POSZLER GYÖRGYI
SELMECBÁNYA ÉS A MÁRIA-TEMPLOM FŐOLTÁRA
„A tölcsér alakjában, hegyen-völgyben épült Selmec bányán, mely lámpafényes ablakaival este úgy fest, mint ha a földgömb kicsúszott volna talpunk alól s fö löttünk, körülöttünk és alattunk az ég csillagtábora mo solyogna ránk, a XV század vége felé kezdték el az új, közel félszáz méter hosszú és 30 méter széles nagy templom építését s a XVI. század elején be is fejezték. A művészet mindenfajta remekével elhalmozott Isten házát egy ideig a protestánsok is használták. Ám jött a török s hogy már-már bányavárosainkat is fenyegette, a selmeciek várrá alakították át. Fölszereléseit a város kisebb templomai s a szomszédos falvak egyházai kö zött osztották szét." Selmecbánya a hét alsó-magyarországi bányaváros Besztercebánya és Körmöcbánya mellett legjelentősebb, legrégebbi alapítású városa. Eredeti kiváltságlevele nem maradt fenn, a város alapítása a IV Béla által e terület re telepített szász lakossághoz köthető. Az alapított városokra jellemző tervszerű, szabályos alaprajzi, hely rajzi elrendezés a magas hegyek közötti mély völgyben fekvő Selmecbányán a földrajzi adottságokhoz igazod va érvényesült. A város 13. századi magja a hegyre épült óvár volt, templommal, temetővel, ossariummal, melyet eleve körfal, vagy legalábbis palánk övezett, így szük ség esetén a menedék szerepét is betölthette. A lakó település későbbi eredetű, a város csak lassan terjesz kedett a völgy felé, ahol a 14. század első felében már tekintélyes városrész létezett, és kialakulófélben volt az alsó Ring (circulus) is. A völgykatlanban fekvő városrész következetes kiépítésére az 1443. évi földrengés után ke rült sor, amikor ez a kevésbé sérült városrész vált a pol gári élet központjává. A főteret - ahol az 1488-ban elké szült városháza is áll - és a hosszan elnyúló főutcát egy kor a gyűrűstéri polgárok, az ún. Ringbürgerek (cives circulares) házai szegélyezték. A 15. század második fe lében és a 16. században épült, a polgárság anyagi jó létét fennen hirdető házak szokatlanul tágas belső terei gyakran még az emeleten is boltozottak és gazdagon díszítettek voltak, hosszan elnyúló homlokzatuk leg alább három ablakkal nyílt az utcára. Hiányzik azon ban a főteret, főutcát szabályosan körülvevő utcaháló zat, a Ringbürgerek házaihoz csatlakozó majorsági ud varok tervszerűen kiosztott rendszere. A Ringen kívül girbe-gurba utcák nyúlnak fel a hegyoldalba, módos 1
2
3
4
1
polgárházak és szegényesebb épületek sorakoznak egy más mellett. A társadalom Selmecbányán is a többi bányaváros hoz hasonlóan tagozódott, és hasonló volt a jogrend fel építése is. A teljes jogú, kiváltságokkal is rendelkező polgárok körét az alig több, mint három tucat családot számláló, városi viszonylatban gazdag réteg alkotta. Ez a csoport mind gazdasági, m i n d politikai tekintetben a város lakossága, a polgárság többi rétege fölé emelke dett. Főtéri házukra (Ringhaus, circularis ház) utalva, ami a városi tulaj donrendszer alapja és a jogok teljes köre elnyerésének szinte előfeltétele volt, nevezték őket Ringbürgernek. Az elnevezés jogi státust is jelent. A Ring bürgerek maguknak tartották fenn ugyanis a földesűri haszonvételeket: csak az ő házukban lehetett italt mér ni, ők voltak az igen jövedelmező malomjog és mészár széki jog kizárólagos letéteményesei, az ő tulajdonuk ban voltak a piaci bódék és a fürdők is. Fontos szerepet játszottak a bányaművelésben is, amit a bányapolgár (urburarius) megjelölés mutat. A Waldbürger (erdőpolgár) név pedig a fakitermelés őket illető monopóliumára utal, melyhez a vízierő hasznosításának kizárólagos joga is társult. A kiváltságok révén e családok kezében egye sültek tehát a bányaművelés legfontosabb feltételei, az 1530-40-es évek Selmecbányái kohótulajdonosai kivétel nélkül Ringbürgerek voltak. A Ringbürgerek tartották kezükben a városi kor mányzatot. Gyertyaszentelő Boldogasszony napján (feb ruár 2-án) közülük választották a városi bírót, közülük került ki a városi jegyző és a bányamester is, akik az ún. belső tanács tagjai voltak. Ez utóbbi tisztségviselők be iktatásához királyi megerősítés volt szükséges, mely jo got a király mindig a kamaragrófok által gyakorolta. A Ringbürgerek legfontosabb tevékenységi köre ere dendően a bányászathoz kötődött. A középkori Magyar ország leggazdagabb rézércterülete a Besztercebánya környéki volt. Az ottani bányaművelésről a 13. század közepe óta vannak adatok. Míg a kezdeti időszakban elsősorban ezüstércet, a következő században egyre i n kább jó minőségű, magas ezüsttartalmú rezet hoztak a felszínre. A 15. századtól jól nyomon követhető azon ban, hogy a kitermelés költségei a tárnák mélyülésével nagy mértékben növekedtek. A Waldbürgerek, a polgári bányavállalkozók nem rendelkeztek az ehhez szüksé6
7
8
9
ges üzemi tőkével, és korlátozott mértékű termelésük kel nem is tudták azt előteremteni. A 15. századi bánya művelés tehát nem képezte a városi vállalkozás azon területét, amely jelentős anyagi hasznot eredményez hetett volna. Az üzleti nyereség tisztes megélhetést, pol gári jómódot nyújtott, nagyobb mérvű meggazdagodás hoz azonban nem vezetett. A bányagazdasággal kap csolatos nagyobb haszon nem a polgárok kezén, hanem a termékeket közvetítő kereskedelemben keletkezett. A bányavállakozások és a kereskedelmi tőke között a köl csönök és hitelek révén fokozatosan függőségi viszony alakult ki, majd ez utóbbi a szétaprózódott vállalatokat egyesítve, lassanként közvetlenül is bevonult a bánya művelésbe. Ezt a besztercebányai bányaiparban a 15. században végbemenő folyamatot Thurzó János nagyszabású vállakózása zárta le. 1493 és 1495 között megvásárolta, illetve hosszabb távra bérbe vette az eladósodott Waldbürgerektől a város szinte valamennyi bányaüzemét. Átfogó vállalkozásához, a termelés jelentős növeléséhez szükséges tőkét a Fuggerekkel való társulás biztosította. Thurzó János 1495. március 16-án szerződést kötött Fugger Jakabbal Pozsonyban. Hetenként 300 mázsa réz termeléséhez szükséges rézelválasztó kohók építését határozták el Besztercebányán, melyek üzemelésétől 360 forintnyi nyereséget vártak. A vállalat jövedelmezősé gét Thurzó a királytól 1496. április 6-án nyert szabadal mával nagymértékben tovább növelte. II. Ulászló bizto sította számára, hogy a Besztercebányán vagy bárhol másutt épített olvasztóit örökjogon bírja, továbbá a réz ből ily módon nyert ezüstöt ne legyen köteles befizetni a királyi kamarába, hanem azt szabadon eladhassa. 1500ban pedig a király örökjogon felmentette őt az urbura fizetése alól. A vállalat 1495 és 1504 között 119 500 raj nai forintot, 1504 és 1507 között pedig 238 474 rajnai fo rintot jövedelmezett mindkét család számára. A besztercebányaitól némiképpen eltérő fejlődést mutat a selmeci. Itt a jó minőségű, arany tartalmú ezüst érc kitermelése állt előtérben, amelyben ez a terület egész Magyarországon egyedülállóan gazdag volt. A város nemesfém-termelése a 16. század elején messze meghaladta Besztercebányáét és Körmöcbányáét is, és egymaga nagyobb jövedelemhez juttatta a királyt, mint az utóbbi kettő együttvéve. Az alsó-magyarországi bá nyavidék kamarája és pénzverdéje Körmöcbányán mű ködött, ami Selmecbánya számára alárendeltséget és bizonyos mérvű gazdasági kiszolgáltatottságot jelentett. A kamara döntött ugyanis a terület bányáinak bérbe adásáról, hatáskörébe tartozott az urbura kivetése, a királyi nemesfém-monopóliumnak megfelelően az arany és ezüst beváltása, valamint a pénzverés. A ka mara vezetője, a kamaragróf (comes camerae monetarum) a 15. század második felében általában a kamara bérlő je volt. Az irányítást közvetlenül a selmeci és körmöci alkamaragrófok révén gyakorolta. A Selmecbányáról beszállított nemesérc finomságának, ezüst-, illetve aranytartalmának megállapítása, ami a beváltási ár alap 10
11
12
ját képezte, pedig a körmöci probator feladata volt. A beváltási árat az érc piaci áránál esetenként akár 35-40%kal is alacsonyabban határozták meg . A selmeci Waldbürgereket mindazon kötelezettségek - a nemesérc beváltása, az urbura fizetése - terhelték, amelyek alól a besztercebányai Thurzó-vállalat mentes séget szerzett. A bányák fenntartásának és üzemelteté sének egyre növekvő költségei ugyanakkor őket is súj tották. A 15. század végére ezen körülmények együtte sen a Waldbürgerek bányavállalkozásainak válságához vezettek. Ez a tevékenység olyan kevés jövedelmet ered ményezett ugyanis, hogy a polgárság egyre inkább sza badulni igyekezett, és más megélhetési források felé for dult. Ezek közül a legfontosabb a kiváltságaik közé tar tozó italmérés volt. Jól tükrözi ezt a változást Beatrix k i rályné 1496. március 12-én kelt rendelete, melyben az italmérést csak azon polgárok számára engedélyezte, akik a bányaművelést legalább heti két forinttal támo gatták. A besztercebányai Waldbürgerek számára a Thurzóvállalat létrejötte előnyt jelentett. Adósságokkal ter helt, részben már el is hagyott bányáik megvásárlásá val Thurzó János jelentős bevételhez jutatta őket. Königsberger Mihály és Glocknitzer Benedek beszter cebányai polgárok 1493-ban, bányáik eladásakor p l . 2100 forintot kaptak. A századvég leggazdagabb pol gárai azonban azok közül kerültek k i , akik a Thurzóüzemben is szerepet vállaltak, valamint, akik az új t u lajdonosok kereskedelmi tevékenységéhez csatlakoz ni tudtak. Königsberger Mihály például tárnabérlő lett a Thurzó-vállalatban. A városi polgárok között kiemel kedő nagyságú vagyonára azonban feltehetően német országi, elsősorban augsburgi kereskedelmi kapcsola tai révén tett szert. A besztercebányai gazdag polgári családok jövedel mük és vagyonuk egy részét templomok és kápolnák építésére, berendezésére tett adományokra fordították. A plébániatemplom oldalához a jelesebb családok sor ra kápolnákat építtettek. Königsberger Mihály p l . az 1492. áprilisában elnyert búcsú tanúsága szerint a Bol dogságos Szűz hét örömének emlékére alapított kápol nát. Végrendeletében pedig az Alamizsnás Szent Já nos oldalkápolna javára tett adományokat. Plath Mik lós besztercebányai polgár a Boldogságos Szűz egyhá zának oldalán Szent Borbála és Jeromos tiszteletére ala pított kápolnát, amely adományról egy 1477. évi pápai búcsúlevél emlékezik meg. A templom 1483-tól folya matos építésének és felszerelésének költségeihez a jó módú polgárok és a nagyvállalkozók is jelentősen hoz zájárultak. 1494-ben Gürteller Miklós és neje, 1500-ban pedig a már említett Königsberger Mihály nyert búcsút a templom építésének elősegítésére. Az újonnan épí tett szentély rézzel való befedésére az utóbbi 1503. feb ruár 8-án kelt végrendeletében 1000 forintot hagyott. Ugyanő további 1000 forintot adományozott a templom főoltárának költségeire is. „Altare maius speciosum, operae eleganti antiqua exstructum, statuis plurimis ... 13
14
15
16
17
18
19
1.
A Selmecbányái óvár látképe a Mária-templom szentélyével (Archív fénykép)
Landscape of the Old Castle at Selmecbánya, with the Chancel of the Church of the Virgin Mary (Archive photograph)
obdormitionis et simul assumptionis Mariae adeo eximiae artis, ut statuarum maiorum et minorum v u l t u m affectus naturalissime pateant"- jegyzik fel az 1688-ban, illetve 1696-ban készült egyházlátogatási jegyzőköny vek. A Fuggerek is tettek alapítványokat Besztercebányán jótékony, egyházi és művészeti célokra. 1495-1499 kö zötti magyarországi kereskedelmükről szóló elszámolá saikban pl. a besztercebányai templom két üvegablaka számára tett 80 dukátról szóló adomány szerepel. Az ugyancsak általuk adományozott 100 Zentner réz pe dig feltehetően a tetőfedés céljára szolgált. A Thurzó-Fugger vállalat a Selmecbányái bányamű velésre nem terjedt ki. Az 1490-es években és az 1500as évek elején ottani polgároknak, köztük Rössel Erasmusnak, a város egyik legvagyonosabb polgárának, aki kamaragróf is volt, Pisch Severin bírónak, aki később ugyancsak betöltötte a kamaragrófi hivatalt, Lang János 20
21
királyi bányamesternek (Steiger) és Hillebrand András polgároknak tárnákat adományoztak, a vállalkozások egy kézben való egyesítése tehát nem történt meg. Thurzó János azonban igyekezett befolyása alá vonni a selmeci bányavállalatokat is, és érdekeinek a városi tiszt ségviselőkön keresztül ott is érvényt szerezni. 1496-ban körmöci főbányagrófként Lang Jánost küldte Selmecre bányagondnoknak (Bergmeister). Az új gondnokot, aki nyilvánvalóan bizalmasa volt, nagyon sok fontos szak mai tanáccsal látta el. Utasításában pontosan meghatá rozta a telkek, tárnák és felérek adományozására vonat kozó szabályokat is, amelyekkel saját érdekei szerint tu dott befolyást gyakorolni a selmeci polgárok vállalko zási lehetőségeire. A leggazdagabb Selmecbányái polgárok közé tarto zott Steck Boldizsár, aki évtizedeken keresztül, 1478 és 1522 között jegyzőként volt tagja a városi vezetőségnek. 23 kötetből álló, mintegy 100 aranyforint értékű könyv22
23
tárának legtöbb darabját a 15. század utolsó éveiben Ve lencében nyomtatták. Mátyás királlyal, II. Ulászlóval és I I . Lajossal, valamint Beatrix és Anna királynékkal is szoros kapcsolatban állt. 1478-ban, Mátyás és Beatrix Selmecbányái látogatásakor ő köszöntötte a városi pol gárság élén a királyi párt. A város legtekintélyesebb pol gárai közé tartozó jegyző feltehetően elsősorban szer teágazó kereskedelmi tevékenységének köszönhette gazdagságát. Beatrix királynét is többször segítette h i telekkel. 1497-ben kelt levelében például 1264 forintot és 60 dénárt, cukrot, egy hordó bort, asztalneműt és vásznat kért tőle az özvegy. Anna királyné pedig 1504. májusában kelt rendeletében, amelyben éppen Thurzó János körmöci főkamaragróf ajánlására a kincstári probator helyére a polgárok által választott városi kémlészt állított, e jól jövedelmező állásra a királyi ud varban már régóta ismert jegyzőt emelte. A Thurzó János és Steck Boldizsár közti személyi összefonódottság nyilvánvaló. Selmecbánya tanácsa ugyanis éppen néhány hónappal ezt megelőzően, 1504. január elején vállalt kötelezettséget arra, hogy a bányaüzemhez szük séges ólmot négy évig csak Thurzó Jánostól vásárolja. A 15. század második fele és a 16. század eleje Selmecbányán is a jelentős városi építkezések ideje. A városi polgárok gazdagságukhoz mérten, esetenként kiemelkedően nagy értékű adományokkal támogatták e munkálatokat. Ebben az időben bővítették a város fő terén 1444-ben alapított Szent Katalin-kápolnát máso dik, ún. alsó plébániatemplommá. 1489. április 2-án 100 napi búcsút nyertek mindazok, akik a templom beren dezésében és felszerelésében részt vettek. A templo mot 1500. november 16-án nagy ünnepség keretében szentelték fel. Ekkor már minden bizonnyal készen állt a főoltár is, melyre alapítói (fundator), Johannes Galer és Hillebrand András 700 napi búcsút nyertek 1496-ban. Hillebrand András tekintélyes selmeci polgár volt, 1481ben városi jegyző. Bányavállalkozóként, a város képvi selőjeként többször előfordul neve különböző városi iratokban. Johannes Galert 1475 óta Selmecbányái pré dikátorként, illetve plébánosként említik a források. A főoltár építésére tett adományának összege nem ismert, a templom felszentelése alkalmával azonban 10 évre bérbe adott több malmának jövedelmét engedte át a plé bánia javára. 24
25
26
27
28
29
30
31
32
A 15. század második felében építették Selmec bányán, a völgy csaknem legalacsonyabb pontján az is potály Szent Erzsébet tiszeteletére szentelt kápolnáját. 1475-ből tudunk pl. Sigmund Korndel városi polgár 400 forint értékű adományáról, melyet örökös misemondás céljából tett az ispotály Szent Erzsébet-oltára javára. Gilg Korndel selmeci kamaragróf 1477-ben a domon kosok Szent Miklós-kolostora számára tett adományt. A t e m p l o m 1442-ben leégett, a 400 magyar forinttal Korndel az újjáépítés költségeihez, illetve a kolostor egyéb kiadásaihoz kívánt hozzájárulni. A Mindenszen tek-oltárnak pedig, ahol lelki üdvéért naponta misét mondatott, két aranyozott ezüst keresztet juttatott. 33
34
35
Jelentős adományról tudunk az óvár Szent Mihály arkangyal-kápolnája esetében is. Egy selmeci polgár, Niclas Zygenpacher pl. a Gilg Korndeltól 1478-ban 700 forintért vásárolt malma és sörfőzdéje jövedelmét, újon nan vásárolt városi házát kerttel együtt adományozta a temetőkápolna javára, annak oltárát terítőkkel, kelyhek kel, misekönyvvel és egy képpel (Tafel) ajándékozta meg. A 15. század második felének egyik legjelentősebb építkezése Selmecbányán az óvár Mária-temploma, a tulajdonképpeni plébániatemplom átépítése, illetve bő vítése volt. A városi számadáskönyvek tetőfedőknek, i l letve ácsoknak való sorozatos kifizetésekről tanúskod nak, és a tehetős polgárok is támogatták adományaik kal a munkát. 1492-ben Gilg Keusch városi polgár vég rendeletében 70 forintot adományozott a plébániatemp lom építésére. Ugyanezen végrendeletben könyveit, „die Tafeln Passionis Christi, all Schnitzwerk u n d Bild", három ércmalmát, valamint felesége halála után az ő ingóságait, gyűrűket, öveket, ezüst kelyheket, ruhákat, tálakat és gyertyákat, valamint házát és bányarészét a Szent Jeromos-kápolna javára hagyta, amely ezen mal mok jövedelmének kamataiból már addig is évente 21 forint 67 dénár jövedelemmel rendelkezett. 1493-ban becslések szerint összesen 710 forint 43 dénárt hagyott ugyanezen kápolna javára. 1502. szeptember 29-én kelt végrendeletében Gaspar Hodritzer házát ajándékozta a Mária-templomnak. A házat a templom nevében Galer vette át. Ugyancsak ő 60 forintot helyezett el a S e l m e c b á nyái városi tanácsnál Róbert óbudai aranyműves Do rottya nevű lánya nevében azzal a megkötéssel, hogy Dorottya halála után a pénzt a Mária-templomnak kell átadni. A Mária-templom építése több évtizeden át húzódott. A templom 1506-ban felállított új főoltárával, M S mester művével mindeddig egyetlen, részben közzétett dokumentum hozható összefüggésbe: az 1506-ban, az oltár Krisztus feltámadását ábrázoló jelenetén megadott évben, az alpítókként megnevezett „Leonhardus Heynitzky" és „Dorothea filia Andreáé Duschlin conjunx" számára kiadott búcsúengedély. A megnevezett sze mélyek a feldolgozott városi iratokban nem fordulnak elő, feltehető tehát, hogy nem voltak Selmecbánya pol gárai. M S mester oltárának donátorait és megrendelőit ezért valószínűleg a S e l m e c b á n y á i polgárság körén kí vül kell keresnünk. Az oltár rendkívül gazdag kivitele gondoljunk csak a nagy méretű táblák domborműves oldalainak és a külső, az oltár hétköznapi, becsukott ál lapotában látható festett képeinek szokatlan, nagy ara nyozott felületeire - , a nagy méret gazdag mecénást sej tet. Az ismert festmények sokrétű, árnyalt jelentés- és utalásrendszere pedig tudós megrendelőre enged kö vetkeztetni. Az oltár tehát nemcsak kvalitásával emel kedik ki Selmecbánya és a bányavárosi művészet mind össze néhány fennmaradt emléke, illetve töredéke alap ján rekonstruálható művészeti terméséből, hanem ké35
37
38
39
40
A Selmecbányái Mária-temlom alaprajza (Lux Kálmán rajza)
Ground-plan of the Church of the Virgin Mary at Selmecbánya (Drawing by Kálmán Lux)
szítésének történeti körülményeit tekintve is. Nagy va lószínűséggel nem sorolható a bányavárosokban meg rendelt, a városi polgárok által esetenként igen magas összegű adományokkal is ellátott oltárok körébe. A besz tercebányai főoltár építése pedig ugyanezen években igencsak nagy vállalkozásnak számított. A másik, 1500ban felszentelt, szobrainak tanúsága szerint ugyancsak nagyméretű és igényes oltár a Selmecbányái Szent Ka talin-templom főoltára volt. Ennek donátorai, amint lát tuk, szintén a városi polgárság, illetve az egyházi tiszt ségviselők köréből kerültek ki. A fenti adatokból arra kö vetkeztethetünk, hogy Selmecbánya rendelkezett olyan gazdag Ringbürger-réteggel - melynek jövedelme nem feltétlenül, vagy nem kizárólag a bányavállalkozásból származott - , amely mecénása lehetett volna a plébá niatemplom főoltárának. Steck Boldizsár p l . , aki ne megyszer több száz, olykor ezer forintos összeget hite lezett az özvegy Beatrix királynénak, mindenképpen kö zéjük tartozott. A Mária-templom főoltárának készíté sével kapcsolatban álló személyeket azonban valószí nűleg mégis más körben kell keresnünk. A történeti adatok és összefüggések elemzése - a művészettörté neti, stíluskritikai megfigyelések által is támogatva jelölik, k i az ilyen irányú további kutatás számba jöhe tő irányait. Az egyik lehetséges tájékozódási pont Krakkó, Veit Stoß ottani, a Mária-templom oltárán dolgozó műhelye. M S mester Vizitáció-táblája és a krakkói Mária-oltár egyes jelenetei közti stiláris hasonlóságra - a formai jel lemzők, a drapériák vonalvezetésének részletei, vala
3.
mint a meglepően élénk zöld növények és színes virá gok nagy felületű, részletező, a herbáriumok hagyomá nyait követő bemutatása - a művészettörténeti szakiro dalomban Mojzer Miklós hívta fel a figyelmet. „A fő jelenet és az oltárszárnyak ábrázolásai nagy méretűek, így sokak számára messziről is jól láthatók. Maguk az ábrázolások mintha hangszórón keresztül szólnának a hívekhez"- írja Mojzer a krakkói főoltárról, amely meg állapítás - az idulatok és érzelmek végletekig való felfokozottságát, a szemlélőre gyakorolt hatás intenzitását tekintve, melynek legközvetlenebb közvetítői ezeken az ábrázolásokon is a kifejező kézmozdulatok és testtartás ok, a tudatosan vezetett pillantások, a szenvedélyes arc kifejezések és a lendületesen lebbenő drapériák - , akár M S mester Selmecbányái oltárára is vonatkozhatna. A Stoß-muhellyel való stiláris kapcsolatok mellett a szel lemi hasonlóság is fontosnak tűnik tehát. A két mű összehasonlításakor így a mesterek és műhelyek közti kapcsolaton túl, esetleg az oltárok programját megalko tók és a megrendelők közti összefüggések után is eséllyel kutathatunk. 41
42
Ezen az úton haladva mutatta be Mojzer Miklós Jo hannes Galer tevékenységét. A krakkói egyetemen baccalaureusi, majd magister artiumi szintre jutott tudós férfi az 1470-es évek végétől a krakkói Mária-templom német prédikátori tisztét is betöltötte. Fontos szerepet játszott a Veit Stoß Mária-oltárának felállítására 1477-től szerveződő nagyszabású vállalkozásban. Tevékenységé vel több éven keresztül nagy sikerrel járult hozzá az ol tár építését támogató adományok gyűjtéséhez. Prédiká-
A Selmecbányái óvár keleti h o m l o k z a t a . (Lux K á l m á n rajza).
Eastern Front of the Old Castle at Selmecbánya. (Drawing by Kálmán Lux)
ciói egy részét valószínűleg a hívők szeme láttára épülő oltár előtt, annak készülő jeleneteihez kapcsolódva tar totta. Mojzer Miklós az oltár programjának kidolgozá sában is igen fontos szerepet tulajdonít neki, sőt annak egyik megalkotóját sejti benne. Selmecbányán 1475-től említik prédikátorként, gyakran plébánosként, és ő volt a Szent Katalin-templom főoltárának - amely felépíté sében és fennmaradt szekrényszobrainak tanúsága sze rint stilárisan is közeli kapcsolatban áll Stoß krakkói ol tárával - egyik donátora is. M S mester tábláinak és a krakkói Mária-oltár ábrázolásainak szellemi hasonlósá ga talán Galer mindkét helyen megbecsült prédikátori működésével is kapcsolatba hozható. Galer legfőbb krakkói pártfogója Thurzó János volt. Thurzó 1477-től krakkói városbíróként tevékenykedett. Tőle függött a német prédikátor kinevezése, nyilvánva lóan ő ajánlotta tehát Galert - akit talán már Selmecbá nyáról személyesen is ismert - erre a tisztségre. A Má ria-oltár egyik Bánkénjeként Thurzó Jánost az oltár épí tése körül kialakuló vállalkozás egyik fő kezdeménye zőjének és mozgatójának tekinthetjük. Thurzó János személye azonban nemcsak Veit Stoß krakkói oltárának megrendelőivel és kivitelezőivel, az ottani egyetem körül kialakult tudós és humanista kö rökkel teremthet kapcsolatot, hanem a Thurzó-vállalat szerteágazó i p a r i és kereskedelmi tevékenysége, a Fuggerekkel való üzleti, a későbbiekben családi összefonódottság révén ennél sokkal szélesebb körben is. A vállalat kereskedelmi útvonalai Besztercebányáról kiin dulva szinte egész Európát behálózták. A rezet a thüringiai feldolgozás után Frankfurtban és Nürnbergben, vagy Hamburgban és Lüneburgban adták el, de keres kedőik nyugat felé egészen Antwerpenig eljutottak. Az ezüstöt legnagyobb részben Nürnbergben és Velencé ben értékesítették. A Velencébe vezető útvonal fontos állomása volt Buda is. Krakkón keresztül pedig elsősor ban Lengyelországba, Poroszországba és Oroszország ba szállították az ércet. Augsburggal, a Fugger-cég köz pontjával is állandó összeköttetésben álltak, sőt a Fuggerek pénzügyi tevékenysége révén a Thurzók Ró mával, a pápai kúriával is közvetlen kapcsolatba kerültek. A Thurzó-vállalat tehát közvetlen összeköt tetésben állt az igen gazdag és művészeti központként is jelentős Nürnberggel és Velencével, ami nemcsak - a Nürnberg és M S mester esetében sokszor elemzett művészeti kapcsolatok, művészek, illetve műhelyek közti összeköttetések létrejöttét könnyíthette meg, ha nem az ottani vagyonos polgársággal való közvetlen, személyes kapcsolatokat is eredményezhetett. 43
44
45
46
A Thurzó-család kapcsolatainak - a különböző csa ládtagok által betöltött tisztségeket figyelemmel kísér ve - még egy fontos, a budai királyi udvarhoz kötődő körét is érdemes közelebbről megvizsgálni. Több adat ból ismert, hogy I I . Ulászló és Anna királyné számára a
Fuggerek gyakran szállítottak fényűzési cikkeket, pazar kelméket, drágaköveket. Kirívó esetként jegyzik fel, hogy Anna királyné 1505-ben egy gyöngyökkel és drá gakövekkel ékesített kalapért, melynek értékét 3500 fo rintra becsülték, az erdélyi huszadot és a nagyszebeni pénzverő jövedelmeit kötötte le Thurzó Jánosnak. Még fontosabbak lehetnek azok a személyes kapcso latok és tisztségek, melyeket a Thurzó-család különbö ző tagjai a királyi udvarban, illetve különböző királyi hi vatalokban betöltöttek. Igen lényeges szerepet játszott pl. Thurzó János unokaöccse, Thurzó Zsigmond, aki 1500-ban esztergomi olvasókanonok és királyi titkár volt, majd nyitrai, erdélyi, végül 1504-től váradi püspök lett. 1506-ig, Anna királyné haláláig Magyarország dinaszti kus kapcsolatainak legfőbb intézője volt. Fontos szere pet játszott már Ulászló házasságának közvetítésében, a I I . Ulászló és XII. Lajos francia király közti szerződés létrehozásában, s tagja volt az Anna királynét 1502-ben Velencéből Budára kísérő királyi küldöttségnek is. 1506ban a király követeként tárgyalt I . Miksa császár köve tével, mely tárgyalások a Habsburg- és Jagelló-házak közti szerződést eredményezték. Thurzó János fiai, Já nos boroszlói és Szaniszló olmützi püspök is igen fon tos szerepet játszottak a királyi diplomáciában, sőt or szágos méltóságokat is betöltöttek, ilyen irányú műkö désük azonban már 1506 utánra esik. Idősebb Thurzó János 1496-ban Krakkóból Beszterce bányára települt át. Ettől az évtől kezdve ő töltötte be a körmöci főkamaragrófi hivatalt, a legfőbb királyi tiszt séget a királynéi birtokok közé tartozó alsó-magyaror szági bányavárosokban. A királyi udvarral, elsősorban a királynékkal való kapcsolata, működésének egész ideje alatt közvetlen volt. Személyes befolyása nyilvánvaló an nagyon megnövekedett akkor, amikor 1501-ben két százezer arany forintot adott kölcsön a királynak, hogy az utóbbi eleget tehessen Beatrix özvegy királyné anyagi követeléseinek. I I . Ulászló ennek fejében elzálogosítot ta Thurzónak az erdélyi huszadot, Zólyom várát és ura dalmát, a hét bányavárost, valamint a körmöci pénz verőt. Anna királyné őt nevezte k i kamarásának, és a bányaügyek irányításában is mindenkor követte taná csait. 1504-ben szintén az ő közvetlen ajánlására ne vezte k i a Selmecbányái jegyzőt, Steck Boldizsárt váro si kémlésszé. A Thurzó-család személyes kapcsolatai és az általuk betöltött királyi hivatalok vizsgálata ezen a szálon köz vetlenül érintkezik tehát a S e l m e c b á n y á i városi tiszt ségviselők, a vagyonos Ringbürgerek körével. Fontos megjegyezni azonban, hogy a selmeci polgárok nem csak Thurzó János kapcsolatai révén álltak kapcsolat ban a királyi udvarral. Elegendő itt a Beatrix királyné nak nyújtott többszöri kölcsönökre és hitelekre, vala mint Steck Boldizsár hozzá fűződő bizalmas kapcsola tára utalni. 47
4,s
49
50
JEGYZETEK 1
2
3
4
D
6
7
8
9
1 0
11
1 2
D I V A L D K.: Felvidéki séták. Budapest 1925,172. A IV Béla által a városnak adott kiváltságlevél elveszett, „de szövegének egy részét németre fordítva bedolgozták a 14. szá zad végi városi jogkönyvbe; ennek eleje felmenti a város bá nyászait és polgárait... az ország nemeseinek és bíráinak ha talma és bíráskodása alól, majd 40 pontban szabályozza a vá roslakók jogait, s 19 pontban a bányajogot..." GYÖRFFY G Y . : AZ Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. III. Budapest 1987, 245. K A C H E L M A N N , J.: Geschichte der ungarischen Bergstädte und ihrer Umgebung. Bd. II. Schemnitz 1885,113.; PAULINYI O.: „Tulajdon és társadalom a Garam-vidéki bányavárosokban." in: Történel mi Szemle 4 (1962), 174.; PAULINYI O.: „Bányagazdálkodás Ma gvarországon a fejlett feudalizmus időszakában. II.: Tulajdon és társadalom a Garam-vidéki bányavárosokban. (A német kolonizációs város problematikája.)" in: Történelmi Szeme 22 (1979), 618. PAULINYI O.: /'. m. (3. j . [1962]) 177.; Lux K.: A selmeczbányai óvár. Budapest 1914, 24-25. H E N S Z L M A N N I.: „Jelentés a bányavárosokba tett régészeti kirán dulásról. I . Selmecz-Bánya." in: Archaeologiai Közlemények 5 (1868), 153. PAULINYI O.: i. m. (3. j . [1962]) 175.; FEJES B.: „Selmecbánya tör ténete" in: Selmecbányaiak Emlékkönyve. Budapest 1936,12. PAULINYI O.: i. m. (3. j . [1979]) 619. Hont vármegye és Selmecbánya. (Magyarország vármegyéi és vá rosai. Szerk.: BOROVSZKY S.) Budapest [1906,] 89. A bányames ter királyi tisztségviselő volt. PAULINYI O.: „A középkori magyar réztermelés gazdasági jelen tősége. (Bányaművelés és polgári vagyon Besztercebányán.)" in: Károlyi Árpád Emlékkönyv. Budapest 1933,19. skk. PECH A.: Alsó Magyarország bányamívelésének története. I. Buda pest 1884, 75. sk. Az urbura az ezüstnél 8%, az aranynál 10% volt. PAULINYI O.: „Die Edelmetallproduktion der niederungarischen Bergstädte, besonders jene von Schemnitz, in der Mitte des 16. Jahrhunderts." in: Nouvelles études historiques publiées à l'occasion d u X I I Congrès I n t e r n a t i o n a l des Sciences Historiques par la Comission Nationale des Historiens Hongrois. Budapest 1965,1,182-184. PROBSZT, G. Frh. v.: Die niederungarischen Bergstädte. Ihre Entwicklung und wirtschaftliche Bedeutung bis zum Übergang an das Haus Habsburg (1546). München 1966, 63. e
1 3
1 4
PECH A.: i. m. (10. j . )
1 5
JURKOVICH
1 6
JURKOVICH E.: i. m. (15. j . ) 13
1 7
IPOLYI
79.
E.: Besztercebánya Besztecebánya 1906, 4-12.
múltjából.
Tárcagyűjtemény.
A.: A besztercebányai egyház műemlékeinek története és hely reállítása. Budapest 1878, 58. sk.
1 8
PECH A.: i. m. (10. j.) 77, 90.; IPOLYI A.: i. m. (17. j.) 41.
1 9
„Item. Mehr So man ein Taffei auf den hohen Althar in der Kirchen unser liben frauen i m Neuensoll machen wirf, bescheid ich darzu florent Tausent..." JURKOVICH E.: /'. m. (15. j.) 16.; PROBSZT, G. FRH. V.: /'. m. (13. j.) 66-67. Idézi: IPOLYI A.: i. m. (17. j.) 44. Az oltár a templomot pusztító 1761-es tűzvészben semmisült meg. Königsberger különleges
2 0
gazdagságú és szépségű miseruhákat is csináltatott a templom számára. A Zentner (Centner, latinul centenarius, centenárium) magyarul mázsa. Nagysága területenként és korszakonként nagyon vál tozó volt. Lásd: BOGDÁN I.: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig. Budapest 1991, 454-458.; A Fuggerek adományára vonatkozóan: PROBSZT, G. FRH. v.: i. m. (13. j.) 6667. PECH A.: i. m. (10. j.) 80.
Uo., 89. PROBSZT,
G. FRH. V.: i. m. (13. j.) 216-217.
BOROVSZKY S.: i. m. (8. j.) 97.
G.: AZ alsómagi/arországi bányavárosok küzdelmei a NagyLucsei Dóczyakkal. 1494-1548. Budapest 1876, 51. WENZEL
PECH A.: i. m. (10.
j.) 89.
Uo., 73/27. i. m. (3. j.), 129, 131. A városi számadáskönyvek tanúsága alapján azonban az épület bővítése ezután is tovább folytatódik, 1505-ből feltehetően a harangtorony építésével kapcsolatos kiadásokról vannak adatok. MOJZER, M.: „»Vir clarissimi ingenii Joannes Galer de Glogovia maiori...«" in: Seminaria Niedzickie-Niedzica Seminars. I I I . Krakow 1988, 70. BAKÁCS I.: Hont vármegye Mohács előtt. Budapest 1971, 74-75. KACHELMANN
MOJZER M . : i. m. (30. j.)
69.
H E N S Z L M A N N I . : i. m. (5. j.) K A C H E L M A N N , J.: i. m. (3. j.)
152. 112.
Uo., 106-107. Uo., 109-110. Uo., 121. MOJZER M.: i. m. (30. j.) 73/25. Uo., 77.; MOJZER 1976,
6.
L: i. m. (31. j.) 74-77. MOJZER 1980,150. BAKÁCS
MOJZER M . : i. m. (30. j.) 75.
Uo. Uo., 72. PÉCH A.: i. m. (10. j.) 84-85.; W E N Z E L G.: A Fuggerek jelentősége Magyarország történetében. Budapest 1882, 38-39. A Thurzó-püspökök a Fuggerek római támogatásával, ajánlá sával, a Fugger-bankház kötelezettségvállalása mellett válhat tak a pápai jövedelmek lengyelországi beszedőivé (collector), míg a Fuggerek az ő támogatásukkal lehettek a Lengyelország és Magvarország, valamint a pápai udvar közti pénzforgalom legfőbb közvetítőivé. Természetes módon a Fugger-bankházat kérték fel így annak az évi 40.000 dukátnak Magyarországra juttatására is, melyet az 1501-ben kötött szövetség értelmében VI. Sándor pápa II. Ulászló magyar királynak a török elleni harcok céljára utalt át. SCHULTE, A.: Die Fugger in Rom, 14971540. Bd. I. Altenburg 1904, 19-25. W E N Z E L G.: i. m. (45. j.) 22.
G.: „Thurzó Zsigmond, János, Szaniszló és Ferencz. Négy egykorú püspök a Bethlenfalvi Thurzó családból. 14971540." in: Értekezések a történeti tudományok köréből 7 (1878), 163.
WENZEL
PÉCH A.: /'. m. (10. j.) 86. W E N Z E L G.: i. m. (45. j.) 19.
