Sárszentlõrinci Hírek augusztus VIII. évfolyam 2. szám Szerkesztette: Szüsz Jánosné Horváth Ilona

Sárszentlõrinci Hírek 2008. augusztus Szerkesztette: Szüsz Jánosné Horváth Ilona

VIII. évfolyam 2. szám Felelõs kiadó: Demény Károly

Aratási hálaadó nap Sárszentlõrincen jókor jött és áldást hozott az ország jelentõs részében nagy károkat okozó esõ. Itt még épp duzzasztja a kukoricát, növeli a napraforgótárcsákat, súlyosbítja a krumplit, cukorrépát. És ami igazán lényeges, ténylegesen hálaadásra késztetõ: a különbözõ gabonaféle

maghegyei a biztonságot jelentõ tárolókban vannak - a nagy esõ az utolsó búzaszál learatása után érkezett. Pontosabban lábon maradt mintegy ötven szál, ennek fele (a végsõ

maradékot bibliai alapon a vándoroknak hagytuk) képezte a tarlón fölállított bálákból készített oltár díszítésének egy részét. A másik rész tekintélyes, veretes Bibliából állt, keresztbõl, keresztelõ kancsóból és kemencében sült, nemzeti szalaggal átkötött gömbölyödõ kenyérbõl. A tarló közepébõl a templomtoronyra és a víztoronyra, mint a két életet adó jelképpé lényegült építményre tekinthetett a szép számmal összejött gyülekezet, sõt azon is túlra, a gondoskodó Istenre, aki az igehirdetésen, imádságon, keresztyén népi énekeken és a keresztségen keresztül mégis oly kézzel foghatóvá tette jelenlétét. Ezzel a hálaadó istentisztelettel kezdõdött a gazdag programú nap, amelynek minden részlete mögött az anyagi és szellemi javak begyûjtése és szétosztása húzódott meg. A mûvelõdési ház udvarán Karl Jánosné Csepregi Erzsébet lelkész fölszentelte a falu közös kemencéjét, megnyitottuk Nagy Istvánnak, a Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium igazgatóhelyettesének csángó témájú fotókiállítását. Demény Károly polgármester (aki bebizonyította, hogy kiváló szakács is) két hatalmas üstben fõtt gulyáslevesével sokan laktak jól. Levezetõül ott volt a fák árnyas alja beszélgetésnek, kézmûves foglalkozásnak. Az évkör nyári szakaszáról, az aratáshoz kapcsolódó népszokásokról, ünnepekrõl Nagy Zoltán, helyi fazekas

tartott elõadást. Innen a gyülekezeti teremhez siettünk, hisz neki, és feleségének, D. Nagy Juditnak nyílt lelket emelõ kerámia- és tûzzománc kiállítása.

Az aratók vacsoráján a Tóth Bözsike néni, Rábestein Manci néni és a jövõ nemzedéket képviselõ Sokacz Zsófi által sütött kenyér mellé vöröshagyma, többféle szalonna (mangalica is), töpörtyû, pálinka, bor volt a kínálat. A jó étvágyú falatozáshoz az összehordott és szépen elhelyezett egykori aratási eszközökbõl készített kiállítás adott hiteles hangulatot. A napot a Csurgó együttes muzsikája, és késõ estébe nyúló táncház zárta.

Velünk volt az Úr! Nagyszerû közös élmény volt látni, hogy - és ahogy megmozdult a falu népe! Sokan érezték, van miért hálát adniuk. A szervezõknek az áldásdömping mellett azért is, mert azon a bizonyos július 26-i szombaton csak hajnalban és éjjel esett esõ, mindent elmosó… Bakay Péter /Megjelent az Evangélikus Élet címû hetilap 2008. augusztus 3-i számában/

2

Túlélni Trianont Nehéz dolog Trianonról beszélni, mikor sok ember számára ez a szó nem jelent semmit. Megértheti, átérezheti-e Trianon tragédiáját és fájdalmát az, aki félkegyelmû miniszterelnökünkre hallgatva NEM-mel szavazott 2004. december 5-én, akinek az erdélyi magyar román, a vajdasági meg szerb? Csonkaországban magyarkodás az Árpádsávos zászló lengetése, turul- és Wass Albert szobor állítása, Himnuszunk éneklése és persze Trianon megemlítése. A fõvárosunkban teherautók platóján vonagló hímringyók szivárványos zászlaja kevesek érzékenységét sérti. Nekik joguk van erkölcstelen és undorító „mûsorszámaik” nyilvános elõadására. Kérdezem én, ha õsi jelképeink használata magyarkodás, akkor milyen jelzõt érdemelne a másság ilyen megjelenítése? Hallotta valaki azt a szót, hogy románkodás? Ugye nem, pedig Erdélyben gõzerõvel folyik a „romanizálás”. Magyarok lakta vidékeken is hegyoldalnyi területeken hoznak létre ortodox kolostorokat, hatalmas, az épített és természeti környezetbe nem illõ bádogkupolás templomokat. A román templomokon és emlékmûveken, sok faluban és városban minden villanyoszlopon, piros-sárgakék zászlók lengenek. Az utazót köszöntõ feliratok között ritkaság a Magyar. Az itthon megkövetelt érzékenység a szülõföldjén élõ nemzeti kisebbség problémáival szemben ott ismeretlen. Romulus és Rémus szobrokat emelnek, átírják a történelmet. Tehetik, mert mi hallgatunk. Kül- és nemzetpolitikánk legfontosabb eleme a „szomszéd népek érzékenységének” tiszteletben tartása. Pedig bármelyik

Lázár Ervin Napok 2008. május 3-4-5. Olvasói levél Lázár Ervinre emlékezni sokféleképpen lehet. Például elolvasom a Hazudós egeret, Az óriást vagy felidézem a Háromkerekû Pakuk madarat, közben szorongok a kislány miatt, aki mindenkit szeretett. Elmegyek és megnézek egy gyerekelõadást, ahol a díszleteket is gyermekek alakítják, mert a színpadon minden és mindenki élõ. Még a nevek is. Vagy leveszem a könyvespolcról a Naplót, újra és újra belelapozok,

VIII. évfolyam 2. szám

Sárszentlõrinci Hírek szomszédunk legliberálisabb pártja is nacionalistább mint itthon a Magyar Gárda. Tessék ezt elhinni! Erõs nemzettudat és tiszta erkölcs nélkül feloldódunk a globalizált világban. Ezért is volt fontos megemlékezni a trianoni döntés 88. évfordulójáról. Horváth Imrének köszönhetõen kipróbálhattuk õseink rettegett fegyverét a visszacsapó reflexíjat. El is határoztuk, hogy íjász és hagyományõrzõ egyesületet alapítunk Sárszentlõrincen. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk sorainkba.

Te döntesz Olvadj, légy te is olyan, Olyan, mint más, pont, mint a többiek Simulj, légy finom s puha, Meg ne sértsd érzékeny bõrüket Tagadj, felejts el mindent, A szégyened és összes bûnödet Lapulj, múltad csak emlék, Lassan elmarad s egyre távolabbról követ Bámulj, nézz mindig tévét Eleget tudsz már, dobd félre a könyveket Röhögve legyints rá az öregemberre Nagyapád sírjára ne pazarolj könnyeket Köpj rá a szent ünnepeinkre Úgy a jó, ha mindennap ünnepelsz Bújj el, mikor valamit tenni kéne Aztán tartsd a markod, hogy jutalmat érdemelsz

Élj csak így, hisz megvan mindened, Boldog lesz és nyugodt az életed De ha elalszol, és meglep majd az álom, Nyüszítve ébredsz, és akkor már elhiszed, Hogy a múltad nélkül nem lehet jövõd, Remélem jövõre még többen leszünk, Mert a jövõdnek értelmet a múltad ad hiszen mindenki gondolataira és És neked is tenned kell valamit azért, véleményére kíváncsiak vagyunk. A Hogy Magyarnak nevezhesd önmagad. mesterségesen létrehozott és a politikai elitek számára oly kedvezõ megosztottság-megosztás politikáját el kell /Társadalomkritika. Itt a tükör. Nézd felejteni. Összetartozunk! Gondolkod- meg magad jól! Ilyen vagy? És ha ilyen junk, beszélgessünk és vitatkozzunk, vagy, ilyen is akarsz maradni? Igen? próbáljuk meg mi alakítani jövõnket! Akkor nincs többé dolgunk egymással./ Csak így élhetjük túl a lelki és fizikai Trianont. Végezetül ajánlom mindenki figyelVáli Ferenc mébe Nyerges Attilának, az Ismerõs Arcok együttes házi költõjének versét, illetve a hozzá írt megjegyzését.

egészen más emlékezés. Ismeretlen emberi tájra érkezem. Lázár Ervin barátaival, ismerõseivel, „földijeivel” közösen emlékezni a Nagyszederfa árnyékában, Vathy Zsuzsával átsétálni Sárszentlõrincrõl Alsórácegresre, majd tovább gyalogolni Felsõrácegresig, jelen lenni és nem távolból nézni, szép emlékezés. Vagyunk néhányan, akik sétálunk, biciklizünk, lovaskocsival közlekedünk és hagyjuk, hogy mellettünk is elrobogjon a „huszonegyedik század áramvonalas, parádésan kivilágított expresszvonata”… És végül különös módon Vathy Zsuzsa Életünk, halálunk címû könyvét

olvasva (is) lehet emlékezni: „Amikor szól a telefon, remélem, te telefonálsz. Megkérdezed, mit csinálok. Egyedül vagyok? Nagyon rossz így? Á, mondanám, ne is törõdj vele. Azután én kérdezlek: jól vagy? Megvan mindened? És mondd meg légy szíves, édesanyád hogy vágta a hagymát a rozsdás marhaszelethez? Kockára? Karikára? Te megmondod, persze hogy emlékszel rá, és azt kérdezed: mit szeretnék? Mondom, hogy szeretnék veled együtt lenni. Hosszan nevetni, sokáig nevetni, egy jót nevetni valamin.” Tell Edit


Sárszentlõrinci Hírek

3

Lázár Ervin meséiben is tovább él

A sárszentlõrinci Lázár Ervin emléknapok méltó folytatása volt Pálfán a hagyományos mesemondó verseny. Az általános iskolás tanulók élményszerû elõadása fokozta azt az ünnepélyes, meghitt hangulatot, amelyet Sárszentlõrincen, majd a Nagyszederfa árnyékában az elõzõ napokban átéltünk. Külön öröm, hogy iskolánkból ketten is résztvettek a versenyen: Orsolya Anna 2., és Egyed Otilia 4. osztályos tanulók. Otilia, Lázár Ervin: Vacskamati virágja címû meséjének részletét játszotta el. Igen. Hangjával, mimikájával életre keltett minden szereplõt, s nem õ volt az egyetlen. Az ilyen együttlétek elõtt mindig megbeszéljük, hogy nem az a fontos, hogy nyerjünk. Már azzal gazdagabbá válnak, akik felkészülnek, hogy

LÁZÁR ERVIN KÖNYVTÁR

2008. március 1-tõl az iskolai könyvtárban is én látom el a könyvtárosi teendõket! 2008. április 6-án leltárt készítettünk az ott lévõ könyvállományról. Így 1295 kötet lett leltárba véve, melynek kb. fele átkerült a községi Lázár Ervin könyvtárba. Kiselejteztük azokat a könyveket, melyek minõsége miatt már nem maradhattak az állományban. Ezeket a könyveket szeptemberben szétosztom az alsó tagozatos gyerekek közt. Több napon át tartó lelkiismeretes, odaadó

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

1946-ban születtem Szekszárdon, de igazi szülõhelyem Tevel, hisz minden gyermekkori emlék ide köt. Innen Bonyhádra kerültem gimnáziumba, majd a budapesti bölcsészkar magyartörténelem szakára, ahol 1970-ben végeztem. 27 évig dolgoztam egy középiskolai kollégiumban Budapesten. Tanítottam általános iskola alsó- és felsõ tagozatán, de tanítóképzõ fõiskolán is. Kilencedik éve tanítok a PPKE Bölcsészettudományi Karán. Tavalyelõtt meghívtak a kolozsvári Sapientia Egyetemre vendégtanárnak. A tavaly, amikor nyugdíjba mentem,

Orsolya Anna, Szabó Eszter, Egyed Otilia a Nagyszederfánál

sajátjuknak mondhatnak egy Lázár Ervin mesét. Azért örültünk Egyed Otilia harmadik helyezésének, aki oklevelet és egy nagy könyvcsomagot kapott. A többi mesemondót édességgel, emléklappal jutalmazták, így mindenki elégedetten indult haza. Hol is fejezhettük volna be ezt a napot méltóképpen, ha nem a Nagyszederfánál! A gyermekek is érezték a pillanat különlegességét. Így tisztelegtünk Lázár Ervin õszinte emberi nagysága elõtt, mondtunk köszönetet szép, mély tartalmú írásaiért, amelyeket mi viszünk tovább gyermekek és felnõttek. Szüsz Jánosné tanító

munkával segítették a paksi Pákolitcz István könyvtár dolgozói a munkámat, amit azt hiszem, nélkülük nem tudtam volna ilyen pontosan és szakszerûen elvégezni. Ezúton köszönetet mondok azért a sok-sok segítségért, amit tõlük kaptam. Lázár Pali „bácsi” és Kovács Bandi „bácsi” sok-sok szép könyvvel ajándékozta meg a könyvtárat és gyarapította az állományt. Júliusban itt járt falunkban Vathy Zsuzsa (Lázár Ervin özvegye), aki újabb Lázár Ervin könyveket ajándékozott a könyvtárnak. Köszönjük neki! Szeptembertõl iskolai elfoglaltságaim miatt változni fog a könyvtár

nyitvatartása, melyrõl minden olvasót értesíteni fogok! Szombatonként augusztus 1-tõl a könyvtár 9 órától 13 óráig tart nyitva! Továbbra is szép számmal nõ a beiratkozott olvasók száma, 95 fõ regisztrált olvasó van, ami a falu lakosságának 10%-a. A könyvtár iránt kiemelkedõ érdeklõdést tanusít Egyed Otilia és Pinczési Sándor tanár bácsi, akiket példaként állítok a falu lakossága elé! Várok minden kedves olvasót!

ugyanabban a hónapban beválasztottak a Magyar Mûvészeti Akadémia tagjai közé. Feleségem tanítónõ, három felnõtt gyermekünk van és három unokánk. l965 óta fotózom. Képeim és írásaim 35 éve jelennek meg különbözõ lapokban. Az elsõ két kiállításomat még egyetemi éveim alatt rendezték, azóta közel kétszáz kiállításom volt. Eddig negyven önálló könyvem (albumom) jelent meg. Több, a magyar mûvelõdéstörténetrõl és a magyar középkorról szóló tévéfilm forgatókönyvét írtam. Ezeken kívül mintegy 40-50 könyvhöz készítettem fotókat. Közel huszonöt éve jelennek meg írásaim a mai magyar irodalom, a modern magyar mûvészet, fotóesztétika,

a magyar középkor, a népköltészet és népzene témáiból. Három évig ment a Bartók adón egy sorozatom A magyarokról sok jót mondjatok (A magyar történelem dalban elbeszélve) címmel. Tavaly s tavalyelõtt ennek folytatásaként Petõfi Sándor népdallá vált verseirõl lehetett hallani egy sorozatot. Jelenleg Czuczor Gergely népdallá vált verseirõl szól e sorozat (Versek, dalol, dúdok) folytatása. Öt évig az egyik napilapban Az alámerült Atlantiszom címmel egy mûvelõdéstörténeti sorozatom volt olvasható. Ez aztán ÁLMODIK A MÚLT sorozatcímen az Új Emberben folytatódott.

Kovácsné Májlinger Ágnes könyvtáros

Móser Zoltán

4


AHOL A NÉGY ÖKÖR LASSACSKÁN BALLAGOTT A szeretetrõl, a szerelemrõl és a ragaszkodásról szól Petõfi, de talán az egész magyar költészet egyik legragyogóbb remeke, A négyökrös szekér c. költemény. A versben lévõ képek, minden mozdulás és mozzanat ezt szolgálja: ezt súgja nekünk az országút, a kalmár szél, mely a szomszéd mezõkön jár, az ég, sõt az irányt mutató csillagos ég, és a mindig elõbukkanó négyökrös szekér. A tájat egy szóval sem említi a vers. Pedig Borjád nélkül, a Sió nélkül, Tolna nélkül meg sem születhetett volna ez a lírai vallomás. Ahányszor csak erre vitt az utam, vagy ha megálltam Sárszentlõrincen, vagy ha elmentem Borjádra, sokszor ez jutott eszembe. Mindig elõvettem a fényképezõgépet, de soha nem tudtam megtalálni azt a motívumot, azt a pillanatot, nem láttam meg azt a képet, amellyel illusztrálni lehetne ezt a verset. Be kellett látnom, hiábavaló próbálkozás volt, hisz a refrént - ez viszi elõre a verset, ez viszi és vezeti az olvasót - soha nem tudjuk fényképen visszaadni. Ennek ellenére máig nem adtam fel e próbálkozásomat, vagyis a hiábavaló küzdelmet, amelynek okát nemrég megtudtam az Illyés-hagyatékból elõkerült rövid írásból. Hihetetlenül nagy megtiszteltetés volt, amikor a hetvenes évek elején Illyés Gyula felkért a fotózásra. A Szépirodalmi Kiadó egy fotóalbummal készült az 1973-as Petõfi-

PETÕFI SÁNDOR SZOBRÁRÓL

ünnepségre, és Illyés ajánlatára én is bekerültem abba a csapatba. A könyv

nem készült el, az én képeim igen. Amikor a Hitel 1999. júliusi számában észre vettem az ide szánt írását, rögtön megértettem, hogy hol is tévedtem, miért is nem sikerült azt a fényképet elkészítenem. Illyés Gyulát idézem: „Mestersége szobához, asztalhoz és székhez kötné, de szobában is úgy kell elképzelnünk, amint épp tolja ki maga alól a széket, talpra áll és megindul. Hiányos az a szobor, az a festmény, amely nem álltában ábrázolja. Egy alkalmat nem mulasztott el, hogy útra ne kerekedjék. Nem csak azért, hogy országrésznyi távolságba esõ városba jusson el. Magáért a járásért is útnak ered. Mihelyt megérkezik valahova, fél nap múlva már a környéken barangol. Látni akar, látni, látni; mindent a

VIII. évfolyam 2. szám tulajdon két szemével… Ha verseibõl visszakövetkeztetünk, élmény az õ számára a feneketlen dágványú pusztai út, melyen Borjád és Sárszentlõrinc táján az ökrös szekerek majdnem hogy ladik módjára vánszorogtak, és élmény a vitorláival cigánykereket hányó szélmalom, élmény az eladdig oly köznapi délibáb, élmény az út menti kõszent (akinek valaki tarisznyát akasztott nyakába), élmény az alföldi lusta patak, melynek sárga alján pióca mászik és futó bogár nyüzsög.” A képet nézegetve, úgy tûnik, hogy errõl nagyon hiányzik valami. Például a fent említett pocsolya. Mert arra az útra rátalálni nem kellett nagy fantázia, az elõzõ napon esõ is esett, tehát volt víztócsa itt, de valamiért kikerültem. Pedig ha oda állok a fényképezõgépemmel, és nem vagyok „türelmetlen”, akkor talán minden sikerült volna. Mert ha a pocsolyához közel hajolok, akkor annak tükörképében minden meglátható. Milyen szép is lett volna, ha várok addig, amíg erre jön egy négyökrös szekér, vagy véletlenül és váratlanul Petõfi, aki lekéste a Pestre menõ hajót, és azért is jött annak idején vissza. Milyen szép is lett volna, ha… Ha így lett volna, de hát ez csak álom, mert az a négyökrös szekér már nincs sehol, Pestre hajó nem megy, Petõfi pedig - így tanultuk - meghalt Fehéregyházánál. S ha ez így van, akkor miért, mire vártam volna ott, azon a „híres” úton. Móser Zoltán

asszonyfán, a templom kórusán, mint nézi a máramarosi hófödte bérceket azon szabadságos baka (az is volt akkor, vagy a szeptember végén? Vagy aki... Még mennyit is írhatnék, mondhatnék? Most itt csak egyet emelek ki, mert talán errõl szól a kép is: aki elmegy Székelykeresztúrról Héjjasfalva felé meghalni. Egy marosvásárhelyi orvos rekonstruálta utolsó napjának elképzelhetõ útvonalát, s ezt térképekkel együtt meg is jelentette. Az õ hatására mentem el én is oda, fényképezõgéppel a hídhoz, a Múzeumhoz, a forráshoz, ahol Péterffy László és Hunyadi László dombormûve áll, és ahol mindig találni legalább egy szál virágot. Melyik Petõfi ez? Az én értelmezésemben az, aki utolsó napját érzi és látja. Valójában Ferenczy épp színész Sopronban) szemelgette a Béni egész alakos szobráról készült neki való leányokat, és egyet ki is nézett portré, amely Gyula egyik terén magának. Azt, aki Csapdin van található, s akinek kezébõl a kardot majd eltemetve, és Nagy Vince tiszteletes úr mindig letörik.

Ez a kép - tudom, nem nagy felfedezés! - Petõfit mutatja. De melyiket? Mert van több. Igen, van, s én is többet ismerek. Például azt a pernahajdert, akivel egy gimnáziumba jártam. Mert Bonyhádon abban a Petõfi Sándor Gimnáziumban végeztem, amely a sárszentlõrinci evangélikus gimnázium utóda, s ahol Petõfi is eltöltött néhány hónapot! (Mert többet nagyon sehol nem tudott megülni.) De jártam Sárszentlõrincen is, épp Petõfi nyomában, hogy néhány fotót készítsek egy Illyés által írandó könyv részére. Vagy aki itt a Sárvíz partján bóklászott s azt átall akarta ugrani, de beleesett a jeges vízbe? Vagy aki Uzdról haladt Borjád felé a négyökrös szekéren és választani akart magának és Erzsikének csillagot? Vagy aki Ostffy- nagymamája volt? Vagy aki Szatmárban

Móser Zoltán



5

Lázár Ervin halálának évfordulóján Gyérülõ hajú, komoly tekintetû öregember néz rám a Napló címû könyv fedõlapjáról. Õ lenne Lázár Ervin, valamikori iskolatársam? - Lehetetlen. Ez csak álarc! Emögött az arc mögött végtelenül játékos örökifjú rejtõzik. Honnan tudom ezt, amikor évtizedek óta nem találkoztunk? Hát onnan, hogy meséiben, írásaiban megmutatta igazi énjét. Játszott a szavakkal, csûrtecsavarta õket. Egy lett a kicsikkel, és a felnõtteknek is oda-odakacsintott. Felszabadult humorával nemcsak nevettetett, de tanított is. A tiszta lélek, a sziporkázó szellemiség tette játékos örökifjúvá. A hétfejû tündér címû meséjében így ír magáról: „Nem volt nálam csúnyább gyerek Rácpácegresen... a lábam gacsos volt, a hasam hordókas, a fejem úritök.” Saját magát is kikarikírozza a gyermekek mosolyáért. Írótársa, Bertha Bulcsú így összegzi mûvészete lényegét: „Lázár világa tele van jelképekkel, félmondatokkal, lehetõségekkel. Gyermeteg szeretetvágy és gorombaság és virágok és madarak együtt...” „Mert szeretet nélkül nem lehet élni. Mert a szeretet ragyogó tettek sorozata. Mert tényleg SZÉPPÉ teszi az embert.” fûzte hozzá barátja szavaihoz az író. Lázár Ervin továbbépítette magában a gyermekkor világát. Igen! Méghozzá ebben a sötét, lefelé zuhanó korban is. Legismertebb könyvei: A négyszögletû kerek erdõ; Szegény Dzsoni és Árnika; Berzsián és Dideki; A kisfiú és az oroszlánok; Magyar mondák; A Hétfejû Tündér. Három könyvét szeretném felidézni: A Berzsián és Dideki - összefüggõ történet, mese. A könyv hõse Berzsián, foglalkozása: költõ. Egy napon nagyon szomorú lett. Olyan szomorú volt, mint egy lyukas serpenyõ, majd mint egy hervadt dália, késõbb, mint egy elázott zászló, s végül mint egy vízzel telt szarvasnyom. A szokatlan jelzõs szerkezetû hasonlatok felkeltik a gyerekek figyelmét, nevetnek rajta, s érdeklõdéssel várják a folytatást. Egyszer csak Berzsián felordít: „Hé! Mitõl szomorú egy valamirevaló költõ?" A magyarázat gyerekeknek szól, de talán még inkább a felnõtteknek. „... egy valamirevaló költõ az emberek miatt szomorú”. Mert: „Az emberek lopnak,

csalnak, hazudnak... Vizezik a bort. Klórozzák a vizet. Egymásnak vermet ásnak. Részrehajlók, kárörvendõk, önzõk, zsugoriak, gyávák, pöffeszkedõk irigyek, kontárok, tohonyák. Ezért vagyok én szomorú! Az emberiség miatt.” Szakít az emberiséggel: leszereli a kapucsengõ gombját, s eldugja a

páncélszekrénybe, hogy senki se tudjon hozzá becsengetni. Azonban így sem érzi jól magát, tovább szomorkodik, mert hiányzik az általa utált emberiség. Stróf mester azonban visszahozza az „embergyûlölõ” Berzsián barátait: „a fülnyüvõ zenészt, Violint, a locsogófecsegõ Zsebenci Klopédiát, s velük együtt a balfácánokat és jobbfácánokat, a ringyereket és villogó gúnyásokat”, egyszóval: a fél várost. Betódulnak a kapun, nyomják a páncélszekrénybe zárt csengõt, s Berzsián boldogan rikoltozza: „Szabad! Tessék befáradni!” A vendégsereg táncra perdül, s ezt kiáltozza: „Úgy kell az emberiségnek!” A gyerek pompásan szórakozik, nagyokat nevet a történeten, de Lázár Ervin a felnõttek számára is tartogat tanulságot: az emberek csak együtt, ellentéteiket, különbözõségeiket félretéve lehetnek boldogok. Berzsiánon keresztül sok mindent bírál, de játékosan odacsípve úgy, hogy a megbírált is jót nevethet a bírálaton. Nézzünk meg egy ilyen bírálatot! Berzsián boldogan ragyog, mert végre szabad ember, megszabadult a rabságtól. Mi tartja rabságban? A televízió. Hiszen halálosan unja, hogy „Ragyafúrt mesterdetektív másfél órás megfeszített nyomozás után kideríti,

hogy Summi Simminek azért lett vizes a lába, mert vízbe lépett... Azt is unom, hogy Kikeriki, a kakofón fõkikernek Melódiába utazott, vagy Kukoriki, a melód fõkukornak viszonozta a látogatást Kakofóniában.” Mivel a televízióadás közben elromlott, így Berzsián örömmel fürdött a Sligovica folyóban, úszott, csónakázott, kirándult ahelyett, hogy mindezt izzadva, tátott szájjal bámulja a televízióban. A gyereknek tetszik a mulatságos szöveg, a felnõtt viszont jót nevet a televízióban látható idõnként nem éppen szórakoztató, s nem valami nívós mûsorok bírálatán, valamint azokon is, akik szinte odaragadnak a képernyõhöz, s nem veszik észre az élet kínálta örömöket. A könyvet Fruzsina lányának ajánlja, aki Berzsiánt és Didekit kitalálta. A Dideki név úgy jött létre, hogy Fruzsina az ismert gyerekvers egyik sorát „Ég a házad ideki” a maga számára érthetõvé teszi. Az „ideki”-nek szerinte nincs értelme, ezért a gyerekvers így hangzik: Csigabiga gyere ki, Ég a háza Dideki. Az apja rákérdez: „Kinek a háza ég?” A válasz: „Hát nem érted? A Didekinek.” Ez a szóalkotás remek ötletet ad neki hõsei névadásakor. Hõsei: Zsebenci Klopédia, a „locskafecske lány, a zsebenciklopédiából, a jelzõ pedig: az enciklopédia is sok mindenrõl „fecseg”. Stróf mester, az aranykezû, tekert agyvelejû mesterember, a félnótás Violin, a csodazenész, a fülgyötrõ muzsikus, Ragyafúrt, a mesterdetektív, Vinkóci Lõrénc, a kocsmáros. A kocsma a Hörpentõ nevezetû szörpentõ, ahol kilencvenkilenc különbözõ szörpöt mérnek. De bort is, aminek minõsége miatt forrt a harag Stróf mesterben. Szemrehányást is tesz ezért a kocsmárosnak: „Vinkóci Lõrénc! Te vinkó és lõremérõ! Te vizezed a bort!” A Hörpentõ közönsége ámultabámulta Vinkóci Lõréncet a válasz miatt. „Nem a bort vizezem - mondta fölényesen Vinkóci Lõrénc - hanem a vizet borozom.” Remek a kép: nem a vinkó, a bor lõre, hanem a kocsmáros: Vinkóci Lõrénc. Ami a gyerekek számára pompás, mulatságos és szórakoztató, a felnõttek számára a nyelvi leleményességet, s a játszi csipkelõdések mögötti komolyabb mondanivalót jelenti. Egyik legismertebb könyve:

6 A Hétfejû Tündér. A cím jellemzõ az íróra. A mesék hétfejû sárkánya gonosz, akitõl félni kell, akit le kell gyõznie a királyfinak, a Hétfejû Tündér viszont a világ legjóságosabb tündére. A címadó történet mellett több rövid elbeszélést találhatunk a könyvben. Hõse egy kisfiú, aki Rácpácegres legcsúnyább gyereke. A pácegresi zenész azt mondta neki, hogy a Csodaországban lakó Hétfejû Tündér varázsolta el. Õt kell megölnie, hogy a varázslat megszûnjön. Hõsünk minden nap edzett, hogy legyõzhesse a hétfejû szörnyet. El is ment Csodaországba, s levágta a „szörny” hét fejét. Amikor belenézett a hetedik fej szemébe: „Fénylett a szeme, mint a szép, távoli csillag. Megláttam az arcát. Tavak jóságos tükre, föld barna nyugalma, templomok békéje, májusi rétek szépsége - ilyen volt az arca.” A tündér széppé varázsolja. A fiú rádöbben, hogy a hat fej levágásával csupa szépséget, jóságot, békességet, harmóniát pusztított el. Elhatározza, hogy ott marad a tündér mellett, õrzi a hetedik fejét, a világ legjóságosabb tündérét, vagyis a jót az értékeket, a szeretetet a világban. Írói hitvallás ez: õriznie és továbbadnia kell a szépet, a jót és az értékeket az embereknek. A lyukas zokni címû rövid meséje egy zokni és a rajta levõ lyuk története. A lyuk szebbnek tartja magát a zokninál, mert rajta át lehet látni, s ezért egyre jobban terjeszkedik. Hiába siránkozik a zokni, hogy tönkreteszi a lyuk, az így válaszol: „Örülj, hogy ilyen gyönyörû lyukkal lakhatsz együtt!”, s még nagyobbra nõtt. „Jaj, megölsz! Kiáltott a zokni, és akkor a lyuk nagy pöffeszkedve akkorára nõtt, hogy a zokniból nem maradt semmi. Mert ha zokni nincs,

A szeretet dalai

Demény Károly polgármester olyan ígéretet tett a képviselõtestületnek, ha lesz a falunak orvosa, akkor egy dalesttel ajándékoz meg bennünket. Nem sok idõ telt el, s van orvosunk dr. Szûcs Ildikó személyében, akirõl e rövid idõ alatt is elismeréssel beszélnek az emberek. Júniusban két órás színvonalas ének és gitárhangon szólaltak meg a népdalok, a hatvanas évek slágerei (Illés, Omega, Metró, Beatles), s a Bojtorján együttes, Dinnyés József és Cseh Tamás

Sárszentlõrinci Hírek lyuk sincs. Így aztán a nem létezõ lyuk most siránkozhat a nem létezõ zokni után.” Nem jut errõl a történetrõl eszünkbe, hogy át nem gondolt cselekedeteink tönkretehetnek minket? A Virágszemû címû történet kezdõ mondatával bármely regény vagy novella kezdõdhetne: „Abból már sok botrány származott, hogy valakinek szép szeme van.” „De ilyesféle perpatvarról, ami Varga Julcsa szeme miatt kerekedett, még a legöregebbek sem hallottak.” Varga Julcsát ugyanis „Virágszemû”nek nevezik. A virágok: a Karcsú Sisakvirág, a Fürtös Gyöngyike, a Tavaszi Csillagvirág, az Ibolya, az Erdei Gyöngyköles, a Búzavirág, a Közönséges Gubóvirág össze is vesznek azon, hogy melyikük szeméhez hasonlít Varga Julcsa szeme. A vitát Mikkamakka döntötte el: Varga Julcsa szeme a hét különbözõ napjain mindig más-más virág szeméhez hasonlít, de a szeme egész héten szebb, mint a hét virág színe együttvéve. Az egyik legemlékezetesebb novellája A kék meg a sárga: „Egyszer két festékpötty - egy kék meg egy sárga egymás mellé esett a papírra. Egészen közel.” így kezdõdik a történet. Sajnos azonban hamarosan nagy vita kerekedett köztük. Az volt az oka, hogy mindketten nagyobbnak, értékesebbnek tartották magukat a másiknál. Egyik sem köszönt elõre a másiknak. Saját értékeiket hangoztatták. így a büszke Kék: „én színezem az eget, a tengert, a vizeket. A legszebb virágok kékek és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemû embert, vagy - brr, vagy sárga vizet.” A Sárga: „mégis csak túlzás! ...Látott már maga kankalint - (Ez ám a

VIII. évfolyam 2. szám gyönyörû) meg õszi erdõt?”... Végül nyomatékosan megjegyezte: „én Okker családból származom”. „Addig viaskodtak, mígnem a két festékpötty összefolyt. Közben a kisfiú, akinek az ecsetjérõl lehullottak, meglátta õket és így szólt: - Nicsak, milyen szép zöld pötty!” A gyerek kikacagja a hencegõ „pettyeket”. A gondolkodó felnõtt beláthatja, hogy nem „Õ” a központ. Más értékes ember is van a világon. Ha összedolgoznának, újabb hasznos, szebb dolgot alkothatnának. A négyszögletû kerek erdõben Lázár Ervin elvisz bennünket Mikkamakka segítségével nagyszerû birodalmába azzal a szándékkal, hogy e különös hely lakóit megismerve kigyógyuljunk minden búbánatunkból. A mesebirodalom közepe Rácpácegres, a másik tartomány Csodaország. A lakói: Bruckner Szigfrid, a kék színû Ló Szerafm. Aromo. a fékezhetetlen agyvelejû nyúl, Vacskamati, Nagy Zoárd, a lépkedõ fenyõfa. Dömdödöm, maga a szeretet, Maminti, a kicsi zöld tündér, Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívû behemót. Itt egy a törvény: a feltétel nélküli szeretet, összetartozás, egymás segítése. A felnõtt épp úgy élvezi ezeket a történeteket, mint a gyerek, mindenki tanul belõle szépséget, harmóniát, együttérzést, megértést. Szeretettel emlékszem egykori iskolatársamra, Lázár Ervinre. Történeteivel idézem õt. Így tudhatjuk meg, milyen érzelmek fûtik, milyen gondolatok foglalkoztatják, így látunk igazán az írói álarc mögé, ahonnan egy valódi Lázár Ervin arc mosolyog vissza ránk. Tóth Márta nyugalmazott tanárnõ, okleveles kántor

dalai. Saját szerzeményeit is hallhattuk polgármesterünknek, amelyek igazi meglepetést jelentettek. Megható volt ez az ajándék. Nem drága tárgyak, nem pénz, hanem a hangok, a szeretet hangjai lélektõl lélekig. Ennél szebbet nem kaphattunk volna. Köszönjük ezt a családias, meghitt hangulatú estét. Még sok szép új, saját szerzeményt kívánunk, és azt, hogy nagyobb közönség elõtt is valósuljon meg a nosztalgia koncert. A képviselõtestület nevében: Szüsz Jánosné


Kõvé égetett élõ fa Furcsa a helyzet, mikor olyat kell készíteni, ami más, mint a korábbiak, nem a saját, megszokott munka. Furcsa, ahogyan fallá kell rendezni a fát. A fának van mitológiája, a falnak nincs. A fa a fejlõdés, a gyarapodás, maga a teremtõ és termõ élet, a fal a bezártság, a merev halál maga. Emelhetünk fából is falakat, de az a kõtõl nem lesz jobb semmivel. Persze hihetõ olyan olvasat is, amikor a fal a menedék, a védelem és az óvás. Úgy mondják, hogy az ember emléke addig él, amíg a fejfája áll még. Elvesztett Paradicsomunk óta, attól kezdve, hogy az Ember a halált megkóstolta, retteg az elmúlástól, retteg a felejtéstõl. Piramisokkal, diadalívekkel, kõbe rótt céltalanságokkal akarja a jövõ számára átmenekíteni magát. A Móra nevezte „célszörû szögény embör” nem tudott a kõhöz. Sírját, ha jelölték csak egy fa volt. A katonának kopjáját szúrták a sírjára, rátéve süvegét, parasztnak csak fát ültettek a sírjára, hogy testével még halálában is táplálja azt. Szent ligetek vették körül régen volt falvainkat. Szent szellemek vigyázták hát ez erdõkben az embert. Fáját nem vágták, rõzséjét nem égették. Az õsök életének fája erdõvé magasodva fogta el a gonosz szelet a falutól, folytonos jelenlétével vigyázva annak minden léptét. Talán Kõ Pál mondta egy helyen azt, hogy hazánk „kisplasztikai” ország. Nálunk a legmonumentálisabb gondolat is arasznyi méretben valósulhat meg. (Saint Germain, Strassburg, Köln dómjai is mire ideértek Nyírbátorban, Csengerben, Tákoson már ember

Sárszentlõrinci Hírek léptékûvé szelídültek). A szobrász, ha nemes anyag jut a kezébe gyakran kénytelen frázisokban gondolkodni. A fából kopjafát, a kõbõl obeliszket faragunk, az érc oroszlánnak, hadvezérnek, már olimposzi magasságokba jutott embernek önthetõ. Mire írjuk tehát hajdan volt Szilvágyi Sámuel vagy Barla Mihály uram nevét? Néhai, sokszor hazájuk sem volt tanítóinkat gyakran szél fútta csak faluról falura. Jó eszû parasztgyerek, hét szilvafás kisnemes segítséget kap a paptól, Sopronba jut, tanul, hogy taníthasson és megindul a Felvidék, Dunántúl vagy a Délalföld poros útjain, ha szerencséje van tán az atyai ház közelébe, ha nem, hát messze attól. Sorsukat Csokonai is megírja, õ már csak tudja, hogy a sár, az nem csak a vendéget marasztalta hajdanán. Poros árkusokról nevek tekintenek ránk. Nevek, melyek java semmit sem mond már számunkra. Fejfájuk nevükkel emlékezetükkel elkorhadt rég a temetõben, ha épp itt temették el õket. Esti beszélgetéskor valaki felidéz valamit, tán Tompa Mihály versébõl egy sort. Hozzátesz egy gondolatot. Maga sem tudja, hogy amit mond, azt nagyapja hallotta a tanító úrtól, megmaradt a buksi kis fejben, felnõve tovább adta. Már sehol az ember, csak egy mondat, egy gondolat él csupán. Milyen fa õrizze tehát az emléküket? Milyen legyen? Ne legyen zöldmázas! Az népi. Olyan korban éltek pedig õk, ami a „népmûvészet” nagy korszaka volt. A nagyságos fejedelem veszte utáni kegyetlenkedésekre a lélek virágokkal válaszolt. Virágba borult az ország. Deákok kedvesüknek virágénekekkel udvaroltak, virág lepte a juhász szûrét,

Gondolatok a Lélek ünnepe közeledtén A temetõben sétáltam. Orgonaillatot éreztem, csábítót, hívogatót. Engedtem a hívásnak és bementem a régi temetõ bonyhádi cserkészek által kitisztított területére. A 100 éves sírokon nárcisz, jácint nyílik, és mindenütt orgonabokrok bontogatják lila virágaikat. Leültem egy kivágott fa tuskójára és elgondolkoztam. A virágok nem érzékelik az idõ múlását. Éveken, évtizedeken, évszázadokon át végzik a dolgukat. Hozzák a formájukat. Bontogatják virágaikat. A nyíló nárcisz épp olyan most is, mint 100 éve, amikor a sírra ültették. Semmit nem változott. Bezzeg az ember! A teremtés koronája, akinek megteremtésekor azt olvassuk a

Szentírásban, hogy igen jó. Az ember mennyit romlott, egyénileg, közösségben. Hányan és hányszor mondják, nem így volt az régen, akkor szerették egymást az emberek, akkor összetartottak… mi szeretjük-e egymást? Összetartunke? Megbecsüljük, tiszteljük-e a másikat? Miért romlott el az ember? Miért folytatódik még ma is az ember romlása? A mi romlásunk? Mert az ember az a teremtmény, aki szabadságot kapott Teremtõjétõl. És nem jól élt szabadságával. És mi se élünk jól vele. De eszünkbe juthat egy másik virág is, a pünkösdi rózsa. A pünkösdi rózsa

7 konyháink falát, kályháink oldalát, csizmák szárát, balták, fejszék vasát. Mindent, amihez csak a célszörû szögény embör csak érhetett. Istenem, ha Móricz apja is szûrszabó lett volna, mint Móráé, más irányt vehetett volna a XX. század csapásainak lelki helyretétele! Jó, nem lesz zöld, nem lesz „népi”. Legyen modern? A modern mode: divat szóból eredve a divatosat jelenti. Hogyan lehet „divatos” egy emlékfal. A divat jön és megy. A divat mindig hangos, csak magát erõlteti elõre. Hogyan említhetõek tanítóink egy lapon a divattal?! A lõrinci fa az levele volt a nagy, magyar emlékezet fájának. Egyszerre legyen rész és egész, legyen ez fa és legyen levél. Két ága, két ere legyen, hiszen két ágról jöttek tanítóink. Jöttek, mint a népiskola, az elemi és jöttek, mint az algimnázium tanítói. A kõvé égetett sár, melybõl a dombormû készült nem sokkal idõtállóbb, mint a fa - egyszerû tetõ alá került. Két oldalán bálványfaként két oszlop áll, melyre, ha emlékezünk, hát gyertyáinkat tehetjük. Fölöttük táblákon kézzel írva a nevek. Csöndes egymásutánban, ahogyan Õk jöttek. Tervezzük, hogy emlékparkká tesszük a teret, hol padon ülve emléküket megidézhetjük, szellemükbõl erõt meríthetünk. Áldás rájuk s áldás mindazokra, Kik ápolták e fát, áldozva itt, Hogy mint a kertek rózsabokra, Úgy ékesítse Tolna tájait. /Sántha Károly/ Nagy Zoltán /Megjelent: Bonyhádi Evangélikus Füzetek 1. Kötetében/

jelzi, közeledik a nagy ünnep, a Lélek ünnepe. Isten újra és újra kibocsátja Lelkét, adja önmagát, hogy megújulhassunk, megjobbulhassunk. Hogy ne szégyen, ne átok legyen létünk a földön, hanem áldás, öröm. Hogy 100 év múlva ne azt kelljen mondani az utánunk jövõknek, na ezek is jól elfajzottak, hanem a nárciszhoz hasonlóan hirdessük az állandóságot, a megmaradást, a lényeg, az érték, a minõség megõrzését, annak a rendeltetésnek a betöltését, amit az Úristen szánt nekünk. Ennek teljesítéséhez kérjük újra és újra Isten segítségét. Hívjuk az õ Lelkét. Ne érjük be kevesebbel! Karl Jánosné Csepregi Erzsébet

8

Kiállítás

Az Aratási hálaadó nap keretében rendezett tûzzománc és kerámia kiállítást az alábbi szavakkal nyitotta meg Bocskorás Bertalan, nagydorogi református lelkipásztor. Kedves Kíváncsiak! Minden egészséges emberi közösségben vannak meghatározott szerepekfeladatok, amelyek látszólag maguktól alakulnak ki. Magyarul, rövidentömören ezt úgy mondjuk, hogy minden falunak megvan a maga Bolondja. Meg a maga Bikája. És megvan a maga Sámánja - Papja - Táltosa, mindegy hogy nevezzük. És minden jól mûködõ életközösségben, faluban - csak úgy magától - elõlép egy Bölcs, aki az igazságot jeleníti meg; egy ember, aki szavaival, tetteivel, eszközeivel Gyógyít; egy másik, aki életével Tanít. S minden faluban kell, hogy legyen egy ember, aki mindezek keveréke: Bolond, Bikaszilaj, Pap, Tanító, Bölcs, Gyógyító ember egyszerre. Sárszentlõrinc szerencsés falu: legalább két ilyen embere van! Nevezzük nevén: ez a két ember, akinek kiállítására eljöttünk, D. Nagy Judit és Nagy Zoltán. A kérdés az, hogy a falu közössége mit tud kezdeni azokkal az emberekkel, akikben ott van a Bolond, a Pap, a Bölcs, a Tanító, a Gyógyító, és akiket egyszerûsítve Mûvésznek szoktak nevezni?! Mi haszna az Õ létüknek, munkájuknak? Ha szétnézünk a mûvek között, akkor - házaspárról lévén szó - a különbözõségek és hasonlatosságok ragadják meg a figyelmünket. Feltûnõ, hogy az egyik mennyire nõies, légies, a másik meg mennyire férfias. Az egyik oldalon hihetetlen színtobzódás és részletgazdagság jelenik meg, a másik oldalon pedig letisztult, „egyszerûvé érett” színrendszer és vázlatosnak tûnõ tömörség. Minden mûfajbeli különbözõség ellenére érzõdik: az alkotók bár máshonnan érkeznek, mégis egy irányba tartanak. Talán az egyik legfeltûnõbb az alkotásokon az idõtlenségük: Mintha „ekkori” vagy „akkori” lenne, de egyben mostani is. Egyik alkotás se olyan, hogy „Na, egy-két év és kimegy a divatból!”, pont azért mert nincsenek idõhöz kötve. Stílusjegyeiben ott van „Bizánc”, a gótika, az ikonosztáz, a pásztorfaragványok jellegzetességei és Táltoshitünk megannyi emlékfoszlánya, de összhatásában ezek a mûvek kilépnek az idõbõl. Fölötte állnak, kívül vannak rajta.

Sárszentlõrinci Hírek Aztán érdemes megfigyelni, hogy mit csinálnak ezek az alkotások velünk! Ha adunk és hagyunk egy kis figyelmet és idõt nekik, akkor Útnak indítanak. Az ember kilép önmagából, vagy éppen egy belsõ Utazásra indul. Engem személy szerint - magyar, istenkeresõ emberként - mintha csak a tûz zománcának szikrája-füstje lennék: fölröpít, fölemel. Légiessé válik minden és eltávolít sárkoloncos gondjaimtól, hogy föntrõl kitáguljon a világ, s láthatóvá váljanak Létem nagyobb összefüggései.

És ugyanakkor milyen furcsa: Zoltán képei is elindítanak, de az Agyag az Lefelé, pontosabban Befelé húz. Befelé, lelkem mélyébe. Oda, ahol már nem hallatszik a mindennapok csacsogása, és ahol a tiszta csendben az Õsképek nyelvén érzem õket. Útnak indító alkotások ezek, amelyek beszélgetésre vágynak. Ehhez a beszélgetéshez csend kell, õszinteség és idõ. Szerencsés az az életközösség, falu, ahol ilyen mûvek születhetnek. És még szerencsésebb az az életközösség, amely tud idõt szakítani, csendet teremteni és mer õszinte lenni, hogy helyben maradva utazhasson, hogy szavakon túl beszélgessen. Mert mirõl is szól ez az Utazás és Beszélgetés, ami Köztem és a Mû között, Közted és a Mû között történik?! Egy lelketlen korban lélekutazásra hívnak Nagy Zoltán és D. Nagy Judit képei. Lélekutazásra, ahol megtörténhet a belsõ átváltozás, a megtisztulás és az újjászületés. A metamorfózis és katarzis semmihez sem hasonlító élménye. Ugyanis a kép nyelve, jelképrendszere találkozik a Benned, Bennem lévõ õsképekkel. Ezt az eseményt „ahaélménynek” nevezik a lélekbúvárok: Fölcsillan valami Õssejtés (”Ezt ismerem!”), ami ha elég sokszor villan föl, akkor Õstudássá fényesedik. A Tudás pedig nem más, mint felismerése a világot mozgató Erõnek, Hatalomnak és Rendszernek. Odafigyelés ez arra az Éltetõre, aki teremtett bennünket és azt a világot is, amelyben élünk.

VIII. évfolyam 2. szám Az õsi jelképrendszerbõl összeálló Tudás segít abban, hogy egészében lássuk a világot, és benne a saját helyünket. Éppen ezért a Tudás segít, hogy megtaláljuk elveszett kérdéseinkre a helyes válaszokat: Mi a Jó és mi a Rossz? Mi a Múlandó és mi az Örök? Mi az Élet, és mi a Halál értelme? Mi a bûn? A Szeretet? A Hit? A Remény? Kicsoda az Ember? És Ki vagyok Én? Mi az, hogy Magyar? Hol a helyem a világban? Ha egy falu életközössége nem kérdezi meg magától ezeket, és nem ad rá õszinte válaszokat, akkor nem lesz se közösség, se élet, se falu! Lehet, hogy elvegetál még egy darabig, de pusztulásra van ítélve! Ha egy mûvész nem teszi fel ezeket a kérdéseket alkotásain keresztül, akkor lényébõl kifakul a Tanító, a Pap, a Bölcs, a Gyógyító, s nem marad más, mint a Bolond a Bika konokságával. Sõt, ha nagyon megakarja spórolni ezeket a kérdéseket, akkor Kufárrá savanyodik lelke! Mielõtt az alkotások utazásba szõtt beszélgetésre hívnának, néhány hivatalos adatot hadd mondjak el a rend kedvéért: Nagy Zoltán 1958-ban született Budapesten. Az érettségit követõen Mezõtúron Gonda István és Kósa Klára keze alatt formálódott. A karcagi években Rusói István és Mikola Miklós tanította. Mûvészetére máig kiható a 80-as évekbeli találkozás és tanítványság a Korondon élõ Pál Antallal és feleségével, illetve idehaza Molnár V. József szellemisége és köre. 1987 óta „visszaköltözött” a lõrinci házba, ahol a cserépkályha készítéssel bõvítette tevékenységi körét. Két leánygyermek édesapja. Felesége, D. Nagy Judit Kecskeméten született 1972-ben. A Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Gimnáziumban végzett, ahol rajz és mûvészettörténetbõl érettségizett, majd a helyi Tanítóképzõ Fõiskolán szerzett tanítói diplomát. 1989-tõl részt vett a kecskeméti nemzetközi Zománcmûvészeti Alkotómûhely foglalkozásain, ahol Turi Endre segítette fejlõdését. 1995-ben végzett a debreceni Kézmûves Szakiskola ötvös-zománc mûhelyében, ahol Gyöngy Enikõ és Ötvös Nagy Ferenc voltak tanítói. Többféle technikát alkalmazva különbözõ rendeltetésû mûveket készít: Tabernákulum (szegedi Katolikus Egyetem Kápolnája), stációsorozatok (szabadkígyósi római katolikus templom, szegedi Szent Gellért Kápolna), de térplasztikától ékszeren át sok minden megtalálható a repertoárjában. Fõbb díjai: 1. Az „1997 kézmûves remekei” Bács-Kiskun Megyei Kéz-



mûves Kamara díja. 2. A „VII. Nemzetközi Betlehemi Jászol” pályázat 2000-ben. 3. „Paks Európai Uniós Hozománya” I. díj 2003-ban. Egyéni és csoportos kiállításai Budapesten, Kecskeméten, Keszthelyen, Esztergomban és Pécsen kívül a megye több jelentõs településén is megtalálhatóak,

úgymint: Ozora, Szekszárd, Paks, Tamási, Kölesd, Dunaföldvár, Tengelic és Nagyszékely. A száraz életrajzi adatok után mindenkinek erõs kíváncsiságot kívánok, hogy merjünk rácsodálkozni az alkotásokra azokon keresztül a velünk egy közösségben élõ emberre, az

Önkormányzati hírek - röviden

- Jegyzõ nélkül a falu. Oláhné dr. Szeremlei Erzsébet jegyzõ asszony felmondását kaptuk kézhez, augusztus 31-vel közös megegyezéssel távozik a Körjegyzõség élérõl, így Sárszentlõrincrõl is. Döntését családi okokkal indokolja, amit természetesen megértõen fogadott a képviselõ testület. Köszönjük eddigi tisztességes munkáját, új munkájához további sok sikert kívánunk, családi életére Isten áldását kérjük. - A Képviselõ-testület dr. László Eszter ÁNTSZ fõorvos és Molnárné Haholt Zsuzsa javaslata szerint új helyet alakít ki a védõnõ - számára az orvoslakás területén, ahol megfelelve az elõírásoknak - akadálymentes megközelítést is biztosít.

- A képviselõ testület csatlakozik a Simontornyai Vak Bottyán Általános Mûvelõdési Központhoz, így szeptember 1-tõl intézményfenntartó társulást köt, mely társulás tagjai még Kisszékely, Nagyszékely, Pálfa, Tolnanémedi, és Simontornya. Az alsó tagozat természetesen Sárszentlõrinci telephellyel mûködik tovább megújult erõvel és elszántsággal. Ezért ezúton is kérünk minden szülõt, hogy saját gyermeke és iskolánk megmaradása érdekében ne „buszoztassa” alsó tagozatos gyermekét másik község iskolájába. A Képviselõtestület - várhatóan szeptember 1-vel Szûcs Jánosné óvodavezetõt kívánja megbízni a tagintézmény vezetésével.

9 alkotóra, aki túl a hétköznapi bevásárláson, fûnyíráson, babasétáltatáson kívül üzen valamit lelkével! A mûvek utazásra, beszélgetésre hívogatnak. Jó beszélgetést, szép utat kívánok! Köszönöm megtisztelõ figyelmüket! A kiállítást megnyitom. - Steiz Jánosné kölesdi gyógyszerész bejelentette, hogy október 1-tõl fiókgyógyszertárat kíván létesíteni a dr. Szûcs Ildikó rendelkezésére bocsátott szolgálati lakás területén. Az átalakításhoz az õnkormányzat segítségét is kérte. - 67 köbméter betonhulladékot darált le a Hídtechnika egyik alvállalkozója az önkormányzat megrendelésére. Az így keletkezett anyag útjavításra és útalapnak kiválóan használható. Terveink szerint a Székelyi u. és Temetõ u. keresztezõdésénél, a Jókai utcában, Uzdon, és szükség szerint fogjuk felhasználni. Demény Károly polgármester

Sárszentlõrinci kézmûvesek a I . Újkori Nagy-Süan Harcmûvészeti és Kulturális Fesztiválon Hogy mit is jelent a Nagy-Süan? A szervezõk megfogalmazásában: A Nagy-süan a régmúltban a különbözõ „harcos” közösségek és a hozzájuk kötõdõ mûvészetek - kultúrák találkozója volt, és a szándékaink szerint e nemes hagyomány felelevenítésével ismét azzá lesz. A harcmûvészetek közül a leglátványosabb a lovas íjászat és a lóháton félmeztelenül birkózó ifjak voltak. De a Shaolin Kung-fu óriás sárkányt táncoltató elõadása is tetszett mindenkinek, ezen kívül volt még Tai chi, Gracie Barra Brazil Jiu jitsu, amiben egy sárszentlõrinci fiatalember jeleskedik. Valamint ott volt még a Barantások kézitusája. Karddal, fokossal, karikás ostorral adtak ízelítõt a régi magyar harcmodorról. Bemutatták, hogy nemcsak tusakodni, hanem énekelni, táncolni is tudnak stb. B.Mónika: - A népi kismesterségek egyikével foglalkozom. Szalma, csuhé és gyékény tárgykészítõ tanfolyamot végeztem többedmagammal a falunkban. Ezt kamatoztatva, gyerekeknek tartottam egy kellemes kis pavilonban foglalkozást. Készítettünk buggyantott hármas fonással szalmaszívet, harangot,

meghirdetett sárszentlõrinci kézmûveseket. Sokan már ismerték a falunkat, de sok új ismerõsre tettünk szert, megkunkorgót, fenyõágat, esõcsigát. Az esõ invitálván õket hozzánk, falunézõbe. ellenére szinte egész nap voltak a Pavilonunk egyik oldalán az abai foglalkozáson. Este hétig kellemesen Attila Király Gimnázium tanári-, oktatói elfáradtam. A gyerekek és felnõttek is csapata, mutatkozott be. Másik oldalt nagyon érdeklõdõek és kitartóak voltak, Bandi bácsi /Csúcs Endre keramikus/ öröm volt velük lenni. Szekszárdról kihozta a korongozóját és Az alapötlet az volt, hogy Sárszent- készített szebbnél szebb köcsögöket. lõrinc - mint leendõ kiállítófalu - ipar- Körünkben tudhattunk egy régi ismerõst mûvészeit, kézmûveseit ezen a feszti- /Uzdi fafaragó táborost/ Beréti István fafaragót, fa szobraival, és kedves feleségét, Terikét, szõtteseivel. A kovács /Pintér Rudolf díszmû-kovács/ késõ estig verte a vasat, szép feszületet készített.

A karikás ostorok durrogva kergették az esõfelhõket, régi hiedelem szerint a dob megnyitja az ég csatornáit, az ostorcsattogás bezárja azt. Azért néhányunknak sikerült a két nap alatt párszor bõrig ázni. Este a tábortûz ropogott, a tücskök hegedültek, igriceválon népszerûsítse. Igyekeztünk csino- ket idézve a Táltos dobkör dalai a tûz san berendezni a sátrunkat /Oláh Erika/ szikráival a csillagokig repültek. tûzzománc képekkel, /Bogdán Móni/ Mi jövõre is szívesen ott leszünk. szalmafonásokkal. Az Alapítvány és az Aki többet szeretne tudni a NagyEgyház a Sárszentlõrincrõl kiadott könyveivel. Sajnos vagy érdeklõdés Süanról: www.nagysuan.hu Oláh Erika hiánya vagy egyéb fontos elfoglaltság miatt csak ketten képviseltük a plakáton Bogdán Mónika

10

Petõfi István, az elismert gazdatiszt Az apa támasza A költõ öccse 1825. augusztus 28-án született Szabadszálláson, ahol anyja éppen a húgánál tartózkodott látogatóban. Az öreg Petrovics nagyon megörült, hogy gyenge, betegeskedõ Sándor fia mellé most erõs gyermeke született. Késõbb is Istvánnak több hasznát lehetett venni a cséplésnél, aratásnál, szüretnél. Hatéves korában már a legszilajabb paripákat is megülte. István mindvégig híres lovas maradt. József nádor félszázados jubileumain a Jászberényben rendezett lovasversenyen ezüstérmet nyert. Bátyja késõbb büszkén mutogatta az érmet pesti barátainak. A két testvér között mindig a legszeretõbb viszony volt (István öcsémhez). István is többször megemlékezett bátyjáról verseiben. Annak óriási szellemi fölényét nemcsak elismerte, de büszke is volt arra. 1830-ban Szabadszálláson kezdte meg tanulóéveit. Az elemi után 1836ban õt is Aszódra vitte az apja. Jó tanuló volt, elsõ lett az osztályban. Két évig tanult itt. A nagy árvíz miatt, valamint egyik rokonának és egy székálló legénynek a csalása miatt apja 1838-ban tönkrement. Nem tudta mindkét fiát taníttatni. Sándort Selmeczbányára küldte tanulni, Istvánt pedig hazavitte a mészárszékbe dolgozni. Késõbb õ járt a vásárokra, kiszolgálta a vevõket, apja pedig a kocsmát vezette. 1841-ben Dunavecsére, innen Szalkszentmártonba, majd Dömsödre költöztek. A következõ évben apja Istvánt Kunszentmiklósra küldte, ahol három évig önállóan vezette apja egyik mészárszékét. 1845-ben az öreg véglegesen kilépett az üzleti életbõl. Ekkor István Várpalotára került mészáros-legénynek. Itt ismerkedett meg a „Bakony rózsájával”, akivel kölcsönösen megszerették egymást. A szabadságharc kitörése miatt azonban útjaik szétváltak. A hentes nem bárdolatlan Petõfi István egyik versében bátyja költõi elhivatottságára utalva ezt írta: „Állj ki bátyám te a síkra!... Végzetünk könyvében írva, Hogy te a menny s földet bejárd… Én reám vár tagló és bárd.” Petõfi Sándor öccse bár egyszerû székálló legény volt, de a mûvelõdés iránti érdeklõdése megmaradt benne. Elég gyakran megfordult Pesten, ahol bátyja bizalmasabb barátainak is

Sárszentlõrinci Hírek bemutatta, akik szívesen fogadták a népdalokat szépen éneklõ ifjút. Amihez bátyja segítségével hozzájutott, mindent elolvasott. Katona éveiben megtanult németül, raboskodása idején pedig elsajátította a francia nyelvet. 1848-ban már hat verse és egy levele jelent meg Jókai lapjában, az „Életképek”-ben. Verseinek nagy részét csak a maga mulattatására vagy barátainak a szórakoztatására írta. Elsõsorban bátyja

versei hatottak rá, de sok költeményét a népdalok ihlették. Érdekes, hogy elsõsorban a rövid, párszakaszos versei sikerültek. Hosszabb lélegzetû verseket nem tudott megszerkeszteni. Ezek is jól indulnak, de aztán összebonyolódnak. Katonáskodás és várfogság A szabadságharc kitörésekor önként beállt katonának. A Délvidéken harcolt, majd Buda ostromában már mint százados vett részt. Jelen volt a világosi fegyverletételnél is. A bukás után besorozták a császári seregbe, és Tirolba vezényelték. Innen Schleswig Holsteinba vitték, majd 1851-ben elbocsátották a hadseresbõl. Hazajövetele után Péterváradon telepedett le és a mesterségét folytatta. 1853 elején bevásárlások végett Pestre utazott és akkor sógorának, Horvát Árpádnak a lakásán letartóztatták. Ugyanis még a külföldi katonáskodása idején egy Pataky nevû emigráns ügynök összeírta azokat a magyar katonákat, akikre egy újabb forradalom esetén számítani lehetne. A fiúknak határozott tudomásuk sem volt Pataky terveirõl. Miután azonban õt elfogták, a többi, mit sem sejtõ volt katonát is kézrekerítették. Talán nevének is része volt abban, hogy vele bántak a legkegyetlenebbül. Háromévi sáncmunkára ítélték. Neki mind a három évet

VIII. évfolyam 2. szám le kellett töltenie, míg a többiek közben kegyelmet kaptak. 1856-ban megnyílt a börtöne, de még egyévi utólagos katonai szolgálatra Brünnbe rendelték. 1857. végén tért haza. Szendrey Ignác és Horvát Árpád tárt karokkal várták, de õ nem akart senkinek a terhére lenni. Eleinte másolással tartotta el magát. A korábban rendetlen írású ember a börtönben ugyanis megtanult gyönyörûen írni. Különös házasság 1857. szeptemberében nevelõnek ment Dánosra, Gaulhoffer János helyi földbirtokoshoz. Annak két fiát tanította. Itt ismerkedett meg késõbbi feleségével, a család szép lányával, Antóniával, vagy ahogyan otthon hívták Tónikával. Hamarosan heves szerelem fûzõdött közöttük, amely azonban elég kilátástalannak tûnt. Petõfi István már 32. évében járt, és még semmilyen biztos állása nem volt. A család nem szívesen látta volna lányuk férjeként. Hogy legalább arra hivatkozhasson, hogy el tudja tartani feleségét, gazdatiszti állást vállalt Geiszt Gáspár csákói birtokán. A lány idõs apja így is megtagadta tõle a lánya kezét. István azonban makacs kitartással öt éven keresztül irogatta leveleit Antóniához, aki pedig apjának tett ígérete szerint sohasem válaszolt neki. Amikor az öreg érezte közelgõ halálát kénytelen volt belenyugodni lánya választásába. 1863. decemberében volt az esküvõ. És ekkor jött a tragikus fordulat. Antónia nyolc hét után véglegesen elhagyta az urát. Ugyanis az ötévi várakozás pusztai magányában István egy csínos parasztasszonnyal vigasztalódott, aki az esküvõ után sem engedte el, és még a mézeshetek alatt is a markában tartotta. Amikor erre Tónika rájött, azonnal örökre elhagyta a férjét, bár törvényesen sohasem váltak el. Szakmai sikerek Ettõl kezdve Petõfi István a szerelmi bánatát is a munkába ölte. Gyorsan emelkedett rangjában. Pár év alatt õ lett a 3400 holdas uradalom teljhatalmú intézõje. Szorgalma mintagazdasággá tette a birtokot. Az uradalom országos hírre tett szert, a keresztezéssel elõállított úgynevezett Geiszt-féle juh pedig meghozta a külföldi elismerést is. A család nagyon megbecsülte derék intézõjét, de az egész vidék tisztelte Petõfi Istvánt. A környék urai vadászataikra mindig meghívták, és általában a saját fogatjaikat küldték érte. Nagy csapás volt számára unoka-

VIII. évfolyam 2. szám öccsének, Petõfi Zoltánnak a halála. 1870-tõl kezdve pusztájából már alig mozdult ki. Azt azonban nem kerülhette el, hogy a Petõfi Társaság rögtön megalakulásakor tagjává ne válassza.


11

években vett törlesztésre - feleségére hagyta. Bátyja iratait pedig a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A végrendelet elkészítése után vidám beszélgetésbe kezdett barátaival. Majd hirtelen rosszul lett, elvesztette az eszméletét. Négy nap múlva 1880. május elsején meghalt. Temetésén ott volt a vidék egész értelmisége és egyszerû népe. Megérkezett felesége is, hogy sírva boruljon a még mindig szeretett férj koporsójára. A csákói uradalmi temetõbe temették,

majd 1908-ban a Petõfi Társaság a család többi tagjával együtt õt is a budapesti Kerepesi úti temetõben helyezte örök nyugalomra. Bár költõi tehetség kevesebb volt Istvánban mint Petõfi Zoltánban vagy Szendrey Júliában, de õ volt a család írói tagjai közül az egyetlen, akit nem vádoltak meg azzal, hogy szégyent hozott Petõfi Sándor nagy nevére.

Általános Iskola és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézményben tanít, s készíti fel tanulóit, köztük Boglárkát is, a magyar nyelvi versenyekre, akik kiváló eredményeket értek el országos szinten is. Továbbra is részt vett magyar nyelvi versenyeken, amelyekre magyartanára Benkõ Margit készítette fel és német nyelvi versenyeken. Németbõl Hirsch Judit tanárnõ volt a felkészítõ tanára. 8. osztályban elért eredményei: - Arany János magyar nyelvi verseny (TITOK) országos 2. - Alapmûveleti matematika verseny megyei 2. - „Nyelvünkben élünk” kommunikációs verseny megyei 3. - Bendegúz NyelvÉsz verseny megyei 1., országos 1. - Simonyi Zsigmond helyesírási verseny megyei 1. , országos 4. - Schiller német nyelvi verseny (TITOK) országos 1. - Német tanulmányi verseny megyei 1., országos 3. - Mozaik német tanulmányi verseny országos 1. A versenyekre való felkészülés nagyon sok munkával járt. A kötelezõ tananyagon kívül még sok pluszt kellett

teljesíteni, és ez nem volt könnyû. A hét minden napján tehetséggondozáson vett részt, hol magyar-, hol német-, és olykor angolórákon is. Januárban felvételizett egy siófoki gimnáziumba: Perczel Mór Gimnázium két tannyelvû tagozatára vették fel. 0. évvel fog kezdeni, és német nyelvbõl emeltszintû oktatást kap. Az elsõ évtõl pedig a földrajzot és a történelmet német nyelven tanulja. Idén ballagott. Iskolája tíz évvel ezelõtt alapított egy díjat. Ezt az a 8. osztályos tanuló kaphatja meg, aki 8 éven át kitûnõen teljesített, példamutató magatartással, illetve vitte az iskola jó hírnevét. Ez a Fekete István-díj. Idén az iskolájában, az osztályában õ kapta meg ezt a kitüntetést. Szívesen jön haza családjához ebbe a csendes kis faluba. Ahogy mondja: „Most már azt is lehet mondani, hogy én siófoki vagyok, mégis egy részem ehhez a faluhoz tartozik, a családomhoz.” Mi pedig büszkék vagyunk rád és Benkõ Margit tanárnõre, akik e kis faluból indulva ilyen sikereket értek el.

Egyik komoly megpróbáltatással járó feladat az erdõben kialakított bátorságpróba megtétele volt. Ehhez megfelelõ Az idei évben nem az általános öltözéket, biztonsági felszerelést és iskolában, s nem a faluban tartottuk meg tájékoztatást is kaptak a merész a hagyományos gyermeknapot, amelyet Sebestyén Jánosné a diákönkormányzat vezetõje szervezett. Egy autóbusszal Pécsre utaztunk az alsó tagozatos gyermekekkel és néhány, az iskolát segítõ szülõvel. Az ottani Extrém-parkban szórakozhattak kedvükre a tanulók. Mászó-, ugráló várban, csúszdákon, trambulinon, dodzsem vezetéssel, lovaglással telt az idõ.

vállalkozók. A pálya változatos: kötélhágcsó, drótháló, kötélháló, átcsúszás hevederrel egyik fától a másikig, levegõben lévõ hengeren átkúszás stb. Volt, aki elõször remegõ lábbal indult, de mindenki végigjárta a bátorságot, erõt, óvatosságot igénylõ pályát. Olyannyira, hogy meg akarták ismételni, sõt a felnõttek útját is ki akarták próbálni. Igazi, önfeledt gyermeknap volt ez számukra. A költségeket a közösen gyûjtött vasért kapott pénzbõl, illetve a szülõi munkaközösség hozzájárulásából fizettük. szerk.

Halála Távozása elég váratlanul következett be. 1880. elején szívtájéki fájdalmakról kezdett panaszkodni, az addig teljesen egészséges ember. Április 28-án végrendeletet készíttetett. Dévabányai 400 holdas birtokát - amelyet az utolsó

Sikeres lõrinciek

Zemkó Boglárka Kicsi gyermekként is szorgalmas, jó tanuló volt. Együtt örültünk a szavalóversenyeken és az országos nyelvészeti versenyeken elért jó eredményének. Negyedik osztály befejezése után Siófokra költözött keresztanyjához, Benkõ Margithoz, aki magyar szakos tanárként a zamárdi Fekete István

Rendhagyó gyermeknap

Pinczési Sándor

Szüsz Jánosné

12

Negyedik osztályból ballag a diák Sajnos így igaz már második éve. Nem a nyolcadikasok állnak búcsúra készen. Itt a negyedikesek búcsúznak, meghatottan, sírva, szemükben rémület. Már hetekkel az utolsó csengetésig mindannyian errõl beszéltek. Szülõkkel együtt kerestük a számukra legjobb helyet, új iskolájukat. A gyerekek, akik négy év alatt igen összetartó közösséggé alakultak, együtt akartak maradni. Ezt sikerült is elérniük egy tanuló kivételével. A többiek a pálfai általános iskolában folytatják tanulmányaikat, ahol már megismerkedtek leendõ tanáraikkal, osztálytársaikkal. Szorgalmat, jó tanulást kívánunk!



Gyökerek szakítása Bármilyen vihar letörhet ágakat, a hajszálgyökerek mégis ott maradnak, láthatatlan erõvel a fénybe nyúlnak, büszkén zöldellõ, új hajtások fakadnak. Mikor szélvész csavarja s jajongva susognak a apró fészkekkel madár áldozatul a tomboló,

a délceg fákat, zöldellõ ágak, álmok hullanak vad viharnak.

Most oly kérõn néztek rám megmentést várva, mint otthonát vesztett, árva madárka, riadt szemetekben a maradás vágya, dermedt csendnek rám boruló virága. Látjátok, kavargó örvények lehúznak, átkos törvények ránk kõsziklákat dobnak, Már együtt szenvedünk lélek a lélekben elválaszthatatlan, örök szeretetben. Bármilyen vihar letörhet ágakat, a hajszálgyökerek mégis ott maradnak, láthatatlan erõvel a fénybe nyúlnak, büszkén zöldellõ, új hajtások fakadnak. Szüsz Jánosné Horváth Ilona

Bizonyságtétel 31 éves, 2 gyermek édesanyja vagyok. A két gyermek között 13 év korkülönbség van. Elsõ gyermekemet 16 évesen szültem. A szüleim segítettek a nevelésében. Egy parasztházban laktunk immár tízen. A szüleim akkor már munkanélküliek voltak, a testvéreim pedig iskolások. Nem bántam meg, hogy gyermekemet megszültem, mert tudtam, hogy Istenben bízhatok, s nem hagy el. Hála Neki, dolgozhattam, s a családomnak is segíthettem.

Erdélyi kirándulás 2008. augusztus 16 és 20 között a képviselõ testület kirándulásra indul Erdélybe. A kirándulás során eljutnak egészen Székelyföldig, megnézik Kolozsvárt, a Tordai-hasadékot, látogatást tesznek a Gyilkos tónál, a Békási szorosnál, a Békási víztározónál, valamint Zsobokon, Etéden, Marosvásárhelyen és Maroshévíz környékén és Désen. A közel 2000 km-es utat az

máshol él, s hála Istennek, én is saját családban élhetek. Isten megtanított, hogy szeretni, bízni, segíteni tudjak. Szeretni az embereket, bízni bennük, Gyarapodott a családunk egy fõvel, a segíteni, hogy a gondokat legyõzzük. testvérem kisfiával. Teltek-múltak az De egyedül nem megy, csak Istennel évek, s Isten anyut hazahívta. Ott együtt. maradtam egy nagy családdal, akikrõl gondoskodnom kellett. Isten nélkül nem Orsós Erzsébet ment volna. Nehéz idõket éltünk. Közben a házból ki kellett költöznünk, mert lakhatatlanná vált. Ekkor is Isten (Megjelent a Vigasztaló címû folyóirat 2008. segítségét kértem, hogy segítsen min- áprilisi számában.) dent újrakezdenem. Imám meghallgatásra talált, s sikerült házat venni. Ma már a családom minden tagja

egyik képviselõ kisbuszán teszik meg, két éjszakai szállást pedig másik képviselõtársunk biztosít. A kirándulás fennmaradó költségeit egyrészt a polgármesteri keret fedezi, másrészt pedig a képviselõk saját forrásból biztosítják. Ellentétben sok más környékbeli faluval, ahol a képviselõket /helyesen/ tiszteletdíj illeti meg, Sárszentlõrincen a képviselõk minden ellenszolgáltatás nélkül végzik nehéz, sokszor népszerûtlen munkájukat. A testületi

üléseken kívül az összes községi rendezvényen tevékenyen részt vesznek, és nagy örömmel, önzetlenül oldanak meg minden feladatot. Ez a kirándulás a legkevesebb, amivel megköszönhetjük munkájukat. Ezért döntöttünk javaslatomra a fentiek szerint. Demény Károly polgármester


Cigány ételek bemutatója és kóstolója, tehetjük hozzá. No meg még egyéb tartozékok, amelyekbõl összeállhat egy villanásnyi a gazdag cigány kultúrából: a bátai tamburazenekar, amely egész nap húzta a talp alá valót önfeledten és keservet feledtetõn,

az elementáris bátai „Vadvirág” hagyományõrzõ néptánccsoport elõadásai, oláh és beás cigány népdalénekesek fellépései. Nem maradhatott el az irodalom, cigány költõk verseit mondta gyerek és felnõtt, részletet hallhattunk a

Sió-híd

Hegedûs Tibor mint a munkaprojekt vezetõje elmondja:

A Hídtechnika Kft 2007. tavaszán nyert el nyílt közbeszerzési eljárás során a Tolna Megyei hídfelújítások kapcsán 3 db projektet, melybõl egy a sárszentlõrinci híd felújítása. A cég már több mint 15 éve alakult, azon igény miatt, miszerint megnövekedett a mérnöki létesítmények szigetelés és korrózió védelme iránti igény. A cég referenciái között szerepel többek között a budapesti és a komáromi Erzsébet-híd rekonstrukciója, a bp-i Millenniumi-híd felújítása, a dunaújvárosi Duna-híd festése és szigetelése. A jelenleg folyó

Sárszentlõrinci Hírek hagyományos cigány étkezési szokásokról néprajzi gyûjtõ tollából, és hogy nem láthattunk a sepsiszentgyörgyi cigány gyerekek beiskolázásáról egy dokumentumfilmet, arról egy videoszalagot gyûrõ lejátszó gondoskodott. Az ételek között kóstolhattunk cigány lecsót, csirkés lecsót, babgulyást, köröm- és pacalpörköltet, sõt még egy Magyarországon ekhós szekérrel végigvonuló francia muzsikus cigányoktól megszerzett recept alapján készült padlizsános nyúl ételkölteményt is! Mindezt eddig bárki, bárhol megvalósíthatta volna. Ami mégis mássá tette a június 21-én Sárszentlõrincen, a Zsivora György Népfõiskolai Alapítvány munkatársai által megrendezett alkalmat, az az Isten igéje volt. A közös étkezés elõtt az ötezer ember megvendégelése kapcsán hallgatta a mintegy 150 fõ résztvevõ a kétezer évvel ezelõtti történetet. Kerestük a hasonlóságokat és különbözõségeket, és találtuk meg a csoda, a csodálatos élet titkát a hálaadásban és az áldásmondásban. Étkezés elõtt énekes hálaadásként szólt a cigány ének: „Köszönöm az

munkák között említhetõ a Szabadsághíd felújítása, az M0-ás északi híd építésében való részvétel és az északi vasúti híd rekonstrukciós munkáinak egy része. A sárszentlõrinci híd 1933-ban épült, a híd nagyon jó kezekben volt eddig, hiszen a Tolna Megyei Közútkezelõ Kht. folyamatosan ellenõrizte azt, viszont az acél tartószerkezetek az évek során a sózás következtében elöregedtek, ezért szükséges volt a nagyobb beavatkozás. A munkát a Hídtechnika Kft a hídon a beton és az aszfalt rétegek elbontásával kezdte, majd az ezeket tartó zórésvas és acél hossztartók kibontásával folytattuk. A meglévõ tartószerkezetet alulról és felülrõl is beállványoztuk, majd ezt követõen majd 6 tonna új acélszerkezettel megerõsítjük a régi szerkezetet, oly módon, hogy több mint 7200 csavarral rögzítjük azokat egymáshoz. A híd szerkezetét korrózióvédelemi bevonattal látjuk el, ez 3 rétegû festék felhordást jelent. A híd végleges színe zöld lesz. A hídba nem beton, hanem acélpálya kerül, melyet 4 darabból, nagy teherbírású daru segítségével emelünk be. A 4 darab pályaelemet a régi

13

életem, mindennapi kenyerem, köszönöm neked, köszönöm neked. Áldott légy Istenem, köszönöm neked.” A rendezvény végén a Tolna megye több pontjáról érkezett cigányok és nem cigányok közfelkiáltással megszavazták, hogy jövõre is találkozzunk ugyanitt, ugyanígy természetes közegben, jó kedvûen értéket keresve és közvetítve, Isten közelségében rá és egymásra figyelve. Bakay Péter (Megjelent az Evangélikus Élet címû hetilap 2008. június 29-i számában.)

tartókhoz hozzácsavarozzuk és az elemeket egymáshoz hegesztjük. Ezen munkálatokat követõen speciális szigetelési rendszert alkalmazunk, mely lehetõvé teszi azt, hogy a hídszerkezet ne károsodjon. A munkát az aszfaltozás követi.

A csatlakozó út építése is rejteget kihívást, hiszen a híd elõtt és a híd után majd 60-60 folyóméter hosszúságban átépül az útszerkezet, nagy teherbírású beton alap épül be a 10 cm-es aszfalt rétegek alá. A híd munkálatainak befejezése várhatóan szeptemberben lesz.

14

PROTYESTYÁL

Bemutatok valakit, akit e történet után megmosolyoghatnánk, pedig bizonnyal sok tanulnivaló van tõle. Azon a napon, amikor a történet esett, nagyapám napszámosokat fogadott, akik éppen falatoztak a munka megkezdése elõtt. Én is ott lábatlankodtam, hallottam hát a beszélgetést. A téma éppen a katonaság volt, mivel hogy sok falusi ember õrzi becsesen a hadseregben töltött évek emlékeit. Az egyik analfabéta katonaviselt munkásunk beszélte el a vele megtörtént esetet. Pihenõidõben voltunk, beszélgettünk. Egyik bajtársam sorra kérdezett minket, hogy milyen vallásúak vagyunk.

Köszönés

Pár nappal ezelõtt tervbe vettem, hogy kimegyek a szeretteim sírjához. Az egyik nagyapán 55 éve halt meg. Ezeket az alkalmakat mindig figyelembe veszem. Még én élek, õk is velem gondolatban, lélekben. Kihalt volt a falu, mint általában, de a presszó elõtere tele volt vidáman hangoskodó fiatalokkal. Több autó sorakozott az épületnél. Éppen az orrom elõtt ugrott ki egy ifjú hölgy a mulatóba tartva. Komor tekintetével végigmért, s bement. Odaérve az ifjak csapatához szép hangosan, „illedelmesen” köszöntem, de õk erre nem reagáltak. De még jó, hogy valami sértõ dolog nem ért a részükrõl. Gyorsan szedtem az irhám, s kissé „fellélegezve” mentem tovább. Közben ezernyi gondolat futott át agyamon. Milyen világ ez, melyben élünk?! A költõ erre azt írta: „Szélfútta levél a világ! De hol az Ág, de Ki az Ág?" - Ez a kérdés! Erkölcsi, spirituális (szellemi),

Köszönet

Varga János és családja szépen felújítottak egy régi házat a gyógyszertár mögött. Ezt tették a hozzá tartozó pincével is. „Ez miért kerül az újságba?” - kérdezik most sokan - „Saját tulajdonuk, azt tehetnek vele, amit akarnak.” Így van. A pince melletti terület



Katolikus, református, így ment ez sorban. Amikor rám került a sor, én megmondtam, hogy evangélikus vagyok. Erre a kérdezõ katona rám meredt: „Szóval te protyestyál vagy”. - Hogy mi vagyok én? Protyestyál? Ezt már nem tûröm el! - Azzal jól elvertem. A társaim szabadították ki a „sértegetõt” a kezem közül. Azután mi történt? - kérdezte a nagyapám. Bevittek a hadbíróságra - mondta János bácsi. Ott elmondtam mindent úgy, ahogy esett. Ekkor az urak összesúgtak, s a bíró döntött. Azt mondta: sajnos, ez az ember „világtalan”, nem tehetünk vele semmit. Eddig a történet, amely nem fakasztott nevetésre. Igaz, hogy iskolázatlan

volt a néhai János bácsi, de a lelke mélyén tiszta. Nem értette a szó lényegét, ezért sértõnek találta, s úgy érezte, meg kell védenie a vallását. „Harcolt” érte. Manapság mit látunk? Kevesen állnak ki valakiért, valamiért. A hovatartozás, becsület, gerincesség fénye megkopott. „Mûvelt” emberek szennyezik a másik lelkét. A pénz beszél. Naiv óhaj, hogy álljunk meg és gondolkozzunk? Hogy lássuk újra igazi értékeinket? Mégis: add, Uram, hadd legyünk mi gondolkodó „protyestyálok”!

mentális romlás van mindenütt. Ez ideért Sárszentlõrincre is! Errõl a témáról aztán sokat lehetne írni, beszélni. Fõleg az elõbb idézett Zelk Zoltán kétsorosának költõi kérdése állítja meg a felszínes embert, ha csak pár percre is a gondolkodásra. „Ki az Ág?" Mert ez a legfontosabb. Kihez tartozunk, kibe kapaszkodunk, Kiben hiszünk, Kinek a tanítása szerint élünk?!! Stb. De szorítkozzunk most csak a KÖSZÖNÉS-re, mint kezdõ gondolataim címére. Egyszer valaki errõl írt. Megragadt bennem és továbbadom. Köszönés Jó napot! Szia! Kezét csókolom! Vita folyik arról, hogyan köszönjünk. Közösen elfelejtünk köszönni egymásnak. Kerüljük a köszönést. A köszönés tisztelet. A köszönés bizalom. A köszönés lépés a másik felé. Mintha kezed nyújtanád. A szív dobban a köszönésben a másik szíve felé. A köszönés a szeretet gyertyalángnyi lobbanása. Melegszünk benne. A köszönéstelen érintkezésben fagyott a hangulat, köd hályoga mered tekintetébõl.

Sétálj a mezõn, járj az erdõben, érezd a természet békességét, vedd észre az élõlények „köszönését”. A lombban elbújt láthatatlan madárdallal köszön. Az élõ világ „köszön” az embernek, csak az ember nem akar köszönni a másiknak. Pedig mennyi hely, mennyi alkalom. Az orvosi rendelõben hangos, hangtalan jajban ülünk, állunk egymás mellett, de egy köszönésnyit nem enyhítünk egymás gondjain. (Tisztelet a kivételnek.) Mennyi hely, mennyi alkalom, hogy köszönjünk. Ne azért köszönjünk, mert illik, nem illik, hanem mert öröm, ha köszönhetünk. Öröm, ha ránk köszönnek. Köszönthetünk ismerõst és ismeretlent. Vitassák csak, hogyan köszönjünk. Mi köszönünk. Szívünk nyújtsuk a másik felé, ha pedig õ nyújtja, fogadjuk el. Köszönj! Köszönünk! Köszönjünk, hogy több legyen az öröm!

Tóth Márta nyug. tanár okl. ev. kántor

Tóth Márta nyugdíjas tanár okl. ev. kántor

azonban nem a tulajdonuk, az közterület. Ezért a lelkesedésem, mert ott egy csendes sarokban pihenõhelyet alakítottak ki a szomszédok segítségével mindenki számára. Vörös Gabi pedig virágokkal díszítette. Megtisztították a gaztól, szeméttõl a gyógyszertár melletti közterületet, s azt tisztán tartják. Egymást segítve munkálkodnak a szebb környezetért. Szerk.



Kedves Olvasó!

Tisztelt Szülõk!

15 Ugyanakkor tájékoztatjuk a Kedves Szülõket, hogy szeptember 1-én (eredeti terv szerint) indul az iskolaév, a Képviselõ-testület a továbbiakban is minden áldozatot felvállal az iskola megtartása érdekében.

Mélységes felháborodással vettük tudomásul, hogy a nagydorogi Széchenyi Sándor Általános Iskola megbízott pedagógusai az igazgatónõ vezetésével „házalnak” Sárszentlõrincen annak érdekében, hogy iskolájuk részére alsó tagozatos gyermekeket Kérjük további bizalmukat és segítõ toborozzanak. Miközben hazug és aljas megértésüket! híreket terjesztenek iskolánk megszûnésével kapcsolatban. A Képviselõ-testület és a helyi pedagógusok egyetértésével a polgár- Sárszentlõrinc, 2008. július 24. mester ma 16 órakor Nagydorogon tiltakozó nyilatkozatot ad át a nagydorogi polgármesternek, ebben köve- Demény Károly Biererné Lacza Mária teljük az ügy kivizsgálását és magyapolgármester tagint. vezetõ Szerkesztõség rázatot várunk a minõsíthetetlen módszerek miatt.

Ezt a két levelet minden magyarázat nélkül tesszük közre újságunkban. A két levél önmagáért beszél. Mégis azt gondoljuk, nem a „házalók”, nem a „toborzók” a bûnösök, hanem az a kényszer, ami ráviszi õket. És fõleg az az országvezetés amelyik ilyen körülményeket teremtett meg, hogy ember embernek a farkasa, gyermekekre vadászunk „normatívákért”; mégsem tudunk igazán haragudni a tettesekre. Keresztényként azt kérjük: „Uram, bocsáss meg nekik, nem tudják mit cselekszenek.”

7047 SÁRSZENTLõRINC, PETÕFI SÁNDOR U. 22. 75/532-100 SÁRSZENTLÕRINC KÖZSÉG POLGÁRMESTERE Nagydorog Nagyközség Önkormányzat Képviselõ-testülete Dobri István Polgármester Úr részére Nagydorog Tisztelt Képviselõ-testület, Polgármester Úr!

Iskola néhány pedagógusa intellektuális pótcselekvésként kedves, szeretett falunk utcáit járja, „házal” (ami rendeletünk szerint tilos), hazug és aljas, alaptalan rágalmakkal traktálja falunk kizárólag fehér bõrszínû lakóit, közelebbrõl azokat a szülõket, akiknek alsó tagozatos korú gyermekei vannak.

Kérem Polgármester Urat, a lehetõ legrövidebb idõn belül vizsgálja ki az ügyet, s adjon magyarázatot a történtekre.

Gyors leleményességünknek és a szülõk felháborodott bejelentéseinek Sárszentlõrinc, 2008. július 24. köszönhetõen megfejtettük a „házalás” célját: gyermekeket toboroznak a nagydorogi iskola számára. A Képviselõ-testület nevében:

Iskolánk vezetése és pedagógusai, Megdöbbenéssel értesültem, hogy a valamint a Képviselõ-testület nevében nagydorogi Széchenyi Sándor Általános tiltakozom a nagydorogi pedagógusok

Egyházmegyei családi nap Pakson Idén május 31-én, szombaton Pakson került megrendezésre az egyházmegyei családi nap. A program lényege, hogy egy-egy bibliai témát dolgoznak fel. 2008-ban a vízzel és a hajóval kapcsolatos bibliai jelenetek kerültek sorra. Ezen a rendezvényen számos település mellett Sárszentlõrinc, és Pusztahencse is képviseltette magát kb. 20 gyermekkel. A program a templomban áhítattal kezdõdött, majd a délelõtt folyamán a szabadban a fiatalok játékos formában bibliai vetélkedõn vehettek részt. A felnõtteknek pedig a templomban külön mûsor volt: kórus, beszélgetés, elõadás. A templom és a parókia udvarán a gyerekeket 6 db 10-12 fõs csoportba osztották. Minden csoporthoz egy-egy

eljárása, és az ellen, hogy valótlanságokat terjesztenek (pl. megszûnik a sárszentlõrinci iskola, osztályokat vonnak össze stb.).

kísérõ is tartózott, akik ha kellett, segítettek a csoportnak. Az udvaron pedig ugyancsak 6 db állomáshely volt kijelölve, ahol a csapatoknak különbözõ feladatokat kellett közösen megoldaniuk, és az oda vonatkozó bibliai történetet meghallgatniuk. A csapatoknak a legelsõ feladata, a névválasztás volt. Majd minden csapatnak mind a 6 állomáson végig kellett mennie. A gyerekek élvezettel, és jókedvvel mentek végig a feladatokon.

Demény Károly polgármester

Egy-egy állomáson nem csak a tudásukat, de az ügyességüket is próbára tehették. A verseny eredmény-hirdetésére még a délelõtt folyamán sor került. De persze konkrét gyõztes csapatot nem hirdettek, mert minden csapat ügyesen és jól teljesítette a kitûzött feladatokat. A kiadós ebédet követõen pedig, délután egy közös másfél óráig tartó hajó kirándulásra került sor a Dunán. A szokatlan korai melegben, szinte hûsítõen hatott a folyó közepén a hajókázás, és látnivaló is akadt bõven. A hajón sor került ismert egyházi énekek éneklésére, és ugyancsak a hajón került sor a záró áhítatra is, mely így még érdekesebb és emlékezetes lett. A családi nap után szinte mindenki élményekkel, szép emlékekkel, és tapasztalatokkal gazdagon térhetett haza. Juszt Klára

16

Liberális ámokfutás

Sárszentlõrincen, mint az oktatással és a kisiskolák bezárásával kapcsolatos liberális ámokfutástól leginkább érintett faluban dr. Puskás Imre közgyûlési elnök vezetésével Tolna megyei polgármesterek nyilatkozatot fogadtunk el, melyben felemeltük szavunkat a vidéki kis iskolák és óvodák ellehetetlenítése ellen. Örömmel olvastam V. Fehér József tollából a Magyar Nemzet június 24-i számában, hogy Békés megye közgyûlése csatlakozott kezdeményezésünkhöz. Varga Zoltán szocialista képviselõ nemmel szavazott, neki más az álláspontja. Ezért fogtam golyóstollat, kérem Képviselõ úr, beszéljük csak meg! Az iskolák bezárása szerintem a kisfaluk további és egyértelmû ellehetetlenítéséhez, kihalásához vezet. A még ott élõ értelmiség is elhagyja a falut (ha tudja), a jövõ generáció pedig vagy külföldön keres boldogulást, vagy meg sem születik. A kisfalvak tönkretételével az egész vidéki Magyarország semmisül meg, ezután pedig Magyarország következik. Lehet, hogy ez a cél? Lehet, hogy ez a cél! Az iskolák bezárása, integrációja nem szakmai, de nem is gazdasági kérdés, bármennyire is próbálják szemfényvesztõ módon gazdasági szempontokkal alátámasztani. Merem azt állítani, hogy az integráció, az összevonások többe kerülnek, ráadásul az elképzelt körzetesített 500 fõs iskolákban 5-6-7 falu 3040 féle gyermeke érintõtáblás, kakaóbiztos, multikulti ajzószereken nevelõdik, s felnõ egy generáció, aki nem tanult meg olvasni, nem tudja ki volt Kormos István, nem tudja, hogy a Négyökrös

Pályázatok Önkormányzatunk a Zsivora György Népfõiskolai Alapítvánnyal együttmûködve folyamatosan készíti és nyújtja be a pályázatokat különféle célokra. Pályázataink nagy százalékban nyertesek. Az un. CÉDE pályázaton 1.789.669 Ft-ot nyertünk, mely összeghez 447.412 Ft önrészt teszünk, így 2.237.081 Ft.ból felújítjuk az önkormányzat épületének a tetõszerkezetét. A TEKI pályázaton nyert 858.936 Fthoz pedig 214.734 Ft önrésszel járulunk

Sárszentlõrinci Hírek szekérben csillagot, vagy csókot választanak, nem ismeri a magyar történelmet, népünk értékeit. Ellenben ismeri Jáksót, Majkát, Gyõzikét, tapsol a bugyuta show-mûsorokon és rágógumizva, zsebre tett kézzel hallgatja végig géprõl a Himnuszt. Az iskolák bezárásának szándékát azért kell politikai kérdésként kezelnünk, mert a politikai szándék egyértelmû. Egyértelmû, hideg fejjel végiggondolt és gonosz! Sárszentlõrincen 2006-ban az elõzõ polgármester által vezetett képviselõtestület feladta a harcot, szélnek eresztette az iskola felsõ tagozatát. Egy képviselõ becsületére mondva tiltakozásul kilépett a testületbõl. Elõzõ tanévben 100 gyermek járt helyben a nyolc osztályos iskolában abban a faluban, ahol Lázár Ervin is koptatta az iskolapadot, Illyés Gyulát anyakönyvezték, Petõfi Sándor pedig az egykori Sárszentlõrinci Algimnázium tanulója volt. A központi akaratnak megfelelõen azóta a felsõsök a környezõ „nagyobb” iskolákba járnak autóbusszal. Azt gondolhatnánk, hogy ezzel a lépéssel megkönnyebbült a község költségvetése! De nem! A 2008-as évben a nem „megfelelõ” létszámok miatt kb. 20 millió forinttal „büntetik” az iskolát, s árukapcsolásként természetesen az óvodát is. Vagy elõteremtjük ezt az összeget, vagy buszra tesszük az alsó tagozatosokat, majd az óvodásokat is, ahogyan Hiller és Magyar urak képzelik! A szomszéd falu polgármestere elkeseredetten panaszkodott a minap, hogy csapdahelyzetbe kerültek. 150 tanulós iskolájuk nagyon rossz állapotban van. Pályáztak a tetõfelújításra, s mint hátrányos helyzetû település 10 %os önrésszel 17 millió Ft-ot nyertek. Elvállalnák az önrészt a meglévõ

hozzá, így az együttes 1.073.670 Ft összegbõl az uzdi nyugdíjasklub épületének felújítását fogjuk elvégezni. Mindkét pályázati önrészt a PA ZRT-tõl kapott pénzösszegbõl fedezzük. Fókuszban a közmûvelõdés nevû pályázaton nyertünk 700.000 Ft-ot, mely összeget két könyv /Lázár Ervinnel kapcsolatos az egyik, a másik pedig a finn testvérkapcsolatokról szól/ megjelentetésére használhatunk fel. 250.000 Ft értékben fûkaszát vásároltunk pályázaton nyert pénzbõl. Az Egészséges településekért alapítvány pályázatán 951.800 Ft-ot nyert a Zsivora György alapítvány, mely

VIII. évfolyam 2. szám tetemes adósságuk növelése árán is, de kiderült mivel társulásban vannak egy nagyközséggel-, hogy a gesztortelepülés nem hátrányos helyzetû, így mégsem 10 %, hanem 30 % az önrész, tehát több mint 5 millió Ft. Ilyen összeget viszont már képtelenek elõteremteni. Kistérségünkben össze-vissza, logika nélkül hozza mindenki létre az un. Intézményfenntartó társulásokat központi akaratra és parancsra annak érdekében, hogy a mûködési költségek legalább egy részét igényelhessék normatívaként. Varga Zoltán szocialista képviselõ helyesen állította, hogy állásfoglalásunk politikai jellegû. Természetesen az. Kérdésem csupán a következõ: -Szabad-e nekünk falusi polgármestereknek politikai jellegû nyilatkozatot tenni? - Szabad-e egyáltalán megszólalnunk saját hazánkban saját falunk, iskolánk gyermekeink jövõje érdekében? - És miért állítja Ön kedves Képviselõ Úr, hogy túlhaladt az idõ az ilyen kezdeményezéseken? Szívesen beszélgetnék Önnel Varga Úr, ha Önnek nem rangon aluli egy kis falusi polgármester, akár a Magyar Nemzet hasábjain, akár a Hír Tv nyilvánossága elõtt, amennyiben erre lehetõséget kapunk. Végezetül csak annyit, hogy volt ebben az országban tatárjárás, dúlt a török, a német, a muszka, de a nemzet mindig megújult. A liberális ámokfutás viszont olyan károkat okoz, hogy onnét már nincs felépülés. Demény Károly polgármester A cikk a Magyar Nemzet címû lap kérésére íródott.

összegbõl építettük a falukemencét, rendeztük az aratási hálaadó ünnepet közös ebéddel, de ebbõl finanszírozzuk az augusztus 10-i Lõrinc nevû települések találkozóját is, szintén közös ebéddel, valamint egy ádventi programot is. A Képzõmûvészeti Lektorátus pályázatunkra 400.000 Ft-ot ítélt meg BaksaSoós Krisztina Lázár Ervin mellszobra megvásárlásához, mely szobrot a könyvtárban fogjuk elhelyezni. Demény Károly polgármester


Az 1932-es árviz Amikor nyár volt, akkor az forró is volt. Amikor pedig tél, akkor hó is volt bõven, meg ropogós kemény hideg. 1931 nyara éppen egy ilyen forró nyár volt. Visszaemlékszem, hogy teljesen pucéron szaladgáltam a malom udvarán egy kolomppal a nyakamban. Még nem voltam egészen hároméves, de nekem ez nagyon tetszett. A forró nyarat nagy tél követte. Bõségesen havazott egész télen. Feri öcsém azon a télen született 1932-ben. Õ foglalta el a bölcsõt, sorrendben ötödikként a családban. Azt a bölcsõt nagyon sokan ringattuk, az igaz nem szívesen, mert unalmas volt. Mindig vita volt azon, hogy most ki ringassa öcsénket. Egy este lámpagyújtás után körülvettük az asztalt. Az asztal közepén állott a talpas lámpa. A bölcsõ pedig az asztal mellett. Négyünk közül valamelyikünk felborította a lámpát. A forró lámpaüveg pedig a bölcsõben fekvõ Feri arcán állott meg. Csúnyán megégette. A sebhelye haláláig megmaradt. 1932 tavasza hirtelen melegedett fel. A hegyekben a rengeteg hó hirtelen kezdett olvadni, annyira, hogy a Maros vize is kiáradt. A Maros egyik mellékága a MEZÕZÁHI patak, amely a Mezõség szívébõl ered. A Mezõség egyik jellegzetes központja MEZÕZÁH, itt van egy elég nagyméretû halastó, annak a tónak a felesleges vizét vezette le a Marosba. A vasúti híd mellett torkollott a Marosba. A lakásunk és a malom is a patakmeder szélén állott. Ahogy nõtt a Maros vize, úgy duzzasztotta fel a patak vizét is, amely elárasztotta a malom udvarát, a malmot és a molnárok lakásait is. Olyan gyorsan emelkedett a víz szintje, hogy mire a felnõttek felocsúdtak, már a házban is volt a víz. Derékig érõ vízben mentették a mentenivalót: bútort, ágynemût, varrógépet stb. Majdnem a plafonig ért a víz a házban. A falon lévõ képeket leemelte. Nem maradhattunk ott tovább. Átköltözködtünk édesanyám húgához Poli nénémékhez, akiknek már felépült az új házuk. A miénk is épült közvetlen a szomszédságában. Amikor elkészült a mi házunk is, akkor átköltözködtünk. Az ácsmunkát „apó”, vagyis nagyapám végezte mind a két háznál. Ácsmester volt. Nagyon jól emlékszem, hogyan készítette a léckerítést. Mintha ma is látnám a kút ásását. Cementgyûrûket engedtek le egymásra helyezve. Az elsõ

Sárszentlõrinci Hírek cementgyûrût elhelyezték a kijelölt helyen, azután belülrõl ásták ki a földet. Ahogy a föld fogyott, úgy ereszkedett lefelé a gyûrû. Kezdetben kidobták a kútból, késõbb már vederrel húzták fel a kitermelt földet, sódert. Amikor a készülõ kút elnyelt egy-egy gyûrût, úgy következett a következõ a tetejére. De még arra is jól emlékszem, hogyan építették a sütõkemencét. Hogy jól melegítsen és hogy jól tartsa a hõt, üvegcserepeket tettünk a kemence feneke alá. A Záhi patakban tanultam meg úszni 4 éves koromban. Egy szomszédos malom mûködtetett egy vízturbinát, mely segítette a szívógáz motort, mely fõ meghajtója volt a malomnak. Ez a malom Nagy János tulajdona volt, de nem a miénk, csak a nevünk egyezik a tulajdonos nevével. Egy szürke esõs napon történt, amikor az egyik örlõ befejezte az örlést, édesapám megrokkant. A malom tulajdonosa megkívánta a molnároktól, hogy hordják be és ki is, és pakolják fel a szekerekre az örleményt. Ezzel a gesztussal is fogta a tulajdonos az örlõket. A malompor szállt mindenfelé. A nyitott ajtón keresztül kijutott az ajtón kivülre is. Az ajtó elõtt le volt fektetve egy fél malomkõ, hogy azon járjanak be és ki az örlõk. A fél malomkõre szállott lisztpor az esõben csirizzé változott. Ez a massza nagyon csúszós volt. Édesapám a zsák liszttel a hátán kilépett a malomból. A csirizes kövön megcsúszott és elesett. Megroppant a dereka. Ágyba került. Orvosi kezelésre szorult. A malom tulajdonosa más molnárt alkalmazott édesapám helyett. Õt már nem alkalmazta tovább. Szerencséje volt, hogy értett a fafaragáshoz, mert egy ácsmester magához vette. A szomszéd községben GEZSÉN akkor épült egy új iskola és ott dolgozott a munkálatok befejezéséig. Ludas szomszédságában kb. 10-15 km-re található CSEKELAKA. Ott élt egy kisebb földbirtokos, akinek volt egy kis malma. Nagy bajban volt, mert az örlõk eltávoztak, máshova mentek õrõlni a rossz liszt minõsége miatt. Ez a földbirtokos értesült arrol, hogy édesapám nincs állásban. Neki meg szüksége volna rá, hogy hozza rendbe a malmát. Két pár 36 colos parasztkõ volt a malomban. Általában kukoricát és vegyest õrõltek az állatoknak takarmányozásra. Néha búzát is. A háziasszonyok jó sûrû szitával átszitálták, finom barna kenyeret sütöttek belõle. Csak úgy fújta ki a kõport és a szikrát

17 a mûködésben lévõ kõpár. A felsõ forgó kõ az már belevájta magát az alsó álló kõbe. A kõpor keveredett a liszttel. A belõle fõzõtt puliszkát nem lehetett megenni, mert a kõpor ropogott az ember fogai alatt. A gazda meghivta édesapámat Csekelakára, hogy nézze meg, hogy milyen okból nem mûködik jól a malma, és azt tegye rendbe. Édesapám mindjárt tudta a baj okát, amikor elmondták neki a tüneteket. Amikor felemelték a forgó követ, elszörnyülködve látta, hogy mit mûveltek a hozzá nem értõ molnárok. Hegyes csákánnyal újból ki kellett képezni a küllõkhöz hasonló „rémeseket”. A kõ mellén kellett változtatni, mert annyira belemélyedt egyik kõ a másikba, hogy nem vette be a szemet. Az örlõ felületet leegyenesíteni és megvágni kellett. Elkészült a javítás. Ki kellett próbálni. Kíváncsian lesték az örlõk a változást, de senki nem akart felönteni a garatra, attól féltek, hogy megint kõporos lisztet visznek haza. Édesapám mondta a tulajdonosnak, hogy öntsön õ fel egy véka kukoricát. Ha elrontja, akkor megfizeti a kárt. Úgy is lett. Megindult a malom. Csak úgy ontotta a lisztet, mint a karom. Most már mindenki szeretett volna felönteni a garatra. A tulajdonos nagyon meg volt elégedve a munkával. Kérte, hogy maradjon ott. A malom 1 km-re volt a falutól egy nagyon szép helyen. Megegyeztek, hogy eljön Csekelakára. A ház ott volt a malom udvarának egy végében, de nagyon rossz állapotban, kiváltképpen a tetõszerkezete. Sok cserép hiányzott róla. A tulajdonos megígérte, hogy a nyár folyamán rendbe teszi a házat csak maradjon. Csekelakára költöztünk. A nyár folyamán egy felhõszakadás alkalmával nagy mennyiségû jég esett. A házból lapáttal hánytuk ki a sok jeget. Nem bírták elviselni ezt a helyzetet szüleim és elhatározták, hogy visszaköltöznek Ludasra. 1936 õszén megkezdtem az iskolába való járást. Õsz Lajos volt az elsõ tanítóm. Májusban átkölözködtünk Radnóthra. Ott folytattam tanulmányaimat az állami iskolában. Csúnya emlékeim maradtak abból az iskolából! Nagy János tanító Igazfalva

18



KOMPLEX SZÛRÕVIZSGÁLATOK

Meghívó

Idõnként vissza kell kérdezni? Nehezen érthetõek a televízió mûsorok? Problémát jelent a telefonálás? Ezen panaszok mind arra utalnak, hogy érdemes elmennie egy hallásszûrésre. Erre biztosít lehetõséget Sárszentlõrincen a Lõrinc nevû helységek találkozója keretein belül a De-Max Halláscentrum.

Tisztelettel hívunk minden érdeklõdõt a sárszentlõrinci Mûvelõdési Házba

Minden kedves érdeklõdõt várunk szeretettel

augusztus 10-én 13 és 17 óra között a Mûvelõdési Házban. A hallásszûrés mellett vérnyomás -, testtömeg index és testzsír százalék méréssel várjuk a találkozó résztvevõit, mely vizsgálatok ingyenesek.

2008. augusztus 19-én 1500 órára a Viskrõl (Kárpátalja) érkezõ gyermek néptánccsoport elõadására, majd az azt követõ irodalmi mûsorra Petõfi Sándor, Illyés Gyula, Lázár Ervin emlékezete címmel. A csoport a délutáni elõadás után meglátogatja a Petõfi S á n d o r E ml é k h áz at , az alsórácegresi Nagyszederfát és a felsõrácegresi Illyés Gyula Iskolamúzeumot.

Teljeskörû Ingyenes Hitelügyintézés, már minimálbéres jövedelemtõl! Megtakarítások, Befektetések ügyintézése és Tanácsadása! Vagyonbiztosítások, Kárbejelentések Ügyintézése és Tanácsadása! Gépjármûbiztosítások akár 20%-os Kedvezménnyel is köthetõk! Érd.: Lengyel Marianna 06/20-455-3171

Lurkó-kupa Röplabda-mérkõzések Habfürdõ Myra és a Gyöngyhajú Lányok - hastánc Buci bohóc Myra és a Gyöngyhajú Lányok hastánc A rendõrség technikai csoportjának bemutatója Németkéri Tánccsoport, pusztahencsei Tánccsoport, bátai Tamburazenekar mûsora Myra és a Gyöngyhajú Lányok hastánc BAD TIMES nosztalgia rockkoncert Kareoki party

A sárszentlõrinci Sió-híd felújítás miatt lezárva, megközelíthetõség Kajdacs illetve Pálfa felöl.

Sió-kupa kispályás labdarugó torna Ünnepélyes díjátadás Myra Bál zenél: DOMIX zenekar Tûzijáték

Bojtorján együttes koncertje Mûvelõdési Ház

A Lõrinc nevû települések bemutatkozása Mûvelõdési Ház Köszöntõt mond: dr. Puskás Imre, a Tolna Megyei Közgyûlés elnöke.

14,00

17,00

Népdalok citerakísérettel Juhász Kitti elõadásában Mûvelõdési Ház

13,30

Vesztergám Miklós tárogatómûvész mûsora Mûvelõdési Ház

Közös ebéd a Mûvelõdési Házban

12,30

16,00

A felújított Petõfi-emlékház átadása Az új kiállítás megnyitása A kiállítást megnyitja dr. Kerényi Ferenc, irodalomtörténész.

Istentisztelet a sárszentlõrinci evangélikus templomban

11,30

10,30

Program


Kérjük a kedves sárszentlõrinci és uzdi embereket, hogy a Sió-kupa rendezvényein, és a Lõrinc nevû települések nemzetközi találkozóján, tekintettel a mûsorok és események bõségére és sokszínûségére, minél nagyobb létszámban vegyenek részt. Ezzel is azt mutatjuk meg a hozzánk érkezõ neves embereknek, hogy ez a falu élni akar és érdekli a saját jelene és jövõje.

8,00 19,00 20,00 20,30 23,00

aug. 9-e (szombat)

14,00 órától

Asztalitenisz verseny, lövészet, ulti verseny, póker verseny, kézmûves sátor, egészségügyi sátor, fõzõverseny (17 óra)

Délutáni kísérõprogramok:

20,00 20,30 23,00

9,00 10,00 13,00 14,00 14,30 15,15 16,00 17,00

aug. 8-a (péntek)

Nosztalgia discó DJ Hatala&Fifi Tábortûz

Aug. 7-e (csütörtök)

21,00 22,30

Augusztus 10. (vasárnap)

Lõrinc nevû települések XIII. nemzetközi találkozójára.


19


20

VIII. évfolyam 2 . szám

KÉPEK A LÁZÁR ERVIN EMLÉKNAPOKRÓL

Finom ebéd, kellemes beszélgetés a felsõrácegresi Illyés múzeum elõtt

Az akadályverseny elsõ állomása

A fájós fogú oroszlán címû Lázár Ervin mese elevenedik meg a tengelici általános iskolások remek elõadásában

Emlékúton Vathy Zsuzsával Sárszentlõrinc és Alsórácegres között

A Lázár Ervin Baráti Kör megalakulása a Nagyszederfánál

Az újsában megjelent képek nagyrészét készítette: Szüsz János, Sokacz Zsófia

Sárszentlõrinci Hírek augusztus VIII. évfolyam 2. szám Szerkesztette: Szüsz Jánosné Horváth Ilona

Recommend Documents