.LANTOS GABRIELLA.
.Trianon és történelem. A
z itt olvasható beszélgetésben arra kerestünk választ gimnazisták körében, hogy mi a véleményük Trianonról és annak történelmi következményeir√l. A résztvev√ket találomra választottuk ki, így e beszélgetés eredménye nem tekinthet√ reprezentatívnak. Megjegyezzük, hogy a diákok a gimnáziumi tanulmányaik során még nem tanultak Trianonról. A válaszolók valamennyien a Toldi Ferenc Gimnázium növendékei: Barta Eszter, Balázs Kata, Feledy Botond, Felsmann Tamás, Máté Miklós, Mátyus Sándor, Morsányi László, Simon Dániel, Varró Éva és Zombori Zsolt.
H
allották-e már azt a szót, hogy Trianon, és ha igen, mi jut el√ször eszükbe róla? M. S.: Bármilyen furcsának is hangzik, de nekem egy boncolóterem jut az eszembe, ahol fölszabdalták, ízekre szedték a történelmi Magyarországot. F. B.: Én ezen a nyáron jártam ebben a kórházban, a nagytrianoni kastélyban. Szégyen-gyalázat, hogy nagyon sok könyvben összekeverik a kistrianoni kastélyt a nagytrianonival. Pedig ezeket érdemes megkülönbözteteni, mert mégsem mindegy, hogy hol történt ez a csonkítás. Abban a teremben pedig, ahol a békét megkötötték, festményeket állítottak ki, és az ismertet√ szöveg legutolsó mondatában tüntették csak fel a franciák, hogy 1920-ban Magyarországgal itt kötötték meg a békeszerz√dést. Foglalkoztatja-e magukat Trianon mint probléma? Sándor, hogy jutott például eszébe ez a boncasztal-szimbólum? M. S.: Engem ez a téma egyébként is foglalkoztat, de amióta a nyáron Erdélyben jártam, még többet gondolkoztam Trianonról és történelmünk legutóbbi nyolcvan évér√l. Akivel csak lehet, szívesen beszélgetek ezekr√l. Régen, valmilyen tátrai családi kiránduláson hangzott el, hogy ez valamikor Magyarországhoz tartozott.
V. É.: Nekünk sok ismer√sünk és rokonunk él a határon túl, akiket elcsatoltak. De tartjuk velük a kapcsolatot. ◊k mesélték, hogy bántják és megvetik √ket. Megpróbálnak beilleszkedni, de nem sikerül, ezért az egyikük megpróbálja letagadni, hogy √ magyar. Szerintem ez nagyon megvetend√ dolog, mert a magyarságot akkor is vállalnia kell, ha az ott, akkor neki rossz is. Miért? V. É.: Arra, hogy valaki magyarnak született, büszkének kell lennie, és nem szabad küls√ körülmények hatására ezt feladnia. Amikor Erdélyben jártunk, egy étteremben találkoztunk egy magyarul is tudó felszolgálóval, aki bennünket nem akart magyarul kiszolgálni. Úgy éreztük, megvet bennünket azért, mert magyarok vagyunk. M. M.: Pedig magyarnak lenni jó, mert ez értelmes nemzet. Magyarországon van szürkeállomány. Ebben az országban a legnagyobb az egy f√re es√ Nobel-díjak száma. M. S.: Ez csak hab a tortán. Mert valóban sok olyan dolog van, amire büszkék lehetünk, talán inkább, mint az átlag. De itt nem is arról van szó, hogy jó-e a nemzeti identitás, hanem arról, hogy az ember ezzel együtt születik, és ezt a keresztet hordja.
83
Lantos Gabriella
énekelték el, és számomra ez az egész nagyon megható volt. Különösen pedig az, ahogy a magyarságukhoz ragaszkodnak. M. M.: Bár én nem értek egyet azokkal, akik megtagadják a nemzetiségüket, de ismertem olyat, aki emiatt pórul járt. Harmadikban jött hozzánk egy fiú Erdélyb√l, és √ mesélte, hogy szívatták a románok, amit√l √ már teljesen idegbeteg volt. B. E.: Nekem egy ellenkez√ tanulságú iskolás sztorim van. Az alattunk lév√ osztályba jött egy kis akcentussal beszél√ erdélyi lány, akit addig csúfoltak, szekáltak a többiek, míg három hónap múlva elment. ◊ az itteniek számára a román volt. B. K.: Szerintem itt lép be Trianon. Hiszen mi egy er√s nemzet voltunk, ezt követ√en pedig azzal, hogy szétválasztottak bennünket, közöttünk is megjelenik a diszkrimináció. Szóval elérte célját Trianon, hogy egyik magyar a másikat lerománozza, mások pedig letagadják azt, hogy magyarok. M. S.: A folyosón épp err√l beszélgettünk: hogy Trianonban nemcsak földrajzi feldarabolás történt, hanem magát a nemzetet is megosztották. Az igazi vesztesek mi vagyunk. M. M.: Az nem kérdés, hogy ki a vesztes. Igaz, hogy a románok úgy állítják be, hogy √k, mert a Tiszáig maguknak akartak mindent, de hát ez nevetséges. M. L.: Szerintem mindenki vesztes. A szlovákok is, hiszen miután megszabadultak a magyaroktól, rájuk települtek a csehek, az ukránok még rosszabbul jártak, mert jöttek az oroszok. Az erdélyi románokhoz meg betelepült egy csomó havasalföldi, ami visszahúzta az európai civilizációjukat. És nem csak a magyarok jártak azzal rosszul, hogy felbomlott a Kárpát-medence gazdasági, közlekedési egysége. F. T.: Ez fontos szempont, mert eddig f√leg csak a kisebbségi oldalát boncolgattuk a Trianon utáni helyzetnek. Pedig a gazdasági kihatások máig érz√dnek. Sándor említette korábban, hogy az ásványkincseink nyolcvan százaléka a határainkon kívüli területeinken volt. A mai magyar gazdaság problémái oda nyúlnak vissza, ezért vagyunk ma els√sorban mez√gazdasági ország. V. É.: Nem szabad arról beszélnünk, hogy a többi országnak milyen rossz volt Trianon. Hisz Magyarország az Osztrák–Magyar Monarchiában Ausztriával együtt hatalmi tényez√ volt. Nagyon sokan adtak a szavára. Trianon után pedig pici ország lettünk. Azt hallottam, hogy az az ember szerkesztette meg a határokat, aki a knósszoszi palotát feltárta. Azon múlott, hogy ilyen kicsik lettünk, hogy
B. E.: Ahhoz, hogy azt az embert megvethessem, aki letagadja a magyarságát, el√ször is ismernem kellene a körülményeket, és azt is, hogy miket élt át. Hiszen lehet, hogy ezek olyan szörny∫ségek, amelyeket sohasem tud elfelejteni. Szóval lehet, hogy nyomós oka van erre. F. T.: Én Ausztriában diákoskodtam egy évig, úgyhogy én szembesültem azzal, hogy milyen is külföldön magyarnak lenni. Az iskolába elég sok nemzetiség járt, f√leg török vendégmunkások és diplomaták gyerekei. Nem mondom, hogy meg kell tagadni a nemzeti identitást, a származást, de vannak olyan helyzetek, amelyekben nem célszer∫ hangsúlyozni. Ott ugyanis volt egy széls√jobboldali társaság, akik nagyon verték a mellüket, hogy √k osztrákok. És számukra az, hogy magyar, paprikát és b∫nöz√t jelentett, mert a b∫nözést keletr√l, az Ostblockból származtatják, amivel diszkrimináció is együtt járt. Eleinte megpróbálkoztam azzal, hogy megismertessem velük Magyarország másik arcát, a kultúráját vagy a közös múltat. De kés√bb rájöttem, hogy nem lehet, nem érdemes velük vitatkozni, mert nem állnak azon a szellemi színvonalon. S√t még jobban eldurvult volna a helyzet. Maga milyen stratégiát folytatott? F. T.: Megpróbáltam beilleszkedni, és el√bb-utóbb sikerült. Persze lehet, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy Felsmann a nevem, van bennem egy kis sváb is, így el tudtam magam fogadtatni. De voltak kint velem olyan magyar évfolyamtársaim, akik nagyon szenvedtek ett√l a megkülönböztetést√l, holott √k is próbáltak beilleszkedni, de sikertelenül. V. É.: Szerintem egyáltalán nem baj, ha egy osztrák azt gondolja, milyen jó, hogy √ osztráknak született. El kell fogadni minden népet, és minden népnek meg kell, hogy legyen a saját identitása, amit nem szabad feladnia soha. B. K.: Az én apám családja erdélyi, és a húszas években átjöttek Magyarországra, de nálunk soha nem volt szó arról, hogy megtagadjuk az erdélyiségünket. Az én ismer√seim sok helyen találkoztak a magyarságukra büszke emberekkel, akik küzdenek a jogaikért például az oktatásban. De ugyanez érvényes a szlovákiai magyarokra is. V. É.: Tavasszal voltam a csíksomlyói búcsún, és fantasztikus volt látni az összetartozásukat. Talán nem is a miséért mentek oda, hanem azért, hogy az összes székely ember együtt legyen. A mise végén el√ször a magyar, majd a székely himnuszt
84
Trianon és történelem
Ha megnézzük a történelmet, a népvándorlástól kezdve minden a Kárpát-medencén haladt át. Magyarországon azért is él ennyi nemzetiség, mert tranzitország. Szóval stratégiailag fontos hely, amit kiegészít az, hogy mind gazdaságilag, mind kulturálisan fejlettebb, mint a szomszédjai. M. M.: Ez a stratégiai ország kifejezés pontos, mert a Kárpát-medence a Balkán kapuja. Az mindig is forrongó rész volt, ahol sötét népek élnek, s akik mindig háborúznak. Ez a terület már az ókortól kezdve háborús gócpont volt. Ahhoz, hogy oda valaki keletr√l vagy nyugatról be tudjon törni, Magyarországon át kell mennie, vagy használnia kell a légterünket. Ezt pedig lehet, hogy megbosszulnák a balkániak. Magyarországot nem lehet megvédeni, mert körben a hegyek nem hozzánk tartoznak. A NATO számára pedig azért vagyunk fontosak, hogy tudjon keletre terjeszkedni. Minket nem azért vesznek fel a NATO-ba, hogy er√sítsük, hanem azért, hogy nagy balhékat lehessen csinálni. M. S.: Ma már nem lehet ezekben a dimenziókban gondolkodni, és nagy hódítások sincsenek. Ráadásul senki nem akar a Balkánra bemenni. Az azonban igaz, hogy ez geopolitikailag fontos térség, és nyilván világpolitikai érdek volt ennek a tönkretétele. B. K.: Én nem hiszem, hogy Amerikának olyan fontos lenne ez a kis ország. És azt sem hiszem, hogy olyan fontos tényez√ lennénk a NATO életében. Hanem mi vagyunk azok, akiket mindenre rá lehet venni, mint például most erre a koszovói dologra. Ha mégis harcba szállnának, akkor mi adjuk a légteret. Hiszen minden forrongó ponthoz mi vagyunk közel. Egy záróvonal vagyunk. S. D.: Nem hiszem, hogy azért kellünk a NATO-nak, mert fel akarja használni a területünket. Hisz a Balkán repül√gép-anyahajókról is elérhet√. Szerintem inkább azért kellünk nekik, hogy velünk még er√sebbek legyenek, és hogy még eredményesebben fel tudjanak lépni egy másik nagyhatalommal szemben. Mint mondjuk Oroszország vagy Kína. M. S.: Szerintem az, hogy beleegyeztünk a légterünk használatába, gesztus érték∫ dolog. Azt jelzi, hogy mi nem tarozunk Milosevicsékhez. Maga tehát nem ért egyet Kata teóriájával, aki szerint mi mindig pórul járunk történelmünk folyamán. M. S.: Nem feltétlenül ismétl√dik meg a történelem. Lehet, hogy nem mindig járunk pórul.
az az ember nem kapott meg egy bizonyos menynyiség∫ olajfát. (Derültség) Legalábbis én ezt olvastam egy újságban, igaz, hogy nagyon széls√séges újság volt. Melyik újságban? V. É.: Nem akarom ezt megmondani. F. B.: Az tényleg érdekes kérdés, hogy mi vezérelhette az antanthatalmakat a határok meghúzásánál. És azt láthatjuk, hogy a nagyhatalmak érdekei, nem pedig az ítélkezés szigora miatt kellett Magyarországot így megcsonkítani. Hisz mi a Monarchiában Ausztriának tulajdonképpen alárendeltként nem mondhattuk azt, hogy nem kapcsolódunk be a háborúba, tehát mi „ártatlan résztvev√k” voltunk. Ennek ellenére területünk kétharmad részét elvesztettük, tehát a legszigorúbb ítéletet kaptuk. Az már csak hab a tortán, hogy még Ausztria is kapott Magyarország területéb√l. M. S.: Azoknak az országoknak, akik kaptak Magyarország területéb√l, az ölükbe hullott egy hatalmas kincs, az égi manna. Az azonban, hogy vegyipart telepítenek a havasokba, vagy nem becsülik a kulturális örörkséget, csak a saját tehetetlenségüket min√síti. B. K.: Az, hogy mi azt mondjuk: a magyarok a vesztesek, iszonyú egoizmusra utal. Kár lenne így beállítani még akkor is, ha a nagyhatalmak célja a feldarabolással épp az volt, hogy minket tönkretegyenek, mondjuk az iparunk leépítésével. Úgy érzi, hogy a nagyhatalmak „utaztak ránk”? B. K.: Mi mindig ilyen szerepet töltöttünk be, és ez a mára, a NATO-csatlakozásra is érvényes. Ez az olyan ügyekben is megmutatkozik, hogy használhatják-e a légterünket. Csak egy kis csavar vagyunk, akiket felhasználnak, mert nem tudunk nemet mondani. Nekünk mindig kompromisszumot kell kötnünk, és ez mindig a másik félnek el√nyös. Úgy gondolja, hogy egy, a történelmen átível√ kitolássorozat áldozatai vagyunk? B. K.: Igen, ez az els√ világháborútól kezdve máig tart. De mi okuk van a nagyhatalmaknak arra, hogy mindig Magyarország számára hozzanak el√nytelen döntést? Nem mond ennek ellent, hogy Szlovákiát és Romániát fel sem veszik a NATO-ba? B. K.: Mi azért a románoknál vagy a szlovákoknál mégiscsak fejlettebbek vagyunk. Nekik sem jó az, ha egy teljesen színvonaltalan országot próbálnak maguk mellé állítani. F. T.: A Kárpát-medence mindig is stratégiai gócpont volt, ezért vagyunk a NATO számára érdekesek.
85
Lantos Gabriella
B. E.: Szerintem meg igen. ’56-ban is, amikor bejöttek az orosz tankok, Amerika és az egész Nyugat tojt ránk. Nem is érdekelte √ket, hogy ez micsoda jogtalanság. Végül negyven évig tartott. És aki ez ellen szót emelt, azt rögtön vitték is. Ez a korszak elejére volt jellemz√ inkább. B. E.: Igen, de a végén sem lehetett szabadszájúnak lenni. V. É.: Bizony. A nagyapámhoz is bekopogtak, és azonnal, búcsú és kabát nélkül elvitték, és soha többé nem látták viszont. Ez mikor történt? V. É.: Pontosan nem tudom, de az kiderült, hogy valahova a Szovjetunióba vitték, és valamilyen tömegsírba temették. Ez valószín∫leg a malenkij robot lehetett még valamikor a negyvenes években. F. B.: Szeretnék visszakanyarodni ’56-hoz. Az nem igaz, hogy nem tudtak a magyar válságról, de úgy t∫nik, hogy a nagyhatalmaknak nem volt olyan fontos, mint Szuez. M. S.: Kellett volna egy harmadik világháború? Akkor már felrobbant Hirosimában egy atombomba, s√t, egy második Nagaszakiban. És a nyugatiak tisztában volta vele, hogy a következ√ egy apokaliptikus háború lett volna. Lehet, hogy még jobban pórul járt volna Magyarország. És az amerikaiak biztosan nem szerették volna, ha miattunk a Fehér Ház kertjében elkezdenek hullani az atombombák. Igazából azt sem tudták, kik vagyunk. M. M.: Most nemrégen volt egy összeállítás a TV-ben ’56-ról. Abban szó volt arról is, hogy újságírók rohangásztak itt a New York Timestól, és azok mindenféléket leírtak, de azt Amerikában pletykának vették. Inkább a szuezi válsággal tör√dtek. F. B.: Ez nem véletlen, hisz Szuez amerikai érdekeltség volt, Magyarország meg az orosz övezetbe tartozott. Ha akkor Amerika vagy a szövetségesek nyíltan kiállnak Magyarország mellett, az okozhatott volna egy harmadik világháborút. S. D.: Olvastam egy könyvet Sztálinról, amiben az állt, hogy ha ’53-ban nem hal meg Sztálin, akkor √ robbantotta volna ki a harmadik világháborút. Így tényleg nagyon közel lehettünk a háborúhoz, hisz három évvel kés√bb az orosz hader√ még mindig képes lett volna rá. Ebben pedig megtalálhatták volna az indokot hozzá. B. K.: Ezt csak akkor ítélhetnénk meg pontosan, ha tudnánk, hogy mi történt. De azok között, akik ’56-ot megérték, alig találunk olyan embert, aki hév vagy indulat nélkül beszélne err√l. Az domi-
nál az egészben, hogy mi magyarok vagyunk, és igazságtalanság történt velünk. Nem tudunk emiatt józan fejjel gondolkodni. F. T.: A nagyhatalmak számokban gondolkodnak. A NATO-ba való felvételünknél az játszhatott szerepet, hogy kis ország vagyunk, nem túl jelent√s iparral, amit mint els√ védelmi vonalat fel lehet áldozni. Hisz a háború a mi területünkön fog folyni. Míg ha nem lépnénk be a NATO-ba, lehet, hogy a háború elvonulna a fejünk felett. Milyen háborútól tart? F. T.: Egy elképzelt, jöv√beni háborúról beszélek. F. B.: Ugyanezt az eddigi széls√ államok is elmondhatták volna, például az NSZK. Tehát, hogy KeletNémetországból bármikor megindulhattak volna a szovjet csapatok. Az, hogy most elkezd√dik a NATO keleti b√vítése, azt is jelenti, hogy kés√bb ez folytatódik Románia irányába. Akkor pedig nem mi leszünk a széls√k. M. S.: Ha ennyire nem tetszik nektek a NATO, akkor mi mást képzeltek el a jöv√nkre nézve? V. É.: Függetlenséget. M. S.: Ezzel vissza is kanyarodhatunk Trianonhoz, mert ott ez elszállt. Azzal, hogy kicsik lettünk, meg a gazdaságunk is kicsi lett, meg a nemzet is szétaprózódott. A függetlenség lehet√sége a boncasztalon bevégeztetett. Azt mondja tehát, hogy Trianon óta nincs más választásunk, csak az igazodás és alkalmazkodás, mert olyan kis, jelentéktelen ország lettünk? M. S.: Ennél egy kicsit összetettebb ez a dolog. Elméletben lehetne más politikán is gondolkodni, de gyakorlatban semmi más megvalósítható nem kínálkozik. Líbiában, Irakban ezt meg tudják csinálni, mert van olajuk. De mi nem akarunk és nem is tudunk olyan úton járni. B. K.: Ez így van. Nekünk nincs más utunk. Mert nézzük meg Svájcot. Olyan a gazdasága, hogy meg tud állni a saját lábán. De mi lenne, ha mi azt mondanánk, hogy függetlenek leszünk, egy ilyen gazdasággal. F. B.: A semlegességet a nagyhatalmaknak garantálniuk kell, ahogy ez Svájc esetében megtörtént. De nekünk ki garantálná ezt? Senkinek sem áll érdekében. Tehát nem lehetünk semlegesek. Amib√l az következik, hogy NATO-tagnak kell lennünk. M. M.: A NATO-ról nekem az jut eszembe, hogy vagy az egyik rossz, vagy a másik. Ha függetlenek vagyunk, bárki megtámadhat bennünket, és nem tudjuk magunkat megvédeni. Ha pedig csatlako-
86
Trianon és történelem
zetiségi kérdésre. A legjobb példa erre Dél-Tirol, ahol osztrák kisebbség él. Az anyanyelvi oktatatás ügyét megoldották, mindenki ott tanul, ahol akar. Egyébként én a magyarságot úgy tekintem, mint egy kereket, ami forog az id√k végtelenségében, az évszázadok útján. Ennek a keréknek a tengelye Trianon és a történelmi Magyarország. Ezt mindig olajozni kell, zsírosan kell tartani. Mert ha nem, akkor a kerék leáll. Miért jó az nekünk, ha – ahogy maga mondta – mindig olajozzuk ezt a kereket? M. S.: Azért, mert ez a határ még csak nyolcvanéves. A történelmi Magyarországé meg ezer, amihez egy korszak és egy kultúra tartozik. Ez a mi civilizációnkat szimbolizálja. A határon túli magyarság pedig sajnos a 23. órában jár. A kultúráját tönkreteszik, és egy programszer∫ asszimiláció áldozata. M. M.: Én nem tudok optimista lenni az Unióval kapcsolatban sem. A határon túli kisebbségt√l elválasztanak bennünket, mert a határokat le kell zárni Schengen szerint. Az ideális az lenne, ha a körülöttünk lév√ országokkal együtt lépnénk be. De √ket sosem fogják felvenni, mert azt sem tudják, mi az a kultúra. Legalábbis a következ√ százötven évben nem. B. K.: Trianon 1920-ban volt, ma pedig 1998 van. A mai újságban mégis volt egy hír Kolozsvárról, hogy nem kívánatos személynek nyilvánítottak olyanokat, akik a magyar–német egyetem megalapításán dolgoznak. Nevetséges, hisz mikor volt már Trianon? Mire jó nekik ez az ellenségeskedés? F. B.: Nagymagyarországot visszaállítani szükségtelen, hisz nem lenne jó manapság soknemzetiség∫ országnak lenni. De lehetetlen is, hiába csatoltak el színtiszta magyar területeket is. Viszont a II. világháború el√tt és alatt visszacsatolt területek szerintem jogosan tartoztak akkor ide, és egy kisebb részük talán még mind a mai napig jogosan kerülhetne Magyarországhoz. Igaz, hogy Hitler adta nekünk azokat a területeket vissza, de volt benne igazság, és a trianoni béke mégiscsak felülbíráltatott. A párizsi békében nem ezek a szempontok, hanem a Hitlerhez f∫z√d√ kapcsolat játszott szerepet. F. B.: Pontosabban a nagyhatalmi érdekek. Persze, hogy vissza kellett venniük a szövetséges hatalmaknak, mert mivel magyarázták volna meg Romániának, hogy Észak-Erdély márpedig Magyarországhoz tartozik. Nyilván Hitlerre tudtak hivatkozni.
zunk a NATO-hoz, akkor egy el√retolt végvár leszünk. Az alapító okiratban benne van, hogy √k az észak-atlanti térséget védik, mi pedig nem ott vagyunk. Mikor Görögország és Törökország összekapott Cipruson, a NATO hagyta √ket. Nem mondták azt, hogy hagyjátok már abba, hisz haverok vagyunk. Ahogy az eddigi beszélgetést hallgattam, az az érzésem, hogy sajnálják kicsit, hogy már nem vagyunk egy középbirodalom meghatározó országa. Rendre el√került az a tétel, hogy kicsi, jelentéktelen ország vagyunk, amelyikkel packázhatnak a nagyhatalmak. Tényleg ilyen fontos az, hogy mekkora egy ország? Olyan jó lenne nagyhatalomnak lennünk? S. D.: Ez attól függ. Ha nincs Trianon, és megmaradunk nagy országnak, az nagyon jó lenne. De most, ha Trianon után visszakapnánk a területeket, az nem lenne jó. Úgy járnánk, mint Németország a keleti tartományokkal, amelyek nagyon lerontották a gazdaságát. Ha megkapnánk Erdélyt, akkor az így sem túl jó gazdaságunkat teljesen tönkretenné, hisz ami ott van, az borzasztó. Lehet, hogy a magyarság együtt lenne, és egy id√ után fel lehetne hozni Erdélyt is, de most pillanatnyilag nem lenne jó. Annál is inkább, mert mindjárt belépünk az Európai Unióba, ahol a határok elt∫nnek, és egész Európa egy egységes nagy állam lesz. Akkor pedig Trianon kérdése is értelmét veszti? S. D.: Igen. Az egész kérdés érdektelenné válik. Hisz nem lesznek az erdélyi magyarok megkülönböztetve, megkapják √k is az autonómiát. B. K.: Persze, ha az unióba belépünk és a határokat felszámolják, az jó lesz a határon túli kisebbségnek. De rossz szájíz mindenképpen marad, és nem lehet Trianont meg nem történtté tenni. Lehet, hogy pár száz év múlva már nem lesz érdekes, de amíg mi élünk, mindig emlékezni fogunk erre. M. S.: Én is egyetértek Danival abban, hogy elképzelhetetlen már a Nagymagyarország az eredeti határokkal. Nem is els√sorban a gazdaság miatt. Hanem azért, mert akkor több millió idegen nemzetiség∫ polgár is ezeken a határokon belül élne. Ki tudja azt megjósolni, hogy nem lenne-e akkor itt is egy Észak-Írország vagy a spanyolországi Baszkföld, és nem kezdenének-e robbanni a bombák. És a másik oldalról elölr√l kezd√dne az egész. Akkor a románok mondhatnák azt, hogy velük mennyire kitoltak. Ezért is, meg fizikailag is képtelenség. Szerintem is az EU a megoldás a nem-
87
Lantos Gabriella
Maga el tud képzelni részleges revíziót? F. B.: Tulajdonképpen elképzelhetetlen, mert mindegyik országgal aláírtuk a határok sérthetetlenségér√l szóló szerz√dést. Háborút biztosan nem fogunk kirobbantani, és ha meglesz az EU, akkor talán nem is lesz rá szükség. V. É.: A románok és a szlovákok nagyon félnek attól, hogy újra egyesül Magyarország. Különben nem csinálnák azt Kolozsváron, hogy nemzeti szín∫re festik a padokat. A magyar embernek Trianonról úgy kell gondolkodnia, hogy valószín∫leg soha nem fog visszaállni az a rend, ami akkor volt. Viszont soha nem szabad elfelejteni, hogy mit tettek velünk, és ahol lehet, ott majd törlesztenünk kell. Kinek, a nagyhatalmaknak vagy a szomszédoknak? V. É.: Természetesen a nagyhatalmaknak. Hiszen úgy állt el√ttük Magyarország, mint egy néma vádlott, semmi beleszólása nem volt semmibe. Mire gondol, hogyan kellene törlesztenünk? V. É.: Most egyel√re sehogy. De ha megalkuszunk és beletör√dünk, akkor ez így is fog maradni. Mert egyébként nem marad így? V. É.: Ha az emberekben az a tudat él, hogy rosszat tettek velünk, amit nem szabad hagyni, akkor el√bb-utóbb csak lesz egy olyan helyzet, amikor vissza tudunk vágni. Mindig születnek olyan vezéregyéniségek, akik kis országból is nagyot tudnak csinálni. F. B.: Nagyon szomorú, hogy semmi belszólásunk sem volt a békefolyamatba. Népszavazást egyedül Sopronban engedélyeztek. Csak Apponyi mondhatta el a beszédét, és azzal vége is lett mindennek. Még csak lehet√ségünk sem volt arra, hogy az álláspontunkat kifejtsük, és azt objektíven elbírálják. M. M.: Az I. világháborút lezárták egy békesorozattal, aminek Trianon a része volt. Azonban olyan helyzetet teremtett, ami a veszteseket sértette. Minket is. Minket a legjobban. A II. világháború err√l szólt, hogy Trianon és a többi béke igazságtalanságát megtorolják. Ezért a Párizsi békében mindent visszacsináltak. Pontosabban nem ugyanaz állt vissza, mert minden vesztes kapott valamit, csak mi nem. Arra hivatkozva, hogy a magyar kormány az utolsó pillanatig kitartott Hitler mellett. F. B.: Tulajdonképpen Szálasi volt az egyetlen széls√séges hitlerista. Addig a magyar kormány semleges próbált maradni. Márciusban pedig azért vonultak be a németek, mert látták, hogy Magyarország szeretne kiszállni a háborúból.
F. T.: Az, amit Éva mond, rossz politika. Trianon óta nyolcvan év telt el. Ennyi id√ alatt ezek az emlékek nem a tanulság értéküket √rzik meg, hanem a régi sebeket tépik fel. Szerintem végre el kellene fogadni Trianont, mert ezen úgy sem lehet változtatni. Inkább a megbékélésre kellene törekedni a körülöttünk él√ népekkel, minthogy be akarnánk valamit hajtani rajtuk vagy a nagyhatalmakon. Ezt a helyzetet el kellene fogadni, és a részünkr√l ezt a kérdést lezárni. V. É.: Persze lehet ezzel a helyzettel együtt élni, mert együtt élünk vele ma is. De nem szabad elfelejteni és megbocsátani. M. S.: Én a kerék hasonlatommal nem a revízióra utaltam, hanem arra, hogy kulturális és történelmi vonatkozásban nem szabad elfelejteni Trianont. És én bízom abban, hogyha a környez√ országok nem is jutnak be az Unióba, autonómiát fognak adni a magyaroknak, hisz Romániában egyszer már ez megtörtént. Amit halottunk, az elég veszélyes dolog. Mert mit jelent az, hogy behajtani valamit a nagyhatalmakon. Ilyen hangulat már volt egyszer, és nem vezetett jóra. A húszas évek sóvárgása, ácsingózása nem volt megoldás, a bele nem tör√déssel és a környez√ népekkel szembeni engesztelhetetlenséggel együtt sem. Ez semmilyen gyümölcsöt nem termett. Ebb√l lett a Bécsi Döntés, Párizsi Béke, és ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk. V. É.: Én sem azt mondtam, hogy szervezzünk egy hadsereget a nagyhatalmak ellen. M. S.: Nem? Akkor mit jelent a behajtás? Azt, hogy nem adunk el gabonát a nagyhatalmaknak? V. É.: Ezek szerint az én környezetem ezzel egyedül van. Én azonban nem fogom elfelejteni Trianont, és hogyha adódik rá alkalom, akkor ezt törleszteni kell. Hiszen ez velünk óriási kitolás volt. Úgy fogom nevelni a gyerekemet, hogy √ is azt gondolja, amit én gondolok err√l. Tehát, hogy ezt nem lehet elfelejteni. F. T.: Pedig egy id√ után romanizálódik Erdélyben a lakosság. És ahogy az id√ telik, még inkább. Az asszimilációnak csak a mértékén lehet változtatni. Persze van ellenpélda is, mint a zsidók, akik diaszpórában is megmaradtak. Most pedig már államuk is van. Lehet, hogy itt nem is az asszimiláció a legnagyobb gond, hanem a betelepülés és a keveredés. De el kell fogadni, hogy ezen már nem lehet változtatni. A tanulságot viszont le kell vonni. F. B.: A nagyhatalmakkal kapcsolatos törlesztésnek nincs értelme, mert egyrészt a politikusok, akik
88
Trianon és történelem
mindig a románokkal szúrtak ki. Trianonnál azt is figyelembe kell venni, hogy az elcsatolt területeken hárommillió magyar és körülbelül nyolcmillió más nemzetiség∫ élt. Ha Trianon nem következik be, akkor most Magyarországot szidná mindenki. Magyarország nemzetiségpolitikája sem lenne nagyvonalúbb? Nincs benne ez a lehet√ség ebben a népben? Z. Zs.: Egy népben nincs benne semmilyen lehet√ség. Egy népben mindenféle emberek vannak, és minden azon múlik, hogy ki van hatalmon. Romániában most van egy elég népes széls√jobboldali blokk, ez biztos. De az is biztos, hogy Magyarországon is minden második ember utálja a románokat. És √k miért nem szeretnek bennünket? Z. Zs.: Ugyanúgy nincs rá okuk, mint nekünk utálni √ket. A háborút megnyerték, mert azon az oldalon álltak, és ezért területeket kaptak. Lehet, hogy egy kicsit többet, mint amennyit kellett volna. Mindannyiunknak jobb lett volna, ha ott húzzák meg a határokat, ahol az etnikai határok vannak. Most viszont az a helyzet, hogy az ördög találmányának gondolják az autonómiát és az anyanyelv∫ oktatást, ami azt jelzi, hogy nem tudnak konfliktus nélkül együtt élni a magyarokkal. Z. Zs.: Hogyha elmennék külföldre élni, én nem egy magyar nyelv∫ egyetemet követelnék, hanem a külföldi ország nyelvén végezném a tanulmányaimat. Ha van kétmillió magyar, akkor persze meg kell adni az egyetemet és az autonómiát is. Igen, de épp ezt nem akarják. Mi az oka annak, hogy ennyi év után sem tudnak konfliktus nélkül együtt élni? V. É.: Mert az erdélyi magyarok lélekben nem tartoznak Romániához. És ezt mind a két fél nagyon jól tudja. Z. ZS.: Talán abban lehet reménykedni, hogyha az EU megvalósul, akkor értelmét veszti ez az egész konfliktus. Ha megsz∫nnek az éles határok, talán mindenki Európán belül és talán azon kívül is ott fog lakni, ahol akar. Aki úgy gondolja, hogy nem tetszik neki a román nyelv∫ oktatás, az Magyarországon fog tanulni. Ezek szerint csak személyes megoldások vannak. Aki valahol rosszul érzi magát, az kivándorol. De hát kétmillió ember mégsem szedheti a sátorfáját. F.B.: Ha Románia is be akar lépni az EU-ba, akkor bizonyos követelményeket nekik is teljesíteniük kell. Abban reménykedhetünk, hogy akkor már olyan racionálisan gondolkodó politikusai lesz-
akkor éltek, már rég meghaltak. Másrészt pedig a saját érdekeik szerint cselekedtek. Hiszen ha Magyarország nagyhatalom lenne, mi is ezt tennénk. Tamás viszont azt mondta, hogy meg kell tanulnunk együtt élni az utódállamokkal. F. B.: Ez viszont nem csak rajtunk múlik. Most Szlovákiában ugyan kormányváltás történt, és remélhetjük, hogy ez a kabinet szerencsésebb lesz, mint az el√z√ volt. De amíg a nacionalistáknak akkora hangjuk van Romániában, mint most, és törvénnyel a széls√séges nacionalisták ellen nem lépnek fel, addig nem tudunk Romániával igazán kijönni. Nem lehetséges, hogy nemcsak nekünk nehéz feldolgoznunk ezt e Trianon-kérdést, hanem a románoknak és a szlovákoknak sem könny∫, bármilyen furcsán hangzik is ez el√ször? F. B.: De hát nekik mit kellene feldolgozni? Azt, hogy integrálták Erdélyt? M. M.: Romániában már olyan régen a nacionalisták vannak uralmon, hogy az egész népbe ezt nevelték bele. Ez nem fog megváltozni. M. S.: Ott is megváltozik ez, ha megváltozik a politika. Én bízom benne, hogy ha ott gazdagság és b√ség lesz, akkor a gy∫löletnek nem lesz helye. Ahol gazdagság, szabadság és demokrácia van, ott nincs helye a gy∫löletnek. A maga tételének ellentmond Tamás ausztriai tapasztalata. M. S.: Igen, mindig van egy nagyon hangos kisebbség. Haider húsz százalék körüli erdményt ért el a legutóbbi választásokon. M. S.: Az osztrák helyzetet nem ismerem, de biztos vagyok benne, hogy ahol demokrácia van, b√ség van, ott nincs gy∫lölet. Romániában valószín∫leg így lesz, ha megindul a nagyarányú fejl√dés. F. B.: Biztos, hogy bennünk és a mi politikusainkban is van hiba. Most nem tudok példát mondani, de biztos. (Közbeszólás: Kérdezd meg a románokat!) Szerintem, mi magyarok jó úton vagyunk afelé, hogy feldolgozzuk Trianont. A románok még gyakorolhatnak. Zsolt, maga eddig egy szót sem szólt, mi ennek az oka? Z. Zs.: Nekem err√l a kérdésr√l nagyon más véleményem van. Trianon szerintem napjainkban teljesen lényegtelen. Volt, megtörtént, de mivel már nem lehet rajta változtatni, nézzük meg, mit lehet tenni a jöv√ért. Az pedig, hogy velünk mindig kiszúrtak, az a mi néz√pontunk. Ha err√l egy románt megkérdeznénk, √ bizonyára azt mondaná, hogy
89
Lantos Gabriella
nek Romániának, akik belátják, milyen felesleges az acsarkodást tovább folytatni. Ez persze a Trianon-kérdést nem oldja meg, mert az mindig rossz emlék marad. Z. ZS.: De ne legyen több emléknél! M. M.: Márpedig az emléknek épp az a természete, hogy több önmagánál. Például magába foglalja a sérelmet is. Kétszáz év múlva már tényleg nem a sérelemre, hanem a történelmi tényre fognak gon-
dolni. És akkor már nem emlék lesz, csak tudás. De én jobban szeretem azt, hogy ez egy emlék. Z. ZS.: Nem jó az, ha valaki sérelmeket hordoz magában egy másik nép iránt. Egy id√ után mindenbe bele kell tör√dni. Különösen abba, aminek a megváltoztatására nincs esélyem. Azon pedig, ami Trianonnál történt, tovább kell lépni. Ebb√l a megcsonkított Magyarországból kell kihozni a lehet√ legtöbbet.
Dennis Oppenheim: Ujj-templomok, 1994
90
