From the SelectedWorks of Milan Meszaros physicist
Spring June 1, 2010
SINE CERA DE TRIANON (Őszintén Trianonról) Milan Meszaros, physicist
Available at: http://works.bepress.com/milan_meszaros/38/
SINE CERA DE TRIANON Mészáros Milán Michelangelo óta a szobrászok és kőfaragók úgy rejtették el hibáikat, hogy forró viaszt helyeztek a hiányzó részekbe, valamint a résekbe, majd kőport szórtak rá. Mivel ezt a módszert csalásnak tartották, ezért viasz nélküli-nek –latinul sine cera-nak– nevezték az őszinte és tiszta műalkotást. A kifejezés átkerült az angolba is, ugyanis a levélírók gyakran a “sincerely” kifejezéssel zárják leveleiket, amivel arról biztosítják a címzettet, hogy soraik viasz nélkül, azaz őszintén íródtak. A fenti latin nyelvű címet tehát az “Őszintén Trianonról” formában lehetne magyarra fordítani. Így a következőkben megpróbálok őszintén, valamint rendhagyóan, azaz ideológiai, egyházi és politikai viaszoktól, történelem hamisításoktól, valamint más csalásoktól mentes nemzeti elkötelezettséggel, és végül –a tudományos pályafutásomra az indulástól jellemző– radikalizmussal fogalmazni. Megítélésem szerint, a 100. éve elhúnyt Mikszáth Kálmán utolsó műve, “A fekete város” az örökös és feloldhatatlan csapdahelyzet egyik alapkövét ábrázolta a magyar történelemben, amellyel a Trianonhoz vezető út –a 895-ös második honfoglalás óta– ki volt kövezve. Ugyanis, a fekete városban szemben álló erők a mindenkori magyar politikai viszonyokban könnyen megfelelőkre találnak. A mai magyar belpolitika ilyen engesztelhetetlenül szembenálló antagonisztikus megfelelői például a valódi nemzeti erők és a nemzetközi erők “belső megfelelői”. Más szavakkal, a Trianonhoz vezető belső okok talán legfontosabbika a nemzeti egység és szolidaritás több mint ezeréves hiánya. (Például, 2010. június 4-én 16:30-kor a felvidéken nem szólnak majd a harangok a református templomokban. A katolikus templomokban pedig sehol sem harangoznak.) Ez természetesen igaz a honfoglalás és Trianon között többször több részre szakadt ország kultúrális és fejlődési egyenetlenségeit, valamint (közös) védelmi politikáját illetően is. Sajnos, az elmúlt több mint ezer év alatt ennek a nemzeti egységnek és szolidaritásnak a hiánya mára már a magyar kollektív tudat és tudattalan achetípusává vált, s ez a skizofrénia uralja a Trianon utáni magyar mentalitást, valamint közgondolkodást, továbbá a nemzeti célok szárnyaszegettségét is. Így fentiek miatt nyilvánvaló, hogy Magyarország nem tudott egy “Magyar Atatürk”-öt kiállítani, s a mögé felsorakozni az elcsatolandó területek –békeszerződés aláírását megelőző– visszafoglalását illetően. Összességében elmondható, hogy a belső okokat illetően Trianon előtt Magyarország vert helyzetben volt. Természetesen, Trianonnak voltak külső okai is, ami elsősorban az akkori velejéig rothadt európai szellemiségből, valamint “A győztesnek mindenben igaza van.” elvéből Page 1 of 4
vezethető le. Ehhez járult még hozzá az a nagyhatalmi cinkos vagy elnéző hallgatás, amely végül a világtörténelem egyik legelvetemültebb, legmegbocsáthatatlanabb és legkevésbé elévülő kollektív bűnéhez, a történelmi Magyarország feldarabolásához, azaz 2/3-os csonkításához vezetett. Azt hiszem bátran kijelenthető, hogy a Trianoni békeszerződés –nagyhatalmi közreműködéssel történő– keresztül erőszakolása az emberiesség ellen kollektíven elkövetett egyik legsúlyosabb bűncselekmény, amit így is kell tekinteni és kezelni. (Az „emberiesség elleni bűncselekmény‟ szabatos jogi megfogalmazás, amely viszonylag új keletű, mivel csak a második világháborút lezáró perekkel került be a nemzetközi jogba. Azonban az „emberiesség elleni bűncselekmények‟ terminológia már 1915-ben a szövetséges hatalmak által kiadott közös nyilatkozatban is előfordul. Vagyis Trianon idején a bűnnek ez a típusa már létezett, ugyanakkor –“érthető okok” miatt– a diktátum megszövegezésével és megítélésével kapcsolatban eddig nem merült fel.) Más szavakkal, a trianoni békediktátum Magyarország megcsonkítására vonatkozó rendelkezése a győztes hatalmak által nemzetközileg és békeidőben elkövetett emberiesség elleni deliktum, amely emiatt már létrejöttekor érvénytelen, illetve semmis volt. Ezek a deliktumok egyetemes, elévülhetetlen bűncselekmények, mivel Magyarország állampolgáraira –annak belső életétől– idegen életfeltételeket erőszakolt rá. Ez az erőszaktevés érintette a nyelv használatát, a szokásjogokat, a kultúrát és az állampolgárságot stb. Továbbá, ez a csonkolás valójában egy deportálás, amely szándékosan megnehezítette a „kívül rekedtek‟ életkörülményeit, illetve életfeltételeit, valamint esélyegyenlőségeit. A deportálással kapcsolatban érdemes egy pillantást vetni Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatá-nak 9. cikkelyére is, amely szerint “Senkit sem lehet önkényesen … száműzni.” De a 12., 21./1., 27./1. és a 29./2. cikkelyek – nemzetközi jogászok által történő– megfontolása is hasznos lehet. Stb. Ezenfelül, ezek az egyetemes bűncselekmények súlyos lelki sérüléseket okoztak az anyaországi, valamint az elszakított területekre kényszerített magyar embereknek. Ez a bűncselekmény Tengri Chan-ért kiált! Senki ne várja tehát a magyar nemzettől vagy a magyar néptől, hogy ezt a gyalázatot elfogadja, továbbá, hogy ebbe –az első világháború győztesei által– az emberiesség, valamint a történelmi Magyarország ellen elkövetett gaztettbe belenyugodjon. Ha egy kívülállónak kétségei lennének a békediktátum elfogultságát vagy aránytalanságait illetően, akkor érdemes elolvasnia a lent adott tényszerű dokumentumot a “békeszerződés” mibenlétét illetően. Ebből látható, hogy az első világháborút lezáró terjedelmes szerződésnek nagyjából 80%-a kizárólag a Magyarországot sújtó szankciókat taglalja. Ez még aljas és gyalázatos tetteket elkövető gazemberek esetén is megdöbbentő aránytalanság lenne, ráadásul nincs összhangban az első világháború kitörése körüli történésekkel, Magyarország súlyával és háborúban Page 2 of 4
játszott szerepével, vagy az általa hordozott –a jövőre veszélyt jelentő– “kockázattal” stb. Arról nem is beszélve, hogy az emberiesség elleni bűncselekmények közül később – Trianon következményeként– a politikai alapon történő üldözés is megvalósult a Benesdekrétumokkal. Nyilvánvaló tehát, hogy a Benes-dekrétumok a Trianoni békediktátum következményei. A 2010. évi áprilisi választások óta az idő már túllépett a korábbi elképzeléseken és ígéreteken, így például a kettős állampolgárság megadásán, a ‘Trianonemléknap’-on vagy ‘A nemzeti összetartozás napjá’-n, valamint az eddig felhalmozott külső államadósságnak a beláthatatlan jövöre is kiterjedő vállalásán. Stb. Ez ma már kevés, és ha magunktól nem jövünk rá időben, akkor az idő majd megtanít arra, hogy tovább kell lépni. Most azonban maradjunk az eredeti támánál, azaz Trianonnál. A túllépés –többek között– ma már azt jelenti, hogy Trianon revíziójáról nyíltan kell beszélni. (Márcsak azért is, mert pár nappal ezelőtt épp a szlovák kormányfő jelentette ki, hogy a trianoni határok sérthetetlenek.) A nagy kérdés azonban a mikor, a hol és a hogyan. Fenti csoportosításban Szent Istvánt én a nemzetközi erők belső megfelelői közé sorolom, míg például Attila hun királyt a valódi nemzeti erők leghitelesebb, legbölcsebb és talán a legszéleslátókörűbb politikus-vezetőjeként tartom számon. Ezért István római pápától kapott koronája külső szempontból lehet szent, de valódi belső nemzeti lényegét tekintve semmiképpen sem szakrális. Ezenkívül nem egy örvénybe-húzó, valamint rebelliseket szülő és újrateremtő belső inkvizítori –kizárólagos ideológiának a római katolikus vallást megtevő– István-féle állameszmére van szükségünk, hanem egy szakrális, erőtől és lendülettől duzzadó, emelő, magabiztos és toleráns, ugyanakkor a mai világba valós szálakkal bekötött közép-hatalmi államfelfogásra. Szakrális szimbólum ugyanakkor Attila –megjelenésében ugyan sokkal egyszerűbb és szegényesebb– koronája, mert azt a Magyarok Istenétől, Tengri Chan-tól kapta. [Tengri Chan (Tengrikán) a hunok legfőbb istene, aki az ég istene is egyben. (Tengri Chan bizonyos szempontból Zeusz megfelelője lehetne.) A hunok a többi isten-szerű lényt - a Napot, a Holdat, a Tűzet, a Vizet és a szent fákat csak "tisztelték"; ezek alávetett szerepet játszottak vallási életükben. A hunok egyistenhívők voltak, ahogyan minden sztyeppi nép.] Keserű kimondani, de Istvánnal, a Szent Koronával és a Szent Korona Tannal, illetve a nemzeti egység és szolidaritás hiányával stb. Magyarország lépcsőfokról lépcsőfokra pattogott abban a “lépcsőházban”, amelynek alsó bejárata Trianon. Ma pedig már az alagsorban vagyunk. Onnan azonban nem tudunk kitörni olyan (állam-) eszmék és ideológiák segítségével, amelyek az alagsori börtönbe vezettek bennünket. A kitöréshez nagyléptékű, ugyanakkor belső, valódi, új és korszerű nemzeti világképre, Page 3 of 4
gondolatkörre és megerősítésre van szükségünk, azaz Attila hagyatékára, a Szakrális Hun Koronára és Tengri Chanra stb. Vagyis, egy európai, de inkább világméretű nemzeti egység és szolidaritás kialakítása céljából mielőbb meg kellene alkotni a 21. századi “Szakrális Magyar Korona Tan”-t. Továbbá, még időben szakítani kell a szétesés előtt álló Európai Unióval. Nekünk kell a megszületendő új világot (világunkat) definiálnunk (meghatároznunk) és egyesítenünk, mert Attila népének küldetése ez. Ehhez a feladathoz persze fel kell nőni. Továbbá, ez nem fog menni, ha új útnak véljük a több mint ezeréves bűvös kört. Ennek szellemében mielőbb fel kell hagynunk a “trianoni szomszédaink”-kal való kilátástalan hadakozással, valamint a magyar testvéreink hitegetésével, mert a szégyendiktátumot nem a szomszédaink idézték elő, továbbá arról mi sem tehetünk. A szégyendiktátum ugyanis a szövetséges hatalmak és a nagyhatalmak által meghozott döntés volt, amit ma már csak a nagyhatalmak képesek megváltoztatni vagy semmissé tenni. Erre a revízióra ma már –az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények formájában– megvan az alap és a lehetőség. Vagyis, olyan politikát kell folytatnunk, hogy elérjük Oroszországnál és Kínánál –majd segítségükkel az Egyesült Államoknál–, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában tűzzék napirendre Trianon magyar vonatkozású revízióját, majd ajánlásukkal utalják azt a Hágai Nemzetközi Bíróság hatáskörébe. Ezzel párhuzamosan, Magyarországnak is fel kell keresnie minden nemzetközi bíróságot és fórumot, ahol el kell érni a kérdés napirendre tűzését, majd a tárgyalását. Trianon szelleme azonban nemcsak a Kárpát-medencében és a Kárpátok bércein bolyong, hanem az egész világ fölött lebeg, s mindaddig fog kísérteni, amíg a magyarok fel nem ébrednek, s nem veszik a bátorságot, és el nem szánják magukat a megoldási kezdeményezések elindítására. Az idő azonban sürget, mert a magyar fogy az elszakított területeken is. A fentiek megvalósításához kell egy új politikai kultúra és egy új nemzeti együttműködési program! Higgyünk Tengri Chanban, Attila hagyatékában, a magyarok küldetésében és önmagunk meghaladásában. Adjon Tengrikán szebb jövőt a magyarnak!
Budapest, 2010. május 31.
Végül, a konkrét részletek iránt is érdeklődőknek hasznos lehet egy pillantást vetni arra, hogy milyen békeszerződést hoztak össze a Szövetséges és Társult Főhatalmak, valamint a Társult Hatalmak. (Link)
Page 4 of 4
