Ruins of the Republic. S01E02 Az űrállomás

Ruins of the Republic

S01E02 – Az űrállomás http://jedirend.com

2

1. A lopott hajó tovább száguldott a hipertérben. Moe a pilóta fejének szegezte a fegyvert és már-már meghúzta a ravaszt, amikor a mögötte lévő priccsen Schaan felnyögött. Látta, amint Ace odarohan a fiatal zeltronhoz, akinek vér bugyogott ki a száján és sebe is egyre jobban vérzett. Figyelmét inkább arra összpontosította, hogy növelje vörös barátja túlélési esélyeit, mint hogy egy ilyen féregre pazarolja minden energiáját. Lerakta a fegyvert és azon volt, hogy találjon egy elsősegély csomagot. Nem telt bele két percbe sem, mire az egyik priccs feletti kis szekrényben egy kis orvosi dobozt talált. Ace! – hajította a klón felé, aki véres kezével elkapta a fehér csomagot. Ő is odalépett a vérző Jedi mellé és segített Ace-nek. A katona először egy érzéstelenítőt szúrt Schaan lábába majd eltávolította a seb körül a ruhadarabokat. - Szorítsd le, amíg megpróbálom elállítani a vérzést! – hallotta maga mellől Ace érdes hangját. Szerintem ennek már annyi! – hallatszott a gúnyos hang mögüle. Nem tehetett róla, de ez a fazon nagyon irritálta a folytonos beszólásaival és elképesztő nagy arroganciájával. Moe felkapta a fegyvert és tusával lesújtott a székhez kötözött férfira. Kussolj! – förmedt rá az újból eszméletlen Camin Thrinre. A zeltron felé fordult és kezével leszorította a sebét, hogy kevésbé vérezzen. Figyelte a klónt, amint ellátásban részesítette a sérültet. Különböző szereket szúrt a Jedi mellkasába, fertőtleníteni próbálta a sebet, majd amikor már kevésbé vérzett, bekötözte a férfi sérülését. A kötözés végére már nem nyögött, nem rázkódott, és nem is ömlött a vér a szájából, hanem csak aludt vagy kómában volt. Ezt orvosi szaktudás hiányában nem tudta megállapítani. Egy darabig még ott ült Schaan mellett, majd felállt és átment a pilótafülkébe, hogy társaságot nyújtson Ace-nek. Leült a másodpilóta helyére, ránézett a monitorra, majd a klónhoz fordult. - Egy űrállomásra megyünk? – kérdezte Moe enyhe aggódással a hangjában. – Nem gondolod, hogy a birodalmiak keresni fognak ott? - Nem fognak – jelentette ki magabiztosan a klón. – Ugyanis rejtve van a nemkívánatos személyek elől. Nagyrészt a Császár haragja elől elmenekült, köztársaságpártiak vannak ott. A tábornokkal mi is ott bujkáltunk egy darabig. - Már nem azért… – kezdett bele homlokráncolva a nő. – Bízom benned, meg minden... ettől függetlenül mégis kicsit hihetetlen számomra, hogyan tudott rejtve maradni ez az állomás a rosszakaró tekintetek elől. - Én is bízom benned – kezdte Ace. – De addig jó neked, amíg nem ismered a részleteket. - Hidd el, balhésabb vagyok, mint amilyennek látszom – nevetett keserűen Moe, majd megérintette a férfi kézfejét, hogy tekintetét magára irányítsa. – Nyugodtan elmondhatod. - Darth Vader sem mindenható, de amíg ő ebben a hitben él, addig nincs gond. Erre építünk – felelte a klón. Moe még várt pár pillanatot, hátha jön valami csattanó, de mikor rájött, hogy ennyi a lényeg, akaratlanul is elnevette magát. - Pedig már egy horror történetre is felkészültem legbelül! De minden esetre tetszik a szöveged, egészen költői. Ace a nőre pillantott és felvonta a szemöldökét. - Örülök, hogy tetszik, hugi. - Pff... hugi? - Talán valami gond van vele? - Csak fura... – szomorodott el egy picit a nő. - Az igazi neved eléggé megjegyezhetetlen – vont vállat Ace. - Igen, ezt már említették mások is – bólintott Moe, és kissé arrébb húzódott. – Az elit származás hátrányai. - Még a végén tényleg megsajnállak – csóválta a fejét a férfi. - Lenz Laarson – itt vett egy nagy levegőt. – A bátyám – közölte fásult hangon a nő, és beletúrt a hajába. - Ezt szerintem még a pilóta barátod se tudja felülmúlni – biccentett a fejével a másik helyiség felé, ahol Camint tartották fogva. - De neked megengedem, hogy hugizz... persze mértékkel! Ruins of the Republic


3

- Igazán kedves tőled – gúnyolódott Ace. – Az engedélyed nélkül megszólalni is alig merek, látva, hogy Thrinnel is mit műveltél. - A halál nem vicces, pláne ha egy barátom haldoklik. Ha befogta volna, és nem pofázik, nem nyúltam volna hozzá... Ne akarj lelkifurdalást kelteni bennem! Most Ace-en volt a sor, hogy elnevesse magát. Nem tűnsz egy lelkifurdalásos típusnak. Moe azonban őszintén aggódó képet vágott, még az alsó ajkát is beharapta. - Talán jobb lenne, ha megnézném ezt a Camint... – ám mondatát nem tudta befejezni, mert a férfi hangja szűrődött be hozzájuk. Te őrült nőszemély! - Vagy befejezem, amit elkezdtem – gondolkodott el egy pillanatra a nő, és arcán gonosz vigyor jelent meg. Camin szeméből csak úgy sugárzott a mélységes gyűlölet, ahogy a közeledő Moe-t figyelte. Ne gyere a közelembe – sziszegte dühösen a férfi. A nő azonban nem szólt semmit, csak komor arccal hajolt Camin fölé, hogy szemrevételezze felhasadt szemöldökét. Összevarrhatom? Kicsit felrepedt... Kicsit? − kapta el a fejét a férfi. − Neked ez kicsit? Lassan már rosszabb állapotban leszek, mint a Jeditek! Ahhoz még ütnöm kéne egyet-egyet ide meg ide... − mutogatta a kiszemelt pontokat Moe. − Pár lövés még... mondjuk oda, vagy még lejjebb... Csak nyugodtan, Lady Vader! Inkább a hajómon halok meg, mint egy birodalmi börtönben. Moe teljesen váratlanul hangnemet váltott, békítően szólt Caminhoz, már-már engesztelően. Azért azt be kell ismernie, hogy az ön természete sem a legszeretnivalóbb... − közben óvatosan, nehogy a férfi megharapja, lefejelje, vagy hasonló, elkezdte lefertőtleníteni a sérülését. Tudod, szivi, amikor valakik így berontanak az ember hajójába, és önkényesen elindulnak vele valamerre, ráadásul ezek a behatolók körözött bűnözők, az ember nem lesz rögtön a legjobb barátjuk. De ha barátkozni szeretnél, megtehetnéd az első lépést − E-N-G-E-D-J-E-L! Hát jó – adta be a derekát látszólag Moe, majd úgy tett, mint aki tényleg azon van, hogy eloldozza. Most kiderül, mire készül Camin. − Kész − lépett hátrébb a nő, persze nem oldozta el teljesen a kötelet: azok rögtön újra a férfi csuklója köré szorulnak, amint megpróbálja azokat elrántani onnan. Camin néhány másodpercig még mozdulatlanul ült és Moe arcát tanulmányozta. Én nem egy sorozott rohamosztagos vagyok, babám − mondta a férfi, majd rántott egyet a kezén, mire a kötél ismét a csuklójára szorult. − Azért remélem, a hajó javítását megoldjátok magatok. Kénytelenek leszünk, sőt... Lehet, hogy át is alakítjuk − került ismét szembe Caminnal. − Remélem, nem gond. Csak próbáljátok meg. Egyből nem leszek ilyen kedves. Ilyen, amikor kedves? − vonta fel a szemöldökét Moe. − És milyen, amikor utálatos? - Nem szeretnéd te azt látni, hidd el. A lényeg, hogy a segítségetekkel vagy nélküle, de ki fogok szabadulni innen. Titeket pedig kiraklak egy félreeső kőtömbön. - Igazad van, az a legegyszerűbb. Csak hogy már Te is bűnöző vagy, faszikám. Egyedül egy napig sem bírnád ki! Camin vállat vont. Majd egyedül halok meg. - Igazából én örülnék, ha velünk tartanál. Le tudnám vezetni rajtad a feszültséget... Legalább nem sírsz, miután megütnek − pimaszkodott Moe. - Milyen puhány alakokkal lehetett eddig dolgod − csóválta a fejét Camin. − Nem csodálom, hogy rossz útra tértél... - Ebben a játszmában nem mi vagyunk a rosszfiúk... - A rosszfiúk mindig azt mondják, hogy nem ők a rosszfiúk. De ne aggódj, ez az egész olyan, mint egy holojáték. Mindenki az ellenséged, még a barátságosnak tűnő, ártatlan tekintetű banthakölyök is. Ezért dolgozom általában egyedül − bólintott Moe. − De ha megengeded, most ellátnám a sérülésed... Csak siess, szeretnék végre meditálni egy kicsit. Hogy mit csinálni?! Meditálni. Azt magányosan szokás... Ne haragudj, de ezt nehezen hiszem el. Camin mélyet sóhajtott. Ruins of the Republic


4

Nem lehetne, hogy a klón lássa el a sérüléseimet? Úgy tűnt, ő kevésbé beszédes... Ace! - kiabált ki a klónnak Moe. − Az úr téged óhajt! Én nem jövök be neki! - A napbarnított bőr a gyengém! − mondta Moe-nak Camin, majd másodpercekkel később ott állt előtte Ace. − Hogy vagyunk, hogy vagyunk? Igazából csak valami fájdalomcsillapítót szeretnék... - Na ne fárassz − Ace rögtön a sugárvetőjéért nyúlt, majd jól fejbe vágta vele a pilótát, aki rögtön el is ájult. − Ez a fájdalomcsillapító soha nem fogy ki, majd szólj, ha kell még egy adag. - Öh − állt lemerevedve a nő. − Annyit ütjük szegényt, hogy még tényleg valami komoly baja lesz... - Az űrállomáson majd őt is helyre rakják. − azzal Ace visszaballagott a pilótafülkébe. - Mivel üssük el az időt, míg a többieknél eszméletlen a hangulat? − csattogott be Ace után Moe, persze csak azután, hogy ellátta Camin sérülését. - Tervezzük meg, hogy hogyan szerzünk baktát. 2. Ace az elmosódott csillagok millióit nézte maga előtt, miközben gondolataiba mélyedt. Nemrég még tábornokával bujkált a birodalmi hadsereg elől, most Akane halott, ő meg két idegennel és egy haldokló Jedivel menekült a rettegett Darth Vader és csatlósai, az 501-esek elől. Tulajdonképpen nem változott sokat a helyzet, de akkor mégis más volt. Ott volt az, aki többször megmentette az életét, az, akiben fenntartások nélkül megbízott. A tábornoka, Cady-Ann Akane képe jelent meg előtte, ahogy a Geonosison aláereszkedett egy löveghajóval és csatába hívta a klón katonákat. Majd egy másik helyszín, más csata, de ugyanazok az ellenfelek. Lövések, robbanások, halálhörgések és gépek léptei nyomták el az eső zuhogását. Ace arccal lefelé feküdt a sáros talajon, ahova egy lépegető robbanása juttatta percekkel korábban. Kezét megtámasztva próbálta ülőhelyzetbe nyomni magát. Amint ez sikerült neki, ellenőrizte, nincs-e komolyabb sérülése. Nem látott semmit, csak azt, hogy az eső lemossa a mocskos sarat fehér plasztoid páncéljáról. Felnézett, hogy lássa, mi történik. Nem volt szép látvány, testvérei sorban hullottak el a szeme előtt, a tankok egy kivételével mind csődöt mondtak és tábornoka elkeseredetten szelte ketté a droidok hadát. Fegyvere után kutatott a sárban, amikor egy szürke fémes láb lépett elé a földre. Tekintetét felfelé irányította a monstrumon, majd farkasszemet nézett a csatadroid lézervetőivel. Habár tekintetét nem vette le ellenfeléről, keze még mindig sugárvetője után kutatott. Lelassult az idő, a robot lőni készült, amikor a hatalmas test megtorpant és egy zöld penge vágott utat magának a szürke fémtesten. A működésképtelen szerkezet mellette zuhant a talajra, felverve maga körül a sarat. Mögötte a fénykard tulajdonosa, Akane sziluettje jelent meg az esőben. A zöld nyaláb füstölgött a rázáporozó vízcseppekkel való találkozáskor. A Jedi kinyújtotta kezét és felsegítette őt a csúszós talajról. - Jól van, Ace? – hallotta a twi’lek lágy hangját. Majd újra a havas bolygón voltak, ott ahol elvesztette Akanét, ott ahol Schaan Arienn-nel kellett volna találkozniuk. Ehelyett egy börtönben végezte, ahol ironikus módon a keresett Jedi lett a cellatársa. Elkergette a múlt emlékeit, ideje volt a jelenre és a jövőre koncentrálni. Afelől nem volt kétsége, hogy Gonni rendbe tudja hozni a hajót, de az már cseppet sem volt biztos, hogy a fiatal Jedi lovagon is segíteni tudnak. Azért remélte, hogy sikerül megmenti az ifjú zeltron életét. Álmos volt, napok óta nem aludt, de mielőtt ezt bepótolhatta volna, utoljára még ránézett a konzolokra és a monitorokra, hogy minden a nagy könyv szerint megy-e, majd álomba szenderült. 3. Vin’rael kilépett a gazdagon díszített Laarson épület kétszárnyú ajtaján. A „ház” kívülről sem volt szerényebb. Az ablakokat és ajtókat a legdrágább, a galaxisban fellelhető anyagok díszítették, míg az épületet rohamosztagosok vették körül, jelképezve a Birodalom hatalmát. Lenz Laarson szerette mások orra alá dörgölni gazdagságát, főleg, ha azok szegényebbek voltak nála. Ruins of the Republic


5

Vin’raelt ez cseppet sem érdekelte addig, amíg megkapta a pénzét az elvégzett munkáért. Sem az, hogy kit és miért kell elkapnia, megölnie, kihallgatnia vagy bármit csinálnia a célponttal. Fellépett a szállítóra, majd intett a rohamosztagos pilótának, hogy indulhat. Míg a bázisra utaztak, újra előhúzta az adattáblát és jobban szemügyre vette a szökevényeket. Könnyű feladat egy neves harcos számára. Nem is értette, miért piszkálja ennyire Laarson csőrét egy mocskos áruló, egy nyeszlett Jedi és egy gyenge nő. Nem is kellett értenie, de azért néha kíváncsi volt, hogy pontosan miért is kellett azt csinálnia, amit mondanak. Már persze leszámítva a rengeteg kreditet, amit egy ilyen egyszerű melóért kapott. Megérkeztünk, uram! – hallotta a pilóta hangját, amire felfigyelt. Besétált a bázis épületébe, ahol tisztelgő rohamosztagosok tucatjaival találkozott az irányító központ felé vezető úton. Gyors tisztelgés után egy klónhoz lépett, aki épp egy hajót követett nyomon. - Megvannak a szökevények őrmester? – lépett oda a katona mellé. - Egy Camin Thrin nevű illető hajójával szöktek meg a bolygóról. – számolt be a tiszt. – Néhány cirkálónk üldözőbe vette, de beléptek a hipertérbe. - Koordináták? - Megvannak, de… – a klón habozott. - De mi? – vetette szúrós, hibát nem tűrő tekintetét a rohamosztagosra. A férfi néhány gomb megnyomásával egy, a galaxisról készült holotérképet jelentetett meg a mögöttük lévő holovetítőn. A koordináták szerint ide jönnek, de itt nincs semmi. – bökött egy sötét pontra. Vin’rael elgondolkodott, több lehetőség is fennállt. Lehetnek hibásak a koordináták, lehet, hogy direkt mennek oda és onnan majd újabb hiperűr ugrást hajtanak végre. De akár a rendszerből is kitörölhettek volna egy egész bolygót, hiszen ez már megtörtént egyszer, méghozzá a szülőbolygójával. De mégis ő inkább az őrmestert hibáztatta. - Ellenőrizze, hogy helyesek-e a koordináták és nézze meg megint a rendszerben! – förmedt rá a szinte reszkető katonára, aki okkal félt felettesétől. – És ezúttal ne hibázzon! – tette hozzá fenyegető hangon. Magához intett egy rohamosztagot. - Százados! Keressen nekem egy hajót! – a katona értetlenül állt, ami nem csoda, hiszen rengeteg hajó volt a bázison. Hogy érthetőbb legyen, Vin’rael hozzátette: – Egy régi, köztársasági hajót! A férfi bólintott és máris elindult, hogy elvégezze a rábízott feladatot. Közben Vin’rael a klón felé fordult, hogy nézze, az mit csinál. Amikor a katona végzett az adatok újraellenőrzésével, ugyanaz az eredmény jött ki, mint az előbb. Küldjünk oda néhány felderítő egységet, uram? – kérdezte a klón. Vin’rael elgondolkodott azon, hogy vajon miért mennek oda. Lehet, hogy a szökevények valahogy téves koordináta-információkat jutattak el a csillagrombolóra. Vagy van ott valami, amiről a Birodalom nem tud. Jobb elővigyázatosnak lenni. - Igen! – adta parancsba. 4. Camin Thrin hajója kilépett a hipertérből. Ace a pilótaülésben ült és figyelte az elé táruló látványt. Egy hatalmas űrállomás volt előttük, ami körül rengeteg kisebb-nagyobb hajó röpködött. Ace a 3-as hangárt vette célba, a hajó besuhant a kapun, majd leereszkedett a fémpadlóra. Kilépett a pilótafülkéből és hátrament Moe-hoz, aki Schaanra és a hajó eredeti tulajdonosára vigyázott. - Várjatok meg itt, amíg megkeresem Gonnit – mondta Moe-nak. - Rendben, de siess. Nem tudom, még meddig bírja ki. – a nő aggódva nézett Schaanra. - Hamarosan itt leszek. – ígérte meg Ace. A rámpa lenyílt és a klón lelépett a tömegbe. Alig tudott mozdulni a hangárban tolongó emberek és más humanoidok sürgölődésének közepette. Miközben átverekedte magát a tömegen, megfigyelhette a hajóban esett károkat is. A birodalmiak elég szépen eltalálták, az a Thrin biztos nem fog neki örülni. Ruins of the Republic


6

Elhagyta a hangárt és máris több levegőt kapott. Itt nem voltak annyian, mint a hajók körül, nyilván értékes szállítmány érkezhetett nemrég a hangárba. Elhaladt néhány üzlet mellett, majd megpillantotta a keresett műhelyt, Gonni Daws hajójavítóját. Egy piszkos, alacsony lány sürgölődött egy kis hajó körül. Nem volt nehéz észrevenni rikító narancssárga haja miatt. Ace az ügyködő lány mögé lépett. A szerelő most egy kicsit oldalra fordította a fejét, nyilván hallotta, hogy valaki mögötte állt. - Sajnálom, de most sok dolgom van. – mondta az egy fejjel alacsonyabb lány gondterhelt hangon. – Menjen abba a műhelybe! – mutatott egy arrébb lévő javítóra, ahol egy másik szerelő ácsorgott. - Még egy régi ismerős számára sincs időd? – kérdezte Ace. A lány felállt, megfordult és meglepett mosollyal az arcán a klónra bámult. - Ace! Ezer éve nem láttalak! – átölelte a klónt, összekenve annak öltözetét. – Mi járatban vagy errefelé? - Sajnos nem látogatóba jöttem. – válaszolta szomorkás hangon. – A Birodalom elől menekülünk, az egyik társunk súlyosan megsérült és segítségre van szükségünk. A lány most elengedte és egyértelmű tényeket tárt a klón elé. - Az állomás másik oldalán van egy gyógyító, de úgy tudom, nincs baktája. Úgyhogy ha tényleg nagyon súlyos, akkor ne várjatok csodát. – mondta Gonni. - Egyelőre az is elég, ha lassítani tudjuk. – mondta kapkodva Ace. – Majd utána szerzünk baktát. – karon ragadta az alacsonyabb lányt, hogy a hajóhoz rángassa. - Várj egy percet. – Gonni visszament a hajóhoz és lekapcsolta az összes áramkört és a világítást. Gonni meglepően könnyen áttolakodta magát a tömegen, amely már kezdett eloszlani, de még így is rengetegen tolongtak. Elérték a hajót, ahol Ace várakozásra intette Gonnit, majd bement, hogy segítsen kihozni Schaant. Két oldalról közrefogták a zeltront és lassan haladva kivitték őt a hangárba. A hajó előtt már ott állt egy sullustan egy lebegő hordággyal. Nyilván Gonni hívatta oda. - Wolam majd elkísér titeket a gyógyítóhoz! – közben segített a sérültet lefektetni. – Addig én kezelésbe veszem ezt a hajót, mert, ahogy elnézem, elég ramaty állapotban van. - Kösz a segítséget, Gonni! – mondta Ace, majd még hátrafordult és odakiabálta: – A pilótával ne törődj, nincs jó napja! És mintha Camin hallotta volna a kinti beszélgetést, máris óbégatásba kezdett. - Hozzá ne nyúljatok a hajómhoz! – ordította, habár eddig sem érdekelt senkit a véleménye. Ace még látta, hogy Gonni visszaszól a bent lévőnek valamit, de már nem hallotta a távolságtól és a tömeg zsivajától. 5. A sugárlift végigszáguldott az állomáson. Ace és Moe ott állt a sérült Schaan teste felett, míg Wolam néhány lépéssel távolabb állt tőlük. Ace az elmosódott fényeket bámulta, amelyek a lakásokból, üzletekből, műhelyekből és hangárokból áradtak. Olyan volt, mint a hipertér, csak több élet volt benne. A lift lassított, majd megállt. Wolam előttük ment néhány lépéssel, míg ők Schaant kísérték. A sullustan férfi egy az űrállomás eddig látott részeitől messzemenően elütő helyre vezette őket. Félhomály uralkodott a kis helyiség körül, fura szag áramlott, mintha az üzletet körülvevő növények rothadó félben lennének, ami nem is volt kizárt a kinézetük alapján. Wolam magukra hagyta őket, amíg bement a gyógyítóért. A hely megnyugvással és kellemes, pihentető érzéssel töltötte el Ace-t. Volt valami tömény szag a levegőben, amit még sehol sem érzett, és ami kábítóan hatott rá. Látta, hogy Moe is hasonlóképpen érezhet. Hamarosan a sullustan egy öreg, görnyedt, köpenyt viselő alakkal tért vissza. A fejébe húzott csuklyától nem látták az arcát és a köpenytől meg a félhomálytól jelenleg a faját sem tudták megállapítani. Hozzátok be a barátotokat – hallatszott a rekedtes, öreg hang a csuklya alól. Mielőtt Ace bevihette volna az ifjú Jedit a hordágyon, az öreg leintette. Arra nem lesz szükség – mutatott a zeltron alatt lévő szállító alkalmatosságra. Ace Moe segítségével becipelte a sérült Schaant a fülledt helyiségbe. Az öreg egy ütött-kopott priccsszerűségre fektette a zeltront. Ruins of the Republic


7

Vedd le a kötést! – mondta Moe-nak, majd eltűnt egy kis mellékhelyiségben. A nő kicsit rémülten vette le a kötést és nem ok nélkül. Amint a keze elhagyta a vörös testet, vér kezdett folyni a sebből. A köpenyes visszatért egy marék levéllel meg gyökérrel. Menjetek ki, kérlek – mondta. – Koncentrálnom kell. - De… - kezdte Moe, de Ace elhallgattatta és kivitte Walomhoz a nőt. – Reméljük, sikerül meggyógyítania – mondta Moe, aggódva újdonsült barátja életéért. A sullustan férfi mondott valamit saját nyelvén, és habár nem értette mit, gondolta, hogy a titokzatos gyógyítóval kapcsolatban. Nemsokára a köpenyes vénember jelent meg az ajtóban és mély sóhajokkal újra beinvitálta őket szerény otthonába. Nem kertelt sokáig, rögtön a tárgyra tért. Baktára lesz szükségünk – mondta az öreg. – Minél előbb. Moe-nak és Ace-nek nem kellett kétszer mondani, már az űrállomásig tartó út során nagyjából körvonalazódott bennük egy terv, hogy hogyan szerezhetnek baktát. Az öregtől távozva rögtön béreltek is egy kisebb hajót, amivel útnak indulhattak a legközelebbi civilizált bolygó felé. 6. Camin már néhány órája magához tért, és meglepetten tapasztalta, hogy valaki ellátta a sérüléseit. Biztos volt benne, hogy nem a klón, tehát csak Moe lehetett az, akinek köszönettel tartozott, ez azonban nem töltötte el különösebb örömmel. Most már azonban mindegy volt, magára hagyták azzal az apró kis szerelő lánykával, akit még részegen is simán el tudott intézni, úgyhogy elérkezettnek látta az időt arra, hogy végre lelépjen, és tisztára mossa magát. - Hahó, kislány! – kiáltotta el magát. Hallotta, hogy a lány valahol a gépházban szöszöl. – Egy ideje már ide vagyok kötözve és megszomjaztam. Hoznál nekem egy kis vizet? - Órabérrel dolgozom, ugye tudja? − tűnt fel a gépház ajtajában Gonni, egy koszos ronggyal olajos kezét törölgetve. − A maga számlájára megy az idő, amíg vizet hozok... - Mi az, hogy az enyémre? Nem én béreltelek fel, szivi! - De a hajó a magáé − vont vállat a lány, majd elsötétült a tekintete. − Ugye ezzel nem azt akarja mondani, hogy nem fizet? - Még szép, hogy nem fizetek! A kis barátaidat húzd le, ők tették ezt a hajómmal. Hozod már a vizet? - Na, azt már nem! − bosszankodott Gonni. − Most azonnal megy, és megkeresi a többieket. Beszéljék meg a fizetés mikéntjét, mert addig semmit sem vagyok hajlandó tovább szerelni ezen az ócskavason! − közben kioldotta a Camint fogva tartó kötelet. − Ace tényleg nagy bajban lehet... − morogta csak szinte magának a lány. − Itt megvárom. Camin néhány percig döbbenten üldögélt még a széken − nem gondolta volna, hogy ilyen egyszerű lesz lelépnie. Még az is felmerült benne, hogy talán erőszakot sem kell alkalmaznia. - Elég nagy ez az állomás − jegyezte meg a férfi, miután felállt és kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. − Neked egy hívásodba kerülne kideríteni, hogy hol vannak. - Nem hoztam komlinket... − méregette gyanakvóan a férfit. − Keresd a gyógyítót, van szád, kérdezd meg, merre van. Ott megtalálod a haverjaidat. Camin jól megszorongatta a lány karját – ennyit az erőszakmentes menekülésről. - Keress egy terminált! − förmedt rá a nála jóval alacsonyabb és gyengébbnek tűnő Gonnira. A lány azonban nem ijedt meg, hanem erősen térden rúgta. - Sikítani is tudok ám! - Jól van, ne hisztizz! Így viszont te is jössz velem − Camin a pilótafülkébe sietett, a kedvenc rejtekhelyén megtalálta tartalék sugárvetőjét is, és már rá is tenyerelt a rámpát bezáró gombra. − Nem fogok fizetni − morogta az orra alatt a férfi. - Én ráérek, ugyanis vonósugárral tartják itt a hajót, amíg nem fizet − vont vállat Gonni. − De lássa jó lelkem, rákérdezek, hol vannak a többiek... – elővette „magávalnemhozott” komlinkjét és türelmesen várta a választ. − Mi az, hogy elmentek?! − kérdezte földöntúli hangon Gonni a komlinktől. Camin belezuhant a pilótaülésbe. - Mondd a koordinátákat! - Addig egy szót sem, amíg nem fizet! Camin hátradobott egy kreditkártyát a lánynak, közben ellenőrizgette a rendszereket. Nem volt értelme lelőni a lányt, azzal csak saját menekülését hátráltatta volna. Ruins of the Republic


8

- Behajtom rajtuk a pénzem! Meg mindent! Velem nem lehet csak úgy szórakozni! - Azért csak óvatosan az ilyesmivel... − figyelmeztette Gonni, majd közölte vele a koordinátákat, de természetesen csak azután, hogy fizetését megkapta. - Te is jönni akarsz? − pillantott hátra a lányra Camin. - Nem, én maradok. Vigyázok a félholt barátjukra. - Akkor jó lesz, ha eltűnsz végre a hajómról! - Micsoda bunkó... − morogta magának a lány, majd gyorsan le is lépett. Jobb ötletnek tartotta inkább, hogy tényleg vigyáz Ace élet és halál között lebegő társára. Camin a felszállási engedélyt meg sem várva száguldott ki az űrállomás hangárjából. Most végre felkészülten nézhetett szembe a kis kompániával. Útközben azon töprengett, hogy ha sikerül őket életben hagynia, talán még fel is adja őket a birodalmiaknál, így hátha eltekintenek attól az apróságtól, hogy az ő hajójával sikerült meglépniük a börtönből… Egymás után zúgtak el a célnál a különféle fogatok. Olyan hatalmas port kavartak maguk körül, hogy még a közvetítők se tudták volna megállapítani modern érzékelőik nélkül, hogy valójában ki is nyert. A tömeg hol zúgolódott, hol éljenzett, attól függ, melyik pilóta győzelmére fogadtak. Camin Thrin ugyanis csak olyan versenyeken volt hajlandó indulni, ahol fogadni lehetett, és ő is kapott jutalékot. Nem is kis összeget. Lehetett szó fogat-, sikló-, robogó- vagy akár vadászgépversenyről, ahol Camin rajthoz állt, ott el is vitte az első helyért járó trófeát. A fogatot bevontatták a szerelőműhelybe. Camin kiszállt belőle, és vetett rá egy pillantást. Még csak két hete mutatták be ennek a gyönyörűségnek, de már most sajnálta, hogy következő héten egy koréliai robogóversenyen kellett tiszteletét tennie. Jó pár percig csak a fogatot bámulta, már a szerelők is ott voltak, és nekiláttak a fogat kicsinosításának. - Amint tudok, ismét veletek versenyzek, srácok – mondta Camin a szerelőknek, aztán megpaskolta a jármű oldalát, mintha egy kezes tauntaun lenne, és elindult, hogy átvegye a díját. Útközben az első hellyel együtt járó rengeteg pénz gondolatától sugárzó arcú menedzserébe botlott bele, jobban mondva a férfi már egyébként is Camint kereste. Szép volt, Cam! – lapogatta meg igen rendesen Camint az elegáns ruhát viselő férfi. – Mint mindig. Ugyan… - próbált szerénykedni a pilóta. - És máris kaptál egy remek ajánlatot. A birodalmiak versenyeztetnének. És persze közben reklámoznád őket. De hát rengeteg birodalmi pilóta van már. A menedzser közelebb hajolt a férfihoz és halkabban folytatta. - Megpróbálják megszerezni a legjobbakat. Rengeteg pénzt kapnánk, Camin. Persze néha veszítened kéne… - Mi? - Tudod jól, hogy megy ez. - Manipulálni akarják a versenyeket? – a menedzser csak megvonta a vállát. - Nem számít, a lényeg, hogy sokkal többet kaszálnánk, mint így, hogy szabadúszó vagy. - Nem érdekel! - Camin! – emelte fel hangját a menedzser és komoran folytatta. – Ha nem vállaljuk el, vége a karrierednek. És az enyémnek is. - Valahogy nem tetszik nekem ez a dolog, haver…



9

ÍRTA Korbel



Ruins of the Republic. S01E02 Az űrállomás

Recommend Documents