SFH - EUME 1.
A gazdaságilag életképes üzem kritériumai
Az Európai Unió joganyagának átvételével Magyarországon 2001-től már országos lefedettséggel működik – a Mezőgazdasági Számvitel Információs Hálózat létrehozását és működtetését előíró 79/65/EK tanácsi rendeletnek megfelelően – a magyar tesztüzemi hálózat. A tesztüzemi hálózat keretében olyan gazdaságok megfigyelése történik, amelyek meghaladnak egy minimális ökonómiai méretet. Az ökonómiai méretet az EU az üzem potenciális jövedelemtermelő kapacitása alapján határozta meg, és Európai Méretegységnek (EUME-nek) nevezi. A meghatározás szerint egy EUME 1200 euró Standard Fedezeti Hozzájárulással (SFH) egyezik meg. Egy EUME, 255 Ft / euróval számolva egyenlő: 306 000 Ft-al. A tesztüzemi rendszerben 5 EUME feletti üzemek megfigyelését végzi az Agrárgazdasági Kutató Intézet, és az AVOP támogatási rendszerben is ez az üzemméretet az életképességi küszöb. Adott gazdaság minimális ökonómiai méretének kiszámítása az ágazatok szerinti mezőgazdasági tevékenységek Standard Fedezeti Hozzájárulásának (SFH) meghatározásán alapszik és előírt metodikával történik. Az SFH értékét úgy számítjuk ki, hogy a tesztüzemi adatok alapján meghatározott – az alábbi táblázatban feltüntetett – fajlagos értékeket megszorozzuk a gazdaság vetésszerkezete szerinti területi adatokkal és a tartott állatainak a táblázatban szereplő egyedei számával, és a kapott eredményeket összeadjuk. Amennyiben az üzem számított SFH-ja nagyobb, mint 5 EUME (azaz 1 530 000 Ft), az üzemet gazdaságilag életképesnek tekintjük. Az AVOP támogatási rendszer működtetése során ez úgy érvényesíthető, hogy az üzleti tervben egyébként is bekért – a vetésszerkezetre és a tartott állatok számára vonatkozó – adatokkal a táblázat alapján kiszámítható az üzemi SFH, és amennyiben az meghaladja az 5 EUME-t, a pályázatot benyújtó üzem (vállalkozás) életképesnek minősül. -
1 EUME = 1200 EUR SFH
-
1 EUR = 255 Ft akkor 1 EUME = 306 000 Ft
-
Egységnyi méretre (1 hektár, 1 állat, stb.) meghatározott normatív fedezeti
SFH: hozzájárulás -
A gazdaság tartós jövedelemtermelő kapacitását hivatott kifejezni az o eszköz-ellátottság, o a termelési szerkezet és o a termőhelyi adottságok függvényében.
-
Egységnyi területre vagy egy állatra vonatkoztatott SFH egyenlő a bruttó termelési érték és az előállításhoz szükséges közvetlen változó költségek különbségével
Az életképesség kérdése azért is fontos, mert az EU jogszabályok egyes vidékfejlesztési támogatások igénybevételéhez megkövetelik a gazdaságilag életképes üzem meglétét. Az EU az erősebb, versenyképesebb mező- és erdőgazdasági szektor létrehozása érdekében modernizációs irányelveket határozott meg, melyek szerint azok a gazdaságok tekinthetők fejlesztendőnek, ahol a gazdálkodó főfoglalkozású, megfelelő szakképzettséggel és 1
tapasztalattal rendelkezik, fejlesztési tervet készít, és megfelelő könyvelést vezet, illetve jövedelme alacsonyabb a modernizációs célban meghatározott értéknél, és a jelenlegi struktúra alapján nem tartható megfelelő szinten. Az EU által megkövetelt gazdasági életképesség meghatározásában a tagországok másmás módszert alkalmaznak, lényeg, hogy bizonyítani tudják a gazdaságok életképességét. Egy módszer lehet, hogy a gazdaságoknak el kell érnie egy kalkulált minimális ágazati méretet, de mi történik akkor, ha az ágazatok kombinálódnak, és azok egyike sem éri el a minimális méretet, viszont a család megélhetését biztosítják. A gazdaságok által előállított SFH 1 alkalmas a jövedelem mérésére, az abból előállított méretkategóriák (EUME) alapján pedig a gazdasági eltartó képességre következtethetünk. A mezőgazdaság népességeltartó képességének vizsgálatához a rendelkezésre álló adatok felhasználásával kiszámolható a gazdaságok összes Standard Fedezeti Hozzájárulása (SFH), valamint ebből adódóan, a gazdasági életképesség megállapításához az Európai Méretegység2 (EUME). Összefoglalva az EU követelményeinek megfelelően kétféle lehetőség van az életképesség meghatározására: konkrét naturális paraméter (általában minimális területi vagy ágazati méret kritérium), vagy valamilyen szintetizáló mutató. Ilyen mutató a korábban említett SFH, de lehet ezen kívül a gazdaság bevétele, termelési értéke, eredménye is. Szinte mindegyik mutató alkalmazásának van valamilyen korlátja. A leggyakrabban alkalmazott módszer a SFH szerinti meghatározás, ugyanis bármely kombinációban előforduló termelési szerkezetre alkalmazható. Minden ágazatnak létezik egy kalkulált SFH-értéke, így a gazdálkodónak csak az ágazatai méretét kell megadnia. A módszer így egyszerű és könnyen használható. A SFH-t euróban fejezik ki, és 1200 euró megfelel 1 Európai Méret Egységnek (EUME; European Size Unit (ESU)). Minden uniós országra meghatározták azt a minimális méretet (EUME-ben kifejezve), amelyet elérve a gazdaság életképesnek minősül. 2.
AVOP beruházási támogatások
A 146/2004 (IX. 30.) FVM rendelet Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásokkal összefüggésben a tesztüzemi rendszer keretében kialakított standard fedezeti hozzájárulás értékek alkalmazásáról (FVM, 2004a) jelenti a tipológiát. Az így kiszámított SFH-ból átszámolt EUME értéket használják a gazdaságok életképességének megállapításához, mely egyik feltétele az EU támogatások, pl. az AVOP „Mezőgazdasági Beruházások Támogatása” jogcíme alatt meghirdetett pályázat elnyerésének. A gazdasági életképességi (egy család megélhetését biztosító) határt az 5 EUME egység jelenti.
1
Standard Fedezeti Hozzájárulás (SFH): elsődlegesen a mezőgazdasági termelőtevékenységek egységnyi méretére (1 ha, 1 állat) vonatkozóan meghatározott normatív (átlagos időjárási és üzemi feltételekre vonatkoztatott) fedezeti hozzájárulás. (A fedezeti hozzájárulás a termelőtevékenység termelési értékének és a kapcsolódó változó költségeknek a különbözete). A termelőtevékenységek fajlagos SFH-értékét a tevékenységek adott üzemben található méretével megszorozva, majd a szorzatokat összegezve, a gazdaság összes SFH értékét kapjuk. Ez az érték a gazdaságok tartós jövedelemtermelő kapacitását fejezi ki a termelőeszköz-ellátottság, a termelési szerkezet és a termőhelyi adottságok függvényében. Ennélfogva a gazdaság ökonómiai méretének meghatározására is felhasználható (KESZTHELYI, 2006). 2 Európai méretegység (EUME): a gazdaság összes SFH értékéhez hasonlóan az ökonómiai üzemméret kifejezésére használatos jellemző az Európai Unióban. Kiszámítása úgy történik, hogy az euróban kifejezett SFH értéket 1200-zal elosztják. (Az osztószámot központilag határozzák meg; értéke az infláció hatására hosszabb időszak alatt változhat). 1 EUME tehát egyenlő az üzem összes SFH-jának 1200 eurójával (KESZTHELYI, 2006).
2
Beruházási támogatás (AVOP) csak olyan fejlesztéshez nyújtható, amely: a) Megfelel a gazdaságilag életképes üzem kritériumának. A gazdaságilag életképes üzem kritériuma a tesztüzemi rendszerben gyűjtött adatokkal kidolgozott Standard Fedezeti Hozzájárulás (SFH) és az Európai Méret Egység (EUME) alapján került meghatározásra. Életképesnek az 5 EUME - érték feletti gazdálkodók minősülnek. (A kiszámítás módját a 8. számú melléklet tartalmazza.) b) Követi a „Helyes Gazdálkodási Gyakorlatot”. A vidékfejlesztési kiegészítő és a szabványoknak való megfelelésre irányuló támogatások igénylésének feltétele a „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” követelményrendszerének teljesítése (4/2004. (l. 13.) FVM. rendelet). c) Megfelel a minimális környezetvédelmi előírásoknak. Csak olyan üzem kaphat támogatást, mely már megfelel a minimális környezetvédelmi, higiéniai és állatjóléti követelményeknek, vagy a fejlesztés eredményeként fog megfelelni az előírásoknak. Az állattartó létesítmények fejlesztése csak akkor támogatható, ha a beruházás megfelel az Európai Unió szabályozásával azonos hazai környezetvédelmi előírásoknak, ezen belül is különösen a nitrát direktívára vonatkozó 91/676. EGK. irányelvnek, amelynek alkalmazását a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát szennyezéssel szembeni védelméről szóló 49/2001. (IV. 3) Kormányrendelet biztosítja. Különös figyelmet kell fordítani a nitrát problémákkal érintett területeken az állatállomány sűrűségére. 3.
Részletes módszertan (EUME – SFH)
A termelés költségei: a költségek számbavétele többféleképpen történhet. A hazai termékszintű önköltség-számításnál a j számviteli előírásokat, illetve módszereket figyelembe véve a csoportosítás fő szempontjai a közvetlen és közvetett költségek elkülönítése volt. Az így elkészített utókalkulációk megfeleltek a számvitel által támasztott igényeknek. A módszer előnye, hogy viszonylag egzaktan eldönthető egy-egy ráfordításról, hogy melyik csoportba tartozik. Problémája ugyanakkor, hogy a közvetett elemeket fel kell osztani az ágazatokra és ennek vetítési alapja már vitákat válthat ki, illetve egyértelműen már nem rendelhetőek az adott ágazathoz az egyes elemek. A másik fő kategorizálási elv a változó és állandó költségekre való bontás. Ez a megoldás különösen a gazdasági elemzéseknél, a döntés-előkészítési folyamatokban, a tervezés során kap kiemelt hangsúlyt, illetve egyes vizsgálatoknál csak így kaphatunk megfelelő eredményt. Ez utóbbi módszer gondja azonban, hogy nem lehet egyszer és mindenkorra rögzíteni, hogy egy adott költségtényező melyik csoportba tartozik. Ez alapvetően a meghozandó döntéstől és a szóban forgó időtartamtói függ. (Pl. egy meglévő traktor amortizációja állandó költség, de ha új vásárlásáról kell döntenünk, akkor változó elemnek kell tekintenünk.) A csoportosítást tovább bonyolítja, hogy a két ismérv szerinti megbontás átjárható. így pl. vannak olyan változó ráfordítás elemek, amelyek egyben közvetettek, valamint olyanok, amelyek közvetlenek (egy ágazathoz kapcsolhatók) de állandó költségek. Az előbbire példa a traktorok üzemanyag-felhasználása, míg az utóbbi kategóriába tartozik a cukorrépabetakarítógép amortizációja. Elsődleges csoportosítási elv a változó és állandó költségek elkülönítése. Ennek fő szempontja az Európai Unió gyakorlata. A tagországokban ugyanis ezt használják, így az adatok összehasonlítása, az alkalmazott mutatórendszer és az adatközlésünk Brüsszel felé, ezt teszi szükségessé. Mindezeket figyelembe véve a költségek tartalma a következő:
3
o Változó költségek: azok a költségek, amelyek a termelés szintjével változnak, ezért ha nincs termelés, ezek a kiadások nem merülnek fel. o Állandó költségek: azok a költségek, amelyek nagysága (meglévő eszközstruktúra mellett) változatlan marad függetlenül attól, hogy folytatnak e termelést, vagy sem. Az EU-ban használatos definíciót. (85/377 IEEC Bizottsági Határozat) figyelembe véve a változó költségeket közvetlen és közvetett részre különítjük el. E csoportosítás abból a gyakorlati elvből indul ki, hogy az üzemek összehasonlítása, kategorizálása, csoportosítása tagországi és közösségi szinten csak a közvetlen költségek alapján lehetséges. Pontosabban fogalmazva, az üzem tipológia alapját képező Standard Fedezeti Hozzájárulások (SFH) kiszámításánál csak ezeket az elemeket lehet figyelembe venni. A növénytermelésben ezek a közvetlen változó költségek a következők: -
vetőmagok és szaporítóanyagok, műtrágyák, növényvédő szerek, öntözés, fűtés, szárítás, közvetlen marketingköltségek (osztályozás, tisztítás, csomagolás) és feldolgozási költségek, közvetlen biztosítási költségek, egyéb közvetlen változó költségek.
Az állattenyésztés közvetlen változó költségei: -
- állománypótlás költsége; tenyészállatoknál az állatok elszámolt értékcsökkenése, takarmányok költsége, állatorvosi díjak, természetes és mesterséges termékenyítés költségei, teljesítményvizsgálat költségei, közvetlen marketingköltségek (osztályozás, tisztítás, csomagolás) és feldolgozási költségek, közvetlen biztosítási költségek, egyéb közvetlen változó költségek.
A közvetett változó költségekhez tartoznak a saját gépek változó ráfordításai (üzem- és kenőanyagok, javítás, stb.), a fenntartási és egyéb segédüzemek változó költségei, az idegen gépi szolgáltatások díjai. A két csoport együttesen adja az adott ágazat összes változó költségét. Az összes többi - nem említett - ráfordításelem (földbérleti díj, munkabér és terhei, amortizáció, általános költségek, stb.) az állandó költségek között kerül elszámolásra. Az ágazat termelési költsége (Ft/ha, állat): az állandó és a változó költségek együttes összege. A főtermék önköltsége (Ft/t, liter, kg, db): az ágazat iker- és melléktermékének értékével csökkentett termelési költség és az előállított főtermék hányadosa. Értékesítési átlagár (Ft/t, liter, kg, db): az értékesített termék összes árbevételének és az értékesített termék mennyiségének a hányadosa. Amennyiben tényleges értékesítés nem történt, akkor az adott térségben potenciálisan elérhető értékesítési átlagár kerül figyelembe vételre. Az ágazat összes árbevétele (Ft/ha, állat): az értékesített fő-, iker- és melléktermékek után kapott tényleges nettó árbevétel, mely ezen felül tartalmazza azokat az árbevételt módosító tételeket, amelyeket a termelők ágazati árbevételként számolnak el. Ilyenek pl. a mennyiségi, minőségi felárak.
4
Közvetlen (állami) támogatás (Ft/ha, állat): ide tartozik minden olyan szubvenció, amelyet az ágazat megléte esetén kap a termelő, amelyek egyértelműen az ágazathoz, illetve tevékenységhez kapcsolódnak, kapcsolhatók. Egyéb bevételek (Ft/ha, állat): ide tartozik minden nem ár és támogatás jellegű, de az ágazathoz kapcsolódó bevétel, pl. biztosító térítése, árvíz-, belvíz kárrendezése. Termelési érték (Ft/ha, állat): az ágazat által előállított fő- és ikertermékek mennyisége és a realizált vagy az adott körzetben potenciálisan elérhető értékesítési átlagár szorzata. Ehhez kerül hozzászámításra a közvetlen támogatások összege, az ágazat egyéb bevételei, valamint a melléktermék értéke. A melléktermék értéke az elérhető értékesítési ár vagy a helyettesítési érték alapján kerül meghatározásra. Fedezeti hozzájárulás I. (Ft/ha, állat): a termelési érték és a közvetlen változó költségek különbözete. A változó költségeknél már említést tettünk a Standard Fedezeti Hozzájárulásról (SFH). E normatív mutató az egyes ágazatok, valamint gazdaságok tartós jövedelemtermelő-képességét fejezi ki és ezáltal alkalmas a mezőgazdasági üzemek ökonómiai méretének a meghatározására, pontosabban ennek alapján történik az Európai Méretegység (EU ME) meghatározása. Az SFH és az Európai Méretegység kapcsolata ugyanis a következő: 1 EUME egyenlő 1200 euró üzemi SFH-jával. Az 1200 euró értéket az Unió szintjén központilag határozzák meg és értéke az infláció hatására hosszabb időszak alatt változhat. Jelenleg 10 méretkategóriát határoznak meg, az elsőbe a 2 EU ME alatti üzemek tartoznak, míg az utolsóba a 250 felettiek. Ezek az SFH-értékek minden tagországban az éves fedezeti hozzájárulások három egymást követő évadatainak átlagolásával kerülnek megállapításra. Ez indokolja tehát, hogy a számítás minden tagországra kötelező Bizottsági Határozat alapján és tartalommal kerüljön elkészítésre. (Ezek az értékek az utóbbi három évben Magyarországra vonatkozóan is összeállításra kerültek.) Fedezeti hozzájárulás II. (Ft/ha, állat): a termelési érték és a közvetlen és közvetett változó költségek különbözete. Ágazati eredmény (Ft/ha, állat): a termelési érték és a termelési költség különbsége, de a fedezeti hozzájárulás II. és az állandó költség különbözete is ezzel az eredménnyel egyezik meg. Ez tehát azt jelenti, hogy az ágazatok jövede1emhelyzetének megítélésénél valamennyi bevételi és kiadási tétel figyelembe vételre kerül, továbbá a számítás módszere feltételezi a teljes termelés értékesítését. A fedezeti hozzájárulás és az ágazati eredmény közötti differencia végeredményben az ágazatok ún. rezsitűrő képességének vizsgálatához is kellő információt szolgáltat. Főtermék jövedelemtermelő képessége (Ft/t, kg, liter, db): az értékesítési átlagár és az önköltség különbözete. A mutató a termékek költség- és árszínvonalának egymáshoz való viszonyát mutatja és választ ad arra a kérdésre, hogy a tényleges fel vásárlási áraknak adott időszakban volt-e és ha igen, mennyi volt a jövedelem tartalma.
5
6
7
8
