálozás szignifikáns növekedésével jár. A nem pontosan megállapítható sóbevitel miatt a többletfogyasztás alulértékelt, tovább növelve a cardiovascularis halálozás kockázatát (4). A sóbevitel növekedése emeli a vérnyomást, igaz, nem mindenki egyformán érzékeny a sóterhelésre, ezért is tûnhetnek egymásnak ellentmondóaknak a vizsgálati eredmények, amelyek ezt nem veszik figyelembe (5). Az afroamerikai lakosságban jóval gyakoribb a hypertonia elôfordulása és kifejezettebb a sóérzékenység, olyan mértékben, hogy ez számukra más sófogyasztási célértéket is jelent (1,8 g/nap), szemben a fehér bôrû lakosságéval (2,3 g/nap alatt) (3). A sóérzékenység komplex mechanizmus, egyaránt van genetikai és környezeti meghatározója. Ugyanakkor a sófogyasztás növelése a vérnyomástól független, csökkent érfali tágulékonyságot, szervkárosítást be-

2011;15(6)

SÓFOGYASZTÁS

ÉS HYPERTONIA.

A

NEMZETI SÓCSÖKKENTÔ PROGRAMOK PREVENCIÓS ÉS TERÁPIÁS ÉRTÉKE

folyásoló, károsító hatást is létrehoz (6). A sócsökkentést vizsgáló tanulmányok metaanalízisében is igazolták, hogy a 2–2,3 g/nap közötti sóbevitel 20%-os, szignifikáns csökkentést eredményez a cardiovascularis történésekben (7). Más feldolgozás (Cochrane) alapján a sócsökkentés vérnyomáscsökkentô hatása egyértelmûen bizonyított, míg az elemzett vizsgálatoknak ellentmondásos volt a statisztikai erejük a cardiovascularis mortalitás és morbiditás vonatkozásában (8). A jelentôsen fokozott sófogyasztás növeli a vérnyomást (9) és csökkenti a hypertoniás betegek antihipertenzív terápiájának hatását, rezisztens hypertonia képét okozva. A vizsgálati eredmények alapján a sófogyasztás csökkentése alapvetô kell legyen a gyógyszeresen is kezelt hypertoniás betegek esetében (10, 11). Szignifikáns összefüggés van a só- és a folyadékfogyasztás között is, a nagyobb sóbevitel fiatalokban elsôsorban a cukorral édesített üdítôital-fogyasztást növeli, ami a fiatalkori elhízás egyik tényezôje. Egy gramm többletsóbevitel 27%-os többlet-folyadékbevitelt, és azzal együtt más anyagok többletét, például cukorbevitelt eredményez (12). Az Egyesült Államokban elkészített becslés alapján a sófogyasztás mérsékelt csökkentése (3 grammal kevesebb sóbevitel naponta) alapvetôen képes lehet csökkenteni a cardiovascularis események számát, szinte megfelezôdne az új koszorúérbetegek száma, az új stroke (elsôsorban nôknél) és myocardialis infarktus kialakulása. Hasonlóképpen felezôdne a bármelyik okból bekövetkezô halálesetek száma is, elsôsorban a fiatalok körében. Mindez a dohányzás, a koleszterinszint és a testsúly csökkenésével is járna, a közel 14 milliárd dollár lehetséges egészségügyi kiadáscsökkenés mellett (13). A sófogyasztás csökkentése az ajánlott 5-6 g/nap szint alá jelentôsen befolyásolja tehát a vérnyomás-szabályozást és csökkenti a vérnyomást és a cardiovascularis kockázatot, számos egyéb kedvezô hatás mellett (14, 15). Éppen ezért vitathatatlan tény, hogy minden országban szükséges egy mûködôképes program a sófogyasztás csökkentésére. A legtöbb fejlett országban – mint azt az európai uniós keretprogram is megállapítja – a bevitt só 75%-a a félkész, illetve feldolgozott élelmiszerekbôl származik, ezért az élelmiszeriparnak elsôdleges szerepe van/kell legyen a sófogyasztás csökkentésében. Nem hagyható figyelmen kívül az otthoni sózás jelentôsége sem, ezért a szokások megváltoztatására irányuló lakossági kampányokat is kezdeményezni kell a sófogyasztás csökkentése érdekében. Számos országban már jól mûködô programok vannak, más országokban ez még csak most kezdôdik (16). A nemzeti sófogyasztás-csökkentô programok kifejezetten költséghatékonyak a nem fertôzô betegségek megelôzése szempontjából (17–21).

263

1. táblázat. A nátrium és a só mennyiségi viszonya Nátrium (mg)

Nátrium (mmol)

Só (konyhasó) (g)

1200

51

3,0

2000

87

5,0

2400

104

6,0

4000

174

10,0

Egy teáskanálnyi mennyiség körülbelül 5 gramm konyhasónak felel meg.

sótartalmának van jelentôsége, amely mintegy 40%-kal alacsonyabb. 2007-tôl az Egészségügyi Világszervezet (WHO) támogatja a nemzeti sócsökkentô stratégiákat és programokat. A WHO globális célkitûzése, hogy a felnôttek napi sófogyasztása ne legyen több 5 grammnál. Átfogó tanulmányuk (23) szerint, a bemutatott 33 ország felnôtt lakosságának napi átlagos sóbevitele 5 és 17 g között ingadozik, amely Magyarországon a legmagasabb (1. ábra). E szerint a felnôtt magyar lakosság naponta 12 grammal több sót fogyaszt, mint ami kívánatos lenne. A WHOtanulmány rámutat, hogy az 5 grammos cél elérése összehangolt intézkedésekkel érhetô el, mint például az élelmiszeriparban a só-, a hozzáadott cukor- és zsírtartalom fokozatos csökkentésével (reformuláció), az élelmiszer-címkézés kiterjesztésével és a fogyasztók oktatásával. A programok elômozdítására a WHO létrehozott egy együttmûködést lehetôvé tevô hálózatot is a világ különbözô régióiban (19–21, 24–27). A világakció a sócsökkentés és az egészségmegôrzés érdekében önálló weboldalon is szerepel. Az Európai Unió is kiemelt figyelmet szentel a sócsökkentésnek, amit bizonyít, hogy 2008-ban meghirdette az Európai Sócsökkentô Keretprogramot, amelyhez 26 tagállam – köztük Magyarország is – csatlakozott. A keretprogramban célul tûzték ki a lakossági sófogyasztás legalább 16%-os csökkentését négy év alatt (28). A tapasztalatcsere és a különbözô programok standardizálása céljából érdemes áttekinteni és összehasonlítani, hogy hol tartanak a világ országai a sófogyasztás csökkentése terén. Az összehasonlíthatóság érdekében a legfrissebb áttekintô közlemény alapján (29) összefoglaló táblázatot készítettünk, amely a 26 ország programjából származó adatokat elemzi.

Nemzeti Sócsökkentô Program Magyarországon (STOP SÓ)

Sófogyasztást csökkentô programok Tisztázásra szorulnak a sófogyasztással kapcsolatos bizonyos fogalmak. A nátriumbevitelért döntôen a sófogyasztás (nátrium-klorid) felelôs. Az élelmiszercímkéken a leggyakrabban szereplô nátriummennyiség 2,5-del történô szorzása fejezi ki a só (nátrium-klorid) -tartalmat. Ezt foglaltuk össze az 1. táblázatban (22). Megjegyezzük még, hogy a kenyér és pékáruk esetén a gyártók a termék sótartalmát 100 gramm szárazanyagra adják meg, hiszen ez az alapja a minôsítésnek, míg az egészségüzenetekben a ténylegesen elfogyasztott késztermék

Tekintettel arra, hogy az említett közleményben a magyarországi STOP SÓ Nemzeti Sócsökkentô Program még nem került említésre, a fenti táblázatban a nemzetközi adatokat (29, 30) kiegészítettük a magyarországi adatokkal (2. táblázat). Az elsô kérdéscsoportban szerepel a nemzeti sófogyasztást csökkentô program létrehozására és irányítására, valamint célértékeire és indikátoraira vonatkozó kérdéssor. Magyarországon az Egészségügyi Minisztérium hirdette meg 2008ban a STOP SÓ, Nemzeti Sócsökkentô Programot, amelyet

264

KISS ISTVÁN, MARTOS ÉVA

HYPERTONIA

ÉS

NEPHROLOGIA

1. ábra. Az egy fôre jutó sóbevitel (g/nap) és sófogyasztás-többlet néhány országban (23) (WHO-ajánlás: 5 g/nap/fô)

az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) irányít (31, 32). A program 5 gramm/nap alatti felnôttsófogyasztás-értéket tûzött ki elérendô célként, és négy év alatt évi 4%-os csökkenést tervezett. A program önállóan jött létre, és a Szív- és Érrendszeri Nemzeti Program messzemenô támogatását élvezi (33). A program aktív támogatói között szerepel a Magyar Hypertonia Társaság és a civil szervezetek közül a 129 tagtársaságot összefogó Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ), számos más tudományos társaság és betegszervezet mellett (21, 34). Bár több élelmiszeripari gyártó és szolgáltató szervezet kinyilvánította részvételi szándékát a programban, a tényleges aktivitás messze elmarad a kívánatostól. A Sütôipari Szövetség és a Pékszövetség hozzáállását a következô idézet jellemzi: „Bár a kenyér sótartalmának csökkentésére vonatkozó általános elôírás több szempontból vitatható, várható a kenyérválaszték sótartalom szerinti bôvülése, ami a technológiai és minôségi problémák megoldását igényelheti” (35, 36). Ugyanakkor a legfrissebb ilyen együttmûködés és felajánlás a Magyar Pékszövetséggel jött létre 2012 januárjában. Ennek keretében

a szövetség tagjai vállalták, hogy 2017. december 31-ig a kenyér sótartalmát 16%-kal csökkentik. A hazai sócsökkentô program védjegye a STOP SÓ logó, amelynek célja az önkéntes sócsökkentésben szereplô termékek figyelemfelkeltô megkülönböztetése a csökkentett sótartalmú élelmiszerek választékának növelése céljából (37). Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) megállapítása szerint az európai lakosság sóbevitelének 70–75%-a a feldolgozott élelmiszerek fogyasztásából származik, és csak 10–15% ered a fôzés során hozzáadott sóból vagy az asztali sózásból. Nagyon fontos azonban az is, hogy egy adott élelmiszer sóterhelésben betöltött szerepét nemcsak a sótartalma, hanem az adott populáció táplálkozási kultúrájában elfoglalt helye is befolyásolja. 2009-ben összefoglaló közlemény jelent meg hat kontinens 25 országának sófogyasztásáról és a 24 órás sóürítés mértékérôl 1968-tól napjainkig (38). A leggyakrabban fogyasztott ételek között a legnagyobb sótartalma a kenyérféléknek és a reggelire fogyasztott gabonaféléknek volt. Az átlagos napi fogyasztás 100 mmol/l nátrium felett volt és ez egyes ázsiai országokban még a 200 mmol/l értéket is meghaladta.

2011;15(6)

SÓFOGYASZTÁS

ÉS HYPERTONIA.

A

265

NEMZETI SÓCSÖKKENTÔ PROGRAMOK PREVENCIÓS ÉS TERÁPIÁS ÉRTÉKE

2. táblázat. A nemzeti sófogyasztást csökkentô programok és tartalmuk összefoglaló adatai Ország

A

B

C

D

E

F

G

H

I

J

K

Anglia

áll

6

N

I

9,5 v

I

I

b, e, f

ö

–

IC, k

Belgium

áll

6

N

I

11,0 v

I

N

b, e

ö

áll

–

Bulgária

áll

5

N

N

12,0 d

I

N

e

ö

–

–

Dánia

áll

5

I

N

7–11 v

I

N

e

ö

áll

IL

Finnorsz.ág

áll

7

N

N

7,6–10 v

I

N

b, e

ö

n-áll

I, k

Franciaország

áll

8

N

I

8,4 d

I

N

b, e

ö

áll

–

Hollandia

i

6

N

I

7,6–9,7 d

I

N

e

ö

n-áll

IC, IL, k

Írország

áll

6

I

N

10,0 d

I

I

e, f

ö

áll

I, ö

Lengyelország

áll

6

N

I

–

N

N

–

ö

terv

–

Lettország

áll

5

I

N

–

N

N

e

ö

terv

–

Litvánia

áll

5

N

N

11,0 d

N

N

–

ö

terv

–

Magyarország

áll

5

I

I

16-–18 d

I

N

b, e

ö

áll

–

Norvégia

áll

5

N

N

10,0 d

N

N

–

ö

terv

–

Olaszország

áll

–

N

I

10,8 d

terv

N

–

ö

–

–

Portugália

áll

6

N

N

11,9 d

N

N

–

k

áll

–

Spanyolország

áll

5

N

I

5,4 d

N

N

–

ö

áll

–

Svájc

áll

8

N

I

8,1–10,6 v

terv

N

–

terv

terv

–

Szlovénia

áll

5

I

N

12,0 d

I

N

e

ö

terv

–

Argentína

áll

6

I

N

12,5 d

N

N

–

k

–

–

Ausztrália

n-áll

6

I

I

6,5–12,0 v

I

I

e, f

ö

n-áll

IC, IL, ö

Chile

áll

–

I

I

10,0 d

terv

N

–

terv

áll

I, k

Japán

n-áll

6

I

I

13,2 d

N

N

b

–

n-áll

–

Kanada

áll

6

I

I

7,8 d

I

I

b, e, f

ö

n-áll

IL, ö

n-áll

6

I

I

12,0 d

N

N

–

–

áll

–

Szingapúr

áll

–

I

I

8,8 d

I

?

–

ö

áll

IL, ö

Új-Zéland

n-áll

–

I

I

5,4-–7,6 d

I

N

e

ö

n-áll

IC, IL, ö

áll

6

I

I

8,6 d

I

N

e

ö

n-áll

–

Kína

USA

A: a program vezetése (áll: állami, n-áll: nem állami, i: ipari), B: a napi sófogyasztás célértéke, C: a sófogyasztást csökkentô program önállósága (I: önálló, N: nem önálló), D: civil szervezetek részvétele a programban (I: igen, N: nem), E: a napi sófogyasztás felmérése (d: dietetikai felmérés, v: vizsgálat 24 órás vizeletgyûjtés/nátriumürítés), F: az élelmiszerek sótartalmának felmérése (I: igen, N: nem), G: a fogyasztói viselkedés felmérése (I: igen, N: nem), H: monitorozás (f: fogyasztói viselkedés, b: sóbevitel mérése, e: élelmiszer-sótartalom mérése), I: élelmiszer-reformuláció (k: kötelezô, ö: önkéntes), J: fogyasztói információ, oktatás (áll: állami, n-áll: nem állami), K: élelmiszer-átcímkézés (IC: igen címke, IL: igen logó, k: kötelezô, ö: önkéntes).

Magyarországon az OÉTI 2008 óta – éppen az Európai Sócsökkentô Keretprogramhoz történt csatlakozás miatt, a kiindulási helyzet meghatározása céljából – folyamatosan méri az élelmiszerek sótartalmát (39). 2009-ben a felnôtt lakosság táplálkozási szokásait, tápláltsági állapotát vizsgáló OÉTI-felmérés (OTÁP2009) eredményei szerint a férfiak és nôk sóbevitele jelentôsen meghaladta a hazai ajánlást (2. ábra): a férfiak naponta átlagosan csaknem 3,5-szer (17,2 g) és a nôk is csaknem 2,5-szer (12,0 g) több sót fogyasztottak (40). Az OTÁP2009 vizsgálat szerint a felnôtt lakosság feldolgozott élelmiszerekbôl származó sóbevitelének legnagyobb részéért a kenyérfélék, majd a húskészítmények, a savanyúságok és a zsiradékok fogyasztása felelôs (3. ábra). Sajnos, a gyermekkorban sem jobb a helyzet. 2009-ben az OÉTI-nek az óvodai közétkeztetés felmérését célzó

vizsgálata megállapította, hogy a háromszori étkezéssel biztosított étrendek sótartalma rendkívül magas: a legkisebb érték is elérte a 3,5 g-ot, a legnagyobb 13,1 g volt (átlag: 6,9±1,5 g). A korcsoport számára a napi háromszori étkezésre ajánlott 2 grammnál az átlagos sótartalom is több mint háromszoros volt. Az igen kedvezôtlen eredmények a nyersanyag-felhasználás és az ételkészítés korszerûtlenségét együttesen tükrözik. 1960-ban Magyarországon a kenyérfogyasztás 112,8 kg/fô/év volt, ami mára 76 kg/fô/év mennyiségre csökkent, ugyanakkor még mindig kenyérfélébôl fogyasztunk a legtöbbet naponta (41). Ezért például a kenyérfélék jelentôs hányadát adják a magyar lakosság sóbevitelének, hiszen ezekbôl a napi fogyasztás átlagosan körülbelül 30 dkg. A 3. táblázat mutatja a lakosság feldolgozott élelmiszerekbôl származó só-

266

KISS ISTVÁN, MARTOS ÉVA

HYPERTONIA

ÉS

NEPHROLOGIA

2. ábra. A felnôtt magyar lakosság sóbevitele (2009)

bevitelének több mint egyharmadáért felelôs, az OÉTI laboratóriumában meghatározott 82 féle kenyér és pékáruból 38-nak a sótartalmát (39). A táblázatból jól látszik, hogy a hazánkban forgalomban lévô kenyerek és pékáruk sótartalma 0,83 és 3,44 g a 100 g fogyasztásra kész élelmiszerben. A sófogyasztás csökkentése mellett egyéb táplálkozási kockázati tényezôk kiküszöbölését célozza az a WHOprogram (42), amelyet Magyarországon a Nemzeti Táplálkozáspolitika foglal össze, és amelynek cselekvési programját a 2010–2013 közötti idôszakra kormányhatározattervezet tartalmazza (43, 44). Fontos lépés volt a 2011. évi CIII. törvény a népegészségügyi termékadóról, amely a gyártókat a csökkentett sótartalmú termékek felé irányítja, most már gazdasági okokból is (45). Az információk átadása a csökkentett sótartalmú élelmiszerek fogyasztásának elônyeirôl a szakmai-tudományos társaságok feladata is. Hasonló, megfelelô fellépés és információterjesztés szükséges az interneten felbukkanó tévhitek ellen is, amire példa lehet a csökkentett nátriumtartalmú sók veszélyérôl szóló „információbomba” (a káliumtartalom ártalma és a NaCl-tartalom túlzott mértékû

3. ábra. A magyar lakosság feldolgozott élelmiszerekbôl származó sóbevitelének élelmiszerek szerinti megoszlása (2009)

csökkentése). Ezt cáfolta a hivatalos vizsgálat, amelynek alapján az asztali sók káliumtartalma minimális volt, esetenként inkább több nátrium-klorid volt bennük, mint amit a csökkentett sótartalom hirdetett. A káliummal dúsított sók sótartalma megfelelt a megadottnak. Mindezzel bizonyítható volt, hogy nincsen szükség a gyógyszertári alapanyagsó élelmiszerként történô felhasználására (46). Ezen túlmenôen az egészségügyi szakembereknek kiemelt szerepe van abban, hogy a nem gyógyszeres terápiát (sószegény diéta) rutinszerû beépítsék a hypertoniás beteg gyógyszeres kezelésébe. Ezen a területen van még javítanivaló, mint azt az Európai Lakossági Egészségfelmérés (47) adatai is bizonyítják. Az eredmények szerint a felnôttek egyharmada hypertoniás, ami mintegy 2,6 millió embert érint, más becslések szerint a lakosság 40%-a hypertoniás, ami 3,3 millió felnôtt lakost jelent Magyaror3. táblázat. Hazai kenyér- és pékáruk sótartalma szágon. Egyértelmû és kiMegnevezés Só g/100 g Megnevezés Só g/100 g emelt fontosságú adat, hogy a hypertoniás betegek csupán rozslánggal készült kenyér 0,83 parasztkenyér, 750 g 1,69 teljes kiôrlésû kifli 1,01 hosszú zsemle 1,72 4%-a tart sószegény diétát (4. magvas zsemle 1,15 burgonyás kenyér 1,81 ábra). tökmagos pogácsa (sima liszt) 1,15 zsemle (lenmaglisztes) 1,89 Összehasonlítva az európai sajttal szórt stangli bagett 1,33 alpesi rozskenyér 1,48 országokkal hazánkat, jól látfehér kenyér, 1 kg, szeletelt, csomagolt 1,37 fehér kenyér 1,51–1,60 hatóan nincsen különösebb széFogyi kenyér 1,37 félbarna kenyér 1,52–2,27 gyenkeznivalónk a sócsökkentô Tesco – Pesti tartós kenyér 1,38 kocka alakú zsemle (teljes kiôrlésû) 1,54 programunk meghirdetésével, szendvicskenyér 1,39–1,46 TS Pesti tartós kenyér 1,55 célkitûzéseivel kapcsolatban, házi jellegû kenyér 1,39 magyaros tönkölyös kenyér 1,94 azonban az élelmiszerek sótarzsömle 1,42–1,47 rozsos bagett 2,12 talmának csökkentése nem látTesco – búzakorpás toast kenyér 1,42 mexikói párna 2,49 ványos. A sócsökkentés eredkukoricás kenyér 1,43 sajtos pogácsa 2,49 magvas kenyér 1,46 sajtos croissant 2,50 ményei ugyan alig mérhetôk az bakonyi barna 1,46 sajttal szórt pogácsa 2,52 egészségügyben rövid idô alatt KNF házi jellegû kenyér 1,46 fûszermagos zsemle 2,57 objektíven (például kockázatextrudált kenyér Graham-liszttel 1,47 sajtos- tökmagos buci 2,59 csökkenés, halálozáscsökkeköményes-sós kifli 1,48–1,53 bagett 2,62 nés), de a hosszú távú eredKornspitz kenyérféleség 1,69 szezámos mákos pogácsa 3,44 ményesség nem kétséges. A só-

2011;15(6)

SÓFOGYASZTÁS

ÉS HYPERTONIA.

A

NEMZETI SÓCSÖKKENTÔ PROGRAMOK PREVENCIÓS ÉS TERÁPIÁS ÉRTÉKE

267

csökkentést fokozatosan kell végrehajtani, figyelembe véve a jelenlegi adatokat. Sajnos igen hosszú idô fog eltelni, míg a lakosság átlagos sóbevitele a WHO-ajánlás szintjére csökken. Ez csak minden érintett összehangolt cselekvésével, a szakmai és politikai döntéshozók meggyôzésével érhetô el, bizonyítva a program fenntartásából származó egészségnyereséget, betegségmegelôzést és költségmegtakarítást (48). 4. ábra. A hypertoniás betegek és a sószegény diétát tartók aránya (2009)

IRODALOM 1. Mozaffarian D, Wilson PWF, Kannel WB. Beyond established and novel risk factors: lifestyle risk factors for cardiovascular disease. Circulation 2008;117:3031-8. 2. Chive SE, McCullough ML, Sacks FM, Rimm EB. Healthy lifestyle factors in the primary prevention of coronary heart disease among men: benefits among users and nonusers of lipid-lowering and antihypertensive medications. Circulation 2006;114:160-7. 3. ASH position paper: Dietary approaches to lower blood pressure. Appel LJ on behalf of the American Society of Hypertension Writing Group. J Am Soc Hypertens 2009;3:321-31. 4. Strazzullo P, D’Elia L, Kandala N-B. Salt intake, stroke, and cardiovascular disease: meta-analysis of prospective studies. BMJ 2009;339:b4567. doi:10.1136/bmj.b4567 5. Al-Awgati Q. Evidence-based politics of salt and blood pressure. Kidney Int 2006;69:1707-8. 6. Kanbaya M, Chenb Y, Solake Y, Sandersc PW. Mechanisms and consequences of salt sensitivity and dietary salt intake. Curr Opin Nephrol Hypertens 2011;20:37-43. 7. He FJ, MacGregor GA. Salt and cardiovascular risk. Nat Rev Nephrol 2012;8:134-6. 8. Reduced dietary salt for the prevention of cardiovascular disease: a metaanalysis of randomized controlled trials (Cochrane review). Am J Hypertens 2011;8:843-53. 9. Miura K, Okuda N, Turin TC for the NIPPON DATA80/90 Research Group. Dietary salt intake and blood pressure in a representative japanese population: Baseline analyses of NIPPON DATA80. J Epidemiol 2010;20(Suppl3):S524-S530. doi:10.2188/jea.JE20090220 10. Pimenta E, Gaddam KK, Oparil S, et al. Effects of dietary sodium reduction on blood pressure in subjects with resistant hypertension. Results from a randomized trial. Hypertension 2009;54:475-81. 11. Ekinci EI, Thomas GRJ, MacIsaac GR. Salt supplementation blunts the blood pressure response to telmisartan with or without hydrochlorothiazide in hypertensive patients with type 2 diabetes. Diabetologia 2010;53:1295-303. doi:10.1007/s00125-010-1711-2 12. He FJ, Marrero NM, MacGregor GA. Salt intake is related to soft drink consumption in children and adolescents. A link to obesity? Hypertension 2008;51:629-34. 13. Bibbins-Domingo K, Chertow GM, Coxson PG, et al. Projected effect of dietary salt reductions on future cardiovascular disease. N Engl J Med 2010;362:590-9. 14. Cook NR. Salt intake, blood pressure and clinical outcomes. Curr Opin Nephrol Hypertens 2008;17:310-4. 15. Klaus D, Hoyer J, Middeke M. Salt Restriction for the Prevention of cardiovascular disease. Dtsch Arztebl Int 2010;107(26):457-62. doi:10.3238/ arztebl.2010.0457 16. He FJ, MacGregor GA. A comprehensive review on salt and health and current experience of worldwide salt reduction programmes. J Hum Hypertens 2008;1-22. doi:10.1038/jhh.2008.144 17. Asaria P, Chisholm D, Mathers C, Ezzati M, Beaglehole R. Chronic disease prevention: health effects and financial costs of strategies to reduce salt intake and control tobacco use. Lancet 2007;370:2044-53. 18. Murray C, Lauer J, Hutubessy R, Niessen L, Tomijima N, Rodgers R, et al. Effectiveness and costs of interventions to lower systolic blood pressure and cholesterol: a global and regional analysis on reduction of cardiovasculardisease risk. Lancet 2003;361:717-25. 19. World Health Organization. Reducing salt intake in populations. Geneva: World Health Organization; 2007. 20. Webster J, Dunford E, Chalmers J, Corbett S, Neal B. Cost benefit of salt reduction to complement existing clinical hypertension programs. High Blood Pressure Research Council 2009 Annual Scientific Meeting. December 2009. 21. Mohan S, Campbell NRC. Salt and high blood pressure. Clinical Science 2009;117:1-11. doi:10.1042/CS20080207

22. Kiss I. Élvezetes és láthatatlan kockázat: a só. A Magyar Hypertonia Társaság szerepe a Nemzeti Sócsökkentô Programban: STOP SÓ. Hypertonia és Nephrologia 2010;14:6-8. 23. Mendis S, Puska P, Norrving B (eds.). Global atlas on cardiovascular disease prevention and control. Geneva: World Health Organization; 2011. p. 83. Figure 79. 24. He FJ, Jenner KH, MacGregor GA. WASH - World action on salt and health. Kidney Int 2010;78:745-53. http://www.worldactiononsalt.com/. 25. Jacqui Webster J, Dunford E, Huxley R, et al. The development of a national salt reduction strategy for Australia. Asia Pac J Clin Nutr 2009;18(3):303-9. 26. Sodium reduction strategy for Canada. Recommendations of the Sodium Working Group, 2010. 27. European action plan for food and nutrition policy, 2007-2012 (Second Action Plan) http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0017/74402/ E91153.pdf. 28. (http://ec.europa.eu/health/nutrition_physical_activity/docs/saltflyerfinal.pdf). 29. Webster JL, Dunford EK, Hawkes C, Neal BC. Salt reduction initiatives around the word. J Hypertens 2011;29:1043-50. 30. Cappuccio FP, Capawell S, Lincoln P, McPherson K. Policy options to reduce population salt intake. BMJ 2011;343:d4995 doi:10.1136/bmj.d4995. 31. Martos É, Lugasi A, Bakacs M és mtsai. STOP SÓ – Nemzeti sócsökkentô program. Népegészségügy 2010;88:101-6. 32. Martos É. Európai összefogás a lakosság sóbevitelének csökkentése érdekében – Nemzeti Sócsökkentô Program. Metabolizmus. 2010;VIII(suppl A):23-4. 33. A Szív és Érrendszeri betegségek megelôzésének és gyógyításának Nemzeti Programja. EüM-MOTESZ Kiadvány, 2006. március. 34. Kiss I. Nemzeti Sócsökkentô Program: Stop Só. MOTESZ Magazin 2010; XVIII(1):46-8. 35. Lásztity R. Konyhasó: „Egy fehér alattomos gyilkos” vagy a kenyérgyártás nélkülözhetetlen alapanyaga. Sütôiparosok, Pékek 2008;LV(6):37-8. 36. Baltás L. Só csökkentést határozott el az Európai Unió. A pékeknek komoly feladatuk lesz. Sütôiparosok, Pékek 2009;LVI(5):26-8. 37. A STOP SÓ megkülönböztetô jelzés élelmiszerek címkéjén történô használatának feltételei. OÉTI, 2010., 1-6. http://www.oeti.hu/download/stopsologohaszn.pdf 38. Brown IJ, Tzoulaki I, Candeias V, Elliott P. Salt intakes around the world: implications for public health. Int J Epidemiol 2009;38:791-813. 39. Kereskedelmi forgalomból származó élelmiszerek sótartalma. OÉTI vizsgálat, 2009. http://www.stopso.eu/download/sotartalomoetifelmeres.pdf; 2011. július 40. National Diet and Nutritional Status Survey 2009 (OTÁP2009). http://www.oeti.hu/download/nationaldiet.pdf 41. Werli J. A Kenyér Világnapja 2009. október 16. Sütôiparosok, Pékek 2009;LVI(5):26-7. 42. WHO European Action Plan for Food and Nutrition. World Health Organization. 2008;1-29. 43. Zajkás G. Magyarország nemzeti táplálkozáspolitikája. A Nemzeti Egészségügyi Program támogatásával, 2004. 44. Magyarország Nemzeti Táplálkozáspolitikájának 2010–2013. évekre szóló Cselekvési Tervének végrehajtásáról. A Kormány …/2010. (...) Korm. határozata. http://www.nefmi.gov.hu/letolt/elektronikus_ugyintezes/mntpcst_ terv_101115y.pdf 45. 2011. évi CIII. törvény a népegészségügyi termékadóról. Magyar Közlöny 2011;(85):25125-8. 46. Takács G, Fittler A, Botz L. Valóban „egészségesebb” a patikai só ? – Tények, tévhitek és ellentmondások a nátrium-kloriddal kapcsolatban. Gyógyszerészet 2011;55:392-7. 47. Európai Lakossági Egészségfelmérés – Magyarország, 2009. Összefoglaló eredmények. Budapest: KSH; 2011. 48. Wang G, Labarthe D. The cost-effectiveness of interventions designed to reduce sodium intake. J Hypertens 2011;29:1693-9.