A Politikai Fıiskola Területfejlesztési Szak mőködésének évfordulója – Rövid összefoglaló az évforduló alkalmából rendezett konferenciáról 2005. decemberében került sor arra a konferenciára, amely az egykori Politikai Fıiskola Területfejlesztési Szakának kétszeresen évfordulós dátumára szervezıdött meg. A Területfejlesztési Szakon az oktatás elindításának 30., megszőnésének 15. évfordulója volt a 2005-ös év. A megemlékezés, a találkozás lehetıségének tehát a kerek számok is megfelelı ürüggyel szolgáltak: ezt Tatai Zoltán is elırebocsátja a konferencia megrendezésére szánt emlékkötet, konferenciakötet bevezetıjének mindjárt az elsı soraiban. Magának a szaknak, az ott folyó oktatásnak a megközelítése, és közvetlenül az oktatás tárgyának: területfejlesztésnek az értelmezése több oldalról történhet meg. A „Markosi kezdetek” több helyen mint sokat említett elızményei szerepelnek a hazai területfejlesztési egyetemi oktatásnak, s egyszersmind a kutatómőhelyeknek is. Mindezekrıl Tatai Zoltán részletesen ír itt, a Comitatus hasábjain, a 2006. márciusi számban. Ebben a cikkében felvázolja a hazai területfejlesztési egyetemi oktatását a kezdetektıl a legutóbbi idıkig; s ezen belül tárgyalja a Politikai Fıiskolán szervezett területfejlesztési oktatást is. A Közgazdasági Egyetemhez kötıdı, onnan induló nemzedék képviselıi az 19751990 közötti idıszakban ereje teljében, aktív korában töltött be meghatározó szerepet magának a Fıiskolának is az oktató gárdájában. A Fıiskola egykori növendékei közül sokan pedig napjainkban fontos szereplıi a gazdasági életnek és a közvetlenebbül vett területfejlesztési szférának is. Ezzel a felvezetıvel egyúttal jeleztem a konferencia résztvevıinek elsıdleges körét: vagyis a hajdani tanári kart, a fıiskolai vezetését és az egykori hallgatókat. Mellettük a területfejlesztés egyéb képviselıi, a szakma akadémiai kutatói tisztelték meg a rendezvényt; s egy-egy fiatal is feltőnt a hallgatóság sorában. (Enyedi György professzor távollétében levél útján üdvözölte a konferencia résztvevıit) Ezen a ponton kell kiemelni (újfent) Tatai Zoltán tanár úr szerepét, aki – mint máskor is oly gyakran a területfejlesztéshez, a geográfiához szervezett események, elıadások alkalmával, vagy egy-egy neves tudós életpályájához köthetıen – mozgatórugója volt a konferencia létrejöttének; a hajdani oktatókat és hallgatókat „szóra bírta” akár elıadás, akár egy bıvebb hozzászólás formájában. Hozzájárult a jelen összejövetel légkörétıl amúgy sem távoli visszaemlékezések, esetenként ténylegesen személyes pillanatok felidézésének lehetıségéhez. A konferenciával kapcsolatos beszámolónál nagy segítségünkre van, hogy már annak pillanatában is egy (fent már említett) tartalmas kötet áll rendelkezésünkre: „A területfejlesztés egyetemi oktatásáról” címmel, alcímként pedig: A kezdetektıl a 21. század elejéig címet viseli. Tartalmazza a konferencia elıadásai nagy részének mondanivalóját bıvebb kivitelben. Kiadóként megjelölt Területfejlesztı Öregdiákok Közössége elnevezés több mint szemléletes.
1
A konferencia elıadásai és elıadóik A konferenciára többen is készültek elıadással, felvezetıvel. Antal Zoltán a területfejlesztési szakemberképzés történetét a Markosi kezdetektıl tárgyalta lényegében a Fıiskola indulásáig. Elıadásának témája azért is fontos, mert felvezeti a Fıiskola alapítását megelızı idıszakot, így annak megértését biztos támpontokra helyezi. Antal Z. másik elıadása a korszak nagy vitatémájának, Bıs-Nagymarosnak a Fıiskolán tartott vitaülésérıl szólt. Perczel György az adott idıszak (1975-1990) környezetvédelmi vonatkozású, a Fıiskolával is kapcsolatos történéseirıl szólt. Bartke István elıadása inkább elméleti jellegő: „A gazdasági fejlettség és a hatékonyság területi szintjeinek meghatározása egykor és ma” címmel. Nemes-Nagy J. „Geográfus területfejlesztık” címmel, aktuális témáról, már a Fıiskola mőködése utáni idıszakról beszélt. A hazai Tudományegyetemeken 1993ban indult geográfus képzés mikéntjét, jellegét (annak területfejlesztéshez kapcsolódó képzési rendszerét); majd a pályakezdı szakemberek esélyeit, munkahelyeit mutatja be. (A témáról bıvebben lásd Nemes-Nagy J., 2006. p. 72-74.). A fenti elıadók közül többen a Fıiskola oktatói voltak, s róluk az alábbiakban még bıvebben nyilatkozom. Utolsó elıadóként magam tartottam egy rövid felvezetést. Témám elsısorban a nemrég diplomát szerzett, illetve legfeljebb tíz éve pályán lévı korosztályt érintette, és fı mondanivalója napjaink fiatal területfejlesztıinek tevékenységérıl, az egyes szakterületekrıl szólt. Témájában mindez szervesen kapcsolódik Nemes-Nagy J. elıadásához.
A Területfejlesztési Szak tanárai A Fıiskola Területfejlesztési Szakját említve Jedlicska Gyula elsıként említendı, mint korábbi tanszékvezetı helyettes, majd tanszékvezetı. Jellemzı az oktatógárdára, hogy annak egy nagyobb része nem állandó tanára az Intézménynek (mai szóval talán külsıs megbízottnak titulálható), egy-vagy több kurzust oktatva, bekapcsolódtak a képzési rendszerbe. Mint a területfejlesztés akkori kiemelkedı intézményeinek képviselıi, valamint egyéb állami szervek vezetı tisztségviselıiként, munkatársaiként közvetlenül a gyakorlati életbıl adhattak át tapasztalatokat a hallgatók számára, és mindezt eltérı szakmai területekrıl – ezzel is szélesítve a szakmai tudást. Kétségtelenül ez a vonás lehetett a Szak egyik erıssége. Szemlélve a hajdani tanári kar sorát (végigkisérve a mintegy 15 évet), a legfontosabb intézményeket emelem ki. Szám szerint az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézete (OT, OT TGI) az, ami a legtöbb oktatót adta. Közülük kiemelem Kulcsár Viktor, Kıszegfalvi György, Lackó László, Boros Ferenc, Cravero Róbert, Illés Iván, Bartke István, Váradi Géza nevét. További lényeges intézmények, amelyek az oktatógárdát adták: Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM) pl. Balogh Béla, Boros Ferenc, Jantner Antal nevével, Országos Környezetvédelmi Hivatal: ; ezentúl további minisztériumok1, fıhatóságok2, ezentúl egyéb szervek3; végül néhány 1
Ezek az intézmények már kevesebb oktatót adtak. Pénzügyminisztérium, Mővelıdésügyi Minisztérium, Belkereskedelmi M., Mezıgazdasági és Élelmezésügyi M., és itt említem a Minisztertanácsot is.
2
egyetem (ELTE, Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) és kutatóhelyek. Az egyetemi-kutatói szférából kikerülı oktatók: Enyedi György, Antal Zoltán, Perczel György, Bora Gyula, Bernáth Tivadar, Kilenyi Géza. A VÁTI is részt vett az intézmény oktatásában, így Paksi Gábor, Kálnoki Kis Sándor említhetı. Nem térhetünk ki minden egyes elıadóra, oktatóra aki a Fıiskolán megfordult – tılük ezúton is elnézést kérünk – inkább a „nagy súlyt adó” intézmények oldaláról közelítettem meg ezt a kérdést. A Szak állandó tanárai közül a hivatkozott tanszékvezetın kívül Szirmai Viktória, Sándor Sándorné és Tatai Zoltán érdemel figyelmet. Összességében az is megállapítható, hogy sokan még mai is aktívak a hajdani oktató körbıl.
A Politikai Fıiskola Területfejlesztési Szak hallgatóiról
Nem kevésbé izgalmas a Szak hallgatóiról áttekintést adni. Ahogy a tanárok esetében, közöttük is számos név ismerısen cseng. Ezen a helyen az egykori hallgatók személyével megismerkedni terjedelmi okokból sem lehet (a tételes névjegyzék a konferenciakötetben olvasható), inkább egy áttekintést tettem: az általuk készített szakdolgozatok és a doktori disszertációk terén. Vagyis ezeken keresztül inkább a szakmai munkájuk ezen részérıl adok felvilágosítást. A szakdolgozatok témakörei, vizsgálati témáit nézve meghatározható több gyakori csomópont. Ezek a következıek: a) a terület- és településfejlesztés gyakorlata (és tervdokumentációinak elemzése) egy adott térségben b) a területfejlesztés, településfejlıdés közgazdasági kérdései c) ágazati típusú (mezıgazdaság, ipar, turizmus, közlekedés) elemzések egy-egy térségben vagy településen; vizsgálatok az egyes ágazatok és alágazatok között d) egy-egy szervezet (tanácsok, pártszervezetek, szakszervezetek) szerepe a területfejlesztésben e) demográfiai, szociológia és a foglalkoztatottságra vonatkozó témák feldolgozása f) elméleti jellegő és történeti, fejlıdést tárgyaló munkák. Természetszerőleg nem lehet pontos a fenti összegzés, csoportosítás, de egy közelítı képet ad a hajdani témafeldolgozásról, visszatükrözve, mi az ami vizsgálatra érdemes. Magukat a feldolgozott konkrét témákat a már hivatkozott tanulmánykötet részletesen is felsorolja. A Szakot tárgyalva megemlíthetıek a doktori értekezések is. Elkészített dolgozat nem jegyezhetı minden évben, de elıfordult, hogy három disszertáció is készült ugyanakkor. Végigtekintve a kidolgozott témákon, és egy gyors összevetést végezve a szakdolgozatok téma-csoportjaival elmondható, hogy: 2 3
Országos Vízügyi Hivatal, Állami Bér-és Munkaügyi Hivatal stb. Posta Központ, Oktatási Igazgatóság, Hazafias Népfront, Központi Bizottság
3
-
-
nagyobb arányban jelennek meg elméleti típusú (általános) továbbá fejlıdéstörténetet bemutató értekezések – s ez doktori értekezéseknél talán természetes is; és mellettük zömmel ágazati feldolgozások vannak egy-egy településretérségre vonatkozólag.
A Fıiskola szerepe, a szak jellege Minden jelenlévı, vagy csak a tanulmányokat lapozgatók számára is kiderülhetett, hogy ez a szak korának meghatározó szellemi mőhelye volt, kiemelkedı oktatási centruma a területfejlesztésnek. Egyfajta hidat képezett a Markos-féle iskola Közgazdasági Egyetemen kibontakozott idıszaka és a rendszerváltás utáni idıszak területfejlesztési oktatása között. Márpedig ez hosszabb idıszak, mint területfejlesztési szak 15 éves mőködése önmagában. Szelleme elsısorban elızményeihez köthetı, onnan táplálkozik. Vitathatatlan szerepe volt a napjainkban is aktív szakemberek képzésében, kinevelésében; függetlenül attól, hogy azok elméleti, tudományos vonalon, vagy gyakorlati területeken dolgoztak, dolgoznak. Mai szemmel különösen értékelendı, hogy a képzés mennyire gyakorlat- (és elsısorban: terepi gyakorlat) orientált volt, melynek során a legkülönbözıbb tájegységekre, és ami talán ennél is izgalmasabb: a legkülönfélébb termelıegységekhez adott lehetıséget eljutni a fıiskolai évek alatt. Talán ez utóbbi, vagyis az ágazati specifikum megismerésének lehetısége az, ami a leginkább irigylésre méltó, ismerve napjaink szerényebb lehetıségeit. (Az ágazati témák sokféleségét jelzi egyben a hallgatók szakdolgozati témaválasztás is.) Magukat a gyakorlati utakat Tatai Zoltán részletekbe menıen is tárgyalja, ami egyfelıl azok jelentıségét, másfelıl azok egymástól való különbözıségét, sokszínő voltát is mutatja (Tatai Z., 2005. p.29-34.) Bemutatja az egynapos budapesti, a szintén egynapos környékbeli, valamint a hosszabb (egyhetes) országrésztanulmányozó programokat.
Összegzés gyanánt Mint említettem, a rendezvény mindvégig baráti légkörben zajlott, ami segítette a visszaemlékezések könnyebbségét is. Az érintetteknek kiváló lehetıséget adott a találkozásra, az újralátásra is. Remélhetıleg az évfordulós konferencia és az arról megjelentett írások is segítik az intézmény hírnevének megırzését, értékeinek öregbítését a további generációk számára. A szakmai programot ebéd zárta (a konferencia szponzorainak jóvoltából), ahol – már asztalokra tagolva – tovább folytatódott a szakmai eszmecsere. VARGA GÁBOR
Felhasznált források:
4
Nemes-Nagy J. (2006): Geográfus területfejlesztık. Falu Város Régió, 2006/1. p.7274. Tatai Z. (szerk.) (2005): A területfejlesztés egyetemi oktatásáról. „Területfejlesztı Öregdiákok Közössége”, Veszprém Tatai Z. (2006): A területfejlesztés egyetemi oktatásának kezdetei hazánkban. Comitatus, 2006. január – február, Veszprém A konferencián elhangzott elıadások, hozzászólások, egyéb személyes információk.
5
