Sabrina Jeffries A CSÁBÍTÁS TÉTJE

Sabrina Jeffries A CSÁBÍTÁS TÉTJE

Sabrina Jeffries A CSÁBÍTÁS TÉTJE

A mű eredeti címe To Wed a Wild Lord Copyright © 2011 by Deborah Gonzales Hungarian translation © Hajnal Gabriella © General Press Könyvkiadó, 2014 Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. A kiadvány szerzői jogvédelem alatt áll. Az e-könyvet a letöltő kizárólag saját célra jogosult használni. Az e-könyv engedély nélküli másolását, jogtalan terjesztését a törvény bünteti. Fordította HAJNAL GABRIELLA Szerkesztette SARUDI ÁGNES A borítótervet ZELENYIÁNSZKI ZOLTÁN készítette ISBN 978 963 643 698 8 Kiadja a GENERAL PRESS KÖNYVKIADÓ 1086 Budapest, Dankó utca 4–8. Telefon: 299-1030 www.generalpress.hu [email protected] Felelős kiadó KOLOSI BEÁTA Műszaki szerkesztő DANZIGER DÁNIEL Felelős szerkesztő SZABÓ PIROSKA Az e-könyv konvertálását az eKönyv Magyarország Kft. végezte www.ekonyv.hu

Susan Williamsnek, aki mindig mellettem állt. Köszönet a csodás évekért!

És imádott fivéremnek, Craig Martinnak, a család adrenalinfüggő tagjának, aki Gabe karakterét inspirálta. Vigyázz magadra!

Köszönetnyilvánítás

Ezer köszönet Nicole Jordannek a lovakkal és a lóversennyel kapcsolatos felbecsülhetetlen értékű információkért. Ang yal vag y, Nicole, amiért ilyen g yorsan átolvastad! És Deb Marlowe-nak, amiért kölcsönadott nekem néhány könyvet az ang ol lótenyésztés hag yományairól, és a meg látásaiért, amelyek, mint mindig , most is a seg ítség emre voltak. Mihez is kezdenék nélküled?

Kedves Olvasó! Fog almam sincs, mitévő leg yek az unokámmal, Gabriellel. Miatta álltam elő a követeléssel, hog y eg y éven belül valamennyi unokám evezzen a házasság biztos kötelékébe, különben kizárom őket az örökség ből. A leg jobb barátja eg y Gabe-bel folytatott verseny áldozata lett, és most majdnem hét évvel később az a nyug hatatlan fiú a karját törte, miközben eg y másik ostoba pernahajderrel ug yanazon a nyaktörő pályán kelt versenyre! És ez az, ami borzasztóan dühít. Eg yáltalán nem csoda, hog y az emberek csak a Halál Ang yalaként emleg etik Gabe-et, hiszen nem csinál mást, mint minden alkalommal kihívja mag a ellen a sorsot. A leg jobb barátjának a húg a, Virg inia Waverly most a fejébe vette, úg y áll bosszút rajta, hog y ug yanazon a versenypályán g yőzi le, és Gabe – ahelyett hog y a lány esztelen ajánlatára nemet mondott volna – udvarolni óhajt neki! Azt hiszem, elveszítette a maradék józan eszét is. Bár a lány talpraesett és szemrevaló jószág , a nag yapja, Waverly tábornok sosem adja áldását a házasság ra. Nincs rá szó, hog y milyen konok és akaratos az az ember. Lovasság i tábornokként volt mersze eng em „boszorkánynak” nevezni! Ezt eg yetlen férfi sem eng edheti meg mag ának, leg yen bármennyire is jóképű és virg onc a korához képest. De kissé eltértem a tárg ytól (Waverly tábornok túlzottan elvonja a fig yelmem). Képtelen vag yok eldönteni, mit g ondoljak Gabe érdeklődéséről a szemtelen Miss Waverly iránt. Szeretném, ha meg házasodna, de őt még most is marcang olja a bűntudat a lány fivérével történtek miatt – hog y lehetnék hát biztos benne, hog y a lány nem ront tovább a helyzeten? Az eg yetlen vig aszom, hog y Virg iniát látszólag ug yanúg y elbűvöli az unokám, ahog y a lány is elbűvöli őt. Waverly tábornok és jómag am ma eg y leg inkább szerelmi lég yottra emlékeztető turbékolás közepette kaptuk rajta őket! A leányzó ajka határozottan piros volt, Gabe pedig úg y festett, mint akit épp akkor vetett le a hátáról eg y ló. Lerí róla, hog y nem tudja, mit kezdjen eg y tisztesség es nővel. Ehhez én már túl öreg vag yok. Ha ez az udvarlás még is balul sül el, lehet, hog y kénytelen leszek Gabe-et meg kötözni és a pajtába zárni, amíg meg nem jön a józan esze. Kívánjanak szerencsét, drág a barátaim! Szívélyes üdvözlettel: Hetty

Prológus Ealing, 1806. április

Már meg int ez az ordítozás! A hétéves Gabriel Sharpe, Stoneville márkijának harmadszülött fia fülét befog va próbálta kirekeszteni a fülsértő hang okat. Utálta az üvöltözést – g örcsbe rándult tőle a g yomra, különösen akkor, amikor az anyja üvöltött az apjával. Ez alkalommal azonban az anyja a leg idősebb fivérével kiabált. Gabe tisztán hallotta, mivel Oliver szobája közvetlenül a tanulószoba alatt volt. A szavakat Gabe nem tudta kivenni, de dühösen cseng tek. Fura volt hallani, hog y az anyjuk Oliverrel kiabál – ő volt ug yanis a kedvence. Többnyire. Gabe-et mindig „drág ámnak” szólította, a fivéreit ellenben soha. Talán azért, mert már felnőttek? Gabe mog orván meredt mag a elé. Meg kellene mondania az anyjának, hog y nem szereti, amikor „drág ámnak” szólítja... leszámítva, hog y ig enis szerette. Mindig akkor nevezte íg y, mielőtt citromos pitével, a kedvencével traktálta volna. Ajtó csapódott. Az üvöltözés abbamaradt. A fiú nag yot sóhajtott, majd meg könnyebbülten léleg zett fel. Talán most már minden rendben lesz. Tekintete az olvasókönyvére tévedt. Eg y bug yuta történetet kellett volna elolvasnia eg y vörösbeg yről, amelyik elpusztult. Itt hever Vörösbegy úrfi Holtan és kihűlve. Története a könyvben Hamarosan elénk tárul. A mesében volt szó mindenféle teremtményről, aki tett valamit az elpusztult Vörösbeg y úrfiért – a bag olyról, aki eltemette, és a bikáról, aki meg kong atta a lélekharang ot. És bár leírták, a kismadár miként vég ezte – eg y veréb lőtte le eg y nyílvesszővel –, arról eg y szó sem esett, hog y miért. Miért lőne le eg y veréb eg y vörösbeg yet? Ennek semmi értelme. És lovak sem voltak benne. Vég ig lapozta a könyvet, hog y meg nézze a képeket, íg y hát biztosan tudta. Volt benne szó reng eteg madárról és eg y halról, aztán eg y lég yről, meg eg y bog árról is. De lovakról eg y árva szó sem. Sokkal szívesebben olvasott volna valami versenyen szág uldó lóról, de ilyesmiről eg yetlen g yerekmesében sem írtak. Unatkozva pillantott ki az ablakon, és észrevette az anyját, aki hosszú, határozott

léptekkel az istállók felé tartott. A piknikre ig yekszik, hog y beárulja Olivert az apjának? Gabe örömmel szemtanúja lett volna ennek. Oliver sosem került bajba. Miközben ő meg állandóan. Ezért ücsörg ött most is a tanulószobában ezzel az ostoba könyvvel, ahelyett hog y jól érezte volna mag át a pikniken – mert valami rosszat tett, és az apja meg parancsolta, hog y maradjon otthon. De az apja talán meg bocsátana neki, ha Oliver felbosszantaná. Ha az anyja valóban a piknikre ig yekszik, Gabe talán még arról is meg g yőzhetné, hog y vig ye mag ával. A szoba túlsó vég ébe sandított: házitanítója, Mr. Virg il, a székben szunyókált. Gabe könnyedén kiosonhat és meg kérheti az anyját. De csak ha siet. Eg yik szemét a házitanítóján tartva lecsusszant a székéről és az ajtó felé oldalazott. Mihelyt kiért a folyosóra, futásnak eredt. Leszaladt a lépcsőn, aztán félig csúszkálva, félig futva átvág ott a földszinti, kőlapokkal burkolt hallon, majd kirontott az udvarra. Nekiiramodott, és máris a világ on számára leg kedvesebb helyen volt – az istállóban. Imádta a verejtékben úszó lovak szag át, a széna ropog ását a talpa alatt a padláson, és a lovászok beszélg etését. Az istálló varázslatos hely volt, ahol az emberek halkan beszéltek, szinte suttog tak. Nem üvöltöztek, mert az meg ijesztette volna a lovakat. Körülnézett, majd felsóhajtott. Anyja kedvenc kancájának a boksza üres volt. Elment. De a kisfiú akkor sem akart visszatérni a tanulószobába és folytatni annak a Vörösbeg y úrfiról szóló ostoba könyvnek az olvasását. – Jó napot, fiatalúr! – köszöntötte a főlovász, Benny May, aki épp eg y lovat patkolt. Valaha Gabe nag yapjának a zsokéja volt, még akkoriban, amikor a Sharpe-ok reng eteg lovat indítottak a versenyeken. – Keres valakit? Gabe-nek nem állt szándékában elárulni, hog y az anyját keresi. Helyette a mellét kidüllesztve hüvelykujját a térdnadrág ja derékszíjába dug ta, ahog y azt a lovászok is tették. – Csak azt akartam tudni, nincs-e szükség e seg ítség re. Úg y tűnik, a lovászok mind elmentek. – Ig en, a piknikre. Képzelem, mennyi nép meg fordul majd itt ma délután. A finom hölg yek és urak hamarosan elunják mag ukat a szabad ég alatt. – Benny tekintetét vég ig a patkón tartotta. – Ön miért nincs a pikniken? – Apa nem eng edte, hog y elmenjek, mert pókot tettem Minerva hajába és meg tag adtam a bocsánatkérést. Benny kuncog ó hang ot hallatott, ami köhög ésbe fulladt. – Szóval, azt mondta, hog y helyette inkább lejöhet az istállóba? Gabe a cipője orrát bámulta. – Á. Ismét meg lóg ott Mr. Virg il elől, ug ye? – Úg y valahog y – motyog ta a fiúcska. – Tudja, kedvesebb is lehetne a nővérével. Olyan édes kislány.

Gabe felhorkant. – Állandóan fecseg . Különben is, azért jöttem, hog y ellenőrizzem Jacky Boyt. – Az volt Gabe pónija. Apjától kapta a születésnapjára még a múlt nyáron. – Néha olyan makrancos tud lenni. Benny szig orú tekintete ellág yult, és a férfi elmosolyodott. – Úg y ám, úrfi, ahog y mondja. És sikerül is mindig lecsillapítania, nem ig az? Gabe vállat vont, íg y próbálta palástolni a dicséret miatt érzett büszkeség ét. – Tudom, hog y csutakoljam le, hog y az neki is jó leg yen. Most is szükség e volna... nos... eg y kis ápolásra? – Ami azt illeti, most, hog y kérdi, azt hiszem, ráférne eg y kis kényeztetés. – Fejével a szerszámos kamra felé intett. – Tudja, hol tartjuk a fésűket. Gabe elballag ott a szerszámos kamrába. Pillanatok alatt meg találta, amit keresett, majd belépett a bokszba. Jacky Boy reménykedve, hog y van nála kockacukor, meg szag lászta. – Ne harag udj, vén cimbora – mormog ta Gabe. – Hirtelen ötlettől vezérelve kerültem ide. Nem hoztam neked semmit. – Nekiállt lecsutakolni a pónit, és az állat meg nyug odott. Jacky Boy kényeztetése volt a leg jobb dolog a világ on – a fésű meg nyug tató siklása, a póni lág y ritmusra váltó, eg yenletes szuszog ása, selymes szőrének tapintása a keze alatt... Gabe sosem fáradt bele. Odakinn az istállóban emberek jöttek-mentek, de a bokszban csak ketten voltak, Gabe és Jacky Boy. Ábrándozásában néha meg -meg zavarták a fiút – eg y dölyfös úriember, aki a lovának lecserélését követelte, eg y lovász, aki eg y felettébb g oromba hölg y előtt menteg etőzött, amiért annak tovább kellett várakoznia a lovára, mint azt szerette volna –, de jórészt csend volt, csak Benny kalapácsának hang ja hallatszott, amint eg y másik patkót is a helyére ig azított. De ez a hang is elnémult, amikor Bennyt kihívták, hog y eg y érkező kocsi körül seg édkezzen. Gabe mag ára maradt a pónival, és pár percig szinte a mennyország ban érezte mag át. Aztán a bokszok közti folyosó csendjét léptek dübörg ése verte fel. – Van itt valaki? – kiáltotta eg y férfihang . – Szükség em volna eg y lóra. Gabe a boksz elülső sarkának padlójára kuporodott, és összehúzta mag át, reménykedve, hog y észrevétlen maradhat. A férfi valószínűleg meg hallhatta, mert azt kiáltotta: – Te fiú, ott! Szükség em volna eg y lóra. Lebukott. Amikor a férfi közelebb jött, Gabe íg y kiáltott: – Sajnálom, uram, nem vag yok lovász! Csak a lovammal fog lalatoskodom. A férfi meg állt a boksz előtt. Mivel Gabe a földön ült, háttal a boksz ajtajának, nem láthatta a férfit. Remélte, hog y az sem látja őt. – Á – mondta a férfi. – Akkor az eg yik Sharpe g yerek vag y, ug ye?

Gabe g yomra émelyeg ni kezdett. – Ho... honnan tudja? – Ebben az istállóban kizárólag a Sharpe g yerekeknek lehetnek lovai. – Ó. – Erre nem is g ondolt. – Te vag y Gabriel, ig az? Gabe meg dermedt, az okos férfi meg rémisztette. Nyakig benne lesz a pácban, ha az apja erről tudomást szerez. – É... én... – Lord Jarret a pikniken van, Lord Oliver úg y döntött, nem vesz részt rajta. Kizárásos alapon marad Lord Gabriel. Azaz te. A férfi hang ja lág yan cseng ett, már-már kedves volt. Nem abban a fennhéjázó hang nemben beszélt, ahog y általában a felnőttek szoktak a g yerekkel. És eg yáltalán nem keltett olyan benyomást, mintha bajba akarta volna sodorni Gabe-et. – Tudod, hová tűntek a lovászok? – kérdezte a férfi, és a hang ja közben mintha távolodott volna. Most, hog y témát váltottak, Gabe felléleg zett. – Kimentek eg y hintó fog adására. – Akkor valószínűleg nem bánják, ha mag am nyerg elem fel a lovam. – Szerintem nem. Oliver is állandóan mag a nyerg elte fel a saját lovát. Ahog y Jarret is. Gabe már alig várta, hog y ő is elég nag y leg yen, és eg yedül nyerg elhessen. Akkor nem kellene eng edélyt kérnie az apjától, hog y kilovag olhasson Jacky Boyon. Miközben a férfi kiválasztotta a szomszédos bokszban ácsorg ó lovat, Gabe csak a férfi hódszőrből készült kalapját látta. Miután a férfi ellovag olt, a fiú azon töpreng ett, nem kellett volna-e kiderítenie a nevét, vag y leg alább alaposabban szemüg yre vennie. Hirtelen páni félelem lett úrrá rajta. Mi van, ha a férfi közönség es lótolvaj, ő meg eg yszerűen hag yta meg lóg ni? Nem, a férfi tudta Gabe nevét, és a többiekét is. Csakis eg y vendég lehetett. Nem ig az? Benny visszatért az istállóba, és mielőtt Gabe bármit is mondhatott volna, íg y szólt: – A vendég ek visszafelé szálling óznak a piknikről, fiatalúr. Jobban tenné, ha visszamenne a házba, ha nem akarja, hog y az apja itt találja. Gabe-re ismét rátört a pánik. Ha az apja meg tudja, hog y már meg int elszelelt a tanulószobából, alaposan elnáspáng olja. Ha a tanulmányaikról volt szó, az apjuk nem ismert pardont. A fiú a ház felé iramodott. Amikor a tanulószobába ért, a házitanítója még mindig szunyókált. Gabe meg könnyebbült sóhajjal telepedett vissza a székébe, és emelte fel újra az unalmas könyvet.

De képtelen volt a halálát lelt vörösbeg yre g ondolni. Gondolatai még most is az ismeretlen férfi körül forog tak. Meg kellett volna említenie Bennynek? Mi van, ha a lopott ló miatt felhajtást csinálnak? Mi van, ha bajba kerül? A dolog még akkor is nyug talanította, amikor vacsora után Minervával már a g yerekszobában voltak. Celia, akit ág ynak döntött a köhög és, már aludt, amikor eg y inas, a dada és Mr. Virg il jött fel értük. Plumtree nag ymama odalent várja, mert beszélni óhajt vele és Minervával, közölte ünnepélyesen az inas. Gabe szíve meg lódult. A férfi az istállóban valószínűleg ellopott eg y lovat, és a nag yi valahog y rájött, hog y a fiú keze van a dolog ban. De akkor miért hívatta Minervát? Az inas a könyvtárba kísérte őket, Celia pedig a dadával és Mr. Virg illel maradt. Amikor Gabe észrevette a nedves hajjal és kivörösödött szemmel ott ácsorg ó Olivert, másmilyen ruhában, mint amilyet korábban viselt, nem tudta, mit g ondoljon. Aztán eg y másik szolg a kíséretében Jarret jelent meg . – Hol van anya és apa? Oliver arca mintha meg kövült volna, tekintete pedig olyan volt, mintha rémeket látna. – Mondanom kell valamit, g yerekek – szólt a nag yanyjuk a szokásosnál kedvesebb hang on. – Baleset történt. – A hang ja hirtelen elakadt, majd meg köszörülte a torkát. Talán sír? Nag yi sosem sírt. Apa azt mondta, hog y kőből van a szíve. – A szüleitek... Elakadt a szava, és Oliver arca meg rándult, mintha arcul csapták volna. – Anya és apa meg halt – fejezte be a mondatot az asszony helyett, olyan hang on, ami nem is emlékeztetett a sajátjára. Gabe először fel sem fog ta a szavak értelmét. Meg haltak? Mint Vörösbeg y úrfi? Gabe csak bámult rájuk, és várta, hog y valaki majdcsak visszavonja a hallottakat. De nem ez történt. Nag yi meg törölg ette a szemét, majd kihúzta mag át. – Édesanyátok betolakodónak nézte édesapátokat a vadászlakban, és lelőtte. Amikor rájött, hog y mekkora hibát követett el, ő... saját mag ával is vég zett. A mellette ácsorg ó Minerva sírva fakadt. Jarret meg állás nélkül rázta a fejét, és azt mondog atta: – Nem, az nem lehet. Hog y is lehetne? – Oliver reszkető vállal az ablakhoz lépett. Gabe nem tudta kiverni fejéből azt az ostoba verset: Akkor az összes madár egyszerre Kezdett el sóhajtozni és zokogni, Meghallván, hogy a lélekharang Szegény Vörösbegy úrfiért szólt.

A harang ot leszámítva minden olyan volt, mint a versben. Gabe nem tudta, mitévő leg yen. Nag yi azt mondta, hog y erről nem beszélhetnek senkinek, mert a szóbeszéd e nélkül is lábra kap majd, de szavainak nem volt semmi értelme. Miért akarna beszélni a dolog ról? Hisz azt sem képes elhinni, hog y eg yáltalán meg történt. Talán csak rémálom ez az eg ész. Ha felébredne belőle, az apja itt lenne. – Biztos vag y benne, hog y ők azok? – kérdezte remeg ő hang on. – Talán másvalakit lőttek le. Nag yi le volt sújtva. – Biztos vag yok benne. Oliver és én láttuk a... – Nag yanyjuk eltorzult arckifejezéssel lépett melléjük, és karját köré és Minerva köré fonta. – Sajnálom, drág áim. Erősnek kell lennetek. Tudom, hog y nehéz. Minerva meg állás nélkül zokog ott. Nag yi a karjába zárta. Gabe a percre g ondolt, amikor utoljára látta az apját, ahog y kilovag olt a piknikre, és az anyját, ahog y az istállóba sietett. Hog y lehetett ez az utolsó alkalom? Most már sosem mondhatja el az apjának, mennyire sajnálja, hog y a pókot Minerva hajába tette. Az apja úg y halt meg , hog y azt g ondolta, rossz fiú, aki nem tud bocsánatot kérni. A szeme könnybe lábadt. Nem eng edheti, hog y Jarret és Oliver észreveg ye – még holmi buta kislánynak hinnék. Íg y hát kiviharzott a szobából, mit sem törődve nag yanyja riadt kiáltásával, majd meg iramodott az istálló felé. Odabenn csend honolt; a lovászok vacsorázni mentek. Amikor Jacky Boy bokszához ért, lerog yott a földre, és zokog ni kezdett. Ez nem ig azság ! Hog y halhattak meg ? Mag a sem tudta, mennyi ideig feküdt ott zokog va, csak arra eszmélt, hog y Jarret belépett a bokszba, és lehajolt, hog y kezét Gabe vállára tehesse. – Gyerünk, öcskös! Szedd össze mag ad! Gabe lesöpörte a bátyja kezét. – Képtelen vag yok! Ő... ők nincsenek többé, és már so... soha nem jönnek vissza! – Tudom – válaszolta Jarret remeg ő hang on. – Ez ne... nem ig azság os. – Gabe a bátyjára meredt. – Más g yerekek szü... szülei nem halnak meg . A mieink mi... miért? Jarret az ajkába harapott. – Néha a dolg ok csak úg y meg történnek. – Épp... éppúg y, mint abban a bu... buta vörösbeg yes könyvben. Sem... semmi értelme. – Az életnek sincs semmi értelme – válaszolta Jarret lág yan. – Nem szabad azt hinned, hog y van. A sors keze mindenütt ott van, de hog y valójában mit hoz, arra nincs mag yarázat. Jarret még ekkor sem ejtett eg yetlen könnyet sem, bár tekintete homályos volt, és az arca a fájdalomtól annyira eltorzult, mintha valaki teljes erőből a lábára taposott volna.

Gabe mindig és mindenkinél jobban szerette Jarretet, de a nyug almát látva, most hirtelen g yűlölni kezdte. Vajon a fivére miért nem mérg es? – Erősnek kell lennünk – folytatta Jarret. – Miért? – vág ott vissza Gabe. – Mit számít? Attól még ug yanúg y ha... halottak. És mi teljesen ma... mag unkra maradtunk. – Ig en, de ha hag yod, hog y a sors föléd kerekedjen, akkor mag ával ránt. Nem hunyászkodhatsz meg . Nevess a képébe, és küldd a pokolba! Ez az eg yetlen módja, hog y fölébe kerekedhess. Nem, az életnek nem volt semmi értelme. A halálnak annál inkább. Minden ok nélkül rag adta mag ával az embereket. Anyának nem kellett volna lelőnie apát, és a verebeknek sem kellene vörösbeg yeket lődözniük. És még is halottak mind. A halál őt is bármikor elrag adhatja. A torkát félelem szorong atta. Bármelyik pillanatban meg halhat. Minden ok nélkül. Hog yan akadályozhatná meg ? A halál alattomos csúszómászó, aki mindig hátulról támad és észrevétlen csap le. Ha mög ötte ólálkodna... Talán Jarretnek ig aza van. Nincs más lehetőség , mint a halál képébe röhög ni. Vag y nem venni tudomást róla. Gabe-nek már sok alattomos kíg yóval akadt dolg a, és az eg yetlen célravezető meg oldásnak az bizonyult, ha az ember nem hátrál meg , és nem mutatja, hog y fáj, amit vele művelnek. Akkor más célpontot szemelnek ki, és békén hag yják az embert. Lelki szemei előtt ekkor meg jelent valahol holtan heverő anyja és apja, és újból könny futotta el a szemét. Durva mozdulattal letörölte az arcát, majd összeszorította az ajkát. Lehet, hog y az anyjához és apjához hasonlóan a halál őt is elrag adhatja, de harc nélkül semmi esetre sem. Ha akarja őt, hát küzdjön fog g al-körömmel! Mert nem adja meg mag át könnyen.

Első fejezet Eastcote, 1825. augusztus

Virg inia Waverly alig bírta leplezni izg atottság át, amikor a hintó a Marsbury-ház felé robog ott vele. Eg y bál! Vég re-valahára eljut eg y bálba. Vég ül még iscsak hasznát veheti azoknak a kering őlépéseknek, amelyeket másod-unokatestvére, Pierce Waverly, Devonmont g rófja tanított neki. Gondolatai elkalandoztak eg y pillanatra, és azt képzelte, hog y eg y jóképű lovasság i tiszt karján lejt vég ig a báltermen. Esetleg személyesen vendég látójuk, Lyons herceg e oldalán! Hát nem volna csodás? Tudta, milyen szóbeszéd járta a férfi apjáról, akit nemes eg yszerűség g el csak „őrült herceg nek” neveztek, de az efféle pletyka sosem érdekelte. Azt kívánta, bár divatosabb lenne az öltözéke – olyan, mint az a rózsaszínű, finom nápolyi selyemszövetből varrt, amelyet a Lady’s Magazine-ben látott korábban. De a divatos ruhák drág ák voltak, és emiatt kénytelen volt beérni eg y rég i skót mintás darabbal, amelyet még akkor vásárolt, amikor a skót viselet hirtelen nag yon népszerű lett. Jobban örülne, ha sikerült volna valami kevésbé... feltűnőt választania. Elég eg y pillantás, és azonnal lerí róla, hog y milyen szeg ény. – Látom, ag g ódsz – jeg yezte meg Pierce. Virg inia, elcsodálkozva a férfi észrevételén, meg lepetten meredt rá. – Csak eg y kicsit. Próbáltam ezt a ruhát csipkerátéttel kicsit divatosabbá varázsolni, de az ujja még mindig túl rövid, szóval most pont úg y néz ki, mint eg y divatjamúlt ruha fura ujjal. – Nem, én úg y értettem... – Talán nem tulajdonítanak a dolog nak túl nag y jelentőség et. – A lány előreszeg ezte az állát. – Ha még is, az sem érdekel különösebben. Tudomásom szerint én vag yok az eg yetlen húszéves nő, aki még sosem volt bálban. Még a szomszédos g azdálkodó lánya is volt már eg yen Bathban, pedig még csak tizennyolc éves! – Én arra g ondoltam... – Szóval nem hag yom, hog y akár a ruhám, akár a táncbéli tapasztalatlanság om meg akadályozzon abban, hog y jól érezzem mag am – jelentette ki a lány határozottan. – Kaviárt eszem, pezsg őt iszom, és eg y éjszakára úg y teszek, mintha g azdag lennék. És vég revalahára táncolhatok eg y férfival. Pierce sértődöttnek látszott. – Meg jeg yezném, én is férfi vag yok.

– Az ig az, de te az unokatestvérem vag y. Az nem ug yanaz. – Mellesleg – mondta a férfi –, nem a ruhádra céloztam. Az jutott eszembe, nem félsz-e, hog y összefutsz Lord Gabriel Sharpe-pal? A lány pislantott eg yet. – Miért jönne ide? A mai versenyen se volt ott. Néhány évvel ezelőtt Lyons herceg e hag yományt teremtett eg y évenkénti versennyel – a Marsbury Kupával –, amelynek helyszíne a herceg birtokán lévő pálya volt. Idén a lány nag yapja, Pierce bácsikája, Isaac Waverly tábornok is benevezett a versenyre eg y saját tenyésztésű, telivér ménnel. Sajnos Szellemlovas elveszítette a versenyt, és vele eg yütt a Marsbury Kupát is. Ezért van az, hog y a verseny estéjén rendezett bálra a nag yapja helyett Pierce szeg ődött Virg inia kísérőjéül – Szellemlovas g yeng e teljesítménye ug yanis roppantmód elkeserítette a nag yapját. A lány is csalódott volt, de nem annyira, hog y ez távol tartsa a báltól. – Sharpe Lyons közeli barátja – válaszolta Pierce. – Ig azából Turnham Greenben is ott volt, amikor Rog errel versenyeztek. Virg inia szíve nag yot dobbant. – Hisz az lehetetlen! Csak Lord Gabriel és valami Kinloch nevezetű férfi voltak jelen... – Úg y van, Kinloch márkija. Ezt a címet viselte Lyons, mielőtt az apja meg halt, és ő meg örökölte a herceg i címet. Virg inia összevonta a szemöldökét. – Nem csoda, hog y papi nem akart idejönni ma este. Miért nem mondta meg ? Én sem jöttem volna el. – Pont ezért. Isaac bácsi szerette volna, ha leg alább eg yszer jól érzed mag ad. És azt feltételezte, hog y Sharpe nem lesz itt, hisz nem volt ott a versenyen sem. – Én viszont kénytelen leszek szembenézni a herceg g el, aki annak ellenére, hog y tisztában volt a kockázattal, hag yta, hog y Rog er induljon azon a borzalmas futamon Turnham Greenben. Miért hívott meg bennünket? Nem tudja, kik vag yunk? – Talán békejobbot szeretne nyújtani neked és Isaac bácsinak Rog er halála miatt, bármilyen csekély része volt is benne. A lány felhorkant. – Ami eng em illet, kicsit elkésett vele. – Ug yan már, nem hibáztathatod Lyonst a történtekért. Ahog y, nem mellesleg , Sharpeot sem. A lány Pierce-re meredt. Ezt a vitát már számtalanszor lefolytatták az elmúlt hét évben, amióta a fivére életét vesztette abban a Lord Gabriellel folytatott, veszélyes fog athajtó versenyben. – Őlordság a és Kinloch, azaz Lyons kihasználták, hog y Rog er részeg volt...

– Ezt nem tudhatod. – Nos, bizonyosan senki sem tudja, mivel Lord Gabriel hallg at a dolog ról. De papi azt állítja, íg y történt, és én hiszek neki. Józan fejjel Rog er soha nem ment volna bele, hog y kiálljon Lord Gabriel ellen a „tűfokversenyen”. A futamot azért illették ezzel a névvel, mert két, eg ymáshoz olyan közel álló szikla közt zajlott, amelyek közt csak eg y fog at számára volt eleg endő hely, hog y áthaladjon. A hátrányba került hajtónak vissza kellett vennie a tempóból, hog y a másik biztonság ban áthajthasson. Rog er nem lassított időben, és a sziklának csapódott. Azon nyomban szörnyethalt. A lány azóta g yűlölte Lord Gabrielt. – A férfiak ostoba dolg okra rag adtatják mag ukat részeg en – felelte Pierce. – Főleg más férfiak társaság ában. – Miért próbálod állandóan menteg etni Lord Gabrielt? Résnyire zárt, Szellemlovaséval pontosan meg eg yező árnyalatú barna szemét Pierce a lányra szeg ezte. – Mert lehet, hog y meg g ondolatlan őrült, aki minden lehetőség et meg rag ad, hog y vásárra vig ye a bőrét, de messze nem az az ördög fajzat, akinek Isaac bácsi lefesti. – Ebben sosem fog unk eg yetérteni – válaszolta a lány kinyúlt kesztyűjét ráng atva. – Csak mert konok és hajthatatlan vag y. – Családi vonás, ha nem tévedek. A férfi elnevette mag át. – Valóban. Virg inia kibámult az ablakon, és meg próbált vidámság ot erőltetni mag ára, de mindhiába. Lord Gabriel jelenléte, úg y, ahog y van, tönkretenné a bált. – Ezzel eg yütt – folytatta Pierce –, ha Sharpe még is felbukkan, remélem, eszedbe sem jut, hog y újból előállj a másfél hónappal ezelőtt tett javaslatoddal. – Na és miért? – Mert őrültség ! – A férfi résnyire szűkült szemmel nézett rá. – Az efféle felelőtlenség nem vall rád. Tudom, hog y nem állt szándékodban versenyre hívni – csak a harag beszélt belőled –, ostobaság lenne rag aszkodni a kihíváshoz, és te nem vag y ostoba. A lány elfordította a tekintetét. Pierce-nek néha még csak sejtése sem volt róla, mi meg y vég be benne. Ő és papi hajlamosak voltak a tökéletes házitündért látni benne, aki vezeti a g azdaság ot és ug yanazokra a dolg okra vág yik, mint a vele eg ykorú többi nő is – biztonság os otthonra és családra, bár a családot papi jelentette a számára. Nem mintha nem vág yott volna ezekre a dolg okra. Eg yszerűen csak... nem akarta őket azon az áron, hog y közben a lelkét fel kelljen áldoznia. Ahog y önmag ának attól a részétől sem szeretett volna szabadulni, amelyet az állandó munka és a felelősség terhe fojtog atott.

És azt az oldalát sem kívánta meg tag adni, amely táncolni vág yott a bálon. És versenyezni Lord Gabriel Sharpe-pal. Pierce folytatta a kioktatást. – Azonkívül, ha Isaac bácsinak valaha is a fülébe jutna, hog y ug yanazon a pályán készülsz versenyezni Sharpe-pal, amelyiken Rog er az életét vesztette, azon nyomban meg akadályozná a dolg ot. Ig az. Papi még a széltől is óvta. Mindössze hároméves volt, amikor a nag yapja kilépett a lovasság tól, hog y neki és Rog ernek g ondját viselhesse, miután a szüleik, papi fia és menye eg y hajószerencsétlenség ben meg haltak. – És még is honnan szerezne tudomást róla? – Virg inia a szempilláit rebeg tette Pierce-re. – Nem lehetsz olyan keg yetlen, hog y felhívod rá a fig yelmét. – Hohó, kicsi lány, ne próbálkozz! Isaac bácsit talán félrevezetheted, rám azonban semmilyen hatással sincs az ilyesmi. Virg inia meg merevedett. – Ha nem vetted volna észre, már nem vag yok kislány. – Nos, erre már rájöttem. És pont ezért nem szabad tovább kínoznod Lord Gabrielt. Ez a bál remek lehetőség arra, hog y férjet találj mag adnak. És a férfiak nem kedvelik az olyan nőket, akik az ellenkező nem képviselőit óhajtják ostoba versenyekre kihívni. – Nem sietős férjhez mennem – válaszolta a lány, ug yanúg y füllentve most is, ahog y a nag yapjának is szokott. – Olyan sokáig szeretnék papi mellett maradni, ameddig csak lehet. – Virg inia – mondta Pierce halkan –, ne lég y naiv. A bácsi már hatvankilenc éves. Annak a valószínűség e, hog y még sokáig élhet... – Ne beszélj íg y. – A g ondolatra, hog y a nag yapja meg halhat, a lány g yomra g örcsbe rándult. – Jó eg észség nek örvend. Akár a száz évet is meg élheti. Az elkövetkező pár évben csak akad eg y lovunk, amelyik eleg endő nyereményt hoz a konyhára ahhoz, hog y a szánalmas hozományom valamelyest g yarapodjon. – Még mindig választhatsz eng em. – Pierce felvonta sötétbarna szemöldökét. – Még az otthonodat sem kellene elhag ynod. Virg inia szájtátva bámult a férfira. Rog er halála után Pierce örökli Waverly Farmot, de korábban még sosem állt elő házasság i ajánlattal. – Na és ki aludna a tieddel szomszédos szobában – én vag y a szeretőd? Pierce rosszallóan nézett a lányra. – Ha tudni akarod, hát lemondanék a szeretőmről. – Miattam? Az ördög öt mondanál! – Arcán önelég ült vig yorral viszonozta a férfi pillantását. – Sokkal jobban ismerlek, semmint ezt elhig g yem. – Nos – vallotta be rosszkedvűen a férfi –, leg alább nem kényszerítenélek, hog y eg y fedél alatt élj vele.

Virg inia elnevette mag át. – Ez az ig azi Pierce Waverly. És pontosan ez az, amiért sosem tudnék hozzád menni. A férfi arcáról eg yértelmű meg könnyebbülés sug árzott. – Hála istennek! Túl fiatal vag yok még , hog y meg állapodjam. – A harminc nem annyira fiatal. Ha ló volnál, papi kihajtana a leg előre. – Még szerencse, hog y nem vag yok az – vág ott vissza Pierce g únyosan, azzal a félszeg mosollyal, amelytől minden eladósorban lévő, ostoba teremtés elalélt. Virg inia kieg yenesedett. – Nézd, mindjárt ott vag yunk! Már látom a házat! – Szembefordulva a férfival lesimította a szoknyáját. – Ug ye nag yon lerí rólam, hog y csak eg y félénk, vidékről szalajtott leányzó vag yok? – Eg yáltalán nem. Eg észen nag yvilág inak tűnsz... – Pierce! A férfi elnevette mag át. – Csak vicceltem, g alambom. Tökéletes vag y: a szemed rag yog , az orcád pedig rózsás. Ezért is tettem neked házasság i ajánlatot – ug ratta. – A házasság i ajánlatod nem volt ig azi. Pusztán csak érdekházasság ra szólt, ahol a kecske is jóllakik és a káposzta is meg marad. A férfi elvig yorodott. – Hát nem erre vág ytam mindig ? Virg inia a fejét csóválva bámult rá. Reménytelen eset. – Szeretném hinni, hog y a helyzetem annyira még nem elkeserítő, hog y érdekből kelljen házasság ot kötnöm. – Az a baj veled, hog y a felleg ekben jársz. A házasság tól azt reméled, hog y lelki társra találsz, és a hitvesi ág y nyug almát mag asban röpködő, turbékoló g alambok vig yázzák. A lány meg lepődött, hog y Pierce ilyen jól ismeri, és csak ennyit mondott: – Pusztán csak azt g ondolom, hog y két ember akkor házasodjon össze, ha szeretik eg ymást, ez minden. – Milyen fertelmes g ondolat – motyog ta a férfi. Hát ezért nem kellene soha összeházasodniuk. Eg yrészt Pierce mindennél jobban ideg enkedett a házasság tól. Másrészt pedig a telt keblű és szőke hajú hölg yek voltak a g yeng éi, és Virg iniáról eg yiket sem lehetett elmondani. És hát a férfi féktelenség e sem ismert határokat. Pierce hírneve a leg kevésbé sem volt makulátlan – bár a lány g yanította, hog y a fele sem ig az mindabból a botrányokról, erőszakról és szerelmi kalandokról kering ő szóbeszédből, amelyet azok a lányos mamák kürtöltek világ g á, akiknek leányai odáig voltak a sötét hajú, jóképű, ám jellemét tekintve ig encsak meg bízhatatlan férfiért. Nem beszélve a tényről, hog y jóformán a fivérének tekintette. A férfi ug yanannyi időt

töltött Waverly Farmon, mint amennyit a saját birtokán Hertfordshire-ben. A lány leg alább annyira nem tudta elképzelni a férjének, ahog y a kocsisának sem. A hintó meg állt, és Pierce kiug rott, majd kiseg ítette őt is. Virg inia szájtátva bámult a híres Marsbury-házra – az épület három hosszú kőfalára és az azokat közrezáró nég y rézborítású kupolájú kőtoronyra. Belül, ha lehet, még pazarabb volt a látvány – márványoszlopok és szobrok sorakoztak mindenütt. Miközben a szolg ák a bálterembe kísérték őket, a lány vetett eg y pillantást a pompás faliszőnyeg ekre, a hatalmas, aranykeretbe fog lalt festményekre és az ezüstszínű drapériára. Jóság os ég ! Semmi keresnivalója itt. Talán még iscsak Pierce-nek van ig aza? Elképzelhető, hog y a herceg azért hívta meg , mert lelkiismeret-furdalást érzett Rog er halála miatt? Nem, ennek semmi értelme. Még csak meg sem jelent a temetésen. Még is, mi más oka lett volna a meg hívásnak? A verseny napján tartott bál Marsburyben zártkörű rendezvénynek számított, és bár papi eg y g róf harmadik fia volt, élete java részét a csatamezőn töltötte a lova nyerg ében, és nem annyira az ehhez hasonló, eleg áns társaság i összejöveteleken. Mivel hivatalosan sosem vezették be a társaság ba, Virg inia mag a sem tartozott kifejezetten a felső tízezerhez. Amikor beléptek a bálterembe, Pierce az eg yik félreeső sarokba kísérte, ahonnan belátták szinte az eg ész termet. A g ázvilág ítású csillárok fényétől az arany- és krémszín meleg árnyalatában fürdő bálterem izg atott várakozással töltötte el. Mi van, ha ma éjjel tényleg meg ismerkedik valakivel? Nem volna csodálatos? Vég ül is, nem lenne ellenére, ha találna mag ának férjet, bár félt, hog y az elvárásai túlzók. Csak olyan férfi jöhet számításba, aki hajlandó elfog adni, hog y papi haláláig a Waverly Farmon éljen, saját vag yonnal kell rendelkeznie, és szemet kell hunynia a tény felett, hog y szándékában áll kihívni Lord Gabrielt eg y versenyre. Eg yik sem kevés már önmag ában sem. Pierce arcvonásai hirtelen meg feszültek, és lehajolva a lány fülébe súg ta: – Ne nézz oda, de Sharpe teljes életnag yság ban amott támasztja az eg yik oszlopot. Virg inia természetesen azonnal arra fordította a tekintetét, majd rög tön azt kívánta, bár ne tette volna. Mert Lord Gabriel Sharpe meg jelenése jelentős mértékben meg változott, mióta utoljára látta. Amikor Turnham Greenben versenyre hívta a férfit, Virg iniát elvakította a harag , a férfit pedig a Chetwin hadnag g yal folytatott verseny miatt, amelyet épp akkor nyert meg , tetőtől talpig ellepte a por. Ma este azonban minden ízében úg y festett, mint a Halál Ang yala. Ó, mennyire g yűlölte ezt a becenevet! Az emberek Rog er halála után kezdték íg y emleg etni, és a férfi mindent meg tett, hog y rászolg áljon e névre. Tetőtől talpig feketébe

öltözött, beleértve az ing ét és a nyakkendőjét is, amelyről az a hír járta, hog y eg yedi rendelés alapján készült. Még a phaetonját is feketére festette, amelyhez két, hozzáillő szénfekete lovat választott. Gabriel valóban olyan volt, akár a Halál Ang yala. A Rog errel folytatott trag ikus kimenetelű versenyt arra használta, hog y hírnevét, mint félelmet nem ismerő hajtó, tovább öreg bítse. Szég yenében a családi birtok leg távolabbi szeg letében kellett volna bujdokolnia – nem pedig elfog adnia minden bolond kihívását, aki csak versenyre kívánt kelni vele. Hog y van mersze emelt fővel parádézni a társaság ban, fittyet hányva az eg ész világ ra? Hog y merészelt úg y festeni, mint a Halál Ang yala? És a hang súly nem feltétlenül a halálon volt. A lány kelletlenül ismerte be, hog y a ruházatától eltekintve a férfit ang yali külsővel áldotta meg az ég . Aranyos csíkokkal tarkított barna haja olyan volt, mintha a nap rag yog ta volna be a tincseit sug araival. Az arca pedig olyan, mintha Michelang elo farag ta volna – klasszikus orr, olaszos, telt ajkak és makacs áll. Bár ebben a pillanatban nem látta a férfi szemét, korábban volt alkalma meg fig yelni annak színét – mohazöld volt barna pettyekkel, amely eldug ott erdei tisztásra emlékeztette. Virg inia felhorkant. Bizonyára elment az esze. Az a szem azé a férfié, aki meg ölte a fivérét. Csak azért fig yelt fel rá, mert olyan rettenetesen g yűlölte, amiért ilyen kétség beejtően jóképű. Ez volt az eg yetlen oka. – Mindjárt kiesik a szemed – motyog ta Pierce alig hallhatóan. Ó, te jó ég , valóban! Hog y merte Lord Gabriel rávenni arra, hog y árg us tekintetét rajta felejtse? – Gyere, táncoljunk. – Pierce a karját nyújtotta a lány felé. Ő pedig hálásan, hog y meg mentették saját mag ától, elfog adta azt. Aztán, amikor csatlakoztak a táncosok hosszú sorához, észrevette, hog y Lord Gabriel meg látta. A szeme elkerekedett, majd illetlen érdeklődéssel tekintett vég ig az alakján. Az utolsó dolog , amit azelőtt látott, hog y Pierce táncba vitte volna, az volt, hog y a halálnak ez az átkozott ang yala eg yenesen a szemébe nézett, és elmosolyodott.

Lord Gabriel Sharpe nézte, ahog y Miss Virg inia Waverly vég ig lejt a táncparketten Devonmont g rófjával. Hála a jó ég nek, hog y eljött! Ha ezt az istenverte bált célja elérése nélkül kellett volna elszenvednie, főbe lövi mag át, annyi szent. Szerencsére időben értesült róla, hog y a lány is itt lesz. Jackson Pinter, a Bow Street-i nyomozó, aki seg ítség ére volt testvéreinek a szüleik halála körüli vizsg álódásban, jó néhány kijózanító információval szolg ált Miss Waverlyről is. És Gabe-nek feltett szándéka volt, hog y ezeket a hasznára fordítja.

– Ott jön a bosszú istennője – jeg yezte meg Maximilian Cale, Lyons herceg e. Lyons a Jockey Club tag ja és eg yben Gabe bizalmas barátja volt. Eg ész istállóra való telivérrel büszkélkedhetett, amit Gabe borzasztóan irig yelt tőle, és amelyek eg yike már kétszer meg nyerte az epsomi derbit, eg y másik pedig a Royal Ascot futamot. Gabe a múlt hónapban vásárolta meg ez utóbbi eg yik leszármazottját, miután meg nyert fog adásainak hála elég pénzt sikerült összekaparnia. – Miss Waverlyt alig ha lehetne kikiáltani a bosszú istennőjének – közölte Gabe kényszeredetten. Lyons felhorkant. – Meg ismételte már a hozzád intézett kihívást? – Még nem volt rá alkalma – vág ta rá Gabe tettetett közönnyel. Turnham Green óta az a nyavalyás kihívás állandó beszédtéma, és ma este eg yszer s mindenkorra pontot tesz az üg y vég ére. – Bizonyára nem is lesz. – Lyons kortyolt eg yet a borából. – Csaknem olyan forrófejű, mint a fivére. Gabe összerezzent. Már hét éve, de ő máig képtelen volt kiverni a fejéből a kicsavarodott testtel és törött nyakkal a fűben heverő Rog er látványát. Bárcsak... De a „bárcsak” a papok és filozófusok kedvenc szavajárása volt. Gabe sem feloldozást, sem meg értést nem várt; a történteken nem tudott változtatni. De talán enyhíthet a g yászos következményeken, most, hog y már tud róluk. – Attól tartok, Miss Waverly nemcsak forrófejű, de makacs is. – Gabe követte tekintetével, miközben Devonmont a táncosok sora közt vég ig vezette a lányt. – Idejött ma este, vag y nem? Bizonyára azt feltételezte, hog y itt leszek. – Ha ismét versenyre hív, elfog adod? – Nem. – Eleg e volt már abból a Turnham Green-i futamból. Lyons arcán önelég ült vig yorral nézett rá. – Mert félsz, hog y az a csitri még leg yőz a vég én? Gabe-nek több esze volt annál, semhog y lépre menjen. – Jobban félek attól, hog y a fog atával kárt tesz a leg jobb lovaimban. – Azt mondják, leg yőzte Letty Lade-et. Az nem akármilyen hőstett. Gabe felhorkant. – Akkoriban Letty Lade már közel járt a hetvenhez; kész csoda, hog y nem esett le a bakról. Miss Waverlyt bízd csak rám. A ma estét követően eg y szó sem esik többé versenyről. – Mit szándékozol tenni? – Feleség ül veszem – válaszolta Gabe. Mi mást tehetne? Eg yértelmű, hog y a nag yapja túlság osan eng edékeny a lánnyal, és hog y az a semmirekellő Devonmont a mag a szórakoztatására bátorítja. Miss Waverlynek

olyan férfira van szükség e, aki kordában tartja. És mivel jelenleg i helyzetének részint ő az okozója, neki kell azt helyrehoznia. Menet közben a saját problémáját is meg oldhatja. Lyons tátott szájjal bámult rá. – Feleség ül veszed? Még is mi az ördög nek tennéd? Gabe meg vonta a vállát. – Nag yi erősködik, hog y a testvéreimnek és nekem meg kell állapodnunk, Miss Waverlynek pedig férjre van szükség e. Miért ne lehetnék én az? – Talán mert tég ed okol Rog er haláláért? Gabe mosolyt erőltetett az arcára. – Mihelyt rádöbben, hog y ami Rog errel történt, nem volt más, mint véletlen baleset... Elkedvetlenedett, amikor g yötrő képek tolultak az emlékezetébe. Rog er, aki a verseny miatt az ág yból ráncig álta ki. Lyons, aki borzasztóan rossz színben volt, amikor a verseny helyszínére érkezett. Ereiben vadul lüktető vére, ahog y a sziklaszirtek közé hajtott... Meg mag yarázhatatlan düh ébredt benne, és csak hatalmas erőfeszítések árán sikerült úrrá lennie rajta. Nem szokott dühbe g urulni. Az érzéseit már rég en eltemette, és olyan mélyre, hog y onnan soha többé ne lehessen előásni eg yiket sem. Vag y leg alábbis íg y g ondolta. Mióta Miss Waverly előállt a javaslatával, nyug alma meg ing ott, és ez g yakorta vezetett irracionális dühkitörésekhez. Aminek nem volt semmi értelme. Miként lehetség es, hog y eg yetlen ostoba kihívás ennyire kizökkentette a lelki nyug almából? Márpedig íg y volt. Látszólag minden dühítette. De ma este erőt kell vennie mag án, különben a terve sosem sikerülhet. Íg y aztán az érzéseit száműzte oda, ahol eddig is voltak, bár eg yre közelebb kerültek hozzá, hog y minduntalan a felszínre bukkanjanak. – Miért nem keresel olyasvalakit, aki kapva kap az ajánlatodon? – kérdezte Lyons. Mert a lány eng edetlenség e furamód vonzóvá tette őt Gabe szemében. Ha már muszáj meg nősülnie, nem eg y szelíd, hízelg ő, társaság i csitrire vág yik. Olyan feleség et akar, akiben van spiritusz. És kiben lenne több, mint eg y olyan nőben, aki elég bátor ahhoz, hog y a nyilvánosság előtt hívjon versenyre eg y férfit? Azonkívül mindazok után, amit Miss Waverlyről és szomorú sorsáról hallott, nem hag yhatta annyiban a dolg ot. Nem mintha ezt Lyonsnak elmondhatná; a herceg nem értené meg , hog y íg y kell tennie, mert íg y helyes. A rá jellemző módon elvig yorodott. – Ismersz. Kedvelem a kihívásokat. Lyons kételkedve kortyolg atta a borát. – Szóval nem a nag yanyád ötlete volt, hog y elvedd Rog er húg át? – Nag yi nem kötötte ki, kivel kell összeházasodnunk, csak azt, hog y mindnyájunknak meg kell tennünk – vag y eg yikünk sem örököl semmit. Mellesleg , a dolog nem köztudott,

úg yhog y méltányolnám, ha nem vernéd nag ydobra. – Szerintem Miss Waverly nem lesz odáig , ha meg hallja, hog y általa kívánsz az örökség edhez jutni. De tényleg olyan nag y szükség ed van a pénzre? Oliver szemmel láthatóan jól boldog ul a birtokkal, Jarret vég ül csak meg g yőzte a nag yanyátokat, hog y eng edje át neki a sörfőzdét, és Minervának most már van férje, aki meg adhat neki mindent, amit csak akar. Minden bizonnyal számíthatsz rájuk, ha meg szorulsz anyag ilag . – Nem erről van szó. – Ha haladékot kaphatna, meg lelné a módját, hog y meg felelő meg élhetési forrást találjon. – Celia miatt ag g ódom. – Á, ig en. Róla meg feledkeztem. Gabe abba az irányba nézett, ahol a húg a eg y nálánál kétszer idősebb ideg ennel táncolt, és határozottan bosszúsnak tűnt. Épp a múlt héten hozta Gabe tudomására, hog y esze ág ában sincs férjhez menni, míg ő meg nem nősül. Nekünk kettőnknek ki kell tartanunk – mondta –, egészen addig, míg nagyi végül beadja a derekát. Hármat közülünk kiházasított – be kell érnie ennyivel. Gabe a fog át csikorg atta. Nag yi nem lesz elég edett, míg a család minden tag ja nem úg y táncol, ahog y ő fütyül. Míg meg nem nősül, Celia őt hibáztatja majd, ha nem jutnak hozzá a jog os örökség ükhöz. De aztán ő lesz a szenvedő alany. Míg Gabe meg próbálja meg teremteni anyag i füg g etlenség ének zálog át, a lány kizárólag rokonai könyörületére számíthat. Azt mondja, nincs szükség e férjre, de hozomány híján, amellyel valamelyest kompenzálhatná a házasulási esélyeit súlyosbító családi botrányt, nem lesz más választása, mint hog y vénkisasszonyként vég ezze. Ezt a felelősség et nem akarta mag ára vállalni. Ha Celia azután se menne férjhez, hog y Gabe ig ába hajtja a fejét, leg alább a lány nem hibáztathatná többé. – Tán csak nem feleség et keresel? – kérdezte Gabe reménykedve. Lyons kérdő pillantással meredt rá. – A kedves húg od személyében? Nem vag yok benne biztos, hog y olyan feleség et szeretnék, aki húsz lépésről képes ag yonlőni. Gabe bánatosan elmosolyodott. – A férfiak többség ének szemében ez komoly kifog ás Celia személyét illetően. És Lyons családi hátterével, az ő esetében eg yszerű kifog ásnál jóval többről volt szó. Lyons fig yelme ismét Miss Waverlyre irányult, aki épp akkor lejtett arrébb eg y hirtelen fordulóval. – Vég ül is csinosnak elég csinos. Bár a bájait tekintve kissé vérszeg ény. Vérszeg ény? Alig ha. Gabe sosem vonzódott az olyan nőkhöz, akiknek kitömött párnához hasonló mellük volt. Valahog y természetellenesnek tartotta ezt. Azokat a kebleket részesítette előnyben, amelyeket fuldoklás nélkül tudott a szájába venni.

Fog adni mert volna, hog y Miss Waverlynek csinos kis melle van a katonás ruhája alatt... ahog y a hátsója is pont olyan formás. Ig azság szerint, a lány már-már pimaszul tökéletes. Az átlag osnál mag asabb, karcsú alakja volt, amely nyilván többórányi g yalog lás és lovag lás eredménye. Aztán ott volt még a g yönyörű, fényes feketén rag yog ó, tollakkal és kockás masnikkal ékesített, elrag adó loknikba rendezett haja, amely arra ing erelte a férfiakat, hog y sietve kibontsák azt. És persze az arca – amely minden részletében mag a volt a báj és a kellem, pimasz kis állától kezdve a mag asan ívelt, arisztokratikus szemöldökéig . A szeméről már nem is beszélve. Nincs az a férfi, aki napokra bele ne tudott volna feledkezni abba a delejesen sug árzó, tiszta vizű tó kékjét idéző szempárba. Lyons kiitta a borát, majd poharát eg y arra járó inas tálcájára helyezte. – Az irántad érzett g yűlölete komoly akadály lehet a szíve elnyerésében. Főleg mivel kicsit sem értesz a nők nyelvén. – Tessék? Naná, hog y értek a nők nyelvén. – Nem a szajhákról és a víg özveg yekről beszélek, akik azért tapadnak rád, mert a Halál Ang yalát játszod. A kisujjad sem kell meg mozdítanod azért, hog y kedveljenek – eg yszerűen csak tudni akarják, ug yanolyan tüzes vag y-e az ág yban, mint amilyen a versenypályán. – Lyons ismét Miss Waverlyre nézett. – De ő tiszteletre méltó nő, és az ilyenek lenyűg özéséhez több fortély szükség eltetik. Több, mint hog y eg yszerűen ág yba vidd őket. Eleng edhetetlen, hog y el tudj beszélg etni velük. Gabe felhorkant. – De hát remekül el tudok beszélg etni a hölg yekkel. – A lovakon kívül mi más eg yébről? Vag y azt leszámítva, milyen elbűvölően festenek mezítelenül? – Tudom, hog yan bűvöljek el eg y nőt. – A tánc vég et ért, és Gabe látta, hog y Devonmont és Miss Waverly elhag yják a táncparkettet. Amikor a zenekar rázendített eg y kering őre, Gabe a szemöldökét összevonva pillantott Lyonsra. – Tíz fontot rá, hog y ráveszem, táncolja velem a kering őt. – Leg yen húsz, és áll az alku! Gabe vig yorog va indult el Miss Waverly felé. Devonmont a büféasztalhoz ig yekezett. Remek. Íg y még könnyebb dolg a lesz. Miközben a lány felé közeledett, eg y másik férfi is ug yanezt tette, ám Gabe eg yetlen fenyeg ető pillantással elvette a kedvét. A férfi elsápadt, és rög vest irányt változtatott. A Halál Ang yalának lenni számtalan előnnyel kecseg tetett. A lány fig yelmét mintha elkerülték volna a történtek. Lábával a zene ütemét tapodta, és csillog ó tekintettel bámulta a parketten táncoló párokat. Lerítt róla, hog y szívesen táncba menne újra. Gabrielnek nem lesz nehéz dolg a.

A férfi tisztes kört írt le, hog y a háta mög é kerülhessen. – Jó estét, Miss Waverly! A lány meg merevedett, és tüntetően kerülte a tekintetét. – Meg lep, hog y eg y ilyen unalmas helyen futunk össze, Lord Gabriel. Meg boldog ult fivérem mindig azt mondta, hog y ön ki nem állhatja a bálokat. Gondolom, nem elég veszélyesek, ahog y arra is elég kicsi az esély, hog y botrányt kelthet. A hallottak mintha lepereg tek volna Gabe-ről. – Az ember néha belefárad a botrányokba. És bár nem vag yok oda az ízetlen puncsért, az álszent mosolyért, és az elkerülhetetlen szóbeszédért sem, a tánc kedvemre való. Örömömre szolg álna, ha a következővel meg tisztelne. Virg inia hang osan felszisszent, majd jeg es tekintetét a férfira szeg ezte, és szembefordult vele. – Előbb mártózom meg eg y piócákkal teli kádban! A férfi elképzelte a jelenetet, és elfojtott mag ában eg y mosolyt. – Hála az ég nek! – Amikor a lány kérdő pillantással meredt rá, hozzátette: – Féltem, hog y ig ent mond, és akkor kénytelenek lettünk volna szót ejteni arról a képtelennek tűnő versenyről. Meg fordult, mintha csak el akarna sétálni, mire a lány íg y szólt: – Várjon! Á, a csali horog ra akadt! Ismét a lány felé fordult. – Parancsol? – Miért nem beszéljük meg itt és most? Gabriel jelentőség teljes pillantást vetett az emberekre, akik feszülten ig yekeztek kihallg atni a hírhedt Halál Ang yala és a szóbeszéd szerint őt versenyre invitáló, nyug hatatlan nőszemély közti párbeszédet. – Azt hittem, szívesebben tenné a dolg ot eg y kering ő biztonság ában, nehog y a nag yapja valahog y kiszimatolja, mit forg at a fejében, ám ha önt nem zavarja, hog y... – Ó! – Virg inia ideg esen nézett körbe. – Ig aza van. – A döntés az ön kezében van – válaszolta Gabe nyeg lén. – Ha akarja, hag yjuk a csodába az eg észet, mely esetben... – Nem, dehog y. – Virg inia felszeg te az állát, és elrag adó stílusban íg y felelt: – Örömmel táncolok önnel, Lord Gabriel. – Pompás. – Gabe szívélyes mosollyal a táncparkettre vezette a lányt, és közben diadalmas pillantást vetett Lyonsra. Amikor a herceg szemét az ég felé meresztette, Gabe elvig yorodott. Még hog y nem tud bánni a nőkkel, ug yan! Honnan is tudná ezt Lyons meg ítélni? Ig az, hog y a sors csak ritkán hozta össze tiszteletre méltó hölg yekkel, de attól még rá

tud venni eg y nőt, hog y hozzámenjen. A családját övező botrány ellenére is jó partinak számított, és általában véve jóképűnek tartották. És hamarosan tekintélyes vag yonra tesz szert. Jóllehet Miss Waverlynek akadtak bizonyos előítéletei vele szemben, ám jelenleg i helyzetében a hölg y nem ig azán válog athat. Nem kell mást tennie, mint hog y meg mutatja neki a jó oldalát, kissé meg puhítja, és vég ül rámutat, miféle előnyökkel kecseg tet kettejük házasság a. Mitől lenne ez olyan nehéz?

Második fejezet

Miközben Lord Gabriel a parkettre vezette, Virg inia g ondolatai elkalandoztak, és képzeletében a verseny napja jelent meg . A fivérével ellentétben ő nem lesz túl részeg ahhoz, hog y nyerjen. Lord Gabriel előtt ér majd célba, és még azelőtt mag a mög é utasítja a férfit, hog y az a sziklaszirtek közé érhetne. A tömeg eg y emberként éljenezne, és azt kiáltoznák: – Ezekben a Waverlykben van ám kurázsi! – Barátai kig únyolnák a férfit, amiért alulmaradt eg y nővel szemben. Bebizonyítaná a férfinak, hog y fekete phaetonja, öltözéke és a hírneve őt nem rémíti meg . Nem tetszeleg ne többé a Halál Ang yalaként, íg y Rog er vég re békében nyug odhatna. És neki sem lenne többé olyan érzése, hog y valahányszor Lord Gabriel újabb nyaktörő versenyre vállalkozik, azzal fivére sírját g yalázza meg . – Elbűvölően fest ma este – mondta Lord Gabriel. A férfi meg jeg yzése készületlenül érte Virg iniát. – Ez most hog y jön ide? – Úg y volt, hog y a versenyről beszélnek. A férfi pislog ott. – Csak azt mondtam, hog y milyen elrag adóan néz ki ebben a ruhában. A lány meredten bámult Gabe-re. – Gondolja, hog y mag amtól nem tudom, hog y a ruhám már három éve kiment a divatból? Tisztában vag yok vele, hog y az ujja nevetség es, de meg tettem minden tőlem telhetőt, hog y átalakítsam, és... – Miss Waverly! Én csak bókolni akartam. A lány arca rózsás pírba borult. – Ó. – Szeme résnyire szűkült. – Miért? – Mert eg y úriember általában íg y tesz, miközben eg y hölg g yel táncol – válaszolta a férfi ing erülten. – De nem akkor, amikor mindössze eg yetlen kering ő áll a rendelkezésére, hog y meg beszéljen valami nag yon fontosat – vetette ellen Virg inia. – Úg y volt, hog y arról beszélünk, mikor kerítünk sort a kettőnk közti versenyre. És az időnk vészesen fog y. – Ó, az isten szerelmére! – motyog ta Gabe eg észen halkan. – Arra g ondolt, ha hízeleg , meg feledkezem a dolog ról? A férfi szeme a g yertyák fényében élénkebb zöldnek tűnt – kevésbé emlékeztetett erdőre, inkább óceánra hasonlított. – Nem. Reméltem, hog y meg értethetem önnel, hol a helye a világ ban.

– Na és hol? – A társaság meg becsült tag jai közt. Azok közt, akik bálokba járnak és teli a táncrendjük. – Hang ja elmélyült. – Nem pedig azok közt, akiket kirekeszt a társaság , mert botrányos versenyekbe bocsátkoznak. A pokolba a férfival, ug yanolyan alávaló, mint Pierce! – Versenyezni önnel nem tűnik botrányosnak – jeg yezte meg a lány csípősen. – A férfiak állandóan ezt teszik. – A férfiakra más szabályok vonatkoznak, mint a nőkre, főleg a hajadonokra, mint ahog y azt bizonyára tudja. A velem való versenyzés jelentősen rontaná a férjhez menési esélyeit. Mit számít ez neki? – Azt feltételezi talán, ha nem versenyzem önnel, akkor lordok és g azdag kereskedők eg ész hada borul térdre előttem és esedezik a keg yeimért? Gabriel óvatos tekintettel meredt mag a elé. – Erre vág yik hát? Hog y eg y lord könyörög jön a kezéért? – Eg yáltalán nem – válaszolta a lány, miközben a férfi üg yesen meg forg atta. Nem meg lepő, hog y remek táncos. Valószínűleg kiválóan ért mindenhez, ami hölg ytársaság ot feltételez. – Otthon szeretnék maradni és a g ondját viselni a nag yapámnak eg észen a halála napjáig . Nincs lord, aki ebbe belemenne. Még akkor sem, ha találnék eg y olyat, aki a keg yeimért esdekelne. – Értem. És a nag yapja mit szól a tervéhez? A lány eg észen elvörösödött. – Ehhez önnek semmi köze. – Ó, nag yon is van. – Mély leveg őt vett. – Rog er halála miatt ön elveszíti az otthonát, amikor a tábornok meg hal. A Waverly Farm hitbizományként az unokafivérét illeti. Jeg es borzong ás futott vég ig a lányon. – Ezt meg honnan tudja? – Felbéreltem a Bow Streeten eg y nyomozót, hog y nézzen utána a helyzetének, miután kihívott arra a versenyre. Tátott szájjal bámult a férfira. – Hog y mit... mit... csinált? – Úg y értesültem, a dolg ok rosszul állnak. A nag yapja úg y tervezte, hog y Rog er örökli majd a méntelepet, és seg ít neki a működtetésben. Aztán Rog er meg halt. És amikor ön betöltötte a tizenhatot, a tábornokot levetette a hátáról eg y ló és súlyosan meg sérült, íg y beletelt némi időbe, hog y... – Hog y merészeli! – sziszeg te. A családja leg személyesebb üg yeiben vájkált? Milyen meg alázó! – Papi jól van. Jól vag yunk, mag a... mag a felfuvalkodott hólyag ! Azon nyomban szabadulni próbált mellőle, de Gabriel olyan szorosan fog ta a kezét és

szorította a derekát, hog y jelenetet kellett volna rendeznie, hog y eleng edje. És esze ág ában sem volt meg alázkodni sem a férfi, sem pedig öntelt barátai előtt, akik valószínűleg abban a pillanatban hang os kacajra fakadtak volna. A férfi közelebb hajolt, arcvonásain fura eltökéltség látszott. – A méntelep bajban van, és a nag yapja nem eng edheti meg mag ának, hog y finanszírozzon eg y teljes báli szezont, ahog y tisztesség es hozományt sem biztosíthat önnek. Szóval ne teg yen úg y, mintha a férjhez menés visszautasítása választás kérdése lenne. Az ig azság az, hog y a helyzete rendkívüli mértékben meg nehezíti, hog y férjet találjon mag ának. Eg yszerűen két rossz közül próbálja meg a jobbikat választani. Virg inia szeretett volna elsüllyedni. Nem, a leg szívesebben pofon vág ta volna a férfit, amiért az minden érzelemtől mentes hang on idézte emlékezetébe a problémáikat. – A ma esti az első bál az életében, amelyen részt vesz – folytatta. – És csak azért van itt, mert meg g yőztem a herceg et, hog y hívja meg önt és a családját. A lány fejében meg fordult, hog y karót döf a férfi szívébe. – Tudhattam volna. Meg akar alázni a barátai előtt, hog y revánsot vehessen, amiért nevetség essé tettem azzal a kihívással. – Ó, az isten szerelmére... – Gabriel csalódottan fújta ki a leveg őt. – Még ha nevetség tárg yává is tett volna, amit eg yébként nem, akkor sem vág ynék rá, hog y meg alázzam. – Eg yenesen a lány arcába bámult. – Azért hívattam meg , hog y ajánlatot tehessek önnek. Mivel kétlem, hog y a nag yapja hozzájárult volna, hog y meg látog assam, mag am vettem kézbe a dolg ot. A férfi tekintete átható, komoly és eg yszersmind... zavarba ejtő volt. Virg iniát fura érzés kerítette hatalmába, ami óvatosság ra intette. – A versenyünkkel kapcsolatos ajánlatot? – kérdezte, miközben szívverése a fülében visszhang zott. – A kénköves pokolba, nem! Nem áll szándékomban versenyezni önnel. – Aha. Most vég re kibújt a szög a zsákból. Nem g ondoltam volna, hog y ilyen g yáva! Valami meg csillant a férfi szemében. – Én pedig nem g ondoltam volna, hog y ilyen ostoba! Hang jának élétől a lány meg remeg ett, és nem kizárólag a félsztől. Nem ismerte Lord Gabrielt, amikor a férfi még Rog er barátja volt. Tizenhárom évesen a fivére túl fiatalnak tartotta őt, hog y körülötte és nag yúri barátai körül lebzseljen, amikor azok társaság ában töltötte az időt. Azonkívül a férfiak javarészt az iskolában voltak, és amikor nem, akkor Londonban találkoztak, vag y eg y kocsmában, vag y Lord Gabriel nag ymamájának, Mrs. Plumtreenek a városi házában. Szóval mindössze eg yszer találkozott a férfival – Rog er temetésén. Akkor is csak futólag , mert papi abban a pillanatban elzavarta a temetőből, mihelyt meg érkezett.

Az a pillanat is elég volt azonban, hog y meg g yűlölje Gabrielt, amiért túlélte a versenyt, amit a lány fivére nem. Bár talán még sem eg észen olyan ember, mint amilyennek korábban g ondolta. – Nos, rendben, nem g yáva – ismerte el. – Viszont akkor nem értem, miért vonakodik versenyezni velem. Hisz bárkivel kiáll, aki csak versenyre hívja. – Nőkkel nem. – Gabriel tekintete szinte perzselt, ahog y ránézett. – Rog er húg ával nem. – Mintha ez számítana bármit is – g únyolódott. – Korábban fikarcnyi érdeklődést sem mutatott a családom iránt. – Csak azért nem, mert nem voltam tudatában, hog y ön... Nem számít, mit g ondol rólam, Rog er a leg jobb barátom volt. Fontos volt nekem annyira, hog y ne eng edjem a húg át botrányba keveredni. Van eg y másik ajánlatom az ön számára. A lány el sem tudta képzelni, mi lehet az. – Udvarolni szeretnék önnek – közölte Gabe. Eg y pillanat erejéig azt hitte, nem jól értette a férfit. Aztán észrevette várakozásteljes arckifejezését, és rádöbbent, hog y komolyan beszél. – Ön? Udvarolni nekem? – Szavaiból sütött a meg vetés, amikor meg szólalt. – Ez a leg nevetség esebb dolog , amit valaha hallottam. A férfi kicsit sem tűnt sértődöttnek. – Hallg asson ide! – mondta, miközben tovasuhant vele a fényesen csillog ó parketten. – Hála nekem, nincs, aki g ondoskodjon önről. Ha Rog er életben maradt volna, ő örökölné Waverly Farmot, és önnek mindig lenne otthona, de mivel nem él, a nag yapja halálának napján elveszíti azt. – És ön szerint a probléma úg y orvosolható, ha feleség ül meg yek önhöz – mondta Virg inia, és még mindig nehezére esett elhinni a férfi javaslatát. – Ez a leg kevesebb, amit tehetek. Nem várom el, hog y az ajánlatomra kénytelen-kelletlen ig ent mondjon, de az udvarlást talán fontolóra vehetné. – A szeme csillog ott, ahog y a g ázlámpák tompa fényében a lányra nézett. – Ha jobban meg ismer, talán rájön, hog y nem vag yok az a szörnyű alak, akinek g ondol. – Már most is eleg et tudok ahhoz, hog y lássam, milyen arrog áns, tolakodóan kíváncsi, feltételezésekbe bocsátkozó... – A helyzetét tekintve ig azat mondtam. Ismerje be. – Ön túllépte a meg eng edett határt – válaszolta határozottan a lány. – És nem volt jog a hozzá. Gabriel száján halk szitok szaladt ki. – Csak próbálok seg íteni önnek. A pillanat hihetetlenül meg alázó volt. Az eg yetlen dolog , ami még annál is rosszabb, hog y az embernek a leg ádázabb ellenség e tesz ajánlatot, az az, hog y az illető szánakozik

rajta. – Nincs szükség em a seg ítség ére, uram. És eg ész biztosan nincs szükség em önre – nem akarom önt – férjemként. A semmirekellő g azembernek a szeme se rebbent. – Csak mert elhisz néhány rólam hallott ostoba pletykát. Adjon eg y esélyt! Talán sikerül meg lepnem. – Pimasz mosollyal nézett a lányra. – A fivére kedvelt. – Ig en, és ez lett a veszte – vág ott vissza. A férfi arcán olyan fájdalom tükröződött, hog y Virg inia szinte azt kívánta, bár visszavonhatná, amit mondott. De a szomorúság elillant, és helyét acélos eltökéltség váltotta fel, ami meg rémisztette a lányt. – Pontosan ezt szeretném jóvátenni azzal, hog y feleség ül veszem – mondta minden érzelemtől mentesen. – Mert sanyarú sors vár önre, ha nem talál férjet. Gyalázatos dolog ilyet mondani, még akkor is, ha ig az. A lány felszeg te az állát. – Tökéletes elég edettség g el tölt el az élet a nag yapám mellett. – A nag yapja sem él majd örökké. És amikor meg hal... – Akkor majd keresek társalkodónői helyet mag amnak. Lord Gabriel összevonta a szemöldökét. – És kiszolg áltatja mag át a pártfog ója kénye-kedvének? – Ahog y a feleség eként kiszolg áltatom mag am az önének. Mitől volna ez jobb? – Mert én az ön érdekeit tartanám szem előtt. A pártfog ója nem. – Akkor nevelőnőnek állok. – És kitenné mag át holmi házisárkány kinézetű matróna és hét g yermek szeszélyeinek? Eg y művelt és előkelő neveltetésben részesült nő hog y érheti be ennyivel? – Kutató tekintettel nézett a lányra. – És ha a szépség e miatt eg y szoknyabolond férj vag y kéjsóvár fiú hálójába kerül? A lány nem törődve Lord Gabriel újabb meg lepő bókjával, amivel az a külsejét illette, ellenség es pillantással meredt a férfira. – Abból indul ki, hog y mindenki a mag a erkölcsi normái szerint él, uram. – Azok nem az én erkölcsi normáim – csattant fel. – Sok férfi vélekedik hasonlóképp, és már a puszta g ondolat, hog y Rog er húg a áldozatul eshet eg ynek, utálattal tölt el. Tessék, már meg int Rog er húg aként emleg ette. Tényleg bűnösnek érzi mag át a történtek miatt? Aznap, amikor Turnham Greenben összeszólalkozott vele, a férfit mintha lelkiismeret-furdalás nyomasztotta volna, de úg y vélte, mindez csak azért volt, mert ott volt a családja, és nem akarta, hog y rosszat g ondoljanak róla. És most meg int. Virg inia felhorkant. Szó sincs itt lelkiismeret-furdalásról, ez pusztán csak a férfi arrog anciája. Milyen jellemző. Ahog y kevélyen járt-kelt a városban, és belenevetett a halál képébe, mintha Rog er balesete teljesen hideg en hag yta volna, mindennél jobban kihozta a

lányt a sodrából. Azonkívül a házasság i ajánlata sehog y sem fért össze a férfi jellemével. Bár Virg inia nem forg ott sokat társaság i körökben, épp eleg et hallott a múltban a Sharpe fivérek botrányos nőüg yeiről. Miért akarna most hirtelenjében meg nősülni? És miért őt akarná elvenni? Eg y percig sem hitte, hog y a férfi komolyan g ondolja, hog y szeretné jóvátenni a dolg okat. Eg yetleneg yszer sem próbálkozott, amióta közvetlenül Rog er halálát követően meg írta azokat a leveleket papinak. És ez ig encsak fura módja volna a jóvátételnek – ig ába hajtani a fejét örökre. Nem, kell, hog y leg yen valami hátsó szándéka. Eg yszerűen csak Virg inia nem tudja, mi lehet az. Nem mintha számítana. Semmi pénzért se menne hozzá. – Bármennyire is hízelg ő rám nézve azon óhaja, hog y változtasson a helyzetemen, uram – mondta hang jában maró g únnyal –, attól tartok, vissza kell utasítanom az ajánlatát. Eg yetlen dolg ot akarok öntől, és az eg y esély, hog y versenyezhessek önnel. Ha ez nem érdekli, akkor nem látom értelmét, hog y folytassuk ezt a beszélg etést. Lord Gabriel csalódottnak tűnt, és ez Virg iniát bűnös elég edettség g el töltötte el. A tánc lassan vég et ért, hála az ég nek! Meg keresi Pierce-t, és távoznak, most, hog y a tudomására jutott, a meg hívás nem volt eg yéb, mint csel. – Mi van, ha hajlandó vag yok belemenni eg y másik versenybe? – kérdezte Gabriel, amint a kering ő utolsó taktusai is felcsendültek. – Nem azon a pályán, amely a fivérét meg ölte, hanem eg y másikon. Meg lepetten bámult a férfira. – Eg y fog atversenybe – mondta, csak hog y eloszlassa a félreértéseket. Kezét a lány kezére téve, lekísérte a parkettről. – Csak mi ketten. Ha ön nyer, kiállok ön ellen Turnham Greenben, mivel oly rég en nyag g at már vele. – Kihívó pillantással nézett a lányra. – De ha én nyerek, hag yja, hog y udvaroljak önnek. Virg inia a léleg zetét is visszafojtotta. Meg kapja hát vég re a lehetőség et, hog y Turnham Greenben versenyezhessen vele. Ha meg nyeri ezt az új versenyt, a férfi feladja. – A helyszínt is ön választhatja ki – mondta. A lány ereiben a vér lüktetni kezdett. Ha mag a választhatja meg a helyszínt, még jobb esélye kínálkozik a nyerésre. És mi lenne csodálatosabb annál, mint hog y... kétszer g yőzi le, főleg a vele való házasság ról szóló pökhendi kiselőadása után? Soha többé nem járhatna emelt fővel a barátai közt! – Választhatok bármilyen pályát? – kérdezte. A férfi bólintott. – Akár azt is, amelyiken Letty Lade ellen versenyzett. Kizárt. Letty Lade-del a Waverly Farmon versenyzett, amikor a Lade-ek az eg yik

kancájukat papi eg yik csődörével akarták fedeztetni. Ő és Lady Lade eg y mindössze másfél kilométer hosszúság ú salakpályán versenyeztek. Azt várni a hírhedt Halál Ang yalától, hog y azon az unalmas pályán keljen vele versenyre, meg zavarta. De azon nyomban támadt eg y jobb ötlete. – Mit szól ahhoz a pályához Ealing közelében, amelyen ön és Rog er állandóan versenyeztek? – Ahhoz, amelyiken curricle-jén mag a is vég ig hajtott vag y százszor. Rog er állandóan mag ával vitte, amikor g yakorolni akart, és ő volt az, akivel g yakorolt. A férfi felvonta eg yik szemöldökét. – Hát tud róla? A lány nemtörődömség et színlelt. – Rog er állandóan az önnel folytatott versenyekről mesélt. Bosszantotta, hog y nem tudta önt többször leg yőzni. – Elég g yakran leg yőzött – vetette oda Lord Gabriel fog heg yről. Csak nem akkor, amikor kellett volna. A terem felénél jártak a sarokhoz képest, ahol Pierce ácsorg ott két pohár punccsal a kezében, és résnyire szűkült szemmel az unokatestvérét méreg ette. Virg inia mit sem törődött az unokafivérével. – Akkor hát meg eg yeztünk? Ealing közelében kerítünk sort a versenyre? Lord Gabriel felkavaró pillantással nézett eg yenesen a szemébe. – Elfog adja a feltételeimet? Virg inia habozott. Na de miért is ne fog adná el? Ug yan mit számít, hog y a feltételei között az udvarlás is szerepel – amikor ő lesz a g yőztes. A lovai jól ismerik a pályát. Lehet, hog y a férfi fog ata g yors, de az övé is az, és neki meg van az az előnye, hog y kisebb és könnyebb a férfinál. – Elfog adom a feltételeit. A férfi arcán meg jelenő mosoly láttán, kis híján elállt a szívverése. Rettenetesen bosszantó, hog y milyen jóképű tud lenni, ha akar. – Akkor hát leg yen – mondta –, verseny Ealing határában. Az e hét péntek meg felel önnek? Ez esetben alig több mint három napja marad a felkészülésre, de elég lesz. – Természetesen, ha meg oldható, hog y délután eg y körül kerítsünk rá sort, íg y a nag yapám majd azt hiszi, hog y a szokásos, délutáni lovag lás miatt maradok távol. – Lépéseit lelassítva Pierce közelében alig hallhatóan még hozzátette: – És az unokafivéremnek nehog y meg említse. Azonnal rohan papihoz árulkodni. Lord Gabriel arcán mindentudó kifejezés jelent meg . – Ez azt jelenti, hog y a verseny titokban zajlik majd? Csak ketten leszünk? Volt valami a férfi nyeg le mosolyában, ami óvatosság ra intette. És a szíve is kicsit

szaporábban vert tőle. Összevont szemöldökkel viszonozta a férfi pillantását. – Ne leg yen nevetség es. Pierce-nek muszáj ott lennie. Valakinek üg yelnie kell rá, hog y ne csaljon. – Az ég szerelmére... – De nem kötöm az orrára, csak az utolsó pillanatban. Ez bejött akkor is, amikor Turnham Greenbe vitt. – Felemelte az állát. – Bármire rá tudom venni Pierce-t, amire csak akarom. – Kivéve arra, hog y ne árulja be önt a nag yapjának – jeg yezte meg Lord Gabriel unottan. – Gyanítom, a szeszélyei közt akad olyan, amelyekkel szemben Devonmont távolról sem elnéző. – Nem emlékszem, hog y lenne. – Eg yelőre. Lord Gabriel nem értheti az unokafivéréhez fűződő barátság át. Gyakorlatilag olyan volt, mintha a húg a lenne. De ahog y Pierce melléjük lépett, túl türelmetlenül ahhoz, hog y kivárja, amíg mellé érnek, eg y pillanatra elg ondolkozott rajta, vajon tényleg van-e a férfi tűrőképesség ének határa. – Jó estét, Sharpe! – üdvözölte Pierce fag yos hang on. Az eg yik poharat a lány kezébe nyomta. – Azt mondtad, szomjas vag y. – Ig en, az vag yok. Köszönöm. Pierce Lord Gabrielre pillantott. – Meg lepett, hog y eg yütt táncolnak, Sharpe, hiszen Virg inia ki nem állhatja önt. – Annak már vég e – válaszolta Lord Gabriel, arcán elutasító mosollyal. Virg inia kérdő tekintettel nézett rá. A férfinak meg volt az az ideg esítő szokása, hog y a dolg okat a neki tetsző módon értelmezze. Eg y ismerősnek tűnő úriember ballag ott oda hozzájuk, akinek közeledtére Pierce és Lord Gabriel is meg merevedett. – Lám, lám – mondta a férfi élénk érdeklődéssel vizslatva a kis csoportot –, meg lep, hog y itt látlak, Sharpe. Elmulasztottad a mai futamot. Lord Gabriel meg vonta a vállát. – Nem volt miért elmennem. Tudtam, hog y Jessup növendék kancája nyeri a versenyt. – Miss Waverly, önnek mi a meg látása? – érdeklődött az ideg en bántóan lekezelő stílusban. – Fájdalom, hog y nem konzultált előtte Sharpe-pal. A nag yapja meg spórolhatta volna mag ának a kellemetlenség et, ha otthon hag yja Szellemlovast. Virg inia máris g yűlölte a férfit. – Bocsásson meg , uram, de nem hiszem, hog y ismerjük eg ymást. Pierce előlépett, és bemutatta a férfit, akit Chetwin hadnag ynak hívtak.

– Sharpe Chetwinnel versenyzett aznap Turnham Greenben – tette hozzá. – Á, ig en, már emlékszem. – Eg y másik nyug hatatlan semmirekellő, aki szintén mindent az izg alom kedvéért csinál, mit sem törődve azzal, kinek okoz fájdalmat vele. Bár Virg inia azon meg lepődött, hog y Pierce ismeri. Sosem tett említést a férfiról. – Árulja el nekem, Miss Waverly – mondta a hadnag y, képén önelég ült vig yorral –, Sharpe továbbra is ág ál az ellen, hog y versenyezzen önnel? – Nem ig azán értem, ez mennyiben tartozik önre – válaszolta a lány hűvösen. Ez lehervasztotta a férfi arcáról a vig yort. – Pusztán csak arra lettem volna kíváncsi, hog y önnel szemben is olyan szeszélyesnek mutatkozik-e, ha versenyről van szó, mint velem. Eg yfolytában g yőzködöm, hog y versenyezzünk ismét Turnham Greenben, de nem áll kötélnek. Leg utóbb a kedves mamát kellett sérteg etnem, hog y ráveg yem a „tűfokversenyre”. – És még is leg yőztelek – rág ott meg minden szót Lord Gabriel, bár a szeme csillog ott. – Ha nem szaladok neki a sziklának és nem törik ripityára a phaetonom, amikor először versenyeztünk ott, akkor kétszer is leg yőztelek volna. – Ig en, de a verseny lényeg e pont az, hog y ne ütközz neki a szikláknak, öreg fiú – jeg yezte meg g únyosan Chetwin hadnag y. – Eg yetért, Miss Waverly? Ez a rémes alak most a fivére halálára célzott? – Nekem úg y tűnik, a g yőzelem a lényeg , uram. És ön vesztett. Chetwin hadnag y tekintete hirtelen fag yos lett. – Kizárólag azért, mert az eg yik lovam patája alá kavics szorult, mint ahog y azt Sharpe is nag yon jól tudja. És mert volt annyi eszem, hog y visszarántsam a lovakat, mielőtt még teljes erőből a sziklákra kenődtem volna. A lánynak a burkolt célzás torkára forrasztotta a szót. Hog y lehet valaki olyan farag atlan, hog y kig únyolja mások fájdalmát? – Most túl messzire mentél, Chetwin! Bár sosem tudtad, hog y illik beszélni hölg ytársaság ban – mordult rá Lord Gabriel. Chetwin g yors, elutasító pillantással mérte vég ig a lányt. – Eg y hölg y nem hív ki úriembereket olyan versenyre, amelyet nem is áll szándékában lefutni. – Ig enis szándékomban áll! – kiáltotta a lány hevesen. – Mihelyt leg yőzöm pénteken Lord Gabrielt Ealing ben. Abban a pillanatban, ahog y kiejtette száján a szavakat, átkozta mag át, hog y eg yáltalán meg szólalt. – Ha meg bocsátanak, de Miss Waverly nekem íg érte a most következő táncot – mondta Gabe, azzal visszakísérte a lányt a parkettre. Eg y skót néptánc, az ütemes reel következett éppen. Épp meg felelt Virg iniának, hiszen

kis híján elszédült a fejében zakatoló g ondolatoktól. Lord Gabriel meg védte attól a kellemetlenkedő Chetwintől. És eg észen addig , míg ő mag a ki nem fecseg te, a férfi is hallg atott a versenyről, pedig éppolyan könnyedén elháríthatta volna a hadnag y félreérthető célzásait, ha elhenceg vele. Mivel ösztönös tehetség e volt a drámai belépőkhöz, ez felettébb furcsának tűnt. A férfi a derekánál fog va penderítette a táncparkettre, és azt mondta: – Elnézését kérem az incidens miatt, Miss Waverly. Chetwin eg y otromba fajankó. – Eg yetértek. Miért g yűlöli önt ennyire? Lord Gabriel arcán meg rándult eg y izom. – Eg yszer az eg ész lovasezrede szeme láttára g yőztem le és aláztam meg a parancsnokság a alá tartozó emberek előtt. Azóta neheztel rám. Ezért zaklat állandóan azzal, hog y újra álljak ki ellene Turnham Greenben. – Ez még nem mentség a velem szemben tanúsított viselkedésére – mondta a lány, mielőtt újból szétváltak. Amikor ismét eg ymás mellé kerültek, a férfi vontatottan meg jeg yezte: – Eszébe juttatta, hog y leg yőztem. Ez már eleg endő ok a részéről, hog y g yűlölje. Miért tette, amikor állítása szerint ön is g yűlöl? – A szeme úg y rag yog ott, mintha csak valamiféle hamis következtetést vont volna le a dolog ból. A lány elfintorodott. – Ha bárkinek jog a van önt kritizálni, Lord Gabriel, az én vag yok, nem pedig eg y hitvány futóbolond, aki a bajkeverést tartja élete értelmének. A férfi elnevette mag át, és ekkor újra szétváltak. Ezt követően már nem beszéltek, de a lány ráébredt, hog y valami meg változott kettejük közt. A hadnag y szavai villantak emlékezetébe: Legutóbb a kedves mamát kellett sértegetnem, hogy rávegyem a „tűfokversenyre”. Vajon tényleg ez volt az oka, hog y Lord Gabriel kiállt azzal a hitvány alakkal – az édesanyját ért sértés miatt? Persze ez semmin sem változtat. De... sokat... enyhít a körülményeken, mivel a férfi szülei botrányos körülmények közt haltak meg . Évekkel ezelőtt az összes szóbeszédet hallotta, amely a néhai Lord és Lady Stoneville körül kering ett. A hivatalos változat szerint Lady Stoneville véletlenül ölte meg a férjét, aztán bánatában mag ával is vég zett, de mindenféle mendemonda szárnyra kapott akkoriban. Hog y a leg idősebb fiuk, a jelenleg i Lord Stoneville g yilkolta meg őket, hog y meg szerezze a vag yont. Hog y Lady Stoneville féltékenység ből vég zett a férjével, a férfi számtalan félrelépésének eg yike miatt. Nem csoda, hog y Lord Gabriel készen állt rá, hog y elfog adja a férfi kihívását. Virg inia rosszallón vonta össze a szemöldökét. Hog y kereshet mentség et a férfi

számára? Nyug hatatlan bolond, aki hírből sem ismeri a jó modort, arrog áns g azember, aki azt hiszi, hálásnak kellene lennie, amiért hajlandó volna elvenni... És eg y olyan férfi, aki hétévesen rettenetes körülmények közt veszítette el a szüleit, és valahog y még is sikerült örömet lelnie az életben. Gabrielre pillantott, miközben éppen más-más táncpartner oldalán kering tek. A nő, akivel épp táncolt, sug árzó mosollyal nézett rá, amit a férfi vig yorog va viszonzott. Rendben, most hát láthatta vég re, hog y eg yes nők miért találják olyan elbűvölőnek a férfit. Bármelyik nővel képes volt elhitetni, hog y amikor vele van, minden fig yelmét őrá összpontosítja. Minden alkalommal, amikor a tánc eg ymás mellé sodorta őket, a férfi mosolyg ott, és valahányszor íg y tett, Virg inia szíve mindjárt hevesebben dobog ott. Eg yértelmű, hog y keveset forog társaság ban. A szíve eg yáltalán nem válog at, ha férfiakról van szó. A tánc vég et ért, és a férfi lekísérte a táncparkettről. – Mivel a titok kipattant – mondta –, mihez kezd az unokafivérével? – Pierce-t bízza csak rám. Pénteken fél kettőkor várom. Csak leg yen ott. Pierce kárálhat, amennyit csak akar. Akkor is kiáll Lord Gabriel ellen, és leg yőzi – először Ealing ben, aztán pedig Turnham Greenben. És aztán őt is, meg az előnyös külsejét és a nem éppen makulátlan hírnevét is kiveri a fejéből örökre.

Harmadik fejezet

Hetty Plumtree már leg alább eg y órája ücsörg ött Halstead Hall könyvtárában. Leg ifjabb fiúunokájának mostanra már haza kellett volna érnie. A család többi tag ja már eg y ideje meg jött a Marsbury-házban rendezett bálról. És a hallottakból ítélve az asszony nem tudta, mit g ondoljon Gabe hosszan tartó távollétéről. Viszont az is ig az, hog y az unokája soha nem az elvárt módon viselkedett. Természetét tekintve az a senkiházi hamisítatlan lázadó volt. Emlékszik rá, hog y eg y alkalommal... – Nem kellett volna fennmaradnod – harsant eg y hang szinte közvetlen mellette. Az asszony felug rott, majd botjával a férfi felé csapott. – Rám akarod hozni a szívbajt, hog y íg y alattomban settenkedsz? Honnan a csudából kerültél elő, te ördög fajzat? Száznyolcvannyolc centiméter mag asra nőtt unokája felnevetett, és az asszony háta mög ött lévő nyitott ablakra mutatott. Lehajolt, hog y arcon csókolja a nag yanyját, aki azonnal meg érezte a belőle áradó, lovakra jellemző pézsmaillatot. Bizonyára az istállóban időzött, és a hátasát csutakolta, ami riadalmat keltett az asszonyban. Csak akkor tette ezt, ha valami nyug talanította. – Hol az ördög ben voltál? – csattant fel. – A többiek már mind órák óta itthon vannak. – Ha jól emlékszem – huppant le Gabriel eg y vele szemközti székre –, nem tartozom számadással, hog y mikor meg yek és jövök. – Ne szemtelenkedj! – zsémbelődött az asszony. A férfi újfent csak nevetett. Gabe íg y hányt fittyet a körülötte lévő világ ra. Ezzel akarta palástolni, hog y ifjú kora ellenére bánatában már kétszer is meg hasadt a szíve; először a szülei, majd Rog er Waverly halálának a napján. Gabe pár viccel és hányaveti mosollyal ig yekezett elfedni a sebeit, de az utóbbi hat hétben ez a törekvése mintha vesztett volna az erejéből. A férfi nem érzékelte, de a nag yanyjának feltűnt. És amikor azok a vérző sebek újból felszakadnak, a világ összes vicce sem lesz elég , hog y azokat ismét betapassza. – Szóval, milyen volt a bál? – kérdezte Hetty, miközben azon töpreng ett, hog y hozza szóba a témát, amiről valójában szeretett volna beszélni. A férfi mosolya elhalványult. – Pontosan tudod, milyen volt. Biztos vag yok benne, hog y a többiek már mindenről beszámoltak. Ha nyílt kártyákkal játszana... – Azt mondták, táncoltál Miss Waverlyvel. Kétszer is.

– Táncoltam. – Ug ye meg sem fordult a fejedben, hog y elfog add a kihívását? – Valójában azt fontolg atom, hog y feleség ül veszem. Hetty tátott szájjal bámult az unokájára. – Annak ellenére, hog y g yűlöl tég ed? – Gabe most komolyan beszél? A férfi összevonta a szemöldökét. – Miért jön mindig mindenki ezzel? – Mert ig az. – Nem utálhat, hisz nem is ismer. A g yűlölete abból fakad, hog y a fivére a velem folytatott verseny során vesztette életét, de ez még nem jelenti azt, hog y engem g yűlöl. – Karját összefonta a mellkasán. – Rávettem, hog y táncoljon velem, vag y nem? – Mit csináltál, talán azt sug alltad, hog y kiállsz ellene, ha táncol veled? – Amikor unokája meg vonta a vállát, az asszony felhorkant. – Teng ernyi dolog van, amit ti fiatalemberek nem tudtok a nőkről. Hosszú távon sehová sem vezet, ha meg próbáljátok irányítg atni őket. – Te még is szüntelenül ezt teszed – jeg yezte meg Gabriel szárazon. – Az más. Mire valók a nag yszülők, ha nem arra, hog y bosszantsák az unokáikat? Feszült arcvonásai és riadt tekintete láttán az asszonynak hirtelen összeszorult a szíve. Világ életében elfog ult volt Gabe-bel szemben, a férfi könnyelmű természete, félelmet nem ismerő bátorság a és halált meg vető vig yora miatt. De sosem tudott a közelébe férkőzni. – Nem ilyen sorsot szántam neked – mondta halkan. – Szeretném, ha szeretnél, jó életed lenne és boldog lennél. Nem eg y olyan nőt kívánok melléd, aki pokollá teszi az életed. A nyers szavak felherg elhették a férfit, mert hirtelen szörnyen kimért lett. – Akkor nem kellett volna előhozakodnod azzal az ultimátummal. – Nem muszáj az eg yetlen nőt választanod, akinek minden oka meg van rá, hog y g yűlöljön. – Hála nekem, a nag yapja halálakor nincstelenné válik. Úg y g ondoltam, a leg kevesebb, amit tehetek érte, hog y feleség ül veszem. Hetty kétkedő tekintettel nézett az unokájára. – És hajlik rá, hog y ig ent mondjon? – Majd fog . Vég ül majd fog . – Gabriel... – Elég – mondta a férfi talpra szökkenve. – Míg sikerül feleség et szereznem, nincs okod panaszra. – Tudod, az esküvőig nem ártana életben maradnod – kiáltott távozni készülő unokája után az asszony. Az meg fordult, és meredten bámult a nag yanyjára.

– Mire célzol? – Ha azt tervezed, hog y versenyre kelsz vele... – Á. Attól félsz, hog y Turnham Greenben halok meg a „tűfokversenyen”? – Háromszor meg úsztad. A szerencse forg andó, előbb-utóbb elpártol mellőled. A férfi a homlokát ráncolta. – Mi van, ha meg esküszöm, hog y soha többé nem versenyzem a „tű foka” közt, sem Miss Waverlyvel, sem senki mással? Mit adnál, ha biztos lehetnél benne? Az asszony habozott. Eg y ilyen íg éret a leg ádázabb félelmét oszlatná el – nevezetesen, hog y az unokája újból vállalkozik arra az istenverte versenyre, és meg öli mag át vag y valaki mást. Bármelyik is következzék be, örökre elszakadna a családjától. Ezzel eg yütt mindig rejtett mag ában némi kockázatot, ha alkuba bocsátkozott az unokáival. Jarret kapcsán előnyt tudott kovácsolni belőle, de Gabe-et teljesen más fából farag ták. – Mit kívánsz cserébe? – Azt akarom, hog y vond vissza az ultimátumod... – Arra várhatsz, amíg csak akarsz – vág ott közbe Hetty. – Eg yébként meg te mag ad mondtad, hog y el akarod venni Miss Waverlyt, hog y seg íts neki. – Íg y is van. De nem is mag am miatt szeretném, ha visszavonnád. Hanem Celia miatt. Az asszony tátott szájjal meredt Gabe-re. – Miért? – Nég yünket már sikerült házasság ra bírnod. Elfog adom, hog y mindannyian sokáig halog attuk a dolg ot, de Celia még csak huszonnég y éves. Hag yd, hog y akkor találjon férjet mag ának, amikor eljön az ideje. Vag y ne találjon, ha úg y tetszik neki. Nem szeretném, ha eg y hozományvadász hálójába akadna, ahog y te sem. Minervával szerencséd volt, de Celia... teljesen más. – Úg y érted, mert a lövöldözés a kedvtelése. – Mert fog g al-körömmel ág ál majd az ultimátumod ellen. Kényszerít majd, hog y két rossz közül a kevésbé rosszat válaszd. Mag ad sem akarsz kitag adni valamennyiünket az örökség ünkből. Főleg nem úg y, hog y őt leszámítva, mindenki eng edelmeskedik a kérésednek. Az unokájának ig aza volt, bár ezt nem állt szándékában a tudomására hozni. – Azt teszem, amit tennem kell. A férfi ajka elkeskenyedett. – Én meg akkor azzal versenyzem, akivel akarok, és ott, ahol akarok. Az asszony rosszalló pillantással nézett rá. – Emlékezz, mit mondtam. Ha meg halsz, mielőtt meg nősülnél, senki sem kap semmit. – Ig azán? Meg büntetnéd a g yászoló testvéreimet, csak mert vettem mag amnak a

bátorság ot, hog y meg haljak, és ezzel meg hiúsítottam, hog y a terveid valóra váljanak? Nem hinném. – Aztán felvillant az az ismerős fény a szemében, amelyet az asszony olyan jól ismert, még kisfiú korából, amikor adandó alkalommal kiosont az istállóba, tekintet nélkül arra, milyen büntetést talált ki számára a nag yanyja, hog y maradásra bírja. – Mellesleg , nem hallottad? Én vag yok a Halál Ang yala – nem halhatok meg . Az asszonyon jeg es borzong ás futott vég ig . Átkozott bolond. Ilyesmit mondani felér azzal, mintha kihívná mag a ellen a sorsot. A férfi közelebb lépett, és lehalkította a hang ját. – És csak azért is életben maradok, hog y lássam, amint Celia majd a sarokba szorít, nag yi. Van eg y olyan érzésem, ha rá kerül a sor, hog y házastársat találjon mag ának, a napot is bánni fog od, amikor előhozakodtál ezzel az ötlettel. Ne mondd, hog y nem fig yelmeztettelek. Amikor ismét hátat fordított, hog y távozzon, az asszony íg y szólt: – Meg g ondolom. Gabriel meg állt, és a nag yanyjára nézett. – Nem mondom, hog y kötelezlek az íg éreted betartására. De fontolóra veszem. – Akkor jobb, ha nem késlekedsz – jeg yezte meg a férfi minden szót alaposan meg rág va. – Három nap múlva versenyzem Miss Waverlyvel. – Azzal elment. Átkozott fiú! Úg y tűnik, g énjeiben hordozza a manipuláció minden csínját-bínját, akárcsak ő. Ha nem vig yáz, még a vég én elveszti a csatát vele szemben. Az asszony a botjára támaszkodva felemelkedett. De már eddig is hosszú utat tett meg anélkül, hog y az unokái panaszáradatát hallg atva beadta volna a derekát. Gabe fenyeg etőzése miatt ig azán nem fog ja feladni. Ám ahog y a hálószobája felé biceg ett, eg yfolytában a férfi szavai visszhang zottak a fejében: Én vagyok a Halál Angyala – nem halhatok meg. Mindenkinél jobban tudta, hog y a halál akkor csap le, amikor az ember a leg kevésbé számít rá. És a g ondolatot, hog y a szerettei közül még valaki a mohó halál áldozatává válik, eg yszerűen nem tudta elviselni.

Isaac Waverly tábornok tojásfelfújtból és szalonnából álló reg g elije fölött g örnyedt, amikor unokaöccse belépett a szobába. Isaac még most is a Marsbury Kupán elszenvedett teg napi vereség miatt bánkódott, és még csak fel sem nézett. Szellemlovasnak nyernie kellett volna – a csikó alig eg y orrhosszal maradt alul. Hog y lábalhatna ki a Waverly Farm az adósság ból, ha a lovai nem tömik meg a perselyt? A méntelepek sorsa a versenylovak teljesítményétől füg g ött, és ő már jó ideje nem tudott felmutatni nyerésre esélyes bajnokot. A fedeztetésekből is eg yre kevesebb pénz folyt be, és a néhány bérlő az utóbbi időben g yakorta előforduló szárazság ot nyög te. A birtokosok

java része nehéz évet tudhat mag a mög ött, de neki tartalékolnia kellett, g ondolva Virg iniára is. Rettenetesen ag g ódott, hog y ilyen kicsi hozománnyal a lány nem talál majd férjet mag ának. A báli idény kihasználása híján, illetve annak tudatában, hog y képtelen tartani a száját, amikor kellene, minden seg ítség re szükség e volt, ami csak szóba jöhet. És ennyivel tartozik neki. A balesetét követően a lány feladta a jövőjét, hog y a g ondját viselhesse – többet érdemel, mint hog y arról szóljon az élete, hog y eg y hozzá hasonló zsémbeskedő félbolondot istápoljon. Pierce-re emelte tekintetét. – Milyen volt a bál? Táncolt a lánykánk valakivel? Pierce töltött mag ának eg y csésze teát. – Mondhatni. – Olyasvalakivel, akit én is ismerek? Unokaöccse habozott, aztán a konyhába vezető ajtó irányába pillantott, ahonnan Virg inia és a szolg álók vidám csacsog ásának hang ja hallatszott. Nem lepte meg Isaacet, hog y a lány éppolyan otthonosan érzi mag át a konyhában, mint ahog y a szalonban. A hosszú hónapok folyamán, miután leesett a lováról, és ág yhoz volt szeg ezve, Virg inia eg yetlen társaság a, leszámítva az alkalmanként látog atóba érkező Piercet, a cselédség volt. Rajong tak érte. A szakácsa g yömbéres süteménnyel kényeztette, amikor rossz kedve volt, a házvezetőnő meg vitatta vele a számlákat és az étrendet, és a lovászai hag yták, hog y azt a lovat válassza, amelyiket csak akarta, még azokat is, amelyek lovag lásától ő mag a eg yébként szig orúan eltiltotta. A lány az anyja életkedvét és az apja temperamentumát örökölte. Mindenen összevesztek, miközben a lány azon fáradozott, hog y nag yapja ag g leg ényháztartásában a dolg ok rendben menjenek. Néha úg y vélte, jobb, ha hag yja, hog y a saját feje után menjen. – Szóval, kivel táncolt? – fag g atta Pierce-t. – Gabriel Sharpe-pal. Isaacet baljós érzések kerítették hatalmukba. – Mi az ördög nek táncolt volna azzal az öntelt ficsúrral? Unokaöccse elfintorodott. – Van valami, amit már hónapokkal ezelőtt el kellett volna mondanom, akkor, amikor történt. De úg y találtam, hog y kisebb g ondod is nag yobb ennél, és álmomban sem g ondoltam volna, hog y vég hezviszi. Most már másként látom. – Vég hezviszi? – kérdezte Isaac, és a vér meg hűlt az ereiben. Pierce néhány keresetlen szóban felvilág osította, mit forral fejében Isaac méreg zsák unokája.

Az idős férfi úg y ug rott fel a reg g elizőasztal mellől, mint eg y harci mén, amelyet farba lőttek eg y madársöréttel. – Virg inia Anne Waverly! – kiáltotta. – Ebben a minutumban g yere ide! A szemtelen kölyök eg yik kezében eg y tányér pirítóssal, a másikban pedig a vajtartóval lépett a szobába, és hozzá ang yalian ártatlan ábrázatot öltött, ami a nag yapját ezúttal kicsit sem tévesztette meg . – Ig en, papi? Isaac összevonta a szemöldökét. – Pierce azt mondja, kihívtad valami ostoba versenyre Lord Gabriel Sharpe-ot. A lány szemrehányó tekintettel nézett az unokafivérére, miközben a tányért és a vajtartót az asztalra helyezte. – Azt lesheted, mikor hímzek neked leg közelebb papucsot! Pierce hűvös pillantással nézett rá teáscsészéje felett. – Ha még eg y papucsot hímzel nekem, pluszlábat kell növesztenem. – Mag ad is nag yon jól tudod, hog y irdatlan mennyiség ű papucsra van szükség ed – válaszolta Virg inia. – Gyorsabban elnyűvöd őket, mint... – Nem érdekel Pierce nyavalyás papucsg yűjteménye! – kiáltotta Isaac. – Azt akarom tudni, mi vitt rá, hog y Sharpe-ot versenyre hívd! Az efféle ostobaság nem vall rád. A lány arcáról sütött a méreg . – Ag g odalomra semmi ok, az eg ész nem több, mint eg y g yors fog atverseny az ealing i pályán. Te is tudod, melyik az – kicsit sem veszélyes. – Minden verseny veszélyes, kisasszony! – Ülj le, papi! – mondta Virg inia határozottan, miközben a nag yapja mellé lépett és kezét a karjára tette. – Tudod, hog y az orvos nyug almat rendelt. – Akkor ne ideg esíts! – Lerázta mag áról a lány kezét. – Pierce szerint eredetileg rá akartad venni Sharpe-ot, hog y a „tűfokversenyen” mérd össze vele a tudásod. Még is mi jutott az eszedbe? Virg inia arcát élénk pír öntötte el. – Azt g ondoltam, hog y leg yőzöm, és akkor többé nem illeg eti-billeg eti mag át városszerte, és nem büszkélkedik azzal, hog y van bátorság a embereket ölni. Ez mindjárt lecsillapította Isaac dühét. Rog er halála mindkettejüket nag yon meg viselte, de a lánynak sokkal nag yobb csapást jelentett. Virg inia bálványozta a fivérét, és a fiú halálával a kislánykora óta építg etett óriás emlékmű, amit a bátyja iránti tisztelet szült, eg yre inkább veszített fényéből. Nem tudott elfog ulatlan maradni, ha Rog erről volt szó. – Ó, báránykám – mondta. – Fel kell hag ynod Sharpe bosszantásával. Én leg alább annyira g yűlölöm a fickót, mint te, de... – Bárcsak láttad volna múlt hónapban a versenyen, hog y kérkedett, amikor Chetwin

hadnag yot leg yőzte! – Keze ökölbe szorult. – Úg y, ahog y van fütyült rá, hog y Rog er azon a versenyen lelte a halálát! Valakinek helyre kell raknia vég re Lord Gabrielt, alázatra kell tanítania, és persze némi... némi jó modorra! – És úg y g ondolod, hog y te lennél az a valaki? – Miért is ne? – A lány hang ja szinte esdeklő volt. – Tudod, hog y képes volnék rá. Te mag ad mondtad, hog y jobban bánok eg y curricle-lel, mint bármelyik férfi, akit ismersz. – Nem hag yom, hog y kockára tedd az életed – és vele eg yütt esetleg a jövőd is – azáltal, hog y az összes közül pont azzal a férfival kelsz versenyre. Vedd a kalapod! Meg látog atjuk Lord Gabriel Sharpe-ot. És te, drág aság om, közlöd vele, hog y tévedés volt a részedről, és visszautasítod a versenyt. – Eszemben sincs! – bukott ki a lányból azonnal. – Nem hag yom, hog y g yávának tartson. – Én pedig nem hag yom, hog y a másik unokámat is elveszítsem a miatt a kötözni való bolond miatt! A lány elsápadt. – Nem veszítesz el, esküszöm. – Átkozottul biztos, hog y nem – válaszolta Isaac, és érezte, hog y a szíve összeszorul a félelemtől. – Azt nem bírnám elviselni. Miután a feleség e meg halt mellhártyag yulladásban, amikor őt és a lovasság át a Félszig etre kísérte, nehéz időket élt meg . Aztán a fia és a menye is az életüket vesztették, ő pedig meg tört a veszteség ei terhe alatt, és semmi másra sem vág yott, mint hog y elbujdokoljon a világ elől és mag ányos g yászába temetkezzen, íg y hát hazatért, hog y vezethesse a méntelepet. Úg y tervezte, hog y Virg iniát és Rog ert rokonoknál helyezi el, amíg meg nem látta a lányt – aki hároméves volt és vig asztalhatatlan. Remeg ő ajkakkal nézett fel rá, és azt kérdezte: – Papa elment? Gombóc szorong atta a torkát, miközben válaszolt: – Papa elment, báránykám. De papi itt van. A kislány rámeresztette hatalmas, könnybe lábadt szemét, pufók kis karját a lába köré fonta, és azt mondta: – Papi marad. Abban a pillanatban rabul ejtette a szívét. Attól fog va a kislánynak ő csak „papi” volt, a kislány pedig az ő „báránykája”. És sosem veszíti el. – Kihátrálunk ebből a Sharpe-féle versenyből, vag y az élő Istenre esküszöm, hog y bezárlak a szobádba, és soha többé nem eng edlek ki onnan. A lány eg ész úton ág ált és vitatkozott. Tiltakozott, míg várták, hog y a kocsi előálljon.

Esdekelt, mikor Ealing felé indultak. De amikor látta erőfeszítései hiábavalóság át a Halstead Hallba vezető, eg yórányi út során, nyomasztó csendbe burkolódzott. Nag yapja nem tudta volna meg mondani, melyik volt a rosszabb. Mire Halstead Hall közelébe értek, az öreg úrnak sikerült valamelyest lecsillapodnia, ám a hatalmas méretű, lenyűg öző udvarház láttán a harag ja ismét felláng olt. Mindig tudta, hog y Sharpe eg y márki fivére, olyan család sarja, amelynek története eg yidős Ang liáéval. Valójában ez volt az eg yik oka, amiért g yűlölte a fickót. Ha Sharpe nem csábította volna Rog ert féktelenség re, és nem fertőzte volna meg kicsapong ó életvitelével, a fiú még ma is élne. Rog er istenítette az ifjú lordot, és bármilyen őrültség re hajlamos volt, hog y a barátját lenyűg özze. Míg iskolába jártak, Isaac nem ag g ódott a barátság uk miatt. A felsőbb körökkel való érintkezés hosszú távon a fiatalember javát szolg álta volna. Ő mag a sem jutott volna a tábornoki rang ig , ha nem köt előnyös barátság okat, szóval tisztában volt az ezzel járó előnyökkel. Még a versenyek sem ag g asztották különösebben. Vég tére is a fiatalemberek csak fiatalemberek. De aztán Rog er minden idejét londoni bordélyokban töltötte, nekiállt anyag i erőforrásait meg haladó mértékben inni és hazardírozni, Isaac pedig ag g ódni kezdett. Halstead Hall látványa újra felidézte a rég i emlékeket. Nem csoda, hog y Rog er ilyen mértékben Sharpe befolyása alá került, és elbűvölte a herceg fia – hog y is ne csábult volna el, amikor mindezzel ellentétben a saját lehetőség ei felettébb szerények voltak? Isaacnek akkor kellett volna a sarkára állnia, amikor még lett volna rá esélye. Nem kellett volna Rog er temetéséig várnia, hog y Sharpe-ot kitessékelje a birtokáról. Nos, nem hag yja, hog y újabb trag édia történjen. Kisvártatva a kocsi meg állt velük az impozáns bejárat előtt. Halstead Hall eg yike volt azon hatalmas területet elfog laló, Tudor korabeli udvarházaknak, amelyek uralkodói rezidenciának is alkalmasak lettek voltak – és kétség telen, hog y királyi tulajdonban is volt mindaddig , míg kicsivel több mint kétszáz éve aztán a Sharpe család birtokába került. – És most idehallg ass! – mondta Virg iniának, miközben inasok és lovászok szaladtak a kocsi felé. – Rám hag yod a beszédet eg észen addig , míg nem találkozunk Sharpe-pal. Akkor közlöd vele, hog y meg g ondoltad mag ad a versennyel kapcsolatban, és azzal vég e. Meg értetted? – De papi... – Komolyan beszélek, Virg inia. – Amikor a lány dacosan összefonta a karját mag a előtt, a férfi felsóhajtott. – Ha úg y teszel, ahog y kértem, íg érem, hog y veszek neked néhány új ruhát. Akár Londonba is felmehetünk eg y-két bálra. Biztos vag yok benne, hog y Pierce kieszközöl számunkra valahová eg y meg hívást. Bár arról fog alma sem volt, hog y a jelenleg i anyag i helyzetükben miből futná szállásra.

Pierce ag g leg énylakása nem meg felelő hely az ott-tartózkodásra. A lány arcán sértődöttség tükröződött. – Még ha lenne is pénzünk ruhákra és bálokra, nem vag yok az az üresfejű, társaság i liba, akit mindez elbűvöl. Elvek is vannak a világ on. Isaac mélyet sóhajtva bámult ki a hintó ablakán. A pokolba, a pokolba, a pokolba! Az ő báránykája pontosan tudja, mit jelent fog g alkörömmel küzdeni. A felajánlott ruhák a méltóság ában sértették, és ha valamiben, hát méltóság ban a leányzó nem szenvedett hiányt. Az ajtó kinyílt, és ők kiszálltak. Amikor Isaac közölte a szolg ával a nevüket, és hog y azért jöttek, hog y Lord Gabriellel találkozzanak, vég ig vezették őket eg y hosszú, árkádos folyosón, majd eg y udvaron át eg y olyan hatalmas hallba, amely az átlag emberre nyomasztóan hatott volna. De Isaac ebben a világ ban nőtt fel. Eg y olyan világ ban, ahol a „jó nevelés” lehetőség et teremtett, hog y eg y senkiházi felkapaszkodjon és meg vesse a lábát, ahol az embereket a kabátjuk szabása, és nem jellembeli tulajdonság aik alapján ítélték meg . Gyűlölte ezt a hiúság g al és üres íg éretekkel teli világ ot. Boldog volt, amikor fiatalemberként mag a mög ött hag yhatta és hivatásos tisztként fontos feladatok sorát kapta. Túlélte a vimeirói és roliçai csatákat az Ibériai-félszig eten zajló háborúban, és túl sokszor nézett már szembe a g onosszal ahhoz, hog y valamit is számítson. Holmi nemesi címmel meg áldott család eg y szakajtóra való öntörvényű g yerekkel őt aztán nem félemlíti meg , annyi szent. Ami Virg iniát illeti, felőle már nem volt olyan biztos. A lány tátott szájjal meredt a hall eg yik vég ét betöltő ódon hang ulatú, tölg yfa intarziás falszakaszra, és a masszív márványkandallóra, amely még inkább hang súlyozta az oldalfalat. – Ez tényleg Lord Gabriel otthona? – suttog ta, miközben a szolg a távozott, feltehetően azért, hog y urát szólítsa. – Úg y hírlik. – Isaac rosszalló pillantással nézett a lányra. – Hiszen tisztában vag y a származásával. – Nos, ig en, de sosem g ondoltam... többnyire csak a hőstettei fog lalkoztattak. – Halstead Hall már csak a mérete miatt is feltűnő: háromszázhatvanöt szobája van. A parkja hatalmas, és a benne lévő útvesztő az eg yik leg nag yobb Ang liában. Utolsó információm szerint hetven bérlőjük van. – Édes istenem! – mondta a lány. – A családja biztos hihetetlenül g azdag . – Elég g azdag , hog y bármit és bárkit meg vásároljon, amit vag y akit csak akar. Ezt nem árt, ha észben tartod, amikor olyan ostobaság ot tervezel, mint hog y versenyre kelsz az eg yikkel. – Isaac cseppet sem ig yekezett visszafog ni a hang ját; nem hag yja, hog y ezek a Sharpe-ok a vag yonukkal meg félemlítsék. – Bár úg y hallom, a vag yonuk a család anyai

ág áról származik, nem a márkiéról. – Pontosak az értesülései, uram. Az unokáim pénze tőlem van. A tábornok meg ütközve nézett fel és pillantott meg eg y vele nag yjából eg yidős asszonyt, aki lefelé ereszkedett a festett lépcsőfeljárón. Léptei lassúak voltak, ami királynői meg jelenést kölcsönzött neki, és ami abban a pillanatban Isaacet félelemmel veg yes áhítattal töltötte el. Csak amikor észrevette a nő kezében a sétapálcát, akkor jött rá, hog y lassú járásának oka lábának g yeng eség e lehet. A férfi lustán meg dörzsölte a karját, amely azóta sem működött rendesen, hog y arról a lóról leesett. Tudta, milyen az, ha az embert valamelyik testrésze cserbenhag yja, és képtelen azt tenni, amit csak szeretne. A hölg y máris szimpatikusabbnak tűnt a szemében. De mindjárt le is dorong olta mag át érte. – Ön minden bizonnyal Waverly tábornok – mondta az asszony feléjük közeledve. – Hester Plumtree vag yok, nag yanyja... – Tisztában vag yok vele, kicsoda ön – válaszolta a férfi élesen. Ki ne ismerte volna Hetty Plumtreet, aki arról volt híres, hog y vasmarokkal ig azg at eg y sörfőző birodalmat és az összes férfi sörfőzőt térdre kényszeríti? De Isaac eg y házisárkány kinézetű matrónára számított, aki úg y rikoltozik, akár eg y hárpia, és a viselkedése is férfias. Ez itt pedig eg y törékenynek látszó teremtés rózsás színezetű, halvány arcbőrrel és olyan mosollyal, amely eg y ag g astyán szívét újra meg dobog tatja. A pokolba, a nő szinte a hatalmába kerítette! – Lord Gabrielhez jöttünk – vakkantotta Isaac. – Az üg y önt nem érinti, madam. Az asszonynak a szeme sem rebbent a férfi g oromba szavainak hallatán, és rosszallás sem látszott a tekintetében. – Attól tartok, nem tudom, hol tartózkodik pillanatnyilag . De amíg a szolg ák meg keresik, talán eg y tea jólesne önöknek. Bizonyára meg szomjaztak a hosszú út alatt. – Nem kérek teát – fröcsög te a tábornok, és bár tisztában volt vele, hog y mog orva vénember módjára viselkedik, képtelen volt visszafog ni mag át. – Én elfog adom – válaszolta Virg inia, arcán barátság os mosollyal. – Köszönöm. A lány talán úg y döntött, hog y ez eg yszer jól nevelt ifjú hölg yként viselkedik? Viselkedésével idejekorán a sírba kerg eti a nag yapját. Mrs. Plumtree utasította a szolg át, hog y hozzon nekik teát, és közölte, hog y a könyvtárban fog yasztják el. – Erre parancsoljanak – mondta, miközben a folyosó felé mutatott. – Ott kényelembe helyezhetjük mag unkat, amíg beszélg etünk. Ez a szoba olyan rideg , nem találja? Olyan érzést kelt bennem, mintha prédikálnék. Isaac nem tudta, mit feleljen. Az asszony talán a szívélyesség ével próbálja meg téveszteni

őket, hog y elaltassa a g yanakvásukat? Nem fog sikerülni. Nincs az a nőszemély, aki őt meg szelídíthetné, leg yen bármilyen vonzó is a külseje. Mihelyt letelepedtek a könyvtárban, az asszony íg y szólt: – Jól g ondolom, hog y a versenyről van szó, amelyben az unokám és az ön unokája meg állapodtak? – Már mondtam, hog y a dolog nem tartozik önre. – Persze hog y rám tartozik. Én mag am sem szeretném kevésbé, hog y bármelyikük is meg sérüljön. Az a pálya Turnham Greenben... – Turnham Green! – Nag yapja harag osan nézett Virg iniára. – Azt mondtad, hog y Ealing ben akartok versenyezni! – Íg y is van, papi, esküszöm! – Akkor ez a nőszemély miről beszél? – Bocsásson meg , uram – szólt közbe Mrs. Plumtree. – Bizonyára félreértettem az unokámat. Most, hog y jobban meg g ondolom, valójában eg y szóval sem említette, milyen versenyről van szó. Csak feltételeztem... – A szeme résnyire szűkült. – Úg y látom, újra beszélnem kell vele. – Nem számít, milyen versenyről van szó. Nem szabadna versenyezniük. Virg inia előrehajolt. – Eg yfolytában arról g yőzködöm a nag yapámat, hog y a dolog teljesen veszélytelen. – Veszélytelen? – üvöltötte a férfi. – Vég ig hajtani eg y fog attal eg y olyan pályán, ahol csak eg yetlen keréknyom van, ráadásul eg y olyan férfi ellen, aki a meg g ondolatlanság áról híres, eg y férfi ellen, aki a g yőzelem érdekében bármire képes? – Az unokám nem hag yná, hog y a lánynak baja essen, ha erre céloz, uram – jeg yezte meg Mrs. Plumtree fag yosan. Á, a zsémbes hárpia csak előbújt a vég én! – Meg bocsásson, madam, de tapasztaltam, milyen pusztítást okoz a kedves unokája, valahányszor csak versenyez. – Eg y ilyen ártalmatlan verseny bizonyára nem árt senkinek – ellenkezett az asszony. – Én is pontosan ezt ismételg etem folyton, Mrs. Plumtree – zendített rá Virg inia. – Őszintén, papi, alig ha... – Elég leg yen, te lány! – kiáltotta Isaac összevonva a szemöldökét. – Menj és várj meg a hallban, míg nég yszemközt beszélek Mrs. Plumtreevel. – De... – Most, Virg inia! A lány fintorog va felállt, és kisétált. Mihelyt távozott, a tábornok Mrs. Plumtreere nézett. – Hog y merészel lovat adni alá ehhez az őrült tervhez?

Az asszony kemény pillantással meredt a férfira. – Mert önnek sikerült lebeszélnie a múltban minden őrültség ről, ami csak az eszébe jutott? Szavai meg döbbentették a férfit. – Nem voltak őrült ötletei a múltban. Amíg az ön unokája fel nem tűnt, felelősség teljesen, meg fontoltan és... – Nem hinném, hog y az unokám változtatta volna meg a jellemét, uram. Talán csak előhozta az ig azi énjét. – Nem ismeri az unokámat. – Ismerem az ifjú hölg yeket. Nekem is van két leányunokám, és volt eg y lányom is. Pontosan tudom, milyen makacs lehet eg y ifjú hölg y, főleg az, amelyiket heves vérmérséklettel áldotta meg az ég , akár az ön unokáját. Ha köti az ebet a karóhoz, valószínűleg kijátssza majd a háta mög ött. Mikor szerzett róla tudomást, hog y versenyre hívta az unokámat? Isaac baljós tekintettel meredt az asszonyra, majd bosszankodva, hog y mint g yám koránt sincs a helyzet mag aslatán, és ez rossz fényben tünteti fel, felállt. – Ma. – A kihívásra több mint eg y hónapja került sor. Ez sokat elárul. – Nos, ha ön képes volna elejét venni, hog y az az átokfajzat unokája olyan ostoba dolg okra rag adtassa mag át, mint az a nyavalyás verseny Turnham Greenben... – Meg teszek mindent, ami csak tőlem telik – jeg yezte meg az asszony hűvösen. – De ne feledje, önnek csak eg y unokával kell vesződnie. Nekem öttel. A férfi ezzel nem tudott vitába szállni. Ördög és pokol! Mi a csodát kezdett volna, ha éltes korára ő maradt volna mag ára mint öt g yermek g yámja? Beleg ondolni sem tudott. – Azonkívül – folytatta – huszonhét évesen már nem g yerek. Nem hallg at a nag yanyja szavára. Isaac az asszony mellé sétált. – Kiadhatja az útját, meg vonhatja az apanázsát... – Már meg fenyeg ettem valami hasonlóval. Eddig ez sem eredményezett komolyabb változást a viselkedésében. – Nyilvánvalóan nem, máskülönben nem eg yezett volna bele, hog y kiáll versenyezni Virg iniával. Mit sem törődve a férfi abbéli szándékával, hog y meg próbálja meg félemlíteni, az asszony felállt és a szemébe nézett. – És mi a helyzet az ön unokájával? Az ön taktikája leg alább olyan eredménytelennek mutatkozik nála. Olyan közel álltak eg ymáshoz, hog y a férfi belenézhetett Hetty kifürkészhetetlen kék

szemébe és érezhette rózsavizének illatát. Az asszony őrjítő volt. Izg ató. Már hosszú évek óta nem talált eg yetlen nőt sem izg atónak, Lily halála óta eg yet sem. De ez az asszony...! Összerezzent. – Akkor hát mit javasol? Hag yjuk, hog y meg öljék eg ymást? – Ó, kérem – mondta a nő kesernyésen. – Mag uk férfiak állandóan túloznak. Nem ölik meg eg ymást. Ha áldását adja a versenyre, akkor meg szabhatja, mikor, hol és milyen körülmények közt kerüljön rá sor. Mindketten ott lehetünk, hog y kézben tartsuk a helyzetet. Az unokája olyan boldog lesz, hog y eg yetlen szó, annyi ellenvetése sem lesz, és az unokámmal folytatott verseny vég re feledteti vele bosszúhadjáratát. Akkor nem kell többé ag g ódnia, mibe keverednek. – És ha nem eg yezem bele? – Akkor módot találnak rá, hog y titokban kerítsenek rá sort. Ön is tudja, hog y nem ítélheti örökös szobafog ság ra a leányzót. Bármennyire is nehezére esett beismerni, az asszony szavaiban volt ig azság . Felismerte, ha elsőrang ú stratég ával hozta össze a sors. – Úg y tűnik, madam, mintha lenne némi tapasztalata az unokái életének ig azg atását illetően. Meg lep, hog y még sem ig azán eg yüttműködők. – Eng em is – mondta a nő vidáman. Akarata ellenére a férfi elnevette mag át. Ezt hallva az asszony tekintete ellág yult. – Nos, az elmúlt pár hónapban hármat már sikerült közülük kiházasítanom és jobb belátásra térítenem. Vag yis valójában sokkal inkább eg yüttműködők, mint amilyenek voltak korábban. – Leckéket kellene adnia nekem, hog y ezt a hőstettet én is vég hezvig yem – felelte Isaac mosolyog va. – Szíves örömest. – Az asszony ajka körül szemérmes mosoly játszott. Csábos ajka volt, el kell ismerni. Aztán hirtelen észbe kapott. Még is mit művel? Az ég szerelmére, hisz az asszony Sharpe nag yanyja! Az a semmirekellő csirkefog ó nem esett messze a fájától; Isaac könnyedén el tudta képzelni Hester Plumtreet, amint hajmeresztő iramban szág uld vég ig eg y fog attal eg y versenyen. És jaj annak a szeg ény ördög nek, aki az útjába áll! – Gondom lesz az unokámra – motyog ta hátat fordítva. Menekülnie kell, még mielőtt az asszony és ármánykodásai miatt komoly pácba nem kerül. Hiba volt idejönni. Eg yszerűen bezárja a lányt pénteken; ha Sharpe akarja azt a versenyt, kerítse elő. Nag y léptekkel kiment a hallba. – Virg inia, hazameg yünk.

A hallban senki sem volt. – Virg inia! – kiáltotta. Senki sem bukkant elő, és semmi jele nem volt, hová mehetett. – A pokolba! Hová az ördög be tűnt az unokám?

Negyedik fejezet

Virg inia követte a barátság os inas részletes útbaig azítását, amely az istállókhoz vitte. Ez az udvarház eg yszerűen hihetetlen. Ki él ilyen helyen? Nem csoda, hog y Lord Gabriel olyan mag abiztos. Születésétől kezdve mindent tálcán kínált neki az élet, íg y aztán azt g ondolja, jog a van mindehhez. Na, majd ő leszállítja a mag as lóról. Kár, hog y papi olyan makacs a fog atversenyt illetően. Hát nem akarja, hog y Lord Gabriel a nyilvánosság előtt szég yenüljön meg ? Nos, volt eg y terve. Ha meg leshetné Lord Gabriel lovait, amelyekkel a phaetonját hajtja, volna mivel érvelnie papi előtt. Feltérképezné, mik az erősség eik és mik a g yeng éik, aztán pedig rámutathatna, hog y a saját lovai miben jobbak. Vég tére is eg y eg ész méntelep áll a rendelkezésére, amelyből válog athat. Kizárt dolog , hog y Lord Gabriel ezt meg eng edhetné mag ának. A kocsiját sem lett volna hasztalan tanulmányozni. Bizonyára van rá mód, hog y az ő saját curricle-jét tökéletesítse. Ha valahog y meg tudná g yőzni papit, hog y nem veszíthet, talán meg enyhülne. Eg y nag y épülethez közeledett, amelyben nyilván számos ló elfért, és nem messze tőle eg y másik kisebb épület állt, amely látszólag szintén istálló lehetett. Ó, istenem, melyikben tarthatja Lord Gabriel a lovait és a phaetonját? És hog y veszi rá a lovászokat, hog y vethessen rájuk eg y pillantást, anélkül hog y a lapjait kijátszaná? A nag y istállóból ekkor eg y lovász bukkant elő a kezében vödörrel. A lány fejét a bejárat felé fordítva hallotta, ahog y a férfi eg y fiatalabb lovászért kiált. Mihelyt a fiatalabb futva meg érkezett, az idősebbik a kezébe nyomta a vödröt, és íg y szólt: – Ez az a különleg es takarmány, amit Lord Gabriel az új lovának kért. Üg yelj rá, hog y az a fenevad mind meg eg ye! Jót tesz az emésztésének. A fiatal lovász sietve indult meg a kisebb épület irányába, és eltűnt odabenn a vödörrel, majd kisvártatva a nélkül jött ki. Virg inia felléleg zett. Lord Gabriel új lova bizonyára a phaetonjához kell. Mivel a kis istálló körül közel sem volt akkora a jövés-menés, talán besurranhat, hog y körülnézzen, anélkül hog y észrevennék. A bejárat felé araszolt, és közben folyamatosan azt fig yelte, előbukkannak-e további lovászok a nag y istállóból. Amikor közeledő hang okra lett fig yelmes, szélsebesen beviharzott a kis istállóba.

Aztán mindjárt meg is torpant. Mert a szűk folyosó közepén teljes életnag yság ban Lord Gabriel állt. A takarmányos vödröt a kezében tartva épp a lovat etette, amiből Virg inia mindösszesen eg y a bokszból kikandikáló orrot látott. Őlordság a nem viselt sem kabátot, sem pedig nyakkendőt, csak eg y mellényt és ing et, amelynek feltűrt ujja alól elővillant formás, izmos alkarja. A lány léleg zete is elállt. Ing ujjra vetkőzve, lovag lónadrág ban és csizmában a férfi elképesztően jól festett. Szikár volt, erőtől duzzadó és jóképű. Túl jóképű ahhoz, hog y a jelenlétében eg y nő meg őrizze a józanság át. – Gyerünk, kislány! Ettől majd jobban leszel. Meg nyug tató hang ja felkorbácsolta a lány érzékeit. Nehéz volt nem a hatása alá kerülni eg y férfinak, aki ilyen g yeng éden bánik eg y állattal. Ettől Virg inia g ondolkodóba esett, és az járt a fejében, vajon hog y bánhat eg y nővel. Aztán meg feddte saját mag át. A dolog eg yáltalán nem érdekli. Őt aztán nem! – És ne lég y olyan konok a lovászokkal, jó? – mondta Lord Gabriel a fiatal jószág nak. – Ezt az energ iát tartalékold inkább a St. Leg er Stakesre. Ott aztán mindenkinek tátva marad a szája, szépség em. Vág tatsz majd, akár a szélvész, és az összes ostoba zöldfülűt mag ad mög é utasítod. A lord azt tervezi, hog y benevez eg y telivérrel a St. Leg er Stakesre? Jóság os isten, papinak is ez a terve! És ha Lord Gabriel itt találja... A lány a torkában dobog ó szívvel kifelé hátrált. Aztán eg y ló felnyerített a közelében, és Lord Gabriel felkapta a fejét. Résnyire szűkült szemmel nézeg ette a lányt, majd letette a vödröt és elindult felé. Virg inia sarkon fordult, hog y eliszkoljon, ám a férfi két lépéssel mellette termett, és a karjánál fog va meg rag adta. – Na nézzenek oda! – dünnyög te, miközben mag a felé fordította. – Mi az ördög öt keres itt? – Én... mmm... nos... a nag yapám önt akarta meg látog atni, de most a nag yanyjával beszélg et, és... – Gyorsan kig ondolt valamit. – Azt hallottam, hog y fantasztikus útvesztőjük van, íg y hát elindultam, hog y meg keressem. Aztán eltévedtem, és itt kötöttem ki. – Mert az útvesztőnket kereste – jeg yezte meg a férfi kétkedőn. – Imádom az útvesztőket. – Szóval akkor véletlenül sem azért jött, hog y az ellenfelet kifürkéssze. – Tekintete a lány tekintetébe fúródott. – Eg yáltalán nem! Fog almam sem volt róla, hog y van eg y telivérje, amelyet szándékában áll... úg y értem... – Hallotta hát, amint Szélvész Jane-nel beszélg ettem – szeg ezte neki a férfi. – Csalafinta

kis boszorkány. Ó, te jó ég , most ig azán bajban van! A lóversenyek világ ában reng eteg a mismásolás. Mivel a fog adások azon múltak, mennyire ismerte valaki a lovakat, információszerzés céljából a közvetítők g yakran osontak be az istállókba, vag y leselkedtek a titokban rendezett próbafutamokon. Vag yis bármelyik telivér tulajdonosa g yanakodni kezdene, ha eg y versenytársat lát a lovai közelében settenkedni, főleg az olyan nag y versenyek előtt, mint a St. Leg er Stakes-i. – Esküszöm, hog y ez az eg ész csak véletlen félreértés! – És most máris szalad, hog y a nag yapjának jelentést teg yen a versenytársáról. – Nem! – A férfi felvont szemöldökét látva a lány még hozzátette: – Senkinek sem fecseg nék. Nem szokásom. – Tényleg ? – Gabriel keze a válláról a lány karjára csúszott. – Eltévedt, és úg y döntött, eg yedül tér be eg y istállóba, miközben tudta, hog y jó néhány lovászfiúval találhatja mag át szemben. – Eg y méntelepen élek. Állandóan eg yedül meg yek az istállóba. – De az ottani lovászoknak több eszük van, semhog y szemet vessenek a g azda unokájára. Ezek a lovászok viszont nem ismerik. Virg iniát összezavarta a karjára fonódó kezek erős szorítása. A férfi túl közel vonta mag ához, és ettől ideg es lett. Főleg mivel Lord Gabriel öltözéke olyan hiányos volt. Fekete ing én a felső pár g omb ki volt g ombolva, és halovány mellszőrzete kivillant alóla. – Merem állítani, hog y önnél kedvesebben bántak volna velem – vág ott vissza a lány állát felszeg ve. – Eng edjen el. – Hog y tovább kémkedhessen? – kérdezte a férfi vontatottan. – Nem kémkedtem. – Akkor a jöttének bizonyára valami más oka van – mondta mélyülő hang on. – Talán valami... személyesebb. – Személyesebb? – kérdezte a lány elhűlve. Gabriel le sem vette róla a tekintetét, és a pillantása eg yre jobban perzselt. – Talán eng em keresett. Ó, a pimasz fráter! – Eg yáltalán nem. Mi a csodának kerestem volna éppen itt? – Mert az inasok bizonyára tájékoztatták, hog y délelőttönként g yakran időzöm itt. – A hang ja most már rekedtes volt, és keze fel-le siklott a lány karján, érintése bizserg ető volt, amitől Virg inia szívverése ki-kihag yott. – Nem erről kérdeztem az inasokat... úg y értem, az ist... az útvesztőről érdeklődtem, de én... – Az ég szerelmére, locsog itt összevissza, akár eg y meg ig ézett iskolás lány. – Nem tudtam, hog y itt van – jeg yezte meg a lány meg adóan. – Ne leg yen nevetség es.

– Az arcát elöntő pírból ítélve, eg yáltalán nem tűnök nevetség esnek – mormog ta a férfi. A lány meg érintette az arcát. Elpirult volna? Jóság os ég , valóban! – Tudja, én nem eg y utcalány vag yok a sok közül, aki elalél minden szavától. – Nem a szavaimtól szoktak elalélni. – Gabriel a lány derekát átkarolva még közelebb vonta mag ához. – És bár eg yáltalán nem hasonlít utcalányra, az még nem jelenti azt, hog y ne volna kíváncsi rám. Bármennyire is ig yekezett nyug almat erőltetni mag ára, Virg inia szíve eg yre hevesebben kalapált. Pofon kellene vág nia a férfit, el kellene taszítania mag ától. – Ez nevetség es. Ug yan miért lennék kíváncsi eg y... ilyen hírnévvel meg áldott csirkefog óra? – Mert ég a vág ytól, hog y meg tudja, mivel érdemeltem ki azt a hírnevet. Már ha eg yáltalán kiérdemeltem. Hog y tényleg elalél-e minden hölg y a karjaimban. Virg inia elképedt. Nem illő, hog y a férfi ilyen dolg okat mondjon neki. És neki meg nem kellene hag ynia, hog y a szavai hallatán felg yorsuljon a szívverése és meg izzadjon a tenyere. Mi ütött belé? – Mondok én valamit – suttog ta Gabriel rekedtes hang on, fejét közelebb hajtva. – Miért nem elég íti ki a kíváncsiság át? – Azzal ajkát a lány ajkára tapasztotta. A bizalmas érintéstől a lány meg dermedt. Milyen visszataszító. Milyen elfog adhatatlan. Milyen mámorító. Ajka az olyan férfi mag abiztosság ával mozg ott az övén, aki már reng eteg nőt csókolt. A lány hirtelen tetőtől talpig meg borzong ott, és édes érzés kerítette hatalmába. Érezte, hog y a férfi érintésére ajka ellág yul, hog y léleg zete a férfi ajkát simog atja, hog y ereiben a vér féktelenül vág tázik. Ez helytelen, olyan nag yon helytelen. És még is tökéletesen helyesnek tűnt. – Á, édes kis boszorkám! – suttog ta a férfi az ajkába. – Milyen csókos szája van keg yednek. Az volna? Még soha eg yetlen férfi sem csókolta korábban. – Lord Gabriel, nem hiszem, hog y ez... – Gabe – motyog ta. – A barátaim Gabe-nek szólítanak. – Nem vag yok a barátja. – Ig aza van. Ön annál sokkal... kedvesebb. Szóval hívjon Gabrielnek. Alig szólít valaki íg y. Vag y még jobb, ha „drág ámnak” hív. Úg y aztán vég képp senki sem nevez, kedvesem. – Mielőtt még a lány reag álhatott volna bármit is e pimaszság ra, a férfi ismét birtokba vette az ajkát. De most az ajka határozottabb és forróbb volt. A lány duzzadt ajkát a mag áéhoz vonta, majd száját kinyitva addig ing erelte, míg az övé is ki nem nyílt, és akkor nyelvével a lány szájába nem hatolt.

Az úr leg yen hozzá keg yes! Ez meg mi? Sosem g ondolta volna... Mennyei érzés volt. Gabriel addig becézg ette a nyelvét, míg az össze nem tekeredett az övével, aztán incselkedni kezdett vele. Ó, hog y incselkedett! Szája falta az övét, nyelvének lassú, selymes mozdulatai simog atóak voltak, és ő eg yre többet akart, és eg yszeriben olyan dolg okra vág yott, amiket nem is értett. Mielőtt észbe kaphatott volna, a férfi a két bokszot elválasztó falhoz préselte, ajka csüng ött az övén, és kényeztette. Virg inia leveg őt sem tudott venni, és g ondolkozni is képtelen volt. Pár pillanat leforg ása alatt a világ meg szűnt létezni körülötte, csak a férfira tudott fig yelni, akinek ajka az övét ing erelte, keze fel-le siklott az oldalán és a derekán, hüvelykujja pedig mellének alsó domborulatán simított vég ig , miközben testük eg ymásnak feszült... Hirtelen éles fájdalom nyilallt a karjába, mire ajkával még mindig a férfi ajkán csüng ve felkiáltott, és ellökte mag ától. – Mi az ördög ? – Jacky Boy! – mordult Gabriel a pónira, amely az imént meg harapta a lányt. – Azt már nem! A lány elfordította a fejét, hog y meg nézze a pónit, amelynek visszahúzott ajka alól kivillant teljes fog sora. Ha eg y fenevad képes lenne pillantással ölni, hát Virg inia halott lenne. Gabriel kellő odafig yeléssel vizsg álg atta a lány karját. Miután meg g yőződött róla, hog y a harapás még a ruhája anyag át sem szakította át, a póni felé fordult. – Több eszed is lehetne, pajtás – korholta. – Nem mehetsz oda eg yszerűen eg y hölg yhöz, és nem haraphatod meg . A póni fejével Gabriel felé bökött, mintha csak kettejük közé furakodva akarná szétválasztani őket. Nevetését elfojtva Virg inia arrébb lépett. Lehet, hog y a férfi „ifjoncnak” tartotta, de a korosodó póni túl volt már élete derekán. Szeg ény párának valószínűleg már csak pár éve volt hátra. És látszott rajta a feltétlen rag aszkodás a g azdája iránt. Hála istennek! Csak a jó ég tudja, Virg inia milyen közel járt hozzá, hog y ostobaság ot kövessen el. – Sajnálom – szabadkozott Gabriel. – Jacky Boy volt az első lovam, íg y aztán túlteng benne a birtoklási vág y. Mindenkire féltékeny, aki iránt eg y csepp fig yelmet is tanúsítok. Már Szélvész Jane érkezése feltüzelte, íg y aztán önön töltötte ki a harag ját. – Nincs rá oka, hog y féltékeny leg yen – válaszolta a lány. Gabriel elsötétült tekintettel közelített felé. – Nag yon is van. – Olyan mohó pillantással nézett rajta vég ig , hog y a lány szívverése ismét felg yorsult. – De hozzá kell szoknia.

A közös jövőre utaló burkolt célzás annyira meg rémisztette a lányt, mint még semmi más. Döbbenten hőkölt hátra, amikor rájött, milyen messzire ment a férfival. – Nem, nem – mondta a fejét rázva. – Eszemben sincs behódolni a fivérem g yilkosának. Gabriel arcvonásai meg feszültek, de tekintete úg y izzott, hog y az szinte már perzselt. – Hát sosem fárad bele a vádaskodásba, Virg inia? – vág ta a fejéhez, és látszott, hog y minden akaraterejét össze kellett szednie, hog y meg ne fojtsa. – Nem g yilkoltam meg a fivérét. A g yilkosság szándékot feltételez. Ami történt, trag ikus baleset volt... – Amit ön okozott, kihasználva, hog y a fivérem részeg volt – ellenkezett a lány csak azért is. – Rog er túl részeg volt ahhoz, hog y tudja, mit tesz. – Amikor versenyeztünk, színjózan volt. – Papi nem ezt mondja. – A nag yapja nem volt ott. Muszáj, hog y valakit okolhasson, íg y hát eng em okol. De ez még nem jelenti azt, hog y van rá alapja. – Neki... neki hazudni sincs miért. – Az emberek néha saját mag ukat is áltatják. – Ismét szembefordult a lánnyal. – Jobb, mint szembenézni az ig azság g al, hog y a fivére... – Itt meg mi az ördög folyik? – hallatszott Isaac hang ja a bejárattól. Gabriel meg torpant. – Jó reg g elt, tábornok! – mondta, bár tekintetét le sem vette a lányról. – Az unokája és én épp a versenyről beszélg ettünk. Miközben nag yapja kihúzta mag át, a lány sietősen hozzátette: – Papi, csak azért jöttem az istállóba, hog y kiderítsem, vethetnék-e eg y pillantást Gabriel... úg y értem, Lord Gabriel fog atára és lovaira, de helyette őlordság át találtam itt. Ennyi erővel az ig azság ot is bevallhatta volna. Akkor leg alább Gabriel nem ismételg etné eg yfolytában, hog y azért jött, mert őt kereste. Vag y ami ennél is rosszabb, azért, mert azt hiszi, hog y a telivérje után akart kémkedni, hog y a nag yapja előnyt kovácsolhasson belőle a St. Leg er Stakesen. – Nem kellene eg yedül lófrálnod az istállóban – csattant fel a férfi. – Őlordság a az imént pont ug yanezt mondta. Épp készült, hog y visszakísérjen a házba. Nag yapja kétkedő pillantással nézett a lányról Gabrielre. Virg inia mag ában imádkozott, hog y a férfi el ne árulja, hog y hazudik. Hog y el ne árulja, az imént elveszítette a fejét, és csókolózott vele. Abban a pillanatban Mrs. Plumtree sántikált be az istállóba, majd meg is torpant. Tekintete elárulta, hog y a tábornokkal ellentétben őt nem lehet becsapni, mivel olyan kitartóan bámulta Virg inia kipirosodott ajkát, hog y a lány vég ül lesütötte a szemét. – Hát nem hízelg ő? – mondta. – A titkos találkák máris elkezdődtek. Papi meg merevedett, és baljós pillantást vetett Mrs. Plumtreere. Aztán fenyeg etőn

meredt Gabrielre. – Rendben. Elmondom, mi lesz. Önök ketten pénteken meg mérkőznek. Mrs. Plumtree és jómag am jelen leszünk, hog y üg yeljünk a verseny tisztaság ára és arra, hog y az baj nélkül fejeződjön be. Aztán... – Visszajövünk Halstead Hallba, és meg vacsorázunk – szólt közbe Mrs. Plumtree. – Ehhez mit szól, tábornok? Nem volna kellemes módja a nap befejezésének? – De ig en – morog ta a férfi. – Ahog y kellemes módja annak is, hog y a családjaink közti kapcsolatnak eg yszer s mindenkorra vég et vessünk. Virg inia hatalmasat sóhajtott. Nem merte bevallani, hog y a versenyt követően vag y versenyre kel Gabriellel Turnham Greenben, vag y a férfi udvarolni kezd neki. Ha ez papi tudomására jutna, bezárná a szobájába, és a kulcsot is elhajítaná. – Szerintem remek terv – jeg yezte meg Gabriel vontatottan. – Ig en – értett eg yet a lány. Mihelyt a versenynek vég e, ő és Gabriel a továbbiakban diszkrétebben kezelik az eg yezség üket. – Akkor ezt meg beszéltük. – Papi a karját nyújtotta. – Gyere, lányom, hazameg yünk. A lány karon fog ta, de nem mert Gabrielre nézni, mert félt attól, amit a szemében látna. Ahog y attól is, hog y az milyen érzést váltana ki belőle. – Miss Waverly! – kiáltott utána Gabriel. A lány meg állt, és hátranézett. – Ig en? Tekintetük eg ymásba fonódott. – Komolyan g ondoltam, amit Jacky Boyról mondtam. Minden oka meg van rá, hog y mérg es leg yen. Mert tudja, hog y sosem adom fel. A lány nag yot nyelt. Eg y cseppet sem ijedt meg attól, hog y a férfi emlékeztette. Hog y vinné el a pestis! – A kitartás nem mindig elég , uram – mondta, majd a nag yapjával eg yütt kisétált. Miközben a másik istálló felé tartottak, ahol a kocsijuk várakozott, az idős úr azt kérdezte: – Ez meg mit jelentsen? – Meg vitattuk őlordság a edzésmódszereit – hazudta a lány. – Elláttam néhány jó tanáccsal. A férfi felhorkant. – Nem hinném, hog y Sharpe-nak útmutatásra volna szükség e. Nem, Lord Gabriel pontosan tudta, mit művel – a lovakkal és a nőkkel is. És ez több mint sajnálatos. – Történt valami közted és Sharpe között, amit eltitkolsz előlem? – érdeklődött a nag yapja.

Virg iniának a léleg zete is elállt. – Még is mi jut eszedbe? – Felhívták rá a fig yelmem, hog y az ifjú hölg yek néha mást mutatnak, mint amit valójában éreznek. Jóság os ég ! Amennyire akarta, hog y a nag yapja annak lássa, ami, leg alább annyira nem akarta, hog y rájöjjön, van eg y része, amely szemérmetlenül élvezte Gabriel csókjait. – Mindig a te báránykád maradok, papi. Emiatt ne fájjon a fejed. – Kitérő válasz volt, de képtelen lett volna hazudni neki. Szerencsére a válasz szemmel láthatóan kielég ítette a férfit. – Én is íg y g ondoltam. A bűntudat a lányba fojtotta a szót. Úton hazafelé valami szög et ütött a fejébe. – Papi, Rog er részeg volt, amikor Lord Gabriellel versenyzett? Nag yapja meg merevedett. – Miért kérded? – Mert Lord Gabriel mondott valamit. – Az biztos, hog y részeg volt, amikor elfog adta a kihívást. A lány léleg zete a torkán akadt. – Vag yis akkor szinte bizonyos, hog y Lord Gabriel volt a kihívó fél? A férfi mog orván meredt mag a elé. – Neki kellett lennie. Máskülönben már rég en Rog ert hibáztatta volna. Emlékezetébe idézte, amit Gabriel mondott. Nem említette, hog y ki volt a kihívó. De nyilvánvalóan hazudott Rog er részeg ség ét illetően. – Vag yis Rog er valóban részeg volt, amikor versenyeztek. Hosszú csend következett. Aztán papi hosszan felsóhajtott. – Nem tudom. – Hog y érted? – Órákkal később történt. A verseny délben volt. A lány g yomra g örcsbe rándult. – De én azt hittem, hog y Lord Gabriel azután hívta ki versenyre, hog y az eg ész éjszakát és a fél délelőttöt ivással töltötték. Aztán azonnal a verseny helyszínére siettek, és versenyeztek. – Nem eg észen. Eg y világ omlott össze benne. Eg ész idő alatt abban a hiszemben volt... – Akkor valójában mi történt? – Mit számít ez? – csattant fel a nag yapja. – Nem elég , hog y kihasználta Rog er részeg ség ét, és meg g yőzte a férfit, hog y versenyezzen vele, aztán meg kiráng atta arra az istenverte pályára, hog y a halálát lelje?

– De ig en – mondta Virg inia halkan. Bár nem volt eg észen ig az. Mindig azt feltételezte, hog y Gabriel szándékosan itatta le Rog ert, hog y aztán leg yőzhesse. De ha órák teltek el aközött, hog y Rog er belement a versenybe, és aközött, hog y a két férfi valóban lefutotta a versenyt... Összerezzent. Nem, papinak ig aza van. Gabriel akkor is kihasználta Rog ert. Józanul a fivére sosem állt volna ki ellene. Eg ész úton, míg csak a Waverly Farmra nem értek, ezt ismételg ette mag ában.

Ötödik fejezet

Gabe nem tudta, mi zavarta jobban – hog y a nag yanyja majdnem rátalált a telivérre, amelyet olyan g ondosan rejteg etett előle... vag y hog y kis híján rajtakapta, amint Virg iniával csókolózik. Valószínűleg az utóbbi. Eg y dolog , hog y az emberről az a hír járja, hog y a hálószobák bajnoka; viszont teljesen más tészta, ha a nag yanyja majdnem tehetség e bizonyg atása közben kapja rajta. Főleg , amikor ennyire kizökken attól az eg yensúlyából. Virg inia Waverlynek átkozottul édes ajka volt. Azt kívánta, bár tovább csüg g hetett volna rajta. Nem bánta volna, ha a szalmára fektetheti, és felfedezheti, miféle titkok rejtőznek divatjamúlt ruhája alatt – ez a mai eg y sárg a és fehér muszlinruha volt, amelyben úg y nézett ki, mint eg y citromos cukorka. Ami tökéletesen helyénvaló, hiszen szerette volna kicsomag olni, elszopog atni és meg ízlelni, hog y édesszájúság át kielég ítve aztán eg észben felfalja. – Hazudtál nekem – mondta a nag yanyja kertelés nélkül. Ez el is oszlatta a férfi fantáziájában meg jelenő kellemes képeket. Miközben próbált rájönni, mire céloz a nag yanyja, Gabe odaballag ott a Szélvész Jane bokszánál hag yott takarmányos vödörhöz. Ki kell valahog y csalnia innen a nag yanyját, még mielőtt az asszony felfedezi a lovat; eg yértelműen ellenezte ug yanis versenyzési mániáját. – Mivel kapcsolatban? – Azt mondtad, hog y te és Miss Waverly Turnham Greenben versenyeztek a „tű fokánál”, holott valójában csak eg y ártalmatlan versenyről van szó Ealing ben. Á, vag y úg y! Kár, hog y ilyen hamar rájött. Remélte, hog y az iránta érzett ag g odalma miatt az asszony beletörődik Celia akaratába, és nem kényszeríti őt házasság ra. Bár talán még semmi sincs veszve. – Nem hazudtam. – Felkapta a kabátját, és az asszonyt az istálló bejárata felé tessékelte. – Miss Waverly és én azért versenyzünk, hog y eldöntsük, összemérjük-e erőinket Turnham Greenben. Ha én nyerek, hag yja, hog y udvaroljak neki. Ha pedig ő, akkor meg mérkőzünk a „tű fokánál”. Nag yanyja felhorkant. – Átkozottul jól tudod, hog y g yőzni fog sz. Gabe eg y vállrándítással kilépett az istállóból, és a takarmányos vödröt rög tön az első szembejövő lovász kezébe nyomta. – A versenyek kiszámíthatatlanok. – Ravasz tekintettel nézett az asszonyra. – És nincs rá

semmi biztosíték, hog y nem sérülök meg Ealing ben. Az asszony a szemét forg atta. – Ha meg sérülsz azon a veszélytelennek számító versenyen, akkor meg érdemled, hog y veszíts. Vag yis meg várom, ki g yőz, mielőtt eldönteném, visszavonom-e Celiával kapcsolatban az ultimátum rá eső részét. – Tég y, ahog y tetszik! – Azzal lépteit az asszony nehézkes járásához ig azítva a ház felé fordult. – Miss Waverly csinos fiatal hölg g yé érett. Nem vag yok meg lepve, hiszen az édesanyja lenyűg özően szép volt. – Te ismerted az édesanyját? – Akkor debütált a társaság ban, amikor a tiéd. Az a szemtelen csitri szemet vetett az apádra, de Prudence ezt nem tűrte. Lewis teljesen levette a lábáról az anyádat. Szeg ény lány! Attól fog va, hog y meg ismerte az apádat, nem létezett senki más, és azt sem hag yta, hog y más nők elhódítsák. – Kár, hog y apánk nem íg y volt ezzel – csattant fel Gabe. Oliverrel ellentétben ő nem kizárólag az apjukat hibáztatta szüleik félresiklott házasság a miatt. De apjuk házastársi hűtlenség e nyilván szörnyen meg nehezítette anyjuknak, hog y szemet hunyjon férje többi g yeng eség e felett. Nag yanyja fürkész tekintettel nézett az unokájára. – Kemény meg állapítás ez a te szádból, aki nem tudsz meg lenni hölg ytársaság nélkül az ág yban. A férfi a fog át csikorg atta. Időről időre elszórakozott ug yan eg y-eg y özveg yasszonnyal vag y csaposnővel, de napjai java részét a lovai társaság ában töltötte. Nem volt az a csélcsap szoknyapecér, akinek az asszony g ondolta. És züllés tekintetében nem vehette fel a versenyt az apjával. Ahog y a fivéreivel sem. – Én leg alább hiszek a hűség ben, ami apánkról a leg kevésbé sem volt elmondható – válaszolta. – Ha meg házasodom, mindent meg teszek, hog y a házasság om boldog leg yen. – Feltéve, ha Miss Waverly hajlandó hozzád menni. Gabe pimasz mosolyát az asszonyra villantotta. – Láttad már valaha, hog y nem szereztem meg azt a nőt, akit akartam? – Azok a nők, akiket eddig meg szereztél, nem számítanak – meg vásárolhatók. Kétlem, hog y Miss Waverly ebbe a kateg óriába tartozna. – Hála az ég nek! – jeg yezte meg a férfi fag yosan – Mivel csak akkor számíthatok tőled pénzre, ha Celia férjhez meg y. Ez viszont korántsem biztos. Beléptek a házba, és a szalon felé indultak. – Mihez kezdesz, ha feleség ül veszed Miss Waverlyt, és a vég én még is meg vonom tőled az apanázst? – kérdezte az asszony puhatolózva.

– Vannak lehetőség eim – válaszolta Gabe kitérőn. – Miféle lehetőség ek? Van valami közük az új telivér kancához, amelyet olyan g ondosan rejteg etsz? A férfi meg merevedett. A fene essen a nag yiba, meg az éles szemébe! – Miből g ondolod, hog y rejteg etem? Az asszony résnyire szűkült szemmel nézett az unokájára. – A rég i istállóban tartod, ahol éveken keresztül csak Jacky Boy tanyázott. Remélem, nem támadt az az ostoba ötleted, hog y lóversenyen akarsz indulni vele. Apádnak pontosan azért kellett meg nősülnie, mert az apja... – Tudom, nag yi. Ezt már hallottam. Épp elég szer. Apai nag yapja bolondult a lovakért. Sajnos azonban rossz trénereket és még annál is rosszabb lovakat fog ott ki. Több százezer fontot ölt az istállójába, hog y telivéreket versenyeztessen, de soha eg yikük sem hozott a konyhára eg yetlen pennyt sem. Pontosan ezért nem szerette volna Gabe, hog y a nag yanyja tudomást szerezzen róla, hog y saját istállót akar saját telivérekkel. Sosem hinné el, hog y sikerülhet neki. Élesebb szeme volt a lovakhoz, mint a nag yapjának, és mag a is fog lalkozhat a kiképzésükkel, míg meg felelő zsokét nem talál a feladatra. De a nag yi azon az állásponton volt, hog y a telivérek versenyeztetése hazardírozás, és mint olyan, merő pénzkidobás. Nem mintha érdekelte volna az asszony véleménye. Már ezzel a kikényszerített házasság g al is épp elég g é romba döntötte az életét. Nem teszi tönkre a versenypályához fűződő vérmes reményeit is. Ez volt a biztosítása, ha Celia még is úg y dönt, hog y nem meg y férjhez. – Szóval, mihez akarsz kezdeni a telivérrel? – kíváncsiskodott az asszony. – Az nem tartozik rád – válaszolta Gabe a szalonhoz közeledve. – Az én lovam. Abból a pénzből vettem, ami a fog atversenyeken nyert fog adásokból halmozódott fel. Azt kezdek vele, amit csak akarok. Az asszony belépett a szalonba. – Nem, ha Oliver istállóját használod, hog y... – Mire használja Gabe az istállómat? – érdeklődött Oliver a kanapén ülve. Gabe összerezzent, ahog y meg látta Olivert és a család többi tag ját a szobában. Csak Jarret mostohafia, Georg e hiányzott a társaság ból, aki a családjánál tartózkodott Burtonben, illetve Minerva férje, Giles, akit valószínűleg eg y közelg ő tárg yalás előkészületei kötöttek le. De Jackson Pinter, a Bow Street-i nyomozó jelen volt. A pokolba is! Elfelejtette, hog y ő mag a kérte Pintert és a testvéreit, hog y ma délben Halstead Hall szalonjában találkozzanak. A beszélg etésnek hát közönség e is lesz. – Vettem eg y lovat, és a rég i istállóban helyeztem el – mondta Gabe vitára készen. –

Szélvész Jane-ről mag am g ondoskodom. De ha problémát jelent... – Nem mondtam, hog y problémát jelent – közölte Oliver. – Nem csak eg yszerűen eg y ló – csattant fel a nag yanyjuk. – Gabriel eg y telivért vett. Versenyeztetés céljából, semmi kétség . – Jól tette – mondta Jarret. Amikor Gabe-nek leesett az álla, Jarret rákacsintott. – Leg főbb ideje, hog y Halstead Hall istállóit valami másra is használják, mint hog y az a néhány hátas és fog athúzó ló tanyázzon benne. Reng eteg hely van benne telivéreknek. Nag yiról lerítt, hog y mindjárt felrobban. – Könnyen beszélsz. Az istálló nem a tiéd, neked nem kerül semmibe. – Nem – jeg yezte meg Oliver csípősen –, az enyém. Vag yis szót se többet, nag yi. A birtok a leg jobb úton halad, hog y eltartsa saját mag át. Szóval nincs beleszólásod, mit eng edek meg az istállómban. Oliver is eg yetért vele? Gabe el sem tudta hinni. Nag yanyjuk meg döbbenten állt ott. Előbb Oliverre, majd őrá nézett. Örömteli volt látni, hog y az ajkára fag yott a szó. Gabe meg rag adta a lehetőség et, hog y mag yarázattal szolg áljon. – A kanca ellátásának költség ei eng em terhelnek, és ha a helyzet úg y kívánja, a lovászok különbérét is én fizetem. Nem kívánok mást Olivertől, csak a helyet, amiből, ahog y Jarret arra rámutatott, reng eteg van. – Tényleg szeretnéd versenyeztetni? – kérdezte Annabel, Jarret feleség e. Gabe habozott. De mivel mindannyian ilyen méltányosan viselkedtek... – A St. Leg er Stakesre akarom felkészíteni – vallotta be. – Te meg őrültél! – zsémbelődött a nag yanyjuk. – De meg adja a módját – válaszolta Minerva, csillog ó zöld szemmel. – Alig várom, hog y lássam, jövedelmező lesz-e Gabe újsütetű vállalkozása. – Ne adjátok alá a lovat! – csattant fel a nag yanyjuk. – Hiábavaló erőfeszítés. – Leg alább nem kell ag g ódnunk amiatt, hog y meg öli mag át, hiszen ezeken a versenyeken nem lovag ol majd – mutatott rá Celia. – Persze hog y nem – válaszolta Gabe, és örült, hog y a testvérei ilyen jól fog adták a dolg ot. – Bár találnom kellene eg y jó zsokét. – Ismerek eg y kiválót, aki épp munkát keres – állt elő a javaslattal Jarret. – Én is – szólt közbe Pinter, Gabe meg lepetésére. – Mindannyiótoknak elment az esze! – szög ezte le nag yanyjuk fintorog va. – Eg ytől eg yig . Gabe meg könyörült az asszonyon, és átkarolta a vállát. – Nyug odj meg , nag yi. Közben a házasság kérdésével is fog lalkozom. Ez nem elég ? Minerva szeme felcsillant.

– Van már választottad? – Van. Celia összerezzent, amitől a fivérének bűntudata támadt. Bár három év volt közte és a kishúg a közt, és mindösszesen kettő közte és a nővére közt, ő és Celia lelkileg mindig nag yon közel álltak eg ymáshoz. Minerva anyáskodott felettük, míg Jarret és Oliver az iskolában voltak, íg y ő és Celia társak voltak a csínytevésben. Ő volt, aki meg tanította a lányt lőni; a lány pedig füllentett a kedvéért, valahányszor a fivére meg lóg ott otthonról, hog y versenyezhessen. Celia szemében felvillant, hog y elárulta őt, és ez szíven ütötte Gabe-et. De a lány terve, hog y mindketten szeg üljenek szembe nag yanyjuk akaratával, úg ysem működött volna, szóval a mag a módján kénytelen intézni a dolg okat. Ha jól játssza ki a lapjait, a lány szabadság át még mindig elnyerheti. – És kit szándékozol nőül venni? – kérdezte Annabel, arcán jóindulatú mosollyal és mohó várakozással. – Ismerjük az illetőt? – nóg atta Minerva. – Ember, g yerünk már! – erősködött Jarret. – Áruld el, ki az! – Miss Waverly – válaszolta a nag yanyjuk. A szobára döbbent csend ereszkedett, amit Minerva kiáltása tört meg : – De hisz g yűlöl tég ed! – Nem g yűlöl. – És az istállóban ennek eg yértelmű bizonyítékát is adta. A családtag ok mind eg yszerre kezdtek beszélni. – Ami a hiábavaló erőfeszítéseket illeti... – motyog ta Oliver. – Ő tudja, hog y nőül kívánod venni? – érdeklődött Jarret. – És mi a helyzet a nag yapjával? – kérdezte Minerva. – Soha nem eg yezne bele. Celia arcán önelég ült mosollyal ücsörg ött, és most, hog y már azt is tudta, ki a fivére kiszemelt jövendőbelije, szemmel láthatóan sokkal kevésbé ag g ódott. Meg lepte, amikor a nag yanyja válaszolt helyette. – Miss Waverly tökéletesen tisztában van Gabe szándékaival, és azt hiszem, a dolog nincs annyira ellenére, mint azt hang oztatja. Épp az imént járt itt, hog y meg beszéljen eg y versenyt a fivéretekkel. És én remélem, hog y mindannyian ott lesztek. Talán még azt is bebizonyíthatjuk neki, hog y korántsem vag yunk olyan szörnyeteg ek, mint amilyennek Rog er halála óta g ondol bennünket. Ez újabb kérdések sorát vetette fel, amelyeket Gabe válaszolt meg , bár eg y szóval sem említette a versenyhez kapcsolódó fog adás tárg yát. Amikor a Waverly család kétség beejtő anyag i helyzetének ecsetelésébe fog ott, Celia a Bow Street-i nyomozóra támadt. – Gondolhattam volna, hog y ebben az ön keze is benne van – csattant fel. A lány támadása készületlenül érte Pintert, aki csak pislog ott.

– Parancsol? – kérdezte telt, rekedtes hang ján. – Még szép, hog y benne van! – Celia felállt, majd a szobán átsétálva csípőre tett kézzel meg állt a férfi előtt, és farkasszemet nézett vele. – Valószínűleg ön ajánlotta a hölg yet Gabe fig yelmébe. Nem nyug szik, míg mindannyian meg nem házasodunk, és nyomorúság ossá nem válik az életünk. Pinter szeme résnyire szűkült, és már azon volt, hog y jól rápirít a lányra, amikor Oliver azt mondta: – Na idehallg ass, Celia! Én nem érzem nyomorúság osnak az életem. És amennyire meg tudom ítélni, Jarret sem. – Ahog y én sem – szólt közbe Minerva. – Ennek hozzátok semmi köze! – kiáltotta Celia. – Az én jövőmhöz annál inkább! És ha Gabe meg nősül, az azt jelenti, hog y én... – Harag jában füstölög ve vánszorg ott arrébb. – Ó, ti ezt nem értitek. Azt hittem, Gabe ig en, de eg yértelmű, hog y nag yi őt is a markában tartja. Láng oló tekintettel ismét Pinter felé fordult. – És ön, uram, szég yellhetné mag át, amiért hag yta, hog y a nag yi meg környékezze és lekenyerezze. Pinter felállt, szemöldökét összehúzva rosszallón meredt mag a elé. – Miközben ön, hölg yem, éppen úg y szég yellhetné mag át! Vig yázzon, nehog y beleharapjon a kézbe, amely eteti, különben bele talál törni a fog a! Celia kipirult arccal szeg te fel az állát, és a férfi szemébe nézett. – Nem az ön dolg a, hog y kioktasson, uram! A férfi a lány fölé tornyosult. – Én pusztán arra próbálok rámutatni, hog y a nag yanyját a leg jobb szándék vezérli, de ön ezt képtelen felfog ni. – Mivel önnel ellentétben, aki pénzt kap azért, hog y támog assa, bármit is mondjon vag y cselekedjen, én tudom, hog y téved. Szóval, ha azt hiszi, hog y továbbra is itt állok és hallg atom a nag yanyám talpnyalójának kioktatását... – Celia! – csattant fel Gabe, látva, hog y Pinter tekintete elsötétül. A férfinak meg volt a mag a sötét oldala, amelyet üg yesen rejteg etett, de csak idő kérdése, és szabadon eng edi az indulatait, ha Celia tovább provokálja. – Pinter ma az én kérésemre jött ide, szóval méltányolnám, ha kulturáltan viselkednél vele. A lány harag os pillantást vetett Gabe-re, majd Pinterre. – Ha muszáj – jeg yezte meg hűvösen, majd hátat fordított, és visszaült a székére. Pinter olyan fig yelő tekintettel kísérte a lány visszavonulását, ami g ondolkodóba ejtette Gabe-et. Lehetség es, hog y a nyomozó érdeklődik Celia iránt? Nem, már mag a az ötlet is nevetség es. Hiszen állandóan veszekedtek. És Gabe biztos volt benne, hog y a lány meg veti a férfit.

Ahogy Virginia is megveti őt? Miközben leült, próbálta kiverni fejéből a nyug talanító g ondolatot. – Pinter, azért kérettem ide, hog y elmondhassam, amit a szüleim meg g yilkolásának napján történt eseményekről tudok. Erre a többiek is felfig yeltek. – Miről beszélsz? – fag g atta Oliver. Gabe nehézkesen fújta ki a leveg őt. A dolog közel sem volt olyan eg yszerű, mint azt g ondolta. De miután alávaló unokafivérük, Desmond Plumtree felfedte, hog y látott eg y férfit a vadászlak felé lovag olni a szüleik halálát okozó lövések eldördülése után, Gabe oldalát furdalta a kíváncsiság , ki lehetett a férfi, akivel aznap találkozott. – Nem sokkal azután, hog y anya elvág tatott a vadászlak felé, az istállóban voltam. – Elmesélt nekik mindent a férfival történt véletlen találkozásáról, amire csak emlékezett, majd hozzátette: – Emlékeztek rá, hog y Desmond azt mondta, a ló, amelyet látott, fekete volt, hókás orral és a bal hátsó lábán kesellyel? Nos, szinte teljesen biztos vag yok benne, hog y az ideg en az istállóban aznap pontosan eg y ilyen lovat választott. Oliver sötét szeme vészjóslóan meg villant, ahog y előrehajolt. – Annak a dolog nak Desmonddal csaknem két hónapja. Ezt akkor miért nem mondtad? Mellesleg , miért nem beszéltél a férfiról már évekkel ezelőtt? – Eg észen addig , amíg nem sokkal ezelőtt vég re keg yeskedtél szóba hozni azt a vitát, ami anya és közted aznap lezajlott – mondta Gabe –, eg yikünk sem sejtette, hog y nag yi beszámolója a történtekről nem eg észen pontos. Nem volt okom azt feltételezni, hog y a férfinak, akit láttam, bármi köze lehet a szüleink halálához. Oliver elmormolva eg y halk káromkodást, hátradőlt székében. A feleség e, Maria, meg fog ta a kezét. Már látszott rajta, hog y áldott állapotban van, és bájosan rózsás arcszíne láthatóan enyhített Oliver borús hang ulatán. Gabe valamilyen meg mag yarázhatatlan ok miatt meg neheztelt. Az ő borús hang ulatán bezzeg soha senki sem próbált enyhíteni. – Aztán te és Jarret úg y döntöttetek, hog y Desmond ölhette meg őket, íg y még mindig nem volt okom azt g ondolni, hog y az ideg ennek köze lehet bármihez. Még azok után sem láttam semmiféle összefüg g ést, hog y Desmond bevallotta, látott eg y férfit a tett színhelyére lovag olni. A férfi kedves volt hozzám. Nem tűnt izg atottnak, és nem úg y nézett ki, mint aki keres valakit. Úg y g ondoltam, puszta véletlen lehet, hog y arrafelé vitt az útja. – Kivéve, hog y soha senkinek nem beszélt róla, hog y mit látott – mondta Jarret a g yertyafényben felvillanó tekintettel. – Ig en, ezt is számításba vettem. De te beszélnél róla bárkinek, ha két holttestre bukkannál? Nem ag g ódnál, hog y a g yanú rád terelődik, jóllehet nem követtél el semmit? Ez viszont arra utal, hog y bement, és ő talált rájuk.

A szobára csend borult, ami csak akkor tört meg , amikor Minerva meg kérdezte: – Ha a felbukkanása akkor jelentéktelennek tűnt, akkor most miért hozakodsz elő vele? Gabe ujjaival a hajába túrt. – Mert az ig azság kiderítésére irányuló eddig i erőfeszítéseinket nem koronázta siker. Már két hónap is eltelt, és úg y tűnik, Pinter nyomát vesztette Benny Maynek, a rég i főlovásznak. – Nem vesztettem nyomát – ellenkezett Pinter. – Eg yszerűen csak nem találom. – Pár hónappal ezelőtt elég hamar a nyomára bukkant, amikor Jarret meg bízta a felkutatásával – mondta Gabe. – Nem találja különösnek, hog y pár hónappal azt követően, hog y felfedte, anya meg kérte őt, ne említse apánknak, hová meg y aznap, eltűnik? – Nem tűnt el – jeg yezte meg Pinter hűvösen. – Manchester környékére utazott, hog y meg látog assa eg y barátját. A családja ezt állítja. – Jóllehet nem hallottak felőle. – Benny nem ig azán tudott volna levelet írni nekik – közölte a nag yanyjuk. – Írástudatlan. – Ig az – válaszolta Gabe. – De Pinter múlt heti manchesteri útján sem került elő. – Csak azért nem, mert másik úton mehetett – mondta Pinter. – Amikor Manchesterben a nyomára bukkantam, már csak pár nap lépéselőnye volt. De Woburn környékén valószínűleg elidőzött eg y keveset, mert ott szem elől tévesztettem. Kizárt, hog y visszatért volna a családjához. – Ami elég ag g asztó – mondta Gabe. – Amondó vag yok, az is lehet, nem akarja, hog y meg találják. Talán tud valamit. Talán ő is látta a férfit, és felismerte. – Te nem ismerted fel? – kérdezte Annabel. – Nem láttam az arcát. Attól féltem, hog y bajba kerülök, és elbújtam a bokszban. Csak a hang ját hallottam. És ez nem seg ít a személyazonosság a meg állapításában. Kisg yerek voltam, íg y a vendég ekkel nem találkoztam. – Abban sem lehetünk biztosak, hog y vendég volt – mutatott rá Jarret. – Az kellett hog y leg yen – mondta Oliver. – Senki más nem lenne olyan bátor, hog y besétáljon és ellopjon eg y lovat. Azonkívül Gabe azt mondta, hog y tudta a nevünket, és rájött arra is, hog y ő Gabe. Nem lótolvaj volt. – Ha meg találnánk Bennyt, kideríthetnénk, hog y a ló visszakerült-e valaha az istállóba, és hog y ki hozta vissza – összeg ezte Minerva. – Ezért nem hoztam szóba a témát eddig – mondta nekik Gabe. – Tudtam, hog y nem léphetünk előre, míg nem beszéltünk vele. Reménykedtem benne, hog y előkerül, és azonosítja a férfit. Felállt, és járkálni kezdett. – De túl sok idő telt el. Kezdek ag g ódni Benny miatt. Ha látott valamit, vag y tud valamit,

és meg környékezte a férfit... – Meg rázta a fejét. – Rossz előérzetem van az eltűnésével kapcsolatban. A szobára boruló csend ez alkalommal csak fokozta rossz előérzetét. Úg y tűnt, minél mélyebbre ássák mag ukat a szüleik halálának körülményeit vizsg álva, annál veszélyesebb vizekre eveznek. Néha Gabe elg ondolkozott, nem követnek-e el hibát, ha vég ére akarnak járni a dolog nak. Vég tére is azóta eltelt tizenkilenc év. Mamát és papát semmi sem hozhatja vissza. Még is... Ha g yilkosság történt, akkor a szüleik meg érdemlik, hog y kiderüljön az ig azság . A g yilkos pedig meg érdemli, hog y szenvedjen azok bosszújától, akiket árvaság ra juttatott. Mert mi értelme fittyet hányni a halálra, amikor az még iscsak a leg ocsmányabb bűn mind közül? – Meg fordult valaha is a fejetekben, hog y az a férfi akár Rawdon őrnag y is lehetett? – kérdezte Jarret. – Ő és a feleség e sietve távoztak anya és apa halálának estéjén. Azt hittük, az Oliverrel történt incidens miatt, de lehet, hog y valami sokkal sötétebb dolog volt a háttérben. Ha a feleség e apával csalta a férjét... – Nem tette – szólt közbe Pinter. Mindannyian szájtátva meredtek a férfira. Oliver ábrázata különösen baljósnak tűnt. – Íg y kellett lennie. Anya azt mondta: „Őt már meg szerezted.” Mi másra célozhatott? – Nem kétlem, hog y az édesanyjuk azt g ondolta, hog y az édesapjuk Mrs. Rawdonnal csalja, tekintve őlordság a múltbéli kicsapong ásait – jeg yezte meg Pinter. – De ez még nem jelenti azt, hog y íg y is volt. Pár nappal ezelőtt kikérdeztem az édesapjuk komornyikját. Azt mondta, tudott az apjuk minden titkáról, de erről nem. Ez mindannyiukat meg döbbentette. – Lehet, hog y hazudik – fig yelmeztette Jarret. – Lehet, de nem hinném. Már nem áll a család szolg álatában, és az édesanyjától örökölt eg y kevés pénzt, szóval nincs veszítenivalója, ha elmondja az ig azat. – Ó, istenem! – suttog ta Oliver rekedten. – Ha ez ig az, akkor miért csábított el? Pinter meg vonta a vállát. – Mert sikerült neki. Vag y talán azért, mert meg próbálta elcsábítani az édesapját, ám nála kudarcot vallott, íg y a következő próbálkozása ön volt. Vag y talán eg yszerűen csak nem kedvelte az édesanyját. Oliver meg borzong ott. – Ezt nem tudom elhinni. – Pinterre szeg ezte a tekintetét. – Vag yis ha anyánk tényleg azért ölte meg apánkat, mert harag udott Mrs. Rawdon miatt, akkor ez az eg ész hiábavaló volt? A féltékenység ének nem is volt alapja? – Attól tartok, ig en. Még mindig szeretnék beszélni Rawdonékkal, de a kapitányt néhány

évre Indiába vezényelték. Amikor említést tettek a szüleikhez fűződő barátság ukról, azonnal írtam neki és a feletteseinek, és feltettem eg y csomó kérdést, de hónapokba is beletelhet, mire a válasz meg érkezik. És az is meg eshet, hog y levélben vonakodnak beszélni az édesanyjuk erőszakos hajlamairól. – Mama nem ölte meg papát – makacskodott Minerva. – Giles szinte bizonyos e felől. Vag y leg alábbis nem úg y, ahog y azt eredetileg feltételeztük. – Bár korántsem tudunk még mindent – válaszolta Pinter fájdalmas arckifejezéssel. – Azonkívül, ha Rawdon kapitány volt is, akit az unokafivérük látni vélt, akkor sem lehetett ő, aki meg ölte őket. Desmond elmondása szerint eg yértelmű, hog y a titokzatos férfi a g yilkosság ot követően érkezett a vadászlakhoz. – Vag yis meg int oda lyukadtunk ki, hog y tudnunk kellene, mit látott az a férfi, és mindenekelőtt azt, hog y miért ment oda – fog lalta össze röviden Gabe. – Nos, rendben – zárta le a vitát Oliver. – A következőt tesszük. Pinter, mag a visszameg y, és ismét felkeresi a lovászokat, akik az első meg kérdezéskor azt mondták, hog y nem láttak semmit, és kideríti, tudnak-e valamit a lóról, és hog y ki hozhatta vissza. Fag g assa ki őket arról is, milyen viszonyban voltak Bennyvel. Néhányan közülük bizonyára még most is tartják vele a kapcsolatot. – Ahog y akarja – bólintott rá Pinter. – És ha kívánja, beszélek újra Benny családjával is, hátha ismernek valakit, aki tud a férfi jelenleg i tartózkodási helyéről. Ha minden más kudarcba fullad, ismét elutazom Manchesterbe. – Bármi a seg ítség ünkre lehet – válaszolta Oliver. – Ha kénytelen visszamenni Manchesterbe – mondta Gabe –, tudassa velem. Önnel akarok menni. A g yötrő g ondolat, hog y Benny kezében lehet a meg oldás kulcsa, hog y mi történhetett aznap, eg yszerűen nem hag yta nyug odni. Míg nem beszélt a férfival, és nem bizonyosodott meg róla, hog y Benny nem tud semmit, addig nem lesz nyug ovása.

Hatodik fejezet

– Pocsék nap van a versenyhez – jeg yezte meg Virg inia nag yapja, miközben Ealing felé tartottak. A lány mog orván bámult kifelé a hintó ablakán az esővel fenyeg ető komor ég re. A lovai, amelyeket órákkal ezelőtt előreküldött a verseny helyszínére, ördög i g yorsaság g al szág uldottak jó időben. A rossz idő azonban mindent felboríthat, főleg , ha a szél is feltámad. A lovak nem szeretik a szelet. – Az időjárástól vag y ilyen borús hang ulatban? – kérdezte Pierce. Ha nincs a verseny, már teg nap hazautazott volna. Úg y nézett ki, hog y szükség van rá a birtokon. – Hát persze – hazudta a lány. Bár attól a naptól fog va borús hang ulatban volt, hog y elhag yta a Halstead Hall-i istállókat. Az az átokfajzat Gabriel eg yszerűen nem ment ki a fejéből. Eg yfolytában érezte a férfi kemény testét, amint az a testének feszül. Olyan izmai voltak, amelyekbe minden nő szívesen belefeledkezett volna. Ha az embert ilyen pompás külsővel áldja meg az ég , az már önmag ában bűn. Na és ahog y csókolt? Mag a volt a mennyország . Minden g ondolata a férfi forró ajka és az övével incselkedő, csábító nyelve körül forg ott. Pír öntötte el az arcát. Jóság os ég , pont olyan meg átalkodott, mint a férfi! Nem akarja, hog y még eg yszer meg csókolja. Szörnyű alak. Utálatos. Meg vetésre méltó. Sajnos az észérvek a nap előrehaladtával eg yre jobban elhomályosultak. Amióta papi kételyeket ébresztett benne a Turnham Greenben történtekkel kapcsolatban, meg ing ott. De még ha Gabriel nem is vétkes Rog er halálában, akkor is csak eg y arrog áns csirkefog ó, aki azt g ondolja, hog y kihasználva az alkalmat, hozzá kellene mennie. Gyűlölte, amikor a férfiak azt g ondolták, hog y tudják, mi a leg jobb neki, és azt is, hog y azt hog yan érhetik el. Mire a verseny helyszínére értek, Virg inia kellőképpen felherg elte mag át. Próbáljon csak Gabriel ma csókot lopni tőle! Majd ő móresre tanítja. Napnál világ osabban a férfi értésére adja, hog y ő nem az a fajta futóbolond, aki elalél pompás izmainak, káprázatosan zöld szemének és pimasz mosolyának a látványától. Nem, eg yáltalán nem. Aztán észrevette a pályán ácsorg ó férfit szokásos fekete öltözetében és fényesen rag yog ó csizmájában, és a g yomra finoman összerándult. A pokolba a férfival! Miért van az, hog y ekkora hatással van rá? – Ne felejtsd, amit a zabláról mondtam – emlékeztette papi, miközben meg álltak a lány curricle-je mellett. – Üg yelj rá, hog y ne dörzsöld ki a lovak pofáját!

– Rendben, papi, tudom. Nem először csinálok ilyesmit. – A külső oldalon futó lovat mindig tartsd szemmel a kanyaroknál, különben mag ával rántja a járművet. – Vag y talán eg yszerűen csak hag ynom kellene, hog y a lovak menjenek, amerre akarnak, és meg látom, meg nyerik-e mag uktól a versenyt – vetette oda könnyedén Virg inia. Nag yapja meg riadt, majd a homlokát ráncolta. – Lányom, ez nem tréfa. A lány meg paskolta a férfi kezét. – Rájöttem. De hag yd most, hog y a mag am feje után menjek, és aztán meg látjuk, mire vag yok képes. – Nem jó ötlet – morog ta a férfi. – Cseppet sem. – Szerinted esélytelen, hog y nyerjek? Nag yapja hosszasan nézett a szemébe. – Ha valaki le tudja g yőzni Sharpe-ot, az te vag y. – De... – De hiányzik belőled a nyug hatatlanság a. Ez meg akadályozhatja, hog y nyerj. Te józanul g ondolkodsz. Ő nem. Virg inia heves késztetést érzett, hog y visszavág jon, de inkább elfojtotta mondandóját. Hog y lehet, hog y papi sosem látja, milyen is valójában? Nem mindig cselekedett józanul, és néha nag yon is nyug hatatlan volt. Vag y leg alábbis ég ett a vág ytól, hog y az leg yen, bár nem akadt rá sok lehetőség e. De most kapott eg y esélyt, és ezúttal jól sáfárkodik majd vele. – Nem lehetetlen leg yőzni, és ezt most bebizonyítom. Papi kinézett az ablakon. – Hatalmas a tömeg . Gondolod, hog y boldog ulsz ilyen körülmények között is? Virg inia követte nag yapja tekintetét. Jóság os ég , ig aza volt! A pálya két oldalán emberek sorakoztak, és előrehajolva szemrevételezték, miközben kiszállt a hintóból. – Azt még értem, Lord Gabriel családja miért van jelen, de kik a többiek? – Tréfálsz? – kérdezte Pierce. – Nem kellett hozzá, csak annyi, hog y Chetwin elhintse a hírt, és a társaság i elit fele idemasírozott. A felső tízezer ki nem hag yna eg y ilyen szaftos, botrányszag ú versenyt. Eg y pillanatra elállt a lány szívverése. Ő akarta meg szég yeníteni Gabrielt a barátai előtt, de tisztesség es versenyre vág yott. Ekkora embertömeg g el és korlátok nélkül, amelyek visszatarthatnák őket, a verseny nemig en lehet tisztesség es. Hirtelen papi kezének szorítását érezte a vállán. – Menj, báránykám, táncoltasd meg ! Ettől visszatért a bátorság a.

– Úg y lesz. Ne ag g ódj. Pierce kiug rott, hog y kiseg ítse, majd homlokon csókolta. – Itt az ideje, kuzin, hog y móresre tanítsd Sharpe-ot. Húsz fontot teszek a g yőzelmedre. Rázkódott a nevetéstől, de észrevette, hog y Gabriel Pierce-t fig yeli. Talán hallotta, miről beszélg etnek? Nem g ondolhatta, hog y a tulajdon unokafivére majd őrá fog ad. Amint a nag yapja és Pierce elhajtottak a célvonal irányába, ahol majd várnak rá, a curricle-jéhez sétált, amely Gabriel phaetonjának jobb oldalán várakozott. Amikor felmászott és átvette a g yeplőt a lovásztól, Gabriel a lány felé nézett, és meg billentette a kalapját. – Még nincs késő visszakozni – jeg yezte meg , arcán önelég ült mosollyal, amitől a lány ing erült lett. – Ó, tán visszakozni szeretne? – kérdezte neg édesen. – Nincs kifog ásom ellene. Ettől lefag yott a férfi képéről a vig yor. Kezébe fog ta a g yeplőt, és a szeme felvillant, ahog y kihívóan állta a lány tekintetét. – Győzzön a jobbik! – Úg y lesz – felelte Virg inia. – Bravó! – kiáltotta eg y női hang , és Virg inia meg látott eg y nőt, aki a férfi családja mellett ácsorg ott. A nemrég iben férjhez ment Lady Minerva volt az, aki Gabriellel volt azon a napon, amikor versenyre hívta. Hog y is hívják mostanság ? Ó, ig en, Mrs. Giles Masters. – Sok szerencsét, Miss Waverly! – kiáltotta Mrs. Masters. – Ha leg yőzi a fivérem, nem eg y, de eg ész sor reg ényt írok önről. – Köszönöm, Minerva, hog y vesztésre ösztönzöd – válaszolta Gabriel kedélyesen, láthatóan cseppet sem bánkódva, amiért nővére az ellenfelét biztatja. – Vig yázz, kisöcsém – intette a nővére –, vag y tég ed veszlek bele az eg yik könyvembe! Kérdezd csak meg Olivert, mennyire van ínyére a dolog . – Ug yan, akkor vég re lesz leg alább eg y valamirevaló hősöd! – jeg yezte meg Gabriel pajkosan. – Miből g ondolod, hog y hőssé avatnálak? – érdeklődött Mrs. Masters, arcán önelég ült vig yorral. Virg inia nézte őket, és ahog y bosszantották eg ymást, hirtelen féltékeny lett. Már el is felejtette, milyen jó dolog , ha az embernek van eg y fivére. Pierce persze jó barát volt, de az nem ug yanaz. Van valami különös abban, ha van eg y testvérünk, akinek ug yanaz a vér csörg edez az ereiben, és meg érti az embert, amikor senki más nem. Gabriel ettől fosztotta meg , emlékeztette mag át, és most meg fizet érte. Ekkor Lyons herceg e lépett a fog ataik elé. Gabriel elmag yarázta, hog y Lyons nemcsak a Jockey Club, de a rég i Four-in-Hand Club tag ja is. Vag yis tökéletesen alkalmas rá, hog y lefektesse a verseny szabályait. És ha a lány hajlandó elfog adni, Jockey clubbeli társai lesznek

a döntőbírák. Természetes, hog y elfog adja. Lehet, hog y az urak Gabriel barátai, de eg yben úriemberek is, akik mindenki által jól ismert, kőbe vésett becsületkódex szerint élnek. A tisztesség telen bíráskodás nem kenyerük. – Első szabály – mondta a herceg . – Eg yik fél sem kísérli meg leszorítani a másikat az útról, különben kizárja mag át a versenyből. Mintha bizony szokása lenne ilyesmit tenni. Ő nem eg yike ezeknek az ostoba lordoknak, akik mások testi épség ét veszélyeztetve és csalva akarnak g yőzni. – Második szabály. A hajtók hajadonfőtt versenyeznek. Zárjuk ki annak a lehetőség ét, hog y eg y repülő kalap vag y főkötő meg ijessze a lovakat. Amint Gabriel az eg yik fivére kezébe nyomta a kalapját, a lány is levette a főkötőjét. Különben is imádta, ahog y a szél a hajába kap. – Harmadik szabály. Tilos a másik lovának ostorozása, és szintén a versenyből való kizáráshoz vezet. Tényleg ilyeneket művelnek az emberek? Jóság os ég , ez több mint tisztesség telen! – Neg yedik szabály. Ha a hajtó leesik a bakról, elveszíti a versenyt. Ha a kocsi eg yik kereke menet közben kiesik, a másik fél nyer. Ha a lovak összeütköznek... – A hajtó elveszíti a versenyt – fejezte be Gabriel ing erülten. – Ig yekezz már, Lyons! A herceg mézesmázosan rámosolyg ott. – Rendben. A Jockey Club bírója adja meg a jelet a verseny meg kezdésére eg y zászlóval. – Virg iniára pillantott. – Készen áll, madam? – Természetesen. Feltűnt neki, hog y a herceg Gabrielnek – akinek a hang ulata időközben nyug talanítóan más lett – nem tette fel ug yanezt a kérdést. A férfi mag ányosnak, elszántnak és hűvösnek tűnt. Akár a Halál Ang yala – személyesen. A lány meg borzong va terelte vissza tekintetét a pályára. A herceg az indítóbíróhoz lépett, aki a pálya szélére állt, és felemelte zászlóját. – Felkészülni! – kiáltotta. Virg inia meg feszült, és szorosra fog ta kezében a g yeplőt. A bíró leejtette a zászlót, és ők elrajtoltak. A pálya körülbelül három kilométer hosszú volt, fog attal ideális táv, ám néhány száz méternyi eg yenes terep után félig meg kerülte a dombot, majd újabb kétszáz méternyi eg yenes szakaszt követően a célvonalba torkollt. Vag yis a dombot meg kerülő rész bajos lesz. Mint kihívó fél, a rajtnál Virg inia indult a kevésbé előnyös pozícióból. Ha fej fej mellett haladnak, Gabriel a belső ívre kerül. Meg kell előznie, még mielőtt a dombhoz érnek, hog y ő kerüljön a belső ívre. De a szél feltámadt, és a haja kibomlott, ami meg zavarta a lovakat. Azok vadul a

g yeplőnek feszültek, és olyan erővel ráng atták a kezét, hog y miközben ig yekezett visszafog ni őket, a válla belefájdult az erőlködésbe. Elég volt eg y pillantást vetnie Gabrielre, hog y lássa, a férfi tökéletesen ura a helyzetnek. Fig yelmét teljes eg észében a pályára és a lovaira összpontosította. Mit sem törődött a kétoldalt tolong ó embertömeg g el, amely úg y összetorlódott, hog y a két fog at hamarosan olyan keskeny pályán szág uldott, amelyen eg ymás mellett haladva csak bajosan fértek el. Bár a lány ösztökélte a lovait, tudta, hog y visszafog ott tempót diktál. Mi van, ha valakit mag ukkal sodornak a tömeg ből? Meg állás nélkül emiatt ag g ódott. Ez a verseny teljesen más volt, mint az a jó pár alkalom, amikor a lovászokkal vag y Rog errel versenyzett. És a lovak mintha meg érezték volna bizonytalanság át, nem futották ki mag ukat rendesen. Szemmel láthatóan a férfi lovait cseppet sem zavarta a tömeg – izmaik meg feszültek, szőrük rag yog ott, tekintetükből ádáz elszántság sug árzott. A férfi majd eg y lóhosszal meg előzte, és a lány a fog át csikorg atta. Nem eng edheti, hog y g yőzzön! Ostorcsapással és eg y hang os „g yí te!” kiáltással ösztönözve lovait g yorsabb vág tára, kizárta tudatából a tömeg et. És a lovai kezdték utolérni a férfi lovait. Ig en! Meg tudja csinálni! Le tudja g yőzni! Örömmámorban úszva, ültében félig előrehajolt, a verseny okozta izg alomtól a vére forrt. Nyernie kell. Muszáj! A két-két ló dübörög ve törtetett előre a pályán, szinte a föld felett repültek, fejüket ideoda dobálva. Mostanra átvette a vezetést; céljától a szemét ég ető por sem téríthette el. Sajnos közeledtek a dombhoz, és nem tudta elkerülni a férfit, hog y a pálya belső ívére juthasson. Csak fél lóhossznyi volt az előnye. Tovább nóg atta a lovait, de a sebesség önmag ában kevésnek bizonyult. Íg y aztán, amikor a dombot körülölelő kanyarra fordultak, még mindig a külső íven volt. Tőle jobbra az emberek olyan közel merészkedtek, amennyire csak mertek. Gabrieltől balra a domb mag asodott. Virg inia már a kanyar felénél járt, és még mindig tartotta hajszálnyi előnyét, amikor eg y néző előtte a pályára esett. Mindössze eg yetlen másodperc állt rendelkezésére, hog y eldöntse, a tömeg be hajt, vag y Gabriel felé kanyarodik. Reménykedve, hog y a férfi látta, mi történt, és visszarántja a g yeplőt, hog y ő elé sorolhasson, az utóbbi mellett döntött. Ám a férfi a lovait a meredek domboldalnak hajtotta. Amint a lány elhaladt az elesett férfi mellett, akit a többi néző leráng atott a pályáról, Gabriel fog ata az övéhez veszélyesen közel kibillent az eg yensúlyából. Ha a férfi phaetonja felborulna, az mindkettőjük vesztét okozná! Szitkozódva lassított, és közben buzg ón imádkozott, hog y ne veszítse el uralmát a lovak felett, ha a férfi fog ata mag ával rántaná őt és a lovait is, és felborulna.

De nem borult fel. Csodák csodája, tartotta a sebesség et, és még íg y is sikerült a fog atát visszarántani a pályára... ráadásul jókora előnyre tett szert. A férfi üg yes manőverezése által kiváltott csodálat hirtelen éktelen harag ba csapott át. Mi jutott eszébe, hog y nyaktörő mutatványával ekkora kockázatot vállal? Az az alak őrült! És veszélyes és meg g ondolatlan, és ki tudja, mi még , de semmiképp sem épelméjű! Virg inia olyan vág tára ösztökélte a lovait, hog y senki a nyomába se ért volna, ám az ég iek Gabriel mellett voltak, és a lovai vág tattak, mint a szélvész. Mire a célvonalhoz értek, a férfinak még mindig volt vag y eg y méter előnye, ha nem több. Az a semmirekellő csirkefog ó g yőzött! És kis híján mag ával is vég zett! Virg inia dühtől tajtékozva rántotta vissza a g yeplőt, leug rott, majd a g yeplőt a sietve érkező lovászok kezébe nyomta. Aztán átmasírozott oda, ahol Gabriel a phaetonjáról a földre szökkent. Mit sem törődve a feléje közeledő nag yapjával és Pierce-szel, a lány eg yenesen Gabrielhez lépett. – Mag ának teljesen elment az esze? Ahol csak feltűnik, még eg y veszélytelen verseny is halálos fordulatot vesz! A férfi pislog ott, majd meg rándította a vállát. – A Halál Ang yala vag yok. Mire számított? Ó, ez már több volt a soknál! Teljes erőből pofon vág ta a férfit. – Arra, hog y leg alább az emberi életet tiszteli valamicskét! – Vére még mindig zúg ott a fülében. – Mindketten meg sérülhettünk volna, ahog y a lovaink is! Gabriel csillog ó szemmel dörzsölte meg az állát, ahol a lány eltalálta. – De nem íg y történt! – Csak mert átkozott szerencséje volt! Résnyire szűkült tekintettel nézett a lányra. – És mert tudom irányítani a lovaimat. Mag a meg eg yszerűen csak mérg es, mert g yőztem. Ó, szóval övé a pálma! – Mérg es vag yok, mert iszonyú kockázatot vállalt! Ha a phaetonja ekkora sebesség nél meg pördül, a nyakát szeg te volna! Gabriel eg yik szemöldökét ravaszkásan felvonta. – Szóval ag g ódott miattam? Az a nyomorult csirkefog ó íg y látja hát. – Mag am és a lovaim miatt ag g ódtam. Cseppet sem érdekel, ha verseny közben a halálát leli, de meg köszönném, ha közben nem vinné vásárra az én bőrömet is! Ez vég re-valahára meg ing atta a férfi hátborzong ató nyug almát, mivel arcvonásaiból ítélve indulatosnak tűnt.

– Nem kockáztattam volna, ha úg y g ondolom, hog y meg sérülhet. Valójában nem is g ondolkoztam – jóformán idő sem volt cselekedni. Irányt változtatott, mire én is irányt változtattam. Amikor rájöttem, hog y a dombra tartok, úg y g ondoltam, kihasználom a helyzeti előnyt. Ez némileg lecsillapította a lány harag ját. – Vissza kellett volna fog nia a lovakat. De soha nem teszi, ug ye? – csattant fel Rog erre g ondolva. – Nem tudja elviselni a vereség et. – Nem, nem tudom. – A férfi tekintete szinte láng olt, ahog y ott álltak eg ymással szemben, és alig pár centiméter választotta el őket. – Mivel a g yőzelem volt az eg yetlen esélyem arra, hog y udvarolhassak önnek, nem volt választásom. Miután a tömeg fültanúja volt minden szónak, a lány tátott szájjal bámult a férfira. Hát ennyire odáig van azért, hog y udvarolhasson neki? Valóban? – Hog y udvaroljon neked? – kérdezte papi. – Hog y udvaroljon neked! – visszhang ozta Pierce. Jóság os ég , róluk teljesen meg feledkezett! Hát ennyit arról, hog y a fog adás ig azi tétje a családja előtt titokban marad. És elejét veszik a londoni pletykának. Addig ra már az eg ész Sharpe család felsorakozott, és úg y állták körbe őket, mint nézők a ring et. – Fog adást kötöttek – mag yarázta Mrs. Plumtree papinak. – Ha az unokája nyer, akkor Gabriel belemeg y, hog y versenyezzenek Turnham Greenben. Ha ő nyer, meg szerzi az unokája beleeg yezését, hog y udvarolhasson neki. – És ezt elhallg atta előlem? – rivallt rá a tábornok Mrs. Plumtreere. – Én is csak akkor szereztem tudomást róla, amikor már távozott – vág ott vissza az asszony. – Nem érdekel, miben állapodtak meg – kiabált papi –, az ön unokája nem udvarol az enyémnek! Gabriel fenyeg etőn nézett Virg iniára. – Visszavonja, amiben meg állapodtunk? A lány kihúzta mag át. – Természetesen nem – válaszolta, mit sem törődve nag yapja éktelen harag jával. – De az udvarlással semmire sem meg y, ha nem szokik le az efféle meg nyilvánulásairól. Sosem meg yek nőül eg y ilyen nyug hatatlan alakhoz. Gabriel ajka körül zord mosoly játszott. – Sohase mondja, hog y soha, kedvesem. Fenyeg ető pillantással, amiért az unokáját „kedvesemnek” nevezték, papi közéjük furakodott. – Nem érdekel, milyen eg yezség et kötött önnel az unokám, uram. Nem adok rá

eng edélyt, hog y udvaroljon neki. – Teg yenek, ahog y jólesik, Waverly tábornok – makacskodott Mrs. Plumtree. – Hag yja, hadd rendezzék az üg yet a mag uk belátása szerint. A tábornok ellenség esen támadt az asszonyra. – Ezt mondta korábban is. Ön volt, aki meg g yőzött, hag yjam, teg yenek, amit csak akarnak, mondván, ez majd vég et vet köztük mindennek. De tudta jól, hog y nem íg y lesz. Ön eg y fondorlatos, számító boszorkány, aki... – Hátrább az ag arakkal, uram! – szakította félbe Gabriel. – A nag yanyámat pocskondiázza. – Ön pedig az unokámat akarja elcsábítani! – Papi! – kiáltotta Virg inia, miközben arca élénk pírba borult. – Ebből elég ! – üvöltötte el mag át Stoneville márkija, mire mindenki elnémult. Lord Stoneville öles léptekkel a tábornok és Gabriel között termett. – A hang ulat érthető módon paprikás kissé. Szóval, még mielőtt mindenki alaptalan vádaskodásba bocsátkozna, jobb lenne, ha minden érintett próbálna a tényekre hag yatkozni. – A körülöttük álló kíváncsi tömeg re pillantott. – És eg y efféle beszélg etést ildomosabb lenne zárt ajtók mög ött folytatni. Arcán halvány mosollyal a lány nag yapjához fordult. – Tábornok, ha volna olyan szíves Miss Waverlyt Halstead Hallba kísérni, nag yanyám vendég ül látná önt és a kedves családját eg y finom vacsorára. Úton odafelé pedig mag ától az ifjú hölg ytől tudakolhatná meg , milyen meg állapodást is kötött a fivéremmel. Aztán szavait hűvösen Gabrielhez intézte. – Öcsém, te pedig velem jössz, és elmag yarázod, miért mentél bele eg y fog adásba eg y tiszteletre méltó hölg g yel anélkül, hog y arról a hölg y családját informáltad volna. – Majd Mrs. Plumtreere pillantott. – Nag yi pedig elmag yarázhatja, miért tartotta titokban a dolg ot mindkét család előtt. Mrs. Plumtree kelletlenül elfintorodott. A tábornok a márkira szeg ezte tekintetét. – Úg y teszek, ahog y javasolta, uram, de kizárólag azért, mert nincs ínyemre, hog y a barátait mulattassam. Gyere, Virg inia! – Azzal karjánál fog va meg rag adta, és a hintó felé tessékelte a lányt. Mihelyt hallótávolság on kívülre kerültek, íg y szólt: – Nag y bajban vag y, ifjú hölg y. Miért? Mert egyszer az életben végre a magam kedvére cselekedtem valamit? De ezzel csak még jobban meg bántaná a férfit, és ő még akkor sem értene az ég eg yadta világ on semmit sem. Abban a percben, hog y ő, az unokafivére és a nag yapja elindultak Halstead Hall felé, papi hosszas prédikációba kezdett.

– Még is mit művelsz? Fog adást kötsz eg y botrányos előéletű úriemberrel, és versenyre hívod? Neked teljesen elment az eszed! – Szemöldökét összevonva nézett az unokájára. – Tényleg beleeg yeztél, hog y az az ostoba alak udvaroljon neked, ha meg nyeri a versenyt? – Ig en – válaszolta Virg inia, miután meg ig azította frizuráját. – De... – Na és te – folytatta a nag yapja, dühét ezúttal Pierce-re zúdítva. – Te tudtál erről? – Papi, ez nem... – kezdte a lány. – Természetesen nem – csattant fel Pierce. – A fog adást valószínűleg akkor kötötte, amikor azon a bálon Sharpe-pal táncolt. – A g ondjaidra bíztam, és abban a hiszemben voltam, hog y vig yázol rá. Most meg kiderül, hog y valami fog adásba keveredett, ami bizonyos, hog y botrányba fullad, és ezzel a férjhez menési esélyeinek örökre annyi... – Papi! – kiáltotta a lány. Vég re sikerült mag ára vonnia a férfi fig yelmét. – Mi az? Mit tudsz felhozni ezek után a mentség edre? – Kétlem, hog y Lord Gabriel velem kapcsolatos nősülési szándéka komoly volna. – Amikor mindkét férfi felfig yelt a meg jeg yzésére, hozzátette: – Valószínűleg csak a népszerűség ét akarja növelni azzal, hog y annak a nőnek udvarol, akinek tönkretette a családját. – Már most is elég népszerű – vág ta rá nag yapja a fog át csikorg atva. – Kizárólag te és én hibáztatjuk. Volt benne ig azság . – Nos, akkor talán valami hátsó szándék vezérli, ami korántsem eg yértelmű. De az is lehet, hog y tényleg jóvá szeretné tenni, amit Rog errel tett. Ő leg alábbis ezt állítja. És kezdem azt hinni, hog y komolyan is g ondolja. Pierce a homlokát ráncolta, és közben tekintete zavaró g yorsaság g al cikázott a lány és a nag yapja között. Fura, hog y nem adott hang ot véleményének, ahog y mindig is szokta. – Meg mondom én neked, mit akar – közölte papi. – Tönkre akar tenni. Látom abból, ahog y rád néz, mintha mezítelenre akarna vetkőztetni. A lány felhorkant. – Ó, az isten szerelmére, dehog y! – Leg alábbis akkor nem, ha mások is vannak a közelben. Aznap ott az istállóban, a férfi tekintete, ahog y ránézett, tényleg perzselt. És a csókjai... Nem, nem g ondolhat folyton erre, főleg nem papi társaság ában, aki árg us szemekkel fig yeli minden rezdülését. Valamivel bizonyára elárulta mag át, mert nag yapja hirtelen baljós pillantással meredt rá. – Nehog y azt mondd, hog y kedveled!

– Persze hog y nem. – Ez volt az ig azság . Majdnem a teljes ig azság . – Lehet, hog y néhány nő elalél őlordság a nemtörődöm modorától, de én nem. Ami az ő szemében vonzóvá tette a férfit, az az iránta és a családja iránt érzett ag g odalma volt. Nem beszélve ördög ien pimasz vig yoráról, és arról, hog y valahányszor meg csókolta, felforrósodott körülötte a leveg ő és... Jóság os ég , ki kell vernie a fejéből! – Én nem vag yok ilyen felszínes – mondta, minteg y fig yelmeztetésként saját mag ának. – Én nem ing ok meg a káprázatos külső és a pompás izmok láttán, ahog y a fog athajtás terén meg mutatkozó meg döbbentő képesség ek sem... – Amikor nag yapja arcán a g utaütés jeleit vélte felfedezni, elakadt. – Tényleg nem. – Még az sem nyűg özött le, hog y a pályán ilyen hatalmas kockázatot vállalt, csak hog y udvarolhasson neked? – fag g atta papi. – Nem! Nos... nem ig azán. Azt hiszem, vannak nők, akik... szörnyen romantikusnak találják, ha eg y férfi az életét kockáztatja, csak hog y udvarolhasson nekik, de... – Eg ész biztos, hog y valamiféle hátsó szándék vezérli – kotyog ott közbe Pierce. Virg inia összerezzent. Eg ész idáig a férfi hallg atott. – Ezt meg hog y érted? – Ahog y mondtam. – Pierce hajthatatlannak látszott. – Az értesüléseim ug yan másodkézből származnak, ezért is nem akartam szóvá tenni. De mivel napnál világ osabb, hog y az a semmirekellő csirkefog ó elcsavarta a fejed... – Miféle hátsó szándék? – fag g atta a lány. – Pénzre van szükség e – közölte Pierce nyersen. Virg inia zavarodottan bámult a férfira. – Tőlem eg y pennyre sem számíthat. Te is tudod. – Nem tőled. – Pierce baljós tekintettel meredt a lányra. – A nag yanyjától. Ha nem nősül meg , oda az örökség e. – Te meg mi a csodáról beszélsz? – szólt közbe papi. Unokatestvére jeg es pillantással nézett a bácsikája szemébe. – A nag yanyja ultimátumot adott neki és a testvéreinek – vag y mindannyian meg házasodnak jövő év januárjának vég éig , vag y kitag adja őket az örökség ükből. Virg inia csak bámult Pierce-re, és közben próbálta meg emészteni, amit a férfi mondott. Ez az eg ész hajcihő, a verseny és az udvarlás csak azért volt, hog y Gabriel hozzájusson az örökség éhez? Nag yot dobbant a szíve. Szóval szó sem volt tisztesség es szándékról, és hog y jóvátehesse, amivel a családjának tartozott. Ahog y semmiféle különös vonzódásról sem... Nem, azt mag a sem g ondolta eg y percig sem. Vag y még is? De lelkének eg y parányi, ostoba szeg letében még iscsak remélte. A csókok, a táncok és az

elhatározása, hog y meg nyerje a fog adást... Könnyek tolultak a szemébe, és komoly erőfeszítésébe került, hog y visszatartsa őket. – Biztos vag y ebben? – Már rég rá kellett volna jönnie. Sejtette, hog y a férfi sántikál valamiben, és hog y a lánykérés, már akkor is, amikor előállt vele, mentes volt minden érzelemtől, számításból tette, és nem szenvedélytől vezérelve. Akkor meg még is miért lepi meg annyira e hír? Eg ybevág mindazzal, amit a férfiról tud. És még is fájt. – Ki beszélt neked az örökség ről? – Chetwin. Virg inia fura meg könnyebbülést érzett. – Chetwin hadnag y? Hisz ő g yűlöli Gab... Lord Gabrielt. Csak próbálja bajba sodorni, ahog y mindig . – Talán – válaszolta Pierce –, de nem hiszem. Chetwin azt mondta, biztos forrásból tudja; valakitől, aki hallotta, hog y a Sharpe fivérek közül kettő kicsivel ezelőtt eg y kártyaparti közben erről beszél. És nem tűnt fel, hog y a testvérei közül három az elmúlt pár hónapban meg állapodott? Annyi év után, miközben eg yikük sem mutatott különösebb hajlandóság ot a házasság ra? – Talán mindannyian eg yszerre találkoztak a meg felelő emberrel. – Ez még a lány szerint is ostobán hang zott. – Te mag ad mondtad, hog y úg y véled, valamiféle hátsó szándéka van – mondta a nag yapja. A lány bólintott; úg y érezte, g ombóc van a torkában. Nem szabad, hog y a dolog elkedvetlenítse. Mindenki tisztában van vele, hog y Lord Gabriel hamisítatlan csirkefog ó, és a csirkefog ók sosem házasodnak ok nélkül. De már mag a is kezdte azt hinni, hog y talán a múltban ig azság talan volt vele. Tényleg ilyen rosszul ítélte meg ? És a csókjai... Felejtsd el a csókjait! Vagy száz nőt megcsókolt már; valószínűleg semmit sem jelent neki. Ami még szánalmasabbá tette, hog y neki pedig jelentett. Ostoba. Sült bolond. Keze az ölében ökölbe szorult. Hog y szedhették rá ilyen könnyen? Íg y jár az, aki hag yja, hog y mag ával rag adják az érzései. Semmi jóra sem vezet. Papi kibámult az ablakon. – Mindjárt odaérünk. Mit szándékozol tenni? Ha szeretnéd, most azonnal indulhatunk haza. Ó, mennyire szeretett volna kapni az alkalmon, és elszaladni és elfelejteni, hog y valaha is találkozott Gabriel Sharpe-pal. De nem tehette. – Nem, az udvariatlanság lenne. Azonkívül mag am szeretnék utánajárni, mi is az ig azság . Semmi ellenvetés, Pierce.

– Nem mondtam semmit – felelte a férfi. – Tudom, hog y eg y szót sem hiszel az eg észből, míg eg yértelmű bizonyítékot nem szerzel a dolog ra. – Ó, elhiszem – közölte a lány, miközben próbált nyug almat erőltetni mag ára. – De azt akarom, hog y tudja, hog y tudom. Hog y meg értse, miért nem fog adhatom el soha az ajánlatát. – Felejtsd el az ajánlatát – morog ta a tábornok. – Még csak beszélned sem kell azzal a csirkefog óval többé. Eg yszerűen hazameg yünk, és kész. – Fog adást kötöttem – jeg yezte meg Virg inia ellentmondást nem tűrőn. – Ha férfi volnék, és visszakoznék, párbajoznom kellene. Miért állna másképp a helyzet, csak mert nő vag yok? Észrevette nag yapja elg yötört arckifejezését. – Szóval akkor meg eng eded, hog y udvaroljon neked? – csattant fel a tábornok. – Ne ag g ódj, nem tart soká. Vég et vetek a dolog nak anélkül, hog y vissza kellene vonnom a meg állapodásunkat. Móresre tanítja a férfit. Meg bánja még , hog y színleg úg y tett, mintha érdekelné az ő és a családja sorsa. Ráveszi a g azembert, hog y színt valljon, és mindenki előtt térdre kényszeríti. – A ma esti vacsora vég ére Lord Gabrielnek nem lesz többé kedve udvarolni nekem. Erről kezeskedem. – Hang ja rideg en cseng ett. – Mert előbb fag y be a kénköves pokol, semmint hozzámenjek, csak hog y az örökség ét elnyerhesse!

Hetedik fejezet

Gabe-nek fog alma sem volt róla, miért volt olyan ing erült, miközben Oliver hintaja Halstead Hall felé döcög ött velük. Eg y g yőztes verseny után általában úg y érezte mag át, mint eg y király. De Virg inia reakciója, ahog y a g yőzelmére reag ált, összezavarta. – Te is tudod, hog y ig aza volt – mondta Oliver, aki Gabe mellett ült, szemben Mariával és a nag yanyjukkal. – Miben? – kérdezte mog orván Gabe. Kérdeznie sem kellett, kire céloz. – A versenyen vállalt hatalmas kockázatot illetően. Mindkettőtöket meg ölhetted volna. A pokolba is! Eg y dolog , hog y a lány zokon vette, de az még sem járja, hog y a fivére is lehordja. – Az isten szerelmére, nem terveztem, hog y felkaptatok a dombra. Nem én változtattam irányt. – De őt sem hibáztathatod, amiért íg y tett. Vag y ez, vag y a tömeg be rohan. Meg lepően jól kezelt eg y nehéz helyzetet anélkül, hog y pánikba esett volna, ami a leg több férfinak is becsületére válna. Gabe-et fölösleg es volt erre emlékeztetni. A lány már a verseny leg első pillanatában bebizonyította, milyen kiváló hajtó... hog y mesterien irányítja a lovait, hog y üg yesen hozza ki belőlük, amit csak lehet, és hog y messze bátrabb, mint azt eg y viszonylag zárkózott ifjú hölg yből kinézte volna. – Mihelyt döntött, azt tettem, ami a g yőzelmemhez kellett. – Ahog y mindig . – Le kellett volna lassítanod – mondta Oliver. A fivérére meredt. – Miért? Tökéletesen ura voltam a helyzetnek. – Ig azán? Nem sok híja volt, hog y a phaetonod a fog atára boruljon. Gabe nem felelt. Oliver ig azat beszélt. Amikor érezte, hog y a fog ata kibillen az eg yensúlyából, eg y pillanatra rettenetes félelem kerítette hatalmába. A puszta g ondolat, hog y balesetet okozhat, aminek következtében a lány meg sérülhet... Meg borzong ott, majd átkozta mag át érte. Valahányszor farkasszemet nézett a halállal, mindig keresztülment ezen, és sosem hag yta, hog y a halál g ondolata meg félemlítse. A tény, hog y ez a verseny ezt tette – hog y a lány ezt tette –, meg rémítette. Nem akart félelemben élni, és mindig vig yázott rá, hog y a családján kívül bárkihez is közel kerüljön. Eg y szerető, eg y feleség vag y a g yerekek csak ag g ódásra adnak okot eg y férfiembernek – ag g ódásra amiatt, hog y elveszítheti őket, hog y elszakítják őket tőle, hog y

meg halhat, és ezzel szenvedésre ítéli őket. Abban a percben, hog y eg y férfi kimutatja a g yeng éjét, a halál máris támadásba lendül és lecsap. A halál Gabriel családját is meg tizedelte. Anyja páni félelembe esett a g ondolattól, hog y a férje szeretője a fiát is meg rontja, íg y mag a vette kezébe a sorsa irányítását – és meg g yilkolta a férjét. És aztán meg rettenve a g ondolattól, hog y nélküle kell élnie, mag ával is vég zett. Leg alábbis korábban mindig íg y g ondolta. Most már eg yáltalán nem volt biztos a dolog ban. Ahog y az elmúlt pár hónap történéseit illetően semmiben sem volt biztos. És ez halálra rémisztette. Összevonta a szemöldökét. Nem, a mindenség it! Nem hag yja, hog y ez meg félemlítse. Ahog y azt sem, hog y Virg inia félelmet ébresszen benne a vakmerő cselekedeteiről összehordott zag yvaság aival. – Kockázat nélkül nem érdemes élni – mondta, bár életében most először a szavak kissé hamisan cseng tek. – Ezt még Miss Waverly sem tag adja, különben nem hívott volna ki versenyre. – Lehet, de ha nem vig yázol, eljátszod a lehetőség ét, hog y udvarolhass neki – jeg yezte meg Oliver. – A fivérét eg y versenyben veszítette el. Nem hiszem, hog y meg kockáztatná, hog y hozzámenjen eg y férfihoz, akit ug yanúg y elveszíthet, fog adás ide vag y oda. Gabe keresztbe fonta a karját. – Most jön az a rész, hog y kioktatsz, mert botrányos fog adást kötöttem vele? És kioktatod nag yit, amiért eltitkolta a család előtt? Oliver bánatosan elmosolyodott. – Nag yit kioktatni értelmetlenség . Korábban sem hallg atott rám soha, és nem hinném, hog y ez valaha is másként lesz. – Hallg atok rád, ha van értelme a mondókádnak – mondta a nag yanyjuk fintorog va. – Hallg atsz rám, amikor eg yetértek veled – közölte Oliver eng edékenyen. – Gabe-ről ug yanezt nem állítanám. – Tekintete találkozott a fivére tekintetével. – De ha fig yelembe vesszük, én milyen g yalázatos cselhez folyamodtam, hog y feleség et szerezzek mag amnak, azt hiszem, nem lenne ildomos, ha kioktatnálak a fog adás miatt. – Eg yetértek – szólt közbe Maria. Oliver eg yik szemöldökét felvonva a feleség ére nézett, majd íg y szólt: – Mellesleg , Gabe, úg y tűnik, minden seg ítség re szükség ed lesz, ha dűlőre akarsz jutni Miss Waverlyvel. Kijelentette, hog y sosem menne nőül eg y hozzád hasonlóan nyug hatatlan férfihoz. – Mondhat, amit csak akar, de nem g ondolja komolyan – ellenkezett Gabe. – Láttam az arckifejezését, amikor rámutattam, hog y nyernem kell, ha udvarolni akarok neki. Ig encsak elég edettnek tűnt, akár bevallja, akár nem. A nők szeretik, ha eg y férfi kockára teszi értük az

életét. Maria felhorkant. – A nők az olyan férfiakat szeretik, akik okos döntéseket hoznak. Nem pedig azokat, akik fejest ug ranak az ismeretlenbe, és meg g ondolatlanság ra rag adtatják mag ukat. Lehet, hog y ideig -óráig romantikusnak találják a dolg ot, ám vég ül még iscsak eg y józanul g ondolkodó férfi mellett állapodnak meg . – A nők nem tudják, mit akarnak – ellenkezett sóg ora ing erülten, mert a nőnek valószínűleg ig aza volt. – Nem, míg meg nem kapják. Oliver könyökével oldalba bökte a feleség ét. – Reménytelen eset. – Az. – Maria Gabe-re meredt. – Tudja, hog y azért szeretnéd nőül venni, hog y hozzájuss az örökség edhez? Gabe meg merevedett. – Nem. És jobb szeretném, ha ez íg y is maradna, míg meg nem g yőzöm, felejtse el vég re a fivérével történt balesetet, amíg jobban meg nem ismer. – Ha azelőtt jut tudomására a dolog , mielőtt mag ad mondanád el neki – fig yelmeztette Maria –, minden esélyed oda. – Butaság – szólt közbe a nag yanyjuk. – A nőnek férjre van szükség e. Valószínűleg meg jön az esze, ha meg tudja, hog y g azdag férjet fog hat mag ának. – Jobban örülnék, ha eg yelőre nem szerezne tudomást a pénzről – közölte Gabe. – Kell még néhány alkalom, hog y bizonyosság ot szerezzek afelől, amit már úg yis tudok... hog y kedvel annyira, hog y hozzám jöjjön. Ha valahog y rá tudnám venni, hog y ne mindig a feje után menjen, hanem g ondolkozzon a... az ő... – Ig en? – kérdezte Maria huncutul rag yog ó kék szemével. – Az ő... mijével? Gabe Mariára szeg ezte tekintetét. – A helyzet az, hog y tudom, észre téríthetem, még ha halvány is az esélye. Ha eg yáltalán lesz rá lehetőség e. Waverly tábornok volt a dolog eg yetlen kerékkötője. Ha a tábornok nem eng edi, hog y Virg inia betartsa a fog adás során tett íg éretét, Gabe-nek fel kell vennie a kesztyűt. Csak abban reménykedhet, hog y a lány képes jobb belátásra téríteni a nag yapját. Miután hazaértek, tájékoztatták őket, hog y a Waverlyk és Devonmont a lovag teremben várakoznak. Gabe félrevonta a testvéreit, és elismételte nekik is, amit korábban a nag yanyjuknak, Olivernek és Mariának mondott – hog y nem akarja, hog y a nag yanyjuk ultimátumáról eg yetlen szó is essék. Belementek, bár Celia csak vonakodva. Gabe-nek most már csak és kizárólag a tábornok miatt kellett ag g ódnia. Szerencsére, amikor a két család összetalálkozott, a tábornok a korábbihoz képest mintha nyug odtabb lett

volna. Bár látszólag os nyug alma nem tartott soká – elég volt eg yetlen pillantást vetnie Gabe-re, és máris mog orva képet vág ott –, nem úg y tűnt, mint aki épp csak az imént utasította az unokáját, hog y visszakozzon. És Virg inia úg y festett... Gabe-nek elállt a léleg zete. Virg inia úg y festett, mint eg y istennő, aki eg y férfi leg erotikusabb álmában csak életre kelhet. Haja a versenytől még most is kusza volt, arca élénken rag yog ott, és a szemében felvillanó huncut fénytől a férfi szívverése biztos, hog y kihag y, ha az már korábban meg nem babonázza. Királykék utazóruhájában mindent meg testesített, amire eg y férfi az ág yában vág yott. Eg y dolog biztos – a házasság elhálása nem jelent majd nehézség et a számára. A g ondolattól, hog y keze a lány testén kalandozik, és meg mutatja neki, hog y okozzon mag ának g yönyört, és persze neki is, kiszáradt a torka. Remek párt alkotnak majd. És ezt a lány is belátja elég hamar. Beléptek a szalonba, hog y míg a vacsorára várakoznak, meg ig yanak eg y pohár bort. Ez eg yszer hálás volt, amiért nag yanyjuk rag aszkodott hozzá, hog y Oliver a vendég eit elkápráztassa a g azdag ság kellékeivel. Lehet, hog y a kristálypoharakon akad eg y-két karcolás, és a kanapék kárpitozása imitt-amott meg kopott már, de attól még a kristály pazar, a bútorszövet drág a, a bor pedig kiváló minőség ű volt. Ha valaha is el akart kápráztatni valakit, hát annak most volt itt az ideje. Miután kezükben a poharukkal helyet fog laltak, nag yanyja formálisan is bemutatta a családot. Minerva férjét leszámítva, akinek a bíróság on volt dolg a, mindenki jelen volt. Aztán a testvérei szokásukhoz híven kevésbé visszafog ott hang nemre váltottak, és kérdésekkel halmozták el Virg iniát. – Szóval, Miss Waverly – kíváncsiskodott Jarret –, ön és a fivérem fog adást kötöttek. Felteszem, tartja mag át az íg éretéhez. – Természetesen. – Azzal a lány titokzatos arckifejezéssel kortyolt eg yet a borából. – A nők számára a becsület leg alább olyan fontos, mint a férfiaknak. – Annabelre pillantott. – Nem ért eg yet, Lady Jarret? Ha jók az értesüléseim, ön és a kedves férje szintén eg y fog adás révén kötöttek ismeretség et. Annabel elmosolyodott. – Valóban. Bár úg y áll a helyzet, hog y én nyertem, íg y a meg állapodás meg szeg ése fel sem merült. – Eg y fog adást elvesztettél. – Jarret mosolya burkoltan azt sejtette, hog y az a fog adás még a Gabe által javasoltnál is botrányosabb volt. Gabe g yanúja beig azolódott, amikor Annabel a férjére meredt. – És meg fizettem az árát, szóval eg yetértek önnel, Miss Waverly. – Nos, valójában már alig várom, hog y beválthassam a fog adás során tett íg éretemet –

jelentette ki Virg inia. – Miután azon az estén részt vehettem az első bálomon, ég ek a vág ytól, hog y még többre is elmehessek. Ez óvatosság ra intette Gabe-et. – Ezt hog y érti? – Ez is része az udvarlásnak, nem? Korábban nem sűrűn kaptam meg hívást efféle alkalmakra, de amint elterjed a hír, hog y ön a kérőm, bizonyára reng eteg meg hívásra számíthatok. És vélhetően szeretne majd bemutatni az összes barátjának. Nem eg y bál a leg alkalmasabb alkalom erre? Kedves emberek, érdekes beszélg etés... Még a puncs is eg ész tűrhető. A boszorkány szántszándékkal visszhang ozta e szép kis litániát mindenről, amit Gabe eg y bálban utált. Miközben testvérei jóízűen kacag tak a helyzeten, ő mag a elfojtott eg y sóhajt. Mulassanak csak! A lány nag yapja látszólag ug yancsak jót derült, ahog y az unokafivére is. Mindkettő rendkívül önelég ültnek tűnt. – A londoni szezonnak már vég e – mutatott rá Gabe. – Kétlem, hog y az elkövetkező hónapokban eg yetlen bált is tartanának. – Londonban talán nem. – Minerva szeme pajkosan meg csillant. – De a vidéki báloknak se szeri, se száma, most, hog y a vadászszezon a kezdetét vette. Ebben a hónapban már van eg y meg hívásunk Ealing be, és két másik Actonba. – És Miss Lang ston is meg hívott bennünket a születésnapi báljára Richmondba – tette hozzá Celia seg ítőkészen. – Ne feledkezz meg Lady Kirkwood iskolai báljáról sem, amelyet az őszi terminus ünnepélyes meg nyitójának szán a lányainak – emlékeztette Oliver. – Meg íg értem Kirkwoodnak, hog y mind ott leszünk. Gabe hatalmasat kortyolva eg y hajtásra kiitta a borát. Az isten verje meg ! Úg y tűnt, leg szörnyűbb rémálmai várnak rá az elkövetkező hetekben. – Nos, akkor örömmel szeg ődöm kísérőjéül, Miss Waverly – hazudta szemrebbenés nélkül. – Feltéve, ha nag yapja vállalja a g ardedám szerepét. – Ha Gabe-nek szenvednie kell, g ondoskodik róla, hog y a tábornok osztozzon a sorsában. – Szamárság ! – mondta a nag yanyja. – Bármelyikünk szívesen vállalja a g ardedám szerepét. Hát hog yne vállalnák. – És nem baj, hog y a Waverly Farmig meg vissza hintón az út leg alább eg y óra? – jeg yezte meg Gabe. – Hajnalok hajnalán? – Eg yáltalán nem – jelentette ki Celia, arcán szikrázó mosollyal. – Imádok kocsikázni. Ahog y mindannyian. Nag yszerű. Akkor most kénytelen lesz bálokba járni Virg iniával és a családjával. Nem

pont ez járt a fejében. Lelki szemei előtt már látta az erdőben töltött piknikeket, eg y szobalány árg us tekintetének kereszttüzében, akit aztán mézesmázos szavakkal kénytelen rávenni, hog y kis időre hag yja eg yedül jövendőbelijével. És látta a vég telennek tetsző, eg yhang ú kocsikázást is a Waverly Farmra vezető kietlen vidéken. – Nem szeretnék kényelmetlenség et okozni a húg ának és a nővérének – menteg etőzött Virg inia ártatlanul. – Biztos vag yok benne, hog y papi szívesen elkísér bennünket bárhová. Télen talán ritkábban, mert olyankor az időjárás következtében kiújulnak a sérülései, de tavasszal... – Tavasszal? – vág ott közbe Gabe. – Őszintén remélem, hog y tavasszal már nem az udvarlásnál tartunk. – Amikor rádöbbent, hog y mit is mondott, sietősen hozzátette: – Úg y értem, ha jól meg értjük eg ymást... – Ó, bizonyára ön sem g ondolja komolyan, hog y az ilyesmi eg yik pillanatról a másikra csak úg y meg y. – A lány ártatlan mosolya eg y pillanatra sem tévesztette meg . – Ön mondta, hog y meg kellene ismernem, és hajlok rá, hog y eg yetértsek. Ezért olyan remek ötlet a hosszú mátkaság . – Hosszú mátkaság – ismételte Gabe, és a g ondolat elkedvetlenítette. – Meg boldog ult fiam az esküvő előtt két évig udvarolt a menyasszonyának – jeg yezte meg Waverly tábornok, g yanúsan csillog ó tekintettel. – Nem szeretném, ha az unokám elsietné a dolg ot. Te mit g ondolsz, Pierce? Gabe szorítást érzett a szíve tájékán. Devonmont elég edett vig yorral nézett rá. – Ó, ig en – válaszolta a férfi, poharát felemelve. – Két év eleg endő. – Jaj, Pierce – szidta meg Virg inia –, te és papi olyan nevetség esek vag ytok. Két év túlság osan hosszú idő. Gabe felléleg zett. – Eg yetértek. – Eg y év bőven elég . – Borospoharának pereme felett a lány ravaszkás pillantást vetett Gabe-re. – Bár amondó volnék, nincs akadálya, hog y hat hónapra rövidítsük. Gabe sóhajától Celiából kitört a nevetés. – Na, ehhez mit szólsz, Gabe? Miss Waverly leg alább februárig tartó jeg yesség re vág yik. A férfi elfojtott eg y káromkodást. Húg ocskáját a helyzet minden bizonnyal mulattatja. – Nem sürg et bennünket senki, nem ig az? – Virg inia újabb édes mosollyal ajándékozta meg , ami a férfit óvatosság ra intette. – Hog y hozhatnék az eg ész életemre kiható meg fontolt döntést ilyen rövid idő alatt? Ó, istenem, csak nem rájött valahog y a nag yi kívánság ára? Nem, honnan is szerezhetett volna tudomást róla? – Eg yáltalán nem sürg ős – morog ta, majd felállt, hog y töltsön mag ának még eg y kis bort.

– Azonkívül – folytatta a lány, hirtelenjében kissé hűvösnek tűnő hang on – ennyi időre szükség e is lesz, hog y felkészülhessen a költözésre. Gabe kezéből majdnem kiesett a pohár. – A költözésre? – Gondolom, ha összeházasodunk, odaköltözik hozzám és papihoz a Waverly Farmra. Nem g ondolhatja komolyan, hog y én költözöm ide. – Szándékaim szerint a saját házunkban fog unk élni – sziszeg te a férfi fog ai közt, miközben kimért léptekkel a kandallóhoz ballag ott. – És akkor ki viseli g ondját papinak? Szükség e van rám, hog y a háztartást vezessem. – Nem tudok meg lenni nélküle – jeg yezte meg a lány nag yapja vidáman. Virg inia fájdalmas arckifejezéssel nézett Gabe-re. – És már meg bocsásson a tapintatlanság omért, de tekintve, hog y nincs meg élhetési forrása, és a hozományom jelentéktelen, nos... nem értem, hog y eng edhetnénk meg mag unknak eg y saját házat. Minden tekintet a férfira szeg eződött. A fenébe, a fenébe, a fenébe! Látta rajtuk, hog y e hihetetlenül közönség es társalg ás a kedvükre van. És különben is, melyik előkelő nevelésben részesült hölg y hozná fel vőleg énye anyag i helyzetét mint vacsorához illő beszédtémát? Nag yit mintha teljesen hideg en hag yta volna a dolog . – Biztosíthatom, Miss Waverly, hog y az unokám mellett nem lesznek anyag i g ondjai. – Ó, ebben sosem kételkedtem. – Virg inia szeme g yanúsan meg villant. – De eg y hölg y leg yen g yakorlatias. Tudom, hog y a Lord Gabrielhez hasonló urak elvárják, hog y a feleség ük is vig yen valamit a házasság ba. Mivel nincs semmim, minden tőlem telhetőt meg kell tennem, hog y javítsak a helyzetünkön. A lány viselkedése tovább fokozta Gabe ag g odalmát. Nem úg y tűnt, mintha menteg etőzne vag y sajnálkozna. Ráadásul úg y beszélt jövendőbeli eg ybekelésükről, mintha valóban szándékában állna vég ig csinálni – ami pálfordulást jelentett korábbi álláspontjához képest. Esküdni mert volna rá, hog y ez a fajta közönség es társalg ás nem jellemző a lányra. Mi van, ha a nag yi ultimátuma tényleg a fülébe jutott valahog y? De mikor? Biztosan nem a bál előtt, mert akkor a képébe vág ta volna. Azonkívül a dolog nem kapott akkora nyilvánosság ot, a családtag okon kívül csak néhány barátnak volt tudomása róla. – Borzasztóan bánt, hog y az eg ybekelésünk anyag ilag is meg terheli őlordság a meg szokott életét – folytatta Virg inia, amitől a férfi g yanakvása csak fokozódott. – Fel kell adnia a városi lakását, a klubtag ság airól már nem is beszélve. És remélem, hog y a házasság kötésünket követően a versenyzés is a háttérbe szorul majd. De bízom benne, hog y a frig y kárpótolja majd ezekért a kellemetlenség ekért. – Efelől nyug odt lehet, Miss Waverly – tartott ki álláspontja mellett a nag yanyjuk. –

A fiatalembernek jók a kilátásai. – Ó? És vajon miféle kilátások volnának azok? – Virg inia provokatív pillantással nézett a férfi szemébe. – Tudja, csak nyug tával dicsérjük a napot. Nem árt a g yakorlatiasság . A férfi meg dermedt. Tudja. Fog alma sem volt róla, hog yan, de a lány tudomást szerzett a nag yanyjuk ultimátumáról. És napnál világ osabb, hog y arra feni a fog át, hog y ezt a szemére vethesse. Eg ész mostanáig csak játszott vele. A lányhoz sétált. – Miss Waverly, úg y tűnik, a vacsorára még várnunk kell eg y keveset. Talán addig szívesen meg nézné az útvesztőnket. Amikor utoljára itt járt, úg y tűnt, érdekli önt, és én szívesen meg mutatom. – Boldog g á tenne – válaszolta a lány olyan ábrázattal, amelyről lerítt, ég a vág ytól, hog y folytassák a szócsatát. – Közben részletesebben beszélhetünk a „kilátásairól” is. Ó, ig en. Biztos, hog y tudja. – Talán nekem is mennem kellene – kezdte rá a nag yapja. – Erre semmi szükség – szakította félbe a nag yanyjuk. – Az útvesztő itt van a közelben. Nem árt, ha a fiatalok sétálnak eg y kicsit vacsora előtt. Jót tesz az emésztésnek. – Szig orú pillantással, hosszasan nézett Gabe szemébe. – És az unokám tudja, hog y ha nem viselkedik tisztesség esen, velem g yűlik meg a baja. – Minden rendben lesz, papi – tette hozzá Virg inia, miközben kezét Gabe könyökének hajlatába csúsztatta. – Nem maradunk soká. Nem, tényleg nem. Gabe az emlékezetébe akarta idézni az összes indokot, amiért a lánynak férjhez kellene mennie, és az összes indokot, miért is ő lenne az ideális jelölt. Lehet, hog y pillanatnyilag a dolog sérti a lány büszkeség ét, de azt ismételg eti eg yfolytában, hog y milyen g yakorlatias – és azt ő sem tag adhatja, hog y az ajánlata éppoly előnyös a lány számára, mint neki is. De nem hag yja, hog y a lány meg hátráljon, istenére nem. A fog adást tisztesség es módon nyerte meg , és a lány tartozik neki ezzel a jeg yesség g el. Vég tére is Celiára is g ondolnia kell. Meg kell nősülnie. Miközben a hallon keresztül az oldalajtóhoz sétáltak, mindketten hallg atásba burkolództak. A személyzet mindenütt jelen volt, és Gabe nem akarta, hog y bárki is hallja, miről beszélg etnek. Mikor kiértek a kertbe, és elindultak az útvesztő felé, halkan íg y szólt: – Ha nem tévedek, értesült a nag yanyám ultimátumáról. – Ultimátum? – kérdezte a lány színlelt tudatlanság g al. Ezzel tovább borzolta a férfi kedélyeit. – Ne adja az ostobát, Virg inia! Nem hízelg ő önre nézve. Az útvesztőbe vezetve a lányt, sietve tessékelte vég ig a tövig nyírt puszpáng ok közt

kanyarg ó, keskeny ösvényen, hog y kíváncsi fülek meg ne zavarhassák őket. – Honnan tudhatná, mit tartok hízelg őnek? – csattant fel a lány. – Hisz nem is ismer. Valószínűleg pont ezért esett rám a választása haszonleső terve meg valósításához. A francba, a francba, a francba! – Hog y szerzett tudomást a nag yi követeléséről? Mióta tudja? Virg inia felszeg te az állát. – Pierce közölte idefelé a hintóban. Azt állította, az információ eg y ismerősétől származik. Véletlenül meg hallotta, amikor eg y alkalommal ön szóba hozta ezt eg y kártyaparti során a kocsmában. Gabe teljesen meg feledkezett arról a beszélg etésről, amely eg y nyilvános helyen zajlott. – A feltételezése téves. Azért esett önre a választásom, mert bajba sodortam a családját – morog ta bosszankodva, amiért a lány ilyen rossz véleménnyel van róla. – Bizton állíthatom, hog y reng eteg hölg y lenne szívesen eg y márki fiának a feleség e. Én is találhattam volna eg yet az ön által oly nag y becsben tartott bálok valamelyikén, anélkül hog y vállaltam volna a kockázatot, amelyet az önnel való versenyzés jelent. Ahog y kimondta, már meg is bánta a szavakat, mivel a többi nő említése szemlátomást csak még jobban felpaprikázta a lányt. Kezét kirántotta a férfi karjából, és azt fröcsög te: – Akkor menjen, és teg ye azt! Eng em eg yik terve sem érdekel! A lány meg fordult, hog y visszamenjen, ám a férfi útját állta. Ráveszi, hog y meg hallg assa, ha addig él is, annyi szent! – Ez nem eg y terv – csak eg y kétség beejtő helyzet. És ig en, reméltem, hog y hajlandó seg íteni nekem. Nem az én kedvemért, hanem a húg om kedvéért. Észrevette, hog y a lány arcán a harag árnyékában kíváncsiság ébred. – A húg a kedvéért? – Nem tudom, mennyit tud a nag yanyám követeléséről, de óhaja szerint az év vég éig mindannyiunknak meg kell házasodnunk, különben eg yikünk sem örököl semmit. Szóval, ha valamelyikünk nem házasodna meg , a többiek is búcsút inthetnek az örökség üknek. A három leg idősebb már bebiztosította mag át, vag yis miattuk nem ag g ódom. És a versenyzésből fakadóan nekem is van annyi jövedelmem, hog y eltartsam mag am. De Celia... Ujjaival a hajába túrt. – Jobbat érdemel annál, semhog y ott maradjon eg yetlen penny nélkül, csak mert túl makacs, hog y beadja a derekát. Ha nem nősülök meg , a tiltakozásomat használja majd mentség ül, és ő is ellenszeg ül. De ha meg nősülök, nem akar majd ő lenni a többiek szerencséjének kerékkötője. Azt teszi, amit tennie kell. Virg inia szemét a férfira meresztette. – Édes istenem, mag a még annál is lehetetlenebb alak, mint g ondoltam. Házasság ra akar kényszeríteni, hog y aztán a húg át is házasság ra kényszeríthesse.

– A pokolba is, nem! – A férfi mélyen beszívta a leveg őt, majd kifújta, aztán újból, és közben próbált meg nyug odni. – Senkit sem akarok kényszeríteni semmire. Ha lenne választásom, élném tovább az életem, ahog y eredetileg terveztem – azzal versenyeznék, akivel csak akarok, élnék a nyereményemből, és meg próbálnék létrehozni eg y valamirevaló istállót, telivér lovak tenyésztésével. Tekintetét a lányra szeg ezte. – De nincs választásom. Ahog y Celiának sincs. És ennélfog va önnek sem. Élete vég éig a nag yapjával szeretne élni a kényelmes farmjukon, de mindketten tudjuk, hog y ez lehetetlen. Ez a jeg yesség az eg yetlen, amit ki tudtam találni, hog y mindannyiunkat boldog g á tehessem. A lány kétkedve nézett rá. – Szóval a pénz nem érdekli. – Persze hog y érdekel, nem vag yok ostoba. Tisztában vag yok vele, hog y az örökség em seg ítség ével sokkal hamarabb meg valósíthatom az álmom, mint ha a mag am erejéből kellene meg küzdenem érte. De ha Celia már férjhez ment és meg állapodott volna, közölném a nag yanyámmal, hog y menjen a pokolba. – Csak a jóisten a meg mondhatója, mennyire szerette volna, ha meg tehetné. – Ehelyett – csattant fel a lány – elhatározta, hog y nekem kell feladnom a füg g etlenség em, csak hog y ön és a húg a élvezhessék a nag yanyjuk munkájának g yümölcsét. Ördög és pokol, ebből eleg e volt! – Úg y tűnik, meg feledkezik róla, hog y annak a g yümölcsét ön is élvezhetné. Ha meg kapom az örökség em, meg lesz a pénze, amelyből tisztes öreg kort biztosíthat a nag yapjának hátralévő életében, felvirág oztathatja Waverly Farmot, amelyből úg y élhet, akár eg y királynő, már ha ezt akarja. Virg inia tátott szájjal bámult a férfira. Ezek szerint eddig a pillanatig fel sem merült benne, hog y ha hozzámeg y, a férfi nyereség éből ő is részesül. Aztán arckifejezése elkomorult. – Kizárólag akkor, ha a húg a is férjhez meg y. Mi van, ha nem úg y viselkedik, ahog y arra számít? Mi van, ha meg makacsolja mag át, és ellenszeg ül? Akkor itt maradok a nyakamon eg y férjjel, akinek eg yszeriben szertefoszlanak a „reményei”. Gabriel résnyire szűkült szemmel csapott le a lányra, és terelte vissza eg y zsákutcába. – Olyan nőhöz képest, aki felháborítónak találja, hog y azért akarom elvenni, hog y hozzájussak az örökség emhez, felette komoly érdeklődést mutat a „kilátásaim” iránt. Pár pillanattal ezelőtt hatalmas felhajtást csinált miatta. – Csak azért, mert provokálni akartam! Mag a is tudja. Tudta, persze hog y tudta. Mert ha róla volt szó, Virg inia minden volt, csak nem g yakorlatias. A g yakorlatias nők nem hívják versenyre a férfiakat dühükben. A g yakorlatias

nők nem neheztelnek másokra a mag uk kárára, ha eg y kecseg tető házasság i ajánlatot kapnak, és a g yakorlatias nők nem utasítanak el eg y rakás pénzt. Ez a romantikus nők szokása. És Virg inia az volt. Jóság os ég , már korábban rá kellett volna jönnie! Soha nem jut eg yről a kettőre, ha a dolog g yakorlati előnyeivel érvel. A lány érzelmei ahhoz túlság osan hevesek. Más taktikához kénytelen folyamodni. – És tudja, hog y miért próbált meg provokálni? – Mert mérg es voltam, amiért olyan arrog áns, kétszínű... – Mert nem tetszett a g ondolat, hog y a pénz miatt akarom elvenni. Mert szerette volna, ha más okból veszem el. Amikor a lány elpirult, a férfi rádöbbent, hog y a feltevése helyes volt. A lány kihúzta mag át. – Ne leg yen nevetség es! Nem akarok önhöz hozzámenni semmilyen... A férfi felemelte a kezét, hog y meg érinthesse a lány állát. – Vág yakozik utánam. És azt szeretné, ha én is vág yakoznék ön után. A lány arcán páni félelem jelent meg . – Ez a leg képtelenebb dolog , amit valaha hallottam. – Valóban? – A szavak ideje lejárt. Helyette inkább meg csókolta. Eg y másodpercre a lány meg merevedett és mozdulatlanság ba dermedt, mint eg y meg ug rani készülő kancacsikó. Aztán az ajka ellág yult és teste az övéhez simult, és Gabriel tudta, hog y jól választott. Mert Virg inia sokkal jobban hasonlított hozzá, mint azt a lány be merte volna vallani mag ának. A testiség et élvezte, érezni és ízlelni vág yott, nem a szavak és érvek embere volt. És ez Gabe kedvére volt. A versenytől és a veszekedésüktől ereiben még mindig lüktető vérével, ég ett a vág ytól, hog y újra meg érintse és meg ízlelje. Nyelve a lány lág y ajkai közé nyomult, hog y kényeztesse és felfedezőútra induljon. Atyaég ! Selymesen puha ajka arra ösztönözte, hog y örökre belefeledkezzen. Ug yanolyan odaadással viszonozta a csókot, ahog y azt elfog adta, a nyelve a férfi nyelvével incselkedett, keze a férfi kabátja alá csusszant, és erősen belékapaszkodott, hog y még jobban feltüzelje. Ezt a nőt akarta, a karcsú testével és a selymes bőrével, a rekedtes nevetésével, amit bizonyára minden más nő irig yelt tőle. Vadonból szabadult ig éző teremtés volt, aki a leg jobb úton haladt, hog y könyörtelen küldetését teljesítve őt az őrületbe kerg esse. Ajkát elvonva a lány hirtelen félbeszakította a csókot. – Nem nyerheti meg a szópárbajt, ha az eszméletlenség ig csókol. – De meg próbálhatom – mormog ta Gabe a lány pimasz kis állához érintve az ajkát. – Átkozottul jól tudja, hog y ez az eg ész nem csak a pénzről szól. Valahányszor meg látom, a vérem máris forr az ereimben, és csak azon jár az eszem, hog y mennyire szeretnék

szerelmeskedni önnel. Abban a percben, hog y a lány meg merevedett, tudta, hog y túl nyersen fog almazott, de nem tehetett róla – a beszéd sosem volt az erősség e. A tettek annál inkább. – Csak ámítja mag át, ha azt hiszi, hog y én... – kezdte. Ismét meg csókolta. Csakhog y ez alkalommal a karjába vonta, és szája vehemensen vette birtokba az övét. Beletelt pár másodpercbe, mire a lány meg nyug odott, de mihelyt ellazult és mohó sóvárg ás ébredt benne, csókjaival hintette be az arcát, le eg észen a nyaka finom hajlatáig ... selymes bőrrel borított nyakába temetkezve, amely narancsvirág - és mandulaillatával arra késztette, hog y teljesen belevesszen. Amikor a férfi nyelve a nyakát simog atta, a lány leveg őért kapkodott. – Bár... abba... abbahag yná... az illetlen viselkedést. – Nem, nem akarja, hog y abbahag yjam – morog ta, majd újra meg csókolta. Nag y isten! A lány édes volt, és ahog y teste a testének feszült és szorosan hozzásimult, őrült vág yat ébresztett benne. Kezével vég ig simított pompás alakján, majd karcsú derekáról elképesztően formás csípőjére vándorolt, aztán bordáit kitapintva fel eg észen a kebléig , amit úg y szeretett volna meg érinteni, hog y majd belepusztult. Lyons fig yelmeztetése jutott az eszébe, hog yan illik bánni eg y tisztesség es nővel, ám kezének nem tudott meg álljt parancsolni, és feljebb csúsztatta, hog y a lány tökéletes kis mellére tapadjon, és ruháján keresztül is kitapinthassa az izg atottság át bizonyító hetyke kis bimbókat. Majd elepedt a vág ytól, hog y a ruháját letépve addig szívog assa azokat, míg a lány nyög décselni nem kezd, és elolvad a karjában. De ez őrültség . Bárki rajtakaphatja őket. Remek, súg ta eg y belső hang . Akkor a lány kompromittálódna, és ő feleség ül vehetné anélkül, hog y a jeg yesség meg próbáltatásokkal teli időszakát át kellene vészelnie. Persze ha az illető, aki rájuk talál, meg nem öli abban a minutumban. De azt se bánta volna. Mindaddig , míg a lány hag yja, hog y meg érintse, nem állíthatja meg semmi. Mert vannak dolg ok, amelyekért érdemes volt meg halni.

Nyolcadik fejezet

Virg inia képtelen volt elhinni, hog y Gabriel meg érintette a mellét. Botrány! Felháborító! Csodálatos. Hog y lehet, hog y valami, ami ilyen botrányos, ilyen kellemes? Már az is épp elég baj, hog y meg csókolta, kezének illetlen mozdulataival most még ráadásul az őrületbe is akarja kerg etni. Ez eg yszerűen nem tisztesség es. Rászedte. Ő pedig zokszó nélkül hag yta. Ostoba volt. Le kellene állítania. És íg y is tesz, néhány perc múlva. Miután meg fejtette, miért nem akaródzik meg tennie. Gabriel a sövényhez szorította, teste a lány testéhez tapadt, miközben szája újra és újra lecsapott. A puszpáng bokor g ondosan nyesett ág ai a ruháján keresztül is szúrtak, pikáns illata beitta mag át az érzékeibe, de eg yedül csak arra tudott koncentrálni, hog y a férfi milyen érzéseket vált ki belőle, hog y a teste szinte láng ol, sóvárog és vég telenül izg atott. És még élvezi is. Főleg , ahog y a mellét g yömöszölte, és hüvelykujjával a ruháján keresztül a mellbimbóit ing erelte. Nehéz lett volna eldönteni eg y-eg y léleg zetvételből, hog y melyik kié. Jóság os ég , a férfi az őrületbe kerg eti! Valószínűleg ő is ug yanilyen hatással volt a másikra; érezte ug yanis, hog y ott, ahol teste az övéhez simult, a férfi nadrág ja eg yre jobban feszül. Virg inia eg y méntelepen nőtt fel, íg y hát pontosan tudta, hog y ez minek a jele. Eg yben intés is volt arra nézve, hog y ideje vég et vetni az őrületnek, ám a dolog diadalmámorral töltötte el. A férfi ig azat szólt, amikor azt mondta, vág yakozik utána. Amikor csókolta, nyoma sem volt a hűvös és távolság tartó lordnak, és ez hízelg ett női hiúság ának. De amikor Gabriel eg yetlen mozdulattal kipattintotta ing vállának felső g ombját, tiltakozása jeléül meg rag adta a férfi kezét. – Ezt nem lenne szabad – suttog ta, miközben tekintete a másik napbarnított kézre siklott, amely még mindig a mellét becézg ette. – Nem illik. Gabriel szeme meg csillant, ahog y a lányra nézett. – Nekem is pont ez járt a fejemben. Hog y nem illik. Az a szörnyűség es alak kinevette. – És vakmerő is – pirong atta meg a férfit minteg y g ondolatait elterelendő, amikor az további két g ombot kig ombolt. – Ön rendkívül vakmerő. – És majd meg halt, hog y a férfi kezét a csupasz testén érezze. Akár a szoknyáját is fellibbenthette volna, és éjszakai pillang ónak is nevezhette volna. – Mit vár eg y mag amfajta férfitól? – Gabriel lág y csókot lehelt a lány halántékára. –

A vakmerőség nálam elhivatottság . Azonkívül pedig imádja, hog y vakmerő vag yok. – Nem! – mondta, bár ez hazug ság volt. Fűzője alá csúszó csupasz kezének tapintása csodálatos érzés volt. Ig azi nőnek érezte mag át. Az övének. Ó, te jó ég , nincs eszénél! A férfi meg csókolta a fülét. – Imádja, mert a felszín alatt önben leg alább annyi vakmerőség buzog . A lány szíve hevesen dobog ott. Miért ő az eg yetlen, aki látja, hog y a vág yai őrülten kiszámíthatatlanok? – Ne akarja elhitetni velem, hog y a ma délutáni verseny nem hozta lázba – folytatta a férfi, fülébe suttog va a szörnyű ig azság ot, mint valami kisördög . – Lerítt az arcáról. – Mielőtt vag y miután majdnem meg ölte mag át? – kérdezte elfojtott hang on. Ó, szent isten, a férfi keze most fűzője kosarának belső oldalához simult, és alsóing én keresztül a mellbimbóját ciróg atta. Virg inia leg szívesebben letépte volna mag áról a ruhát, hog y a férfi jobban hozzáférhessen. Gabriel keze a lány mellén állapodott meg . – Tehát ag g ódott miattam. Mit mondott? Ó, ig en. Hiba volt ezt mondania. – Úg y értettem, azelőtt, hog y majdnem meg ölt mindkettőnket. – Ne is tag adja, ag g ódott miattam. – Mellbimbóját a két ujja közé fog ta, amitől a lánynak meg remeg ett a térde. Miért nem állítja le? Mert remélte, hog y sosem hag yja abba. A férfi eg yre lassabban vette a leveg őt, és szája a lány arcára tapadt. – A családomon kívül soha senki sem ag g ódik miattam. Mindenki azt hiszi, leg yőzhetetlen vag yok. Volt valami Gabriel hang jában, ami arra késztette a lányt, hog y a karjába vonja és meg nyug tassa. Ehelyett távolabb húzódva a szemébe nézett. – Csak azért, mert ostoba módon ön is leg yőzhetetlennek tartja mag át. A férfi szemében olyan üresség tátong ott, hog y a lány szíve meg sajdult. – Valójában nem érdekel, az vag yok-e, vag y sem. Szavai meg dermesztették Virg iniát. Hála az ég nek, hog y felhag yott a simog atásával, mert most tényleg józanul kell g ondolkoznia. – Akkor meg minek akar meg nősülni, ha a választottjából mindjárt özveg yet is csinálna? Gabriel arckifejezése eg y pillanatra őszintének és sebezhetőnek tűnt, aztán elrejtette érzéseit. – Elmondtam, miért. Mert Celia... – Á, ig en. Csakis a húg a miatt. – Nem tudta, csodálja-e a családja iránt tanúsított hűség éért, vag y meg vesse az arrog áns feltételezéséért, amiért úg y g ondolja, hog y a terve mindenki számára ideális. – És a terve meg valósítása közben az sem izg atja, ha meg alázza a

kiszemelt nőt. Gabriel sóhajtva hajtotta le a fejét, hog y orrát a lány arcához dörzsölhesse. – Nem áll szándékomban meg alázni. Feleség re van szükség em, önnek pedig férjre. Miért ne eg yszerűsíthetnénk le a dolg ot, és kelhetnénk eg ybe? A lány számára a szavak felértek eg y ostorcsapással. – Nem akarok olyan férjet, aki a helyzetem miatt érzett szánalomból vesz feleség ül. Vag y mert azt akarja, hog y a húg a hozzájusson az örökség éhez. A férfi keze puha érintéssel ismét a lány mellére tévedt. – Ez szánakozásnak tűnik önnek? Olyan érzés, mintha a haszonlesés vezérelne? – Amikor a lány zihálva próbált leveg őhöz jutni, még hozzátette: – Hét hónapom volt rá, hog y feleség et találjak, szerelmem, és ön az első nő, akit eg yáltalán hajlandó voltam számításba venni. Akarja tudni, miért? Jó ég , de mennyire! – Mert felkorbácsolja a vérem. Nem tudom másképp mondani. Nem vag yok költő, nem értek a bókokhoz, és csak isten a meg mondhatója, hog y az örökség et leszámítva milyen kevés az, amit felajánlhatok. De azt meg íg érhetem, hog y leg alább a hálószobában boldog g á teszem. Talán nem sok, de vannak emberek, akik ennél kevesebbért is házasság ra lépnek. – Én ennél többre vág yom. – Szóval akkor kapott más, jobb ajánlatot? – kérdezte, miközben tovább kényeztette, és lassan az őrületbe kerg ette a lányt. A választ persze tudta. – Adjon eg y lehetőség et, hog y bebizonyíthassam, mennyire összeillünk – suttog ta. – Csak... eg yetleneg y... lehetőség et... Ekkor ismét meg csókolta, és a csókja olyan édes volt, hog y Virg inia majd belepusztult a g yönyörbe. Mi van, ha a férfinak ig aza van? Mi van, ha ennyi is elég ? Az ég a meg mondhatója, hog y a férfi is felkorbácsolja az ő érzékeit. Ha Gabriel nem érezne állandó késztetést, hog y kockáztassa az életét – neki pedig nem volna olyan érzése, mintha azzal, hog y vele van, elárulja Rog ert –, talán el tudná képzelni, hog y eg yütt leg yenek. Eg y pillanatra átadta mag át az élvezeteknek, amelyekben a férfi részesítette. Gabriel lóés bőrszag ot árasztott, és boríze volt, ami meg részeg ítette, valahányszor meg csókolta. Forró szája lefelé kúszott a lány állán, le eg észen a nyakáig , ahol ajka a lüktető érre tapadt, majd könnyedén lejjebb araszolt a keble felé, amitől a lány felnyög ött és hátát ívben meg feszítve markolt a férfi vállába. Ebbe az izmos, erős vállba. Nem csoda, hog y a nők bolondultak érte. Telivér volt az ig áslovak között, simulékony és tiszteletet parancsoló. Érzéki kényeztetésétől Virg inia úg y érezte mag át, mint eg y üzekedő kanca, amely átg ázol mindenen, csak hog y a szomszédos kifutóban lévő csődörrel párosodhasson.

Még soha eg yetlen férfi sem ébresztett benne ilyen érzéseket. Érzései átvették felette az irányítást, és a g yönyör eg yre jobban mag a alá temette... – Virg inia! – szüremlett át eg y éles hang az ag yát elborító sejtelmes ködben. Páni félelem fog ta el. – Elég volt! – sziszeg te. – Abba kell hag ynia! Gabriel szétnyitotta a ruhája elejét. – Maradjon csendben, és elmeg y. – Virg inia! – ismétlődött a hang most már közelebbről. – Pierce az – mondta, és ellökte mag ától a férfit. Ahog y ott állt pislog va, a lány visszag ombolta ruháján a g ombokat. Jóság os ég , hisz már félig kig ombolta! – Nem meg y el, míg meg nem talál minket. Amikor Gabriel félig kábultan a lány felé nyúlt, az a férfi kezére csapott. – Tönkre akar tenni? A férfi ujjával a hajába túrt, majd tekintetét a zsákutca bejárata felé fordította. – Szó sincs ilyesmiről, ha eg yszer szándékomban áll elvenni. A lány tátott szájjal bámult rá. Szóval ez volt a terve – hog y kompromittálja, és ily módon csikarja ki a házasság ot. És ő majdnem bedőlt neki! Sarkon fordult, és határozott léptekkel a bejárat felé masírozott. – Ilyen módon nem fog meg kaparintani, uram. A férfi követte. – A ruhája tele van levelekkel és apró ág acskákkal. – Nekiállt, hog y lesöpörje őket. – Hozzám ne érjen! – zsémbelődött a férfi kezére csapva. – A pokolba, Sharpe, még is hova a csodába tűntek az unokatestvéremmel? – bömbölte Pierce eg észen közelről. Aztán baljós csend következett, amit újabb kiáltás követett: – Mi a fenét művelnek mag uk ketten? Gabriel, az a nyavalyás, eg yáltalán nem kapkodta el a dolg ot, ráérősen, minden pillanatot kiélvezve vette le kezét a lányról. – Próbálunk kijutni az útvesztőből, Devonmont. Ahog y a lány felnézett, tekintete a zsákutca elején ácsorg ó Pierce-re esett, aki g yanakvó pillantással méreg ette őt és Gabrielt. Miközben arcát pír öntötte el, hirtelen rádöbbent, hog y a férfi kezének érintésétől a haja nyilván összekuszálódott. Ó, te jó ég ! Hog y viselkedhetett ilyen ostobán? – Pierce, láttál már ennél csodálatosabb útvesztőt? Csak ámuldozom a puszpáng sövény látványától – füllentette tréfálkozva. – Sharpe kezével a hátsódon? – érdeklődött Pierce. A lány elvörösödött. Gabriel szég yellhetné mag át. – Ne lég y közönség es, Pierce! Lord Gabriel pusztán csak seg ít letakarítani a leveleket a

ruhámról. – Ebben biztos vag yok – jeg yezte meg Pierce szárazon, és közben tekintete Gabrielre vándorolt. Az túlság osan önelég ült pillantással nézett a férfi szemébe. – Rajtakapott bennünket, Devonmont, beismerem. Azt hiszem, ilyenformán nem volna ildomos halog atni az esküvőt. – Semmi szükség a színjátékra. Eg y férfi találjon rá alkalmat, hog y csókot lopjon, anélkül hog y ig ába kellene hajtania a fejét, eg yetért? – szólt Pierce. – Nag yon is. Nem mintha bármi botrányosat tettünk volna – vág ta rá a lány sietősen, majd felvont szemöldökkel Gabrielre nézett. – Mert nem tettünk. Gabriel tekintete Pierce-ről a lányra vándorolt. – Rendben, szerelmem, örömömre szolg ál, hog y illendően viselkedtem. – Hát persze – jeg yezte meg vontatottan Pierce. – Hiszen csinos kis örökség vár önre. Gabrielt elöntötte a düh. – Nem mintha bármi köze lenne hozzá, de épp most mag yaráztam el az unokatestvérének, miért nem az örökség em miatt akarom elvenni. – Még szép, hog y van hozzá közöm – válaszolta Pierce. – Eg y család vag yunk. És önnél jobbat érdemel. Pontosan ezért akarom én nőül venni. Eg y pillanatra a lány és Gabriel is tátott szájjal bámultak a férfira. Aztán Virg inia kinyög te: – Te meg még is mi a nyavalyáról beszélsz? Pierce meg vonta a vállát. – Több kérőd is lehet. Mag am is versenybe szállok a keg yeidért. – Mag ának elment az esze! – vicsorg ott Gabriel, és hirtelen előrelendült. – Hag yja! – A lány a karjánál fog va rag adta meg a férfit. – Hát nem látja, hog y csak provokálni akarja? – A leg kevésbé sem – közölte Pierce. – Halálosan komolyan g ondoltam. Sokkal ideálisabb férj lehetnék számodra, mint ez a semmirekellő g azember. – Meg vető pillantást vetett Gabrielre. – Mivel az otthonodat én öröklöm, ha mindenáron az örökség ért akarsz házasodni, hát g yere hozzám. – Senkihez sem meg yek hozzá az örökség kedvéért – válaszolta a lány ing erülten. – Akkor házasodj szerelemből. – Hűvös hang színe meg hazudtolta Pierce szentimentális szavait. – Őrülten szerelmes vag yok beléd, kuzin. Vag yis éppolyan jó esélyem lehet, mint neki. Vag y annál is jobb, hacsak Sharpe ki nem jelenti, hog y ő is halálosan szerelmes beléd. A lány alig bírta meg állni, hog y harsog ó nevetésben törjön ki. Olyan nyilvánvaló volt, hog y Pierce nem szerelmes belé. Ha ő a felleg ekben jár, ahog y azt Pierce állítja, akkor a férfi meg túlság osan földhözrag adt.

Meg nyilatkozása furcsa hatással volt Gabrielre, akin látszott, hog y majd szétrobban. Milyen érdekes! Csalódott, mert bosszantja, hog y elúszik az örökség e? Vag y azért, mert róla kell lemondania? Muszáj tisztáznia a dolg ot. Talán hag ynia kellene, hog y Pierce folytassa ezt a kis komédiát. – Tényleg szerelmes vag y belém, kuzin? Amikor Pierce ránézett, és a tekintetében néma fig yelmeztetés jelent meg , hálás volt, hog y az ösztöneire hallg atott. – Természetesen. Csodálom az eszedet és a bátorság odat, na és a jó szívedet. Sharpe csak az ág yadba kívánkozik. – Ön talán nem? – vág ott vissza Gabriel. – Na és ha ig en? – kérdezte vontatottan a másik. – Nem kézenfekvő ez eg y szerelmes férfi részéről? Az arca szemmel láthatóan meg rándult, Virg inia meg inkább elfojtotta mondandóját. Még Gabriel számára is eg yértelmű volt, hog y Pierce hazudik; szinte fájt kiejtenie a „szerelem” szót. De Gabriel mintha készpénznek vette volna a férfi kijelentését. – Mag ának fog alma sincs, Devonmont, hog y mi a szerelem. Ismerem jól a habitusát, ha az unokatestvére nem is. Annyi szeretőt hag yott már hátra, hog y meg számolni sem lehet. Ha Virg inia feleség ül meg y önhöz, az éppen aktuális szeretője mög ött mindig csak másodheg edűs lesz. – Mert ön talán azt tervezi, hog y hűség et fog ad neki? – vetett lesújtó pillantást Pierce Gabrielre. – Mihelyt ráteszi a kezét a nag yanyja pénzére, minden éjszakáját a bordélyokban tölti majd. – Semmit sem tud arról, mihez akarok kezdeni a nag yanyám pénzével – jeg yezte meg csípősen Gabriel. – És rólam sem tud semmit. Pierce közelebb lépett. – Tudom, hog y én vag yok számára a meg felelő férfi. – Az isten szerelmére, hisz az unokatestvére! – Másod-unokatestvére. És eg yébként sincs törvényi akadálya, hog y unokatestvérek házasság ot kössenek. – Fürkész pillantással nézett Gabrielre. – És ha jól fig yeltem, eg y szóval sem említette, hog y szerelmes volna belé. Gabriel arcán meg rándult eg y izom, ami éppúg y eleg endő válasz volt neki, ahog y Pierce-nek is. Nem mintha Virg inia elvárta volna, hog y Gabriel azt mondja, szereti – hiszen alig ismerte. És nem akarta, hog y hazug ság ot színleljen. Azzal csak azt bizonyította volna, hog y pontosan olyan haszonleső, ahog y azt Pierce g ondolta. De lelke eg y apró szeg letében azért csalódottság ot érzett. Ami vég képp nevetség es volt. Nem szerette a férfit. Miért akarná hát, hog y a férfi szeresse őt?

Pierce a karját nyújtotta. – Gyere, kedvesem. Isaac bácsi azért küldött, hog y bekísérjelek a vacsorához. Amint meg indult a férfi felé, Gabriel ráförmedt: – Ne merészeljen vele menni! A lány meg állt, és homlokát ráncolva nézett a férfira. – Tessék? – kérdezte fag yos hang on. – Nem tudtam, hog y jog a van parancsolg atni nekem. Pierce meg rázta a fejét. – A leg elemibb jó modor is hiányzik belőle. Gabriel Pierce-re meredt. – Maradjon ki ebből! – Aztán harag os pillantással Virg iniához fordult. – Ön és én meg állapodtunk. Én meg nyertem a versenyt, és ezzel eg yütt annak a jog át is, hog y udvarolhassak önnek. – Ig en, de az eg yezség ben eg yetlen szó sem esett arról, hog y az eg y másik kérőt eleve kizárna. Nag yon köszönöm, hog y körbevezetett az útvesztőben, de most, hog y a kuzinom is kinyilvánította a szándékait, azt hiszem, hag ynom kell, hog y az asztalhoz kísérjen. Úg y ig azság os, ha mindkettejükkel ug yanannyi időt töltök. Dühödt arckifejezése láttán a lány elfojtotta mosolyát, és belekarolt Pierce-be. Mielőtt elsétáltak, Pierce még meg jeg yezte: – Talán nem árt, ha szán rá pár percet, öreg fiú, hog y... szalonképes állapotba hozza mag át. – Tekintete a másik ág yékára vándorolt, mire Gabrielből kicsúszott eg y káromkodás. Virg inia mélyen elpirult, amikor Pierce hozzátette: – Ha ilyen állapotban jön be a vacsorához, és a tábornok észreveszi, nemcsak esküvő nem lesz, de párbajra is számíthat kora reg g el. Az pedig nem válna hasznára. Azzal elindultak, és mag ára hag yták a mag ában füstölg ő Gabrielt. – Néha nag yon g onosz vag y – mondta a lány, amikor már hallótávolság on kívül voltak. Pierce komoran szeg ezte neki a kérdést. – A csókon kívül történt más eg yéb is? A lány nag yot nyelt. Voltak dolg ok, amiket jobb, ha eg y hölg y meg tart mag ának. – Semmi. – A férfira sandított. – El kell mondanod, miben sántikálsz. Mert mindketten tudjuk, hog y nem akarsz feleség ül venni, és az is biztos, hog y „őrülten szerelmes” sem vag y belém. – Őrülten talán nem, de szeretlek. A lány szemöldöke az ég be szökkent. – Ahog y szeretem a családom minden tag ját – pontosított a férfi, és ajka körül ördög i mosoly játszott. – Vag yis akkor más szóval, úg y szeretsz, ahog y az édesanyádat. A férfi meg vonta a vállát.

– Még mindig jobb, mint ha úg y szeretnélek, mint a kutyámat. – Játssz csak a szavakkal, ha akarsz, de mondd el, miféle játszmát űzöl! A férfi lehalkította a hang ját. – Nézz hátra! A lány íg y tett, és meg látta az útvesztőből kijövő Gabrielt, akinek keze ökölbe szorult, tekintete pedig nyíleg yenesen Pierce tarkójára szeg eződött. – Fig yel bennünket? – kérdezte Pierce. – Mint a kutya, amelyiknek elhalászták az orra elől a csontot. Pierce elmélázva nézett a lányra. – Vag y mint eg y férfi, aki nem akarja eljátszani az esélyeit eg y nőnél, aki után sóvárog ? – Az ug yanaz. – Nem, nem az. – Pierce Halstead Hallra meresztette a szemét. – Bármelyik nő meg felelne, ha pusztán arról volna szó, hog y Sharpe meg kaparintsa az örökség ét. Most ing erült, mert amit könnyű prédának ítélt, azt elveszítheti. És ha tényleg csak a pénz érdekli, másik nő után néz, akiért nem kell meg küzdenie. Nincs ideje szerelmi csatározásra. – És ha nem néz másik nő után? – Akkor valóban utánad sóvárog . – És ez mennyivel jobb? Íg y se, úg y se szerelmes belém. – Ug yan már, kuzin, eg y Sharpe-hoz hasonló alak számára a szerelem csak komédia. Be kell érned azzal, hog y kíván. De azt megígérhetem, hogy legalább a hálószobában boldoggá teszem... Vannak emberek, akik ennél kevesebbért is házasságra lépnek. – Az nekem nem elég . Pierce sajnálkozó pillantást vetett rá. – Akkor, kedvesem, másutt kell férjet keresned. Vag y be kell érned az általam felkínált szerelemmel, és ig ent kell mondanod az ajánlatomra. – Úg y érted, hog y a meg játszott érzelmeidre. Komoly tekintettel nézett a lány szemébe. – Nem játszom meg őket. Ha csak azzal seg íthetek neked, hog y feleség ül veszlek, hát hajlandó vag yok feláldozni mag am a házasság kötés szent oltárán. – Köszönöm, de azt hiszem, boldog ulok áldozati bárány nélkül is. Hallg atásba burkolódzva léptek a házba, miközben Gabriel méltóság teljesen lépdelt mög öttük. Eg y fordulóval arrébb Pierce a még mindig füstölg ő Gabrielre nézett. – Ha halványan is, de fennáll a lehetőség e, hog y Sharpe jó férjed lesz. De míg tisztába nem jövök az ig azi szándékaival, nem árt neki eg y kis verseny. Aztán, ha továbbra is kitart a neked tett ajánlata mellett, még mindig átg ondolhatjuk, őszinte-e. A lány zavartan nézett a férfira.

– Miért akarnál seg íteni neki? – Nem akarok. Neked szeretnék. A házasság az eg yetlen módja, hog y bebiztosítsd a jövődet. – Kutatóan nézett a lányra. – És kedveled őt, ismerd csak be. Virg inia rózsás pírba borult arccal meredt mag a elé a hallban. – Arrog ánsnak és túlság osan mag abiztosnak találom. – Még is kedveled. A lány a fog át csikorg atta. Lehet, hog y Pierce nem mindig látott bele a g ondolataiba, de néha jó érzékkel tapintott rá az ig azság ra. – Pillanatnyilag – motyog ta halkan – kacérkodom a g ondolattal, hog y nevelőnő leszek. Ha el kell viselnem, hog y ki akarnak sajátítani és visszataszító követeléseket támasztanak velem szemben, hát olyanok teg yék, akik elég kicsik ahhoz, hog y a szobájukba zavarhassam őket. Pierce kuncog ni kezdett. – Szeretném én azt látni, amikor meg próbálod Sharpe-ot a szobájába száműzni. Csak akkor tenném, ha én is vele mennék. Te jó isten! Ez meg még is hog y juthatott az eszébe? Itt az eredménye, ha az ember hag yja, hog y eg y Gabrielhez hasonló ördög fajzat meg csókolja, és a kezével illesse. Táplálja a lelke nyug talanság át, és a leg képtelenebb g ondolatokat és ábrándokat kelti benne. De talán Pierce-nek ig aza van. Ha valóban hajlandó meg fontolni Gabriel ajánlatát – amiben korántsem volt biztos –, akkor nem árt, ha a férfinak akad eg y versenytársa. És még akkor is, ha nem óhajt hozzá nőül menni, eg y versenyhelyzet meg teremtése élvezetes módja a férfi kínzásának. És ebben a pillanatban ezt mérhetetlenül rokonszenves meg oldásnak találta. – Mit mondjunk papinak? – kérdezte. – Az ig azat. Hog y én is udvarolok neked. – Nem fog ja elhinni. – Erre én nem vennék mérg et. – Pierce elkomolyodott. – Bármit hajlandó lenyelni, inkább, mint hog y el kelljen viselnie annak a lehetőség ét, hog y Sharpe ug yanúg y elrag ad tőle, ahog y tette azt Rog errel is. Volt ig azság abban, amit mondott. Papi sosem bocsátja meg Gabrielnek, hog y meg ölte Rog ert. Még most sem volt benne eg észen biztos, hog y ő képes lesz-e rá valaha. – Pierce, te tudod, hog y valójában mi történt? – Mire g ondolsz? – Rog er részeg volt a verseny napján? És hog y a versenyt ő kezdeményezte-e, vag y Sharpe? Pierce eg yre jobban elkomorult.

– Ezt a kérdést Sharpe-nak kell feltenned. – Gondolod, hog y elárulná? – Csak eg y módja van, hog y kiderítsd. Ig az. De volt eg y része, amely félt meg tudni az ig azság ot. Mert ha papinak ig aza van Gabrielt illetően, és ő még is hag yta, hog y az a g azember csókolja és kényeztesse... Jóság os ég , azt nem tudná elviselni!

Kilencedik fejezet

Amikor az étkezőszalonba léptek, már mindenki az asztalnál ült. Pierce az övé melletti helyre vezette Virg iniát. – Hol van az öcsém? – kérdezte Lord Jarret, amint helyet fog laltak. – Különváltak, és Virg inia eg yedül kószált az útvesztőben – hazudta Pierce. – Szóval kihasználtam az alkalmat, és bejelentettem, hog y én is udvarolni szeretnék neki. A szalonban a csendet szinte tapintani lehetett. Virg inia futó pillantást vetett a nag yapjára, aki döbbentnek tűnt. Aztán szája széles mosolyra húzódott. Ó, te jó ég ! Nem akarta hamis reményekkel áltatni. – Hirtelen fordulat, nemde? – kérdezte Mrs. Masters, Gabriel nővére. – Felettébb hirtelen – válaszolt Gabriel az ajtóból. Komótosan besétált, és résnyire szűkült a szeme, amikor észrevette, hog y a lány Pierce mellett fog lal helyet. – Úg y tűnik, Devonmont nem elég szik meg a Waverly Farmmal. Az úrnőjét is mag ának akarja. – Ő leg alább a hölg yet akarja – vág ott vissza Virg inia. – Ön meg csak az örökség ét szeretné meg kaparintani. Miközben a férfi harag os tekintettel bámult mag a elé, testvérei eg y emberként sóhajtottak fel. – Tud róla? – érdeklődött Mrs. Plumtree. – Ig en, bár nem önöknek köszönhetően. – A lány kezét Pierce kezére tette, és élvezte, hog y Gabriel a mozdulatra meg merevedik. – Szerencsére az unokatestvérem hallott a szóbeszédről, és volt olyan kedves, hog y az ideúton tájékoztasson róla. – Volt olyan kedves? – ült le Gabriel a vele szemközti székre, láng oló tekintettel. – Nekem úg y tűnik, csak meg rag adta a lehetőség et, hog y lecsapja a kezemről. Lady Stoneville utasította az inast, hog y feltálalhatja a levest. – Rettenetesen sajnáljuk a nag yanyánk ultimátumából fakadó félreértést – mondta Mrs. Masters, szig orú pillantást vetve az öccsére. – Mi el akartuk mondani, de Gabriel ellenezte. Azt hiszem, teljesen összezavarodott. Borzasztóan szerelmes önbe, és azt g ondolta, ha tudomást szerez róla, még félreérti a dolg ot. Szerelmes belé, na hiszen! Gabriel csak az ág yába szeretné csalni. – Íg y aztán hazudtunk az érdekében. – Nem eg észen – jeg yezte meg Lord Jarret. – Inkább csak... elhallg attuk az ig azság eg y részét.

– Az ig azság eg y ig en fontos részét, nem g ondolja? – Virg inia meg semmisítő pillantással mérte őket vég ig , miközben a kanala után nyúlt. Amikor szég yenkező tekintettel próbáltak a keg yeibe férkőzni, még hozzátette: – Az őszinteség számomra eg y férj leg nag yobb erénye. – Gabe általában véve őszinte – g yőzködte Mrs. Masters. – Talán túlság osan is. – Többnyire azért, mert nem ig azán érdekli, mit g ondolnak róla mások – tette hozzá Celia. Ezen Virg inia eg y pillanatra elg ondolkozott. Mit is mondott a férfi, amikor azzal vádolta, hog y leg yőzhetetlennek hiszi mag át? Valójában nem érdekel, az vagyok-e, vagy sem. Ahog y a sebezhetőség éről árulkodó szavak felidéződtek a lány emlékezetében, összeszorult a szíve, mielőtt még meg akadályozhatta volna. Hog y hag yhatta, hog y íg y félrevezesse? A férfi teljes eg észében mást akart tőle, mint amivel hiteg ette, és ezt nem bocsáthatja meg neki. Nem kellene, hog y meg bocsássa. – Ráadásul borzasztóan makacs is tud lenni. Emlékeztek arra a karácsonyi incidensre a nevelőnkkel? – Mrs. Masters eg y kanál levest tett a szájába, miközben Lord Jarretre pillantott. – Az ellopott karácsonyi puding ra? – Ó, az isten szerelmére! – motyog ta Gabriel, miközben ízlésesen összehajtog atott asztalkendőjét szétnyitotta és az ölébe rakta. Lady Celia hirtelen elsápadt, ami felkeltette Virg inia érdeklődését. – Gabe hány éves is volt? Nyolc? – folytatta Mrs. Masters. – Úg y valahog y – válaszolta Lord Jarret. – Az első karácsonyunk volt, anyánk és apánk... – Elakadt. – A lényeg az, hog y nag yi szakácsa a karácsonyi puding ot az ablakpárkányra tette hűlni, ám az eltűnt. – Gabe rajong ott a karácsonyi puding ért – folytatta Mrs. Masters –, és ezt mindenki tudta. Íg y aztán, amikor eltűnt, a nevelője, Mr. Virg il felment utána a padlásra, ahol Gabe titkos rejtekhelyet rendezett be mag ának. Amikor rátalált, Gabe körül minden csupa morzsa volt. – De a fiatalúr kerek perec visszautasította, hog y ő lopta volna el és ette volna meg a puding ot – közölte Lord Jarret. – Nem tag adta – mert az hazug ság lett volna –, de nem is ismerte be. Mr. Virg il mindenáron vallomásra akarta késztetni, de Gabe továbbra is meg tag adta a választ. – Remélem, a házitanítónak volt annyi esze, hog y elnáspáng olja a fiút – mondta a tábornok, miközben merített eg y kanállal a leveséből. – Ilyen fiúhoz kellő szig or kell. Virg inia elrejtette mosolyát. Állandó fenyeg etőzései és folytonos zúg olódása ellenére, papi soha nem verte el sem őt, sem Rog ert. – Papa valószínűleg kiverte volna az ig azság ot Gabe-ből – válaszolta Mrs. Masters. – De Mr. Virg il békés természetű tudósember volt, aki inkább példabeszéddel ig yekezett

meg világ ítani Gabe előtt, hog y a lopás bűn. A Bibliát idézte. Még halott szüleink szellemét is bevetette, mondván, a mennyből fig yelnek, és csalódottak a tettei láttán. – Erre aztán Gabe még inkább meg makacsolta mag át – mondta Lord Jarret. – Eg y árva szót sem szólt. Virg inia meg tudta érteni. Ezzel a módszerrel az ő dadusa is próbálkozott kislány korában, és ez mindig felbőszítette. Úg y g ondolta, hog y ha a szülei azt szerették volna, hog y viselkedjen, akkor nem hag yták volna mag ára. A halált eg yszerűen képtelen volt feldolg ozni. Úg y érezte, elhag yták. A férfi ug yaníg y lehetett vele, ez kétség telen. Akaratlanul is rokonszenv ébredt benne. Elg ondolkozva kanalazta a levesét. Néha meg feledkezett róla, hog y a szüleik halála összeköti őket. Szülei halálakor a férfi kicsivel idősebb volt, de ez bizonyára csak még jobban meg nehezítette a dolg át. Ő az övéire nem is emlékezett. – Tehát a házitanítója azt mondta, hog y addig nem mehet le vacsorázni, míg be nem vallja, mit tett – folytatta Mrs. Masters. A mesét Gabriel nag ymamája folytatta. – Karácsony előestéjén és még másnap is kitartott. Az a makacs fiú meg tag adta, hog y bármit is bevalljon – ahog y hazudni sem hazudott. Amikor karácsonyeste nem jelent meg a vacsoránál, akkor tudtam csak meg az ig azat. Mr. Virg il elhallg atta előlem az eg észet, mert félt, hog y elbocsátom, amiért nem tud hatni Gabrielre. – Mihelyt a nag yi tudomására jutott a dolog – tette hozzá Lord Jarret –, azt mondta Gabrielnek, hog y amit tett, helytelen volt, és hog y a karácsonyra kapott pénzéből ő fog másik karácsonyi puding ot venni az ealing i pékség ben, majd a lopásért jó alaposan elfenekelte. Többé szó sem esett arról, hog y bármit is be kellene vallani. Addig ra ug yanis a nag yi rájött, hog y sosem tudja rávenni, hog y bármit is bevalljon. – Mert nem ő volt – hallatszott eg y vékonyka hang az asztal túlsó vég éről. Minden szem Celiára szeg eződött. – Celia – mondta Gabriel halkan –, nem számít. – De ig enis, számít – felelte a lány szenvedélyesen, szemét a fivérére szeg ezve. – Ennyi éven át mindannyian tévedésben éltetek, és már nem bírom tovább. – Nag yanyja szemébe nézett. – Gabe sosem vitte el a puding ot. Ezért is nem mondta, hog y ő tette. Én voltam. Az asztalnál mindenki leg alább annyira meg lepődött, mint Virg inia. – De a morzsák... – kezdte Mrs. Plumtree. – Azért voltak ott, mert el akarta rejteni őket – válaszolta Lady Celia. – Mire rám talált a konyhában, már majdnem az eg észet meg ettem. Éhes voltam, és találtam eg y szilvapuding ot. Fog almam sem volt róla, hog y az a karácsony esti desszert. – Hisz alig ötéves voltál – mutatott rá Mrs. Masters kedvesen. – Amikor rám talált, én mohón faltam a puding ot, mire ő leszidott, én meg könnyekre

fakadtam. – Lady Celia szomorú tekintettel nézett Virg iniára. – Gabe sosem állhatta, ha eg y lány pityereg . Virg inia eg yütt érzőn nézett Gabrielre, aki tekintetét a levesestányérjára szeg ezte, és a füle tövéig elvörösödött. És akkor eg yszer csak rádöbbent, hog y bár a férfi a versenyeken szeret az érdeklődés középpontjában lenni, odahaza nem annyira. Szívbe markoló volt látni, mennyire zavarban van. – Eg yébként – folytatta Lady Celia –, meg hallotta, hog y a szakács közeleg , íg y meg rag adta a kezem, meg ami a puding ból még maradt, és futásnak eredtünk. Mrs. Plumtree az unokájára pillantott. – Miért nem hag ytad ott? A szakács mérg es lett volna, de Celia mindig is a kedvence volt... – De Celia ezt nem tudta – felelte a férfi halkan. – Amikor leszidtam, azt kérdezte: „Most a nag yi is meg hal, mert rossz kislány voltam?” Mondtam neki, hog y nem, a dolog soha nem jut a nag yi fülébe. Aztán... csak cselekedtem. Elvittem onnan, és a maradék puding ot a padláson szétmorzsoltam. De meg tag adta, hog y hazudjon, vag y hog y azt mondja, ő ette meg . Vag y hog y bármit is mondjon, ami felvetette volna a kérdést, valójában ki is lopta el a puding ot. Virg inia torkát a sírás szorong atta. – Ó, istenem! – sóhajtotta Mrs. Plumtree ellág yult arckifejezéssel. – Celia, kislányom, soha meg sem fordult a fejemben, hog y attól félsz, én is meg halok. – Azt hittem, mama és papa azért haltak meg , mert rossz g yerekek voltunk – vallotta be Celia. Szeg ény ördög ! – Ezt meg tudom érteni – szólt közbe Virg inia. – Amikor g yerekek voltunk, Rog er állandóan azt mondog atta, hog y a szüleink azért hag ytak bennünket mag unkra, mert komiszak voltunk. – Hisz mondtam a fiúnak, hog y ez nem ig az – jeg yezte meg a tábornok mog orván. – De a g yerekek a szívükkel érzékelik a világ ot, még akkor is, ha az ember azt mondja nekik, hog y valami lehetetlen – közölte Mrs. Plumtree. – Nem könnyű eg y kisg yereknek elfog adni, hog y a szülei nincsenek többé. A tábornok hosszan, elg ondolkozva nézett Mrs. Plumtreere. – Nem, nem az – mondta az előbbinél lág yabb hang on. Virg inia meg lepetésére Mrs. Plumtree lesütötte a tekintetét, és a levesével fog lalatoskodott. Kényelmetlen csend borult a társaság ra. Mrs. Masters vég ig nézett az asztal körül ülőkön, és azt mondta: – Nos, ez a történet nem úg y sült el, ahog y azt vártam. Olyan színben tüntetett fel, mintha buta volnál, és szemmel láthatóan annyira lehang olt mindenkit, hog y még az

étvág ya is elment. Úg yhog y kénytelen leszek valami vidámabb történettel előhozakodni Gabe-ről. Oliver, emlékszel, amikor... És elmesélte, hog y eg yszer Gabriel véletlenül lyukat lőtt eg y csónakba, amikor ő és a fivérei vadászni mentek, és puskástul, mindenestül elmerültek a folyóban, de Virg inia nem tudta kiverni a fejéből a kishúg a seg ítség ére siető Gabrielt. Minden alkalommal, amikor úg y g ondolta, sikerült kiismernie a férfit, rá kellett jönnie, hog y fog alma sincs róla, valójában kicsoda. Lehet elvetemült eg y férfi, akinek ilyen sokat jelent a családja? És vajon Lady Celia tudatában van annak, hog y milyen áldozatra készül, csak hog y neki biztos jövője lehessen? Rettentő pimasz dolog volt a részéről azt feltételezni, hog y a húg ának asszonyként jobb sora lesz, de csak azt tette, amit helyesnek g ondolt. Nem minden fivér hozna ilyen áldozatot, főleg akkor, ha az azzal jár, hog y meg kell nősülnie, noha nem fűlik hozzá a fog a. Fig yelte a férfit, amint az jókedvűen színezi ki nővére elbeszélését, és meg tesz mindent, hog y a szomorú történetet feledtesse. Nem tudta, mit g ondoljon róla. Az eg yik pillanatban meg tag adta, hog y elárulja az ig azság ot, miért is akarja ig azából nőül venni, a másikban pedig nem akarta azt hazudni, hog y nem szereti. Mert hazudhatott volna. Letag adhatta volna az örökség éről kering ő valamennyi szóbeszédet. A családja minden bizonnyal meg erősítette volna a történetét. Ahog y előállhatott volna azzal a képtelenség g el is, hog y két rövid és véletlen találkozásuk alkalmával beleszeretett. Nem mintha Virg inia elhinné, de meg próbálhatta volna. Hazudhatott volna Pierce-nek is, amikor lehetőség e adódott rá, ha másért nem, hát a méltóság ának látszatát meg őrizendő. De amikor Pierce rákérdezett, szereti-e, Gabriel meg tag adta a választ. A nővérének ig aza volt. Gabriel túlság osan is őszinte. De úg y tűnt, ez az eg yetlen erénye. Ettől még nyug hatatlan és vad, aki bármilyen vakmerőség re hajlandó, csak hog y meg nyerjen eg y versenyt. Ettől még ő okozta Rog er halálát, bár az, hog y pontosan mi is történt akkor, a lány birtokába jutott minden információval eg yre zavarosabb lett. És ennek ellenére tetszett neki a férfi. Gondolataiba mélyedve a levesére bámult. Ez eleg endő lehet valaha is eg y házasság hoz? Kedveli annyira a férfit, hog y vállalja annak kockázatát, hog y vég ig nézi, amint meg öli mag át? Kedveli annyira, hog y meg tudja neki bocsátani, hog y része volt Rog er halálában? Virg inia eg ész eg yszerűen nem tudta erre a választ.

Hetty visszautasította a körbekínált desszertet. Az édesség újabban nem tett jót az epéjének,

és a leg utolsó dolog , amire most vág yott, hog y epebántalmak g yötörjék. Főleg ennyi vendég jelenlétében. A többieknek szemmel láthatóan ízlett a narancsos trifle, amelyet Mariával választottak, és a vacsora jól sikerült. Miss Waverly mintha már kevésbé harag udott volna Gabe-re. Mindeközben Gabriel a kedélyes, tréfálkozó és nemtörődöm Gabe képében tetszelg ett, akit nem érdekel semmi. Ő íg y rejtette el az érzéseit, és rejtőzködése éppolyan pusztítóan hatott rá, ahog y korábban a fivéreire is. Szüleik halálának pillanatától fog va Oliver könyörtelenül mag ába fojtotta az érzéseit, olyan erőteljesen tag adva azokat, hog y amikor a Mariával való találkozás után vég re felszínre törtek, a férfi érzelmileg teljesen kiszámíthatatlan volt. Jarret korábban ug yancsak elhesseg ette az érzéseit, mert azok nem bizonyultak hasznosnak a céljai elérésében, és barátság talan, számító alakká vált, akit az ég adta világ on senki és semmi nem érdekelt. Hála az ég nek, vég ül talált eg y asszonyt, aki mellett biztonság ban érezte mag át annyira, hog y felszínre eng edje törni énjének azt a részét, amely képes a törődésre. Gabe módszere az volt, hog y harcba szállt az érzelmeivel. Nem mellőzte, és nem is tag adta meg őket. A szülei meg haltak? Rendben, akkor addig g únyolódik a halállal, míg az őt is mag ával nem rag adja. Kicsúfolta a fájdalmat, és nevetve ment elébe a veszélynek, és soha nem fog lalkozott vele, hog y a tetteinek ára lehet. Térdre kényszerítette a halált. De ez is csak arra volt jó, hog y ne kelljen szembenéznie a fájdalommal. Eg y újabb kibúvó, hog y a seb fel ne szakadjon és meg ne g yóg yuljon. És Rog er halála csak tovább rontott a helyzeten, és rátett eg y újabb lapáttal a felszín alatt felg yülemlett lelki g yötrelemre. Az ostoba fiú azt g ondolta, hog y a Miss Waverlyvel kötendő házasság g al beg yóg yíthatja a sebet. A rá jellemző heves meg g ondolatlanság g al lépett a tettek mezejére, ug yanazzal a mohóság g al, mint ami minden kihívásban vag y hódításban vezérelte. És eg ész üg yesen haladt a célja meg valósítása felé, míg nem a lány átkozott unokafivére bele nem köpött a levesébe. De Hetty nem ag g ódott Lord Devonmont miatt. Hála az ég nek, Miss Waverly eg yértelműen Gabe-bel szimpatizált. Hettyt ig azából az ag g asztotta, hog y képtelen volt eldönteni, Gabe hog y érez Miss Waverly iránt. És ha ő nem volt tisztában az unokája érzelmeivel, honnan tudhatta volna Miss Waverly, mit érez? A fiatal hölg yek szeretik tudni, hányadán állnak eg y férfival. Főleg , ha a kulisszák mög ött eg y másik kérő is várakozik. Maria felállt az asztaltól. – Hölg yeim, azt hiszem, ideje átvonulnunk a szalonba és mag ukra hag ynunk az urakat eg y portói és eg y szivar társaság ában. – Hát persze – válaszolta Hetty, aki örült, hog y Maria ilyen remekül alkalmazkodik az

ang ol elit társaság i szokásaihoz. Lehet, hog y amerikai, de nem zárkózik el a tanulás elől, Hetty pedig boldog an vállalta mag ára a tanár szerepét. A hölg yek felálltak, mivel már alig várták, hog y az uraktól elszakadva kisbabákról és g yerekszobákról, a divatról és minden eg yéb, a férfiakat untató dolog ról beszélhessenek. Mivel Hetty két unokamenye is g yermekáldásnak nézett elébe, ő is lelkesen várta, hog y ilyesmikről beszélhessen. Már nag yon hosszú ideje vág yott dédunokákra. Mint mindig , nehézkes járása miatt most is ő ért az ajtóhoz utoljára, és a tábornok követte. – Válthatnék önnel pár szót nég yszemközt, Mrs. Plumtree? A többiek meg álltak és hátranéztek, ő pedig intett nekik, hog y csak menjenek. Mihelyt a hall elnéptelenedett, várakozásteljesen nézett a férfira. Miután vetett eg y pillantást az étkezőszalon nyitott ajtajára, a tábornok belékarolt, és a hallon át a könyvtárhoz vezette. – Miről van szó? – kérdezte az asszony, miután beléptek. – Gratulálok, madam! – mondta a tábornok hevesen. – Pompásan sikerült elrendeznie mindent. Hetty nem volt benne teljesen biztos, mire g ondol a másik. – Köszönöm, mag am is úg y hiszem, hog y jól sikerült. A leves lehetett volna eg y kicsit meleg ebb, de... – A pokolba, nem a vacsoráról beszélek! Hanem a Lord Gabriel g yermekkorát idéző történetről. Tudom, hog y szándékosan csinálta, csak hog y meg lág yítsa Virg inia szívét irányában. Tudom, hog y mesterien ért az ilyesmihez. Az asszony résnyire szűkült szemmel nézett a férfira. – Lehet, hog y „mesterien” értek az emberek manipulálásához, de mindahhoz, ami a vacsora közben történt, semmi közöm. – Ig azán? – kérdezte a férfi kétkedve. – Épp csak a leánykám tudomására jut, hog y az unokája valójában miféle alak, amikor láss csodát, az ön eg yik leányunokája előhozakodik eg y szívbe markoló történettel, ami ismét leveszi a lábáról. És még azt várja, hog y elhig g yem, ebben önnek semmi része? Az asszony meg vonta a vállát. – Még ha nóg attam volna is az unokám, hog y mondjon el Gabe-ről eg y ilyen történetet, akkor sem hallg atott volna rám. Ő mindig úg y tesz, ahog y a kedve tartja. Ez esetben nem akart mást, csak kedvezőbb színben feltüntetni a fivérét. És mivel, eng em is beleértve, eg yikünk sem volt tudatában, hog y Celiának milyen szerepe volt az üg yben, nem valószínű, hog y a tettének beismerésére sarkalltam. Szó, mi szó, a tábornok eg y g yanakvó vén bolond. Ha nem lenne olyan jó kiállású vén bolond, talán meg kérné Olivert, hog y haladéktalanul hajítsa ki.

De Hetty mindig örömmel mustrált eg y jóvág ású férfit, még ha vele majdnem eg ykorú volt is. Az unokái úg y bántak vele, mintha fél lábbal már a sírban lenne, de erről szó sem volt. Különösen nem akkor, amikor a tábornok társaság ában lehetett. A férfi mellett ismét virg onc lánynak érezte mag át. És ez meg ért annyit, hog y cserébe elviselje ostoba g yanakvását. A tábornok bizonytalan pillantással nézett az asszonyra. – Meg esküszik, hog y nem tervelte ki előre? – Bárcsak kiterveltem volna – válaszolta –, most, hog y látom, mennyire le van nyűg özve! Nem volt benne biztos, a férfi miként reag ál a meg jeg yzésre; az arckifejezése ug yanis felettébb titokzatos volt. De aztán a g yanakvása eltűnt, és vonakodva elmosolyodott. A férfinak kedves mosolya volt. A szeme sarkában meg jelenő ráncok hihetetlenül vonzóvá tették, még akkor is, ha halványan a tábornok önelég ült mag abiztosság ára eng edtek következtetni. – Hát annyira vág yik rá, hog y lenyűg özzön? – kérdezte eg y olyan férfi halk, rekedtes hang ján, aki ifjúkorában reng eteg whiskyt ivott, eg yik szivart szívta a másik után, és elcsábított sok csinos leányzót. Néhai férje, Josiah is ilyen férfi volt, és Hetty mind a mai napig borzasztóan szenvedett a hiányától. De Josiah most már huszoneg y éve halott. Nem ellenezné, ha Hetty flörtölne eg y kicsit. Nem mintha szeretné, hog y a tábornok rájöjjön, mi jár a fejében; nem árt a férfiakat bizonytalanság ban tartani. – Mindig meg teszek mindent, hog y lenyűg özzem a vendég eimet – jeg yezte meg jókedvűen. – Az ember sosem tudhatja, mikor tesznek még jószolg álatot. Az önelég ültség ug yan eltűnt a férfi mosolyából, a mag abiztosság ából azonban mit sem veszített. – És én miben lehetek a szolg álatára, Hetty? Az asszony szemöldöke az ég be szökkent. – Nem adtam rá eng edélyt, uram, hog y a keresztnevemen szólítson. – Még is meg eng edi, nem? – A férfi közelebb lépett, szinte fölé tornyosult. Már rég volt, hog y eg y tiszteletet parancsoló férfi meg próbálta meg félemlíteni, és az illendőség szabályainak pimasz semmibevételét felettébb... izg atónak találta. – Talán ig en... Isaac – felelte mézesmázos hang on. Úg y döntött, valami újjal próbálkozik. – Főleg , mivel az unokáink házasság a révén hamarosan közelebbi kapcsolatba kerülünk. Meg jeg yzésére a férfi összevonta a szemöldökét. – Ebben nem lennék olyan biztos, madam. – Ön mondta, hog y Gabe teljesen levette a lábáról az unokáját. – Talán eg y kicsit. De Virg inia nem ostoba. Időben rájön, milyen fából farag ták Lord Gabrielt.

Ezúttal Hettyn volt a sor, hog y összevonja a szemöldökét. – Az unokám nem az az ördög fajzat, akinek ön beállítja. Többet szenvedett az ifjú Rog er halála miatt, semmint azt el tudná képzelni. – Nag yon helyes – csattant fel a férfi. – Eg yetértek, hog y meg g ondolatlanság volt Gabe részéről azon a pályán versenyezni Rog errel, de mindketten tudjuk, hog y a fiatalemberek mindig úg y tesznek, ahog y a kedvük tartja. És az ön unokája leg alább olyan vétkes a balesetben. A férfi kék szeme csak úg y villog ott, ahog y az asszony szemébe nézett. – Úg y tűnik, hog y ön és én ebben a kérdésben sosem jutunk közös nevezőre. Az asszony további érveket akart felsorakoztatni, de a férfi meg makacsolta mag át, és a még oly triviális ig azság sem tudta volna eltántorítani. – Csak arra kérem, ne eng edje, hog y az ostoba téveszméi eltántorítsák az unokáját eg y előnyös házasság tól. – Az volna? – Gondolja, hog y az unokatestvérével összeházasítani jobb lenne? A férfi állta az asszony tekintetét. – Ha tudni akarja, hát ig en. – Akkor ön, uram, vak. Bárki meg mondhatja, hog y nem szeretik eg ymást. Romantikus szerelemről leg alábbis szó sincs. – Semmit sem tud róluk. – Tudom, hog y bármennyire is kézenfekvőnek tűnhet számukra eg y házasság , nem túl bölcs dolog , ha eg yszer nem szerelmesek eg ymásba. – A feleség emmel kötött házasság om szintén elrendezett házasság volt – válaszolta hevesen a férfi –, idővel még is forró szerelem lett belőle. Nem értem, velük miért ne történhetne ug yanez. Már most is nag yon kedvelik eg ymást, és az örökösödés kérdésére is g yakorlati meg oldást jelentene. – Akkor miért nem vetette fel korábban eg yikük sem a lehetőség et? A férfi elvörösödött. – Lord Gabriel kényszerítette ki Pierce-ből a döntést. – És kicsit sem ag g asztja, hog y az unokaöccse léha csirkefog ó hírében áll? – Feleannyira sem, mint az ön kedves unokája. Pierce nem okozna Virg iniának fájdalmat, ebben biztos vag yok. Ug yanezt Lord Gabrielről nem állítanám. Az asszony felsóhajtott. A tábornok szörnyen makacs. És nag yon szűk látókörű. – Azt g ondolja, nem értem, hog y érez, pedig nag yon is. Ag g ódik az unokája miatt. Az évek mindkettőjük felett múlnak, és attól fél, hog y ha túl sokáig halog atja a házasság ot, a vég én senkit sem talál, és eg y szál eg yedül marad. – Nem jó eg y nőnek eg yedül lenni ebben a világ ban – értett eg yet a tábornok. – Eg y férfinak sem.

Tekintete az asszony tekintetébe fúródott. Már rég nem az unokáikról beszélg ettek, és ezzel mind a ketten tisztában voltak. Az asszony nag yot nyelt. Rég en volt már, hog y eg y férfi a lelkébe látott. Már el is felejtette, milyen nyug talanító érzés. Torkát köszörülve a szalon irányába nézett. – Mit g ondol, miért találtam ki ezt az ultimátumot? Ha nem állok elő vele, nincs az az isten, aki ráveszi az unokáimat a házasság ra. – Biztos vag yok benne, hog y ig aza van. Mag am is hasonlóképp cselekedtem volna. De akkor sem értem, miért rag aszkodik hozzá ilyen mereven, hog y eg y éven belül mindannyian meg állapodjanak. Most, hog y hármat már kiházasított, és kettejüknél az örökös is úton van, miért kényszeríti a másik kettőt is a határidő betartására? Ezt a kérdést Hetty már mag ának is feltette. Lehet, hog y ug yanolyan makacs és önfejű, mint az unokái? Gabe-re g ondolt, aki folyamatosan veszélybe sodorja mag át, csak hog y leplezze a veszteség ei miatt érzett fájdalmát. És Celiára, aki alig emlékezett a szüleire, és még is küzdött, hog y minél kevésbé hasonlítson rájuk. Nag yanyja számára nem volt rejtély, a lány miért szeretett annyira lövöldözni. Celia eg ész álló életében azt hitte, hog y az anyja volt olyan ostoba, hog y véletlenül lelője az apját, íg y elhatározta, ő meg tanul helyesen bánni a feg yverekkel, hog y bebizonyítsa a világ nak, akad leg alább eg y Sharpe, akinek érzéke van a feg yverekhez. Azt viszont Celia nem ismerte be, hog y tetszett neki, ha e téren meg mutatkozó tudománya meg osztja a férfiakat. Nem vág yott rá, hog y az anyjához hasonlóan ő is beleszeressen eg y csirkefog óba. Nem akarta felvállalni annak kockázatát, hog y még eg yszer elveszítsen valakit a szerettei közül. Hetty mély leveg őt vett. – Bármi mással próbálkoztam eddig , az kudarcba fulladt. Mindannyiuknak szükség e van a szerelemre, de rettenetesen ódzkodnak tőle. Ha több időt hag yok nekik, mit sem változtat a helyzeten. Abban reménykedem, hog y ha kényszer hatására is, de kibúvó helyett rátalálnak a szerelemre. A férfi felhorkant. – Mag uk nők, meg a romantikus álmaik! Ennek semmi köze a szerelemhez. Ha lenne, kényelmesen hátradőlne, és hag yná, hog y az anyatermészet mindent elrendezzen. – Az anyatermészet eg y szeszélyes és feledékeny némber – csattant fel a nő. – Seg ítség re szorul, és én az unokáim érdekeit szem előtt tartva ig yekszem őt siettetni. Isaacnek a szeme sem rebbent az asszony közönség es szavai hallatán. – Badarság . Kizárólag a saját kedvéért teszi, hog y még azelőtt elrendezhesse az üg yet, mielőtt képtelen lenne a dolg ok kézben tartására. És még ön kritizál eng em, amiért arra

bátorítom Pierce-t, hog y udvaroljon az unokámnak. Ön semmivel sem különb nálam. A férfira meredt. – Azt hiszem, nem értett meg . Az unokáimmal ellentétben az ön unokája szeretne férjhez menni. Eg észen mostanáig ezt csak a körülmények akadályozták meg . És hatalmas vag yonnal sem rendelkezik, amelynek g yarapítása és meg tartása felelősség teljes örökösökre várna. Amikor a férfi mereven kihúzta mag át, az asszony meg bánta a nyers szavakat. Eg yetlen dolog van, ami tilos eg y asszonynak, és az a férfiúi büszkeség meg sértése. Az ug yanis leg alább olyan sérülékeny, mint a női hiúság . – Ez ig az – jeg yezte meg Isaac hűvösen. – Ha lenne, Virg inia már férjnél volna, és a közelébe sem menne az ön unokájának. De mivel nincs, és ő is hajadon, hát erre mérg et vehet. Csillog ó szemekkel hajolt előre. – Boldog an adom a kezét Pierce-nek, ahelyett hog y arra kényszerítsem, hog y az ön érdekeit szem előtt tartva válasszon házastársat mag ának. Lehet, hog y nem rendelkezem az ön hatalmas vag yonával, de ettől még van befolyásom Virg iniára. És latba is vetem, hog y ráveg yem, fog adja el az unokatestvére ajánlatát. Íg y vag y úg y, de elérem, hog y soha az életben hozzá ne menjen az ön mihaszna unokájához. Azzal sarkon fordult és elment. Az asszony harag os tekintettel nézett utána, majd a szalon felé indult. – Azt majd meg látjuk, uram – motyog ta, miközben tekintetével követte az étkezőszalon felé távozó férfit. – Mert én viszont meg teszek mindent, hog y hozzámenjen. És ha azt g ondolja, hog y ön és az oktalan előítélete ebben meg akadályozhatnak, akkor borzasztóan téved.

Tizedik fejezet

Hőség volt – iszonyú hőség. Folyt a hátán az izzadság. Nyár derekán a déli tizenkét óra nem éppen ideális időpont egy nyavalyás versenyhez, de Gabe számára ez sem lehetetlen. Dacára, hogy az egész éjszakai italozás rettenetesen marta a gyomrát, a lovait vágtára ösztönözte. Le kell győznie Rogert. Szünet nélkül ez visszhangzott a fülében. Muszáj. Nyernie kell. Különben Roger és Lyons sosem hagyja, hogy kiküszöbölje a csorbát. Annak ellenére, hogy a rengeteg italtól iszonyúan másnapos volt, a vér meglódult az ereiben, és az őrület határán egyensúlyozva tovább fokozta a sebességet. Nem nézett hátra, hogy lássa, Roger milyen közel van, de érezte, hogy közvetlen mögötte halad. A sziklaszirtek elérhető közelségbe kerültek, felforrósodott felületük csalókán vibrált előttük. De nagyon is igaziak voltak, és Gabe ér először közéjük. Óóó! Az élen van, ő hajthat át először... A háta mögött kiáltás harsant, amit a sziklának csapódó fa szörnyű recsegése, majd lovak nyerítése követett. Hátranézve látta, hogy Roger a földhöz csapódik. Az ereiben lüktető adrenalintól hirtelen émelyegni kezdett. Dühöngve ragadta meg a gyeplőt, és fékezett, ahogy csak erejéből telt. Rogerhez kell mennie! De a lovak csak száguldottak tova. Nem bírt visszafordulni. És ekkor a távolban egy új, ismeretlen szikla derengett fel, és ő egyenesen neki tartott, és képtelen volt megállni, képtelen volt megállni, képtelen volt... Mint mindig , Gabe most is úg y ébredt, hog y kiverte a hideg veríték. Vadul kalapáló szívvel bámult a mennyezetre, miközben keze a lepedőt markolta. Hog y eszeveszett zihálását csillapítsa, próbált nyug odtan léleg ezni, és kényszerítette mag át, hog y eleng edje a lepedőt. Aztán feltornázta mag át, lábát az ág y oldalán lelóg atta, és az ablakon át a dereng ő hajnalt nézte. Szíve a mellkasában még mindig kalapált, bár küzdött, hog y lenyug tassa a szívverését. Már vag y két éve nem jött elő az álom. Most mi az ördög nek tört fel újra? Amikor tudata kitisztult, tudta a választ. A teg napi verseny miatt. A lány miatt. Az az átkozott Virg inia Waverly hozta vissza, hog y vinné el az ördög ! Bizonyára meg bolondult, hog y meg fordult a fejében a vele való házasság g ondolata. Ha seg ít rajta, azzal csak felkavarja a múltat. Felállt, az ablakhoz ment, és kinyitotta, hog y a hűvös hajnali leveg őt a szobába eng edje, és hog y mélyeket léleg ezve elűzze az álmát. Nag yinak ig aza volt. Csak mert meg kell nősülnie, még nem jelenti azt, hog y Rog er húg át kénytelen választani. Bármelyik nyavalyás bálba elmehet, és keríthet eg y rakás olyan nőt, aki szerencsésnek tartaná mag át, ha eg y márki fia keresné a keg yeit. Virg inia még csak

nem is tart ig ényt a seg ítség ére. Nem, ő azt az ostoba Devonmontot akarja. Összevonta a szemöldökét. A g róf úg y g ondolta, hog y közbelép, és azzal, hog y feleség ül veszi, mindent szépen elsimít. És a lány látszólag ug yanezt g ondolta. Tényleg szerelmes vagy belém, kuzin? Devonmont akkor sem ismerné fel a szerelmet, ha az szembemenne vele és arcon csókolná. Hog y dőlhetett be a lány annak a reng eteg hazug ság nak, ami csak úg y ömlött a férfi szájából? Hog y juthatott eg yáltalán eszébe, hog y hozzámeg y ahhoz az élvhajhász, lelkiismeretlen tökfejhez? Ahhoz a rang g al rendelkező tökfejhez, akinek van birtoka, és ő örökli majd a lány g yermekkori otthonát. Felnyög ött. Rendben, ebből a szemszög ből nézve nag yon is volt értelme. A felszínen Devonmont nyilvánvalóan többet nyújthat Virg iniának, mint Gabe. Rokoni szálak fűzik őket eg ymáshoz, és Devonmont vag yona nem annak füg g vénye, teljesíti-e a nag yanyja ultimátumát, és a családját besározó botrány sem leng i körül. És a balesetben sem volt része, amely Virg inia fivérének halálához vezetett. De eg y nő, aki olyan szenvedélyes, mint Virg inia, sosem lehet boldog Devonmonttal, a pokolba is! Az az anyaszomorító hírből sem ismeri a hűség et – valószínűleg a nászéjszakáját is bordélyról bordélyra járva töltené. Azonkívül a lány őutána epekedett – nem Devonmont után. Gabe g örcsösen az ablakpárkányba markolt, amikor eszébe jutott a lány ellág yult tekintete, miután Celia elárulta, hog y a karácsonyi puding ot valójában ő lopta el. Hog y milyen odaadóan simult a karjába teg nap az útvesztőben, amikor meg csókolta és kényeztette... A francba, a francba, a francba! Nem eng edheti, hog y hozzámenjen Devonmonthoz. Az ő kötelesség e, hog y meg védje a lányt és annak családját – ez a jeg yesség ezért jött létre, és a feltételek mit sem változtak. Ő éppúg y meg sérülhetett volna, és ha íg y történik, Rog er is meg tett volna minden tőle telhetőt, hog y a dolg ot valahog y jóváteg ye. Vag yis tartozik annyival a férfinak, hog y g ondoskodjon Virg iniáról. Az emlékezetében hirtelen Devonmont szavai idéződtek fel: Én legalább az eszedet és a bátorságodat csodálom, na és a jó szívedet. Sharpe csak az ágyadba kívánkozik. Nem ezért csinálja! A dolog nak semmi köze nincs ahhoz, hog y a lány felforrósítja a vérét és meg nevetteti, mint ahog y ahhoz se, hog y csípős meg jeg yzései és a biztonság a miatti ag g ódása elbizonytalanítják és teljesen kifordítják, és arra késztetik, hog y azt akarja... Szitkozódva fordult el az ablaktól. Semmit sem akar a lánytól. Csak kötelesség ből cselekszik, ez minden. Nem számít, hog y a lány nem méltányolja – ennek íg y kell lennie. Valahog y meg kell g yőznie, hog y Devonmonttal összehasonlítva ő a jobb választás.

Mit is mondott Lyons? Virginia egy tiszteletre méltó nő, és az ilyenek lenyűgözéséhez több fortély szükségeltetik. Több, mint hogy egyszerűen ágyba vidd őket. Elengedhetetlen, hogy el tudj beszélgetni velük. Próbált ő beszélg etni, hog y a ménkű csapjon belé! Aztán meg meg csókolta. Eg yik sem működött. Még ezek után is boldog an indult haza az elmúlt éjszaka, anélkül hog y eg yetlen kelletlen pillantást is vetett volna rá búcsúzóul. Szóval másik tervre lesz szükség e. Ismét kibámult az ablakon, ezúttal a kelő napot csodálta. Túl korai még az óra, hog y látog atást teg yen nála. Aztán eszébe jutott, hog y a lány g yakorlatilag eg y méntelepen él. A lovakat meg kell etetni és járatni, az istállók pedig takarításra szorulnak. Afelől semmi kétség e, hog y a lánynak is akad dolg a bőven. Mire felöltözik és átlovag ol a Waverly Farmra, már nem is lesz olyan korán. Kis szerencsével reg g elizés közben találja őket. Nem nag yon tudta, mihez kezd azután, de úton odafelé majd kitalál valami lenyűg özőt. Nem ülhet itt tétlenül és várhatja a jó szerencséjét. Devonmont már íg y is előnyt kovácsolhat belőle, hog y ott van. Gabe a mosdótálhoz sietett. Az eg yetlen dolog , amit semmiképp sem tehet, hog y elront mindent, ahog y az útvesztőben is. Semmi csók, semmi kényeztetés. Eg yértelműen semmi kényeztetés. Lyonsnak talán ig aza van – a tiszteletre méltó hölg yek az udvarlás más formáját is jó néven veszik, nem csak csókra szomjaznak. Pusztán csak imádkoznia kell, hog y a lány ne eg y másik fidres-fodros ruhát viseljen, elöl meg kötős fűzővel, olyat, amelynek láttán a férfi lelki szemei előtt máris meg jelenik, ahog y az apró g ombokat kig ombolja, és kicsomag olja a lányt, akár eg y karácsonyi ajándékot... Felnyög ött, ahog y alsónadrág ja kényelmetlenül meg feszült altestén. Mi a fészkes fene van vele? Virg inia tiszteletre méltó hölg y. Nem pedig olyasvalaki, akinek bujaság ra kellene őt ösztönözni. De Gabe tudja, hog y kell bánni eg y ilyen nőszeméllyel. Talán vihetne neki néhány szál virág ot a kertből. A nők szeretik a virág ot. Azokból a szép lilákból – van belőlük reng eteg . És a több mindig jobb, mint a kevesebb. Gabe felöltözött, és még azelőtt távozott, hog y a családja felkelt volna. Aztán lóhátra pattant, és kezében a virág okkal Waverly Farm felé vette az irányt. És akkor most hog yan tovább? Nem ig azán hitt benne, hog y eg y csokorra való virág eleg endő ahhoz, hog y a bűneiért feloldozást nyerjen. Be kell bizonyítania a lánynak, hog y nem pusztán az a férfi, akiben ő a fivére g yilkosát látja. Hog y nem eg y vakmerő bolond, aki minden ig yekezetével azon van, hog y ujjat húzzon a halállal, vag y eg y pénzsóvár alak, aki bármire hajlandó, hog y az örökség éhez hozzájusson. Meg kell g yőznie, hog y képes úriember módjára viselkedni. Hog y felelősség teljes férj válhat belőle.

De hog y vág jon bele? Waverly Farmhoz közeledve emlékek rohanták meg – emlékek arról, amikor idejött a temetésre, émelyg ő g yomorral a g ondolatra, hog y látnia kell, ahog y Rog ert a birtok temetőjében a sírjába helyezik. Emlékek arról, amikor a házhoz lovag olt és szembe találta mag át a peckes léptekkel elébe siető tábornokkal, akinek tekintetéből sütött a g yilkos g yűlölet. Gabe jóformán szóhoz sem jutott, amikor két marcona kinézetű inas kitessékelte a birtokról. Meg borzong ott. Ez ma éppúg y meg ismétlődhet. Waverly szemmel láthatóan nem bocsátott meg neki. Gabe abban sem volt biztos, hog y Virg inia ig en. De neki akkor is meg kell próbálnia helyrehozni a dolg okat a két család közt. Íg y tűnt helyesnek. És Virg inia volt a meg oldás kulcsa. Miközben az udvarház felé lovag olt, rádöbbent, hog y felesleg es volt ag g ódnia a korai óra miatt. Az istállók mög ötti bekerített kifutó irányából hang os lárma hallatszott. Amikor meg kerülte az istállókat, a karám kerítését támasztó ig encsak veg yes társaság ra akadt. Árg us szemekkel fig yelték a tábornokot, aki eg y ló felé közelített, amellyel az eg yik lovásznak meg g yűlt a baja. Meg őrült az az ember? A ló mindjárt eltapossa. Az ég szerelmére, a többiek miért csak bámészkodnak? Waverly már majdnem hetvenéves! Gabe a kerítéshez kaptatott, leug rott a lováról és előrelendült, azzal a szándékkal, hog y a tábornokot kiráng assa a karámból. De valaki a karjánál fog va meg rag adta. Amikor fenyeg ető pillantással rámeredt az illetőre, őszinte döbbenetére Virg iniát látta, aki barna kartonruhát viselt, sima fehér köténnyel. – Mit keres itt? – kérdezte. – Meg próbálom meg menteni a nag yapját! – kiáltotta, majd kirántotta karját a lány kezének szorításából. A lány elnevette mag át, és újból meg rag adta. – Nincs szükség e seg ítség re. Nézze csak! Tekintetét arra fordította, ahol a tábornok épp meg markolta a ló nyakán a kötőféket. A férfi utasította a lovászt, hog y távozzon, majd a csődörhöz közelített, és közben halkan beszélt hozzá. A csődör abbahag yta az ág askodást, bár még mindig ide-oda táncolt, és ig encsak nyug talan volt. Az idős ember közelebb lépett, hog y meg simog assa a ló nyakát, és közben meg állás nélkül suttog ott az állatnak. – Mi a nyavalyát művel? – kérdezte Gabe. – Hallott valaha eg y Daniel Sullivan nevű férfiról? – érdeklődött a lány. – A főlovászunk tett róla említést pár alkalommal. Nem ő volt, akit csak „suttog óként” emleg ettek? A lány összevonta a szemöldökét. – Ezt az ostoba elnevezést azért ag g atták rá, mert azt látták, hog y suttog a lovaknak.

A lényeg azonban nem a suttog ás – a titok nyitja a módszer, ahog y trenírozta őket. Sullivan lovas berkekben leg endának számított úg y húsz évvel ezelőtt, mivel képes volt lecsillapítani és betörni azokat a lovakat is, amelyeket mindenki kezelhetetlennek tartott. Vannak, akik azt állították, hog y a cig ányoktól szerezte a tudományát, de ebben senki sem volt biztos. – Úg y tudom, senkinek nem árulta el a módszereit. – Ő és papi barátok voltak. Mielőtt meg halt, mindent meg tanított a nag yapámnak, amit csak tudott. A többit papi mag a találta ki. Gabe ámulatba esve nézte, ahog y a ló, amelyet mag a is reménytelennek tartott volna, lecsillapodott annyira, hog y nyerg et lehessen helyezni a hátára. – Néha, amikor az emberek kétség beesnek eg yik-másik lovuk miatt – folytatta –, elhozzák őket papinak. Ő elkövet minden tőle telhetőt, hog y kezes báránnyá teg ye őket. Már hetek óta dolg ozik ezzel a herélttel. Az az ostoba lovász nem fig yelt a nag yapámra, amikor elmag yarázta neki, hog yan bánjon a lóval, szóval kénytelen volt közbeavatkozni. – Felsóhajtott. – Sajnos ez valószínűleg azt jelenti, hog y elbocsátja a lovászt. És az nag yon nem válik a hasznunkra. Abban a pillanatban Gabe már tudta is, hog yan kerülhet közel Virg iniához, hog y a lány vég re lássa a jó tulajdonság ait is. Waverly az eg yik munkás kezébe nyomta a csődör kötőfékjét, hog y elvezethessék, aztán az eltévelyedett lovászhoz fordult, hog y alaposan meg mossa a fejét. A fiatalember szünet nélkül vitatkozott a tábornokkal, mielőtt az istállóba tért volna. Amikor pár perccel később a motyójával eg yütt kilépett onnan, Gabe elfojtott eg y mosolyt. Itt volt számára a lehetőség . Waverly tábornok eg észen addig a lovászon tartotta a szemét, míg az el nem hag yta a birtokot, aztán az unokája felé indult. Meg torpant, amikor észrevette Gabe-et, és eg yébként is borús arcvonásai tovább szig orodtak, ahog y feléjük lépdelt. – Kissé korai az idő eg y reg g eli látog atáshoz, nem, Sharpe? – Önök ketten már fenn vannak. – Ez itt eg y működő méntelep. – Merev kézmozdulattal tárta ki a karámba vezető kaput. – Nincs időnk az ág yban lustálkodni fél délelőtt, ahog y mag uk teszik Londonban. Ki sem látszunk a munkából. – Azt látom. És ha beleeg yezik, örömmel seg ítek. A tábornok óvatos pillantással méreg ette. – Mire céloz? – Mivel úg y tűnik, épp most sikerült meg szabadulniuk eg y lovásztól, felajánlom önöknek a seg ítség emet. Waverly a férfira bámult, majd az unokájára pillantott. – Ez a te ötleted volt?

– Nem. – A lány kifürkészhetetlen arckifejezéssel nézett Gabe-re. – De jó ötlet. A tábornok felhorkant, aztán szemüg yre vette Gabe-et. – Összepiszkolja a szép ruháját. – Nem zavar. – Azt elhiszem. Van elég pénze, hog y a hét minden napjára veg yen eg y divatos fekete ing et. Gabe nem ment lépre. – Meg értem, ha nem kedvel, de az ajánlatom őszinte. Miért nem fog adja el? Halálra dolg oztathat, ha akar, aztán meg kirúg hat a birtokról, ha úg y tetszik. Tekintse ezt úg y, mint valamiféle büntetést azért, amit Rog errel tettem. Waverly arca meg rándult, majd elfordította a tekintetét. – Nem akarom meg büntetni. Semmit sem akarok tenni mag ával. – Akkor eg yszerűen csak udvarolok az unokájának. Eljövök mindennap, és ott ülök majd a szalonban, mint a többi kérő, és elviszem őt kocsikázni és... – Az ördög öt viszi! Az unokám nem fog kocsikázni önnel. – Papi – kezdte rá Virg inia –, beleeg yeztem, hog y... – Abba a nyavalyás fog adásba – morog ta Isaac. – Fiatal hölg yeknek eg yáltalán nem kellene fog adásba bocsátkozniuk úriemberekkel. – De ha még is meg teszik, akkor tiszteletben kell tartaniuk azt, nem g ondolja? – erősködött Gabe. – Ha elfog adja a seg ítség em, azt az udvarlás részének tekintem. – Hasznát vennénk a seg ítség nek – mutatott rá Virg inia. – Eg y hónap leforg ása alatt két lovászt is elvesztettünk, és ha Lord Danville tényleg elhozza a kancáját fedeztetni... – Rendben, a pokolba is! – A tábornok hűvös tekintettel nézett Gabe-re. – De ne g ondolja, hog y az idejét lovag lással és a mag akelletéssel töltheti. A lovakat etetni kell és lecsutakolni... – Tudom, hog y kell meg etetni és lecsutakolni eg y lovat. Már számtalanszor csináltam. – És istállót is g anajozott már? Az is akad bőven. – A tábornok kihívóan vonta fel az eg yik szemöldökét. – Azt is meg tudom csinálni. A tábornok kétkedő pillantást vetett rá. – Szeretném én azt látni, amint eg y önhöz hasonló divatos úriember nekiáll istállót trág yázni. Eg y napig sem bírná. – Teg yen próbára. – Gabriel még soha életében nem takarított istállót, a lovászok ug yanis sosem hag yták. De tudta, hog yan kell csinálni, ahog y eg yéb más istállói munka sem volt ideg en a számára. Waverly összefonta karját a mellkasán. – Meg mondom, mi lesz, Sharpe. Idejön mindennap, pontosan ebben az órában, itt marad alkonyatig , és meg teszi, amire csak kérem, és a hét vég én meg eng edem, hog y elvig ye az

unokámat kocsikázni. Velem. Aztán majd meg látjuk. Gabe bólintott. Ez több volt, mint amit remélt. Amint a tábornok elballag ott, Virg inia meg kérdezte: – Biztos benne, hog y ezt akarja? – Nem ajánlottam volna fel, ha nem lennék biztos benne. – Hirtelen eszébe jutottak a virág ok, és meg fordult, hog y kiveg ye őket a nyereg táskából, ahová korábban beg yűrte. A homlokát ráncolta. Az eg yórányi lovag lástól hervadtnak és élettelennek tűntek. – Nekem hozta? – kérdezte a lány. A férfi összerándult. – Nos... hm... eredetileg ig en, de... – Imádom a levendulát – mondta Virg inia tétova mosollyal, miközben kinyújtotta a kezét, hog y kivehesse a virág okat a nyereg táskából. – Honnan tudta? Arcát a parányi csokorba temette, és a férfinak kiszáradt a torka. A lány hétköznapi ruhájában és kötényében is elrag adóan festett. – Hol van az unokafivére ma reg g el? – kérdezte Gabe, csak hog y kiverje a fejéből a g ondolatot, hog y kihámozza a ruhájából és az illatos levendulára fektesse a lányt. A lány nevetésétől elszorult a szíve. – Meg őrült? Pierce csak jóval dél után szokott kibújni az ág yból. – A virág ok felett huncut pillantást vetett a férfira. – Meg lep, hog y ön ilyen korán eg yáltalán itt van. – Mindig korán kelek. Nem tudok sokáig aludni. – Ig azán? Miért nem? A kerítés felől üvöltés harsant. – Akkor most jön, Sharpe, vag y sem? A férfi meg hajolt, majd a lány nag yapja felé indult. Nem lesz könnyű dolg a, de nem adja fel, tartson a helyzet, ameddig csak tart. Sharpe volt – és még eg y lovasság i tiszt g orombaság a sem akadályozhatta meg , hog y meg szerezze, amit akar.

Tizenegyedik fejezet

Öt nappal később Virg inia a reg g elizőszalon ablakánál állt, és a kocsifelhajtót bámulta. Sietősen kapkodta be a reg g elijét, hog y időben kész leg yen. Már majdnem nyolc óra volt. Minden áldott nap arra számított, hog y többé nem látja viszont Gabrielt, ám a férfi menetrendszerűen feltűnt mindennap, akár eg y fizetett munkás. És valahányszor csak meg jelent, az ő ellenállása fokozatosan csökkent. Miért? Alig volt idő, amit eg yütt töltöttek – erre a nag yapja és az unokafivére kínosan üg yelt. Többnyire csak akkor látta a férfit, amikor délben kihozta a szendvicseket, és ezt sosem mulasztotta el. És ha akadtak is pillanatok, amikor kettesben maradtak, a férfi sosem próbálta meg csókolni. Nem mintha vág yott volna arra, hog y íg y teg yen. Az, hog y néhanéha eszébe jutott és eltöpreng ett rajta, vajon valóban olyan csodálatos-e a csókja, mint ahog y emlékezett, még nem jelent semmit. Érdeklődéssel hallg atta, amikor a férfi és papi evés közben a lovak kiképzéséről beszélg ettek, de eg yáltalán nem azért, mert a férfi bűvkörébe került. Tényleg nem. Pusztán csak meg esett, hog y olykor ráunt a háztartási teendőkre. Ezért ment ki, hog y lássa, amint eg y üzekedő kancával fog lalatoskodtak vag y eg y telivért treníroztak. És persze azért is, mert bosszantotta, hog y Gabrielt látszólag jobban érdeklik a lovak, mint ő. Bár arról volt szó, hog y neki udvarol. Nem mintha vág yott volna erre. De amikor az emberek azt mondják, hog y meg határozott céllal mennek eg y adott helyre, akkor a dolg ukkal kellene törődniük, ez minden. A felhajtó vég én észrevette Gabrielt, és elakadt a léleg zete. Jóság os ég ! A férfi pompásan nézett ki. Úg y ülte meg a lovat, ahog y senki más, akit ismert; a lovag lás éppoly természetes volt számára, akár a leveg ővétel. Ő és a ló tökéletes harmóniában mozog tak, izmaik eg yszerre feszültek meg és ernyedtek el, és Virg iniának ettől eg észen kiszáradt a szája. – Már meg int itt van, ug ye? – kérdezte a háta mög ött eg y mézesmázos hang . A lány felug rott, majd kezét a szívére szorította. – Pierce! Ne lopakodj íg y a közelembe! Különben meg , hog yhog y fenn vag y már ilyen korán? Még papi sem jött le. Pierce a tálalószekrényhez sétált, ahol a lány állt. – Már teg nap is említettem, hog y ma reg g el haza kell mennem, és korán szeretnék indulni. – Nem hittem, hog y komolyan g ondolod. Nem vag y az a korán kelős fajta. – Elvi kérdés nálam, hog y az éjszakákat alvás helyett más, élvezetesebb dolg okkal

töltsem – mondta kacsintva. – De sajnálatos módon a birtokom intézőjét más fából farag ták, szóval, ha nem érek haza, mielőtt ma este nyug ovóra tér, nem tudom meg , mi volt az a halaszthatatlanul fontos üg y, ami miatt a hazatérésem nem várhat még eg y hetet. Pierce intézője eg yre-másra küldözg ette a sürg ős üzeneteket. A lány tisztában volt vele, hog y a férfi eg y ideig az ő kedvéért és Gabriel jelenléte miatt tudomást sem vett róluk, de többé már nem tehette. A férfi pirítóst és sajtot tett a tányérjára, majd leült. – Szóval biztosra veszem, hog y Sharpe ma reg g el is feltűnt a színen. A lány nem tudta leplezni az arcát elöntő pírt. – Fog almam sincs – felelte élénken. A férfi kérdő pillantást vetett rá. – Hát persze hog y nincs, bizonyára azért cövekeltél le az ablak előtt pontosan nyolc órakor, hog y az érkező aratómunkásokat fig yeld. A lág y fintorog va lépett el az ablaktól. – Csak g yönyörködtem a nyíló napraforg ókban. – Felteszem, te mag ad is ezért emlékeztetsz mostanság szirmait bontog ató virág ra – jelentette ki Pierce, arcán kaján vig yorral. – A kedvedért felvette a leg jobb ruháját, ezért olyan más – közölte papi jókedvűen, amint belépett a szalonba. – Ig en – jeg yezte meg Pierce vontatottan. – Csakis miattam. Hát nem édes? Virg inia barátság talan pillantást vetett a férfira, és feszélyezve húzta össze mag án csipke vállkendőjét, amelyet nemig en hordott, majd a tálalóasztalhoz ment, hog y veg yen papinak eg y szelet kenyeret és két kolbászt. Máskülönben a férfi képes lenne és nem reg g elizne. – Történetesen szeretem ezt a ruhát, ez minden. A ruha tényleg a kedvenc darabja volt, mert a szabása kiemelte az alakját, és a tetszetős kis masnijaitól csinosnak érezte mag át. Az, hog y éppen ezt viselte – teg nap meg azt a csinos ujjú csíkos ruhát –, nem volt összefüg g ésben senkivel. És eg ész biztosan nem volt köze Gabriel csodálattal teli, túlfűtött pillantásaihoz, amelyeket akkor vetett rá, amikor papi hátat fordított nekik. Eg yáltalán semmi köze. – Nos, mag ad is láthatod, milyen boldog , hog y mellette vag y – mondta papi, Pierce félreérthető meg jeg yzéseivel mit sem törődve. – A kedvedért az eg ész házat telerakta levendulával, hog y kellemes illat leg yen. A lány rosszalló pillantásától Pierce nevetése köhög ésbe fulladt. Virg inia mellésétált, hog y töltsön neki eg y kevés teát. – Szeretem a levendulát. És ennek semmi köze sem Pierce-hez, sem senki máshoz. Papi az unokaöccsére kacsintott. – Mondod te. Mi meg közben meg fulladunk a kábító illatfelhőben.

Pierce csibészes képpel nézett rá. – Ig azából az a g yanúm, Isaac bácsi, hog y a levendula a... – A kertből van – vág ta rá Virg inia g yorsan. Felemelte a teáscsészéjét, és úg y tett, mintha annak tartalmát a férfi ölébe akarná önteni. – Nem ig az, kuzin? A férfi szeme elkerekedett. Elég a lány kezének eg yetlen aprócska félresiklása, és éjszakái máris nem kecseg tetnek annyi élvezettel. – Hát persze. – Nos, üg yelj rá, hog y ne tarold le az eg ész kertet. – A tábornok a maradék reg g elijét is meg ette. – Tudom, hog y szükség ed van rá a forralt borhoz, meg az effélékhez. Ha íg y folytatod, még a tél előtt kifog ysz a készletből. – Ig en, kuzin, csak mértékkel – mondta Pierce hunyorog va. Virg inia, miközben a teát letette, és töltött eg y pohár tejet, tekintetét a férfira szeg ezte. – Mennem kell – közölte papi. Csak annyi időre torpant meg , hog y elveg ye a poharat és annak tartalmát kiig ya, majd máris az ajtó felé indult. – Ma meg nézem, mire képes Szellemlovas, hog y lássam, van-e keresnivalója a St. Leg er Stakesen. Akkor kell erről meg bizonyosodnom, míg Sharpe nincs láb alatt. – Nincs láb alatt? – kérdezte Pierce. A lány nag yapja elvig yorodott. – Ma ismét kitakaríttatom vele az istállót. – Papi! – tiltakozott a lány. – Nem volt elég , hog y mindjárt az első nap utasításba adtad neki? Biztos vag yok benne, hog y bepiszkolta a ruháját. Erről eszébe jutott, hog y... Elsietett nag yapja köpenyéért, mivel az inasuk nem volt a közelben. – Nem az én hibám, hog y nem az alkalomhoz illően öltözött fel. És ha ezek után most leveszi azt a puccos ruháját, hog y elvég ezhesse a munkát az istállóban, az sem az én hibám lesz, ha meg talál hűlni. A lány felseg ítette papira a köpenyét. – Meg hűl? Az ég szerelmére, hisz nyár van. Szóval nem hibáztathatod, ha leveszi a kabátját. – Az még nem ok arra, hog y mezítelen felsőtesttel szaladg áljon. A vég én még szörnyen meg fázik, ha ilyen felelőtlen. Nem eg észség es, annyit mondhatok. – A tábornok az ajtó felé indult. Gabriel mezítelen felsőtesttel járkál az istállóban? Kizárt, hog y papi arra célzott, hog y még az ing ét is leveszi. – Talán becsukhatnád a szád, kuzin – jeg yezte meg Pierce kényszeredetten –, különben még valami belerepül. A lány ráförmedt.

– Bár ne hiteg etnéd papit folyton-folyvást azzal, hog y komolyan el akarsz venni! – De hát komolyan g ondoltam. – Pierce elvig yorodott. – Feltéve, ha időnek előtte nem szöksz meg eg y mezítelen felsőtesttel rohang áló Sharpe-pal, aki levett a lábadról a neked hozott teng ernyi levendulával. – Honnan tudsz te a levenduláról? – Ne becsüld alá az értelmi képesség eim. Láttam, amikor eg yik reg g el meg kérte Mollyt, hog y adja át neked. Mindennap ezt csinálja, nem ig az? A lány alig észrevehetően elmosolyodott. – De ig en. – Mosolya elhalványult. – De papi nem tudja, és ne merészeld elárulni neki. – Döbbenten hallom, hog y még nem jött rá mag ától. A virág pontosan az a fajta elcsépelt ajándék, amit eg y Sharpe-féle alak romantikusnak talál. – Eg yáltalán nem elcsépelt! – Virg inia átkozta mag át, amiért nem tudott lakatot tenni a szájára. De nem tehetett róla; még soha senkitől nem kapott korábban virág ot. Borzasztóan kedves g esztusnak találta. Pierce az arcvonásait fürkészte, miközben teát töltött mag ának. – Természetesen az önként felajánlott seg ítség ig azán eredeti ötlet. Hog y őszinte leg yek, nem számítottam rá, hog y ilyen sokáig bírja majd. – Én sem – vallotta be a lány. – Nem mintha érdekelne. – Ha nem érdekel, akkor még is mi ez itt? – Kezével eg y tányér citromtorta felé intett a tálalószekrényen. – Hallottam, amikor Sharpe az első nap azt mondta a szakácsnak, hog y szereti a citromtortát. És azóta minden alkalommal, amikor ő és Isaac bácsi leülnek teázni, akad belőlük pár szelet a tálalószekrényen. A lány felemelte az állát. – Biztos vag yok benne, hog y a szakács csak próbál a kedvében járni. – A szakács még az én kedvemért sem készít citromtortát, kedvesem, pedig én vag yok a szíve csücske. Azonkívül te vag y, aki meg mondja neki, mit főzzön. – Kiitta a teáját, majd letette a csészét. – Vig yázz, kuzin – mondta halkan. – Sharpe nem eg y kóbor kutya, akit citromtortával mag adhoz édesg ethetsz. Bizonyosodj meg róla, hog y őt akarod, és mag áért akarod, még mielőtt elárulod mag ad. – Nem áll szándékomban mag amhoz édesg etni. Nem én kértem rá, hog y a méntelepen dolg ozzon – önként ajánlotta fel a seg ítség ét. Miattam. Hogy udvarolhasson nekem. Ó, mennyire szerette volna, ha a g ondolat nem hozza lázba, valahányszor csak az eszébe jut. Kopog tattak a reg g elizőszalon ajtaján. – Mylord, a hintója előállt. – Köszönöm, James. – Pierce meg ette a pirítósát, majd meg kerülte az asztalt. – Kikísérsz?

– Hát persze. A hall felé indulva a lány belekarolt a férfiba. – Te is tudod, hog y hiányozni fog sz. – Remélem is. Hisz vég tére is a vőleg ényed volnék. – Szég yelld mag ad! Felhag yhatnál már vég re ezzel a szamárság g al. A férfi elnevette mag át. – Azonnal, mihelyt már nem találod bosszantónak. Amikor a felhajtóra értek, Gabriel jött velük szembe, aki akkor tért vissza a leg előről, ahová kihajtott néhány lovat, valószínűleg azért, hog y a takarításhoz kiürítse az istállót. Gabriel meg torpant. – Szóval akkor elutazik, Devonmont? – Felettébb elég edettnek látszott. – Hív a kötelesség . – Pierce a lányhoz fordult. – Erről jut eszembe, elfelejtettem meg említeni Isaac bácsinak, hog y átnéztem a könyvelést, és mindent rendben találtam. De akad néhány fuvarlevél, amelyet helytelenül jeg yzett be, és a szomszédos g azdát is fizetésre kellene bírnia. Szomszéd vag y sem, a fedeztetés költség ét neki is ki kell fizetnie. – Meg mondom neki, bár úg ysem tesz érte semmit. Ismered papit – sajnálja a fickót. Pierce meg rázta a fejét. – Nincs értelme seg ítenem neki a könyvelésben, ha fig yelmen kívül hag yja a tanácsaimat. – Tudom, de ettől még nag yra értékeli. Őszintén. – Virg inia lábujjheg yre állt, hog y arcon csókolja. – Ahog y én is. Pierce a szeme sarkából Gabrielre pillantott, aki a közelben állt és fig yelt, majd vontatottan meg jeg yezte: – Ennél talán szenvedélyesebben is kimutathatnád a jövendőbelidnek, hog y mennyire hálás vag y neki. Majd minden fig yelmeztetés nélkül a lány fejét a két keze közé fog ta, és határozott mozdulattal szájon csókolta. A csók nem volt sem visszafog ott, sem rövid. Az isten szerelmére, hisz majd felfalta! – Na, idehallg asson – morog ta Gabriel –, nem csókolhatja meg íg y. Elhúzódva tőle, Pierce a lányra kacsintott. – Nem értem, mi akadálya. Unokatestvérek közt nem tilos a csók. Gabriel közelebb lépett. – Ez nem éppen unokatestvérek közötti szokványos csók volt – dühöng ött. – Virg iniát nem zavarta. – Pierce huncut pillantással nézett a lányra. – Vag y ig en, drág ám? A lány nem ig azán tudta, mit válaszolhatna erre. Pierce azelőtt még soha nem csókolta szájon. Arra számított, hog y a dolog nag yobb hatással lesz rá. Vég ül is Pierce arról volt híres, hog y ért a nők nyelvén. De csak fura és kényelmetlen volt, mintha a fivérét csókolta

volna szájon. – Nos? – csattant fel Gabriel. – Zavarta? – Én... én... nem. Persze hog y nem. – Nem akarta, hog y Gabriel az unokafivére torkának ug orjon, csak mert úg y vélte, folt esett a becsületén. – Értem. – Azzal Gabriel elindult az istállók felé. Mihelyt hallótávolság on kívül volt, a lány ellökte mag ától Pierce-t. – Ez meg mire volt jó? Pierce elvig yorodott. – Csak tréfának szántam. A lány ajkát csalódott sóhaj hag yta el. – Most azt g ondolja, hog y te és én... olyasmiket csinálunk, amit valójában nem is. Aztán meg ott vannak a szolg ák... – Akik tökéletesen tisztában vannak vele, hog y nincs köztünk semmi, g alambom. Nem árt, ha eg y férfi kicsit fő a saját levében. Ne hag yd, hog y azt g ondolja, könnyű préda vag y, miközben citromtortával akarod levenni a lábáról, a kedvéért a leg jobb ruhát veszed fel, és az ablakon keresztül leselkedsz utána. – Halkabban – sziszeg te. – Nem tudja, hog y ilyesmiket teszek. – Akkor vak. – Meg csiklandozta a lány állát. – Már most is kész feleség ül venni. Felesleg es arról g yőzködnöd, hog y ez milyen remek ötlet. – Nem is teszem! És csak azért akar elvenni, hog y meg szerezze az örökség ét. – Talán ig en. – Az istálló felé pillantott. – Talán nem. – Pierce hirtelen komoly képet vág ott. – Idehallg ass, kuzin, ha bármi történik, míg távol vag yok, üzenj nekem Hertfordshire-be, és máris jövök. – Tudom. Drág a vag y. – Karját összefonta a mellén. – Rettenetesen komisz, de drág a, bár azt hiszem, a londoni életformád pont valami ilyesmit kíván. Amikor ránézett, a férfi pillantása rendkívül zavarba ejtő volt. – Az a csók eg yáltalán nem zaklatott fel, ug ye? A lány hunyorg ott. – Mondjuk úg y... kellemes volt. A férfi arcán bánatos mosoly suhant át. – Kellemes? Te aztán tudod, hog y lohaszd le a férfiak lelkesedését. Vig yázz mag adra, rendben? – Meg leszek. De amint a férfi elhajtott a hintaján, a mosoly lehervadt Virg inia ajkáról. Nem tudta kiverni a fejéből Gabriel arckifejezését, amikor azt mondta: „Értem” – mintha csak elárulta volna. Nem tette; eg yszerűen csak nem tudtak zöld ág ra verg ődni. Ennek ellenére... Amikor körülnézett, észrevette, hog y a szolg ák eg ytől eg yig eltűntek. Nag yapja

Szellemlovassal a hátsó leg előn volt, és valószínűleg a két lovászuk is. Ami azt jelenti, hog y Gabriel eg yedül van az istállóban. Talán beszélnie kellene vele Pierce-ről. El tudta képzelni, hog y mit g ondolhat Gabriel az unokafivére meg g ondolatlanság a láttán, és tisztázni akarta a dolg okat. Csak azt akarod tudni, Gabriel vajon tényleg mezítelen felsőtesttel dolgozik-e, fig yelmeztette a lelkiismerete. Ostobaság ! És persze semmi valóság alapja. Még is nag yot nyelt, amikor a konyhakert felé indult, amely történetesen épp az istálló hátsó ajtajának szomszédság ában volt. És kínosan üg yelt rá, hog y ne csapjon zajt, amikor besurrant. Ahog y a szénapadlásra vezető létrához ért, meg torpant. Talán mielőtt beszél vele, meg kellene néznie munka közben. Vég ül is papi nem vehette biztosra, hog y rendesen vég zi a munkáját – mivel amennyire tudták, fizetett az eg yik munkásnak, hog y a feladatot mag a helyett elvég ezze. Ezt magad sem igazán hiszed, mondatta vele ismét a lelkiismerete. Egyszerűen csak meg akarod lesni. Mivel a lelkiismerete továbbra sem hag yta nyug odni, mog orva ábrázattal sietett fel a létrán, majd kúszott előre a szénában, míg csak odalenn meg nem pillantotta a férfit. A léleg zete is elakadt. Szentség es ég ! A férfi felsőteste valóban mezítelen volt. Deréktól felfelé semmit sem viselt. Kezében eg y vasvillával úg y döfködte a szalmát, mintha csak ellenség es katonával állna szemben a csatában. A félmeztelen Gabriel fekete szarvasbőr térdnadrág jában és csizmájában rabul ejtő látvány volt. Karjának g yönyörűen kidolg ozott izmai a vasvillával tett minden mozdulat hatására meg feszültek, és a hátán jól láthatóan kirajzolódó minden izom szinte táncolt, ahog y a vasvillával előreszúrt. A lány még sosem látott korábban meztelen férfihátat, de kizártnak tartotta, hog y mindeg yik olyan mesés lenne, mint Gabrielé. Aztán a férfi lehajolt, hog y felveg yen eg y szög et, amely korábban a szalma közé esett. Bő térdnadrág ja meg feszült a hátsóján, ennek láttán a lány leveg őért kapkodott. Ahog y a férfi meg dermedt, a lány a szája elé kapta a kezét. Ha rájönne, hog y fig yeli... De aztán feleg yenesedett, és Virg inia meg könnyebbülve sóhajtott fel. Vég ül is a férfi nem hallotta meg . Ismét lehajolt, és ez alkalommal a lánynak volt lehetőség e, hog y alaposabban szemüg yre veg ye Gabriel hihetetlenül formás hátsóját. Ki g ondolta volna, hog y az... ilyen... feszes? Amikor a férfi vég ül ismét meg forg atta a szalmát a vasvillával, a lány nem tudta eldönteni, melyik van jobban ínyére – amikor azt nézi, hog y lehajol, vag y amikor a vasvillával dolg ozik. Nem lepte meg , hog y a férfinak ilyen elképesztően vonzó teste van, de fog alma sem volt róla, hog y az elébe táruló látvány a mag a meztelen valójában ekkora

hatással lesz rá. Izzadság tól verejtékes hátát nézve nem tudott másra g ondolni, csak hog y mennyire szeretné meg érinteni a férfi izmait. Ami hihetetlenül nevetség es ötletnek tűnt. Miután pár pillanatig szinte révületbe esve hevert a szalmában, még többre vág yott. Fordulj meg, fordulj meg, fordulj meg, kántálta mag ában meg állás nélkül, és kétség beesetten sóvárg ott, hog y szemből is szemüg yre vehesse a férfit. És amikor az meg rag adta a talicska nyelét, és a hátsó ajtó felé indult, Virg inia a szájába g yömöszölte a kezét, nehog y hang osan felnyög jön. Az ég leg yen hozzá könyörületes! Hog y lehet ilyen szoborszerűen g yönyörű teste? Mellkasa közepét kevés szőr borította, ahog y a köldöke körül is, de eg yébként teljes felsőteste sima volt, mintha csak márványból farag ták volna. Bőre feszes volt és rug almas, az alatta lévő izomköteg ek behálózták az eg ész hasát. A férfiasság eme eg yértelmű... meg nyilvánulása láttán a lány leveg őt is alig kapott. Már-már hálás volt, amikor Gabriel eltűnt az istálló hátsó traktusában. Vég re kifújhatta mag át. Le kellene másznia a létrán, és odalenn meg várni a férfit, nehog y az rájöjjön, hog y idáig utána leselkedett, de mi van, ha rajtakapja? Nem, meg várja, míg a férfi ismét lapátolni kezd. Akkor leoson, és úg y tesz, mintha akkor lépett volna be. Ez működhet. És ha a férfi véletlenül... – Jól szórakozik? Virg inia sikítva szökkent talpra, és meg perdült a sarka körül. Vég telenül meg alázottnak érezte mag át, amikor meg látta a tőle alig eg y méterre ácsorg ó Gabrielt. Összevont szemöldökéből és ádáz tekintetének rag yog ásából ítélve a férfi pokolian dühös volt.

Tizenkettedik fejezet

Gabe képtelen volt elhinni. Azok után, amit ezen a héten elszenvedett, a lánynak még volt mersze kémkedni utána! Nem volt elég talán, hog y odaadóan csókolta az unokafivérét, miközben ő ott állt és nézte, és majd szétvetette a düh? És most valószínűleg azért jött, hog y meg bizonyosodjon felőle, pontosan azt teszi-e, amit az az átkozott nag yapja akar. Leg alább annyi jóérzés szorult a lányba, hog y zavarban érezte mag át; a nyaka és az arca is élénkvörös színben pompázott. – Én... én... – Ön kémkedik utánam. Már meg int. – Karját összefonta a mellkasán. – Ag g ódik talán, hog y a nag yapja nem ad eleg endő munkát nekem? Vag y meg kérte, hog y számoljon be, miként haladok? Felteszem, nem éri be annyival, hog y úg y dolg oztat, mint a leg utolsó lovászt... – Csak beszélni akartam önnel, ez minden – bökte ki Virg inia. A férfi szeme résnyire szűkült. – Miről? A lány az alsó ajkába harapott. – Pierce-ről. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Most majd meg mag yarázza, hog y ő és az az istenverte unokafivére milyen remekül összeillenek, és Gabe elmehet a pokolba. – Mi van vele? A lány lesimította a szoknyáját, és közben mindvég ig g ondosan kerülte a férfi pillantását, ami csak meg alapozta a g yanúját. – Az unokafivérem és én nem... szóval... mi... mi ketten... sohasem... – Mély leveg őt vett, majd újra belevág ott. – Ez volt az első és eg yetlen alkalom, hog y valaha is meg csókolt... íg y. Nem akartam, hog y az leg yen a benyomása, hog y mi... – Bensőség es viszonyt ápolnak? – kérdezte csípősen. Bár a lány arcát borító pír az előbbinél is sötétebb lett, állta a férfi tekintetét. – Ig en. Bensőség es. Gondoltam, tudnia kell, hog y bármit is akart sug allni, a barátság unk... nem ilyen természetű. Eg y hosszú pillanatig csak bámult a lányra, és próbálta feldolg ozni, mit is akar mondani. Szóval akkor nem utasítja el az udvarlását? Valóban zavarba jött, amiért az a vád érte, hog y „bensőség es viszonyt ápol” az unokafivérével?

– És biztos benne, hog y ezt ő is tudja? – kérdezte teljesen tanácstalanul. – Hát persze! – A lányból csalódott sóhaj tört fel. – Csak azért csinálta, hog y önt bosszantsa. Eng em pedig annyira meg lepett, hog y azt sem tudtam, mit mondhatnék, amikor meg kérdezte, zavar-e. Amikor Gabe-nek dereng eni kezdett, hog y mindez mit jelent, harag ja alábbhag yott. – Tudja, ez Pierce leg nag yobb hibája – folytatta a lány. – Nem tudja, mikor kell feladni. Szemmel láthatóan örömét leli benne... – Pocsék férje lenne – fakadt ki Gabe. Virg inia meg sem próbálta tag adni. – Miből g ondolja? Ig yekezett a dolg ot a mag a javára fordítani. – Devonmont mag ától értetődőnek tekinteni, hog y a kisujját sem kell mozdítania önért. A lány pislog ott. – Ez nevetség es. – Ug yan már, kedvesem. Látom, miként tartja kézben a dolg okat. Ennek a háznak mag a a lelke. Ön az, aki odafig yel, hog y mindenki jóllakjon. Ön nélkül a nag yapja szakácsa száraz kenyéren és ürühúson tartaná a ház népét, és zokszó nélkül elfog adnák, mert az öreg úr nem eng edhet meg mag ának eg y tisztesség es szakácsot. A lány szeme elkerekedett. – Nem g ondoltam volna, hog y észreveszi. – Nem vag yok vak – csattant fel Gabe. – Látom, hog y mennek a dolg ok. Amikor a városba meg y vásárolni, a két szobalány azzal múlatja az idejét, hog y az eg yüg yű inassal meg a lovászokkal kacérkodik, a házvezetőnő pedig a whiskyt nyakalja, míg ön vissza nem tér. – Látva, hog y szavai meg döbbentik a lányt, még hozzátette: – De amikor itt van, vég zik a munkájukat, és már-már szinte átkozottul boldog ok. – Mert félnek, hog y elbocsátom őket. A férfi felhorkant. – Tudják, hog y ezt nem eng edheti meg mag ának. Szóval nem ezért. – Kereste a meg felelő szót, hog y elmag yarázhassa a lánynak. Hirtelenjében borzasztóan fontosnak tűnt, hog y meg értesse vele, milyen értékes ember. – Azért van, mert olyan átkozottul jó természettel áldotta meg önt az ég . A felismerés őt mag át is meg lepte. Eddig csak a nőt látta Virg iniában, akit már a puszta létezése is dühített. De ez még azelőtt volt, hog y látta volna, milyen, amikor a lány elemében van. Itt a Waverly Farmon majd kicsattant a boldog ság tól, tett-vett, törte mag át, lenyug tatta a felborzolt kedélyeket, és akármihez nyúlt, a lelkesedése másokra is átrag adt. – Ki ne akarná boldog g á tenni? – kérdezte fojtott hang on. – Ön... nos, valahog y mindannyiukat... arra készteti, hog y erőt merítsenek mag ukból, és jobbá váljanak, mint

amilyenek valójában. – A lány vele is ezt tette, de inkább elharapná a nyelvét, semmint ezt beismerje. – Meg elég szik a rendelkezésére álló személyzettel, és kihozza belőlük a leg jobbat. Devonmont mindezt nem látja, és nem is érdekli. Hozzászokott már, hog y a dolg ok mennek a mag uk útján, és észre sem veszi, hog y ami itt folyik, az mind az ön műve. Ahog y ránézett, a lány tekintetéből sug árzott a sebezhetőség , mire a férfit elfutotta a méreg . Hog y lehet, hog y mindezt nem tudta mag áról? Hog y lehet, hog y ezzel még soha senki sem szembesítette? – Devonmontnak fel sem tűnik, hog y ha nincs itt, a nag yapja azonnal mog orva pokróccá válik. A g róf eg y önző és fennhéjázó tökfej, aki nem érdemli meg önt. – A lány arcára kiülő döbbenet láttán halkan azt motyog ta: – Bocsásson meg a meg fog almazásért, de ig az. Virg inia átható tekintete zavarba ejtette. Eg ymásba font karját leeng edte, majd hüvelykujját kihívóan a térdnadrág ja derékszíjába dug ta, mintha azt sug allná, hog y korántsem az a fecseg ő idióta, amilyennek látszik. A lány pillantása lejjebb siklott, a férfi mellkasáról a hasára vándorolt... majd a térdnadrág ján elidőzve... ismét az arcára tévedt. A lány csinos pofiját elöntő pír a meg lepetés erejével hatott Gabrielre. És a lány leselkedését hirtelen eg észen más meg világ ításba helyezte. Hogy nyílna meg alattam a föld! Lehetség es, hog y a lány eg észen más okból leskelődött utána? A puszta g ondolattól, hog y a kíváncsi és szűzies Virg inia félmeztelenül látja, ereiben a vér vág tatni kezdett. A lány felszeg te az állát. – Csak azért mond ilyeneket Pierce-ről, mert mag ának akar eng em. Ördög és pokol, de mennyire akarta! És eg yre biztosabb volt benne, hog y a lány is hasonlóképp érez. – Azért mondom, mert ez az ig azság . Jobbat érdemel nála. – Felteszem, az a jobb ön volna. – Olyan férfit érdemel, aki olyannak látja, amilyen. Bizalmatlan pillantással nézett a férfira. – És milyen vag yok? – Ön eg y olyan nő, akinek ég ető szükség e volna rá, hog y a változatosság kedvéért valaki vég re a g ondját viselje. Hog y elérhetővé teg ye az álmait, és meg adja önnek, amire vág yik, és ami meg illeti. – Tekintete lassan vég ig vándorolt a lány testén, és látva, hog y ez mennyire felizg atja a másikat, őt mag át is tovább tüzelte. – Olyasvalakire, aki meg adhatja önnek, amiért a leg jobban sóvárog . Virg inia lég zése felg yorsult. – Önnek fog alma sincs, mi után sóvárg ok ig azán. – Ó, azt hiszem, nag yon is van. – Közelebb lépett, és diadalmámorral töltötte el, amikor látta, hog y rászeg eződő tekintetétől a lány arcát ismét rózsás pír önti el. – Vallja csak be,

nem pusztán azért jött ide, hog y beszélg essünk. Virg inia arcán riadalom tükröződött. – Persze hog y azért jöttem! Én... én úg y értem, mi másért jöttem volna... – Ne játssza itt nekem az ártatlant, szerelmem. – Sokat sejtető mosollyal nézett a lányra. – Ártatlan ifjú hölg yek nem bujkálnak a szalmában, hog y félmeztelenül dolg ozó férfiak után leselkedjenek. Virg inia szája tátva maradt a csodálkozástól. Amikor összecsukta, és a szemében dühös fény csillant, a férfi rádöbbent, hog y kissé elbízta mag át. Ezzel eg yütt meg lepte, amikor a lány olyan erővel taszajtotta arrébb, hog y a szalma közt vég ezte. – Ahog y jóhiszemű úriemberek sem dolg oznak félmeztelenül eg y olyan birtokon, ahol ártatlan ifjú hölg yek kószálhatnak. Sarkon fordult, hog y távozzon, ám a férfi kissé felemelkedett, és mag a mellé rántotta a szalmába. Ahog y Virg inia leveg ő után kapkodott, és kinyitotta a száját, hog y jól odamondjon neki, a férfi lehajolt és meg csókolta. Eg y pillanatra már attól félt, hog y félreértette a lány érzelmeit. De ahog y ajka az ajkára simult, a lány feleng edett, és karját a férfi nyaka köré fonta. És aztán elveszett. Fejben ig yekezett ug yan visszafog ni mag át, próbált g yeng éd lenni, nehog y meg rémissze a csókjával a lányt. De napok óta már a távolból fig yelte, és ég ett a vág ytól, hog y ismét meg érintse, hog y meg mutathassa neki, ami kettejük közt van, sokkal több valamiféle ostoba fog adásnál. És most, hog y vég re lehetőség e nyílt rá, nem bírt könnyed, g yeng éd vag y visszafog ott lenni. Ahog y ajka alatt a lány ajka szétnyílt, felemelkedett, míg nem félig rajta, félig mellette nem feküdt. Aztán nyelvét a lány szájába csúsztatta, ahog y sajg ón lüktető férfiasság ával a leg szívesebben a lány testébe csusszant volna. És hála az ég nek, a lány visszacsókolta! Nyelve a férfi nyelvével incselkedett, és olyan lelkesedéssel viszonozta a csókot, hog y a láng mindkettejükben fellobbant. Gabrielt elöntötte a vág y. Majd meg őrült, annyira szerette volna itt és most a mag áévá tenni, felhajtani a szoknyáját, és vég et vetni e napok óta tartó esztelen vág yakozásnak. De tudta, hog y ez butaság , és volt annyi lélekjelenléte, hog y ne teg ye. Helyette Virg inia mellére csúsztatta a kezét. És ő hag yta. Hátát ívben hátrahajtva még közelebb simult a férfi kezéhez, hog y az a ruháján keresztül kényeztethesse. Már ennyi is elég ahhoz, hog y eg y férfi az eszét veszítse. Heves vág yat érzett, hog y meg érintse a lány csupasz bőrét, és meg lazította a nyakát eltakaró csipkeg allért, majd a ruháját elöl összefog ó masnikkal bíbelődött. Beletelt pár másodpercbe, mire rájött, hog y a ruhát valójában összetartó kapcsok azok mög ött rejtőznek, de hamar kikapcsolta őket, majd szétnyitotta a ruhát, hog y kezét

alácsúsztathassa, és a lány fűzőjének kosarát lehúzhassa. – Édes istenem! – suttog ta Virg inia a férfi szájába, miközben ő az alsóing én keresztül a mellét becézg ette, mellbimbóját a hüvelyk- és mutatóujjával ing erelve. – Édes Virg inia! – Nem érte be a puszta érintéssel, íg y hát kioldotta a lány alsóing ét, és teljesen belefeledkezett meztelen keblének látványába. A lány teste láng olt, de semmit sem tett, hog y meg állítsa a férfit, aki íg y vég re láthatta, amit eddig a keze takart. A lány melle minden ízében olyan tökéletes volt, ahog y azt elképzelte, hetyke és selymes tapintású, hibátlan formájú, rózsás mellbimbóval, amely szája után ácsing ózott. És ő mohón eng edelmeskedett a hívásnak. Amikor szája a lány mellére tapadt, ő kezével a férfi hajába túrt. – Gabriel... nem szabadna... nem kellene ezt tennünk... A férfi másik keze ekkor a lány másik mellére zárult, miközben felemelte a fejét, hog y Virg inia piruló arcába nézhessen. – Ezért jött hát ide, mag a kis boszorkány. Vallja csak be. – Nem! Én... én csak azért jöttem, hog y beszélhessek önnel. Nyelvével a mellbimbóját ing erelte, és diadalittas mámor járta át, amikor a lánynak elakadt a léleg zete. – És a szalmában bujkált, mert... – Én csak... kerestem valamit, ez minden. Valamit, amit elvesztettem, amikor idejöttem... hog y meg várjam, míg ... vég ez a munkával. A férfi elfojtott eg y mosolyt. A lány olyan rettenetesen átlátszó volt. Szég yentelenül simog atta a mellét, és a lány érzéki zihálása élvezettel töltötte el. – És eg észen pontosan mit is keresett? – Hm... eg y... eg y ékszert. – Amikor a férfi mohón meg szívta a mellét, felnyög ött. – Ig en. Eg y... eg y medaliont. Bizonyára itt hever valahol a szalma közt. Keze a férfi nyakára csúszott, és g örcsösen simog atta annak vállát, miközben ő a lány formás kis mellét szívog atta és ing erelte. – Meg találta, amit keresett? – kérdezte rekedtes hang on, a mellbimbóján csüng ve. A lány pillái félig leereszkedtek. – Én... én... nem... – Milyen kár! Eng edje meg , hog y seg ítsek. Virg inia szeme felpattant. – Ne! Én... úg y értem... – Ki tudja, hová tűnhetett? – Gabriel további kapcsokat pattintott ki, míg a lány ruhájának eleje teljesen szétnyílt. – Talán a ruhája alá csúszott. A lány pislog ott. – Azt kétlem. – Talán ide – motyog ta a férfi, és keze könnyedén súrolva a lány fűzőjét, lesiklott eg észen

a két lába találkozásánál lévő pontig . – Vag y ide. – Alsóing én és alsószoknyáján keresztül erősen simog atta odalenn. Vajon miként reag ál Virg inia eg y efféle otromba támadásra? Visszaretten? A sebtiben kitalált átlátszó kifog ást tekintve, hog y miért leskelődött utána, Gabriel csak remélni tudta, hog y sikerült felkeltenie a kíváncsiság át. Virg inia a döbbenet és az elrag adtatás határán őrlődött. Attól a pillanattól fog va, hog y meg látta a félmeztelen férfit, őrült módon vág yott rá, hog y az meg érintse, de nem kifejezetten eg y bizonyos testrészének érintésére g ondolt. Aztán a férfi ismét meg simog atta, és ő abban a pillanatban rádöbbent, hog y mindvég ig arra vág yott, hog y pontosan ott érintse. – Ó, istenem! Jóság os ég ! Ez... ó...! Óóó... – És meg találta, amit keresett? – A férfi arcán önelég ült vig yor látszott. Olyan átkozottul biztos volt mag ában, és Virg iniának még csak tiltakozni sem volt ereje. Mert amit Gabriel az ölénél művelt, eg yszerűen az őrületbe kerg ette. Semmihez sem fog ható érzés volt. Nem csoda, hog y a tisztesség es hölg yeket mindenki arra intette, hog y tartsák mag ukat távol a csirkefog ó g azemberektől. Mert minden nő boldog an dobta volna sutba erényét a tisztesség telenség oltárán, ha tudja, milyen érzés, amikor eg y férfi a kezével úg y illeti, ahog y Gabe tette vele. És most már az alsószoknyáját is felhúzta, és kezét az alsóing e alá csúsztatta... – És erről mi a véleménye? – kérdezte rekedt hang on, amitől a lány szíve azonnal szaporább ütemre váltott. – Esetleg több, mint amire számított? Szentség es ég ! Ahog y a férfi keze alsóneműjének hasítékán át becsusszant, és ölének lág y pihéit érintette, Virg inia felnyög ött. – Ezt ig ennek veszem – jeg yezte meg Gabriel vontatottan. Határozott igen. Ujjaival a férfi széles, mezítelen vállát markolta, és csodálattal érzékelte acélos izmait rejtő, selymes bőre puhaság át. Aztán a férfi ujja a lába közti résbe csusszant, és ő majd kiug rott a bőréből. Ahog y a férfi eg yik ujjával a lány testébe hatolt, az a kezének feszülve önkéntelenül is meg vonag lott. És eg yre többre... és többre vág yott. Virg inia kezével a férfi csupasz mellkasát simog atta, amely minden ízében olyan kemény volt, ahog y azt elképzelte. Nem bírt meg álljt parancsolni mag ának, muszáj volt, hog y meg érintse. Csodás izomzata volt, és ahog y a meleg férfitest ujjai érintése nyomán meg feszült, ölénél ott lenn még inkább vág yott mag a is a férfi érintésére. Gabriel eg yre nehezebben vette a leveg őt. – Muszáj szemüg yre vennem – mormog ta. A lány már nem tudott g ondolkodni. – Mit?

– Önt. A ruhája alatt. – Virg iniát a férfi szemében felvillanó nyers vág yakozástól kellemes borzong ás járta át. – Másként hog y találhatnám meg , amit keres? És már el is indult lefelé a testén. Most már tényleg vég et kellene vetnie a komédiának arról az eltűnt medalionról. – Nem hinném, hog y ezt kellene... A férfi a száját az altestére tapasztotta. A száját! – Gabriel! Nyelve a lány testébe hatolt. – Gabriel... – sóhajtotta. – Mi... hog y... Ó... édes... istenem! Ön olyan komisz. Szörnyen komisz. A férfiból fojtott kuncog ás tört elő, miközben nyelvével olyan dolg okat művelt, amely a komisz szónak teljesen új értelmet kölcsönzött. Mag asság os ég ! Ki g ondolta volna...? Honnan sejthette volna...? A teste láng olt. A férfi szájának feszült, hog y kiélvezze nyelvének minden érzéki simog atását. Az ajkát, a fog ait és a nyelvét használva hihetetlen mag asság okba repítette. Ez volt a leg csodálatosabb dolog , amit valaha érzett! Olyan volt, mint eg y masszív harci mén hátán felvág tatni eg y dombra, vad iramban nekirontani a csúcsnak, erejét meg feszítve vág tázni... És aztán fenn a csúcson levetni mag át a szikláról. Felsikoltott. És sikítani kezdett újra, amikor az óceánba zuhanva a g yönyör hullámai mag uk alá temették. A g yönyör mintha az örökkévalóság ig tartott volna, míg vég ül meg enyhült, és a férfi elvette száját a lány testéről. Ahog y ott feküdt zihálva, Gabriel csókot nyomott a combjára. – Azt hiszem, meg találtuk – mondta torokhang on. A lányból hosszú sóhaj tört elő. – Mag am is úg y vélem. Nem eg észen tudta, mit is talált, de azt ig en, hog y szeretné újra meg találni, amikor csak módjában áll. És szemmel láthatóan a férfinak sem volt ellenére, hog y ebben a seg ítség ére leg yen. Vág yakozó tekintete, amellyel ránézett, eg észen elg yeng ítette. Gabriel feljebb csúszott, az oldalára heng eredett, és fejét kezére támasztva a lány mellé feküdt. – Szó sem volt itt medalionról – közölte, miközben hüvelykujjával meg ciróg atta a lány alsó ajkát. A lány meg csókolta. – Nem. A férfi felvonta eg yik szemöldökét. – Eg yszerűen csak szeretett volna félmeztelenül látni. – Bosszantó, hog y milyen sokat képzel mag áról – válaszolt Virg inia sértődötten.

– Boldog g á tesz, hog y íg y van. – Gabriel hang ja szag g atott mormog ássá szelídült. – Állíthatom, máskülönben soha nem jutottunk volna idáig . És még a puszta g ondolat is, hog y félmeztelenül lát, hihetetlen vág yat ébreszt bennem. – Valóban? – Győződjön meg róla mag a. – Meg rag adta a lány kezét, és a nadrág jára vonta. – Azzal eg yütt, amit az imént műveltünk... Virg iniának a léleg zete is elakadt, amikor keze vég ig simított a férfi nadrág ján kitüremkedő dudoron. És amikor a kezét hozzádörzsölte, a férfi halkan felmordult, ami vég telen elég edettség g el töltötte el a lányt. Gabriel ajkáról vég re lehervadt az a pimasz mosoly. – Mondott valamit? – kérdezte. A lányon volt a sor, hog y önelég ültség ének hang ot adjon. A férfi félig lehunyta a szemét. – Ön eg y ideg esítő kis boszorkány, aki... Ó, eg ek... – Felnyög ött, ahog y a lány kezének feszült. – Ig en, szerelmem. Érintsen csak meg . Pontosan ott. Uram, irg almazz...! – Sharpe! – üvöltötte eg y hang az istállón kívülről. Akár mag a Isten is szólíthatta volna, azt leszámítva, hog y az idős férfi nem azért jött, hog y bárkit is meg mentsen. A lány rémülten kapta el kezét Gabriel nadrág járól. – Ez papi! Nem találhat íg y ránk. A férfi eg y pillanatig értetlenül bámult a lányra. A lány meg rázta. – Ha a társaság omban találja, nem lesz sem esküvő, sem párbaj, nem lesz semmi, kivéve, hog y a lenyűg öző teste azon a vasvillán vég zi. A férfi lustán elvig yorodott. – Lenyűg özőnek talál? – Gabriel! – Jól van, jól van. – Felállt, és lesöpörte mag áról a szalmát. – Sharpe! – hallatszott a tábornok kiáltása most már közelebbről. – Hol az ördög ben van? A lány dühösen g ombolg atta a ruháját. – Nem találkozhatunk többé olyan helyen, ahol az emberek bármikor ránk akadhatnak, szerelmem – jeg yezte meg Gabriel vontatottan, miközben csipkeg allérját a lány kezébe nyomta. – Minden alkalommal tönkreteszi az idillt. Virg inia a férfira meredt. Amikor odalenn az ajtó nyikorog va kinyílt, a férfi odasúg ta neki: – Ne álljon fel. – Aztán a vasvillához lépett, amely mindig kéznél volt a szénapadláson. Jószerével eg y pillanatba sem telt, hog y a tábornok az istállóba lépjen. A lány a szalmába

süppedt, és közben azon imádkozott, nehog y a nag yapja észreveg ye. Kicsit javított a helyzeten, hog y Gabrielnek sikerült eg y adag szalmával eltakarnia, miközben a padlás széléről lenézett. – Ig en, tábornok – kiáltotta. – Óhajt valamit? Rövid csend következett, miközben a lány a poklok poklát állta ki, mivel szinte biztosra vette, hog y papi időközben rájött, hog y odafenn van. – Mi az ördög öt művel? Gabriel félredobott eg y adag szénát. – Amire kért. – Nem hallotta, hog y szólítottam? – Sajnálom, nem. Idefenn alig hallani valamit. – Nos, a seg ítség ére volna szükség em azzal az átkozott kancával, amelyet Lord Danville az imént áthozott. Azt mondta, csak holnapra várható, erre most ideállít azzal a nyavalyás lóval, és azt várja, hog y hag yjak ott csapot-papot, és veg yem a g ondjaimba. A lovászok Szellemlovassal fog lalatoskodnak, és nincs senki más. Szóval jöjjön le! És veg ye fel a ruháját is! Nem akarom, hog y az unokám meztelenül lássa. – Ezzel már elkésett – motyog ta Gabriel az orra alatt, miközben elballag ott a lány mellett, és a vasvillát a falnak támasztotta, majd lemászott a létrán. A lány a léleg zetét visszatartva várta, hog y távozzanak. – Mit tud a telivérekről? – kérdezte a tábornok. Hallotta, hog y Gabriel szöszmötöl valamivel, valószínűleg a ruháit kapja mag ára. – Úg y hallottam, elég szeszélyesek. – Csak akkor, ha rossz kezekbe kerülnek. Természetük szerint ig en kieg yensúlyozottak. Rog er mindig azt mondta, hog y a telivér mindig csak annyira szeszélyes, mint a g azdája, de ez valószínűleg a leg több lóról elmondható. A beszélg etés akkor sem szakadt meg , amikor kiléptek az istállóból, ám Virg inia csak feküdt ott még vag y eg y hosszú pillanatig , dermedten attól, hog y papi a fivérét emleg ette. Róla teljesen meg feledkezett. Ostoba vág yai és Gabriel mézesmázos szavai annyira mag ukkal rag adták, hog y a fivére emléke teljesen elhomályosult az elméjében. – Sajnálom, Rog er – suttog ta mag a elé, miközben felült, de ez kevés volt bűntudatának csillapításához. Miközben felállt és rendbe tette ruházatát, eg yfolytában azon rág ódott, kell-e, hog y lelkiismeret-furdalása leg yen Gabriel miatt, vag y g yűlölje mag át, amiért elárulta a fivére emlékét. Néhány pillanat elteltével azonban eg y dolog ban biztos volt. Itt az ideje, hog y kiderítse, mi történt pontosan azon a vég zetes versenyt meg előző éjszakán és a verseny reg g elén. Amíg ezt meg nem teszi, nem képes zöld ág ra verg ődni Gabriellel.

És erre csak eg y mód van. Meg kell kérdeznie Gabrielt. Nem számít, mennyire kellemetlenül érinti a férfit – vag y őt –, muszáj meg tudnia az ig azság ot. Míg meg nem teszi, nem léphet tovább.

Tizenharmadik fejezet

Másnap késő délután Virg inia az istálló felé tartott eg y ag yag kancsó világ os sörrel, abban reménykedve, hog y találkozhat Gabriellel, még mielőtt hazaindul Halstead Hallba. A szalmában lezajlott lég yottjuk óta nem volt rá alkalma, hog y kettesben maradjon a férfival; nag yapja vag y a lovászok eg yike mindig ott volt a közelben. Amikor belépett az istállóba, papi és még néhányan eg y padon ültek és a csizmáikat tisztog atták, míg Gabriel a lószerszámok elrakásával fog lalatoskodott. Ahog y a lány belépett, a férfi felpillantott, és sug árzó mosolyától Virg inia tetőtől talpig kellemes bizserg ést érzett. Miután az elmúlt éjszakát azzal töltötte, hog y a kettejük közt lezajlott istállóbeli közjáték minden pillanatát újraélte, ig yekezett, nehog y elpiruljon, amikor a férfi tekintete vég ig siklott a testén. Mintha csak a ruhája alá látna. Most már tudta, mire célzott a nag yapja. És most már könnyedén el tudta képzelni, hog y hozzámenjen Gabrielhez, ahog y azt is, hog y amit teg nap műveltek, házastársakként bármikor meg tehetik, ha éppen úg y tartja a kedvük. És pontosan ezért kellett beszélnie a férfival. A férfi közelében töltött minden nappal a józanság a eg yre inkább semmivé lett. A férfihoz lépett, hog y átnyújtson neki eg y korsó sört, és amikor elvette tőle, a férfi keze súrolta a lány ujjait. Sokat sejtető tekintete arról árulkodott, hog y szándékosan csinálta. Virg inia ez alkalommal nem is próbálta palástolni az arcát elöntő pírt. Amikor válaszul a férfi rákacsintott, a lány visszafojtotta a léleg zetét. Szíve szaporán vert, és a g yomrában furcsa kis remeg ést érzett, ami meg nehezítette, hog y tiszta fejjel g ondolkodjon. Ha nem vig yáz, még lelepleződik papi előtt. – Ez a sör nag yon finom. – Gabriel mozdulataiból, ahog y kihörpintette az italt, csak úg y áradt az érzékiség , amitől a lány lüktetést érzett a testében. – A Waverly Farmon főzték? – Sajnos nem. – A lány a nag yapjára pillantott, az azonban szerencsére nem fog lalkozott azzal, hog y néz rá Gabriel. – Próbálkoztam saját főzettel, de nem ig azán sikerült. – Pocsék íze volt – mondta Hob, az eg yik lovász. Virg inia harag os pillantást vetett a férfira, jóllehet az csak az ig azat mondta. – Talán a sóg ornőm seg íthet önnek – válaszolta Gabriel. – Tudja, ő sörfőző. – Ha kaphatnék tőle néhány eg yszerű, általam is követhető tanácsot – válaszolta Virg inia –, hálás lennék. – Ahog y mi is – vág ta rá Hob.

Gabriel becsmérlő pillantással mérte vég ig a lovászt. – Hát persze, hisz nem elég , hog y Miss Waverly g ondoskodik róla, hog y jókat eg yenek, és ha beteg ek, ápolják önöket. Tetejébe még ízletes sört is főzhetne, ug ye? Amikor Hob mog orván meg vonta a vállát, Virg inia hálásan mosolyg ott Gabrielre. Mélyen meg érintette, hog y a férfi váratlanul kiállt mellette. De ez már papi fig yelmét is felkeltette. Résnyire szűkült szemmel nézett a lányra és Gabrielre. – Szóval, Sharpe, g ondolja, hog y holnap tudna eg y kicsit korábban jönni a szokásosnál? Gabriel meg merevedett. – Miért? – Holnap lesz a lang sfordi vásár, amelyikre viszek néhány eg yéves csikót, és addig még a lovászoknak és nekem is reng eteg dolg unk akad. Nem indulunk kilencnél korábban, de korán reg g el hasznát venném a seg ítség nek, hog y minden időben meg leg yen. – Sajnálom, de nem tudok jönni. Papi önelég ült arckifejezéssel ült vissza a padra. – Tudhattam volna. Mag uk fiatalemberek mind szerencsejátékkal és ivászattal múlatják a péntek éjszakát a városban. Érthető, ha szombaton nem fűlik a fog uk a korai keléshez. Ellenség es pillantást vetve nag yapjára, Virg inia közelebb lépett, hog y töltsön még sört a két lovásznak. – Nem ez az oka. – Gabriel hang ja kissé ing erülten cseng ett. – Valójában eg yáltalán nem terveztem, hog y holnap is jövök. – Vag yis vég ül még iscsak belefáradt a nehéz munkába, nem ig az? Vég et akar vetni a kis kalandjának? – A leg kevésbé sem. – Gabriel mog orva tekintettel hajtotta le a sörét. – Eg y korábbi íg éretemnek kell eleg et tennem. – Akkor jöjjön eg y kicsit még korábban. – Papi! – torkollta le Virg inia –, őlordság a nem az eg yik szolg ád, akit utasítg athatsz. – Jönnék, ha tudnék – mondta Gabriel –, de az elfog laltság om elég korán elszólít. Nag yapja g yanakodva nézett a férfira. – Eg yetlen olyan elfog laltság ról tudok, amely korai órán elszólít eg y férfit, és az eg y hölg g yel való találkozó. Gabriel arcán látszott, hog y elfutja a méreg . – Történetesen eg y úriemberrel találkozom. Eg y fog adás részleteiben kell meg állapodnunk. Virg inia meg pördült, hog y Gabriel szemébe nézhessen, amikor rájött, miféle fog adásról lehet szó. – Versenyezni fog , ig az? – kérdezte. A férfi kifejezéstelen arccal nyújtotta előre üres korsóját.

– És ha ig en? Tekintetük összefonódott, ahog y a lány elvette tőle a korsót. Gabriel semmi jelét sem mutatta, hog y a lány ezzel kapcsolatos érzései bármilyen hatással lennének rá. Mondhat szép szavakat arról, a lány milyen remek munkát vég ez a farmon, a jellemén mit sem változtat. Még mindig a Halál Ang yala, aki ug yanolyan nyug hatatlan, mint volt. Nos, ebből eleg e van. Itt az ideje, hog y eg yszer s mindenkorra tiszta vizet öntsenek a pohárba, és kiderüljön, milyen ember is valójában. Nem folytatja tovább a dolg ot, ha nem tudja meg , eg észen pontosan mi is történt Gabriel és Rog er közt. A nag yapjához fordult. – Azt mondtad, ha Lord Gabriel eg y hetet dolg ozik, amit teljesített, akkor meg eng eded, hog y kikocsikázzunk. Szeretnék élni a lehetőség g el. Papi úg y állt ott, mint eg y kólikától szenvedő ló. – Azt is mondtam, hog y én is veletek meg yek. És most, hog y Lord Danville bármelyik percben itt lehet, hog y meg nézze a kancáját, nem hag yhatom el a farmot. – Mag ammal viszem Hobot. Bizonyára ő is meg felel g ardedámnak. – Nézd, báránykám... – Tartozol nekünk ennyivel, papi. – A férfira nézett. – Ig azán türelmes voltam, de meg érdemlem, hog y eg y kis időt tölthessek az udvarlómmal. A leg kevesebb, amit meg tehetsz, miután elvég zett minden rábízott munkát, hog y ezt meg eng eded. Nag yapja fenyeg ető pillantással nézett előbb a lányra, majd Gabrielre. De tisztában volt vele, hog y Gabriel úg y dolg ozott, mint eg y ig ásló, ahog y azzal is, hog y meg döbbentő nyug alommal tűrt mindent. – Hát leg yen, akkor menjetek – jeg yezte meg vég ül zsémbesen. – De ne maradjatok túl sokáig . Napnyug táig alig eg y óra van hátra, és sötétedés után nem illő vele maradnod. – Hobra pillantott. – Te pedig szem elől ne téveszd őket eg yetlen pillanatra sem, hallod? – Ig en, uram – válaszolta Hob. Kicsivel később Gabriel felseg ítette Virg iniát a curricle-re, miközben Hob felmászott hátul a lovásznak fenntartott ülésre. A lány, mint rendesen, mag ához rag adta a g yeplőt, hisz az ő kocsija volt, Gabriel pedig nem szólt eg y árva szót sem. Bár a fog at fedelének takarásában Hob nem láthatta őket, a lány több intimitásra vág yott, mint amit a curricle kínált. – Olyan helyre meg yünk, ahol nyug odtan beszélg ethetünk. Amikor a férfi tekintete elsötétült, és fájó lassúság g al siklott vég ig a lány testén, Virg inia már sajnálta, hog y nem pontosan fog almazott. Nem akarta, hog y a férfi félreértse. Bármennyire is szeretett volna a karjába simulni, nem tehette. Nem, míg néhány dolg ot nem tisztáznak. Úg y nyolcszáz méter meg tétele után letértek az útról, és eg y poros földúton kisvártatva

eg y tisztásra értek. Mielőtt még Virg inia meg állította volna a fog atot, a férfi leug rott. Amikor leseg ítette, keze elidőzött eg y keveset a lány derekán, amitől az kellemes bizserg ést érzett a g yomrában, ám minden teketória nélkül azon nyomban el is fojtotta. Rosszalló pillantást vetett a férfira, és elindult a curricle hátulja felé. – Hob, nag yra értékelném, ha lenne olyan kedves és meg járatná a lovakat az úton. Hob leug rott, és eltökélt arckifejezéssel fordította tekintetét a lányról Gabrielre. – A g azda azt mondta, hog y ne tévesszem szem elől. A g azda azt mondta... – A házvezetőnőt talán érdekelné, ha elmondanám neki, hog y ön és Molly éjszakánként már jó ideje titokban találkozg atnak az istállóban. – Oka volt hát annak, hog y Virg inia Hobot hozta el, és nem pusztán azért esett rá a választása, mert a két lovász közül ő volt a kelekótyább. Hobnak máris inába szállt a bátorság a. – Kérem, kisasszony, biztos, hog y a házvezetőnő kirúg ná Mollyt, és... – Szóval akkor meg oldható, hog y a következő, mondjuk, félórában meg járatja a lovakat? Hob eg y hosszú pillanatig habozott. Aztán eg y sóhajtással kurtán biccentett, majd a hajtó bakjára pattant. Miután elhajtott, Gabriel vontatottan meg jeg yezte: – Ez aztán zsarolás a javából. Honnan tudott róla és Mollyról? A lány felhorkant. – A leányzó haja mindig tele van szénával, amikor bejön, hog y éjszakára teg yen még a tűzre. És mivel a másik lovászunknak a városban van kedvese, kizárásos alapon csakis Hob lehet az. Tudja, nem vag yok olyan ostoba, mint amilyennek a személyzet g ondol. – Túlság osan is jól tudom – mondta Gabriel rekedt hang on. A lány felé nyúlt, ám az ellépett előle. – Ó, nem. Nem azért vállaltam a kockázatot, hog y csókokkal homályosítsa el az elmém. A holnapi versenyről akarok hallani, amelyen elindul. A férfi száján halk káromkodás szaladt ki, és a lány eg y pillanatig már azt hitte, hog y nem hajlandó elárulni neki semmit. Aztán a rá jellemző hányavetiség g el, amit a lány eg yszerre csodált és g yűlölt, kezét a zsebébe dug ta, és azt mondta: – Ha tudni akarja, eg y Wheaton nevű fickó hívott versenyre. A fog adás tétje száz font, íg y hát ráálltam. – Na persze – mondta Virg inia keserűen. – Önnek a pénz mindig mindennél előbbre való. A férfi harag ra lobbant. – Önnek is előbbre való kellene hog y leg yen. Ha Celia meg makacsolja mag át, és meg tag adja, hog y férjhez menjen, a versenyeken nyert pénzemből meg élhetünk. Ha holnap nyerek, a száz fontból fedezhetem eg y zsoké felfog adásával és a nevezési díj kifizetésével járó költség eket, hog y Szélvész Jane elindulhasson a St. Leg er Stakesen. És ha meg nyerem a

díjat... – Ha, ha, ha! Túl sok a ha. – Akkor mit javasol? Hog y álljak be a nag yapjához lovásznak? – Nem, természetesen nem. A nag yanyja nem seg ítene önnek Szélvész Jane-nel? A férfi fag yos mosollyal járkált fel-alá a tisztáson. – Nem helyesli a telivérek versenyeztetését. Attól fél, hog y az idióta nag yapám nyomdokaiba lépek, az öreg márkiéba, aki több ezer fontot vesztett, miközben nyerni próbált. Tudom, hog y sikeres lehetnék, de ő nem hisz bennem. A lány látta, mennyire fájón érinti ez a férfit. Eddig fel sem tűnt neki, hog y talán van saját életcélja is, nem pusztán az motiválja, hog y meg kaparintsa az örökség ét. A férfi korábban ug yan említést tett eg y versenyistálló felállításáról, de akkor nem vette komolyan. Most, hog y már tudta, a szándékai komolyak – most, hog y már jobban ismerte a férfit –, a dolog nak nag yon is volt értelme. – A nag yanyja bolond. A férfi meg torpant, úg y bámult a lányra. Virg inia elpirult. – Láttam, hog y ön mire képes. Van tehetség e ahhoz, hog y felismerje, miben rejlik eg y ló erősség e. Még papi is meg jeg yezte, jóllehet, ezt sosem fog ja az orrára kötni. Gabriel sötét, g yanakvó pillantással meredt rá. – Nag yi szerint ahhoz, hog y valaki sikereket érjen el a telivérek versenyeztetésével, több kell, mint a meg felelő ló kiválasztása. – És ig aza van. A kiképzés éppolyan fontos. De ön ehhez is ért. Ha komolyan g ondolja, hog y belevág , és telivéreket akar versenyeztetni, merem állítani, hog y a jelentősebb istállók tulajdonosainak többség e hamarosan mind futhat a pénze után. – Halványan elmosolyodott. – Őszintén mondom. – Köszönöm. – A férfi arca eltökéltség ről árulkodott. – Vag yis akkor meg érti, miért kell holnap elindulnom azon a versenyen. A fog adás összeg e, amit a külön kis versenyeken szerzek, kell a telivérek versenyeztetéséhez, amelyben az ig azi pénz rejlik. Amikor a lány nem szólt eg y szót sem, hozzátette: – Tudom, hog y Szélvész Jane csak a kezdet, de ha a dolg ok a terveim szerint alakulnak, eg y szép nap eg y eg ész istállóra való telivérem lesz, amellyel versenyezhetek. Talán még saját méntelepem is lehet. – Elfordította tekintetét. – Leg alábbis ezt tervezem. Virg inia látta, a terv milyen sokat jelent a férfinak. De akadtak annak szép számmal buktatói is, és ezzel Gabrielnek is tisztában kellett lennie. – Akkor reng eteg külön versenyre lesz szükség e, és reng eteg fog adásra. Komoly tétekkel. Ami veszélyes versenyeket jelent. Gabriel g yanakvó tekintetét ismét a lányra szeg ezte. – Minél veszélyesebb a verseny, annál nag yobb a tét. Ezt ön is tudja.

A lány szíve nag yot dobbant. – Szóval miféle veszélyes futam vár önre és Mr. Wheatonre holnap? – Lord Wheaton. És eg yáltalán nem olyan veszélyes, esküszöm. Még csak nem is fog atverseny. Hag yományos verseny, ló ló ellen. – Ön éppolyan jól tudja, hog y azok leg alább olyan veszélyesek, ha nem veszélyesebbek. Melyik pályán versenyeznek? – Valószínűleg úg ysem hallott róla. – Melyik pályán? – makacskodott a lány. Gabriel állán meg rándult eg y izom. – Azon, amelyik a Lyons eastcote-i birtokán található patak mentén kanyarog . A lányt félelem járta át. – Amelyik tele van ug ratókkal? A férfi szeme meg villant a meg lepődéstől, hog y a lány tudja, miről beszél. – Csak két ug rató van, és eg yáltalán nem olyan vészesek. – Nem olyan vészesek! Emlékszem, papi mit mesélt róluk. Lyons nem az eg yik akadályba ütközve törte el a lábát? Gabriel meg merevedett. – Csak mert nem tud lovag olni. – Ó, istenem! – motyog ta Virg inia, és a férfi miatti ag g odalomtól meg szédült. – Mag a sült bolond. A férfi ettől csak még jobban dühbe g urult. – Nem bolondabb, mint ön, aki versenyre kelt Letty Lade-del, aztán meg eng em hívott versenyre. Mióta is ellenzi a versenyzést? – Mióta láttam, hog yan versenyez – vág ott vissza a lány. – Mióta személyesen is meg tapasztaltam, hog y felvállal minden olyan kockázatot, amit senkinek sem szabadna, már ha van eg y csöpp esze is. – Most meg ki akar oktatni a józan ész dolg ában? – A lányra förmedt. – Ön akart versenyezni velem Turnham Greenben, mit sem törődve azzal, miféle kockázatot vállal vele a jövőjére nézve. – Ig en, mert belefáradtam, hog y a halott fivérem kontójára növeli a nyug hatatlanság át meg alapozó hírnevét! A férfi első döbbenetét hirtelen fájdalmas arckifejezés követte. Virg inia azonban nem vonhatta vissza a szavait. Most, hog y kibukott belőle, nem hag yhatta annyiban a dolg ot. Akadozva vette a leveg őt, és közben küzdött, hog y visszafojtsa a könnyeit. – A phaetonját feketére festette, és büszkén járkál fel s alá a városban fekete öltözékében, és... – Nem járkálok sehol sem büszkén, szerelmem – mondta Gabriel tompa hang on.

– Ne merészeljen ebből viccet csinálni! Arról beszél, hog y e veszélyes versenyekkel jut pénzhez, amikor mindketten tudjuk, hog y senki sem kötne fog adást önnel, ha nem lett volna a fivérem halála! – Hang ja suttog ássá halkult. – Ha nincs Rog er, a Halál Ang yala sem létezne. – A pokolba is, nem én döntöttem úg y, hog y az leszek! – A férfi szinte tüzet okádott, ahog y záporoztak belőle a szavak. Amikor hevesség étől a lány hátrahőkölt, még hozzátette: – Ez az eg ész csak eg y ostoba alak elmebeteg tréfája. Továbbra is szótlanul meresztette szemét a férfira. Tréfa? A fivére halála valaki számára csak tréfa volna? A lány reakciója láttán Gabriel halk, elg yötört hang on folytatta: – Rog er balesete után feketében jártam, hog y meg g yászoljam. Mivel nem volt a családom tag ja, Chetwin úg y kommentálta a dolg ot, hog y azért öltözöm feketébe, mert a halál az én állandó társam. Rámutatott, hog y akihez csak közöm van, az mind meg hal – a szüleim, a leg jobb barátom... mindenki. Fel-alá rótta a köröket a tisztáson, vonásai eltorzultak a fájdalomtól. – Chetwinnek persze ig aza volt. A halál valóban állandó társammá szeg ődött. Vag yis nem volt különösebben meg lepő, hog y mások is csak a Halál Ang yalaként kezdtek emleg etni. – Hang ja eg yre jobban elfúlt a dühtől. – Vég ül is, illett rám az elnevezés. És abban a pillanatban a lány rádöbbent, hog y az elejétől fog va tévedett. A Halál Ang yalának szerepe nem kérkedés volt a férfi részéről. Átok volt számára, amelyet azok az emberek szórtak a fejére, akik mit sem törődtek a szenvedésével. – Ó, Gabriel! – suttog ta. De a férfi mintha nem is hallotta volna őt, úg y belefeledkezett a múltjába. – Két választásom volt. Hag yom, hog y azok a tökfejek a g únyos meg jeg yzéseikkel meg hunyászkodásra kényszerítsenek, vag y meg mutatom nekik, hog y nem félek sem tőlük, sem pedig a haláltól. – Amikor sarkon perdült, hog y a lány szemébe nézhessen, tekintete olyan zavarosnak tűnt, hog y Virg inia szíve majd meg szakadt. – Szóval, ig en, feketére festettem a phaetonom, és állandóan feketében jártam, és vállaltam a kockázatát, hog y szólítsanak, aminek csak akarnak, mindaddig , míg békén hag ynak. Tébolyult nevetésben tört ki. – De természetesen nem hag ytak. Minden ostoba fajankó, aki valaha is hajtott már fog atot, versenyre akart hívni. Először nemet mondtam. Még nag yjából eg y éve is elutasítottam minden kihívást, míg nem a tétek olyan mag asra szöktek, hog y többé már nem hag yhattam fig yelmen kívül őket. Ujjaival a hajába túrt, és ismét járkálni kezdett. – Vég ül ráébredtem, hog y a pénz lehet a meg váltásom. Ha eleg et szereznék, hog y azt csinálhassam, amit ig azán szeretnék, és amire a nag yi sosem adná áldását, akkor a jövőben

vég leg hátat fordíthatnék a társaság nak. Szóval ezt akarta hát? Elég pénzt szerezni, hog y aztán eltűnhessen a világ színe elől. – Soha nem akartam a Halál Ang yala lenni – mondta szenvedélyesen. – De mihelyt azzá váltam, úg y döntöttem, annyit profitálok belőle, amennyit csak lehet. Ahog y a lányra nézett, a tekintete sebezhetőnek tűnt a lelki g yötrődéstől, a hang ja pedig szag g atott suttog ássá szelídült. – Azt mondog attam mag amnak, hog y ezzel tartozom Rog er emlékének. Hog y minden alkalommal, amikor nyerek, érte teszem, hog y íg y kárpótoljam őt azért, hog y már soha többé nem versenyezhet, pedig imádott versenyezni. De attól tartok, hog y ön ezt másképp látja, és a részemről csak mentség nek tekinti, hog y azt csinálhassam, amit én szeretek. – Rog er tényleg imádott versenyezni – jeg yezte meg a lány halkan. – Nem volt rossz választás, hog y íg y tiszteleg jen az emlékének. A férfi tekintetében harag g al veg yes bűntudat látszott. – Ezt mag a sem g ondolja komolyan. – Azt g ondolom, hog y Rog er halálát sokkal jobban meg szenvedte, mint ahog y azt valaha is képzeltem. – Most már biztos volt benne, hog y nem ő és papi volt az eg yetlen, aki szenvedett. – Már hét éve, Gabriel. Itt a leg főbb ideje, hog y a múltat mag a mög ött hag yja. De mielőtt meg tehetné – mielőtt bármelyikünk meg tehetné –, el kell árulnia nekem az ig azat. A férfi meg merevedett. Virg inia összeszedte minden bátorság át. – Hallottam a nag yapám verzióját, és hallottam a szóbeszédet, de sosem hallottam az ig azság ot az ön szájából. Szóval, miért nem árulja el nekem, mi történt valójában a fog adás éjszakáján és Rog er halálának napján? A férfi tekintete fag yossá vált, és kétség beesés tükröződött benne. Virg inia szerette volna visszaráng atni a férfit onnan, ahová beg ubózni ig yekezett, de képtelen volt. Ez a Gabriel, aki csak állt ott hűvösen, kiirtva mag ából az érzelemnek még a leg kisebb csíráját is, mag a volt a Halál Ang yala. De Virg inia nem hag yja mag át meg félemlíteni. – Árulja el az ig azat. Ki volt ig azából a kihívó fél: ön vag y Rog er? – Valójában nem is az ig azság ra kíváncsi – válaszolta a férfi távolinak tűnő hang on. – Pusztán csak ürüg yet keres, hog y visszautasíthassa az ajánlatomat. – Ahhoz nincs szükség em ürüg yre. Amire szükség em van, az eg y ok, hog y elfog adjam azt. – Nincs olyan válasz a kérdésére, amely boldog g á tenné – csattant fel a férfi. – Ha azt válaszolom, hog y én voltam a kihívó fél, mérg es lesz rám. Ha azt válaszolom, hog y ő volt, őrá lesz mérg es, és akkor rám neheztel majd, amiért leromboltam a fivéréről alkotott, tökéletesnek látszó képet.

– Ez nem ig az – erősködött a lány. – A szíve mélyén tudja, hog y ig en. Nem nyerhetek. – Gabriel közelebb lépett, hang ját lehalkította. – Ha azt akarjuk, hog y ez a jeg yesség működjön, akkor nincs más választásunk, mint hog y elfeledjük a múltat. Nem szabad állandóan felhánytorg atnunk, mi történt aznap éjjel: ki volt a hibás, mit kellett volna másképp csinálni. A lány meg rázta a fejét. – Nem ez az eg yetlen választás. – Számomra ig en. – Gabriel... – Nem akarok arról az éjszakáról beszélni! – acsarkodott. – Sem most, sem máskor. És ha ezt képtelen elfog adni, akkor nem marad más választásom, mint hog y visszavonjam az ajánlatomat. Eg y héttel ezelőtt Virg inia még azt mondta volna neki, hog y az ajánlatával eg yütt menjen vissza Ealing be. De eg y héttel ezelőtt még semmit sem tudott a férfiról. Ig en, lehet, hog y nyug hatatlan és forrófejű, de tud nag yon felelősség teljes is lenni. Keményen dolg ozott, amikor papi rábólintott, úg y vált részévé a farm mindennapjainak, mintha csak oda született volna, és őt is meg g yőzte, hog y akarjon mag ának saját jövőt. Ig azi jövőt, nem pedig olyat, amely Pierce nag ylelkűség étől vag y papi életkilátásaitól füg g . De leg főképp, meg értette őt, ahog y senki más rajta kívül. Tulajdon nyug hatatlanság át keltette életre. És bár az esze azt súg ta, ez a leg kevésbé méltányolható ok, hog y az ajánlatát elfog adja, a szíve és a teste másképp vélekedett. Bárcsak bizonyság át adta volna, hog y olyan ellenszenves és kőszívű, mint amilyennek g ondolta! De a farmon fáradhatatlanul dolg ozott, anélkül hog y kérkedett volna a teljesítményével. Viccelődött a lovászokkal, és csak nevetett papi elég edetlenség e láttán, de a lány most már látta, hog y ez csak álarc, csak eg y módja annak, hog y elrejtse a lelkében dúló mélység es fájdalmat. Sajnos ha nem vetnek neki vég et, ez a kínzó fájdalom mindkettejüket meg mérg ezheti. – Nem tudom, elfog adhatom-e a visszautasítását, hog y arról a versenyről beszéljen – közölte Virg inia. – Ahog y azt sem, hog y bele kell-e törődnöm. – Jól van. – A férfi kihúzta mag át. – Itt és most kijelentem, hog y a meg állapodásunk feltételeinek eleg et tett. A továbbiakban nem kell ahhoz tartania mag át. Amikor meg fordult, mintha csak el akarná hag yni a tisztást, a lány utána kiáltott: – Leg alább adjon eg y kis időt, hog y átg ondoljam! A férfi meg torpant. – Nem g ondolom meg mag am. Most talán nem. De ha képes lenne bízni benne, ha közel eng edné a szívéhez... A szívéhez?

Hát ezt akarja? Gabriel szívét? Ha ig en, akkor elment az esze. A férfi szívét rabul ejtette a múlt. Óriási erőfeszítést ig ényelne, hog y visszaráng assa a jövőbe. Abba talán a saját szíve is meg hasadna. De a lehetőség , hog y az övé lehet, meg éri a kockázatot. Már ha meg tud birkózni a férfi titkaival. De anélkül hog y tudná, milyen titkokat rejteg et, fog alma sincs róla, képes volna-e erre. Gabriel mög é lépett, és kezét annak karjára fektette. – Jöjjön vissza hétfőn. Addig átg ondolom, mit szeretnék. Rendben? A férfi előbb a lány kezére, majd az arcába nézett. Tekintetén látszott, hog y szeretne bizakodni, de ug yanakkor óvatos is. – Ön rendkívül makacs nőszemély – jelentette ki határozottan. – Fura szavak eg y olyan férfi szájából, akinek a makacsság a nem ismer határokat – ug ratta. A férfi arckifejezése ellág yult. – Ig az. Virg inia az ég re emelte a tekintetét. – És ha már szóba került az örökös hajthatatlanság , hát jobb, ha visszatérünk, különben papi örökre kitiltja a farmról. Amikor el akart indulni, Gabriel a derekánál fog va meg rag adta és mag ához vonta, majd olyan szenvedélyesen csókolta meg , hog y az a naplemente rag yog ását is felülmúlta. Eg y pillanatig hag yta, hog y a férfi saját tetszése szerint cselekedjen. Olyan kellemes érzés volt még eg yszer a karjába simulni, olyan könnyű volt meg feledkezni arról, hog y a férfi meg hittség iránti vág ya kimerült a fizikai vonzalomban. Csak amikor sikerült alaposan felkavarnia a lányt, akkor eng edte útjára. – Pompás – mondta perzselő tekintetét rajta felejtve. – Most leg alább már van valami, amit mérleg elhet, miközben azon elmélkedik, elfog adja-e az ajánlatom. Azzal az út irányába ballag ott, ám úg y, mintha nem is ő lett volna, aki az előbb mindent elsöprő szenvedéllyel csókolta. Uram, segíts! – g ondolta Virg inia – már most óriási bajban van. Gabriel annyira meg babonázta, hog y azt sem tudja, merre van az arra. Az eg yetlen módja, hog y kilábaljon ebből a helyzetből, és ne törje össze a szívét, az, ha felvértezi mag át a férfi ellen. Ám félt, hog y ehhez már túl messzire ment.

Tizennegyedik fejezet

Még mindig meg lehetősen korán volt, amikor másnap reg g el Gabe lóháton elhag yta a Marsbury-házat. Lyons meg hívta őt és Wheatont, hog y maradjanak reg g elire, és bár Gabe tudta, hog y ez neveletlenség re vall, visszautasította a meg hívást. Nem tudott volna még eg yet elviselni a herceg vicceiből. Mert meg történt, aminek nem lett volna szabad meg történnie. Veszített. Nem is emlékszik rá, mikor fordult elő utoljára, hog y elveszített eg y versenyt. És a verseny során, ha nem is súlyosan, de meg sérült. Követte Wheatont, amikor az eg y fa alá ért, és az eg yik ág , amelyet Wheaton félresöpört, akkora erővel csapott hátra, hog y felhasította a fejét. A sebesülés csak felületi volt, de rémisztően nézett ki – alvadt vér és csapzott haj lett a vég eredménye. Nag yi és a lányok nag y hűhót csapnak majd, ha meg látják. A sérülése ezzel eg yütt sem ag g asztotta annyira, mint a tény, hog y száz fontot veszített. Hog y vinné el az ördög ! Ha nyert volna, a pénzzel minden nehézség nélkül kifizethette volna Szélvész Jane nevezési díját a St. Leg er Stakesen. Virg inia szavai visszhang zottak a fejében: Ha, ha, ha! Túl sok a ha. Az az átkozott nőszemély! Miatta veszített. Verseny előtt általában hűvös nyug alom szállta meg , amely eng edte, hog y a g yőzelemre összpontosítson, és hog y minden mást, ami veszélyeztetné a g yőzelmét, kitöröljön. De ez a nyug alom ma messze elkerülte, a g ondolatoktól, amelyek azzal a perszónával történt teg napi összezördülése miatt kavarog tak a fejében. Pocsékul aludt, és a fél éjszakát azzal töltötte, hog y azt kívánta, bár sose jutott volna eszébe, hog y a lánynak udvaroljon. A másik felében meg azon morfondírozott, hog y Virg inia azzal vádolta, hírnevének öreg bítése érdekében felhasználta Rog ert. Álmában sem fordult meg a fejében, hog y a lány ezt íg y látja. Hírnevének öreg bítése sosem tartozott az életcéljai közé. De mihelyt a lány kiejtette azokat a szavakat, úg y érezte, muszáj visszautasítania a vádakat, és hamarosan olyan dolg okat ásott elő a múltból, amelyeket ő már rég es-rég eltemetett. Kiszaladt a száján eg y káromkodás. Miért nem bír beletörődni a lány, hog y Rog er halála már a múlté? És hog y az ördög be vehetné rá, hog y hag yjon fel vég re az átkozott kérdezősködéssel? Nem mondhatta meg neki, amit tudni akart. Ha kikotyog ná az ig azság ot, a lány soha többé nem állna szóba vele. Ha nem tudja meg az ig azat, van esélye, hog y meg nyerje mag ának, de ha meg tudja, eg y szemernyi sem.

És miért kellene, hog y leleplezze mag át a lány vag y annak nag yapja, vag y akár a világ előtt? Nincs értelme bolyg atni a múltat. Íg y lesz a leg jobb mindenkinek. De mi van, ha Virg inia ezt nem látja be? Mi van, ha visszautasítja a házasság i ajánlatát? Akkor találnia kell valaki mást. Gabriel felnyög ött, ahog y lovát sebesebb üg etésre ösztönözte. Nem akart mást. Nem volt szükség e eg y álszemérmes társaság i csitrire, aki a leg yezője mög é bújva kuncog , és mást mond, mint amit g ondol. A vidám természetű kis boszorkát akarta, aki olyan derűsen g ondoskodott mindenki más ig ényeiről, hog y azzal még a személyzet leg mog orvább tag ját is képes volt levenni a lábáról. A nőt akarta, akinek derűlátó szavai meg nyug tatóan hatottak a szolg ákra, aki képes volt meg lág yítani a nag yapja szívét, és sóvárg ásra késztetni Gabe-et – hog y vág yjon az érintésére, hog y újra meg ízlelje, és a karjában tartva felnyög jön a g yönyörtől. Nincs értelme tag adni – annyira kívánta a lányt, hog y nem tudott tiszta fejjel g ondolkodni. Most már volt fog alma róla, mit érezhettek azok a nyavalyás csődörök, amikor a sárló kancák szag a terjeng ett a leveg őben. Az elmúlt hét folyamán a lánynak jóformán csak annyit kellett tennie, hog y haloványan rámosolyg ott, és neki máris felforrt a vére. A g ondolat, hog y a lány ezek után lemond róla... Nem, ezt nem hag yhatja. Valahog y meg kell vele értetnie, hog y a múlt nem számít. Hog y mindent elölről kezdhetnek. De nem úg y lát neki, hog y közben minden ostoba alakkal, aki kihívja, versenyre kel. Mog orván meredt mag a elé, ahog y Oliver szavai idéződtek fel emlékezetében: A fivérét egy versenyben veszítette el. Nem hiszem, hogy megkockáztatná, hogy hozzámenjen egy férfihoz, akit ugyanúgy elveszíthet, fogadás ide vagy oda. A pokolba ezzel az eg ésszel! A lány már most is épp elég g é ag g ódott miatta. De nem hag yhatja abba a versenyzést, amíg Celia férjhez nem meg y. Mi van akkor, ha ő és a testvérei elveszítik az örökség üket? Szükség e lesz pénzre, és tudta, hog y azt csakis versenyzéssel szerezhet. Kivéve, ha erőit eg yesíti Virg inia nag yapjáéval. Lehetne az, amire Rog ert is nevelték még a halála előtt – hog y a tábornok jobbkeze leg yen. Eg yébként meg , ha feleség ül veszi a tábornok unokáját... Felsóhajtott. Ebben a pillanatban ez ig encsak kérdéses volt. Azonkívül eszében sincs az idejét és az energ iáját arra pazarolni, hog y eg y olyan méntelepet ig azg asson, amelyet aztán Devonmont örököl. Saját jövedelemre van szükség e. És arra csak versenyzéssel tehet szert. Virg iniának ezt eg yszerűen el kell fog adnia, és kész. Az elág azáshoz ért, ahol az út Ealing felé kanyarodott. Haza kellene mennie. De akkor el kellene mondania a nyavalyás családjának, hog y elveszítette a versenyt. El kellene viselnie az ostoba fivérei ug ratását. Aztán meg ott van a fején az a seb. Beosonhatna, és addig a fején

tarthatná a kalapját, amíg ki nem tisztítja a sebet, ám a családtag jainak meg volt az a szokása, hog y a lehető leg váratlanabb helyeken bukkanjanak fel, és g yanakodnának, ha nem venné le a fejfedőt. Arra vág yott a leg kevésbé, hog y eg y eg ész hölg ykoszorú sápítozzon a fejét ért jelentéktelen sérülés miatt. Azonkívül meg a tábornok úg yis azt szerette volna, ha seg ít neki az eg yéves csikókat elvinni a vásárra. Talán még nincs olyan későn, és utoléri őket. Inkább siet a tábornok seg ítség ére, mint hog y a családja kérdéseit hallg assa a versenyről. A férfi valószínűleg fel sem hozza majd – van más is, ami miatt ag g ódhat. Virg iniának sem lesz rá lehetőség e, hog y erről fag g atózzon, mivel mindvég ig a tábornok mellett marad, és az állatállománnyal fog lalatoskodik majd. Odakinn eg yébként sincs rá oka, hog y leveg ye a kalapját, íg y a lány tudomást sem szerez róla, hog y meg sérült. És leg alább láthatja. Nem mintha a vele való találkozásnak bármi köze lenne hozzá, hog y a Waverly Farmra kíván lovag olni. Az eg ész csak véletlen eg ybeesés. Lovát a Waverly Farm felé kormányozva felhorkant. Véletlen eg ybeesés, ig en. Jobb lesz, ha résen lesz. Az ag ya kezd eltompulni, és ezt nem eng edheti meg mag ának. Ha a lány rájönne, azonnal meg próbálná az ujja köré csavarni, és aztán már csak az volna hátra, hog y utasításba adja neki, hog y vég e a versenyzésnek. De ezzel eg yütt sem tudta eg yre hevesebben kalapáló szívét lecsillapítani, amikor fél órával később a farmhoz közelített. A hely kihaltnak tűnt. Az istállóban nem volt senki, még a lovászok sem, és a tábornoknak sem látta a színét sem. A pokolba, elkésett! De talán az úton még utolérheti őket. A házban szolg áló valamelyik cseléd talán tudja, melyik úton indultak el. Leszállt a nyereg ből, kikötötte a lovát, majd az ajtóhoz sétált. Kopog tatott. Semmi válasz. Újból kopog tatott, és már azon volt, hog y sarkon fordul, amikor odabentről halk hang ot hallott. Amikor azonban az ajtó kinyílt, nem az eg yik szobalány vag y inas állt a küszöbön, hanem Virg inia. Gabriel mély leveg őt vett. A lány haja lazán omlott a vállára, és nem viselt mást, csak eg y hálóing et és felette eg y vékony pamutköntöst. Ezek szerint felébresztette. A lány álmosan dörzsölte meg a szemét. – Azt hittem, versenye van. – Volt. De már vég e. – Ilyen korán? – Korán? Elmúlt már kilenc is, kedvesem, és a verseny hajnalban volt. – Ó! Csak pár órával ezelőtt kerültem ág yba. Molly beteg . Ezért nem mentem a vásárba – valakinek maradnia kellett, hog y a g ondját viselje. – Pislog ott. – Várjon, már elmúlt kilenc? Vinnem kell neki eg y kis árpanyákot. A láz miatt sok kell neki belőle. – Azzal a hallon

keresztül meg indult a konyha felé. A férfi belépett, becsukta mag a mög ött az ajtót, majd követte a lányt a konyhába. – Nincs itt senki, hog y seg ítsen önnek? – Papinak mindenkit mag ával kellett vinnie a vásárra. Úg y volt, hog y mindketten meg yünk, de most, hog y mi itt maradtunk, vitte, akit csak tudott. – A férfi kezébe nyomott eg y poharat. – Tartsa. Nézte, ahog y a lány meg tölt eg y tálat ecettel, de amikor a lány mellélépett, hog y elveg ye a poharat, azt motyog ta: – Majd én viszem. A lány bólintott, majd sietve a cselédlépcső felé indult. A férfi követte. Molly szobája a leg felső szinten volt. Kicsi volt, de tiszta, a padlón barátság os szőnyeg hevert, és állt benne eg y jó állapotú komód is. Az ablakok nyitva voltak, ami a nyári meleg et elviselhetővé tette. Molly hang osan horkolva aludt az ág yban. Virg inia letette a poharat eg y kis asztalra az ág y mellett, majd kézfejét Molly homlokára fektette. – Hála az ég nek, úg y tűnik, kezd lemenni a láza. Nem ébresztem fel. Eg yszerűen csak itt hag yom az árpanyákot. Miután elvette a tálat a férfitól, szétspriccelte az ecetet a szobában. – Mit csinál? – kérdezte a férfi. – Dr. Buchanan szerint ez felfrissíti a beteg et. – Ön orvost hívott Mollyhoz? – Nem, felesleg es lett volna. Sejtésem szerint ez eg yszerű láz. De ha bármelyikünk meg beteg szik, általában dr. Buchanan Házi orvoslás című művére hag yatkozom. Nag yon hasznos tanácsokat ad benne. Gabe meg próbálta elképzelni az általa ismert társaság i hölg yek valamelyikét, amint arcán mesterkélt mosollyal elmélyedve tanulmányoz eg y orvosi könyvet, ám képtelen volt. A Lady’s Magazine volt az eg yetlen, amit eg y efféle körökben mozg ó hölg y eg yáltalán olvasott. Miután a félig üres tálat a komódra helyezte, a lány kitessékelte az ajtón. Miközben követte a lépcsőn lefelé, íg y szólt: – Nem kellene itt lennie. – De itt vag yok – válaszolta a férfi. – És eg y darabig akár maradhatok is. Akkor ébredt rá, hog y vég re kettesben lehet a lánnyal. Molly állapota az elkövetkező pár órában biztosan nem javul jelentős mértékben, és ha mindenki más elment, talán itt a soha vissza nem térő alkalom, hog y meg nyerje. Giles is úg y nyerte el Minervát, hog y kompromittálta. Miért ne működhetne nála is? – Seg íthetek Molly körül – mondta, miközben Virg inia lefelé ig yekezett a lépcsőn a

hallba. – Mollyt mag am is el tudom látni. – Olyan g yorsan iramodott meg a bejárati ajtó felé, hog y Gabriel kénytelen volt a karjánál fog va meg fékezni. – Akkor seg ítek bármi másban, amiben csak szeretné – kardoskodott. – Az eg yetlen dolog , amire ebben a pillanatban szükség em van, az, hog y az ág yba zuhanjak. – Mihelyt a szavak kicsúsztak a lány száján, elpirult. – Úg y értem, én... én csak aludni vág yom. A férfi az álla alá nyúlt. – Álomba ring athatom – jeg yezte meg vontatottan. Virg inia szeme elsötétült, akár a vihartól felkavart tó vizének kékje, miközben kezét felemelte, hog y a férfi mellkasára téve ellökje. – Gabriel... A férfi meg csókolta. Hog y is tudott volna ellenállni neki? Az ág yból alig pár perce kikelve a lány érzékien és ledéren festett, akár eg y balerina a francia operából, még is, a fehér lenvászonban és csipkében valahog y mag a volt a meg testesült ártatlanság . Gabriel szerette volna lerohanni, ám ug yanakkor g yeng éden dédelg etni is. Virg inia eg y pillanatig mozdulatlanná dermedve tűrte az ölelést. Aztán karja Gabriel derekára kúszott, és édes kis boszorkány módjára hozzásimult. Ajka szétnyílt a férfi ajka alatt, és Gabriel nyelve a szájába hatolt, szomjazva a belőle áradó lág y meleg ség re, sóvárog va, hog y az övé leg yen. A férfi nem bírt meg álljt parancsolni a kezének, amikor ilyen csodálatos női domborulatok közelség ébe került, de amikor feljebb csúsztatta, hog y a keblére simulhasson, a lány ellökte mag ától. Virg inia szeme tág ra nyílt, de nem volt rémült. – El kellene mennie. – Nem akarja ig azán, hog y elmenjek. Eg yre szaporábbá váló lég zése a férfi ig azát bizonyította. – Nem volna bölcs dolog , ha maradna. – Ön mindig bölcsen cselekszik? A lány tag adólag rázta a fejét. – Még nem határoztam önnel kapcsolatban. – Akkor hadd könnyítsem meg a döntését – suttog ta a férfi, és újból a karjába vonta. Csókjuk ez alkalommal tovább tartott, és szenvedélyesebb volt, míg már mindketten kapkodva vették a leveg őt, és testük szorosan eg ymáshoz simult. Gabrielnek sikerült uralkodnia mag án, és nem érintette a lány testrészeit, amelyekre pedig oly sóváran vág yott, de akkor Virg inia a nyaka köré fonta a karját, ledobta a kalapját, és ujjaival a férfi hajába túrt...

Aztán riadt kiáltással hőkölt hátra. – Ez meg mi? – Ujjaival meg tapog atta a férfi fején lévő sebet. – Meg sérült! A pokolba, erről teljesen meg feledkezett! – Semmi komoly, csak eg y kis karcolás. – Ön vérzik! – A lány karjánál fog va meg rag adta, majd a hallon keresztül a konyhába ráncig álta. – Becsületszavamra, Virg inia, semmiség . – Üljön le! – utasította. – Eg yáltalán nem semmiség . – Amikor a férfi tétovázott, határozottabb hang ot ütött meg : – Üljön le, mielőtt teszek róla, hog y leüljön! A férfi felnevetett, ám a lány fenyeg ető pillantásától leült az eg yik székre. – Fog almam sem volt róla, hog y ennyire szeret parancsolg atni. – Mi más választásom volna ilyen bolondokkal, mint amilyen ön és papi? – Vizet löttyintett eg y vizeskancsóból, és benedvesített eg y rong yot. – Semmiség , valóban. Mag uk férfiak folyton ezt mondják, még akkor is, amikor patakokban folyik a vér, vag y a kezüklábuk törik. – Akkor sem hag yta abba a zsörtölődést, amikor mellélépett, hog y a sebet kitisztítsa. – Úg y tűnik, van itt eg y darab fa, amelyik a sebbe rag adt. El kellene távolítanunk. Mag ára hag yta a férfit, és elment, hog y előkerítse mindazt, amire szükség e volt. – Mit csinált, nekirohant eg y fának? – Mondhatni. – Gabriel felettébb élvezte, hog y a lány ekkora hűhót csap körülötte, mindaddig , míg vissza nem jött, és eg y hámozókés heg yével a fejéhez nem közelített. – Szentség es mindenható! – motyog ta a férfi alig hallhatóan. – Nem tudná kevésbé erélyesen csinálni? – Csak seg íteni próbálok – jeg yezte meg a lány kimérten. – Mintha kicsit jobban élvezné a kelleténél. – Nem jobban, mint ön szereti kockáztatni az életét pár fontért – vág ott vissza Virg inia. Csattanás hallatszott, ahog y valami a bádog tálba esett. Amikor a lány ellenőrizte a tálka tartalmát, tekintélyes méretű fadarabkát látott. – És még volt mersze azt állítani, hog y ez a verseny nem veszélyes – mormolta halkan, miközben meg törölg ette a sebet. – Minden verseny, amelyen részt vesz, veszélyes. Csak az effélét ismeri. Biztos vag yok benne, hog y g yerekkorában az édesanyját az őrületbe kerg ette azzal, hog y beleszaladt dolg okba vag y éles botokkal játszott. – Elhúzódott, hog y szemüg yre veg ye a sebet. – Szűzanyám, van fog alma róla, milyen közel van a seb a szeméhez? – Nincs is olyan közel – tiltakozott Gabriel. – Akár a szemét is elveszíthette volna! A vérzés nem akar elállni, szóval muszáj tennem rá valamit. Vetkőzzön le derékig ! – Parancsol? A lány ekkor már nag y sebbel-lobbal a sarokban álló láda felé tartott.

– Nem akarom bepiszkítani a ruháját. – Ellentmondást nem tűrő viselkedéséből eg yértelmű volt, hog y erre és csakis kizárólag erre g ondolt. Gabriel sóhajtva oldotta meg a nyakkendőjét, majd felállt, hog y leveg ye a kabátját, a mellényét és az ing ét. Közben a lány feltúrta az eg ész ládát. – Kész csoda, hog y nem tépte le az eg yik fülét, bár annak talán lett volna némi haszna. Lehet, hog y akkor leg közelebb kétszer is meg g ondolná, kockára akarja-e tenni az életét eg y ostoba fog adás kedvéért. – Abbahag yta a keresg élést, és a férfira nézett. – Meg ért annyit az a száz font, hog y majdnem meg ölte mag át miatta? A férfi mog orva képpel hajította ruháit az asztalra. – Úg y áll a helyzet, hog y veszítettem. Virg inia szeme tág ra nyílt a csodálkozástól. – De hisz mag a sosem veszít. – Nem kell emlékeztetnie rá– morog ta Gabriel visszahuppanva a székre. – Mi történt? – Még is mit g ondol, mi történhetett? Meg előzött. – Leg yen átkozott, ha a lány orrára köti, hog y azért történt, mert eg yfolytában ő járt a fejében. De ha azt g ondolta, azzal, hog y veszített, elnyerheti a lány szimpátiáját, hát nag yot tévedett. – Ez csak tetézi a bajt. – Előhalászott a ládából eg y dug óval lezárt üveg et, majd azzal és eg y darab rong g yal visszatért a férfi mellé. – Az élete kockáztatásával száz fontot veszített, és a fején most eg y seb éktelenkedik, amely még mindig meg ölheti. – Ne leg yen már nevetség es! Eg y kis karcolásba nem halok bele. – Kis karcolás, hog yne! – Öntött eg y kevés folyadékot a sebre. – Aú! – tiltakozott Gabriel, miközben a folyadék a vállára cseppent, és a lány a rong g yal felitatta. – Ez meg mi a nyavalya? – Borszesz. Arra való, hog y elállítsa a vérzést. Ezt most szorítsa rá. – A rong yot a férfi fejére, majd annak kezét a rong yra nyomta. – Meg yek, és hozok rag tapaszt. Gabriel a karjánál fog va meg rag adta a lányt. – Azt már nem. Eg ész Londonban nevetség tárg ya lennék. Kösse be, ha muszáj, de... – Azt kell hinnem, hog y a kötést vonzóbbnak találja. – A szeme dühösen meg villant. – Akkor most kereshetek önnek valami fekete vásznat, amellyel bekötözhetem azt az ostoba fejét, és illik a fekete... Hirtelen elhallg atott. – Várjunk csak. – Szemével vég ig mérte a férfit, majd az asztalon halomba dobált ruháira meredt. Amikor tekintetét felemelte, és találkozott a férfi tekintetével, a harag ot döbbenet váltotta fel. – Nincs is feketében.

Tizenötödik fejezet

Virg inia el se hitte, hog y ez eddig fel sem tűnt neki. De most már látta. Gabriel őzbarna szarvasbőr térdnadrág ot viselt, az asztalon eg y csokoládébarna kabát, eg y barnássárg a mellény, eg y fehér vászoning és eg y hófehér nyakkendő hevert. – Hová lett a fekete ing e? – kérdezte. A férfi láthatóan zavarba jött. – Meg untam. A lány torka elszorult. – És a többi fekete ruhája? Azokat is meg unta? A férfi meg vonta a vállát. – Úg y g ondoltam, ideje sutba dobni, ennyi az eg ész. A dolog hátterében ennél sokkal több volt, és ezt mindketten tudták. Gabriel amiatt vette le a fekete ruhát, amit teg nap a fejéhez vág ott. Nem akarta elhinni, hog y a férfi az ő kedvéért ilyen hatalmas változtatásra szánta el mag át. Ha ennyi év után meg tudta ezt tenni, akkor talán ennél többre is képes? Lehet, hog y eg y szép nap még a szíve titkaiba is beavatja? Miközben próbált úrrá lenni az érzelmein, azt mormog ta: – Jól áll önnek a barna. A férfi elsötétülő tekintetéből csak úg y sütött a vág y. Virg inia, noha kezével a férfi fejsebét tapintotta, nem tudta meg állni, hog y ne reag áljon a közelség ére. Két napja, hog y az istállóban rajtakapta, két napja, hog y bűbájt bocsátott rá. Eg y eg ész örökkévalóság nak tűnt. Eg y másodpercnek. – Önnek pedig jól áll a fehér – mondta Gabriel rekedt hang on. Jóság os ég ! Virg inia teljesen meg feledkezett felettébb hiányos öltözetéről. A férfi kinyújtotta szabad kezét, és kioldotta a lány köntösét, aztán szétnyitotta és lecsúsztatta a válláról. Az suhog va a földre hullt, és összeg yűrődött a lába körül, ő pedig ott állt eg y szál hálóing ben. Vékony, félig átlátszó hálóing ben. Nem hag yhatja, hog y a férfi ezt teg ye. Meg esküdött, hog y nem g yeng ül el, míg nem hajlandó meg osztani vele a titkait – még is itt volt, már most félmeztelenül, a vére forrt, a szívverése ki-kihag yott, a teste pedig sóvárog va kívánta... Nem! El kell mennie a közeléből, hog y felléleg ezhessen. – Kerítek valami kötést a fejére. Azt... azt hiszem, van is, amit használhatok. – Miután felnyalábolta a köntösét, az ajtóhoz sietett. Ha csak eg y másodperce is lenne, hog y

g ondolkozzon, hog y illő ruhát öltsön mag ára, akkor most nem érezné mag át ilyen kiszolg áltatottnak... – Virg inia, várjon! – kiáltotta Gabriel, de a lány mit sem törődve vele, kisietett, és felviharzott a lépcsőn. A hálószobájában csak állt, és bámult kifejezéstelen tekintettel a semmibe, ig yekezett visszanyerni a lélekjelenlétét, miközben köntösét még mindig a kezében szorong atta. Ha nem vig yáz, még ... – Menekül előlem, szerelmem? – kérdezte Gabriel a háta mög ül. Ahog y a lány meg pördült, tekintete az ajtónyílásban álló férfira esett. Nem g ondolta, hog y követni fog ja. – Mit keres itt? Amikor a férfi belépett és bezárta az ajtót, borzong ás futott rajta vég ig , részint a félelemtől, részint az izg atottság tól. Meztelen felsőtestével a férfi bűnre csábítónak és veszélyesnek tűnt. Csábítóan veszélyesnek. – Nem illendő a hálószobámban tartózkodnia – jeg yezte meg Virg inia, és ig yekezett határozottnak tűnni. Gabriel körülnézett a szobában. – Nem erre számítottam. Követte a férfi tekintetét, amely a néhai édesanyja tulajdonát képező, vörös damasztból készített ág ytakaróra és az aranymintázatú tapétára esett, amit saját kezűleg tett fel. Virg inia felettébb büszke volt a hálószobájára. – Miért nem? – érdeklődött védekezőn. – Miután eg y hétig fig yeltem itt a farmon, a szobáját eg yszerűbbnek és praktikusabbnak g ondoltam. – Bánatosan elmosolyodott. – De tudhattam volna. Pont annyira romantikus, mint az a díszes szőnyeg , amelyen áll. A lány meg merevedett. – Ha nem tetszik a szobám... – Ó, nag yon is tetszik. Illik önhöz. Miss Virg inia Waverly titkos szentélye. Külsőre az udvarház g azdasszonya, aki kellő odafig yeléssel irányítja a háztartást. A felszín alatt azonban eg y vakmerően ig éző nő, aki versenyre hívja a férfiakat, és kémkedik utánuk az istállóban. – Hang ja elmélyült. – És meg vadítja őket. – Szemében leplezetlen vág g yal ellökte mag át az ajtótól. – Ki g ondolta volna, hog y a ropog ós vászon és a keményített kötény alatt ennyi bársony és csipke rejtőzik? Virg inia nag yot nyelt. Miért pont ő az eg yetlen férfi, aki ezt látja? Aki őszintén meg érti? – És még azt állítja, hog y nem ért a költészethez. – Azt hiszem, ön váltja ki ezt belőlem. – Szeme lassan vég ig siklott a lány hiányos öltözékén, amitől annak ereiben a vér lüktetni kezdett. – Ug yanúg y, ahog y a jelenlétem önt

is vakmerőség re csábítja. – Ez nekem már túl nag y vakmerőség – válaszolta a lány erőtlenül tiltakozva. – Ezt kétlem. Különben csak azért jöttem, hog y elmondjam, nincs szükség em kötésre. – Gabriel a leg közelebbi székre huppant, és finoman a fejére csapott. – Győződjön meg róla saját mag a! Virg inia vonakodva közeledett a férfi felé, és miközben a fejét szemlélte, amennyire csak lehetett, próbált oldalt állni. Arrébb simított eg y tincset a férfi hajából, hog y jobban láthassa a sebet, amely már tényleg nem vérzett, és lassan heg esedett. A férfi meg fog ta a kezét, és az ajkához emelte. Tekintetét eg y pillanatra sem vette le róla, úg y csókolta meg a kézfejét, olyan lág yan, hog y attól a lánynak a léleg zete is elállt. Aztán meg fordította a kezét, és belecsókolt a tenyerébe. Aztán a csuklója következett. Ajka érintésére a lány pulzusa eg yre szaporábban vert. – Hag yja abba! – suttog ta, kezét kiszabadítva, és meg fordult, hog y távozzon. Ekkor Gabriel meg rag adta a derekánál fog va, és az ölébe húzta. – Még is mit g ondol, mit művel? – kérdezte rekedten, miközben próbált szabadulni a férfi szorításából. – Nem kellene... – Akarja tudni az ig azi okát, miért veszítettem el ma a versenyt? – dörmög te a férfi a fülébe. A lány mozdulatlanság ba dermedt, szíve a torkában dobog ott. A férfinak háttal nem láthatta az arcát, de érezte g erjedelmét a hátsója alatt. És ez az ő vág yakozását is feltüzelte. Gabriel kinyújtotta a kezét, hog y kig ombolhassa a hálóing ét, és ő hag yta, még akkor is, amikor két szélét szétnyitva elővillant alóla a melle. – Azért vesztettem, mert képtelen voltam odafig yelni, mert máshol járt az eszem. – Keze a lány eg yik csupasz mellére tapadt. – Ön járt a fejemben. Hog y milyen rettenetesen kívánom. Hog y milyen rettenetesen szeretnék itt lenni önnel. A vág y elhatalmasodott rajta, már nem volt értelme tag adni. Virg inia azt akarta, hog y a férfi itt leg yen vele, a lelkét kívánta. A férfi a mellét kényeztette, mire a lányból g yönyörteli sóhaj szakadt fel. – Szóval – mondta leveg ő után kapkodva –, eng em hibáztat... amiért... veszített. – Úg y valahog y. Bár ha ebben az öltözékben ott állt volna a pálya vég én, esküszöm, hog y nyertem volna. A férfi szavai leg yezg ették a hiúság át. Bár g yőzködte mag át, hog y ezek csak eg y g yakorlott csábító elcsépelt szavai, többé már mag a sem hitt benne. Nem, miután teg nap meg tapasztalta, mekkora fájdalom lakik a férfi lelkében. Gabrielre sok mindent lehetett mondani, de az üres hízelkedés távol állt tőle. Mindkét keze a lány mellére simult, és addig ing erelte a bimbóit, míg Virg inia már minden ízében reszketett. Még soha ehhez fog ható g yönyörűség et nem érzett, és bár nem

lett volna szabad, hog y a férfit és vele eg yütt őt is mag ával rag adják az érzései, képtelen volt meg álljt parancsolni nekik. Vág yakozása mindent elsöpört. Gabriel lassan felhúzta a lány hálóing ét eg észen a combjáig , íg y a kezét alácsúsztathatta. Szinte perzselt a léleg zete, ahog y a lány füléhez ért. – Nem visel alsóneműt. Virg inia elpirult. – Alvás közben sosem szoktam. – Akkor a jövőben g yakrabban kell a közelébe férkőznöm, amikor hálóing et visel. – Keze rátalált a helyre a lába közt, ahol nedves, forró és szerelemre kész volt, és finoman meg dörzsölte. Amikor ujja a testébe hatolt, a lánynak elakadt a léleg zete. Pont olyan kéjes érzés volt, mint amikor az istállóban a nyelvével tette ug yanezt. – Azon fáradozik, hog y elcsábítson, uram? – suttog ta. – Határozottan. Sikerrel járok? Még szép. A férfi mesterien értett az ilyesmihez. – Nem mondhatnám. Rekedtes kuncog ását hallva a lány szíve nag yot dobbant. – Akkor jobban kell ig yekeznem. Jóság os ég ! Lehet, hog y ez lesz a veszte. De kísértésbe ejtő volt, hog y a férfi keze ott volt mindenütt a testén, az eg yikkel a mellét simog atta, míg a másikkal az ölét kényeztette. A férfi született csábító volt, és ebbéli képesség ét tökélyre fejlesztette. – Nem kellene... Nem tehetjük... – De ig en, és meg is tesszük. – Száját kinyitotta, és forró csókot lehelt a lány nyakára. – Vég tére is a feleség em lesz. Kit zavar, ha előre elháljuk a házasság ot? A lány meg dermedt. – Nem mondtam, hog y a feleség e leszek. – Ig en, kissé makacsnak tűnik a kérdést illetően. – Olyan érzékien simog atta, hog y a lány már vonag lott, és még ennél is többre vág yott. – Ezért kell efféle taktikához folyamodnom. – Csak az örökség ét akarja meg kaparintani – vádaskodott, bár mostanra ebben már mag a sem hitt. Gabriel eg y pillanatra hátrahőkölt. – Ha ez az eg yetlen akadálya, hog y hozzám jöjjön, most azonnal orvosolhatom ezt a problémát. Hajlandó vag yok lemondani az örökség emről. Mindaddig , míg kész vag yok meg nősülni, a nag yi elég edett lesz, és nem tag adja ki a többieket. Eg yszerűen azt mondom neki, hog y ossza el a részemet a testvéreim közt. Virg inia döbbent arckifejezéssel fordult meg a férfi ölében, hog y a szemébe nézhessen. Vajon a kedvéért tényleg hajlandó volna lemondani az örökség éről? – Ön tréfál.

Ünnepélyes őszinteség e azonban felnyitotta a lány szemét. – A pénz semmit sem jelent a számomra. – Még akkor sem, ha a seg ítség ével vég re meg valósíthatná az álmát? – Azt a nélkül is valóra válthatom. A lány szíve összeszorult. – Mármint úg y érti, hog y fog adásokkal és versenyzéssel. Gabriel szemében valami meg villant. – Az örökség em nélkül folytatnom kell a versenyzést, hog y biztosítsam a meg élhetésünket. – Akkor inkább tartsa meg az örökség ét. – Vig yázzon, szerelmem – mormog ta. – Vag y azt kell g ondolnom, hog y a pénz miatt akar hozzám jönni. Virg inia bosszúsan tolta el mag ától. – És még is mi más okom lenne hozzámenni eg y ilyen farag atlan fráterhez? A férfi ajka körül g únyos mosoly játszott. – Hát ez. Aztán forrón, érzékien és ráérősen meg csókolta. Közben pedig meg állás nélkül simog atta, hog y a lány odalenn már szinte robbanásig feszült az édes kíntól. Meg vonag lott, majd száját elszakította a férfiétól, hog y leveg őhöz jusson. De képtelen volt rá. Gabriel hanyatt döntötte a karjában, száját a mellére tapasztotta, miközben kezével hozzáértőn becézg ette, és látszólag még azelőtt kitalálta, hog y a lány mit szeretne, hog y azt ő mag a tudta volna. – Kívánom, szerelmem – morog ta belefeledkezve a mellébe. – Szerelmeskedni akarok önnel. Meg eng edi? Eg y értelmes nő erre nemet mondana. Mihelyt odaadja mag át a férfinak, nincs visszaút. Össze kell házasodniuk. És a férfi még mindig túl sok mindent titkol előle, és neki fog alma sincs, hog yan törhetné fel a páncélját. Bár leg alább nem jár már feketében. És a kedvéért még az örökség éről is hajlandó volna lemondani. Ez máris több, mint amiben reménykedett. És az eg yetlen másik lehetőség – hog y most kiadja az útját, és kibúvót talál a jeg yesség alól, míg nem bízik jobban a férfiban – sem nyerte el ig azán a tetszését. Nem bír ki még eg y napot a folyton körülötte lebzselő papival, miközben Gabriel ott van a közelben, és még is olyan elérhetetlen. Belefáradt már, hog y folyton azzal törődjön, mások mit akarnak, és mag ára sosem g ondol. Belefáradt már a szüntelen sóvárg ásba, hog y saját otthona és családja, na meg saját férje leg yen. Amit Gabriel kínált, nem volt tökéletes, de hát létezik olyan? És valahol a lelke mélyén tudta, hog y eg y szép nap a férfi ig enis a bizalmába avatja. Már eddig is többet elárult mag áról, mint amire számított.

A férfi meg fejthetetlen szemébe nézett. – Rendben. Gabriel elég edetten és szenvedélyesen mormog ott, miközben felállította a lányt az öléből, hog y kibújhasson a csizmájából, és félrehajíthassa. Majd felállt, hog y lehámozhassa a lányról a hálóing ét. Az lecsusszant róla, és vég ül ott állt anyaszült meztelenül. A férfi szeme itta a látványt, miközben tekintete elsötétült, pillantása eg yszerre volt perzselő és hódolatteljes. – Ön a leg g yönyörűbb nő, akit valaha láttam. – Tudom, hog y reng eteg szép nő forog a társaság ában – suttog ta Virg inia, és eg yre csak vívódott mag ában, mert szeretett volna hinni neki, de félt is, hog y esetleg híján van mindannak a bájnak és kellemnek, amely eg y ilyen széptevő g azembernek tetszhet. Gabriel elnevette mag át. – A közhiedelemmel ellentétben, a társaság om javarészt lovakból és azokból a férfiakból áll, akik versenyeztetik őket. Amennyire csak lehet, távol tartom mag am az előkelő társaság tól, és az a néhány hölg y, akivel eleddig ismeretség be kerültem, vag y unalmas volt, vag y ostoba, vag y eg yszerre mindkettő. Ön eg yik sem a kettő közül. – És a nem társaság i hölg yek? Valószínűleg ahhoz van szokva, hog y olyan nőkkel háljon, akik... – Tekintete a mellére vándorolt, és nag yot nyelt. – Formásabb... nos... domborulatokkal rendelkeznek. A férfi szemöldökét felhúzva mag ához vonta. – Ne becsmérelje az idomait. Tökéletesek. Ön eg yszerűen tökéletes. – Lehajtotta a fejét, hog y meg csókolja a lány mellét. – Éjszakánként ezekre a szépség ekre g ondolva hánykolódom az ág yban. És merem állítani, hog y mihelyt összeházasodunk, és bemutatják a társaság ban, nem leszek ezzel eg yedül. Az előkelő társaság urainak fele irig yli majd tőlem a feleség emet, míg a másik fele meg próbálja majd elcsábítani. – Ne leg yen ostoba! – A férfi vérlázító dolg okat mondott, de ez a kedvére volt. – Komolyan beszélek. – Felemelte a kezét, hog y a lány haját a vállára simíthassa. – Istennek hála, hog y eg yetlen szezont sem bálozott még vég ig , különben néhány fickó már azelőtt lecsapott volna mag ára, hog y én meg tehettem volna. Nem bírta ki, hog y ne ug rassa. – Talán akad még , aki meg teheti. A férfi arcára kiülő birtoklási vág ytól kiszáradt a torka. – Ó, nem, ennek esélyét örökre eljátszotta, kis boszorkány. Ezek után már hozzám tartozik. Csak hozzám. Virg iniának eszébe jutottak Pierce szavai, ott, az útvesztőben: Mihelyt ráteszi kezét a nagyanyja pénzére, minden éjszakáját a bordélyokban tölti majd. Gabriel nem ig azán tag adta ennek lehetőség ét.

– És ön? – kérdezte halkan. – Ön is hozzám tartozik, csakis hozzám? A férfi arcvonásai fájdalomról árulkodtak. – Az apám hűtlenség e tönkretette az anyámat, és valószínűleg ez vezetett a halálukhoz is. Azt az eg yet meg íg érhetem, attól sosem kell tartania, hog y hűtlen leszek önhöz. Nem tenném ki ilyesminek. A szavak felértek eg y esküvéssel. Ez volt az első, amelyet a férfi szájából hallott, és mármár szerelmi vallomásra emlékeztetett. Nem mintha a saját érzéseiben biztos lett volna. Még is, kedves Gabrieltől, hog y erre is g ondolt. A lány felléleg zett. – És én mikor láthatom önt meztelenül? A férfi hunyorog va tolta el mag ától, majd sietve meg szabadult a maradék ruhájától. Aztán arcán azzal a jól ismert pimasz mosollyal hátrébb lépett. – Most elég edett? Ahog y férfiasság a vastag on, hosszan és a tövénél szőrpamacsba burkolózva előremeredt, a lánynak elállt a léleg zete. Elég edett? Inkább le van nyűg özve. Ki g ondolta volna, hog y eg y férfinak az a bizonyos testrésze ilyen hosszú? A kérdés már korábban is fog lalkoztatta, amikor a lovak testét fig yelte, de a lovak és a férfiak korántsem hasonlítanak annyira eg ymásra, mint ahog y azt eredetileg g ondolta. Úg y tűnt, Gabriel férfiasság a a szeme láttára is mocorog , mintha csak élvezné, hog y a fig yelem rá irányul. – Fáj, amikor íg y előremered? – érdeklődött. – Nem. – A férfi hang ja feszültnek tűnt. – Nos, amikor meztelen vag yok, nem. Felöltözve kicsit kényelmetlen. – Meg érinthetem? – kérdezte. – Istenem, ig en – nyög ött fel. Meg rag adta a lány kezét, majd a férfiasság ára kulcsolta. Érdekes volt. Amikor keze rásimult, a férfi testrésze meg rándult, mintha csak az érintése felizg atta volna. Sima volt és kemény, és leg inkább eg y bőrrel bevont ostor nyelére emlékeztetett. Csak vastag abb volt. Sokkal vastag abb. És annál vastag abb lett, minél tovább simog atta. – Lovag lás közben nincs útban? – Általában nincs – jeg yezte meg harapósan. – Milyen nag yra nő? – Elég nag yra – mordult rá. – Ez nem válasz... A következő, amire a lány emlékezett, hog y hanyatt fekszik az ág yon, a férfi rajta, és sóvár pillantással fürkészi. – Virg inia, eg y férfi csak bizonyos ideig bírja, ha ug ratják.

– Csak kíváncsi voltam... – Tudom – válaszolta erőltetett mosollyal. – De még eg y adag kíváncsiság , és még azelőtt vég e mindennek, hog y eg yáltalán elkezdődött volna. – Hog y érti ezt? Térdével a lány lábai közé furakodott, szétnyitotta őket, hog y közéjük térdelhessen. – Csak bízzon bennem, amikor azt mondom, hog y muszáj a mag amévá tennem. Most rög tön. Szemmel láthatóan eg y közös dolog még is akadt a lovakban és a férfiakban. A türelmetlenség . Eg y kicsit ő mag a is türelmetlen volt. Amikor a férfi ismét a lába közt simog atta, az istállóban érzett korábbi nyug talanság a újból a hatalmába kerítette. Aztán csak csókolta, vehemensen és vadul, de eg yszersmind olyan g yeng éden, hog y arról is meg feledkezett, hog y a férfi meztelen, ahog y ő is, és hog y épp az ártatlanság át készül elvenni. Míg nem az ujjánál valami méretesebb hatolt a testébe. Szóval akkor tényleg meg teszi. Tényleg eng edi, hog y a férfi a mag áévá teg ye. Pánikba kellene esnie. Félnie kellene. Ehelyett azonban leírhatatlan izg alom járta át. Még az erős nyomás sem szeg te kedvét, amelyet a férfi fokozatos előrenyomulása váltott ki. Ez volt az, ami után oly rég óta sóvárg ott, ez a vakmerő tett, szenvedélyes eg yesülés a férfival, aki életre keltette vég re. Aki mellett nőnek érezte mag át, nem csak eg y fehérnépnek, aki odafig yel mindenki más ig ényeire. Gabriel suttog va vonta el ajkát az övéről. – Gondolom, a fájdalomra felesleg es fig yelmeztetnem. – Valóban. – A lány óvatosan, vig yázva, hog y ne érintse a sebét, kezével a férfi hajába túrt. – De eg yáltalán nem olyan kellemetlen. – Remek – suttog ta rekedten. – Mert számomra mennyei érzés. Még annál is jobb, mint képzeltem. Virg inia szég yenlősen emelte tekintetét a férfira. – Miközben az ág yában feküdt, tényleg az én... nos... a mellemre g ondolt? Miközben Gabriel lassan, óvatosan araszolt előre a lány testében, homlokán izzadság cseppek g yöng yöztek. – Szerelmem, ha tudná, hog y ez milyen g yakran meg esett, a szuszt is kiverné belőlem. A férfi vallomása örömmel töltötte el Virg iniát. Úg y érezte, hasonlóval illenék viszonoznia. – Én... én is g ondoltam önre. A férfi arcvonásai heves vág yról árulkodtak. – Íg y? – Ne beszéljen butaság ot. – Kényelmesebb testhelyzetet keresve kissé meg emelkedett a

férfi alatt, mire ő még mélyebbre csusszant. A lány kifújta mag át. – De amikor meg láttam aznap félmeztelenül az istállóban... Gabriel feszülten felnevetett. – Ig azam volt. A lelke mélyén még iscsak eg y csábító boszorka. A lánynak illett volna sértődést színlelnie, de nem tette. – Szeretném hinni... hog y talán még lehetek. – Akkor ne adja fel. Mert rög vest bebizonyítom, hog y íg y van. – Azzal mélyen a lány testébe hatolt. Virg iniának ekkor elakadt a léleg zete, de inkább a csodálkozástól, semmint a fájdalomtól. Eg yetlen aprócska szúrást érzett, semmi többet. – Jól van? – Azt hiszem – válaszolta a lány, bár ahhoz túlság osan is zavarban volt, hog y bevallja, istenien érzi mag át. Érzett ug yan valamiféle nyomást, és kissé kellemetlen volt, ahog y Gabriel férfiasság a előrenyomult a testében, de semmi olyasmi, amire számított. – Készen áll még ennél is többre, jövendőbeli feleség em? – kérdezte rekedten. Eg yik kezével a mellét simog atta, a másikkal meg meg támasztotta mag át, hog y ne nehezedjen rá. Jóság os ég ! Milyen erős férfi. – Ó, ig en! – Hála az ég nek – morog ta Gabriel. Azzal lassú és könnyed lökésekkel hol kicsusszant, hol meg mélyebbre hatolt a testében. Először az eg ész elég furának tűnt. De amikor a férfi lehajolt, hog y meg csókolja, és nyelve a szájába hatolt, a lány kuncog ni kezdett. Ajka elvált a lányétól. – Ezúttal mit talál olyan mulatság osnak? – Csak most értettem meg , miért csókol úg y. Azt utánozza, amit éppen csinálunk. A férfi szeme meg villant, ahog y ránézett. – Nem eg észen. – Nem – mondta Virg inia. – Nem eg észen. – A csókolózás csodálatos volt, de alig ha fog ható a lába közt ébredő furcsa hévhez, amely eg yre fokozódott, valahányszor a férfi beléhatolt, majd kijjebb csusszant. Az ösztöne azt súg ta, hog y húzza feljebb a térdét, épp akkor, amikor a férfi eg y újabb erőteljes döféssel előretört, és a g yönyör leírhatatlan volt. – Ó! – kiáltotta. – Óóó, Gabriel! A férfi válasza rekedt kuncog ás volt. – Élvezi, ug ye? – Határozott mozdulattal ismét előrelendült, és mélyen meg mártózott a lány testében, és ug yanazt az érzéki g yönyört korbácsolta fel benne. Virg inia felsikoltott, majd elpirult.

– Szentség es Szűzanyám... úg y érzem mag am... mint eg y ledér nőszemély. – Nem. – Orrát a lány arcához dörzsölte. – Csak eg y nő, akit mag ával rag adott a vág y. Hála annak a mag asság os ég nek! Mert én minden éjjel és mindennap csak ön után sóvárg om. – Én is – ismerte be a lány is. Most, hog y rátaláltak a közös ritmusra, eg yre szabadabbnak érezte mag át, és a felfedezés hevében kezét vég ig futtatta Gabriel izmos vállán. – Olyan erős... A férfi elfojtotta nevetését. – Őszintén remélem. Ön pedig selymesen puha. Édes és érzékien selymes... A keze a férfi mellkasára csusszant, élvezte az izmok játékát az ujjai alatt. Csodálatos teste volt. Talán bűn, hog y emiatt odáig van érte? Gabriel az ujjai közé csippentette a mellbimbóját, amibe a lány beleremeg ett, és remeg ése eg ybeolvadt az altestéből feltörő remeg ésekkel. A következő pillanatban már a g yönyör eg yik hulláma a másikat érte, és miközben a férfi erőteljesen döfködte, ő eg ész testében reszketett, és epedve sóvárg ott még ennél is többre. Szentség es ég , a földöntúli g yönyör minden képzeletet felülmúlt! Nem volt más, csak ők ketten, eg ymásba fonódva. Amikor a férfi szenvedéllyel teli szemébe nézett, úg y érezte, a szíve meg nyílt előtte. Mintha csak kiolvasta volna a lány tekintetéből, milyen érzések munkálnak benne, rekedten meg jeg yezte: – Ne felejtsd el, most már hozzám tartozol... Csakis az enyém vag y... – Te pedig hozzám, csakis hozzám – visszhang ozta a lány. – Örökre. Gabriel szeme elkerekedett, de a szavak mintha átbillentették volna a holtponton, mert még eg y utolsó lökéssel teljes hosszában meg mártózott a lány testében, és eg yszerre lelték meg a beteljesülést. Mag ját a lány ölébe lövellte, mire az olyan erővel rázkódott meg , hog y kénytelen volt a férfiba kapaszkodni, míg a bensőjében kitörni készülő vulkán mag a alá nem temette. És a férfi eg yütt vészelte át vele, az illata, az íze, és ahog y meg érintette, mind beleivódott a lány lelkébe, míg vég ül hang osan felnyög ött, és ájultan omlott a testére. Virg inia ekkor döbbent rá, hog y beleszeretett a férfiba. Az ő vad és fékezhetetlen lordja volt az eg yetlen férfi, aki valaha is belelátott a lelkébe. Ő volt az eg yetlen férfi, akit valaha is olyan közel eng edett mag ához, hog y az akár meg is bánthatja. Most csak azért imádkozik, hog y ez sose történjen meg .

Tizenhatodik fejezet

Szeretkezésük után Gabe Virg inia mellett hevert, és a szíve összeszorult a félelemtől. Örökre. Hog y lehet, hog y eg észen addig , míg a lány ki nem mondta, erre nem is g ondolt? Minden fig yelmét annak szentelte, hog y meg szerezze, amit akar – hog y őt meg szerezze –, és ig azából át sem g ondolta, mit akar. Eg y feleség et, örökre. Valakit, aki most már örökre tőle füg g majd. Valakit, akinek nag yobb szükség e lesz rá, mint valaha bárkinek is. Oldalára fordult, hog y a lányra pillanthasson, és meg látta, hog y a lány combja vértől maszatos. Ettől csak még jobban meg rémült. Meg becstelenítette a jövendőbelijét, és most viselnie kell tette következményeit. Örökre. Korábban sosem g ondolt arra, hog y létezik örökre, mert a halál eg yetlen pillanat leforg ása alatt vég et vethet mindennek. Olyan sokszor nézett farkasszemet a halállal, hog y a jövő és az örökre semmit sem jelentettek a számára. Most már azonban létjog osultság ot kapott mindkettő. Akkor meg mi értelme a házasságnak, ha a választottjából mindjárt özvegyet csinál? Mit sem törődött a lány szavaival, amikor az kimondta őket, de többé már nem teheti, hog y nem vesz tudomást róluk. Eg y feleség mindent meg változtat. Nem nyerhet úg y versenyeket, ha folyton amiatt kell ag g ódnia, hog y meg hal és az özveg ye mag ára marad. Már az is mag áért beszél, ami ma reg g el történt. Jeg es rémület rázta meg . Miből tarthatna el eg y feleség et, ha nem kapja meg az örökség ét, és nem nyer többé versenyeket? Virg inia arcán tétova mosollyal nézett rá, és akkor valami a szívébe markolt. Az isten leg yen hozzá irg almas, mi van, ha nem tudja miből eltartani? Ezen most már kár filozofálni. Tönkretette a lányt. Muszáj összeházasodniuk. – Jól vag y? – kérdezte. – Csodásan. A lány szemében tükröződő bizalom láttán a torka hirtelen kiszáradt. Ag g odalma kiülhetett az arcára, mert Virg inia boldog ság tól rag yog ó vonásai elhalványultak. – De te nem festesz valami jól. Mosolyt erőltetett az arcára. – Csak ag g ódtam, hog y esetleg túl nag y fájdalmat okoztam. A lány meg nyug odott.

– Eg yáltalán nem. Gabriel eg y viccel próbálta elütni a félelmét. – Mert bármikor meg ismételhetjük, és javíthatok a technikámon. A lány nevetésben tört ki. – Ha meg próbálnál még ennél is nag yobb jártasság ról tanúbizonyság ot tenni, belehalnék a g yönyörbe. – Belehalni a g yönyörbe? – kérdezte. – Ezt könnyen elintézhetem. Hisz tudod, a Halál Ang yala vag yok. Virg inia elszomorodó tekintete láttán leg szívesebben jól felpofozta volna mag át. Hog y mondhatott ekkora ostobaság ot? – És akkor én mi volnék? – kérdezte halálosan komolyan. – A Halál Ang yalának hitvese? – Természetesen nem. – A hátára fordult, és tekintetét a lány baldachinos ág yának buja vörös damasztdrapériájára szeg ezte. – Ez csak eg y ostoba g únynév, amelytől, remélem, hamarosan meg szabadulok. – Hog yan, ha folytatod a versenyzést? A dolog szemmel láthatóan nem csak az ő fantáziáját izg atta. – Majd kitalálok valamit. Kerüljön bármibe, íg y lesz. Nem hag yhatja, hog y a lány meg állás nélkül ag g ódjon miatta, vag y hog y a mostani ostoba félelme, hog y özveg g yé teheti, befolyásolja jövőbeli terveit. Témát váltott. – Milyen hamar házasodhatunk össze? Meg kérjem a kezed a tábornoktól, miután hazajött a vásárról? – Jóság os ég , dehog y! – Ezúttal Virg inia tűnt rémültnek. Felült, és a lepedőt mag a köré tekerte. – Ha itt talál, és a leg halványabb g yanú is ébred benne, hog y kettesben voltunk a házban, keresztüldöf a lovasság i kardjával. – Nem ag g ódsz, hog y Molly mindent elmond neki? – Ahhoz fel kellene ébrednie és itt találnia tég ed, ami elég valószínűtlen. Lehet, hog y a láza már lement, de mélyen alszik. Még jó néhány óráig nem ébred fel. És ha még is, az ág yból, ha nem muszáj, nem kel fel. Kihasználja a lehetőség et, hog y pihenjen eg y keveset. Csak a jóisten a meg mondhatója, mennyire nem volt időnk, hog y lazítsunk az utóbbi időben. – Ig en, láttam, milyen keményen dolg ozol. Eg g yel több ok, hog y mihamarabb összeházasodjunk. Akkor ideköltözhetnék, és seg íthetnék... – Már most is seg ítesz. – Szomorú tekintettel nézett a férfira. – És minek siettetni a házasság ot? A nag yanyád által meg szabott határidőig még jó néhány hónap áll a rendelkezésedre. – Ha azt hiszed, hog y hajlandó vag yok hónapokat várni, és lesni az alkalmat, hog y

láthassalak, anélkül hog y a nyilvánosság előtt eg yszer is meg érinthetnélek, elment az eszed. – Felült, és karját a lány válla köré fonta. – A feleség emnek akarlak tudni. Nem akarok várni. Virg inia csalódottan felsóhajtott. – Én sem. De eng edd meg , hog y én zúdítsam papi nyakába a dolg ot. Azzal vádol majd, hog y csak azért akarsz elvenni, hog y hozzájuss az örökség edhez. – Te pedig felvilág osítod, hog y lemondok róla. A kedvedért. – Ne lég y nevetség es! Kedves volt tőled, hog y felajánlottad, de nem akarom, hog y ilyen ostobaság ot művelj. A pénzzel önálló életet teremthetünk mag unknak. – Futó pillantást vetett a férfira. – És ez majd a versenyektől is távol tart. Gabriel nem szólt semmit. A lánynak ig aza volt, de csak akkor, ha Celia is férjhez meg y, ami korántsem volt biztos. – Vag yis meg kell g yőznöm papit, hog y meg érdemelsz eng em, épp, mint az örökség edet. Ezzel eg yütt még akkor is az a rög eszméje, hog y Pierce és én összeházasodunk. A féltékenység nyila, amely Gabriel szíve közepébe talált, a meg lepetés erejével hatott rá. – Attól tartok, Devonmont hasonlóképp vélekedik. Virg inia elnevette mag át. – Az unokafivéremnek ezzel kapcsolatban nincsenek illúziói, hig g y nekem. – Gabriel felé fordult, és arcon csókolta a férfit. – De kedves tőled, hog y féltékeny vag y. – Kedves? – mordult fel. – Ha még eg yszer meg mer csókolni úg y, mint az elutazása előtt, amit tőlem kap, az minden lesz, csak kedves nem! – Ráférne Pierce-re, hog y valaki móresre tanítsa. Túl sokat eng ed meg mag ának. – Csillog ó szemmel nézett a férfira. – Akárcsak te. Gabriel felemelkedett, hog y szemtől szemben leg yenek. – Pont ezért kell minden teketóriázás nélkül hozzám jönnöd. Mielőtt még nag yobb bajba kerülök. – Csábítóan hang zik – jeg yezte meg a lány szárazon –, de szükség em van eg y kis időre, hog y meg puhítsam papit. Gabe rosszalló pillantással nézett rá. – Mennyire? – Leg alább pár napra. – Eg y nap. – Gabriel! – Komolyan beszélek. Amikor hétfőn visszajövök, válaszolnod kell a házasság i ajánlatomra. És ha nem mondasz ig ent, a hátamra kaplak, és a lovam nyerg ébe pattanva meg szöktetlek. Nevetés bug g yant ki Virg inia száján. – Szeretném én azt látni! Akkor papi tényleg a lovasság i kardjával venne üldözőbe.

– Előbb utol kellene érnie. És lóháton nag yon g yors vag yok. A lány perzselő tekintettel meredt rá. – Kivéve, ha rám g ondolsz. Mint ma. A férfi bánatosan elmosolyodott. – Semmit nem felejtesz el, amit mondok, ug ye? – Nem, ami ilyen édes. A lány előrehajolt, hog y meg csókolja, és Gabriel a két kezébe fog ta a fejét, hog y a csókot elnyújtsa. Pár pillanat múlva már szenvedélyesen csókolóztak, és meg lepetésére a férfiasság a újból meredezni kezdett. Jó ég ! A lány már ilyen rövid idő alatt elérte, hog y tüzesvérű csődör módjára csorog jon a nyála. Jobban teszi, ha odafig yel, vag y ellenkező esetben ő mag a is meg részeg ül, akár a fivérei a feleség üktől. És az hiba lenne. A fivéreivel ellentétben, ő nem tudja mag át miből eltartani, ha nem szerzi meg az örökség ét, csak a versenyzéssel. Vag yis nem eng edheti meg mag ának, hog y annyira elvarázsolódjon, hog y a lány ag g odalma meg másítsa a terveit. De nehéz volt tartózkodónak mutatkozni, amikor az eg yetlen nő, aki valaha is felforrósította a vérét és elvette az eszét, őrült vág yakozásra késztette. – Az ajánlatodról, hog y kezdhetnénk elölről... – suttog ta a lány, arcán ig éző mosollyal. – Nem merültél ki túlság osan? – kérdezte, és közben keze a mellére siklott. – Miért nem g yőződünk meg róla? Ennyi kellett, és nem több, és Gabriel abban a pillanatban hanyatt döntötte. Pompás, szóval képtelen uralkodni mag án, ha a lány az ág yában van. Ez még nem jelenti, hog y meg részeg ült volna. Pusztán csak azt bizonyítja, hog y még most is ug yanaz az élvhajhász fickó, aki mindig is volt. Csak annyi változott, hog y a vág yait most már kizárólag Virg iniával szeretné csillapítani. És ez alkalommal minden tőle telhetőt meg tesz, hog y feledtesse a lánnyal a szüzesség e elvesztése miatti g yötrő kellemetlenség et. Talán sehol másutt nem képes őt boldog g á tenni, de abban biztos volt, hog y itt a hálószobában ig en. Bevetett hát minden tőle telhető csábítási praktikát, hog y a vág yakozás az őrületbe kerg esse a lányt. Mire odáig jutottak, hog y ismét meg mártózott benne, elérte, hog y a lány szinte könyörög jön neki, és apró, ám tökéletes testével a testéhez simulva fog adja mag ába lüktető férfiasság át, pontosan úg y, ahog y az eg y szenvedélyes feleség től elvárható. Ő pedig visszafog ta mag át, és kivárta, hog y a szenvedély hullámai mag ukkal sodorják a lányt, és csak aztán eng edett az enyhet adó kielég ülésnek. Szerelmeskedésük minden ízében olyan g yönyörűség es volt, mint az első alkalommal. És még annál is varázslatosabb, mert ezúttal nem kellett ag g ódnia, hog y fájdalmat okoz a lánynak. Aztán mindketten elszenderedtek, mivel előző éjjel eg yikük sem aludt valami sokat.

Nem tűnt többnek pár pillanatnál, amikor arra eszmélt, hog y valaki rázog atva ébresztg eti. – Gabriel, menned kell! Virg inia rémült hang ját hallva azonnal kiment az álom a szeméből. – Tessék? – Túl soká aludtunk. Alkonyodik. Papi most már bármelyik percben meg érkezhet, és ha meg látja a lovadat a ház előtt... – Rendben. – Lomha vég tag jait kinyújtóztatta, majd kelletlenül kikászálódott az ág yból. A lány hozzávág ta az alsónadrág ját. – Talán előbb öltözz fel! – Pedig már azt terveztem, hog y meztelenül lovag olok haza – jeg yezte meg a férfi csípősen, miközben az alsónadrág ját mag ára ráng atta. – Nincs idő a tréfálkozásra! – mondta a lány sürg etően. – Gabriel, kérlek... – Jól van, jól van! – Sietősen kapkodta mag ára a ruháit. – De ha vég re-valahára a feleség em leszel, szerelmem, soha többé nem sietek sehová a karodból vag y az ág yadból. A lány vég re elmosolyodott. – Hát ezt remélem is. Eg y határozott, ám sietősen lopott csók erejéig a férfi mag ához húzta, aminek éppoly váratlanul vég e is szakadt, amikor a lány ellökte mag ától. Szemöldökét felvonva nézett a férfira. – Ha papi meg öl, mert olyan ostobaság ra rag adtatod mag ad, hog y meg csókolsz, sosem bocsátom meg neked! Olyan édes volt, ahog y ag g ódott, hog y a férfi újból meg csókolta. – Gabriel! – tiltakozott. A férfi a leg kevésbé sem zavartatta mag át, és kacsintott. – Ne ag g ódj miattam, édes kis boszorkám. Lóvá teszem a halált. Állandóan ezt csinálom, már meg számolni sem tudom, hányszor történt ilyen. A lány ag g odalma tovább nőtt. – Ez csak annyit jelent, hog y eg y szép nap a szerencse elpártol mellőled. A szavak jeg es borzong ást idéztek elő benne, ám Gabriel meg próbálta eg y vállrándítással elintézni a dolg ot. A nag yanyja hosszú éveken keresztül folyton ezt mondog atta, és ez idáig nem került rá sor. Ennek ellenére, öltözködés közben, aztán a lépcsőn lefelé sem tudott szabadulni balsejtelmeitől. De ez sem akadályozta meg abban, hog y a bejárathoz vezető hallban meg álljon, és szenvedélyes csókban összefonódva Virg iniával, mag ához szorítsa a lányt. – Komolyan g ondoltam, amit korábban mondtam – mormog ta, ahog y vetett még eg y utolsó pillantást a lány kipirosodott szájára és hiányos öltözékére. – Hétfőn itt leszek, történjen bármi. Szóval jobban teszed, ha addig ra mindent elmondasz a tábornoknak.

– Íg y lesz, íg érem. – Meg érintette a férfi fején lévő sebet. – Erre pedig vig yázz, rendben? És próbáld meg sérülés nélkül meg úszni a többi versenyt. Felvidulva attól, hog y a lány nem kérte tőle, többé eg yáltalán ne versenyezzen, bólintott. Pár pillanattal később már úton volt, és Halstead Hall felé iramodott. A farmtól nag yjából öt kilométerre járhatott, amikor úg y istenig azából meg rémült. Előtte az úton a semmiből eg y hintó bukkant elő. Szerencsére időben észrevette, és a fák közé kormányozta a lovát. Hála istennek, hog y íg y tett, mert amikor a jármű elhaladt mellette, észrevette, hog y a tábornok kocsija volt az. Kissé meleg helyzet volt. Ha a tábornok meg látta volna az úton, kitalálta volna, hog y Gabe a farmon járt. Bármennyire is szeretné most azonnal elvenni Virg iniát, tiszteletben tartotta a lány óhaját, hog y meg szerezze a nag yapja áldását. Azonkívül pedig semmi értelme szembeszeg ülni az öreg úrral. Eg y ideig valószínűleg eg y fedél alatt kell élniük, leg alábbis addig , míg Gabe hozzá nem jut az örökség éhez. Ha hozzájut eg yáltalán. Ez a g ondolat további, a jövőjüket érintő g ondolatokat szült, és annyira lefog lalta a dilemma, hog y miként birkózhatnának meg vele, hog y a Halstead Hallig vezető úton csak ez járt a fejében. Annyira elmerült az elmélkedésben, hog y az istállók közelében hallatszó hang os kiabálás fel sem tűnt neki. De amikor meg látta az ag g odalmas arccal felé rohanó Jarretet, Gabe hirtelen feleszmélt. – Te meg hol az ördög ben voltál? – förmedt rá Jarret, miközben öccse leszállt a lováról. Fivére reakciója láttán Gabe ideg es lett. – Miért? – Az eg yik lovásztól származó utolsó információnk szerint Lyons birtokára mentél, hog y Wheatonnel versenyezz. – Jarret hang ja nyug talanul cseng ett. – Szóval amikor Pinter beállított a hírrel... – Miféle hírrel? – kérdezte Gabe élesen. Jarret mit sem törődött vele. – ...átlovag oltam Lyons birtokára, hog y előkerítselek, de ő azt mondta, hog y órákkal ezelőtt eljöttél, és azt is, hog y szereztél eg y fejsérülést. Tűvé tettük utánad az eg ész vidéket, mivel azt hittük, hog y a vérveszteség től ott heversz valahol eg y árokban. – Ó, az isten szerelmére! – csattant fel Gabe. – Csak eg y kis karcolás volt, semmi több. Előkerült Oliver is. – Lyons nem ezt mondta. Embereket küldtem a keresésedre. – Az összes ealing i kocsmát vég ig jártuk – tette hozzá Jarret. – Nos, meg kerültem – méltatlankodott Gabe. Nem állt szándékában elárulni, merre járt. – Elárulná vég re valaki, mi az a rettenetesen fontos dolog , amit Pinter közölni akart? – Benny May előkerült.

Gabe tátott szájjal meredt Jarretre. – Remek. Pinter kihallg atja? – Attól tartok, ez lehetetlen – mondta Oliver. – Holtan találták. Gabe mély leveg őt vett, aztán meg fordult és elhomályosult tekintettel bámult az istállók felé, miközben millió g ondolat kavarg ott a fejében. Már meg int meg halt valaki, aki kapcsolatban állt vele. És bár tudta, hog y a dolog hoz semmi köze, valahog y még is az volt az érzése, hog y ig en. – Hog y történt? – kérdezte rekedten. Jarret és Oliver összenéztek. Aztán Jarret szólalt meg meg enyhült hang on. – Eg yelőre nem tudni. De a jelek arra eng ednek következtetni, hog y nem természetes halált halt. – A rendőrfőnök Woburnben emlékezett rá, hog y Pinter pár héttel ezelőtt Bennyről kérdezősködött – mag yarázta Oliver. – Szóval amikor a közeli erdőkben eg y hasonló testfelépítésű és ug yanolyan hajszínű férfi tetemére bukkantak, értesítette Pintert. Nem adja ki a holttestet, míg Pinter meg nem vizsg álta. Gabe tekintete a fivéreire szeg eződött. – Én is jelen akarok lenni. – Gondoltuk, hog y íg y lesz – válaszolta Jarret. – Oliver jelenleg nem hag yhatja itt a birtokot, de te és én elkísérhetjük Pintert. Az irodájában van, és utasításokkal látja el a titkárát a többi üg yével kapcsolatban. Ott találkozunk vele, mihelyt indulásra kész vag y. – Csak pár percre van szükség em. – Gabe hosszú léptekkel indult meg a ház felé. Csak amikor a hálószobájába ért, jött rá, semmi esélye Woburnben részt venni a halottszemlén, mivel vasárnap nem csinálnak ilyesmit, és aztán hétfőre a Waverly Farmon lenni. Erre leg korábban csak kedden kerülhet sor. A pokolba! Nos, a helyzeten nem lehet változtatni. Nem állt szándékában elmulasztani Benny May halottszemléjét. Ha g yilkosság történt, akkor a szülei halála mög ött is több van, mint ahog y azt korábban feltételezték. És elveszett minden remény, hog y kideríthessék, ki lehetett a titokzatos férfi az istállóban. Üzenetet kell küldenie Virg iniának. Annabel épp abban a pillanatban tűnt fel a hallban, íg y támadt eg y ötlete. – Annabel, meg tennél nekem eg y szívesség et? – Természetesen. – Szeretném, ha...

Tizenhetedik fejezet

– Milyen volt a mise? – kérdezte papi, amikor Virg inia az étkezőszalonba lépett. Miközben arra várt, hog y a lány hazaérjen, nyilván újság ot olvasott, de most, hog y meg érkezett, utasította az inast, hog y szolg álja fel a vacsorát. A lány leült, és levette a kesztyűjét. – A szokásos. A tábornok sosem járt istentiszteletre. Leg alábbis Rog er halála óta nem, mintha Istent okolná a történtek miatt. A lány meg értette nag yapja érzéseit, de ő mag a nem volt elég bátor, hog y a távollétével tüntessen. Az emberek már íg y is eleg et beszéltek róluk, meg a farm körüli g ondokról; semmi értelme, hog y az eg ész város azért veg ye őket a szájára, mert istentelen pog ány hírében állnak. Most aztán ig azán istentelen pog ánynak érezte mag át, aki a templomban ül és arra vár, hog y bármelyik percben belécsapjon a villám. Azok után, amit teg nap Gabriellel művelt, bizonyára elment az esze, hog y Isten házában mutatkozik. Még sem sajnálta, hog y bűnbe esett. Mivel Gabriellel úg yis összeházasodnak, nem is akkora bűn, amit tettek, nem ig az? És el kell mondania papinak, hog y feleség ül szándékozik menni Gabrielhez. De hog y a csodába fog jon hozzá? Az inas felszolg álta a hetente eg yszer esedékes marhasültjüket fehérrépával, miközben ők papival könnyed témákról társalog tak. Kell, hog y leg yen valami módja, hog y Gabrielt szóba hozza, anélkül hog y a nag yapja iszonyú dühbe g urulna. – Mellesleg – jeg yezte meg a férfi, miután elfog yasztott eg y hatalmas adag eg reskrémet –, az eg yik csikó mesés áron kelt el a teg napi vásáron. Szóval ha szeretnél néhány új ruhát, most meg eng edhetjük mag unknak. Nem hag yhatom, hog y szeg ényes ruhatárral menj hozzá Pierce-hez. Virg inia szíve nag yot dobbant. – Nem meg yek feleség ül Pierce-hez. Nag yapja felállt, és átsétált a szalon másik vég ébe, hog y töltsön mag ának eg y pohárka brandyt. – Persze hog y hozzámész. Ez az ideális meg oldás. Te férjhez még y Pierce-hez, ő meg örökli a farmot, itt élhettek kettesben, és eg yütt vezethetitek... – Pierce? És a farm irányítása? – A lány felhorkant. – Azt sem tudja, mi a különbség a különféle patkók közt, és az eg yetlen combféleség , amely iránt érdeklődést mutat, a

vasárnapi vacsorára feltálalt disznóé. Papi ag g odalmas pillantással meredt mag a elé. – Mellette leg alább lenne saját otthonod, még ha a hertfordshire-i birtokán élnétek is. – Úg y érted, azon a helyen, amelyet ő mag a szívből utál? – Virg inia g yakran elg ondolkozott rajta, mi lehet az oka. Talán a nag ynénjéhez, Pierce édesanyjához lehet köze, de nem tudta biztosan. A férfi valamiért a tájékára se ment az otthonának, ahol a g yerekkorát töltötte. Amit a kötelesség diktált, azt elvég ezte, de annál semmi többet. – Akkor majd itt éltek, a birtokot meg valaki más ig azg atja – közölte a férfi érezhető ing erültség g el. – Teljesen mindeg y, hol éltek, míg eg yütt vag ytok. – Szeme hosszasan időzött unokáján. – Míg valaki a g ondodat viseli. – Nem mehetek hozzá – mondta a lány halkan. – Olyan, mintha a fivérem volna. Sosem lennénk boldog ok. – De ig en, ha leg alább esélyt adnál neki. – Nag yapja hang jában most már kétség beesés csendült. – Ug yan, báránykám, Pierce türelmetlenül várja, hog y a feleség e lég y. Leg yen átkozott Pierce, meg a képtelen ötlete is! Nem kellett volna hag yni, hog y a dolg ok idáig fajuljanak. – Pierce leg alább annyira nem akar elvenni, mint amennyire én nem akarok hozzámenni, papi. Nag yapja mog orván meredt rá. – Akkor miért kérte meg a kezed? – Hog y Lord Gabrielt bosszantsa, nem másért. Ismered Pierce-t, imád kötekedni. – Tévedsz, én mondom. Pierce sosem... – Uram? – szólt az inas az ajtóból. – Miss Waverlynek látog atója érkezett. A lány meg lepetten bámult az inasra. Papi összevonta a szemöldökét. – Ki az? – Lady Jarret Sharpe. – Átkozott Sharpe-ok! Állandóan betolakodnak. – Kihörpintette a brandyjét. – Gondolom, mag ával hozta az eg ész pereputtyot. – Nem, uram. Csupán eg y inast. – Vezesse be – mondta Virg inia, de ug yanakkor a nag yapja is felcsattant: – Mondja meg neki, hog y Miss Waverly g yeng élkedik. – Papi! – Virg inia talpra szökkent. – Ne merészeld ezt mondani neki! Fog almam sincs, mi ütött beléd. Még a hölg ytársaság tól is meg akarsz fosztani? A tábornok bűnbánó képet vág ott. – Eszemben sincs. De vasárnap van, és korán is még , épphog y befejeztük az ebédet. Ez nem illő.

A lány felhorkant. – Mintha fikarcnyit is törődtél volna korábban az illendőség g el. Valószínűleg azért jött, hog y beavasson a házi sörfőzés rejtelmeibe. Lord Gabriel meg íg érte, hog y a sóg ornője a seg ítség emre lesz, és nyilvánvalóan nem feledkezett meg az íg éretéről. – És újabb szövetség est talált az üg ye előmozdítására – zsémbelődött a férfi. – Ez az ig azi oka a jövetelének, hog y Sharpe-ot jó színben tüntesse fel. De semmi értelme, ha úg yis hozzámész Pierce-hez. Virg inia azonban g yanította, hog y a nő eg észen más okból jött. Minden további nélkül kinézte Gabrielből, hog y eg y rokon közvetítésével üzenjen neki. Bár íg y is titokban kellett tartani az eg észet, mivel a hajadonok számára nem volt meg eng edett, hog y úriemberektől levelet kapjanak, míg a családjuk áldásukat nem adta rá. – Bármi oka is leg yen a jövetelének, jog om van hozzá, hog y azzal szórakozzam, akivel csak szeretnék. – Nag yapjára nézett. – Hacsak nem döntöttél úg y, hog y fog olyként kezelsz. – Ne beszélj szamárság ot! – zsörtölődött a férfi. – Eg yszerűen csak úg y g ondolom, hog y semmi jót nem szül, ha azokkal a Sharpe-okkal barátkozol. Az inas még mindig ott állt, és várta, mi lesz a vita vég e. Virg inia felé fordult, és azt mondta: – Kérem, kísérje, Lady Jarretet a szalonba. És mondja meg a szakácsnak, hog y hozzon nekünk teát és citromtortát. Amint az inas távozott, az ajtó felé indult. – Nem muszáj csatlakoznod hozzánk. A beszélg etésünk nyilván csak untatna. A férfi résnyire szűkült szemmel nézett az unokájára. – Ha azt hiszed, hog y kettesben hag ylak eg y Sharpe-pal, akkor elment az eszed. A lány meg rándította a vállát. – Tég y, ahog y kedved tartja. De ne mondd, hog y nem fig yelmeztettelek, amikor majd sörreceptekről beszélg etünk. Nag yapja újabb adag brandyt töltött mag ának, a lány pedig leplezni próbálta a mosolyát. Talán felesleg es az ag g odalma, hog y a nag yapja közbeszól majd. Két brandy után alig tudja nyitva tartani a szemét. Míg a kedvenc székében szunyókál, ők nyug odtan beszélg ethetnek. Pillanatokkal később mosolyg ó arccal libbent a szalonba. – Mylady, öröm önt újra látni – mondta, és üdvözlésre nyújtotta a kezét. De még mielőtt Lady Jarret azt meg szoríthatta volna, papi íg y szólt: – Lady Jarret – alig észrevehetően meg hajolt. – Vasárnap ilyen korán mi hozta ide a Waverly Farmra? Ha Lady Jarret észre is vette a férfi ironikus meg jeg yzését látog atásának időpontjáról, ennek nem adta jelét. – Először is azért jöttem, hog y mindkettejüknek átadjak eg y üzenetet. A férjemet és

Gabrielt teg nap késő éjjel családi üg yek elszólították, íg y a sóg orom holnap nem tud eljönni, hog y a seg ítség ükre leg yen a farmon. Miközben Virg inia a csalódottság át ig yekezett leplezni, papi azt motyog ta: – Nem vag yok meg lepve. A fiatalúr hamar belefáradt a munkába. Lady Jarret szeme alig észrevehetően meg villant, de eg y mosollyal máris palástolta nemtetszését. – Valójában arra kért, hog y tájékoztassam önöket, hog y kedden reg g el az első dolg a lesz, hog y idejöjjön. Addig ra minden bizonnyal sikerül elintézniük, amiért elmentek. – Nos, rendben – közölte a tábornok –, az üzenetet átadta. Biztos vag yok benne, hog y már alig várja, hog y otthon leg yen, íg y... – Ó, nem, a látog atásomnak eg yéb célja is volt. Gabriel említette, hog y az unokája tanácsot szeretne kérni a házi sörfőzéssel kapcsolatban. Íg y hát eljöttem, hog y meg vitassuk a kérdést. – Látod, papi? – Virg inia eg y közelben lévő kanapéra mutatott. – Kérem, mylady, fog laljon helyet. – Kérem, míg Jarrethez hozzá nem mentem, kisasszonynak szólítottak, és a mylady máig olyan furán hat. Jobb szeretném, ha Annabelnek szólítana. – Ön pedig szólítson nyug odtan Virg iniának. – Lopva a nag yapjára nézett, és hozzátette: – Lehet, hog y rövidesen eg y család leszünk. – Csak a holttestemen át – mordult fel a férfi. Annabel pislog ott. – Parancsol? Papi a kanapéra ült, íg y meg akadályozta, hog y a két nő eg ymás mellé ülhessen, ahog y azt Virg inia eredetileg eltervezte. Ha Annabel tényleg mag ánjelleg ű üzenetet hozott neki Gabrieltől, Virg iniának szörnyen soká tart majd meg kapni anélkül, hog y a nag yapja észrevenné. – Kérem, bocsássa meg a nag yapám udvariatlanság át. – Virg inia szig orú tekintettel meredt papira. – Szerinte Lord Gabriel nem meg felelő férj a számomra, íg y minden tőle telhetőt meg tesz, hog y bosszantsa önt. Ahog y eng em is. Annabel nevetve telepedett le eg y székre a kanapé közelében. – Akkor jobban kell ig yekeznie. Mrs. Plumtreevel élek eg y fedél alatt, aki tökélyre fejlesztette annak művészetét, hog yan bosszantsa a lehetség es jelölteket és családjaikat. Ig encsak próbára tette Mr. Masters türelmét és képesség eit, amikor Lady Minervának udvarolt. A tábornok mintha kihúzta volna mag át kissé ültében. – Azért, mert tökéletesen tisztában van vele, hog y eg y férfinak a csinos arcnál és a behízelg ő modornál többet kell felmutatnia, ha el akarja nyerni eg y hölg y kezét.

– Ig en, például létszükség let, hog y birtoka leg yen Hertfordshire-ben – vág ott vissza Virg inia, miközben leült Annabellel szemben. Amikor a nő értetlenül nézett rá, hozzátette: – Papi azt szeretné, ha feleség ül mennék az unokafivéremhez. – De nem a pénz miatt – tiltakozott a férfi. – Nem? – kérdezte Virg inia szemöldökét felvonva. – Semmi eg yéb elfog adható okot nem adtál a házasság ra. – Lord Gabriel eg y csirkefog ó g azember! – Akárcsak Pierce. És neki is csinos az arca és hízelkedő a modora. – De ő törődik veled – csattant fel papi. – Ahog y a sóg orom is – szólt közbe Annabel. – Hallania kellene, hog y beszél Virg iniáról odahaza. A birtok fáradhatatlan marsalljának nevezi. Azt mondja, hog y bár az ön teljesség g el alkalmatlan személyzete az unokája vezényszavát követve úg y menetel, akár eg y ezer sebből vérző reg iment, az arcukon mosoly rag yog és a léptük rug anyos. Ezt hallva Virg inia eg észen ellág yult, és meg remeg ett. – Csakug yan ezt mondta? Nag yapja felug rott a kanapéról. – Nem hag yom, hog y az üres hízelkedését az ön szájába adja, Lady Jarret! Annabel csak pislog ott. – Szó sincs üres hízelkedésről, erről biztosíthatom, uram. A nag yapjának az, g ondolta Virg inia kínok közt g yötrődve. – Papi, kérlek szépen, zavarba hozol. – Halkan beszélt, ami általában lecsillapította a tábornok harag ját. – Nem szeretném, ha a kedves barátném azt g ondolná, nem kedveljük a vendég eket. A tábornok továbbra is morcosan álldog ált. – Ha az ő nevében jött, nem a barátnéd. Annabel kedvesen a férfira mosolyg ott. – Őszintén mondom, uram, azért jöttem, hog y a sörfőzéssel kapcsolatos tanácsokat adjak az unokájának. Természetesen, csak ha meg eng edi. Mindig is azt g ondoltam, fontos, hog y az étkezések alkalmával minden háztartásban finom sör kerüljön az asztalra. – Papi a finom és világ os bittert kedveli – kotyog ott közbe Virg inia –, és ezen a vidéken nehéz ilyet találni. Jobbára csak malátaízű, kevésbé keserű fajták vannak. Korábban mindig Londonból szereztük be, de manapság annyi a teendőnk, hog y úg y g ondoltam, csodás lenne, ha mag am is készíthetnék. Nem értesz eg yet, papi? A tábornok tekintete Virg iniáról Annabelre vándorolt, majd felsóhajtott. – De ig en. – Visszahuppant a kanapéra, és karját a mellkasa előtt összefonta. – Nos, akkor vitassák csak meg a dolg ot. – Ha világ os sört szeretne – mondta Annabel Virg iniának –, akkor a komlóra kell

leg inkább fig yelnie. Felszolg álták nekik a teát és a citromtortát, íg y a két nő a frissítők fog yasztása közben beszélg ethetett. A következő félórában kitértek a sörfőzésre, ami Virg iniát eg yébként nag yon is érdekelte. De mivel ma mindennél jobban szerette volna, ha a nag yapja elszundít, hog y ő és Annabel pár percig nyug odtan beszélg ethessenek, néhány hihetetlenül nevetség es kérdéssel állt elő. Annabel szemmel láthatóan rájött, miben mesterkedik, mert olyan részletesség g el mag yarázta a sörfőzés menetét, hog y az bármely férfit elálmosított volna, főleg eg y idősödőt, aki az imént hajtott fel két brandyt. És valóban, a tábornok feje eg y idő után a mellkasára hanyatlott. Mikor Virg inia észrevette, sokatmondó pillantással meredt Annabelre, aki lopva papira nézett, majd bólintott, hog y érti. Néhány percig még a komlóról, a pörkölésről, illetve arról beszélg ettek, milyen előnyökkel jár, ha árpa helyett malátát használnak. Mihelyt a tábornok horkolni kezdett, Annabel íg y szólt: – Leírtam néhány utasítást, remélem, hog y a hasznára lesznek. Recepteket és minden eg yebet is talál benne. – Jelentőség teljes pillantást vetett Virg iniára. – De feltétlenül olvasson el mindent, elejétől a vég éig . Abból minden eg yértelművé válik. Virg inia bólintott. Gabriel valóban mag ánjelleg ű üzenetet küldött neki. Annabel előhúzott eg y összehajtott papírlapot, miközben eg yik szemét a tábornokon tartotta. Előrehajolt, hog y átnyújtsa Virg iniának, aki kissé felemelkedett a székéről, hog y elérje azt. Ennyi pont elég volt ahhoz, hog y a férfi felriadjon a szunyókálásból. Amint észrevette az összehajtott papírdarabot, kikapta Annabel kezéből. – Ez meg mi? – morog ta. – A sörfőzéssel kapcsolatos utasítások, uram – ripakodott rá Virg inia, miközben torkában dobog ó szívvel felpattant. A férfi kihajtog atta a lapot, és átfutotta annak tartalmát. Aztán láthatóan elszég yellte mag át. – Ó. Tényleg a sörfőzéssel kapcsolatosak. Virg inia különös pillantást vetett Annabelre, de a lady tekintete a tábornokra szeg eződött, és a szeme meg telt ag g odalommal. A férfi már azon volt, hog y átadja a papirost Virg iniának, amikor meg g ondolta mag át, és meg fordította a lapot. Szemöldökét összevonva harag os képet vág ott, és Annabelhez fordult. – Lady Jarret, itt a leg főbb ideje, hog y távozzon. Amikor Annabel felemelkedett, Virg inia a papirosért nyúlt, amit a tábornok mereven bámult. – Papi, szerintem az nekem szól. – Valóban. És mihelyt Lady Jarret távozott, meg is beszéljük a dolg ot. – Azzal zsebre

tette, majd az ajtóhoz ment, és az inasért kiáltott. Annabel Virg iniához lépett, és meg szorította a kezét. – Biztos vag yok benne, hog y hamarosan viszontlátjuk eg ymást. – Én is – válaszolta Virg inia, nag yapja kedvéért meg felelő nyomatékkal. Majd meg halt a kíváncsiság tól, mi lehet azon a papíron. Ha papi azt hiszi, hog y eltitkolhatja előle, akkor elment az esze. Amint az inas belépett, a tábornok utasította, hog y személyesen g yőződjön meg róla, hog y Lady Jarret elhag yja a birtokot. De még meg állította a nőt, amikor az oldalán az inassal elindult kifelé az ajtón. – Üzenetem van a sóg ora számára – közölte. – Mondja meg neki, hog yha kedden reg g el beteszi a lábát a birtokomra, akkor lelövöm. Világ osan fejeztem ki mag am? Annabelnek elkerekedett a szeme. – Teljes mértékben, uram. Abban a pillanatban, hog y távozott, Virg inia a nag yapjára rivallt. – Neked elment az eszed? Mi ütött beléd, hog y ilyesmivel fenyeg etőzöl? Semmit sem tett, amivel kiérdemelte volna! A tábornok előhúzta a levelet, és hang osan olvasta: – „Drág a Virg iniám...” – Az unokájára pillantott. – Az a nyomorult most már azt hiszi, hog y a keresztneveden szólíthat? Ez meg mióta tart? Nem válaszol a kérdésére, amíg ilyen hang ulatban van. A lány karját a dereka köré fonva meredt a nag yapjára, aki összevont szemöldökkel folytatta a felolvasást: – „Bocsásd meg , hog y nem tudom betartani az íg éretemet.” Na és mikor tett neked bármiféle íg éretet, kisasszony? A lány próbált nem elvörösödni. – Pénteken kikocsiztunk, emlékszel? Papi vészjósló tekintettel nézett rá, majd meg int csak visszatért a levélhez. – „De mivel azt mondtad, hog y több időre van szükség ed, hog y meg g yőzd a nag yapádat, adja áldását az ajánlatomra, hát most meg kapod.” Ennyit arról, hog y kíméletesen hozza nag yapja tudomására a dolg ot. A férfi fenyeg etőn meredt a lányra. – Ig ent mondtál a csirkefog ó g azember házasság i ajánlatára? Virg inia kihúzta a vállát. – Ig en. – Nem még y hozzá ahhoz a tökfejhez! A lány nyug almat erőltetett mag ára, és próbált észérveket felsorakoztatni. – Te mag ad is láttad, milyen keményen dolg ozott eg ész héten. Ismerd csak be: sikerült bebizonyítania, hog y eg yáltalán nem az a puhány, nemtörődöm arisztokrata, akinek

beállítottad. – Csak azt bizonyította, hog y milyen jól játssza a szerepét, ha valamit akar. Bármit meg tenne, hog y hozzájusson az örökség éhez. A lány éktelen harag ra g erjedt. – Felajánlotta, hog y lemond az örökség éről, ha hozzámeg yek. Nag yapja felhorkant. – Ahog y már mondtam, bármire képes, hog y meg szerezze, amit akar... hazug ság ra, csalásra... – Nehéz elhinni, hog y eg y férfi csak mag amért akar? – Virg inia próbálta elfojtani a könnyeit, amelyek annyi év mellőzöttség után most hirtelen kibug g yantak belőle. – Tényleg olyan nehéz ezt elfog adni? Nag yapja úg y nézett rá, mint akit g yomorszájon vág tak. – Nem! – Közelebb lépett hozzá. – Nem erre céloz... – Pedig íg y hang zott. – A könnyek vég ig csordultak Virg inia arcán. – Képtelen vag y elfog adni, hog y eg y az ő pozíciójában és vag yoni helyzetében lévő lord valóban eng em akar. Ezért támog attad annyira Pierce házasság i ajánlatát. Mert melyik másik férfi számára lennék vonzó tekintélyes hozomány nélkül? – Ó, báránykám, dehog y. – Karjánál fog va meg rag adta, és szorosan mag ához ölelte az unokáját. – Eg yáltalán nem erről van szó. Hanem arról, milyen értékes vag y a számomra, és hog y ag g ódom miattad. Azt akarom, hog y olyan férfit találj mag adnak, aki meg érdemel. Eg y jó embert. – Ő jó ember – suttog ta a lány. – Még csak esélyt sem adsz neki, hog y bebizonyítsa. – Hog y mondhatsz ilyet, amikor meg ölte Rog ert? Virg inia felemelte könnyáztatta arcát, és a nag yapjára nézett. – Papi, az csak baleset volt, és ezt te is tudod. Lord Gabrielt mélység esen elszomorítja, ami Rog errel történt. Nag yapja meg makacsolta mag át. – Milyen ember kényszeríti az állítólag os barátját az élete kockáztatására? – Nem tudhatod, hog y kényszerítette. – Márpedig én biztos vag yok benne. A hang jából kicsendülő jeg es bizonyosság tól a lány ereiben meg fag yott a vér. – Honnan tudhatnád? – Kibontakozott nag yapja öleléséből. – Nem voltál ott. A férfi elfordította tekintetét. – De tudom, mi történt, és az ug yanaz. – Honnan? Mit tudsz arról az éjszakáról? A férfi meg merevedett. – Elég leg yen. Hinned kell nekem. – Értem. – A lányban forrt a harag . – Te nem beszélsz róla, Lord Gabriel sem hajlandó

beszélni róla, de mindketten elvárjátok, hog y meg adóan tűrjem a sok képtelenség et, és válasszak kettőtök közt. Íg y van? A tábornok csak állt ott hig g adtan, és eg yetlen szót sem szólt. – Rendben. Nos, nekem úg y tűnik, ha nem vag y hajlandó elmondani, amit tudsz, azért van, mert Rog er emlékét véded. Szerintem nem titkolnád az ig azság ot, ha eg yértelműen bizonyított lenne, hog y Lord Gabriel a hibás. – Előreszeg te az állát. – És a jelleméből ítélve, ő valószínűleg ug yanezen ok miatt titkolózik: hog y ne sértse vele Rog er emlékét. Ez sok mindent elárul róla – de nem ellene szól. – A pokolba, te leány, nem ezt akar... Amikor a férfi kifakadt, Virg inia felvonta a szemöldökét. – Ne tartóztasd meg mag ad, ha bármikor bizonyítékkal szolg álhatsz rá, hog y félreismertem. A férfi száján kiszaladt eg y káromkodás. – Miért nem hiszel nekem, amikor azt mondom, hog y az ig azság bonyolultabb, mint g ondolnád? Nem az az ember, akinek mutatja mag át. – Még sem adod bizonyítékát az ellenkezőjének. – Kinyújtotta a kezét. – És most kérem a levelem. Nag yapja habozott, aztán átadta neki a papírt. A lány g yorsan átfutotta. Abban a részben, amelyet papi nem olvasott fel hang osan, ez állt: „Számolom az órákat, míg újra veled lehetek, szerelmem.” – Az aláírás mindösszesen annyi volt: „A te Gabrieled.” Csordultig teli szívvel rejtette a levelet a köténye zsebébe, hog y majd amikor eg yedül lesz, újra elolvassa. Gabriel eg y szóval sem beszélt szerelemről, de semmi ilyesmit nem várt tőle. Nem számít. A férfi azt kínálta fel neki, amit a nag yapja meg akart tag adni tőle – a jövőt eg y olyan férfi oldalán, akit szeret. Még ha ez a szerelem viszonzatlan is volt, jobb volt, mint az a fajta élet, amely Pierce mellett várt volna rá. Ha Pierce eg yáltalán őszinte volt, de efelől kétség ei voltak. És komolyan hitte, hog y Gabriel idővel majd meg szereti, meg bizonyosodik arról, hog y ő viszontszereti a férfit, és eg yszer talán a titkaiba is beavatja. Hinnie kellett benne. Mert most, hog y már odaadta mag át a férfinak, a jövő g ondolata, amelyet nélküle kell leélni, már önmag ában is sivárnak tűnt. Amikor az ajtó felé fordult, a nag yapja meg szólalt: – Komolyan g ondoltam, báránykám. Ha kedden reg g el idetolja a képét, lelövöm. A lány nem válaszolt, mert nem számított. Gabriel sosem hag yja, hog y eg y efféle fenyeg etés eltántorítsa az eredeti szándékától. Valahog y meg találja a módját, hog y eg yütt lehessenek. Ha nem ő találja meg először.

Gabe, Jarret és Pinter eng edélyt kaptak rá, hog y az elejétől a vég éig jelen leg yenek a halottszemlén, amelyre a halottkém Georg e Street-i irodájának eg y kicsiny, felső szinten található helyiség ében került sor. Gabe-nek eg yfolytában az járt a fejében, nem lett volna-e üdvözítőbb, ha lemondanak erről az „élvezetről”. A helyiség et betöltötte a halál szag a, amelyet a nyári hőség és Benny testének látványa csak tovább tetőzött... Gabe összerezzent. Rog er halottszemléjén is jelen volt, de csak rövid ideig , mint szemtanú, és nem nézett barátja holttestére. Most azonban muszáj volt szemüg yre vennie Bennyt, aki felpuffadt testtel és g yakorlatilag felismerhetetlen állapotban hevert eg y asztalon. Nem volt más módja, hog y felfog ja, amit a halottkém Benny sérüléseiről mondott. Gabe még sosem kényszerült rá, hog y ilyen rossz állapotban lévő tetemet lásson, és remélte, hog y soha többé nem kell részt vennie ilyesmiben. A „farkasszemet nézni a halállal” elve ilyenformán eg észen más színezetet öltött. Most már kezdte érteni, Virg inia miért olyan mérg es rá a Halál Ang yalának szerepe miatt. Azzal, hog y fittyet hányt a halálra, sajátos módon dicsőítette is azt. Mert nem volt semmi mag asztos a halottkém irodájának émelyítő hőség ében lassan oszlásnak induló emberi tetemben, miközben az illető családja annak holléte miatt ag g ódott. Ahog y nem volt semmi csodálatra méltó a halállal folytatott hiábavaló küzdelemben sem, ahol az ember az életét vag y valamely porcikáját kockáztatta. Ha a halál mag ával akar rag adni valakit, nincs menekvés. Ahog y ezt Benny is bizonyította. A halottszemle, hál’ istennek, nem tartott sokáig . A halottkém könnyűszerrel meg állapította, hog y Benny halálát eg y lövés okozta, amely a mellkasán érte; a g olyó a férfi két bordája közé fúródott, és a testben rekedt. A helyi hatóság ok annak reményében késleltették a halottszemlét, hog y Pinter talán képes lesz minden kétség et kizáróan azonosítani a tetemet. Annak ellenére, hog y a tetem már oszlásnak indult, Pinter mag abiztosnak tűnt. Amikor hónapokkal ezelőtt kihallg atta Bennyt, felfig yelt eg y furcsa formájú g yűrűre, amelyet a férfi, mint zsoké, a korábban meg nyert versenyei eg yikén szerzett. A tetemen ug yanaz a g yűrű díszelg ett. Most, hog y a g yűrű még mindig ott volt Benny ujján, Gabe-ben felmerült a kérdés, vajon a g yilkos miért nem lopta el azt. Ez nem eg yszerű rablóg yilkosság volt. Azon túl, hog y Benny halálát kétség et kizáróan eg y lövés okozta, a halottszemle túl sok eg yéb információval nem szolg ált. Senki sem tudta meg mondani bizonyosan, hog y eg y eltévedt g olyó okozta-e a halálát, mondjuk úg y, hog y eg y vadász a tudtán kívül lelőtte. Előkerült néhány szemtanú, akik ig azolták, hog y két és fél héttel a holttest meg találása előtt látták Bennyt a városban, de eg yikőjük sem látta őt valaki más társaság ában. Ahog y azt sem tudta senki, mit keresett a városban. Eg yetlen éjszakát töltött eg y fog adóban, mondván, hazafelé tart.

A halottszemle után Pinter meg g yőzte a rendőrfőnököt, hog y vig yék ki őket a helyszínre, ahol eg y tűzifát g yűjtög ető fiú annak idején meg találta a holttestet. Pinter azzal indokolta a kérését, hog y meg akar bizonyosodni róla, nem siklottak-e el eg y döntő bizonyíték felett, csak mert a rendőrfőnök késedelem nélkül akarta a tetemet a városba szállíttatni. Néhány percnyi séta után a sűrű bozótban a rendőrfőnök meg állt eg y karóval meg jelölt apró tisztáson. Ha nem tudták volna, hog y nem sokkal ezelőtt eg y test feküdt ott, most fel sem tűnt volna nekik. Pinter a többiekre nézett. – Benny biztosan nem jött ilyen messzire az erdőbe eg ymag a – mondta a rendőrfőnöknek. – A nap sug arai alig hatolnak át a fákon. Milyen okból kóborolt volna ilyen messzire a reng eteg ben? – Talán vadászott – vetette fel a rendőrfőnök. – Benny sosem volt valami nag y vadász – közölte Gabe. – A lovag lás volt a mindene. A lövöldözést másokra hag yta. És miért szakította volna meg az útját eg y vadászat erejéig , amikor barátokhoz ig yekezett? Jarret leírt eg y viszonylag szélesebb sug arú kört, ott, ahol álltak. Letérdelt, hog y felveg yen valamit, majd felállt, és eg y darab rong yot mutatott a többieknek. – Ez fennakadhatott a bozótban. Vérfoltok vannak rajta, és eg yezik Benny halottszemlén viselt ruhájával. Úg y tűnik, mintha azt követően vonszolták volna ide, hog y meg ölték. – Ha íg y van, ig en valószínűtlen, hog y véletlenül lőtték volna le – szög ezte le Pinter. – A leg eg yszerűbb verzió, hog y valaki eg yszerűen csak meg próbálta elrejteni a tetemet. Leg rosszabb esetben viszont meg g yilkolták. Gabe nyug talanság a jeg es rémületbe csapott át. – Pinter, g ondolja, hog y ennek bármi köze lehet anya és apa halálához? Mi van, ha Benny akkoriban látott valamit, és ez a g yilkos tudomására jutott? – Akkor a g yilkos már sokkal korábban vég zett volna vele – válaszolta Pinter. – Már tizenkilenc év telt el azóta. – Hacsak nem a kérdezősködésünk dühítette fel. Pinter felsóhajtott. – Őszintén szólva, nem tudom, mit g ondoljak. Fura, hog y Benny azt követően döntött úg y, hog y elhag yja az otthonát, miután beszéltem vele, ahog y az is különös, hog y lelőtték. De az is elképzelhető, hog y mindez véletlenek sorozata. Több információra lenne szükség ünk. – Valakinek csak kell tudnia, miért utazott Manchesterbe – közölte Jarret. – Ha az itteniek nem is, talán Benny családja tud valamit. Eg yikünknek eg y darabig a városban kellene maradnia, hog y kérdezősködhessen. Én nem maradhatok – holnapra vissza kell érnem, mert

találkozóm lesz a sörfőzdében, de mi a helyzet önnel, Pinter? – Ráérek visszatérni Londonba nag yjából eg y hét múlva – válaszolta Pinter. – Levelet kell küldenünk a May családnak – vetette fel Jarret –, hog y a holttestet elvitethessék. Amíg a meg érkezésükre vár, kérdezősködhet, aztán amikor meg jöttek, kifag g athatja őket is. – Ha ezek után marad még időm, újra elutazom Manchesterbe – mondta Pinter. – Most, hog y haláleset történt, talán néhányan, akiket korábban kikérdeztem, készség esebbnek mutatkoznak majd. Eg y próbát mindenképpen meg ér. – Remek ötlet. – Jarret Gabe-re pillantott. – Na és te? Maradsz? – Nem tudok. Íg éretet tettem Virg iniának. – Miféle íg éretet? – Hog y holnap reg g el hivatalosan is meg kérem a kezét a nag yapjától. Ha most elindulunk, még időben hazaérek, hog y holnap virradatkor ott lehessek. – Akkor semmi esetre sem késlekedhetünk – közölte Jarret, arcán széles mosollyal. – Eg yedül is boldog ul, ug ye, Pinter? – Természetesen. – Értesítsen, ha meg tud valamit. – Gabe g yűlölte, hog y mennie kell, de be akarta tartani a Virg iniának tett íg éretét, ha törik, ha szakad. Bár retteg ett a g ondolattól, hog y Jarrettel kell hazautaznia. Fivére a halottszemle felét azzal töltötte, hog y ag g odalommal fig yelte Gabe-et, és ő nem volt abban a hang ulatban, hog y az elkövetkező néhány órában hasonló vizslató tekinteteknek leg yen kitéve. Mihelyt útra keltek, Jarret nekiszeg ezte a kérdést: – Voltál már korábban halottszemlén? – Csak Rog erén – válaszolta Gabe szűkszavúan. – Ez leg alább olyan nehéz lehetett a számodra, hisz Bennyvel g yerekkorodban jó barátok voltatok. Az nem kifejezés. – Ha nem bánod, inkább nem beszélnék erről. Aludnom kell. Abban a zajos fog adóban teg nap éjjel nem sokat aludtam, és holnap reg g el korán kell kelnem. Jarret bólintott. – Az alvás valószínűleg mindkettőnknek jót tenne. Hála az ég nek! Gabe az ülés támlájának hajtotta a fejét, és lehunyta a szemét, de nem bírt elaludni. Képtelen volt kiverni a fejéből Benny felfújódott testét. A bűzét mintha még most is az orrában érezné, és eltöpreng ett, vajon még napok múlva is íg y lesz-e – hog y az emberek meg érzik-e majd rajta, és feltűnik-e nekik a lelkét marcang oló rémület. Életében először valóban a Halál Ang yalának érezte mag át. És ez nem volt kedvére.

Tizennyolcadik fejezet

Virg inia és a nag yapja teg nap óta nem beszélg ettek, mintha csak valamiféle kölcsönös meg állapodás alapján kerülték volna eg ymást. A lány még enni is a szobájában evett, amit a tábornok nem kérdőjelezett meg . Ahog y, hála az ég nek, azt sem, hog y levelet írt Pierce-nek. A lány a papival történt teg napi beszélg etését követően sürg önyt küldött az unokafivérének, amelyben csak annyi állt: „Szükség em van rád.” Eg yszer s mindenkorra meg kell értetnie a nag yapjával, hog y nem szándékoznak összeházasodni. Az a nyavalyás keltett reményt papiban, hát most eloszlatnia is neki kell. De mivel a sürg önyt Pierce csak ma kapja meg , leg korábban holnap reg g el érhet ide. És az est közeledtével Virg inia eg yre zaklatottabb lett. Szükség e volt eg y tervre, ha Gabriel feltűnne. Vajon papi tényleg képes lenne rá, hog y puskával a kezében várja? És még ha íg y is van, tényleg használná a feg yverét? Nem tudta elképzelni, de azt sem, hog y visszakozna. Ahog y azt sem, hog y Gabriel tenne ilyesmit, még akkor sem, ha eg y puskacsővel kellene szembenéznie. A férfi pont olyan makacs volt, mint papi, és sokkal vakmerőbb. Képtelenség meg jósolni, mit tennének, ha szembe találnák mag ukat eg ymással. Hog y lehet a nag yapja ilyen vak? Hát nem látja, Gabriel mennyire a szívén viseli a farm sorsát? Az persze ig az, hog y örökösként szóba sem jöhet, vag yis vég ül neki és a férfinak mennie kell, de az még hosszú időbe telhet, és addig Gabriel komoly seg ítség et jelenthet a tábornoknak. Míg meg nem öli magát egy versenyen. Virg inia elhesseg ette fejéből a g ondolatot, amely csak további kétség eket szülne, és úg y döntött, hog y hallani sem akar róla. Arra vág yott, hog y Gabriel feleség e leg yen, verseny ide vag y oda. Vag yis fig yelmeztetnie kell, mielőtt még papi valami ostobaság ot csinálna. Annabel elmondhatja neki, mivel fenyeg etőzött a tábornok, de ez még nem tartja vissza Gabrielt attól, hog y idejöjjön. Talán holnap reg g el fél nyolc táján kisurranhat, és az úton feltartóztathatja. Kopog tak az ajtón, mire összerezzent. – Ki az? – Molly vag yok. A tábornok beszélni szeretne önnel a dolg ozószobájában. A lány felsóhajtott. Tudhatta volna, hog y nem térhet ki örökké az útjából.

– Mondd meg neki, hog y azonnal ott leszek. Amikor Virg inia a dolg ozószobába ért, meg lepetten tapasztalta, hog y a férfi kezébe temetett fejjel ül az íróasztalánál. Szörnyen kimerültnek látszott – és amikor felemelte a fejét, hog y a szemébe nézhessen, tekintete rá nem jellemző módon üresnek tűnt. – Csukd be az ajtót, és ülj le, báránykám! Szokatlanul lág y hang ja óvatosság ra intette a lányt. Úg y tett, ahog y a nag yapja parancsolta, de a férfi eg y darabig csak hallg atott. Elbámult mellette, mintha csak szellemet látna. – Papi? Tekintete vég ül a lányon állapodott meg , és úg y nézett ki, mint aki karót nyelt. – Eg yfolytában jár az ag yam, de sehog y sem találok meg oldást. Teg nap ig azad volt. Bármennyire is g yűlölöm, de nem tarthatok többé titkot előtted, amikor hag yod, hog y az a csirkefog ó Sharpe a szívedbe férkőzzön. A lány nag yot nyelt. – Miféle titokról beszélsz? – Azt kérdezted, honnan tudom, hog y mi történt aznap éjjel. Nos, hát elmondom. – Nag yapja zavaros tekintettel mély leveg őt vett. – A fivéred hazajött, és beszámolt a dolog ról, mielőtt elment volna, hog y meg mérkőzzön Sharpe-pal. A szavak meg döbbentették a lányt. – Tudtad, hog y Rog er versenyezni készül, és meg sem próbáltad visszatartani? – Nem! – Felkapott eg y papírvág ó kést, és ide-oda forg atta a kezében. – Nem beszélt konkrétumokról. Bejött, és annyit kérdezett: „Ha eg y férfi részeg en belemeg y eg y fog adásba, van rá mód, hog y úriember módjára kihátráljon? Vag y viselnie kell a döntése következményeit?” – Azt hittem, kártyáról beszél, és hog y többet kockáztatott, mint amennyit meg eng edhetett volna. És nem akartam, hog y azt hig g ye, elfog adhat eg y kihívást, majd elállhat attól, csak mert többet ivott a kelleténél. Az becstelenség és tisztesség telen is. Meg viselt arca mély fájdalomról árulkodott. – Íg y hát azt mondtam neki, hog y csak eg y g azember vonja vissza a szavát és áll el a fog adástól. Aki nem bírja az alkoholt, az ne akarjon hazardírozni. Eg y úriember felveszi a kesztyűt, és meg fizeti az adósság át. Ó, papi! A fejében cikázó g ondolatoktól Virg inia szinte szédült. Könnyen el tudta képzelni, mit g ondolhatott Rog er e szavak hallatán, amelyek a lovasság hős tábornokának száját elhag yták. A fivére mindig is szerette volna lenyűg özni a nag yapjukat, és mérg es volt, hog y ehhez nem volt elég , hog y eg y márki és eg y herceg fiával a városban parádézik. A lelkére vette papi tanácsát, miközben vonakodott előhozakodni az ig azság g al. Minek ment volna elébe eg y újabb vitának?

Rog er és papi eg yébként is sokat veszekedtek a fiú szerencsejáték-szenvedélye, mértéktelen ivászata és rendszeres kimaradásai miatt. Hog y is feledhette volna ezeket? A fivére, aki annyira hiányzott neki, és akit szentnek g ondolt, még ma is ott élt az emlékezetében. Pedig sosem volt szent. Csak eg y árva, aki próbálta meg találni a helyét a világ ban, eg y nag yapa mellett, akiről azt g ondolta, hog y csak csalódást okozott neki. A férfi tekintetét az unokájára emelte. – Esküszöm, hog y fog almam sem volt róla, hog y valami ostoba versenyről beszél, amelyben meg ölheti mag át, különben sosem... – Semmi baj, papi – mondta halkan. – Nem tudhattad. Ennyi éven keresztül g yötörte a bűntudat. Gabriel azt mondta: Muszáj, hogy valakit okolhasson, így hát engem okol. De ez még nem jelenti azt, hogy van rá alapja. Ig aza volt. – De színvallásra kellett volna kényszerítenem – mondta a férfi. – Rá kellett volna vennem, hog y mondjon el mindent. – Keze a papírvág ó késre szorult. – Ehelyett azt kérdeztem tőle, mennyivel tartozik és kinek. – Hang ja rideg en cseng ett. – Semmi más nem érdekelt – csak a pénz. Amikor azt válaszolta, hog y nem olyan jelentős összeg , és ne ag g ódjak miatta, ráhag ytam. Az ig azat meg vallva, meg könnyebbültem. Annak akartam betudni, hog y vég re rádöbbent, vállalnia kell felelőtlenség e következményeit. Hatalmasat sóhajtott. – Miért is nem erősködtem? Ha elmondta volna, hog y Turnham Greenben készül versenyezni Sharpe-pal... – Nem szabad emiatt kínoznod mag ad. – Virg inia áthajolt az íróasztal fölött, hog y a papírvág ó kést kiveg ye nag yapja kezéből, majd keze a férfi merev kezére kulcsolódott. – Meg próbáltad arra tanítani, hog y helyesen cselekedjen. – Csakug yan? – Tekintetén látszott, hog y a bűntudat máig g yötri. – Vag y eg yszerűen csak zavart, hog y az unokám kevesebb, mint amilyennek az öntelt barátai látták? Talpra szökkent, és járkálni kezdett. – A hozzá intézett utolsó szavaim arról szóltak, hog y mit jelent férfinak lenni. Milyen szörnyeteg küldi halálba a tulajdon unokáját, csak mert az nem akar szég yenben maradni az ostoba barátai előtt? A lány felállt, majd mellé lépett. – Nem te küldted a halálba. Az eg yetlen tanácsot adtad neki, amit csak adhattál, a tények ismerete nélkül. Nem a te hibád volt – hanem az övé. Papi meg rag adta a vállát, és ráförmedt. – Most már érted? Tudom, hog y Sharpe kihasználta a részeg ség ét, és rávette a fivéredet arra az ostoba fog adásra.

– Ug yanilyen könnyen elképzelhető, hog y a fog adást Rog er kezdeményezte. – Akkor miért mondta, hog y: Ha egy férfi belemegy egy fogadásba? Ez azt sug allja, hog y ő volt, aki rábólintott a fog adásra. Sharpe volt a kihívó fél, Rog er pedig ig ent mondott. Máskülönben később miért sajnálta volna? A férfiak általában amiatt bánkódnak, amibe belekényszerítik őket, nem pedig olyasmi miatt, amit mag uk követnek el. – Ez nem ig az, papi. A férfiak mindenféle dolg ot sajnálnak, amire részeg en rag adtatják mag ukat. Ug yanolyan jól tudod, mint én. De a „ha eg y férfi belemeg y eg y fog adásba” valóban úg y hang zott, mintha Rog er bólintott volna rá a kihívásra. – A lényeg az – közölte a tábornok –, hog y eg y jó érzésű ember sosem kényszerítené a részeg barátját olyasmire, ami később annak halálához vezethet. – Nem tudhatod, hog y kényszerítette. – De ig en. A szívem mélyén tudom. Virg inia szomorúan pillantott a nag yapjára. A szíve. A férfi bűntudattól g yötört, meg tört szíve, amely nem volt képes feledni azt az éjszakát. Gabrielnek ig aza volt – ideje a múltat elfeledni. Már eddig is elég fájdalmat okozott. A baj csak az, hog y eg yik férfi sem tudott felejteni. Még mindig mindkettő a rég i nótát fújta, és lassan mindeg yik beleőrült. És míg fény nem derül az ig azság ra, mindaddig , míg eg ymást hibáztatják, a viszály soha nem ül el. Valakinek vég et kell vetnie ennek. Valakinek tiszta vizet kell öntenie a pohárba. És nag yon úg y tűnt, hog y ez a feladat rá hárul. Mi van, ha szörnyű dolgok derülnek ki Gabrielről? Mi van, ha az igazság még inkább elront mindent? Nem, ezt nem akarta elhinni. Az a Gabriel, akit meg ismert, sosem kényszerítene eg y másik embert semmire. Ellenkezne a jellemével. Jó ember volt; ebben Virg inia ug yanolyan biztos volt, mint abban is, hog y szereti a férfit. Szóval csak eg y választása van. Nem várhat reg g elig , amikor Gabriel meg érkezik és a dolg ok trag ikus fordulatot vesznek. Ha ki tudna surranni valahog y ma éjszaka, átlovag olhatna Halstead Hallba, és fig yelmeztethetné Gabrielt. Mivel telihold van, semmi baja nem eshet az úton. Meg kell g yőznie a férfit, hog y muszáj őszintének lennie papival. Ez az eg yetlen módja, hog y a kettejük közötti nézeteltérés elsimuljon, az eg yetlen módja annak, hog y papi beleeg yezzen a házasság ba. Bár Virg inia nag ykorú, és nincs szükség e a nag yapja eng edélyére, ő szerette volna a férfi áldását. Mihelyt beszél Gabriellel, talán meg g yőzheti Mrs. Plumtreet, hog y reg g el jöjjön el vele. Az ő szeme láttára nag yapja nem merné lelőni a férfit. Szemmel láthatóan kedvelte az asszonyt.

Ig en, ez a terv működhet.

Gabriel kifejezéstelen tekintettel bámult kifelé Jarret hintajának ablakán, miközben Halstead Hall felhajtójára kanyarodtak. A fivérének sikerült elaludnia, Gabe-nek nem. Sajnos az éjszakának ezzel még távolról sincs vég e. A késői óra ellenére a család nyilván részletes beszámolót vár Bennyről. És mielőtt Jarret nyug ovóra térne a feleség ével, Gabe-nek muszáj meg tudnia Annabeltől, hog y sikeres volt-e a Virg iniánál tett látog atása. Komoly probléma, hog y nem lovag olhat át most azonnal a Waverly Farmra, és nem lopózhat be, hog y lássa a lányt. De szinte teljesség g el lehetetlen észrevétlenül bejutni a házba, és az utolsó dolog , amire vág yott, hog y az éjszaka közepén összetűzésbe keveredjen a tábornokkal. Már mag a a tény is, hog y eg yáltalán hajlandó lett volna kockáztatni, arra utalt, hog y elveszett. Mikor történt mindez? Az elmúlt évek során reng eteg nőt vitt az ág yába, de éber állapotban még eg yik sem fog lalta le minden g ondolatát. Soha eg yikőjük sem váltott ki belőle ilyen erős sóvárg ást, és soha eg yiket sem kívánta testestül-lelkestül. Miután eg yütt hált Virg iniával, a kínzó vág y, amely a hatalmába kerítette, távollétének minden napjával eg yre csak erősödött benne. Főleg a halál barlang jában tett látog atása után. A lány rávette, hog y az életet válassza, annak minden szépség ével eg yütt. Amikor a hintó meg állt Halstead Hall előtt, Jarret felébredt. Amint kiszálltak, az eg yik lovász odaszaladt Gabe-hez, és közölte: – Mylord, jó lenne, ha vetne eg y pillantást Szélvész Jane-re. A férfi szíve nag yot dobbant. – Miért? A lovász fürkészőn nézett Jarretre, és azt motyog ta: – Jobb, ha a tulajdon szemével g yőződik meg róla. Jarret azt kérdezte: – Akarod, hog y veled menjek? – Nem, Annabel már bizonyára nag yon vár, ahog y a nag yi is. – Előreküldtek eg y lovas futárt, hog y a családot értesítsék az érkezésükről. – Hamarosan jövök én is. Ahog y követte a lovászt, kérdőre vonta: – Talán beteg a ló? – Nem, mylord. Látog atója van, és nem szeretné, ha önön kívül más is meg tudná, hog y itt van. Gabe-nek ennyi ideje volt, hog y felkészüljön a látog atóra, mielőtt beléptek a rég i istállóba, és meg látta Virg iniát. A döbbenettől és a boldog ság tól földbe g yökerezett a lába. Hog y kerül ide? Miért van itt?

Honnan az ördög ből sejthette, hog y majd meg hal azért, hog y láthassa? Aztán a lány felé fordult, és többé már nem érdekelték a miértek. Szinte észre sem vette, hog y a lovász kisurrant, és becsukta az ajtót. Nem látott mást, csak a lányt, és annak hívog ató mosolyát. Hosszú léptekkel mellette termett, arcát két keze közé fog ta, és határozottan, mohón meg csókolta, Virg inia pedig szenvedélyesen viszonozta. Tudta talán, hog y szükség e van rá, hog y rá vág yik? Sóvárg ott utána – ahog y csak a börtönbe zárt rab sóvárog a fény után. Mert számára Virg inia volt a fény. A meleg ség és szépség , és az édes meg mentő, minden, amire szükség e volt, hog y feledni tudja mindazt, amit Woburnben kellett látnia. A lány kibontakozott az öleléséből. – Gabriel, beszélnünk kell. – Ne most. – Szája vég ig siklott a lány levendulaillatú nyakán, és nyelvével a torkát simog atta. – Ha tudnád, min mentem ma keresztül... Benny képe idéződött fel az emlékezetében, de az ág yékában feléledő vág ytól mindjárt feledésbe is merült. Miközben a lány ruhájának szalag jaival bíbelődött, az eg yre nehezebben vette a leveg őt, és forró lehelete a férfi arcát csiklandozta. – Azt hittem, családi üg yben kellett elutaznod. – Ig en, eg y rendkívül szörnyű családi üg yben. Később majd mindent elmesélek – de most szörnyen kívánlak. Hiányoztál. El sem tudod képzelni, mennyire. – Te is nekem. De a lovász... – Elment. Nem jön vissza. – Kiszabadította a lány vállát a ruhájából. – Senki más nem tudja, hog y itt vag y. – Jó – válaszolta a lány szég yenlős mosollyal. Leráng atta a férfiról a kabátját, majd a mellényét g ombolg atta. A férfi szétnyitotta a lány ruhájának elejét, annyira, hog y eg yik csodás melle kikandikáljon alóla. – Meg kaptad az üzenetemet? – motyog ta, majd ajkát a lány édes és puha mellbimbójára tapasztotta. Virg iniának elakadt a léleg zete, amitől a férfi eg ész testében szétáradt a g yönyör. A lány még mindig az övé. És örökre az övé is lesz. És hirtelen az örökké közel sem tűnt olyan rémisztőnek, mint korábban. – Ig en... – A férfi fejét a melléhez szorította. – Ezért vag yok itt... Papi azt mondta, lelő, ha holnap a birtokra jössz. – Akkor meg szökünk. – A leg közelebbi falig hátrált vele. – Ma éjjel. De előbb... Kig ombolta a nadrág ját és az alsónadrág ját. Virg inia szeme elkerekedett, amikor a férfi,

mintha csak a lány meg lovag olná, a dereka köré fonta a lábát. Tisztában volt vele, hog y nem teperheti le úg y, mint valami szajhát eg y sikátorban. De a vág y, hog y száműzze a lelkét szorong ató jeg es félelmet, és a lányból áradó meleg ség enyhet hozzon számára, olyan erős volt, hog y nem tudott parancsolni mag ának. – Sajnálom, szerelmem, de ma éjjel nem tudok várni, és nem tudok g yeng éd sem lenni. – Eg yik kezét előbb kettejük közé, majd a lány alsóneműjének hasítékába csúsztatta. A lány nedves volt és forró, szerelemre kész, akárcsak ő, amitől a férfiasság a még jobban meg merevedett. – Most azonnal a mag amévá kell hog y teg yelek. Meg eng eded? Virg inia arca szinte láng olt a vág ytól, és akkor észrevette boszorkányos mosolyát, amelyet annyira imádott. – Már most sem tiltakozom. – Hála istennek – suttog ta Gabe elfúló hang on, és eg yetlen határozott döféssel a testébe hatolt. – Gabriel... – zihálta ajkát a férfi ajkára tapasztva. – Ó... édes... istenem! Ez valami csodálatos. Csodálatos, ig en, ez a találó kifejezés. Ahog y selymes combja a férfi csípője köré zárult, és bársonyosan puha karja a nyaka köré fonódott, a minden porcikájából csak úg y áradó buja hév sejtelmes ködbe vonta a férfit. Mag a volt az éltető erő; a jeg es halál szög es ellentéte. Félt, hog y a mozdulatai, amelyekkel ostromolta, túl hevesek és durvák, ám amikor a lány a ritmust felvéve hozzásimult, tudta, hog y nem okoz neki fájdalmat. Jövendőbeli feleség e mag a volt a csoda. – Én édes Virg iniám – suttog ta. – Valóság g al meg ig ézel. – Tényleg ? – Hát nem látod, mennyire elhomályosítod az elmém? Mi másért rohannálak le vadállat módjára? – Szeretem, amikor vad vag y – suttog ta. – Leg alábbis, amikor mi... tudod. – Mellét a férfi mellényének préselve hozzádörg ölődzött, és ő azt kívánta, bár letéphetné mag áról. Az ing ével eg yütt. És a lány ruháját is. Majd később. Ha ma éjjel meg szöknek, a hintóban Gretna Greenig eg ész úton szerelmeskedhetnek. Ösztönei azt súg ták, hog y addig g yötörje, míg a lány eszét veszti a g yönyörtől. Vag y talán csak saját mag át szerette volna az öntudatlanság ig herg elni, hog y ő mag a is eszét veszítse tőle. Ettől az eg észtől. Próbálta késleltetni az enyhet adó kielég ülést, de képtelen volt. A lány észvesztően felkorbácsolta az érzékeit, és nem tudott uralkodni mag án. Ebben a pozitúrában kézzel nem fért hozzá, de nyög décselését hallg atva, a lány elég edettnek tűnt. És amikor változtatott eg y keveset mozdulatai dőlésszög én, hog y valahányszor csak előrelendült és lába közt azt az

érzékeny kis pontot is ing erelhette, a lány körmei a vállába fúródtak. – Ó, ig en. – A lány lába még szorosabban szorult a csípője köré. – Ó, Gabriel... Kérlek... ó, kérlek... azt akarom... azt akarom... – Bármit, amit csak akarsz... a tiéd. – Eg yre g yorsuló ritmusban döfködte, és a g yönyör hullámai összecsaptak a feje felett. Az érzéki g yönyörtől a lány ug yanekkor sikoltott fel, amit Gabe ajkát az ajkára tapasztva ig yekezett tompítani. És ahog y a lány meg remeg ett, és ő a mag vát a testébe ontotta, a fülében eg yfolytában ott visszhang zott, hog y akarom... akarom... Ahog y ő is akarta. Ó, mennyire akarta! Sokkal jobban, mint azt korábban g ondolta. Meg akarta osztani a lánnyal szíve minden sötét titkát, múltja minden eltemetett pillanatát. Azt akarta, hog y meg tudja, milyen is valójában. A váratlanul rátörő g ondolat elborzasztotta. Ha eng ed a kívánság ának, akár el is veszítheti a lányt. És hirtelenjében rádöbbent, hog y ez az, amit a leg kevésbé akar.

Tizenkilencedik fejezet

Virg inia elveszettnek érezte mag át, amikor Gabriel elhúzódott tőle, és lába újra földet ért. A „szeretlek” szó már a nyelve heg yén volt, ám valami meg g átolta, hog y kimondja. Nem bírta volna elviselni, ha a férfi nem viszonozza az érzelmeit. Talán könnyebben meg y majd, ha már a férje lesz. Ahog y Gabriel kibontakozott az öleléséből, zavartnak tűnt. – Nem akartam durva lenni – mondta, miközben beg ombolta az alsónadrág ját, majd a nadrág ját is. – Most bizonyára még annál is nag yobb g azfickónak g ondolsz, mint eddig . – Ha ilyenek a g azfickók – jeg yezte meg könnyedén –, akkor az isten áldja meg őket. A férfi riadtan bámult rá. Aztán arcán meg jelent a jól ismert vig yor, amelytől a lány mindig meg remeg ett. – Élvezted, ug ye? Virg inia hátrasimította a férfi eg y eltévedt hajtincsét. – Nag yon. Bár meg lepett. – Tudom. Én csak... – Meg fordította a lányt, hog y beg ombolhassa a ruháját. – Csak feledni akartam eg y kis időre, amit ma láttam. – És mit láttál? – A halált. A lány meg perdült, meredten bámult rá, és a nyers szó hallatán eg észen libabőrös lett. – Hog y érted ezt? – Jarret és én északra utaztunk, hog y részt veg yünk eg y halottszemlén. Rog er halála óta én... – Te jelen voltál Rog er halottszemléjén? Gabriel meg merevedett. – Természetesen. Akkor halt meg , amikor velem versenyzett. Az ilyesminek szabályai vannak. Mindenkit kikérdeztek, aki csak jelen volt, és tanúvallomást kellett tennünk. A nag yapád is ott volt, más tanúkkal eg yetemben. Vajon ez azt jelenti, hog y Gabrielt nyilvánosan is kifag g atták a verseny előzményeiről? És papi nem hallhatta a tanúvallomását? Mert ez esetben tudnia kell, ki volt a kihívó fél, még akkor is, ha úg y tesz, mintha nem tudná. Viszont soha senki más nem hozakodott még elő vele, hog y tudja az ig azság ot. Gabriel folytatta, és látszott rajta, hog y ig yekszik kerülni a témát. – Ez a szemle eg észen más volt. Benny teste már jó ideje heverhetett a szabadban, kitéve

az időjárás viszontag ság ainak. A lány meg borzong ott. El tudta képzelni, milyen szörnyű lehetett. – Eg y barát volt? – Nevezhetjük annak. Főlovász volt Halstead Hallban nem sokkal tovább, mint hog y a szüleim meg haltak. Rövidre fog va elmag yarázta, hog y az elmúlt pár hónapban ő és a testvérei a szüleik halála üg yében nyomoztak. A dolog ról senkinek sem beszéltek, mert először bizonyosság ot akartak szerezni. Ezért nem eng edte Annabelnek, hog y felfedje a lány nag yapja előtt hirtelen elutazásának az okát. Elmesélte Virg iniának, hog y szerettek volna kérdéseket feltenni a család eg ykori főlovászának, és nem sokkal ezután arról értesültek, hog y a férfi valószínűleg g yilkosság áldozata lett. – Még sosem tapasztaltam a halálnak ezt az oldalát. Miután pár hétig az erdőben hag yták, Benny teste... olyan... – Leírhatatlan látványt nyújtott – fejezte be a lány halkan. A férfi bólintott. – Tizenkilenc éve láttam utoljára. A szüleink halála után a nag yi mag ával vitt bennünket a városi házába, Oliver pedig lezárta a birtokot, szóval a személyzet java részét elbocsátották. De akkor sem ismertem volna fel, ha mindennap láttam volna az azóta eltelt időben. Az arca... – Ajkát szag g atott sóhaj hag yta el. – Rettenetes látvány volt. Csak az ujján lévő g yűrű alapján tudtuk azonosítani, amelyet akkor is viselt, amikor Pinter kikérdezte. – Sajnálom, hog y keresztül kellett menned ezen. – Én nem. Ez vég re akkora hatással volt rám, hog y többé már nem akarok meg halni. – Üres tekintettel bámult a lányra. – Nem akarom, hog y ott heverjek valahol összetörve és vérbe fag yva. Nem akarok időnek előtte a földben meg rohadni. De fog almam sincs, hog y tudnám ezt meg akadályozni. Ha Celia nem meg y férjhez, akkor nem marad más, csak a versenyzés. És ha hag yom, hog y a haláltól való félelem óvatossá teg yen, nem nyerhetek. A tény, hog y Gabriel meg osztotta vele a félelmeit, meg érintette Virg iniát. – A versenyzésen kívül bizonyára van más módja is a pénzszerzésnek. Szélvész Jane-t áthozhatod a Waverly Farmra is. Ha papit vag y valamelyik fivéredet sikerülne meg g yőzni, hog y kölcsönözzön annyit, amennyi elég a nevezési díjra az első versenyen... A férfi felhorkant. – A nag yapád nem fog nekem pénzt kölcsönözni, és ezt te is tudod. A fivéreimnek pedig nincs annyijuk, hog y kockázatos befektetésekre pazarolják. Nem érezném helyénvalónak, hog y tőlük kérjek. – De csak most az eg yszer kellene. És ha sikerül vele meg nyerned eg y versenyt, a befektetésük kamatostul térülne meg .

Arcán bánatos mosollyal Gabriel előrenyúlt, és eg y hajfürtöt a lány füle mög é ig azított. – Ahog y te is mondtad a múlt héten, túl sok a „ha”. – De leg alább valami. Időközben seg íthetnél papinak felkészíteni a versenyekre a lovait és irányítani a méntelepet. – Hog y aztán nag yapád halála után Pierce örökölje az eg észet? Azzal mire mennénk? A lány nag yot nyelt. – Leg alább nem halnál bele. Eg yébként pedig miért vag y annyira biztos benne, hog y Celia nem akar férjhez menni? – Találkoztál a húg ommal, nem? – kérdezte Gabe kényszeredetten. – Nag yon csinos. – Nem a külleme ag g aszt. Hanem a házasság tól való ideg enkedése. – Nag yon lelkesnek tűnt, amikor arról volt szó, hog y lekörözzön. – Virg inia a két kezébe fog ta a férfi arcát. – Biztos vag yok benne, ha eljön az idő, helyesen cselekszik majd. Ne lég y ilyen borúlátó, Gabriel. Meg lásd, minden rendbe jön. – Mondja ezt az örök optimista, nemde? – Ajkát a lány kezére szorította. – Tényleg azt hiszed, hog y a nag yapád a közeledbe eng ed? Hiszen meg mondta, hog y lelő és kész. Hajlandó vag y meg szökni? – kérdezte reményteli hang on. – Akár ma éjjel indulhatunk. – Jobb szeretném, ha előtte tisztáznátok a kettőtök közti félreértést. Gabriel elhúzódott a lánytól, majd elment, hog y felveg ye a kabátját a földről. – És még is, hog y az ördög be csináljam? – Meg kell tudnia az ig azság ot arról az éjszakáról, amikor te és Rog er fog adtatok. És tőled kell hallania. A férfi állkapcsa meg feszült. – Úg y érted, neked kell az én számból hallanod – csattant fel. – Nem hag yod annyiban a dolg ot, ug ye? – Ez nem ig az – erősködött a lány. – A szívem mélyén tudom, hog y te jó ember vag y. De a nag yapámnak bizonyosság kell, hog y tisztesség es vag y. Éreznie kell, hog y meg érdemelsz, és ez azt jelenti, hog y meg kell tudnia az ig azat. Máskülönben sosem... Az istálló ajtaja kivág ódott. – Jóság os ég , Gabe! Bejössz vég re-valahára... – Lord Jarret hirtelen elnémult, ahog y Virg iniáról Gabrielre pillantott. – Bocsáss meg , cimbora. Azt hittem, hog y még mindig a telivéredet dédelg eted. – Tekintete a Gabriel kezében lévő kabátra szeg eződött. – Én... nos... nem akartam félbeszakítani semmit. Annabel azt mondta, beszélnie kell veled, de sejtésem szerint erre már semmi szükség . Bármit is műveltek, hag yom, hog y ti ketten... – Nem szükség es. – Gabriel felráng atta a kabátját. – Virg inia és én csak a szökésünkről beszélg ettünk. Úg y tűnik, a nag yapja ellenzi a házasság ot és az életemre pályázik, szóval a mag unk módján oldjuk meg a problémát, és sietve Gretna Greenbe meg yünk.

– Gabriel. – A férfi menekült minden elől, az ig azság és a múlt elől is. Virg iniának meg kell állítania. – Nag yon jól tudod, hog y nem eg yeztem bele... – Ha valóban a szökést fontolg atjátok – mondta Lord Jarret –, akkor jobb lesz, ha bejöttök. Ezt nag yinak is hallania kell. Gabriel eg yik karját Virg inia dereka köré fonta, és az ajtó felé terelte. – Fig yelj rám... – kezdte a lány. – Mit g ondolsz, mennyi ideig tart, míg rájönnek? – kérdezte Gabriel, a lány ag g ályaival mit sem törődve. Míg átmentek az udvaron, eg észen belemeleg edtek a szökés részleteibe. Hog y a nyavalya esne a férfiba! Miért nem hallg at rá? A házba léptek, és már indultak volna a szalon felé, amikor a hallban a nag yanyjuk szólította meg őket. – Mi az ördög tartott ilyen... Ó! – Mrs. Plumtree ekkor észrevette Virg iniát, és elmosolyodott. – Jó estét, Miss Waverly! Annabel említette, hog y a nag yapja azzal fenyeg etőzött, hog y lelövi az unokámat, ha holnap reg g el házasság i ajánlattal állít be a Waverly Farmra. Azért jött, hog y fig yelmeztesse Gabe-et? – Valójában... – Meg szökünk, nag yi – szakította félbe Gabriel. – Tudom, mi a véleményed a szökésről, de... – Nem, nem, g yermekem, szökjetek csak meg – jeg yezte meg Mrs. Plumtree jókedvűen. – Csak üg yelj a törvényesség re. Mondd nekik, hog y hivatalos iratot kérsz az eskütökről, de ne holmi hevenyészett skót sületlenség leg yen. – Ez csak természetes – válaszolta Gabriel. – De én nem akarok... – kezdte Virg inia. – Miben lehetek a seg ítség etekre? – folytatta Mrs. Plumtree. – Ha a tábornok csak eg y kicsit is hasonlít rám, pár óra múlva már ébren lesz, és jobb lenne, ha messze járnátok, amikor rájön, hog y Miss Waverlynek hűlt helye. Valószínűnek tartom, hog y először ide vezet az útja, és mi majd meg próbáljuk feltartóztatni, amivel nyertek eg y kevés időt. Virg inia eg yre bosszúsabb lett. – Tényleg nem hiszem, hog y... Lord Jarret íg y szólt: – A phaeton nem túl kényelmes az utazáshoz, de g yorsabb. Mehettek az én hintómon is, de a kocsis a visszatérésünk óta még nem pihent eleg et. Ahog y te sem. – Elég , mindannyian hag yják abba! – kiáltotta Virg inia. – Nem akarok meg szökni! Halk káromkodás közepette Gabriel keze bilincsként szorult a lány derekára. – Nem óhajt hozzámenni az unokámhoz? – kérdezte Mrs. Plumtree, és éles szemét nem kerülte el Gabriel bizalmas mozdulata, ahog y a lányt mag ához szorította. Virg inia elpirult.

– Persze hog y hozzá akarok menni. De törvényes keretek között. Papi áldásával. Mrs. Plumtree csettintett a nyelvével. – Ha fig yelembe vesszük, mit mondott a nag yapja azon az estén, amikor nálunk vacsoráztak, nem valószínű, hog y erre számíthat. Szó szerint azt mondta: Így vagy úgy, de elérem, hogy soha az életben hozzá ne menjen az ön mihaszna unokájához. És ha arról beszélt, hog y g olyót ereszt Gabe-be, nem úg y tűnik, mint aki meg változtatta az álláspontját. – Átkozottul jól mondja! Eg yáltalán nem változott az álláspontom! – kiáltotta eg y hang az ajtó irányából. Jóság os ég ! A tábornok volt az, nyomában eg y inassal. – Bocsásson meg , asszonyom – mondta az inas –, de Waverly tábornok közölte, hog y nem hajlandó várni a... – Minden rendben, John – mondta Mrs. Plumtree. Virg inia g ondterhelten nézett a nag yapjára. A férfi zaklatottnak és fáradtnak tűnt, és harapós kedvében volt. – Te meg mit keresel itt, papi? Nag yapja harag os tekintettel lépett a lány mellé. – A beszélg etésünk után nem tudtam elaludni. A szobádhoz mentem, mert arra g ondoltam, meg próbálok beszélni veled, de nem voltál ott. – Gyilkos pillantást vetett Gabrielre. – Hog y tudta rávenni az unokámat, hog y ekkora ostobaság ot csináljon, és éjnek évadján idelovag oljon? Még valami baja eshetett volna. Meg támadják, vag y eltéved a sötétben... – Ehhez neki semmi köze – szakította félbe Virg inia. – Azért jöttem ide, mert azzal fenyeg etőztél, hog y reg g el lelövöd. – Azért jött, hog y fig yelmeztesse – mutatott rá Mrs. Plumtree csillog ó szemmel. – Nem hibáztathatja ezért. Ez önmag áért beszél. A tábornok fenyeg ető pillantással meredt rá. – Az eg yetlen dolog , ami itt önmag áért beszél, hölg yem, az az ön mesterkedése. És nem Virg iniát hibáztatom, hanem önt és az átkozott családját, amiért olyan dolg okba ütik az orrukat, amikhez semmi közük. – Szemöldökét felvonva fordult Lord Jarrethez. – Ha leg közelebb a házamba küldi a feleség ét, hog y a hátam mög ött az üzenetközvetítő szerepét játssza, jobb, ha számol a következményekkel, uram. – Nem küldtem a feleség emet az ön házába – tiltakozott Lord Jarret. – Én voltam az. – Gabriel közelebb vonta mag ához Virg iniát. – Azt akartam, hog y Virg inia meg tudja, hog y amint módomban áll, visszajövök és feleség ül veszem. – Önnek ő Miss Waverly, fiam. És csak a holttestemen keresztül veheti feleség ül. – A tábornok kinyújtotta a karját. – Gyere, Virg inia, hazameg yünk. Virg inia Gabrielre meredt, majd halkan azt mondta:

– Mondd el neki. Mondd el neki most. A férfi meg merevedett, majd mog orván nézett a lányra. – Ez nem a meg felelő alkalom. – Meg felelőbb nem is lehetne. Aznap este, amikor kering őztünk, azt mondtad, hog y szeretnéd kieng esztelni a családomat. Most itt a kiváló alkalom. Hallania kell! A lány érezte, hog y a férfi szorítása eng ed a derekán, és Gabe szép lassan visszahúzódik a csig aházába, de nem tág ított. – Értesd meg vele. – A pokolba is, nem áll szándékomban ezt most meg vitatni! – Mit kell meg vitatni? – érdeklődött Mrs. Plumtree. – Akkor hazameg yek vele. – Virg inia kiszakította mag át Gabriel öleléséből, és pár lépéssel eltávolodott tőle. Döntésre kell bírnia a férfit. – Választanod kell. Mondd el neki az ig azat, vag y elmeg yek. Fog alma sem volt róla, képes lesz-e meg tenni, de meg kellett próbálnia. Az, hog y Gabriel nem akar szembenézni a múlttal, csak meg mérg ezi a szerelmüket, és ezen a szökés sem seg ít. A férfi tekintetében meg villant valami. Harag . És sajnálkozás. – Ne kérd ezt tőlem. Miért kell ilyen makacsnak lennie? A lány eg yetlen szó nélkül meg fordult, és a nag yapja felé indult. – A pokolba, Virg inia, kérj tőlem bármit, csak ezt ne! A férfi szavaiból kicsendülő fájdalomtól a lány szíve összeszorult, de ment tovább. – Nem mondhatom el neked az ig azság ot – morog ta. – Úg y érted, nem akarod. – Nem tehetem. Mert nem tudom, mi az ig azság . A lány ekkor meg torpant. Nem tudta, jól hallotta-e, amit hallott, és szembefordult a férfival. – Ezt meg hog y érted? A többieknek ug yan fog almuk sem volt arról, miről beszél Virg inia, de léleg zetvisszafojtva várták Gabriel válaszát. A hajába túrt, majd eg y cifra káromkodás csúszott ki a száján. – Fog almam sincs, mi történt aznap éjjel. Olyan részeg voltam, hog y semmire sem emlékszem. – A hirtelen támadt csendben hallani lehetett, hog y nehezére esik a leveg ővétel. – Az emberek mindig azt feltételezték, hog y vag y azért nem beszélek a dolog ról, mert leplezni akarom a bűnösség em, vag y mert nem akarom meg g yalázni Rog er emlékét. De az ig azság az, hog y soha nem tudtam, melyikünk hívta ki a másikat. Soha. A lány ag ya lázasan zakatolt.

– Az meg hog y lehet? Rekedt nevetés tört elő Gabriel torkából. – Nem tudod, hog y akkoriban Rog er és én általában milyen állapotban vetődtünk haza? Minden este nyakló nélkül vedeltük a sört. – Ahog y sok más fiatalember is, Gabe – jeg yezte meg Lord Jarret. Gabriel mog orván bámult a fivérére. – Annyira, hog y aztán arra sem emlékszik, hog y a leg jobb barátja halálát okozta? – Komoly pillantással meredt a lányra. – Azt mondtad, a nag yapádnak tudnia kell, tisztesség es vag yok-e. Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Hang ja eg yre jobban elfúlt a dühtől. – Csak arra emlékszem, hog y Rog er és Lyons veszekedtek. A herceg távozott, és Rog er meg én belefeledkeztünk az ivásba. Nem emlékszem rá, hog y eljöttünk a kocsmából, nem emlékszem rá, hog y hazalovag oltam, arra meg vég képp nem, hog y ki az ördög vetette fel azt az átkozott fog adást! Nyug talanság ában járkálni kezdett. – Minden kiesett az emlékezetemből, ami aközött történt, hog y nyakló nélkül vedeltünk, és amikor másnap reg g el arra ébredtem, hog y Rog er ott áll az ág yam lábánál és azt mondja: Nos, cimbora, akkor belevágunk, vagy mi lesz? – Meg sem kérdezted, miről beszél? – suttog ta a lány. – Persze hog y meg kérdeztem! – Gabriel hang jában annyi düh volt, ahog y a lányra förmedt, hog y az ösztönösen hátrébb lépett. A férfi észrevette, és elsápadt. Amikor folytatta, kínosan üg yelt a hang jára, és ez vérfag yasztóbbnak tűnt, mint korábbi dühe. – Azt mondta: Tudod, a versenybe. Aztán a képén meg jelent az az önelég ült vig yor, amely mindig előjött, valahányszor sikerült túljárnia az eszemen, és azt mondta: Nem emlékszel a fogadásunkra. – És beismertem? Ó, nem, soha nem vallottam volna be Rog ernek, hog y nem bírom az italt. Hog y fog almam sincs, mi a nyavalyáról beszél. Akkor ostobának g ondolhatott volna. Fájdalmát látva, a lány szíve majd meg hasadt. Gabriel elfordította a tekintetét. – Elég volt számomra annyi, hog y fog adtunk. Mert minden úriember tudja, hog y a fog adás az fog adás, az alól kibújni nem illik, akár józanul, akár részeg en köttetett. Virg inia visszaemlékezett, mit mondott papi, és kutató pillantással nézett a nag yapjára, ám azt teljesen mag ával rag adta Gabriel története. – Íg y aztán, ahog y az eg y ostoba ifjúhoz illik, meg adta mag át? – kérdezte a tábornok. – Pontosan, mint eg y ostoba ifjú. Azt mondta: Nos, akkor vágjunk bele. Ez alkalommal, Sharpe, én nyerek, és akkor kikászálódtam az ág yból, és kimentem, hog y felnyerg eljem a lovamat.

Nem érdekelt, hol lesz a verseny, vag y mi is a tétje. Csak arra koncentráltam, hog y leg yőzzem. – Hang ja keserűen cseng ett. – Mert muszáj volt állandóan leg yőznöd – jeg yezte meg Lord Jarret halkan. Ig az, emlékezett vissza a lány. Rivalizálásuk nem volt eg yoldalú. Rog er nemeg yszer jött haza úg y, hog y Gabriel valahog y meg babonázta a lovait, vag y hog y meg nyerte a partit, mert átkozott szerencséje volt. És ezeket a szavakat vág ta ő mag a is Gabriel fejéhez az eg ymás elleni versenyen. A lány arca meg rándult. Gabriel tekintete a messzeség be révedt, mintha csak újra átélné az eg észet. – Amikor nyilvánvalóvá vált, hova tartunk, eg y pillanatra kijózanodtam. Tudtam, hog y a Turnham Green-i pálya túl veszélyes. Nem eg y embert láttam már ott meg sérülni. Görcsösen nyelt eg yet. – De addig ra már kiráng attuk Lyonst az ág yából, hog y bíráskodjon a versenyen, és én nem akartam visszakozni eg yikőjük előtt sem. Akkor inkább a halál, ha az a vég zetem, nem ig az? – Hang ja fag yosan cseng ett, és távolinak tűnt. – Még jobb, ha meg ölöm a leg jobb barátomat. – Nem ölted meg őt, Gabriel – felelte a lány halkan, akinek ez már sok volt. – Biztos vag y benne? – A szeme meg csillant, ahog y a lányra nézett. – Mert én nem. A nag yapád azt mondja, hog y leitattam és kényszerítettem a versenyre. Még ez is meg lehet. Elképzelhető, hog y én hajszoltam bele. Lehet, hog y g yávának neveztem. Az is lehet, hog y meg fenyeg ettem. Ez már soha nem derül ki. A lányhoz lépett, arckifejezése ug yanolyan élettelen és hűvös volt, mint a hang ja. – De eg y dolog biztos. Túl büszke voltam ahhoz, hog y beismerjem, nem emlékszem semmire. Túlság osan is öntelt voltam, hog y visszalépjek, vag y hog y eg yszerűen csak hag yjam, hog y a leg jobb barátom nyerjen. Mert amikor versenyzek, csak isten a meg mondhatója, de nyernem kell, még akkor is, ha ez azt jelenti... Elfog yott belőle a szusz. – Szóval, ez vag yok én. A tábornoknak ig aza van, Virg inia. Nem érdemellek meg . – Nem hiszem – suttog ta a lány. Gabriel rámeredt. – Nem? Akkor miért akartad annyira, hog y lemeztelenítsem előtted a lelkem? És ne mondd, hog y a nag yapád miatt. Mindketten tudjuk, hog y csakis miattad, hog y te mag ad meg tudd, „tisztesség es alak” vag yok-e. Mert te sem voltál biztos benne soha. Ig az ez? Valóban az ő kíváncsiság a miatt kerültek ebbe a szörnyű helyzetbe? A férfi akadozva vette a leveg őt. – Nem számít, ki kezdeményezte a fog adást, a fivéred meg halt, mert túlság osan el voltam telve mag ammal ahhoz, hog y lefújjam a versenyt, és túl mohón vág ytam a

dicsőség re ahhoz, hog y hag yjam nyerni őt. Tényleg azt hiszed, hog y ezt képes leszel valaha is elfelejteni? Vag y meg bocsátani nekem? Virg inia fejében eg y pillanatra felvillant eg y emlékkép – Rog er, ahog y természetellenes mozdulatlanság ba dermedve a hálószobájában fekszik. Gabriel meg akadályozhatta volna a versenyt, de nem tette. Másfelől, Rog er ug yanúg y meg akadályozhatta volna. De ha nem jött rá, hog y Gabriel nem emlékszik... – Én is íg y g ondoltam – jeg yezte meg a férfi hűvösen, amikor a lány nem válaszolt. – A tények ismeretében most már leg alább okkal g yűlölhetsz. Kikerülte a lányt, és elindult az ajtó felé. – Várj! – Virg inia feje zsong ott mindattól, amit a férfi rázúdított. – Most hová mész? Gabriel az ajtóhoz érve meg állt, de nem fordult szembe a lánnyal. – Oda, ahová mindig is szoktam, ha felejteni akarok. – A lány nag yapjára nézett. – Mondja meg Devonmontnak, hog y g ondoskodjon róla. Aztán kisétált az ajtón. – Gabriel! – Virg inia már indult volna a férfi után, ám papi a karjánál fog va visszatartotta. – Eressz! – tiltakozott kapálózva. Lord Jarret szólalt meg : – Visszahozom. – Azzal kiviharzott. – Hag yd csak, báránykám! – mondta a tábornok. – Mondtam már neked, mit kérdezett Rog er aznap éjjel: Ha egy férfi részegen belemegy egy fogadásba, van rá mód, hogy úriember módjára kihátráljon? Ez eg yértelműen alátámasztja, hog y a fivéred nem akarta azt a fog adást, és hog y Lord Gabriel kényszerítette rá. – Ez nem vall Gabrielre – tiltakozott Mrs. Plumtree. Virg inia eg yetértett az asszonnyal. Az a Gabriel, akit ő ismert, sosem kényszerített volna senkit semmire. Bár nem lehet benne száz százalékig biztos, mi történt aznap éjjel, eg y dolog ról még is meg volt g yőződve – Rog er éppolyan hibás a történtek miatt, mint Gabriel. Mrs. Plumtree fenyeg ető pillantással meredt a tábornokra. – Eldöntötte, hog y Gabe valamiféle szörnyeteg , és mindezt pusztán az unokája szavaira alapozza. Holott az is elképzelhető, hog y hazudott. A harag annyira elvakítja, hog y nem lát tovább az előítéleteinél. – És mi a helyzet az ön előítéleteivel? – morog ta a tábornok. – Baleset volt – szög ezte le Mrs. Plumtree. – Trag ikus, ostoba baleset. Gabrielnek nem állt szándékában meg ölni az unokáját. Úg y viselkedett, ahog y ostoba fiatalemberek g yakorta viselkednek, ez ig az. De Rog er volt az, aki kiráng atta az ág yából, és Rog er hívta őket a versenypályára. Ezt nem árt észben tartania, amikor az unokámat vádolja. Mrs. Plumtree szavai látszólag meg döbbentették a tábornokot. Volt bennük ig azság . Ha

hinni lehet Gabrielnek – és Virg inia a szíve mélyén tudta, hog y a férfi nem hazudna –, akkor Rog er erőltette az eg ész versenyt. Ami ennél is fontosabb, hog y már hét év eltelt a baleset óta. És nem számít, mit g ondol Gabriel, a tényen, hog y a lány szereti őt, mit sem változtat. Nem érdemellek meg. Ostoba volt, hog y eg yetlen pillanatig is meg hag yta a férfit abban a tévhitében, hog y nem érdemli meg őt. Hog y azt hig g ye, nem érdemes a szerelmére. – Beszélnem kell Gabriellel. Lord Jarret ebben a pillanatban került elő. – Attól tartok, elment. Épp az eg yik lovat nyerg elte, amikor az istállóba léptem, és közölte, hag yjam békén. Próbáltam beszélni vele, de eg yszerűen nyereg be pattant és elvág tatott. – Hová? – kérdezte a lány. – Nem tudom – válaszolta Lord Jarret sajnálkozó tekintettel. – Majd visszajön – mondta Mrs. Plumtree. – Mint mindig . – Már korábban is csinált ilyet? – kérdezte Virg inia. – Pár alkalommal, amikor eluralkodott rajta a bánat Rog er halála miatt. Csak a jóisten a meg mondhatója, hová meg y ilyenkor, de általában azzal tér vissza, hog y belement eg y újabb ostoba versenybe. Virg inia azt g ondolta, elveszítette hát a férfit. Hag yta, hog y g yűlölettel a szívében távozzon, és most elveszítette. Még csak meg sem mondta neki, hog y szereti! – Miért rabja a versenyzésnek? Azt állítja, a pénz miatt, de esküdni mernék rá, hog y valami eg észen másért. Mrs. Plumtree elszomorodott. – Ez eg yfajta védekezés nála, a félelemtől, hog y talán időnek előtte ő is Rog er és a szülei sorsára jut. Nem akarok időnek előtte a földben megrohadni. De fogalmam sincs, hogy tudnám ezt megakadályozni. De volt még más is a háttérben. Valami, ami eg yelőre nem volt világ os Virg inia számára. Ennél jóval több. – Menjünk haza – jeg yezte meg a tábornok halkan. – Nincs értelme itt maradni. Ha muszáj beszélned vele, holnap visszahozlak. De aludnod kell. – Nem meg yek sehová – jelentette ki Virg inia határozottan. – Nem, amíg Gabriel vissza nem jön. – A nag yapjának ig aza van, aludnia kell – lepte meg Mrs. Plumtree. – De itt is meg teheti. Reng eteg szobánk van. Papi az asszonyra meredt. – Ha ő marad, én is.

– Semmi akadálya. – Mrs. Plumtree állhatatos tekintete láttán a férfi elvörösödött. – És véleményem szerint nem csak az unokájára fér rá eg y kiadós alvás. A tábornok válaszától az asszony meg döbbent: – Rendben. Maradunk éjszakára. De ha reg g elig nem kerül elő... – Azonnal pontot teszünk az üg y vég ére, mihelyt előkerül – közölte Mrs. Plumtree határozottan. Majd Lord Jarretre pillantott. A férfi bólintott. – Meg találom őt, Miss Waverly, ne ag g ódjon. – Köszönöm – motyog ta Virg inia g ombóccal a torkában. Olyan kedvesek voltak. Lord Jarret most tért haza eg y hosszú útról; valószínűleg a fivére előkerítése volt a leg utolsó dolog , amivel fog lalatoskodni szeretett volna. Miután Lord Jarret távozott, Mrs. Plumtree átkísérte őket a hallon. – Van Halstead Hallban eg y teljesen elkülönített lakosztály, amelyet nyug odtan használhatnak – mondta. – Még a tizenhetedik században épült, hog y szállást biztosítson eg y külhonból érkezett herceg nek és a feleség ének. Virg inia szinte semmit sem hallott az eg észből, folyton Gabriel búcsúszavai jártak a fejében. Mondja meg Devonmontnak, hogy gondoskodjon róla. Kész hátat fordítani neki, mindazok után, amit mondott, és amit jelentettek eg ymásnak. Hog y képes erre? A fájdalomtól kábán lépett a tág as lakosztályba, amely két hálószobából és eg y akkora nappaliból állt, mint amekkora a Waverly Farmon az étkezőszalon. Mrs. Plumtree utasította a személyzetet, és a kandallóban kisvártatva tűz ropog ott, a bútorokat védő leplek is hamar lekerültek, és Virg inia és a nag yapja rövid időn belül mag ukra maradtak. Amikor a lánynak nem akaródzott a hálószobájába visszavonulni, a nag yapja ag g ódó tekintettel lépett mellé. – Feküdj le, báránykám. Biztos vag yok benne, hog y az a csirkefog ó hamarosan előkerül. A lány meg rázta a fejét. – Képtelen vag yok aludni. Nem, míg nem tudom biztosan, hog y jól van. – Nem lesz semmi baja – mondta papi, hang jában furcsa éllel. – No de mindeg y. Most talán meg fontolhatnád vég re annak a lehetőség ét, hog y te és Pierce... – Nem meg yek hozzá Pierce-hez! – kiáltotta Virg inia, elveszítve a türelmét. – Gabrielbe vag yok szerelmes! A tábornok csak pislog ott. – Szerelmes? Hisz alig ismered. Nem lehetsz olyan ostoba, hog y azt hidd, a csókok, a hízelg és és a szép szavak biztos alapjai lehetnek eg y házasság nak. – Ostobaság , ha az ember g yereke arra vág yik, hog y vég re-valahára kívánatos nőként

kezeljék, és nem, mint eg y jelentéktelen cselédet a farmon? – bukott ki a lányból fojtott hang on. Nag yapja lesújtó pillantását látva, reszketeg en felsóhajtott. – Hát nem érted? Gabriel olyannak lát, amilyen vag yok: nem csak azt látja, miben lehetek hasznos. A nőt látja, aki tetszeni akar, és virág ok után ácsing ózik, aki táncolni szeretne, aki többre vág yik, mint hog y felléleg ezzen, amikor a karámból kiszabadult csikó nem tapossa le a fehérrépát a kertben. Hang ja elhalkult. – Leg alábbis íg y látott, míg bele nem hajszoltam, hog y beszéljen a múltról. Most nem lát mást, mint tulajdon bűnösség ét. És azt hiszi, hog y én is csak ezt látom. Vajon még most is odakinn van, és új kihívást keres, hog y elűzhesse szíve fájdalmát, és a halállal vívott vég eláthatatlan csatájában eg y újabb versenyen teg ye próbára mag át? Lóvá teszem a halált. Állandóan ezt csinálom. És eg yszer csak meg értette. A férfi tréfának szánta, de valójában nem az volt. Ez mindent meg mag yarázott – a versenyzést, a nyug hatatlanság ot, minden alkalmat, amikor a csig aházába húzódott, és hűvös, rémisztő alakká vált, akire csak úg y tudott g ondolni, mint a halál ig azi ang yalára. Imádkozott, hog y leg yen még rá alkalma, hog y ezt meg értethesse a férfival. Mert amíg ezt nem érti meg , addig nem házasodhatnak össze. És annak már a g ondolatát sem tudta elviselni.

Huszadik fejezet

Le kell győznöm Rogert! A monoton hang álmából kísértette Gabe-et. Akárcsak Rog er látványa, ahog y ott feküdt nyakát szeg ve, és Lyons rohant feléjük, Gabe pedig ig yekezett meg fékezni a lovait. Mog orván meredt mag a elé, majd kortyolt a söréből. Valahog y ki kell vernie a fejéből ezt a képet. Valahog y muszáj elérnie, hog y hatalmába kerítse az áldott zsibbadtság és a hűvös nyug alom, amelyet versenyzés közben érzett. Ehhez általában nem kellett az italhoz menekülnie, de ma éjjel, ha kell, beveti mag át a londoni kocsmákba, és meg szabadul az őt kísértő emlékek hadától. Ahog y a korsójára meredt, kesernyésen elmosolyodott. – Te aztán jól eltűntél! – hallotta Jarret hang ját a háta mög ül. – Az utóbbi pár órában tűvé tettem érted szinte az összes bordélyt. A francba! – Nos, előkerültem. És most menj el. Újabb adag sört hörpintett fel. Hog y a fivérét el tudja viselni, tompább ag yra van szükség e. Jarret elvette előle a korsót. – Az ember azt hinné, mostanra már rájöttél, hog y ez nem seg ít. Ig az, de ma este kétség beesett volt. A korsó után nyúlt. – Rendelj mag adnak, ha inni akarsz! Vag y még jobb, ha mag amra hag ysz. – Maradnod kellett volna, hog y lásd, hog yan alakulnak a dolg ok. Virg inia szerette volna, ha maradsz. – Hát hog yne, emlékszem, mennyire marasztalt. – Miért is áll szóba Jarrettel? Az semmin sem változtat. – Esélyt sem adtál neki. Gabriel félhang osan elkáromkodta mag át. Látta a lány arcán az értetlenség et, a döbbenetet, amikor elmondta neki az ig azat. Talán meg bocsátott neki, talán nem. Nem volt képes ott maradni és kivárni. A távozásával meg kímélte mag át attól, hog y látnia kelljen, ahog y a lány szemében kihuny a fény, és rádöbben, milyen ember is ő valójában. – Semmi értelme nem lett volna. – Nag yon is sok. Szerelmes beléd. A szavak áthatoltak a mindent elhomályosító ködön, és Gabe fag yos szívében felcsillant a remény halvány szikrája. – Ezt ő mondta neked?

Jarret eg y pillanatra elhallg atott. – Nem volt rá szükség . Az arcára volt írva. A remény azon nyomban el is illant. – Azt láttad, amit látni akartál. Én viszont csak eg y nőt, aki vég ül meg tudta az ig azság ot, amelyre oly rég óta vág yott, és az nem volt ínyére. Felemelte a korsót, hog y ig yon, de az üres volt, és ezért eg y közelben serénykedő kocsmatündér felé lendítette. – Még eg yet! – A lány sietve jött, és tele is töltötte. – Jóformán arra sem adtál időt Miss Waverlynek, hog y felfog ja a hallottakat – csattant fel Jarret. – Mire számítottál? – Azt hittem... – Mit is? Hog y abban a pillanatban, hog y lemezteleníti előtte a lelkét, a fájdalom meg szűnik? Naiv dolog volt ezt hinni. Sosem szűnik meg – még akkor sem, ha a lány képes meg bocsátani a történtekért. Attól még a fivére nem támad fel. És ő ezek után sem lesz más, mint az a nyomorult g azember, aki a sírba kerg ette. – Pontosan azt kaptam, amire számítottam – hazudta. – Vag yis a pillanatnyi meg ing ásáért azzal bünteted Virg iniát, hog y lemondasz róla? – kérdezte Jarret. – Azzal büntetem? – Gabe harag osan meredt a fivérére. – Szívesség et teszek neki. Ostoba voltam, amikor azt g ondoltam, összeházasodhatunk. A múlt mindig közénk állna. – Úg y tűnik, hajlandó átg ondolni a dolg ot. – Akkor ostoba. Olyan férfi kell mellé, aki meg érdemli őt. És az nem én vag yok. – A korsó ismét előtte volt, és ő meg rag adta. Nem akart érezni. Valaha olyan könnyen ment – csak belevág ott eg y versenybe, és a Halál Ang yalává vált. Miért nem volt rá képes többé? Nem akart mást, csak letarg iába zuhanni, és hag yni, hog y az mag ába zárja, akár a sír... – De Miss Waverly jelenleg i helyzetében semmi reménye, hog y arra érdemesebb férfit találjon, ig az? – jeg yezte meg Jarret hűvösen. – Ott az unokafivére – préselte ki mag ából Gabriel, bár már a g ondolattól is viszketett a tenyere, és a leg szívesebben meg fojtotta volna a férfit. – Ő feleség ül veheti. – Nem kell neki Devonmont. Csak a jóisten a meg mondhatója, hog y miért, de ő tég ed akar. Abból ítélve, hog y Gabriel pulzusszáma az eg ekbe szökkent, nem volt még elég részeg . – Nem tudja, mit akar. Eg yébként meg , vele jobban jár, mint velem. Jarret felhorkant. – Hihetetlenül g yáva vag y. Ahog y a Gabrielben szunnyadó düh feléledt, elkáromkodta mag át. Hol van hát a mindent ködbe borító zsibbadtság ?

– Na, idehallg ass, bátyó! Annak az alaknak, aki utoljára g yávának nevezett, a torkán akadt néhány fog a. – Hát hog yne! Szörnyen bátor tudsz lenni, ha az a leg kevésbé sem számít. Tökéletesen boldog vag y, ha versenyre kelhetsz eg y ostoba alakkal, ám isten őrizz, hog y beismerd, szükség ed van Virg iniára. Hog y talán még szereted is. Kereket oldani könnyebb. Gabe meg merevedett. – Nem könnyebb. Csak íg y jobb lesz neki. Én nem adhatom meg neki, amire vág yik. – Mit? A meg bánást, amiért versenyeztél a fivérével? Nem erre vág yik. Azt szeretné, ha kitárnád előtte a szívedet, és ha meg bíznál benne. És ettől inadba szállt a bátorság od. Gabe jókorát kortyolt az italából, és ig yekezett nem tudomást venni a Jarret szavaiban rejlő ig azság ról. – Hidd el, én meg értem – folytatta Jarret. – Én is átéltem ezt. Ahog y Oliver és Minerva is. Az elmúlt tizenkilenc évet mindannyian azzal töltöttük, hog y meg keményítettük a szívünket, mert mindannyian meg tapasztaltuk, milyen szörnyű érzés, ha az embert azok hag yják cserben, akiket a leg jobban szeret. Sokáig tartott, míg meg tanultunk újra bízni. De míg nem vag y képes őszintén meg bízni valakiben, az életed nem lehet teljes. Szeretni és szeretve lenni, minden kockázatot meg ér. A szavak mintha dörömböltek volna Gabriel ag yában, és eltompították a sör hatását. – Befejezted? – förmedt rá. – Mert ez mind nem tartozik rád. A tábornok és Devonmont már kifőzték, mi leg yen Virg inia sorsa, és én nem állok az útjukba. – Remek – jeg yezte meg Jarret hűvösen, miközben felállt. – De eg y dolg ot nem hag yhatok szó nélkül. A szándék, hog y áteng eded Virg iniát Devonmontnak, azt jelenti, hog y félreértettem, mi történt kettőtök közt, amikor rátok törtem az istállóban? Az volt az érzésem, mintha épp szerelmeskedtetek volna. Gabe meg dermedt. – De az lehetetlen. Mert elvenni az ártatlanság át és aztán faképnél hag yni, hog y viselje eg yedül a következményeket, tízszer rosszabb annál, mint amit Rog er Waverly ellen valaha is elkövettél. Jarret ennyit mondott búcsúzóul, majd távozott. Gabe cifra káromkodások közepette söpörte félre a korsót. Fel nem tudta fog ni, hog y erről meg feledkezett. Tönkretette Virg iniát, és Jarretnek ig aza van – nem háríthatja rá a felelősség et. Lehet, hog y Devonmont olyan elnéző, ahog y azt Virg inia állítja, de ebben a kérdésben ő sem lenne részrehajló. Eg yetlen férfi sem. Kétszer is elcsábította. Vag yis kénytelen feleség ül venni. Ha Virg inia eg yáltalán hajlandó hozzámenni. Tompa tekintettel meredt a söröskorsóra. Jarret derűlátása ellenére, ő nem volt ebben olyan biztos. Ha lesz rá ideje, hog y eltöpreng jen a kijelentésén, meg eshet, hog y a lány az életben nem akar tőle többé semmit.

És ki hibáztatná ezért? Azt az eg yetlen dolg ot sem képes meg mondani neki, amit tudni akar – mi történt közte és Rog er közt akkor éjjel. Meg érdemelte, hog y tudja, ő viszont nem világ osíthatja fel. Vag y... talán még is? Ag ya lázasan zakatolt, lehetőség ek után kutakodott. Az azóta eltelt hét évben kínosan kerülte, hog y kiderüljön az ig azság , mintha csak félt volna, mi jut a tudomására. De talán most kiderítheti. Valakinek hallania kellett, hog y Rog er és ő arról a fog adásról beszélnek. Talán valaki, aki ott volt aznap éjjel, szemtanúja volt a történteknek, de az elbeszélése annyira összekeveredett a szárnyra kapott szóbeszéddel, hog y senki sem g ondolta volna, hog y az az ig azság . Ha kideríthetné, mi történt valójában, akkor Virg inia és a nag yapja meg tudhatná vég re a teljes ig azság ot. Gabe pénzt hajított az asztalra, aztán kitántorg ott a kocsmából, majd botladozva meg indult az utcán. Muszáj kiszellőztetnie a fejét, hog y g ondolkozni tudjon. Ki lehetett ott a kocsmában, amikor ő, Rog er és Lyons meg érkeztek? Kellett, hog y leg yen valaki, aki hallotta őket beszélg etni. Isten a meg mondhatója, hog y neki és a barátainak részeg en sem állt be a szájuk. Talán ha visszameg y a helyszínre, bevillan valami az emlékezetébe. Gabe az elkövetkező pár órát azzal töltötte, hog y vég ig járta az összes isten háta mög ötti lebujt. Aztán betévedt a kocsmába, amelyikben aznap éjjel jártak. Pusztán az, hog y ott volt, még nem volt elég az eltemetett emlékek visszatéréséhez, íg y hát kérdezősködni kezdett. Már nem maradt büszkeség e. Eg yszerűen csak az ig azság ot akarta, még akkor is, ha a fél világ találg atásokba bocsátkozik majd, hog y mi ez a furcsa, újonnan támadt rög eszme, amely a Rog er halálához vezető események alakulását kutatja. Sajnos a kocsma számos alkalommal cserélt g azdát az azóta eltelt időben, íg y a tulajdonos a korábbi tulajdonosokhoz irányította. Kifag g atta a törzsvendég eket és a felszolg álókat, de nem úg y tűnt, hog y bármelyikük is érti, miről zag yvál. Kocsmáról kocsmára járt, és folytatta a kérdezősködést. Kis idő elteltével már csak árnyékokat kerg etett, és olyan emberek után kutatott, akik ismerhetnek valakit, akiknek lehet olyan ismerősük, aki akkor éjjel ott járhatott. Minél kevésbé köntörfalazott, annál inkább rá kellett jönnie, hog y a fáradozásai hiábavalók. Senki sem emlékezett pár ostoba, részeg alakra, akik hét évvel ezelőtt eg y kocsmában fog adást kötöttek. Az eg yetlen alkalommal, amikor vég re talált valakit, aki ott volt, sem tudott meg sokat a férfitól. Eg yértelművé vált, hog y azok, akik esténként hosszú órákat töltenek a kocsmákban, nem a leg meg felelőbb információforrások. Az ital ug yanis elhomályosította az emlékeiket. Miután nag y sokára sikerült becserkésznie a kocsma eredeti tulajdonosát, és újfent

kénytelen volt beérni annyival, hog y ő sem emlékszik semmiféle fog adásra, Gabe leült a férfi új vendég lőjében, és az esélyeit latolg atta. Eg yik sem tűnt kecseg tetőnek, és mindeg yik azzal vég ződött, hog y úg y kell feleség ül vennie Virg iniát, hog y a múlt továbbra is eg y csomó meg válaszolatlan kérdést vet fel. Muszáj lesz meg szökniük, mivel a nag yapja sosem adja beleeg yezését a házasság ra. Már épp azon volt, hog y rendel mag ának némi ennivalót, mivel már órák óta nem evett, amikor a vele szemközti székre eg y férfi huppant le. Chetwin, hog y vinné el az ördög ! Az utolsó alak, akit ma éjjel látni akart. – Hallom, mást se csinálsz, mint városszerte arról az éjszakáról kérdezősködsz, amikor te és Rog er fog adást kötöttetek – mondta a férfi. Bár Gabriel a g ondolatát is g yűlölte, hog y eg y Chetwinhez hasonló fajankó előtt kitereg esse a kártyáit, nem tiltakozott. – Annak fényében, hog y udvarolni szándékozol Miss Waverlynek, ezt felettébb érdekesnek találom. Gabe a szemöldökét összevonva meredt mag a elé, de nem ment lépre. – Tudod, mindenki erről beszél. Elnyerted a jog ot, hog y udvarolhass neki, mi pedig mind izg atottan várjuk, hozzád meg y-e. – Chetwin rendelt eg y korsó sört. – Úg y vélem, annak, hog y arról az éjszakáról kérdezősködsz, köze lehet Miss Waverlyhez. – Nincs időm erre – csattant fel Gabe, majd talpra szökkent. – Nem emlékszel rá, ug ye? Ez mindjárt maradásra bírta Gabe-et. – Ne lég y nevetség es! Miért ne emlékeznék? – Mert tudomásom szerint felettébb részeg voltál. És ha emlékeznél – folytatta Chetwin –, miért kutatnál olyan személy után, aki fültanúja lehetett az esetnek? Az eg yetlen oka, hog y tanú után kutatsz, hog y felfrissítsd a memóriádat. Gabe dermedten bámult Chetwinre. – Mire célzol? – Arra, hog y minél előbb tisztázni szeretnéd az esetet Miss Waverly előtt. Valamiért mindig azt feltételeztem, hog y a nag yapja vag y mag a Waverly beavatta őt a részletekbe, de az is lehet, hog y nem. Vag yis mielőtt a feleség ed lenne, tudni szeretné az ig azat. – Chetwin önelég ült vig yorral nézett Gabe-re. – És én történetesen ismerek valakit, aki választ adhat a kérdéseidre. Bár Gabe pulzusa hirtelen háromszor olyan szapora lett, látszólag közömbösen meg vonta a vállát. – Valóban? És még is ki volna az? – Elárulom, de van eg y feltételem. A szavadat kell adnod, hog y kiállsz ellenem Turnham Greenben.

Gabe elnevette mag át, bár csalódottság kerítette hatalmába. – Nem dőlök be a mesterkedéseidnek, hog y kierőszakolj eg y visszavág ót. Nem tudsz te az ég eg yadta világ on semmit, és nem áll szándékomban versenyezni veled. Ahog y meg fordult, hog y kisétáljon, Chetwin utána kiáltott: – Tudom, hog y Lyons Waverlyvel veszekedett, és távozott a kocsmából, még a fog adás meg kötése előtt. Gabe meg dermedt. Ezt csakis olyasvalaki tudhatta, aki ott volt – vag y beszélt valakivel, aki ott volt. Tekintete találkozott Chetwin tekintetével. – Ha ennyi éven keresztül mindvég ig tudtad az ig azság ot, miért nem beszéltél erről soha senkinek? – Nem mondtam, hog y tudom az ig azság ot. Azt mondtam, ismerek valakit, aki tudja. – Chetwin elkomorult. – Eg yik éjjel, amikor néhány barátommal azon tanakodtunk, mi provokálhatta ki azt a fog adást, eg y fickó azt mondta, jobb lenne, ha tartanám a számat, mert nem ismerem a tényeket. Kifecseg ett ezt-azt Lyonsról és a vitáról. Amikor rájöttem, hog y valószínűleg tudja az ig azság ot, meg próbáltam szóra bírni, de nem árult el többet. Azt mondta, eg yik család sem érdemli, hog y a hozzám hasonlók a szájukra veg yék. Gabe lázasan lapozott az emlékezetében, és találg atta, ki lehetett a védelmezője, de ha az élete múlik rajta, akkor sem tudta volna meg mondani, ki lehet az. Emlékezett a Lyonsszal folytatott vitára, de arra nem, hog y valamelyik barátja is jelen lett volna. Csakis eg y ideg en lehetett – de Chetwin ismerősei közül ki az ördög ne ismerné Gabe-et? Gabe ellenség esen meredt Chetwinre. – Áruld el, ki az, különben addig szorong atom a nyakad, míg ki nem bököd. A férfi, arcán g únyos vig yorral, viszonozta Gabe pillantását. – Akkor sosem tudod meg , ki az, nem ig az? Gabe kieg yenesedett, és közben próbálta türtőztetni mag át. – Akkor kikérdezem az összes barátodat... – A férfi nem a barátom. Azt hittem, világ osan fejeztem ki mag am. Csak eg y fickó, akivel eg yetleneg yszer beszéltem eg y kocsmában. – Chetwin önelég ült képpel és arcátlanul dőlt hátra a székén, mint mindig . – Íme az ajánlatom. Holnap délben összemérjük tudásunkat Turnham Greenben. A tét háromszáz font. A pénz azé, aki meg nyeri a versenyt, ám teljesen mindeg y, ki nyer, én elárulom neked az illető nevét. A tét bizonyára elég csábító, hog y kísértésbe ess. Háromszáz font reng eteg pénz. Ha nyerne, anyag ilag a jelenleg inél sokkal kedvezőbb helyzetben kelhetne eg ybe Virg iniával. Viszont ha veszít, kilátástalan helyzetbe kerül. Akár íg y, akár úg y, vég re felfedheti a lány és a nag yapja előtt az ig azság ot. Természetesen elképzelhető, hog y Chetwin hazudik. De az a helyzeten mit sem változtat;

nincs más választása. És különben is, eg yszer már sikerült leg yőznie Chetwint – újra leg yőzheti. De ez az utolsó alkalom, hog y Gabe Turnham Greenben a rajtvonalhoz áll. Virg inia a fejét is levenné, ha tudná, hog y ott akar versenyezni. Még talán a házasság ot illetően is meg makacsolná mag át, és az nem oldana meg semmit. – Nekem is van eg y feltételem – közölte Gabe. – A versenynek kettőnk közt kell maradnia. Tanúnak hozd mag addal az eg yik barátodat, ahog y én is hozom Lyonst. De senki mást. Miután Miss Waverly és én összeházasodtunk, annak mesélsz a verseny kimeneteléről, akinek csak akarsz, de addig eg y szót sem. Áll az alku? Chetwinnek nem volt különösebben ínyére a dolog , de rábólintott. – Rendben – mondta Gabe. – Akkor készülhetsz a versenyre.

Huszonegyedik fejezet

Kedden késő délelőtt Celia átosont az udvaron, és a birtok északnyug ati sarkában elterülő mezők felé indult. A távolból már hallotta a vadászok puskáinak dörrenését – a fajdszezon szombaton vette kezdetét. Most leg alább anélkül g yakorolhatja a célba lövést, hog y bárki kioktatná. És mivel a Waverlyk épp náluk vendég eskednek, róla, hála a jóistennek, mindenki meg feledkezett. Biztos, hog y a közelg ő házi bál alkalmával sor kerül majd céllövőversenyre is, és fel akart készülni. Felsóhajtott. Szeg ény Miss Waverly! Amennyire Celia nem akarta, hog y Gabe meg nősüljön és ezzel őt is sarokba szorítsa, ug yanannyira nem akarta látni Miss Waverly szenvedését. Tisztesség es lánynak tűnt, és a fivére halála körüli zűrzavar felettébb szomorú volt. Amikor Celia meg kerülte az istállót, kis híján Gabe-be ütközött, aki épp a phaetonját és a lovait vezette ki az ajtón az eg yik lovász, az ifjú Willy társaság ában. – Gabe! Te meg mit művelsz? – kiáltotta, miközben a pisztolyt a háta mög é dug ta. – Már mindenki beteg re ag g ódta mag át miattad. Nag yi alaposan meg mosta Jarret fejét, amikor eg yedül tért vissza Londonból. – Vajon be kellene számolnia róla, hog y a Waverlyk itt vannak? Talán nem. Az csak meg rémisztené a fivérét. Már íg y is szörnyen kétség beesettnek tűnt. – Be kell menned, és beszélned a nag yival... – Később. Ha nem bánod, jobb szeretném, ha nem árulnád el senkinek, hog y összefutottunk. Csak pár óráig , ez minden. A lány előbb a phaetonra, majd a férfira bámult, és eg yszer csak meg világ osodott. – Versenyezni készülsz, ig az? A férfi halkan elkáromkodta mag át. Aztán tekintetét felemelve a lány baljára sandított, és a szeme résnyire szűkült. – Te pedig célba lőni, nemde? – Ezt meg honnan veszed? – habog ott a lány. – Látom a feg yvert, amit olyan üg yetlenül a hátad mög ött dug dosol – közölte vontatottan. – Azt hittem, a nag yi örökre eltiltott a célba lövéstől. – Amiről nem tud, az nem is fáj. – Ag g ódó tekintettel meredt a fivérére. – Ug ye nem árulsz be neki? – Te meg tartod az én titkomat, én meg tartom a tiédet. – Hirtelen elhallg atott, mintha elg ondolkozott volna valamin, majd íg y szólt: – Valójában... – Majd Willyhez fordult, és a fiú kabátjának zsebére bökött.

A lovász előhalászott onnan eg y borítékot, és átadta Gabe-nek, aki csak bámult a darab papirosra. Majd tekintetét Celiára emelte. – Ha valami történne velem, szeretném, ha ezt átadnád Miss Waverlynek. Meg teszed? A lányt jeg es rémület járta át. – Hol lesz a verseny, Gabe? – kérdezte. A férfi felvonta eg yik szemöldökét. – Te hol akarsz lövöldözni? A lány az ajkát harapdálta. Eg ymás titkának meg őrzése hirtelen esztelen ötletnek tűnt. A férfi felemelte a borítékot, de amikor a lány érte nyúlt, nem eng edte el. – Íg érd meg , hog y nem nézel bele. És hog y csak akkor adod át, ha velem valami történik. A lány habozott. De ha rá akar jönni, mi folyik itt, jobb, ha úg y tesz, ahog y a fivére kérte. Biztos, ami biztos, a háta mög ött keresztbe fonta két ujját. – Íg érem. A férfi eleng edte a borítékot, Celia pedig a köténye zsebébe g yűrte. Aztán csak nézte, ahog y Gabriel a phaetonjába száll, és üg etésre fog ja a lovakat. Mihelyt eltűnt, Willyhez fordult. – Tudod, hová meg y? – Nem, kisasszony, nem árulta el. A lány előhúzta a borítékot, és csak bámult rá. Nem vallott Gabe-re, hog y üzenetet hag yjon bárkinek, mielőtt versenyezni meg y. Mindig abból indult ki, hog y a versenyt könnyedén meg nyeri, és meg ússza sérülés nélkül. Ez az, ami bajba sodorta. De az utóbbi időben meg változott, szeszélyesebb és harapósabb lett. Már feketét sem hordott. Mindannak tetejében, amit a teg nap esti őszinteség i rohamáról hallott, eg yre biztosabbnak tűnt, hog y a fivére komoly bajban van. Jarret meg látása szerint Gabe válaszút elé érkezett, és mindennek Miss Waverlyhez van köze. Az is meg fordult a fejében, hog y Gabe szerelmes, és ebbéli véleményét a feleség e is osztotta. Ellentétben azzal, amit a család többi tag ja Celiával kapcsolatban g ondolt, ő ig enis hitt a szerelemben. Pontosan ezért nem akart a nag yi kénye-kedvének eng edelmeskedve férjhez menni. A semmiből hirtelen Mr. Pinter alig eg y héttel ezelőtti szavai idéződtek fel az emlékezetében: Én pusztán arra próbálok rámutatni, hogy a nagyanyját a legjobb szándék vezérli, de ön ezt képtelen felfogni. Mit tudhat erről a férfi? Abba a nyavalyás Bow Street-i nyomozóba a szenvedély leg halványabb szikrája sem szorult. Kizárólag a munkájának él. Képtelen meg érteni, milyen az, amikor az ember olyan dolg okra vág yik, amelyek a nők számára tabunak számítanak. A bizonyosság ot, hog y soha senki sem árthat az embernek, hacsak nem hag yja, hog y meg történjen; a fenség es izg almat, amelyet eg y feg yver célra tartása vált ki az emberből; a

túláradó örömet, hog y jól helybenhag yhat eg y rakás ostoba, felleng zős alakot, akik azt g ondolják, hog y különbek nála. Mr. Pinter talán kevésbé tűnne kiállhatatlannak, ha eg y csepp érzés is szorult volna belé... Kicsúszott a száján eg y káromkodás. Nem számít, a férfinak vannak-e érzései vag y sem. Nag yinak dolg ozik, ez minden. Semmi köze hozzá. Fig yelme ismét a borítékra terelődött. Meg bántva érezte mag át, amikor Gabe a nag yi óhajának eng edve kijelentette, udvarolni szándékszik Miss Waverlynek. De mindez nem számít, ha a fivére valóban szerelmes abba a nőbe, ami a levélből ítélve nag yon is elképzelhető. A borítéktól és mindentől, amit az sug allt, viszketett a tenyere, és kényelmetlen érzése támadt. Ha netán történne velem valami... Felsóhajtott. Hát ennyit arról, hog y a délutánt lőg yakorlattal tölti. Sarkon fordult, és a ház felé indult.

Isaac fel-alá járkált a nappaliban, és eg yfolytában azon töpreng ett, felébressze-e Virg iniát. Úg y hajnali nég y tájban nag y nehezen sikerült meg g yőznie, hog y lefeküdjön, és hála az ég nek, még mindig aludt. De szeretett volna hazatérni Waverly Farmra. Ez az udvarház túlság osan emlékeztette a hertfordshire-i birtokra, ahol a g yermekkorát töltötte, és amely most a cím várományosaként Pierce tulajdonában volt. Halkan kopog tattak a nappali ajtaján. Azt hitte, az eg yik cseléd az, és odalépett, hog y kinyissa, ám az ajtóban Hetty állt, kezében eg y friss virág okkal teli vázával. Zaklatottnak és sápadtnak tűnt, de ezzel eg yütt csinos volt. – Bejöhetek? – Természetesen. – Hog y van Virg inia? – kérdezte Hetty, miközben a férfi félreállt, hog y beléphessen. – Alszik. Épp azon tanakodtam, mikor keltsem fel. Haza szeretnék menni. Lehet tudni már valamit Lord Gabriel felől? – Sajnos nem. – Hetty átsétált a nappalin, hog y a vázát az eg yik asztalra teg ye. – Hoztam neki pár szál levendulát a kertünkből. Gabe említette, hog y az a kedvence, és úg y g ondoltam, ez majd talán felvidítja. Beletelt eg y kis időbe, mire találtam párat, mert valaki őrült módjára meg tépázta a bokrokat. A nőt látja, aki tetszeni akar, és virágok után ácsingózik... A tábornok hang osan felnyög ött. – Milyen ostoba vag yok. Az asszony pislog ott. – Ug yan miért?

– Azt hittem, hog y az unokám a saját levendulánkkal rakja tele odahaza a vázákat. – Meg rázta a fejét. – Elhitettem mag ammal azt az ostobaság ot, hog y ha az istállóban dolg oztatom az ön unokáját, annak nem lesz lehetőség e, hog y udvaroljon Virg iniának. Mindeközben, eg ész idő alatt ezt csinálta, ráadásul az orrom előtt. Csak azt láttam, amit látni akartam. Hetty a virág ok elrendezésével kötötte le mag át. – Ez g yakran meg esik. A tábornok szomorkás tekintettel nézett az asszonyra. – Önnel nem. Fig yelmeztetett, hog y az unokám heves természetű, de én nem vettem észre. Mindig olyan felelősség teljes, hog y meg feledkeztem róla, hog y más, asszonyi vág yai is lehetnek. – A hang ja meg remeg ett. – Ami az unokájának persze azonnal feltűnt. Túl későn jut az eszébe, ahog y Sharpe Hobbal szemben kiállt a lány mellett, hog y odafig yelt rá, mit visel, hog y meg köszönte neki a szendvicseket... hog y úriemberként viselkedett. Ha őszintén vég ig g ondolta mindazt, amit a férfi az elmúlt hét során tett, el kellett ismernie, hog y Sharpe mindvég ig úriemberhez illőn viselkedett. Valójában még annál is jobban. Soha eg yetlen szóval sem panaszkodott, amikor az istállót kellett kitakarítania, és eg yáltalán nem mondhatni, hog y hanyag ul vég ezte volna a munkáját. Őszinte érdeklődést mutatott Isaac módszerei iránt, ahog y a lovakat tanította. És meg osztotta a férfival néhány saját ötletét is a telivérek takarmányozásáról. Gabriel vag y első osztályú színész, vag y kifog ástalan úriember. Isaac olyan sokáig volt meg g yőződve az előbbiről, hog y nehezére esett elhinni az utóbbit. De az elmúlt éjszaka alapjaiban ing atta meg a véleményét. – Tudom, Isaac, hog y nincs ínyére, ha ezt hallja – jeg yezte meg Hetty halkan –, de azt hiszem, eg ymáshoz valók. Virg iniában van elég tűz, hog y ébren tartsa az unokám érdeklődését, ő pedig elég értelmes ahhoz, hog y hallg asson a lányra, ha neki van ig aza. Boldog házasság ban élhetnének, már ha hajlandó volna áldását adni a frig yre. Jobb házasság ban, mint amit azzal a Lord Devonmonttal kötne, ezt merem állítani. Nem megyek hozzá Pierce-hez. Gabrielbe vagyok szerelmes! Ördög és pokol! – A múlt éjszaka eg yértelműen a tudtomra adta, hog y soha nem meg y hozzá Pierce-hez. Ez eg y másik olyan dolog , amivel kapcsolatban vak voltam. Komolyan azt hitte, hog y azok ketten valaha is összeházasodhatnak? Reménykedett benne, hog y ig en, de valahol mélyen leg belül tisztában volt vele, hog y sokkal inkább viselkednek testvérek, semmint szerelmesek módjára. Annyira szerette volna, ha e házasság meg köttetik, hog y hallani sem akart róla, mit súg nak az ösztönei. És szemmel láthatóan, ha az ő báránykájáról van szó, az ösztönei valahog y mindig

cserbenhag yják. – A parancsolg atáshoz szoktam, még az unokámat is mindig csak utasítg attam, és ő eg ész jól tűrte. De ig aza volt – a szerelem dolg ában mit sem ér eg y tábornok parancsszava. – Szereti Gabrielt? – kérdezte Hetty reszkető hang on. – Azt állítja. De úg y g ondolja, hog y a bűntudat, amit a fiú érez, meg akadályozza, hog y viszontszeresse. – Meg lehet. – Hetty felsóhajtott. – Sajnálom, amit múlt éjjel mondtam, hog y Rog er akár hazudhatott is. Nem akartam azt sug allni... – Nem, ig aza volt, amikor azt mondta. – Gondterhelten felsóhajtott. – Azóta reng eteg időm volt g ondolkozni. Virg inia mindig is afféle piedesztálra emelte Rog ert, és én mag am is szentnek és sérthetetlennek tartottam az emlékét. Rog er imádott hazardírozni és inni, és meg esett, hog y erről is, arról is hazudott nekem. Bajkeverő volt, amivel tisztában voltam. De nem tudtam változtatni rajta, íg y a halála után könnyebb volt... A férfi nag yot nyelt. Nehezére esett kimondani, főleg az asszony előtt. – Gabe-et hibáztatni – suttog ta az asszony. A férfi bólintott. Röviden utalt rá, mit mondott Virg iniának a Rog errel folytatott aznap esti beszélg etésről. – Rog er eg y szóval sem említette, hog y meg fenyeg ették vag y kényszerítették volna. Az csak az én meg látásom volt. De ig aza volt, hog y vinné el az ördög ! A tény, hog y Rog er a verseny kedvéért úg y ráncig álta ki az unokáját az ág yából, sokat sejtet arról, kinek a vétke ez az eg ész. Próbáltam azzal áltatni mag am, hog y Sharpe hazudott, de ha íg y is volna, vajon miért nem jelentette ki eg yszerűen, hog y Rog er volt, aki a fog adást kezdeményezte? Miért vallotta be, hog y rettenetesen részeg volt? – Miért mondta Virg iniának, hog y nem érdemli meg ? – mutatott rá Hetty. – Mert nem – szaladt ki Isaac száján meg g ondolatlanul. Amikor észrevette, hog y az asszony elkomorodik, hozzátette: – De az én mércém szerint nincs olyan, aki meg érdemelné. Hetty ajka körül halvány mosoly játszott. – Talán ig aza van. De ezzel eg yütt az a véleményem, hog y Gabe jó férje lehetne. Még hog y eg y Sharpe elveg ye az ő unokáját! Ha rág ondolt is, g örcsös fájdalom nyilallt belé, de ha olyan rettenetesen szeretné... Felsóhajtott. – Eg y tábornoknak be kell látnia, ha lefeg yverezik és túljárnak az eszén. Ön és Virg inia... – Komoly tekintettel nézett az asszonyra. – Tudja, én csak azt szeretném, ha boldog lenne. – Tudom. Én is ug yanezt szeretném. Ha mindketten boldog ok lennének. – Szorosan a férfi mellé lépett. – Köszönöm, Isaac, amiért képes elfog ulatlan maradni. Lábujjheg yre emelkedett, hog y arcon csókolhassa a férfit, de mielőtt visszahúzódhatott volna, Isaac meg fog ta az állát, és merészen szájon csókolta. Amikor a tábornok felemelte a fejét, az asszony tág ra nyílt szemmel bámult a férfira, és az arcát elöntő pír fiatalos és rózsás

árnyalatot kölcsönzött papírvékonyság ú bőrének. Hetty tekintetében meg lepetés tükröződött, de benne rejlett a tetszeni vág yó nő is. A férfi az asszony derekára csúsztatta a karját, mag ához vonta, majd az előbbinél is nag yobb átéléssel újból meg csókolta. Az asszony meg adta mag át, ahog y azt a férfi előre sejtette, mivel Hetty elég idős volt már, hog y tudja, a csata eldőlt – és a fizetség et nem szavakban mérték. A meg adás még sosem tűnt ilyen édesnek. Amikor kopog tattak az ajtón, a férfi sajnálkozva eng edte el. Akkor sajnálta csak ig azán, amikor az asszony az ajtó felé indulva meg ajándékozta eg y halvány mosollyal. Lady Celia rontott be. – Nag yi, már mindenütt kerestelek! Épp az előbb botlottam Gabe-be... – Visszajött? – kérdezte Virg inia, aki kábultan botorkált ki a hálószobából. Még mindig a teg napi ruháját viselte, bár az g yűrött volt, mintha csak abban aludt volna. – Itt van? – Már nincs. Nem tudtam visszatartani. Versenyezni indult, de meg bízott, hog y ezt adjam át önnek. – Feltartott eg y lepecsételt borítékot, ám amikor Virg inia odasietett, hog y elveg ye, még hozzátette: – Fig yelmeztetnem kell, hog y meg íg értette velem, nem adom át önnek, kivéve, ha valami történik vele. Ahog y Hetty szitkozódni kezdett, Virg inia holtsápadt lett. – Még soha senkinek nem hag yott hátra levelet – mondta Celia –, ezért úg y véltem, jobb, ha vet rá eg y pillantást. Talán meg tudjuk belőle, hol lesz a verseny. Miközben Virg inia feltépte és elolvasta a levelet, Isaac halkan elkáromkodta mag át. Sharpe ezzel szörnyen meg nehezíti, hog y valaha is bocsánatot nyerjen. Amikor Virg inia rájuk emelte a tekintetét, úg y festett, mint aki rög vest elájul. Hetty elvette tőle a levelet, és a tábornok, valamint Celia kedvéért hang osan felolvasta. Drága Virginiám! Ha ezt olvasod, akkor megtörtént az elképzelhetetlen. Elvesztettem a versenyt, és az életemet is. Nem bírnám elviselni, ha kétségek közt gyötrődnél amiatt, hogy fajultak idáig a dolgok, ahogy tetted ezt éveken keresztül a Rogerrel folytatott verseny kapcsán is, szóval íme a magyarázat. Chetwin azt állítja, ismer valakit, aki elárulhatja nekem, mi történt azon a hét évvel ezelőtti éjszakán. Nem fedi fel az informátora kilétét, hacsak nem állok ki vele egy versenyre Turnham Greenben, szóval belementem. Ne hibáztasd magad emiatt. Azért tettem, hogy végre tisztán lásd, milyen emberhez készülsz hozzámenni. Ügyelj rá, hogy Chetwin betartsa a fogadáskor tett ígéretét, miszerint elárulja nekem (vagy halálom esetén a képviselőmnek) az illető nevét, tekintet nélkül arra, ki nyeri a versenyt. Ha az igazság végre kiderül, az áldozatom nem volt hiábavaló. Az egyetlen vágyam az, hogy én magam mondhassam el neked az igazságot. Bármit megtennék

ezért. – Bármit, kivéve a Turnham Green-i verseny feladását – jeg yezte meg Virg inia keserűen. Sürg ető pillantást vetett nag yapjára. – Meg kell állítanunk! Ha történik vele valami... – A hang ja elcsuklott. – Hát persze. – A tábornok Lady Celiához fordult. – Milyen rég en ment el? – Nag yjából tizenöt perce. A férfi Hettyre pillantott. – Az én bricskámmal kellene mennünk. Már intézkedtem, hog y indulásra készen álljon. De abba csak hárman tudunk bepréselődni. – Én itt maradok – közölte Lady Celia. Isaac bólintott. – Ha most azonnal indulunk, még a verseny kezdete előtt Turnham Greenbe érünk. Véleményem szerint nem vág nak bele közvetlenül Lord Gabriel érkezése után. Virg iniához fordult, és hozzátette: – És ha még sem érnénk oda időben, kedvesem, a fiatalúr mostanáig már háromszor lefutotta azt a versenyt – biztos vag yok benne, hog y most is meg ússza ép bőrrel. A lány szeme résnyire szűkült. – Ó, nem, azt már nem. Mert azok után velem lesz kénytelen szembenézni. És biztosíthatlak róla, hog y azt nem ússza meg élve.

Ereiben a vér dübörg ött, a homlokán izzadság g yöng yözött, ahog y Gabe ott állt és Chetwint leste. Lyons a szemöldökét összevonva meredt a zsebórájára. – Elmúlt tíz. – A bolondját járatja velem – mérg elődött Gabe. – Meg próbál felideg esíteni, ez minden. – Az a szörnyű, hog y meg lehetősen hatásosnak tűnt ez a taktika. Még soha eg yetlen verseny sem jelentett számára ilyen sokat. És ez ag g asztotta. A szokásos verseny előtti hűvös nyug alom, amely a g yőzelem biztos zálog a is volt, ezúttal cserbenhag yta. Vég ig járatta tekintetét a pályán, eg észen odáig , ahol a hatalmas kőszirtek a messzeség ben felsejlettek. A két utolsó alkalommal, amikor itt járt, akkora volt a tömeg , hog y a Rog errel folytatott verseny emléke, a hang os felhajtásnak köszönhetően, a múlt homályába veszett. Más volt a napszak, és az évnek is más szakában jártak. Lyons sem volt jelen. Amikor két alkalommal is versenyzett Chetwinnel, a férfi épp külföldön tartózkodott. De ma minden olyan volt, mint hét évvel ezelőtt. Nyár volt. És dél. Rajta és Lyonson

kívül nincs itt senki. Gabe ráadásul ug yanúg y másnapos volt eg y italozással töltött éjszaka után. A hasonlóság kísérteties volt. Meg borzong ott. Nem kellene ag g ódnia, de még is ag g ódott. – Biztos vag y benne, hog y ezt akarod? – kérdezte Lyons. Ez az eg y volt csak más – Lyons az ég eg yadta világ on semmit sem kérdezett a Rog errel folytatott verseny előtt. Ahog y Gabriel íg y visszag ondolt, mindannyian sokkal ostobábbak voltak. – Nincs más választásom. Ez az eg yetlen módja, hog y kiderítsem, mi történt. – Mindig azt hittem, hog y tisztában vag y vele, és csak azért nem hozakodsz elő a dolog g al, mert nem akarod befeketíteni Rog er emlékét. – Tudom. – Gabriel nem tudta, hog y nevessen vag y sírjon. Mindenki abban a hitben ring atta mag át, hog y csakis valamiféle nemes cselekedet motiválja, miközben mindvég ig ... – Sajnálom, hog y nem vontalak kérdőre benneteket – mondta Lyons. – Iszonyúan kába voltam, amikor ideértünk. Csak eg y újabb verseny volt; nem izg atott, ki volt a kezdeményező fél. – Hang ja metszőn cseng ett. – Éveken keresztül azon rág ódtam, hog y ha meg tettem volna, ha leg alább mondtam volna valamit... De természetesen nem tettem, ahog y te sem, és most itt tartunk. Gabe-et jeg es borzong ás rázta meg . Sosem fordult meg a fejében, hog y Lyons esetleg ug yanúg y vétkesnek érzi mag át a dolog ban. Ha íg y van, meg lepő, hog y ma eg yáltalán eljött. – Szóval, a lelkiismeretem meg nyug tatásául ezúttal újra meg kell kérdeznem – folytatta a férfi. – Biztos vag y benne, hog y ezt akarod? Mielőtt még Gabe válaszolhatott volna, paták dobog ása verte fel a csendet. Amikor meg fordult, Chetwint pillantotta meg , aki a fog atát feléjük kormányozta, mellette eg y katona ücsörg ött. Gabe ag yán átfutott a g ondolat, lehetség es-e, hog y Chetwin erről a férfiról beszélt. De titokzatos informátora nem tartozott a barátai közé – leg alábbis azt állította. Chetwin fog atát az övé mellé kormányozva visszafog ta a lovakat. – Késtél – közölte Gabe, miközben Chetwin barátja leug rott, és Lyons mellé lépett. Chetwin önelég ült vig yora meg erősítette a g yanúját. – Talán ag g ódtál, hog y hoppon maradsz? – És hog y elmulasztom, hog y bolondot csinálsz mag adból? – Gabe meg rag adta a g yeplőt. – Kizárt. Ez eg y csapásra letörölte Chetwin vig yorát. – Meg látjuk, ki a bolond, ha túl vag yunk az eg észen, és én nyerek. – Csak ne feledd, hog y mi volt a meg állapodásunk – jeg yezte meg Gabe vontatottan. – Ez az utolsó alkalom, hog y rá tudtál venni, itt versenyezzek veled, akár kavics kerül a lovad patája alá, akár eltörik a kocsid teng elye, vag y történjen bármi más furcsaság , ami

meg g átolja, hog y nyerj. Ez vég képp kihozta a sodrából Chetwint. – Vig yázz a szádra, Sharpe, különben még meg g ondolom mag am, és sosem tudod meg az illető nevét. Gabe a fog át csikorg atta. Nem volt nag y élvezet lépre csalni Chetwint, amikor a férfinak volt valamije, amit ő mindenáron meg akart tudni. – Emlékeztethetném az urakat a szabályokra, csak hog y haladjunk? – érdeklődött Lyons. – Tisztában vag yunk a szabályokkal – közölte Gabe. Lyons biccentett, majd felemelte a zászlót, és a két fog at közé lépett. Aztán Gabe újabb patadobog ásra lett fig yelmes, amely a háta mög ül jött. Harag os tekintettel bámult Chetwinre. – A pokolba is! Meg íg érted, hog y nem árulod el senkinek! – Esküszöm, hog y nem az én barátaim – vág ott vissza az. Gabe felemelkedett a bakról, hog y hátranézzen, majd elkáromkodta mag át. Nag yi. Celia bizonyára meg szeg te az íg éretét, hog y vinné el az ördög ! Eg y pillanatra kihag yott a szíve. Nem csak a nag yanyja jött. Virg inia is. A lány láttán nag yot dobbant a szíve. Azért jött, hog y meg állítsa. Fontos volt neki annyira, hog y meg próbálja meg állítani – még azok után is, amiket mondott neki. Ez még inkább arra sarkallta Gabrielt, hog y lefussák ezt a versenyt. Mert nem számít, hog y a lány mennyire ag g ódik miatta, meg érdemli, hog y meg tudja vég re az ig azat. És most már abban is biztos volt, hog y meg tudja csinálni. Érte. Csakis őérte. – Lyons, dobd már le azt a nyavalyás zászlót!

Huszonkettedik fejezet

Ahog y a bricska lelassított, Virg inia hallotta Gabriel utasítását. Leug rott, majd futásnak eredve odakiáltott a herceg nek: – Ha főméltóság a ledobja azt a zászlót, akkor lenyomom a torkán! Lyons csak pislog ott. Kétség telen, nem volt hozzászokva, hog y eg y nő tettleg esség g el fenyeg esse. Aztán önelég ült vig yorra fakadt, majd a zászlót mag asabbra tartotta. A lány pillanatok alatt Gabriel mellett termett. – Gabriel Sharpe, ne merészeld vég ig csinálni ezt a versenyt, különben esküszöm, nem meg yek hozzád feleség ül! – Lyons, mag a tökfej – csattant fel Chetwin –, ha nem dobja le azt a zászlót, akkor nélküle futom le a versenyt, és kijelentem, hog y veszített! – Papi! – kiáltotta a lány. Le sem vette tekintetét Gabrielről, miközben a tábornok sietve Chetwin lovai elé lépett, és meg rag adta a vezérló hámját. – A pokolba, el az útból! – kiabálta Chetwin. – Nem, míg az unokám el nem vég ezte, amiért jött – válaszolta a tábornok, könnyedén kordában tartva Chetwin lovait. Gabriel harag os tekintettel nézett Chetwinre. – Adnál pár percet? Aztán lefutjuk a versenyt. Csak hadd beszéljek vele. – Leug rott a bakról, karjánál fog va meg rag adta a lányt, és kissé távolabb vezette. – Virg inia, szerelmem... – kezdte. – Ne merészelj a „szerelmednek” szólítani! – kiáltotta. – Nem versenyezhetsz! Előbb vetem a phaetonod elé mag am, mint hog y meg eng edjem. A féri láthatóan meg riadt. – Nem érted... – Már hog yne érteném. Elolvastam a levelet, amit nekem írtál. Mög öttük Hetty kászálódott ki a kocsiból, de szerencsére tisztes távolban maradt. – Ha íg y van – mondta Gabriel türelmesen, olyan hang nemben, amelyet általában g yerekekkel és bolondokkal üt meg az ember –, akkor azt is tudod, hog y ez az eg yetlen módja, hog y az ig azság kiderüljön. – Nem érdekel az ig azság ! Nem érdekel, mi történt aznap éjjel vag y másnap, vag y az azóta eltelt években. Tudom, hog y jó ember vag y, Gabriel... rendes ember. – Virg inia hang ja elcsuklott. – És én ebbe a férfiba szerettem bele.

A férfi arcára kiülő boldog ság láttán a lány arra g ondolt, talán csak ezeket a szavakat kellett vég re hallania. Gabriel szája szög letében szomorú mosoly villant. – Akkor még inkább meg kellene értened, miért kell versenyeznem Chetwinnel. A lány próbálta palástolni csalódottság át. – Miért? – Mert nem vehetlek feleség ül, míg meg nem bizonyosodom róla, hog y érdemes vag yok a szerelmedre. Tudom, hog y most azt hiszed, nem számít a múlt, de eg y nap még meg mérg ezheti, bármit is érezz irántam ebben a pillanatban. Kettőnkért teszem. – Nem – mondta a férfi karját meg rag adva. – Mag adért teszed. Amikor szemét a lányra meresztette, Virg inia észrevette, hog y meg int mag ába zárkózik, és előbújik belőle a tartózkodó és túlság osan elővig yázatos lény... Nem, ez alkalommal, ha a fene fenét eszik, akkor sem hag yja. – Idehallg ass! – kezdte a lány ellentmondást nem tűrő hang on. – Azt mondtad, azért játszod állandóan a Halál Ang yalát, mert úg y g ondoltad, hog y ily módon talán térdre kényszerítheted. A nag yanyád szerint azonban azért teszed, mert íg y próbálod leg yőzni a félelmedet. De mindketten tudjuk, hog y másról van szó. A férfi meg feszült, és a fag yos közöny, amely mög é rejtőzött, a lányt jobban meg rémítette, mint bármelyik verseny, ahol eddig rajthoz állt. De leg alább nem menekült el. – Fog almam sincs, miről beszélsz. – Te mag ad mondtad: Lóvá teszem a halált. Állandóan ezt csinálom. – Ujjai a férfi karjába vájtak, kész volt, hog y meg értesse vele. – Valami miatt azt hiszed, hog y aznap ott Rog errel meg tréfáltad a halált. Azt hiszed, hog y a halálnak helyette tég ed kellett volna mag ával rag adnia. Amikor Gabriel állkapcsán eg y izom meg rándult, a lány tudta, hog y az elevenjére tapintott. Bár könyörtelenség nek tűnt, nem állt szándékában abbahag yni. – Azóta meg állás nélkül kísérted a halált, és reménykedsz, hog y eg y nap majd eljön érted. Az is meg fordult a fejedben, hog y akár te is meg választhatod az időpontját, ug ye? Viszont képtelen vag y elfog adni a tényt, hog y néha az emberek minden különösebb ok nélkül meg halnak. Az életük eg y szenvedélyes pillanatban huny ki, mint a szüleidé, vag y rossz időben vannak rossz helyen, mint a barátod, Benny. Vag y ostoba versenyeken vesznek részt, mint Rog er. A férfi tekintetében harag lobbant, ami a korábbi közönynél még mindig eg y fokkal jobb volt. – Te ezt nem érted. Ha én... – Ennek semmi köze hozzád! – kiáltotta a lány. – Nem számít, hog y nem mondtad le a versenyt. Ő sem tette. Ahog y Lyons sem. Se te, se Lyons nem kötelezte, hog y részt veg yen benne. Eg yikőtök sem biztatta, hog y kockáztasson, és ne fog ja vissza a lovakat, amikor

kellett volna. Nag yot nyelt, amikor rádöbbent, hog y tulajdon sebezhetőség ét is fel kell fednie, ha a csatát meg akarja nyerni. – Soha nem lett volna szabad tég ed hibáztatnom; nem volt hozzá jog om. Mérg es voltam, meg bántott, és hiányzott a fivérem. De most már tudom, hog y a versenyt a saját szabályai szerint futotta. Mindig is a saját feje után ment. A férfi arcát a két kezébe fog ta. – Abban a hitben ring atod mag ad, hog y valamiféle hatalmad van a halál felett, hog y minden alkalommal, amikor nyersz, és meg úszod ép bőrrel, kicsikarod a jussodat. De az az ig azság , hog y a halál már hét éve a markában tart. Gabe szerette volna félresöpörni a lány szavaiban rejlő ig azság ot, de az annyira felkavarta, hog y képtelen volt rá. A lába mintha földbe g yökerezett volna, és tekintetét nem bírta elszakítani a lány tekintetétől, amelyben kétség beesés tükröződött. Bár menedékre lelhetne az áldott dermedtség ben, amelynek hála az elmúlt hét évben képes volt meg őrizni a józan eszét... De amióta Virg iniát meg ismerte, ez eg yre kevésbé tűnt kivitelezhetőnek. Minden alkalommal, amikor vele volt, a lány a lelkét meleng ette és érzéseket ébresztett benne, bármennyire is küzdött ellene. És az ő szenvedélyes kedvese még most sem adta fel, még most is küzdött. – Az öltözéked és a phaetonod, ahog y a versenyek vég eláthatatlan sorozata is, mind a halállal folytatott incselkedésed részei. Ha továbbra is rag aszkodsz hozzájuk, az a halálodat jelentheti. De nem nyersz vele semmit, kivéve, amiről ostobán azt hiszed, hog y már hét évvel ezelőtt meg kellett volna nyerned – a saját sírodat a Rog eré helyett. A szavak hihetetlen erővel kalapáltak Gabriel fülében. Ó, istenem, milyen ig az! Hányszor meg fordult a fejében azóta, bár ne élte volna túl azt a napot! Az állandóan leplezni próbált fájdalom most újult erővel rohanta meg , szinte letag lózta, míg vég ül az eltelt évek alatt a lelkét sanyarg ató ig azság ki nem bukott belőle. – Nekem kellett volna meg halnom. – Torkát elfojtott könnyek mardosták. – Akkor nem maradtál volna mag adra, és most lenne, aki g ondoskodjon rólad. Ig azság talanság , hog y Rog er meg halt. Nem érdemelte meg ... – Eg yikőtök sem érdemelte meg . – Virg inia g örcsösen kapaszkodott a férfiba, olyan g örcsösen, hog y a keze szinte már fájt. – Isten adná, hog y mindketten épek és eg észség esek lennétek, de mivel nem íg y van, nincs benne semmi rossz, hog y boldog g á tesz, amiért itt vag y velem és élsz. Isten a tudója, mennyire örülök, hog y íg y van. – Hog y mondhatsz ilyet? – kérdezte rekedten. – Rog er holtan fekszik, míg én élek és virulok. – Nem sajnálná, hog y élsz. Ahog y én sem.

A feloldozást jelentő szavak eg yenest Gabriel szívéig hatoltak, és aprócska remény ébredt benne. A lány hátrasimított a férfi homlokából eg y eltévedt hajtincset. – Gabriel, bármit teszel, az a történteken mit sem változtat. Ahog y az sem, ha kiszeded az ig azság ot Chetwinből, vag y újra és újra vég ig csinálod ezt a futamot, de a leg kevésbé az, ha vezeklésként veszel feleség ül. Nem szég yen meg futamodni eg y olyan csatából, ahol a halál az ellenfél. Azt a csatát nem nyerheted meg . És itt a leg főbb ideje, hog y ezt meg értsd. A remény csírája g yökeret eresztett és szárba szökkent. Rog er halála óta Gabriel nem találta a helyét, és eg yfolytában mag át vádolta, mindezt miért? Semmi haszna nem volt, azon kívül, hog y az életkedve is elment. Talán ideje lenne elfog adni Virg inia szerelmét – kérdések és lelkiismeret-furdalás nélkül. – Rendben. A lány meg dermedt. – Micsoda? – Rendben. Nem versenyzem Chetwinnel. – Ahog y meg könnyebbülve hozzásimult, Gabriel a lány kezét az ajkához emelte, és meg csókolta. – Vég ül is, nem hag yhatom, hog y a nő, akit szeretek, valami ostoba verseny miatt utasítson vissza. Virg inia szeme csillog ott a könnyektől. – Te... szeretsz eng em? Gabriel szíve most már eg yfolytában a torkában dobog ott. – Az életemnél is jobban. Csak a jóisten tudná meg mondani, mert én nem, annyi szent, hog y te miért szeretsz eng em, de azt tudom, hog y én miért szeretlek tég ed. Te vag y számomra a fény az éjszakában, és a vezérlő csillag om a sötét teng eren. Amikor veled vag yok, nem akarok ujjat húzni a halállal. Olyankor élni akarok. És táncolni veled. És kerül, amibe kerül, de azzal akarom tölteni a hátralévő életemet, hog y meg próbáljalak kiérdemelni. A lány sírva fakadt, belekapaszkodott a férfiba, és meg állíthatatlanul zokog ott. Gabriel nem tudta, mitévő leg yen, íg y az ösztöneire hallg atva felemelte Virg inia könnyáztatta arcát, és hosszan, g yeng éden meg csókolta, bízva benne, hog y a csókja elárulja, mennyire szereti. Amikor elhúzódott tőle, abban a reményben, hog y a lány abbahag yja a sírást, arcán mosoly villant. – Szóval, ha nem akarod, hog y versenyezzek Chetwinnel, hát nem fog ok. – Míg Virg inia próbálta meg zabolázni az érzelmeit, Gabriel keze pajkosan az álla alá tévedt, és vég ig simított rajta. – Vég ül is, a leg utolsó dolog , amire vág yom, hog y a lovaim elé vesd mag ad. – Meg tenném azt is – suttog ta a lány elfúló hang on. – Ezt nem kétlem. Látlak mag am előtt, ahog y ott állsz a két sziklaszirt között, és

vakmerően várod, hog y elg ázoljunk. – Nem pont erre g ondoltam – felelte Virg inia évődve –, de remek ötlet. A férfi felnevetett, majd újból meg csókolta. Aztán kézen fog ta, és meg indult vele, hog y visszakísérje oda, ahol Lyons fel-alá járkált, Chetwin pedig mog orva képpel ácsorg ott. Amint a fog atok közelébe értek, Chetwin ráförmedt: – Nos? Készen állsz? – Sajnálom, cimbora. A verseny elmarad. Lyons felsóhajtott: – Hála az ég nek! – Majd Gabe családja felé indult. – Ezt nem teheted! – tiltakozott Chetwin. – De meg tehetem – jeg yezte meg Gabe, jó alaposan meg rág va a szavakat. – Meg g ondoltam mag am. Chetwin összevonta a szemöldökét. – Akkor sosem tudod meg az ig azat, erre meg esküszöm. Gabe Virg iniára pillantott, aki viszonozta a férfi pillantását, és szeme csordultig telt szerelemmel. – Nem számít. Már mindent tudok, amit tudnom kell. – Na és a háromszáz font? – jeg yezte meg Chetwin g únyosan. – Az sem számít? Gabe szemöldökét felvonva nézett Virg iniára. – Szerelmem? Versenyezzek Chetwinnel háromszáz fontért? – A válaszom eg yértelmű nem – jelentette ki a lány határozottan. – Meg leszünk nélküle. Gabe íg y szólt Chetwinhez: – Nem versenyzünk sem ma, sem máskor. A Halál Ang yala ezennel visszavonul. Kijelentését Virg inia azzal jutalmazta, hog y arcon csókolta. – Badarság ! – fröcsög te Chetwin. – Ismét ring be szállsz, ha kiürül a zsebed, és pénzre lesz szükség ed az új telivéredhez. – Nem értem, miért tenné – kapcsolódott be most már Hetty is a szócsatába. – Eg yébként is szándékomban állt anyag ilag támog atni az unokám telivértenyészetét. Alig várom, hog y meg duplázza a pénzem. Gabe tátott szájjal bámult az asszonyra, aki mag a is elpirult kissé. – A tábornok és én úton idefelé beszélg ettünk. Azt mondja, jó érzéked van a lovakhoz, és úg y g ondolja, hog y a seg ítség ével akár boldog ulhatsz is. Hajlandó vag yok valamennyit befektetni a dolog ba, hog y lássam, ig aza van-e. – Felszeg te az állát. – Persze csak eg y keveset, még mielőtt elbíznád mag ad, de arra elég lesz, hog y benevezhess eg y lovat a versenyre. – Köszönöm, nag yi! – mondta Gabe visszafog ott mosollyal. A nag yanyja néha meg lepően eng edékenynek tűnt. Főleg akkor, ha az unokáiról volt szó. Ismét közeledő lovak zajára lett fig yelmes. Mindannyian a hang irányába fordultak, és

Devonmont tűnt fel curricle-jén, oldalán Lady Celiával, háta mög ött a lovászával, és nyíleg yenesen tartott feléjük. – Pierce! – kiáltotta Virg inia, és már szaladt is, hog y üdvözölje. – Te meg mit keresel itt? Miután a férfi leszállt a járműről, és leseg ítette Celiát is, futó csókot lehelt Virg inia arcára. – Késő éjszaka érkeztem Waverly Farmra. Úg y g ondoltam, hog y már mindannyian nyug ovóra tértetek, íg y nem ag g ódtam, míg ma reg g el arra ébredtem, hog y a szolg ákon kívül senki más nincs a házban. Tájékoztattak, hog y mindketten Halstead Hallban vendég eskedtek, íg y odamentem. Aztán Lady Celia meg mutatta nekem a levelet, amelyet Sharpe írt, és eg yenest idejöttem. – Miért? – lépett közelebb Gabe, és karját birtoklón Virg inia derekára fonta. – Abban reménykedett, hog y a nyakamat szeg em, és a helyembe léphet? – Bíztam benne, hog y meg állíthatom. – Pierce szig orú tekintettel meredt Chetwinre. – Úg y hiszem, a hadnag y is tisztában van vele, miért. Chetwin ellenség es pillantásokat lövellt felé. – Fog almam sincs, miről beszél. – Tényleg ? – csattant fel Devonmont. – Szóval már nem emlékszik a pár évvel ezelőtti beszélg etésünkre, amikor hetet-havat összehordott Sharpe-ról és Rog erről, meg arról, hog y mi történt a versenyt meg előző éjszakán? Gabe leveg őt is elfelejtett venni. – Szóval akkor ön volna Chetwin titokzatos informátora? Virg inia meg dermedt. – Pierce, te ott voltál, amikor a fog adást meg kötötték? – Nem – válaszolta a férfi –, a Waverly Farmon voltam. De miután aznap este Rog er holtrészeg en hazatántorg ott, bejött hozzám, hog y beszéljünk, még azelőtt, hog y beszélt volna Isaac bácsival. Mindent elmondott nekem. – És soha nem szóltál eg yetlen szót sem? – kiáltotta a lány. – Hog y tehetted? – Míg kicsivel ezelőtt nem olvastam Sharpe levelét, és Lady Celia el nem mag yarázta annak jelentőség ét, abban a hiszemben voltam, hog y Sharpe pontosan tudja, mi történt akkor éjjel. – De én nem tudtam, mi történt aznap éjjel! – mondta a lány, és a hang jából eg yértelmű volt, hog y elárulva érzi mag át. – Papi sem tudta. Miért nem mondtad el nekünk? Tudtad, milyen fontos ez a számunkra! – Ezért mondtam, ha emlékszel, hog y kérdezd meg Sharpe-ot – menteg etőzött Devonmont. – Honnan kellett volna tudnom, hog y nem emlékszik rá? Azt hittem, ug yanazért nem beszél róla, amiért én sem hoztam fel soha: mert meg akartalak kímélni tég ed és Isaac bácsit, hog y meg tudjátok Rog erről az ig azat.

Amint Gabe-nek dereng eni kezdett, hog y ez mit jelent, olyan elemi erővel lett úrrá rajta a meg könnyebbülés, hog y beleremeg ett. – Szóval akkor én nem... nem én voltam, aki... – Nem – válaszolta Devonmont. – Rog er azt mondta nekem, hog y ő kezdeményezte a fog adást. Meg bántódott valamin, amit Lyons mondott neki a vitájuk hevében, és amikor ön Lyonsszal értett eg yet, Rog er kihívta arra az ostoba versenyre. Lyons sóhajtva lépett Gabe mög é. – Emlékszem. Panaszkodott, amiért a tábornok nem eng edte, hog y mint zsoké veg yen részt eg y versenyen. Rog er azt mondta, hog y öreg korára a nag yapja elpuhult. Azt mondtam neki, hog y eg y férfi, aki farkasszemet nézett Napóleonnal, bátrabb, mint mi hárman eg yüttvéve. Ő kikérte mag ának, különösen azok után, hog y Sharpe eg yetértett velem. Amikor emiatt pocskondiázni kezdett, úg y döntöttem, hog y elég volt, és hazamentem. – Ő pedig ezek után szükség ét érezte, hog y a bátorság át bizonyítandó, versenyre hívja ki Sharpe-ot a leg veszélyesebb londoni pályán – tette hozzá Devonmont. – A félnótás bolond – mormog ta a tábornok. Devonmont Gabe-re nézett. – Azt mondta, hog y ön először nem akart kötélnek állni. Nag yon büszke volt rá, és úg y g ondolta, ez is azt mutatja, mennyire felette áll önnek. Mondtam neki, hog y futóbolond, és hog y azon a pályán könnyen az életével fizethet, és hog y leg alább önnek volt annyi esze, hog y ezt felismerje. Mondtam neki, hog y becsület ide vag y oda, valahog y muszáj elállnia a dolog tól. – Aztán jött hozzám – jeg yezte meg rekedten a tábornok. – És én pont az ellenkezőjét tanácsoltam neki, Pierce. Virg inia nyug talanul pillantott a nag yapjára. – Nem tudhattad, mivel kapcsolatban adsz neki tanácsot, papi. Nem a te hibád volt. – Ádáz pillantással mérte vég ig mindeg yiküket. – Senki sem hibás. Sem Gabe, sem Pierce, ahog y a herceg sem. Rog er mindig a mag a feje után ment. A döntés, amelyet akkor hozott, élete leg rosszabb döntése volt. – Nos, ez mind nag yon érdekes – szólt közbe Chetwin –, de mit sem változtat a tényen, hog y Sharpe beleeg yezett, kiáll ellenem, és most meg próbál visszakozni. – Hosszú léptekkel Gabe mellett termett. – Ez az utolsó esélyed, Sharpe. Ha elállsz a versenytől, amiben meg állapodtunk, g ondoskodom róla, hog y Londonban mindenki meg tudja, milyen g yáva alak vag y. A városnak nem lesz eg yetlen olyan szeg lete sem, ahol ne tudnák, hog y folt esett a becsületeden, csak mert visszaléptél a fog adástól. – A fog adást ön kezdeményezte? – szólt közbe Waverly tábornok. – Nekem sokkal inkább tűnik zsarolásnak: ha Sharpe nem fog adja el a versenykihívást, meg tag adja, hog y elárulja neki, amit minden tisztesség es alak elmondott volna, ha kérdezik. – Hang ja rideg en

cseng ett. – Nem számít becstelenség nek, ha eg y úriember nem eng ed a zsarolásnak. Gyorsan Chetwin mellé lépett. – Történetesen ismerem az ön felettesét, és boldog an elmondok neki mindent töviről heg yire a mai hőstettéről. Ő ig azi úriember, aki nem huny szemet afelett, ha a tudomására jut, hog y ön eg y másik úriember g yötrődését kihasználva akarta a vizet a mag a malmára hajtani. Valóban kockára tenné a katonai pályáját, csak hog y még eg yszer utoljára vég ig csinálja a „tűfokversenyt”? Chetwin már most is holtsápadt volt, de a tábornok még nem fejezte be. – Szóval eg yetlen szót sem akarok többé hallani erről az incidensről. Az unokám hamarosan hozzámeg y ehhez a férfihoz, és én nem hag yom, hog y eg y önhöz hasonló pojáca befeketítse jövendőbeli unokavőm jó hírét. Meg értette, katona? Gabe kínjában, hog y el ne nevesse mag át, ökölbe szorította a kezét. Chetwin láthatóan remeg ett, mint a nyárfalevél. – Ig enis, tábornok! – nyög te ki vég ül Chetwin elfúló hang on. Aztán meg rag adta a barátját, és a fog atához oldalg ott. – Chetwinbe vég ül csak szorult valamennyi értelem – jeg yezte meg vontatottan Gabe, miközben a férfi sietősen elhajtott. – Látszólag több, mint beléd – csattant fel a nag yanyja. – Fel nem fog hatom, hog y már meg int kész lettél volna vég ig csinálni a „tűfokversenyt” azzal az átkozott... – Hetty! – torkollta le a tábornok, félbeszakítva az asszony litániáját. – Vég e. Vég revalahára meg jött az esze, szóval hag yjon neki békét. Ez, ha lehet, még jobban meg döbbentette Gabe-et, mint az, amit a tábornok Chetwinnek mondott. Különösen akkor, amikor ahelyett hog y a nag yanyja jól helyre tette volna a tábornokot, ellág yult tekintettel nézett a férfira, és azt mondta: – Azt hiszem, már eleg et szenvedett. Amikor Gabe Virg iniára pillantott, és látta, hog y a lány szájtátva mered a nag yapjára, közelebb hajolt hozzá, és azt suttog ta: – Úg y tűnik, nem én vag yok az eg yetlen, aki beleszeretett eg y Waverlybe. Gabriel a lány kezét a karjára fonta, és hosszú léptekkel a tábornok mellett termett. – Köszönöm, uram, hog y közbeavatkozott. Nem különösebben érdekel, hog y Chetwin minek nevez, de méltányolom, amiért a dolg ot csírájában fojtotta el. A tábornok szig orúan nézett mag a elé. – Csak meg ne bánjam. – Tekintete Virg iniára siklott. – Teg ye boldog g á az unokámat. Vag y beváltom az íg éretemet, és lelövöm. – Azzal karját nyújtotta Hettynek. – Most pedig elvonulhatnánk valami kellemesebb helyre? – Ezt mag am is támog atom – szög ezte le Devonmont, miközben Lady Celiát a curriclejébe seg ítette.

– Mi is meg yünk azonnal. – Gabe félrevonta Virg iniát. – Van azonban még valami, amit előbb tisztázni szeretnék, szerelmem. A lány g yeng éd pillantásától a férfi ereiben a vér eg y pillanat alatt felforrósodott. – Ig en? – Korábban azt mondtad, azért veszlek feleség ül, hog y vezekeljek. Ez nem ig az. Eg y pillanatig se hidd, hog y íg y van. A lány sebezhető arckifejezése láttán összeszorult a szíve. – De hát te mag ad mondtad, hog y azért akarsz elvenni, hog y jóvátedd a bűneidet, és hog y meg ments a kilátástalan jövőtől. – Eg y csomó ostobaság ot mondtam – vallotta be Gabriel –, és valószínűleg akkor kezdődött az eg ész. – A lány kezét a kezébe fog ta. – De hog y ezért udvaroljak neked, semmivé lett az első alkalommal, amikor meg csókoltalak. Az első alkalommal, amikor rájöttem, hog y te vag y számomra a fény az éjszakában, és az eg yetlen nő, akiről valaha is el tudnám képzelni, hog y feleség ül veg yem. Amikor a lány szeme felcsillant, még hozzátette: – Te vag y az én jutalmam. Csak isten a tudója, mivel érdemeltelek ki, de nem is akarom tudni. Eg yszerűen csak elfog adom a díjat, és köszönetet mondok Istennek, amiért hag yta, hog y ez meg történjen. Közelebb vonta mag ához Virg iniát, és g yeng éd csókot lehelt az ajkára. – Mert a valaha elnyert összes díj közül te vag y a leg drág ább nekem.

Epilógus Ealing, 1825. szeptember vége

– Háromszoros hurrá a g yőztesnek! A kiáltás Virg iniát és újdonsült férjét üdvözölte, amikor kiszálltak a hintójukból Halstead Hallban, és a Sharpe-ok rohanvást körülvették őket, hog y g ratuláljanak Gabrielnek, mert Szélvész Jane nyert Doncasterben. Virg inia elmosolyodott, ahog y Gabriel a mag asba emelte az aranyserleg et fivérei kedvéért, akik ujjong tak és eg ymást hátba vereg etve örültek, mintha csak a saját lovuk szerzett volna dicsőség et nekik. A testvérek közül eg yedül Celia látog atott ki a versenyre. Fivérei nem akarták mag ukra hag yni feleség eiket, akiknél most már bármelyik pillanatban beindulhatott a szülés, Mrs. Masters pedig úg y döntött, hog y Londonban marad a férjével, akit bíróság i üg yei pillanatnyilag teljesen lefog laltak. De most újra eg yütt voltak mindannyian, és a hír láthatóan lázba hozta őket. – A Times azt írja, hog y pompás verseny volt – mondta Stoneville Gabrielnek. – Idézem: „Szélvész Jane szinte berepült a célba.” – Mondtam, hog y az a zsoké dicsőség et hoz neked – jeg yezte meg Jarret. – És ig azad volt – válaszolta Gabriel. – Neki köszönhetően két úriember is ajánlatot tett Szélvész Jane-re. – Ug ye nem adod el? – kérdezte Annabel. – Semmi pénzért! Virg inia elmosolyodott. – Papi fedeztetni szeretné Szellemlovassal. Abban a pillanatban eg y hintó hajtott mög öttük az udvarra. – Ha már Szellemlovas is szóba került – mondta Gabriel –, íme, a másik g yőztes! Újabb üdvrivalg ás harsant, ahog y a tábornok leszállt saját fog atáról, és leseg ítette Mrs. Plumtreet. Őket Pierce követte, aki Celiának seg édkezett. Gabriel és papi úg y döntöttek, hog y a két ló közül a jobbikat indítják a St. Leg er Stakesen, és a próbafutamok alapján Szellemlovas lett az. Aztán mindkét ló futott a második futamon az aranyserleg ért, mivel a St. Leg er Stakes g yőzteseként Szellemlovasnak újabb kihívásnak kellett meg felelnie. Gabriel úg y vélte, hog y ez a teher Szélvész Jane malmára hajtja majd a vizet, és íg y is lett. Szélvész Jane meg nyerte az aranyserleg et, szóval teljes volt a siker. A tábornok és Gabriel Doncastertől hazáig eg ész úton ünnepeltek.

– Ezek után mi a véleményed a telivérek versenyeztetéséről, nag yi? – kiáltotta Jarret, miközben az asszony elfog adta a tábornok karját. – Csak szerencséjük volt – felelte a nag yanyja kimérten. – Ne hallg asson rá! – mondta Isaac, és meg paskolta az asszony kezét. – A két versenyen kötött fog adásokkal száz fontot nyert. – A nag yi fog adott? – kiáltotta izg atottan Minerva. – Minő meg lepetés! – Ó, hallg ass már! – menteg etőzött Mrs. Plumtree. – Isaac azt mondta, ha nem fog adok, később majd meg bánom, de átkozottul közel jártam hozzá, hog y szívrohamot kapjak a versenyek láttán. A második különösen szoros volt. – Ahog y azt a lapok is meg jósolták – vig yorg ott Oliver. – Gondolom, örülsz, hog y hallg attál „Isaacre”. Az asszony sápadt arcán meg jelenő pír arról árulkodott, hog y nem akarta elszólni mag át, és a tábornokot a keresztnevén szólítani. Virg inia elfojtotta nevetését. A nag yapja és Mrs. Plumtree az utóbbi időben felettébb bizalmas viszonyba kerültek, olyannyira, hog y ő és Gabriel azon töpreng tek, vajon nem várható-e eg y újabb esküvő. Mrs. Plumtree azzal hárította a kérdést, hog y ő már túl öreg az ilyesmihez, de tiltakozása mostanában mintha alábbhag yott volna. – És önnek, Devonmont, mi a meg látása a versenyekről? – kérdezte Jarret, miközben mindannyian meg indultak a boltíves bejárat felé. Pierce meg vonta a vállát. – Számomra az eg yik lóverseny olyan, mint a másik. – Sejtelmes pillantást vetett Gabrielre, és karon fog ta Celiát. – Hála az ég nek, hog y Lady Celia ott volt és elszórakoztatott. Gabriel harag os arckifejezését látva, Virg inia odasúg ta: – Tudod, hog y csak provokálni akar. Velem már nem tud féltékennyé tenni, íg y hát most azzal akar bosszantani, hog y a húg oddal próbálkozik. Számára ez jelenti a szórakozást. De Lady Celiának sokkal több esze van, semhog y bedőljön Pierce-nek. Tudhatnád. – Remélem, ig azad van – morog ta Gabriel. Ahog y az udvaron haladtak keresztül, közeledő lódobog ás hang jára lettek fig yelmesek. Mr. Pinter tűnt fel a boltívek alatt. A férfi meg torpant, ahog y meg pillantotta az eg ész családot. – Talán félbeszakítottam valamit? – Tekintete Pierce-re és Lady Celiára siklott, és azon nyomban elkomorult. Oliver lépett előre. – Eg yáltalán nem. A bajnokok hazatértek, és épp befelé indultunk, hog y csapjunk eg y kis ünnepség et. Szívesen látjuk önt is. – Köszönöm, de először szeretnék beszámolni arról, mit vég eztem. Virg inia azonnal meg érezte, hog y férje eg yik pillanatról a másikra feszült lett. Gabriel

mesélt neki a szüleik halála üg yében folytatott nyomozásról, de az utóbbi hónapban semmi érdemleg es nem történt. Mr. Pintert lefog lalta, hog y felkutassa a korábbi személyzet tag jait, illetve meg próbálta kideríteni, mit csinált Benny May Manchesterben. – Benny halálával kapcsolatos? – kérdezte Gabriel. – Nem, azon még dolg ozom – válaszolta Mr. Pinter. – Most indulok Manchesterbe. – Akkor mi olyan fontos? – érdeklődött Jarret. – Amikor belevág tunk ebbe az eg észbe, meg kértem a rendőrfőnököt, hadd vizsg áljam meg a feg yvert, amellyel a szüleiket meg ölték. Azt mondta, hog y azt elzárták valahol a városban, és beletelik eg y kis időbe, mire kideríti, pontosan hová. Teg nap a nyomára bukkant, és szemüg yre is vettem. – Mr. Pinter eg y pillanatra elhallg atott, mintha csak íg y akarta volna felhívni mag ára mindannyiuk fig yelmét. – Biztos vag yok benne, hog y az édesanyjuk nem ölte meg az édesapjukat. – Honnan tudja? – kérdezte Gabriel türelmetlenül. – Onnan, hog y nem az a g yilkos feg yver. Sosem lőttek még vele. Valószínű, hog y a falról emelték le, ahol korábban lóg ott, és aztán helyezték a holttestek közelébe, hog y azt a látszatot keltsék, mintha azzal lőttek volna. A g yilkos fig yelmét valószínűleg elkerülte, hog y az csak falidísz. A Sharpe-ok g yanúja, hog y a szüleiket meg g yilkolták, vég re beig azolódni látszott. Ennyi éven keresztül abban a hiszemben éltek, hog y családi trag édia történt. Osztoztak a szég yenben, ez eg ész életükre rányomta a bélyeg ét, és nap mint nap szembesültek a fájdalmas tudattal, hog y az édesanyjuk meg ölte az apjukat. Most, hog y az ellenkezője kiderült, leírhatatlan érzés volt. – Biztos benne? – kérdezte Oliver remeg ő hang on. – Ig en. – De a rendőrfőnök miért nem vette észre, hog y a feg yvert nem is sütötték el? – firtatta Gabriel. Pinter kérdő pillantással nézett rá. – A rendőrfőnökök nem kapnak ilyen irányú kiképzést. Közönség es honpolg árok, akik eg ymást váltva eg y évig töltik be a rend őrének szerepét. Semmi kétség , hog y annak, aki abban az évben betöltötte ezt a pozíciót, nem volt g yakorlata e téren. Vag y az is lehet, hog y nem tanulmányozta behatóbban a feg yvert, mivel a nag yanyjuk lefizette, hog y hallg asson az éjszaka történtekről. Amikor elmesélte neki, hog y mi történt, lehet, hog y készpénznek vett mindent, amit mondott. Mrs. Plumtree elvörösödött. – Sosem avatkoztam volna közbe. De akkoriban eg yértelműnek tűnt, ki lőtt le kit, és csak a családot akartam meg kímélni. – Számomra is eg yértelmű volt – közölte Oliver. – Ez az első kézzelfog ható bizonyíték

arra, hog y nem az anyánk lőtte le apánkat! Eg ymás szavába vág tak, ahog y kérdésekkel ostromolták Pintert, korábbi elméleteket vetettek fel, és bizonyg atták eg ymásnak, hog y eg ész idő alatt valami ilyesmire g yanakodtak. Oliver beterelte őket, hog y kényelmesebb helyen folytassák a beszélg etést. De miután hosszas diskurzus után sem jutottak semmilyen következtetésre, kivéve, hog y Mr. Pinternek folytatnia kellene a nyomozást, a beszélg etés fonala ismét a versenyekre és a nyertesekre terelődött. – Szóval, mihez kezdesz azzal az aranyserleg g el? – szeg ezte a kérdést Oliver Gabrielnek. – Beolvasztatod, hog y újabb telivért vehess belőle? – Vig yázz a szádra! – fig yelmeztette Gabriel. – A Waverly Farmon mutog atom majd, míg saját méntelepet nem vásárolok. Saját farm. Szépen cseng ő szavak, g ondolta Virg inia. Ki g ondolta volna, hog y eg yszer még azon emberek társaság ában ücsörög majd, akiket szívből utált, a mellett a férfi mellett, akit valaha az ellenség ének g ondolt? Most pedig el sem tudta volna képzelni az életét nélküle. És hajlamos volt azt hinni, Rog er is örülne a dolg ok ilyetén alakulásának. – Az ajánlatom még mindig áll – mondta Pierce. – Ha ki akarja bérelni, és szeretné mag a vezetni a farmot, miután meg örököltem, boldog an adom bérbe hosszabb távra is. – Köszönöm – felelte Gabriel, és meg szorította Virg inia kezét –, de saját birtokra vág yunk. Már ha meg eng edhetjük mag unknak. – Már miért ne eng edhetnétek, ha meg kapod az örökség ed Mrs. Plumtreetől? – kérdezte Mr. Masters, aki a feleség e kifejezett kívánság ára utazott ide Londonból a nag y napra. Gabriel felhorkant. – Hacsak valaki, akit még nem ismerünk, ajánlatot nem tesz Celiának, kétlem, hog y bármelyikünk örökölne bármit is. Minden tekintet Celiára szeg eződött, aki csak pislog ott. – Na, idehallg assatok, csak nem azt akarjátok mondani, hog y nem tudok férjet fog ni mag amnak? – Ezt nem állítja senki, erről biztosíthatlak – mondta Virg inia. – Ó, dehog yisnem. Gabe leg alábbis ig en. – Celia a férfira meredt. – Azt hiszed, hog y nem tudok férjet fog ni mag amnak. Azt hiszed, hog y eng em senki sem akar feleség ül venni! Gabriel meg vonta a vállát. – Már csak nég y hónap van hátra az évből, és Devonmonton kívül senkit sem látok a küszöbön toporog ni, de Virg inia meg látása szerint te túl eszes vag y ahhoz, hog y bedőlj neki. Pierce kérdőn pillantott a lányra. Gabriel folytatta: – Ha van valaki más is a színfalak mög ött, hát ne kínozz bennünket. Én viszont nem ülök

itt tétlenül és várom az esetleg es kérők rohamát. A jövőre nézve meg van a mag am terve, mivel nag yi szemmel láthatóan rag aszkodik az ultimátumához. Celia felug rott, és csípőre tett kézzel vizslatta a család többi tag ját. – Akkor hát mindannyian ezt g ondoljátok? Hog y képtelen vag yok férjet találni mag amnak? Hog y soha senki sem kéri meg majd a kezem? A nők bátorítóan pusmog tak, a férfiak azonban riadt vad módjára viselkedtek – kivéve Gabrielt, aki g únyos mosollyal bámult Celiára, és persze Mr. Pintert, aki g yanakvó pillantással méreg ette Pierce-t. Celia a füle tövéig elvörösödött. – A pokolba mindannyiótokkal! Karácsonyra férjes asszony leszek, majd meg látjátok! – Azzal kirohant a szobából. Virg inia felug rott, hog y utánafusson, de alig ért a lépcsőfordulóhoz, amikor Gabriel utolérte. – Hag yd csak, szerelmem. – Te ezt nem érted. Most azt hiszi, mindannyian azt g ondoljuk, hog y nem kelhet el a piacon. – Pompás. – Gabriel! Ez lelketlenség ! – Nem, Celia rettenetesen akaratos teremtés. Amikor nag yi kitalálta, hog y meg kell házasodnunk, hog y meg kapjuk az örökség ünket, teljesen meg makacsolta mag át, és közölte, hog y sosem meg y férjhez. Valakinek rá kell vennie, hog y meg g ondolja mag át. Most, hog y fel kell nőnie a feladathoz, eg et-földet meg mozg at majd, hog y sikerüljön neki. Ha azt mondja, hog y karácsonyra férjes asszony lesz, íg érem neked, hog y íg y is lesz. Virg inia nag y szemekkel bámult a férfira. Gabriel nag yanyja híres volt manipulatív természetéről, de eddig nem vette észre, hog y e jellemvonás a férjében is meg volna. – A pénz tényleg ilyen fontos neked? – Nem, de a húg om ig en. – Átölelte a feleség ét, és rekedt hang on azt suttog ta: – Nag yinak eg y dolog ban teljesen ig aza van: eg yikünk sem kereste volna a szerelmet, ha nem kényszerít rá minket. És most, hog y tudom, mit jelent a szerelem, Celia számára sem kívánok kevesebbet. Virg inia szíve meg sajdult a férfi szavaitól, de volt még valami, amit tudnia kellett. – Hiányzik majd neked a versenyzés, szerelmem? A férfi komoly tekintettel nézett a szemébe. – Az ig azat szeretnéd hallani? Nem. A verseny a fiatalok és ostobák műfaja, azoké, akiknek nincs veszítenivalójuk. – Finom csókot lehelt a nő ajkára. – Nekem most már van, még hozzá túl sok, hog y azt valaha is kockára teg yem eg y ostoba lóverseny kedvéért. Ha veled lehetek, és élvezhetem azt, ahog y a telivérem versenyez, mostantól fog va épp elég szórakozást nyújt nekem.

A halál vég re kieng edte Gabrielt a markából. – Ahhoz a férfihoz képest, aki eg yszer azt mondta, nem kenyere a mézesmázos hízelg és, te aztán tudod, hog yan veg yél le a lábáról eg y nőt. Gabriel rávillantotta pimasz vig yorát, amitől a lány majd elalélt. – Tényleg ? A találkozásunk éjszakáján Lyons azt mondta, hog y nem értek a tisztesség es nőkhöz. – Nem is – ug ratta Virg inia. – De azokhoz, akik versenyre hívják a férfiakat és titokban majd elepednek, hog y eg y csirkefog ó g azember leveg ye őket a lábáról? – Karját a férfi nyaka köré fonta, és kissé felnyújtózott, hog y a fülébe suttog hassa: – Azokhoz a nőkhöz, szerelmem, kiválóan értesz. A férfi meg csókolta, forrón, szenvedélyesen és ráérősen, Virg inia pedig lelke minden nyug talanság ával és sóvárg ásával viszonozta a csókot. Mert okos nő volt, aki tudta, hog y néha az az ig azi boldog ság hoz vezető eg yetlen út, ha az ember lánya eng ed eg y meg zabolázhatatlan lord csábításának.

Tartalom

Ajánlás Köszönetnyilvánítás Levél Prológus Első fejezet Második fejezet Harmadik fejezet Negyedik fejezet Ötödik fejezet Hatodik fejezet Hetedik fejezet Nyolcadik fejezet Kilencedik fejezet Tizedik fejezet Tizenegyedik fejezet Tizenkettedik fejezet Tizenharmadik fejezet Tizennegyedik fejezet Tizenötödik fejezet Tizenhatodik fejezet Tizenhetedik fejezet Tizennyolcadik fejezet Tizenkilencedik fejezet Huszadik fejezet Huszonegyedik fejezet Huszonkettedik fejezet Epilógus