Simonswald, 2012. június 22, péntek, 44. nap Este, amikor befejeztem a számítógéppel a munkámat (az Internetet nem tudtam elérni), és elraktam a lakóautóban a gépet, kimentem a kocsi elé olvasni. Még le sem léptem a lépcsőn, amikor egy hatalmas vihar tört ránk. Mennydörgés, villámlás és egy olyan eső, melyhez foghatót idén csak az autópályán kaptunk, amikor az osztrákoktól átértünk a németekhez. Az előtetőről, - most jól volt beállítva a lejtés, - sugárban ömlött a víz, és fél méterre a lábtól landolt. A szél behozta az esőt az előtető alá, pillanatok alatt vizes lett minden, amíg beraktuk sebtében a garázsba. Mi is megáztunk rendesen. Mindez tartott talán fél órát, utána csendesebben folytatódott. A kempingben, - hiába van hegyoldalban, - mindenhol tócsák álltak. A mi műfüvünk is úszott. Este a TV-ben megnéztük a német meteorológiát, jelezték a heves, de nagyon rövid esőfront elvonulását, utána napos, de több fokkal hidegebb időt ígértek. Reggel napsütésre ébredtünk, de csak gyenge 16 fok volt. Már háromnegyed nyolckor keltünk, mert a tíz óra előtti busszal terveztünk felmenni Obersimonswald-ba. Ma minden gyorsabban ment és jó félórával a busz érkezése előtt kint voltunk a megállóban. Mai útitervünk a vizes körút másik, hosszabb felének megtétele volt. Ugyanott szálltunk le a buszról, mint tegnap és elindultunk a Wilde Gutach völgyében lefelé. Előtte még lefényképeztem a település két jellegzetes épületét, a
városházát és a templomot. Előbbi az errefelé szokásos vörös kődíszítésű. Pár tucat méter után jobbra egy patak, a Nonnenbach mentén indultunk el felfelé. Utunk ritkás településen, majd erdőben vezetett aszfalton. Nemsokára elhagytuk a patakot és egy enyhén emelkedő erdőgazdasági úton kapaszkodtunk
202
fel a völgy oldalában. Nagyon kellemes terep volt. Nem siettünk, leginkább szamócát kerestünk, sokkal kisebb szerencsével, mint az elmúlt napokban. Az út mellett kedves piknikező helyet is találtunk. Az oldalból néhol csodálatos kilátás nyílt a völgyre és a szomszédos hegyekre. Megkerülve egy hegyoldalt, újabb völgy oldalába értünk. Itt utunk mellett apró kápolnát találtunk, emlékeztetett a Széchenyi-hegy oldalában álló Úti Madonna kápolnára. Az oldalból itt is szép kilátás nyílt a völgyben lévő településre. Később leereszkedtünk a völgybe, lekereszteztük ezt a patakot is. Itt is láttunk egyik tanyaház udvarán egy malmot, kicsit groteszk volt, hogy tetejét teljesen befedték a szolár panelek. Ekkor az út egyharmadánál jártunk. Itt tábla jelezte, hogy megváltozott az
ösvény nyomvonala, mert egy telektulajdonos megtiltotta az átjárást a birtokán. A módosításról kaptunk leírást az információs irodában. Kiderült, hogy a teljes további részt törölték, és a völgyben vezető aszfaltúton levittek az országútig, itt le kellett keresztezzük a folyót és azon az úton kellett visszatérjünk, amit tegnap bejártunk. Kicsit csalódás volt, mert a völgyek oldalában kellemes volt a séta. 203
Amikor tudatosult bennünk a módosítás lényege, azonnal elhatároztuk, nem a folyóparti ösvényen térünk vissza, hanem az olajmalom után bemegyünk a faluba és megnézzük a gyógyszertár, a pékség és az élelmiszerbolt szombati nyitva tartását. Holnap vennénk pár apróságot. Közben lefényképeztük azt a szép fogadót, melyet pár napja egy előtte álló sörös autó miatt nem tudtunk megtenni. Kettőre értünk vissza a kempingbe. Ha nem is sokat tettünk ma meg, de azt nagyon kényelmesen, négy órát voltunk távol. Egész nap szép derült időnk volt, csak kicsit hűvös. Délutánra a szél is felélénkült és az árnyékban kimondottan hideg volt. A napon viszont kellemes meleg. Ezért nem is foglalkoztam a naplóval, kiültem olvasni a napra. Korán vacsoráztunk, csak melegíteni kellett a maradékokat, és a lezuhanyozással is végeztünk hatra. Estére a szél elállt, de a hűvös, tiszta idő maradt. Megint takarókba burkolódzva ülünk a kocsi előtt. Simonswald, 2012. június 23, szombat, 45. nap Ez egy igazi pihenőnap volt. Jó hat hét után az első. Az elmúlt hetekben voltak esőnapok, és ezek is valamilyen szinten pihenőnapok, de kényszerpihenők. Ma önszántunkból nem csináltunk semmit, illetve majdnem semmit. Komoly mosnivalónk még nincs, a keréknyomásokat leellenőriztük pár napja, az útitervet is összeállítottuk. Nem siettük el a felkelést, amúgy is elég hűvös volt a napsütéses reggel. Éjjel 12 fok alá süllyedt a hőmérséklet, és ez lassan két hete nem fordult már elő. Reggeli után összeszedelődzködtünk és bementünk a településre. A gyógyszertárban nem kaptuk meg azt, amit akartunk, a helyettesítő termék duplájába került a hazai árnak. A szupermarketban vettünk salátát és cukkinit, mert a következő két napban kihasználva a jó adottságokat sütni akarunk. A pékségben beszereztük a hétfői reggelihez a kenyeret és jöttünk is vissza a kempingbe. Itt Zsóka rendezett egy kicsit nagyobb takarítást, porszívózással és egyebek. Utána olvastunk, élvezve a napsütést. Délután korán elkezdte előkészíteni a mai sütéshez a dolgokat. Az ember nem is hinné, a krumpli, a hagyma és cukkini megpucolása és felszeletelése, a hús befűszerezése, a saláta
204
előkészítése másfél órát vesz igénybe. Még sort kerítettünk az esedékes hajvágásomra. Korán vacsoráztunk és zuhanyoztunk majd ismét a könyveinket vettük elő. Este még játszunk egy kicsit, bár tartani lehet tőle, hogy hamar hűvös lesz, és be kell menjünk. Simonswald, 2012. június 24, vasárnap, 46. nap Ma ismét pihenőnapot tartottunk. Éjjel és reggel hasonló volt az idő, mint tegnap, így nem az óra, hanem a hőmérő szerint keltünk. Mivel időnk, mint a pelyva és kenyerünk elég száraz volt, bundás kenyeret szavaztunk meg. Ha már elöl volt a villanyrezsó és olajos volt a serpenyő, Zsóka elkészített egy milánói spagetti alapot a következő napokra. Én közben először felszereltem a motort, majd olvastam a napon és kicsit elpilledtem. Leeresztettem a szék támláját egészen vízszintesig és úgy napoztam. Egyszer csak összedőlt alattam a szék. Semmi bajom nem lett, csak Zsóka alig tudott kiszedni a romok közül. Megnézve a széket, kiderült, hogy totálkáros, mindkét oldalon többszörösen összetört egy kulcsfontosságú műanyag alkatrész. Vagy nem elég határozottan akasztottam be a karfa arretálását, vagy kiugrott a helyéről. Sok munkával esetleg lehetne egy kényszer megoldást csinálni, de nincs semmi biztosíték, hogy megfelelő lenne. Nincs más választás: a holnapi bevásárló lista tetejére felkerült két, de legalább egy szék beszerzése. Ezután a napozóágyon folytattam az olvasást, valószínűleg ott kellett volna kezdeni… Közben Zsóka előkészítette az esti sütéshez a dolgokat és négykor neki is láttunk. Eddigre teljesen befelhősödött és el is kezdett csepegni. Nem akartunk úgy járni, mint pár napja, és feltettük az oldallapot az előtetőre. Végül nem lett komoly eső, csak párszor csepegett kicsit. Vacsora után kimentem fizetni, reggel ezzel se kelljen bíbelődni. Gyorsan lezuhanyoztunk. Minden esetre figyelemmel az időjárás előrejelzésre, úgy határoztunk, mindent véglegesen bepakolunk, és akármilyen is lesz az idő, bent reggelizünk (amúgy is csak egy rendes székünk van, a vacsorát is a kis horgászszéken fogyasztottam el). Lebontottam az előtetőt is, az összes szuper rögzítésével, ami már öt napja ki volt eresztve. Este olvasni fogunk, ha az idő engedi kis székeken kint, ha nem, bent a kocsiban. Lenzkirch, 2012. június 25, hétfő, 47. nap Egész éjjel esett, már elkezdtünk félni, hogy a felázott talajon gond lehet a kiállással. Megállapítottuk, hogy nagyon jó döntés volt, mindent, amit lehet
205
összepakolni. Ennek köszönhetően a nyolc órás kelés után már tíz óra előtt elhagyhattuk a kempinget. Előttünk már sokan elmentek, szinte kiürült a kemping. Ekkorra elállt az eső, de a hegyek felhőben voltak. Ugyanazon az úton mentünk felfelé, amelyiken egy hete megérkeztünk. Most is csodálatosnak találtuk. Furtwangen előtt letértünk a Titisee felé. Nem mentünk el a tóig, hanem Neustadt felé vettük az irányt. Ahogy beértünk a városba megláttunk egy Aldi-t. Mellette volt egy számunkra eddig ismeretlen Smidt’s Markt XL nevű áruház. Úgy első pillantásra kinéztük belőle, hogy tartanak kempingszéket. Igazunk is lett, darabját 20 euróért kaptunk szinte ugyanolyat, csak ronda lila színben, mint amilyenünk van. Nem sokat vacakoltunk, megvettünk kettőt, és örömmel nyugtáztuk, hogy várakozáson felül gyorsan és olcsón lerendeztük ezt a kritikus ügyet. Javította a közérzetünket, hogy kártyánkat is elfogadták. Az Aldi-ban beszereztük a bevásárló listán szereplő tételek nagy részét és indultunk tovább. Tudtuk, hogy utunk érint egy Lidl-t is. Meg is találtuk a város másik végén. Ide is betértünk a hiányzó tételekért. Sőt kaptunk olcsón tarját, ezt sem hagyhattuk ott. Újabban sokat sütünk és kell az alapanyag, tarját amúgy sem hoztunk magunkkal. Volt ugyanaz a kis műanyag sámli, amiből tavaly vettünk kettőt, most a harmadik betyárnak is beszereztünk, had pancsoljanak kedvenc Nani-jukkal a konyhában. Innen már csak pár kilométerre volt a mára kinézett kemping. Háromnegyed egy után érkeztünk meg. Szerencsénk volt, egy és három között a recepció bezár, sorompó le, senki ember fia kocsival se be, se ki. Gyorsan elintéztük a formaságokat, választottunk parcellát. Mi sem jellemzőbb, június végén még mindig a napos helyeket keressük. A kemping egy kellemes hely, a kilátás ugyan közelében sincs a Simonswaldinak, de nagyok a parcellák és úgy néz ki ide a kirándulós népek járnak. Letáboroztunk és beüzemeltük az új székeket. Zsóka elment mosni egy kicsit kézzel, én pedig a párnák felrögzítéséhez alakítottam át az új székeket. Egész délután rohangáltak a sötét felhők, de eső nem lett belőle. A ruhák is többé-kevésbé megszáradtak. A következő napokban kirándulás a program. Nem tudjuk a motort használni, mert nincs megfelelő körút. Az idegenforgalmi díj fejében viszont olyan vendégkártyát kaptunk, mely érvényes a buszokra is. Holnap egy 12 kilométeres szurdoktúra került a tervbe. Ehhez csak odafelé kell a busz. Ha ezt jól vesszük, holnaputánra kicsit hosszabb túrát tervezünk. Ahhoz már reggel és délután is kell a busz. Lenzkirch, 2012. június 26, kedd, 48. nap
206
Éjjel hat fok alá is süllyedt a hőmérséklet és ez nemcsak a 850 méteres tengerszint feletti magasságnak tudható. A kocsiban is tíz fok közelében járt a minimum hőmérséklet, de nem fáztunk különösebben. Fél nyolckor keltünk, hogy biztosan elérjük a buszt. Dacolva a hideggel kint reggeliztünk. Fél órával a menetrend szerinti időpont előtt indultunk a 300 méterre lévő megállóba. Volt időnk bőven, tudtunk pár képet készíteni a kemping recepciójának is helyet adó épületről. Mint azt tegnap megtudtam ez egy több száz éves anyagból kb. 20 éve épült ház. Az anyagot a tulaj akkor vette Freiburg-ban egy bontásra került épületből. Minden esetre kívül belül csodálatos az épület. Ez az egész egy családi vállalkozás, van a területen egy sörfőzde, egy fogadó étteremmel, és gazdálkodnak is. Mindent látszatra nagyon profin és gondosan csinálnak.
Húsz perccel hamarabb érkeztünk a megállóba. Már négyen várakoztak és a következő negyed órában még vagy húszan érkeztek a kempingből és a szomszédos telepről. Mint kiderült, ugyanakkor a másik irányban is van járat. Végül mi tízen szállunk fel és többségük ugyan arra a kirándulásra vállalkozott, mint mi.
207
A buszmegállótól indult a Lotenbachklamm, egy talán másfél kilométeres szurdok, mely levezetett a Wutachschluch közepén lévő Schattenmühle-hez. Ez a rövid út az eddigi várakozásainkat tovább fokozta. Ha ilyen egy noname völgyecske, milyen lehet a környék fő attrakciója, a Wutachschulch. A Schattenmühle-nél egy csomópont van. Itt vezet át a folyón az egyik út és számos kiránduló út is érinti. Mi átkeltünk a hídon és a túloldalon indultunk felfelé. Utunk eleinte meredek ösvényen vezetett fel a völgy oldalába, majd egy erdőgazdasági úton folytatódott. Tulajdonképpen csalódás volt, mert, bár nagyon szép úton jártunk a folyót csak elvétve láttuk a fák között, a völgy mélyén. Azért pár érdekes dolog utunkba került, így egy természetes forrás, melyből Zsóka jóízűen ivott egy nagyot.
Utunk alapjában felfelé ment, de elég sokat liftezett. Letértünk az erdőgazdasági útról és ösvényeken jártunk, melyek többször 60-80 méter szintet is emelkedtek, majd ismét visszatértek a folyó közelébe. Érintettünk egy Räuberschlössle nevű helyet, ahol a völgy fölé nyúló szikla közepén egy minden oldalról védett kisebb tér van, melyet csak egy, szikla oldalában vezető keskeny ösvényen lehet megközelíteni. Így értünk el egy újabb hidat, mely egy fedett híd. Itt egy kisebb jelentőségű út keresztezte le a folyót. Ezen a részen a Wutach nem túl sokat mutatott.
208
Nem sokkal a híd után egy erőművet láttunk a völgyben. Ahogy azt már az osztrákoknál is megfigyeltük, ezeket az ipari létesítményeket a tájba illő épületekbe helyezik el. Pár száz méterrel feljebb elértük a tározót. Egy talán öt méteres gát duzzasztotta a folyót, de elég sokáig mentünk még a duzzasztott rész mellett.
Elmentünk a Rötenbach torkolata mellett, ahol több pihenőpadot is elhelyeztek, mindegyik foglalt volt, kempingbeli útitársaink ültek legalább kettőnél. Ismét lifteztünk párat, de most pár tucat méteren közvetlenül a folyó partján haladtunk. Nemsokára elértük a Gutach és a Haslach összefolyását. Innen
209
nevezik Wutach-nak a folyót. Ugyan az a helyzet, mint a Dunánál, a két vízfolyásból lesz egy harmadik. Mindkét folyócskán a kirándulók számára vashíd épült. Mi a Haslach-ot követve folytattuk utunkat. Innen ismét hegyet kellett másszunk. Rövidesen elértük a Rechenfelsen-t, ahol egy kis kilátóteraszt építettek, de sajnos semmit sem lehetett látni. Itt leültünk egy padra és elfogyasztottuk a magunkkal hozott almát és indultunk tovább. Rövidesen elértünk egy régi vasúti töltésen vezető kerékpárutat. Itt elhagytuk a jelzést és ezen mentünk tovább, mert nem kellett liftezésre számítanunk. Elmentünk egy régi vasútállomás épülete mellett, melyben ma laknak és szépen rendben van tartva.
Pár száz méter múlva turistaösvényünk lekeresztezte a kerékpár utat. Itt visszatértünk az ösvényre, mert még mindig magasan a folyó felett jártunk és kempingünk a túlsó oldalon volt. Leereszkedtünk egy meredek ösvényen, mely egy patak mellett haladt. Ez kisebb vízesést képezve rohant a völgy felé. Leérve a völgy aljára egy kisebb hídon, melyen közúti forgalom is van, lekereszteztük a Wutach-ot és a túloldalon kezdtünk el kapaszkodni felfelé. Ezen az oldalon is van egy elhagyott vasúti nyomvonal, melyen itt is kerékpárutat alakítottak ki. Még egy viadukt is van rajta. A viadukt alatt átmenve tudtunk feljutni a kerékpárútra. Ez a vasúti nyomvonal egyenesen a kemping hátsó bejáratához vezetett. A Wutachsluch ezen szakaszában csalódtunk. Nagyon jót kirándultunk, szép helyeken jártunk, de a völgy mélyén vadregényes környezetben hömpölygő folyó látványa, amire számítottunk, az elmaradt.
210
Fél háromra értünk a lakóautóhoz. Úgy láttuk, hogy még van elég idő egy ágynemű mosás lebonyolításához. Háromkor kimentem a recepcióra és vettem egy-egy zsetont a mosó- és szárítógéphez. Amíg a mosás ment Zsóka előkészült a spagetti főzéshez és rendet rakott. Én a naplót kezdtem el írni. A szárítás idején megvacsoráztunk, és mire fél hét körül kikerült a holmi a gépből, már csak a zuhanyozás, - és természetesen az ágynemű felhúzása, maradt hátra. Ma szép este ígérkezik, reméljük nem lesz olyan hideg, mint tegnap, amikor kilenc után be kellett jöjjünk a kocsiba. Lenzkirch, 2012. június 27, szerda, 49. nap Este sötétedésig, - ami itt mostanság tíz óra után van, - kint tudtunk maradni és játszani. Éjjel, bár felkészültünk a hidegre, nagyon kellemes volt a hőmérséklet, csak 13-14 fokig süllyedt. Menet közben még a tetőablakot is kinyitottuk. Megint fél nyolckor keltünk szikrázó napsütésre, és a napon kimondottan melegre. Reggelihez az árnyékban kellett terítenem. Ugyan úgy készültünk, mint tegnap, csak a közben mindenfelé megjelent sötét felhők aggasztottak. Ma sokkal kevesebben voltak a buszmegállóban, és a Lotenbach szurdoknál is kevesebben szálltak le. Mi rutinosan betértünk a szurdokba és gyorsan elindultunk a Schattenmühle felé. Szemünket most sem csuktuk be és megállapítottuk, hogy ez lehet ismét a nap fénypontja. Pont fél 11-kor értünk a hídhoz és sietve átkeltünk rajta, majd jobb felé vettük az irányt. Ma sietnünk kell. Egyrészt hosszabb a mai adag, másrészt kötve vagyunk a visszafelé induló buszhoz. Ez vagy tíz perccel három előtt, vagy csak öt órakor indul a Wutachmühle-től. A tegnapi tapasztalat szerint a jó 13 kilométerre a rendelkezésre álló kicsit több, mint négy óra elég lehet, de ki kell lépjünk. Ahogy átértünk a hídon a Schattenmühle udvarán vezetett át utunk. Malomról itt már szó sincs, Van egy régi parasztudvar, mellette egy új fogadó, zárt teraszán mindenféle régi mezőgazdasági szerszámmal díszítésnek, és egy kisebb épület, szintén szállás céljára. Az út egyből elhagyta a folyó partját és nekivágott az oldalnak. Egyébként egész nap így ment, hol felmásztunk az oldalba, hol leereszkedtünk. Többször 30-50 méternyi szintet, és nagyonnagyon sokszor 10-20 méternyit küzdöttünk le. Közben az út általában lejtett,
211
hiszen a folyó mentén lefelé haladtunk. Látványos vízesés nem volt, de több zubogó mellett elhaladtunk. Az első szakaszon a Wutach nem túl sokat mutatott, amikor ki-kivillant a fák közül egy csúnya sötétbarna folyót láthattunk. Utunk során számos kisebb vízfolyást lekereszteztünk, melyek a folyóba siettek. Egyik látványos fátyolvízesést képezett, ahogy az oldalból elérte az utat.
Utunk felén túl jártunk már, amikor érdekesebb dolgokat láthattunk. Először is áttértünk egy fahídon a folyó túlsó, folyás szerinti jobb oldalára. Később elmentünk egy rét mellett, ahol pihenőhelyet alakítottak ki, volt egy nagyobbacska esőház és egy kis, eléggé lerobbant templom állt.
212
Elértünk egy olyan szakaszhoz, ahol a folyó fölé magas sziklafal magasodott. Alatta a völgy alján keskeny sík terület, hatalmas lapú levelekkel. Az oldalból továbbra is érkeztek a kisebb vízfolyások, egyik szép vízesés formájában érte el a völgy alját. Hamarosan fel kellett kapaszkodjunk a sziklafal tetejére. Ez volt a legnagyobb emelkedőnk, talán száz méterrel a víz fölé mentünk. Egy helyen a folyó egyenesen a sziklafal felé folyt, és annak tövében kanyarodott el. Ezt követően elég sokat mentünk sziklába vágott ösvényen, néha a folyó szintjétől alig pár méterre, máshol magasan az oldalban. Néhol a túlsó part volt meredek sziklafal.
Egy kis hídon ismét áttértünk a bal partra, de nem sokáig maradtunk ott, talán egy kilométer múlva visszatértünk, immáron véglegesen a jobb partra. Az első hídról, kicsit lejjebb láttuk egy furcsa fél hidat. Mint egy tábláról megtudtuk, valamikor az 1900-as évek legelején építették ki a turistautat a völgyben. Ekkor épült négy híd, melyeket tervezőjük, egy Rummele nevű úr úgy álmodott meg, hogy egyik parton egy pilléren rögzítik a kábeleket, és a túlsó parton csak éppen letámaszkodik a szerkezet. Ezek nem viselték el a nagy áradásokat és egyedül ez a fél szerkezet maradt meg. Mára helyette kétpilléres kábelhidat építettek.
213
Lejjebb ismét sziklafal alatt halad a folyó, csak itt a vízszint közelében van hely egy keskeny ösvénynek. Néhány helyen a sziklafal repedéseiben kis oldalvízfolyások érkeznek a folyóba. Ezeket elég nehéz volt lekeresztezni a keskeny padkán vezető ösvényen
Eddigre elmúlt a folyamatos esőveszély és kellemes napos idő lett. Nem is volt olyan fülledt-párás a levegő, mint délelőtt. Később szelídebb lett a völgy és elértük a Gaulachschlucht-ból érkező turistaút becsatlakozását. Ez egy fedett hídon keresztezi le a Wutach-ot. Ekkor már csak 1.2 kilométer volt célpontunkig, a Wutachmühle-ig. Itt az ösvény már erdőgazdasági jellegű úton haladt. Csak, hogy ki ne jöjjünk a 214
gyakorlatból, még egyszer, utoljára felkapaszkodtunk vagy 30 méterrel a folyó fölé, és innen ereszkedtünk le a buszmegállóig. A Wutachmühle-nél ismét szó sincs malomról, csak egy hatalmas fűrésztelep van, melyhez csatlakozik egy szép, az itteni szokásoknak megfelelő széles homlokzatú, magas tetejű épület. Gondoljuk ez is a vendéglátás szolgálatában áll. Mai túránk is kicsit csalódás volt. Ismét túl sok volt a fel-lemászás és csak az út utolsó harmada nyújtott látványosságokat. Nehezítette dolgunkat, hogy nagyon sokat kellett nagy és éles kövek között, vagy hatalmas gyökerekkel szabdalt ösvényen járnunk. Sokat kerülgettünk vízfolyásokat, pocsolyákat, vagy küzdöttük át magunkat sáros részeken. Ezeknél érdekes volt látni azon kis lyukak százait, melyeket a turisták botjai hagytak a laza talajban. A köves helyeken külön gondot okozott, hogy a nedvességtől gyakran csúszós volt az út. Az egész úton igyekeztünk, hogy elérjük az első buszt, végül jó fél órával indulása előtt értünk a megállóba. Utánunk még jó tucatnyian érkeztek, köztük kempingbeli szomszédjaink is. Amíg a buszra vártunk, leültünk a padra és elfogyasztottuk almánkat és a velünk lévő vizet, illetve teát. A busz egy kimondottan turistajárat, érinti a Schattenmühle-t, ahol sokan parkoltak a kocsijukkal, de végül is Bonndorf-ba megy. Innen indul a kempingbe menő busz. Az útvonala olyan, hogy mielőtt lemenne a Schattenmühle-hez érinti Bonndorf szélét. Több lehetőségünk volt, de mi azt választottuk, hogy innen pár száz méteres gyaloglással bemegyünk Bonndorf közepére és így maradt kb. húsz percünk ott körülnézni. Elsőnek a városházához mentünk, mert innen indul a buszunk. Mellette láttunk egy szép házat, természetesen egy vendégfogadót.
215
A városkában láttunk még pár szép épületet. Legjelentősebb közülük a kastély. Ez egy háromszintes kockaépület két kisebb toronnyal. Külső díszítése csupán festés, a szépnek ható ablakkeretek, a sarokkövek mind festettek. Egyedül a bejárati lépcső és a kapu feletti díszítés valamilyen stukkó. Ma egy kulturális intézménynek ad otthont és sajnos látszanak rajta a lepusztulás első nyomai, festése több helyen lepereg. A kastélypark rendezett és szabadon látogatható, látszatra a helyiek kedvelt tartózkodási helye.
Rövid látogatásunk kedves színfoltja volt a mai napnak. Ilyen kis idő alatt és ilyen fáradtan természetesen nem lehet teljes képet kapni a településről. Buszunk 15.38-kor indult és jó negyed óra alatt elértük a kemping melletti megállót. Az utolsó három száz métert szerencsére lefelé kellett jöjjünk. A lakóautóhoz érve első dolgunk volt átöltözni, az összeizzadt ruhákat kitenni száradni, az ágyneműt kiszellőztetni. Én hamar elmentem zuhanyozni, utána a naplót kezdtem el írni. Korán vacsoráztunk és nyolc körül mindennel végeztünk. Még megpróbálom beállítani a TV-t, ma lesz a spanyol-portugál elődöntő az EB-n. Ha lehet, megnézzük. Képben kell legyünk, ha a kicsikkel beszélünk. 216
Lenzkirch, 2012. június 28, csütörtök, 50. nap Este esőt jelzett mára a meteorológia. Ezért úgy feküdtünk le, hogy reggel tovább megyünk, ha bejön a jóslat. Napsütésre ébredtünk és komoly felhőknek nyoma sem volt. Ez eldöntötte, hogy maradunk, csak az volt a kérdés, mit csináljunk. Az előző napok nehéz túrái után nagy kirándulást nem kívántunk. Végül abban maradtunk, hogy leszedjük a motort, és elmegyünk a jó tíz kilométerre lévő Schluchsee-hez. Ott van lehetőség kirándulni is, vagy csak nézelődni. Az előző napok után nem akaródzott a korai kelés, megint csak fél kilenc után kezdtük a napot. Mire mindennel végeztünk, motort is leszedtük, összeszedtük az ilyen kiránduláshoz szükséges dolgokat, kicsit elment az idő. Pont megszólalt a recepció épületének tetején a kis harang, - ez délelőtt 11kor és este 7-kor van, - amikor kihajtottunk a kempingből. Lenzkirch felé mentünk és pár percre megálltunk a település központjában. Gyorsan lefényképeztünk pár érdekes épületet, megint csak a városháza és pár szálloda, vendégfogadó került bele a válogatásba.
217
Nagyon kedvesek azok a faragott fából készült és kifestett útjelzők, melyekkel több helyen is találkoztunk.
Innen tíz kilométerre van a Schluchsee, partján az azonos nevű településsel. Nagyon szép, jellegzetes Schwarzwald-i tájon motoroztunk. Fenyőerdőkben, lágy dombok oldalában, szórványtelepüléseken. Láttunk egy kisebb síliftet is. Enyhén emelkedett az út jó kétharmadig. Valószínűleg ezer méter felett is jártunk. Kisebb ereszkedés után értük el Schluchsee-t, a települést. Bejáratánál jelezték, hogy ez egy gyógyüdülő, és a sebességet 30 km/ó-ban korlátozták. Mindenfelé szanatóriumok és klinikák felé mutató útjelző táblákat láttunk. Lementünk a tó partjára és a vasútállomás előtt tettük le a járgányt. Lekereszteztük a vasútvonalat és elindultunk a tó partján lévő keskeny sétányon. A túlsó parton az erdők lehúzódnak a partig. A közelben kisebb földnyelv nyúlik a vízbe, rajta egy pavilon. Az öböl túloldalán kis vitorláskikötő.
218
Ezt a tavat duzzasztással hozták létre. Partját, a kiépített infrastruktúrát nézve ez elég régen történhetett. Víz felülete 950 méterre van a tenger felett. Minden esetre nagyobb, mint a közelben lévő, és sokkal népszerűbb és ismertebb Titisee. Körbejártuk az öblöt és a pavilonból visszanéztünk Valószínűleg ez is a duzzasztás után épülhetett ki.
a
településre.
A földnyelv túlsó oldalán hosszan elnyúló, itt-ott homokosnak mondható part. Nagyon sokan napoztak és fürödtek. A tó egyetlen közösségi közlekedési eszköze, egy motoros hajó, óránként járja körbe a tavat. Mi tovább indultunk a parti sétányon. Ez itt egy murvázott, kb. 3-4 méter széles út a part közelében. Kellemes rajta a járás, mert szintet gyakorlatilag nem kell menni. Mintegy az út harmadában árnyékos is. Többször kilátni a tóra, de csak az erdős túlsó part látszik. Elmentünk majdnem a tó észak-nyugati végéig. Talán a körbejáráshoz szükséges távolság harmadát tettük meg. Az elmúlt napok után nem éreztünk erőt magunkban ahhoz, hogy körbemenjünk, inkább visszafordultunk. A földnyelv mellett szépen kiépített park van, benne padokkal. Leültünk az egyikre és pihentünk pár percet. Közben figyeltük a tó életét. Több vitorlás és evezős hajó járta vizet. Visszaérve a motorhoz, felmentünk a település központjának számító térre. Itt megvettünk három zsömlét a holnapi reggelihez és kicsit körülnéztünk. A templomnak csak a tornya tűnik messziről réginek, közelről jól látszik, hogy ez egy modern épület. A környező épületek is modernek, bár igyekeznek a hagyományos építészet elemeit felmutatni, de közelébe sem jönnek a környék településein mindenfelé látható házaknak. A templom mellől szép kilátás nyílik a tóra.
219
Vegyes élményekkel indultunk vissza a kempingbe. Sétáltunk egy jót, ami feltehetően segít majd az elmúlt napok izomlázának oldásában. Kellemes hely volt a Schluchsee, mind a tó, mind a település, de semmi különös. Ugyanazon az úton jöttünk vissza és fél négyre értünk a lakóautóhoz. Eddigre befelhősödött, de esőveszély nem igazán volt. Zsóka el is határozta, hogy kimossa kézzel a legösszeizzadtabb holmikat. Én a motort szereltem fel, majd kimentem fizetni. Kártyáimat megint nem fogadták el, pedig a hölgy nagyon igyekezett. Mire Zsóka kiteregette a dolgokat el kezdett enyhén esni, mindent gyorsan be kellett szedni. Pár perc után megint sütött a nap. Ezt megjátszották vagy háromszor. Közben megvacsoráztunk, és le is zuhanyoztunk. Most nemsokára fél kilenc van, a nap még éppen, hogy süt és a ruhák nagy része meg is száradt. Holnap mindenképpen tovább megyünk, átkelünk a Rajnán, és már a franciáknál fogunk táborozni. Hét hetet töltöttünk az osztrákoknál és a németeknél. Elég gazdag programot sikerült összehoznunk, még ha folyton változtattuk is. Biesheim, 2012. június 29, péntek, 51. nap Hajnalban elég nagy dörgés közepette elkezdett enyhén esni. Hol felerősödött, hol elállt. Nyolcra, amikor keltünk, végleg elállt, de nem mertünk kint enni. Háromnegyed tízre mindennel végeztünk és szintén készülődő szomszéd hollandjainknak integetve elhagytuk a kempinget. Célpontnak egy Freiburg-i Lidl-t adtunk meg Rózsinak, mert esedékes a heti nagybevásárlás. Visszamentünk a faluba, de ott nem Neustadt, hanem a Titisee felé folytattuk utunkat. Egy hegyoldalban leereszkedtünk a tó közelébe, majd azon az úton mentünk Freiburg felé, melyen hat éve is jártunk, csak akkor, - ha jól emlékszem erősen esett. Ez egy csodálatos szakasz. Szerpentinen ereszkedik le kb. 700 méteres magasságból 300 körülire. Néhol sziklába vájt szorosban haladtunk. Szerencsénkre egy lassabb teherautó ment előttünk és
220
volt időnk nézelődni. Beérve a városba ismét az a kis torony hívta fel magára figyelmünket, mely korábban is. Most is meg kellett álljunk a lámpánál, és volt idő lekapni. Rózsi szépen elvitt a megadott helyre, csak a Lidl-nek volt hűlt helye, építkezés folyt a területen. Teljesen tanácstalanok voltunk. Közben bekeveredtünk a belváros peremére, sőt a környezetvédelmi övezetbe is. Gyorsan előkaptuk a tavaly kiváltott matricát, de nem ragasztottuk ki, csak kéznél tartottuk. Valahol sikerült kiállnunk és elkezdtünk áruházat keresni. Legközelebb, az általunk ismertek közül egy Netto-t jelzett Rózsi, valahol jó két kilométerre légvonalban. A megtervezett út ennek duplája lett és közben kigyulladt az alacsony üzemanyagszintet jelző lámpa. Tudtuk, hogy tankolnunk kell, pont ma egy hónapja, még az osztrákoknál tankoltunk utoljára, de reméltük kihúzzuk a tudomásunk szerint olcsóbb francia szupermarket kutak egyikéig. Nem akartunk kockáztatni és betértünk egy utunkba kerülő noname kúthoz és itattunk 20 euróért, ami jó száz kilométerre elég. Egyébként idén a kocsi várakozáson felül jól, kb. tíz százalékkal kevesebbet fogyaszt, mint a szokásos. A nagyon alacsony futásteljesítmény mellett ez is oka, hogy üzemanyagköltséggel nagyon jól állunk. Végül eljutottunk a beprogramozott áruházhoz. Kiderült, hogy nem Netto, hanem Penny, de ez nem volt gond. Az már inkább, hogy ez egy lakótelepen van, egy panelház földszintjén, és nem tartozik hozzá rendes parkoló. Valahol a szomszéd utcában, - melyről később kiderült, hogy zsákutca, - le tudtunk állni és szatyrokkal felfegyverkezve bementünk a boltba. Szerencsére a mai lista nem volt túlzottan hosszú, így két jól megpakolt szatyorban el is tudtuk vinni a kocsihoz. Kártyánkat persze itt sem fogadták el. Innen már a Rajna túloldalán lévő kempinget adtuk meg célpontnak. Szerintünk kisebb kerülővel hozott ide Rózsi, mert felvitt az autópályára. Mintegy 15 kilométert mentünk Basel irányában és onnan fordultunk vissza Breisach felé. A város előtt fordultunk rá a Rajna hídjára. A kemping a Rajna és a vele párhuzamos Elzászi csatorna közötti szigeten van. Itt volt kisebb bonyodalom, mert az egyirányú körút egy szakasza le volt zárva építés miatt. Behajtani tilos táblák során kellett átmenjünk. Nem sokkal dél után érkeztünk meg. A kemping egy elég kellemes hely, sok tágas parcella van és a talaj sem vészesen meggyötört. A vizesblokk francia szokásoknak megfelelően koedukált. Hosszas keresgélés után sikerült egy olyan helyet választanunk, mely árnyékos is. Egy hetet tervezünk maradni.
221
Itt dühöng a nyár. Kb. 200 méteren vagyunk egy tágas völgyben. Itt napközben 35 fok felett járt a hőmérő. Számítunk rá, hogy éjjel meleg lesz, elővettük és kiszellőztettük a frottírlepedőket. Sajnos az Internet nagyon drága, egy óráért 5 eurót kérnek. Ennek ellenére kell legalább egy jegyet vegyünk. Beszélni kellene a hazaiakkal és a bankot és levelezést is meg kellene nézni. A mosás is sokkal drágább, mint a németeknél, öt eurót kérnek egy menetért. Lehet, hogy a környéken találunk egy nyilvános mosodát, és akkor oda visszük a cuccot. A délutánt főzőcskével töltöttük. Megcsináltuk a ma vett padlizsánt, készítettünk egy hagymás, vörös babos krumpli salátát és élve a korlátlan áram lehetőségével megsütöttünk egy adag tarját. Ma biztos sokáig kint lehet maradni és nagyon beöltözni sem kell. Valószínűleg játszunk egy jót. Biesheim, 2012. június 30, szombat, 52. nap Este sokáig kint maradtunk és csak a bogarak miatt kellett felvenni valamit is. Éjjelre nyitva hagytuk nemcsak az összes tetőablakot, hanem a konyhát is. A frottírlepedők éppen megfeleltek. Reggel szikrázó napsütésre ébredtünk. Én már hét óra körül elkezdtem olvasni, de egy órával később inkább kimentem körül nézni a kempingben és a Rajna partján. Még alig éledezett a kemping, csak a madarak csicseregtek mindenfelé. Fél kilenc után már kimondottan melegben reggeliztünk. Nem volt határozott programunk mára. Reggeli után kényelmesen előkészültünk egy közeli motorozásra. 11 körül indultunk a francia oldalon lévő Vogelsheim-be. Itt nem volt más célunk, csak felkeresni a Lidl-t. A németeknél nem vettünk ásványvizet, mert minden palackon 25 cent betéti díj van és nem akartunk vacakolni a visszaváltással. Az osztrák buborékos víz viszont pár napja elfogyott. Az üzletet könnyen megtaláltuk és örömmel üdvözöltünk néhány, csak Franciaországban kapható árucikket. Vettünk Roquefort és kecske sajtot, és nasikának valót is. Nem tudtam ellenállni egy 12 darabos favéső készletnek és a fiúk kaptak egy-egy francia foci EB-s sálat. Mivel a franciák kiestek, mélyen le volt értékelve. Lelkünket megnyugtatta, hogy bankkártyánkat simán elfogadták. Ha már arra jártunk, megnéztük a szomszédos Intermarche benzinkútját. Örömmel állapítottuk meg, hogy csak 1.31 euró a gázolaj litere, ami 7-8 centtel kevesebb, mint a legjobb német ár volt. Tovább menéskor jól megitatjuk a szerkezetet. Visszatértünk a kempingbe, leraktuk szerzeményeinket és újra elindultunk. Most a Rajna túloldalán lévő Breisach-ba mentünk. Ez a kempingből alig három kilométerre van. A helyzet hasonló, mint Tordesillas-ban, vagy
222
Avignon-ban volt, csak itt egy elvi határon is át kell kelni. Motorunkat a Marktplatzon, a turista iroda mellett tettük le. A téren éppen szedelődzködtek a heti piac árusai. A panorámát meghatározta a város fölé magasodó St.Stephan székesegyház. A szomszédos téren egy modern, de kedves épületben kávézó, előtte ajándékbolt.
Neki szaladtunk a hegynek. A Hagenbachturm-on keresztül mentünk fel a fallal körülvett városrészbe.
Út közben a vár oldalában egy vörös homokkőbe vésett domborművön a város középkori képe látható. Felfelé menet szép kilátás nyílt a Rajnára. A székesegyház tágas téren van, ez a homlokzata nem mutat olyan sokat, mint a folyó felöli.
223
A templom bent érdekes kialakítású. A főoltár, egy hatalmas fából faragott szerkezet, egészen a templom végében van. Előtte van felállítva egy régi harang, az előtt egy díszesen faragott kő rácsozat választja el a teret. Ez előtt egy üveg ládában ereklyetartó van. Egy másik, idei öntésű harang a főhajó ellentétes oldalán, a főbejáratnál van felállítva. Az oldalfalakon számos szép színes üvegablak hívja fel magára a figyelmet.
A templomból kilépve a tér túlsó oldalán a városháza épülete áll. Tőle kicsit jobbra egy
modern szobor bika hátán egy töredékes női alakot ábrázol. Kimentünk a templom melletti mellvédhez és körbenéztünk. A Rajna mindkét partja jól látszik. A túlparton előtérben a sziget, melyen kempingünk is van, hátrébb az Elzáz-csatorna a zsilippel és az erőművel. Ezen az oldalon több kikötőöböl és a hajózás létesítményei, raktárak, műhelyek sorakoznak. Bal kéz felé látható az alsóváros, ahonnan felkapaszkodtunk a templomhoz. Déli irányban a szomszédos dombon egy régi vár maradványai láthatóak.
224
A teret a városháza mellett húzódó Kapuzinergasse-n hagytuk el és észak felé indultunk.
Sétánk során érintettük a régi városházát egy jelentéktelen kis épületet csodálatos kapuval. Pforrgasse-n bepillantva megláttuk Breisach másik jellegzetes épületét a Radbrunnturm-ot (kerekes kút torony). Ez lehetett valaha a vár kútja, amiből az egész fallal körülvett város a vizet kaphatta. Ma valamilyen modern képzőművészeti kiállításnak ad otthont. Közelében egy modern épület homlokzatát középkori életképet ábrázoló freskó teszi érdekessé.
225
A városban mindenfelé találkoztunk olyan zománctáblákkal (több tucatnyival), melyek meglévő, vagy egykori műemlékekre emlékeztetnek. Ezek nagy része már nincs meg, jó esetben valamilyen töredék, egy dombormű, vagy falmaradvány maradt meg az eredeti épületből. Az itt bemutatott is egy Oroszlánhoz címzett fogadóra emlékeztet, de a régies kerítés mögött egy modern lakóház húzódik meg. Breisach egész fallal körülvett területén túlnyomó többségben vannak a modern épületek. De ezek jól illeszkednek az utcaképekbe. A víztoronytól tovább sétálva Balra láttuk a Reihntor-t, majd elmentünk egy régi favázas épület mellett, mely ma panzió.
Ez utóbbi melletti kis utcán elértük a felsőváros északi végét, ahol a vörös homokkő Tullaturm
rondelláját egy 800 férőhelyes fedett nézőterű szabadtéri színpaddal építették be. Elég vegyes az összkép. Maga a nézőtér egy színvonalasan kivitelezett valami. A színpad és elsősorban a körülötte kialakult rendezetlenség már nagyon elcsúfítja a rondellát és megközelíthetetlenné teszi a tornyot. Még egy sörkert is helyet kapott a színpad mögötti részen. Ez sem javítja az összképet. Még egyszer visszasétáltunk templomig, majd egy másik lépcsőn lementünk a hegyről. Közben láttuk a part közelében a camper-port-ot. Ez a katalógus szerint nyolcvan férőhelyes és ezen a szombat délutánon talán húsz kocsi állt
226
bent. Elég össze-visszaparkoltak, mindenki igyekezett a kocsi jobb oldalával füves területet mellé állni. Leérve a hegyről elsétáltunk a camper-port-hoz, tisztán kíváncsiságból. Nem volt annyira sivár, mint a hasonló helyek szoktak lenni. Néhány fa és zöld sáv szakította meg a hatalmas aszfaltozott területet. Volt töltő-leürítő hely, de WC, zuhany, vagy elektromos csatlakozási lehetőség nem. Az ár viszont nagyon barátságos. Az éjszakák számától függően 4-5 euró éjszakánként. A kerékpárúton sétáltunk vissza a motorhoz. Közben a piac nyomai eltűntek és a Marktplatz felvette szokásos arculatát. Kocsik parkoltak, turisták sétáltak a téren.
Felültünk a motorra és pár perc alatt visszatértünk a kempingbe. Eddigre nagyon meleg lett. Három óra körül járt az idő. Megérkezésünk után gyorsan mindent kinyitottunk és átöltöztünk. Beállítottam a TV-t a német adókra, számítva arra, hogy ma mérkőzés lesz az EB bronzérméért. Kiderült, hogy ilyet nem tartanak, majd holnap a döntőt. Korán vacsoráztunk, ma ismét sütöttünk. Utána mosogatás, zuhanyozás. Később vettem egyórányi Internetet. Sajnos csak a portánál van térerő, így ki kellett költözzek a géppel. Sem Annamáriát, sem Tamásékat nem sikerült elérnem, Az OTP-t letöltöttem, de az MKB karbantartás miatt nem volt elérhető. Megnéztem az időjárás előrejelzést is, semmi jót nem ígér. Már ma éjjelre és utána következő mind a tíz napra 30-90 % esélyt ad az esőre. Most a szerda látszik a legígéretesebbnek. Majd meglátjuk… A levelek között különösebben érdekes nem volt, megválaszoltam egyet és küldtem a kicsiknek egy másikat. Minden módot igyekszünk megragadni, hogy tartsuk velük a kapcsolatot.
227
Visszatérve a kocsihoz, megnéztem a letöltött dolgokat és megírtam a naplót. Ez be is töltötte az egész estét. Zsóka közben olvasott. Biesheim, 2012. július 1, vasárnap, 53. nap Egy újabb esőnap. Este tíz óra után a kocsi előtt üldögéltünk és a tegnapi naplóbejegyzést olvastam fel Zsókának, hirtelen szélvihar támadt. Azonnal tudtuk, hogy be kell menjünk és mindent el kell pakoljunk. Még az előtetőt is behúztuk, pedig minden rögzítés fel volt szerelve, de így is tartani lehetett attól, hogy a szél csapkodni fogja. Talán öt perc alatt végeztünk, de éppen időben. Nagy villámlás és dörgés közepette el kezdett esni. Olyan erősen, hogy azt hittük jég is jön, de nem volt. A napló felolvasását már bent fejeztem be. Egész éjfélig zuhogott, akkor elállt. Az eső ellenére kimondottan meleg volt, egész éjjel nem ment 18 fok alá. Reggel nyolckor azután újra kezdte, de már szelídebben és sokkal kitartóbban. Most este hétóra lesz mindjárt, és néha pár perces szünettel egész nap esett. Még a közeli vizesblokkba is kockázatos volt esernyő nélkül kimenni. És semmi jel nem mutat arra, hogy javulni akarna a helyzet. A körülményekhez alkalmazkodva az előtető alatt voltunk egész nap. Ilyenkor az olvasás mellett jó program a főzés. Zöldbabgulyás és palacsinta készült. Csak azt nem tudom, mi lesz a pótcselekvés holnap, ha továbbra is esik? Biesheim, 2012. július 2, hétfő, 54. nap Este tízig esett. Utána előbújt a hold és pár csillag is. Már kezdtünk bizakodni, hogy mára lehet ismét programot csinálni. Azután hajnali öttől megint esett egy órát és éppen, amikor keledztünk volna, fél nyolckor újból rázendített. Ezért csak fél tízkor kezdtük el készíteni a reggelit. Reggeli közben, úgy tíz óra körül, még a nap is kisütött és ismét reménykedtünk. Mire végeztünk a reggelivel és mindent elpakoltunk megint befelhősödött. Nem mertünk elindulni hosszabb motorozásra. Kenyeret mindenképpen venni kellett a holnapi reggelihez. Ezért úgy határoztunk, hogy egyedül bemotorozom Vogelsheim-be, a Lidl-höz. Dél volt, mire rászántam magam az indulásra. A recepció előtti esőmérőn megnéztem az állást. Tegnapelőtt, amikor Interneteztem 22 millimétert mutatott, most 49-et. Ez azt jelenti, hogy ha nem is ürítették ki közben, 27 milliméter esett 36 óra alatt. Ha már ott voltam a Lidl-ben, vettem bort is, ebben az esős időben sok boros teát iszunk, és tojást az esti tojásos nokedlihez. Mire bepakoltam a motorba elkezdett enyhén esni. Adva volt a kérdés, várni és kockáztatni, hogy akár órákat is esik és esetleg erősebben, vagy elindulni és a gyenge tíz perces
228
úton kicsit megázni. Ez utóbbit választottam. Mondanom sem kell, mire beértem a kempingbe, elállt. Ez is elvette a kedvünket, hogy nekibátorodjunk. Jól tettük, mert a délután során párszor kaptunk még kisebb esőket. Így esőnap lett a maiból is. Pótcselekvésnek megcsináltuk teljes lisztkészletünket nokedlinak. A mai vacsora mellett pár alkalommal levesbetét lesz a műből. Az idő nagy részét olvasással töltöttük. Még mindig teljesen be van borulva és bármikor eshet, de valahogy most kisebbnek látszik az esélye. Biesheim, 2012. július 3, kedd, 55. nap Este sokáig kint ültünk az előtető alatt. Közben hol esett, hol nem, de azért ez nem volt komoly eső. Éjjel hasonló volt a helyzet, ezért csaknem tíz óra volt, amikor felkeltünk. Reggeli közben is minduntalan csepergett, vagy szitált. Délután egyig nem is merült fel, hogy elmenjünk valahová. Azután kicsit javult a helyzet és egy rövid sétát megszavaztunk a környékre. Mire összekészültünk, egészen emberszabású lett az idő. Elsőnek kisétáltunk a Rajna partjára. Megcsodáltuk Breisach-ot a túlparton. Kissé meglepett, hogy megint milyen sok kocsit látunk a camper-port-ban.
Tovább sétálva elmentünk majdnem a hídig. Itt jobban megnéztük azt a kis duzzasztást, amit már az elmúlt napokban is láttunk. A szigeten elmentünk egy második világháborús bunker maradványai mellett, ma háborús emlékmű. Betértünk a turista információs irodába és kértünk ötleteket a
229
következő napokra. Az eleve tervezett Colmar-on túl egyet kaptunk is: a közeli Neuf-Brisach-ot. Ez egy erődítmény, mely rákerült az UNESCO világörökség listájára is. Azért begyűjtöttünk vagy fél kiló papírt, hátha találunk benne valamit. A mérsékelten sikerült látogatás után elmentünk a zsiliphez és az erőműhöz. Errefelé elég nagy hajók járnak, - köztük sok a tankhajó,- ezért a zsilipkamrák elég nagyok. Amikor odaértünk éppen egy ilyen húzott kifelé. Ezen a Felső-Rajna szakaszon a folyó két nyomvonalon halad. Az eredeti mederbe kevesebb vizet engednek és két kisebb duzzasztás van rajta, egy felül, a másik alul. A svájci határtól Breisach-ig, mintegy ötven kilométeren az eredeti mederrel párhuzamosan halad az Elzász csatorna. Ezen a franciáknak van négy vízierőműve, és további hat lejjebb. Ezek egyenként 1216, összesen 133 méteres duzzasztást jelentenek. Az itteni neve Vogelsgrün és 12.3 méteres. A zsilipeken évente 15 ezer hajó halad át.
Ezek a zsilipek olyanok, hogy csak fent vannak nyíló kapuk, az alsó oldalon egy hatalmas vas
táblát húznak fel, illetve eresztenek le. Amíg ott voltunk, láthattunk egy zsilipezést, egy holland teherhajó ment felfelé. Nekünk kicsit mániánk lettek ezek a zsilipek. A Telemark csatornától a Caledonia csatornáig, a Canal du Midi mentén több helyen, és a jó Isten tudja még hol mindenhol néztük már végig ahogy a hajók átkelnek ezeken a létesítményeken. A franciák különösen nagyok ebben a műfajban,
230
Amíg a holland hajó megtette 12.3 méteres útját függőlegesen, elmentem a közeli erőművet megnézni. Nagyon tekintélyes darab.
Miután visszasétáltunk a kempingbe és az idő még mindig elfogadható volt, úgy határoztunk elmotorozunk Neuf-Brisach-ba. Ez csak egy kilométerrel van túl a Lidl-en. Előtte azonban megmelegítettük a palacsintáinkat és megettük. Négy órakor indultunk el. Ez a vidék az elmúlt négy évszázadban francia, osztrák és különböző német érdekeltségek fennhatósága alatt állt. A Rajna hol határ volt, hol nem. A különböző időszakok különböző uralkodói igyekeztek a Rajna mindkét oldalán hasonló katonai potenciált létrehozni. Ennek jegyében épült az 1700-as években Neuf-Brisach, Breisach ellensúlyozására.
231
Csak ezen a parton a vidék sík, nincs olyan hegy, mint Breisach-ban. Ezért az erődítményt hatalmas földmunkával kellett kialakítani. Falai a német oldalon már több helyen látott vörös homokkőből épültek. A belső erőd egy szabályos nyolcszög, egymástól talán 400 méterre lévő csúcsaiban bástyákkal, közöttük függönyfalakkal. Ez előtt egy széles árok, majd egy nyolcágú csillagot formázó külső, kőfalak közé épült sáncrendszer áll, majd újabb árok következik. A csillag alakzat ágai közé, - kivéve az északi irányt, - háromszögletű sáncelemek kerültek. Ezzel az egész erőd egy 16 ágú csillagot alkot. A sáncok talán tíz méter magasak, a belső erőd falainak magassága ennek duplája lehet. Négy szabályosan elosztott kapuja van a bástyák felezőpontjában. Ezek közül a déli-nyugati csak gyalogosan közelíthető meg egy lépcsőn, a másik hármon autóforgalom is van. Az észak-nyugati és dél-nyugati bejáratok kapuépületeken, míg a másik kettő csak bástyák között vezet az erődbe.
Az egész egy elég félelmetes szerkezet. A védett területen szabályos négyzetrácsot alkotnak az utcák. Középen van egy nagy tér, - ma de Gaulle tábornok nevét viseli, - valószínűleg korábban a minden katonai létesítményben megtalálható alakuló tér lehetett. Közepén egy szökőkút áll. Fő motívuma egy vörös homokkő oszlop. 232
A tér egyik oldalában szintén vörös homokkőből épült a Royale St.Louis templom. Ez volt valaha a helyőrségi templom, ennek megfelelően egyszerű, világos kialakítású. A tér nyugati sarkához egy kisebb tér csatlakozik, itt áll a városháza. Előtte két műalkotás.
A falon belüli város ma egy eléggé semmit mondó, egy- és kétemeletes házakból álló település. Van azért néhány felvillanás. Ilyen a központi tér oldalában lévő kis étterem fűvel takart tetejével. Hamar rájöttünk, hogy itt különösebb látványosság nincs. Elsétáltunk a dél-nyugati kapuépülethez, mely egyben a városi múzeum is. Itt mentünk ki a sáncok és várfalak rengetegébe. Vissza az észak-nyugati kapun keresztül jöttünk a belső területre. Itt elmentünk a korábbi négyből megmaradt egyetlen kaszárnyaépület mellett, ma elég lepusztultnak hatott, de lakják. Eljutottunk az észak-keleti kapuhoz, mely Strassbourg nevét viseli és tulajdonképpen egy széles utca a fűvel benőtt tetejű várfalak között. Visszatértünk a központi térre, ahol motorunkat hagytuk, és felszálltunk rá. 233
Neuf-Brisach kicsit csalódás volt. Egy világörökségi helyszíntől többet vártunk. Franciaországban is már láttunk szebb erődvárosokat. Itt gondolok Carcasson-ra és a Pireneusokban Mont-Louis-ra. Az erőd maga impozáns, de tipikusan olyan hely, amely légi felvételen mutat jól, gyalog járva a falai között inkább félelmetes egy kicsit. Az erődön belüli település, mely feltehetően az utóbbi évszázadban épült ki, egy nem is különösebben hangulatos, teljesen hétköznapi kisváros, a maga üzleteivel és egyebeivel. Pár perc alatt visszaértünk a kempingbe. Ekkor hat óra volt. Az időjárás, bár mindenfelé rohangáltak, akár esőt is ígérő felhők, kegyes volt hozzánk. Így sikerült a napot megmenteni és elég kellemes kirándulásokat teljesíteni. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, addig Zsóka megmelegítette a vacsorát. Utána azonnal nekiültem megírni a naplót. Holnap, hacsak nem zuhog megint, elmegyünk Colmar-ba. Ebből a kempingből az a fő célpont. Amit eddig megnéztünk, csak mellékes. Biesheim, 2012. július 4, szerda, 56. nap Éjjel végre nem esett. Reggelre minden levizesedett és párás volt. A Rajna túlsó partján alig lehetett látni a Briesach-i templomot. Körbe vékony felhő réteg volt, de nem az, amiből esőt vár az ember.
234
Megreggeliztünk és összekészültünk Colmar meglátogatásához. Azért a teljes eső elleni felszerelést vittük magunkkal. Negyed 11-kor indultunk. A sok kocsi között jó ütemben, 60-70-nel haladtunk. Talán húsz perc lehetett az út. Ahogy belvárosias lett a környék, letettük a motort egy fizetős parkolóban a járdára, és gyalog indultunk neki a városnak. Colmar elsősorban a régi favázas épületekről szól. Ezekből több százat láttunk, a legkülönbözőbb színekre festve. Nem tudtunk betelni látványukkal. Sokat lefényképeztünk belőlük, de ez csak töredéke a felhozatalnak.
Ezeknek a házaknak általában a földszintjén teljesen modern kialakítású üzletek vannak és csak ezek felett kezdődik a történelem. Azért lehet jó pár szép és érdekes kőépületet is látni.
Szokásunknak megfelelően először a turista információs irodát kerestük meg. 235
Ezt kicsit a belváros szélén, egy modern, de nem figyelemre méltó épület földszintjén találtuk meg. Beszereztük legfontosabb munkaeszközünket, a belváros térképét és próbáltunk ötleteket gyűjteni a következő hetekre. Sok újat nem tudott mondani az egyébként nagyon készséges leányzó. Ezen a környéken van a városháza, de itt ez egy jellegtelen épület. Mellette a téren viszont áll egy érdekes kőépület, ma a levéltárnak és valamilyen kulturális hivatalnak ad helyet. A városháza előtti téren egy modern szökőkút, mögötte az EU zászlaját körülvevő nyolc zászló. Közöttük a magyar is. Ennek oka, hogy Győr Colmar testvérvárosa. Egy útjelző tábla jelzi is, hogy 1011 kilométerre van innen.
236
Újabb favázas csodák mellett elhaladva jutottunk el az Unterlinden Múzeum épületéhez. Ez a XIX. század közepe óta van itt, egy korábbi dominikánus kolostor kerengőjében és kápolnájában. A rend temploma, nem messze innen, szintén kulturális célokat szolgál, valamilyen kiállításnak ad otthont. Elég ötletszerűen jártuk a várost, de a székesegyház felkeresése mindenképpen szerepelt a programban. Nem volt nehéz megtalálni, kimagaslik a 2-3 emeletes régi házak közül. Bent nagyon szép kialakítású, csak olyan sötét van, hogy a fényképezés, kivéve egy kivilágított mellékkápolna esetében, szóba sem jöhetett. Szépek voltak a színes ablakok is.
Utunkat továbbra is kicsit rendszertelenül folytattuk. Újabb favázas épületek és egy régi kőpalota mellett elhaladva értük el a Koifhus-t, a régi vámházat.
Ez a színes zománcozott cseréppel fedett hangulatos épület egykoron kiemelt szerepet játszott a város kereskedelmében. Itt vámolták el a beérkező,
237
kiinduló és tranzit árukat, földszintjén raktár, emeletén tanácsterem volt. Ma ez is kulturális célokat szolgál, valamilyen zenei fesztivált hirdettek.
Szokásunkhoz híven itt is felkerestük a vásárcsarnokot. A nem túl nagy, vörös homokkőből épült földszintes csarnokban szép tisztaság és gazdag árukínálatú standok fogadják a vásárlókat.
Colmar érdekessége, hogy egy csatorna keresztezi a belvárost. Ez több helyen nyitott és érdekes színfoltja a településnek.
Ennek a csatornának a partján van a Kis Velence néven ismert rész, mely a település egyik nevezetessége. A vásárcsarnoktól ide sétáltunk el. Ezen a környéken is számos régi épület látható.
238
Innen visszaindultunk a belváros felé. Újabb favázas régi épületek mellett haladunk el, majd érintettük a regionális közgyűlés épületét.
Láttunk még pár szép házat, mind a hagyományos fajtából, mind kőből.
Betértünk a belvárosban lévő Fnac áruházba. Elsődleges célunk volt e-book reader-emhez táskát venni. Kaptunk is egy egyszerű neoprén tokot 13 euróért, melyet ehhez a készülékhez készítettek. A kütyü is volt 99.99 euróért. Ha már ott voltunk, megnéztük az ifjúság számára a Wii felhozatalt. Ha nem is olyan gazdag a választék, mint amit a németeknél egy szakboltban láttunk, van miből válogatni. Vettünk is egy tíz fajta sportot szimuláló készletet, melyhez egy kisebb hardver kiegészítés is tartozik.
239
Már csak egy helyet akartunk felkeresni, a zsinagógát. A Colmar-i zsinagóga érdekessége, hogy egy apró toronyban egy kis harang van a tetején. Bár a zsidó vallás nem alkalmazza a harangot, a colmari izraeliták hajdan úgy gondolták, hogy ezzel egy gesztust gyakorolnak a keresztények felé. A templomba természetesen nem lehetett bemenni. A zsinagógát elhagyva két érdekes részletet kaptunk még le. Az egyik egy régi kapuzat, a másik valamilyen mesterember szőlő lugassal befuttatott udvara. Innen már csak rövid séta várt ránk a motorig.
Colmar-ban jártunk már egyszer 1996-ban. Én gyakorlatilag semmire sem emlékeztem, Zsókának derengett pár részlet. Nagyon kedves kis város, mindenképpen helye volt programunkban. Felülve a motorra indultunk vissza a kempingbe. Megálltunk a közeli településen egy Aldi-nál. Körbenéztünk, de nem vettünk semmit. Feltérképeztük miket lehet kapni. A következő hetekre jó tudni. Megálltunk a már kétszer is felkeresett Lidl-nél is. Itt kenyeret mindenképpen kellett vegyünk, de ismét volt tarja kedvező áron. A mai, és egy későbbi vacsorához beszereztünk egy adagot. Ha már betértünk a kereskedelmi zónába, meglátogattuk az Intermarche-t is. Itt is csak körül néztünk. Négy órára értünk a kempingbe. Átöltözés után elmentem lehasználni a még megmaradt pár percemet az Interneten. Arra elég volt, hogy megnézzem a bankokat és a levelezésemet. A két előkészített levelet el is tudtam küldeni. Közben Zsóka előkészítette az esti sütést. Hamar neki láttunk és egy nagyon finom vacsorát ehettünk. Utána kezdtem el ledokumentálni a napot. Most fél tíz körül jár az idő. Kellemes melegben a kocsi előtt dolgozom. Nagyon örülünk, hogy ismét sikerült egy napot elcsípnünk az eső elől. Holnapra megint rossz időt jeleznek. Kabalából nem is készítettünk tervet. Ha mégis lehet menni valahová, majd reggel kitaláljuk a célpontot.
240
Biesheim, 2012. július 5, csütörtök, 57. nap Este 11-ig kint tudtunk maradni könnyű ruhában. Éjjel is meleg volt, de még kellett a nagy paplan. Reggel megint vizes volt minden, de nem annyira, mint tegnap. A nap is sütött. Fél kilenckor keltünk és reggeli után elhatároztuk, hogy egy könnyű motoros túrát teszünk a Rajna partján felfelé. Tíz óra után hagytuk el a kempinget és a francia oldalon indultunk. Nagy csalódás volt. Eleinte az Elzász csatorna gátja mellett motoroztunk, később kicsit eltávolodtunk és teljesen érdektelen sík vidéken vezetett utunk. Az első lehetőségnél letértünk balra a folyó felé. Ez az út a Fessenheim-i erőműhöz vezetett és sokkal keskenyebb, mint a Breisach-nál lévő átkelés. Alig van forgalom és 3.5 tonnás súlykorlátozás is érvényben van. Kacskaringósan vezet az út az erőműhöz és a híd közvetlenül az alvíz csatorna kezdeténél van. A zsilip itt is kicsit odébb, a sziget felöli oldalon található. Hasonló struktúrájú, mint a Vogelsgrün-i, csak itt a szélesebb kamra karbantartás miatt le van zárva.
A keskenyebb kamrába éppen egy svájci tankhajó ment be alulról. Jobbrólbalról alig harminc centi maradt mellette. A maga 15.7 méterével a tíz környékbeli között ez a vízlépcső a legmagasabb.
241
A zsilipezést egy francia gyerekekből álló csoport is végignézte nagy csodálkozással. A karbantartás alatt álló zsilipkapu emelő láncát és köteleit rejtő akna ki volt nyitva, jól lehetett látni milyen robosztusak. Visszafelé a német oldalon jöttünk. Itt sokkal szebb és változatosabb volt a vidék. Egy egysávos hídon lekereszteztük a Rajnát. Erdős partok között egy sebes folyású folyót láttunk. Átmotoroztunk néhány településen is, részben azon az úton, ahol egy hete érkeztünk. Eddigre befelhősödött és az eső lehetősége sem látszott kizártnak. Siettünk a kempingbe, hogy elkerüljük a megázást. Azért amikor visszaértünk a szigetre még letértünk megnézni az eredeti Rajna medret és környékét. Itt egy kb. 3-4 méteres duzzasztás van. A gát mellett a német parton egy kisebb hajózsilip, a sziget felöli oldalon egy mini erőmű és egy hallépcső van. Ez utóbbiakat négy éve helyezték üzembe. A gát környékén néhányan pecáztak, illetve napoztak. A felső oldalon jó időben komoly vízi élet lehet. Evezésre vitorlázásra, vízisíre vonatkozó utalásokat láttunk.
A parton, a híd alatt kereszteztük le az országutat és tértünk vissza a kempingbe. Délre a lakóautónál voltunk. Kipakolás után elmentem fizetni. Sajnálattal kellett megállapítani, hogy a 2010-es katalógusunkban szereplő 33 centről 50-re emelték az idegenforgalmi adót. Így is, köszönhetően a 7=6-os kedvezménynek, messze legolcsóbb kempingezésünk volt ezen az úton.
242
Felszereltük a motort, lebontottam a már nem szükséges szárítókötelet és az előtető rögzítéseinek egy részét. Utána a következő hetek programján gondolkoztunk. Elkészült a következő mintegy hat hét vázlata. A pontosításra később kerül sor. Jó tíz napra már korábbról meg van minden határozva. Egész délután olyan bánatos, esőre hajló volt az idő. A napló is korán elkészült és folyik az esti sütés előkészítése. Hogy pontosan mit fogunk este tenni, még nem tudjuk. Sok múlik az időjáráson. Eguisheim, 2012. július 6, péntek, 58. nap Este tízkor éppen játszottunk a kocsi előtt, az előtető az indulás miatt már be volt húzva, amikor elkezdett esni. Zsókának alig maradt ideje, hogy befejezze a partit. És esett egész éjjel, sőt reggel is, amikor felkeltünk nyolc után valamivel. Még az összekészülést is csepegő esőben csináltuk végig. Akkor állt el, amikor tízkor elhagytuk a kempinget. Első dolgunk volt tankolni az Intermarche kútjánál. Sajnos az elmúlt hat napban 3 centet ment fel a gázolaj ára. Utána a szomszédos Lidl következett. Szinte mindenből kifogytunk, csaknem 60 eurót hagytunk ott csupa kajafélére. Utána irány az Eguisheim-i kemping. Egy helyen nem követtük Rózsi utasítását, az eredmény egy jó két kilométeres kerülő, de semmi különös. A kemping a sík vidék határán, a hegyek lábánál fekszik, mindössze 300 méterre a település belvárosától. Dél előtt pár perccel érkeztünk. Egyetlen éjszakát tervezünk maradni, nem túl sokat foglalkoztunk a hely kiválasztásával. Találtunk egy teljesen vízszintes parcellát a vizesblokk közvetlen közelében, ahonnan reggel könnyen ki tudunk állni. Letáboroztunk, és egy órakor már indultunk is bejárni Eguisheim-et. A városka feletti dombon áll három régi vár romja, ezekről kapta a kemping is a nevét. Ha tovább maradnánk, jó kirándulási célpont lehetne. Leereszkedve a dombról hamar elértük a belvárost. Amikor pár napja Colmarban a turistairodában a kislány javasolta Eguisheim-et, - egyébként a mi listánkon is szerepelt, - kérdeztem: mi van ott? Azt mondta, hogy semmi egyedi, csak az egész hangulata nagyon jó. Tökéletesen jellemezte Eguisheim-et. Az egész belváros talán kétszáz méter átmérőjű terület, de ami ezen belül van, az vetekszik a két éve meglátogatott San Gimigano-val. Csak ez sokkal kevésbé felkapott hely, itt sokkal kevesebb a turista. A másik különbség, hogy
243
ennek a településnek a karakterét a bor adja meg. Ötvennél több pincészet, borozó és bort árusító üzlet van a területen. Ezek után teljesen természetes, hogy a környező dombokon mindenfelé szőlőültetvények vannak. Egy brosúra azzal invitálja a látogatókat, hogy Eguisheim a jó ételek
és jó borok városa. Pedig annál sokkal több. Nemcsak az éttermek, pincészetek, borozók, hanem a település házainak döntő többsége megérdemli a figyelmet. Egymást érik a szebbnélszebb favázas régi épületek, mellettük számos régi kőház is érdeklődésre tarthat számot. Sok közülük 6-800 éves.
244
Nyugati oldalról érkeztünk a városba. Az egész struktúrája olyan, hogy van egy külső út körben, ezt hagytuk a végére. A város közepén van egy kis templom a kastéllyal. Ezeket külön kőfal veszi körül. Mellettük van a Place du Marche, a régi piactér, és a Place du Chateau, közepén egy kúttal és IX.Leo pápa szobrával, aki Eguisheim szülötte. A nagy templom délnyugatra található. Itt kezdtük sétánkat. Ez kívülről egy egyszerű, majdhogy nem kockaépület egy sátortetős toronnyal. Bent nagyon világos vonalak és egyszerű díszítés jellemzi. Talán csak a színes üvegablakok kivételek.
Az utcákon sétálva sok szép dologra figyeltünk fel. Ilyenek voltak azok a babák, melyeket egy lakóház ablakában láttunk. Ezen a vidéken nagy kultusza van a gólyáknak. Ajándékboltokban sok gólyás motívumot, figurát láttunk már a német oldalon is. Madarakat viszont eddig nem. Itt viszont a városban számos gólyafészek van, köztük több a templom tetején és tornyán. Ezekben madarak is voltak, szép számmal.
245
A templommal szemben áll két nagyon régi épület, mindkettő pincészet. Udvarukba is bepillantottunk. Pár régi szőlőművelő és borászati szerszámot láthattunk. Errefelé minden borászathoz étterem, borozó, de legalább borkóstoló is tartozik.
246
A templomtól a kastély felé indultunk. Ez a kastély egy egészen kis alapterületű, kissé megtört téglalap formájú egyszerű épület. Csak a templom felöli oldalát díszítik tornyocskák. Kertje, mely egyben a templom előkertje is alig zsebkendőnyi. Ebben a kastélyban született 1002-ben a későbbi IX.Leo pápa. A kastély nem látogatható. A templom, mely inkább csak kápolna freskókkal van díszítve. Festés adja meg a csempékhez hasonló hatást is.
247
A templom és a kastély tetejét zománcozott cserép fedi. Előttük a téren számos szép épület áll. A térről a széles Grand Rue-n indultunk el kelet felé. Itt láttunk egy régi épület földszintjén egy hely édességeket kínáló üzletet. Nagyon gusztusosan volt berendezve és gazdag volt a választék.
Tovább menve az utca kiszélesedett és újabb borászatok régi épületei és borozók fogadtak.
248
Lassan elértünk a városka keleti végéhez. Itt van a turistairoda. A kempingben beszerzett anyagoknál többet ők sem tudtak nyújtani. Tovább menve bekukkantottunk egy régi épület udvarába. Az épület jelenleg szálloda, udvarán a vendégeknek alakítottak ki parkolót, de meghagyták a régi melléképületeket és mezőgazdasági és borászati eszközökkel tették hangulatosabbá az udvart.
A városnak ezen a végén van a polgármesteri hivatal épülete, mely egy viszonylag egyszerű kőépület. Nem messze tőle egy borászat, változatosság kedvéért szintén kőépületben.
249
A közelben van a nagy parkoló, autóbuszok és vagy száz kocsi befogadására. Ma délután talán félig volt tele. Visszasétáltunk a város felé és elindultunk a külső úton óramutató járásával megegyező irányban. Ez az út döntően lakóházak között vezet, girbe-gurba, talán 4-5 méter széles, macskaköves, de maga a csoda. A teljes kör 90-95 %án minden házat le lehetne fényképezni. Csupa régi favázas épület. Nem lehet betelni vele.
250
Ezzel a külső úttal, a Rue du Rampart-tal, párhuzamosan két út is vezet, egyik tőle kijjebb, ez viszi a városon kívüli forgalmat. A másik a belváros felöli oldalon halad. Miután a kört végigjártuk, ez utóbbin is elindultunk, kimondottan sivárnak bizonyult. Ezt a két utat számos sikátor köti össze, de a belváros felé mindössze négy helyen lehet bejutni. Egyik a nagy templom felé vezet, a másik kettő a nyugat-kelet tengelyt adja. A Rue du Rampart néhány házában üzletet rendeztek be. Ilyen volt az a gombára motivált üzlet, melyben különböző gombákat és gombából készült termékeket árultak üvegben, gomba alakú fedőkkel, gombamotívumokat megjelenítő fafaragványok, gombákról szóló könyvek és egyebek társaságában. Egy másik sokkal kisebb üzletben helyi specialitások szerepeltek a kínálatban. Röviden kinéztünk a legkülső gyűrűre is. A belvárosban és a Rue du Ramparton látottak után elég érdektelennek bizonyult. Azért itt is vannak borászatok és vendéglátóhelyek, csak ezek már döntően modern építésűek, még ha idézik is a hagyományos formákat. Ezzel befejeztük sétánkat Eguisheim-ben. Nagyon tetszett, amit láttunk, ez is egy olyan gyöngyszem, melyből minden évben felfedezünk párat. Ugyan csak gyenge két órát töltöttünk a városkában, eddigi utunk nagy élménye volt megismerni. Visszasétáltunk a kempingbe, ez tíz percet sem vett igénybe. Zsóka unszolására a recepción megkérdeztem az Internet lehetőségét. Kiderült,
251
hogy a vizesblokk környékén van WIFI-jük és minden vendégnek adnak egy napot ingyen. Gyorsan kikértem a kártyát és elhatároztuk, hogy este megpróbálunk mindenkivel beszélni. A kocsihoz érve a nap ledokumentálásával kezdtem a tennivalókat. Áttöltöttem és megszerkesztettem a képeket. Ez ma különösen hosszadalmas volt, mert nemcsak én készítettem sok képet, de Zsóka is csattogtatott rendesen. Utána megettük hideg vacsoránkat és elkezdtem írni a naplót. Közben egy szomszédos szabad parcellán, mit sem zavartatva magát a kemping nyüzsgő életétől, egy gólya állt sokáig. Eleinte azt hittem, hogy egy leszúrt gólyafigurával jelzik a lefoglalt parcellát, csak később elkezdett sétálni… Hatkor kimentem fizetni, hogy holnap már ne kelljen ezzel foglalkozni. Hét órakor felmentem az Internetre és majd két órát néztem bankot, maileket, időjárást és elsősorban beszéltünk Tamással, Annamáriával és másokkal. Ekkor jött egy kisebb vihar, villámlás, menydörgés. Gyorsan behúzódtunk a kocsiba, de végül nem lett belőle semmi. Közel éjfél lett, mire a napló elkészült, Zsóka nem is tudta kivárni, hogy felolvassam. Ezért az ötödik fejezet archiválása is elmaradt. Majd holnap, vagy holnapután megteszem. Úgy is megint várható egy esőnap. Holnap tovább megyünk a közeli Münster-be. Egy hetet tervezünk maradni. Mosnunk is kellene megint és sok kirándulási lehetőség van arra.
252
