Sáfrány Réka Balogh Lídia AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A NŐINEMISZERV-CSONKÍTÁS ELLENI KÜZDELEM

Sáfrány Réka – Balogh Lídia AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A NŐINEMISZERV-CSONKÍTÁS ELLENI KÜZDELEM Az Amnesty International „END FGM” kampánya és az ahhoz kapcsolódó stratégia A „Vessünk véget a nőinemiszerv-csonkításnak!” (angolul: „END FGM”) egy európai szinten 2009 óta zajló kampány,1 amelyet az Amnesty International írországi szervezete kezdeményezett, illetve irányít, az Európai Unió tagországaiban működő civil szervezetekkel való együttműködésen alapul.2 Utóbbiak széleskörű ismeretekkel rendelkeznek a nőinemiszerv-csonkítás problémájára és annak tágabb társadalmi kontextusára vonatkozóan, hiszen ezen szervezetek olyan közösségekben végzik a tevékenységüket, amelyekben a gyakorlat elterjedt, illetve tagállami szintű lobbitevékenységet folytatnak a nőinemiszerv-csonkítás elleni fellépés és az érintettek helyzetének javítása érdekében (mind a hazai jogalkotás és közpolitika, mind a nemzetközi fejlesztés területén). Az európai kampány célja, hogy fokozza a nőinemiszerv-csonkítás témájára fordított figyelmet az Európai Unióban, és hogy hallassa a nőinemiszerv-csonkításon átesett, illetve a csonkítás veszélyének kitett nők és lányok hangját. A kampány célja, hogy felhívja az EU intézményeinek figyelmét az átfogó, koherens és hatékony politika kialakításának fontosságára a nőinemiszerv-csonkítás gyakorlatának felszámolása érdekében. A kampány látványos eseménye volt a 2010-ben és 2011-ben zajló figyelemfelkeltő, illetve aláírásgyűjtő akció3 –„Írjon alá egy rózsaszirmot!”4 –, amelynek során EU-s 1

END FGM – European Campaign, htt p://www.endfgm.eu/ Az END FGM kampány partnerszervezetei: Ausztria: FGM-Hilfe; Belgium: GAMS; Ciprus: Mediterranean Institute of Gender Studies (MIGS); Egyesült Királyság: Foundation for Women’s Health, Research and Development (FORWARD); Franciaország: GAMS; Írország: Akina Dada Wa Africa (AkiDwA), Litvánia: Moteru informacijos centras; Hollandia: Federatie van Somalische Associaties (FSAN); Portugália: Associação para o Planeamento da Família (APF); Magyarország: Magyarországi Női Alapítvány (MONA); Németország: Lebendige Kommunikation mit Frauen in ihren Kulturen; MAISHA; Olaszország: Italian Association for Women in Development (AIDOS); Svédország: Kvinnointegritet (Female Integrity). 3 Lásd: htt p://endfgmhungary.blogspot.com/ 4 Az aláírásgyűjtés során használt, papírból készült „ rózsaszirmok” a END FGM kampány logójára utalnak, amely egy dróttal összetűzött szirmú rózsát ábrázol. 2

Föld-rész, IV. évfolyam, 2-4. szám, 85–97. pp.

Monitor

szinten több mint 40000-en írták alá a nőinemiszerv-csonkítás gyakorlata elleni fokozottabb európai fellépést követelő petíciót.5 Mi a nőinemiszerv-csonkítás?6 „A nőinemiszerv-csonkítás magában foglalja mindazokat a nem egészségügyi célzattal végrehajtott eljárásokat, amelyek a nők külső nemi szerveinek részleges vagy teljes megcsonkítására vagy bármilyen megsebesítésére irányulnak.”7 A nőinemiszerv-csonkításnak különböző formái fordulnak elő – az egyes közösségekben más és más formák terjedtek el –, és ezeknek a következményei is különbözőek; az egészséges testrészek megcsonkítása azonban mindenképpen károsan hat az érintett nők és lányok egészségi állapotára és jóllétére, sőt, születendő gyermekeik egészségét is veszélyeztetheti. Az Egészségügyi Világszervezet osztályozása8 alapján a nőinemiszerv-csonkítás négy típusba sorolható: – I. típus: a klitoridektómia néven is ismert eljárás során eltávolítják a csiklót és/ vagy az azt fedő bőrredőt („csuklyát”). – II. típus: az excízió („kimetszés”) névvel illetett eljárás magában foglalja a csikló és a kisajkak részleges vagy teljes eltávolítását, és egyes esetekben a nagyajkak kimetszését is. – III. típus: az infibuláció nevű eljárás („fáraó-metszés”) a nőinemiszerv-csonkítás legsúlyosabb formája, amelynek során – a kisajkak és/vagy a nagyajkak kimetszésével, a csikló kivágásával vagy anélkül – leszűkítik, illetve lefedik a hüvelynyílást; mindössze egy kis nyílást hagyva a vizelet és a menstruációs vér távozásához. A megcsonkított felületek összehegedését, illetve a hüvelynyílást részben lefedő szövetek kialakulását a sebes részek összevarrásával, illetve azok összeszorításával érik el (például a csonkításnak alávetett lányok lábainak összekötése révén). A leszűkített hüvelybemenetet – házasságkötéskor – szexuális közösülés során való behatolással vagy műtéti úton nyitják fel. – IV. típus: külön csoportba sorolják a nők nemi szervét érő minden olyan beavatkozást, ami nem egészségügyi céllal történik (mint például a nemi szervek megszúrása, átszúrása, bevágása, felsértése vagy megégetése). 5

Lásd: htt p://www.endfgm.eu/en/petition/?utm_source=website&utm_campaign=badge A nőinemiszerv-csonkítás – angolul „female genital mutilation” (FGM), más néven „female genital cutt ing” (FGC) – téves magyar elnevezése „női körülmetélés”, ami hamis párhuzamot sugall a teljesen más okból végzett és más következményekkel járó férfi körülmetéléssel. 7 Female genital mutilation: a joint WHO/UNICEF/UNFPA statement. Geneva, WHO, 1997, htt p:// www.childinfo.org/fi les/fgmc_WHOUNICEFJointdeclaration1997.pdf 8 World Health Organization: Classification of female genital mutilation, http://www.who.int/ reproductivehealth/topics/fgm/overview/en/index.html 6

86

Sáfrány Réka – Balogh Lídia: Az európai unió és a nőinemiszerv-csonkítás elleni küzdelem

Az Egészségügyi Világszervezet becslései9 szerint a világon jelenleg mintegy 140 millió nő és kislány él, akit nemiszervcsonkításnak vetettek alá, miközben évente mintegy 3 millióan vannak kitéve a nőinemiszerv-csonkítás veszélyének. Az esetek 90%-ában klitoridektómiára, illetve a nemi szervek „bemetszésére” – azok részeinek eltávolítása nélkül – kerül sor, az esetek 10%-ában pedig infibulációra. A nőinemiszerv-csonkítás gyakorlata széles körben elterjedt Afrika számos országában, a Közel-Kelet néhány országában, valamint Ázsia és Latin-Amerika bizonyos részein. Egy, az Európai Parlament által hozott határozatban10 idézett becslés szerint Európában mintegy 500 ezer olyan kislány és nő él, akit nőinemiszerv-csonkításnak vetettek alá.11 A nőinemiszerv-csonkítás gyakorlatát számos különböző hiedelemmel támasztják alá, például vélt egészségügyi és higiéniai előnyöket tulajdonítanak az eljárásnak, illetve vallási, kulturális és társadalmi tényezőkkel indokolják annak szükségességét. Sok közösségben úgy tekintenek erre a hagyományra, mint a lányok felnőtté, „beavatottá” válásának feltételére, amely biztosítja a közösségen belüli státuszukat, illetve esélyüket a házasságra. Általában a lányok szülei vagy más közeli rokonai hozzák meg a csonkítás elvégzésére vonatkozó döntést. A hagyományoknak való ellenszegülés gyakran heves ellenállásba ütközik a közösségen belül, mivel a nőinemiszerv-csonkítás gyakorlata mélyen beágyazódott ezen közösségek társadalmi, gazdasági és politikai struktúráiba. Annak érdekében, hogy a csonkításon át nem esett lányok és családtagjaik ne váljanak megszégyenítés vagy kiközösítés tárgyáva, a nőinemiszerv-csonkítás gyakorlatával való felhagyás kollektív döntést igényel egy-egy közösség részéről. Az ilyen, kollektív döntés eredményeként meginduló szociokulturális változás országos szinten is támogató környezetet igényel: nélkülözhetetlen az együtt működés a média, a kormányzat, a törvényhozás és a civil társadalom szereplői között . Mivel határokon átívelő gyakorlatról van szó, elengedhetetlen az olyan nemzetközi szintű együtt működés, amelynek során a különböző országokban tevékenykedő aktivisták, közösségi vezetők, egészségügyi 9

World Health Organization: Female genital mutilation. Fact sheet N°241, February, 2012, htt p://www. who.int/mediacentre/factsheets/fs241/en/ 10 Lásd: Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a női nemi szervi csonkítás elleni küzdelemről az EU-ban (2008/2071(INI), htt p://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP// TEXT+TA+P6-TA-2009-0161+0+DOC+XML+V0//HU 11 A MONA Alapítvány becslése alapján a nőinemiszerv-csonkítás által érintett , Magyarországon tartózkodó migráns és menekült nők száma 170 és 350 közé tehető. A becslés alapját a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) által nemenkénti és országonkénti szolgáltatott 2011-es adatok, valamint a WHO országonkénti, a nőinemiszerv-csonkítás prevalenciájára vonatkozó adatai adták. Nem vett ük számításba az iraki kurdokat – akik körében a nemzetközi tapasztalatok szerint szintén előfordul nőinemiszerv-csonkítás –, mivel esetükben nem áll rendelkezésre információ a WHO legutóbbi, 2009-es adatsorában.

87

Monitor

szakemberek és kormányzati döntéshozók dolgoznak együtt a közös cél elérése érdekében.12 „Vessünk véget a nőinemiszerv-csonkításnak” (END FGM): az európai kampány kontextusa Az európai kampány elindítása egy változást sürgető nemzetközi mozgalomhoz kívánt hozzájárulni, felismerve azt a tényt, hogy a nőinemiszerv-csonkítás felszámolása csakis az e célért küzdő csoportosulások összefogásával lehetséges. A témára fordított figyelem az utóbbi években világszerte fokozódott, és több vonatkozó nemzetközi dokumentum is napvilágot látott: 2008-ban egy, a WHO által több szervezet nevében kiadott állásfoglalás;13 szintén 2008-ban az ENSZ különmegbízottjának jelentése, amely szerint a csonkítás kimeríti a kínzás fogalmát;14 valamint 2009-ben az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának iránymutatása a nőinemiszerv-csonkítással kapcsolatban.15 A nemzetközi szintű összefogás szintén fontos eleme a nőinemiszerv-csonkítás leküzdésére létrehozott donor-munkacsoport,16 amelyben partneri státuszban az Európai Bizottság is részt vesz. Megjegyzendő, hogy az EU szintjén korábban nem tekintették a csonkítást külön figyelmet érdemlő témának; ezen a téren fontos előrelépést jelent az Európai Parlament 2009-es állásfoglalása a nőinemiszerv-csonkítás elleni küzdelemről az EU-ban.17 Ezidőtájt (2008–2009-ben), a Daphneprogram egyik projektjének keretében számos tagállamban nemzeti akciótervet dolgoztak ki a nőinemiszerv-csonkítás elleni fellépésre vonatkozóan.18 12

Amnesty International: Ending Female Genital Mutilation: A Strategy for the European Union Institutions, Brussels, AI, 2010, htt p://www.endfgm.eu/content/assets/END_FGM_Final_Strategy.pdf 13 World Health Organization: Eliminating Female genital mutilation: An interagency statement. OHCHR, UNAIDS, UNDP, UNECA, UNESCO, UNFPA, UNHCR, UNICEF, UNIFEM, WHO, 2008, htt p:// whqlibdoc.who.int/publications/2008/9789241596442_eng.pdf 14 Promotion and Protection of all Human Rights, Civil, Political, Economic, Social and Cultural Rights, Including the Right to Development. Report of the Special Rapporteur on torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment, Manfred Nowak, (A/HRC/7/3, 15 January 2008), htt p://daccessdds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/G08/101/61/PDF/G0810161.pdf?OpenElement 15 UNHCR: Guidance Note on Refugee Claims Relating to Female Genital Mutilation. United Nations High Commissioner for Refugees, Protection Policy and Legal Advice Section Division of International Protection Services, Geneva, May 2009, htt p://www.unhcr.org/refworld/pdfid/4a0c28492.pdf 16 The Donors Working Group on Female Genital Mutilation/Cutt ing, htt p://www.fgm-cdonor.org/ 17 Lásd: Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a női nemi szervi csonkítás elleni küzdelemről az EU-ban (2008/2071(INI). 18 Az Akciótervek a Daphne program keretében, az Európai Bizott ság támogatásával, az Euronet-FGM koordinálásával készültek el, és a részt vevő civil szervezetek 2008 és 2009 során mutatták be a terveket az EUtagállamoknak és Norvégiának. Nyolc országban – Ausztriában, Dániában, Görögországban, Írországban, Portugáliában, az Egyesült Királyságban, Németországban és Olaszországban új akciótervek készültek. Négy

88


Viviane Reding, az Európai Bizottság alelnöke 2010 februárjában a nőinemiszervcsonkítással szembeni zérótolerancia világnapjához (február 6.) kapcsolódó írországi rendezvényen fejezte ki elkötelezettségét a „konkrét cselekvések” iránt.19 A következő évben pedig Catherine Ashtonnal, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjével közös felszólalásban hangsúlyozta az összehangolt fellépés szükségességét.20 Az END FGM stratégia Az END FGM kampány egyik fő eszköze „A nőinemiszerv-csonkítás felszámolása: Stratégia az Európai Unió intézményei számára” (Ending Female Genital Mutilation: A Strategy for the European Union Institution) címmel 2010-ben kiadott stratégia,21 (a továbbiakban: END FGM stratégia), amely öt fő területre nézve fogalmaz meg javaslatokat és cselekvési lehetőségeket: 1) adatgyűjtés; 2) egészségügy; 3) nők és gyerekek elleni erőszak; 4) menekültügy; 5) nemzetközi fejlesztés. Az alábbiakban az END FGM stratégia főbb elemei tekintjük át területenként. 1. Adatgyűjtés Néhány európai uniós tagállamban találunk becsléseket az adott ország területén élő, nőinemiszerv-csonkításon átesett, illetve a csonkítás veszélyének kitett nők és lányok számáról. Ezek az adatok általában úgy keletkeztek, hogy kivetítették a migránsok származási országában számon tartott előfordulási adatokat a letelepedési ország migránsokra vonatkozó statisztikai adataira. Fontos megjegyezni, hogy ez a módszer – amely ugyan nyújt némi támpontot a probléma mértékének megítéléséhez –, több okból is kifogásolható. Egyrészt, a becslések a származási országra, és nem pedig az etnikai hovatartozásra vonatkozó adatokból származnak, noha egyegy országban nagymértékben eltérhet a nőinemiszerv-csonkítás előfordulása etnikai csoportonként. A becslések általában azzal sem számolnak, hogy a „migráns hátterű” populáció különböző csoportjaiban jelentősen eltérhet a nőinemiszervországban – Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában és Norvégiában – már eleve volt akcióterv, de ezekben az országokban is sikeres volt a projekt a tekintetben, hogy felhívta a figyelmet a nőinemiszerv-csonkítás problémájára, illetve, Hollandiában új elemekkel egészült ki a terv. A projekt utolsó szakaszában, (2009 májusának végén) jelentette be Finnország, hogy szintén tagállami szintű akciótervet készül kidolgozni. Svédországban korábban már volt érvényben akcióterv, ám annak lejártát nem követte újabb terv megalkotása. 19 Dublin, 4 February 2010, htt p://www.eurodiary.ie/event_details.php?event=309 20 Joint Statement of High Representative Catherine Ashton and European Commission Vice-President Viviane Reding on the International Day against Female Genital Mutilation (reference: MEMO/11/73), Brussels, 6 February, 2011, htt p://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/11/73. 21 Amnesty International: Ending Female Genital Mutilation: A Strategy for the European Union Institutions, Brussels, AI, 2010, htt p://www.endfgm.eu/content/assets/END_FGM_Final_Strategy.pdf

89

Monitor

csonkítás által érintett nők és lányok aránya: például a menekültstátuszért folyamodók, az illegális migránsok, illetve a második vagy sokadik generációs migránsok körében. Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan minőségű és mennyiségű adat, amely a probléma Európán belüli elterjedtségét átfogóan tükrözné. Pontos vagy pontosabb adatokra lenne szükség a kampány által érintett összes területen (egészségügy, nők elleni erőszak, menekültügy és fejlesztési együtt működés), hiszen csak ennek tükrében lehetséges hozzájutni a szükséges pénzügyi forrásokhoz, és ezáltal hatékony programokat és intézkedéseket bevezetni. Az END FGM stratégia szerint fontos lenne annak nyomon követése – tapasztalt szakértők bevonásával zajló felmérések révén –, hogy mi a tendencia a nőinemiszervcsonkításon átesett nők és a csonkítás veszélyének kitett lányok számát illetően, illetve, hogy történt vagy történik-e valamilyen változás a csonkítás megítélésével kapcsolatban. A nőinemiszerv-csonkítás szocio-kulturális vetületére vonatkozó kvalitatív adatokra – pl. a gyakorlat hátterében álló meggyőződés pontos felmérése az Európai Unióban és a származási országokban – a tudatosságnövelést és prevenciót célzó stratégiák kidolgozásához lenne szükség. Ezen a területen jelentős fejlemény a Nemek Között i Egyenlőség Európai Intézete22 által 2011-ben meghirdetett és 2012-ben elindított kutatási projekt, amelynek célja a nőinemiszerv-csonkítás európai elterjedtsége, valamint az annak leküzdését szolgá ló intézkedések felmérése az Unió tagállamaira és Horvátországra vonatkozóan. 23 2. Egészségügy Az END FGM stratégia leszögezi, hogy a nőinemiszerv-csonkítás feladatokat ró az európai egészségügyi ellátó intézményekre. Az EU-tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a nőinemiszerv-csonkítással élő nők egészséghez való jogát, és megfelelő, illetve elérhető egészségügyi szolgáltatásokat kell nyújtaniuk számukra – beleértve a tanácsadást és a pszichológiai ellátást is. Az egészségügyben dolgozók felkészületlensége kockázatos és költséges beavatkozásokhoz, pl. szükségtelen császármetszésekhez vezethet. Az egészségügyben dolgozók tájékozottságának növelése a nőinemiszerv-csonkítás problémájával kapcsolatban amiatt is fontos lenne, hogy a nőgyógyászati vizsgálatok kevésbé legyenek kényelmetlenek, fájdalmasak és megalázóak a nőinemiszerv-csonkításon átesett nők és lányok számára. Szükség van továbbá egészségügyi 22

A Nemek Között i Egyenlőség Európai Intézetét (European Institute for Gender Equality, EIGE) 2007-ben hozták létre. Általános célja, hogy elősegítse a társadalmi nemi egyenlőség megvalósulását, és hogy hozzájáruljon a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés felszámolásáért folyó küzdelemhez, illetve, hogy technikai segítséget nyújtson az EU intézményei és tagállamai számára ezen a területen. Lásd: htt ps://eige.europa.eu/ 23 Lásd: A study to map the current situation and trends of female genital mutilation EIGE/2011/OPER/18, htt p://eige.europa.eu/sites/default/fi les/procurement/EIGE-2011-OPER-18-Tender-Specifications.pdf

90


protokollok létrehozására a reinfibuláció24 gyakorlatával szemben, mivel bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy egyes egészségügyi szakemberek európai országokban is végeznek reinfibulációt – pl. szülést követően, a páciens kérésére. A reinfibuláció a legtöbb európai állam jogszabályai értelmében a nőinemiszervcsonkítás egyik formájának minősül, tehát törvényellenes beavatkozás. Az útmutatóknak szükséges lenne kitérniük a nőinemiszerv-csonkítás ún. medikalizációjának problémájára is – amikor az eljárást egészségügyi szakemberek, kórházi körülmények között végzik el, a „korszerűség”, illetve az „ártalomcsökkentés” nevében. A protokollok kidolgozása során figyelembe kell venni azt is, hogy az Egészségügyi Világszervezet is messzemenőkig elítéli ezt a jelenséget, illetve tendenciát. Az END FGM stratégia helyzetértékelése szerint az európai egészségügyi rendszerek nem feltétlenül veszik figyelembe azokat a társadalmi korlátokat (pl. nyelvtudás hiánya, tájékozatlanság az elérhető egészségügyi szolgáltatásokról), illetve kulturális eltéréseket (pl. a betegségtudat, a betegségekhez való hozzáállás különbségei), amelyek megakadályozhatják, hogy egyes marginalizált csoportok tagjai hozzáférjenek legalább az alapvető szolgáltatásokhoz. Noha az egészségügyi szolgáltatások biztosítása tagállami feladatkörbe tartozik, az EU-nak módjában áll a tagállamok munkáját koordinálni és kiegészíteni az információk és jó gyakorlatok cseréjének, valamint egészségügyi protokollok és tananyagok kidolgozásának kezdeményezése révén. Továbbá, az EU képes pénzügyi támogatásokat nyújtani az egyes projekteket érintő megvalósíthatósági tanulmányok elkészítéséhez, illetve a témára irányuló kutatási projektek lebonyolításához.. A jelenleg érvényben lévő európai uniós egészségügyi stratégia25 négy alapelven alapul: 1) közös egészségügyi értékek, 2) minőségi szolgáltatások, 3) az egészségügyi szempontok érvényesítése a szakpolitikákban és 4) globális szolidaritás. A stratégia egyrészt javaslatot fogalmaz meg az egészségügy területén tapasztalható egyenlőtlenség leküzdésére, másrészt a nők és férfiak társadalmi szerepeiből fakadó egyenlőtlenségek figyelembe vételére. Az EU egészségügyi programját az Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökség vezeti,26 amely számos olyan pénzügyi mechanizmus működtetéséért felel, amelyek az EU egészségügyre vonatkozó céljaival összhangban tevékenykedő szervezeteket hivatottak segíteni, működésre vagy projektekre, szakmai események szervezésére adható támogatások formájában. Az EU 24

Reinfibuláció: infibuláción átesett nők hüvelybemenetének újbóli bevarrása, a hüvelybemenet – pl. szülés kapcsán történt – felnyitását vagy felszakadását követően. 25 Európai Bizott ság: Fehér Könyv – Együtt az egészségért: Stratégiai megközelítés az EU számára 2008– 2013. Brüsszel, Az Európai Közösségek Bizott sága, 2007.10.23. COM(2007) 630 végleges, htt p://eur-lex. europa.eu/LexUriServ/site/hu/com/2007/com2007_0630hu01.pdf 26 A Bizott ság határozata (2008. június 20.) a 2004/858/EK határozatnak a „Közegészségügyi Program Végrehajtó Hivatala” „Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökséggé” történő átalakítása céljából történő módosításáról (2008/544/EK).

91

Monitor

tagállamaiban az egészségügy fejlesztésére használt eszközök között szerepel továbbá a Nyitott Koordinációs Mechanizmus,27 amely egy, az egészségügy vonatkozásában is használható keret az EU tagállamai közötti együttműködésre; valamint a Szociális Védelmi Bizottság28 elnevezésű tanácsadó testület, amely célja a jó gyakorlatok, az információk és a tapasztalatok cseréjének kezdeményezése és elősegítése. 3. Nők és gyerekek elleni erőszak Az EU-ban a nőinemiszerv-csonkítás olyan bevándorló közösségek révén van jelen, amelyekben hagyományosan elterjedt ez a gyakorlat. Számtalan olyan eset ismert, amelyek során Európában élő családok kislányait a szünidő alatt, külföldön csonkítják meg, és egyes büntetőjogi esetek – valamint nem hivatalos információk – arra utalnak, hogy az EU-n belül is végeznek csonkítást. Büntetőjogi szempontból felelősség terheli a csonkítást megszervező szülőket vagy más hozzátartozókat akkor is, ha magát a csonkítást a közösség hagyományai szerint tevékenykedő „körülmetélők” vagy egészségügyi szakemberek hajtják végre. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy miközben nagyon fontosak a büntető jogszabályok, elengedhetetlen az is, hogy hatékony eszközök álljanak rendelkezésre a nőinemiszerv-csonkítás megelőzésére is – különösen annak tükrében, hogy e gyakorlat fő fenntartója: a közösség részéről a közösség tagjaira nehezedő nyomás, amely elvárja a hagyományoknak való megfelelést. Az EU-tagállamokban a büntetőjog a nőinemiszerv-csonkítás gyakorlatát vagy külön tényállásként vagy pedig a testi sértés valamely formájaként szankcionálja; ezenkívül minden EU-tagállamban léteznek vonatkozó gyermekvédelmi törvények és eljárások. A nőinemiszerv-csonkításra vonatkozó büntető törvények és gyermekvédelmi jogszabályok alkalmazásának hatékonyságát befolyásolja egyfelől a szakemberek és hatóságok, másfelől a közösségek tájékozottsági szintje, illetve hozzáállása; például az esetek jelentése és a bizonyítékok felkutatása terén. A törvények alkalmazását gátló tényezők között szerepel a területi hatály (a csonkítást gyakran külföldön végzik el), a gyakorlatot övező titoktartás az érintett közösségekben, az érintett gyermekek hajlandóságának hiánya szüleik hivatalos feljelentésére, illetve a hatóságoktól elvárható hajlandóság hiánya az egyes panaszok, illetve gyanús esetek kivizsgálására. Az információcsere, a bevált gyakorlatok kölcsönös megismerése, valamint az egységes megközelítés kialakítása érdekében európai uniós szintű együtt működésre van szükség a gyermekvédelmi és rendészeti hatóságok, az igazságszolgáltatás, a szociális és egészségügyi ellátórendszer, valamint a közoktatás képviselőivel. Ezenkívül koordinációra, illetve kooperációra van szükség az EU-ban és a szárma27

Open Method of Coordination (OMC). A Tanács határozata (2000. június 29.) a szociális védelemmel foglalkozó bizott ság létrehozásáról (2000/ 436/EC); A Tanács határozata (2004. október 4.) egy szociális védelemmel foglalkozó bizott ság létrehozásáról és a 2000/436/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (2004/689/EK).

28

92


zási országokban dolgozó szakemberek és szervezetek között is, azoknak a lánygyermekeknek a védelmében, akik külföldi utazás során vannak kitéve a csonkítás veszélyének. Az Európai Unióban stratégiai dokumentumok rögzítik a célt, hogy a nők és lánygyermekek emberi jogai valóban érvényesüljenek; ezek között elsősorban a nők és férfiak egyenlőségére vonatkozó ütemtervet29 és az EU gyermekjogi stratégiáját lehet említeni.30 A nők csonkítással szembeni védelmének szükségességéről említést tesz az EU igazság- és belügyre vonatkozó ötéves munkaprogramja, az ún. stockholmi program.31 A nők és lánygyermekek védelmére mozgósíthatóak a kompetens tagállami hatóságok közötti együtt működés előmozdítására létrehozott EU-s intézmények, többek között az Europol32 és az Eujust33, illetve a gyermekek és nők elleni erőszak leküzdését célzó Daphne program34 az „Alapvető jogok és igazságügy” általános program keretében. A nőinemiszerv-csonkítás elleni küzdelemben is használható, nemrég elfogadott eszköz az Európa Tanács egyezménye a nők és gyermekek elleni erőszak, valamint a családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről.35 Az END FGM kampány 2012 februárjában, a nőinemiszerv-csonkítással szembeni zérótolerancia világnapja kapcsán arra szólította fel az EU tagállamait, hogy csatlakozzanak az egyezményhez.36 29

A nők és férfiak között i egyenlőségre vonatkozó ütemterv 2006–2010. A Bizottság Közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, Brüsszel, 1.3.2006, COM(2006) 92 végleges, htt p://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006: 0092:FIN:HU:HTML 30 A Bizott ság Közleménye: Az EU gyermekjogi stratégiája felé Az Európai Közösségek Bizott sága, Brüsszel, 4.7.2006, COM(2006) 367 végleges, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006:0367: FIN:HU:PDF 31 Az Európai Unió Tanácsa: A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa. Brüsszel, 2009. december 2. (04.12) (OR. en) 17024/09. 32 Council Act SN 3549/95, 26 July 1995, drawing up the Convention based on Article K.3 of the Treaty on European Union, on the establishment of a European Police Office (Europol Convention). 33 Council Decision 2002/187/JHA, 28 February 2002, sett ing up Eurojust with a view to reinforcing the fight against serious crime. 34 Az Európai Parlament és a Tanács 779/2007/EK határozata (2007. június 20.) az Alapvető jogok és jogérvényesülés általános program keretében a 2007–2013 között i időszakra vonatkozóan a gyermekek, a fiatalok és a nők elleni erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni küzdelemről, valamint az áldozatok és veszélyeztetett csoportok védelméről szóló egyedi program (Daphne III program) létrehozásáról, htt p://eur-lex. europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32007D0779:hu:NOT 35 Council of Europe Convention on preventing and combating violence against women and domestic violence CETS No.: 210, htt p://conventions.coe.int/Treaty/Commun/ChercheSig.asp?NT=210&CM= 1&DF=&CL=ENG 36 A magyar változatot lásd: „Küzdelem a nőinemiszerv-csonkítás gyakorlata ellen – nullfokon az elkötelezettség az EU részéről?” 2012. február 3., http://endfgmhungary.blogspot.com/2012/02/kuzdelemnoinemiszerv-csonkitas.html

93

Monitor

4. Menekültügy Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala vonatkozó iránymutatása37 értelmében a nőinemiszerv-csonkítás egyaránt jelent nemi alapú, illetve kifejezetten gyerekeket érintő üldözést: az erre hivatkozó menedékkérők általában olyan nők vagy lányok, akik félnek attól, hogy csonkításnak vetik őket alá, illetve olyan szülők, akik a társadalmi normákkal való szembeszegülés miatti üldözéstől tartanak.38 A Hivatal álláspontja szerint az 1951-es genfi menekültügyi egyezmény39 alapján az ilyen személyek igényt tarthatnak az egyezmény által nyújtott védelemre: a nőket hátrányosan érintő társadalmi normával való szembenállásuk miatti üldözéstől való megalapozott félelem képezi a menedékkérelmük alapját. A nőinemiszerv-csonkítást némelyik EU-tagállamban valóban a nemi alapú üldözés egyik formájának tekintik; ugyanakkor, más tagállamok csak korlátozottan értelmezik a genfi egyezménybe foglalt menedékkérelmi okokat, és emiatt korlátozottabb védelmet biztosítanak a nőinemiszervcsonkítással kapcsolatos ügyekben. Ezenkívül egyes tagállamok figyelmen kívül hagyják azt a körülményt, hogy a nőinemiszerv-csonkítás nemcsak a női nemhez tartozáshoz, de általában kifejezetten a gyerekkorhoz köthető üldözési forma, tehát az üldözés által leginkább érintettek (a leánygyermekek) jól körülhatárolható társadalmi csoportot képeznek. Mivel a menekültügyi szabályozást egyre inkább az Európai Unió szintjén határozzák meg, döntő fontosságú, hogy a közös EU-s megközelítés a nemzetközi normákra épüljön. A Közös Európai Menekültügyi Rendszer (CEAS)40 megvalósításának négy fő alkotóeleme a dublini eljárásrendszer41, a befogadás minimumszabályaira vonatko37

UN High Commissioner for Refugees: Guidance Note on Refugee Claims relating to Female Genital Mutilation, May 2009, htt p://www.unhcr.org/refworld/docid/4a0c28492.html 38 V.ö.: „A másik felmerülő kérdés az lehet, hogy vajon beszélhetünk-e még az üldözéstől való megalapozott félelemről (ami a menekültstátusz egyik feltétele) azoknak a nőknek az esetében, akik már elszenvedték a nőinemiszerv-csonkítást. Ezzel kapcsolatban azt kell figyelembe venni, hogy – főként a nőinemszerv-csonkítás súlyosabb válfajainak esetében – a visszaküldés milyen következményekkel járhat az adott nőre nézve egy olyan országban, ahol nem juthat hozzá megfelelő egészségügyi szolgáltatásokhoz, ahol fájdalmas nemi életre kényszerítenék, ahol ki lenne téve a terhességgel és szüléssel járó fokozott kockázatoknak, és ahol esetleg másodlagos csonkításnak is alávetnék.” – „A más kultúrák iránti nyitott ságért dolgozunk, de ragaszkodunk az emberi jogi értékekhez,” interjú Gyulai Gáborral, a Magyar Helsinki Bizott ság menekültprogramjának vezetőjével a nőinemiszerv-csonkítás elleni fellépésről, 2011. március 8., htt p://endfgmhungary.blogspot.com/2011/03/mas-kulturak-iranti-nyitott sagert.html 39 1951 Convention Relating to the Status of Refugees; 1967 Protocol Relating to the Status of Refugees; htt p://www.unhcr.org/3b66c2aa10.html; Magyarországon kihirdette az 1989. évi 15. törvényerejű rendelet a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről. 40 Common European Asylum System (CEAS). 41 Az 1990. június 15-én aláírt és 1997. szeptember 1-jén hatályba lépett Dublini Egyezmény legfontosabb rendelkezése, hogy az EU területén benyújtott menedékkérelmet csak egy tagállam köteles megvizsgálni, és elutasítás esetén azzal a többi tagállamnak már nem kell foglalkozni. 2003-tól az ún. Dublin II. rendelet váltotta fel – A Tanács 343/2003/EK rendelete (2003. február 18.) egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására 94


zó irányelv,42 a minősítési irányelv43 és a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv44. A minősítési irányelvben a menekültstátuszra vagy kiegészítő védelemre való jogosultságot egyértelmű feltételrendszer szabályozza az egyes státuszokhoz kapcsolódó jogok meghatározásával. A státusz, illetve jogosultság meghatározása során a nőinemiszerv-csonkítás figyelembe veendő tényező. A menekültügyi eljárásokról szóló irányelv azt hivatott biztosítani, hogy az EU területén bárhol induló menekültügyi eljárások megfeleljenek bizonyos minimális követelményeknek. A befogadási irányelv a menedékkérők befogadására vonatkozóan állapít meg minimális követelményeket. A nőinemiszerv-csonkítás miatt menekültstátuszért folyamodók ügyeinek koherensebb megközelítése szempontjából releváns a Közös Európai Menekültügyi Rendszer támogatására létesített Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal,45 valamint az ún. „Európai Menedékjogi Tananyag” elnevezésű projekt.46 Míg az előbbi tréningek szervezésével, bevált gyakorlatok felkutatásával, valamint a származási országokra vonatkozó információk megosztásával járul hozzá az érintett csoport ügyeinek megfelelő kezeléséhez, addig az utóbbi az EU tagállamainak bevándorlási hivatalaiban dolgozók számára kidolgozott egységesített szakmai képzési anyag elkészítésével kívánja a koherens megközelítést elősegíteni. 5. Nemzetközi fejlesztés A nőinemiszerv-csonkítás több Millenniumi Fejlesztési Cél47 megvalósítását is veszélyezteti, elsősorban a 3. (a nemek közötti egyenlőség elősegítése), a 4. (a gyermekhalandóság visszaszorítása) és az 5. célét (az anyák egészségi helyzetének javítása). Ennek értelmében, az END FGM stratégia vonatkozó kijelentése szerint, a nőinemivonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról. HL L 50., 2003.2.25., 1., htt p://eur-lex.europa.eu/ LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CONSLEG:2003R0343:20081204:HU:PDF 42 A Tanács 2003/9/EK irányelve (2003. január 27.) a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról. HL L 031 , 06/02/2003. 0018 –0025., htt p://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ. do?uri=CELEX:32003L0009:HU:HTML 43 A Tanács 2004/83/EK irányelve (2004. április 29.) a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról htt p://eur-lex.europa.eu/Notice. do?mode=dbl&lng1=hu,en&lang=&lng2=bg,cs,da,de,el,en,es,et,fi ,fr,hu,it,lt,lv,mt,nl,pl,pt,ro,sk,sl,sv,&val=38 9679:cs&page=&hwords=null 44 A TANÁCS 2005/85/EK irányelve (2005. december 1.) a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól. HL C 67 E/94 2010.3.18., htt p://eur-lex.europa.eu/ LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2010:067E:0094:0101:HU:PDF 45 European Asylum Support Office (EASO). Lásd: Sett ing up of European Asylum Support Office proposed by the Commission. Press Release IP/09/275, Brussels, 18 February 2009 htt p://europa.eu/rapid/ pressReleasesAction.do?reference=IP/09/275 46 European Asylum Curriculum: A Vocational Training Program for the Asylum Process in Europe. htt p://www. gdisc.org/uploads/tx_gdiscdb/fi nal_curriculum_EAC.pdf 47 Millenium Development Goals (MDGs), htt p://www.un.org/millenniumgoals/ 95

Monitor

szerv-csonkítás leküzdése globális feladat, amelyet a nemzetközi fejlesztési együttműködés – azaz, a gazdasági szempontból kedvezőbb helyzetben lévő államok (az ún. donorok) által a fejlődő oszágoknak (ún. partner- vagy recipiens államoknak) nyújtott hivatalos segélyezés – keretében zajló programok keretében is számon kell tartani. A stratégia a nőinemiszerv-csonkítás leküzdésének több dimenzióját is számításba veszi. Egyrészt, a küzdelem eredményességéhez kedvező politikai és jogi környezetre van szükség. Az egészségügyi szektort is teljes mértékben be kell vonni a nőinemiszerv-csonkítás megelőzésébe, főleg, mivel növekedni látszik a gyakorlat medikalizációjának veszélye. A pedagógusok, illetve az oktatási szektor fontos szövetségesek lehetnek a gyerekek és a fiatalok ismereteinek bővítésében, önrendelkezési képességeik fejlesztésében. A média és a szórakoztatóipar szintén fontos szerepet játszhat az információ terjesztésében, valamint a nyilvános párbeszéd elindításában ezen érzékeny téma esetében. A nemzetközi fejlesztési együtt működésnek fontos szerepe lehet abban, hogy az érintett recipiens államok kormányai felkészültebbek legyenek a nőinemiszervcsonkítás elleni küzdelem terén. A jelenleg domináns segélyezési elvek szerint – a hatékonyság érdekében – kerülendő, hogy közvetlenül a donor kezdeményezzen közpolitikai változásokat: ahhoz, hogy a partnerországok kormányai azonosuljanak egy-egy törekvéssel, az intézkedéseket a helyi kormányzati fejlesztési stratégiáikkal összhangban kell tervezni, és a befolyásosabb helyi tényezőkkel és intézményekkel együtt működésben kell bevezetni. A segélyezés gyakorlata a célzott beavatkozásoktól egyre inkább eltolódik a költségvetés támogatásának irányába. Mivel ennek értelmében a nemzetközi donorközösség tagjai (köztük az Európai Bizottság, illetve az EU-tagállamok) lehetőségei korlátozottabbak abban, hogy bizonyos kiemelt célok megvalósítása érdekében nyújtsanak támogatást, a nemzetközi fejlesztési együttműködés során a célok – például az emberi jogokkal és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos célok – kérdését már a partnerország kormányával való párbeszéd megkezdésekor fel kell vetni. Az END FGM stratégia hangsúlyozza azt is, hogy az érintett helybeli nők közvetlen bevonása feltétlenül szükséges a nőinemiszerv-csonkítás leküzdésére vonatkozó projektek minden egyes szakasza során. Konklúzió Az END FGM kampány – amelynek egyik fontos eszköze a fentiekben bemutatott stratégia – a nőinemiszerv-csonkítás problémáját és a leküzdésére tett javaslatokat az emberi és alapvető jogokkal kapcsolatos nemzetközi diskurzus kontextusába helyezi. A kampány kiindulópontja, hogy a nőinemiszerv-csonkítás azoknak, a minden kultúrában előforduló emberi jogi jogsértéseknek az egyik megjelenési formája, ame96


lyek a nők szexualitásának kontrollálására, a nők önrendelkezési jogának korlátozására irányulnak. Noha a nőinemiszerv-csonkítás súlyossága és elterjedtségének mértéke miatt kiemelkedik ezen jogsértések közül és emiatt különös figyelmet érdemel, mégsem lehet a nők elleni erőszak más formáitól – illetve a nők elleni erőszaktól mint minden kultúrában előforduló jelenségtől – elszigetelten vizsgálni. Ezzel függ össze a kampánynak az az alapelve is, miszerint feltétlenül kerülendő a nőinemiszervcsonkítás gyakorlata által érintett közösségek stigmatizációja. Az END FGM kampány a nőinemiszerv-csonkítás megszüntetése érdekében folytatott küzdelem révén, végső soron, segíteni kívánja a női jogok szélesebb körének fokozottabb érvényesülését is.

97

Sáfrány Réka Balogh Lídia AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A NŐINEMISZERV-CSONKÍTÁS ELLENI KÜZDELEM

Recommend Documents