GÖRÖG OLDAL Hajdúböszörményi Görögkatolikus Egyházközség folyóirata VI. évf. 4. (22. sz.)
2015. december
Sietve indultak Bethlehembe
A karácsonyi ünnepi misék, liturgiák, istentiszteletek megszólítják a templomba ritkán járó, Istennel nem gondoló, Jézust alig ismerő embereket is. Van valami különösen elvarázsoló, már-már szinte mesebeli hangulata a Karácsony-estének. Nehéz ennek ellenállni. Nem is kell. Nem is szabad. Vajon miből született ez az ünnepi érzés; hogyan kezdődött mindez? A Karácsony ünneplésének ősi változatát szent Lukács írja le evangéliuma elején, ihletett szavakkal, egyszerű és szűkszavú mondataival. Isten dicsőítésének és tiszteletének Betlehem mezején történő alkalmi, sőt: váratlan eseménye alapokat fektetett le, amiket ma is ismerünk és megtartunk. Ezek az alapok így néztek ki: Az a gyülekezeti közösség egyszerű emberekből – pásztorokból – állt. A szentségest a profántól (közönségestől) megkülönböztető angyali jelenés megadta a helyes és szükséges lelkületet: (isten)félelem vett erőt rajtuk. Volt egy textus; az „evangélium”, amely önmagában hordozta a maga eredeti értelmét: örömhír. Az Úr angyala mondta el: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Volt doxológia – az istendicsőítés szava: „Mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent.” És megszólalt az angyalkar azóta is sokat idézett éneke: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!” Mindezek megtörténte után a „pásztor-gyülekezet” tagjai elgondolkodtak, hogy „hát most akkor mitévők legyünk? Az angyal sza-
va szerint megtörtént a várva-várt esemény: a Messiás, Isten küldötte megérkezett közénk; a menny dicsőségéből erre a sárgolyóra. Itt van, nem messze, a közeli városkában. Dönthetünk: tudomásul ves�szük a tényeket, és maradunk a régi életünkkel, vagy… útra kelünk, és személyesen megismerkedünk az Üdvözítővel.” A Bibliából tudjuk, hogy felelős döntésük az indulás mellett szólt. Ennek az elhatározásnak volt egykét kockázata: otthagyni a nyájat a bizonytalanra, elindulni a féligmeddig bizonytalan úton, és megkeresni egy teljességgel bizonytalan cím alapján az újszülöttet, akiről az angyalok szóltak. A lukácsi tudósításból megtudjuk, hogy döntésük után „sietve, gyorsan” útra keltek. Az első célpont a városka lehetett. Mondhatták volna: hát idáig eljutottunk, ez is valami. De ők tovább mentek, a barlangban ideiglenesen tartózkodó szülőkig: „megtalálták Máriát és Józsefet”. Bizonyára jól esett a váratlan látogatás a szent szülőpárnak, jól elbeszélgethettek. Ámde nem feledkeztek meg útjuk igazi céljáról sem: „megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.” A terv sikerült: útjuk célját, lényegét elérték; találkoztak a maga szent egyszerűségében közénk jött istenemberrel, meggyőződhettek a mennyei hír valódiságáról és ezért, miután hazatértek, a pásztorok „dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.” Azt pedig, hogy nem rejtették véka alá örömüket, nagyszerű találkozásukat a Világ Üdvözítőjével, azt az evangélium-író szavai igazolják: „Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén.” Így lett kerek ez a történet, annak az éjszakának a története, ahol Föld és Ég egybeért; múlandóság és örökkévalóság összefonódott; Teremtő és teremtény egymásra talált. ***
Karácsony története ma is tart még. Ahogyan az angyalok hangja ébresztette a pásztorokat, úgy ébreszt bennünket az Isten Igéje: „Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog.” (Ef. 5:14) Így kezdődik mindnyájunk élete: alszunk. A bűnben élő, Istentől elszakadt ember álmát alusszuk. „Még egy kis alvás, még egy kis szendergés, keresztbefont karral még egy kis pihenés!” – írja bölcs Salamon Példabeszédeiben. Nehéz az ébredés testben, lélekben egyaránt. De halld az Isten szavát: „Ébredj, aki alszol!” Az Egyház, a közösség fénye ragyog rád, mint az Úr dicsősége egykor a betlehemi pásztorokra! Aki felébredt, annak döntenie kell: vállalni a kockázatos utat Isten Fia megismeréséig; lemondásokkal, megújulással, bűnös élet elhagyásával kikövezett úton – vagy maradni eddigi, megszokott életének „nyája” mellett…
Aki pedig elindul, nem állhat meg a „város” szélénél – a Krisztus-ismeret alapjainál. El, Betlehemig; tovább, a barlangig; Máriáig és Józsefig. De itt sem megállni, mert a cél nem ez; a cél: találkozni a Világ Megváltójával, lelkem Üdvözítőjével, Jézussal. Nem is csak a jászolban fekvő Kisdeddel, (a pásztoroknak csak erre volt lehetőségük), hanem a halált is legyőzni, a bűnt eltörölni, az életet újjászülni képes Isteni Fiúval, Krisztussal. A Karácsony értelme: átvenni Isten Ajándékát, akit azért adott, „hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” A pásztorok példáját követve, első teendőnk: sietve elindulni! Nem tétovázva, nem kételkedve, nem bizonytalankodva. Karácsony Gyermeke hív: keress, kövess, szeress! Füstös Gyula
Négy gyertya üzenete
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt mondta az első: – ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra. A második azt mondta: – ÉN VAGYOK A HIT! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: – ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt. Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: – De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: – Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. ÉN VAGYOK A REMÉNY! A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit. Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! Füstös Gyula
2
GÖRÖG OLDAL • 2015. december
A hajdúböszörményi görögkatolikus egyházközség ifjúsági életéből (1892–1949)
A Szívgárda célja: Véghseő Dániel esperes úr 1927 – a gyermekek életkori sajátosés 1951 között volt a hajdúböszörságainak megfelelő módszeményi görögkatolikus egyházközrekkel lelki fejlődésük, neveléség papja. Tiszteletbeli kanonok sük előmozdítása volt, a két világháború között. Alapító tagja volt a MAGOSZ-nak, − a vallási, erkölcsi és hazafias nevelés elmélyítése vagyis a Magyarországi Görög − a családi élet megszerettetése Katolikusok Országos Szövetségének. − tekintélytisztelet fejlesztése Fentebb idézett szavai jól rá− munkára és kötelességteljesítésre nevelés. világítanak arra, micsoda pezsgő A szívgárdisták rendszeresen kulturális és ifjúsági élet folyt egyházközségünkben. részt vettek a nekik tartott lelkigyakorlatokon. Apostolkodásuk A nevelési cél egyértelmű volt: − a helybeli görög katolikus jelentős területe volt a katolikus gyermekek és ifjak szellemi sajtótermékek terjesztése, részint Véghseő Dániel értékekkel való ellátása, saját családjukban, részint közVéghseő Dániel parochus úr írja − vallási értékek befogadására vetlen környezetükben. Hangsúlyt a visszaemlékezéseiben: „Kitört a fektettek az önkéntességre. nevelés templomon kívül is, második világháború. Nehéz lett az A helyi Szívgárdák vagy közvet− értelmes és tartalmas szórakoélet, de mi győztük. lenül az iskolán keresztül kapcsozás biztosítása, Volt virágzó Legényegyletünk, Mária Kongregációnk, Szívgárdánk. Évente színpadi előadással egybekötött táncmulatságot rendeztünk a városi Tisza-házban, de a gyakori összejövetelekhez hiányzott a saját épület. Végül a Gondviselés ennek megoldásában is segítségünkre volt. Az utcánkban a parochiától a harmadik ház eladó lett. Átépítettük, és megkezdtük az egyesületi életet. Biliárd szoba, olvasó szoba, könyvtár nyílt meg. A gondnoki tisztet is ellátta egy fiatal rászoruló házaspár, akik a többi szobákat lakhatták. Nemcsak a fiatalok, hanem Színjátszókör a felnőtt férfiak is szívesen látogatták ezeket az egyesületi össze− szabadidős tevékenységek biz- lódtak az plébániához, vagy egyejöveteleket. Nagyon jól érezték itt tosítása istentiszteleti renden nesen a plébániákon működtek. magukat, és nagyon jó volt köztük Rendszerint egy-egy fiatal segédkívül eső időkben is. lenni. Külön kiemelendő, hogy ezek- lelkész irányította őket. Ének, beA lányok ezután is az iskolában nek a nevelési céloknak a megva- szélgetés és játék volt a módszerük. jöttek össze. Ebbe nem nyugodtam lósítását mindkét nemre vállalták Legfontosabb újságjuk „A Szív” bele. Hosszas utánajárással sikerült (fiúk és kislányok, ifjak és leányok című lapjuk volt. Nagy népszerűminden építési anyagot megsze- felé egyaránt). Idősebbek és fiata- ségnek örvendett, szinte minden reznem az épület bővítéséhez. Így lok egyformán megtalálták, amit szívgárdista megkapta vagy megfelépült a lakáshoz egy színpaddal kerestek, görögkatolikus egyház- vásárolta. Hatalmas példányszámellátott kultúrterem is, gondnoki községünk kebelében, szervezésé- ban jelent meg: több mint 200 000 lakással. Nem kis akadályokkal ben. példány fogyott el belőle. kellett megbirkóznunk, hiszen a A Szívgárda csoportja HajdúböA Szívgárdák száma elérte két háború már a csúfos vég felé kö- szörményben több mint 200 taggal és félezret, míg a tagok létszáma zeledett. működött. Ez az elemi iskoláskorú meghaladta a háromszázezer főt is. Amikor az oroszok bevonultak gyermekek (6-14 évesek) hitbuz- Az első Szívgárda 1920-ban alaHajdúböszörménybe, 1944. októ- galmi egyesülete volt. 1920-ban kult meg. A gárdavezetők számára ber 22-én, vasárnap reggel, az épü- alakult meg, Blaskó Mária írónő országos kongresszust szerveztek, let lényegében készen állott. Ap- (1891-1956) kezdeményezésére. ezt Szívhétnek nevezték el. róbb simítások hiányoztak. (1944. Az 1920-as évektől a jezsuiták A már serdültebb leányok számárcius 19., a német megszállás szervezték meg, országosan ők mára hozták létre a Mária Kongután) a németek már ebben az új terjesztették el, s ők irányították. regációkat. Ezek is hitbuzgalmi épületben is elszállásoltak katoná- Középpontban Jézus Szívének tisz- egyesületek voltak. Nevezték őket kat.” telete állt. Testvérületnek, vagy éppen gyüle-
kezetnek is. Szűz Mária tiszteletén alapultak. Ezek tulajdonképpen a paraszti ifjúsági közösségek nagy múltú, spontán intézményei voltak. Céljuk a fiatalok vallási, erkölcsi alapokon nyugvó nevelése volt, a hitélet megerősítésével. Fő céljuk a Mária-tisztelet ápolása, fenntartása volt. Szintén a jezsuiták kezdeményezésére alakult ki, és terjedt el Magyarországon. Kezdetben, a 16. század második felében, a férfiak és fiúk számára is szerveztek Mária Kongregációkat, majd a 18. századtól, majdnem kizárólag leányok számára. A 19. századtól már korcsoportokba rendeződve élték mindennapjaikat ezek a Kongregációk. Így egyfelől szabályos szervezetként, egyesületként viselkedtek, másfelől azonban zárt csoportjellegük is megmaradt. Tagjai itt, helyben, Böszörményben éltek, látogatták a görögkatolikus templomot, s 10-16 évesek voltak. Magyarországon 1943-ban 700 Mária Kongregációt írtak össze, nem kevesebb, mint harmincháromezer taggal. A részvétel a Mária Kongregációkban önkéntes volt. Közülük – 70 férfi Kongregáció létezett, 2500 taggal. − 130 női Kongregáció alakult, hétezer taggal. − 200 fiú Kongregáció volt, ugyancsak hétezer taggal. − 300 leány kongregáció fejlődött, nem kevesebb, mint 16000 taggal. Az egyház két irányban fejtett ki jelentős szervező munkát: − Egyrészt a hetenként vagy kéthetenként tartott vallásos beszélgetéseken, lelkigyakorlatokon a hitéletet igyekeztek elmélyíteni. − Másrészt odafigyeltek a fiatalok mindennapi életére is. Eszközeik a különféle leányvagy legénytársaságok voltak. A Rózsafüzér Társulatok a katolikus nők legelterjedtebb társulásai voltak. A felnőtt nők számára lettek kialakítva. Részvételük szintén az önkéntességen alapult. A Társulat célja: a Szűzanya tisztelete, és a rózsafüzér rendszeres és buzgó imádkozása volt. Minden nap végigimádkozták a rózsafüzért, ahogy azt a fatimai jelenésekben megjelenő Szűz Mária kérte a portugál kislányoktól. Hetenként egy-
(Folytatás a 3. oldalon.)
3
GÖRÖG OLDAL • 2015. december (Folytatás a 2. oldalról.) szer a tizenöt tizedes rózsafüzért is elimádkozták. A Rózsafüzér Társulatokat, mint országos mozgalmat a domonkos szerzetesek szervezték meg, irányították és vezették. Az egyszerű parasztasszonyok, ha tehették, akár munkavégzés közben is, a kötényük zsebében lévő rózsafüzért morzsolgatták, így imádkoztak. A Társulat helyi csoportjai a plébániákhoz kötődtek. Minden egyes településen csak egyetlen Rózsafüzér Társulat létezhetett, akkor is, ha több templom, vagy parókia volt a városban. A tagok egyformán részesedtek a lelki javakból. A Horthy-korszak végén, már másfélezer plébánián, mintegy másfél millió hívővel működtek. A Rózsafüzér Társulatok bensőségesek voltak, és evangéliumi áhítattal átitatottak. A Levente Mozgalom is elterjedt Hajdúböszörményben. A városban 1942-ben nem kevesebb, mint 185 leventét írtak össze, akiket 6 leventeoktató felügyelt. A leventeapródok a 10-12 éves fiúk közül kerültek ki. Az ifjúleventék 15-17 évesek voltak. A leventelegények már betöltötték a 18. életévüket. Sőt még leánylevente mozgalom is alakult ekkor Böszörményben. Ők segítettek többek között a harangozással is a világháború nehéz éveiben. Amiatt, hogy ne csak a nők, de a fiúk és fiatal férfiak is vallásos szellemben élhessenek, egymás után alakultak meg a Legényegyletek. Már 1856-tól léteztek, ekkoriban még az iparos legények érdekképviselete állt a középpontban. 1922ben formálták országos mozgalommá Magyarországon. 1946-ban, a betiltás előtt már nem kevesebb, mint 200 legényegylet működött egyesületként. Testvérszervezetük a Napsugár Leányok Szövetsége volt. A mozgalom elindítója Adolf Kolping, kölni pap volt. Fő célja nem volt más, mint az iparos és munkásfiatalok lelki és kulturális támogatása. Saját maguk felemelésére biztatták a legényeket: A lélek, a szív, az intelligencia, a tudás, a testi erő és az egészség fejlesztése volt a cél. A vallási és szakmai, családi és társas életre való felkészítést végezték. A mozgalom országosan elterjedt, sorra alakultak a legényegyletek.
Egyaránt fontosnak tartották: a társadalmi és vallási elkötelezettséget, – a közösség ápolását, – a felebaráti szeretet gyakorlását, – a társadalom javát szolgáló keresztény életforma vállalását. A tagoknak kulturált szórakozást nyújtott. Ezek szintén önkéntes alapon működtek. Fontosnak vélték - a szakmai tanfolyamok és kiállítások megszervezését, − e lőadások tartását a házasságra való felkészülés érdekében, − k ulturális rendezvények lebonyolítását. Emellett táncestélyeket rendeztek Hajdúböszörményben a Legényegylet tagjai. (többek között 1928. február. 5.-én). Lehetővé tették résztvevőik számára a másik nemmel való ismerkedést. A legényegyletek minden tagja részt vett ezeknek a táncmulatságoknak a megszervezésében, lebonyolításában. Kinek-kinek megvolt a maga részfeladata, melynek becsületesen eleget tett. A legényegyletek nagy tekintélyre tettek szert az egész társadalomban, akárcsak a közoktatásban. Ez annak volt köszönhető, hogy Szabóky Adolf piarista szerzetestanár lett az első elöljáró (prézes). Az ő kezdeményezésére indult meg az egész országban az egységes ipari szakoktatás. A magisztrátus szervezetének tagjai támogatták őt tevékenységében. Ezeknek a segítőknek a neve prefektus vagy prefekta volt. A legényegyletek fénykora a két világháború között volt. A kommunizmus uralomra jutása után tevékenységüket betiltották, már 1946-ban. Működésük azonban egészen 1949-ig eltartott, más neveken ugyan. Csak 1990 után alakultak újjá, igaz, akkor már Magyar Kolping Szövetség néven. Ezek mellett a csoportok mellett a görögkatolikus templomhoz kapcsolódóan működött még a sajtószakosztály, mely 2 napilapot, 6 hetilapot, s 2 folyóiratot fizetett elő. Ezek az újságok elérhetőek voltak a Legényegylet látogatói számára.
A legényegylet helyiségeiben külön olvasószoba működött. Aki akart, közülük eljárhatott a polgári szellemiségű Olvasókörbe is. Egy biliárdszoba is a legények szórakozását szolgálta. A hitbuzgalmi szakosztály tevékenységével elérte, hogy a háromezer görögkatolikus hívő egyharmada, minden vasárnap templomba járt. A szociális és karitatív szakosztály 1942-ben 11 beteg gondozásában segített, sőt 16 személyt állandó munkaalkalomhoz, alkalmazáshoz is segített. A görögkatolikus hívek lelki támaszát jelentette az is ezekben a nehéz időkben, hogy a rádióban minden héten közvetítettek görögkatolikus liturgiát. Ezek többnyire egyórás felvételek voltak, melyeket Budapestről sugároztak. A városban kulturális szakosztály is működött. Fontos helyi események voltak a görögkatolikus szakosztály által szervezett, színpadi előadással egybekötött táncmulatságok. Ezekre főként a Tisza-házban került sor, lévén ez rendelkezett megfelelő helyiséggel: egy színpaddal ellátott kultúrteremmel. A húszas-harmincas években Böszörményben minden felekezetnek megvolt a maga színjátszó köre. Ezekben külön korcsoportokban szerepeltek az önkéntesek (fiúk és lányok, ifjak és leányok). Évente legfeljebb 1-2 színdarabot adtak elő, ami várva várt esemény volt a városban. Akadt olyan színielőadás, melyet a Dedőháti görög katolikus elemi iskolában, vagy a Varga László utcai épületben adtak elő. Olyan színműveket játszottak, mint: − A tót leány (1930. február 2.) vagy − Az obsitos (1931. január 25.) − A huszárkisasszony című vígoperett (1939) is előadásra került, − akárcsak A csókos huszárok (Alföldi Géza zenés vígjátéka, 1941.)
Műsorukat hazafias darabokból és népszínművekből, vígjátékokból és operettekből állították össze. Ezeknek az előadásoknak, daraboknak a szereplői mind amatőrök voltak, akik szívesen énekeltek, táncoltak is, ha szerepük megkövetelte tőlük. Maguk készítették jelmezeiket, fellépő ruháikat, díszleteiket is. Ők muzsikáltak, ők biztosították a zenét is az előadások keretén belül. A fellépők betanításáról a helybeli görögkatolikus értelmiségiek gondoskodtak (tanítók és tanítónők, stb.). Nem túlzás azt állítani, hogy egy-egy előadás sikere össznépi ügy volt, mindenki megtette, amit csak lehetett érte. Még a II. világháború után is tartottak színházi előadásokat. Szerepelt a repertoárjukon az Anyámasszony katonája (1947), az Ezüsthuszár (1948). Az utolsó feljegyzett előadásukat Gyöngykaláris címmel tartották meg (1949-ben) a görögkatolikus színjátszók. 1949. december. 5.-én, a belügyminiszter rendeletével többek között feloszlatta a Hajdúböszörményi Görögkatolikus Ifjúsági Egyesületet is. Véghseő Dániel esperes úrnak 1951-ben el kellett hagynia szeretett egyházközségét, ahol majdnem negyedszázadot töltött el. Ennek oka az volt, hogy nem kívánt részt venni, tevékeny szerepet vállalni, semmilyen formában sem, az országos békepapi mozgalomban. Pedig még valamiféle elöljárónak is kiszemelték őt Hajdú-Bihar megyében. Ráadásul az egyházi iskolák államosítását is ellenezte, helytelenítette. Ezek miatt reakciósnak bélyegezték, s a hatóságok rávették, rákényszerítették Dudás Miklós püspököt, hogy helyezze őt el Hajdúböszörményből. Véghseő Dániel kanonok úr 1951 novemberében kapta meg a püspöktől az alábbi kikényszerített diszpozíciót Hajdúdorogról: „Szeretettel értesítem Főtisztelendőségedet, hogy az egyház és saját érdekében a hajdúböszörményi parochusi állásától fölmentem és nyírcsászári parochussá nevezem ki.” Borók Imre
Tréfák, trufák, történetek – Lakról (3. rész)
A harmincas években egyszer repülőről valami kereskedelmi cédulát szórtak a falura. A kis cigány gyerek nagyon megijedt, s kiáltott az anyjának: – Nézd anyám, dik mán potyik a repülő! ***
Egy másik cigány család az − Nem fák szaladnak te, csak a ócskapiacra ment ruhát vásárolni, vonat! és Edelényben vonatra ültek. − Jaj anyám, hát csak ülünk, Mikor elindult a vonat, azt mondja oszt dzsalunk? (megyünk) a fiú az anyjának: − Jaj anyám, szaladnak a vonat Dr. Varga Gábor alá a fák!
4
GÖRÖG OLDAL • 2015. december
Szabadtéri keresztek Hajdú-Bihar megye hatatlan felirattal, 1929-ből; A köztéri szakrális kisépítméészaki felében (I. rész) a régi katolikus temetőben nyek legnépesebb csoportját írom
le, a címben jelzett területen. Debrecentől északra, 24 települést érintek így – ebből 12 város. Mivel ezen a területen a református vallású lakosság van többségben – kivéve a Tisza mentén lévő, egykor az egri káptalan tulajdonában lévő területeket, a Dél-Nyírséget és Hajdúdorogot – nem mondható nagyszámúnak az itteni állított keresztek mennyisége. 139 kereszt kerül itt most kataszterszerűen ismertetésre. A keresztek lehetnek: – út mentiek: települések kivezető útjain, utak mentén, útkereszteződésekben találkozhatunk velük. – temetői keresztek: sírkertek Nagy- vagy Öreg keresztjeiként, sírkeresztekként állították őket. – hálából, fogadalomként (járványok, betegségek, háborúk után) állított keresztek – templomok, haranglábak mellett állított keresztek – termőföldek mentén, határjelölésként és terményszentelés céljából állított keresztek – utcákon, portákon, egyéni buzgóságból, egyéb okokból állított magánkeresztek A keresztek többségén tábla jelzi az állítás okát, az állíttató személyét és időpontját. Az állíttatni kívánók először alapítványt tesznek az egyháznál. Ők lehetnek magánszemélyek, emberek csoportja, vagy maga az egyház is. Későbbi gondozásukat is ők végzik. A keresztállítás okára és körülményeire a legbiztosabb felvilágosítást az emlékek feliratai, a kereszthez kapcsolódó szóbeli hagyomány vagy az egyház Historia Domusa utalhat. A felállított kereszteket az egyház is mindig elismerte és felszentelte. Ennek az időpontja általában május és szeptember között ünnepélyesen, a helyszínen bemutatott szentmisével történet. Később keresztjáró napokon vagy búcsújáráskor rendszeresen felkeresték őket. Szokás még néha a kereszt négy sarkára fát ültetni, mintegy védelemként (lásd: kőkereszt az ongai halmoknál Borsod megyében). Területünkön a keresztek általában mellékalak nélküliek. (Szűz Mária, angyalalakok, más szentek). A legtöbb kereszt az 1850-es
évektől az 1950-es évek elejéig került felállításra, ezen időszakból is a viharos 20. század első négy évtizedében keletkezett a legtöbb. A rendszerváltozás után ismét gyakoribbá váltak a keresztállítások. A kereszt anyaga lehet: – kő (márvány, beton, műkő stb.), – fa, fém (kovácsoltvas, öntöttvas stb.). A rajta elhelyezett korpusz anyaga szintén lehet: kő, fa és fém, a Krisztusalak pedig lehet két dimenziós ábrázolás (pléhkrisztus, főleg a görög katolikus egyház esetében); és háromdimenziós is. Ritka esetekben a testábrázolás is elmaradhat. Néha lehet vegyes is egy kereszt anyaga, főleg kő alapon fa vagy fém kereszttel találkozhatunk. Településeinken tehát a következő keresztekkel találkozhatunk: Balmazújváros: – Kőkereszt , késő klasszicista 1853-ból, fém korpusszal, a római katolikus egyház állította a templom mellett . (Kossuth Lajos tér) – Temetői kőkereszt, klasszicista 1834-ből, fém korpusszal, a régi római katolikus temetőben. (Daru-Csegei út) – Vas temetőkereszt, fém korpusszal, új köztemető főkeresztjeként (állítás időpontja nem jelzett!). (Daru-Csegei út) – Temetői kőkereszt, fém korpusszal, felirata már nem olvasható, régi katolikus kistemetőben. (Böszörményi út) Bocskaikert: –K őkereszt, fém korpusszal, 2002-ben állította a római és görög katolikus egyház közösen az ökumenikus templom előtt. (Baross Gábor u.) Debrecen: – Temetői fakereszt, korpusz és felirat nélkül, az új józsai köztemetőben. (Szentgyörgyfalvi út) –K őkereszt, festett kő korpus�szal, felirat nélkül, Máriaalakkal, kehely és koponya jelével, 1914-ből, állítva a józsai római katolikus templom előtt. (Rózsavölgy u.) – Kőkereszt , festett pléhkrisztussal, János ev. bibliai idézettel, évszám nélkül, görög
katolikus templom előtt . (Attila tér) – Kőkereszt, szokatlanul nagy és jól kidolgozott festett kőkorpusszal, (ez eredetileg a Petőfi téri Katolikus Szegényház előtti kereszten függött, de maga a kereszt elpusztult az 1944-es légitámadásban!), állíttatták a nagycserei hívek 1946-ban a Szent István plébániatemplom kertjében . (Faraktár u.) – Fakereszt, korpusz nélkül, dúsan faragva, 2015-ben állítva a katolikus jubileumi emlékév tiszteletére a Szent József Gimnázium udvarán. (Szent Anna u.) – Fakereszt, festett fakorpus�szal, felirat nélkül, baldachinos védőtetővel, a Szent István plébániatemplom mellett, körmeneti kereszt. (Faraktár u.) Egyek: – Kálvária-kőkereszt 1885-ből, festett fakorpusszal; a latrok kőkeresztjei, a stációk és a Szent Sír Barlang 1891-re készült el., magánadományból. A Kálváriatemetőben található. (Árpád u.) – Kőkereszt, festett kőkorpus�szal, Mária-alakkal, évszám nélkül, az állíttatók nevével. (Fő út) – Kőkereszt , klasszicista, 1806ból, kőkorpusszal, halálfejjel, az alábbi idézettel: „Nem Isten, sem ember a kép melyet nézünk, de Isten és ember, kit az jelent nékünk...”; a felújíttató 1998-as emléktáblájával; a római katolikus templom előtt található. (Fő tér) – Kő sírkereszt, Péter Józsefné emlékére 1967-ből, bronz korpusszal és Mária-szoborral, a köztemetőben (Csokonai Vitéz Mihály u.) – Temetői kőkereszt, fekete márványból, 1998-ból, bronz korpusszal, az esperes és szülei adományából, kőhalmon áll a köztemetőben. (Csokonai Vitéz Mihály u.) – Temetői kőkereszt, korpusz nélkül – de látszik, hogy pléhkrisztus volt rajta -, eltűnt felirattal, a régi katolikus temetőben a Szöghatár halmon áll. – Temetői kőkereszt, kőkorpusszal, halálfejjel, olvas-
a Szöghatár halmon áll az Ádám család sírkertje mellett. Folyás: – Temetői vaskereszt, fém korpusszal, a köztemetőben áll. (Váci Mihály u.) Fülöp: – Temetői kőkereszt, 1996-ból, kis kézi kereszttel, alapja Lourdes-i barlangot formáz Mária-szoborral, állíttatók táblájával, a bánházi temetőben áll. – Temetői kőkereszt, festett pléhkrisztussal, 1991-ből, az állíttatók táblájával, a köztemetőben áll. (Petőfi Sándor u.) – Kőkereszt, kőkorpusszal, az állíttató táblájával, évszám nélkül, a római katolikus templom kertjében áll. (Kossuth Lajos u.) – Fakereszt, festett pléhkrisztussal, a kereszten pléhborítással, alapja egykoron villanypózna volt. (Penészleki út) – Kőkereszt, bronz korpusszal, az állíttató táblájával, 1961ből, a görög katolikus templom kertjében áll. (Arany János u.) – Fakereszt, festett pléhkrisztussal, a kereszten faborítással, egy magánház kertjében áll. (Arany János u.) Görbeháza: – Kőkereszt, kőkorpusszal, Mária mellékalakkal, 1933-ból, alacsony vaskerítéssel, a római katolikus templom mellett áll. (iskola u.) –K őkereszt, kőkorpusszal, rongált kereszt-szárnyakkal, 1931-ből, az állíttatók táblájával. (Böszörményi út) – Temetői kőkereszt, kőkorpusszal, 1896-ból, a köztemetőben áll. (Böszörményi út) Hajdúböszörmény: – Kőkereszt, fémkorpusszal, 1900-ból, bibliai idézettel, az 1983-as felújítás táblájával, a 35-ös út mentén, a Hortobágy-folyó mellett áll. – Temetői kőkereszt, fémkorpusszal, 1910-ből, rongált, olvashatatlan táblával, a régi görög katolikus temetőben áll. (35-ös út) – Temetői kőkereszt, korpusz és táblák nélkül, a régi görög katolikus temetőben áll. (35ös út)
5
GÖRÖG OLDAL • 2015. december
Görög katolikus kereszt – Hajdúböszörmény
– Temetői kőkereszt, festett pléhkrisztussal, 1995-ből, az állíttató görög katolikus egyház táblájával, a régi görög katolikus temetőben áll. (35ös út) – Kőkereszt, kőkorpusszal, 2000-ben állítva, a római katolikus templom mellett áll,
kis fakerítéssel. (Újvárosi út) – Kőkereszt, festett pléhkrisztussal, 1898-ból, a görög katolikus templom kertjében áll. (Újvárosi út) – Temetői kőkereszt, fémkorpusszal, felirat nélkül, a régi római katolikus temetőben áll. (Külső-Hadházi út)
Római katolikus kereszt – Hajdúböszörmény
– Temetői kőkereszt, fémkorpusszal, 2006-ból, az állíttató részönkormányzat táblájával, a hajdúvidi köztemetőben áll. ( Dorogi út) – Vaskereszt, festett pléhkrisztussal, a hajdúvidi görög katolikus kápolna udvarán áll. (Veres Péter u.)
– Faragott fakereszt, 2010-ből, a zeleméri templomrom díszeként. (Zelemér) – Temetői kőkereszt, kőkorpusszal, a bodaszőlői köztemetőben, 2009-ből. (Vincellér u.) Hőgye Lajos
Zarándoklat Mátraverebély – Szentkútra
A Hajdúböszörmény-Balmazújvárosi egyházközség minden évben szervez buszos zarándoklatot Mátraverebély-Szentkútra, a Magyarok Nagyasszonya Nagybúcsúra. Az ünnepet október nyolcadikához legközelebbi vasárnap tartják, ami az idén október 4-re esett. A résztvevők létszáma évről évre nő, az idén már nem volt elég 2 busz, még egy mikrobuszt is kellett indítani. Nem csak görög-, és római katolikusok mentünk, hanem számos református testvérünk is velünk tartott. Külön öröm, hogy hívásunkra többen jöttek olyanok is, akik (még) nem templomba-járók. Sőt, van, aki még nincs megkeresztelkedve, de szívében hordozza az Isten utáni vágyat. Lelkivezetőink Szenes József és Kocsis Gábor plébános atyák voltak. Mátraverebély-Szentkút határainkon belül a leglátogatottabb
Mária-kegyhely. Egyúttal búcsújáró hely is, ahol a kellő feltételek teljesítése esetén „teljes búcsú” nyerhető, ami a már meggyónt, és feloldozást nyert bűneink után járó ideig tartó büntetés elengedése. A szentkúti kegyhely Salgótarjántól 20 km-re délre, gyönyörű környezetben, a Mátra és a Cserhát határán, a Szentkút-patak völgyének bejáratában van. Létét Máriajelenésnek köszönheti. Egy néma pásztorfiúnak jelent meg Mária, és megparancsolta, hogy ásson a földbe, és igyon a fakadó vízből. A néma fiú a víztől meggyógyult. A forrás zarándokok célpontja lett, jöttek 50-100 km távolságból is, ki szekérrel, ki gyalog. 1210-ben Mátraverebélyen templomot építettek, onnan vonultak ki körmenetben a 6 km-re lévő forráshoz. A mostani kegytemplomot (és kolostort) már a forráshoz építették, 1763-ban. A kegyhelyet először a ciszterciek, később pedig
ferences szerzetesek látták el. 1950-ben a szerzeteseket elűzték, a zarándoklatokat betiltották. A közeli bányából teherautón ideszállított fegyveres bányászokkal akarták elriasztani az embereket a templomtól és környékéről. A szerzetesházból először szociális
otthon, majd munkásszálló lett. Az épületet szándékosan elhanyagolták, hadd menjen tönkre minél hamarabb. A templomot is meg akarták semmisíteni, bányavágatot akartak alatta nyitni, hogy ös�szeomoljon, de a megkezdett üre-
(Folytatás a 6. oldalon.)
6 (Folytatás az 5. oldalról.) get elöntötte a víz, ezért leálltak a fúrással. Ezután rossz műszaki állapotára hivatkozva akarták lebontani, de VI. Pál pápa 1970-ben basilica minor-i rangra emelte, így már Róma engedélye is kellett volna a lebontáshoz. Amikor 1989-ben ferencesek végre visszatérhettek,és hozzákezdhettek a helyreállításhoz, az oltár alatt újságpapírba csomagolt, fel nem robbant bányászati robbanószert találtak. Ezen a helyen nem csak a testi-lelki gyógyulások számítanak csodának, hanem a templom megmaradása is. A szerzetesek szervező- és fizikai munkája nyomán a hely újra alkalmas lett zarándokmisék tartására, de a templom belső felújítására anyagi fedezet híján még sokáig nem kerülhetett sor. Az utóbbi 2 évben viszont pályázatokon nyerve majdnem teljes felújításra nyílt lehetőségük. Megújult a templombelső és a rendház, kibővült a gyóntatóudvar, mellette pedig kényelmes zarándokszállás, étterem, és fogadóépület – melyben múzeum is helyet kapott – várja a zarándokokat. Lehetőség van esküvők,
GÖRÖG OLDAL • 2015. december konferenciák, egyéb kulturális rendezvények megtartására is. Csak az orgona felújítása van még folyamatban, melyre szívesen fogadják a hívek adományait. Szentkútra jönni csodálatos élmény! A miséket – amikor csak az időjárás megengedi – a templomudvaron, a hegyoldalba épített szabadtéri oltárnál tartják. Mindez Tóth Béla kántor gyönyörű hangjával, művészi orgonajátékával együtt szinte „ízelítő a mennyországból”: A zarándoklatra hajnali 5 órakor indultunk a balmazújvárosi katolikus templom elől, kis kitérőkkel felvettük a messzebb lakó újvárosi és a böszörményi híveket, és irány Szentkút! Fél kilencre odaérve Szenes József atya vezetésével vonultunk a templomba Mária köszöntésére. Az ünnepi nagymise 11-kor kezdődött, addig volt, aki az előtte 9-kor kezdődő kis misét hallgatta, biztosítva így ülőhelyét a padokon, volt, aki a kegytárgyboltban válogatott „búcsúfiát” az otthonmaratottaknak, volt, aki a hely szépségében gyönyörködve sétált, vagy üvegeit töltötte meg a szent kútból. Idén Keresztes Szilárd nyugal-
Ilyenkor tél elején, amikor napfényhiányban szenvedünk, szívesen gondolunk vissza a verőfényes, meleg nyárra. Ezt teszem én is. Ülök az erkélyen, elengedem magam. Elhatározom, hogy most semmire sem gondolok, csak szellőztetem a fejem, hódolok az őszről visszamaradt gyönyörnek, a napsugárnak. Néhány percig megy ez a „relaxálás”, de a pszichológusok legnagyobb bánatára, hamar megunom, mert a napfényről – ha karom, ha nem – Illyés Gyula sorai jutnak eszembe. S máris zsibong az agyam, próbálom fölidézni a verset, nem maradhatok közömbös vele szemben, hiszen azt csinálom, a miről a „Nyanya” beszél: „Minden pórusom issza. Ez az igazi, az ingyenes, mely így jó, ily csőstül belénk! Úgy átjár, oly kegyelem, hogy nem hiszem, hogy ne legyen valahol egy örök szülénk!” Szeretem a napfényt. Semmi reményünk nem lenne, ha nem élne bennünk a napfény öröme, bár a fontos melatonin épp a sötétet „kedveli” –, az ingyen kapott boldogság, amiért hálát adunk, mint Ferenc testvér, aki tisztán, önfeledt boldogságban, áldást ébresztő szívvel énekli: „Áldott légy, Uram, és minden alkotásod. Legfőképpen Urunk – Bátyánk, a Nap. Aki a nappalt adja, és ránk deríti a Te világosságod. És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes: A Te képed, Fölséges.” Ezeknek a napsugaraknak a zúgását hallotta meg Ady Endre is, ezektől a fényektől lett szájában „jó íze” Isten nevének, ettől a ragyogástól született benne a „Köszönöm” tisztasága. Ezért az örömért dicséri a Napot Sinka István. A fákat beragyogó fény miatt ujjong, a
mazott görögkatolikus püspök tartotta a szentmisét és mondott rendkívül tartalmas szentbeszédet a helyes szeretetről és nevelésről, amiben benne volt egy hosszú élet tapasztalata. A püspök úr idén ünnepelte 60 éves pappá-, és 40 éves püspökké szentelési jubileumát; Isten éltesse sokáig, erőben, egészségben!
utáni körmenet élén nagyon szép látványt nyújtanak. Szentkúton töltött napunk a 2 órakor kezdődött litániával zárult. Szeretettel várunk, hívunk és biztatunk mindenkit, a jövő évi zarándoklatra is! Szeretnénk, ha a görögkatolikus hívek is minél többen jönnének velünk. Ízelítőül egy Mária-ének, melyet Szenes József atya tanított nekünk:
Dicsértessék a Jézus, Mária neve
Di - csér - tes - sék
Hoz - zád -Jf
9
Nem
9
0
*—i
:
va - gyünk ár
-
4 r r EsM
1
Ki
a
ma - gas
Jé - zus,
Má - ri - a
Szűz - a - nyánk
jöt - tünk 9
a
1
1
vák,
ne
-
ve
kö - szön - té - sed
-
re
9
9
9
van
0
• -fi— •
é - des - a
P
0
m
-
• gon - dot
vi - sel
1
nyánk
m.
9
meny - nyek - böl
f
— K —
—-Í c
<
ránk
2. Messzi földről eljöttünk, hozzád Szüzanyánk
tégedet szerettünk, Jézus szent anyánk a szentkúti énekeskönyv A környező falvak Mert gyalogos za- (kottával Nem vagyunk árvák, van édesanyánk 117. oldalán található, 54. sz. ének) rándokai templomuk feldíszített MáK i a magos mennyekből gondot visel ránk Huszenyicza András ria-szobrait hozzák, amelyek a mise
Napfény
3. Eljöttek az özvegyek és szegény árvák, Töröld gúnyolódni le könnyeiket, édes Szüzanyánk rajtad, ha hitvallást teszel.” Nem vagyunk árvák, van édesanyánk (Oriana Fallaci: Havisel meghal K i a magas mennyekből gondot ránk a Nap)
A napfény reménye éltet minket, akkor is, ha Jegyzetkirakó : fűszálak zöldjét gyönggyel csillogást fekete felhők árnyékában kell dideregnünk... A közlés alapja az 1-3. versszak magnetofonfelvétele, Varságon, 2001. március 16-án. tiszteli, s tudja, hogy a NapÉnekelte: leghűségesebb üd-IrmaMi Pál Ignácné Veres (1946), Sólyomkőerőt 50. annak az ismeretlen fogolyadhatott Búcsújáró István: ének. vözlői a búzakalászok. /Sinka Napüdnak, aki a varsói gettó falára következő Néhány párhuzama: SZÉKELY László 1997. 191-192., 448. - DICSÉRJÉTEK 1993.a348-349. - BÁRTHszövözlés/ János 1980. 114. (dallam) veget írta: Ettől az égi pompától válik a költő imádkozó „Hiszek a Napban, ha nem is süt éppen! emberré. Amint a hajnali tündöklés piros zászHiszek a szeretetben, ha nincs is benne rélaját meglátja, és úgy érzi, hogy „...pap vagyok szem! én ma, aranyszájú napimádó.” /Sinka István: Hiszek Istenben, ha nem is látom!” Napimádó/ Ki tartja bennünk ébren a reményt, amikor És a „valódi pap”, a tisztaszivű ember – Sík megvan minden a kétségbeesésére? Miért vaSándor – hasonló ujjongással néz „szembe a gyunk a világosság fiai, optimisták akkor is, ha nappal”... Szinte festmény a verse. Inkább né- sötét pincébe zárt bennünket a zord idő? zem, mint hallgatom: Van optimista és pesszimista ember. A kettő „Hasad a hajnal közötti különbséget szemléletesen mutatja be a Az álmos szürke sivatag fölött jól ismert példázat, amely a pesszimista és az Megvillan a fény és fölkel a Nap. optimista Dávidról szól. Bíborosan, aranyosan, A pesszimista Dávid – meglátva Góliát hatalIfjan, tüzesen és szerelmesen, mas termetét – csüggedve mondja: végem van, Nézek szembe a nappal.” ez a szörnyeteg egy szempillantás alatt fölfal (Sík Sándor: Szembe a Nappal) engem. Félelmében feladja a küzdelmet, nem Aki látott már napkeltét Erdélyben a Krisz- kezd egy eleve kudarcra ítélt vállalkozásba. tus-hágón, aki azért virrasztott, hogy kellő Az optimista Dávid másként cselekszik. Mipillanatban ott lehessen, az megérti a költő helyst meglátja a hatalmas Góliátot, füttyent lelkesedését. A napfény öröme egy földön túli örömében és ujjongva kiáltja: De jó, hogy ilyen találkozás előlege. hatalmas, így biztosan eltalálom parittyámmal! Sajnos nincs mindig napfény. Mostanában A keresztény embert nem a felhők befotúl sok a sötétség, olykor már arra gondolunk, lyásolják: Ők a felhők fölött is a sugárzó Nap hogy meghalt a Nap. Erről a félelemről ír cso- erejében bizakodnak – és a fényes csillagban, a daszép beszámolót Oriana Fallaci, a Nap nél- betlehemiben – és ezt a reménységet szeretnék küli „élet” borzalmától iszonyodva. Fél a mű- továbbadni. A keresztény küldetés egyik fontos anyag fűtől, a minden parancsot teljesítő robot- szolgálata: elmondani mindenkinek, hogy mit embertől, és tudja, hogy ez a „műanyagvilág” jelent a napfény védelme. A lenti fények árráadásul nagyképű is, hiszen nyékkal terhesek, de végül minden fény följut a „... a gúny könnyű, a hit nehéz, és senki sem magasba, oda, ahonnan érkezett. csúfol ki, ha gúnyolódsz, de mindenki kész Nagyenyedi Zoltán
GÖRÖG OLDAL • 2015. december
Emlékpénzek, emlékérmek (3. rész)
Európa vezető gazdasági hatalmai már a 13. század közepén áttértek az aranyvalutára. Az első aranyból készült értékpénzeket Firenzében verték (1252), de rövidesen saját – firenzei mintájú – aranypénz-kibocsátásba kezdett Genova, Milánó, Velence és a nápolyi Anjou-királyság is. Európa két nyugati hatalma, Franciaország és Anglia királyai is felismerték az aranypénz jelentőségét. Ezért a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok, sőt a korabeli világkereskedelem egységes pénzévé a firenzei forint vált. A belföldi pénzügyletekben, a kiskereskedelemben viszont Európa-szerte továbbra is mindenütt ezüstpénzeket használtak, az értékes és jó minőségű garasokat. A nemzetközi tendenciák a magyar gazdaságra is hatottak. A kereskedelmi ügyleteknél a számításokat garasban vagy veretlen ezüstrúdban végezték nálunk is. Kézenfekvő volt a veretlen ezüst elterjedése hazánkban: hiszen a középkori Magyarország legendásan gazdag volt nemesfémekben. 1301-ben III. András, az utolsó Árpád-házi uralkodó trónörökös nélkül halt meg, és megindult a viszálykodás a trón megszerzéséért. A trónharcokból Károly Róbert (1307–1342) került ki győztesen. Igen nagy érdeklődéssel figyelte a gazdasági kérdéseket. Az ország és a trón megtartása szempontjából kulcsfontosságú volt, hogy sikeres államháztartási reformot hajtson végre. Károly többlépcsős pénz-
reformja így egyaránt szolgálta a királyi hatalom megerősítését és a pénzviszonyok stabilizálását. 1323-ban elrendelte a jó, állandó pénz verését és forgalomba hozatalát. Ez a pénzreform azonban megbukott. Később azonban, az intézkedéseket lassan, újra meghozták. A magyar aranyforintok verését a budai verdében végezték, firenzei mintára, 1325-től. Az új pénzek előlapjára a firenzei liliom, hátlapjára Szent János került. Gyakorlatilag ezek a magyar pénzek színaranyból készültek. Az aranyforint immár egyedüli értékpénzzé vált. A magyar aranytermelés 1325 után föllendült, a Károly Róbert által életbe léptetett új szabályozás (a nemesfém-forgalmazás királyi monopóliummá nyilvánítása) megakadályozta, hogy
Károly Róbert aranyforintja
veretlen arany jusson ki az országból. A kivitel eszközévé a vert arany, az aranyforint vált. Az Árpádoktól örökölt négy pénzverő-kamarából álló rendszert Károly Róbert fokozatosan továbbfejlesztette, összesen tíz pénzve-
Olvastam valahol
A ferencesek kolduló rend, régen koldulásból tartották fenn magukat és a rendjüket. Egyszer egy fösvény asszony, mikor észrevette, hogy jön a ferences testvér kéregetni, elbújt. A házban a folyosón volt egy öreg tulipános láda, abba beugrott, és magára húzta a fedelét. Kiszólt: – Mondd meg kislányom, a tisztelendő bácsinak, ha keres, hogy nincs itthon az édesanyád! A ferences testvér elfáradt, letette a kosarat, és ráült a ládára. – Nem baj kislányom, hogy nincs itthon az édesanyád, szólj apádnak! A kislány kiszaladt: – Édesapám gyűjjék kend be, itt van a barát és ráült anyámra! Fogta a vasvillát az ember, és rohant. Látja, hogy a barát ott ül nagy nyugodtan a ládán. – Mit beszélsz bolondokat, te lány! – Hát édesanyám benne van a ládában! Fölugrik a barát, fölhajtja a láda tetejét. – Gyorsan bújj ki, asszony! – Tisztelendő úr, ne haragudjon? Hány tojást szoktunk adni? – Innen kettőt, hármat, de van olyan ház is, ahol húszat adnak. – No asszony, amiért szégyenbe hoztál, húsz tojást hozzál ki azonnal, a tisztelendő úrnak! A következő hónapban is ment a ferences szerzetes kéregetni. Feltűnik neki, hogy mindenütt kap alamizsnát, sokszor kétszer annyit is, mint addig. S mindenütt nevetnek egy nagyot. – Mit nevetnek olyan jóízűen? – Hát azt, hogy itt lakik mellettünk Rozi néne. Már csak úgy emlegetjük őt: akire ráült a barát! Kulics Ágnes-Tölgyesi Ágnes: …kövek fognak kiáltani… Szerzetesvallomások (1988–1989) Gondolat kiadó Budapest, 1991 150-151. p.
7
Károly Róbert ezüstdénárja rőkamarát alakított ki. Az egyesített pénzverő- és bányakamara élén álló kamaraispánnak több feladatot kellett ellátnia. A kamaraispánt csak a tárnokmester és az esztergomi érsek ellenőrizhették. A pénzverő-szerszámokat és a fémrudakat pecsétjükkel és három kulccsal lezárt szekrényben őrizték, amelyet csak a kamaraispánnal együttes jelenlétükben lehetett felnyitni. Személyes jelenlétükben történt a pénzezüst öntése és pénzverés, és minden héten próbával kellett ellenőrizniük a vert pénz finomságát és súlyát. Amikor, már Károly Róbert halála után, felmerült Nagy Lajos király öccse, Endre herceg nápolyi trónra emelése, a magyar királyi udvar 27000 márka súlyú (6630 kg) színezüstöt és 17000 márka súlyú (4174 kg) színaranyat, valamint fél társzekér vert aranyforintot, és 4000 márka súlyú (982 kg) ezüstgarast biztosított Endre részére. Tellett a magyar királyi kincstárból! Molnár Pál
„Az Úré a föld és ami betölti a földkerekség és minden lakója,” mondja a 24. zsoltár. Nem csoda, hiszen a Teremtő által keletkezett minden. Az embert is azért helyezte el már az „Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.” (ter.1.2,15-16) Az ember, mint fő teremtmény is az övé-neki mondja az Úr „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” És ismét: „Az Úr megítéli az ő népét.” (Lásd. Zsid.10.30) (ill. Zsid 1.10) „Kezdetben uram a földet teremtetted. Az egek a te kezedből születtek…” Máté (Mt. 11,25) így adja át Jézus szavait: „Áldalak téged Atyám, mennynek és földnek Ura…” ugyanez párhuzamos helyen (Lk. 10. 21.) is megvan… Az Apostolok cselekedetei (Ap. Csel. 17.24) is: „A világot és minden benne levő dolgot teremtő Isten”-ről szól. Vagy Pál apostol (1Kor 10.26) „Az Úré a föld és minden gazdagsága” – is a zsoltárt idézi. Minden a Teremtő és Létben tartó Istené tehát. Tisztelni kell Őt. Imádás csak Neki jár… Parancsolatait meg kell tartani a mi saját érdekünkben is. Jól gazdál-
kodni a földdel és a Földön. Nem szennyezni, nem tönkretenni. Felelősség ez a „bérlet.” A biztosra „sziklára építeni.” Vagyis az Úr tanítására… Sokszor mondom: nem a környe zet védelem kerül sokba, hanem a tönkretett környezet rehabilitációja illetve a tönkretételből következő károk (egészség, szennyvíz stb.) Egy fa egy embert lát el tiszta oxigénnel-és megköti a széndioxidot, melyet termel, de sok egyéb szen�nyező, mérgező anyagot is… Ne vágd ki tehát a fádat – ültess inkább! Add át tudásod és szólj akkor is az igazságról, ha nem akarnak rád hallgatni! Ezt is jelenti, hogy gazdálkodj talentumaiddal! (Mt. 25. 14-30: ill. Lk. 19. 11-27.) Az értékelés és az ítélet nem marad el! Igen. Az Úré a föld és ha már ránk bízta becsülettel kell gazdálkodniélni és nem visszaélni a bizalommal. Ez a környezetvédelem… (Egy egyszerű feladat! Ne szemetelj és szólj rá a szemetelőre! Hálátlan feladat, de talán hosszú távon hasznos lehet…) Balla Sándor
8 1943 július 4-én éjjel, 11 órakor az angol felségterületnek számító Gibraltár repülőterén dübörgő motorokkal készülődött felszálláshoz egy hatalmas négymotoros B-24 „Liberator” bombázógép. A személyszállításra átalakított gép belsejében több illusztris utas közt helyet foglalt a lengyel emigráns kormány miniszterelnöke és az emigráns lengyel csapatok főparancsnoka, Władysław Sikorski (1881–1943) tábornok is. A tábornok kíséretével együtt éppen a Közel-Keleten állomásozó lengyel haderő megszemléléséből tért vissza az angol felségjelű repülőgép fedélzetén. A földi személyzet hamarosan befejezte a poggyász berakodását, s miután minden készen állt a felszálláshoz, a gép tapasztalt pilótája, a cseh származású Eduard Prchal gázt adott és a gépóriás nekilódult a gibraltári kifutópálya betoncsíkjának. Aznap igen forgalmas napot tudhatott maga mögött a reptér, hiszen egy szovjet küldöttség különgépét is fogadniuk kellett, melyen a Kairóba igyekvő Majszkij londoni szovjet nagykövet utazott (Sikorski küldöttsége pedig éppen innen visszatérőben volt átutazóban a félszigeten). Nem csoda hát, ha Gibraltár kormányzója, Noel Mason McFarlane ezredes, aki személyesen kísérte gépéhez a lengyel tábornokot, így sóhajtott fel megkönnyebbülten: „No, megint szerencsésen elküldtünk egy értékes rakományt!” Megkönnyebbülése azonban nem tarthatott sokáig, ugyanis a távolodó repülőgép alig rugaszkodott el a kifutópályáról, amikor is a szemlélődők legnagyobb rémületére, közel 10 másodpercnyi emelkedés után először enyhén ereszkedni kezdett, majd mind a négy motor elhallgatott, a gép megbillent, az irányítótorony tisztje pedig még hallhatta a pilóta kétségbeesett kiáltását: „Kényszerleszállás!” A nagy méretű repülőgép közel 250 km/h sebességgel, orral zuhant a kifutópálya végén sötétlő tenger partmenti vizébe, hatalmas robaj kíséretében. A becsapódáskor mind a négy légcsavar leszakadt és az iszapba fúródott, az orr összeroncsolódott, majd ezen átfordulva az egész gép megbukfencezett és fejjel lefelé, darabokra szakadva alámerült. Habár a repülőtéri személyzet nem vesztegette az időt és a tengerre irányított reflektorok fényében azonnal csónakok indultak a roncs irányába, már csak egyetlen túlélőt találtak: a súlyosan sokkos állapotban lévő pilótát. A gibraltári lengyel összekötő tiszt, Ludwik Lubienski főhadnagy egy órával később a következő „nagyon sürgős, szigorúan titkos” jelzésű jelentést küldte Londonba: „Kezdet: Mély sajnálattal kötelességemnek érzem közöl-
GÖRÖG OLDAL • 2015. december közelében egy hatalmas olajtáA tábornok halála repülőtér rolót fel is robbantottak az Abwehr ügy-
ni, hogy a Sikorski tábornokot Gibraltárból az Egyesült Királyságba visszaszállító repülőgép 23:00-kor a felszállásnál a tengerbe zuhant. Sikorski tábornok és egész kísérete, Lesniowska asszony (a tábornok lánya), Klimecki tábornok, Marecki ezredes, Kulakowski úr, Ponikiewski főhad-
nagy, Cazalet ezredes és Gralewski ezredes varsói futár életét vesztette. Sikorski tábornok holttestét megtalálták. A többi áldozat azonosításra vár. Később további részleteket közlünk. Ki szeretném fejezni mély bánatomat országunk és nemzetünk e fájdalmas tragédiája miatt. Vége.” A repülőszerencsétlenségek, kiváltképp ha „nagy emberek”, hírességek, politikusok vagy katonai vezetők is szerepelnek az áldozatok közt, mindig is okot adtak az összeesküvés-elméletekre, vagy a szabotázs, merénylet gyanújára. Gondoljunk csak Lech Kaczyński lengyel köztársasági elnök 2010-es, 96 áldozatot követelő szmolenszki repülőszerencsétlenségére, ifj. John F. Kennedy 1999-ben bekövetkezett halálos repülőbalesetére, vagy akár Horthy István kormányzóhelyettes 1942. augusztus 20-i halálára - s nem volt ez másként esetünkben sem, a lengyelek körében nagy tiszteletnek örvendő tábornok halála kapcsán. Azonban mindjárt felvetődik a kérdés, hogy vajon kinek állhatott érdekében egyáltalán Sikorski meggyilkolása? Könnyen rávághatnánk erre, hogy mindenkinek, hiszen Sikorski élete során (főleg a háborús tevékenysége révén) sok érdekkör haragját kivívta. A tengelyhatalmak ellen harcoló lengyel szövetséges csapatok vezetőjeként az lenne a leginkább nyilvánvaló, hogy a németek „tették el láb alól”. Gibraltárban ehhez több feltétel is adott lett volna, s ha figyelembe vesszük, hogy a baleset után pár nappal a
nökei, már nem is lehetnének kétségeink. Azon kívül azonban, hogy a németeket is meglepetésként érte a tábornok halála (s ezt propagandájuk már másnap ki is használta), azt is meg kell említenünk, hogy Sikorski és körének tevékenysége ebben az időben kifejezetten hasznosnak bizonyult a németek számára. Miután ugyanis 1943. április 13-án felröppent a katyńi erdőben talált lengyel tömegsírok híre, a londoni lengyel emigrációs kormány (a tábornokkal az élen) nagyon hamar rájött, hogy a lengyel tisztek lemészárlása csakis a Szovjetunió műve lehetett. Így aztán még tovább romlott az egyébként is rossz lengyel-szovjet viszony, ami végül a diplomáciai kapcsolatok megszakadásához vezetett. Lengyelország 1939 szeptemberi felosztása óta a lengyelek kényszerűségből egy szövetségi rendszerbe kerültek ellenségükkel, a Szovjetunióval, s a katyńi mészárlás híre, valamint az igazságért a Szovjetunióval szemben is kiálló Sikorski fellépése oly mértékben kiélezte a szövetségesek közti viszonyt, hogy félő volt, hogy a lengyelek (elsősorban a hazájuk felszabadulásáért küzdő katonák) még az ügy eltussolásában érdekelt angolokkal is szembefordulhatnak valamilyen mértékben. Churchill ugyanis a közös ellenség legyőzése érdekében igyekezett fenntartani a jó viszonyt Sztálinnal, s ennek érdekében megpróbálta annak minden bűnét szőnyeg alá söpörni - csakhogy ez épp a lengyel érdekekkel volt ellentétes, s ennek Sikorski nem egyszer nyíltan hangot is adott. Meglepő módon ezzel még a lengyelek egy része sem értett egyet: a szovjetbarát kommunistákon kívül, akik nyilván igyekeztek mentegetni Sztálint, még a nemzeti ellenálló szervezetek egy része és az emigrációs kormány egyes tagjai is szembehelyezkedtek a tábornokkal, arra hivatkozva, hogy az ellentétek felszításával csak árt a lengyel szabadság ügyének és késlelteti az ország felszabadítását. És végül nem szabad megfeledkeznünk a szovjetekről, akik természetesen elhárították a lengyelek vádjait, és ezekre válaszul minden módon igyekeztek Sikorskit a németek csatlósaként bemutatni. Láthatjuk tehát, hogy Sikorski azzal, hogy a lengyel szabadság ügye mellett kiállt és a katyńi ügyben is az igazságot képviselte, szinte minden oldalról gyűjtött ellenségeket, s ezek közül többnek is érdekében állhatott, hogy egyszer s mindörökre megszabaduljanak tőle. Ha viszont elfogadjuk ezt a megállapítást, mindenképp meg kell vizsgálnunk,
9
GÖRÖG OLDAL • 2015. december hogy a tábornokot szállító repülőgép lezuhanása csak műszaki vagy emberi hiba miatt következett be, vagy esetleg lehetett ártó kezek műve is? Tudnunk kell, hogy Sikorski ellen korábban is kíséreltek meg merényleteket, melyeket furcsa módon mindannyiszor repülőgép-balesetnek próbáltak meg „eladni”. Az első gyanús eset 1942. március 21-én történt, amikor is a tábornok az Egyesült Államokba utazott egy brit B-24 „Liberator” fedélzetén. A vegyi gyújtószerkezetet, ami repülőgépszerencsétlenséget volt hivatott „kiváltani”, azonban még az út során felfedezték és hatástalanították. A hivatalos szervek által eltussolt esetről csak 16 évvel később számolt be Leon Mitkiewicz-Zolltek ezredes. A másik incidens hét hónappal később, 1942. november 30-án történt, a kanadai Montrealban, ahonnan is a tábornok egy szintén brit Lockheed Hudson fedélzetén indult haza. Az eset kísértetiesen hasonló a gibraltári tragédiához: még 10 perc sem telt el a felszállás után, amikor a gép mindkét motorja köhögni kezdett, majd elhallgatott. Csak a pilóta kivételes lélekjelenlétének és ügyességének volt köszönhető, hogy sikerült kényszerleszállást végrehajtani, és senki nem vesztette életét. Szinte biztos, hogy ha a motorok hamarabb állnak le, a pilótának már nem lett volna ideje leszállóhelyet keresnie és a repülő utasai mind meghalnak – s valószínűleg pont ez volt a cél. A felszállás előtt ugyanis a gép fedélzetén váratlanul megjelent egy angol ezredesi egyenruhát viselő személy, aki arra utasította a gép személyzetét, hogy hajtsanak végre ismé-
telt motorpróbát, annak ellenére, hogy ez már korábban megtörtént. Az ekkor történt néhány perces motorjáratásnak volt köszönhető, hogy a felszállás után még kis magasságban szűnt meg az üzemanyag-ellátás – Sikorski és a bent ülők szerencséjére azonban még így is épp elég magasan voltak ahhoz, hogy a tapasztalt pilóta le tudja tenni a gépet. Az ismeretlen „ezredes” személyazonosságát sohasem sikerült megállapítani, s amellett, hogy az ügyet szintén eltussolták, az incidens máig megoldatlan rejtély maradt. A gibraltári eset után folytatott szakértői vizsgálat mindenesetre kizárta a szabotázs lehetőségét, és a szerencsétlenség okát egyértelműen műszaki meghibásodásként jelölte meg. Habár ezek a vizsgálatok meglehetősen alaposak voltak (már csak a tábornok halála miatti médiaérdeklődés miatt is), egyes részletekre máig nem derült fény és több olyan kérdés is van, ami kétségeket ébreszthet afelől, hogy a gép hirtelen lezuhanása csak egy baleset volt. Nem került elő például Sikorski aktatáskája, melytől ismerősei szerint sohasem vált meg, és melyet még éjszaka is a hálószobájában, az ágya mellett tartott. A tábornok környezetében az a hír járta, hogy a táskában többek közt az a nyilatkozat van, melyben Roosevelt elnök és Churchill miniszterelnök elkötelezték magukat Lengyelország háború utáni határainak garantálására. Az írásbeli garancia létét később természetesen kitalációnak minősítették. Egyes visszaemlékezők szerint a táska előkerült ugyan, ám azt a brit titkosszolgálat lefoglalta. Soha
ne került elő Sikorski lányának, a szintén a szerencsétlenül járt repülőn utazó Zofia Sikorska-Lesniowskának a holtteste sem. További érdekes mozzanat, hogy a becsapódást túlélő Prchal mentőmellényt viselt, amit a katasztrófához vezető pár másodperc során már nem tudott volna felvenni, előre felvenni pedig nem volt szokása (csak ezúttal tett kivételt). Nem derült ki az sem, hogy a brit elhárítás két tagja mit keresett a startra előkészített repülőgépen az indulás előtt fél órával. Az a tény pedig, hogy 1943-ban ötven évre titkosították a Sikorski-ügy vizsgálatai anyagait, újabb kérdéseket vet fel. Vajon egy ilyen nagy nemzetközi érdeklődésre számot tartó ügyben mi oka lehetett a brit hatóságoknak titkosítani olyan aktákat, amelyek egy balesetre utalnak? Habár azóta (1973-ban) néhány dokumentumot hozzáférhetővé tettek, 1993-ban további ötven évvel (!!) meghosszabbították a Sikorski-dosszié titkosítását, s így az legközelebb csak 2043-ban válik kutathatóvá – ha nem titkosítják akkor is újabb 50 évre. Bármi is, bárki is álljon Sikorski tábornok halála mögött, a lengyel nép mindmáig szeretettel és tisztelettel emlékszik rá, s a krakkói Wawel székesegyház alatt található sírboltja mindig virágokkal van terítve. Az idő neki dolgozik, az igazságot ugyanis nem lehet elhallgattatni (ahogy nem lehetett eltussolni a katyńi ügyet sem) s előbb-utóbb fény derül majd arra, hogy mi is történt azon a végzetes júliusi éjszakán. Mester Attila
A Remény szigete a Nyomor tengerében
Papnövendékként harmadik éve szol gálok a nyíregyházi Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskolában. Egyre jobban körvonalazódik, hogy milyen óriási szükség van a társadalmi felzárkóztatásra, melynek szegletköve, hullámokkal dacoló szigete az iskola. Valóban szigetként emelkedik ki a Huszárvár épülete az omladozó házak tengerében, s ebben az épületben kapott helyet a Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskola, nem messze pedig a hozzá tartozó Görögkatolikus Óvoda található. Az elmúlt időben az önkormányzat segítségével számos lakóépület is megújulhatott, hadat üzenve ez által a lepusztult épületek okozta nyomasztó hangulatnak. Az épített környezet ugyan nagyban befolyásolja az emberek kedélyállapotát, mindennapjait, egyházunk azonban ennél sokkal mélyebben szeretne hatni az itt élőkre: lelkük legmélyének
10
GÖRÖG OLDAL • 2015. december
megérintésével. Ennek a célnak az elérése elképzelhetetlen lenne személyes kapcsolatok és elérhető közelség nélkül, talán ezzel magyarázható az is, hogy a messze távolból „segítő” jogvédők finoman szólva csak igen csekély népszerűségnek örvendhetnek a Huszártelepen. Az út, ahogyan kivívták maguknak ezt a népszerűtlenséget az egész ország számára ismert, hiszen a média mindig beszámolt az iskola ügyének fejleményeiről. Dióhéjban: a CFCF (Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány) a távoli kényelmes irodákból úgy döntött, hogy „segíteni” fog a Huszártelepen élőknek, mégpedig oly
módon, hogy bezáratja a helyi egyházi iskolát, a szülők megkérdezése nélkül. A szülők kinyilvánították, hogy nem kérnek a kéretlen segítségből, s hogy kiállnak az iskola mellett. A per évekig húzódott, első és második fokon is vesztettünk. Az iskola dolgozóinak úgy kellett nap mint nap helytállniuk, hogy a jövő sötét ködbe burkolózott, nem lehetett tudni, meddig működhet az iskola. És bizony helyt álltak. A sötét ködfelhő idén áprilisban oszlott fel, amikor harmadfokon a Kúria megállapította, hogy az iskola nem szegregál, és tovább működhet, felülírva a két első ítéletet. Ily módon adott a Kúria esélyt a hátrányos
helyzetű gyerekeknek egy kiteljesedett élet felé. Az esély és a feltételek adottak az iskola részéről, s amikor ez találkozik egy pozitív szülői és tanulói akarattal, akkor ott hisszük, hogy életre kel valami. Ez a valami pedig nem más, mint a remény, annak a reménye, hogy a holnap Magyarországának kincsei csiszolódnak nálunk. Azt pedig, hogy ki mekkora kincs, tudjuk, nem rangban, forintban vagy lájkban mérik, hanem emberségben. S hisszük, minél több ilyen kincset csiszolunk, annál nagyobb lesz a Remény szigete a Nyomor tengerében. Boros András tanulmányvégzett papnövendék
Szent Miklós napját ünnepeltük
Egyik legkedvesebb ünnepeink közé tartozik a Mikulás napja. A zsúfolásig megtelt templomba megérkezett a várva-várt Mikulás, aki a gyerekek nagy örömére több száz csomagot osztott szét.
GÖRÖG OLDAL – A Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség ingyenes lapja Kiadja a Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség. Felelős kiadó: Sási Péter esperes parochus Szerkesztő: Borók Imre. Nyomdai előállítás: Örökségünk Kiadó. Nyomdai előkészítés: Abari Gusztáv Megjelenik évente négy alkalommal. http://www.parochia.hu
