Sajtóvilág „Az igazság tisztelete, a nyilvánosság igazsághoz való jogának biztosítása az újságíró legfőbb kötelezettsége.” (IFJ etikai kódex) az újságírók, szerkesztŐségi alkalmazottak, kiadói dolgozók érdekvédelmi szervezetének lapja XX. évfolyam, 3. szám, 2008. június
Költségvetéstől honlapig
Jártunk az U Flekuban is
A Sajtószakszervezet titkári tanácsa június 26-án megtartott ülésén F. Kováts Éva elnökletével megtárgyalta a szakszervezet 2007. évi gazdálkodásáról és 2008. évi költségvetéséről készült jelentéseket, javaslatokat. Merza Zsuzsának, a szakszervezet gazdasági titkárának szóbeli kiegészítése után a grémium tagjai jóváhagyták a mérleget, a 2007. évi elszámolást és a 2008. évre beterjesztett költségvetést. (A mérleg és az elszámolás főbb adatait a 7. oldalon adjuk közre.) Az éves programnak megfelelően a titkári tanács tárgyalt a szakmai kollektív szerződés előkészítéséről. Baktai György ügyvezető társelnök hangsúlyozta, hogy napjainkban lehetőség mutatkozik az egykor működött ágazati kollektív szerződés felújítására. Kérte a titkári tanács tagjait: észrevételeiket, javaslataikat tegyék meg, hogy mielőbb kialakuljon a szakszervezeten belül a közös álláspont egy ilyen kollektív szerződéssel kapcsolatos minimális igényeikről. Így készüljenek arra a szakmai tanácskozásra, amelyet őszre tervezünk. Az ügyvezető társelnök a fenti témához kapcsolódva tájékoztatást adott arról, hogy a jövőre esedékes kongresszust előkészítő programot a szakszervezet pályázatba is foglalta, amelynek elbírálása a nyár végén várható. (A szakmai kollektív szerződésről szól cikkünk a 3. oldalon.) Tripolszky László a sajtószakszervezeti honlap átalakításának, korszerűsítésének feladatairól, elképzeléseiről adott tájékoztatást. A társelnök – akit a titkári tanács a honlap felelős szerkesztőjévé választott – mind a tartalmi követelmények kidolgozásában, mind a technikai kivitelezésben kérte a kollégák támogatását. A Sajtószakszervezet tisztségviselőinek május végén rendezett Pozsony– prágai utazásáról is Tripolszky László tartott tájékoztatót. Megállapította, hogy noha a személyes szakszervezeti kapcsolatfelvétel nem megfelelően sikerült, a tanulmányút eredményes volt, a kollégák tartalmas négy napot töltöttek együtt. Az utazás során a résztvevők megemlékeztek a Sajtószakszervezet megalakulásának 19. évfordulójáról is. (B. Gy.)
Pozsonyi és prágai szakmai kirándulás északi szomszédainknál
Médiaunió Csaknem kétszáz médium összefo-
gásával megalakult a Médiaunió. A cél az, hogy a hazai média nagy felületen és hosszú távon tudjon társadalmi jelentőségű kérdésekkel foglalkozni. A Médiaunió tagjai eltérő közönségű és felfogású rádiók, televíziók, újságok üzemeltetéséért felelősek. A kezdeményezésben részt vesz többek között a Népszabadság, a Heti Válasz, a TV 2, az RTL Klub és a Magyar Televízió is. A Médiaunió Alapítvány kuratóriumának tagjai: Schmidt Mária, Hankiss Elemér, Kepes András, Novák Péter, Rudolf Péter. További médiahírek a 4. oldalon.
Itt ért véget a négynapos utazás: szakszervezeti csapatunk Cesky Krumlovban, a festői dél-csehországi kisvárosban Fotó: Morvai Levente Társasutazás keretében szakmai tapasztalatcserén
vettek részt szakszervezetünk tisztségviselői május 29.– június 1. között Szlovákiában és Csehországban. Felkérésünkre Szilvássy József kollégánk, a Népszabadság pozsonyi tudósítója, illetve Kokes János, a Magyar Távirati Iroda prágai irodájának vezetője készítette elő a látogatásokat: a szlovák fővárosban a Petit Press kiadóvállalatnál, a cseh fővá-
rosban pedig a MAFRA kiadócsoport székházában fogadták és tájékoztatták 26 fős csapatunkat helyi illetékesek. A két szakmai program mellett volt idő és alkalom gyönyörködni a korábbi Csehszlovákia szépséges tájaiban, építészeti műemlékeiben, és persze – nem csak a hőség miatt, amely kirándulásunk mind a négy napján útitársunkul szegő-
dött – minden alkalmat kihasználtunk egy-egy remek korsó sör elfogyasztására. Prágában meglátogattuk a külföldiek sörös zarándokhelyét, az U Flekut is. Utazásunk szakmai tapasztalatait két tételben foglaljuk össze, és közreadjuk Zuzána Krútka tájékoztatását a két szlovák újságíró-szervezetről. 2-3. oldal
Táncra perdültek a nyugdíjasok A legaktívabb – a nyugdíjas-alapszervezet. Sokszor neveztük, nevezzük így idős kollégáink csapatát, amely most kerül terítékre a bemutatkozók sorában. A tizennégy éve alakult szervezetben az egykori Hírlapkiadó, Pallas, Ifjúsági Lapkiadó és más nagy kiadócégek alapszervezetből kimaradt nyugdíjasai kaptak otthont, és élnek azóta is gazdag nyugdíjas életet. Negyven kirándulás, félszáznál több múzeumlátogatás, csaknem másfél száz klubdélután – ilyen számok indokolják a „gazdag” jelzőt. Erről ad interjút az összeállításban Salgó Ta-
másné (mindenki Verája, Verácskája), a képek pedig a három leglátványosabb tevékenység egy-egy mozzanatát villantják fel. Szokásunkhoz híven a kollégák írásaiból is ízelítőt adunk. Ez alkalommal Pádár András, salgótarjáni kollégánk – az alapszervezethez befogadott nógrádi csoport tagja – szép jegyzetét, meg az új közösségre talált egykori Szabad Földes Hajdu Júlia újságírói hitvallását adjuk közre. Alapszervezet-bemutatásunk az 5. oldalon
Közös nőnapi vonatozás az MTI éttermében Fotó: Kulka Ernő
2
Sajtóvilág
„Az újságírónak mindenkor védenie, őriznie kell a szabadság alapjait, a pártatlan kommentár és kritika jogát.”
„Az újságíró csak olyan tényeket közölhet, melyeknek pontosan ismeri az eredetét.”
Sajtóvilág
2008. június
2008. június
Két lábon idŐ, teCHnika. nem tudom, van-e
tettamanti Béla rajza
abban törvényszerűség, hogy minél korszerűbb technikai eszközökkel dolgozik a sajtó, annál korábbra kerülnek a lapzárták. Hovatovább az újságírás délelőtti foglalkozássá válik. Hiába, hogy villámpostán, pillanatok alatt kerül a szerkesztő asztalára (érts: képernyőjére) a kézirat s az illusztráció, ami délután öthat óra után történik itthon és a világban, annak már nagy„esélye” van arra, hogy ne érje el a másnapi lapot. (így járt egyik országos terjesztésű politikai újsá-
gunk: még a fővárosi példányaiba sem tudott belekerülni a labdarúgó eB késő esti mérkőzéseinek az eredménye.) pedig tényleg igaz: az új, elektronikus újságkészítés gyorsaságával nem veheti fel a versenyt sem a legtapasztaltabb gyorsolvasó szerkesztő, sem az ólomsorokat villámgyorsan rendező valahai tördelő. és még csak azt sem mondhatjuk, hogy azért szükséges korán indítani a nyomdagépeket, mert idő kell hozzá, hogy, mondjuk, sok százezer példányban lehessen kinyomtatni egy-egy (hazai) politikai napilapot. (a példányszámok erősen visszaestek, ami világjelenség is.) nyilván a fenti„látlelet” túloz, és természetesen csak általánosságban igaz, mert vannak kivételek. a szerkesztőségi munkarend ésszerű megszervezésével, a partner (vagy éppen saját tulajdonú) nyomda, a terjesztő cég stb.„pozitív hozzáállásával” már-már este tíz óra utánra is kitolható a lapzárta. főleg, ha„egy az újság, egy a szerkesztőség”. de a terjeszkedő lapkiadói birodalmak esetében egyéb trend érvényesül: az úgynevezett központi oldalak korán készülnek (ami nem fér beléjük, az vagy elmarad örökre, vagy másodlagos frissességű hírként lesz olvasható egy nappal később), s legfeljebb a helyi gyártású kolumnák képesek naprakészek maradni. (lásd: megyei lapjaink.) idő és technika, lám, nem simul egybe. és akkor az újságírás tartalmi gondjairól nem is ejtettünk szót. zéró szakszervezet. képletesen
szólva két pofont is kaptunk pozsonyban és prágában. mármint szakszervezetileg. szakmai kirándulásra indultunk ugyanis, azzal a nem titkolt céllal, hogy beleszagoljunk az ottani kollégák érdekvédelmi munkájába, s a hasznosítható tapasztalatokkal felvértezve térjünk haza. (lásd a kirándulásról a részletes beszámolót a sajtóvilág szomszédos hasábjain.) nos az általunk meglátogatott két szerkesztőségben-kiadóvállalatnál egyáltalán nem működik szakszervezet, ha pedig igen, akkor nem tudnak róla, meg egyébként nem is nagyon tartják szükségesnek a szakszervezetet, hiszen jól elvannak nélküle, voltaképpen náluk (szinte) minden a legnagyobb rendben van – most csak az illetékesek szájából elhangzott válaszokból idéztem szabadon, de a lényeget illetően pontosan. a dolgok rendjéből fakadóan egyegy rövidre szabott látogatás sehol sem alkalmas mélyebb ismeretek megszerzésére. ezt tudjuk mindannyian. az összbenyomások csakugyan igen pozitívak
voltak mind a szlovák, mind a cseh fővárosban: vadonatúj, ergonómiailag is nyilvánvalóan célszerűen tervezett székházakban fogadtak minket, tiszta, kellemesnek tűnő munkahelyeket láttunk, utolsó generációs technikát. és hát az is nyilvánvaló, hogy az információkat készséggel szolgáltató vezetők (főszerkesztő, kiadóigazgató) arról beszéltek, ami pozitívum, amire joggal lehetnek büszkék.„mezei” újságírókkal nem volt alkalmunk találkozni – de, lehet, ők sem panaszkodtak volna. egyelőre ugyanis annyira megy felfelé északi szomszédunknál (pardon: két szomszédunknál) a gazdaság általános, jobb létet hozó szekere, hogy nagyon sokaknak nagyon kevés panaszra van okuk. és mint mégis csak elit szakma űzőjének, az újságírónak inkább a napos oldalon van helye. két dolog mégis„vigasztal”, ha egyáltalán: 1. prágában kiderült, amúgy„a sorok között”, hogy az idén váratlanul béremelési vitába keveredett a szerkesztőség a tulajdonosokkal – most éppen egyezkednek a felek valamilyen ad-hoc formában. 2. a prágai kiadó egyedüli tulajdonosa egy nagy német médiakonszern. németországban pedig, mint tudjuk, intézményes nagy médiaszakszervezet és nagy befolyású üzemi tanács képviseli a munkavállalói, közös döntésű érdekeket. vagyis lehetséges, hogy az„eredeti médiagyarmatosítás” időszakának mézesévei után egyszer majd az érdekképviselet intézményesítését is napirendre tűzik a tulajdonosok. az se lesz baj, ha ez felülről-kívülről történik. leHetetlenségek. néha elfog a vágy, hogy kikapcsoljam életemből a médiát. gondolom, mindenki rájött már arra, akár itthoni szabadságon, még inkább külföldön: milyen jótékonyan tud hatni az ember pszichéjére, ha nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, nem néz televíziót pár napig. köznapian szólva: nincs, ami idegesítse. többet képes aludni, látni kezdi a tájat, s nemcsak nézi, észreveszi a fákat, a madarakat, a reggeli harmatot a mezőn. jótékony hatású az ilyen médiaelvonás. szívem szerint a leendő médiatörvényekbe is belefoglalnám„médiától eltiltás” főfejezetként. ez eddig hiú ábránd elővezetése volt, mosolyogni is lehet rajta, akár ki is nevethető. de: azon viszont komolyan, akár törvényi előírás formájában is érdemes lenne elgondolkodni, hogy nem kellene-e valamiféle korlátok közé szorítani az úgynevezett betelefonálós műsorokat rádióban, televízióban. az a baj ezekkel, hogy a politikailag szemben álló táborok (mi vagyuk ezek: markánsan eltérő nézeteket valló rádióhallgatók, tévénézők, internetes beszélgetők) úgymond„visszacsatolás”nélkül terjesztik a maguk félinformációit, hazugságaikat, zsigeri indulataikat a politikai ellentábor rovására. azt is mondhatnám, noha a népnek mindig igaza van, hogy ennyi ostoba, műveletlen és rosszindulatú betelefonálót, mint nálunk, még nem látott a föld. és mégsem ők hibáztathatók elsősorban, mert sajnos ők is csak„termékek”: az igazi etikai vétket azok a műsorvezetők követik el, akik – tisztelet a kivételnek – nem korrigálnak, nem mondanak ellent (csak akkor, ha kakukkfióka jut be az éterbe), nem figyelmeztetnek, nem szakítják meg az adást. legfeljebb álságosan úgy tesznek, mintha, s ezzel további sarat dobálnak oda, ahová a mindenben szakértő betelefonáló már vastag réteget rakott. két lehetetlen megoldást javaslok: 1. cseréljenek helyet a két ellentábor műsorvezetői legalább hetente egyszer, 2. törvényi szigorítás az ilyen jellegű műsorok tilalmára. Belátom azonban: sajnos egyik javaslatom sem pC. TriPolszKy lászló
Két nagy médiavállalat szakszervezet nélkül Mind a szlovák, mind a cseh sajtóban másként csinálják 1. Pozsony: Még szinte festékszagú a Petit Press kiadó pozsonyi belvárosban található csupa üveg és beton székháza. Slezákné Kovács Edit, a cég igazgatótanácsának tagja, aki egyben az egyetlen szlovákiai magyar napilap, az Új Szó lapigazgatója is, röviden ismertette a társaság tulajdonosi átalakulásának állomásait, amely 1992-ben kezdődött külföldi szakmai befektetők bevonásával, és nagyjából 2000-re alakult ki jelenlegi formájában. A Petit Press ma felefele tulajdoni arányban szlovák– német kiadó, Szlovákiában a Ringier után a második legnagyobb sajtóvállalat. 31 lapot jelentet meg, köztük van a legnagyobb példányszámú szlovák politikai napilap, a liberális Sme (Vagyunk) és az Új Szó. A vállalati alkalmazotti létszám 500 fő, amelyik az állandó külső munkatársakkal együtt további 500 főt számlál. Az előbbiek státusban vannak, de az utóbbiakat is szoros kapcsolatot jelentő, állandó szerződésben foglalkoztatják. Slezákné Kovács Edit kérdésünkre azt válaszolta, hogy a vállalatnál szakszervezet nem működik, a munkavállalók és a munkáltatók közötti viszonyt a szlovák munka törvénykönyve szabályozza általánosságban, illetve helyi megállapodások, egyeztetések rögzítik. A bérezési viszonyokat a szlovákiai középkategória átlagában határozta meg; a fizetés a vállalatnál alapbérből, gyakorlatilag állandónak tekintett mozgóbérből és célfeladatra adott időszaki prémiumból tevődik össze. Elmondása szerint Szlovákiában 34 ágazati szakszervezet működik mintegy 450 ezer taggal, de főként a termelési szférában. Ami a médiát illeti: a közrádióban és a köztévében tevékenykedik szakszervezet. Molnár Norbert, az Új Szó főszer
kesztője azt a sajátos helyzetet vázolta, amelyben a magyar nyelvű lap működik. Ennek lényege, hogy piaci szereplőként (a budapesti Blikket például 6-7 ezer példányban adják el naponta Szlovákiában) közszolgálati feladatokat is el kell látniuk a szlovákiai magyar közösség igényeinek megfelelően. A 25-35 ezer példányban megjelenő lap 60 százaléka előfizetésben kel el; 46 állandó munkatársat foglalkoztatnak. Az Új Szó arra törekszik, hogy objektív, politikailag középen álló lap legyen, amely azonban szellemiségében a nemzeti liberalizmust követi. Céljuk az, hogy a magyar olvasónak magyar nyelven szállítsák a híreket és az információkat; a sport és a kultúra területén a megközelítés vállaltan érzelmi, a politika és a gazdaság szférájában pedig tudatosan objektív, értelemre ható. A főszerkesztő azt mondta, hogy a médiában szokásos gazdasági nyomás-
gyakorlással nincs gondjuk, ilyet nem érzékelnek (sajnálják viszont, hogy a magyar multik nem tekintik jó hirdetési felületnek az Új Szót, ami pedig, szerinte, üzletileg téves hozzáállás). Politikai nyomásgyakorlás időről időre előfordul: értelemszerűen a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja részéről. Ezeket a próbálkozásokat a szerkesztőségi függetlenség jegyében, úgy érzi, mindig sikerült elhárítaniuk. 2. Prága: a MAFRA kiadóvállalat székháza a cseh főváros Andel negyedében még a pozsonyinál is hatalmasabb; elegáns és modern, s látnivalóan jobban „belakták” már a szerkesztőségek. A látogatókat az épület földszintjén található demonstrációs tanácskozótermekben fogadják – csapatunkat is ezek egyikében tájékoztatta Viliam Buchert, a Mladá fronta Dnes főszerkesztő-helyettese.
A lap a háború után katonalapként indult, majd a csehszlovákiai KISZ központi orgánuma lett, amely 1968– 1969-ben a prágai tavasz markáns támogatójaként jegyezte magát. A régi időkre ma csak a lap címe emlékeztet: de az „ifjúsági front” már kis betűkkel szerepel a címlapon, a fejlécben a Dnes (Ma) dominál. A cseh sajtóviszonyokra jellemző adatként megtudtuk: a szeriőz politikai napilapnak tekinthető Dnes átlagosan 293 ezer példányban fogy el (a bulvár Blesk napi eladása 430-450 ezer). A Dnes néplapszerepre törekszik, mindenkit igyekszik megszólítani. A tényfeltárást tekinti elsődlegesnek, és az élet minden területére kiterjedően a hírek és jelenségek elfogulatlan kommentálását. Nagy súlyt fektetnek a lappal integráltan működtetett honlapjukra, amely havi 3-3,5 milliós látogatottságot ér el. A bulvár „támadását” a cseh sajtóban is tapasztalják, a Dnes egyelőre a csehországi sajtóban a leginkább „ellenállóképes” orgánum – eddig nincs érzékelhető olvasóvesztése. Szakszervezet – hasonlóan Pozsonyhoz – a prágai szerkesztőségben sem működik (ezt is szomorú rezignáltsággal vettük tudomásul), viszont a lapokat előállító nyomdában igen. Kizárólagos tulajdonosuk egy németországi családi médiavállalkozás; ez teremti meg azt a sajátos helyzetet is, hogy az inkább szociális-liberális irányultságú Dnes mellett ugyanez a vállalat adja ki a jobboldali-konzervatív nagy napilapot, a Ludové Novinyt is. Mindez mérséklően hat a cseh újságíró-társadalom belső viszonyaira. Nem ismeretesek a Magyarországon tapasztalható éles személyes szembenállások. A főszerkesztő-helyettes politikai nyomásra nem panaszkodik, gazdasági presszióval viszont találkoznak: az egyik nagy élelmiszer-kereskedelmi cég épp a minap vonta vissza a laptól hirdetési csomagját, miután a lánc üzleteiről tényszerű leleplező riport jelent meg náluk. 3. Utóirat: Mind a szlovákiai, mind a csehországi lapok „súlyosabbnak” tűnnek a magyarországi átlagnál. „Lemértük” a szerkesztőségekben kézbe kapott példányokat: az
Sajtóvilágot vittünk ajándékba, hátha az Új Szónál kedvet kapnak alapszervezet létrehozásához. Balról a harmadik: Szilvássy József, pozsonyi segítőnk. Fotó: Jánosi János
Gépírónőségem története Gyulai Ferenc halálára, avagy egy korszak emléke Gyulai Ferenc volt az első szerkesztőm a Daru című üzemi lap szerkesztőségében, ahol furcsamód gépírónőként kezdtem a szakmát az egykori Szállítóberendezések Gyárában, a Szentendrei úton, nem messze a HÉV római-parti megállójától. A szerkesztőség egyetlen földszinti szobából állt, benne két íróasztal egymással szemben, az egyiken írógép, amelyen én gépeltem a nyomdába adandó kéziratokat. Egyidősek voltunk, pedig eleinte jóval idősebbnek véltem. Ő munkásfiúként már tudott egyet s mást az életről, én, a friss gimnáziumi érettségimmel, szinte semmit. Érettségi után nem válogathattam a munkák között, egy ismerős révén ebbe a gyárba kerültem segédmunkásnak: három műszakban talicskáztam, cipekedtem a tágas esztergaüzemben, ahol később az irodára helyeztek adminisztrátornak, aztán – mert már irogattam a Darunak – amikor súlyos beteg lett a gépírónő: a szerkesztőségbe. Feri virtigli munkáskáder volt, aki tökéletesen otthonosan mozgott abban a világban, amelybe szinte véletlenül csöppentem. Sokszor ijedten, máskor értetlenül, néhányszor nevetségesen törekedtem a beilleszkedésre. Amikor
például reggelenként a munkások a HÉV-megálló melletti kocsmába siettek a munka előtti felesükért, én is beálltam közéjük, s bár a bátorságomból csak csokilikőrre telt, azért büszke voltam, hogy látványosan együtt ittam velük. Amikor Feri ezt meghallotta, egy teljes napig nevetett rajtam. De nem ki-, hanem benevetett. Be az ő világába. Tudta, hogy apám lelkész volt, tudta, hogy nem állt módomban felsőoktatási intézménybe járni, mégis teljes bizalommal, sőt érdeklődéssel fordult felém. Lelkes és elszánt volt, de nagyon pontosan látott és érzékelt olyan problémákat is, amelyeket én észre se vettem vagy nem értettem, s amelyeket ő a nagy hitével úgy kezelt, mint kamaszok arcán a pörsenést: nem kell kapargatni, elmúlik magától. Én voltam a nálánál műveltebb osztályidegen, és ő ezért mind a 18 évével tisztelni volt képes. Olyasmiről, hogy ipar, munkásmozgalom, párt, ellenség, osztályharc – lényegében tőle hallottam először. Erős dohányos volt, rengeteget olvasott, elhivatottnak érezte magát. Ösztönös pedagógiai érzékkel volt képes vonzóvá tenni az ő világát. Fegyelmezett szabálykövető volt, például nekem, az akkor pártonkívülinek sohasem
Mennyi újság! Ezt mind a prágai Mafra adja ki. Fotó: Nagy Miklós Új Szó 20-28 oldalon jelenik meg, és többféle rendszeres melléklete van; a Sme 36 oldalas; a 34 oldalas Lidové Novinyban 52 oldalas tévéműsoros magazint találtunk; a 62 oldalas Mladá fronta Ddnesbe egy 84 oldalas kulturális TV-Magazint is belehúztak. T. l.
Egyéni tagság és gyógyszersegély Szlovákiában jelenleg két szakmai szervezetbe tömörülnek a nyomtatott és az elektronikus sajtó munkatársai. A Szlovákiai Újságírók Szindikátusának (SSN) jelenleg 2097 tagja van, a Szlovák Újságírók Szövetségének (SAN) pedig 502. Zuzána Krútka, az SSN elnöke megkeresésünkre elmondta, hogy az SSN 1991. júliusa óta tagja a brüszszeli székhelyű Nemzetközi Újságíró Szervezetnek (IFJ). A szervezet szakmai programjai révén továbbképző tanfolyamokat, aktuális témákkal kapcsolatos vitadélutánokat tervez, amelyeknek az anyagát rendszerint kiadja a tagság számára. Az SSN igyekszik minél hatékonyabb érdekvédelmi tevékenységet is végezni, habár ez nem akadálymentes feladat. – A gondot az jelenti, hogy az egyes szerkesztőségekben nincsenek
beszélt a zárkörű párteseményekről, de azonnal megvédett, ha szükség volt rá. Egy május elsején szerkesztőségünk kapta a nemes feladatot, hogy kora reggeltől késő délutánig a HÉV-megálló irodájából hangszórón üdvözöljük az utasokat, természetesen ünnepi jelszavakat hangoztatva. Délután neki más dolga volt, én meg egyedül eluntam magam. Ezért kimentem az irodából, a közelben szedtem egy kis orgonát… Már másnap behívatták, követelve, hogy rúgjon ki. Először azt füllentette, hogy nem is én voltam, aztán arra hivatkozott, hogy még gyerek vagyok. Azután – ő, a másik gyerek – a dühtől és szégyentől sápadtan a sárga földig letolt, ahelyett, hogy kirúgott volna. Nemsokára több hónapos pártiskolára küldték, és az egész szerkesztés rám szakadt. Nem tartott sokáig. A párttitkár „leküldte” nekem egy írását közlésre. Én annak rendje s módja szerint kijavítottam benne a stilisztikai hibákat, a helyesírási hibákat, és nyomdába adtam. A nyomdában még valamennyit húznom is kellett belőle. A párttitkár a lap megjelenésének a napján hívatott, tajtékozva közölte, hogy én ellenséges elem vagyok, azonnali hatállyal kitiltott a gyárból, és feljelentett a Budapesti Lapkiadó Vállalatnál, ahová akkor már tartoztam, mint minden üzemi lapos alkalmazott. Ez volt a szerencsém, mert ott Roskáné, a bölcs személyzetis anyai félmosolyokkal hallgatta végig a történetemet, és áthelyezett az akkori Április 4. Gépgyár Erőmű Építő című lapjához, ahol Pintér Tamás, majd Sándor Iván, az író lett a szerkesztőm. Gyulai Ferivel aztán már csak véletlenül találkoztam, újságírói munkánk más más szerkesztőségekbe vitt mindegyikünket. Hogy az MTI volt az utolsó munkahelye, csak a gyászhírből tudom. De az első a Daru volt, egy régóta megszűnt gyár régóta megszűnt lapja. Egy régóta letűnt világ pici szerkesztőségi szobája, ahol a magamfajta tétova, tapasz-
alapszervezeteink, s jelenleg csupán egyéni tagság létezik, holott az alapszabályunk a kollektív tagságot is lehetővé teszi. A jelenlegi helyzet miatt nem tudunk bekapcsolódni a munkahelyi kollektív szerződések kimunkálásába – közölte az elnök asszony. Így folytatta: – Ennek ellenére jelentős érdekvédelmi munkát végzünk. Különösen a szabadúszó, illetve a vállalkozóként dolgozó újságírók szorulnak rá erre, mert ők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Munkahelyi és egyéb, az újságírással összefüggő ügyekben ingyenes jogsegély-szolgálattal állunk tagjaink rendelkezésére. Lehetőségeinkhez mérten segítjük a munka nélküli, illetve a sokat betegeskedő tagjainkat. Az előbbieknek indokolt esetben félévenként kilencezer korona (70 ezer forint) segélyt utalunk, az utóbbiaknak pedig kifizetjük a felírt gyógyszereik árának a felét – tájékoztatott Zuzána Krútka. Arra a kérdésünkre, vajon miként látja a szlovákiai nyomtatott sajtó helyzetét, igy válaszolt: – Két veszély fenyegeti a véleményformáló lapokat. Az egyik a bulvárosodás. Az újságok egy része úgy próbálja megállítani a példányszám-csökkenést, hogy a bulvárlapok hangnemét, stílusát, kétes értékű, olykor ízléstelen témaválasztását utánozza. Emiatt csaknem kihalt az oknyomozó újságírás, a tényeket minden szempontból megvilágító, igényes publicisztika. A másik konkurenciát az internetes portálok jelentik, amelyeknek érthetően gyorsabb a hírszolgáltatásuk. Ezért helytelenül cselekszenek azok az újságok, amelyek a hírversenyben igyekeznek lépést tartani velük, holott merőben más eszközökkel, a hiteles, igényes, mindezekkel együtt pedig érdekes és stílusában eleven, sok műfajú publicisztika révén lehetnének sikeresek – hangsúlyozta az elnök asszony. A SAN nyolc évvel ezelőtt alakult. – Azzal az elhatározással, hogy hazafiakat veszünk fel, akik az egyik legfontosabb feladatuknak a nemzeti szempontok érvényesítését tartják. Más az értékrendünk és a világlátásunk – nyilatkozta a szervezet elnöke, Stefan Dlugolinsky. Hozzátette, hogy tagjaik között magyarul tudó szlovákok is vannak.
Szerződést a szakmának!
j
akik gyulai ferencet jól ismerték, egybehangzóan
állítják: szakmai pályájának talán legeredményesebb éveit a magyar ifjúság című hetilapnál töltötte. Hivatalosan az újság főszerkesztő-helyettese volt, de a környezetében mindenki tudta: ő állította össze a lapot, javította a kéziratokat, egyeztetett témákról a szerzőkkel, akik között jó néhányan a gyulai ferenccel eltöltött évek során bontakoztathatták ki igazán képességeiket. több, ma is publikáló, ismert újságíró abban a közegben tanulta meg a szakmát – az akkori időszakban remek valóságfeltáró riportok jelentek meg a lapban, kiváló fotókkal, a magyar ifjúság problémákat bátran feldolgozó sportrovata pedig etalonnak számított a szakmában – emlékezzünk például szabó ferencre, a népszabadság későbbi, remek tollú sportszakírójára, aki gyulai „szárnyai alól” érkezett a legendás lukács lászló csapatába. F. G.
övő évi kongresszusunkra készülve előtérbe került a kívánság: fel kellene éleszteni, napjaink viszonyainak megfelelően„újrakötni” a szakmai kollektív szerződést. ehhez most a körülmények kedveznek. a szakma képviselőinek van közös érdekvédelmi kódexük, s a munkaadói oldalon is érnek az együttműködés iránti igények. 1992-ben, amikor az írott sajtó szakmai kollektív szerződését megkötöttük, talán kicsit túl sokat markoltunk. igyekeztünk mindent minél részletesebben szabályozni, s erre akkor vevők voltak a munkaadók képviselői is. tovább lépni talán éppen ezért nem lehetett. most célszerű lenne másképp elindulni. tudomásul kell vennünk, hogy a munkaadói oldal, a lapkiadás sokoldalúsága nem tesz lehetővé mindenkire azonos szabályozást. mindenekelőtt nekünk magunknak – a szakma érdekvédelmi és szakmai képviselőinek – abban kell egyetértésre jutnunk, hogy mi mit tartunk minimumnak. gondolok itt elsősorban a teljesítmények díjazására. a szakmában kollektív szerződések rögzítenek bizonyos bérarányokat. az újságírók egy nem kis része honoráriumért dolgozik. az ő javadalmazásuk szoros összefüggésben van a munkaviszonyban lévők bérezésével, ezért erről is tárgyalnunk kell. tárgyalni csak a teljes szakma egyetértésével érdemes. szakmai kollektív szerződés kötésére az írott sajtóban a sajtószakszervezet hivatott, akkor is, ha nincs mindenütt szakszervezet. a szakmai szervezetek együttműködése szélesítheti addig is legitimitásunkat. és ez az alapja a jó béralkunak (tegyük hozzá: honoráriumalkunak). ami csak egy témaköre a kollektív megegyezésnek. ide sorolhatjuk a szociális biztonságra, juttatásokra, a munkahelyi légkör javítására vonatkozó, a nyugodt alkotó, szellemi munkát biztosító szerződési pontokat is. Hogy mi mindent? ehhez várjuk a kollégák, szakszervezeti és szakmai egyesületi vezetők elképzeléseit. s erről kívánunk az ősszel egy nagyobb értekezleten beszélni is. mielőtt még leülnénk tárgyalni a munkaadók képviselőivel, azzal a céllal, hogy legyen megegyezés. a megegyezés ugyanis nem csupán a szakszervezeti érdekvédők, a szakmai szervezetek, sőt nem is csupán a munkavállalók érdeke, hanem a munkaadóké is. a szakmai kollektív szerződés – közös haszon. BaKTai GyörGy
Hajóra várva
szilvássy JózseF (Pozsony)
talatlan gyerek számára érdekessé, érthetővé, sőt vonzóvá tudta tenni azt a világot, amelyben hitt, amelyet vállalt, amelyet építeni akart. És ez hatott, pontosabban: ez hatott! Pedig ő is gyerek volt még, pedig 1952-t írtunk. Hogy 1952 mit is jelent a magyar történelemben, azt csak évekkel később, egyetemista koromban tudtam meg igazán, de ez már másik történet. A fentieket a Gyulai Ferenc emléke előtti tisztelgés szándékával írtam, de a következő mondatért is: manapság, amikor a jóarcú, kulturált, vonzó, érzelemgazdag emberek ijesztő hiánya jellemzi az irányítás köreit, még nyilvánvalóbb a felismerés, hogy nincs olyan világ, olyan társadalom, olyan igazság és olyan fejlődés, amelynek a Gyulai Ferencek nélkül esélye volna. CserhalMi iMre
3
v
alamit nagyon nem jól csináltunk, nagyon elszúrtunk, állapítottam meg a sajtószakszervezet pozsony-prágai tanulmányútján. legutóbb ilyen felfedezést rijekában, az ottani napilap kiadójánál járva tettünk. most májusban pedig pozsonyban ért el a déjà vu érzés, amikor hallgattuk az új szót, a sme napilapot, valamint több mint harminc regionális lapot kiadó petit press igazgatótanácsának tagját, slezák editet, aki a tulajdonosi felállást ismertette. elmondta: a szlovák állam tulajdonában van a petit press kiadói részvényeinek 50 százaléka. a többi külföldi befektetőé. ja, így könnyű fejlődni, sóhajtottunk fel, ha a sok milliós nyereséget fialó sajtóbirodalom nyereségének fele országhatáron belül marad, a nemzeti vagyont gyarapítja. akkor nincs mit csodálkozni a fejlődésen, akkor lehet gyarapodni, európai szintű bérekről beszélni, eurót bevezetni. rijekában évekkel ezelőtt ugyanezt tapasztaltuk, azzal a különbséggel, hogy ott az 51 százalék maradt hazai kézben. prágában a legnagyobb példányszámú cseh napilapnál – mladá fronta dnes – hasonló helyzettel szembesültünk. ott a cseh vezető szerkesztők privatizálták a lapot. igaz, azóta eladták részvényeiket egy német befektetőnek, de a bevétel az ő bankszámlájukat gyarapította. magyarországon gyökeresen másként alakult a helyzet, a fővárosi és vidéki napilapok százszázalékos külföldi tulajdonba kerültek – a néhány vegyes tulajdonú kivétel csak a szabályt erősíti. vidéki egyetemen sajtótörténetet oktató kollégánk szerint a helyzet nálunk is lehetővé tette volna, hogy a média vagy legalább is annak egy része, magyar tulajdonba kerüljön, minden törvény megvolt hozzá, csakhogy a pártok közötti harcok következtében mégsem így estek a dolgok. az a hajó elment, mondhatjuk nyugodtan, kár a múltat emlegetni, akkor kellett volna okosabbnak lenni. így utólag már késő. amiről viszont kollektívan szeretünk elfelejtkezni, az az, hogy ezért nekünk kellene elsősorban valamit tennünk, mint ahogy kellett volna a rendszerváltáskor is. Hiú ábránd arra várni, hogy mások oldják meg a problémáinkat helyettünk. Ha még most is ott tartunk, hogy csak siránkozunk, és nem merünk kiállni a saját érdekeinkért, szolidárisak lenni kollégáinkkal, belépni a szakszervezetbe, hogy közösen, összefogva próbáljuk meg az érdekérvényesítést, akkor a következő hajó is el fog menni – nélkülünk. F. KováTs Éva
„Nem hallgathat el fontos információt, nem hamisíthat meg tényeket, dokumentumokat.”
Sajtóvilág
„Csak becsületes, tisztességes módszereket használhat az információk, fényképek, dokumentumok megszerzéséhez.”
Sajtóvilág
2008. június
2008. június
MédIahírEK − rövIdEN Tüntetést szervezett a Népszava szerkesztősége elé a Gój Motoros Egyesület a lap egyik újságírója, Andrassew Iván által írt publicisztika miatt. Az újság védelmében a Nagy Imre Társaság ellentüntetéssel válaszolt; ezen megjelent Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is. A kettős demonstrációt a rendőrség kordonokkal választotta el egymástól.
Magyarországon szabad a sajtó, az egymással versengő sajtótermékek széles köre általánosságban állami beavatkozás nélkül működik, az állami tulajdonú média többsége azonban enyhén kormánypárti elfogultságú - állapította meg a sajtószabadság nemzetközi helyzetéről közzétett éves jelentésében a washingtoni Freedom House. A civil szervezet a tavalyival és tavalyelőttivel megegyező értéket, 21 pontot adott Magyarországnak a sajtószabadság fokát mérő, 0-tól 100 pontig terjedő skálán. A jogi szabályozást, a politikai, illetve gazdasági környezetet is figyelembe vevő értékelésben a kevesebb pont jelenti a szabadabb sajtót. A The Economist ugyancsak arról írt, hogy Kelet-Európában szűkül a sajtószabadság a rossz törvények, a beavatkozó politikusok és politizáló sajtómágnások, a közszolgálati média politikai átitatódása miatt.
Újabb 24 órás munkabeszüntetés miatt, április közepe óta immár harmadszor nem jelent meg május első keddjén a Le Monde. Az újságírók a szerkesztőségi létszám negyedének tervezett elbocsátása elleni tiltakoznak.
Elbúcsúztak régi székházuktól a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagjai: az emlékező rendezvény részeként aukción értékesítették a még megmaradt régi képeket, bútorokat, egyéb dísztárgyakat. Az Andrássy út 101. alatti épület több újságíró-generáció számára képvi-
alapSzErvEzETI élET: KözpoNTI NyugdíJaS alapSzErvEzET
pesti dugó selte évtizedekig a szakmát. Mint ismeretes a szövetség a régi székházat eladta, és új központ létesítésébe kezdett a Vörösmarty utcában. Jelenleg a MÚOSZ irodái az MTI székházában találhatók.
Megszűnt a Friderikusz Most
című műsor az ATV-n. Utolsó adását június 26-án sugározta a csatorna. Az adás mérlege az eltelt két és fél év alatt: 414 műsor, körülbelül kétezer interjú. Az AGB szerint napi 90-120 ezer néző, a Medián Közvéleményés Piackutató Intézetnél megrendelt vizsgálat szerint 400-800 ezer olyan néző volt, aki hetente legalább kétszer biztosan megnézte a Friderikusz Most adását.
Méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt Kovácsi Miklós, a Pannon Lapok Társaságának ügyvezető igazgatója. Kollégánkban a Sajtószakszervezet egyik régi vezető munkatársát is gyászoljuk, aki éveken át volt a veszprémi alapszervezet szb-titkára és 1994-től egy cikluson át a Sajtószakszervezet felügyelőbizottságának elnöke.
Újságírói gyakornoki programot indít diplomás vagy felsőoktatási intézményben tanuló roma fiataloknak a budapesti Független Médiaközpont. A két féléves program lebonyolításában és a vizsgáztatásban részt vesz a Népszabadság Ringier Oktatási és Továbbképzési Intézet is. A szakmai vizsgával záruló tanfolyam végén a hallgatók az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő újságíró szakképesítést szerezhetnek. A Független Médiaközpontban 1998 óta 95 hallgató végezte el a újságíró-gyakornoki tanfolyamot. Közülük sokan dolgoznak riporterként, szerkesztőként, operatőrként különböző szerkesztőségekben. Félórás elsötétítéssel büntette az ORTT a TV 2-t Az igazság ára című műsorért, amelyben a játékosnak egyre több pénzért egyre kínosabb, a magánéletét firtató kérdésekre kell válaszolnia.
A gyermekmédia újjászületését tűzték ki célul – ennek ösztönzésére szakmai díjakat is alapítva – a Magyar Rádió egykori Riporterőrsének valahai tagjai és szerkesztői. A Magyar Rádió gyerekműsorainak atyja Padisák Mihály, a legendás
– Ne haragudj kisfiú, de ha nem érek oda időben, legalább százmillkót bukok egy üzleten leHoCzki károly rajza – népszaBadság 2008. május 17.
Médiacentrumot hoz létre az Országos Cigány Önkormányzat a Miniszterelnöki Hivataltól e célra kapott 20 millió forint, vissza nem térítendő támogatásból. A videostúdió és az internetes portálok, újságok, hírlevelek üzemeltetésére alapítványt hoznak létre, amelynek vezetőjévé Kiszelly Zoltán politológust választották meg.
Szlovákiában június 1-jétől hatályos az új médiatörvény. A Sme című szlovák polgári napilap szerint az új jogszabály alapjaiban ingatja meg a demokráciát. Szlovákiába ezentúl arra kötelezik a sajtót, hogy egy vitatott cikkel azonos helyen és terjedelemben meg kell jelentetnie a reagálást is.
Fiatalos nyugdíjasok gazdag élete Rendhagyó interjú a Vasvári Emlékplakett ürügyén négy év telt el azóta, hogy salgó vera jelképesen átvette a nyugdíjas-stafétabotot, s az idén tavasszal már nemcsak jelképes átvételre léphetett az elnökség elé. az időközben alapított, s nemcsak a munkahelyi békéért és együttműködésért adható vasvári emlékplakett első szervezeti jutalmazottja a központi nyugdíjas alapszervezet lett. az itt következő rendhagyó beszélgetést ebből az alkalomból folytatta le a „váltó” két tagja, a két titkár: a mai és az „alapító”.
Miska bácsi levelesládája című műsor szerkesztője volt. A Gyermekrádió Riporterőrse Vajek Róbert kezdeményezésére alakult meg 1959 novemberében. A új alapítású díjakat első ízben május 10-én adták át a Magyar Rádió Márványtermében. A médiavilág óriásainak forgalma alig növekszik – állítja a német IfM szakintézet, amely évente elkészíti a médiaóriások ranglistáját, forgalmuk nagysága szerint. Becslése szerint a világ ötven vezető médiacégének éves összesített forgalma tavaly épp annyi lehetett, mint tavalyelőtt. Ebből a több mint 355 milliárd euróból 33,7 milliárddal az amerikai Time Warner részesedett, a második a Disney. A vezető európai vállalkozás, a német Bertelsmann 18,7 milliárddal a hatodik helyen áll.
Május végén hagyományosan Tihanyban rendezték meg az idei Média Hungária konferenciát. A ta-
nácskozás mottója ez volt: „Osztódunk és koncentrálódunk?! Középpontban a médiafogyasztó.” A Marketing&Média című szakmai lap listába vette a magyarországi médiaipar legbefolyásosabb szereplőit. A rangsort annak függvényében állították össze, hogy az érintett mennyi pénz felett rendelkezik, milyen a véleménybefolyásoló képessége és mióta tölt be pozíciót a médiában. Az ötvenes lista első helyén Dirk Gerkens, az RTL Klub vezérigazgatója végzett. A második Bayer József, az Axel Springer, a harmadik pedig Szabó György, a Sanoma vezérigazgatója lett. A közmédia formálói a mezőny végében kaptak helyet: Such György, a Magyar Rádió elnöke 45., Vince Mátyás, a Magyar Távirati Iroda első embere 49. lett. A lista első harmadába egyetlen nő jutott be: Hídvéghy Melinda, az Epamedia elnökvezérigazgatója, a Magyar Közterületi Reklámszövetség társelnöke.
5
Életének 69. évében elhunyt, Földvári Lapath Géza, a Lánchíd Rádió munkatársa. A szolnoki rádióban kezdte fél évszázados pályafutását. Később Budapesten, a Magyar Rádió munkatársa lett, majd Moszkvába került az akkor közös médium tudósítójának. Az ezredforduló tájékán ment nyugdíjba a közszolgálati televízióból. Tavaly március óta dolgozott a Lánchíd Rádióban.
Gyűlöletkeltésre alkalmasnak találta az Echo TV egyik, február közepén sugárzott Kibeszélő műsorát a médiahatóság; az adás miatt – amelyben kormánypárti képviselők kiirtásáról értekeztek – arra szólította fel az adót az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT), hogy a jövőben tartózkodjék hasonló tartalom sugárzásától. Tárgyalások kezdődtek a Magyar Televízió vezetői és az üzemi tanács képviselői között a vállalati létszám csökkentéséről, amit az ősztől szűkebbé váló műsorstruktúra és az óbudai kisebb gyártóbázisra történő átköltözés indokol. Hatvan munkatárs május 31-én lejárt szerződését már nem hosszabbították meg. Az év végén várhatóan 250 fővel kevesebben dolgoznak majd a köztévénél, mint ma.
Párizsban, életének 99. esztendejében június 2-án szívroham következtében elhunyt Fejtő Ferenc történész, újságíró, Kelet-Európa-szakértő, a Népszava tiszteletbeli főszerkesztője. Végső búcsúztatása június 13-án volt Budapesten, a Fiumei úti temetőben.
Elhunyt Tim Russert, az Egyesült Államok egyik legismertebb televíziós újságírója. 58 évesen szívroham végzett vele a szerkesztőségben. Russert az NBC televízió washingtoni szerkesztőségének volt a vezetője, és 17 esztendeje szerkesztette és vezette a „Találkozz a sajtóval” című hatalmas nézettségű vasárnapi politikai vitaműsort. Az újságírói hivatás etalonjaként emlegetett Russert-t a Time magazin az idén a világ 100 legbefolyásosabb személyisége közé választotta.
forrás: internet, napilapok, e-masa, mti
– Hogy is jutottatok el a Gutenberg nagytermétől a Pilvaxig ? – ez az alapkérdés. Te jól tudod, hogy nem én kérdezem, hanem a Sajtóvilág olvasója, aki nem emlékezhet rá, milyen kérdéseket tettünk fel önmagunknak, amikor 1994 októberében megtartottuk a szakszervezeti bizottság első ülését. Akkoriban azon gondolkoztunk például, hogy kibontott zászlónk alá jönnek-e a vállalatmegszűnések miatt „szétszéledt”, magukra hagyott nyugdíjasok… – A Sajtószakszervezet vezetőségének körlevelére, meg a lapban megjelent írásaitokra sorra jelentkeztek a nyugdíjasok, s az első taggyűlésen vagy másfél százan választottak meg minket… Hogy a neveket is mondjam: Csákvári Jánost, a Pallas volt szakszervezeti titkárát elnöknek, téged titkárnak, s minket – Csuzi Zsuzsit az Ifjúságitól, Kapitány Évát az IPM-től, engem meg a Népszava szb. gazdasági felelőseként – bizottsági tagoknak. Így a különböző volt munkahelyek szinte mindegyikének volt képviselete. És aztán már az lett a kérdés, lesz-e miért jönniük a kollégáknak. Ehhez pénzünk nemigen volt… Tíz forint volt a havi tagdíj, s ebből bizony kevésre tellett. – Fogunkhoz kellett verni a garast, de ehhez te nagyon értettél… És hamarosan kimerészkedhettünk a terem falai közül. Miből is telt erre? Ez a kérdés neked szól, és jogos, hiszen az első tíz
Benne vannak a vízben! Jászszentandrási kirándulási emlék Fotó: Salgó Vera évben is te voltál minden pénzek gazdája. – A Sajtószakszervezet vezetősége már az első évben támogatást adott. A III. kongresszuson azután éppen a mi egyik tagunk javaslatára emeltük 50 forintra, a IV. kongresszuson pedig még tovább a nyugdíjas-tagdíjat… Nem akartunk élősködőknek hatni…. – Így jutott azután pénz azokra a kirándulásaitokra, amelyeknek híre ment szakszervezetszerte… – Természetesen pénzünk egy részét ezekre fordítottuk, de a segélyezést sem hanyagoltuk el, másrészt pedig a kirándulásokhoz minden alkalommal maguk is hozzájárultak az országjárók. Sok éve járjuk az országot. Különösen, hogy kitapasztaltuk a kedvezményes autóbuszos kirándulások lehetőségét. A menetrendszerű járatokról, a kedvezményes nyugdíjas jegyek felhasználásáról van persze szó. Minden évben legalább háromszor felkerekedünk, s minden olyan vidéket bejárunk, ahová Volán-buszok elviszik az utasokat, illetve, ameddig az idős kollégák bírják a „rá-
így kezdődött a kilencvenes évek elején sorra szűntek meg nagy kiadók, szerkesztőségek, oszlottak fel szakszervezeti alapszervezetek, nem volt, aki a nyugdíjasok érdekeit képviselte volna. nemcsak az anyagi támogatás hiányzott, hanem legalább annyira a közösségi élet, a mindennapos törődés. egyre érett a gondolat: valamiféle szervezetet kellene biztosítani a nyugdíjasok számára. a ii. kongresszus idejére – 199. február elejére – jutottunk el oda, hogy az alapszabályban lehetővé tegyük a „szórványnyugdíjasok” központi alapszervezetbe szerveződését. a ii. kongresszuson én szólaltam fel a nyugdíjasok nevében, és a sajtóbeszámolóban, amikor mindenkitől egy-egy mondatot idézett a szerkesztő, ez került képem alá a sajtóvilágba: „a nyugdíjasoktól megszabadulni kényszerülő vagy éppen csak kívánó alapszervezetek az elbocsátó szép üzenet mellé adjanak némi pénzt is, hogy működőképes legyen a most alakuló nyugdíjas központi alapszervezet.” a kongresszusi határozatban pedig a következőket olvashatjuk a 10. pontban: „a kongresszus támogatja, hogy a nyugdíjas kollégák létrehozzák központi alapszervezetüket.” létrehoztuk. a szervezőknek nem agitálniuk kellett, hanem inkább időt egyeztetni. a nyugdíjasokat nem kellett invitálni, jöttek maguk is. de örültek, hogy vannak, akik készek a szervezésre is. 199. október -én belőlük alakították meg a szakszervezeti bizottságot is. az alapítók közül azóta ketten megkapták az örökös tag címet: Csákvári jános kollégánk – aki időközben sajnos végleg eltávozott körünkből – és salgó vera. 200-ben újabb örökös taggal bővült az alapszervezet: dr. lepies györgy a szakszervezet főtitkári posztjáról történő visszavonulásakor, a iv. kongreszszuson kapta meg ezt a címet; az alapszervezet élén pedig titkárváltozás történt: a kongresszuson ügyvezető társelnökké választott Baktai györgy titkár helyére salgó vera került, aki addig a gazdasági ügyekért volt felelős. (i. Gy.)
Esernyős csapat – tavaszi zápor elleni védekezés Szolnokon Fotó: Szabó Magda
Fejpénz
m
ária néni éppen levelet írt, amikor csengettek lakásának ajtaján. Csendben kipislogott a kukucskálón. a postás bácsi állt az ajtó előtt. Beengedte, és kíváncsian várta, hogy mit akar. pénzt hoztam, bizonyára nagyon várta már – mondta csendesen. – itt írja alá – mondta. mária néni megdöbbent. ki küldhette neki a pénzt. s ennyit? te jó isten, csak nem valami láthatatlan adakozó? a postás elment, ő lezökkent a konyhaszékre, s szótlanul figyelte az asztalon heverő pénzt. nem azon töprengett, hogy honnan esett az ölébe ekkora vagyon, hanem azon, hogy hová is tegye ezt a nagy ajándékot. mert biztosan ajándék, valaki jótét lélektől. aztán meg sem számolva, a pénzt a szekrényébe tette, a rendben sorakozó ágyneműk alá. az asztalon heverő utalványt csak később vette észre. felvette az asztalról, és jobban megnézte. a nyugdíjfolyósító igazgatóság küldte a pénzt, egyszeri életjáradékként. Hirtelen minden világossá vált előtte. nem ajándékot kapott ő, hanem fejpénzt! eszébe jutottak azok a vérzivataros hónapok, amikor a háború szörnyei végigtaposták a városokat, falvakat. akkor, egy pergőtüzes reggel lökték be a falusi utcán vánszorgó foglyok, civilek közé az ő emberét is. évtizedeken át, várta viszsza… a holttá nyilvánítást később bírósági végzés mondta ki. odakint megkondult a harang. mária néni felocsúdott réveteg gondolataiból és arrébb lökte az utalványt az asztalon. Bement a szobába és kivette a pénzt a szekrényből. nézte, s arra gondolt, bizony távol van ez az egykor ígérgetett egymilliótól. nagyot sóhajtott, visszadugta a ruhák közé. az jutott eszébe, hogy történhet ebben a világban bármi, mindig a szegény ember marad a vesztes. Pádár andrás
zást”… Lassan az a gondunk, hogy keresni kell olyan helyet, ahol nem jártunk még. Nagyon sok szép vidéket megismertünk, hiszen az országban van ilyen bőven. Amit mindenütt nélkülözhetetlennek tartottunk és tartunk: a helyi idegenvezetés. A helybeliek tudják legjobban, mi érdekelheti a látogatót. Gyönyörködtünk is, tanultunk is sokat – a jó pap holtig tanul. Most, hogy erre az összegzésre készültem, összeszámoltam: 14 év alatt több mint negyven tájon jártunk, Budapesten és vidéken pedig összesen legalább ötven-hatvan múzeumban, könyvtárban… – És akadt, ahová többször is visszamentetek, visszamentünk… Magam is, hiszen azóta is az alapszervezet tagja vagyok, s amikor munkám engedi, igyekszem a csapattal tartani… – Természetes állandó kirándulási célpontunk például Jászszentandrás, ahol éveken át a régi gondnok paprikáspartiját szerveztük meg, évek óta pedig az Andrástermál lát el jóféle ebéddel, miután élveztük a csodálatos gyógyvizet. A Sajtószakszervezet más üdülőiben is rendszeresen jártunk, amiket éppen üzemeltetett, kezelt: Tihanyban, Balatonszéplakon, Balatonföldváron. – A kirándulásokon kívül persze van más találkozási alkalom is. – Minden hónap első hétfőjén klubnapot tartunk. Régen a Kölcsey utcában, manapság az MTI éttermében negyven-ötvenen mindig összegyűlnek ilyenkor. Nemcsak programjainkat beszéljük meg, jólesik egy kicsit beszélgetni, tervezgetni. Olyanok lettünk, mint egy nagy család: nagypapák, nagymamák gyülekezete. Alig várjuk, hogy megmuto-
gathassuk egymásnak az unokák fényképeit, kibeszélgessük örömeinket, gondjainkat is. Összetartunk, segítünk egymásnak, amiben csak tudunk. – Az is köztudomású – a Sajtóvilág képeit is látják a kollégák –, hogy időnként táncra is perdültök, és nem csak üdítős üvegek állnak az asztalokon… – Ez sem titok! Amikor az MTI-s nyugdíjasklubbal – van ennek tízegynéhány éve is – kapcsolatba kerültünk, nagyon megtetszett, hogy ők minden év elején „pótszilvesztert” rendeznek élő zenével. Meghívtak, megtapasztaltuk. Mi a következő decemberben Luca-napi bulira hívtuk meg őket. Jöttek. Azután márciusban velük közösen köszöntötték a két klub férfi tagjai a nőnapot. És a legutóbbi időben már az első hétfőket is közösen rendezzük. Meg a kirándulásokat is. Az összhang kialakult. – Munkátokhoz persze, nem csak jó szervezésre, hanem segítőtársakra is szükségetek van. – Vannak is szép számmal. Nemcsak a szakszervezeti bizottság tagjaira számíthatunk mindig, de elsősorban az ő nevük álljon itt: Ladányi Mariann, Szabó Magdi, Kapitány Éva, Rácz Eta, Csuzi Zsuzsi, Méry Gyuri taggyűlésen lettek választott tisztségviselők, de ha munkára van szükség, jönnek a többiek is. A központi szakszervezeti vezetés is megmondhatja: nálatok, nektek is mindig segítenek, ha hívjátok őket… – Az elismerés tehát jó helyre került… Ezt már nem kérdezem, hanem mondom. Tegyétek is feltűnő helyre az emlékplakettet, és őrizzétek meg sok ezernyi emléketeket, emlékünket. BaKTai GyörGy
Tollal szolgálni
a
szabad föld huszonötödik évfordulóján ezzel a címmel írtuk meg vallomásainkat. azután még harminc esztendőt dolgoztam a lap szerkesztőségében, s kerek ötven év után, 2000. május 31-én köszöntem el végleg… amikor egy régi írást kértek alapszervezetünk kitüntetése alkalmából, ehhez a régi vallomáshoz nyúltam idézni az akkor leírtakból… emlékezni és emlékeztetni. „Hallatlanul tisztelem az olvasót (csupa nagybetűvel), ezért rendkívül nagy felelősséget érzek minden leírt szóért, mondatért… számomra a legnagyobb elismerés az olvasók reagálása egyes írásaimra, és jólesik a bizalom, amikor ismeretlenül is ismerősként keresnek fel tanácskérő leveleikkel… legutóbb például egy tanácstalan, kedves olvasó azzal a kéréssel fordult hozzám: érdeklődjem már meg, milyen ember is valójában az az idős pesti bácsi, akinek újsághirdetés alapján, szerződéssel vállalná a gondozását, akit azonban ő – első találkozásukkor – nem talált szimpatikusnak. egyszóval véleményemtől teszi függővé, hogy elhagyja-e miatta vidéki otthonát. a bizalomnak nem akármilyen megnyilvánulása ez. viszonozni csak hasonló bizalommal, emberséggel és lelkiismeretességgel szabad. szolgálatomnak ez az alapvető célja.”. 1970-ben jelentek meg ezek a soraim. ma is érvényesnek érzem minden betűjüket. haJdU Júlia
Sajtóvilág
„Az újságíró tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy helyreigazítson minden pontatlanul, hibásan vagy félrevezetően megjelent információt.”
Sajtóvilág
2008. június
2008. június
BélyEgSaroK
olvaSóSzErKESzTőI Napló
levél: bomlás vagy kibomlás?
nyílt sisakkal Nyolcéves volt a lányom, amikor egyszer elém állt, hogy megkérdezze: – Papa, amikor valaki azzal kezdi, hogy „a változatosság kedvéért”, az azt jelenti, hogy ugyanazt fogja mondani, mint az előbb? Meglepődtem, de igaza volt. A jelentésre kérdezett rá, nem valamiféle szokásra. A tréfás egyszeri szóhasználat rögzült, a beszélő számára elkerülhetetlen fordulattá vált. Pontosítsunk: köznapi fordulattá vált, a közhelyesen beszélő számára vált elkerülhetetlen fordulattá. A kérdésem éppen ez: a hírlapíró – a köznyelv professzionális alkalmazója – hogyan helyezkedjék a közhelyek világában. Pontosítsunk megint: nekem ez nem volt kérdés, éppen ezért nem tudtam, mit válaszolni, amikor egy újságíró-tanfolyam hallgatója nekem szegezte: – Miért van annyira a közhelyek ellen, amikor az emberek legtöbbje számára természetesek, és az újságok-tévék-rádiók is a frázisok nyelvén kommunikálnak? Mit mondhattam volna? Hogy az újságíró szerintem a világ mélyebb megértésére és megértetésére törekvő ember, és mint ilyen az új-ságot keresi hírben, gondolatban, megfogalmazásban egyaránt?
Két évtizede riogatnak már tudósok azzal, hogy az „meghal”. Nem a soha senki által el nem olvasott könyvekre gondolnak, amelyeknek inkább csak térkitöltő meg státuszjelző szerepük van, hanem arra, hogy elveszítjük az íráskényszereinket. Félő, vélik, hogy a képek és digitális jelek elsöprik az ábécét, legalábbis annak mostani mértékű használatát. Ha eltekintünk a világ nagyobbik felétől – ahol ma még éppenséggel hatalmas a küzdelem azért, hogy minél többen írásképessé váljanak –, és csak a legfejlettebb vidékek népeit nézzük, a képi kultúra valóban nyerőre áll. A könyvet azonban sem a mozi, sem a tévé, sem a világháló nem szorította ki, hogy csak a „képesebb” technikai újításokról szóljunk. Lehet, hogy az utolsókat rúgja az írás, de mai jelenségek azt sejtetik, jó nagyokat rúg, erősen küzd a vég ellen. Három évtizede még az összes adatomat felírták egy budapesti boltban, amikor első írógépemet vásároltam, és akkor – a hivatalok, munkahelyek alkalmazottait leszámítva – nagyon kevesen használtak írásra billentyűket. Ma Magyarországon csupán mobiltelefonokon több billentyűzet
„Az újságírónak kötelessége a neki bizalommal kiszolgáltatott, átadott információ eredetét szakmai titokként kezelni.”
van használatban, mint ahányan élünk szűkebb határainkon belül. Egy szerelmes lány nem tudja végigkanalazni a vasárnapi levest anélkül, hogy félre ne vonulna a mobiljával azonnali SMS-választ írni; naponta félszáz üzenetet is nyomkod, mint régen a
távírász. A diákok este több szöveget olvasnak és írnak a világhálón, mint egész nap az iskolában. E-levelek árasztják el figyelmünket. Milliók roncsolják szét írásmámorukban az elit nyelvi szabályait. Lehet ez a bomlás jele, de lehet a kibomlásé is. Garantáltan vesztes mifelénk – akár az írott sajtó – a hagyományos levél. Főként az, amit kézzel írnak. A levél, a levelezőlap, amelyiket akkor is izgalommal vár valaki, ha sejti, mi a titka, sőt akkor is, ha a címoldalán azt a postás szabadon elolvashatja. A hagyo-
mányos levél sem mindig hosszabb, mint egy SMS. Két, kézzel kanyarintott szóban azonban sokkal több üzenetet találhatunk, mint akár hat vagy nyolc SMS-szóban, akkor is, ha semmit nem tudunk a grafológiáról. A netfüggők néha azzal dicsekszenek, hogy már ötszáz ismerősük van a hálón vagy ezer üzenetet kaptak, de reményük is alig marad, hogy a sablonok közt legyen egy izgalmas szókapcsolat, valami, ami a másik megismerését segíti: egy pillanatnyi ünnep, amilyen az igazi levél. S hogy magunkra is gondoljunk: az igazi újságcikk. Persze halódik kicsit a posta is, a titkok továbbítója, de könnyen vált: legfeljebb ló helyett műholdat használ (bár, lám, a biciklitől milyen nehezen szabadul) vagy „ehetetlen” reklámsalátákkal rohangál. Igyekszik őrizni is megszokott világát, az európai posták közös témája az idén ezért is maga a levél, a levélírás; ötven ország adott ki erről egy vagy több címletet EUROPA megjelöléssel. A magyar posta kisívet terveztetett Kármán Orsolyával, 100 és 230 forintos bélyegekkel. (A PostEurop országok jövő évi témája az űrhajózás lesz, 2010-ben pedig a gyermekkönyv.) soós KálMán
7
a sajtószakszervezet 2007. évi rEJTvéNy mérlege és eredménylevezetése vasvári Pál a sajtóról
De ha ő olyan akar lenni, amilyeneket maga körül lát?! A legnagyobb példányszámú lapok, a legnézettebb tévéműsorok, a leghallgatottabb rádióadások a – szintén sikeres – szerelmes regények érzelmi, logikai struktúráját tartják szem előtt, nyelvezetük pedig sivár: miközben állítólag szenzációkról számolnak be. Nemcsak a történetekben, de a nyelvi fordulatokban is gondosan kerülik a gondolkodásra késztető elemeket, az igazi meglepetéseket. A legtöbb, amit kapni lehet tőlük: néhány igénytelen – és már többszörösen bevált – szóvicc. Most a labdarúgó Európa-bajnokság alatt a szokásosnál is több közhelyet hallunk, a sportriporterek kifogyhatatlanok belőlük. Gyorsan feledném, amint a műsorvezető félidőben „mindkét csapat nyílt sisakkal támad” fordulattal vezeti föl a kérdést, csakhogy a behívott futballista azonnal helyesel, ízlelgeti, ismételgeti a kapott motívumot, majd efféle szakértői gondolatsorral folytatja: „a meccsnek szerintem jót tett a korán esett gól, mert így a másik csapatnak is nyílt sisakkal támadnia kell, ami kockázattal jár, mert kinyílik hátul, és alkalmat ad a kontrára...” A nézők ülnek a tévé előtt, és bólogatnak. Ők is így gondolták. Elégedettek saját magukkal, elégedettek a szakértővel is. Egyszerű játék a foci. Csak érthetően kell beszélni róla. Kelen Károly
MÉrleG Sorszám a 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.
a tétel megnevezése b A. Befektetett eszközök (2.–4. sorok ) I. IMMATERIÁLIS JAVAK II. TÁRGYI ESZKÖZÖK III. BEFEKTETETT PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK Forgóeszközök (6.–9. sorok ) I. KÉSZLETEK II. KÖVETELÉSEK III. ÉRTÉKPAPÍROK IV. PÉNZESZKÖZÖK ESZKÖZÖK ( AKTÍVÁK ) ÖSSZESEN (1.+5. sorok) C. Saját tőke (12.–16. sorok) I. INDULÓ TŐKE / JEGYZETT TŐKE II. TŐKEVÁLTOZÁS / EREDMÉNY III. LEKÖTÖTT TARTALÉK IV. TÁRGYÉVI EREDMÉNY ALAPTEVÉKENYSÉGBŐL V. TÁRGYÉVI EREDMÉNY VÁLLALKOZÁSI TEVÉKENYSÉGBŐL D. Tartalék E. Céltartalék F. Kötelezettségek (20.–21. sorok) I. HOSSZÚ LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK II. RÖVID LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK FORRÁSOK (PASSZÍVÁK) ÖSSZESEN (11.+17.+18.+19. sorok)
Előző év / eft c 1015 57 958
Előző év(ek) helyesbítései d
Tárgyév / eft e 842 24 818
2079
79491
2079 3094 2899 8312 –5252
510 76740 2241 80333 79999 8312 –4082
–1254 1093
74014 1755
195
334
195 3094
334 80333
a tétel megnevezése A. Végleges pénzbevételek, elszámolt bevételek (I.+II.) I. PÉNZÜGYILEG RENDEZETT BEVÉTELEK Ebből:– támogatás – alapítói – központi költségvetési – helyi önkormányzati – társadalombiztosítási – továbbutalási céllal kapott – egyéb – tagdíj – egyéb bevételek II. PÉNZBEVÉTELT NEM JELENTŐ BEVÉTELEK B. Végleges pénzkiadások, elszámolt ráfordítások (III.+IV.+V.+VI.) III. RÁFORDÍTÁSKÉNT ÉRVÉNYESÍTHETŐ KIADÁSOK Ebből: – tovább utalt támogatás IV. RÁFORDÍTÁSTJELENTŐ ESZKÖZVÁLTOZÁSOK V. RÁFORDÍTÁSTJELENTŐ ELSZÁMOLÁSOK VI. RÁFORDÍTÁSKÉNT NEM ÉRVÉNYESÍTHETŐ KIADÁSOK C. Tárgyévi pénzügyi eredmény (I.–III.–VI.) D. Nem pénzben realizált eredmény [II.–(IV.+V.)] E. Adózás előtti eredmény (I.+II.)–(III.+IV.+V.) F. Fizetendő társasági adó G. Jóváhagyott osztalék H. Tárgyévi eredmény (E.–F.–G.)
nája. – magasztos hangú lírai költemény. 13. széptevés. – sütőmester. 14. válaszadásra ösztönző mondatszó. – e napi. – testrész. 15. felvidéki város. – róma második királya (i. e. 715–78.).
vÍzszinTes: kétbetűsök: iz, ra, so, no, ér, ed, no, ot. 1. kazár hercegnő volt a X. században. – ezen a szigeten született zeusz. 2. évszak – kenyai autójelzés. arborétumáról híres község a nyugat-dunántúlon. 3. somogy megyei helység. – község a tokaji borvidéken. – 4. fasor közepe. – vízi állat. – gyom. 5. kutyája. – egyforma betűk. – Bő. 7. testrész. – svájci kanton. – 8. ennyi ideig uralkodott ii. rákóczi ferenc. – török vezér, ő foglalta el veszprém várát 9. az állam által kötelezővé tett magatartási szabályok rendszere. – névmás. 10. Csonthéjas gyümölcs. – … áron színművész (1970…) – az ensz munkaügyi szervezete. 11. rendfokozat. – férfinév. – tó közép-ázsiában. 12. férfinév. – vé-
FÜGGŐleGes: kétbetűsök: et, ne, re, ma, tk, is, ym, Bu. 2. Csipkefodor. – Harcra szólító jel. 3. oxigén és neon vegyjele. – azonos az előzővel. 4. számnév. – a rendszertan alapegysége. – óriáskígyó. 5. majdnem lant. – építőanyag. – Hím juh. 6. megfagyott víz. 7. számnév. – elődje. 8. itt született Hámori gabriella színésznő. 9. Bibliai alak. – kebel közepe. 10. amerikai egyesült államok. 11. Helység Heves megyében. – pest környéki községből való. – napszak. 12. télen aratják. – Becézett női név. – török fejedelmi cím volt. 13. akadály. – Betűvető. 14. e férfinév jelentése: holló. – megvehető.
1
2
3
5
7
MoKos isTván
8
1
9
10 11 12 13 1 15
2 3
eredMÉnylevezeTÉs Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.
ebben a rejtvényünkben szakszervezeti díjunk névadójának egyik gondolatát rejtettük el a függõleges 1., vízszintes 1., függőleges . sorokban. a megfejtéseket pedig soronként adjuk.
Előző év / eft Tárgyév / eft alaptev. váll. tev. összes alaptev. váll. tev. összes 16285 2539 18824 110970 3025 113995 16285 2539 18824 99820 3025 102845 500 500 728 728
5 7
8773 7012 3583
2539
8773 9551 3583
17217
1188
18405
728 11566 87526 11150 36956 25411
322
50
372
395
3583
11150 74014
936 924
728 11566 90551 11150 37892 26335
12
407 11150 74014 12 76103 334 75769
3025
8
Ő z
n
9 10 11 12
3583 322 –1254
50 1301 208
372 47 208
74014
12 2089 334
–1254
1093
–161
74014
1755
13 1 15
v
a Balaton déli partján, a főút mellett felújított szálloda Eladó.
SIófoKoN, az aranyparton 82 apartman lakás építésére alkalmas telek jogerős építési engedéllyel eladó.
A szállodában összesen száz db – 350–380 fő befogadására alkalmas – 3-4 ágyas szoba található.
Tel.: 30/9214-988, 1/331-2146
Ár: 300 millió ft.
www.imoingatlan.hu
a sajtószakszervezet 1989. május 31-én alakult, független, demokratikus szakmai szakszervezet. tagjai újságírók, szerkesztőségi alkalmazottak, kiadói dolgozók, akik elfogadva az alapszabályt, kérik felvételüket és vállalják a tagdíj (a jövedelem 1 százaléka) befizetését. legfőbb testülete a titkári tanács, amelynek munkájában az alapszervezetek titkárai közvetlenül vesznek részt. munkanélkülivé válásuk, illetőleg szociális helyzetük romlása esetén a szakszervezet által alapított vasvári pál Önsegélyező sajtóalapítvány nyújt támogatást tagjainknak, s mint közhasznú alapítvány részt vállal a sajtó minden dolgozójának szociális támogatásában. a sajtószakszervezet 1991 óta teljes jogú tagja az ifj-nek, a brüsszeli székhelyű nemzetközi újságíró szövetségnek. A szakszervezet elnöke: f. kováts éva, társelnökök: Baktai györgy (ügyvezető) és tripolszky lászló. Gazdasági titkár: merza zsuzsa. A szakszervezet székhelye: Bp., kölcsey u. 2. 1085, irodája: Bp., naphegy tér 8. 101, tel.: 2–003, fax: 317–153, e-mail:
[email protected].
a saJTóviláG a sajtószakszervezet lapja. megjelenik kéthavonta. KIADÓ: a sajtószakszervezet. Felelős kiadó: f. kováts éva. Főszerkesztő: Baktai györgy. Szerkesztő: tripolszky lászló. Tipográfia: dolinszki réka. Nyomdai előkészítés: dolart Bt. Nyomás: passzer nyomda kft. Felelős vezető: Bagaméri imre ügyvezető. issn 158-981
