SÍPOS FERENC Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején Források a Rákóczi-szabadságharc első hónapjaiból

SÍPOS FERENC Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején Források a Rákóczi-szabadságharc első hónapjaiból Összeállításunk első részében az 1–41. számú forrást magába foglaló közlésben, amely 2006ban jelent meg,1 az 1701. április 26 – 1703. május 31. közötti időszak Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegyékre vonatkozó forrásanyagából válogattunk. 1703 tavaszán még kevesen tudták, hogy egy szervezett mozgalom kezd kibontakozni. A tiszaháti felkelők május 21-én bontották ki Tarpán és Váriban a II. Rákóczi Ferenctől és Bercsényi Miklóstól Lengyelországban kapott négy zászlót, s olvasták fel a brezáni kiáltványt,2 másnap pedig már Beregszászon toboroztak. Az események súlypontja tehát Szatmár és Bereg vármegyére összpontosult. Ettől kezdve a források e vidék rebelliseiről, felkelőiről, lázadóiról szólnak. A kuruc kifejezés3 pedig már arra utal, hogy egy országos méretű,

korábbi

hagyományokkal

rendelkező

mozgalom

van

kibontakozóban!

Forrásösszeállításunk első része a tiszaháti felkelőkre vonatkozó hírekkel ért véget. Ebben, a második részben az 1703. június 2 – július 4. közötti időszakot mutatjuk be. Az események színtere Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye. Amíg Károlyi Sándor, Szatmár vármegye főispánja Kassán, a felső-magyarországi főkapitánynál igyekezett tisztázni magát a szatmári várparancsnok vádjai alól, Tiszabecsnél vármegyéjéből hét-nyolcszáz nemesi felkelő és helyőrségből kivont katona gyűlt már össze parancsára várva, hogy megkezdhessék az átkelést a Tiszán. Biztosra vették, hogy a túlsó parton gyülekező „tolvajok” – számukat hatnyolcszázra becsülték, de „rossz és fegyvertelen nép” – el fognak menekülni előlük. (42. sz. forrás) A tiszabecsi táborból indult útnak június elsején a csengeri birtokos, báró Melith Pál egy kisebb csapat élén, hogy Beregszászon egyesüljön a Bereg vármegyei nemesi felkelőkkel. A lebecsült kurucok azonban nem menekültek el a közeledő nemesek elől, meghiúsították előre megbeszélt találkozójukat: megfutamították őket. Melith Pál úgy vonult ki előlük Beregszászról, hogy még csak nem is értesítette a veszélyről Orosz Györgyöt, Bereg vármegye alispánját, így az általa vezetett nemesek majdnem a kurucok karjaiba futottak, csak üggyel-bajjal sikerült visszavonulniuk Munkácsra.4

1

SÍPOS Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején. Forrásközlés. In: Szabolcs-SzatmárBeregi Levéltári Évkönyv, 17. Szerk. Galambos Sándor – Kujbusné Mecsei Éva, Nyíregyháza, 2006. 49–88. 2 Az 1703. május 12-én kiadott levelükkel hívták hadba az ország „nemes és nemtelen” lakosait. 3 Károlyi Sándor, Szatmár vármegye főispánja használja először május 27-én a kuruc szót. Lásd a 32. sz. forrást! 4 ESZE Tamás: A tiszaháti felkelés. Budapest, 1952. (a továbbiakban ESZE, 1952.) 9. Lásd a 46. és a 60. sz. forrást! 1

Károlyi Sándor kassai tárgyalásai nem jártak eredménnyel, a felső-magyarországi főkapitány ugyanis nem magyarázkodást, tetteket várt tőle! Szatmár vármegye főispánja így aztán belső meggyőződése ellenére kénytelen volt felvenni a harcot a kurucokkal. Dühödt gyorsasággal cselekedett: Kassáról június 2-án érkezett vissza Nagykárolyba, 3-án támogatást kért a szomszéd vármegyéktől, 4-én – a választ meg sem várva! – saját vármegyéje nemesi felkelői élén harcra készen útra kelt, 5-én Szatmáron átvette a helyőrségből kapott segédcsapatot, Kóródnál5 átkelt a Tiszán, 6-án Beregen6 éjszakázott, 7-én hajnali háromkor indult el, hogy még a lengyel határ előtt utolérje a visszavonuló kurucokat, délután négy-öt óra tájt Dolhánál (Máramaros vármegye) sikeresen rajtuk ütött, három zászlót zsákmányolt. A „hadjáratot” azonban nem folytatta.7 Szatmár vármegye főispánjaként Máramaros vármegye területén nem intézkedhetett. Bereg vármegyébe vonult vissza. Itt ugyan lett volna jogalap rendelkezni a helyi erőforrásokkal, vele volt ugyanis Csáky István, Bereg és Ugocsa vármegye főispánja, de túlértékelte a dolhai győzelmet, így aztán nem észak felé, a lengyel határhoz vonult, hogy elvágja a menekülők útját, hanem engedve a közóhajnak – a Szatmár vármegyei nemesek és a szatmári helyőrség katonái, akikből serege állt, aligha lelkesedtek a „rablók” elleni fellépésért – hazatért. 7-én Bilkén (Bereg vármegye) éjszakázott, 8-án Salánkra (Ugocsa vármegye) ért, 9-én Orosziban (Szatmár vármegye) tartózkodott, 10-én vonult be Szatmárra „rendelt seregekben… ágyúszó alatt.” Másnap már újra otthon, Nagykárolyban volt. Talán ekkor olvasta el Klobusiczky Ferenc királyi személynök június 4én Eperjesen írt levelét: „Ettül az gaz néptűl tartani nem kell. Lengyelországbúl kellene inkább gondolkozni, de onnan is ezen órában érkeztek embereim, éppen semmi gyülekezeti semmi hadnak mostan; s valaki Lengyelországbúl ijeszti kegyelmeteket, éppen ne hidgye…” (47. sz. forrás) Aggodalomra tehát semmi ok: felesleges lett volna a lengyel határig üldözni a szétszórt felkelőket! Nyugodt lélekkel indult el június 14-én, csütörtökön Bécsbe, hogy kiaknázza a dolhai győzelmet: kedvezményeket szerezzen vármegyéjének, családjának.8 (96. sz. forrás) Nem is sejtette, hogy ez egy nevezetes nap lesz: Rákóczi ekkor érkezik

5

Ma Tiszakóród Település Bereg vármegyében, Munkácstól délre. 7 Így már nem veheti igénybe a szép reményeket szövögető szatmári és munkácsi várparancsnok által felajánlott katonai segítséget. Lásd az 58–59., a 64. és a 66. sz. forrást! 8 A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. A család megbízásából kiadja gróf Károlyi Tibor. Sajtó alá rendezi GÉRESI Kálmán. 4. köt. Budapest, 1887. 598–600. és ua. 5. köt. Budapest, 1897. (a továbbiakban GÉRESI, 1897.) 17–19.; Károlyi Sándor emlékiratai a Rákóczi háború kezdetéről. Közli: WALTHERR Imre. Századok, 1874. (a továbbiakban WALTHERR, 1874.) 314–330. és 396–398.; ESZE, 1952. 8–11. 6

2

Magyarország határára, s e napot tekinti a szabadságküzdelem kezdetének, később még érmet is veretett erre a napra visszaemlékezve!9 Három-négy nap alatt Károlyihoz az általa levélben megkeresett vármegyék fegyveres nemessége még ha akart volna, akkor sem csatlakozhatott. Szabolcs vármegye két alispánjának június 2-án írt Károlyi: meghagyta nekik, hogy a nemesi felkelőkkel és a hajdúvárosok által kiállított egységgel Jándnál vagy Naménynál keljenek át a Tiszán, s úgy csatlakozzanak hozzá. (43. sz. forrás) A két alispán június 4-én válaszolt: a közgyűlés úgy határozott, nemesi felkelőik nem hagyhatják el a vármegye területét, itthon kell vigyázniuk, de kapcsolatot kívánnak tartani Károlyival, más vármegyékkel. (48. sz. forrás) Nagykárolyba küldött válaszlevelüket Károlyi Sándor felesége, Barkóczi Krisztina június 6-án küldte férje után! (57. sz. forrás) Június 5-én a szatmári várparancsnok is felszólította Szabolcsot, tartsanak kapcsolatot Károlyi Sándorral és támogassák katonai akcióját, (51. sz. forrás) sőt ugyanezen a napon Károlyit is tájékoztatta erről az intézkedéséről. (52. sz. forrás) A szatmári főispán június 5-én Szabolcsot sürgette: addig nem támadja meg a „tolvajokat”, míg nem értesül a szabolcsi nemesi felkelők megérkezéséről; egyszerre kellene rajtuk ütni. (53. sz. forrás) Június 6-án a szatmári várparancsnok Károlyinak írt levelében már megbízhatatlannak bélyegzi Szabolcs vármegyét: „ők ezeknek a csibészeknek üldözésében nem mutatnak nagy lelkesedést, ami kiderül abból is, hogy időnként a Szabolcs vármegyébe érkező rablók ott tartózkodásuk során egymással tanácskozni tudnak s valójában rejtekhelyekre találnak.” (56. sz. forrás) Bihar vármegye közgyűlése június 4-én úgy döntött, hogy csak a belső nyugalomra vigyáznak: a felfogadandó 50 lovas és a 40 szekér öt-öt puskással nem hagyhatja el a vármegye területét. (54. sz. forrás) Bereg vármegyétől sem kaphatott hathatós támogatást Károlyi: Orosz György alispán június 7-én arról tájékoztatta, hogy a nemesi felkelők már eloszoltak… (60. sz. forrás) Eközben – még nem tudva a dolhai összecsapásról – az ország nádora közvetíteni próbált az uralkodó és a nemzet között: Eszterházy Pál adóengedményt javasolt és a legelőkelőbb nagyurak Bécsbe hívását szerette volna elérni, hogy határozatokat lehessen hozni a helyzet megoldására. Igaz, arról is írt, hogy „a Montecuccoli-ezred jelenleg az országban tartózkodik, elvezényelhető azokra a vidékekre, ahol jelenleg a zavargók civakodásai folynak, mielőtt számuk még inkább megnövekszik.” (62. sz. forrás) Elképzelésein azonban ekkor már túlhaladt az idő: az uralkodó a katonai megoldást választotta, úgy döntött, hogy a 9

Felirata: OPERE LIB. INCHOATO ANNO MDCCIII XIV IVNII. (POSTA Béla – TERGINA Gyula: Erdély emlékérmei. Második és befejező közlemény. Történelmi Tár, 1893. 719–720.) 3

Montecuccoli-vértesezredet mégse külföldön, a spanyol örökösödési háború hadszínterein veti be, hanem visszarendeli a felkelők ellen; nincs engedmény, nincs kegyelem! Löwenburg ezredes, szatmári várparancsnok kénytelen-kelletlen vette tudomásul Károlyi gyors visszavonulását, buzdító leveleket írt a szomszédos vármegyéknek, hogy rávegye őket a menekülő kurucok üldözésére, (70. sz. forrás) és egyre erőteljesebben folytatta a vár megerősítését: még a szomszédos Szabolcs vármegye segítségét is kikényszerítette. (77. sz. forrás) Pedig e vármegyének is volt elég gondja-baja: a kállói várhoz szintén jobbágyokat kellett munkára rendelniük, (65. és 74. sz. forrás) s egy korábbi egyezség értelmében ők kötelesek gondoskodni Kisvárda védelméről. (63. sz. forrás) A Szatmáron ágyúszóval, diadalmenettel ünnepelt dolhai csata után csakhamar nyugtalanító hírek érkeztek Szabolcs vármegyébe: a Bajorországba vezényelt magyar huszárok közül többen hazaszöktek, s most itt vannak a forrongó országban! Az esemény súlyát jelzi, hogy ebben az ügyben maga az uralkodó adott ki rendeletet június 13-án: ha Szabolcsba érkeznek, el kell őket fogni. (76. és 83. sz. forrás) Június 29-én a munkácsi várparancsnok a Deák Pál huszárezredből megszökött 200 lovast látott a vártól nem messze: a Tiszántúlról jöttek, Szentmiklós felé távoztak, követték a visszavonuló Rákóczit. (92. sz. forrás) Június 30-án, két nappal a munkácsi csetepaté után egy sereg lovas vonult el a vár alatt, (94. sz. forrás) majd – Ocskay László és Borbély Balázs vezetésével – Zavadkán csatlakoztak Rákóczihoz.10 Június végén síppal és trombitával kuruc lovasok haladtak el Sárospatak mellett. (95. sz. forrás) A bécsi útra készülődő Károlyi szerepét a Szatmár vármegyében tartózkodó Csáky István, Bereg és Ugocsa vármegye főispánja igyekezett átvenni, „mert jól kezdett dolognak kár lenne külömben végződni.” (71. sz. forrás) Június 12-én arra kérte, mielőtt elutazna, intézkedjen a védelem megszervezéséről a Tiszánál, nehogy a felkelők visszaadják a dolhai kölcsönt! (72. sz. forrás) Károlyi azonban úgy ítélte meg, hogy elegendő, ha kegyelmet ígér a felkelőknek: június 12-én nyílt levelet bocsátott ki; a bűneiket megbánóknak nála, vagy távollétében gróf Csáky Istvánnál kell jelentkezniük. (73. sz. forrás) Példáját másnap Csáky is követte, ő is kegyelmet ígért, s hazatérésre szólította fel a nyughatatlan embereket, csaknem szóról szóra átmásolva Károlyi pátensét. (78. sz. forrás) Miután a két felhívásra senki se jelentkezett, Bereg és Ugocsa vármegye főispánja – a szatmári várparancsnok hathatós támogatásával – a Tisza mellett, Csekénél szállt táborba, (82. sz. forrás) serege nemesi felkelőkből, helyőrségekből kivont katonákból állt. A szatmári 10

MARKÓ Árpád: II. Rákóczi Ferenc háborújának kezdete. (1703. június 16-tól július 15-ig.) Hadtörténelmi Közlemények, 1935. (a továbbiakban MARKÓ, 1935.) 227. 4

várparancsnok igyekezett tettekre sarkallni Csákyt: leírta, hogyan intéztessen támadást a Tisza túlsó partján fel-felbukkanó felkelők ellen, javasolta a Rákóczi „látására” indult beregszászi bíró elfogását, ha majd visszajön. (85. sz. forrás) Később túszokat akart Szatmárra vitetni Beregszászról, Váriból és Tarpáról, hogy ezeket a településeket engedelmességre lehessen szorítani; (89. sz. forrás) hírt adott a Munkács felé közeledő Montecuccoli-vértesezredről, s arra ösztökélte Bereg és Ugocsa vármegye főispánját, kapcsolódjon be a küzdelembe, de a levert lázadóknak ne adjon kegyelmet! (90. sz. forrás) Csáky képtelen volt ezeket az ötleteket megvalósítani, tevékenysége szinte csak hírek gyűjtésére, továbbítására szűkült le. Löwenburg azonban ezzel sem volt megelégedve: a tőle érkező információkat hitetlenkedve, néha már-már ingerülten fogadta. (87., 89. és 91. forrás) Bereg és Ugocsa vármegye főispánja csak mellékszereplője lett az eseményeknek, nem volt befolyása azok alakulására. A harmadik főispán, Zichy Péter (Szabolcs vármegye), úgy tűnik, távolról szemlélte az eseményeket: mindvégig Homonnán tartózkodott… (68. sz. forrás) Így aztán az irányítást – Károlyi távozása után – az újra színre lépő Montecuccoli ezredes vette át. Bécsben szinte az utolsó pillanatban intézkedtek a már külföldre vezényelt, s Buda felé közeledő Montecuccoli-vértesezred visszarendeléséről. (55. sz. forrás) Ez az egyetlen, Magyarországon bevethető alakulat június 19-én Kassa mellől indult el, (87. sz. forrás) s Ungváron át június 28-án hajnalban érkezett Munkácsra, ahol összecsapott az immár Rákóczi parancsnoksága alatt álló kurucokkal. Montecuccoli is – akárcsak Károlyi Dolhánál! – megelégedett a gyors sikerrel, a visszavonulókat nem merte követni.11 Rákóczi június 29-én Zavadkára vonult vissza, itt várta be a Bercsényi által Lengyelországban toborzott segédcsapatot, hogy aztán együtt induljanak el a Tiszántúl csatlakoztatására.12 *** A régiónkra vonatkozó, ezt az időszakot érintő valamennyi forrás összegyűjtésére törekedtem. E válogatásban a három vármegye nem egyforma súllyal szerepel. Szabolcs vármegyére vonatkozóan az alábbi fondot tekintettem át:13 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML) o

IV. A. 1/b. Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésének iratai, (1335) 1550– 1848. Közgyűlési iratok, (1335) 1550–1848

Szatmár és Bereg vármegyét illetően a két főispán családi levéltárait14 nézhettem át: 11

92–94., 97–98., 100. sz. forrás; MARKÓ, 1935. 224–225. Uo. 226–227. és 230. 13 A továbbiakban a fondokra a fondszámok feltüntetésével hivatkozok. Szatmár vármegye közgyűlési iratainak egy része Budapestre került, ebben az anyagban (Magyar Országos Levéltár, P 621. 2. d.) nem járt eredménnyel a kutatás. 12

5

Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) o

P 71. A Csáky család levéltára. Központi levéltár. Levelek a Rákócziszabadságharc korából, 1703–1711

o

P 392. A Károlyi család nemzetségi levéltára. Törzsanyag, (1264) 1527–1912

o

P 396. Acta publica, 1451–1919

o

P 1501. Károlyi Sándor iratai, 1694–1744

a Rákóczi-szabadságharc Levéltára: o

G 26. Kérvények, levelek, jegyzékek, 1700–1711

a Szepesi Kamarai Levéltára: o

E 250. Litterae Camerae Posoninesis et aliorum, 1560–1773. Lajstromozott iratok

Eszterházy Pál nádor iratai: o

Mikrofilmtár 4727. d.

Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (a továbbiakban OSZK Kt.) o

Thaly Kálmán kuruc kori okmánygyűjteménye: Fol. Hung. 1389. fasc. I– XXXII.

Tolna Megyei Levéltár (a továbbiakban TML) o

XXXI. 10. Esze Tamás történész hagyatéka, 1913–1992

A források zömmel latin nyelvűek, ezeket a szövegeket a hetvenes évek második felében dr. Komoróczy György, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár azóta elhunyt, nyugalmazott igazgatója fordította. A forrásokban szereplő személyek életrajzi adatai (pl. Wolfgang Georg Auersperg gróf, ezredes, Herkules Pius Montecuccoli gróf, ezredes, Ottavio Nigrelli gróf, táborszernagy, felső-magyarországi főkapitány, Leopold Schlick gróf, altábornagy) Heckenast Gusztáv adattárában olvashatók.15

14

Zichy Péter, Szabolcs vármegye főispánja ránk maradt iratanyagában (MOL, P 707.) nem találtam témánkra vonatkozó iratot. 15 HECKENAST Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Sajtó alá rendezte Mészáros Kálmán. Budapest, 2005. (a továbbiakban HECKENAST, 2005.) 30., 292., 307., 376. 6

A magyar nyelvű forrásokat betűhűen közöljük, a bennük gyakrabban előforduló latin szavak, kifejezések a következők: commendans = (vár)parancsnok, hadbiztos communicál = megbeszél, megtárgyal compania = század correspondeál =kapcsolatot tart datált = keltezett Datum (…) die (…) mensis Junii Anno 1703. = Kelt (…) június hónap (…) napján az 1703. évben dispositio = intézkedés, rendelkezés generalis = tábornok gratia = kegy includált = csatolt, mellékelt in reliquo = a továbbiakban interveniál = közbelép mpr., manu propria = saját kezűleg, s. k. P. S., Post Scriptum = Utóirat (Ui.) passus = szoros, átkelő; lépés; útiokmány perceptor = adószedő praefectus = jószágigazgató raptim = sebtében regiment = ezred *** Köszönetet mondok Mészáros Kálmánnak (Hadtörténeti Intézet), aki az Esze Tamás történész hagyatékában16 talált iratokat (46., 58–59. és 61. sz. forrás) fénymásolatban rendelkezésemre bocsátotta.

16

Itt található az I. részben közölt 23. sz. forrás is. 7

FORRÁSOK 1703. június 2 – július 4. 42. Szatmár, 1703. június 2. Domahídi László szolgabíró levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: Tiszabecsnél hét-nyolcszáz nemesi felkelő, helyőrségekből kivont katona gyűlt már össze, át akarnak kelni a Tiszán, várják Károlyi parancsát; a túlsó parton a „tolvajok” hat-nyolcszázan lehetnek, de „rossz és fegyvertelen nép,” el fognak menekülni Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 60. 1703. Melléklet.17 Kiadva: Adalékok II. Rákóczi Ferencz felkeléséhez Szabolcsvármegye levéltárából. Közli: ZIMMERMANN Rezső. Történelmi Tár, 1909. Első közlemény, 1909. (a továbbiakban ZIMMERMANN, 1909.) 136–137., újabban BALOGH István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben (1703. július–október). Második, bővített kiadás. Nyíregyháza, 2003. (a továbbiakban BALOGH, 2003.) 46–47. Fakszimile: BALOGH, 2003. 48–49. 43. (Nagy-)Károly, 1703. június 2. Szatmár vármegye főispánjának levele Krucsay Mártonhoz és Váratkai Istvánhoz, Szabolcs vármegye alispánjaihoz: ő Tiszabecsnél kel át a Tiszán Szatmár vármegye nemesi felkelőivel, kéri, hogy Szabolcs vármegye a hajdúvárosokkal Jándnál vagy Naménynál tegye ugyanezt18 Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 60. 1703. Kiadva: ZIMMERMANN, 1909. 137–138., újabban BALOGH, 2003. 44. Fakszimile: BALOGH, 2003. 45. 44. Nagy-Sármás,19 1703. június 2. A kővárvidéki főkapitány levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: tájékoztatást kér arról, hogy a „tolvajok” miféle emberek; szeretné őfelsége szolgálatát segíteni Jelzet: MOL, P 396. 17. fiók L. Dcs. 3. cs.

17

Szatmár vármegye főispánjának Krucsay Mártonhoz és Váratkai Istvánhoz, Szabolcs vármegye alispánjaihoz írt levelének (Nagykároly, 1703. június 2.) melléklete. Lásd a 43. sz. forrást! 18 Mellékelve: Domahídi László szolgabíró levele (Szatmár, 1703. június 2.) Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához. Lásd a 42. sz. forrást! 19 Nagy-Sármás Kolozs vármegye, Erdély, ma Sarmasul. 8

Méltóságos Úr, Bizodalmas Uram! Minthogy Uram kegyelmed oly helyt lakik, az hírek hamarébb érik kegyelmedet mint engemet, kérem kegyelmedet egész bizodalommal tudósítson az tolvajok iránt, mitsoda féle emberek, hogy én is az ő Felsége szolgálatját, az miben vékony20 erőm engedi, segíthessem, és az reám bízatott szegény zidókra21 is gondot viselhessek, kit Uram én is, nekem parancsolván, meg igyekezem szolgálni. Isten éltesse Uram kegyelmedet méltóságos házával edgyüt jó egészségben, s maradok Kegyelmednek köteles szolgája Teleki Mihály m. k. N. Sarmas 2. Junii 1703. 45. Bécs, 1703. június 2. Ismeretlen levélíró ismeretlen címzettnek: Bécsbe is eljutott a hír, hogy Magyarországon egyremásra a forrongás és a lázadás jelei mutatkoznak, nemrég háromszáz fegyveres felkelő gyűlt össze a Rákóczi-birtokokon Jelzet: OSZK Kt, Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 123v. Egykorú, kivonatos másolat.22 (latin) Viennae, 2. Junii.23 Már némely, Magyarországról érkező futár megerősítette, hogy ugyanott, és különösen Felső-Magyarországon24 egyre-másra a forrongás és a lázadás jelei mutatkoznak, amint nemrég háromszáz elvetemült ember jól felfegyverezve a Rákóczi-birtokokon összegyűlt, és ott az említett Rákóczi zászlaja alatt, s nevében az ő falvainak földesúri járandóságait lefoglalták, azzal fenyegetőzve, hogy az ellenszegülők elnyerik méltó büntetésüket, mert ismeretes: rövid idő múltán egy 15.000 fős hadsereg berontva vonul Magyarország ezen részeire,25 amiről miután az udvarunk már éppúgy eléggé tájékoztatva van, nem kétséges, hogy súlyos nehézséggel lesz még baj velük. 46. Munkács, 1703. június 3.

20

gyenge zsidókra 22 Thaly Kálmán a gyűjteményében lévő másolatra ezt írta: B(áró) Berényi Ferenc keze írása. 23 Bécsben, június 2-án. 24 Pontosabban: a Tiszaháton. 25 E hírek forrása alighanem a szatmári élésmester május 24-i, Kassára küldött jelentése lehetett. Lásd a 27. és a 28. sz. forrást! 21

9

Bereg vármegye alispánjának levele Melith Pál báróhoz: szemrehányást tesz, amiért Beregszásznál nem várta meg, így majdnem a kurucok karjaiba rohantak; érdeklődik, hol találkozhatnának; kéri, értesítse Szabolcs, Ugocsa és Máramaros vármegyét, hogy egyesült erővel legyőzhessék a felkelőket Jelzet: TML, XXXI. 10. Ajánlom Nagyságodnak köteles szolgálatomat! Nagyságod levelére nézve mink egynéhány lóval26 be akarván menni Beregszászban, az mint Nagyságodnak megírtam. Bár csak minket várt vóna be! Én beküttem Beregszászban előre öt lovast, ahol is megmondották, benn van az kurucz. Megállapottunk,27 láttunk magunk, bement 2 zászlóallya kurucz az városban Bucsu28 felöl. Mink ottan Ardóhoz29 jüttünk, beküttünk egy embert kímségben,30 az alatt 10 lóval Móricz31 nevű kurucz oda érkezik Ardóhoz, az vízen32 átal puskáztunk vele. Nagyságod hitesse el magával, soha az a kurucz be nem mert vóna menni, ha Nagyságtok ki nem ment vóna. Kérem, tudosícson Nagyságod, hol találhatnánk Nagyságtokat. In reliquo Isten szerencsével éltesse Nagyságodat, szívesen kívánom, maradván Nagyságod

Alázatos szolgája Orosz György mpr.

Munkács 3. Junii 1703. P. S. Mikor Nagyságtok erre felé nyomulhatna, hogy megedgyezkednénk Nagyságoddal, maga felekezetit33 küdené, mivel paraszt embernek nem hihetni, most is az paraszt ember majd kezekben adott, meg nem mondván Nagyságotok elmenetelit. Tovább kérem Nagyságodat, ne terheltessék nemes Szabolcz vármegyének is írni, hogy jűne által,34 annyival is inkább jobb operatiot35 tehetnénk ellenek. Úgy Ugocsa és Máramaros vármegyéknek is, hogy unitis viribus opprimálhatnák36 eőket. 26

Vagyis néhány lovassal, azaz egy lovascsapattal. értsd: megálltunk 28 Bucsu kis település Bereg vármegyében, Beregszásztól ¾ órányira fekszik. 29 Beregszászvégardó település Bereg vármegyében, a Munkács–Beregszász útvonalon, Beregszásztól ¼ órányira fekszik. 30 Kémségben, azaz kémként. 31 Móricz István kuruc hadnagy, a tiszaháti felkelés egyik vezetője. HECKENAST, 2005. 293. 32 A szembenálló feleket Beregszászvégardó déli szélén a Vérke (vagy ahogy a helyiek nevezték, a Basa) folyó választotta el egymástól. 33 értsd: bizalmas emberét, hívét 34 ti. a Tiszán 35 hadműveletet 36 egyesült erővel legyőzhetnék 27

10

47. Eperjes, 1703. június 4. A királyi személynök levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: a felkelőktől tartani nem kell, most érkeztek Lengyelországból emberei, onnan sem fenyeget veszély Jelzet: MOL, P 392. 7. fiók. Lad. 7. No. 19. Méltóságos Úr, bizodalmas sógor Uram! Engem lábomrúl az átkozott köszvény az ágynak vetett, rossz volnék az új támadásval,37 vagy minek nevezzem, ellenkezni. Vettem azonban három rendbeli úri leveleit kegyelmednek az Cassárúl emanálttal38 együtt, csudállom, hogy Nigrelly uram diffidál39 kegyelmedhez egy rossz sidó40 dolgában is, adná Isten, sok olasz41 és német híve volna ollyan ő Felségének, uram, mint kegyelmed és nagy emlékezetű elei volt mindenkor. Ettül az gaz néptűl tartani nem kell. Lengyelországbúl kellene inkább gondolkozni, de onnan is ezen órában érkeztek embereim, éppen semmi gyülekezeti semmi hadnak mostan; s valaki Lengyelországbúl ijeszti kegyelmeteket éppen ne hidgye; kérem tovább is de occasionibus42 tudósítanom méltóztassék és én maradtam Kegyelmednek igaz szolgája Epperjes 1703. 4. Junii.

Klobusiczky Ferenc 48. (Tornyos-)Pálca, 1703. június 4.

Szabolcs vármegye alispánjainak válaszlevele Károlyi Sándornak, Szatmár vármegye főispánjának: a közgyűlés úgy határozott, nemesi felkelőik nem hagyhatják el a vármegye területét, itthon kell vigyázniuk, de kapcsolatot kívánnak tartani Károlyival, más vármegyékkel Jelzet: MOL, P 392. 7. fiók. Lad. 7. No. 6. Illustrissime Domine nobis colendissime!

37

támadással (a támadást indítókkal, a felkelőkkel) Kassáról származottal 39 bizalmatlankodik, nem bízik, kételkedik 40 zsidó (Úgy látszik Károlyi nem csak Koháry Istvánnak írta meg, hogy mivel zsarolják. Lásd a 39. sz. forrás!) 41 Nigrelli is olasz származású volt! 42 az eseményekről 38

11

Servitiorum nostrorum paratissimam semper obligationem. Die 2 currentis mensis Junii hora 4-ta pomeridiana43 Károllybúl datált Nagyságod méltóságos és úri levelét44 kötelességgel vettük az includált,szolgabíró Domahídy László uram Nagyságodnak írt levelének45 mássával46 edgyütt, mellyet is nemes vármegyével mai gyűllésének alkalmatosságával communicálván, módgyát nem adinveniálhatta, e gremio sui47 kimehessen, mivel sok az passus, az kire ex incumbentia invigálni48 kell az tekintetes nemes vármegyének, másként is számadással tartoznék, hogy ha üressen49 maradván, az alatt valami non putarem50 követné. Nagyságoddal, úgy az tekintetes nemes vármegyékkel nemes vármegyénk az jó syncere correspondentiát51 igen is fenntartani kévánnya, s kéreti is kötelességgel Nagyságodat, ha mi olly hírei interveniálnak, nemes vármegyével tovább is communicálni méltóztassék, hogy annyival is inkább Kegyelmes Urunkhoz, ő Felségéhez való homagialis obligatiónkat contestálhassuk,52 és magunk megmaradásának is consulálhassunk,53 mi is hasonlóképpen, ha mi ollyatén excurrentiáink54 lésznek, Nagyságoddal közlenünk el nem mulatjuk.55 Úgy tudgyuk, Nagyságod recenter56 volt Méltóságos Generalis57 Uramnál ő Nagyságánál, azért de permansione nostri58 kéreti az tekintetes nemes vármegye Nagyságodat, hol járjon elméje ő Nagyságának, az nemes vármegyét tudósítani méltóztassék. Cupientes in reliquo eandem Illustrissimam Dominationem Vestram ad vota diu salvam sum pervivere, et incolumem. Ejusdem Illustrissimae Dominationis Serviares obligationi Vestrae

Martinus Krucsay m. pr. Stephanus Váratkay m. pr.

Pácza die 4. Junii 1703.59

43

Általunk igen tisztelt Méltóságos Úr! Szolgálataink legkészségesebb lekötöttségét mindenkor. Folyó június hónap 2. napján délután 4 órakor 44 Lásd a 43. sz. forrást! 45 Lásd a 42. sz. forrást! 46 másolatával 47 nem találta arra, hogy belsejéből (a vármegye területéről) 48 támadás miatt őrködni 49 őrizetlenül 50 nem vélt, nem hitt, nem gondolt 51 helyes összeköttetést (levelezést) 52 engedelmes lekötelezettségünket tanúsíthassuk 53 és magunk megmaradásáról is gondoskodhassunk 54 kihirdetéseink 55 mulasztjuk 56 nemrég 57 tábornok (Ottavio Nigrelli) 58 megmaradásunk miatt 59 Kívánunk a továbbiakban Méltóságos Uraságodnak óhaj szerinti hosszú egészséget és sértetlenséget élvezni. Méltóságos Uraságodnak lekötelezett szolgái: Krucsay Márton s. k. Váratkay István s. k. (Tornyos-)Pálca, 1703. június 4. napján. 12

49. (Olcsva-)Apáti, 1703. június 4. A tiszttartó levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: 33 kősót és 77 deszkát küld földesurának; a sót Esze Tamás szabadította ki a kurucok kezéből Tarpán, s azt üzente, senkit se bánt Jelzet: MOL, P 392. 7. fiók. Lad. 7. No. 7. Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint méltóságos uramnak, Isten Nagyságodat szerencsésen hogy megálgya, kívánom! Mihelt az só elérkezett, mingyárt indítottam. Nro. 33 darab kősó. Deszkát három szekeren, igen jókat. Nro. 77. Itten több mostan nincsen. Szekerem is nincsen, három ekével szántatok, az mint lehet, de az föld rettenetes száraz. Esze Tamás szabadította meg az sót Tarpán az többi kuruczok kezéből, nékem is megizente, hogy meg ne szaladgyak, senki sem bánt. Mi tévő legyek, nem tudom, félelemben nagyban vagyok. Miattok az hidasok60 el vadnak dugva, az szőlőt kapáltatnám holnap, ha valami nyomorúság nem jőne az jándiakra. Most az vár előtt való kertet rekesztetem,61 az majornál62 való kertben más jó darabot rekesztettem. Eötvös Miklós63 uramat tudósítom az tavasz vetésekrűl, az bárányokat igen sietve alázatossan mára Nagyságodnak, alig hittem, hogy az sót elszállíthassam. Ezzel Isten tarcsa és éltesse Nagyságodat szerencsés jó egésségben. Maradván Nagyságod

alázatos szolgája Tótfalusi Márton

Datum Apáti die 4. Junii 1703. P. S. Az két dobot is elküldtem. 50. Kassa, 1703. június 5. Ismeretlen levélíró ismeretlen címzettnek: a felkelők – ötszáz lovas és gyalogos – Munkács városába érkeztek, Rákóczi ottani kastélyát nem bántották, de a nemesek házait feldúlták „és a borokban nagy kárt tettek”; a külföldre vezényelt Montecuccoli-ezredet visszarendelték Jelzet: OSZK Kt, Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 125. Egykorú másolat. 60

kompok, dereglyék rekeszt = (kerítéssel) elzár, elkülönít 62 major = földesúri kezelésben lévő föld, illetve ennek központja, ahol a gazdasági épületek vannak 63 Károlyi Sándor birtokainak praefectusa, jószágigazgatója. HECKENAST, 2005. 129–130. 61

13

Extractus Litterarum Cassovia 5-a Junii emanatarum64 Ezen órában hozák híről, hogy Bereg vármegyében felállott tolvajok, majd ötszázik65 lovas és gyalog, Munkács városában beesvén66 Rákóczy kastíllyát ottan, sub specie principalis ipsorum,67 nem bántották, más privatus68 nemes emberekét feldúlták, és a borokban nagy kárt tettenek, aminthogy némelyek a bornál megnyomattatván, azután el is fogattattanak. Előjárójuk nincsen nevezetes ember, hanem Kis Albert névő69 tolvaj. Rákóczy kíszőletének70 híre se Lengyelországbúl, se máshonnéd71 nem verificáltatik,72 és így nagy a reménség, hogy úgy járnak, mint a pataki támadáskor73 való gaz emberek. Ellenben Generalis Nigrelli Uram Kís Márkrúl74 és Lócséról75 a praesidiáriusokat76 ide szoréttya.77 Monticuculi regimentye, aki felfelé indult vala, visszarendeltetett,78 a vármegyebeliek is rezgelődnek,79 de ezeknek nem hisznek, s talán van is mért? 51. Szatmár, 1703. június 5. A szatmári várparancsnok levele Szabolcs vármegyéhez: Károlyi Sándor a Bereg és Ugocsa vármegyékben csavargó rablók üldözésére ma Szatmárról elindult; tartsanak kapcsolatot vele, támogassák Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 59. 1703. (latin) Méltóságos, Tekintetes és Nagyságos, Nemes és Nemzetes Urak, általam nagyra becsült urak!

64

A június 5-én Kassáról származó levél kivonata ötszázig! 66 A lengyel határ felé vonuló kurucok egyik, Kis Albert vezette csoportja május 30-án késő este érkezett Munkács városába, másnap hajnalban pedig már tovább is indultak Szentmiklós felé. ESZE, 1952. 8–9. 67 számukra láthatóan a legtekintélyesebb 68 közönséges 69 nevű 70 készületének (ti. hogy Lengyelországból visszatér) 71 máshonnét, máshonnan 72 igazoltatik 73 célzás a hegyaljai felkelésre (1697) 74 Késmárkról 75 Lőcséről 76 helyőrségbelieket 77 ti. Kassán zsúfolja (gyűjti) össze 78 Külföldre vezényelték: Debrecenből indult el május 24-én, s (Balmaz-)Újvároson, (Tisza-)Csegén át Buda felé tartott. Lásd a 24., 35., 55. sz. forrást! 79 a nemesi felkelők is mozgolódnak, készülődnek 65

14

Üdvözletemet és szolgálataimnak legkészségesebb ajánlását! Ismeretes, hogy méltóságos Károlyi Sándor úr, Nigrelli tábornok ő Kegyelmességének utasítása alapján is, a jelenleg Bereg és Ugocsa vármegyékben csavargó rablók üldözésére a mai napon Szatmárról kimozdult; tevékenységének eredményeként várható, hogy azok terjeszkedése mindenképpen megakadályozható lesz, ennek sikeresebb előmozdítására magam is száz német katonát küldtem. Ezért fentcímzett Uraságtokat arra kérem, s egyben buzdítom, hogy az ő szent Felsége iránt eddig tapasztalt hűségüket szem előtt tartva tartsanak kapcsolatot az említett Károlyi gróf80 úrral és ha ő bármit szükségesnek tartana ő szent Felsége szolgálata érdekében, azt mindenképpen támogassák és semmiféle nehézséget, amelyek véletlenül adódhatnak, ne vegyenek figyelembe. Legcélszerűbbnek látszana, ha Uraságtok átkelnének a Tiszán, nehogy a rablók Munkács felé vehessék útjukat. Mindezekben semmiképpen sem kételkedve maradok Fentcímzett Uraságtoknak szolgálatra készségesen Friedrich Löwenburg gróf Szatmáron, 1703. június 5. napján. 52. Szatmár, 1703. június 5. A szatmári várparancsnok levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: írt Szabolcs vármegyének, hogy működjön együtt Károlyival az Ugocsa és Bereg vármegyékben lázadozók üldözésében Jelzet: MOL, P 392. 7. fiók. Lad. 7. No. 9. (latin) Méltóságos Gróf81 Úr, általam nagyra becsült úr! Üdvözletemet és szolgálataimnak legkészségesebb ajánlását. Mély tisztelettel vettem fentcímzett Uraságodnak levelét, melyből teljes mértékben megértettem egyet s mást; Szabolcs vármegyének hasonlóan írtam82 s buzdítottam arra, hogy ő szent Felsége szolgálatának erősítése érdekében Méltóságos Uraságoddal tartson kapcsolatot, megtéve a legkedvezőbb intézkedéseket a rablók üldözése és kiirtása céljából, akik Ugocsa és Bereg vármegyékben lázadoznak. Ezenközben ne mulasszák el mindezekről bennünket értesíteni, nehogy esetleg a megkezdett ügy intézése szüneteljen. Ezeken túl fentcímzett Uraságodnak mindenről tájékoztatást nyújtok, mindenről gondoskodva, amennyiben engem megfelelő időben értesítenek, ami felől nem kételkedem. Remélem, hogy 80

Károlyi Sándor ekkor még csak báró volt! Károlyi Sándor ekkor még csak báró volt! (A comes szó grófot és főispánt is jelent, a levél külső címzéséből megállapítható, hogy Löwenburg itt gróf értelemben használja.) 82 Lásd az 51. sz. forrást! 81

15

Uraságod ő szent Felsége szolgálata érdekében engem mindenről tájékoztat majd, semmit el nem mulasztva. Mindezek után maradok Méltóságos Uraságodnak készséges szolgája. Friedrich Löwenburg gróf Szatmár, 1703. június 5-én. 53. Kölcse, 1703. június 5. Szatmár vármegye főispánjának levele Szabolcs vármegyéhez: holnap Kóródnál akar a Tiszán átkelni, addig nem támadja meg a „tolvajokat,” míg nem értesül a szabolcsi nemesi felkelők átkeléséről; egyszerre kellene rajtuk ütni Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 61. 1703. Kiadva: ZIMMERMANN, 1909. 138. Az Tekintetes Nemes Vármegyének ajánlom kész szolgálatomat! Az felső napokban Cassán lévén, ma pedig Szakmárt jővén által, szemben voltam Commendans Urammal.83 Mind Méltóságos Generalis Nigrelli Urammal, mind Commendans Urammal ezen mostani dolog felől84 beszélgetvén, mint hadi tisztek az Nemes Vármegyének nem imponállyák,85 hogy üldözze, de igen jovallyák,86 hogy ő Felségéhez való kötelességünköt contestállyuk,87 kivált Generalis Uram, tartozunk is véle az haza csendessége bontogatásának eltávoztatására nézve. Azért értvén, hogy Nagyságtok, Kegyelmetek előbbeni levelemre88 az Tiszán által nem akarna menni,89 én pedig oly szándékban vagyok, akit sub rosa90 írok az Nemes Vármegyének, hogy holnap Isten segítségébűl Kóródnál által költözünk91 mindnyájan, addig pedig az tolvajokra nem ütök, míg meg nem értem, hogy Nagyságtok, Kegyelmetek onnan által nem92 költözik. Azért úgy kellene

83

Löwenburg ezredessel a tiszaháti felkelésről 85 szabják meg 86 javalják 87 bizonyítsuk 88 Lásd a 43. sz. forrást! 89 Károlyi ekkor még Szabolcs vármegye alispánjainak válaszlevelét (48. sz. forrás) nem kapta meg, azt ugyanis Károlyba címezték, s csak június 6-án küldte férje után Bakóczi Krisztina (57. sz. forrás), tehát értesülését máshonnan szerezte! 90 rózsa alatt, azaz titokban 91 átkelünk (a Tiszán) 92 Ez a szó lehúzva. 84

16

correspondeálnunk, hogy amikor megegyeznénk, s őköt közre vehetnénk, egyszersmind üthetnénk meg, addig mi csak portázással93 fogunk élni. Nagyságtok, Kegyelmetek tudósítását elvárom, hogy tudhassuk itt mihez tartani magunkat. Ha pedig levelet küld, paraszt emberre ne bízza, mert infallibiliter94 kurucz kezében viszi, hanem jó lovasra, mi addig tova Kígyós és Musaj táján fogunk lenni, ha Munkács felé kerül is az levéllel, vagy pedig az Szamosközre hozzák, de lovas emberek, s nem falurúl falura. Itten alkalmasint megszaporodtunk, német is vagyon vagy 300, reménlem eddig talán Nagyságtokhoz, Kegyelmetekhez is Montecuculli két companiája elérkezett, amint maga kapitánya írta. Én pedig megírtam, hogy csak oda, Nemes Szabolcs Vármegyéhez mennyen; Nagyságtok, Kegyelmetek el ne haggya hajdú várasi uraimékat is,95 s mindenekrűl az Nemes Vármegye tudósítását elvárom, ha felültünk, nem kellene magunkat confusióban96 hagynunk. Ezzel Isten éltesse nagyságtokat, kegyelmeteket. Raptim Kölcse 5. Junii 1703. A Tekintetes, Nemes Vármegyének kész szolgája Károlyi Sándor 54. Diószeg, 1703. június 5. A diószegi jószágigazgató levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: Bihar vármegye 50 lovas felfogadásáról, s öt-öt puskással 40 lovas szekér kiállításáról döntött, ám ezek csak a belső nyugalomra vigyáznak, a vármegyéből ki nem mennek; fosztogató tolvajok tűntek fel Debrecen környékén Jelzet: A Károlyi család nemzetségi levéltárában (MOL) ma már nem található. Kiadva: GÉRESI, 1897. 5. köt. 9–10. Ajánlom mint méltóságos nagy jó Uramnak, Nagyságodnak alázatos szolgálatomat! Méltóságos úri levelét Nagyságodnak, melyben a fennforgó hírek eránt tudósítani méltóztatott, alázatosan vettem; én is reciproce97 írhatom Nagyságodnak ez mi nemes vármegyénk98 tegnapi napon Olasziban celebráltatott99 gyűlésében tett dispositióját: ő Nagyságok s ő Kegyelmek fogadni végeztek 93

portyázással = kisebb könnyűlovas egységek kiküldésével, felderítéssel rászedve, megcsalva, megtévesztve; rejtve, észrevétlenül 95 A hajdúvárosok (Böszörmény, Szoboszló, Nánás, Hadház, Dorog, Polgár, Vámospércs) fegyvereseit is vegyék maguk mellé, s úgy csatlakozzanak Károlyihoz! 96 zavarban, rendetlenségben 97 viszonzásul 98 Bihar vármegye 99 (Várad-)Olasziban tartatott 94

17

50 lovas katonákat, és rendeltenek 40 lovas szekereket öt-öt jó fegyveres puskás emberekkel, kik minden órán felkészülvén, az hol valami afféle rossz híreket hallhatnak, affelé fordítják a vármegyében magokat. De mivel még a nemes vármegye semmi parancsolatot nem vett, a vármegyébűl ki nem mennek. Amely tolvajok felől írtam vala Nagyságodnak, hogy Derecskére beütöttek volt, azok akkori menésekben a Bánknál találván debreczeni nótárius Pósalaki János uramat, megfosztották és kemínyen megverték; Havasalfölde felől göbölyt100 hajtó személyeket is találtanak Vámos-Pércs táján, kik közül kettőt megöltenek, a lovaikat elvivén annyira, hogy szerzettenek magoknak mintegy 28 vagy 30 lovakat; már nem tudhatjuk által mehetének-é a Tiszán vagy csak a ligeteken vannak. Kérem alázatosan Nagyságodat, ne sajnáljon ottan tudósítani, én is ha mit ezen az oldalon hallhatok, nem mulatom el sietve Nagyságodnak megjelentenem. Követem alázatosan Nagyságodat az gyakor búsításrúl, maradván Nagyságodnak alázatos szolgája Diószeg die 5-ta Junii 1703. Alexander Sebastianus Norderman Praefectus Diosegiensis m. pr.101 P. S. Mostani nemes vármegye gyűlésében beszélték valami görögök,102 hogy Homonna103 táján (az honnét most jöttenek) az erdőt vágatnák az kuruczok, akarván nagy feles utat irtani magoknak;104 kírem alázatosan Nagyságodat, ne sajnáljon tudósítani, ha mit ez eránt hallott. 55. Bécs, 1703. június 6. Az uralkodó rendelete Szabolcs vármegyéhez: a Montecuccoli-ezredet a felkelők megfékezésére visszarendelték; a vármegye küldjön jobbágyokat ingyenmunkára a várak megerősítéséhez Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 52. 1703. (latin) Lipót, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország, Csehország stb. királya. Tisztelendő, Tiszteletes, Tekintetes és Nagyságos, Vitézlő és Nemes, mint bölcs és körültekintő, kedvelt híveink! Minthogy innen és túl a Tiszán az utakon, sőt a helységekben látott lázadók vagy rablók, ugyanott zavargók megleckéztetésére a Montecuccoli-ezred említett Magyarországunk felső 100

göböly = hízott szarvasmarha, ökör Diószeg, 1703. június 5. napján. Norderman Sebestyén Sándor diószegi jószágigazgató s. k. 102 vándorkereskedők 103 Mezőváros Zemplén vármegyében. 104 Ez hamis hír volt! 101

18

részeire105 kegyes rendelkezésünkre visszatér,106 az ottani felkelők alkalmas időben történő szétszórására, alázatos kötelezettségüknek megfelelően, Hűségtek tanácsát és közreműködését is kívánatosnak ítéljük. Erre való tekintettel Hűségteknek ez úton jóakaratúlag parancsoljuk elrendelve, hogy a zavargók említett fészkének szétverésére és kiirtására szükséges segítséget hűségesen biztosítsák, a várparancsnokok megkeresésére nyugta ellenében bármely helyen ingyenmunkával működjenek közre a várak erősítésében mindenütt, ahol azt rájuk bízzák; sehol se vonják ki magukat a megfelelő helyen kiadott szükséges rendelkezések végrehajtása alól, mert ezt meg kell tenniük Hűségteknek, akiket a továbbiakban császári-királyi kegyünkről biztosítva maradunk jóakarattal. Kelt Bécsben, ausztriai városunkban, június hónap 6. napján, az Úr 1703. évében. Lipót Mednyánszky Pál s. k. Hunyadi László s. k. 56. Szatmár, 1703. június 6. A szatmári várparancsnok levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: dicséri eddigi intézkedéseit; Szabolcs vármegye nem mutat nagy lelkesedést a „csibészek” üldözésében, ott találnak rejtekhelyeket; Tarpán, Váriban vagy ahol tartózkodnak, rájuk kellene gyújtani a házakat Jelzet: MOL, P 392. 7. fiók. Lad. 7. Ad No. 9. (latin) Méltóságos Báró Úr, általam igen tisztelt úr! Uraságodnak Kölcséről tegnap írt levele nem kis örömömre szolgált, mert megértettem belőle azokat a dicséretre és elismerésre méltó intézkedéseket, melyeket a gonosz emberek lehetetlenné tétele érdekében tett. Nagy várakozással tekintek az elfogott ember kihallgatása elé, tőle valami érdemleges kicsikarása remélhető. Mindazáltal azon a nézeten vagyok, hogy a szabolcsiaknál nem sok ellenállásra találnak, ők ezeknek a csibészeknek üldözésében nem mutatnak nagy lelkesedést, ami kiderül abból is, hogy időnként a Szabolcs vármegyébe érkező rablók ott tartózkodásuk során egymással tanácskozni tudnak s valójában rejtekhelyekre találnak.

105

Kelet-Magyarországra (Bécsből szemlélve Nyugat-Magyarország számított alsónak, míg Kelet-Magyarország felsőnek!) 106 A Montecuccoli-vértesezred téli szállása Debrecenben és a hajdúvárosokban volt. (15. és 18. sz. forrás) Az ezredet először külföldre vezényelték, Montecuccoli ezredes május 24-re tűzte ki az elindulás napját. (Balmaz)Újvároson, (Tisza-)Csegén át Buda felé vonultak. (24. és 35. sz. forrás) Ekkor jött ez az új parancs. 19

Ha netalán azokban a községekben, esetleg a községben lévő házakban fel lehetne őket lelni mindenütt, ahol megvonják magukat, véleményem szerint még az sem volna elítélendő, ha a császári katonaság vagy hasonló szolgálatú személy valamilyen módon megsemmisíthetné őket, akár tűzzel, a házakból való kiűzés által is, a lángok martalékaivá dobva őket, főként e csibészek által kedvesnek tartott helyeken, amelyek mellettük elkötelezték magukat, mint Tarpán, Váriban, stb. Egyébként az én eltűnt német kapitányomról még semmi értesítést sem kaptam. Ha Uraságod valamely hírhez jut, tájékoztasson mielőbb, aminthogy magam is értesítem az eseményekről. Hiszek a legkedvezőbb eredményekben, korántsem kételkedve a szolgálat sikerében. Ennek tudatában maradok Méltóságos Uraságod igen készséges szolgája Szatmáron, 1703. június 6-án.

Friedrich Löwenburg gróf 57. (Nagy-)Károly, 1703. június 6.

Barkóczi Krisztina levele férjéhez: a Montecuccoli-ezredből egy kapitány érkezett nyolcvanad magával, hogy a kurucokat kergesse; küldi Szabolcs vármegye és a diószegi jószágigazgató leveleit Jelzet: A Károlyi család nemzetségi levéltárában (MOL) ma már nem található. Kiadva: GÉRESI, 1897. 5. köt. 10–11. Istentűl minden jókat kívánok Kegyelmednek szívem! Mai napon érkezik ebéd tájba Montecucoli kapitánnya mint egy nyolczvanad magával, melyhez kimenvén Eötvös107 uram, azt mondotta, ő azért jött, hogy a Nemes Vármegyével megegyezvén az kuruczokat kergesse; útjában pedig minémű assignatiója108 érkezett, azt megmutatta. Hasonlóképpen van Máramoros vármegyére is, melyet pariálván109 Eötvös uram, elküldöttem,110 hogy jó idején gondolkodhassék Kegyelmetek rólla. Azt mondta őneki fel kell az vármegyét keresni, igen is kívánná az kuruczokat látni; más szovába meg azt mondta, ha az szatmári commendáns111 gyalogokat mellé nem ád, ő el sem megyen, hanem csak az assignált112 pénzt szedhesse ki, visszamegyen. Ide pedig

107

Eötvös Miklós, Károlyi Sándor birtokainak praefectusa (jószágigazgatója) HECKENAST, 2005. 129–130. kiutalása (fizetési meghagyása) 109 lemásolván 110 Ma már nem található, nincs mellékelve. 111 Löwenburg ezredes 112 kiutalt 108

20

Erdélyből jő egy regiment, s onnét felül113 kettő, egyik a Slikké, kik is már Hatvannál vannak,114 azok fognak őrizni bennünket. Kegyelmed levelére választ csak az elébb hozának Szabolcs vármegyébűl, melyet elküldöttem115 az diószegi praefectus levelével116 együtt, kikbűl Kegyelmed megláthatja, más nemes vármegyék mi formán akarják üldözni az kuruczokat. Ezen németeket debreczeni szekerek puskásokkal rakva lévén, kísérték; itt is hasonlót kíván, de itt sem lovas szekér, sem puskás nem is telnék annyi; megválik mit csinál. Mi ugyan kértük, hogy ugyan tovább is azokat vigye ha szükséges, mert innet mind oda van, az kinek lova van, és puskás is az ki volt, a vármegye közé.117 Ezzel Istennek ajánlom Kegyelmedet édes szívem. Károly, 6. Junii 1703. Kegyelmed igaz hites társa

Barkóczi Kristina m. pr. 58. Szatmár, 1703. június 7.

A szatmári várparancsnok levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: lovasok érkeztek a Montecuccoli-ezredtől egy kapitány vezetésével, s a szatmári gyalogsággal egyesülnek; Károlyi vegye fel a kapcsolatot velük, hogy tőlük segítséget kaphasson Jelzet: A Károlyi család nemzetségi levéltárában (MOL) ma már nem található. Jelenlegi őrzési helye TML, XXXI. 10. Kiadva (latinul): GÉRESI, 1897. 5. köt. 12–13. Méltóságos Gróf118 Úr, nekem legbizalmasabb uram! Kóródon119 június 6-án kelt levelét Méltóságos Uraságodnak szívélyesen és kellő tisztelettel a mai napon átvettem. Az újabb hírek közléséért legmélyebb hálámat fejezem ki, kérve, hogy ne csak azzal az eggyel,120 hanem többekkel, különösen az első helyen állókkal, mint Esze Tamás vagy Kis Albert, győzelmesen térjen vissza Méltóságos Uraságod. Én csak örömömet fejezhetem ki az újabb cselekedetekért.

113

a Felvidékről Ezek hamis hírek. 115 Lásd a 48. sz. forrást! 116 Lásd az 54. sz. forrást! 117 Vagyis: Szatmár vármegyéből minden fegyverfogható eltávozott a nemesi felkelőkkel, a kurucokat üldözendő. 118 Károlyi Sándor ekkor még csak báró volt! 119 (Tisza-)Kóród falu Szatmár vármegyében, Bereg vármegyétől a Tisza választja el. 120 ti. fogollyal (Károlyi korábbi levelében tett említést egy fogolyról: 56. sz. forrás.) 114

21

Ma 11 óra körül szerencsésen megérkezett ide a nemes Montecuccoli-ezredből egy kapitány úr a legválogatottabb lovasokkal, aki az én gyalogosaimmal ha egyesül, akármilyen erőnek ellenszegülhet; nemcsak egyenlőknek, hanem nagyobbaknak ismertetnek el a jövőben.121 Közben célszerű volna, hogyha Méltóságos Uraságod is az előbb említett lovassági kapitány úrral és az enyémmel122 megfelelő kapcsolatot tartana, így a dolgokat úgy lehetne időzíteni, hogy bármiféle cselekvés mutatkoznék helyesnek a császári szolgálat és biztonság előmozdítására, azok a tiszt urak ne késlekedjenek segítséget nyújtani, hacsak a nemes vármegyék részéről valami hiba nem következnék be, melynek megelőzését a felsőbb helyekről a jövőben történő elismerés reményében Méltóságos Uraságodnak figyelmébe ajánlom. A továbbiakban Méltóságos Uraságodnak óhaja szerinti minél hosszabb egészséget és sértetlenséget, leginkább győzelmes visszatérést szívélyesen kívánok, és maradok Méltóságos Uraságodnak igen készséges szolgája Szatmár, 1703. június 7-én délutáni 4 órakor.

Friedrich Löwenburg gróf

Ui. Az említett lovassági kapitány úr, miután két nap alatt Debrecenből ide jött, holnap Lázáriban123 kíván pihenni, ezután a legkészségesebben, ahová a helyzet szükségessége megkívánja, útra kel.124 59. Munkács, 1703. június 7. A munkácsi várparancsnok levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: tájékoztatja a felkelőkről, akik a lengyel határ felé vonultak vissza; neki és Bereg vármegyének nincs megfelelő ereje, ő 40-50 német katonát tudna adni Jelzet: A Károlyi család nemzetségi levéltárában (MOL) ma már nem található. Jelenlegi őrzési helye TML, XXXI. 10. Kiadva (latinul): GÉRESI, 1897. 5. köt. 13–14. Általam igen tisztelt Méltóságos Úr! A mai napon kézhez vettem fentcímzett Uraságodnak e hónap 5-én írt levelét, melyből megértettem, hogy Uraságod e vidékre óhajtana jönni. Ami azoknak a zsiványoknak az eltávozását illeti, ugyancsak tudomásom van arról, hogy az erdők és hegyek felé vonultak vissza. Közülük hozzávetőleg 100 fő 121

Vagyis: nemcsak minőségileg, hanem létszámban is fölényben lesznek a felkelőkkel szemben. (A Károlyi mellett levőket is ideszámolva!) 122 ti. Löwenburg gyalogsági kapitánnyal 123 Lázári falu Szatmár vármegyében, Szatmártól északra 1 órányira. 124 Ez a felajánlkozás okafogyottá vált, mivel Károlyi, miután június 7-én délután Dolhánál győzelmet aratott a kurucok felett, hadjáratát befejezettnek tekintette, s azonnal megkezdte a visszavonulást. Június 10-én már újra Szatmáron volt! 22

néhány nap óta Lengyelország határai közelében tartózkodik. Én és a nemes vármegye125 szándékozunk az említett rablókat feltartóztatni, de nincs hozzá megfelelő erőnk, hacsak a vármegye össze nem tudna gyűjteni még több mint 50 lovast. Klobusiczky Gáspár felügyelő126 úrnak majd előadom Méltóságod kívánságát, de alig reménykedem valami eredményben, mert csekélyebb ügyekben sem óhajtanak engedelmeskedni neki a dolgok jelen állásában. Az is igaz, hogy ahova a tiszttartóit vagy ispánjait küldi, azoknak a helyszínen megválaszolják, amit akarnának tudni, majd azt is, hogy ki a földesuruk. Egyébként levelemben fenntartom mindazt, amit tegnap Klobusiczky György127 uram részére megírtam. Kende Mihály nemzetes úr feleségét mindenképpen beajánlom az Ungváron tartózkodó kapitány uramnak.128 Ha valamiből kifolyólag Uraságodnak szüksége van az én szerény segítségemre, a nemes vármegye tisztjein és más lovasokon129 kívül, mint Klobusiczky uramnak is megírtam, negyven vagy ötven német katonát adhatnék át, aminthogy meg is teszem, mihelyt tudomásomra jut fentcímzett Uraságod további rendelkezése, akinek kegyeibe ajánlván magamat maradok Méltóságos Uraságodnak Munkács várában, 1703. június 7. napján igen lekötelezett szolgája Wolfgang Georg Auersperg gróf s. k. 60. Munkács, 1703. június 7. Bereg vármegye alispánjának levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: a Bereg vármegyei nemesi felkelők már eloszoltak; kész együttműködni Károlyival; a kurucok visszavonulóban vannak, hétszázan lehetnek; a munkácsi várparancsnok segítségül ötven német katonát ígért Jelzet: A Károlyi család nemzetségi levéltárában (MOL) ma már nem található. Kiadva: GÉRESI, 1897. 5. köt. 11–12. Illustrissime Domine, Domine mihi colendissime!130 Kóródról131 5-ta praesentis datált132 Nagyságod úri levelét most reggel hét óra tájban alázatoson vöttem. Én teljes igyekezetemmel azon voltam, hogy mentűl többen verhessük öszve magunkat; de 125

Bereg vármegye a munkácsi kincstári uradalom (ez Rákóczi elkobzott birtoka!) provisora, udvarbírója HECKENAST, 2005. 236. 127 Szatmár vármegye egyik alispánja. Uo. 128 Kende Mihály a Szatmár vármegyei nemesi felkelők kapitánya volt (Uo. 227.), feleségét biztonságos helyre, Ungvárra akarta küldeni. 129 Bereg vármegye tisztségviselői (pl. Orosz György alispán) és nemesi felkelői Munkácson tartózkodtak. 130 Méltóságos Úr, általam igen tisztelt úr! 126

23

akik itt voltanak133 is, megunván itten az haszontalan heverést eloszlottak. Minthogy mindenünktől megfosztattunk, csak lóháton szaladtunk ide, s nagy költséggel élünk: mindazonáltal noha én nagy alteratiót134 szenvedtem (úgy annyira, hogy ezen órában eret is vágtak rajtam), valaholott legalkalmatosbnak gondolja Nagyságod, én kész leszek megegyeznem, felvévén itten minden nemes embert magammal; amennyire telhetünk, úgy kell lenni. Az mi pedig az kuruczok dolgát illeti, némely része az Beczkéd135 alá Huklina136 nevű faluban ment Majossal137 és Pap Mihállyal, a többi pediglen amint referálják,138 tegnap Bilke139 felé, onnan talám a Dolha völgyére takarodik. Szükséges volna azért, hogy mostan persequálhatnók,140 míg onnan belől141 válaszok jön;142 bizonyos pediglen hogy 700. vannak legalább is: azért Nagyságod méltóztassék tovább is maga intentióját143 megírni, hadd tudjam magamat mihez alkalmaztatnom tovább is. Commendánt144 uram ő Nagysága is 50 németet ígírt145 hogy meglovasít,146 kiket is magammal el fogok vinnem. Tegnap írt Klobusiczky György147 uramnak ő kegyelmének felyül említett Commendánt uram ő Nagysága, hogy ha úgy tetszenék, Jánosiban148 gyűne előnkben két compánia német. Mert némely nap is úgy jártunk, hogy Milith Pál uram ő Nagysága azt írta, Beregszászban megvár bennünket. Én minden tartózkodás nélkül oda mentem, az holott is az egész város kuruczal volt tele; csak az jó Isten tartott meg, hogy kezekben nem akadtunk a város végén.149 Már mostan egészen Nagyságod úri dispositiójára bízván magamat, elvárom válaszát Nagyságodnak. In reliquo me ulteriori gratiae recommendans permaneo indesinenter Illustrissimae Domominationis Vestrae obligatissimus servus 131

(Tisza-)Kóród falu Szatmár vármegyében, Bereg vármegyétől a Tisza választja el. jelen (hónap) 5-én keltezett 133 a Bereg vármegyei nemesi felkelők 134 balesetet 135 Beszkidek, hegycsoport a Kárpátokban. 136 Hukliva! Orosz falu Bereg vármegyében, Alsó-Vereckétől keletre. 137 Majos Istvánnal (HECKENAST, 2005. 277.) 138 jelentik, hírül hozzák 139 Mezőváros Munkácstól keletre, Bereg vármegyében. 140 üldözhetnénk 141 Lengyelországból, Rákóczitól 142 a felkelők követeket küldtek Rákóczihoz 143 szándékát, akaratát 144 Auersperg ezredes 145 ígért 146 gyalogosokat lóra ültet 147 Szatmár vármegye egyik alispánja (HECKENAST, 2005. 236.) 148 Minden bizonnyal a Bereg vármegyében, a munkácsi uradalomban fekvő Jánosiról van itt szó. Egy másik Jánosi (Makkos) Beregszász közelében található. Kántorjánosi (Szatmár vármegye) nem jöhet szóba, mert az túlságosan messze van Munkácstól. 149 Június elsején Tiszabecsnél kelt át a Tiszán és érkezett Beregszászra nemesi felkelők élén Melith Pál, hogy tájékozódjon a kurucok mozdulatairól, s felvegye a kapcsolatot a Munkácsra szorult Bereg vármegyei nemesekkel. A beregiek Orosz György alispán vezetésével június 3-án érkeztek Beregszászhoz, de Melith Pál közben visszavonult a Tisza mögé, a városban ekkor már Esze Tamás kurucai tartózkodtak. ESZE, 1952. 9. Lásd a 46. sz. forrást! 132

24

Georgius Orosz de Csicser m. pr. 150

Munkács, die 7 Junii 1703.

P. S. Nagy alázatosan követem Nagyságodat, hogy magam nem subscribálhattam151 ezen levelemet, mivel az jobb karomon vágtak eret. 61. (Tisza-)Kóród, 1703. június 7. Szatmár vármegye alispánjának levele Károlyi Sándor főispánhoz: nincsenek hírei a felkelőkről, noha szorgalmasan munkálkodik a Tisza mindkét partján; vigyáz az átkelő helyekre, Ugocsa vármegye hajdúit Tiszbecsre küldte, ahonnan mindent, ami szükséges volt, Kóródra szállíttatott Jelzet: TML, XXXI. 10. Köteles szolgája Nagyságodnak. Minden előtte függő dolgaiban hogy az Úristen Nagyságodat szerencséssé tegye, szívem szerént kévánom! Méltóságos jó uram, Nagyságod nékem írt leveléből reám való parancsolattyát az estve alázatosan elvettem, az mi azok felől az alkalmatlan emberek felől az dolgot nézi, azólta semmi részében hírét nem hallottam, noha bizony igen szorosan és szorgalmatosan úgy munkálkodom az Tisza két felén lévő helyeknek alkalmatosságiban, kinél is nagyobbat nem vehetek fel kemény fenyéték alatt. Ha mi csak legkisebbik részében is érthetek olyat, az kirűl Nagyságodat tudósítani szükséges, mind azokban sem napot, sem órát, sem szempillantást el nem mulatok. Az passusokra peniglen Nagyságod parancsolattya szerént úgy vigyázok, hogy azokban is legkisebbik fogyatkozások ne essenek; az mint hogy nemes Ugocsa vármegyének hajdúit Tisza-Becshez bocsátottam jó rendben vevén eőket, ide is Becstűl az mi szükséges vólt, leszállétottam és jó rendben vettem, azokhoz illendő készségekkel edgyűtt. Tovább is valamit véghez tudok vinni, Isten segécségébűl mindenekre kész leszek. Továbbá való parancsolattyátúl is Nagyságodnak függvén, ahhoz alkalmaztatom magamat mindenekben. Mind ezek után Isten Nagyságodat szerencsés hosszú élettel álgya meg, minden dolgaiban boldogécsa, szívem szerént kévánom, maradván Nagyságodnak

Mindenkori kész alázatos szolgája

Datum Kóród die 7. Junii 1703.

Vitkai Mihály mpra.

150

A továbbiakban magamat régebbi kegyébe visszaajánlva maradok mostantól fogva Méltóságos Uraságod igen lekötelezett szolgája: Csicseri Orosz György s. k. Munkács, 1703. június 7. napján. 151 írhattam alá 25

62. H. n., 1703. június 8. Eszterházy Pál nádor felterjesztése az uralkodóhoz: a Montecuccoli-ezred Magyarországon tartózkodik, elvezényelhető oda, ahol jelenleg a zavargások folynak; adóengedményt javasol, s a legelőkelőbb nagyurak Bécsbe hívását, hogy határozatokat lehessen hozni a helyzet megoldására Jelzet: MOL, Mikrofilmtár 4727. doboz: 664. cím, 78. köteg, 7812. szám. Fogalmazvány. (latin) Legszentebb Császári és Királyi Felség, legkegyelmesebb uram! Legalázatosabb

és

élethossziglan

tartó

szolgálataim

szerény

felajánlását

Legfenségesebb Császár! Hogy részemre milyen levelet küldött a kassai bizottság,

152

előrebocsátva. valamint báró

Károlyi uram, azokat magyarról latinra lefordítva Legszentebb Felségednek a jelen jelentésem kísérőjeként153 alázatosan felterjesztem. Az igaz, hogy a Montecuccoli-ezred jelenleg az országban154 tartózkodik, elvezényelhető155 azokra a vidékekre, ahol jelenleg a zavargók civakodásai folynak, mielőtt számuk még inkább megnövekszik. Ezenkívül szükségesnek látszik az a terv, hogy a folyó év adójából a legjobban sújtott területek lakossága valami engedményt kapjon, mert félő, nehogy a nagyon elkeseredett lakosok Legszentebb Felséged ellenségei sorához csatlakozzanak és ha azok az egész hazát tönkreteszik, a jövőbeli adófizetésre a lakosok képtelenek lesznek. Az sem lenne fölösleges, hogy Legszentebb Felséged parancsára a legelőkelőbb magyar nagyurak közül néhányan Bécsbe meghívást kapnának, ahol bizonyos határozatokat lehetne hozni a jelenlegi helyzet megoldására és az összeírás156 végrehajtására. Ez az elképzelés minél sürgősebben oldandó meg, nehogy az idő a rosszakaratú személyeknek kedvezzen, lehetőséget adva még több káros cselekedet elkövetésére. Ezek voltak, amelyeket Legszentebb Felségednek nádori tisztségem követelménye alapján legalázatosabban jelenteni kívántam. Ezzel stb. szolgája. 1703. június 8. 63. Kassa, 1703. június 8.

152

A Kassai császári és királyi Albizottság, igazgatásuk alá tartozott Kelet-Magyarország. A mellékletek hiányoznak. 154 Magyarországon 155 Az uralkodó erről június 6-án már rendelkezett. Lásd az 55. sz. forrást! 156 adóösszeírás 153

26

A felső-magyarországi főkapitány rendelete Szabolcs vármegyéhez: amikor a német helyőrség Kisvárdáról eltávozott, a vármegye vállalta, hogy megbízható őrségről gondoskodik, hogy oda zsiványok és kóborlók ne mehessenek be; reméli, hogy ígéretüket betartották Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 57. 1703. Kiadva (latinul): ZIMMERMANN, 1909. 138–139. Méltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagytiszteletű, Nemes, Nemzetes és Vitézlő, mint általam igen tisztelt és nagyra becsült urak! Üdvözletemet és szolgálataimnak legkészségesebb felajánlását. A nemes vármegye előtt jól ismert, hogy amikor néhány esztendővel ezelőtt a német helyőrség Kisvárdáról eltávozott, a maguk részéről157 oltalom- és bizonyságlevelet adtak arról, hogy szükség esetén azt a helyet erre alkalmas, a császári és királyi ő szent Felsége iránt hűséges emberekkel látják el, hogy a zsiványok és a kóborló emberek oda ne mehessenek be. Nem kétlem, hogy ezt az intézkedést a nemes vármegye a kiadott tanúsítványnak megfelelően végre is hajtotta. Egyebekben Uraságtokat isten éltesse óhaj szerint szerencsésen, kívánom és maradok Kelt Kassán, 1703. június 8-án. Fent címzett Uraságtoknak szolgája és szolgálatra mindenkor készen Ottavio Nigrelli gróf 64. Szatmár, 1703. június 8. A szatmári várparancsnok levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: szeretné, ha a hazát a felkelők csapatának pusztításaitól teljesen megszabadítaná, vegye fel a kapcsolatot a huszti várparancsnokkal és Máramaros vármegyével, nehogy a „csibészek” Lengyelországba szökjenek Jelzet: MOL, P 392. 7. fiók. Lad. 7. No. 12. (latin) Méltóságos Báró Úr, általam igen tisztelt úr!

157

ti. Szabolcs vármegye részéről 27

Méltóságos Uraságod hozzám eljuttatott híradásait megkaptam és tudomást szereztem mindazokról az eredményekről, amelyek a Tiszán túl158 és még távolabb megmutatkoznak mind a lovasság, mind a vármegyei gyalogság és kíséretük előrehaladásában. Ezek nem kevés örömet szereztek nekem. Szeretném, ha minden erő Méltóságos Uraságodnak irányítása alatt arra törekedne, hogy a hazát a felkelők csapatának pusztításaitól teljesen megszabadítaná. Mindezek sikeresebben és nagyobb eredménnyel volnának elérhetők, ha a huszti várparancsnok úrral és Máramaros vármegyével szoros és állandó kapcsolatot tartana, nehogy innen a csibészek menekülésük közben Lengyelországba szökjenek,159 vagy másutt könnyen kedvező lehetőséghez jussanak, hanem inkább legyenek zsákmányává a vármegyeieknek160 és a már-már közeledő lovasoknak, kiknek kapitánya, másként Rittmeistere161 tegnap nálam ebédelt és az elmúlt éjszakára társaival Lázáriban162 megállt, ma ott felfrissülve a Debrecentől eddig megtett két erős és hosszú meneteléstől fáradt lovasok, szemtől szemben elkergetik őket,163 sőt mintha a nyilvánosságot nem viselnék el, ezért megszokták a menekülést, tehát inkább megadják magukat.164 Mindazáltal sok szerencsét és sikert kívánok, s magamat ajánlva maradok legkészségesebb szolgája Friedrich Löwenburg gróf Szatmáron, 1703. június 8-án. 65. (Nagy-)Kálló, 1703. június 8. A kállói vár parancsnokának levele Szabolcs vármegye alispánjához: a felső-magyarországi főkapitány ismételten elrendelte a vár helyreállítását; kénytelen a legközelebbi falvak jobbágyait munkába szólítani és mindaddig ott tartani, amíg a vármegye nem intézkedik Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 65. 1703. Kiadva (latinul): ZIMMERMANN, 1909. 139. Általam nagyra becsült Nemes és Nemzetes Úr!

158

Szatmárból szemlélve: a Tisza túlsó részén. Ezekből a tervekből nem lett semmi, Károlyi Sándor ekkor már visszavonulóban volt: június 7-én Dolhánál szétugrasztotta ugyan a felkelőket, de nem üldözte őket, nem akadályozta meg, hogy a lengyel határ felé meneküljenek! 160 a vármegyék által kiállított csapatoknak, a nemesi felkelőknek 161 A Montecuccoli-ezred kapitánya, aki nyolcvanadmagával érkezett június 7-én Debrecenből, Nagykárolyon át, Szatmárra: 57. és 58. sz. forrás. 162 Lázári falu Szatmár vármegyében, Szatmártól északra egy órányira. FÉNYES. 1851. 3. köt. 14. 163 ti. a felkelőket 164 Löwenburg annak a reményének ad hangot, hogy a vértesek rövid pihenő után támadásba lendülnek, a felkelők viszont nem vállalják a nyílt összecsapást, menekülnek vagy megadják magukat. 159

28

Igen sok üdvözletet és minden boldogságot. Minthogy a nemes vármegyétől sem választ nem kaptam, sem annak jelét, hogy megvalósult volna, emiatt ismételten kézhez vévén a tábornok úr ő Kegyelmessége165 szigorú parancsát, hogy a vár helyreállításánál haladéktalanul járjak el, sőt hogy az minél gyorsabban elkészüljön, kényszerítve vagyok a legközelebbi falvakat munkába szólítani és azokat mindaddig a munka céljából visszatartani, amíg a nemes vármegye a további intézkedéseket nem teszi meg és nem állapítja meg a meghatározandókat. Egyébként magamat ajánlva maradok Megküldöm166 a jelen jegyzéket,167 amelyben a feltüntetett összeget csaknem teljesen kifizettem a jelen hónap ötödikén a jó emlékezetű Zeigwarth úrnak, minthogy Nemzetes Uraságod akkor a Tisza mellett tartózkodott; ne terheltessék azt az összeget részemre eljuttatni. A nyugtát nálam megtalálja. Minderről a jelen levél átvétele után feleletet várok. Nemzetes Uraságodnak legkészségesebb szolgája Noel Ágoston hadnagy Kállóban, 1703. június 8-án.

és parancsnok s. k. 66. Munkács, 1703. június 9.

A munkácsi várparancsnok levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: gratulál a győzelméhez, tájékoztatja intézkedéseiről, felajánlja együttműködését, meghívja Munkácsra Jelzet: MOL, P 392. 7. fiók. Lad. 7. No. 13. (latin) Méltóságos Gróf168 Úr, általam igen tisztelt úr! Szolgálataimnak ajánlását. A legnagyobb örömmel vettem kézhez Méltóságos Uraságodnak tegnap írt levelét és elismerésemet juttatom kifejezésre afölött a dicsőség és tisztesség fölött, amelyet a haza ellen zavargókkal szemben, azok pusztításával aratott és mind az ország, mind a Fenséges Udvar javára véghezvitt.169 Magam is arra törekszem, hogy minél előbb és eredményesebben részese lehessek hasonló sikernek. Ennek megfelelően éppen ma szólítottam fel a nemes vármegye alispánját,170

165

Ottavio Nigrelli táborszernagy, felső-magyarországi főkapitány Ez a bekezdés utólag betoldva. 167 Ma már nincs mellékelve. 168 Károlyi Sándor ekkor még csak báró volt! (A comes szó grófot és főispánt is jelent, a levél külső címzéséből megállapítható, hogy Auersperg itt gróf értelemben használja.) 169 Károlyi június 7-én Dolhánál (Máramaros vármegye) meglepte a kurucokat, s könnyű győzelmet aratott, a menekülőket azonban nem üldözte, visszavonult Nagykárolyba. 170 Bereg vármegye alispánját, Orosz Györgyöt. 166

29

valamint Klobusiczky Gáspár felügyelő urat,171 hogy felfegyverzett nemesekkel és más személyek élén legyenek felkészülve, majd a hozzájuk csatolt körülbelül 50 német helyőrségi katonámmal együtt a Lengyelország határa közelében tartózkodó rablókat vegyék üldözőbe. Sajnos azonban, hogy sem az egyik, sem a másik részről nem tudtam emberekhez jutni, mert az alispán úr az innét eléggé távoli helyeken szétszórt nemességet képtelen összehívni, Klobusiczky uram pedig a falusiak ellenállása és engedetlensége folytán nem jut emberekhez.172 Méltóságos Uraságodra bízom annak megítélését, hogy az ebben a helyőrségben tartózkodó katonaság kis száma miatt tehetnék-e valamivel többet, ebből kifolyólag, ha netalán fentcímzett Uraságod néhány gyalogost a saját seregéből nekem rendelkezésemre bocsátana, magam 50 vagy 60 német katonát csatlakoztatnék hozzájuk, ezáltal Méltóságos Uraságoddal történő szoros levelezések tudósításai után üldözhetnénk a továbbiakban.173 Különben az iránt sincs kétségem, hogy Méltóságos Uraságod ez alkalommal Munkácsot is érinthetné, ahová Méltóságos Uraságodat tisztelettel meghívom, hogy látogassa meg az erődítményt és személyemet tisztelje meg jelenlétével, hogy a már régen óhajtott kapcsolatot felvehessük és magam a lehetőségeimhez mérten, képességeim szerint Méltóságos Uraságodnak szolgálhassak, melyekkel ajánlva magamat maradok Méltóságos Uraságodnak Ui. Ha valaki a rablók tekintélyesebbjei közül fogságba kerülne, és valamit a Rákóczi vagy Bercsényi által gerjesztett ezen jogtalan felkelés alapjáról, vagy egyéb helyzetükről elmondana, engem egyaránt tájékoztatni Méltóságos Uraságod ne tartsa méltatlannak. Munkácson, 1703. június 9. napján. legkészségesebb szolgája Wolfgang Georg Auersperg gróf s. k. 67. (Nagy-)Kálló, 1703. június 9. A kállói várparancsnok levele Krucsay Mártonhoz, Szabolcs vármegye alispánjához: küldi a felső-magyarországi főkapitány levelét, s kéri az abban szereplő 200 rajnai forint elküldését, mivel a napokban 300 forintot kell kifizetnie Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 92. 1703. (latin)

171

a munkácsi kincstári uradalom (ez Rákóczi elkobzott birtoka!) provisorát, udvarbíróját (HECKENAST, 2005. 236.) 172 Klobusiczky Gáspárnak feltehetően a munkácsi uradalom területén élő szabadosokat kellett volna fegyverbe szólítania. 173 ti. a felkelőket 30

Általam igen tisztelt Nemes és Nemzetes Alispán Úr! Üdvözletemet és szolgálataimnak legkészségesebb ajánlását! Miután Nigrelli tábornok úr ő Kegyelmessége jelen levelét azzal a paranccsal vettem kézhez, hogy azt a Nemes Vármegyéhez kézbesíttessem, azt azzal a kifejezett sürgősséggel küldöm meg, hogy azt megismerése után ne terheltessék részemre visszajuttatni; egyúttal szíveskedjék nekem a benne megjelölt kétszáz rajnai forintot eljuttatni, miután holnap vagy holnapután ő Felsége szolgálatára háromszáz forintot kell kifizetnem. Egyebekben maradok Nemes és Nemzetes Uraságodnak legkészségesebb szolgája Noel Ágoston hadnagy Kállóban, 1703. június 9. napján

parancsnok s. k. 68. Homonna,174 1703. június 9.

Szabolcs vármegye főispánjának levele Krucsay Mártonhoz, Szabolcs vármegye alispánjához: katonák kísérik az élelmiszert a Beszkideken túlra, Rákóczi táborába, ahol török, tatár, orosz és német katonák vannak, Bercsényi Samborban tartózkodik litván, moldovai és havasalföldi haddal (hamis hírek); értesítse a Bereg vármegyei alispánt Jelzet: Hofkriegsrat, Exped. juni, nro. 46. Kiadva: THOMASIVSKIJ István: Adatok II. Rákóczy Ferencz és kora történetéhez. (Dr. Márki

Sándor monographiája kapcsán.) Századok, 1912. (a továbbiakban THOMASIVSKIJ, 1912.) 201. Isten minden kívánta jókkal álgya meg kigyelmedet, kívánom! Levelét kigyelmednek becsülettel vettem, melybűl értem az híreknek állapottyát, kérem azért tovább is ha mi hírei lesznek kigyelmednek, tudósítani ne terheltessék. Én is emberemet, az mert az munkácsy krajnya175 magunkéval öszve szakad,176 vigyázásnak okáért küldöttem vala oda, ki is megtérvén: az munkácsy Ploska177 nevű faluban volt, mely falutúl tisz mélyföldnyire,178 innen az Beszkéden179

174

Homonna mezőváros Zemplén vármegyében. krajna = határvidék 176 (a mi határvidékünkkel) összeolvad, egybeér 177 A későbbi Ploszkánfalva (Bereg vármegye, Munkács közelében). 178 tíz mérföldnyire; 1 posta- vagy osztrák mérföld = 7.585,9 méter, esetleg 9.482,32 méter. BOGDÁN István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601-1874. Budapest, 1990. 169. 179 A Beszkidek hegységcsoport a Kárpátokban. 175

31

vagyon tizenhét zászlóallya katona, mely az élést és bort Rákóczy táborára, mely is túl az Beszkéden, Kornicza nevű helyben vagyon, kísíri,180 melyet maga szemeivel látott ezen emberem. Tudakozódván azon postán lakozó krajnyiktúl,181 hogy hova viszik azon élést, az vallotta meg neki: több statiókra182 is az dispositió, miként legyen még bérelni néki, hogy ott, tudniillik azon Kornyicza nevű helyben, feles török és tatár, úgy moska183 is volna véle, német had is, de mi nemzett, nem tudgya.184 Bercsény185 pedig Zamboron186 vagyon litvánus,187 moldvay és havasalföldi haddal. Erre nézve, mivel kigyelmednek úgy látom, correspondentiája vagyon Orosz György188 urammal, jó volna ö kegyelmének azon Ploska nevű helyben, az munkácsi krajnyára küldeni, vagyis éppen az táborra, Kornyiczára: úgy lehetlen189 volna, hogy bizonyost nem érthetnénk. Kegyelmed azért, dispositiót is megtévén, tovább is engemet tudósícson. Ezzel ajánlom jó akaratyában magamot. Igaz jó akaró szolgája Zichy Péter Datum Homonnae die 9. Junii Anno 1703. 69. Sztárna, 1703. június 11. Várnai György levele Koháry István bányavidéki generálishoz: Szabolcsban Ibrányi László táborba szállt a felkelők ellen, kastélyát éjjel-nappal erősítik; a Montecuccoli-vértesezred június 10-én Szikszón tartózkodott; Rákóczit és Bercsényit a francia király segíti, hogy nyugtalanítsa (megossza) Lipót császár haderejét Jelzet: MOL, G 26. IV. 2. a. fol. 28–29. Kegyelmes Uram!

180

kíséri krajnyik = határvidéken lakó, határvidéki 182 állomásokra 183 orosz 184 Kissé zavaros a mondat: az élelmiszert több állomáshelyen kell szétosztani, még raktárakat is kell bérelni, hogy Rákóczi külföldiekből álló hada útközben el legyen látva. 185 Bercsényi Miklós 186 Sambor (Lengyelország) a Dnyeszter folyó mellett, Lembergtől (Lvovtól) délnyugatra fekszik. 187 litván 188 Bereg vármegye alispánja 189 lehetetlen 181

32

Nagyságod méltóságos parancsolattyát vettem, hozzám megmutatott gratiáját, Isten éltetvén, alázatosan meg igyekezem szolgálni. Másodig190 levelem ment-é Nagyságod kezébe, nem tudom, egy gömöri191 embertűl kűltem192 volt Balogra.193 Ezen órában érkezett Ibrányból194 Szabó Mártony névő195 gömöri, szavahihető emberséges ember, azelőtt Ibrányi László uram gondviselője196 lévén, azt referállya,197 Ibrányi László uram hat avagy hét százat198 magával Tiszán túl Dobhoz199 szállott mezőben hajdúvárosiakkal, ibrányi kastélyát éjjelnappal palánkkal erősítik. Az kurucz minden bizonnyal Beregszász táján vagyon,200 valóban gyülekezik, hadat kiáltanak, hórúlhóra aranyúl201 fizetnek.202 Zászlókon Fejedelem Rákóczi Ferencz uram ő Nagysága neve, czímere vagyon, amint beszélik. Tornallyi Györgyné asszonyom Mocsári Balázs urammal Debreczenbe indultak volt valamely doctorhoz,203 Nagy Mihályrúl204 visszatértek gonosz hírekre nézve. Montecuculi uram ő Nagysága regimentye tegnap szállott Szikszóhoz, onnét elhittem Rakamazhoz205 megyen és conjungálni fogja magát Ibrányi urammal206 Gombos Imre207 uram ő Nagysága elment portára208 Beregszász felé, de nem sokat209 magával, talám valami nyelvet kaphat.210 Aszt mongyák emberséges emberek, hogy az a kurucz had vágót,211 bort mint212 pénzen veszi, és az passusokat Lengyelország felé, az kiket méltóságos Nigrelli uram ő Nagysága bevágata volt213 mint214 kitisztíttattyák, réveket Szőllős215 táján az Tiszán megjártak és hajókat szereznek. Kegyelmes Uram, ha ezek így vadnak,216 amint continuáltatnak217 az hírek, extra omne dubium est Factio Gallica,218 azért segéti az király219 ezeket az méltóságos urakat,220 ut distrahintur vires 190

Második! Gömör vármegyei származású 192 küldtem 193 Balogh település Gömör és Kis-Hont egyesült vármegyékben. Koháry István birtoka. 194 Település Szabolcs vármegyében. 195 nevű 196 provisora 197 jelenti, hozza hírül, adja tudtul 198 század! 199 Ma Tiszadob. 200 Ez egy korábbi állapot volt; ekkor már – a dolhai csata (június 7.) után – a lengyel határhoz vonultak. 201 arannyal (aranypénzzel) 202 Ez hamis hír: a felkelők nem kaptak zsoldot (hópénzt). 203 doktorhoz, orvoshoz 204 Nagy–Mihály település Borsod vármegyében, Miskolc, Eger és Kövesd közelében. 205 Téves következtetés: Az ezred nem ebbe az irányba vonult. 206 Értsd: egyesülni fog Ibrányi seregével. 207 Gombos Imrét 1702-ben vezérőrnaggyá nevezték ki és egy reguláris huszárezred felállításával bízták meg. 1703-ban alakulatával együtt a rajnai hadszíntérről rendelték haza. HECKENAST, 2005. 161. 208 portyázni, az ellenséget felderíteni 209 sokad! 210 olyan foglyot ejthet, akitől értesülést szerezhet a kurucok helyzetéről, szándékairól 211 vágómarhát 212 mind! 213 használhatatlanná tett 214 mind! 215 Nagy-Szőlős mezőváros Ugocsa vármegyében, a Perényiek birtoka. 216 vannak 191

33

Augustissimi Imperatoris.221 Mint azon által222 egy dolog jut eszembe akitúl223 igen tartok, mikor én jártam azelőtt Tőkőlyi224 uramtúl ő Nagyságátúl francziákhoz, egy ministere franczia királynak, marchio Bethunt225 sokszor mondotta előttem: Videbit si supervixerit efficirt hoc Christianissimus Rex, quod Regnum Sveciae erit in Societate Armorum Nostrorum contra Domum Austriacam;226 ez a minister ugyan in ablegatione regis galliarum Sveciában expiralt227 egynéhany esztendőnek előtte. Sinovszki228 is, Nagy-Lengyelországban aki igen méltóságos ember, két esztendőnek előtte aszt mondotta Giczei Sigmond229 uram előtt, mikor Contantinepolbúl230 visszatért: Videbis, mi Frater, brevi Polonia de necesse debebit arma capert propter vestras libertatos,231 ezeket én ugyan értésére attam időnek előtte Felséges Udvarnak. Az Úr Isten sokaik232 jó egéssékben233 éltesse Nagyságodat, kívánom. Sztárnán, 11. Junii 1703. Nagyságodnak

Alázatos szolgája [Várnai]234 György m. k. 70. Szatmár, 1703. június 11.

A szatmári várparancsnok levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: sajnálja, hogy nem sikerült találkozniuk; a szomszédos vármegyéket felszólította a felkelők üldözésére; a foglyok kihallgatását még ma megkezdik, miután végeztek, a vármegye ítéletet hozhat ügyükben Jelzet: MOL, P 392. 7. fiók. Lad. 7. No. 14. (latin)

217

folynak minden kétség kívül francia tevékenység 219 XIV. Lajos francia király 220 Rákóczi Ferencet és Bercsényi Miklóst 221 hogy nyugtalanítsa (megossza) a felséges császár katonáit 222 Mindazonáltal! 223 akitől = amitől 224 Thököly Imre 225 Bethun márki 226 Meglátja, ha megéri, ez a legkeresztényibb király véghezviszi, hogy a Svéd Királyság katonai szövetségben lehet velünk az Ausztriai Ház ellen. (A legkeresztényibb király = XIV. Lajos, Franciaország uralkodója) 227 a franciák királyának küldöttségében Svédországban meghalt 228 Adam Mikolaj Sieniawski (1666–1726) 1691-ben belzi vajda, 1702-ben pedig a korona nagyhetmanja lett. GEBEI Sándor: II. Rákóczi Ferenc és lengyelországi támogatói (1701–1703). In: A Rákóczi-szabadságharc és Közép-Európa II. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulójára. Szerkesztette: Tamás Edit. Sárospatak, 2003. (a továbbiakban GEBEI, 2003.) 111. 229 Giczey Zsigmondot 1697-ben Sárospatakról állítólag erőszakkal hurcolták Törökországba a felkelők, 1700ban tért haza, s 1701. május 5-én kapott amnesztiát. HECKENAST, 2005. 160. 230 Konstantinápolyból 231 Meglátod, testvérem, a barátság okán Lengyelország hamarosan köteles fegyvert ragadni a ti szabadságotokért! 232 sokáig! 233 egészségben 234 A vezetéknév nem olvasható; a felbontáskor a levél egy darabja kiszakadt. 218

34

Méltóságos Báró Úr, általam igen tisztelt úr! Az isteni üdvözlet viszonzását235 és szolgálataim legkészségesebb ajánlását. A tegnapi napon Majtényból írt levelét Méltóságos Uraságodnak illő tisztelettel vettem át, és abból is értesültem innen történt sürgős eltávozásáról, csupán nagyon sajnáltam, hogy nem élvezhettem a kegyet, hogy valamelyes időt nálam töltsön, akár egy estén, amit nagy kitüntetésnek vettem volna. Remélem, egy másik alkalommal, ha visszatérőben lesz Méltóságos Uraságod, erre még alkalom nyílik és én Szatmáron várhatom, fenntartva számomra azt a kitüntetést, hogy házamat és asztalomat Méltóságos Uraságod megtiszteli. Egyébként az innen való távozást Méltóságos Uraságod rendkívül gyorsan határozta el, és semmiről, a most hátrahagyott dolgok intézéséről sem tájékoztatott Méltóságos Uraságod, viszont semmi kétségem afelől, hogy az ő Felsége iránti hűséges szolgálata tudatában Méltóságos Uraságod mindent megfelelően intézett, amire a jövőben is határozottan számíthatunk, reményem szerint. Ami a még mindig megmaradt menekülők236 és az innen-onnan elterjedt felkelők üldözését és kiirtását illeti, a szomszédos vármegyéknek csakhamar a lehető legnagyobb buzdítással írtam, mégpedig felszólítva, hogy a hivatalukhoz ne legyenek hűtlenek, és a mások nyomdokait kövessék, nem kisebb buzgalommal ahhoz kezdeni iparkodjanak, és a dolgot vigyék előre, nehogy területükön, körzeteikben vagy a határok mentén ezek a rosszindulatú személyek rejtekhelyet találhassanak, majd a haza pusztítására a jövőben kirohanásokat tehessenek. Az eredményről nem kételkedve kész vagyok mindezeket elősegíteni. Egyébként miután Méltóságos Uraságodnak nem volt arról tudomása, hogy a fogságba került felkelők237 kihallgatása itt a vármegyei küldöttek részvétele nélkül történik, úgy tartottam indokoltnak, hogy a bírósági küldötteket máshova kell irányítani; a vizsgálat a nekem alárendeltek részéről történik meg, de azt elhalasztani nem tartom indokoltnak, sőt még a mai napon megkezdődik, intézkedtem, hogy annak befejeztével a foglyok Méltóságos Uraságod rendelkezésére álljanak, hogy a szükséges peres eljárást tetszése szerint és a királyi törvények figyelembevételével folytassa le, nehogy a nemes vármegyét sérelem érhesse. De bármily ítélet vár reájuk, arról engem tájékoztassanak. Ezekkel itt Méltóságos Uraságodnak magamat szolgálatra készen ajánlva maradok Méltóságos Uraságodnak legkészségesebb szolgája Szatmáron, 1703. június 11-én

Friedrich Löwenburg gróf 71. Szatmár, 1703. június 11.

235

Károlyi az Úr napja (június 7.) alkalmából köszöntötte Löwenburgot, aki ezt viszonozza. Károlyi június 7-én Dolhánál (Máramaros vármegye) ugrasztotta szét a felkelőket, akik észak felé, a lengyel határ irányába menekültek. 237 A Dolhánál fogságba esett felkelőket Károlyi Szatmáron hagyta. 236

35

Bereg és Ugocsa vármegye főispánjának levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: sajnálja, hogy Károlyi hirtelen távozása miatt a további teendőket nem beszélhették meg, tájékoztassa elgondolásáról, „mert jól kezdett dolognak kár lenne külömben végződni” Jelzet: MOL, P 392. 7. fiók. Lad. 7. No. 16. Kedves Komám Uram, igaz szolgája Kegyelmednek! Bánom, hogy Kegyelmed tegnap megindulván, elsietett tőlünk és szükséges dolgainkrúl sem beszélhettünk, sem végezhettünk, kinek én még tegnap végére mentem, de azon Kegyelmed írásbeli punctumit238 se én, se pater superior,239 se a comendáns240 nem láttuk, azért kérem felette igen Kegyelmedet, méltóztassék opiniójárúl241 tudósítani, mi tévők legyünk tovább azon tolvajok ellen, ha nem kergetnők is, legalább Kóródnál242 a Tiszán lévő szálakra243 vigyáztatnánk, és a táján valamely fennálló hadrúl is jó volna talán gondolkodnunk. Mind ezekben Kegyelmed tetczését elvárván részemrűl kész vagyok magamat ahhoz tartanom, mert jól kezdett dolognak kár lenne külömben végződni. Maradván tovább is Kegyelmednek Köteles Szolgája, Komja244 G:245 Csáky István m. k. Szakmár, 11 Junii 1703. 72. Szatmár, 1703. június 12. Bereg és Ugocsa vármegye főispánjának levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: mielőtt Bécsbe utazna, intézkedjen a védelem megszervezéséről a Tiszánál, nehogy a felkelők visszaadják a dolhai kölcsönt; a szatmári várparancsnok a brezáni pátens eredeti példányát a haditanácshoz küldte el; ma délben befejeződik a foglyok kihallgatása Jelzet: A Károlyi család nemzetségi levéltárában (MOL) ma már nem található.

238

pontjait (azaz pontokba szedett javaslatait) házfőnök atya (Temérdek Ferenc szatmári jezsuita házfőnök) 240 Löwenburg ezredes, szatmári várparancsnok. 241 véleményéről 242 (Tisza-)Kóród falu Szatmár vármegyében, Bereg vármegyétől a Tisza választja el. 243 szál = több fenyőszálból összeszerkesztett vízi jármű. (A magyar nyelv szótára. Szerkesztették Czuczor Gergely és Fogarasi János. Budapest, 1870.) 1005. hasáb. 244 komája 245 Gróf 239

36

Kiadva: GÉRESI, 1897. 5. köt. 14–15. Kedves Komám Uram, igaz szolgája Kegyelmednek! Maitinbúl246 s Károlybúl írott Kegyelmed leveleit kedvesen vöttem, noha már az magamét praemittáltam247 volt, kérvén most is, az Tiszánál hová hamarébb vigyázásokat parancsolni méltóztassék, mert Keresztúrnál248 tegnapelőtt láttak közzülök249 húsz lovasig, én is ahhoz képpest disponálhatnék250 vármegyéimben,251 annyival inkább ha Kegyelmed felmegyen252 és serio253 felőle nem parancsol, tartok utól ütő pálczátúl, a kölcsönt meg ne adják.254 Ugocsában én mindjárt küldök azon zászlóért,255 bánnám is ha elmaradna. De mivel ők jobbára mind Máramarosba recipiálták magokat,256 nagy árvizek miá szaporán nem járhatván, tartok, kísőn ne járjanak, ha csak Kegyelmed várakozni nem méltóztatik. Gratiáját pedig köszönöm, értésemre adni confidenter257 nem neheztelte. Isten felvezérelvén,258 kérem Bereg és Ugocsa vármegyékrűl se felejtkezzék, lévén közi Kegyelmednek mindkettőhöz. Comendáns259 uram azon pátenst260 in originali261 felküldötte az Bellicumra.262 A rabok examenjének263 délig vége lészen; ha oda viszik,264 bár több kísérőjök lehetne. Maradván én tovább is Kegyelmednek köteles szolgája, komja.265 Szakmár, 12 Junii 1703. G.266 Csáky István m. k. 73.

246

Majtényból előbb elküldtem (71. sz. forrás) 248 (Tisza-)Keresztúr falu Bereg vármegyében, Tiszaújlak közelében. FÉNYES, 1851. 2. köt. 210. 249 ti. a felkelők, kurucok közül 250 intézkedhetnék 251 Bereg és Ugocsa vármegyében 252 Bécsbe utazik 253 komolyan 254 Attól tart, hogy a felkelők bosszút állnak a dolhai vereségükért. 255 Talán valami régi kuruc zászlóról lehet szó, amit Károlyi Bécsbe szeretne diadaljelként vinni; úgy látszik, kevesellte a Dolhánál zsákmányolt három zászlót! 256 vonták meg magukat (ti. a felkelők) 257 bátran 258 Bécsbe 259 Löwenburg ezredes, szatmári várparancsnok. 260 nyílt levelet; Rákóczi és Bercsényi Lengyelországból küldött (Brezán, 1703. május 6. és május 12.) pátensét. Kiadva ESZE Tamás: II. Rákóczi Ferenc breznai kiáltványa. Századok, 1954. (a továbbiakban ESZE, 1954.) 314–315. 261 eredetiben 262 haditanácshoz (Bécsbe, az Udvari Haditanácshoz) 263 (a Dolhánál foglyul ejtett felkelők) kihallgatásának 264 Nagykárolyba 265 komája 266 Gróf 247

37

(Nagy-)Károly, 1703. június 12. Szatmár vármegye főispánjának nyílt levele: dolhai győzelme után kegyelmet ígér a hazatérő felkelőknek, ha nála vagy távollétében gróf Csáky Istvánnál jelentkeznek Jelzet: A kézirat az Alexandra Antikvárium második árverésén (2007. december 15. 39. tétel) bukkant fel, jelenleg is magántulajdonban van. Kiadva: Szathmár vármegye’ fekvése, történetei, és polgári esmérete. Írta és kiadta Szirmai SZIRMAY Antal. Buda, 1809. 1. köt. 59–60., újabban PÁLFFY Géza: Magyarország két világbirodalom határán (1526–1711). In: Magyarország története. Főszerkesztő: Romsics Ignác. Budapest, 2007. 481–482. Én Károlyi Sándor, nemes Szakmár vármegyének Fő Ispánnya; Adom tuttára mindeneknek, az kiknek illik, ezen levelemnek rendiben, hogy ez jelen való 1703. esztendőben a’ mi kegyelmes koronás király Urunk eő Fölsége ellen, Rákóczi Ferencz pátens levele267 mellett némely nyughatatlan emberek feltámadván, sokakat magok mellé hitegetvén, ugyan Rákóczi Ferencz zászlója alá csaltak, kik ezen támadás alkalmatosságával, sok főrendek, nemesek és szegénység házait is felvervén, jovokot felpraedálták268 és személyekben is vesztegették. Látván ezen alkalmatlanságokat, és hazának romlására czélozó zűrzavart is nevekedni, de kiváltképpen ezen támadásnak lecsendesítésére reánk szándékozó eő Főlsége sok számú német és rácz hadainak269 bizonyos jövetelét, és azáltal lehető pusztulását az nemes vármegyéknek eltávoztatni akarván, eő Főlségéhez való kötelességemet előttem viselvén, és hazámhoz való igaz szeretetemből ellenek felkőltem, és vármegyémbéli nemességet s más vitézlő rendeket is mellém vévén, azon gyülevész népekre reájok mentem,270 és Istentől általunk érdemlett büntetést is vöttek. Minthogy azoknak előljárói hamis, csalárd, hitető beszédekkel sok ártatlanokat magokhoz csaltanak, és noha már az ilyeneknek is feleségek, gyermekek, házok és minden javok az eő Főlsége vitézlő rendeinek praedául271 rendeltettek vala, mindazáltal inkább kívánván a’ szegénységnek gyarapodását, hogy sem puszulását, azt is eltávoztattam és praevie272 lecsendesítettem. Azért akartam ezen pátensemmel273 értésére adnom mindeneknek, valakik azon gyülevész népek közül vissza akarnak jőni és házokban lakni kívánnak, bízvást haza mehetnek, bizonyosok lévén abban, hogy sem személyekben, sem jovokban legkisebb kárt sem vallanak, az ilyenek pedig magokot előttem

267

nyílt levele; Rákóczi és Bercsényi Lengyelországból küldött (Brezán, 1703. május 6. és május 12.) pátense. Kiadva: ESZE, 1954. 314–315. 268 javukat felprédálták: kifosztották, kirabolták 269 A Montecuccoli-vértesezreden kívül Magyarországon ekkor más császári haderő nem állomásozott! 270 Utalás a június 7-i dolhai csatára. 271 (hadi)zsákmányul 272 megelőzve 273 nyílt levelemmel 38

insinuállyák,274 vagy absentiámban275 méltóságos Gróf Csáky István uramnál eő kegyelménél, kiről akartam ezen pecsétes levelem erejével assecurálnom276 az olyanokot. Városi és falusi bírák és lakosok az vizeken való révekre, portusokra277 tovább is olyan éjjeli-nappali vigyázással legyenek, hogy valahol határokon azon gyülevész népben által talál jőni a’ vízen, azon helyen, a’ vízparton a’ bíró felkaróztatik. Datum Károly, 12. Junii 1703. Károlyi Sándor mpr.278 74. (Nagy-)Kálló, 1703. június 12. A kállói várparancsnok levele Szabolcs vármegyéhez: az erősség javítására legalább ötven embert küldjenek ásóval, lapáttal és szekerekkel, valamint egy hozzáértő pallért Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 68. 1703. Kiadva (latinul): BALOGH, 2003. 50. Fordítása: BALOGH, 2003. 50. Fakszimile: BALOGH, 2003. 51. 75. (Olcsva-)Apáti, 1703. június 12. A tiszttartó levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: a Kassán fogva tartott zsidólegényt azzal vádolják, hogy Károlyi parancsára ő hozta ki Lengyelországból Rákóczi zászlóit Jelzet: MOL, P 392. 7. fiók. Lad. 7. No. 17. Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint méltóságos jó Uramnak! Nagyságod méltóságos parancsolattyát vettem. N. Szabó György itthon nincsen, nem is láttam miolta az zászlót előkerítettem, úgy hallom, hogy már kurucz hadnaggyá lett. Dormény uramat elküldöttem. Lövei Sámuel Uram rugazkodott279 hozzám, jelenté, hogy nem tudom micsoda sidóra bizta vólt Kegyelmed magát az orvos iránt.280 Plati281 uram az estve érkezett Cassáról, ott vagyon fogva,282 és 274

jelentsék be távollétemben 276 biztosítanom 277 kikötőkre 278 A külső rájegyzések szerint június 20–25. között 31 Szatmár vármegyei településen olvasták fel, hirdették ki Károlyi nyílt levelét. Károlyi Sándor ekkor már Bécsben volt, tehát a pátens köröztetését nem ő, hanem minden bizonnyal Csáky István rendelte el a szatmári várparancsnok engedélyével. Ez magyarázza a késlekedést. 279 lóháton érkezett 280 Károlyi anyósa küldött Salánkról egy zsidólegényt Lengyelországba, hogy beteg unokájához gyógyítással foglalkozó szerzetesbarátot hozzon. (Lásd a 39. sz. forrást!) 275

39

holnap lészen causája283 az Rákóczi zászlói iránt, hogy Kegyelmed hozatta volna ki az által az sidó által, és egészen Nagyságodra vallattyák, eszt akartam Kegyelmednek sietve értésére adnom, magam mingyárt mentem vólna, de Fogarasi érkezvén reá bíztam. Más embert ne külgyön Kegyelmed hozzám Fogarasinál többet, mert nem tudom, kinek kell hinni; én pedig alázatos, magam iránt szólva, hiteles szolgája Kegyelmednek sietve Datum Apáti die 12. Junii 1703.

Tótfalusi Márton 76. Bécs, 1703. június 13.

Az uralkodó rendelete a Kassai császári és királyi Albizottság részére: a Bajorországba vezényelt magyar huszárok közül többen hazaszöktek, intézkedjenek elfogásukról, megbüntetésükről Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 12. 1703. Melléklet.284 Kiadva (latinul): ZIMMERMANN, 1909. 139. Másolat Lipót285 Az Udvari Haditanács jelentést tett Felségünknek, hogy azok közül a huszárok közül, akik előbb említett Magyarországunkból286 a németországi Bajorország irányába hadműveletekre küldettek, többen hazájukba visszaszöktek, ahol most az ország különböző vármegyéiben és ennek megfelelően a Kassai Biztosság287 alá tartozó területeken is bujkálva igyekeznek magukat a felelősségre vonás alól kivonni. Minthogy pedig a büntetlenség által bűneik csak növekednek, a katonák szökése gyakoribbá válik, és kincstárunk nagy kárára, a katonai fegyelem megromlására és az irántunk köteles szolgálat gyengülésére vezet, emiatt a törvény és a nagy szükség folytán szükséges, hogy a bűnösökkel szemben hivatalból eljárás indíttassék és azok a megérdemelt büntetéssel sújtassanak.

281

Talán Platthy Sándor ügyvéd. HECKENAST, 2005. 342. Ti. a zsidólegény, akit Károlyi maga vitt Kassára, a felső-magyarországi főkapitányhoz, hogy általa önmagát tisztázza a vádak alól. (Lásd a 39. sz. forrást!) 283 ügye 284 A Kassai császári és királyi Albizottság Szabolcs vármegyéhez (Kassa, 1703. június 23.) küldött rendeletének (83. sz. forrás) melléklete. 285 Az uralkodó címeit és a megszólítást a másoló lehagyta. 286 Magyarország neve Lipót címei közt szerepelt, de a másoló lehagyta! 287 A Kassai császári és királyi Albizottság hatásköre Kelet-Magyarországra (a Felvidék keleti részére és a Tiszántúlra) terjedt ki. 282

40

Emiatt Hűségteknek ez úton szigorúan megparancsoljuk és nektek elrendeljük, hogy jelen levelünk vétele után olyan értelmű rendelkezéseket adjatok ki288 és legyetek kötelesek, hogy a biztosság területén az említett szökevények után szigorúan vizsgálódjanak, és a szomszédos helyőrségek részére is utasítás adassék ki, hogy az elfogottakat bűnükhöz méltó büntetésben részesítsék. Ellenkezően nehogy cselekedjetek. Bécsben, 1703. június 13-án. Lipót Mednyánszky Pál Somogyi Ferenc 77. Kassa, 1703. június 13. A Kassai Albizottság rendelete Szabolcs vármegyéhez: nyolcnapos váltással 40 munkást küldjenek a megrongálódott szatmári vár kijavítására, továbbá 185 tölgyfát is szállíttassanak oda Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 69. 1703. (latin) Méltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagytiszteletű, Nemes, Nemzetes, Vitézlő, mint általunk nagyra becsült urak! Üdvözletet és legkészségesebb szolgálataink ajánlását. Minthogy a császári-királyi szolgálat maga így követeli, de különösképpen ehhez az albizottsághoz kiadott legkegyelmesebb rendelkezés289 is ezt írja elő: szükséges, hogy nagyobb mennyiségű fa és munkás ember290 legyen jelen a Szamos áradása miatt megrongálódott Szatmár vára erődítményének megújításánál, mert hacsak megfelelő időben és éppen most a bajt nem előzzük meg, később nagy költséggel és munkával lehet a károsodást megfékezni. Emiatt, egyetértőleg a legkegyelmesebb utasítással, fentcímzett Uraságtok a más terhekre való tekintetből arányosan megállapított mértékben, 40 munkás embert váltakozva minden nyolcadik napon, valamint 185 tölgyfát az említett Szatmárra küldessenek, amint azt az említett parancs kifejezetten előírta; a tölgyfák méreteit a szatmári erődítményhez alkalmaztatva, szélesség és hosszúság szerint méltóságos gróf Löwenburg ezredes úr adja meg, mint Szatmár várának parancsnoka. E munka megfelelő ellenértéke felől fentcímzett Uraságtok nyugodt bizalommal lehetnek. Minthogy pedig ez az ellenérték ő szent Felsége kincstárából téríttetik meg, figyelemmel kell lenni arra, hogy a császári-királyi szolgálat érdekében és a haza nyugalma és biztonsága céljából gyors és szorgalmas 288

Ti. az illetékességi körükbe tartozó vármegyéknek. Hivatkozás az uralkodó valamelyik rendeletére. 290 gyalogszeres jobbágy 289

41

munkát végezzenek, a szállításokra és a munkára alkalmazott emberek az erődítmény helyreállítása végett nem csupán egyetlen feladatot végeznek el. Erre való tekintettel fentcímzett Uraságtok ne tekintsék megterhelésnek gondosan vigyázni arra, hogy ha a munkások vagy a fák szállításával megbízott emberek a parancsnok úrnak, vagy más magánembereknek a szolgálatára nyernek megbízatást, arról az itteni Albizottság tájékoztatást kapjon, mégpedig sürgősen, a magasabb beosztású hivatalok részére teendő jelentés végett. A teljesített munkákról és a leszállított famennyiségről pedig, és arról, hogy mennyi idő alatt végezték el a rájuk bízott feladatot, az említett parancsnok úr részéről elismervényt nyerjenek, hogy a jövőbeli ellenértéket meg lehessen kapni. Egyébként az Ebergényi-féle291 200 katona összeírásáról és az ugyanolyan létszámú lovak megszerzéséről még e június hónapban tájékoztassanak fentcímzett Uraságtok az Újvároson292 kijelölt szálláshelyekkel együtt; ha az említett időben ez a sereg nem vonulna ki, arról is tudósítást kérünk. Mindezek után fentcímzett Uraságtoknak óhaj szerint hosszú egészséget kívánunk, maradván Kassán, 1703. június 13-án fentcímzett Uraságtoknak szolgálatra a legkészségesebbek Őszentfelsége császári és királyi Kassai Albizottságának ülnökei 78. Szatmár, 1703. június 13. Bereg és Ugocsa vármegye főispánjának nyíltlevele a felkelőkhöz: térjenek haza, s akkor nem vallanak kárt sem személyükben, sem javaikban; ezt a nyíltlevelet a városi és falusi bírók olvastassák fel és küldjék tovább Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 3. Én, Keresztszeghy gróf Csáky István, kegyelmes koronás király urunk ő Felsége titkos tanácsa293 és komornyikja,294 nemes Bereg és Ugocsa vármegyéknek főispánya adom tuttára mindeneknek ez levelemnek rendiben, hogy ez jelen való 1703. esztendőben az mi kegyelmes koronás király urunk ő Felsége ellen Rákóczy Ferencz pátense295 mellett némely nyukhatatlan emberek feltámadván, sokakat

291

Az Ebergényi-lovasezredbe szánt Balmazújváros 293 tanácsosa 294 ajtónálló mestere 295 nyílt levele; Rákóczi és Bercsényi Lengyelországból küldött (Brezán, 1703. május 6. és május 12.) pátense. Kiadva: ESZE, 1954. 314–315. 292

42

magok mellé hitegetvén, ugyan Rákóczy Ferencz zászlója alá is álltak, kik ezen támadás alkalmatosságával sok főrendek, nemesek és szegénység házát is felvervén, javakot felpraedálták296 és személyekben is vesztegették. Látván ezen alkalmatlanságokat és hazánk romlására czélozó zűrzavart is nevekedni, de kiváltképpen ezen támadásnak lecsendesétésére reánk szándékozó ő Felsége sokszámú német s rácz hadainak297 jövetelit, és azáltal lehető pusztulását a nemes vármegyéknek eltávoztatni akarván, ő Felségéhez kötölességünket, hazánkhoz való igaz szeretetünket előttünk viselvén, két-három nemes vármegyebéli nemességet, más vitézlő rendeket is felvévén, azon gyülevéz népekre reájok mentünk,298 és Istentűl általunk érdemlet büntetést is vettek. Minthogy azoknak előjárói hamis, csalárd, hitegető beszédekel sok ártatlanokot magukhoz csaltanak, és noha már az ilyeneknek feleségek, gyermekek, háza és minden javai az ő Felsége vitézlő rendeinek praedájul299 rendeltettek váli,300 mindazáltal inkább kívánván az szegénység gyarapodását, mintsem pusztulását, azt is eltávoztattuk és praevie301 lecsendesétettük. Azért akarván ezen pátensemmel értésére adnom mindeneknek, valakik azon gyülevéz nép közül vissza akarnának jőni, vagy másutt lappanganának, avagy oda szándékoznának: nyugodt elmével legyenek és bátran haza szállyanak, bizonyosok lévén abba, hogy se személyekbe, se javaikban legkisebb kárt sem vallanak, az ilyenek pedig magokat előttem insinuállyák,302 vagy távol létemben azon nemes vármegye viceispányának; kirűl akartam ezen pecsétes levelemmel assecurálnom303 az olyanokat. Városi, úgy falusi bírák és lakosok ezen pátensemet nyilván olvastassátok és helyrűl-helyre sietve külgyítek, mert ha véghez nem viszitek vagy elsikaztyátok, és azon gyülevészek közül határotokon által menvén, nemes vármegye közelebb lévő tisztinek hírt nem attok mingyárt, bírátok csalhatatlanul karóban szárad. Datum Szatthmarini, die 13 Junii Anno 1703.304 79. Munkács, 1703. június 19. A munkácsi várparancsnok levele Ottavio Nigrelli gróf táborszernagyhoz, a felső-magyarországi főkapitányhoz (töredék): Rákóczi Magyarországra érkezett, a ruténok a határon köszöntötték Jelzet: Hofkriegsrat, Exped. juni, nro. 46. 296

felprédálták: kifosztották, kirabolták A Montecuccoli-vértesezreden kívül Magyarországon ekkor más császári haderő nem állomásozott! 298 Utalás a június 7-i dolhai csatára. 299 (hadi)zsákmányul 300 válni! 301 megelőzve 302 jelentsék be 303 biztosítanom 304 Nincs nyoma annak, hogy ezt a nyílt levelet köröztették volna. Csáky pátense csaknem szó szerint megegyezik Károlyi Sándor előző napon kelt pátensével. Lásd a 73. sz. forrást!) 297

43

Kiadva (németül): THOMASIVSKYJ, 1912. 202. Az előresietett ruténok szombaton305 mindenfelől hozzá (Rákóczi) érkeztek, a lábaihoz borultak és minden segítséget megígértek. 80. Bécs, 1703. június 20. A nyitrai püspök, udvari kancellár levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: értesült, hogy Károlyi a kóborló tolvajok némely részét szerencsésen fölverte, gratulál; kéri, a részletekről is tájékoztassa Jelzet: MOL, P 392. 7. fiók. Lad. 7. No. 25. Spectabilis ac Magnifice Domine Baro, mihi observandissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem.306 Hogy tertia praesentis307 datált kegyelmed úri levelére, melyben az oda való dolgokrúl informál, későbben adok választ, oka az, hogy én is hévvéznek kedviért Magyarországban excurráltam308 volt, némely leveleimet pedig ekkoráig is, várván megtérésemre, itt309 tartóztattak; az mind310 hogy többi között ezen kegyelmedét is csak tegnap estve kezemhez nyújtották embereim, melyre nézve követem kegyelmedet későbbi választ adásomrúl. Hanem miúlta már ide311 beérkesztem, hallottam, hogy kegyelmed azon kóborló tolvajoknak némely részét szerencsésen fölverte312 volna: valamint azért az többinek fölveréséhez is Istentűl ő Szent Fölségétűl hasonló szerencsét, s erőt tiszta szívbűl kívánok kegyelmednek,313 úgy hathatósan hiszem, hogy Kegyelmes Urunk, ö Felsége is abbéli hívségit kegyelmednek és serénségit, recognoscálni314 fogja. Azonban kedvesen venném, ha azon fölverésnek valóságárúl, s particularitasirúl315 engem is tudósétani ne terheltetnék kegyelmed. Kívánván in reliquo ez levelem talállya jó friss egésségben kegyelmedet. Viennae die 20 Junii, Anno 1703.

305

június 16-án Általam nagyra becsült, Tekintetes és Nagyságos Báró Úr! Üdvözletet és szolgálataimnak legkészségesebb ajánlását. 307 jelen (hónap) harmadikán 308 kirándultam 309 Bécsben 310 mint! 311 Bécsbe 312 Utalás a június 7-i dolhai csatára. 313 A levélíró nem tudta, hogy Károlyi felhagyott a lázadók üldözésével, s hamarosan Bécsbe érkezik. 314 elismerni 315 részleteiről 306

44

Spectabilis ac Magnificae Dominationis Vestrae

Servus paratissimus Ladislaus Mátyássovsky Episcopus Nitriensi m. pr.316 81. Bécs, 1703. június 20.

Rajmanus Péter levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: rémülettel fogadták a felkelés hírét, ám értesültek a lázadók leveréséről; Károlyi erről készült beszámolóját az illetékes helyeken bemutatták; Szirmay István visszanyerte szabadságát, Bécsben él Jelzet: MOL, P 396. 1. Acta Rakocziana. Series I. Missiles diversorum ad Alexandrum Károlyi. 1. fiók L. A. 1701–1704. Kiadva: GÉRESI, 1897. 5. köt. 15–17. Nagyságodnak mint nagy Uramnak, Patrónusomnak ajánlom mindenkori alázatos szolgálatomot! Isten minden szerencsés jókkal s hosszú élettel áldgya meg Nagyságodat, tiszta szívből kívánom. Tertia currentis317 datált Nagyságod méltóságos úri levelét, hogy ím Magyarországon, in specie318 pedig bánkai hévvézben319 Míltóságos Urammal ő Nagyságával320 múlattam,321 s csak tegnap estve szerencsésen megérkeztem,322 ma korán reggel tartozó engedelmességgel vettem. Megvallom, igen megrémültek volt e tájon is az emberek azon fölfüldi,323 vagyis Tiszán túl lévő324 tolvaj katonák által attentált tumultusokra325 nézve; mindazonáltal mivel hallyuk már, hogy Nagyságtok s Kegyelmetek dícséretes és hív dexteritása326 által megveretettenek s nagyobb részről dissipáltattanak,327 az itt valóiak328 is csendesedni329 kezdnek. Míltóságos Uram egyébaránt még ugyan az megnevezett bánkai hévvézben vette az Nagyságod informáló hosszas levelét, melyet is elolvasván ő Nagysága, azonnal

316

Bécsben, június 20. napján, az 1703. évben. Tekintetes és Nagyságos Uraságodnak legkészségesebb szolgája: Mattyasovszky László nyitrai püspök s. k. 317 folyó (hónap) harmadikán 318 jelesül, nevezetesen 319 Bánka falu Nyitra vármegyében, a pöstyéni fürdő közelében. 320 Mattyasovszky László nyitrai püspökkel, udvari kancellárral 321 töltöttem az időt 322 Bécsbe 323 felföldi, felvidéki 324 valójában a Tiszaháton 325 megpróbált lázadásokra 326 ügyessége 327 dissipál = megsemmisít, szétoszlat, elűz 328 az idevalósiak 329 megnyugodni 45

ide Bécsben felküldte Hunyady László secretarius330 uram kezihez, hogy ő Kegyelme mindenött, in locis competentibus repraesentálta331 volna azon dolgokat, az minthogy el is követte ő Kegyelme, mai napon tévén az iránt Míltóságos Uramnak oretenus való relatiót.332 Itt is hála Istennek egy részről jó híreink vannak, mert szintén ma érkezett bizonyos currir333 Olaszországbúl334 oly hírrel, hogy ottan meglévén az ütközet a francziával, az mieink nagy victoriával335 jártak, s elnyervén alkalmas ágyúkat, nyolcz ezerik336 való francziát is vágtak, kik közzül ugyan hogy legalább két ezer Padus viziben337 veszett volna szaladásban. Itt Imperiumban338 is bavarussal339 és vele levő francziával ma vagy holnap bizonyosan (amint hírelik) meg lészen az ütközet; adgyon Isten azért itt is jó szerencsét ő Fölsége fegyvereinek. Hogy pedig Szirmay Istvány uram Bécsben hozattatott,340 és itten Bocho (?) alatt egy bástyán levő háznál maga költségin tartatik, cum libero cujus cunque ad eundem aditu,341 s hogy erga persolvendos fl. 100 mille342 az egész jószága is vissza adattatott, tudom ekkoráig hallotta Nagyságod. De hogy Dőry László nevű ide való magyar agens343 tegnapelőtt rumerknechtek344 által két deákjával345 edgyött ex suspicione relationis seu correspondentiae cujusdam cum Rakoczio346 megragadtatott, és az egész levelei is szállásárúl elszedettettenek, azt tudom ekkoráig nem hallotta volt Nagyságod. Azért ha úgy vagyon, adgyon számot magárúl jó Barátom. Én pedig most is ajánlván magamot Nagyságod úri grátiájában, s kívánván hogy ez levelem talállya szerencsés órában s kívánt friss egésségben Nagyságodat, maradok Nagyságodnak mindenkori alázatos szolgája Bécsben, 20 Junii 1703.

Rajmannus Péter m. k.

330

titkár (az udvari kancellária titkára) illetékes helyeken bemutatta 332 szóbeli jelentést 333 futár, hírnök 334 Itália a spanyol örökösödési háború egyik hadszíntere volt. 335 győzelemmel 336 ezerig! 337 a Pó folyóban 338 a (német-római) birodalomban (A spanyol örökösödési háború másik hadszíntere.) 339 bajorral 340 Szirmay István nádori ítélőmestert 1701. április 18-án tartóztatták le, összeesküvéssel vádolták. (Lásd az 1. sz. forrást!), Bécsújhelyen raboskodott, 1703. május 18-án vitték Bécsbe. LUKINICH Imre: II. Rákóczi Ferenc felségárulási perének története, 1701, In: Archivum Rákóczianum, 11. köt. Budapest, 1935. (a továbbiakban LUKINICH, 1935.) 127. 341 abba mindenkor szabad bemenetellel (ti. mozgásában nincs korlátozva) 342 100 ezer forint fizetség ellenében 343 ügyvivő az udvarnál (HECKENAST, 2005. 120.) 344 Raumerknecht = helyi fegyveres (zsoldos, fogdmeg, poroszló); polgárőr 345 íródeákjával, írnokával 346 Rákóczival való némi kapcsolat vagy összeköttetés gyanúja miatt 331

46

P. S. Az Nagyságod marhával küldött embereinek még híre nincsen, tudom hogy ha elérkezik, insinuálni347 fogja magát Míltóságos Uramnál, ő Nagysága pedig el nem múlattya348 megköszönni Nagyságod szép kedveskedését, én pedig alázatos tartozásom szerént meg is szolgálni. 82. Szatmár, 1703. június 22. A szatmári várparancsnok levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: örül, hogy Csáky megérkezett a Tiszához; a teendőkről Szatmár vármegye alispánjaival egyeztet; jó lenne megtudni a munkácsi várparancsnoktól, hogy a kurucok hányan vannak, hol tartózkodnak Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 6–7. (latin) Méltóságos Gróf Úr, általam igen tisztelt úr! Méltóságos Uraságod levelét mellékleteivel együtt este hat óra körül rendben átvettem, és azokból igen sok közügyről tájékozódva, elsősorban a szerencsés Tiszához érkezésnek349 örvendek, és bánkódom, hogy a vármegyei urak350 az alispán urak ígéretével éppen nem megegyezően szórványosan oly kevés vagy egészen csekély számban sereglettek össze ugyanoda,351 és szavaik mellett becsületesen nem tartottak ki. Klobusitzky352 alispán úr ma engem biztosított: Németi353 városából minden, ez időpontban ott tartózkodó nemest kirendel, hogy ezáltal visszaforduljanak;354 a másik alispán most nincs jelen, azonban beidézve lett és holnap, nem kétséges, avatott kézzel előkészítve velünk együtt a tanácskozásra elmegy, hogy még milyen lépések tehetők itt, arról azonnal Méltóságos Uraságodat értesítem. Mindazáltal kívántam Méltóságos Uraságodat a mai, már kétségkívül tudomásomra jutottakkal355 megerősíteni, és hogy miként megfontolva tettem rendelkezést. Ha megbízható felderítők által gondosan lesz elbeszélve, hogy azon vidéken mutatkozóknak milyen veszteségek okozhatók, valóban jó lenne megpróbálni, ezt mai levelemmel is megismétlem, valami adódik, Méltóságos Uraságod tegye, döntésére bízván, hogy az összegyűjtött tanácsok alapján milyen döntésre jut.

347

bejelenteni mulasztja 349 Csáky István ekkor Csekén tartózkodott: Löwenburg ezt a levelet, a címzés szerint, ide küldte. 350 Szatmár vármegye nemessége 351 ti. Csekére 352 Klobusiczky György, Szatmár vármegye alispánja. HECKENAST, 2005. 236. 353 Szatmárnémeti 354 Ti. Csekére menjenek Csákyhoz. 355 ti. hírekkel 348

47

Eközben nem lenne majd oktalan, ha Munkácsra a megbízható parasztok közül valaki levéllel küldetnék a várparancsnok356 úrhoz, megkérdezve, milyen körülmények között, hányan és hol tartózkodnak a kurucok, vagy milyen állapotban vannak, a várható segítségnek milyen reményéről van hír. A felelet megismerése után nagyobb biztonsággal lehetne a Tiszán túli részekre 357 előrenyomulni és valamit véghezvinni, s talán onnan megbízható jelentés jönne vissza a Montecuccoli-ezredről, az oda előreküldött csapatokról. Ezekkel itt magam ajánlva maradok Méltóságos Uraságodnak igen lekötelezett szolgája Szatmáron, 1703. június 22-én. Friedrich Löwenburg gróf 83. Kassa, 1703. június 23. A Kassai császári és királyi Albizottság rendelete Szabolcs vármegyéhez: az uralkodó rendeletet adott ki az elszökött huszárok ügyében, amennyiben a vármegyében tartózkodnának, keresésükre nagy gondot fordítsanak Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 12. 1703. (latin) Méltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagytiszteletű, Nemes, Nemzetes, Vitézlő, mint általunk nagyra becsült urak! Üdvözletet és szolgálataink legkészségesebb ajánlását. A császári-királyi kegyes parancsnak csatolt másolatából358 megérthetik fentcímzett Uraságtok, mit méltóztatott ő szent Felsége parancsolni az elszökött huszárok ügyében az itteni albizottság részére. Erre való tekintettel ne tekintsék megterhelésnek a nemes vármegyében, hogy amennyiben ott ilyen szökevények tartózkodnának, azok után kutassanak odaadással, s ha rájuk bukkannak (ha lehetséges, keresésükre nagy gondot fordítsanak), szállítsák azokat a szomszédos helyőrségbe. Mindezek után fentcímzett Uraságtoknak óhajuk szerinti hosszú egészséget kívánva maradunk Kassán, 1703. június 23-án fentcímzett Uraságtoknak szolgálatra a legkészségesebbek Őszentfelsége császári és királyi Kassai Albizottságának ülnökei 356

Auersperg ezredeshez Szatmárból szemlélve: a Tiszán túlra 358 Mellékelve: Bécs, 1703. június 13. Lipót rendelete. Másolat. (76. sz. forrás) 357

48

84. Drozdowicze, 1703. június 24. Bercsényi Miklós levele Rákóczi Ferenchez: hamarosan indul a Lengyelországban felfogadott katonákkal, Rákóczi addig a hajdúvárosokat csatlakoztathatja, csak értesítse hollétéről Jelzet: OSZK Kt, Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 5. Egykorú másolat.359 Ezen360 parianak originalisát361 Munkácsnál találták akkor, amikor Montecuculi uram ő Nagysága fölverte vala Rákóczit,362 mely levelének pariáját363 capitany Rády Caspar364 uramnak valami jóakarója küldte, velem esmég comunicalta in paribus365 ő Kegyelme, melyet obligatióm366 szerént is alázatosan közleni el nem mulattam367 Méltóságos Gróf Urammal, Nagyságoddal368 kívánván, hogy az Úristen ő szent Fölsége Kegyelmes Urunk, ő Fölsége369 ellenségét szégyenícse úgy, hogy Kegyelmes Urunk, ő Felsége szárnyai alatt békességben megmaradhassuk.370 Nagyságodnak alázatossan szolgálok! Ezen órában érkesztem csak ide, várom óránként valóságos hírét az hadaknak, és mingyárt indulok. Az mint az előtti levelemben is megírtam vala Nagyságodnak, bajom nagy vala, tegnap estvének előtte nem expediálhattam371 az Asszonytúl,372 azért késtem, örömest pénz és had nélkül nem mutatnám magamot. Már Isten kegyelmébűl nem üres kézzel idvözlöm elkezdett dicsőséges munkálkodásában Nagyságodat. Már én nyomot nem vesztek, föltanálom igen hamar Nagyságodat, csak kérem, méltósztassék értésemre adni hol létét. Az egész ország373 örvendi Nagyságod indulattyát,374 áldgya és szerencsét kíván Nagyságodnak. Az gyűlés375 elkezdőtt Lublyóban,376 de semmit sem köll az császárral377 való colligatiótúl378 félni, mert 359

Orosz György Csáky Istvánhoz (Munkács, 1703. július 3.) írt levelének (97. sz. forrás) melléklete. Ez a bekezdés Orosz György, Bereg vármegye alispánjának megjegyzése Bercsényi levelével kapcsolatban. 361 másolatnak eredetijét 362 június 28-án 363 másolatát 364 kapitány Rády Gáspár 365 ismét közölte másolatokban 366 lekötelezettségem 367 mulasztottam 368 gróf Csáky Istvánnal, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjával 369 I. Lipót német-római császár, magyar király 370 megmaradhassunk! 371 szabadulhattam 372 Sieniawskiné, szül. Helena Elzbieta Lubomirska (1669–1729) asszonytól, aki a pénzszerzésben, katonafogadásban segítségére volt. GEBEI, 2003. 113–114. 373 Lengyelország 374 (Magyarországra) indulását 375 az országgyűlés 360

49

egyníhány vajvodaság379 instructióban atta,380 ha külömben nem, elboncsák381 az gyűlést és semmi colligatiora ne mennyenek,382 ut inter primas terra Halicz,383 Visznoszvky,384 heres marschellek385 az gyűlésben, ezek igen jók, de még jobb az: az német pártosok386 magok is hirdetik, hogy a császár meghólt.387 Azt eddig jobban Nagyságod tudhattya. Az hajdú városiakkal conjungálhattya388 Nagyságod magát, arra engem ne is várjon Nagyságod, csak bátorságos nyomot hadgyon maga után. Még Ilvóban389 is csak most disponáltam390 vala, kit az Asszony magára vállolt. Expediáltunk Danczkára 391 is bizonyos embert. Többet írnék Nagyságodnak, de bizontalan alkalmatosságra392 ez is sok, azért Istentűl minden idvösséges jókat kívánok Nagyságodnak, hazánk javára s édes nemzetünk örömére való progressusokat,393 ajánlván magamot Nagyságod gratiájában,394 s maradván Nagyságod alázatos szolgája Gróf Bercsény Miklós Drazd

395

24. junii 1703. 85. Szatmár, 1703. június 24.

A szatmári várparancsnok Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: jó lenne megtámadni a Tisza túloldalán a felkelőket, s megzavarni őket; el kellene fogni a beregszászi bírót, aki Rákóczinál járt, s kivallatni Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 17–18. (latin)

376

Lublinban I. Lipót német-római császárral 378 szövetségtől 379 vajdaság 380 utasításba adta (országgyűlési követének) 381 oszlassák fel (éljenek a liberum vétóval) 382 ne fogadják el az Ágost és Lipót által megkötött titkos szerződést 383 amint az elsők között Halics vidék 384 Wisniowiecki (Visnyovecki) Janusz herceg, vilnói kastellán. GEBEI, 2003. 99. és 116. 385 örökös marsallok 386 a németpártiak 387 Ez hamis hír! 388 összekapcsolhatja (a hajdúk és Rákóczi serege egyesülhet) 389 Lemberg, Lvov 390 intézkedtem 391 Elküldtünk Danzigba (Gdanskba); Bercsényi a segélypénzt igyekezett összegyűjteni, hogy azon katonákat fogadhasson Lengyelországban 392 Arra utal, hogy akire ezt a levelet bízta, bizonytalan, hogy eljuttatja-e a címzetthez. 393 előmeneteleket 394 kegyébe 395 Drozdowicze (Lengyelország) THOMASIVSKYJ, 1912. 121–122. 377

50

Méltóságos Gróf Úr, általam igen tisztelt úr! A megjelölés396 szerint Méltóságos Uraságod június 23-i jelentését az eddig történtekről, a végrehajtott intézkedésekről és tanácskozásokról, valamint a katonaság szemléjéről, továbbá köröskörül a lázadók közeli kóborlásairól nekem természetesen átadták; nem szenvedhetem, hogy a vármegyeiek397 kezdeti lelkesedése mostanra lanyhuljon, és a korábbi dicsőség megerősítése, sőt növelése ne álljon szándékukban, úgyhogy nem csekélynek ítélem Méltóságos Uraságod fásultságát. Úgy gondolom, hogy a munkácsi várparancsnok úr398 által kért és várt tanácskozás az enyéimmel nem járt eredménnyel. Mindazáltal a Rákóczi-féle segítség és hadsereg kósza hír,399 nekem mind hihetetlenebbnek látszik, légből kapott. Egyébként a Munkácsról visszaérkező jelentés szerint ha megbízható volt és igaz,400 további tájékozódásra lesz szükség, és kölcsönös tanácskozással sikeresebb előrehaladás mutatkozik, erre kell a figyelmet fordítani. Ha pedig még mindig Méltóságos Uraságod a tiszai révet jól őrizteti társaival,401 Stain kapitány úr átkelve németekkel és helyőrségbeli hajdúkkal402 és a mi huszárainkkal,403 kifürkészés után, csak annyira rontana neki a köröskörül barangolókra és a rablóként, élelmet gyűjtőként innen-onnan behatolókra, hogy legalább azoknak valamit kárt okozva tehetne, jó volna. Azonban nagyon óvatosan és körültekintően kell eljárni, és ha valamely falura támadást óhajt szervezni, előzetesen azt jól ki kell kémlelni, majd a visszavonuláskor sem szabad semmit figyelmen kívül hagyni. Nem volna kedvezőtlen az sem, ha visszatérése után a beregszászi bírót, akit két falusi lakossal együtt Esze Tamás és Kis Albert Rákóczit látni404 elvitt, váratlanul a mieinkhez elhurcolnák, majd a legkeményebb fenyegetésekkel és eskütétellel annak megvallására kényszerítenék, kik állnak a felkelők oldalán és kik tartoznak a Rákóczi-féle csapatokhoz, őt személyében láthatták-e, vagy magukat esküvel kötelezték-e mellette, vagy a hírverés fokozására csak mondani szándékoznak, hogy Rákóczit látták.405 De mindezekben az ügyekben körültekintően és óvatosan kell eljárni, remélem, sikeresen és hasznosan. Egyébként mindezeknek elintézését kegyelmed megítélésére bízom, teljes sikert és eredményt kívánva maradok Méltóságos Uraságodnak igen lekötelezett szolgája 396

keltezés a nemesi felkelők 398 Auersperg ezredes 399 Bizonyára arról a hírről van szó, hogy Rákóczi külföldi haddal érkezett Magyarországra. 400 ti. a hír 401 a nemesi felkelőkkel 402 gyalogosokkal 403 Ezek az egységek a szatmári helyőrségből lettek kirendelve. 404 A beregszászi bíró, Kemsei Sámuel saját szemével akart meggyőződni arról, hogy Rákóczi a lengyel határhoz érkezett. ESZE, 1952. 6. 405 A levél megírásának napján Rákóczi nemcsak Magyarországon tartózkodott, de már támadólag lépett fel: Munkács városába érkezett csapataival! MARKÓ, 1935. 221. 397

51

Szatmáron, 1703. június 24-én. Friedrich Löwenburg gróf 86. Szentmihály, 1703. június 24. Gulyás Márton levele Krucsay Mártonhoz, Szabolcs vármegye alispánjához: mentegeti magát, miért nem tett eleget a vármegye nemesi felkelésre felszólító parancsának Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 63. 1703. Kiadva: ZIMMERMANN, 1909. 140–141. Mint bizodalmas jó Uramnak, Kegyelmednek ajánlom mindenkori kész szolgálatomat! Tekintetes Vice Ispány Uram, hallottam, hogy a Tekintetes Nemes Vármegyénk, Nagyságtok, Kegyelmetek írta, hogy minden nemes ember ez mostanában indult támadásban felüllyön és ellene felkellyen. De én, mivel utam volt, még annak előtte házamtúl elmentem volt vásárra Eperjesre,406 és mind ökrös, mind pedig lovas szekereim oda voltanak velem edgyütt, több egy tavalyi csikómnál itthon nem, sem pedig emberem házamnál arra való nem maradott, hogy az Nagyságtok, Kegyelmetek parancsolattyára compareált407 volna. Mostan is e jelen lévő becsületes emberek bizonságim lehetnek, mind az egész helybeliekkel edgyütt occasione proxima408 is compareáltam409 volna Nagyságtok, Kegyelmetek előtt, de erőtelenséggel vagyok és az edgyik lábom megsértvén a kutya, mind eldagadott úgy annyira, hogy még a járást is nem tehetem. Mikor pedig 2-da eiusdem410 Nagyságtoknak, Kegyelmeteknek eljött hozzánk parancsolattya, megjöttem volt és mindgyárást nyergeltem és fiamat elbocsátottam több emberséges emberekkel edgyütt, úgy ennek utána is Nagyságtoknak, Kegyelmeteknek mindenekben jó szívvel szolgálok. De caetero411 maradok Nagyságtoknak, Kegyelmeteknek köteles szolgája. Gullyás Márton 412

In Sz. Mihály 24 Junii, Anno 703.

406

Eperjes a levélíró lakóhelyétől túlságosan távol fekszik, talán Eperjeske értendő itt: település Kisvárdától 2 mérföldre északra. 407 előállt, megjelent 408 iménti alkalommal 409 megjelentem 410 ugyanezen (hónap) 2-án 411 különben 412 Szentmihályon, június 24-én, az 1703. évben. 52

87. Szatmár, 1703. június 25. A szatmári várparancsnok levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: kételkedve fogadja a híreket Rákóczi csapatairól, ha azok valóban Munkács felé közelednek, akkor Csáky Istvánnak a nemesi felkelőkkel vissza kell térnie Szatmárra, s a tiszai átkelőhely védelmét Kende Mihály veszi át; a Montecuccoli-ezred Ungvár felé halad Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 8–9. (latin) Méltóságos Gróf Úr, általam igen tisztelt úr! A Méltóságos Uraságod által hozzám küldöttekből413 és ma az este közeledtével 5 óra körül nekem meghozottakból mindent, úgy a Munkácsról az egykori vári lakos által hírül hozottakat, mint különben a Tisza mellett megerősített, saját őrhelyén történteket többnyire megértettem, ami éppen az elsőt, a vári parasztember jelentését illeti, mindenesetre számomra nem megfelelően közelíti meg, hitelt nem érdemlő és kétes, ő az igazságra törekszik úgy, mint a gyanús, és a kurucokkal való kapcsolattól éppen nem idegenkedő falu lakosa és bizony egyedül csak szóbeszédről, közömbös dologról ad hírt. Bizonyosabbat várok Kende Mihály úrtól, aki most van visszatérőben414 és ha valami igaz abból, hogy Rákóczi így hírül hozott415 csapatai Munkács felé közelednek,416 vagy valóban ott a vidék nyelvben alig

valamiben

különböző

lakosságát

sikerül

megnyerniük,

akkor

mindenképpen

az

a

meggyőződésem, hogy Méltóságos Uraságodnak az összes nemességgel417 ide vissza kellene térnie. Kende Mihály pedig méltó arra, hogy rá legyenek bízva a tőlem függő, mostanra kint maradó német katonák és a helyőrségi magyar nemzeti lovasok, s gyalogosok,418 az ecsediekkel egyszersmind és a károlyiakkal, minthogy magának Stain kapitány úrnak a rendelkezése alapján lesz serény és fáradhatatlan, a tiszai réveket szemmel tartó, átvizsgáló és az átjárót a Tiszán a dologtalan felkelők behatolásától vagy átszökésétől őrző. Mindazáltal szükségét érzem annak, hogy Méltóságos Uraságoddal gyakran kapcsolatban legyek; hogy közvetlenül tárgyalhassunk, várom Méltóságos Uraságod érkezését, visszatérését. A Montecuccoli gróf úr által tegnap nekem küldött levélből csak annyit jelezhetek, hogy az ő vértesezrede 19-én nem messze Kassától állt, s innen attól a mondott naptól kezdve Ungvár felé, valahová oda nyomul a jövőben, másfelé esetleg, ahol szokatlanok történnek.419 A hozzá intézett 413

Csáky István nemcsak levelet küldött, híreket is mellékelt. Munkácsról 415 Utalás az egykori vári lakos által jelzettekre. 416 Június 24-én már meg is érkeztek Munkács városába! MARKÓ, 1935. 221. 417 a Csekén tartózkodó nemesi felkelőkkel 418 Ezek az egységek a szatmári várból lettek kirendelve, s Löwenburg parancsnoksága alá tartoztak. 419 A Montecuccoli-ezred Ungvárra érkezett, majd innen Munkácsra vonult, ahol június 28-án megtámadta, s visszavonulásra kényszerítette a Rákóczi parancsnoksága alatt itt tartózkodó kurucokat. 414

53

válaszomat csatoltan, megbízható személyek által Méltóságos Uraságodhoz hivatalos kéréssel juttatom.420 Végül ismételten kérem Méltóságos Uraságodat, kegyeskedjék az ugocsai perceptort hozzám azzal a megbízatással elküldeni, hogy amennyiben kötelezettségeimet készpénzzel nem teljesíthetném, nyugtáinkat kölcsönösen átadhassuk és kicserélhessük. Ezzel maradok Méltóságos Uraságodnak igen lekötelezett szolgája Szatmáron, 1703. június 25-én. Friedrich Löwenburg gróf 88. Munkács, 1703. június 25. A munkácsi várparancsnok levele Kende Mihályhoz: lovas csapata a huszárvárban megéjszakázhat, korán térjenek nyugovóra, hogy másnap kipihenten ronthassanak a felkelőkre; nem kell tőlük félni, azok csak parasztok Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 12. (latin) Nemes és Nemzetes Úr! Elismeréssel vettem tudomásul az ellenség állapotáról írt tájékoztatást; már más forrásokból is értesültem bizonyos megmozdulásokról, arról, hogy azok nagy része parasztok köréből toborzódott, létszámuk 200 főre tehető. Emiatt nem látom szükségét annak, hogy az említett körülmények között a helyőrségből421 katonaságot bocsássak rendelkezésére, miután Nemzetes Uraságod katonai egységei eléggé bátraknak tűnnek s azokkal szemben elegendőnek is látszanak. Jó néven venném, ha a magyar sereg éjjelre itt, a huszárvárban422 vonná meg magát; a takarmányozásról rendelkezem és Uraságodat is szívélyesen várom, hogy a további rendelkezésekről megbeszéléseket folytathassunk. Ha úgy tetszik, már a mai éjszakán is szerencsémnek tartanám azokat423 megismerni, javaslom, korán pihenőre térni, hogy a lovasok annál készségesebben ronthassanak ki.424 A továbbiakban ajánlom magamat és maradok Nemzetes Uraságodnak Munkács, 1703. június 25.

igen lekötelezett szolgája Wolfgang Georg Auersperg gróf

420

Ti. Löwenburg Montecuccolinak szóló levelének továbbításáról Csákynak kellett gondoskodnia. ti. Munkácsról 422 Ez a szó így, magyarul szerepel a latin szövegben! 423 ti. a Kende Mihály parancsnoksága alatt érkezett magyar lovasokat 424 ti. hajnalban a kurucokra (Rákóczi június 24-én érkezett csapataival Munkács városába). MARKÓ, 1935. 221. 421

54

Én úgy gondolom, hogy Uraságod a legdicsőbb módot ismerve valamiképpen véghezviszi, ám ne engedje magát elijeszteni, csak parasztok, és ha felkelők, akkor mi van, egy csapatot én megígérek, ha valaki komoly elszántsággal őket megtámadja, győzelmet arat. 89. Szatmár, 1703. június 26. A szatmári várparancsnok levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: a Montecuccoli-ezred közeledtével új helyzet állt elő, Csekén adja át a parancsnokságot Stein kapitánynak, s térjen vissza Szatmárra, hogy tanácskozhassanak Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 15–16. (latin) Méltóságos Gróf Úr, általam igen tisztelt úr! Az éjszaka megírt levélre tegnap illendően válaszoltam, sőt Méltóságos Uraságod tegnap készített levelét ma tisztelettel átvettem, de annak felháborodott tartalmával nem tudok egyetérteni, mert semmi alapjuk sincs és eltérnek a valóságtól, miután gyanús parasztok hírközléseiből származnak. Csodálkozom, hogy Méltóságos Uraságod ilyen rémhírekről tudomást vesz és terjesztőit nem tartóztatja le, akik ha igazat mondanak, megdicsérendők, de ha hazudoznak, bottal kell megbüntetni őket. Úgy ítélem meg, szükséges volna, hogy Méltóságos Uraságod Kende úr által magához hivasson a tekintélyesekből,425 a bírókkal együtt, Beregszászról, Váriból és Tarpáról, ott426 pedig megjelenvén, azokat ide427 magával hozná, hogy egyfelől mindenről itt jobban kihallgathatók legyenek, másfelől hogy az említett helyek, tartva őket itt, mint kezeseket, engedékenyek legyenek. A Montecuccoli-ezred közeledtével utasításaim vannak, hogy az ezredes úrnak, ha szüksége lesz rá, gyalogos katonaságot küldjek segítségül, ettől fogva, az ügyek így állván, nem látom annak szükségességét, hogy tovább Méltóságos Uraságod ugyanazon a helyen428 fárassza magát,

tehát

kérem Méltóságos Gróf Urat, tessék ugyanazon a helyen jó elrendezéseket tenni, a parancsnokságot Stein kapitány úrnak adva át, Kende Mihály urat jó kapcsolattartásban a károlyi és ecsedi helyőrségek lovasaival ugyanazon a helyen hátrahagyván, Méltóságos Uraságod jöjjön ide; Méltóságos Uraságod megérkezését nagyon várom, hogy ő Felsége ügyeiben személyesen jobban tanácskozhassunk.

425

Valószínű, az esküdtekre gondol Löwenburg. Csekén 427 Szatmárra 428 Csáky Csekén tartózkodott. 426

55

Az ugocsai perceptor kezelésében lévő 2044 forint felől Méltóságos Gróf Úr rendelkezzen úgy, hogy azt hozza magával ide, de ha az egészet nem lehet, amennyije van az én nyugtáimmal együtt, majd én az egész összegről megfelelő jegyzéket adok neki, ha viszont ő a hátralékos összegről részemre kötelezvényt állít ki. Hogy én milyen rendelkezést adtam Stein kapitány úrnak, azt Méltóságos Gróf Úrral közölni fogja. Ezekben is célszerű volna, ha Méltóságos Uraságod a szükségnek megfelelően tanácsot adna a kapitány úrnak, hogy minél előnyösebben lehessen végrehajtani. Egyebekben kívánom, hogy kegyelmességed épségben és bántatlanul minél tovább éljen, legszerencsésebb visszatérését türelmetlenül várva maradok Méltóságos Uraságodnak igen lekötelezett szolgája Szatmáron, 1703. június 26-án, 8 órakor reggel. Friedrich Löwenburg gróf

90. Szatmár, 1703. június 27. A szatmári várparancsnok levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: a Montecuccoli-vértesezred, hogy megbüntesse a lázadókat, a Tiszához közeledik, parancsnokuk néhány csapatot Munkács felé előreküldött; senkinek sem szabad kegyelmet adni Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 13–14. (latin) Méltóságos Gróf Úr, általam igen tisztelt úr! Miként meggyőződésem, hogy Méltóságos Uraságod Isten kegyelméből szerencsésen megérkezett a Tiszához,429 ahol több vármegyeit430 talál, ugyanúgy remélem azt is, hogy megfelelő tájékoztatást is szerezhet, sőt minden irányban levelezhet és a hírek könnyebben fülébe jutnak, mintsem hogy az eltávozás onnét fenyegetően szükséges volna. Amint kapitányomnak, Reinhardnak épp most kézhez vett leveléből értesültem, egyes parasztok mintha sajnálkoznának és szívesen állnának a mi oldalunkra. Beregszászról két paraszt kereste fel a kapitányt, előadva, hogy Esze Tamás 12 emberével Beregben431 volt, itt jót evett-ivott, aztán kijelentette, hogy nem messze száz embere van elhelyezve, majd eltávozott. 429

Csáky, úgy látszik, rövid eltávozás után Csekére ment vissza. ti. nemesi felkelőt 431 Település Bereg vármegyében, Munkácstól délre 3 ½ mérföldnyire. 430

56

Ebből kiviláglik, hogy többé már nem mondhatók egységesnek, hanem két-három részre szakadva élnek. Ha tehát Méltóságos Uraságod az én tisztjeimmel megállapodva a lázadókat megfenyegetné és megkísérelne valamilyen győzelmet aratni, annak híre számomra nagyon kedvező volna. Az természetesen kizárólag Méltóságos Uraságod elhatározásától függ, mit tart könnyebb és elfogadhatóbb cselekvésnek. Én mindent szabad elhatározásárára bízok, ami, mint tudom, dicsérendő lesz és az eredmény nem marad el, a rejtőző veszély miatti félelmet pedig a legkisebbre csökkenti. Mivel Nigrelli tábornok úr ő Kegyelmessége hozzám intézett tegnapi leveléből már bizonyos: gróf Montecuccoli ezredes úr az egész vértesezredével jelenleg átvonulóban van és a Tiszához közeledik, katonáival igyekszik előrenyomulni, hogy ama csibészeknek432 megfizessen kiirtással, mely célra már némely csapatokat Munkács felé előre küldött, hogy ott bármi a lázadók derekasabb üldözése érdekében hasznosnak látszik, megfontolt elhatározással tegyék meg. Ha Méltóságos Uraságod a pálmát433 megragadva nem ereszti el, amint óhajommal egybevág, törekedjék rá, számomra ez lenne a leggyönyörködtetőbb, ezáltal szívből fakadó kívánságom volna. Egyébként ha az isteni kegy megérintené Méltóságos Uraságodat, a lázadók kiverésével és kiűzésével mosolyogva keresné fel a jövőben, és mégis attól fogva a kért vagy a már megígért kegyelemre számítóknak, a mentségükre valamit felhozó lázadóknak, az a véleményem, az ilyeneknek kegyelem semmiképpen sem engedélyezhető, bár hivatkozzanak arra, hogy maga a nagyméltóságú tábornok úr tett erre ígéretet, kivéve, ha ő Kegyelmessége által aláírt és pecséttel megerősített oltalomlevelet mutatnának be. Nem hihető ugyanis, hogy ez a felkelés büntetlenül maradjon, mégis az a meggyőződésünk, hogy legkegyelmesebb császárunk a felkelőkkel szemben kegyesen fog eljárni. Meglehet, hogy a kegyelem és a büntetés elkerülésének ígérete a legmagasabb helyről a jövőben fog kifejezésre jutni. Ezeket kívánom az előzőekkel kapcsolatban tanácsként adni és minden részről kegyeibe ajánlván magam, maradok Méltóságos Uraságodnak igen lekötelezett szolgája Szatmáron, 1703. június 27-én. Friedrich Löwenburg gróf 91. Szatmár, 1703. június 27. A szatmári várparancsnok levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: nem hiszi, hogy Kende Mihály Munkácson látta volna Rákóczit, a Montecuccoli-ezred oda érkezésével Csákynak is megnőnek a lehetőségei, Stain kapitány már tudja a dolgát

432 433

ti. a felkelőknek, lázadóknak ti. a dicsőséget 57

Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 19–20. (latin) Méltóságos Gróf Úr, általam igen tisztelt úr! A Méltóságos Uraságod által Csekéről 25-én hozzám írt levélre választ tegnap nem adhattam, mivel Rákóczinak Munkácsra való megírt bemeneteléről434 biztosabb hírt vártam, de nézetem szerint e hír megbízhatósága felől nem vagyok meggyőződve, mert nehezen hihetem, hogy Kende Mihály úr Rákóczi jelenlétét Munkácson látta, hanem a jelentés inkább elbeszélésen alapszik. Mindazáltal visszatérve arra, hogy a Montecuccoli-ezred legközelebb Munkácsra érkezik és ott kell beszállásolnia, Méltóságos Uraságodnak most jobb fellépési és visszatérési alkalmat látok megérkezni, mert az említett ezred mindenképpen megkísérli magának megszerezni a teljes dicsőséget és tekintélyt. Stain kapitány úr közben már tudja, miket kell tennie. Várom a jövőben, de a jelenben is, hogy nagyobb bizonyosságot szerezhessek. Ezekkel maradok Méltóságos Uraságodnak igen lekötelezett szolgája Szatmáron, 1703. június 27-én. Friedrich Löwenburg gróf Ui. A tiszai kikötők megerősítése tárgyában szükséges intézkedések a maguk medrében haladnak; egyébként intézkedéseim irányadók volnának. 92. Munkács, 1703. június 29. A munkácsi várparancsnok levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: tegnap a Montecuccoli-ezred Rákóczit és híveit Munkács városából kiűzte; a vártól nem messze huszárszökevények tűntek fel, majd Rákóczi után Szentmiklós felé vonultak; hívja Csákyt, kapcsolódjon be a lázadók üldözésébe Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 21. (latin) Méltóságos Gróf Úr, általam nagyra becsült úr! Jelen levelemmel Méltóságos Uraságodat tájékoztatom, hogy tegnap a nemes Montecuccoli-ezred ide érve Rákóczit és híveit Munkács városában hajnalban megtámadta és szerencsésen kiűzte oly módon, hogy maga Rákóczi alig tudott elmenekülni; maga, mint mondják, Szentmiklósra húzódott, a nemes

434

Rákóczi június 24-én Munkács városában, saját kastélyában, ütötte fel főhadiszállását. MARKÓ, 1935. 221. 58

Montecuccoli-ezred pedig a málhás szállítmányt Szerednyén435 hagyva, a mai napon annak elszállítására odavonult. Amikor pedig ma vagy kétszáz lázadó lovas (akik Deák Pál szökevény huszáraiból álltak és a Tisza másik oldaláról jöttek) a vártól nem messze mutatkozott, majd Rákóczi után Szentmiklós felé vonult, Méltóságos Montecuccoli gróf ezredes urat erről tájékoztattam azzal a kéréssel, hogy még ma vonuljon nemes ezredével mindenképpen oda, ebből a célból legkedvezőbb volna, ha Méltóságos Uraságod minél sürgősebben szintén azokra a részekre sietne, hogy a félelemben élő ellenséget egyesült erővel tovább üldözni és megsemmisíteni lehessen, mellyel magamat ajánlva maradok Méltóságos Uraságodnak Ui. Méltóságos Uraságod érkezésében semmiféle késlekedésnek nem szabad előfordulnia, nehogy az ellenség újból megnyugodjék és ismét összegyűjtse erőit. Munkács, 1703. június 29. napján.

igen lekötelezett szolgája Wolfgang Georg Auersperg gróf 93.

Munkács, 1703. június 29. vagy 30. A Montecuccoli-vértesezred őrnagyának bizonyságlevele: az ezredet Ungvárról Munkácsra Szentiványi János kalauzolta, aki a munkácsi összecsapásban is kitűnt, meg is sebesült Jelzet: MOL, E 250. 66. cs. fasc. 80. no. 67. Hitelesített másolat 1720-ból. (latin) Alulírott elismerem, hogy Tekintetes és Nemzetes Szent-Iványi János úr azon okból, hogy a Nemes Montecuccoli-ezred Rákóczit az övéivel együtt Munkács városában megtalálja és ezeket a katonákat szétverje, az érintett ezredet Ungvárról

–

nem ismerve azon vidék hídjait, mivelhogy

bizonyos átkelőket az említett Rákóczi hívei tönkretettek

–

a megfelelő és szokatlan úton minden

akadály és késedelem nélkül az említett Munkács városához vezette, és ugyanott, általam elrendelve és vezényelve, megtámadta a felkelőket a saját huszáraival, ily módon magát, amint egy hűséges alárendelthez és jó katonához illik, serényen viselte, a küzdelem során megsebesült, sőt mindent elkövetett ő legszentebb Felsége szolgálatának előmozdításáért. És ezek ilyen módon a megnevezett Szent-Iványi úr által lettek végrehajtva, miközben tanúsítom, azonfelül

még

az

ő

érdemdús

személyét

a

Legfelségesebb

Udvarnak,

a

Kegyelmes

Főparancsnokságnak, és másoknak köteles kéréssel illendően újra ajánlom. Kiadva a Latorca folyó közelében, Munkácsnál fekvő táborunkban, június hónap 20. napján,436 az 1703. évben. 435

Település Ung vármegyében, Ungvártól 3 mérföldre délkeletre. 59

A szent császári és királyi Felség Nemes Montecuccoli-ezredének L. S.437 Rókus Stella gróf

őrnagy elöljárója

Hogy a jelen másolat magával az eredetivel mindenben megegyezik, tanúsítom. Varanno városában, szeptember hónap 5. napján, az 1720. évben. L. S. Magocsy László, a Nemes Királyi Ítélő Tábla esküdt jegyzője s. k. 94. Munkács, 1703. június 30. Bereg vármegye alispánjának levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: részletesen beszámol a munkácsi összecsapásról, Rákóczinak sikerült elmenekülnie, a Montecuccoli-ezred a várost felgyújtotta, fosztogatott; ma a környéken egy kuruc sereg nyargalódzott Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 22. Méltóságos Gróf Uram, Nékem Nagy Jó Uram! Itt lévén Rákóczy uram Munkácson, ha jól tutták volna, Montecuculy regimentye, fekve438 találták volna, de csak két compania jött bé, a városban igen derék capitány grófot öltek meg,439 azok440 is mingyárt confundáltattak,441 az alatt Rákóczy lóra kapván, elment. Pénzét nem találták, de minden egyet-mását, ládáját is, zászlóját is, arany marháját,442 sok portékáját elnyerték, tizenöt ingét, valami két orosz szekere volt, annak semmi apparátusa443 nem volt, úri három paripáját hallom.

436

Ez az időpont téves. A bizonyságlevélben említett munkácsi összecsapás június 28-án volt! Ha a másoló az első számjegyet olvasta rosszul, akkor a helyes dátum június 30., ha viszont a második számjegynél tévedett, akkor június 29.! (Thaly Kálmán szerint június 30. A Székesi gróf Bercsényi család, 1470–1835. Eredeti, kézirati kútfőkből írta THALY Kálmán, Budapest, 1887. 2. köt. 514.) 437 Locus sigilli = a pecsét helye, P. H. 438 ágyban fekve (az ezred hajnalban érkezett) 439 Quirini kapitányt, aki már Rákóczi közelébe jutott, Majos István kézitusában ölte meg. MARKÓ, 1935. 224., HECKENAST, 2005. 277. 440 ti. a két század 441 összezavarodtak, megdöbbentek 442 arany jószágát, aranyneműjét 443 felszerelése, tartozéka 60

Magyar ruhája fekete volt, hatszáz embere visszaszegezett kaszával, baltával, láncsával.444 Ez desperatus445 ember. Úgy is mongyák, Bercsényi uram árestomban446 volna, talán Rákóczy uramnak sincs subsistentiája.447 Kurucz ött vagy hat veszett, csak széllel ment,448 az német egyníhány és az derék kapitányt449 az egész regiment szánt, ki miatt egészen megégették a várost, templomokot felverték, minden ember jószágában praedát hántak,450 itt ártatlan úgy romlott, mint bűnes. Ennek az regimentnek451 magyar lovasa452 nincsen, ez az hat vagy hét453 munkácsi nemes ember, Rimait is által lőtték az kuruczok. Ezt az regimentet mink ki nem tarthattyuk, nagy égést tött, tovább mit követ, az fejér házat is mind öszve égeték. Többy454 Munkács meg nem épül, nincs mivel complaceálni455 az generálisnak456 is. Ma is egy sereg lovas kurucz itt nyargalóczot,457 nincs magyar, az ki űzné, ha írok is, szolgabírák semmit sem fogagyák.458 Provisiója nincsen az regimentnek.459 Ezzel Munkács, 30. Junii 1703. Nagyságodnak

alázatos szolgája Orosz György m. k. 95. Tokaj, 1703. június 30.

Ismeretlen levélíró ismeretlen címzettnek: Sárospatak mellett kuruc lovasok haladtak el, Rákóczi tatár és magyar haddal jön, Szabolcs vármegye nemessége beszorult Kisvárdába Jelzet: OSZK Kt, Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 137v. Egykorú, kivonatos másolat. Thokaini, 30. Junii.460 Itten valóban rosszul vagyunk, mert az kuruczság461 százankínt mutogattyák magokat síppal és trombitával.462 Patak463 mellett mentek el, az szegény postamesterünköt levágták. 444

lándzsával lenézett, megvetett 446 fogságban, börtönben (Hamis hír! Talán az az alapja, hogy őt nem látták Munkácson. Ekkor még Lengyelországban volt, a segélyhad toborzásán fáradozott.) 447 megmaradása 448 széjjelment, eloszlott 449 és a derék kapitány, akit az egész regiment szánt! 450 prédát hánytak = zsákmányt szedtek össze, fosztogattak 451 A Montecuccoli-ezred vértesekből állt. 452 könnyű lovasa, huszárja 453 csak ez a hat vagy hét! 454 Többé! 455 kedveskedni 456 Nigrelli tábornoknak 457 nyargalódzott (Ocskay László és Borbély Balázs vezetésével Zavadkán csatlakoztak Rákóczihoz. MARKÓ, 1935. 227.) 458 fogadják 459 Nincs gondoskodás a Montecuccoli-ezred ellátásáról. 460 Tokajban, június 30-án. 461 Vagy: kurucság mutogatja magát, vagy: kurucok mutogatják magukat! 445

61

Az hegyekben számtalan sok gyalogság vagyon. Rákóczi bizonyosson jün tatárral, magyarral jószágot foglalni,464 a portiót465 az országbúl kiűzni, a sót felszabadítani.466 Az hegy alatt már sok nemes embereknek kárt tettek, lovakot elvitték, minden órán várjuk az mártíromságnak koronáját.467 Nemes Szabolcz vármegye Kisvárdában szorult, ki sem mer menni, ezt bizonyosson írom kegyelmednek. Thokaini, die 30. Junii 1703. 96. 1703. június 1-30. Szatmár vármegye főispánjának, Károlyi Sándornak naptárba írt feljegyzései (részlet): Kassáról visszaérkezése után elindul a kurucok üldözésére, a június 7-i dolhai csatából gyorsan megtér, majd rövid otthoni időzést követően Bécsbe utazik Jelzet: MOL, P. 1501. 3. tétel: L. 140. 3. Kiadva: Gróf Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei. Pulay Jánosnak a szathmári békességről írt munkája. 1. rész. Kiadja SZALAY László. In: Magyar Történelmi Emlékek. 4. köt. Pest, 1865. 138– 140. Uram én Atyám-Istenem, ki ezen holnapra is felvirrasztottál engem, te Szent Fiadért vigasztaly és vezérely minden dolgaimban. 1-ma hujus468 jöttem ki Kassárúl,469 az salánki sidót470 ottan hagyván. 2-da Érkeztem haza Károlyba. Expediáltam471 mindenfelé. 3-ia is otthon múlatván,472 írtam az vármegyéknek az kuruczokrúl. 4-ta Délután indultam házamtúl, háltam zadányi473 réten. 5-ta Szathmárt végezvén474 mentem Kóródra vármegyémhez.475 6-ta Musztrálván476 és költözvén által477 háltam Beregen 520 etc.478 462

A síp vagy a trombita a lovasságnál volt rendszeresítve. Sárospatak 464 Talán arra céloz, hogy az elkobzott birtokait akarja visszafoglalni. 465 portio = a beszállásolt katona ellátására szolgáló fejadag; akár természetben, akár pénzben szedték, súlyos terhet jelentett a lakosságnak. 466 Visszaállítani a só szabad kereskedelmét, a monopóliumok ugyanis nagy drágaságot idéztek elő. 467 ti. az ártatlanul elszenvedett halált 468 ezen (hónap) elsején 469 Ottavio Nigrelli táborszernagynál, felső-magyarországi főkapitánynál tett látogatást, hogy tisztázza magát. Lásd a 39. sz. forrást! 470 A salánki zsidót tanúnak vitte magával. 471 Küldtem (leveleket) 472 töltvén az időt 473 zsadányi 474 Löwenburg ezredessel, a szatmári várparancsnokkal tárgyalt, akitől segédcsapatot kapott. 475 ti. a szatmár vármegyei nemesi felkelőkhöz 476 mustrálván = megszemlélvén, ti. a katonákat 477 ti. (átkelvén) a Tiszán 463

62

7-ma Három órakor reggel indulván, négy-öt órakor délután az kuruczokot Dolhán Isten segitségébül szerencsésen megvervén, Rákóczi zaszlóit elnyervén szélyelvertem, s háltam Bilkén. 8-va Jöttem Salánkra. 9. Orosziba. 10-mo Szatthmárra rendelt seregekben mentem ágyúszó479 alatt. 11-mo Érkeztem Majtínbúl haza, Károlyba ugyan ágyúszó alatt. 12-mo Expediáltam480 mindenfelé. 13. Expediáltam481 Dormánt. 14. Jöven válaszaim s informatióim indultam postán Béczbe. 15. Értem Zadánba Hernád mellé. 16. Kassára Nigrelli Uramhoz, holott is nagy böcsülettel expediált és excipiált, die eadem482 Eperjest personalis Klobusziczki Uramnál, 483 onnat 17., 18., 19. continuálván484 voltam Divék Uy faluban485 nénémasszonynál, 20. Galgótzon Forgácz Simon Uramnál, Nagyszombatban jesuitáknál, az útban Illyésházi Urammal, étzakára Posonban, este jövén ki 21. jöttünk Béczbe 7 órakor, mindgyárt Cardinalis486 Uramhoz mentem, onnat Bellicum praeseshez,487 Mansfeldhez, s több Méltóságos Urakhoz, kik kedvesen excipiáltanak.488 22. Vettem rendbe az egész dolgokat,489 voltam Tylnél.490 23. Voltam Méltóságos Generalis Pálfi Miklós491 Uramnál, ottan informáltatván 24. voltam Caunitz492 Uramnál, s több Méltóságos Uraknál, jesuitáknál. 25. Fogtam az informatiókhoz,493 kiket három nap mind írattam. 27. Voltam Eugénius Hertzegnél, 494 Kohári495 s Csáki Uraknál. 28. Voltam Cancellárius496 köszöntésére, Cardinálisnál is, s többeknél. 29. Voltam Pálfi Miklós Uramnál, audentián497 is ö Felségénél. 478

stb. Károlyi a sor végére ért, a mondatot nem fejezte be: 520-ad magammal, 520 fővel Így köszöntötték a győztes hadvezért. 480 Küldtem (leveleket) 481 Elküldtem 482 bocsátott el és fogadott, ugyanazon a napon 483 királyi személynök Klobusiczky Ferenc uramnál (HECKENAST, 2005. 235.) 484 folytatván (ti. az utazást) 485 Divékújfaluban 486 Kollonich Lipót bíboros 487 a Haditanács elnökéhez 488 fogadtak 489 Iratait, feljegyzéseit rendezgette, készülődött jelentése megírásához. 490 Johann Thiel, az Udvari Haditanács titkára (HECKENAST, 2005. 432.) 491 tábornok (táborszernagy) Pálffy Miklós (HECKENAST, 2005. 324.) 492 Kaunitz helyettes birodalmi kancellár volt. LUKINICH, 1935. 49. 493 Károlyi részletes jelentést készített a kuruc szervezkedésről, a tiszaháti felkelésről, a dolhai csatáról. Kérvényeket írt, Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyék számára próbált kedvezményeket elérni, önmagának pedig birtokadományt kért. GÉRESI, 1887. 4. köt. 598–600., GÉRESI, 1897. 5. köt. 17–19., WALTHERR, 1874. 314–330. és 396–398. 494 Savoyai Jenő (Eugén) hercegnél 495 gróf Koháry István (HECKENAST, 2005. 237–238.) 496 Mattyasovszky László nyitrai püspök és királyi udvari kancellár (HECKENAST, 2005. 283–284.) 497 meghallgatáson 479

63

30. Caunitznál, Eugénius Hertzegnél Prainerékkel az Hertzeg instellátióján Bellicus Praesességbe.498 Így szerencséssen végeztem ezen holnapot is. (A júniusi naptárjegyzet hátlapján:) Exitus499 Az táborra500 költöttem

Fl.

4

Finta Ferencznek kölcsön

Fl.

10

kölczön Fl.

17

Zászlókért502

Fl.

48

Hoztam úti költségre503

Fl. 1272

501

Gyulai Ferencznek

75 80

97. Munkács, 1703. július 3. Bereg vármegye alispánjának levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: újabb híreket közöl a munkácsi összecsapásról; a Montecuccoli-ezred ellátása sok gonddal jár; július 5-re fegyverbe szólította a nemességet, Barkóczy Ferenc is küld Zemplén vármegyéből „valami magyar hadat” Jelzet: MOL, G 26. IV. 2. a. Fol. 833. Egykorú másolat Kiadva: Magyarország története SZALAY László által. Lipcse–Pest, 1859. 6. köt. 88. Extractus Litterarum Domini Vice Comitis Georgii Orosz Munkacsino, die 3. praesentis datarum504 Nagyságod

méltóságos

levelét,

Csekébűl

datáltatottat,

alázatosan

vettem.

Úgy

tetszik,

circumstantialiter505 megírtam volt Nagyságodnak506 Rákóczy felverését, hogy ágyban találták, igen jó507 reggel egy huzamban jött az egész regiment508 Kölködi urammal509 Ungvár vármegyéből. Az

498

beiktatásán a Haditanács elnöki tisztségébe Kiadás 500 Károlyi június 4–11. között volt táborban. 501 Gróf Gyulai Ferenc ekkoriban viceóbester volt a Bagossy-gyalogezredben. HECKENAST, 2005. 173. 502 Károlyi a dolhai csatában három zászlót zsákmányolt a kurucoktól, Bécsben viszont (diadala jeleként) ötöt mutatott be, kettőt tehát csináltatott! 503 a Bécsbe utazás és ott tartózkodás költségeire 504 Orosz György alispán úr Munkácson, mostani (hónap) 3. napján kelt levelének kivonata. 505 részletesen 506 Lásd a 94. sz. forrást! 507 korán 499

64

mely kapitány, comes510 Quirini elesett, maga lőtte meg Rákóczi,511 látták a németek magok is, azt asserállyák,512 szutbúl, az ablakról. Azon gróf megesküdött az regiment előtt, vagy megölye,513 vagy megfogja Rákóczit; másként híres vitézember volt közöttök. Monticuculi uram ő Nagysága pediglen Ungvárra ment az bagasia514 eleiben, az holott port, golobist,515 és afféle várhoz való szükségeket hoznak ide. Minek előtte ide érkezett volna ő Nagysága, jól adta Isten, hogy in tempore516 kűltem eleikben commissariusokat,517 úgymint Kölködi és Patay uraimékat, mivel az nemes vármegye518 tagjai közül, kik nemes Szatmár, Szabolcs és más vármegyékben recipiálván magokot,519 másokat nem küldhettem, de ezen említett nemes vármegye commissariusit is oly complementummal,520 az mint egy oly méltóságos ember eleiben illett volna, nem küldhettem, mégis oly tisztességgel és böcsülettel excipiálta,521 hogy azonnal számokra külen522 sátort, abrakot,523 személyei iránt penig elégséges provisiot524 tétetett; magam is követtem525 ő Nagyságát, hogy betegségem miatt nem udvarolhattam.526 Pro 5. praesentis527 generalis gyűlést528 hirdettem ide, Munkácsra, hogy mind gyalog és lovas nemesember fegyveresen compareállyanak,529 az előtti Nagyságod méltóságos parancsolattyára is valóban kevesek jöttek volt az ő Felsége szolgálattyára. Itt volt Rákóczival Vayda530 Jakab is (ki is ungvári udvarbíró volt Bercsény ideiben531), ugyan Bercsény öregbik532 pecsétnyomóját is elnyerték,533 azontúl valamely huszonhárom gyöngyökkel és más egyéb drágakövekkel való boglárokat, melyeket Heochné asszonyom ő kegyelme Bercsényiné asszonyoménak mondgya lenni. 508

A Montecuccoli-vértesezred. Mint a levél további részéből kiderül, őt Orosz György alispán küldte Bereg vármegye nevében Montecuccoli ezredes elé. 510 gróf 511 Majos István karddal ölte meg. MARKÓ, 1935. 224., HECKENAST, 2005. 277. 512 tartják 513 megölje 514 bagázsia = poggyász 515 lőport, (puska)golyót 516 időben 517 biztosokat 518 Bereg vármegye 519 húzván meg magukat 520 tökéletességgel 521 fogadta 522 külön 523 ti. lovaiknak! 524 gondoskodást 525 megkövettem 526 nem tiszteleghettem előtte, nem köszönthettem 527 mostani (hónap) 5-ére 528 (vármegyei) közgyűlést 529 jelenjenek meg 530 Vajda 531 ti. amikor még Bercsényi Miklósé volt az ungvári uradalom (Bercsényi, letartóztatása elől, 1701 tavaszán menekült Lengyelországba) 532 nagyobbik 533 ti. a császári katonák 509

65

Énnékem elég bajom vagyon az regimenttel,534 lisztet profont mester535 uramtól ő kegyelmétől kértem kölcsön, az nemes vármegye marhája pediglen itt volt, abbúl adok vágót,536 kérem alázatosan Nagyságodat, a Tiszán túl való földre537 ne attraháltassék538 az nemes vármegye, mivel ezt az regimentet sem győzzük, sőt azon is kérem, íratnyi539 méltósztassék szolgabírák uraimékra, hogy éjjelnappal administrállyák540 az vágót és búzát. Rákóczinak semmi hírét nem hallván, hihető, az Beszkéd541 alá recipiálta magát.542 Méltóságos Gróf Uram, íme, accludáltam543 Berczényi levelének párját,544 melyet itt az harcz után tanáltanak bepecsétölve,545 abból is kitetsik,546 nem lévén se pénzek, se külső nemzetségek,547 egészen bíztanak ahhoz, hogy ha kimutattya magát Rákóczy, minden fegyveres ember concurrálván, venerálnyi fogják.548 Barkóczy Ferencz uram ő Nagysága levelét is ezen órában vettem Kassáról,549 melyben írja, hogy Lengyelországban sincs semmi hír, hanem Zámbor550 táján volt valamely tatárság, de a lengyel király revocáltatta551 őket, s hazabocsátotta, azt is írja ő Nagysága, hogy maga vármegyéjébűl552 is küld ide, az német mellé valami magyar hadat. P. S. Vékony János (ki is ennek előtte553 a Dominiumbéli554 ispán volt) pedig az gyűtött,555 s munderungal556 felruházott, tizenöt ő Fölsége hajdúival557 Rákóczihoz ment, mely nem kevés kárára van a nemes vármegyének.558 98. 534

a Montecuccoli-ezreddel élésmester 536 vágómarhát: hízott, levágásra alkalmas szarvasmarhát 537 a mai Tiszántúlra 538 rángattasson (ti. a Tiszántúlra ne kelljen élelmet szállítaniuk) 539 íratni 540 teremtsék elő, szolgáltassák be 541 Beszkidek = hegységcsoport a Kárpátokban 542 húzódott vissza 543 mellékeltem 544 másolatát (Lásd a 84. sz. forrást!) 545 Tehát Rákóczi még fel sem bontotta a neki címzett levelet! 546 kitetszik! 547 külföldi támogatójuk 548 minden fegyveres ember összetódul, tisztelettel fogják üdvözölni 549 Id. Barkóczy Ferenc gróf, királyi tanácsos a kurucok elől húzódott be Kassára. HECKENAST, 2005. 47. 550 Sambor a Dnyeszter folyó mellett fekszik, Lembergtől (Lvovtól) délnyugatra. 551 visszahívatta 552 Zemplén vármegyéből 553 ti. amikor még nem kobozták el Rákóczi birtokait 554 dominium = uradalom (a munkácsi uradalomról van itt szó) 555 gyűjtött, azaz toborzott 556 munderunggal = (egyen)ruhával 557 a császár számára toborzott, egyenruhával ellátott, 15 gyalogos katonával 558 A levélíró arra gondol, hogy Bereg vármegyének az elszököttek helyett most újabb 15 katonát kell toboroznia, felszerelnie, s ez nem kis költséggel jár majd. 535

66

Munkácsi tábor, 1703. július 3. Montecuccoli ezredes levele Krucsay Mártonhoz, Szabolcs vármegye főispánjához: Munkácson kell maradnia, hogy védje a hazát a lázadókkal szemben, itt azonban élelemhiány van, a vármegye minél előbb küldjön zabot és kenyeret Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 28. 1703. Kiadva (latinul): ZIMMERMANN, 1909. 140. Nemes és Nemzetes, általam nagyra becsült úr! Üdvözletet és szolgálataim készenlétét. Tekintettel arra, hogy a lázadókkal szemben e hazának védelme céljából Bereg vármegyében, Munkácson kell maradnom a továbbiakban is, ahol az élelem hiányában vagyunk a parasztok és lakosok kevés száma miatt, a szökevényektől való szerfölötti félelem folytán,559 ezért Nemzetes Uraságodat minden törekvésemmel arra kérem, hogy Szabolcs vármegye gondoskodjék kimerült lovaink számára négyszáz köböl560 zab és ezredem részére két napra elegendő, kétezer fejadag561 kenyér leszállításáról, és ezt minél gyorsabban, amennyire csak lehetséges. Nem kétlem, hogy a nemes vármegyéknek közbejövő segítsége által e haza a zavargásoktól megszabadul, én is Nemzetes Uraságod nemeslelkűségében bízva maradok Nemzetes Uraságodnak A Munkács alatti táborból

igen készséges szolgája

1703. július 3. napján

Herkules Montecuccoli gróf ezredes s. k. 99. Szécsény, 1703. július 4.

Az udvarbíró levele Koháry Istvánhoz: Rákóczi erősen löveti Munkács várát, ötezer francia van vele, a többi hada kozákokból és kurucokból áll; arra kéri urát, ha menekülnie kell, Csábrágban vonhassa meg magát

Jelzet: MOL, G 26. IV. 2. a. Fol. 47–48.

559 560

Félve a lázadóktól (kurucoktól) a lakosság (parasztok) egy része elmenekült, emiatt van élelemhiány. 1 kassai gabonaköböl = 93,12 liter, illetve 69,84 kg. BOGDÁN István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és

darabmértékek 1874-ig. Budapest, 1991. 312.

561

A közkatonának napi egy, ám az altiszteknek, tiszteknek több fejadag járt, az ezred létszáma tehát nem érte el az ezret. 67

Kegyelmes Uramnak, Nagyságodnak ajánlom alázatos szolgálatomat Ma délután egy óra tájban írkesztem562 haza Losoncrúl, az nemes vármegye gyűlísírűl.563 Az gyűlísen szolgabíró Szalontai János uram adta kezemben jegyzísben pro jure armorum564 mennyi fizetís esik Nagyságodra és Gróf Koháry Farkas565 Uram

eő Nagyságára az szécsényi dominiumra,566 itten

Nemes Nógrád vármegyében, melyet jegyzísben íme el is küldöttem567 Nagyságodnak. De minthogy az Nagyságotok osztálya568 mi formában vagyon, asztat nem tudom, minthogy Csitarnak, s Keresztury és az Gárdonyi pusztáknak jövedelmeket még én mindenkor csupán egíszlen Nagyságodnak fizettem; ahhoz való képpest aszt immár nem tudom, ha Gróf Koháry Farkas Utam eő Nagysága fog-e concurálnyi569 Csitára és Keresztury, s Gardonyi helsígektűl való fizetésben, avagy maga fizeti le Nagyságod. Még az idén egy szem búzát sem adhattam el, nem is veszi senki. Az szegínysígen nem vehetem az adót, marhájával kinálkodik,570 nincs pénze, nem tom,571 hogy vehessem meg rajtok tovább is az adót. Vagyon kezemnél kíszen Nagyságod pínze száz tallér, de több nincsen, abbúl ki nem telik az Nagyságod ríszíre esendő fizetís, meddig többet szerezhetek, míltósztasson Nagyságod addig máshonnét parancsolnyi letítetnyi azon pínszt pro jure armorum suae majestatis.572 Nálunk itten olyan hírek folynak, hogy Rakoci erősen löveti Munkács várát,573 mongyák, hogy ötezer francia574 volna vele, a többi hada kozák és kurucságbúl áll, de igaz-e, vagy sem, bizonyosan nem tudom. Ha, kitűl Isten eő szent fölsége oltalmazzon bennünket, ha valahogy szaladásra esne dolgunk, kírem alázatosan, Kegyelmes Uram, Nagyságodat, míltósztasson úri gratiájátúl575 viseltetvín, érdemetlen voltomat ne níznyi, Csábrádban hadd vonyhassam én is meg magamat szegíny aprólíkos cselédemmel576 együtt. Megmutatom, Kegyelmes Uram, hogy Isten segítsíge velem lívín, fejem fönn állásáig bizony híve leszek Nagyságodnak. Ajánlom az Nagyságod kegyelmes úri gratiájában magamat, engedgye Isten, ezen levelem is találhassa friss és kedves, szerencsés jó egísígben Nagyságodat, maradok Kegyelmes Uramnak

562

érkeztem (a levélíró í-ző nyelvjárású) Nógrád vármegye közgyűléséről 564 a fegyverek javára; a török uralom alól felszabadított területeken a földbirtokosoknak váltságdíjat kellett fizetniük a számukra visszajuttatott birtokokért 565 Koháry István öccse. HECKENAST, 2005. 237–238. 566 uradalomra 567 A melléklet ma már hiányzik. 568 birtokosztálya, birtokfelosztása 569 gondoskodni 570 a (szerves)marháját kínálja fel fizetség gyanánt 571 tudom 572 őfelsége fegyvereinek javára 573 Rákóczi ekkor már elvonult Munkács alól: ágyúi nem voltak, a várat nem ostromolta. 574 Francia katonák ekkor még nem voltak vele, s később se ennyien. 575 kegyétől 576 apró gyermekeimmel 563

68

Nagyságodnak érdemetlen alázatos szolgája Gőmrey János m. k. Szécsény die 4. Julii Anno 1703. 100. Munkács, 1703. július 4. Bereg vármegye alispánjának levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: az itt állomásozó Montecuccoli-ezred nagy terhet jelent, a kurucokról nincs semmi hír, kémeket nem lehet fogadni, Munkácson csak hat-hét nemesember maradt Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 23–24. Illustrissime Domine Comes, Domine mihi gratiosissime577 Elég sajtóban578 vagyunk e miá579 Regiment580 miá, mintha az egész vármegye in statu pristino581 vóna, mindent kíván. Soha egy szolgabíró betűit sem látom, az ember életét sem kívánná így élyve.582 Ezek Nagyságodat ide várják. Barkoczy Ferencz583 Uram kűd Zemplén vármegyébűl bizonyos hadat. Az kurucznak most hírét nem hallyuk, kémet az Kranyára584 nem találunk, mert az parasztember minden embert elfog. Hónap585 vóna gyűlésünk586 ha valaky587 reá gyűnne, sub poena notae,588 de nincs az obedientio.589 Ennek az Regimnetnek több van 150 szekerénél, kivánnya felváltatni. Itt egynehány, 6 vagy 7 nemesember maradt, mindene odalett, azt590 mindenfelé kűdi szüntelen levelekkel Colonellus591 Uram falura, konyhára való élésért. Ki nem mervén kűdeni az németyét. 577

Méltóságos Gróf Úr, legkegyelmesebb uram Ti. szorult helyzetben 579 miatt 580 a Montecuccoli-vértesezred 581 a korábbi állapotban (ti. nyugodt, békés állapotban, azaz képes lenne a Montecuccoli-ezredet élelemmel ellátni) 582 élve 583 Ifj. Barkóczy Ferenc, Zemplén vármegye örökös főispánja. HECKENAST, 2005. 48. 584 A Krajnára, vagyis a határ menti területre. (Ide vonult vissza Rákóczi.) 585 Holnap 586 Ti. Bereg vármegye közgyűlése 587 valaki 588 megrovás büntetés (terhe) alatt 589 engedelmesség, szófogadás 590 azokat! 591 ezredes (Herkules Montecuccoli gróf) 578

69

Rakoczy Uram mit írt pridie592 elszaladása593 előtt, még titulusa594 és dátuma nem volt, olyan opinóban vadnak595 az emberek, Nagyságodnak írta. Ezzel Nagyságod gratiájába ajánlom magamat, maradván Nagyságod alázatos szolgája Orosz György Munkács 4. Julii. 1703.

592

egy nappal előbb Rákóczi június 28-án vonult vissza Munkácsról. 594 címzése 595 olyan hiedelemben vannak 593

70