TRIANON, június 4. Áldást a magyarra!

XXIX. évfolyam, 1. szám

Budapest, 2010

TRIANON, 1920. június 4. A világtörténelem legnagyobb szégyene, igazságtalansága és kegyetlensége! Trianon: the greatest disgrace, unjustice and cruetly of the universal history!

Áldást a magyarra!

Máskor is hevert már elkötözött tagokkal. Zsibbadtan alélt a balga erõszakkal. De mihelyt fölengedt fojtó köteléke, futni kezdett a vér elapadt erébe. Visszakapta, ami soha el nem veszett. Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb. Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre, bár a világ minden fegyvere õrizze. Mert erõs a fegyver és nagy hatalmasság, de leghatalmasabb mégis az igazság. Útja, mint a Dunánk és csillagok útja: nincs ember, aki azt torlaszolni tudja. Él a nagy Isten és semmise megy kárba, Magyarok se lettünk pusztulni hiába, hanem példát adni valamennyi népnek, mily görbék s biztosak pályái az égnek. Ebbõl tudhatod már, mi a magyar dolga, hogy az erõs elõtt meg ne hunyászkodna. Erõs igazsággal az erõszak ellen: így élj, s nem kell félned, veled már az Isten. Kelnek a zsarnokok, tûnnek a zsarnokok. Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod. Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg, és jön az igazság, közelebb, közelebb... (Babits Mihály)

Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik. A haza, a haza egyenlõ volt mindig ezer év óta már, és mindig az marad, mert nem darabokból összetákolt darab: egytest a mi hazánk, eleven valami! Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani!

2

VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ

2010/1.

A Történelmi Vitézi Rend fõkapitányának levele a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének ügyvivõjéhez Tartalom: A Történelmi Vitézi Rend fõkapitányának levele a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének ügyvivõjéhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Változás... változást vár minden lélek . . . . . . . . . . . . . . . 2 Magyarország nemzeti gyásznapja . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Összmagyar megemlékezõ tüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Nemzeti Feltámadási Menet 2010. . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Néhány Trianon-megemlékezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Doni megemlékezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Kitörés – A becsület napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Az Egyetemi Rohamzászlóalj. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 A közjogi helyzet értékelése az alkotmányosság szemszögébõl. . . . . . . . . . . . . . . . 10 Magyar Vitézek Bálja, 2010. február 13. . . . . . . . . . . . . 11 Könyvgyûjtés – Kárpátaljára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Akikre büszkék vagyunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 A Szent Korona mentésének 65. évfordulója Mattsee Salzburg tartomány, Ausztria, 2010. július 2-3-4. . . . 16 Helyesbítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 ERDÉLY TÖRZSSZÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Csíkszereda, 2010. május 8., Millenniumi templom . . 18 Vitéz Horthy István Kormányzó-helyettes – Mindig közöttünk marad! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Érdekesség… Egy repülõút története és tanulságai . . . 20 Az Erdély Törzsszék 2009. évi évzáró állománygyûlése. 20 Kerekes Izsák-emléknap Nagymohán . . . . . . . . . . . . . . 21 A doni tragédia áldozataira emlékeztek Sepsiszentgyörgyön . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Megújult Sinka István szülõháza. . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Sepsiszentgyörgy 1848 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Szováta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Csíkszereda – Gyõzzük le kishitûségünket! . . . . . . . . . 23 Szent László Király napjai, 2010. június 24-27. . . . . . . 23 Szent Ágoston-templom, 2009. aug. 29. . . . . . . . . . . . . 23 BUDA TSZK – Eseménykrónika . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Boldog vitéz báró Apor Vilmos, a vértanú püspök. . . . . 26 ÉSZAK-DUNÁNTÚLI TÖRZSSZÉK. . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 A Veszprém vármegyei alcsoport hírei . . . . . . . . . . . . . 27 Koszorúzások Várpalotán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 A magyar katona hõsi helytállását hirdeti! . . . . . . . . . . 28 NYUGAT-DUNÁNTÚLI TÖRZSSZÉK . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Soproni Honvéd Hagyományõrzõ Egyesület . . . . . . . . . 29 KELET-MAGYARORSZÁGI TÖRZSSZÉK . . . . . . . . . . . . . 30 DÉL-ALFÖLDI TÖRZSSZÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Nagykõrös, városi ünnepség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Wass Albert felolvasás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 KÖMA Eseménynaptár 2009. okt. 1-tõl 2010. márc. 31-ig . . . . . . . . . . . . . . . 31 Vitézi lovas híradó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 ÉSZAK-KELET MAGYARORSZÁGI TÖRZSSZÉK. . . . . . . . 38 2009. év eseményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 1848 emléke – koszorúzás Miskolcon márc. 15-én . . . 39 Horthy Miklós Társaság 2010. II. félévi programjai . . . 39 KELET-MAGYARORSZÁGI TÖRZSSZÉK . . . . . . . . . . . . . 40 A Magyar Kultúra Napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 Gyertyagyújtás a II. vh. áldozataiért Ibrányban . . . . . . . 40 Örömhír! Házasságkötés! Gólyahír . . . . . . . . . . . . . . . . 41 Magyar Örökség Díjat kapott Prohászka Ottokár püspök . . 42 66 év után életre kelt a NIMRÓD- és a BOFORS-díjas. . 43 Hadak útjára léptek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 Szlovénia, Ukanc. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 Hiszekegy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47

2010.04.10. Mély megrendüléssel értesültünk a lengyel nemzetet ért tragikus csapásról. Döbbenten állunk lengyel testvéreink vesztesége, gyásza elõtt, amellyel az 1940-ben ellenük elkövetett nemzetpusztító öldöklés 70. évfordulóján kell szembenézniük. Kérjük minden lengyel testvérünket, fogadják szívbõl jövõ, legmélyebb együttérzésünket, és erõsítse õket a tudat, hogy Magyarország minden tisztességes polgára szeretettel gondol rájuk ebben a nehéz órában. Fogadja a lengyelek Istene engesztelõ áldozatnak ezt a szerencsétlenséget, és erõsítse meg a hozzátartozókban és minden lengyelben a hitet, hogy a sok-sok mártír áldozata, a hozzátartozók imái, és magyar barátaik fohászai és együttérzése nem hiábavalóak. Isten áldása és a magyarok szeretete adjon erõt lengyel testvéreinknek a csapás elviseléséhez, örök nyugodalmat az áldozatoknak, és soha meg nem szûnõ emlékezést a lengyel nemzet minden tagjának! Isten tartsa meg és erõsítse Lengyelországot! Éljen Lengyelország! Együttérzéssel, gyászukban osztozva, tisztelettel: vitéz Hunyadi László fõkapitány

List komendanta Historycznego Zakonu Rycerskiego do rzecznika Ambasady Polskiej Rzeczypospolitej w Budapeszcie 10.04.2010. Jesteœmy g³êboko wstrz¹œniêci tragicznym ciosem, którego dozna³ dzisiaj naród polski. Stoimy przera¿eni wobec straty i ¿a³oby naszych polskich braci, z któr¹ musz¹ siê zmierzyæ w 70 rocznicê pope³nionej na ich narodzie w 1940 roku zbrodni ludobójstwa. Prosimy wszystkich naszych polskich braci, ¿eby przyjêli p³yn¹ce z naszych serc, najg³êbsze wyrazy wspó³czucia, i niech wzmacnia ich œwiadomoœæ tego, ¿e ka¿dy prawy obywatel Wêgier myœli o nich z mi³oœci¹ w tych trudnych godzinach. Oby Bóg Polaków przyj¹³ to nieszczêœcie, jako ofiarê odkupienia i umocni³ w krewnych zmar³ych i wszystkich polakach wiarê w to, ¿e poœwiêcenie ¿ycia tak wielu rodaków, modlitwy ich bliskich oraz pacierze i wspó³czucie wêgierskich przyjació³ nie s¹ daremne. Niech b³ogos³awieñstwo Boga i mi³oœæ Wêgrów da si³ê polskim bratankom do zniesienia tego ciosu, wieczny odpoczynek ofiarom, i nieprzemijaj¹c¹ pamiêæ o nich u wszystkich ludzi polskiego narodu! Niech Bóg chroni i umacnia Polskê! Niech ¿yje Polska! Wspó³czuj¹c i dziel¹c Wasz¹ ¿a³obê, z powa¿aniem: Rycerz László Hunyadi komendant

Változás... változást vár minden lélek Szomjazzuk az õszinte tisztaságot, s várjuk, támogatjuk a nemzetépítõ munkát. A törvény szigorát. Az elesettek felkarolását. Az egység megteremtését. Keresztény/keresztyén hitünk tiszteletben tartását, ápolását. Köszöntjük az erre elhivatott, ezért élõ és ezért tévõ erõt, a nemzeti öntudatot feltámasztó nemzeti kormányt. Minden erõnkkel szolgáljuk a nemes célok elérését segítõ közös erõfeszítéseket: magyarságunk megmaradását a Kárpát-medencében; gyermekeink otthon-teremtését, a képesítésnek megfelelõ munka megteremtését, tisztes megélhetést, s a békés, nyugodt élet körülményeinek létrejöttét. Történelmi Vitézi Rend

2010/1.


3

MAGYARORSZÁG NEMZETI GYÁSZNAPJA „Nem kell nekünk a más folyója! Nem kell nekünk a mások bérce! Csak magyar hegy és magyar róna Ahogy az Isten rég kimérte.

Nem kell nekünk idegen égbolt, Egy porszeme se a világnak! Csak az kell, ami a miénk volt! Igazságot, Igazságot, Igazságot Magyarországnak!”

A hazánkat gyalázatosan megcsonkító trianoni békediktátum 90 esztendeje, 1920. június 4-én, budapesti idõ szerint 16:32-kor íratott alá. Szerzõnk, aki hadtörténész-muzeoló-

gus, noha egyoldalas összefoglalót kértünk tõle, alapos leírással szolgált. Hálásan köszönjük a nagyívû tanulmányt. Írását a következõ kiadványban folytatjuk. (szerk.)

A trianoni békediktátum „Testvéreink, ti drágák odafenn, minket itt fogott a beomló tárna! Csak fájó sóhajunkkal üzenhetünk hozzátok fel, A fényes napvilágra. … Testvéreink, ti drágák odafenn, zokog-e értünk hét falu harangja? Sikolt-e érettünk a vészharang? Hozzánk a mélybe nem hatol a hangja.” … 1920. március – Reményik Sándor A Magyarországot és a magyar nemzetet megnyomorító trianoni békediktátum elõkészítésérõl és hatásairól napjainkig igen sok publikáció jelent meg, attól kezdve, hogy rendalapító és országgyarapító vitéz nagybányai Horthy Miklós altengernagy, mint kormányzó felemelte a nemzetet nyomorából. De mi is volt maga a trianoni béke? A Nagy Háborút lezáró Versailles-környéki békék szakítottak az évezredes béke-kultúrával. A különféle háborúkat lezáró békék – mint azt etimológiailag maga a béke szó jelenti – egészen a XIX. század végéig arra szolgáltak, hogy megbékéltessék a legyõzött fele(ke)t. Jó példája ennek a napóleoni világháborút lezáró 1815. évi bécsi békerendszer, amely Franciaországot visszaemelte a nagyhatalmak sorába, s alkalmas volt a világméretû béke megõrzésére egy teljes évszázadon át. A XX. századra azonban ez a békekötési kultúra átadta a helyét a diktátumoknak, amelyek a legyõzöttek megbüntetésére törekedtek, s ez egyaránt érvényes az 1919–1922 közötti versailles-i–washingtoni és az 1947. február 10-i párizsi békerendszerre. Épp ez utóbbi bizonyítja, hogy az elõbbit nem is biztos, hogy békének lehet minõsíteni: negyed század múltán újabb békerendszer megalkotására volt szükség, a Totális Háború, egyben az 1914-tõl három szakaszban 1945-ig tartó XX. századi világháború lezárására. A magyar történelemben trianoni béke néven elhíresült diktátumot, mint a Magyar Királyság és a Nagy Háborúban gyõztes Szövetséges és Társult Hatalmak közötti hadiállapot lezárását és a háború utáni békeidõszak alapelveit kodifikáló nemzetközi jogi okmányt 1920. június 4-én a Versailles melletti Nagy-Trianon

palotában (Grand Trianon, tévesen a Kis-Trianon palotában vagy a Kis- és a Nagy-Trianon palotát összekötõ folyosó csarnokában) írta alá magyar részrõl Benárd Ágost, a Simonyi-Semadam-kormány népjóléti és munkaügyi minisztere és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, illetve 17 állam (az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Nagy-Britannia és Olaszország, továbbá társult hatalomként Belgium, Csehszlovákia, Görögország, Kína, Kuba, Lengyelország, Nicaragua, Panama, Portugália, Románia, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság és Sziám) meghatalmazottja. A trianoni békediktátum aláírásakor – a maradék – Magyarországon 10 percre megállt az élet, s megszólalt minden harang, duda stb. A Nemzetgyûlés 1920. november 15-én fogadta el, egy ünnepélyes tiltakozó nyilatkozat elfogadását követõen. 1921:XXXIII. törvénycikk címmel 1921. július 26-án lépett hatályba Magyarország és a ratifikáló, illetve a ratifikációs okmányokat kicserélõ országok (Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Japán, Nagy-Britannia, Olaszország, Románia, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság és Sziám) között a Nemzetgyûlés általi törvénybe iktatásával. Görögországgal csak 1921. október 15-én lépett életbe. Az Amerikai Egyesült Államokkal, miután annak Kongresszusa a trianoni békét nem ratifikálta, Magyarország külön kötött békét, amelyet 1921. augusztus 29-én írt alá Budapesten Ulysses Grant-Smith, az USA magyarországi megbízottja és gróf Bánffy Miklós magyar külügyminiszter, s az 1921:XLVIII. törvénycikként 1921. december 17-én vált hatályossá. Szovjet-Oroszország (a késõbbi Szovjetunió) sem írta alá a trianoni diktátumot, majd csak az 1947. február 10-i párizsi békét. 1. A békeszerzõdés szerkezete A szerzõdés 14 rész 364 cikkelyébõl állt. Bevezetõ része tartalmazta a Magyarországgal szerzõdést kötõ szövetséges és társult hatalmak felsorolását, s kimondta a hadiállapot megszûnését közöttük. Az I. rész a Nemzetek Szövetsége Egyesség-okmányát; a II. Magyarország határainak megállapítását; a III. a politikai rendelkezéseket, a más országokhoz került területekrõl, tulajdonokról és követelésekrõl való lemondást, a magyarországi kisebbségek védel-

4


mét és az állampolgárság kérdését; a IV. az Európán kívüli érdekeltségek újraszabályozását; az V. rész a katonai határozványokat; a VI. a hadifoglyok hazaengedését, hazaszállítását és a háborúban elesettek sírhelyének kérdését; a VII. a büntetõ rendelkezéseket, a háborús bûnösség fogalmát és a bûnösök bíróság elé állítását; a VIII. a jóvátételi kötelezettségeket; a IX. a pénzügyi határozványokat; a X. a gazdasági rendelkezéseket, benne a legnagyobb kedvezmény elvének 5 évre szóló, egyoldalú érvényesítési kötelezettségét, vasút-, posta- és távíróegyezményt, a volt Központi Hatalmak országaival 1914. augusztus 1. után kötött gazdasági szerzõdések hatályon kívül helyezését, a magyar kormányok 1918. november 3. és 1920. június 4. között hozott, a Szövetséges és Társult Hatalmakat érintõ gazdasági rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését; a XI. a légi közlekedésre vonatkozó szabályokat; a XII. a kikötõkre, a víziutakra és a vasutakra vonatkozó rendelkezéseket, a Duna nemzetközi víziúttá nyilvánítását, egy, Magyarország tengerre való szabad kijutása érdekében késõbb letárgyalandó egyezmény megalkotásának kötelezettségét, Magyarország elõzetes hozzájárulási kötelezettségét a Szövetséges és Társult Hatalmak által késõbb megalkotandó közlekedési egyezményekhez; a XIII. a munkáról, a nemzetközi munkaügyi szervezetekhez való magyar kapcsolódásról szóló rendelkezéseket és a Nemzetközi Munkahivatal alapszabályát; a XIV. a vegyes rendelkezéseket, benne Magyarország hozzájárulását a Szövetséges és Társult Hatalmak egymás közötti és harmadik országokkal kötött egyezményeihez, valamint az aláírók neveit rögzítette.

2010/1.

A Függelék egyes tételeit a fenti részekhez kapcsolták. A VIII. részhez csatolt I. Függelék a Magyarországra kirótt kártérítést, a II. a Jóvátételi Bizottság szervezetét és hatáskörét, a III. a hajótérben történõ kártérítést, a IV. a természetbeni jóvátételt, az V. a Szövetséges és Társult Hatalmaknak Magyarországon biztosítandó opciókat, a VI. a távírókábelek átengedését szabályozta. A IX. részhez csatolt Függelék az Osztrák–Magyar Monarchiától örökölt államadósság Magyarországra esõ részét, illetve a Magyarország felé korábban fennállott államadósságok eltörlését (beszámítását a jóvátételbe) szabályozta. A X. részhez kapcsolt I. Függelék a tartozások behajtását felügyelõ Felülvizsgáló és Kiegyenlítõ Hivatal felállításáról és hatáskörérõl rendelkezett, a II. kimondta Magyarország vagy állampolgárai keresetének tilalmát a Szövetséges és Társult Hatalmak felé tulajdonjogi vagy gazdasági kérdésekben, a III. vegyes döntõbíróság(ok) felállítását rendelte el vitás gazdasági kérdésekben. A XIV. részhez csatolt Függelék felsorolta azon nemzetközi egyezményeket, amelyeket Magyarországnak el kellett ismernie. A béke szövegéhez Kiegészítõ Jegyzõkönyvet csatoltak a végrehajtás szabályzásáról, Kiegészítõ Nyilatkozatot az osztrák–magyar haditengerészet által elsüllyesztett hajókra vonatkozó iratanyag kiszolgáltatásáról, valamint Pótlás a Jegyzetekhez címen szövegszerû módosításokat és kiegészítéseket az egyes cikkelyekhez. (folyt.) dr. v. matolcsi Ravasz István honvéd alezredes, hadtörténész-muzeológus

2010/1.


5

Összmagyar megemlékezõ tüntetés Június 4-én, a trianoni békeparancs 90. évfordulójára összmagyar megemlékezõ tüntetést kezdeményez a Magyarok Világszövetsége Versailles-ba, a történelmi Magyarország feldarabolásának helyszínére, a Nagy-Trianon palota elé. Az MVSZ törvényt kezdeményez Trianon napjának nemzeti gyásznappá, illetve nemzeti emléknappá való nyilvánításáról. Trianon emlék-CD készül. Párizsban Albert Camus-szobor állítását tervezik. Magyar az, akinek fáj Trianon! – idézte fel tíz évvel ezelõtt, a Magyarok V. Világkongresszusának nyitókonferenciáján elhangzott kijelentését a Magyarok Világszövetségének elnöke, vitéz Patrubány Miklós, majd Henri Pozzi francia újságírót, a trianoni diktátumot kierõszakoló francia miniszterelnök, Clemenceau egykori rejtjelezõ haditudósítóját idézte, aki a húszas években kiadott könyvében, La guerre revien (A háború visszatér) kifejtette, hogy 1920. június 4-én Versailles-ban Magyarországot nem feldarabolták, hanem egy, évtizedeken keresztül, titkos összeesküvéssel elõkészített merénylettel meggyilkolták. Az MVSZ elnöke isteni csodának nevezte azt, hogy Magyarország ezek után még létezik. Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke a hazugság századának nevezte a XX. századot. Nyomatékkal kifejtette, hogy Magyarország trianoni feldarabolásának semmi köze az I. világháború kimeneteléhez, hiszen jóval annak befejezése elõtt, 1917-ben, a párizsi szabadkõmûves kongresszuson döntöttek Magyarország sorsáról. Felháborítónak nevezte a magyarországi sajtó közönyét a magyar nemzet legsúlyosabb sorskérdése iránt, hiszen a sajtótájékoztatón egyedül a Duna TV stábja jelent meg. A Magyarok Világszövetsége kezdeményezi, hogy a 2010-es választások után megalakuló Országgyûlés hozzon törvényt június 4-nek, Trianon napjának nemzeti gyásznappá, illetve nemzeti emléknappá való nyilvánításáról, amelyen minden magyarországi iskolában kötelezõ legyen a trianoni ország-csonkításról megemlékezni. Az

MVSZ elkészíti a törvény tervezetét és azt kéri az Országgyûléstõl, hogy a június 4-e elõtti, alakuló ülésén fogadja azt el. • Az MVSZ precedensnek tekinti Olaszország példáját, amely a közelmúltban törvényt fogadott el február 10-nek nemzeti emléknappá való nyilvánításáról (1947. február 10. a II. világháborút lezáró párizsi béke napja, fél Isztria elvesztésének és 300.000 olasz elüldözésének a napja.) • A Magyarok Világszövetségének Elnöksége kezdeményezi az egyházak felé, hogy ezen a napon 16 óra 30 perckor öt percre szólaljanak meg a harangok. • A 2010. június 4-i, Versailles-i összmagyar tüntetésre a Magyarok Világszövetsége hívja az összes nemzeti érzésû magyar embert és szervezetet. Kéri, hogy a megyei szervezetek és az Országos Tanácsok szervezzenek utazást a helyszínre. Az utazások budapesti koordinátora Hompoth Zoltán. • Az Aradi Vértanúk mártíromsága 160. évfordulójára kiadott emlék-CD mintájára Trianon 90. évében az MVSZ egy Trianon emlék-CD kiadását tervezi. Szándéka szerint az emlék-CD május elsõ napjaiban jelenik meg. Tarján Ernõ felajánlotta, hogy Albert Camus halálának 50. évében, a Magyarok Világszövetsége állítson szobrot Párizsban Albert Camus Nobel-díjas francia írónak, az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc lelkes támogatójának. Camus:’A magyarok vére’ címû mûvében, 1957-ben írja: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendõben.”

Nemzeti Feltámadási Menet 2010.

Néhány Trianon-megemlékezés

Idén immár hatodik alkalommal indult útjára a nemzeti feltámadási menet, hogy a Történelmi Magyarország településit érintve Pünkösd szombatján megérkezzék Csíksomlyóra. A Nemzeti Feltámadási Menetet a Zamárdi r.k. egyházközség és a helyi polgári kör kezdeményezte a 2004-es kettõs állampolgársági népszavazás gyalázatos eredménye okán. Elsõ ízben 2005-ben indult útjára a Feltámadási menet, hogy lelkes emberek kiállása által hirdesse az elfásult, vagy csalódott honfitársainknak a Feltámadott Krisztussal való szövetségünket, a nemzeti újjászületésünk tiszta vágyát. A második évtõl már két ágban indult el a menet, az idei évtõl pedig már három ágban. Az útvonalak a Történelmi Magyarországot szelik át, s eszmeileg egy szívet rajzolnak a Kárpát-medencébe. A Nagypéntek délután 3 órakor útjára induló menet a Kárpát-haza stációit érintve 50 nap múlva, Pünkösd szombatján érkezik meg Csíksomlyóra, a fõbúcsú helyszínére. A Feltámadási menet jelvénye egy Árpád-kori motívumú szárnyas kereszt. Ez a motívum egyaránt elfogadható a katolikus és protestáns testvérek számára. Árpád-kori eredetében benne rejlik a keresztény/keresztyén egységünk eszméje. Benne rejlik Húsvét (kereszt), Pünkösd (szárny) szimbolikája is. Az idei Feltámadási menet jeligéje: „Szent Atyám, tartsd meg õket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.” (Jn.17 11.) Békesség Istentõl! Fehérné Markó Kamilla VRNT, elnök Fehér Imre VRNT, szkp. egyházközségi világi képviselõk

MVSZ Sajtószolgálat

A T.V.R. utazását szervezi: Dr.v. Dengyel Zoltán tkp. úr. Részletek, jelentkezés nála.

Verõce, „Kárpáthaza Temploma” felszentelése A Julianus Alapítvány, valamint Verõce Önkormányzata, Bethlen Farkas polgármester úr vezetésével megépült kápolna ünnepi felszentelése. A Történelmi Vitézi Rend nagy létszámmal vonul ki az eseményre, a történelmi zászlókkal és a 64 vármegye zászlaival. Idõpont: 2010. június 4., 16:30 óra Szervezõ: Dr.v.Bucsy László tkp úr, Tel.: +36-30-234-6116 Zebegény, Trianon-megemlékezés. Idõpont: 2010. június 4, délelõtt. Sopron: Erdélyi Kör szervezésében Trianon megemlékezés 1998-tól a VR, 2003-tól az Erdélyi Kör szervezésében, a T.V.R. aktív közremûködésével. Szervezõ: v. Igler Attila szkp., Sopron megye Nagykanizsa, Nagy-Magyarország emlékmû, Trianon-megemlékezés. T.V.R. részérõl szervezõ: v. Igler Attila szkp. Tel: +36-30-342-1656 Nem júniusi esemény, de Trianonhoz kapcsolódik: Harka, Rongyos Gárda Fesztivál – szeptember közepe. Az ágfalvai gyõztes csata emlékére, emléktúrával, korabeli ’Rongyos Gárda’ felszereléssel. Kulturális mûsor: történészek, zenekarok, prózai színészek fellépésével.

6

VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ Dunaharaszti

Doni megemlékezések

Egy kis könyvecskét tartok a kezemben, amelyet a protestáns tábori püspökség adott ki 1942-ben. „Fegyverben”a címe. Imádságok honvédeink számára, amelyet a katonák mindennapjaikban, ott a harctéren is, kilátástalannak tûnõ helyzetekben bizonyára sokat olvasgattak. 1943 január elején is sokan mondhatták el ezeket az imákat, a Don kanyarban, Istenhez fordulva segítségért és eligazításért, hazájukért, családjukért életükért aggódva. Édesapám utolsó karácsonyi ajándéka volt, onnan, a frontról, ahonnan már nem jött vissza.

Központi megemlékezés

Megemlékezésemet az õ fohászukkal, imájukkal kezdem: Uram!Népem Gondviselõje! Te adtál hazát és az évszázadok viharában a Te karod oltalmazta. Ezért az ajándékozó és megtartó kegyelemért hálás szívvel áldalak Téged. Most is Te légy Istene a magyarnak! Istene, akiben feltétlenül bízik, akinek kezében tudja sorsa irányítását. Add Atyám, hogy ez a nemzet ne az önerõben bízás könnyen olvadó jegére, hanem a te kegyelmed erejére építse jövendõjét. Hadd éljen minden magyarban ennek a benned bízó hitnek harcos lelket formáló ereje., Áldalak Istenem, hogy szent akaratodból hazámért harcolhatok. Segíts, hogy ebben a szolgálatomban is engedelmes eszközöd lehessek. Használj fel, Uram, hazám védelmében arra és úgy, amire és ahogyan jónak látod. Te tudod Atyám, hogy nemzetem nem hivalkodásból és nem hatalmi vágyból, hanem végsõ szükségbõl fogott fegyvert. Tõled vett õsi hivatását, a keresztyén vallás szabadságá-

Kecskemét

2010/1.

nak, a keresztyén erkölcsi értékeknek a védelmét vállalta. Légy mellette igaz ügyét védõ harcában. Ne bánj vele méltatlansága szerint. Krisztus érdeméért bocsáss meg neki. Álld meg, védd meg! Én Istenem! Te tudod, hogy szeretteim védelmére is jöttem e harctérre. Erõm összeszedem és Mány bátran védem õket mindaddig, míg kegyelmed engedi. Irántuk érzett sírig tartó szeretet emészt engem és még a haláltól sem félek, ha életüket menthetem ezzel. Érzem feladatom súlyos terhét. Segítségedet kérem, Istenem,hogy harcaimban meg ne tántorodjam, s ha úgy végeztél felõlem hogy áldozat legyek az élõkért, szeretteim vedd gondviselõ kegyelmedbe és a mindennapi kenyerüket add meg nekik ezután is. Légy velük, amikor én már nem védhetem többé õket s kölcsönös megértésben tartsd össze családi fészkünket. Légy támasza az özvegynek, segedelme az árváknak. amíg életben tartasz Istenem, erõsítsd bátorságom, növeld oltalmadba vetett hitem, hogy minden gondomat bizalommal vethessem rád. Tarts meg engem testi, lelki épségben, hogy harcaink után viszontlátván egymást, együtt dicsõíthessünk téged, gondviselõ Atyánkat, a Jézus Krisztus által. Ámen. Hagyományaink szerint minden évben, január 12-höz legközelebb esõ vasárnapján,a II. világháború legnagyobb magyar veszteségét okozó doni áttörésnek emlékére, más-más történelmi egyház tiszteletreméltó segítségével emlékezünk meg a II. világháborúban elesett katonahõsökrõl. Áldott emlékük felidézésére Isten házánál erre ma nincs alkalmasabb hely, mivel azok, akikre ma itt emlékezünk, idegen ország földjében porladtak el, sírjukhoz, nyughelyükhöz elmenni nincs módunk. Minden évben alkalmat szeretnénk teremteni mindazoknak az emlékezésre, akiket családtagjaik révén soha el nem múló fájdalommal töltött el szeretteik elvesztése és emléküket szívükben, lelkükben ma is szeretettel õrzik. Immár 67. éve, hogy a II. világháborúban elesett, idegen földben porladó hõs elõdeinkre, hozzátartozóinkra, apáinkra, egykor volt fiakra, testvérekre, rokonokra, magyarokra emlékezünk. Mi, akik akkor itthon maradtunk, anyák, feleségek, gyermekek, sokáig és reménykedve vártuk róluk a híreket, a szûkszavú zöld tábori levelezõlapokat, hogy élnek, szeretettel gondolnak reánk, várják, hogy újra láthassuk egymást. A sors azonban kegyetlen és dermesztõ hideggel az orosz fagyos földön, aknamezõkön, dörgõ ágyúszóval, vad tankok özönével, hatalmas túlerõvel megakadályozta, hogy még egyszer láthassuk és megölelhessük õket! Szeretnénk, ha azokat is megérintené ez a megemlékezés, akik csak hallottak a 67 évvel ezelõtt történt háború borzalmairól, (vagy éppen nem is hallottak még ezekrõl, különbözõ okok miatt,) vagy, mert olyan szerencsések voltak, hogy családjukban nem volt olyan katona, aki ott vesztet-

2010/1.


te volna az életét az orosz fronton, vagy mert az iskolában nem is tanították ezekrõl az igazságot. Azóta felnõtt egy fiatal generáció, akik jószerével a nemzetközi tõke kezében levõ médiából szerzik a „szellemi táplálékot”. Ez pedig nyilvánvalóan az õ érdekei szerint akarja formálni a fiatalokat, akik úgy nõnek fel, hogy azt tanítják, sugallják nekik: magyarnak lenni, magyarul beszélni, hagyományokat ápolni, sõt… dolgozni is szégyen és alantas dolog ezért a hazáért. A mi kötelességünk, feladatunk, hogy elmondjuk nekik is az igazságot, tanítsuk õket elõdeik, hõseink emlékének tiszteletére. Az újabb kori történelemben nem nagyon volt olyan esemény, amelyrõl annyit hallgattak, hazudtak volna, amelyet annyira eltorzítottak és beszennyeztek volna, mint a magyar katonák részvételét a II. világháborúban. Ezek a torzítások, hazugságok, elhallgatások a rendszerváltoztatás után sem szûntek meg, és még napjainkban sincs egészen a helyén ennek az értékelése. Közismert, hogy a történelem során sok alkalommal kényszerült a magyarság harcba bocsátkozni idegen hódítókkal, hatalmakkal, ahol a legSzeged jobb, legbátrabb férfiak ontották vérüket, áldozták életüket a hazáért, a szabadságunkért. Tatárok, törökök, az osztrákok, oroszok, a csehek, románok ellen harcoltak a különbözõ korokban, különbözõ háborúkban. Így történt ez 1943 januárjában a szovjetek elleni küzdelmekben is. Ezt a háborút követõen Magyarországot igazságtalanul agresszornak minõsítették a béketárgyalásokon és sok éven át jóvátételek megfizettetésével sanyargatták az országot. Tették ezt annak ellenére, hogy tudták, Magyarország kormányzója kényszerû helyzetben utolsóként csatlakozott a németekhez akkor, amikor a szomszéd ország csapatai már régen a szovjet területeken masíroztak. Mégis, a háború után a mi katonahõseinknek nem járt kegyeleti megemlékezés, a hõsöknek kijáró tisztelet, megbecsülés. Csak a családok gyászoltak csendben, de félelemben. Wass Albert, a „Bujdosó imája”c.versében írt néhány sor, errõl is szól: ” A népek közt Uram, nekem is van egy népem. Ha érdemét kegyednek a szenvedéssel méred, úgy egynek sincsen annyi szent jussa, mint e népnek. Mások bûnéért is õt verte ostorod. Sok, súlyos nagy keresztet szó nélkül hor-

7

dozott. Legjobb fiait vitte mindég a Golgotára, s jótettének soha, csak bûnének volt ára! Uram, adj békességet a Kárpátok között!...Sehol annyi virág,és sehol annyi bánat. Szeresd jobban URAM az én szegény hazámat! Mert Mány népem, Fajtám, Vérem! Fájdalma bennem ég! Szánd meg Uram Isten Attila nemzetét. Adj békés aratást sok vérvetés nyomán. Nyugodjék meg kezed gond verte otthonán”. Mi,- a még élõ hozzátartozók, magyarságunkat vállalók, emlékezünk! Büszkék vagyunk hõseinkre! Fogadjuk meg, hogy nem hagyjuk elfeledni õket, amíg magyar él e földön. Gyújtsuk meg az emlékezés mécsesét õseink képzeletbeli sírhantja elõtt és tegyünk fogadalmat, hogy nem hagyjuk kialudni az emléküket azoknak, akik a legdrágábbat: az életüket áldozták fel a haza védelméért, amit esküvel fogadtak. Nem az õ hibájuk volt, hogy nem gyõztesként térhettek haza és legtöbben jeltelenül porladtak el idegen földben. Minden évben emlékeztetnek õk bennünket és figyelmeztetnek arra, hogy nem felejthetjük el, hogy volt idõ, amikor ágyúk dörögtek, aknák robbantak és legyilkolták apáinkat, fiainkat. De figyelmeztetnek arra is, hogy mindezek ellenére mégis vagyunk! Isten akaratából. És leszünk is az õ segítségével, magyarok! De csak, ha megmaradunk erkölcsös, becsületes igazságos embereknek. Bátor és szókimondó, önfeláldozó, érdeklõdõ, tenni akaró, tudásra éhes magyaroknak. Megszólítanak bennünket õk, az emlékük által. MA nem harcra buzdítanak, hanem az igazság megtalálására. Tisztelet és megbecsülés illeti a 2. magyar hadsereg katonáit, altisztjeit, tisztjeit, akik a szovjetunióbeli harcukat távol a hazától, mostoha körülmények között vívták. Alulmaradtak ugyan az egyenlõtlen harcokban, de becsülettel teljesítették kötelességüket, jó hírnevükön nem eshet csorba. Tisztelettel és kegyelettel adózunk mindazoknak a magyaroknak, akik a doni téli csatában hõsi halált haltak vagy megfagytak az orosz hómezõkön. Életüket áldozták a magyar haza jobb jövõjének reményében. Adjon a magyarok Istene örök és békés nyugodalmat nekik. Dicsõ emléküket nem felejthetjük el soha! Dr. Juharosné v. Molnár Piroska szkp. Bács-Kiskun m. (Beszédét elmondta: 2010. január 10. Kecskemét)

ARCHÍVUM A Történelemi Vitézi Rend archívuma számára köszönettel fogadunk fényképeket, rajzokat, képeslapokat, tábori levelezõlapokat, személyes dokumentumokat a katonaéletrõl. Postacím: Történelmi Vitézi Rend Egyesület 1095 Budapest, Soroksári út 46.

Kiadja: Történelmi Vitézi Rend Egyesület Felelõs kiadó: v. Dékány Ágoston orsz. tkp. Felelõs szerkesztõ: v. Tolnai Eta Vitézi Tájékoztató Szerkesztõsége Postacím: 1399 Budapest, Pf. 694/123 Honlap címe: www.vitezirend.co.hu Történelmi Vitézi Rend Egyesület A Fõvárosi Bíróság 11883 sorszám alatt jegyezte be. Székhely: 1095 Budapest, Soroksári út 46. Postacím: 1453. Budapest, Pf.20. E-mail cím: [email protected] Honlap: www.vitezirend.hu; www.vitezirend.co.hu Bankszámlaszám: 11709002-20127262-00000000 Adószám: 18258325-1-43

8


A becsület napjára Hajnalban a lõporfüstös nyirkos téli ködben A vérmezõt károgó varjúsereg fedi önfeledten. S e varjúdalban a felhõk vállára könyököl az ördög, A hõsök pusztulását, vergõdését látva kéjesen röhög. Fent a várban a vértõl-, könnytõl ázott kövön A sátáni horda házról-házra járva halállal köszön. Ölik, rabolják, csonkítják a vérzõ hõsöket, Lángszóróval, benzint gyújtva róják a köröket.

2010/1.

A Bécsi kapu felõl patakokban dõl a vér Ring, mint vitorlás a tengeren egy tábori levél. Ki adta fel e levelet? Ki nevelte hõsünket? Elhagyott hitvesi ágy, itt hagyott szülõ, harangszó, gyermek… Negyvenezer hû katona lelke menetel az ég felé A díszõrséget angyalok adták sorba állva az út mellé. Testüket hátra hagyták, de becsületüket sosem! Példaképpé válva utódaiknak és Neked! v. Ország György/2010.01.30 (A verset elmondta Dénes János ’56-os forradalmár)

Kitörés – A becsület napja Olyan rendezvényen képviselhetem a Hadtörténeti Intézet és Múzeumot, amely emléket állít minden katona-áldozatnak, aki az 1944. karácsonyától 1945. február 13-áig tartó budapesti csata során vesztette életét. Hiszen Jókai Mór már másfélszáz esztendõvel ezelõtt megírta, hogy a halálban a katonák sorsa már közös, a halálban õk már nem ellenségek: „... és ahogyan egymásra borultak (...) patakzó vérük egybefolyt, úgy csordogált el az utolsó cseppig, megállíthatatlanul életükben ádáz ellenfelek, halálukban egyformák, megbékéltek. A lelkükkel a gyûlölet is elszállt.” Nekünk, katona-utódoknak, függetlenül attól, hogy milyen egyenruhát viselünk, közös feladatunk az emlékezés a közös harcban elesett katonákra, közös a felelõsség földi maradványaik felkutatására és közös a kötelezettség sírjaik ápolására. És közös a jövõképünk abban is, hogy a tegnapi harcosok mai emlékmûveinek és hadisírjainak a jövõben a béke jelképévé kell válniuk. Ezt a közös küldetést jelképezi az is, hogy a budapesti csata 65. évfordulóján, a harcokban életüket vesztett katonák emlékét õrzõ emlékmû elõtt hajtunk fejet. Mikor a közös szót hangsúlyozom, nem politikai értékelésekbe bocsátkozom, az nem a katonák feladata, egy katona nem politizálhat, s egy jó katona sosem politizál. Arra emlékezem, hogy miután a 14–18-as Nagy Háborúban apáik is együtt küzdöttek, 65 esztendõvel ezelõtt 30-35 ezer magyar, 35-40 ezer német, 140-150 ezer szovjet és 15-20 ezer román katona feszítette meg minden erejét a magyar fõváros birtoklásáért. Számukra ez tisztán katonai hadmûvelet volt, függetlenül mindenféle politikától. Sõt: a katlanba zárt csapatok parancsnoka 1945. február 11-én este éppen azért semmisíttette meg a még üzemképes rádiókészülékeket, nehogy a politikai vezetés keresztezze akkor már kétségbeesett hadmûveleti szándékát, a kitörés kísérletét. Sõt: éppen a katonák tudják a legjobban, mit jelent a háború, milyen emberi szenvedéssel és pusztítással jár a hadakozás. A szovjet és a román katonák éppen azért törekedtek Budapest minél gyorsabb elfoglalására, hogy megrövidítsék a háborút a magyar nemzet számára. A magyar és a német katonák pedig – miközben esküjükhöz híven harcoltak utolsó csepp vérükig idegen hatalmak betört hadseregei ellen – éppen azért kísérelték meg a lehetetlent, hogy véget vessenek a fõváros polgári lakossága szenvedésének. S tették mindezt úgy, hogy nem kímélték erejüket és életüket. Mindannyian, harcoltak akár magyar, akár német egyenruhában, idézhették volna egy fiatalon – épp egy golyó által – életét vesztett költõ 11 évvel késõbb papírra vetett sorait: „Ó, drága barátaim, Budapesten éltek-e még? Vagy testeteken gázoló tankok alatt nyúltok el alázatos-resten? Van-e még töltényed, s gránátod az övben, vagy elsiratott már özvegy anyád?

Még szól-e kezedben a fegyver, vagy ajkad a hûs rögöt rágja földeteken? Halljátok szavamat, emberek, s te vén Európa! Sírok felett bolyong az õszi szél, Sírokra ejt fehér könnyet a tél Sírj! Legjobbjaid hullanak, tespedt Európa!” Azért gyûltünk itt össze, hogy megemlékezzünk a 65 esztendõvel ezelõtti kitörési kísérletrõl. Arról a katonai mûveletrõl, amelynek során egységnyi idõ alatt a legtöbb katona vesztette életét a budapesti csata forgatagában. 1945. február 11-én este 40 ezer német és magyar katona indult meg a budai hegyeken keresztül, hogy kitörjön a szovjet vasgyûrûbõl. A történészek számításai szerint 700-800 érte el a dunántúli vonalakat, a rendelkezésünkre álló adatok alapján 3 ezren estek fogságba, s hozzávetõleg 12 ezren tûntek el – nem egy közülük egyszerûen hazament és elrejtõzött, magával vívén bajtársait is –, de hol a többi 15 ezer?! Bizony, mintegy 15 ezer német és magyar katona alussza örök álmát a budai hegyek ölén. Nagyobb részük már rendezett temetõkben, így a közeli Budaörs német–magyar békeparkjában, ám sokan vannak, akik a környezõ hegyoldalak, erdõk mélyén pihennek ma is, s nem véletlen, hogy egy-egy építkezés vagy erdõirtás során napjainkban is kerülnek elõ maradványok. S bizony, a szovjet katonák és a hozzájuk csatlakozott magyar önkéntesek naplóiba is fekete betûkkel került be a kitörés 3-4 napja. Nem ismerjük pontosan, hányan vesztették életüket 1945. február 11. és 13. között, de legkevesebb 5-7 ezren, 48 óra leforgása alatt! Együtt ez több, mint 20 ezer katonát jelent. Gondoljunk bele: több mint 20 ezer fiatal élet szakadt hamvába, 20 ezer család kapta meg – ha megkapta – az értesítést, hogy mindennek vége, szerettüket többé nem várhatják haza. A most megkonduló lélekharang mindannyiukat szólítja valahol egy más dimenzióban. A lélekharang kondulásában a legmélyebb és a legtitokzatosabb a katona gondolata. Miközben bajtársaira emlékezik – akár ismerte õket, akár messzi idõtávolba süllyedt elõdeire tekint – lelket lehel belé a harang. Ezért is mondja õt lélekharangnak. Reá teszi az eltávozottak seregének terhét, s azt csak õ bírja el zokszó nélkül. Ha kupolája alatt elsírjuk könnyeinket, közvetítjük a Hadak Útjára költözötteknek szeretõ üdvözletünket. Üzenjük nekik, hogy nincsenek egyedül, szívünkben tovább él sosem halványuló emlékük. Velük vagyunk lélekben, s lelkükkel van a most megkonduló lélekharang. Ez az õ világosságuk, az õ evangéliumuk, szava megcsendíti örök

2010/1.


takarodójuk hangsorát, a kürtszót, mi egykor csatába szólította õket. A lélekharang az õ szellemi gyógyírjuk, a további útjuk, mi vezérli õket a Hadak Útján nem más, mint a mi lelkünkbõl kiszakadt és az õ lelkükkel egyesülõ szövétnek. S míg mi kezünket csendülése közben szívünkre tesszük, az õ lelkükben kigyúl a bajtársi szeretet lángja. A bajtársi szereteté, amely örök együvétartozásban egyesíti a ma és múlt katonagenerációit. A korabeli ruha, mit most viselek, a mai Magyar Honvédség tisztjeként, ezt jelképezi. S azok, akikre a lélekharang kondulása emlékeztet, miközben golyótól vagy gránáttól találva a földre roskadtak, utolsó gondolatukkal családjukat idézték fel lelki szemeik elõtt. Bajtársaik pedig, akik kezüket fogták az utolsó másodpercekben, ismét csak a már idézett fiatal költõ sorait mormolhatták, hiszen nem tudhatták: nem õk lesznek-e a következõk, akiknek sorsát keresztbe töri a kegyetlen küzdelem: „Fogunk között homok csikordul, kezünk a kõbe mar, hideg szívünkben alvadt vér rezeg, tépett sebünkön gennyes ing a var...” Visszatérve beszédem alapgondolatára, a katonák sorsközösségére, mindenképpen ki kell emelnem, hogy az akkor hõsi halált halt magyar, német, szovjet és román katonák utódai ma már közösen dolgoznak apáik és nagyapáik katonasírjainak gondozásán. Ezzel pedig szép példáját adják az összefogásnak, amelynek lényege az, hogy a XX. század világháborúján átívelõ katonai szövetség vagy katonai szembenállás a XXI. századra olyan összefogássá szelídült, amelynek legmagasztosabb célja a békefenntartás, s az emlékezés, azon keresztül pedig a figyelmeztetés a béke megõrzésének fontosságára. Ez pedig mindennél fontosabb! Soha többé olyan eseményeket, melyek katonasírok tízezreit hagyják maguk után. Soha többé háborút, mert annál nincs borzalmasabb, ezt pedig igazán mi, katonák tudjuk a legjobban. Legyen ez a mai emlékezés mementó, amely az elkövetkezendõ generációk tagjait figyelmezteti! Nem kell, hogy újra olyan versek szülessenek, mint amelybõl immár harmadszor idézek: „Én láttam katonát sírva könyörögni golyóért, gyermeket, rokkant aggot a tankok tetején, én láttam köveken lassan iramló rõt vért láttam lánykát, mellében tört szuronnyal, holtan, kedvese kebelén” A görög filozófusok évezredekkel ezelõtt leírták, az idõ, ahogyan elõrehalad, egyre bölcsebbé teszi az embert. A második nagy világégés egyre inkább a feledés homályába vész és a ma élõ generációk egyre kevesebbet tudnak azokról, akik akkor vesztették életüket. Reájuk az évtizedek múltával már csak az emlékmûvek és a sírkertek emlékeztetnek. A katonák emléke pedig, akik életüket vesztették, megõrzendõ az utókor számára, hiszen a nagy filozófust, George Santayanát idézve: „Aki nem tud emlékezni a múltra, arra van átkozva, hogy megismételje azt.” Az igazi katonák pedig nem hiszik, hogy bárki újra szeretné élni a 103 napig tartó budapesti csata, az 51 napos helységharc és a 4-5 napos kitörés borzalmait. Éppen ezért kell emlékeznünk mindazokra, akik 65 esztendõvel ezelõtt halálmegvetõ bátorsággal harcoltak, s példát kell merítenünk erkölcsi erejükbõl. A magyar honvédekébõl, akik esküjükhöz híven védelmezték hazájuk fõvárosát, az egyszerû német katonákéból, akik nem akarták megengedni, hogy a front elérje távoli hazájukat, s a szovjet és a román katonákéból, akik úgy vélték, magasztos küldetést teljesítve rohannak bele a géppuskák tüzébe. dr. matolcsi Ravasz István alezredes VRNT a HM Hadtörténei Intézet és Múzeum tudományos titkára

9

Az Egyetemi Rohamzászlóalj A Mányi Emlékhelyen emlékezünk hõsi halottainkról, akik életüket áldozták fõvárosunk, Budapest védelmében. Itt vagyunk azok, akik életben maradtak, mert a jó Isten megsegített. Ma már csak kevesen vagyunk, akik a harcokban, a Várból való kitörésben részt vettek. Azt hiszem, mindnyájunk elõtt megjelenik a megemlékezéskor a háború minden borzalma. A halottak sokasága, a hóban elhullott lovak, elpusztult épületek, a szenvedõ polgári lakosság. Az Egyetemi Rohamszázlóalj hõs harcosai a „fehér bekecses egyetemisták"a háború borzalmai között is megõrizték emberi méltóságukat, az ellenség is elismerte bátorságukat és lovagias viselkedésüket. Nem található sehol olyan dokumentum, amely kegyetlenkedésrõl, az elfogott ellenség megkínzásáról, kivégzéséról szólna.

Magyarországon az egyetlen kitörés-emlékmû és emlékhely

Ugyanakkor a szovjetek lángszóróval ölték meg a magatehetetlen sebesülteket, harckocsikkal taposták a még élõket. A második világháború történetében a leghosszabb ideig tartó ostromgyûrû a sztálingrádi volt, a második -103 napos – a budapesti ostrom. Igaz a mondás: vae victis! Azaz: Jaj a legyõzötteknek! – mert lassan 60 éve Sztálingrád hõs védõirõl szól a történet. Ugyanakkor a 103 napig Budapestet hõsiesen védõk — a komunista"történészek"szerint – fasiszták voltak és okozták a város pusztulását. Az igazság ezzel szemben, hogy ezek a fiatal magyar férfiak: egyetemisták, diákok hazájukat védték becsülettel és bátorsággal. Mindnyájan tudták, hogy hõsies önfeláldozásuk reménytelen, de mégsem gondolt egyikük sem az ellenséghez való átállásra, hanem teljesítette kötelességét. A várból mintegy húszezer harcos kísérelte meg a kitörést. Csak hétszáznak sikerült. Közöttük háromnak az Egyetemi Rohamzászlóaljból, név szerint: Kokvay Gyula, Both Attila és Hídvégi Géza. Az életben maradottak kötelessége, hogy a várost védõ, életüket feláldozó bajtársaink becsületét, hõsiességét ismertessék el a magyar társadalommal. Ma már Európában és a világon egyenlõségjelet tesznek a Hitler által fémjelzett náci diktatúra és a Sztálin nevéhez kapcsolódó kommunista diktatúra között, akkor a „hõs védõ” jelzõ nem csak a sztálingrádi, hanem a Budapestet védõket is megilleti! Követeljük, hogy a magyarok, de az egész világ ismerje el, hogy az életüket feláldozó fiatalok hõsök voltak, hõsként harcoltak és hõsként haltak meg. Meg kell ismertetni az igazságot a mai magyar fiatalokkal, hogy példaképpen tekintsék és tiszteljék azokat, akik az életüket áldozták hazájukért. vitéz Lányi Zsolt (egykori Egyetemi Rohamzászlóalj) volt országgyûlési képviselõ

10


2010/1.

A közjogi helyzet értékelése az alkotmányosság szemszögébõl részlet “A Szent Korona-tan és az alkotmányosság” címû elõadásból A legutolsó béke-rendszerû demokratikus, általános és titkos parlamenti választást az 1938.évi XIX. törvénycikk alapján 1939. május 25. és 26-án, Pünkösd vasárnap és hétfõjén tartották. A háború alatt nem volt választás, azért az 1944. évi VIII. törvénycikk az 1939. évi június hó 10. napjára összehívott országgyûlés tartamát kivételesen meghosszabbította. Ennek értelmében a törvényhozás az országgyûlés 1944. évi június hó 9-én lejáró idõtartamát egy évvel meghosszabbította, illetve a háború esetleges elhúzódása esetén mandátuma a békekötés utáni 6 hónapig tart. 1944.október 16-án vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó úr lemondott tisztségérõl, melyet a Serédi Jusztinián hercegprímás vezetése alatt álló, az 1937.évi XIX. törvénycikk alapján létesült “Országtanács”, majd az utolsó legitim törvényhozás két háza egyhangúlag tudomásul vett és törvénybe iktatott. Az Országgyûlés Képviselõházát és Felsõházát a háborús helyzet ellenére senki nem oszlatta fel, így az érvényben lévõ törvények alapján az egyedüli alkotmányos képviseleti szerv volt. A történelmi alkotmányosság szempontjából ezért elfogadhatatlan, hogy a véres kezû Sztálin parancsára és elvárásainak megfelelõen 1944.december 12-én a Moszkvából Debrecenbe érkezõ, a nemzeti érdekeket elárulók megalakították az “Ideiglenes Nemzetgyûlés Elõkészítõ Bizottsága” elnevezésû illegitim, szovjetbarát testületet. A hivatalos történetírás szerint ez a Bizottság 1944.december 14. és 20. között megszervezte és végrehajtotta a “nemzetgyûlési választásokat”, természetesen csak a Vörös Hadsereg rémuralma és megszállása alatt lévõ területeken. A valóságban viszont a szovjetek bevonulása után felálló, legfõképpen a kommunisták befolyása alatt lévõ nemzeti bizottságok kijelölték a számukra megbízható képviselõket. Ennek megfelelõen az “Ideiglenes Nemzetgyûlés” elnevezésû illegitim társaság erõteljesen szélsõbaloldali, nemzetidegen többséggel rendelkezett. Az alkotmányos jogkörökkel nem rendelkezõ, magát késõbb mégis “Ideiglenes Kormány”-nak nevezõ testület létrehozása céljából" az “Ideiglenes Nemzetgyûlés” 23 tagú Politikai Bizottságot választott, majd még december 22-én megválasztotta az “Ideiglenes Kormány”-t, melynek tagjait a moszkvai bolsevik vezetés jelölte ki. Az “Ideiglenes Nemzetgyûlés”valójában nem is mûködött, hiszen 1944. december 21-i összehívását követõen 1945 szeptemberéig nem is ült össze. Ezért az “Ideiglenes Kormány” felügyeletét a Politikai Bizottság látta el, felhatalmazás nélkül kezébe véve az úgynevezett “Ideiglenes Nemzetgyûlés” jogköreiknek jó részét.. Ez az illegetim testület alkotta meg aztán az “1945.évi VIII. törvény a nemzetgyûlési választásokról” elnevezésû, általuk jogszabálynak tekintett, valójában kirekesztõ, magyar ellenes, szovjet érdekû szabályrendszert. A szégyenletes párizsi békeszerzõdés elõtt csaknem 2 évvel ugyanis kizárták a választójogból a Trianonban elszakított, de a jó Isten kegyelmébõl idõközben visszatért területeken élõ magyar testvéreinket. Megfosztották választójoguktól az erõteljesen jobboldali érzelmû magyarokat, azokat, akik ellen a “Népbíróság” elnevezésû, valójában bosszúszervezetek felléptek, akiket politikai okokból internáltak, vagy akik a keresztény, nemzeti alapokon álló egyesületekben, pártokban,vagy szervezetekben bármilyen tisztséget viseltek.

Közjogi szempontból ezért sem lehet elfogadni törvényesnek mindazt, ami 1944.december 12-tõl Debrecenben történt, s ennek megfelelõen az 1945.évi – alkotmányosnak és demokratikusnak hazudott – nemzetgyûlési választásokat sem. Ugyanis már az ókori Rómában is törvénybe foglalták és az egyetemeken ma is tanítják, hogy “A jogtalanság nem szülhet jogot!” Ennek megfelelõen közjogilag az 1945.november 4-én létrejött illegitim testület által hozott döntések sem érvényesek, így többek között az államforma megváltoztatására hozott sem. 1946.január 30-án tehát jogalap nélkül küldték vérpadra a Magyar Királyságot, kizárólag azért, hogy az õsi jogok sárba tiprásával kezdetét vehesse a senkiházik uralma. A magyarság és az antibolsevizmus szempontjából tragikus kimenetelû háborús események következtében 1945 után jobboldali érzelmû magyar hazafiak százezrei kényszerültek elhagyni hazájukat, köztük a Magyar Országgyûlés Képviselõ- és Felsõházának tagjai. Az 1939-es törvényhozók közül összesen 106 fõ emigrált, akik közül 67 képviselõ részvételével 1947. augusztus 20-án – a németországi Altöttingbe szervezett Nemzeti Zarándoklat alkalmával – a Guttenburg kastélyban lezajlott a Magyar Országgyûlés Képviselõ- és Felsõházának együttes ülése. Az 1944.évi XI. törvénycikk értelmében ugyanis a magyar parlament Budapesten kívül is tarthatott üléseket (1944.december 7-tõl 1945.március 16-ig például Sopronban), tehát a törvényes jogcím megadatott más országokban is a parlamenti ülésekre. A törvényen alapuló házszabályok 128. §-a szerint a Parlament érvényes tanácskozásához 40 tag, határozathozatalhoz 50 tag egyidejû jelenléte volt szükséges, így a 67 fõ részvételével az érvényesség is biztosított volt. (Itt jegyzem meg, hogy az elsõ világháború idõszakában a szerb országgyûlés Korfu szigetén, a II. világháború alatt a menekült belga országgyûlés pedig Hollandiában tartotta üléseit.) Az “1848. évi III. törvénycikk a független magyar felelõs minisztérium alakításáról” alapján ugyanis a mandátumát 1939-ben elnyert, de 1944-ben törvényesen meghosszabbított Országgyûlés jogosult volt mûködõ magyar kormányt felállítani, valamint a magyar nemzetet továbbra is törvényesen képviselni. A Magyar Országgyûlés Képviselõházának és Felsõházának együttes ülésén ezért Incze Antal, a Magyar Élet Pártja váci országgyûlési képviselõjének javaslatára az alábbi országos határozatot fogadták el: “Az Országgyûlés hálás köszönettel fordul vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredeshez a magyarság érdekében eddig kifejtett munkásságáért és õt teljes bizalmáról biztosítja. Az Országgyûlés, mint a magyar nemzet és az állami szuverenitás képviselõje, átérezve történelmi hivatását és a nemzeti érdek szolgálatának szükségességét, vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredest Magyarország miniszterelnökévé megválasztja és õt az államfõi jogok ideiglenes gyakorlásával – az 1920.évi I. törvénycikk által meghatározott jogkörben – megbízza és egyben felkéri, hogy ebben a közjogi hatáskörben tovább folytassa tárgyalásait a nyugati hatalmakkal, ezenkívül az alkotmányosan hozott törvényekben foglalt miniszteri tárcák szerint és a rendkívüli közfeladatok által indokolt ügykörben szükséghez képest felelõs magyar kormányt alakítson az antibolsevista nemzeti erõk összefogásával.” A megválasztott vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc letette esküjét, majd még aznap Altöttingben folytatta együttes ülését az Országgyûlés Képviselõháza és Felsõháza, ahol Vámos Jenõ jegyzõ ismertette az államfõi jogok ideiglenes gyakorlásával megbízott miniszterelnök átiratát a magyar kormány összetételélrõl. Közjogi értelem-

2010/1.


ben tehát ez volt a második világháború elõtt utoljára szabadon választott magyar Országgyûlés utolsó ülése. A magyar ellenkormány létrehozását az amerikai kormány magas rangú tisztségviselõi elõször támogatták, de a nagypolitikai körülmények változásának eredményeként késõbb a német megszállási zóna amerikai tisztségviselõi egyértelmûvé tették, hogy: 1.) “Semmiféle menekült kormány nem tûrhetõ az amerikai megszállási övezetben, legyen az nyílt, vagy titkos. 2.) Menekült csoportok politikai tevékenysége a katonai kormányzóság rendeleteibe ütközik.

11

3.) Szervezett menekült csoportok által akármelyik szövetséges nemzet, vagy annak vezetõi ellen kifejtett kritika nem tûrhetõ. 4.) Minden menekült kormány megalakítására vonatkozó kísérlet azonnal megszüntetendõ. A utolsó törvényes, külhoni emigrációban mûködõ alkotmányos magyar kormány így 1949.május 29-én lemondott. Újból bebizonyosodott, hogy az Amerikai Egyesült Államok a jaltai titkos egyezség után ismét elárulta a magyar ügyet. vitéz Pintér Kornél észak-dunántúli törzskapitány

Magyar Vitézek Bálja, 2010. február 13. országból, Németországból érkezett rendtársainkat, családjaikat, hallgattuk, s táncoltunk v. Esze Jenõ zenekarának dallamaira, a Csillagszemû Tánccsoporttal pedig együtt roptuk a szilaj csárdást. Vitéz Sasvári Sándor elõadása magával ragadta a Nagyérdemût. Percekig tartó vastaps, ismétlés … és e révén újabb gyönyörû dal kápráztatott bennünket. A gasztronómia különlegességeit a Ház szakácsai biztosították, de rendünk borászai kínáltak hozzá koccintani-valót. Köszönjük a tombola-felajánlásokat, köszönjük a szervezõk munkáját – mindazzal a reménnyel, hogy 2011. februárjában találkozunk újra, ugyanitt.

Fotó: v. Tolnai Eta

A Történelmi Vitézi Rend báljának történelmi helyszíne immár sokadik alkalommal a Stefánia Palota. „Vitézek, legények, de gyönyörû ez az élet Tinéktek!” – vélekedik a ’Vitézi Csárdás’. (Szövege és zenéje: Farkas Dezsõ, 1924.) Valóban öröm és sugárzó jókedv hatotta át valamennyi bálozót. Láthattuk gyermekeinket Hampel Katalin pompázatos magyar díszruháiban, melyek nem csak bálunknak, de bármelyik hírneves divatbemutatónak egyedüli, megismételhetetlen, minden díjat el- és besöprõ látványa lehetnének! Gratulálhattunk a kitüntetetteknek, gyönyörködtünk a Kormorán-dalokban, üdvözöltük Kárpát-aljáról, Erdélybõl, Belgiumból, Ir-

A Történelmi Vitézi Rend kitüntetettjei, 2010. február: 1. v. Kõrösi László tkp. (betegsége miatt testvére, v. Kõrösi Kálmán vette át) Arany Érdemkereszt 2. v. Soltész Gyula tkp.fõszéktartó – Ezüst Nemzetvédelmi Kereszt 3. Dr. v. Béres József – Ezüst Nemzetvédelmi Kereszt 4. Dr.v.Dengyel Zoltán tkp. – Ezüst Nemzetvédelmi Kereszt 5. v. Szanyó Árpád kp. tkp. – Ezüst Nemzetvédelmi Kereszt 6. v. Szilasi-Horváth Csaba szkp. – Ezüst Nemzetvédelmi Kereszt 7. v. Czapp Béla v.hdgy – Bronz Nemzetvédelmi Kereszt 8. Andor Tímea: Bronz Nemzetvédelmi Kereszt 9. v. Takács Dóra – Bronz Nemzetvédelmi Kereszt

12


2010/1.

Báloztunk... 2010 Hampel Katalin és vitéz Sasvári Sándor Katalin díszruhái – „manökeinjeinkkel”

Csillagszemû Tánccsoport

Tánc... tánc... tánc

Sej, borászok, borászok... v. Horváth András, v. Szanyó Árpád, dr. v. Béres József, Tasi Sándor VRNT, Szabó Zoltán

Kormorán: Géczi Erika és Tóth Renáta

Könyvgyûjtés – Kárpátaljára

DR. V. MOHAI LÁSZLÓ

Márciusi körlevelünket megerõsítjük az alábbiak szerint: Szépirodalmi könyveket szándékozunk adományozni kárpátaljai magyar iskoláknak. Gyûjtés idõtartama, helye, ideje: 2010. december 31-ig 1033. Budapest, Csikós ú. 9. Szanyó Kft. telephelye, munkaidõben 9:00-17:00 óráig. Elõzetes telefon-bejelentkezést kérünk a +36-1-436-7110 telefonszámon. Köszönjük!

a biztosítási jog és ingatlanjog területén komoly tapasztalatokkal rendelkezõ ügyvéd, biztosítási szakjogász várja régi és új ügyfeleit a polgári jog területére tartozó ügyekben, rendtársaknak kedvezménnyel. 1123 Budapest, Alkotás u. 53. MOM Park Irodaház E torony III. emelet Tel.: 06 (30) 513-8616 [email protected] Ügyfélfogadás elõzetes bejelentkezés alapján.

2010/1.


13

AKIRE BÜSZKÉK VAGYUNK!

Vitéz Detre Gyula László m.kir.fõhadnagy Az 1917. március 19-én született vitéz Detre Gyula László rendtársunkat 92. születésnapja alkalmából köszöntjük szeretettel! 1918. március 19. Monostorszegen, Bács-Bodrog vm. született. Szülei 1920-ban menekültek Zomborból Baja környékére, mivel sem tanító édesapja, sem édesanyja apja, az ottani fõjegyzõ, nem akarta a hûségesküt letenni a megszálló szerbeknek. Vitéz Detre Gyula édesapja az I.vh-ban mint ’rohamista’ 36 hónapot, a II.vh-ban 16 hónap frontszolgálatot teljesített. Édesapja Baján 50 évet szolgált tanítóként. Detre Gyula a gimnáziumi érettségijét követõen önként bevonult 2 évre katonának, ezt követõen a Ludovika Akadémia hallgatója. Gyula bácsi így vall: „Életem hitvallása, melyet minden körülmények között megtartottam: Mindig jó ügy érdekében harcoltam. A választott útról másfelé le nem tértem. Hitemet megtartottam!” „1945 óta külföldön; Kanadában 60 éve mint menekült (nem, mint emigráns!) tartózkodom, s folytattam kényszerbõl elhagyott Hazám érdekében a kommunisták elleni harcomat. S haza fogok térni majd véglegesen is… Megírtam „Történelem közelrõl” c. könyvemet, melyet négy könyvkereskedésben árulnak Budapesten. Tudom, várják a személyes találkozót is barátaim, rendtársaim. Néhány évvel ezelõtt jártam Budapesten, s tervezem az újabb látogatást. 93 évesen élvezem a számítógép különbözõ problémáit – de megkönnyíti a kapcsolattartást, a kommunikációt. Rendünkhöz tartozónak érzem magam, mert Édesapám is vitéz volt az I.világháború haditettei után. Irataimat a Történelmi Vitézi Rend illetékesének postán elküldtem megõrzésre az utókor számára.” Felidézzük visszaemlékezésébõl életútjának egy-egy mérföldkövét: „1942. dec.6-án, avatásom után a Ludovika Akadémiáról Szabadkára osztottak be a 9/II.zlj.4. szdához szolgálattételre. 1944. júliusában a zlj-at elõször a M.Kir. Testõrség megerõsítésére, majd Fótra rendelték országos karhatalmi feladattal megbízva. Többször orosz és amerikai bombázásoknak, kommunista partizánakcióknak voltunk áldozatai. Október 5-én rendelték zlj-unkat Budapestre. Október 14-ig Kormányzó Úr Testõrségének megerõsítésére voltunk beosztva. 1944.okt.15-én a németek által elfoglalt Vár eleste után zlj-unkat kinevezték Testõr zászlóaljnak. A legnehezebb idõkben szolgáltam hazámat, a magyar népet, tántoríthatatlan felfogásommal, hogy a kommunizmussal semmilyen körülmények között kiegyezni nem lehet. Századommal a Vár biztonságának megszervezésével bíztak meg; a parancsot teljesítettem….1945. március 27-én Velem községbõl, ahova kihelyezték századomat, teljes felszereléssel …Kõszegre kellett bevonulnom. Velem és Kõszeg között Cák községben szovjet páncélgépkocsi-felderítõ csoportba ütköztünk, melyet páncélököllel megsemmisítettünk. 28-án erõs orosz tüzérségi tûzben századommal elfoglaltam a szombathelyi mûút-Kõszeg – Dél és a Szabó-hegy közötti védõkörletet. …Felderítõ járõröket küldtem ki, akik erõs ellenséges elõnyomulást jelentettek harckocsikkal és gyalogsággal. Ezek dél körül elérték védõállásainkat. A bal szárnyon lévõ lgvd.tü.osztály több harckocsi kilövése után a túlerõvel szemben megsemmisült, ill. visszavonult; jobb szárnyamon a védõkörletet kiürítették. A

Köszöntjük a 93 éves, örökifjú Gyula bátyánkat!

helyzet kb. tízszeres fölénnyel kilátástalannak látszott. Idõ közben jelentést kaptam, hogy Király Béla vk.szds, Kõszeg városi és járási katonai közigazgatás pk., Kubicza Kázmér vk.alezr. vezérkari tiszt a védelmi tervekkel megadta magát az oroszoknak. Így egyedül maradva a védõállásban, lassan kezdtem visszavonni a századomat….A visszavonuló német és magyar csapatok, valamint az ökrös szekereken menekülõ családtagok, nõk, gyermekek, öregek vonulását biztosítottuk: a hátrahagyott lõszer-készleteket felrobbantva azt a benyomást keltette az oroszokban, hogy a hegyekben és az erdõkben nagy harcok dúlnak. Teljes napra feltartóztattuk az elõrenyomulásukat. Mielõtt átléptük volna a magyar határt, felszólításomra elõléptek azok, akik haza akartak térni, 17 fõ. A megfelelõ ellátmányt, a tartalékból lovakat bocsátottuk rendelkezésükre – és ahogy hallottam, sok nehézség árán, de hazajutottak. A megbízható emberekkel már könnyebben tudtunk áttörni Borostyánkõnél, Kirchschlagnál és Aspangnál bekerítve. A Semmeringen keresztül elértük Mariazellt. …A zlj. Szt.Pöltenen keresztül Mattsee-ba, majd Tann-ba lett irányítva és áthelyezve v. Horkay László szds.zlj.pk.és a Testõrség pk.-a, Mészáros István tö.ezds. felterjesztettek a Magyar Ezüst Érem Hadiszalagon a Kardokkal S.L. kitüntetésre. A Testõr zlj. „Kõszeg védelmében” kifejtett harcairól a Hadak Útja c. újság XXX.évf. 341.sz.1978. nov. „Végsõ harcok a Magyar Földön” címmel számol be. …A háború befejezése elõtti néhány napban a Testõrség autóin felvettük a zlj. hozzátartozóit Eisenstressben (cseh protektorátus), (feleségem, aki elsõ gyermekemmel volt várandós, édesanyám, húgom is köztük volt.) – s igyekeztünk a Tann melletti Eiberg községbe. Érdekességként említem, hogy Sherdingnél a Duna hídjánál Alföldi Géza költõt, újságírót vettem fel és Pockingig vittük õt. 1946-tól 4 évi ausztriai (Kellerberg) menekülttábori élet után Salzburgon keresztül Bremenhafenbõl amerikai csapatszállító hajóval Halifaxba, onnan Montrealba, egy átmenõ katonai táborba kerültünk 1949. júliusában.” Kanadai életérõl csak kiragadva a történések sorrendjében: 1950-tõl bekapcsolódott a Montreali Magyar egyházak és egyesületek munkájába. 7 évig elnöke is a Nagybizottságnak. 1951-tõl a Kanadai Magyarok Szövetségének tagja, hosszú ideig alelnöke. 1951-ben a magyar cserkészcsapatok megszervezésében segédkezett. 1956-ban a Szabadságharc után segíti a Montrealba érkezõ menekülteket: munkakeresésben a Hungarian Relief Comittee keretein belül. Segíti beilleszkedésüket.

14


J.G.Diefenbaker miniszterelnöknek Tollas Tibor barátjával személyesen mondanak köszönetet azért, hogy több ezer magyar menekültet befogadott. A miniszterelnöknek átadták a „Tiszteletbeli Magyar Stzabadságharcos” elismerést. 1960-ban Pántis István barátjával (már Magyarországon él, KÖMA TSZK./ szerk.) a Montreali Magyar Énekkart szervezték meg, több jelentõs bemutatkozáson vettek részt, sõt, nyertek el értékes díjakat. 1960–1972-ig szervezte meg és vezette a MHBK Montreali Zrínyi Vívó Clubot. Sok magyar és más nemzetiségû fiatal tanult, gyakorolt és versenyeken vett részt a kanadai katonai iskolákban is. 1974-ben szervezõje Mindszenthy József bíboros hercegprímás montreali fogadásának. Hercegprímás úrral közösen koszorút helyezett el a montreali Magyarok Nagyasszonya templom parkjában a MHBK által építtetett Hõsi Emlékmûre Tamás István és Pápai Ferenc baj-

2010/1.

társaival együtt. Az ünnepségek alatt Bíboros úr személyes testõre volt. 1976-ban véradással hívta fel a figyelmet: az 1956-os Magyar Szabadságharc emlékére, viszonzásul a Kanadai Vöröskereszt segítségnyújtásáért. Nyugdíjba vonulása után is aktív, tele energiával. A Duna TV. 2006-ban készített Vele portré-mûsort. v. Detre Gyula minden kapcsolatának az volt a célja, hogy befogadó országa, Kanada népe elõtt képviselje a magyarság szellemét, lelkét és érdekeinek szolgálatát; õrizze az ezeréves hagyományokon nevelkedett örök katona-eszményt. Mind a mai napig figyelemmel kíséri az anyaország történéseit; munkálkodik a magyar közösségek megmaradásán. 50 éves közéleti tevékenységének hosszú és göröngyös útja volt, de büszkén tekint vissza, mert úgy érzi: fogadott esküje szellemében igyekezett mindig cselekedni. Telefonon búcsúzkodunk.: „kényszerbõl hazát cseréltem, de szívet nem!”


Vitéz Vajda Lajos: Horthy kormányzó úr székely testõrségében szolgáltam Napsütéses, hûvös reggelen utunk a marosszéki Fehéregyházára vezetett. Célunk Vajda Lajos bácsi meglátogatása, aki vitéz Nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Úr testõre volt. Családias fogadtatásban volt részünk, meggyõzõdhettünk a Vajda család felebaráti szeretetérõl és becsületes, tisztességes jellemérõl, ami az õsi székely-magyar virtust idézte fel elõttünk. Nem véletlen, hogy Lajos bácsi az alig felszabadult Székelyföldön a sorozásra váró délceg székely legények közül elsõk között volt kiválasztva a Magyar Királyi Testõrségbe. Szembetûnõ volt a sok mindent megélt ember frissessége és korát meghazudtoló emlékezete. Miközben az akkori testõri toborozásról beszélgettünk, feltûnt az a büszkeség, hogy Horthy kormányzó úr katonájává válhatott, de elmondása szerint érezte, tudta a vállalt feladat súlyát. Az egykori testõr kitûnõen emlékezett néhai bajtársaira, akiket szintén Székelyudvarhelyrõl avattak testõrré. Látható volt Lajos bácsi elérzékenyült tekintete, ahogy a régi képekrõl idézett számunkra. Ahogy sorba jöttek elõ a történetek, az idõs emberre úgy tekinthettünk, mint a letûnt idõk beszédes tanújára. Elmondása alapján a testõri viselet a székely szakasznál különb volt, ezért hívták õket „vitéz testõröknek.” Nem csoda, hiszen a Kormányzó Úr emlékirataiban így emlékezik a székely palotaõrség kiválóságáról: Ferencz József a Monarchia uralkodója ekként jegyezte meg akkori szárnysegédének, a késõbbi Kormányzó Urunknak:„Õ Felsége különös érdeklõdéssel fordult a palotaõrség felé, és feltûnõen szíves mozdulattal köszönte meg tisztelgését.” A legfelsõbb elismerés a székelyudvarhelyi cs. és kir. 82. gyalogezrednek szólt. Ferenc József császár és magyar király testõrei voltak a kiképzõi a székely testõröknek is, bizony „nem lehetett egynapon emlegetni azt, hogy mi milyen kiképzést kaptunk, s õk milyen katonák voltak!” – hallottuk a megállapítást. „Belsõ szolgálatot teljesítettünk a királyi palotában, a lakosztályoknál, az ezüstkamránál s ahol kellett.” – emlékezett vissza az egykori székely testõr. Aztán így folytatta: „Horthy kormányzó szárnya alá vette a zsidókat, akiket estére hazaengedtünk és nappal õriztünk a várkertben.” Tehát cáfolatot hallhatunk a mai általános megítélés el-

len. „Azt hiszem, ha Szálasi közbe nem lép, Erdély úgy maradt volna, ahogy volt. Talán akkor nem szakadt volna meg a testõri élet sem. – vélekedett Lajos bácsi. Egyik alkalommal szolgálata teljesítésekor a Deák csarnokban éppen a német hadvezetés tett látogatást Hitler vezérletével. Kérdésünkre, hogy a Führer milyen ember volt, fejcsóválva és kis mosolygással kaptuk a választ: „Mogorva volt, nem tûnt annyira úriembernek.” Így terelõdött a szó a valós tényre, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós negyedévszázados kormányzósága sem volt mentes a viszályoktól, egyre erõsödött a nyilas és kommunista mozgalom. Ezeknek maga az erõs kezû, viszont az egyre idõsödõ és kimerülõ kormányzó sem tudott gátat szabni. Az 1944-es összeomlás koronatanújaként székely testõrség tagjának alkalma volt látni az akkori körülmények hatására megtört és elkeseredett államférfit, aki késõbb még portugáliai számüzetésében is erõsen hitt a Szent Korona Országainak felszabadításában. A jövõ alakulása kapcsán Vajda Lajos bácsi mondta: „A szolgálat kezdésekor és befejezésekor a Magyar Hiszekegyet elmondtuk és ennek szellemében éltünk.” Feladatunknak kell tekintsük ennek a szellemiségnek az átmentését mindennapjainkra, ami egy Szebb Jövõhöz fog vezetni a Jó Isten segedelmével. vitéz Joó Lóránd, Székelyudvarhely

2010/1.


15


Horthy Miklós Kormányzó úr testõrségének tagja voltam – György Domokos visszaemlékezése Az erdélyi Mezõbándról 1941 október 13-án vonultam be Marosvásárhelyre és ott tisztes iskolán kaptam kiképzést. 1943 április vége felé a Testõr Lövészszázadhoz kerültem, amely akkor alakult meg Gödöllõn. Nyolcan jelentkeztünk a testõrséghez. Február elsején léptettek elõ õrvezetõnek, április elején tizedesnek. Vitéz Korponay Pál csendõr hadnagy volt a szakaszparancsnokunk Két fõhadnagyunk volt, akikre szívesen emlékszem vissza: vitéz lófõ léczfalvy Gyárfás Gyõzõ és Zólyomi László. Gödöllõrõl november végén, 28-29-én kerültünk be a Radeczky laktanyába, Budapestre. Az egységemben volt még két falumbeli: Bartha Pál és Balázs Péter, akik jelentkeztek a gyalogos testõrséghez, engem is felírattak. Sajnos Pali ott maradt a Testõr Lövészszázadnál, nem sorozták be a gyalogos testõrségbe, mert hiányzott 1cm a testmagasságából. Egészen 1944 október 16-ig szolgáltam ott, a nyilas hatalomátvételig. Mi a királyi palota külsõ védelmét biztosítottuk. A szolgálat alatt vigyázz-állásban kellett két órán keresztül állnunk mozdulatlanul. A térdeken is csak láthatatlanul lehetett súlyt váltani. Két óra szolgálat után két óra pihenõ és két óra készenlét következett, azután ismét szolgálat. Több, más õrhely is, járõrszolgálat is volt. A járõröknek 365 lépcsõ fel, majd le: meghatározott járõrútvonalunk volt. Ellátmányunk jó volt, étkezdében, asztalnál étkeztünk, nem úgy, mint eddig, az övünkön lógó sajkából. A palota belsõ õrségétõl és a koronaõröktõl külön volt a szállásunk és az ellátásunk, velük csak felületes kapcsolatunk volt. A kertbe vezetõ kapunál teljesítettem szolgálatot, amikor közeledett a kormányzó úr, megkérdezte, unokája ott van-e a kertben, nyitottam az ajtót és feleltem. A következõ ajtót, ami néhány lépésre volt már csak, akkor értem el, amikor a kormányzó úr rátette a kezét a kilincsre így ketten nyitottuk a kertkaput, amit derûsen fogadott. Az õrszolgálati eseményeket, mint például ezt is jelenteni kellett kihallgatáson. 1944. október 16-ig, a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel idõpontjában éppen fenn voltam a Juszticia szobornál a Várban, a lakosztállyal szemben teljesítettem szolgálatot. Utoljára kerültem le, a többi külsõ õrt már korábban elfogták, lefegyverezték. Azt akarták mindenáron megtudni, kik voltak a siklónál szolgálatban, mert a testõrség a parancsához és az esküjéhez híven védte a németek ellenében is a várat. Az alagúton keresztül tudtam az utat, ki tudtunk szökni a városba. Akkor készült a katonaruhás fényképem. Eljutottunk a Teleki-térre, Magyari István ismerõsömhöz, aki azt tanácsolta, menjünk vissza, mert ha elfognak, azonnal kivégeznek. Így visszamentünk az egységünkhöz. Az egész testõrséget és a lövész-századot a Hunyadi páncélosokhoz és a Szent László gránátos ezredhez osztották be, én a Szent László gránátos ezredhez kerültem. El kellett válnom a földijeimtõl. Elsõnek 1944 karácsony szombatján vetettek be minket az oroszok ellen. Vonultunk visszafelé. Bajtánál felvettük a harcot, lõttük az oroszt. Én úgy maradtam meg, hogy egy vastag fa mögött letérdeltem. A lábam körül verte a faleveleket a golyószóró, fejem felett a fát hasították a

golyók, ha állok gyomorba, ha fekszem fejbe lõttek volna. Isten segített, megmenekültem. Kovácspatak pusztáig jutottunk, ott összetalálkoztam isteni véletlen folytán Bartha Pali barátommal, õ nehézpuskás volt, én gránátvetõs kiképzést kaptam még Marosvásárhelyen. Pali barátomnak volt bora, amivel megkínált, s megtöltötte a sajkámat, töltöttem a kulacsomba a fiúknak is. Hát, én úgy berúgtam, mert már két napja nem ettem semmit. Itt találkoztam utoljára Bartha Palival. Õ soha nem tért haza. Az elsõ bevetésbõl az elsõ rajból négyen, a második rajból hárman maradtunk. Helemba északi kijáratánál, a temetõnél páncél-védelembe kellett beásnunk magunkat a fagyos földbe. Ástam egy kis gödröt, amibe alig-alig fértem a térdem és a hátam is érte a fagyos földet, fáztunk, vártuk a támadást. Ez karácsony másnapján történt. Az oroszok a Duna és a vasút között a hátunkba kerültek, hét fõs rajunkat majdnem bekerítették. Puskaropogás, ’Segítség meglõttek! Segítség, segítség!’ezt lehetett hallani. Aki halálos sebet kapott, az már nem szólt, nem nyögött, elcsendesedett. Bakrak Dezsõ felvidéki póttartalékos hozta a zászlós úrtól parancsot: visszavonulás! Géppisztollyal, teljes menetfelszereléssel elkezdtem futni. Bíztattam a parancshozót is, tartson lépést velünk Árkosfalvi Kovács István honvéddal hárman indultunk, de elvesztettük egymást a golyózáporban. Sajnos Kovács István soha nem került haza. Megkerültem az oroszokat az erdõben, megállok, világosságot látok, húzódok odébb, hogy elkerüljem a világosságot, harmadszor húzódtam tovább, mire rájöttem, hogy az esthajnal csillag világít. A szívem úgy dobogott hogy minden hangot elnyomott, csak a ziháló dobogást hallottam. Marosvásárhelyen, amikor kimentünk a kaszárnya kapuján, mindig futást vezényelt a szakaszparancsnokunk Futva közlekedtünk. Akkor kínnak éreztük, most az edzettség jó szolgálatot tett. Lehet, hogy az életemet köszönhetem a jó kondíciómnak. Egy szõlõsön át lehúzódtam a völgybe, egy kerekes kút mellett két alakot láttam. A géppisztolyt rájuk fogtam, nem tudtam, mi lesz a következõ pillanatban. Rám kiállt az egyik: ’Állj, ki vagy!’ -Én vagyok Domi, hadapród úr! –megismertem a hangját. Igen megörültünk egymásnak. Mi hárman maradtunk meg… Visszavonulás…Kovácspatak puszta és Garamkövesd melletti erdõn átvezetõ úton találkoztunk egy század katonával, akik azt mondták, mennünk kell velük. Én félre léptem és elkezdtem vetkõzni, mintha a szükségemet kellene elvégeznem. Miután elment az utolsó katona is, visszaöltöztem és behúzódtam az erdõbe. A hadapródõrmester és a tizedes hozzátársult a fõhadnagyhoz és századához. Soha többé nem láttam õket. Bementem Garamkövesdre, elmegyek a szélsõ házhoz, hogy feküdjek le a pajtában pihenni. Egyik pokrócomat odaadtam a házigazdának. Amint lefekszem, az oroszok a kertkapuban hangoskodnak. Kirohantam a pajtából, átugrottam a magas kerítést és rohantam be az erdõbe a kistermetû orosz nem tudott a kerítésen átugrani nem lõtt utánam, ma sem tudom miért. Ha lõ, ma nem vagyok itt, nem mesélek nektek.

16


Kigondoltam, ha megállítanak, azt mondom, hogy sietek, mert idõre a parancsnokságon kell lennem. A magyar és német õrségen is átmentem, mert nálam volt minden felszerelésem, géppisztolyom stb. Ha megállítottak, mindjárt mondtam, hogy idõre a parancsnokságon kell lennem, mennem kell. Mire észbe kaptak és a nyílt parancsot kérték volna már tovább is álltam. Így eljutottam Komáromig. A pótkerethez, az egységemhez Pápára szerettem volna visszajutni. Komáromban szállást kaptam egy magyar százados lakásában, a feleségét másnap az egységéhez Gyõr közeli hegyekbe vitette. Mondták, engem is elvisznek. El is vittek Gyõrig õk fölmentek a hegyekbe engem letettek a város határában. Felültem egy lovas szekérre, ami majdnem olyan gyorsan haladt, mintha gyalog mentem volna. Jött egy német teherautó leintettem és mutogattam, hogy a parancsnokságra kell eljutnom. Pápa „komandament” mondtam. Elvittek, intettek, hogy üljek fel. Nagy meglepetésemre a teherautón egy szakasz csendõr utazott, akik a katonaszökevényekre vadásztak. Nem voltak papírjaim, engem is letartóztathattak volna, de minden szerelvényem megvolt, így nem feszegették, honnan és hova tartok. Túléltem – és megtaláltam az elveszett egységemet. A menekülésben tüdõgyulladást kaptam, bekerültem a pápai kórházba. Egy hetet töltöttem ott, majd félig gyógyultan a leventék kiképzésében vettem részt, A leventékkel Hévízen felül ismételten a frontra kerültem. Zalaalmáson nagypénteken kerültem orosz fogságba. Az elsõ orosz lehúzta a csizmámat. Kaptam helyette egy rossz, kitaposott bakancsot, a második orosz a nadrágomat vette el. Így álltam télvíz idején csizma és nadrág nélkül. Összegyûjtöttek minket és tereltek tovább. Estére elszállásoltak egy faluvégi ház udvarán, ahol egy baglya sarjú volt, amit magunkra terítettünk. Hát, így dícsértem a Fennvalót köpenyben-gatyában. Elkezdett esni a hideg decemberi havasesõ. Másnap tudtam szerezni egy csizmanadrágot. Hajnalban indítottak minket hosszú menetoszlopban – lehetett vagy 15-20 km hosszú – gyalog Székesfehérvárra. Nem voltunk összeírva, megszámolva. Gyepüka-

2010/1.

ján településen sikerült megszöknöm. Az erdélyi, román területre tartozókat Székesfehérváron bevagonírozták és Földvárra vitték ahonnan Oroszországba vitték ki a hazatérõ katonákat. Mezõbándról is sokakat Földvárra majd orosz területre vittek. Balázs Péter barátom is orosz fogságból került haza 1949-ben. Sikerült hamis papírokat csináltatnom: Gönczi Domokos voltam papíron. Gönczi János ismerõsöm fiának vett engemet, így kaphattam papírokat. Szekérrel indultam május 4-én haza Erdélybe. Désre mentem, meg akartam keresni a rokonokat, ismerõsöket, élnek –e. Ahogy beértem a faluba, késõn vettem észre: egy román banda „mûködött”, az egyik tagja felismert, jól megvertek. Megvádoltak hazaárulással, katonaszökevényként kezeltek, de nem végeztek ki…Sajószentandrástól Besztercéig gyalog vittek a román csendõrök, itt lehúztam két hónapot, majd átvittek Kolozsvárra a börtönbe, itt szintén két hónapot töltöttem. A szülõfalumból is bevádoltak, „hogy én nagy magyar vagyok” – ami akkor fõbenjáró bûn volt. Ismerem a vádlóimat, már megbocsátottam nekik. Még tovább vittek: Nagyváradra. Itt is letöltöttem két hónapot. Útépítésen dolgoztattak. Hat hónap vizsgálati fogság után Nagyváradról elengedtek, ismételten hazaindultam, gyalog és tehervonattal utaztam Marosvásárhelyig, innen gyalog indultam haza, Mezõbándra. 1945 késõ õsszel értem végre haza a falumba. Túléltem. Min múlott, nem tudom. Talán, hogy soha nem adtam fel, nem estem kétségbe, bíztam a Jóistenben, bíztam magamban. Ma már 88 éves vagyok. Ámbár az nagyon bánt, hogy a magyar katonák szenvedése, áldozata még a mai napig sem kapta meg a megilletõ elismerést. Több, mint négy évig voltam katona a katonakönyvem szerint, a nyugdíjnál a magyar honvédség csak három évet igazolt. Elfogadtam, mert mit tehetek. Amennyit adnak, annyit adnak. Nekem annyi kell, amennyi van. Egészséges vagyok, s örülök, hogy veletek beszélgetek.

HÍREK, ESEMÉNYEK, ÉVFORDULÓK

A Szent Korona mentésének 65. évfordulója Mattsee Salzburg tartomány, Ausztria, 2010. július 2-3-4. „Lépünk, ahol õk jártak, látjuk, amit õk láttak…” v. Woth Imre Szeretettel várunk minden rendtársunkat, hozzátartozóikat, barátainkat, érdeklõdõket a Szent Korona és a koronázási jelvények 65 év elõtti megmentésének helyszínére. Programok: Július 2. péntek: Magyar est, 18:00-tól 22:00 óráig (Kiállítás, gyepûvédõk, baranta harci bemutató) Helyszín: Kiállítás a kastélyban, bemutatók a tó partja menti kelta skanzen és park területén Július 3. szombat: Magyar délelõtt, 10:00-13:00 óráig Helyszín: ugyanott, ill. a tavon lévõ színpad. (Napvágás zenekar, harci bemutatók) Július 4. vasárnap: 10:00Koszorúzás, katolikus szentmise, a Szent Korona Magyar Emlékmû és az erdélyi két kopjafa ökumenikus megáldása. Ebéd: Magyar gulyásleves. Történelmi Vitézi Rend, Magyar Koronaõrök Egyesülete

Lejegyezték: Bartha László, Mezõbánd, Szabó Zoltán, Mány.

2010/1.


17

AKIRE BÜSZKÉK VAGYUNK Kissé másként emlékezünk. A háború okozta tragédia mind a mai napig él a hozzátartozókban, s a barátokban, akik, bár az idõ tovaszállt, szívükben kitörölhetetlenül hor-

dozzák a veszteség fájdalmát. S vajon hány- és hány ilyen örök tragédia súlyát hordozzuk mind a mai napig?

Vitéz Molnár Sándor fõhadnagy Az elsõ képen egy hat éves kislány néz rajongó szeretettel az édesapjára, akit 1940-ben Erdély visszafoglalásakor, mint tartalékos hadnagyot hívtak be a haza szolgálatára. Ez a kislány én voltam, és akkor még nem sejtettem, nem tudhattam, hogy két év sem telik el, és a II. világháború szörnyû doni viharában egy aknagránát elveszi tõlem azt a lehetõséget, hogy még egyszer láthassam szeretett édesapámat. Sok- sok éven át kutattam, kerestem a nyomát, valami emléket róla, valami bizonyosságot, egy hivatalos iratot, egy naplórészletet valamelyik hazatért bajtársától, amelyben egy mondat talán megemlíti, egy fényképet a szerencsésebben hazatérttõl, de csak néhány zöld tábori levelezõlap és évekkel késõbb a Hadtörténeti Intézet levéltárában megmaradt Honvédségi Közlöny lapja került hozzám, amelybõl a kitüntetettek között az õ neve is szerepelt. Sokszor olvastam végig ezt a névsort, amely akkor nem üzent nekem semmit. Aztán néhány éve Pápán találkoztam vitéz Galántay Mártával, akit rendünk alhadnagyaként agilis szervezõ, jó pedagógus és vitézhez méltó, segítõkész embernek ismertem meg. Így történhetett, hogy amikor egyszer megint a kezembe vettem azt a bizonyos „Honvédségi Közlönyt”, megakadt a szemem egy néven: Hannauer István (Pápa), aki a Donnál szolgált. Akkor tudtam, hogy Mártához kell fordulnom segítségért, aki az elsõ telefonbeszélgetéskor elmondta, hogy természetesen ismerte az illetõ urat, sõt a lányával is jó barátságban volt és meg fogja keresni a kérésemmel. Hónapok teltek el, de az alhadnagy nõ fáradhatatlanul intézkedett, megtalálta az idõközben Gyõrbe költözött Hannauer Sárikát, aki édesapja hagyatékában megtalált néhány fronton készült fényképet, amelyen katonák vannak, igen szegényes orosz körülményeket mutató helyeken.

Helyesbítés Tisztelt Szerkesztõ! A Vitézi Tájékoztató 2009./3-4. számban, Gérecz Attiláról szóló írásukhoz szeretnék hozzászólni. Neve után nyá. százados rendfokozat szerepel. A jelzõ akkor helyes, ha olyan személyrõl van szó, aki nyugállományban van. Gérecz Attila halála után, 1994-ben kapta meg a századosi rendfokozatot, így a posztumusz százados a helyes.

Kérdés, hogy ezeken rajta van-e az én édesapám? Levélben elküldtem egy kis képet a beazonosításra, és a születésnapom elõtt megérkezett a postán néhány fénykép…Ezek egyikén, minden kétséget kizáróan, ott áll középen Molnár Sándor tart. hadnagy is, 42 évesen, kicsit megfogyva, a bajtársai körében, egy szegényes szállás elõtt! Ez az utolsó fényképem most már róla! 75. születésnapomra, a sok szép és szeretettel adott ajándék közül ez a legértékesebb! Érdemes volt kitartóan keresni apám emlékét, mert talán ott fent, ahol számon tartják a Hadak Útjára térteket, egy angyal megsajnálta azt a kis hadiárvát, aki kitartóan kereste és keresi ma is vitéz édesapja emlékét. Dr. Juharosné v. Molnár Piroska szkp.

A Magyar Koronaõrök Egyesülete örömmel értesíti a Nemzetes Hölgyeket és Urakat: Megjelent ’A Magyar Koronaõrség története’ c. kiadványunk magyar, angol és német nyelven. A kiadvány megvásárlásával az Egyesület mûködését támogatják a tisztelt érdeklõdõk. Elõkészületben:

Üdvözlettel: Pap Attila

Köszönjük! Honlapunkon javítjuk, s a jövõben figyelembe vesszük kedves Olvasónk észrevételét. Szerkesztõség

ÁRPÁD-HÁZ ALAPÍTVÁNY 1025 Budapest, Csalán u. 34. Telefon: 200-1973 Bankszámlaszám: 10700378-27035304-51100005 Adószám: 18109386-1-41 Nyilvántartási szám: 8738 Kérjük Rendtársainkat, a Vitézi Tájékoztató kiadásához – anyagi lehetõségeikhez mérten – szíveskedjenek hozzájárulni. Szívesen vesszük hirdetések elhelyezésének kérését.

A Magyar Koronaõrség története horvát és olasz nyelven A Szent Korona viszontagságai 1944-1945-ben magyar, angol, német és olasz nyelven A Szent Jobb országlása magyar, angol, német és olasz nyelven A Magyarok Szent Koronája magyar, angol, német és olasz nyelven Érdeklõdni: a [email protected] vagy a +36/20- 385-8453-as telefonszámon. Magyar Koronaõrök Egyesülete

18


2010/1.

ERDÉLY TÖRZSSZÉK – VITÉZAVATÁS

Csíkszereda, 2010. május 8., Millenniumi templom lyet családias légkörben, Rendünk vitézei: elöljárók, tisztségviselõk, régi- és az újonnan avatottak, családtagjaik, barátaik, mintegy 230 fõ, a Sapientia Egyetem ebédlõjében költöttek el. Üdvözöljük új rendtársainkat! Köszönjük mindazok munkáját, akik együttes akarattal, az ügy iránti alázattal segítették a rendezvény megszervezését.

Említsük vitéz Lázár Elemér Erdély országos törzskapitányának nemes célkitûzését: emléktáblát állíttat a T.V.R. Erdély TSZK nevében az erdélyi hazafiaknak, Kormányzó Úr törzstisztjeinek, tisztjeinek, akik helytálltak hazánkért, nemzetünkért, s akiket méltatlanul ítélt feledésre az eddig íródott történelem: 2008. v.Lázár Domokos tábornok (I.vh.),v. Lázár Károly altábornagy, testõrség fõparancsnoka, v. Lázár Ferenc, huszárszázados, fiai: István fõhdgy és Ferenc hdgy. (II.vh.hõsi halottai) valamint Károly fia, Béla (Recsk).

2009. v. Lakatos Géza vezérezredes miniszterelnök. 2010. május 8: v. felsõtorjai primor Kozma István altábornagy (1896-1951), a Segítõ Mária Líceum (most Márton áron Líceum) egykori diákja. Felszentelte az emléktáblát v. Darvas Korma József esperes úr, szkp., v. Nagy Zoltán v.hdgy történész méltatta altábornagy úr életét. Valamennyi emléktábla egységesen 60 × 80 cm-es vörös márvány, aranyozott betûkkel.

Fotó: Koczkás Erzsébet

A Történelmi Vitézi Rend Erdély Törzsszéke 46 fõ vitézt avatott e napon, közülük 4 fõt posztumusz. Az ünnepi szentmisét vitéz Darvas Korma József esperes, szkp. úr celebrálta. Meghívott díszvendégként jelen volt vitéz Patrubány Miklós a Magyarok Világszövetsége elnöke, rendtársunk is. A vitézavatás ceremóniáját bajtársi ebéd követte, me-

V.T.

Batsányi János (1763-1845) Bíztatás A hazáért élni, szenvedni s jót tenni, Ügye mellett önként s bátran bajra menni, Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni, S minden áldozatra mindenha kész lenni – Barátom! Oly dolgok, melyek az embernek Dicsõség mezején oszlopot emelnek, S mellyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek) A jók sírodban is áldanak, tisztelnek. (1783)

2010/1.


19

Vitéz Horthy István Kormányzó-helyettes – MINDIG KÖZÖTTÜNK MARAD! A honvéd nem fél a haláltól, nem retten vissza semmitõl. Egy nem fogadta el e pilóta-adagot. Csak azután élt e lehetõséggel, bajtárs elesett? A szív hangosabban dobog, és még keményebbre miután a bevetésen elsõ légi gyõzelmét aratta. Itt a harctéren feszülnek az ajkak. A honvéd most csak az otthon maradottakra ízig-vérig katona volt. Nem fogadott el semmiféle kivételezést a gondol. Az apára, anyára, feleségre és gyermekre. munkában, de kivette részét a bajtársai szórakozásaiban és öröReggel fél 5 lehetett. Felhõktõl volt terhes az ég alja, s a nap meiben egyaránt. Aggódott, mint minden harctéri honvéd mincsak nehezen, ritkán bújt át rajta. den harci bevetése elõtt, és nagy szeretettel gondolt szeretteire. Szent István napja volt, amikor egy tizedes futva jön, és jelenAugusztus 13-án üzenték meg neki, hogy felesége, Ilona ti: Egy magyar vadászgép zuhant le a közelben. A Kormányasszony a 151-es számú kórházi vonattal a harctérre érkezik, zó-helyettes úr gépe… Ismerik a gépét HÉJA V- 421. Füstölgõ ahol az egyik tábori kórházban ápolónõi szolgálatot fog teljesíteroncsok az út mentén. Homokot lapátolnak a romokra. Törzsét ni. Vitéz nagybányai Horthy István fõhadnagy úr nagyon megmár betemette a homok, jobb szárnyán ott a felírás: V- 421. A örült e hírnek és parancsnokától szabályos háromnapi szabadsáhonvédsapkák lekerülnek, feszes vigyázzba mered mindenki. A got kért, hogy meglátogassa feleségét. Az együtt töltött szép naromok elõtt állnak: vitéz Jány Gusztáv, vezérezredes hadseregpok után augusztus 18-án érkezett vissza a vadászrepülõtérre. parancsnok és nemes Rakovszky György vezérõrnagy. Egy pilóElsõ dolga volt megtudakolni, milyen és hány bevetésen vettek tafõhadnagy jelenti: „A Kormányzó-helyettes úr, vitéz nagybárészt bajtársai. Augusztus 19-én Péterfy Andor hadapród mesnyai Horthy István, ma reggel 5 óra 10 perckor hõsi halált ter, repülõbajtárs temetése elõtt meglátogatta vitéz Szabó Lászhalt…” Erre nincs felelet. Az Úr kifürkészhetetlen akarata. ló vezérõrnagy hadosztályát és szívében készülõdött az auguszHogyan történt? Hisz egyedül állt a gyepen! A pilóta bajtárs jetus 20-i Szent István napi ünnepségre. lenti: 25. bevetése lett volna a fõhadnagy Úrnak. Közel-felderítõ Sajnos, ez az ünnepi nap gyásznappá vált. A hajnali órában a gépet kellett volna biztosítania. Kis magasságban végrehajtandó fõhadnagy úr, aki bevetésen vett részt, vadászgépével lezuhant. feladat… A közel-felderítõ gép mögé akart besorolni a FõméltóMegtalálták a zsebóráját is, amely 5 óra 7 percet mutatott. Egyságú Úr. Gépe az erõsen bedöntött balfordulóban átbillent, és duszerû, dísztelen katonakoporsóba helyezték drága holttestét. Segóházba esett. Kettõt pörgött a gép a dugóhúzóban, amibõl sikebesültszállító autó vitte vissza a táborba. Koporsóját hat tiszt vetrült még kivennie a gépet, de a kis magasság miatt – 350m lehetett te vállára a tábor bejáratánál. Vitéz Jány Gusztáv ment a kopor– az orrára állt gépet nem lehetett magasba hozni… só után. Az árván maradt tiszti sátor elõtt kis asztalkára helyezDeszkából ácsolt bódé, kátránypapír tetõvel. Bal oldalt összeték a tölgyfa koporsót, mezei virágokból font koszorúkkal fedték csukható tábori ágy, rajta egy pár csizma. Az ágy mellett egy egyszebe. Tetejére az összegörbült légcsavart helyezték. Bátorszegi rû karosszék, tábori ing van rajta, szépen összehajtva. Az ágy fejénél Kiss Sándor református esperes tábori lelkész mondott imát. rádió. Itt hallgatta a fõhadnagy úr a kormányzó úr üzenetét. A tiszA ház elõtti térségben letaposott fû, de azon a helyen, ahol a tiszolga Farkas György honvéd, kisírt szemmel meséli, a fõhadnagy Kormányzó-helyettes úr tekintete megpihenhetett a pázsiton, úr tegnap este még bajtársaival bridzsezett és mutatja az eredmûvészien kirakott fûbõl, kavicsokból aprólékos gonddal elkészíményt: 2 pengõ 40 fillér a nyeresége. A falon térkép mellett tornatett címer fekszik. Alatta a felirat, amely tragikus valósággá vált. szer. Távolabb a szoba sarkában egy alumínium lavór, négy lábon. “Mindent a Hazáért!” – Sír a szél…Sejtelmesen susognak a Éppen 1942. augusztus 20.-án lett jelölve szabadságra. Õ nem fák. Vajon mirõl mesélnek? – Csak azt susoghatják, amit mi fogadta el. A sátoron kívül van egy körtefa. Itt olvasgatott szamindnyájan tudunk: Itt élt és a hõsi harcok után itt pihent meg badidejében, utoljára augusztus 19-én délután. Aztán egy hõsi egy igaz magyar férfi, magyar honvéd, magyar katona, aki azért halált halt hadapród temetésén vett részt, akit egyszerû koporsótudott igazi hõs lenni, mert igazi ember volt. jában egy tábori lelkész búcsúztatott el bajtársaitól. Este együtt Vitéz nagybányai Horthy István vacsoráztak a honvédokkal. Vacsorára nem fogadott el semmi 1904. dec. 9 – 1942. augusztus 20. többletet. Felajánlottak neki tejet és vajat, de lencselevest és koGépészmérnök, repülõvezetõ, tervezõ mérnök. 1930-1940 miszkenyeret vacsorázott. Õ ilyen bajtárs volt! Aztán jött a fent MÁVAG fõmérnöke, majd igazgatója. MÁV fõnöke, majd álemlített kártyaparti és utána elbúcsúzott. “Holnap jubilálok, ez lamtitkár 1942. február 19tõl kormányzó-helyettes. 1940. április lesz a 25. ellenség feletti repülésem.” – mondta búcsúzóul. Július 27.-én házasságot köt gróf Edelsheim Gyulai Ilonával, fia, ifjú elsején indult el Szolnokról és 5-én már Kurkszban volt. Aztán Horthy István született 1941. január 17.-én. Általa beszélt nyeljöttek a bevetések, amelyeket példásan elvégzett. Egy szép nyári vek: magyar, német, francia, angol. Katonaszolgálata 1942. máeste Magyarországról a front mögött egy jus 1 Szolnoki 1. vadászrepülõ osztály. 1942. Vitéz nagybányai Horthy István repülõ fõhadzenész cigánybanda eljátszotta neki ked- nagy parancsot ad rajának az indulása július 2 vadászrepülõs a szovjet fronton. 25 bevetésen vett részt. 1942. augusztus 20. a venc dalát meglepetésként. ’Lehullott a haza védelmében önmagát feláldozó marezgõ nyárfa levele’… még eldúdolta velük gyar katonahõs. a ’Nincs cserepes tanyám’ címû nótát, azKoltunovka, 1942. augusztus 20. tán borravalót adott a bandának, megköszönvén figyelmességüket. Minden pilóta, amikor bevetésre inRátonyi János haditudósító jelentése dult, külön élelmiszercsomagot kapott: alapján írta: csokoládét, mandulát, gyümölcsöt, kekvitéz Nagy Árpád Hajdúsági Székkapitányság, Nagyszalonta szet. Vitéz Horthy István fõhadnagy úr, akinek a századnál a legtöbb bevetése volt, A gépben...

A kormányzóhelyettes úr útnak indul

Egy szomorú Szent István-nap emléke, ahol vitéz Horthy István gépe lezuhant...

20


2010/1.

Érdekesség… Egy repülõút története és tanulságai 1939. június 18-án, kora reggel egy kis kétüléses, 100 lóerõs Arado-79 típusú, német gyártmányú sportrepülõgép szállt fel a budaörsi repülõtérrõl és fordult DK-i irányba. Vezetõje Horthy István, a MÁVAG akkori vezérigazgató-helyettese volt, aki Indiába, Bombay-be (ma Mumbay) vezette többszöri leszállással a gépet. Vállalkozásának az volt a konkrét célja, hogy megszerezzen a gyár számára 100 db, az akkori idõben igen korszerûnek számító 424-es gõzmozdony gyártását célzó versenytárgyalást. Útja minden szempontból sikeres és eredményes volt, a mintegy 10.000 km-es utat oda-vissza hét és fél nap alatt teljesítette rádióirányítás nélkül, térkép alapján, navigátor segítsége nélkül repülve. Repülõútja itthon és külföldön nagy visszhangot keltett, a hazai repüléstörténet egyik legjelentõsebb vállalkozásának számított. Az agilis, 6 nyelvet beszélõ, rendkívüli mûszaki érdeklõdésû és képességû Horthy István már 1927-ben repülõvezetõi engedélyt szerzett, és sokat tett a

hazai repülésügy érdekében. 1929-30 között 1 évig dolgozott a Ford Mûvek deabourni gyárában, majd tervezõmérnökként a Ford detroiti gyárában.1939-es repülõútjára nem önmaga-mutogatás miatt került sor, hanem, mert a konkurensnek számító, részben német tulajdonú Ganz-gyár képviselõi minden helyet lefoglaltak a hetente közlekedõ bombay-i járaton. A háború közbeszólt, a mozdonyok legyártására nem kerülhetett sor késõbb sem. Megszállás alá került az ország. Feledtetni akarták a békeidõk teljesítményeit, köztük Horthy István repülõútját is. Jelenünk közállapotai mellett, az ország gazdasági és morális válságának idõszakában bátrabban és nyíltabban kellene olyan egyéniségek példái felé fordulni, melyekbõl múltunk jobb megismerését remélhetjük; az elhallgatás több, mint 70 évét ideje volna meghaladni, s a MÁVAG egykori fõmérnökérõl, a vakmerõ és tapasztalt pilótáról érdeme szerint emlékezni. Dr. Vincze Károly

Az Erdély Törzsszék 2009. évi évzáró állománygyûlése A Horthy Miklós által alapított Történelmi Vitézi Rend Erdélyi Törzsszéke Csíkszeredában tartotta évzáró ülését. Ez alkalommal jelen voltak a T.V.R. fõkapitánya, v. Hunyadi László, v. Lázár Elemér Erdély országos törzskapitánya, v. Kocsis László Észak-Erdély törzskapitánya, v. Soltész Gyula fõszéktartó, valamint az Erdélyi Székek elöljárói. Az ülést ünnepélyes keretek között nyitotta meg v. Lázár Elemér országos törzskapitány, beszámolva az 2009-es évi eseményekrõl, tevékenységekrõl és az adódott nehézségekrõl. Tájékoztatta a Rend elöljáróit a 2010-es évi tervekrõl: A már rendszeres ünneppé vált Vitézi Bált 2010. februárjában szervezzük meg Csíkszeredában, májusban a Millennium templomban kerülnek felavatásra a várományos, és a Nemzetvédelmi Tagozatra ajánlott leendõ rendtagok. Júliusban Mattsee városában szentelik fel a köszönetnyilvánítás és hála jelképéül felállított két kopjafát a Magyar Emlékmûnél, annak újraszentelésével egyidejûleg. Augusztusban történik a Bilibók-tetõi megemlékezés, szeptemberben a kenderesi találkozó. A Rend elöljárója különös figyelemmel és szigorral kezeli a székkapitányok és hadnagyok tiszta múltját igazoló okiratokat. Felhívta a figyelmet a leendõ vitézek alapos tájékoztatásának fontosságára, valamint a nemzetért, székelységért felvállalt küldetés betöltésére. Hitvallása szerint a T.V.R. a magyarság felemelkedését, hagyományainak megõrzését, és a romlandó erkölcsi tudat helyreállítását kell szolgálja. „Mi példát kell mutassunk, pozitív jövõképet kell állítsunk.”-mondta v. Lázár Elemér Erdély országos törzskapitánya. A beszámolót Sepsiszék, Szováta-Sóvidék, Kézdiszék, Udvarhelyszék, Gyergyószék, Csíkszék, Marosszék és Bardoc- Miklósvárszék elöljáróinak éves eseményfeldolgozása követte. Minden székkapitány elmondta jövõbeli elképzeléseit, terveit. V. Benkõ Emõke Bardocz-Miklósvárszék székkapitánya Kerekes Izsák balladahõs emlékére állítandó kopjafa elkészítését, felavatását szorgalmazta. V. Kádár Edit hadnagy bemutatta Bardocz-Miklósvárszék vitézi zászlaját.

Az ülés további részében v. Hunyadi László fõkapitány szólt a jelenlévõkhöz: A már megtapasztalt hibákból okulva tanítsuk a fiatal nemzedéket. „Szülõ a gyermekeinek mit adhat? Segítséget tud nyújtani: egyfajta örökölt tisztességet, tanári szigort. A jövõben csak így tudunk tiszta szemmel, emelt fõvel az utókorra nézni. Aggódó, féltõ szemmel kezelem Erdélyországot, mert ez még romlatlan emberi és természeti kincs. A továbbiakban is az erdélyi nép önbecsülésének erõsítését vállalom. Szeretném, ha méltóképpen kerülnénk a 2010-es esztendõ 90 éves albumjába.” Ez alkalommal bronz nemzetvédelmi kereszttel tüntették ki Dr. v. Oláh Bányay Irma nemzetes úrnõt a magyarságnak tett szolgálatáért. V. Soltész Gyula fõszéktaró beszámolójában elmondta, hogy a 2007-es évi felmérés szerint tíz törzsszékben 2.610 fõs állományunk volt. Ebbõl 1600 személy élõ kapocs, aktív részese a vitézi tevékenységeknek. Az elöljárók figyelmét a kitartó rendi munkára, rendi kötelességre hívta fel. Szorgalmazta a Rendbe való elõfelvételi periódust. V. Kocsis László, Észak-Erdély törzskapitánya felszólalásában hangsúlyozta: döntõ év lesz az elkövetkezõ esztendõ a Rend életében, hiszen a tiszta magyar szellem megóvását veszik célba. Úgy a Rend, mint a nemzet lelki, morális változáson kell átmenjen. Más értelmet kell adni a pénznek, a munka értelmének. É.-Erdély tkp.-ja beszámolt a Kenderesre állítandó székelykapu tervérõl. E szerint Erdõvidéken székelykaput faragnak a székely faragók, Horthy Miklós kormányzó úr iránti tiszteletbõl, az eredeti, 1940-ben készült, Kenderesen, a Horthy-birtokon felállított, de az orosz megszálló csapatok által elpusztított helyébe. A székelykapu állításának fõ védnöke a T.V.R. Ezt a megmozdulást támogatja a Horthy Miklós Társaság, a Magyar Tengerészek Szövetsége és a Kenderesi Önkormányzat. Az állománygyûlést v. Szilágyi Árpád szavalata, valamint a Székely- és a Magyar himnusz eléneklése zárta. v. Benkõ Emõke székkapitány v. Kádár Edit hadnagy

2010/1.


21

Kerekes Izsák-emléknap Nagymohán v. Benkõ Emõke magyar szakos tanárnõ, a Bardoc-Miklósvárszéki Történelmi Vitézi Rend székkapitánya szervezésével december 11-én, Nagymohán kopjafát állítottak Kerekes Izsák balladahõs emlékére. A kopjafát faragta Bardocz István, erdõvidéki faragó. A kopjafa anyagi támogatását a Történelmi Vitézi Rend biztosította. A megemlékezés ünnepi istentisztelettel kezdõdött a Nagymohai Református Templomban. Szegedi László a Brassó megyei Református Egyházmegye esperese beszédében kihangsúlyozta Kerekes Izsák nagymohai magyar vitéz életének, hõsies életvitelének fontosságát egyetemes magyarságunkra nézve. „Ha azt akarod, hogy emlékezzenek rád, tégy valami olyat, hogy érdemes legyen az utókornak veled példálózni. Kerekes Izsák olyat tett, amirõl érdemes írni, emlékezni.”- mondta beszédében az esperes úr. Nagy Veres Hajnalka a Brassó megyei Református Egyházmegye segédlelkésze röviden bemutatta a mai Nagymohát: „Elszigetelt falu, kétszeresen is, nehezen megközelíthetõ és a környéken egyedüli magyar falu. Aki itt született, annak a legszebb falu. Csönd van és nyugalom, nincs telefon, gyógyszertár, menetrendszerinti járat, sem internet. Isten itt mégis olyan kincseket helyezett el, amelyek kárpótolják ezt a hiányosságát a helységnek. A XVII. században épült õrködõ templom a falu legnagyobb kincse, megtartó erõ az Istenbe vetett hitnek. A falu õsei székelyek voltak. Ami õket jellemzi: szeretet, összetartás, székely õsöktõl örökölt dacos élni akarás. Kincsük az anyanyelvük, az érdekes megkülönböztetõ neveik, egyedi táncuk, népdalaik és nem utolsó sorban a Kerekes Izsák ballada. Krizbai Imre baróti reformtus lelkész röviden elmondta Nagymoha múltjáról szóló ismereteit. Mély átéléssel említi: ”annyi élményt kaptam ebben a templomban, nem is tudom hogy sûrítsem össze mondanivalómat. Az biztos, hogy szívem egy része itt marad Nagymohán. Nagy öröm számomra, hogy Benkõ Emõke felismerte azt a feladatot, hogy térjünk vissza Kerekes Izsákhoz. Kerekes Izsák példája megtanít arra, hogy szabadon beszéljünk

A doni tragédia áldozataira emlékeztek Sepsiszentgyörgyön

magyarságunkról, tiszta erkölcsünkrõl, megõrizve a tiszta magyar szót." Áros Erzsébet nagymohai magyar szakos tanárnõ gyermekkori emlékeit idézte fel a balladahõs körül kialakult elméletekkel kapcsolatosan. Az õ tudomása szerint, feltételezetten Kerekes Izsák tetemét a szószék alatt helyezték örök nyugalomra. Ambrus Attila, a Brassai Lapok fõszerkesztõje üzente minden magyarnak, elöljárónak: az alvó hõsök ébredjenek és tegyenek a hazáért, népért. Az ünnepi beszédekben helyet kaptak a Nagymoháról elszármazottak is, akik sóvárogva figyelik eldugott csöndes kisfalujukat, még ma is harminc- negyven év távlatából. Az ünnepi istentiszteletet a Kerekes Izsák emlékére állított kopjafa ünnepélyes leleplezése és a koszorúk elhelyezése követte. Díszõrséget álltak a baróti cserkészek és a Történelmi Vitézi Rend. Az esti órákban ’A magyarság õsi jelképei’ címû kiállítás megtekintése következett a helyi mûvelõdési otthonban, majd a Kõhalmi Általános Iskola, a Kõhalmi Református Szórvány Diákotthon tanulóinak tartalmas és hagyományõrzõ elõadását mutatták be. Ünnepi mûsorszámként adták elõ Kerekes Izsák balladáját. Reggelig táncmulatság szórakoztatta a Nagymohára látogató magyar embereket. v. Benkõ Emõke szkp., v. Kádár Edit v. hdgy.

2010. január 12-én a T. V. R. Sepsi-széki rendtársai és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) civil szervezet együtt emlékeztek arra a 67 évvel ezelõtt történt tragédiára, ami több, mint 130 000 magyar honvéd életébe került. A fáklyás megemlékezést a sepsiszentgyörgyi közös temetõ katonai sírkertjében rendezték, ahol a szervezõk mellett az Románinai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Magyar Polgári Párt (MPP) és más megemlékezni kívánó személyek rótták le kegyeletüket az elesett hõsök emléke elõtt. A fáklyás megemlékezésen beszédet mondott v. Bordás Attila vitézi hadnagy, Nemes Elõd az EMI háromszéki elnöke. A történelmi egyházak részérõl Szabó Lajos kanonok és Incze Zsolt református lelkipásztor mondtak imát. Az eseményrõl egy rövid összeállítás megtekinthetõ a következõ linken: www.youtube.com/watch?v=BDvj-cs9MeU

A 2009-es évben célkitûzésünk volt Sinka István szülõházának felújítása. A „FEKETE BOJTÁR” városunk szülötte (Nagyszalonta 1897 – Budapest 1969). Már 1990 januárjában az utca kivétel nélkül minden lakója, elsõk közt kérte az utca új elnevezését, s 1990 márciusától a nagy költõ szülõházától a Kölesérig húzódó utca az Õ nevét viseli. A felújítást követõen emléktáblát helyeztünk el a szülõházra, az utcára és az udvarra egyaránt. Most 2009-ben, sokat mellõzött költõnk egykori házán mintegy 2 ezer dollár értékben fõjavításokat végeztünk el az ingatlan külsõ részein, mely immár felújítva, egyenlõre állja az idõ viszontagságait. Ezúton is köszönjük minden támogató áldozatos segítségét.

v. Erdélyi Béla szkp.; v. Nagy Zoltán v. hdgy

vitéz Bondár Imre szkp. vitéz Nagy Árpád kincstárnok

Megújult Sinka István szülõháza

22


2010/1.

Sepsiszentgyörgy 1848 2010. március 15. a sepsiszentgyörgyiek emlékezetében úgy fog megmaradni, mint amikor végre hazaérkezett Gábor Áron egyetlen megmaradt rézágyúja. Bennfentes információ ugyan, de azt hiszem, elárulhatom, hogy amikor kihozták a bukaresti kényszerlakhelyérõl, az ottani munkatárs úgy búcsúzott tõle, hogy „Na végre, ettõl is megszabadultunk, legalább nem lepi tovább a por!” Sepsiszentgyörgyön nem ilyen fogadtatásban volt része, sõt az ágyú ideiglenes helyére való becipelésében a Történelmi Vitézi Rend is kivette részét oly formán, hogy egyik Sepsi-széki hadnagya maga is a cipelõk közt volt és vitte be a több mint fél tonnás „édes terhet”. A Történelmi Vitézi Rend Sepsi-széki állománya március 13-án, szombat este a Nyugdíjasok „Sugás” Érdekvédelmi Szövetségével közösen ünnepelte Nemzeti Ünnepünket Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár, Gábor Áron Termében. A helyszín megválasztása sem volt véletlen, hisz ebben a teremben jelentette ki 162 évvel ez elõtt Gábor Áron, hogy „lészen ágyú”. Az elõadást a szervezõk hiánypótlónak is szánták, mert úgy gondolták, az elmúlt 20 év ünnepségei annyira az aktuálpolitika eszközeivé váltak, hogy már-már elfelejtjük, hogy mit, kiket és miért ünnepelünk március 15-én. 20 éve a “politikusok párhuzamot vonnak a 162 évvel ezelõtti eseményekkel és úgy használják, mint a lelkipásztorok a Bibliát, amiben mindenre van egy jó példázat” mondta nyitó beszédében v. Nagy Zoltán hadnagy, majd történelmi elõadásában v. Bordás Attila hadnagy felelevenítette a 162 évvel ez elõtti eseményeket, hogy értsük is, miért volt Gábor Áron rézágyúja felvirágozva, vagy miért született a nóta, hogy ’Kossuth Lajos azt üzente…’

Szováta Március 15. A Történelmi Vitézi Rend Szováta-Sóvidékszék tagjai részt vettek délelõtt 10 órától a szovátai Polgármesteri hivatal dísztermében, a székely nemzeti zászló elhelyezési ünnepségén, ezt követõen ünnepi szentmisén a szovátai római katolikus templomban.

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, balról v. Szabó Zoltán Ferenc a Nyugdíjasok „Sugás” Érdekvédelmi Szövetség elnöke, jobbra v. Bordás Attila v. hadnagy

A történelmi elõadást követõen szavalatot mondott Kisgyörgy Ferenc. Máté Lóránd, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) képviselõje beszédében hangsúlyozta, mennyire fontos a XXI. század fiatalsága számára is átmenteni hagyományainkat, ünnepeinket. Köszönetét fejezte ki a jelen levõ szülõknek és nagyszülõknek, hogy megõrizték március 15-e szellemét és átadtak/átadják ezt a fiatalabb generációknak is. Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere rögtönzött beszédében hangsúlyozta eszmei és politikai jelentõségét az ágyú hazahozásának. Az estét a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színmûvészei, illetve az Õszirózsa Dalkör tette hangulatosabbá. v. Nagy Zoltán v. hdgy történész

Délután 15 órától a szovátai Polgármesteri hivatal kertjében gyülekeztünk, ahol koszorút helyeztünk el az 1848-as kopjafánál. Mindezek után együtt vonultunk fel a város ünneplõ lakosságával a szovátai fürdõtelepre, a „Medve-tó” közelében lévõ Petõfi-szoborhoz az ünnepi megemlékezésre és koszorúzásra. v. Bocskai István szkp; v. László János

2010/1.


23

Csíkszereda – Gyõzzük le kishitûségünket! Március 15. A Hargita Megyei Önkormányzat épületére felhúzták a kék-aranyszínû székely lobogót. A megyeszékhelyen az emlékezõk százainak zászlós tömegével ünnepeltek a Történelmi Vitézi Rend tagjai az intézményvezetõkkel együtt, s helyeztük el a Gál Sándor szobornál az emlékezés koszorúit. A tömeg a Vár térre vonult a Csíkszéki Mátyás Huszáregylet lovasai vezetésével. Az események Petõfi Sándor verseinek szavalatával kezdõdtek, majd Kelemen Hunor kulturális miniszter mondott beszédet. A felszólalás központi motívuma Gábor Áron ágyújával volt kapcsolatos, melyet nemrég Bukarestbõl Székelyföldre hoztak haza. „Talán nem szentségtörés azt mondani, hogy ennek a megmaradt ágyúnak lelke is van. Mert a harangoknak is lelkük van. Gábor Áron agyúi pedig székely harangokból készültek. Ez az agyú magában hordja a szabadságharcosok hitét és Gábor Áron üzenetét: Gyõzzük le kishitûségünket, és tegyük a dolgunkat, végezzük a munkánkat. Mérgesek, bosszúsak, szomorúak, türelmetlenek lehetünk – de kishitûek nem!” – hangsúlyozta.

A Csíkszeredai megemlékezést ünnepélyesebbé tették a Nagy István Mûvészeti Iskola diák kórusa, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület. Írás és fotó: dr. Huszti Orban Sarolta, v. hdgy.

Szent László Király napjai, 2010. június 24-27. Magyar-székely nemzeti kulturális ünnep Csíkrákoson Fõvédnök: Böjte Csaba OFM A rendezvény eszmeisége: Sok évszázados vagy akár évezredes székely hagyomány megjelenítése történik a kijelölt napokon, minden program a helyi és környékbeli szellemi forrásokból táplálkozik. Identitásbeli megerõsítés mellett az alapeszme természetesen magába foglalja azt is, hogy helye van a derûnek és vigasságnak! Miért Csíkrákoson lesz a rendezvény? Mert Szent Lászlót a Boldogságos Szûz „választott vitézének” nevezik a középkori templomi himnuszban. Csíkrákos és Gö-

röcsfalva Kisboldogasszony népe és az Õ patronáltjaként élünk évszázadok óta. Ebben is egyek vagyunk Szent Lászlóval. Idegenforgalmi szempontból is szerencsés a június végi idõpont, mert általában ezt követõ héten tartják az Ezer Székely Leány Napját Csíksomlyón. Fõszervezõ: Cserekert Fogadó, Csíkrákos – Kovács Anna-Mária házigazda. Szervezõk: Csíkrákosi Polgármesteri Hivatal, Cserei Mihály Általános Iskola tanárai és diákjai, Csíkrákosi Pacsirta Dalegylet, valamint a helyi Székely Lovasegylet

Szent Ágoston-templom, 2009. aug. 29.

Fotó: v. Horváth András

Csíkszereda a történelmi Magyarország egyik legkeletibb városa. A XIV. században emelték városi rangra, azóta Csík-, Gyergyó-és Kászonszék központja. A pártállami idõszakban a szisztematizálásnak nevezett településrombolás következtében eltûnt az óváros nagy része, és helyükre hatalmak lakótömböket építettek. Ez természetesen kihatott az egyházi életre is. A városnak a XVIII. Században épült 200-300 személy befogadására alkalmas temploma egyre szûkebbnek bizonyult. E gond orvoslásával már Jakab Antal püspök idejében is próbálkoztak, kevés sikerrel,míg a megoldás Jakubinyi György érsekre hárult. 1995-ben létrehozta a Szent Ágoston-plébániát, Pénzes Józsefet pedig kinevezte címzetes esperesnek. Szent Ágoston 354-430-ig élt, s a kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusa volt. 32 éves korában tért meg és keresztelkedett meg. Ágoston így írt édesanyjáról: „Anyámnak köszönhetek mindent, ami vagyok. Õ kétszer szült engem: elõször erre a világra, másodszor az Isten országába. ”

Mindenki segített, ahol tudott. Az Orbán kormány idején nagy lendületet kapott az építkezés, de utána lelassult, s 7 évet kellett várni, míg 2009. augusztus 29-én sor került a templom szentelésére. A hatalmas templom szinte „betakarja ” az alatta levõ várost. Hasznos területe 3720nm, 1200 személy(700 ülõhely)befogadására alkalmas. Templom és kápolna, szolgálati lakások,irodák és ifjúsági központ kap helyet az impozáns épületegyüttesben,amelynek két, egyenként 43 méteres tornyában négy harangot helyeztek el. Ezen a napon a Duna TV egyenes közvetítése mellett a plébánia nyilvántartásában szereplõ 10.000 hívõ lélek közül szinte mindenki megjelent. Felemelõ érzés volt e sorok szerzõjének is, aki noha református vallású, de egy ilyen alkalommal könnybe lábadt szemekkel vett részt az Isten háza fölszentelésén. v. Horváth András kp.tkp.

KÖZLEMÉNY: Barabási László 2009. május 2-án történt felavatását a Vitézi Szék érvénytelennek tekinti, mivel kérelmében felvételét kizáró adatot hallgatott el. Ezért a Rendi Kódex 42. par. 1. bek. a) pontjának rendelkezése szerint esküje érvénytelen. Fent nevezett nem tagja a Történelmi Vitézi Rendnek, vitézi címét és jelvényét nem használhatja, a nevére kiállított okmányok érvényüket veszítették.

24


2010/1.

BUDA TÖRZSSZÉK

Eseménykrónika November 10. A Vitézi Klub vendége Kiss Róbert, az Új Magyar Gárda fõkapitánya és Moldován Péter, a Gárdán belül megalakult csendõrség parancsnoka. Helyszín: IV. ker. Árpád út 66. November 21. Hazatérés Templomának Színházterme. Buda Törzsszék õszi állománygyûlése.

Február 6. Belvárosi Plébánia Templom. 2010. évi Horthy-mise a Kormányzó úr halálának évfordulóján.

Buda Tszk. új zászlaja

Február 6. Mány, Kitörés-megemlékezés; központi rendi esemény.

Fotó: Koczkás Erzsébet, v.Tolnai Eta

December 5. Belvárosi Plébánia templom. Megemlékezõ szentmise a dicstelen kettõs állampolgársági szavazás 5. évfordulóján; Simicskó István tartott emlékeztetõ beszédet. A szentmisén a Történelmi Vitézi Rend díszegysége és több törzsszék küldöttsége is részt vett. December 5. Farkasréti temetõ, v. nagybankói Pajtás Ernõ egykori koronaõr-parancsnok sírján helyeztük el a kegyelet és megemlékezés mécseseit, virágait. „Azért jöttünk össze, hogy megemlékezzünk és tisztelettel fejet hajtsunk egy nagyszerû ember, v. Pajtás Ernõ vezérõrnagy, a koronaõrök utolsó parancsnoka elõtt, akinek irányításával, hõsies helytállással és leleményes furfanggal a koronaõrök kimenekítették és megmentették legszentebb nemzeti ereklyéinket, a Magyar Szent Koronát, a Szent Jobbot és a koronázási jelvényeket. Nem engedjük, hogy nevét az utókor elfeledje és tettének nagysága a feledés homályába merüljön. Ígérjük, hogy emlékét hálás szívvel megõrizzük és ápoljuk. Kérjük a Jóistent, adja meg neki az örök élet jutalmát.” Évfordulós emlékünnepség: 2010. december 5-én v. Pajtás Ernõ halálának 60. évfordulója lesz, melyet megfelelõ elõkészületek után, kellõ ünnepélyességgel rendezünk meg, s melyre mindenkit szeretetettel várunk. v. Madaras Ágnes v. hdgy. Január 12. Mátyás Templom. A Doni hõsökre emlékeztünk szentmise keretében, utána a Hadtörténeti Intézet udvarán folytatódott a megemlékezés. Január 12. IV. ker. Árpád út 66. Pest Törzsszékének januári klubnapja. A doni tragédiára emlékeztünk. Január 13. A Hegyvidéki Trianon Társaság szervezésében elõadás-trilógia: Koltay Gábor: „A Szabadság ára”; Dr. Barlay Ö.Szabolcs: „Miért kérte fel Horthy kormányzó úr Prohászka püspököt miniszterelnökké?”; Varga Domokos György: „Trianon és az egyetlen történet”. Rendünk jelentõs létszámmal képviseltette magát.

2010/1.


Február 12. XII. kerület, Turul-tér (Nagyenyed u. – Istenhegyi út – Böszörményi út sarok). Megemlékezés a Kitörés áldozataira. Az esemény fõ szervezõje a KDNP XII. kerületi szervezete és a Hegyvidéki Trianon Társaság. Február 13. Hagyományosan elvonultunk a Normafától nem messze esõ három ismeretlen honvéd sírjához, akik a kitörésben vesztették életüket. Sírjukat minden évben megkoszorúzzuk haláluk évfordulóján. Találkozó a síháznál, mint mindig. Február 13. szombat 19 óra, Stefánia Palota. Magyar Vitézek Bálja. A T.V.R. központi ünnepi programja, melynek elõkészítésében, lebonyolításában törzsszékünk

25

Megnyitó

mási Áron: Ábel c. zenés játéka került bemutatásra. Az óriási siker feltételezi, hogy Tamási Áron írásaira újra ráirányítottuk a figyelmet. Március 15. Gábor Áron emlékmû (Szilágyi Erzsébet Fasor – Gábor Áron út sarok). Buda Törzsszék központi megemlékezése a II. kerületi Önkormányzat rendezvényén. Tavalyi évben rendtársaink a díszegység tagjaiként vonultak fel, s idén egy hónappal az esemény elõtt ismét megkaptuk ezt a megtisztelõ felkérést.

jelentõs részt vállalt. E történelmi helyszín a bál hangulatát nagyban meghatározza. Törzsszékünk nagy létszámmal vett részt az évköszöntõ rendi mulatságon. Kiemeljük a fiatalok örvendetesen aktív részvételét, a mûsor színvonalát és sokrétûségét, s bálunkon évek óta a zenét szolgáltató együttes munkáját. Jövõre is várunk mindenkit, rendtársainkat, barátainkat! Február 24. szerda Pilinszky Kávéház. A kommunizmus Áldozatai Emlékapjának elõestéje. A Pesti Srác Alapítvány, a Corvin-közi Bajtársi Közösség és az 56-os Magyarok Világszövetsége rendezésében, törzsszékünk tagjainak szépszámú részvételével, v. Hajdú Szabolcs kp.tkp. úr elõadásával. Emlékeztünk 56. mártírjaira, a kommunizmus embertelenségére békeidõben: a megtorlásokra, emberkínzásokra, s nem utolsó sorban a 2006-os eseményekre. Február 26. Gödöllõ. Pozsonyi Csata-emlékmûállítás folyamatának indulása. Szent Norbert Premontrei Gimnázium. A programot fõkapitány úr körlevélben is a Rend kiemelkedõ eseményei közé sorolta. Vitéz Friedrich Klára és vitéz Szakács Sándor elõadása a bosnyák piramisok magyar vonatkozásáról önmagában is rendkívüli, s feltétlen ajánljuk ezek megismerését. Az est bevételével a 907-es Pozsonyi Csata emlékére felállításra kerülõ 4 m-es kopjafát és az ehhez tartozó védõemelvényt támogatjuk a „támogatói” jegyekkel. Március 14. vasárnap 14 óra, Magyar Színház (Hevesi Sándor tér a volt Nemzeti Színház). Pest és Buda törzsszékek közös március 15-i megemlékezése immár 3. alkalommal. Az elõzõ évekkel ellentétben idén a színház nagyszínpadát béreltük ki a Cserkész Szövetséggel. Törzsszékeink tagjai zsúfolásig megtöltötték az ünnepi elõadásra a színházat. Himnusz, szavalat, ünnepi beszéd, Szózat után: Ta-

Március 21. vasárnap, Szent Imre Templom (Villányi út) Jótékonysági koncert a székelyderzsi erõdtemplomért: A Budakörnyéki Székely Kör szervezéséhez csatlakozva a TVR és a Horthy Miklós Társaság segítségével 2010. márc. 21-én a budapesti Szent Imre templomban jótékonysági koncertet szervezett az UNESCO Világörökségét képezõ székelyderzsi erõdtempom Szent László freskóinak felújítására. A székelyderzsi unitárius lelkész megnyitó beszédét követõen Bege Attila a Budakörnyéki Székely Kör elnöke is felhívta a figyelmet erre a megmentésre szoruló páratlan nemzeti kincsre. A mûsor egy budai székely kislány szavalatával kezdõdött. v. Pitti Katalin operaénekesnõtõl egyházi imákat, énekeket, verseket hallhattunk. Hegedûs Valér zongoramûvész nemcsak Pitti Katalin és Mága Zoltán kísérõjeként, hanem szólistaként is hozzájárult a szép zenei élményhez. A koncert végén a szervezõk átadták az esemény kapcsán „összejött” több, mint 400 000 Ft adományt a lelkész úrnak. Köszönjük minden résztvevõnek, minden rendtársunknak a nemes adományozást! v. Madaras Ágnes v.hdgy.

26


Március 28. Hõsök tere. Közös Ima Magyarországért. Jelentõs létszámmal képviseltük Rendünket. Március 31. Bálint Márta marosvásárhelyi színésznõ adta elõ vitéz Jókai Anna „Szegény Sudár Anna” c. darabját a Magyar Színházban. Február 13 – április 16-ig vitéz Dékány Ágoston otkp. úr, grafikusmûvész kiállítása megtekinthetõ volt az Erdei Éva Galériában. Április 10. Apor Vilmos tér. Boldog vitéz Apor Vilmos püspök úrra emlékeztünk. Ez a megemlékezés a Történelmi Vitézi Rend állandó programjai közé tartozik. Április 24. Buda Törzsszék tavaszi állománygyûlése a Budavári Mûvelõdési Ház Színháztermében. Anyagi okok miatt helyszínt kellett váltanunk. Az I. ker.-i Polgármesteri Hivatal nagyon kedvezõ feltételekkel bocsátotta rendelkezésünkre az új helyszínt, melyet ezúton is köszönünk. A fõkapitányi beszámolót követõen a 2009. év pénzügyi beszámolóm, ill. évértékelésem következett. Tájékoztattam a Törzsszék tagjait a tisztségviselõ-

2010/1.

kön keresztül elkezdõdött aktivitási felmérésrõl is. Ez a munka azért fontos, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy Törzsszékünknek általában miért csak kb. a negyede vesz részt az állománygyûléseken, vagy egyéb rendezvényeken. A nem aktív állományt emlékeztetnünk kell a kódex elõírásaira, ill. Vitézi Esküjére. A cél nem az értesítési listákból való törlés, hanem a Törzsszék tagjainak a Renden belüli aktivitás növelése. Hasznos és kellemes program: hagyományosan a vetített fotókon keresztül mutattuk be rendtársainknak a 2009. év törzsszéki történéseit. A Történelmi Vitézi Rend könyvgyûjtésbe kezdett a határon túli szórvány magyar iskolák részére. Kérjük, érezzétek magatokénak is ezt a nemes feladatot. Segítségünkkel sok magyar kisgyermekhez juttathatjuk el a magyar irodalom remekmûveit. (Könyvgyûjtésre vonatkozó további adatok az újság 12. oldalán. szerk.) vitéz Béres Ferenc Buda törzskapitánya

Boldog vitéz báró Apor Vilmos, a vértanú püspök (2005-ben egyházi engedéllyel posztumusz vitézzé avatva) Magyarországon már befejezõdtek a harcok 1945. tavaszán, de a megszálló Vörös Hadsereg katonái rémuralmat teremtettek az országban. Azon kívül, hogy az utcáról civil férfiakat fogdostak össze és vittek hadifogságba, asszonyaink, lányaink a legteljesebb félelemben éltek, mert bármikor gyalázatot követhettek el ellenük. Ilyen rettegés közepette menekültek hölgyeink Gyõrött a székesegyházba azzal a reménnyel, hogy talán a templom megvédi õket. Báró Apor Vilmos volt abban az idõben a gyõri püspök, aki átérezve az üldözendõk rettegését, nagyon sok hölgyet fogadott be a templomba abban a hitben, hogy talán sikerül megvédeni mindannyiukat az erõszaktól. Húsvét elõtt történt, hogy egy csoport szovjet katona nõket akart elvinni ebbõl a menekült-tömegbõl. A püspök ellenállt, sikerült meghiúsítania aljas szándékukat és a katonák elmentek. Majd ugyanezen csapat beszeszelt állapotban ismét visszatért és most már részegen kezdett követelõzni. A kezükben géppisztoly volt, de a püspök odaállt elébük. Budán, az Apor Vilmos téren látható a püspök szobra. Üres kézzel, nyitott tenyérrel áll és sugárzik belõle a kemény elszántság és akarat, mely megállásra kényszeríttette a brigantikat. A részegség azonban minden gaztettre aljasítja az arra hajlamosakat és a püspököt négy lövéssel eltalálva leterítették. Talán felébredt ezekben a gonosztevõkben mégis valami emberi érzés, mert a püspök megsebesítése után elmentek és a templomban reszketõ nõknek nem lett bántódásuk. A püspököt kórházba vitték. Menthetetlen volt. Utolsó szavai voltak: „Köszönöm uram, hogy én is nagypénteken halhatok meg. …Felajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj szegény magyarokért!” Úgy érzem, a püspököt ért lövéssel megindult Magyarország legyilkolása is. Mert a püspök halála utáni második napot, április 4-ét, az országunkat kiárusító szolganépség a felszabadulás napjának nevezte el. Most gyûlölet beszédet idézek: Igenis felszabadítás volt, mert felszabadították az országunkban a gyilkosokat, a gonosztevõket, a jellem-

telen, hazátlan gazembereket, akiknek Magyarország nem haza, hanem csak egy lakóhely, amelyet ki lehet rabolni. De ez a rablás reményeink szerint – amikor Apor Vilmos vértanú püspök szobra elõtt fejet hajtottunk és koszorúztunk – már csak egy napig tart. Báró Apor Vilmosnak csak az elõrenyújtott keze volt és ezzel meg tudta állítani a fegyveres ellenséget és megmentette tõlük az oltalmat kérõ asszonyokat, lányokat. A Történelmi Vitézi Rend csak csekély jelét tudta adni annak a nagyrabecsülésnek, amelyet a vértanú püspök megérdemelt azzal, hogy egyházi engedéllyel posztumusz vitézzé avattuk. A Katolikus Egyház a püspök vértanúságát boldoggá avatással ismerte el. Boldog vitéz báró Apor Vilmos vértanú püspök, könyörögve kérünk, hogy ahogyan megmentetted az oltalmadat kérõ asszonyokat, leányokat, úgy vigyázz hazánkra is, hogy végleg szûnjön meg szenvedésünk, amely a szovjet puskagolyók eldördülésével kezdõdött és amely azóta is megkeserítette életünket. 2010. április 10. vitéz Cseresnyés Pál tb. törzskapitány

2010/1.


27

ÉSZAK-DUNÁNTÚLI TÖRZSSZÉK

A Veszprém vármegyei alcsoport hírei 2010. január 23. Devecserben a Római Katolikus Családok Háza adott otthont a „Magyarnak lenni büszke gyönyörûség” címû magyarságismereti elõadássorozat harmadik rendezvényének, melynek témája „A Szent Korona és a Szent Korona-tan” volt. A felkért elõadók: vitéz Kiss Imre, a Szent Korona Szövetség elnöke, vitéz Pintér Kornél, a Történelmi Vitézi Rend észak-dunántúli törzskapitánya és Mayer Ferenc VRNT. történész, a Szent Korona Szövetség Veszprém megyei elnöke voltak. 2010. február 5. a Történelmi Vitézi Rend Veszprém megyei alcsoportja, a Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség Veszprém megyei szervezete és „Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc emlékéért” Alapítvány szervezésében Jeszenszky Iván egykori hortobágyi kitelepített, az ALTERRA Svájci-Magyar Kiadó Kft. igazgatója mutatta be Veszprémben „Kitelepítettek” címû megrendítõ dokumentumregényét. A szerzõ kis gyermekként ott veszítette el 27 esztendõs édesanyját, aki ma is jeltelen sírban nyugszik. Ma sem tudja, hogy a szántóföld hol rejti a testét, hiszen titokban, a család nélkül hantolták el. Az õ emlékének is adózva hozta létre az Ebesi Múzeum állandó kiállítását a hortobágyi zárt kényszermunka táborok történetérõl, több tízezernyi sorstársa tragédiájáról. 2010.február 25. Veszprém vármegye számos településén megemlékeztek a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapjáról, mely rendezvényeken az alcsoport számos tisztségviselõje és tagja is megjelent, így vitéz Galántai Márta Edit tb.vitézi alhadnagy, Kincses László VRNT. vitézi alhadnagy, vitéz Török Károly vitézi hadnagy, Kun László VRNT. közép-dunántúli székkapitány és vitéz Pintér Kornél törzskapitány is. Balatonfüreden ezen a napon a Városi Önkormányzat szervezésében a vitéz Bata Ferenc nevét viselõ Emlékligetben, az arácsi temetõben vitéz Bata Ferenc kopjafájánál és Vaszary Gábor emléktáblájánál koszorúztak, majd ökumenikus megemlékezésre került sor a Bajcsy-Zsilinszky úti temetõben Kósa Pál emléktáblájánál. Ökumenikus imát mondott Fõtisztelendõ Gyûrû Géza pápai prelátus és Nagytiszteletû Riczinger József evangélikus lelkész. A megemlékezés sorozat elõestéjén az Anna Grand Hotel dísztermében Gereben Ágnes történész emlékezett a kommunista diktatúra 100 millió áldozatára. A Történelmi Vitézi Rend alcsoportját a megemlékezéseken Eckert Emil VRNT. vitézi alhadnagy és vitéz Springmann Mihály képviselte. 2010. február 25. Rendtársunk, vitéz Sántha Csaba nemzetes úr szervezésében Pápán, a tulajdonában álló csodálatos Edvy Malom Fogadóban Dr. Varga Tibor jogtörténész tartott nagy sikerû elõadást „Vízkereszttõl Húsvétig” címmel. 2010.március 15. Veszprém vármegye számos településén képviseltette magát a Történelmi Vitézi Rend az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc 162. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezéseken. A Történelmi Vitézi Rend képviseletében e napon többek között Lovason vitéz Pintér Kornél törzskapitány, Várpalotán Kun László VRNT. közép-dunántúli székkapitány és Csiszár Ernõ Rezsõ VRNT, Bándon Csordás Endre Levente VRNT. és Csordás Hedvig Katalin VRNT., Balatonfüre-

den Eckert Emil VRNT. vitézi alhadnagy és vitéz Springmann Mihály, Veszprémben vitéz Török Károly vitézi hadnagy, Szegedi Mária László VRNT. és vitéz Radnai József, Pápán pedig Kincses László VRNT. vitézi alhadnagy vezetésével koszorúztak. 2010.március 27. Veszprémben tartotta elsõ félévi állományülését a Történelmi Vitézi Rend Veszprém megyei alcsoportja. A 2010.február 2-án Hadak Útjára lépett Zalai Károly VRNT. vitézi alhadnagyról történt megemlékezés után vitéz Hunyadi László Fõkapitány köszöntötte a megjelent állományt és tájékoztatást adott az elmúlt idõszak tevékenységérõl. Ezt követõen vitéz Pintér Kornél törzskapitány tartott beszámolót, majd Kun László VRNT. közép-dunántúli székkapitány ismertette és értékelte az alcsoport tevékenységét. Az állományülés végén vitéz Pintér Kornél törzskapitány köszönetet mondott vitéz Galántai Márta Edit tb.vitézi alhadnagynak a Zalai Károly VRNT. vitézi alhadnagy, népi iparmûvész családjának megsegítésére indított jótékonysági gyûjtés lebonyolításáért, melyre Fõkapitány úrtól kapott felkérést. 2010. április 2. A Történelmi Vitézi Rend Veszprém megyei alcsoportja, a Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség Veszprém megyei szervezete és „Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc emlékéért” Alapítvány meghívására Hartyányi Jaroszlava, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke mutatta be Veszprémben a szovjet rezsim által elõre kitervelt, 7 millió áldozatot követelõ 1932-33-as nagy ukrajnai éhínségrõl szóló „Az elrejtett igazság" címû könyvét. A hallgatóság megdöbbenéssel értesült az ukrán nép elleni legnagyobb kommunista rémtett, a „Holodo-

mor” részleteirõl. A könyvbemutató végén Hartyányi Jaroszlava átadta vitéz Pintér Kornél törzskapitánynak a Petõfi Sándor verseit ukránul, illetve Tarasz Sevcsenko ukrán költõ verseit magyarul tartalmazó közös emlékkötetet. vitéz Pintér Kornél észak-dunántúli törzskapitány Vállalok levéltári kutatásokat megbízás alapján. Katonai, ’56-os, illetve megfigyelési ügyekben. A Történelmi Vitézi Rendbe való felvételhez; ’56-os Emlékéremhez; Családtörténethez. A felkutatott anyagról digitális másolatot, hiteles másolatot készítek, igény szerint. Saját adatbázisomban lévõ adatokról hiteles másolatokat készítek. Bõvebb felvilágosítás: vitéz Sz. Kovács Ferenc törzsszéki kapitány Telefon: 06 (20) 9190-578 (9–20 óra között) VÁROM MEGKERESÉSÉT, HÍVJON BIZALOMMAL!

28


2010/1.

PÁKOZD-MÉSZEGHEGY

Fotó: Mordényi Endre ny. szds.

A magyar katona hõsi helytállását hirdeti! Hazánkban az egyetlen Katonai Emlékpark az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával, valamint a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezete munkája, összefogása révén valósult meg. 1848. március 15. emlékére a Szárazföldi Csapatok Parancsnokságán rendeztük meg március 12-én állománygyûlésünket, ezt követõen csapatzászlónkkal az emlékpark és a múzeum épületének ünnepélyes átadására indultunk. „Pákozd az a hely, ahol nem csak a gyõzelmes vágtában lázasan lobogó zászló csapkodását idézhetjük fel, hanem a koporsókra, sírokra terülõ fekete leplek szomorúságát is. Az Emlékpark megmutatja a hadviselés rémisztõ arcát és méltó emléket állít az elesett katonáknak”–mondta beszédében dr. Balogh Ibolya, a Megyei Önkormányzat elnöke. Takács János Pákozd polgármestere hangsúlyozta: Az 1848-as csata emlékét büszkén õrzi a település. A hõsök üzenete: A haza ereje az önfeláldozásban mutatkozik meg. Polgármester úr hívta a világban szétszóródott magyarokat, látogassák meg a Katonai Emlékparkot.

Székesfehérvár polgármestere, Warwasovszky Tihamér, aki a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezetének elnöke, arról szólt: Hinni kell a szabadságban! Ez adott erõt mindig a küzdelmekben. Hitre békében is szükség van. Hit kellett az Emlékpark létrehozatalához is! De ez még nem a végállomás. A munkát folytatni kell! Pákozd-Mészeghegy legyen központja a fiatalság honvédelmi oktatásának. Fontos, hogy az Emlékpark törvénnyel emelkedjék Katonai Nemzeti Emlékhellyé. Szekeres Imre honvédelmi miniszter: Ez az emlékpark nem csak az emlékezésnek, hanem a honvédségnek is része. – A nemzeti szalag átvágása után a jelenlévõk megtekinthették a kiállítást, s az épület belsõ kialakításában gyönyörködhettek. A Történelmi Vitézi Rend képviseletében vitéz László Tibor szkp, vitéz Smohay Ferenc tb.vitézi hdgy és Mordényi Endre ny.szds vett részt az átadási ünnepségen. Törzsszéki kirándulást szervezünk Pákozd-Mészeghegyre az Emlékpark, valamint a Don-kanyar Kápolna tanulmányozására. v. Smohay Ferenc tb.v.hdgy.

Koszorúzások Várpalotán 2010. január 2. A városban mûködõ 56-os klub szervezésében lezajlott megemlékezésen a Történelmi Vitézi Rend elhelyezte a megemlékezés mécsesét Berta József emléktáblájánál. Igen rövid életérõl néhány mondat csupán az emlékezetnek: Az 1956-os forradalom idején Várpalotán teljesített szolgálatot bányászkatonaként. 1956 október 25-én elhagyta alakulatát és bekapcsolódott a helyi forradalmi eseményekbe. Részt vett a tüntetésben, majd a pártbizottság és a rendõrség megtámadásában, utóbbi lefegyverzésében. Ekkor jutott egy golyószóróhoz. A felkelõk torlaszokat, barikádokat építettek, s a nap folyamán megtámadtak több Hajmáskér felõl érkezõ szovjet gépkocsioszlopot. A gépkocsikat kilõtték, a szovjet katonák közül tizenhárman vesztették életüket. A harcot követõen visszatért laktanyájába, ahol a további harchoz fegyvert és lõszert követelt, katonatársait pedig igyekezett rábeszélni: csatlakozzanak a felkeléshez. A laktanya azonban másnap sem csatlakozott a megmozduláshoz, fegyvert sem adott ki, hiába követelték ezt a tüntetõk, akik több eredménytelen ostromot is indítottak. Az egyik támadásban Berta is a Várpalotán állomásozó lövészezred ellen harcolt. Tagja lett a nemzetõrségnek, részt vett a bujkáló ÁVH-sok felkutatásában is. 1956. november 21-ig teljesített nemzetõrként szolgálatot. Ekkor értesültek arról, hogy a szovjet hadsereg letartóztatja a forradalomban részt vett személyeket. A közeli erdõbe vonultak vissza, azt tervezték, hogy folytatják a harcot, végül azonban az egység feloszlott, többen külföldre menekültek. Berta visszatért alakulatához, ahonnan december elején szerelt le. 1957. február 14-én tartóztatták le. Elsõ fokon 1957 november 2-án szervezkedés vezetése

vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa Szimler János hadbíró alezredes vezetésével 1957 december 10-én halálos ítéletre súlyosbította. 1958. január 2-án kivégezték. Berta Józsefet a budapesti Kerepesi temetõ 301-es parcellájában temették el. Élt 24 évet. 1990 után posztumusz honvéd õrnaggyá léptették elõ. Január 10. Várpalotán, a Thuri téren, a II. világháborús emlékmûnél tartott megemlékezésen, koszorúval tisztelgünk a hõsök emléke elõtt. Március 15. Veszprém Megye Önkormányzata a helyi önkormányzattal közös ünnepi megemlékezést tartott, melyen Rendünk is képviseltette magát. A program részeként kiállításra került egy 43m x 3m nagyságú panorámakép, az eredeti festmény kicsinyített mása, mely több néven ismert, úm. Székely Panoráma, Nagyszebeni csata stb. A Történelmi Vitézi Rend koszorúzásra szólítása után a szép számú közönség soraiból taps tört fel. A fenti rendezvényeken Csiszár Ernõ VRNT nemzetes úr és Kun László VRNT székkapitány koszorúztak. (fotó: www.varpalota.hu) Kun László VRNT szkp.

2010/1.


29

NYUGAT-DUNÁNTÚLI TÖRZSSZÉK

Soproni Honvéd Hagyományõrzõ Egyesület 1999-tõl mûködik ebben a formában , vezetõje Igler Attila VRNT szkp. úr. Az egyesület rendkívül sok meghívásnak tesz eleget egyházi és világi ünnepségeken és eseményeken a Kárpát-medencében. Néhány helyszín, a teljesség igénye nélkül: Burgenland, Õrvidék, Felvidék, Pozsony, Garam környéke, Erdély, Gyimes, Gyergyó, Ojtoz. Filmforgatások: Csillagösvényen c. történelmi DVD sorozat, több magyar történelmi témával: DVD/3. rész: 2008. õsz. Filmcím: Az elfelejtett Rongyos Gárda. DVD/4. rész: 2009. nyár. Filmcím: A halálra ítélt zászlóalj (a DVD-k kaphatók a nemzeti könyvesboltokban!) Néhány jelentõs ünnep és megemlékezés a 2010-es eddigi programjukból: Január 12. Budai Vár – A már nemzetközivé vált X. Doni Hõsök Emléktúra indítása: dr. Holló József Ferenc altábornagy úr által.

Résztvevõk: magyar honvéd hagyományõrzõk, honvédek, civil szervezetek mellett német, olasz és román katonai egységek is. Február 14. Budai Vár – Csendõr-nap. Március 20. Kõszeg. Szent Korona Ünnepség – 1944. március 19. után itt õrizték a koronaõrök a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. Az egykori õrzés helyszínén volt a megemlékezés. Ezt követõen a résztvevõk felgyalogoltak a Trianon-kereszthez, megemlékezve a békediktátum 90. évérõl.

Április 3. Sopron. Nagyszombat: a Szent Sír õrzése a soproni Szt. Mihály helyõrségi templomban. Április 8. Nagycenk. Emléktúra és emléknap gróf Széchenyi István halálának 150. évfordulóján. Sopronból 15 km-es gyalogmenet csapatzászlóval Nagycenkre, ünnepség a Legnagyobb Magyar szobránál és a mauzóleumánál. V. T.

Néhány eseményfotó:

Ojtoz, Erdély 2007

DVD 2008 Rongyos Gárda-filmbõl

2010. márc. 15.

2009. Szent Sír õrzése

Rongyos Gárda Emléknap 2009

30


2010/1.

KELET-MAGYARORSZÁG TÖRZSSZÉK

Wass Albert felolvasás 2010. febr.26-27-én a Magyarok Szövetsége 25 órás felolvasást rendezett Wass Albert emlékére az író mûveibõl Kecskeméten a Fáklyás Pince és borozó Vinotékában. Úgy gondoltam, tekintettel arra, hogy Wass Albertet a Történelmi Vitézi Rend 2007-ben posztumusz vitézzé avatta, kötelességem ezen a rendezvényen közremûködõként is részt venni. Pénteken (26-án este) és szombaton (27-én a délelõtti órákban)vállaltam felolvasást. Az elsõ alkalommal azt a levelet ismertettem, amelyet a fia írt a T.V.R.-nek, édesapjuk posztumusz vitézzé avatása alkalmából. Utána a „VOLTAM” c könyvbõl a „MAGYAR ÁLMOK” c. írását, második alkalommal a „HADD

Nagykõrös, városi ünnepség Koszorút helyeznek el a T.V.R. nevében: vitéz Varga Péter, vitéz Rákosi Szilvia és vitéz Kiss János a BKK megyei alcsoport tagjai, a március 15-i ünnepségen.

DÉL-ALFÖLDI TÖRZSSZÉK A Szegedi Csoport tagjai a korábbi évektõl eltérõen Szegeden nem a Klauzál téren a Kossuth szobornál, hanem a Csongrád Megyei Közgyûlés meghívására a Várkertben, a Móra Ferenc Múzeumnál, a Klauzál szobornál koszorúzott. A koszorút viszi v. Hárs András, középen v. Gimesi István székkapitány és v. Kürti János.

SZÓLJAK MOST NAGYAPÁMRÓL”.c. mûvet választottam, amely felolvasásokkal nagy sikert arattam és úgy hiszem, a jelenlévõk ezt a T.V.R. elõnyére is nyugtázták. Dr. Juharosné v. Molnár Piroska szkp.

Díszmagyar öltözékek Családi vállalkozásunk szolgáltatásait szeretnénk felkínálni, szíves figyelmébe ajánlani a vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország Kormányzója által alapított Történelmi Vitézi Rend tisztségviselõinek, tagjainak. Egyedi elképzelések szerint vállaljuk férfi és nõi hagyományos Bocskai és Attila viseletek, mellények és Petõfi-galléros ingek méret alapján történõ varrását rendezvényekre, avatásokra, esküvõkre. Célunk megismertetni az általunk gyártott termékeinket és kínált szolgáltatásainkat, kötelezettségvállalás nélküli személyes beszélgetés és termékbemutatás során is. Weboldalunk: www.bocskaioltonyok.hu Tel: +36-70/245-9869; +36-20/445-6266 Üzleteink Makón és tavasztól Óbudán is megtalálhatóak. Csoportos rendelések esetén (legalább 5fõ) az eredeti ártól eltérõ kedvezményesebb összegért kínáljuk a Bocskai és Attila dísz-öltözékeket. Elképzeléseiket, észrevételeiket, megkereséseiket tisztelettel fogadjuk. Baráti üdvözlettel: Kis-Jakab Péter

A kommunizmus áldozataira emlékezetek Szegeden február 24-én és koszorúztak a Glattfelder Gyula téren. A Történelmi Vitézi Rend tagjai is elhelyezték az emlékezés virágait az emlékmûnél. Koszorúznak balról: v. Kürti János, v. Bokor András tb. székkapitány és v. Gimesi István székkapitány. v. Hárs László

v. Hárs László

OLVASÓI LEVELEK Köszönjük érdeklõdésüket, észrevételeiket, cikkeiket. Várjuk továbbra is leveleiket! Szerkesztõségünk igyekszik minden kérésnek eleget tenni. Elnézést kérünk, ha kéréseik teljesítése esetenként némi idõt vesz igénybe. Rendtársi üdvözlettel: Vitézi Tájékoztató Szerkesztõsége

2010/1.


31

KÖZÉP-MAGYARORSZÁG KELETI TÖRZSSZÉK

ESEMÉNYNAPTÁR 2009. okt. 1-tõl 2010. márc. 31-ig Törzsszékünk tisztikara számára célul tûztük ki, hogy az egyes alegységek részvételüket egyre inkább önállóan megszervezve vegyenek részt azokon a területükön esedékes rendezvényeken, amelyeken indokolt és elvárható Rendünk megjelenése. Az elmúlt félévben ennek megfelelõen a dunaharaszti, az isaszegi és sülysápi alegységek – törzsszéki feletteseikkel egyeztetve – már több rendezvényen önállóan képviselték a Történelmi Vitézi Rendet. A törzskapitányi szinten szervezett eseményeken természetesen nagyobb létszámmal és rendszerint díszegységgel együtt képviselték a Rendet a különbözõ alegységek rendtársai. Különösen ezekrõl az utóbbi rendezvényekrõl közölhetnénk önálló cikkeket, de mivel fényképanyaggal is dokumentálni kívánjuk az eseményeket, a szöveges beszámolókat kénytelenek vagyunk igen rövidre fogni. 2009. okt. 4. A nemzeti oldalon állók baráti összejövetele. Pár sor egy idevágó internetes híradásból: „A szadai dombon naplemente és újhold között, a Trianoni Emlékmûnél magyar hazafiak egy csoportja kötetlen beszélgetésen és borozgatáson vett részt, a kondérokban fõtt a birka- és malacpörkölt, égett a tábortûz…. Hét kitûzött zászló és egy csapat lovas is jelezte a résztvevõ nemzeti szervezetek szoros összetartozását…. Egyértelmû volt, a hét zászló mögé felsorakozott emberek sokasága nem a csodára vár, hanem aktív alakítói a magyar együvétartozásnak…..Olyan szép volt, hogy még az erdõ felett vadászó ragadozómadár is elcsodálkozott.” A Szada és Veresegyház közötti dombon álló kereszt és Trianon Emlékmû szinte szokásos összejöveteli helyévé vált azoknak a környéken élõ honfitársainknak, akik számára elsõdleges a magyarság ügye. Sokszínû közösség ez, tagjai lehetnek akár például fideszesek, jobbikosok, barantások vagy vitézek, a leglényegesebb kérdésekben mégis egyetértenek, erõsítik egymást és ösztönösen összekapaszkodnak. Bárcsak a nemzet egésze is így cselekedne! 2009. okt. 6. Az aradi vértanúk kivégzésének 160. évfordulóján a veresegyházi Széchenyi dombon felavatták a Vértanúk Ligetét és az emlékparkban elsõként gróf Batthyány Lajos vértanú miniszterelnökünk bronz mellszobrát. Az emlékpark létrehozását Rendünk nevében Törzsszékünk is segítette, ezért az avatáson 21 fõs rendi díszegységgel vettünk részt. Az emlékhelyen ma is az általunk adományozott 48-as zászló lobog.

2009. okt. 8. Vitéz Zsóka Lajos rendtársunk „Az én háborúm” címû könyvének bemutatója a Gödöllõi Városi Könyvtárban. A teltházas est narrátora és a leventeélményeket felelevenítõ remek elõadás beszélgetõpartnere dr. v. Bucsy László törzskapitány volt. Tõle a rendtársak nevében is egy eredeti, ritkaságnak számító textil levente jelvényt kapott a könyv szerzõje. 2009. okt. 16. Törzsszékünk mintegy 180 fõ részvételével õszi állománygyûlését a gödöllõi Premontrei Szent Norbert Gimnázium aulájában tartotta. Az állománygyûlésen részt vett vitéz Hunyadi László törzskapitány úr és vitéz Dékány Ágoston országos törzskapitány úr, valamint nagytiszteletû vitéz Csuka Tamás nyugalmazott tábori püspök, dandártábornok úr, akinek szolgálata nyitotta meg az állománygyûlést. Az 1848-49-es és 1956-os mártírjainkra való megemlékezés után vitéz Tóth Imre nemzetes úr, a Történelmi Vitézi

Rend Ezüst Érdemkeresztjét, vitéz Megyei Péter pedig Rendünk Bronz Érdemkeresztjét vehette át. Tiszteletbeli vitézként az állománygyûlésen vette át vitézi jelvényeit és díszes oklevelét fõtisztelendõ Gulyka József esperes prépost, továbbá a saját jogú vitézzé való átminõsítését tanúsító oklevelét vitéz

Pántis István nemzetes úr. Ez alkalommal kapta meg székkapitányi kinevezését vitéz Szilasi-Horváth Csaba székkapitány úr. A törzsszék rendi tisztségviselõinek sora örömteli módon bõvült vitéz Megyei Péter és Lovas Károly VRNT nemzetes urakkal, akik ez alkalommal kapták meg vitézi alhadnagyi megbízásukat. A rendi és törzsszéki ügyek ismertetése után dr. v. Bucsy László törzskapitány – válogatva 73 eseménybõl, amelyen a törzsszék az elmúlt év során résztvett – vetített képes beszámolót tartott. Az állománygyûlés a szokásos vendéglátás mellett remek hangulatú baráti-bajtársi beszélgetéssel zárult.

32


2009. okt. 22. A Gödöllõi Városi Könyvtárban Molnár V. József néplélek kutató, tiszteletbeli vitézi rendtársunk „A Tejút szentjei” címû elõadását hallgattuk meg, az elõadó iránti tiszteletünk jeléül rendi díszben. 2009. okt. 23. Az 1956-os forradalom és szabadságharcra való gödöllõi, isaszegi és sülysápi megemlékezéseken a helyi alegységek a Történelmi Vitézi Rendet méltó módon képviselve vettek részt, rendi díszben koszorúztak.

2009. nov. 6. Teleki Pál gödöllõi szobránál koszorúzással tisztelegtünk mártír miniszterelnökünk születésének 130. évfordulóján. Az évfordulókat hagyományosan a gödöllõi Teleki Pál Egyesület rendezi meg. Rendünk megjelenésére mindig számítanak. 2009. nov. 20. Ágotai Ferenc VNRT, iskolaigazgató rendtársunk meghívására Balczó András öttusázó olimpiai és világbajnokunk tartott elõadást a Szadai Faluház nagytermében. Rendtársaink szép számban és rendi díszben jelen-

2010/1. tek meg. Egy mélyen hívõ és hiteles magyar ember kemény állásfoglalását hallhattuk: A magyarság addig nem fog megoldást találni gondjaira, amíg az összefogás jegyében nem Jézus lesz a közös nevezõ.

2009. nov. 22. Törzsszékünk történelmi zászlódíszével segítette a „Dobogókõ a Szent Koronáért” címmel rendezett zarándoklatot és elõadássorozatot. 2009. nov. 27. A Gödöllõi Városi Könyvtárban Fuszenecker Ferenc VRNT és Szabadi Attila VRNT rendtársaink „Volt egyszer egy Kismuki” címû vasúttörténeti filmjének bemutatására került sor. A film a Gödöllõ és Veresegyház között hajdan közlekedõ legendás kisvonat történetét dolgozza fel. Mivel rengeteg környékbeli számára kedves emléket jelentett a „Mukivonat”, az elsõ bemutató még több, teltházas bemutató követte Gödöllõn, Szadán és Veresegyházán. A vetítések narrátora vitéz Bese Aladár MÁV fõtanácsos rendtársunk volt. Gratulálunk! 2009. nov.29. Ádventi kettõs kereszt-állítás a Jobbik gödöllõi szervezete kezdeményezésére a máriabesnyõi kegytemplommal szemben lévõ magánterületen. A szervezõkkel való egyeztetés során – nem kis részben javaslatunkra – megegyezés született arról, hogy ez a rendezvény elsõsorban ne a politikáról szóljon, hanem az adventi várakozásról, hitrõl, a magyarság összefogásáról és a nemzetünkért való közös imádságról. Ennek szellemében a rendezéshez törzsszékünk is jelentõs segítséget nyújtott. Megszerveztük, hogy 31, a nemzeti oldalon álló – környékbeli és országos – szervezet, továbbá családok és baráti közösségek kössenek nemzeti szalagot a kettõs keresztet körülölelõ adventi koszorúra. A magasztos rendezvény levezetõje dr. v. Bucsy László törzskapitány volt, aki beszédében is hangsúlyozta a kettõs kereszt alatti példaértékû összefogás jelentõségét. Törzsszékünk nagylétszámú köpenyes díszegységgel, rendi zászló alatt vett részt az eseményen.

2010/1.


2009. dec. 5. A Magyarok Világszövetsége rendezésében az Alkotmány utcában több nemzeti oldalon álló szervezet mellett a Történelmi Vitézi Rend is támogatta azt a nagygyûlést, mely az ötödik évfordulón a 2004. dec. 5-i népszavazásra emlékezett. A jelenlévõk ismételten kiálltak a magyar nemzet egysége és az igennel való szavazás fontossága mellett egy esetleges népszavazás során. A Történelmi Vitézi Rendet törzsszékünk zászlós díszegysége képviselt. 2009. dec. 12. A katonai hagyományõrzés és tiszteletadás szép példája a hagyományos megemlékezés, a „péceli csata” évfordulóján. Mellékeljük a Millenniumi Nemzeti Hagyományõrzõ Alapítvány elnökének, Bankó Erzsébet VRNT úrhölgynek levelét, melyben megköszöni isaszegi alegységünk részvételét.

2009 dec. 21. A leghosszabb téli estén a hegyeken és dombokon ismét kigyúltak a magyarság összetartozását jelzõ tüzek. A fény kiteljesedését, a Megváltó születését jelzõ és váró Fényláncban magunk is máglyát nyújtottunk a szadai dombon.

33

2009. dec. 25.

A moldvai csángó gyerekek nyári anyaországi üdültetését 2009-ben is segítettük. Mintegy karácsonyi ajándékként érkezett a szervezõk köszönõlevele. 2010. jan. 8. A Történelmi Vitézi Rend által posztumusz vitézzé avatott Wass Albert gödöllõi szobránál, születésének 102. évfordulóján rendi díszben tisztelegtünk és koszorúztunk. A megemlékezést évente a Gödöllõi Református Líceum szervezi, ahol Wass Albert bronzszobrának gipszmásolatát elhelyeztük. 2010. jan. 15. A Szadai Faluház nagytermében telt ház elõtt vetítették Jelenczki István: „Háború a nemzet ellen” címû sokkoló filmjének I. és II. részét. Rendtársaink ugyanúgy, mint a január 22-én sorrakerülõ III. és IV. rész vetítésekor, rendi díszben jelentek meg. A filmbemutatókat Ágotai Ferenc VRNT iskolaigazgató nemzetes úr szervezte meg. 2010. jan. 29. A Történelmi Vitézi Rend KÖMA Keleti Törzsszéke Vácott a Göd-Dunakeszi és Váci alegységek részére kihelyezett állományülést tartott, ahol 16 rendtársunk jelent meg. Az összejövetelen az alegységeket vezetõ v. Váczy Károly és v. Mikesy Sándor mb. vitézi hadnagyok mellett résztvett dr. v. Bucsy László törzskapitány, Czapp Béla VRNT vitézi hadnagy és Lovas Károly VRNT mb. vitézi alhadnagy is. Ez alkalommal köszöntöttük dr. v. Kovács Bertalan nemzetes urat 80. születésnapján és ekkor kapta meg alhadnagyi megbízását Csereklye Sándor VRNT nemzetes úr, aki egyben a Pro Urbe díjjal kitüntetett Váci Huszár és Nemzetõr Bandérium parancsnoka.

34


Az alegységi gyûlés célja volt a fenti két vitézi egység összehangolt és önálló mûködésének elõsegítése annak érdekében, hogy a Történelmi Vitézi Rendet még hatékonyabban és látványosabban képviseljék a térségben. 2010. jan. 30. A Történelmi Vitézi Rend dunaharaszti alegysége hagyományteremtés céljából rendezte meg a doni áttörésre emlékezõ szentmisét és megemlékezést. Erre a dunaharaszti Szent Imre Kápolnában került sor, beszédet mondott vitéz Szilasi-Horváth Csaba székkapitány, majd Szilasi-Horváth Vivien szavalata után szentmisén vettünk részt. A megemlékezés végén mécsest gyújtottunk a hõsök keresztjénél. (Fotó: 6. old.) 2010. febr. 4. „A nemzetrõl, a hazáról és a személyes tennivalókról” címmel tartott elõadást Veresegyházán Bethlen Farkas Verõce polgármestere. Jelen lévõ rendtársaink megerõsítették azt a szándékunkat, hogy a polgármester úr által megálmodott és épülõ Kárpát-Haza Temploma felszentelésén nagylétszámú zászlós díszegységgel vegyünk részt a trianoni évfordulón. 2010. febr. 12. Czapp Béla VRNT vitézi hadnagy szervezésében a „Szkíta aranyembertõl az Attila kurgánig” címmel Csepin Péter és Zsolnai Gábor tartott beszámolót Kazahsztánból a Kárpát-medencéig lóháton megtett út-

jukról. A bravúros teljesítményt bõséges fotóanyaggal illusztráló elõadást a környékbeli lovasokkal együtt rendi lovasegységünk tagjai is élvezettel hallgatták. Remek hangulatú, „koccintós” baráti beszélgetés zárta a rendezvényt. 2010. febr. 13. Magyar Vitézek Bálján vettünk részt asztaltársaságainkkal. 2010. febr. 25. A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján a sülysápi önkormányzat által rendezett megemlékezésen sülysápi alegységünk koszorúzással képviselte rendünket. 2010. febr. 26. A Premontrei Szent Norbert Gimnázium aulájában törzsszékünk szervezésében mintegy 450 fõ részvételével „háromrészes rendezvény” zajlott, melybõl az elsõ kettõ nyilvános volt az általunk meghívottak számára. Sajnálatos tény, hogy a magyarság Kárpát-medencei megmaradása szempontjából döntõ jelentõségû, hivatalos történelemoktatásunk által szinte eltagadott 907-es „Pozsonyi Csata” évfordulóin Magyarországon nincs állami megemlékezés, és nem volt még a 2007-es Millecentenáriumon sem. Csak a nemzeti elkötelezettségû „civil” hagyományõrzõ közösségek tartják fenn ennek a csodálatos gyõzelem-

2010/1.

nek az emlékét, pl. a Pusztaszeren évente megtartott, felemelõ íjász rendezvénnyel. Kisebb emlékhelyek, pl. Gödön vagy vitézi kezdeményezésre Szegeden létesültek, de

monumentális emlékhelyrõl nem tudunk. A Történelmi Vitézi Rend KÖMA Keleti Törzsszéke és a Szent György Lovagrend Békéscsabai Priorátusa ezért készíttetett egy honfoglaláskori emlékeinkkel díszített, impozáns, 4 méter magas, alul 1 méter átmérõjû emlékoszlopot. Az emlékmûvet többhónapos munkával rendtársunk, lovag vitéz Füredi Gábor prior, fafaragó mûvész készítette el, felállítására várhatóan ez évben Gödöllõn, a Szabadság Napján kerül sor. Az emlékmû felállítását támogató jótékonysági est bevezetéseként az emlékoszlopot, annak faragványait, illetve a faragványok alapjául szolgáló honfoglaláskori régészeti leleteinket vetített képes anyaggal dr. v. Bucsy László ismertette. vitéz Szakács Gábor és vitéz Friedrich Klára rovásírás kutató és szakértõ rendtársaink érdekfeszítõ elõadására került sor „ A bosnyák piramishegyek és magyar vonatkozásaik” címmel. Az elõadás után rövid – immár zártkörû – állománygyûlés következett, amelyen törzsszékünk csaknem teljes létszámmal vett részt. Az estet – melynek adományokból származó bevétele jelentõsen hozzájárult az emlékmû milliós nagyságrendû kiadásaihoz – v. Hunyadi László fõkapitány, v. Dékány Ágoston országos törzskapitány, v. Béres Ferenc és v. Turba László törzskapitány nemzetes urak, valamint a szomszédos törzsszékek állományához tartozó rendtársaink is megtisztelték. Minden rendtársunknak köszönjük a támogatást, hiszen, ha felállítani is sikerül a Pozsonyi Csata már elkészült emlékmûvét, akkor ezt a Történelmi Vitézi Rend ismét jelentõs fegyvertényként könyvelheti el.

2010/1.


Fotók: Tóth Péter, Gergely János, Jároki Zsolt VRNT, Molnár László, Szilasi-Horváth Vivien, Lovas Károly VRNT, v. Hunyadi Zsófia, Bárány István VRNT, Korondi Judit

2010. márc. 14. A Magyar Színház Tamási Áron „Ábel” címû, rendünk által szervezett díszelõadásán Lovas Károly VRNT mb. vitézi alhadnagy öttagú vitézi családjával képviselte törzsszékünket. A március 15-i gödöllõi rendezvényekre való készülés többi rendtársunkat városunkhoz kötötte. A színielõadás szervezésében kifejtett munkájáért külön gratulálunk v. Turba László törzskapitány úrnak. 2010. márc. 15. Dunaharaszti Alegység: a városi ünnepségen vett részt, 7 fõs vitézi díszegységgel. Ünnepi mûsort adtak a szigetszentmiklósi színház mûvészei. A dunaharaszti Hõsök terére hagyományõrzõ huszárok bevonulását követõen ke-

rült sor a koszorúzásra, melyen jómagam és vitéz Czófalvi Csia Attila koszorúzott helyi lakosként; kísérõk voltak vitéz Megyei Péter vitézi alhadnagy úr és Szilasi-Horváth Vivien várományos kisasszony. További résztvevõk: Krivánszki Lajos VRNT, Gyimesi András VRNT, vitéz Hosszú Levente, vitéz Farkas Miklós Tamás. (vitéz Szilasi-Horváth Csaba szkp) 2010. márc. 20. Ezen a napon rendezte Dunaharasztiban törzsszékünk az elsõ tiszti értekezletet, melyen két, igazoltan távollévõ alhadnagyunk kivételével teljes tisztikarunk résztvett. Hagyományteremtõ célzattal és a törzsszék szervezettebb mûködése érdekében hívtuk életre ezt a tisztségviselõk közötti megbeszélést, melyet a jövõben félévente rendezünk meg. Elõre egyeztetett idõpontban

35

a törzskapitány felhatalmazásával a székkapitány hívja össze és rendezi a tiszti értekezletet. Ekkor van lehetõségünk kendõzetlenül megbeszélni törzsszékünk ügyeit. Dunaharasztin a több mint 3 órás, jegyzõkönyvben rögzített értekezés után megkoszorúztuk a méltatlanul elfeledett Turulos Hõsi Emlékmûvet, ahol a tisztikarról közös fotó is készült. Ezután a dunaharaszti alegység vendéglátását élvezve a helyi Liget vendéglõben kötetlen beszélgetés mellett fogyasztottuk el ebédünket. A figyelmes szervezésért köszönet illeti vitéz Szilasi-Horváth Csaba székkapitány urat és családját. 2010. márc. 21. A Hazatérés Templomban a „80 év Isten tenyerén” címû felemelõ mûsor keretében köszöntöttük vitéz Molnár V. József rendtársunkat 80. születésnapján. A fõkapitány úr vezette, rendi zászlóval bevonuló 6 fõs vitézi egységben 3 fõvel képviseltük törzsszékünket. Az egység vastapsot kapott, amikor fõkapitány úr a Történelmi Vitézi Rend Nemzetvédelmi Keresztjének Aranyfokozatával tüntette ki az ünnepeltet. 2010. márc. 28. A Jelenczki István rendezésében és dr. Papp Lajos szervezésében, Rendünk támogatásával idén is megrendezésre került a Hõsök terén az „Ima Magyarországért, ima a magyar lelkekért, áldás kérése a nemzetért.” címû rendezvény, melyen rendtársaink ezévben egyénileg vettek részt. „A Történelmi Vitézi Rend Közép-Magyarország, Keleti Törzszék tagjaként, de nem csak a törzskapitányi körlevél felhívása miatt, vettem részt családommal a Hõsök terei rendezvényen. Virágvasárnap, szép napos idõben gyülekeztünk közös imára a magyar nemzetért, a magyar lelkekért. Kevéssel 11 óra után õsi dobszóval, regöléssel vette kezdetét a délután 16 óráig tartó folyamatos közös ima, éneklés és a léleknek szóló táplálék mellett az elmét is nyitogató beszédek folyamata, melyet nyitott értelemmel fogadott a közönség. A hagyományoknak megfelelõen a hatvannégy vármegye keresztjeinek gyûrûjében gyûlt a tömeg. Folyamatosan érkeztek újabb és újabb közösen imádkozni vágyók a távozók helyére és kapcsolódtak az áhitatos imádkozáshoz és énekléshez. Nem volt túl nagy a tömeg, de az állandóan érkezõk mindig kitöltötték a keresztek által határolt teret, így összességében sok ezer ember vett részt a lélekemelõ rendezvényen.” (Bankó Erzsébet VRNT) 30. 2010. márc. 28. Teleki Pál halálának 69. évfordulóján máriabesnyõi sírjánál zászló- és rendi díszben tisztelegtünk és koszorúztunk az évente rendszeresen megjelenõ és egymást immár jól ismerõ közösségben. Beszámolónkban a lovas rendezvények nem szerepelnek, ezekrõl lapunkban a „Vitézi Lovas Híradó” címen adunk tájékoztatást. Az eseménynaptár összeállítása során is feltûnt, hogy azokon a rendezvényeken, melyeken törzsszékünk résztvett, a korábbinál is hangsúlyosabban jelent meg a nemzeti összefogás szükségességének gondolata. E sorok papírra vetésekor még a választások elõtt vagyunk, de szeretnénk hinni abban, hogy 2010. április 11. után a politika is magáévá teszi ezt az igényt. Mint az eseménynaptárt összeállító törzskapitány, szívbõl kívánom minden rendtársamnak, hogy megvalósuljon fõkapitány úr húsvéti „ünnepi parancsának” zárómondata: „ Itt az idõ! Adjon a Teremtõ szebb jövõt számunkra! Mert csak így, együtt fog menni!” dr. vitéz Bucsy László törzskapitány

36


2010/1.

VITÉZI LOVAS HÍRADÓ Törzsszékünk eseménynaptárában jeleztük, hogy a Rendünket érintõ lovas eseményekrõl külön számolunk be. A KÖMA Keleti Törzsszék „vitézi lovas egységének” jelenlegi tagjai: Bárány István VRNT, ifj. v. Bárány István, dr. v. Bucsy László, Czapp Béla VRNT, v. Légrádi Lilla, Papp László VRNT és Tóth Béla VRNT rendtársak, akik a jelentõsebb lovas eseményeken rendi díszben, vitézi nagyjelvénnyel és vitézi címeres egységesített nyeregalátétekkel jelennek meg. Sajnos, dr. Perényi Miklós VRNT lovas barátunk immár egy éve a Hadak Útján lovagol. A vitézi lovas csoport – melyet a rendi kötelékeken túl a lovas barátság is összefûz, számos lovas esemény, verseny kezdeményezõje, szervezõje és természetesen résztvevõje. A Pusztai Népek Lovasviadala például Czapp Béla VRNT, a military jellegû összetett „Margita Díj” és az 1000 m-es Millenneumi Pandúr Galoppverseny Bárány István VRNT, a Dervis Vadászugrató Verseny pedig dr. v. Bucsy László nevéhez fûzõdik. Aki a három utóbbi versenyen a nagyszámú induló közül az összesítésben legjobban szerepel, az egy évre megkapja a Bárány István VRNT nemzetes úr által alapított vándor díjat, a Szittya Kupát. Két elsõ és egy második helyezésével 2009-ben dr. v. Bucsy László nyerte el ezt a díjat. Immár a Szittya Kupát is birtokolva döntött úgy, hogy – helyet adva a fiataloknak – abbahagyja a szalagért, díjakért való versenyzést. A

jövõben is indulni fog, amikor csak lehet, de már csak versenyen kívül. Korábban ifj. v. Bárány István is nyert már Szittya Kupát. Az elmúlt év õszén a Dervis Vadászugrató Verseny (2009. október 10.), az õszi Hubertus lovaglás (október 24.), a mogyoródi Kilátóban álló Szent László szoborhoz szervezett tereplovaglás (november 14.), a jelmezes Mikulás lovaglás és az évzáró túralovaglás (december 31.) voltak a legnépszerûbb terepversenyek és társas tereplovaglások. (ld képeinket)

A 2010-es év eddigi legfontosabb lovas eseménye a márc. 15-i gödöllõi lovas díszelgés volt. A fogatok és lovasok nagylétszámú, impozáns, zászlódíszes felvonulása – melyet a környezõ településekrõl és Budapestrõl is számosan felkeresnek – minden évben nagy közönség-

Fotók: Csellár András, Tóth Péter, Gubler Csaba, Dr. v. Bucsyné Prém Katalin VRNT, Winkler Csaba

2010/1.


37

siker. A szervezés és rendezés oroszlánrészét évek óta lovas rendtársaink vállalják. Ma már a felvonulók számára a hagyományõrzõ, magyaros öltözet, vagy a lovassportban elõírt ruházat is követelmény és ez még látványosabbá teszi a díszelgést. A rendezést az idõjárás mellett számos, a lovassportból adódó komoly veszélyforrás is nehezíti, ezeket azonban eddig sikerült elkerülni. 2010-ben 110 lovas, 3 négyesfogat továbbá 15 hintó, illetve népi fogat vonult fel összesen 151 lóval. A felvonulást 4 fõbõl álló vitézi lovasegységünk vezette rendi díszben. A fogatok között, mint minden évben, most is látható volt a vitézi fogat, melyen a Rend nevében koszorúzó rendtársaink foglaltak helyet a vitézi zászlóval.

A rendi felvezetés, a vitézi fogat és a sok zászló között fel-feltûnõ vitézi zászlók mára már az igen nagyszámú közönség elõtt is ismertté tették a Történelmi Vitézi Rendet. Természetesen egy ilyen – országosan egyedülálló – lovas rendezvényt csak a résztvevõ lovasok összefogásával lehet megvalósítani. Ezért alakítottuk meg a Tarsolyos Lovasegyletet, mely a gödöllõi térség kb. 30 km-es körzetébõl fogja össze a lovasokat és a fogathajtókat. A Lovasegylet 5 alapító kapitánya közül négyen rendünk tagjai: Bárány István VRNT, v. alhadnagy, dr. v. Bucsy László törzskapitány, Czapp Béla VRNT v. hadnagy, és Hrustinszki

Ferenc VRNT nemzetes úr. A márc. 15-i díszelgésen résztvevõ lovas csoportok vezetõi pedig a Tarsolyos Lovasegylet hadnagyai. (Rendünk hierarchiájához hasonló vezetés nem véletlen!) A lovas felvonuláson minden évben részt vesznek a Szilvásváradi Ménesgazdaság gyönyörû lipicai fogatai. Köszönet érte a Ménesgazdaság gödöllõi születésû igazgatójának, Dallos Andor úrnak, a Tarsolyos Lovasegylet tiszteletbeli tagjának. dr. v. Bucsy László törzskapitány (Következõ számunkban bõvebben a Tarsolyos Lovasegyletrõl. szerk.)

38


2010/1.

ÉSZAK-KELET MAGYARORSZÁGI TÖRZSSZÉK

2009. év eseményei Január 11. A miskolci Szent Anna Plébánia templomban megtartott szent mise keretében emlékezés a Doni áttörésre. Március 15. Koszorúzás a Kossuth Lajos szobornál a miskolci Erzsébet téren. Április 4. 2009. év I. Állománygyûlés. Május 18. Vitézi Rendünk tagja, emeritus prof. Dr. v. Szirmay László atomfizikus, lovag vitéz Szarvas Péter esperes plébános atya meghívására tartott elõadást nagy sikerrel és telt házzal a miskolci Kolping Ház elõadótermében. Május 30. Hõsök napja és Rákóczi centenárium Köröm Községben. Ünnepi Kultúrmûsor, koszorúzás. szek közremûködésével. Az ünnepségen vitéz Krasznay Béla nyá. honv. ezredes, a munkatábor túlélõje, a T.V.R. tb.h. fõkapitánya mondott nagyívû ünnepi beszédet. Megjelent vitézeink díszõrséget adtak, majd a Történelmi Vitézi Rend nevében helyeztek el koszorút a recski Emlékmû talapzatán. Október 3. Vitézavatás. Törzsszékünk életében örökre emlékezetes, hogy vitéz Juhász Béla három családtagját vezette fel a vitézavatás színhelyére. Fotó a nemzetes vitéz Juhász családról: Június 14. Fóny községben vitéz Bojtor István református lelkész-tanár és felesége vitéz Toókos Uzonka szervezésében, valamint több konzervatív civil szervezet és a Kazinczi Társaság részvételével vitéz Babotsay Izsák, Rákóczi Ferenc hadnagya és felvidéki sáfárának szoboravatása, koszorúzása.

Augusztus 2. Miskolcon a Kossuth utcai Református templomban vitéz Szabó Balázs és vitéz Bálint Natália orgona- és opera-, valamint oratóriumrészletekkel adott jótékonysági hangversenyt a templom felújításának megsegítésére. Szeptember 12. A recski munkatáborban történt szenvedésekre, a diktatúra gyalázatos bûneire való megemlékezés kórus, valamint más zenei és irodalmi elõadómûvé-

Október 6. Aradi Vértanúk Emléktábla-koszorúzás Miskolcon. Október 11. vitéz Lovass Sajtos Szilárd honv. fhdgy. ref. tábori lelkész értesítése alapján részt vettünk Diósgyõrben nt. Demeter Gyula ny. lelkész tanár és ref tábori lelkész Pro Piis Meritis kitüntetésének átadása ünnepségén. Október 23. Megemlékezés az 1956 okt. 28-i sortûz mártírjaira. Koszorúzás a Mártírok Emléktáblájánál a Zsolcai Kapuban Miskolcon. November 5. Emléktábla-avatás, koszorúzás a kommunista diktatúra tiszalúci áldozatainak emlékére. A megemlékezések neves elõadók, köztük vitéz Wittner Mária országgyûlési képviselõ közremûködésével történtek. Az eseményt és elõkészületeit Dr. vitéz Tóth Albert református lelkipásztor, a Magyarországi Református Lelkészegyesület Elnöke szervezte. Az emléktáblán vitéz Wittner Mária 2001. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján, a magyar Országgyûlésben elhangzott emlékezetes beszédének mondata olvasható, melyet az ’56-os emlékparkban avattak fel e napon: „Együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat”. Wittner Mária 1956-os halálraítélt November 12. 2009 év II. Állománygyûlés. Meghívott vendég a T.V.R. felsõ vezetésébõl vitéz Dékány Ágoston országos törzskapitány. Az állománygyûlést napirendi

2010/1.


pontok szerint levezette lovag vitéz Horváth László Ék-Mo tkp. December 16. A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége meghívására a miskolci Szent Anna Plébánia Templomban részt vettünk az adventi gyertyagyújtási ünnepségen.

39

Az ünnepi mûsorban közremûködtek a Hermann Ottó Gimnázium tanulói. Köszönet a megható, színvonalas elõadásért. lovag vitéz Horváth László Ék-Mo tkp.

1848 emléke – koszorúzás Miskolcon 2010. március 15-én „Inkább halál, mint gyáva élet, / Igen, vesszünk, ha veszni kell, De küzdjünk, míg csak egy magyar lesz / És vérezzünk dicsõen el. Lesz legalább a történetben / Rólunk egy nagy emlékezet Egy büszke nép élt meggyalázva, / De dicsõn halt, mint született.” (Gyulai Pál: Hazám)

2010. március 15-én ünnepeltük az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 162. évfordulóját, mely alkalomból Miskolc városa ismét rendezvénysorozat keretében emlékezett hõseire. A szabadságharc idején Miskolc, mint „Felsõ-Magyarország székvárosa”, fontos szerepet töltött be, számos híressé vált államférfi, így például Palóczy László (Miskolc képviselõje és az 1848-as országgyûlés képviselõházi korelnöke, majd a kegyelmi szék elnöke), valamint Szemere Bertalan (a megye országgyûlési képviselõje, majd a Batthyány-kormány belügyminisztere, Felsõ-Magyarország kormánybiztosa) neve köthetõ a városhoz és környékéhez. A délelõtt folyamán, 10:00 órától az Erzsébet téren került sor Kossuth Lajos (a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke) szobrának megkoszorúzására, mely szobor az államférfi elsõ, egész alakos köztéri szobra volt Magyarországon. Az ünnepi megemlékezésen a különbözõ politikai és civil szervezetek mellett a városvezetés külön köszöntötte a Történelmi Vitézi Rend képviselõit is, akik koszorú elhelyezésével tisztelegtek a forradalom és szabadságharc hõsei elõtt. A Himnusz eléneklését követõen szavalat nyitotta meg a rendezvényt, majd az ünnepi beszédben a jelenlévõk az 1848-as hõsök, államférfiak ma is érvényes, megfontolásra érdemes gondolatait hallhatták. A diákpolgármester emlékeztette továbbá az ünneplõket az ifjúság forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepére, és egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a fiataloknak napjaink Magyarországán az újkori forradalmakban is részt kell vállalnia. Az ünnepi beszéd elhangzását követõen került sor a koszorúk elhelyezésére. A Történelmi Vitézi Rend Északkelet-magyarországi Törzsszékének nevében lovag vitéz

Horváth László, vitéz Juhász Annamária, dr. vitéz Juhász Ágnes és vitéz Juhász Béla helyezte az emlékezés jeleként a koszorút és tisztelgett fõhajtással a neves államférfi szobra elõtt. Dr. vitéz Juhász Ágnes

Horthy Miklós Társaság 2010. II. félévi programjai Szeretettel köszönt minden tagtársat és barátot a Horthy Miklós Társaság elnöksége, mindenkit hív a rendezvényekre. Június 5. (szombat) Horthy-Klebelsberg Tudományos Konferencia. (Kaposvár, Álmos vezér u. 1. Klebelsberg Kollégium) Idõpont: 10 – 16 óra között. Az eseményre vonattal, (vagy autóbusszal) étkezési lehetõséggel, utazást szervezünk. Jelentkezés: (kizárólag este 20-21 óra között) v.Lovag Viktória Tel.: 291-68-01. Június 20 (vasárnap) 17 óra. A Szent Margit Gimnáziumban mûsoros délután: Kormányzó úr 142. születésnapja! (Bp. XI.ker. Villányi út 5-7, a Móricz Zs. körtérnél) Augusztus 20 (péntek) 17 óra. Szent. István-napi körmenet a Bazilikánál, tisztelgés a Szent Jobb elõtt. Gyülekezés 1/2 órával korábban az Arany J. u. – Podmaniczky tér sarkán. Augusztus 29 (vasárnap) 18 óra Emlékezés a Magyar Királyság kormányzójára v. nagybányai Horthy Miklósra Pátyon, a Horthy közben. Szeptember 5.(vasárnap) Egész napos, hagyományos zarándoklat-megemlékezés Kenderesen, Kormányzó úr és családja honi földbe temetésének évfordulóján. Autóbusszal ez alkalomra is szervezünk utazást, ebéd-lehetõséggel a kastélyban. Jelentkezés: v.Lovag Viktória Tel.: 291-68-01 (kizárólag este 20-21 óra között).Utolsó jelentkezési határnap: aug. 20.!!! November 14 (vasárnap) 16 óra Megemlékezés a Kormányzó úr vezette Nemzeti Hadsereg 1919-es (a Kun Béla-Szamuely Tibor-féle véres terrort felszámoló) rendteremtõ budapesti bevonulásáról. December 5 (vasárnap) 16 óra Megemlékezés és mûsor Kormányzó úr névnapja alkalmából. (Szt. Margit Gimnázium Bp. XI.ker. Villányi út 5-7, a Móricz Zs körtérnél). Honlap: www. horthy. hu. Levelezési cím: Bp.1114. Villányi út 8. (4/3). E-mail: horthy@horthy hu. Adószám: 18107865-1-41

40


2010/1.

KELET-MAGYARORSZÁGI TÖRZSSZÉK

Gyertyagyújtás a II. világháború áldozataiért Ibrányban Az Ibrányi Városépítõk Köre immár második alkalommal rendezte meg gyertyagyújtással egybekötött megemlékezését a II. világháború áldozatairól az ibrányi temetõben. Erre az alkalomra meghívást kapott a Történelmi Vitézi Rend Sz.Sz.B megyei alegysége. Nehezen tudtuk elképzelni a tavaszinak tûnõ melegben, hogy mit élhettek át a II. Magyar Hadsereg katonái a Don-kanyar –40–45 °C-os szörnyû hidegében. Ibrányban nem csak a 67 évvel ezelõtti csatákban elhunytakra, hanem a II. világháború összes áldozatára emlékeztünk. Az ibrányi temetõ világháborús emlékmûvének márványtábláján 143 elesett és odamaradt neve szerepel: 143 fiatalember, akik vérüket ontották és életüket áldozták Hazájukért. A megemlékezést Román István a Megyei Közgyûlés alelnökének köszöntõ szavai után a HM nyíregyházai Toborzóirodája századosának beszéde követte: A hiányos fegyverzettel és felszereléssel reménytelen küzdelmet folytató katonákról, majd a veszteségért Õket okoló vezérkarról, a háború végén a fogolytáborokból hazatérõ katonákat megtagadó politikusokról hallhattunk. „Fontos, hogy a mai fiatalokkal megismertessük a történelmet. Erre valók az ilyen emlékmûvek, megemlékezések” mondta.

Varga János esperes úr igehirdetése és könyörgése után közösen imádkoztunk az áldozatok lelkéért. A megemlékezés végén a jelenlevõk a magukkal hozott gyertyákat és mécseseket meggyújtva helyezték el az emlékmûvön. A T.V.R. képviseletében gyújtott mécses is ott világított a lassan kihunyó alkonyi fényben, jelképezve, hogy soha nem felejtjük el azokat, akik hazánkért hullatták vérüket! 2010. január 9. v. Bacskó György v. hdgy.

A Magyar Kultúra Napja

„Verset mondani nemzetépítõ feladat” Idézet Latinovits Zoltántól. Igen valóban az. „Isten áldd meg a magyart…” ilyen õszintén még soha nem hallottam, mint 2010. január 17-én, a szatmárcsekei Református templomban, Csíkos Sándor Jászai Mari-díjas színmûvész elõadásában. Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én „szatmárcsekei csendességében” fejezte be a „magyar nép zivataros századaiból” alcímmel ellátott nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. Ez az idõpont lett a Magyar Kultúra Napja. Ez alkalomból a hozzá legközelebb esõ, azt megelõzõ vasárnapon ökumenikus istentiszteletre várta az ezerötszáz lelkes Tisza-menti szatmári falu minden lakója azokat, akik nemzeti imádságunkat és annak költõjét, a magyar mûveltség és mûvelõdés ügyét valós értékén tartják számon.

Kocsis Fülöp görög-katolikus püspök és Bölcskei Gusztáv református püspök hirdetett igét. Közremûködött Csorba Gergõ orgonamûvész, valamint a fehérgyarmati Erkel Ferenc Városi Vegyes Kar és a mátészalkai Zenebarátok kórusa. A görög-katolikus püspök úgy beszélt a magyar nemzet kiváló alakjairól: költõkrõl, mûvészekrõl, mint prófétákról, akik hirdették és mûvelték a magyar kultúrát. A kultúra részesít a szépség csodálatos eszményében. Az ember áhítja a szépséget. Mindenkiben megvan a képesség, hogy törekedjen magából a legjobbat kiadni. Mindenki a maga képessége szerint tud hozzáadni a magyar kultúrához. Amikor tökéletességre törekszünk, a cél: a legjobbat adni alázattal. Krisztus nélkül nincs magyar és nincs európai kultúra. Sólyom László a Magyar Köztársaság elnöke, mint díszvendég, a szertartás végén mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy a kultúra és a magyar nyelv tartja egybe a magyar nemzetet. A Magyar Kultúra Napjáról pedig Jankovics Marcell Kossuth-díjas filmrendezõ emlékezett meg, aki a Kölcsey Társaság emlékplakettjét vehette át. Ezt a díjat idén neki ítélte a kuratórium. A Kölcsey Társaság immár 15 esztendeje

hagyományosan szervezi a szatmárcsekei megemlékezéseket a magyar mûveltség állapotának elemzésére, valamint a felelõs magyar értelmiségi alkotói magatartás megfogalmazására. A Kölcsey emlékplakett legújabb tulajdonosa a Himnuszt a hazaszeret és a magyar kultúra részeként emelte ki: Egyedülálló és teljes; tökéletes egységet alkot Erkel Ferenc zenemûvével. Kölcsey Huszt címû versébõl is idézett. „Messze jövendõvel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül! …” Az istentisztelet után a szatmárcsekei, csónakos fejfás mûemléki védettségû református temetõben a résztvevõk megkoszorúzták Kölcsey Ferenc síremlékét. v. Nagy Sándor sajtóreferens, v. Bacskó György szkp.

2010/1.


41

Örömhír! Házasságkötés! ,, Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm „ /Wass Albert/ vitéz Jánosa Réka és Dravecz Bence életüket közös úton folytatják tovább, melyre Isten áldását kérve mondtak esküt 2009. szeptember 26-án a pápai református templom falai között. Sok boldogságot az ifjú párnak! vitéz Kovács Ilona, Jánosa Gyuláné v. Pintér Kornél tkp.

A világ minden gyermekkel újrakezdõdik!

Örömhír! Gólyahír! „Szép reményeinknek hajnalcsillagánál, a jövendõ tündérkert gyanánt áll.” (Petõfi Sándor)

Köszöntjük Rendünk egyik szép nagycsaládját! Dr. v. Török Péter és Török (Endrédy) Orsolya a boldog szülõk, gyermekeik: Janka (13), Tamás (11), Csenge (9), Ádám (7), Cili (4), Mária (6 hó) Hittel, szeretettel, a Család biztonságában tarthatjuk meg Nemzetünket, remélhetünk jobb és szebb jövõt. Isten áldását kérjük Rátok, életetekre, gyermekeitekre. v. Pintér Kornél É-dtúli tkp; v. Szanyó Árpád kp.tkp; v. Sz. Kovács Ferenc kp. széktartó

Isten ajándékaként kis vitézekrõl számolhatunk be a Hajdú-Bihar megyei állományban. Vitéz Gál Zoltán rendtársunk neje, Enikõ ikreknek adott életet 2009. december 25-én. Gál Dóra 2420 grammal és 45 cm-rel, Gál Máté pedig 2410 grammal és 44 cm-rel született. Gratulálunk a családnak! Kívánjuk, hogy Isten iránti szeretetben és a Haza iránti hûségben neveljék gyermekeiket. H.B. és Sz.Sz.B. megyei állomány

Jámbor Sára Zsófia született 2009.XI.30. Vitéz Lévai Mihály második dédunokája, Jámbor Jánosné, vitéz Lévai Katalin második unokája. Szülõk: Jámbor Zoltán és Petrovics Andrea Egészséget, sikeres, boldog életet kívánunk a Családnak szeretettel Dr. v. Bucsy László tkp.

42


2010/1.

Örömhír! Gólyahír! vitéz Horváth András kp. tkp úr unokái Bence 2004. július 20, Botond 2010. február 7.

v. Horváth László tkp.úr és unokái

Nikolas, 2005. március 25.

Márk László, 2009. november 14.

Zsófia édesanyjával 2009. június 22.

„Isten hozott Titeket egy világban,mely csak rátok várt, Hatalmas szeretettel…”

„Békés biztonságban indul földi éltünk, Hálásan köszönjük csendes születésünk!” Köszöntjük a szülõket, gyermekeket – és nagyszülõket! Isten áldását kérjük Reátok!

v. Dékány Ágoston otkp.

v. Dékány Ágoston otkp.


Magyar Örökség Díjat kapott Prohászka Ottokár püspök Ünnepélyes keretek között ötvenhetedik alkalommal adták át a Magyar Örökség kitüntetõ címet bizonyító okleveleket a Magyar Tudományos Akadémia zsúfolásig megtelt dísztermében. A Díjat 1995-ben alapította a „Magyarországért Alapítvány”, késõbb a „Magyar Örökség és Európa Egyesület” vette gondozásba, hogy erkölcsi elismeréssel támogassák azt a magyar teljesítményt, alkotást, intézményt vagy csoportot, mely hozzájárult a magyar társadalom erkölcsi és szellemi életminõségének felemeléséhez.

(A beszámoló itt olvasható: http://www.szfvar.katolikus.hu /?fm=1&m=1&am=&op=vie w&id=3113)

2010/1.


43


66 év után életre kelt a NIMRÓD és a BOFORS Magyar Örökség díjas Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 2010. jan. 12. 1940M Nimród páncélvadász és légvédelmi gépágyú A Magyar Honvédség által 1940-ben rendszeresített Nimród alapját a Toldi harckocsihoz hasonlóan egy svéd

nak GANZ licenszét szerelték be. A Nimródot eredetileg kettõs célra szánták, páncélvadászként és légvédelmi gépágyúként is számításba vették. A Szovjetunióban vívott harcok során kiderült, hogy elõbbi szerepkörében a gyengén védett célokat leküzdi, de hatástalan a T-34-esekkel és

Nimród

Bofors

tervezésû jármû, az L-62-es képezte. Ennek alváza hosszabb volt, mivel négy helyett 5 pár (bár kisebb) futógörgõvel szerelték. A magyar mérnökök áttervezték a tornyot, de a fegyverzetet megtartották. A második sorozatban a motoron változtattak: a német Büssing helyett anA bemutatón

a KV-1-esekkel (nehéz harckocsi) szemben. Annál inkább bevált, mint a páncélos csapatokat és a gyalogságot támogató önjáró légvédelmi löveg. Éppen ezért a kezdetben a páncélos egységekhez rendelt Nimródokat 1943-44 fordulóján fokozatosan légvédelmi tüzérséghez osztották be. 1936M BOFORS 40 mm-es légvédelmi gépágyú A Bofors 36 M 40 mm-es légvédelmi gépágyú: A svéd Bofors-cég licence alapján 1936-tól a MÁVAG által gyártott önmûködõ légvédelmi löveg. A 850 m/s kezdõsebességgel, 120 lövés/perc tûzgyorsasággal és nagy lõszabatossággal rendelkezõ – a II. világháború idején a magyar csapatok légvédelmi fõ fegyvere volt, de nagy számban szerepelt a honi légvédelemnél is. 4 fúvott gumikerékre szerelt, jól rugózott lövegtalp 90 km/h-s sebességet is lehetõvé tett, ezért vontatója a Ford-Marmon vagy a Botond terepjáró tehergépkocsi volt. HM. H.I.M.sajtótájékoztató

Gratulálunk! Dékány Ágoston országos törzskapitány úr 2010. március 12-én „Csepelért Díj” kitüntetésben részesült. A Csepeli Önkormányzat képviselõtestületének méltatása: Dékány Ágoston ízig-vérig csepeli. Itt született, itt kezdte iskoláit, s minden bizonnyal itt vált belõle csepeli alkotó mûvész. Sokat dolgozik, rendszeres kiállító, de örömmel vesz részt az ifjúság oktatásában, tehetséggondozásában is. Ez utóbbi tevékenységéért néhány évvel ezelõtt Kvalitás-díjban részesült. Kivételes rajztehetségét a régészeti tudomány területén kamatoztatta, de foglalkozott könyvillusztrációval is. Ma a legkorszerûbb mûvészeti ág, a komputer-grafika elismert mestere. Számos külföldi kiállítá-

sa mellett gyakran hívják elõadónak, mely alkalmakkor szívesen és értõn szól a magyar és ezen belül a csepeli mûvészeti életrõl. Feleségével, Lacza Márta festõmûvésszel együtt a kerület szellemi, kulturális és mûvészeti életének meghatározó tényezõje, elismert szaktekintély, közéleti ember. – A kitüntetést Tóth Mihály polgármester úr adta át, s kiemelte: A díjat azok a személyiségek kaphatják meg, akik a helyi közügyek területén, például a mûvelõdésért, sportért, egészségügyért, környezetvédelemért, a rászorulók szociális ellátásában tett erõfeszítésekért kimagasló teljesítményt nyújtottak, s tevékenységük példaértékû és elismerésre méltó.

44


2010/1.

HADAK ÚTJÁRA LÉPTEK... „Nem múlnak õk el, kik szívünkben élnek, / Hiába szállnak árnyak, álmok, évek...” (Juhász Gyula: Consolatio) Fájdalommal tudatjuk, hogy VITÉZ BALOGH LAJOS 1945–2009 VITÉZ BARNA KÁLMÁN 1946–2009 váratlan halálukról kell beszámoljunk. Várományosokként avattuk õket Nagyszalontán 2005. augusztus 16-án. Rendünknek és családjaiknak pótolhatatlan veszteséget jelent Teremtõnkhöz való megtérésük. Kedves barátainkat rendtársunk, nagytiszteletû vitéz Filep Ferenc református lelkész búcsúztatta. Nyugodjanak békében. vitéz Bondár Imre szkp. Erdély TSZK.

Mementó

rémben született 1920-ban. Tanulmányait a Ludovika Akadémián végezte. Édesapja várományosaként avatta vitézzé Kormányzó urunk Székesfehérváron 1938-ban. Hamvait 2009. január 22-én helyezték örök nyugalomra a veszprémi alsóvárosi temetõben lévõ családi sírboltban. Nyugodjon békében, emlékét megõrizzük. É-Dtúli. Tszk.

Nemzetes lovag László József VRNT emlékére 1925. január 7-én született a Pécshez közeli Kisbicsérden. Alapító tagja volt a Baranya Megyei 56-os Szövetségnek.1956-ban részt vett a forradalmi eseményekben. 56-os helytállásáért emléklappal tüntették ki. 2004.szeptember 18-án avatták Budapesten vitézzé. A Szent György Lovagrend tagja. Míg egészsége engedte, aktívan részt vett a baranyai 56-os szövetség és a Történelmi Vitézi Rend munkájában. Bajtársai és rendtársai körében nagy tisztelet övezte. Az utóbbi években egészségi állapota megromlott. Hosszantartó súlyos betegség következtében 2010. januárjában, 85. születésnapja után távozott közülünk és adta át lelkét a Teremtõnek. Nyugodj békében szeretett Józsi bácsi! Minden tisztelõd, barátaid, rendtársaid

Megdöbbenve értesültünk Dr. vitéz Vadász Dénes intézeti fõorvos-igazgató, kedves rendtársunk Hadak Útjára lépésérõl. Díszegységünkkel tisztelegtünk temetésén november 27-én. Búcsúbeszédet mondott vitéz zanati Kovács Imre József a T.V.R. Nyugat-Dunántúli Tszk tb.tkp. Acsád és a környezõ falvak lakói emlékeznek áldozatos gyógyító munkájára. Kiváló vitéz volt, minden megmozduláson, rendezvényen aktívan résztvevõ. Elismeréssel adóztak barátai is a súlyos betegségben elhunyt kiváló ember, barát elõtt. A koporsón elhelyeztük a T.V.R. babérkoszorúját is. Értékeljük a család, s kedves rendtársunk feleségének többek között Rendünk felé tett hivatalos köszönetnyilvánítását. vitéz zanati Kovács Imre József tb.tkp.

Szomorú szívvel jelentem, hogy vitéz Madaras Gábor Bronz Érdemkereszttel kitüntetett rendtársunk fájdalmas hirtelenséggel 2009. december 24-én elhunyt. 1937. január 17-én született Solton, Szegeden avatták 1994-ben. Hûséges és aktív tagunk volt. Korábban volt szívinfarktusa, de most egy szerencsétlen elesés következtében kómába esett és a kecskeméti kórházban életét vesztette, éppen karácsony este. Két gyermeke szeretné tovább vinni a vitézi címet. Méltóak Édesapjukhoz. Nyugodjék békében. vitéz Molnár Piroska dr. Juharosné szkp

Vitéz Major István m.kir.tü.fõhadnagy 2009. december 29-én, életének 90. évében, budakeszi otthonában hunyt el csendesen. Veszp-

Isten akarata szerint újra megtért egy 88. évét betöltött öreg katonánk a Hadak Útjának csillag milliárdokkal övezett ama örök fényû és dicsõségû ösvényére, amirõl mi vitézek hisszük, hogy elvezeti Õt az örök világosságra, melyben része lesz az oly sok évet megért, sok embert próbáló harcot, csatát megjárt rendtársunknak örökkön örökké. Vitéz Zákány János rendtársunk! Te, aki oly sokat áldoztál, tettél, cselekedtél népedért, nemzetedért, megtiport hagyományaink, katonaeszményeink és keresztény hitünk megtartásáért, adassék Néked tisztesség, legyen Vitézi Rendünk minden ifjú várományosa számára a Te tiszta, becsületes, harcos életutad követendõ Példa. A sok-sok szemben ragyogó, könnyek gyémántja a bizonyság, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós minden öreg katonájának hõsi emléke újra tisztességgel és becsülettel ragyog. Õk voltak azok a HÕSÖK, akik a szörnyû, véres XX. században hûséggel és végsõkig kitartva állták meg helyüket és tartottak meg hitet, becsületet, hazaszeretetet, örök követendõ példával szolgálva mindhalálig. PÉLDA, mondom – örök fényû emléke elõtt a T.V.R. Észak-Kelet Magyarországi Törzsszékhez tartozó rendtársak nevében – mély tisztelettel hajtom meg fejemet. Emléked szívünkben örökké õrizni fogjuk. Arnót, 2010. január 14. vitéz Horváth László É-K. Mo. tszk.ter.tkp.

2010/1.


45

HADAK ÚTJÁRA LÉPTEK... vitéz Pongrátz Ödön szabadságharcostól 2010. január 16-án vettünk búcsút a kiskunmajsai temetõben. A Corvin-közi fegyveres ellenállás egyik szervezõje, az ’56-os Alapítvány egyik elnöke volt. Testvérével, vitéz Pongrátz Gergellyel együtt nem csak a tiszta szívû forradalmár megtestesítõi, de a szabadságharc emlékének leglelkiismeretesebb, fáradhatatlan õrzõi is voltak. A 11 tagú Pongrátz család 1946-ban hagyta el a szülõvárost, Szamosújvárt. Magyarországra költöztek. 1956-ban HAT Pongrátz-fiú küzdött a harcokban! Öccse, Gergely a Corvin-köz parancsnoka volt, õt a Forradalmi Karhatalmi Operatív Bizottság tagjává választották; küldöttként tárgyalt a Parlamentben a Nagy Imre-vezette kormánnyal. A szabadságharc leverése után az Amerikai Egyesült Államokban, Bostonban telepedett le. 2004-ben avattunk vitézzé valamennyi Pongrátz testvért. 2005-ben települt haza. Az ’56-os Történelmi Alapítvány elnökeként irányította a ’Kiskunmajsai ’56-os Múzeum’-ot és az ’56-os Ifjusági Tábor’ munkáját. Öccse, Gergely mellett helyezték örök nyugalomra, az ’56-os Kápolnában. 87 éves volt. Lélekben örök ifjú. Nem feledünk! T.V.R.

Zalai Károly VRNT Elhunyt az utolsó bakonyi cifraszûr szabó. 2010. február 2-án küzdelmekkel és magyarság-szolgálattal telt életének 66. esztendejében megtért Teremtõjéhez Zalai Károly VRNT. vitézi alhadnagy, az utolsó bakonyi cifraszûr szabó, népi iparmûvész, a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend tagja. A Zalai dinasztia szabad nemesi család volt, rangjukat királyi beszállítóként kapták II. Lajostól. A szûrszabóság a Zalai családban apáról-fiúra örökített hagyományként élt, dédapja egy türjei szûrkészítõnél tanulta ki a mesterséget. Napjainkban egyedül már csak õ készített bakonyi cifraszûröket. Keze munkáját remekmûvek õrzik, melyek több királyi családhoz, államférfiakhoz is eljutottak. Ajándékba készített szûröket többek között Habsburg Ottó királyi fõhercegnek, Õszentsége II. János Pál és Õszentsége XVI. Benedek pápáknak, valamint Orbán Viktor miniszterelnöknek is. Életében számos kitüntetés ismerte el tevékenységét, mély hitét és példás magyarságát: 1996-ban a Magyar Népmûvészet Kiváló Mestere, szintén ezen évben a Magyar Feltalálók Egyesülete által létrehozott Magyar Géniusz Társaság tagja lett. 1999-ben megkapta a Magyarország Felemelkedéséért Emlékérmet, 2005-ben a Történelmi Vitézi Rend okirati elismerésben, 2006-ban pedig Bronz Érdemkereszt kitüntetésben részesítette. Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulóján a Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség Jubileumi Emlékérem kitüntetésében részesült, 2008-ban pedig 1956 szellemi örökségének megõrzéséért és a bajtársi közösségnek tett szolgálatáért megkapta a Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség Jubileumi Érdemkeresztjét is. „Be van az én szûröm ujja kötve...” címmel a pápai Németh Annamária könyvet írt életérõl és munkásságáról. A kihaló-félben lévõ õsi mesterségérõl alig létezik szakirodalom, ezért is különleges a halála óta beszerezhetetlenné vált könyv, mely a még élõ hagyományt is megörökítette utódainknak. Halála elõtt alig két hónappal vehette kézbe a kötetet.

A 2010.január 12-én készült utolsó interjúban így írt róla Mátyus Tamás újságíró a Veszprém megyei Naplóban: „Gyerekkora óta foglalkoztatta a szakma, és mikor felnõtt, úgy döntött, elõdei nyomdokába lép. Már férfiszabóként dolgozott, mikor a hatvanas évek végén jelentkezett az Üzemtörténeti Írók Klubjába, ahol elkezdte kutatni mestersége eredetét. A türjei egyházi levéltárban, Zalaszántón és a veszprémi Laczkó Dezsõ múzeumban is értékes mintákra bukkant, amik alapján 1972-re elkészítette elsõ bakonyi szûrét. Bár a lektorátus élethûnek minõsítette, „a mai életbe nem beilleszthetõ ruhadarab” címszóval visszadobták mûvét. Ennek ellenére nem csüggedt el, tudta, hogy a szûröket nemzeti múltja miatt sosem kedvelte a politikai vezetés, és szakmai körökben is tartottak tõlük. Sorra készítette szûrjeit barátoknak, ismerõsöknek, munkái még Ázsiába és Dél-Afrikába is eljutottak. Erdõ Péter bíboros a „tizenötmillió magyar nevében” a Szûzanyának készített ruhadarabját élõ imának nevezte, és segített azt is megszervezni, hogy a pápa gyõri látogatásakor találkozhasson a Szentatyával.” E cikk elején azonban megbújt két kis mondat, mely ennek a csodálatos életútnak a tragikus végét is elõre vetítette: “Bakonyjákói otthonának múzeumként berendezett szobájában fogadott a mester, azaz elõbb felesége, mivel az idõs szabónak minden lépés láthatóan nehezére esik. Lábában az év elején vérrög keletkezett, már alig érzi a végtagot, de az életmentõ mûtétet az orvosok nem vállalják.” Hamvait 2010. február 13-án, egy hóviharos szombaton helyezték végsõ nyugalomra a bakonyjákói temetõben. Végtisztesség adásán szerettein kívül megjelentek rendtársai, barátai, tisztelõi, mûvészetének csodálói. A Történelmi Vitézi Rend nevében – a törzskapitány képviseletében, annak betegsége miatt – Csordás Endre VRNT., a bándi Magtárskör Egyesület elnöke búcsúzott rendtársunktól, akinek tiszteletére Kun László VRNT. közép-dunántúli székkapitány, vitéz Jánosa Réka Veszprém vármegyei hadnagy és vitéz Galántai Márta Edit tb. vitézi alhadnagy vezetésével több vármegyébõl is megjelentek rendtársaink. Betegségtõl megviselt teste már nincs köztünk, lelke, szelleme azonban tovább él. Ennek ékes bizonyítéka, hogy halála után 1 hónappal a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészeti Karának Néprajz- Kulturális Antropológia Tanszékén sor került egy hallgató „Zalai Károly cifraszûr készítõ népi iparmûvész életútja és munkássága” címû szakdolgozatának mûhelyvitájára. Isten áldjon Karcsikám! A Mennyei Atya trónusánál imádságos lelkeddel járj közbe értünk magyarokért és szegény, kifosztott, megcsonkított Hazánkért! vitéz Pintér Kornél észak-dunántúli törzskapitány

46

VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ vitéz Kõrösi László tkp.

Nehéz szívvel értesítjük vitéz Bajtársainkat, hogy 2010. március 6. napján, életének 81. évében visszaadta lelkét Teremtõjének szeretett bajtársunk, törzskapitányunk, a Vitézi Szék tagja, a Dél-Dunántúli Törzsszék egykori elöljárója, a Vitézi Érdemkereszt arany fokozatával kitüntetett vitéz Kõrösi László nyá. honv. õrnagy, nemzetõr dandártábornok. Pécsett született 1929-ben. Az 1956-os forradalom és szabadságharc során tanúsított bátor magatartásáért a Köztársasági Érdemkereszttel és a Hazáért Érdemkereszttel tüntették ki. Saját érdeme jogán 2000-ben nyert felvételt a Vitézi Rendbe. A Történelmi Vitézi Rend Dél-Dunántúli Törzsszékének hadnagya, székkapitánya majd törzskapitánya volt. Õ már égi szolgálati helyén segíti hõn szeretett Hazáját és a Magyar Szent Koronát. Imánk és fohászunk kísérje a Hadak Útján. Történelmi Vitézi Rend Vitézi Szék

vitéz domáldi és szászujfalusi Felszeghy Lóránd 2010. március 28-án a Hadak Útjára lépett. Désen született 1916.03.30-án, vitézzé avatva Budapesten 1999-ben. Az 1991-ben alakult Nemzeti Alapítvány

2010/1.

egyik alapító tagja, a Doni Bajtársi Szövetség és a Történelmi Vitézi Rend, a Horthy Miklós Társaság, a Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend tagja. 2006-ban kezdeményezõ közbenjárására és támogatására Pestszentlõrinc Önkormányzata II. világháborús emlékmûvet emelt a XVIII. kerületi Kossuth téren. Irányt mutató egyénisége, példamutató hazaszeretete, szigorú becsületessége és õszintesége, figyelmes és odaadó szeretete nem csak Családjának jelent pótolhatatlan veszteséget. Gyászolják lányai: v. Felszeghy Judit, Dr. v. Felszeghy Klára és unokái: v. Patakiné Szücs Eszter, v. Szücs Endre és rendtársai. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. Uray Istvánné, vitéz Szentistvány Éva 2010. március 27-én, életének 65. évében, hosszú, végtelen hittel, erõvel és türelemmel viselt betegsége után visszatért az Atyai Házba. A gyászoló család T.V.R. Kelet-Mao.Tszk, Debrecen

Szlovénia, Ukanc A Krajcáros Alapítvány munkatársai által felújított katonai temetõben, Ukancban (Szlovénia) sok év óta hagyomány, hogy a halottak napján a ljubljanai diplomaták és a helyi önkormányzat képviselõi megemlékeznek az itt nyugvó hõsi halottakról. Ez évben a Történelmi Vitézi Rend képviselõi is lerótták kegyeletüket a Hõsök elõtt. Megemlékezés a szlovéniai ukanci temetõben, az I. világháború magyar és más nemzetiségû katonái felett – vitéz László Tibor lelkipásztor: Imádság: Mindenható Istenünk! Segítségül hívjuk a Te Nevedet, hogy a háború pusztításában elesettek fölött emlékezzünk és segítségedet kérjük. Kérünk, teremts szívünkben bûnbánatot és jó szándékú tettrekészséget azért, hogy e borzalmak ne ismétlõdhessenek meg! Élet Ura, teremts bennünk új szívet, hogy teljesíthessük akaratodat. Ámen. Erdõ, fák, védõ óvó kerítés, s kegyeletes kezek veszik körül az itt nyugvó katonák sírjait. Pihenésükben, mint ahogy halálukban sincs különbség: a háború áldozatai õk. Az áldozatot elszenvedõk nem csupán õk voltak, hanem családjuk, szûkebb, tágabb közösségük, nemzetünk. A halál és az élet értelme felett gondolkozó ember megáll,

mert kérdések támadnak a választ keresõk elméjében, s a válaszok között néhány megfogalmazás: A halál látása – értékesebbé teszi az életet! Megerõsíti a meggyõzõdést: komolyan kell vennünk az életet! Egyének, nemzetek, s az egész emberiség számára üzen a halál: Vedd komolyan életedet! Azaz: az egész emberiség rászorul arra, hogy komolyan vegye önmagát! Mibõl is táplálkozott az itt nyugvók élete? A hazaszeretetbõl, kötelességérzetbõl, katonai esküjükbõl fakadó tettrekészségbõl: eléjük állított magasabb rendû eszményekbõl. És akik az élet Urai akartak lenni, a Halál szolgáivá váltak.!!! Következményként pedig látjuk a front ütközeteit, a sár, a víz, a tûz, az elemek kihívását, melyek szerencsés esetben csak életpróbák, vagy pedig visszafordíthatatlan tragédiák sorát eredményezték. Kiáltásuk, haláltusájuk elcsendesült. A keresztre felfuthat a rózsa, s a csatamezõ felett táncolhatnak a pillangók… „Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, Az Úr-rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz…..” Az élet komolyan vétele: a felelõsségérzet tudata annak, hogy robbanó anyagokkal telerakott világban élünk, s ahol egy gyufaszál eldobásával felgyújthatjuk a világot.

2010/1.


Tehát számolnunk kell mindannak a következményével, amit megteszünk, vagy elmulasztunk! Nem lehet nagyobbat kívánni a nemzetektõl, mint hogy komolyan vegyék, a maguk és más nemzetek sorsát, s ezzel együtt az egész emberiség sorsát. Nem lehet, hogy egy nemzet életérdeke, az emberiség egyetemes életérdekével ellentétbe kerüljön; veszni kell hagyni az egyetemes érdeket a nemzeti, vagy idegen érdekek fenntartásáért! Minderrõl az Úr Jézus Krisztus tett bizonyságot. A golgotai kereszt bizonyítja és minden szívbe beleírja az életpéldát:Õ komolyabban vette küldetését, mint az életét. Õ vállalta a halált, mert tartozott vele az igazságnak. Az Atya Isten pedig nem hagyta Fiát a halál martalékának, feltámasztotta a halálból és dicsõségébe emelte! A feltámadás húsvéti örömhíre, hogy a Jézus szerinti hittel vállalt élet nem jár csalódással. A teremtett világ, az Isteni megváltó akarat által így lett az új életnek, új teremtésnek és benne egy új lelki birodalomnak kezdetévé, munkálójává. Komolyan akkor vesszük az életet, ha bármikor oda tudjuk adni eszményeinkért, – s minél nagyobb darabokat törünk le életünkbõl áldozatként, annál egészebbé, teljesebbé, valóságosabbá és dicsõségesebbé válik életünk. Az erkölcsi világrend váljon az emberiség minõségi élettörvényévé! Szavunkból az emberiség jó lelke szólaljon meg és mögötte álljon tanúságtételre az egész teremtett mindenség és annak fenséges mûvésze: Isten, aki az élet Ura. „Zengj hát az Úrnak, s járd az útat, Mit épen néked Õ adott. A mennybõl gazdag áldást juttat, S majd Jézus ád szép, új napot, Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.” (274.dicséret 4. verese) Holtak, de mégis élõk fölött, ezzel a reménységgel állunk. Áldás: „Áldjon meg titeket az Isten, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Krisztus által. Annak okáért, Atyámfiai, erõsen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban! ” Ámen. (Képek: http://www.thermo-press.co.uk/krajczaros/2009.9-12/Newukanc/ukanc09.html) A Krajczáros Alapítvány az idén a halottak napján immáron többedik alkalommal vesz részt az Isonzónál folyt véres küzdelmek hátországának számító Ukancban (Szlovénia) – egy Monarchia-beli katonai temetõben tartott megemlékezésen. A ma már festõi környezetben lévõ emlékhelyet az Alapítvány munkatársai újították fel. Dr Bedécs Gyula szombathelyi nyugdíjas történelemtanár újabb könyvecskéjét az Alapítvány finanszírozásával a napokban adják nyomdába és az olasz dolinákban, az olykor keskeny és köves, de kocsival is jól járható utak mentén fekvõ, vagy az erdõvel körülölelt, karszti kövekkel bekerített sírkertekre kívánják a magyar társadalom ma élõ nemzedékének a figyelmét ráirányítani. Persze, e téren sokkal több tennivaló akadna Galíciában, ahol a „Halkabban járjon, aki él…” címû kiadványban mintegy 600, jórészt elhanyagolt, de mára néhányukat kulturált állapotba hozott katonai temetõrõl olvashatunk. Nos, eme példák csak kiragadottan érzékeltetik, mely szerint korunk polgáraiban mintha újra éledezõben lenne a nagyapáink és dédapáink, valamint a viharos évszázadokon át a vártán mindenkor helytálló felmenõink iránti kultusz. Szeretnénk a – remél-

47

hetõleg többeket megragadó – példák felsorolását folytatni és a http://haemgo.uw.hu portálon mielõbb és minél szélesebb kör számára láthatóvá tenni az eddigi eredményeket, de fontosnak érezzük megmutatni a további teendõket is. Ehhez várunk bemutatkozó anyagokat és az ilyen téren munkálkodó civil szervezetek, önkormányzatok, iskolák, egyházi és közéleti személyiségek, valamint önkéntesek és szponzorok jelentkezését a Háborús Emlékhelyeket Gondozók Társasága tagjainak sorába. Más / érdekes: www.katonasirok.freeweb.hu/

Hiszekegy Magyar Nemzeti Hitvallás, röviden Hitvallás vagy Hiszekegy 1920-tól 1945-ig a hazafias ünnepek – akkoriban nem is nagyon tartottak másmilyet – állandó mûsorszámává vált, gyakran a teljes (15 versszakos) költeményt elszavalták, kifüggesztették a tantermek falára, s a tanítás minden nap a refrén elmondásával kezdõdött. De hogyan is keletkezett ez a fohász, amelyet abban a korban nem is volt olyan magyar ember, aki ne tudott volna kívülrõl? A gyalázatos trianoni diktátum aláírását követõen nem sokkal, még 1920. júniusában az irredenta (Magyarrországon a trianoni blékediktátummal jogtalanul elcsatolt területek visszaszerzésére irányuló mozgalom. szerk.) szervezeteket egységbe fogó Védõ Ligák Szövetségének elnöke, Urmánczy Nándor pályázatot hirdetett egy legfeljebb 20 szóból álló nemzeti fohász, valamint egy legfeljebb 10 szóból álló nemzeti jelmondat megalkotására. A cél az volt, hogy legyen egy-egy (viszonylag) hosszabb és rövidebb, tömör, de csattanós mondás, amelyek kifejezik az elcsatolt országrészek visszaszerzésére irányuló jogos nemzeti törekvést. A felhívásra több száz (!) pályázat érkezett be. A Rákosi Jenõ vezette bírálóbizottság összetétele és mentalitása biztosította a teljesen objektív értékelést, illetve rangsor kialakítását. A jelmondatra kiírt pályázatot Bessenyei Szabó Mihály nyugalmazott fõispán nyerte meg „Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!” pályamûvével. A nemzeti fohászra érkezett javaslatok közül a bizottság a legjobbnak Papp-Váry Elemérné (született Sziklay Szeréna, Rozsnyó, 1881. április 18.) „A Felvidék egy elszakadt leánya” jeligéjû 15 versszakos költeményének kezdõ, egyben záró versszakát ítélte a legjobbnak, s minõsítette egyben Magyar (Nemzeti) Hitvallássá: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország föltámadásában. Ámen.” (Szeréna asszony az eredeti kéziratban „ö” és nem „e” betûvel írta le a „föltámadás” szót). A Hiszekegy oly gyorsan vált általánosan ismertté és népszerûvé, hogy a Védõ Ligák Szövetsége újabb pályázatot írt ki, mégpedig a Hitvallás megzenésítésére. 1921-tõl ennek eredményeként a Szabados Béla zenemûvészeti fõiskolai tanár által megzenésített változat is közismertté vált. Papp-Váry Elemérné még megélte alkotásának viharos gyorsaságú elterjedését. 1923. november 15-én Budapesten lelke megtért Teremtõjéhez. Talán egyszer õ is megkapja azt az elismerést, amelyet 2007. július 29-én az abádszalóki születésû Kovács Pál gyalogos, a Nagy Háború elsõ hõsi halottja, akit a Vitézi Szék posztumusz vitézzé avatott. Rátfai Emese Judit

Hiszek egy Istenben,

Mert a hit az erõ,

hiszek egy hazában,

mert aki hisz, gyõzött,

Hiszek egy isteni

Mert az minden halál

örök igazságban,

és kárhozat fölött

Hiszek Magyarország feltámadásában.

Az élet Urával szövetséget kötött.

Ez az én vallásom, ez az én életem,

Annak nincs többé rém, mitõl megijedjen,

Ezért a keresztet vállaimra veszem,

Annak vas a szíve minden vésszel szemben,

Ezért magamat is reá feszíttetem. Szeretném harsogni kétkedõk fülébe, Szeretném égetni reszketõk lelkébe, Lángbetûkkel írni véres magyar égre: Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,

Minden pokol ellen, mert véle az Isten! Annak lába nyomán zöldül a temetõ, Virágdíszbe borul az eltiport mezõ, Édes madárdaltól hangos lesz az erdõ. Napsugártól fényes lesz a házatája,

Ezzel porba zúzod minden ellenséged,

Mézes a kenyere, boldogság tanyája,

Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

Minden nemzetségén az Isten áldása.

E jelszót, ha írod lobogód selymére,

Magyar! te most árva, elhagyott, veszendõ,

Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,

Minden nemzetek közt lenn a földön fekvõ,

Halottak országát feltámasztod véle.

Magyar legyen hited s tied a jövendõ.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,

Magyar, legyen hited és lészen országod,

Munkás, ki ennek élsz, boldog jövõd veted,

Minden nemzetek közt az elsõ, az áldott,

Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved. Férfi, ki ennek élsz, dicsõséget vettél, Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél, Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.

Isten amit néked címeredbe vágott. Szíved is dobogja, szavad is hirdesse, Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este, Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

TRIANON, június 4. Áldást a magyarra!

Recommend Documents