SALON BLEU DE JEAN BAPTISTE RÉVEILLON

11Vadaszi_ErzsØbet_105_118.qxd

2007.06.15.

18:43

Page 105

Vadászi Erzsébet SALON BLEU DE JEAN BAPTISTE RÉVEILLON

Több mint száz esztendeje, 1903. március 4-én, az Iparmûvészeti Múzeum fôigazgatója, Kutasi Radisics Jenô miniszteri tanácsos levelet kapott a Schenker és Társai Nemzetközi Szállítmányozó Cégtôl, amelyben arról értesítik, hogy a párizsi Chenue szállító által R. B. jelû 19 láda faáru érkezett részére utánvéttel.1 Az utánvét dolga egy újabb levél szerint rendezôdött, ugyanis Radisics elôzô évben, 1902-ben már küldött 1000 Frank elôleget egy szalonberendezés csomagolási és szállítási költségei fejében.2 Fenti régi faburkolat (boiserie ancienne) tehát épségben megérkezett Párizsból Budapestre. A berendezést Radisics Émile Lévy közvetítésével szerzeményezte. Émile Lévy a Librairie Centrale des Beaux-Arts (13 Rue Lafayette, Paris) kiadója volt, errôl számos, az Iparmûvészeti Múzeum Könyvtárának adott ajándéka is tanúskodik. Ennél is fontosabb azonban, hogy a századfordulón Párizsban megjelenô Art et Décoration (Revue Mensuelle d’ Art Moderne) címû folyóirat szerkesztôje. A lap borítójának tölgyfaleveles kompozíciója egyezik Lévy Radisicshoz írt leveleinek logójával. E levelek baráti hangnemûek, Mon cher ami, Mon ami megszólítással kezdôdnek. 1902. október 12-én Lévy beszámol arról, hogy felvette a kapcsolatot dr. Návay Aladár miniszteri titkárral, a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter szaktudósítójával, valamint a szintén magas beosztású M. Rougonnal, esetleges vásárlások, kiállításrendezés, albumkiadás céljából. Lévy ugyanitt jelzi, hogy szállítót keres és pénzt kér szekrényre, iparmûvészeti tárgyakra, a boiserie-re és egy magyar pavilon felállítására Párizsban. Kéri, jelölje meg Radisics, milyen korszak érdekli, és mennyi pénzt szán a megvásárlandó dolgokra. Végül újévi jókívánságokkal zárja levelét.3 Nem sokkal késôbb, de már 1903. január 20-án keltezôdött Návay Aladár levele Radisicshoz, amelyben ô is beszámol a Lévynél tett látogatásról, a tervezett kiállításokról és egy album kiadásáról.4 A miniszter helyett az államtitkár 1903. január 24-én hatalmazza fel Radisicsot arra, hogy „megbízza Émile Lévy kiadót, s Lalique Réné ékszerészt egy modern francia iparmûvészeti kiállítás anyagának összegyûjtésével, azzal a hozzáadással, hogy az abból felmerülô költségeket a Múzeum viselendi”. A levélíró hivatkozik arra, hogy „már múlt év folyamán diplomáciai képviseletünk útján felkérte volt a francia kormányt, illetôleg a Decoration Generale des Beaux-Arts-t, hogy vegyen részt a tárlaton a Manufacture Nationales


2007.06.15.

18:43

Page 106

106 (Sévres, Gobelins, Beauvais) legújabb készítményeivel”, továbbá engedélyt ad Radisicsnak arra, hogy rövid idôre Párizsba utazzék.5 Ez az utazás feltehetôleg realizálódott, így Radisics minden bizonnyal látta a Lévy által közvetített boiserie-t. Ezt az utazást keresztezhette egy újabb levél Lévytôl, 1903. február 6-án, amelyben még örömmel számol be a dolgok kedvezô állásáról, és újból pénzt kér.6 1903. március 31-én felmerül a Société de l’ Union Centrale des Arts Décoratifs szervezte Nemzetközi Nôi kézimunka-kiállítás megrendezésének gondolata, ezzel is Radisics lesz megbízva, aki újból Párizsba utazhat.7 Nem sokkal késôbb viszont említett Návay Aladár miniszteri titkár és szaktudósító Párizsból, Ausztria Magyarország Nagykövetségérôl azt írja a miniszternek és Radisicsnak, hogy a kiállítás sajnos bizonytalan idôre elhalasztódott.8 Émile Lévy újabb levele 1903 júliusában szinte csak a számlákra, a könyvelésre szorítkozik. Ezek között megemlíti az elküldött boiserie 1586,60 frankos problematikus szállítási költségeit, ígéri, rendezi a téves számlázást is.9 Míg a csomagolásra és szállításra vonatkozóan tehát vannak konkrét adataink, a mûtárgy együttes értékére nincsenek. Mivel mûkereskedésbôl származik, ma már azt sem tudjuk pontosítani, valójában hol is lehetett egykor beépítve ez a jelenleg is gyûjteményünkben ôrzött falburkolat. Radisics Jenô tehát 1903-ban nemzetközi kiállítások rendezése illetve szervezése mellett újabb francia szerzeménnyel gyarapította az Iparmûvészeti Múzeumot. Vásárlásai sorában nem ez volt az elsô, hiszen már 1893-ban, „a kormány nagylelkûségébôl nagyobb pénzösszeget kapott a párizsi Spitzer árverésen vásárolandó tárgyakra”. E pénz felét francia bútorok vásárlására fordította, amellyel megvetette a közép-európai viszonylatban elôkelô helyet elfoglaló budapesti francia bútor és faragvány gyûjtemény alapjait. „Szabadkézbôl, illetve régiségkereskedôktôl” vásárolt, ahogyan errôl beszámol a Mûvészi Ipar – a Magyar Iparmûvészet címû folyóirat elôdje – hasábjain, 1894-ben.10 E szerzemények néhány darabjának rajzát is lehozza itt: a Sens-i Régence boiserie-t (1715–1723), Sené kanapéját az Haute–Goulain-i kastélyból, egy Delanoy stílusában készült chaise-longue-ot (duchess brissée) és egy kis Louis XVI. kanapét. Imponáló az a magabiztosság, tárgyi tudás, kiválóan jó érzék, határozottság, amellyel a múzeum szakértô igazgatójaként egyedül dönt, s ahogyan szerzeményeit jó muzeológusként mintaszerûen publikálja, követendô példaként, a kortárs folyóiratban. Érdeklôdése nem csak a régi felé irányult. Radisics modern anyag gyûjtését a párizsi világkiállításon 1900-ban többször nyílt alkalmunk önállóan is bemutatni és publikálni az azóta rendezett szecessziós kiállításokon.11 Itt elégedjünk meg a legnagyobb Art Noveau bútortervezôk nevének felsorolásával. Radisics vette meg Theodor Lambert karosszékét és fali polcát, Charles Plumet toilette asztalát és hátas székét a Selmersheim cégtôl, a Perole testvérek rátétes díszû bôrszékeit, Edouard Colonna asztalát, EugPne Gaillard ebédlôjének szintén bôrhátas székét, Georges de Feure posztó bevonatú ülôbútorát.


2007.06.15.

18:43

Page 107

107 1. A látás szimbolikus ábrázolása. Párizs, 1780 k. J. B. Réveillon manufaktúrája. IM

1903-ban Chenue 19 láda „faárúja” egy teljes „kék szalon” faburkolatát rejtette magába, és része volt Radisics ama koncepciójának, hogy történelmi szobasort építessen be a múzeum elsô emeleti kiállítótermeibe. A leltárba vétel, a naplóbeírás nem részletezô, tömör, kétmondatos.12 Ebbôl nem derül fény arra, hogy komplett szobaberendezésrôl van-e szó, hogy voltak-e hiányok. Az azóta eltelt száz év alatt a két világháborúban, de fôleg az 1956-os forradalomban – amikor is az épületet majdnem szétlôtték – komoly sérülések érték e boiserie-t is, ezért tartottuk fontosnak felmérését, állapot leírását, lefényképezését, publikálását, amely egy elkövetkezendô helyreállítási munkát segíthet elô. A szobaburkolat restaurálása és rekonstrukciója viszont igazolhatja, megerôsítheti vagy esetleg módosíthatja a berendezésrôl kialakított jelenlegi véleményünket, illetve álláspontunkat.


2007.06.15.

18:43

Page 108

108 A padlózattól a mennyezetig terjedô faborítás alapfája kékre festett fenyôfa, a rátétes faragott és laparanyozott díszítmények diófából valók. A faburkolatba illesztett, díszes kerettel hangsúlyozott pannók kékre festett fenyôfára ragasztott, szintén kék alapon kézi nyomású festett papírtapéta bevonatúak. Az alsó, ovális mezôk tájképei gouache technikával készültek. A supra porta és feltehetôen a beugró fali fülke olaj-vászon képekkel díszített. A padlózattól 80 cm-es magasságban a szoba falán márványozott pilaszterekkel tagolt, fekvô formátumú fatáblák vannak: fehérre festett alapon lendületesen rajzolt, keretbe foglalt, puttós leveles díszítéssel. Az ajtó és béllete hasonló kialakítású. Az ajtószárnyakon lent vázából indított lángnyelv, fent vázán ülô, tükörképszerûen elrendezett sas madarak láthatók. A supra porta alá, belül akantuszlevelek közé komponált nôi fej került. E talapzati rész fölött, vájatolt pilaszterek tagolják a falfelületet. E pilaszterek alja tölgyfaleveles, makkos, illetve szôlôfürtös faragású, az ion fejezetek akantuszlevelesek, gyöngysorral lezártak. A közöttük elhelyezkedô pannókon lent arannyal keretelt, fekvô ovális mezôkben festett tájképek nyertek elhelyezést, dúsan faragott és aranyozott akantusz indákkal körül ölelve. Végül eme ovális tájképek fölött voltak egykoron a fára ragasztott, álló formátumú, nyomtatott képek. E papírtapéták az öt érzéket mutatták be, ma csak a látás és a hallás ábrázolása van meg. Végezetül a fogsoros, záró párkány alatti architrávban kék alapon gazdag indafonat fut körbe virágokkal, napraforgókkal, ellentétes állású, csôrükben girlandot tartó állat figurákkal. A szobához tartozott egykor két négyzetes formátumú, nagyméretû olaj-vászon virágcsendélet, amely talán az ajtó fölött és egy falmélyedésben lehetett.13 A kutatás mai stádiumában teljes biztonsággal kiszûrni a 18 századi részeket és elkülöníteni egy minden bizonnyal késôbbi, 19 század végi kiegészítéstôl, nem tudjuk. Minden valószínûség szerint a fehérre festett lábazat, 80 cmes magasságban, a pannókat keretelô gazdagon faragott gyümölcsfüzér, alattuk a gouache képecskék, valamint az olaj- vászon képek egy esetleges 19. századi másodlagos beépítés elemei lehetnek. A kék alapon mai napig megôrzôdött laparanyozott, a szoba teljes szélességében végigfutó díszes párkányzat, a falfelületet tagoló, változatos, faragott konzolokra állított ion fejezetû vájatolt pilaszterek, a francia neoklasszicizmus szép példái. A látást és a hallást bemutató, nyomtatott és festett papírtapéták pedig Jean-Baptiste Réveillon (Párizs 1725–London 1811) manufaktúrájának darabjai 1780 körül. A 18. század, de talán minden idôk legnagyobb festett papírtapéta-készítôje nemcsak papírnyomással foglalkozott, vászonnyomó mûhelye is volt. Sok tekintetben lehet párhuzamot vonni közte és kortársa, a szintén Párizsban mûködô, bajor származású Charles Oberkampf14 között, aki házában Jouy en Josas-ban alapította meg üzemét 1760-ban, két évvel Franciaországban való megtelepedése után. A textil és a papír nyomása is valójában azzal a céllal indult meg még a 17. század végén, hogy a Perzsiából és Indiából, a Kelet-indiai Társaságok által


2007.06.15.

18:43

Page 109

109 2. A hallás szimbolikus ábrázolása. Párizs, 1780 k. J. B. Réveillon manufaktúrája. IM

behozott termékeket másolják. Nem véletlen, hogy a 18. század elején jött létre J F. Böttger elsô európai porcelánkísérlete Meissenben, a keleti utánzásának vágyából fakadva, de ekkor létesültek a szász fejedelmi udvarban, Drezdában az elsô keleti lakkot imitáló mûhelyek is (Martin Schnell, Christian Reinow). Az indiai, vízfestékkel vászonra nyomott pamutszövetet is nagy ütemben kezdték utánozni. A francia selyemszövet és gobelin védelmében persze tiltják a nyomtatást. 1681–1716 között Franciaországban 30 tiltó rendelet jelent meg. Elôfordult, hogy Párizsban egy napon 800 nyomott kartonruhát égettek el az utcán nyilvánosan. Ennek következményeként a Nantes-i Edictum után, a hugenotta mesterek kivándoroltak az országból Angliába, Hollandiába, Svájcba, a német fejedelemségekbe, fôleg Hessenbe, ahol Karl von Hessen tartományi gróf megnyitotta kapuit a hugenotta kézmûvesek elôtt. Nem véletlen, hogy a világ egyetlen tapétamúzeuma (Deutsches Tapetenmuseum) éppen a Frankfurthoz


2007.06.15.

18:43

Page 110

110 közel esô Kasselben létesült. A divat azonban erôsebbnek bizonyult a királyi rendeleteknél, lassan-lassan külhoni mesterek telepedtek le Franciaországban, ezek egyike Oberkampf. Jouy en Josas-ban 1768-ig egyedül dolgozik, 1770-tôl foglalkoztatja a festô Huet, aki egyébként Réveillonnál is megfordul. Oberkampf fadúccal kezdett, majd rézlemezt használt, s nevéhez fûzôdik a hengernyomás bevezetése. A vele egy idôben szintén nyomással foglalkozó Réveillon viszont pályafutását papírkereskedôként kezdte.15 1725-ben született Párizsban, a Saint Eustache-templomban keresztelték. Fennmaradt levelei stílusából ítélve jó nevelést kapott. 1741–1752-ig egy papírkereskedô alkalmazta, majd megvásárolt egy üzletet a Sorbonne melletti Harpe utcában. 1754-ben feleségül vette Francois Maroy kereskedô leányát, Anne Maroyt, és a vele kapott hozományból (8000 livres) papírüzletet nyitott, amelyben minden fajtájú és formátumú papírokat, regiszteres füzeteket, dobozokat, tintatartókat, portefeuilleket, játékokat árult. Érdeklôdése hamarosan az Angliából behozott királykék papírtapéta felé irányul. Ennek kiszorítására rendezkedik be a Faubourg Saint Antoine-en, a Charonne utcában, a Folie Titon parkban. 1759-tôl készít festett, velúrt utánzó papírtapétát angol mintára. A gobelin manufaktúra legjobb mintarajzolóit (dessinateurjeit) hívja meg gyárába és sok külföldi mûvészt és munkást is, akik az indiai festett illetve nyomott minták másolásában járatosak, és többnyire hugenották, így vasárnap is dolgozhatnak. Lehetôséget teremt arra, hogy az idegen ajkú mesterek a Faubourg Saint Antoine negyedben berendezkedjenek. Ezek a tervezôk és mesterek vászonra és papírra dolgoznak, sablonokat, fadúcokat használnak, de rézmetszeteket is készítenek. Szobrászokat és aranyozókat is foglalkoztat, sôt asztalosokat is. Feltételezhetô, hogy a budapesti boiserie 18. századi részeinek tervezése, esetleg kivitelezése is a Réveillon manufaktúrához kapcsolható. Fémmunkások, vésôk, cizellálók, kelmefestôk – ez idô tájt 45 munkás – keresik kenyerüket a már királyi privilégiumokat kapó Réveillonnál. 1767-tôl vállalkozása egyre kiterjed, megszerezheti a Rue de Montreuil-ben a Folie Titon park egész területét, házakat, melléképületeket, kertet és parkot tervez és épít. Az ezekkel kapcsolatos szerzôdések 1769-tôl datálódnak. A nagyra törô Réveillon Párizs egyik legnagyobb marchand mercier-je lesz. A csaknem kéthektárnyi területen elkészül az Hotel de Titon du Tillet, a fôváros látványosságainak egyike. Az ekkor kiadott guidek dicsérik a ház interieur dekorációjának gazdagságát, a kertek szépségét. A szobrász-munkákat Colignon, a festôit Delafosse végezte, a plafonokat Jouvenet, Fontenoy és Poerson készítette. Thiéry: Guide des amateurs et des étrangers B Paris címû munkájában (Paris, 1786) minden képzeletet felülmúlónak láttatja a Folie Titont, ahol a melléképületek, az orangerie, az istállók, a szolgák épületei összhangban vannak a fôépülettel. A bemutatótermekben kiállított interieurök – divatot teremtô, ízlést irányító célzattal is – eladóak voltak. A mûtermekben


2007.06.15.

18:43

Page 111

111

3. A szaglás és az ízlelés szimbolikus ábrázolása. Párizs, 1780 k. J. B. Réveillon manufaktúrája, Párizs, magángyûjtemény

ekkor már 400 munkás dolgozott, hogy kielégítsék a párizsiak és a külföldi vásárlók igényeit. A kertek, a parterek, a labirintusok, a szépen nyírt facsoportok, a fák, az allék kiváltották a nézôközönség csodálatát. A nyomott tapétákhoz jó minôségû papírra volt szüksége, amelyet fôleg Hollandiából hozatott be. Megfelelô papírt keresve megvásárolja Courtalin papírmalmát. Itt viszont a papírmunkások gyakran sztrájkoltak, a rájuk kirótt pénzbüntetések miatt. A sztrájkokat megakadályozó rendeletek nem voltak hatékonyak, az itt dolgozók munkaadójuk ellen hangolódtak.


2007.06.15.

18:43

Page 112

112 Mindeközben Réveillon pályája felfelé ível. 1772-ben ott találjuk a Tribunel de Commerce-ben, briliáns kapcsolatai vannak, férjhez adja leányát, ahol magas rangú tisztviselôk a tanúk. A Mercure de France hírei szerint 1776-ban üzletet nyit a Caroussel utcában a Tuillerie kapujával szemben. Sokat veszôdik a papírgyárral, végül sikerül neki egy sajátos fehér papírt az ún. velin papírt elôállítania, amivel a király érdeklôdését is felkelti, aki ugyancsak a Mercure másik híre szerint megadja neki a Manufacture Royale címet. Ezzel az engedéllyel jogot kap a Saint Antoine negyedben mindenfajta papír, karton, selyem, vászon, bôr nyomására, mindezek eladására, az ezekkel való kereskedelemre. Ekkor Réveillon a párizsiak érdeklôdésének középpontjában áll, hiszen a Folie Titon kertjében 1783. szeptember 12-én száll fel Étienne de Montgolfier világszenzációt keltô hôlégballonja, nagyszámú érdeklôdô szeme láttára. A vászonalapra húzott, kívül-belül nyomtatott színes papír tapétával bevont ballon Réveillon gyárában készült, gázzal volt megtöltve, többlábnyira emelkedett el a földtôl, és 9 percig volt a levegôben. A vihar sajnos ekkor tönkretette a léghajót, a papírokat foszlányokra szaggatta, mindez azonban nem volt akadálya annak, hogy újabbat készítsenek, és azt szeptember 19-én a király és a királyné jelenlétében újból felbocsássák. Errôl a felszállásról készült Paul Tissandier akvarellje16: lépcsôs emelvényen két óriási oszlop között áll a körte alakú ballon, palástján futókutya, sas, oroszlános maszk díszítômotívumokkal, középen medalionba komponált portrékkal, legfelül a zodiákus jelekkel, a király évszámaival, akantuszlevél-sorral. A harmadik hajó, ugyancsak a Réveillon gyárból való, október 10-én szállt fel. Ekkor már egy, a ballonon körbefutó fûzfavesszôbôl font kosár vette körül a festett és nyomtatott papírokat és már 15 m-re emelkedett. A következô alkalommal a Réveillon gyár egyik igazgatója, Pilatre de Rozier jelentkezett, hogy felszáll a léghajóval immáron 80 m-re. Ez idô tájt már 28 m-es machine aerostatic készül Réveillonnál 5-6000 Frankért. Az utolsó léghajót Mária Antoinette-rôl nevezték el, és a svéd királyi család jelenlétében szállt fel 1784. június 23-án. Réveillon, népszerûsége csúcsán, mit is akarhatott volna még? Szerette volna, ha velin papír találmányáért neki ítélik az 1200 livres aranyérmet, amelyet Necker 1777-ben alapított, és amelyet elsô alkalommal a nagy lyoni dessinateur, a Pernon-ház alkalmazottja, Mária Antoinette és XVI. Lajos versailles-i lakosztálya selymeinek tervezôje és készítôje, a selyemszövés történetében fontos szerepet játszó Philippe de Lasalle kapott, akinek fácános, pávás selyemszövet mintalapjait Réveillon is másolta. A mintavédelem egyébként papírra vonatkozóan 4 évig, ruha selyemszövetre 5 évig, faliselyemre (teinture d’ ameublement) 25 évig volt érvényes. Réveillonnak is volt ilyen pere a hatóságokkal, amelybôl csak személyes kapcsolatait bevetve került ki, konkurense támadásait kivédve. Ugyanis nemcsak a „szó szerinti” másolás volt tilos, hanem a mellékmotívumok átvétele is. Végül is Réveillon vágya teljesült, 1786. március 28-án a papírmûvesség területén kifejtett érdemeiért illetve szolgálatáért megkapta az aranyérmet.


2007.06.15.

18:43

Page 113

113

4. Montgolfiere léghajója a Folie Titon parkjában (akvarell, P. Tissandier gyûjtemény)

Két évvel késôbb maga a király is meglátogatta a mûtermeket. A követekkel együtt megcsodálták az épületeket, mûtermeket, Montgolfier léghajójának színezett tollrajzát, sétáltak a parkban, helyet foglaltak a gondosan kárpito-


2007.06.15.

18:43

Page 114

114 zott fotelekben, a hölgyeknek gyümölcsöt és likôrt szolgáltak fel, 7-re jött a kocsi, amivel elmentek a manufaktúrából, ahol „minden olyan jól szabályozott, olyan, mintegy kis provincia, ahol M. Réveillon a kormányzó és a munkások a lakók”.17 A királyt is látott manufaktúrában ekkor négy osztályba sorolva 300 munkás dolgozott: graveurök és dessinateurök 50-100 solért, nyomók 30-50 solért, festéktörôk és hordárok 25-30 solért, a 12 éven aluli gyermekek 8-13 solért. A gyár kicsit késôbbi állapotleírásából fény derül a dolgozók közötti arányokra is. A rajzolók, tervezôk száma 25, a nyomóké 70 volt. 115 munkásra 5 vegyész kémikus és 25 gyermek jutott. A kiemelt mûvészek itt is, miként Oberkampfnál, magas fizetést kaphattak, bár erre vonatkozó konkrét adat nincsen. Huet mellett itt kapott munkát a festô Boucher fia, Lavallé Poussin, De Lafosse, s fôleg az olasz származású Cietti, illetve Prieur és a Fragonard modorában alkotó J. B. Fay. Jóllehet a papír mindvégig utánzó mûvészet maradt, utánoznia kellett a gobelint, selymet, damasztot, brokátot, brokatellt, néha hímzést és a csipkét is, színlelnie kellett a követ, a fát, a márványt, mégis, a gyárban foglalkoztatott festôk és rajzolók tevékenysége eredményeképpen, sokszor ezek a papírok a királyi manufaktúra szövött darabjaival egyenértékûek voltak. A kortárs Mme Genlis: Discours moraux et politique címû értekezésében18 arról számol be, hogy a gyárban 80 mintalapot tekintett meg, és ezek a nyomtatott papírtapéták éppen olyan drágák voltak, mint a Gobelin manufaktúra falat burkoló szövetei. A papírtapéták frissessége, kecsessége Jouy vászontapétáival is vetekedett, amelyet gátlástalanul, minden tilalom ellenére másoltak. A festôcsaládból való Jean Baptiste Huet (1745–1814) mintái Demarteau, Lebas, Bonnet tusrajzai nyomán váltak ismertté és megjelentek a nyomtatott papíron is. Réveillon egyik szakembere 1775–1780 között például az Indiából behozott vásznakat utánozta élethûen, még a színeket illetôen is. Említettük volt, hogy másolták a lyoni lanszírozott és brossírozott lampaszokat is, nem kerülhették el az elsô királyi aranyérmes Philippe de Lasalle hatását sem. A párizsi Follot-gyûjtemény albumában szereplô nyomott papírok is brossírozott selymet, keleti vásznat, pásztorjeleneteket, szerelemre, házasságra utaló jelvényeket, girlandokat, virágcsokrokat ábrázolnak. A jó vegyészek és kézmûvesek biztosították a minôséget. A papírtapéta történetében igazi haladás köszönhetô a Réveillon gyárnak. Az eleddig csak garde robe-ban vagy elôszobában alkalmazott tekercs tapéta (rollen tapéten) óta óriási változás következett be a tapéta fejlôdésében. Réveillon új, dekoratív papírtapéta-mûvészetet teremtett. Már velúrt utánzó, angol királykék tapéták hatását tükrözô munkái is bekerültek az exponált termekbe, ahol még inkább kedvelték Pillement figurális kompozícióinak hatását tükrözô chinoiserie tapétáit. Az igazi áttörést azonban a ‘80-as évek legelején az ún. arabeszkes tapétái jelentették. Ilyen az Iparmûvészeti Múzeum két tapétája is. Ezek a keskeny,


2007.06.15.

18:43

Page 115

115

5. A Réveillon festett papírtapéta manufaktúra leégése. (Guyot színezett metszete a párizsi Musée Carnavalet-ban)

álló formátumú pannók arabeszkkel, majd késôbb pompeji motívumokkal díszítettek és részét képezik a faldekorációnak. Bordürrel kereteltek, pilaszterekkel tagoltak, lábazati részen nyugodnak, sajátos falmezôt töltenek ki. Szélességük és magasságuk egyezik a paravánokéval, amelyek a lakó- és hálószobákban egyre nagyobb szerepet kezdenek játszani, nemcsak dekoratív elemek, praktikusak is, gyakorlati célra használhatók. Réveillon festett pannóinak egy része paraván alkotóeleme. Ilyen például Cietti arabeszkes paravánja19 1780-ból, amely a négy évszakot mutatja be. Alul bordûr kapcsolja az álló táblákat, amelyeken körbe komponált állatfigurák felett dupla íves virágkoszorúban jelennek meg a lengô öltözetû nôalakok. Cietti ismerhette azt a lyoni selyemszövet mintát, amelynek szép példáját a budapesti Iparmûvészeti Múzeumban ôrizzük.20 A Cietti papírtapétával szinte csaknem azonos dupla ívû lombsátorban, Vénusz éppen Ámortól ragadja el nyilát, így büntetvén ôt Psyche iránti szerelméért. A kompozíció felsô sarkaiban jelennek meg a Philippe de Lasalle-ra jellemzô pávák.21 Az antikizáló, arabeszkes kompozíciók csoportjába tartozik mind a selyemszövet, mind a papírtapéta paraván. Az itáliai eredetû Cietti család Párizsban a 18. században telepedett meg. Az apa, Ignace Cietti (Sietti), Párizsban halt meg 1778-ban, a Szent Lukács


2007.06.15.

18:43

Page 116

116 Festô Akadémia igazgatójaként. Valószínûleg nem ô, hanem fia, Francois – aki szintén a Festô Akadémia tagja – tervezhette a paravánt 1780 körül, mivel bátyja Pietro 1778-ban római lakos.22 Nem véletlen, hogy a Réveillon mûhely arabeszkes stílusának fô képviselôje itáliai származású mester, mint ahogy az arabeszk is Itáliából érkezik Franciaországba, sôt Angliába is. Az arabos, stilizált növényi ornamentika, a kanyarodó indákból kiinduló kacsok végtelen mintája fôleg az itáliai reneszánsz-ban volt kedvelt díszítôelem, most újra éled a francia klasszicizmusban az itáliai kötôdésû tervezô munkáiban. Az arabeszkes pannók a Réveillon manufaktúra gyöngyszemei. Általában 200 cm magasak. Ezeket a nagyméretû, faburkolatba is illeszthetô, paraván méretû papírtapétákat a nedvesség miatt sohasem közvetlenül a falra, hanem vászon- (Montgolfier léghajó!), vagy faalapra ragasztották. Alapszínük grafitszürkébe hajló világoskék, vízzöld, néha sárga. A budapesti Iparmûvészeti Múzeum Kék szalonjának papírtapétáit erre a grafitba hajló kék alapra fehérrel nyomták. Lent virágkoszorús, fent vázából kinövô búzakalászos keretben futókutya motívumsorral és lombsátort imitáló baldachinnal koronázott arabeszk díszítôelemek középpontjában áll a Cietti paravánról ismert, lengô fátyolba burkolt, hátratekintô hölgy, kezében madarat fog, lábánál egy éles szemû sas helyezkedik el. Az Ív tetején ovális mezôbe rendezett „La Vue” felirat utal egyértelmûen az ábrázolás tárgyára, a látás allegorikus megjelenítésére. A hallás „L’ oui” feliratot hordozó másik tablón, az elôzôvel egyezô keretben, a lebegô fátyollal körülölelt hölgy baljában lantot tart, lábánál egy szelíd ôzike fülel. További két érzéket, az ízlést és a szaglást bemutató lapok Clouzot közlése szerint a Collection Ch. Huardban találhatók.23 Ezek az 1780-ra datált arabeszkes pannók összefüggô táblák voltak. Az érzékeket megjelenítô asszonyfigurák a budapestivel teljesen azonos keretben jelennek meg, de a nôalakokat ott pilasztert helyettesítô vázás, virágcsokros, búzakalászos arabeszkes papírtapéta-csíkok választják el egymástól. Az ízlést képviselô hölgy egyik kezében tálat tart, miközben egy gyümölcsbe harap. A szaglást bemutató asszony egy nagy virágos váza alatt roskadozik, lábához egy szaglászó kutya került. A „Le Gout” és „L’ Odorat” feliratok itt is egyértelmûsítik az ábrázolást. Sajnos az ötödik érzék a tapintás kompozíciója nem ismert elôttünk. A Follot-gyûjtemény egyik arabeszkes pannóján virágkoszorúba komponálva „Szüretelôkkel” találkozhatunk,24 egy másik Follot-pannón, amelyet Huet tervezett, már a pompeji freskókról kölcsönzött figurák jelennek meg.25 A Tedeschi-gyûjtemény Ciettinek tulajdonított darabján ugyancsak feltûnnek a mûvészt jellemzô lebegô ruhájú asszony figurák, táncoló lépésben, virágot szórva.26 Az öt érzéket megjelenítô táblák ívének futókutya motívumsorát a léghajón és az Isabelle Barclay tulajdonában lévô egyik lapon fedezhetjük fel, a figurák, már Fragonard stílusát mutatják. A terv a szakirodalom szerint J. B. Fay munkája.


2007.06.15.

18:43

Page 117

117 Visszatérve Cietti négy évszakot bemutató paravánjához, azt látjuk, hogy a virágfüzérek ott a lombsátor alatt, az öt érzéket ábrázoló pannón a figurák alatt jelennek meg. Az arabeszkek, a kompozíciót lezáró búzakalászok is hasonlóak.27 A budapesti pannókon azonban a nyomtatott virágfüzérek visszahajtottak, a fenti búzakalász-kompozíció is teljesebb a Houard-gyûjtemény lapján, mint nálunk, ahol a széleken is megfigyelhetô egy keskeny, a tapéta színével nem egyezô, de szintén kék papírcsík, amellyel a pannót keretbe foglalták. Ebbôl akár arra is következtethetünk, hogy nem eleve ide komponálódott, csak másodlagosan nyert itt elhelyezést. De éppen a megôrzés szándéka igazolja a Réveillon-tapéták értékét. Mind a paraván, mind a feltehetôen szintén Francois Ciettinek tulajdonítható két budapesti pannó világoskék. A belsô, fehér vonalas keretben mozgó fehér leples nôalakok elegánsak és visszafogottak. Réveillon gyárában az arabeszkes stílust a ’80-as évek közepétôl a pompeji stílus váltja fel, a nagy francia forradalomig. Mert itt tragikus fordulatot vesz Jean Baptiste Réveillon élete. Bekövetkezik az az esemény, amely a forradalomhoz vezetô út egyik állomásának tekinthetô: 1789. április 28-án fegyveresek támadják meg a mûhelyeket, az ablakokat betörik, az ajtókat szétverik, a tapétákat leszaggatják, a bútorokat kidobálják a nyomott és festett papírtekercsekkel, rajzalbumokkal együtt. Mindezt egy Guyot festménye után készült színezett rézkarc is megörökítette számunkra, amely a párizsi Musee Carnavalet-ban található.28 Ezen jól kivehetô, amint ég a gyár, égnek a papírtapéták, a vesszôkosarak, amelyek egykor Montgolfier hôlégballonját fonták körül. Réveillon és álomgyára két tûz közé, a gárdisták és a forradalmárok közé került, ôt magát egy hónapra a Bastille-ba zárták, majd onnan kiszabadulva Angliába menekült, s gyárát eladva Londonban 1811 szeptemberében meghalt. Háza helyén, a Rue Montreuil 31-ben csak egy tábla ôrzi emlékét: „Ici, était l’ entrée de la Folie Titon, occupée depuis 1763 par la Manufacture de papiers peints de Réveillon D’ ou s’ éleva le 19 octobre 1783 La premiPre MontgolfiPre Que montait Pilatre de Rozier”.

JEGYZETEK 01

IM Adattár, 114. szám/OMIM Érk.: 1903. márc. 5. E levélhez mellékelik a francia csomagoló és szállító vállalat számláját is, ezen ez áll: Chenue Emballeur Expediteur des Manufactures Nationales de Sevres, des Gobelins de Beauvais, des Musées du

South Kensington Museum et du British Museum, 5 Rue de la Terasse, 5 (Place Malesherbes). E cég feltüntetett jelzése szerint bútorok és mûvészi tárgyak csomagolásával és külföldre szállításával foglakozott. Az üzlet kereskedôk számára volt


2007.06.15.

18:43

Page 118

118

02

03 4 0 05 06

07

08

09

10

11

12 13

fenntartva, 1760-ban alapították a Rue Croix Peitits Champs-on. Chenue csatolt levele 1903. február 21-én kelt, és ugyancsak E. M. Radisics directeur-höz intézôdött, arról informálja fôigazgatót, hogy Társaságuknál (cégüknél) van a Boiserie (salon Louis XV. Sicc), amelyet 1586,60 Frankért becsomagoltak és Budapestre szállítottak. Itt tehát nem esik szó a vásárolt falburkolat áráról, csak kizárólag csomagolási és szállítási költségeirôl. Radisics levele Chenue-höz, Párizsba 1903 VI. hó 19-én kelt „a l occasion de l expedition des boiseries” Iratokhoz tétetett 1903 VI. /20-án. IM Adattár, ltsz nk. Adattár 37. sz./OMIM Érk: 1903 .jan. 24. IM Adattár 67. sz./OMIM Érk.: 1903. febr. 4. IM Adattár 76. sz./OMIM Érk.: 1903. febr. 9. IM Adattár 167. sz./OMIM Érk.: 1903. ápr. 4. IM Adattár 194. sz./OMIM Érk.: 1903. ápr. 26. IM Adattár 352. sz./OMIM Érk.: 1903. szept. 9. RADISICS J.: Az Országos Magyar Iparmûvészeti Múzeum 1893 évi szerzeményei. Mûvészi Ipar (Szerk.: Pasteiner Gy.) 1894. 9. évf. 4. sz. 103–108. képpel. BATÁRI F.: Art Nouveau 1900. Presentation des objets d art acquis a l occasion de l Exposition Universelle de Paris.–AD V. Bp., 1977. P. 175–200. Az európai iparmûvészet stíluskorszakai. Szecesszió. A 20. század hajnala. (Szerk.: SZILÁGYI A.–HORÁNYI É.), a francia bútor címszavakat írta VADÁSZI E. Bp., 1996. I–II. k. IM ltsz.: 13492, újra leltározva: 62.365.1. A boiserie részletes méretei: 4 db konzol: 44×80 cm, alsó táblák: 213×80 cm, ill. 181×80 cm, ajtó béllet: 217×63 cm, ill. 217×69 cm, Supra porta: 67×128 cm, keret ovális képpel és pannóval: 6 db 249×176 cm, papírtapéta mérete: 173×77 cm, ill. 176×78 cm, pilaszter, 7 db 245 cm, párkányok, 6 db: 390, 373, 386, 368,5, 390,

14

15

16

17

18

19

20

21 22

23

24 25 26 27 28

383 cm, rövid párkányok 3 db: 120, 200, 220 cm. Frízek keretben, 4 db: 109, 117, 222, 393 cm, keret nk. 2 db: 146, 120 cm. Olajképek kerettel: 167×137 cm. Ill. 196×173 cm. ERNST, Henri: Toiles imprimées de le Perse et de l Inde d apres les documents recueills par Oberkampf . Paris, sd. Réveillon életét részletesen ismerteti és papírtapéta könyvében kiemeli: H. CLOUZOT–Ch. FOLLOT: Histoire du papier peint en France. Paris, 1935. Az akvarellt közli H. CLOUZOT–Ch. FOLLOT i. m. 61. Gentil idillikus leírását Mémoires sur l Indoustan ou l Empire du Mogol 1822 c. könyvébôl közli CLOUZOT 63. Idézi CLOUZOT i. m. 71. Mme Genlis (Stephanie–Félicité du Crest de Saint-Aubin grófné 1746–1830) a tragikus sorsú Égalité Fülöp orleansi herceg (1747–1793) fiainak „nevelôje”, Louise-Marie Adélaide de Bourbon-Panthier orleansi hercegné (1753–1821) társalkodónôje, aki a Palais Royale-ban lakik. Tanítványa, elôbbiek fia, Chartres hercege lesz késôbb Lajos Fülöp néven francia király. Josef LEISS: Die ersten Tapeten–Manufakturen in Frankreich und England. In: Tapeten. Ihre Geschichte bis zur Gegenwart. Band I–III. Braunschweig,1970. Band. 1. 229–264. Abb. A paraván a Német Tapéta Múzeumban, Kasselben található Az egyes tablók mérete: 165×220 cm. IM. Ltsz.: 7704. VADÁSZI E.: Philippe de Lasalle Esterházy mintája. In: Az Iparmûvészeti Múzeum Évkönyvei, XI. Bp, 1968. 74. és 79. 4. kép. Saur: Allgemeines Lexikon der Bilden den Künstler. München, Leipzig, 1998. Bd. 14. 183. CLOUZOT–FOLLOT i. m. 57. I. m. 51. I. m. 59. I. m. 69. Uo.

SALON BLEU DE JEAN BAPTISTE RÉVEILLON

Recommend Documents