SÁGVÁRI Bence - L ENGYEL Balázs. Kreatív atlasz. A magyarországi kreatív munkaerô területi és idôbeli változásáról. Budapest, 2008

kretiv_bor:demosz

9/11/08

3:13 PM

Page 1

S Á G V Á R I Bence - L E N G Y E L Balázs

Kreatív atlasz A magyarországi kreatív munkaerô területi és idôbeli változásáról DEMOS MAGYARORSZÁG

1054 Budapest, Alkotmány u. 16. II/14. T/F +36 1 332 2411 E [email protected] W www.demos.hu

Budapest, 2008. szeptember

kretiv_bor:demosz

9/11/08

3:13 PM

Page 3

Szerzôk: Ságvári Bence – Lengyel Balázs © DEMOS Magyarország Alapítvány, 2008

A tanulmány alapjául szolgáló kutatás a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) Jedlik Ányos Programjának támogatásával valósult meg. (Támogatási szerzôdés szám: OM-00028/2007)

Demos - Kreati?v atlasz 4

9/11/08

1:49 PM

Page 1

Ta r t a l o m

12 14

ELMÉLETEK ÚTVESZTÔJÉBEN

Vissza a kályhához: a kreativitásról Mirôl is beszélünk?

15

Kreatív osztály

17

Kreatív iparágak és a kreatív gazdaság

19

Kreatív város és kreatív régió: a tudás és innováció rendszerei

20

A hely szerepe a tudás megosztásában: lokalizációs és urbanizációs elônyök

21

Területi evolúció és kreativitás. A „bezáródás” elkerülése.

22

Tudás-teremtés és tudás-alkalmazás az innovációs rendszerekben

23 23

A kreatív osztály szegmentációja Kreatív irányítók, kreatív mag és kreatív szakemberek – a kreatív osztály belsô felépítése

27

A kreatív mag tudásbázisai

TARTALOM

11

BEVEZETÉS

S Á G V Á R I Bence – L E N G Y E L Balázs | Kreatív atlasz

5

1


33

9/11/08

1:49 PM

Page 2

A KREATÍV OSZTÁLY MAGYARORSZÁGON

34

Európai kitekintés

36

A poszt-indusztriális szerkezetváltás Magyarországon

40

A kreatív osztály idôbeli alakulása Magyarországon

43

A magyarországi kreatív osztály néhány demográfiai jellemzôje

46

A kreatív osztály munkáltatóinak tulajdonviszonyairól

47

Alkalmazotti lét vagy önállóság?

48

A városok szerepe a kreatív osztály koncentrációjában

50

A kreatív osztály térbeli alakulása Magyarországon

56

A kreatív irányítók

58

A kreatív mag

66

A kreatív szakemberek

67

Az állam és a külföldi mûködôtôke szerepe a kreatív osztály térbeli koncentrációjában

69 73 75

Budapest – a kreatív gazdaság központja

Összegzésképpen KÖVETKEZTETÉSEK: MAGYARORSZÁG A „KREATÍV KORBAN”

76

A „kreatív kor” mint gazdaság- és társadalompolitikai kihívás

78

Utak az emberi kreativitás területi fejlesztésében

80

Az ipari korszak fogalmaival a kreatív korban?

82

IRODALOM

1:49 PM

TARTALOM

9/11/08


Demos - Kreati?v atlasz 4 Page 3

3


9/11/08

1:49 PM

Page 4

1:49 PM

BEVEYETÉS

9/11/08



bevezetés

5


9/11/08

1:49 PM

Page 6

BEVEZETÉS

Kreatív kapitalizmust vizionál1 Bill Gates a Times hetilapban. Legfôbb piaci vetélytársa, Steve Jobs néhány évvel ezelôtt legújabb Macintosh modelljét azzal a szlogennel dobta piacra, hogy ez a kreatív osztálynak készült. Kis túlzással azt állíthatjuk, hogy napjaink egyik igazi divat-kifejezésérôl van szó, amellyel ma már a legkülönbözôbb összefüggésekben találkozhatunk. Kiadványunk e hullámokat meglovagolva, s egyben lecsendesítve is foglalkozik a témával. A Demos Magyarország 2006 tavaszán jelentette meg „A kreatív gazdaságról. Európa és Magyarország a kreatív korban” címû kiadványát (Ságvári, Dessewffy 2006), amely nemzetközi összehasonlításban vette szemügyre Magyarország tágan értelmezett kreatív gazdasági potenciálját, és az ennek kibontakozásához szükséges környezeti feltételek meglétét. Az elemzés alapjául az amerikai közgazdász-geográfus, Richard Florida által kidolgozott elméleti keret, majd az ezen alapuló, Irene Tinagli társszerzôvel kidolgozott elemzés szolgált. (Florida, Tinagli 2004) Az angol tanulmány legfontosabb megállapítása az volt, hogy Európa versenyképesség szempontjából kiemelkedôen fontos gazdasági központja az olyan hagyományos gazdasági hatalmaktól, mint Franciaország vagy Németország, egyre inkább eltolódni látszik az „új korhoz” legsikeresebben alkalmazkodó skandináv és észak-európai országok csoportja felé. Már akkor is alapvetô kérdésként fogalmazódott meg, hogy hol van, és hol lehet a helye ebben a regionális és egyben globális versenyben Kelet-Közép-Európa újonnan csatlakozott országainak, és Magyarországnak. Az általunk elvégzett elemzés eredményei Magyarország esetében rávilágítottak arra, hogy nem elég csak „papíron” kreatívnak lenni, hiszen az ország sikeressége nagymértékben múlik azon, hogy a rendelkezésre álló kreatív munkaerô mennyiben képes valódi, innovatív gazdasági teljesítményre. A képzett hazai szakemberek önmagukban sajnos még közel sem jelentenek garanciát a szárnyaló gazdaságra. Ennek „termôre fordulása” nem képzelhetô el a megfelelô technológiai színvonal, az olajozottan mûködô intézményrendszer, illetve a kellôen inspiratív, befogadó és támogató társadalmi környezet, a pozitív társadalmi attitûdök 1

6

Bill Gates: „Making Capitalism More Creative”, Times, 2008. július 31.


9/11/08

1:49 PM

Page 7

jelenléte nélkül. Ha sommásan és némileg sarkítva akarunk fogalmazni, Magyarország nem a legjobb pozícióból indul a kreatív kor globális gazdasági versenyében. Hazánk feltûnôen rosszul teljesített a Richard Florida féle harmadik „T”, a puha társadalmi indikátorokat tömörítô „tolerancia” dimenziója mentén. Mindezek alapján arra hívtuk fel a figyelmet, tudatosítani kell, hogy ha egy társadalom aktuális értékrendje ellentmondásban van a „kreatív kor”, a poszt-indusztriális átalakulás értékvilágával, az hosszabb távon komoly akadályokat jelenthet a gazdasági fejlôdés számára. A rosszkedv, az elégedetlenség, a kezdeményezés, az erôfeszítéseket megkoronázó siker hiánya nem kedvez az elhivatottságnak, annak az össztársadalmi szinten megjelenô hitnek, amely éltetô eleme lehet a kreativitásnak, az „új minôség” létrehozásának, és egyben alapfeltétele és következménye a toleráns, befogadó társadalmi légkör kialakulásának is. 2006-os kiadványunk célkitûzésébôl fakadóan csupán áttekintô jelleggel, a nemzetközi elemzés módszertani kompromisszumaiból következôen pedig leegyszerûsítve tudott foglalkozni a témával. Már korábbi tanulmányunkban is kifejeztük abbéli szándékunkat, hogy a kutatómunkát folytatni kívánjuk, elsôsorban a Magyarországon belüli jellegzetességekre koncentrálva. Mivel a korábbi elemzéssel célunk elsôsorban a társadalmi környezetet leíró „puha” indikátorok fontosságának hangsúlyozása volt, kevesebb figyelem jutott a kreativitás, a

részletesebb adatgyûjtésre. Ennek az elemzésnek az elkészítését és közreadását az általunk megfogalmazott fenti két cél inspirálta. Írásunk mûfaját tekintve némileg eltér a korábban megszokott Demos füzetek hagyományától, mivel elsôsorban korábban még nem publikált adatok és összefüggések elemzését tartalmazza. Bár alapvetô célunk most is a közérthetôségre való törekvés volt, a tanulmány hátteréül szolgáló adatok feldolgozása és interpretálása néhány helyen szükségessé tette a megszokottnál szárazabb, tudományosabb fogalom- és nyelvhasználatot.


seinek bemutatására, illetve a magyarországi kreatív munkaerôre vonatkozó

BEVEYETÉS

kreatív gazdaság és a kreatív osztály elméleti háttérének, gyakorlati összefüggé-

7


9/11/08

1:49 PM

Page 8

Tanulmányunk három nagyobb részre osztható. Az elsô részben röviden „rendet vágunk” a kreativitás fogalmához kapcsolódó gyakran használt kifejezésekben, áttekintjük a kreativitással kapcsolatos különbözô definíciókat, az alapvetô összefüggéseket. Arra keressük a választ, hogy milyen út vezetett a „való világban” és a különbözô társadalomtudományokban a kreativitás, a kreatívnak nevezett munkaerô, a kreatív gazdaság szerepének felértékelôdéséhez: hogyan függ össze a tudás, a kreativitás egy-egy ország, régió vagy település gazdasági-társadalmi fejlôdésével, illetve melyek azok az elméleti iskolák, fogalmak, amelyek ismerete nélkül nehéz a jelenség valódi összefüggéseit, magyarországi alkalmazási lehetôségeit átlátnunk. Ebben a részben mutatjuk be azt a modellt is, amely az innovációs rendszerek jellegzetességeibôl kiindulva szegmentálja a kreatív osztályt. Írásunk második része a magyarországi kreatív munkaerô (a késôbbiekben kreatív osztály) térbeli elhelyezkedésének, demográfiájának, idôbeli változásának és néhány jellemzôjének részletes bemutatását és elemzését tartalmazza, azaz itt próbáljuk meg felvázolni azt a kreatív „atlaszt”, amelyre a tanulmány címében is utaltunk. Célunk az, hogy bemutassuk a magyarországi foglalkoztatási szerkezetben a rendszerváltozás óta bekövetkezett változásokat, és választ kapjunk arra a kérdésre, hogy a kreatív munkavégzés szempontjából milyen karakteres csoportok különíthetôek el, s ezek milyen jellegzetességekkel bírnak. Végül a harmadik fejezetben, az elôzôekben megismert tanulságokat, összefüggéseket rendszerezzük, választ keresünk arra összefoglalásként, hogy a „kreatív korban” Magyarország számára milyen következtetések vonhatók le a kreatív osztály, a kreatív és tudás-intenzív gazdasági ágazatok kormányzati, regionális és települési szintû fejlesztésének területein.

8


9/11/08

1:49 PM

Page 9


9/11/08

1:49 PM

Page 10

1:49 PM

elméletek útvesztôjében ELMÉLETEK ÚTVESZTÔJÉBEN

9/11/08



11


9/11/08

1:49 PM

Page 12


Az „ötletvezérelt” növekedés2 által hajtott tudásalapú gazdaságban, a termékek és szolgáltatások elôállításának folyamatában mind fontosabb szerepet kap az innováció, a folyamatos kutatás, az egyre inkább specializálódó szakértelem. E folyamatban a megtermelt javak növekvô hányadához kapcsolódik olyan szimbolikus tartalom, amelynek funkciója jóval túlmutat a puszta használati értéken. Az így kínált kulturális-szimbolikus funkciók azok, amelyek az egyre inkább poszt-materiális értékpreferenciákkal leírható társadalmakban a fogyasztáson keresztül megvalósuló önkifejezés, élménykeresés, az egyedi életstílusok alapját képezik. Összehasonlításként: a csúcstechnológiára, a magas szintû tudásra és a szimbolikus jelentéstartalomra épülô gazdaság korábban nem mért elemként tette elsô számú nyersanyagává az emberi kreativitást.

Vissza a kályhához: a kreativitásról Kreatív osztály, kreatív és kulturális iparágak, kreatív város, kreatív régió, kreatív gazdaság, kreatív kor: az elmúlt évtizedben vaskos tudományos könyvek, színes kiadványok, stratégiai dokumentumok sokaságában találkozhattunk ezekkel a szavakkal. Már-már úgy tûnik, hogy a kreatív szó szinte minden elé odabiggyeszthetô, új értelmet és jelentést adva a minket körülvevô világnak. Új stratégiai célok és fejlesztéspolitikai hívószavak kerültek be a köztudatba, miközben a kreativitás szerepének vizsgálatával a gazdaság és társadalom kapcsolatának tudományos értelmezései elôtt is új utak nyíltak meg. A gazdasági fejlôdést magyarázó elméletek például ma már elôszeretettel emelnek be elemzési szempontjaik közé olyan, korábban kevésbé fontosnak vélt tényezôket, mint az alapvetô emberi tulajdonságok, a kultúra és a társadalmi viszonyok, az uralkodó

2

12

A kifejezést Lukovich Tamás egyik tanulmányából kölcsönöztük. (Lukovich 2005)


9/11/08

1:49 PM

Page 13

értékrendszerek, a miliô nehezen definiálható és még nehezebben számszerûsíthetô, ám megkerülhetetlen elemei (lásd például Phelps 2006). A kreativitás jelensége körül kibontakozó „vásári hangulat” láthatóan nem tett jót az amúgy igen összetett jelenség tudományos igényû vizsgálatának, mivel a fogalom inflálódása következtében a tudományon belül és kívül is sokan ferde szemmel kezdtek tekinteni rá. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy legújabb reneszánszának köszönhetôen számos új és izgalmas kérdés fogalmazódott meg szerepével kapcsolatban. Nem kell különösebb tudományos ismeretekkel vagy vállalatvezetôi tapasztalatokkal felvértezve lennie valakinek ahhoz, hogy megállapítsa, szüntelenül változó gazdasági-társadalmi világunkban a magas szintû szaktudás és a kreativitás szerepe egyre inkább felértékelôdik, legyen szó munkavégzésrôl, szórakozásról, vagy az egyén kiteljesítésének bármilyen más területeirôl. Mindebbôl az is következik, hogy a kreativitás az elmúlt idôszakban – elsôsorban a pszichológia, a szociológia, a közgazdaságtan és a gazdaságföldrajz területén, illetve ezek interdiszciplináris határterületein – egyre inkább kitüntetett figyelemben részesül.3

értelmezésében is – talán az egyik legfontosabb emberi tulajdonságról beszélünk, a tudomány mindezidáig viszonylag kevés figyelmet szentelt a – tágabb értelmezésû – kreativitás tanulmányozásának. Ez nem véletlen, mivel egy olyan – kevésbé megfogható és körülhatárolható – fogalomról van szó, amely nehezen állja ki a tudomány klasszikus módszertani követelményeit. Nem „látható”, nem „tapintható”, és ami még ennél is fontosabb – bár rendelkezésre állnak különbözô módszerek, tesztek – sztenderdizálható módon nem mérhetô, azaz nem léteznek olyan, széles körben elfogadott eljárások, amelyekkel sikeresen rendelhetnénk egzakt fogódzókat a kreativitás fogalmához. Így sajnálattal kell közölnünk az olvasóval, hogy a kreativitásnak nem létezik általánosan elfogadott definíciója. A kreativitás a különbözô tudományágak elemzési szempontjaiban és az egyes szakmákban, és a hétköznapi szóhasználatunkban többnyire egészen mást jelent. A helyzet kissé olyan, mint amikor az indiai mesében a vak emberek az elefántot tapogatják, és attól függôen, hogy az ormányát, a fülét, a farkát, vagy éppen az agyarát fogják meg, mindannyian mást látnak benne, és természetesen

3

Talán nem csak a játékos elmék számára lehet érdekes adalék, hogy az egyik legnagyobb online folyóirat-adatbázisban 1990 és 2000 között megháromszorozódott, majd néhány éven belül, 2006-ra ismét a duplájára nôtt a kreativitással foglalkozó (azt valamilyen kontextusban megemlítô) cikkek és tanulmányok száma.


a kérdés, hogy valójában mit is értünk ezalatt. Annak ellenére, hogy – szûkebb


Amikor a kreativitás szerepének felértékelôdésérôl beszélünk, óhatatlanul adódik

13


9/11/08

1:49 PM

Page 14

saját igazukról is mind meg vannak gyôzôdve. Így vannak ezzel a különbözô tudományágak képviselôi is akkor, amikor a kreativitás egyéni, társadalmi és gazdasági tünet-együtteseivel foglalkoznak.

Mirôl is beszélünk? Mint említettük, a kreativitásnak nem létezik egységes definíciója, azonban érdemes kitérni néhány alapvetô jellegzetességére. A kreativitás kutatásával foglalkozók körében többé-kevésbé konszenzus van abban, hogy az újdonság, az eredetiség, illetve az ebbôl fakadó új érték (legyen az egy új gondolat, egy problémára adott új válasz, termék, eljárás stb.) határozhatók meg központi elemeként. (Sternberg, Lubart 1999) A kreativitással kapcsolatban állandóan visszatérô kérdés, hogy vajon mint egyéni, vagy pedig mint társadalmi jelenségrôl beszélhetünk? A válasz ebben az esetben sem egyértelmû, annyi azonban bizonyos, hogy az 1990-es évek második felétôl megszilárdulni látszik egy olyan interdiszciplináris alapokon nyugvó, döntôen szociokulturális megközelítésmód, amely egyszerre tûzte zászlajára a kreativitás egyéni és társadalmi szintû elemzését. Emögött annak felismerése húzódik meg, hogy a kreativitást az egyéni képességek és inspirációk, a mikrokörnyezet éppúgy meghatározza, mint a tágabb társadalmi dimenziók: egy adott kultúra (ország, város, közösség stb.) uralkodó normái, az individualizáció, a konformizmus elterjedtsége, az intézményi struktúra, a kommunikációs hálózatok, a biztonság-bizonytalanság össztársadalmi szintje, és még sorolhatnánk. Ez az egyik leginkább döntô tényezô a kreatív munkaerô kialakulásában. Az általunk vallott megközelítésben a kreativitást egy olyan folyamatként definiáljuk, amely mindig valami újat ad hozzá a kultúrához. Olyan társadalmilag beágyazott folyamatról tehát van szó, amelyet szüntelenül alakítanak (serkentenek, vagy éppen gátolnak) az egyén, vagy a csoport (legyen az egy vállalat, vagy éppen egy mûvészi társulat) normái, értékei, környezetének mikro- és makrostruktúrái. A kreatív gazdasággal, a kreatív osztálynak a következô fejezetben áttekintett elméletével kapcsolatos gyakran elhangzó elitista vádak (egyértelmû értékválasztás, a társadalom kívül rekedt széles csoportjainak kirekesztése stb.) pedig arra a kérdésre hívják fel a figyelmet, hogy vajon egy szûkösen rendelkezésre álló emberi erôforrásként, vagy pedig egy mindenkiben ott szunnyadó képességként értelmezhetô. Sôt, az sem teljesen egyértelmû, hogy beszélhetünk-e általános értelemben vett kreativitásról, vagy különbözô helyzetekben, különbözô tevékenységekhez a kreativitásnak eltérô formái és megnyilvánulásai szükségeltetnek. A könnyebb eligazodást segítendô például érdemes egymástól megkülönböztetnünk a mûvészi, 14


9/11/08

1:49 PM

Page 15

a tudományos és a gazdasági jellegû kreativitást. Az elsô esetében röviden arról az absztrakt képzelôerôbôl fakadó képességrôl beszélünk, amely a világ új módokon való értelmezését teszi lehetôvé szövegben, hangokban, vagy képekben. A tudományos kreativitás leginkább a kíváncsiságon, a kísérletezésen alapuló problémamegoldásról, új összefüggések és magyarázatok keresésérôl szól. A gazdasági kreativitás középpontjában pedig a versenyképesség növelésére való törekvést találjuk, amelynek lényege új technológiai innovációk, üzleti modellek, szervezeti struktúrák bevezetése. (Ez lényegében a Joseph Schumpeter által leírt, ún. kreatív rombolás folyamatának felel meg.) A kreativitásnak e három formája alapvetôen különbözik egymástól: másfajta személyiségtípusokat követel meg, eltérô technológiai környezetet igényel, és az adott intézményistrukturális környezet is különbözô formában hathat rá. E felosztás azért is fontos számunkra, mert ennek továbbgondolása képezi az alapját a kreatív munkaerô általunk elvégzett szegmentációjának is.

szembe magukat. Ugyan korántsem a munkavégzés minden területén, de a „szervezeti ember” uniformizált, konformista figurája lassan de biztosan átadta helyét valami másnak. A versenyképességért folytatott globális küzdelemben ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a felülrôl lefelé irányuló ellenôrzés amellett, hogy túl drágának bizonyult, meglehetôsen rugalmatlan, a humán erôforrásokat folyamatosan pazarló rendszerré is vált, miközben pedig egyre fontosabbá vált a szervezetek alsóbb szintjein megbújó innovativitás és kreativitás felfedezése és kihasználása. Megjelentek a vállalati stratégiák szintjére emelt szlogenek és valódi gyakorlatok az önálló, kreatív gondolkodásról, a saját munka beosztásáról és megszervezésérôl, a horizontális alapokon nyugvó együttmûködésekrôl. Paradox módon a különbözôség vált az igazi értékké. Ezek a folyamatok pedig nem csak a munka területén jelentettek változást, hanem lerakták az alapjait egy jóval általánosabb társadalmi érték-átalakulásnak is. Ennek az új kornak és fôszereplôinek „ütôerére” tapintott rá – természetesen nem egyedül és nem is elsôként, ám kétségtelenül leghatásosabban – Richard Florida a 2001-ben megjelent „The Rise of the Creative Class” címû könyvében, amelyben bevezette a kreatív osztály fogalmát. Elméletét, gondolatait, empirikus modelljeit már sokan elemezték, így ezzel itt most részletesen nem foglalkozunk,


A 20. század utolsó harmadában a szervezetek újfajta kihívásokkal találták


Kreatív osztály

15


9/11/08

1:49 PM

Page 16

csupán a tanulmányunk szempontjából fontos és továbbgondolt pontjait tekintjük át.4 Florida a kreatív osztályt egyszerre próbálta meghatározni a foglalkozások („kemény” faktor), illetve a kreatív osztály által vallott értékrend, normák és domináns ideológia („puha” faktorok) alapján. A munkájuk, foglalkozásuk alapján a kreatív osztályba tartozónak (amelyet a szuper-kreatív magra, illetve a kreatív szakemberekre osztott) az új minôségek, új kombinációk elôállítóit sorolta. Ez lényegében megfelel annak a definíciónak, amelyet már korábban a kreativitással kapcsolatban bemutattunk. A kreatív osztályba többnyire a magas szintû képzettséget igénylô munkakörökben dolgozókat, illetve a mûvészeket sorolta. A kreatív osztály térnyerésével kapcsolatban pedig három jellegzetes, uralkodó értéket emelt ki: (1) az individualitás, a hagyományos szervezeti csoportnormákkal való non-konform szembehelyezkedés „mainstream-mé” válását; (2) a meritokratikus értékek elôtérbe kerülését, illetve (3) a sokszínûség és a nyitottság tiszteletét, az ilyen tulajdonságokkal bíró környezet mindennél többre való értékelését. Ez a megállapítás képezi az alapját annak a tételnek is, mely szerint a kreatív osztály munkájában elsôsorban az önkifejezés, az alkotás lehetôségét keresi. Továbbá mivel képzettségébôl, értékválasztásaiból fakadóan a földrajzilag leginkább mobil munkaerôrôl van szó, lakóhelyének kiválasztásában is leginkább a fenti szempontoknak eleget tevô környezet megtalálása vezérli. Florida számításai szerint az amerikai munkavállalók közel harmada tartozik a kreatív osztályba, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ô maga is csupán ideáltípusokról beszél. Tény, hogy a kreatív osztály (mint társadalmi csoport) és az újfajta értékrendszer közvetlen összekapcsolása nehezen bizonyítható, és a valóságban az összefüggés sem ennyire lineáris: természetesen nem arról van szó, hogy mindenki, aki a kreatív osztályba tartozik, ezekkel az uralkodó értékekkel lenne jellemezhetô. A normák és értékek össztársadalmi szintû átalakulását azonban nehéz lenne tagadni. Továbbá tény, hogy Florida megfigyeléseit az amerikai társadalomból merítette, és így joggal merülhet fel a kérdés, hogy következtetései mennyiben helytállóak az európai, és még inkább a kelet-európai, poszt-szocialista környezetben. Annyi azonban bizonyos, hogy Florida értelmezô kulcsot adott ahhoz a jelenséghez, amelyet némileg talán fellengzôsen, de a „kreatív kornak” keresztelhetünk el, illetve a fôszereplôkhöz, a kor formáját meghatározó, jellegadó társadalmi csoporthoz, a kreatív osztályhoz.

4

16

Richard Florida könyvének bemutatása és kritikája megtalálható a Demos által kiadott „Bevezetés a jövôbe” címû könyvben. (Dessewffy T. – Sebôk M. (szerk.) 2008)


9/11/08

1:49 PM

Page 17

Tanulmányunkban a tágan értelmezett kreatív munkaerô megnevezésére mi is Florida kifejezését használjuk. Tisztában vagyunk ugyanakkor azzal, hogy a kreatív osztály hallatán sokakban talán túlzott elvárások és némi szkepszis is megfogalmazódik. Számukra tartjuk fontosnak megjegyezni, hogy a kreatív osztályt nem a szociológiában megszokott osztályfogalomból eredeztetjük. Flexibilisen kezeljük, hiszen olyan heterogén csoportról van szó, amely aligha lenne képes valamiféle közös érdek artikulálására, még kevésbé az ennek érdekében való közös fellépésre. Mivel elemzésünk „kemény” adatok felhasználásán alapul, a kreatív osztályt elsôsorban a munkavégzés (a foglalkozás) alapján határozzuk meg a továbbiakban, nem pedig az ehhez kapcsolódó, jóval nehezebben mérhetô és megfogható puha értékdimenzió mentén.

Kreatív iparágak és a kreatív gazdaság Ahol a kreativitás és a kreatív osztály kifejezések feltûnnek, ott többnyire nem

E rövid fejezet elején rögtön érdemes egy lehetséges félreértést eloszlatnunk: az általunk vallott megközelítést alapul véve, a kreatív osztály nem a kreatív iparágakban dolgozik. Pontosabban nem csak ott, hiszen a kreatív munkavégzésnek az ún. kreatív iparágak csupán egyik lehetséges helyszínét, tevékenységi formáját jelentik.5 A kreatív iparágak kifejezés alig másfél évtizedes múltra tekint vissza, és a kreativitás fogalmához hasonlóan ennek is sokféle értelmezése lehetséges. Annyi

5

Az elmúlt években számos olyan modell látott napvilágot, amelyek valamilyen domináns jellegzetességük alapján határozták meg a kreatív iparágakat. A WIPO (World Intellectual Property Organization) például a szerzôi jogi tartalom alapján alkotta meg a kreatív iparágak egymásra épülô struktúráját (WIPO 2003). A skandináv országokban az élménygazdaság koncepciójából indultak ki, amely a turizmust és a sportot is magába foglalta. (KEA 2006) A kreatív iparágakat koncentrikus körökként felépítô modell pedig a kulturális/mûvészi tartalom mértéke alapján különítette el az ide tartozó tevékenységeket. Ebben a legbelsô körben (a „magban”) találjuk azokat a mûvészeti tevékenységeket (irodalom, zene, képzômûvészet stb.), amelyeket egyre csökkenô kreatív tartalommal szolgálnak ki a különbözô résziparágak. Az ENSZ szakosított szervezete az UNCTAD a kreatív iparágakon belül 2008-ban négy nagyobb alkategóriát határozott meg. Ezek a (1) kulturális örökség, (2) mûvészetek, (3) média, (4) illetve a kereslet- és szolgáltatásorientált tevékenységeket összesítô gyûjtôkategória (ide tartozik például a dizájn, új média, hirdetés). (UNCTAD 2008)


definícióját sem.


lehet megkerülni a kreatív gazdaság tágabb, illetve a kreatív iparágak szûkebb

17


9/11/08

1:49 PM

Page 18

bizonyos, hogy a kreatív iparágak elôbb jelentek meg szakpolitikai hívószóként, mint valós tudományos diskurzusként, ami kétségkívül megnehezíti a tisztánlátást. Az „ahány ház, annyi szokás” elvébôl kiindulva a kérdést a közpolitikai diskurzusba, illetve a fejlesztéspolitika fôáramába beemelô országok (Egyesült Királyság, Ausztrália, Szingapúr, Németország) eltérô intézményi környezetbôl indulva máshová helyezték a hangsúlyt. Bár ezeknek az egymástól eltérô modelleknek a kiindulási pontja azonos (kreatív tartalom), egyelôre azonban még nincsen széles körben elterjedt, elfogadott definíciója a kreatív iparágaknak. Ha a teljes kreatív osztályt el akarjuk helyezni a térben, két további – a kreatív iparágakat részben átfedô, részben azokat kibôvítô – fogalmat kell még megemlítenünk, amelyekre gyakran (véleményünk szerint nem kellôen megalapozottan) a kreatív iparágak szinonimájaként is szoktak hivatkozni: ezek a tudás-intenzív-, illetve a kulturális iparágak. Nyilvánvaló, hogy a kreatív iparágakba sorolható tevékenységek jelentôs része komoly szakértelmet, tudás-intenzív munkát igényel, azonban ez az összefüggés fordítva is igaz. A „hagyományos” tudományos, illetve a kutatás-fejlesztési tevékenységeket alapvetôen a tudás-intenzív iparágak részének tekintjük, ám ezek nagy részében is fontos nyersanyag a már korábban említett tudományos kreativitás. Egy szoftver kifejlesztésén dolgozó informatikus például egyszerre végezhet komoly ismereteket igénylô – ám inkább rutinjellegû – programozási feladatot, és adott esetben magas szintû tudományos vagy mûvészi kreativitást, problémamegoldó képességet igénylô valódi alkotó tevékenységet.6 A végtermék pedig e sokféle tudás összetett keverékébôl alakul ki. E példából is látható, hogy igen nehéz a világos határvonalat meghúzni a kreatív és a tudásintenzív tevékenységek/iparágak között. Ehhez hasonló problémát jelent a kulturális iparágak definiálása is. A két fogalom az elmúlt években sokáig egymás szinonimájaként jelent meg. Idôben ugyan a kulturális iparág kifejezés jelent meg elôbb (a piacosítható tömegkultúra kifejezésére), mára azonban elterjedtsége visszaszorulni látszik. A leginkább elfogadott definíció szerint ezek azok a tevékenységek, amelyek kevésbé piacorientált, döntôen állami fenntartású intézményeket, illetve állami támogatásban részesülô tevékenységeket takarnak (pl. múzeumok, könyvtárak stb.). Az általunk vallott megközelítésben a kreatív-, a kulturális-, és a tudás-intenzív iparágakra egymással átfedésben lévô tevékenységekként tekintünk, amelyek

6

18

Gondoljunk csak azokra a számítógépes játékokra, amelyek egyesítik magukban a több éves szoftverfejlesztési munkát éppúgy, mint az alkotómûvészet legkülönbözôbb formáit (hangok, képek, videók stb.)


9/11/08

1:49 PM

Page 19

„békésen megférnek” a kreatív gazdaság holisztikus, ebbôl fakadóan inkább csak orientáló jellegû fogalmi ernyôje alatt. A három terület kapcsolódásait az alábbi ábrán foglaltuk össze. (1. ábra) Ezen látható, hogy a kreatív iparágak egyszerre vannak kapcsolatban a kulturális, illetve a tudás-intenzív iparágakkal, míg ez utóbbi kettô között kevésbé jellemzô az átfedés. 1. Á B R A A kreatív gazdaság sematikus felépítése

Kreatív gazdaság

Kulturális iparágak

Kreatív város és kreatív régió: a tudás és innováció rendszerei A kreatív osztály és a kreatív gazdaság jelenségét összekapcsoló legfontosabb tényezônek a térbeliséget tekinthetjük. A globalizáció felgyorsulásával, a tér és idô „összezsugorodásával”, a közlekedés és a kommunikáció területén bekövetkezett forradalmi változásokkal párhuzamosan egyre több elmélet és kutatás mutatott rá a térbeliség, a hely felértékelôdô szerepére az innovációs folyamatokban. A következôkben a kreatív osztály városi szervezôdésének, a kreatív munkavégzés területi fejlôdésben betöltött szerepének és az innovációs rendszerekben való megjelenésének néhány alapvetô fogalmát tekintjük át.


Tudásintenzív iparágak


Kreatív iparágak

19


9/11/08

1:49 PM

Page 20

A hely szerepe a tudás megosztásában: lokalizációs és urbanizációs elônyök A vállalatok, intézmények helyi adottságaiból származó elônyök már régóta ismertek. A innovációval és telephelyelmélettel kapcsolatos empirikus vizsgálatok pedig már bebizonyították, hogy a tudás megosztására pozitív externáliaként, azaz külsô gazdasági hatásként kell tekintenünk. A tudás külsô gazdasági hatásai jellemzôen városok és vonzáskörzeteik határain belül érzékelhetôk, például ha két cég egyazon városban végez kutatásokat, akkor egymás tevékenységébôl profitálni képesek, egymástól könnyen tanulnak. A humán tôke koncentrációja és minôségi jellemzôi a tudás externális hatásaiban kulcsfontosságú. Több szempontból is bizonyított, például, hogy az ismert és elismert „sztár tudósok” és az intellektuális tôke meghatározó szereppel bír az innovációk területi megjelenésében. Például a legkiválóbb kutatók, tudósok földrajzi közelségében megtelepedô vállalatok sikeresebbnek bizonyulnak, mint azok, amelyeknek telephelye ettôl távolabb esik. (Zucker és Brewer, 1998) Az ilyen kitüntetett jelentôséggel bíró kulcsszereplôk hatásán túl azonban az elmúlt idôszakban egyre nagyobb hangsúly helyezôdött a humán tôke általános intellektuális szintjére. A Richard Florida által végzett kutatások is bizonyították többek között, hogy a magasabb szintû humán tôkével („kimûvelt emberfôkkel”) rendelkezô amerikai metropoliszok az átlagosnál gyorsabb növekedést mutatnak. (Glaeser et al, 1992, Florida, 2002) A térbeli koncentrációnak a gazdasági fejlôdésre, ezen belül pedig a vállalatok innovációs teljesítményére gyakorolt hatását agglomerációs elônyökként szokták elemezni. A jelenséget illetôen azonban különbséget kell tennünk az ún. lokalizációs és az urbanizációs elônyök között, mivel a két esetben a tudás megosztását és akkumulációját másfajta külsô hatások váltják ki. (Lengyel I. & Rechnitzer, 2004) • A lokalizációs elônyök egy adott iparág vagy tevékenység térbeli koncentrációjakor érvényesülnek, a koncentráció növeli az egyes szereplôk között kialakuló kapcsolatok számát. Ebben az esetben azáltal nô az innováció valószínûsége, hogy az iparág-specifikus kiegészítô javak és tevékenységek közelsége csökkenti a cégek beszerzési költségeit, illetve a termelés magasabb szintû specializációjára van lehetôség. Az ilyen agglomerációkban a tudás megosztása az azonos tevékenységet végzô szervezetek, azonos iparágban lévô vállalatok között valósul meg. • Az urbanizációs elônyök ezzel szemben nem hasonló tevékenységeken vagy adott iparágakon belül jönnek létre, hanem a nagyvárosokhoz kötôdnek. Ezek lényege, hogy bizonyos szolgáltatások elsôdlegesen a városokban koncentrálódnak, ahol a gazdasági tevékenységek változatosak. A városi 20


9/11/08

1:49 PM

Page 21

koncentráció önmagában megteremti a tudás-megosztás kölcsönös haszonszerzésének lehetôségét. A tudásmegosztás externáliái ebben az esetben a városi sokszínûségbôl adódnak, azaz a különbözô iparágak és funkciók között jönnek létre. A kreatív osztálynak (a kreatív munkaerônek) a területi fejlôdésre gyakorolt hatását legfôképpen az urbanizációs elônyökre vezette vissza Richard Florida. A kreatív és tudásintenzív iparágak jellemzôen a nagyvárosokban jelennek meg, a nagyvárosi sokszínûség a közege a kreatív munkavégzésnek. Itt alakulhat ki az a kreatív miliô, amely elsôdleges forrása az „újnak”, a „másnak”. Az emberek, szervezetek városokon belül létrejövô fizikai közelsége éppúgy fontos vonzerôt jelent, mint az, hogy a városok jelentik a lehetôséget a globális hálózatokba való bekapcsolódásra is.

Területi evolúció és kreativitás. A „bezáródás” elkerülése. Emberek és vállalatok fizikai közelsége, az egymással kialakított tudatos kommu-

régiók, de akár országok) fejlôdése többnyire történelmi tényezôk által is meghatározott, azaz útfüggô. Nem lehet egyik napról a másikra kilépni abból a „kerékvágásból”, amelyet a környezeti feltételek (legyenek azok gazdasági, társadalmi vagy kulturális jellegzetességek) hosszú idôn keresztül való kialakulásukkal meghatároznak. A változás és a változtatás kényszere ugyanakkor állandóan jelen van. Egy-egy településnek, régiónak – fôleg ott, ahol valamilyen egyoldalú elônyre épült a korábbi fejlôdés – folyamatosan és mélyen kell megújulnia. A túlzott specializáció ugyanis akár azt eredményezheti, hogy a térség nehezen tud alkalmazkodni a globális változásokhoz, fennáll a veszélye annak, hogy a terület bezáródik („lock-in” effektus) valamilyen elavult technológia zsákutcájába. (Boschma és Martin, 2007) A területi fejlôdés evolúciójában a kreatív munkavégzés kulcsfontosságú elem. A kreatív munka által kerülhetô el a térségek bezáródása, ahhoz a helyi viszonyoknak részben megfelelô, de azokat megújító innovációkat kell létrehozni, az útfüggô fejlôdés helyett új utakat kell létrehozni. Az kreativitás területisége arra utal, hogy a munkavégzés, ami az általános tudást speciális tudássá alakítja, területileg különbözik. A térségek a tudás-externáliák helyi jellege miatt speciális technológiai- és iparági koncentráltság felé haladnak, ezért a kreatív munkavégzés elsôsorban a régión kívülrôl érkezô kihívásokra adott válaszokat je-


növelik az innovációk létrejöttének esélyeit. Azonban az egyes területek (városok,


nikációs csatornák, illetve a véletlen, spontán találkozások lehetôsége mind-mind

lenti. (Boschma és Lambooy, 1999) 21


9/11/08

1:49 PM

Page 22

Tudás-teremtés és tudás-alkalmazás az innovációs rendszerekben Az innovációs rendszerek iskolája az innováció területi elemzéseinek egyik fô terepe. A regionális kutatók többsége a régiók intézmény-rendszerét adottnak tekinti, és azokat összehasonlítva méri a regionális innovációs rendszerek teljesítményét. Így elsôsorban az innováció input- és output indikátorainak (pl. K+F ráfordítások, szabadalmak) régiók közötti összehasonlítása szerepel eszközeik között. (Lundvall, 1992; Cooke, 2002) Az innovációs rendszerekben a tudás-teremtés (knowledge exploration), a tudásalkalmazás (knowledge exploitation) és a szervezeti kontroll funkciói különböztethetôk meg. A tudás teremtésén az alap- és alkalmazott kutatások által történô újdonság-teremtést szokás érteni, a tudás alkalmazása pedig a vállalkozó vagy vállalat által történô elôny-teremtés. A szervezeti kontroll a helyi társadalmi intézmények (kultúra, hagyományok, intézményhálózat stb.) szervezô ereje. Ezek az eltérô funkciók egymással szoros kapcsolatban állnak, egymás fejlôdését kölcsönösen meghatározzák. A regionális innovációs rendszerekben a tudást generáló szereplôk (egyetemek, kutatóintézetek) és azt felhasználók (vállalatok, iparági klaszterek, állami intézmények stb.) között a tudás áramlását a személyés intézményközi hálózatok segítségével térképezik fel. Az innovációs rendszerek erôssége attól függ, hogy a tudás-teremtés és tudás-alkalmazás miképpen kapcsolódik a szereplôk közötti hálózatokhoz, hiszen ezek a hálózatok a tudás cseréjét jelentôsen megkönnyítik. (Lengyel B. és Leydesdorff, 2008) Ugyanakkor a hálózati szemlélet keveset árul el az innovációs rendszerben zajló kreatív folyamatról. Hálózatok segítségével vázolhatjuk, hogyan jut el az információ és a tudás A-ból B-be, viszont nem tudjuk leírni hogyan újul meg egy térség, hogyan kerüli el például a területi bezáródást. Az innováció a személyek hálózatában jön létre, ugyanakkor maga az innováció is újraalakítja a hálózatot, amiben létrejött. A területi evolúció leírásához a hálózati szemléleténél jóval komplexebb személet szükséges. Az innovációs rendszereket ezért mi úgy képzeljük el, hogy azok bizonyos számú szereplôbôl állnak, akik egymással folyamatos, és sok csatornán keresztül megvalósuló interakciókban állnak. A szereplôk között ekként nagyon magas számú kapcsolódás jön létre, tehát a rendszer folyamatosan és dinamikusan változik. Az ilyen komplex rendszerekben megvalósuló innováció és tudásátadás hálózati együttmûködésben megy végbe, ezek a hálózatok azonban a magas számú kapcsolódásokból spontán módon emelkednek ki. Más szóval a „véletlen” találkozások sokaságából az innováció hálózatai a gazdasági, politikai és társadalmi körülmények által meghatározottan választódnak ki. (Leydesdorff, 2007, Martin és Sunley, 2007) 22


9/11/08

1:49 PM

Page 23

A magyar kreatív osztály felosztását és területiségének vizsgálatát a következô fejezetben részletesen is bemutatjuk, azonban már itt jelezzük, hogy a kreatív irányítók, a kreatív mag és a kreatív szakemberek csoportját a tudás-megosztásuk alapján választottuk szét. A kreatív irányítók az innováció komplex rendszerébôl már kiemelkedett hálózatokon keresztül osztják meg egymással tudásukat. A kreatív magba tartozó szereplôk tudás-megosztása ennél komplexebb rendszerekben történik, az rendkívül nagyszámú kapcsolódással valósul meg, amibôl az új utakat teremtô kreatív ötletek „spontán” vagy „véletlen” módon emelkednek ki. A kreatív szakemberek jellemzôen a hierarchia alsóbb fokán állnak, fôleg a munkaadó szervezetük által megszûrt, speciális tudást birtokolják.

A kreatív osztály szegmentációja A magyarországi adatokon alapuló elemzésünk során a kreatív osztályt új szempontok szerint szegmentáltuk. Ehhez a korábbi hasonló empirikus kutatások,

alkalmazott modellben megelégedett azzal, hogy a kreatív osztályt szuperkreatívokra (super creative core, ami a mi kifejezésünkkel a kreatív mag) és kreatív szakemberekre (creative professionals) bontsa. Más elemzések ezt annyival egészítették ki, hogy a kettôs felosztás mellett külön kezelték az ún. bohémok (mûvészetekkel foglalkozók) csoportját (pl. Andersen, Lorenzen 2005). A kevés számú eddigi hazai vizsgálatok pedig többnyire iparáganként (MSZH 2005, Kovács et al. 2007) elemezték a munkaerô nagyságát és gazdasági teljesítményét.

Kreatív irányítók, kreatív mag és kreatív szakemberek – a kreatív osztály belsô felépítése A magyarországi kreatív munkaerôre vonatkozó elemzésünket a gazdaságföldrajz tágabb és az innovációs rendszerek szûkebb keretei között végeztük el. Vizsgálatunkban a magyarországi kreatív osztályt három nagyobb csoportba soroltuk. Megkülönböztettük a kreatív irányító, a kreatív mag és a kreatív szakemberek csoportját, amely mögött az innovációs folyamatokban betöltött eltérô funkciók szerinti felosztás, illetve a munka- és tudásmegosztás, az ismeretek áramlásának és átadásának különbségei húzódnak meg. Tanulmányunkban amellett érvelünk, nem elég a kreatív osztályt a szuperkreatívokra és a kreatív szakemberekre felbontani, mint ahogy azt Florida tette, hiszen teljesen más


azonban azokat több ponton továbbgondoltuk. Richard Florida például, az általa


illetve elméleti tanulmányok tapasztalatainak felhasználásából indultunk ki,

feladata van a kreatív irányítóknak és a kreatív magba tartozó munkaerônek, 23


9/11/08

1:49 PM

Page 24

és más a kreatív szakembereknek, másképpen hatnak egy térség innovációs teljesítményére. Ezzel a hármas tagolással kívántunk új szempontokat bevezetni a kreatív munkaerô szerepével kapcsolatos hazai és nemzetközi vizsgálatokba. A kreatív irányítók csoportjának kiemelését a kreatív osztályon belül azért tartottuk szükségesnek, mert e csoport funkciója nem elsôsorban az, hogy kreatív értékteremtéssel új termékeket, szolgáltatásokat hozzon létre. Munkájuk során a politikai, gazdasági erôviszonyokhoz részben alkalmazkodnak, részben pedig ôk maguk alakítják azokat. Ôk azok, akik létrehozzák és mûködtetik a makrokereteket, az intézményi struktúrát. Az innováció komplex, lokális rendszerébôl kiemelkedett hálózatokon keresztül osztják meg egymás között a tudást, kommunikációs hálózatuk sajátos zárt rendszert alkot, amely kívülrôl nehezen áthatolható. A kreatív irányítók szintén két nagyobb csoportra oszthatók. A felsôvezetôk csoportjába tartoznak a törvényhozók (parlamenti képviselôk, miniszterek), országos igazgatási- és érdekképviseleti vezetôk, a területi, helyi önkormányzatok vezetôi, közigazgatási vezetôk, illetve más gazdasági és költségvetési szervek csúcsvezetôi. Mint láthatjuk, e kategóriában együtt találjuk a kormányzat, az állami intézmények, illetve a (nagy) gazdasági szervezetek vezetôit. Ezek a munkakörök operatív szinten természetesen eltérnek egymástól, mégis, ami közös bennük, az a sajátos stratégiai-politikai tudás, amely a köz- és a magánszférában egyaránt alkalmazható, jól konvertálható, univerzális tudás- és szerepkészletet jelent.7 Ez gyakorlati szinten is tetten érhetô, hiszen például Magyarországon – a látható gyakorlat szerint – viszonylag jól átjárhatóak a gazdaság és az államigazgatás (kormányzat) csúcspozíciói. E szereplôknek „hangjuk” van, megszólalásaik, üzeneteik és valódi tetteik egyaránt meghatározzák az ország gazdasági, társadalmi és politikai környezetét, a változások irányvonalát. Kreativitásuk elsôsorban a szervezeti-menedzsment szinten, illetve a hosszú távú stratégia-alkotásban nyilvánul meg. Jellemzôen az elkötelezettség, a motiváció magas szintje szükséges az igen zárt, kasztszerû hálózatokba való bekerüléshez. A kreatív irányítók másik csoportját a középvezetôk jelentik, akik közé a gazdasági és költségvetési szervek szakmai részegységeinek és funkcionális tevékenységet folytató részegységeinek vezetôit soroltuk be. Funkciójuk elsôsorban nem a

7

24

Az adatok szintjén sem volt lehetséges a szférák szerinti szétválasztás, mivel a háromjegyû FEOR kódok nem tették lehetôvé, hogy a 131-es osztályon belül megkülönböztessük a költségvetési és a gazdasági szervek vezetôit. A csoporton belül a gazdasági szervezetek vezetôinek (FEOR1311) és a költségvetési szervek vezetôinek (FEOR1312) száma azonban megközelítôleg azonos.


9/11/08

1:49 PM

Page 25

szervezet által kitûzött célok kijelölése, hanem azok elérése, maga a megvalósítás. Saját, lokális hálózatukon kívüli szerepük és láthatóságuk az elôzô csoportnál jóval csekélyebb. Kreatív szerepük elsôsorban a gondjaikra bízott szervezeti egységek és funkciók hatékony mûködtetésében, menedzseri képességeikben nyilvánul meg, bár nincsen kizárva az egyéb (pl. tudományos) kreativitás alkalmazása sem. Egy-egy társadalom, régió, vagy város kreatív osztályának valódi jellegadó csoportját a kreatív mag alkotja. A kreativitás eredeti fogalmából levezethetô értékteremtô alkotás, az új érték létrehozása leginkább ennek a csoportnak a tagjaitól várható. Ezek a csoportok és tagjaik alkotják egy-egy gazdasági rendszer (ország, régió, település) igazi tudásbázisát, biztosítják az innovációs rendszerek igazi tudásteremtô funkcióját, az innováció folyamatához ez a csoport adja a fô inputot, ôk az igazi „tudástermelôk”. Új összefüggéseket, ismereteket tárnak fel, új társadalmi és gazdasági viszonyokat teremtenek. A tudományos tudásteremtés, a mûvészi alkotás tartozik tipikusan ebbe a kategóriába, de ide soroltuk az egyetemi oktatást, az orvosi-, a gazdasági-, jogi- és társadalomtu-

kívül nagyszámú kapcsolódáson keresztül valósul meg, azonban e folyamatban szinte sohasem mondható meg elôre, hogy mi vezet majd ténylegesen új, kreatív ötlethez. Szintén fontos, hogy ennek a magnak a tevékenységére van a legnagyobb hatása a társadalmi környezet gátló és serkentô tényezôinek, az uralkodó normáknak és értékvilágnak. A kreatív mag és az elôzôekben bemutatott kreatív irányítók számára leginkább a nagyváros jelenti az ideális környezetet, számukra az urbanizációs elônyöknek van a legnagyobb szerepe. Magyarország esetében ez Budapestet, illetve a legnagyobb városokat (régióközpontokat) jelenti. A tudás, az információk, a gondolatok áramlását a gyenge kötéseken, a fizikai közelséget is feltételezô, személyes jelenlétet megkívánó, informális kapcsolatokon alapuló intenzív hálózati szervezôdések biztosítják. A kreatív maggal sokszínûsége, összetett felépítése és mûködése miatt a késôbbiekben részletesebben is foglalkozunk. Végezetül a kreatív osztály harmadik – legnépesebb csoportját – a kreatív szakemberek alkotják. Ôk azok, akik a kreatív irányítók és a kreatív mag igazi „hátországát”, „back-office”-ét képezik, így az általuk végzett munkafolyamatokban a kreativitás csupán alacsony szinten van jelen. Olyan heterogén, egymáshoz


Ezen a magon belül a tudás, az ismeretek, ötletek, gondolatok áramlása rend-


dományi jellegû foglalkozásokat is.

horizontálisan alig-alig kapcsolódó kisebb csoportok sokaságáról van szó, ame25


9/11/08

1:49 PM

Page 26

lyek leginkább a kreatív mag, illetve az irányítók csoportjával állnak vertikális kapcsolatban. A munkavégzésre vonatkozó operacionális tudásukat a szervezeten belül osztják meg egymással. A kreatív szakembereket az különbözteti meg a szolgáltatásokban, az iparban és mezôgazdaságban dolgozó többi munkavállalótól, hogy tevékenységük magasabb képzettséget igényel. Munkájukat ideáltipikus esetben a szervezeti-intézményi szabályok, a hierarchia, a magas szintû kontroll határozza meg. Az innovációs rendszerek fogalmi keretébôl kiindulva a kreatív szakemberek a tudás-alkalmazásban vesznek részt, amelynek legfontosabb elemei az adaptív, operacionalizáló, végrehajtó jellegû tudás. A kreatív szakemberek a saját elvégzett munkájukért felelnek, ezért kreativitásuk a konkrét munkavégzésben, a feladatok ellátásában kristályosodik ki. (Florida az amerikai nagyvárosok kreatív osztályának vizsgálatánál a jogászokat és közgazdászokat is a kreatív szakemberek közé sorolta, magyarországi elemzésünkben azonban ôket a kreatív mag részének tekintettük.) Gondolatmenetünkben abból indultunk ki, hogy a kreatív szakemberek munkahelyeinek területi megjelenését és koncentrációját részben az állami intézményrendszer (kutatóintézetek, iskolák, kórházak stb.), részben a nagyvállalatok telephelyválasztása (üzemek létrehozása), illetve az új cégek megalakulása határozza meg. Ezért a kreatív szakemberek területileg szétszórtan helyezkednek el, tudásmegosztásuk egy nagyvállalat vagy nagyobb intézmény keretein belül intenzív. Azaz a kreatív szakemberek munkahelyei kevésbé kötôdnek nagyvárosokhoz, azokra a már ismertetett lokalizációs elônyöknek van nagy hatása. Az elôzôekben bemutatott csoportosítást az alábbi táblázatban foglaltuk össze. (1. táblázat) Ebben az adott kategória jellemzô foglalkozásait, a vonatkozó tudásbázis-formáját, illetve a jellegadó tudásfunkciókat tüntettük fel. A táblázat utolsó oszlopában találhatók azok a FEOR kódok, amelyek alapján a rendelkezésünkre álló magyarországi adatok kódolását elvégeztük.

26


9/11/08

1:49 PM

Page 27

1. T Á B L Á Z A T A kreatív osztály felépítése Kreatív alosztályok

Foglalkozások

Tudásbázis, jellegadó tudásfunkció

FEOR kódok

Kreatív irányítók

Törvényhozók, képviselôk és felsôvezetôk

Stratégiai/politikus tudás

111-113; 121-123; 131

Középvezetôk

Menedzsment v. szcenikus* tudás

132-134

Élet-, természet- és mérnöki tudományokkal foglalkozók

Analitikus tudás

211-214; 219; 221-222; 224

Jogászok, közgazdászok, társadalomtudósok

Szintetikus tudás

231; 251-254

Mûvészek, sportolók, vallási- és kulturális foglalkozásúak

Szimbolikus tudás

261-264; 371-373

Egyetemi oktatók

Integrált tudás v. Esszenciális tudás

241

Alkalmazó, adaptív, operacionális tudás

135; 141-142; 223; 232-233; 243-244; 249; 291; 311-364; 391; 534

Kreatív mag

Kreatív szakemberek Termelésirányítók, kisszervezeti vezetôk, technikusok, pedagógusok stb.

Mint a fenti táblázatban is látható, a kreatív mag esetében négy különbözô tudásbázist és jellegadó tudásfunkciót különböztettünk meg. A tudásbázisok osztályozását a hallgatólagos- (másképpen rejtett, implicit vagy tacit tudás) és a kodifikált tudás (másképpen explicit tudás) fogalompárját követve, azaz a tudás kettôs jellegzetességére alapoztuk. Röviden összefoglalva, arról van szó, hogy hallgatólagos tudás azokat a képességeket, készségeket, ismereteket, know-how-t jelenti, amelyeket nem lehet, vagy nagyon nehéz szavakba önteni, rendszerezett, írott formában átadni, közvetíteni, archiválni. A kodifikált tudás ezzel szemben a már leírt, kommunikációs eszközökkel továbbítható tudást jelenti. A két tudástípus eltérô felépítésébôl fakadóan különbözô módon viszonyul a térhez, hiszen míg a hallgatólagos tudás jellemzôen helyhez, az intenzív személyes kapcsolatokhoz, a szervezetek felépítéséhez kötôdik, addig a kodifikált tudás jóval flexibilisebb, az akár globális szinten, kultúrák között is egyszerûen továbbítható, konvertálható. Az általunk alkalmazott felosztásban az innovációs rendszerek tudásbázisával kapcsolatos elméletek megfontolásaiból indultunk ki. (Asheim & Gertler 2005) Ennek alapján különböztettük meg egymástól az analitikus, szintetikus és szimbolikus tudást, illetve az ezek által létrehozott tudásbázisokat. Ezek között a fô eltérések a hallgatólagos és kodifikált tudáselemek eltérô jelentôségében vannak,


A kreatív mag tudásbázisai


* A szcenikus színházi mûszaki vezetô, akinek feladata az intézmény mûszaki ügyeinek intézése, a teljes mûszaki személyzet és a gondnokság dolgozóinak irányítása, valamint a hozzá tartozó létesítmény vagy létesítmények biztonságos üzemeltetése.

továbbá abban, hogy az itt megvalósuló tevékenységek helyben alkalmazható 27


9/11/08

1:49 PM

Page 28

módon, vagy éppen globális szinten képesek hozzájárulni az innovációhoz, az értékteremtéshez, másképpen és egyszerûen megközelítve: helyi vagy globális kisugárzásúak. 1. Az analitikus tudás formális modellek, tudományos elvek, racionális eljárások segítségével jön létre, fôleg az alapkutatás (természettudományok) projektjei révén. A legtipikusabb területei a genetika, a biotechnológia és az információs technológia. A K+F szerepe kiemelkedô, az alapkutatás és az alkalmazott kutatás egyszerre van jelen. Fontos szerepe van a kívülrôl, pl. az egyetemekrôl érkezô tudásnak, így az egyetem-vállalat kapcsolatok alapvetôen határozzák meg ennek a tudásbázisnak a mûködését. A tudományos munka ugyanazokat a szabályokat követeli meg a világ minden pontján. A racionális és szigorú szabályokkal korlátozott analitikus tudásteremtés globális szinten szervezôdik. Az alkalmazott ismeretek magas szintû kodifikáltsága miatt a hatékony globális tudástranszfer lehetôsége adott, sôt ennek az alrendszernek ez az egyik legfontosabb innovációs, újító forrása. A képzett munkaerô nemzetközi migrációja orvosolhatja az adott helyen jelentkezô hiányosságokat és szükségleteket, újfajta gondolkodásmódot, friss ötleteket, „kreatív vérátömlesztést” képes importálni a lokális rendszerekbe (pl. egy városba). A munkaerô vándorlásában általában a képességeknek, a tudásnak van elsôdleges szerepe, tehát az ilyenkor szükségképpen létezô kulturális különbségek nem jelentenek különösebb gátló tényezôt (lásd például a távol-keleti diákok, kutatók amerikai munkavállalását). Ez nem jelenti azonban azt, hogy a tágabb társadalmikulturális környezet állapota elhanyagolható lenne. Nyilvánvaló, hogy egy intoleráns, ellenséges környezet megnehezíti a tehetségek odavonzását és megtartását, ugyanakkor a nyitottság, a befogadó környezet ezzel éppen ellentétes pozitív hatást képes kiváltani. 2. A szintetikus tudás a már meglévô ismeretek újszerû kombinációját, a gyakorlatiasabb tevékenységek elsajátítását jelenti. A kreatív mag tudásteremtésében fôleg az alkalmazott kutatás, a kísérleti fejlesztés (az élet- és mûszaki tudományokban) értendôk itt. A gazdaság területén a szintetikus tudásbázis azokra az iparágakra jellemzô, ahol az új, innovatív megoldások létrejöttében a hallgatólagos tudás a helyi társadalmi és gazdasági feltételekhez kötôdik. Többnyire valamilyen termék kifejlesztésérôl, új termék piaci bevezetésérôl, speciális fogyasztói igények és problémák megoldásáról van szó, amelyekhez helyi piaci ismeretek szükségesek. A szintetikus tudásbázisba soroltuk a jogászok, közgazdászok és társadalomtudósok munkáját, akik az innováció 28


9/11/08

1:49 PM

Page 29

helyi szintjén fontos szereplôk. Az ö szintetikus tudásuk (pl. piackutatók, marketing szakemberek) alapján vezetik be a termékeket helyi piacra, az ô tudásuk (pl. szellemi tulajdon-jog szakértôk) kell ahhoz, hogy a helyi találmányok sikeresen szerepeljenek a globális piacon. Az általuk birtokolt tudás igazi értékét annak lokális beágyazódottsága teremti meg. Saját környezetükbôl kiemelve ôket, a tudás értéke jelentôs mértékben csökken. (Gondoljunk csak arra, hogy egy piackutató, bár az általa alkalmazott módszerek univerzálisak, mégis számára munkájának igazi értékét az adott fogyasztói kultúra nyers adatokon túlmutató, látens jellegzetességeinek ismerete jelenti.) 3. A szimbolikus tudás nem a tudományos tudásteremtéshez kötôdik, sokkal inkább a mûvészi alkotáshoz, s így ez képezi alapját a korábban már röviden tárgyalt kreatív iparágaknak (film-, zene ipar, design stb.). Ezek többnyire nagyvárosi környezetben koncentrálódnak, az itt bemutatott három tudásbázis közül a leginkább ennél döntô a sokszínû, inspiratív, heterogén környezet

keresztül jönnek létre. Az ebben a tudásbázisban megszületô innováció többnyire a már létezô tudásból létrehozott új kombinációkat jelenti, amelyek gyakran egészülnek ki új technikai, esztétikai vagy narratív minôségekkel. Ami a szimbolikus tudástranszfert illeti, a kreatív iparágakban ez kissé nehezebben értelmezhetô, ez elsôsorban a személyes (face-to-face) kapcsolatokon keresztül zajlik. A szimbolikus tudásteremtés lokális módon szervezôdik, ugyanakkor a domináns kultúra termékei a globális piacon versenyeznek egymással. Úgy véljük, hogy a tudásbázis fenti kategóriái a kreatív osztály holisztikus koncepciójánál jobban megragadják az innováció helyi és globális jellegét, illetve hasznosak a gazdaságpolitika számára is, hiszen ezeket eltérô módon kell kezelni, mivel más és más problémákkal, kihívásokkal szembesítenek. Nem gondoljuk azonban, hogy ezek a kategóriák egymást kölcsönösen kizárják, ezért szerencsésebb a konkrét szakmákat, foglalkozásokat egy átfedô Venn-diagrammal ábrázolni (2. ábra).


jövô tartalmak sokszor hálózati elven szervezôdô, egyszeri projekteken


jelenléte, amelyet nyitott kommunikációs hálózatok is segítenek. Az itt létre-

29


9/11/08

1:49 PM

Page 30

2. Á B R A A kreatív mag tudásbázisainak kapcsolódásai, illetve az egyes metszetekbe tartozó jellemzô foglalkozások

Analitikus tudás

Szintetikus tudás

Orvosok

Közgazdászok

Természettudósok

Jogászok

Mérnökök

Társadalomtudósok

Egyetemi oktatók

Kulturális szervezôk Média Könyvtárosok

Elôadó- és alkotó mûvészek

Sportolók

Szimbolikus tudás

Empirikus elemzésünkben a három ideáltipikus tudásforma alapján a kreatív magban található magyar foglalkoztatottakat négy kategóriába soroltuk be: analitikus, szintetikus, szimbolikus, és esszenciális tudást alkalmazók. Analitikus tudásbázisként mi a hazai természettudósok, orvosok és mérnökök munkájára gondolunk, bár az eredeti definíció szerint a mérnökök inkább a szintetikus tudásbázis részei lennének. Úgy véljük azonban (és ezt az „élet” is egyre gyakrabban alátámasztja), hogy ôk azok, akik tudásukat leginkább képesek globális szinten, más országokban hasznosítani. A szintetikus tudásbázis ezzel szemben jóval inkább helyhez kötött, alapfeltételét jelentik a csak adott helyen, hallgatólagos formában megszerezhetô információk és ismeretek. Gondoljunk csak a jogászok, közgazdászok és társadalomtudósok munkájára. Ôk azok, akik ugyan komoly kodifikált tudást is magukénak tudhatnak, mégis ez értelmét leginkább csak a lokális környezetben (legyen az akár az egész ország, vagy éppen egy régió, város) képes elnyerni. A szimbolikus tudásbázist a különbözô mûvészek, sportolók, a kultúra, a média különbözô területén dolgozók hozzák létre, akik speciális hármas szerepkört töltenek be az innovációs rendszerekben. Egyrészt növelik a települések sok30


9/11/08

1:49 PM

Page 31

színûségét, szórakozási, kikapcsolódási, feltöltôdési lehetôséget biztosítanak. Másrészt gyorsítják a helyi rendszerek tudásáramlását azáltal, hogy ismereteket továbbítanak, oktatnak, nevelnek, mûvelnek. Harmadrészt közvetlen gazdasági értéket is létrehoznak, hiszen számos szolgáltatást és terméket is elôállíthatnak, amelyben meghatározó a szerzôi jogi védettséget élvezô tartalom. Összességében ezek azok a foglalkozások, amelyekhez a kreativitás szolgáltatja az elsôdleges nyersanyagot. Horizontjuk egyszerre lokális és globális, ezek folyamatos interakcióban vannak egymással. Például a mûvészek inspirációjukat, témáikat a lokális környezetükbôl nyerik, ugyanakkor a piacuk egyre inkább globális, de hasonló a helyzet például a média területén is. Az eredeti hármas felosztást az egyetemi oktatók innovációs rendszerben és a kreatív mag tudástermelésében betöltött speciális helyzete miatt bôvítettük ki. Kutatómunkájuk és oktatási tevékenységük együttesével ôk biztosítják az egész kreatív osztály újratermelôdését, a fiatalabb generációk számára esszenciává

8

A FEOR kódrendszere sajnos nem ad arra lehetôséget, hogy megkülönböztessük az egyes tudományágakban oktatókat, így statisztikailag is kénytelenek voltunk ôket egy egységként kezelni.



sûrítik, és funkciójuk szerint átadják a tudást.8

31


9/11/08

1:49 PM

Page 32

1:49 PM

a kreatív osztály Magyarországon A KREATÍV OSZTÁLY MAGYARORSZÁGON

9/11/08



33


9/11/08

1:49 PM

Page 34


Az elôzô fejezetben áttekintett elméleti megfontolások alapján térjünk most át a „valóság” ezen szempontok szerinti bemutatására és elemzésére. A magyarországi kreatív munkaerô jellegzetességeinek bemutatása elôtt azonban tegyünk egy rövid európai kitekintést, annak érdekében, hogy elemzésünkben nemzetközi összehasonlításban is elhelyezhessük Magyarországot a kreatív osztály nemzetközi térképén.

Európai kitekintés Az alábbi táblázatban a foglalkozási fôcsoportok nemzetközi sztenderd kategóriái szerinti megoszlásokat tüntettük fel az Európai Unió 27 tagállamában, a 15 „régi” tag körében, a kelet-európai volt szocialista országokban, illetve viszonyítási pontként Magyarországon. (2. táblázat) Az adatok alapján láthatjuk, hogy az EU15-ök átlagához képest a magyar foglalkoztatási szerkezet leginkább a mezôgazdaságban dolgozók, illetve az egyszerû irodai munkát végzôk alacsonyabb, míg az iparban és a szolgáltatásokban dolgozók valamivel magasabb arányában tér el. Az is látható, hogy a magyar adatok a volt szocialista országok átlagos értékeitôl leginkább a mezôgazdasági dolgozók terén maradnak el. A statisztikák szerint hazánkban az egyik legalacsonyabb a mezôgazdaságból élôk aránya. (A kelet-európai országok közel 13%-os értékéért elsôsorban Lengyelország, Románia, Szerbia, Horvátország és kisebb mértékben Szlovénia „felelôs”, míg Szlovákiában és Csehországban a magyarországihoz hasonlóan csupán néhány százalékos a mezôgazdasági foglalkoztatottság mértéke.)

34


9/11/08

1:49 PM

Page 35

2. T Á B L Á Z A T A foglalkoztatási szerkezet alapvetô jellemzôi az egyes országcsoportokban (EU27, EU15, kelet-európai országok), illetve Magyarországon (2006) keleteurópai posztszocialista országok*

Magyarország

1

Vezetôk

8,4%

9,1%

5,5%

7,5%

2

Felsôfokú képzettség önálló alkalmazását igénylô foglalkozások

13,2%

13,3%

12,3%

13,3%

3

Egyéb felsôfokú vagy középfokú képzettséget igénylô foglalkozások

16,0%

16,8%

13,0%

14,7%

4

Irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegû foglalkozások

10,5%

11,5%

6,4%

6,4%

5

Szolgáltatási jellegû foglalkozások

13,3%

13,6%

12,4%

16,0%

6

Mezôgazdasági és erdôgazdálkodási foglalkozások

6,0%

4,6%

12,7%

2,8%

7

Ipari és építôipari foglalkozások

14,5%

14,0%

16,5%

19,1%

8

Gépkezelôk, összeszerelôk, jármûvezetôk

8,8%

8,1%

11,5%

11,7%

9

Szakképzettséget nem igénylô (egyszerû) foglalkozások

8,5%

8,3%

9,1%

7,4%

10

Egyéb

0,7%

0,7%

0,5%

1,1%

Összesen

100%

100%

100%

100%

* Bulgária, Cseh Köztársaság, Horvátország, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia Adatok forrása: ILO Laborsta

Az egyes országok közötti eltéréseket a tágan értelmezett kreatív osztály némiképpen elnagyolt, ám jól értelmezhetô mutatószámával is érdemes megvizsgálni. Ezt a mutatót a 2. táblázatban is látható elsô három kategória összevonásával hoztuk létre, így az arányok az államigazgatási, gazdasági vezetôk, vállalkozók, illetve a felsôfokú vagy középfokú szaktudást igénylô képzett dolgozók összesített arányát fejezik ki. A vizsgált 31 ország között hat olyat találunk, ahol ennek a rétegnek az aránya megközelíti, illetve Hollandia esetében meghaladja a foglalkoztatottak 45%-át. A rangsorban Magyarországot az európai középmezônyben, a 20. helyen találjuk: nálunk a foglalkoztatottak 35%-a sorolható az elsô három foglalkozási fôkategória valamelyikébe. A táblázat második oszlopa a változások dinamikáját jelzi. Szinte kivétel nélkül minden országban jelentôsen nôtt az így meghatározott kreatív osztályba tartozók aránya, sôt több olyan országot is találunk a listában, ahol ez a változás kétszámjegyû volt.9 A tendenciák tehát egyértelmûek. Bár az országok sorrendje

9

A táblázatban csak azoknak az országoknak az adatait tüntettük fel, ahol a vizsgált két idôpontban azonos nemzetközi statisztikai rendszereket alkalmaztak. Ahol nincsen adat, ott a két vizsgált idôpont között történt meg az átállás az újabb rendszerre.


EU15


EU27

35


9/11/08

1:49 PM

Page 36

nem mutat egyenes arányú kapcsolatot a gazdasági fejlettséggel (lásd például a poszt-szocialista országok helyezései), az azonban jól látható, hogy Európa gazdasági átalakulás terén legsikeresebbnek tartott, leggazdagabb nemzeteit (Írország kivételével) egytôl egyig a táblázat elején találjuk. 3. T Á B L Á Z A T A tágan értelmezett kreatív osztály aránya az európai országokban (2006) No. Ország

Kreatív változás osztály 2001aránya 2006

GDP/fô No. Ország (EU27= 100)

Kreatív változás osztály 2001aránya 2006

GDP/fô (EU27= 100)

1

Hollandia

47%

97%

131 17

Ausztria

38%

121%

128

2

Svájc

45%

105%

135 18

Málta

36%

117%

77

3

Belgium

44%

108%

120 19

Lettország

36%

112%

56

4

Dánia

44%

109%

126 20

Magyarország

35%

111%

65

5

Svédország

44%

106%

125 21

Szlovákia

35%

104%

64

6

Finnország

44%

107%

117 22

Litvánia

34%

112%

54

7

Németország

42%

108%

114 23

Görögország

33%

116%

97

8

Norvégia

42%

103%

186 24

Lengyelország

33%

111%

53

9

Izland

41%

121%

130 25

Ukrajna

31%

90%

10

Egyesült Királyság

41%

109%

118 26

Spanyolország

31%

106%

11

Észtország

40%

100%

69 27

Horvátország

30%

95%

52

12

Olaszország

40%

134%

104 28

Szerbia

29%

n.a.

n.a.

13

Cseh Köztársaság

39%

110%

79 29

Ciprus

29%

110%

92

14

Szlovénia

39%

121%

88 30

Bulgária

28%

78%

37

15

Franciaország

38%

n.a.

111 31

Portugália

25%

120%

75

16

Írország

38%

100%

146

Törökország

22%

116%

31

105

Adatok forrása: ILO Laborsta

A poszt-indusztriális szerkezetváltás Magyarországon A rendszerváltás óta eltelt idôszakban a magyar gazdaság és társadalom mélyreható változásokon ment keresztül. Ha csupán a témánk szempontjából jelentôséggel bíró tendenciákat vizsgáljuk, ismeretes, hogy a foglalkoztatottak száma több százezerrel csökkent. 2006-ban a 15 évnél idôsebb népességnek csupán 46 százaléka volt foglalkoztatott, szemben a másfél évtizeddel azelôtti közel 60 százalékos aránnyal.10 Ez egyben azt is jelenti, hogy a foglalkoztatás szintje

10

36

Munkaerôpiaci tükör 2007.


9/11/08

1:49 PM

Page 37

a rendszerváltozást megelôzô idôszak értékének kevesebb, mint 80 százalékában állandósult, miközben a gazdaság teljesítménye 30, míg a reálbérek 20 százalékkal haladják meg az 1989-es szintet. 3. Á B R A A GDP, a foglalkoztatás és a reálkeresetek alakulása Magyarországon 1989 és 2005 között

140 130 120

90 80 70 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 év

GDP

foglalkoztatás

reálkeresetek

E változások hátterében zajló folyamatokról szemléletes képet nyújtanak számunkra a foglalkoztatási szerkezetben bekövetkezett változások. Az alábbi táblázat adataiból kibontakozó fôbb tendenciák többnyire ismertek ugyan, azonban érdemes ezekre ismételten egy pillantást vetni, hiszen szemléletesen mutatják a bekövetkezett strukturális átalakulás tendenciáit.


1989-es szint


100

37


9/11/08

1:49 PM

Page 38

4. T Á B L Á Z A T A foglalkozási fôcsoportok arányának változása Magyarországon 1991-2005 között 1991

1996

2001

2005

változás 91-05

változás 19912005

változás 20012005

Vezetôk

343 216

211 761

299 763

364 819

Felsôfokú képzettség önálló alkalmazását igénylô foglalkozások

390 699

393 432

455 437

484 873

21 603

+6%

+22%

94 174

+24%

+6%

Egyéb felsôfokú vagy középfokú képzettséget igénylô foglalkozások

489 452

477 345

540 900

593 843

104 391

+21%

+10%

Irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegû foglalkozások

278 221

213 316

209 593

226 530

-51 691

-19%

+8%

Szolgáltatási jellegû foglalkozások

389 879

517 194

581 909

594 549

204 670

+52%

+2%

Mezôgazdasági és erdôgazdálkodási foglalkozások

181 019

122 761

115 519

111 404

-69 615

-38%

-4%

Ipari és építôipari foglalkozá- 1 228 032 sok

771 834

743 924

720 567

-507 465

-41%

-3%

Gépkezelôk, összeszerelôk, jármûvezetôk

589 910

374 571

417 536

413 423

-176 487

-30%

-1%

Szakképzettséget nem igénylô (egyszerû) foglalkozások

519 294

288 702

256 062

293 101

-226 193

-44%

+14%

115 250

55 340

69 626

43 277

-71 973

-62%

-38%

4 524 972 3 426 256 3 690 269 3 846 386

-678 586

-15%

+4%

Fegyveres erôk Foglalkoztatottak száma összesen

Ha csupán a nyers számokat nézzük, látható, eltûnt a munkaerôpiacról, illetve másféle (többnyire alacsonyabb képzettséget igénylô) munkakörben kellett, hogy elhelyezkedjen több mint 400 ezer – alacsony képzettséget igénylô szakmában – foglalkoztatott csakúgy, mint több mint fél millió szakképzett ipari munkás. Az iparban és a mezôgazdaságban foglalkoztatottak aránya az 1991-es érték alig 60 százalékára csökkent. Az 1990-es évek elsô felének transzformációs válságából következôen ez ugyan nem meglepô, azonban azt is láthatjuk, hogy a 2001-2005 közötti idôszakban további csökkenés ment végbe. (Ez a foglalkoztatottak számának abszolút értékû növekedése mellett még nagyobb mértékû aránycsökkenést jelent.) Ezzel párhuzamosan viszont meredeken emelkedett a szolgáltató jellegû munkakörben dolgozók aránya.

38


9/11/08

1:49 PM

Page 39

A súlyos társadalmi megrázkódtatásokkal, a gazdaság teljesítményének jelentôs visszaesésével járó válság – az adatok tanulsága szerint is – az 1990-es évek második felére többé-kevésbé befejezôdött. Ezek alapján látható, hogy napjainkra Magyarországon is megszilárdulni látszik az a poszt-indusztriális foglalkoztatási szerkezet, amelyet a szolgáltatási funkciók, illetve a felsôfokú és középfokú képzettséget igénylô „fehérgalléros” munkakörök dominanciája jellemez.

A 2001 és 2005 közötti idôszakban a foglalkoztatottak száma összességében 4 százalékkal nôtt, azonban e mögött a változás mögött is jelentôs szerkezeti átalakulások húzódnak meg. Dinamikus növekedés a foglalkoztatási szerkezet két végpontján következett be. A vezetôk (a kisvállalkozókat is ebben a kategóriában találjuk) száma 22 százalékkal emelkedett, és a következô három (magas

munkaerôpiac legkiszolgáltatottabb, szakképzettséget nem igénylô foglalkozást végzô csoportja. Azaz nálunk is megerôsödni látszanak azok a folyamatok, amelyek a munkavégzés szempontjából egymástól lehetôségeiben, perspektíváiban egyre inkább elváló két nagy csoport kialakulásának az irányába hatnak. A strukturális átalakulás a foglalkoztatottak iskolai végzettségek szerinti megoszlásában is megmutatkozik. A rendszerváltozás óta eltelt idôszakban alig harmadára esett vissza az alapfokú (vagy annál alacsonyabb) végzettséggel rendelkezôk aránya a foglalkoztatottak körében, miközben minden más kategória részaránya növekedett. 2005-ben már közel minden ötödik magyarországi munkavállaló valamilyen felsôfokú végzettséggel rendelkezett.


közötti növekedést regisztrálhattunk. Emellett pedig közel 40 ezer fôvel nôtt a


szintû, illetve alkalmazott szellemi foglalkozások) kategóriában is 6-10 százalék

39


9/11/08

1:49 PM

Page 40

4. Á B R A A foglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti megoszlása, 1991-2005

45 42 41

39

40 38

35 30

31 26

27

28

16

19

25 21

20 19

20 15 12

13

10 1990

1995

8 általános vagy kevesebb

2000 szakmai végzettség

2005 érettségi

felsôfok

Adatok forrása: Munkaerôpiaci tükör 2007

A kreatív osztály idôbeli alakulása Magyarországon Az elôzôekben láthattuk, hogy a magyar társadalom foglalkoztatási szerkezetében nem csak az 1990-es évek elsô felétôl kezdôdôen, hanem a legutóbbi (2001-2005 közötti) idôszakban is lassú átrendezôdés ment végbe. Fordítsuk most figyelmünket a kreatív osztályon belül végbement változásokra. A hazai kreatív osztály vizsgálatához a Központi Statisztikai Hivatal népszámlálási és mikrocenzus adatait használtuk fel, amely szükségképpen behatárolta lehetôségeinket az adatgyûjtésben. Az említett két adatfelvétel hozzávetôlegesen ötévente (esetünkben 1996, 2001, 2005) nyújt képet a magyar lakosság foglalkozási szerkezetérôl, végzettségérôl, illetve néhány egyéb jellegzetességérôl. A kreatív osztályba sorolt foglalkozásokat a háromjegyû FEOR kódszámok11

11

A FEOR a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere, amely négyszintû kódrendszerben tartalmazza a különbözô szakmákat. 12 Mivel a mikrocenzusok nem teljes körûek, hanem mintavételen alapulnak, a nagyon részletes foglalkozási kategóriák esetében csak igen nagy statisztikai hibahatárral dolgozhattunk volna, ami szintén a háromjegyû FEOR kódok használata mellett szólt. További problémát jelentett az adatok értelmezésében, hogy az 1991-es népszámlálás még más osztályozási rendszer alapján készült (sôt, számos ma ismert foglalkozás akkor még nem is létezett…), így ezeket csak nagyon korlátozottan tudtuk felhasználni. 40


9/11/08

1:49 PM

Page 41

alapján határoztuk meg. Ez szintén kisebb kompromisszumot jelentett az adatok részletessége terén, azonban úgy véljük, hogy ez érdemben nem befolyásolta elemzésünket12. Mint a magyarországi átalakulás rövid áttekintésekor már láttuk, a kreatív osztály koncepciójának, illetve a kreatív munkaerô jelentôségének elôtérbe kerülése a globalizációs folyamatok felerôsödésének egyenes következménye. A magyarországi kreatív osztály mérete és munkaerôn belüli aránya az 19962005 közötti idôszakban Magyarországon dinamikusan nôtt. A már bemutatott elméleti megfontolások és definíciók szerint meghatározott teljes kreatív osztály nagysága hazánkban 1996-ban hozzávetôlegesen 1 088 000 fô, 2001-ben 1 304 000 fô, 2005-ben pedig 1 453 000 fô volt. Ez azt jelenti, hogy a kilencvenes évek közepétôl a kreatív osztály mérete abszolút mértékben harmadával, vizsgáljuk, akkor az 1996-os 32%-ról (a 2001-es 35%-on keresztül) 2005-re 38%-ra változott.

5. Á B R A A kreatív osztály idôbeli változása Magyarországon 1996-2005 között

4000 227

176 140 244

311

296

3000 704

832

915

2001

2005

2500 2000 1500 1000 500 0 1996

év Nem kreatív osztály

Kreatív szakemberek

Kreatív mag

Kreatív irányítók


3500


közel 365 ezer fôvel nôtt, míg ha a teljes foglalkoztatottakon belüli arányukat

41


9/11/08

1:49 PM

Page 42

5. T Á B L Á Z A T A kreatív osztály egyes kategóriáinak nagysága a vizsgált idôpontokban (1996, 2001, 2005, fô) Csoport

1996

2001

2005

2005 / 1996 (%)

139 943

175 748

227 263

162

37 313

68 524

46 897

125

Szcenikus

102 630

107 224

180 366

175

Kreatív mag

243 736

295 755

310 502

127

Analitikus

112 463

134 582

135 162

120

Szintetikus

72 592

91 316

104 556

144

Szimbolikus

45 062

55 188

56 702

125

Integrált

13 619

14 669

14 082

103

704 265

832 269

914 904

129

Kreatív osztály összesen

1 087 944

1 303 772

1 452 669

133

Foglalkoztatottak száma összesen

3 426 256

3 690 269

3 846 386

112

Kreatív irányítók Politikus


A kreatív osztály különbözô tudásbázisaiban is egyértelmû a növekedés a vizsgált 10 éves periódusban. A legnagyobb, 62 százalékos (kb. 87 ezer fô) emelkedés a kreatív irányítók csoportjában következett be, majd ezt követi közel azonos arányban a kreatív mag 27 százalékos (kb. 67 ezer fô), míg a kreatív szakemberek 29 százalékos pozitív irányú növekedése. 1996 és 2005 között a kreatív irányítók kategóriáján belül a felsôvezetôk száma 25 százalékkal, a középvezetôk száma pedig 75 százalékkal növekedett. A középvezetôk 2001-2005 közötti nagyarányú növekedése elsôsorban a vállalati szám növekedésének köszönhetô, bár kétségtelen, hogy ebben a kategóriában jelenhet meg a költségvetési intézmények létszámbôvülése is. Ami a piaci folyamatokat illeti, ott elsôsorban a külföldi tulajdonban lévô nagyvállalatok növelték részegységeik számát, ezért a szcenikus tudásbázis nagyarányú bôvülése az itt található munkaerônek a hazai tudásteremtés helyi viszonyaiból való elszakadására és a globális rendszerekhez való csatlakozására is utal. A globálisan konvertálható ismeretekkel rendelkezô analitikus tudásbázis (pl. természettudósok, mérnökök, orvosok) számszerûségében 20 százalékkal (22,5 ezer fô), a tudásában inkább lokális kötöttségû szintetikus tudásbázis (pl. jogászok, közgazdászok, társadalomtudósok) 44 százalékkal (32 ezer fô), a kreatív iparágak alapját képezô szimbolikus tudásbázis (pl. mûvészek, sportolók, kulturális foglalkozásúak) pedig 25 százalékkal (11,5 ezer fô) volt nagyobb 2005-ben, mint 1996-ban. Ismeretes, hogy az általunk vizsgált idôszakban zajlott le a magyarországi felsôoktatás nagyarányú expanziója: míg az 1996/97-es tanévben a felsôoktatási intézményekben még csak 215 ezren tanultak, addig ez a szám a 2005/06-os 42


9/11/08

1:49 PM

Page 43

tanévre már 424 ezerre nôtt.13 (OM 2008) Ezt azért érdemes itt megjegyezni, mivel az innovációs rendszerben integráló szerepet, a kreatív osztály önreprodukciójában pedig kulcsszerepet betöltô egyetemi-fôiskolai oktatók száma adataink alapján gyakorlatilag változatlan maradt: mindössze 3 százalékkal nôtt.14

A magyarországi kreatív osztály néhány demográfiai jellemzôje A kreatív osztály részletes demográfiai elemzése a rendelkezésre álló adatok alapján csupán korlátozott formában végezhetô el, néhány alapvetô megoszlást azonban bemutatunk. Bár a nemek közötti különbségek vizsgálata nem témája kutatásunknak, mégis érdemes egy pillantást vetni a kreatív osztály különbözô kategóriáin belül a

toknak, azonban ennek belsô struktúrája – nem meglepô módon – igen polarizált képet mutat. Az országos szintû vezetôk 70-80 százaléka férfi, míg a területi, illetve „hatalmi” hierarchián lefelé haladva fokozatosan emelkedik a nôk aránya: a helyi önkormányzati vezetôk között, illetve néhány középvezetôi szakmában már a nôk vannak többségben. A kreatív osztály másik két csoportjában, úgymint a kreatív magban enyhén, a kreatív szakemberek körében pedig jelentôs mértékben felülreprezentáltak a nôk. A kreatív magon belül az analitikus tudást alkalmazók körében (ebben az esetben leginkább a mérnökök és informatikusok miatt) a legmagasabb (63 százalék), míg a szintetikus tudást alkalmazók körében (többnyire az elnôiesedô humán egészségügyi és szociális szakmák miatt) legalacsonyabb (44 százalék) a férfiak aránya.

13

Azóta a tendencia ismét csökken, 2007/2008-ban már „csak” 397 ezren tanultak valamilyen felsôoktatási intézményben. 14 Az Oktatási és Kulturális Minisztérium hivatalos adatai ennél valószínûleg pontosabbak, mivel az általunk használt adatbázis foglalkozási kategóriái önbevalláson alapulnak, így könnyen elôfordulhat, hogy a megkérdezett személy egyetemi oktatói státuszát másodlagosnak tartotta valamilyen egyéb tudományos foglalkozásba való önbesorolásával szemben. Az OM adatai szerint az oktatók száma 19 ezerrôl, 23 ezerre nôtt 1996-2005 között, ami a népszámlálásból és mikrocenzusból származó igen alacsony értéknél jóval magasabb (20 százalék) növekedést jelent. Ez azonban még mindig töredéke a hallgatói létszám idôközben bekövetkezett közel 100 százalékos emelkedésének.


arányok nagyjából megfelelnek ugyan a teljes munkaerôpiacra vonatkozó ada-


nemek szerinti eloszlásra. A kreatív vezetôk csoportjában összességében az

43


9/11/08

1:49 PM

Page 44

6. T Á B L Á Z A T A nemek szerinti megoszlás a kreatív osztály egyes csoportjaiban (2005) Nem

Összes foglalkoztatott

Kreatív osztály

Kreatív mag

Kreatív vezetôk

Kreatív mag


Analitikus Szintetikus

Szimbolikus

Integrált

59%

Férfi

58%

59%

54%

37%

63%

44%

51%

Nô

42%

41%

46%

63%

37%

56%

49%

41%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

Összesen

A kreatív osztály életkori csoportok szerinti megoszlása, azaz lényegében korfája is jó néhány jellegzetes tendenciát rejt magában. Richard Florida kimondva-kimondatlanul a kreatív osztály ideáltipikus képviselôjét az inkább húszas éveiben járó, de legfeljebb középkorú szakemberben látta. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a kreatív osztály esetében az oktatásra, képzésre fordított idô is jelentôsen kitolódik, így érthetôen a legfiatalabb (24 évnél fiatalabb) korosztály – a munkaerôpiacra jellemzô általános arányszámokhoz képest – itt még kevésbé van jelen. Más azonban a helyzet a 25-35 év közötti fiatal felnôtt korcsoportban: míg a kreatív vezetôk és a kreatív szakemberek itt is alulreprezentáltak, addig az értékteremtésben legfontosabb szerepet játszó kreatív magba tartozók 39 százalékát itt találjuk. A kreatív mag számai mögött három jellegzetes korosztályi összetételû csoport képe bontakozik ki. Az analitikus tudást alkalmazók leginkább „U” betûre hasonlító korfájából elsôsorban a középgeneráció hiányzik. Ezek azok a munkakörök, amelyekben az elmúlt egy-két évtizedben óriási technológiai változások mentek végbe. Itt találjuk az informatikával közvetlenül foglalkozókat éppúgy, mint azokat a mérnököket, akik mindennapos tevékenységébe épült be a magas szintû technológia alkalmazása. Ebben a csoportban számos új foglalkozás jelent meg. Ezzel szemben a szintetikus tudást alkalmazók kifejezetten fiatalok: a csoport több mint fele még nem töltötte be a 35. életévét. Többek között itt találjuk azokat a még ma is fiatalnak számító menedzsereket, vállalati szakembereket, akik a multinacionális vállalatok elsô számú munkaerôbázisát jelentették az 1990-es évek közepétôl kezdôdôen. A szimbolikus tudásbázis esetében pedig egy „arányosan fiatalos” csoportról beszélhetünk. Nyilvánvaló, hogy az alkotó- és elôadómûvészek esetében többnyire olyan „kortalan” foglalkozásokról van szó, amelyeknél az alkotó kreativitásnak nincsen jellemzô életciklusa. (De ebben a csoportban találjuk a sportolókat is, akiknél egyértelmû, hogy bizonyos életkor felett kikerülnek e csoportból.) A kreatív mag leginkább elöregedô részét (az egyetemi tanárokat és kutatókat) összesítô integrált tudásbázis képezi. Nyilvánvaló, hogy esetükben a tudás 44


9/11/08

1:49 PM

Page 45

évtizedekig tartó akkumulációján van a hangsúly, ugyanakkor intô jel, hogy az 50 évnél idôsebbek aránya közel 40%, míg csupán minden negyedik tagja fiatalabb 35 évnél. (A 2005-ös adatok alapján.) 7. T Á B L Á Z A T Az életkori csoportok megoszlása a kreatív osztály egyes csoportjaiban (2005) Kreatív osztály Kreatív vezetôk

Kreatív mag

Kreatív mag Kreatív szakemberek

Analitikus Szintetikus

Szimbolikus

Integrált

8%

2%

6%

7%

5%

7%

5%

1%

25-35

32%

26%

39%

31%

38%

44%

35%

24%

36-50

39%

42%

32%

40%

31%

30%

37%

36%

50 felett

21%

30%

24%

21%

27%

19%

23%

39%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

Összesen

A korábbi elemzések, illetve a szükségszerûen leegyszerûsítô nemzetközi összehasonlító vizsgálatok számos esetben egyenlôségjelet tettek a kreatív osztály és a felsôfokú végzettséggel rendelkezô dolgozók közé. Kétségtelen, hogy a két csoport között igen nagy mértékû az átfedés, azonban tévedés lenne azt gondolni, hogy a kreatív osztályba tartozók kivétel nélkül mind diplomával rendelkezô emberek. Még a legmagasabb értékekkel rendelkezô kreatív magban is csupán 79 százalék a felsôfokú végzettségûek aránya, a kreatív szakemberek körében pedig ennek alig fele (37 százalék). A kreatív magban az alacsonyabb arányokért leginkább a szimbolikus tudással rendelkezô csoport a „felelôs”. Ôk azok, akiknek tevékenységében leginkább a bevezetôben már említett hallgatólagos tudás a meghatározó. (Az alkotó- és elôadómûvészek körében például csupán 44, illetve 36 százalék a csak érettségivel rendelkezôk aránya.) 8. T Á B L Á Z A T Az iskolai végzettség szerinti megoszlás a kreatív osztály egyes csoportjaiban (2005) Összes foglalkoztatott

Kreatív osztály Kreatív vezetôk

Kreatív mag

Kreatív mag

Kreatív Analitikus Szintetikus Szimbolikus szakemberek

Integrált

Alapfokú

16%

2%

0%

3%

0%

0%

2%

0%

Szakmunkás

29%

8%

0%

9%

0%

0%

2%

0%

Középfokú

35%

32%

20%

51%

11%

25%

37%

0%

Felsôfokú

21%

58%

79%

37%

89%

75%

60%

100%

Összesen

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%


-24



Életkor

45


9/11/08

1:49 PM

Page 46

A kreatív osztály munkáltatóinak tulajdonviszonyairól Magyarországon a 2005. évi mikrocenzus adatai alapján a foglalkoztatottak közel harmada (30 százalék) dolgozott az állami-költségvetési szférában, 43 százalék tisztán belföldi tulajdonú vállalatoknál, míg összesen 18 százalék volt azok aránya, akik részben (12 százalék) vagy teljes egészében (6 százalék) valamilyen külföldi vállalat alkalmazottai voltak. A kreatív osztály esetében az állam, mint foglalkoztató szerepe kitüntetett jelentôségû. Mint a 9. táblázat adataiból is látható, az állam szerepe e csoport foglalkoztatásában az átlagosnál jóval nagyobb. A kreatív vezetôk és a kreatív mag közel 40 százaléka, míg a kreatív szakemberek közül minden második az állam alkalmazottja. (Ezek az értékek annak ismeretében, hogy az egészségügy és az oktatás szakképzett munkavállalóit is itt találjuk, természetesen nem okoznak meglepetést.)

A kreatív magon belül ugyanakkor jelentôs eltérések tapasztalhatóak. Az általunk vizsgált kategóriák körében az állami foglalkoztatottak aránya a szimbolikus tudást alkalmazók körében a legmagasabb. Ez a kategória azonban olyan, egymástól nagyon különbözô finanszírozási elvek alapján mûködô szakmákat tömörít, mint például az írók, illetve a könyvtárosok. Jól jelzi ezeket a különbségeket az is, hogy míg az alkotómûvészeknek alig tizede, addig az elôadómûvészeknek több mint fele állami alkalmazott. Az analitikus tudásbázison belül a mérnökök 14-20, az informatikusok 26, míg a természettudósok 65 százaléka dolgozik az állami szektorban. A szintetikus tudásbázis különbözô menedzsereinek esetében igen kis részük, míg például a társadalomtudósok közel 80 százaléka állami alkalmazott. További adalék, hogy a gépész-, vegyész és erôsáramú villamosmérnökök közel fele külföldi tulajdonú vállalkozásoknál dolgozik, és szintén meghaladja a 40 százalékot ennek a csoportnak az aránya a menedzserek körében, de még az informatikusok több mint negyede (28 százalék) is ide sorolható.

46


9/11/08

1:49 PM

Page 47

9. T Á B L Á Z A T A munkáltató tulajdoni jellege az egyes foglalkozási csoportokban (2005) Összes foglalkoztatott


Kreatív mag

Kreatív mag


Integrált

Állami

30%

38%

39%

49%

37%

30%

45%

97%

Belföldi

43%

34%

35%

29%

37%

36%

37%

2%

Külföldi

6%

8%

7%

5%

7%

10%

2%

0%

Vegyes

12%

15%

12%

11%

13%

17%

6%

0%

Egyéb

10%

5%

7%

6%

7%

8%

9%

0%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

Összesen

Alkalmazotti lét vagy önállóság? A Richard Florida féle elméletben a kreatív osztály fontos tulajdonságaként jelenik

adataink ugyan nincsenek, ám az említett értékek részleges – mindennapi munkavégzésben való – megnyilvánulása lehet a vállalkozói lét, akár egyénileg, vagy alkalmazottakkal. Az önállóak aránya – nem meglepô módon – az alkotóés elôadómûvészek körében a legmagasabb (37, illetve 20 százalék). A legtöbb alkalmazottal rendelkezô vállalkozót (10 százalék) pedig a mérnökök körében találhatjuk. A szervezeti méretek megoszlása is alátámasztja a fenti megállapításokat. Láthatjuk azonban azt is, hogy a kitüntetett szerepben lévô kreatív magban is csak „átlagos” mértékû a kis, flexibilis szervezetekben foglalkoztatottak aránya, azaz semmiben sem tér el az összes foglalkoztatott körében tapasztalható arányoktól.

(A szimbolikusok esetében az önálló foglalkoztatás felfelé, míg az egyetemi oktatók esetében értelemszerûen a nagy létszámú felsôoktatási intézmények lefelé húzzák az átlagot.)


dóság. A magyar kreatív osztály ilyen jellegû attitûdjeirôl számszerûsíthetô


meg az önállóság, az egyéni kezdeményezés, a magas kockázatvállalási hajlan-

47


9/11/08

1:49 PM

Page 48

10. T Á B L Á Z A T A foglalkoztatás jellege szerinti megoszlások az egyes foglalkozási csoportokban Foglalkoztatás jellege

alkalmazott



Kreatív mag

Kreatív mag

Kreatív Analitikus Szintetikus Szimbolikus Integrált szakemberek

82%

84%

78%

86%

79%

79%

69%

97%

önálló (egyedül)

8%

0%

11%

3%

9%

11%

20%

2%

önálló (alkalmazottal)

3%

6%

2%

4%

4%

2%

1%

0%

Egyéb Összesen

8%

10%

8%

7%

9%

8%

10%

1%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

11. T Á B L Á Z A T A foglalkoztatás jellege szerinti megoszlások az egyes foglalkozási csoportokban Szervezeti méret


Kreatív osztály

Kreatív mag

Kreatív vezetôk

Kreatív mag

Kreatív Analitikus Szintetikus Szimbolikus Integrált szakemberek

11%

29%

20%

10 fônél kevesebb

27%

27%

10-19 fô

10%

7%

7%

12%

7%

20-49 fô

13%

18%

10%

16%

10%

50-249 fô

19%

27%

19%

23%

19%

250 fônél több

27%

42%

2%

8%

9%

3%

10%

11%

6%

19%

16%

24% 59%

22%

30%

28%

23%

30%

30%

12%

nincs adat

9%

7%

8%

7%

7%

8%

10%

7%

Összesen

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

A városok szerepe a kreatív osztály koncentrációjában A kreatív osztály „urbánus jelenség”, ebbôl következôen területileg igen koncentráltan helyezkedik el. Elsôsorban a kreatív magban tevékenykedôk azok, akik számára leginkább létszükséglet a városi környezet, ennek elônyei, a sokszínûség, az itt elérhetô szolgáltatások mennyisége, a szórakozási, kulturális funkciók kínálata. Más külföldi vizsgálatok is kimutatták már, hogy a városhierarchián belül jelentôs eltérések vannak a kreatív osztály arányában. (Axtell, Florida 2006 és Lorenzen, Andersen 2007) Nyilvánvaló, hogy a nagyobb települések a városi funkciók jóval szélesebb körét képesek biztosítani az ott élôk számára: fejlettebb oktatási infrastruktúrát, egészségügyi szolgáltatásokat, közlekedési és kommunikációs hálózatokat stb. Minél kisebb egy település, minél korlátozottabb a kisugárzása, annál kevésbé képes létrehozni, megtartani és külsô forrásokból 48


9/11/08

1:49 PM

Page 49

bôvíteni a saját kreatív osztályát, még kevésbé pedig a leginkább kulcsfontosságú kreatív magot. Meghatározott méret alatt pedig nem jöhet létre az a kritikus tömeg, amely képes annak az „öngerjesztô” folyamatnak a beindítására, amelynek során a Florida által is leírt mechanizmusokon keresztül a kreatív munkaerô jelenléte, az általa megteremtett sokszínûség és inspiráló környezet közvetlenül hat e csoport további bôvülésére. A munkavégzés helyét alapul véve, a 2005-ös adatok alapján a kreatív osztály, illetve egyes csoportjai egyértelmûen Budapesten, illetve a régióközpontokban koncentrálódtak. Különösen magas a koncentráció mértéke a kreatív magban, ahol az összes magyarországi foglalkoztatott 63 százaléka végzi munkáját a fôvárosban, illetve a régióközpontokban. Budapest túlsúlya a szintetikus, a szimbolikus és az integrált tudásbázisban

12. T Á B L Á Z A T A kreatív osztály megoszlása az egyes településtípusokban a munkavégzés helye szerint, 2005 Összes foglalkoztatott


Kreatív mag

Kreatív mag


Integrált

Budapest

24

32

47

29

41

53

49

51

régióközpontok*

13

14

15

14

16

13

13

23

egyéb város

45

39

29

42

32

28

23

25

egyéb (pl. változó, külföld)

18

15

10

16

11

7

15

1

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

Összesen

* Régióközpontok: Debrecen, Szeged, Pécs, Miskolc, Gyôr, Székesfehérvár

Az egyes régióközpontok között is felállítható egy képzeletbeli rangsor, azonban mint a 13. táblázatban is láthatjuk, az eltérések csupán néhány százalékosak. Budapest után a kreatív osztály foglalkoztatottjainak aránya Debrecenben (a teljes munkaerô 44 százaléka), illetve Szegeden és Pécsett (42-42 százalék) a legmagasabb. Ennél jóval kisebbek az eltérések a kreatív mag arányában (8-10 százalék közötti értékek), ami ugyanakkor jelentôs elmaradás a fôváros 16 százalékos értékétôl.


a fôvárosban dolgozik.


még inkább nyomasztó: az e foglalkozásokban dolgozók közül minden második

49


9/11/08

1:49 PM

Page 50

13. T Á B L Á Z A T A kreatív osztály arányai a régióközpontokban foglalkoztatottak között Helyezés

Település

2005

2001

1

1

Budapest

2

5

Debrecen

3

3

4

Kreatív osztály

Kreatív vezetôk

mag

szakemberek

53%

8%

16%

29%

44%

6%

10%

28%

Szeged

42%

6%

10%

26%

2

Pécs

42%

7%

9%

25%

5

7

Székesfehérvár

40%

6%

9%

25%

6

4

Miskolc

39%

6%

9%

24%

7

6

Gyôr

38%

8%

8%

23%

A kreatív osztály térbeli alakulása Magyarországon A kreatív osztály munkavégzés helye szerinti koncentrációja utána vizsgáljuk meg részletesen a kreatív osztály arányában és szerkezetében az elmúlt évtizedben végbement területi változásokat. Ennek elemzéséhez megyei adatok álltak rendelkezésünkre, mivel az 1996-os és 2005-ös mikrocenzus adatfelvételei csak ezen a területi szinten reprezentatívak. A 2001-es népszámlálás adatait ugyanakkor a kistérségek szintjén is fel tudtuk dolgozni.15

15

50

Ebben az esetben a népszámlálásból és mikrocenzusból származó statisztikák a valósághoz képest kissé torzítanak, ugyanis a hivatalos, állandó lakóhely adatait tartalmazzák, ami eltérhet a valódi tartózkodás településétôl.


9/11/08

1:49 PM

Page 51

6. Á B R A A kreatív osztály megyei szintû mérete 2005-ben és a megyei arányok változása

A kreatív osztály aránya megyénként 55

kiegészülve szerepe – nem meglepô módon – még jelentôsebb. 1996-ban a kreatív osztály 31, 2001-ben és 2005-ben 29 százaléka élt a fôvárosban, míg Pest megyében további 9, 11 és 12 százaléka. A kreatív osztály növekedése 1996 és 2005 között területileg differenciáltan zajlott. Borsod-Abaúj-Zemplén megye növekedési rátája a legmagasabb, itt majdnem megduplázódott a kreatív munkaerô, míg Budapesten 72 százalékkal nôtt. Ezen kívül Szabolcs-Szatmár-Bereg, Komárom-Esztergom és Fejér megye növekedési mutatója emelkedik még ki az országos adatokból. A növekedés Észak-Magyarországon, az Észak-Alföldön és Közép-Dunántúlon dinamikusabban, a Dél-Alföldön, Nyugat- és Dél-Dunántúlon lassabban ment végbe.

A kreatív osztálynak az egyes megyék teljes munkaerôn belüli arányait tekintve, az 1996-tól 2005-ig tartó idôszakban az egész országban általános a növekedés: Budapesten például ez az arány 47-rôl 55 százalékra nôtt (miközben az országos érték is 32-rôl 38-ra nôtt). A növekedô tendenciákból csak néhányat emelünk ki


Mint az elôzôekben már láthattuk, Budapest súlya a kreatív osztály koncentrációjában kiemelkedôen magas, azonban azt is láthatjuk, hogy az agglomerációval


1996-ban 2001-ben 2005-ben

(lásd 14. táblázat): Borsodban (Miskolc szerepének köszönhetôen) az 1996-2001 51


9/11/08

1:49 PM

Page 52

idôszakban közel 10 százalékponttal nôtt a kreatívok aránya, a foglalkoztatottak száma pedig mintegy 70 ezerrel, s ezen belül a kreatív osztály tagjainak száma 36,5 ezerrel. Az 1996-tól 2005-ig terjedô idôszakban szinte az összes megyében átlépte a kreatív osztályban foglalkoztatottak aránya az egyharmadot, és Borsod mellett jó néhány megyében (pl. Csongrád, Fejér, Heves, Szabolcs-Szatmár-Bereg) szintén igen magas, akár 7 százalékpontos is volt a kreatív osztály arányának növekedése a vizsgált évtized alatt. 14. T Á B L Á Z A T A kreatív osztály megyénkénti mérete és aránya az összes foglalkoztatott körében 1996-ban, 2001-ben és 2005-ben Megyék

Budapest

2001

2005

Kreatív

Összes

%

Kreatív

Összes

%

Kreatív

Összes

%

333045

708893

47

383123

746018

51

415359

754957

55

Baranya

42589

131894

32

47276

136390

35

51936

143957

36

Borsod-AbaújZemplén

38248

150406

25

73051

209307

35

74763

220316

34

Bács-Kiskun

47486

188138

25

51419

191550

27

58413

199218

29

Békés

33801

125570

27

36770

125151

29

42266

129863

33

Csongrád

44288

152961

29

50545

154174

33

55883

156735

36

Fejér

41678

155791

27

52633

175433

30

60053

177024

34

Gyôr-MosonSopron

50472

170064

30

56433

184389

31

61115

184494

33

Hajdú-Bihar

51376

165925

31

58018

174794

33

66074

190490

35

Heves

31101

105975

29

34548

110041

31

41081

115026

36

Jász-NagykunSzolnok

36556

131926

28

40945

133519

31

47380

141249

34

KomáromEsztergom

29536

107422

27

37230

123971

30

41735

131162

32

Nógrád

18483

65215

28

21153

72672

29

23492

76067

31

Pest

99489

357917

28

141208

416624

34

171458

471669

36

Somogy

29491

108758

27

34457

112498

31

33725

112066

30

SzabolcsSzatmár-Bereg

40248

151302

27

49544

157445

31

58349

173576

34

Tolna

24179

84723

29

26039

87908

30

28801

90044

32

Vas

28090

110377

25

32103

114846

28

34684

109097

32

Veszprém

36745

137245

27

42654

145925

29

48068

147671

33

Zala

31043

115754

27

34623

117614

29

38034

121705

31

1087944

3426256

32

1303772

3690269

35

1452669

3846386

38

Ország összesen

52

1996


9/11/08

1:49 PM

Page 53

A kreatív munkaerô térbeli koncentrációja a 2001-es adatok segítségével még látványosabban megjeleníthetô. Ehhez a kreatív osztály lokációs hányadosait16 ábrázoltuk. (6. ábra) Elôször az országos arány alapján számítottuk ki a lokációs hányadost, azaz a kistérségben jelenlévô kreatív osztály és a kistérségben foglalkoztatott teljes munkaerô arányát viszonyítottuk a kreatív osztály és a teljes munkaerô országos arányához. Az így kapott mutatószám 100-as értéke jelenti azt, hogy a kreatív munkaerô aránya a kistérségben egyenlô az országos aránnyal, az ennél magasabb érték nagyobb, az alacsonyabb érték pedig kisebb koncentrációt jelöl. 7. Á B R A A kreatív osztály kistérségi lokációs hányadosa az országos arányhoz viszonyítva, 2001

16

(3) (15) (26) (89) (35)

A térbeli koncentráció mérésére a leggyakrabban használt mutató a lokációs hányados (location quotient - LQ): ez egy olyan statisztikai mutatószám, amely egy meghatározott elem (pl. gazdasági tevékenységek, vállalatok, foglalkoztatottak száma stb.) egy adott területi egység gazdaságában való felül- vagy alulreprezentáltságát méri a vizsgált teljes populáció egészéhez viszonyítva. A iparági koncentráció mérésében például: LQ = (Eij/Ej) / (Ein/En), ahol Eij a j-edik régióban az i-edik iparágban foglalkoztatottak száma, Ej a régió foglalkoztatottainak száma, Ein az i-edik iparágban az egész országban foglalkoztatottak száma, En az országban foglalkoztatottak száma. Az LQ 1-nél kisebb értéke azt jelzi, hogy a kiválasztott iparág a régió gazdaságában alacsonyabb arányban van jelen, mint az országos átlag. Az LQ 1 körüli értéke az országos átlag körüli koncentráltságot, 1-nél nagyobb értéke pedig az iparág régióban való koncentrálódását jelenti.


125 - 145 105 - 125 85 - 105 65 - 85 45 - 65


Lokációs hányados, %

53


9/11/08

1:49 PM

Page 54

A fenti térképen jól látható, hogy Budapest, Szentendre és Debrecen kistérségeiben magasan az országos átlag felett koncentrálódott a kreatív osztály 2001-ben. Ezt a három kistérséget tekinthetjük a magyarországi kreatív osztály elsôdleges központjainak. A sorban ezután 15 olyan további kistérséget találunk, ahol a koncentráció mértéke az országos átlagon felüli volt: Miskolc, Tiszaújváros, Nyíregyháza, Eger, Békéscsaba, Szolnok, Szeged, Gödöllô, Dunakeszi, Pilisvörösvár, Budaörs, Székesfehérvár, Veszprém, Pécs és Gyôr kistérségei. Ezeket a településeket, illetve közvetlen vonzáskörzeteiket tekinthetjük a kreatív munkaerô másodlagos központjainak. Közös bennük, hogy vagy a fôvárosi agglomerációban helyezkednek el (Budapestet és agglomerációját ebbôl a szempontból is egységes területként kell kezelnünk), vagy pedig valamilyen felsôoktatási intézménnyel rendelkeznek.

A kreatív osztály lokációs hányadosait a megyei arányokhoz viszonyítva is kiszámoltuk. Az így kapott eredmények a harmadrendû központok térbeli elhelyezkedésérôl, azaz a kreatív munkaerô helyi bázisairól adnak képet. (8. ábra) 8. Á B R A A kreatív osztály kistérségi lokációs hányadosa a megyei arányokhoz viszonyítva, 2001

Lokációs hányados, % 130 - 145 110 - 130 90 - 110 70 - 90 48 - 70

54

(4) (27) (31) (81) (25)


9/11/08

1:49 PM

Page 55

A megyéken belül kiszámolt lokációs hányadosokat bemutató térképen látható, hogy Gyula (Békés), Kecskemét és Baja (Bács-Kiskun), Kaposvár (Somogy), Zalaegerszeg (Zala), Szombathely (Vas), Tatabánya és Esztergom (KomáromEsztergom), Siófok (Somogy), Balatonalmádi és Balatonfüred (Veszprém) kistérségei emelkedtek ki. A harmadrendû kreatív központok a helyi tudás teremtésében játszanak fontos szerepet. Az elsôrendû és másodrendû központokat ezek köthetik össze az alacsony arányú kreatív koncentrációjú térségekkel. A kreatív osztály idôbeli változásával kapcsolatban sajátos észak-dél megosztottságot is láthatunk az ország területén. A domináns fôvárosi koncentráció és dinamikus növekedés mellett a kreatív osztály Magyarországon egy képzeletbeli észak-keleti tengely mellett nôtt. Megjegyzendô: a kreatív osztály fô kategóriái ugyanakkor hasonló megoszlásokat mutatnak a megyékben: a

arányban teszik ki.

9. Á B R A A kreatív osztály összetétele és növekedése megyénként

A kreatív osztály összetétele megyénként 420 000 210 000

Kreatív mag Kreatív szakemberek 42 000

A kreatív osztály növekedése 1996-2005 95 % (1) 72 % Kreatív irányítók (1) Kreatív mag 36 - 46 % (3) Kreatív szakemberek 26 - 36 % (6) 14 - 26 % (9)

kreatív osztály növekedése 1996-200 95 % 72 % 36 - 46 % 26 - 36 % 14 - 26 %

(1) (1) (3) (6) (9)


maradék egyharmadot pedig a kreatív irányítók és kreatív mag fele-fele


kreatív szakértôk alkotják a megyei kreatív munkaerô kétharmadát, a

55


9/11/08

1:49 PM

Page 56

A kreatív irányítók Mivel az általunk használt adatbázis a háromjegyû FEOR kódokra épül, a területi elemzésben nem tudtuk megkülönböztetni a törvényhozókat és a nagyvállalati felsôvezetôket. Amellett érvelünk viszont, hogy az együttesen kezelt felsôvezetôk számának és arányának növekedése, a stratégiai-politikus tudásbázis erôsödését, az innovációs rendszer politikai és gazdasági központjainak fejlôdését jelöli. Kérdés viszont, hogy ezek a központok regionális vagy országos jelentôségû központok; a multinacionális nagyvállalatok fô telephelyeként a globális értéklánchoz kapcsolódnak-e, vagy alulról építkezô struktúráról van szó. A kreatív irányítók másik kategóriája, a középvezetôk száma az állami intézmények, illetve a vállalatok növekedésével és új vállalatok betelepülésével növekszik egy térségben. Ezért a középvezetôk szcenikus tudásbázisának erôsödése fôleg az állami és magán nagyvállalatokhoz kötôdik.

15. T Á B L Á Z A T A felsô- és középvezetôk megyei létszáma 1996-ban, 2001-ben és 2005-ben Megye

1996 felsô-

2001 közép-

vezetôk Budapest

2005 közép-

vezetôk

felsô-

közép-

vezetôk

12877

26998

20919

29489

11728

50011

Baranya

1394

5174

2690

3831

2317

6955

Borsod-Abaúj-Zemplén

1435

3533

4399

6230

2909

7766

Bács-Kiskun

1318

4258

2891

4476

2962

7496

Békés

1269

3321

1963

3448

1907

4523

Csongrád

1029

3894

1837

4025

1445

6645

Fejér

1103

5403

2107

4695

1761

8392

Gyôr-Moson-Sopron

2225

4702

2262

4680

1945

10657

Hajdú-Bihar

1149

4180

3057

4478

2673

7008

710

4296

1874

3387

1171

4843

1484

3080

2424

3550

1752

6913

Komárom-Esztergom

718

1904

2227

3240

1008

5895

Nógrád

663

2195

1107

1896

769

2861

Pest

3492

9107

7750

11685

4736

20187

Somogy

1446

3527

2282

3189

1609

4113

Szabolcs-Szatmár-Bereg

1648

3450

2522

3679

1655

7386

Tolna

363

2617

1022

2049

383

3062

Vas

966

3441

1550

2640

1119

4072

1119

4333

2038

3668

1371

6188

905

3217

1603

2889

1677

5393

37313

102630

68524

107224

46897

180366

Heves Jász-Nagykun-Szolnok

Veszprém Zala Ország összesen

56

felsô-


9/11/08

1:49 PM

Page 57

A kreatív irányítók területi koncentrációja – bár Budapest még mindig magasan kiemelkedik az országból – az általunk vizsgált idôszakban enyhén oldódni látszik. 1996-ban Budapesten dolgozott a felsôvezetôk 35, a középvezetôk 26 százaléka, míg 2005-ben már csak 25 és 28 százalékban koncentrálódtak az irányítók a fôvárosban. 10. Á B R A A kreatív irányítók összetétele 2005-ben, és a növekedés mértéke 1996 és 2005 között

A kreatív irányítók összetétele, fô

A kreatív irányítók növekedése, %

62 000 31 000 6 200

(1) (1) (6) (4) (8)

A kreatív irányítók számának növekedése nagyjából egyenletes volt az 19962005-ös idôintervallumban. Az adatokat ugyanakkor itt óvatosan kell kezelnünk, mivel a mikrocenzusok mintavételen alapuló, projektált adatai ebben a kategóriában a legérzékenyebbek, a kis létszám miatt itt a legnagyobb a statisztikai hibahatár. Az irányítók növekedését ezért 1996 és 2005 között elemezzük. Az irányítók növekedése mindenhol gyorsabb volt, mint a teljes kreatív osztály növekedése. A legdinamikusabban, 163 százalékkal, Komárom-Esztergom megyében nôtt a kreatív irányítók száma, ezt a borsodi 115 százalékos növekedés követi. Szintén gyorsan (105-135 százalékkal) növekedett arányuk Bács-Kiskun, Gyôr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben.



Felsôvezetôk Középvezetôk

135 - 163 105 - 135 75 - 105 45 - 75 15 - 45

57


9/11/08

1:49 PM

Page 58

A középvezetôk növekedése még markánsabban fejezi ki a nagyvállalati növekedést (ugyanúgy az állami álláshelyek gyarapodását): Komárom-Esztergomban 210 százalékkal, Borsodban 120, Gyôr-Moson-Sopronban 127, Pest megyében 122, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 124, Budapesten 85 százalékkal nôtt a középvezetôk száma. Ezek a térségek voltak a nagyvállalati telephelyválasztás fô célpontjai, a szcenikus tudásbázis tehát itt fejlôdött leginkább, ami egyben azt is jelzi, hogy a globális vállalati tudásteremtés ezekbe a megyékbe gyûrûzött be leginkább.

A kreatív mag A kreatív mag az innovációs rendszer tudásteremtô képességének fô eleme. Ennek a csoportnak a tagjai önállóak leginkább a döntéseiket illetôen, ôk alkotják az országok, régiók, városok megújuló-képességének bázisát. A kreatív mag analitikus-, szintetikus-, szimbolikus és integrált tudásbázisainak megoszlása és változásuk tendenciái, térség-specifikusak. 11. Á B R A A kreatív mag összetétele és kreatív osztályon belüli aránya, 2005

A tudásbázist alkotó munkavállalók, fô 130 000 65 000

13 000 Analitikus Szintetikus Integrált Szimbolikus

58

A kreatív mag aránya a kreatív osztályon belül, % 31 18 - 22 14 - 18 10 - 14

(1) (7) (10) (2)


9/11/08

1:49 PM

Page 59

Mint azt már láthattuk, a kreatív mag Budapesten és agglomerációjában koncentrálódik, ugyanakkor feltûnô, hogy az ország keleti megyéiben nagyobb méretben van jelen, mint a gazdaságilag fejlettebbnek számító nyugati megyékben. Ami a kreatív mag belsô megoszlását illeti, az analitikus tudásbázis teszi ki a kreatív mag 40-50 százalékát, a szintetikus tudásbázis ennél kisebb arányú, mintegy 25-30 százalék, míg a szimbolikus tudásbázis a kreatív mag 10-15 százaléka. Az integrált tudásbázis érdemben csak a nagyobb egyetemmel, fôiskolával rendelkezô térségekben jelenik meg, a kreatív magnak értelemszerûen csak kisebb részét adja. A fentiekhez képest Budapest és Pest megye értékei mutatnak más megoszlást: az agglomerációban a szintetikus tudásbázis nagyon erôs, az analitikus tudásbázissal hasonló méretû, a szimbolikus tudásbázis pedig jóval nagyobb arányú, mint az ország többi részében.

foglalkozók tartoznak. Az ô tudásuk kevéssé kötôdik a helyi viszonyokhoz, könnyen konvertálható az egész világon, ezért bárhol tudnak munkát vállalni. Az analitikus tudásbázis képezi a leginkább mobil, a környezeti feltételekre legérzékenyebb munkaerôt. Nem véletlen, hogy az innovációs politika és a tudásalapú gazdaságfejlesztés globálisan is elsôsorban erre a tudásbázisra koncentrál.


Az analitikus tudásbázisba a mérnökök, orvosok és a természettudományokkal


Analitikus tudásbázis

59


9/11/08

1:50 PM

Page 60

16. T Á B L Á Z A T Az analitikus tudásbázis területi értékei Megye

Budapest

A tudásbázist alkotók száma (fô)

A helyi bázis aránya az országban (%)

Az analitikus bázis helyi kreatív magon belüli aránya (%)

1996

2001

2005

1996

2001

2005

1996

2001

2005

42549

50318

47657

38

37

35

40

41

37

Baranya

4151

4759

4109

4

4

3

46

46

43


2378

6472

5776

2

5

4

52

51

45

Bács-Kiskun

3205

4355

4756

3

3

4

44

48

47

Békés

2169

2895

3051

2

2

2

40

49

51

Csongrád

4522

5514

6060

4

4

4

44

47

51

Fejér

4591

4999

5681

4

4

4

59

54

56

Gyôr-MosonSopron

5122

5598

5189

5

4

4

55

51

49

Hajdú-Bihar

6159

5806

5450

5

4

4

51

48

45

Heves

2733

2997

3904

2

2

3

50

49

57


3146

3397

2808

3

3

2

54

49

47

KomáromEsztergom

2347

3262

4466

2

2

3

45

51

65

Nógrád

1114

1551

949

1

1

1

42

49

40

10905

13674

15388

10

10

11

54

46

43

Somogy

2190

2836

3349

2

2

2

35

48

51


3803

3947

3487

3

3

3

52

49

42

Tolna

2753

2427

2793

2

2

2

67

57

52

Vas

2349

2721

3674

2

2

3

58

50

55

Veszprém

3527

3860

3375

3

3

2

55

51

47

Zala

2750

3194

3240

2

2

2

57

52

51

112463

134582

135162

100

100

100

46

46

44

Pest

Ország összesen

Az analitikus tudásbázis csökkenô mértékben, de persze még így is meghatározó módon koncentrálódik Budapesten, az agglomeráció szerepe pedig egyre nô. Azzal a kiegészítéssel, hogy csalóka az itt kapott kép: a népszámlálás és a mikrocenzusok adatfelvételei a lakóhelyre vonatkoztak, így valószínûleg még ennél is többen dolgoznak az analitikusok közül Budapesten, akik amúgy máshol vannak bejelentve. A megyék analitikus tudásbázisa többféle módon változott a vizsgálatunk 10 éves idôtartama alatt, a növekedés korántsem általános tendencia.

60


9/11/08

1:50 PM

Page 61

12. Á B R A Az analitikus tudásbázis helyi aránya 2005-ben és mérete 1996-ban, 2001-ben és 2005-ben

A tudásbázist alkotó foglalkoztatottak száma, fô 51 000

Analitikus tudásbázis aránya a kreatív magban, % 61 55 49 43 37 -

67 61 55 49 43

(1) (3) (6) (7) (3)

Az a jelenség, hogy az analitikus tudásbázis növekedése a tudásbázis helyi, kreatív magon belüli arányát is növelte, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, KomáromEsztergom és Somogy megyékben fordult elô. Az analitikus tudásbázis abszolút értékû növekedése lassabb volt a többi tudásbázis helyi növekedésénél Budapesten, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Gyôr-Moson-Sopron, Heves, Pest, Vas és Zala megyékben. Ezekben a megyékben az analitikus tudásbázis szerepe gyengült a helyi innovációs rendszer belsô viszonyait tekintve. Még rosszabb a helyzet Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna és Veszprém megyékben, ahol az analitikus tudásbázis abszolút értékben is csökkent! Az analitikus tudásbázis csökkenése egy negatív spirálra hasonlító folyamatot indíthat be. A visszaesés egyben azt is jelenti, hogy kisebb annak a valószínûsége, hogy a térségbôl olyan innovációk kerüljenek ki, amelyek a globális piac érték-



1996 2001 2005

láncába tudnak illeszkedni. Amennyiben a térségben az analitikus tudásbázis 61


9/11/08

1:50 PM

Page 62

arányai csökkennek, akkor a tudásbázis helyi érdekérvényesítô képessége is csökken, így a fejlesztési célok és források valószínûleg más tudásbázisokat erôsítenek. Egy kritikus tömeg alá való csökkenés pedig hosszú távon jelentheti az adott térség bezárkózását. Szintetikus tudásbázis A szintetikus tudásbázis gerincét azok a jogászok, közgazdászok és társadalomtudósok alkotják, akik tudása fôleg helyi, lokális viszonyok között értelmezhetô. Az ô tudásuk az innovációk gazdasági és társadalmi hasznosítására irányul, nélkülözhetetlenek abban, hogy akár a helyi, akár a globális szinten elôállított javakat és a szolgáltatásokat piacra lehessen juttatni. Ôk az innovációs rendszert nem mûszaki és tudományos újítások létrehozásán keresztül alakítják, hanem elsôsorban a gazdasági cserefolyamatok lebonyolításán, a jogi-szabályozási környezet mûködtetésén és a társadalmi valóság, a jelen és a múlt, az emberi viszonyok megismerésén keresztül. Ezért koncentrációjuk változása többnyire arról ad információt, hogy az adott térségek erôsödnek vagy gyengülnek az innovációs rendszer gazdasági és társadalmi alrendszereiben. Másrészt helyi arányuk növekedésébôl arra is következtethetünk, hogy a térségben a tudás gazdasági hasznosítása gyorsabban fejlôdik, mint a klasszikus értelemben vett tudományos és mûszaki tudás- és értékteremtés.

62


9/11/08

1:50 PM

Page 63

13. Á B R A A szintetikus tudásbázis aránya a helyi kreatív magban, mérete 1996-ban, 2001-ben és 2005-ben A tudásbázist alkotó foglalkoztatottak száma, fô 48 000

A szintetikus tudásbázis aránya a kreatív magban, % 36 33 30 27 24 -

37 36 33 30 27

(4) (3) (8) (2) (3)

Mint azt már az eddigiekben bemutatott tendenciák alapján „megszokhattuk”, a szintetikus tudásbázis egyre növekvô mértékben koncentrálódik Budapesten és annak agglomerációjában. Az itt tapasztalt dinamikától az ország többi részén tapasztalt változások messze elmaradnak. Érdemes még megemlíteni, hogy szintén vannak olyan megyék az országban (Békés, Nógrád és Somogy megye), ahol a vizsgált periódusban abszolút értékben is csökkent a szintetikus tudásbázist alkotó emberek száma, illetve aránya.



1996 2001 2005

63


9/11/08

1:50 PM

Page 64

17. T Á B L Á Z A T A szintetikus tudásbázis megyei értékei Megye

Budapest

A tudásbázist alkotó foglalkoztatottak száma (fô)

A helyi bázis aránya az országban (%)

A szintetikus bázis aránya a helyi magban (%)

1996

2001

2005

1996

2001

2005

1996

2001

2005

31388

41043

47454

43

45

45

30

33

37

Baranya

2812

2980

3044

4

3

3

31

29

31


1539

3622

3786

2

4

4

34

28

30

Bács-Kiskun

2623

2851

3460

4

3

3

36

31

34

Bekes

2200

1813

1926

3

2

2

41

31

32

Csongrád

3244

3174

3556

4

3

3

32

27

30

Fejér

1956

2494

2458

3

3

2

25

27

24

Gyôr-MosonSopron

2404

3081

3403

3

3

3

26

28

32

Hajdu-Bihar

2946

3234

3918

4

4

4

24

27

32

Heves

1646

1853

1654

2

2

2

30

30

24


1468

2251

2204

2

2

2

25

32

37

KomáromEsztergom

1848

2078

1886

3

2

2

35

33

27

Nógrád

956

1031

850

1

1

1

36

33

36

Pest

6014

9460

12685

8

10

12

30

32

36

Somogy

2388

1651

2199

3

2

2

38

28

34


1976

2327

2738

3

3

3

27

29

33

Tolna

922

1073

1689

1

1

2

22

25

31

Vas

886

1437

1867

1

2

2

22

27

28

Veszprém

1920

2130

2201

3

2

2

30

28

31

Zala

1456

1733

1578

2

2

2

30

28

25

72592

91316

104556

100

100

100

30

31

34

Ország összesen

Értelmezésünkben a budapesti szintetikus tudásbázis kiugró erôsödése összefüggésben áll a nagyvárosi agglomeráció nemzetközi szerepének növekedésével. A külföldi nagyvállalatok megjelenése és a nemzetközi tranzakciók felerôsödése serkentôen hatott a sokszínû fôvárosi agglomerációra. Budapest, mint az „ország kapuja” kinyílt, része lett a globális hálózatoknak, így a fôváros innovációs rendszerében organikus folyamatként ment végbe a helyi beágyazódottságot növelô, lokális gazdasági és társadalmi tudást integráló szintetikus tudásbázis növekedése.

64


9/11/08

1:50 PM

Page 65

Szimbolikus tudásbázis A szimbolikus tudásbázis jellemzôen nagyvárosi környezetben koncentrálódik, tehát ebben az esetben nyilvánvaló Budapest kitüntetett pozíciója. Kevés szó esik azonban arról, hogy a nem nagyvárosi térségek innovációs teljesítményében milyen szerepet játszik a szimbolikus tudás. A vállalkozói kedv, az alkotómunka megismerése ugyanis a legkönnyebben a szimbolikus tudás részeként jut el az emberekhez, így a szimbolikus tudás fejlesztése a tágabb innovációra is hat. Másrészt, egy település iránti vonzódás, a lokálpatriotizmus leginkább a szimbolikus tudásbázis által létrehozott termékek, szolgáltatások (kiállítások, épületek, koncertek stb.) jelenlétén, az ezek által kialakított miliôn keresztül alakul ki. Mondhatnánk úgy is, hogy a helyi öntudat a helyi szimbólumokra épül. A szimbolikus tudásnak tehát

A tudásbázis szereplôinek száma

A helyi bázis országos aránya

A szimbolikus bázis helyi aránya

1996

2001

2005

1996

2001

2005

1996

2001

2005

25342

26168

27110

56

47

48

24

21

21

1082

1684

2094

2

3

4

12

16

22

615

2065

2284

1

4

4

13

16

18

1311

1587

1340

3

3

2

18

18

13

868

1058

898

2

2

2

16

18

15

1505

1870

1721

3

3

3

15

16

15

Fejér

967

1451

1753

2

3

3

12

16

17

Gyôr-MosonSopron

857

1753

1529

2

3

3

9

16

14

1768

1876

1912

4

3

3

15

16

16

759

954

1129

2

2

2

14

16

16

1031

1098

879

2

2

2

18

16

15

917

919

548

2

2

1

18

14

8

Budapest Baranya Borsod-AbaújZemplén Bács-Kiskun Békés Csongrád

Hajdú-Bihar Heves Jász-NagykunSzolnok KomáromEsztergom Nógrád

577

520

464

1

1

1

22

17

19

Pest

2729

5475

6222

6

10

11

13

18

17

Somogy

1578

1259

814

4

2

1

25

21

13


788

1424

1577

2

3

3

11

18

19

Tolna

409

666

890

1

1

2

10

16

17

Vas

586

1020

919

1

2

2

15

19

14

Veszprém

841

1270

1248

2

2

2

13

17

17

Zala

532

1071

1371

1

2

2

11

17

21

45062

55188

56702

100

100

100

18

19

18

Ország összesen


Megye


18. T Á B L Á Z A T A szimbolikus tudásbázis megyei értékei

65


9/11/08

1:50 PM

Page 66

óriási jelentôsége van abban, hogy az átlagnál jóval flexibilisebb és mobilabb kreatív osztály (legfôképpen pedig a kreatív mag) melyik települést választja lakóhelyéül. A szimbolikus tudás területi összefüggései közül érdemes megemlíteni, hogy legnagyobb mértékben Baranyában és Borsod-Abaúj-Zemplénben, SzabolcsSzatmárban és Zalában növekedett az e tudásbázist alkotó foglalkoztatottak száma. Összességében a megyék szimbolikus tudásbázisa csak Baranyában és Borsodban haladja meg a kétezer fôt. Véleményünk szerint azonban a 3-400 fôs növekedés – bár abszolút értékben elenyészônek tûnhet – akár radikális változást is jelenthet egy-egy terület (megyeszékhely) tudásbázisában. 14. Á B R A A szimbolikus tudásbázis aránya a helyi kreatív magban, mérete 1996-ban, 2001-ben és 2005-ben A tudásbázist alkotó foglalkoztatottak száma, fô 28 000

A szimbolikus tudásbázis a kreatív magban, % 20 17 14 11 8-

22 20 17 14 11

(3) (4) (7) (2) (1)

1996 2001 2005

A kreatív szakemberek Mint arról már szóltunk, a kreatív szakemberek közé azok a munkavállalók tartoznak, akik ugyan javarészt felsôfokú végzettségûek, viszont nem a tudás teremtésében, hanem a tudás alkalmazásában játszanak fontos szerepet. Széles és igen heterogén foglalkozások tartoznak ide, és értelemszerûen ez a kreatív osztály legnépesebb alcsoportja. 66


9/11/08

1:50 PM

Page 67

A kreatív szakemberek funkciójukból fakadóan az elôzôekben bemutatott csoportokhoz képest jóval kevésbé koncentráltan vannak jelen az ország területén. Ugyan Budapest és Pest megye szerepe természetesen kiemelkedik, illetve abszolút számukat tekintve az ország észak-keleti megyéiben az átlagosnál többen vannak, azonban a gazdaságban, illetve az állami intézményrendszerben betöltött funkciókból is fakadóan kevésbé szélsôséges a térbeli eloszlásuk a kreatív irányítókhoz, illetve a kreatív maghoz képest.

A kreatív szakemberek számának növekedése


15. Á B R A A kreatív szakemberek száma 2005-ben és a növekedés üteme

1996 és 2001 között 2001 és 2005 között 1996 és 2005 között

Az állam és a külföldi mûködôtôke szerepe a kreatív osztály térbeli koncentrációjában A magyar gazdaság duális szerkezete régóta ismert tény. Az exportorientált, döntôen külföldi tulajdonú nagyvállalatok és az elsôsorban hazai piacra termelô, a belsô kereslet változásainak kiszolgáltatott kis- és középvállalkozások nagymértékben zárt struktúrái egymás mellett léteznek. Mint korábban már láthattuk (lásd 9. ábra), a kreatív osztály legnagyobb arányú százalékos növekedése 1996-2005 között a középsô, illetve az észak-keleti megyékben következett be. A 16. ábra azonban rámutat az e folyamat hátterében meghúzódó egyik fontos


100

tényezôre. A felsô térképen a kreatív osztálynak az állami szférában foglalkozta67


9/11/08

1:50 PM

Page 68

tott arányát látjuk. Az adatok alapján egyértelmûen elválnak egymástól az ország észak-keleti és déli területei a középsô, illetve a nyugati országrésztôl aszerint, hogy milyen arányú az állami alkalmazottak aránya. Azaz a kreatív osztály – bár igen dinamikus növekedést tudott felmutatni az elmúlt idôszakban ezekben a megyékben – továbbra is elsôsorban az állam által fenntartott intézményekben koncentrálódik. (Itt az adataink sajnos nem teszik lehetôvé annak elemzését, hogy ennek a növekedésnek az elsôdleges forrása elsôsorban az állami szféra, vagy pedig a vállalatok létszámbôvülése volt.) A kreatív osztálynak a részben, vagy teljes egészében külföldi tulajdonú vállalatoknál foglalkoztatott arányainak területi adatai pedig (ld. következô oldal) egyértelmûen egy képzeletbeli észak-dél tengely mentén osztják ketté Magyarországot. Csupán egy jellemzô adat: míg Fejér és Komárom-Esztergom megyében a magánszférában foglalkoztatott kreatív osztály 45 százalékát találjuk külföldi vállalatoknál, addig ezek az értékek a déli megyék többségében és Hajdú-Biharban alig érik el a 25 százalékot. 16. Á B R A Az állami szektorban, illetve a magánszektoron belül részben vagy teljes egészében külföldi tulajdonú vállalatnál foglalkoztatottak aránya a kreatív osztályon belül az egyes megyékben, 2005 Állami fenntartású intézményekben, illetve vállalatoknál foglalkoztatottak aránya

százalék százalék 58 58 56 -56 54 -54 51 51 49 49 42 -42 -

68

60% % 60 58 58% % 56 % 56 % 54 % 54 % 51 % 51% % 49

(2)(2) (4)(4) (3)(3) (3) (3) (2) (6)(2)

49 %

(6)


9/11/08

1:50 PM

Page 69

Részben vagy teljes egészében külföldi tulajdonú vállalatoknál foglalkoztatottak aránya

százalék százalék (2) (2) (4) (4) (3) (3) (3) (3) (2) (2) (6)

Budapest – a kreatív gazdaság központja Mint már az eddigiekben is láttuk, Budapest minden szempontból az ország közepe. Az ország életében betöltött politikai-gazdasági és kulturális túlsúlyából következik, hogy a fôvárosban minden második munkát végzô ember a kreatív osztály tagja. Csupán néhány foglalkozást kiemelve: az országban dolgozó mérnököknek, alkotó- és elôadómûvészeknek, természettudósoknak, informatikusoknak, közgazdászoknak közel fele él a fôvárosban. Az agglomerációval együtt pedig kétségtelenül még nyomasztóbb a koncentráció mértéke. Számos olyan tevékenység, foglalkozás van, amely lényegében csak Budapesten, vagy a vele közös munkaerôpiacot alkotó agglomerációban ûzhetô. Itt koncentrálódnak a modern gazdaság húzóágazatai, itt találjuk az ország K+F tevékenységébôl oroszlánrészt kihasító legnagyobb gyógyszergyárakat, a meghatározó informatikai kis- és nagyvállalatokat, az elektronikus és az írott média legnagyobb vállalatait, a legtöbb kulturális intézményt. Bár a fôváros dominanciája az elmúlt néhány évben csökkent, a rendszerváltozás óta Magyarországon befektetett külföldi mûködôtôke fele érkezett Budapestre. A város és agglomerációja mágnesként vonzotta és vonzza ma is az ezekben a szakmákban elhelyezkedni kívánókat, elsôsorban fiatalokat.


(6)


43 -- 46% 46% 43 39 -- 43% 43% 39 35 - 39% 35 - 39% 31 - 35% 31 - 35% 27 - 31% 27 23 -- 31% 27% 23 - 27%

69


9/11/08

1:50 PM

Page 70

17. Á B R A Az összes budapesti foglalkoztatott megoszlása az egyes kategóriákban

kreatív vezetôk 8

kreatív mag 17

egyéb 45

kreatív szakemberek 30

A kreatív osztályon belüli kategóriákat tekintve különösen nagy részt hasít ki magának Budapest az ország szintetikus, szimbolikus és integrált tudásbázisából. (19. táblázat) Mindhárom kategóriában közelít az 50%-hoz a fôvárosban élôk aránya. Ha nem csak a Budapesten élôket, hanem az összes itt dolgozót (azaz az ingázókat, az ideiglenesen itt tartózkodókat) vesszük alapul, akkor az arányok még magasabbak. Az eltérések különösen nagyok az analitikus és a szintetikus tudásbázisok esetében: az ide tartozó iparágak, tevékenységek esetében az átlagnál jóval inkább jellemzô a nem budapesti lakosok munkavállalása. 19. T Á B L Á Z A T A Budapesten élô és itt munkavállaló dolgozók száma és országos aránya a kreatív osztály különbözô csoportjaiban

70

Budapesten élôk aránya. %

Budapesten dolgozók aránya. %

Budapesten élôk száma (fô)

Budapesten dolgozók száma (fô)

kreatív vezetôk

27%

32%

61 739

71 628

kreatív mag

42%

47%

128 975

145 014

analitikus

35%

41%

47 657

55 123

szintetikus

45%

53%

47 454

55 065

szimbolikus

48%

49%

27 110

27 653

integrált

48%

51%

6 754

7 173

kreatív szakemberek

25%

29%

224 645

263 377


20%

23%

754 957

900741


9/11/08

1:50 PM

Page 71

A szimbolikus tudásbázis, ezen belül is – Florida meghatározását átvéve – az ún. bohémek kreatív-csoportját jelentô alkotó- és elôadómûvészek esetében viszont lényegében megegyezik a fôvárosban élôk, illetve az itt dolgozók aránya. Ezek azok a foglalkozások, amelyek Budapesten kívülrôl, más településekrôl nem kapnak „utánpótlást”. Külön érdemes még kiemelnünk azt is, hogy (a 2001-re vonatkozó népszámlálási adatok alapján) a bohémeken belül az alkotómûvészek koncentrációja országos szinten nem Budapesten, hanem a Szentendrei kistérségben volt a legmagasabb (az összes itt élô 0,82%-a tartozott ebbe a csoportba), míg az elôadómûvészek esetében is a fôváros után közvetlenül a második helyen található. 20. T Á B L Á Z A T A szimbolikus tudásbázis Budapesten élô tagjainak aránya

47%

Alkotómûvészek

60%

Elôadómûvészek

51%

A kreatív osztály Budapesten belüli eloszlása a munkavégzés szempontjából természetesen korántsem egyenletes. Az alábbi négy ábrán külön ábrázoltuk a kreatív mag egyes komponenseinek kerületenkénti nagyságát. Ebbôl jól látható, hogy a fôváros 11. kerülete az egyetlen, amely a kreatív mag mind a négy tudásbázisában az elsô helyen áll az ott dolgozó kreatív munkaerô számát tekintve. Annak ismeretében, hogy a kerületben számos felsôoktatási intézmény (ELTE, BME, MTA kutatóintézet, Államigazgatási Fôiskola stb.), a fôváros egyik legfontosabb technológiai parkja (Infopark), illetve több nagyvállalat központja (pl. MOL) található, ez nem meglepô. Azt is láthatjuk ugyanakkor, hogy az egyes tevékenységtípusok a fôváros más és más részeiben összpontosulnak. Általános tendencia, hogy a pesti oldal külsô kerületeinek jelentôsége elhanyagolható, itt kerületenként csupán néhány száz olyan embert találunk, aki valamelyik kreatív tudásbázisban dolgozik. Meghatározó szerepe van viszont a belsô pesti kerületeknek (5.,7.,8.,9.), illetve a budai oldalon a 2. és 3. kerületeknek.


Budapesten élôk aránya


Foglalkozások Kulturális és médiaipari dolgozók

71


9/11/08

1:50 PM

Page 72

18. Á B R A A különbözô tudásbázisokban foglalkoztatottak megoszlása a budapesti kerületekben a munkavégzés helyszíne szerint Analitikus tudásbázis, fô, 2005 5 000 4 000 3 000 2 000 1 000 0

-

8 000 5 000 4 000 3 000 2 000 1 000

(2) (3) (2) (4) (5) (7)

Integrált tudásbázis, fô 2 000 800 400 0

Analitikus tudásbázis, fô, 2005 5 000 4 000 3 000 2 000 1 000 0

-

8 000 5 000 4 000 3 000 2 000 1 000

Integrált tudásbázis, fô

(2) (3) (2) (4) (5) (7)

2 000 800 400 0

- 2 200 (1) - 1 200 (2) - 800 (2) - 400 (18)

Szintetikus tudásbázis, fô 5 000 3 000 2 000 1 000 0

Szintetikus tudásbázis, fô 5 000 3 000 2 000 1 000 0

72

-

8 000 4 000 3 000 2 000 1 000

(3) (4) (6) (1) (9)

-

8 000 4 000 3 000 2 000 1 000

- 2 200 (1) - 1 200 (2) - 800 (2) - 400 (18)

Szimbolikus tudásbázis, fô

(3) (4) (6) (1) (9)

3 000 2 000 1 000 0

Szimbolikus tudásbázis, fô 3 000 2 000 1 000 0

-

4 000 (1) 3 000 (5) 2 000 (5) 1 000 (12)

-

4 000 (1) 3 000 (5) 2 000 (5) 1 000 (12)


9/11/08

1:50 PM

Page 73

Összegzésképpen E fejezet lezárásaként tekintsük át a bemutatott térbeli és idôbeli trendek legfontosabb pontjait. • Magyarországon – összhangban a nemzetközi folyamatokkal – az elmúlt másfél évtizedben a foglalkoztatási szerkezetben végbement az a poszt-indusztriális átalakulás, amelynek eredményeként számát és arányát tekintve is a társadalom jellegadó csoportjává váltak a magas szintû szaktudást, alkotókészséget és kreativitást igénylô foglalkozások. 2005-re az 1991-es 27-rôl 38 százalékra nôtt a kreatív osztály aránya a foglalkoztatottakon belül. • A kreatív osztálynak ez a növekedése az ország területén eltérô mértékben,

bekövetkezett változások. Magyarországon évszázados hagyománya van a Budapest-központúságnak. Ennek a túlzott koncentrációnak a mértéke az elmúlt másfél évtizedben sem csökkent – ezt jelzik a kreatív osztály térbeli megoszlására vonatkozó adatok is. Emlékeztetôül: a valódi értékteremtésben kulcsfontosságú kreatív magból majdnem minden második ember Budapesten dolgozik. A mérnökök, mûvészek, természettudósok, informatikusok és közgazdászok közel fele a fôvárosban él és dolgozik. • A középsô országrész mellett a legdinamikusabb növekedést a kreatív osztály területi arányában az észak-keleti megyékben tapasztaltuk. E folyamat hátterében kétségtelen, hogy három nagyváros, Miskolc, Debrecen és Nyíregyháza városfejlôdési folyamatai húzódnak meg, azonban az is látható, hogy az országnak ezen a területein, illetve a szintén kevésbé fejlett déli területein a kreatív osztály (és ezen belül a kreatív mag) domináns foglalkoztatójává egyértelmûen az állam vált. • Ezzel párhuzamosan egy markáns észak-dél választóvonal is megjelent az ország területén. Észak- és Nyugat-Dunántúlon, illetve Kelet-Magyarország északi területein a kreatív osztály legfontosabb munkaadójává a külföldi tulajdonú vállalatok váltak. Ezeken a területeken a magánszférában foglalkoztatottakon belül 40 százaléknál magasabb a külföldi vállalatoknál dolgozók aránya.


kiemelkednek az országos folyamatokból a Budapesten, illetve Pest megyében


és különbözô jellegzetességek alapján ment végbe. Minden szempontból

73


9/11/08

1:50 PM

Page 74

Következtetések

1:50 PM

Magyarország a „kreatív korban” KÖVETKEZTETÉSEK: MAGYARORSZÁG A „KREATÍV KORBAN”

9/11/08



75


9/11/08

1:50 PM

Page 76

KÖVETKEZTETÉSEK: MAGYARORSZÁG A „KREATÍV KORBAN ”

A „kreatív kor” mint gazdaság- és társadalompolitikai kihívás Tanulmányunk egyik legfontosabb célkitûzése az volt, hogy a foglalkozási szerkezet változását leíró alapvetô statisztikai elemzéseket meghaladva gondoljuk tovább a kreatív osztály – meglátásunk szerint túlságosan is tág – koncepcióját. Ennek során jól megfogható, statisztikailag mérhetô alkategóriákat hoztunk létre a különbözô típusú tudásbázisok jellegzetességeibôl kiindulva. Mindennek elsôsorban azért láttuk értelmét, mert a tudományos és szakpolitikai közbeszédben ma már egyértelmûen polgárjogot nyert a kreatív osztály kifejezés, továbbá jó néhány stratégiai dokumentum is konkrétan megnevezi az állami beavatkozás „célterületeként”. A tanulmányban bemutatott négyféle tudásbázist a holisztikus célkitûzésekbôl levezethetô konkrét beavatkozások során érdemes külön-külön kezelni. A tudás létrehozásának és átadásának eltérô módozatai miatt a különbözô tudásbázisoknak más-más típusú szakemberekre van szüksége. Ebbôl pedig az is következik, hogy a tehetséges munkaerô helyben való „kitermelésére”, illetve az ennek külsô „forrásokból” való megszerzésére irányuló stratégiák szintjén is eltérôen kell ôket kezelni. A gyors technológiai változások, az áruk, szolgáltatások és az emberek (munkaerô) szabad mozgása, mint láttuk, újfajta társadalmi választóvonalakat hozott felszínre. A változások egyik nyerteseként megszilárdulni látszik a munkaerôpiac legfelsô régióiban egy olyan globális („kozmopolita”) elit, amely a csúcstechnológiai iparágak legmagasabban képzett szakértôit, kutatókat, tanácsadókat, a nagyvállalatok vezetô menedzsereit, a kultúra és a mûvészetek legfoglalkoztatottabb képviselôit foglalja magában. Számukra az országhatárok, a nemzeti keretek már lényegében nem léteznek. Olyan speciális tudással rendelkeznek, amelyet kis túlzással a világ bármely pontján értékesíthetnek. 76


9/11/08

1:50 PM

Page 77

A globális világ mûködésével kapcsolatos holisztikus ismereteik, nyelvtudásuk, nemzetközi kapcsolati hálózataik mind-mind kiemelik ôket egy-egy nemzet lokális munkaerôpiacáról. Az ország, és ezen belül az egyes régiók, régióközpontok gazdasági fejlôdésének talán legfontosabb nyersanyagát az analitikus tudásbázis, azaz a mûszaki- és természettudományok terén dolgozó mérnökök, kutatók és egyéb szakemberek jelentik. Ôk azok, akik a globális munkaerôpiacon is érvényesülni képes hazai munkaerô kategóriájába sorolhatók. Az elmúlt években több kutatás foglalkozott a magyar tudósok, illetve más képzett szakemberek külföldi munkavállalásával, kivándorlásával.17 Ezek tapasztalatai is alátámasztják azt az általunk is megfogalmazott állítást, mely szerint az agyelszívás

tudósokat. Az MTA által 2008-ban elvégzett kutatás például egy becslésre hivatkozva azt állította, hogy 1990 és 2000 között Magyarországon minden negyedik, a természettudományok területén kiadott diplomára egy kivándorló jutott. Az ország idôleges vagy akár végleges elhagyása mögött meghúzódó motivációkat – a zsigeri elôítéletekkel szemben – nem csupán a magasabb jövedelmek jelentik. Majdnem ugyanilyen fontos az, hogy külföldön kiszámíthatóbb a karrier út, nagyobb az adott foglalkozás megbecsültsége, és általában véve befogadóbb társadalmi környezet várja a kitelepülôket. Ugyanakkor a puha faktorok mellett legalább olyan fontos az is, hogy biztosítva legyen ezekhez a tevékenységekhez a magas szintû, fejlett eszközpark. Olyan infrastruktúra, amely lehetôvé teszi, hogy felvehessük a versenyt e tudományok globális erôközpontjaival. Ha nem is a gyôzelem reményében, de inkább abban, hogy partnerként tekinthessenek ránk. Az állam szerepe ezen a területen többékevésbé egyértelmû: az oktatás és a kutatás támogatásán, a tudás-intenzív tevékenységek számára vállalkozásbarát környezet kialakításán keresztül. A globális kapcsolódások kialakításában elsôrendû szerepe van az egyetemeknek, ezen belül is a valódi kutatási, innovációs hagyományokkal rendelkezô intézményeknek. Az egyetemeknek a multinacionális vállalatok K+F egységeivel kialakított kapcsolataik ebben fontos elôrelépést jelenthetnek, és erre számos pozitív példa is van ma már az országban. Az is igaz ugyanakkor, hogy a két fél sokszor nincsen azonos súlycsoportban, mivel az egyetemek többsége csupán a multinacionális „K+F piramisnak” az alsóbb szintjein kap feladatokat a vállalatoktól.

17

Lásd például a Magyar Tudományos Akadémia erre vonatkozó kutatását (Csanády et al. 2008)


csoportként tartják számon ezek a kutatások az orvosokat, illetve a természet-

KÖVETKEZTETÉSEK: MAGYARORSZÁG A „KREATÍV KORBAN”

leginkább az analitikus tudásbázis tagjait fenyegeti. Különösen „veszélyeztetett”

77


9/11/08

1:50 PM

Page 78

A tevékenységek, az egyes foglalkozások tartalma jóval gyorsabban változik, mint amit a hivatalos klasszifikációk, a mérés és az erre alapozott beavatkozás követni tudna. Ez az oktatási rendszer számára is komoly kihívásokat rejt magában: olyan új szakmák kerülnek be a gazdaság fôáramába, amelyekkel az oktatási rendszer nem képes lépést tartani. Számos olyan tevékenység létezik, amelyet csupán a gyakorlaton keresztül, tapasztalati úton lehet elsajátítani. Ugyanakkor erre a felsôoktatási intézmények nincsenek felkészülve. A felgyorsult mobilitás azonban nem csak veszteséget jelenthet az ország számára. Hazánk éppúgy lehet(ne) célpontja is a világ magasan képzett szakembereinek, elsôsorban azokon a területeken, ahol a tudásáramlást nem nehezíti meg a tanulmányban bemutatott hallgatólagos tudásformák dominanciája. Az elmúlt években számos pozitív változást tapasztalhattunk ezen a téren. Jó néhány multinacionális vállalat hozott létre olyan K+F központokat Magyarországon, amelyeken keresztül nem csak az adott szervezeti egységet, hanem a helyszínéül szolgáló települést, végsô soron pedig az országot kapcsolták be a globális innovációs rendszerekbe. Ezek a központok a magasan képzett kreatív munkaerô globális mobilitásának valódi csomópontjai.

Utak az emberi kreativitás területi fejlesztésében Kutatásunk egyik fontos megállapítása, hogy Magyarországon nem lehet olyan törvényszerûségeket kimutatni, amelyek megalapozták Richard Florida nemzetközi hírnevét. A magyar innovációs rendszer szélsôségesen egyközpontú. Bár a számok is ezt jelzik, az ezek mögött meghúzódó életszerûségek alapján tudjuk, hogy a valóságban még nyomasztóbb az ország közepének dominanciája. Mindebbôl az is következik, hogy Magyarországon belül Budapest, illetve környéke az a terület, amely valóban képes a kreativitás globális hálózataiba belépni. Természetesen nem arról van szó, hogy ne lennének biztató és üdvözlendô példák, sikeres egyetemek, vállalkozások az ország más városaiban, régióiban, azonban ezek kisugárzása és láthatósága egyelôre korlátozott. Ezért is tartjuk különösen fontosnak, hogy Budapesten kívül is megvalósuljanak olyan nagyberuházások, amelyek képesek egy-egy városnak, régiónak valódi kreatív jelleget adni. Ilyen lehet a tervezett Európai Neutronforrás Kutatóközpont, a pécsi kulturális fôváros programhoz kapcsolódó kulturális beruházások, vagy éppen a kecskeméti Daimler gyártóbázis. A gazdasági növekedés kulcsa a kreativitás és innováció. Az egyre erôsödô globális versenyben a térségek a folytonos megújulásuk által fejlôdnek. Ez a 78


9/11/08

1:50 PM

Page 79

megújulási kényszer azonban a városokba vonzza azt a munkaerôt, amely az újításokat létrehozni és befogadni képes. A tudás-alapú gazdaság kiteljesedése tehát növekvô területi különbségeket is eredményez: egyre inkább a városokban koncentrálódó, az ott végezhetô tevékenységek jelentik a gazdasági versenyképesség alapját. Mint láttuk, Magyarországon a kreatív munkaerô jelentôs része csak a fôvárosban vagy a régióközpontokban (illetve külföldön) találhat magának érvényesülési lehetôséget. Ez azt jelenti, hogy a kisebb településeken csökken azoknak a száma és aránya, akik saját környezetüket képesek megújítani, akik szûkebb és tágabb környezetüket rá tudják vezetni arra, hogyan kell a rohamosan változó világ kihívásaival lépést tartani. A kreatív munkaerôre az országon belül egyirányú mobilitás jellemzô: a csekélyebb

tatott elsôdleges és másodlagos központokban telepedik le, még akkor is, ha a hazai mobilitás korántsem olyan mértékû, mint például az Egyesült Államokban, vagy néhány más nyugat-európai országban. Ezek azok a települések, illetve közvetlen vonzáskörzeteik, amelyek a gazdasági, technológiai, kulturális fejlôdés globális trendjeihez, ezek hálózataihoz képesek kapcsolódni. Ezzel szemben a kreativitás harmadlagos központjai lokális kötôdésûek, ezek a kreativitás városi és rurális szintje közötti közvetítô kapocs szerepét tölthetik be. Az elsôdleges és másodlagos kreatív központok fejlesztése az innovációs és K+F politika legfontosabb területi dimenziója: a regionális tudásközpontok ezeket a településeket erôsítik, a fejlesztési pólusok programjai is a régióközpontokra irányulnak. Szerencsés lenne ugyanakkor, ha az innovációs rendszer teljes körû fejlesztése keretében megismernénk ezeknek a harmadlagos helyi központoknak a kapcsolódási lehetôségeit a regionális gazdaságfejlesztés központi városaihoz. Úgy gondoljuk, hogy a kreatív munkaerô mobilitása az egyik kulcstényezô lehet ebben a kapcsolatban. A fiatalok ugyanis tanulásuk és kibontakozásuk életszakaszában a központokban telepednek le, és késôbb is kevés a motivációjuk, hogy a városi vonzáskörzeten kívülre költözzenek. Annak ösztönzése, hogy a tapasztalt kreatív munkaerô ezeket a zömében kistelepüléseket válassza lakhelyéül, megemelné a hátrányos helyzetû települések kreatív szintjét. A városoknak a kreatív munkaerôre gyakorolt vonzerejét (munkalehetôségek, tanulás, szórakozás) a „nyugodt, vidéki környezet” elvesztése ellensúlyozza. Talán hazánkban is van létjogosultsága annak az elképzelésnek, amelynek lényege, hogy a kreatív osztály munkavégzése segítse a kiegyensúlyozott területi fejlôdést. Az öko-falvakba és mûvész-kommunákba költözô „kreatívok”, a felka-


képes városokba áramlik. A kreatív munkaerô leginkább a tanulmányban bemu-


urbanizációs elônyöket nyújtó településekbôl a magasabb elônyöket nyújtani

pott falvakban házat vásárló és onnan távmunkában dolgozó (fôleg) értelmiségiek 79


9/11/08

1:50 PM

Page 80

rengeteget tehetnek a helyi kreativitás, és a kisközösségek fejlôdésének érdekében. Ezek a „kreatív nomádok” akár ösztönzést nyújthatnak az info-kommunikáció lehetôségeinek felismertetésében a hátrányosabb helyzetû, az innovációs rendszer perifériáján lévô településeken. Ott megtelepedve a helyi közösségek tudásbázisának markáns megteremtôi, továbbfejlesztôi és megôrzôi lehetnek, elôsegítendô a tudás-alapú fejlôdés területi koncentrálódását. Ennek a rétegnek a példamutatása, aktív szerepvállalása szélesíthetné a kreatív munkavégzésre alkalmas emberek körét.

Az ipari korszak fogalmaival a kreatív korban? A kormányzatok, a gazdaságpolitikáért felelôs állami intézmények számára az angliai Demos egy 2007-ben megjelentetett kiadványában vetette fel az igazi kérdést. (Tims, Wright 2007) A kreatív osztályba (de még inkább az elôzôekben bemutatott magba) tartozók közül bizonyára sokan találkoztak már azzal a helyzettel, amikor nem, vagy csak hosszas magyarázkodás után tudtak választ adni arra az egyszerû „laikus” és „civil” kérdésre, hogy mivel is foglalkoznak, mit is jelent konkrétan az a tevékenység, amit ôk végeznek. Világszerte sok millió, de bizton állíthatjuk, hogy Magyarországon is sok ezer ember találhatja szembe magát nap mint nap ezzel a problémával. A régi foglalkozási kategóriákkal, egzaktnak tûnô kifejezésekkel ma már sokszor nagyon nehéz kifejezni mindazokat a tevékenységeket, amelyeket egy-egy kreatív, magas szintû képzettséget megkívánó szakma jelent. Így rögtön adódik a kérdés, hogyan lehetnének képesek az állam, illetve annak gazdaságfejlesztésért felelôs intézményei megérteni, átlátni, megnevezni és megmérni mindazt, amire sokszor maguk az érintettek is csupán korlátozottan képesek. A munkavégzésnek az egyre inkább kreatív projektek köré szervezôdô formája számos olyan hagyományos társadalmi és szervezeti kategóriánkat tette idejétmúlttá, amelyekkel korábban egyértelmûen azonosítani tudtuk a tanulás és a munkavégzés folyamatát. A kreatív gazdaság (és legfôképpen a kreatív iparágak) az értékteremtés olyan újszerû logikáján alapulnak, amelyek sok esetben már nem kompatibilisek az állami szerepvállalás régimódi intézményi struktúráival és gondolkodásmódjával. Újfajta szervezôdési formák, újfajta szükségletek vannak kialakulóban, amelyeket már nem lehet a hagyományos ipari társadalmi modelljeinkkel leírni. A szakpolitikai beavatkozás lehetséges formái és a társadalmi-gazdasági valóság folyamatos 80


9/11/08

1:50 PM

Page 81

macska-egér küzdelemben van. Aki e rendszert meg akarja érteni, mûködésébe be kíván avatkozni, jó ha tudja, folyamatosan mozgó célpontra kell, hogy lôjön. Tanulmányunk végén talán nem túlzás azt állítanunk, hogy egyre inkább egy olyan kreatív társadalomban élünk, ahol a fogyasztó és a termelô közötti határvonalak a mindennapi életünk, fogyasztási szokásaink jó néhány területén elmosódni látszanak. A kreatív tevékenységek felértékelôdése az identitások és státuszok új forrásait teremtették meg. A kreativitás iránti vágy – jelentsen is ez bármit – univerzálissá vált. A kreativitást, az alkotásra, az önmagunk megtalálására való késztetést azonban folyamatosan táplálni kell. E folyamatban egyszerre kell figyelmet fordítani arra, hogy a legkiválóbbak valóban aktív részesei lehessenek a globális hálózatoknak, illetve arra, hogy a társadalomban, és

között. Csak akkor tekinthetünk bizakodóan a jövôbe, ha e feladatot képesek vagyunk végrehajtani. Ehhez azonban az elsô és legfontosabb lépés az, hogy elkezdjük megérteni az e változások hátterében meghúzódó folyamatokat, az ezeket befolyásoló valódi mozgatórugókat. Reméljük, hogy tanulmányunkban sikerült ehhez némi támpontot adni.


a kreatív osztály elitje, ennek „derékhada”, illetve az e kategóriából kiszorulók


ennek lokális közösségeiben ne szélesedjen áthidalhatatlan szakadékká a távolság

81


9/11/08

1:50 PM

Page 82

IRODALOM

ANDERSEN, K.V., LORENZEN, M. (2005) The Geography of the Danish Creative Class. (http://www.kreativeklasse.dk/uploads/media/Rapport_Prefase.pdf) letöltve: 2008. augusztus 21.

ANDERSEN, K.V., LORENZEN, M. (2007) The Geography of the European Creative Class: A Rank-Size Analysis. DRUID Working Paper No. 07-17. Danish Research Unit for Industrial Dynamics (http://www.druid.dk/wp/pdf_files/07-17.pdf) letöltve: 2008. augusztus 10.

AXTELL, R., FLORIDA, R. (2006) Emergent Cities: Micro-Foundations for Zip’s Law. Fairfax: George Mason Working Paper BOSCHMA, R.A. – MARTIN, R. (2007) Editorial – Constructing an evolutionary economic geography. Journal of Economic Geography, 7. 537-548. o. BOSCHMA, R.A., LAMBOOY, J.G. (1999) Evolutionary economics and economic geography. Journal of evolutionary economics, 9, 411-429.o. COOKE, P. (2002): Knowledge Economies. Clusters, learning and cooperative advantage. Routledge. London. CORIAT, B. – DOSI, G. (1998) The institutional embeddedness of economic change: an appraisal of the evolutionary and regulationist research programmes, in K. Nielsen and B. Johnson (Eds.), Institutions and Economic Change, Cheltenham, Edward Elgar, CSANÁDY, M. T., KMETTY, Z., KUCSERA, T. G., SZEMÉLYI, L., TARJÁN, G. (2008) A magyar képzett migráció a rendszerváltás óta. In Magyar Tudomány, 2008/5. FELDMAN, M.P. (2000) Location and innovation: the new economic geography of innovation, spillovers, and agglomeration, In Clark, G.L., Gertler, M.S., Feldman, 82


9/11/08

1:50 PM

Page 83

M.P. (eds) Oxford Handbook of Economic Geography, Oxford University Press, 373-394.o. FLORIDA, R. (2002) The Rise of the Creative Class. Basic Books, New York. FLORIDA, R., Tinagli I. (2004) Europe in the Creative Age. Demos, London http://www.demos.co.uk/catalogue/creativeeurope_page370.aspx GLAESER, E., KALLAL, H.D., SCHEINKMAN, J.D., SHLEIFER, A. (1992) Growth in cities. Journal of Political Economy, 100, 1126- 1152.o. KEA EUROPEAN AFFAIRS (2006) The Economy of Culture in Europe. http://www.keanet.eu/ecoculture/studynew.pdf (letöltve 2008.08.10.) KOVÁCS Z., EGEDY T., FÖLDI Zs., KERESZTÉLY K., SZABÓ, B. (2007) Accomodating Creative Knowledge. ACRE report 1. AMIDSt, University of Amsterdam, Amsterdam LENGYEL B. – LEYDESDORFF, L. (2008) A magyar gazdaság tudásalapú szervezôdésének mérése: az innovációs rendszerek szinergiáinak térbelisége.

Budapest- Pécs LEYDESDORFF, L. (2007) A kommunikáció szociológiai elmélete. Typotex, Budapest. LUKOVICH, T. (2005) A kulturális gazdaság és Budapest – úton egy lehetséges jövôképhez. In: A magyar városok kulturális gazdasága (Enyedi György, Keresztély Krisztina szerk.) MTA Társadalomkutató Központ, Budapest LUNDVALL, B. Å. (1992) National Systems of Innovation. Pinter, London. MARTIN, R., SUNLEY, P. (2007) Complexity Thinking and Evolutionary Economic Geography. Journal of Economic Geography, 7, 573-601. o. Oktatás-statisztikai évkönyv 2007-2008. (2008) Oktatási és Kulturális Minisztérium, Budapest


LENGYEL I. – RECHNITZER J. (2004) Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus,

IRODALOM

Közgazdasági Szemle, 6, 522-547. o.

83


9/11/08

1:50 PM

Page 84

(http://www.okm.gov.hu/letolt/statisztika/okt_evkonyv_2007_2008_080804.pdf) letöltve: 2008. augusztus 25.

PHELPS, E. (2006) Economic Culture and Economic Performance: What Light Is Shed ont he Continent’s Problem REICH, R. (1992) The Work of Nations: Preparing Ourselves for 21st Century Capitalism. Vintage SÁGVÁRI, B. (2008) A kreatív osztály felemelkedése. In Dessewffy, T., Sebôk, M. (szerk.) (2008) Bevezetés a jövôbe. Demos, Budapest SÁGVÁRI, B., DESSEWFFY, T. (2006) A kreatív gazdaságról. Magyarország és Európa a kreatív korban. Demos, Budapest (http://www.demos.hu/Konyvesbolt?todo=Product&cat_id=2&id=28 – magyar nyelven http://www.demos.hu/index.php?name=OE-DocManager&file= download&id=40&keret=N&showheader=N – angol nyelven) TIMS, C. WRIGHT, S. (2007) So, what do you do? Demos, London UNCTAD (2008) Creative Economy Report. The challange of assessing the creative economy: towards informed policy-making. VARGA A. (2004) Az egyetemi kutatások regionális gazdasági hatásai a nemzetközi szakirodalom tükrében. Közgazdasági Szemle., 3, 259-275. o.

84

kretiv_bor:demosz

9/11/08

3:13 PM

Page 1

S Á G V Á R I Bence - L E N G Y E L Balázs

Kreatív atlasz A magyarországi kreatív munkaerô területi és idôbeli változásáról DEMOS MAGYARORSZÁG

1054 Budapest, Alkotmány u. 16. II/14. T/F +36 1 332 2411 E [email protected] W www.demos.hu

Budapest, 2008. szeptember

SÁGVÁRI Bence - L ENGYEL Balázs. Kreatív atlasz. A magyarországi kreatív munkaerô területi és idôbeli változásáról. Budapest, 2008

Recommend Documents