Ruins of the Republic. S01E06 A halál árnyékában

Ruins of the Republic

S01E06 – A halál árnyékában http://jedirend.com

2

1. Vin'rael nem volt egy idegbajos alkat, de azt nagyon utálta, ha keresztülhúzzák a számításait, pláne, ha valaki még az eszén is túljár. Utóbbi még inkább dühítette. Vajon honnan tudta a nő, hogy visszamegy majd? Biztosan Jedi, más magyarázat nincs erre... Ahogy magában mérgelődött, és törte a fejét, hogyan juthatna ki nem túl modern, ám de igen túlzsúfolt cellájából, egy túlságosan ismerős, és baljós hang hasított bele a feszült csendbe. - Riadó! - ordította el magát az egyik őr, de látszott rajta, hogy máris pánikba esett. - Evakuálni kell a bázist! Gyerünk innen, fiúk! - intett társainak. A rabokra persze fittyet sem hánytak, "azoknak már úgyis mindegy" jelszóval. Pár pillanat alatt hihetetlen fejetlenség lett úrrá, és már nem csak a cellán kívül, hanem azon belül is. Vin'rael tudta jól, hogy mire figyelmeztet a sziréna, bár ő maga nem szándékozott már itt tartózkodni, mikor a megsemmisítés bekövetkezik. Nem engedhette meg magának, hogy elveszítse a fejét, higgadtnak kellett maradnia. Mindössze talán pár perce volt arra, hogy kijusson onnan, és eltűnjön erről a koszos bázisról, ami nemsokára már csak űrszemét lesz. 2. - Még egyszer kérdezem, hol van a nő és a Jedi?! - rántotta fel a földről a birodalmi vallatótiszt a már így is félholt Ace-t. - Így is áruló vagy már, beszélj! És talán gyors halálod lesz utána.... - közben valahonnan a háttérből egy velőtrázó férfiordítás hangzott, ami Camintől származott. Vele sem bántak kesztyűs kézzel a birodalmi vendéglátók. - Jó helyen vannak - nyögte ki Ace immáron századszorra, nem akart semmi konkrétumot elárulni a birodalmiaknak. Bízott annyira Moe-ban, hogy még idő előtt lelép az űrállomásról és magával viszi Schaant is. A birodalmi tiszt megelégelte a klón makacsságát, teljes erejéből képen vágta Ace-t, mire a férfi nekivágódott a falnak, majd ájultan rogyott a padlóra. - A másikkal mi a helyzet? - fordult a Caminnel foglalkozó társa felé. - Beszélni beszél, csak nem arról, amire kíváncsiak vagyunk. Egyébként elájult.... - vont vállat a másik tiszt, majd megvető pillantást mért a vérben fekvő, ájult Caminre. - Mi legyen? - Szerintem várjuk meg, míg magukhoz térnek, egyszer csak megtörnek.... - Rendben. 3. Moe nem értette, miért, de mintha a titokzatos idegen azon mesterkedett volna, hogy utazásra kész állapotba hozza Schaant. Mivel a bakta tartályt nem lehetett szállítani, az ifjú Jedi testét teleragasztgatta tapaszokkal, és a sebét bekötözte valamilyen fura anyaggal, amit előtte baktába áztatott. A megmaradt baktát visszaadta Moe-nak. Ebben a pillanatban pedig megszólaltak a szirénák. - Biztonságos helyre kell vinned - mondta a nő Moe-nak. Megnyomott egy gombot Schaan antigravitációs hordágyán, és rögtön el is indultak a hangárok felé. Moe ott loholt mellettük, baktával a kezében. - És ha még kell neki bakta? Vagy már eleget kapott? - kérdezte kicsit kétségbe esetten, de egyre idegesebb lett, mikor a felbolydult embertömeg lökdösődni kezdett körölöttük. Pár embert már ő maga is arrébb lökött, nehogy bárki is hozzáérjen Schaanhoz. Ruins of the Republic


3

- Ezért viszed magaddal a maradékot. Hátha szüksége lesz még rá. Moe azt vette észre, hogy furcsa módon a nőnek nem kell kerülgetnie az embereket és nem kell lökdösődnie - mindenki kitért az útjából. - Velünk tart ön is? - kérdezte a nő, úgy érezte, mindannyian nagyobb biztonságban lennének, ha a titokzatos gyógyító velük tartana. Ahogy közeledtek a hangárokhoz, egyre több és több pánikba esett ember került az útjukba. - Nekem más sorsot szánt az Erő - mondta a nő. Egyenesen ahhoz a hajóhoz irányította az antigravitációs ágyat, mellyel Moe nemrég tért vissza. A rámpa lassan leereszkedett - a nagy pánikban hosszú perceknek tűnt a néhány pillanat is -, majd a nő átadta Moe-nak a hordágy irányítását, és mielőtt még felszálltak volna a hajóra, elkapta Moe karját. - Volt veled egy klón, igaz? - Igen. Talán ismeri? - nézett mélyen a Jedi szemébe, hiszen most már biztos volt benne, hogy az. Furcsa érzés fészkelte bele magát a gyomrába - vajon mi van Ace-ékkel? - Ha Schaant már biztonságban tudod, ne feledkezz meg róla sem. - majd hosszas vívódás után hozzátette: - És ha már ott vagy, legyen gondod a pilótára is. Együtt többre mentek. Schaan hordágyán valamelyik érzékelő csipogni kezdett, Moe elfordította tekintetét a nőről. Gyorsan meggyőződött róla, hogy az ifjú Jedivel minden rendben, de mire körbepillantott, titokzatos segítőjük már nem volt sehol. Schaan halk nyöszörgésére tért ismét vissza a valóságba. Felsietett vele a rámpán, aztán amilyen gyorsan csak tudta a csillagrombolók kereszttüzében maga mögött hagyta az űrállomást. - Schaan, Schaan! Hallasz engem? Legalább nyöszörögj, vagy valami, ha igen! - kérte már kicsit kétségbe esetten Moe a még mindig igen megviselt Jedit, aki mellesleg ki sem látszott a baktatapaszok és egyéb kötszerek alól. Már jó két órája szelték a hiperűrt, hogy végre biztonságos helyre érjenek. - Schaan... kérlek... - kezdett már kicsit szipogni a nő. - Víííííz... Moe felkapta a fejét. Lehet, hogy csak hallucinált? Abbahagyta a szipogást és visszatartotta lélegzetét. - Vizet... - Schaan olyan halkan susogta a szót, hogy Moe hirtelen nem is értette, mit akart. - Hogy mit? Vizet? - törölte le gyorsan a könnyeit Moe, és máris felpattant a Jedi mellől. - Víz! Máris szerzek! - először annyira remegett a keze, hogy alig tudott megfogni vele bármit is, de aztán mégis sikerült egy pohár vizet összehoznia. Óvatosan leült Schaan mellé, majd halkan folytatta. Segítek inni, jó? Csak lassan... Schaan érezte, hogy teljesen ki van száradva a szája. Emellett érezte magán a bakta bűzét is, és ha nem lett volna teljesen üres a gyomra, talán még el is hányta volna magát a szagtól. Elég szerencsétlenkedve sikerült magába erőszakolnia néhány korty vizet. Érezte, hogy a fele végigfolyt az arcán és a nyakán. De legalább a nyelve már nem ragadt a szájpadlására. Pislogott néhányat, majd a mellette álló idegenre pillantott. - Te meg ki vagy? Moe hirtelen lezsibbadt, mikor eljutott tudatáig a zeltron kérdése. - Nem emlékszel? Moe vagyok... Együtt szöktünk el. - Moe... - motyogta Schaan homlokráncolva, közben valami emlékfoszlány után kutatott a fejében. - Moe? - Pontosabban Mensonsea Moesha Rahiq, de... ezen most inkább ne agyalj. Maradjunk a Moenál. Nem emlékszel? Leütöttelek a cellában, jól állon vágtalak, meg ilyenek. Na? Semmi? Ace-re sem Ruins of the Republic


4

emlékszel? - közben óvatosan letörölt pár vízcseppet Schaan álláról. Schaan megérintette az állát, mintha a fájdalom felidézése segített volna az emlékezésben. Halvány képek villantak fel benne egy klónról és egy nőről, aki mintha hasonlított volna arra, aki itt ült mellette. - Azt hiszem, már rémlik valami... Kanchen szektor? - Igen, Kanchen szektor. Aztán megszöktünk... Szerencsétlenségünkre a nyakunkra vettünk még egy nagyszájú pilótát is, Camin Thrint... Schaant a legkevésbé sem érdekelte egy nagyszájú pilóta. - Nem volt ott még egy Jedi? - Nem, ott nem volt - ráncolta össze a homlokát Moe. - Csak az űrállomáson, ahol összefoltoztak, mármint téged foltoztak össze. Az arcát nem láttam, eléggé titokzatos egy nő volt, és valószínűleg Jedi. Schaan szeme felcsillant. - Mondott valamit? Hol van most? - Nem tudom, hol van, mert eltűnt. Csak annyit mondott, hogy keressük majd meg Ace-éket. Rólad sem mondott semmit... Miért? - a nőnek már kezdett elege lenni, hogy a Jedik ilyen homályosan beszélnek, meg kérdezgetnek. - Hogyhogy miért? - értetlenkedett Schaan. - Öt éve próbálok túlélő Jediket keresni. - a fiú lemondóan megrázta a fejét. - A mesterem nem tudta befejezni a képzésemet... - Szerintem fogunk még találkozni vele. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy ismeri Ace-t... vagyis azt hiszem. De most pihenj! - parancsolt rá hirtelen a fiatal zeltronra, többek közt azért, mert a klón említésekor megint úrrá lett rajta az aggodalom. - Nem sokára megérkezünk a Denonra... - A Denonra? Miért megyünk oda? És hol van Ace? - A Denonra azért megyünk, hogy téged biztonságba helyezhesselek, amíg én kihozom Ace-t, meg azt a nagyképű pilótát az újabb fogságból... Remélem, élve - tette hozzá halkan Moe. - Egyedül? - Nem egészen - mosolyodott el keserűen a nő. - Azt hiszem, ideje lesz kissé felrázni a családom által szerzett kapcsolataimat. Mondjuk... megkeresem a bátyámat. - Mert ki a te bátyád? Moe hallgatott egy darabig, tépelődött, hogy elmondja-e egyáltalán Schaannak a dolgot. Végül úgy döntött, nincs oka titkolózni, immár egy csónakban eveznek. - Lenz Laarson. Schaan néhány percig szótlanul bámulta Moe-t. Nem tudta, mit mondjon. Nem értette az egész helyzetet. - De hát... de hát... téged is elfogtak! És... és... a nevetek! Nem is ugyanaz! - Rajtad, Ace-en és a bátyám sznob családján kívül senki sem tudja, hogy ki vagyok valójában. Laarsonék vigyáznak erre a titokra, mintha az életük múlna rajta... - Moe hangszíne a gyűlölettől szóról szóra eltorzult, eléggé ijesztően hatott. - Végül is, jól teszik. Egyetlen nyilvános mondattal lerombolhatom az eddig felépített és dédelgetett légvárukat. Persze nem vagyok hülye, több hasznom van így, hisz sakkban tarthatom őket. Most is azt fogom tenni. A nevemhez csak annyit fűznék hozzá, hogy soha nem fogom felvenni az undorító apám nevét, számomra ő egy senki! Schaan nem akarta kommentálni ezt a furcsa családi dolgot. Nem is érezte úgy, hogy joga van kommentálni az ügyet. - Úgy tudom, a Klón Háborúban Lenz Laarson egy Jedi cirkálón szolgált. Hamar feljebb lépett pár fokot a ranglétrán. Ruins of the Republic


5

- Ilyen családi háttérrel, amilyen neki van, könnyű. Persze simán elképzelhető róla az is, hogy kifeküdte magának... Fúj - fintorodott el a nő. - Bár verje ki a ragya azt, aki hozzáér... Schaan kissé pironkodva Moe vállára tette a kezét. Nem bízott teljes mértékben a szavai erejében, ezért kicsit az Erőt is segítségül hívta. - Ne is foglalkozz vele - mondta bizonytalanul. - Mit szólnál hozzá, ha ennénk valamit? Az jót fog tenni. - Igazad van - mordult a nő, de közben érezte, ahogyan oldódik benne a feszültség. - Ezt most nem tudom, hogy csinálod, de köszi! - óvatosan átölelte a zeltront, nehogy fájdalmat okozzon neki, hiszen még lábadozik. Schaan zavartan vigyorgott maga elé, aztán néhány perc múlva már a kis hajó konyhájában ücsörögtek, és valami olyan ételt ettek, amiről egyikük sem tudta, hogy micsoda. Talán nem is akarták tudni, hogy mit esznek. - Szóval így menekültem meg - hadarta teli szájjal az ifjú Jedi. - Semmi különös... De legalább a mesterem nem hiába áldozta fel az életét. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig húzom majd egyedül. - Ugyan - mosolyodott el Moe. - Egy tehetséges, fiatal Jedi vagy... miért nem bízol végre magadban? Nincs semmi önbizalmad? Schaan megvakarta a tarkóját. - Hidd el, nem vagyok egy Darth Vader. Moe már épp reagálni akart, mikor a pilótafülke felől ismerős hang jelezte, hogy pár perc múlva ki kell lépniük a hipertérből. - Maradj csak, elintézem - állt fel az asztaltól. - Ezt a beszélgetést pedig még befejezzük! pillantott vissza még az étkező ajtajából az ifjúra. 4. - Érezd otthon magad, Schaan! - mondta büszkeséggel a nő, mikor végre beértek régen látott otthonába. A "modern" és "luxus" szavak igencsak kevesek ahhoz, hogy szemléltessék a lakást. Ízléses berendezés, és minden kényelem, ami kell. - Legalább most nem kell egyedül kergetőznöm ebben a nagy házban.... - Ha kergetőzni nem is fogunk, majd nézem, ahogy futod a köröket - mondta Schaan, majd lehuppant az egyik kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosságra. - Hány ilyen kis kunyhód van még szerte a galaxisban? - Öhm... akad pár, de nem mind ilyen nagy. Ha még sokáig kell menekülnünk, szerintem valamennyit látni fogod majd - dőlt neki Moe hetykén az egyik heverő háttámlájának. - Viszont, ha nem veszed sértésnek... bakta szagod van, nem akarsz egyet zuhanyozni? Addig előkészítem a szobádat... - Ööö... rendben... - Schaan felállt, majd körbenézelődött. - Térképet még nem kaptam... - Kövesd az Erőt! - nevetett a nő, majd elindult a lépcső felé, de az első fokon megtorpant. Meg sem kérdeztem: földszinti vagy emeleti szobát szeretnél? - úgy kérdezte, mintha egy valami életbevágóan fontos dolog lenne. Schaan, aki nem volt hozzászokva az ilyen jellegű kérdésekhez, nem igazán tudta, hogy ez miért olyan fontos. - Hát... Nekem teljesen mindegy... Ahogy neked egyszerűbb. - Jó lesz az emeleti - döntötte el végül is Moe, majd elindult végre felfelé. - Én itt leszek majd Ruins of the Republic


6

valahol, nem kell sietned, időd, mint a tenger. 5. Szánalmas egy vidéke volt a Lok bolygónak, ahol Vin’rael épségben leszállt a mentőkabinjával. A bolygón még a birodalmiak se vetették meg a lábukat, így a klón méltán érezte magát veszélyeztetve. Ahogy az egyik városnak nevezett koszfészek utcáin járkált, még arra is rá kellett döbbennie, hogy nehezen fog itt olyat találni, aki beszéli a basicet. Amerre csak elnézett, mindenfelé csak söpredéket látott. Nem akarta felhívni magára a figyelmet, mert a sugárvetője felmondta a szolgálatot. Persze könnyedén megjavíthatta volna, ha magával hozza a javítókészletét, de most annak is örült volna, ha életet tudott volna lehelni valahogy a komjába. Az egyik félreeső mellékutcában táborozott le, de akárhogy is állítgatta a kis szerkezetet, nem sikerült egy birodalmi frekvenciát se befognia. Közben pedig magában azon pufogott, hogy már megint kicsúszott a markából a négy szökevény. Azért bízott benne, hogy az állomást megsemmisítő birodalmi csapat elkaptak legalább egyet vagy kettőt. Ahogy így bosszankodott magában, ismerős szavakat szűrt ki az utcán hömpölygő tömeg beszélgetéséből. - Felrobbant… oda az egész vállalkozásom… az a sok javításra szoruló hajó… remélem, mindenkinek sikerült elmenekülni… Vin’rael zsebre vágta komját és belevetette magát a tömegbe. Nem is kellett sokáig keresgélnie, a koszos söpredék közül rögtön kitűnt narancssárga hajával az űrállomás szerelője… Volt szerelője. - Hé! – kiáltotta el magát a klón, de rögtön rá is jött, hogy egy „hé”-ből nem fog a lány rájönni, hogy neki szóltak. Valószínűleg nem is számított rá, hogy találkozik itt ismerőssel. Vin’rael átfurakodott a tömegen, majd elkapta Gonni karját. A lány rögtön megpördült, és már azon volt, hogy leüsse támadóját, amikor észrevette, hogy egy klónnal áll szemben. - Nym vagyok – mondta a klón. – Az állomásról… Gonninak kellett néhány másodperc, hogy eszébe jusson a klón – hiába, egy nap alatt rengeteg ismeretlennel futott össze. - Ja, oké - engedte le a támadásra készített karját. - Már azt hittem, erőszakoskodni akarsz... bár még mindig kissé barátságtalanul méregette a klónt. - Távol álljon tőlem - csóválta a fejét a klón. - Segítségre lenne szükségem. - Elővette a komját a zsebéből és megmutatta Gonninak. – Ki akarok jutni erről a kőtömbről, de a komom meghalt. - Nem ígérem, hogy meg tudom javítani... a legtöbb felszerelésem az űrállomáson volt - vette át a kezébe a kis szerkezetet a nő. - Hm... vonuljunk félre valahová, ahol nincs ekkora tömeg - azzal sarkon is fordult, nem is figyelte, hogy Vin'rael követi-e. Végül egy kevésbé forgalmas kantinban kötöttek ki. Gonni nem mondta ugyan, de valószínűleg elvárta, hogy a klón fizessen neki egy italt, ha már vet egy pillantást a komjára. Amíg Vin'rael próbált a zsebében talált néhány kreditből két italt kikönyörögni, Gonni megállapította, hogy a kom teljes mértékben halott. Alkatrészek kellettek volna hozzá, hogy ismét működjön. - Majdnem csak vizet kaptam - ült le a lánnyal szemben Vin'rael, majd Gonni elé lökött egy poharat. A lány bizonytalanul szemügyre vette a pohár tartalmát. - Ne kérdezz semmit, csak idd meg. azzal Vin'rael felhajtotta a sajátját. - Szóval? Mire jutottál? - Ez a kom nem jó már semmire – mondta Gonni, és az asztalra dobta a szerkezetet. Vin’rael gondterhelten felsóhajtott. - Így már végképp nem tudok Ace-szel kapcsolatba lépni. Ruins of the Republic


7

Gonni gondolataiba mélyedve méricskélte a klónt. Gyanús volt neki, de jobban végiggondolva az eseményeket, ez a klón csak egy dezertőr volt, aki majdnem otthagyta a fogát az űrállomáson. - Hogy jutottál el ide? – kérdezte végül Gonni. - Egy mentőkabinnal – felelte a klón. – És te? - A hajómmal. Néhány ismerősömet kerestem itt… De úgy néz ki, hogy vagy nem élték túl a birodalmiak akcióját vagy máshol landoltak. - El tudnál vinni valami civilizált helyre? Fontos lenne, hogy kapcsolatba lépjek Ace-szel. - Miért? - Találkoztam egy Jedivel… Úgy tudom, Ace-szel is volt egy Jedi. - Igen. Remélem, jól vannak. – Gonni mélyet sóhajtott. Ki volt ő ahhoz, hogy beleártsa magát a Jedik dolgaiba? – A hajómról megpróbálhatjuk elérni őket. Ha még azon a hajón vannak, amit megjavítottam. - Ez igazán remek lenne – jelent meg egy halvány mosoly Vin’rael arcán. 6. Ordítani tudott volna a fájdalomtól, ami a bal lábába nyilallt, amikor magához tért. Eltörött. Állapította meg a maga laikus módján Camin. Hogy a lábáról levegye a terhet, megpróbálta ülő helyzetbe tornázni magát, de a jobb kezébe is őrjítő fájdalom nyilallt, amikor ránehezedett. Eltörött. Már csak a bal kezében bízhatott. - Camin? – a hang ismerős volt. Camin kinyitotta a szemét és megpillantott a tőle néhány méterre ücsörgő Ace-t. A klón arca több helyen is felrepedt, a vér ugyan már kezdett megalvadni rajta és több helyen is kék-zöld-lila foltok tarkították sötét bőrét. - Eltörött a bal lábam és a jobb karom – adta le a helyzetjelentést a pilóta. - Ne aggódj, nem lesz már szükséged rájuk. - Miről beszélsz? - A birodalmiak visszavisznek minket a Kanchen szektorba, ahol kivégeznek. - Mi van Moe-val és Schaannal? - Nem hallottam róluk. De remélem, időben le tudtak lépni. - Jobb lett volna, ha egyből lelőttetek volna, amikor a hajómra léptetek. – motyogta Camin. - Nem tetszett a Tatuin? – vigyorodott el halványan Ace. - Nem ilyen halált képzeltem el magamnak. Régebben úgy képzeltem, hogy majd egy versenyen fogok meghalni. - Ez nem kívánságműsor, haver. És ha Moe el tudott menekülni, akkor még van remény. - Hogy tudsz ennyire bízni benne? - Van más választásom? 7. Lenz Laarson az irodájában üldögélt. Szomorú félhomály uralkodott a hatalmas helyiségen, nem volt mesterséges világítás, csak az ablakon át beszűrődő fény, ami a kint tomboló viharnak köszönhetően igen gyér volt. Miközben üresen bámult maga elé, elegáns foteljének karfáját simogatta. Ilyen megvilágításban az egész, palotaszerű szoba félelmetesnek, és nyomottnak hatott - illett a kormányzó jelleméhez. Vendéget várt, hívatlan, nem szívesen látott vendéget. Éppen csak elgondolkodott, vajon mit akarhat majd tőle Mensonsea, az asztalán megjelent egy miniatűr holokép - a titkárnőjéé. Ruins of the Republic


8

- Kormányzó, nem szívesen zavarom a pihenése közben, de egy igen magas rangú tiszt kíván Önnel beszélni. Azt mondja életbevágóan fontos. Lenz lassan felvonta szemöldökét, de a meglepett arckifejezést hamar felváltotta egy halvány mosoly. - Küldje be - mondta, közben pedig jól végigmérte új titkárnője holoképmását. - Máris - bólintott a nő képmása, majd el is tűnt. Mindössze fél pillanattal később egy egyenruhás nő lépett be a még mindig félhomályos helyiségbe, szinte ezzel egy időben gyúltak fel a lámpák is. A tiszt hosszú szőke haja szoros kontyba volt fogva, ami így még szigorúbbá tette az amúgy sem mosolyra húzódó vonásait. Rövid szoknyát viselt, vállain viszont tábornoki rangjelzés díszelgett. - Már nem bírod a fényt... bátyus? - kérdezte színtelen hangon, és egyelőre nem lépett közelebb. - Ó, kedves kishúgom, minek köszönhetem megtisztelő látogatásodat? - Lenz felemelkedett foteljéből, és elindult Moe felé. - Szerintem biztonságosabb lenne számodra, ha visszaülnél. Nem vagyok jó kedvemben emelte fel figyelmeztetően bal karját Moe. - Tudod nagyon jól, hogy miért jöttem. Lenz megtorpant és elkomorodott kissé. - Lenulláztad a bankszámládat? - Áh - legyintett a nő és elnevette magát, majd pár gyors lépéssel a férfi asztala előtt termett. Ugye nagyon kényelmetlen lenne számodra, ha most derülne ki, hogy ki is vagyok valójában? Mármint amellett, hogy körözött szökevény... - Mégis miért derülne ki, hogy ki vagy valójában? - Talán mert elkotyogom. Na, figyelj ide! Nem érek rá! - ragadta meg a fényes, drága asztal két végét. Vészjósló hangszínre váltott. - Ki fogom szabadítani a két elfogott szökevényt, és Te fogsz nekem ebben segíteni. - Szerintem eltévesztetted az ajtót, drágám - mosolyodott el Lenz. - Egy gombnyomás és bejön érted egy osztag, hogy elvigyenek a celládba. Szerinted ott kit érdekel majd, hogy ki vagy te? - A HoloNetet biztosan érdekelni fogja. Egy másik kedves barátom készen áll arra, hogy elküldjön egy felvételt a legnépszerűbb adónak, amin szerény személyem szerepel, és... amin minden szennyesét kiteregetem a tetves családodnak! Mit gondolsz, milyen fényt vetne a karrieredre, ha kiderülne az egyik körözött szökevényről, hogy a rokonod, akit ráadásul még ki is akarsz végeztetni? - A kivégzéssel lenne a legkevesebb bajuk a feletteseimnek - mondta Lenz. - Szóval hogyan is szabadítanád ki a barátaidat? - Én akarom intézni a kivégzést - felelte tömören Moe. - Nagy szerencséd, hogy nem a Jedit kaptuk el. Különben már itt lenne Vader nagyúr és valószínűleg vele folytatnád le ezt a beszélgetést. - Lenz mélyet sóhajtott, majd átadott egy azonosító kártyát Moe-nak. - Remélem, azzal tisztában vagy, hogy nem lesz nyugtotok addig, amíg el nem kapnak a birodalmiak vagy egy fejvadász. - Ezen végképp nem a Te dolgod aggódni - vette át a kártyát a nő. - De megható az érzelgősséged. Ja, még valami... kéne négymillió kredit, csak úgy... mondjuk ballagási ajándéknak. - Öreg vagy te már a ballagáshoz. Választhatsz: vagy a barátaid vagy a kreditek. Moe egy lendületes mozdulattal lesepert mindet az íróasztalról, majd felette átnyúlt testvéréért, és maga felé rántotta. - Mindkettőt szeretném - válaszolt kedves, angyali hangon. - Neked nem fáj semmiben ennyi pénz... de jó, legyen három millió és a srácok... rendben? - Legyen három és a pilóta. Ruins of the Republic


9

- Legyen kettő és mindkét férfi. - Öröm veled üzletelni - helyezkedett vissza a foteljébe Lenz. - Milyen számlára küldjem a krediteket? - A szokásosra... - itt azonban picit elhallgatott, majd folytatta. - És köszönöm - hiába, az úri neveltetés mindig kiütközik, bár általában csak későn. - Khm... a szokásos számládat befagyasztották a szökésedkor. Ideje lenne nyitni egy újat. Például a legújabb alteregód nevére. - Ne blöffölj - nézett rá szigorúan Moe. - Te is tudod, hogy a szokásos számlám titkos, csak te tudsz róla... Nem fogom elárulni a legújabb álnevem... szóval marad a szokásos. - De ne gyere ide kuncsorogni, amikor nem tudod levenni róla a pénzt. Túl sokat láttalak már ebben az évben. - Ne aggódj, én sem szívesen jövök ide... csak ha muszáj. Talán ha nem cseszegetne annyit a Birodalom, te is kevesebbet látnál. Ne haragudj, nincs kedvem bájcsevegni, az időm meg pláne kevés. Ma még el kell intéznem egy kivégzést... A nő küldött még egy utolsó "meg tudnálak fojtani" mosolyt Lenznek, majd sarkon fordult és katonás, feszes lépésekkel távozott az éppen félrecsusszanó ajtón. Mintha pont kiszámolta volna a lépést. 8. Ace és Camin új, kanchen szektori cellájukban üldögéltek. Néhány órája közölték velük, hogy mindenféle látványosságot és közönséget nélkülöző kivégzésükre hamarosan sor fog kerülni. - Van valami, amit megbántál az életed során? - tette fel a kérdést hirtelen Camin. Ace fintorogva meredt a pilótára. - Nem készítenek az életünkből holodrámát, kár erőlködnöd. - Én egy dolgot megbántam - mondta merengve Camin. - Volt egy lány... - Jaj, ne már! - nyögött fel Ace, és mintha az Erő meghallgatta volna könyörgését, kinyílt a cella ajtaja. Egy szőke, egyenruhás nő lépett be a cellába kezében fémtálcával, amin két megtöltött fecskendő volt, tűvel. Kemény, ellentmondást nem tűrő hangon szólt hátra az őt követő két rohamosztagosnak. - A hordágyakat ide tegyék, a lepleket is! Tovább nincs szükségem a szolgálatukra. Kormányzói parancsom van, hogy egyedül végezzem el a munkát, és utána szabaduljak meg a holttestektől - a két férfi némán biccentett, majd dolguk végeztével távoztak. A tábornoknő a továbbiakban nemigen szólt semmit, csak érzésektől mentes arccal látott hozzá az előkészületeknek. - Ki akar lenni az első? kérdezte hidegen. Ace és Camin összenéztek. - Mehetünk névsorban - mondta a pilóta. Ace csak megcsóválta a fejét. - Jó, legyen akkor a szoli fiú - lépett Ace elé a nő, kezében a fecskendővel, de az arcán még mindig nem látszott semmi. - Ne féljen, nem fog fájni... - lassan közelítette a tűt a klón jobb karjához, majd suttogva hozzátette. - Maximum azután fog fájni a fejed, hogy magadhoz térsz... - Szoli fiú? - kérdezte Ace gyanakodva. A kedves becézgetésre Camin is felkapta a fejét. - Egy pici szúrást fog érezni... - mondta újra normális hangerővel Moe, majd miután belefecskendezte a mérget Ace vénájába, megsimogatta az arcát olyan szögből, hogy az esetleges kamerák ne láthassák. - Bízzál bennem... - suttogta., és furcsa fény csillant a szemében. Ace szédülni kezdett. A látása is homályossá vált, de amikor még utoljára kitisztult egy pillanatra, ismerős vonásokat fedezett fel a nő arán. - Moe... - nyögte ki, majd minden elsötétült körülötte. Ruins of the Republic


10

ÍRTA Edina Eszter

Ruins of the Republic


Ruins of the Republic. S01E06 A halál árnyékában

Recommend Documents