Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás)
június 4. – Trianon A vers eredeti szövege
Magyarázatok
Andinak, aki egyszer megkérdezte, mit jelent nekem a haza
Valójában ezt a verset 2004 decembere után kezdtem el összeállítani, először inkább csak jegyzetek formájába, így az eredeti címe 2005. június 4. volt, azonban végső formáját 2009. november 9-én nyerte el, amikor Andinak ezt adtam születésnapi ajándékul, hogy az idézett kérdésére ezzel válaszoljak. A kép a Holdvilág-árokban, a legendás királysíroknál készült
Siratunk valamit, amiről még a történelemkönyvekből sem lenne szabad tudnunk, mert arra ítéltettünk, hogy nem szabad megtanulnunk saját szánkban alvadó vérünk hánytató keserűségének ízét. Arra ítéltettünk, nem tudni hol és mikor, hogy nekünk csak a más fájdalma fájhat, hogy a sajátunk sohasem. Mégis fáj, s nem tudjuk miért.
1
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) Nekünk, ha azt mesélték: Felvidék, azt is mondhatták volna, az Üveghegyen túl, s amikor Erdélyt emlegették, akár az Óperenciás tenger mellett is lehetett volna, s Újvidékről azt is hihettük volna, hogy New York elővárosa. Mégis siratunk valamit, akkor is, ha nem megyünk ki az utcára, ha nem is mondunk nagy szavakat, ezen a napon mégis csendesebbek vagyunk, s siratunk valamit, még ha titkoljuk is magunk elől. Siratunk valamit, amit ezerszer megtagadtunk, kitéptünk és pusztítottunk magunkban, mégis él. Siratunk valamit, amit a világ ezerszer elárult és pusztulásra ítélt, mégis él. A képen a történelmi Magyarország felosztása látható, bár nem egészen pontosan: Trianonban a Délvidéket a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kapta meg (az csak 1929-ben jött létre), továbbá Horvátország nem volt a Magyar Királyság része, „csupán” perszonálunióban volt velünk; azaz a magyar király egyben az ő államfőjük is volt.
Mi az ellentétek és lehetetlenségek népe vagyunk. A határokat áttolták a fejünk felett és mi nem csináltunk semmit.
A versben az egyes gondolati egységeket, hasonlóan a bibliai szövegekkel, a kezdősorral jeleztem.
Maradtunk vagy elűztek, de nem tettünk semmit, mert hittünk abban, hogy a világnak van rendje, aminek kötelessége helyreállni. Mi maradtunk: megtörtek, vagy megalázkodtunk, vagy elűztek és átjöttünk a maradékba, ahol vagonokba laktunk évtizedekig, de álmodtunk és
2
Sokan a trianoni tragédiát azzal magyarázzák, hogy mi magyarok, szemben a törökökkel, nem fejtettünk ki fegyveres ellenállást az igazságtalan békeszerződéssel szemben, azonban ez az álláspont csak részben igaz: bár a nemzet nagy része valóban tehetetlenül állt, a székely hadosztály, vagy a kommün alatt a vörös hadsereg tényleges fegyveres ellenállást fejtett ki – azonban a központi támogatás és akarat hiányában ezek bukásra voltak ítélve. Sikeres határmódosításokra csak kisebb települések és területek esetében nyílt mód. Trianon után két lehetőség állt az elcsatolt területeken élő magyarság előtt: vagy helyben marad, vállalva a kisebbségi létet, vagy (elsősorban közigazgatás és a fegyveres erők tagjai) átköltöznek a maradék Magyarországra és ott élik meg a menekültsorsot. 1920 után a kitaszítottság jelképe lett a
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) vártunk, és nem csináltunk semmit, mert nem hittük, hogy lenne erőnk bármit is csinálni.
pályaudvarok környékén kialakuló vagonvárosok. A képen a szabadkai városháza (Délvidék) látható.
Mi húsz évig daloltunk a szabadkai udvaron nyíló liliomról és Krasznahorka büszke váráról, közben pedig térképek fölött és fapuskákkal gyakoroltuk, hogy hogyan szerezzük majd vissza.
Utalás két, a korszakban népszerű magyar nótára: Szabadkai udvaron törökszegfű, liliom, szabadkai kislyány az én galambom. Törökszegfű, liliom elhervadt az udvaron, siratja a kis angyalom, galambom. Ne sírj, babám, meglátod: lesz még neked virágod! Mer haza mé'k, meglocsolom, oszt kinyílik a liliom, kinyílik a szabadkai udvaron! Ne sírj, babám, meglátod: lesz még neked virágod! Mer haza mé'k, meglocsolom, oszt kinyílik a liliom, kinyílik a szabadkai udvaron! a másik dalt mindenki ismeri: Krasznahorka büszke vára, ráborult az éj homálya. Tornyok ormán az őszi szél, rég múlt dicsőségről mesél. Rákóczinak dicső kora, nem jön vissza többé soha. Harcosai mind pihennek bujdosó fejedelemnek. A toronyból késő este tárogató nem szól messze. Olyan kihalt, olyan árva, Krasznahorka büszke vára.
3
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) az I. Bécsi Döntés (1938), amiben olasz és német és német döntő bíráskodással visszakaptuk a Felvidék déli részét.
Mi Rómán keresztül akartunk Erdélybe jutni, Berlinen keresztül pedig a Felvidékre.
A Felvidéket, Észak-Erdélyt és a Délvidéket a fasiszta Olaszország és a náci Németország segítségével szereztük vissza. Magyar honvédek a keleti hadszíntéren
Mi a Donnál akartuk megvédeni ha nem is a Nagy-Magyarországot, de legalább azt a majdnem Magyarországot, amit sikerült visszaszereznünk. Mi nem cselekedtünk, csak tűrtünk és hagytuk, hogy sodorjanak az események. Mi mindig vártunk valamit, ami nem jött el. Mi nagyok voltunk abban, hogy ne vegyünk tudomást a valóságról.
A korabeli politikai elit két okból vállalta a részvételt a keleti hadjáratban: az első, amit nyíltan kimondtak, hogy szovjet győzelem esetén Magyarországra rákényszerítik a kommunista berendezkedést (ahogy a háború után ez megtörtént azokkal az államokkal is, akik nem üzentek hadat a Szovjetuniónak – Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária), a második, hogy német győzelem esetén Szlovákia és Románia, akik nagyobb erőkkel vettek részt a harcokban, elérhetik a „revízió revízióját”, azaz elveszíthetjük az 1938-40 között visszaszerzett területeket.
4
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) Karádi Katalin fényképe
Mi dalolva mentünk ki Oroszországba, és Karádit hallgatva fagytunk halálra.
Utalás Karádi Katalin Valahol Oroszországban című slágerére. A kép Birkenauban készült, 1944-ben.
Mi zsidók voltunk és nem hittünk a gázkamrákban, örültünk, hogy majd németül tanulhatunk a Birodalomban.
Utalás Kertész Imre Sorstalanság c. regényére, amiben leírja, hogy gyerekként önként jelentkezett, hogy Németországban munkát végezzen: „A németekről is sok különféle nézet jutott el mindjárt a fülemhez. Így számosan vallották, mégpedig főként a már tapasztalatokkal is rendelkező idősebbek közül, hogy bármi legyen is a zsidókról való felfogásuk, alapjaiban – amint ezt egyébiránt mindenki tudja, – a németek tiszta, becsületes, rend-, pontosság- és dologszerető emberek, akik másoknál is megbecsülik, ha ugyanezekkel a
5
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) jellemvonásokkal találkoznak; nagyjábanegészében valóban, az én tudomásomnak is körülbelül ez felel meg róluk, s gondoltam, bizonyára annak is hasznát láthatnám majd náluk, hogy a gimnáziumban valamennyit a nyelvükből is elsajátítottam. Főképp azonban a munkától végre rendezettséget, elfoglaltságot, új benyomásokat, némi tréfát: egészében, az itteninél értelmesebb és kedvemre valóbb életmódot remélhetek, úgy amint ezt meg is ígérték, és ahogyan a fiúkkal is elgondoltuk magunk között, igen természetesen; s kissé emellett az is megfordult a fejemben, hogy ilyenképpen még világot is láthatnék valamelyest. S igazat szólva, ha az utóbbi napok egynémely eseményére: így a csendőrségre, legkiváltképp azonban az igazolványomra, egyáltalán, az igazságra gondoltam, a hazám szeretete se igen marasztott, ha még ezt az érzelmet is néztem.” Szovjet csatarepülőgépek Budapest felett, 1945ben.
Már mindenki tudta, hogy minden elveszett, de mi németesítettük a neveinket és arról szónokoltunk, hogy a Duna-Tisza közén álljuk útját a judeo-plutokrata-bolseviki világösszeesküvésnek. Már bezárult Budapest körül az ostromgyűrű, amikor mi még karácsonyi ajándékokat vettünk, színházba és moziba mentünk.
6
A „judeo-plutokrata-bolseviki” kifejezést a nyilas propaganda használta, abban az értelemben, hogy a zsidó nagytőkések és kommunisták ellen kell megvédeni az országot. A visszaemlékezésekből kiderül, hogy Budapest az ostromgyűrű bezárulása idején sokan éppen a belvárosban ajándékokat vásároltak, de mire végeztek volna, már nem tudtak hazamenni, mert az otthonuk a frontvonal másik oldalára került. Egy ideig még a mozik és színházak is működtek.
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) A német-magyar fegyverbarátságot propagáló plakát a II. Világháborúból. Érdemes megfigyelni a kép szimbolikáját: a magyar katona alacsonyabb és gyengébb, mint a német, de a rajzoló csendes tiltakozásként nem rajzolt náci jelképet a német katonára.
Mi még akkor is harcoltunk, amikor már egy talpalatnyi magyar föld sem maradt.
A magyar honvédek egészen a német fegyverletételig (1945. május 8-9) folytatták a harcot, annak ellenére, hogy az utolsó magyar területeket már április közepén megszállta a Vörös Hadsereg. Bár a koronaőrök a nyilas hatalomátvétel előtt (1944. október 10) a várban elásták a Koronát, azonban Szálasi kiásatta és előtte tette le nemzetvezetői esküjét. A hadihelyzet romlásával, a Szent Koronát nyugatra, a ma Ausztriához tartozó Mattseebe menekítették. 1945. április 26-27 közötti éjszaka a koronaőrök a koronaékszereket tartalmazó ládát felnyitották, a Koronát egy kettévágott olajoshordóba helyezték és elásták. Később a koronaékszereket az amerikaiaknak adták át. Bár a korabeli szovjet terminológia szerint Magyarországot, mint ellenséges államot, megszállták, később a baloldali politikusok a „felszabadítás” szót használták.
Mi kincseinket nyugatra vittük és Szent Koronánkat elástuk egy olajoshordóban.
Bennünket felszabadítottak és megszálltak.
7
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) Budapest 1945 nyarán: a Szent Gellért szobor, háttérben a felrobbantott Erzsébet híddal . A németek 1945 január 18-án, a Budára történő visszavonuláskor robbantották fel, s csak 1964ben építették újjá.
Battonyától Nemesmedvesig, tanították az iskolákban, s nem illett arról beszélni, hogy előtte volt Erdélyünk és volt Kárpátaljánk, hogy az Árpád vonalban a bekerítésig tartották magukat honvédeink (katonáink? fasiszta árulók? pszeudonácik? – jó évjárata van most a szavaknak).
A rendszerváltozásig Battonya és Nemesmedves jelképes települések voltak: az első és az utolsó „felszabadított” magyar település – azonban a magyar közigazgatás korábban kiterjedt Kárpátaljára és Erdélyre is, a Magyar Királyi Honvédség ezeken a területeken is jelentős védelmi harcokat folytatott. Április 4-i ünnepség a Magyar Állami Operaházban, 1954-ben.
Valamit végleg elvesztettünk azon a napon, amit később Felszabadulásnak kellett neveznünk, amikor piros papírzászlócskákkal kellett köszönetet mondanunk az „ideiglenesen hazánkban állomásozóknak”. Nem Erdély, Felvidéket, Kárpátalját és Délvidéket vesztettük el, hanem a reményt, hogy egyszer nekünk is sikerülhet valami, amikor végre önönmagunk lehetünk és nem valami ránk kényszerített, felvett szerep – azóta már nem élünk, csak létezünk, s tudjuk, hogy már meghalni sem tudunk, legfeljebb elmúlhatunk. És eljött a főállású optimisták korszaka:
A Magyar Népköztársaságot megszálló szovjet Déli Hadseregcsoport hivatalosan csak „ideiglenesen” állomásozott Magyarországon.
8
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) sírni nem volt szabad, csak éljenezni, s bárgyú mosollyal nézni a jövőbe. Nálunk ugyanazt a dalt betiltották azért, mert zsidó, majd azért mert fasiszta – pedig nem szólt másról, csak arról, nekünk gyönyörű e föld, s talán haza, ahol az életet a legendák szövik át.
Utalás a Szép vagy, gyönyörű vagy… c. dalra. Szerzői (Vincze Zsigmond, Kulinyi Ernő) zsidónak minősültek, így a nyilas uralom alatt a dalt betiltották és az életben lévő zeneszerzőt, Kulinyi Ernőt deportálták (ennek során vesztette életét). 1945 után azonban a dalt a rendszerváltozásig mint fasiszta volta miatt tiltották. A dal szövege, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy vajon igazak-e a vádak…: Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán, Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám! Az ősi Kárpát őrzi álmát s hű Csaba vezér, Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér. Hogy jön, szívünk visszavárja, S hogy felzeng a trombitája! (Refrén) Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország, Gyönyörűbb, mint a nagyvilág... Ha szól a zeneszó, látom ragyogó szép orcád! Táltos paripákon odaszállunk, Hazahí' fű, fa, lomb, virág. Úgy sír a hegedű, Vár egy gyönyörű szép ország! Hazatérő magyar hadifoglyok – az utolsó nagyobb fogolyszállítmány 1955-ben érkezett haza, de az utolsó hadifogoly, Toma András csak 2000-ben.
Nálunk a felszabadítók hétszázezer magyart hurcoltak el, - többet, mint a náci megszállók! de rájuk nem volt szabad emlékezni.
A Szovjetunóba elhurcoltakról pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de a reális becslés 700 ezer körül van, melyből 300 ezren sohasem tértek vissza.
9
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás)
Több tízezer magyart gyilkoltak le, hogy soha ne merjünk a régi Magyarországról álmodni, még ma sincs se sírjuk, se emlékük – vagy ha van, naponta halljuk a hírekben, hogy a sírkereszteket ledöntik és lekaparják a neveket az emléktáblákról. Még ma sem tudjuk hány százezren haltak meg a náci haláltáborokban vagy a gulágokon, hányan féltek hazatérni, s maradtak nyugaton. Mi egyszerre voltunk bűnösök és áldozatok: „a magyarkérdés vagonkérdés” mondták és űztek el minket szülőföldünkről,
Itt elsősorban a kárpátaljai, délvidéki és északerdélyi vérengzések áldozatairól írtam: - Délvidéki vérengzések: 20-40 ezer halott - Kárpátaljai deportálások: a hivatalos adatok szerint is legalább 20 ezer halott - A háború végén a Romániához visszacsatolt erdélyi és partiumi területeken történt vérengzésekről nincsenek adataink Sztálinnak tulajdonított mondás
Sváb család kitelepítése 1945 után, a „demokratikus” Magyarországon.
de közben mi is elüldöztük a svábokat (mit számít a kiterített térképeken néhány százezer ide vagy oda!) – mentség van, nálunk Európában ezekhez már diszkont áron is hozzá lehet jutni, de felmentés nem lehet kapni sehol.
10
Erre manapság nem divat emlékezni, hiszen ez egy „demokratikus” deportálás volt, de már teljesen saját erőből hajtottuk végre. Amíg ’44ben a szervezés a németek kezében volt, addig ezt már magyarok hajtották végre magyarok ellen, a magyar kormány szavazta meg a döntést. A Potsdami Konferencia ugyanúgy csak hivatkozási alap lehetett, mint 1938-ban a III. Birodalom közelsége a zsidótörvényre: a tervek már régebben elkészültek, a németek kitelepítését már évekkel korábban tervezgették. A háború után egyszerű volt az indoklás: ha a Felvidékről kitelepítik a magyarokat, mi miért ne telepíthetnénk ki a svábokat? Ráadásul a korszellem a náci Németország összes bűnében részesnek tekintette a magyarországi németeket is. Jellemző, hogy Nagy Vince, a Szálasi-per politikai ügyésze hogyan mosta össze a német
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) származást a nácizmussal: „nem a katyni és auschwitzi SS-legények ősei voltak ezek a barbár germánok, akiknek a szadista vadságuk a későbbi német kultúra, a Schillerek, Goethék és a Thomas Mannok vézna kis kultúrrétege alatt sikerült átörökíteni a késői utódokra?” – ez a felvetés akkor is a primitív populizmus mintapéldája, ha eltekintünk attól az apróságtól, hogy Katynban nem németek, hanem oroszok gyilkolták le a lengyel értelmiséget… (1940) A végkifejlet az érintettek esetében szerencsésebb volt, mint az előző esetben; végül Németországba kerültek (a szerencsésebbek nyugatra, a kevésbé szerencsések keletre), de ez nem fedi el azt a tényt, hogy Magyarország öt éven belül két tehetséges és produktív kisebbségét is kitaszította magából. Nem lehet mentség, hogy más országokban sokkal kegyetlenebbül zajlott le ez a folyamat: a Brünni halálmenet, az Ústí nad Labem-i mészárlás nem menthet fel minket. A svábok kitelepítéséről sem állnak rendelkezésre pontos adatok, 177 és 240 ezer közé tehető a számuk. Nálunk a haláltáborból visszatérő zsidókat gyakran egyenesen vitték tovább Szibériába vagy államosították őket. Nagy Ferenc miniszterelnök és Rákosi Mátyás államminiszter a gellérthegyi szovjet hősi emlékmű avatásán, 1947. április 4.
Mi megtagadtuk ezeréves múltunkat és a királyok székébe bohócokat ültettünk, nem gondolva, vagy akarattal kizárva tudatunkból, hogy a bohócokat vagy elűzik, vagy kivégzik, amint megérkeznek az új hatalmasok.
11
1946. február 1-gyel Magyarország Köztársaság lett. A döntésnek egyszerre voltak bel- és külpolitikai okai: a belpolitikában így akarták a rendszerváltást a politikai elitben végrehajtani, másrészt viszont abban reménykedtek, hogy így Magyarország kedvezőbb feltételeket érhet el a béketárgyalásokon. A második Magyar Köztársaság államfői: Tildy Zoltán (1946-1948) Szakasits Árpád (1948-1949) – egyikőjük se volt képes felnőni a feladathoz: bár sikerült
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás)
Mi tudtuk hogy valami nagy sötét és gonosz közeledik felénk. Talán a történelemben még sohasem, még Trianon napjaiban sem imádkoztunk annyit, mint ezekben az években. Talán meg volt az egymillió imádkozó magyar, de úgy tűnt, mintha Isten is magára hagyna bennünket. Az egyetlen ima, amit tiszta szívből mondhattunk az „Éli, Éli, lamma sabaktani” volt, de nem hallotta meg senki sem, talán még saját füleinkbe sem jutott el a kétségbeesett suttogás. És mélyebb sötétség borított el, mint bármikor történelmünk során.
szakítaniuk az ezeréves jogrenddel, de helyette nem tudtak igazi demokráciát kiépíteni és a trianoni feltételeknél is kedvezőtlenebb feltételeket értek el a béketárgyalásokon. Utalás Mindszenty József, az utolsó magyar hercegprímás híres gondolatára: „Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől”
Jézus szavai a keresztfán: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (22, zsoltár)
1947 februárjában Gyöngyösi külügyminiszter Párizsban aláírja a magyar békeszerződést
A trianoni félsz bekövetkezett: még az a kis maradék is, amiről azt hittünk miénk, elveszett. Megadtuk magunkat a sorsunknak. Az egyik oldalon: börtön, akasztófa, beletörődés, öngyilkosság. A másik oldalon: hagytuk, hogy elszakítsanak régi életformánktól, talán még néha örültünk is, mert olyan szép és fényes volt a (soha el nem érkező) aranykor amit a szónokok festettek elénk nulla fajsúlyú szavakkal, nem tűnt érte nagy árnak a becsület, a kötelesség, Isten és haza, csupa kiüresedett szó és fogalom.
12
A párizsi békeszerződésben (1947) újabb három faluról kellett lemondania Magyarországnak (Oroszvár, Horvátjárfalu, Dunacsún), de még ennél is súlyosabb feltétel volt, hogy jogalapot teremtett a Vörös Hadsereg magyarországi állomásoztatásához és kötelezővé tette a „háborús bűnösök” felelősségre vonását, ami lehetővé tette a két háború közti politikai elit likvidálását (Magyarországon a népbírósági ítélettel hatszor annyi ember végeztek ki, mint Ausztriában).
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) A recski kényszermunkatábor
Örültünk annak, hogy már nincs Endlösung és nem indítanak szerelvényeket Szibériába sem, és nem vettünk tudomást Recskről és Tiszalökről, s Újvidékről csak a „hideg napokat” emlegettük. Igen, ezekben az években új szavakkal gyarapodtunk és erőszakoltak új értelmet a régiekre: kulák, padláslesöprés, osztályellenség, beszolgáltatás, kitelepítés.
És a karámokból átalakított gyűjtőtáborokban, a Hortobágyon gondolkoztunk csak el azon, hogy hová tűnt régi világunk.
Nem harcoltunk. Ukrajnában, Észtországban még évekkel azután is fegyverrel küzdöttek, hogy mi csendben tudomásul vettük, hogy mostantól, az
13
Endlösung: szó szerint: végső megoldás (német); a nácik terve a zsidók kiirtására Recsk: 1950-53 között kommunista kényszermunkatábor Tiszalök: 1950-től az Államvédelmi Hatóság internálótábort tartott fent, ahol elsősorban a Szovjetunióból hazatért hadifoglyokat kényszermunkában foglalkoztattak a vízlépcső megépítésén. Újvidék: a visszacsatolt Délvidék szimbolikus települése, ahol 1942 januárjában a magyar katonai alakulatok partizánellenes küzdelem címén 3300-3800 polgári személyt gyilkoltak meg (az úgynevezett „hideg napok”). A felelősöket Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke bíróság elé állítatta és halálra ítélték, de az elítéltek Németországba menekültek. 1945 után a fő felelősöket, köztük Szombathelyi Ferencet Magyarország kiadta a jugoszláv hatóságoknak, akik (egyes beszámolók szerint karóba húzással) kivégezték őket. Itt utalok a jugoszláv hatóságok bosszújára is, aminek 1944-45-ben 20-40 ezer magyar esett áldozatul. Kulák: módos paraszt, aki másokat is foglalkoztatott vagy 25 hold feletti földje volt, tehát a kommunista ideológia szerint osztályellenség. Rákosi alatt teljesíthetetlen beszolgáltatásra kényszerítették, majd börtönbe zárták őket és vagyonukat elkobozták. Hortobágyon 1950 és 53 között kényszermunkatábor működött, ahová mintegy 10 ezer osztályidegent telepítettek ki. A kitelepítetteknek fegyveres őrizet alatt a környező állami gazdaságokban kényszermunkát kellett végezniük. Magyarországon 1945-től 1956-ig nem folyt jelentősebb fegyveres ellenállás, ellentétben Észtországgal, ahol az ’50-es években az „erdei
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) új vörös istent kell imádni.
testvérek” gerillaharcot folytattak, vagy Ukrajnával, ahol a Ukrán Felkelő Hadsereg1954ig folytatta a harcot. A „vörös isten” utalás Tóth Árpád: Az új Isten c. versére Donáth György a Magyar Közösség-per tárgyalásán – 1947-ben végezték ki.
Szervezkedtünk, terveztünk, közösségeket építettünk, de már az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy reménytelen, s amikor ránk záródott a cella ajtaja, megnyugodtunk, hogy a világ új rendje szerint kell meghalnunk. Tudtuk, hogy minket valaki vagy valakik már halálra ítéltek, s évtizedek óta csak a siralomházban vergődünk.
„közösségeket építettünk”: utalás a Magyar Közösségre, amely ellen 1947-ben hajszát indítottak és tagjai közül 260-at bíróság elé állítottak. A vádakkal ellentétben nem volt fasiszta szervezet, korábban a náci megszállók ellen is harcoltak, de 1945 után készültek a Vörös Hadsereg távozása utáni demokratikus világra.
A megváltás elmaradt. Két felkelő: Havrilla Béláné és Wittner Mária. Az előbbit halálra, az utóbbit börtönbüntetésre ítélték a forradalom után. (1956. november 1.)
De volt tíz napunk, amíg szabadon álmodhattunk. Amikor még egyszer utoljára, azt tudtuk mondani: elég volt! Az első, soha vissza nem térő szerelem ízét ízleltük tíz napon át.
Amikor elhittük egy pillanatra, hogy kezünkbe vehetjük a sorsunkat. Amikor egy pillanatra nem csak iskolai memoriter volt „hí a haza, itt az idő, most vagy soha!” És megtanultuk, hogy soha.
14
Ha naptár szerint nézzük, 1956-ban nem pont tíz szabad napunk volt, de itt elsősorban a jelképes értelme miatt használtam ezt a kifejezést: John Red Tíz nap, amely megrengette a világot címmel írt könyvet az 1917-es oroszországi kommunista hatalomátvételről. A „tíz nap” kifejezéssel hangsúlyozni akartam, hogy a kommunizmus, ami akkor 10 nap alatt megszületett, itt kapott halálos sebet. Utalás Petőfi Sándor Nemzeti dalára.
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) Szovjet tankok Budapesten.
Álmaink felett lánctalpak dübögése volt a Requiem. Mi többszázezren szóródtunk szét a világba.
1956. november 4… a szovjet bevonulás.
Mi sokezren mentünk börtönbe és álltunk bitófa alá.
Mi többszázezren szóródtunk szét a világba. Mi sokezren mentünk börtönbe és álltunk bitófa
15
Hivatalos adatok alapján 160 ezren menekültek el Magyarországról 1956 után. Hivatalosan 235 ember végeztek ki ’56-os tevékenységéért, de a teljes lista valószínűleg ennél jóval hosszabb, mivel sokakat köztörvényesként kezeltek (valószínűsíthető adat: 453 – ami majd háromszorosa az 1849 után kivégzetteknek!). A börtönbüntetésre ítéltek száma a hivatalos adatok alapján is jelentősen meghaladta a 20 ezret (de ebben a köztörvényesként elítélt 56osok nincsenek benne). Menekülők az osztrák-magyar határon
A kivándorlással kapcsolatos főbb számok: 1948 után 200 ezren alijáztak Izraelbe
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) alá. Mi sokmillóan tanultunk meg hallgatni és a nagy reménytelenség között élni, ahogy lehet. Ahogy lehet, mert ugye élni kell, és mi csak kisemberek vagyunk, akik amúgy sem tehetnek semmit sem. Életnek hazudtuk a létezést. Mi voltunk az átlag, s gyávaságunkat a kompromisszumok művészetének neveztük.
Mi márciusban újra akartuk kezdeni. Mi május elsején megtöltöttük a hősök terét és lett az osztályharcból sör és virsli.
Mi szervezkedtünk és pufajkásnak álltunk.
56-ban a magyar szabadságharcos lett az év embere a Time-ban. 57-ben Hruscsov, aki eltiportatta a magyar forradalmat. Hogy számítunk valakinek, csak illúzió volt, gyilkos ábrándkép.
16
1956 után kb. 160 ezren menekültek nyugatra kompromisszumok művészete: utalás Kádár Jánosra, akit szívesen neveztek a „kompromisszumok robotosának” – az általa jegyzett kor lényege az volt, hogy a társadalom többsége elfogadta az általa kínált köztes megoldásokat: a viszonylagos jólétet és liberalizmust, amiért cserébe el kellett fogadni a kommunista rendszert és háttérbe szorult a hazafiság és a kereszténység. 1957. május 1-én került sor az első nagyobb tömegrendezvényre 1956. november 4. után: több százezren jelentek meg (persze jórészt nem önkéntesen) a párt által rendezett nagygyűlésen, amivel a külföld felé a konszolidáció sikereként tudtak felmutatni. A későbbi években fokozatosan hangsúlyosabbá váltak a majális elemei (a jelképpé váló sör és virsli), de egészen a rendszerváltozásig a párt és a dolgozó nép egységének demonstrálására szolgált május elseje. A „pufajkások” azon karhatalmi fegyveres erők (kb. 10 ezer fő) közkeletű elnevezése, melyek a szovjet hadsereg segítőjeként részt vettek az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében, és az új rendszer (Kádár-rendszer) megszilárdításában. A budapestiek Kádárhuszároknak is nevezték őket. Hasonló szerepet szántak nekik, mint korábban a tiszti különítményeseknek, azonban a katonatiszteket politikailag nem tartották annyira megbízhatónak, hogy a rendcsinálás művészetét rájuk merték volna bízni. A Time magazin 1956-os és 1957-es címlapja.
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) Kádár János 1957. május 1-én a tömegben.
Mi visszakacsintottunk Kádárnak, miközben ezrek voltak börtönökben és a Bíboros élő múmiaként figyelt szobája ablakából.
Mindszenty József (1892-1975) bíboros esztergomi érsek, bíboros, a magyar katolikus egyház feje (1945-1974) 1948 és 1956 között politikai elítélt, 1956 november 4-től 1971-ig (azaz 15 évig!) a budapesti amerikai nagykövetségen menekültként élt. Ezt követően a pápa utasítására elhagyta Magyarországot és a nyugatra szóródott magyarság lelki gondozását látta el. Száműzetésben halt meg Bécsben. A már említett kádári kompromisszum leírása…
Mi örültünk a Trabantnak, a hétvégi teleknek, hogy néha kijuthatunk nyugatra. Mi megtanultuk az iskolában, hogy nagy F a Felszabadulás és kis i az isten, s csodálkoztunk, hogy Kölcsey ezt nem tudta jól. Mi Kádárt atyánknak neveztük és rendszerellenes vicceket meséltünk. Mi a Népszabadságot olvastuk és a Szabad Európát hallgattuk.
Úttörősíp: a kommunista gyerekszervezet a korábbi cserkészet jelképvilágát vette át.
Mi délelőtt vörös nyakkendőt kötöttünk és este hittanra jártunk. Mi az iskolában nem tanultunk Trianonról és csodálkozva néztük a térképet, hogy a nagy magyar írók miért nem Magyarországon születtek.
17
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) Prága, 1968.
Mi 68-ban nem rock-koncertre mentünk, hanem Csehszlovákiába, de nem azért hogy újra szabad legyen, hanem azért hogy ne legyen szabad.
1968. augusztus 21-én a Magyar Néphadsereg Bulgária, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, és a Szovjetunió katonai erőivel együtt megszállta Csehszlovákiát, hogy megállítsák az úgynevezett „prágai tavaszt”, azaz megakadályozza egy liberálisabb és emberarcúbb szocializmus kialakulását. Mi nyugatról harisnyát hoztunk, és A versnek ez a része nemzedéki vers; azoknak az borotvapengét, gyerekként hazahoztuk a jégkrém élményeit gyűjtöttem egy csokorba, akik a papírját, mert az színesebb volt, mint az egész „virágzó” Kádár-korszakban, a 60-70-es években világ, amiben éltünk. születtek. Akiktől megtagadták, hogy ismerjék a Mi már nem tanultunk arról, hogy mi az a múltat, mégis, naponta szembetalálkoztak vele. Trianon, de az iskolában nem tanultunk franciául. Mi már nem a Felvidékre mentünk nyaralni és cipőt venni, és nem Szlovákiába, hanem Cseszkoba, és csodálkoztunk, hogy ott magyarul is beszélnek. Tőlünk elvették a múltat a jövő nevében. Mi nem hittünk a jövőben, csak a jelenben.Mi megtanultunk együtt élni a kötelező jelennel, de rettegtünk attól, hogy tényleg az lesz a jövő, amit tanítanak nekünk. Mi félrefordítottuk a fejünket, ha élőhalottainkkal találkoztunk. A paraszttal, akitől elvették a földjét. A magányos anyával, akinek nyugatra menekült fia nem látogathatott haza. Az 56-ossal, már nem tudott egyenesen állni, mert ferdére verték a gerincét. Az osztályidegennel, a vallásossal, akit nem engedtek továbbtanulni. A finomvonású hölgyekkel, akik bár kastélyban születtek, arra ítéltettek, hogy emlékeikkel egy pajtában várják a halált. Akik megmentett csorba csészéikbe pótkávét töltöttek, de a szertartásrendet, amit szüleiktől tanultak, megtartották.
18
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) Félrefordítottuk a fejünket, mert nem lehetett egyszerre a szemükbe nézni és visszakacsintani Kádár „atyánknak”. Mi kisdobosok voltunk, úttörők, KISZ-tagok és beléptünk a pártba, mert élni kell, s mert azt hittük, hogy a lét és az élet ugyanaz. Mi az atombombák árnyékában éltünk, féltünk a tűzözöntől, mert nem tudtuk, hogy a lelkünk szerint mi már régen halottak vagyunk. Mi nem váltottunk rendszert, velünk csak úgy megtörtént a rendszerváltozás.Mi már nem csak a jobbléti államokba, hanem Erdélybe kezdtünk nyaralni járni, A Magyarok Világszövetségének szavazásra buzdító plakátja 2004-ből.
de 2004-ben érdektelenségünkkel magunk hagytuk jóvá Trianont.
Két év múlva már csak a dacos, mégis reményvesztett jelszó maradt: „Egyek vagyunk, egyek leszünk a mennyben is” – mintha újra fapuskákkal és papírtankokkal készülnénk Erdély visszafoglalására. Mi vártuk a csodát. Mi akár listát is vezethettünk volna a félve várt csodákról, hogy mi valósul vajon meg közülük.
19
2004. december 5-én A Magyarok Világszövetségének kezdeményezésére népszavazást tartottak abban a kérdésben, hogy a magukat magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon élő, nem magyar állampolgárok kedvezményes honosítását lehetővé tévő törvényt alkosson az országgyűlés. A választásra jogosultak 37,49%-a jelent meg a népszavazáson, 51,57%-uk szavazott igennel a kérdésre, azaz a népszavazás eredménytelenül zárult, mert sem az igen, sem a nem szavazatok aránya nem érte el az érvényességhez szükséges 25%-ot. 2006-ban a népszavazásra történő megemlékezéseknek volt ez a jelmondata.
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) 1991. június 16-án az utolsó szovjet katonavonat elhagyta Magyarország területét a Záhony-Csapi vasútállomáson; ezzel véget ért hazánk szovjet megszállása.
A ruszkik kivonultak – igen. Demokráciában élünk – igen. Megsegített a nyugat – nem. Újra lett Szentkoronás címerünk – igen. Bejött a McDonald’s – igen. Épültek bevásárlóközpontok – igen. Szólhatunk, ha senki nem is hallja – igen Ünnepelhetünk-e végre szabadon, az utcán, hordozhatjuk-e zászlainkat, még ha csontunk, fogunk és szemünk is bánja – igen EU és NATO, kinek aranyból, kinek vasból karperec – igen A suttogó és kiáltó mocsok hitünkre, gyengült-e – nem Megmaradtunk-e, napról napra fogyva – igen S az ősök sírjain, lett-e még földünkből szakadt virág - nem S ha nem is ország, csak szabdalt maradék, de lett-e legalább hazánk -
20
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) Szent István király (980? - 1038) a Képes Krónikában
Mi a visszavárás népe vagyunk,úgy viselkedünk, mint a gyerek, majd ifjú, majd férfi, aki egyfolytában csak régi kedvesére bír gondolni. Visszavártuk legendáinkban a régi szent házból származó királyokat, meséltük, talán még hittük is, hogy egy barlangban várják visszatértük napját.
A legendák több Árpád-házi királyról is azt tartják, hogy egy barlangban várják, hogy amikor a hazának szüksége lesz rájuk, visszatérhessenek. Érdekesség, hogy Szlovéniában Mátyás királyról maradt fenn hasonló legenda. Thököly Imre ifjúkori képe (ismeretlen 17. századi festő)
Visszavártuk Thökölyt, de nem jött, meghalt a száműzetésben. Nagy parádéval fogadtuk
Thököly Imre (1657-1705), 1682-85 között felső magyarországi, majd 1690-ben Erdély fejedelme
21
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) hamvait, de a lélek és remény, amit hordozott, akkor már rég halott volt.
a török támogatásával. Miután kiűzték a törököt és a Magyar Királyság egésze Habsburg uralom alá került, Törökországba kellett menekülnie. Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc képmása – a kép 1712-ben, a szabadságharc bukása után készült Gdanskban. A kép nem a „bujdosó fejedelemséget”, hanem az erős, vereségében is új harcra kész, meg nem alkuvó hőst mutatja.
Rákóczi története ugyanez: harcolt, elment, visszavártuk, búsulós dalaink róla szóltak, sírja ma már szinte jeltelen, lassan már csak szlovákosítva olvasható rajta neve.
Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) Magyarország vezetője és fejedelme (dux et princeps – 1704-1711), a szabadságharcot lezáró Szatmári béke után nem fogadta el a közkegyelmet, ezért törökországi száműzetésbe vonult. Az öreg Kossuth Lajos 1890 körül Torinóban.
Visszavártuk Kossuthot, ha új vasút épült arról énekeltünk, hogy majd azzal fog érkezni, de valahogy zavaró volt, hogy a távolban még
Kossuth Lajos (1802-1894) Magyarország kormányzó-elnöke (1849) a forradalom bukása után száműzetésbe vonult. Bár a ferencjózsef-i
22
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) mindig él, miközben mi itthon meglovagoltuk a ferencjózsefi konjunktúrát.
konjunktúra alatt állandó hivatkozási alap voltak személye és nézetei, kiszorult a magyar politikai életből. A kép ellentmondásos: a gazdaság fejlődik, új vasutak épülnek, de a nép még mindig Kossuthot várja vissza. Gyakorta megtörtént, hogy Ferenc József képe alatt koccintottak Kossuth egészségére… A hivatkozott dal:
Csodát vártunk, hogy visszatérjenek elszakított részeink, és vártuk, hogy visszatérjen a régi magyar világ - de ez az álmunk legalább négy évig valósággá vált, - utána keserű volt az ébredés.
Vártuk, hogy visszatérjen Horthy, és hozza magával az ezeréves múltat, de ő is csak holtában tért haza.
Alsónyéken megépült a vasút, Megjött rajta Garibaldi, Kossuth. Meghozták a nemzeti lobogót. Megállj német, vidd ezt a bugyogót! Utalás a trianoni sokkra, ami a nemzetet érte, a revízióra való húsz éves várakozásra. A „négy év” itt a legjelentősebb rész, Erdély visszacsatolására vonatkozik (a Felvidék 1938-ban, Kárpátalja és a Ruszinföld 1939-ben, a Délvidék 1941-ben tért vissza) Vitéz nagybányai Horthy Miklós (1868-1957) a Magyar Királyság kormányzója (1920-1944). A nyilas hatalomátvétel után száműzetésbe kényszerült, Portugáliában halt meg. 1993-ban hozták haza hamvait és temették újra Kenderesen.
Jövőnk sehol, legalábbis minden ésszerűség ezt mondja nekünk. Siratunk valamit amit nem ismerünk, ami miatt mindannyiunk szájában ott a keserűség, mint ökölcsapás után a szivárgó s alvadó vér íze, s mégis nem tudunk és nem is akarunk lemondani erről a fájdalomról, mert tudjuk, hogy valahol körülöttünk, hogy valahol bennünk, vagy ott az erdők és hegyek között, a mesélő ódon házak között van egy hely, ahol jó, ahol érdemes szenvedni. Magyar zászló a Hargitán – saját fénykép.
Tudjuk, hogy fenn a Hargitán még mindig magyar zászló lobog, s kövekből kirakva a szó: „jönnek”.
23
Amikor közel másfél évtized után, a 2000-es években visszatértem Erdélybe, szíven ütött a
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) látvány, hogy a Hargitán mennyi magyar zászló leng… Ezzel a képpel akartam zárni a verset. A zászlók alatt kövekből kirakva a szó: „jönnek” – utalás Wass Albert riportregényére, amit ÉszakErdély visszacsatolása idején írt. Saját fénykép
Szeretnénk dúdolni, de nincs dallam, ami képes lenne éreztetni ezt, csak végig nem gördített gondolatok és félbemaradt mondatok őrzik a lángot. Bár balgák vagyunk, de talán mégis elég lesz olajunk, hogy várjunk, bár jól tudjuk, nincs mire.
24
Utalás Jézus példabeszédére (Mt 25,): A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! –Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. –Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.
Rozványi Dávid: június 4. – Trianon (kritikai kiadás) Szent István király szobra a zeteváraljai római katolikus plébánia előtt.
De várni kell, az élet nem lényeges, mert azon túl van valami, amit vámosok és politikusok nem tudnak elvenni, amit nem lehet megkapni a bevásárlóközpontokban, az ezredéves mese, amit a szél zúg, ami megvolt, s bár elveszett, de tudjuk, mert akarjuk hinni, hogy még megvan valahol.
A vers végén utalok az Ott ahol zúg az a négy folyó c. dal befejező versszakára: Ott ahol zúg az a négy folyó, Ott ahol szenvedni jó, Ott ahol kiömlött annyi drága vér, Egy ezredévről mond mesét a szél. Búg a kűrt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, S Erdély szent bércére zúgva száll, Vissza száll a magyar turulmadár.
Ha kíváncsi további írásaimra, látogasson el a honlapomra is!
25