PUBLICATIONES UNIVERSITATIS RERUM POLYTECHNICARUM MISKOLCIENSIS
SERIES
JURIDICA
ET POLITICA
TOMUS Ill/a FASCICULUS 1-4.
Z ____,).r
MISKO LC 1988
Rvdl tl l
Szerkesztlk DR. GASPARDY LASZLO, DR. KALAS TIBOR, DR. HORVATH TIBOR, DR. NOVOTNI ZOLTAN
DR. RUSZOLY JOZSEF felel6s szerkeszt
Nota
R vidités Publ Jur. et Pol. Miskolc A kézirat lezdrva 1986. janudr I 0-én
‘__
~. .--_.--.;' 1'. [q
G
'
e——"""_'_‘-_-
Kiadja a Nehézipati Miiszaki Egyetem A kiadésért feleI6's: Dr. Romvdr1'PdI rektorhelyettes
NME Sokszorositd Uzerne Nyomduszém: KSZ- 89-120 NME. Miskolo-Egyetemv ros, 1988.
Engedély az ma:
59871
Sujté alli rendezto: Dr. Parka: Jdzsef egyetemi tanzir 'I'cchnIIu|I szurkesztfi: Dr. Molndr Ldszldné
Moglelcnt :11. NMI-‘. Kbzlcményel Szorkeszt ségének gondozéaéban Kézlrnt nzmléao: I‘)!-III. VIII. I-I6] - I988. XI. 30-I3. Sokszorositéba leadva: I988. deoember 1. I’6I¢I|I|\ynz|i|||: 250 Kénzllll IIIM-H? I-'.InkIrunIlu|n (‘ompuwr lzcdéunl, roll Int lomczr l aw. MS]. SMII 5‘) n $602 55 nznlwinyok msrlnl II BrS‘Iv Iorjcdclombcn A mlnnumllllldtl l'vIoI(In: Tmh (Ind mlm. llzomvumti
PETER KOVACS THE INTERNATIONAL LEGAL PROTECTION OF THE HUMAN RIGHTS IN CIVIL WAR
A szerzéi
A lektor
DR. KOVACS PETER egyetemi Qdjunktug Nehézipari Miiszaki Egyetem Allamtudoményi Tanszék MISKOLC-EGYETEMVAROS H-3515
DR. NAGY KAROLY az i1I|u-n- és jogtudomziny doktora tanszékvezetéi egyetemi tanér Jézsef Attila Tudomzinyegyetem Nemzetkijzi Jogi Tanszék SZEGED Lenin krt. 54. H-6701
INTRODUCTION Nhwailays tlicre is very much talk about human rights; besides having become slop_.m~. t|| |ml|t|c:il t':uiip;iig|is_ they have a considerable literature in international law and |nilII trill law as well Still tl is a particular domain of this subject matter of multiple ramiIII at|uu~._ the l|Ill'|lliIllttIlill protection of human rights in civil war, which I have chosen llll tIu' tlu'||h- at inv .*iIIltl_\", It captured my attentionbecause it makes possible to illustrate hi-.| to \\ l|.|t .1 tlvgnev Iwu suhdomains of international law, the international humani|.u|.m la“ and the inh-inatumal law of human rights are independent of each other, se.t»n~I to \\l|.tl an extent they may be considered as integrally complementing each other an-I W hat .m- the |t|iIl\lt'Il|§ involved in practice by the parallel regulation present in both. tits mp In the l-l\'l that t'IVll wars have unfortunately become frequent (I), I also wish to -.h-at uliv ll mass vmlatimi of human rights occurs, the resort to arms offers itself as the Itlllll-Il\ nu-ans and olten the most efficient one of the struggle for human rights. I III-Ill\. I shall tllw investigate whether it is possible at all, and if so, to what an extent, In -|waI. at-mil a ttllltltlltll ~.t:nuIaiil nflnnnan rights. \
I IIIS I URN 'Al. lIA('K(iROUND AND GENERAL THEORETICAL ASPECTS I I h-Iimrmrimi of lumiun rights and humammrian law llninan iiglits Iiave three functions: I l'ttIIi'i'IltHI of the individual from (or creation ofa counterbalance to) trespasses ul Illv \I;|lt' organ:/.at|on;
.‘ Assiirriig the existence of individuals within a community organized into a state; I l'ii-inoting the development ofthe personality of individuals. ..Ilu|n:ui iiglits“, by which is understood the international sphere of the protection at mtlivulnals, as opposed to civil rights, in other words, the system ofthe requirements til nitern:|tion:|l law towards state legislation (Z). enjoy protection in international law In l\\'n ways;
th
5
I l'I|e regulatnm system with a ..political law of internal viewpoint“. the fundamental documents of which are the International (‘ovenaut on Economical, Social and ('ultural Rights, and the International Covenant on Civil and Political Rights of I966 (3). .1. The so-called humanitarian law, or the Geneva Regulation, which intervenes in the most dangerous situations arising in the course of armed conflicts. Since at its conception the Geneva law regulated the protection of war victims but in the classical sense (i. e. applied only to victims of armed con icts between states) and even today it is largely characterized by this, it will be referred to as the regulation ,,of external view-
point“, in contrast to the earlier (4). Naturally, there exist other differences between the two kinds of regulation, in addition to differences in viewpoint. The most important of them is that while the regulation ,,of internal viewpoint” is typical, i. e., it relates to the state of peace, humanitarian law can be considered atypical, an extraordinary and yet existing case, because it finds application at the time of armed conflicts. Another difference is that the regulation ,,of internal viewpoint” aspires to enforce in an equal degree the three functions mentioned above, whereas humanitarian law concentrates on the second function, i. e., on safeguarding the conditions of life for the individuals and is only so far concerned with the first function as it strives to enforce it against another state. In the first approximation the regulation by the international law of internal viewpoint lays a duty upon the state for the benefit of its subjects, whilst the duties emanating from humanitarian law are such as should be exercised by the state for the benefit of the citizens of another state. In spite of the foregoing schematic differentiation, mention should he made of the existence of another eld where the two sorts of regulation are (at least partially) overlapping each other: the range of questions concerning internal armed conflicts. Such an overlapping can be observed in that part of the Covenant on Civil and Political Rights of I966 which regulates the suspension of human rights for the period of a state of emergency — for a state of emergency can also be proclaimed in the case of civil war. Hence, in this eld, a dual regulation prevails, because, in addition to the I966 Covenants, the rules of the joint Article 3 of the Geneva Conventions and those contained in Protocol II of 1977 are also to be taken into account. This duality is, of course, also reflected in the different starting points --- with the result that the regulation under international law, owing to the latter’s two kinds of attitude, becomes entangled in self-contradiction. In the following this duality will be discussed on the basis of the regulation by universal international law, omitting possible regional contracts as being outside the scope of this paper. 2. Evaluation of the regulation under the international law of internal viewpoint For the treatment of this question it is necessary to review in a few words how the struggle for the enforcement of civil rights is correlated with the efforts aimed at derogating or suspending these rights, and how the state of emergency becomes a generally known legal instrument. (1
(4)
laxarriining the legal history of a state of emergency as an instrtnnent of law, Arpiirl loili notes: ..A~. early as alter the l7t-I‘) Declaration the French Convent had enacted ll law about II tihtte oi siege, following the proclamation of which all kinds of gathering were regarded an proliiliiterl" (5 I.
A eonrprelienstve and detailed regulation of a state of siege was then given in Article Itio oi the Aitgust ‘I, III-I‘! statute, passed after the November 4, I848 Constitution. As is stated hy Arpiirl loih, ,,tIrIs regulation proved to be so much successful that it served as a hasis tor siiriiliu regulations in a number of other European countries as well. This regi|Iai ton no more considers a state of siege as being solely a part ofthe law ofwar, the suspeioaon oi the right of gathering, sanctioned by martial law, but it creates, by the appliI at ion and extension of these elements, a new instrument of law“ (6). this l- reneh precedent may be considered as a classical one also because it covered all the areas wlIIt‘lI even today form subject-matters of internal legal measures relating to a wlitle oi siege: ,,'l'lris law provided an accurate description of the cases that need to or I nr lot the ordering oi n stale of siege, and, on the other hand, it defined the organs iIIIllIilIlIi'il to |iiiir'litliIi and apply a state of siege, and, finally, it also gave a precise enunrerat ion oi the rights Iiahle to he suspended in case ofa state of siege“ (7). the institution oi a slate of siege has become a legal means of the suspension of ltiliiiiivtliti I iinnittuttonaltsrn. I rain e itlIllllIIIt‘tl to adhere to this basis, and the April 3, I878 Act regulating a \liIlt' oi nirtge was also grounilerl on it, giving a precedent to the development in Europe.
Aiiooiing to the l)ecemher 5, 1848 Prussian Constitution, personal freedom, the liIvltIlnlillIlY oi home, and the liberty of press could be suspended in the case of war iti I|'I'rlfI In aihiition to this, the January 3|, I850 Constitution made it possible to sus|il|lIIl the ptrivllltilti eoneerniiig the attachment to a competent court, the interdiction of I‘iIii'i|.|i'iii\ ronrtu an well tut oi the right to gathering and public-meetirig and of the unlawinl n-I ouue to the aimed iorces ,,iir the case ofwar or internal disturbances threatening the |tiiltlit outer" Ihe Act on a state of siege of January 4, 1851 transferred the civil est-i alive |uiwt't to the military authorities, established heavier than normal punishments ior Ii'IlIIlII oi tences, and created, for certain kinds of crimes, a military court (8). I he ionrlriions in Portugal were similar to those in Prussia. In Austria, the restriction of constitutional rights under the May 5, I869 Statute win nroi IVt‘tl hy war, the possibility of impending military measures,internaldisturbances, high to-ason, arnl the more frequent recurrence of crimes menacing the constitution and peituiiial hnleiy (*1).
I lilllltl Itiunrtii used categories, such as increased defence, emergency defence, and state oi war, to rrnitriet the sparse civil rights left by the absolutism (I0). In (heat llrltain, extraordinary or emergency, laws were inacted in I914 and I920 tor the case of war and internaldisturbances, respectively. The English regulation is quite illllt‘It‘IIl from that in other liuropean states in that here ,,every emergency decree",
HI
7
hence also the suspension of the Habea_s Corpus dossier by the executive power, amounts to a breach of law. The acts perpetrated during a state of emergency — if they are contrary to the law in force — lead to reprisals, no matter who — whether the government of an organ of the government — they were committed by, and the culprit will be freed of the responsibility only if Parliament rules so by the enactment of an Indemnity Bill (1 1). In Hungary, human rights and bourgeois constitutionalism could be suspended in the case of war or of a military alert ordered in a danger of war. The quoted precedents are intended to demonstrate two facts: first, that the institution of the suspension of human rights came into being, both in the states in the forefront of development and those lagging behind, as early as in the 19th century; second, that in most cases the regulation covered, besides the war, internal disturbances and
revolts as well. In his paper on a state of emergency as defined by constitutional law, Laszlo Briza states: ,,The instruments of law are designed to regulate circumstances in peace, so they are not suitable for regulating the extraordinary conditions created by war" (I2). This statement might be extended to say that in a given case, the exercise of the class function of the state is restricted by the instruments of law valid for the time of peace, and its efforts to ensure it by creating conditions favourable to this spring from a quality inhering in its sovereignty. As Laszlo Biiza puts it: ,,What under normal conditions is a matter of indifference to the state, may not be so in the case of war” (I3). Still in derogating human rights one should always take care to ensure that the restriction and the extraordinary power conferred on the government, respectively, does not exceed the limits marked out by the interests of the state or, more narrowly, by the interests of war" (I4). ,,There may exist differring opinions as to what constitutes indifference towards community and what does not; these differences underlay the dissimilarity ofthe ranges of human rights at various times and in various states” (I5). This structure has also been adopted by the international law of internal viewpoint regulating human rights. Namely Article 4 of the I966 Covenant on Civil and Political Rights makes provisions for a state of emergency, accepts the possibility ofa suspension of these rights (with the exceptions listed in Articles 6, 7. 8 (Paragraphs I and 2), ll, I5, I6 and 18), and enumerate human rights only in subsequent articles. 3. Delimination problems of international humanitarian law. The notion of international humanitarian law The concept of international humanitarian law is approximated in different ways in the literature. In a wider sense it encompasses ,,all the rules of written or unwritten law which are destined to serve the respect for, and development of, personality“ (I6). A general but rather pathetically inspired variant of the concept is given by Jean 8
(6)
I'ir tet, tonner vice-presiderit ofthe lnterriational t‘onnnittee of the Red Cross: ,,lt constitutes that r'ttii'tItlt'l'iililt' portion of itrternational law which is alimented by the setttlrnettt of Iiuttrantty rrttrl is tlllt't.'It.‘tl to protect the personality" (I7).
Ihe general cotrcept above may be divided as follows. according to the literatttre: l'lll_Ih*l_/TN:liI'Al{Il\N LAW IN THE BROADICR SI'INSl'1
i‘?I_-.;i_lUM’°§l§_LA“l"l_ \
I I--~ t-- t---tt-- l
I..'i'r.tti=1.'i.t.t.i.'1t.=_l In-_
it aa oi it-ti the ilaap Invr
in. ri.r.r,, |It'i'I_ |_-nti ihlitttiu llir ilriiltr rItlll|IIt'tl
1-
C .
.
.
T
International humanitarian law in the narrower sense (ieneva law, I864. I906.
I929, 1949,1977. T
T
T
T-
in I’! "I an-I I'M‘! I ‘tr |'r it r-I-trip lirt lrttaiioti, ,I|IIrII
it |t iI| in |'|tiItir til, |'l,"\
Arronltng to ta‘/a lIet'cr.egli, it is proper to use the term ,,international huntatti-
tartan law" onlv tn iltc littl‘l'tiWt1'i' sense, for ,,only the totality of rules interpreted in the at-ore riarroa er rreroe, the so-called Geneva Law is worthy of bearing the attributes ,,hrtrnaoiiariaii“ anti ,,inierrrrttional“ simultaneously” (I8). Ihe rrepiiration of the ititernational regulation of humanitarian and human rights Initr tin origin Iii the riitference in the construction and conception of i.he sets of rules. International rorrrrnurrtty ts interested in the protection of human rigl'tts only in an iiiriire. t_ geirerrtl way. ltr the domestic literature lmre Szabo takes the view that systematic rtegrtttori oi lliiliiiiit rights, with systems based on racial discrimination, for instance, result It in ernlairgcrlng of pettce, and by right of preservation of peace, sanctions can be used
rtgrtltttit the tttaies practising racial discrimination. This is, in fact, the case where public opttrioti ttirty be t'egartIetl as directly involved (I9).
tlrntet rrorrrriil circttinstances the individual, as a matter of fact, maintains relations
to hhr own state, except when (in general temporarily) staying on the territory oi‘ another rtate or heirrg Itotueless, and it depends on this state whether it will guarantee violate Ithr lililiititl rights.
or rather
lltat trt, the problem has an internal character until a critical intensity, i. e., systernillli negation is rtittiinetl. The Geneva law, on the other hand, is based on the concept
that war gives rise to art exceptional situation, for the individual gets into relationship, not witlt his owrt state but with the organs and functions ofanother, hostile state, and for lliln reason, this problem requires an international legal regulation and a direct one to that.
III
I)
,,The different nature and construction of the problems coming up is likewise an argument in support of the differentiation, the separation, and at the same time one against the use of a common denomination” (20). In the opinion of the Genewa law, in war time the state enters into relations with the subjects of another state (soldiers, civilians), whose life, health, physical fitness, and human dignity sustain injury or incur the danger of this happening as a result of the extraordinary situation. ,,ln every case the direct involvment of the contending parties may be established and the mutual obligations of the states through the individuals continue to exist
throughout the con ict” (21). Within humanitarian law taken in the broader sense the delimination of human rights and of humanitarian law taken in the narrower sense (i. e. the Geneva law) needs some correction. One has to take into account the Article 3 common of the 1949 Geneva Conventions and Protocol ll of 1977, which lay down the regulation for the case of anned con icts of a non-international character. According to Géza Herczeg, this does not bring into question the international character of humanitarian law, however. ,,This is an exception and not a general rule, motivated and explained by the fact that any refusal to protect the victims of war would very disadvantageousiy affect the effectiveness of the relevant provisions of law in the case of international con icts — asituation that should be prevented if only because civil wars may easily escalate into international con icts, and it may not infrequently be questionable whether or not a given con ict has an international character” (22). As will be seen later, the fact that a part of the provisions of the Geneva law impose on the state an obligation towards its own subjects as well leads to a competition as regards the international regulation of the Geneva law and ofthe human rights previously referred to as having an ,,internal viewpoint“. Returning to the problems ofdelirnitation, distinction should also be make between the two branches of the jus in bello, The Haag and the Geneva law. Jean Pictet, already quoted above, uses the difference in fundamental principles as the basis for distinction; in The Haag law the fundamental principle is that ,,the contending parties have no unlimited right to choose the means to hurt the enemy”, whilst the basic principle of the Geneva law declares that persons rendered unfit for fighting and those not taking part in the hostilities directly should be given protection and human treatment (23). According to Géza Herczegh, the basic factor ofdeiimination is the spirit of the two laws. In this way The Haagiaw refers to the time where war constituted a permissible means of the exercise of sovereignty of states (jus ad helium). however, owing to the fact that the Character of the United Nations refuses to recognize war as a means of settling disputes between states and notwithstanding the fact that The Haag law, by its prohibition of certain kinds of weapons and methods of warfare, in point of fact also serves the protection of the individual and thus interferes with the Geneva law: ,,the fact that the launching of wars was considered permissible and legitimate makes this IO
til)
ttpe oi ittttttttrtittttt an ottttltttoti conceptiort, oiic which ctttttiot,hy tiny tttettrttt, ttaiitiiy ottr pteueiti wavtt oi lorilttttg ttt tltittgtt, and tor this rottsott the tttttttattitariatt cltarttcter oi"I'lte Ilaag law tiiitll he put tttto t|tterttiort" (.14).
the ptotttititittrt by the ttN(I-(‘hatter tloetr ttoi. of course, imply arty rttttterlal atrtttttttttttr htt the elttttiinttiott of wttrs itt ittterttationul relations. Both irt present ttrtd ltt |titlItIltlt' irttet wrtrtt rtpplicttiiott oi the llttttg law is obligatory ,,whlclt is the best solutiort tn the given atlvttrttn ctttttlttiotttt" I15). this tlivetgettee oi views is responsible for the fact that they wanted to eliminate
the provitiotttt oi law tetteetittg the ,,erosiott“ of the rules of war (I. e., the development to tin ittt itrritptett oi wttr ltrtvittg sutprtssed the late i‘Jth century and the early 20th cen-
not levtrli not Irv the tlevnlttptttettt oi‘ ‘Ihe Haagiaw because itt the majority opinion this tattillll it-art ltt art etotriort oi the ettrtiitial rttle interdicting, on the Charter's basis, the hntttriring oi writ tilrtettt or use of violttttce), and might entail still more dangerous
.oroe.prettrett llttt l|iiitit leii vttettttt tthottlti he filled up by extending the Geneva law. the nigttilh attt e oi the eittitonttitttr oi‘ complementary protocols and of the further rlttvttlttjiiiisliil oi the tatttevrt ittw ht tteen to itty itt that it will incorporate, assimilate The ll-sag I-ta
ttiatett taint llett iegh t.‘tti
lite ttrttne author rlelittes the ettttcepi its follows! ,.Thus international humanitarian
I-its lrtitittt that part oi the itilttl ol ttttettrrttiottttl pttbiie law which occupies a place among the ttottttt ttl wttttate otgrtttiettllv cottttectetl with them , at the same time being rtttttio-riit riiiietetrt ttottt iltettt. titre itt ittt ttiverttity of purpose and spirit. It does not |IilllFll the titatrtt it-t oi tttniottttttv irtw itttt itt ttttttle tip of cotttractual rules of the quasitttrrvetuai itttni til rt tetttth oi the rortrtttrtttty witlttrtprttttti tidttptattott ofthe Geneva ConvenIltritl tltiil Iii Iliilli ti|il‘IIiIi'll" I.‘ /I
It ttitottiri he rtotetl that tttete also exist itt the literttture iiuch an opinion that -tr I-trrwt-It-ttgt-t the utntttttt tr oi the ttettevtt lttw its a customary law, on the balls that by itrrvttrg jtrtmri liiltt ttttivtttsrilitv itottt tpttttti universality it Itas become a part of the international legal |tiitt llt tr, anti to utrppoti ittitt view it refers to the comrmn Artlcle3oftheI949 r ortvetttiottt lite tatnttr pottitiott itt tttitett by litiltt Vitrirtyi (28).
-I tin lune pntitlrmtit of international law, ofthe sociology of mtmtal rr-luiiort.tIttp.t tmtl of Ittmtan rights .. we are iotctrtl ttt declare that people at the UNO speak more and more about itttttnnt ttgitttt tttttl it-it hm ttttd ion ahttttt them; they are mentioned more and more ttliett. their It'ti|iti getting increttllugly wider without being dealt with in principle and In
ihrtot v, the pouihilitiett of their etttoreettteni are neglected and their basic aspects are not Illtiililiiltl ltottt tltttt tingle", states lmre Szabo (29). Ilrttt inei tttitttiitinttt Ittwlf not only in the tlN0‘s activity. There exists hardly a state torhtv which tvttttltl wager to negate human rights evenly. On the contrary, they prefer tttr-orpottttittg thettt into the constitutions or else they often and without any alteration tttritttte tttto the eonntiiutiom such parttt of the Declaration of Human Rlglttti or of the l'tttitr which they are hardly able to guarantee because of the relatlventm of their till
II
economic or social development. Nevertheless, all states do declare a certain minimum standard - quasi an admission card to the club of the democratic, or ,,20. century” states, Under this l understand not only the UNO, although it, too, sets as a goal the realization of universal human values, last but not least just through the institution of human rights. ln the international politics of our days no state is considered presentable that does not even recognize human rights. However, from the aspect of presentableness, the actual safeguarding has become of secondary importance — that is, the form has got the upper hand over the content.
The order to od when the early
other side to the problem is that in order for international law and be efficient some interconnecting elements are needed. There was a perithis role was performed by the sphere of ideas of christianity; later. in 19th century, this airn was served by the basic principles of liberalism.
In our days, with an Earth divided into antagonistic world systems, it is human
rights that serve as a common norm, besides the basic principles of intemational law and the cogent rules. lt is well known, however, that there are a number of different views as to just that these basic principles and the norms regarded as cogent are, so human rights are no doubt a very safe basis. ,,Might it be assumed”, lmre Szabé asks, ,,that human rights in the international sense are the standards of what every one of the national state jurisdictions ought to contain, thereby bringing about a partial or total change in the international function of human rights as against the civil rights within the state? This would mean that on an international basis, human rights got assigned an essentially new task. And if this happened to be so, would it not be reasonable to get consciously fixed — instead of the rights relating to conditions likely to lead to social conflicts -— mainly such theoretical legal aspects of social life which would resemble each other even in different systems? And what would then happen to human rights within the state, i. e., civil rights‘? Probably they would not remain free the effect of the indicated international development of human rights either" (30). However, the actual situation is still different - today’s standard only means an apparent identity, a purely formal one. Therefore, when actual regulation takes place, there is a variety of essential attitudes behind the ctitious uniformity of the states. Following its elaboration the state will vote for the convention, make another step by signing it — may be with reservations — but the dragging out of the rati cation procedure involving an actual obligation will make it possible for them to remain exempt from any compulsory self-limitation as long as possible. Still the fact that a given state has accepted the conventions must by any means be considered as a progress because this is equivalent to having accepted the standard, if only in the long run. ,,The
states consider their main duty to
preserve the internal order by every
means at their disposal or to restore it should it become disrupted, and in this eld they are rather disinclined to take upon themselves international obligations that would limit their freedom of action, and this all the less the more a danger of the overthrow of the power or of the state organization becoming disturbed exist” (31).
12
(I0)
In tuteiniitioiml law, there is no obligation as regards entering into contracts. it iii
ll Inn lat |iHllth'itl iweesstty, and no legal one, which makes the states sit down to ilie conloroln I‘ tiilile
Anoilwi iiit|itit‘l oi the probiein is that contracts may be denounced. This is only iiomi-it to,» tho rules oi procedure containing prescriptions for the coming into force oi‘ the it-ontoinion this being instnimcntai in the weakening of the quasi-universal charactiii oi tlni i'ii|ilim‘ll.
'- Hie mum t'hunn-terisrtes ofthe contents of the 1949 Geneva Conventions imil of Hi:-' hm /lrlrli mlul l’rut0c0l.s 0f1977
tho ionvvntionn helore W4‘) may be considered as having only historical iiIi|HIllilii| tl toil-iv, ni|u'u, going well beyond the provisions of the 1864, I906, and I92‘) .ooo-oiioio ,,the tom tteneva (‘onventions signed on August 12, 1949 have regulated the
tshotv tango oi piolilellis comprehensively and in a more detailed manner than ever lwiino '1 l ‘l
the iolwelitions oi iii-iii bear, of course, the mark of the era and the political situation in \\lil\'ll they were issued. The point of departure was the humanitarian legal
o-goiiilion their iii ltl|t't?, which had to be compared to experiences of World War ll, with tho |iti|||iill‘ to t'ti|ltlt‘lIiIl and prohibit the inhuman war methods of the Axis Powers in ooh-r to avohl their repetition in the future. The convention could not be extended to on It noun the regulation ot' which would have condamned ,,ipso facto” some aspects oi the Anglo Sasoii l’owi-is as well.
town lieu zegli ioimniaies this question as follows: “The fact that it provides adeqono prom lion tor the civil population against the arbitrariness of the occupants is u uigiiilh lllll mull. vet it cannot make us forget the negligence of the protection from the -tirogoiu ruining horn the military operations. It is true that at that time the political atitiHl|llit'i|I win unsuited lol this because the mere discussion of the matter would have ex|Illl‘tl in an ontiwoumiiiv light some important elements of the warfare ofthe victorious Anglo moron inlilltii (we the boiniuudinerit ot'Dresden, Hiroshima, and Nagasaki ~ P. K.). thin rwgligiiiu-v was, however, a serious mistake, it is born out by the wars in Korea and
\'n~ironu Ilw lilting in oi this gap in the protection of war victims constitutes one of the moo im||o|timt and most urgent problems, without the solution of which even the results iililill|it‘ll no llll under the (ieneva Law may become questionable" (33). I he rh-nomtruition ,,l‘)4‘l Geneva (‘.onventions" refers to the four conventions signI'll on August t.‘. I‘!-W. The first of these conventions features dispositions on the pro-
tm lion oi the wounded and desabled within the frame of the land forces, the second -truth iiom the mine viewpoint with the ,,protected persons" belonging to the navy. The ooonion oi prisoners oi“ war is treated in the third convention, whilst the protection oi
iiw t ivilliili |m|itllililtiti is discussed in the fourth. l'iotot-ols l and ll, supplements of the (‘onventions of I94‘), had been made after nun li piepiniitoiy work by the (ieneva diplomatic conference. In Protocol l the subject oi il||lll‘tl t-oni'ltets ot' international character is treated. in concretizing the notion of
tlli
I3
,,international character" it extends it to the lighting against colonial rule, foreign occupation, and systems of racial discrimination, which practically implies the acceptation of the standpoint of the socialist countries and the majority of the states of the third world, at the same time narrowing the concept of civil war con icts as well. In comparison to the I949 Conventions, Protocol I is of supplementary character: it increases the protection of the population from dangers arising from war actions, forbids bombardment of settlements and civilian goods in general (ban on the so-called strategic bombardment, with a listing of examples), and makes an attempt to clear the status of the so-called
guerillas, or partisans, de ning the sense of the term ,,combatant”. Protocol II, if compared to the elements of the common Article 3 of the I949 Conven tion, represents a narrow in down, but means expansion, concretization, and supplementing if seen in the context of the legal rules. It deals with the protection of the victims of con icts of non-international character, i. e., using a well-known but rather generalizing term, with the protection of the victims of civil wars, and is in many ways, also as regards its spirit, similar to Protocol I but smaller in size and less elaborated than the latter ( ).
II. QUESTIONS RELATING TO THE CONCEPT OF THE CIVIL WAR
1. Problems dealt with in the common Article 3 of the 1949 Conventions The introduction to the often cited common Article 3 runs as follows: ,,ln the event of an anned con ict of non-international character occuring on the territory of any of the High Contracting Parties each of the parties in con ict is bound to apply at least the following measures: . . . According to the commentary on the convention, ,,this article is one of the most important ones, a ,,miniature convention” in itself (34). The attribute ,,non-international” refers, according to its meaning, to civil wars. This attribute, however, or rather the fact that it is distinguished from armed con icts of ,,national character” only by the negative particle ,,non" leads to interpretation problems that may bear upon the effectiveness of the conventions. Namely just as much as it was justified to apply the term ,,armed con ict” to the war in the classical sense, thereby avoiding the distinction between actions launched with or without a declaration of war
and the entanglement in the determination of the concept of aggression and in the - not always feasible — regard to the fact first or typically become doubtful, 14
differentiation between attacking and defending party, finally, with that an armed con ict of international character exceeds from the very the ,,treshold” beyond which the effectiveness of human rights will thereby frilly justifying the intervention of humanitarian international (13)
lrrw
the eorrcept of an armed corrilict of norr-iirterirattonal character rerrruiirs u|rexpirrirr-
eri rrnrl rrlrsrrrrc.
As a rnatier of fact. the term ,,non interstate“ would be, here again, a more expresrrive one, lust as would be ..interstate law" instead of ,,international law". But this denornrrrrriron also irrvoives a practical problem, namely that although it is an obviorrs thing to irientiiy the concept of non-international armed con ict with that of civil war. there
riiri rt |rr||lrlrr‘| oi con icts that cannot be included, except with reservations. I-. rriiii]iIr'.t'.
I I Ire slrrte of Israel, proclaimed at an earlier date, overruns Palestine, existing only on |rrr|rer_ ill the srnne tinre expelling a substantial number of Palestinians also from the rr-rrirorr ot rrirrirriory Israel, with the aim of establishing a purely Jewish state. (Another .ontrrrrrorr rorrres horn the fact that this action forms an integral part of the so-called iron Arrrlr IrnrreIr.rn war, which is, of course an international con ict.) ' lrr I‘! /ti, rluring the Black September, King Hussein compels to leave a part of rtn- l'rilr'Iriiiiiilli reirrgees and crushes the Jordanian opposition that has ranged itself on llrrili \irlr'
I the I-trrniislr trulependence movement, with Iraq supporting the Iranian Kurds rrirrl Ir.rn the iraqni Kurds against the central power of state, although the goal, the irrrirlrillrlti oi rrrr irniepernleni Kurdish state, was well known to both. -I ,.ltorrgier . rrrerrtionrre en milme temps un autre cas intéressant du debut de ce net le rt lrivrril In grrerre errtre la Coiombie et le Venezuela oil la lutte en/tr/e une partie de l-r I rrlrrrlrlrie ei rrne partie du Venezuela qui etaient allies ensemble, a ete menee contre
l-rrrtrri |irlillr' rte Ia t‘olornbie et l‘autre partie du Venezuela . . . ” (35), states Hairs Wr lrlrerg
Unite rt rrrrrrrirer oi wars aiming at separation are quali ed by third states as national n rill oi lilrr-rrri ton, tirrrt is, either as an international armed con ict or separatism, depend-
irrg on rin-rr evrrlrirrtirrir, in their system of relations, of central power; thus the same war tr rii ire rter lnrerl international by one state, and a civil war, by the other (e. g. Nigeria vs.
lllrtllrl reirelliorr of the lbos; I-lthiopia vs. Eritrea). It is generally accepted that the key |rirrlilr'ili here trr the right of people to self-determination. if the war is fought for this |nn|rose, we will talk on an international con ict; if not, on a civil war. However, since the r|nerrlion rri the right to seifdetermination also gives rise to a number of problems Ir rrirr r'||l| ~nrr'lr as ,_peopie", ,,nation“ are awaiting elucidation, for instance), in practice Ilriu also |rr'i unis several interpretations in the concrete cases. Not a few ofother examples -oni-I ire rr'r'iierl, but even the ones so far mentioned do provide a sufficient basis for us
r-- ulrile tlrrrt rt is only for ,,want of a better“ that a number of con icts fail under the torn r-pt oi non international amied conllict.
tin tire other hand, the sheer fact that the signatory powers took upon themselves
rlli\ rnterrnriiorrrrl legal obligations regulating internal state relations at all represents an eirrrililrriil prrrgrerrs indeed, with particular regard to the fact the parallel provision rr-prnrtrrrllv reierreri to above was published I7 years later in the (‘ovenant on (Tivil and
llii
Political Rights (Article 4), and the Pact itself came into force only at the mid seventies. However, the fact of progress is not made questionable by Article 3 of the Conventions of 1949 — which give room to subjectivity - if only because Protocol ll of 1977, by its very formulation, incorporated into the determination of the range of application further subjective elements, this range being, as it has already been mentioned, narrower than Article 3 of I949. The article itself brings into the Conventions the principles left undetermined by earlier conventions, and which quasi sum up the essence of the conventions specifying all the acts that are prohibited under any circumstances. (These will be discussed later in this paper.)
According to Béla Vitényi, the purpose of these provisions is that ,,the basic rules of humanity, the essence of the Geneva Conventions, form an effective law also in the
case of a con ict of non-international character taking place within the state. Thus, in terms of the provisions outlined, the Conventions do not nd application to the same extent as they do in the case of con icts between states, yet they ensure that, from now on, con icts of non-international character will not be fully excluded from the scope of the Conventions. Undoubtedly, this solution con rms and supports the universal international character of the basic principles of the Geneva Conventions” (3 6)’ It should be noted that the above-mentioned ,,universal international character”, which is used elsewhere in the sense of cogency by Vitanyi, is a matter in dispute in the international literature, so it requires a more detailed consideration. 2. On the cogent nature of some regulations of humanitarian law As the current text-book on international law states: ,,. . . recent development in the eld of law has led to the recognition that international law contains rules of cogent character, whose absolute effectiveness is a concern of the whole international community. it would hurt the rights and interests of every member state of this community if two or more states were allowed in their relationship to preclude by a mutual agreement the prevailing of these norms of fundamental importance * the basic principles of international law. This recognition has resulted in the legal rule which states that any international contract that is contrary to a cogent international legal norm existing at the time of the conclusion of the contract should be considered null and void. This rule is also laid down in the I969 Vienna Convention” (37). In the Hungarian Encyclopaedia of Politics and Law a similar definition may be
found: ,,. . . international conventions are null and void if they are in contradiction with any rule of international law that requires unconditional application and is of cogent character (. . .) — according to the prevailing view, the principles of the UN Charter, for example, are of cogent nature. in addition to this, there are also other basic principles of international law, not expressly laid down in the Constitution, which are regarded 16
(14)
---gr-rii ones
"(it'll
Ir is rt n nil lrrrowrr irret that there are mrrny different opinions as to the real brrsic |rrlii- ijrlrrl oi lrrtelirallrrrrril law. A brrsic principle is certainly cogent, yet could any rule iir-rt n nor ronsiriereri rt irrurle principle be such‘? That is, a ,,princIple of determinative root. let Villlil in rt prrriirrl area of international law at most, e. g. the principle of the ro----tonr oi open lens, which, though is may be derived from the ,,principles", hr not rrnrmllr tr-ierl as rrrreir May inrrrrarritarian law or the principle of humanity be regarded og--nt' it i rt riellnitiorr of the concept by Jean Pictet, cited above!)
to rrrrrrprrrrsrrte tor Ilrls ,,i'ragillty“ two methods offer themselves. One is that the rrrlr-I or irrrnnrrritrrrirrrr Irrw and warfare, respectively, are qualified as having the character or -rrst--rtirliy law (see tiro view of liéia Vitzinyi) (39). it is readily seen, however, that It rs inrnlir prrlrlilrlti to rrrrrirrirrlrr tirrri the majority of the rules belong to customary laws, if rllil\ i-to rniw rlllrli all the generally rrppiied practice possessing opinio juris — such as the |-rrn. r|rlr- oi rllsiiirr iron tor eornbrrtants or the rules of internment, for instance -- has lwvii not only riern lilierl irrrt rrlso eirrborated, word for word, in diplomatic conferences.
We -rrr- tr-it with the other nreihod possibly a supplementary one — which is to assign ro lrrtrrrriiiiiriilriit Irrw_ or at least to its rnosi important niles, a cogent character. town llerr regh writes. In rirlrlilhrii to the provisions comprised in the 1949 Conventions, the parties may
-rlsrr orrrr Inrie lrr‘|iri|rilt' rrgrcerrrerrts. but these agreements must not be prejudicai to the -rrrn-rrron oi rin- |r|rrlet'It'rl persons, as laid down in the present agreements, and must not isrllilrl in rnrv rvrrv the rights granted to them. This provision makes the rules of the
Irvin-sol r rrnverriirrrrs rrt least in one direction -- cogent, inasmuch as it does not permit -on -tr-rrrrrron rlrrwtlwrlirl, that is, in the direction of the derogation and infringment of rlglris rirrrl in lrrrnvvierigrrr only the possibility of their enlargement and their being ensured nron- st stvrrsivvlv I his rirrrrse is of particular importance from the angle ofthe judgement or Ilrr1I|eiil'ViIlrlW rrrrrrwIroie"t-iii). llril irr rorriirrrrerl try the rule that appears with the same wording in each of the I-no -orrverriirrtnr, arrrl ar'r'o|rllng to which ,,no one of the contracting parties is entitled to
- ---nr|-t lire other party Ironr the responsabiiity devolving upon it or upon the other party tronr the violating oi the conventions (Convention I, Article 51; Convention ll, Article *- _t rrrrverrtlrrir ill, /\|th.'le I3‘), and (‘onvention IV, Article I48) (41).
..llre provisiorrrr in iirternational humanitarian law defend the basic rights of the in-lrvtrirrals nnrier tire circumstances of armed con icts. From this follows also the r-rnir-rrvorrr to invest with a greater power the rules, to let them possess an imperative churrrr tr-r lire Irrrrrlarrrerrtal principles of humanitarian law - the obligation to afford human
itr-riiiiiriiil to |re|sotrS having becorrre unlit for fighting or to those not participating in the lrosiiiitierr, tire prohibition ofcrrrel treatment or humiliation, ofevery kind of torture and
rirrvrrrv are trrterrraiionai legal rules of cogent character. What would be the use of qrerilniitg oi the respect for the Iirrrdanrerrtai human rights as a cogent international law rt lltrr prrrlillrllltrii of irrirrrrnan or inrnriliatirrg treaimerit of captives. the wounded and the llr l\ rllil rroi constitute a cogent standard‘? “ (41) rlrr
|7 . .
r\"lI
é>.rr»he_t-§l(J/...
Approximating the question from another angle, from that of sociology: ,,lt is commonly known that the Geneva Conventions of 1949 are shared by a very great number of states, hence they belong to those conventions which approximate uni-
versal validity most closely. Members of the most diverse groupings of states, also the ve Great Powers, are adhering to them. Thus, a statement pretending that ,the international community of states’ has accepted the Geneva Conventions and identified itself with them would not be far-fetched at all” (43). The above statements were concerned with the Geneva Conventions as a whole but they already gave a detailed listing of principles set down in the very Article 3 we are interested in. From these the Soviet international lawyers Poltorack and Savinski likewise
concluded upon ,,cogency”. ,,lt is remarkable that the parties are bound to ful l under any circumstances the obligations listed in Article 3, for, in the article’s wording, ,,the
con ict concerns all parties”. On the basis of their character the norms of Article 3 belong to the jus strictum and jus cogent” (44). Prof. Zorgbibe makes mention of the following: ,
/'
,,Le President Henri Rollin souhaite que le nouveau droit des con its annes soit
,,decentraiisr;”, selon lui les obligations humanitaires de l’article 3 ne sont plus contractuelles intere/tatiques, mais universelles, 2 l’egard de la communaute internationale; certaines d’entre elles ont le caractere jus cogens — la De/claration universelie et la Convention europe/enne des Droits de l’Homme n’imposent-elles pas ii l’Etat des obligations, telles que le non-recours 5 la torture, meme dans des conditions analoguesli la guerre? Et M. Schreiber, directeur de la division des Droits de l’Homme des Nations Unies, aussi souligne que ,,le droit humanitaire c’est pour l’ONU les Droits de l’Homme en periode de con it arme” (45). Stephen Marks mentions: ,,Le professeur Verdross inclut par example ,toute les normes ayant un objet humanitaire’ parmi les normes du jus cogens (. . .). (But in his opinion) il serait san/s doute faux de pretendre que toutes les normes du droit international des con its arrnes et tous les droits du droit international des Droits de l’Homme qui ne sont pas susceptibles de derogation ont le caracfere de jus cogens” (46). Frederic Siordet cites the following pathetically inspired sentence, which introduced the signing by the representatives of the governments: __
,,Les dispositions de l’article 3 representent un minimum que la civilisation ordonne
a tout homme d’observer if l’egard de ses freres humains. Pour ma partje m’y conformerai en tous temps et en toutes circonstances” (47). Prof. Dietrich Schindler (Zurich) also considers the humanitarian rules cogent: ,,The International Court of Justice, in handling the Straits of Corfu case (1949), expressed the opinion that there are certain general and well-recognized principles, to wit, the elementary considerations of humanity, which have binding force for all states. The essential substance of Article 3 forms part of these principles. For this reason the binding force of this minimum of humanitarian rules does not depend on the accession of a state
I8
(I6)
Itt lite .orrvrrrrttorrrt_ t|tilIti to the contrary, it is corrtpnlsory for all authorities claiming Itt -tr I trit lirilirtll III rt little" (‘ll‘l).
itn- rtltrrire t|tltrIiillttlil trttpport the statement that ,,itetrce, even if it cannot be claim...r rt iilnrttl rtnv rerrervrrtion trttd additional explanation that humanitarian itttertratiottal I-its rn Ill tottrlttv is oi ctrgettl character, its fundamental principles have certtrlniy r- -priterl this rpnrittv In ottr days, tttrd the provisions fixing the rights ofprotected persons -or-I rln- tttiirltttritit oi these rigltts, ttre not, by any means, ofdisposltlve character, but re-
pr--nnrr titles nrtrttir-titrg the cotttractual freedom of the states, attd which in this sense rrt-it tirnrr in- trtlillllliititl cogent ones" (49).
I Irn-r tlrerrrr optrtitrrnt confirm the view set forth by Béla Vitanyi, and which served as -r uirttiittg rrrrtrrt tor trrr. Still it must not be disregarded that the statements of the legal rrts|rt-Ill -no not r-orrtitrrreri trtretjaivoeaiiy by practice. The cogency asserts itseifin that no Iitir-tttrtilrrtttil it-grri rottitttcts contrary to the Geneva basic principles may be concluded; still lite provrrrtorrs trrtlrrrl to iind ttppiication in a number of international armed conflicts, rinn tilt opposite practice trtrty also be observed. The same position is taken up by I)avid I‘ I our-lite wirerr ire rrtrries: In the rrlttile oi tire widespread acts of violence committed on the territories of it-tr| titttl I ihtnpirt, tretiiret oi these states did recognize the relevancy ofthe joint Article t t-.rrr |ierrrrr_ It is rtecessttry to give a closer scnttiny to the notion of armed conflict, rt lilr it ht in ltlt t tire key issue of the branch of humanitarian international law we are conretrterl rs-tilt
Iirilrr Vitlnvi trays:
. Ihe trrrrrn trsed itt the text, such as ,,armed con ict”, leave no room for doubt ilr-ti the provitriornr oi Article 3 apply to con icts similar to war, and they do not apply at all In r ritttlrttti rtcis directed against the internal order of the state” (5 I). lllu irrrnr ,,t otrilicis similar to war" is rather a questionable one. For its analysis Ii tr ittir rrtrrrrrtv to esrtrrrltte the determination in Protocol II of I977 as regards the latter‘: +I|I|lllt rIlillIIV I h1I!tIt‘tlI ” ti]. I977
lire nrrrtrtrtrri field of application of Protocol ll is outlined in its Article I, in the iortrr oi ti positive anti a rtegative approximation:
,,l iris protocol, which further develops and supplements the comtron Article 3oft.i'l tn-rnrvrr t'otrvrnttlons of August I2, I949, without modifying the existing conditions of its nppiirrriiorr, trlrotrld be applied to all armed con icts not covered by Article I of the '-itijtpltliiitiiiltlly Protocol to the Geneva Conventions of August I2, I949 relating to the protrn iiotr oi victltns of interrtatiottttl armed corttlicts (Protocol I) taking place on the leiilltii v oi tr Illglt Contracting Party between its armed forces and dissident armed forces or other otgtttil/.ed trrttred groups, wlticir, under a responsible conttnand, exercise control over tr prnt of its territory attd Itereby are able to carry out sustained and concerted ttilliirtty operrrilotrs and, also, to carry ottt the provisions of this protocol. till
I9
The protocol should not find application to situations arising from ittternal riots and tensions, such as rebellions, isolated and sporadic acts of violence, and other acts of similar nature, these constituting no armed conflicts”. (In quoting Protocol I, he is essentially referring further to the common Article 2 of the I949 Conventions, i. e., the inter-
national amred con icts.) The foregoing also show, then, that non-international armed con icts can be divided into two groups:
l. those to which Article 3 of 1949 relates; 2. those to which Article 1 of Protocol II of 1967 applies. Still the delimination in this rm is not exact. We may speak of the existence of two concentric circles, the smaller one representing the sphere of applicability of Protocol II, and the larger, Article 3 of 1949. At the same time attention shall be given to the second paragraph, that is on the question of applicability. Namely the protocol excludes
only its own application in the above cases, and it is questionable whether the last part of the sentence (,,these constituting no amred con icts”) does not imply the exclusion of the acts listed from the force of the common Article 3 of the 1949 Conventions, if anned
con ict should form a criterion there as well? This question is answered in the negative by the literature. Michael Bothé writes: ,,Puisque le Protocol Il ne modi e pas les conditions actuelles d’application de l’article 3 commun aux conventions, la definition negative du con it arrne contenu au paragraphe 2 de l’article lei ne peut concerner que le Protocol II et non pas l’article 3. La question du champ d’application de l’article 3 reste ouverte” (5 2). Géza Herczegh mentions: ,,The International Commission of the Red Cross has thought it appropriate to include a third paragraph into the article de ning the scope of the protocol’s applicability lest the restrictive tendency prevailing in the rst two paragraphs should react upon the
application of Article 3 of the Geneva conventions” (53). I think that despite the fact that the restrictive rules of Protocol ll do not concern Article 3 of 1949 the acts listed in the protocol may not be regarded as falling under the force of Article 3 either, for the very reason because these acts have not been quali ed as armed con icts by international lawyers investigating Article 3 either.
In sum, there exist intemal con icts to which both Article 3 of the 1949 Conventions and Protocol II apply, again such ones to which only Article 3 of 1949 applies, and also such ones whose range cannot be de ned exactly but which cannot be assigned to any of the two conventions. (While being internal con icts, they are not armed confrontations.) The fact that a certain group of con icts partains to both conventions causes no particular problem, for Protocol II is based on Article 3, bearing and enlarging its spirit. For the interpretation of Article l of Protocol II it is necessary to survey to some extent the military characteristics of civil wars, with the restriction that only gueriila warfare, which I think is its most typical form today, will be investigated. (It is apparent,
20
(I8)
Ir-~----o-r
Ilnrl gtteiilltt tttciics may be used not only itt civil wars but ltt itttertttttiottttl
rte -rs rs r-ll I
i tin rt rm cpitnri t'lr'mt'rits of t't't'i'l war with special regard to gm-r II/ti tr'ttr_'ItH't'
I Io- llrtittllrtrtils oi lnterttatiottal Politics deiines gueriila war as follows: It tr-prrrserrts one Iottn of the armed struggle for national iiberaiioti or for a dettt-r- t-tilt progressive, attd tuvoltriionary system, supported by popular forces, waged -r,,, rrno ttn- rnvrtltiilliiiriiit regimes attd the regular forces of the imperialist powers sup|---tiitrg thnnr its iertttttus ate: a full knowledge of the political aims and their total t -t-|II-tilt r- the rrrtrohrtiorr oi the figltters and their acting in concert with the populaiiott, rtrr-~t-|Ir--It'll rntlttrrtv actions, the avoiding of confrontations lounched with superior -o- to, too es rrttoitil rtiiiitriilliigc . . . in a gueriila war, on a more organized, higher level ..r rio- iiglti gttetilltt grorrps ottctr may turn into regular armies waging conventional -\ it
I
II
M r rttrlittg to |'tIlltiItIt'l\ rtntl Savittski: s
lire rttrtreri struggle oi organized groups (insurrections, groups of anned forces oi iltr non errgrrgr-ri Itr .rtr rrtttteti conflict, fighting mainly in the back ofthe enemy, waging it rigltiitll t|tist| rvttt to rieiend tltc liberty and independence of the country, and which itr~tr o-It rrporr the lrrtge st ale s_vmpathy and assistence of the people” (S5).
In jtttlgittg gueriila wrrrlare the problem arises what one shall concentrate upon: Q
the trr-int-irrrri engageri itt war, the cotnbatant. or the manner of ghting. As a result oi
rtn- ooh r's|rlr"r'sltilI\ as Irattc-iireur, partisan, maquisard, resistance ghter, irregular lirnt|Hr ll'iltl\ in, t‘lt rttc, or itavc been, used as synonitnes for gueriila as combatant. Agrrtrr. there exist views which in the first place look at the manner of warfare, at rtn- Irtt Ilr rt rrtrrploveri the tact that the people's ghting for the enforcement of their right to wit rleirntnintrtiott etrtployed and still are employing gueriila warfare against ---iontrrl Iiiltl, ioreign oppression, racist regimes, and central power, explains in the ma-
|orlIt oi rrtses that Ilteit arnterl forces‘ organization usually differs from the structure oi those oi ttrosl cotrtttttcs.
I srrrrttrtirtg the civil wars of our days one necessarily comes to the conclusion that
tin» -rirove rtrerrtrorred two deiittitiotts (that given by the Handbook oflnternational Polirrt - rtnrl that oi i'oliotack attd Savinski (are, from a certain angle, one-sided inasmuch as tin-r or-erestitrrrtte the cvalttation aspect by considering the ,,rightful and just” character rt rtttttlilhltt oi gueriila war. Guerilla war, a ,,minor war" is rst of all and definitely a nr-ortret oi ttrttkitrg war. Mint all Iltts, it is of primary importance to make a survey of what criteria irt the prrr-t|-rttrletn e ttte proposed for the interpretation of the statement of facts itt the cortirnorr Atitr le I oi I949, attd when the conditions contained in Protocol ll of I977 will be r--g-rnieri its srtitslletl, respectively. /it torrling to l"réderic Siordet: ti'r|
3|
,,. . . des évenetnents qui sans étre une guerre internationaie presentent des catacteres d’une guerre et produisent des souffrances du meme genre que la guerre” (5 6). He considers it strange that the suggestion made during the rst debate in the diplomatic conference, according to which ,,il y aurait con it armé au sens de la convention a partir du moment 011 la police ne suf sant plus, le Gouvernernent serait obligé de faire appel a des elements de l’amtée et oh les rebelles auraient eux-memes des troupes ar-
mées plus ou moins organisées” (5 7) did not get included into the final text of the convention. Denise Bindschedler—Robert gives a similar de nition: ,,L’application (de l’article 3) devient automatique des le moment ou une lutte armée ti l’intérieur d’une entité étatique prend des formes telles qu’elle cesse d’€tre une simple affaire du maintien d’ord re. (Consequently, Article 3) . . .s’applique eo ipso sans
la reconnaisance de son applicabilité” (5 8). Professor Roger Pinto (Paris) states in his professional report: ,,L’existence d’un con it anné, au sense de l’atticle 3, ne peut étre niée si faction hostile, dirigée contre un gouvernement legal presente un caractere collectif et un minimum d‘organisation. A cet égard et sans que ces circonstances soient nécessairement cummulatives il y a lieu de tenir compte d’éléments tels que la durée du con it,lenombre et l‘en"cadrement des groupes rebels, leur installation ou leur action sur une partie du territoire, le degré de l’insécurite', l’existence des victimes, les moyens mis en oeuvre par le gouvernement pour rétablir l’ordre, etc. . . . les dispositions de l’article 3 demeurent applicables aux situations néés du con it et aux participants a ce conflit” (59) also after the government has restored law and order. On considering Pinto’s report, Professor Zorgbibe arrives at the following opinion: ,,La definition (namely that, according to Article 3, the concept of armed con ict is wider than that of civil war — P. K.) . . . semble meme trop large dans la mesure oit elie tend a inclure dans le champ de la nouvelle reglementation la presque totalité des insurrections du mond actuel — les circonstances retenues telles que le nombre et fencadrement des groupes rebels . . .) . . . etc. . . . (n’étant ailleurs ni cummulatives ni exclusives . . . ” (60).
According to him: ,,Le double critere du con it armé résiderait donc Ta la fois dans les caracteres de l’action et dans ceux de l’action du pouvoir établi: les elements de la guerre classique — emprise territoriale, exercice de competences par les insurgés ~ ottent encore a l’arriereplan mis en demi-teirtte: on n’exige plus Ia partie rebelie q’une certaine existence et q'une
intensité dc pression SUI’ Ie pouvoir établi” (6 I). Professor Zorgbibe adds to this: ,,la cate/gorie des conflicts internes désormais dédoublée entre les con its amtés ,,simples” et les guerres civiles au sens plein comportant naissance d"un quasi-Etat et emprise territoriale . . (62). According to the report submitted to the I969 Istanbul Session of the International 22
I20)
r --rrrrullliriir at tha that i'ros|. civil war is . .nn conilit arrne, caructdrisd par ties hostilittle no-ttant nun plilwl rlerr forces arrnées . . . Le (TICR a prls en cornriddrution la tluree ei t-r gravtil tin tontiii et les ttcicri tie violance gu‘l| a entraines. ll a dgelernent tenu compte tin -tr-ran ti Hrlrtrrtlrtiirrlt, ties groupes en lutte et du nombre des victlrnes des evenernents. taita ti iant t-ornrtaier que l‘armement dont disposent l'armee et la police, rend Olliitwlil ti linltrl t1|aa|rre. une insurrection armée impossible a moins qu'une partie do l'nroul- on rte la rnrlicn rre se ioigrre aux irrsurgés.
Ira tr, tie rrrrnrhronses situations de tension interne graves, sans recours aux arrnes. main than turiainarr corisdqrrerrces (telle particulierement l’arrestation sans jugemerrt tie grur||uIl rta parrarrrrren) sont fort sernblables a celle qui résulte de con its armés ou tie tr-artriru intrhiuttrrr" (hi). in this tornrvciiorr Michael Veuthey thinks that:
.l an tarrrrerr tie l'ar'ticle .1 sont a la fois clairs et peu explicites: .,coni'iit arrné". lrn|iililrl", _,iorr-arr arrnees" sernblent impliquer des operations d'une certaine arnpleur, ti aria rtlililllitl time (passee on previsible), un nombre de victimes et éventuellement trhttatt i'|ti0a tie vertains rnnarrdements présentés en 1949) un territoire aux mains des inrrrrtlrh” in-ll ll I Miller tltltll tr new feature to the foregoing: (although) ii (Article 3) has to be applied to every form of armed conflicts, it ll wrrlurrrtltlrt to assnrne that in a con ict the opposing party be motivated by a political or |nilrlir |n|||nnre" (US),
tiowaver, even Miller calls attention to the relativity of the establishment of a |rrrlilh ill |tllt|nrttt‘I
,,Wln1|i the activity becomes localized and limited in scope it may even prove rill“! nit to tell wlrether it is motivated by public or individual ends, whether it represents inmriitinrrr or a gner illa action directed against the government” (66). lira rrtrrrrrtprrtrrt of Miller is also shared by the Soviet international lawyers, Polto-
rarir arnl ."\'nvh|ll>;iI ,,'l'Ire criterion of primary importance in the given case is the political |rtl||rrrl4' rrl tlrn llgliilltg“ ((17).
tither clrrrracteristics listed by them are: the longlasting character of the actions, llln rarrarrimi arrnerl force, the power responsible for its actions, active on a given territors, arnl the striving rrfter statehood (68). the criterion of Siordet, cited above, the deployment of the army against the irrmtgvirilr, ll, according to them, doubtful because while it is true that ,,this circurrrstarrce llnrwu the dimensions of an armed con ict, still much depends on the organized military tartar oi the states concerned. In some states the ,internal police authorities‘ are so im|r-niant that they are capable to carry on for a long time the armed struggle against the irrurlrgrrltin, without the participation of the regular armed forces. Furthermore, in certain ntatra no strict parting line exists between the various branches of the anned forces. To rorrrritier. nntler such clrcurrrstances, the given criterion obligatory, might result in that the govarrrrrrent, under the pretext of not deploylrrg arty regular armed forces, could regard it-
r.tir
23
self freed from the obligations contained in Article 3 of the Geneva Conventions (69). The interpretation of the notion of armed con ict gave rise to new problems, from the moment preparatory work on Supplementary Protocol ll began. The Geneva Confe-
rence of Government Experts, in its rst session held between May 24 and June 12, 197 l, left the elaboration of the de nition to the Working Commission No. 2. Following a lengthy debate, a definition was worked out by the drafting committee, which however, the conference refused to accept: ,,The present Protocol shall apply to all cases of armed con icts of non-international character, and which have been taking place for a long time on the territory of the High Contracting Parties, and l. in which organized armed forces commit hostile acts against the authorities in office, and the latter use their armed forces against these persons, or 2. organized armed forces commit hostile acts against other organized armed forces, regardless to whether or not the authorities in office employ their own armed forces to restore order (the following, third paragraph may bejoined to the foregoing), 3. the hostilities have reached such an intensity as to make necessary, from a humanitarian point of view, the application of the Protocol" (70). ln the second session (May 3 — June 3) of the Conference of Government Experts a proposal was submitted by the International Committee of the Red Cross, according to which the Protocol .,shall find application to all armed con icts that do not have international character (. . .), namely to all cases where on the territory of one of the High Contracting Parties armed forces led by an organized and responsible command are engaged in hostilities ofc0llecrr've character“ (71). The draft submitted by the international Committee of the Red Cross to the second session of the Conference of Government Experts ran as follows: ,,l. The present Protocol shall apply to all the armed con icts which the common Article 2 of the August ll, 1949 Geneva Conventions does not apply to. and which takes place between armies or organized armed groups directed by a responsible command. I. The present Protocol shall not apply to internal disturbances and tensions. in particular, to revolts. isolated or sporadically occurring acts of violance, or other acts having similar character. 3. The previous provisions do not modify the conditions of application of the joint Article 3 of the August ll, 1949 Geneva Conventions“ (72). The nal text accepted in the conference has already been quoted elsewhere. According to Géza Herczegh: ,.Thus, Protocol ll takes as a starting point the conventional notion of civil war, the most important element of which is really the exertion of control over a portion of the territory. The existence of this criterion cannot be decided upon in a simple manner and unequivocally in each case, as the territory under control -— according to historical experience -- does not always constitute a comprehensive whole. The authority of the government may be restricted in the garrison towns to the main routes, whilst the rebels
34
<22)
roar rrnritnl the countryside, their territory becoming in this manner somewhat that rerrrittrllt one oi the ,,spots of a leopard“. Tire central government may then, referring to rtrr--ta tut-nrnsiances, refuse the application of the Protocol. However, the concept that -srrtllll have rentlered the establishment of the existence of the above criteria depertdent --rt the tit-cisrorr of the central government was not accepted by the conference. Hence, In tr» again just as in many other complicated problems ~~ only the concept of the bona rt.|. ialiilna-rri of the obligations may be regarded as a rule” (73). At rrrrrlirlg to Prof. Antonio Cassese: r..t..—i~ are outside both the physical and legal control of the national authorities" (74). lainrarv criteria are according to him the protraction and the intensity. To de ne rta~ I-ritu|_ he writes: ..they assume a scope comparable to the war in Spain or Nigeria. \tt . --trilit it that rlo not meet the strict conditions of Article l and may not regarded as rrtltllli rlr|rrn‘\lit' incidents either, fall but under the joint Article 3” (75).
.\. rtittllll to Prof. Draper (University of Sussex): lltnlvr the provisions of Article 1, Protocol II — which refers to full scale war ill!" r-altar t'tttt‘til of the Protocol by punitive sanctions is possible only of two ,,de facto" it-gttitrrs ‘tint er-ti unrlcr their own legal system on the territory controlled by them. (...) ‘mt it a iagai wstern may be that of the state concerned or one established by the ,,dissi-lvlil
ttt|ilitr|llV.(7ti)
At t rurliug to l)ietrich Schindler:
l'iuwttl tiny international law distinguishes between three categories of non-intertr-riiurral rlttttml t-orrfiicts. First, civil wars in the classical sense of international law, of
lrigli rrrraroitv, anti where the possibility exist that the government in office and third -r-rr-=- a rii rr'r'rrg||ll.c helligency. Second, international armed conflicts in accordance with llrr- |Hl|ll Article .1 of the Geneva Conventions, and third, non-international armed conlh- In in turrrnr oi Protocol ll of 1977” (77). It should be noted that, on the one hand, the
or-r|tir-itr a ta-t t||i in this mariner is questionable, and the order first, third, and second ~~ -rat-t he a more logical one; on the other, as will be discussed further on, it is doubtful
at ta-rirra u~|raraiton can be made between the rst and the third category. An ri|Iitlititi similar to that of Schindler is voiced by Aristidis Calogeropoulos--Stratil a ho also assumes three levels:
Mira a rnatter of fact relating to Article l of Protocol Il) en realite, il s’agit d‘un -rrriru ntvr-an tie conllit arme interne qui se place entre la situation pre’vue par l'article 3, --rituiru
nitration minimale" et le con it interne avec reconnaissance de belligerance,
-rarrrnn
\ilti;llitilIlllZlKll'I13lC' “(78).
I lit" t rttcria accentuated by Schindler are: ai i|u' ,,territorial" component, i. e. the territory occupied by the rebels; I-l r-ustcrrce of a conflict between the government and the rebels; thus, forexample, n .ira~t not apply to the civil war in Libanon and Angola. Hr"irirrriler's view is founded on the opinion current in the western countries of i trrrr|u' that ill Angola the Ml’|.A was able to take over the power only thanks to foreign
l-‘ll
25
(Cuban) intervention, and that there existed no central power during the civil war, and
that the various amied organizations were ghting against each other. This opinion is not shared by the socialist countries. They claim that the MPLA already held the central power when the Unita and the FNLA started their offensive supported, among others, by the South-African regime. At the same time ,,the distinction between the two kinds of non-international con-
flicts, as is found in the Conventions and Protocol Il, is hardly satisfactory” (79). ,,lt would be bene cial to return to a greater simplicity, as regards the categories of armed con icts, and to attain greater concord in respect of the material rules applicable in the various kinds of con icts” (80).
David P. Forsythe, too, incorporates into his argumentation the ,,insurgent” or ,,belligerent” quality: ,,The type of conflict to which Protocol II applies, is a major civil war con ict, an armed one, which means the surpassing of the state of insurgency rather than that of
belligerency, being still well above the level of internal disturbances such as riots, which are distinctly excluded from the draft on Protocol II” (81). Raising the issue of how large is the area dissident forces must control, and how long must be upheld this control, Forsysthe cites the Jugoslav, Mongol and Hungarian delegates: ,,The Jugoslav delegate expressed the opinion that ,whatever draft will be accepted, at the decision there will be inavoidable practical problems conceming the point at which, according to the draft on Protocol ll, a situation would develop into an armed con ict’.
As the Mongol delegate said ,it is not clear who is going to determine whether the hostile forces confronting the govemment are holding under their continuous and actual control and non-negligible part of the territory’. The question was put in a similar manner by the Hungarian delegate:
,,Who will determine the day or week that should be regarded the beginning of an in ternal armed con ict? ” (82) At an early stage of the debates the representative of the United Kingdom expressed his concem that ,,lf the level of applicability was set so high as to relate to ,classical’ civil wars only, this Protocol would be useless” (83).
A very interesting remark, made about the recent Iraq and Ethiopia developments, and which we have already quoted to some extent, is the following: ,,Neither lraq nor Ethiopia had accepted the relevance of the joint Article 3 during
the very extensive violent actions involving the retention of vast territories by the opposing parties, not to mention the existence of regional zones, not necessarily controlled by the dissident forces and probably not completely controlled by the govemments either” (84). As mention has been made of the recognition of the insurgent or belligerent status, it is necessary to review at least partially this range of questions as well.
26
(34)
l a tut onnaissatrce rle la belligerance ne fut tout rl'abord pill conslderd cotnrne urte irislllllllllll |nrltlit|ue ltrtldpetrdarrte rnaisblen plutfit corntne le prelude de la recottnaiuttrrce
t ---- tit-its-"el l'lat on tl'u|t trouveau governernent. ("est seulernent an cours des guerrestlu ~t\' stin In t|tie l'trrsllttrtion dc la reconnaissance des droits dc belligerence s'e|t dever-,.,atr- lit‘-)
I he test ltrurltt oi interrrtttionai law handles this problem as follows: the tertrgttliltitt as insurgent by the central government entails the legal corr....,-a-al tr that the rebels captured will be freed from the criminal responsibility and treat- ll -o jttiiotwll oi war, provided the same treatment is accorded by the insurgents to the
r,-tat---l utltlhttu oi the government. This fomr of recognition nds application in excepMore llr\t|iit‘lil is the case where insurgents are recognized as a belligerent party, ta t. rrrt -tits the t-orntng into force, between the warring parties, of all rules of interna-r -ll-ll I-ta
that relate to armed con icts between states. (. . .) in order to be
- t--oa h--laetl as a belligerent party, the existence of certain conditions is usually rer-tro-~l l-t the govarrttuettt:
-rt llir lmtttgttrtil shonlrl exerce real control over a part of the state territory; I-i rht-y ullrrtiltl have a responsible government;
. r lllt-\_ too, trlurtlltl observe the rules of warfare as recognized by international I |
till.)
lteta llttt r|ttr'ttiiott arises of what a broad interpretation is given to the concept of ‘tit ta trrrtettl Nanteiv. ti we are satisfied with a certain central governing body on the territ--r.
r ti|tlt'tl by the insurgents, in the name of which government the gl1ting is being
unit--l --tr rhea ti may he stated that the criterion necessary for the recognition as a belr-,- r. at pant rs, tn tart, ltlentical to that contained in Article 1 of Protocol ll. Accordingt.
tto- -irltererrt e seerntr to he in the fact that, while the observation of the provisions of
t*---t--- t-l ll rapreserrts an international legal obligation, which automatically comes into I--r r» -ts the - tilvritrtt has been realized, the recognition as la belligerent party depends on tit» the teihtti or the cctttral power. if recognition is accorded by the central power, this - at -tlsrt araaa that it itrkcs upon itself the observation of rights and other provisions lying tr. .-aal llte st tt|u' at Protocol ll, (that is, the totality of the 1949 Conventions and Prolttr Ill
'
ill
N-rlrrrallv, lot obtaining these additional rights, no recognition as a belligerent party is at-t--it--l as tltcy could be accorded without that as well by the central power. It actually -lr-|II=lltll on the strategic position and the prestige of the state whether it really makes
-tw rtl the legal rnstrurnent of the recognition as belligerent. This happens very rarely, rr..a.-tr-r anti ii ts true what (‘alogeropoulos--Stratis has said about recognition and .|a-thtt. aiton in general:
ti a guerre est avant tout une affaire politique et une affaire tres grave qui peut Ilnrll ties r'trtil4"t|tlelIt;0l tiirectcs ct c'est souvent le cas - surla surviedesgouvernements. i tut ties atouts rlortt ces derniersdlsposent est leur pouvoir discrdtlonnalre dc lure me-
e~-
21
me limité par des conditions objectives A de reconnaissance et de qualification. Et dans ces cases l’intér€t politique l’emporte presque toujours sur finterét humanitarire” (87). One may share the opinion of Rosalyn Higgins: ,,lt must be said that (. . .) because governments do not wish to see themselves bound by the legal consequences of a recognition of insurgency or belligerency, the recognition of this status has lost all its practical signi cance” (88). It is evident from this opinion that, while certain elements of the fact may be graded differently, it is hardly possible to define the decisive problem, the intensity of ghting, accurately, so the way out as regards the long lasting character, the size of the territory, the co-ordinatedness and intensity of the actions, the real power, etc. — will be indeed the bona fide fulfilment of international obligations. Jean Pictet gives adetailed enumeration of the criteria as early as in the comment on the common Article 3 of the 1949 Geneva Convention, and although some of his statements are weekened by the opinions quoted above, his enumeration as a whole is an authoritative one (though he, himself, notes the absence of their obligatory character) and not only in respect to Article 3 but also to the help l think it renders us in the inter-
pretation of Article 1 of Protocol ll. ,,l. La partie rebelie au gouvernement légitime possede une force militaireorganisée, une autorité responsable de ces actes, agissant sur un territoire determine et ayant les moyens de respecter et faire respecter la Convention. 2. Le gouvernement légitime est oblige de faire appel a farrnée réguliere pour combattre les insurgés organises militairement et disposant d’une partie du territoire national. 3. a) Le gouvernement légal a reconnu la qualité de belligérant aux insurges on bien b) il a revendiqué pour lui-meme la qualité de belligérant, ou bien c) il a reconnu aux insurgés la qualité de belligérants aux seuls fins de l’application de la Convention, ou bien ~ d) le con it a été portéa l’ordre du jour du Conseil de Sécuritéou de l'Assemblée générale des Nations Unies comme constituant une menace contre la paix ou un acte d’agression. 4. a) Les insurgés ont un regime présentant les caractéristiques d'un Etat. b) Les autorités civiles des insurgés exercent le pouvoir de facto sur la population d’une fraction déterminée du territoire national. c) Les forces armées sont placées sous les ordres d’une autorité organise et sont prétes a se conformer aux lois et coutumes de la guerre. d) Les autorités civiles des insurgés se reconnaissent liées par les dispositions de la Convention. Ces criteres sont utiles en ce qui'ils permettent de distinguer un veritable con it armé d’un simple acte de banditisme, ou d'une insurrection sans lendemain” (89). it is worth nothing that Point 3. a) is regarded by Poltorack and Savinski as a con28
(26
iii-r trl lltllliiitillttimlt‘||i|||1t‘l|l|(ilil)
i ltnve aheativ t-ltetl the statement from the llandbook of World Politics. saying that rrtt a higher level of war gueriila troops would often transform into regular annies .tttrtltrt lhttt a so t aileti eotrverrtiortal war (. . .), although gueriila warfare would continue Hisitttg Hit all llrtlll
iittltil".
I his l tonsttleretl irnportant to repeat because in my opinion it yields the key to the ttttetptt-tatitttt oi the llrst paragraplr ofArticle l ofProtocol ii. The definition by the Prot.-. at a tit tetttttniy be fnltilleti once the hostilities have exceeded a certain threshold of ttttt-tort», that ls, they irtrve reached a ,,more organized and higher stage of fighting" and I ttritv rogttlilt attains", conducting at least partially — ,,conventional war”; in this -to lltr-\ tettatrrlv are able to exert real control over a part of the country's territory. lttts tttta ever, t tnrrrot by any means imply the negation of the fact that gueriila (partisan) --tots llill\ ttlsrr have nrtder their control areas more or less connected with each other, t tr is t|ttllr\ t-otteinvahle that the conditions of Article 1 of Protocol ii might also be tttt-t at tr tattle tttgattiltttl yet relatively lower stage of the struggle. ttt am tar it can be stated, however, that in order to obtain the right to becomlrtg tttt»|e- ls t--r only bent~i'icirrries, according to some conceptions) of the irrternatlorrai legal rt-gtttarttttt trtstttgntrls first irave to demonstrate, to achieve successes. By the way, this attittttle is the essence of the whole conception, which i am going to point out in more .lt-tail tatet_ tttuuely that in the regulation the actual situation, the military successes are e t alttalorl tutti tht are tinned groups, ,,armies” are taken into consideration which have proven lltr-it tstrtlli lty \t|r'|nrl¢|\_
|'|I to now I have been aiming at investigating the validity of Article 3 of I949 and ttt t'tttrtt. oi II oi I977, respectively. The nal conclusions will be drawn later, in Chapter twt atal V, iollowitrg a survey of the detailed regulation. /is is seen, the detlnition as given by the Protocol is a subjective one; it also corrrattts stone ohtective elements, the interpretation of which naturally allows a hlgir degree oi tarltjet-tivtty. 'l'o begin with, the size of the area quali ed as a part of the country, the ttegtea oi intensity, and the length of actions represented by the ,,mllitary operations", the ttrgarrtzetl armed group, and the section on when control ceases to exist, analysed tritttvn all are factors the concretisation of which, so it seems, is possible only by the trttrotint-tiorr of further subjective criteria, leading, in turn, to a reiatlvlsation of the regttlrtllrrtt.
‘i. lrrn-rnatlonal legal regulation of ,,r'ntemal viewpoint” relating to human rights in civil war ltr the following, efforts will be undertaken to show how the situation outlined, t tr the intensity of the actions ofwar referred to in Protocol ll (and indeed in the I949 t onveutlons) aliect the state, and this done, the point of departure, the suspension of iattrnur rlgitts at the time ofa state of emergency (exceptional circumstances, exceptional ||tiWt‘il, exceptional state of affairs) will again be discussed. rm
29
For this purpose Article 4 of the Covenant on Civil and Political Rights will be examined together with the dispositions of Article 5. The section referred to reads as follows:
1. During a state of emergency threatening the very existence of the state and proclaimed of cially, the states partaking in the Convention may take steps strictly in accordance with the given situation, which differ from the obligations taken over in the Convention, provided that such measures are not in contradiction with other international legal obligations and do not imply any discrimination based exclusively on race, colour,
language, religion, or social origin. 2. According to this provision, no deviation is allowed from Articles 6, 7, 8 (Paragraphs l and 2), ll, l5, l6 and i8. Thus, the question is whether the realization of a popular action or an armed conict that meets the conditions laid down in the Convention might be qualified as a ,,threat to the existence of the nation” and as such justify the proclamation of a state of emergency. The second part of the question is much easier to answer. A state ofemergency is proclaimed by the state when it is unable to defeat, without this step, the attackers (whether internal or external) or if the introduction of it is likely to make its positions more favourable and the number of its victims less. According to international practice, a state of emergency is readily declared in critical situations, in fact, there are a number of states where if things go on like this a state of exception (state ofemergency) is considered normal and its lifting and exceptional step. This is illustrated by the obvious example of Chile, but there exists a number of states in South-America, Asia, and Africa where co-existence with the state of emergency, with its prolongation from time to time, has become quite a routine matter. The question is, as Daniel O'Donnel puts it, whether in order to solve the problem ,,the constitutional requirements should be met or the political (both internal and international) opposition reduced to a possible minimum. Quite often a state of exception is made recourse to for justifying the restriction of civil and human rights to an extent normally acceptable or well beyond the necessity, also restrictions which affect the broad complex of human rights, even those which are fundamentally alien to the very nature of society. (. ..) They create a climate of impunity (...). Under such circumstances murder. torture, extortion, and corruption become daily occurrences” (91). in addition to this, the author is right in saying that ,,it would be incorrect to equate a state of emergency to a violation of human rights“ (91). His opinion quite agrees with that of the socialist jurisprudence: ..Governments have the rights, and no doubt the obligation as well, to protect the security of the state, in the people’s interest. Under certain circumstances when ordinary measures fail to solve this problem the right to apply extraordinary measures increases” (93). The most important element of the article of the Convention cited is perhaps that 30
(38)
st lltt ttl ttttttttgttttrv trrrtst cotrstitrrte a ,,threat to the existence of the nation". This is a tt. titttt ttt evttltttttiou; it would be difficult to determine exactly what could be included oat - ttlttgttlv atul what could not. Thus the thesis about the relativizatlon of criteria is ttt t ttt tltls t ttse as well. llowever, aware of the news relating to world politics, it can be
.t .t..t that toterrtttttortttl pttblic opinion or rather the policy of governements is not , ..tt- -ti-o at titistptttstiort.
\ltlttttt|l| l'ttltrgt:'t'opol0Us- -Stratis investigates the European Convention on iiunran it tgltt t tt is wtttllt tptotiug from him the position taken by the European Court of Human tt -,ttts -ttttt et tttug the cotrtponents of exceptional danger (danger exceptionnel): i ii tittut hire exceptionnel. it -lott bite irntnlnent. I it that ttliecter fensemble de la population.
t it -tort tttttstltttcr une menace pour la vie organisee de la communauté composattt t I to
|'t tj
it - ts-tit-tt litggtrts, too, cites one of the positions taken up by the European Commis-t -t- -tt llttttttttt lligltlli
st . tttti ittg to the Commission, the existence of the following elements is required: t -ttt at tutti, or trutninent, state of emergency, tt. Ittt it involves the whole nation, t -ttttl ts-ltitlt entiattgers the continuity of the organized life of the community, i tltt- ttottttal measures and restrictions permitted by the Convention being no
t-7-tttet sttlltt teat lttt the tnaitttenance of public safety, health, and order” (95). it - ttttltrrg to littsttttltiades, Article 4 of Covenant ii ,,correspond a une situation de l-tttgrl tptt tlttpasse tic beaucoup en gravité les situations de danger public, de danger de
t --t-It» |Ittltllt tttt la secntité publique . . . et qui affecte fensemble et non pas une partie -ltt |tr tijllt‘
lull)
t.t-t ages Matitiakis, judge of the European Court of Human Rights stipulates a crite-tt-t- -ttttsttletttlrly tiltlererrt fromthe foregoing ones, and which even might be awkward in .t- to-tl tt|t|tlit at ltttli
l'ttt tlttugct public on entend une situation tout-a-fait exceptionelle qtti met . . . en pettt ie tout ttoatreutent normal de l’ordre public etabii conformement 0 la volontt! des ttto, ens iegaletucnt tuanifestee” (97).
tfltouuel lists the states that declared a state of exception during the last years: \tgt=ttllilti, llattglatlcsh, Brasilia, Canada, Chile, Greece, india, lraq, Ireland, Israel, Malayott Mauritius, Nicaragua, Oman, Pakistan, Paraguay, the Philippines, Republic ofi(orea, tttt-tta it-one, Syria, Taiwan, Thailand, Turkey, Republic of South Africa, United King-tttttt I hngttay (98).
I ttatrtlttlttg the reasons for the declaration of a state of emergency (reasons that are ttttt attitet|ttt-tttly but pretexts) he states: ..lhe circumstances that prompted the states to proclaim a state of exception (itr tttttt tetra he includes a state of errrergettcy, ,,iuternal war“, atrd tnartial law)were differtt'tt
.il
ent. For instance, the killing of a government of cial (North-Yemen, 1977), the strikes taking place in key sectors of the economy (Mauritius, 1971), politically motivated murders, destruction of property, the existence of subversive organizations, attempted coups d’état, civil disturbances and riots, border skirmishes, and local gueriila activities. After all it is surprising that the situation which represents the most unambiguous threat to national existence — extensive civil disturbances and inability of the civil authorities to maintain public order — should be the least common reason today for the proclamation of a state of emergency. One of the principal common reasons is concerned with local guerilla activities and border warfare (...), the other two reasons for declaring a state of emergency being politically motivated violance and the existence of subversive organi-
zations” (99). As have been mentioned above, one — and, perhaps, the most important — element of the article is the statement about public emergency as constituting a threat to the life
of the nation. (In French: le cas ott un danger public exceptionnel menace l’existence de la nation.) I esteem it important because in this manner international regulation offers the possibility to utilize two kinds of state of emergency concepts, a general and a particular one, i. e., one, too, which is born from a situation threatening the life of the nation, and it is only in this latter case that the restriction described in Article 4 of the Covenant would be permissible. The differentiation between the two is based on the intensity, and it would make it possible to compel the actual indulgent practice to ful l its
function, to protect to an increased extent human rights. On the other hand, this would also mean an impiicite acceptation by Article 4 of the Convention, of that order of structure of the institution of the suspension of human rights which is similar to that once employed by tsarist Russia (three stages: increased defence, extraordinary defence, and state of war) or to that included in the present
Spanish or the earlier Polish constitution (two stages). According to the August 20-21, 1983 amendments to the Polish Constitution, a state of exception covers public disturbances and elemental calamities. A state of war and a state of emergency relate to external danger only. The question may be put, however, whether the case where only one category of state of emergency is acknowledged by the internal law of a state would cause a problem. Surely, such a case would not be more complicated logically than the one where a single-stage state of emergency by international law is faced with a multiple-stage one by internal law. l think this problem cart be solved if the concepts of a state of emergency as viewed from the aspect of international law and internal law, respectively, are considered strictly separated one from another. That is, from the angle of international law it is quite irrelevant how many stages a state of emergency by internal law possesses, for the 1966 Covenant authorizes a suspension of rights only if the state of emergency is brought about by a situation threatening the nation’s existence.
The most simple case arises when a single-stage state of emergency by internal law comes to be faced with a two-stage one by international law. (By the way, that is a most frequent occurrance.) If the state of emergency by international law, too, has multiple 32
(30)
.. t tt...tt -trt ittvt-sllgttlltrti oi the actual legal ltrstittttiotrs will becotne necessary; strcb tttsttt-ttt lttts also to be petlttttltetl today. however, If a trtultiple-stage state of ,- tt , I-7, ttttt-tttal law cornes to lace one by irrterttatlotral law, known to irave one -tt-tr-tttt
tt rurtst also be interpreted as a restriction that at the moment of the
t---tttettt the tltrttget tttttsl be really existing one (I00), just as the first cluttse of - t
t s-rttttg that trreastrres trttty be undertaken only to the extent required by the stttt-ttrtttt atttl the ltrst patagt'apIr of Article 5: ,,No provision ofthe Covenant shall
~ =,ttt-rt-t ttt sttt Ir tr tttatttrer as errtitiing any state, group, or person to perform such rt tr, .tt itt resort to such acts as would aim at the annihilation of the rights and
t t I
I I
ttllllltitl ltt the t‘ovetrant, or to restrict them to an extent exceeding that tt to lltt-I ttvttrttttll."
t .t. t ttt ttt. stlt is oi the opinion that the clause ,,necessary from the viewpoint of the , t tt -t
I
-t-t- t --t the tlerrrocratlc society” and similar clauses occurring in some articles may -- rt trttlt-tl astestrtt'ltttt|s(lOl).
i -ttrt t-t the opinion that the clauses referred to by Péter Kulcsar mean restriction in
. . rt t t ast- a latte ltttttrtttt rights have not been suspended in the sense of Article 4 and no -t tt -tttttgt-ttt tr ittrs been declared. The authorization by Article 4 as lex specialis pret-» tt- s -ttet the other articles, so from the viewpoint ofa state of emergency the ,,re.~ t tt ~tts llttl-etl ttr certain rights are indifferent.
ttt. ttlett that a stale of emergency might serve as a means of eluding the institution t tattttatt tigltttt has also been raised at international level. The international conference .t ta-~ t t-ts tteltl ttt Vienna itt I954 to protect basic freedoms under the motto ,,For a de..... tart. tlglti to liberty. for the freedom of peoples” states, in its resolution, for example: the ttttllt‘lt'Ilt't‘ can see an obvious connection between consolidation of human -tstttt -ttt-I peat-e We protest with the utmost of our power against the use of exceptional tt- t ttllvtt ttetttctl lot the time of war -- or of unproved charges relating to the security t the state tts a trreans ofeluding human rights” (I02). N-rtrtrally, trrttll such a statement finds itself included in an international legal .=ttrt-ttt its possible impact will be very little indeed. The restriction contained irt Artt it ‘t ttl the t'overtant is rrtuch less than that. Summing up, it may be stated from the
t trt-gttllig that there is a certain sequence of progressivity between the statements of t-t.r at the ttrtetrrational legal contracts which have the task to protect human rights, and tltts tttttlet rttctttrtstttttccs where the democratic functioning ofthe state becomes dlfllcult
--t t-t t-tt impossible, calling into question the internal legal guarantees of human rights and tt-tt ltttttttttr rights tlrerrrselves, and endangering the very existence of human beings. The tltt-tt ptttgtesslvity is, as follows: I state ofemergency (state of siege, state of exception), ‘ the corrrtrtott Article 3 of I949
non-international armed con ict,
I Protocol ll of I977 non-international anned con ict in which the insurgents It-rte trt hievetl successes, brought under their control certain areas; there are concerted tilt
33
war operations, and ghting is being done in a more organized form and on a higher level. In the following the particular rules relating to these statements of fact will be
examined.
III. DUALITY IN THE REGULATION OF CIVIL WAR
1. The positive rights included in Article 4 of the 1966 Covenant Article 4 was cited earlier. The articles numbered therein consider the following rights as indispensable ones: 6. the right to life (death penalty is permissible); 7. interdiction of torture and of cruel, inhuman penalty, or treatment; interdiction above all, of subjecting persons to medical or scienti c experiments without the voluntary agreement of the persons concerned; 8.1.
prohibition of slavery and slave trade;
8.2. prohibition of servitude; ll. prohibition of debtors’ prison; 15. nullum crimen sine lege; nulla poena sine lege except when the act or omission constitutes a delict at the time it is committed, according to the general principles of law recognized by the community of nations; 16. the right to legal capacity;
18. the liberty of thought, conscience and religion. If we neglect for the time being the restriction in Article 4, namely that ,,provided that such measures are not in contradiction with their other international legal obligations
and do not imply any discrimination based on race, colour, sex, language, religion, or social origin”, then it must be stated that we have to recourse to the logical principle of ar-
gumentum a contrario. That is, all that is not prohibited is permitted. Referring to the starting point: the applicability of Article 4 of the 1966 Covenant II, of the joint Article 3 of the 1949 Conventions and the 1977 Protocol II alike may be triggered by the same
legal factor, civil war. Let us turn, therefore, to examining what the rules of humanitarian rights are for the relevant case. 2. Rights protected by the common Article 3 of the Conventions ofA ugust 12, I 949 In the case of an armed conflict occurring on the territory of any the High Contracting Parties each of the opponents is bound to take at least the following measures: 34
(33)
I. All persons not participating directly in the hostilities, inclusive those members
of armed forces who have laid down arms and those who have become unable to fight as a consequence of illness, captivation, wounding, or any other reason shall under any circumstances be given human treatment, without any discrimination founded on race, colour, religion, belief, sex, origin, or wealth or other similar criteria. For this purpose, regarding the persons mentioned above, it is always and everywhere prohibited a) to make an attempt on anybody's life and corporal integrity (any form ot
homicide, multilation, cruel treatment, torture, and torment; h) taking of hostages; c) outrage to human dignity through humiliating and degrading treatment;
d) any penalty imposed without a preliminary sentence by a regularly established court functioning on the basis of essential jurisdictional guarantees recognized as indispensable by civilized nations.
2. The wounded and sick shall be collected and be given adequate treatment. The contesting parties, in turn, shall make efforts to enforce through separate agreentents, partially or wholly, other provisions of the present Convention as well. (‘omparison of the foregoing may lead to the following conclusions: The common Article 3 of the Geneva Conventions also recognize other rights, namely
(l) it prohibits the taking of hostages and (.1) multilation as a form of penalty; (3) procedural guarantees: courts established in proper form and functioning on the basis ofjurisdictional guarantees recognized as indispensable by civilized nations. The question now arises whether, and in which regard, Convention ll of 1966 is olfering more than does Article 3 of 1949. The answer is positive, because it declares the
right to legal capacity, narrows _in the circle of medical experiments by making them tntltllll tl l on the agreement of the subject, and prohibits the following: ( I ) slavery, slave trade, servitude, (Z) debtors‘ prison.
I think, however, that this latter relates to situations and problems that may be teganlcd atypical. The third articles make no mention expressis verbis of a) freedom of religion, thought, and conscience; bl principles of nulla crimen, nulla poena sine lege, and c) right to legal capacity.
The argument may he advanced, of course, that the rights under a) and c) form pints of the ,,guarantees acknowledged as indispensable ones by civilized nations". No doubt, however, the term ,,civilized nations" is rather obscure itself, one that indicated -tonne sort of I-Iuropean superiority, especially at the time of its formulation; its effectivettcss ts further weekened by the lack of details as to what kinds ofjurisdictional guaran|tt|
35
tees it is speaking about. Such details are given in Protocol ll, which, as mentioned earlier, does not relate to all kinds of internal armed con ict, however. Although the subject of our present investigation is primarily and decisively the
situations that arise in civil wars, it should be noted that other articles of the Convention of I949 relating to armed con icts of international character prohibit, for example, medical experiments on protected persons, regardless of their agreement, furthermore, they
give an adequate listing of a number of jurisdictional guarantees; so the situation arises that by coming under the rule of another state, the citizen of a given state gets into a more favourable (i. e. legally better protected, more accurately regulated) situation than was his under the rule of his own state.
3. The scope ofrights protected by Protocol I1 of 19 77 The Protocol states the rights both in a direct and in an indirect manner. The most important ones are listed in Article 4, subtitled Fundamental Guarantees. The prohibition implying indirect protection of the individual, i. e. interdicting the issuing of an order of ,,no mercy" heads all the others. Here Article 3 of the 1949 Conventions is enlarged as follows: (ln this listing the numbering of rights will be different from that given in the Pro-
tocol, because it is more expedient to denote with numbers the rights within the same groups, in order to make a comparison easier. Yet the original numbering is also given, in parantheses.) l. a) Prohibition of attack on life, health, physical or mental well-being, rejection of any other kind of attack of human dignity (4.2.a.). b) Prohibition of collective punishment (4 .2 .b.). c) Prohibition of acts of terrorism (4.2.d.).
d) Within the scope of personal dignity, prohibition of sexual assault, enforced prostitution, or any other assault on personal dignity (4.2.e.). e) Prohibition of slavery and slave trade (4.2.f.).
f) Prohibition of pillage (4.2.g.). g) Prohibition of threats to commit any of the aformentioned acts (4.2.h.). Paragraph 3 of Article 4 incorporates the provisions for the protection of children: ll. As regards children, they are entitled to care, assistance, in particular: a) to education, including religious and moral education, in keeping with the wishes of the parents or foster-parents (4.3.a.),
b) all appropriate steps shall be taken to facilitate the reunion of families (4.3.b.), c) children under the age of 15 years shall not be recruited in the anned forces or groups, nor shall they be allowed to take part in hostilities (4.3.c.), d) the article shall, however, also find application if such a child has nevertheless taken part in hostilities and been captured (4.3.d.), e) if need be, and pending the agreement of the parents or foster-parents, care 36
(34)
shall be taken to remove the children from the danger" zone (4..l.e.). The provision in Article S relate to persons whose liberty has been infringed (interned or detained persons). l|l.a) Such persons shall be provided with food, drinking water and afforded safeguards of health and protection against the rigours of climate and the dangers of armed conllicts (S. I .b .). b) freedom of religion and freedom of worship (5.l.c., d.).
c) if compelled to work, they shall be afforded the same working condltlons and protection that are enjoyed by the local civilian population (5.1.e.), d) except those in families, women shall be accomodated separately under feminine supervision (5 .2.a.),
e) if necessary, they shall be allowed to send and receive a limited number of letters (5 .2.b.), f) the internment (detention) camp shall not be situated in the vicinity of the
combat zone, and if, owing to the war situation, evacuation becomes necessary to protect them. provision shall be made to that effect (5.2.c.), g) right to medical examination (5.2.d.),
h) right to protection of health; categorical interdiction of medical experiments (5..1.e.), i) persons shall be released from camps only if their safety can be guaranteed (5-4-) Article 6 deals with rules of penal procedure, to be applied when judging criminal offences relating to armed con icts:
lV.a) Right to trial by an independent and impartial court (6.2.), in particular: I. right to information on the charge, on the defendant’s rights and means of detence (6.2.a.), Z. individual penal responsibility (6.2.b.), 3. nullum crimen, nulla poena sine lege, imposition of a milder penalty in the event of a subsequent mitigation of the penal formula (6.2.c.), 4. presumption of innocence (6.2.d.), S. the defendant’s right to be present at the trial (6.2.e.), 6. no one shall be forced to testify against himself, or to plead guilty (6.2.f.). lV.b) right to legal advice (6.3.), c) 1. no death penalty shall be imposed on persons under the age of lt-l years,
2. no death penalty shall he carried out on pregnant women or mothers of young children (6.4.), d) at the end of hostilities the boradest possible amnesty shall be granted to perIuurrs interned or detained (6.5 .). V. Part Ill bears the title ,,Wounded, Sick, and Sliipwrecked“, and im
comprises Ar37
ticles 7-I2. In these articles the functioning of medical and ecclesiastical persons is brought under regulation and provision is made in an indirect way for the rights of the wounded, etc. to receive medical treatment according to their condition.
VI. Part IV, entitled ,,Civilian Population”, is concerned with Articles 13-18. Here, too, it is mainly in an indirect manner that individuals are invested with rights, inasmuch as it prohibits ,,criminal” forms of warfare and condemns any attack on civilian popula-
tion, as well as their starvation, etc. The reason for describing the foregoing was, in the rst place, to demonstrate that as regards the protection of human rights during amied con icts Protocol II of 1977 represents a new approach in relation to the 1949 Conventions and, second, to enable us to make the comparison we have already made repeatedly allusion to and so to demonstrate that it is ensuring more rights — in other words, it is protecting human rights more
effectively — than does, in an analogous situation, the 1966 Covenant on Civil and Political Rights.
Accordingly: the following points do not come up in the part of the Convention dealing with a state of emergency: (The serial numbers refer to rights in the above order of listing.) I. a., b., c., d., f., g. II. a., b., c., d., e.
III. a., b., c., d., e., f.,g., h., i. IV. a. 1., 2., 4., 5., 6. b., c. 2. (enlarged) Since the numbering is based on subject matter in Protocol ll which is novel as compared to 1949, separate treatment must be given to the prohibition of taking hostages and mutilation. It must be taken into consideration that Protocol II applies to situations specifiable in a narrower range, for a state of siege (state of exception, exceptional power) may be set into force not only in the case of civil war, so the Convention cannot be really expected to make provisions (if any) concerning ways of leaving internment camps during civil war, for example, with a fullness of details comparable that of the Protocol. For this reason, several items must be omitted from the above listing, and the following will be left:
I. a., b
Tofa.is. 6:-
ll. c., d. lll. h. IV. a. 1.. 2., 4., 5., 6. b., c. 2. (enlarged) as well as the prohibition of taking hostages and mutilation. As regards Point ll, it must be taken into consideration that education has been regulated by the Convention on Economic, Social, and Cultural Rights, and also that of the two contracts it is just the first one that prescribes milder obligations(,,provides for them gradually“ (2. l .)). The same applies also to the forced labour ofdetainees (in respect .lH
(35)
to their working conditions), hence this cannot be objected to beforehand as an oiiiittance. In the latter listing particular emphasis was laid by me on the following points: I. a): Prohibition of all kinds of corporal punishment.
Ill. h): Prohibition of any kind of medical treatment which is not justified by the patient's condition, regardless of his agreement.
IV. a) 1. 4. 5. 6.
Breefirig the protégée. Presumption of innocence. Participation in trial. The defendant shall not be compelled to testify against himself, or to plead guilty.
c) 2. No death sentence shall be carried out on mothers of little children. It must also be examined, however, whether or not Convention ll possibly offers
uiore in respect of certain rights. Protocol II does not treat such items as: (l) prohibition of servitude, (2) prohibition ofdebtors’ prison,
(3) right to legal capacity. Most conspicuous among these is the lack of the last item, yet the regulation under material law and procedural law may justify the conclusion that it has heeri brought under regulation (and made recognized) in an implicite manner; further,
that in any case it gets enforced as an individual right, owing to the 1966 Covenant ll, since it appears among the indispensable rights. The latter is valid, of course, for the proldhition of servitude and debtors’ prison as well, the lack is an apparent one only. lt is astonishing, however, in what an of iand manner the relevant part of Covenant ll dismisses one of the most important issues, the criminal procedure during a state of
siege, notwithstanding the numerous abuses that have been committed up to now in a number of South-Americari or Asian countries, under the pretext of a state of siege. The putting down in writing of a law is by no means sufficient for its material realtzatiori. It is obvious, however, that the concurrence of the groups of international legal titles relating the human rights, the international law of ,,iriternal view” (which is called by Stephan Marks ,,international law of human rights" (I03) and humanitarian law is not
simply a theoretical problem, but one which may entail serious consequences, for any state which is fighting for its integrity against a part of its subjects might easily feel entitled, in order to be able to perform its class function, to select the easier route (although this might prove to be the more dangerous one both for the population and itself): the unrestrained reign of terror, an insult to constitutionalism. Up to now it was assumed as given that the regulation in relation to a state of siege, described in the 1966 Covenant ll is different from that in Protocol ll of 1977, that ls, the restriction of rights emerges for the state as a facultative problem: it will apply either the (‘ovenant or Protocol ll. The correctness of our method used so far cannot be established until the examina(rt)
39
tion of the restrictive disposition already cited from Article 4 of the Covenant, according to which states ,,may take measures which deviate from their obligations undertaken in the Covenant, provided such steps are not in contradiction to their other international
legal liabilities...”. As to these ,,other international legal liabilities” — ought the common Article 3 of the Geneva Conventions or the 1977 Protocol II to be understood by them? This can be
done only if an identical fact is responsible for their application. Such a legal fact, resulting in the simultaneous application of all the three, do exist, it is the statement of facts described in Article 1 of Protocol II, that is, the intensity of civil war, rather than that of an international armed con ict as de ned therein. The legal fact leading to the application of the joint Article 3 of the 1949 Conven-
tions and of Article 4 of the 1966 Convention II has also to be taken into consideration. This is the ,,non-international” armed con ict, left without an exact definition in 1949.
Our statements are both valid if a state of siege is really proclaimed in a situation ,,threatening the existence of the nation”. As mentioned above, this assumption is proved by experience. A state of siege may be declared even if the fight is a long way from having reached the level of an armed conflict. As mentioned earlier, international public opinion is not too rigorous in judging this question, either. Let alone the fact that a state of siege can be the consequence not only of an armed con ict but of natural calamities, such as
ood, earthquake, etc. Since, then, only the forms of armed fighting are to be considered as facts of law, our statement may be summed up by the excentric circles below:
‘D
Statement of facts according to Article 4 of I966.
Statement of facts according to Article 3 of 1949.
Statement of facts according to Article Illl. of 1977.
40
(33)
It is apparent that for the case of the armed fighting having reached its rnaxlriiurii severity, the possibility of arbitrariness on the part of the central power is restricted by two conventions. If intensity diminishes, only the common Article 3 of I949 constitutes
a limitation. Thus, all that has been said earlier actually applies only to the innermost circle, i. e., to a lower level of armed fithtirig. Consequently, any increase in intensity ol
the armed fighting results in the benefit of more rights guaranteed. This requires a more detailed discussion, however. The means employed by a state in exercising power on its territory is regarded to
lie, after all, a home affair. Should it deem necessary to introduce a state of emergency, it can do it, as it is its internal affair. The need for doing this manifests itself more often with dictatorial regimes or regimes disposed towards dictature; there even exist a number of examples illustrating the continuity of such a need. So the guarantees of human rights
become doubtful. They are regarded as an internal affair, with the exception of the ahove-mentioned case, i. e., the systematic negation of human rights, with special regard to discrimination founded on colour, race, religion, etc., which is no more regarded as an internal affair, according to lmre Szabo (104). If, however, a section of the population iiscs against oppression, and starts armed fighting, which attains that level of ,,non-iriternational armed conflict" whose exact de nition is scarcely possible, international law
intervenes. Referring to its humanitarian function it offers the rebels the shield of the common Article 3 of the Geneva Conventions. (As a matter of course, soldiers of the government are also entitled to this protection.) If in the course of frghtirig successes are achieved and territories are liberated by the insurgents, taking a rm stand on them, than they will be entitled to a higher degree of protection, to the more powerful shelter of Protocol ll of 1977. Meanwhile, however, the situation would, in fact, become worse,
with oppression getting associated with the horrors of war. That is: the worse the actual situation, the more favourable it is from the point of view of the protection by iriternational law. It is by force of amis that the insurgents have achieved legal protection. And all this without international law having approved or disapproved the legality of their light. Leaving the latter entirely out of consideration it was watching only the nitciisity of the fight, abstaining from value judgements, which, to be correct, it was not compelled to do either. Yet it must at all events be taken into account that these pacts entered into force only in I976, and, also, that it will probably take long before Protocol II gets rati ed by the riiajority of states. This latter entered into force hardly 6 months after the two instrunierits of ratification, or association, had been deposited with the Swiss Federal t‘ouncil, and the final provisions call in advance for the earliest possible ratification of the Protocol (Articles 21 and 23).
Till
I9)
July, 1988 about 67 states have ratified Protocol ll, making it thus effective.
4|
IV. THE MINIMAL STANDARD OF HUMAN RIGHTS
As regards the concept of the minimal standard of human rights, the position of Calogeropoulos—Stratis may be accepted:
,,Par minimum standard nous entendons les droits qui forment le minimum ineductible absolument nécessaire a la personne humaine sans laquelle l’homme cesse tout simplement d’exister, physiquement, moralement ou juridiquement. Ces droits sont: le droit a la vie, le droit a l’intégrité physique et morale et le droit a un jugement equitable" (105).
It is worth examining the illustrations of Stephen Marks: plot 1 (106) depicts the connection between humanitarian law (by him: international law of aimed conflicts) and human rights (by him: international law of human rights), taking into account the intensity of armed fighting.
(See the gure on the next page.) As Stephen Marks puts it: ,,On a pu constater que les differentes situations de violance étudiees ici entrainent
l"application des normes soit du droit international des droits de l’homme (DIDH) soit du droit international des con icts armés (DICA) soit les deux a la fois. Le niveau de protection fourni par le DIDH atteint son maximum en temps de paix et dirninue au fur et it mesure que 1’on s’approche de la situation de guerre quard par example les atteints at la vie dues aux ,,actes légitimes de guerre” sont perniises. A l’inverse, le niveau de protection du DICA est relativement restreirit en temps de
paix (obligation de diffuser les Conventions, de modifier la législation, etc.) mais il est tres développé quand on se trouve en presence de la guerre internationaie. ( ...) On peut remarquer que les deux courbes se croisent a peu pres au moment de la guerre civile, prévue par les deux systemes: pour le DIDH il s’agit d’un danger public exceptionnel menacant la vie de la nation et les normes applicables peuvent alors Etre limitées a celles
considérées comme n’étant pas susceptibles de dérogation. Pour le DICA il s’agit d’une situation oi) l’article 3 commun (et l’article 6 du Protocol II) s’applique” (107). It is seen that in the above explanation, Stephen Marks deviates from the illustration given by him in that he assumes three possibilities: either ILHR (international law of human rights) or ILAC (international law of armed con icts) or both of them. Namely,
it follows from the
gure that ILHR never occurs isolated. On the other hand, it is
hardly conceavable that the ILRH will not be applied, given the fact that it is always and everywhere obligatory - this is made possible solely by the plot’s construction (a hyperbole). Any negation of the obligation to honour the ILRH is equivalent to negating the reality. It is conceavable, however, that the ILAC will not find application, as it is obligatory in armed conflicts only (in peace-time only the modi cation of the education and
43
(40)
Reports entre le Droit international des droits de l'homme et le Droit international humariitiiire du point de vue du niveau de protection en fonction du type dc con it
Rapport: effectifdes droits de l’hoinme (application intégra le du jus in bello).
DIDH
DICA
llroit tie petition
individuelle, competence de la Cour. puissance protectrice i.imitations et restric lions, clauses d'exception dans les instruments, assistance liunianitaire.
J-
l 'l'
lierogations confornieiiient aux Conventions des Droits dc l'llornriie (minimum dc l'art. 3 commun ans (‘onventions de tieneve) 1
ii
pin-1
I
i
Ii
Respect des normes ayant le caractere dc jus cogens. I
souls lisolés 9 V10 H1199 F_T
NlVl'IAU DE
|,R0.l_E(.,.n0N
Conspiration
*9
*7
*7
T
.
(_;ue"e_de hberation 7
TI
'7
_ Gucfrc intemationaie '
,¢*s(|
cc
,,danger public menacant la vie de la nation”
PAIX ""' TYPF. DIS (TONI-‘LIT
4|)
_
Gllel-re Clvlle
e
‘I’ GUERRI-l
43
the legislation may be regarded as lLA(T obligations.) So it may be stated that there are only three possibilities: ILRH or ILRH + ILAC. Stephen Marks illustrates the coincidence of the positive rules in the followin manner (I08): g Normes du DIDH qui ne sont pas susceptibles de derogation Minimum du DICA: traitement humain
DICA pm. exm
+
Recueillir et soigner les biessés, interdiction de pillage
DIDH
Par ex. ... non emprisonnement pour dettes; personalité juridique; droits poiitrques, droits de la famiile, d1'°lt A 11" 119'"droit a une nationalité.
we Par ex.: liberté de la mer, pacta sunt servanda, non-recours a la force dans les relations internationaies, etc. . ..
JC = N =
normes ayant ie caracterejus cogens.
/
Le noyeau indéstructible de la dignité humaine (interdiction de la torture, dc Pesclavage, des traitemen traitements ou peines dégradants ou humiliants, dc la privation arbitraire de la vie, de Ia discrimination défavorable et les garanties judiciaires reconnues comme indispensables".
(42)
What Stephen Marks actually determines here, is the minimal standard of liuriiuii
rights. It includes all that is common in the ILHR and ILAC, provided they too belong to the category ofjus cogens. ilis standpoint can be complemented with the following remarks: Zone N is certainly too narrow, because as referred to above, a state of emergency, a state of exception, etc. may be declared not only in the case of armed conflicts. Owing to the partial elaboration of the theory of jus cogens, it is not apparent from the figure that the minimal rights really are. If, in turn, the explanation of Zone N is a
laxative one, then it is obviously incomplete — no mention being made in it, for example, of the freedom of thought, conscience, and religion, the prohibition of medical expeririierits without previous agreement.
If Stephen Marks depicted in the circle on the right those rights of the ILHR front which no deviation is permitted, then a separation of that part which at last went into Zone N is unjustified. What is actually the difference between the states of the rights comprised in the ILRH circle and Zone N? At the same time there exists, also in the author’s opinion, a minimal standard, iriore exactly, one that may be established theoretically. (However, it must be taken
into account that this would be compulsory to the state only by the rati cation of Protocol ll or a declaration of accession to it. l..et us illustrate the foregoing by the sketch as follows: l
""
_ * “" _
19661 State of siege
__._._l l
1949: Article 3 Article 4 of Cov. Ii, I966
|
t—i—— —
t-ii
-
1977: Protocol ll. Article 4 of Cov. ll, 1966.
—— — - it
-
--A
H
Article3ofl949.
ii
.
1966. Covenants.
Theoretical level.
llere several levels of human rights are plotted. The lowest level is a half-line, the others are sections. The lowest level stands for human rights in their totality,
historical
rorlliritliiy, and growth. The second level expresses the ensemble of rights as defined by the ('ovenants of I966. Next follow Protocol ll and the common Article 3 of the I949 (Tove t-to
45
nants, which are related in the above-mentioned manner to Article 4 of Covenant ll of I966. Since we are looking for the minimum standard, our rst statement is that the uppermost level must certainly form a part of it, its provisions being at all times and everywhere obligatory for the state. It may also be stated, however, that another parallel section may be drawn between the legal obligation indicated by the uppermost level and the line representing theoretical infinity. That will be the difference between Protocol II and Article 4 of Covenant II of 1966, also encompassing the difference between the relevant
part of the Covenant and the common Article 3 of 1949. The state of this second group of human rights is a very interesting and peculiar one, needing, as regards its nature, further investigation. Surely, the state of the rights comprised in Article 4 of the 1966 Covenant II is unambiguous: the signatory state that has assumed responsibility for ensuring these eights must also bear international legal
responsibility for their infringement. As regards the second group of human rights, there exists no international legal liability that would secure them in peace-tinie (in the case investigated by us it is above all internal, social peace that matters). The state may disregard these rights (which contain, as we have seen, such fundamental guarantees of jurisdiction as, for example, the presumption of innocencei), without any international legal responsibility. This fact prevents us from stating that this second group of human rights, too, forms a part of the minimum standard of human rights.
Still it must also be recognized that there exists a situation where international legal obligation or responsibility becomes operative in respect to these rights as well. This is the often-mentioned case of an internal armed conflict, or more precisely, its degree of de ned intensity. With the fighting reaching this stage, any infringement of such rights will become a delict against the guarantee of international law. I think this is in any case a support for its being included into the minimum standard, for its enforcement may be achieved by a defined fact of law. It must be repeated, however, that until this fact of law -- the outbreak of an internal conflict and its having obtained successes — occurs, there will be no infringement of international law, and the condemnation of the state not securing these rights (or even publicly negating them) will bear no international legal character, only a political one. This is supported by the view of Bosko Jakovlevic and Jovica Patrnogic: le fait que de peuples ont ete privés du droit a l’auto-determination et que les droits de l’homme ont ete brutalement violes, tout cela provoquait et provoque toujours des con icts armes de proportions plus ou moins grandes” (109). Naturally, our above statement is only a logical deduction, and it is not at all certain that it will become effective in reality as well. Calogeropoulos—Stratis cites concrete examples when one of the parties tried to be absolved from the duties imposed by international law:
,,Un bref Sl.lI'VOl de la pratique la plus récente con rme ce qui precede: l’existence d'un conflit amie elie-meme est niée pour ne pas mettre en cause la
46
(44)
stahilite gouverneinentale. C'est le cas du soulevement kurde contre le gouvernement irakien avec ses repercussions sur les pays voisins dans lesquels on touve egalement des minorites kiirdes;
le caractere non-international d’un con it armé est nié d’un cdte et affrrme de l'aiitre. C'est le cas du con it de l’Ogaden, ou le gouvernement d’Addis Abeba a considere qu‘il se trouvait en con it avec la Somalie et a nie I’existence d’un soulevement dc la population d’Ogaden:
l’occupation rnilitaire de jure est contestée sur la base du statut spécial du territoire occupe, comme en Palestine, ou du fait du caractere ,,particulier” de l’intervention arniee. Ce dernier argument a ere utilise lors de l’invasion de Chypre par les forces armées tur't|ues"(1lO).
It is well known that the existence of the international obligation is not suf cient toi the material realization of rights, and it is readily imaginable that in order to defeat the rebels and ensure the territorial integrity of the state, the latter will take the blame
tor violating the international obligation, if only because enforcement of the international legal responsibility is a rather long and not sufficiently effective process, giving rise to liiriiiiiierable problems.
The main advantage of the construction as outlined above lies, in my opinion, in the fact that humanitarian law performs its auxiliary function beside the law called ILRH by Stephen Marks, by eluding the problem which of necessity emerged at the elaboration oi the (‘ovenant on Civilian and Political Rights: the enhancement of the international
legal protection of human rights in such a manner as to prevent it from coming into conilict with state sovereignty and becoming an intervention into internal affairs. This
advatitage of the humanitarian legal regulation springs from its particular construction. .\'uniniing up: the minimum standard can be established, and in a mamier as follows: It can be divided into two parts (the second of which is again broken up in two, on the basis of the common Article 3 of 1949 and of Article 1 of Protocol II of 1977, taking into consideration the intensity.of ghting): one that has unambiguously legal character, I e. a concrete international legal obligation, and another, which is not yet of purely legal nature in itself but which may transfomi into an international legal obligation of equal toice to the former. Thus the two together form, in fact,what may be called the restrictton of human rights, i. e. the limit set to the liriiit. If the question is examined, to what an extent the rights of the population can be re-itrtctetl on this basis by the state, the following can be established: it may not restrict
_,unpunislied“ those rights which have been declared to be indispensable by Covenant ll tttrst part of the minimum standart); it is bound to bear international legal responsibility
lot their restriction. if, on the other hand, only the second part of the minimum standard is not secured by it, then a legal situation of dependence will arise in relation to the international legal responsibility: the international legal responsibility of the state becomes a llllIt'llUlI of the results of the internal armed con ict.
t-I31
4'7
in schematicai form: Pl" 1 - "1'"""Pl3‘-'°“‘_ obligation by international law
Part 2 — its cogency asserts itself in H pmicuju mm-me;
ii—it-—i@ \i\/i.__/nmfil
1966
V
1949
1977
minimum standard of human rights
This minimum standard is, of course, linked to the present, without claiming to
define rights for ever. This is born out also by the fact that it has been derived from international contracts that have been in force for a shorter or longer time. I Naturally, the definition of the minimum standard would be tinged if regional conventions (e. g. the American Conventions on Human Rights, 1969; the European Con-
vention on Human Rights
and its Protocols) or possibly existing particular. bilateral
international conventions were also to be taken into account. The detailed elaboration of
these variations would, however, exceed the scope of the present work, it would require a separate study.
REFERENCES
l.
2. 3. 4.
5.
6. 7. 48
The significance of the regulation of internal and civil wars under international law is enhanced by the fact that a number of such armed con icts has gradually increased at the expense of ,,cias sical” wars. Istvzin Kende comes to this conclusion on investigating the wars between 1945 and 1976, and the same opinion is put forward by Gaston Bouthoul, after his study of the period be tween 1740 and 1974. Kende, Istvdn:Napjaii1k szrizhtisz hriboriija, 1945 -1976. (120 Wars of Our Days, 1945 -1976.) Akadémiai Kiado, Bp. 1979. Op. cit. p. 64. Szabo lmre: Az emberijogok. (Human rights) Akadémiai Konyvkiado, Bp. 1979. p. 64. In the literature these are referred to as Covenants I and II, or frequently as Pacts I and Ii. The attributes ,,of internal viewpoint” and ,,of external viewpoint” are notions created by us. and which are used only to avoid" lengthy circumscriptions in later text and also to express the attitude which I think has a decisive importance in these two separate elds of international law. Tdth. /Irpdd: A kivételes allapot néhziny intézményének kialakulasa néhziny burzsori rillam jogrendszereben. (The Development of Some Instruments of State of Emergency in the Jurisdiction of Certain Bourgeois States.) Acta Jur. et Pol. Tom. XIV. Fasc. 8. Szeged, 1967. p. 4. See ref. 5. Sec ref. 5. (46)
H. 9. Ill, i I. ll. l.l. I4. I5. iii.
I l ll-I I‘! .‘il. .'l .'.‘. ,‘ I
.‘ -I .‘ s
'l'rlHl.' Op. cit. p. 8. and Briza, Ldszld: Az iillamjogi klvételes iillapot. (State of I-lmergeney in l’elitical l.aw.) Jogtudomanyi Ktlzlony, I913, Tom. 27, 28, 32, 36. Trith: Op cit p. 8. Btiza: Op. cit. p. 351. Trirh: OP cit p. 10;Btiza: Op. cit. 351. Hriza: OP cit p. 306. Briza: 0P cit p. 305. Btiza: Op cit p. 362. Briza: OP cit p. 386. Hriza: OP cit p. 362. Herczegh Gelza: A humanitarius jog fogalma és helye a nemzetkozi jog rendszerében. (The Notion of Humanitarian Law and Its Place in the System of International Law.) Ai1am- és Jogtudomtiny, 197311. p. 25. Herczegh: Op. cit. p. 23. llcrczegh: Op. cit. p. 25. In detail vi. Szabo, lmre: Op. cit. p. 77, 1978_ed. p. 140. llercz egh vi. Op. cit. 27. Herc: egh vi. Op. cit. p. 20. llcrcz egh Op. cit. pp. 28-29. IIrrezegh Op. cit. pp. 30—31. Herr‘: CR}! Op. cit. p. 30. Herr-z egh Op. cit. p. 24. Ilrrrzcghz Op. cit. p. 32. llrrczegh: Op. cit. p. 26. Vtrdriyi. Bela: A hriborii rildozatainak véclelmére vonatkozo 1949. évi egyezmények. (The 1949 t 'ovenants On the Protection of War Victims.) Reprint from the Jogtudomzinyil izlony, 195319. A'ovd¢-s, lstvdrr -- Szabo, lmre: Az emberi jogok dokumentumokban. (Human Rights In Documerits.) Kozgazdasiigi és Jogi Kbnyvkiado, Bp. 1976. p. 365. .'i':uhrl: Op. cit. p. 64.
llrrrzcgh, Gaza: A humanitiirius nemzetkozi jog megoldrisra vtiro kérdései. (Problems yet unsolved of international humanitarian law.) Allam- és Jogtudomriny, 1976. No. 2, p. 246. Herczegh: A fegyveres osszeiitkozések és a nemzetkozi jog. (Armed Con icts and International I aw.) Allam- es Jogtud. Enciklopédia. Akad. Kiado. Bp. p. 669. llr'rr'Zr'gh: A humanitzirius nemzetkozi jog megoidzisra var6 problémrii. (Problems Yet Unsolved ol' Humanitarian International Law.) p. 244. llrrezrghz A humanittirius nemzetkozi jog fogahna. (The Notion of Humanitarian international law.) p. 27.
(‘lied by Hans Wehberg: La guerre civile et le droit international. Recueii des Cours, 1938.11. loni. 63. p. 40. l"itdrr_vr': Op. cit. p. 8.
Hrrraszri, (1-'_v.
_
Herczegh. G.
Nagy, K.: Nemzetkozi jog. (international Law.) Tanktinyv-
kmdo,Hp.1979.p.229. A|lani- es Jogtudomzinyi I-Inciklopedia, pp. 1225 1226. i'ttrtn_vi: Op. cit. p. 5. Herczegh: A humaniuirius nemzetkozi jog fejliidese es mai problémili. (The Development of lluniariltarian International Law and its Problems Today.) Kozgazdastigi es Jogi Ktinyvklado,
I
49
lip. 1981. pp. 64 65. 41
Herczegh: vi. Op. cit. 40. p.65.
42
Herczegh: vi. Op. cit. 40. p. 109. Herczegh: vi. Op. cit. 40. p. 110. Poltorac-k—Savinski: Vooruzhennye kon ikty i mezhdunarodnoye pravo. Izdatel’stvo Nauka, Moscow, 1976. p. 184. Zorgbibe: Pour une réaffirmation du droit humanitaire des confiits internes. J oumal du Droit International (Clunet), 1970. p. 676. Stephen, Marks: La notion de période d’exception en matiere des droits de 1’homme. Revue des droits dc l’homme. l975l4. pp. 849-850. Ftddeiic Siordet: Les conventions de Geneve et Ia guerre civile. Revue International de la Croix Rouge (RICR), 1950lIII. p. 212. Schindler: The different types of armed con icts according to the Geneva Conventions and Protocols. Recueii des Cours, 1979.lii. pp. 151-152. Herczegh: Op. cit. p. 112. David P. Forsythe: Legal Management of Internal War. The 1977 Protocol of Non-International Armed Con icts. American Journal of International Law, 1978. April, p. 265. Vitdnyi: Op. cit. p. 8. Michael Bothé: Conflicts arrnés internes et droit international humanitaire. Revue Générale du Droit International Public, 1978l1. p. 90. Herczegh: Protocol Additional to the Geneva Conventions on the Protection of the Victims of Non-International Armed Conflicts. Questions oflnternational Law, Vol. 2. Bp. 1981, pp. 76— -77. Vilzig-politikai Kislexikon, Akadémiai Kiad6, Bp. 1978, p. 172. Herczegh: A partizanok nemzetkbzi jogi védelme. (The protection of Partisans in International Law.) Aliam- és Jogtudomriny, 1977l2. p. 238. Siordet: Op. cit. pp. 203-204. Siordet: Op. cit. p.56. Citation by Aristidis Calogeropoulos—Stratis: Droit humanitaire et droits de l’homme. La protection de la persorme en période de con it armé. Institut Universitaire de Hautes Etudes Internationales. Geneve, 1980. Leiden. p. 68. L'aide humanitaire aux victims des con its internes. Réunion d’une commission d’experts a Genéve. RICR 1963.11. pp. 79-80. Zorgbibe: Op. cit. p. 664. Zorgbibe: Op. cit. p. 665. Zorgbibe: Op. cit. pp. 666-667. Protection des victims des conflits internationaux. RICR, 1969. juillet. pp. 408-409. Michael Veuthey: La Croix Rouge et les con its non-internationaux. RICR, 1970. aoilt. pp. 467-480. Richard 1. Miller: The I..aw of War. Lexington Books, 1975. p. 22. Miller: Op. cit. p. 21. Poltorack--Savinski: Op. cit. p. 189. Poltorack-Savinski: Op. cit. p. 189---191. Poltorack Savinski: Op. cit. p. 190. Citation by Herczegh: Op. cit. p. 158.
43 44 45 46 47 48
49 50 51 52. 53
54 55 56 57 58
59
60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70
50
(43)
l‘).
t‘itation by llcrvzeglrz Op. eit. |1. I63. (litation by Herczqirh: Op. cit. p. 158. Herczegh: Op. cit. p. 293. Antonio Cassese: The Status of Rebels Under the 1977 Geneva Protocols on Non-international Armed (fonflicts. The international and Comparative Law Quarterly, 1981. April, p. 417. Cassese: Op. cit. p. 418. Draper: The Implementation and Enforcement of the Geneva Conventions of 1949 and of the Two Additional Protocols of 1977. Recueii des Cours l979Ii1|. p. 49. Sr.-hindler: Op. cit. p. 149. Calogeropoulos-—Stratis: Op. cit. p. 69. .S'chr'ndler: Op. cit. pp. 148-149.
H11.
Schindler: Op. cit. p. 154.
HI.
Forsythe: Op. cit. p. 2.
71. 72. 73. 74. 75. 76.
77. Iii.
H2.
!"orsythe: Op. cit. pp. 286-287.
H1.
I-orsythe: Op. cit. p. 294. Forsythe: Op. cit. p. 295. Wehberg: Op. cit. p. 37. Haraszti Herczegh-Nagy: Op. cit. p. 116. ('alogeropoulos—Stratis: Op. cit. p. 73. Rosalyn Higgins: International Law and Civil Con ict. The International Regulation of Civil Wars, Thames and Hudson, 1977. p. 151. R|(‘R. I958. décembre, p.645. Poltorack -Savinski: Op. cit. p. 191. l)anr'cl ()'Donnel: States of Exception. The Review — Intemational Commission oflurists. 1978 llcccmher, p.53.
H4. H5. Hli. Hl HH
H‘) ‘ill i)|
I"!
()'l)mmel: Op. cit. p.53.
it I .,_j ‘M
.,H
()'l)orrnr-l: Op. cit. p. 53. t'aloger0poulos---Stratis: Op. cit. p. 81. Rosalyn Higgins: Derogations Under Human Rights Treaties. The British Yearbook of Intemational Law. Oxford, 1976---77. pp. 301. t‘itarion by Calogeropoulos—Stratr's: Op. cit. p. 83. (‘nation by Calogeropoulos—Stratr's: Op. cit. p.55. t)'l)onnel: Op. cit. p. 60.
uu
()'l)onriel: Op. cit. p. 55.
lntl ltrl
()'l)onnel: vi. Op. cit. p. 99. A'nlr'.i'a'r, Peter: Az emberijogok es a nemzelkiizi kapcsolatok. (Human Rights and lntematiorial Relations.) Kossuth Konyvkiado, Bp. I978. p. 230. A demokra tik us szabadszigjogok ert, a nepek egyenjogiisagaért. (For Democratic Liberties. for the I-lqual Rights of Peoples.) A Prelection by Kalman Czako, lstvdn Kova'cs, ct al. at the lntema tional (Tonference of Lawyers on the Protection of Rights of Liberty. Budapest, I954. jogi ég Allamigazgatasi Konyv- es I-‘olyoiratkiado. Sir-phen Marks: Op. cit. p. 848. Szahri: Op. cit. p. 77. (in the I978. issue: p. I40). ('alo,i(r'ro;xmlos .'>'tratr's: Op. cit. p. I39. Stephen Marks: Op. cit. pp. 848 849.
ur'1)
ill,‘
Int to-I Ins tori t-I9)
5|
. . .
Stephen Marks: Op. cit. p. 849. Stephen Marks: Op. cit. p. 851. Bosko Jakovlevic - Jovica Patrnogie: Nécessité urgente de l’appiication des regies du droit humanitaire dans les conflits armés dits internes. RICR, 1961. aotit. p. 379.
. Calogeropoulos-Stratis: Op. cit. pp. 95-96.
BIBLIOGRAPHY Arprid Tothz
Laszlo Biiza: Géza Herczegh:
A kivételes iillapot intézményének kialakuirisa néhiiny burzsozi z-iilam jogrendszerében. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Politica et Juridica, 1967. Tomus XIV, Fasc. 8. Az aliamjogi kivételes allapot. Jogtudomrinyi K6zl6ny, 1915127, 28, 32, 36. A humanitarius nemzetkozi jog fogalma és helye a nemzetkvjzi jog rend-
szerében. A1iam- és Jogtudomany, 197311. Géza Herczegh: Géza Herczegh: Géza Herczegh: Géza Herczegh:
Géza Herczegh:
A humanitririus nemzetkozi jog megoldasra viir6 problémrii. A1lam- es Jogtudomany, 197612. A partizanok nemzetktizi jogi védelrne. AlIam- és Jogtudomany, 197712. Fegyveres 6sszeiitk6zések és a nemzetktizi jog. Al1am- és Jogtudomtinyi Enciklopédia, Akadémiai Kiadd, Bp. 1980. pp. 669-71. Protocol Additionaltothe Geneva Conventions on the Protection of the Victims of Non-International Armed Con icts. Questions of International Law, Vol. 2. Akadémiai Kiad6, Bp. 1981. pp. 71-85.
A humanitarius nemzetk zijog fejl6dése és mai probiémrii, Kezgazdasiigi és Jogi Kc-nyvkiadé, Bp. 1981.
Béia Vitanyi: 1(ovacs—Szab6: Haraszti-HerczeghNagy: Poltorak-Szavinszkij Zorgbibe: Stephan Marks:
A haborii riidozatainak védelrnére vonatkozd 1949. évi Genfi Egyezmények. Kiilonlenyomat a Jogtudomanyi Koziony 195 9. szzimabél. Az emberi jogok dokumentumokban. Ktizgazdasrigi és Jogi Konyvkiadé, Bp. 1976. Nemzetktizi jog. Tanktdnyvkiadé, Bp. 1979. Vooruzsennije kon ikti i mezsdunarodnoje pravo. Nauka, Moszkva, 1976. Pour une réaffirmation du droit humanitaire des con its internes. Journal du Droit International (Clunet), 1970. pp. 658-683. La notion de période d’exception en matiere des droits de l’homme. Revue
des droits de l’homme, 197514. pp. 821-858. Frederic Siordet: Dietrich Schindler:
David P. Forsythe:
Michael Bothé:
Les Conventions de Geneve et la guerre civile. Revue Internationale de la Croix Rouge, 1950111. pp. 104-122. The Different Types of Armed Con icts According to the Geneva Conventions and Protocols. Recueii des Cours — collected courses of the Hague Academy of International Law, 1979111. pp. 117-164. Legal Management of Internal War. The 1977 Protocol of Non-International Armed Con icts. American Journal of International Law, 19781April. pp. 272-295. Conflits armés internes et droit international humanitaire. Revue Générale du Droit International Public, 197811. pp. 82-102. Vihigpolitikai Kisiexikon. Kossuth Konyvkiado, Bp. 1978. (50)
lil. lstviin Kendc:
Napjaink sr.iir.liiisr. liaboriija. 1945
I976. Akadeniiai Konyvkiado, lip.
1979.
2.
J1 Michel Vcutiicy: '4 Richard 1. Miller:
is Antonio Cassese:
‘ti. Ilraper:
ll
Aristidis (ialogeropoulos Stratis:
L‘aidc humanitaire aux victims des conflits internes. Reunion d"une (‘omniission d'experls a Geneve. Revue Internationale de la Croix Rouge (RICR). 1963111. pp. 76-88. Protection des victims des con its non-internationaux. RICR. 19691VlI. pp. 405 -415. La Croix Rouge et les con its non-internationaux. RICR, l9701Vill. pp. 467-480. The Law of War. Lexington Books, 1975. The Status of Rebels Under the 1977 Geneva Protocol on Non-interriational Armed Con icts. The international and Comparative Law Quarterly. 198i1IV. The Implementation and Enforcement of the Geneva Conventions of 1949 and of the two Additional Protocols of 1977. Recueii des Cours, 19791111. pp.l—54. Droit humanitaire et droits de I homme. La protection de la personne en période de con it armé. Institut Universitaire de Hautes Etudes interriationales. Geneve, 1980, Leiden.
H
It
Rosclyn lliggins:
J. Rosalyn Higgins:
Iii
l):i|iic1 ()'i)onneI:
International Law and Civil Con ict. The International Regulation of Civil Wars. Thames and Hudson, 1977. pp. 169-186. Derogations Under Human Rights Treaties. The British Yearbook of international Law. Oxford. 1976-77. pp. 281-320. States of Exception. The Review - international Commission of Jurists, l9781Dccember. pp. 52-61.
ll 1'cti-i" Kulcstir: ji
Ilosko Jakovlevic-
I I
llans Weliherg:
Iovica Patrnogic:
I-1
' "
Az emberi jogok és a nemzetkozi kapcsolatok. Kossuth Konyvkiado, Budapest. 1978. Nécessité urgente de l'appiication des regies du droit humanitaire dans les con its armés dits internes. RICR, l9611aoi'it pp. 377-386. La guerre civile et le droit international. Recueii des Cours, 193811. Tome 63. A demok_ratikus szabadsagjogokért, a népek egyenjogtisagiiért. Czako Krilman, Kovzics lstvrin stb. Beszamoloja a szabadsaogok védelmére tartott nemzetkozi jogtiszertekezietr6'l. Budapest. 1954. Jogi és Aliamigazgatrisi l(onyv- es Folyéiratkiadé.
5.1
Az EMBER! JOGOK NEMzETKözı JOGI VÉDELME A POLGÁRHÁBORU BAN KOVÁCS PÉTER
Összefoglalás Dolgozatom témájául az emberi jogok szerteágazó problematikájának egy kérdéskörét választottam, az emberi jogok nemzetközi jogi védelmét a polgárháborúban. Azért ragadta meg a figyelmemet ez a téma, mert lehetőséget nyújt egyrészt annak bemutatására, hogy a nemzetközi jog két részterülete, a humanitárius nemzetközi jog és az emberijogok nemzetközi joga mennyiben független egymástól, illetve mennyiben tekinthető egymás szerves kiegészítésének, másrészt milyen problémákat jelent a gyakorlatban a mindkettőben meglevő párhuzamos szabályozás. Mivel a polgárháborúk napjainkban sajnáöatosan gyakori jelenségekké váltak, annak bizonyítására is törekedtem, hogy az emberi jogok tömeges megsértése esetén miért a fegyveres harc kínálkozik a jogokért vívott küzdelem egyik legfontosabb eszközeként, amely egyben a leghatékonyabb is. Végül az is vizsgálódásom tárgyát képezte, hogy lehet-e, és ha igen, mennyiben, beszélni az emberijogok minimál standardjáról. A nemzetközi jogrend hatékonysága érdekében szükség van bizonyos összekötő elemekre. Volt idő, amikor ezt a szerepet a keresztény eszmerendszer töltötte be Európában, később, a 19. század elején a liberalizmus alapelvei szolgálták ezt a célt. Ma az ellentétes világrendszerekre szakadt Földön az emberi jogok szolgálnak közös nármául, a nemzetközi jog alapelvei valamint a kogens szabályok mellett. Közismert azonban, hogy számos eltérő vélemény van arról, hogy melyek is pontosan ezek az alapelvek, illetve arról, hogy mely normák minősülnek kogensnek, s így tagadhatatlanul igen biztos támpontot jelentenek az emberi jogok. Az emberi jogok és a szükségállapot intézménytörténetének, valamint a humanitárius nemzetközi joggal összefüggő elhatárolási kérdések bemutatása után részletesebben foglalkoztam az 1949. évi (ienfi l-Zgyezmények közös 3. cikkelyének, az 1977. évi ll. Kiegészítő Jegyzőkönyvnek és az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya negyedik (a szükségállapotot rendező) cikkelyének anyagi hatályára vonatkozó rendelkezéseivel. A szakirodalom segítségével próbáltam meg a tényállások különbözőségét tisztázni, és összevetni a polgárháború különböző intenzitású formáival. Igy többek között a következőket lehet megállapítani: léteznek olyan belső fegyveres összeütközések. amelyekre az 1949-es Egyezmények 3. cikkelye és a ll. Jegyzőkönyv is vonatkozik. továbbá olyanok. amelyekre csak az 1949-es 3. cikkely, valamint olyanok, amelyek köre aligha határozható meg ponlosan, de kiesnek mindkét egyezmény hatálya alól. Bár lehet árnyalni a tényállás bizonyos elemeit, a döntő kérdést, a harc intenzitását aligha lehet pontosan definiálni, s így a nemzetközi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése a kiút az elhúzódó jelleg, a terület nagysága, a harci cselekmények összehangoltsága és ütőereje. a tényleges uralom. stb. megítélésének tekintetében. Kérdés, hogy a hadviselőkénti elismerésnek mi a viszonya a fenti formákhoz? Alláspontom szerint tulajdonképpen ennek feltételei azonosak a ll. Jegyzőkönyv tényállásaival, joghatásában viszont ezen túlrrıenő garanciákat nyújt. hiszen a nemzetközi háborús összeütközésekre vonatkozó összes szabály alkalmazásávaljár. Az l966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 4. (a szükségállapotot rendező) cikkelyét vizsgálva kitűnik, hogy a nemzetközi szabályozás felkínálja azt a lehetőséget, hogy kétfajta szükségállapot fogalommal operáljunk, egy általánossal és egy különössel, tehát egy olyannal is, amely már a neınzet létét fenyegető helyzet szülötte, s csak ez utóbbi esetben lenne megengedhető az I-Zgyezségokınány 4. cikkelyében leírt korlátozás. A kettő közötti különbségtétel az intenzitáson
S4
(52)
alapszik, és lehetőséget ııyújtana arra. hogy a jeleıılegi engedékeny gyakorlatot fuııkeiójáııak teljesítésére. az emberi jogok fokozott védelmére szoritsa. Felvethető azonban, hogy nem jelentene-e prolılóıııtít az az eset, amikor egy állam belső joga csak egy kategóriáját ismeri a szük ségállapotnak. Az bizonyos, hogy logikailag nem bonyolultabb annál az esetnél, amikor egy egyfokozatú nemzetközi jogi szükségállapot kerül szembe a többfokozatú belső jogival. Véleményem szerint a probléma ıııt-guldlıató, ha szigorúan elkülönítve szemléljük a nemzetközijogi és a belső jogi szükségállapot fogalııııit. Azaz a nemzetközi jog szempontjából írreleváns az, hogy a belső jogi szükségállapot hány fokoxatti. az 1966-os Egyezségokmány csak abban az esetben hatalmaz fel a jogok felfüggesztésére, lıa a sz ük ségállapot a nemzet létét fenyegető helyzet szülötte. A legegyszerűbb helyzet akkor adódik, ha egyfokozatú belső jogi szükségállapot kerül szembe a kt'-lllıkozatú nemzetközi jogival. Amennyiben a belső jogi is többfokozatú, úgy a konkrétjogintézmények vizsgálata válik szükségessé, azonban ezt ma is el kell végezni, ha a többfokozatú belsőjogi szükst'-gıillapot kerül szembe a ma egyfokozatúnak ismert nemzetközijogival. llelügynek minősül, hogy egy állam milyen eszközökkel gyakorolja a hatalmat saját területén. Aıııeıınyiben szükségét érzi a szükségállapot bevezetésének, ezt megteheti, mert belügy. Diktatórikus lıerendezkedésű vagy arra hajlamos államok ennek gyakrabban, sőt - számos példa van rá - folyamatıııan érzik szükségét. Az emberi jogok nemzetközi biztosítékai így kétségessé válnak, hiszen belügyıñl van szó, leszámítva az emberi jogok szisztematikus tagadását, különös tekintettel a bőrszín, faj, vallás, stb. alapján történő diszkriminációra, amely már nem minősíthető belügynek. Azonban, ha a lakosság egy része felkel az elnyomás ellen és fegyveres harcot robbant ki, amely eljut a pontosan aligha definiálható „nem nemzetközi fegyveres összeütközés” szintjére, a nemzetközi jog közbelép. Iluıııanitárius t`unkciójára hivatkozva odanyújtja a felkelőknek az 1949. évi Egyezmények közös 3. cikLt-lyéııek pajzs.:-it. Ha a harc sikereket ér el, a felkelők vagy ellenállók területeket szabadítanak fel, s ııtt tartósan megvetik a lábukat, akkor sikerükkel kiérdemlik a nagyobb fokú védelınet, az 1977-es ll. .Jegyzőkönyv erősebb pajzsát. Közben azonban a helyzet tulajdonképpen romlott, hiszen az elnyoııısıılınz társult a háború minden borzalma is. Azaz, minél rosszabb a tényleges helyzet, annál kedveıfílılı a nemzetközi jogvédelem szempontjából. Végezetül - mintegy fejtegetéseink összegzéseként - kísérletet tehetünk az emberi jogok ú. n. ııııııııııális szintjének meghatározására, amit más szavakkal az emberijogok korlátozása korlátjának newzlıt-tiiıık. A „korlátozás korlátja" két részre bontható, az első rész az 1966-os Il. Egyezségokmány 4. .iltkelyében foglalt jogokat ölelj fel, arnelyeknek helyzete egyértelmű. Az államok a jogok betartáııtıa nemzetközi jogilag kötelezték magukat, megsértésükért nemzetközi jogi felelősséggel tartoznak. Az l-lgyezségokmányban foglalt egyéb jogokat biztosító és az államokat terhelő abszolut kötelezettség ııtıırs. ıııivel az államok ezek érvényesülését -jóllehet alapvető igazságszolgáltatási garanciák is vannak lmzttlk a szükségállapot kihirdetésével felfüggeszthetik anélkül, hogy nemzetközi jogi felelősséggel taıtıızıııinak. Ezért nem tekinthetjük ilyen értelemben az utóbb említett jogokat az emberi jogok ıııııılınıilis szintje részének. Létezik azonban olyan helyzet, amelyben a nemzetközi jogi kötelezettség, illetve felelősség u |tıgok irányában is feléled. Ez a belső fegyveres összeütközés, pontosabban ennek meghatározott tııtvımitıisi fokozata, ekkor ugyanis az 1949. évi Genfi Egyezmények közös 3. cikkében, illetve az l*I 17. évi ll. Jegyzőkönyvben foglalt jogok az államokat terhelő jogi kötelezettségekké válnak, ameIyt-km-k ınegsértéséért felelősséggel tartoznak. Amíg tehát az elű rész egyértelműen jogijellegű, a máııııllk rész nem tisztán az, de átalakulhat, és az elsővel azonos erejű nemzetközi kötelezettıéggé válhat. lız s körülmény pedig - véleményünk szerint - megalapozza azt a következtetést, (hogy a minimális ızıııt ıntisik, egyébként szintén kettős összetételű (1949-es, illetve 1977-es eredetű) részének tekinthesıttk. mivel érvényesítése nemzetközijogilag kikényszeríthető. A nemzetközijognak ez a konstruk ciója a felkelők által elért sikereket lıonorálja. Voltak éppena lvlkelők lıareolják ki maguknak ajogok által biztosított védelmet. Mindez persze logikai levezatés, és lzıırtiııtıem jelenti azt, hogy a gyakorlatban is maradéktalanul érvényesül. A szakirodalom már konkrét
H)
55
példákkal világította meg, hogy az egyes felek milyen módon igyekeztek mentesülni humanitárius nemzetközi jogi kötelezettségeiktől. Mindenesetre a humanitárius nemzetközi jog az emberi jogok nemzetközi joga mellett kisegítő szerepet (funkciót) tölt be. A humanitáriusjogi szabályozás sajátos konstrukciójából fakadóan kíkerüli azt a problémát, amely szükségszerűen felmerült a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának kidolgozásakor: úgy növeli az emberi jogok nemzetközi védelmét, hogy az ne kerüljön összeütközésbe az állami szuverenitással, és ne jelentsen beavatkozást a belügyekbe.
56
(54)
l'lÍ`l`l-ÍR K()VÁ(`S DER INTERNATIONALE RECHTSSCHUTZ DER MENS(,`HENRl:`(.`HTE WĂHREND EINES BÜRGERKRIEGES
lnlıalt l-Ziııfülırung. Historischer Überblick und allgemeine prinzipielle Blickpunkte. Fragen des Bürgerltııt-gshegril`l`s. Die zweifache Regelung des Bürgerkriegs. Das unterste Niveau (minimal standard) der !\1t-ıısclıenreehle.
PÉTER KOVACS LA PROTECTION INTERNATIONALE DES DROITS DE L`HOMME EN GUERRE CIVILE
Sommaire lııtroduetion. Approche historique et principes gčnčraux. Problemes relatifs tt la guerre civile. l .ı t|ıı|ılit`ilé du reglement de la guerre civile. Le standard minimum droits de l`horrıme.
l`ll-ZTEP l-COBA'-l 3Al.llHTA HPAB HEHOBEKA B l`PA)lt,[|,AHCK0l7l BOHHE Conepacaıme Ilııeneı-me. l/le1`opı«tLıect
l oõaop H oőııme Tovtıot ape mı. l`loı-ırmfıe ı`pa)K,ua.ı-ıcı
(H S)
57
GÁSPARDY LÁSZLÓ ALKOTMÁNY ÉS POLGÁRI PER
A szerző
A lektor
DR. GASPARDY LÁSZLÓ az állam- és jogtudomány doktora egyetemi tanár Nehézipari Műszaki Egyetem Civilisztikai Tudományok Tanszéke
DR. ADAM ANTAL az állam- ésjogtudomány kandidátusa egyetemi tanár Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Államtudományi Tanszék PÉCS 48-as tér 1. H-7601
MISKO LC-EGYETEMVAROS
H-3515
l. Előzetes megjegyzések lndokoltnak látszik, hogy mindenek előtt a tanulmány címében összekapcsolt két fogalom az alkotmány és a polgári per - logikai diszkonzisztenciájáról essék szó. Az alkotıııány ugyanis az állam alaptörvénye, a legfőbb jogforrás, s mint ilyen norma is, mégpedig a jogi normák normája. A polgári per fogalma azonban kettős jelentőségű, mert egyrészt felfogható úgy, mint bizonyos anyagi jogi alapú konfliktushelyzetek állami ellent'iı`/.ése és elbírálása céljából prediszponált, absztrakt forma, másrészt azonban úgy is fel-
loglıató a polgári per fogalma, mint amely a valóságban létező, in concreto megvalósult perjogi viszonyok foglalatát jelöli. A pemek ilyen dualisztikus, vagyis normatív és faktikus lelfogtisa indokolhatja a címválasztás - és tárgyválasztás - megokolását, vagyis a válasz ıııegadását arra a kérdésre, hogy az itt következő fejtegetések két normatív entitás viszo-
ııy:it kivanjáke feltárni (logikailag helyesen), avagy (illetve) az alkotmányi normákat -- logikailag esetleg hibásan - a peıjog tényeivel vetik-e majd egybe. Mivel magyarázatot ez az
tıınlıhi részlet igényel, sietek előrebocsátani, hogy a polgári perek tényleges menete elméIeııleg sem, de gyakorlatilag egészen bizonyosan, súlyában nem marad alatta az alkotııızıııııyal összehangzó perjogi berendezkedés jelentőségének. Remélem, hogy a logikai ılıs/.konzisztencia látszólagos csupán, mert úgy gondolom, hogy az alkotmányi normák
a polgıiri perrel mind normatív síkon, mind faktikus síkon - legalább egyenrangon »-- függııek ossze.
A jelen tanulmány rendeltetése, hogy az összefüggéseknek ezt a két alaptípusát tloııtő mértékben a hazai jog tükrében - bemutassa és kiértékelje. A szerző szándéka, hogy a magyar szakítás bizonyos lépéshátrányát némileg ledolgozza e tárgykörben. Ha
lehet
és lehet - egy szaktudományos tárgykörben a kor uralkodó eszméiről szólni
tI~.`z»rw'ı'.s' J ózsef kifejezésével élve), akkor bizonyosra vehető, hogy az alkotmány és a polgaıiı per összefüggése egyike azoknak a vizsgálódási tárgyaknak, illetve nézőpontoknak, zııııely viszonylag új s így feltétlenül izgalmasnak ígérkező területe, illetve megközelítésıııtıtlja a jelen időszak perjogtudományi gondolkodásának. Talán elég itt arra utalni, hogy zı Vll. Eljárásjogi Kongresszus, amely 1983. szeptemberében ülésezett Würzburgban, a valnsıigos jogvédelem (,,Effectiveness of Judicial Protection") mottója mellett éppen az allmtıııáııyszerű eljárásjogot (,,Constitutional Order") választotta vezérszavául. A hazai
Hı
6l
jogélet azonban két ınozzanat révén különösen is érintettnek tekintheti magát abban, hogy napirendre kerüljön a jelen tanulmány címében meelölt tárgykör bemutatása. Az egyik ilyen mozzanatot feltétlenül az az esemény jelenti, hogy 1980. decembe-
rében a Minisztertanács az igazságügyi kormányzatot a polgári eljárásjog átfogó felülvizsgálatára kötelezte, amelynek eredményeként -- mint e munkafolyamat leglátványosabb és legdöntőbb eredménye -z- új jogági kódex tervezete létrejöttének vagyunk részesei, illetve tanúi. E folyamatban e sorok írója már hangot adott annak a véleményének, hogy a perrendtartási reform - többek között - csak alkotmányjogi kontextusban végezhető el sikerrel és színvonalasan. (1) A másik olyan mozzanat, amely az alkotmányjog és a polgári per kapcsolatát illetően a magyar szakkörök .különleges érintettségét létrehozza, az Alkotmányjogi Tanács alkotmányi, majd törvényi konstituálása és tagjainak megválasztása, vagyis mindaz, ami e fontos szervet „menetkésszé” teszi. A szocialista magyar alkotmánytörténet fejlődésében rendkívüli eseménynek és eredménynek minősülő ez a törvényhozói lépés kétséget kizáróan kötelező alkalom arra, hogy az Alkotmány és a polgári per - né-
mileg új viszonylatba került - kapcsolatrendszerét megbeszéljük. Ez a kapcsolatrendszer több szempontból is elemezhető. Elvi általánosságban megallapítható, hogy az elemzés e tárgyban legalábbis négy irányban haladhat. Az elemzés
egyik iránya - s elméleti szempontból ez az irány bizonyára a leginkább alapvető - az összefüggések tipusainak kirnutatása lehet. Az elemzés másik iránya, vagy inkább nézőpontja az lehet, hogy egyfelől a hatályos jogra összpontosítunk, másfelől azonban a lex
ferendára függesztjük tekirıtetünket. Kutatási irányként kínálkozik harmadjara a (létező és elgondolt) hazai jog analízisén túl a nemzetközi kitekintés módszere, amelyet egyfelől az általánosítás elméleti igénye, másfelől gyakorlati kodifikációs megfontolások tehetnek létjogosulttá. Végül a kutatás irányvételét meghatározó tényezőként jön számításba - ne-
gyedszer - a polgári eljárásjogon kívüli eljárási jogi ágazatokkal, illetve jogterületekkel történő egybevetés, a jogágközi ósszehasonlita's szüksége, minthogy lehetnek és vannak is olyan jogágközi tételek, amelyek alkotmányi bázisra épülnek, illetve építhetők. A jogösszehasonlítás, illetve a jogágl(özi egybevetés gondolati irányai, minthogy alapvető szerepet a címben megjelölt tárgykörben mégsem játszhatnak, a jelen dolgozat .,tárgyalási részében” jutnak majd megfelelő szerephez. Ez a „lefokozás” azonban a legiszlatórius elgondolásokra is áll, amennyiben azok az Alkotmány és a polgári per összefüggéseinél típusainál kerülnek említésre. A szerző külön szerkezeti egységben, a dolgozat zárópontjában, elemzi az Alkotmányjogi Tanács létrejöttével előállott némileg új helyzetet.
Részletesebb indoklást igényel viszont az alkotmány és a polgári per összefüggési típusainak repertóriuma. Mint az eddigiekből kitetszett, a szerző azokat két vonalon sorakoztatja föl: egyrészt az alkotmány és a polgári perjogi szabályozás, másrészt az alkotmány és a megvalósult perek vonalán. Ez a különbségtétel persze annyiban viszonylagos,
amennyiben - eszményi esetben - az in concreto létező per az in abstracto előirányzott modell betűhív másolata, ami viszont a valóságban nincsen mindig így, illetőleg amiatt is, mert a folyó perben felbukkanó alkotmányossági kérdés -- mert jogi kérdés jogi normatívák alapján ítélendő és oldandó meg. 62
(4)
A polgári perjog egyes (alapvető) szabályai az alkotnıánybaıı gyiikerezııek: az tıl-
kotınány a polgári perjognak, illetve - tágabb értelemben
a polgári eljárásjogııak ls.
,,aııyajoga", mögöttes jogterülete. Ezt a mögöttességet természetesen nem szabad a szubszidiaritás, még kevésbé a generalitás viszonyában szemlélni. Az elsőként megvizsgálaııtlo kérdés az lesz, hogy - de lege lata és de lege ferenda - az Alkotmányunkban foglalt ..nıini-perjog" minő képet mutat, illetve kívánatos, hogy mutasson. A másik megtárgyaIaııdó összefüggés arra a jogszabálytani tételre épül, amely szerint a polgári perjognak (is) az alkotmány olyan normatív felettese, amelyhez igazodnia kell. Ezzel a követelménnycl s/.orosan összefügg az a kérdés, hogy a perjogi szabályoknak a bírósági gyakorlatban ıııegvalósuló értelmezése és alkalmazása mennyiben tekinthető kongruensnek az Alkotııııinııyal. A fentebb a normatív összefüggések tartományába utalt kapcsolódásokon túl leltérképezhetők még a perek faktumaiba beágyazódó olyan kérdések, mint a perben megvalósuló alkotmányellenes (bírósági) magatartásé, továbbá az a probléma, hogy a perlıeıı alkalmazandó és valószínűsítetten alkotmányellenes jogszabály észlelése esetén ıııelyek a per főszereplőinek cselekvési lehetőségei. l:` bevezető megjegyzések sorát két, önkéntesen vállalt korlátozó feltétel megvilágíıásával kívánnám zárni. E korlátozások egyike arra a szűkítésre vonatkozik, mely által ııeııı általában a jogszabályoknak a polgári perhez fűződő viszonyát, hanem csupán az alkotnıánynak a polgári perhez fűződő viszonykapcsolódásait tűztem ki tárgyul. A másik
viil-títést a tárgyban az jelenti, hogy mellőztem az egybevetésnél apolgári eljárás egészét, s ehelyett az ennél szűkebb fogalmi kiterjedésű polgári pernél állapodtam meg. E két ıııegszoritésnak egyaránt vannak teıjedelmi és szemléleti, továbbá a dolgozat aktualizáló ıeııtleltetéséből fakadó okai. A polgári eljárásjogi (perjogi) normáktól különböző jogszabályoknak a polgári eljárásjogi (perjogi) normákkal való kapesolatairıak kutatása egészen
ıııııs dinıenzióba helyezte volna a tárgyat, olyan dimenzióba, amely bár nagyonis létjogo~.ııIt. mint pl. amilyen az eljárásjognak az anyagi jog által való meghatározottsága (2), s ıııııelynek a szerző műhelytanulmányt is szentelt (3), de amelyben mégis nem a normatív ko/jogi. hanem a célszerűségi elemek uralkodnak. Az is kétségtelen, hogy az alkotmány
vupremáciája a polgári eljárásjog egészére kihat. Mégsem tagadható, hogy e jogágazat egészen belül a perjog társadalompolitikai szempontból - minthogy elvileg mindig valódi konfliktust rendez - kiemelkedő jelentőségű, a nemperes eljárásokra jogszabálynal fogva és funkcionálisan kisugárzó szerepe folytán meghatározó, s olyan tárgyra vonat-
ko/ik, amely a folyamatban levő rekodifikáció homlokterében állt és áll. Végső soron ugy tűnt tehát, hogy a szerző eszmefuttatásai számára biztosított tér ésszerű kihasználásata a címben megjelölt fogalompár egybevetésére kínálkozik elsőrendű szükség és reális lelıett'i.ség.
l`*l
(13
2. Alkotnıány és polgári per összefüggéstípusai A) Normatív szinten 2.1. „A lkotmdnyi perjog”
Az alcírnben jelölt kifejezés Fix-Zamudio mexikói professzortólszánnazik,sannak Schwab-Gottwald által adott értelmezése szerint a fogalom az alkotmány azon norrnáit fogja át, amelyek a polgári igazságszolgáltatás szeıvezetére és feladataira vonatkoznak, ideértve az alkotmányok olyan hagyományos alkotóelemeit, mint a bírónak a törvényhez
való kötöttsége, a természetes bíróra (,,juge naturel”) és a semleges bíróra vonatkozó előírásokat. Ez a repertoár mindenek fölött az elmúlt negyven év során bővült új elemekkel. (4) Röviden: az alkotmányi peıjog a peıjogra vonatkozó alkotmányi előírások foglalata.
A Würzburgi Kongresszuson 19 nemzeti referátum alapján - köztük Farkas professzornak a magyaron kívül más szocialista országok alkotmányi perjogára is tekintettel levő referátuma alapján l- elkészített összefoglaló jelentés kírajzolta és súlypontozta is azt a nonnaállományt, amely perjogi tárgyban az alkotmányok szintjén ma szokásosan megjelenik. A legtöbb országban a bírói függetlenség, a törvényes bíró (,,juge naturel”), a bíró kötöttsége a törvényhez, továbbá az ún. igazságszolgáltatási igény (,,Justizanspruch”), valamint az eljárás nyilvánossága az alkotmányok szintjén meelenő jogtétel. Ugyanez vonatkozik, ami az elterjedtséget illeti, a tisztességes meghallgatás (,,rechtliches Gehör”) jogának alkotmányi rögzítésére is. Számos országban a költségakadály elhárításának parancsa is alkotmányi szabály alakját ölti. Vannak olyan repertoár-elemek is, amelyek a vizsgálatba bevont államok közül csupán néhánynak az alkotmányában jutnak szerep-
hez. llyen a határozatok indoklásának kötelezettsége, a siettetési parancs és az alkotmányjogilag megengedhetetlen bizonyítékok elfogadásának tilalma. (5) Az alkotmányi perjognak a klasszikusan szervezeti és működési szabályokra történő tagolásán felül még további felosztási ismérvéül kínálkozik egyfelől az a szempont, hogy az alkotmány adott normája közvetlen, illetve közvetett kapcsolatban vane az állam perjogi berendezkedésével, másfelől az a szempont is, hogy a kérdéses alkotmányi norma „peıjogspecifikus” (vagy tágabb értelmezésben: csak a polgári eljárásra vonatkozó), avagy a bírósági eljárásra általában érvényes tételről van-e szó. Mindenek előtt rögzíteni lehet, hogy az Alkotmányunkban foglalt alkotmányi perjog - nemzetközi összehasonlításban, ideértve főleg a szocialista országok alkotmányaival történő összehasonlítást inkább tekinthető szűkreszabotmak, mint kielégítően extenzívnek. A fentebb hivatkozott kongresszusi összefoglaló mérlegén szereplő olyan elterjedt alkotmányozási tárgyak, mint a ,,juge naturel”, a „Justizanspruch” és a ,,rechtliches Gehör”: kivülrekedtek Alkotmányunk szabályozási körén. Úgy tűnik, hogy az alkotmányi perjog normatív bázisának kiszélesítése terén a modern szocialista alkotmányok esetében legalább a szabályozás tendenciája az. amely magyar szempontból is tanulságos lehet. A ,,juge naturel” szabálya az NDK Alkotmányának l0l. cikkelyében, a bolgár Alkotmány 126. és 131. cikkelyében, a lengyel Alkotmány 46. cikkelyében. a román Alkotmány 96. cikkelyében és a jugoszláv Alkotmány 134. cikkelyében nyer! szııbıílyozást. Ajogorvoslatijog -- ritka kivételként az (ı4
(Ö)
alkotmáııyokban - a jugoszláv Alkotmány 233. cikkelyében és a csehszlovák Alkotıııány
99. cikkelyében jelenik meg. A jogérvényesítés megsegítésének elve is helyet kap egy szocialista állam alkotmányában (szovjet Alkotmány 161. cikkely). Az anyanyelv lıasz-
nálatának a polgári államokban is a szakkörök által magasra értékelt szocialista megoldása néhány szomszédos szocialista államban az alaptörvény szintjén is szabályozott (jugoszláv Alkotmány 157. cikkelye és a román Alkotmány 102. cikkelye.) A magyar polgári per- (és eljárás-)jog szervezeti oldala szempontjából jelentős az igazságszolgáltatás bírósági monopóliumára és szervezeti struktúrájára vonatkozó alkotınányi szabályozás, a társasbíráskodás és a nép-részvétel főszabályi rangjának rögzítése, a bírósági feladatok meghatározása és a bírói függetlenségre, végül a bírák törvényi alá-
rcndeltségére vonatkozó tétel. (Alk. 45-46. §, S0. § (1) és (2) bek.) E szervezetijellcgii :ılkotmányi szabályokat - procsszuális szempontból közvetve - övezik azok az előírások, anıclyek a Legfelsőbb Bíróság működésére, a bírák választására és visszahivására, valaıniııt
a Legfelsőbb Bíróság elnökének az országgyűlés előtti beszámolási kötelezettségére vonatkoznak. (Alk. 47. és 48. §.) A szervezeti oldalt - közvetlenül vagy közvetve érintő alkotmányi szabályozás sajátossága, hogy - a bűncselekmények elkövetőinek büntetésérc vonatkozó feladatmeghatározást kivéve - egyaránt átfogja a polgári és a büntető igazságszolgáltatást. Amennyire indokoltnak ismerendő el a bt'rósa'gı` (az Alkotmány szavával: a ,,birói") szervezet egységes kiképzésére irányuló alkotmányi koncepció, annyira ébredhet kétség bizonyos részterületeken egyrészt e szervezet alkotmányi szabályainak jelenleg adott ..katalógusa”, másrészt a tartalrni helyesség iránt. A katalógust illetően egyetlen észrevételt teszek, s ez az ülnökök (az alkotmányi szóhasználat szerint a „népi” ülnökök) megválasztására vonatkozik. Ha - mint ez az eljárási jogágazatok tételes szabályaiból követ-
kezik -- az ülnök jogállása a hivatásos bíró jogállásával egyenrangú, akkor az ülnökválaszlás normatív alapja is az Alkotmányba kívánkozik éppúgy, miként ez a hivatásos bírák esetében megtörtént. Fontosabbnak tűnnek azonban a tartalmi jellegű észrevételek. Az első észrevétel az igazságszolgáltatás (állami) bírósági monopóliumát érinti. Mint ismeretes. c téren a jogtudomány két fogalmi megközelítéssel operálhat: egy formálissal, amely
igazságszolgáltatásnak azt tekinti, amit a bírósági szervezet végez és egy funkcionálissal, amely a jogilag szabályozott és ugyanígy kezelhető kon iktushelyzetekre építi definícióját. Az első megközelítés óhatatlanul az idem per idem logikai zsákutcájába jut, hiszen
az állami bírósági szervezetrendszer keretein kívül széles körben döntenek el szerte a világon jogilag szabályozott módon különféle konfliktusokat. (6) Bölcsebbnek látszik, ha ez a valóságos helyzet feljut és kifejeződik az alkotmány szintjén is, vagyis akként, hogy a tényleges munkamegosztás a bírósági igazságszolgáltatás fiktív monopóliumának feladásához vezet.
Az Alkotmány 46. § (1) bek.-e első mondatának betühív olvasata szerint - főszalıályként - a bíróságok olyan tanácsokban járnak el (,,ítélkeznek"), amelyekben hivatásos
lıirák és ülnökök egyaránt részt vesznek. A törvényszinten elrendezett jogi valóságban ez ııiııcsen igy, mert abban az egyesbíróság az alkotmányi főszabállyal versengő kivétel rang-
jára lépett elő, másodfokon pedig kizárólag hivatásos bírák járnak el. Részletmegoldásaiklıan bármiképpen értékeljük is az eljárási jogi ágazatok hatályos szabályait, a ténylegesen U)
(15
megvalósuló konıpozició alapjainak célszerűsége iránt nem merült fel kétely. Az Alkotınány és a jogágazati törvények alkotmányjogi diszharmóniájának megszüntetése az Alkotmány módosításával szüntethető meg. A fentieken túl megemlíthető még az a hiányérzet, amelyet a bírósági feladatok meghatározása körében kelt az Alkotmány. Ez ugyanis a bírósági jog- és érdekvédelem körébe csupán az állampolgárokat vonja. Ez a megfogalmazás egyrészt pontatlan, másrészt szűk. A bírósági védelem megilletheti ugyanis azt is, aki a Népköztársaságnak nem polgára. Sokkal fontosabb ennél az a valóságos szerepkör, amelyet bíróságaink a polgári és a büntető eljárások keretei között az állam és még inkább a jogi személyek H mint jogalanyok - érdekvédelme terén kifejtenek. Az „állampolgárok” korlátozó jelző kiiktatásával a tényleges és egyben megkívánható személyi oltalrni kör teljes átfogására válnék alkalmassá a bíróságok számára az Alkotmányban adott feladatmegjelölés. A perjog működési Oldalára esik az Alkotmány néhány nem-perjogspecifkus, de közvetlenül, vagy még inkább közvetve a perjogot érintő tétele. (4. § (3) bek.: a szakszer-
vezetekről, 51-52. §: az ügyészségről, 54. § (1) bek.: az emberijogokról, 61. § (2) bek. és 62. § (1) bek.: az állampolgári jogegyenlőségről, illetve a diszkrimináció tilalmáról,
61. § (3) bek.: az anyanyelv használatáról.) Közvetlenebbröl a perjogot a tárgyalások nyilvánosságának - törvényileg korlátozható - szabálya (40. § (l) bek.) és az állampolgárok törvény előtti egyenlőségére vonatkozó tétel érinti. Az utóbbival kapcsolatos aggály hasonlít a bíróságok jogvédelmi feladatával összefüggésben írtakhoz. Az állampolgárokra redukált egyenlősitő tételhez képest az eljárási jogi ágazati törvények a személyek törvény előtti egyenlőségét valósították
meg. Helyesebbnek tűnnék, ha az Alkotmány a személyek törvény előtti egyenlőségét fogalmazná meg. A perjog működési oldalának alkotmányi szabályozását illetően különös figyelmet érdelem az anyagi jogi sérelmek és a hatósághoz fordulás lehetősége közötti ,.hídverés" kérdése. A perjogban ez a kérdés a bírósághoz fordulás (J ustizanspruch), pontosabban a kereseti jog problémáját érinti, de általánosabb szinten e kérdés a - potenciális -- ügyfél és a hatóság közötti, az ügyfél részéről kezdeményezhető kapcsolatteremtés szabályozásának alapjait érintí. Ilyen tárgyú szabályozást az Alkotmány nem ad, s ez a körülmény - a hazai valóság tényeivel igazolhatóan - jogosan igényelhető presztizsében korlátozza alaptörvényünket az egyre igényesebb alkotmányozás nemzetközi mezőnyében. Az ügyfél és a fórum közötti - egyirányú - kapcsolatteremtés problematikájának legáltalánosabb keretei közé természetesen egyfelől az önérdekérvényesítés és actio popularís esetei éppúgy beletartozhatnak, mint ahogyan abba - másfelől ~ az állarni és egyes nem-állami szervek előtti eljáráskezdeményezés esetei is beleillenek. Polgári perjogi eljáráskezdeményezés esetei is beleillenek. Polgári perjogi szempontból az önérdekérvényesítés olyan esetei jönnek számításba, amelyekben bírósági útnak van helye. Meg kell jegyezni, hogy a polgári perút megnyitásának, illetve kirekesztésének mindazok a hatályos szabályai, amelyek a közigazgatás csúcsszen/ének - a kormánynak - a belátásától teszik függővé a perlés lehetőségét vagy hiányát, nem látszanak visszavezethetőknek az államhatalmi ágak funkcionális elválasztásának elvére és a népképviselet országos szerveinek mind a közigazgatás,
66
(3)
ıııintl a bírósági s/.crvczet fölötti, elfogadott szupremációjára, vagyis kétséges lıelyességíi nıiııden olyan szabályozás, amely a perlés lehetőségét közigazgatási engedélytöl teszi iggövé, különösen, ha a felülvizsgálandó jogi helyzet éppen a közigazgatás valaıııely szervének határozata által jött létre. Sokkal ınegnyugtatóbb, sőt egyedül megnyugtató az leııııe, ha a polgári peres út megnyitása, illetve kirekesztése kérdésében kizárólag törvéııy. vagy ami azzal közjogilag egyenértékű -- törvényerejű rendelet határozna. Mindez de lege ferenda az Alkotmány számára azt jelenthetné. hogy megfogalıııazódnék abban:
a személyek joga, hogy jogaik, illetve törvényes érdekeik védelmében pert iııdítlıaılııak,
a perinditás eseteit, feltételeit és módját a törvény szabályozza, a törvényre tartozik annak kimondása is, hogy mely igények érvényesítése kizárt a hiróság előtt. 2.2. ,,A lkolmányszerű perjog” Az alkotmányi peıjog abban a körben és abban az értelemben, amelyben, illetve ahogyan a perjogi berendezkedés alapjait létrehozza, alaptörvény jellegénél és erejénél fogva a perjogi berendezkedést meghatározó normatív tényező: a bírósági eljárás kialakításának ınagva az alkotmányban rejlik. (7) így van ez akkor is, ha a perjogi tárgyú normaalkotás mint Magyarországon is - alapvetően törvényi szintűjogszabályban - a Polgári l'eı`rendtartásban - ölt testet. Nem állítható azonban, hogy a perjog alkotmányszerű kiképzésében az állapot eszményi volna. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a helyzetet a megoltlott problémák túlsúlya jelzi. Nincsen ez másként azokban az országokban sem, amelyek a lıíróság megítélésétől függően, illetőleg a peres feleknek biztosított jogorvoslat útjáıı teszik lehetővé az alkotmánybíróság eljárását. Pl. Olaszországban a Corte Costlruzionale. .z köztársasági alkotmány fényénél, csak ritkán jutott arra a következtetésre, hogy a korıilıhan alkotott - és persze többször módosított - Codice dl Procedura (Íívile egyik-másik tétele alkotmányellenes. A Német Szövetségi Köztársaságban a Bundesverliıssuııgsgerlchr még sosem állapította meg, hogy az 1877-ből származó (és szintén többszor módosított) Zivílprozessordnung bármely szabálya is ellentétes lenne a Grundgeserzvel. mert -s mint Schumarm kitűnő összefoglalásából kiderül - az Alkotmánybíróság ıniııtlenkor a ZPO rugalmas értelmezésével vette elejét a semmisség kimondásának. (9) Megjegyzendő azonban, hogy a peıjog alkotmányhű kiképzése természetesen nem egyedül alıhan a követelményben rejlik, hogy a perjog normáiban híven bontódjék le az alkotmányi perjog, hanem az is, hogy teljes terjedelmében bontódjék le. Nálunk az Alkotmányban rögzített és perjogi kisugárzású szabályok egy része a lıirós.ágokról szóló 1972. évi ll. tv.-ben (Bsz), további elemei aPp-ben konkretizálódnak.
Vizsgálódásomat kiteıjesztem azonban az Emberi és Politikai Jogok Egyezségokmányáról az I-lgyesült Nemzetek XXI. közgyűlésén, 1966-ban elfogadott deklaráció egyes rendelkezéseire is. Az Egyezségokmzíny az 1976. évi 8. sz. tvr.-rel cikkelyeztetett be az ország toıvénytárába. A lisz-ben alkotmányi alapú szabály az, amely a jogszabályoknak a bíróságokra kö(9)
67
telezö erejére v0ni1tl(0Zil(. (BSZ Ó- §(l) bek-l Két ıııozzanatra felfıgyellıetünk azonban, aıııelyek az Alkotmányhoz képest bővítést jelentenek. Az Alkotmány ugyanis ajog szupreınáciáját a bíró felett mondja ki (Alk. 50. § (2) bek.), a Bsz a bíróság fölött. Ez a törvéııyi kiegészítés az Alk. 77. § (2) bek.-éből vezethető le. Nyilvánvaló, hogy a per bírája a jogszabályhoz éppúgy kötött, mint a bíróság és viszont. A másik bővités azonban más jellegű. A Bsz szerint ugyanis a bíró és a bíróság (6. § (1) bek., illetve 14. § (1) bek.) ajogszabályoknak van alárendelve: az Alk. 50. § (1) bek. szerint a bíró a törvénynek, a 77. § (2) bek.-e szerint a bíróság - mint az állam szerve - az alkotmánynak és az alkotmányos jogszabályoknak. A ,,törvény”, illetőleg a „jogszabály” kifejezések használata természetesen nem jelent problémát, mert az itt szóban forgó összefüggésben a tárgyi jog egészét
átfogó szinonimákról van szó. A figyelmet - nem először - az vonja magára, hogy a Bsz nıellőzi az „alkotmányos” jelzőt, sőt ilyet maga az Alkotmány sem rögzít, amikor a bírói függetlenség határait állapítja meg. Különösen az Alkotmányjogi Tanács felállítása óta világos, hogy a bíró az alkalmazandó jogszabály alkotmányossága iránt hivatalosan elismert aggályt juttathat kifejezésre, s végső soron egy ilyenként minősített jogszabály alkalmazhatatlanságát is elérheti a bíró. Nagyonis élővé váló alkotmányi jogtétel a jogszabályhoz való kötöttség alkotmányossági feltétele. A Bsz ez idő szerint ezzel nem vet számot. A Bsz 6. § (2) bek.-e és 7. §-ának (1) valamint (2) bek.-e az állarnpolgárok törvény előtti egyenlőségét és a diszkrimináció tilalmát, ideértve a magyar nyelv nem tudása miatt esetleg felmerülő hátrányok elhárításának parancsát, az Alk. 61. §-ával és 62. § (1) bek.-
ével összhangban mondja kí, a konkretizáló jelleg teljes híjjával. Az eljárási törvények irányában erősen heteronóm szabályok olvashatók az ún. rendes bíróság és a különbíróság (munkaügyi bíróság) közötti ügyeloszlásról az Alk. 45. § (2) bek.-e alapján. A Bsz-nek a
tárgyalás nyilvánosságáról és ennek hjányáról rendelkező szabálya (8. §) az Alk. 49. § (1) bek.-ének utánképzett szövegét tartalmazza. Komoly alkotmányossági aggály forrása a Bsz ll. §-a, amely első fokon hivatásos bíróból mint elnökből és két népi ülnökből eljáró tanácsot irányoz elő, más törvényeknek
átengedett kivételekkel; másodfokon - kivételt nem tűrően - három hivatásos bíróból álló tanácsot rendel. A Bsz funkcionális hatálya mindenfajta eljárásra kiteıjed. (,,E1jár") Az Alk. 46. §-a ennél szűkebb körre szorítkozik: funkcionális hatálya az ítélkezésre terjed ki. Ebben a körben főszabályként úgy rendelkezik, hogy az ítélkezést ,,hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban” látják el. Kivételt a törvény tehet. Az Alkotmány által „fedetlenül” hagyott nem-ítélkező jellegű bírósági ténykedés alanyi körét illetően a Bsz ,,szabad kezet” kapott: e körben priméren szabályoz. Az ítélkezésre nézve a Bsz-ben felállított modell azonban nem deriválható az Alkotmányból, amelynek
alapmodellje a vegyes összetételű, legalább négy tagból álló tanács. llyen összetételű ítélőtanács polgári perben nincs, sőt a Pp ll. § (2) bek.-e által adott szabályozás - de facto -az első fokú peres eljárások mintegy felében az ülnökök mellőzéséhez, másodfokon pedig a Bsz 1 l. § (3) bek. szabálya az ülnökök teljes mellőzéséhez vezetett. A fenti gondolatsor a hatályos normákra vonatkozik, s nem érinti azt a kérdést, hogy de lege ferenda vajon mindenáron ki kell-e tartani a vegyes összetételű tanács, sőt egyáltalán a társasbíráskodás jelenlegi alkotmányi főszabálya mellett. Úgy tűnik, hogy 68
(10)
a gyakorlati tapasztalatok a valóságos jogállapot sét" indokolják az Alkotmányba.
esetleg ııéıııileg korrigált
,.heeıııeIé-
Van azonban a Bsz-nek egy olyan szabálya, amely az ülnökbíráskodásjövöjétől ftıggetleııül vet fel alkotmányossági aggályt. A Bsz 76. § (2) bek.-e szerint ,,a népi ülııököt tisztsége gyakorlásának idejére a munkabére (munkadíja), illetőleg tiszteletdíja illeti meg". lfz a szabály azt jelenti, hogy az ülnökként működő dolgozó ajavadalmazását illetöeıı ıııegtartja a kereső foglalkozása szerinti keresmény-igényét: a vezérigazgatóból lett ülııök ve/érigazgatói keresményt élvez, a segédmunkáját félbehagyó állampolgár segédmunkáskéııt díjaztatik. Ennek a ,,differenciálásnak" nem lehetne helye, mert bármely dolgozó ıııiııt ülnök, a másik ülnökkel, mint vele egyenrangú állampolgárral együtt bíráskodik, s az „egyenlő munkáért egyenlő bér" tétele (Alk. 14. § (4) bek.) alapján elvileg egyenlő
tlijazás járna bármelyíküknek. A Bsz ~ a preambulum szerint - a bíróságok szervezetéröl es nn'lköde'séröl egyaránt szól. Ez a koncepció meglehetősen hátrányos fordulatot jelen-
tett az 1954. évi ll. tv.-hez képest, amely a Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről szólt. A Bsz jelenlegi tematikája mindenesetre túlméretezettnek tűnik, mégpedig több ııklıtil 182
nyilvánvaló, hogy az alkotmányi szövegek megísmétlése fölösleges; csekély a normatív ereje azoknak a rendelkezéseknek, amelyek formális absztraktıuval foglalják egységbe a különféle ügyszakokra vonatkozó szabályokat. Kérdéses, vajon a bírósági ténykedéseknek a bírósági eljárások többi alanyának nıagatartásától elválaszthatatlan egységbe ötvöző megnyilvánulásai: magyarán a bírósági eljáılısok rrıtíködési modellje, sikerrel különíthetők-e el egy ,,szupertörvényben”, s nem inkıılılı az-e a helyes, ha a Bsz szabályozási tartományát valóban a bíróságra mint részekből /elt-'puló' és részben kt'vt`ıˇlröl irányított, részben önirányitö Organizácíö szabályozásának ıılııpiaira korlátozzuk. llymódon a Bsz számos rendelkezése nem a büntető és a polgári el|.ıı;ıs forınális, hanem az igazságszolgáltatási tevékenység vezérlésének, külső kapcsolatıeııtlszereinek, az igazságügyi ígazgatásnak és az igazságügyi közszolgálati jognak tartalmas zıIa|ıjaivá válnék, s az Alkotmány normáit ebben a körben bontaná le. A Bsz túlméretezettségéhez tartozik még annak felemlítése is, hogy - polgári perjugı szeıııpontból különös súllyal - egyes szabályai alkotmányi rangra kívánkoznak. Ilyeııeknek tekinthetők: a bírósági útra vonatkozó tétel (de lege ferenda alanyi közjogi megközelítésben);
a ıııeghatalmazott útján való eljárás lehetősége (jogászí képviselet!); a jogorvoslati jogosultság; a bíróság által a hatásköre kérdésében hozott határozat kötelező ereje.
Az alkotmányi perjog a Bsz-en kívüljavarészt a Pp-ben tükröződik. így a bírói függetlenség egyik biztosítékát nyújtják a Pp-nek a bírák kizárására vo-
ııatkozó szabályai (Pp. 13-21. §, 325. §, 352. §). Nem állitható, hogy az azokban leírt t-setkörök megnyugtatóan lezártaknak volnának tekinthetők. Felmerülhet ugyanis az ıı kivánalom, hogy a törvényességi tanácsból a törvény zárja ki azt a személyt, aki a törvényességi óvási eljárásban részt vett (föeset: az ún. „óvó-bíró"), továbbá a választott-bíróv tll)
hc)
sági ítélet (egyezség) érvénytelenítése iránti perböl azt a személyt, aki a támadott határozat lıozatalában részt vett, vagy az ilyen személynek a Pp. 13. § (2) bek.-e szerinti hozzátartozója vagy volt házastársa, illetőleg akit a megtámadott határozat alapjául szolgáló eljárásban tanúként vagy szakértőként kihallgattak. Jelenleg ezek az esetkörök az elfogultság szerint minősülnek a Pp. XXIV. Fejezetében szabályozott eljárásokban, tehát a ki`zárási okok többi esetéhez képest enyhébb kezelésű csoportba tagolódnak be itt. Az Alkotmány által a bírói függetlenségre nézve adott korlát - a törvényi alávetettség a Pp-ben olymódon tükröződik, hogy ez a kódex bizonyos körben a felettes birósá g rendelkező hatalmának veti alá az alsóbbszin tű bíróságot. (A hatályon kívül helyezés és a visszautalás eseteiben.) Törvényi - mégpedig az alkotmánytörvényből folyó - kor-
látot jelent a bíróság alávetettsége a Legfelsőbb bíróság elvi döntéseinek és irányelveinek. A hatályon kívül helyezés és visszautalás eseteiben az utasítás a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára vonatkozik. (Pp. 252. § és 274. § (3) bek.) Kiértékelés tárgya
lehet, hogy a megismétlendő per bíróságának (birájának) ez a közvetett törvényi alávetettsége közvetlenül milyen terjedelmű és tartalmú utasításban realizálódhat. Rá kell mutatni az alkotmányi főszabály és kivétel (függetlenség-törvénynek alávetettség) konkrét kiképzésében lappangó rabulisztika kockázatára. Ha ugyanis a bírói függetlenségnek a törvény szab határt, akkor elvileg elképzelhető olyan törvény is, amely a maga omnipotenciájával csaknem illuzórikussá teszi e függetlenséget. Vajon a bíró függetlensége a bírósági szervezettől különböző hatalmi tényezőktől való függetlenséget jelent csupán, vagy ez a függetlenség - az irányelvek és elvi döntések által meghatározott körön túl - a bírósági szervezeten belül is kizárja magatartásának meghatározhatóságát? A Pp ezt az utóbbi kérdést tagadólag dönti el. (A Pp 25 2. § (4) bek.-e szerint ,,a hatályon kívül helyező végzésnek tartalmaznia kell . . . az új eljárásra vonatkozó utasításokat“. (Értelme-
zésem szerint a fellebbezési bíróság és a törvényességi tanács utasításadási jogköre addig terjed, ahol a per (ismételt) érdemi eldöntése kezdődik; előírhatja azokat a teendőket,
amelyek a hatályon kívül helyezés okainak felszámolásához szükségesek, de a hozandó érdemi döntés irányát (akár ,,ha-akkor”-képletben, akár az érdemi döntés jogszabályi
alapjának előírásával, akár az alkalmazandó jogszabály értelmezésével) az alsó bíróságra kötelezően nem határozhatja meg. Ez ugyanis sértené a fórum lényegi autonómiáját, azt,
hogy a per bírája közvetlenül szembesüljön az érdemi döntés során a törvénnyel. A nyilvánosság alkotmányi elvét (Alk. 49. § (1) bek.) illetően a Pp 7. § (2) bek.-e - miután az (1) bek.-ben az alkotmányi főszabályi rögzítette - a kivételekről rendelkezik. (További kivételt tartalmaz a 284. § (1) bek.-e). Feltétlenül dícsérendő, hogy a Pp
a nyilvánosság kizárását az indoklás ,,feltétlenül szükséges” voltához köti, a bíróságot végzésének megindoklására kötelezi, s egyben lehetővé teszi a nyilvánosságnak személyi-
leg, illetve időbelileg korlátozott kizárását is. A nyilvánosság kizárásának kérdésére az Egyezségokmány ismertetése kapcsán még visszatérek. Hasonlóan példamutató peıjogunk az anyanyelv használatának biztosítása terén. A Pp mindenkit feljogosít, hogy a bírósági eljárásban anyanyelvét használhassa (kivéve nyilván a nemzetiségi származású bírát), s előirányozza, hogy - bár a bírósági eljárás nyelve a magyar 4 e nyelv tudásának hiánya miatt hátrány senkit sem érhet. (Pp 8. §) A magya70
(12)
rııl nem tııtló (vagy tudııi ııeııı akaró'?) személlyel a bírósági tolmács útján éı'iııtl<e/ık. tI'p 184. § (I) bek.) A tolmácsolási és fordítási költséget az állam clölcge/.i. Az állaıııpolgıirok törvény előtti egyenlőségére, továbbá a diszkrimináció tilalmára vonatkozó alkotııı:íııyi tételek maradéktalanul érvényre jutnak e perjogi szabályozásban. Az Alkotmány 61. § (l) bek.-e külön szól az állampolgárok m`rve'ny elötti' egyenló'_re'géröl. illetve arról, hogy az állampolgárok egyenlő jogokat élveznek. Ha eleve kizárjuk. mint módfelett valószínűtlent, a két tétel tartalmi azonosságát, akkor elemzés tárgya lelıet c két tételnek egymáshoz való viszonya. miután eltérő tartalmukat feltártuk. A törvény elötti egyenlőségre és a jogegyenlőségre vonatkozó tételek logikai kiterjedését mint két. egymást részben fedő kört tudnám ábrázolni. A jogegyenlőség tétele az alanyi jogokat foglalja ınagában. mégpedig mind az anyagi jogi, mind az eljárási jogi szférára kíterjedően. A törvény előtti egyenlőségre vonatkozó tétellel kapcsolatban rámutatok egyrészt e tétel kitcrjesztő értelmezésére, mely által az bármely szintű jogszabályra vonatkoztatható, másrészt a történeti gyökerekre visszavezethető tételben rejlő megszemélyesítő mozzaııatra. Ugy gondolom, hogy ebből a szempontból a ,,törvény előtt” szavak ajogalkalmazó szervek részéről megvalósítandó egyenlőségre utalnak, azon túl természetesen. hogy a tárgyi jog, amelyet a jogalkalmazó szervek eljárásaik során alkalmaznak. az Alkotmány által eleve egyenlősítő tartalommal jött létre. Polgári perjogi szempontból tehát a törvény elötti egyenlőség tétele a jogegyenlőség tételéhez képest azáltal specifikus, hogy az eljáııisi jogszabályokra és ezek alkalmazására vonatkozik. de túlmutat az általánosabb tételen annyiban, amennyiben a kötelezettségi oldalra is kiterjed. A törvény előtti -- vagyis az eljárási jogszabályok és a fórum magatartása által együttesen létrehozott. illetve létrehozandó - egyenlőség nem jelent feltétlenül azonosságot text az ellentétes perbeli pozíciók természete kizárja), de értelmezésemben átfogja, mint követelményeket a felperesi. illetve az alperesijogállás standardlzáltságát; az ellentétes perbeli pozíciók által nem érintett területeken a felek jogállásának z::mm.s.ságár (pl. tárgyalási jelenlét, perorvoslatok. képviselet. bizonyítási kérelmek stb.)` a perbeli pozíciók elléntétessége által uralt területeken a jogállások kölcsönös A rr 'gi -errsúlyozottságá t,` a tényleges hátrányok jogalkotói, illetve bírói segítséggel történő ledolgozhatówgar ( Wajfengleichheit). ( 10) Ila a fenti követelmények szempontjából tekintjük át Pp-nket. arra a megállapításra ıutlıatıınk. hogy a hatályos perjog mind a diszkriminációtól. mind az állampolgár szeméIveıe tekintettel privilegizáló szabályokról teljességgel mentes; a tényleges hátrányok jog.ı|kotói. illetve bírói segítséggel ledolgozhatók (kitanitási kötelezettség; perinditás közérılekhöl; perköltségkedvezmények). A másik két területen (azonos jogállás, illetve kölcsöııoscn kiegyensúlyozott jogállás) azonban, noha a törvény előtti egyenlőség tételét a Pp .ılızılában következetesen megvalósítja, néhány problematikus mozzanatra lehet felfigyelni. Ilyenként értékelhető az a kiegyensúlyozatlanság. amelyet az okoz. hogy a felperes keılıeti a tárgyalásnak távollétében való megtartását. az alperes viszont nem, holott a meg-
tlll
7]
jelenésbeıı rejlő önérdek, illetve közérdek súlya elvileg azonos. Egyenlőtlenséget hozhat létre az a jogi rendezés is, amely az első tárgyalás elmulasztásának következményeit illetően a felperes, illetve az alperesre nézve eltérő súlyú szankciók kiszabásához vezethet. (A felperesi oldalon: a perismétlést lehetővé tevő megszüntetés; az alperesi oldalon: ítélethatályú bírósági meghagyás.) Kiegyensúlyozatlanságot okozhat végül a viszontkereset a liınine elutasításának (Pp. 147. § (1) bek.) szabálya is, ha arra gondolunk, hogy analóg esetben a felperes fenntarthatja a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályokat (Pp. 132. §), az alperes azonban nem.
Néhány tömör megjegyzés erejéig érdemes az Egyezségokmánynak a Pp.-vel történő egybevetése. Közjogilag nem állítható ugyan, hogy. egymásnak alá-, illetve fölérendelt jogforrásokról van szó - a magyar alkotmányjog az alaptörvényt kiegészítő alkotmánytörvény (,,legge costituziOnale”) fogalmát nem ismeri - mégis úgy tűnik, hogy a belső jog tökéletesebb összhangja akkor érhető el, ha a nemzetek közössége előtt felvállalt kötelezettségek maradéktalanul átíródnak a nemzetközi elem nélkül, autonóm módon megalkotott normákba. Ez jogszabályszerkesztési szempontból indokolt, de amiatt is, mert nálunk nem egyértelműen eldöntött kérdés a nemzetközi egyezmények .,befelé” ható hatályának, közvetlen alkalmazhatóságának kérdése. Polgári perjogi szempontból az Egyezségokmány 14. cikkének 1. pontja alapvető fontosságú. E pont három mondatból áll: az első a bíróság előtti egyenlőség (már tárgyalt) tételét mondja ki; a második mondat azt rögzíti, hogy mindenkinek joga van a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyalásához ügye elbírálásánál; a zárómondat a tárgyalás nyilvánosságának korlátaíval és az ítélethozatal kihirdetése nyilvánosságával, illetve ennek korlátaíval foglalkozik. Közelebbről bennünket a tárgyaláshoz való jog, továbbá a nyilvánosság és ennek korlátozásai érdekelnek. Minthogy az Egyezségokmány kedvezményezettjei a magánszemélyek, az alábbiakban a gazdálkodó szervezetek egymás közötti perei figyelmen kívül maradnak. Az Egyezségokmány a nyilvánosság kizárását (ideértve a sajtó kizárását is) lehetőségként kezeli. Valóra váltásához erkölcsi okot, közrendvédelmi megfontolást, állambiztonsági érdeket, a felek magánéletének, végül az igazságszolgáltatás érdekeinek védelmét kívánja meg feltétlenül, ez utóbbit kifejezetten bírósági mérlegelésre bízva. Perrendtartá-
sunk -- az Alkotmány 49. §-ában adott felhatalmazásával élve - rögzíti a tárgyalás nyilvánosságának főszabálya alól kivont eseteket és a nyilvánosság kizárásának módozatait. Ez utóbbiak körében figyelmet érdemel, hogy az Egyezségokmányt megelőzően keletkezett szöveg egyrészt a bíróságra bízza a törvényi okok fennforgása esetén is a nyilvánosság kizárását, másrészt hivatalos személyeknek ilyen esetre is megengedi a jelenlétet, de ez utóbbi szabályon felül még azzal a rendelkezéssel is meghaladja az Egyezségokmányt, amely szerint a bíróság a ,,határozatát” (végzését) megindokolni tartozik. (Pp. 7. § (1) bek.) Ez utóbbi szabály nézetem szerint természeténél fogva lex minusquamperfecta. Nem így áll a dolog a nyilvánosság kizárásának esetével, ha a zárt tárgyalást a bíróság törvényellenesen rendelte el. Ez az eset lényeges eljárási szabálysértésként értékel-
hető. (Pp. 252. §. (2) bek.) Ha már most a perrendtartási katalógus eseteit az Egyezségokmányhoz előirányzott 72
(14)
esetekkel vetjtık egybe, átfedés állapítható nıeg - szó szerint az erkölcsi ok és tartalnıilag a közrendi záradék körében (államtitok és szolgálati titok a Pp.-ben, közrend és állambiztonság az Egyezségokmányban). A perjog általános szabályai körében rögzített azon kízárási ok, amely az üzemi titok esetén áll fent, túlmegy az Egyezségokmáııy szabályain, amely ilyen kirekesztési okot nem ismer. A Pp. XV-XVIII. Fejezeteiben (státuszperek) statuált és a fél kezdeményezésére - sőt a bíróságra kötelező kitanítás révén esetleg közvetve a bíróság által ösztönzötten - bízott kirekesztő szabály (Pp. 284. § (_l ) bek.) sem talál támogatásra az Egyezségokmányban, holott a tárgyalás nyilvánosságának nevelő
és megelőző szerepét több szovjet szerző is hangsúlyozza. (1 l) Nincs kifejezett párdarabja a Pp.-ben az Egyezségokmány azon eshetőleges kirekesztési okának, mely ott a ,,l`elek ınagánéletének érdekei” címén fogalmazódott meg. Ez a kirekesztési ok tartalmilag azoııosítlıató lenne ugyan a státuszperek speciális nyilvánosság-kizáró szabályával, de a két jogforrás összhana csak de lege ferenda teremthető meg, mégpedig úgy, hogy a Pp. a jelenlegi negatív megfogalmazást (,,a 7. §-ban foglalt feltételek nélkül is”) az Egyezségokmány pozitív megfogalmazásával (,,a felek magánéletének érdekeí”) váltja fel. Megfontolandó azonban. vajon a felek magánéletének érdekei csupán a státuszperekben indokolhatjáke a nyilvánosság kizárását? (Utalok pl. egyes személyiségi jogi perekre.) Nem esett még szó az Egyezségokmány katalógusának arról az esetéről, amikor a
nyilvánosság kizárását az igazságszolgáltatás érdekei motiválják. llyen eset a 134. § (2) lıek.-e. amely a tizennyolc éven aluli hallgatók elnöki intézkedéssel történő eltávolíthatóságára vonatkozik. A Pp. 172. § (1) bek.-e értelmében a tanú - kihallgatása előtt -- nem lelıet jelen a tárgyaláson, státusperekben pedig (285. § (1) bek.) az egyik peres fél a másik távollétében is meghallgatható. Ez utóbbi szabály, bár a valóság kiderítésének egyik eszköze. mégis kevéssé tiszteletreméltó, mert az ellenfélnek utóbb joga lesz a fél vallomását ıııegismernie. s így bosszút állhat a félen, aki naivan megvallotta az ellenfélre hátrányos ıillílılsait.
Meegyzendő, hogy a bíróság és a felek tárgyalásszerű összeműködő együttlétét a Pp. 272. §-a lehetővé teszi a törvényességi tanács nyilvános ülésének esetére. De lege feremla célszerű, hogy ezen ülésről a nyilvánosság a tárgyalásra vonatkozó szabályok szerint legyen kizárható. ' A nyilvánosság kizárásával folyó tárgyalás alapján hozott ítélet kihirdetését az Alkotmány nem szabályozza, rendelkezik azonban arról az Egyezségokmány, amely szerint az ítélethirdetés ilyenkor is nyilvános, kivéve, ha a fiatalkorúak érdekei mást kívánnak, vagy ha az eljárás házassági jogvitára vagy gyermekek gyámságára vonatkozik. A Pp. 7. § (3) bek.-e szerint .,a bíróság a tárgyalás során hozott határozatait általában nyilvánosan hirdeti ki". A nem-ítéleti határozatok körében tehát az Egyezségokmány nem állít alkalıııazkodási követelményt a törvényhozó elé. akijelenleg nem ad világos iránymutatást abhan a kérdésben, hogy melyek a nem-nyilvános határozathirdetés feltételei. Minthogy a /árt tárgyalás elrendelésének feltételei az ítélethirdetés körében azonosak a publikurıı kirekesztésének indokaíval, helyes, ha az új perjogi törvény akként rendelkezik. hogy zárt tárgyalás tartása esetén az ítélet kihirdetése sem nyilvános, de igazságszolgáltatási értlek az ítélethirdetés nyilvánosságának korlátozását (a fıatalkorúak jelenlétének esetén kivül) nem indokollıatja. lrlz a megoldás összhangban áll az ligyezségokmánnyal, kivéve az tIS)
73
államtitok és a szolgálati titok védelme okából zártan tartott tárgyalás esetére általam előirányzott neın-nyilvános ítélethirdetés esetét. Úgy gondolom azonban, hogy ebben a nagyon szűk. de lényeges körben a magyar állam érdeke megengedhetővé teszi a nemzetközi közjogi kútfőtől való elhajlást. Fogalmílag nem jöhet létre azonban diszhamıónia a nem-ítéleti határozatok kihirdetése körében, minthogy erről az Egyezségokmány nem rendelkezik. A végzés, illetve a bírósági meghagyás nyilvános kihirdetésének - minthogy azok anyagi jogilag releváns tényekre nem terjednek ki - a nyilvánosság kizárásával tartott tárgyalás esetén sincs ellenjavallata. 2. 3. A z Alkotmány szerepe a perren dtartási normák értelmezéséb en A magyar Alkotmánynak a hatályos perjogi szabályok értelmezésében tételezett jelentősége bizonyára olyan megállapítás, amely különösebb indoklást - az Alkotmány alaptörvény voltából merítkező jogforrástani érv általános elfogadottságára tekintettel nem igényel. Ha ez után a megállapítás után annak megvizsgálása a cél, hogy a perjogi realitások talaján az Alkotmány vonatkozó (nem nagyszámú) előírása miként tölti be jogértelmező szerepét, néhány általános észrevétel megítélésére nyílik mód. Az egyik észrevétel arra vonatkozik, hogy e tömör vizsgálódásnak mi volt (lehetett) az információs bázisa. llyenként vettem számításba a Legfelsőbb Bíróság publikáltjoggyakorlatát és a legfőbb ügyésznek az ügyészi polgári jogi tevékenységről szóló 4/1973. számú utasítását. Evizsgálódási körben elhelyezkedő anyagok általában nem hivatkoznak az Alkotmányra a döntés motívumai között, s ebből ered a (második) észrevétel, amely szerint az Alkotmány „konkretizáló funkciója” nálunk mintegy rangrejtve. vagyis nemdeklaráltan, mindazonáltal jól kitapinthatóan munkál egyes perjogi normák értelmezésében. A harmadik észrevétel tárgya a bírósági gyakorlatra korlátozódik. Ami a törvényességi határozati gyakorlatot illeti, ennek természetéből adódik, hogy az alsó bírósági gyakorlatnak vagy az ilyen szintű jogi állásfoglalásoknak az antagonistájaként működik. Ha az nem is állítható, hogy a vonatkozó törvényességi határozatokból kielemezhető ,.alkotıııáııypártisággal” szemben az alsó bíróságok olyan felfogása áll, amely az .,alkotmányi perjog" szcınléletétől eltér, annyi mégis megkockáztatható, hogy a legmagasabb bírósági |`óruııı judikatúrájában az alkotmányos szellem határozottabban észlelhető. mint az alsó híróságokéiban, mindenek előtt, ami az úttörő jellegű jogértelmezést illeti. Ez annál inkáhb örvendetes, mert jogrendszerünk meglevő struktúrájában az alkotmányhű perjogi rıorına-értelmezésnek (is) a Legfelsőbb Bíróság volt és marad az első számú letéteményese. A negyedik észrevétel a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatainak terjedelmére vonatkozik. Le kell szögezni. hogy az ,,alkotmányi perjog" egész felületét a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatai nem fedik le a maguk teljességében. A diszkrimináció tilalmával kapcsolatos, illetőleg az egyenjogúság tételével összefüggő (Alk. 61. § (2) és (3) bek.) döntvény meghozatalára - az alább tárgyalandó kivételtől eltekintve _ egyszerűen nem volt szükség; az Alkotmány 51. § (3) bek.-ének a 77. § (3) bek.-ével egybevetett értelmezése alapján megállapítható ,,ügyészi másodlagosság" értelmezésére pedig - noha ez a szubszidiaritás perjogilag is megnyilvánul - a hatályos perjogi berendezkedés miatt nem volt lehe74
(16)
tıˇíség. A hatályos perjogi 1ıeı`endezkedés atlottsága folytán sz.tikségszeı`íi az. is, hogy a leg felsőbb llíröság a taııácsváltozásnak (bíróváltozásnak) ,,átszignálás" néven isıııer`t eselével nem foglalkozlıatott, minthogy a kízárás esetén kívül ez a kérdés a perjogi torvéııy szintjén szabályozatlan. liz a kérdés azokban az államokban, amelyek az ún. ,.terınész.etes híróhoz" való jogot alkotrnányilag ismerik el, máris felmerül. (12) Nálunk és háı`ıııely államban -- a bírói függetlenséggel kapcsolatosan mégis felınerülhet. mert tudott dolog, hogy adott esetben a biró személye az érdemi döntés tartalmát meglıatározó lelıet. A fenti észrevételeket követő bemutatás adatait két vonalon sorakoztatoııı fel: elöször a Legfelsőbb Biróságnak a perjog egyes tételeit az Alkotmány tükrében értelınezö joggyakorlatát ismertetem, majd a vonatkozó ügyészi szakági alaputasítás azon szabályait. anıelyek alkotmányjogi szempontból különösen jelentősek. A törvényességi határozati judikatúra -- alkotmányjogi szempontból -- alapvetöeıı az Alkotmány 45. és 46. §-át érinti. (Rendes bíróság-különbíróság; társasbíráskodás. ııéprészvétel; igazságszolgáltatás bírósági monopóliuma.) A jogértelmezési szituáció tipikusan a határhelyzetekben merül fel, amikoris az eldöntendő jogi kérdés rendszerint az Alkotmányban gyökerező főszabály és kivétel viszonyát érinti. Általánosságban az állapítható meg. hogy a Legfelsőbb Bíróság az Alkotmányban előirányzott fogaloınpár l`tiszahály-tagját részesíti előnyben arra az interpretációs módszertani elvre visszavezetlıeıóen, amely szerint .,a kivételt szorosan kell értelmezni". A döntési alternatíva három alapterülete: a bírósági út léte vagy hiánya; a rendes bíróság és a különbíróság közötti választás; a népi ülnökökből is álló tanács, illetve az egyesbíró eljárása. A Legfelsőbb Bíróság álláspontjában határozottan kidomborodik - vitás esetben .ı lıiróságí út megengedésében elfoglalt igenlő álláspont. Kollégiumi állásfoglalás-szinten ez .ı felfogás az államigazgatási pereknél (Pk. 188., 189., 191. stb.), szűkebb érvényességi tar-
ıóıııányban a gazdasági társulás magasabb vezető állású dolgozójának munkaügyi vitájánál jut kifejezésre (MK. 130.), a törvényességi határozati gyakorlatban pedig az állampolgárok -.zukehb körében, illetve a tényállások sporadikusan elhelyezkedő eseteiben biztosítja a biırısıigi utat. ( 13)
Az alkotmányi főszabály (a rendes bíróság hatáskörének) kívánalma érvényesül a kıvetellel szemben a Legfelsőbb Bíróság egyik kollégiumi állásfoglalásában (14) és a törvéııvességi határozatok egész sorában. (15) Hasonló tendencia eredménye az a felfogás is, .ııııt-ly a vállalat által a dolgozó terhére elkövetett személyiségi jogsértés esetében végülis .ı ııolgári bíróság hatáskörét rögzítette a munkaügyi bíróságéval szemben. A törvényességi |ı.ıı.ıı'ozati gyakorlatban példa található arra is, hogy az ülnöki közreműködés főszabálya javára döntött a Legfelsőbb Bíróság akkor. amikor az alsó bíróságok --- ugyancsak határeseılıeıı az elsőfokú egyesbíróságot találták helyénvalónak. (16) Bár Alkotrnányunk a bírósági útra vonatkozó szabályt nem tartalmaz, az igazság-.zolgáltatás működése ténylegességének, a bírósági út hozzáférhetőségének (/leeess to ./m`tı`r`e) szempontjából. vagyis alkotmányjogi nézőpontból közvetve, jelentöségtık van azoknak az elvi határozatoknak, amelyek a perjogi szabályok olyan értclıııezését adják, tl!)
75
hogy a jogkereső személy lehetőség szerint ne rekesztődjék el a bírósági jogvédelenıtől. lizt a jogértelmezési eredményt egyrészt az államigazgatási szerv által elmulasztott perindítási kitanítás eseteiben (17), másrészt a döntőbizottsági határozatot sérelmező dolgozói beadvány méltányos kezelésmódja körében (18) lehet észlelni. Az Alkotmány szellemében fogant elvi határozatok főbb irányainak vázolása után rá kell azonban mutatni arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlatában aggályos mozzanat is fellelhető, de kiaknázatlanul hagyott perjogi kérdésre is rábukkanhatunk. A törvényességi határozati gyakorlat következetesen hangsúlyozza, hogy a törvényességi óvásnak helytadó határozat, ha a jogerős határozatot hatályon kívül helyezi és az alsó bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja, a törvényességi határozatban elfoglalt jogi álláspont az alsóbíróságot kötelezi. Az Alkotmány 47. §-án ez a felfogás túlmegy (amely csupán az elvi döntések és irányelvek kötelező erejét ismeri el), de nem látszik teljesen összeegyeztethetőnek a bírói liˇıggetlenségnek az Alkotmány 50. § (2) bek.-ében deklarált elvével sem, amely a bírót csak a törvénynek, de nem a törvényességi határozatnak rendeli alá. -- Az állampolgárok törvény előtti egyenlősége (Alk. 61. § (1) bek.) alkotmányi alapelvéből ered a perjog egyik működési alapelve, a felek egyenjogúságának elve (19), mint jellegzetesen szocialista tartalmú és típusú elv. (20) A Pp. 113. §-a lehetővé teszi a félnek tárgyaláson kívüli ıneghallgatását, vagyis azt is, hogy a fél az ellenfél távollétében közvetlenül érintkezzék a perbírósággal, holott az emlitett elvek doktrirıális értelmezése szerint azokból a kölcsönös meghallgatás bírósági kötelezettsége is következik. (A udiatur et altera pars. ) Bárınenynyire meglepő, perjogunk nem tartalmaz olyan szabályt, amely az elsőfokú ítélet tartalmiterjedelmi keretéül csupán a tárgyaláson elhangzott, illetve ismertetett adatokat írná elő. Ex lege nincs olyan perjogi szabály, amely a fél meghallgatásának adatai közlésére kötelezné a bíróságot az ellenfél javára. llyen helyzetben különösen kívánatosnak mutatkozik. hogy a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 113. §-át az Alkotmánnyal összhangban akként értelmezné, hogy a félnek meghallgatása végett történő idézése a másik fél (az e11enfél)idézésével együtt történhet csupán. A perjog alkotmányhű értelmezése szempontjából - mint említés történt róla -jelentős a 4/1973. Leg. ü. számú utasítás (és az ennek megfelelően kifejlődött ügyészi gyakorlat) is. Megjegyzendő, hogy az utasítás preambuluma kifejezetten hivatkozik is az A1kotrnányra, mint olyan kútfőre, amely az utasítás tartalmi kialakítását meghatározza. A jelen tanulmány szempontjából két mozzanat a jelentős: azok az előírások, amelyek az ügyész polgári jogi tevékenységének az egységes jogértelmezést elősegítő feladatairól szólnak (34. § (1) bek. b) pont és 35. § (1) bek.), valamint - és főleg W azok. amelyek az ügyészi ténykedésnek az Alkotmányból folyó, másoknak a törvénysértésre törvénysértö mulasztással reagáló inaktivitása esetére előálló kisegítő szerepére vonatkoznak. Az ügyész ilyen alkotmányhű szerepfelfogása mutatkozik meg a gazdálkodó szeıvezetjavára szóló perinditás (9. § (2) bek.), a kettős házasság érvénytelenítése (13. § (4) bek.) és a gondnokság alá helyezés iránti kereset (19. §) feltételei körében. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzendő, hogy a hetvenes évek elejének közjogi reformját megelőzően alkotott 6/1958. (V11. 4.) IM számú rendelet, amely a hagyatéki eljárásról szól, 39. § (2) bek.-ében
79
us)
akként rendelkezik, hogy a közjegyző a goııdnoksági per megindítása végett az ııgyészt értesíti. Mai felfogásunk szerint a lehetséges aktorok sorában az ügyész végső esetberı jörı számításba. A negyedszázada kifejtett szakirodalmi vélemény is a gyámhatóság által történő perindítást részesítette előnyben. (21) b) Faktikus szinten:
2.4. A lkotmánysértés a perben Ritka kivételként előforduló esetként vehető számításba, hogy a bíróságnak polgári perben hozott határozata alkotmányellenes. (22) Az alkotmányellenességnek a perben leIıetséges megvalósulási módja nem feltétlenül kötődik a döntéshez, illetve annak tartalıııálıoz, mert azok a nyugateurópai államok, amelyek alkotmányjogi szabály rangján kezelik az általuk az ember jogairıak és alapvető szabadságainak védelmére létrehozott és Röıııában, 1950. november 4-én aláírt konvenciót, a pernek „ésszerű határidőn belül" törtéııő elbírálatlanságát - vagyis a bíróság nemtevését - alkotmányellenességként értékelik. (23) (A bíróság - tévesen vagy megalapozottan állított - alkotmánysértése a jogorvoslat
kérdéséhez vezet el.) Az önállóan intézményesített alkotmánybíróság nélküli államokban (pl. több nyugateurópai országban és az USA-ban) különleges jogorvoslat nem áll rendelkezésre ilyen esetekben. Az alkotmánybíróság - ha van - sem feltétlenül kompetens a felek panaszaiııak eldöntésére (mint pl. Olaszországban, Törökországban; Ausztriában polgári ügyben.)
(sekélyszámú államban biztosított az alkotmánybírósághoz való fordulás közvetlen lelıeıösége. úgy, mint ahogyan ez pl. az NSZK-ban a Verfassungsbeschwerde, Mexikóban az umparo, Brazíliában a mandado de seguranca útján megvalósulhat, szabályként a rendes jogorvoslás fórumainak sikertelen igénybevétele után. Megjegyzendő, hogy az alkotmánylıíröságok kasszatórius jogköre - ami a magyar törvényességi határozati gyakorlatban
ııltalában szintén érvényesül, az NDK-ban pedig főszabályként a törvény erejénél fogva (.14) -, a végeredmény szempontjából közelíti egymáshoz a törvényességi óvást és az alkotmányossági panaszt. E benyomás erejét fokozza, hogy az alkotmánybírósághoz valö
fordulás sikerfeltételei azokban az államokban, amelyekben ez a jogorvoslat ismert, a szorosan vett alkotmánysértésen túl, általában az ún. (állampolgári) alapjogok megsértésének eseteire is kiteıjednek. Egy további, noha már az Ember Jogainak Európai Bírósága előtti
eljárással kapcsolatos, közelítő mozzanat, hogy az Ember Jogainak Európai Bizottságátöl lrıgg a panasz továbbítása, (25) vagyis a rendkívüli - törvényességi jogorvoslás körében
lıevezetett filtrálás nem tekinthető kizárólagosan a szocialista államokra korlátozódö ıııegoldásnak. A magyar jogban, amely az alkotmánybíráskodást nem ismeri, a polgári per bírósága
altal netán elkövethetõ alkotmánysértés esete mint önálló gravamen nem létezik, s a jogorvoslati módok és fórumok szempontjából is közömbös, hogy a felpanaszolt jogszabálysértés milyen szintü jogforrással ellentétes. Nagyon szűk körben, éspedig akkor, ha éppen
a polgári bíróság előtt lehetséges az extrajudiciáljs fórum határozatának megtámadása, jut szerephez mint a pernyertesség egyik lehetséges feltétele a támadott határozat Alku!nuínyba ütköző volta. (Pp. XXIV. Fejezet 362. § (l) bek. c) pontja és (3) bek.-e a válasz-
*'91
77
tott bírósági ítélet, illetve egyezség érvénytelenitéséről.) Ha a jogorvoslati repertoárt és a jogorvoslati fóruınrendszert a felpanaszolt alkotınánysértés esetét illetően hosszú távon megnyugtatóan lezártnak tekintjük is, legalábbis ınegvizsgálást érdemel a per jogerős lezárását követően lehetséges fejlemények szempontjáböl az alkotmánysértés mint gravamen és az ilyen esetre előirányozható perjogi előnynyújtás kérdése. Alkotmányjogi megközelítésben és perjogi síkon a Pp. 252. § (l) bek.ében szabályozott esetek közül, az Alkotmány 46. §-ára tekintettel, alkotmányjogi gravarnenként (is) értékelhető azon eset, ha egyesbíró ítélkezett ítélőtanács helyett, továbbá az állampolgári jogegyenlőség (Alk. 61. § (1) és (2) bek.) megsértésére történő hivatkozás. A perben elvileg megsérthető azon alkotmányjogi jogok. amelyeknek anyagi jogi természetük van, emıél nagyobb számú - és más - elemeket foglalnak magukban. E lehetséges gravamenek ,,nevesítése" (taxációval vagy példálózva) akkor indokolt, ha a jelenlegihez képest preferencia adható az alkotmánysértést felpanaszoló félnek. Ezen a ponton utalok arra, hogy a perL2jita's alapjának kiterjesztésére irányuló igény a hazai szakirodalomban eléggé elterjedt. (26) Emögött indokoltan húzódik meg a törvényességi óvásnak mérlegeléstől függő benyújtása miatt a felet féltő aggodalom, a perbukott fél aktivizálási lehetőségeinek jobb kiaknázása. de a régi Pp-hez viszonyítottan a mai
katalógus megszorítása is. Ha fentmarad a perújítás alapjának tisztán perjogi karaktere. az alkotmányjogi sérelem perjogi esetei alapján a bukott fél a perújítás eszközével élve panaszolhatná fel ezt a gravament. Az előnynyújtás - de lege ferenda -- itt abban nyilvánulhatna meg tehát, hogy a perújítás alapja az ,,alkotmányi perjog" taxativ utalással felsorolandó eseteinek megsértésével bővülne. A törvényességi O'va's is -- melynek nyomatékkal hangsúlyozom gyakorlati jogvédelmi szerepét a jogegységi funkciója mellett - kinálhat olyan előnyt az alkotmánysértést
felpanaszoló félnek (esetleg az alkotmánysértés hivatalból történő észlelése esetére is). amely előnyt az ilyen eset jelenleg nem, illetve nem feltétlenül élvez. Megfontolható. hogy a bukott fél által perújítási kérelem útján nem mobilizálható, vagyis az anyagijogi természetű alkotmánysértésnek az óvásra jogosult szervek által történt megállapítása esetén főleg az ún. kérelemre indult ügyekben - a törvényességi óvás emelése (esetleg alkotmányossági óvás elnevezéssel) legyen kötelező. mégpedig határidőtől független ül azért. mert kívánatos, hogy éppen a legfőbb törvény, az alkotmány tekintetében bővüljön a Legfelsőbb Biróság jogértelmező szerepe. Ez a kívánalom esetleg megkérdőjelezheti a perújításra utalandó (perjogi) alkotmánysértések fentebb vázolt megoldási lehetőségének helyességét. Létjogosultnak tartható ezért az az altematíva is. amely az ..alkotmányossági óvás” útjára tereli a polgári per bírósága jogerős határozatában megnyilvánuló -- esetleges -- alkotmánysértés összes esetét. 2.5. Alkotmányellenes fogszabály (jogi ininynwtatás) észlelése a perben Az a kérdés, hogy a per bírósága miként jogosult. illetve köteles észlelni az ügyben alkalmazandó jogszabály (jogi iránymutatás) alkotrnányosságát, továbbá az a kérdés, hogy saját hatáskörben felhatalmazottnak tekinthető-e az alkotmányellenesnek talált jogszabály (jogi iránymutatás) mellőzésére, végül az a kérdés. hogy a peres felek számára
78
(2,0)
milyen cselekvési lehetőségek állnak rendelkezésre az ügyben alkalınazandó jogszabály (jogi irányınutatás) alkotmányszerűségének vitatására: legalább a XIX. század elejéig visszanyúló történeti előzményekkel rendelkezik. A vázolt három kérdés összelıasoıılitö történeti elemzését illetően Cappelletti kitűnő összefoglalására utalok. (27) A probléıııakör jelenlegi megoldásmódjaira nézve széleskörű ismertetést ad Schwab Gottwalıl taııulmánya. (28) Hic et nunc a figyelmet azonban az Alkotmányjogi Tanácsról szóló N84. évi I. tv., a továbbiakban: AT) indokoltabban köti le. Arra teszek kísérletet. hogy az AT vonatkozó szabályainak bemutatásával és értelmezésével mintegy integráljam azt a
perjog hatályos normarendszerébe és felvázoljam összefüggéseit a perjog hatályos szabályaival. Tárgyam szempontjából az AT egyik legfontosabb rendelkezése a 14. §. Eszerint, lıa
a bíróság valamely jogszabály vagy jogi iránymutatás alkotmányellenességét észleli. az eljárását felfüggeszti, és felettes (felügyeleti) szerve útján kezdeményezi az Alkotmány-
jogi Tanács eljárását. Az idézett intézkedés alanya ~ perjogi szempontból - aperbirósa'g lclıct. A megkeresett bíróság - de lege lata -, minthogy tárgyalást nem tart, a tárgyalás felfüggesztése iránt sem intézkedhet. Ennek szükségességére azonban a perbíróság figyelıııét felhívhatja. Az „észlelés” maga a perbíróság hivatalból fennálló kötelezettsége, mivel
ez a jogalkalmazó szent is csupán az alkotmányos jogszabályok alkalmazására köteles. Az AT javaslatához fűzött indoklás (a továbbiakban: indoklás) helyesen korlátozva értelmezi a jogszabályt vagy jogi iránymutatást az alkalmazandó jogszabályra (jogi irányıııutatásra), és ezzel összefüggésben arra is rámutat, hogy az eljárás felfüggesztése az eljáró szerv hatáskörébe tartozik. Véleményem szerint ez azt jelenti, hogy a perbíróság az eljárás t`ell`üggesztésére abban a körben jogosult és köteles, amely körben a rárótt feladat terjedelme által behatárolt területen észleli valamely jogszabály (jogi iránymutatás) alkot-
ııızíııyellenességét. Kérdéses, hogy ez az akaratelhatározás mennyiben autonóm, vagyis hogy a magasabb bírósági fórum (fellebbezési bíróság, illetve a törvényességi tanács) jogosıılte az új eljárás bíróságát az itt tárgyalt okokból az eljárás felfügesztésére utasítani. A Pp. 25 2. § (4) bek.-e értelmében a hatályon kívül helyező végzésnek tartalmaznia kell az új eljárásra vonatkozó utasításokat is. A törvényességi tanács hasonló fell1atalmazottsaga a Legfelsőbb Biróságnak a doktrína által általában osztott gyakorlatán alapul. Bár formálisan - jogszabály tiltó rendelkezése hiányában - az alkotmányossági aggály okából ehendelendó felfüggesztési utasitási jog léte nem tagadható, gyakorlati szempontból ez ıı megoldás teljességgel ellenjavalt. A felfüggesztés fómmának az észlelés fórumának kell lennie a visszautalás eseteiben is.
Az AT 14. §-ában írt „valamely” szó prima facie olvasata annak a „bármely” szóval történő helyettesithetőségét sugallhatja, holott ez nincs így. Az lndoklásban enılített kor-
látozó magyarázatról, vagyis az ügyben való alkalmazhatóságról már volt szó. Ez a foguloııı azonban további tárgyalást igényel, mivel a per menete során a bíróság nincsen feltétlenül abban a helyzetben, hogy a majd alkalmazandó jogszabályt (jogi iránymutatást) teljes bizonyossággal előre kiválaszthassa. Az ún. prejudikálás gyanúja nélkül ezt nem is ıgeıı tehetné meg. Az alkalmazandó norma körüli bizonytalanság forrása lehet pl. a külön-
féle nonnák közötti választhatóság megléte. Az általánosjogpolitikai megfontolás inkáhh szól a bőkezűbben mért normakontroll eseteinek -- bíróságilag ösztönzött ill)
gyıırtıpltáıı 79
mellett, mint a ridegen aggálytalan jogalkalnıazás eseteinek szaporítása mellett. Az ,,alkalmazandóság” értelme tehát véleményem szerint az ,,alkalmazhatóság”; fogalmi kiterjedé-
sének határt az az ismérv szab, amely szerint az adott perben a kérdéses jogszabály (jogi írányınutatás) objektive egyáltalán alkalmazható adott perállás mellett. ,,Az adott perben, adott perállás mellett objektive egyáltalán alkalmazható” jogszabály (jogi iránymutatás) formulájának érvénye vizsgálható abból a szempontból is, hogy van-e lehetőség az eljárás felfüggesztésére, ha az adott maxíma a bíróságot nem köti. Ez a kérdés a jogi iránymutatásoknak a Legfelsőbb Bíróság irányelveit és elvi döntéseit meghaladó körében merülhet
fel. Nézetem szerint ebben a körben a bíróság az eljárás felfüggesztésére sem nem jogosult, sem nem köteles, mert az ilyen jogi iránymutatás a bíróságot nem köti, tehát annak mel-
lózésével juttathatja kifejezésre kritikus álláspontját. Az eljárás felfüggesztésére vonatkozóan az lndoklás szerint a bíróság „az eljárási jogszabályok értelmében határozatot hoz”. Polgári perben ez a határozat a végzés. Rámutatok, hogy a törvényességi óvási eljárásban ez a határozati forma - a Pp. kifejezett sza-
bályozása hiányában is - megfelelően irányadó. Lényeges jogértelmezési probléma, hogy az AT előírása - perjogi alkalmazását tekintve -- vajon a per tárgyalásának felfüggesztését jelenti-e, vagy a peres eljárás felfüggesztését. A Pp. mindkét variációt ismeri, ez utóbbit a 108. §. Az ebben a kérdésben elfog-
lalható lehetséges két álláspont mind az alkalmazási tartomány, mind a jogkövetkezmények szempontjából erős divergenciát tükrözhet. Az eljárás - perjogi értelemben vett felfüggesztése szélesebb mezőt fog át, mint a tátgyahis felfüggesztése: az elsőre a per egész menete során, az utóbbira csak a tárgyalási szakban nyílik lehetőség. Az első esetben a végzés nem fellebbezhető (Pp. 233. § (3) bek. b) pont), de azt a bíróság kérelemre
utóbb megváltoztathatja (Pp. 108. §, 227. § (2) bek.), nem szakadnak meg a határidők, s tartama alatt nem következik be a tárgyalás felfüggesztése esetére - főszabályként előirányzottan - a percselekmények hatálytalansága. A második esetben a végzés fellebbezhető (Pp. 115. § (3) bek.), bár annak kötőereje nélkül; a határidők megszakadnak; fősza-
bályként a felfüggesztés tartama alatt teljesített percselekmények hatálytalanok. Az indoklásban az eljárás felfüggesztése esetére előírt ,,jogorvoslat” önmagában még nem igazit el a választás kérdésében, mert a fellebbezéshez hasonlóan az eljárás felfüggesztésének megszüntetésére előirányzott kérelem is tekinthető jogorvoslatnak. A törvényhozó, vagy legalábbis a törvényjavaslat előteıjesztőjének szándékát fejezi
ki azonban a jogorvoslatnak szánt szerep, s ez: az indokolatlan felfüggesztések megelőzése. Nyilvánvaló, hogy a felfüggesztések indokolatlan eseteirıek kiszűrésére a polgári peres eljárás felfüggesztésének megváltoztatását célzó kérelem lényegesen kevésbé alkalmas, mint a szabályként devolutív hatályú - és a per tárgyalásának felfüggesztésére előirányzott fellebbezés. Megjegyzendő, hogy a per tárgyalásának felfüggesztése, mint jogintéz-
mény. alapgondolata jellegzetesen a bíróság által el nem dönthető előkérdés felmerülése. A prejudicium eldöntése végett a per tárgyalásának felfüggesztése kötelező, ha a más ügyben hozandó határozat erga omnes hatályú. (Pp. 153. § (1) és (2) bek.) llyen esetet az AT 18. § b) pontja is előirányoz. Mindezekből arra a következtetésre jutok, hogy az A T-ban irt ,,eljárásfelftˇiggesztés"
a polgári perben a tárgyalás felfügesztésével azonosítható. Az már a peıjogi rekodifikáci80
(22)
ora váró feladat, hogy a tát'g_t-*ala.r l`ell`t`ˇtggesztésére voııatkozó joginlézııtényt a per felftıg ges/.tésére vonatkozó jogintézményként épitse ki.
lisznıényi esetben a per tárgyalásának felfüggesztése a prejudiciális el_jáı`ás _jogeı`os lıefejezéséig tart. Az AT rendszerében ez az eljárás nem feltétlenül azonos az Alkolıııányjogi Tanács előtti eljárás befejeződésével, mert az indítvány elutasítása esetén ez az el_jáı`ás
vegetér ugyan, de az AT l8~20. §-ai szerint folytatódik a helytadó határozat esetén, s az ott írt módon zárul. A per tárgyalásának felfüggesztése tehát addig tart. amig a fenti eljárások be nem fejeződnek, illetőleg erről a bíróság értesítést nem kap. Az AT 14. §-a értelmében a bíróság a felettes (felügyeleti) szerve útján kezdeménye-
zi az Alkotmányjogi Tanács eljárását. Ez a konstrukció hasonlít arra a megoldásra, aıııelyet Ádám Antal már korábban ajánlott a bíróságoknak. (29) Arra, hogy a jelen jogi valo-
szigıihan a felterjesztés mechanizmusa miként működjék, az Indoklás ad támpontot, ıııely szerint a megyei bíróság a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez fordul. Hogyan alakul azonhaıı a lıelyi (munkaügyi) bíróságnál már jogerőre emelkedett felfüggesztő végzés további sorsa'.' Ugy gondolom, hogy a végzés útja igazgatási ügykörben vezet felfelé, vagyis a lıelyi lınıınkaügyí) bíróság és a megyei (Fővárosi) bíróság jogerős felfüggesztő végzését a biró-
sagi elnökök terjesztik tovább a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, érdemi vizsgálat nélkül. A helyi (munkaügyi), illetőleg a megyei (Fővárosi) bíróság elnökének szerepköre tehát :ı hierarchia rendjén felfelé történő továbbítás: a felteıjesztést nem mellőzhetik. Egyedül a
legfelsőbb Bíróság elnöke az a szerv, amely a ltrálásra jogosult. Elutasító döntésének velele után a felfüggesztett per tárgyalását haladéktalanul folytatni kell. A bíróság végzésével felfüggesztett per esetével rokon az a tényállás, ha a perben
adott perállás mellett - egyáltalán alkalmazható jogszabály, illetve a bíróságra irányadó jogi iránymutatás alkotmányosságának felülvizsgálata végett a bíróságtól különbözo' szerv (pl. a perben fellépett ügyész) kezdeményezte az AT szerinti eljárást. A Pp. 152. § (1)
hek.-ének jelenlegi szövege (,,büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskör”) szerint a szohaıı t`orgó prejudicium okából a per tárgyalása nem függeszthető fel, hiszen az AT szeriııti eljıirás államjogi (alkotmányjogi) hatáskörbe tartozik. Megoldásul jelenleg ilyen esetbeıı ıı Pp. 151. § (1) bek.-e kínálkozhat: a tárgyalásnak ,,fontos okból” történő elhalasztása. He lege ferenda kívánatos azonban, hogy a bíróságtól különböző szerv alkotmányossági eljárásával bővüljön a felfüggesztési esetek köre, mégpedig a bíróság mérlegelésétől függöeıı. hogy kellő súllyal lehessen értékelni az előteıjesztő személyét, illetve jogosultságát (vagy ennek hiányát) az intitvány benyújtására.
Az alkotmányellenesség észlelése okából történő felfüggesztés esetének bevezetéw némileg más keretek közé helyezi a bírósági jelzésnek (szígnalizáció) a Pp. 3. § (3) bek.éhen szabályozott intézményét. (A 394. §-ban szabályozott jelzés a jelen összefüggés szempontjából közömbös.) Az AT hatálybalépéséig ugyanis elvileg adott volt a gyakorlathan ki nem aknázott azon lehetőség is, hogy ,,lényeges jogszabálysértés” címén a bíróság az „intézkedésre illetékes szervvel” közölje alkotmányossági aggályát. (V. ö. a Pp. 3%. §-ával és a Ptk. 685. § c) pontjával.) Az AT hatálybalépése akként értékelhető, hogy a jövőre nézve a jelzés intézménye elveszíti - potenciális alkotmányossági tartaltııáııak azt a részét, amely az alkotmányellenes jogszabályra vonatkozik. Fentmarad azonban (23)
81
a bírósági szignalizáció lehetősége az alkotmányellenes olyan jogi iránymutatás esetében, amely a bíróságra nem kötelező. Számot kell vetni azokkal az esetekkel is, amelyekben a fél (az ügyész, a beavatkozó) hasztalan próbálkozik a bíróság előtt egy jogszabály, vagy egy jogi iránymutatás alkotmányellenességének bebizonyításával. Valószínű - a nemzetközi összehasonlítás is ezt igazolja -, hogy éppen ezek az esetek lesznek mennyiségileg túlsúlyban levők. lndokolt, hogy ezzel összefügésben a fél cselekvési lehetőségeiveláltalában foglalkozzam valamely jogszabály (jogi iránymutatás) alkotmányosságának felülvizsgálatát illetően, ezen belül az elutasitott felfüggesztési kérelem esetével és következményeivel. A fél (ügyész, beavatkozó) az alkotmányossági eljárás lefolytatása végett jogosult kérni a per felfüggesztését. Ha a bíróság ezt indokolatlannak tartja (az olasz jog szerint, ha nyilvánvalóan alaptalannak tartja), elutasító végzést nem hoz, hanem nyomban, de legkésőbb az eljárást befejező határozatában az alkotmányossági kifogás figyelmen kívül hagyását megindokolni köteles. (Pp. 114. §) A fél a befejező határozat elleni fellebbezésben panaszolhatja fel az elsőfokú bíróság nemleges álláspontját. Az elsőfokú bíróságnak a felfüggesztést elrendelő végzését viszont bármelyik fél megfellebbezheti. Az AT 15. §-a foglalkozik azzal az esettel, ha az Alkotmányjogi Tanácsnál az indítványt az erre nem jogosult terjeszti elő. llyen eset lehet, ha a peres fél vagy bárki, aki (amely) az AT 13. §-ában rögzített alanyok körén kívül esik, fordulna az Alkotmányjogi Tanácshoz. Az AT szerint ilyenkor elnöki jogkörbe tartozik a beadványnak az inditványozásra jogosult szervhez való megküldése, illetőleg - a nyilvánvaló alaptalanság esetén - az indítvány elutasítása. Nézetem szerint az első esetkörben az elnök elvileg szabadon választhat az indítványozásra jogosult szervek között. Mégis akkor, amikor a beadvány olyan jogszabályra vonatkozik, amelyet perben alkalmazhatnak, különösen, ha folyamatban levő perről van szó, az elnök helyesen akkor jár el, ha a beadványt a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez továbbítja. Ha viszont a beadvány a Legfelsőbb Bíróság elvi döntésére, vagy irányelvére vonatkozik, a független elbírálás szempontja a beadványnak a legfőbb ügyészhez történő megküldését látszik indokolni. Az AT 15. §-a szerinti eset (indítvány a jogo-
sulatlan részéről) mindenesetre a perbíróság megkerülésére ad módot a félnek, s elvileg lehetővé teszi azt is, hogy az Alkotmányjogi Tanács elnökének formálisan nem kötött választási lehetőségei folytán ez az ,,actio populáris” más szervhez jusson el, illetőleg
hamarabb jusson el, mintha az alkotmányossági kifogást a fél a perben terjesztette volna elő. A perjog és az alkotmányszerűség kapcsolatrendszerével foglalkozó szakirodalom egyik periférikus, de gyakran tárgyalt problémája arra az esetre vonatkozik, ha a perben jogerős ítéletet követően az ítélet alapjául szolgáló norma alkotmányellenesnek bizonyult. (30) A hatályos hazai közjogi berendezkedés szerint - minthogy az intézkedéseknek ex tunc hatálya nincsen - ez az eset perjogilag közömbös. A jövőt illetően azonban megfontolható ennek a jogállapotnak - a perjogot messze meghaladó jelentőségű - revíziója. E revízió alapgondolata az Indoklás által is rögzített az a felismerés lehet, amelynek továbbgondolása szerint az alkotmánysértés elvileg lehet eredeti vagy utólagos, annak függvényében, hogy adott norma (értelmezés) az utólagos fejleményekre tekintet nélkül 32
(24)
alkotrııányellenes, illetőleg -- az Indoklás szavaival élve .,a társadalmi-gazdasági viszonyok féjlődés következtében” vált ilyenné. Az első esetkör a közjogi struktúra megfelelö :itépítésén túl - és az ezáltal lehetővé tett következményként -- azt igényli, hogy a per-
heli határozat jogereje (eredendően fennállt alkotmánysértés címén) perújítással, illetve törvényességi óvással megbolygatható legyen.
JEGYZETEK
`I
.l. -1. 5. lt.
Gáspárdy László: Gondolatok az új Pp. koncepciójához. Magyar Jog, XXX (1983) 542. old. Marx: Dcbatten über das Holzdiebstahlgesetz. K. Marx1F. Engels, Werke, Bd. 1. Berlin, 145. old. Uáspárdy: Egyes anyagi jogi intézményeknek a perjogi intézményekre gyakorolt hatásáról de legi ferenda. 198 3. Kézirat. Sehwab, Karl Heinz - Gottwald Peter: Verfassung und Zivilprozess. In: Effektiver Rechtssclıtıtz und verfassungsmiillıige Ordnung. Gieseking-Verlag, Bielefeld, 1983. 8. és köv. old. Schwab-Gottwald: a 4. sz. jegyzetben id. m. 85. old. Pizzomsso, Alessandro: L`influence de la Constitution italienne sur le droit judiciaire. Revuc internationale de droit comparé. 1983. évf. 1. szám, 11. old.
1.
Rosenberg, Leo - Schwab, Karl Heinz: Zivilprozess. Dreizehnte, neubearbeitete Auflage. (`. ll. Beck`sche Verlagsbuchhandlung, München, 1981, 6. old.
H tt
Cappelletti, Mauro: Processo e ideologie. ll Mulino, Bologna, 1969. 499. és 501. old. Sıfhttmann, Ekkehard: Bundesverfassungsgericht, Grundgesetz und Zivilprozessordnung. Zeitschrift für Zivilprozessrecht. 96. Band, Heft 2, Mai 198 3. 145. old. A fentiek től részben eltérő felfogást tükröz: A polgári perrendtartás magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976. 1. Kötet, 129. old. Kiricsenko: Constitutional Principles of the Soviet Judicial System. In: The Development of Soviet Law and Jurisprudenoe, 1978. 39. old. - Kudrjavcev: Verfassung der UdSSR, 1980. 249. o. ldézik: Schwab- Gottwald: a 4. sz. jegyzetben id. m.: 20. old.
1
.uj
wt Rs 1. 1 itt 9.
.lll Pl.
*J
tıs
C`appelletti.` Giustizia e societa. Edizioni di Comunita. Milano, 1972. 356. old. Bll 197915. 199, 393. old., 1982111. 484, 868. old., 1982112. 488, 876. old., 198312. 97, 159. old.. 1983110. 424, 798. old., 1983111. 444, 834. old. MK. 132. ldem: BH 1980111. 452, 875. old.
811 198014. 150, 320. 0111., 1980111.-451, 874. ora., 198115. 213, 399. ota., 198113. 125, 238. ora., 198313. 126, 239. 018.,) 1981110. 409110. 409, 763. ota., 1981111. 478, 874. 018. BH 197813122, 198. old. BH 197913. 116, 203. old. Bll 198019. 3.5 7, 715. old. Polgári eljárásjog 1. kötet. Szerk.: Szilbereky Jenő. Tankönyvkiadó, Budapest. 1983. 58. és köv. old. Bihari Ottó: Allamjog. Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. 150. old. Gellért György - Hegyháti István: A hagyatéki eljárás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest,1959.141.old. Sehwab -- Gottwald: a 4. sz. jegyzetben id. m. 82. old. szerint az NSZK-ban mintegy 30 esetben évente.
83
A 6. cikkely 1. bekezdése szerint: ,,toute personne a droit a ce qui sa cause soil entendu tablement, publiquement et dans un délai raisorınable” etc.
equi-
Zivilprozessrecht. Lehrbuch. Von einem Autorenkollektiv. Staatsverlag der DDR. Berlin, 1980. 423. old.
Pizzorusso: 1 sistemi di giustizia costituzionalez dai modelli alla prassi. Quaderni oostituzio nali. ll (1982) 529. old. Németh János: Rendkívüli perorvoslatok a magyar polgári eljárásjogban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. és köv., illetve 186. old. Cappelletti: a 8. sz. jegyzetben id. m. 478. és köv. old. Schwab-Gottwald: a 4. sz. jegyzetben id. m. 76-80. old. Ádám Antal: Alkotmányosság és alkotmányvédelem a Magyar Népköztársaságban. Jogtudományi Közlöny XXIX (1974) 340. old. Cappelletti.` a 12. sz.jegyzetben id. m. 344. old.
84
(26)
C()STl"l`UZl0N1:`. E PR()CESS() (IIVILE LÁSZLÓ GÁSPÁR DY L`a. intende sotto la parola „costituzione” prima di tutto la carta costituzionale unghere.-te approvata nel 1949 e modificata di modo rilevante nel 1971. Secondo 1`interpretazione di clıi scrive il ..processo civi1e". di modo simile, in generale non signifrca altro che il processo civile unglıerese, ma iıı tale concetto si rispecchiano non soltanto le norme del c. p. c. ungherese (approvato nel 1952) nıa .ıııehe i l`alti della giurisprudenza. Nell'Ungheria attuale (com`č noto per chi, anche da studioso strtııılero. segue lo sviluppo recente de1l`ordinamneto giuridico del Paese) stanno preparando-tra l`altropıogetti per la nuova Costituzione e per il nuovo c. p. c. L`a. in primo luogo desidera analizzare le prescrizioni del testo costituzionale, in quanto esse rıguardiııo famministrazione della Giustizia e la litigiosita in materia civile. Va sottolinato oonclnde |`a. clıe il „catalogo” della carta costituzionale attualmente resta inferiore al livello mondiale ed, tııoltre, in essa non si rispecchiano del tutto i risultati dello sviluppo pluridecennale del c. p. c. l.'a., poi. si occupa della concretizzazione delle norme costituzionali nel c. p. c. in vigore e dei contrasti tııoıı rilevanti) che sono osservabili tra alcune regole del c. p. c. e la Convenzione internazionale sui il ırıtti civili e po1iticidell`uomo. ` L`a. dedica alcune pagine aııche alla valutazione del1`attitudine dei fori giudicanti, sotto cui iııllıısso igiudici interpretano ed applicano le norme del c. p. c. concretizzanti le norme costituziorıali. I.`.ı. riesce a dimostrare, attraverso una analisi ricca dei fatti della giurisprudenza, che itribunali si ada ttaııo di modo creativo alle regole principali della Costituzione, evitando in dubio l`ap1icabilitIt delle ııorıııe eccezionali di essa. (P. e. nel conflitto della competenza per materia tra Pretura e Pretura del lavoro, quale foro a competenza speciale, la Corte Suprema decide tendenzialmente per il favore della l'ır-tııra.)
Alcuni anni fa il Parlamento institul il c. d. Consiglio Costituzionale destinato a controllare la 1-o~.titıızioııalita delle leggi e dei decreti. L`a. si occupa del problema delfinserimento della legge sul t ' (`. al „tessuto processuale” de lege lata e poi da luogo alle sue proposte de lege ferenda, per il trarııitr delle quali si potrebbe meglio effettuare Parmonia totale tra carta costituzionale e processo civile ııt-|I`lhıg1ıeria degli anni `90.
127)
H5
SZABÓ MIKLÓS JOG ÉS TELEOLÓGIA
A minő
A lektor
DR. SZABÓ MIKLÓS egyetemi adjunktus Nehézipari Műszaki Egyetem Jogtörténeti és Jogelrnéleti Tanszék Miıkolc-Egyetemváros 1-1-3515
DR. VARGA CSABA az állam- és jogtudományok kandidátusa tudományos főmunkatárs Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézet Budapest, Országház utca 30. H-105 7
I. EXPOZICIÓ
Az ismeretelrnéleti, logikai, normativista megközelítések után érthető elevenséggel jelemkezett a marxista jogelméletben a jog ontológiai megalapozásának igénye. Amellett, hogy ez szernléleti újszerűséget je1ent,temrékeny alapot kínál a jog rendszerszemléletíi, illetve szociológiai igényű elemzéséhez is. E megközelítések integrálása mellett azzal is kecsegtet. hogy általa meghaladhatóvá válik a terrnészetjogi-jogpozitivista alternatíva máig a marxista jogelméletben sem megválaszolt kérdésfeltevése. (1) Marx nem hagyta hátra egy ontológia rendszeres kidolgozását, jóllehet törekvései ontológiai célzatúak, a létre vonatkoznak. Egy marxista ontológia kidolgozására jól tudjuk, élete végén, versenyt futva az idővel - Lukács György vállalkozott; nem azért, hogy ıııegkoronázza, hanem hogy megalapozza az életművét, az Etika és az Esztétika kitr-jtését. A mű végül is befejezetlen maradt, de így is nagyívű és termékeny. Bármely. magát marxistának valló tudományt az elméleti megalapozás és a történeti megközelítés igénye jellemez Ez a helyzet a jogelmélettel is. Tárgyát, a jogi jelenségvílágot zı terıııészeti és társadalmi létbe illesztve és mindenkor történeti konkrétságában igyekszik szemlélni. hogy értelmes általánosításokat tehessen. A lozófia (jogfilozófra) hivatott ezt zı feladatot elvégezni, s a jogot jogon kívüli szernlélettel magyarázni; jelesül az ontológia. A jog társadalmi léthez kötöttségéből következik, hogy a jogelmélet ,,másik szom~./edja" még mindig érthetetlenül el nem ismert módon - a szociológia (jogszocio|ógia). I-nııek kimondása miatt már Horváth Barna kritikában részesült Moór Gyulától (2), s a
~./oeiologiával kapcsolatos értetlenség és idegenkedés máig sem oszlott el tájainkon. Pedig a jognak mint társadalmi jelenségnek a felismerése elkerülhetetlenül vezet az ontológiához es szociológiához.
1-L l`e1ismerést a szocializmus felépítésének sajátos történelmi körülményei közt fogant
talán „hagyományosnak” nevezhető -~ jogelméleten kérjük számon. Az állami és
jogı ınindenhatóságot hívő és hirdető szocialista normativízmus a kívánatos magatartás okaııak tekintette. s ezért szükségképpen felfogásának középpontjába állította ajogl norıııakat. lıozzátéve: az ..az uralkodó Osztály akarata": (3) Ebből következik, hogy az ilyen elıııelet nıegközelitésıııódja éppen ellenkező: a jogon belülről, a jogi norınákból, illetve az azokat elsődlegesen feldolgozó szak-jogtııdományokból építkezik. (`sakIıogy ezáltal itt
8*)
éppen a lényegét: az elmélet-voltát veszíti el, s a pragmatista törekvéseknek nem alapjává, hanem igazolójává válik. Ugyanis amit összegez, az nem a jog, mint társadalmi jelenségnyaláb, hanem a tételes joganyagban meelenített (politikai) akarat. Az előrenyomulás egy ,,új”, szuverén jogelrnélet felé tehát két irányból képzelhető el: az ontológia és a szociológia felől. A magyar elméleti irodalomban az előbbi Peschka Vilmos, az utóbbi Kulcsár Kálmán nevével jelölhető (nem degradálva ezzel Varga Csaba, Szabó András, és mások jelentőségét e téren). A jogi jelenségvilág többdimenziós modelljének megalkotása tehát a jogelrnélet méltó feladata. Ennek a modellnek illeszkednie kell a létformák mozgástörvényeihez, az emberi társadalom történetéhez és struktúráihoz, jelölnie kell a viszonyt a társadalom egészéhez és részeihez, be kell mutatnia belső felépülésének elemeit és struktúráját, a kőmyezetéhez való viszonyt stb. Ez a dolgozat természetesen e célhoz képest csak egy tőredékes feladatra vállalkozhat. Az ontológiai megalapozás egyik - igaz, sarkalatos - kérdésével kíván foglalkozni: a jog és a teleológia viszonyával, s azzal is csupán a jog hatásmechanizmusát szem előtt tartva; illetve annak szálára felfüzve a továbbmutató meegyzéseket. Abban a helyzetben vagyunk, hogy rendelkezésünkre áll Lukács Ontológiája, amelyből egyértelműen kiderül a joggal kapcsolatos - bárha vázlatos - felfogása; sőt ezen túlmenően a teleológia egy átültetése is a jogelmélet területére, Peschka Vilmos értelmezésében. (4) Érdemes tehát mindenekelőtt ezt - mint legkidolgozottabbat - megvizsgálnunk. Peschka Hegelre, Marxra, Hartmannra, Lukácsra támaszkodva bontja ki nézeteit, tehát szó sincs arról, hogy az Ontológia egyszerű interpretációját adná, már csak azért sem, mert vizsgálódásait a jogi nomıák területére korlátozta. Felfogásának alapját az adja, hogy a jogi nonnát teleologikus jellegűnek tartja, méghozzá nem csupán olyan értelemben, hogy az teleologikus tételezés eredménye, hanem saját maga is teleologikus jellegű: ,,A jogi normának mint a társadalmi viszonyokat visszatükröző sajátos objektivációnak struktúráját, kategoriális felépítését mindenekelőtt teleologikus jellege határozza meg. A jogi norma akárcsak az emberek gazdasági és társadalmi viszonyait szabályozó egyéb szervezetek, intézmények, teleologikus tételezések eredményeként jönnek létre. Mi több, magában a jogi normában is egy sajátos teleologikus tételezés fejeződik ki. (5) E rövid pár sorban Peschka fejtegetéseinek korlátja is megjelenik, az ugyanis, hogy - helyesen - egyszerre ismeri fel a jogi norma objektivációs és teleologikus jellegét, azonban elrnulasztja e két jelleg egymáshoz való viszonyának elemzését. Nem vesz arról tudomást, hogy az objektiváció az emberi gyakorlat eredménye, de nem maga az emberi gyakorlat; ezért tehát teleologikus jellege a fenti első értelemben (a norma tételezés eredménye) helytálló lehet ugyan (még ha pontatlan is), azonban a második értelemben (hogy
maga is ,,célt tételezne”) már nem. Az elnagyoltság abból ered, hogy Peschka (Lukács nyomán) a munka teleologikus szerkezetét közvetlenül alkalmazhatónak találja a jogra. ,,A jogi normában sajátosan kifejeződő teleologikus jelleg kategoriális mozzanatai a munkában megnyilvánuló teleologikus tételezés sajátos visszatükröződései.” (6) Ezt a közvetlen átvételt persze megkönnyíti az, hogy vizsgálódásait a jog helyett a jogi normákra szükíti, amelyek első megközelítésben nyilvánvalóan célszerűen alkotott, célt szolgáló, sőt célt tételező képződmények. Máshol még explicitebben: „Általában a munkafolya90
(4)
ınatnak, az emberi gyakorlatnak és a jogszabálynak közös sajátossága, hogy célt tétcleı.. hogy -~ mint Hegel mondja - ,léttel bírónalc gondolunk olyasmit, ami még nem valóságos`." (7) A gyakorlat szerkezetének átviteléről van szó a közvetítettséget hordozó objektivációkra.
A jogi normában kitűzött cél nem valamely tárgyi eredmény, hanem valamely kiváııatosnak tartott emberi magatartás. Más kérdés, hogy a jogalkotó ezt a magatartást azért tartja kívánatosnak, mert feltételezi, hogy az végül is célzott társadalmi eredményre vezet. Meg kell tehát különböztetni a „jogalkotó” közvetlen és közvetett célkitűzéseit. A végső cél a társadalmi viszonyok szabályozása, minthogy azonban e viszonyok hordozói cselekvfi emberek, ezért közvetlenül az ő magatartásukat kell befolyásolni, szabályozni. ,,A jogalkotó közvetett, távolabbi célja tehát a társadalmi viszonyok rendezése, amit a társadalmi viszonyok alanyainak magatartását befolyásoló magatartási szabály, a jogi norma közvetítésével, azaz a jogi norma közvetlen teleologikus tételezésével és e célkitűzés lcözvctlerı megvalósításával ér el. A jogi normának a jogalkotó által való közvetlen tételezésével és c tételezés megvalósításával kapcsolatosan mutattunk rá ennek a teleologikus tételezésnek a munkafolyamatéval való hasonlóságára, arra, hogy itt a célkitűző alany, ajogalkotó saját célját közvetlenül megvalósítja.” (8) (Kiemelések tőlem - Sz. M.) Teleológiai tételezés szubjektum nélkül nem képzelhető el; szükség van tehát egy eleven személyre, aki a jogi norma céltételezésének alanya lehet: s ez a sokszor emlegetett ,jugalk0tó". Világos, hogy itt csak elvonatkoztatásról, megszemélyesítésről lehet szó. a hıırtmanni kritika alá vett antropomorfizálásról. Igaz ugyan, hogy bármely társadalmi lt-leııség vagy viszony hordozói és működtetői csak élő emberek lehetnek, s így a jogalkoııis t`olyamatáé is; de a jogképződés-jogalkotás folyamatának társadalmi folyamat jellegét s/.ııııtetjük meg, ha mint szubjektum általi tételezést fogjuk fel, - s ezzel akaratlanul is ıı voluntarizmust támasztjuk alá. Senki sem gondolja, hogy még egy olyan személyhez ktıtlıctő jogi norma is, mint pl. egy miniszteri rendelet az adott miniszter ,,döntésének" vıt-tlıııénye, s az az egész apparátus, amely a szabályozási igényt feltáıja, s a tervezetet kıtlolgozza, a döntésen kívülre zárható. Különösen nem egy olyan funkció ellátása során, ıııiııt a társadalmi szabályozottság biztosítása. Fikció tehát a jogalkotó megszemélyesitésc, A ııı. „aka ratának fürkészése” is. Az alapfelfogásból következik az is, hogy a jogi norma mint magatartási szabály ttıgtılmazódik meg; a jogalkotó akaratát fejezi ki a jogalanyok számára, a kívánatos magatıırtásra vonatkozóan. E szemlélet nem vesz tudomást egyrészt arról, hogy a jogszabályok |t~h.-ııtős része nem a szubjektumok Üogalanyok) magatartását szabályozza (hanem pl. státuszt, szervezeti viszonyokat, stb.: pl. Ptk. 15. §. Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki ttıeııııegyedik életévét nem töltötte be; 55. § (3) bek.: A szövetkezeti mozgalom közös társadalmi tanácskozó testülete az Országos Szövetkezeti Tanács; 253. § (1) bek.: Ha a zálugtárgy elpusztul, a zálogjog megszűnik; stb., stb.); másrészt nem vesz tudomást arról, hogy - amint az már szociológiai közhelynek számít - a jogszabályokat az érintettek ııeııı ismerik (és nem is ismerhetik); hamıadrészt pedig hogy valarnely magatartás csak akkor válik egyáltalán érzékelhetővé a jog számára, ha az valamely okból „napvilágra kerül". (Nem tudjuk, hány, jogilag érvénytelen - pl. uzsorás - szerződés megy teljesedésbe nap ıııiııt nap, fittyet hányva ajogalkotó akaratára.) ti)
9!
Nem arról van szó, hogy egy filozófiai (ontológiai) modellen szociológiai megfonto-
lásokat kérünk számon, hanem éppen azt. hogy a modell a társadalmi lét folyamataira épüljön. S ezért a jogi normában rögzített mintát - modellszerűen » nem mint (egyéni)
magatartási, hanem mint (szervezeti) döntési mintát gondoljuk helyesen jellemezhetőnek. Nem mintha a jogalkotónak valójában közömbösek volnának az emberi magatartások, hanem mert a magatartások közvetlen meghatározására (céltételezésének közvetlen megvalósítására) nincsenek meg az eszközei a jognak. A jog mint társadalmi objektiváció a társadalmi lét ellenkező pólusán helyezkedik el, mint az egyén. Az egyéni magatartás szabályozását a pszichikum végzi el, s minden külső befolyás is csak a pszichikum közbejöttével, tehát nem közvetlenül fejti ki hatását. Az egyén számára a külvilág, így a jogi jelenségegyüttes is a gyakorlati működése által nyer relevanciát. Éppen ezért mondhatjuk, hogy a jogi normák a jogi rendszer gyakorlati működésének mintái, s mint ilyenek jutnak el
a pszichikumhoz. Következésképpen a norma címzettjei sem a személyek, hanem a jogi rendszer, jelesül a tágan értett jogalkalmazók. Nem akarjuk kizárni annak lehetőségét, hogy a jogi norma közvetlenül, megismerése útján és által is hathat; de azt állítjuk, hogy nem ez a jog modellszerű hatásmechanizmusa.
Gondoljunk arra, hogy pl. ha valaki külföldre utazik, nem a jogszabályok kikeresésével dönti el, hogy mit vigyen vagy hozzon. A vámelőírások is fontosak, de érdekesebb,
hogy azok miként működnek: ,,mit keresnek'?", mire lehet számítani a határon, vagy a bíróságon, ha nem sikerül, stb. S jól belátható, hogy a jogi rendszer működése maguknak a jogalkalmazóknak is irányadó: az ún. ,,bírói gyakorlat” ismerete nélkül csupán a jogszabályokra támaszkodva nem fejthető ki jogalkalmazói működés. Nem azért, mert ezek is (,,másodlagos”) jogszabályok, hanem azért, mert ezek pontosítják és homogenizál-
ják a döntési-működési mintákat. Az egyéni magatartás pedig közvetlenül - nem a pszichikum közvetítésével - csak post festum konfrontálódik a jogi normával: amikor a tevékenységet jogilag megítélik; s
ekkor sem mint „emberi magatartás” a maga teljességében, hanem csupán „jogilag releváns" voltában, s a kettő bizony alaposan eltér egymástól. Ezért arra is nagy esély van, hogy még a közvetlen tapasztalás is ,,kívül maradjon" az egyéni pszichikumon, s a jövőre nézve se szabályozza a magatartását. Azt kívánjuk tehát hangsúlyozni, hogy a jog egy tár-
sadalmi funkcióra: a szabályozottság iránti igényre különült el rendszerként (Lukács szóhasználatával: komplexusként), miután a közvetlen társadalmi önszabályozás lehetetlenné illetve elégtelenné vált. E funkció strukturális megfelelője is társadalmi: a jogi rendszer, amelynek működtetője egy elkülönült társadalmi csoport, ajogászság, s működési mintáit rögzítik a jogi normák, de a jogi rendszer (jogalkalmazók), nem pedig a jogalanyok számára. A jogi rendszer működése valósítja meg aztán azt a társadalmi rendet, szabályozottságot. amely megfelelő közvetítettséggel a saját erőterébe vonja az egyének tevékenységét
is.
csak így érthetjük azt, hogy a jog magatartásszabályozó rendszer. A többi maga-
tartásszabályozó rendszertől pedig éppen az választja el, hogy nem közvetlenül fejti ki hatását, hanem egy erre elkülönült társadalmi intézményrendszer (a jogi rendszer) közbejötlével.
Paradox módon ennek megalapozását is megtaláljuk Peschkánál: az emberi gyakorlat céljait és megvalósításuk többszörösen közvetett jellegét, valamint a közvetítő esz92
(6)
ktızöknek a célok fölé emelkedését, általánosságát emeljük ki, mint olyan objektiv vonıi sokat, amelyek a jogi normára mint közvetítő társadalmi objektivációra is férıyt vetnek." (0) (`supán arról lehet szó, hogy nem akarja elejteni a lukácsi gondolatot: ajogbaıı az eııılıeri munkából levezethető céltételező tevékenység nyilvánul meg, csak éppen itt a cél nem egy tárgy létrehozása, hanem egy másik ember tevékenysége (céltételezéséııek céltételezése).
Ez viszont azt is jelenti, hogy ajogalkotó céltételezését szükségképpen másnak kell végrehajtania, s ezért közvetlen célja csupán a jogi nomıa létrehozásáig terjedhet. A kíváııatos emberi magatartást a jogalkotó közvetlenül nem tudja megvalósítani. „Nemcsak ak-
kor nem valósul meg ez a cél közvetlenül, arnikor az eszmeileg előlegezett emberi magatartás ténylegességéhez állami kényszer igénybevételével, jogalkalmazó tevékenység ko/,beiktatására van szükség ..., hanem akkor sem, amikor e tevékenységekre nem kerul sor, s a jogi normában körülírt, teleologikusan tételezett magatartás ajogalkotótól elkülöııtılő. meghatározott személyek magatartásában konkretizálódik.” (10) Miután a társadalmi rendezettség okaként tételezett magatartás a jogszabályban kivıiııatosként, mint cél jelenik meg, ehhez ismét okot (eszközt) kell rendelni, amely a ıııagatartás megvalósulását biztosítja. Ezt Peschka Vilmos a jogkövetkezményben adja ıııeg, illetve abban, hogy azt a jogszabály tételezi. Meghatározott feltételekhez tehát a jogi ııorma nem csupán egy kívánatos magatartás képzetét fűzi, hanem egy második kauzális sorként a tanúsított vagy nem tanúsított magatartáshoz kötődő jogkövetkezményét is.
l`ehát a jogkövetkezmény mellérendelésével teszi kívánatossá vagy nemkívánatossá a tételezett magatartást a jogalkotó a jogalanyok számára is, s így éri el a saját céljának megvalo. sıılıisát.
A teleologikus tételezés kauzális meghatározottságának elemzése ellenére elrııarad azoknak a következményeknek a végiggondolása, amelyek pedig a Peschka által is idézett l.ııkács-részletből is következnének (igaz, ez a jogra vonatkozóan Lukácsnál is elmarad): .. epv társadalom. amely valóban társadalnıivá vált, azoknak a tevékenységeknek a többsége, amelyek totalitása az összességét mozgatja, teleologikus eredetű ugyan, reális létezésıik azonban akár egyedülállóak maradnak, akár összefoglalódnak, oksági összefüggéseklıől áll. amelyek sehol és semmikor, semmilyen vonatkozásban nem lehetnek teleologikus jellegűek." (1 l) A jogi norma és a kauzalitás viszonyának elemzésekor megelégszik a jogi norma által mozgásba hozott kauzális sorok elemzésével, de nem taglalja a jogi norma
kan/.ális meghatározottságát. Nem teszi ezt annál inkább sem, hiszen a jogi norma teleologikus meghatározottságát tételezte, s e „kettős” meghatározottság elemzése túlmutatna a jogi norma megszabta kereteken.
Kíséreljük meg a szemléletesség kedvéért grafrkusan is ábrázolni az ismertetett nıoılellt:
1. A kiinduló helyzet az, hogy a jogalkotó (Ja) kívánatosként tételez valamely társadalmi állapotot (C1)
(7)
ll.)
2. Mivel azonban ezt nem tudja közvetlenül megvalósítani, közvetlen célnak (C2)
az ezt kiváltó emberi magatartást teszi
Ja É-__... ez ---- ___.. (3,
(2)
3. E magatartást sem valósíthatja meg azonban közvetlenül a jogalkotó; hogy a megvalósulást mégis biztosítsa, olyan jogkövetkezményt (Jk) fűz a magatartáshoz, amely a normával való együtt járása folytán azt okként előidézheti Jo „__ M """`-ız
Cl__,..--z--"C1 2
ııııi'
Jl aıı--"""ˇ'
.ıı"-
ııııv
(3)
4. Eddig 3 ,,VlSSZ3.fClé g0I'l'll)OlyÍlZOÍlI” Íele0lŐSÍaÍ lánc; El m0deH szerint 3 jogkövet-
kezmény tételezése alkalmas arra, hogy hatására az érintett személy (Sz) megvalósítsa a kívánatos magatartást (C2'), s ez aztán előidézi a valóságban a társadalmi rendezettsé-
8et(Cı')
Jo ...___ __`
JKĂCZHE*
:.\`c12\`
/-N
-P-\-/
---D
C1'
5. Tovább bonyolódik a helyzet, ha a címzett személy nem valósítja meg a tőle elvárt magatartást önként; ekkor újabb mozzanat, a jogalkalmazó (Jó) közbeiktatása szük-
séges, aki a tételezett jogkövetkezményeket a címzett személlyel szemben is keresztülviszi, s a kívánatos magatartást kikényszeríti. (Ne feledjük azonban, hogy a jogalkalmazó
ugyanúgy címzett, mint a jogalany, s ezért azt is biztosítani kell, hogy a reá eső tételezést megvalósítsa: újabb jogkövetkezményekkel (Jkó), amelyek azonban már az adott ııormán kívüliek.) af #-...ı-0*'
L.. O
-ı-._ ""--ı-._
,I -ıv-I'
fr I
_'--ııl'
J
,
Jkõ-*“'
re-
-*""ˇ
LJ
1
J
ıfí
.ıı-I"""'
Jõ É
(5) g.
2%!
--I' |,(-"p-I-`::'-ı-
Ö "Í_- - - __
C1' 94
(3)
A modell ennél tovabb nem leljeszthető; nem mintha a maga teljességében ábrázolná a jog (norma) hatásmeehanizmusát, hanem mert a továbbépítés megszűntetné a modell
teleologikus jellegét, és azt kauzálissá változtatná. A teleologikus modell ugyanis kiindulópontként egy szubjektumot (adott esetben a jogalkotót) tételez, s akárhány közvetítés épül is be, a kezdőpont mindig is a szubjektum marad, a végpont pedig a tételezett cél megvalósulása. (Sz -> C)
A továbblépést egy alapvetően rendszerszemléletű, kauzális modell biztosíthatja, amely amellett, hogy a jogot mint objektiválódott társadalmi rendszert fogja fel, a teleologikus folyamatokat sem zárja ki. Egy ilyen modell a környezetétő] elkülönülő és azzal input-output kapcsolatban álló rendszer alapsémájából bontható ki. (K -> R -> K) A kör-
ııyezet ez esetben a társadalom, míg a rendszer a jogi rendszer. A társadalomból kilépő hatások megformálója a politikai rendszer, a jogi rendszerbe való „átfordítást” a jogalkotás, a társadalom számára való ,,visszafordítást” (output) a jogalkalmazás biztosítja. A szintén rendszerként felfogott szubjektum számára szintén környezetet jelentő társadalom egyik konstituáló tényezője a jogi rendszer, amely tevékenységének tényleges feltételrendszerét jelenti (bár a jogalkalmazás közvetlenül is érintheti). Ugyanígy, a szubjektum teleologikus tevékenysége konstituálja azt a társadalmat, amely a jogi rendszer számára mint tény meghatározóként adott. Valahogy így:
TS (PR)--(Ju)\ JR (Jm)-_-_Tg / \\
ff
~
\ /
'
(6)
Sz (Ahol: Ts = társadalom, PR = politikai rendszer, Ja = jogalkotás, JR = Jogi rendszer, J m = jogalkalmazás, Sz = Szubjektum) (12) Felfogásunk ilyen vázlatos előrebocsátása után megkíséreljük nyomon követni azt zı t`olyamatot a teleológiai gondolkodás fejlődésében, amely a vázolt módon csapódott le a jogelméleti irodalomban.
II. HEGEL
A teleológia modellje szerinti gondolkodás az emberiség ősi sajátossága: gondoljunk csak a világ teremtésének mítoszaira, pl. az Ószövetségre. Ez a gondolkodásmód azután is megmaradt, hogy a hétköznapi gondolkodásról fokozatosan, de egyre inkább levált a tnttományos gondolkodás, s megmaradt a teleológia és teológia összekapcsolása is. A teleológia az idealizmus ,,ügye” maradt, s az idealizmussal szembehelyezkedő (Marx előtti) materializmus szükségképpen az okozatiság álláspontjára szorult. A valóság mozgásfolyuıııatainak megértésére törekvő e két felfogás kilátástalan szembehelyezkedését csak az ııjkori filozófia tudta meghaladni; s e meghaladás első lépéseinek megtétele éppen llegel l'l)
QS
nevéhez köthető. Az, hogy ezt az utat nem tudta bejárni, filozófiájának kettősségéből, az ontológia és logika összedolgozásából következik, méghozzá a logika primátusa mellett. „Egyrészt felmutatja a munkát, mint azt az elvet, amelyben a teleológia igaz formája, a célnak egy tudatos szubjektum által történő tételezése és reális megvalósítása kifejeződik, másrészt ezt az ontológiailag igaz kategóriát olyan rendszertan egynemű közegébe építi be, amelyben uralkodókká válnak a logikai elvek... Így a logikai hierarchia előidézi azt a képtelenséget, hogy kibontakoztatja a munka kategóriáit, mielőtt még a logikai-ontológiai fejlődési sorban létrejöhetett volna az élet.” (13) Ez az immanens ellentmondásossát megjelenik a teleológia kérdéskörének elhelyezésében is a kifejtés menetében. (14) Ebből a felfogásból következik aztán, hogy a teleológia alapvetően helyes és messzevezető tárgyalása ellenére a teleológiát nem korlátozza az emberi gyakorlatra, hanem annak helyt ad a természetben is, a mechanizmus és kemizmus „igazsága”-ként; és mivel továbbá a teleológia (céltételezés) számára szubjektum szükséges, ez Hegelnél is meelenik, mint ,,világszellem”. Így aztán „az ilyen tételezés következtében az egész természet, az egész társadalmi lét egységes teleológiai folyamattá válik, amelyben megvalósul mindaz, amit az eszme logikai kibontakozási folyamata kategoriálisan kidolgozott, és valóságként, az eszme saját valóságával gyarapodva, még egyszer megteszi a logikában előírt utat. Látjuk: e felépítés alapszerkezete nagyon emlékeztet azokra a teleológiai rendszerekre, amelyekben isten teremtő módon megvalósítja az előre kigondolt eszmét.” (15) Mindez azonban nem gátolja meg Hegelt abban, hogy a teleológiát - máig ható módon újszerűen - az emberi gyakorlathoz, a munkához, a természet tudatos átalakítá-
sához kösse. ,,Az állat, mint a természethez tartozó élet, lényegileg még közvetlen létezés, s ezzel valami meghatározott, véges, különös. Az elevenség a szervetlen és azután a növényi természet végtelen sok elkülönböződéséhez kötve mindig korlátozott módon egzisztál; s ezeket a korlátozottságokat nem győzheti le az élőlény.” (16) Az embert éppen e közvetlenségnek a megszüntetése teszi emberré, a munka által képes áttörni a korlátozottságot, s minden tárgyat szervetlen természetévé tenni. Ezért az ember „az élet legtökéletesebb szervezete, a fejlődés legmagasabb foka”: (17) A munka révén az ember általánossághoz jut, minthogy a munka a természeténél fogva általános tevékenység; a terméke kicserélhető. Ez az általánosság azonban nem az egyén és a természet, hanem az egyének egymás közötti viszonyában jön létre. ,,Azzal, hogy a másik ember után kell igazodnom, belép itt az általánosság formája. Másoktól szerzem meg a kielégítés eszközeit s ezért el kell fogadnom véleményüket. Egyúttal azonban kénytelen vagyok eszközöket létrehozrıi mások kielégítésére.” (18) Joggal figyelmeztet Marcuse: „Az emberi világ történelme nem az egyén és a természet közötti küzdelemmel kezdődik, mert az egyén az emberi történelemnek csak későbbi terméke. Először a közösség (Allgemeirıheit) jelenik meg, bár készen adott, ,,közvetlen” formában. Még nem racionális közösség s nem jellemző tulajdonsága a szabadság. Következésképp, hamarosan számos antagorıizmusra töredezik.” (19) Az első integrációs formának tehát a nyelv és a tudat felel meg, s csak ez teszi lehetővé a másokhoz való viszonyulást is, amely viszonyulásból fakadó antagonizmusok a munka folyamatában 96
(10)
integrálódnak, s alakulnak ki a közösség későbbi formái: a család, a polgári társadalom és
az állam. A munka tehát az integráció közvetítő tevékenységeként jelenik meg. ,,Az egyén a maga szükségleteiért végzett munkájával éppannyira kielégíti a többiek szükségleteit. mint a magáéit, s a maga szükségleteínek kielégítését csak a többiek munkája révén éri el. ~ Ahogyan az egyes ember a maga egyéni munkájában már általános munkát végez tudattalanul, úgy végzi ismét az általános munkát is mint a maga tudatos tárgyát; az egész mint egész lesz a műve, amelynek feláldozza magát s épp ezáltal kapja vissza önmagát tőle.”(2i)) Jelentősnek tartjuk ezek megfogalmazását, mint annak bizonyítékát, hogy Hegel a társadalmi létet az ember-terrnészet, az ember-másik ember és az ember-önmaga viszonyok által együtt alkotottnak képzelte, s e viszonyok kölcsönös feltételezettségét feltételezte. Ez folyik egyébként abból az alaptételből is, hogy minden teleológiai folyamat tételező „értelmet” előzetesen feltételez, s nem csupán logikailag, hanem valóságosan is. S ez a kölcsönös feltételezettség a társadalmiság kibornlásával egyre hangsúlyosabbá válik. A munkamegosztásban nem csak az egyéni tevékenységek válnak egyre partikulárisabbá, hanem az emberek egyre inkább egymás eszközeivé válnak, s a függés önmagától, a műveltségétől is nő. Az általánosság, a maradandóság, az átörökítés hordozója a társadalom; az egyén a saját munkájához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket az értelem és a nyelv által a tanulás folyamatában szerzi meg. A művelődés is mint közvetűettség jelenik meg tehát, a munkaeszközökhöz hasonlóan közvetítőeszközként. ,,Az ész célja sem nem ama természetes erkölcsi egyszerűség, sem nem a különösség fejlődésében az élvezetek, mint olyanok, amelyeket a műveltség révén ér el az ember, hanem megszüntetése a természetes egyszerűségnek, azaz részint a passzív én-nélküliségnek, részint a tudás és akarás nyerseségének, azaz annak a közvetlenségnek és egyediségnek, amelybe a szellem el van merülve, hogy mindenek elött ez az (5 külsődlegessége megkapja azt az ésszerűséget, amelyre képes, nevezetesen az általánosság formáját, az értelmességet.„ (21) „A műveltség tehát abszolút meghatározásában a felszabadulás, és a munka a magasabb felszabadulásért . . .”. (22) Előttünk áll tehát az értelmesség, mint a munka (célkitűzés) feltétele, s ugyanakkor mint annak eredménye: a ımınka-alapú közvetítettségnek az ember általi önmagára vonatkoztatása. E kettősségbeıı Ilegel elsődlegességet keres és ,,csinál”: a célok tárgyi meghatározottságát a tudathoz, tı szellemhez köti, amelynek objektivitást ad, de egyben az emberek, mint valóságos szubjektumok fölé is emeli. (Később látni fogjuk, hogy Lukács éppen ennek ellenhatásakéııt az egyéni embert, mint kizárólagos céltételező szubjektumot teszi meg az ontológiája alapjává, még azon az áron is, hogy kiiktatja annak objektív - társadalmi - meghatározottságát; illetve azt később ragasztja hozzá egy már elkészült ontológiai-teleológiai ıııodellhez. Újabb fürdővíz, újabb gyerek.) A teleológiai szerkezet a szubjektum-objektum viszony jellegzetessége. Abban logikailag mint következtetés - a szobjektív célt az objektummal a célszerű tevékenység (munka) és az eszköz kapcsolja össze, középfogalomként, s a megvalósult célban egyesül a szubjektum és objektum különbözősége. A teleológia alapfogalma tehát a cél, mint a közvetlen objektivitás szubjektív tagadása; ez a tevékenységben úgy őrzi meg az azonosstıgát, hogy az objektumot változtatja a céllal azonossá. Ebben rejlik a teleologikus t`olya-
ııı;
97
matok alapvető mássága az okozatisághoz képest. „A teleológiai tevékenységről tehát azt lehet mondani, hogy benne a vég a kezdet, a következmény az alap, az okozat az ok, hogy a lettnek levése, hogy benne csak a már egzisztáló lép egzisztenciába stb., azaz, hogy általában minden viszonymeghatározás, amely a re exíó vagy a közvetlen lét szférájába tartozik, elvesztette különbségeit, s amit másnak mondunk, mint vég, következmény, okozat stb., annak a célra való vonatkozásban már nem más a meghatározása, hanem azonosnak van tételezve az egyszerű fogalommal.” (23) Ennek megfelelő tagolásban is tárgyalja a teleológiát: a szubjektív cél - az eszköz a megvalósított cél (24), amit felfoghatunk a teleológiai folyamat tagolásának is (ahogy az később Hartmannál explicítté is válik). Láttuk, hogy a célkitűzés a szubjektum akaratí megnyilvánulása, amely azonban csak az értelmesség-ismeretek-művelődés-gondolkodás által lehetséges, azaz az akarat a valóság felismerésén alapul. „A műveltség a különösség sirnítása, hogy a dolog természete szerint viselkedjék.” (25) (Ugyanez más megközelítésben a szabadság - felismert szükségszerűség híres tétele.) Külön kell foglalkoznunk azonban Hegelnek az eszközökre vonatkozó, nem kevésbé jelentős észrevételeivel. Az ember az eszközök által veszíti el a természethez való viszonyának közvetlenségét, mert ez teszi számára lehetővé, hogy „kívül maradjon,, a természeti folyamatokon, s csupán hagyja a dolgokat, hogy saját terrnészetük szerint hassanak egymásra (az ész csele). „A tárgyra kifejtett közvetlen - eszköz által nem közvetített hatás csak kétféle lehet: vagy a tárgy elfogyasztása, vagy eszközzé alakítása. Az eszközzé alakított tárgynak azonban csak úgy van értelme, ha fel is használják. Következésképpen, az állat fogyasztói viselkedését meghaladó, tudatos, célszerű cselekvés lényege az élettevékenység szerves elemévé vált eszközhasználat.” (26) Az eszköz azonban nem csupán a természethez való viszony közvetítőjeként kulcsfontosságú. A célok esetlegességével (,,végességével”) szemben az eszközök hordozzák az állandóságot, az általánosságot. Az eszközökben halmozódik fel mindaz az ismeret (műveltség), amely az emberiség addigi gyakorlatának eredménye. Az objektiválódott, átörökített eszközök adottként jelennek meg a későbbi nemzedékek számára, s mint ilyenek, nem csak a felhasználható eszközök, de a kítűzhető célok határait is megvonják, s megszabják az együttműködés formáit is. „Az eszköz külsőleges középfogalma annak a következtetésnek, amely a cél ınegvalósítása; rajta nyilatkozik meg tehát a cél ésszerűsége mint olyan, hogy ebben a külsó'leges másban és épp e külsőlegesség által fenntartsa magát. Ennyiben az eszköz magasabbrenfüı' a külsö célszerűség véges céljairıál; - az eke tiszteletre méltóbb, mint közvetlentil az általa szerzett élvezetek és célok. A szerszám fennmarad, mig a közvetlen élvezetek elıııúlnak és feledésbe mennek. Szerszámaiban van az ember hatalma a külső természet felett. bár céljai szerint sokszorosan alá van neki vetve.” (27) Az egyének (csoportok) és a természet közötti viszony csak az egyik a szubjektumobjektum viszonyok közt; ezt megelőzi nála a tudat fogalmak viszonya, amelynek közvetítő közege a nyelv (közvetítőeszközként a szimbólumokat jelölhetjük meg); illetve követi a nemzet (egyének közössége) és nemzet közötti viszony, a tulaj don által közvetítve. Ez megfelel annak, hogy az ember (a szubjektum) a természetet. a másik embert, vagy önmaQH
(12)
gát teszi meg tárgyává (kezeli mint objektumot), s viszonyul tárgyához a munkaeszközök (termelési eszkozok), társadalmi intézmények, illetve a szimbólumrendszerek közbejöttével. Csakhogy Hegel e folyamatok kíbornlását egymásra épülőnek, nem együttesnek tételezi a szellemnek az emberi történelemben előrehaladó megvalósulásában. Az eszközhasználat ugyanakkor biztosítja önmaga egyetemessé válását is. Az eszközök ugyanis maguk is objektumok, s az ezekhez való viszony is a közvetítés által válik enıberivé, tehát újabb eszköz közbeiktatása szükséges, és ez így megy egyre tovább. ,,Ha tekintjük az egyik elötételt, a szubjektív cél közvetlen vonatkozását az objektumra, amely ezáltal eszközzé válik, akkor amaz nem vonatkozhatik közvetlenül emerre; mert enıez éppoly közvetlen, mint a másik szélső fogalom objektuma, amelyben a célt közvetiufs által kell megvalósítani. Mivel így mint különbözők vannak tételezve, ezen objektivitás és a szubjektív cél közé vonatkozásuk egy eszközét kell beiktatni; de ez az eszköz éppúgy már a cél által meghatározott objektum, ennek objektivitása és teleológiai meghatározása közé új eszközt kell beiktatni s így tovább a végtelenségig. Ezzel tételezve van a közvett'té.s végtelen pro cesszusa. " (28) Ezek után megkíséreljük grafrkusan értelmezni a teleologikus szerkezet hegeli telfogását: A kiindulás a szubjektum (Sz) - objektum (O) viszony, amelynek közvetlenségét szünteti meg a teleológiai tételezés:
sz -ı-- 0
(7)
A megszűntetés módja az, hogy a céltételezésben a szubjektum tagadja az objektum kozvetlenségét, s annak a helyére a szubjektiv célt (C) állítja. E cél a munkában az eszköz ( I-L) által vonatkozik az objektumra, s valósul meg benne, mint megvalósított cél (OC); ezzel a szubjektum visszatér önmagához:
szi f_""\
Í \ııı/
(Í)-ı - ıIT-T (')
A közvetítettség megsokszorozását az E ismétlődő előrelépése eredményezi a (`. poziciójába. (Látni fogjuk, hogy Lukácsnál a szubjektumok lépnek ismétlődően az eszközök helyére, s ez adja a teleológiai lánc növekedését.) Hegel jogfelfogása nem következik a teleológiájából, pontosabban nem a munkához kapcsolt marıipulatív, hanem a történetfilozófiai teleológiából következik. Jogfilozófiája
e sokat támadott mű - már élete azon kései szakaszában született, amikor magát a poıosz állam „hivatalos” fılozófusának tarthatta, s állam- és jogfelfogását is rnirıtlıa e ténylıez igazította volna. Mindenesetre a jog világát a szellem,jelesül az objektiv szellenı birodalmában helyezi el, s nem is túl előkelő helyen. Számára ugyaııis a „végső igazságot" ( |_|)
llll
a művészet, a vallás és a frlozófıa testesítette meg. (Ezzel az objektív szellemet alárendelte az abszolút szellemnek, s a politikai igazságot a filozó ai igazságnak. (29) A jog nála nem az egyéni tevékenységből levezetettként, hanem éppen mint az egyéni tevékenységgel szemben megjelenő általános fogalrnazódik meg. Nem mintha nem lenne közös alapjuk, érintkezési pontjuk: „A jog talaja általában a szellemi, közelebbi helye és kiindulópontja pedig az akarat. Az akarat szabad, úgyhogy a szabadság az ő szubsztancíája és meghatározása, s a jogrendszer a megvalósult szabadság birodalma, a szellem világa magából a szellemből jött létre mint egy második természet... A szellem a gondolkodás általában, s az ember a gondolkodás által különbözik az állattól. De nem szabad azt képzelni, hogy az ember egyfelől gondolkodó, másfelől akaró lény, s hogy egyik zsebében van a gondolkodás, a másikban az akarás, mert ez üres elképzelés lenne. A különbség gondolkodás és akarás között csak a különbség az elrnéleti és a gyakorlati magatartás között, de ez nem teszem két képesség, hanem az akarat a gondolkodás egy különös módja: a gondolkodás, arnirıt áttevődik a létezésbe, hogy mint ösztön, létezést adjon magának.” (30) Az akarat a meghatározottsága által lesz egyes akarat, személy. „A jog parancsa ennélfogva: légy személy és tiszteld a többieket is mint személyeket. ”(3 1) 'Az akarat azonban csak hosszú történelmi folyamat eredményeként fejezi ki a társadalmi általánosságot, addig az egyén csak a saját magánérdekét követi, s magától nem akarja az általános érdeket. A jog tehát magasabb autorítást jelent az egyénnel szemben, azáltal, hogy az egyéni érdekeket elvontan általánosítja. Az elvont jog és a konkrét cselekedet kerül egymással szembe, s itt a jog mint korlátozás jelenik meg. „Ennélfogva csak fogtilalmak vannak, a jogparancsok pozitív formája pedig, végső tartalmukat tekintve, a tilalmon alapszanak.” (32) S ez okszerűen vezet a végső összegzésre: ,,a jog az, ami közömbös marad a kiilönösséggel szemben.” (33) Az ellentmondás feloldására, amely abból fakad, hogy az egyének - a korabeli liberális felfogásnak megfelelően - mint önző magántulajdonosok anarchikus együttese jelennek meg, s ugyanakkor a szabad egyénekre való alapozás nélkül nem hozható létre egy megfelelő társadalom, nos, ez vezet az állam olyan bevezetésére, mint amely megvalósítja az „ész rendjét”. „A törvény uralmának elismerése jelképezi az integrációnak azt az állapotát, amelyben az egyén megbékél az egészszel Teljesen szabad és független, de a közérdekben egyesült egyének - ez a törvény igazi fogalma.” (34) Hegel ugyanis a jogot ténylegesen csak mint törvényt, tehát pozitív jogot ismeri el. „Ami magánvalósága szerint jog, az objektív létezésében tételezett (gesetzt), azaz a gondolat által a tudat számára meghatározott, és ismeretes mint az, ami jog és érvényes: a törvény (GESETZ). A jog e meghatározás által pozitív jog általában... mert hiszen itt nem lehet szó tartalmak szerint új törvények rendszerének megalkotásáról, hanem a meglevő törvények tartalrnának a maga meghatározott általánosságában való megismeréséről, azaz gondolati megragadásáról, s azután a különösre való alkalmazásáról.” (35) Tehát itt sokkal inkább formaként, mint tartalonıként értelmezi a törvényt, amely minden egyén számára egyformán általánosan jeleníti meg a tartalmat. A törvényt aztán mint általánost az egyes esetekre kell alkalmazni, a kötelező ereje folytán pedig ismertté tenni általánosan. A törvények szakértője a jogászrend, azonban ez nem jelenti azt, hogy az emberek ne 100
(14)
tudnák megítélni a törvényeket, hiszen azok a szabadságukra vonatkoznak, mint ahogy
ahhoz sem kell cipésznek lenni, hogy megítélhessükzjó-e egy cipő nekünk. Az általános tudatának hiányában a jog egy hathatós erő támogatását igényelt, a
rcndörségét, amely az egész érdekét képviseli a társadalmi erőkkel szemben; s ugyanezt biztosítja a képviseleti funkciója mellett a testület is. Ebben a szisztémában az állam szükségképpen jelenik meg mint szubjektum, amely a törvényekkel irányítja a szubjektunıok cselekedeteit az általános, az „egyesülés” égisze alatt. S itt lesz világos, - nem teleológiai kiindulás esetén is - hogyan válik szi`ıkségszerűvé az egyén feletti szubjektum tételezése, ha a jogot mint pozitív, alkotott, magatartást szabályozó eszközt fogjuk fel. Hegel persze ınegtehette, hogy az államot mint ,,objektív szellemet” fogja fel; ez következett rendszeréből is.
lll. MARX
Marx számára Hegel jelentette a kiirıdulópontot, mint az addigi polgári filozófia legkiemelkedőbb teljesítménye. E kiindulóponthoz azonban kezdettől fogva mint meghaladandóhoz, kritikailag viszonyul. A felfogásbeli különbség óriási: amíg Hegelnél végül is minden a fennálló rend felé mutatott, addig Marxnál éppen ellenkezőleg: a fennálló rend tagadása felé. A meghaladáshoz azonban e rend - a polgári társadalom - lényegi viszonyainak lehető legteljesebb megismerése az előfeltétel. „Az a totalitás, amely a marxi dialektikában jelentkezik, az osztálytársadalom totalitása, és a negativitás, amely ellentınondásai mélyén rejlik és meghatározza tartalmát, az osztályviszonyok negativitása. A dialektikus totalitás magában foglalja a természetet is, de csak annyiban, amemıyiben az ııtóbbi belép a társadalmi újratermelés folyamatába és meghatározza azt. Az osztálytársadaloınban ez az újratermelés különböző formákat ölt a fejlődés különböző fokain, és ezek alkotják minden dialektikus fogalom kereteit.” (36) A társadalmi reprodukeió (konkrét) elemzése tehát az a mindenkori kiindulási alap, :mıely felfogásában mélyen ontológiai jellegét biztosítja. E reprodukeió folyamatába illesztve szemlél minden részproblémát; tisztán materialista módon. Elutasit minden olyan spekulációt, amely nem a valóságos emberek életének valóságos reprodukálásából indul ki. ..Az előfeltétel nélküli németeknél azzal kell kezdenünk, hogy leszögezzük minden emberi létezésnek, tehát minden történelemnek is első előfeltételét, nevezetesen azt az előteltételt, hogy az embereknek ahhoz, hogy ,,történelınet csinálhassanak”, meg kell élnitik. Az élethez azonban mindenekelőtt evés és ivás, lakás, ruházat és még egy és más szükséges.” (37) Az élet alapja tehát - a társadalmi életé is - az emberi egyedek biológiai fenntartása, s csak ha ez megvan, ontológiailag csak akkor következhet a lét (élet) társadalmi ıııegformáltsága. A lét biológiai fenntartása pedig csak a természettel folytatott anyagcserében lehetséges, s ezért a természethez való viszonyulás is ontológiailag elsődleges nıinden más viszonyuláshoz képest. Ezt a viszonyt, a természettel való anyagcserét valósltjıı meg a munlar. Érthető tehát, hogy Marx a munkában ismeri fel azt a folyamatot, amely
(IS)
llll
az emberi lét, a társadalom egészét meghatározza. A muııka, miközben közvetít az ember és a természet között, kettős átalakitást hajt végre: egyrészt átalakítja a természetet, más-
részt viszont magát a dolgozó embert. A természet átalakítására irányuló munka alapvető jellege az, hogy teleológiai folyamat.` „A munkafolyamat végén olyan eredmény jön létre, amely megkezdésekor a munkás elképzelésében, tehát eszmeileg már megvolt. A munkás
nemcsak létrehozza a természeti dolog formaváltozását, hanem egyúttal a természeti dologban megvalósítja célját, amelynek tudatában van, amely törvényként határozza meg cselekvésének útját-módját, s amelynek alá kell rendelnie akaratát.” (38) Fontos harıgsúlyoznunk - éppen mert ez gyakran elhomályosodott -, hogy itt ontológiai elsőbbségről van szó; ami nem jelent értéksorrendet, csupán annyit, hogy az ontológiailag elsődleges tényező elképzelhető a másodlagos nélkül, de fordítva már nem. Ennek klasszikus példája a lét és tudat viszonya. (,,Nem az emberek tudata határozza meg létüket, hanem meýordítva, társadalmi létük az, ami tudatukat meghatározza.” (39) - hangzik a sokat idézett figyelmeztetés.) Ugyanez a helyzet az élet egyéni (biológiai) re-
produkciójával, illetve a társadalom egészét tekintve a termelési viszonyok összességével (az alappal). S innen az is, hogy Marx a gazdaság elemzéséből kiindulva, a politikai gazda-
ságtanon keresztül kibontva tárgyalja a társadalmi lét általánosabb problémáit is; megtörtént „az ökonómia ontológiai elsőbbségének felfedezése” (40). A társadalmi lét totalitásán belül tehát a gazdasági jelenségekben jelölte meg Marx a társadalmi fejlődés hajtóerejét. E felfogás értelmezésénél - azon túl, hogy kerülnünk kell a túlfeszítését, sőt abszolutizálását - szem előtt kell tartanunk azt, amit már`előrebocsátottunk: hogy ugyanis Marx
minden elemzése végül is a kora kapitalizmusának gyakorlati megszüntetése érdekében való megismerése, nem pedig valamilyen általános társadalomelmélet kiépítése felé „futott ki”. Világos azonban, hogy ,az ösereáeti feltételei a termelésnek maguk eredetileg nem lehetnek termeltek - nem lehetnek a termelés eredményei. Nem az élő és tevékeny embereknek és a természettel való an-yagcseréjük természeti, szervetlen feltételeinek az egysége és ezért a természetnek az emberek által való elsajátítása szorul magyarázatra, illetve eredménye egy történelmi folyamatnak, hanem az emberi létezés e szervetlen feltételei és e tevékeny létezés közötti elválás, amely elválás teljesen csak bérmunka és tőke
viszonyában van tételezve.” (41) Ez az átmenet kötődik a munkában ~ és csak a nıunkában - megvalósuló teleológiai tételezéshez, az új, társadalmi létforma specifikumához. Ennek megjelenése ugrásszerű, nem abban az értelemben, hogy időben gyors lefolyású, hanem abban, hogy logikailag levezethetetlen a megelőző létformából, természeti létből. (Ennek a folyamatnak az antropológiai indíttatású elemzésére vállalkozott Engels, a később taglaltak szerint.) Az átmenet antropológiai-történeti kidolgozatlansága annál inkább is hiányérzetet kelt, mivel a munka nem egyszerüen a természethez való viszony, hanem a természethez való társadalmi viszony. A természethez való viszony nem képzelhető el a többi emberhez
és az embernek önmagához való egyidejű viszonya nélkül, ami következményesen azt a kérdést veti fel, hogy védhető-e az ontológiai elsőbbség tétele e kérdésben, azaz valóban elképzelhető-e a munka egyéb viszonyok nélkül. (42) l02
(16)
Ezt valójában Marx sem kiváııja tőlünk: „Az élet termelése, mind a saját életé a
munkában, mind az idegen életé a nemzésben, most már azonnal kettős viszonyként jelenik meg - egyfelől természeti, másrészt társadalmi viszonyként -, társadalmiként abban az értelemben, hogy ezen több egyén együttműködését értjük, egyre megy, hogy milyen t`eltételek között, milyen módon és milyen célból történik. Ebből következik, hogy meglıatározott termelési mód vagy ipari fejlődési fok mindig az együttműködés meghatározott módjával vagy meghatározott társadalmi fejlődési fokkal jár együtt, és az együttműködésnek ez a módja maga is ,termelőerő' ...” (43). lgaz, hogy mindenekelőtt a reprodukcióról van szó, azonban nem pusztán biológiai reprodukcióról, és nem pusztán a (külső) természettel kapcsolatban. Az emberi lét itt
taglalt módja már jóval az emberré válás előtt az evolúció szelekciós súlya alatt függvéııyévé váljon az eszközhasználatnak, együttműködésnek, jelek használatának. E hominid tevékenységi pályákon becsiszolódva megszárnlálhatatlanul sokszor ,,végigfuttatott” viselkedésmódokból vált általánosíthatóvá - a nyelv és a tudat által - valamiféle kauzalitási képzet, s azokból valarnilyen célképzet. Valószínűleg észrevehetetlen átmenetről van itt is szó, még ha a legnagyobb változásról is az eddigi történelem során. Az ontológiailag kizárólagosan célt tételezni képes szubjektum, egyén már egy fejlődésnek a terméke. ..Végső soron arról van szó, hogy nem az egyének ,építik fel' a társadalmat, hanem ellenkezőleg, ők jönnek létre a társadalomból, a társadalom fejlődéséből, hogy tehát - megisıııételjük, amit már gyakran hangsúlyoztunk _ nıindig a reális komplexusnak van ontológiai elsőbbsége alkotóelemeivel szemben.” (44). Az ember tehát pusztán biológiai élőlénykém el sem képzelhető, s így létének reprodukciója sem tételezhetö mint tisztán a természettel folytatott anyagcsere. Ez elvont absztrakció lenne, ha nem vennénk tudomást annak társadalmi feltételezettségéről. „A temrelésben az emberek nemcsak a természettel kerülnek kapcsolatba. Csak azáltal termelnek, hogy meghatározott módon együttműködııek, és tevékenységeiket kicserélik egymással. Hogy termelhessenek, meghatározott kapesolatokba és viszonyokba lépnek egymással, és a természettel való kapcsolatuk, termelésuk csak a társadalmi kapcsolatok és viszonyok keretében megy végbe.” (45) Így, ebben a széles értelemben, a társadalmi feltételezettségében mondható az, hogy az ember nem ııııis, mint termelési viszonyok összessége. Igaz, hogy „minden emberi történelem első előfeltétele eleven emberi egyének létezése” (46), azonban amit hangsúlyozni szeretnénk az, hogy éppen az egyedek biológiai (pusztán biológiai) reprodukálásának lehetetleııulése váltotta ki a társadalmi létmódot, mint evolúciós választ. Ezek alapján változatlaııııl centrálisnak tekinthető a munkafolyamat az emberi társadalom kialakulásában, mint olyan, amelyben történelmileg először kapcsolódtak össze a társadalmi lét sajátos megIırıtározottságai. „Mindenekelőtt kerülni kell, hogy a ,társadalmat” megint mint elvonatkozıatást rögzítsük az egyénnel szemben. Az egyén maga a társadalmi lény.” (47) Ebbe a keretbe illeszthető be a munkafolyamat szerkezetének megfogalmazása: „Mi ıı ıııunkát olyan formában tételezzük fel, amelyben kizárólag az ember sajátja. A pók a takıtcséhoz hasonló műveleteket végez, a méh viaszsejtjeinek felépítésével nem egy emberi építőmestert megszégyenít. De a legrosszabb építőmestert már eleve a legjobb méh fölé helyezi az, hogy a sejtet a fejében már felépítette, mielőtt viaszból megépítené. A munkafo-
tlll
'03
lyamat végén olyan eredmény jön létre, amely megkezdésekor a munkás elképzelésében, tehát eszmeileg már megvolt. A munkás megvalósítja saját célját, amelynek alá kell rendelnie akaratát.” (48) Látjuk, hogy Marx nem a szubjektum-objektum viszonyból vezeti le a teleológiai struktúrát, de ugyanúgy a céltételezés a központi mozzanat nála is. Az eszköz-meghatározás mozzanata e helyen nem kap hangsúlyt, annál inkább a cél magatartást vezérlő szerepe; a záró aktus a cél megvalósulása. Abrázolva: M W Z-_-_..
\
C cl
(9)
(Látni fogjuk, hogy ez már a hartmanni modell összes elrnélet tartalmazza, a 2. aktus érdemet nem érintő eltérő értelmezésével.) S a modell szövegkörnyezetét érintő igen jelentős eltérés az, hogy Marx Hegellel szemben a munkában a teleológiai tételezés kizárólag létező megvalósulását látja. Természetesen a célkitűzés nem „tetszőleges” folyamat. Meghatározzák egyrészt az okozatiságok, amelyek lefutásának megfigyeléséből és ,,próbájából” az emberi gyakorlatban fonnálódnak a célok; másrészt a történelrnileg konkrétan rendelkezésre álló eszközök kínálta lehetőségek. Mindez a konkrét munkafolyamatok objektivációs jellegére figyelmeztet: megelőző tevékenységek megőrzött és elkülönült tapasztalatai, eredményei formálják a későbbi célkitűzést és megvalósítást is. „Az emberek maguk csinálják történelrnüket, de nem szabadon, nem maguk választotta, hanem közvetlenül készen talált, adott és örökölt körülrnények között csinálják.” (49) S ha ezt nem csupán a munka későbbi, kifejlettebb formáira értjük, hanem annak legelső megjelenésére is, akkor a folyamatosságot hangsúlyozzuk a nem-emberi létből való átmenet során és megfogalmazzuk az igényt az átmenet rekonstruálására. Ugyanide vezet, ha a munkát a másik oldalról, a voltaképpeni társadalmi megvalósulása, a fogyasztás felől tekintjük. A szükségletek azok, amelyek formálják és meghatározzák a célokat, és tartalmassá teszik a munkatevékenységet, meghatározzák a társadalmilag rendelkezésre álló cél-készletet. A célon keresztül a fogyasztás a teleológiai folyamat esz-
mei mozzanatát határozza meg; ,,a fogyasztás tételezí eszmeileg a termelés tárgyát, mint belsőleges képet, mint szükségletet, mint törekvést és mint célt. A termelés tárgyait még szubjektiv formában hozza létre. Szükséglet nélkül nincs termelés. De a fogyasztás újratermeli a szükségletet.” A meghatározottság kölcsönös: a termelés szolgáltatja a fogyasztás tárgyát, és nemcsak azt. ,,Megadja a fogyasztásnak meghatározottságát, jellegét, fiııislıét, ugyanúgy adja meg a termelés a fogyasztásnak a frnishét. Először is a tárgy nem egyáltalában tárgy, hanem egy meghatározott tárgy, amelyet egy meghatározott módon kell elfogyasztani, s ezt a módot megint magának a terrnelésnek kell közvetíterıie. Az éhség éhség, de az az éhség, amely késsel és villával fogyasztott főtt-hússal elégül ki, más éhség, mint az, amely a nyers húst kéz, köröm és fog segítségével falja fel. Nemcsak a fogyasztás tárgyát, hanem a fogyasztás módját is termeli ezért a teımelés, nemcsak objektíven, hanem szubjektíven is. A termelés létrehozza tehát a fogyasztót.” Sőt, megtermeli a tárgyak által a fogyasztás szükségletét is, ,,a fogyasztás törekvését”. (50)
l04
(18)
Valóban fontos látııuıık, hogy itt két, egymástól elválaszthatatlan és egymást fel-
tételező folyamatról van szó, amelyek rrıindazonáltal mégsem azonosíthatók egymással (ettől Marx is óv). Az egyik cél tételezése és megvalósítása, a másik cél tételezéséııek ıneghatározottsága ezen folyamatok által, de nem ugyanolyan módon. A céltételezés meglıatározottsága is a munkafolyaınatra épül, olyan értelemben, hogy korábbi munkafolyaınatok jelennek meg benne. Maga azonban mégsem munkafolyamat, minthogy nem cél által, hanem következmény által viszonyul a céltételező aktushoz. Egy teleologikus és egy kauzális meghatározottság összekapcsolódásáról van szó egyazon komplexitáson, a társadalmi léten belül. Ezért az irányuk sem ellentétes egymással, hanem éppen azonos: a 4 tág értelemben vett - természettel folytatott anyagcserére irányul. A társadalmi lét két pólu-
sa közötti viszony jelenik meg itt mint a munkafolyamat kettős jellege. (E kettősségrıek ıııegragadására tett kísérletet Habennas is a 42. sz. jegyzetben idézett módon.) Ebben, hogy ugyanis a munka nem egyszerűen a szubjektumnak a természethez, hanem más szubjektumokhoz és önmagához is való viszonya egyszerre, nos ebben jelölhető meg az a sajátosság, amely egy új - társadalmi - létforma kibontására egyedülállóan alkalmassá teszi. Ugyanis az, hogy a munka másokra tekintettel irányul a természetre, teremti meg a munkában társadalmi lényeget jelentő általánosságot. És voltaképpen innen kezdi Marx is az elemzését, amely gazdaságtanának kifejtését jelenti. A politikai gazdaságtan megértése szempontjából a munka kettős természetének felismerését, a konkrét és absztrakt munka megkülönböztetését tartotta a leelentősebbnek. S az absztrakt munka az, amely az áru csereértékét meghatározza,_szemben a használati értékben megjelenő konkrét munkával, s kiképezi az időt, mint az absztrakt munka mennyiségi mértékének egységét. Ez a szétválás és összekapcsolódás a munkamegosztásban biztosíthatja, hogy az eıııherek eltérő tulajdonságai kifejlődhessenek és összeadódhassanak, az emberi nem képességeivé válhassanak. Egyéni létüket úgy reprodukálják társadalmi módon, hogy eközben másokat eszközül használnak, s maguk is eszközzé válnak mások számára. Ezt az osszekapcsolódást biztosítja az árutermelő társadalomban az értéktörvény. A munkafolyamat ábrázolt modellje tehát csak a legegyszerűbb és legelvontabb szemléletben fogadható el, amely ~ megítélésünk szerint - annyira logikaivá lúgozott, hogy az ontológiai érvényessége kérdésessé válik. ,,A munkafolyamat, ahogy azt egyszerű es elvont mozzanataiban ábrázoltuk, használati értékek előállítására irányuló célszerű tevékcnység, a természeti dolognak emberi szükségletekre való elsajátítása, az ember és tr természet közötti anyagcsere általános feltétele, s ezért független ennek az életnek mintlcn formájától, sőt közös sajátja az élet valamennyi társadalmi formájának. Ezért nem volt szükségünk arra, hogy a munkást más munkásokhoz való viszonyában ábrázoljuk. Az ember és munkája az egyik oldalon, a természet és a temıészeti anyagok a másikon, elegendőnek bizonyultak.” (51) Ami mármost Marxnak a joggal kapcsolatos felfogását illeti, csak egészen általános nttılásokat tehetünk; annál is inkább, mert rendelkezésre áll e kérdés avatott feldolgozása. (52) Marx (ne feledjük: mint jogász is) a történeti jogi iskolai irıdíttatás után Hegel befolyása alá került. A jogot mint törvényt, mint állami törvényt fogta fel: „A törvénynek .-sak mint parancsnak van preventív hatása. Tevékeny törvénnyé csak akkor lesz, amikor tttlıágják, mert csak akkor igazi törvény, ha benne a szabadság tudattalan természeti tört|'t)
l05
vénye tudatos állami törvénnyé lett.” (53) Ezzel szemben csak a „szegények szokásjogát”
ismeri el, mint az osztályszerü szerveződés megnyilvánulását. (54) Hegel teljes meghaladása csak az 1843-ban megírt - töredékesen ránk maradt - kritikai elemzésben következik be. (55) A jognak mindenesetre nem tulajdonít „saját történetet”, hanem azt a termelésből vezeti le, s amennyiben annak alapja a magántulajdon, a termelés elidegenülése mint jogi elidegenülés jelenik meg. A jog az állami akaraton keresztül, mint ,,általánosított akarat” fejeződik ki, amelyben a közös érdek nyilvánul meg. Ennek legismertebb megfogalmazása a Kiáltványbarr: ,,jogotok csupán osztályotok törvényre emelt akarata, olyan akarat, amelynek tartalma adva van osztályotok anyagi életfeltételeiben.” (5 6) Ami mármost ezzel ellentétes: ontológiai indíttatású megfogalmazás: „A jog csak a tény hivatalos
elismerése.” (5 7) Ebben a kitételben - értelmezésére még majd visszatérünk - ismerhetjük fel annak markáns megfogalmazását, hogy a jog nem akaratí módon tételezett magatartási szabály, hanem reális társadalmi viszonyok burka, megformáltsága. „Valóban csak az, aki minden történelmi ismeretnek hijával van, csak az nem tudja, hogy minden időben a fejedelmek voltak alávetve a gazdasági feltételeknek, és sohasem ők diktálták azoknak a törvényt.
A törvényhozás, mind a politikai, mind a polgári, nem tesz egyebet, mint hogy kimondja, jegyzőkönyvbe veszi a gazdasági viszonyok akaratát.” (5 8) Temrészetesen ez nem közvetlen megjelenítés, hanem a sajátos, elkülönült jogi felépítmény által közvetített; felépítmény: mint intézmény és mint tudatforma, az emberi érintkezések szabályozására. ,,Mihelyt kialakulnak ilyen szférák, működésük sajátosteleológiai tételezéseknek a terméke, amelyeket a társadalomnak (a benne mindenkor mérvadó rétegeknek) az elemi életfeltételei határoznak ugyan meg, de, éppen ezért, szükségképpen különneműek hozzájuk képest. e Üogi) teleológiai tételezés kiindulópontja a gazdaságihoz képest szükségképpen radikálisan különnemű jellegű. A gazdasággal ellentétben egyáltalán nem anyagilag új dolog létezőnek feltételezi, és olyan kötelező rendezési elvet próbál ebbe a világba beépíteni, amilyeneket a gazdaság a maga immanens spontaneitásából nem bontakoztathatott volna ki. Mindenkor egy meghatározott társadalmi szükségletről és ennek szándékoltan mindenkor optimális kielégítéséről van szó, olyan teleológiai tételezés segítsé-
gével, amelynek feltételeit imént vázoltuk. Ez a tételezés még fokozottabban alternatív megalapozottságú, mint a gazdasági aktusok, mivel a cél és az eszköz itt még viszonylag
sincs a maga anyagi közvetlenségében adva, és mivel gyakorlativá válásához egy sajátos egyııeıııíí közeg megalkotása szükséges, mert csak ennek alapján lehet eleget tenni a társadalıııi nıegbízatásnak.” (59) - hangzik Lukács összefoglalása a jog teleológiai jellegéröl, Marx ismertetése kapcsán. Ebből legalábbis az kiderül, hogy bár a jogi hatásmechanizmus is teleológiai szerkezetű (célt fogalmaz meg és követ), de az elvontan szemlélt munkához képest jelentősen eltérő módon. .
l 06
(20)
IV. ENGELS A társadalrni jelenségek (köztük a jog) gazdasági meghatározottságának lıaııgsülyo-
zásában rejlő veszélyeket Marx halála után Engels már felismerte. E felismerés közisıııert megnyilvánulása olvasható a Joseph Blochnak Königsbergbe 1890. szeptember 2l 22-én írt levelének kezdő soraiban: ,,Materialista történetfelfogás szerint a történelemben végső' fokon a való élet temrelése és újratermelése a meghatározó mozzanat. Többet sem Marx. sem én nem állítottunk. Ha pedig ezt valaki úgy forgatja ki, hogy a gazdasági mozzanat az egyetlen meghatározó elem, akkor a fenti tételt semmitmondó, elvont, képtelen frá-
zissá változtatja. A gazdasági helyzet az alap, de a felépítmény különböző elemei: az osztályharc politikai formái és eredményei mindez szintén hat a történelmi harcok ıııenetére és sok esetben meghatározza főként azok formáját. ” (60) A jog ,,hozzáigazodása” a gazdaság szabta követelményekhez tehát feltétlen. de nem közvetlen; a jogi jelenségvilág bizonyos szuverenitással teljesíti társadalmi funkcióját. Ezt a Konrad Schmidtnek 1890. október 27-én írt levélben fogalmazza meg, az állam és a gazdaságfejlődés lehetséges kapcsolatára utalással: „A joggal hasonló a helyzet: mihelyt szükségessé válik az új murrkamegosztás, amely hivatásos jogászokat teremt, ismét új, önálló terület nyílik meg, amely bármennyire függ általában a termeléstől és a kereskedelemtől, mindazonáltal különös visszahatást is tud gyakorolni ez utóbbi területre. A moderrı államban a joggal szemben nem csak az a követelmény, hogy megfeleljen az általános gazdasági helyzetnek, hogy e helyzet kifejezése legyen, hanem az is, hogy egy önmagában összefüggő kifejezés legyen. amely nem csapja arcul saját magát belső ellentmondásokkal. Ezt elérendő, a gazdasági viszonyok tükrözése mindinkább veszít hűségéből. Mégpedig annál inkább, minél ritkábban fordul elő, hogy egy törvénykönyv nyersen, szépítgetés nélkül, hamisítatlanııl fejezi ki egy osztály uralmát - hiszen ez már maga ellentmondaııa a ,jogfogalomnak”.” (61) (Előrebocsátva megjegyezzük, hogy Lukács éppen e gondolatban ragadta meg a jog társadalmi lényegét, s ott tűzte ki a jog helyét a társadalomban, ahol a puszta erőszak alkalmazhatósága véget ér.) Engels még egy finomitó megjegyzést tesz a jog gazdasági meghatározottságával kapcsolatban: azt a magánjog területére korlátozza; míg a közjog (állarnjog) esetén ezt közvetettebnek tartja, hangsúlyozva e különbségtevés fontosságát. (62) Nem mondhatjuk, hogy ezek a fınomító megjegyzések a Marxétól eltérő felfogást, vagy akár csak megközelítést tükröznének, s azt sem, hogy elegendő alapot nyújtanának egy marxista jogelrnélet számára; talán csak annyit, hogy megnyitották az utat egy ilyen kidolgozása előtt, elismerve a jogi szféra ontológiai létszerűségét. Magára az elemzésre azoııban az ismeretelrnéleti megközelítésmód jellemző (,,tükrözés”, ,,megfelelés”,,,visszahatás", stb.). De nem jutott el Engels a jog elméleti elemzéséig a munka kiindulópontjáról sem; minthogy az célja sem volt, hogy a munkafolyamat elemzését kiteıjessze a társadalmi jelenségvilág egészére. Korának antropológiai eredményeit (jelesül a darwinizmuıt) foglalja össze és integrálja saját gondolatrendszerükbe kis írásában: „A munka része a majom emberré válásában” címen. (63) Ebben a felegyenesedettjárást tette meg az eınherré válás döntő lépésének, azzal összefüggésben, hogy a kezekre más irányú tevékenység lıállll
l()7
rult, - az eszközök manipulálása. ,,lly módon a kéz nemcsak szerve a munkának, hanem annak terméke is.” (64) Együtt járt ez az egész szervezet átalakulásával, sőt a természethez és egymáshoz való viszony megváltozásával is: az embereknek ,,mondanivalójuk” lett egymás számára; kialakult a beszéd. A munka, utána és vele együtt a beszéd váltotta ki az agy, majd az érzékszervek fejlődését, s ez visszahatott a munkára. Az emberré válás tehát a munka eredménye; a munka pedig a szerszámok készítésével kezdődik. Ezzel Engels mint Marx is - az objektivációkat állítja figyelme középpontjába, s állítja fel ezzel a társadalmi-kulturális képződmények ontológiai alapját. Engels korlátai kora ismereteinek korlátozottságában rejlenek. „Nem tudhatta, hogy a munka már a legkezdetlegesebb fokon a gazdasági tevékenységek differenciálódásához - a vadászat és a gyüjtögetés nemek szerinti elkülönüléséhez - vezet, és maga után vonja a különböző termékfajtákon való osztozásra alapozott család kialakulását. Mint ahogy azt sem tudhatta, hogy a vadászatban nélkülözhetetlen kooperáció a családokat nagyobb hordaszerű csoportokban egyesíti, és mitsem tudhatott a csoportok közötti gazdasági és szociális viszonyokról. Nem véletlen, hogy amikor később kísérletet tett arra, hogy hasznosítsa a kortárs etnológia konkrét eredményeit, beépítse L. H. Morgan koncepcióját a történelmi materializmus elméletébe, el kellett állnia eredeti szándékától.” (65) Nem egyszerű szaktudományos részismeretek utólagos beépítéséről van tehát szó, hanem ezekből elrnéleti-történeti következtetések levonásáról is. Jürgen Habermas már hivatkozott törekvéséhez hasonló kísérletek irányulnak Marx és Engels felfogásának kiegészítésére, azért, hogy a társadalmi jelenségek árnyaltabb elemzéséhez teremtsenek alapot. Úgy érezzük, hogy a jog jelenségvilágának megértéséhez is a munka legegyszerűbb és legelvontabb modellje elégtelen alapot ad, s ez azáltal haladható meg, ha a közvetítettséget, az objektivációkat már ezen legegyszerűbb modellbe is beépítjük. A munkaeszköz általi közvetítettség így csak mint a közvetítettség egyik mozzanata tűnik fel, a társadalmi lét reprodukciós szféráiban. A döntő ugyanis az, hogy az ember a reprodukciója során általiban (széles értelemben vett) eszközöket használ: az emberi lét közvetített lét. Emrek kibontását vállalta Lukács György az Ontológiában. Az emberi gyakorlat ,,mirıtájaként” értelmezett murrka, mint teleológiai folyamat összetettebbé, társadalmivá válásának magyarázatára azonban ő sem az objektivációkat használja, hanem azt, hogy a céltételezés mások tevékenységének céltételezésére irányul. Ennek alapját is megtaláljuk Engelsnél: ,,. .. a munkát tervező fej már a társadalom igen korai fejlődési fokán (pl. már az egyszerű családban) a tervezett munkát elvégeztethette mások kezével, nem a magáéval.” (66) S ezt megelőzően a levezetés: „Maga a munka nemzedékről nemzedékre más, tökéletesebb, sokoldalúbb lett. A vadászathoz és állattenyésztéshez a földművelés járult. . . A kereskedelem és az ipar mellé végül művészet és tudomány lépett, törzsekből nemzetek és államok lettek. Kifejlődött ajog és a politika, és velük a vallás.” (5 7)
108
(22)
V. HARTMANN Nicolai Hartmann századunk első felének kiemelkedő polgári filozófusa (1950-ben
húnyt el). Életművét (a két háború között) egy hatalmas ívű ontológiai rendszer kidolgozásának szentelte (68), amelyben túl kívánta haladni a materializmus és idealiznıus általa végletesnek és egyoldalúnak tartott ontológiai felfogását, s egy új, teljes és evilági ontológiát állítani ezek helyére. (lelképes, hogy munkájának megkezdésekor elégette filozófiatörténeti jegyzeteít.) Érthető, hogy Hartmann munkássága így egyedül áll kora filozófiai törekvései kozött, s nem kötődik a marxista gondolkodókhoz sem. (69) Természetesen arról szó sem lehet, hogy akár csak megközelítőlegesen is célul tűzzük ki Hartmarm rendszerének l`eltárását. Be kell érnünk annyival, hogy a teleológiával és e kérdéskör elhelyezésével kapcsolatos álláspontjának fontosabb elemeit felidézzük. Ez ugyanis ontológiájának csak egy töredékét alkotja; elsőrendű feladatának egy természetontológia kidolgozását tekinti, amelyhez szervesen illeszthetők a magasabb létszintek. Lukács György éppen azt vetl a szemére (70), hogy társadalomontológiája mélyen a természetontológiája szintje alatt ırıarad, ha „egyáltalán megtalálható nála a társadalmi lét valódi ontológiája”. (Ugyanis Ilartmann nem tételez ,,társadalmi” létszintet, hanem csupán - ehelyett - ,,lelkit" és ,,szellemit”.)
Ennél is súlyosabb vád, hogy Hartmamr a reális lét mellé egy ideális létet is helyez. s ezzel megkettőzi a valóságot, és az objektiv idealizmus felé sodródik. A reális létre az idö, az individualitás és a folyamatszerűség jellemző, míg az ideálisra az idötlenség és általánosság. Az utóbbihoz sorolja a matematikát, a lényegiségeket, az értékek világát. l-lzeket - összefüggésben társadalomontológiájának fogyatékosságaival is - nem mint az emberi (megismerő) gyakorlat eredményeit fogja fel, hanem mint az attól függetlenül de a reális világtól elválaszthatatlanul - létező általánosságot, ,,alapstruktúrát”, amely alakító módon jelenik meg a reális létben. E két létmód viszonyát Hartmarm a modalitástaııában vizsgálja. (71) Ez a felfogása mindazonáltal inkább korlátok közé zárja, mintsem érvényteleníti a reális létre vonatkozó elemzését. A másik hiányosság, amit - szűkebb témánkkal összefüggésben - Lukács felemlít. az, hogy Hartmarm nem szentel kellő figyelmet és helyet a munka elemzésének. (72) liz igaz is, explicit módon és kifejezetten nem a munkát elenrzi Hartmann. Azonban teleológiai kritikájának és tételeinek sarokköve, hogy a teleológiai folyamat megléte csupán az emberi célkitűző tevékenységben bizonyítható, s ez a munka. A ,,Teleológiai gondolkodás" c. művét éppen e szerkezet jogosulatlan kiterjesztése elleni harcnak szentelte. Az, hogy nem munkáról, hanem pl. célkitűző tevékenységről beszél, annak tudható be, hogy érdeklődése előterében e folyamat nem mint a természettel folytatott anyagcsere, a terıııelés alapsémája áll, hanem mint egy új létszintet alkotó - tudatos - aktus, és ennek elhelyezkedése a létrétegek közt. De ugyanarról beszél. Hartmann is kritikával él: a materializmus és idealizmus alternatívájának világnézetiIcg semleges meghaladását tűzi ki céljául. Ezek egyoldalúságának és végletességének okát abban látja, hogy túlságosan gyorsan és alkalmatlan eszközökkel akarnak eljutni a vllág (zl)
l09
egységkénti felfogásához. „A legtöbb metafizikai világkép elkövette ezt a hibát: egy alapelv (vagy világalap) után kutatott, amelyről a priori bizonyos volt, hogy ,egynek' kell
lennie. És mivel a világ olyan képződményekből áll, amelyek a lét különböző szintjein helyezkednek el, kézenfekvőnek látszott, hogy az alapelv vagy a legalacsonyabb, vagy a legmagasabb fokozaton keresendő, durván szólva tehát vagy az anyagban, vagy a szellemben. Az első irányzat materializmus néven ismeretes, ámbár több párhuzamos formája is létezik; az utóbbi ott él minden teizmusban és panteizmusban, minden idealizmusban és minden észmetafızikában.” (73) Ebben pedig nem az a baj, hogy a világot egységesnek fogják fel, hiszen az általában véve valóban egységet és rendszert alkot. Csakhogy ezt nem szabad egyik véglet, egyik szélső létszint jogosulatlan kiterjesztésével sem elérni, hanem az egységet mint ,,összefoglalt külön féleséget” kell kezelni. A reális világ mindenekelőtt a közvetlen szemlélet számára is észlelhetően különböző, és hierarchikusan elrendeződni látszó „képződményekből” áll: élettelen tárgy (dolog), növény, állat, ember, nép és állam, történelem. Ezek a fokozatok azonban nem homogének és nem is a lényegi különbségek mentén tagolódnak. „Nyilvánvalóan inkább azt kell
kérdeznünk: mi az, ami a magasabb fokozatokon mint új jelenik meg hozzájuk képest? Mi alkotja a magasabb fokozatok magasabbrendűségét? Ha így kérdezünk, akkor tekintetünket nem a képződményekre mint olyanokra irányítjuk, hanem a létsíkokra, amelyeken mozognak... Így bukkan fel a növény- és állatvilágban az elevenség és az aktív önújraképződés, a magasabb rendű állatokban a lelki élet, az emberben a szellemi világ. Ezzel az ontológiai kérdésfeltevés a létképződmények előbbi ,fokozatairól' magukra ezekre a létsikokra vagy létrétegekre” tolódik át.” (74) Ezek a létrétegek már nem csúsznak egymásba, mint a képződmények, hanem szilárd rendező elv szerint helyeződnek egymásra, s a képződményeket is belső rétegfelépítésük határozza meg. A szellem-anyag dualizmusával szemben négy létréteg különíthető el: a szervetlen (anorganikus) természet, a szerves (organikus) élet, a lelki (psziehikus) lét és a szellemi világ. A cezúra valóban a két középső között a legmélyebb, s elnagyoltan ez választja szét az anyagi (természeti) és szellemi létterületet. Kétségtelen, hogy Hartmann létszintjei között a szellemi a legproblematikusabb. A szellemi létet úgy határolja el alelkitől, mint a szellemtudományok tárgyát a pszichológiáétól. „Ez a létterület a nyelv és a jog, az erkölcsés a politikai mozgalom, a tudás és a művészetek létterülete. De nemcsak nagyban és történelmi méretekben létezik a szellemi lét, hanem már az egyes ember személyes tudatvilágában is megvan ugyanilyen objektív tartalmisággal és megformáltsággal, és már itt is a hordozó lelki aktusok múlékonysága fölé emelkedik, és az ember szellemi birtokát jelenti. Transzcendálja a tudatszféra szűkösségét azzal, hogy közölhető, hogy szııbjektumtól szubjektumig terjed, hogy nemzedékről nemzedékre áthagyományozható; ahogy másfelől az egyes tudat zárt köre sem egyedül önmagából meríti tartalmi gazdagságát. hanem annak az életszférának a szellemi közkincséből, amelybe belenő, és amelyhez lıasonul. (75))
Úgy véljük, hogy Hartmann itt éppen a társadalrníságról beszél, annak sajátos szerkezetét próbálja leképezni a - Lukács által ,,ontológiai meselényeknek” nevezett -lelki I l0
(24)
és szellemi létréteggel. A kérdés rııegfogalmazasát nem utasíthatjuk el. A társadalorrı csak élő egyének tevékenységéből szerveződhet, az egyének által és az egyénekben. A tevékenységükből kikristályosodó eredmény - az objektiváció 4 azonban kétségtelenül az
egyénektől elkülönülten létezik, s számukra készen - bár általuk „készítetten”
adott.
Azt sem vitathatjuk, hogy a társadalmi jelenségek a konkrét egyének lététől függetlenek.
őket ,,túlélik”, s tőlük elkülönülő mozgásfolyamatot mutatnak. Felfogásunk szerint tehát Hartmarm éppen hogy felfokozott érzékenységgel ,,túlexponálja” a társadalmiság szerkezetét, sem mint hogy érdektelenséget mutatna aziránt. Mégis egyet kell érten ünk Lukáccsal abban, hogy itt nem két külön létszintről van szó, hanem egyről: a társadalmiról; és ezen belül kell kitapintani azt a ,,kétpólu.sosságot”, amelyet Hartmann
ekként ketté
választ. Durván azt mondhatjuk, hogy a biológiai egyénhez köthető a lelki lét, a társadalomhoz pedig a szellemi. De az emberi egyénben konstituáló módon vesz részt a szellemi lét, mint ahogy - a létrétegek egymásra épülésének törvényszerűségeiből következően az sem létezhet (tudatos) egyének nélkül. „Az ember valamennyi réteget tartalmazza, aııyagi és szellemi lény egyaránt; és a létrétegek benne is úgy rendeződnek el, hogy a magasabbak az alacsonyabbakon nyugszanak és rájuk épülnek, a maguk részéről azonban önálló struktúrájuk és saját determinációjuk van... Az embert éppoly téves csak biológiailag vagy csak pszichológiailag szemlélnünk, mintha csak szellemtörténetileg vizsgálrıánk. Egysége éppoly rétegezett, mint a világé, amelyben él ...” (76) „De van egy másik szellemi lét is, amely nem az egyes személyhez tartozik, hanem egy fennálló közösséghez, egy kortársi közösséghez, egy néphez... A közösségi szellem (Gemeirrgeist) megint csak egység és egész, önmagában megformált és szerves képződmény, amely a maga részéről az egyest hordozza. lgen, ez a tulajdonképpeni történelemhordozó. . .Ami a szellemi életben közös,
az
egy meghatározott kor különös forrnaveretévé alakul. Az életmód, a nyelv, az érintkezési forma, a gondolkodási és felfogást forma, a szokások és az elismert értékelések, az érvényes jog (az íratlan is), az érvényes morál és vallás, az ízlés, a művészet, a tudás - mindezek együtt egyetlen nagy, tartalmilag megfomrált szellemi masszát alkotnak, amely mindenkihez és senkihez sem tartozik, nem az egyes egyén találja fel vagy teremti meg, de amelynek mindig eleven átalakításában mégis mindenki részt vesz. .. Ilyenformán a közösségi szellemnek megvan a maga különös egzisztencia-forrnája, egyfajta hordozott szuperegzisztenciával rendelkezik az individuumok fölött, bár mégis teljesen bennük él. .. A közösségi szellem ebben az értelemben teljesen reális képződmény, még ha egészen más is a realitása, mint a dolgoké és a dologi viszonyokél” (77) Azért tartottuk szükségesnek ilyen hosszasan idézni Hartmann fejtegetéseit, hogy nıegvilágítsuk: felfogása nem intézhető el egyszerűen az ,,objektív idealizmus” bélyegével, Iıanem olyan ontológiai törekvésről van szó, amely a társadalom valódi sajátosságait kívánja ıııegragadni, s ezzel olyan társadalomelmélet számára kínál fogódzókat, amely nyitott a szociológiai felfogás felé is. Kisérlete valódi kísérlet az egységes tudományosság megteremtese l`elé. És a társadalmi lét területe olyan terület, amelyet a marxista filozófia nem dolgozott fel kimerítően; Lukács György is csak adaléknak tekintette ehhez a saját nagy munkáját. Érdemes ezért Hartmann munkásságát is azzal a nyitottsággal kezelnünk, amiakriti-
kai l`eldolgozásnak is előfeltétele. Az ő kiindulása is az ember természetben elfoglalt helyének, létfenntartása feltételeinek elemzése. Ebbe a feltételezettségbe azonban nemcsak a is)
lll
természeti módon adott, hanem az ember által teremtett világot is érti. Az, hogy az ember
„természettől fogva közösségalkotó lény”, nem csupán a szellemi, hanem szerves létét is meghatározza, - ez adja a gazdaság kiemelkedő szerepét a történelemben. A történelmi materializmusnak - mint a másik irányú végletes felfogásnak - csupán e felismerés abszolutizálását rója fel. Ez persze következik abból, hogy - sok polgári gondolkodóhoz hasonlóan - valójában nem ismerte Marx és Engels munkásságát. Hartmann a rétegek elemzését a kategóriaelméletén belül fejti ki; az egyes rétegek jellegét ennek megfelelően a benne uralkodó kategóriák (létezés-meghatározottságok) adják (78). Fontos, hogy a létrétegek bár hierarchikusan épülnek egymásra, nem alkotnak egyben értéksorrendet is. A magasabb réteg mindig csak az alacsonyabbra épülhet, s ezért az alacsonyabb formáit és törvényeit magában foglalja. Ehhez azonban mindig új, autonóm formák és törvények járulnak, amelyek az alsóbbakból levezethetetlenek. A létszintek között tehát lényegi különbözőség és lényegi összefüggés egyszerre áll fenn. A különbözőség a magasabb szintek komplexitásában, az összefüggés az alacsonyabb szintek újra megjelenésében van. A szintenként átalakuló kategóriapárok egyike a determináció-dependencia viszony.
Ez a legalsó létszinten mint kauzális sor, illetve - keresztirányú összekapcsolódásként kölcsönhatás; az organikus létben ezek mint célszerű (nem céltudatos!) determinációs formák jelennek meg (nexus orgarıicus) az egész önszabályozásában, az individuum önújraképződésében; végül a szellemi rétegben jelenik meg a finális determináció, a tudatos tevékenység, az erkölcsi akarás és cselekvés átformálása, a kauzális sorok megléte által teltételezett, de attól lényegében eltérő és csak a tudatos lények által megvalósítható determináció. A fínalitás elemzését végzi el Hartmann a ,,Teleológiai gondolkodás” 7., 8. és 9. fejezetében. A finális kapcsolat mindenekelőtt nem a kauzális kapcsolat egyszerű megfordítása. Ahhoz, hogy valami, ami csak a jövőben lesz valóságos, már a jelenben hasson, - nos, ahhoz ennek valamiképpen már a jelenben is fenn kell állania. Ez csak a tudatban lehetséges, és ez a cél. Ugyancsak a tudatban lehetséges azon eszközök - célnak megfelelő - kiválasztása, amelyek alkalmasak a cél jövőbeni, kauzális kiváltására. Csak eztán történik az átlépés a reális világba, és a kitűzött cél megvalósítása a megfelelő eszközökkel. E szakaszokat Hartmann aktusnak nevezi: ,,l. aktus: a cél kitűzése a tudatban az időfolyam átugrásával, mint a jövőbelinek előlegezése;
2. aktus: az eszközök kiválasztása a kitűzott cél felől a tudatban (visszafelé ható determináció);
3. aktus: realizáció a kiválasztott eszközök sora által: előrehaladó reális folyamat a tudaton kívül.” (79) Ugyanitt grafikusan is ábrázolja e szerkezetet
l 12
(25)
C //
® /
zf"-._-_-""'--...
e
-~„
/// /
z'
1
(Ahol T = tudat, c = célkitűzés, e = eszköz kiválasztása, r = realizálás, C 1 = cél, C2 = realizált cél.)
Az eszköz ,,célszerűségét” azonban éppen az adja, hogy kauzálisan a cél kiváltásáru vezet, kauzalitás nélkül nem volna cél kítűzhető és megvalósítható, s ebben áll a fınalitás kategoriális ráépülése a kauzalitásra; a függése attól, és nem fordítva. „Hiszen szigorúan véve már a ,kauzális vagy fmális' alternatíva is hibás. Ha jól megfontoljuk, akkor a reális folyamat minden körülmények között kauzális, akár fmálisan átformált, akár nem." (80) I'-Zs ez áll a reális lét minden szintjére, így - ami minket érdekel - a társadalmi létre is. Az. pedig, hogy egy reális folyarnat mögött kauzális deterrnínáció áll, minden esetben bi-
zoııyítás dolga, mert magában a folyamatban ez nem jelenik meg. „A fınalitás kategóriájának alkalmazása mindenütt jogos, ahol olyan tárgyakról van szó, amelyek maguk valódi finális folyamatok (mások tevékenysége, magatartása, érzülete, törekvése), vagy olyan t.tı`gyakról, amelyek maguk finális kezdezményezést hordozó és előidéző képződmények. Az emberi viszonyok egész széles birodalma tartozik ide...” (81) De tegyük hozzá azt is: e két terület nem keverhető össze; a nális kezdeményezést hordozó vagy előidéző tárttvak maguk nem tevékenységek, tehát nem is alkalmazható rájuk a finális tevékenység szerkezete. llyemrek gondoljuk a jogot (jogi normát) is. A fınalitás jogosulatlan alkalmaz.ısának eseteivel és okaival foglalkozik egyébként az egész könyv, s e ,,finalizálást” nevezı Ilartmann teleológiának. „A történeti folyamat csak kicsiben _ az emberi előrelátás határai között ~ céltól es értelemtől irányított folyamat. Nagyban sem céltevékeny, sem értelemre irányuló. .-\zoııban a történelemben is mirrdig csak az olyan képződmények (államok, alkotmányok, nıtéznıények) tarthatják magukat, amelyekben minden ,célszerűen' egymásra van hangolva. l'-Is ez a célszerűség is, jóllehet mindig újra emberi törekvés tárgya, végül mégis inkább a szelekció terméke, mintsem céltevékenyen megalkotott képződmény.” (82) Úgy véljük, megszívlelendő a figyelmeztetés. Ilartmann választ keres arra is, hogy miként alakulhatott ki a szerves létből a céltéte|ez.és képessége, milyen folyamat vezetett ide. Kiindulópontja az állatvilágban is fellellıetó ,.célszerűség”, az ún. ösztönök. A fennmaradás szempontjából ,,célszerű” enni, szapoıodni, stb., s ezt biztosítják is az ösztönök, anélkül, hogy a fajfenntartás „célját” köeetnék. Az állat egyszerűen egy vágyat követ, amelynek ,,értelméről” sejtelme sincs. Az oszton tehát nem ösztönzés, hanem ösztönzöttség, reakcióforma, mindenféle tudat köztıejotte nélkül. Azonban ezek képezik a ,,célszerűségeket” a tudat számára, amely azokat tıııınár céljává teheti. „Tehát megfordítva azt kell mondanunk: a céltevékenységig az ösz-
ton csak egy eléggé magasrendűen fejlett tudattal bíró lényhezjut el. Éppen itt kapcsoló'-'ll
llJ
dik be a tudat mint egy szerv az ösztönzöttségbe,jóval mielőtt a célkitűző funkció fölött úrrá lenne; átveszi a talált tendenciák iránycéljait (Richtungsziele), és hatását abban fejti ki, hogy eszközöket talál számukra (mint céljai számára).” (83) Ez a megfontolás jó tá-
maszkodót nyújthat az átmenet történeti megértéséhez. Ehhez hasonlóan orientálnak a máshol tett utalásai is: ,,lgy van ez (ui. a célszerű kauzalitás és a finalitás összekapcsoló-
dása) már a legegyszerűbb tevékenységben; sőt nyomon következő visszafelé egészen azokig a (szenzomotorikus) körfolyamatokig, amelyek a kipróbálásban, a játékban és a tárgyak fokozódó elsajátításában állnak. De így van ez még a technika műveiben és az erkölcsileg felelős cselekvésben is.” (84) És ez a körfolyamatjelleg visszatér a munkában is; a munka - mint már Hegel felfedezte - nemcsak a megrnunkálandó dolgon, hanem az embernek önmagán végzett tevékenysége is. (85)
VI. LUKÁCS
Lukács György a - végül is be nem fejezett - életművének felépítése során, utolsó éveiben jutott az ontológiai megalapozás szükségességének felismeréséig. llyen megalapozást „készen” nem találhatott, hiszen a marxista filozófia Marx halála után egyre inkább az ismeretelmélet felé tolódott; neki magának kellett tehát lerakni egy ontológiai rendszer alapköveit. A munkát tehát ,,előlröl” kellett kezdenie, s nem is kívánt másra támaszkodni, mint a marxizmus legmélyebb hagyományaira. Érdeklődésének középpontjában a társadalmi lét állt, s ezt mint komplexust fogta fel - a hegeli ,,totalítás”-fogalom felhasználása -; e komplexus szerkezetét és reprodukcióját kutatta, hiszen a lét (a biológiai és a társadalmi létszférában) a felfogása szerint „szigorúan véve” az önreprodukcióval azonos. „A társadalmi lét, már legkezdetlegesebb fokán is, komplexusokból álló komplexus, aholis szakadatlan kölcsönhatás áll fönn mind a részkomplexusok, mind pedig az összkomplexus és a részei között. Ebből bontakozik ki a mindenkori összkomplexus reprodukciós folyamata, mégpedig úgy, hogy a részkomp-
lexusok is - persze csak viszonylagos - önállósággal reprodukálódnak, de mindezekben a folyamatokban a mindenkori egész reprodukciója alkotja a kölcsönhatások e sokrétű rendszerének túlsúlyos mozzanatát.” (86) A társadalmi lét a harmadik, legfejlettebb létszint a szervetlen és szerves lét után és alapján. „Az evolúció útja abban rejlik, hogy valamely életszféra sajátos kategóriái a lehető legnagyobb mértékben eluralkodnak azokon a kategóriákon, amelyek feltétlenül ala-
csonyabb létszférából merítik egzisztenciájukat és hatékonyságukat. A társadalmi létszámára a szerves élet (és ennek közvetítésével természetesen a szervetlen világ is) játssza ezt a szerepet.” (87) A létszintek közötti átmenetek ugrásszerűek - még ha időben elhúzódóak is -, és legfeljebb valamilyen post festum megismerés útján, gondolati kísérlettel rekonstruálhatók.
A társadalmi lét kialakulásának folyamata - sajátos kategóriáinak teljes eluralkodása - ma is tart, ennek menetéről tanúskodik az egész emberi történelem. Előrehaladó
ll4
(23)
kiteljesedésével azonban a reprodukeió feltételeit egyre kevésbé találja készen a természet-
ben, hanem magának kell nıegalkotnia a társadalmi gyakorlat útján. E társadalmi gyakorlat első formája és mindenkori modellje a munka. A munka foglalja el tehát a centrális helyet a társadalmi lét ontológiájának kidolgozásában; ez is az első fejezet az Ontológia Il. „rendszeres fejezeteinek” kötetében. „Miért éppen a munkát emeljük ki...; mert e létforma minden más kategóriája lényegileg már tisztán társadalmi jellegű; tulajdonságaik, működési módjaik csak a már kialakult társadalmi létben bontakoznak ki, és bármily kezdetleges módon jelennek is meg, mégis eleve l`eltételezik, hogy az ugrás megtörtént már. Csak a munkának van ontológiai lényege szerint határozott átmeneti jellege: a munka, lényege szerint, kölcsönhatás ember (társadalom) és természet között, mégpedig mind a szervetlen (szerszám, nyersanyag, munkatárgy stb.), mind pedig a szerves természet között;
de főként arra az átmenetre nyoııı-
ja rá a bélyegét, mely magában a dolgozó emberben megy végbe a pusztán biológiai léttől a társadalmi létig.” (88)
A munkafolyamat szerkezetét a már ismertetett ontológiai eredményekrıek megfelelően, elsősorban Marx és Engels alapján vázolja. Eszerint a munka központi kategóriája az, hogy teleológíai tételezést valósít meg az anyagi léten belül és így új tárgyiasságot
hoz létre. E tételezés sajátossága, hogy míg az okság az önmagára épülő önmozgás elve. addig a teleológia célkitűzést, tehát célkitűző tudatot is tartalmaz. A cél az, ami meghatározza az eszközök kiválasztását és a tevékenység menetét. A célkitűzés és az eszközkiválasztás, de a cél megvalósítása is egyaránt feltételezi a kauzalitás működését; kauzalitás és teleológia elválaszthatatlanul összefonódik. Különös fontosságot az eszközkiválasztásban nyer a megisrnerési folyamat, mert e ponton lép át a gyakorlat egy más jellegű környezetbe, az objektív valóságba. „Ezért magának a társadalmi létnek a szempontjából az eszközök alapjául szolgáló ismeret kifejlesztése gyakran fontosabb, mint a szükséglet mindenkori kielégítése (célkitűzés).” (89) Lényegében tehát a Hartmann által összegzett teleológiai modellt veszi át Lukács (azzal, hogy a gondolat újszerűségét Arisztotelésznek ttılajdonítja), de ezt rögtön kiegészíti az eszköz hegeli módon való elkülönítésével. A lényeget azonban ez nem érinti: a munka tudatot feltételező célkitűző tevékenység. (S megint Marx alapján: nem a célkitűző tevékenységek egyike, hanem ezek ıııodellje”.) A munkát Lukács kettős értelemben is középpontba helyezi: erre építi mint modellre - a társadalmi gyakorlat analízisét; illetve ezzel magyarázza a természeti létből való átlépést az emberi (társadalmi) létbe, ahogyan azt Engelsnél láthattuk. Azaz a nınnka az analitikus és a történeti elemzés alapkövét is jelenti. Észrevételünk szerint e kettőnek az összemosása az, ami következetlenségeket és btzonytalanságokat eredményez Lukács elemzéseiben, s eredményezi végül is a jog olyan ontológiai magyarázatát, ami a jogelméleti irodalomban is meelent, a már ismertetett formában. Egészen tömören előrebocsátva arról van szó, hogy a munkával, mint történeti kategóriával magyarázza a munkát, mint analitikus kategóriát; a munka hozza létre azt a tudatot, amely a munka mint céltételezés előfeltétele. S ebben az ellentmondásban nem a
toı`téneti fogalomnak rendeli alá az analitikus fogalmat, hanem fordítva. Ezért a történeti megközelítés mindvégig külsőleges, utólagos kiegészítés, finomítás marad az analitikus (.!'ll
H5
modellhez képest. A modellbeli célkitűző szubjektum így mint valóságos jelent meg. Azért, hogy elkerülhetővé váljon a hegeli ,,objektív szellem” és a hartmanni ,,szellemi légréteg” objektív idealizmusának hibája, nem vesz tudomást az embert, mint tudatos lényt már kialakulásában is meghatározó, egyénen kívüli (nevezzük most így:) társadalmiságról. Pontosabban tudomást vesz, de csak utólag, a modell „lezárása” után. Mindenáron végigviszí azt a tételt, hogy ontológiailag nem igazolható más, mint a célkitűző szubjektum. „A lét általunk ismert legmagasabb foka, a társadalmi lét, csak a teleológia benne működő valódi hatékonysága révén szerveződhetett meg a maga sajátossága szerint, csak így emelkedhetett ki arról a fokról, a szerves életből, amelyen létezése alapul, és így lehetett új, önálló létezési móddá. Csak akkor beszélhetünk értelmesen a társadalmi létről, ha megértjük, hogy kialakulása, alapjáról való leválása, önállóvá szerveződése a munkára, vagyis a teleológiai tételezések folyamatos megvalósulására épül fel.” (90) S a kérdés megoldása: „a társadalrniság, az első murıkamegosztás, a nyelv stb. a munkából fejlődik ugyan ki, de nem tisztán meghatározható időrendi sorrendben, hanem lényegileg egyidejűleg. Itt tehát sajátos absztrakcióval van dolgunk. . .” (91) Ennek a ,,lényegileg egyidejűségnek” a felismerése azonban - szerintünk ez a kulcsmozzanat - nem a munka-modell átalakításához, hanem a tudat-fogalom megkettőzéséhez vezet, a nembeliség-partikularitás kettősségének megfelelően: „Hiszen a munka teleológiai tételezése - a nem szempontjából - tudatos-e már? Kétségkívül nem (noha a termék és a folyamat - társadalrrıilag - nem mindig néma). A munka mindenesetre nem lehetséges tudatosság nélkül; ez azonban eleinte csupán a munka egyedi aktusát világítja meg. Az egyes munkaaktusokban nem vezet még a valódi összefüggés tudatosításához az, hogy a munkában az ember nembelisége ölt testet...” (92) Ez a kettébontás mindenesetre nem igazán termékeny. Végül is nem mond mást, mint hogy az ember, mint nembeli lény „levés”-ben van, az emberiség csak az előtörténetét éli; ugzanakkor változatlanul nyitva marad a kérdés: mi a helyzet a „munka egyedi aktusában” meelenő tudattal? Igaz ugyanis, hogy a tudat és méginkább a tudat társadalmi szerepe is történelmi fejlődésen megy át, azonban ahhoz, hogy ez egyáltalán megindulhasson, a lényegi eseménynek be kellett következnie: ui. a világ fogalmi megkettőzésének, az összes következményekkel együtt. A fogalmi gondolkodás pedig a nyelv létrejöttével vált lehetővé. A teleológiai tételezés előfeltételeként fogja fel Lukács is a kauzális sorok működésének ismeretét, az ok és az eredmény elkülönítését, az idő érzékelésének képességét, a jeleııben-való-létből kiszakadást, a múlt és a jelen eredményeinek megőrzését. ,,Világos, hogy ilyerı folyamatos mozgásnak a közege csak az emberek tudata lehet, de éppily vilá-
gos, hogy ezt a tudatot a társadalmi lét tényleges alkotóelemének kell tekinteni... A tudatnak tehát az általunk felvázolt mozgáskeretei között specifrkusan dinamikus, létszerű funkciója van, amelyben világosan megmutatkozik a társadalmi lét különlegessége minden más létformához képest: a tudat mint közeg, mint a kontinuitás hordozója és megőrzője lép fel, s ílymódon egy másutt meg-nem levő magáértvalóságot kölcsönöz a kontinuitásnak.” (93) Ennek szerve pedig a nyelv. A nyelv és a munka együttjárása egyébként is szembeötlő: „Akárcsak a munka, a nyelv is ugrást jelent a természeti létből a társadalmiba...” (94) illetve máshol: „A jel és a szó között tehát olyan szakadék tátong, amelyet l lö
(30)
csak átugrani lehet; nincsenek köztük közvetítő, áthidaló közlési objektivációk." (95) Hasonlóképpen bizonytalanná válik az embernek másokhoz és önmagához való vi-
szonya is. Az előbbi a munkamegosztás kérdésköre, amelyet egyrészt mint a munka által létrehozottat kezel Lukács, másrészt viszont - gondoljunk a vadászatra vonatkozó példájára - mint olyat, amelyet már a legegyszerűbb munkánál is megjelenik. Mégsem a munkamegosztásból - mint a kooperációban megvalósuló első formából - vezeti le a munkát, hanem fordítva; pedig az legalább olyan szerves része lehetett az emberi munka kialakulási folyamatának, mint az eszközök használata és készítése. Ugyanígy, az ember önmagához való viszonyulása, az önmagán való uralom megszerzése is a munka következményeként és feltételeként egyszerre jelenik meg. Végül is arról van szó, hogy egy ontológiai (egyedi) munkamodell nem engedi kibontakozni és eluralkodni Lukácsnak azt a mégis minduntalan előtörő felfogását, azt a marxi örökséget, hogy a munka elsődlegesen a természettel folytatott anyagcsere. Ennek az anyagcserének a közvetítettség az első jellemzője, méghozzá nem csupán a (tárgyi) természethez, hanem az embereknek egymáshoz és önmagukhoz (a „társadalmi” természethez) való viszonyában is. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az emberréválás folyaına-
tában már a hominid fejlődési szakaszban a tevékenység eszközök általi közvetitettségének össze kellett kapcsolódnia a kooperációval és a tudatlnyelv megjelenésével. Ezek együtt és csak együtt alkothatják azt a tevékenységi módot, amelyet munkának nevezhetünk. Igaz, ez a kiinduló modellbe is belemagyarázható, ha azt mondjuk, hogy itt az esz-
közök többfélesége valósul meg; az, hogy az ember nemcsak dolgokat, hanem más embereket és önmagát (mint biológiai lényt) is eszközévé teszi. Lukács végül is ebben az irányban fejlesztette tovább a modellt. Azonban itt nem csak a tevékenység tárgyának és esz.közének, hanem a szubjektumának tagolódásáról is szó van. A szubjektum sem értelmezhető a társadalmiságából kiszakítottan. Ez az összetett viszonyrendszer a már jelzett módon is kibontható az Ontológiából, mint ahogy kibontható abból is, ahogy Marx a nem-fogalmat a szervetlen-, szerves- és társadalomtestből építette fel. Erre vonatkozó kísérletet tett Bujdosó Dezső egy „hárompólusú” lét-modell felállításával. (96) Itt a Lukácsnál is kiindulást jelentő egyén-természet viszonyt (munka-modell) az egyénnek más egyénekhez és önmagához való viszonyával, illetve ezek közvetitettségével egészítette ki, s ezt rajzosan is megjelenítette:
egyének
(ll) CC Cñtermészet
C
C
(Ahol: O = egyének, l`l - közvetítések, H = viszonyok) (lll
ll7
E modell elemeinek összefogásával pedig a következő mozzanatokat különíti el: (97)
egyének -
-
f
_ közösségek
Objektivóciók (közvetítők)
(12)
ttermelési eszközök 2. intézmények , normák 3. szimbólumrendszerek Ha mármost ezt rögtön a saját témánkra kívánnánk alkalmazni, azt mondhatnánk, hogy a jogot (jogi rendszert) mint objektivációt (közvetítőt) foghatjuk fel, méghozzá az egyének egymáshoz való viszonyában. Lukács ezzel szemben a nyelv és a jog elemzésekor is a „kétpólusú” modellből indul ki, és ebből a munka-modellből indul ki, és ebből a munka-modellből vezeti le közvetlenül a bonyolultabb társadalmi jelenségeket is: ,,A munka ebben az eredeti értelemben egy folyamatot foglal magában az emberi tevékenység és a természet között: műveletei azt tűzik ki célul, hogy a természeti tárgyakat használati értékekké alakítsák át. A társadalmi gyakorlat későbbi, fejlettebb formáiban ezen kívül inkább előtérbe kerül a többi emberekre gyakorolt hatás, amely végső soron - persze csak végső soron - arra törekszik, hogy használati értékek termelését közvetítse. Az ontológiai-szerkezeti alapot itt is a teleológiai tételezések és az általuk mozgásba hozott tételezett okozati sorok alkotják. De a teleológiai tételezés lényeges tartalma most már - egészen általánosan, egészen elvontan - kísérlet arra, hogy más embert (vagy embercsoportot) konkrét teleológiai tételezések végrehajtására bíıjon.” (98) És a példa a nyelvre: ,,A nyelv eredetileg társadalmi eszköz azoknak a teleológiai tételezéseknek az érvényesítésére, amelyeknek az a célja, hogy más embereket bizonyos teleológiai tételezésekre bíıjanak rá.” (99) Ebből is következik aztán, hogy a társadalmi kontinuitás hordozójának, a tapasztalatok felhalmozójának, a folyamatosság közegének is a tudatot tartja, nem pedig az objektivációkat. (100) Jogfelfogása alapjául is a célkitűzések megvalösíttatását teszi. (Erről még később.)
A kifogásunk az, hogy ílymódon a bonyolultabb formák magyarázata az egyszerű teleológiai tételezés megsokszorozásával történik, oly módon, hogy a „legelső” tételezés szubjektuma és célja közé közvetítő szubjektumok és céljaik iktatódnak, s így a munka ,,teleológiai tételezések esetleg igen szétágazö közvetítő láncolatának végcélja” (101), ahol az eszközök is e közvetítésnek megfelelően alakulnak:
118
(32)
\l \Ítl. Sz
--
/
E'»;*' E
_
_
_
__
1..Sz_z
_1ı- ÍZ
E
_
~
z
Í'
-C
.
(13)
(Ahol: Sz... Sz" = a közbejövő személyek, E... E" = a felhasznált eszközök, (Í = a kitü-
/.ött cél, C' = a megvalósított cél.) Valójában már az „egyszerű” munka modelljében is az objektivációk közbejöttét kellene hangsúlyozni. Az objektivációkét, mint olyan mértékét, nıintáét, szabványet. :ııııelyek meghatározzák a kítűzhető célokat, felhasználható eszközöket és megvalósítlıatrı tevékenységeket. Ezekből áll ugyanis össze az az egyének feletti, bár az ő tevékenységük által fenntar-
tott realitás, amelyet társadalomnak is nevezhetünk, s amelynek létét Lukács sem vitatja: „A társadalmi folyamatokat, helyzeteket stb. végső soron az emberek alternatív döntései váltják ugyan ki, de sohasem szabad elfelejtenünk, hogy ezek csak akkor válhatnak társaılalmilag lényegesekké, ha olyan okozati sorokat indítanak el, amelyek többé-kevésbé l`üggetlenül tételezettségük szándékaitól, saját immanens törvényszerűségeik szerint mozog-
ıııık." (102) Ez az elkülönülten megszervezendő és folyamataiban kauzális társadalmiság tı leegyszerűsített munka modellben csak mint környezet értelmezhető; az egyén száıııatnı ıı lermészetihez hasonlóan adott, csak éppen társadalmi környezet. Csak a kibővített ıno-
tlvll l`ogja fel a társadalmiságot - mint a közvetítettségek, objektivációk és kapcsolatok ıvııtlszerét - az emberi lét másik pólusának az ontológiailag elsődlegesen létező egyének ınellett. De akármelyik pólus is csak a másikkal együtt értelmezhető és képzelhető el. A vázolt leegyszerűsített modellből következik az objektivációk szerepének alult-ıtekelése az Ontológiában. Minthogy minden társadalmiság végső elemei a teleológiai tételezések, a tudathoz kötődik a szubjektum-objektum viszony kialakulásához szükséges ktızvetítettség is, a nyelv közbenjöttével. ,,A szubjektum által így létrehozott, tárgyilag lııiiııek szánt, de semmilyen tekintetben sem ,fényképszerű` képmás a szubjektunı életfolvıııııatában önállóságra jut. A tárgy képmása az emberben a tudat tárgyaként rögzőrlik. tııııely egyrészt az objektív valóságban őt kiváltó indítéktól elválasztvais szemlélhető, ésıt-
ıııt-ly másrészt magával a tudattal szembeıı is messzemenően önálló viszonyt alakít ki. . Végııl is „az objektum tárgyiasulásáról ésaszubjektuın külsővé válásáról van szó, amely mint t-gy séges foly amat az emberi gyakorlat és elmélet alapját alkotja." (103) A tãrgyiasulás telııtt tız ıı ltılyaıııat. amely a társadalmi gyakorlat „valóban objektivált és ezért objektív lényegét" .ııI|:ı.l-ll`ejtegetés pedig arra azáltalunk is Iıangsúlyozotteredményre vezet.amely szintén lwııııerejlik az Ontológiıiban. ..nevezetesen hogy egyrészt a társadalom totalitása a maga törteııelıııi reprodukciós folyaınatában, másrészt az eıınck folyamán a puszta cgyediségből egyó
*W
lıv
niségig fejlődő ember alkotja azt a két pólust. amelynek kölcsönös vonatkozásai kifejezik a létkomplexus lényeges jcllegzetességét, mivel éppen ebben válik láthatóvá az emberi
nem többé már nem néma jellege.” (104) Ebben a kétpólusú társadalmi létben válik lehetségessé elhelyezni a jog jelenségvi-
lágát is; áttekintve Lukácsjogfelfogását. (105) Kész elemzést, netán jogelméletet - akárcsak a klasszikusoknál - nála sem találunk, csupán jelzéseket, amelyből felfogásának főbb pontjai mégis rekonstruálhatók. Viszonylag összefüggő fejtegetést találunk az Ontológiában (106) a jogról, mint komplexusról, méghozzá a nyelvi komplexus spontán jellegével szemben mint tételezett komplexusról. E fejtegetések elemei a következők szerint különíthetők el: 1. A jog alapja az emberi kooperáció szabályozásának igénye. (,,Már az egyszerű kooperációnál (vadászat) is a lehető legpontosabban szabályozni kell az egyes résztvevők kötelességeit a konkrét munkafolyamat és az ebből kinövő munkamegosztás (a hajtók és a vadászok a vadászatban) alapján.”) 2. A jog a résztvevők céltételezéseinek befolyásolását biztosítja. (,,. .. a szabályozás a résztvevők olyan befolyásolásából áll, hogy hajtsák végre a maguk részéről azokat a tele-
ológiai tételezéseket, amelyek a kooperáció össztervében őrájuk jutottak.”) 3. A nemkívánatos döntést a közösség érdekében meg kell akadályozni. (,,. .. kétségkívül akadtak olyan esetek, amikor az egyén ellenszegült, és ez ellen a közösségnek védekeznie kellett. így ki kellett alakulnia például az ilyen kooperációk esetében valamiféle jogszolgáltatásnak a társadalmilag szükséges rend védelmében, főként fegyveres viszályok alkalmával.”)
4. Ennek biztosítása erőszak alkalmazásával történik. 5. Az osztálytagozódás kialakulása hozta magával a tételezett jog megjelenését. (Csak amikor a rabszolgaság megteremtette a társadalomban az első osztálytagozódást,... akkor kellett társadalmilag szabályozni az eközben létrejövő vitás kérdéseket, és e szük-
séglet kielégítése során alakult ki fokonként a tudatosan tételezett
jogszolgáltatás.”)
6. Ez a tevékenység csak később öltött alakot a munkamegosztásban, a jogtudósok
rétegében (,,akikre speciális feladatul e problémakomplexus szabályozása jutott.
egy
embercsoport azt a társadalmi megbizatást kapja, hogy erőszakkal valósítsa meg e komp-
lexus célkitűzéseit.”) (107) Ezekhez az elemekhez kapcsolhatók a további - pontosító észrevételei is:
Ad 1. Nem foglal állást a jog keletkezésének időpontját illetően; mindenesetre a kialakulás alapjait a társadalmiság kezdeteiben helyezi el, a jog komplexusszerű kiteljesedését pedig a polgári társadalomhoz köti. Érdekes azonban, hogy a jogot mégsem ebből a realitásból vezeti le, hanem valami olyan megfontolásból, amely a bellum omnium contra omnes kiindulásra emlékeztet: ,,a társadalom jogelőtti állapota alakítja ki saját szabályozásának szükségleteit, amelyek magukban foglalják a jogrend - persze minőségileg különböző - csíráit. Eközben persze sohasem feledhetjük el, hogy e kontinuitás mögött diszkontinuitás rejlik: a tulajdonképpeni értelemben vett jogrend csak akkor alakul ki, amikor ugyanarra a jogi nevezőre hozták, jogilag egyneműsítették a széthúzó érdekeket, amelyek
önmagukban véve minden egyes esetben erőszakos megoldásra késztethették volna az embereket.” (108)
ıizo
(34)
Ad 2. Bár a céltétclezések befolyásolására irányul ajog, nıégis egyféle ..ki`ızrıny ala kul ki azzal kapcsolatban, hogy miért követik az itt felállított imperatívusz! az egyes
emberek.” (109) Az imperatívusz ugyanis Lukács felfogásában „többnyire tisztán ııegrıtiv”, s egy cselekvéstől való tartózkodás esetén nem tudható és egyre is megy. hogy „ıııtk e tartózkodás külső és belső okai”. Persze ez a közöny csak addig tart, amíg a tilaloııı
súrlódásmentesen érvényesül. lde tartozik - és igen fontos - a jog címzettjeinek kérdése. „A jogi reııdszerheıı minden általános megállapítás kettős szándékkal jön létre: egyrészt, hogy a társadalom minden tagjának teleológiai tételezéseit meghatározott irányban befolyásolja. másrészt
arra bírja azt az embercsoportot, amelynek társadalmi megbízatása a törvények meghatározásainak társadalmi gyakorlatba való átültetése, hogy teleológiai tételezéseit a maga részéről meghatározott módon hajtsa végre.” (110) Magurık Lukáccsal ellentétbeıı az utóbbit tartjuk a jogi működés valódi modelljének.
Ad 3. Ez a rend természetesen az osztálytársadalmak rendje, s a jog számára egyáltalán elérhető eszmény nem haladhatja meg az egyenlőség gazdasági lényegű koncepcióját. Marx szavaival: minden jog ,,az egyenlőtlenség joga”. Ez persze nem változtat azon.
hogy a társadalmi rendre akkor is, történelmileg konkrétan van szükség. Ezért az adott osztályuralmi rend elfogadása az adott társadalom ,,életakaratát, életképességét" bizotnyitja.
Ad 4. A jog nem a puszta erőszak alkalmazása. Ennek jogosultsága ugyanis az osztályharc alapját kitevő ellentétek (a többletmunka mikénti elsajátítása) eldöntésére korlá-
tozódik, míg a jog a (gazdaságilag) közvetítettebb, áttételesebb ellentmondásokhoz ktttíidik. ,,ltt szükségképpen a leplezetlen és a rejtett, törvényes formába burkolt erőszakııak a jogi szférában testet öltő bonyolult egysége lép az előtérbe.” (1 1 l) De mégse felerljilk: a jog osztályjog: ,,az uralkodó osztály érdekeinek és hatalmának megfelelő szabályrenılszer”. Ad S. A jog tételezettsége nyitja meg az utat a jog fetisizálása előtt, amire az veze-
tett, hogy egyre nőtt a szabályozás alá vont terület. Az új fetisizálás abban rejlik, hogy a jogot ,,szilárd, összefüggő, Jogikailag' egyértelműen meghatározott területnek kezelik." llz zel szegezi szembe a marxi tételt - amely valóban megfelelő alapkő egy marxista jogelmélet számára -: a jog csak a tény hivatalos elismerése. ,,A meghatározás: atény és elismerése pontosan fejezi ki a gazdasági terület ontológiai elsőbbségének viszonylatát: a jog a visszatükröződés specifikus formája, annak tudatszerű re produkciója, ami a gazdasági életben de l`acto végbemegy.” Ezzel akkor érthetünk egyet, ha a ,,tükrözés” konstitutív jellegét hangsúlyozzuk (s efelé hajlik Lukács is, amikor az elismerés gyakorlatijellegét emeli ki). A „hi-
vatalos” tartalmának megjelölésénél azonban sajnálatos szűkítést tesz, amikor azt az államlıoz köti: ,,A legyen-jelleg ílymódon társadalmilag pontosan meghatározott szubjektuınhoz jut, nevezetesen az állaınhoz, amelynek tartalmilag az osztálystruktúra által meglsıatározott hatalma itt lényegileg azt a monopóliumotjelenti, hogy az emberi gyakorlat különböző eredményeit miként kell megítélni, engedélyezettnek vagy tilalmasnak, büntetendónek stlı. ıııinősíteni...” ( l 12) Ajogi komplexus sajátossága nyilvánul meg abban, hogy a jogi tükrózés mégsem adekvát a gazdasággal. legalábbis nem a közvetlen megfelelés értelmében. US)
l2l
Ad 6. A jogi komplexus - mint minden komplexus -- úgy teljesíti a funkcióját az
egész számára, ha önmagát teljesíti ki, azaz ha a külsővé válást a társadalmi élet minden tényében a végletekig kiélezi. Ez kívánja meg, hogy a jogot logikai rendszerként is kitelje-
sítsék, amelynek működése már feltételezi a szakértő jogászságot. Ezáltal olyan ellentétek lépnek fel, mint ,,a jogrendszer általánossága és egyedisége, egyenlősége és egyenlőtlensége, immanenciája, zártsága és a társadalmi élet törvényszerűségei következtében történő szakadatlan helyesbitése közti ellentmondások, továbbá az az ellentmondás, amely a gazdaság szükségszerűen racionális elrendezése és a gazdasági valóságot kifejező jogi kategóriák meg-nem-felelő volta között áll fenn.” (1 13) A már ismert gondolatnál vagyunk: a gazdaság minduntalan túlhalad a jogi felépítményen, s magához igazítja. Lukács végülis nem tudja (nem is akarja) meghaladni a ,,hagyományos” jogfelfogást: a jog magatartás szabályozó eszköz az uralkodó osztály (az állarn) kezében. (Nála: a jogi rendszer ,,a gyakorlati cselekvés pozitív és negativ irányításának egységes rendszere”.) Ez nyilvánvalóan következik a polgári és marxista ontológiai gondolkodás - csupán érintett - előzményeiből, és abból, hogy Lukácsot a jog igazán sohasem érdekelte (talán nem is szenvedhette). Ezért, hogy nem a jog immanens elemzésé-
ből kiindulva építkezett, hanem ellenkezőleg, az ontológia eredményeit vetítette rá a jogra. De nem is csupán ennyiről van szó. Hanem megítélésünk szerint arról is, hogy a munka teleológiai modelljét Lukács csupán kiegészitette, de nem vette alapvető kritika alá. llyen-
formán a szubjektum-természet viszonyt önmagában tételezhetőnek vélte, a társadalmiság (objektivációk) bevonása nélkül. így Lukács - és nyomán mások is - a jogot nem csupán mint teleológiai tételezések tárgyát és eredőjét, mint objektivációt, hanem mint önmagában is teleológiai szerkezetű folyamatot fogta fel. Erre pedig az vezethetett, hogy száza-
dunk természet- és társadalomtudományi ismereteit nem építette be saját művébe.
VII. PROPOZÍCIÓ
Ezzel voltaképpeni feladatunkat bevégezettnek tekintjük. A célunk az volt, hogy - felismerve egy jogelmélet ontológiai megalapozásának igényét - szemügyre vegyük, hogy egy erre vonatkozó (Lukács nevével jelezhető) javaslat (a teleológiai modell) alkalmas kiindulás-e. A válaszunk az, hogy nem, hanem a lukácsi ontológia termékeny elemzéseit felhasználva az az alapozás is még kirrıunkálásra vár (ezen az úton jár Varga Csaba többször hivatkozott munkája). Mindazonáltal szükségesnek véljük, hogy az elszórtan megtett észrevételekből már amúgy is kirajzolódó, s a helyenkénti kritikánk alapjául szolgáló felfogásunkat vázoljuk. Ez természetesen nem a kifejtés, hanem a vázlat igényével történik, utólagos összefoglalásként illesztve a dolgozathoz, de attól korántsem függetlenül. Az alapállásunkat is Lukáccsal határozzuk meg: ,,A társadalmi lét alapstruktúráját tekintve két dinamikus, önmagát a mindig megújuló reprodukciós folyamatban tételező és megszűntető komplexusnak: az egyes embernek és magának a társadalomnak a polarizációját mutatja.” ( l 14) 122
(36)
az ember mint nem pusztán biológiai élőlény, haneın egyúttal valurııely tárııı-
dalmi csoport munkát végző tagja nincs már közvetlen kapcsolatban az őt környező szerves és szervetlen természettel, sőt önmagával mint biológiai élőlénnyel sem, hanem nılııdezeket a nélkülözhetetlen kölcsönhatásokat a társadalom közege közvetíti . . (l 15) a természeti lét dinarnikáját a teleológia nélküli kauzalitás határozza meg. linnek kiegészítéseképpen a kauzalitás összekapcsolása a teleológiával a társadalmi lét elsődleges ontológiai kritériumaképpen jelenik meg.” (1 16) A társadalmi totalitást - noha teleológiai tételezések hozzák létre és tartják ınozgásban - az oksági folyamatok jellemzik. Ezért a ,,társadalommá” objektiválódott
bár-
ha teleológiai alapú - képződmények leirásakor sem teleológiai, hanem kauzális modellt kell felállítanunk. Még pontosabban: szét kell választanunk a társadalrni léten belül a teleológiai és a kauzális folyamatokat, s azokat kölcsönösen egymásra vonatkoztatva magyııl'21'/.I`ll.
Kettős tehát a feladat: egyrészt levezetrıi, hogy a teleológiai tételezésekből hogyan eredményeződik a jog; másrészt a jog mint objektiváció hogyan határozza meg a célkitűzéseket (ez a voltaképpeni kérdésünk: a jog hatásmechanizmusa). Erre pedig az a rövid
válaszunk, hogy mint tudatosan vagy gyakorlatilag figyelembe vett vagy ténylegesen kovetett, azaz valóságos (,,érvényes”) kauzális sorok rendszere, mint társadalmi tény (torvény), mint környezeti meghatározottság. (Társadalmi tény, ahogy azt Durkheim is érti. ıııint az egyénre ható külső kényszer, ahogyan pl. „kötelező” módon adott a felöltőtt ruha szabása, az épített ház stílusa, a szerszám megfogásának módja stb.) Így adott tehát a jog az egyéni tevékenység (céltételezés) számára. Ebből következően nem lehet a váluszunk az, hogy a jog a ,,céltételezést céltételezi”, még akkor sem, ha fikcióval élve a jogot zı „jogalkotó” titokzatos alakjához rendeljük; és nemcsak azért, mert ez így nem igaz, hanem mert a jogot a társadalmi, objektivációs pólushoz kötjük, amelyet a kauzális folyaınatok alkotják. Altalánosabban fogalmazódik meg tehát az első kérdés is: hogyan szárıııaznak objektivációk a teleológiai tételezésekből, s továbbá ezek közül egyesek mitől jogiak?
Egy ontológiai szemlélet számára ugyanis nem lehet válasz az, hogy „jog az, aıııit iogként közzétesznek”, akárhogy cizellálnánk is tovább (mint ahogy Lukács számára sem elfogadható). Abból kell kiirıdulnunk, hogy a (munkafolyamattal együtt kidolgozott) fogalmi nyelv lehetővé teszi az idődimenzió kibontását, s ezáltal a tapasztalatok megőrzését, általánosítását és átadását - azaz végül is a tevékenységek szabva'ny0sı'ta'sa't, azaz a teleológiai tételezések szabványosítását. E szabványok: objektivációk. Első megjelenési formái pl. a (kő)szerszámok bizonyos alakja, az együttműködés (interakció) bizonyos
ıııódozatai (szerepek), illetve maguk a szavak, fogalmak, szabványosított jelek. (lgerı fontos, hogy ezek eleve álralánosak, az egyediséget csak a csoport-hovatartozások nıetszetével meghatározni képesek, s ilyenként szolgálják-hordozzák a társadalmi közvetitettségeket.) Az interrelatív magatartás szabályozása tehát a társadalmi lét sarkalatos feltétele már kialakulásában is -- , s ennek módja is a szabványosítás: a komplexitäs redukciofa. Ez teszi lehetővé a kooperációt a munkában, az integrációt a csoportban, az egyén eligazodását a társas térben és a terıııészethen. Ez az az ontológiai alap. amelyből a vlU7)
12.1
szonyok differenciálódása során komplexusként (rendszerként) kibomlik a szokás, az erkölcs, a vallás, ajog.
A jogot tehát eredetében és lényegében az emberi gyakorlatból objektiválódó társadalmi szabványnak tekintjük. Ezzel még nem határoltuk el a hasonló funkciójú többi szabályozótól, de kiemeltük az emberi gyakorlattal való szerves kapcsolatát, elutasítottuk, hogy jogot ,,csak úgy” lehetne alkotni, s ontológiai alapként fogadtuk el a marxi tételt: a jog csak a tény hivatalos elismerése. Ennek elemeiből kiindulva kísérelhetjük meg a jog specifıkumainak kijelölését, méghozzá a „hivatalos” kifejezés mozzanatainak megragadásával. A „hivatalos” tartalma a felfogásunk szerint az, hogy 1.elkülönült, 2. általános és 3. kötelező. 1. Elkülönült az egyének személyétől és tevékenységétől; egy olyan történelmi szakaszt feltételez, amikor a reprodukciós közösség nagysága már túlhaladta azt a kritikus méretet, amelyen alul az együttműködés még közvetlenül ,,szabályozódhatott”; - a viszonyok összetettebbé válása és a közvetlen, személyes kapcsolatok egész közösségre való kiterjedésének lehetetlenülése váltotta ki a szabályozás funkciójának és (strukturálisan) a szervének az elkülönülését. Ezzel párhuzamos természetesen a vezérlés
(irányítás)
funkciójának és szervének az ,,állam”-ban való elkülönülése is. Tehát a reprodukciós közösségen belüli differenciálódással a személyek együtteséről levált és elkülönült (potenciálisan és valóságosan: fölékerült) a közösség önszervező, integráló ereje, azaz a „hivatalos közösse'g". Ez a folyamat történetileg konkrétan a mezőgazdasági alapú letelepedésekkel vált lehetővé és szükségessé, és esetlegesnek kell tartanunk azt, hogy mely társadalmi csoport képes felvállalni a közösség hivatalos meg7`elem'te'se't. Mindenesetre csak az e funkcióra legfelkészültebb csoportokról lehet szó, amely azonban lehet egy gazdaságilag domináns csoport, katonai erő, vallási csoport, - már amennyire ezek egyáltalán elválnak egymástól. 2. Általános, azaz az adott reprodukciós közösség egészére kiterjed. Természetesen ez a ,,reprodukciós közösség” nem valami egységes és körülhatárolható csoport, hanem vertikálisan és horizontálisan is tagolt tevékenység-, viszony- és ismeretrendszer. Hordozói azon emberek, akik saját életük (társadalmi) fenntartását és reprodukálását együtt, egymásra tekintettel és egymás által feltételezetten folytatják. Egymás mellett és egymás feletti szinteken szerveződő reprodukciós közösséget képzelünk el, elfolyó határokkal. A reprodukciós folyamat bonyolódásával lesz egyre nagyobb és átfogóbb ez a közösség, míg a polgári társadalom kibomlásával nyeri el nemzeti kereteit. Az általánosság alatt az adott közösségre (és csak arra) való teljes kiterjedést értjük. A vallási vagy erkölcsi jellegű szabályozás el1hez képest lehet általánosabb vagy partik ulárisabb is. 3. Kötelező, mivel elkülönült és általános. Megszűnt a szabályozás temrészetes módon, közvetlenül adott módja, s e kívülről-felülről adottság csak úgy funkcionálhat az iııtegráltsághoz szükséges általánossággal, ha a szabvány puszta létéhez valami többlet, kötelező erő járul. Ez az erő nem egyszerűen az a szankció, amit a normához csatolnak, hanem a közösségi reprodukcióra ható entrópiát ellensúlyozó centripetális erő. Ugyanez az erő(szak) más, kohéziót biztosító társadalmi képződményekhez is járul, legfeljebb nem fogalmazódik meg olyan explicit módon, s nem jön közbe egy elkülönült apparátus. (Más I24
(33)
kérdés, hogy ez az erő az egyénekre, mint kizárólagos cselekvőkre hat, s kőzvetlentll ıı jog hatásban is megjelenik.) E ponton találkozik és kötődik az állományhoz. mint a legltlrıı
erőszak monopol-birtokosához, s igényli a szakember-elem (jogászság) közbenjöttét. Ez vezet át annak megelöléséhez, hogy kire nézve kötelező a jog. Első megközelítésben kétségtelenül a céltételező egyénekre, akiknek magatartását befolyásolni hivatott. Valójában azonban ez ilyen közvetlen módon nem igaz: röviden azért, mert az egyénekhez el sem jutnak a konkrét jogi nomıák, sőt, el sem juthatnak. A címzett valójábaıı ıı szakértő testület, a jogászság, amely a normatömeg szakszerű kezelésére és mozgatúsára hivatott és képes. A jogi normatömeg tartalmazza és rendezi mindazokat a mintákat, arııelyek a reprodukeió szempontjából kívánatosak, és valarnilyen módon nem egyértelrııtleıı követettek: kon iktus-veszélyesek. (Ezért kötődik a voltaképpen szabályozási funkciót ellátó jog kialakulása és működése is a kon iktus feloldáshoz, a bíráskodáshoz.) A norıııutömeg egyrészt formai, másrészt tartalmi mozzanatokat foglal magában. Formainak tekintjük a szabályozottság szintjét (differenciáltságát) és a formalizáltság mértékét (specializáltságát); tartalrninak pedig a jogintézmények és normák rendelkezéseit. A voltaképpeııl címzettek ilyen felfogásától függetlenül kétségtelen, hogy az emberekben él a kiszámíthatóság, kalkulálhatóság igénye (főleg a polgári kor óta) mint az egész külvilággal, úgy a joggal kapcsolatban is; fel is állít magának ezekre vonatkozó ,,működési modelleket". de ezeknek nem (csak) a joganyag a forrása (és igazuk is van). A normák végül is státuszokat jelölnek ki (alanyiság), viszonyokat (jogok-kötelessé gek) és cselekvési mintákat (magatartás). Ezen elemekből (szabványokból) épül fel egyféle - jogi - rendezettség, rendszer. Ez pedig a társadalomban már a megléte, s nem csupán ıı milyensége által funkcionál. (Ennek tudható be, hogy ugyanazon jogszabály antagonisztlkus társadalmi rendszerekben egyképpen funkcionálhat, s alkalmazhatták pl. az l92l. évi lll. törvénycikket a népbíróságok). Mégsem mondhatjuk, hogy a tartalmi mozzaııat másodlagos volna: rendezettség ugyanis nem képzelhető el általában, csak konkrétan; a rend mindig valamilyen rend, s a társadalmi rendezettség konkrét személyek közöttl egyedi viszonyokból áll össze. Ezen egyedi viszonyok és tevékenységek szabványai adják a jogi normák tartalmát, s igénylik a logikai ellentmondásmentességet. A rendezettség végül is a társadalmi kauzális sorok rendszeréből tevődik össze. A jogászság feladata e kauzális sorok „lepárlása” és működésben tartása, arnelyek aztán gyakorlatilag az egyéni céltételezések feltételrendszerét jelentik. Más kérdés, hogy e ,,műköıltetés” a jogalkalmazásrıak nevezett (tágan értelmezendő) folyamattal azonos, ami egyedi ügyekre vonatkozván - azt a látszatot keltheti, hogy az egyének céltételezését célozzıı. Erről valójában szó sincs. A jogalkalmazó - ahogy mondani szokás, legalábbis a kontinensünkön kialakult jogban a jogi norma általánosságát vonatkoztatja a konkrét esetre, s eıınek érdekében megállapítja a jogilag releváns tényállást és értelmezi a jogszabályt. Ennek során vajmi keveset törődik az érintett személy(ek) célkitűzéseivel, különösen a jövőbeniekkel. Ennek vizsgálatára csak a felelősség (felróhatóság) történetileg csak később megjelent és mindmáig szűk körben érdekessé vált megállapítása készteti. A szubjektív l`elclősség (felróhatóság) intézményébe beépített legnagyobb lék mindenesetre az a fikció, hogy az érintettek ismerik a jogszabályok rendelkezéseit, illetve amennyiben nem ismerik. (39)
l2§
éppen az róható fel. (Az pedig, hogy az adott peres eljárás az érintett személyek jövőbeni
céltételezéseit befolyásolják, az vagy igaz, vagy nem, mindenesetre a „jogpolitikai célok” homályába vész.)
A jogalkalmazás tehát - post festum - egy már lezajlott teleológiai és kauzális eseménysor konstatálásából, és ehhez olyan utólagos következmények hozzácsatolásából áll,
amelyek a rendezettség kívánatosnak hirdetett változata felé tolják az eseménysort; pontosabban annak rendezettségét. A jog csak a rendezettség megbomlásának esetén vagy ennek veszélyekor aktivizálódik, azaz akkor, ha valaki(k)nek valamely helyzet sérelmes és ezért feljelentéssel vagy keresettel él, illetve hivatalból indul eljárás - de szintén tudomásszerzés alapján. (Hiába az uzsorakamat tilalma, nem tudjuk, hágy uzsoraszerződés
megy teljesedésbe nap mint nap; hiába a lopás tilalma, nem tudjuk, hány feljelentetlen lopás esik meg, legfeljebb becsléseirık lehetnek.) Hiszen a rendezettség megvalósul, ha senki sem jelez sérelmet. S ugyanitt a magyarázata a (főleg polgári) jog zömét kitevő diszpozitív szabályoknak: csak az az érdekes, hogy valamiféle rendelkezés történjen, hogy mi, az csak egy határon túl érdekes. A jog funkciója (és nem a célja!) tehát a szabályozottság biztosítása; nem befolyásolni akar, hanem befolyásol, méghozzá a hétköznapi tudat számára adottként megjelenő gyakorlati működése által. És ez a helyzet az általános felfogásnál sokkal viszonylagosabbnak mutatja a határokat a jogalkotó, jogalkalmazó, jogi norma, szankció, stb. között. Ezek csak a jogi rendszer mikénti belső megszervezésekor tesznek szert jelentőségre, de sohasem abszolútra. Kétségtelen, hogy a polgári társadalmak kibontakozásával, s ennek következményeivel, mind a jog jelentésvilágában (formális érvényességi kellékek, jogalkotás, kodifikáció, apparátus), mint a jogról való gondolkodásban (pozitivizmus, normativízmus) lényeges változás állt be, ami a szocialista jogrendszerek kiépülésével csak fokozódott. A jog eszköz-funkeiójáról van szó; méghozzá mivel e folyamattal párhuzamosan különült el a |ıo|gáı`i társadalom a politikai államtól, s jelent meg elvileg is ,,hivatalos közösségként”, inıııyitokéııt (vezérlőként) az állam (a politikai rendszer), - nos, ez az eszköz a politikai ıentlszeı` kezébe került. A politikai szervezeti rendszer vezérlési funkciójától ugyan - elvileg lıaııgsnlyozottan elválasztották (mint hatalmi ágat) a jogalkotás és jogalkalmazás szalvrlyozo fnııkcióját, sőt az előbbit a képviseleten keresztül kifejezetten a polgári társadaIoınlıoz kototték, azonban a teljes elválasztás az ismert módon nem történt és nem is történhetett ıııeg.
A végrehajtási funkció beépítése a jogi rendszerbe, ennek politikai meghatározottsága és irányítottsága végül is arra vezetett, hogy a jog mint a társadalomirányitás eszköze tűnt fel; hiába éled fel újra és újra a tennészetjogi gondolat. E folyamat társadalmi-történelmi alapja az új ratermelési folyamat egyre komplexebbé válása és az irányitás-szabályozás bonyolódása, egymásba növése. Az eszköz-jelleg valamely (politikailag artikulált) társadalmi cél kitűzésével és megvalósíttatásával, a ,,Legyen” kimondásával látszik szolgálni. A jognak valóban van bizonyos Sollen-szerkezete, azonbarı szó sincs arról, hogy ez a Sollen valamilyen elvont, külső eszme, vagy tetszőleges akaratnyilvánítás lehetne. Sollen-jellegű annyiban, hogy összességében egy társadalmilag kívánatos rendezettséget ,,akar” biztosítani, részleteiben
l 26
pedig szabvá-
(40)
ııyokat. formákat ad a gyakorlat számára. még ha esetleg csak kisegítő, másodlagos jelleggel is. Ezeket a szabványokat azonban nem ,,kitalálja”, hanem a meglevő gyakorlatból általánosítja. Ennyiben nem is egy cél kijelöléséről és kikényszerítéséről van szó, hanem va-
lóban egy társadalmi kooperációhoz és integrációhoz szükséges mértékben való általánossá és egységessé tételről, illetve ennek célként meelöléséről. Ezért nyugodtan tekinthetjük a jogot a társadalmi együttműködés, konszenzus szervének is, egy olyan közvetitőszférának (komplexusnak), amely a társadalmi kooperáció érdekében mintegy kommunikatív funkciót tölt be: kivon és szabályokká, intézményekké kristályosít, majd kötelező erővel felruházva közzétesz olyan státuszbeli-viszonyulási-cselekvési megoldásokat, amelyek deklaráltan is mintaértékűek a reprodukeió adott nıódja számára. Az alkudozás (konszenzuskialakítás) terepe a joggyakorlat, ahol nemcsak a társadalom tagjait idézik bíróság elé nap mint nap, hanem a jogot is a társadalom taai elé; s azok gyakorlati kritikáját ki kell bírni, hogy léthez (érvényességhez) jusson valamely szabály. (Moór Gyula megfogalmazásában: minden jogszabály egy ,,self made man”, és vanııak ,,halvaszületett jogszabályok” is. (1 17) Ez egyébként mindennapi tapasztalásunkkal is találkozik.)
E felismerések felé a rendszerelméleti és kibernetikai megközelítés elfogadottá válása nyitotta meg az utat. Ez hozta be a társadalomtudományokba is az olyan fogalmakat, ınint szervezet, kömyezet, vezérlés, szabályozás, visszacsatolás, kommunikáció stb. (l 18) jogelméleti felhasználásuk időszerű. De nem lehet elmenni amellett a hatalmas munka mellett sem, amelyet a szociológia ai és szociálpszichológiai irodalom az ,,én”, a szubjektum meghatározására végzett. (1 19) l-A./.ek vázlatos áttekintésére sincs mód, csupán egyetlen eredmény felidézésére: az egyén nem értelmezhető a csoportmeghatározottságai nélkül. Nem maradt más hátra, mint hogy az elmondottakat illusztrálandó grafikusan is javaslatot tegyünk a jog egyéni hatásmechanizmusának modelljére. Nem a jogi rendszer műkodéséről van tehát szó, hanem a teleológiai modell kiegészítéséről:
Oj ll\5Z f
K?
I
_
-r C-E
3
*C2
(ı4)
\á_C1 Ahol:
O= K=
objektiváció (közvetítettség: a jogi rendszer) közösség (csoporthatások)
Sz =
személy (céltételező szubjektum)
C1 = kitűzött cél C2 = megvalósított cél C -E = társadalmilag (jogilag) meghatározott cél- és eszközrendszer 1.2, 3 a lıartınanııi ınodellnck ıııegfelelő aktusok (.||j
|27
JEGYZETEK 1
Rolf-Peter Calliess: Rechtstheorie als Systemtheorie, in: A. Kaufman (ed.): Die ontologische Begründung des Rechts, Bad Homburg, 1965.
2
Horváth tétele, hogy a jogelméletet társadalomelméletként kell felfogni. A jogra alkalmazott társadalomelmélet - a jogszociológia - és a jogelmélet viszonyával a Rechtssoziologie (BerlinGrunewald, 1934.) 28. §-ában foglalkozik, s arra jut, hogy a jogszociológia tág vagy szűk értelmezéséhez képest a jogelrnélet egészével vagy egy részével esik egybe. ,,Die Rechtssoziologie kann entweder als ein Teil oder als eine Richtung der Rechtstheorie gedacht werden.” (81. o.) Moór kritikája: Szociológia és Jogbölcselet, Atheneum 20. (1934) 125-180. o. Horváth válasza: J ogelınélet és társadalomelmélet, Szeged, 1935. Vö.: Sajó A.: Jogkövetés és társadalmi magatartás, Bp. 1980. 21. o. vagy: Varha Cs.: Ajog helye Lukács György világképében, Bp. 1981. V. fej. Peschka V.: A jogszabályok elmélete, Bp. 1979., különösen az első fejezet ll. és lll. pontja. Megjegyezzük, hogy Peschka Vilrnos már korábban, 1968-ban - az Ontológia befejezése ill. kiadása előtt - szentelt egy dolgozatot ugyanezen témának: Célszerűség a munkafolyamatban és a jogi normában (in: .log és jogfilozófia, Bp. 1980, 235-291. o.) Ebben a felfogása. nem tér el lényegesen az itt ismertetettől. Hangsúlyozza a jogi norma objektiváció-jellegét, s ugyanakkor teleologikus szerkezetét is. Igaz, kijelenti: ,,A munkafolyamat és a jogi nomıa célszerűségének azonossága, az, hogy mindkettő valamit eszmeileg, a képzeletben a megvalósulás előtt felépít, ebben ki is merül.” (242. o.) De ez éppen elég ugyanazon modell felállításához, amelyben ajogalkotó, sőt a „jogi norma saját célja” (247. o.) az emberi magatartás tételezése. A dolgozat e felfogást bontja ki és ütközteti más nézetekkel. Mivel tehát lényeges szemléleti vagy felfogásbeli különbséget itt sem találunk, a későbbi munkáját vesszük ismertetésünk alapjául, éppen azért, mert időközben lehetővé vált az Ontológia gondolati anyagának beépítése is. Uo. 17. o. Uo. Uo. 19.0. Uo. 21. o.
3 4
\0@- 10\U'l
10 ll I2
l.l lfl
Uo. 22. O. Uo. 23. o. Uo. 31. o. idézi Lukácsot: Utam Marxhoz ll. Bp. 1971. 548. o. Ennek megfelelő meghatározás pl. Sajó Andrásé: ,,A jogi szabályozás elsődlegesen az állami szervek társadalomorientált cselekvéseit rendezi, amivel azonban az állampolgároknak elsőrendű érdeke számot vetni. Az állami szervek tevékenysége és az ezt meghatározó szabályozás elsősorlırın ıı társadalmi környezetet befolyásolja és ezek a környezeti hatások olyan tipikus szerepszı-.rii viselkedést váltanak ki, ami társadalrni értelemben jogkövetésnek számít. Emellett az állaıni szervekkel kialakuló közvetlen kapcsolatokban és egyes rendkívüli helyzetekben az emberek kőzvetlcııül a jogszabályokat követhetik.” i. m. 31. o. l.ııkdr-s György: A társadalmi lét ontológiájáról (Ontológia) Bp., 1976. l. köt. 226. o. l.ásd erről: Rozsnyai Ervin: Hegel teleológiája, 122. és köv. o., in: Tájékoztató, 198412. sz.
IS
Ontológia l. 228. 0.
lfı
(I. W. l-`. Hegel: A filozó ai tudományok enciklopédiájának alapvonalai (Enciklopédia) ll. Bp. 1979. 514 515.0.
17
U0. S17. 0.
18
Hegel: A jogfilozólˇıa alapvonalai, Bp. 1971. 192. § - Függelék, 216. o. ll. Marcuse: Esz és forradalom, Bp. 1982. 92.0.
19
128
(42)
Hegel: A szellem feııomenológiája, Bp. 1973. 183.0. Hegel: Jogfilozólia, 211. o. Uo. 2.12. o. Hegel: A logika tudománya, Bp. 1979. ll. 347. o. Uo. 340. és köv. o. Hegel: Jogfilozó a, 212. o. Hangsúlyozzuk azonban most is, hogy ez is olyan képesség, amelyet a társadalmiság teız lelıe-
tővé, s el sem képzelhető valamiféle különálló szubjektum. Erre utal az a hegeli gondolat lı. hogy a természetátalakító munkának nem lehet más alanya, mint a társadalom (Vö.: Rozsnyal: i. m. 141. o.), s innen a társadalom szubjektumként, ,,tudatként”, ,,népszellemként" való l`elfogása. Rozsnyai: i. m. 131. o. Hegel: Logika ll. 346. o. Uo. 348-349. o. Vö.: Marcuse: i. m. 207. o. Hegel: Jogfilozófia, 4. §, 34.0. Uo. 36. §, 67.0. Uo. 38. §, 68.0. Uo. 49. §, 78.0. Marcuse: i. m. 102. o. Hegel: Jogiilozófia, 211. §, 227. és 229. o. Marcuse: i. m. 359. o. Marx-Engels: A német ideológia, MEM. 3. k. 29. o. Marx.`A tőke I., MEM. 23. k. 169. o. Marx.`A politikai gazdaságtan birálatához, MEM. 13. k. 6. o. Lukács: Ontológia I. 288.0. Marx: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai, MEM. 4611. 368-369. o. J. Habermas ezzel kapcsolatban fejti ki az általa - az instrumentális cselekvéssel, azzal a munkával szemben - ,,kommunikatívnak” nevezett cselekvés ontológiai alapjait: ,,Lét.fenntartáıl eszközöket csak azért állítanak elő, hogy elhasználják azokat. Akárcsak a munka, a munkaterınékek elosztása is társadalmilag szervezett. Az elosztás szabályai esetében nem az anyag megrnunkálásáról vagy az eszközök célszerűen összehangolt alkalmazásáról, hanem kölcsönös elvárá-
sok vagy érdekek módszeres összekapcsolásáról van szó. Az előállított termékek elosztása tehát olyan interakció-szabályokat igényel, amelyek a nyelvi megértés szintjén interszubjektlven a kommunikatív cselekvés elismert normáiként vagy szabályaiként leválaszthatók az egyes ızltuációkról és állandó érvénnyel bírnak.” (A történelmi materializmus rekonstrukciójának kérdéseilıez, Bp. 1982. 9. o.) De itt nem is csak erről van szó, hanem arról, hogy maga a munkafolyaıııat. az instrumentális cselekvés sem képzelhető el önmagában. ,,Lét” tételezhető ,,tudat"né1kül. de .,társadalmi lét” már nem; s ez megjelenik Marx már idézett munka-meghatározáıában is, az „emberi mozzanat” megjelölésével. Marx- -Engels: A német ideológia, MEM. 3. k. 30.0. l.ııkács: Ontológia 1. 399.0. Marx: Bérmunka és tőke. MEM. 6. k. 396. o. Marx Engels: A német ideológia, MEM. 3. k. 23.0. Marx: (iazdasági-l`ilozól`iai kéziratok... Bp. 1970. 70.0.
129
Marx: A tőke 1. MEM. 23. k. 169. o. Meelenik a hegeli gondolat is: „Az ész éppoly fortélyos. mint hatalmas. A fortély egyáltalában a közvetítő tevékenységben van, amely azzal, hogy engedi az objektumokat saját természetükhöz mérten egymásra hatni és egymáson ledolgozódni, anélkül, hogy közvetlenül beavatkoznék ebbe a folyamatba, mégiscsak keresztülviszi a maga célját.” Uo. 169-170. o. Marx: Louis Bonaparte... MEM. 8. k. 105.0. Marx: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai, 19. o. Marx: A tőke I: MEM. 23. k. 174. o. Vö.: Szabó Imre: Előadások Marxról és ajogról, Bp. 1976. Marx: Viták a sajtószabadságról... MEM. 1. k. 58. O. Vö.: Marx: Viták a falopási törvényről, Uo. 110. és köv. o. Marx: A hegeli államjog kritikája, Uo. 210. és köv. o. Marx-Engels: A Kommunista Párt kiáltványa, MEM. 4. k. 456. o. Marx: A filozófia nyomorúsága, MEM. 4. k. 107. o. Uo. 105. o. Lukács: Ontológia I. 387-388. o. MEM. vál. m. II. Bp. 1963. 477. o. Uo. 482. o. Engels: L. Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége MEM. 21. k. 288. o. Természetesen mindkét esetben a gazdaság meghatározó szerepe a döntő. MEM. 20. k. 449-457. o. (A kézirat töredékes maradt.) Uo. 450. O. Bence György - Kis János: Engels része az antropogenezis elméletében, irı: Munka és emberréválás, Bp. 1972. 43. o. Engels: i. m. MEM. 20. k. 455. o.
Uo. Vö.: N. Hartmann: Zur Grundlegung der Ontologie (Berlin, 1935); Möglichkeit und Wirklichkeit (Berlin, 1938); Der Aufbau der realen Welt, Grundriss der allgemeinen Kategorienlehre (Berlin, 1940); Hartmann életművének átfogó feldolgozásával még adós a marxista filozófia; magyarul elérhető kritikai elemzés: Lukács: Ontológia 1. II. Fejezet (127-180. 0.), ő egyébként utóbb úgy találta; hogy túlértékelte itt Hartmannt; ill. Redl Károly bevezető tanulmányai a magyarul megjelent két kötet előtt: N. Hartmann: Lételméleti vizsgálódások, Bp. 1972. és a Teleológiai gondolkodás,Bp. 1970. ez utóbbi már posztumusz műve volt (eredeti meelenés: Berlin, 1951) Vö.: l.uka'cs: Ontológia 1. 159. o. Vo.: Red! K.: Bevezető tanulmány, in: Teleológiai...29. és köv. O. Hartmann maga az ideális lé tet neııı eleve a reális lét ,,fölé" helyezte, sőt a matematika, a kvantitatív ,,birodalmát” a legalaesonyabb létszint, a szervetlen alá helyezte, mint még nem reális, alacsonyabb, hiányosabb léttípust. ..A matematika nem a legmagasabb és legfenségesebb, hanem a legelemibb és legalacsoııyalılı tudomány, amellyel rendelkezünk. De a tökéletesség csupán egzaktságában rejlik, tárgyának nem létmértéke. Éppen az hiányzik belőle, hogy nem terheli meg súlyával az átláthatatlan a szubsztrátum.” (Lételméleti... 83. O.) A matematika létjellegét azért tartja mégis lényegesnek elismerni, mert „különben még nagyobb nehézségbe ütközünk: ezzel a matematikai természettudomány létértéke is szétfoszlik.” (Uo.) Az erkölcsi értékekkel más a helyzet, bár azok is fogyatékos (nem reális: ideális) léttel bírnak. Ez abban áll, hogy létük tapasztalatilag nem igazolható, és követelményeket fogalmaznak bár meg, de nincs meg a ,,hatalmuk” ahhoz, hogy a reális világban érvényesüljenek is. Ez csak az ember, mint reális hatalom közbenjöttével lehetséges, az ő
9
130
(44)
72. 73.
.,_|óakaratától" függ; az értékeket az ember ezért hajlamos saját művének tekinteni. (Láıd részletesen: Az erkölcsi követelmények lényegéről, Uo. 511 - 566.0.) Lukács: Ontológia I. 154.0. Hartmann: Új ontológia Németországban, in: Lételméleti . .. 148- 149. O.
74. 75.
U0.1$8-159.0.
76.
Uo. 181. o. Hartmann az embert máshol is ilyen tagolt egységként kezeli. Az ,,ember"-jelenség három alapformája: „az egyes ember, az emberek összetartozása a közösségben és ennek az tiızszetartozásnak az időbeni kontinuitása a szimultán közösség egysége felett. Röviden tehát, árnbár kevésbé szabadosan: az individuum, a nép és a történelem.” Természetfilozófia és antropológia, in: i. m. 409. O. Maga a közösség, mint irıdividuumok együttélése a szerves életből került át az emberi világba. ,,A tulajdonképpeni pozitívum azonban, amely új mozzanatként lép fel, az együttélés átformálása a szellem hatalma által, amennyiben ez képes arra, hogy az individuumok
U0. 165. O.
meglevő és mirıdig újra keletkező konfliktusain átlásson és eszközöket találjon a megszünteté-
91
sükre. Ezek az eszközök: a konvencionális szokások, a morál, a jog és a törzsi közösség államnııl formálása.” Uo. 431. o. Hartmann: Nézeteim rendszeres kifejtése, irı: i. m. 91. és köv. o. A kategóriális törvényekkel kapcsolatban lásd: Redl K.: Bevezető tanulmány,in:Teleológla1... 32. és köv. o. Hartmann saját összefoglalását lásd: Új ontológia Németországban, in: Lételméleti... 173. és köv. o. Hartmann: Teleológiai . .. 1 34. o. Uo. 140.o. Uo. 147.0. Uo. 173.0. Uo. 156.0. Hartmann: Lételméleti. .. 412-413. o. Uo. 420.0. Lukács: Ontológia II. 140. o. A komplexus totális összefüggéseinek előbbrevalóságáról az elemeihez képest hasonlóan: Uo. 57. o. Uo. l2.o. Uo. 14. o. Uo. 28.0. Uo. 23.0. Uo. 15.0. Uo. 185.0. Uo. 188-189. o.
94
Uo. 103. o.
95
Uo. 193. o. A nyelvvel kapcsolatos felfogásának összegzését lásd: uo. 207-208. O. Vö.: Bu/dosó Dezső: Társadalmi lét és kultúra (Kézirat), Bp. 1978. Egy példa arra, ahogyan ez a tagolás Lukácsnál is megjelenik: a munka eredeti szerkezete lényegesen módosul, mihelyt a teleológiai tételezés már nem kizárólag a természeti tárgyak átváltoztatását... tűzi ki célul, hanem embereket akar rábírni arra, hogy bizonyos tételezéseket hajtsanak végre. Minőıéglleg még döntőbbé válik ez a változás, ha a fejlődés oda vezet, hogy az embereknek saját magatartásnıódjukat. saját benső életüket kell teleológiai tételezésük tárgyává tenni" (Ontológia 11. 125. o. klemelés: Sz. M.) Mindkét ábra: Bujdosó: i. m. 48.0. l.nkdr'.ı': Ontológia ll. 55 S6. o.
77 78
79 H0 H1 H2 H] H4 H5 Hb
H7 HH H9 90 91 92
96
vi l,H
145
131
Uo. 197.0. Uo. 188. és köv. o. Uo. 56.0. Uo. 126.0. Uo. 399-400. o. Uo. 404.0. Tisztában vagyunk azzal, hogy e téren nem maradt túl sok tennivalónk Varga Csaba mindenre kiterjedő feldolgozása után (A jog helye Lukács...) Amiért ezen túlmenően mégis szükségesnek látjuk a téma érintését, azaz, hogy Varga Csaba éppen a jog objektivációkénti felfogását tulajdonítja Lukácsnak; s ez szerintünk csak úgy igaz, hogy ez vezethető le az Ontológiából. (V ö.: Varga Cs.: i. m. 2. fejezet) A „tudatosan tételezett” jog meelenésének a rabszolgasághoz kötéséből nem vonható le az, hogy a ,,tulajdonképpeni jog létrejöttét Lukács a jog objektiválásához kapcsolja”. (Uo. 182. o.) Ezt egyébként - úgy tűnik - Varga Csaba sem tartja egyértelműnek. Mélyen egyetértünk viszont azon megfogalmazásával, hogy: ,,A jogi komplexus így nem más, mint a jogi objektiváció a maga tényleges működésében.” (Uo. 195. o.) Lukács: Ontológia Il. 208-227. o. Uo. 208-209. o. Uo. 223. O. Uo. 213. o. Uo. 219. o. Uo. 210. o. Uo. 215. és köv. o. Uo. 225. o. Uo. 180. o. Uo. 182.0. Uo. 347.0. Moór Gyula: Bevezetés ajogfilozófiába, Bp. 1923. 185. o. Vö. pl. Karl Deutsch: Politische Kybernetik, Freiburg 1969. E szemlélet átültetése a jogra; pl.: Calliess i. m. Alapmunka pl. G. H.Mead: a pszichikum. az én és a társadalom, Bp. 1973; R. K. Merton: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra, Bp. 1980; I. Sz. Kon: Az én a társadalomban, Bp. 1969; de igen hosszú lehetne még a lista.
132
(46)
Mıxtos szxao RECHT UND TELEOLOGIE Zusammenfassung ln der marxistischen Rechtstheorie wird, nach Erkenntnisstheoretischen, logischen. normutlvlstischen Annäherungsversuchen in verständlicher Anmut die Frage nach ontologischer Begrtlndung des Rechts wach. Den Mangel einer detaillierten marxistischen Ontologie wahrnehmend hat sich György Lukács zur Skizzierung derselben entschlossen, nicht um sein Lebenswerk damit zu krönen. sondern um dasselbe zu untermauern. Diese, am Ende nicht abgeschlossene Ontologie hat sich auch Fur die ungarische Rechtstlıeorle lıefrüchtend erwiesen. In erster Linie durch die Werke Vilmos Peschkas formte sich mit der Freistellung der auf das Recht sich beziehenden Thesen derselben eine auf ontologischen Grundlagen stehende Rechtsauffassung. Den Hauptträger bildet die zentrale Kategorie des sozialen Wesens, die Teleologle, das heißt, die zielsetzende Fähigkeit des Menschen. Die Abhandlung nimmt eine kritische Erörterung dieser Auffassung zum Ziele, um beantworten zu können, ob damit der ontologische Wesen des iıı Wahrheit erfaßt werden kann. Resultat der Analyse ist eine negative Feststellung. Die Grundlage der analisierten Auffassung ist nämlich die These, daß die Rechtsnorm teleologisch sei, nicht nur indem sie das Resultat teleologischer Abfassung sei, sondern in einer teleologischen Eigenart. Wegen Betonung dieser Eigenschaft hleibt die weitere Analyse der objektiven Eigenart und deren Beziehung zur teleologischen aus. Die Anffassung nimmt nicht war, daß die Objektivierung zwar Resultat der menschlichen Praxis sei. doch nicht identisch mit dieser Praxis: sie kann teleologisch sein in dem Sinne, daß die Norm ein Resultat der Thesenabfassung sei, (wenn auch das nicht genau geformt sei), doch nicht so, daß es selber „einen Ziel abfassen täte". Der Mechanismus der Praxis wird auf die Objektivationen tragende Vermittlungswesen übertragen: das ist die Folge dessen, daß die teleologische Konstruktion der Arbeit direkt auf dns Recht angewandt wird. Das Modell erfaßt die Rechtsnorm als das Resultat der zielsetzenden Handlungen des Gesetzgebers. welches den individuellen Zielsetzungen mittels der Sanktionen aufgedrängt wird. So verwirklichen die unter dem Recht stehenden Individuen die Zielsetzungen des Gesetzgebers in mittelbarer Weise. So kehrt das Modell zur normativistischen Auffassung zurück. Die zentralen Kapitel der Abhandlung verfolgen die Spuren dieser Entwicklung der moderneıı teleologischen Denkweise, die sich in der skizzierten Weise in der rechtswissenschaftlichen Literatur widerspiegelt und deren Meilensteine Hegel, Marx, Engels, Hartmann und Lukäcs bilden. Eigenart des sozialen Seins ist nach Hegels bahnbrechender ontologischen Erkenntniss, daß es nıittelbares Sein ist. Die beiden Polen des Vermitteltseins sind Objekt und Subjekt. Karakteristlsclı til: das Verhältniss zwischen Subjekt und Objekt ist deßen teleologische Konstruktion. Das Objekt wird mit dem subjektiven Ziel durch eirıe zielstrebende Tätigkeit verbunden (Arbeit), ein vermittelntlrr Begriff. lm verwirklichten Ziele werden die Verschiedenheiten vom Objekt und Subjekt verelnlgl. Im-se Zielstrebigkeit wird bei ihm nicht auf die menschliche Tätigkeit begrenzt, sie hat ihren Plııtr. iııırlı in der Natur, sie ist die „Wahrheit“ von Mechanik und Chemie. Dazu ist ein zielsetzendes Suh|ı-kt ııötig: der Weltgeist. Diese Erweiterung ergibt sich aus der Zweiıpeltigkeit seiner Philosophie. der Versclımelzung der Ontologie mit der Logik, undzwar unter Primat der Logik. Die Rechtsauffassııng llegels wird aus seiner teleologischen Geschichtsauffassung abgeleitet. Das Recht ist Träger des allgenıeiııen Willens, eine höhere Autorität gegenüber dem einzelnen Subjekt, und in ihrer Beziehung ersrlıeint das Recht als Begrenzung. Er erkennt das Recht nur als Positivum, als Gesetz. I"ür Marx war Hegel der Ausgangspunkt, die höchste Leistung der bisherigen bürgerlichen Plıllosoplıie, doch er trachtete von Anfang an ihn zu ober ügeln. Die Grundlage seiner ontologlschen Aufhıssııııg ist die materielle Reproduktion des Seins, der Stoffwechsel mit der Natur. Daraus folgt die gııındlegende Betrachtung der Arbeit (uııd der Wirtschaft). Das vorzügliche Karakteristlkum der Arhelt
"' “
l33
Ist der teleologische Ablauf, und in dieser Hinsicht ist sie ein Vorbilt aller menschlichen 'fiitigkeiten :ıber nur der menschlichen Tätigkeiten. Die teleologische Struktur leitet Marx nicht aus dem Verhältniss zwischen Subjekt und Objekt ab, aber das zentrale Moment ist auch bei ihm die Zielsetzung. Das Arbeit-Modell, so entstanden aus der Zielsetzung, abgetrennt von allen daßelbe definierenden Objektivierungen, ist nur für die einfachste und abstrakteste Betrachtung annehmbar. Es ist so vollkommen Logik, daß die ontologische Geltung fraglich geworden ist. Seine Rechtsauffassung ist der Hegel`schen ähnlich, doch ein ontologisch befrüchtender Gedanke wird von ihm konzipiert: „Das Recht ist nur die amtliche Anerkennung der Tatsache." Dadurch wird die Überflügelung der auch bei ihm erkennbaren Willenstheorie ermöglicht. Die Gefahre dieser reduzierten Konzipierung des Verhältnisses zwischen der Wirtschaft und den sozialen Erscheinungen (so das Recht) hat Engels schon nach dem Tode Marx-s erkannt. Den nächsten Schritt konnte er jedoch nicht mehr tun. Seine Annäherungsmethode ist grundlegend erkenntnisstheoretisch: die ontologischen Bestrebungen von Marx hat Engels durch die Zusammenfassung und Interpretierung der antropologischen Errungenschaften seines Zeitalters erweitert. Dadurch wurde das marxistische Arbeit-Modell und die Rechtsauffassung nicht betroffen. Die große Gestalt der Filosofıe unseres Jahrhunderts, Nicolai Hartmann, versuchte in seinem mächtigen ontologischen System die - nach seiner Auffassung - extremen und einseitigen - ontologischen Theorien der Materialisten und der Idealisten zu überflügeln. Während der Analyse der Stufen des Seins ordnet er die Zielsetzung den menschlichen Aktivitäten zu, (beanstandet deswegen die unberechtigte Ausdehnung derselben), doch zur Modellierung dieser Aktivität benützt er die Arbeit nicht. Einerseits schon deswegen wird er von Lukacs kritisiert; andererseits, weil er neben dem realen Sein auch ein ideales Sein als Begriff gebraucht; drittens, weil er statt sozialem Seinsschicht seelische und geistige Seinsschicht erwähnt. Lukács nennt diese Kategorien „ontologische Märchengestalten”. Er erkennt nicht, da.ß sie zur Erfassung der eigenartigen Struktur des sozialen Seins dienen (wie bei Hegel das Verhältniss Subjekt-Objekt, bei Marx das Verhältniss Institution-Praxis). Das geistige Sein ist die Sphäre der weit aufgefaßten sozialen Objektivierungen: hierher gehört auch das Recht. Durch diese Einstufung, sowie durch die Analyse der in der menschlichen Aktivität zusammenhängenden kausalen und finalen Prozesse hat er den Grund zur Erklärung der Wirkungsmechanismen des Rechts geschaffen: das hat die marxistische Kritik bisher nicht genügend anerkannt. Lukacs hat in den Mittelpunkt seiner Analysen, betreffend das soziale Sein und deßen Reproduktion wieder die Arbeit gestellt. Die teleologische Struktur derselben faßt er mit Hartmann im gleichen Sinne auf. Doch in diesem Modell ist das zielsetzende Bewustsein schon „fertig“ gegeben, obwohl nach Lukäcs die Arbeit die einzige übergangartige, nicht gänzlich soziale Kategorie des sozialen Seins ist. So ist die Arbeit auch der Ausgangspunkt der analitischen und der historischen Forschung. Die beiden jedoch sind im Gegensatz. Das im analitischen Modell fertig auftauchende Subjekt muß durch das historische Modell erklärt werden, und nach dieser Erklärung wird das bewustsein, Vorbedingung der zielgesetzlen Arbeit, erst geschichtlich durch die Arbeit geschaffen. Um die Fehler des objektieven lıleiılisıııııs des lıegelschen „objektiven Geistes” und der hartmannschen „objektiven Geistes” und der luııtııınıııısclıeıı „geistigen Seinsschicht" zu meiden, nimmt er die außer dem Subjekt existierende soziııle (ieμμ-lıeıılıeit des Menschen, die diesen schon in seinem Werden bestimmt, gar nicht wahr. Oder geniıueı gesagt, er zieht die Konsequenzen dieser Wahrnehmung das Arbeit-Modell betreffend nicht. Sein Aıısgiıngspııııkt bleibt in der Ontologie das zielsetzende Subjekt, und die komplizierteren sozialen Erwlıı-iııııııgeıı, so auch das Recht, werden durch die Weiterentwicklung dieses Modells erklärt. Das Recht ersclieiııt so :ıls sekundäre Zielsetzung: Ziel des Rechts (undzwar schaffendes) ist die Beeinflussung der Zielsetzııııgen des aktiven Subjekts, das Mittel ist der Zwang. So schließt sich seine Rechtsauffassung ohne Bruch zu denen von Hegel und Marx. Das letzte Kapitel fragt nach den weiteren Möglichkeiten. Die weiterbildung der begrenzt begründeten Rechtsauffassung von Lukäcs ist durch die Weiterführung eben seiner ontologischen Erkenntnisse möglich. Diese Erkenntnisse sind, daß das soziale Sein durch Objektivationen ermittelt sei, und daß na le und causale Vorgänge zusammenhängen. Das Recht kann im Grunde genommen als eine aus
134
(43)
der menschlichen Praxis objektlvierte soziale Norm betrachtet werden. Die spezifischen Merkmııle sind aus Marx`s 'l`hese: das Recht ist die offizielle Anerkennung der Tatsachen, abzuleiten. Der lnhılt des Begriffs „offıziel“ sind an drei Faden zu analisieren: an der separierten, allgemeinen und obligatorischen Eigenschaft der Rechtsnorm. Die direkten Adressaten der Reclıtsnorm sind nicht die Bürger iııı allgemeinen, sondern die Fachgruppe, die Juristen. Die soziale Umgebung wird durch ihre vermittelnde Tätigkeit geformt, (objektiviertes System) und diese Umgebung wirkt als Gegebenheit mit normlereıi der Kraft auf die Aktivität des Einzelnen. Die Ordnung ist am Ende die Gegebenheit des Systems der sozialen kausalen Linien. Aufgabe der Juristen ist, diese kausalen Linien zu destillieren, ihre I-`ııııktlon aufrecht zu erhalten, und diese bilden dann das Bedingungssystem der einzelnen Zielsetzungen.
(49)
iss
MIKLOS SZABO LAW AND TELEOLOGY Summary Exposition. Hegel. Marx. Engels. Hartmaıırı. Lukács. Proposition.
MIKLOS SZABO DROIT ET TELEOLOGIE Sommaire Exposition. Hegel. Marx. Engels. Hartmann. Lukács. Proposition.
MHKJIOILI CABO HPABO H TEIIEOHOFHH Coiıepxcaıme
Sxcnoanıma. Pereira. Mapkc. 3uı¬enı›c. Faprıvıaıı. IIyı
i '16
ANDRÁS FÖLDI SULLA RESPONSABILITA PER FATTO ALTRUI IN DIRITTO ROMANO
A szerző
A lektor
DR. FÖLDI ANDRÁS egyetemi adjunktus Eötvös Loránd Tudományegyetem Római Jogi Tanszék BUDAPEST Egyetem tér 1-3. H-1053
DR. BENEDEK FERENC az állam- és jogtudományok kandidátusa tanszékvezető egyetemi tanár Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és J ogtörténeti Tanszék PÉCS 48-as tér 1. H-7601
I. INTRODUZIONE La responsabilită civile é senza dubbio uno dei piü studiati e nello stesso tempo dei
piı`ı controversi soggetti della letteratura giuridica del nostro secolo. La letteratura specifica si fa sempre piü intricata. Parallelamente alle ricerche nel carnpo del diritto contentporaneo prende spicco in maggior grado anche la ricerca della responsabilitá nel diritto l`ll1111lll0.
Nei quadro del presente studio vorremmo analizzare soltanto un aspetto del teıını della responsabilită, al quale era stata prestata relativamente scarsa attenzione da parte sla
della scienza romanistica che di quella civilistica, ma che é ugualmente signifıcativo eosl per la teoria come per la prassi: cioé vorremmo indagare sulla responsabilită per l`atto altrnı.
,_ Se A
fa danno a B illecitamente e colpevolrnente, é regola fondamentale di tuttl
ı diritti positivi - essendo consona con il giudizio morale - che A debba risarcir1o.(`osl tlısponeva giá anche la legge di Mosé. (l) In questo carnpo lo sviluppo puö essere d inıost-
ıato con il raffinarsi dei presupposti della responsabilită, per esempio con 1`elaborazione della d ottrina della causalită.
Nei casi perö, che adesso c'interessano piü da vicino, A deve risarcire B per un danno t`atto non da lui ma da C. Il fondamento morale di questa regola eccezionale forse non É- tanto ovvio ed inveterato come nel caso precedente bipolare, ma la sua origine put) essere i`atta risalire almeno altrettanto lontano. Basta riferirsi al fatto che nel diritti anııelıi ..il gruppo delle regole di responsabilită, secondo cui la responsabilită della personıı ııoıı IE hasata sul comportamento causale ma sulsuo rapporto con il danneggiatore, si orlgıııa tlalla struttura della societã propria del comunismo primitivo.” (2) Qui arriviamo al nostro soggetto vero e proprio, cioë alla questione per quale ragione
~.oeıale, su quale base giuridica e con quale costmzione dogmatica A é responsabile per l daııııi recati da C al diritto romano. itt
cheë in rapporto con lui
a B nei vari diritti, con speciale riguardo
1.19
Nella relazione tra la persona responsabile (A), il danneggiato (B) ed il danneggiatore (C) possono immaginarsi - facendo astrazione dalla storicită e tenendo conto soltanto della „logica giuridica” - le seguenti variazioni globali:
Persona resa responsabile
Danneggiatore
contratto o _ @ ___- altro rapporto 1 O -T delmo
1' __
_
_
@
2
_
_
_
\
.
_
_
____
_
__
_*
---
altro -rappgo 0
___
_
_
__
@ _-
__
tm*
7
_
7
1
_
_*
_
_
_
@ 4`
“Í
-
___
_
““
7
////_ ®
conne-,SSÜ B
____
________
_ı
__ıf_
____
--ff
- - ®
contratto
_
“Y
deuttftš fn-Í atto A
-maaef ãuuate
Itlrâtto .43 "\- © //___.,-r [1
®
“Y
© / con
con 1.1 co 0 connesso
7
r
-
\
- ~ ff H
3,
_
contratto
(Un Irat
ÍÍO
__
Danneggiato
_
7
-
_
Š °°" HPPÜÍÍO 11 co
°°H1ıesSo ntfat Í0 AR
ˇ
contratto
""`-.. 0
_
con
_
-
/_/,__-/"'
-
--- -
-- ®
. f///Z .-1e\1“°
ad 1) Fra A e B non vi era originariamente rapporto giuridico (o alrneno uno rilevante dal punto di vista del danneggiarnento), ma A (o anche lui) sarã responsabile per il danno provocato da C a B in base al suo rapporto contrattuale o altrirnenti rilevante con C. ad 2) Fra A e B esiste un rapporto contrattuale. C che sta in un rapporto contrattuale,o altrimenti rilevante, con A provoca a B un danno, per il quale A (o anche lui) sarã responsabile in base al suo rapporto con C. ad 3) F ra A e B esiste un rapporto contrattuale. A impiega nelfadempimento C elıe l`ıı d aııııo a B in quest`ambito, per cui A (o anche lui) sară responsabile. L'inademplınento del contratto sussiste nel rapporto AB, perché fra B e C non c'ë vincolo contruttua1e,nel1o schemaë tuttavia indicato questo rapporto di fatto.
ad 4) La differenza rispetto al caso precedente é che qui il danno ë causato al di fuori del contratto.
Non appartengono a questo sistema le fattispecie seguenti: a) danneggiamento incolpevole o fatto da una persona non imputabile; b) assenza di rapporti fra A e C (nei casi di responsabilită oggettiva, per esempio per il furto in albergo); c) A ha assunto l`obbligo di risarcimento del danno (per esempio nel caso di assicurazione). Questi casi 140
(4)
non possono essere propriamente considerati nermneno casi di responsabllitá. (3)
Anche i casi in cui A diviene responsabile verso B in base ad un contratto fra B e C (che sta in rapporto con lui) verso B potrebbero essere considerati casi dl responsabllltá per fatto altrui perché la base dogmatica di questa responsabilită accessoria é costituita dal rapporto fra A e C. Secondo la nostra opinione, perö, ë giusto limitare 1'ambltode1la responsabilită per fatto altrui ai casi in cui la responsabilitã sia basata sull'atto llleclto (inadempirnento del contratto o delitto) di C. E per contro nel caso precedente la responsabilită di A ê giă fondata sul contratto tra C e B. Sensu stricto in questo caso non si puö nemmeno parlare di responsabilită. Il raggrupparnento sopra accennato - elaborato naturalmente non a priori. ma conıılderando la dogmatica moderna - sembra adatto a darci delle basi per analizzare la probleıııatica straordinariarnente complicata della responsabilitã per fatto altrui. Trattarıdosi di nn`ipotesi di lavoro e di un sistema meramente astratto e formale, ê ovvio che uno schenıu di questo tipo non puö essere applicato che limitatamente e con correzioni, per quaııto concerne la deduzione delle conseguenze teoriche. La responsabilită per fatto altrui, dunque, secondo la concezione da noi sopra eaposta, significa la responsabilită di una persona per danni provocati colpevolrnente da ıın`altra persona che sta con essa, cioë quella responsabile in un rapporto contrattuale o altrimenti rilevante. Questo tipo di responsabilită ë indipendente sia dalla responsabllltü oggettiva che da quella soggettiva costituendo un gruppo sur' generis. Potremmo unclıe diı`e che questo tipo di responsabilitã - trovandosi fra la responsabilită oggettiva e quellıı soggettiva - presenta alcuni dei tratti caratteristici di entrambe. (4) Una nozione piü arnpia della defizione appena riferita sarebbe inconsistente perclıé eoınprenderebbe anche alcuni casi di responsabilitã oggettiva [vedi i casi menzionati sopra snh a) e b)], e fattispecie che non possono essere considerate come responsabilită in senso pıoprio [vedi i casi merızionati sub c)]. La nostra definizione, invece, delirnita coerenteıııeııte l'ambito della responsabilitä per fatto altnıi, anche se in quest'ambito i vari casi non possono essere fatti risalire a basi unitari. (5) Se dopo questa meditazione astratta si getta uno sguardo alle regole concrete del dııitti positivi, si offre ai nostri occhia una visione - horribile dictu - cosl caotlca. che ıııstantaneamente si puö capire come sia giustificato reggersi a puntelli di astrazlonl logiclıe.
ll fenomeno piü appariscente ë che la responsabilită per fatto altrui non ha una .t-en'e.i` materiae indipendente ed unitaria nei diritti a noi noti. Consideriamo, per esempio, tl sistema del Codice civile della Repubblica Popolare Ungherese. (6) La responsabilită per danneggiarnento extracontrattuale provocato dalfimpiegato, dal ıııembro di cooperativa, dal rappresentante e dal mandatario (casi del punto l) del ııostro schema) si trova nella parte generale del diritto delle obbligazioni (§§ 348-350). l casi appartenenti al punto 2) sono regolati nella parte speciale del diritto delle obbligazioni, e cioê nei singoli contratti: nel contratto di locazione (§ 426 [2]), nel comınodato (§ 584 [2]) ed -- implicitamente nel deposito (§ 463 [l}). La base della responsahllitri ê costituita dalla consegna illecita della cosa. (sl
141
La responsabilitã per la persona impiegata nelfadempimento (caso secondo punto |3]) si trova anch'essa nella parte generale del diritto delle obbligazioni, ma non nel titolo sulla responsabilită bensi in quello sull'inadempimento del contratto (§ 315). Tuttavia la parte speciale dispone sulla responsabilitã per fatto del subaccollatario (§ 391 [3]) e della persona irııpiegata nelfadempirnento dal mandatario (§ 475), delfimprenditore di trasporti (§ 498 [2]) e dello spedizioniere (§ 516 [2]). Quanto al punto 4), si devono affrontare delle difficoltã teoriche che superano i limiti della responsabilită per fatto altrui. Questo gruppo di casi differisce da quello precedente - come abbiamo giã notato - soltanto per il fatto che in questo caso il danno non č causato da un irıadempirnento contrattuale ma da un delitto. Ed ë spesso molto difficile distinguerefinadempimento contrattuale dal danneggiamento ex delicto non solo nella prassi ma anche in teoria, e questa distirızione ê inoltre discutibile. (7) Tenuto conto, tuttavia, della regolamentazione dei diritti positivi e dell'opinione dominante ed inveterata ci sembra tuttavia essere necessario distinguerli. Al punto 4) appartiene dunque la responsabilită per delitti della persona irnpiegata nelfadempirnento. Secondo l'opini0ne dominante nella letteratura giuridica ungherese in-
vece non esiste tale responsabilită nel nostro diritto civile vigente. (8) Nonostante il fatto che il mandante sia responsabile per i delitti del mandatario che opera come persona irnpiegata nelfadempimento, in base al § 350 giă citato, tale caso, tuttavia, é ricompreso nella responsabilită extracontrattuale, appartenente perciö al gruppo 1). Cosi non si troverebbe nemmeno un solo caso appartenente al gruppo 4) nel diritto civile ungherese. Eppure puö essere giustificata l'esistenza indipendente di questo gnıppo di casi anche in base al nostro diritto civile. La differerıziazione fatta dal diritto ungherese e dalla teoria dorninante nella letteratura magiara fra il mandato e gli altri rapporti relativi alfimpiego di qualcuno nell°adempimento puö essere difficilmente giustificata. Inoltre bisognerebbe precisare il concetto del delitto, con particolare riguardo ai delitti connessi con l`adempimento. L`analisi di questo problema, invece, oltrepassa i limiti del nostro studio, Vorremmo soltanto rilevare che i delitti comrnessi nel quadro di un rapporto
contrattuale. secondo la nostra opinione, devono essere giudicati - come regola generale
iııadenıpimeııtocontrattuale. llalzaııo agli occlıi d`altra parte anche la varietã e molteplicită di regolamentazione
del gımlo dı ıespoıısabilit:`ı per fatto altrui. Il legislatore del Codice civile ungherese -wınlııa roııteııtaısi qnalclıe volta della culpa in eligendo instruendo et inspiciendo (§ 463 |.'|, -1} -1/H |.'|), ıııa coıııe regola generale A é responsabile per il comportamento di C mıııe peı i|ııel|o proprio (§ 315, § 391 [3], § 463 [2], § 475
La respûrısabililiă
„ıııııeıııata peı tntti i damıi che non sarebbero accaduti senza aver irnpiegato illecitamente nıı ıeı/o_ pin) essere riguardata come una regola eccezionale repressiva (§ 391 [3], § 426 lll. -lot | l|, § 475 [3], § 584 [2]). Altrinıeııti la responsabilită per fatto altrui nel Codice 'é generalmente diretta (§ .115. § 348 |l], § 391 [3], § 426 [2]-[3], § 463 [1]-[2], § 475, § 516), eccezionalmente solidale (§ 350 [l|, § 498) O sussidiaria (§ 348 [2]), ed infine si applica anche la fomıa della l'ideit.ıssionc
142.
353 [2]-[3]).
(6)
Iıı base a quarıto esposto possiarno prima facie constatare che rıel Codice civile unglıerese nıanca uııa regola geııerale della responsabilită relativa all`impiego di terzi, ecce-
ttuata la regola sulla responsabilitã per la persona impiegata nelfadempimeııto. Non é clıiaro in base al Codice se A sia responsabile per idanni causati dal delitto della persoııa iınpiegata nelfadempirnento. Costituisce una particolare disciplina della responsabilită per i`atto altrui - straordinariamente casistica - la posizione eminente che le relative norrne lıanno nel contratto di mandato. Questo contratto ë regolato in modo molto dettagliato sia dalla parte generale che da quella speciale del diritto delle obbligazioni, ed esso sembra avere significato paradigrnatico rispetto a tutta la problematica. Questa cirrostanza puó essere in sé vantaggiosa, ma per esempio, é molto problematico comprendere perché il codice giudichi necessario prescrivere la responsabilitä per í delitti commessi dal terzo soltarıto nel caso di questo contratto. ll regirne 'é simile, oppure, a causa della mancanza di una regola generale della responsabilităperla persona irnpiegata nel1`adempimento, ancora piü complicata negli altri paesi dell`Europa. (9)
L`analisi storico-comparativa della responsabilitã per la persona irnpiegata nell`adempimento (10) mostra che la forma sviluppata di regolamentazione nei vari diritti positivi - come si puö vedere assai spesso - non corrisponde con la logica né con le esigenze della prassi, ma sono piuttosto costruzioni - accidentalrnente elaborate secoli l`:ı che furono ammuchiate ed accatastate, e cosi trasrnesse per eredită. (ll) Queste eostnızioni dogrnatiche funzionavano originariarnente forse in modo sufficiente, ma eonglomeratesi e non abbastanza sintetizzatesi nei diritti contemporanei, non possono orıııai essere conformi alle esigenze attuali. (12) Anche in questa sede é giusta la celebre ınassima di Marx, secondo la quale la tradizione di tutte le generazioni passate pesa sui vivi come un'ossessione. Questa situazione rende significativarnente difficile un giudizio retto sulla questione, e la prassi ë costretta a cercare soluzioni conformi alle esigenze di vita oitre alla law in books. (13) Analizzando le relatíve fonti del diritto romano il presente studio vorrebbe contribuire all'impostazione teorica del problema.
II. LA RESPONSABILITÃ PER FATTO ALTRUI ED IL DIRITTO ROMANO
Nei capitolo precedente abbiamo tentato di elaborare uno schema generale della ıesponsabilitã per fatto altrui, in base al quale il problema puö essere esanıinato da una parte con relativa indipendenza dalle caratteristiche specifiche dei diversi diritti positivi,
tIall`altra anche proiettandolo nel passato. Per quel che riguarda fapplicabilitá dello selıeıııa nıenzionato, occorre il raffronto dei concetti fondamentali dei diritti esanıinati. 1'assiaıno dunque ad arıalizzare sci relativi concetti si trovino nel diritto romano anticn.
lll
14.1
Anche Finterpretazione della responsabilită civile nel diritto romano ë molto difficile. É assai caratteristico il fatto che nel latino antico non esiste un`espressione unitaria per definire la responsabilitã. ll problema non appare mai in modo indipendente nelle fonti, trovandosi sempre e soltanto nelle diverse fattispecie. Neanche le Istituzioni di Gaio e di Giustiniano, che pur tuttavia tendono alla formazione di concetti ed alla sistematizzazione didattica, contengono un titolo sulla responsabilită. (14) Con questo non si vuol dire che sarebbe un anacronismo parlare di una dottrina della responsabilitã riguardo al diritto romano. Come scrive il Riccobono, „in essi (soil. negli scritti dei giuristi romani - A. F.) il diritto non ë esposto per via di formule astratte o di definizioni, ma con riferirnento di casi singoli tratti per lo piû dalla pratica.” (15) Da questo punto di vista non ë una situazione ideale il fatto che numerosi manuali di diritto romano trattino - per tradizionalismo - la responsabilitä contrattuale, che costituisce un istituto fondarnentale del diritto privato (civile), nel quadro delfinadempimento del contratto, oppure come parte di un'altra sezione, e quindi non indipendentemente. (16) L'insistere sul sistema delle Istituzioni spiega anche perchë perñno i manuali che dedicano alla responsabilitä contrattuale un titolo speciale non cerchino generalmente di far vedere tale problematica in modo complessivo. (17) Per conseguenza, nei manuali di diritto romani si tratta della responsabilită nei diritti reali, nel diritto ereditario, nel diritto delle obbligazioni, Vale a dire tanto nella parte generale quanto in quella speciale, ma il sistema non si proñla, o per lo meno non sempre si proñla chiaramente. Anche la mancanza di una trattazione indipendente della responsabilită per fatto altrui puô essere ricondotta a questo tradizionalismo. (18) Uapplicabilită del concetto moderno di responsabilitä civile nel diritto romano dipende principalmente dalfapplicabilită delle fattispecie che provocano il piiı spesso la responsabilită, cioë dalfapplicabilită del concetto moderno di contratto e di delitto. In altri tennini: possiamo riguardare il contractus ed il delictum romano come gli adeguati approssimativi del contratto e delitto moderno? Benchč il contratto sembri piû facile da trattare, il Diôsdi richiama Pattenzione appunto sul pericolo di un'identi cazione astorica del comractus romano con il concetto moderno di contratto. A suo avviso gli istituti giuridici possono essere comparati non in lızıse ad indizi formali, ma in base ad una loro simile funzione sociale ed economica. (19) Secoııılo il Diősdi il concetto funzionale del contratto consiste nell”assunzione di un olılıligo clıe puö essere realizzato irı modo coattivo. (20) (`oııveııiamo fondamentalmente con la teoria funzionale del Diósdi, ma vi ë da tıssı-ı`v:ırc clıe l`identită funzionale in ső rende possiblie soltanto la comparazione di istilııti diversi. Proiertando :ˇ concetti moderm' nel passato, cercando cioë i precedenti delle .~ao!'ızioni ınoderne occorre invece anche poter paragonare le costruzioni dogmatiche. Da questo punto di vista il contractus romano non ë lontano dal concetto moderno di contratto, perchê ë constatabile non solamente la somiglianza delle funzioni, ma anche delle costruzioni dogmatiche. (21) La questione si presenta diversa per il delictum. Il delictum romano differisce dal delitto civile moderno non soltanto perchč in diritto romano possono costituire il delicI44
(8)
mm esclusivamente fattispecie concrete, ma anche perclıč il deüctum romuııo lııı un solo elfetto giuridico: esso implica il riscatto della vendetta, cioë la poerıa. In base al deiirrıırn
non si puö chiedere risarcimento dei danni. Neanche la Iex Aquilıkr riguardata coıııc l`oııdamento del diritto moderno di risarcimento prescrive altro che una pena contro ll dııııneggiatore. (22) Essendo l'autore in seguito al delitto divenuto il debitore, da cui lıı pıırte
lesa (cioë danneggiata) puö esigere il pagamento della pena in via giudiziale, il dPIir'rıım romano non puõ essere identificato con il concetto moderno di crimine. Sarebhe perciö una conclusione semplice dire che Pobbligazione ex delicto romana ë sirnile al dclltto civile moderno riguardo alla funzione. La funzione delfobligatrb ex delicto ë appunto ll punire, come E dinıostrato non soltanto dalla circostanza che la pena puö essere molto plı`ı
alta del danno causato, ma anche dal fatto che le relatíve azioni sono, sotto tuttl gll aspetti, actiones poenales. ll risarcimento del danno della parte lesa si manifesta cosl quusl come effetto accessorio della pena, una conseguenza secondaria di quella. Quindi, il delictum romano puõ essere considerato paragonabile al delitto civile ıııo derno soltanto in parte dal punto di vista della funzione, mentre, da quello dellu costruzione dogmatica, non lo ê affatto. Nel quadro di questo studio affrontiamo fra i delitti soltanto il damnum r`m`uri`u durum ed il ırtum, e dal seguente punto di vista: in qu ali casi si puõ rendere responsııhllc per i danni causati da questi delitti una persona diversa dal loro autore. Con ciô ııııtıırıılıııente non ë detto che vogliamo identificare questi delicta con il concetto motlcrııo dl danneggiamento. Riteniamo che la responsabilitä civile possa trovare applicazione anche in diritto romano, benchê con correzioni adeguate. Una differenza fra il concetto moderno e quello romano di responsabilită contrattuale, che escluda la proiezione nel passato. non č riscoııtrahile, d'altra parte il concetto funzionale del delictum romano ë, in un certo seııso. pıırııgonabile a quello del delitto civile modemo. Per quanto concerne il risultato pratico, la responsabilitã contrattuale ed anche quella da delitto nel diritto romano, cosi come nel diritto moderno, significa ripartirc i danni secondo principi diversi. Questi principi concordano all`incirca con quelli applicııtl ııel diritto moderno: la regola principale ê espressa dalla celebre massirna medievale „rue .turn senrit d0minus”,' la base della responsabilită ê costituita dal comportamento illecitıı, colpevole e dalla causalită fra il comportamento ed il danno. Questi principi sono completııti nella sfera della responsabilită contrattuale dal principio dell`interesse (il cd. ,,Urr'Nmrsprinzip") e dalle diverse regole del rischio, che appartengono alla parte speciale del illritto delle obbligazioni. Perciõ anche nel diritto romano si trova la differenziazione ılellıı responsabilită oggettiva e soggettiva. Secondo la nostra opinione anche la responsabilită per fatto altrı.ıi puö essere rlııveııııta nel diritto romano, e lo schema sopraccennato puõ essere utilizzato nell`esaminurlıı, sehhene, naturalrnente, non senza correzzioni. Come abbiamo giă detto, la deviazione piû importante appare nell`amlıito dclliı responsabilită per i delitti. Per il delictum, secondo le regole del diritto romano, E respon-
szıhile sempre ed esclusivamente il suo autore. (23) Se il delicrum causa anche uıı danno, (U)
l4S
di questo non ê responsabile teoricamente nessuno perché il delictum romano ha un solo effetto giuridico - come abbiamo sopra rilevato ~ Pobbligazione di pagere la poena. Appunto acquista un significato particolare la responsabilită per fatto altrui allorchč per un delitto altrui sară responsabile una persona che ê in un rapporto giuridicamente rilevante con l`autore. Questa persona č propriamente responsabile non per il delitto, ma per il danno causato dal delitto, e non in base al delitto, ma al suo rapporto con l'autore di questo. La stıa responsabilită, perciö, non ë quella da delitto. In diritto romano in questo caso non si tratta di responsabilită accessoria da delitto. Questi rappresentano i casi di responsabilită per fatto altrui. Nel quadro di questo studio non possiarno ricapitolare tutta la storia della responsabilitä per fatto altrui nel diritto romano, e d'altra parte anche le fonti disponibili determinano in modo rilevante le cornici temporali della ricerca. Perciõ vorremmo analizzare la responsabiljtă per fatto altrui principalrnente in base al diritto classico e guistinianeo. Nello studio presente trattiamo soprattutto della responsabilită per delitto altrui (oppure, piü precisaınente, quella basata sul delitto altrtıi). La responsabilită accessoria connessa con il negozio altrui (le cd. actiones adiecticiae qualitatis) non appartiene all'ambito della nostra indagine ed ê, d”altra parte, bene elaborata sia dai manuali che dalla letteratura monografica. (24) La letteratura della responsabilită per fatto altrui, invece, non e cosi soddisfacente. Come si e detto sopra, i manuali di diritto romano trattano il soggetto generalmente per tangentem e sporadicaınente. Purtroppo questa situazione caratterizza anche la letteratura specifica. Gli autori delle grandi monogra e della responsabilitã in diritto romano prestano attenzione soprattutto ai problemi della custodia (25), e gli studi che trattano la responsabilitä per fatto altrui non offrono in generale un`analisi complessiva. (26) Piiı di due decenni fa il Serrao richiamõ l'attenzione dei romanisti su questi soggetto relativarnente trascurato. (27) Siamo pienamente convinti che la responsabilitã per fatto altrui in diritto romani non sia divenuta meno attuale neanche ai nostri giorni.
III. RESPONSABILITÃ PER FATTO ALTRUI NBI RAPPORTI AL DI FUORI DEL CONTRATTO
In questo capitolo trattiamo fattispecie, in cui la persona resa responsabile risponde in base al suo rapporto con l'autore del delitto nei confronti della parte lesa, che non stava in un rapporto gr`urı'dı`cO con lui fino a que! momento. Questo gruppo di casi corrisponde, cioê, al punto 1) del nostro schema sopra esposto. ll caso piû arcaico nel diritto romano di questo tipo di responsabilită ê costituito dalla responsabilită nossale del paterfamilias e del dominus per i delitti commessi rispetl4Ő
(10)
tivameııte dai membri della famiglia o dagli sclıiavi.
Per mezzo delle actiones noxales, come ê ben noto, si puö citare il padrone lıı glıı ılizio di modo che, in luogo del pagamento della poena fissata nel processo, egli possa op-
ıarc per la consegna del colpevole al|`offeso, cioë la parte lesa ottiene la proprietil dello sclıiavo; nel caso in cui l`autore sia libero, invece, il mancipium su di lui. (28) Lu responsabilită nossale costituisce, cosi, piuttosto una possibilită di scelta per il pater ımı'Hu.s`(2U), t-mııe ê notato da Gaio: „Ex maleficiis filiomm famiiias servorumque, veluti si furmm f`ı-rerint aut iniuriam commiserint, noxales actiones proditae sunt, uti liceret patridmm' mire aut litis aestimationem sufferre aut noxae dedere. "(Gai lnst. IV, 75) Mentre le Dodici Tavole (Xll, 2) rendevano responsabile il pater_tami!ias soltaııtıı
ııossalmente, cioë nell`ipotesi di delitto commesso dalla persona sotto potestã ne esclııdevaııo la responsabilitã diretta, posteriormente il diritto, nel caso della colpevole/.z.ıı del pııtlroııe, estende la sua responsabilită ad ambiti sempre piû ampi. (30) Questo sviluppo č
vs-prcssamente riferito da Ulpiano: ..(Í`e!sus tarnen differentiam focit inter Iegern Aquiliam et Iegem duodecim tabularnm: nam in lege antiqua, si servus sciente domino furtum fecit vel aliam noxam cornmisit, servi rmmtm' mtio est noxaiis nec dominus suo nomine tenetur, at in lege Aquilia, inquit, dominus suo mmıtmrenetur. non servi utriusquelegis reddit rationem, duodecim tabularum, quasi volıwrtt .w-rıffıs ıionıinis in hac re non obtemperare, Aquiliae, quasi ignoverit servo, quidomino parırit, pı'rltıırıi.\' si non fecisset. ˇ' (D. 9, 4, 2, 1 - Ulp. XVIII ad edictum)
Dal frammento eme rge chiaramente anche la ratio iegis della regola delle Dodicl 'l`ııe volt-. clıc annetteva enorme importanza al fine di influire sulla condotta degli sclıiavi. La responsabilită nossale, benchč sia una costruzione tipicarnente romana cd ııııpıcscindibile dai rapporti della societã schiavistica, pure rispecchia in modo prcgııaııtc
lıı sııstııııza della responsabilită per fatto altrui: il padrone risponde per no nel caso di sua ıııcıılpcvolezza perchë la sua responsabilitâ ë fondata sul suo rapporto con l'autore del tlvlılto (sul rapporto gerarchico) (31). La circostanza che_anche il padrone puö esser iııcolpıııtı coıı riferimento alla commissione del delitto [anche se per condotta passiva (32)|. ııc
.ıggıııvıı la responsibilită, ed in questo caso si tratta ormai piuttosto di responsabilită basııta sııl comportamento propıio, cioë di responsabilită soggettiva.
l.a responsabilitã nossale ê il caso tipico, ma non unico, di responsabilită per delitto .ılı ıııi nel diritto romano. L'editto del pretore aveva reso gli appaltatori d`imposte (i puhbIız-aııi) responsabili per i delitti commessi dai membri della família, comprendeııte ııoıı wltııııto schiavi, ma anche persone libere. (33) La base della responsabilită e costituita
tıııt-Iıe iıı questo caso dal rapporto gerarchico, ma non piû strettamente da quello di pult-~.-ıñ. l)`altra parte ê assai rilevante che, rispetto agli schiavi, questa responsabilită esclııdıı ıl il ıı it to della noxae deditio (34). Motivando il relativo editto, Ulpiano scrive: „idcirco autem tam dura r°mıdir`t'u mrmn effevta est, quia debent bonos servos ad hoc' ministerium eliqere. ˇ' (D. 39, 4, 3, pr.
lllp. l.V ad edictum). In base a ciö, la responsabilită dei pubblicani. girl nelI`etü classlcıı nııñ Iiıııdata, usando un termine tecnico moderno, sulla culpa in eliqendo relallva alla -tt-vltıı del personale (naturalmente coınprese anche persone libere). (35)
tııı
|47
Nelle fonti si trovano alcuni frammenti che trattano della responsabilită per delitto
del lavoratore libero, estraneo alla família, nelle relazioni extracontrattuali. (36) La responsabilită del datore di lavoro ê stabilita in un unico caso, quando un incidente veniva provocato senza colpa dei mulattieri dal fatto che le mule si spaventavano ed il proprietario delle stesse ne diventava responsabile. Non trattandosi qui di delitto, non si puö veramente nemmeno parlare di responsabilitâ. (37) Siccome il diritto romano aveva reso responsabile Pimprenditore per i delitti commessi dai suoi lavoratori nei confronti dei committenti quasi sempre solamente in base al contratto, (38) i casi extracontrattuali non appartengono all'ambito di tale responsabilită. (39) Per conseguenza, secondo la regola principale del diritto romano, il datore di lavoro non era responsabile per i delitti dei suoi lavoratori. In base al stıo carattere differisce dai casi analizzati sopra la responsabilitã del padrone di casa per i danni causati da cose gettate. L'editto pretorio prevedeva un'azione penale direttamente contro Phabitator (actio de deiectis vel effusis). (40) La ratio legis ë chiara:` non ê il danneggiato che deve cercare l`autore dell”ilIecito. La responsabilită delPhabitator puõ essere riguardata come oggettiva perchê essa `ê indipendente dalla colpevolezza dello stesso e non postula affatto un comportamento diretto causale come 'é chiaramente affermato da Ulpiano: ,, . . . et siquıd pendens effusurn sit, quamvis nemo effude-
rit, edictum tamen locum habere dicendum est. ” (D. 9, 3, 1, 3, - Ulp. XXIII ad edictum).
(41) Nel maggior numero dei casi, invece, la colpevolezza delle persone diınoranti nella casa o quella del padrone di casa stesso sară stata, tuttavia, owiamente dimostrabile. Ne parla anche lo stesso Paolo: „Habitator suam suorumque culpam praestare debet." (D. 9, 3, 6, 2 - Paul. XIX ad edictum)
Quindi dobbiamo constatare che l`editto ebbe lo scopo di stiınolare il padrone di casa a prevenire i danni, a controllare gli inquilini, a scegliere gli ospiti (N. B. culpa in elıgendof). (42) In questo senso si puõ parlare di responsabilită per fatto altrui deIl°habitator. (43) Nelle Istituzioni giustinianee si puö perfino leggere che il padrone di casa risponde il piii delle volte per colpa altrui: . . plerumque ob alterius culpam tenetur . . " (4, 5, I). Questa costatazione č vera, anche se ovviarnente non vuole accennare alla realtă sııciıılc. ıııa serve per motivare la qualificazione della fattispecie come quasidelitto. (44) Vi e un ulteriore argomento per considerate questa fattispiece come un caso di res-
|ıtıııs:ılıiIit:`ı per fatto altrui; cioê il fatto che il pretore non prevedeva un”azione reipersecutorta lıvıısl pm-Halis: il padrone di casa risponde, infatti, per delitto altrui quasi l'avesse cuııııııcsso lui stesso.
'l`uttavia si puõ rilevare che tale responsabilită deve essere considerata generalmente e tcoricaıneııte oggettiva. (45) Ma questo tipo speciale di responsabilită, per il suo tenore, esprime primariamente responsabilită per fatto altrui. (46)
Un simile ambito di casi ë regolato da un altro editto del pretore che introduce l'actio de positis vel suspensis. (47) Da un punto di vista moderno questo provvedimento e interessantissimo perchč qui il provocare o non impedire il pericolo costituisce il delitto per il quale il pad rone di casa sară responsabile. (48) l4l'l
(12)
Per quanto riguarda la rcspoıısabilit i accessoria (s<`il. le cd. ar`tiˇom*.i` adir'(`tı`r`r`m' qim h`tati.s`), vorremmo soltanto osservare che la concezione roıııaııa aııclıc iıı questo aııılılto distingueva la responsabilită contrattuale da quella ex deiicto: „alia cnirn est r`mitruln'mti r`ansa, alia delinquendf' (D. I4, l. l, 2 Ulp. XXVIII ad edictum). Quiııdi nel caso ıll delitto coınmesso dall`exercitOr sotto potestă, il padrone rispondeva soltaııto nossalıııeıı te. (49) L`apparizione della responsabilitâ per fatto altrui nell`editto Quad metus r.`unsagı'.\` turn erit (50) meriterebbe un`analisi approfondita: possiamo qui accennarvi soltanto a grandi Iinee. „Aliquando tamen et si metus adhihitırs proponatur, arbitriurn absolutionern adfert. quiıt rnlnı si meturn quidem Titius adhibuit me non conscio. res autern ad me pervenit, et haec in rehııs hu rnanis non est sine dolo malo meo: nonne iudicis officio absolvar? aut si servis in jiıga est, aeque, si cavero iudicis officio me. si in meam potestatem pervenerit, restitutumm, ıılısulıfl debebo. unde quidam putant bona fide emptorern ab eo qui vim intulit comparantem non tr neri nec eum qui dono accepit vel cui res legata est. sed rectissime Viviano viderur etiam Ims tr neri, ne metus, quem passus sum, müıi captiosus sit. Pedius quoquelibro Ocravo srrihit arhitrt um iudicis in restituenda re tale esse, ut eum quidem qui vim admisit iubeat resrituerı-. vtíunıst ad alium res pervenit, eum autem ad quem pervenit, etiamsi alıiıs rnetum fecit: nam in alrrriııs praemium verti alienum metum non oportet. " (D. 4. 2, 14, S -- Ulp. XI ad edictum)
In base a tale testo il Kaser conclude che Pactio quod metus causa poteva essere iıı tcııtata contro tutti quelli che avessero tratto lucro dell'intimidazione, dunque perllııo anche contro terzi in buona fede. (S I) Questo passo, perõ, ë ritenuto interpolato da ıuı~
ıııcrosi autorevoli studiosi moderni che mettono in dubbio la responsabilită per quaııto ıligıııırda l`acquirente in buona fede. (52) Senza prendere posizione in questa questione ııoıı abbastanza chiarita, ricapitoliamo le regole della responsabilitã fondandoci sul testo ıı disposizione, che corrisponde non soltanto alla teoria del Kaser, ma esprime in ogni caso aııclıe Fatteggiamento del diritto giustinianeo. Se il terzo ha avuto parte immediata nelI`intimidazione, risponde non per delitto altrui, ma per quello proprio (D. 4, 2, 9, l - Ulp. XI ad edictum). In questo caso, dun-
que, non si tratta di responsabilitã per fatto altrui. Il terzo risponde qui, usando uıı terıııine del diritto penale moderno, in qualită di complice. Se il terzo aveva conoscenza dell`intimida_zione ma vi si ê collegato solamente coıı l`iııtenzione di traıre lucro, risponde in senso moderno in qualită di ricettatore ((`._ 2. li),
5). Se il terzo era in buona fede, risponde teoricamente allo stesso modo, cioë l`a(`tio quad metus causa puo essere intentata anche contro di lui per il quadruplum (D. 4, 2, I4, \
5. I). 4, 3, 15, 3 -- Ulp. XI ad edictum).
Se l`intimidazione era commessa da persone sotto potestã, il padrone rispondevıı ııossalmente, e nel caso che ne avesse tratto lucro, suo nomine (D. 4, 2, 16, I ad edictum).
Ulp. XI
Nel caso speciale in cui il terzo aveva ,.agito" per lucro, per esempio aveva dil`eso ll viciııo da uıı attacco di ladri e ne aveva preteso una remunerazionc, quest`uItinıa non po-
ı|.ıı
l4<)
teva essere richiesta in restituzione, essendo giusta me rcede, a meno che il terzo non fosse complice dei Iadri (D. 4, 2, 9, 1 - Ulp. XI ad edictum). In base a quanto giã detto non consideriarno responsabilită per fatto altrui la responsabilită del tipo actio quod metus causa. Se si tratta di comportaınento doloso del terzo, l'azione ê basata sulla responsabilită soggettiva, mentre, nel caso di sua buona fede l'azione ha la funzione di impedire Parricchimento sine causa. (S 3) In questo caso l'autore deII'illecito ed il terzo in buona fede stanno in un rapporto puramente negoziale, dove il delitto costituisce, dal punto di vista del terzo, un fatto estraneo, con il quale egli, in effetti, non ha niente a che fare. Nemmeno si tratta propriamente di responsabilită del terzo, ma piuttosto di un genere di rischio, a somiglianza, per esempio, del compratore di una cosa rubata. Riassumendo quanto si ê giă detto, possiamo concludere che, benché il diritto romano nel campo dei rapporti extracontrattuali abbia elaborato certe regole concernenti la responsabilită per delitto altrui, tali regole non hanno irıvalidato il principio della responsabilită personale per il delitto. Le regole della responsabilitã per delitto altrui derivano, nei rapporti extracontrattuali, in primo luogo dalla responsabilită per le persone sotto potestă, mentre mancano anche i germi della responsabilită per delitti comrnessi da persone indipendenti (lavoratori, mandatari). Unicarnente la responsabilită da quasidelitto dell'habitator rappresenta in quest'ambito un'eccezione, che neanche il diritto giustinianeo ha tentato di dedurre esclusivamente dalla culpa (per esempio dalla culpa in eligendo). Per quanto concerne la causa dell'astensione del riconoscimento della responsabilită diretta per delitto altrui, ci si puö riferire, da un punto di vista teorico, alla circostarıza per cui, secondo la concezione romana, Pobbligazione si connette strettamente alle parti del contratto o dell'illecito. Ciõ ê espresso nel campo dei contratti dalla massima ,,pacta tertiis nec nocent nec prosunt", e questo principio vale anche per i rapporti ex delicto. Da un punto di vista pratico si puõ constatare che, all°interno della societă schiavistica romana, la responsabilită per delitto altrui veniva ad essere primariamente quella per i delitti commessi dalle persone sotto potestă e perciö la responsabilită nossale era una soluzione normatíva sufficiente. D'altra parte possiamo affennare che gli interessi della classe dominante non resero necessaria un”estensione piiı rilevante dell'ambito della responsabiIită per delitto altrui neanche nel corso dello sviluppo posteriore, vale a dire quando le I`or1.e di lavoro libere erano giă impiegate in misura maggiore. Si deve aggiungere che ııelI`aııılıito della responsabilită per tali persone libere non vi sarebbe stata a disposizione lıı possilıililă della noxae deditio e senza questa attenuazione una responsabilitã estesa nel .~a-ııso ııu-ııı.ioııato sarebbe stata ritenuta troppo rigorosa dalla concezione romana. La respoıısalıilită per delitto altrui in diritto romano, come sară dimostrato in seguito, fece la sua apparizioııe piuttosto nel campo dei rapporti contrattuali, e cioë quando un rapporto giuridico coııtrattuale fra la persona responsabile ed il danneggiato sussisteva prima della pcrpetrazione del delictum.
ISO
(14)
IV. RESPONSABILITÃ PER FATTO ALTRUI NELLE RELAZIONI CONTRATTUALI
l.Prolegomeni dogmatici con speciale riguardo al concorso della responsabilită contrattuale e da delitto In questo capitolo sottoponiamo ad un esame i casi della responsabilită per fatto altrui, nei quali sussisteva un rapporto contrattuale fra la persona responsabile (A) ed il danneggiato (B) giă prima del danneggiamento ed indipendentemente da esso. (54) Attenendoci all'incirca al sistema accennato nel capitolo I, tratteremo distintamente la responsabilită per fatto della persona impiegata nell'adempiemo, e delle altre persone, inoltre della responsabilită per irıadempimento contrattuale e per delitto altrui, secondo igruppl di casi di cui ai punti 2) - 4) del nostro schema. La responsabilită di cui al punto 2) si presenta di regola anche nel diritto romaııo se il danno ë recato ad una cosa in custodia del debitore (A), e questa cosa costituisce proprietă di B ed il danno ê causato illecitamente e colpevolrnente da C che sta iıı ıııı rapporto giuridicamente rilevante con A. Al momento di mettere in luce le radici romane di questo tipo speciale di responsahilită cagiona difficoltă la circostanza che a questo gruppo di casi ê prestata un`attenzioııe ıııinima sia dagli studiosi di diritto civile (che esaminano primariamente la responsabililiı
per l`atto della persona impiegata nell'adempimento), che da quelli di diritto romano. Per quel che riguarda la distinzione dei casi appartenenti rispettivarnente ai punti 2) e 3), ê qualche volta molto difficile decidere, se il danneggiatore sia una persona impiegata nell`adempimento oppure, piuttosto, non sia quella, cioê se il rapporto giuridico fra il danneggiatore ed il debitore sia o meno in correlazione con il rapporto coııtrattuale. Per esempio, quando lo schiavo dell'inquilino incendia la casa presa in al`l`itto ll). I9, 2, 30, 4) o quarıdo il lavandaio presta il vestito preso in consegna ad un suo amico, al quale poi viene rubato (D. 47, 2, 48, 4), non sorge il minimo dubbio che questi rapporti giuridici siano in correlazione con il rapporto principale soltanto in virtü del danno recato. Quando, perõ, l`inquilino incarica il suo schiavo di sorvegliare il forno nella casa presa iıı al`l`itto (D. 9, 2, 27, 9), questa fattispecie puö essere ritenuta ,,affare interno" dell'inquilino, cosi come eventualrnente anche l'impiegare uno schiavo nella custodia della casa. e in questo senso si puö parlare di correlazione con il rapporto principale (cioê coııtraltuale). (55) Sembra aumentare le difficoltă di una distinzione un frammento di lllpiaııo
dove le due categorie possono essere difficilmente differenziate (,,certe calpain eonmı, quihus custodiendum perferendum ve dederis, praestare te oportere Labeo ait . _ . " I). li), S, 20, 2
Ulp. XXXII ad edictum).
Un'analisi distinta dei due gruppi di casi ci semb ra tuttavia arnmissibile e giustilicata. (`i autorizzano in primo luogo le fonti stesse, nelle cui numerose decisioni risulta dogmalicaıııente chiara ed indipendente la responsabilită per fatto della persona impiegata ııcl(IS)
lSl
l'adempimento. Oltre a ciõ, non ë, forse. troppo azzardato sostenere che impiegare una
persona nell`adempimento appare distintamente come un gruppo di fattispecie simili anche dal punto di vista della responsabilitã del debitore. Come risulteră evidente dalle esegesi seguenti, il diritto classico giudicava in modo controverso il comportamento col-
poso delle persone che stavano in rapporto con il debitore, ma in generale aveva ritrosia nel riconoscere la responsabilită diretta, mentre nel caso di impiego di una persona nelPadempimento era fin da principio applicata la responsabilită diretta ed incondizionata del debitore. Dirnostreremo in base alle fonti che i gemıi della culpa in eligendo possono essere rinvenute giă nell'ambito della regolamentazione classica, essa, invece, svolgeva un ruolo attuale in questa etã solamente quando si trattava di persone che stavano in un rapporto rilevante di altro genere con il debitore. La costruzione della culpa in eligendo divenne generalmente applicata nel diritto postclassico e giustinianeo, e, tra l'altro, appunto questa circostanza rende difficile stabilire la differenza dogmatica di queste due categorie. Quanto alla possibilită di proiettare nel passato il concetto moderno di persona impiegata nell'adempimento, rimandiamo alla spiegazione relativa alla responsabilită di cui al capitolo II. ll concetto di persona impiegata nelfadempimento era sconosciuto ai Romani, essendo stato sviluppato dalla giurisprudenza tedesca (Erfiillungsgehilfe), ma la sua funzione economica era adempiuta da varie costruzioni del diritto romano, ed una
parte di esse - scil. Pimpiegare persone libere - ë paragonabile con quelle odierne. (Occorre anche osservare che non appartengono a quest'ambito le persone, per i cui negozi si possono intentare le cd. actiones adiecticiae qualitatis.) (S6) Cosi giudichiamo ammissibile proiettare nell`etă romana il concetto moderno di persona impiegata nell'adempimento.
Oltre a ciö si affaccia una questione di grande importanza, cioê in quale misura risponda il custodiens per il damnum iniuria datum recato da un terzo. Se la responsabilită
per custodia ë considerata assolutamente oggettiva, e che abbraccia tutti i danni immaginabili, esclusa la vis maior in senso stretto, cosi la responsabilitä per fatto altrui del custodiens diviene un epifenomeno della responsabilită oggettiva, cioë un derivato puro che non merita un esame indipendente. La letteratura speciafica riguardo a questo problema ê straordinariamente abbon-
daııte. ((57) Senza assumere un atteggiamento scientifico nei confronti di questo problema ıııolto discusso vorremmo richiamare l`attenzione su qualche aspetto principale. I.) La piiı grande difficoltă ê costituita dal fatto che la responsabilitã per custodia l`in dal ıııomento della sua nascita ha subito contirıuamente modificazioni (58) ed anche il relativo giudizio ê oscillato perfino in uno stesso periodo. Per giunta la dottrina classica
originale puô essere ricostruita dal tessuto delle interpolazioni soltanto con probabilită piiı o meno grandi. 2.) Non vi e nemmeno un Éirrač 7\e'yó;.rerz`ov nelle fonti che abbia definito la custodia
come una responsabilită che abbraccia tutti i possibili casi di danneggiamento cui humana infirmitas ~ teoricamente 4 resistere potest, (59) ma il caso fondamentale nell°ambito della custodia ë considerato dalle fonti il furtum e non il damnum iniuria ab alio datum, e 152
(16)
questa circostanza non puö essere accldentale. (60) 3.) I due celebri passi considerati fondarnentali e contrastantl dal punto dl vlııta della responsabilită per danneggiamento altrui del custodiens (61) sembrano piuttosto completarsi, ed entrambi fanno credere che la responsabilită per danneggiamento altrul l`osse stata esclusa. Come ê noto, Giuliano nega categoricamente la responsabilitä di questo genere: „Ad eos, qui servandum aliquid conducunt aut utendum accipiunt, damnum lnlurla ah alio datum non pertinere procul dubio est.' qua enim cura aut diligentia consequi possurnus. ne aliquis damnum nobis iniuria det? " (D. 13, 6, 19 - Iul. I digestorum)
Ulpiano, invece, completa questa tesi con un riferimento a Marcello, come segue: ,.sed Marcellus interdum esse posse air, sive custodiri potuit, ne damnum daretur, sive tpsr ru: tos damnum dedit: quae sententia Marcelli probanda est. " (D. 19, 2, 41 - Ulp. V ad edleluıııl
Marcello riconosce la responsabilită per damnum iniuria ab alio datum in casl certl, iıı cui il custodiens avrebbe potuto evitare il danneggiamento oppureildarıno era stato recato da un terzo sorvegliante. Marcello, secondo la nostra opinione, non contrasta la teal giulianea, ma semplicemente la completa: riconoscendo la regola principale, stabilisce le evidenti eccezioni. (62) 4.) Numerosi autori si richiamano alla responsabilită derivante dal receptum nautanmı cauponum stabulariorum che dirnostrerebbe Festensione della responsabilitil per mstodia ai danni recati da terzi. (63) Questa opinione, perö, ë molto discutibile sotto varl punti di vista. Innanzitutto occorre sottolineare la circostanza per cui la responsabilitü per m-vptum del nauta e dell'albergatore non ê una responsabilită per custodia in senso tecııico, ma piuttosto puo essere considerata uno ius speciale le cui regole erano sempre pIı`ı severe di quella della custodia tecnica. (64) Perciö Penunciazione di Gaio spesso cituta (,,Quaecumque de furto diximus, eadem et de damno debent intellegi: non enim dubitart oportet, quin is, qui salvum fore recipit, non solum a furto, sed etiam a damno recipere ı-ıdvatur. ˇ' [D. 4, 9, S, 1 - Gaius V ad edictum provinciale]) non costituisce affatto unıı
pıova relativa ai danni recati da terzi nell'ambito della responsabilită per custodia. Siaıno pt-ı`l`ino convinti che qui Gaio metta appunto in contrapposizione questo tipo speciale dl ıı-spoıısabilitâ con la responsabilită per custodia, che - in mancanza della salvum jiıre rm-vptio (65) - non si estende al damnum ab alio datum. (66) É molto caratterlstlco ll latıo che Ulpiano, anche in connessione con la responsabilitã per receptum, rltenga ııect-ssario sottolineare che ,,. . . et factum non solum nautarum praestare debere, sed ct m'r'tOmm "(D. 4, 9, 1, 8 - Ulp. XIV ad edictum).
5.) Per quanto riguarda, infıne, la ratio legis, non possiamo accettare l`oplnIorıe relativa all`esclusione „incomprensibile” della responsabilită per damnum ab alio datum ııı contrapposizione a quella per furmm. (67) Ci si puö richiamare, da una parte, al fatto
rlıe per mezzo della custodia il furto puõ essere prevenuto meglio del danneggiamento toll) e, dall`altra, ë forse piû importante il punto di vista pratico che motiva altrlnıeııtl aııt-Iıe la responsabilită per custodia stessa: il proprietario dal cui controllo la cosa E usclta. Illl
|§_]
puõ conoscere meno le circostanze della custodia e quindi quelle del danneggiamento. Se la cosa si perde, cioê e rubata oppure va smarrita, ne risponderă - per prevenire il cd. Beweisnotstand (69) - il custodiens, d'altra parte la vis maior che puõ essere verificata molto piı`ı facilmente costituisce una causa exculpativa. Anche il damnum iniuria datum ë oggetto di verifica, o alrneno lo ê meglio del furto o della perdita (perché la cosa - almeno come residuum - esiste) ed appunto questa circostanza puõ spiegare perché esso non involge necessariamente la responsabilită del custodiens. (70) Il problema ë troppo complicato per potere assumere un atteggiamento che risponda ad esigenze scientifiche in base alle sole spiegazioni sopraccennate, ma anche cosi appare come l`estensione della responsabilită per custodia al danneggiamento commesso da terzi non fosse affatto ovvia nel diritto romano. La responsabilită per fatto altrui del custodiens, per conseguenza, non ê un derivato dalla regola principale, ma un tema degno di ricerca. (71) In relazione a tutti e tre i gruppi di casi occorre chiarire un problema preliminare avente grande irnportanza teorica. Con riferimento alla dogmatica moderna abbiamo esposto che A risponde non solarnente per un comportamento che costituisce irıadempimento contrattuale della persona irnpiegata nell'adempimento (C, of punto 3. del nostro schema), ma, come regola generale, anche per i suoi delitti debba assumere la responsabilită in base al contratto (cf punto 4.). Per tali delitti di C che non siano in
connessione con il rapporto contrattuale fra A e B (primariamente per i crirnini ricadenti nella sfera del diritto penale) A non risponderã neanche extracontrattualmente se non in base alle disposiziorıi speciali della legge (per esempio in caso di responsabilită dell`albergatore). I danneggiamenti che non oltrepassano l”ambito del contratto non appartengono quindi alla sfera del concetto del delitto civile. ll problema si presenta in tutt°altro modo nel diritto romano. Come ë ben noto (sebbene spesso non venga preso in considerazione), mentre nei diritti moderni ogni patto puô far nascere un contratto ed ogni danneggiamento un delitto civile, cioê rispettivamente un`obbligazione contrattuale o da delitto, nel diritto romano Pobligatio puõ scaturire soltanto da fattispecie precisamente defınite. La stessa concezione rigidissima
caratterizzö originariamente il giudizio dell'inadempimento contrattuale ed il danneggiamento da esso provocato. A ciö si aggiunge la peculiarită del diritto romano giiı menzioııata_ per cui dal delictum nasce solamente un`actio poenalis, mentre un risarcimento dei daııııi ııoıı puo essere richiesto neanche in base al furto ed al danneggiamento. Si puõ
perliııo aggiungere a quanto detto che il risarcimento dei danni in base al contratto diveııııe possihile soltanto progressivarnente. (72) lisaminando, dunque, nel diritto romano la responsabilită per il comportamento di uıı terzo che provoca un inadempimento contrattuale o un delitto, si devono chiarire contrariamente alla problematica della dogmatica moderna - le seguenti questioni: I. se il comportamento concreto si adegui alla fattispecie dell'inadempimento di un mntractus oppure a quella di un delictum,`
2. se il comportamento illecito faccia nascere un`obbligazione contrattuale o da delitto; IS4
(18)
3. in quale misura risponderă la persona responsabile ed in quale Il danııegglatore? Qui vorremmo occuparci soltanto della questione n. 2. Anche nel campo del giudizio del comportamento lesivo dell`interesse contrattuale
si rivela il carattere controverso del diritto romano. Ci sembra, perciö, opportuno l`are astrazione dalla problematica della responsabilită per fatto altrui ed analizzare generalınente la questione, nel rapporto bipolare del creditore e del debitore. Il comportamento del debitore, contrario ai termini di un contratto, pub conslstere dal punto di vista oggettivo nel fare o nell`omettere. La distinzione fra l`inadempimento contrattuale e il delitto si affaccia generalmente soltanto nell'ambito dei comportameatl rıttivi, perchč quelli passivi possono - almeno originariamente - servire soltanto coıne base delfinadempimento contrattuale. (73) La condotta attiva del debitore contraria ai termini di un contratto puõ essere, dal punto di vista soggettivo, dolosa o negligente. Anche qui ë da constatare che la distinzione l`ra l`inadempimento contrattuale e il delitto si presenta generalmente soltanto nell`amblto dei comportarnenti dolosi, perchč quelli negligenti possono servire, di regola, solamente
come base di un inadempirnento contrattuale. (74) Neanche il damnum iniuria datmn č problematico perché, come ê ben noto, ,,in lege Aquilia et levissima culpa venit". (I). 9, 2, -14, pr. - Ulp. XLII ad Sabinum) quindi il grado della negligenza ha relievo soltanto nell`:ımbito dell'inadempimento contrattuale. Per quanto concerne l'effetto del comportamento attivo contrario ai termini dl un
contratto, esso corrisponde teoricaınente, il piû delle volte, anche alla fattispecie dl ıııı delitto (generalmente a quella del damnum iniuria datum o del furtum usus). Questo
elcınento delittuoso I . puô essere assorbito dall`inadempirnento contrattuale; 2. puö costituire un delitto indipendente accanto all'inadempimento contrattuale, vzıle a dire come obligatio alternatíva oppure cumulativarnente; 3. puõ eccezionalmente assorbire l`inadempimento contrattuale. (75) Sarebbe una soluzione logica, se i danneggiamenti lievemente negligenti fossero :ıssorbiti dalfinadempimento contrattuale, i comportamenti gravemente negligenti e lieveıııente dolosi determinassero parimenti la responsabilitã contrattuale e da delitto, ıneııtrc i delitti gravissirni compoıtassero esclusivamente una responsabilitâ da delitto. Le tracce di tutte queste costruzioni possono essere rinvenute nelle fonti, ıııa nella controversa casistica delle decisioni non puõ essere individuato il pro lo di un sisterna ııııitario.
Una tesi piü o meno generale si incontra in un frammento di Gaio: „Sive au tem pignus sive comrnodata res sive deposita deterior ab eo qui acceperit facta sit, nem solurn istae sunt actiones, de quibus loquirnur, verum etiam legis Aquiliae: sed si qua earum artum juerit, aliae tolluntur. 'ˇ (D. I3. 6, IB, I Gaius IX ad edictum provinciale)
Se il creditore pignoratizio, il comrnodatario od il depositario deteriora la cosa riccvula. risponde non soltanto in base al contratto, nıa anclıe in base alla lex Aquilia. ScIWI
ISS
condo il testo, perö, l'obbligazione ê in questi casi alternatíva e non cumulativa.
Il frammento ê ritenuto interpolato da numerosi autori. (76) Secondo l`opinione molto convincente di Liibtow, Gaio originariamente si riferiva solo al concorso delI`actiO commodati con l'actio legis Aquiliae e riconosceva senza dubbio la possibilitã del cumulo.
(77) La generalizzazione e modificazione della tesi gaiana sembra, per conseguenza, il risultato di un”interpolazio ne postclassica o giustinianea. (78) Gaio non informa se anche in altri casi di responsabilitã per custodia si possa intentare l`actio legis Aquiliae. La stesura troppo generale ed astratta (deterior ab eo _ . . facta) non lascia trasparire il carattere del comportamento danneggiante. lnfine, non ë sorprendente che la tesi gaiana, come dimostreremo, non sempre si rifletta nella concrete decisioni delle fonti. A) Concorso della responsabilitâ contrattuale ed ex delicto nei casi di comportamento negligente della parte che usa una cosa „Qui domum habebat, aream iniunctam ei domui vicino proxirno locaverat: is vicinus cum aedi caret in suo, terram in eam aream amplius quam fundarnenta caementicia locatoris erant congessit, et ea terra adsiduis pluviis inundata, ita parieti eius qui locaverat umore praestituto madefacto, aedificia corruerunt. Labeo ex locato tantummodo actionem esse ait, quia non ipsa congestio, sed umor ex ea congestione postea damno ıerit, damni au tem iniuriae actio ob ea ipsa sit, per quae, non extrinsecus alia causa oblata, damno quis adfectus est: hoc probo. " (Iav. IX ex posterioribus Labeo nis)
Il conduttore, nel corso dei lavori di costruzione, ammassö nel fondo preso in locazione terra in grande quantitã iınmediatamente a fianco dell'edificio del locatore. (79) Inumiditosi per le piogge incessanti l'ammasso lesioni la casa del locatore. (80) Sebbene non fosse la cosa presa in affitto a patire un danno, tuttavia non era possibile intentare che l”acti0 locati, perchê di damnum iniuria datum si poteva trattare sol-
tanto nel caso di un danneggiaınento irnmediato, per lo meno nell secolo d. C., al tempo di Labeone e Giavoleno. (Non si sa quale azione avrebbero proposto i due giureconsulti se non fosse esistito un rapporto contrattuale fra i vicini!) La decisione ë, senz"altro, molto signifıcativa ed interessante anche da un punto di
vista moderno. Forse per necessitã dovute ad una lacuna della legge, ma comunque in modo progressivo, la responsabilită contrattuale venne estesa ad un caso che al giorno d`oggi sembrerebbe piuttosto di responsabilită extracontrattuale. La locatio conductio come unbbligatio bonae fıdei rese possibile un°ampia confıgurazione della lesione dell`interesse contrattuale. (81) Tuttavia, non siamo convinti che anche il conduttore potesse beneficiare di una tale interpretazione estensiva. (82) Per quanto concerne, inline, il concorso della responsabilită contrattuale e quella da delitto, non vi ê dubbio che Labeone e Giavoleno - secondo la tesi posteriore di Gaio ~ avrebbero riconosciuto anche l'actio legis Aquiliae se si fosse trattato di danneggiamento diretto. Niente sappiarno, perõ, in base al testo, del cumulo in tale caso.
Se l`iıııprenditore It-omluvtor operis) danneggia colposamente la cosa presa iıı consegna, il concorso deIl`actio locati con l`actio legisAquilae senıbra naturale. Ijppure lllplarıo in un passo (D. I9, 2, 13, 5 - Ulp. XXXII ad edictum) non menziona l`ar`tio lı-gis Aquiliae. In un altro frammento (D. 9, 2,27, 29 - Ulp. XVIII ad edictunı) lo stesso parla della responsabilită da delitto (,,si quidem imperitia jregit, damni iniuria tenebitur"). ma
questa tesi é subito completata e praticamente modificata - non badando al cd. lsolierungsprinzip attribuito ai giureconsulti romani - dă un`informazione irıteressante anche
da un punto di vista sociale: „et ıideo plerumque artifices convenire solent, cum eiusmodi materiae dantur, non perk-ulo .wo se facere, quae res ex locato tollit actionem et Aquiliae. ˇ' (loco cit.)
Gli artifices, dunque, intraprendono i lavori delicati di solito a rischio del coıııııılttente per evitare le conseguenze contrattuali e ex delicto di un eventuale danno. (83) Per conseguenza, possiamo concludere che, escludendo la responsabilită contrattuale, l`imprenditore sară difeso anche dall°actio legis Aquiliae. In tali casi la responsabillta da delitto diventa dipendente da quella contrattuale. Non si sa se questa regola valgıı
aııche nel giudizio sull`errore professionale del medico. (84) Se il danno puõ essere fatto risalire alla lesione di una concreta statuizione del contratto (usando un tennine tecnico del diritto penale moderno: alla luxuria) per esempio, il conduttore aveva caricato le mule piû gravemente del peso massirno coııveııııto
e perciö le bestie hanno subito un danno (85) - appare di nuovo il concorso dell`ai~tio lorati con l`actio legis Aquiliae (D. 19, 2, 30, 2 - Alf. III digestorum a Paulo epit.), (8o) aııche se non ë expressis verbis menzionato. (87) B) Concorso della responsabilită contrattuale e da delitto nei casi di comportamento doloso della parte che usa una cosa Contrariamente ai casi soprammenzionati, non manca il riferimento alle azioni peııali nelle ipotesi in cui il debitore abbia dolosamente danneggiato la cosa ricevuta. (88) (`ome abbiamo giă riferito, la possibilită del cumulo dell'actio furtie delle azioni contrattuali non ê discutibile neanche nel diritto postclassico-giustinianeo, mentre non vi e una r-ommunis opinio doctorum unitaria sul concorso delle azioni contrattuali con l`ar-tio lcgis Aquiliae.
É molto interessante, dal punto di vista del concorso delle azioni contrattuali e da delitto, un celebre caso, trattato sia nella sedes materiae dell'actio legis Aquiliae che In quella della locatio conductio. Secondo la fattispecie, un maestro calzolaio, nel castigare il suo apprendista, lo colpisce tanto forte con la forma che uno degli occhi del ragazzo cade. (89) In D. 9, 2, S-6 si legge la seguente argomentazione: „dicit igitur lulianus iniuriarum quidem actionem non competere, quia non faciendae lniurlar causa percusserit. sed rnonendi et docendi causa: an ex locato, dubitat, quia levls durntaxat (_-astigatio concessa est docenti: sed lege Aquilia posse agí non duhito: (Ulp. XVIII ad edlcluın) pracreptoris enim nimia saevitia culpae adsienafur. ˇ' (Paul. XXII ad edictum)
lıı)
157
(Íonsiderando questo passo spregiudicatanıente, norı si puö concludere altrimeııti
che Ulpiano ~- seguendo l'opinione di Giuliano « dubita di poter intentare un`azione contrattuale in quanto il gravissimo comportamento del maestro oltrepassa i linıiti della responsabilitã contrattuale: in questo caso, cioč la responsabilită contrattuale viene assorbita da quella da delitto. (90) Questa interpretazione, perö, non ê generalmente condivisa dalla letteratura specifica. Gli autori di avviso contrario, tralasciando questo passo, presta-
no attenzione esclusivamente aIl'altro frammento ulpianeo in D. 19, 2, 13, 4 che riconosce la possibilită di intentare l'actio locati: (91) . . ex locato esse actionem patri eius: quam vis enim rnagistris levis castigatio concessa sit. tamen hunc modum non tenuisse: sed et de Aquilia supra diximus. " (Ulp. XXXII ad edictum)
É una circostanza assai rilevante il fatto che entrambe le soluzioni, del tutto contrarie, si fondano sulla stessa motivazione: sull'oltrepassare i limiti consentiti della disciplina. Ulpiano si riferisce a Giuliano in entrambi i frammenti, cosicché non solamente le sue due enunciazioni si contraddicono, ma neanche l'opinione di Giuliano ê chiara. Le geminatae non derivano dallo stesso libro di Ulpiano, e quindi la relativa brevită del frammento in D. 19, 2 non prova in sé un'interpolazione.
Problemi molto complicati hanno qualche volta una soluzione semplicissima e questo vale, forse, anche per la nostra contraddizione che semb ra quasi un mistero impenetrabile.
Né a Giuliano, né ad Ulpiano si puö attribuire una tal contradictio in adiecto. Si tratta, piuttosto, di un piccolo errore di un copista ignoto che, trascrivendo l'espressione ex locato esse actionem in D. 19, 2, dimenticö di riportare prirna la congiunzione an. La frase ricevette cosi un senso interarnente contrario, diventando da dubbio una vera e propria affermazione. L'aı`gomento principale di questa congettura ë costituito dall'osservazione di Ulpiano: „sed lege Aquilia posse agi non dubito " che esprime a contrario un giudizio dubbioso sull`a(`tio lor-ati. Anche il Lenel sembra aver trovato piü autentico il passo in D. 9, 2. (92) ( 'J ( 'ont-orso della rcsponsabilitâ con trattuale e da delitto nei casi di colpa della parte ı-lıı' f-fııisqeiıa una cosa Se il debitore subiva un danno per colpa del creditore che gli consegnava una cosa, sı poteva esigere originariamente il risarcimento soltanto in base al contratto. Tale dis-
ciplina e ınolto iniqua. Se, per esempio, il commodatario usa la cosa diversamente dalle statni/.ioni contrattuali, risponde anche perfurtum usus, mentre il commodato che ,,ruba"
la pı`opria cosa al commodatario e poi la richiede in mala fede, non risponde che per inadeınpiıııento contrattuale, non trattandosi di furtum possessionis per mancanza della i`iı'ilis pos`sessio del coınnıodatario (D. 13, 6, 2.1 , pr. ~ Afr. VIII quaestionum). Se il comıııodante coscientemente dă in commodato una cosa difettosa o viziata ed il comrrıodaIS8
(22)
tario che non ııe ha ııotizia patisce un danno per questa circostanza, si puo intentare un`azione esclusivaıneııte in base al contratto, perché senza la causalită diretta non sl tratta di damnum iniuria datum, mentre l'acti0 de dolo potrebbe essere esperita solanıeııte in mancanza di un'altra possibilită, essendo un'azione sussidiaria (D. 13,6, I7, 3 Paul. XXIX ad edictum, D. 13,6, 18, pr. - 3 - Gaius IX ad edictum provinciale).
In alcuni casi, tuttavia, appare la responsabilită da delitto del commodante clıe ha agito dolosamente, anche se sotto forma di azione nossale. Per il furto dello sclıiavo dato
in commodato risponde il commodante in via nossale ed eventualmente anche in base al contratto (D. 13, 6, 22 - Paul. XXII ad edictum). Anche nell'ambito della locatio conductio va constatato che l'opinione tradizionale rendeva responsabile il locatore solamente in base al contratto, se, per esempio, il conduttore aveva subito danno per aver ricevuto uno schiavo mulattiere incapace (impvrimsl.
(`itando questa opinione di Mela Ulpiano, perö, aggiunge che ,,mihi autem videtur ct vo casu, quo ex locato actio est, competere etiam Aquiliae. " (D. 9, 2, 27, 34 - Ulp. XVIII ad edictum) (93) É notevole, infine, un passo di Paolo che tratta il caso in cui lo schiavo del locatore
abbia commesso un furto. Il franımento sembra giustificare l'ipotesi sopraccennata coııcernente l'assorbimento della responsabilita contrattuale da parte di quella da delitto in presenza di certi tipi di comportamento: „Si hominem tibi Iocavero, ut habeas in taberna, et is furtum fecerit, dubitari potest, utrum rr conducto actio sufficiat. quasi longe sit a bona fide actum, ut quid patiaris detrimenti per ram rem quam conduxisti. an adhuc dicendum sit extra causam conductionis esse furti crimı-rı rt in propriam persecutionem cadere hoc delictum: quod magis est. ˇ' (D. 19. 2, 45, I Paul. XXII ad edictum) (94)
In base a quanto giă detto, possono essere tratte con relativa certezza le seguenti conseguenze. La concezione tradizionale romana separava rigidamente l'inadempimento contrattuale dal delitto. Con questo non si vuol dire che i Romani avessero riguardato e
giudicato l'inadempirnento contrattuale in modo assolutamente diverso dal delitto. É anzi probabile l'opposto: come scrive il Marton, „Aux yeux du créancier, Ie débiteur délaillant n`est qu'un fourbe, pouvant être considéré prima facie et traité ă l'égal d'un homme qui a pe rpétré un attentat contre le patrimoirıe d'autrui. C'est la maniëre de voir non seuleıneııl de I'homme primitif des temps ancients _ . . , mais aussi celle de I'homme priıııitil d`aujourd'hui, touché sérieusement dans ses intčrëts par la défaillance de son débiteur." (95) Anche con riguardo a ciõ sembra molto probabile che la responsabilită contrattuale tragga origine appunto dalla responsabilitã per i delitti, cioë per gli atti illeciti, (96) cosi come anche la concezione, che considera il contratto fonte giuridica, puõ essere fatta risalire all'antichită. (97) Piuttosto possiamo ammettere che I'ambito dell'obbligazione contrattuale fu origlnariarnente interpretato in modo molto stretto e le fattispecie al di fuori di questa sfera l`urono al massimo giudicate soltanto come delitto. In altri casi i delitti che costituiscoııo ııello stesso tempo anche inadempirnento del contratto furono esclusivamente giudicati in base alla responsabilită contrattuale. (98) La responsabilită contrattuale e da delitto coııı-
(3-U
159
paioııo, tuttavia, l'una accanto all'altra gia nel diritto preclassico (AlI`eno). Lo sviluppo
puö essere indicato nel seguente schema: Ijsclusivamente
Eecêgılã generale
ll
ÜÍÍBÍW' rıamente
CONCQRSO D! GRADO
Originarıamcnte
l
lgclugjvamenu;
tısnisiiieiis .
D.9,2,s,3 l D.ı3.õ,22 . D.9.2.27.29 “D 19.2.30.2 ıD.9.2.27.34 ID-l3,6.21,pL -mp
.
~mm.
-mp
l
D.ı9,2,4s,1, z Paul
l D 47;7z9 ` -(RH“S .
. C ° u.12,7,9 __ U1 _ P
3
-AW
~
ll). l3.6.18„l.
-ozau c0a,ı2,7.7 D 9 LHP2 7,8 .
.
.
~IHDy D.19,2.43 l
Š
~Wn
"AH |_)_19,2,57
_|,„ D 13,6,l8, ~. ,pr.,3--(ıaıus D.13.õ.17,3 _P,„L
~ Raul
Lo schema che indica frammenti in cui il concorso compare expressis verbis, potrebbe essere completato con numerosi altri pure rilevanti come quelli di Gaio, Paolo ed Ulpiano concernenti il concorso dell'actio commodati con 1'actio furti ecc. Come abbiamo giă notato, vi sono numerosi passi in cui il giureconsulto non menziona che l'azione irnportante dal punto di vista del suo oggetto, ma questa circostanza in sé non esclude naturalmente la possibilită del concorso. Per quanto concerne lo sviluppo storico della soluzione del concorso, non ê molto facile riconoscere dei principi generali. Cercando la soluzione originaria non si puõ partire dalle enunciazioni inıplicite dei giureconsulti perchč essi, considerando le alternative, non
tennero conto della storicită. (99) Come abbiamo accennato, la parte lesa che consegna uııa cosa gode di un trattamento molto piû favorevole che non il suo partner. Questo fe-
nonıeııo, tuttavia, non spiega l'essenza del problema. l.a sostanza dello sviluppo del concorso della responsabilită contrattuale e di quella da delitto puo essere vista come conseguenza di un'altra tendenza storica generale dello svilııppo del diritto romano, vale a dire della scomparsa graduale del rigido ed arcaico ius
r-ivile. Si puo dimostrare un processo in due sensi: in certi casi accanto all'originaria ı`esponsabilită contrattuale si rende possibile intentare anche azioni penali, inrıanzitutto peı' ıııezzo delle actiones legis Aquiliae in factum, in altri casi accanto alla vecchia responsalıilitiı da delitto compare gradatamente anche la responsabilită in base al contratto.
Sembra quasi sicnro che nel diritto classico l'opinione predorninante riconobbe nei casi di delitti conırnessi in un rapporto contrattuale la responsabilită sia in base al contratto che al delitto. I casi di divergenza devono essere considerati eccezioni od atavismi. (100) In relazione al cumulo abbiamo giă accennato alle diverse opinioni. Qui vorremmo soltaııto sottolineare il fatto che, se l'esclusione del cumulo fosse state naturale nel diritto classico, non si troverebbero cosi tanti riferirnenti relativi che possono per altro sospetti di interpolazione.Tuttavia non si puõ negare il fatto che nel diritto postclassico-giustinianeo I60
(24)
diventaııo predoıniııaııti le cd. fnviom-s mixtae, anche se sembra un esagerazione il paıleıe clıc coıısidera |'actio legis Aquilae di qucst`etă un`azione reipersecutoria. (IUI) Tornando ora al nostro argoıııento vero e proprio, vale a dire alla respoıısahililıl per fatto altrui, possiamo constatare che il concorso appare in sostanza solameııte ııei casi appartenenti al punto 2.) del nostro schema. Il comportarnento della persoııa impiegata ııell'adempimento irıvolve generalrnente soltanto la responsabilită contrattuale, ıııeıılıe per il delitto dei propri lavoratori si risponde esclusivamente in base al receptum nrmm rum cauponum stabulariorum ed alle actiones in factum adversus nautas caupones stnlm larios.
2. Alcuni casi di responsabilită del custodiens per fatto altrui In base alle spiegazioni del capitolo precedente esarrıiniaıno adesso alcuni casi in cnı
il custodiens risponde per danno in seguito al suo rapporto giuridicamente rilevante con il danneggiatore, non comprendendo persone impiegate nell'adempimento. Questo rapporto
giuridico che costituisce il fondamento dogmatico della responsabilită del custodiens, pm) assumere molte e varie forme: esso puö basarsi sul rapporto gerarchico o su quello di pari
grado, pub essere lucrativo od oneroso e puô essere lecito od illecito. Anche la responsalıilitâ per custodia - considerando il sistema del diritto classico rivelato da Seckel puo essere fondata su numerosi e diversi rapporti giuridici. Nel quadro della presente analisi
concentriamo l'attenzione su due casi tipici ed irnportanti della responsabilită per f-usto dia: il commodatum e la locatio conductio.
Benché il commodatum sia un negozio di favore, il commodatario non e soltanto responsabile per custodia, ma gli viene anche vietato rigorosamente l'uso della cosa contrario al contratto. (102) Come scrive Gaio: „Et si quis utendam rem acceperit eamque in alium usum transtulerit,
ırtiobligatur. _ . " (Gai lnst. III. 196). La responsabilitñ
e nello stesso tempo - secondo la fattispecie del furto - assolutamente soggettiva: . . si i-xistimavit se non invito domino id facere, furti non tenetur. " (D. 47, 2, 77, pr. Poıııp. XXXVIII ad Quintum)
Queste regole possono divenire rilevanti nell'ambito della responsabilitiı per Iatto altrui quando il conunodatario consegna illecitaınente la cosa commodata ad altri. lıı questo caso egli risponde in base al furtum usus, cioč ex delicto; ,,Eum, qui quod utendnm accepit ipse alii commodaverit, furtiobligariresponsum est. 'ˇ (D. 47, 2, 55, I
(iaius XIII ad edictum -provinciale). Se il terzo danneggia la cosa commettendo damnum iniuria datum, risponderã verso il proprietario in base al suo delitto, ma anche il conınıo-
datario ne risponderă in base al furtum usus ed inoltre al contratto. In tal modo risulta uıı cumulo cosi delle persone (commodatario+ terzo) come delle azioni (ggzig legi; Aquizimf actio furti + actıb commodati dü'ecta)_ Per conseguenza questo non e un vero e proprio caso di responsabilită per fatto altrui rispondendone il commodatario iıı base al suo coınportaıııento illecito. U5)
Ifıl
„Quod servus tuus rem tibi commodatam subripuerit, furti tecum actio non est, quia tuo pericufo res sit' sed fanmpn ČÜfn„I0dŰÍi. H (D. 47, 2, 54, 2 _ PÜUI.
ad edictum)
Secondo il testo, lo schiavo del commodatario ruba la cosa commodata. Il commodante non pub neppure intentare 1'actio ırti noxalis e puõ pretendere il risarcimento del danno soltanto in base al contratto. Questa strana regola ë fondata sulla speciale concezione romana secondo la quale il proprietario non ha interesse giuridico a che non gli venga nıbata la cosa perchč egli puõ chiedere soddisfazione dal custodiens in base al contratto. (103) L'actıb furti puõ essere intentata in questo caso dal commodatario, ma trattandosi di delitto del suo schiavo, la questione non si presenta neppure. Neanche nei casi di questo genere si tratta propriamente di responsabilitã per fatto altrui, perché il fondamento di questa non ë costituito dal rapporto tra il danneggiatore e la persona responsabile, ma dalla custodia stessa. Spesso accadeva che lo schiavo stesso fosse oggetto del contratto e che egli danneggiasse la cosa: „Si me rogaveris, ut servum tibi cum lance commodarem et servus lancem perdiderit, Cartilius ait periculurn ad te respicere, nam et lancem videri commodatam: quare culpam in eam quoque praestandam. " (D. 13, 6, 5, 13 - Ulp. XXVIII ad edictum)
Lo schiavo dato irı cornmodato perde il vasellarne che ë stato dato con lui in commodato. ll commodatario risponde anche per la culpa concernente la perdita della cosa. Il frammento ê ritenuto interpolato da numerosi irnportanti autori. (104) L'Arangio-Ruiz ritiene che in luogo della parola culpa ci fosse originariarnente custodia e questa interpolazione sia da attribuire all'etă pregiustinianea. Secondo l'Haymann i compilatori fondarono la responsabilită del comrnodatario sulla culpa fittizia. (105) Secondo la nostra opinione, la base della responsabilită nell'etă classica fu veramente costituita dalla custodia, pur trattandosi nel caso concreto di una responsabilită per culpa dello schiavo. A questo fatto si riferisce la menzione della culpa e non ad una culpa fittizia, come suppone l'I-Iaymann. Sia questa espressione interpolato o no (benchê la prima supposizione sembri piiı verosirnile), essa non ha lo scopo di rendere la responsabilitä del commodatario soggettiva, ma accentua piuttosto il fatto che la responsabilită ë nel caso specifico quella per fatto altrui. É rilevante, come spesso le fonti si occupino della responsabilită del conduttore (conductor reı) concernente i danni recati da terzi alla cosa presa in affitto. Questa fatto segnala in sê che, benché il conduttore nelI'etă classica risulti responsabile per custodia, tale responsabilita non veniva in ogni caso estesa al danneggiamento altrui. Eccezionalmente si trova una regola generale in un frarnrnento di Ulpiano in cui si dice: ,, Videamus, an et servorum culpam et quoscumque induxerit praestare conductor debeat? Et quatenus praestat, utrurn ut servos noxae dedat an vero suo nomine teneatur? Et adversus eos quos induxerit utrum praestabit tantum actiones, an quasi ob propriam culpam tertebitur? Mihi ira placet, ut culpam etiam eorurn quos induxit praestet .suo nomine, etsi nihil corrvenit, si taI(ı2
(26)
men culpanı in Induı-endts admltrtt. quod tales habuerit vel suos vel hospites _ _ . " (D. Il). 2, I I. pr. Ulp. XXXII ad edicluııı)
Il passo e da lungo tempo ritenuto interpolato. (I06) Per il momento, tuttavia,
prescindiarno dalla letteratura specifica ed esaminiamo il testo a nostra disposizione, iıı base al quale puõ essere alıneno conosciuto Patteggiamento del diritto giustinianeo. La prima domanda che Ulpiano pone ê se il conduttore risponda per il comportaınento colpevole dei suoi schiavi e degli ospiti condotti con sê e la risposta che ne segue e al`fermativa. La seconda domanda consta di due parti: 1. deve rispondere per gli schiavi
ııossalmente o suo nomine; 2. deve rispondere per gli ospiti condotti con së con la cessioııe delle azioni o quasi in base alla propria culpa? La risposta affemıa la responsahilită suo nomine in entrambi i casi se il conduttore aveva colposamente condotto persone non date. Ecco la culpa in elızgendo. Quindi in mancanza di propria culpa del conduttore egli risponde nossalrnente per il comportamento colposo dei suoi schiavi e per quello degli ospiti con la cessione delle azioni. Sebbene le azioni non siano menzionate dalla fonte, non vi ë dubbio che concorrano I'actio locati e l'actio legis Aquiliae. In relazione al concorso ci richiamiamo alle spiegazioni del capitolo IV/ 1.
É discusso nella letteratura specifica il significato da attribuire a „quoscumque induxerit", vale a dire se si intenda parlare di schiavi oppure di persone libere. (107) Noıı sussiste, invece, alcun dubbio che, secondo il testo ri ettente almeno la concezione giustinianea, la responsabilită del conduttore si estenda anche al comportamento degli
hospites. Per quel che riguarda poi Patteggiamento del diritto classico, ci pare che, senza analizzare altri passi, non sia possibile. tentare di ricostıuire l'originale classico della regola generale conservataci nel frammento D. 19,2, 1l,pr. Numerosi testi nelle fonti si occupano del caso - che probabilrnente accadeva spesso nella Roma antica - in cui l'edificio preso in affitto era bruciato per colpa degli
schiavi del conduttore. ,,Colonus villam hac lege acceperat, ut incorruptam redderet praeter vim et vetustatem: coloni servus villam incendit non fortuito casu. non videri eam vim exceptam respondit nec id pactum esse, ut, si aliquis domesticus eam incendisset, ne praestaret, sed extrariam vim utrosque exclpere voluisse. " (D. 19, 2, 30,4 - Alf. III. digestorum a Paulo epit.)
Il frammento ë ritenuto interpolato da molti autori, ma questo sospetto non pare
assolutamente dinıostrabile, e d'aItra parte, la eventuale modi cazione non puõ essere essenziale. (108) Alfeno si occupa soltanto del problema se I'incendio possa o meııo essere riguardato, nel caso concreto, come vis extraria, per cui il conduttore non risponde-
rebbe, ed il suo responso ê negativo, perchč I'incendio era stato causato dallo schiavo del conduttore. Alfeno tace, invece, sulle azioni penali. Se l'incendio fosse stato il risultato del comportamento doloso dello schiavo, si tratterebbe di crimen (109) o altrimenti di dam-
Ull
tm
num iniuria datum. Entrambi i casi furono probabilmente irrilevanti, il primo perchč Alfeno non si occupa che di diritto privato, il secondo perchê, intentata l'actio legisAquiliae,
il conduttore potrebbe adempiere l'obbligazione con la noxae deditio ed il prezzo dello schiavo difficilrnente coprirebbe il danno derivante dalla distruzione dell'edificio. (110)
Con riguardo alla locatio conductio puõ sembrare prima facie un po' strano perchë il giureconsulto debba richiarnarsi alla statuizione speciale del contratto connessa con la responsabilită. Nella letteratura specifica si trovano diverse spiegazioni. Il Molnár sottolinea il fatto che nell'etă di Alfeno le regole della responsabilită per custodia non si erano ancora cristallizzate interamente e d'altra parte era in vigore l'uso - cosl come avviene anche oggi - di conferrnare la responsabilită con una clausola contrattuale speciale. (1 1 1) Secondo il Frier, invece, la responsabilită per custodia - trattandosi nel caso concreto di un immobile - era in partenza fuori questione (112) e perciö si richiama al fatto che, secondo la concezione arcaica, la responsabilită contrattuale non era estesa al comportamento degli schiavi. (113) Questo parere sembra essere confennato da un frammento di Ulpiano: ,,Sed et si qui servi inquilini insulam excusserint, libro X Urseius refert Sabinum respondisse lege Aquilia servorum nomine dominum noxali iudicio con veniendum: ex locato au tem dominum teneri negat. Proculus autem respondit, cum coloni servi villam exusserint, colonum vel ex locato vel lege Aquilia teneri, ita ut colonus servos posset noxae dedere et si uno iudicio res esset iudicata, altero amplius non agendum. " (Coll. 12, 7, 9 - Ulp. XVIII ad edictum)
„Proculus ait, cum coloni servi villam exussissent, colonum vel ex locato vel legeAquilia teneri, ita ut colonus possit servos noxae dedere, et si uno iudicio res esser iudicata, alrem amplius non agendum. " (D. 9, 2, 27, 11 - Ulp. XVIII ad edictum)
Per Ulpiano il problema della vis extraria nenırneno si presenta interessandosi soltanto di come risponda il conduttore. Cita Sabino secondo cui l'actio locati non competerebbe al locatore il quale non potrebbe intentare che l'actio legis Aquiliae noxalis. (114) Poi viene riferita l'opinione di Proculo - cui anche Ulpiano aderisce - in base alla quale
il locatore potrebbe intentare anche l'actio locati. Secondo il testo, il conduttore ha diritto di adempiere con noxae deditio. A nostro avviso questa possibilită si riferisce soltanto all'actio legis Aquiliae e non all'actio locati. Un carattere nossale infatti lo possono avere solamente Ie azioni penali. (115) Inoltre, se il conduttore avesse il diritto della noxae deditio anche nell'ambito della responsabilită contrattuale, l'opinione di Sabino e quella di Proculo non sarebbero praticamente differenti.
La colpevolezza del conduttore appare soltanto nella frase ,,sed haec. . ."(D. 9, 2, 27, I I). Questo passo ë perõ ritenuto interpolato. (116) Secondo il framrnento D. 19,2, I I, pr., invece, il conduttore risponde suo nomine solamente se si tratta di culpa in eligendo. Anche questa frase ê ritenuta interpolata. La culpa in eligendo chiarirebbe tuttavia la contraddizione del testo ulpianeo in D. 9, 2, 27, ll: lo ius noxae dedendi si realizzerebbe soltanto nel caso di incolpevolezza del conduttore, e a ciõ fa riferimento anche la fonte stessa. I 64
(23)
ln connessione ıı qucslıı ipotesi lıa particolare rilievo un altro frammento di Ulpiano: „Si forte servus, qui idem comluctor est, coloni ad fomacem Obdormisset et villa fuerit exusta, Neratius scribit ex locato conventum praestare debere. si neglegens in eligendis ministeriis ıit. (`eterum si alius ignem subiecerit fornaci, alius neglegentei' custodierit, an tenetur? Namque
qui non custodit, nihil fecit: qui recte ignern subiecit, non peccavit: quemadmodum si haminem rnedicus recte secuerit, sed neglegenter vel ipse vel alius cureverit, Aquilia cessat. Quid ergo est? Et hic pu to ad exemplum Aquiliae dandam actionem tam in eum, qui ad fornacem obdormivit vel neglegenter custodit, quam in medicum qui neglegenter curavit. .. " (Coll. 12,7, 7 Ulp. XVIII ad edictum)
,,Si fornicarius servus coloni ad _torndf`ı'm ol* dormisset et villa ıerit exusta, Neratius srrihit ex locato conventum praestare delıere. si rwglı' gens in eligendis ministeriis ıit: ceterum si ali us ignem subiecerit fomaci, alius neglegentrr custodierit, an tenebitur qui mbiecerit? num qui custodit, nihil fecit, qui recte ignem suhircit, non peccavit: quid ergo est? puto utilem competere actionem tam in eum qui ad Jornacem obdormivit quam in eum qui neglegentvr custodit. _. " (D. 9, 2, 27, 9 - Ulp. XVIII ıııl edictum)
. Lo schiavo che sorvegliava la fornace si ë addormentato ed a causa dello scoppio di una scintilla si ë prodotto un incendio che non ha potuto piı`ı essere spento. (117) Ril`erendosi a Nerazio, Ulpiano stabilisce la responsabilită contrattuale del conduttore nel caso di sua negligenza nello scegliere gli schiavi. Per conseguenza ci si potrebbe attendere che. in mancanza della culpa in eligendo, Ulpiano imposti la questione deil'acti0 legis Aquiliuı' uoxalis. Il testo infatti in seguito tratta dell'azione penale ma - staccandosi interamente dalla prinıa parte della frase sia dal punto di vista grammaticale che da quello logico - - esnınina il problema se, nel caso in cui uno schiavo diverso da quello che aveva fatto il fuocn dovesse sorvegliarlo, si potesse intentare l”acti0 legis Aquiliae tenuto conto della muncanza di causalită diretta. É molto verosimile che fra le parole ceterum e si ci fosse originariamente una parte ıli collegamento (118) che poi scompaıve, forse in conseguenza ad un errore di un amuııuense ancora in etã classica o al principio dell'etă postclassica dato che manca queslıı parte sia nel Digesto che nella Collatio. (119) Indipendentemente da questo ê fuor di dubbio che il frammento stabilisca la responsabilită contrattuale del conduttore nel caso di culpa in eligendo, (120) ed in mancanza di essa solamente la possibilită del1'actı'0 legı`sAquilı2ıe utilis. (121) Non ë meno sorprendente il fatto che come convenuti delfactio legis Aquilıite siano iııdicati gli schiavi, senza menzionare Fazione nossale. Cosi il contesto si stacca ormai assolutamente dalla parte introduttiva che tratta ancora della responsabilită contrattuale del conduttore e soltanto di uno schiavo. (122) Infine possiamo ancora aggiungere che nel testo conservato dalla Collatio anche lo schiavo ê un conduttore, vale a dire verosimilmente il subaf ttuario del colonus. (123) Questa circostanza rende il problema ancora piiı complesso. Pertanto non vi ë dubbio che il testo ulpianeo abbia subito modificazioni significaıive ancora prima della codificazione giustinianea. Perciö si puö dare ragione al Niederıııcyer quando scrive: „diese Stelle ist eine wahre crux ir die Textkritik." (124) (29)
N15
Riassumendo quanto si ë giă detto, non si puo escludere che gia il diritto classico esigesse 1'esistenza della culpa in eligendo per la responsabilită suo nomine del conduttore per danni fatti dai suoi uomini. I frammenti D. 19,2, 30, 4 (Alf.) e rispettivarnente D. 9, 2,27, 11 e Coll. 12, 7, 9 (Ulp.) non confutano, (125) mentre i passi D. 9, 2, 27, 9 e Coll. 12, 7, 7 (Ulp.) confermano la classicită della culpa in eligendo, dichiarata come regola generale in D. 19,2, 11 pr. (Ulp.). Occorre tener conto di una circostanza generalmente trascurata, e cioê che Sabino non giudicava ancora possibile stabilire una responsabilitä contrattuale del conduttore nel caso di delitto commesso da un suo schiavo (126) ed ë molto dubbio se lo sviluppo fosse stato icosi rapido e radicale come ë supposto dagli studiosi che ammettono in questi casi una responsabilită oggettiva, specialrnente se consideriarno il conseıvatorismo della giurisprudenza romarıa. L'atteggiamento dei classici era in ogni caso controverso (127) ed anche perciö - indipendentemente da signi cative modi cazioni dei testi- ë molto difficile rivelarlo. (128) Per quel che riguarda il concorso della responsabilită contrattuale e da delitto, oppure piü da vicino il problema del cumulo delle azioni penali e reipersecutorie, ci richiamiamo anche in questa sede alle spiegazioni del capitolo IV/ 1. É molto discusso nella letteratura un frammento di Alfeno che abbiamo giă citato sotto un altro aspetto: „Qui mulas ed certum pondus oneris locaret, cum maiore onere conduetor eas ruposset, consulebat de actione. respondit vel lege Aquilia vel ex locato recte eum agere, sed lege Aquilia tantum eo agi posse, qui tum mulas agitasset, ex locato etiam si alius eas ruposset, cum conductore recte agi. " (D. 19,2, 30,2 - Alf. III digestorum a Paulo epit.)
Sul concorso di responsabilită contrattuale e da delitto abbiamo giă parlato. In questa sede si presentano due questioni concernenti la responsabilită per fatto altrui: 1. cosa si intende con il termine „alias” il cui senso ë un po' oscuro; 2. che cosa costituisce la base della responsabilită? Alcuni insigni autori sono dell”opinione che alius si riferisca agli „uomini” del condııctor. (129) Accettando questa interpretazione occorre ancora chiarire se quest'uOmo ılel concluttore sia uno schiavo O una persona libera. (130) D'altra parte, comprendendo
l`ra gli ,,alii" anche persone estranee, la responsabilită per fatto altrui passa ad essere oggettiva. (l3l)
Relative alla base dogmatica della responsabilită sono da considerarsi la lesione di una clausola contrattuale, (132) la responsabilitã per custodia (133) ed in ne la culpa in eligendo. (134) Queste costruzioni costituiscono gli stadi di sviluppo della responsabilitã per fatto altrui, ma non ë facile stabilire quale parte concreta esse abbiano rivestito nei vari periodi.
Precedentemente ci siamo occupati della responsabilitã del conduttore per il comportamento di persone da lui dipendenti. Fra le persone che stanno in un rapporto non gerarchico con lui il subaffittuario ë il piû inıportante. Mentre nell'ambitO del commodato la consegna della cosa a terzi viene vietata e costituisce furtum usus, subaffittare la lóó
(30)
stessa ë in mancanza di una clausola contraria -- permesso: „Nemo prohibetur rem quam conduxit fruendam alii locare, si nihil aliud convenit. " (C. 4, 65, 6) Le fonti, invece,
- in modo molto sorprendente z affrontano appena la responsabilită per fatto del suhaffittuario, benchë la sublocazione sia stata un istituto giuridico spesso applicato. (l3S) Si puõ tuttavia stabilire che fra il locatore ed il subaffittuario non si crea un rapporto glutridico: il primo fa valere le proprie pretese anche in seguito contro il suo conduttore (136) Questa circostanza puõ appunto spiegare il fatto che le fonti tacciano. (137)
Similrnente al commodatum, anche nell”ambitO della locatio conductio si verillcıı la consegna illecita della cosa. Secondo un frammento ulpianeo (D. 47, 2, 48, 4 Ulp. XLII ad Sabinum) uno smacchiatore aveva dato in prestito un vestito senza informarc ll proprietario o riceverne l'assenso. La decisione ê interarnente analoga a quella concernente il furtum usus del commodatario, cossicchê ci richiamiamo soltanto alle spiegazioni date piiı sopra.
Terminiamo l'analisi con un caso singolare, ma nello stesso tempo molto caratteristico: ,, Culpqe autem ipsius et illud adnumeratur, si propter inimicitias eius vicinus arbores exciderlt. " (D. 19, 2, 25, 4 - Gaius X ad edictum provinciale)
Il conduttore ê in lite con il suo vicino e questo - evidentemente in base ad antefatti - taglia gli alberi nel fondo preso in locazione. Il Brősz ritiene questa decisione un esempio del trattamento iniquo che opprirneva i conduttori. (138) É fuor di dubbio che il conduttore non sia in condizione di poter scegliere i viclni Inoltre ê assai probabile che Finimicizia tra vicini non fosse stata un fatto strano nemmeno ai tempi dei Romani. Infine non ê sicuro che un atto di forza del vicino sia conseguenza irnmediata della colpa del conduttore. Considerando questi aspetti sarebbe stato piı`ı semplice dedurre la responsabililil dalla custodia. La responsabilită per custodia invece - come ë stato diınostrato nel capitolo precedente - non si estende senz'altro al damnum ab alto datum ed ë ancor plû dubbia tale estensione nel caso di un atto di forza. Nello stesso tempo la motivazione relutiva alla culpa ë giustamente ritenuta interpolata. (139) Cosi si puö dare ragione al Brósz: in questo caso il diritto classico ha esteso l'ambilo della custodia, mentre il diritto postclassico e giustinianeo hanno esteso quello della culpa. In tal modo il conduttore era continuamente oppresso dalle regole inique del diritto romano. (140)
Nonostante il carattere necessariamente lacunoso e rapido delle indagini sopra riferite, possiaıno trarre alcune conclusioni. Inrıanzitutto riteniamo di aver dimostrato, anche a livello speciale, la tesi accennatıı a livello generale secondo cui la responsabilită per custodia non era stata estesa senz`allro ai danni recati da terzi. Ritenianıo, perciö, che l'opinione che considera la responsabllltiı del custodiens per danneggiamento altrui un derivato della responsabilită per custodia, slu un preconcetto passibile di revisione.
(31)
l(ı7
É molto piiı probabile che la base dogmatica della responsabilită del custodiens per fatto altrui giă ne]l`etă classica fosse costituita non solamente dalla responsabilitã oggettiva per custodia, bensi vi svolgesse un ruolo irnportante anche la culpa (culpa fittizia, culpa in eligendo ecc.). Occorre tener conto della circostanza estremarnente significativa che i giureconsulti classici non avevano mai preso le mosse da una dottrina teorica ed astratta della responsabilită, per cui il sistema fondato sulla custodia non escludeva il riconoscimento occasionale delle varie forme di culpa, specialrnente quello della culpa in eligendo. (141) Il fatto che nella codi cazione giustinianea la culpa diventi fondamentale non prova che essa non fosse stata riconosciuta dal diritto classico. Di conseguenza Pesistenza della culpa, specialrnente della culpa in eligendo (142) nell”etă classica non puõ essere categoricamente contestata, benchë sia vero che la sua importarıza di allora non sia esattamente rivelabile a causa delle interpolazioni. Per quel che riguarda la responsabilită per danrıi recati da schiavi si puô constatare che la noxae deditio costituisce soltanto una possibilită eccezionale. Anche in quest'ambito spicca il carattere personale della responsabilită per delictum. La responsabilită da delitto diretta del custodiens vale a dire quando risponde non nossalrnente e non in base al contratto) puo essere fondata esclusivarnente sul comportamento proprio.
3. Responsab ilitâ per fatto delle persone inıpiegate nelfadempimento Bisogna di solito impiegate qualcuno nell`adempimento delle prestazionj di lavoro,
vale a dire nell`ambito della locatio conductio Operarum e, soprattutto, della locatio conductio operis. Qualche volta anche il debitore custodiente si serve dell'assistenza altrui: ed in questo contesto si presenta il problema della distinzione di queste persone da quelle clıc non possono essere qualificate come impiegate nell'adempirnento. Possiamo tuttavia coııstatarc clıc la categoria degli ,,Erfiillungsgehilfen” compare nelle fonti indipendenteıııcıılc da quella delle persone che stanno con il debitore in un altro rapporto. Cosi per
cscıııpio ııella sedes materıkze del commodato: ../lrgentum commodatum si tam idoneo servo meo tradidissem ad te perferendum, ut non dehuerit quis aestimare ıtumm. ut a quibusdam malis hominibus deciperetur, tuum, non meum detrimentum erit, si id mali homines intercepissent. " (D. 13, 6, 20 - Iul. III ad Urseium Feroonn)
L`argenteria data in commodato sarebbe stata riportata dallo schiavo del comrnodatario, ma strada facendo ë divenuta preda di „mali homines". Secondo la fonte, il comınodatario non risponde per il danno se ha impiegato uno schiavo idoneo del quale non si poteva prevedere che si sarebbe fatto ingannare da uomini ,,malvagi”. La responsabilitã, per conseguenza, equivale alla culpa in eligendo. Le contraddizioni del testo latino - prescindendo dall'uso scorretto dei tempi balzano agli occhi. (143) Il vocabolo decipere riferito ad un delitto fraudolento non ë 168
(32)
sotto alcun profilo sinonimo del verbo intercipere che indica un atto di forza. Qulndl ııuıı
ci sorprende che il frammento sia da lungo tempo ritenuto interpolato. Secondo l`lpoleal, del resto molto plausibile, dello Schulz, nel testo originale classico il commodatario ıııııı avrebbe dovuto rispondere solo nel caso in cui la cosa fosse stata preda del latrones. (144) La tesi dello Schulz ë confemıata dal fatto che la responsabilitã per custodia sl estende indubbiamente al furto, mentre Faggressione dei ladri puõ spesso costituire forza maggiore. Di conseguenza il commodatario, secondo le regole del diritto classico, risponde per la persona impiegata nelfadempirnento come se egli stesso avesse compiuto il fatto. (145) La culpa in eligendo appare anche nel seguente frarnmento della sedes materiae del commodato: ,,Si rem inspectori dedi, an similis sit ei cui commodata res est, quaeritur. et si quidem rnru causa dedi, dum volo pretiurn exquirere, dolum rnihi tantum praestabit: si sui, et custodiam: ct ideo ırti habebit actionem. sed et si dum refertur periit, si quidem ego mandaverarn per qurrn rem itteret, periculum meum erit: si vero ipse cui voluit eommisit, aeque culpam mihi praestahit. si sui causa accepit, (D. 13, 6, 10, 1 - Ulp. XXIX ad Sabinum) qui non tam idoneurn huminrm elegerit, ut recte id perferri possit: (D. 13, 6, 11 - Paul. V ad Sabinum) si mei causa, dnlurn tantum. " (D. 13,6, 12, pr. - Ulp. XXIX ad Sabinum)
Si tratta della responsabilita dell'esperto (inspector). La responsabilită dell`inspe<'tor sembra dipendere dal suo interesse: se non ha interesse, risponde soltanto per dolus, lıı caso contrario anche per custodia. Fin qui il testo esprime la concezione classica, perclıč i compilatori verosirnilrnente dimenticarono di interpolare la custodia. Nella secoııdu parte del fraınmento compare la responsabilită per fatto altrui. La fonna verbale passiva (refertur) denota il fatto che la cosa era riportata da persona diversa dalle parti. La regola principale sembra conformarsi anche in questo caso, al principio dell`interesse: l`espcrlu che non ha interesse risponde soltanto per dolus. Se, invece, ha interesse anche lui, sl distinguono il caso in cui Yinviato del comrnittente era mandato per prendere la cosa ed il caso in cui lo schiavo dell'inspector l'aveva riportata. Nel priıno caso il rischio E del committente, nel secondo invece ë Pinspector a rispondere. Questa responsabilităë teoricamente quella per la culpa e, secondo l”inseı`zione di Paolo, questa culpa signi cherebbc culpa in eligendo. Anche questo frammento 'ê da lungo tempo ritenuto interpolato e non senza ragionc. (146) L`inspector interessato era responsabile nel diritto classico anche per custodia. Questa regola ë dimostrata anche dalla priına parte del testo e vi contrasta il riferimento alla culpa. Anche la culpa in eligendo stona in un testo che si occupa dei problemi della ripartizione del rischio in base all'interesse. Quindi i cenni alla culpa ed alla culpa in eligendo devono essere ritenuti interpolazioni. (147) Sebbene Peconomia di Roma antica fosse in sostanza fondata sul lavoro degli schiavi, questo non significa che la persona impiegata nell'adempimento fosse stulıı sempre, o il piiı delle volte, uno schiavo. (148) Anche le fonti del diritto romano attestaııo l`opposto. Di conseguenza la responsabilită per le persone impiegate nell`adempimenlo non puo essere identificata con quella per gli schiavi. Non si puõ, tuttavia, negare che la posizione sociale del locator operarum non differiva diaıııetralmcnte da quella dello (nl
llıll
schiavo che svolgeva un lavoro similare. (149) Come abbiamo giã osservato, l'impiego di una persona nell`adempimento si trova
tipicamente nell'ambito dei rapporti di lavoro. Nel caso della locatio conductio operarum cosl il locatore come il conduttore possono impiegate un assistente, perché non solamente il datore di lavoro..(conductor operarum) puö impiegate il salariato nelfadempimento, di cui lui ë il debitore, bensi anche il salariato (locator operamm) puõ - per lo meno teoricamente - impiegate qualcuno per compiere una parte del suo lavoro. Occorre perfino osservare che anche il datore di lavoro stesso puö essere una persona impiegata nell'adempimento in relazione ad un altro rapporto. D'altra parte nel caso della locatio conductio operis si pensa generalmente soltanto al1'assistente del conductor, ma anche lui puö essere a sua volta subaccollatario. Anche qui possiamo ricordare che perfino il committente puô essere irnpiegato in relazione ad un altro rapporto. I rapporti di lavoro sono distinti dai contratti di altro genere dalla circostanza che il loro adempirnento esige generalmente piû o meno maestria, conoscenza speciale, come ê espresso da un frammento di Ulpiano: ,,In ter artifices longa differen tia est et ingenii et naturae et doctrinae et institu tionis. ideo si navem a se fabricandam quis promiserit vel insulam aedificandam fossam ve faciendam et hoc specialiter actum est, ut suis operis id perficiat, fideiussor ipse aedificans vel fossam fodiens non consentiente stipulatore non liberabit reum. ˇ' (D. 46, 3, 31 - Ulp. VII disputationum)
ll frammento - ritenuto peraltro parzialrnente interpolato (150) - lascia credere che certi lavori dovevano essere compiuti personalmente, cioë dal debitore stesso. Per quel che riguarda Pespressione „et hoc specialiter actum est”, ë verosimile che si fosse trattato originariamente di un accidentale negotii divenuto in certi casi naturale negotii. Possiamo a contrario concludere che la sostituzione era generalmente permessa. (151) Nello stesso tempo ë ovvio che, anche in caso di un lavoro complicato, puö essere impiegato ne1l°adempimento un assistente per fargli compiere semplici lavori parziali. Nella sua De agri culture Catone ci informa di un contratto speciale applicato nei lavori agricoli di stagione. Le parti di questo contratto sono il proprietario fondiario e l`imprenditOre (redemptor, politor, parttiırius) che si obbliga a mettere al lavoro un certo nunıero di lavoratori. I lavoratori sono persone libere ed operano in una speciale organi-
zzazione sotto la guida dell”imprenditore. (152) Il proprietario fondiario sta in rapporto giuridico solamente con l'impreditore e fra loro esiste una locatio conductio operis, se possiamo usare questo tennine in riferimento all'etă preclassica, quando Catone viveva. La paga la riceve Pimprenditore posticipatamente in un`unica soluzione. Per quel che riguarda la responsabilită dell'imprenditore per i danni recati dai suoi lavoratori, si tratta propriamente di un`Erfolgshaftung, secondo la quale Pimprenditore deve risarcirli indipendentemente dalla propria colpa. ll modo del risarcimento era costituito dalla deduzione dal compenso imprenditoriale (Cato 144, 2-3; 145, 2). Il riferimento all'obbligazione di mettere al lavoro uomini idonei non puô ancora essere considerato nemmeno un gerıne della culpa in eligendo (145, 1). Per conseguenza la responsabilită per fatto altrui in questo caso ë semplicemente un epifenomeno de1l'Erfolgshaftung delFimprenditore. 170
(34)
Questa responsabilită assolutamente oggettiva documenta che la culpa svolgevıı ıııı nıolo del tutto secondario nell`ambito dei rapporti contrattuali nella prinıa metll dell'elı`ı
preclassica, (153) d`altra parta essa spiega perché la responsabilită da delitto dei lavoratori sia irrilevante per i proprietari fondiari cui Catone ha dedicato quest'opera. Avveniva di impiegate lavoratori liberi non soltanto nei lavori agricoli, ma anclıe lıı
quelli di costruzione: „Item qui insulam fieri spopondit, non utique conquisitis undique fabris et plurirnis operis adlıibitis festinare debet nec rursus utroque aut altero contentus esse, sed modus adhibendus est secundum rationem diligentis aedificatoris et temporum locorumque. ˇ' (D. 45, 1, 137. 3 Vcıı. 1 stipulationum)
L'imprenditore di costruzione non deve impiegare gli operai con precipitazionc, né, d`altra parte, deve contentarsi di uno O due lavoratori, bensi deve procedere con accurıılezza secondo le circostanze concrete. Scegliere gli operai diligentemente ë un obbllgo dell`imprenditore fondato sulla bona firies. Quindi il framrnento puö giă essere conslderıııo uno dei germi della dottrina della culpa in eligendo. (154) Nelle fonti si trovarıo numerosi passi che si occupano della responsabilitll per 1`allo di un assistente del conductor Operis. Come risulta chiaro da un franunento di Marcello (1). 19, 2, 48, pr. - Marc. VIH digestorum), l`imprenditore puô impiegare non soltanto uıı locator operarum, ma anche un subaccollatario. Tuttavia anche in questo caso ë solanıeıııc lui a stare in rapporto giuridico con il committente. (155) L'imperitia, come base della responsabilitã, puo signi care anche imperizia dellassistente dell'imprenditore ed anche in questi casi ne risponde immediatamcııtc l`iınprenditore. (156) ll passo piû importante della responsabilită per fatto delle persone impiegate ııcll`ad empirnento ê, tuttavia, il seguente frammento di Gaio: ,,Qui columnam transportandam conduxit, si ea, dum tollitur aut portatur aut reponitur, jrarta sit, ita id periculum praestat, si qua ipsius eorumque, quorum opera uteretur, culpa af.-cidı'rit.' culpa autem abest, si omnia facta sunt, quae diligentissimus quisque observaturus fuisset. idrnı scilicet intellegemus et si dolia vel tignum transportandum aliquis conduxerit: idernque etiam ad ceteras res transferri potest. ˇ' (D. 19, 2, 25, 7 -- Gaius X ad edictum provinciale)
L`imprenditore impiegava lavoratori liberi (157) per trasportare una colonna. In caso di lesione o rottura della colonna nel corso del trasporto, l'imprenditore ne risponde sv lui ed i suoi uomini sono colpevoli. Gaio estende questa regola anche alle fattispecie simili.
Questo passo ë ritenuto interpolato ormai da molti secoli. Giă nel secolo sedicesimo xi emendava il vocabolo eorumque con eorumve, (158) ma questa correzione, che ammetlc la culpa disiunctiva in luogo della culpa coniunctiva, non spiega affatto la mancanza dl ıcsponsabilită per custodia, nč d`altra parte quella della responsabilită diretta ed lndlpen-
ilcııte dell`imprenditOre. (159) Non si ë riuscito a risolvere questo enigma neanche attraverso il metodo interpolazionistico, perfino attraverso la cd. Textstufenforschung. Le tre
H-'H
ıvı
teorie forse piü significative sono sviluppate dal Lusignani,dal1o Schulz c dal Kunkcl. Secondo l'opinione del Lusignani si tratta di un'estensione postclassica della respo nsabilită per culpa (160) Secondo la ricostruzione dello Schulz, invece, Gaio avrebbe originariamente scritto: qui columnam transportandam conduxit, custodiae periculum praestat. (161) Questa risoluzione, che ê fondata sulla teoria seckeliana della responsabilitã per custodia, sembra plausibile, tuttavia viene oppugnata dalla teoria del Kunkel. Secondo questo studioso il frammento D. 19, 2, 25, 7 non avrebbe fatto parte della responsabilitã per custodia perché questa significa una custodia che preserva la cosa da influenze estrinseche, mentre i danni derivanti all'interno del campo d'attivită non sarebbero evitabili per mezzo della
custodia. (162) Di conseguenza il frammento avrebbe originariamente espresso la regola relativa alla sopportazione del rischio. Poichê in casi simili i compilatori inseriscono di solito la costruzione della culpa in eligendo, il Kunkel suppone un°interpOlazione pregiustinianea. (163) ll fraınmento fin da allora continua ad essere discusso. (164) Ci sembra che, in base al testo a nostra disposizione, sia azzardato prendere catego-
ricamente posizione. Tuttavia riteniamo discutibile se sia giusto opporre la responsabilită per custodia alla sopportazione del rischio. In entra:rnbi casi si tratta di una responsabilită oggettiva per i casus minores. Non v”ê dubbio che il conductor, secondo il diritto classico, risponda per custodia. Questa responsabilită si estende prirnariamente al proprio comportamento. Per quel che riguarda il comportamento dei lavoratori, si puö, piuttosto, trattare di sopportazione del rischio. In che rapporto siano l'uno con l”altro per Gaio era irrilevante, un problema meramente teorico. Tuttavia ci sembra molto probabile che il periculum custodiae costituisca un concetto unitario comprendente sia la responsabilită per custodia che la sopportazione del rischio. Anche se la sopportazione del risichio non puõ essere considerata una parte della responsabilită per custodia, forse non siamo troppo lontani dalla verită se ammettiamo che essa sia fondato sulla responsabilită per custodia. Questa tesi a livello speciale puõ essere dedotta anche dalle spiegazioni nei prolegomeni sulla responsabilită per custodia a livello generale: la responsabilită per custodia non si estende a tutti i danni irnmaginabíli e le estensioni occasionali costituiscono spesso casi
di sopportazione del rischio. ln conclusione, possiaıno dire che in base alle fonti ê dimostrabile che il debitore abbia avuto il diritto di impiegare delle persone nell'adempirnento. Anche le esigenze della vita economica rendevano necessario un tipo speciale di contratto concernente forrnalmente l`avvio al lavoro di lavoratori liberi. ll diritto classico giudicava il comportamento della persona impiegata nell`adempi-
mcnto come se il debitore stesso avesse compiuto il fatto: perciö la persona impiegata ııell'adempimento non sta in un rapporto giuridico con il creditore e per il suo comportaınento risponde immediatamente il debitore. Questa responsabilită diretta spiega perché
sia irrilevante - per lo meno dal punto di vista del creditore - la responsabilită per delitto della persona impiegata nell'adempirnento ed anche perché non abbia nessun rilievo nemıııeno lo status libertatis di essa. 172
(39)
Questa regolaıııeıılazioııc, sia in sč che per le conseguenze, corrisponde al prlııclplo
dell`interesse. (165) lıı quanto l`inıpiego di un assistente ë interesse del debitore (oppure appartiene all”ambitO d`interesse di quello), egli risponde per il comportamento di lııll persone. Il debitore che non ha interesse, in conformită alla regola generale, risponde soltanto se l”impiego dell`assistente era illecito (dolus in eligendo). (166) Queste regole sono soltanto quelle del diritto classico, come si ë rivelato tramile unıı ricostruzione sul tessuto delle interpolazioni postclassiche e giustinianee con una probabilită piü o meno grande. I testi disponibili esprimono, il piiı delle volte, la dottrina post-
classica e giustinianea. La costruzione dogmatica fondamentale di questa teoria e costituita dalla culpa in eligendo e dalla culpa fittizia O presunta. Con riguardo a questo fatto
non ha speciale rilievo la questione se occorra o meno l'esistenza della colpa delle parti partecipanti all”adempimento disiunctive o coniunctive perché la colpa dell`assistcnlc
comporta praticamente anche la culpa in eligendo. (167) Quindi, dal punto di vista del risultato, la risoluzione del diritto postclassico e giustinianeo non era cosi lontana da quella del diritto classico, come appare prima jam' in base ai testi attaccati dalle procelle delle ricerche interpolazionistiche. (168)
4. Responsabilitâ per idelitti dei dipendenti Secondo lo schema della responsabilită per fatto altrui, accennato nel capitolo 1, adesso dovremmo trattare della responsabilită per i delitti delle persone impiegate ııcl-
l`adempimento. Nei capitoli precedenti, perö, abbiamo dimostrato che nel diritto romano, non esisteva una responsabilitã adeguata per il delitto della persona impiegata nell`adcmpimento, ma che il debitore ne rispondeva esclusivamente in base al contratto. Un'eccez.ione a questa regola si trova nell“ambito della responsabilită del nauta, dell`albergatore e dello stalliere. Si tratta in concreto della loro responsabilită da quasidelitto che veniva fatta vnlere con le azioni pretorie in factum adversus nautas caupones stabularios. (169)
Tuttavia dobbiamo subito riconoscere che questa responsabilită da quasidelitto ııon puõ essere identificata né con la responsabilitã per fatto delle persone impiegate ııcll`adempimento né con quella per fatto dei propri lavoratori. La base dogmatica di qııesla responsabilită - diversamente dalla responsabilită per le persone impiegate nell`adcıııpiınento e per i propri lavoratori - non ë costituita dal fatto che il nauta (o Falbergalorc)
utilizzi altre persone, bensi fondamentalmente dal rapporto gerarchico tra lui cd ll danneggiatore, perciö abbiamo intitolato questo capitolo come sopra. Chi sono questi dipendenti? Una gran parte di loro - le persone libere e gli sclıiııvi altrui che sono irnpiegati nel lavoro dal nauta (dall`albergatore) ê, usando un termiııe ıııoderno e un po' burocratico - impiegato. Questo termine č senz'altro applicabile alle per-
sone menzionate e gli scrupoli relativi possono essere dissipati anche dal fatto che nelle fonti si trova molto spesso un termine equivalente all`impiegare (adhibere) (170) Ma la responsabilită da quasidelitto del nauta e dell`albergatore non si estende soltanto ai delitti comınessi dagli ,,impiegati”, ma anche a quelli dei propri schiavi c degli U71
173
ospiti peımanenti del1`albergo. Queste persone non possono essere considerate né come quelle impiegate nell'adempimentO né come propri lavoratori. D'a1tra parte neanche possiamo ricomprendere questo gruppo di casi nel punto 1. del nostro schema soprammenzionato, esistendo un rapporto contrattuale che costituisce una delle basi della responsabilită.
Quindi la responsabilită da quasidelitto del nauta e dell'albergatore deve essere in ogni modo riguardata come un tipo indipendente nel sistema della responsabilită per fatto altrui.
Prima di cominciare ad analizzare i problemi della responsabilitã da quasidelitto del nauta ecc., dobbiamo far cenno alla importantissirna circostarıza che la responsabilitã di questi imprenditori era molto rigida in quasi ogni peıiodo della storia giuridica romana. Verosirnilrnente nel secondo secolo a. C. fu promulgato un editto del pretore sul receptum nautarum cauponum stabulariorum che prevedeva una responsabilită oggettiva ed assoluta degli iınprenditori per le cose ricevute (recepta) dal viaggiatore. (171) Questa responsabilitã straordinaria ex recepto costituiva il grado piiı alto della responsabilită nel diritto privato romano, anche dopo Pintroduzione della cd. exceptio Labeoniana, (172) e neppure nell'etă postclassica e giustinianea essa divenne una responsabilită soggettiva. Nell'ambito di questa responsabilită ex recepto [O piû precisamente: ex edicto de recepto! (173)] del nauta ecc. la responsabiljtã per fatto altrui ê semplicemente un derivato dalla stretta responsabilită oggettiva. La responsabilită da quasidelitto del nauta ecc. invece non ha propriamente nulla a che fare con la responsabilită ex recepto! Essa e una forma adeguata della responsabilită per fatto altrui. Per quanto concerne la relazione tra le due forme di responsabilitã del nauta ecc., possiamo constatare che era generalrnente applicata - come regola generale - la responsabilitã ex recepto. La responsabilită da quasidelitto poteva esserci se la responsabilită ex recepto fosse stata esclusa, (174) oppure se non si fosse trattato in partenza di responsabilitã ex recepto perché il viaggiatore ricorreva alle prestazioni gratuitamente. (175) La responsabilită da quasidelitto ê quindi una regola sussidiaria accanto alla responsabilită ex recepto e vale in mancanza di quest'u1tima. (176) D”altra parte il receptum esclude non soltanto la possibilitã dell'applicazione della responsabilită da quasidelitto, ma anche quella d'intentare un'actio furti da parte deldanneggiato (se non contro l'imprenditore se era il ladro). (177) La distinzione fra le due fonne di responsabilită del nauta e dell”albergatore deve essere enfaticamente sottolineata perché ë stata - specialmente nel passato - spesso tralasciata. (178)
Ritornando all'argomento vero e proprio, esaminiamo adesso come funzionasse la responsabilitã da quasidelitto del nauta, dell'albergatore e dello stalliere. A questa responsabilitã corrispondono nel diritto classico - che naturalmente non conosceva ancora la categoria delle obligationes quae quasi ex delicto nascuntur - due azioni pretorie che sono denominate dalla letteratura speci ca rispettivamente actio furti in factum adversus nautas caupones stabularzos (in seguito: a0 f a. n.) ed actio damni in factum adversus 174
(33)
nautas caupones stalmlurios (iıı seguito: aU d. a. n.). L`editto pretorio concerııeııle l`u“ ff a. n. puö essere agevolmente ricosiruito in base ad un frammento del Digesto (1). 47, 5, 1. pr. - Ulp. XXXVIII ad edictum), mentre sull'a0 d. a. n. non si trova neınmeno nıı ı`11`e
rimento al testo dell`editto relativo. Per questo il Lenel suppone che un tal editto prohııbilrnente non sia esistito. (179) L3 p0SiZi0 6 61611710 d. a. n. nelle fonti ë peraltro anche problematica. Mentre l'a” fÍ a. n. ha una sedes materiae indipendente cosi nelle Istituzioni giustinianee (4, 5, 3) come nel Digesto (D. 47, 5), sembra invece quasi che i compilatori abbiano voluto consapevolmente far sparire l°a0 d. a. n. dal Corpus Iuris Civilis: nel passo menzionato delle
Istituzioni giustinianee che cita un testo attribuito a Gaio - collocato anche nel Digeslo (D. 44, 7, 5, 6 - Gaius III aureorıım) - in luogo del vocabolo damno `ê stato interpolato dolo; per quanto riguarda il Digesto, i frammenti concernenti l`a0 d. a. n. vengono cllaıl sporadicamente (D. 9, 4, 6-7, D. 44, 7,5, 6, D. 47, 2, 42, pr. ed in ne D. 4, 9, 6 7 clıc
si trova quasi ingannevolrnente nella sedes materiae del receptum nautarum etc.) (_l8()) Cercando la causa della posizione eminente dell'a0 f a. n. e al contrario della ,,scomparsa" dell”a0 d. a. n., possiamo pensare alla tendenza dei compilatori di qualil`icaı`e
le fattispecie ,,ex variis causarum figuris" come quasicontratti o quasidelitti. A lal scopo l`a0 fÍ a. n. era molto piü adatta che l'a0 d. a. n. la quale era di carattere meno soggclllvo.
(181) Vediamo allora l”editto del pretore sull'a0 f a. n. „In eos, qui naves cauponas stabula exercebunt, si quid a quoquo eorum quosve ihi lıahrlmrıt furtum factum esse dicetur, iudicium datur, sive ırtum ope consilio exercitoris facturn sit, sive' eorum cuius, qui in ea navi navigandi causa esset.”(D. 47, 5, 1, pr. - Ulp. XXXVIII ad cdiı-lıııııl
Nella prima parte della frase fino al vocabolo datur leggiamo con sicurezza il leslo originale de1l”editto. (182) Secondo il passo il pretore prevede un°azione contro gli e.ı`r'rf`i tores della nave, dell”albergo o della stalla se loro stessi o i loro lavoratori (quosve ilıi imbebunt) possono essere sospettati di aver commesso il furto. La definizione dell°exercitor si trova in un altro passo di Ulpiano. (183) In base ad esso possiamo constatare che Pexercitor non deve essere necessariaınente il proprietario della nave o dell°albergo, cioê non sempre ê il ,,legalowner" bensi qualche volta soltanto nıı „bene cial 0Wrl6I”. Di conseguenza la responsabilitã da quasidelitto non ê sempre del proprietario giuridico. (184) Per quanto concerne il concetto degli ,,impiegati”, si tratta primariamenle del ma gister navis (185) e dell'institor (186) che dirigono eventuali altri. (187) Occorre ancora osservare che anche una stessa persona puö operare come donnnns mıvis, exercitor navis e magister navis, particolannente sulle navi piccole, (188) ed aııclıe ııılle le funzioni soprammenzionate, ad eccezione di quella di proprietario, possono essere adempiute da schiavi. (189) Gli schiavi che lavorano sulla nave o nel1`albergo appartengono sempre alla cerchia dei „quosve ibi habebunt". l.`edillo non dispone nč sulla legittinıazione attiva nč sulle regole parlicolaı`i della ıcsponsabilită. Queste regole sono state elaborate applicando significalivauııenle l`irm'r
“`“
178
pretatio restrictiva - dalla giu rispıudenza classica. Per quel che riguarda la legittimazione attiva, non puö esistere dubbio che come attore poteva agire solo il viaggiatore che ricorreva alle prestazioni sulla nave (o nell`albergo). Esclusivamente i passeggeri della nave, gli ospiti del1`albergo potevano in pratica trovarsi nella situazione di patire un danno sulla nave o nell'albergo. Vi si riferiscono indirettamente anche le fonti. (190) Per quanto concerne il danno, esso puö ovviamente consistere nella scomparsa oppure nel deteriorarnento della cosa del viaggiatore. A seconda del danno si pu`o confıgurare il delitto adeguato, cioê ilfurtum o il damnum iniuria datum. Il danneggiato non osserva generalmente che il danno. Egli _ in quanto non puo conoscere le circostanze locali - non deve sapere né deve cercare chi sia il danneggiatore. (191) L'exercitor puõ molto piü facilrnente scoprire o far scoprire cosa sia accaduto. Quindi il viaggiatore puo intentare l'azione direttamente contro l'exercitor in base alla fattispecie oggettiva, vale a dire al danno verificatosi sulla nave (O nell”albergo), e non ê costretto a cercare il ladro O il danneggiatore. Quindi il viaggiatore non deve provare l”aspetto soggettivo della fattispecie, bensi solamente la verosimiglianza. Possiamo ammettere una quasi-presurızione secondo cuiil danno verificatosi sulla nave o nell”albergo era recato dagli uonıini delfexercitor. Questa ipotesi puõ essere a contrario confermata da un frammento di Paolo: „Possumus autem furti vel damni iniurrae actione uti cum nautis, ut certi hominis factum arguamus. . . " (D. 4, 9, 6, 4 - Paul. XXII ad edictum). (192) Naturalmente se il danneggiato conosce l'autore dell'illecito puô intentare le solite actiones poenales direttamente contro lui. (193)
Per quel che riguarda la possibilitã dell'exculpatio, l"exercitor puõ richiamarsi non solamente al fatto che il furto e il danneggiamento non siano stati commessi dai suoi uomini, ma anche al fatto che il danno sia stato recato al di fuori della nave, cioë fuori del suo campo d'interesse. (194) Questa regola che si sottrae alla regola eccezionale costituisce un ritorno alla regola generale, secondo la quale non vi ë una responsabilită per i delitti dei propri lavoratori.
L”aspetto soggettivo della responsabilită da quasidelitto del nauta e del1'albergatore getta luce in modo molto significativo sulla natura particolare della responsabilită per fatto altrui. In base al testo dell'edittO ê chiaro che l`exercitor risponde per i delitti dei dipendenti indipendentemente dalla sua colpevolezza. Non si tratta, tuttavia, di una responsabilitã meramente oggettiva. La colpevolezza č sempre dimostrabile, con riguardo al delitto commesso dal dipendente. D'altra parte non si puo affennare che l`exercitor
sia necessariamente incolpevole. Pensiamo al testo dell'editto giã citato: ,,iudicium datur, sive furtum ope consilio exercitoris factum sit". La prinıa parte della fattispecie si riferisce appunto alla colpevolezza dell°exercitor! Oltre a ciõ, la colpa del1°exercitor puö aversi anche in altro modo, si pensi soltanto alla culpa in eltgendo instruendo et inspiciendo.
La responsabilită da quasidelitto del nauta ecc. ë, tuttavia, fondamentalmente oggettiva. Neanche la massima diligenza puõ esentarli se non possono provare che il danno 176
(40)
verilicatosi sulla nave (o nell`albergo) non possa essere attribuito al comportamento del
propri uomini. La base dogmatica di questa responsabilită fondamentalmente oggettiva ê costituita dalla circostanza che l'exercitor impiega i suoi uomini nel suo interesse e per conseguenzıı zı suo rischio e pericolo. Parla chiaramente di questo principio Ulpiano: „Debet exercitor omnium -nautarum suorum, sive liberi sint sive servi, factum praestare: nm' immerito factum eorurn praestat, cum ipse eos suo periculo adhibuerit. 'ˇ (D. 4, 9, 7, pr. Ulp. XVIII ad edictum)
Questa concezione, tuttavia, ë soltanto del diritto classico. Per i compilatori tale responsabilită pareva troppo oggettiva. Non contentandosi di dedurre la responsablllliı dell'exercitor - in base alla dottrina postclassica (D. 44, 7, 5, 6 - Gaius III aureorunı) quasi ex delicto (,,aliquatenus culpae reus est, quod opera malorum hominum uteretur, ideo quasi ex maleficio teneri videtur. " Inst. 4, 5, 3), (195) era stata anche fomıalmenle dichiarata come condizione di responsabilită la culpa in eligendo. La letteratura speclflcıı ha rivelato che i riferimenti alla culpa in eligendo furono posteriorrnente inserltl ııel testi. (196) E ovviamente interpolato il seguente frammento di Ulpiano: „Hac autem actione suo nomine exercitor tenetur, culpae scilicet suae qui tales adhilıuit. . . ser-
vorurn autem suorum nomine noxali durntaxat tenetur: nam cum alienos adhibet. explorer:eum oportet, cuius fdei, cuius innocentiae sint: in suis venia dignus est, si qualesqualrs ad instruendam navem adhibuerit. " (D. 4, 9, 7, 4 - Ulp. XVIII ad edictum)
Secondo il testo l'exercitor deve rispondere suo nomine perché ë colpevole di aver impiegato „tali” persone. Questa responsabilită diretta, pero, si estende soltanto al lavoratori liberi ed agli schiavi altıui. Secondo la motivazione, nel caso in cui venissero impiegati schiavi propri non occorreva esarninare se essi fossero onesti O meno, e sempre coıııpeteva all'exercitor il diritto della noxae deditio, qualunque suo schiavo fosse stato impiegato. La frase ,,culpae...adhibuit" ê inteıpolata in modo appariscente, quasi si sente lo sforzo del compilatore che inserisce la culpa in un testo che trattava originariamente della sopportazione del rischio. Anche la frase ,,nam...adhibuerit” sembra molto sospetta, ma in questa sede occorre considerate anche un altro franımento di Ulpiano: „Servi vero .sui nomine exercitor noxae dedendo se liberat. cur ergo non exercitor condemnctur, qui servum tam malurn in nave admisit? et cur liberi quidem horninis nomine tenetur ln solidum, servi vero non tenetur? nisi forte idcirco, quod liberum quidem lıomlnem adhlhrrıs statuere debuit de eo, qualis esset, in servo vero suo ignoscendum sit el quasi ln dornestlco malo, si noxae dedere paratus sit. si autem alienum adhibuit servum, quasi in llbero tenehltur. " (D. 47,5, 1,5 -- U1p.XXXVlII ad edictum)
Lo Schulz anche qui cancella l'intera parte dopo „cur ergo". (197) Questo passo, lnvece, non sembra interamente simile a quello precedente. ll suo linguagglo e plû vlclno a (41)
177
quello classico ed inoltre non ridonda talmente di aspetti soggettivi come il testo in D. 4, 9, 7, 4. In base a ciö riteniamo verosimile che il frammento D. 47, 5, 1, 5 non sia opera dei compilatori ed esprima in sostanza la concezione di Ulpiano, forse con una modifıcazione postclassica. Considerando questo, possiamo supporre che neanche il passo D. 4, 9, 7, 4 sia un'interpo1a.zione senza antecedenti. (198) Quindi per i delitti commessi da schiavi propri l'exercitor rispondeva anche nel diritto classico soltanto nosalmente e solo la motivazione ê divenuta in seguito soggettiva. Per il delitto dello schiavo proprio esiste una responsabilită diretta dell”exercitor esclusivamente in base al receptum. (199) Queste regole valgono cosi per il nauta come per Palbergatore e lo stalliere. Viene trattata, invece, particolarmente la responsabilită de1l'a1bergatore nei seguenti frammenti: „In factum actione caupo tenetur pro his, qui habitandi causa in caupona sunt: hoc autem non pertinet ad eum, qui hospitio repentino recipitur, veluti viator. " (D. 4, 9, 6, 3 - Paul. XXII ad edictum) ,,Caupo praestat factum eorum, qui in ea caupona eius cauponae exercendae causa ibi sunt: item eorum, qui habitandi causa ibi sunt: viatorum autem factum non praestat. namque viatorem sibi eligere caupo vel stabularius non videtur nec repellere potest iter agen tes: inhabitatores vero perpetuos ipse quodammodo eligit, qui non reiecit, quorum factum oportet eum praestare. in navi quoque vectorum factum non praestatur. ” (D. 47, 5, 1, 6 - Ulp. XXXVIII ad edictum)
Paolo ed Ulpiano enumerano le persone per i cui fatti Falbergatore debba rispondere. Si tratta innazitutto del personale che dirnora nell'albergo. In base al frammento di Paolo anche gli ospiti che risiedono ne1l'albergo „habitandi causa" ad eccezione degli ospiti occasionali, appartengono a questa cerchia di persone. Tale eccezione ë dettagliatamente motivata dal frammento ulpianeo: Palbergatore non puõ scegliere gli ospiti di passaggio (viatores, iter agentes) e non puô ri utarli, mentre gli ospiti pemıanenti (perpetui inhabitatores), non essendo estromessi, sono in un certo senso scelti da lui. (200) Per la stessa causa neanche il nauta risponde per i delitti dei passeggeri. In base al receptum, invece, anche a queste persone naturalrnente si estende la responsabilită dell”exercitor (D. 4, 9, 1, 8 Ulp. XIV ad edictum, D. 4, 9, 2 - Gaius V ad edictum provinciale), ma questa regola non riguarda la responsabilitã per fatto altrui, bensi ë una conseguenza semplice della responsabilită rigidamente oggettiva ex recepto. Non vi ë ragione di dubitare della classicită di questi testi. (201) In questa sede non si tratta di culpa in elıgendo ed anche la stessa scelta del1'albergatore rileva soltanto in quanto egli risponde solo per gli ospiti che poteva scegliere. Per i delitti commessi dagli ospiti permanenti risponde non in base alla propria culpa ma oggettivamente. I compilatori neanche qui furono coerenti con së stessi. Quindi la base della responsabilită da quasidelitto del nauta ecc. ë costituita dal fatto che Pimprenditore sceglie O impiega lavoratori liberi, schiavi e ospiti permanenti. In riferimento a ciö si puö parlare dal lato oggettivo della sopportazione del risichio, mentre dal lato soggettivo della culpa in eligendo. E interessante che questo lato soggettivo non sia stato conseguentemente messo in evidenza nel corso delle interpolazioni.
178
(42)
La culpa in eligendo č, pero, in quest`ambito quasi interamente fittizia, o, piü pre-
cisaınente, nel caso di delitto si tratta di una quasi-presunzione inconfutabile concernente lıı culpa dell'exercitor. (202) Per conseguenza dal punto di vista del risultato non si puo
praticamente constatare una differenza tra il diritto classico e postclassico-giustinianeo, scbbene le motivazioni siano assolutamente divergenti. La responsabilitã da quasidelitto del nauta, delfalbergatore e dello stalliere ııoıı significa semplicemente un trasferimento dei danni recati dai dipendenti in base al priııcipio della sopportazione del rischio. Il pretore prevedeva azioni penali e non puramente azioni reipersecutorie.(203) Di modello sarebbe seıvita Pactio furti nec manifesti che e anche un'actro in duplum. (204) In questo senso possiamo dire che la responsabilitiı da quasidelitto del nauta ecc. costituisce un'eccezione alla regola della responsabilitã rigidamente personale per delitto e sotto questo aspetto ê paragonabile solamente con la responsabilită da quasidelitto del padrone di casa.
V. CONCLUSIONI
Nel presente studio abbiamo tentato di riassumere la regolamentazione della rcsponsabilitâ per fatto altrui nel diritto romarıo. Questo riassunto, naturalmente, e ben lungi dall”essere completo perché non potevamo presentare che una piccola parte delle relatíve fonti. Anche nell'ambito della letteratura specifica moderna abbiamo potuto esaıninare soltanto un numero esiguo di studi. Il riassunto non ê completo, d'altra parte, neanche da un punto di vista delfoggello. lfattenzione ë stata concentrata sul commodatum e sulla locatio conductio, tralasciando la trattazione non solamente degli altri istituti concernenti il diritto delle obbligazioni, ma anche di quelli dei diritti reali e del diritto ereditario. Nel quadro dell'analisi ci siamo occupati primariamente dei problemi teorici della responsabilită e soltanto per tangentem abbiamo accennato, per esempio, alla nıisura della responsabilită, al regresso e generalrnente ai problemi di procedura. Questo studio non poteva certo esaurire un tema tanto complesso. Tuttavia ci sembra che in base alle nostre indagini si possa trarre qualche conclusione generale. Innanzitutto si puö constatare come una regolamentazione unitaria della responsahilită per fatto altrui non sia stata sviluppata né nel diritto romano, né nei diritti contemporanei. D'a1tra parte, invece, ê ben visibile che le fonti concernenti la responsabilită per l`atto altnıi non rispecchiano una casistica confusa. Lo schema elaborato in base al di(43)
179
ritto moderno ed applicato come un`ipotesi di lavoro ha potuto essere usato non senza risultato. L'applicazione di esso ê stato possibile appunto perché i vari quadri della responsabilită per fatto altrui erano stati elaborati dai giureconsulti Romani in modo piü o meno sistematico, anche se questo sistema ë riconoscibile piuttosto implicitamente. É stato anche possibile proiettare alcuni concetti modemi nel diritto romano. Questo metodo esige naturalmente la massirna precauzione. Per esempio, il mandato del diritto moderno non equivale affatto al mandatum romano ed anche questo fatto spiega perché il mandatum non aveva un ruolo talmente importante nella disciplina della responsabilită per fatto altrui come il mandato moderno. Abbiamo analizzato anche alcune fattispecie affini alla responsabilitä per fatto altrui ma non identi cabili con essa. Attraverso queste differenziazioni abbiamo tentato di dimostrare il carattere specifico ed indipendente della responsabilită per fatto altrui, in conformitã con le nostre spiegazioni introduttive. Per quel che riguarda la ratio legis della responsabilită per fatto altrui, anche nel diritto romano si puo constatare che nei casi in cui qualcuno soffra un danno in modo tale che sia, per lui ed oggettivamente, piiı opportuno reclamare il risarcimento non dal danneggiatore, non facilmente rintracciabile e forse anche insolvibile, il diritto tende a rendere responsabile un'altra persona. Quindi la sostanza della ratio legis non `é altro che la difesa degli interessi del danneggiato. Teoricamente in seguito si presenta il problema di chi possa essere il responsabile e su quale base. La persona responsabile deve essere piiı facilrnente rintracciabile e generalrnente piü solvibile del danneggiatore. Questo punto di vista del tutto pratico ë un'esigenza della vita, ma naturalmente non puõ essere riflessa in via immediata dal diritto. (205) Le regole giuridiche stesse prevedono l"esistenza di qualche rapporto rilevante fra la persona responsabile ed il danneggiatore e spesso sono stabilite anche altre condizioni per il riconoscimento della responsabilită. Questo rapporto rilevante non puö essere facilmente caratterizzato. Esso e costituito il piiı delle volte da un rapporto gerarchico, ma questo non ë affatto necessario. Neanche nel diritto romano ë dimostrabile che la responsabilită per fatto altrui fosse esistita esclusivamente nell'ambito dei rapporti gerarchici e particolarmente nell'ambito delle relazioni di potestă. Neanche possiamo dire che questo rapporto significhj nello stesso tempo una possibilită di controllo da parte della persona responsabile, benchê anche tale aspetto sia spesso caratteristico. Nemmeno vi ë una regola generale per cui la responsabilită risulta fondata sull'interesse. Non ë sempre necessario, infine, che la persona responsabile sia colpevole, nemmeno sotto fonna della culpa in eligendo. Tuttavia alrneno una delle circostanze menzionate ë necessaria per fondare la responsabilitã per fatto altrui. Per conseguenza la base dogmatica di questa responsabilită non ë unitaria, ma puö essere circoscritta. Non ë unitaria nemmeno la base economico-sociale della responsabilită per fatto altrui. Attenendosi al generale, si puõ anche qui trattare della difesa degli interessi del danneggiato. Non ê facile, perõ, trarre conclusioni a livello speciale. Non possiamo dire,
180
(44)
per esempio, cılıc la respoıısahililiı per latlo altrui fosse stata applicata alle persone clıe utilizzavano lavoratori liberi, oppure coı`ıtro i cittadini senza piena capacită giuridica, benchë se ne trovino alcuni esempi nelle fonti. Le regole di questo tipo di rcspoıısalıllllil come ê stato dimostrato - valevano, ad ogni modo, in quasi tutte le sl`ere delle relazioni sociali, cosl nel campo dei rapporti personali e della famiglia, come nell`anı1ılto dell`agricoltura, dell`industria, del commercio e dei traffici. Le costruzioni dogmatiche della responsabilită per fatto altmi nel diritto ronıaııo costituiscono un sistema altamente sviluppato. Tutti i gruppi di casi elaborati in base al diritto contemporaneo hanno gli antecedenti nelle fonti del diritto romano. Possoııo essere messi in rilievo, come una soluzione progressiva, i casi in cui la responsabililă per fatto altrui venne realizzata dall”estensione della responsabilită contrattuale. D'altra parte.
in contrapposizione all'opinione di alcuni notevoli studiosi del diritto civile, vorrei sottolineare che il caso piü irnportante di responsabilită per fatto altrui del diritto ronıaııo ııoıı era costituito dalla responsabilită nossale, anzi, questa regola arcaica a volte non veniva applicata neanche nei confronti degli schiavi, rispondendone il dominus come datore dl lavoro.
Forse siamo riusciti a provare che neanche nel diritto romano la responsabilltı) per fatto altrui poteva essere identificata con la responsabilită oggettiva O con quella soggettiva. Per esempio, rispetto alla responsabilită del nauta e del1`a1bergatore un'adeguata costruzione della responsabilită per fatto altrui viene realizzata dalle actiones in factum adversus nautas etc., mentre il receptum nautarum etc. costituisce un caso di responsabilită meramente oggettiva. La generale ed opportuna costnızione dogmatica della responsabilită per fatto altrui - possiamo dire quella Kar' ëifox v -- e la culpa in eligendo che non rappresenta necessariamente una culpa vera e propria come non lo č neanche nel diritto contemporaneo. Questa costruzione appariva, secondo la nostra oplnione, giă nell`etă classica ed ë stata - anche se non sempre - generalizzata nel diritto
giustinianeo. Abbiamo avuto modo di constatare anche il fatto che le interpolazioni postclassiclıe e giustinianee possono essere spesso riguardate come coronamenti delle tendenze tardo-
classiche e perfino, qualche volta, anche di quelle classiche e preclassiche, d`altra parte queste modificazioni - non sempre dimostrabili + hanno valore piuttosto ııella s1`crıı della motivazione ideologica che nel campo del risultato pratico. Per quel che riguarda infıne la forma della regolarnentazione della responsahillliı per fatto altrui nel diritto romano, sarebbe ingiusto ed anacronistico esigere regole generali. Deve essere considerato il fatto che nemrneno i diritti civili contemporanei haııııo una disciplina generale di questa sfera della responsabilită. Come ê ben noto, formulare regole astratte e generali era alieno ai giuristi Romani. Nelle decisioni delle fonti puo iııvece essere riconosciuto il sistema implicito. Perciõ le regole romane della responsabilitıl per fatto altrui possono essere considerate e presentate come un sistema. Come scrive lıı modo molto espressivo il Kaser: ,,Dennoch glaube ich, dalš sich das römische Privatrecht auch weiterhin im System wird darstellen lassen, ohne dallš ihm Gewalt geschieht. Denn wenngleich die römischen .Iuristen die Regeln, aus denen sich ihr Recht aulbaut, nicht formuliert haben, so waren diese Regeln doch in ihnen lebendig." (206) (45)
ll'l|
N()'1`L`I
-1'=ı~uJt×Jı-
5
\[email protected]\
10 11
2 13 14 15 16
17
Vedi Mose II, 22, 5-6 ecc. Mádl, p. 202 (in corsivo da me F A. F.) Cf. Krückmann, p. 17. Anche il Marton sembra riferirsi a questa doppia natura della responsabilitã per fatto altrui quando scrive che questo tipo di responsabilită ê ,,ein Zwischenglied zwischen Sanktions- und Nichtsanktionshaftung" che sta ,,mit einem Bein noch auf dem Boden der Sanktionshaftung, mit dem anderen auf jenem der Interessenhaftung”. (Marton (1963), pp. 69 et seq.) Il Marton perô include la responsabilită per fatto altrui nel novero delle „Nichtsanktionsobligationen” comprendendovi anche la responsabilită per fatto di persone non inıputabili. La circostanza che alcuni casi speciali di responsabilitâ, per esempio la responsabilită per danni relativi agli edi1`ici contengano gli elementi della responsabilitä oggettiva, soggettiva e di quella per fatto altrui, non intluisce sulla esattezza della tesi nel testo. Legge IV del 1959, modificata dalla legge IV del 1977. Vedi Marton (1938), PP. 251 et seqq. Vedi Harmathy. pp. 98 et seqq. ' Vedi Harmathy, pp. 31 et seqq., con speciale riguardo al diritto tedesco, francese ed inglcse. Questa analisi era fatta in modo molto aceurato dal1`Harmathy, loco cit. Cf. Maine, p. 233. (,,Nothing in law springs entirely from a sense of convenicncc. There are always certain ideas existing antecedently on which the sense oi` convenience works, and oi which it can do no more than form some new combination...“) Per gli esempi concreti Vedi Harınathy, pp. 39.64. 91 etc. Come ê ben noto, questo concetto ê stato introdotto da Pound, R.: Law in Books and Law in Action, American Law Review 44 (1910). Quanto a1l`astrazione della codificazione giustinianea, vcdi rccentcmcntc Pčlay (1982), pp. 105 et seqq. ed Ankum (1983/II). Riccobono, p. 9. Vedi per esempio Buckland, W. W.: A Manual of Roman Private Law, Cambridge, 1939, Longo, G.: Manuale elementare di diritto romano. Torino, 1939, Marzo, S. di: Istituzioni di diritto romano. Milano, 1938, Perozzi, Schulz (1951), Sohm, R.: Institutionen, Leipzig, 1933. Szernčlyi, K.: Római jog (Diritto romano), Nyiregyhaza, 1932, Andreev, M.: Rimsko ciastno pravo, Soi`ia. 1958, Hanga, V. - Jacotă, M.: Drept privat roman, Bucuresti, 1964, Rebro, K.: Rimske pr:'ıvo sûkromnč, Bratislava, 1980, Taubenschlag, R.: Rzymskic prawo prywatne, Warszawa, 1955. Vedi per esempio Arangio-Ruiz (1960), Biondi, B.: Istituzioni di diritto romano, Milano, 1941, (iuarino, A.: Diritto privato romano, Napoli, 1966, Jörs, P.: Römisches Privatrecht, Berliıı, 1935, Kascr (1981), Weiss, 1:1.: Institutionen des römischcn Privatrechts, Basel, 1949, lirősz Pólay, Novitskij-Peretjerskij, Osuchowski, W.: Zarys rzymskiego prawa prywatncgo, Warszawa, 1962.
18
9
20
182
Solamente nel manuale del iiiondi abbiamo trovato un titolo sulla „Responsabilitiı per colpa a1trui"(op. cit. pp. 361 ct seqq.) ,,...research work in legal history should not dcpart from defined present-day notions and lcgal solutions. The social and economic demand served by the present-day institution should be taken as a basis.” (Diősdi, p. 22.) ,,...the legal provision for the undertaking of an obligation is generally to be regardcd as the social function of the contract. Its economic function is, as a rule, to tra nsact the cxclıaııge o1`
(46)
goods, bul it may contain also sonıellıing else." (Diősdi, p. 25) Secondo 1`l|aınr.n 1`esnllr~r.rıı del1`applicazioııe del concetto del contratto come un`ipotesi di lavoro sul tcrreno delle r-owlııı zioııi dogmatiche simili dei diritti antichi non Õ discutibile". ma ,.11 contratto non ı`a|ıpre.~n~ııtn in questa correlazione un istituto giuridico di un sistema giuridico piiı o ıııeno artil`ielııle. ınıı una categoria ncutra1e." (Hamza (1985), pp. 266 et seq.) Cf. Hamza (1985), pp. 264 et seqq. Vedi Marton (1957), pp. 219 et seq. Questa tesi non si riferisce alla responsabilită nossale, in quanto non vi attrilıuiaıno specialiimportanza, essendo un istituto eccezionale e tipico del diritto romano antico. Vedi recentemente Hamza (1982) e la letteratura ivi citata. Harmathy considera appunto lv actiones adiecticiae qualitatis quasi come 1'unico germc della responsabililiı per fatto degli impiegati (p. 33), ma tralascia le t`onti relatíve tenendo conto solamente del passo I), 1*). 2, 25, 7. Vedi per esempio Arangio-Ruiz (1933), Cannata. A. C.: Ricerchc sulla rcsponsabilital conlrnl tuale in diritto romano, Milano, 1966, Luzzatto, G. I.: Caso fortuito e forza ınaggiore coıııv limite alla responsabilită contrattuale, Milano, 1938, De Medio, A.: Caso forluito c l`orı.ıı maggiore in diritto romano, BIDR 20 (1908), Paris, J.: La responsabilitč de la custodia eıı dı`oıt romain, Paris, 1926 ecc.
21 22 23 24
25
Per quanto riguarda la vecchia letteratura, vedi Innanzitutto Goldschmidt (1871). Sclnılr. (1911). Della letteratura recen te vedi soprattutto Knütel che analizza il problema molto anıpnımente, poi Serrao, MacCormack (1971), Frier. ,,Nella scienza romanistica moderna i problemi della responsabilita per fatto altrui noıı sono stati mai studiati unitariamente, anche se diversi ed insigni studiosi hanno esaminato piı`ı o meno incidentalmente casi particolari o singole applicazioni.“ (Serrao, p. 19) Nel corso dello sviluppo storico la cerchia delle persone che potevano essere conscgıııııe, si re strinse poco a poco, e ne1l`ctă giustinianea abbracciava soltanto gli schiavi, vedi Brősz 1'ı'ı1ıı_v, p. 461. Secondo il Mádl la noxae deditio dello schiavo non appartiene alla sfera della respoıısııbilită per fatto altrui „perché lo schiavo era riguardato come proprietă del dominus, per ıııı-r.zo del quale le obbligazioni da delitto potevano essere adempiute nello stesso modo che per ıııeı.ı.o di qualsiasi oggetto in proprietiı“ (p. 203-307). Ci sembra, invece, che questa opinione soprııv valuta il significato della differenza della noxae deditio dello schiavo e di quella delle. persoııv sotto potestiı. In base alle l`onti (vedi per esempio Gai Inst. IV, 75) una distinzione cosl ciılegorica non puo essere considerata giustifieata. Una distinzione come questa puo essere coııstutnla piuttosto fra la responsabilită nossale de11`actio de pauperie e quella sopraddetta. (`l`. Anknın (1982), pp. 14 et seqq. Rispctto al diritto giustinianeo vedi tuttavia Biondi, p. 450. Sul carattere di questa obbligazione vedi Marton (1911), pp. 305 et seqq. e la letteraluı`ıı lvl citata. Al1`inizio il paterfamilias (o dominus) che ordinava di commettcre il delitto, o per lo nıeno cosciente, divenne responsabile direttamente soltanto ne1l`ambito del damnum im`uria datum. I particolari di questo svilippo ed il rapporto de1l`actio directa e noxalis sono molto ıliscııssı, vedi Perozzi, II, p. 392. La rcsponsabilită personale dello schiavo non era dinıinuita dnllıı responsabilită del dominus (D. 9, 4, 2, l Ulp. XVIII ad edictum, D. 9, 4, 4, 2 Paul. 1lI.ıııl edictum, D. 9, 4, 6 Ulp. XVIII ad edictum), a meno clıe lo schiavo non avesse otteıııperııto a un eomando (D. 9, 4. 2, 1 Ulp. XVIII ad edictum). Secondo il Mádl ..i1diritto postclassico, inserendo la categoria della culpa in eligendo, posc la rcsponsabilitiı nossale sulla base della co1pevolcr.za..." (p. 217). Ne11`aınbito dei rapporti exlııı contrattuali, invece, le 1`onli ivi citate non :ıtleslano questa conclusio ne.
26
27
28
29 30
31
32
(-17
(ioldsclımidl (1871), p. 292.
ı
18.!
(`ome scrive il Marton. ..il pretore cmisc due edilli su questo argomeıılo: l'uno (D. 39, 4. l, pr.) puniscc le rapine ed idanneggiamenti commessi dagli appaltalori d`irnposte o dalla loro l`amii_:lia (compresi gli impiegati liberi, cosi come gli schiavi propri o alieni), l`altro (D. 39. 4, 12, 1) castiga piiı rigidamente i furti commessi dagli schiavi dei pubb1icani." (Marton (1911), p. 354) ll Brčsz, invece, richiama l`attenziOne sul carattere attenuato del1`editto con riguardo al duplum in luogo del quadruplum dell`acti0 ırtr' manifesrí (Brósz, p. 167). Per quel che riguarda il concetto difamifia, vedi De Robertis (1963), pp. 103 et seqq. Anzi possono essere resi responsabili anche i soci del pubblicano (socíi), vedi D. 39, 4, 1, pr.. 6, D. 39, 4, 3,1 - Ulp. XLV ad edictum). Vedi anche Karlowa, II, p. 38. Seco ndo lo Schulz questa t`rase ë risultato di una in terpolazione, poiché nel1`etă classica la culpa del pubblicano non era necessaria per stabilirne la responsabilită (Schulz (1911), p. 49). É probabile che qui sussista davvero un'interpolazione, ma vi ê da osservare che la responsabilită edittale costituiva veramente una regola piü rigorosa, perciö la motivazione non era supertlua neanche per un giureconsulto classico come Ulpiano; d`altra parte l`apparizione della culpa in eligendo, come dimostreremo in seguito, non e necessariamente testimonianza di una modificazione postclassica, particolarmente non di quella giustinianea. Cf. MacCormack (1971), p. 551. D. 4, 9, 7, pr., D. 9, 2, 29, 2~4 ~ Ulp. XVIII ad edictum, D. 9, 2, 52, 2 - Alf. II digestorum. „sed si mulae, quia aliquid refonnidassem et muiíones timore permoti, ne Opprimeremur, plostrum reüquíssent, cum hominibus actionem nullam esse, cum domino mularum esse. ” (D. 9, 2, S2, 2 - Alf. Il digestorum) Ci sembra, invece, inoomprensibile perché si parli di un caso analogo eitando D. 9, 2, 8, 1 ~ Gaius Vll ad edictum provinciale, vedi Molnár (1982/1), p. 423. Vedi dettagliatamente i capitoli seguenti. Non ci sembra perciö comprensibile perché il De Robertis, riferendosi a Catone (De agri cult. 144), scriva: ,,Per quel riguarda invece la responsabilită extra-contrattuale del conductor Operís, ci si riferiva ai principi generali in tema di danno aquiliano: il conduttore in altri termini rispondeva, nei lirniti consentiti dalla legge, di qualsiasi danno avesse arrecato al committente O a terzi fuori dei termini contrattuali.” (De Robertis (1946), p. 173). ll testo di Catone. invece, testimonia soltanto che, se Pimprenditore o i suoi lavoratori commettono furto o danneggiamento nei confronti del committente, una certa somma puo essere dedotta dal compenso dell'imprcnditore. La responsabilitâ dell'irnprenditore non ë perciö in nessun modo extracontrattuale: egli risponde nei conl`ronti del partner contrattuale in base al contratto. Per quanto riguarda il testo czıloniano, ne riparleremo ancora piü dettagliatamente nel capitolo IV/3. l.cncl (1927). p. 173.
(`l`. M:ıc(`ormack (1971), pp. 529 et S48. ('|'. Kaiser (1975.). p. 429.
l`-` ııolcvolc iıı qucslo contesto che il Serrao tratta al primo posto nell`ambito della responsabilită pcı Iiıltıı altrui appunto l`ac!i0 de deiectís vel ef ısis (p. 22). IH-r quel riguıırılıı la culpa. non ci sembra interamente chiara la spiegazione del MacCormack sul ılııppiıı st-ıısıı di cssıı (MacCormack (1971), pp. 530 et 548). Il ıııcltcrc al ccııtro il ruolo della culpa ê da attribuire alla giurisprudenza postclassica. ln conncssioııc con D. 9. 3, 6, 3 gia citato, Arangio Ruiz a buon diritto scrive che ,,la culpa non l`ıııızioıııı qui come criterio della responsabilită” e che l`espressione nel D. 9, 3, 1, 4 (,,culpa vnim penes eum est") -~ come fu gia rivelato dallo Schulz (1911), p. 49 -- ë un`interpolazione (Arııngio----Ruiz (1933), p. 240).
Ncl caso di esatta identificazione dello schiave autore dell`illecito il padrone di casa risponde soltanto ııossalmente (D. 9, 3. 1, pr. - Ulp. XXIII ad edictum), a meno che non sia colpevole :ınchc lui stesso. ııllora ııc risponde suo nomine (1). 9, 3, 5. 10 - Ulp. XXIII ad edictum). Cl`. llucklııııd, p. l0(). l,cııcl (1927). p. 174.
(43)
48 49 50 51 S2 53
Creare un pericolo di questo genere costituisce in sč contravvenzione secondo ll ıllrlllo uıııılıo rese vigente (vedi ildecreto digoverno l7I1968. (IV. 14.), § 14). D. 9, 4, 19, 2 - Paul. XXII ad edictum. Nell'etă postclassica la situazione fu modlllcıılıı. voıll Kaser (1975), pp. 103 et seqq. Lenel (1927), pp. 110 et seqq. Kaser (1971), p. 244. Cosi per esempio Schulz (1922), pp. 240 et seqq. Uaffermazione del testo ë confermata anche dal fatto che il quadruplum puö esser evllııto ıul empiendo volontariamente a1l'arbitTíum (Marton (195 7), p. 227). Secondo il Maier (pp. 1.19 el seqq.) il terzo deve perfino rimborsare soltanto Farricchirnento esisten te, oppure gurııııtlrlo coıı
cautio. 54
Occorre osservare che non solamente fra A e C, ma anche fra A e B puo esistere, Oltre ııl rapporto contrattuale tipico, un rapporto rilevante d'a1tro genere. Cosi la responsııhllllıl por fatto altrui si trova anche nei rapporti nel campo dei diritti reali, della successloııo ecc.. ııııı l`oggetto dell'ana1isi presente ê costituito esclusivamente dalla responsabilitiı per fatto ııllrııl relativa ai rapporti contrattuali.
55
Su questa correlazione scrive giustamente il Goldschmidt che „bei der locatio conductio fel trägt die Substitution durch den conduetor regelınä ıig den Charakter einer Substitution ıılclıt sowohl in der Restitutionspílicht, als vielmehr in der Gebrauchsbefugnis." (Goldschmidt (187 I).
p. 302). Forse a questa differenziazione pensa anche il MacCormack scrivendo di due tlpl ill 56
responsabilită del conductor (MacCormack (1971), p. 528). Cf. Goldschmidt (1871), pp. 352 et seq. L'opinione dell'Harmathy ê del tutto contraria, mıı ııuıı puô essere confermata in base alle fonti (pp. 33 et seqq.).
57 S8 S9
Per la letteratura vedi Metro, p. 110. Sullo sviluppo della responsabilită per custodia vedi Marton (1949), p. 177. Nemmeno il passo D. 13, 6, 18, pr. (Gaius IX ad edictum provinciale) prova la concezlıııın assolutistica della responsabilită per custodia. Non possiamo occuparci piiı dettagliatıımeııto ılnl
60
Goldschmidt (1860), p. 94, Schulz (1911), p. 38353. Perciö ê discusso se si potesse trııtlıırv della custodia con riguardo agli immobili, vedi Metro, pp. 173 et seqq. D. 13, 6, 19 - Iul. I. digestorum, D. 19, 2, 41 - Ulp. V. ad edictum. 11 Kaser, eitando queııll passi, scrive che ,,0b auch ir die von dritter Seite begangene Sachbeschädigung (scil. rlspoııılıı ll
problema del concetto della vis maior sul quale vedi, per esempio, Sargenti, pp. 127 et seqq.
61
62
custodiens - A. F.), war unter den Klassikern umstritten.“ (Kaser (1971), p. 507). Lo Schulz proiettõ nuova luce sul problema in base al frammento D. 50, 16, 9 (Ulp. V ıııl edictum) che anteriormente era sfuggito a1l'attenzione degli studiosi. (Qui Ulpiano osserva elıo „Marce us apud Iulíanum notat verba .peri.sse' et scíssum et acmm contínerı' et vi raprum. "l In base a questo passo lo Schulz ammette che Marcello, in confronto a Giuliano, avesse esteso ll
concetto del perire, che costituisce una categoria principale della responsabilită per custodia, anche al danneggiamento. Cosi il D. 19, 2, 41 sarebbe interpolato (Schulz (1916), pp. 47 el seq.). ll parere dello Schulz influl significativamente sulla ricerca della custodia e ricevette Papprovazione da parte di numerosi insigni studiosi (per la letteratura vedi Metro, pp. 110 el seqq.), ma secondo la nostra opinione dimostra innanzitutto il carattere controverso del problema. Anche lo Schulz stesso dovette riconoscere che rispetto alla responsabilita per custodia l Romani pensavano sempre in primo luogo al furto e non al danneggiamento (Schulz (1911). p. 38853) 63.
49
Per esempio Schulz (1911), p. 38. Il Molnár anette grande irnportanza appunto al passo D. 4. 9, 5, 1 (Gaius V ad edictum provinciale) in contrapposizione al frammento giulianeo (D. 19. 2. 41), vedi Molnár (1977), p. 227.
IBS
Cf. Bruckner, p. 295, Schulz (1951), p. 565, Bergh, pp. 62 et 70, Meyer»'l`ermeer, p. 198, Földi, pp. 39 et seqq. Per quanto concerne il concetto della salvum fare receptio, vedi Földi, pp. 17 et seqq. e la letteratura ivi citata. Cf. Goldschmidt (1860), pp. 94 et seq. ,,Non ê facile comprendere, ad es.: come mai un contraente, che legalmente risponde del furto da altri' commesso, non debba rispondere egualrnente se . . . un male intenzionato rompa il vasellame commodato.” (Arangio-Ruiz (1933), p. 166). Goldschmidt (1871), p. 358. Anche il Metro (p. 120) ê del1'opinione che ,,li.mitando dunque il ragionamento al furto, non si puõ negare che questo . . . ê 1'unico evento dalquale un'attenta vigilanza possa preservare la cosa.”
Marton (1938), passím.
cf. Manon (1987), p. 1937. Il Krückmann (p. 49) scrive categoricamente che ,,custodia bedeutet niemals . . . Zufallshaftung, . . . wohl aber bedeutet custodia in manchen Fällen Dritthaftung fúr fremdes Verschulden”, ma questa opinione sembra esagerata. Per tutto il problema vedi Marton (1957), pp. 190 et seqq., Kaser (1981), pp. 153 et seq. Si pensi, per esempio, alla culpa Aquííıhna commissiva. Per questo motivo la fattispecie iudex qui litem suam facit ê regolata fra i ed. quaside1itti(1nst. 4, S , pr.). Nel diritto arcaico, che il piű delle volte non previde sanzione contro l`inadempimento contrattuale, questa terza variante costituiva quasi l'unica possibilitã. Per questo non possiamo accettare il parere del Goldschmidt (1871), p. 294 che tiene conto esclusivamente delle prirne due varianti. Vedi, per esempio, Levy (1911), pp. 65 et seqq. Lübtow, p. 73. Vedi anche Ankum (1983/I), p. 15. Questa opinione non puo, tuttavia, essere considerata dominante. 1lKaser, per esempio, nega il cumulo anche rispetto al diritto classico (Kaser (1971), p. 621). ln luogo dell`oscuro „amplius quam", secondo Femendazione del Mommsen, Š da leggere iuxta quam. Su questa fattispecie vedi Cannata, pp. 291 et seq. Cannata (p. 293) scrive di „un impiego ardito del criterio della bona fides". Seguendo il Rabel scrive il Mayer-Maly (p. 178) che ,,begründete die bona fides eine sachen- und deliktsrechtlich nicht gegebene Unterlassungspllicht des Mieters geradezu nachbarrechtlichen Charakters.” L`ampia configurazione dell`interesse contrattuale puõ, quindi, portare a colınare non soltanto lacune del diritto delle obbligazioni, ma anche dei diritti reali. Vedi anche Frier, p. 238. Cf. Brósz, pp. 166 et seqq. L`Haymann ritiene la prirna frase interpolata senza possibilită di ricostruzione, inoltre cancella anche l'espressione et Aquiliae (pp. 190 et seq.), ma, secondo 1`opinione oggi dominante, ë dimostrabile „nur eine formale, nicht auch eine inhaltliche Überarbeitung des Textes" (MayerMaly, p. 194 e la letteratura ivi citata). Cf. Visky (1979), p. 499 e Marton (1949), p. 182. Cf. Visky (1977), p. 80, Lübtow, p. 72.
cf. Knüıeı, p. 36899. Lübtow, P. 72. Le diverse opinioni contrarie non so no piû oonvincenti (De Robertis (1946), 173, p. 365).
p.
Le fonti non menzionano il cumulo nel caso di ırrum usus (D. 13, 6, 5, 7 - Ulp. XXVIII ad edictum, D. 13, 6, 18, pr. - Gaius IX ad edictum provinciale, PS 2, 4, 3), per no Ulpiano race
(50)
88 89 90 91
92 93 94
95 96 97 98 99
100
sulle conseguenze ex delicto uııclıe nel caso di accensione del fuoco contraria ıılle slıılulzloııl del contratto (D. 19, 2, 11, 4 Ulp. XXXII ad edictum). D. 19, 2, 25, 5 - Gaius X ad edictum provinciale. D. 19, 2, 42 -~ Paul. Xlll ad edictum, I). 19, 2, 43 --- Paul. XXI ad edictum, D. 47, 7, 9 - Gaius XIII ad edictum provinciale. Su questo strano episodio vedi Schubert, pp. 267 et seqq. Similrnente Mayer-Maly, pp. 187 et seq. Sorprendentemente un'opera cosi monumentale come quella di Cuiacio non acccnnu uffulto ıı questa evidente contraddizione (lacobi Cuiacii Opera in tomos X1 distributa, Mullnae. 1778. VI, col. 445). Vedi anche Pernice, pp. 90 et seqq., Schulz (1916). P. 56. Lenel (1889), II, p. 481, dove si riferisce alla geminata soltan to in nota. Sulla classicită del frammento vedi Kaser (195 7), p. 16227. Secondo l'opinione del Kaser „ist die Stelle stark überarbeitet und nicht rekonstruierhıır. lıı ıııı deren derartigen Fällen hat man eine Garantiepflicht offenbar bejaht." (Kaser (195 7), p. IM) Questa circostanza sembra, invece, riferirsi soltanto al carattere controverso del prolıleııuı. Marton (1938), p. 328 et seq. Tuttavia vedi anche Jhering, p. 81. Vedi per esempio Brčısz-Pólay, p. 329, Mádl, pp. 39 et seq. Végh, PP. 61 et seqq. A questa regola arcaica si riferisce anche Catone (De agri cult. 144,3, 145 2). Questo fatto puö essere provato in modo chiaro da un frammento di Gaio. ln relıızioıır ııl tagliare alberi illecitamente egli scrive che il conduttore „non solum ex locato tenetur" ll). I9, 2, 25, 5 - Gaius X ad edictum provinciale), sebbene questa fattispecie costituissc orlglıuırlıı mente un delitto giă regolato dalle Dodici Tavole (Plin. Nat. hist. 17, 1, 7) e queslıı prlorltlı storica della responsabilitã da delitto era ben nota naturalmente anche a Gaio, cf. D. 47. 7, 9 Gaius XIII ad edictum provinciale. Cosi anche Fassorbimento della responsabilitã contrattuale e da riguardarsi come uıuı regola eccezionale basata forse sul carattere atipico e/o grave del comportamento illecito. Prolııılııl
mente, perö, non esisteva un principio generale. Cf. Mayer-Maly, p. 200. Vedi anche I). -1. 1, 101
102 103
37 - Ulp. XLl'V ad Sabinum. In questo senso considerano1'actío legis Aquiliae Mádl (p. 164) e recentemente Ankum (1983/I), p. 10. Il carattere reipersecutorio si riferisce, perčı, soltanto alla funzione delle artlo nes mixtae, vedi Levy (1915), p. 31. In relazione alle regole della responsabilită del commodatario un autore franccse pıırlıı dl „IÍSUBUI primitive” (Pouret, p. 50). Questo principio ê molto chiaramente esposto da Gaio (Inst. I11, 206). ll Buckland osservıı, appunto, in relazione al frammento D. 47, 2, 54, 2, che ,,the whole theory of this írm'rı-ssr of a person with no ius in rem is ajuristic development. It is abnormal: it is not thorouglıly woılı. ed out, and this is not the only point, at which its logic breaks down." (p. 124) Secondo ll Molrıár questa regola ê una reazione adeguata della giurisprudenza nel1'interesse del coııdullore ed ha lo scopo di esonerare il custodiens (Molnár (1877), p. 198). É immaginabile clıe ııııclıe questa circostanza avessa un ruolo rispetto alla legittirnazione attiva de1l`actı'o furrl, rnn elö ııoıı sembra dimos1:rabile dalle fonti. Non č giusta, invece, l`affermazione delMádl (p. 227), ll qııııle in base a1l'espressione „ab eo dominus suum corısequı' non potest" (Gai Inst. lll, 205) coııclude che il custodiens ê esentato nel caso di sua insolvibilitá, cosicchč il proprietario deve lntenlııre contro il ladro, perché il vocabolo poresr non significa che il proprietario non ha dlrlllo dl lııtentare l'azione, ma che non gli É possibile soddisfarsi a causa dell°ins`olvibilit?ı.
104.
Schulz (1911), pp. 14 et seqq., Haymann, p. 181, Arangio--Ruiz (1933), p. 96.
105.
„Der Kompilator fingiert mit dem sprachlich anstössigen in eam quoque . . . ein indlvlduelleıı Verschulden des Kommodatars . . (loco cit.)
5 I)
ll'l7
Seguendo Pernice, Schulz (1911), p. 34, Haymann, p. 252, Levy (1922), p. 753 ecc. l(ni.ickmann (p. 39) e MacCormack (1971), p. 541 ritengono invece sostanzialrnente originale il testo. Lo Schulz parla di3servı' inducti (Schulz (1911), p. 35), ma Pargomentazione contraria dell`1-Iaymann (p. 252 ), del Mayer-Maly (p. 201) e del MacCormack (1971), p. 540 e piiı convincente. Vedi anche Knütel, pp. 402 et seqq. Visky (1942), pp. 112 et seq., Visky (1949), p. 473, Molnár (1981), pp. 83 et seq. Mommsen, pp. 840 et seq. Reeentemente e diversamente MacCormack (1972), p. 388. Frier, p. 250. Molnár (1977), p. 246. Cf. Metro, pp. 173 et seqq. Frier, loco cit. Similmente anche MacCormack (1971), p. 537. Non ê giusta l'opinione del Visky secondo la quale il conduttore rispondeva per fatto dei suoi uomini senz°altro oggettivamente (Visky (1942), P. 114). Questa rigida esclusione della responsabilitã contrattuale per ifatti degli schiavi puö essere fatta risalire alla circostanza per cui le azioni contrattuali servirono originariamente soltanto per esigere Padempirnento, vedi Liebs, p. 243. Cf. MacCormack (1971), p. 537. Levy (1922), pp. 71 et seqq. Vedi anche Mayer-Maly, p. 201, Knütel, p. 393. Contrariamente Schulz (1911), p. 33, Haymann, p. 253, MacCormack (1971), p. 536. Schulz (1911), p. 33, Pflüger, p. 194, Sargenti, p. 208 ecc. MacCormack scrive tuttavia che ,,...culpa cannot be understood in this context as a ñction or presumption; there is personal fault on the part of the colonus“ e ritiene sostanzialmente originale il testo (MacCormack (1971), pp. 537 et seqq. Per quel che riguarda la causalită, vedi Visky (1979), pp. 495 et seq. Giustamente scrive Kunkel: „hier mullı gerade das Wichtigste ausgefallen sein.” (p. 330). Vedi anche Wolff,-p. 70. Cf. Watson, pp. 217 et seq. Contro l'opinione dubitativa di Kunkel (p. 331) vedi, per la classicitã della frase „si neglegens. . . ”, Wolff, p. 71 e MacCormack (1971), p. 539. Vedi anche Knütel, pp. 400 et seq. Forse non ë un'esagerazione quanto Haymann scrive: ,,Der Inhalt der Streitfrage, die sich auf das Delikt von Sklaven des Mieters beschränkt, zeigt am deutljchsten, wie fern den Klassikern der Gedanke lag, dală der Mieter fir Beschädigungen der Mietssache als sogenannten niederen casus schlechthin einzustehen habe.” (p. 253) Come scrive in modo assai espressivo Kunkel, ,,die überlieferte Aufzählung der Passivlegitimierten ist gewiss nicht echt; sie bezeugt ein gänzliches Missverstehen des Tatbestandes." (p. 330). Vedi anche Mayer-Maly, p. 199.
Cf. Brósz, p. 171. Niedermeyer, p. 374. Contro Fargomentazione di Kunkel (p. 331) giustamente scrive Wolff: ,,It is true that no mention of a possible culpa in eligendo is made in Coll. 12, 7, 9. But this does not refute the clause in Coll. 12, 7, 7 as Kunkel thinks.” (p. 71) Similrnente anche Knütel, pp. 401 et seqq, Secondo il Mayer~Maly perche mancava la ,,Konnexität" (p. 200). Cf. Knütel, p. 405, De Robertis (1946), p. 174. Secondo lo Schulz, Sabino, Proculo e Nerazio non avrebbero reso responsabile il custodiens, mentre l'opinione contraria sarebbe rappresentata da Pomponio (Schulz (1911), p. 35). Occorre considerare, pero, il fatto che Sabino riconobbe soltanto la responsabilitá da delitto del conduttore, mentre Proculo e Nerazio la riconobbero anche ex locato, cosi la tesi dello Schulz deve essere in ogni caso precisata.
(52)
129 130
131
132
133 134 135 136 137
138 139 140
141 142
143 144 145
Schulz (1911), p. 39. llaymzuııı. p. 250. De Robertis (1946), p. 1.73. Secondo l'opinione del Sargenti ,.se alius fosse stato uno schiavo. Alfeııo _ _ _ non ıwıelılııconcesso l`azione contrattuale, ma ancora e solo l`azione aquiliana." (p. 159) Sinıilıneııte ııııclıe MacCormack (1971), p. 534. Cosi opina l°Arangio~Ruiz secondo cui il conduttore ,,č dichiarato responsabile . _ . ııoıı solıı mente se egli stesso (O persona da lui dipendente) abbia ecceduto, ma da chiuuque le lıeslle siano state sovraccaricate.“ (Arangio--Ruiz (1933), p. 163) Secondo la nostra opinione qııı-sta conclusione non puo essere tratta dalla fonte, la cui originalită e ammessa contruriaıııcıılr nl l`Arangio-Ruiz ~ anche da Haymann (p. 251). Cf. D. 19, 2, 30, 4 - Alf. III. digestorum a Paulo epit. Cosi Cannata, p. 290. Mac('oı`ııım`1ı. (1971). P. 535, Molnár (1977), P- 246, Knütel, p. 366. Cosi Schulz (1911), p. 39, Arangio-Ruiz (1933), p. 135. GOlClSC1'|mi(1li(1871), p. 321, Molnár (1977), p. 251.
Cf. Brósz, p. 174, Mayer-Maly, p. 30, Molnár (1982/I), p. 420. Mayer-Maly, loco cit., Molnár (1982/I)» PP. 420 et seq. In base ad un eventuale delíctum il locatore puõ intentare l`opportuna azione penale coııııo ıl subaffittuario secondo le regole generali. In questo caso tra loro nasce un rapporto giuridico immediato. Tuttavia, rispetto al furto, vedi le spiegazioni piiı sopra ri1`erite. Brősz, p. 166. De Robertis (1946), p. 174, Mayer-Maly, P. 179.
Il Krückmann scrive che questa regola „ist VH (scil. Versicherungshaftung ~ A. l`~`.) ıııısgeılrlııı testen Masses.” (p. 19) Per quel che riguarda il regresso, il conduttore poteva intentare 1`aı°ılo legis Aquiliae in factum contro il vicino. In questo caso si presenta il problema del cuıııulo dl azioni penali, ma il relativo esame oltrepasserebbe i limiti di questo studio. Cf. MacCormack (1971), p. 527. La costruzione della culpa in eligendo appare in numerosi altri passi. Perfino il vcrho rllgrrr nel senso di scegliere uomini idonei, si trova nelle fonti con particolare frequenza, vedi oltır ıı passi citati nello studio presente - D. 3, 5, 20, 3 - Paul. IX ad edictum, D. 4, 8, 3. 1 lllp. XIII ad edictum, D. 19, 2, 60, 7 - Lab. posteriorum V a Iavoleno epit., D. 36, 3. 5, I Pap. XXVIII quaestionum, D. 37, 9, 1, 23 - Ulp. XLI ad edictum, D. 40, 5, 47, 2 lul. X|.1ld1 gestorum, D. 50, 1, 2, 5 - Ulp.1disputationum, CT. 12, 1, 140, CT. 12,1, 148, (Í'1`. 12. 6. 29. CT. 15, 14, 4, C. 1,17, 2, 20, C. 1, 29, 5, C. 10, 32, 46, C. 12, 23, 3, 1, Nov. 35. 2. (.)uı-ılo fatto lascia credere che la culpa in eligendo apparisse nel diritto giustinianeo non senza precedenti. Cf. MacCormack (1971), p. 532. Seguendo il Baron ed il Perniee, Schulz (1911), pp. 17 et seq. Secondo Schulz l`espress1oıır malt' homínes significherebbe Iarrones. Similmente Arangio ~-Ruiz (1933), p. 1132. Alcuni autori contemporanei ritengono originale il frammento. MacCormack ne deduce uıuı regola generale della culpa in eligendo (MacCormack (1971), p. 528). Secondo Knlllel ..1(nıl`l dieser Vertragsverletzung (scil. culpa in eligendo A. F.) haftet der Entleihcr sogar l`l1r lıdlıeııGewalt." (p. 389)
146
Cia Baron, poi Schulz (1911), pp. ll el seqq., Arangio- Ruiz (1933), p. 113. Vedi, lııltıwla. anche MacCormack (1971), pp. 533 et seq.
147
Secondo la ricostruzione dello Schulz (1911), p. ll. in luogo di ,,sr'quı'dem _ _ _ (`ulpam"or1gl ilriilme l Si Silfelllle lrm/1110: _.(`ıısrodı`am" ed anche le espressioni „non tam Umıı'unı“ ed „ur _ _ _ pos.s|'!" sarebbero state posteriormente inserile ııel leslo classico. |.o Schulz. aııııuelle uııa pracsımıprlu lurís relativa alla culpa in ı'!ı'gwıdo ııel diritto ııiuıliııiaueo (p. 14). (`l`. Arıııı gio Ruiz (19.13). p. 11.1. Recı-ııteıııeıılr Kııiılı-1diI`eııılr1'oı`ii:iııa1ilñdeIlestoııcriveıııloclıı- „Ila
(5.11
11-10
148
149 150 151
152
die Rücksendung auch im lnteresse des anderen 'I`eils liegl, wird nur l`ı.`ır culpa gehal`tet." (p. 388), ma la sua argomentazione non č piiı convincente di quelle degli autori sopraddetti. Cf. Brósz-Pdlay, p. 51. Nella letteratura sovietica ê nota l'opinione la quale nega che la locatio conductio Operarum avesse generalrnente indicato il lavoro libero (Scerescevskij, pp. 39 et seqq.. Ljast, pp. 99 et seqq.). Questa opinione esagerata č, invece, convincentemente infirmata da Sjuzjumov (pp. 132 et seqq.) che, tra l'alt.ro, ha dimostrato come il Scerescevskij confonda il ruolo che il lavoro schiavistico ha nella societă antica ed il ruolo che il lavoro schiavistico ha nella sfera del lavoro salariato. Similmente anche Pőlay (1972), pp. 161 et seq. Questa discussione e compendiata in un riassunto ungherese della letteratura romanistica sovietica: Földi, A.: Az ókori Roma állama és joga az újabb szovjet tudomanyos irodalomban, Tudomanyos Diákköri Füzetek 4 (1980), pp. 98 et seqq. Cf. De Robertis (1963), pp. 103 et seqq. Vedi Mayer-Maly, p. 100 e la letteratura ivi citata. Il problema E discusso. Goldschmidt (1871), pp. 306 et seqq. conclude, in base all`analisi di numerose fonti, che la sostituzione fosse generalmente permessa cosi nell`ambito della locatio conductio Operarum come in quello della locatio conductio Operís. Il De Robertis (1946), pp. 145 et 163, irıvece, suppone che questa regola esistesse solamente nel diritto giustinianeo. Ci sembra molto convincente l`opinione - attestata anche dall`analisi approfondita dei contratti di lavoro della Dacia - del Pőlay, secondo la quale ,,in caso di lavoro manuale, che esige una competenza speciale puo venire in considerazione l'opinione attribuita a Celso (scil. D. 12, 6, 26, 12 - A. F.), mentre in caso di un lavoro che Š da compiere da un operaio incapace la tesi ulpianea (scil. D. 38, 1, 9, 1 - A. F.). Tuttavia E determinante in che modo le parti si accordavano su tale questione.” (Pólay (1972), p. 184) Similmente Molnár [1982/I], p. 424. Vedi commento del Kun, J. in: M. P. Cato: A földművelésről - De agri cultura, Budapest, 1966, p. 310 e Molnár (1977). P. 210.
153 154
Cf. Marton (1949). P. 182. Non contraddice a ciö la circostanza che il riferimento al ,,dr'lı'gens aedifícator" e verosimilmente un'interpolazione, vedi Arangio-Ruiz (1933), pp. 183 et seq., Cannata, p. 15 3.
155 156
cf. Molnár (1982/11). p. ss.
157
1511 151)
1(ıl1
190
D. 9, 2, 27, 29 F Ulp. XVIII ad edictum, D. 19, 2,13, 5 - Ulp. XXXII ad edictum. Cf. Goldschmidt (1871), p. 359. Il Molnár ha la formulazione piű chiara parlando di „barıdagazda-szerzó'de's" (1982III, p. 50) che equivale all`incirca al „Gruppenarber'tsverrrag" (Mayer-Maly, p. 27.) I rimanenti autori parlano soltanto di impiegati, assistenti ecc. ed il problema dello status líbertatis dei lavoratori nemıneııo si presenta nelle loro spiegazioni, anche perchč il testo si riferisce a questo problema sollaııto implicitamente. lšoldschmidt (1871), p. 354. Numerosi autori moderni, perõ, ritengono eorumve un`espressione originale del testo, vedi per esempio Mayer-Maly, p. 29. l)e1la responsahilita per custodia del1`imprenditore ci informa Gaio stesso nelle sue Istituzioni (lll, 205 206). Alcuni autori suppongono che questa fonte si riferisca solamente al fullo ed al sarr`r'namr (De Robertis (1946), p. 165 ecc.), ma oggi e ormai opinione predominante che questi fossere soltanto gli esempi preferiti da Gaio per indicare il conductor Operis, vedi Metro, p, 167 e la letteratura ivi citata. Lusignani, L.: Studi sulla responsabilită per custodia secondo il diritto romano, I, Modena, 1902 p. 57, vedi Schulz (1912), p. 41.Siamo, purtroppo, costretti a citare l`0pera dcl Lusignani per mezzo della recensione dettagliatissima dello Schulz perchč, come lo Schulz ci informa, ,,Dcr Verfasser hat diese seine Arbeiten in der Tat mehr verborgen als veröffentlicht; das Buch ist in so wenigeıı Exemplaren gedruckt worden, dală es käu ich, auch antiquarisch, überhaupt nicht zu erlangen ist und selbst in den grölăeren Bibliotheken fehlt." (Schulz (1912), p. 23).
9
(54)
161
Schulz (1911), p. 26. Con maggior veemenza ha emendato il testo Haymann: „Sllllstlsch an stölbig ist, abgesehen von dem häufigen Subjekt-, Tempus- und Moduswechsel höchslenı dııı ııur dieses eine Mal in den Rechtsbüchern nach dem voeab. jur. Rom. sich findende culpa ııcclderll Der Klassiker hätte überhaupt schwerlich bei Entscheidung des praktischen Fıılles sich hegıılljrl. so abstrakt und unbestimmt zu reden Die unerträglich platte Überleitung von der columns zu den dolia, dem tignum und schliefšlich den ceteras res entspricht der gesetzgeherlschen Mııclre in der tribonianischen c. 2 § 2 C. 4, 48." ecc. (pp. 193 et seq.)
162
„Custodia bedeutet auch in technischer Verwendung immer noch ,Bewachung'. l)urch Ilewachung aber kann immer nur ein von aulšen kommender Angriff... abgewehrt werdeıı, nicht auch ein im lnnern des Betriebs entstandener Schaden.“ (Kunkel, p. 277); cosl anche Sanreııll. p. 154. Kunkel, loco cit. Per esempio: secondo Seidl, in relazione al problema ha gran rilievo un papiro, pubhlicrılo ııel 1950. Questo documento, che sicuramente non É interpolato, confermerebbe la teoria del Kuıı kel (Seidl, p. 357); il De Robertis suppone che Gaio non avesse pensato a culpa bensl ad lmpr ritía (De Robertis (1946), p. 145); secondo Mayer-Maly (p. 29) la culpa costituirehhe ıııı „Objektíves Haftungskrr'rerı'um"; Pflüger si ritrae dalla lotta scrivendo che ,,,si qua acclrlrrlr' gibt allen Möglichkeiten Raum" (p. 195). Nella letteratura ungherese il Molnár difende lıı teorlıı del Kunkel e si richiama al fatto che ,,č difñcilmente immaginabile che nel caso corıcrelo sl possa stabilire la colpevolezza di uno dei lavoratori. Si puo stabilire solamente il danno." (Mol nár (1977), pp. 208 et seq.) Recentemente Knütel paragona la responsabilitã de11`imprend1tore n quella ex recepto del nauta (p. 422), mentre il MacCormack scrive di una culpa vern e propria (MacCormack (1971), p. 542). Non ritiene interpolato il testo neanche il Bergh, pp. 68 el seq. Per quanto concerne la classicită diquesto principio, vedi Marton (1949), p. 190. D. 11, 6, 2,1 - Paul. XXV ad edictum,D.16, 3,16 - Afr. VII quaestionum. Cf. Visky (1977). p. 42.
163 164
165 166 167 168 169 170
171 172 173 174
175 176
Cf. D. 19, 2, 25, 7 - Gaius X ad edictum provinciale. Forse anche un po” autocriticamente scrive Schulz (1912), p. 41 sul passo D. 19. 2. 25. 7 che esso E una ,,víe!gequälte Stelle". Sulla quali cazione postclassica come quasidelitto vedi Serrao, p. 31. Il vocabolo adhíbere si trova spesso nelle fonti nel senso di ,,inıpiegare qualcuno nel lııvoro": D. 4, 9 passim, D. 14,1 passim, D. 47, 5 passím, D. 45, 1, 137, 3 - Ven. I stipulationum. lrııl. 4, 5, 3, C. 12, 57, 9, 1.Anche1o stesso Schulz parla di ,,Angestellten" e non puô essere aflrıtlrı accusato di astoricitä o di anacronismo. Lene1(1927), p. 131. Sulla responsabilită del nauta ecc. vedi piü dettagliatamente Földi, pp. 7 et seqq. e lıı letterııturrı ivi citata. Földi, p. 26. D. 4, 9, 7, pr. - Ulp. XVIII ad edictum. Cf. Goldschmidt (1860), p. 333, Sturm, pp. 31) el seqq., Ude, p. 70, Marton (1911), pp. 360 et seq. Secondo Karlowa, Il, pp. 1321 et seq. e Klingmüller (col. 358), invece, la responsabilită ex recepto non poteva essere esclusa, essendo uıı istituto publícı' iurís. D. 4, 9, 6, pr. - Paul. XXII ad edictum. Il problema - particolarmente la priorită temporale - E tuttavia assai discusso. vedi Levy (1922), pp. 83 et seqq., Liebs, pp. 108 et seqq., Brecht, p. 109. Thomas, p. 498, Marton (191 1), p. 361, Marton (1957), p. 229, Brősz--Pölay. pp. 468 et seq.. Földi, pp. 41 et seqq.
177
D. 47, 5, 1. 4 -- Ulp. XXXVIII ad edictum. Cf. Gai Inst. III. 205 ed Arangio--Ruiz (1961)), p. 377.
55)
19|
l78
|96
Giă Accursio ha richiamato l`attenzione su questa duplicită della responsabilită del nauta ecc. e nel secolo scorso il Goldschmidt ha constatato che ,,man hat unbegrei icherweise verweclıselt...“ (Goldschmidt (1960), p. 7020), eppure romanisti peraltro eccellenti come il Včcsey (p. 409) identificano erroneamente idue istituti giuridici. Harmathy, tralasciando la responsabilită da quasidelitto, conclude erroneamente che il diritto romano non avrebbe conosciuto la responsabilitâ propria per fatto dei propri lavoratori (p. 34). Lenel (1927), p. 205. La mancanza del testo di un editto su1l`a0 d. a. n. lascia supporre che quest'azione sia stata sviluppata posteriormente, in base all'a0 f a. n. Su questo problema vedi Meyer-Termeer, pp. 207 et seq. Questa tendenza č ovviamente espressa dalla menzionata interpolazione damno - doio. Per quanto riguarda il significato di questo dolus, supponiamo che esso costituisca una clausola generale del danneggiamento doloso. Non Č giusto scrivere di una responsabilitã per furtum e dolus degli schiavi, vedi Novitskij - Peretjerskij, p. 574. Lenel (1927). P. 333. D. 14, 1, 1, 15 - Ulp. XXVIII ad edictum („Exercit0rem autem eum dicímus, ad quem Obventiones et redítus omnes perveniunt, sive is dominus navis sit sive a domino navem per aversíonem conduxit vel ad tempus vel in perpetuum. ”) L`exercr`t0r E qualche volta denominato dalle fonti anche nauta e navicularíus (D. 4, 9, 1, 2-3 ecc.), mentre per l`albergatore e lo stalliere non si usa che le espressioni caupo e stabularíus. D. 14, 1, 1,1 H Ulp. XXVIII ad edictum. D. 14, 3, 5, pr. - Ulp. XXVIII ad edictum. Cf. Hamza (1980), pp. 202 et seqq. D. 4, 9,1, 2 et seqq. - Ulp. XIV ad edictum. Cf. Földi, pp. 27 el seqq. Meyer-Terrneer, pp. 153 et seq. Se anche l'exercı'tOr stesso č schiavo, per suoi delitti e quelli commessi da suoi vícaríi risponde il dominus, ma soltanto nossalmente (D. 9, 4, 19, 2 - Paul. XXII ad edictum). D. 4, 9, 6, pr. - Paul. XXII ad edictum, D. 4, 9, 7, pr. - Ulp. XVIII ad edictum,D.47,S, 1, 2 - Ulp. XXXVIII ad edictum. Brósz-Pólay, p. 449. Cf. Marton (1911), p. 359. Anche il Lenel conclude in base a cbuesto passo che „Der Täter braucht nicht namhaft gemacht zu werden" (Lenel (1927), p. 205 ). Vedi anche Serrao, p. 24. Per questo non sembra giusta l'opinione del Buckland secondo la quale „As the Edict required identification of the wrongdoer, it is obvious that here were other remedies which were alternative." (p. 232) I). 47, 5, 1, 3 --- Ulp. XXXVIII ad edictum. „sad non alias praestat, quam sí in fps! nave damnum datum sit: ceterum sí extra navam licet a nautis. non praestabit. ˇ' (D. 4, 9, 7, pr. ~ Ulp. XVIII ad edictum) Sul carattere Fragile e controverso di questa spiegazione vedi Schulz (1911), p. 44. llucklaıııl, p. l63, Schulz (1911), pp. 45 et seqq., Arangio-Ruiz (1933), p. 240.
197
Schulz (1911), p. 45.
|9H
Il MacCormack ritiene per no originale anche il passo D. 4, 9, 7, 4 (MacCormack (1971), p. 550).
l99
D. 4, 9, 3, 3 - Ulp. XIV ad edictum. Giustamente scrive il Buckland che la possibilitã della noxae deditio ,,... agrees with the foregoing principle but hardly with the basis of the whole liability expressed by the same text (scil. D. 47, S, 1, 5 - A. F.), ı`. e. that it was his own culpa l`or putting such slaves on such business." (p. 127)
2()0.
Non si tratta qui di ur: obbligo d`albergare chiunque. L`espressione nec repellere potest iter agentes significa soltanto che l`albergatore non si trova ııella possibilită (nec potest) di poter scegliere gli ospiti occasionali con riguardo alla sicurezza dei passeggeri e dei loro bagagli. ll
I92
(56)
179 180 181
182 183
184 185 186 187 188 189 190 191 192
193 I94 WS
diritto privato romano era un diritto dell'aııtonOrnia privalu iıı cui soltanto eccezlıııııılıııeııle compaiono restrizioni amministralive. Ulpiano scrive molto chiaramente clıe vs! lıı lpsıırımı (scil. cxcrcitorum -- A. I-`.) arbitrio, ne quem recipiant" (D. 4, 9, I, I Ulp. XIV ıııl eıllvlıııııl. Similmente Guyet, pp. 44 et seqq., Vangerow, lll, p. 465. L`opinione conlrurlu ıi ıllılııvcıı ıırhl trariamente dalle fonti, vedi per esempio Glück, Ch. F.: Ausführliche Erläulerung ıler Pııııılev ten, Erlangen, 1800, VI 1, p. 112, Sturm, p. 24. Tuttavia deve essere considerata unu lerzıı uplnione seco ndo la quale l`autonomia dell`albergatore si riferisce solamente aIl`assunzloııe ılellıı fel sponsabilitã per receptum, vedi Duarenus, F.: Commentarii in varios tituloı Digesloruııı el (fu dicis, Lugduni, 1554, I, p. 170, Noodt, G.: Commentarii in Justiniani Digesla seu I'nmlei`lııı juris enucleati, Lugduni Bat., 1716, II. p. 116 (vedi Guyet, p. 45), Ude, p. 70, I..uıigııııııl, up. cit. p. 35 (vedi Schulz (1912), p. 30). É diffıcilmente comprensibile perché lo Schulz interpreti questi come testi che tratlıııııı ılellıı culpa in elígendo, mentre i compilatori possono essere accusati di „culpa in inn.'rpııla:ıılıı" piuttosto che d`interpolazione (Schulz (1911), p. 47). Come lo Schulz scrive in modo assai espressivo, la culpa in eligendo ,,nach lustiııians Aul'l'ıııııııı|| stets gegeben ist, wenn von diesen Personen ein Diebstahl (e possiamo aggiungere: damııımı lıı iuría datum) begangen ist: dann zeigt sich eben, dal.'> der Wirt doch nicht sorgfëillig geııııg gr wählt hat.” (Schulz, loco cit.) Cosi 1”a0 _f a. n. oome l`a0 d. a. n. sono actiones poenales in duplum (D. 4, 9, 7, l Ulp. XVIII ad edictum, D. 47, S, 1, 2 - Ulp. XXXVIII ad edictum). Anche l`Arangio-Ruiz afferma che l'a0 jí a. n. „Per diritto classico is un semplice adallıııııeıılıı dell`a. ırtí." (Arangio-Ruiz (1960), P. 377) Una riflessione immediata delle esigenze di vita E generalmente pericolosa. Per esempio, cl ıl puo richiamare alle regole del diritto di famiglia ungherese che quasi a ogni coslo teıılııııu ill cercare un „Padre” solvibile per i figli non riconosciuti anche col rischio di decisioni peııııııımente ingiuste, vedi § 38 della legge I del 1974 e particolarmente Papplicazione del cnıııııııı 2/r di quest`articolo. Kaser, M.: Zur juristischen Terminologie der Römer. In: Studi in onore di Biondo llioıııll. Mıln no,1965,I, p. 141.
II!
L`autore vorrebbe ringraziare vivamente del gentile aiuto il Dr. Aldo Petruccl (lslilulu ill Dırıtto Romano, Universită di Roma ,,La Sapienza“) che ha corretto il Iinguaggio di questo ılıııllıı.
'Š
ı <ı.ı
ABBREVIAZ IONI
Ankum (1982) = Ankum, H.: L'acti0 de pauperíe et 1'acti0 legis Aquiliae dans le droit romaiıı classique. In: Studi in onore di Cesare Sanfilippo, Milano, 1982, II Ankum (1983/I) = Ankum, H.: Gaius, Theophilus and Tribonianus and the actiones mixtae. Reprinted from Studies in Justinian's Institutes in Memory of J. A. C. Thomas, London, 1983 Ankum (1983/II) = Ankum, H.: La ,codi cation' de Justinien était-elle une včritable codification? In: Liber amicorum John Gilissen, Antwerpen, 1983 Arangio-Ruiz (1933) = Arangio-Ruiz, V.: Responsabilită contrattuale in diritto romano, Napoli, 1933 . Arangio-Ruiz (1960) = Arangio-Ruiz, V.: Istituzioni di diritto romano, Napoli, 1960 Bergh = Bergh, G. C. J. J . van den: Custodiam praestare.' custodia-liabiljty Or liability for failing custodia? TR 43 (1975) Biondi = Biondi, B.: Noxa. In: Novissimo Digesto Italiano XI, Torino, 1968 Brecht = Brecht, Ch. H.: Zur I-Iaftung der Schiffer im antiken Recht, München, 1962 Brósz = Brósz, R.: Nem teljes jogú polgárok a római jogforrásokban (Cittadini senza piena capacită giuridica nelle fonti di diritto romano), Budapest, 1964 Brósz-Pólay = Brósz, R. - Pólay, E.: Római jog (Diritto romano), Budapest, 1984 Bnıckner = Bruckner, F. X.: Die Custodia nebst ihrer Beziehung zur vis major nach römischem Recht, München, 1889 Buckland = Buckland, W. W.: The Roman Law of Slavery, Cambridge, 1908 Cannata = Cannata, C. A.: Per lo studio della responsabilită per colpa nel diritto romano classico, Milano, 1969 De Robertis (1946) = De Robertis, F. M.: I rapporti di lavoro nel diritto romano, Milano, 1946 De Robertis (1963) = De Robertis, F. M.: Lavoro e lavoratori nel mondo romano, Bari, 1963 Diósdi = Diósdi, Gy.: Contract in Roman Law, Budapest, 1981 Földi = Földi, A.: Az utazó védelme a rómaijogban (La protezione del viaggiatore nel diritto romano), Budapest, 1982 Frier = Frier, B. W.: Tenant's Liability for Damage to Land1ord`s Property, ZSS Rom. Abt. 95 (1978) Goldschmidt (1860) = Goldschmidt, L.: Das receptum nautarum cauponum stabulariorum, ZfgH 3 (1860) (ioldsclımidt (1871) = Goldschmidt, L.: Über die Verantwortlichkeit des Schuldners für seine Gehülfen, ZfgH 16 (1871) GU)/Cl = GU)/Cl. C.: Bemerkungen aus dem römischcn Oeconomierechte, AfcP 17 (1834) llzımza (1980) = Hamza, G.: Aspetti della rappresentanza negoziale in diritto romano, INDEX 9 (1980) Hamza (1982) = Hamza, G.: Az ügyleti képviselet (La rappresentanza negoziale), Budapest, 1982 Hamza (1985) = Hamza, G.: Jogösszehasonlítás és antikvitás (Comparazione giuridica ed antichită), Budapest, 1985 1-lurmathy = Harmathy, A.: Felelősség a közremííködőért (Rdsponsabilită per-la persona impiegata
194
(58)
nı-11`adeınpimenlo), Budapest, 1974 Haymann = Haymann, I-`.: Textkritische Studieıı zum römischcn ()lı1iga1ioııeııreclıl. ZSS Rııııı. Alıl 40 (1919) Jlıering = Jhering, R. von: Der Kampf ums Recht, Wien, 1872 Karlowa = Karlowa, O.: Römische Rechtsgeschichte, Leipzig, 1901 Kaser (1957) = Kaser, M.: Periculum locatoris, ZSS Rom. Abt. 74 (195 7) Kaser (1971) = Kaser, M.: Das Römische Privatrecht. Erster Abschnitt, München, 1971 Kaser (1975) = Kaser, M.: Das Römische Privatrecht. Zweiter Abschnitt, München, 1975 Kaser (1981) = Kaser, M.: Römisches Privatrecht, München, 1981 Klingmüller = Klingmüller, F.: Receptum, Paulys RE, Zweite Reihe I, 1, Stuttgart, 1914 Knütel = Knütel, R.: Die Haftung ñir Hilfspersonen irn römischcn Recht, ZSS Rom. Abt. 100 (|*lH.1) Krückmann = Krückmann, P.: Versicherungshaftung irn römischcn Recht, ZSS Rom. Abt. 6,1 1194.11 Kunkel = Kunkel, W.: Diligentia, ZSS Rom. Abt. 45 (1925) Lenel (1889) = Lenel, O.: Palingenesia iuris civilis, Lipsiae, 1889 Lenel (1927) = Lenel, O.: Das Edicturn Perpetuum, Leipzig, 1927 Levy (1915) = Levy, E.: Privatstrafe und Schadensersatz im klassischen römischcn Recht, llerliıı, 1111 'i Levy (1922) = Levy, E.: Die Konkurrenz der Aktionen und Personen im klassischen römischeıı Ileclıl, Berlin, 1922, 11,1 Liebs = Liebs, D.: Klagenkonkurrenz im römischcn Recht, Göttingen, 1972 Ljast = Ljast, R. J.: K voprosu o sootnoscenii rabskogo i najomnogo truda v remesle Rirnskoj rı-ıpıılı liki poslednego veka do n. e., VDI 1963/2 Lübtow = Lübtow, U. von: Untersuchungen zur lex Aquilia de damno iniuria dato, Berlin, 1971 MacCormack (1971) = MacCormack, G.: Culpa in eligendo, RIDA 18 (1971) MacCormack (1972) = MacCormack, G.: Criminal Liability for Fire in Early and Classical Roııııııı 1.ııw, INDEX 3 (1972) Maier = Maier, G. H.: Prätorische Bereicherungsklagen, Berlin-Leipzig, 1932 Maine = Maine, sir H. S.: Ancient Law, London, 1890 Marton (1911) = Marton, G.: A furtum mint delictum privatum (Il furtum come delictum privıılıııııl, Debrecen, 1911 Marton (1938) = Marton, G.: Les fondements de la responsabilitč civile, Paris, 1938 Marton (1949) = Marton, G.: Un essai de reconstruction du développement probable du ıyılbıııe classique romain de responsabilité civile, RIDA 3 (1949) Marton (1957) = Marton, G.: A római magánjog elemeinek tankönyve (Lineamenti di dirltto prlvıılıı romano), Budapest, 1957 Marton (1963) = Marton, G.: Versuch eines eirıheitlichen Systems der zivilrechtlichen Haflung, Afrl' 162 (1963) Mayer-Maly = Mayer-Maly, Th.: Locatio conductio, Wien-München, 1956 Mádl = Mádl, F.: A deliktuális felelősség (La responsabilită da delitto), Budapest, 1964 Metro = Metro, A.: L'obbligazione di custodire nel diritto romano, Milano, 1966 (59)
19.5
Meyer--Termeer = Meyer--Termeer, A. J. M.: Die Haftung der Schiffer im Griechischen und Römischen Recht, Zutphen, 1978 Molnár (1977) =. Molnár, 1.: A locatio conductio a klasszikus kori római jogban (La locatio conductio ne1l'etâ classica del diritto romano. Diss. cand. scient.), Szeged, 1977 Molnár (1981) = Molnár, I.: Die Ausgestaltung des Begriffes der vis maior im römischcn Recht, IVRA 32 (1981) Molnár (198211) = Molnár, I.: Subjekte der locatio conductio. In: Studi in onore di Cesare Sanfilippo, Milano, 1982, II Molnár (1982[lI) = Molnár, I.: Fejezetek a klasszikus kori locatio conductio köréből (Appunti sulla locatio conductio de11'etä classica), Szeged, 1982 Mommsen = Mommsen, Th.: Römisches Strafrecht, Leipzig, 1899 Niedermeyer = Niedermeyer, H.: Voriustinianische Glossen und lnterpolationen und Textueberlieferung. In: Atti del congresso internazionale di diritto romano, Roma, 1934, I Novitskij-Peretjerskij = Novitskij, I. B. - Peretjerskij, I. S.: Rimskoje ciastnoje pravo, Moskva, 1948 Pernice = Pernice, A.: Zur Lehre von den Sachbeschädigungen nach römischem Rechte, Weimar, 1867 Perozzi = Perozzi, S.: Istituzioni di diritto romano, Roma, 1928 Pflüger = Pflüger, H. H.: Zur Lehre von der Haftung des Schuldners nach römischem Recht, ZSS Rom. Abt. 65 (1947) Pélay (1972) = Pélay, E.: A dáciai viaszostáblák szerződései (I contratti delle tavolette cerate della Dacia), Budapest, 1972 Pólay (1982) = Pélay, E.: The Justinian Codi cation and Abstraction. In: Studi in onore di Arnaldo Biscardi, Milano, 1982, II Pólay (1983) = Pólay, E.: A személyiség polgári jogi védelmének történetéhez. Iniuria-tényállások a római jogban (Sulla storia della protezione civile della personalită. Fattispecie de11`iniuria nel diritto romano), Szeged, 1983 Pouret = Pouret, M.: Droit romain du contrat de commodat, Paris, 1895 Riccobono = Riccobono, S.: Lineamenti della storia delle fonti e del diritto romano, Milano, 1949 Sargenti = Sargenti, M.: Problemi della responsabilitã contrattuale, SDHI 20 (1954) Scerescevskij = Scerescevskij, I. V.: Pravovoje regulirovanije ,,najomnogo truda" v Rime, VDI 1955/1 Schubert = Schubert, M.: Der Schlag des Schusters, ZSS Rom. Abt. 92 (1975) Schulz (1911) = Schulz, F.: Die Haftung für das Verschulden der Angestellten im klassischen römischen Recht, GrünhZ 38 (1911) Schulz (1912) = Schulz, F., Kritische Vierteljahresschrift ͡úr Gesetzgebung und Rechtswissenschaft 14 (1912) Schulz (1916) = Schulz, F.: Einfúhrung in das Studium der Digesten, Tübingen, 1916 Schulz (1922) = Schulz, F.: Die Lehre vom erzwungenen Rechtsgeschäft im antiken römischcn Recht, ZSS Rom. Abt. 43 (1922) Schulz (1951) = Schulz, F.: Classical Roman Law, Oxford, 1951 Seidl = Seidl, E.: Juristische Papyruskunde, SDHI 18 (1952) Serrao = Serrao, F.: La responsabilită per fatto altrui in diritto romano, BIDR 66 (1963) Sjuzjumov = Sjuzjumov, M. J.: 0 najomnom trude v period kodifikacii rimskogo prava, VDI 1948/2
196
(60)
Sturrn = Sturm, A.: Die llaftpfliclıt der Üaılwirtlıe naclı römischem Recht, Naumhurg, 1892 Thomas = Thomas, J. A. C.: Carriage by Sea, RIDA 7 (1964) Ude = Ude, E.: Das receptum nautarum, ein pactum praetorium, ZSS Rom. Abt. 12 (1891) Vangerow = Vangerow, K. A. von: Lehrbuch der Pandekten, Marburg - Leipzig, 1863
1869
Vécsey = Vécsey, T.: A római jog institutiói (Istituzioni di diritto romano), Budapest, 190.! Végh = Végh, Z.: Vertrag als Rechtsquelle in antiken Texten. In: 23. Deutscher Rcclılslıislıırlkurlng. Wissenschaftliche Mitteilungen, Augsburg, 1980 Visky (1942) = Visky, K.: A ,,vis major” a római jog forrásaiban (La ,,vis major" nelle llııııi del ıll ritto romano), Budapest, 1942 Visky (1949) = Visky, K.: La responsabilité dans le droit romain ã la fin de la rčpulılique. R11)/\ .1 (1949) Visky (1977) = Visky, K.: Geistige Arbeit und die „artes liberales“ in den Quellen des röııılıvlırıı Rechts, Budapest, 1977 Visky (1979) = Visky, K.: Die Frage der Kausalität aufgrund des D. 9, 2, RIDA 26 (1979) Watson = Watson, A.: Two Studies in Textual History, TR 30 (1962) Wolff = Wolff, H. J.: Ulpian XVIII ad edictum in Collatio and Digest and the problem of puslclımlı-ııl editions of classical works. In: Scritti in onore di Contardo Fenini, Milano, 1949, IV
161)
197
FÖLDI ANDRÁS
A MÁSERT VALO FELELŐSSEG A ROMA! JOGEAN Összefoglalás A római jogi és a polgári jogi irodalomban igen sokan és sokszor foglalkoztak a magánjogi felelősség kérdéseivel, de ritkán került előtérbe az a sajátos esetcsoport, amelyet a másért való felelősség (Dritthaftung) elnevezéssel szokás megjelölni. Az ilyen tárgyú művek is csak egy-egy részterület (pl. a teljesítési segédért való felelősség) feldolgozására vállalkoztak, hiányzik ily módon a másért való felelősség problematikájának átfogó, önálló, elrnéleti szintű feldolgozása. A szerző a jelen tanulmányban a másért való felelősséget mint az objektív és a szubjektív l`e1elősséghez képest önálló, többé-kevésbé koherens esetcsoportot foa fel és teszi vizsgálat tárgyává a modem polgári jog (elsősorban a magyar Ptk.), és kiváltképpen a római jog forrásainak elemzése alapján. A szerző felfogása szerint a másért való felelősség att olyan kárfelelősséget kell érteni, mely a felelőssé tett személy és a károkozó között fennálló meghatározott jogilag releváns kapcsolaton (pl. szerződésen) alapul. A tanulmány modem jogi részében végzi el a szerző az elméleti alapozást, felvázolja azokat a fogalmi-rendszertani kereteket, arnelyek alapján a kérdés általában véve megközelíthető. A másért való felelősséget a felelőssé tett személy (A), a károsult (B) és a károkozó (C) hárompólusú relációjában vizuálisan is ábrázolva a szerző négy esetcsoportra bontja aszerint, hogy A és B között volt-e szerződéses kapcsolat, mely a felelősség szempontjából relevanciával rendelkez <, összefüggött-e az A és C közötti viszony az A-B szerződéssel, illetve hogyan viszonyul C magatartása az A-B szerződéshez. Nem tekinti a szerző a másért való felelősség körébe tartozónak azokat az eseteket, amelyekben egyértelműen az objektív felelősség érvényesül (pl. a vétlenül okozott kárért való felelősséget), és a kört azokra az esetekre szűkíti le, amelyekben a károkozás felróható volt. A magyar Ptk. szabályait elemezve megállapítja, hogy a másért való felelősség szabályozása kazuisztíkus és nem következetes. Hiányzik a kódexből a tevékenység másra bízásából adódó felelősség általános szabálya (kivéve a közreműködőért való felelősséget), és részletesebb ilyen tárgyú szabályozás a megbízási szerződésnél és csak ott található. Nem világos a Ptk. alapján a mögöttes deliktuális felelősség kérdése sem. A másért való felelősséget a római jogban vizsgálva a szerző munkahipotézisként élt a modern fogalmak egyfajta visszavetitésével annak érdekében, hogy feltárja a római jognak azokat a megoldásait, amelyek legalábbis összevethetők a megfelelő modern jogi megoldásokkal. Éppen az anakronisztikus visszavetítés elkerülése érdekében elemzi a szerző a magánjogi felelősség, a szerződés, a delíktum, majd a teljesítési segéd és az alkalmazott fogalmának a római jogban való all-ıalmazhatóságát, illetve vizsgálja a megfelelő római és modern fogalmak viszonyát. A másért való felelősségnek a szerződ ésen kívüli relációk ban való jelentkezését vizsgálva a szerző megállapítja, hogy a noxalis felelősségen kívül ebbe a körbe tartozik az adóbérlők felelőssége a szabadokat is magában foglaló família taai által elkövetett deliktumokért, és tartalınilag szintén idesorolható a ház gazdájának quasidelictualis felelőssége. Elhatárolja ugyanakkor ezektől az esetektől az ún. actiones adiecticíae qualitatis és az actio quod metus causa szerinti felelősséget. Általánosságban megállapítja, hogy a római jog a szerződésen kívüli viszonylatokban általában idegenkedett a mögöttes deliktuális felelősség elismerésétől, és az uralkodó osz tály érdekei nem kívánták meg a felelősség körének a noxalis felelősségen jelentősen túlteıjedő kiterjesztését akkor sem, amikor már nagyobb méreteket öltött a szabad munkaerő alkalmazása. A másért való felelősségnek a szerződéses viszon ylatok ban való me elenését vizsgálva a szerző megállapítja, hogy az nem szűkíthető le a teljesítési segédért való felelősségre, hanem - a modern jogi alapvetésben körvonalazott rendszernek megfelelően - külön kell elemezni az adóssal kapcsolatban álló
198
(52)
egyéb személyek deliktuınaiért, valamint az alkalmazottak szerzőılésszegést neın jelentő tlollktıııııatéıt vııló felelősséget. Dogmatikai alapvetésként foglalkozik a szerző a custodı'a-felelősségnek, valamint ıı koııtraktuıl lis és a deliktuális felelősség konkuırenciájának azokkal a kérdéseivel, amelyek u másért való t`oIo|ı'ísıég szempontjából kiváltképpen relevánsak. A custodia-felelősségre nézve azt állapítja meg, hogy az nem terjedt ki szükségszerűen a más által elkövetett damnum r`m'urı'a datum miatti károkra. A koıık urroııvla kérdésében úgy foglal állást, hogy a szerződéses keresetek és az actio legis Aquiliae a klasıızlkuıı kor vógéig halmozhatók voltak egymással. A források elemzése alapján bemutatja a szerző azt a folyaıııatut is, amelynek eredményeként a klasszikus korban a szerződéses viszonylatban elkövetett Llellktııııı l`ı'i szabályként már mind a kontraktuális, mind a deliktuális felelősséget kiváltotta. Az adóssal kapcsolatban álló személyeknek a szerződési érdeket sértő deliktumáért való tolalűsséget vizsgálva a szerző a commodatarius és a conductor ref felelősségét elemzi. Megállapítja. hogy ıı ı`ustOdı`a- felelősség nem zárja ki azt, hogy a culpa is - mégha fiktív culpa vagy culpa in elicenılrı t`orııııi-jában is - szerepet játszhasson, mégpedig valószínűleg már a klasszikus korban. Ugyanakkor ıı ııııxıitııı :ıdás lehetősége ebben a körben kivételes. A teljesítési segédért való felelősséget vizsgálva a szerző kiteıjeszti az elemzést a fenti kitröıı klvül a locatio conductio Operarum és operis eseteire is. A teljesítési segédért való felelősség szıılııílyııl arra engednek következtetni, hogy itt a culpa (fiktív vagy vélelmezett culpa, culpa in eligendo) szerepe lassabban került előtérbe, mint az előbbi esetkörben. Az alkalmazottakért való felelősség csiráját a római jogban a szerző a hajósgazdák és tbgıııló.-tok quasidelictualis felelősségében látja, melyet élesen elhatárol az ugyanezen vállalkozókat terhelő otıjok tív receptumfelelősségtől. Ebben a körben is bemutatja a fiktív culpa és a culpa in eligendo jelentkezését, rámutat azonban arra, hogy itt már kétségtelenül interpolációról - mégpedig nem következı-toıeıı végrehajtott interpolációról - van szó. Összefoglalóan megállapítja, hogy a római jog - a modern jogokhoz hasonlóan - nenı ılıılgııztn ki a másért való felelősség egységes szabályozását, de a modern clogmatíka által kidolgozott lnglkal rendszer alkalmazhatónak bizonyult a római források vizsgálatánál is, ami annak bizonyítéka, hogy zı római jogtudósok a másért való felelősség szabályait többé-kevésbé rendszeresen kidolgozták. ınéglıa e rendszer - a római jog sajátosságának megfelelően - csak implicit módon áll is előttünk a t`orrılsıık lıan. A másért való felelősség célja a rómaijogban is az volt, hogy azokban az esetekben, amikor valıktt úgy ér kár, hogy a károkozótól megtérítés nem vagy alig várható, akkor a jog igyekszik a t`ele|(íusé||nI ıı károkozóval valamilyen releváns kapcsolatban álló, nála fizetőképesebb személyre telepíteni. l-Iz a jo gilag releváns viszony igen sokféle lehet: hierarchikus viszony, ellenőrzési lehetőséget, érılokeltaégvıt jelentő kapcsolat stb. A szerző megállapítja, hogy a másért való felelősség rómaijogi dogmatikája igen fejlett. sőt tıtzıı nyos esetekben (pl. a szerződéses felelősség széles értelmezése terén) a modem jog számára ls l`lgyı:Ieııı~ re méltó megoldásokat tartalmaz. A másért való felelősség adekvát konstrukciója a culpa In cliırcrıdfı, mely már a római jogban sem volt szükségszerűen valóságos culpa. A culpa különböző forııııllnıık térhódítása a másért való felelősség posztklasszikus-jusztiniánuszi szabályozásában a szerző szerlııt nem annyira a gyakorlati eredmény, mint inkább az ideológiai alátámasztás körében érvéııyeattlt.
(03)
|*)9
_
ANDRÁSFÖLDI
ÜBER DIE DRITTHAFTUNG IM RÖMISCHEN RECHT Inhalt Einfúhrung. Dritthaftung und das römische Recht. Dritthaftung in den autãervertragljchen Verhältnissen. Dritthaftung iıı den vertraglichen Verhältnissen. Folgerungen.
ANDRÁS FÖLDI ABOUT THE VICARIOUS LIABILITY IN ROMAN LAW Contents Introduction. Vicarious liability and Roman law. Vicarious liability in extracontractual relations. Vicarious liability in contractual relations. Conclusions.
ANDRÁSFÖLDI SUR LA RESPONSABILITÉ POUR FAIT D'AUTRUI DANS LE DROIT ROMAIN Sommaire Introduction. Responsabilité pour fait d'autrui et le droit romain. Responsabilité pour fait d`autrui dans les relations extra-oontractuelles. Responsabilité pour fait d'aut.rui dans les relations contractuelles. Conclusions.
AHIIPAIII CDEJ'lbJ1l×I OB OTBETCIBEI-lHOCl`l×l 3A TPETEFO B PHMCKOM l'lPABE Cortepıkaı ıe Bıaenerme. OTBeTcraeHHocTr. aa TpeTeı`o rr prımcıcoe npaao. 0ı`ıaeTc'ı`BeırHoc1`r„ aa Tperero B Bnenororıopırızıx or oıuemuıx. OTaeTcTBeHHocTL aa Tperero B ııoroıaoprrızıx orııoureırwrx. Baraoriaı.
200
(64)
TARTALOMJEGYZÉK
Péter Kovács: The international legal protection of the human rights in civil war . . . _ Az emberi jogok nemzetközi jogi védelme a polgárháborúban . . . . . . . . . . . Der intemationale Rechtsschutz der Menschenrech te während eines Bürgerkrieges La protection internationale des droits de l'homme en guerre civile . . . . . . . . 3aıu_HTa rtpaıa lıenonexa E r`pa)ı(.ı1aHcı
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
András Földi: Sulla responsabiiitá per fatto altrui in diritto romano A másért való felelősség a római jogban . . . . . . . . . . . . Über die Dritthaftung im römischcn Recht . . . . . . . . . . About the vicarious liability in roman law . . . . . . . . . . Sur la responsabilité pour fait d'autrui dans le droit roman 06 oTaeTcTıaeHHocTn aa TpeTeı`o B pırMcı
. . . . . .
. . . . . .
. . . . . .
. . . . . .
. . . . . .
. . . . . .
. . . . . .
. . . . . .
. . . . . .
. . . . . .
. . . . . .
. . . . _ .
. . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
.l S4 57 .'57 S7 S9 H5 H7 lll |.Hı
|_l(ı Llfı
ll? Itlll Zlltl Zlltl 20|! Zllll
I
20 l
PUBLICATIONES UNIVERSITATIS RERUM POLYTECHNICARUM MlSK()L(Íll-LNSIS 1
SERIES
JURIDICA
_
ET POLITICA
TOMUS III/b FASCICULUS S-l l.
JUBILEUMI TANULMÁNYOK A magyar műszaki felsőoktatás kezdetének 250. év forıluIı'ıj:iıı a Nehézipari Műszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Kzırıiıı
tartott tudományos ülésszak előadásai (1985. november 29~30.)
MISKOLC N88
7-pá
Redigunt _
S7.erkcSZtil(
DR. GASPARDY LASZLO, DR. KALAS TIBOR, DR. HORVÁTH TIBOR, DR. NOVOTNI ZOLTÁN DR. RUSZOLY JÓZSEF felelős szerkesztő
Nota
Rövidítés Publ. Jur. et Pol. Miskolc A kézirat lezárva J 986. január 10-én
TH fır
a8esíÍČJ
QLC
Kiadja a Nehézipari Műszaki Egyetem A kiadásért felelős: Dr. Romvári Pál rektorhelyettes NME Sokszorosító Üzeme Nyomdaszám: KSZ- 89- 160-NME Miskolc-Egyetemváros, 1988. Engedély száma: 59871 Sajtó alá rendezte: Dr. Farkas József egyetemi tanár Technikai szerkesztő: Dr. Molnár Lászlóné Megjelent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában Kézirat szedése: 1988.Vlll. 1-től - 1988. XI. 30-ig. Sokszorosítóba leadva: 1988. december 1. Példányszám: 250 Készült IBM-82 Elektronikus Composer szedéssel, rotaprint lemezről az MSZ 5601-59 és 5602-S5 szabványok szerint 18 BIS ív terjedelemben A sokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető
HORVÁTH TIBOR
ÁLLAM- Es JOGTUDOMÁNH KAR A NEHEZIPARJ MŰSZAKI EGYETEMEN
A szerző
A lektor
DR. HORVÁTH TIBOR
DR. NOVÁK ISTVÁN
az állam- és jogtudományok doktora,
az állam- és jogtudományok kandidátusa,
tanszékvezető egyetemi tanár, dékán Bűnügyi Tudományok Tanszéke Miskolc-Egyetemváros H-35 15
c. egyetemi docens, ny. megyei bíró Miskolc Sibrik Miklós u. 2. H-35 29
Ünnepi ülésünk a magyar műszaki felsőoktatás kezdetének 250. éves évi`ordulójrilıoı. kapcsolódik. Egyetemünk a jubileumot már megfelelő keretekben megünnepelte, és ıııoıt megtisztelő kötelezettségünknek teszünk eleget azzal, hogy kari keretek között is nıegeııı iékezünk az évfordulóról.
Engedjék meg azonban, hogy ünnepi ülésünk bevezetőjeként röviden visszatekintsek karunk alapításának körülrnényeire és rövid tájékoztatást adjak karunk jelenlegi lıelyzetéről és a jövőt érintő elképzelésekről. I.
Hazánkban az 1980-as években megindult korszerűsítési folyamat a felsőoktatás te~ rületén nem csupán a meglevő intézmények továbbfejlesztését, oktató-nevelő és kutató te vékenységük tartalmi megújulását célozza, hanem a valós társadalnıi igényeknek megi`eiel(t új intézmények esetleges létrehozását is. Ebben a folyamatban jött létre az ország negyedik Állam- és Jogtudományi Kara egyetemünk keretében. Az állami szervek idevonatkozó döntését szükségszerűen megelőzte a jogászképzés történeti kialakulásának, mai helyzetének és problémáinak vágiggoııdolása. Világos választ kellett adni a társadalmi fejlődésünkből fakadó, a jog társadalnıi szerepével, illetve a jogászság társadalmi funkcióival kapcsolatos kérdésekre és mindezt ttıszhangba kellett hozni a jogászképzésre vonatkozó általános elképzeiésekkei. Közismert, hogy különböző társadalmi és történelmi körülmények hatására hazıtııkban a két világháború között a jogászok létszáma egészségtelenül felduzzadt. Elég itt csak arra utalnl, hogy 1941-ben a jogászok adták a diplomások 33,8%-át. A felszabadulás után ez a helyzet alapvetően megváltozott. Az 1949. évi egyetemi és főiskolai reform tttlıbek között megszüntetve a debreceni jogi kart és a négy jogakadémiát -, a jogászképzés! három: a budapesti, pécsi és a szegedi állam- és jogtudományi karra szűkítette. Ezzel párhuzamosan kezdett kiépülni az ország társadalmi és gazdasági átalakulását tükröző egyetemi és főiskolai struktúra, amelyen belül a súlypont egyre inkább a műszaki és a terınó~ szettudományok felé tolódott el. Az 1950-»S l-es tanévben ajogászképzésben részt vevők száma az összes egyetemi hallgatók számának már csak 5,6%-át tette ki. A változás tıtrıır (3)
207
dalmi, gazdasági okainak és szükségességének elismerése mellett sem lehet elhallgatni,
hogy a jogászképzés ilyen jelentős csökkentése kedvezőtlen társadalmi kihatásokkal is járt. Mindezekben közrehatott a politikai vezetés számos szemléleti hibája, valamint, de nem utolsósorban magának a jognak és a jogászságnak a lebecsülése. Bár ezek a szemléleti torzulások a 60-as években fokozatosan megszűntek, mégis az egyetemi képzési szerkezet átalakulása következtében a jogászság aránya tovább csökkent. Igy pl. az 1973 után diplomát szerzetteknek mindössze 2,6-2,8%-a végzett az állam- és jogtudományi karokon. Ennek következtében - nem is beszélve az egyéb kedvezőtlen társadalmi kihatásokról, - más értelmiségi csoportokhoz viszonyítva a jogászság igen nagy mértékben elöregedett. Az így kialakuló utánpótlási nehézségeket növelte az esti és a levelező (53,9%) illetve a nappali tagozatos (46,l%) hallgatók kedvezőtlen aránya is. Az esti és levelező tagozaton belül számottevővé vált a másoddiplomások aránya (rendőrtisztek, orvosok, mérnökök, stb.), akiknél a jogi végzettség megszerzése nem jár szükségszerűen együtt korábbi foglalkozások megváltozásával. Az 1970-es években világossá vált, hogy ez a helyzet nem tartható: a legtöbb jogászt foglalkoztató állami szervek már jelezték a viszonylag nagy számú, betöltetlen álláshelyet. Számolni kellett azzal is, hogy a népgazdaságban végbement változások következtében a jogászság foglalkoztatására irányuló igények még növekeclnek is A gazdaság állami irányításában a napjainkban is zajló változások során világossá vált, hogy az állami irányításnak a jövőben is egyik legfontosabb eszköze a jog, továbbá, hogy az egész társadalmi életünket átható demokratizálódási folyamat a jog, a törvényesség erősítését igényli. Ezért, ha nem is tűnik feltétlenül szükségesnek a jogászok összlétszámának jelentős növelése, ahhoz, hogy a jogászság megfeleljen társadalmi funkciójának, gyarapítani kell a képzésben részt vevők számát és ezen belül elsődlegesen a tényleges utánpótlást jelentő nappali tagozatos hallgatók arányát. E társadalmi igények kielégítésére több lehetőség kínálkozott, így nevezetesen: 1. a meglevő karokon a levelező és esti tagozatok arányának csökkentése és ezzel párhuzamosan a nappali képzésben részt vevők számának növelése; 2. a három jogi karon, vagy azok valamelyikén a nappali tagozatos hallgatók létszámának növelése; és végül 3. új jogi kar létrehozása. Az első módszer tulajdonképpen a 80-as évek kezdetétől alkalmazásra került. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán a levelező, a JATE és a pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán pedig az esti tagozatú jogászképzés fokozatosan megszűnt. Ez azonban nem változtatta meg számottevően a nappali képzésben részt vevők arányát. A második megoldás, a meglevő karok fejlesztése csak jelentős beruházással lett volna megoldható, amelyre az adott gazdasági viszonyok között nem volt lehetőség. Emellett a szegedi és a pécsi kar fejlesztése ellen szólt az, hogy vonzáskörzetükben a jogász ellátottság viszonylag kedvező. Ezzel szemben Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyében volt a betöltetlen jogász állásoknak mintegy 40%-3.
Az Állami Tervbizottság 1976-ban hozott döntése alapján az Oktatási Minisztérium 208
(4)
kidolgozta a tudonıáııyegyetemek távlati fejlesztési eiveinek előzetes tervét. Ekkor i`ogıılmazódott meg hivatalos formában az új jogi kar létesítésének a gondolata. A javaslat lényege az volt, hogy ajogászképzés bővítését új, az észak-keleti országrészben telepitendő negyedik jogi kar létesitésével kell megoldani. Az új, évi 120 nappali tagozatos hallgatóval induló kar megoldaná e nagy területi egység jogászellátását, az akkori 5 2 :48%-os fővárosvidék arányt 36 : 64%-ra módosítaná és területileg is arányos képzési rendszert alakitana ki.
Közismert, hogy az új kar létesítési helyének kiválasztásánál elsősorban Debrecenben jött számításba. A debreceni egyetemen 1949-ig működött jogi kar, tehát csak a „szünetelő” jogászképzést kellett volna feléleszteııi a hagyományos tudományegyetenıi környezetben. Mégis a tárgyi és személyi előfeltételek hiánya folytán ezt a megoldást el kellett ejteni. Ezzel párhuzamosan számos gazdasági, oktatás- és művelődéspolitikai ıııegfontolás a figyelmet a Nehézípari Műszaki Egyetemre irányította. Az NME megfelelő kollégiumi férőhellyel rendelkezett, a jogi kari könyvtár elhelyezése nem tett szükségessé kiilön beruházást és az egyéb járulékos beruházások összege is az ország akkori teherbíró képességéhez képest elviselhetőnek tűnt. Az egyetem késznek mutatkozott arra, hogy
belső átcsoportosítással lehetővé tegye az 1981. évi tanévkezdést, a hallgatók és az oktatók befogadását és vállalta az új jogi kari épület viszonylag gyors létrehozását. Emellett N- egyáltalán nem lényegtelen szempont - a miskolci tanácsi szervek vállalták az itt letelepülő oktatók lakásigényeinek kielégítését. Általános Oktatáspolitikai és művelődéspolitikai érv volt a miskolci megoldás ıııellett az, hogy bár a Nehézípari Műszaki Egyetem jelentős oktatási központ, sem a városnak, sem a közvetlen környezetének nincs társadalomtudományi képzést nyújtó intézménye. Ellenérvként viszont akkor is, később is sokszor felmerült, hogy szokatlan - - szinte természetellenes - a jogi kart egy műszaki egyetemi keretbe beilleszteni, miután a jogászképzés hagyományosan, s így hazánkban is, a tudomáriyegyetem struktúrájában és szellemi közegében alakult ki. Ma már világosan látjuk, hogy az „univerzitás” társadalmi jegyei és szervezeti megoldásai az idők folyamán változnak. Napjainkban külföldön --nyugaton és keleten egyaránt - egyre többször találkozunk olyan megoldásokkaL amelyek ko rábban természetellenesnek tűntek. Több országban ma már nem ritkaság az egymástól meglehetősen távol fekvő diszciplinák és különböző irányú szakemberképzés együttélése. Ez a folyamat mindkét irányban jelen van: a klasszikus értelemben vett tudományegyetemek természettudományi, műszaki és mezőgazdasági fakultásokat hoznak létre, míg a másik oldalon a műszaki egyetemek társadalomtudományi, pedagógiai, közgazdasági, stb. karokkal bővülnek. Hazánkban is terjed az a felfogás, miszerint az ,,univerzitás" korszerű felfogásában indokoltnak tűnik a tudományegyetemi és a műszaki felsőoktatás merev intézményi elkülönülésének oldása, sőt egymáshoz közelítése. Végső soron tehát nincs olyan tudománypolitikai érv, amely kizárná a társadalomtudományi és ezen belül a jogászképzés lehetőségét egy műszaki egyetem keretén belül Hozzátehetjük azt is, hogy egy humán karjelenléte megkönnyíti a műszaki karok értelmiség-képző feladatainak ellátását, mint ahogy a műszaki környezet jótékonyan motiválhatja a jogi karon a környezetvédelmi, iparjogvédelmi, szervezéstudományi stb. oktatást és kutatást.
ls'
200
Végül is, 1979 őszén az Oktatási Minisztérium és az igazságügyi Minisztérium közös előterjesztése alapján az Országos Oktatási Tanácsban egyetértés alakult ki a jogászképzés kjbővítéséről és a negyedik állarn- és jogtudományi kar létesítéséről. A Tudománypolitikai Bizottság jóváhagyta a jogászképzés bővítésének tervét és az oktatási miniszter megtette előkészítő intézkedéseit. Ilyen előzmények után a Nehézípari Műszaki Egyeten Tanácsa 1980. áprilisában határozatot hozott arról, hogy az egyetemen Állam- és Jogtudományi Intézet alakul kari jelleggel. Az oktatási miniszter a határozatot jóváhagyta és az Intézet alapításáról szóló közlemény 1980. július 4-én jelent meg a Művelődési Közlönyben. A határozat alapján a képzés nappali (120 fő) és levelező (60 fő) tagozaton 1981. szeptemberében indult meg. A szervezeti fejlődést pedig betetőzte a művelődési miniszternek az a határozata, amely szerint az Intézet 1983. szeptember 1-től kezdve Állam- és Jogtudományi Karként működik tovább. Itt ragadom meg az alkalmat arra, hogy köszönetet mondjak a hajdani Karközi Bizottság elnökének és tagjainak, akik nagy szeretettel bábáskodtak a Kar születésénél. A Karközi Bizottság felelősségteljes személyi döntései és ajánlásai hosszú időre meghatározták Karunk szellemi színvonalát és elméleti, tudományos orientációját. Döntéseiket - megítélésem szerint - az elmúlt évek igazolták. Nem szerénytelenség, ha itt utalok arra, hogy e néhány év alatt kollégáink közül ketten kandidátusi és ketten doktori értekezésüket eredményesen megvédték, valamint a közeljövőben is két doktori értekezés megvédése várható. Nem indokolatlan a Karközi Bizottság felelősségteljes munkáját elismerni és jelentőségét ismételten aláhúzni, akkor, amikor egyetemünkön napirendre került a közgazdasági képzés bevezetése, amelynél Karunk alapításának tapasztalatait az illetékeseknek érdemes és szükséges figyelembe venni. II.
Karunk új intézmény felősoktatásunk mai struktúrájában, mégsem előzmény és hagyomány nélküli. Jogosan lehetünk büszkék arra, hogy a történelmi Magyarország északkeleti területein a jogi oktatás több évszázados múlttal rendelkezik. Nem beszélve most az ezelőtt 350 évvel Nagyszombaton alapított egyetem keretei között kialakult jogi okta-
tásról, e terület felsőiskoláiban a jogi oktatás bizonyos elemei már a XVII. század végén megjelentek. Igy például egyes református líceumokban a jogbölcselet oktatásával már a XVII. század második felében találkozhatunk. Az egyetemünk ősének tekinthető selmeebányai Bányászati Akadérnián a kezdettől folyt a bányajog oktatása. Az 1777-es Ratio Edueationis kibocsájtása után pedig megjelentek a korszak jogász szükségletét kielégítő állami és egyházi jogakadémiák, amelyek hosszú időn keresztül a gyakorlati jogászképzést jelentették Magyarországon. Igy Egerben 1740-ben, Kassán 1777-ben, Sárospatakon 1793-ban, Debrecenben 1796-ban, Eperjesen 1815-ben és Máramarosszigeten 1836-ban indult meg jogakadémiai oktatás. Közismert, hogy az eperjesi jogakadénıia az első világháború után Miskolcra települt át, ahol 1949-ig működött. Sajnálatos módon a jogakadémiák 1949-ben történt megszüntetése után megszűnt az érdeklődés e nagymúltú oktatási intézmények története iránt. Történetük, a magyar társadalom életében betöltött funkciójuk és társadalmi-políti210
(6)
kai, illetve kulturális hatásuk a maga egészében ma is feltáratlan. Holott számos adatot ismerünk arról, hogy a jogakadémiákon, különösen a XIX. század elején, az akkor ınáı` Pesten működő egyetemmel azonos elméleti értékű oktatás folyt, nem is beszélve arról.
hogy tanáraik tollából került ki a gazdag magyar jogi irodalom túlnyomó része. A jogász képzés módszertana szempontjából ma is figyelemre méltó az a gyakorlati jellegű oktatás, amely például Egerben Huszthy István, Sárospatakon Kövy Sándor professzor nevéhez fűződik. Emellett a jogakadémiák diáksága és végzett jogászsága jelentős szerepet játszott a múlt századi refornıidőszak haladó társadalmi és nemzeti törekvéseinek megvalósításában. Körükből kerültek ki az 1848-49-es nemzeti függetlenségi harc olyan polltikusai és vezéralakjai, mint például Kossuth Lajos, Szemere Bertalan és még sokan mások. Amikor a jogakadémiák jelentőségéről beszélünk, nem feledkezhetünk meg arrol sem, hogy noha az akadémiai oktatási struktúra a XIX. század végére és a XX. század elejére lassan-lassan korszerűtlenné vált, de még ekkor is eredményes oktatás folyt az intézményekben és amit főleg hangsúlyozni szeretnék: a jogakadénıiák ebben az időszakban is kiváló tudós egyéniségeket adtak a hazai jogtudománynak. Csak röviden emlékeztetck
arra, hogy a római jog kiváló hazai képviselője Vécsey Tamás, a kéăbbi budapesti pro-fesszor Epeıjesről indult el. Finkey Ferenc a két világháború közötti időszak egyik legjelentősebb büntetőjogásza Sárospatakon volt jogakadérniai tanár, mielőtt Kolozsvárott professzor és Pozsonyban jogi kari dékán lett volı`ıa. Hébelt Ede a magyar munkásnıozgıılom ismert személyisége, a jogi oktatás demokratizálásának élharcosa úgyszintén Eperjesről indult el. Marton Géza, a későbbi Kossuth-díjas budapesti professzor Debrecenböl tndult. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a Miskolcon működő Jogakadénıia is olyan tudós egyérıiségeket produkált, mint Bruckner Győző jogtörténészt, Zsedéııyi llčla közjogászt, az 1945-ös Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökét, Hacker Ervin nemzetközileg elismert büntetőjogászt és kriminológust. A neveket még hosszan sorolhatnám. I-Z nagy nevű elődökre emlékezve a magyar jogtudományt becsüljük meg. Ezek az emlékek meglepően mélyen élnek közvéleményünkben. Nem véletlen, hogy az elmúlt években nem egyszer szegezték nekünk a kérdést: mennyiben tekinthető Karunk a miskolci vagy a sárospataki akadémia jogutódjának? Temıészetesen közvetlen jogutódlásról nincs szó, ilyet keresni vagy bizonygatni dőreség lenne. Ugyanakkor taláıı sokakban felmerül az is, hogy vállalhatjuk-e történeti előzménynek a hajdani Magyarország állami vagy egyházi - katolikus, református vagy evangélikus - jogi képzést nyújtó intézményeit. Meggyőződésem szerint erre a kérdésre csakis igenlő választ adhatunk. Szocialista célkitűzéseink maradéktalan vállalása, a népben-nemzetben való gondolkodás megköveteli a múlt vállalását is. Ennek jegyében tervezzük egyes, ma is hozzáférhető jogakadémiai intézmények történetének feltárását, kiemelkedő tudományos eredményeik kritikus számbavételét, a jogászképzésben ma is felhasználható módszereik alkalmazását és nem utolsó sorban a ma is vállalható diákhagyományok összegyűjtését és továbbviteiét. Meggyőződésem, hogy a jogászképzés előzményeinek tudományos vizsgálata, valamint ıı haladó hagyományok ápolása gyümölcsözően fog visszahatni Karunk tudományos tevékenységére és egyetemi hallgatóink öntudatára.
(7)
21|
lll.
Befejezésül néhány szóval vázolni szeretném Karunk célkitűzéseit a jogi oktatás továbbfejlesztésére. A jogi karokon hazánkban általános elméleti alapképzés folyik. Oktató tevékenységünk célja olyan jogászok kibocsájtása, akik szilárd marxista társadalomtudományi ismeretek birtokában és a magyar jogrendszer magas szintű ismeretében a jogalkalmazás, a jogalkotás és a jogtudomány sajátos eszközeivel a jövő változó társadalmában képesek eredményesen hozzájárulni szocialista céljairık megvalósításához, nem utolsó sorban az állampolgárok személyének és jogainak védelméhez. Ennek érdekében oktató tevékenységünk középpontjában a magyar jogrendszer jogágazatai és alapintézményei állanak a maguk társadalmiságában és történetiségükben. Olyan jogászokra van szükség, akik nem csupán az adott időben fennálló jogrendet ismerik, hanem emellett tisztában vannak a jogrend, az egyes jogágazatok és jogintézmények történeti fejlődésének társadalmi feltételeivel, a jog fejlődésének öntörvényeivel és végül, de nem utolsósorban a jogfejlődés társadalmilag feltételezett tendenciáival. Ebből a szemléleti alapvetésből kiindulva dolgozta ki Karunk a jogi
oktatás távlati
korszerűsítésére irányuló elképzeléseit, amelyeket fokozatosan és döntő mértékben a következő tanévtől kívánunk megvalósítani. Ez alkalommal is hangsúlyozni szeretném, hogy a jogi oktatást nem akarjuk feloldani sem politológiában, sem általános társadalomtudományos képzésben. A jogrendszer szolgálata ma is, a jövőben is konkrét és magasszintű jogi tudást követel a jogásztól, legyen az bíró, ügyész vagy ügyvéd. Ezért az oktatás korszerűsítési folyamatában nem csökkenteni, hanem növelni kívánjuk az alapvető jogágazatok, mint például alkotmányjog, polgári jog, büntetőjog stb. oktatásának követelményeit és színvonalát. Mindez nem ellentétes azzal, hogy csökkenteni kívánjuk az egyetemi hallgatók kötelező elfoglaltságát, a kötelező vizsgák számát és mindazokat a formális elemeket oktatási rendszerünkben, amelyek aka-
dályozzák a hallgatók önálló munkáját és tudományos érdeklődésük kibontakozását. Egyszerűen szólva tehát, a hangsúlyt nem a mennyiségi mutatók növelésére, hanem a tananyag tartalmi korszerűsítése mellett a minőségi fejlődést elősegítő megoldásokra és pedagógiai módszerekre kívánjuk helyezni. Bízunk abban, hogy az eddigi egysikú, mindenkire egyaránt kötelező tananyag felbontása kötelező és fakultatív tárgyakra, az egyes tantárgycsoportok mellett a fakultatív tárgyak bővítése a kulturált jogászi munkához nélkülözhetetlen társadalomtudományi, jogi, pszichológiai, stb. ismeretekkel elindítja hallgatóinkat az igazi értelmiséget jellemző igényes önképzéshez vezető úton. Általános célkitűzéseink mellett szólni kell még két elképzelésünkről. Az egyik az idegen nyelvi képzés, a másik pedig a számítástechnikai képzés bevezetése a jogi oktatásba. Szükségességük ma már aligha szorul indoklásra. Magas szintű jogi munka akár a gazdasági élet, akár az állami élet más területein ma már elképzelhetetlen 1 2 idegen nyelv ismerete nélkül. Közismert, hogy ezen a területen a magyar oktatásnak évtizedes lemaradásai vannak. Karunk a Nehézípari Műszaki Egyetem keretében abban a szerencsés helyzetben van, hogy támaszkodhat az egyetem szírrvonalasan működő és technikailag kiválóan felszerelt idegen nyelvi lektorátusára. Ennek következtében a kötelező idegen nyelvi képzésen belül 212
(8)
renıéliıetőleg már a közeljövőben ınegindithatjuk a jogász szakforditói képzést orosz. ıuıgol, francia és német nyelvekből. A számítástechnikai oktatással is hasonló a helyzet. A társadalmi igény egyértelmű: a jövő jogászgenerációja különösen az igazgatási, szervezési munka területén, nem álliıatju meg a helyét a számítástechnika alkalmazása nélkül. Egyetemünk műszaki karainak segit ségével szerény keretek között máris megkezdtük az államigazgatás területén alkalmazható számítástechnikai alapismeretek oktatását, s ezt a jövőben - a tárgyi és személyi előfeltételek bővülésével - erőteljesen növelni kívánjuk. IV.
Egy egyetemi intézmény életében 4 év eltelte nem ad alkalmat ünneplésre. Munkánk eredményeit első végzős hallgatóink kibocsájtása után kezdhetjük meg lemérni. Ezért most meg sem kísérlem eddig végzett munkánkat összegezni, még kevésbé értékelni. Mégis ıı mögöttünk álló évek tapasztalatai alapján két dolgot meggyőződéssel állíthatok. Az egyik az, hogy Karunk eddigi működése beigazolta a létrehozásával kapcsolatos társadalmi igényeket és elvárásokat. A másik pedig az - és feltehetőleg az egyetem története számára ez a jelentősebb -, hogy a Kar létrehozásával a Nehézípari Műszaki Egyetem hitet tett anıellett, hogy hűen az „univerzitás” gondolatához, a társadalmi valós igények szolgálatában kész a tudományok és ezek között a társadalomtudományok különböző ágainak a befogadására, s ezzel önmaga megújítására.
Elhangzott mint ünnepi megnyitó beszéd 1985. november 29-én a Nehézípari Műszaki Egye teııı Allını és Jogtudományi Karán a műszaki felsőoktatás hazai kezdetének 25 0. éves évfordulója alkalmálıól reıı dezett tudományos ülésen.
“ll
21.1
Tıßon ııoRvATıı DIE STAATS- UND RECHTSWISSENSCHAFTLICHE FAKULTÄT AN DER TECHNISCI-[EN UNIVERSITÄT FUR SCHWERINDUSTRIE Zusammenfassung Grundlegend ftir die Publikation war die Eröffnungsrede des Dekans, die er zum Anlaß des Jubiieums der vor 250 Jahre in 1735 an der Schemnitzer Berg-Schule begonnenen technischen Hochschulbildung organisierten wissenschaftlichen Sitzung der Staats- und Rechtswissenschaftlichen Fakultät gehalten hatte, am 29. November 1985. Der Autor beschäftigt sich eingehend mit dem Entstehungsprozess sowie mit den Unterrichts- und Wissenschaftspolitischen Erwägungen, die dazu führten, daß in 1980 binnen der Organisation der Universität ir Schwerindustrie ein Institut der Staats- und Rechtswissenschaften gebildet wurde, die dann am 1. September 1983. in eine Staats- und Rechtswissenschaftlichen Fakultät umgebildet wurde. Im folgenden betont der Verfasser, daß der Unterricht des Rechts in den Nord-östlichen Regionen des historischen Ungarns in verschiedenen Institutionen auf eine mehrere Jahrhunderte alte Vergangenheit zurückblicken kann. Die Fakultät macht sich diesen geistigen Nachlaß zu Eigen, sie plant die Erforschung der Geschichte der einstigen Rechtsakademien, die Wahrnehmung ihrer hervorragenden wissenschaftlichen Leistungen, ihrer im Rechtsunterricht bis heute anwendbaren Methoden, und nicht zuletzt die auch für unsere Zeit annehmbaren Traditionen des Studententums, die es weiterzuftihren gilt. Zuletzt skizziert der Autor die Zielsetzungen der Fakultät in der Weiterentwicklung des Rechtsunterrichts. Neben Erhöhung der Erfordernisse und des Niveaus der grundlegenden Studien, so des Verfassungsrechts, des Zivilrechts und des Strafrechts sind wegen hervorragender Bedeutung hervorzuheben die Einführung der Fachdolmetscherbildung in Fremdsprachen sowie die Bildung in der Datenverarbeitung im Ramen der Verwaltunsstudien.
214
(10)
TIBOR HORVATII THE FACULTY OF LAW AND POLITICAL SCIENCES AT THE TECHNICAL UNIVERSITY Con ten ts The foundation and development of the Faculty (1980-1985 ). The antecedentı. 'l`he proıpectı ol` the Faculty.
TIBOR HORVATH LA FACULTE DE DROIT ET DES SCIENCES POLITIQUES DU UUNIVERSITE TECHNIQUE DE UINDUSTRIE LOURDE Sommaire Fondation et dévelopment de la Faculté (1980-1985). Les préliminaires. Les perspectlves de la Facuité.
TI/IBOP XOPBAT IOPHIIHHECKHH 0AI(Yl`II:ıTET B IIOIIHTEXHH'-IECKOM YHHBEPCHTETE T )I(EJ`IOH I`IPOMbIIIIJ`IEHHOCTH Coılepxramıe Ocıroaaı-me 1-1 paanırme cbakynısrera (1980-1985). Aı
-maısı qaakyrrısrera.
(ll)
2IS
PÓLÁY ELEMÉR A VERESPATAKI VIASZOSTÁBLÁK BÁNYAMUNKASZERZÕD ESEI
A szerző
A lektor
DR. PÓLAY ELEMÉR
DR. NOVÁK ISTVÁN
az állam- és jogtudományok doktora,
az állam- és jogtudományok kandidátusa,
tudományos tanácsadó
c. egyetemi docens
József Attila Tudományegyetem
ny. megyei bíró
Római Jogi Tanszék
Miskolc
Szeged Lenin krt. 54. H-6701
Sibrik Miklós u. 2. I-I-35 29
A 19. század folyamán a rómaiak által művelt verespataki (ma Rosta Monlaıılll aranybányák befalazott üregeiben három szerződést találtak, amelyek tárgya a mııııkııııılo és a szabad bérmunkás között létrejött bányarnunkabér-szerződés. A Th Mommsvıı ılllal szerkesztett Corpus lnscriptionum Latinarum III. kötetében (pp. 934--969) publikált IX..
X. és XI. számmal jelzett okirat, amelyek közül a IX. Albumus maiorban (Vcrcspalak Rosia Montana) 163. okt. 23-án, aX. lmmenosum maius-ban 164. máj. 20-án. mig ıı XI az Alburnus maior környékén fekvő ismeretlen helyen jött létre, ismeretlen napon a Ma gyar Nemzeti Múzeum páncélszekrényében, ill. Kolozsvárt található (X. tábla). A ránk maradt táblák ún. triptychonok maradványai, amin három fekete viasszal bevont, klemcl kedő peremű fatáblát kell érteni, amelyek közül az első kettőt zsinór fűzte össze. s ez tar talmazta az eredeti szöveget, mig a harmadik csak egyik oldalán függött össze az cgészeıı összefűzött két első lappal, s ezen, ill. a második lap második oldalán nyitottan azelııőkól lap közé zárt szöveg másolata található, éspedig a második lap második oldalának felóıı és a harmadik lap belső oldalán, mert az előbbi lapot egy facsík választja ketté, aınelyoıı az okirat szereplőinek pecsétei zárják az összetartó zsinórt, míg a másik felén az emlltoll személyek (felek, tanúk, kezesek) neve, de nem feltétlenül aláírása található. Sajnos lııls rom triptychonunk közül a IX. számúnak csak a második, míg a X. és XI. számúnak csak az első lapja maradt ránk. A IX. és XI. okirat kurzív-latin szövegét 1873-ban e|(lızöı` Mommsen, míg a X.-ét Finály Henrik a kolozsvári egyetem professzora 1861-ben olvaılıı el, de véglegesen elfogadott szövegét Karl Zangemeister gothai könyvtáros rögzllello. Ezek a római Dáciából származó triptychonok joghatásuk szempontjából vagy ún. resta tiones, azaz csupán bizonyító erejű okiratok, vagy ún. chirographumok, amelyek önnııı gukban is létesíthettek obligációt. Nézetünk szerint az említett három munkabérszer/.őılóı az utóbbi kategóriába tartozott, ui. a IX. és X. okirat egyik fele föltétlenül hellenlsztlkuı területről idetelepített peregrinus volt, a chirographum pedig hellenisztikus területen (Keleten és Egyiptomban) volt általánosan használt okiratforma, amely - mint Tauberısı-Iılmz (l) megállapítja - a római birodalmi jogba recepciót nyervén alkalmas volt arra. hogy nemcsak a romanizált Egyiptomban, de az egész hellenisztikus, de római uralom alatt allo Keleten önmagában kötelem, így bérleti kötelem létesülését maga után vonja.
I. Mindenekelőtt tisztázandó, hogy milyen szociális körülmények közt éltek a verespataki aranybányák bárıyamunkásai. A kérdés mélyebb taglalására - úgy véljük nincs szükség, tekintettel arra, hogy S. Mrozek (2), a kiváló lengyel ókorkutató ezt a kérdést részletesen tárgyalta. Mégis szükségesnek látszik jogászi szempontból néhány kérdés tisztázása. Mint ismeretes, a fizikai munkát szabad ember részéről a római ideológia megvetendőnek tartotta, kivéve a ,,derék földmíves” esetét, akiről Cato maior megállapítja, hogy ,,ha őseink valakit rendes emberként jellemeztek, derék földművesnek mondották” (De agr. cult. pr. 2.). A szabad ember fizikai munkájának „megbecsülését” illetően álljon csak előttünk az i. e. 2. század nagy vígjátékírójának, Plautusnak élete, aki - miután kereskedelmi vállalkozásaiba belebukott - hogy éhen ne haljon, egy molnárhoz volt kénytelen bérmunkásnak beállarıi, ahol napközben a kézimalmot forgatta, s éjjel írta nagyszerű műveit. A szabad ember fizikai munkájának ez a Iebecsülése fokozódott akkor, mikor a nagy rabszolgabőség idején a fizikai munkásnak a rabszolgamunkával kellett versenyeznie, de megmaradt a továbbiakban is, hiszen a zikai munkát végző szabad (kézműves, kiskereskedő, bérmunkás) nem rendelkezhetett ius honorummal. E hátrányos társadalmi megítélés vonatkozott természetesen a verespataki aranybányák szabad bénnunkásaira is, még akkor is, ha netán valarnelyikük római polgáıjoggal rendelkezett, s nem peregrinus volt.
2. A római Dáciából ránkmaradt három bányász-munkabérszerződés a következő kitételt használja: „Dixít (dı'xsı't,` fatetur) se locasse et locavit Operas suas", ami azt jelenti, hogy a bányamunkás ,,sajátmagát és munkáját (munkaerejét) bérbeadta”. A kifejezés bizonyos pleonazmust látszik tükrözni. A fenti mondat azonban közelebbről vizsgálandó meg. A ,,se lor-a.s.se" kifejezés arra utal, hogy a bémıunkás - miután munkaereje az ő személyétől lényegében nem választható el, kénytelen sajátmagát bérbeadni. A kifejezés persze utal arra az esetre is, amikor „dominus servum suum lOcasse", azaz a rabszolgatartó saját rabszolgájrlt adta bérbe. Amikor a szabad bérmunka - már a köztársasági korban - nagyobb jelentőségre tett szert, az utóbbi kifejezés hatással lehetett a szabad ember munkaerejéııek bérbeadásával kapcsolatos formulára. A „se locaverit” kifejezés egyébként még Caesar idején is szerepel a magát állatviadalra bérbeadó szabad ember esetében (D. 22. 5. 3. 5). Ez telıát a bérmunkaszerződés régibb formulája lehetett. A „locare Operas suas” már bizonyos absztrakciót jelez, a munkaerőnek a munkás személyétől való szeparált kezelését. Ulpianus a magát állatviadalra bérbeadó esetében már ezt a fordulatot használja (D. 3. 1. l. 6.). Szerződéseink tehát a két - végeredményben azonos jogviszonyt teremtő aktust jelző kifejezést kumulálva használják. Kérdés, hogy itt a régebbi és az újabb fonnuláré halmozásáról van csak szó, vagy e kumulációnak jogi jelentősége is van. F. M. De Robertis nézete szerint a munkabérszerződés folytán a bérmunkás a munkaadó potestasa alá kerül, tehát statusváltozást (capitis deminutio) szenved. D. Nörr (3) nézete szerint ez teljesen kizárt, s bizonyítékul éppen a három dáciai munkabérszerződésre hivatkozik, ahol ennek a feltételezett jogkövetkezménynek a kifejezések halmozása ellenére sem találja nyomát. Nézetünk szerint egyáltalában nincs kizárva, hogy a két, a munkabérleti viszony teremté220
(4)
sére irányuló kifejezés mint pleoııazmus jelenik meg, mint azt ma is észlelhetjük a priıııl-
tívebb módon megszövegezett szerződéseknél, ahol ajogok és kötelezettségek megisnıétlése, azok félreérthetetlenségének biztosítása céljából nem egyszer előfordul, azonbuıı úgy véljük, hogy a bányamunkás és munkaadó közti viszony tartalmának bővítésére inlnyuló szándékra is utalhatott a ,,se locare"-kifejezés, amely a 2. században már kevéssé korszerű. Jelenthette ui. azt, hogy a szerződéssel a bányász a munkaadó fegyelmezési joga alá is kerülhetett, ami viszont semmiképpen sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a munkaadó szerződésszegése esetére a bányamunkás ellen a munkaadó actio conducti-vel nc léphetett volna fel. A ,,se locasse” szavakkal történő megállapodás ui. nem abszorbeállıatta a felek keresetjogát. 3. A bányamunkások a római Dácia legalacsonyabb néprétegéhez tartoztak. Septimius Severus óta (2. sz. vége) a humiliores kategóriájába. E kisemberek nem egyszer különböző kollégiumokba tömörültek (C. ut culariorum, centonariorumj, ill. tisztességes eltemettetésük céljából ui. Collegium funereticíum-ba, mint ez Alburnus maiorban is látható (CIL III. p. 924.). Egy ilyen kollégiumról szóló verespataki okirat éppen az egyesület felszámolását rögzíti (I. okirat) azzal az irıdoklással, hogy a korábban 54 tagot számláló temetkezési egyesület 167. február 9-én már csak 17 tagból állott, minden valószínűség szerint azért, mert a szegény bányászok rossz anyagi viszonyaik miatt a faluból elköltöztek, s az ottmaradtak most már képtelenek voltak a kollégium működöképességét biztosítani, mert tagdíjaikat nem tudták fizetni. Ezért határozta el az egyesület saját feloszlatását. (4) Il.
1. A három munkabérszerződés alanyainak kilétére vonatkozólag az alábbiak állapíthatók meg. Dácia aranybányászata a 2. század hatvanas éveinek végéig, a 167-ben kitört markoman-háborúig igen élénk volt. A bányaigazgatóság központja, székhelye Ampelum (a történeti Magyarország Zalatna nevű helysége) volt. A szervezet élén a procurator aurarlarum, egy polgári tisztviselő állott (5). Egyik ilyen „bányaigazgatónak” nevét is ismerjük. Marcus Ulpius volt ez, aki valószínűleg Traianus császár szabadosa (libertus) lehetett, hiszen erre utal a császár: M. Ulpius Traianus nomen-e, sőt utalás van egyik feliratban egy másik ilyen tisztviselőre, egy bizonyos Neptunalis-ra is, aki vagy császári rabszolga lehetett, vagy felszabadított (CIL III. p. 1312. és 1313.), s így mindenesetre a tisztviselői hierarchiának alacsonyabb rétegéhez tartoztak. A bányamunkások közt aránylag kevés lehetett a rabszolga, mint ezt Mrozek (6) is megállapítja, hiszen az elfogott dákokat - mint ezt Traianus diadaloszlopa valószínűsíti - a légiók rabszolgaként hurcolták el hazájukból olyannyira, hogy a lakosságától szinte megfosztott Dáciát a császár a birodalom minden részéből átköltöztetett telepesekkel volt kénytelen pótolni. A 4. század történetírója Flavius Eutropius a császári megbízásból írt Breviarium ab urbe condita c. történeti művében beszámol arról, hogy a földek megművelése és az elhagyott városok lakottá tétele céljából Traianus Dácia elfoglalása után az egész Római Imperiumból az „emberek végtelen tömegét” telepítette ide át:
(S)
.lıı
„Traianus vicra Dacia ex loro orbe Romano in nitas eo copias hominum transmlerat ad agros et urbes colendas” (8 .6.2.). Miután Dáciában a római győzelem után sem rabszolga, sem szabad lakosság lényegében nem maradt, nem volt, aki a hódítás egyik célját, az aranybányák művelését biztosítsa. Bányamunkásokról is kellett a császárnak gondoskodnia, s ezért telepítette át a Balkánról, a Drina-kanyarból az ott élő pirustákat, akik eredeti hazájukban is nemesfém-bányászattal foglalkoztak. S ezekkel találkozunk Albumus maiorban, ,,in vico Pirustarum", a pirusták falujában, (esetleg a falunak a pirusták által lakott negyedében), mint ezt a 159-ben kelt házvételi szerződés jelzi (VlII.), s velük találkozunk Kavieretiumban, az egyik szomszédos faluban, ahol egy rabszolgavételi szerződés előadójaként egy Dasius Versonis ,,Pı'rusta ex Kavieretio" (VI.) szerepel. 2. Ami az egyes munkabérszerződések alanyait illeti, a következők állapíthatók meg: a) a IX. triptychon munkaadója Socratio Socratis, tehát Sokratesfi Socratio, akinek hellenisztikus származására neve és mellette apjának genitívusban használt neve utal. Vele szemben - s ez rendkívül érdekes - a bányamunkás esetleg római polgár is lehetett, Trai-
anus császár felszabadított rabszolgája. Erre utal a L. Ulpius Valerius név (M. Ulpius Traianus szabadosa), akit a császár manumissio iuris civilis útján tett szabaddá (7), s így praenomennel, a császár nomen gentiliciumával és cognomennel is rendelkezett. A császár halála után azonban nyilván olyan mostoha viszonyok közé került, hogy az Alburnus maiorban, vagy környékén lehetséges egyetlen munkalehetőséget kénytelen volt megragadni. b) a X. okirat munkaadója egy bizonyos Aurelius Adiutor volt. Nézetünk szerint szintén felszabadított rabszolva, ui. a bányaigazgatóságnál számos adiuror tabubriorum (CIL III. p. 1466, 1468-1469.) dolgozott, mint rabszolgaállapotú segédei a bányaigazgatónak. A gyakorlat az volt, hogy bizonyos ilyen szolgálati idő után a császár e rabszolgáit felszabadította, s mint liberri, cognomenként előző foglalkozásuk megjelölését tartalmazó nevet vettek fel. Aurelius Adiutor minden valószínűség szerint császári nyugdíjas volt, s mint esetleg manumissio iuris civilis útján polgáıjogot nyert személy bányavállalkozásba fogott. A munkavállaló egy Asklepiosfi Memmius (M. Asclepi), görög (hellenisztikus) eredetű peregrinus. c) A XI. számú munkabérszerződés munkaadója Titus Beusantis, qui et Bradua, azaz Beusansfi Titus, akit Bradua-nak is hívnak (ez vagy gúnynév, vagy ragadványnév, amely feltehetőleg a brado = sonka szóra vezethető vissza). Az illető neve után ítélve illyr származású peregrinus lehetett, aki neve mellett, amely latin, apja nevét hellenisztikus módon genitívusban használta. A munkásnak latin neve volt:Restitutus agnomine Senioris, utalással nyilván arra, hogy megkülönböztethető legyen fiától, vagy valamely névrokonától. Származásilag és status vicitatis szempontjából peregrinus lehetett, hiszen a latin név adott esetben mit sem jelölhetett. 3. További kérdés, hogy a munkaadók milyen minőségben kötötték a fenti három munkabérszerződést? Vajjon a) a bányaigazgatóság képviselői voltak-e, esetleg b) bányatulajdonosok, vagy pedig c) a kis állami bányák haszonbérlői? Az első variáns több okból elfogadhatatlan. Az állami locatio-conductio-t csak a 222
(6)
pmmrator aurariarum, a bányaigazgatóság feje köthette meg, de nem valamelyik arlimor talıularii, aki rendes rabszolga volt. Egyébként Mommsen (8) is hangsúlyozza. hogy az elkobzott javakat, hadizsákmányt stb. csak a quaestorok, vagy censorok adhatlák cl, vagy adhatták bérbe. Sokkal valószinűbbnek látszik, hogy a munkaadók kis bányák magántrılajtloııosai voltak. Itt alapvetőleg az a kérdés, hogy az aranybányászat a Római Birodalombaıı aillaıııi monopólium volt-e vagy nem? A lex metalli Vipascensis (FIRA 1.2 105) a következőket
mondja: „Conductor ex pretio pureorum, quos procurator merallorum vedet..."; ebből kitűnőleg a vipascai bányaterritóriumon Lusitaniában (mai Portugália) a bányakerıilel procuratora fel volt jogositva arra, hogy az állam képviselőjeként bizonyos érclelőlıclyc-
ket (elsősorban ezüstbányákat) eladjon. A magános tehát vásárolhatott ezüstbányát az államtól. Egyébként Tacitustól tudjuk, hogy magánosok is lehettek aranybányák tıılajılo nosai (Ann. 6.19.), s csupán bizonyos közvetett adatok látszanak arra utalni. hogy az aranybányászat talán Septimius Severus korában állami monopólium lehetett, de ez is
kérdéses (9). Végül fennállott annak is a lehetősége, hogy a munkaadó az állami aranybánya ha
szonbérlője volt. A lex metalli Vipascensis a procuraror metallorum igazgatása alatt állott. aki az egyes aknákat haszonbérbe is adhatta (10), s emellett figyelembe veendő az is. hogy Hadrianus gazdaságpolitikájának egyik alaptörekvése az volt, hogy támogatni kell a kishaszonbérlőket a nagy haszonbérlőkkel szemben. Tekintettel arra, hogy az egész ampelumi aranybányavidék a viaszostáblák kelctkc zése idején állami bányaigazgatás alatt állott, nincs kizárva, hogy a fenti munkaadók. vagy
valamelyikük kisebbértékű aknák tulajdonosai voltak, de az sem, hogy azoknak conclncto rai, haszonbérlői. Az azonban bizonyos, hogy akár tulajdonosról, akár haszonbérlőről vaıı is szó, annak érdekében állott a bányamunkások igényeinek minimumra szorítása a na gyobb haszon biztosítása céljából. A munkások kizsákmányolását csak az szorította kor látok közé, hogy a római Dáciában kevés volt a rabszolga. III.
1. A három említett munkabérszerződés tárgya egyrészt a munkavégzés, meglıatározott időre, másrészt a munkabér szolgáltatása volt. 2. Az előírt munka az ún. Opus aurarium volt, mint az a X. és XI. okiratban olvasható. A XI. okirat erre nézve a következőket mondja: Quid quidopus ıerir, azaz a bányamunkás köteles a szerződés értelmében mindenféle munkát végezni, ami az arany bányamunkával kapcsolatos; így nyilvánvalóan a kövek eltávolítása, az akna víztelení tése, a nııın-
kaeszközök kijavítása stb. Arra nézve, hogy a kitermelt érc olvasztása is a munkás kötelezettségei közé tartozott volna, nincs adat, bár a lex metallı' Vipascensis (FIRA 1.2 105) ıı murıkás kötelezettségei között sorolja fel a kibányászott érc olvasztását is. A locator operarum, a munkáját bérbeadó, azaz a bányamunkás az okiratok szerint ,,munkáját hibátlanul és derekasan” köteles végezni: „Quas (suas) operas sanas valenles edere debebir conducrori 'ˇ
mondja mindlıároın
munkabérszerződés. A ,,sanus"és ,,valens"kifejezések megfelelnek az egyik digesztalıc-
(7)
. I H l
ıl."`l'"ll
„.z_ "|1f|[_l|',`|
323 I
lyen (D. 9.2.8.1.) használt „Perr`tus" és ,,firmus" kifejezéseknek (jártasan és erőteljesen). Kérdés, hogy a munkás munkáját személyesen volt-e köteles végezni, avagy helyettest is állithatott maga helyett? Az irodalmi felfogások e tekintetben eltérőek, s a klasszikus jogtudományban nem találunk e tekintetben egyöntetű véleményt azért, mert a vonatkozó forráshelyek jobbadán interpoláltak. (11) Mégis úgy véljük, hogy miután a bányamunkavégzés az adott esetben nem tételez fel semmi különösebb szakértelmet, legalább is a 2. században, (12) a személyes munka nem volt föltétlenül szükséges, hiszen csak peritra és rmitas volt szükséges annak elvégzéséhez. A IX. és XI. okirat ezt kétségtelenné teszi a „quas operas” kifejezéssel, legfeljebb a X. okiratnál állhatunk meg a ,,suas operas" (e munkáját) kifejezésnél, de úgy véljük, hogy itt talán csak iráshibáról lehet szó, vagy arról, hogy Finály, majd Zangemeister hibásan olvashatta a „quas” szót ,,suas”-nak. 3. Fontos kérdés a munkabérek kérdése. a) A IX. okirat szerint a L. Ulpius Valerius nevű bányász 163 október 23-tól, a szerződés megkötésének napjától kezdve egy évre 70 dénárt kap ('?). b) A X. okirat szerint Memmius Asclepi bére 164. május 20-tól a legközelebbi november idusáig, tehát fél évre 70 dénárt és ellátást kapott, mint az okirat mondotta: ,,(denarr'os(sept)u)agin ta cibarisque (13) c) A XI. okirat szerint a munkaviszony kezdete nem állapítható meg, csupán annyi, hogy a munkás, Restitutus Senior a legközelebbi november idusáig 105 dénárt kap. Feltételezhető, éspedig alaposan, hogy itt is egy féléves tartamú munkabérszerződésről van szó, hisz a végső hatámap a „legközelebbi november idusa” úgy, mint a X. okiratnál, s a 105 dénár megfelel a 70 dénár + ellátás (élelmezés) értékének. Aránytalanság mutatkozik azonban a IX. okirat munkabérének viszonylatában, mert itt 1 évre kapott a munkás 70 dénárt. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy ebben az évben benne volt a téli hónapokra (pl. novembertől márciusig) eső, időjárás (vízbetörés, fagy stb.) okozta munkakimaradás, valamint tekintetbe vesszük azt, hogy az okirat szövegében szereplő ,,. ._ aginta" nemcsak ,,septuaginta"-ra egészíthető ki, hanem „nonaginra"-ra is, tehát a munkabér 90 dénár is lehetett, úgy ez az aránytalanság csökken. Megjegyzendő ui. hogy az ,,...aginta” szótöredéket Mommsen olvasásmódja egészítette ki - figyelemmel a X. és XI. okiratban szereplő 70 dénár összegre - „septuaginta”-ra (CIL lll. p. 948.).
A munkabér fizetésének időpontjára nézve az okiratok fomiuláréja a következő kifejezést tartalmazza: „mercedes suis temporibus solventur" (lX.), „mercedem per tempora accipere debebif' (X., XI.), ami arra utal, hogy azt időnként, periodikusan visszatérőleg, tehát nem egy összegben kellett fizetni. Hogy a praenumeratio, tehát az előrefizetés, vagy postnumerario, tehát az utólagos fizetés volt-e esetünkben a gyakorlat, nem tudjuk. Mayer-Maly (14) szerint ez hatalmi kérdés (Machtfrage) volt. Bányamunkásaink szociális helyzetéből természetesen az utóbbira következtethetünk, s arra, hogy a munkásokat naponta zethették, hiszen a csekély munkabér mellett csak így tudták munkaerejüket fenntartani. Arra nézve, hogy mennyi volt a fenti munkabérek vásárlóértéke, a viaszostáblákból az alábbi adatokat közölhetjük. 160-ban egy legionarius 420 dénárért vett egy krétai származású rabszolganőt (XXV. okirat). Birtokában vagyunk egy Albumur maiorban 224
(3)
lezajlott kollégiuıni ebéd, vagy vacsora ételárjegyzékének (CIL lll. p. 959). mely szcrlııt egy fehérkenyér 2 dénár. ınintegy ınásfél liter édesbor 2 dénár, egy szopósmalac 5 tléııılr volt. s az egész vacsora, vagy ebéd költsége 160 dénárt tett ki. 105 dénárért telıát 52 fe-
hérkenyeret lehetett venni, amely a bányász egy évi fehérkenyérszükségletét tette ki. legalább is barna kenyérben. IV.
t
1. Ami a munkás felelősségét illeti, megállapítható, hogy annak peritusnak és firınusnak kell lennie, mint ez az okiratformulárék más szóhasználatából (quas Operas sanas ıialentes edere debebir) kitűnik. Ha tehát a munkás infirmiras-át, vagy imperiria-ját szándékosan nem közli, vagy azt közölni gondatlanul elmulasztja, magatartása „culpae adnumerarur" (D. 9.2.8.1. - Gai.). Ez nyilvánvalóan a culpa levis-ért való felelősséget látszlk jelenteni (15). Kérdés, hogy ezen túl is felelt-e a munkás? Cato a De agri cultura c. milvében arról beszél, hogy ha egy munkáscsoport olajszüret lebonyolítására vállalkozik
a ,,bandagazda”, tehát a vállalkozó útján, úgy a munkaadó által rendelkezésre bocsátott létrák összetöréséért csak akkor nem felel, ha azok faanyaga már annyira elöregedett. hogy ez a kár várható volt (l44.6.). Ez viszont arra látszik utalni, hogy a munkás a reıırlel
kezésére bocsátott munkaeszközök romlásáért - esetleg ellopásáért - is felelősséggel taıtozik a klasszikus korban akkor is, ha a diligens pater familias gondosságával járt el. l-`elelőssége így tehát a munkaeszközök vétlen rongálódásáért, elveszéséért (lopás esetébeııl fennállott. Ez pedig custodia-felelősséget jelentett, különösen ha figyelembe vesszük ( iaiııs következő szövegét:
„qui mercedem accepit pro custodia alicuius rei, in huius periculum vnsmzlim' praestat" (D. l9.2.40.), s így a munkás nyilvánvalólag felelt azért, ha tőle az ásót. lıılnyászkalapácsot stb. ellopták, ha azokat a munkaadó bocsátotta rendelkezésére. 2. Ami a veszélyviselés kérdését illeti, a következők állapíthatók meg: ,,Qui operas suas locavit, rotius temporis mercedem accipere deber, si per eum mm sretit, quominus operas praestet” (D. l9.2.38.pr.), amiből Kaser (16) úgy véljük igen lıe lyesen - azt állapítja meg, hogy a munkabérszerződéseknél az esetben, ha a vis ıııaior a munkás érdekkörén kívül áll be, úgy a munkabérjár részére (pl. rossz időjárás, árvíz stb.) akadályozza a munkás munkáját), mig ha a vis maior a munkás érdekkörén belül jelentkezik (pl. a munkás betegsége), úgy bért nem kap. Ezzel szemben a verespataki triptychonok szerint - legalább is a X. okirat értelmében (a másik kettő vonatkozó része töredékes) - „quod si uor inpedierit (sc. Operas), pro rara computare habetur, ami azt jelenti, hogy ha vízbetörés akadályozza a bányamunkát, s emiatt nem tud a munkás dolgozni, ez időre részére munkabér nem jár. Adott esetben tehát a verespataki bányamunkás kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, mint amilyen helyzetet a birodalmi jog szabálya (persue tliszpozitív szabályról van itt szó) részére biztosítana. V.
l. Ami végül a szerződési szankciókat illeti, a következőket állapíthatjuk meg: a munkás köteles munkáját azonnal megkezdeni a szerződés megkötését követöleg,
W)
225
tehát a birodalrııi jog „statim agere" (D. 19.2.24.2.) szabálya itt is érvényesül. Ha azonban a munka megkezdésével késlekednék,
„dare clebebit in dies singulos sesrerrios V numeratos" mondja a X. okirat szövege (a IX. és X1. okiratban is szerepelt ez a szöveg, de az okiratok e része töredékes), azaz naponta 5 sestertius kötbért volt köteles fizetni a munkaadónak, ami - mint Mrozek (17) megállapítja - a bányász feltehető napi keresetének kb. duplumát tette ki. Ezzel szemben a munkaadó bérfizetési késedelrne esetében az első három nap után nem tartozik kötbért fizetni, s a késedelmi kötbér csak a negyedik naptól jár a munkásnak azonos összegben, tehát napi 5 sestertiusban (X. okirat). Az eadem poena renebitur tehát mégis bizonyos előnyt biztosít a munkaadónak, 2. Meegyzendő e késedelmi kötbérrel kapcsolatban, hogy a verespataki triptychonokban a kötbér kikötése általában stipulatio útján történt, mint ez a birodalmi jogban szokásos volt. Okiratainkban a stipulatio elmarad, a stipulatio poenae hiánya viszont a Római Birodalomban hellenisztikus sajátosság.
226
(lo)
J EGYZ ETEK R. Taubensehlag: Geschichte der Rezeption des römischcn Pı-ivatrechts in Aegypten. Studi lloııfante I. Milano, 1930. 415. - Más állásponton van Visky Károly (IVRA 23 (1972) 267.), Dlflııll György (Labeo 25 (1979) 1. 87.) és R. Wittmann (Zeitschrift der Savigrıy-Stiftung für Rechtıge schichte. Rom. Abt. 98 (1981) 473.). S. Mrozek: Aspects sociaux et administratifs des mines d'or en Dacie. Acta Musei Apulensis. A pulum VIII 1. 1968. - Die Arbeitsverhältnisse in den Goldbergwerken Daziens. Gesellschaft uııtl Recht im griechisch-römischem Altertum (= GRA). Il. Berlin, 1969. Hrg. J. Irmscher, M. Anılreevt E. Pó1ay,W. Warkallo. F. M. De Robertis: ,_,Loeatio operarum” e „status” del lavoratore. SDI-II 27 (1961) 31. és k. Lavoro e lavoratorinel mondo romano. Bari, 1963. 185. és k. - D. Nörr: Zur sozialen unıl reelıı lichen Beurteilung der freien Arbeit in Rom. SZ 82 (1965) 100. és k. Téglás Gábor: Tanulmányok a római Dácia aranybányászatáról. Budapest, 1881. -- (T.Patselıı Ile: Kampf um den Donauraum unter Domitian und Trajan. Wien-Leipzig, 1937. 193. Biró, J.. Das Collegium funeratieium in Alburno maiore. GRA II. Téglás id. m. és Patsch id. m. 193. Mrozek, Apulum VI1I1. 196 3. 321-322. - A. Bodor: Dacian slaves. Acta Antiqua Plıilippopolt tana. Sofia, 1963. 45. és k. - Király Pál: Dacia II. Nagybecskerek, 1894. 198. Mrozek, Apulum VlII1. 321-322. E. Sehönbauer: Beiträge zu Geschichte des Bergbaurechts. München, 1929. 141. és k. Voııı llo den-zum Bergrecht. SZ 55 (1935) 211-212. M. Rostovtzef Geschichte der Staatspacht in der römischen Kaiserzeit. Leipzig, 1902. 44h. Gesellschaft und Wirtschaft im römischen Kaiserreich II. Leipzig, 1929. 58. H. Dernburg: Pandekten Il. Berlin 1889. 301. és 0. Karlowa: Römische Reehtgeschiclıtc ll. l.ut|ı zig, 1901. 643.
H. Blüher: Der Maximaltarif des Dioeletian. Berlin, 1894. 177-178. I. Carcopirıo: Note sur la tablette de Cluj. CIL II1. No. X. p. 948. Revue de Philologie 6.1 tl'l.l lı 101. - V. Arangio-Ruiz.` Epigraphia giuridica greca e romana. SDHI S. 1939. 621. Mrmrlt, Apulum Vllll. 1969. 318. Th. Mayer-Maly: Locatio conductio. Wien, 1956. 139.
Mrozek, Arbeitsverhältnisse 147-148. - Brósz Róbert - Pólay Eleme'r.` Római jog3 1984. 436.
|lutlııpuıı_
M. Kaser: Periculum locatoris. SZ 74 (195 7) 198. Mrozek, Apulum VIII1. 1968. 318. és Arbeitverhältnisse 149.
ha
P-.ı "--J
1-JLEMER POLAY DIE DIENSTVERTRÄGE DER BERGLEUTE AUF WACHSTAFELN VON VERESPATAK Zusammenfassung Die, im Laufe des 19. Jahrhundert entdeckten, von dem ungarischen H. Finály, von Th. Mommsen und letzten Endes von K._ Zangemeister entzifferten, in siebenbürgisches Verespatak (heute Rosia
Montana), in den von Kaiser Trajan angesiedelten Volksgruppen illyrischer, bzw. hellenistischer Herkunft verlassenen Goldgruben gefundenen 3, auf drei Wachstafeln geschriebenen Dienstverträge, die unter den Goldgrubenpächter, evtl. Goldgrubeninhaben und den Bergleute in den Jahren 163-164 ab-
geschlossen wurden, wurden in ihrer endgültiger Form in Corpus Inscriptionum _Latinarum in Band III (pp. 948-949) veröffentlicht. Diese Triptychen, derer Kopie und Text in CIL III. unter dem Nummer IX-K-XI. publiziert wurden, waren aller Wahrscheinlichkeit nach sog. Chirographen, die in sich selbst geeignet waren eine Obligation zu gründen. Die in allen drei Urkunden eine Rolle spielenden
Ausdrücke „se Iocasse, et locavít operas suas", scheint darauf hinzuweisen, daß der Bergmann unter der Disziplinargewalt des Arbeitgebers fiel, diese Tatsache absorbierte aber das Klageerhebungsrecht der Vertragspartner keineswegs (actío Iocati, actío conductí). Die Vertragspartner waren z. T. griechischer (hellenistischer), z. T. illyrischer (Pirusten) Herkunft und ihrem status civítatis nach peregríni, vielleicht mit der Ausnahme des Bergmarınes L. Ulpius Valerius, der aller Wahrscheinlichkeit nach der Freigelassene des Kaisers Trajan (M. Ulpius Traianus), und so vielleicht cívis Romanus sein konnte. - Die Bergleute wurden verpflichtet, ihre Arbeit sanus und valens (fachkundig und mit voller Kraft) zu machen. - Ihr Arbeitslohn machte auf ein halbes Jahr 70 Denare und Alimentation, bzw. 105 Denare. Die Bergleute waren mit einer Verantwortung fir culpa levrls' belastet, und wenn sie die Werkzeuge der Arbeitgebern in Anspruch nahmen, und die verloren gegangen sind, auch mit einer custodı'a-Haftung. Mit der Gefahrtragung wurden die Bergleute auch in jenem Fall belastet, wenn die Arbeit durch Wassereinbruch verhindert wurde. Im Falle der Säumnis wurde der Bergmann mit einer Verzugspönale von 5 Sesterzen pro Tag belastet, genau so, wie der Arbeitgeber, der letztere aber mit der Ausnahme der ersten 3 Tagen. Die konstituierende Kraft der Urkunden und das Fehlen der Stipulationsklauseln scheint darauf hinzuweisen, daß die nach der römischen Eroberung Dakiens in dieser Provinz angesiedelten Volksgruppen griechischer, bzw. hellenistischer Herkunft ihre volksrechtlichen Normen mit sich gebracht haben.
228
(12)
ı«:ı.ı-:MBR POLAY CONTRACTS OF MINE WORKS IN WAX TABLETS OF VERESPATAK Contents Introduction. The social conditions of miners in Verespatak. Wage contracts, the subjects, the objects, the respo nsability and sanctions in wage contracts.
ELEMER POLAY LES CONTRACTS DE TABLES CIRES DU VERESPATAK, CONCERNANTS LE TRAVAIL DES MINEURS
Introduction. Relations sociales des travailleurs des mirıes dans la Dacie, å Verespatak. Les contract du travail, les sujets, l'object, la résponsabilité et les sanctions dans ces contracts.
QJIEMEP 1'lOJ`IAIrI ii10I"OBOPIıI O FOPHOH PABOTE HA BEPEIIITIATAKCKHX BOCKOBBIX LIOCKAX
Colıypxcaırne BBe,ı:ı,eHHe. Coıuranbırbıe ycnomur ıuaxtepon B Bepeumaraxe (J1au.ıırr). ,Iloronopu o cıapaöorrnot-l ıtnare, cyöaeıerbı, oöfıseıer, ornefrctneuı-ıocns H cauıctnm B noroeopax o aapaöomoü rınare.
(|3)
2.20
KAHLER FRIGYES A PIZETUM
A szerző
A lektor
DR. KAHLER FRIGYES egyetemi adjunktus
DR. NOVÁK ISTVÁN az állam- és jogtudományok kandidátusa,
Nehézípari Műszaki Egyetem
c. egyetemi docens, ny. megyei bíró
.Iogtörténeti és Jogelrnéleti Tanszék
Miskolc
Miskolc-Egyetemváros
Sibrik Miklós u. 2.
H-35 1 5
H-35 29
A magyar pénzverés admirıisztrációjához évszázadokon át kapcsolódott egy - a XIX. század utolsó évtizedéig élő - sokat vitatott jog, amely érintette a pénzverés nyersanyagát adó nemesfém bányászatot is. Ez az esztergomi érsek pizetum-joga. (1) A XIX. század második felében uralkodó magyar jogfelfogás - mint arról a Magyar Törvénytár jegyzetei tanúskodnak - ,,a prímás a jogot magától Szent Istvántól nyerte". Kollányi Ferenc (2) érseki levéltáros a kérdés jó ismerője 1889-ben úgy foglalt állást, hogy Szent István tette az esztergomi érsek kötelességévé a pénzverés ellenőrzését, és ennek fejében a királyt megillető jövetelemből tizedet rendelt adni az érsekség részére. A pizetum-jog Szent istváni eredetére vonatkozó nézetet vette át Hóman Bálint (3) is, aki így ir: ,,Az esztergomi érseket pénzverési tizedjogából következőleg nem csak mint kötelesség, hanem quasi mint jog illette meg az ellenőrzés gyakorlása". Napjainkban Győrffy György (4) ugyancsak Szent Istvárıtól eredezteti az esztergomi érsek pénzverés feletti ellenőrzési jogát. Más szerzők - Bél Mátyás, Thallóczy Lajos, Schmitth Miklós vitatták a jog Szent Istváni eredetét és Károly Róbert, illetve Imre (1196-1204) királyokat említik jogalapítóként. Kollányi érvei a pizetum istváni eredete mellett IV. Béla egy 1256. december lo-án kelt oklevele (5), amely többek között arról szól, hogy az esztergomi érsek ,,az összes klrályi jövedelmek, az arany és ezüst bányákból befolyó adóknak, valamint az összes karnarai nyereségeknek tizedében részesittetett, érintetlenül maradván (salvo eo) azon joga, hogy olyan királyi kamarákbarı, ahol denárokat vernek, minden feldolgozott márka után egy nehezék (pizetum) nom ezüst fizettessék neki, hogy a pénzverésnél felhasznált verőszerszámok egyedül, csak az általa kiküldött embere őrizete alatt tartandók”. A ,,salvo eo” fordulatból Kollányi azt következtette, hogy a jog nem IV. Bélától, hanem Szent Istvárıtól ered. A később kifejtendők előtt már most meegyezzük, hogy az idézett szófordulat csak annak a megállapítását teszi lehetővé, hogy a pizetum az oklevél kiadásának idején már gyakorolt jog volt, de semmiképp sem vonható le belőle Kollányi következtetése. Helytálló ugyanakkor a tudós levéltáros felismerése, miszerint a pizetunı jog tartalma korszakonként más-más jogosítványokat, illetve kötelezettségeket foglal magában. Mielőtt tovább lépnénk, meg kell még jegyezni, hogy a pizetum (a pondus-ból ered) 1/48-ad márkával egyenlő (ez bécsi márka esetén 5,8401379 g, budai márkánál 5,1 153706 (3)
233
g, tehát mindkét esetben a márka 2,08%-a), amit az érsekség a pénzverő szerszámok őrzése (ezt ténylegesen az érsek bizalmi embere, a pizetárius látta el), valamint az ezüst öntése és pénzzé verésének ellenőrzése fejében kapott. Visszatérve a jog alapitásához, 1256 előtt nincs olyan oklevél, amely a pizetum jogról említést tesz. Tény, hogy I. István 1001 húsvétján megalapitott esztergomi érsekség részére királyi jövedelmének tizedét adományozta. Ez az adomány azonban nem kapcsolódik a pénzverés feletti ellenőrzéshez, amit egyébként az 1256-os oklevél is különválaszt az egyéb jövedelemtől. A pizetum-jog - a pizetum 2,08%-os jövedelrnéből is mérhetően - különbözik a tízedtől. Igy nem keverhető össze a pizetum az 1191-es oklevélben szereplő pénzbeváltási jövedelem tizedével sem. Ha az első forráshelyet összevetjük az 1198-ban Irnre király által a tizedjövedelmet megerősítő oklevéllel (6), látjuk, hogy az megnevezi a jogot alapító István kirányt. (,,... quod quia sanctíssimus rex Stepharıus. . .”), ehhez képest a IV. Béla oklevélben a szent királyokra való általános hivatkozás csupán kancelláriai szófordulat. Tekintsük át, hogy Szent István koronázásától IV. Béla trónra lépéséig eltelt 235 év alatt milyen egyéb bizonyítékok szólnak a pizetum jog megléte mellett vagy ellene. Első ilyen adat az 1070 előtt keletkezett Jehuda-ha-Cohen rabbi (+1070) jognyilatkozata (7) Ruben és Simon vítájában. Ruben panaszos, aki a magyar pénzverdében történt becsapását sérelmezte, csak a pénzverés felügyelőjéről, Simon kamaraispánról beszél, és nem ernlít a pénzverés ellenőrzésében közreműködő más személyt. Figyelemre méltó forrás az a III. Béla (1173-1196) pénzverési jövedelmét tartalmazó kimutatás (8), amely feltüntetí az érsekséget megillető összeget. Ebből egyértelmű, hogy az érsekcsak tizedet kapott, a 2,08%-os pizetum jövedelmet nem. Az 1211. februárjában kelt oklevél (9) (ez a pénzverés decentralízációjának első bízonyítéka), amelyben III. Ince pápa jóváhagyta az esztergomi és kalocsai érsek egyezségét, ugyancsak a pénzverésből eredő tizedről beszél, és hasonlóan csak tizedet említ III. Honorius pápa 1221. április 20-án kelt oklevele (10), amely megerősíti az esztergomi érsek jogát a csanádi egyháznıegyében vert pénzek tizedjövedelrnére. A pizetum jövedelmet, amely a verőszerszámok őrzéséhez a fémolvasztás és pénzverés ellenőrzéséhez kapcsolódik, sehol sem ernlítik az érsek pénzverési jövedelmét tartalmazó források. A II. András (1205-1235) által végrehajtott decentralizáció (1211-1221), s az Apod fia Dénes nevéhez fűződő pénzreform - akarnara bérletek rendszere - a zsidók és izmaelita kamarabérlők tevékenységét eredményezte. A kamarabérlők vísszaélései már 1221-ben jelentkeztek. Az Aranybulla 24 §-a (1222) már tiltja a zsidó és izmaelita kamaraispánok alkalmazását. A király - saját pénzügyi érdekeit szem előtt tartva - nem szakít a zsidó és izmaelita kamaraispánokkal, s dacolva ll. Honorius (1225) és IX. Gergely (1231) pápák tiltakozásaival (11), további izmaelita és zsidó kamaraispánokat nevez ki. Mindez a király excommunícálásához vezet. Aligha lett volna szükség a többszöri pápai ínterveníálásra és az interdictum súlyos fegyverére, ha a kamarákban jelen van az ,,érsek embere” és felügyeletet gyakorol a pénzverés folyamata felett. A király interdictum alá vetéséhez vezető visszaélések éppen a kettős ellenõrzés hiányával magyarázhatók. 234
(4)
Figyelmet érdemel. hogy igen sok Arpád-kori hanıisítvány eredeti verőtő felhasználásával készült, ami amellett bizonyít, hogyaverőtövek őrzése nem volt megnyugtatóan megoldva. A kamarabérlők visszaélése mellett éppen az elharapódzó hanıisítás megfékezése követelte meg egy hatékonyabb ellenőrzési rendszer bevezetését. Megemlítjük még, hogy a magyar pénzverés mintájául szolgáló bajor pénzverés adminisztrációja sem ismerte az ún. kettős ellenőrzés intézményét. I. István, miként ezt a Lancea Regis feliratú első pénzkibocsájtása tanúsítja (12) - a pénzverés megindításakor szuverenitását hangsúlyozta erőteljesen. Aligha valószínűsíthető, hogy a királyi hatalmat kiépítő István éppen féltve őrzött felségjogának ellenőrzését engedte volna át akár csak az esztergomi érseknek is. Összegezve az elmondottakat, egyetlen adat sem bizonyít a pizetum-jog megléte mellett a XI--XII. században, de annál több adat mond ellent annak. Tovább vizsgálva a rendelkezésre álló - nem túl bőséges - forrásokat, IV. Béla korában bukkanunk értékelhető adatokra. IV. Béla, egyrészt nem tekinthetett el a pénzverés már meglevő decentralizálásától, másrészt továbbra is szüksége volt a zetőképes kamarabérlőkre. A XIII. századi Európában a kamarabérleti rendszer egyébként általános volt - 1239-ben engedélyt kért a pápától a zsidó és izmaelita kamaraispánok megtartásılra (13). A pápa - akinek egyik célja az egyházi jövedelmek csorbítatları megőrzése volt azzal adta meg az engedélyt, hogy a verdékben keresztény ellenőrző közeg működjön a visszaélések meggátlására. Megjegyezzük - ha van már pizetárius I. István korától -, semmi értelme az engez rlélyben írt „keresztény ellenőrző közeg” hivatalba állítására vonatkozó kötelezésnek. Nem sokkal ezt követően jelenik meg az okleveles gyakorlatban a pizetárius és az ezzel összefüggésben a pizetum jövedelem. A kifejtettek alapján az az álláspontunk, hogy az .,érsek embere” más szóval a kettős ellenőrzés rendszere 1239-1256 között jelenik meg. s minden bizonnyal a tatárjárás után vált általános gyakorlattá. A már hivatkozott V. István kori 1272-es keltezésű oklevelet követően Károly Róbert (1307-1342) pénzreforrnjáig nincs írásos adatunk a pizetárius tevékenységére, de a hamisítványok vizsgálata arra enged következtetni, hogy a verdék kettős ellenőrzése eredményes volt. Ekkor a pizetárius tevékenysége a verőszerszámok őrzése és a fémolvasztás, valamirıt a pénzverés folyamatának ellenőrzésére szorítkozott. Károly Róbert pénzreformja (1323-1342) között az aranyvaluta mellett (1338) az állandó értékpénzt is megteremtette. A ll-12 kamara működését biztosító - gondos jogászi munkával kidolgozott - karrıarabérleti szerződések közül az 1342-ből keltezett Hypolit mesterrel kötött a magyar törvénytárba is bekerült. A „kettős ellenőrzés” rendszerét Károly Róbert pénzreformja lényegében kibővítette. Az érsek embere (hominum dominí archiepíscopí) ezen túl az eddigi tevékenység végzése mellett egy hármas és esetenként egy ötös bizottságban vett részt, és a pénzverés pénzváltás, sőt az adók kivetése és beszedése minden mozzanatának részesévé vált. A verőszerszámokat és a nemesfém rudakat három pecsét - a tárnokmester, a kaınara és az érsek - alatt őrizték. Köteles volt részt venni a fém fınomságának ellenőrzésében, amelyet hetenként negyven denár összeolvasztásából nyert anyagból vizsgáltuk
ıneg. Károly Róbert teszi kötelezővé a pizetárius részvételét a pénzbeváltás lebonyolítáI-'ll
235
sában, ahol a tárnokmester az illetékes vámıegyei ispán megbízottja és a szolgabíróval al-
kot bizottságot a kamara megbízottjával. Ugyanilyen összetételben jámak el a ,,magán pénzváltók” megbízói (azaz egyes földesurak) ellen, akik maguknak igyekeztek lefölözni a pénzváltásból eredő királyi jövedelmet. Eljárt az ernlített bizottság taaként azokkal szemben, akik a kamarák új pénzét vonakodtak elfogadni, a kamaranyereséget késedelmesen fizetőkkel szemben pedig részt vett a bírság kiszabásában, és széles mérlegelési jogot kapott az adó kivetésében, mérséklésében és méltányosságból történő elengedésében is. Köteles továbbá közreműködni a pénzhamisítók nyomozásában. Ellenőrzi a kamara kiadásait, végül részt vett az ötös bizottságon belül a kamara külső és belső ügyeinek intézésében, és személyében volt köteles tanúskodni a király és a kamarabérlők közti szerződés megkötésekor. Lényegében hasonló tartalmúak a többi kamarabérleti szerződések is. I. Lajos apja pénzügyi politikáját folytatva változatlanul fenntartotta a kettős ellenőrzés rendszerét. Zsigrnond uralkodása alatt a pénzverés adminisztrációját fokozatosan átalakították, és az ,,érsek embere” egyre inkább kiszorult a verdékből. 1417-ben már vita folyt a kamara és az érsek között a pizetum jövedelem tárgyában. 1427-ben panaszok merültek fel, mert a verdékben harnisításra használtak fel verőtöveket. A XV. század második negyedében már csak a körmöci és nagybányai verdékben volt jelen a pizetárius. Az érsek ugyanis nem tartotta jövedelmezőnek a kis verdékben pizetárius tartását, ezzel kifejezésre juttatta, hogy maga sem kívánja gyakorolni a verdék tényleges ellenőrzését és a pizetum-jogot - csak mint jövedelemforrást - tartotta számon. Ez az oka, hogy 1439-ben Albert decretuma a pénzverés ellenőrzésére a tárnokmester és az érsek embere mellé egy „hűséges és arra alkalmas férfit” rendel, ezzel elismerte a korábbi kettős ellenőrzés elégtelenségét. Ezután évszázados viták folytak a körül, hogy mit kell a pizetum jövedelem alapjául elfogadni: a ténylegesen pénzzé vert nemesfémet, vagy a kamara által beváltott összes aranyat és ezüstöt. Hunyadi János, mint kormányzó a pizetumot épp úgy privilégiumként kezelte, mint Mátyás király, aki 1459-ben oklevéllel erősítette azt meg. Egyben maga is saját ellenőrét rendelte a könnöci, később a kassai verdékbe, és arról is éıtesülünk, hogy Kassán a verőszerszámokat a kamarás őrizte. A XV. század folyamán az esztergomi érsekek nemcsak nem küldtek pizetáriust egy sor verdébe, hanem a pizetum jövedelmet bérbe is adták. Il. Lajos 1522-es budai dekretuma követelte az érsekektől, hogy kömıöcbányára rendeljenek ki pizetáriust ,,a régi szokás szerint”, de kinevezi a maga állami ellenőrét is. A királyi pénzügyi hatóság és az esztergomi érsek ellentéte 1548-tól éleződött ki, amikor I. Ferdinánd átvette Mária özvegy királynétól Körmöcöt és a bányavárosokat, és azokat az Alsó-ausztriai Kamara hatáskörébe utalta.
I. Ferdinánd az érsek pizetum-jogát, mint privilegiumon alapuló jövedelmet nem vitatta, de nem akarta újjá szervezni a kettős ellenőrzés gyakorlatát. Ez utóbbit valójában az érsekek sem akarták, hanem csupán a pénzzé nem vert és az országból kiszállított ~ nem csekély - nemesfém tömeg után is pizetum jövedelmet kívántak szedni. Ezért ellenőrizni akarták a beváltott nemesfém mennyiség egészét. Pázmány Péter hosszú alku236
(6)
dozás után l(ı24-től évi l0000 forint pizetum jövedelemmel volt kénytelen megelégeılııl. amelyet 5000 forint erejéig alapítvány is terhelt. Valójában a jövedelem kiutalásu ténylegesen a királyi kegytől függött. Bár az 1790/91-es országgyűlés még tett egy kísérlete! a pizetum-jog középkori tartalmú gyakorlásának bevezetésére, ez azonban már régen anakronísztikus volt. A pizetárius a verdékben csupán az üzleti könyvek betekintésére volt feljogosítva. Végül a pizetum jövedelem is megszűnt az 1892. évi korona reformmııl kapcsolatban.
W
2.17
J EGYZETEK Részletesen vö.: Kahler Frigyes: A pizetumjog keletkezése, virágzása és megszűnése. Jogtörténeti tanulmányok V1. Bp. - nyomtatás alatt, és Kahler Frigyes: Pizetumjog az Arpád-korban. Publicationes Universitatis Rerum Polytechnicarum Miskolciensis, Series Juridica et Politica. l. Kollányi Ferenc: Az esztergomi érsek pizetum-joga. Katolikus Szemle, 1889. 521-576; 579-776. Hóman Bálint: Magyar Pénztörténet 1000-1325. Bp. 1916. Győrffy György: István király és műve. Bp. 1977. 152-153; 346-356. Knauz Ferdinandus - Dedek Crescens Ludoın`cus.` Monumenta Ecclesiae Strigoniensis 1-lll. Strigoniensis 1874-1924. (továbbiakban: Knauz) I. 156. Nr. 139. Knauz: l. 156. Nr. 139. Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez. Történelmi tár 1880. 95- 122; 98-99. Fejér GeOrgr`us.` Codex Diplomaticus Hungariae Budae 1829-44 (továbbiakban: Fejér) ll. 217-218. Knauz: 1. 198-200. Nr. 193. Krıauz: l. 228-279. Nr. 241. Fejér: lll. 2. 49. és Feje'r.` lll. 2. 241. Gedai István: Az első magyar pénz történeti körülményeinek kérdéséhez. Numizmatikai Közlöny. 1977-78. 53-55. Fejér: IV. 1. 174-175.
238
(R)
FRIGYES KAHLER DAS PIZETUM Zusammenfassung Durch Jahrhunderte besaß der Erzbischof von Gran in Beziehung auf die Administration der ungarischen Geldprägung das Recht, durch seinen Beamten die Werkzeuge (ferramenti) der Münzprll-
gung, die benützten Edelmetallbarren, sowie deren Qualität zu überprüfen. Als Entgeitung dieser Pllicht gebührte dem Erzbischof als Einkommen ein Pizetum (1148 Teil der Marke) --- 2,08% des geprägten Geldes. Dieses Pizetumrecht wurde nach Ferenc Kollänyi vom hl. Stefan abgeleitet, diese Meinung teilten auch Bálint Hóman und György Györffy. Andere Autoren - Mátyäs Bel, Lajos Thaiióczy. Miklds Schmitth - bezweifeln diese Behauptung und sind der Meinung, das Recht sei späteren Ursprungs. Koilänyi gründet seine Meinung auf die erste urkundliche Erwähnung des Pizetum-Reciıtıı vom 16. Dezember 1256. Diese Urkunde bekräftigt die verschiedenen Rechte des Erzbischofs, das Pizetumrecht unberührt belassend (salvo eo). Doch allein dieser Ausdruck genügt nicht, den Ursprung des Rechts gleich an Stephan I. zurückzu ihren, es bedeutet bloß so viel, daß das Recht zur Zelt dieser Urkunde schon bestand. Stephan I. hat dem Erzbischof von Gran ein Zehntel der königlichen Einkommen vermııcht, noch das ist mit dem Pizetumrecht - 2,08% - nicht identisch. Frühere Urkunden, die in den Abiııııf der Geldprägung Einblick gewähren, sprechen inhaltlich ausdrücklich gegen das Pizetum-Recht. i-lrwiihnt sei in erster Linie das Verzeichniss der Einkommen Belas III. über die Geldprägung beriehtenıl. sowie verschiedene Urkunden der Päpste, die Andreas II. Vorwürfe machen, da er bei der Geidprltgııng .liniert und Ismaeliten als Beamte verwende, die dann Schikane ausüben. Bela IV schreibt 1239 in einer Bittschrift an den Paps, dies solle die Behaltung der jüıilsclıeıı und ismaelitischen Kammerbeamten dulden. Die Erlaubniss des Papstes macht seine Steiiungııııhnıe von einer christlichen Aufsichtsbehörde über die Juden und Isrnaeliten in der Kammer abhüngig. i)ııı In-weist einerseits den Mangel einer solchen Person bei der Geldprägung, es besteht also die doppelte
Aııfsiclıt -- des Königs und des Erzbischofs - zu dieser Zeit noch nicht: anderseits haben wir den Ursprung des Pizetumrechts, welches in späteren Urkunden schon erwähnt wird, zwischen 1239 und 1256 zu suchen. Das im ungarischen Corpus Iuris aufgenommene Kammerpachkontrakt des Jılıres l_l42 laßt feststellen, daß Karl Robert die Tätigkeit des Pizetarius bedeutend erweitert und ihn zum iieldwechsel, zur Steuererhebung und Eintreibung ermächtigt. Doch im 15. Jahrhundert finden sich Pizetarier nur mehr in den größeren Geldprägewerkstätten, das Pizetum wird vom Erzbischof ııuıı~.-vlıließiich als eine Form seiner Einkommen betrachtet. Der Form nach wurde dieses Recht erst in Beziehung des Währungsreformes 1892 durch Ablösung aufgehoben.
W)
239
FRIGYES KAHLER TI-IE PISETUM Contents Preliminaries of Research. Formation of Pisetum Law in the 13th century. Subsequent development up to its extinquishment in the year of 1982.
FRIGYES KAHLER LE „PIZETUM“ Sommaire Recherches anterieurs. L`origine du droit de pizetum au 13. siecle. L`histoire de ce droit jusqu' a sa cassation en 1892.
240
(|0)
ZLINSZKY JÁNOS BÁNYAJOGI REFORMTÖREKVÉSEK MAGYARORSZÁGON A 19. SZAZADBAN
A szerző DR. ZLINSZKY JÁNOS az állam- ésjogtudomány kandidátusa tanszékvezető egyetemi docens Nehézípari Műszaki Egyetem Jogtörténeti és Jogelméleti Tanszék Miskolc-Egyetemváros H-3515
A lektor DR. NOVAK ISTVÁN az állam- ésjogtudomány kandidátusa c. egyetemi docens, ny. megyei bíró Miskolc Sibrik Miklós u. 2. H -35 29
Nec tantum segetes alimentaque debita dives Poscebatur hu mus sed itum est ad viscera terrae quasque recondiderat Stygiisque admoverat umbris effodiu ntur opes irritamenta malorum: iamque nocens ferrum ferroque nocentius aurum prodierat, prodit bellum quod pugnat utroque, (s már nemcsak gabonát s eledelt követeltek a gazdag föld felszínétől, de a bensőjébe hatoltak és miket elrejtett, amiket Styx árnyaihoz vitt, kincseket ástak elő, a sok átok létrehozóit. Ekkor az ártó vas, s az arany, a vasnál ami ártóbb, színre került, s lett háboru, mely küzd vassal, arannyal) (Ovidius, Metamorphoses 137)
Mit írt volna Ovidius, ha látja a 19. század ipari forradalmát? Ha látja a bányászatıııl szemben támasztott ugrásszerűen megnövekedett igényeket? A nyersanyagfellıaszıııilás ıııcıınyiségi növekedését követő társadalmi-gazdasági minőségi változásokat? Hiszeıı már ıı xzıiril ko rá ból visszatekintve is a föld méhe kincsei feltárásának, a termelés és kereskedelem ıııvgindulásának tudta be a háborúkat, viszályokat, s hogy az igazságosság általános „égi” jvlvııségének helyét törvények és bírók foglalták el. A meglátás, ha modem fornıáha álImrlítva is, helytálló. A termelőerők felszabadítása, feltárása változtatja a társadaloııı szerkezetét, s e szerkezet változása igényli a jogrend változását, igazodását. Ennek az alakulásnak egy szeletét vesszük vizsgálat alá a mai jubileumi megemlékezésen. Szűk kört, még szűkebbet, mint a cím sejtteti. Mert lehetne itt beszélni a bányaıga/.gatás modernizálásáról a múlt században: lehetne a bányaperek és bányabíróságıık ıgvıı érdekes átalakulását és annak mozgatóit szemlélni: nem lenne érdektelen a bányaı|ıaı`lıan a modern kapitalista termelési formák megvalósulását szemrevenni, a bányaválla-
Iaınk. részvénytársaságok. bel- és külföldi tőke megjelenését és hatalomra jutását. Mindebből egy kis, bár lényeges részletet, a bányatulajdon 'kérdését fogoııı csak vı/.sgálat alá venni. Úgy érzem, ebben tükröződik sok feszültség, ami múlt századi törléııvlıııünk jellemzője, mint csepp vízben a tenger. A bányatulajdonnal kapcsolatos 19. századi viták megértéséhez szükséges rövitlcıı alıckiııtenünk a fogalom kialakulását, kapcsolódását az ingatlantulajdonhoı.. Az európai polgári jogok anyajoga, a római jog, az ingatlan tulajdona alatt korlátÍU
24.1
lan, legalábbis elvben korlátlan, hatalmi helyzetet ért a föld felszínének kimért darabján, lefelé a föld közepéig, felfelé az elérhető magasságig (1). Ami tehát a magántulajdonban álló ingatlan mélyében van, szintén magántulajdonban van, ami pedig a köz tulajdonában levő ingatlan mélyén van, az a köz tulajdona. A birodalom kiteıjedésével és Itália ásványszegénységére tekintettel utóbbiak jóval jelentősebbek voltak a CIC megalkotása idején, de az alapelv világosan kivehető. Általános felségjogról a bányászat vonatkozásában a jusztiniánuszi jog sem beszél, és nem ment az így át a bizánci törvényekbe sem (2). Mindaz, ami a föld mélyéből előhozható, a föld gyümölcse, quasifructus, így a haszonélvező által is beszeclhető, de pl. a bérlő az ily gyümölcsöt is quasitraditióval szerzi meg, azaz a bányaterrnék a tulajdonost illeti elválasztás után, minthogy addig a telek
része. A római tulajdonfogalom, amely árutermelő társadalom tulajdonfogalma volt, döntően megváltozott a középkorban, anélkül, hogy a ius commune szerint élő európai népek ennek tudatában lettek volna. Az ingatlantulajdon római értelemben megszűnik: a föld legtöbb helyen a korona, az uralkodó, a legfőbb hűbérúr latens tulajdona lesz, ami a magvaszakadt jószágok visszaháramlási jogában, a donációs elméletben fejeződik ki. Amit az uralkodó hűbéreseinek, s azok ismét tovább adományoznak, haszonjog csupán, birtok, nem tulajdon, s a használat részleteit a donációk általában részletesen meghatározzák. Az ingatlan alapfokú birtoklásához most csak a mezőgazdasági termelésre való hasznosítás és a beépítés lehetősége tartoztak hozzá: már a vad elejtése, a halászat, a bolt vagy kocsma, malom vagy termelőüzem létesítése, ugyanígy hid, út létesítése külön haszonvételi joggá lesz, s a donáció fajtája szerint jut a hűbéri lépcső különböző fokain álló birtokosoknak. Hazai jogunkban a só bányászása volt kezdettől akirálynak fenntartott haszonvételi, regale-jog, ehhez járult később egyes fémek bányászása, de már korántsem kizárólagosan, mert azt a király kiváltságosoknak átengedte bizonyos részfzetési kötelezettség mellett: még a pénzverés jogát is átengedték esetenként az Árpádkorban, amint erre Kahler Frigyes rámutatott. Bányászati kiváltságokat a középkorban kaptak városok, családok, méltóságok, mégpedig olyan területeken is, amelyek birtokjoga nem, vagy csak mint úrbéres föld illette őket egyébként. Így elvált lassanként esetről-esetre a föld méhe kincseinek, gyümölcseinek kitermelési lehetősége, haszonjoga a birtokjogtól, ami az ingatlanon fennállott, s alakult ki abból a bányapossessio, a bányabirtok. Nem volt ez általános, de mégis lehetőséget adott arra, hogy a hazai bányászat szakkezekbe kerüljön, mesterséggé váljék és ezáltal úgy fellendülj ön, hogy Európában meghatározó szerephez jusson. Ehhez a fejlődéshez járult mint tényező az Anjou királyok azon gazdaságpolitikája, amellyel a nemesércek forgalmát központilag szabályozzák. A XV. században lendületes fejlődésnek indult városaink közül több is a bányászat révén jutott anyagi emelkedéshez, s, míg a bányajövedékek révén a korona anyagi erejét is erősítették, ugyanakkor ezáltal a városi szabadságjogok felé vezető úton is haladtak, azt el is érték, s önálló statutumaikban a magyar bányajog középkori tételeit is megfogalmazták.
Mindez a fejlődés megszakadt a XVI. században, a Habsburgok trónrajutásával. Fer-
244
(4)
dinánd ugyan még sikertelenül kisérelte meg a bányászati jogot :iltalános királyi regılliılnıık kinıoııdani (3). de l. Miksa alatt a Miksa-féle Berg-()rdn`.ıng. ha ııern is rııiııl törvény. de ıııiııt báııyavárosi szokásjog, általános elismerésre jutott a királyi Magyarországon. s vele
együtt az az általános elv, hogy az akkor ismert és ezért a rendtartásban kiemelt érvek lızinyászatának joga, hasonlóan a sóéhoz. a regalia maiora körébe tartozik és így ezen ,logok adoınányozása, átengedése felett a földbirtokra vonatkozó donációtól teljesen filgget leniıl a koronajogosult rendelkezni (4). A Berg-Ordnung révén a bányászati jog Magyarországon Ausztriához hasorılórııı
királyi joggá lett, s ennek sovány ellentételét a magyar birtokos osztály ott kapta nıcg. hogy viszont az egyéb haszonjogok, regáliák, a regalia minora köre viszont földesúri lnı-
szonjoggá vált az ellentéte] révén, mert beleértették a királyi donációba: igy esett el :ı jobbágyosztály, de a mezővárosok sora is sok olyan bevételi lehetőségtől, amely anyagi erősödését, emelkedését szolgálhatta volna (5). Ez volt a helyzet a föld méhének kincsei tulajdona vonatkozásában akkor. amikor a selmeci Berg-Akademie alapítása megtörtént, s ez volt a 18. század végén is, aıııikor ll. .lozsef a bányaigazgatást reformálni törekedett.
ll. József reformjainak ellenzéke is belátta maguknak a reformoknak szi`ıkségessr*gét. Így a kicsengő 18. század alkotta meg a regnicoláris bizottságokban az első kísérletet ıı ııııı gyarországi bányajog összefoglalására, melyet már az új században, Pesten i807-ben adtak ki. Articuli 53 Montanisticae deputationis cum reflexionibus Deputationis Jnridieııe el ıııeıı. Ez a törvénytervezet ugyan a királyi regale jogot a királyi főfelügyeletben teljesen é rintctlenül hagyja, de a bányaigazgatást egyebekben a központi udvari szervektől a ıııııgyııı
udvari szervekre kívánja átruházni, és néhány vonatkozásban egységesíteni és ımdernizıllnl szeretné a királyi Magyarország bányajogát, különös tekintettel arra is, hogy Erdély e lv kiııtetben addigi törvényalkotásával messze az anyaország előttjárt (6). A regnicolıiris de pııtzieiok reformjavaslatait azonban elmosta a francia forradalom eredményei felett érzett ı`eıni`ılet, s mikor ismét visszatért azokhoz a törvényhozás, 1827 után, már egész más kor új szelleme iparkodott áttörni a feudális kötöttségeken. A magyar reformkor jelentőségéről, törekvéseiről e szűk keretben nem lehet beszél ın. 'l`alán nem is szükséges. Történelmünk e szép korszaka az érdeklődők előtt eléggé is ıııert, immár az új nagy magyar történelemben is feldolgozott, de számos monográllálııııı. népszerű kiadványban is taglalt és értékelt. Azok az évtizedek a legnagyobb magyar esz ıııei irányítása mellett az új, polgári berendezkedésű Magyarországot akarták létrelıoznl, még pedig mind gazdasági, mind társadalmi, mind törvényalkotási eszközökkel. A bányászat a l9. század elején teljesen feudális, királyi jogosultságkéntjelenlk meg.
legalábbis ami a lényeges részeit. a só- és fémbányászatot illeti. Ami ezen túl volt, az vi szont ugyancsak feudális, földesúri regalejog volt, az agyag, a kő, a pala, a kavics,u Iıoıııok A gazdaság polgári átalakulása igényelte volna az összes nyersanyagok minél ııagyolılı ıııérvű kiaknázását és a fejlődésnek indult ipar rendelkezésére bocsájtását. Ezt a királyi lclségjog ugyan elvben nem korlátozta lényegesen, mégis a központi igazgatás neiıézkesséz ge lıátráltatóan hatott a fejlődésre. Még lényegesebb volt azonban, hogy a kamarai igazga
lıls révén a központi szervcknek volt alárendelve az egész magyar bányászat. megioszlvıı
oi
245
ezáltal az országot jelentős anyagi eszközöktől, melyeket a gazdasági emelkedés igényelt
volna. Nincsenek egyelőre részletesen és pontosan kidolgozott adataink e vonatkozásban sem arról, vajon használt-e központosítás a tőkebeáramlás megkönnyitésével az ország gazdaságának, vagy ártott inkább, a hasznok külföldiek rendelkezése alá adásával. Mindenesetre a kortársak szemében a bányaügy modern és hazai szemszögből való rendezése a reformkor követelt vívmányainak egyike volt. Ennek lehetősége lett volna a római jellegű földáru tulajdon behozatala is, polgári alkotmánnyal. Ezen az úton járt az angol, s méginkább az amerikai jog. Azonban főleg nagyobb széntelepekre, mélyen fekvő bányakincsek esetén jobb az a megoldás, ha a föld méhéből kiemelendő bányakincs kitermelésére a fellelő vagy termelő tulajdontól független jogot kap a föld mélyének bizonyos darabjára, a meghatározott ,,bányatelken”. Ezt az utat járták a német és észak-európai jogok. A magyar fejlődés sajátosságaihoz tartozik, hogy ezt a haladást lehetőleg ,,szalonképesen”, a király személyének és hatáskörének, felségjogainak sérelme nélkül iparkodnak megvalósítani, legalábbis a felelősséget érző, vezető politikusok. Nem kivétel ez alól még az egyébként radikális Kossuth, Batthyányi vagy Wesselényi sem. A Petőfire jellemző,
jakobinus hangvétel idegen a reformkori nemzedék nagy többségétől. Még mikor a korona a szabadságharc idején elfordul a nemzettől, akkor sem könnyű annak nagy részét logikus ellenlépésre rábírni. Ettől azonban a reformkorban még nagyon messze is vagyunk.
Egyelőre a polgári átalakulásnak a politikai nemzet jórészét éppúgy meg kell nyerni, mint az uralkodót és kormányát. A magyar reformkor tragédiája, hogy ezt a döntő lépést, előjogai elvetését egy polgári haladás érdekében, a nemesi réteg végülis megteszi önként és egyetértve, a korona azonban csak látszólag, kényszerből, fenntartásokkal és hátsó gondolatokkal szentesíti azt.
A bányajog területén a magyar reformkor jelszava kettős: bányaszabadság és hazai bányaigazgatás. A bányaszabadság fogalma azt jelenti, hogy a bányászati temıelést meg
kell szabadítani feudális kötöttségeitől: külön kell azt választani mind a regalia maiora, mind a regalia minora körétől, magyarul: el kell választani az ingatlantulajdon és birtok összes feudális résztulajdonaitól, a királyitól is, a földesúritól is. Ez a lépés nem tehető meg a nemesi előjogok felszámolása, a polgári árutulajdon megteremtése, a donációs rendszer felszámolása nélkül. Egyelőre tehát a kezdeti reformok egyrészt az igazgatás modernizálása, másrészt a regálék körének pontos meghatározása, lezárása felé irányultak. A reformok megvalósítása útján különös fontosságot nyert az a bányatermék. amely a 19. századig jelentőségre nem jutott és ezért új tényezőként került bele a bányajogi szabályozás tárgyalnak sorába, a kőszén.
Kőszenet hazánkban a 18. század végéig alig termeltek. Ezzel magyarázható, hogy mikor ll. József uralkodása alatt először teszik vitássá a kamarai igazgatás részéről a földesurak, birtokosok szénkitermelési jogát saját területeiken, a kancellária a vitában a birtokosoknak ad igazat, és 1788. május 20-án elrendeli: a kőszén nem tartozik a regalia maiora részére fenntartott ásványok körébe ,,folglich sowohl von der landesfürstlichen Belehnung. als von der berggerichtlichen Jurisdiktion überhaupt ganz frei gelassen und jedem Grundeigenthümer freistehen soll, dortlandes derley Steinkohlenanbrüche aufzu`24(ı
mi
suchen und zu lıeııiıtzeıı" (igy egészen szabadon hagyaııdó ıııiııd az uralkodói tloınieıtı nıind a bányabirósági törvényhatóság köréből, s bármely földbirtokosnak szahatlságıilınıı :ill ilyen kőszéntelepet feltárni és használni) (7). Ehhez képest az 1807-ben publikált regnikoláris bizottsági javaslat, de az 18.27 évi országgyűlés bányatöı`vényjavaslata (8) sem foglalkozott külön a kőszéntermeléssel. iltoh
bí egyébként megkísérelte a négy bányakerületben a bányatulajdonosok unióirıak létrehozását. átlátva, hogy a bányatulajdonok nem hozhatók teljesen összhangba a foldl`elsziııi birtokok határaival, s ezen uniók révén kívánta a bányaigazgatást a helyi érdekeltek kezébe átvinni, de a javaslat a kincstári ellenjavaslat formájában nyert aztán rögzítési, s igy seın jutott törvényerőre (9). Az 1827-es első reformjavaslatok tárgyalását 1830 után doııtóen meghatározta a Széchenyi Hitel-je által felkavart nemzeti közvélemény érzékenysége a gazdasági kérdésekre. Az 1832.-36 évi országgyűlés - miután az 1830 évi a kolera ıııiatt
az operatakat, a javaslatokat, többek között a bányaügyit sem tárgyalta -, ezekből végtıl is idő hiányában csak a legfontosabbakat válogatta ki, s az excerpta-k tárgyában ért el részeredményeket. A gazdasági javaslatok többsége ismét elnapolódott, ezúttal l84(l-re, anıikoris a kereskedelmi, váltó- és ipaıjogi törvények sorozata a magyar kereskedelıııi és
tparjog modern alapjait megvetette ugyan, de a bányaügyi javaslatot ismét a következö országgyűlésre hagyták. Az 1843-44 évi reformországgyűlés volt tehát az, amely először részletesen és az ország közvéleménye előtt tárgyalta a magyar bányaügyi reformok ügyét. Az elmult lo
év alatt is lényeges volt hazánkban nemcsak az ipari fellendülés, de a gazdasági kérdések iránti érdeklődés emelkedése is. így az 1827 évijavaslat helyébe, azzal ugyan sok ponton egyező, de azt mégis meghaladó és magyar nyelven fogalmazott bányatörvényjavııslııtot
terjeszt elő az alsótábla 1844. május 7-én 615 paragrafusban és részletes mellékletek lıen ( 10).
A javaslat ugyan fenntartja formailag a bányászatra vonatkozó királyi adoınıtnyjogot, amennyiben első pontjában mindjárt leírja, hogy aki bányát akar nyitni, aııııak arra a fémek, kén, salétrom és só, valamint egyes drágakövek vonatkozásában engedélyt kell kérnie, de a következő két pontban előírja, hogy ezt az engedélyt az elsőbbségre l`igyelemmel meg kell adni, ami így a bányaszabadság világos törvénybeiktatását jelentette volna. A földesúri jogokkal kapcsolatban az érintett földek cseréjét vagy kényszermegváltását írta elő azzal, hogy az e tárgybani egyeztetést a bányabíróságok folytatják le: sikertelenség esetén a megváltási ár megállapítására a királyi tábla jogosult, s döntésével szemben egyszeri rövid határidős birtokon belüli fellebbezés lehetséges a hétszeınélyes tıiblálıoz, amely végleges és többé meg nem támadható döntést hoz. Egyéb polgári tendent`nl_jt'ı javaslatai közt a törvénytervezet elválasztotta a bányabíráskodást az igazgatástól és a bányaszékek tagjainak választását részben a bányapolgárokra bízta -, ugyanakkor bizonyos választójogi és polgári jogi hátrányokkal sújtották másjavaslatok ezen az országgyűlésen a bányatiszteket és bányamunkásokat. A főrendek a javaslatot gyakorlatilag alig észrevételezve mégis azzal a helyes megjegyzéssel küldték vissza, hogy az időközben egyre növekvő gazdasági jelentőségű ktiszénııel - a javaslat egyáltalán nem foglalkozik (I I). Az alsótábla nıegszívlelte ezt a találó észret7ı
247
vételi és következő tervezetében a kőszenet is szerepelteti azzal, hogy (89) a kőszéıı földesúri birtok tartozéka S királyi adományozás alá eső bányatárgyak közé nem szárníttatik.
kutatása mindazonáltal egyedül bányászati célokra bárhol és bárkinek megengedtetik. Ez lényegében a bányaszabadságot mondja ki a kőszénre is. A földesúrnak ugyan joga lett volna 3 hónapon belül a meglelt bánya jogát a költségek kétszereséért átváltani, miután erre a bányataláló megintette, egyébként azonban a bányaszéknél bejelentett szénbánya művelésbe vétele ezen idő eltelte után a találótól nem tagadható meg, a földesúrnak, ha nem élt előjogával, a használatba vett földbirtokrészért évi bér jár (12). A javaslatot, amely a két ház egyetértésével nyert felterjesztést szentesítésre, s mely nyomtatásban is megjelent, a király által kijelölt kamerális szakértői bizottság javaslatára a korona végül is visszavetette, minthogy az pillanatnyi uralkodói előjogok csorbítását jelentette volna. Azt a nyilvánvaló közgazdasági tételt, hogy az ország anyagi emelkedése, ipari fejlődése mindenképp a korona fényének és emelkedésének is tényezője lesz, e rövidlátó szemlélet részben nem észlelte, részben talán - feudális uralkodói jogosultságok feladása árán - nem is óhajtotta. Az 1847-48 évi országgyűlés főbb programpontjaí közt a bányaügy ismét nem szerepelt, a közlekedés kérdése és más nemesi jogokat felszámoló kérdések kerültek előtérbe, s az események felgyorsulása miatt az 1848. áprilisi törvények között a rendi előjogok és a donációs rendszer úgy kerültek elvi feladásra, hogy azok részleteinek kidolgozása elmaradt, - érthetett tehát azokon mindenki, amit akart. Horvátországban kifejezetten lemondtak azokról, Erdélyben fenntartották őket, míg a magyar országgyűlés a tárgyban nem foglalt állást, ez aztán 1867 után hosszas és sokszor kicsinyes viták forrása lett (13). Mindenesetre már az ősiségi patens kiadásakor kiderült (14), hogy a korona lemondott ugyan a donációk visszaháramlási jogáról, de korántsem értette bele abba egyéb regale jogainak feladását. 1849-ben kidolgozásra-került az új osztrák bányatörvény, és ez a bányaregale jogát az eddigiekhez képest inkább kiterjesztette, azaz úgy értelmezte, hogy eddig is általános jog volt, amely most, a földesúri jogok megszűnte után, kiterjed mindarra, amire addig nem terjedt volna ki, nevesül a fémek és só mellett a kőszénre is. A bányakutatási jogot és a bányatulaj dont egyaránt kérni kell az uralkodótól,aki azt diszkrecionális alapon jogosult adományozni - lényegében donációs rendszer új köntösben -, viszont a földesúri előjogok a föld méhének kincseivel kapcsolatban tényleg rııegszűnnek, tehát azok kutatásijogát bárki bárhol kérheti. A 3 § szerint ez így van minden fém, kén, timsó, gálic, konyhasó, földszurkok, kő- és barnaszén esetében. A bányakutatási jog és a bányatulajdonjog tehát elválik az ingatlarıtulajdontól, külön telekkönyvi nyilvántartás tárgya lesz, külön terhelhető, forgalmazható, megosztására, öröklésére, a vele kapcsolatos eljárásra külön egységes bányajog és egységes bányabíróságok illetékesek. A gyakorlatban ez az osztrák törvény a bányaszabadságot hozta ugyan be, de királyi, tehát hatósági hozzájárulástól függően. A földesuraknak csak arra maradt lehetőségük, hogy a bányakutatási és bányahasználati jog gyakorlása közben elszenvedett káraik térítését kérhessék, vagy ingatlanaik kisajátítási értékét teljes igénybevétel esetén igényelhessék (15). Ez a rendszer, ha feudális köntösben is, a fellendülő ipari igényeknek megfelelt, és ténylegesen kaput is nyitott a nyersanyagok bányászata megélénkülésének, ezzel felhívta a 248
(H ı
llgyelınet arra, hogy az i844-ben ily nagyvonalúan ıııeghatározott, lényegébeıı polgárihh,
ıııodeı`ııebb bányaszabadság teljes fenntartása a l`öldbirtokosi rétegnek anyagi lıátrányılnı lt-Iıet. Minthogy a kutatók is, a tőkések is az abszolutizmus korszakában többnyire kniloltlıól jöttek rég vége volt már a magyar bányászat viszonylagos élvonalbeliségénck, s az ország anyagi helyzete katasztrófálisnak volt mondható - az új rendszerrel szenıberıl ellenszenvet könnyű volt az idegen elnyomás, az abszolutizmus elleni nenızeti harc szlneiben lıeıııutatni és ezzel népszerűségét biztosítani. Az osztrák bányatörvény az átmenetet biztosítandó, 5 év elővételijogot engedélyezett a mindenkori földtulajdonosnak a területen levő szénbánya átvételére, ez 1859-ben a törvény hatálybaléptétől lejárt: ám 1860-baıı ıııegkezdödött az országbirói értekezlet, s összehivták a magyar, bár csonka - országgyűIest is. l-Lzérl a megegyezés reményéig függőben maradt a határidő végleges lezárása. Az országbirói értekezlet a bányaigazgatás és eljárás vonatkozásában jórészt helyreaihtotta a régi magyar állapotokat, egyébként, elsősorban a bányatelekkönyv vonatkozásában. atvette az új osztrák rendszert, és ugyancsak meghagyta az osztrák törvényt a bányajog adonıányozása vonatkozásában is, kivonva azonban annak tárgyai közül a kőszenet. ıııtnt amely 1848 előtt is Magyarországon a földbirtokos joga volt. Helyesebben az átmeneti időt meghosszabbította a földtulaj donosok javára addig, míg a tárgyban új magyar torveny nem születik: s addig a szénbányászati jog adományozását a földtulajdonos lıozzıljıiınlıtsalıoz kötötte. A feudális vonatkozású regále jog részbeni helyreállítása történt ezzel. ıııtınlazon területeken, ahol az úrbéri rendezést még nem hajtották végre: e területeken ngytıııis a jobbágytelkek alatti szénvagyon kibányászására is a földesurnak volt előjogu. az tl hozzájárulása kellett. Ahol már megvolt az úrbéri rendezés, ott az Összes földtulujdıııoıınak t-lojoga keletkezett a földje alatti szénre (16). Nem rendezi az ITSZ, minthogy rövid ideiglenes rendelkezésnek szánták, a tovılbbt nı bért ı`endezések hatását a szénvagyonra. Nem rendelkezik arról, mi van ott, ahol egy ııeııınező felett elaprózott apró parasztbirtokok vannak, melyek egyike-máslka az enge ılelyt ugyan nem hajlandó megadni, de a bányanyitásra sem képes. lltóbb miniszteri rendelet ilyen esetben a községi előljáróság engedélyével vélte a bttııyajogosnlt földtulajdonosok hozzájárulását pótolhatni, anélkül, hogy ezt részletesebbeıı ıı~ntlezte volna, ezzel újabb bonyodalmak sorát alapozva meg (17). liz a régi magyarjogra visszanyúló ideiglenes rendelkezés, amelyről az országbirói értı-kezlet résztvevőinek a szövegből kitűnő szándéka csupán az volt, hogy a várható mielőblıt torvényi rendezésig a szenet vonja el a regalia maiora köréből, ahová hazánkban azelőtt senı tartozott, az ideiglenes rendelkezések gyakori fátuma szerint egyik legszívósabb élettl tjıaıı _|ogszabályunkká lett és nagyban hozzájárul ahhoz az ITSZ-szel kapcsolatban kialaloılt nézetlıez, hogy az ITSZ a volt földbirtokos-nemesi osztály érdekeit szándékozott a tnılınlassal szcıııben konzerválni. Holott az ITSZ szabálya a kőszén ugyancsak feudális királvt ıegálé jogát szűntette meg, tagadhatatlanul az eredeti magyar jog szerint, mert ahhoz so tırıseııı tartozott. Ahol a rendezés következtében már létrejött a polgári jellegű földtulajtloıı. ott a tıılajdoııost jogositotta nem nagyon modern, de ipari haladott állanıokbaıı iı ietezti, s a róınai földtulajdon fogalomra visszavezethető elv alapján a bányászásra, vagy az engedély megadására. meglevő bánya esetén a haszonvételre. l86l-ben, tudjuk, a kletvı
240
gyezés meghiúsult, és 1867-ben jött csak létre. A kiegyezés távol állt a valóságban attól, hogy polgári alkotmánynak megfelelõen a komıányzást a felelős kormány, a törvényhozást a választott népképviselet kezébe adja, az uralkodónak csak bizonyos szentesítési, uralkodói jogokat hagyva. A Monarchia uralkodója jelentős, kormányzásra és törvényhozásra is kiható jogköröket tartott fenn a kiegyezésben magának. S nıivel a törvényt úgy tekintette, mint szerződést a nemzet és a király közt, mely egyoldalúan egyik fél által sem módosítható, a kiegyezés mint alkotmányos alap változtatását is elvonta a magyar országgyűlés hatásköréből.
Ezeket a megmaradt, és elsősorban az uralkodói jogkörben megmaradt feudális elemeket a kiegyezéskor nem hozták részletesen nyilvánosságra: kevesen ismerték azokat teljes terjedelmükben, s még kevesebben tudták hatásukat felmérni. A bányaregále a feudális maradványok legcsekélyebbje volt, nem is szökött mindjárt szembe. Azonban mikor az ípartörvények megalkotása során 1875-ben először került szóba az ITSZ által is jelzett végleges bányatörvény meghozatala, az még az országgyűlés elé sem jutott (18). Az uralkodó, s vele egyetértésben a nagyipar exponensei, Erdélyhez és Horvátországhoz, valamint a katonai határőrvidékhez hasonló helyzetet kívántak a királyi Magyarország bányáiban is --
ahol ugyanis az ITSZ nem volt érvényben, ott az 1854 évi osztrák törvény úgyis érvényben maradt - s ezzel egységes jogot az egész monarchia bányaügyeiben. A földbirtokosok ekkor már tudták, hogy a szén vagyon, s nem szívesen mondtak le róla: jelszóként pedig a törvény ellen elég volt, hogy osztrák, máris ugyanúgy elsöpörte a közhangulat, mint az OPTK érvényben tartásáért pálcát törők kis, de a helyzettel reálisan számoló karát. Ezzel viszont a korona érdeke a bányaügyi reformban nagyban csökkent. Ha új, de csakis magyar bányatörvény készül, az jogegységet hoz ugyan Magyarországon, de viszont felszámolja ezt a jogegységet az osztrák, valamint az ITSZ alá nem eső részek közt, ezek pedig az ország leelentősebb bányaterületei voltak. Így a további harc már a magyar belső erők közt folyt, és a közös pénzügyi kormányzat, valamint a korona annak csak csendes szemlélője maradt. Ferenc József ugyarı nem akadályozta meg az új bányatörvényjavaslatok előkészítését, mint ahogy más önálló magyar jogalkotásokét sem, de síkra sem szállt mellettük, holott jelentős volt tekintélye és súlya a törvényhozásra és rendeletalkotásra, amint pl. az egyházpolitikai harcok idején is kitűnt. 1884-ben az ipartörvény (19) novellájával egyidejűleg készült el a második magyar polgári jellegű bányatörvényjavaslat. Ennek 3 §-a szerint a kőszén minden faján a földtulajdonos rendelkezési joga a bányász által megváltandó. E kényszermegváltás érintette magát a bányászati jogot, a bányatulajdon vagy bányarész elválasztását a földtulajdontól, mely önálló ingatlan jellegű tulajdonná vált volna. A javaslat azonban a földtulajdonosnak kevés, az ipari érdekeltségeknek túl sok koncessziót adott a fennálló állapotnak. Ezért mindkét oldalról támadták és nem is sikerült azt a többséggel elfogadtatni. Maradt az ideiglenes állapot, amelyet hasztalan toldozgattak miniszteri rendeletek. A 20. század első éveiben beállott parlamenti csend, a Széll éra látszott alkalmasnak arra, hogy a nagy politikai taktikus és ügyes nemzetgazdász, Széll Kálmán ismét megkísérelhesse a minden oldalról követelt, de mindünnét másképp követelt bányajogi helyzet 250
(10)
megoldását. 433 §-ban nyújtotta be a pénzügyminiszter. Eszerint a szénbányászat teljesen szabad lett volna, a korona felé nem kellett volna az után járulékot fızetni, viszont jártılék illette volna a szénvagyon jövedelrnéből a mindenkori földtulajdonosokat, akiknek foldjei alatt a bányatelek húzódik. Mégpedig nemcsak az éppen kitermelt rész feletti földek birtokosait, hanem arányosan a teljes bányatelek feletti összes tulajdonosokat terüietarıinyosan, ahol ez nem volt arányosítható ott egyenlő részekben (20). A jól előkészített javaslat azonban újra felkavarta a kedélyeket, majd beiefuiladt az újból - más okból - kitört parlamenti obstrukció hullámaiba. Mire azok, majd egy évtized múlva, lecsitultak, a technika annyit haladt, olyan új ipari termékek és nyersanyagok kerültek forgalomba, hogy a javaslatot át kellett dolgozni. Amire elkészült, aháború tette lehetetlenné tárgyalását. így azITSZ átmeneti szabálya túlélte azt a Magyarországot, amelynek bányajogıit egységesíteni akarta, s az átmeneti állapotban a tényleges jogi helyzet a földesúri feudális jogok egyik maradványát őrizte a királyi Magyarország bányajogában - szemben az erdé iyi, horvátország' és határőrvidéki bányajoggal, ahol a királyi regálejog mint feudális maradvány élete hosszabbodott meg az érvényben maradt osztrák bányajog tételeiben!
UH
zsi
J EGYZETEK
Windscheid, B. - Kipp, Th.: Lehrbuch des Pandektenrechtsg I. 697. o. forráshelyekkei Kaser, M.: Das römische Privatrecht, 2. Die nachklassische Entvvícklungz 266. o. 1553-ban -hu-ıtsäı-I
Schmidt, J . F.:Chrono1ogisch systematische Sammlung der Bergesetze des Königreichs Ungarn und der Staaten, Slavomien und Gro fúrstentum Siebenbürgen, Wien, 1834- 38. Szabó, I.: A jobbágy birtoklása á 16-17. században. Bp. 1947. Balkay B.: Bányatörvényünk reformálásáiıak első kísérletei. Bp. 1904. 5. o. Magyar Jogi Lexikon, ,,Kőszén" Ahogy nem foglalkozott a kő-, mész-, agyag-, kavics bányászással sem.
\O@--JO\Ll'ı
10 11 12 13 14
Balkay, i. m. L. Orızágyűlési napló 1843-44 kötetek 142. országos ülés, május 7. 133. sz. 158. ülés, június 12., 146. irat 212. ülés, szeptember 3. Sarlós, M.: Die Gestaltung der sogenannten iura regalia mirıora im kapitaiistischen Ungarn, Bp. 1970. Tóth L.: Az ősiségi s egyéb birtok viszonyokat rendező 1852. nov. 29-i legf. nyílt parancs, Pest,
1853. 15 16 17 18
Litschauer, L.: Bányatörvény, Bp. 1886.
Ideiglenes törvénykezési szabályok, Magyar Törvénytár 1836-68. kötet 1862. IX. 12. 13622 udv. r. Wenczel, T.: A hazai bányajog rövid áttekintése, figyelemmel az 1870-i új magyar bánya tör-
vényjavaslatra is. Bp. 1875. 19 20
252
Bányatörvény javaslat, Bp. 1884. Balkay B. - Gálocsy Á.: A bányatörvényről szóló törvényjavaslat 1903. évi előadói tervezetének tárgyalásai I-II. Bp. 1904.
(12)
JANOS ZLINSZKY BERGRECHTSREFORMVERSUCHE IN UNGARN WÄHREND DES I9. .IAHRHUNDERTS Zu sammenfassung Die Regelung des ungarischen Bergrechts reicht weit in das Mittelalter zurück. Die einheimisclıe Entwicklung wurde 1573 durch die Einfiihrung der Maxirnilianischen Bergordnung abgebrochen; iıı
Siebenbürgen regelten es die Approbatae und einige Stadtrechte. Nach der also bis ins 18. .lahriıurulert geltenden Ordnung waren die Bergrechte mit königlichen Genehmigung frei auszuüben, die meisteıı Mineralien standen denen zu, die Baurecht erhielten; dem König besonders vorbehalten blieben Salz uııd Edelmetalle; die nicht besonders erwähnten wurden durch Gewohnheit Grundeigentum, also kielnere Regalien. 1827 hat ein Ausschuß des Reichstages für das Bergrecht einen Reformvorschlag entworfen, der die Verwaltung der Rechte den ungarischen Reichsorganen hat zukommen lassen wolleıı. Kohlen wurden in diesem Vorschlag nicht besonders erwähnt, aber nach einer Kammerentsclıeldung Josephs II gehörten die Kohlen zum Grundeigentum. Der Reformvorschlag wurde -- neu konzipiert nur vom Reichstag 1840/44 behandelt und in 623 §§ von beiden Tafeln verabschiedet: es hatte i'reie iforschungsrechte vorgesehen, also das Bergeigentum - auch fir Steinkohle - vom Gruııdeigeııtuııı getrennt. Der Entwurf erhielt keine königliche Bestätigung, aufgrund des Protestes der Hofkıımıner, welches die königlichen Vorrechte gefährdet sah. 1854 hat man in Ungarn das österreiclıiselıe Ilerg gesetz eingeführt. Dieses hat alle Bergtätigkeit vom königlichen Privileg abhängig gemacht..so das Berg eigentum tatsächlich vom Grundeigentum getrennt und der Bergtätigkeit freie Bahn gewiihrt. Die Jıı dexkurialkonferenz hat dieses Gesetz zwar in Prinzip erhalten, das Bergverfahren und die Verwaltung neugeregelt und die Steinkohle bis zur Schaffung des neuen ungarischen Berggesetzes der grundlıerı lichen Genehmigung vorbehalten - so in dieser Hinsicht teilweise die Bauerngemeiden. teilweise wo die Urbarverhältnisse noch nicht aufgelöst waren -, die Grundherren zu Eigentümern der Stein kohienlager erklärt. Begründung war, daß in Ungarn Steinkohle nie zu den königlielıen Regalen zählte. Diese Lösung berührte Siebenbürgen, Kroatien und die Mílitärgrenze - bedeutende Kohlen gelıiete - nicht, dort wurden bis zum neuen Gesetz die königlichen Vorrechte und das iisterrelrlıi sche Recht erhalten. Indessen wurde Steinkohle fiir die sich schnell entwickelnde industrie lınıneı wichtiger. Die Unternehmer forderten die Freistellung der ungarischen Steinkohlenreserven voıı deıi (irundherriichen Vorrechten - ihnen waren die herrscherlichen Vorrechte weitaus angenehıııeı. Dieser Auffassung gemäß wurde in neues Gesetz 1875 konzipiert, doch nach langen Auseinıınder setzungen in Fachkreisen und in der Presse schon vom Ausschuß des Reichstages zurückgewiesen. i)er nächste Entwurf von 1884 schlug eine Mittellösung vor, einen Zwangsabkauf der Grundbesitzerrechte: zu wenig für die Grundbesitzer, zu viel für die Unternehmer und, da dem österreiclıisclıeıi Rechte fremd, auch nicht von der Krone erwünscht. Schließlich mußte die Regierung diesen i-Intwnrf zurückziehen. 1890 hat der Finanzminister Ungarns die selbe Lösung vorgeschlagen, sie war aber vom .lustizminister abgelehnt worden, da das Bergeigentum zu dem Gedankengang des geplanten Zivilgesetzbuches nicht paßte. Der letzte Konzept wurde schon im 20. Jahrhundert, 1903. vom ifinıınz ıniııister vorgelegt, und hat eine Abgabe den Einkünften gemäß nach dem Gewinn des Bergwerkes nn die Grundbesitzer vorgesehen. Es scheiterte an dem Obstruktionskampf der Opposition. die zur Zeit jede gesunde gesetzgeberische Tätigkeit erstickte: nachdem dieser Kampf erdrückt wurde, iıı fast zehn lalıren, war der Entwurf nicht genug zeitgemäß und wurde zur Überarbeitung zurückgenomnıen. lleı Weltkrieg hat Ungarns bedeutendste Bergwerke vom Lande getrennt, so hat die Frage an Bedeutung viel eingebüßt: so hat das Provisorium der Judexcurialkonferenz die feudalen Vorrechte für die Stein kohle anstattt feudaler herrscherlicher Rechte - faßt ein Jahrhundert lang am Leben gehalten.
(I3)
253
JANOS ZLINSZKY REFORMENDEAVOURS IN TI-[E LAW OF MINING IN HUNGARY IN THE 19TH CENTURY Contents
Introduction. Origin and Hungarian .development of mirıing property until 19th century. Objectives of Reform Period: Mining freedom end Hungarian minirıg freedom and Hungarian mining Management. Reform proposals (1807- 1843144). Outlooks for Eras of Absolutism and Conciliation.
JANOS ZLINSZKY
EFFORCES POUR ııaeoıısıaıı La LEGısLarıoN MrNıERE oaıvs LE s1EcLE 19. Sommaire Introduction. L'origine et développement de la propriete des mines en Hongrie jusque a la siècle 19. Programme de la periode des reformes: liberté de la prospection des mines et une administration hongroise separee des affaires des mirıes. Les propositions des reformes (1807- 1843l44). Les efforts reformatoires pendant le periode du dualisme.
HHOIII 3J`IHI-ICI(.H CI`PEMJ`IEHIfIíI K PEOOPMAM B OBTIACTH FOPHOFO IIPABA B BEHFPHH B 19-OM BEKE
Conepmarme Brıenenne. poncxoxqıeınıe ropıroli co6c'ı'ı=.~.eı-nıocrır H ee oreirecraenıroe paaaırnıe a Berrrpım no I9-om neka. llemr a anoxe perbopsr; caoöona roprroro Irena n aenrepckoe ropıroe ynpaanemıe. ilpcuııonrenuıı uns pecpopıu (1807-1843744) . I(parı-dritt oöaop :-ınoxır aöconıorıraıua H ıeoıvınpomıcCII.
254
(I4)
RUSZO LY JÓZSEF VÁLASZTÓK ÉS VALASZTASOK A BANYAVIDEKEKEN 1848-1872
A szerző
A lektor
DR. RUSZOLY JÓZSEF
DR. ZSÃMBOKI LÁSZLÓ
az állam- és jogtudomány kandidátusa,
a Nehézípari Műszaki Egyetem
tarıszékvezető egyetemi docens Nehézípari Műszaki Egyetem Jogtörténeti és Jogelrnéleti Tanszék
Levéltárárıak vezetője Miskolc-Egyetemváros H-35 15
Miskolc-Egyetemváros H-35 15
I. 1. A feudális társadalmi rendet megszűntető, az új, polgári intézményeket bevezető i848. áprilisi törvényeink között is kiemelkedő jelentősége volt az 1848. évi V. te.-nek, amely - a szabályait Erdélyre kiterjesztő 1848. évi kolozsvári ll. tc.-vel együtt az or szággyűlés alsótábláján a rendi képviselet helyébe a népképviseletet vezette be. Ambár ınegalkotói kötve lévén koruk társadalmi és politikai feltételeihez, a feudális intézınéııyek némely elemét, így mindenekelőtt a nemesek (és városi polgárok) régi jogát meghagytrik, távol állott tőlük, hogy a lebontott rendi válaszfalak helyébe újakat emeljenek. l-Zllent mondott volna ez a polgári jogegyenlőség eszméjének. A választójog cenzusait úgy fogai rnazták meg, hogy általuk a paraszti és polgári rétegek lényegileg azonos értékű vagyon vagy jövedelem alapján jussanak szóhoz. Kivételt a régi jogon voksolókon túl csujıtlıı az értelmiségiekkel (honoráciorokkal) tettek, akiknek a törvényben fölsorolt elemei pıaıztıiıı végzettségük és foglalkozásuk alapján szóhoz jutottak. A feudális rendiségből éppen csak kilépő társadalom minden csoportjára a sebtébeıı. egyetlen választásra megfogalmazott törvénycikk így sem lehetett egyforma figyelenıınel. Már a választók összeírásánál fölszínre kerültek az ebből eredő nehézségek (pl. a gazdai hatalom alatt állás megítélése vagy a 100 ezüst forint biztos évi jövedelem kérdése stb.). melyek megoldását nem segítette, hogy a választásokat előkészítő és lebonyolltó helyi megyei, szabadkerületi, városi - szervek egyik vagy másik csoport, a megyékben éppen a politikai hatalmát ezúton is védelmezni igyekvő magyar liberális nemesség érdekében ıı törvény betűin lovagolva szűken értelmezték a vitatott rendelkezéseiket, s ha egy iigybeıı felsőbb szinten dönteni jogosult belügyminiszter másként rendelkezett is, intézkedései a túlságosan szoros határidőkre tekintettel már többnyire később érkezvén, csupán a jovllre szoigálhattak iránymutatásul. A törvények hiányait sem ő, sem a verifikációt gyakorlo képviselőtábla nem pótolhatta. S e törvények, megszakításokkal bár, 1875-ig maradtak lıatályban, s ahogy távolodtak megalkotásuk idejétől, úgy növekedtek a velük szcınbeıı felmerülő problémák (1). 2. A hely szelleme is indokolja, hogy ezen ünnepélyes alkalommal (2) a bányászattai és a vele akkor még szorosabb kapcsolatban álló kohászattai foglalkozók választójogiinak kérdését ragadjarn ki közülük. Nem kuriózumként, hanem olyan, egész vidékeket érintő kérdésként, ıııelynek a közjogtörténeten túlmutató, a hazai bányászat történetének
W
zs?
alig ismert társadalmi és politikai vonatkozásaiban isjelentősége van.
A Századok 82. évfolyamában, amely tudtommal nem a rajta föltüntetett 1948ban, hanem évekkel később jelent meg, összevont 1-4. számban, tette közzé Vörös Károly A választójog kérdése a bányavídékeken 1848-ban c., a forrásközlés és a földolgozás elemeit elegyítő írását (3), melynek hozadékát Csizmadia Andor is hasznosította A magyar választási' rendszer 1848-1849-ben (Az első népke'pvı'seletı` választások) c. könyvében (4). A törvény későbbi, 1861-1874 közötti alkalmazásából eredő hasonló kérdésekkel először a választási bíráskodás terén találkoztam, utóbb pedig a helytartótanácsi és a belügyminisztériumi választási iratok között bukkantam több, először 1848-ban fölmerült problémára, mégpedig ugyanazon területeken: a dél-magyarországi (bánsági, Krassó vármegyei), valamint az egykori elnevezés szerint alsó-magyarországinak mondott, Körmöcöt, Selmecet és Besztercebányát is magában foglaló Garam-menti bányavidékeken. Ambár a nehézségek a közjogi általánosítás síkján alapjában véve azonosak voltak, mivel a bányászattal foglalkozó hivatalnoki-értelmiségi csoport, valamint a bányásznép aktív választójogának feltételeíben összpontosultak, e területek között annak előtte is meglevő gazdasági, jogi és adminisztratív különbségek miatt a törekvésekben és megoldásokban eltérések is mutatkoztak közöttük. Egyik jelentős probléma: a nemzetiségi kérdés. Noha nem állnak rendelkezésünkre megbízható nemzetiségi statisztikák ebből a korból, Fényes Elek nyomán (5), s más utalásokból vett adatok alapján bizton állíthatjuk, hogy e vidékeken - s talán másutt is - bányászkodással vezetői és munkási munkakörökben
egyaránt jobbára nem magyar nemzetiségűek foglalkoztak. A német elem kiemelkedő szerepe vitathatatlan közöttük; hozzájuk a Felvidéken, benne Alsó-Magyarországon, a szlovák, a Bánságban pedig a cseh-morva, s különösen a román nemzetiségűek, elsősorban munkások, járulhattak. A felvidéki bányavárosok szlovák, a bánsági bányahelyek pedig román falvakkal voltak övezve. Az ebből eredő nemzeti-nemzetiségi ellentéteknek
különösen Krassó vármegyében lesz szomorú következményük. II.
1. A bányászkodással foglalkozók 1848 előtt (bánya)jogilag és igazgatásiiag egyaránt elkülön ültek. A bányavárosok (Bergstádte) egymástól is elütő, teljesen sohasem egységesitelt jogállást élveztek, legjelentősebbjeik bekerülvén a szabad királyi városok rend-
jébe. Messze mögöttük álltak az olyan legcsekélyebb önkormányzattal sem rendelkező bányahelységek (Bergortej, melyek a bányavárosokkal együtt az adott bányakerületbe
tartoztak. A magyar kamarának alárendelve e kerületek szerint 1790-től négy bánya(fő)igazgatóság működött Magyarországon: a selmecbányai (Alsó-Magyarország). szomolnoki (Felső-Magyarország), a nagybányai (Észak-Partium) és az oravicai (Bánság, Bihar vm.).
Az igazgatással együtt a bányabíráskodás is saját fórumokkal rendelkezett (6). E területek bányajogilag is több-kevesebb eltérést mutattak föl. Valamennyitől eltért a bánsági, benne a Krassó megyei bányavidék, amely szemben más, középkori konti-
nuitást őrző bányász területekkel, újkeletű volt. Ámbár a török korban is folyt itt bányaművelés, a fölszabadító harcok során ennek objektumai annyira elpusztultak, hogy mindent előiről kellett kezdeni. (A Török Birodalommal vívott utóháborúk során a pusztulás
258
(4)
még kétszer: 1736 .W-beıı, 1788-lııııı ıııegismétlődött. Mercy gróf, a bánsági katonai ke rület főparancsnoka az első hányat ()ravicán még 1718-ban ınegnyittatta. A bányaıııiiveiés eleinte kincstári feladat volt. 1733-től viszont ,,magán bányapolgárok" (14/aldhr`ı`rger) altal
átalakított társaságok (Banater Berg-Privatgesellschaften) kezébe került. melyek iölott az előbb Temesvárott, majd Oravicán székelő bányakerüieti főigazgatóság és lıelyi szervet gyakorolták a felügyeletet. Amint két bányapolgámak, Fülepp Sándornak és Marquarrlt lfrigyesnek 1848-ban Bécsben kiadott, történeti áttekintésre épülő emlékiratából is kitti ııik, a bányaigazgatás és a bányapolgárság közötti viszony harmónikusnak éppen nem
volt tekinthető, elsősorban gazdasági okokból. Nem csupán őket, hanem az általuk kizsrik ınányolt bányásznépet is sújtotta az a hivatalnoki önkény (Beamren-Willkür), amely a bányaigazgatás és -bíráskodás személyi és szervezeti összefonódásában nyilvánıılt meg ( ll E dél-magyarországi bányavídék, mely az 1779-i megyeszervezés nyomán az ismét létrehozott Krassó vánnegye és a bánsági határőrvidék között elvileg kettéosztódott. ab ban is különbözött a többitől, hogy csupán az önkormányzatot nélkülöző bu'n_vrıln'l_t'.s-t* gekből állt, s nem voltak bányavárosai. Ennek is köszönhető, hogy míg az ország más vi dékein az 1848 :V. tc. szerint ajelentősebb bányavárosok önálló országgyűlési képviselő
választási jogukat megtarthatták (Besztercebánya, Körmöc, Selmec Bélabányávall. vagy legalábbis a törvény szerint egy-egy megyei választókerület székhelyei lettek tZólyoıııban Breznóbánya Libetbányávai, Korpona; Barsban Új-Bánya, Hontban Bakabánya. Szatmaı ban Nagybánya), Krassó vánnegye megkapta a maga hat követi (képviselői) lıelyét.ı`é sziikre a törvény által lazán előírt feltételek szerint - a lakosság számára s ,,a Iakásıık lıe lyén kívül szavazandó választók könnyebbségére tekintettel” - magának kellett beosztaın választókerületeit. Bonyolította a helyzetet, hogy a Krassóba ékelt bányahelységek (.,gyarmatok"l törvényellenesen bár, de addig nem tartoztak a megye joghatósága alá; a kincstári lıaııyıı igazgatás adminisztrative is elkülönítette őket a lakosságát tekintve román tolılıségıı, magyar és szerb nemesek által uralt megyétől, anélkül azonban, hogy igazgatásiiag es lıı ráskodásilag - legalább a jelentősebbeknek - valamelyes önkormányzatot is ııyújtotl volna, s ettől a bányapolgárság és a bányásznép egyaránt szenvedett. A magyarázat ııyıi vánvaló: e helységek nem fokról fokra kivívott és növelt privilégiumaiknak, haneııı kato nai és kamarai brLlr0kran'kus intézkedéseknek köszönhették létüket. Egy 1848. jtinınsi igazgatósági jelentés szerint az oravicai bányafőigazgatóság alatt bányatisztségek. egyszersnıind bányatörvényszéki helyettességek működtek. A ,,községi bizottmány kihallgatıisa mellett” a helybeli bányatisztségek intézték a „községi ügyeket” is. A ,,bányalıeiyi lakosok” kisebb súlyú, sommás polgári pereit Oravicabányán a kerületi bányatörvényszék két
kiküidötte, másutt ,,a bányamester”, egyszersmind bányatörvényszéki helyettes a bánya jegyzővel bírálta el. Ugyane szervek látták el a rendőrhatósági feladatokat is. Az igazgatásnak és a jogszolgáltatásnak ez az összefonódása még a hatalmi ágak elkülönülését kiiionben nem ismerő feudális államban is föltűnő volt. Panaszkodtak is rá a helybeli bányapolgárok és értelmiségiek egyaránt, bizonyos mértékig kifejezésre juttatván a bányásznép eilenérzéseit is (8). Szerepelt ez a téma a Kossuth Lajos által pénzügyminiszterként összelıivott 1843.
oi
:sv
májusi bányászati értckeztleten is, ahol a ll. szakbizottmány a bányatörvéııykezésscl,
a bányavámmal és a bányamuııkások viszonyaival foglalkozott. Ennek május li)-i véleménye szerint - lévén a bányászati törvénykezés az igazságszolgáltatás egyik ága - a jövőben „bányászati kivételes törvényszékekre” nem lesz szükség, a kérdés törvényhozás útján való rendezéséig azonban l848:lll. tc.-nek megfelelően a fönnálló szervezetet átmenetileg még meg kell tartani. Ezen azonban a kormány saját hatáskörében addig is javíthat. Mindenekelőtt a bányakincstári adminisztrációtól személyileg is el kell választani a bányatör-
vényszékeket, azok hatáskörében azonban csupán a bányabirtokra vonatkozó ügyeket hagyja meg, ,,a bányászathoz tartozó egyének személyére és polgári ügyeikre” viszont az 1848 ZXXIII. tc. alapján a helyhatóságok, a városok hatásköre és ílletékessége vonat-
kozzék. A bányapolgárság a szűk körű népképviseleten alapuló városi helyhatóságban megbízott, a pénzügyi adminisztrációtól viszont félt, s annál is inkább ,,független bíróságra” igyekezett ruházni a szűkített bányabírösági hatáskört, mivel a vitákban éppen a kincstári hatóságok voltak ellenérdekű felei. Jellemző, hogy miközben a ,,független bíróság” eszméjét ecsetelték, az már eszükbe sem jutott, hogy a városi hatóságtól elvonják a közigazgatással különben annál is összefonódott igazságszolgáltatást. A helyhatóságok hatáskörének a bányászokra való kiteıjesztése a selrneci követ szerint még városában sem ment simán; a szakbizottmány meg is ütközött azon, hogy ,,a selmeci bányatörvényszék a selmeci városi hatóságot mindeddig elismerni sehogysem akarta”. A megyére viszont nem akarták bízni a bányászok személyes és polgári ügyeit sem. „Ahol - írta a választmány - mint például az oravicai kerületben - a polgári hatóság a bányászatival össze van kötve, ott természetesen még jelenleg a polgári és személyes ügyeknek is bányatörvényhatóságilag kellene tárgyaltatoniok, de figyelmeztetjük a tisztelt közgyűlést, s általa a kormányt a bánáti bányahegységek ezen abnormis állására, s óhajt-
juk, hogy ezek az l848:XXXlV-ik (községi -R. J _) törvénycikk útján, mielőbb ajándékoztassanak meg polgári helyhatósági rendszerrel.” (9) A május 19-i közgyűlés magáévá téve a szakosztályi véleményeket, az azokból adódó feladatok végrehajtása a kormányra várt. Az 1848. június 17-i közös, pénzügyminiszte-
ri és igıızságügyminiszteri rendelet elrendelte a független bányatörvényszékek fölállítását. linııél is l`ontosabbak voltak a polgári jogegyenlőség követelményének eleget tevő azon intézkedések, amelyek a bányász személyeket a polgári igazgatási és bírói hatóságok alá rendelték. Ez még a bányavárosokban sem ment nehézség nélkül, méginkább a bánsági bányavidéken, ahol nem városi, hanem megyei hatóságok alá kerültek. (10) A Krassó vármegyébe ékelt bányahelységeknek a megyei szervezetbe való fájdalmas betagolásának I848. tavaszi előzményeit Vörös Károly részletesen földolgozta. A helyzet rendezésében három tényező volt érdekelt: 1. a vánnegye, 2. a Gränzenstein Gusztáv bányafőigazgató által képviselt bányakerüieti adminisztráció, s 3. a bányahelységek lakossága, amely, noha elemei - bányapolgárok, értelmiségiek, „kispolgárok”, bányamun-
kások egymással is ellentétben voltak, valódi községi (városi) önkormányzatra törekedett. Régtől fogva szabadulni akart ugyan a bányatisztek gyárnkodásától, ám a főszolgabírák joghatósága alá sem kívánkozott. A megoldás kulcsát Gränzenstıán kormányhoz intézett május 26. és 27-i emlékiratai jelentették: a hétjelentősebb, általa most már bánya-
városnak nevezett bányakerüieti helységet alakítsák át rendezett tanácsú községgé (város260
(6)
sá), miáltal aııélkttl kelıelezlıettik be ıı megyébe, hogy egyszersmind főszolgublról alılren deltségbe is kerülnének. A főigazgató joggal remélte, hogy az önkormányzati testületekbe
bejutó bányatisztek révén úgyis befolyásolni tudja majd õket. Részére a rendezett tanú csok megalakitásával kapcsolatos megbízás készült, fogalmazványát június l7-én Szemere ellenjegyezte is, kiadására azonban, miért, miért nem, nem került sor. (l l) 2. Az országgyűlési választások előkészületeit tekintve ez már amúgy is elkésett. A vánnegye a bányakerületnek addig tőle független helységeit törvény adta jogánál logvıı „saját” választókerületeibe osztotta szét; ezek székhelye Lugos (a megyeszékhely). Nagyzorlenc, Bogsán, Szászkabánya, Oravica és Facsét lettek. Vörös Károly forrása szerint ıı 3716 lakost számláló Oravica ellenében eredetileg a félannyi lakosú Oláhanina lett vulıııı a székhely, Csizmadia Andor és Tóth Béla viszont eleve a bányakerületi székhelyét tucljıtk választókerületi főhelynek. A megye közben megváltoztathatta álláspontját. (I2) A bányahelységek e széttagolása önmagában csapást jelentett nemcsak az egybetartásnkııt szorgalmazó bányafőigazgatóságra, hanem a bányászattal foglalkozó lakosság érdekelte ls. hiszen ez az - eltartottjaival ekkor mintegy 20 000-nyi - bányászság hat kerületbe szét szórva a kömyező községek román paraszti tömegében szinte elveszett. Ezáltal a lıúnyıt szat mint nemzetgazdasági ágazat is elvesztett egy képviselőt az ország házában. Mivel a törvény jórészt aszerint szabta meg a választói cenzusokat, hogy ki nıllyeıı jogállású helységben lakik - így a szabad királyi vagy rendezett tanácsú városbaıı 3()() lıı rint értékű ingatlan (föld, ház), másutt viszont legalább negyed telek föld tulajdonát lge nyelte a választóktól -, a bánsági bányahelységek rendezetlen státusa nehézségekkel jıtıit Hiába tekintette őket Szemere Bertalan belügyminiszter már június 2-án rendezett tıııııtvıııı községeknek, ha a vármegye központi választmánya tudván tudta, hogy valójában nem ıı zok. Így fő cenzusként nem a 300 forint értékű házat, amellyel a Vörös Károly által „kls polgárnak” nevezett bányászok is rendelkezhettek, hanem a negyedteleknyi l`öldtıılu_|ılıınt igényelték tőlük; nem lévén parasztok, e feltételnek természetesen nem felelhettek meg Nem jártak jobban a bányatisztek sem, akik - miként általában a tisztviselők nem sze repeltek az l848:V. tc. honoráciorai között. A vánnegye központi választmánya, amely - a községek képviselőinek távollétéhcıı -- szinte kizárólag magyar és szerb nemesekből, volt földesurakból állott, 1848. júıılus elv jén egy kérvény kapcsán előzetesen, elvileg is állást foglalt e kérdésekben. A kérvényező ,,bánya- és kincstári tisztviselők”, valamint ,,bányamunkások" azt tll lították, hogy őket csupán a törvény félremagyarázásával lehetett kihagyni az összelráslııil. ldézett éwelésük szerint a tisztviselőket részint értelmiségi mivoltuk, részint legalább ltltl forintnyi biztos évi jövedelmük alapján megilleti a szavazati jog; „azon körülmény, hogy ıı törvény parancsolja, miszerint a képességet adó 100 ft-nyi jövedelem a tőke (vagy |`t'ılıllılı` tok! - R. J .) után vétessék, az állítást nem gyengíti, mert a tőke lehet anyagi és szelleıııl; és ezen utóbbi az elsőnél sokkal becsesebb”. Arra a kifogásra pedig, hogy a tisztviselő ıı kormánytól függ, azért nem illeti meg a választójog, azt felelték: ,,a függetlenség szelleıııl tulajdon, és ha a nyugpénzes független és választó, ugyan ezt el kell mondani atisztvisel($k~ ről is, mert közöttük külömbség (l) nincs". A választmány a törvény 2. §-ának d) és c) pontjával indokolta ellentétes álláspont
W
zen
ját: a tisztviselők nincsenek fölsorolva a d) pontbeli értelmiségiek között, s a c) pont alá sem vonhatók, mivel „az azon pontban említett tőke alatt csakis anyagi tőkét, azaz pénzt lehet és kell érteni”, nem hagyván kétséget afelől sem, hogy nem tekinti birtoktól vagy tőkétől eredő 100 forint biztos évi jövedelemnek a valóságos vagy nyugdíjas tisztviselők ze-
tését (nyugdíjat), az összeíró küldöttségeket erről azonnal értesítette is. A választmány kifejtette, hogy mivel nem városlakók, házaik értéke alapján nem nyerhetnek választójogot; csupán akkor kerülhetnek be a választók közé, „ha annyi földet bírnak, mennyi(t) úrbéres helyeken egy negyed telek tesz”. Az is fölmerült, hogy a bányahelységek lakosait évi 100 forintot jövedelmező házuk alapján választójogban lehetne részesíteni, mivel viszont ez sem felelt meg a törvény 2. §. c) pontjának, hiszen az egyértel-
műen földbirtokból vagy tőkéből eredő 100 forint biztos évi jövedelemről szólt, ezt a lehetőséget is eleve elvetette a választmány. Az érintettek - az „értelmiség” és a „jómódú bányászok” - Szemere Bertalan belügymirıiszterhez fordultak, s Gränzenstein Gusztáv kerületi főigazgató sem maradt rest, különösen azért nem,mert nem csupán a bányahelységek választóinak jogát, hanem a főként négy kerület között szétszabdalt bányakerület egységét is féltette. Ezért fordult egymás után Szemeréhez és Kossuthhoz. Az értelmiség most is arra hivatkozott, amire addig is: a tisztviselők - az uradalrniak és a megyeiek egyaránt - „több értelmiséggel bírnak”, mint a falusi tanítók vagy jegyzők, akiket pedig a törvény honorácioroknak tekintve vagyoni vagy jövedelmi cenzus nélkül választójogban részeltetett. Még szemléletesebben fejezték ki magukat az alkotmány sáncain kívül maradt bányamunkások. ,,Tudvalévén - írták Szemerének -, hogy a bányász lakházán és kertecskéjén kívül semmivel sem bír, hogy tehát az l/4 teleknyi birtok reá sehogysem applicálható, s alig is lesz egy-két eset a vagyonosabb iparűzőknél, kik tán ennyi terjedésű földbirtokkal ellátva volnának; világos tehát, hogy (. . _) az itteni birtok tökéletesen kizáratik; bizonyos, hogy azon (ezenl) gyarmatokon 300-1000 pft-os lakóházak vannak, melyek tulajdonosai csak azért nem választhatnak, minthogy birtokuk ollyan községben vagyon, mellynek rendezett tanácsa állítólag nincs.” Ők is kérték a ,,bánsági bányahelyeknek” a rendezett tanáccsal ellátott községek közé való sorolását. (13)
Szemere Bertalan belügyminiszter kétszer is leírt a megyéknek; az első június 2-i, 2662. és 2912./B sz. rendelete, melyet Vörös Károly is említ, ám nem idéz, 1865-i másolatban (14), szószerint így hangzott: ,,Krassó vármegye Egyetemének! A bányavárosok: Oraviczabánya, Stájerlak, Dognácskabánya, Szászkabánya,Moldovabánya, Bogsánbánya és Resicabánya folyamodványa következtében, a követválasztási képesség iránt, ezennel rendelem, hogy: 1-ör. Miután a községekben a helybeli bányatisztség és illetőleg bányatörvényszéki helyettesség rendezett tanács gyanánt tekinthető, a lakosok a jelen országgyűlésre követválasztási jogot a szerint gyakorolhatván, az 1848 :V. t.cz. 2-ig §-a (a)) pontjában megírt 300 pft-nyi értékű ház vagy föld választói kellékül szolgáland. 2-Or. Választói kellékül fog szolgálni az V.t.czikk 2-od §-nak c) betűje alatt megírt 100 pft. évenkénti állandó s biztos jövedelem is. Illyennek tekintvén a már egy év óta szol262
(8)
gálatban levő álladalnıi tisztek ennyit tevő fizetése is. 3-Or. lgyekezzenek önök, hogy az emlitett helységek a lehetőség szerint egy vıllıısztn kerületbe soroztassanak, hogy a nemzet gyűlésében a hazát annyira érdeklő báııyılszııt ls ınegfelelőleg képviselve lehessen. Kelt Budapesten, Június 2-á(n) 1848. Belügyminiszter Szemere Bertalan" Egy másik, június 18-án kelt, az ,,értelmiség” beadványára válaszoló leiratban ú_|ı'ıIag utasította a megyét, hogy a 100 forint jövedelemmel rendelkező tisztviselők választı'ı_|ogılt ismerje el, mint írta: „ezen tiszti képességük mint kétségtelen tulajdonuk utáni jövedel mük szerint a választók jegyzékébe iktatandók”. (15) A belügyminiszter június 2-i kelt rendelete csupán 22-én érkezvén le a megye jelen tette ugyan, hogy ,,teljesítés végett kiadatott” (a központi választmánynak), a már jr'ıel(íı`c 24-ére kitűzött választást nem befolyásolhatta. A megye válaszában szokott ünnepélyes séggel óvást is emelt valamennyi pontja ellen: l. a bányahelyeket rendezett tanácsú községeknek azért nem tekintheti, nılvel azo kat ,,a lakosság minden legkisebb befolyása nélkül kinevezett bányatisztek" korıııılnyııı. zák, hiszen még községi bírójuk sincs; 2. „az állami tisztek fizetése mint sem foldlılrtolı ból, sem tőkéből eredő biztos jövedelem választási kellékül az 5. t.cz. 3.§. c) bettlje sı.r~ rint nem szolgálhat”. A miniszter tehát túlteıjeszkedett hatáskörén, amely ıı torvónyelı. magyarázatára nem, csupán végrehajtására terjed ki. (16) Vörös Károly kutatásai szerint az 1848. június 24-i Krassó vármegyei válas/.tásokoıı három politikai erő: a vánnegye, a Gränzenstein Gusztáv képviselte bányakerület és ıı Murgu Euthim pesti ügyvéd szervezte román nemzetiségi párt csapott össze. Nolııı ıı kez deményezés alakabffy Kristóf vezette magyar-szerb vámıegyei tisztviselőség kezében volt, a görögkeleti pópák által támogatott, a választók között számbelj fölényben levő roııııtıı párt győzött. Murgu Euthim három kerületben: Lugoson, Oravicán és Facséten ııyert mandátumot, melyek közül a lugosit tartotta meg. Nagyzorlencen Vlád Alajos ügyvéd, az l860-as évek jeles román nemzetiségi politikusa, Bogsánban Joaneszkó István vttroııl jegyző, Szászkabányán pedig Bozsirıka Axent ügyvéd lett a képviselő. Tóth Béla kııtatrtıuıl szerint Murgu és Vlád a képviselőház radikálisait, Bozsirıka pedig a baloldali liherállsokııt erősítette; Joaneszkó - úgy tűnik - nem vallott pártot. (17) 3. E választások kisebb-nagyobb összecsapásokra vezettek, ami miatt a kisebbség ben maradtak, a megyei párt és a ,,bányavárosok” részint már a helyszínen óvást lettek. részint a központi választmányhoz, majd peticióikkal a képviselőtáblához fordultak. Vo rös Károly az (oláh)oravicai, a bogsáni és a szászkabányai peticióról tud; Grllnzeıısteln Gusztáv június 30-i jelentésében még négy, az oravicai, a szászkabányai, a nagyzorbencl és az (oláh)bogsáni petíció elküldésétől tudósított, valójában csak kettő. a bogsáııl és a szászkabányai jutott a ház elé. Az első bogsáni választás ellen a szintén román. .loıınııo vics György földbirtokos pártja a színhelyén folyó itatás, valamint híveinek a győztes pıtrt általi megfutaıııittalása miatt vıııelt panaszt, a lıáz azt (9)
bár mandátıımul szolgıllı'ı_|egyz(l 26.1
könyvét a képviselő be sem nyújtotta - érvénytelennek nyilvánította. (lö) A képviselők Bozsinka Axent szászkabányai mandátumát a bányász választók által beleiktatott óvás miatt nyilvánították érvénytelenné, ezért a petícióban aktív választójogának hiányára alapított megválaszthatatlansága másodlagossá vált. (19) A nagyzorlenci és az oravicai petíció sorsáról nem tudni; az utóbbi, ha benyújtották, fölöslegessé vált, mivel Murgu lemondásával amúgy is megürült e kerület képviselő helye. A szászkabányai óvást Czankó Ede helybeli biró jegyezte a június 24-i választási jegyzőkönyvbe Moldova, Padinamatye, Karlsdorf, Szénlak és Mariaschnee bányahelyek lakosai nevében. Eszerint két okból nem kívántak részt venni a választásban: 1. Szemere június 2-i rendeletét csak a választáson hozták tudomásukra, s hiába kérték emiatt a halasztást; 2. ,,a fegyveres bányászok, mivel a szomszédos városokban tanyát ütött alvidéki lázongók és hozzájuk csatlakozó Szerb-országi kalandorok abbeli izenetek következtében, hogy Moldovát és Szászkabányát meglátogatják - a közbátorság fenntartására szükségeltet(t)nek”, nem jelenhetnek meg a választáson. A szavazatszedő küldöttség még annak árán is a választás megtartása mellett döntött, hogy szántszándékkal szabálytalanságot kellett elkövetnie, ha ugyanis a belügyminiszter rendeletét nem akarta teljesen gyelmen kívül hagyni, szabálytalanul, összeírás nélkül is el kellett volna fogadnia az éppen jelen levő bányatisztek és bányászok voksait, amennyiben ők különben megfeleltek a belügyminiszter által szorgalmazott feltételeknek. Óvásuk ellenére be is fejezte a választást, Bozsinka Axentet (Arzént) nyilvánítván képviselőnek. Személyét ugyan nem kifogásolták, mégis ötvenhárman - köztük bányamémökök, egy-egy bányamester, érckérnlelő, valamint a helybeli plébános s káplánja és a jelen volt bányászok még aznap a vármegye központi válaszmányhoz fordultak. Újra előadták sérelmeiket, különös hangsúlyt helyezve arra, hogy a bánsági bányászatnak nem lesz saját képviselője az országgyűlésen. ,,Érdekünk (...) - írták - jelenleg képviselve sehogy sincsen, noha a bekövetkezendö törvényhozás hihetőleg sorsunk felett határozandván, bánya törvényeket és a bánya helységek rendezését célba veendi; - a pálca el fog töretni anélkül, hogy a tárgyhoz szólhassunk. Az ipar a városokba, a földművelés a megyékbe, a nemesség a felső táblánál lelendi támaszát, csak a bányászat álland gyámság alatt - avval megelégedni kénytelenítletvén, amit a beavatatlanok nagylelkűen néki kiszabnak. - Tudjuk ugyan, hogy a magas Minisztérium ügyünket magasabb státusi szempontból hőn pártolandja; de vallyon az egyenlőség elvénél fogva nincs-e jogunk magunk dolgaink mellett saját küldöttünk által befolyhatni, vagy csupán pártfogásra legyünk-e szoritkozva! -Szakértő egyén kevés van hazánkban, ki üg/ünk mellett felléphessen, helyzetünket minden oldalról megvitatandó.” Mivel szerintük a választóknak mintegy harmada kizáratott, bejelentették, hogy az országgyűlés verifkácionális választmányához fordulnak. A peticiók elküldésekor Gränzenstein megírta Szemerének, hogy a fő sérelem a (jelentősebb) bányavárosoknak négy, az oravicabányai, a szászkabányai, a nagyzorlenci és az oláhbogsáni kerületekbe való szétszórása, s mivel hallomása szerint a bogsáni kerületben a központi választmány eleve új választást akart kiírrıi, arra kérte azt utasitani, hogy várja be a képviselőház döntését, nehogy az is szabálytalan legyen, s kettő helyett hármat kelljen tartani. (20)
264
(lll)
A megyében Szriszkalnlnyılıı és llogsánon kivül, melyek választását a ház érvénytele-
nitette, Murgu lemondása rniatt még két helyen: Facséton és Oravicán kellett választani. Nem tudni, hogy e választások előtt tartott-e a központi választmány pótösszeírılst; föltehetően igen, különben Gränzenstein ezt is hiányolta volna az oravicai választás után a Pénzügyminisztériumnak küldött jelentésében, melyben elűsorban azt neheznıéııyezte. hogy a megye a belügyminiszter meghagyása ellenére nem sorolta egyetlen választókerületbe a bányahelyeket, miáltal „az itt vidéki, országos fontossággal dicsekedhető bányász" önálló képviselethez jutott volna. Szerinte szinte kínálta e lehetőséget az a köriilmény, hogy a szászkai és a bogsáni kerületben amúgy is választani kellett. Így maradt minden a régiben: Oravicára ,,a környéki oláh falukból” csak néhány száz választó jött be, akiket ők ,,legalább két harmadával felülrnúltak”; ezért azok halasztást szerettek volna, nıire az elnök `- nyilván a megye embere - nem egyezvén bele, összetűzésre került sor a vegyesen bányaoravicai és oláhoravicai tagokból álló nemzetőrség s a választók között. Sebesiilések is történtek, a választást mégis megejtvén, a Trangous Lajos pénzügyminisztériumi osztályfőnök ellenében a román jelölt győzött. Talán nem is lehetett olyan nagy a bányászok tábora, vagy gyávábbaknak bizonyultak, ámbár - otthon lévén - ez utóbbi aligha feltételez, hető. „Ha ezen két elemet - írta Gränzenstein - össze forrasztani eddig nem sikertile. azt a mai esemény után sok időre teljes lehetetlenségnek tartom és ebbül azt következtetenı. miként a Krassó megyei követválasztó kerületnek mostani felosztásnál vagy minden válasz.tás véres jelenetre fog alkalmat szolgálni, vagy a bányász népnek - amelly a törvéııyteleıı séget nem szereti - választásokbóli telyes kizárását eszközlendi, a melly utóbbinak ıınnıtl bizonyosabban nézek elejébe, mivel a bányásznép már most is úgy okoskodik, mikéııt ő Iııı nekie a megtámadtatás ellen sem engedtetik meg a védelem, inkább választójogának gyıı korlatától kész elállani. Mindezeknél fogva támaszkodva azon kegyelemre, a mellyet Minister úr a bányászat A- mint hazánk legkitünőbb ipara irányában minden intézkedéseiben tanúsítani méltúztııtott, bátor vagyok kémi, kegyeskednék hatályosan közbenjámi miként Krassó megyének választókerületei egy csupán csak a bányahelységekből álló kerülettel szaporíthassaııak, ınl annál fogva is kivihető lenne, mivel az egész népesség számára úgy is hét követ esnék. " (ll ) Másnap ehhez hasonlóan ecsetelte a szászkai választást is, megísmételvén: „az olálı földművelő és (a) bányász elemet egybéforrasztarıi nem sikerülend”; a gyűlölködés végveszéllyel fenyegeti a bányahelyeket, amit csak úgy lehet elkerülni, ha a bányahelyeket ktlőn választókerületbe szervezik, miáltal ,,érintkezésök a körüllök elözönlő oláh tömeggel elmellőztetnék”. Meg is írta, hogy a „közelebbi napokban”, nyilvánvalóan a bogsáni pótvıllasztásra meghívott bányahelyi választókat, visszatartotta a részvételtől. Vörös Károlynak az a fogalmazása, hogy a ,,rninisztérium még egy választást nem volt hajlandó engedélyezni", oktalan, hiszen annak erre joga sem volt. Figyelemre méltó mégis az a Belügyminiszté rium előadójának megjegyzése a július 31-i bányafőigazgatói jelentésre: „A kerületezésnél teendő változásoknál adatul szolgáland.” Tervezni tehát tervezte a minisztérium a torvényhozás útján való - változtatást, ám erre nem kerülhetett sor. Ejúlius végi-augusztus elei választásokon Joaneszkó lstván (I I)
Bogsánban, liorzsinkıı 265
Axent Szászkabányán megtartotta mandátumát, Oravica követe Paszku Miksa iskolaigazgató éslvagy ügyvéd, Facsété pedig Csolokos Dénes mészáros lett. Mivel közülük Debrecenbe csak Borzsinka ment el, 1849. március 1-tó'l aházabogsáni, az oravicai és a facséti kerület mandátumát megürültnek nyilvánította. Valószínűleg mindháromban új képviselőket választhattak, közülük azonban Szegeden l849. június 28-án csak ketten nyújtottak be választási jegyzőkönyvet: Oravicáról Fülep Sándor ismert bányabirtokos, Facsétről Nikolaevics Vazul birtokos. Fülep személyében az utolsó pillanatban tehát mégis lett saját képviselője az egyik bányavidéki választókerületnek. .. (22) 4. Krassó vármegye, benne a bányavidék az abszolutizmus korában a Temesi Bánság és Szerb Vajdaság néven Magyarországtól elszakitott, különálló koronatartomány része volt, s csak annak megszűntével, az Októberi Diplomát követõ egyhülés, ahogy Szegeden nevezték: a „kis forradalom” idején került vissza a hazához. Szabad György szerint az itteni románság vezetői szeparrztísta célt követtek, önálló „román kapitányságot” szerettek volna, legalábbis a románlakta területeknek Erdélyhez való csatolását. (23) Bár a bányahelységek 1861 elején ismét megkisérelték önállóságuk elnyerését, erre már csak az idő rövidsége miatt sem volt lehetőségük. Megmaradtak az 1848149-i választókerületek is. Az 1861-i választások sem szűkölködtek izgalmakban. Erre vall a szászkabányai választás esete, ahol a zavargások miatt távozó választók óvást jegyeztettek be a választási jegyzőkönyvbe, kétségbe vonva Bales Vince választójogát és választhatóságát egyaránt, akinek mandátumát végül is nemzetbelijeinek - Mihályi Gábornak, Faur Jánosnak, Vlád Alajosnak, Bogdán Vincének, Maniu Aurélnak - az állhatatossága s a ház többségének nagyvonalú eljárása mentette csak meg. (24) 5. Az 1861-ben ismét hoppon maradt bányavidékiek a következő országgyűlésre mindenképpen saját választókerületből küldendő képviselőt szerettek volna, ezért amint hírét vették a választások előkészületeinek, nyomban Majláth György magyar királyi udvari kancellárhoz fordultak. Az 1865. augusztus elsején kelt, ötvennyolc aláírással, az első lapon többek között Horváth Zsigrnond, Husz Samu, Maderspach Lajos, Gráf Arnold, Boilna János és Czekelius Frigyes kézjegyével ellátott beadvány szólt a bányahelységeknek azon 1848-i sérelméről, hogy érdekeiket nem vették figyelembe a kerületi beosztásnál. ,,Ejszakról dél felé nyúló, keskeny s hegyes Krassó megyének bányaipara legfõbb tényezője - írták -; ez biztosítja földrnívelői terményének kelőségét saját, fogyasztó lakossága által, valamint gyarapítja gyártmányai által a bel- és külföldi kereskedési.” A bányahelységek legfontosabbika: Oravicabánya a szomszédos kisebb helységekkel (Csiklovával, Steierlakkal, Aninával) együtt 11000 lakost számlál, s így ,,a kereskedés és ipar tekintetében a megye legkitünőbb városának (lehet) tekinteni”; „néhány évek előtt vasútja által a nagyvilággal hozatott közlekedésbe”. Mivel azonban ezek a közös érdekű és egymásrautalt bányahelységek szétszórtan helyezkedtek el, fekvésük szerint mind a hat választókerületbe szétosztattak. Így ,,a többi lakosok nagy tömegében eltűnnek”, magán- és közérdekeik az országgyűlésen egyáltalán nem, vagy csak hiányosan képviseltetik. Korábbi törekvéseikre hivatkozva csatolták Szemere 1848. június 2-i rendeletének másolatát, s fölernlítették, hogy az ,,1861-(i)ki év elején tartatott Oravicabányán egy bányaközségi választókból álló gyűlés, melyen határozatba ment, hogy a már 1848-ban tett lépések ezen
266
(12)
országgyűlésnél isıııételtessenek. nıely lıatározat azonban az országgyűlés nemsokára be-
következő felosztása végett nem l`oganatosíttathatott”. Ezúton is arra kérték a kancelltlrt. hogy a bányaközségekből Oravicza székhellyel hozza létre Krassó megye 6. választókerü-
letét. Ebbe, lakosságszámuk föltüntetésével nevük betűhív irásával, az alábbi községek tartoztak volna:
Német Gladna Nadrág
lstvanhegy Reschitza-Szekul
Franzdorf Steierlak-Anina Oraviczabánya Csiklovabánya Szászkabánya-Mariaschnee -Kohldo rf Új Moldova-Padinamatje-Karlsdo rf Dognácska Mo ravicza
Bogsán Összesen:
277 1187
89 5 193
1527 4755 3968 2302 291 1 893 3639 28 62 7 14
2783 35 100 lakos
A kérelmezök mintegy mentegetőzve ,,megbízóik” nevében külön is hangsúlyoztılk. hogy törekvésük „sem korszerűtlen osztályszellem(nek) - sem nemzetiségi különlgyeke zetnek (nem) a kifolyása”. ,,Az első föltevés ellen - írták - bátran s joggal utallıatnnk múltunk történelmére, mely bizonyítja, hogy ezen bányalakosság az alkotmány és az országépség zászlaját a viszontagságteljes időben is ingatlan hűséggel követte. A nıásodlk állítás mellett ellenben szól azon tény, hogy ezen, egyaránt németekből és románok ból (azonkívül kevés magyarokból és szlávokból) álló népesség - minden, a hazai érdekek ellen intézett kísérletet ellenezvén - magát nemzetiségi és nyelvi tekintetek által soha el nem választotta -, a politika és társadalom terén folyvást hasonló irányt követ, és a jelen Excellentiád elébe terjesztett életkérdésben is testvériesen karöltve jár.” (25 ) A kérelmet a kancellária szeptember 20-án * a rutén Dobránszky Adolf (26) és ıı román Jonesku Döme aláírásával a Helytartótanácsnak küldte meg, amely nyomban továbbította Ambrus József krassóí főispáni helytartónak, utasítván őt, hogy ,,a hazát annyira érdeklő b'ányászat érdekeinek megfelelő kívánalomnak a lehetőség szerintl" elintézését teıjessze a vármegyei állandó bizottmány elé, melynek a 73 991/1865 sz. „lııtézménye” szerint éppen a választások előkészítése volt az egyetlen feladata. (27) Az 1865. október 12-én megtartott bizottmányí ülésen Ambrus István főispılnl helytartóval az élen megjelentek a vármegye tisztviselői, közöttük Faur János első, Szende Béla másodalíspán, Vlád Alajos főjegyző, valamennyi hitfelekezet - a római katolikus, a görög katolikus és a görögkeleti - vezető lelkészei, földbirtokosok, polgárok, értelmiségiek, magántisztviselők, nevükből ítélve minden nemzetiségből. A bányászatot köz(l3)
267
vetlenül a bányákat 1856 óta kezelő ,,cs. kir. szabadalmazott állarrıi vaspályatársulatnak” a tisztviselői: Balázs József főfelügyelő, Szeidl József tiszttartó és Diaconovits Adolf titkár képviselték. Az országyűlést összehivó uralkodói meghívó levél fölötti vita magyarul folyt, ám a szólók románul is elmondták beszédeiket, azért, hogy „a” túlnyomó román ajkú többség is megértse”. Gyakran fölhangzott a se traesca, a román éljenzés. Maniu Aurél ügyvéd így is sajnálkozott afelett, hogy az összehivó levél csak magyarul adatott ki. A bizottmány feliratot fogadott el, amely megyei önkormányzat visszaállításán túl a nemzetiségi kérdés megoldását is remélte az országgyűléstől. Mint megszövegezői írták: „különösen reméljük, hogy a” nemzetiségi kérdés, amely e megyének is égető kérdésévé vált, a' szoros igazság és egyenjogúság alapján megoldatni fog". Ezután a bányahelyi lakosság képviselőinek elíntézésre ideküldött kérelmeivel foglalkoztak. A vitában a külön bányavidéki választókerületért kérvényezőket a bányaipar érdekvédelmére való tekintettel Pausz János megyei esküdt, Szende Bála másodispán, Asbóth Lajos lugosi magánzó, Balázs Mihály, a cs. kir. szabadalmazott állami vaspályatársulat főfelügyelője, Pattyánszky Elek földbirtokos támogatta, míg ellene dr. Haczegán Demeter (Döme) oraviczai ügyvéd, Bercsán István lugosi görög katolikus esperes, Baduleszku Constantin lugosi ügyvéd, mérnök és földbirtokos, dr. Maniu Aurél ügyvéd, Wlád Alajos megyei főjegyző, Athanaszievits Sándor lugosi ügyvéd, ház- és földbirtokos, Paszku Fülöp megyei főügyész érvelt, s az 1848-i és 1861-i választókerületeknek székhelyükkel együtt való meghagyását kívánta. A románok alkotta „túlnyomó többség” az l848:V. tc. szavaira alapított álláspontjukat fogadván el, elutasította az oravicai bányászkérelmet. Az eszerint megfogalmazott végzés abból indul ki, hogy az l848:V. tc. az országgyűlési képviselők választását „a” népképviselet, nem pedig az érdekképviselet alapjára” fektette. E törvény 5. és 7. §-a szerint a választókerületeket a törvényhatóságokban - a megadott mandátumoknak megfelelően - a lakosság számára tekintettel, úgy kell megalkotni, hogy nem a lakhelyükön szavazók is könnyen eljuthassanak a választásra. A közgyűlés a kérvényben nem talált olyan indokot, amely az e követelmények szerint l848-banfelállított kerületek megváltoztatására indíthatta volna, mivel pedig „csak” 58 oravicai lakos írta alá a kérvényt a 35 100 bányamunkás - pontosabban: bányahelyi lakos - nevében, a megyebizottmány „azt nem tarthat(t)a az összves (!) bánya helységek lakosai komoly és határozott akaratának, *s ennek folytán a' megyében szerteszét lakó 's Oravicza községtől 10, 12 és 16 mérföldre lakó bányahelyiségi lakosokat a” messzevídékre teendő utazással egybekapcsolt költségekkel, midőn a” törvény a' választókerületek megalakitásával a? szavazandó választók könynyebbségére való tekintete műlhatatlan feltételül tűzi ki - Íefhel i 116111 31<2lfh3Í(Í)ja”- FUICSEI érvként még azt is a kérvényezök ellen fordította a bizottmány, hogy 185 6 óta a megyében a bányászatot majdnem kizárólag a cs kir. szabadalmazott vaspályatársulat folytatja, a cs. kir. bányakincstár birtokai ennek tulajdonát képezik, a bányahelységbeli lakosok pedig ugyanakl<0f „RZ általuk az előtt csak haszonélvezetül bírt földek és földbirtokok (!) tökéletes és valóságos tulaj donosaivá váltak”. Szerinte a bányaipar képviseletére ezután csakis e társulat jogosult, ez pedig kérelmet nem terjesztett elő, sőt még alá sem irta a kérvényt. Hogy főfelügyelője is mellette érvelt, az a román hangadóknak „mellékes” volt.(28) Ambrus József meg/ei főispáni lıelytartó október 16-án külön is jelentést tett az ügyről, megismételve a bizottmányí jegyzőkönyvben foglaltakat. (29) 268
(14)
A lıizottıııany a választási ügyek intézésére az 1861-i központi választmáııyt újitotta föl, csupán az időközben elhúnytak vagy elköltöztek helyét pótolván újakkal. A választmány a bízotmány névszerint fölsorolt tagságának összetételét tükrözte. Helyet kapott
benne a cs. kir. állami vaspályatársulat két tisztviselője, Balázs Zsigmond főfelügyelő (Bécs ből) és Diákonovics Adolf titkár (Resiczáról) is. (30) 6. Nem áll módomban részletesebben bemutatni a Krassó vármegyei központi vá lasztmány 1865. őszi, néhány intézményi sajátosságot is fölmutató tevékenységét. Erdekes az általa kiküldött összeíró és szavazatszedő küldöttségek sorsa. Majdnem mindenik test n letben találunk magyar, német (vagy cseh) és román (vagy szerb) tagokat, ami arra vall. hogy a központi választmánybarı már nem érvényesült olyan nyersen az utóbbiak fölénye.
mint az állandó bizottmányban. Elég sok volt a cserélődés e három tagú testületekbeıı; ki betegségre, ki halaszthatatlan elfoglaltságára hivatkozva menekült az összeírás, majd a sza vazatszedés terhes kötelessége alól. Amint a választási események is igazolták, a választası előkészületek feszült légkörben zajlottak, minden bizonnyal ebben leli magyarázata! az összeíró küldöttségek, majd a szavazatszedőküldöttségek tagjainak föltűnő cserélődése. t.l ll Szemere Bertalan 1848. június 2-i rendelete, amely mint az oravicai kérvény mellék
lete az állandó bizottmány asztalán is ott volt, a reklamációk során többször volt lıivatkn zási alap. A központi választmányijegyzőkönyvekből kitűnően az összeíró küldöttségek sem a vármegyei, sem a cs. kir. (állami) tisztviselőknek nem kívántak választójogot adnl. ám a központi választmány az egykori belügyminiszter rendeletének 2. pontja ıılapjılıı rendre fölvette őket a választók közé, még azokat is, akik az elutasítottak között nem szi-
repeltek, mivel - hallván a küldöttség elutasító álláspontját - eredetileg meg sem kísérel ték magukat beiratni. 1865-ben nem a bányakincstári tisztviselők, a bányatisztek. lıaııvııı a megyei és a pénzügyigazgatósági hivatalnokok nyertek szavazati jogot e rendelet alapjıtn (32). A bányahelyek bányász lakóit az eljáró küldöttségek ezúttal névjegyzékbe vették. a mi ellen több román felszólanılás is beérkezett. Három bogsáni választó amiatt reklaınaˇll, hogy ,,a' bányászati lakosokat, kik a' törvényben meghatározott választói képességgel nem
bírnak, főleg Bánya Bogsán, Dognátska, Moraviczabánya községekben a' választók közé beírták”, állitván, hogy „Szemere volt belügyrniniszternek nem volt joga az 1848. évi (V.) t. cz. 2-ik §-nak a) betűje alatti pontban érintett választási jogokat a” bánya községekre is klterjeszteni; mivel annak magyarázatára csakis a törvényhozó testület a” koronával egyutt van feljogosítva - mert továbbá a' bányászati lakosok egyedül csak munkások lévén, nem függetlenek, és így törvény szerint választók sem lehetnek". Azért is kérték a „bánya lako sok” törlését, mert a bírói végrehajtások szerintük azt igazolták, hogy a bányaközségekhen így különösen Moraviczán, ,,az államvaspályatársulati épületek, a” lelkész lakl`ıáza és osko lai épületek kivételével, a többi házak 40 f(orint)nál többet nem érnek". Moraviczáıı ktı lönben is 1861-ben csupán négy választójogosult volt. E törlési kérelemre a központi vıilasztmány 44. számú, november 20-án kelt határozatában kimondta: ,,Szóllamlók által felhívott 1848. évi június 2-án 2862. és 2912.82. a kelt 's a' megye közönségéhez intézett belügyminiszteri rendelet -mely a” bánya községeket a” rendezett tanáccsal bl
U5)
26')
ró községekkel párhuzarnba helyezi, 's az ottani lakosok választási jogául az 1848-ik évi Vik t. cz. 2-ik §. a) pontjában megért (megírtl) 300 pftnyi értékű házat vagy földet választói kellékül felállított, az (az állandó bizottmányí) ősgyűlés által elfogadtatott, gyakorlatilag alkalmaztatott, 's a középponti választmány azt hatályon kívül helyezni, annak alapján összeírt bányai községi lakosokat választói joguktól elütni se feljogosítva, se hivatkozva (!) nincs, - minthogy továbbá azon lakosok az idézett törvény 2-ik §-a első pontjában érintett gyámi vagy gazdai hatalom alatt nincsenek, és a felszólamlók fogalma szerint szolgának sem tekinthetnek, és miután végre felszólamlók különben is általánosságban mondott azon állításukat, hogy főleg Moravicza bányaközségben a” házak 40 fnál többet nem érnek, adattal nem igazolják, ugyan azért a bányai lakosoknak az összeírásból leendő kitöröltetése végett előterjesztett kérelmüknek hely nem adatik, s erről Stolatsán András h. főszolgabíró úr által a kérvény kézbesítése mellett értesít(t)etnek.” (33) Hasorıló sorsra jutott Botos Zaharia és Popeszku Sándor görögkeleti lelkészek által a „főleg Bánya Bogsárıi, Neuwek, Altwerk és Moravicza-Bánya községekben követett eljárás miatt” benyújtott törlési kérelrne. Azt állították, hogy a küldöttség ,,erdőcsőszöket, plajásokat (!?) 's olyan egyéneket vett fel a” választók közé, kik gazdai hatalom alatt vannak, vagy semmi vagyonuk sincs”. Külön hangsúlyozták, hogy „Szemere volt belügyminiszternek a bányászi lakosok választási jogát az 1848. évi V. t. cz. 2-ik §-a a) pontja alapján magyarázó rendelete szerint is, csakis a” 300 Ftot érő háztulandonosok bírnak szavazati joggal”, de nem a „munkások és szolgák”. A választmány 6l. számú határozatában érdemben nem foglalt állást. Azzal utasította el a beadványt, hogy általánosságban mozog. (34) Több steíerlaki és bányaoravicai lakos is hiába panaszkodott amiatt, mert Steierlakon többen - közöttük Wirth Josef és Schnıidt Péter - beirattak, akik „a” törvényben előírt választási képességgel nem bírnak és kik nem is ben(n)-szülöttek, hanem idegenek”, mivel állításukat okmányokkal nem igazolták, törlési kérelmüket a választmány 64. számú végzésében visszautasította. (35) 7. A választmány december 9-én vette tudomásul a november 30-i választásokról tett elnöke jelentéseket. Általános szavazattöbbséggel nyert mandátumot Joannovics György (Bogsán), Mocsonyi András (Lugos), Vlád Alajos (Nagyzorlenc) és Faur János (Oravica); közfelkiáltással lett képviselő Maniu Aurél (Facsét), a szászkai kerületben viszont nem lehetett megtartani a választást. (36) Joannovics György már 1848-ban és 1861-ben is a megyei párt jelöltje volt; ezalkalommal a Deák-párt tagja lett. Vlád, F aur megyei vezető tisztviselők, valamint Maníu ügyvéd is ide csatlakoztak, egyben azonban a román képviselők országgyűlési klubjának is tagjai lettek, miként Mocsonyi András pártonkívüli honatya `is. (37) Mály János oravicai választási elnök azt is jelentette a választmánynak, hogy a két jelölt: Faur János alispán és Hatzegán Döme helybeli ügyvéd pártjai között zavar támadt. Popovics János járási seborvos „az ellenpárti többség közt a” szavazás kezdése előtt kivont késsel fel 's alá járkálva ingerültséget igyekezett előidézni és nevelni, minek következtében nevezett sebésztől a kés elvétetett, és a' helybeli főszolgabírónak további eljárás végett átadatott". Ezen kívül a szavazási helytől mintegy 500 lépésnyire „kisebb tömegek részé270
(16)
ről kőhajigálás és egy |ől`egyveı` elsiıtése által zavar szándékoztatott előidézni". áın ez a
szavazás rendjét nem zavarta ıııcg. A választmány utasította a főszolgabírót, hogy ıı sehorvos kihágásáról ,,a' megye közösségének tegyen jelentést". (38) Czekelius Frigyes választási elnök arról szólt, hogy a választás előtti napon Szászkán meelenvén kijelölte a választás helyét. Az 1861-i voksolás színhelyét nem találván alkalmasnak, az „ottani legnagyobb térséggel bíró korcsmai épületet jelölte ki, mivel abban a küldöttség és a választók kellő ellátást nyerhettek”. Másnap mintegy 700 választó meg is jelent ott, két csoportban Gozsdu és Kiss követjelöltek híveiként. Később nagyobb számú Babesch-pártbeli (sicl) is odaérkezett, ők azonban a választásnak az 1861-beli helytségben való megtartását követelték. Ebből az elnök és a Babes-hívek között szöváltásra került sor, amikor is a választási jegyző, Gerubel Hermarm - „hivatalos állásáról megfeledkezve” - az utóbbiakat támogatta. Az elnök ragaszkodott a kocsmához. Noha a ınáslk két párt belement volna a választásba, őket a Babes-hívek a mellékutcákba szorították, s követelték az 1861-i képviselő újbóli kikíáltását. A kődobálásokat megfékezendő ,,a' helyi közbiztonsági személyzet” a levegőbe lőtt, ami csak növelte a zavart. Közben ,,a rézkohómil mindég levő, s a” veszély jeladásra készen álló mozsár, hihetőleg valamelyik megijedt munkás által, elsüttetvén, ez általános szaladást okozott, 's ezen esemény kovetkeztében mintegy 25 egyén sebesíttetett meg”. A jelentés szerint nem lehet meghatározni, hogy e ,,kihágást” melyik párt idézte elő. A választás így meghiúsulván a választmány december 28-ára újat tűzött ki, a részben megváltozott összetételű szavazatszedő küldöttség elnöke Mály János ügyvéd, helyet tese Popovics József esperes, jegyzője pedig Bessenyei Ferenc lett. A jegyző kapta lelaıla tul, hogy nemcsak a közcsend biztosítása, hanem a választók érdekében is alkalmas válasz-tási helyet keressen. A központi választmány azt is a lelkére kötötte a küldöttségııek. hogy óvatosan járjon el. Ambrus István főispáni helytartót katonaság kirendelésére kérte föl, Grubel Hermannt pedig „komolyan megfeddte”, mert ,,a választási helység kijelöléııe körül tett intézkedéseiben gáncsoskodott, a' Babesch-féle, különben is felingerült pámak e részben tett követelését jogosnak, ellenben az elnöknek e körüli intézkedését érvénytelennek nyilvánította, *s ez által e pártot jogtalan követelésében támogatta, és (e) párt érdekében működött”. (39) Több kerületbeli község -Iládia, Szokolár, Potok, Nikolincz, Új-Russzova, Bertlstye és Mikován - választói azt kérték, hogy a Bányaszászkán történt kihágás miatt a választmány a kerület főhelyét Makovistyére tegye át, ha pedig ez nem lenne lehetséges, legalább a voksolást az 1848-i és 1861-i helyiségben ejtsék meg, új elnök vezetésével. A vıílasztmány első kérelmüket elutasította, mivel a kerületi főhely kijelölése nem az ő, hanem ıı „megye hatóságának” hatáskörébe tartozott, a további kéréseket pedig előbb idézett határozatával elintézettnek tekintette. (40) 8. A december 28-i szászkai választásra Babes Vince ellenében Missics János liberális jelölt indult Temes megyéből. Amint azt az állandó igazolási bizottság 1866. január .12-én a választási jegyzőkönyvből megállapította, Missics párthíveí a választás befejezése előtt visszaléptek, így az addig leadott szavazatok alapján ismét Babes lett a képviselő. Mersits Mihállyal az élén harmincöt román és német névaláírással ellátott panaszt nyúj(I7)
27|
tottak be ellene a képviselőháznál. Elsősorban Babes korteseinek, köztük Mocsonyi Antal Világosi képviselőnek, izgató-fenyegető magatartására alapozva kérték a választás érvénytelenítését. A választás helyén mintegy 7000 környékbeli román jelenvén meg (a bevonulók fele nem is volt választó), s arra az esetre, ha nem a mártírként beállított jelöltjük lesz a képviselő, a város fölgyújtásával fenyegették. Jelszavuk: a Babes 0 m.0rte! (,,Babes vagy halál!”) volt. Mivel a szavazás az éjszakába nyúlt, a Missics-pártíak jobbnak vélték hazamerrní. Hogy mindebben mi volt az igazság, mi volt a túlzás, valóban veszélyben volte a bányatelepülés, ma már nehezen állapíthatnánk meg, mivel a választási jegyzőkönyvet rendben, a petíciót viszont Okadatolatlannak találta az állandó igazolási bizottság, a panaszosok ugyanis azt nem állították, hogy ,,pártjuk többségben lett volna, azonban választási joga gyakorlásában gátoltatott, s ennek következtében kisebb ségbe jutott volna”. A ház ezután közfelkiáltással igazolta Babes Vincét. (41) 9. Faur János első alispán oravicai megválasztása ellen Hatzegan Döme ügyvéd párthívei tettek panaszt a képviselőháznál. Eszerint Faur, aki 1865 októberében a főispáni helytartótól fogadta el az első alispánságot, „hivatalos szín alatt” fejtette ki törvényellenes agitációját; Szovát Lajos oravicai főszolgabíró a községi előljáróságokat kényszerítette zászlajának kitűzésére, egy megyei csendbiztos pedig katonai behívással fenyegette meg azokat a választókat, akik nem szavaznak rá. Egyoldalúnak tartották az összeírást is. Steierdorf községben pl., ahol egyetlen összeíró jelent meg, akinek „a” vasúttársasági főtiszttartó egy előre készített névjegyzéket adott által, melyben több mint 100 bányamunkás és sok más, a' társaság szolgálatában és zsoldjában álló, tőle függő egyén föl volt jegyezve”, s ő anélkül, hogy megvizsgálta volna képességeiket, egyszerűen átadta a jegyzéket a községi jegyzőnek, a fölsorolt, személyesen nem is jelentkezett személyeknek a választók közé való iktatása végett. Ugyanez történt ,,Bánya Oraviczán és különösen Román Oraviczán”, ,,a parafin gyár és (a) vasút idegen személyzetével, hol rendes napszámosok, pályaőrök és munkába állott vándorlegények vétettek fel a” választók közé, 's pedig általában azon egyszerű okból, mivel a bécsi cs. kir. vasúttársaság Faur alispán részére állott, habár sem a társaság mint olyan, sem a külföldi személyzete és nagyobb részt idegen, semmi más vagyonnal, mint két kézzel bíró munkásaí, az l848:V. tc. 2. §. világos rendeleténél fogva per absolutum szavazatképességgel nem bírnak”. Mivel az összeírók nem tartották be a határídőket - mint előbb idéztem -, kérelrnükre a központi választmány kénytelen volt egy pótösszeírási napot megadni. Állítólag kellően és jókor ezt sem hirdették ki, ezért csupán helybeli meg a steierdorfi választók adhatták be csatolt, német és román nyelvű reklamácíóikat a szerirıtúk jogtalanul bejegyzett több mint 1200 vasúttársasági munkás választójoga ellen, ám a választmány ezt okadatolás híján elutasította. (42) A kérvényezők.szerint a bizonyíték maga az összeírási lajstrom, amely a választók neve mellett „külön sorozat alatt” az évi szoëábti fizetés is fel van tüntetve, ami önmagában nem csupán függőségüket bizonyítja, hanem azt is, hogy e „jövedelem nem olyan, minőt a törvény szavazási jog alapjául kijelölt”, szerintük ugyanis a törvény által megkövetelt ,,tőke, vagy jövedelem meglevő vagyon, kötelezvényekkel és egyéb, névreszóló értékpapírokkal igazolandó, hiszen különben rnínden, az országban bármily foglalkozású egyéne 105 ft évi személyes keresménye lévén, szavazási joggal is bírna”. Mivel a központi 272
(18)
választmányi elutasltásröl csak ıı választás előtti napon kaptak értesítést, nem fordulhat-
tak ezzel, az országos gyakorlatba ütköző, helytelen törvényértelmezéssel a Helytartótanácshoz. Tanúkkal kívánták bizonyítani, hogy a vasúttársaság munkásait, akik különben nem is tudták, hogy össze vannak írva, 5 forint büntetés terhe mellett kötelezte a választáson való megjelenésre, arra az esetre pedig, ha ott nem Faurra szavaztak volna, elbocsátással fenyegette őket. A választási elnök által is jelentett zavar kapcsán a panaszlók megirták, hogy az ellenpártiak a törvény ellenére botokkal és bányászcsákányoklcal fölfegyverkezve jelentek meg, s a szavazási helyet úgy elállták, hogy még a Hatzegán-párt bizalmi emberei is életveszélybe kerültek. A verekedést a szavazati joggal nem is rendelkező helybeli munkások kezdték, ám részt vett az „ártatlan” román választók megfutarnításában a rendfenntar tásra kirendelt karhatalom is. Örülhetett, aki ép bőrrel megúszta. A választási elnök mlnderről tudomást nem véve, a Hatzegán-párt óvását a jegyzőkönyvbe be sem iktatva részrehajlóan vezette az eljárást. A képviselőház eljáró osztálya választási jegyzőkönyvben ezzel szemben azt találta, hogy a választás megkezdése után fél órával történt, ködobálással és egy lőfegyver elıtttéségel járó, a választási helytől 4-500 lépésnyire lezajlott eseményről az elnök csak későblı szerzett tudomást, különben pedig ,,a szavazás megszakítás nélkül és a legnagyobb rendben folytattatott”. Amikor délután fél ötkor a Hatzegán-párt bizalrnijai kiléptek a szııvıı zatszedő küldöttségtől, Faur már 827 vokssal rendelkezvén, az este fél tizenegykor bele jeződő szavazás végül is az ő 175511 arányú győzelmével végződött. Ami az 1424 választó által beadott, nagyobbrészt keresztvonással ellátott kérvényt illeti, az osztály a túl általánosan előadott hivatalos befolyást nem találta bizonyltottnak. a bányamunkások összeírásával kapcsolatban pedig leszögezte: „minthogy a nevezett munkások a választói joguk tényleges gyakorlásában az 1848. Június hó 2-án és 291.1!!! szám alatt kelt belügyminiszteri rendelet alapján a krassóí bánya helységekben a helyhell bányatísztséget és illetőleg bányatörvényszéki helyettességet rendezett tanács gyanánt véll tekinthetőnek; s ezen közegek akkor, s ezután is, 1861-ben az előttük ek(k)ént megnyl tott jogot gyakorlatilag elfogadták, őket jelenleg puszta kifogások alapján ennek élveze tétől elrnozdítani nem lenne méltányos eljárás”. Ami pedig azt a kifogást illette. hogy idegenek is lettek volna közöttük, mivel ezek kilétét a panaszosok nem igazolták, az osztály velük nem foglalkozhatott. A verekedést illetően, mint általában, az osztály a választási jegyzőkönyvet tekintvén közhitelűnek, Faur János igazolását javasolta, amit rı ház készséggel meg is tett. (43) 10. Faur János,_miután Krassó vármegyébe főispáni kinevezést nyert, 1967. áprllls 8-án lemondott mandátumáról. Az 1867. június 5-6-i oravicai pótválasztáson a Deák-párt által indított Gránzenstein Gısztáv, egykori bányakerületi főigazgató, most már a Pénzügyminisztérium államtitkári feladatokkal fölruházott miniszteri tanácsosa, 1280 szavazatot nyert a román pártot képviselő Mocsonyi Zénóra esett 589 ellenében. A ház állandó lgazolási bizottsága már június 18-árı jóváhagyta a választást, mivel annak jegyzőkönyvébe iktatott óvást alapossága esetén sem tartotta elegendőnek az eredmény megdöntésére. Úgy találta ugyanis. hogy ha a különjegyzékbe fölvett, állitólag jogtalanul visszautasított (19)
273
348 román választó voksát is figyelembe venné, Mocsonyi Zénó akkor sem kerülhetne többségbe a képviselővel szemben. Nem sokkal később, 24én egy magyar fordítással ellátott, ám minden aláírást nélkülöző óvás, majd 28-én egy hasábosan, románul és magyarul fogalmazott, június 25-i keltezésű pótóvás érkezett, több bizonyítvánnyal (Zeugniss) ellátva. Az óvás szerint a közigazgatási hatóságok nemcsak, hogy nem értesítették idejében a népet a pótválasztásról, hanem egyenesen gátolták a választók megelenését. Krasova kerület szolgabírája pl. ,,a választási napra közutak csinálására rendelte ki a népet, ,s így választók legelentékenyebb alkotmányos jogaiknak gyakorlásábarı megakadályozta". Agitáltak is „egy bizonyos jelölt, ú. m. Granzenstein úr részére". A választási jegyzőkönyvbe ,,a Gränzensteín úrra szavazók között több százra menő oly választók is vétettek fel, kik mint a vasúti társaság munkásai már régóta kiléptek szolgálatukb ól és Cseh-Morvaország, Stíria hazájukba visszatértek, s mi több, ezek között már meghaltak is vannak; - az ily fogások és kihágások máskor és másutt is előfordultak”. (Először itt találkozni a választók között később oly gyakori holt lelkekkel.) A panasz szerint a közel 3000 román a választók kétharmadát tette ki. Sokan közülük már 5-én kora reggel megjelentek Oravicán, ám ott a szavazás - egyébként az országosan követett gyakorlat szerint (44), a távolabbi helységekkel kezdődvén, melyeknek választói többnyire Gränzensteínt pártolták, estébe nyúlóan tartott. Megéhezvén, elnöki hozzájárulással eloszlottak; ki a városba, ki a közeli falvakba ment élelemért. Éjfél után újabb választókkal együtt érkeztek vissza, olyanokkal, akik éppen akkor szabadultak a közmurrkából, Podhránszky választási elnök azonban Gränzenstein bizalrrıijaival egyetértésben - választóikat személyazonosságuk bizonyítatları volta miatt rendre visszautasította. Majd anélkül, hogy megkérdezte volna: ,,nem lenne-e jelen több választó, kik még nem szavaztak és szavazni akarnak", fölvette a jegyzőkönyvet és óvásuk dacára Grärrzensteírı Gusztávot követté nyilvánította. A jegyzőkönyv mellett egyébként megtalálható a visszautasitottak pótjegyzéke. (,,Jegyzéke azon szavazóknak,kil( 1867. évi június 6-a reggel, a nélkül, hogy személyök ugyanazonosságát kimutatták volna, s így szavazati jogosultságuk kétségben maradván, jelen külön jegyzékbe foglaltatik.") E beérkezett óvások (peticiók) nyomán az állandó igazolási bizottság július 1-énmegmásítva előző véleményét, a ,,lényeges és döntő körülmények világosságra hozása végett, annál is inkább, mert az előadottakból az, hogy a Gränzensteinre szavazók a kerület összeírt választóinak többségét tennék, ki nem deríthető", egy pártokon felül álló, részrehajlatlan vizsgálat elrendelését javasolta. A ház előbb Ónossy Mátyás orczyfalvi (Temes vm) Deák-párti képviselőt küldte ki, majd miután ő az orosz gyógyfürdőkben kúrálandó betegségére való tekintettel 1868. március 15 -én lemondott e terhes feladatáról, helyette Glacz Antal battonyaí (Csanád vm.), ugyarıcsak kormánypárti képviselőt bízta meg a vizsgálattal. A vizsgáló bíztossal szemben általában hely- és nyelvismereti követelmények voltak, melyeknek ők nyilvánvalóan meg is feleltek. Glacz 1868. június 16-án nyújtotta be német és román nyelvű vizsgálati iratokkalvalamint vizsgálati jegyzőkönyvekkel alátámasztott jelentését, külön megírva, hogy a vizsgálatban - noha azt tudtukra adta - örrként sem a kérvényezők, - sem a bepanaszlottak képviselői nem vettek részt. A vizsgálati jegyzőkönyvekből és tanúsítványokból kitűnően 274
(20)
az elnök igenis megkérdezte a választás lezárása előtt, hogy vannak-e még le nem szavazott választók, ám csak választöjoggal nem rendelkezők voltak, akikről pótjegyzék késznlt. A petíciót sok kihallgatott koholmánynak mondta, azt állítva, hogy nem is tudták. ııılt írnak alá; esetleg helyettük más írta alá. A vizsgálat forma szerint is érdekes, mlntıln ugyanis a panaszosok önként nem jelentkeztek, szabályszerűen megidéztette őket a blztos, aki hivatalból arról is gondoskodott, hogy a pártokat mégis képviselje valaki; a paııaszos párt megfigyelője pl. az Oraviczabányán június 3-án fölvett jegyzőkönyv szerint l'ovics Jakab görögkeleti főesperes, a kormánypárté pedig Bojtner János háztulajdonos volt. Arra nincs lehetőségem, hogy az egész vizsgálatot ismertessem. A jegyzőkönyvekből. tanúsítványokból az a kutatói benyomásom, hogy a megyei közigazgatás nyomást gyako rolt ugyan a román választókra, de ez nem lépte túl a töıvényadta kereteket. Maga a vlzs gálat, hatósági közreműködéssel, szabályosan zajlott le, ám talán még így utólag ls befolyásolta a panaszos román választók vallomását. Az állandó igazolási bizottság a vizsgálat alapján természetesen igazolást javasolt. A képviselőház 1868. június 24-i vitájában csupán Babes Vinceıtett kifogást ez elleıı. el lenindítványt azonban a ház gyakorlatának ismeretében ő sem tett. Zichy Antal vele szemben az állandó igazolási bizottság kelleténél szigorúbb, s Glacz Antal „ritka tárgyi lagos" eljárást méltatta. A vizsgáló biztos is megszólalván finoman célzott rá. hogy lhılıes is ott volt a választáson, ő viszont azzal védekezett, hogy nem Román-Oravicán volt. ahol a választás zajlott, hanem Oravica-Bányán tartózkodott, ám elismerte. hogy a lıozza forduló választókat valóban óvásra buzdította. A ház végül is igazolta a választást. ıııt több: a házszabályoknak megfelelően az okozott költségek viselésére a vesztes paııaszo
sokat kötelezte. (45) III.
1. Selmecbányán 1848-ban szintén vitatott volt a bányatisztek választójoga. llzeté sükre való tekintettel a központi választmány mégis összeírhatónak tartotta őket. mlvel ,,a törvényben kifejezett tőkejövedelem alatt a közálladalmi tisztek fizetése is. melyek minden tőke kamatjainál biztosabbak, - mint biztos és állandó egyéni jövedeleııı érthe tők, és ennél fogva (. . _) a tisztek mint követválasztók befogadhatók". E véleményt a hcl ügyminiszter jóváhagyásától téve függővé, május 30-án föl is terjesztette e határozatot hozzá, mivel azonban az Pestre csak 9-én érkezett, a miniszter 18-án kiadott válasza ıı másnapi választásról már nem jöhetett meg. Vörös Károly részint a 100 forint jövedelem alapján fölvett bányatiszteket és -altiszteket a névsorból is kitörölték. (46) 2. E kérdés természetesen itt is, más felvidéki bányavárosokban is, az 1860-as években ismét fölvetődött. Selmecbánya központi választmánya 1861-ben föliratot intézett a helytartótanácshoz, melyben azt tudakolta, hogy ,,a bányászati és erdészeti tisztviselők" rendelkeznek-e követválasztási szavazati joggal. Amire a válasz ez volt: ,,a` amennyiben ha sonló hivatalnokok az 1848-íki országgyűlésre történt választások alkalmával választı'ıképesnek ösmertettek el, 's ellenük akkor felszólalások nem tétettek, azoknak mostanl választásoknáli képesitésük ellen sem fordul elő észrevétel". A Goldbrunııer Sándor elnökletével ülésező választıııány március 22-én erre kimondta:
(zl)
275
„Miután a” csak tegnap előtt megtalált belügyi rnjnisterialis rendelet szerint, melly az 1848-ki Junius 13-án 3412. (helyesen: 3422.) sz. a. az akkoran fennállott középponti bizottmánynak kiadatott, minden álladalmi tiszt, 100 pftnyi évi díj(j)al bír, a” követválasztók sorába iktatni rendeltetett. Miután ezen rendelet, illetőleg az akkori középponti bizottmány által tett kérdésre hozott végzés, csak 1848-ki évben Junius 19-én véghezvitt követválasztás után, azaz Junius 26-án leérkezett, tehát az akkori választásnál a' törvény tágasabb éıtelembeni használata lehetetleni (lehetetlennél) vált, és hinnünk lehet, hogy ha ezen rendelet a” választás napja előtt leérkezett volna, az akkori középponti bizottmány bizonyosan mind azon hivatalnokokat, kik 100 pftnyi évi díj(j)al bírnak, a” választók közé vette volna. Miután továbbá éppen ezen rendelet a” választmánynak annál inkább zsinórmértékül szolgálhat, mert erre, illetőleg az 1848-ki évben a” követválasztók összeirásánál használt eljárásra a Nmgú. Magy. Kir. Helytartó Tanács is f. é. Marczius 13-án 15 434-ik sz. a. kelt magas rendeletében hivatkozik; és Miután az 1848-ki XXIII. t. cz. és községi választásoknál mind azokat választási joggal felruházza, kik 400 pftnyi jövedelmet keresetük után kimutatni képesek, s ekkép a”
törvény ezen fontosabb kérdésben világosan kimondja és engedi, hogy a” kisebb cenzusra fektetett követválasztásoknál a” hivatalnokok általjában biztos fızetésük után is választási képességet megnyerhetik. Miután végre a' szomszéd választói kerületekben nemcsak a” főbb hivatalnokoknak, hanem a” bányász altiszteknek, sőt szolgáknak is a” követválasztás megadatott, ezen középponti bizottmány (...) a' főhivatalnokokon kívül az úgynevezett Hutt-
mannokat és Kratzenfüllereket, valamint ezeknek a” szolgálatban egyenlő rangban álló, felesketett felvigyázó egyéneket, ideértve a” bányatársulati fő- és alhivatalnokokat, mint tiszteket, kik 100 pftnyi biztos évi zetést húznak, míveltségüknél fogva is, mint választási képességgel bíró egyéneket a követválasztók sorába utólagosan beigtatni *s közhirré tenni eihatározta (. . .)”. Az idézett határozat jelentőségét abban látom, hogy nem csupán elfogadta a Szemere-féle rendeletet, hanem ki is terjesztette hatályát az állami bányászati altisztekre, valamint a magántársulati bányatisztekre és altisztekre. Mi több: a 100 ft. biztos évi jövedelmen túl, amellett műveltségüknél fogva is jogosítottnak tartotta őket. (47) 3. A Boltizsár József prépost elnökletével tevékenykedő központi választmány 1865. november 20-án, mivel a Szemere-féle rendeletet ,,a' legszorgosabb keresés mellett is ezen sz. kir. Város levéltárában fel nem találhatta”, az idézett 1861. március 22-i központi választmányi határozatot jelentette ki útmutatónak a reklamációk elbírálásánál, mert az ,,az akkor megvolt (. . .) ministeri rendelet utasításait” magában foglalta. A november 21-i reklamációs ülésen egyetlen kifogás sem akadt, amely e határozat szerint választójogot e bányatisztektől és -altisztektől elvitatta volna, Egyedül Bello Jenő bányatanácsos ügyével foglalkoztak, aki arra való tekintettel, hogy írásban nyilatkozott arról, hogy választójogát némethi (Hont vm.) kerületben nem fogja gyakorolni, a választók közé fölvették. (48)
276
(22)
4. Selmecbánya központi vıilasztıııányában 1872. június 6-án ismét vita merült föl
a bányászok választójogáról. Ocsovszky János elnök azt jelentette, hogy 833 valasztót. köztük 494 birtokost, 64 kézművest, 30 kereskedőt, 139 értelmiségit, 88 régijogıit (polgárt, nemest) és 68 legalább 100 forint jövedelműt - írtak össze, 337 kétes jogút pedig a reclamationális ívre jegyezték föl. Amint arra Boltizsár József rámutatott, a városhıııı nagy izgatottság uralkodott. Az elnök a felszólarnlások eldöntésére irányelveket kívıtııt elfogadtatni. Kérdésként terjesztette elő: ,,va1jon a bányakincstári altisztek, ú. ııı. felőrök (Huttmann), gépőrők sat., kik a felszólamlási ívre feljegyezvék - a választók sorıílııı felveendők-e vagy se?” A főbányaigazgatóság az ügyben táviratilag kétszer is, május 26-án és 27-én, u hcl ügyminiszterhez fordult, ahonnan 29-én azt a választ kapta, hogy ,,a központi vríluszt mány a köztisztviselők választóképessége tárgyában az 1848. évi június 13-án 3422. sz. a. kelt belügyn1iniszteri rendeletben kifejezett irányelveket, mely az 1861., 1865. és IHM) évi gyakorlat által is szentesítve lőn, tartsa szeme1őtt”. Mivel a rendelet nem volt meg ıı vıtlasztmány 31-én másolatát megkérte a belügyminisztertől, aki június 2-án meg is küldte azt.
A 3422/1848 B. sz. rendelet azonban csak ,,l00 pengő forintnyi évdíjjal ellátott til ladalmitisztek”vá1asztójoggal való felruházását írván elő, a választmány belőle ııeııı kııp hatott választ kérdésére: ,,Va1jon a bányakincstári altisztek az álladalmi tisztek sorozııtıtlııı I3rt0Znal<-67" Az elnök a miniszterhez intézett ismételt kérdésére választ nem kapott. A vita arról, ,,valjon a bányakincstári altisztekre kiterjeszthető-e az 1848. évi 3422. sz.roıulı~ let, vagy pedig azok csak a szolgák sorába tartoznak-e, eredményre nem vezetett". A vıtlasztmány a belügyér ismételt megkeresésére utasította elnökét, azon esetre pedig, lııı ıı fel szólamlások elbírálásáig ,,felsőbb utasítás és felvilágosítás nem érkezék”, elhatároztuz „ıık kor a központi választmány azon elvet, melyet az első ilynemű felszólamlás elintézéséııñl követett, alkalmazni foa minden hasonló és ugyanazonos esetére, ami az irodaaegédek ró széről tett felszólarrılások tárgyában is követendő lészen.” Hogy mi lesz ez az elv. azt per sze még nem mondták ki. Az elnök másnapi kísérő levele szerint a választmány többsége ,,úgy vélekedett ,lıııgy miután a 16 612/ 1872 BM sz. válasz határozottan köztisztviselőkről szól, és a Szemere Ibrtalan 3422-ik sz. rendelete álladalmi tiszteket érti, - bányakincstár fel- és alőreinek és egy általában azoknak, kik a bérszabályzatban altisztek nevezete alatt fordulnak elõ, választást képességük nincs; ellenben a kisebbség a' kérdéses fel- és alőröket, mint bányakincstár! ııltiszteket s mint olyanokat, kik havi díjat húznak, a' képviselő választásra jogosítottnak rtllitja”. Visszavárólag fölteıjesztette a selmeci főbányagrófsági hivataltól kapott bérsza brllyzatot, valamint a rá vonatkozó 1008211868, 11 751/1870 és 45 078/1870 PM sz. rendcle teket is. A belügyrniniszter 17 927/1872 sz.,június 10-én kiadott válaszából okosabbak ııcııı lettek. ,,Hogy tehát - írta a miniszter - a függőben hagyott választói jogosultság kérdésében végleges határozat hozathassék, oda utasítom a központi választmányt, miszerint ezen kérdés eldöntésénél az 1848, 1861, 1865 és 1869 években követett gyakorlat szerintjıírjoıı
el, s ha szóban levő bányatisztek évi fizetésük alapján már felvéve voltak, akkor ez alka(33)
277
lommal sem tagadható meg.” Ugyanezt ismételte a 18 120/1872 sz. belügyminiszteri válasz is. Hogy Selmecbányán végül is megtartották-e az 1861. és 1865. évi gyakorlatot, iratok hiányában nem tudni. (49) 5. 1865. október 23-án Körmöcbányáról sa kincstári bányászat tizenhét tisztje, élükön Röber Antal cs. kir. kormányzó bányatanácsos pénzverdei igazgatóval és Herisg József cs. kir. bányaigazgatóval rossz magyarsággal írt kérvényt intézett a támokmesterhez amiatt, hogy az ,,összeírási bizottmány” elutasította őket. Jelezték, hogy reklamáltak a központi választmánynál is, ,,de mint hogy a központi választmány itt Körmöcbányán ugyan azon tagokból alakítva van, akik ezt 1861.-(ben) képezték ”s kik akkor az 1847. évi V. t. cz. egész magyar hazánkban értelrnezett gyakorlat ellen az ál(l)adalom kincstári tiszteket a választástól eltiltottak volt, alig lehet reményünk, miként óvásunk és kérelmünknek sikert adadnék”. Arra kérték a tárnokmestert, mint a Helytartótanács elnökét, hogy vegye fontolóra a központi választmányhoz intézett, ide másolatban csatolt kérvényüket (50). Két nap múltán a selrnecbányai központi választmány 1861. március 22-i jegyzőkönyvét is fölküldték. (S1) Irt érdekükben Szuppán Zsigmond esztergomi kanonok is, aki a város egyik képviselőjelöltje volt. Mint írta, a „bányászati hivatalnokok Körmöcz vidéke értelmiségének egyik jelentékeny tényezőjét képezik (...) az államhivatalnokok, kik közé az érintett bányászati tisztek is számíthatók, nem egyedül a' királyt, hanem a” hazát szolgálják, s ugyanazon adóztatási rendszabályok alá esnek, s ugyanazon terheket viselik, mint a többi polgárok, 's így azok sorába tartoznak, kik akármi nyilvános hivatalt viselnek a hazában, mégis azért polgárok meg nem szünnek lerıni, s kik ha nem is anyagi, hanem szellemi tőkének birtokában vannak, melynek alapján mérkőzhetnek akár százezernyi tőkével biró pénz, vagy földbirtokosokkal - igazságtalannak találják a' választmány illyetén e1járását”. A kanonok megírta azt is, hogy a bányászati hivatalnokok Körmöcön 1848-ban, Selrnecbányán és Besztercebányán pedig 1861-ben s ekkor, 1865-ben is választójoggal rendelkeztek. (5 2) A Helytartótanács a hozzá (is) benyújtott kérelrnet október 27-én a központi választmánynak küldte meg elintézésre, amilyet az október 30-án vizsgált meg. A német nyelvü kérelemre németül hozott határozat a választmány az alábbi, Campione Sándor elnök fordításából idézett választ adta: „I -Őr mint végzett bányászati akadémikusokat, továbbá mint bányászati ,ingeneur”öket követválasztási joggal azért nem ruházhattak fel, mert az 1848. V. t. cz. 2-ik §. értelmében csakis akadénıiai művészek, tudományos egyetemek által nyert oklevéllel ellátott mémökök választhatók lehetnek, de 2-Or hivatalaik után járó, általuk bejelentett rend szerinti évi díj sem képesítheti követválasztási jogra, minthogy ugyanazon § c) pontja újólagosan azt mondja, hogy csak azon jövedelem, melyet az illető egyén földbirtok, vagy tőke után húz, - ezen egyérınek követválasztási jogot adhat; ami pedig 3-or panaszkodók abbeli követelését (melyre legnagyobb súlyt fektetnek) illeti, hogy őt mint államhivatalnokok teljes joggal igényelhetik követválasztásbani szavazatukat; erre csak azt válaszolhatjuk, hogy ezen törvény szerint se állam-, sem pedig más hivatalnok, mint olyan - ha más, törvényben kiírt czímrnel nem bir - követválasztási joggal fel sem 278
(24)
ruháztathatik, de 4-er ugyan azon törvény 1-ső §-át sem alkalmazhattuk ezen államhivatalnokokrıı.
minthogy honoráciorok, nemesek 1848. év előtt csakis megyékben s kerületekbcıı, de a' városokban sohasem bírtak választási joggal; városokban nemesek is csak a polgárok gyııkorolták ezen jogot, s ezen jog gyakorlatában fennérintett 2. §. e) pont értelmébeıı a' volt polgárok a' városokban, úgy az 1. §. értelmében a honoráciorok s a' nemesek a megyék s keriiletekben meghagyattak, végtére 5-Őr azon előzmény - hogy 1848. évben ezen állam hivatalnokok követválasztást jogot gyakoroltak, ezen központi választmányt nem kötelezhette 1861. évben, valaınlnt most sem kötelezheti.” Az 1848. évi esetet azzal magyarázták, hogy az a választmány, amely a tisztvıllasz tás (tisztújítás) teendőit ellátta, a követválasztást is intézte; új összeírást nem tartott, lııı nem az l848:XXII. tc. alapján készített összeírást tovább használta, úgy történhetett, hogy „az állami hivatalnokok, kik tisztválasztás alkalmával választási jogot törvény sze rint, követválasztási jogot pedig törvény ellen gyakorolta.k”. Az elnök csatolta a Helytartótanács 1861. böjtelő (február) hó 16-án kelt ll) 205
sz. válaszát, amelyben a törvénnyel etekintetben azonos szövegű követválasztási rendszıı bály 2. §. c) pontjának „pontos és betű szerinti megtartására” utasította a központi vllasztmányt. „Nem hallgathatjuk el végtére -fejezte be válaszát a választmány elnöke ezeıı pıı naszló uraknak abbeli kiilöncz jellemvonásait, hogy midőn törvénytelen czirnek alılt kovetvıl lasztási szavazatot így sürgősen követelnek, ugyan akkor sokan ezen urak közül törvényeı cz lın alatt. mint ház- (és), földbirtokosok, capitalisták, okleveleiket illető, nekiek ajánlott szavıızııtl jogot visszautasítják.” (53) A Helytartótanács november 4-i válaszában egy kivételével helyben hagyta a vıllaıızt mány érveit, ez az egy pedig a mérnöki képesitésről szóló magyarázat volt. A korınrlnyszék tágabban értelmezte a törvényt, s ennek az egykori selmeci akadémia története szent pontjából is jelentősége lehet, miért is álláspontja megérdernli a szószerinti ídézést: ,,(...) a mérnökök iránt kifejtett azon nézet azonban - hangzott a válasz , hogy ezek közül csak az egyetemeken nyert oklevéllel ellátottak lehetnek választó képesek, ezen kir. korrnányszék által el nem fogadtathatik, mivel a' mémöki értelmiség gyakorlására nézve azon különbség, hogy az oklevél egyetem vagy más, erre jogosított intézet, például műegyetem (politechnikum) által lőne kiadva, döntő befolyással nem lehet, ennél fogva tehát meghagyatik a' központi választmánynak, miszerint a' mérnöki képességgel bíró bányászati tiszteket a' felsőbbleg kiadott választási rendszabályok 2-dik §-a d) pontja értelmében a' választók lajstromába jegyeztesse föl - az illetőket erről értesítse." (S4) A központi választmány november 10-én föl is szólította a folyamodókat, hogy azok, kik „mérnöki képességgel bímak”, oklevelükkel jelentkezzenek. (5 5) A választmány e szűkkeblűsége a jelöltek közötti versenyzésre utal, mint ahogyan arra vall az is, hogy titkos szavazást kívánt elrendelni, amit azonban a Helytartótanács nem engedélyezett. (S6) A november 27-i választás, amelyen még három jelölt: Mátyás József, Szuppon Zsiga és Schindler József indult, verekedés miatt félbeszakadt. Másnap Szuppon párthívei, akik közé a bányatisztek is tartozhattak, óvás mellett vísszaléptek, Schíndlerékről nem esvén többé szó, 239 szavazattal Mátyás József főjegyző, 1848-i és (25)
27')
1861-i honatya lett ismét a képviselő. (5 7) 6. Besztercebánya központi választmányának 1865-i tót (szlovák) nyelvű hirdetményébe jellemző „hiba” csúszott. Amint a november 2-i ülésen megállapitották, aszerint ugyanis azok is választójoggal rendelkeztek volna, akik „munkával keresett 100 ezüst forint évenkénti állandó jövedelmet kimutatni képesek”`. Természetesen gyorsan ,,helyesbítették” a jövedelemforrást: földbirtokra és tőké re. (58) A reklamációk során a bányatisztekről nem esett szó. Heinrich Jakab morva születésű bányaorvos azért nem kapott választójogot, mivel 1858 óta élvén a város területéhez tartozó bányásztelepen, tíz esztendőt még nem töltött hazánkban, így honosodottnak nem volt tekinthető. (59) Közömbös volt, hogy 1861-ben már hibásan fölvették a válasz-
tők közé. Nem találta alaposnak a válaszmány Fogel József nyugalmazott cs. kir. munkásnak a kérelmét sem, mivel nem tudott kimutatni birtokából vagy tőkéjéből származó 100 ezüst forint évi biztosjövedelmet. (60) IV. A tanulmányban érintett területeken kívül másutt is fölmerültek hasonló problé-
mák. Vörös Károly ír a dobsinaiaknak a választókerületi székhely elnyeréséért folytatott sikertelen küzdelméről. (61) Szemere Bertalan a Krassó vármegyébe és Selmecbányára küldötthöz hasonló, a törvényt tágan értelmező rendeletet intézett Nagybányához is. (62) Mindebből csak az állapítható meg, hogy ha az l848:V. tc. nem is volt tekintettel a bányászatban foglalkoztatottak ~ tisztek, altisztek, bányászok - sajátos viszonyaira, a törvény megfogalmazásában részt vett belügyminiszter megértőnek bizonyult irántuk, s rendeleteit 1861-től általában ismét alkalmazták, mi több: 1869-ben a belügyminiszter kifejezetten ezekre alapította a köztisztviselőknek „szellemi tőkéjükön” nyugvó választójogát, minek megállapítása a kormányzó Deák-pártnak is érdekében állott. (63) Többször fölmerült már az a kérdés, hogy az 1848. áprilisi törvényeink megalkotói
miért nem gondoltak a tisztviselőkre, miért nem iktatták őket eleve a választók közé. Vörös Károly a Pecze Ferenc doktori értekezéséről irt opponensi véleményében a köztisztviselők tudatos kihagyását föltételezte. „Ebben - írta - (...) egy olyan (...) klasszikusan
liberális politikai koncepció érvényesülése is lehetséges, mely a fizetett és így akár az állam, akár a gazdasági élet részéről befolyásolható, kifejezetten adminisztratív szellemiirodai alkalmazottai szemben a tisztán polgári társadalmi alap primátusát akarta megőrizni." Noha hasonló, „tisztviselőellenes” törekvések az 1848 előtti német választójogi fejlődésben is mutatkoztak, magam inkább kifeiejrésnek nevezném kimaradásukat. Valószínűbb, hogy a sebtében történt törvényelőkészítés során óhatatlanul becsú-
szott hibának tekinthető ez, semmint tudatos törekvésnek, hiszen ha a törvény alkotói szánt szándékkal hagyták volna ki a nem nemes állami és önkormányzati tisztviselőket, akkor Szemere Bertalan belügyminiszter sem tanúsított volna engedékenységet a bányatisztek iránt. A kérdést a többi problémával egyetemben végül is a választójogi novella, az l874:XXXlll. tc. rendezte az adóalap-cenzus bevezetésével. Ez a munkásoknak, köztük a bányamunkásoknak is 105 forint, a tisztviselőknek 700, egyes esetekben 500 forint jö230
(26)
vedelern ntáni adót`lzetést írt elő az aktiv választójoghoz (7. §), az Okleveles hdrı_ı~ds:fıkz:t - az okleveles gazdákkal és az okleveles erdészekkel egyetemben - pedig végzettségııl-ur tekintettel fölvette a vagyoni állapotuktól és jövedelmiiktől függetlenül választójoggııl rendelkező értelmiségiek (honoráciorok) közé (9. §.). Tanulmányomban e törvéııylnı/.dl rendelkezés előtörténetét dolgoztam föl.
(2
71
zsi
JEGYZETEK
Ruszoly József: A választási bíráskodás Magyarországon 1848-1948. (Bp., 1980), passim; Ruszoly József: Választási összeírás és választási bíráskodás Magyarországon 1848-1875. Acta Jur.
et Pol. Szeged. Tom XXVII. (,,Martonyi-emlékkönyv”), Fasc. 15., passiırı. E tanulrnány képezte a szerző által a Nehézípari Műszaki Egyetem Allam- és Jogtudományi Karán rendezett jubileumi ülésszakon 1985. november 29-én tartott előadás alapját. Vörös Károly: A választójog kérdése a bányavidékeken 1848-ban. Századok 82. évf. (1948) 166-190. Csizmadia Andor: A magyar választási rendszer 1848-1849-ben (Az első népképviseleti választások) (Bp. 1963) Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, melyben minden város, falu és puszta, betűrendben lelratik (Pest, 1851; reprintként Bp., 1984) passim, az illető helységek leírásánál. Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története (Bp., 1880) 243-249., 252-
260.; Zsámboki László: Az országos bányafog és bányaigazgarás fejlődési iránya Magyarorzágorı a horıfoglalástól az 1. világháború végéig. Közlemények a magyarország' ásványi nyersanyagok történetéből I. (Miskolc, 1982) 167-196., különösen 188-194. (A Nehézípari Műszaki Egyetem Központi Könyvtáránk .a kiadványai 20.)
Alexander Fülepp und Friedrich Marquard: Geschichte des gewerckschaftlichen Metallbergbaues irn Banate, sammt einer kritischen Darstellung der Verwaltung dessen durch die königlichen Montan-Behörden (Wien, 1848) 9-66.; Weıızel 294-251. Vörös 163-171. Sashegyi Oszkár: Bányapolgárok a forradalomban. Az 1848. évi országos bányászati értekezlet jegyzôˇkönyve. Levéltári Közlemények 40. évf. (1969) 325-352.; 345-345. Sashegyi 333. Vörös 171-174. Vörös 174.; Csizmadia, 283-284.; Adalbert Tóth: Parteien und Reichtstagswahlen in Ungarn 1848-1892 (München, 1973) 151. Vörös 175-199. Országos Levéltár, Helytartótanácsi levéltár (=Htt.) 1865-II-15-81 773 (mel1éklet); Országos Levéltár, Képviselőházi levéltár (=KL) 1865-68180. (melléklet). Közlésem betűhív, miként másutt, itt is csak a központozást javítottam. Vörös 179. Vörös 179-180. Vörös 180-181.; Tóth 231., 289., 339. Csizmadia 216-217. Csizmadia 178. Vörös 181-185. Vörös 185 -187. Csizmadia 283-284.; Tóth 248., 292. Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszátján (Bp., 1967) 383-384. KL 18611111-119., 138.; Ruszoly (1980) 113-114. Itt említem meg, hogy Mocsonyi András lemondása miatt a Lugoson tartott 1861. június 3-i időközi választáson a győztes Joannovics Constantin ellenében 411:169 arányban alulmaradt Joannovics György hívei, a ,,román-német párt” tagjai megtámadtatásukra és a képviselő reakciós voltára hivatkozva nyújtottak be petíciót. A ház erre július 18-án vizsgálatot rendelt el, vizsgáló biztosként a temesvári Sulyok - azelőtt Stockinger - Móricot küldte ki, aki a vizsgálati jelentésében megállapította, hogy a vereke-
282
(28)
dést a győztes párt kezdte, ezért a választás megsemmisítésétjavasolta a háznak, az azonban ldő előtti feloszlatása miatt még egyszer nem foglalkozhatott az üggyel. Vö. KL 18611111-280.; Szı bad, 552.; Ruszoly (1980) 75. Htt. 1865-11- 15-74 832. és 81 773. Róla: Ruszoly (1980) 532. (névmutató); Ruszoly József: Mészáros Károly és a rutén nemzeti ségi törekvések 1861-ben. A Hajdúsági Múzeum évkönyve V. k. (Hajdúböszörmény. 19114) 129-154., különösen 141-144., 151-152.
Lásd a 25. sz. jegyzetet! Htt. 1865-II-15-81807. Lásd a 25. sz. jegyzetet! Lásd a 28. sz. jegyzetet! Az összeíró küldöttségek (zárójelben a cserélődések): Bogaín: elnök (e.) Szeid Josef uradalıııl tiszttartó, tag (t.): Popovits Sándor g. keleti lelkész, Füzes (Búsz Mihály bányabogsıínl bíró), jegyző (j.) Lévay Sándor bogsáni jegyző; Facsét: e. Joan(n)ovits Athanasz esperes, t.: Marlııeız
ku János birtokos, j. Kis András gladnai jegyző; Lugos: e. Asboth Adolf, t. Poppavitze Denın ter kereskedő, j. Muntyán Boldizsár tiszt. aljegyző; Nagyzorlence. Diakonovitı Adolf állaın vaspályatársulati titkár (Bősz Hedvig vallebonti birtokos, majd br. Bnıckenthal Gyula lılrtokoı), Czapu Lázár g. keleti lelkész, j. Herglotz Sándor (Biró Béla bányarovicai jegyző); Oravica; (`zo kelius Frigyes uradalmi tiszttartó, t. Muntyán Elek iparos,j. Nuny Fridolin (másutt: Nlııny 1"rl gyes) (Gerubel Hermann vrányi birtokos); Szá ka: e. Maly János ügyvéd, t. Popovits Jııluıtı g. keleti esperes, Oravica (Paulovits Sándor kereskedő, majd Szvetkovits Vazul). j. Ileııeııyet Ferenc szokolási jegyző. A .szavazatszedő küldöttségek: Bogsán.` e. Athanıievits Sándor ttgyvı'~d_ helyettese (h.) Mundukovits György esperes, j. Czintos Kelemen másodaljegyző; 1-'arsı-lt. ı~. lııııı novits Athanasz esperes; h. Gurányi Pál ügyvéd, j. Kiss Ferenc; Lugos: Asbotlı Adolf ll'oıl hradszky Andor lugosi ügyvéd), h. Poppavitze Demeter, j. Petrikus Gyula törvéııyıréltl jegyző, Nagyzorlenc: e. Diakonovits Adolf, h. Bősz Hedvig, j. Biró Béla; Oravica: Mály János. lı. l'ıı|ıo vits Jakab esperes,j. Muntyán Boldizsár tiszt. aljegyző; Szászka.` e. Czekelius 1-`r1gyeı, lı. l'ıı|ıo
vits József esperes, j. Gerubel Hermarm. Forrás: Htt. 1865-ıı-15--87 232. (Kraııd vııı. lıoı.|ı vál. 1965. október 16-i jkv.: 4. sz.); Uo. 91530. (november 9-ijkv. 7---9., 10 12., 14., In _ .H
sz.); Uo. 93002. (november 20-ijkv.: 28., 57. sz.); Uo. 93 095. Htt. 1865-II-15-93 002. Krassó vm. közp. vál. 1865. november 20-i jkv.: 34., 45., 46 ıı
Uo. 44. sz. Uo. 61. sz. Uo. 64. sz. Htt. 1865-11-15 -97 416. Krassó vm. közp. vál. 1865. december 9-ijkv.: 70 78. ız. Tóth 244., 287., 339.; Jordáky Lajos:A Román Nemzeti Párt megalakulása (Iip. 19`14)lıtl tıl
Lásd a 36. sz.jegyzetet! (75. sz.) Uo. 76. sz. Uo. 77. sz. KL 1865-68129., 136.; Ruszoly (1980) 130-131. Lásd a 32. sz. jegyzetet! (29- 32. sz.) KL 1865-68147., 80.; Ruszoly (1980) 244. Csizmadia 111.; Ruszoly (1980) 244. KL 1865-68I1279., 1327., 1538., 2380., 3599., 3701., 4255.; Ruszoly (1980) 66., 249. Vörös 189. Htt. 1865-II-15-84190. (Melléklet: Selrnecbánya közp. vál. 1861. március 22-1 jkve, ınáso
latban.) 283
Htt. 1865-ll-15-87 792. Selrnecbánya közp. vál. 1865. november 20-i jkv.: 1. sz.; november 21-ijkv.: 7. sz. Országos Levéltár, Belügyminisztérium levéltár'1872-II-l0- 17 927., 18 120.
Htt. 1865-11- 15-81 443. (83 642.) Uo. (84 191.) Uo. (84 667.) Uo. (85 650.) Uo. (85 650.) Uo. (89 166.) Uo. (90 811.) Uo. (94 515.) Htt. 1865-II-15 -83 211. Besztercebánya közp. vál. 1865. november 2-ijkv.: 3. sz. Uo. Besztercebánya közp. vál. 1865. november 29-i jkv.: 8. sz. Uo. 9. sz. Vörös Vörös
Ruszoly József: Választói összeírás és választási bíráskodás Magyarországon 1848-1875. Acta Jur. et Pl. Szeged Tom. XXVII., Fasc. 15. (Szeged, 1980) 328-332.
284
(30)
JOZSICI-` RUSZOLY WÄHLER UND WAIILEN IN DEN BERGBEZIRKEN UNGARNS 1848-1872 Zusammenfassung Das auf Volksvertretung gegründete parlamentarische Wahlrecht, eingeführt durch (EA lii4ii:V., ließ die Eigenart der Berggegende Ungarns außer Acht. Nur die auch schon vorher seibständ igen kiinlg lichen Freistädte (Schemnitz, Kremnitz, Bistritz) wurden fir selbständige Wahlbezirke erklıtrt, während andere namentlich erwähnte Bergstädte zu Wahlbezirkshauptorten erhoben wurden. i)ie?.en suren des Wahlrechts wurden so festgestellt, daß sie nicht einmal die Bergbeamten, geschweige denn die Bergarbeiter zur Wahl zuließen. So ist es verständlich, daß schon im Sommer 1848, bei deıı ersten Wahlen, diesbezügliche Probleme entstanden sind. Derartige Probleme wurden besonders akut im ehemaligen Bergbezirk von Banat. Die Bergorte hatten hier bis dahin überhaupt keine Selbstverwaltung, sie unterstanden dem Bergdirektoriuın zu Urn vicza, und nun wurden sie der Verwaltung des Komitates Krassó einverleibt. Das Bergdlrektorlııın konnte dem nicht widerstehen: es hatte zwar versucht, alle diese Bergorte in demselben Walilhezirk zu vereinigen, doch das Komitat kam dem zuvor. Diese Ortschaften, die keine geschlossene geogrııphisı-he Gruppe bildeten, wurden in sechs Wahlbezirke zerstreut. Dagegen war es wenig tröstend, daß drei ının fir Bergstädte erklärten Orte (Oravicza, Szászka und Bogsán) Wahlbezirkshauptorte geworden sind. lite meist deutschen Bergleute wurden durch die rumänischen Bauern der Gegend bei den Wahlen iiiıeı stimmt. Das aktive Wahlrecht der Bergleute war im Zusammenhang mit der Stellung des Bergortes. In den zu Städten erklärten Orten hatten die Bergleute, die ein I-Iaus vom 300 Ft Mindestwert besaßen. Wahl recht; sonst konnten sie dieses Recht nur aufgrund eines Landbesitzes erhalten. Da aber die Bergleute vor 1848 kein Urbar innehatten, verfügten sie auch jetzt über keine Liegenschaften am Lande. lfragilı Iı war auch das Wahlrecht der Bergbeamten. Sie besaßen zwar das nötige Mindest einkommen von liiil I-'t, doch nicht, dem Wortlaut des Gesetzes gemäß, aus eigenem Landgut oder Kapital: S0 konnten sie ıııırh keine Wahlrecht erhalten, wenigstens prinzipiell. Der minister für Inneres, Bertalan Szemere, beim konstituierenden Reichstag als Ahgesnınlteı des Komitates Borsod selber an der Entstehung des lückenhaften Gesetzes mitwirkend, hatte die Ile stimmungen desselben ausdehnend gedeutet. In einem Erlaß vom 2. Juni 1848. gerichtet an dııs Koıın tat Krassó hat er festgestellt, daß die Bergorte als Städte zu betrachten sind, so haben die llerglente mit Hauseigentum, wie auch die „Gutsbeamten” mit seit wenigstens einem Jahr genossenenı i-linkoın men über 100 Ft ein Wahlrecht. Überdies hat er dem Komitat vorgeschlagen, die Bergorte in eiıı Wııhi bezirk zu vereinigen. Leider kam der Erlaß zu spät, dessen positive Vorschrifte konnten kııuııı in Kraft treten. Die Bestimmung der Wahlbezirke war sowieso Kompetenz der Komitat, der Minister fiir Inne res hatte da kein Mitbestimmungsrecht. Die Bezirkseinleitung ist also aufrecht erhalten worden, dorlı die Bergleute und Bergbeamten hatten nach 1865 (vielleicht schon ab 1861) aufgrund d leses lirlıısseı Wahlrecht erhalten, trotz der meist rumänischen Proteste. Auch Schemnitz l1atte ähnliche Bestimmungen in Beziehung des Wahlrechts der Bergbenıııteıı er halten, doch auch diese konnten - aufgrund der Zeitspannen - nur ab 1861 angewandt werden, dann aber wieder ausdehnend, auch in Beziehung der Bergunterbeamten. Das Wahlrecht der letztereıı wıııde erst 1872 irı Frage gestellt. In Kremnitz wollten die Bergbeamten aufgrund ihrer akademischen Bildung in 1865 Wahlrecht erhalten, doch wurde ihre Forderung vom Zentralausschuß der Stadt abgelehnt. Der Stadthalterrat hat jedoch entschieden: die Bergbeamten „mit Ingenieurausbildung“ haben aufgnınd die ser Diplom ein Anrecht auf das Wahlrecht, auch wenn ihr Diplom nicht durch eine Universitiit, sonder n ein anderes Anstalt ausgestellt wurde. Diese Bestimmung kann als Vorläufer der Wahlrechtsnovelle GA 1874:XXXIiI betrachtet wer den. Dort wurde nähmlich bestimmt, daß während andere, so auch Bergleute, aufgrund ihres I-Iinkoııı nıenssteuers Wahlrecht erhalten, steht dies den diplomierten Bergleuten - so wie seit 1848 anderen A kademikern (Honoratioren) aufgrund ihrer Bildung zu.
(31)
285
JOZSEF RUSZOLY ELECTORS AND ELECTIONS IN MINING DISTRICTS IN HUNGARY (1848-1872) Contents On the Pariiamentary elections in the year of 1848. Mining towns and districts irı Hungary in 18 --19 centuries with especial regard to Bánát (County Krassó). Elections in the mining district of Krassó County. Elections in the mining district in Northern Hungary. The suffrage of minirıg engineer: from 1874.
RUSZOLY, JOZSEF ELECTEURS ET ELECTIONS DANS LES PAYS MINIERES DE LA HONGRIE (1848- 1872) Sommaire Le droit électoral de la réprésantation nationale de 1848. Les villes miniêres et regions minieres de la Hongries des siècies 18-19, avec aspect particuliere du Bánát (Comité Krassó). Elections dans les régions minieres de Krassó. Elections dans les régions minieres de la Hongrie-Nord. Le droit de vote des ingénieurs des mines diplomés apres 1874.
I7iO)I(Ed> PYCOPI HBBPIPATEJIH H BbIBOPI:›I B I"0PHI:›IX PAHOHAX BEHFPPIH (1848-1872)
Conepxcaime () napomro-npencraanrenscraeaaom naönparensuosr npaae ri 1848-oıvı Pony. Foprıaıe roporra u ı'o|ıııı.ıe Mecra B BeHr'pı-nr B 18-19 Bexax, B nepayro olteperre Ha Barrare (oönacbr Kpamo). Bısıöo-
pı.ı a ropnoıvı paiione oönacrı-1 Kparıro. Bısıöopısı B ceaepo-aeı-rı¬epcı
286
(32)
GASPARDY LASZLO AZ URBANIZÁCIÓ HATASA A POLGÁRI PERRE
A szerző
A lektor
DR. GASPARDY LASZLO az állam- és jogtudomány doktora, egyetemi tanár Nehézípari Műszaki Ehyetem Civilisztikai Tudományok Tanszéke
DR. NOVAK ISTVÁN az állam- és jogtudomány kandidátusa, c. egyetemi docens, ny. megyei biró Miskolc Sibrik Miklós u. 2.
Miskolc-Egyetemváros
H-35 29
H-3515
2
A polgári perekre vonatkozó jogi szabályozás tartalmának meglıatározásában éppúgy, mint a jogrendszer bármely más intézményének az esetében is, a jogalkotó hataloııı akaratát befolyásoló érdekviszonyok és az ezeknek meghatározásában deterrnináló sze repet vivő gazdasági-társadalmi berendezkedés, s természetesen a mindezeknek megfelelő érték-kategóriák állnak, mint meghatározó, kondicionáló tényezők. Az érdekek és az értékek együttesen fejeződnek ki a jogalkotó hatalom jogpolitikájában, így a peıjogalkotásl politikában is. Ha a modern kor peıjogpolitikáját vesszük szemügyre, olyan jellemzőket találhatunk abban, mint a perjogi normáknak az alkotmánnyal és a nemzetközi közjog megfelelő szabályaival való összhangra törekvés kívánalmát, az igazságszolgáltatás lıozzaférhetőségét, az elbírálás pártatlanságának szavatolását, a jogérvényesítés megsegítéséııek eszméjét, a rövid és egyszersmind költségkímélő és hatékony per modelljének szem előtt tartását, vagy a törekvést a jogszolgáltatás extrajudixiális fórumainak kiépítésére. Lclıctetlen azonban észre nem venni azt a körülményt, hogy a peıjogpolitikát befolyásoló olyan tényezők, mint a jogalkotó felfogása érdekről és értékről az adott társadalom gazdasági-társadalmi realitásaiban gyökereznek: ez az az alap, amelyre végsősoron a perjogpolitika épül. Az alábbi fejtegetések a peıjogpolitika végső alapjának egyik összetevőjét elemzlk.
vagyis azt, hogy az urbarıizációs folyamatnak a magyar társadalom története elmúlt évtizedeiben megélt és megtapasztalt felgyorsulása miként hatott a perjogpolitikára és ezen keresztül a perjogi szabályozás egyes elemeire. E fejtegetésekrıek azonban van egy másik célja is. A szerző ugyanis szeretné bemutatni, hogy az urbarıizációs folyamat nyomán keletkezett perekben konkrétan milyen tényállás és milyen jogkérdések felől, milyen szociológiai közegben dönt a bíróság és milyen szemlélet jellemzi. Ez utóbbi cél eléréséhez pótolhatatlan segítséget kaptam dr. Szabó Sándortól, a Fővárosi Bíróság helyettes elnökétől és dr. Perge Lajostól, ugyanezen bíróság tanácselnökétől, kiknek ezen a helyen mondok köszönetet. A bevezetés körében - végül - legyen szabad utalrıi a tárgyválasztás indokaira. Egyetemünk az idén ünnepli megalapításának 250. évfordulóját. A peıjogász, aki a kartársaihoz hasonlóan maga is óhajtja kivenrıi részét a nevezetes esemény méltó megünnepléséből, úgy véli, hogy ezt a maga részéről akkor teszi meg a hely szelleméhez híven, ha tárgyat és nézőpontot a műszaki tudományok irányában is tájékozódva választ.
(3)
289
Rátérve ezek után az előadás első fő kérdésére, vagyis az urbanizáció és a perjogpolitika, illetve a perjogi nomıa alkotás kapcsolatára, ebben a körben figyelmet érdemelhetnek az alábbiak: 1. a bírósági szervezetrendszer, hatáskör és illetékesség kialakítása, 2. az ítélőtanács tagjai speciális szakképzettségének biztosítása, 3. a szakértői közreműködés, valamint 4. bizonyos perek lebonyolításának az általánostól eltérő kiképzése. A Polgári Perrendtartásról szóló 195 2:III. számú törvény, a peıjog első és mindmáig egyetlen magyar szocialista kódexe azáltal is megreformálta a korábbi jogállapotokat, hogy csaknem kivételt nem tűrően tette általánossá a járásbíróságok (a mai elnevezés szerint: a helyi bíróságok) mint elsőfolyamodású bíróságok kompetenciáját a polgári perekben. Emıek a demokratikus lépésnek a hátterében könnyű felismerni az igazságszolgáltatás hozzáférhetősége fokozására irányuló államakaratot, amelyet reálissá két, főleg utóbb bekövetkezett, s az urbanizációval összefüggő körülmény avatott: egyrészt a városi lakosság számarányának folytonos növekedése, másrészt a közlekedési infrastruktúra fejlődése. Az általánosnak mondható decentralizáció harmadfél évtizede perjogunk sajátossága, de a Perrendtartás több novellája is (1957, 1972) viszonylag széles körben hozott létre meglehetősen összpontosított igazságszolgáltatást. A munkaügyi bíróságok létesítésével, az államigazgatási és a kisajátítási perek (ez utóbbiak a településpolitikával is összefüggenek), valamint a gazdálkodó szervezetek egymás közötti pereínek speciális hatáskörű, illetve illetékességíí fórumainak megalkotásával számos ügycsoportban a megyeszékhelyi bíráskodás vált kizárólagossá. (Kisajátítási perekben lehet ez alól kivétel.) A szakosodásban rejlő előnyökre és a közlekedés viszonylagos fejlettségére - s újabban egyre kevésbé arırıak olcsóságára - alapozó törekvések azonban nem éıvényesíthetők végletesen. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni azt a szempontot, hogy az igazságügyi szervezet összevonása egyik fontos kulturális bázisától foszthatja meg a - városhoz képest - ,,vidéket”, s ezzel éppen a „vidék” urbanizálódásának egyik akadályozó tényezőjévé válhat. Nem mellőzhető azon ellenvetés sem, amely arra van figyelemmel, hogy a pereket eldöntő fórumok földrajzi elrendezése hagyományosan a leendő ellenfél az alperes lakóhelye vagy székhelye szerint történik. Szabályként a „jogkereső” felperes az, akinek majd utazgatnia kell, ha nem a bíróság székhelyén lakik. A Perrendtartás folyamatban levő reformja jó alkalmat kínál annak végiggondolására, vajon a közlekedési infrastruktúra fejlettsége és fejlődése, mint adottság, milyen felperesek és milyen igények esetén igazolhatná azt az előjogot, hogy a pert kezdő fél utaztassa az alperest és ne fordítva? A tükörpemek nevezett perfajtáknál az is megeshet, hogy mindkét peres fél lakóhelyétől távol perel, minthogy a tükörpeıre kizárólagosan az alapper bírósága az illetékes. A szerző javaslatára azonban a Kodi kációs Bizottság elejtette e megoldás fenntartását. Iparjogvédelmi ügyekben az eljáró tanácsban - ex lege - mérnökbírák is részt vesznek. Tudnivaló, hogy elsősorban a szabadalmi ügyekben a jogvita tárgya lehet olyan találmány is, amely az urbanizáció fejlesztésével, illetőleg az urbanizációs ártalmak kiküszöbölésével vagy csökkentésével kapcsolatos. Felmerül azonban, hogy az urbanizációval összefüggő egyéb bírósági eljárásokban, ahol pl. környezetvédelem, környezetszennyezés, 290
(4)
kisajátítás stb. áll az eljárás hátterében, a szakülnöki közreműködést melynek lıuıızııuı sága irárıt aligha merül fel kétely - miként lehetne intézményesen biztosítani. A lıulıllymı jog bázisán ez akként oldható meg, hogy az ülnökök beosztásánál (sőt jelöléséııél és meg választásánál) a sajátos szakképzettséget az eddiginél lényegesen céltudatosabbaıı veszik figyelembe, feltéve, hogy a perben már első fokon társasbírák döntenek. De lege ferendu az ülnökbíráskodás bizonyos kíterjesztésének kivánalrna és egyidejűleg a ,,szakülnökl" rendszer meghonosítása látszik megfontolandónak. Ha azonban - mint általában szokott lenni - a bíróság a szakkérdésben járatlan. szakértő kirendelésére kerül sor. Az ,,urbanizációs perekben” a bíróság általában szakértő! rendel ki. Legyen szabad ezen a ponton arra emlékeztetnem, hogy az igazságügyi kormányzat dicséretes erőfeszítésének eredményeként létrejött az igazságügyi műszaki szakértői irodák hálózata, mint az igazságszolgáltatás olyan segédszerveié, amelyek ıı városiasodással összefüggésben keletkező perekben is professzionátus segítséget nyújtanak a bíróságnak. Az ország északkeleti régiójában 1981-ben jött létre az Igazságügyi Mű szaki Szakértői Iroda, Miskolc székhellyel, s az Iroda működési területe - megyénkeıı kívül - Haj dú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyék területeire is kiteıjed. Az urbanizáció mint műszó természetesen nem található meg a perjogi szabályok szövegében, de az urbanizáció ténye a perjogi szabályozást nem egy vonatkozásban köz.vetlenül is árnyalja. Elégnek tűnik, ha e helyt a Pp. 35. § (2) bekezdésére utalok. aıııely szerint a kisajátítási kártalanítási perek -jórészt az urbaııizációval összefüggő perek - elhl rálása első fokon kizárólag az ingatlan fekvése szerinti városi bíróság, Budapesten a Peul! Központi Kerületi Bíróság elő tartoznak, továbbá a Pp. azon szabályaira, amelyek a vıt rosokban sűrűn és sajátos háttérrel megelenő - birtokviták siettetett elbírálására vmıııl koznak (Pp. 152. §(3) bekezdés, 217. § (4) bekezdés, 231. § c) pont). A városiasodás sajátosan rendezi át a perállomány összetételét, kihat a perben fıllrık szociológiai státuszára és a perkezdő, illetve a perbeli magatartásra is. Am e szociológlııl jelenség mellé felsorakoznak a bírósági gyakorlat sajátos jogértelrnezési és jogalkalıııuzıisl problémái, feladatai is. A városiasodás mint humánökológiai folyamat magában hordozza az érdekösszeüt közések lehetőségét. Az urbanizáció mint egyes perek mögött álló tényező jelentkezhet abban, hogy városrendezési, közlekedési vagy egyéb közérdekből a hatóságok magáıııue mélyeket az ingatlanuktól megfosztanak: ezekben a perekben a kártalarıitás mértéke körül forog a vita. A sűrű beépítettség is, vagy az építésrnód szintén olyan tényező lehel, amely pert indukál, ahol a korábbi tulajdonos az új épület ámyékoló hatását, illetve u kllátás elvesztését panaszolja s emiatt kártérítést kér. A nagyvárosi környezet olykor a zaj. a rezgés, illetve a bűz miatt zavarja meg egyesek nyugalmát. Az ebből fakadó perekben rendszerint birtokvédelemért folyarnodnak a felperesek. A föld alatt elvégzett munkálatok (csatornázás, kábelek lefektetése stb.) is jellegzetes urbánus vita-ok. Az ilyen munkálatokkal okozott sérelem rendszerint kártérítési igény előteıjesztéséhez vezet. Az urbanizációnak ezek a diszfunkciós kísérőjelenségei sajátos szocíológıhı' erőterben mennek végbe. Ennek az erőtérnek- a megfigyelése a jogász részéről egyedül a hatósági eljárásokban és perekben lehetséges. Ez a körülmény egyfelől a vizsgálódást korlátozollıí
(S)
20|
másfelől azonban Szociológiailag igencsak specífikussá teszi. Szociológiailag értelrnezhető ugyanis az, hogy ki-kit perel. Annak felmérése azonban, hogy kik a perléstől indokolatlanul tartózkodók és miért, már meghaladja a pereket vizsgáló jogász illetékességét. A budapesti peres iratokból az derül ki, hogy az ,,urbanizációs perekben” a leginkább az jellegzetes, hogy a felperes magánszemély, az alperes pedig magánszemély, illetve jogi személy. Ez a tény minden valószínűség szerint a magánszemélyeknek az ilyen természetű ügyekben meglevő fokozottabb expozícióját és egyben kisebb tűrőképességét jelenti, de egyúttal jelzi azt is, hogy a sérelemnek való kitettsége kisebb, toleranciája pedig nagyobb a jogi személyeknek. Az ,,urbanizációs perekben” szembenálló felek személye még további sajátosságokat mutat. Ezekre a perekre ugyanis az is jellemző, hogy a felperesi magánszemély vagy magánszemélyek többnyire jómódú, illetve a közfelfogással minősített presztizs-rangsor felsőbb fokain elhelyezkedő személyek. (Pl. orvos, mémök, főosztályvezető, ügyvéd, nyugati állampolgár, kisiparos.) Az alperesi oldalon ~ ha az alperes magánszemély - többnyire hasonló státuszú felek állnak. Ha azonban az alperes jogi személy, akkor jellemzőnek az építtetői minőség, az üzemeltetői minőség (kereskedelmi, vendéglátóipari egység), a jogi személy hatósági felhatalmazottsága (kisajátítás, telekelvonás stb.) tekinthető. Arra is szeretném a figyelmet felhívni, hogy az utóbbi évek joggyakorlatának egyik „urbánus” vonása - a birtokháborítási vitákban - a lakótelepi építkezésmódból fakad. A birtokvíták ugyanis hagyományosan a „horizontális” szomszédságból keletkeztek. Újabban annak vagyunk tanúi, hogy megszaporodtak a „vertikális” szomszédságból származó jogviták, amelyekre tehát az a jellemző, hogy a perlő párok olyan személyek, akik nem egymás mellett, hanem egymás alatt, illetve fölött laknak. A jogalanyt ért sérelem minden perben, az ,,urbanizációs perben” is, az anyagi jog által nyújtott választék keretei között igényelhet orvoslást. Az orvoslásalapját és módját a jogcím és a kereseti kérelem határozza meg konkrétan. A tapasztalatok szerint az ,,urbanizációs perek” jogi - de társadalmi - lényege is az szokott lenni, hogy tulajdon áll szemben tevékenységgel. Ennek az alapszituációnak két típusa az uralkodó: a birtokvédelmi és a vagyoni igény. Ennek megfelelően a felperes kívánsága vagy az eredeti állapot lıelyreállítására, vagy pedig a vagyoni érdeksérelem kiküszöbölésére (kártérítés, illetve kártalanítás alakjában) irányul. Ha ezt a vázlatos jogszociológiai áttekintést a polgári jog intézményeinek egzaktabb nyelvére fordítjuk le, akkor kitűnik, hogy a bíróságok leginkább a Polgári Törvénykönyvnek a 100. §-a (tulajdonosi jogállás korlátai), 177-178. §-ai (kisajátítás), 188-192. §-ai (birtokvédelem), továbbá 339. §-a (kártérítés) körében jutnak abba a helyzetbe, hogy jogértelmezőjogfejlesztő tevékenységükkel alkotó módon járuljanak hozzá a társadalmi igazságosságnak leginkább megfelelő állapot létrejöttéhez. A kisajátítási többletkártalanitásra irányuló perek kivételével ,,urbanizációs perekben" a felperesi pemyertesség conditio sine qua nonja az alperesi tevékenység jogellenessége. Ezekben a perekben az alperesi jogellenesség közelebbről a szomszédjog megsértésében (egészében konkrétan: a szükségtelen zavarásban vagy a tulajdonosi joggyakorlás zavarásában). a birtokháborításban, illetve az állag értékvesztésének okozásában nyilvánulhat 292
(6)
meg. A hároııı eset tulajdonképpen két esetre redukálható: a kártérítési igények körében (szomszédjogi és az állagértéket rontó magatartással provokált vitákban) a mtıgatıırtáı objektív jogellenességére és a birtokháboritásra. Az ,,urbanizációs perekben” előterjesztett kártérítési igények nyomán a bíróság - jól kitapinthatóan - több elvet is alkalmaz annak megállapítására, vagy kizárására. hogy az alperesi tevékenység jogellenes volt-e. Az egyik szempont az Önálló polgári jogi jogellenesség megkonstruálására való törekvés. E törekvésnek felel meg az a töretlen és régi í`e|fogás, amely szerint az építkezéshez megszerzett államigazgatási engedélyhez való igazodás, vagy az attól való eltérés az építkezés során: polgári jogilag közömbös. Erdekes rnódon ennek a tételnek a fordítottja nem áll. Adott ügyben a bíróság nem ítélt meg kártérítést annak az ,,ingatlannak”, amely elől az alperesi ingatlan a panorámát elvonta ugyuıı. de a sértett jogtárgyat az építési engedély megszegésével emelték. (Ez az okfejtés vitatlıutó a Ptk. 4. § (4) bekezdése utolsó mondatára figyelemmel, amely a kölcsönös turpitudo-i közömbösnek tekinti.) A joggyakorlatot irányító másik szempont ezen a téren a kártérítési jogalap objektív oldalának a Ptk. 100. §-ával történő kitöltése. Ezt a szakaszt a bíróság úgy értelmezi, hogy szükségrelenül az a szomszéd zavarja a tulajdonost, aki a környezetének nem a legrıagyobb kímélete mellett, nem a környezet számára legkedvezőbb módon épitkezik. A védelmet - mint látjuk - kártérítés formájában a szabályszerűen fennálló ingatlan kapja a kíméletlenül építkezővel szemben. E tekintetben - hangsúlyozza u bíróság -- nincs jelentősége annak, hogy az alperesi szomszéd közérdekű cél megvalósíttisıı végett építkezett, Meg kell jegyezni, hogy „szomszédon” a bíróság már régóta nem u köz vetlen ingatlantulajdonost érti csupán, hanem bármely ingatlantulajdonost, aki (amely) az építkezésével mások érdekkörét érinti. A kártérítési felelősség szubjektív (felróhatósági) oldala - a judicatura szerint ko zömbös, ha a cselekmény a környezetvédelmi törvény hatálya alá esik. (llyen módoıı minősül a cselekmény - ahogyan azt a bíróság helyesen megállítja - ha kútszennyezést idéz elő.) Erdekes, hogy ennyi ámyaltság mellett is a bíróság mennyire ragaszkodik a Ptk. .l .10. §-ához, noha egyes esetekben más kártérítési oausa is alkalmazhatónak látszanék. Így mun kagépek kártételénél a bíróság nem a veszélyes üzemi felelősségre hivatkozott. mint ıılıogyan nem a Ptk. 349. §-ára alapította ítéletét, amikor az autópályán szirénázva haladó ren dőrségi gépkocsi okozott kárt. A budapesti joggyakorlat elemzése nyomán feltánıl a bíróságok ítélkezését a fentieken túl befolyásoló sajátos jogpolitíkai szemlélet is. Az ,,urbanizációs perekben" ugyanis ıı bíróság érdemi döntése jellegzetesen határozatlan jogfogalmak konkrét értelmezésén nyugszik, vagyis e perekben a döntési tartalom általában jogszabályilag viszonylagosan kötött. Az a benyomásom, hogy a bíróság viszonylagosan magasan vonja meg a tulajdonostól (lukáshasználótól) elvárt tűrésı' küszöböt. Ez az állítás két vonalon is igazolható. Az egyik vonalon - a birtokha'borı'ta'si perek tekintetében - az gyelhető meg. hogy a bíróságok a nappal megvalósított zavaró behatásokat akkor is a jogi ingerküszöb alá helyezik, ha e zavaró magatartással kiváltott zajszint az államigazgatási jogilag eltűrt zajszintet meghaladja. (Az éjjeli zajhatásra ez tehát nem áll.) A bíróság azt is kimondta, hogy u vendéglátóipari egység nem tartozik helytállni vendégeinek az egység területén kívüli han(7)
293
goskodásáért. A másik vonalon, amelyhez a jogcı'mva'laszta's, vagyis az önérdekérvényesítés formája, tartozik, az állapítható meg, hogy a bíróság ,,alperespártisága" itt megnyilatkozik. Adott ügyben ugyanis a bíróság elutasította azt a keresetet, amelyet az alperes által keltett türhetetlen zajhatás miatt vele szemben, mint bérlővel szemben felmondás érvénye sségének megállapítása és kiürítés végett támasztottak, de kítanította a felperest, hogy bı'rtokha'borı'ta's miatt - ugyanazon a tényalapon - felléphet az alperes ellen. A legújabb bírósági gyakorlat egyik fejleménye a pénzértékromlásnak elismerése. E5/ ítélet kimondta ugyanis, hogy a nem vagyoni kár összegének felemelését kérheti a felperes az utóperben, ha azoknak a szolgáltatásoknak az értéke, amelyeknek elnyerése végett az alapper bírósága a felperes javára döntött, utóbb megdrágult. Ez nagyon fontos döntés. Altalános, az ,,urbanizációs perek” érvényét meghaladó bírósági álláspont az is, amely szerint a kártérítés módjának megválasztásában - amely felől ex lege és ex of cio dönt - a bíróság szerephez juttathatja (és helyesen) a jogos felperesi önérdeket is. Ezt az elvet a bíróság abban a perben mondta ki, amelynek előzménye szerint az alperes mint károkozó a természetbelí helyreállítástól elzárkózott. Erre tekintettel szólt az ítélet pénzbeli marasztalásra. A teljességhez tartozik röviden az is, hogy az ,,urbanizációs perekben” a budapesti bírósági joggyakorlat a bírósági fokozatok szerint nem mindig egységes. A benyomás az, hogy a Fővárosi Bíróság inkább hajlamos a kereset - teljes vagy részbeni - elutasítására, mint a kerületi bíróságok. A konkrét ügyekben mindig indokolt ezt a „szigorúbb” álláspontot a fellebbezési bíróság nem egyszer az ügyész fellebbezésének helyt adva alakította ki. Az ,,urbanizációs perek” kulcskérdése - a jövőben is ~, hogy a határozatlan jogfogalmakkal jellemezhető mezőben a bíróság miként határozza meg a valós és szubjektív érdeksérelem jogilag értékelhető határát, a tűrésküszőböt. Úgy gondolom,hogy a konfliktus helyzeteknek az urbanizálódással lírıeárisan várható fokozódása nem teheti a bíróságot 'a sérelmek iránt közömbössé. Ellenkezőleg: a bíróság egyik feladata, hogy az „élet minőségét” (Quality of the life), pontosabban a ,,minőség:i életet” - amelyért az urbanizáció oly sokat tesz - az urbanizáció ellenében is megóvja.
294
(3)
LASZLO GASPARDY URBANISATIONSPROZESS UND ZIVILPROZESS Zusammenfassung Der Verfasser möchte mit dieser Arbeit seine Reverenz der 250 Jahre alten Alma Mater hei Anlaß der wissenschaftlichen Sitzung dartun, die zur Ehre der vierteljahrhundertlangen Bestelnıııg des Unterrichtes der Technischen Wissenschaften festlich gehalten wurde. Er hat daher sein 'l`heınıı aus dem Gebiet gewählt, wo sich der Zivilprozess mit den technischen Wissenschaften überschııeidet. Der erste Ziel der Abhandlung ist, die Wirkung des Urbanisationsprozesses auf die Gestaltung der Regelung des Zivilprozesses zu überblicken, der andere, die aufgrund der Urbanisation entstehendeıı Prozesse mit Hilfe einer Budapester Musterauswahl aus soziologischem und zivilrechtlichem Aspekt zu analisieren. Die Urbanisation bietete die Möglichkeit dazu, eine allgemeine Kompetenz in erster lııstıinz der Ortsgerichte proklarnieren zu können. Es gibt auch Fakten, die die Zentralisation der Gerichte
negativ bewerten lassen. In solchen Prozessen ist eine erhöhte Tätigkeit von Fachständigen nötig und der Verfasser leitet die Aufmerksamkeit auf die Einbeziehung fachkundiger Geschworeııen in die Rechtsprechung. Der Urbanisationsprozess wirkt auch in disfunktioneller Weise und kann für Eigenttinıer. Besitzer oder auch andere Interessenten Schaden verursachen. In dieser Hinsicht werden Rei-lıtıı
ansprüche meist von wohlhabenden Privatpersonen geltend gemacht. Eine erhöhte Erwartung stellt den Gerichten gegenüber in diesen Prozessen der Umstand, daß sie die Entscheidungen ınelst auf grund ungewisser Rechtsbegriffe zu treffen haben. Der Verfasser meint, daß die budapester Gerichte gegenüber den Beschädigten oft eine allzu hohe Erwartung an Geduldsamkeit stellen, was die Sclıttıli gungen der Urbanisationsprozesse betrifft.
(9)
295
LAszL0 GASPARDY THE EFFECTS OF URBANIZATION ON CIVIL CASE Contents Introduction. The urbanization and politics of mies of court as well as the creation of standards of rules of const. „The urbanization suite."
GASPARDY, LASZLO INFLUANCE DU PROCES D`URBANISATION SUR LE PROCESS CIVILE Sommaire Introduction. L`urbanisation et la politique des procedures civiles, concernant la legislation des
normes de la procedure. Les „Proces urbains”.
TIACJIO 1"AII1I`IAPJ1I/I BJIHHHHE YPBAHPIBAIIHH HA f`PA}I{,l1AI-ICI(IfIH TIPOIIECC Corı.ep›xa.u1re
Baenerure. Ypöaıruaauna H npoueccyamsno-rıpaaoaan nomrrnıra n coanaırae Hopm nponeccyaneıroro npaa a. „Yp6aHnaa.ırıroHrıLıe npoueccısı".
296
(10)
NOVOTNI ZOLTÁN
A KÖRNYEZETSZENNYEZESSEL osszEFÜGco KÁRTERITES
297
A szerző
A lektor
DR. NOVOTNI ZOLTÁN
DR. NOVAK ISTVÁN
az állam- és jogtudomány doktora
az állam- és jogtudomány kandidátusa
tanszékvezető egyetemi tanár Nehézípari Műszaki Egyetem
c. egyetemi docens ny. megyei bíró
Civilisztikai Tudományok Tanszéke
Miskolc
Miskolc-Egyetemváros H-35 15
Sibrik Miklós u. 2. H-3529
BEVEZETÉS Goethe Mefisztója mondja: ,,Az ördögöt nem ismeri a nép, csak ha már a nyııkıín érzi.” Mindaddig, amíg a tudományos-technikai fejlettségel, ezzel egyidejűleg az ökológiai egyensúlyzavarok állapotába nem jutott a magyar népgazdaság - távoli és érthetetlen jelenségként kezeltük a fejlettebb tőkés államokban kibontakozó környezetvédő nıoz galmakat, a ,,sebzett bolygó”-ról szóló pesszimista helyzetképeket; a civilizációs jelen ségek élővilágot és emben' kömyezetet pusztító hatásáról. Az ördögöt azonban most már mi is megismertük az ipari üzemek mıgyıırıínyıı te lepítése, a vegyipar fejlesztése, a mezőgazdaság' kenıizációs folyamatok, a félelnıetes me retű légszennyezés, a tennészeti tájak pusztulása és pusztítása a szocialista ıílltımok koıe ben is kiemelt fontosságú feladattá tette a természet- és kömyezetvédelmet úgy, hogy a világméretű veszélyhelyzet olyan világrnéretű összefogást és védekezési igényel. mely a napjainkban végbement genfi csúcstalálkozó zárónyilatkozatában is, ıııint kiemelt együttműködési lehetőség, teret kapott. A környezetet, természetet, emberi egészséget károsító - sokszor eleıııl erejíi ılr talmak elleni védekezés fontos eszközévé vált vagy válhat a jog. Világszerte létrejottek kömyezetvédelmi törvények, kutatók és gyakorló jogászok nagy csoportjai foginlkoznıık a hatásos és hatékony jogi eszközök kirnunkálásának lehetőségeivel, annak érdekében. hogy egészséges összhangot teremtsünk a techrıikai fejlődés és az egészséges élettér hizto sítása között - megcáfolva Rene Dubos pesszimista megállapítását: ,,Úgy használjuk ıı tol det, mintha mi lennénk az utolsó generáció”. 1. A kömyezetvédelem és a polgári jog A környezetvédelem jogi kérdéseivel foglalkozó irodalom olyan sokrétű, hogy annak nemzetközi áttekintése már alig lehetséges. Az utóbbi másfél évtized alatt Magyarországon is tanulmányok, monográfiák sora jelent meg a kömyezetvédelmi jog témaköréből sőt kísérletek történtek arra nézve is, hogy a jogrendszerben új jogágként helyezzék el ezt a joganyagot.
(3)
299
Külföldön és itthon egyaránt az az általános vélemény alakult ki, „hogy a környezetvédelem elsősorban igazgatási feladat, a polgári jog itt csak mellékszereplő”. (Sólyom L.) A hazai és a nemzetközi gyakorlat kétségkívül arra utal, hogy a környezet jogi védelme érdekében elsődlegesen a normatív szabályrendszeren épülő, tiltó, parancsoló és súlyos szankciókkal operáló jogot tekinthetik a megfelelő eszköznek, mert a kötelező érvényű szabályok alkalmazásával kívánnak védelmet biztosítani úgy, hogy a prevenciót elrettentő mértőkű bírságok és büntetések biztosítsák. A jogi eszközök körében szokásos parancsoló természetű igazgatás és diszpozitív szabályokkal operáló polgári jog szembeállítása helyett szélesebb kategóriákban kívánok gondolkodni: a közgazdasági irodalomból kölcsönvett kemény és puha eszközök szembeállítása útján: a gazdasági életben az irányítás „kemény” direkt szabályozásával szemben a puha jogi eszközök; a széleskörű autonom mozgáskört lehetővé tevő szabályozás lehetőségének szembeállításával. A „kemény jog” nem kizárólagosan igazgatási természetű - ugyanakkor a polgári jog világára sem csak a diszpozitivitás, a mozgáskör megteremtése a jellemző. A magyar kömyezetvédelmi célú jogi szabályozás egyértelműen a „kemény” jog területén mozog. Előír (pl. a Környezetvédelmi Törvény [Kt] 13 §-a előírja a talajvédelmi módszerek, eszközök, létesítmények alkalmazását), rendelkezik (pl. 14. §-ban az üzeıni tevékenység utáni termőterület rendezéséről és újrahasznosításáról), tilt (pl. a 16. § tiltja a vegyi anyagok, hulladékok felhalmozását), bevezeti a kömyezetszennyezési bírság szankcióit, ugyanakkor a büntetőjogi eszközeit is igénybe veszi (környezetvédelmet sértő bűncselekmény). A közismert polgári jogi eszközök, mint a szomszédjogi szabályok illetve a kártérítés intézménye - valójában ugyancsak a kemény jog érvényesülését biztositják, kiegészítik a szankciórendszert. A kemény jogi eszközök kizárólagosságában és hatékonyságában vetett hit azonban a környezetvédelem területén sem áll szilárd lábakon. Nézzünk egy példát napjaink gyakorlatából: A környezetvédelmi törvény és a mezőgazdaság' temıőföld védelméről rendelkező tvr. szabályai szerint általában tilos a mezőgazdaság' földterület csökkentése, elvonása, ipari célú hasznosítása. A földvédelmi jogszabályok szerint a tennőföld elvonása engedélyezési eljárás alá esik, az elvonás időtartamára bírság jellegű fölclhasználati díjat kell zetni - azért, hogy ez a jelentős kiadás egyrészt preventív elriasztó hatást gyakoroljon, másrészt azért, mert a használati díjak jelentős célalap képzését teszik lehetővé. Népgazdaságunk jelenlegi energiahelyzetében fontos érdekek fűződnek a komplex ásványvagyongazdálkodási rendszeren belül a külszíni bányafejtési lehetőségek (pl. a lignitkiterrnelés) fokozottabb igénybevételéhez. Mivel a bányászati tevékenység helyét nem lehet tetszőleges módon meghatározni, így a földfejtés szükségszerűen a mezőgazdasági termőterületek időleges elvonásával, a talaj megbontásával, a termőképesség megzavarásával jár. A kialakított jogi stnıktúrában - mivel szigorú szabályozás történt - a temıőképesség helyreállításán, vagyis a természeti rehabilitáción felül nemcsak a kieső termelési értékek megtérítésére kötelezik a bányászatit, hanem ezt jelentős mértékben meghaladó
300
(4)
olyan bírságok megfizetésére
melyek végső soron u termelési és az energlul`el|ıusı.ıııilıiııI
költségek indokolatlan növelése útján begyűrűznek a népgazdaság minden eııergiıılellnnıı. náló területére. Az igénybevételi eljárás kötött formában - igazgatási úton - megy végbe eıınek során nincs mód a szükségképpeni érdekegyeztetés kialakítására. A kérdés az, hogy az adott helyzetben a ,,puha” jog milyen megoldásokkal szolgálhatna: A felek mozgáskörének kíbontakozását megengedő jogi rendezésben előtérbe kertil-nek az érdekeltek - rajtuk keresztül az érintett népgazdasági ágazatok és a védendó érdekek konszenzuális megegyezésének lehetősége: mind az időleges földhasználat nıóıijıı, mértéke, mind ennek ellentétele tekintetében, vagyis az érintett mezőgazdasági üzenıek és a bányavállalatok között szerződés rendezné a használati ellenérték, a rekultiváció és ıı ké sőbbi földhasznosítás vitás kérdéseit. A példa alapján meggyőződhetünk arról, hogy a kömyezet védelme körében is szıik ség van arra, hogy a rugalmas, hatékony, mozgásteret engedő jogi eszközök a jelenleginél szélesebb körű alkalmazási lehetőséget kapjanak. A „puha” jogi rendezés kialakítıístinıık - jelenlegi jogrendünkben - elsődlegesen a polgári jog körében van helye. A polgári jog sok pontján kapcsolódik ma is a kömyezetvédelem alapvető kérıiéıel hez. Említsünk meg néhányat: a) Személyiségvédelem Az élő ember személyiségének, ezen belül életének, egészségének és testi épségéııek védelméről nemcsak az Alkotmány rendelkezik és nem kizárólag a büntetőjog ieiııdıılıı ıı védelmi eszközök kidolgozása - a polgári jog is szabályozza a személyiség általános. ıılıınvi jogot megtestesítő érvényesülésének elvét. A környezeti ártalmak, a környezetszennyezés a személyiség sérelmét is jelentik. mert annak teljes körű kíbontakozását akadályozzák, abban sérelmet idéznek elő. A környezetkárosító személyiségsérelem (pl. egészségveszélyeztetés) lehet ılyurrıu tos pl. a légszennyezés esetén vagy a táplálkozás célját szolgáló mezőgazdasági termékek szennyeződése következtében - ugyanakkor lehet egyedi, eseti adott zaj forrás mííkodéıe. ivóvízromlás, gázkibocsátás stb. formájában. A személyiség polgári jogi védelmének rendszere azonban korszerűtlen és céiszerıˇtt len eszközökkel rendelkezik. Mégis ezek közül ki kell emelni a tevékenység bírót elrlltrmt nak a lehetőségét, mely a kártérítés mellett egyedül hasznosítható védelmi eszköz. (A hi rói eltiltás eszközét azonban a gyakorlatban nem személyiségvédelmi eszközként ulkulııııızzák, vagy birtokháborítási igény vagy szomszédjogi igény alapján - holott a személyiségsértésen alapuló igény terjedelme szélesebb lehetőségeket adna. Országos adatok szerint 1981-82. években zajártalom rniatt - birtdkháboritás címén - öt per indult btízıirtıılom miatt pedig - szomszédjogi sérelernként - két per). b) Szellemi alkotások joga Az innovatív folyamatok jogi szabályozása során kiemelkedő jelentőséget lehet biztosítani a kömyezetvédelmi szempontoknak is meglieblő műszaki alkotói tevékenységeknek
(5)
30|
Hatályos jogunkban is találunk szabályokat az újítási és szabadalmi jog területén, melyek negatív irányból szabályoznak: a kömyezetet sértő vagy veszélyeztető alkotások jogvédelmét zárják ki. Találunk preferáló természetű szabályt is: a környezetvédelmi jellegű újítás szerzőjének értékesítési lehetőségeit nem korlátozza munkaviszonyának teıjedelrne. Az ún. ipari tulajdon területén is széles körű lehetőségek ismerhetőek fel. Pl. az ipari minták körében felállíthatónak tartunk olyan szabályozást, mely a kömyezetre ártalmas megoldásokat (pl. szennyező hatású szórófejes konstrukciók) kizámá a jogi védelem köréből. Rendkívül nagy jelentőségű lenne az eredetmegjelölés még Magyarországon kidolgozatlan jogi védelme során - a külföldi példák alapján - különleges védelmi helyzet teremtése a vegyszerektől mentes biotermékek javára, mely elősegítené az ilyen jellegű élelmiszeripari termékek termelését és forgalmazását, preferált versenypozíciót teremtve. c) A tulajdonjog és a használati jogok A tulajdonjog' állapot jogi szabályozása minden jogrendszerben meghatározó jelentőségű - de nem kizárólag a társadalnıi-gazdasági szerkezet tekintetében, hanem olyan részletkérdések szempontjából is, mint a környezet védelme. Rég le kellett számolni azzal a liberális illúzióval, mely a tulajdonjog abszolút szerkezetében egyben abszolút terjedelmet is látott, hiszen a tőkés társadalmak jogrendszere is elismeri a tulaj don közérdekű korlátozásának - ha kell elvonásának - lehetőségeit is. A tulajdon - és a tulajdonból eredő, vagy ebből kiszakított használat jogának gyakorlása során kétféle megközelítés lehetséges: 1. egyrészt tisztázni kell azt a kérdést, hogy a tulajdonost jogainak terjedelme mily mértékben jogosítja fel a szűkebb vagy tágabb környezet károsítására 2. másrészt a tulajdonjogí védelem oldalán kell azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy - a személyiségvédelemhez hasonlóan - a tulajdonosi jelleg alkalmas-e olyan jogvédelemre, mely a károsító hatásokkal szemben védelmet nyújt. A tulajdonjogban rejlő aktív és passzív tendenciák egyidejű elismerése feltétlenül konflíktushelyzetet eredményez. A jelenlegi koncepciók mellett akkor, arníkor a tulajdonjog teıjedelmének korlátait a jog csupán relatív módon, ti. a szomszédok sérelmének tiltásával. kívánja megoldani, a konfliktusok száma is relativizálódík ugyan, de a tendencia felismerhető. Alláspontunk szerint nem jelentene végső megoldást az sem, ha a tulajdon teıjedelmének korlátait a jogrendszer abszolutizálna' - vagyis a szomszédok sérelméveljáró joggyakorlás helyett a környezet károsítását tiltaná a polgári jogi jogalkotás során is. A gépkocsi tulajdonjoga oly mértékben nem szűkíthető le, hogy a tulajdonost vagy bárkit eltiltson annak üzemeltetésétől - márpedig agépjárművek üzembentartása egyidejûleg a környezeti ártalmak megteremtésének egyik forrása. Az is kétségtelen, hogy minden építőipari tevékenység egyidejűleg a környezet bízonyos mértékű károsításával és szennyezésével jár, de - mint már utaltunk rá - ez áll a bányászati tevékenység tekintetében is, mivel a bányaművelések is szükségképpen megváltoztatják, károsítják a környezetet. Sajó András végső megoldásként a „kettős jognélküliség” tételéhez jut el, melyben kirekeszti a tulajdonjog (és általában az alanyi jogok körében) mind a szennyezéshez való 302
(6)
jogot, mind pedig a szennyezésıııentes léthez való jogosultságot ) utóbbit mi iııkább sze
mélyiségi jognak érezzük.) Alláspontunk szerint a merev jogi szabályozás nem hozhat megoldást. A megoldás útja a tulajdonjog rugalmas szemléletében rejlik, annak felismerésében, hogy a tulajdoııjogok más tulajdonjogokkal együtt, ilyen formában funkcionálnak, hogy egymás határvonıılait kölcsönösen deformálják. A defonnácíóból adódó joghátrányok kiküszöbölésének vagy kompenzálásának lehetőségeit a rugalmas jog által adott konszenzuális lehetőségekben kell keresni. A merev tulajdonjog szernléletéből adódnak azok a problémák ls, melyeket a nyugati kömyezetvédő mozgalmak éleztek ki. Arról van szó ugyanis, hogy ıı tulajdonjogból eredő környezeti támadásokkal szemben a tulajdonjogot kömyezetvédelmi eszközként kívánják felhasználni: megvásárolják a védett területeket illetve a telepíteınió erőművek, szennyező üzemek környékét, azért, hogy tulajdonosi jogok alapjáıı akadá lyozzák meg a telepítést. Az állami tulajdon jogának szükségszerű strukturálódása megsokszorozza a proiı lémákat. Mindaddig, amíg az ún. stratégiai döntések a központi államhatalom keretei között keletkeztek, úgy tűnt, hogy a misztifikálódott államhatalom felelőssége is eilıalvıt nyul, de akkor, ha a kömyezeti ártalommal együttjáró gazdasági döntések joga is megosz lik az állam és vállalat között, akkor a tulajdonjog korlátozódása, illetőleg a tulajdonjog ból eredő kötelezettségek is megsokszorozódnak, differencíálódnak. A sajátosabb tulaj donjogi helyzet sem oldja fel az állam, mint hatalmi szervezet és az állam mint tulajdonos kettős jellegéből eredő ellentmondásokat. Ha az állam, mint tulajdonos, nem ad eszkozo ket a kömyezetvédő beruházások megvalósításához - rniért bírságol, miért szunkeionıii a hatalmi pozícióban levő állam? Hogyan testesíti meg a közérdeket az állam a központi anyagi forrásokkal rendelkező állammal szemben? d) A szerződési rendszer A tulajdoni problémák boncolása szükségképpen elvezet a polgári jog területéról. de a szerződési rendszer vizsgálata feltétlenül visszavezet e jogterületre. A polgári jogi szerzó dések formájában jelentkező termékforgalom sem mentes a kömyezetkárosítás kérdései től. Az élelnıiszergazdaságban éppúgy, mint a vegyi termékek, gyógyászati eszközök. agro kémiai szerek forgalmában számolni kell a tömeges méretű károsító hatások előidézésének veszélyével. A potenciális károsultak, vagyis a fogyasztók fokozottabb védelmének igénye az errılített körben indokolttá teheti a termelői felelősség beépítését szerződési rendszeriinkbe, ennek kirnondását, hogy az egészséget, emberi szervezetet vagy emberi kömyezetet közvetlen és jelentős mértékben, tömegesen károsító temıékek előállítóit (importtermékek esetén ezek forgalmazóit) közvetlen és korlátlan felelősség terhelje a termék által elóidézett károkért. (Az Európai Gazdasági Közösség ebben az évben hozott ilyen jellegű kótelező érvényű direktívát, mely kötelezi a tagállarnokat a termelői felelősségi rendszer két év alatti meghonosítására). A termelői felelősség centralizálása mellett célszerűnek látszik a használati szerződések körében a kömyezeti károk megoszthatóságára irányuló teııdeııciák kidolgozása. Így pl. a korábban említett külszíni bányarrıűvelés tekintetében a szigorú
(7)
30.1
jogi szabályozások helyett célszerűbbnek érezzük olyan speciális földhaszonbérleti jogviszony létrehozatalát, mely a használót feljogosítja ugyan a kártételre, ugyanakkor kötelezi arra, hogy a használati díjon kívül meghatározott rekultivációs munkát is elvégezzen. A beruházási szerződések körében ugyancsak lehetőséget látunk arra, hogy a beruházás során felmerülő környezetkárosítás hatásait és a helyreállítási tevékenységet a felek (megrendelő-vállalkozó) mego sszák egymás között. 2. Kárfelelősség - kártelepítés
A polgári jogi eszközök között kétségkívül ezidőszerint legnagyobb jelentősége a kártérítés intézményének van a kömyezetvédelem területén. A fentiekben érzékeltettük azon nézetünk realitását, hogy a környezetvédelem jogi szabályozása terén a polgári jog egyéb eszközeit is fontos feladatok várnak - de el kell ismernünk azt, hogy a polgári jogot, illetve a polgári joggyakorlatot ezidőszerint elsősorban a kártérítés terén érintik a környezetvédelmi kérdések. A környezeti károk rendkívül sokfélék lehetnek: okozhatnak egyedi, életet, egészséget, testi épséget veszélyeztető kárt, ugyanakkor okozhatnak széleskörű, tömeges katasztrófát. Ugyanis a vagyorıí károk is érinthetnek, egyéni és egyedi tulajdont, illetve nagy kiterjedésű területeken levő íngatlarıokat, ingóságokat egyaránt, végül folyamatos veszélyhelyzetet is létrehozhatnak. A környezeti károk egyik része előre tervezhető, adott tevékenység szükségszerű következménye - ennélfogva a megelőzés és védekezés is elvileg tervezhető - másrészt találkoziuık katasztrófa v. balesetjellegű, kiszámíthatatlan, nagyerejű és nagyméretű károsító hatásokkal, mint a gázkitörések, tengeri elszennyező hatású katasztrófák. Jelentős számban jelentkeznek a szerződésen kívüli káresemények mellett a szerződések hibás teljesítéséből eredő kártételek is: a terrnékfelelősséggel összefüggő jelenségek (mérgező hatású termékek forgalombahozatala) vagy veszélyes tevékenységgel összefüggő vállalkozási szerződés teljesítése (vegyszeres növényvédelem). Vannak egyszeru' hatású környezeti károk (szennyező hatású vegyszerek egyszeri kibocsátása) és folyamatos, állandósult károkozások is (állandósult termőtalaj szennyezés, levegőszennyezés stb.). A lehetséges környezeti károsító hatások heterogén természete egységes kártérítési koncepciók kidolgozását is megnehezítette. A kömyezeti károk viselése tekintetében is azok az elvek érvényesülnek, melyek a károsító hatások területén általában megfigyelhetők. A jogrendszerekben két szélső megoldási lehetőség között helyezkednek el a kártérítési módozatok. A két szélső pont: a oasus nocet domino elve alapján a tulajdonos - mármint a károsodott tulajdonos - kizárólagos kárviselésének szabálya és az eredményfelelősség - mint a kizárólagosan a károkozóra telepítő jogelv, a valódi objektív felelősség, mely nem kíván mást, csupán a kár és károkozó magatartás és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés fennállását és egészében a károkozót kötelezi a teljes kár megtérítésére.
304
(3 )
A két szélső pont: a casus nocet domino elve alapján a tulajdonos márınlııt ıı ká rosodott tulajdonos - kizárólagos kárviselésének szabálya és az eredményfelelősség mint a kizárólagosan a károkozóra telepítő jogelv, a valódi objektív felelősség, mely nem kíván mást, csupán a kár és károkozó magatartás és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés fennállását és egészében a károkozót kötelezi a teljes kár megtérítésére. A casus nocet domino elve gyakorlatilag széles körben érvényesül, rnivel a levegőszennyezési, zajártalrni, állagromlási károk következményeit általában a károsultak viselik - nagyobbrészt a potenciális ill. valóságos károsultak szervezetlensége, az igények összehangolt érvényesítésének hiánya miatt. Az eredményfelelősség a bányászati tevékenység során keletkező egyes károk. az ún. bárıyakárok körében érvényesül de nem alkalmazható a bányászati betervezhetó. előre látható kömyezetkárosító hatásai területén. A két határérték között a kártelepítés több ismert változata helyezhető el. A központosított alapképzés elve a környezetvédelmi jog igazgatási szemléletével függ össze, az igazgatási tevékenység, a bírságoló eljárások során begyűjtött pénzeszközökből olyan központi alapok képzése, melyek alkalmasak a kömyezeti károk hatásainak el lensúlyozására, kömyezetvédő beruházások., illetve a szervezett védekezés nanszlrozjsárıı. Az alapképzés során azonban annak lehetősége sem merül fel, hogy az alapok minden kdrositő hatást fedezzenek és minden károsult igényeit kielégítsék. Így az alapképzés reparııtív funkciója csak elvi értékű - de alkalrnatlan arra, hogy a károsultak alanyi jogot i`or máljanak saját káruk ellenértékére vagy ellentételére. Nem teljes értékű megoldás a károsultak veszélyközösségének és a veszélyközöıség kollektivizált pénzügyi alapjának létrehozatala a vagyonbiztositás (esetleg balesetbiztoıi tás) fonnájában. A biztosítási szerződések jogi természetének megfelelően a biztosttıtsi esemény mindig csak eöre meghatározott ugyanakkor véletlenszerű, tehát nem tervezhe tő károsító esemény lehet - így mindenféle kömyezeti károsító hatás pénzügyi íedeze tére eleve nem alkalmas - ugyanakkor a vagyonbiztosítási szerződésben nem a valósıtgoı és teljes kár kerül megtérítésre, hanem az előre meghatározott biztosítási összeg, ıııely ıı damnun energens mértékét soha nem haladhatja meg, így előreláthatóan a kár egy részét mindenképpen a károsult viseli, annak ellenére, hogy a biztosítási fedezetet is kiadásai árán teremti meg magának. A hagyományos polgári jogi kártérítést' rendszerek is a káımegosztási lehetőséget hordozzák. A környezetszennyezési kártérítések magyar gyakorlatában kezdetben a ver kességi felelősség rendszerét kívánták alkalmazni. A vétkességi felelősséget ugyan a magyar polgári jog teoretikusan és koncepciót szerint nem ismeri - mégis a büntetőjogi vétkességi gyökerekre támaszkodó régi joggyıı korlat továbbhatása egyértelműen kimutatható a magyar joggyakorlatban. Különösen szembeszökő az a megállapítás akkor, amikor a kömyezeti károkozások többsége nem egyéni emberi cselekvés következménye, tehát nincs is mód arra, hogy a szubjektusban végbemenő tudati folyamatok utólagos bírói rekonstruálását elvégezzék - a károsító magatartást tipikusan szervezetek, jogi személyek fejtik ki --- legalábbis ı jogrend a magatartások joghatásait, így a felelősséget is - ezekre telepíti. Mégis irodal(9)
305
munkban is általános - a szubjektív felelősségi elnevezés - holott kártérítési rendszerünkben az általános kártéritésı' alakzat is erősen objektivizált szemléletét, de nem eredményeit tekintve. A felváltva vétkességre és elvárhatóságra hivatkozó bírói jogunkban igyanis kialakultak azok a - sokszor túlzó - elvárhatósági mércék, melyek különösen a gazdálkodó szervezetek, elsősorban az állami vállalatok elvárható magatartását határozzák meg. (Igy kerülhetett sor olyan ítéletre is, mely az autójavító állarrıí vállalat felelősségét a jégverés által okozott károk területén is megállapította, mert elvárható egy vállalattól, hogy gondoskodjék a javításon levő gépkocsik megfelelő tárolásáról.) Az elvárhatóságra épülő kártérítés rendszerében a gyakorlatban elsikkadt a jogellenes károkozó magatartás vizsgálatának kérdése. A jogellenesség vélelrnezésének gyakorlata mellett szemben éppen a környezetszennyező tevékenységek kapcsán kapott kiemelt jelentőséget ez a kérdés: mivel a hatósági engedélyek és hatósági döntések alapján telepített gyárak folyamatos temıelő tevékenységét jogellenesnek nehéz minősíteni akkor, amikor technológiájuk állandó hatósági ellenőrzés alatt áll, tevékenységük pedig egyértelműen társadalmilag-gazdaságilag szükséges és hasznos. Igy a kömyezetszennyezési perek korai szakaszában a magyar bírói gyakorlat a Ptk. felelősségi rendszerétől elvonatkoztatva egyszerűen megfeledkezett a jogellenesség kritériumaitól és kizárólag a kimentési ok, az elvárható magatartás vizsgálata kapcsán közelítette meg pl. az adott hőerőművállalat felelősségét, mely üzemszeñ működése során pernyével folyamatosan károsította a közeli teımelőszövetkezet területét. A logikai hiba ott volt a bírói eljárás során, hogy ha a károkozás nem jogellenes - úgy a kimentésnek és a kimentési ok vizsgálatának helye sem lehet. Mégis az elvárhatóság erőltetett és egyoldaló szemléletével (,,nem tudta bizonyítani, hogy az általa folytatott magatartás olyan, amilyen az általában elvárható”) - ahol az adott helyzet fogalma már nem került vizsgálatra - a bíróság marasztaló ítéletet indokolt (Legf. B. Pf. III. 20.480/1963). Az ésszerű jogfejlődés vezetett ahhoz az állásponthoz, mely a környezetvédelmi károk tekintetében a súlyosabb felelősségi alakzat alkalmazásához vezetett. Mivel a - általában objektívrıek tekintett - veszélyes üzemi károkozás sem eredményfelelősség, hanem a kimentési jellegű kárfelelősség bizonyítási terheket másként, a károkozóra nézve súlyosabban telepítő fomıája - végső soron nem objektiv felelősség. A felróhatóságon alapuló valamint a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatókat sújtó felelősségi alakzatok - melyek ma a polgári jogi megoldás gerincét képezik mivel részben vagy egészben kimentési lehetőséget adnak, elvileg a tőbbirányú kártelepítés fomıációi - nem adhatnak végső megoldást a teljes környezeti károk tekintetében. A kártérítési joggal szoros összefüggésben áll a felelősségbı'ztosita's, mint a potenciális károkozók, mégpedig a jogrendszer által szabályozott mértékben felelős károkozók veszélyközössége - mely technikai segítséget adhat a károk rendezésében, mert alkalmas arra, hogy nagyösszegü és tömeges károk térítését is megoldja - ugyanakkor, ırıível minden téren a kártérítési felelősség terjedelrnéhez igazodik (és általában arra törekszik, hogy a károkozók maguk viseljék az okozott kár egy részét) tulajdonképpen nem ad más megoldıist, mint az adott jogrendszer adott polgári jogi kárfelelősségi rendszere. 306
(10)
3. Kártérítési joggyakorlatunk néhány problémája
A környezetkárosító hatások kártelepítésének általános nehézségei hııtıııık az llól kezési gyakorlatra is. a) A kártérítési alakzatok alkalmazásának kérdései A számításba jövő kártérítési alakzatok alkalmazását illetően elınéleti és gyukorlutl problémák egyaránt mutatkoznak. Elméleti jellegűvé vált a szennyezési határértékek - vagyis a kár kumuláelójılrıuk problematikája. A Ptk. ugyan semmiféle megkülönböztetést nem tesz akkor, amikor ıı környezet szennyezését fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősítette a Kt. szııbályai azonban nem ilyen egyértelműek. A 46. § szerint az emberi környezetet veszélyeztető károk tekintetében a Ptk. 345. §-ának alkalmazását rendeli ugyan de az 52. § (2) bek. szerint csak az a szennyezés káros, ill. veszélyes, mely a külön jogszabályokban ıııeghatározott határértékeket meghaladja. Egyes irodalmi nézetek szerint a határérték iılııtt az általános kártérítési alakzat érvényesülésének lehet helye. A probléma a gyakorlati jogalkalmazás során nem jelentkezik. Sólyom László ennek
magyarázatát abban látja, hogy a bíróságok a jogellenesség érvényesítésével lıidıılják ılt ıı vl tatható értékű jogszabályi rendezést. Alláspontunk szerint azonban ez a nıegállııpltıls sem következetes. A veszélyes üzemi kártérítési alakzat során ugyanis a jogellenesség kérılóıılıo rének vizsgálata indifferenssé válik azért, mert a fokozott veszéllyel járó tevtfkeııysegvkel a jogalkotó nem tette a jogellenes magatartás fogalmának kritériumává. A gyakorlati problematika azonban ott jelentkezik, hogy bíróságaink nem képe nek arra, hogy a felfokozott felelősség alakzatát konzekvensen alkalmazzák álliıııılóıııı vlııı gálat tárgyává teszik az általános felelősségi alakzat elemeit. Jól illusztrálja télelıııık el ııı u per, mely méhek kipusztulása miatt indult egy vegyszeres permetezést végrelıujtó ılllıııııl gazdaság ellen. A bizonyítás adatai szerint a permetlé közvetlenül nem volt kıtros ıı ıııölıek re - de a permettel való érintkezés miatt „idegenszagıiıakká” váltak és a kaptılrlııı vııló vlıı.. szatérésük során társaik leöldösték őket. A másodfokú bíróság a Ptk. 331). § ulııpjıtıı ııııı rasztalta a gazdaságot az általa „méltányosságból” elismert 1/3 összegű kár ıııegtérllóueısv, mert álláspontja szerint az alperes ka'rfeZeló'sse'ge csupán közvetett volt (Somogy Megyei Bíróság Pf. 20. 018/1980. sz. ítélete). Egy másik perben a bíróság hasonló méhelhullást eredményező porzás esetén u tele lősség alapját abban látta, hogy az alperes a vegyszer engedélyokiratdban ıglaltakml rltı' rőfelhasználást végzett (Dombóvári V. B. P. 20. 3431981). A gyakorlat széles .körű áttekintése során tipikusan visszatérő jelenség a polgrlrl jo gi kártérítési alakzatok lényeges elemeinek kuszálása ~ a fokozott társadalmi veszély jogi konzekvenciáinak maradéktalan érvényesítése helyetti konkrét szabályszegés és koııkrčl felróhatóság vizsgálata. b) A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának személye A fokozott felelősség alkalmazása körében állandóan visszatérő kérdés az. hogy klt kell a felelősség hordozójának - az üzembentartónak tekinteni. Ehelyütt nincs ınóıluıık (ll)
307
arra, hogy a teljes jogi probléma feltárására kísérletet tegyünk, így csupán utalni kell arra, hogy a bírói gyakorlat a gépjárművek üzembentartása tekintetében kialakított egy - egyébként vitatható - álláspontot, melynek a lényege az, hogy az minősül üzembentartónak, akinek érdekében folyik a folyamatos, tartós üzemelés, aki gondoskodik az üzemeltetés feltételeiről és viseli annak költségeit. A környezetszennyezési károk egy nagy csoportja: a mezőgazdaság' termőföldek és ezek élővilága károsítása körében ugyancsak kialakult egy olyan bírói állãSp0 'l01i„ mely a légijárművek üzemeltetést és a vegyszerező tevékenységet nem két, CBYIHŠSÍÓÍ elkülönült veszélyforrásként fogta fel, hanem olyan egységes folyamatként, mely abban nyilvánul meg, hogy a növényvédőszert légijárrnűből szórják ki - így mindenkor a légijármű üzembentartóját kell a veszélyes tevékenység folytatójának tekinteni, függetlenül attól, hogy magát a vegyszert a megrendelő szolgáltatta. (P. törv. 20.076/1972. sz. határozat). Azt a helyes koncepciót, mely a károsult irányában egyetlen felelős üzembentartói pozíciót jelöl meg - és a károkozók esetleges belső jogviszonyának gazdasági kollégiumok körében kialakult joggyakorlat, mely kizárólag a légijárművek formális tulajdonosi pozíciójához kapcsolta az üzembentartói felelősség fogalmát - elválasztva azt a valóságos üzemeltetéstől (Legf. B. Gf. 31.643/1974). Az üzembentartói kör mesterséges kuszálás következtében a károsultak igényérvényesítési esélyei romlanak - mivel meg kell találniuk a ,,felelős üzembentartó” személyét - és ennek a kérdéskörnek perbeli vizsgálata indokolatlanul késlelteti a kárigények kielégítését. c) A kárigények érvényesítésének nehézségei A környezeti károkozások jelentős része tömeges, nagymértékű - ugyanakkor pusztító erejű. Más károk a folyamatos állásromlást vagy állapotromlást idézik elő - úgy, hogy maguk a károsultak sem észlelik a kártétel károkozó hatását - vagy nem képesek a lehetséges kár felmérésére. A fenti jelenségek miatt rendkívüli nehézséget okoz a károsultak érdekközösségének olyan megszervezése, mely a kollektivizálódó igény érvényesítésére képes -illetve gyakran áll elő olyan helyzet, hogy a károsodás ugyan ismert, de nincs olyan károsult, aki igényét képes volna érvényesíteni. Mindezek a körülmények felvetik a közérdekű igényénıényesítés (action public) rendszerének bevezetését. A kotelmek relatív szerkezetétől elszakadó jelenség már behatolt polgári jogunkba, főként akkor, amikor a fogyasztóvédelmi szempontok alapján megteremtette érmek lehetőségeit az 1984 évi IV. törvény. Álláspontunk szerint megfelelő állami és társadalmi szerveket egyaránt fel lehetne jogosítani arra, hogy az ismeretlen károsultak - érdekében vagy akár ismert károsultak javára is - fellépjenek környezetszennyező hatású károkozók ellen részben a Ptk. 341. § (1) bek. alapján a károsodás veszélye esetén a kár bekövetkeztének megelőzése érdekében részben úgy, hogy a ka'rtérı'tésı` kötelezettség mega'llapz'ta'sa érdekében szükséges eljárást folytassák le -, mely módot adna arra, hogy a konkrét károsultak konkretizált kárigényüket már tisztázott jogi viszonyok között terjesszék elő .
308
(12)
d) A kár tnértékével összefüggő kérdések
A környezeti károk sokrétűsége miatt a károk nagyságrendje, összetétele tt vıtltıstt gos kár - elmaradt haszon reparációs költség meghatározásának és kisztímitásúıııık két dései egyaránt sok gyakorlati problémát idéznek elő. A bonyolult kárkép azzal tıkövetkez ménnyel jár, hogy a konkrét felek sokrétű szakértői bizonyítást tesznek szükségessé tle az elmaradt hasznok tekintetében még a gondos szakértői elemzések is csak lıozzılvetlíleges értékeket tudnak megjelölni. Különösen igaz ez a megállapítás a növényi kultúrák súlyos károsítása, a termőtalajok elfertőzése esetén, amikor előre nem lehet határozott ıııótltııt megállapítani az élő szervezetek regenerációs lehetőségeit, ill. az eredeti állapot helyrezıllt tásához szükséges költséget, ráfordítások pontos összegét. A kömyezet folyamatos szennyezésével előidézett kártételek tekintetében ugıttııtsttk nehéz kérdés a konkrét anyagi károk összegszerű meghatározása - pl. a szennyezett kivi-gli által okozott egészségi ártalmak miatti vagyoni károk (pl. a rehabilitációs eljárások koll ségkihatása) összegét. Ugyanígy nagy problémát jelenthet a folyamatos szenııyező lıittıisok
vagy zaj ártalrnak, rezgések miatt rornló épületek, építmények állagában bekövetkezett ktt rok összegszerű meghatározása is. A kárszámítási nehézségek miatt javasolnunk kell tt kor nyezeti károsító hatások körében az általános kártérítés jogi konstrukciójában rejlő lelır tőségek fokozottabb kihasználását - mivel a környezeti károk esetén ez a ká rnıegtillııpltıl si mód rendkívül alkalmas eszköz lehet arra, hogy a bonyolult számítások melltízésével viszonylag gyorsan - érvényesüljön a kártérítés reparációs funkciója. e) A kömyezet károsítása és a nemvagyoni károsodás A környezet károsítása a hatályos magyar jogi szabályozás sze rint megviılóstt lıııtjıt tı nemvagyoni kárpótlás iránti jogszerű igény tényállását, hiszen a tartós ill. súlyos teıtııtttsır tű folyamatos környezetkárosító hatások előidézhetik az élő emberek életének ill. tt tıtıttıt dalmi életben való részvételük súlyos elnehezülését - létfeltételeik olyan tnegvıtltozáııtt. mely egész életükre és személyiségük kiteljesedésére is kihathat. Jelenlegi bírói gyakorlatunkban még nem jelentkeznek a környezeti ktir ıilttıl előltlt* zett nem vagyoni természetű károsodások miatt igények - de az emberi élet folyıttıııttos veszélyeztetése már oly gyakoı`l jelenség, mely óhatatlanul szükségessé tenné tı nem vııgytı ni kártérítés intézményének igénybevételét is. 4. A kömyezetvédelem és a felelősségbiztosítás kapcsolata A környezeti károk eshetőlegessége és a károsodás kiszámíthatatlan következıııéııym miatt világszerte szorgalmazzák a potenciális és valóságos károkozó szervezetek a korııye zeti károk felelősségbiztosításának kialakítását és elterjesztését. A jelentős termelési és Ittvarozási - elsősorban tengeri fuvarozási - vállalatok hatalmas kockázatávtt váll a korııyc zeti károkért fennálló felelősség lehetősége -- ugyanakkor szinte kalkulállıatatlaıı ıııtrtekıt kockázatok miatt a világ nagy biztosító társaságai és csak rendkívül korlátozott körhcıı. meghatározott értékeken belül és szerződésileg előre körülhatárolt esetekben tilt ttlttlıtııı katasztrófaszerű károkozások tekintetében - vállalnak kockázatot. A jelenlegi ıtıtıgyuı Itlelősségbiztosítási gyakorlat a kezdeti lépéseknél tart, nem mindenben következetes es
(13)
Jtvt
komprornísszumszerű megoldásokra törekszik. A kompromisszum elsősorban abban jelentkezik, hogy a legfontosabb veszélyeztetett értéket.` az emberi élet, testi épség és egészség tekintetében a felelősség teljes körű biztosítására lehetőség van - míg a vagyoni természetű károkozások körében csak az előre nem látható, véletlenszerű események miatti károkozói felelősség biztosítható -~ igen alacsony (általában egy millió Ft) határérték alatt. Csak egyes speciális szerződések (pl. az OKGT-vel kötött vagyon- és felelősségbiztosítási szerződés) tartalmaznak jelentősebb. nagyobb horderejű felelősségbiztosítási kockázatot, pl. gázkitörések v. a gáz ill. kőolajvezetékek törése miatti károk esetére. Ellentmondásos a jelenlegi felelősségbiztosítási gyakorlat azért, mert az általános tartózkodással szemben a mezőgazdasági nagyüzemek felelősségbiztosítása körében nem csupán a valóságos polgári jogi felelősség eseteire vonatkozik a felelősségbiztosítási lehetőség - de kiteıjed a biztosítottat nem terhelő, de általa szerződésben átvállalt kártérítési kötelezettségekre is. (llyen helyzet áll elő akkor, amikor a vegyszeres gyomirtó tevékenység üzemben tartója a vállalkozási szerződésben kiköti azt, hogy a megrendelő vállalja át tőle a veszélyes üzemi felelősség alapján fizetendő kár teljes összegének megtérítését.) A felelősségbiztosítási szerződések rendszere a kömyezetvédelrní kártelepítés jelentős eszközévé válhat. Alkalmas eszköz lehet arra is, hogy a kényszerű gazdasági helyzet miatt elmaradó kömyezetvédelmi beruházások miatti károsodás tényezői ne a vállalatok termelési költségeit növeljék, hanem a biztosítási jogviszony által létrehozott közös kockázati alap legyen a valóságos és reális károk hordozója. A felelősségbiztosítási szerződés azonban nem jogi technika és nem általános gyógyszer. Lényegéből eredően mindenkor a valóságos jogi felelősséghez, ennek mértékéhez igazodik, így nem a felelősség elhomályosítására vagy a felelősségi kérdések elhagyására alkalmas eszköz. Forrása mindenkor a potenciális károkozó a biztosítottak befizetése, vagyis a biztosítási díj - mely szükségszerűen igazodik a valóságos kockázathoz. A felelősségi kérdésektől eltávolodott kártérítési gyakorlat tehát végső soron a felelős szervezetek anyagi teherbíróképességére hat vissza, mert a felelősségbíztosító csak úgy tud és úgy képes a teljesítésre, ha kockázatát a díjviselőkre telepíti vissza. Befejező gondolatok
Vázlatos áttekintés során nem a cél vezetett bennünket, hogy a kömyezetvédelem általános kérdéseit a polgári jog kizárólagos uralma alá vonjuk - így nem tagadtuk és nem tagadjuk a komplex jogi eszközök igénybevételének és alkalmazásának szükségességét. Arra kívántuk a figyelmet irányítani, hogy a polgári jog rugalmas világa olyan jogi lehetőségek hordozója, melyek korántsem teljes mértékben vannak használatban, mert a jogtudat eltávolodott „puha” eszközökkel szabályozó jog lehetőségeinek felismerésétől és mindig és mindenütt kazuisztikát, előírást, konkrét tiltó szabályokat követel. A polgári jogi lehetőségek felísmerésének feltárása azonban az élet számos területén, így a környezetvédelem, kérdéseiben is képes arra, hogy a jelenleginél fontosabb szerepekhez jutva, egészségesebb jogfejlődést - távlatilag egészségesebb emberi környezetet biztosítson.
310
(14)
ZOLTAN NOVOTNI SCHADENERSATZ AUFGRUND DER UMWELTSCHÄDIGUNG Zusammenfassung Der Aufsatz beschäftigt sich in erster Linie mit den Relationen der Umweltverschmutzung uııd des Zivilrechts. Er befürwortet eine umfassende Regelung des Umweltschutzes, so jedoch, daß neben rigorosen Verordnungen und Verboten auch elastischere juristische Lösungen ermöglicht werden. Im Rahmen des Zivilrechts gibt es viele Möglichkeiten, um die Probleme des Umweltschutzes zu regeln; neben dem Schutz der Persönlichkeit und dem Autorenrecht ist es von besonderer Wichtigkeit. die Grenzen des Eigentumsrechts klar abzustecken, wozu berechtigt und wo gegen besclıütut das Recht des Eigentumes. Im Gebiet des Obligationenrechts kann die genaue festsetzung der Berantwortung des Produzenten den potentiellen Schutz der Umweltbeschädigten wirksamer gestalten. Auch lnvesti tions- und Nutzniesser-Kontrakte bieten dazu eine Möglichkeit, die Regelung des Umweltsclıutzes ini Rahmen der Kontrakte vollzuziehen. Die Abhandlung beschäftigt sich bei der Überprüfung der Fragen der Sclıadeııslınftung und der Schadenszurechnung neben der herkömmlichen Zivilrechtlichen Verantwortung auclı ınit der Bildung eines Umweltschutzfonds und der Möglichkeit der Güterversicherung. i)urch die Analyse der laufenden ungarischen Gerichtspraxis weist der Verfasser auf praktische Probleme der lirıl`tuııgsl`ornıen und der Feststellung der Schadenssumme hin. Er steht für die breite Anwendung der ııllgeıneineıı Srlııuieıi schaftung ein, doch dabei vermerkt er es, daß Umweltsclıäden auch zu iınınaterlellen Sciııtrllgııııgeıı führen können. Der Verfasser analisiert die Fragen der Umweltsclıiiden und der Srhııdensveısivlıeıiıııg und findet, daß die derzeitige Praxis der versicherungen Gegensiltze nııd llnsirherlıeit vernrııirlıt Wei ter betont er das Gewicht der Schadenszurechnungsfeststellungen lıı den Srlnıdeıısveıııivlıeınngı kontrakten.
(15)
III
ZOLTAN NOVOTNI COMPENSATION OF ENVIRONMENTAL POLLYTION Contents Introduction. Environmental protection and Civil Case Responsibility for damage and damage location. Our legal practice in compensation of damages. Environmental Protection and responsibility insunance.
zoL'rAN Novoruı Las Doıunaoas-nsrrsııars Poun LA ı=›oLLU'rıoN Sommaire Introduction. Défence de l'ambiance et le droit civil. Responsabilite pour dommages et le chargement des dommages. Notre pratique de la reparation des dommages. Defence de'ambiance et l'assurance de la responsabílite. Conclusion.
BOJITAH HOBOTHH BOBMEIIIEHHE YBBITKOB B CBfI3IfI C SAFPHBHEHHEM OKPY'JI{AIOIIIEH CPEJIBI
Coııepxcaruse Baenerırıe. Oxpaıra oı
312
(16)
'TARTALOM .ll-l(iYZ É K
Horváth Tibor: Állam- és Jogtudományi Kar a Nehézípari Műszaki Egyetemen Die Staats- und Rechtswissenschaftliche F akultät an der Technischen Unlversitllt lr Schwerindustrie . . . . _ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . The Faculty of Law and Political Sciences at the Technical University _ La Faculté de Droit et des Sciences Politiques du l'Université Technique de l`lntlustrle Lourde . . . . . . . . . . _ . . . . . . . . . . _ . . . _ . . . _ . . . _ . . . lûpvırurııecrcı-rtl
.
.
.
.
.
. .
.
.
.
. .
.
. .
.
.
.
.
. .
.
.
.
. .
. .
.
.
. .
.
.
. . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . _ . .
. . . . .
. . . _ .
. . . _ .
. _ . . .
. . . _ .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
_ . _ _ .
. . _ . .
_ . . . .
. _ _ . _
. . . . .
. . . . .
. . _ . .
_ . . . _
. . . . .
_ . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . _ .
_ _ . . .
. . . . .
_ _ . _ _
.H4 2l.1 2l.'l .IIS
._
Pólay Elemér: A verespataki viaszostáblák bányamunkaszerződései . . . . . _ _ Die Dienstverträge der Bergleute auf Wachstafeln von Verespatak _ _ . . Contracts of mine works in wax tables of Verespatak . . . . _ . . _ . _ _ Les contracts de tables cires du Verespatak, concernants le travail des mineurs Jloroaopbı o ropnotl paõore Ha Bepetmraraıccıcrrx aocxoaızıx tiocıcax _ Kahler Frt{gye.r.` A pizetum Das Pizetum . . _ The pisetum . . . Le ,,Pizetum” . . l`lı-raeryrvı . . . . .
lll
2l'l 2.!l'l 229 22'! 12')
_ .
. . . _ .
2.ll 21') 24|) 24|) 24!)
Zlínszky János: Bányajogi reformtörekvések Magyarországon a l9. században Berg1'echtsı'eforrnversuche in Ungarn während des 19. Jahrhuntlerts _ _ Reformendeavours in the law of mining in Hungary in the l9tlı cctıtury Éfforces pour réformer la législation miniëre dans le siecle l9. _ _ _ . _ Crpervrneınıa K pecbopıvıaıvı B oõnacnr ropnoro npaıaa ıı Beııı`pım ıt ll)-oıvı ııeıw
MI .'..Sl 254 Jill .H-l
Ruszoly József: Választók és választások a bányavidékekeıı 1848 lH'l2 Wähler und Wahlen in den Bergbezirken Ungarns 1848 ll-l'l2 . . . . _ _ Electors and elections in mining districts in Hungary (1848 1872) . _ _ Électeurs et électíons dans les pays miniëres de la Hongrie (ll'l4H lll? 2) lflaõupaıeırn H nsrõopızı a rop srx panor-tax Beiırpmı (1848 1872)
„'\\
Gtíspárdy László: Az urbanizáció hatása a polgári perre . . . . Urbanisationsprozess und Zivilprozess . . . . . . . . . The effects of urbarıization on civil case . . . . . . . . lnfluance du proces d'urbanisation sur le process civile Bmrnı-me ypőaımcıarur Ha rpaııertaıicxutl npouecc . .
HH 'HH
. . . _ .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
_ . . _ _
„'l'l'l Jllfı JHÜ l fı
_ . _ . _
Í'llt
Novotnr' Zoltán: A kömyezetszennyezéssel összefüggő kártérítés . . . . . . . _
'HH
Schadenersatz aufgrund der Umweltschädigung . . . . _ . . . . . . . _ _
lll
,Wlt „Wii
Compensation of environmental pollytion . . . . . . _ . . . _ . . . . _ _
lll
Les dommages-interéts pour la pollutíon _ . . . . . . . . . . . . . . . . _ Boameuıeiure y6ı.ıTKon a caıraı-r c aarpnanemıem okpyıkaıoırre cpenızı
.lll .H2
l|_l .-ıı-1
Mit rt r
-„.„„.,.,
|
összEstTö TARTALOMJEGYZÉK A PUBLrcATroNEs UNıvERsrTATıs RERUM PoLYTEcHNrcARUM Mıskoı.cıı-:Nsıs sER1Es JURıDıcA ET PoLrTıcA TOMUS rııız-iz
'ı`Aıt'ı`Aı_oMJEGYzı3K Péter Kovács: The international legal protection of the human rights in civil war _ _ _ . . Az emberi jogok nemzetközi jogi védelme a polgárháborúban _ _ _ _ _ _ _ . _ _ _ . Der internationale Rechtsschutz der Menschenrechte während eines Bürgerkrieges La protection internationale des droits de l`homme en guerre civile _ _ _ . _ _ _ _ _ 3anı;ırTa npau Lrenoaexa B r`patr<J1a.Hcı
Gáspárdy László: Alkotmány és polgári per Costituzione e processo civile Szabó Miklós: Jog és teleológia . _ Recht und Teleologie . _ _ _ Law and teleology _ _ _ _ _ _ Droit et téléologie _ _ _ _ _ _
. _ _ .
_ . _ _ _
_ . _ _ _
_ . _ _ _
_ _ _ _ _
_ _ _ _ _
_ _ . . _ . _ . _ . . _ . . _ _ . _ _ _ . . _ _ _ _ _ _ . . _ _ .
_ _ _ _ .
_ _ _ _ .
. _ _ . .
. _ _ _ _
_ _ _ _ .
. _ _ _ .
_ . _ _ _
_ _ _ _ .
_ _ _ . _
_ _ _ . _
. _ _ . .
_ _ _ _ _
_ _ _ _ _
_ _ _ _ _
_ _ _ _ _
_ _ _ _ .
_ _ _ . _
_ _ _ . _
_ _ _ _ _
_ _ . _ _
_ _ _ . _
_ _ _ _ .
. _ _ . .
_ _ _ . _
_ _ _ _ .
_ _ . _ _
_ _ _ _ _
_ _ _ _ _
flpaso rr Teneonormı . . _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ . . _ _ . _ _ . _ _ _ _ _ . _ _ _ _ . . . _ _ _ _ András Földi.` Sulla responsabilitá per fatto altrui in diritto romano . . . . _ _ _ . _ _ . _ _ _ _ A másért való felelősség a római jogban . _ Über die Dritthaftung im rörnischen Recht About the vicarious liability in roman law Sur la responsabilité pour fait d'autrui dans
. _ _ _ _ _ _ _ _ . _ _ _ _ _ _ _ . _ _ . _ _ . _ _ _ _ _ . _ _ _ _ _ _ _ _ _ le droit roman . _ .
06 orıaercrnenrrocrır sa rperero D pırMcr
_ _ . .
_ _ _ _
. _ _ .
. _ _ _
_ _ . .
_ _ . _
_ _ _ _
. _ _ _
_ _ _ _
_ . _ .
_ _ _ _
_ _ _ _
. _ _ . _ _ _ _ _ _ . _ . _ _ _ . _ _
Horváth Tibor: Állam- és Jogtudományi Kar a Nehézípari Műszaki Egyetemen _ _ _ _ . Die Staats- und Rechtswissenschaftliche Fakultät an der Technischen Universitiit Schvveriııdustrie _ _ _ . _ _ _ . _ . _ . _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ . _ . . _ . . _ . . _ _ _ The Faculty of Law and Political Sciences at the Technical University _ _ _ _ . .
. _ _ für _ _ _ . _ _
_l
5-'l 5l 57 57 5*) H5 H7 l.l_l l_llı |_lÍı l_llı
l_l7 l9H 2llt) 2t)l) 2(ll) 2l)l) 2l)5
214 21%
La Faculté de Droit et des Sciences Politiques du l'Université Technique de l`lndustrie Lourde _ _ _ . _ _ . _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ . _ _ _ _ _ _ _ _ _ . _ _ _ _ _ _ _ _ _ lûpımı-rsrecrcırli lbaıcynızrer B lˇloırırrextm recxoıvt yrııraepcrrrere Trnıceno J'IeHHocı`H _ _ _ _ _ _ . . _ _ _ . . . _ _ _ _ _ _ _ . _ _ _ _ _ . . . _ _ . _ _ _ Pólay Elemér: A verespataki viaszostáblák bányamunkaszerződései _ _ _ _ _ _ _ Die Dienstverträge der Bergleute auf Wachstafeln von Verespatak _ _ _ . Contracts of mine works in wax tables of Verespatak _ _ _ _ _ . _ _ _ . _
. _ . . _ _ npoıvıızım_ _ _ _ _ _ . _ _ . _ _ _ . _ . . _ _ . _ _ . .
_ _
lis
_ _ _ _
21'!
_ _ _ _
Les contracts de tables cires du Verespatak, concernants le travail des mineurs _ _ Iloronopaı o Popıiolt paõore Ha Bepettmaraxcıcırx Bocr-zoıaızıx _t1ocKax _ . . _ . _ _ _ _
Kahler Frigyes: A pizetum . _ . _ _ . _ . . . _ _ _ . _ _ _ . . _ _ . _ _ _ . _ . . _ _ . . . _ _ _ _ Das Pizetum
_ _ __ _ _ . . . _ _ _ _ _ _ _ . _ _ _ _ _ _ _ . _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ . _ _ _
The pisetum
_ . _ _ . _ _ _ _ _ _ . . _ _ . . _ . _ _ . _ . _ . _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Le „Pizetum” _ _ _ _ _ _ . _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ . . . _ _ . _ _ _ . _ _ _ _ _ _ _ _ _ l`lHaeTyM _ _ _ _ _ . . _ _ _ _ . . . _ . . _ _ _ . . _ _ . _ _ _ _ . _ _ _ _ _ _ _ . _ Zlinszky János: Bányajogi reformtörekvések Magyarországon a 19. században _ _ _ Bergrechtsreformversuche in Ungarn während des 19. Jahrhunderts _ . _ _ _
Refonnendeavours in the law of mining in Hungary in the 19th centtıry _ Éfforces pour réfonner la législation miniere dans le siecle 19. . _ . . _ _ Crpeıvuıenı-rrr K pecpoptvıasr D oõnacrrr ropnoro npaaa a Beırrprur a 19-OM Ruszoly József: Választók és választások a bányavídékeken 1848-1872 . . _ . _
_ . . _
_ _ _ _
_ _ . _
_ _ _ _
_ _ _ _
_ _ _ _ _ _ _ . _ _ _ _ _ _ aer<e _ _ _ _ . _ _ _ _
Wähler und Wahlen in den Bergbezirken Ungarns 1848-1872 _ _ _ . _ _ _ _ _ _ Electors and elections in mining districts in Hungary (1848-1872) _ _ _ . . . _ Electeurs et élections dans les pays minieres de la Hongrie (1848-1872) _ . _ Iflaőr-rpaTenH rr arzlõopızı B ropnaıx pallloı-tax Beiırptrır (1848-1872) _ _ _ _ _ _
. _ . _
. . _ _
_ _ _ _
_ _ _ _
.'.l l l..!H ll” 12'! .!2'l 2_ll lll) 24() 240 241) 24| 25.1 254 254 254 255 2H 2H(ı 2l'lÍı zllfı
Gáspárdy László: Az urbanizáció hatása a polgári perre _ _ _ . _ . _ _ . _ . . _ _ . . _ _ _ _ _ _ Urbanisationsprozess und Zivilprozess . _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ . _ _ . _ . _ . _ _ . . . _ _
2l'l7
The effects of urbanization on civil case . _ _ . _ _ _ _ _ _ . . . . _ . . _ . _ _ _ _ _ _ _ In uance du proces d'urbanisation sur le process civile _ _ _ _ . _ _ _ . . _ . _ _ _ _ _ _
296 296
Bmrsnnte ypõarmaamrsr Ha rpaatcrtaticıcult nponecc
296
_ _ _ . _ _ _ _ . _ _ _ . _ _ _ _ _ _ _
Novotnı' Zoltán: A környezetszennyezéssel összefüggő kártérítés _ _ _ Schadenersatz aufgrund der Umweltschädigung _ _ _ _ _ _ _ . _ Compensation of environmental pollytion . _ _ _ _ _ _ _ _ _ . _ Les dommages-interétıı pour la pollution _ _ _ _ _ _ _ . _ . _ _ . Bocııvıeıuetıne yflı.ı-rKoıı tt t-ıtırıvı c 'ıarpırzıtteı-ıtteısı oxpyııcaıoırte
_ _ _ _ _ _ _ _ _ . _ _ . . . _ epertızt
_ _ _ .
_ . . _ .
. _ _ _ .
. . _ _ .
_ _ . _ .
. _ . . .
. _ . _ _
_ _ _ _ _
_ _ _ _ _
295
297 .lll .lll .lll Jl2
