PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM IRODALOMTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA
Rudaš Jutka
A SZELLEM FINOM JÁTÉKA A kortárs magyar irodalom interkulturális aspektusai (Doktori értekezés)
Pécs, 2005
PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM IRODALOMTUDOMÁNYI DOKTORI I S K O L A
Rudas Jutka
A S Z E L L E M FINOM JÁTÉKA A kortárs magyar irodalom interkulturális aspektusai (Doktori értekezés)
Témavezető: Prof. Dr. Thomka Beáta
Pécs, 2005
TARTALOM Előszó
3
I.
SZÖVEG — RECEPCIÓ — FORDÍTÁS
L/l.
A posztmodern szöveg ( ö r ö m e )
I . /2.
Olvasói válaszok - kulturális megértés
L/3.
7 16
„ A fordítás mint kulturális praxis"(Fordításelméletek)
30
II.
E S T E R H Á Z Y P É T E R : H A R M Ó N I A C A E L E S T I S és J A V Í T O T T K I A D Á S
IL/1.
„ A z elődök nemzedékrajza" Referencialitás é s fordíthatóság Esterházy Péter Harmónia
II./2.
caelestis é s Javított
kiadás
című müveiben
51
„ A k i n e k nyelve van, világa van" E s t e r h á z y Péter Harmónia
caelestis é s Javított
kiadás
c í m ű m ű v e i n e k nyelvi aspektusáról
70
II./2./1.Esterházy- (ön)irónia Irónia Esterházy Péter Harmónia
caelestis é s Javított
kiadás
című müveiben
81
I I . /2./2. E s t e r h á z y - m o z a i k Intertextuok Esterházy Péter Harmónia
caelestis é s Javított
Exkurzus 1. - A z Egy makró emlékiratai
III. 111.1 \. III./2.
kiadás
című müveiben
Esterházy Péter F ü g g ő j é b e n
89
96
A KORTÁRS M A G Y A R I R O D A L O M SZLOVÉNIAI RECEPCIÓJA Kortárs magyar irodalmi j e l e n l é t — „ V i l e n i c a " kontextusában
105
Kortárs magyar irodalom — szlovénul olvasva (antológiák és Kertész Imre)
125
MELLÉKLETEK M E L L E K L E T 1. A Harmónia
caelestis 327. „számozott m o n d a t á n a k " magyar, szlovén,
horvát és n é m e t változata
137
M E L L É K L E T 2. A z intertextusok helyeinek megjelölése a Harmónia
caelestis
német kiadásában
142
M E L L E K L E T 3. Esterházy pri nas: iz recepcije sodobne m a d ž a r s k e književnosti
149
M E L L É K L E T 4. Darvasijeva poetika v orisu sodobne madžarske proze
160
M E L L É K L E T 5. Esterházy Péter Harmónia
caelestis és Javított
kiadás című m ü v e i n e k
magyar nyelvű recepciója (bibliográfia)
170
M E L L É K L E T 6. A kortárs magyar m ü v e k válogatott szlovén bibliográfiája
173
S Z A K I R O D A L M I JEGYZÉK
188
ELŐSZÓ
A z összehasonlító i r o d a l o m t u d o m á n y b a n fontos helyet foglalnak el azon kutatások, melyek - egy mű vagy író s o r s á n a k t a n u l m á n y o z á s a k o r - egy idegen nyelvi/kulturális térben új olvasatokat fedeznek fel, a m ű v é s z i , esztétikai üzenet másfajta megértését vélik feltárni. Ezen feltárásokra a hazai környezet k ü l ö n b ö z ő okok miatt nem kínál(t) lehetőséget vagy nem vállalkozhatott. Itt például
irodalmon kívüli
meghatározó
elemekre
gondolhatunk,
amelyek
rabul
ejthetik a
s z é p i r o d a l o m individuális átélöjét is. A z esztétikai vizsgálódás a műre irányul, s a h o z z á t a p a d ó külső m o z z a n a t o k t ó l eltekint - mondja Gadamer - , majd hozzáteszi, hogy ezek a mozzanatok elég j e l e n t ő s e k is lehetnek. A z esztétikai tudatnak az esztétikait meg kell különböztetni az esztétikáin kívül esőtől, Eme meg (nem) különböztetésre j ó példa lehet Esterházy Péter Javított
kiadásának
fogadtatása, amikor a m ű esztétikai minőségét nagyban befolyásolta a tartalmi és a morális komponens. A m ű (hazai) értelmezése nemcsak magára a műre irányult, annak esztétikai létére, hanem a külső mozzanatokra is. Másrészről példaként vehetjük Eco „nyitott m ü " - k o n c e p c i ó j á n a k alkotásait, é s az ezek által felvetett értelmezési, megértési, olvasási lehetőségeket, amelyek e „ p o s z t m o d e r n " szövegek fontos mozzanatait alkotják. A nagy formátumú íróknál, akik művészi alkotásaikban az ember szellemi világának különös dimenzióját tárják fel, az újfajta
olvasatok
mindig l e h e t s é g e s e k és egyre gyakoribbak. Mindezen mozzanatok a szövegek hermeneutikai karakterére
is rávilágítanak,
és h a n g s ú l y o z z á k
a lezáratlanságot
mint
hermeneutikai elvet,
amennyiben szüntelenül alakuló olvasatok sokaságát teszik lehetővé. Ugyanakkor e szövegek olvasóikat a hermeneutika alapkérdéseivel (a nyelviséggel, az idegenség áthidalásának problémáival stb.) szembesítik. Sokak v é l e m é n y e , hogy az irodalom létezése az olvasónak feltett új kérdésektől
függ.
Rejtélyesebb az a viszony, amely az írót/müvet egy idegen kulturális közegbe beiktatva nyitja meg a m ű a l k o t á s h o z való individuális, s z e m é l y e s kapcsolat útját. Ezek a folyamatok csak bonyolultabbá válnak, ha egy szerző/mű gyökeresen eltérő kultúrtörténeti tradícióval
rendelkező
befogadói
k ö z e g b e érkezik. Értekezésemben
az
irodalmi
befogadásnak
mint
az
irodalmi
kölcsönhatás
általános
rendszerét alkotó szükséges é s valós elemnek a vizsgálatával szeretnék foglalkozni. A z alapvetően komparatisztikai. recepcióesztétikai munka első fejezetében hangsúlyozottan az irodalomelméleti kérdésirányokat, a „ p o s z t m o d e r n n e k " nevezett szemléleteket igyekszem megragadni.
Kiinduló
fogalmi bázisként a következők szolgálnak: recepció, olvasás, ízlés, ítélet, hatás, kultúra valamint m e g é r t é s , é r t e l m e z é s , alkalmazás, nyelv és fordítás, elsősorban a német hermeneutikai h a g y o m á n y , Gadamer. Jauss é s Iser nevével fémjelezte elméletek mentén. A z elemzésre kerülő posztmodern
szövegek t ú l n y o m ó része az értelmezéskor a hermeneutika alapvetéseinek bővebb kifejtését igényli, ugyanis ezen írások ( m á s s z ö v e g e k h e z képest) kiemelten kezelik a megértés gyakorlatát,
így ^ezeknél
releváns szerepet tölt be az általam előnyben
hermeneutikus
részesített
gadameri
(filozófiai) hermeneutika. Ez a hermeneutika igazolhatja azt, hogy e szövegekben a megértés és az é r t e l m e z é s (akár mint fordítás is) a l e g m é l y e b b kérdésként mutatkozik meg. A dolgozat megkísérli bemutatni, hogy e s z ö v e g e k milyen hermeneutikai mozzanatok által válhatnak a m é l y e b b m e g é r t é s alanyává és tárgyává. A z írás leginkább a fordítások kapcsán a félreértések (a hermeneutika egy klasszikus m e g h a t á r o z á s szerint é p p ott lép életbe, ahol a félreértésre m ó d van)
leküzdése
szándékával nagyrészt reflektál a megértés, értelmezés (mint a hermeneutika célkitűzése) szerepére. A kortárs magyar s z ö v e g e k - nagyobb hangsúllyal a Harmónia
caelestis
és a Javított
kiadás
-
követésével és elméleti p r o b l é m á k megfogalmazásával a dolgozat a „szlovén h u n g a r i c á k " n y o m á b a szegődik. A dolgozat elméleti keretéhez, a „ p o s z t m o d e r n " irodalomelmélet vagy akár a gadameri filozófiai
hermeneutika hatalmas szakirodalmából, c s u p á n a t é m a kifejtése szempontjából fontosabb
összefüggéseket é s az ehhez szükséges szakszövegeket érintem. Ugyanis ezen általános b e m u t a t á s nem vállalkozhat sem a hermeneutika, sem a modern i r o d a l o m e l m é l e t e k teljes ismertetésére (nem is az a célja), m i n d ö s s z e rávilágíthat a k ö z ö s kérdésekre, így c s u p á n n é h á n y lényeges a l a p v o n á s kiemelésére szorítkozom. A szerkezete is ennek megfelelően különíti el az „általános" é s a konkrét részt. É r t e k e z é s e m speciális elméleti kérdésekre koncentrálva nyitja meg a teret a „ k o n k r é t " m á s o d i k résznek. M i n d k é t fejezet felépítését döntő m ó d o n m e g h a t á r o z z a az általam centrumba állított befogadás-, olvasás-retorikai- valamint fordításelméleti s z e m p o n t ú megközelítés. M u n k á m a t egy szintetizáló g o n d o l k o d á s m ó d igénye hatja át, számolok a m e g k ö z e l í t é s m ó d o k sokaságával, nem egyetlen gondolatrendszer vagy modell mellett érvelek. M i l y e n a kortárs magyar irodalom recepciója, visszhangja a szlovén kulturális térségben? Erre a kérdésre a feleletet a kulturális é s olvasás-retorikai s z e m p o n t ú vizsgálat adhatja meg. É r d e k e s , ahogyan a k é t -
a forrás (magyar) és a befogadó
(szlovén) -
irodalmi
rendszer
összefüggéseire alapozott nyelv vizsgálata, valamint a kultúra és az irodalmi h a g y o m á n y narratív szerkezetei m e g h a t á r o z z á k az olvasást. Milyen lehet egy m ű n e k egy adott közönségre gyakorolt hatása, a k ö z ö n s é g sajátos
beállítottságától
függően,
amelyből
az egyes olvasók
szubjektív
megértése fakad? M i n t minden pillanatnyi tapasztalathoz, az addig ismeretlen müvet birtokba vevő irodalmi tapasztalathoz is hozzájárul egyfajta „előzetes tudás, amely magának a tapasztalásnak egyik mozzanata, és amely egyáltalán lehetővé teszi, hogy az új ismeretan\ag fölfogható - azaz egy bizonyos tapasztalati kontextusban olvasható - legyen."' Hogy hogyan fogadhatunk el, érthetünk
' Hans Robert Jauss „ R e c e p c i ó e l m é l e t " in Recepcióelmélet
esztétikai
tapasztalat
- irodalmi
hermeneutika
Budapest,
Osiris, 1999, 52. o , ford. K u l c s á r - S z a b ó Zoltán, G . Buck, Lenien und Erfahrung Stuttgart, 1967, 56. o., idézi Jauss.
meg egy szöveget, azt az irodalmi
környezet ismert m ü v e i h e z való implicit viszonyunk is
m e g h a t á r o z z a . A befogadás fontos tényezője az olvasó saját elvárási horizontja, a közönségreakciók és a kritikai ítélet (siker, elutasítás, megértés). Beteljesíti-e egy irodalmi
mü közönségének
elvárásait? M i l y e n kritériumokat foglal m a g á b a esztétikai értékének meghatározása? Mekkora erőfeszítéssel vagyunk k é p e s e k a megszokástól eltérő m ó d o n olvasni a modern, a külföldi m ü v e k e t ? Hogyan tudjuk művészi j e l l e g ü k e t átélni? -
Mindezen k é r d é s e k befolyásolják
a
befogadás
e r e d m é n y e s s é g é t , jelen esetben az adott mü idegen nyelvi közegben való befogadását. T o v á b b á - a kortárs magyar m ü v e k m i t képviselnek a szlovén kultúra-modell általános keretei közt? M i l y e n jelentéssel bírnak a szlovén kultúra általános horizontján? A z bizonyos, hogy egyrészt értéket, m á s r é s z t viszont a szóban forgó kultúra irodalmától nagyon sok idegen elemet. Bár
hasonlóságok
és különbözőségek
kötnek
bennünket
össze,
a szlovén
irodalom
alakulástörténetéhez a magyar irodalom ismerete nemigen járult h o z z á (de ennek a fordítottja is igaz). Ugyanakkor a szlovén irodalmi tájékozódásban az utolsó h ú s z évben lejátszódó m ó d o s u l á s o k azt mutatják,
hogy a magyar irodalom szlovéniai fogadtatása növekszik. M é g i s komolyak a
hiányok: például a műfordítás
terén, és ebből kifolyólag
csekély az irodalmi
visszhang,
a
k ö l c s ö n h a t á s . A legtöbb hírt a magyar irodalomról m é g mindig egy-egy vers, illetve regényrészlet k a p c s á n kapjuk, m é g mindig a folyóiratos részfordítás dominál a leginkább, kevés a kritikai é r t e l m e z é s , kevés a lefordított könyv. Idegenben csak azok a s z ö v e g e k tudnak élni, amelyek fel tudják ébreszteni az olvasó é s a kritikus gondolatait és képesek azt produktív m o z g á s b a tartani. Ezért fontos szempont a lefordított m ű v e k kiválasztásakor, hogy a befogadó, mint minden esztétikai kultúra hordozója, milyen irányban érdeklődik az irodalom iránt, ugyanis minden m ü csak a „ b e f o g a d ó szerint nyer befogadást". De fontos elem az institúcióba piac, a kiadói stratégia is, és óriási a fordítás szerepe, amely komplex jelenség: egyrészt nyelvi probléma, ugyanakkor a kultúra s z á m o s területét érinti. A modern magyar m ü v e k szlovéniai recepcióját a 80-as é v e k második felétől kutatom, amikor is hirtelen megszaporodnak
a kortárs magyar irodalom (rész)fordításai, amelyben fontos
szerepet játszottak/játszanak a '86-tól rendszeressé váló vilenicai írótalálkozók. Vilenicában 1986 óta e l i s m e r ő díjakat ad a „Szlovén
írószövetség az olyan k i e m e l k e d ő
lírai, epikai, d r á m a i
alkotásokért, valamint esszékért, amelyek a közép-európai térségben születtek, és különös művészi erővel tükrözik a Balti-tenger és az Adria, a Bern és Belgrád között élő népek emberi és kulturális tapasztalatait. E térség nem annyira földrajzi körülhatárolhatósága révén tartozik együvé, sokkal inkább a k ö z é p - e u r ó p a i szellemi, művészi tapasztalat tendenciái, a türelem, az agresszivitás hiánya, a m e g é r t é s , a pluralizmus, tehát a különbözőség integrális elve révén. Művészi ereje az ott élő
2
alkotók jellegzetes müveiben él és formálódik" - írja alapszabályzatában a Vilenica gyűjteményes kötet. A most m á r h a g y o m á n y o s s á vált „manifesztáción" a kezdetektől fogva s z á m o s kiváló magyar író, költő, műfordító vesz részt: Esterházy Péter 1988-ban, N á d a s Péter tíz évvel k é s ő b b lett Vilenica laureátusa, Vilenica kristályát pedig 1991-ben Grendel Lajos, 1992-ben Kukorelly Endre, 2000-ben V ö r ö s István, majd 2002-ben Závada Pál kapta meg.
" . . D r u š t v o slovenskih pisaleljev podolju je nagrado za izjemne dosež.ke v poeziji, p r i p o v e d n i š t s u . dramatiki. esejisti ki. ki nastajajo \ srednjeevropskem kulturnem prostoru in s posebno estetsko prcpričljivostjo izražaje č l o v e š k e in kulturne izkušnjc narodov od Baltika do Jadrana, od Berna do Beograda. T a prostor ni toliko geografsko zamejen. kolikor ga opredeljuje
usmeritev
lislega
duha
srednjoevropske
duhovne
umetniške
izkušnjc,
katero
označujejo
strpnost.
neagresivnost. razumevanje. lurali/.em. torej integracijski princip različnosli. njegova življenjska umetniška m o č pa se izraza in oblikuje v posebej prepoznavnih delih ustvarjalcev na omenjenem področju." V i l e n i c a 86. szerk. Veno Täufer. Z a l o ž b a . Društvo slovenskih pisatcljev in Zveza kulturnih organizacij
Seiana,
Ljubljana, 1986, 6. o.
I.
SZÖVEG — RECEPCIÓ — FORDÍTÁS L / L A posztmodern szöveg (öröme)
„A szöveg (minél
inkább kultúra,
öröme.
annál nagyobb, Intelligencia.
Irónia.
Hozzáértés.
Klasszikusok.
változatosabb
lesz az
Kifinomultság.
Biztonság:
Kultúra öröm). Eufória.
életművészet." Roland Barthes
A kiindulás, az első lépés legyen egy szlovén kritika, Marjeta Novak-Kajzer recenziója a Hahn3
Hahn grófnő
pillantása
című könyvről. írásában a befogadás egyik nagyon fontos problémájára
mutat rá, ugyanis azt állapítja meg, hogy, aki nem ismeri, illetve egy kicsit sem járatos Budapest és M a g y a r o r s z á g múltjában, az nehezen követi és élvezi a könyvet, amelyben allúziók tolonganak oldalról oldalra, és m é g k e v é s b é érti meg a sok név, adat, gondolat m ö g ö t t az író rejtett utalásait. R á a d á s u l k ö v e t n i e k e l l Esterházy nyugtalan, zsúfolt stílusát, egyszer a fellegekbe, másszor a m é l y b e , de a mindenkor elérhető és csak sejtelmes messzeségbe is. Ezeknek az allúzióknak a megfejtése, kiderítése, az ürügy átlátása, amely mögött elrejtőzik az értelem, a magyar referenciák, a nyelvjáték,
szóviccek,
különös
asszociációk,
a VPC-k (void
pragmatic
connectives),
az
intertextusok a fordítónak (mint interpretátornak), majd később a befogadónak lesz nehéz feladat. Mert megszoktuk a történet szerinti olvasást, a legtöbb olvasót m é g mindig a történet érdekli. De a modern irodalom Esterházyval
élve „nem a történetért van, hanem azért
az
elmondhatatlanért, amit egy k é p e n is látunk, és amit egy K u r t á g - z e n é b e n is hallunk. [ . . . ] A szavak, azok félre is viszik. A történet amennyit segít, annyit félre is kavar. Mert azt olvassuk a B o v a r y n é b a n , hogy megcsalta? N e m azt olvassuk, hanem a saját életünket olvassuk, a saját életünket pedig ezekkel az alsó h a n g z á s o k k a l meg összhangzatokkal meg nem tudom micsodákkal 4
olvassuk." A modern szerző pozíciójából kiindulva az újdonság nem lehet p á r h u z a m o s a történés archetípusainak ideológiájával, hiszen minden irodalmi produktum valamilyen újdonság. Vagy az az új. ami keletkezik, azaz a szerző témájának, formájának kiválasztása. A z irodalmi művészet mindig mint abszolút új reflektálódik, akkor is, ha ezer meg ezer idézettel, logikus disputációval, filozofikus
diskurzussal
van teli, hiszen
az
immanens
interpretáció
lényege
é p p az,
hogy
m e g l e l h e t ő v é váljon a novum és az összes paraméterek ideológiai értéke, amelyet az ilyenfajta
' „Kdor
ni vsaj nekoliko intimno seznanjen z B u d i m p e š t o in madžarsko preteklostjo, prav tako pa tudi z Dunajem in s
srednjoevropskim dogajanjem. ta bo t e ž k o sledi! in š c manj uživa) knjigo, v kateri se aluzije kar krešejo in gnetejo stran za stranjo, in še t e ž e bo iz preobilja imen. podatkov, domislic dojci med njimi skrita pisateljeva dognanja. spoznan ja. sodbe - od m a d ž a r s k e . . g e o p o l i t i č n e d o l o č e n o s t i " do avstrijskih in drugih obdonavskih o/.nak, namigovanj. In slediti moraš kaj pada E s t c r h á z y j e v c m u ncmirncmu, od vscga nabitcmu slogu /.daj v visino, zdaj v globino, vsclcj pa tudi v dosegljivc in 1c slulenc d a l j a v c . . . " Marjeta Novak Kajzcr. „Parodija potopisov. Bcsedni slapovi in vodometi vscga. kar (avtor) doživlja". Književni
listi. Ljubljana, 1992. januar 16., 15. o.
Esterházy P é t e r - O r s ó s L á s z l ó Jakab, „Esterházy-vacsora", Magvar Lettre Internationale,
37. s / á m , 2000 nyár, 1-5. 0.
interpretáció
megenged.
Ha
mást
nem,
az
effajta
szövegeknél
a
történelmi
párhuzamot
kereshetnénk. M i é r v é n y e s a posztmodern kategóriájára? Jauss szerint:
„elfordulás egy aszketikus modernizmus ezoterikus kísérletétől az érzéki tapasztalat é s a m e g é r t ő é l v e z e t , illetve a b ő v e n adagolt szatíra é s s z u b v e r z í v komikum exoterikus i g e n l é s e felé. a szubjektum proklamált halálának
átcsapása
a
szolidáris
tapasztalatában;
az
autonóm
nagymértékben
indusztrializált
tudat
határai
műalkotás, világ
az
jelenére
oldódásának
egy
önreferenciális és
új
polifon
poétika
médiumaira
Én
és
feláldozása
való
rányitása
Te a
viszonyra
nyíló
művészeteknek
érdekében;
a
továbbá
m e s s z e m e n ő e n szabad r e n d e l k e z é s minden elmúlt kultúra fölött (intertextualitás); a recepcióra é s a hatásra á t h e l y e z ő d ő esztétikai érdeklődés; nem utolsósorban a magas- é s tömegkultúra olyan elfogulatlan
eggyé
o l v a s z t á s a , amely a fiktívet, az imagináriust, a mitikust a k o m m u n i k á c i ó m é d i u m a k é n t k é p e s hasznosítani, s technicizált v i l á g u n k információáradatával szemben felmutatni."
5
A posztmodern szerzők ideológiai töltése nagyon laza, hihetetlenül leleményes és kifinomult. Miért kellene írni az újról, illetve miért ,tekintik az újat kulcsfontosságú archetipikus modellnek, ha új módon
írhatnak
a régiről?
Ebben az értelemben
beszélhetünk
a megkettőzésről,
amikor a
felhalmozott a n y a g b ó l , történelemből, mítoszból, h a g y o m á n y b ó l megteremtik az új „mozaikját". És ez az új(don)ság összefügg az „oldalról" illetve a „fentről" való olvasói észleléssel. A szerzők itt úgy jelennek
meg,
mint
kommentátorok,
a művészetek
valamilyen modern m é d i u m a i .
Ez
d ö b b e n e t e s n e k tűnik, n é m e l y k o r nevetségesnek, de a legtöbb esetben csodálatosan ironikusnak. E szövegek olvasója tudja, hogy minden szó, mondat, figura, stb. t ö b b j e l e n t é s d i m e n z i ó felé nyitott, s ezeket neki kell felfednie. Itt tényleg megmutatkozik M a l l a r m é azon állítása, miszerint „el kell 6
kerülni, hogy bármiféle egyetlen jelentés azonnal és feltétlen érvénnyel hasson." A z olvasó és a szerző problémája megcserélődik, ugyanis az olvasó - mintegy szertartást v é g z ő - kutatóvá válik, akinek a k ö n y v utolsó m o n d a t á n a k elolvasása után sikerül (ha sikerül) ö n i r o n i k u s a n eljutni a kvázim e g o l d á s i g . A z o l v a s ó n a k saját olvasásához való effajta viszonya fokozza a felismerést, hogy az alakok, a t é m á k , a m o t í v u m o k , a fragmentumok, a s é m á k stb. a történelem mozaikjából épülnek ( e m e l ő d n e k ) fel, é s nem annyira a valós teljesség utánzatai. T ö b b é nem az
Arisztotelész-féle
mimézis-elvet követik, hanem egy abszolút, hermetikus, végtelenül szép és isteni mítoszt, amely az olvasást egyfajta bonyolult, rituális kódexszé alakítja, amelyből a modern szubjektum
sokat
elsajátíthat, és amely a tudás minden regiszterét felvonultatja. A z olvasás paraméterei m e g n ő n e k a h a n g s ú l y o z o t t esztéticizmussal és a redukált kognicióval. Esterházy Péter poétikájának bizonyos mozzanataiból nyilvánvaló - a Harmónia
5
caelestisben és a Javított
1
kiadásban
is - hogy a regulativ
Hans Robert Jauss „ R e c e p c i ó e l m é l e t " in Id mű, 217. o.
" Umberto E c o , Nyitóit
mű Budapest, Európa, 1998, 82. o., ford. D o b o l á n Katalin.
Ha ezt egyáltalán irodalmi m ű n e k tekintjük. Ennek kapcsán osztom Thomka Beátának azon megállapítását: fikciót
vagy beékelt
történelmet
olvasunk tehát? A z e g y m á s b a é k e l é s láthatóvá tett, a Javított
kiadás
.Seékelt
fenntartja a
kettősséget, h a n g s ú l y o z z a a s z ó l a m o k i d e g e n s é g é t é s időbeli különbségét. A m e g o l d á s n y o m a t é k o s í t j a a s z ö v e g e g s üttes
S
és a nem regulativ rendszert saját családtörténetének archetipikus modelljével szabályozza. A k ö n y v a kognitív spektrum álláspontja szerint használhatatlan, de ez csak az elsődleges elem, amely a szabályosba rendeződik, a rejtélyes, ironikus, néhol
filozofikus
diskurzusba. A megfigyelés a
megfigyelttel egyfajta interakcióban áll, amely a megértés és az interpretáció másodlagos terébe helyeződik
át.
meghatározott
A
valós
paraméterek
családtörténet
mozaikdarabkáinak
szerint j ö n létre, diszkontinuitást
(újra)összerakosgatása hoz
létre, amely
pontosan
ősfaktorokra
d a r a b o l ó d i k és mondjuk ilyen (se füle, se farka) mondatokban is megmutatkozik: „ É d e s a p á m a t vörinek csúfolták, nem volt se szeme, se füle, se haja, vörinek is csak úgy csúfolták. Beszélni nem bírt, mert nem volt szája. Se orra, se keze, se lába, se hasa, se háta, se gerince, se bele. Bazmeg, semmije nem volt. A k k o r meg miről van szó. Inkább ne is beszéljünk
róla."
8
Konkrétan e
posztmodern regény varázsa nemcsak a hazai, hanem a külföldi olvasót is egy olyan életvilág idegen horizontjába vonja be, amely túllépi eddigi tapasztalatát. A szövegjáték szokatlan, kivételes igényei fokozzák az olvasásból származó gyönyört is, főleg, ha a szöveg elrejti ö n n ö n játékszabályait, és így megtalálásuk maga is a játék része. Ezt Barthes „ s z ö v e g g y ö n y ö r e " jeleníti meg a legnagyszerűbben, ahol ezt a g y ö n y ö r t a szöveg szabta feltételek között véli meglelni.
„Kétfajta olvasási m ó d van: az egyik a történet fordulataira figyel, s z á m o l a s z ö v e g terjedelmével, nem vesz t u d o m á s t a nyelvi játékokról
[...]; a másik olvasási
m ó d semmi fölött nem siklik el; latolgat, tapad a
s z ö v e g h e z , aprólékosan - ha lehet ezt mondani - é s h é v v e l olvas, a s z ö v e g minden pontjánál az aszindetonra figyel, amely szétszabdalja a nyelvezetet,
s nem a történetre: nem a (logikai) kiterjedés ragadja meg, a
valóságok
sorjázása, hanem a j e l e n t é s s o k r é t e g ü s é g e ; mint a v ö r ö s p e c s e n y é b e n , ahol az izgalom nem a
folyamat
fokozódó
sebességéből
fakad,
hanem
egyfajta
vertikális
disszonanciából
(a
nyelvnek
és
destrukciójának vertikalitásából); a h é z a g abban a pillanatban keletkezik, s akkor ragadja magával a játék alanyát - a s z ö v e g alanyát, amikor a kezek lecsapnak egymásra (de nem egyik a m á s i k után). paradox m ó d o n (noha a k ö z v é l e k e d é s szerint, a gyors haladás
Márpedig
ö n m a g á b a n e l e g e n d ő , hog) ne unatkozzon az
ember) ez a m á s o d i k olvasási m ó d (a s z ó valódi értelmében) aprólékos
o l v a s á s felel meg a modern s z ö v e g n e k ,
a h a t á r s z ö \ é g n e k . Olvassunk csak lassan egy Zola-regényt, olvassunk el mindent b e l ő l e , s a k ö n y v ki fog esni a kezünkből,
olvassunk
gyorsan,
szakaszosan
egy
modern
szöveget,
s
a
szöveg
átlátszatlanná
válik,
m e g k ö z e l í t h e t e t l e n lesz az ö r ö m számára: azt szeretnénk, ha történne valami, é s semmi sem történik; mert ami a nyelvben létrejön, az nem j ö n létre a b e s z é d m ó d b a n : az, ami "létrejön", é s az, ami "eltűnik", a két perem közti szakadék, a g y ö n y ö r b e n támadt rés, a nyelvi térben keletkezik, a k ö z l é s aktusában, nem a k ö z l e m é n y e k e g y m á s u t á n j á b a n : nem befalni, nem elnyelni, hanem legelészni, alaposan legelni, a mai szerzőket olvasva fellelni az egykori o l v a s á s i m ó d o k ráérősségét: arisztokratikus
o l v a s ó v á lenni."''
két l e h e t s é g e s olvasatát, az irodalmi és a történeti olvasatot. A retorika, a poétikai s z e r k e s z t é s , az alternatív műfaji körvonalak ezzel együtt e g y é r t e l m ű e n az irodalom felé mozdítják ki" ( K i e m e l é s t ő l e m : R. .1.). l'homka Beáta. CHoszúrium Debrecen, Csokonai. 2 0 ( B , 58. o. s
Esterházy Péter. Harmónia
Caelestis.
Budapest. M a g v e t ő . 2000, 342. o.
" Roland Bartes „A s z ö v e g ö r ö m e " in R. Barthes, A szöveg Zsófia.
öröme
Budapest, Osiris, 1996, 80-81. o., lord. Mihancsik
Ehhez járul Iser konklúziója: „ H a tehát elmondhatjuk, hogy minden g y ö n y ö r az »örökkévalóságra« tör, akkor a szöveg gyönyöre megadja azt, ami a hétköznapi életben e l é r h e t e t l e n . " A
posztmodern
irodalom a felvilágosult
olvasó
vonzáskörébe
10
tartozik, az
olvasótól
megköveteli a könyvekről való elmélyült tudását, az irodalomtörténet, irodalomelmélet ismeretét, sőt az i r o d a l o m t u d o m á n y többi interdiszciplináris területének ismereteit is. Ennek a töblettudásnak a veszélye az irodalom marginalizációját is maga után vonhatja olyan m é r t é k b e n , hogy c s u p á n az i r o d a l o m t u d ó s o k hermetikus köreinek tárgya lesz. Mert csak ők olvashatják élvezettel a bonyolult logikai, narratív és egyéb problémákat, amelyeket ez az irodalom megvilágít. Példa erre Eco irodalom-típusa (vagy akár Esterházy poétikája is), amelyben az intellektualizmusnak ilyen érték pozíciója van, az olvasást mint egységes folyamatot igényli, amelynél ú g y tűnhet, hogy az olvasó ül egy
végtelen
szobában
megszemélyesített
végtelen
értéktelenített
könyvkatalógusokkal szubjektumot.
Mert
és
kergeti,
minden új
űzi
irodalmi
a
szerzőt mű
mint
a
valamiképpen
feltételezi az e g é s z addigi irodalmi h a g y o m á n y o z ó d á s ismeretét, ezért a modern szöveg nem csak egy filológus munkájára tart igényt, aki egy univerzális tudással rendelkezik és olvassa, felismeri, értelmezi majd és érthetővé teszi a szöveget, átadja kritikailag értékelő reflexióját. Valahogy e modern s z ö v e g e k
közvetlen
élvezete, a homály, a m e g o l d a t l a n s á g
vonzerejéből,
varázsából
táplálkozik, de történeti, kulturális m e g é r t é s nélkül m é g a filológus se lehet e r e d m é n y e s , m é g akkor sem, ha a szöveg feltárja az általa implikált hozzáállást, hogy m e g é r t h e t ő v é legyen. „ A kultúra nem m á s , mint egy olyan identitásbiztosító t u d á s k o m p l e x u m , amely szimbolikus formákban
-
például
mítoszokban,
dalokban, táncokban,
mondásokban,
törvényekben,
szent
s z ö v e g e k b e n , k é p e k b e n , díszítményekben, étkezésekben, utakban, vagy akár, mint az ausztráloknál, e g é s z tájegységekben - t á r g y i a s u l . " '
1
„ A z emberek »egyszerüen azok, a m i v é a kultúra teszi őket«, az a kultúra, amelyet ö n m a g u k által ö n m a g u k
számára hoznak
létre."
12
„ A z eszméink, értékeink, cselekedeteink,
érzéseink,
a k á r c s a k az idegrendszerünk kulturális t e r m é k e k (cultural products), olyan termékek, amelyeket a velünk született hajlamaink, képességeink és kedélyünk alkot meg, de amelyek maguk is v é g s ő soron
alkotások"
-
idézi
Iser Clifford
Geertz-öt,
aki az „interpretatív
antropológia"
vagy
szimbolikus antropológia képviselőjeként ismert. A kultúra által közvetített információk a maguk m á s s á g á b a n jelennek meg. A s z i m b ó l u m a l k o t á s a kultúra fontos eleme vagy ahogy Geertz mondja, a kultúra
szimbólumrendszer,
a jelentést
'" Wolfgang Iscr, A fiktiv és az imaginárius
hordozó s z i m b ó l u m o k
Az irodalmi antropológia
ösvényein
szervezett rendszere, amely
Budapest, Osiris, 2001, 339. o., ford.
Molnár Gábor T a m á s . " Jan Assmann, A kulturális
emlékezet.
Atlantis/, 89. o., ford. Hidas Zoltán.
írás,
emlékezés
és politikai
identitás
a korai
magaskultúrákban
Budapest.
„egyfelől
a
valóságra/
alkotott
modell,
másfelől
a
valóságnak
a
modellje."
13
A
geertzi
a n t r o p o l ó g i á b a n releváns szerepet tölt be az a tézis, mely szerint a megértés és az értelmezés (azaz a hermeneutikai mozzanat) az antropológia legmélyebb kérdéseként mutatkozik meg. Ugyanis Geertz felfogása szerint az antropológia értelmező tudomány, amelyben a kultúra a szövegek együttese. M e g á l l a p í t h a t ó , hogy a kortárs magyar irodalom szövegeiben (szemben a kortárs szlovén irodalom szövegeivel) nagyon sok az olyan szimbolikus információforrás, amelyek a valóság modelljei, kulturális minták. Ezek a kulturális minták jelentéseket biztosítanak, ugyanis viszonylag objektív fogalmakat igyekeznek alkotni a társadalmi valóságról. - Ha nem v e s s z ü k észre é s nem fogjuk fel a s z i m b ó l u m o k m ű k ö d é s i szándékát, ezeket a rejtett információkat, amelyekben valami új föltérképezésének a lehetősége rejlik, valami adottnak a képletes elvonatkoztatása, és ha nem tudunk elvonatkoztatni, akkor nem tudjuk megérteni a szövegek üzenetét. Meg kell tanulni olvasni ezeket a s z i m b ó l u m r e n d s z e r e k e t , hogy m e g é r t s ü k a jelentésüket, ugyanis többször szakadék van aközött, ami nyilvánvaló és ami rejtetten bennük van. K i kell tudni bontani a nyilvánvaló jelekből azt, ami úgy tűnik, hogy rejtetten b e n n ü k van. „ A kultúra értelmezése mint a -ról modelljei
és a
k ö l c s ö n ö s átvitel szimbolikus m ű k ö d é s e , nagyon sokoldalú regisztert kíván
N é m e l y (ismét gondoljunk a Harmónia
caelestisxe
és a Javított
kiadásra)
-nak
meg."
14
m ű a l k o t á s o k esztétikai
m i n ő s é g e oly m é r t é k b e n a kulturális hovatartozás meghatározta színvonalon nyugszik, amelyet csupán e kultúra m e g i s m e r é s i lehetőségeitől függően lehet megérteni, amit fejleszteni, alakítani kell.
A
szöveg
hatása
és jelentése
az
olvasó
számára
abban
a
kulturális
folyamatban
konkretizálódik, amelyben a szöveget a különböző m ó d o k o n befogadják és értelmezik. A l á t á s m ó d és g o n d o l k o d á s pluralitása akkor bontakozik k i , ha az ember ö n n ö n létének ö r ö k ö s k é r d é s e előtt áll. A szövegek intertextusukkal, új pluralizmusukkal m é l y e b b , dialektikus értelmet kölcsönöz(het)nek. Ez az irodalom csak látszólag játékos, lényegében igazán komoly. A két ellentétes világ alapkonfliktusának üzenetét - ezek etikai és egzisztenciális e r e d m é n y é t - a legáltalánosabb é r t e l e m b e n fikcióként fogja fel, mint olyan tudatot, amely szórakoztat bennünket. Saját tudatunk f o l y a m a t á b a n a történet nem létezik (bármennyire konkrét és reális), hanem a tudatunkban irodalmi logikaként létezik, ahol kevés idő áll rendelkezésünkre, hogy e l g o n d o l n á n k és a l k a l m a z h a t n á n k saját szélesebb körű társadalmi kontextusunkba. Gadamer g o n d o l k o d á s á b a n is h a n g s ú l y o s s á válik - a hermeneutika régebbi h a g y o m á n y á b ó l kiindulva - az a l k a l m a z á s , amelyet a hermeneutikai célkitűzés szerves részének tart. Hasonlóképpen beszél Ricoeur is a hermeneutikus ívről, ahol az a l k a l m a z á s annak az átfogó ívnek az utolsó szegmentuma, amely az életből indul k i ,
" Wolfgang Iser, Az értelmezés világa 2004. 95. o., ford. Lajosi Krisztina. " Vo. 102. o. i/o. 103. o 1 4
Budapest. Gondolat K i a d ó - E L T E Ö s s z e h a s o n l í t ó Irodalomtudományi T a n s z é k .
áthatol az irodalmi művön, majd visszatér az élethez, vagy Iser, akinél „az a l k a l m a z á s az értelmezés pragmatikája, hiszen csakis egy pragmatikus következtetés tudja befejezni az értelmezésben rejlő végtelenséget."
15
Eco azt állítja, hogy „minden műalkotás, m é g ha nyíltan vagy burkoltan a
m e g h a t á r o z o t t s á g poétikája szerint hozták is létre, virtuálisan végtelen számú lehetséges olvasat felé nyitott.""'
Egy mű nyitottsága é s dinamikussága azt jelenti -
mondja ő - , „hogy
különböző
integrációkra, produktív kiegészítésekre ad lehetőséget, eleve irányt szab a strukturális energiák j á t é k á n a k , s ez a j á t é k akkor is megvan a műben, ha nem befejezett, illetve ha sok é s sokféle végalakot kaphat." és kulturális
17
Csakhogy a szóban forgó m ü v e k megértése, ahol szemantikai tényezők, nyelvi
vonatkozások,
ízlés, hagyomány,
érzékelési
szokások,
a nem
elmarasztalandó
intellektuális döntések szerepet játszanak, jóval összetettebb. A megfigyelt és a megfigyelés interakciója kifelé funkcionál, mint tiszta forma, irodalmi logika, ahol minden megengedett. És épp ez az interakció mutatja meg világosan,
hogyan
h o m á l y o s o d o t t el a határ a fikció és a reális között. A z ember a reálist látszatként fogadja fel. Primož Zevnik megállapítása szerint a tragikus dolgok e r e d m é n y e valahol a terepen van, lehet az B o s z n i á b a n vagy m á s h o l a világon, amit irodalmi fikcióként élünk át, úgy, mint aminek semmi köze h o z z á n k , ahogyan egy k ö n y v olvasása során. É p p az ilyen irodalmi fikció az a b s z o l ú t u m , valami, ami sohasem megy tönkre, mert akkor az emberi értéknek és az erkölcsi elvnek kell t ö n k r e m e n n i e . Vagy „ a z imaginárius a realitással nem m á s i k világként áll szemben, hanem é p p e n t
r
t
11
18
i d e g e n s é g é b e n teszi azt egyáltalán megtapasztalhatóvá." A
szavak
reprezentálnak
sosem
maga
felismerhetetlenné,
a
azt
mondják,
fikció.
amit jelentenek,
A posztmodern
„ a z imagináció
hatalmába
a
vetett
hanem
fikciót megújult
az
értelem,
magában
a
amit
látszólag
realitásban
bizalommal, mely
teszi
egyszerre
világfeltáró, é r t e l e m m e g a l a p o z ó és identitásképző, ugyanakkor többé m á r nem a költészet egy második, ö n m a g a számára elégséges világába való bejutásnak a puszta e s z k ö z e . "
19
A z irodalom
létrejötte a fiktív és az imaginárius összjátéka ából - mondja Iser - , és egyikük sem alapozható meg véglegesen.
Éppen
azért
nem,
„mert
bármilyen
eredet
föltételezése
annak
a tudásnak
az
elfeledésével lenne egyenértékű, hogy ezek (a fiktív és az imaginárius) csakis e g y m á s k o n t e x t u s á v á válva kelhetnek életre - m é g h o z z á úgy, hogy különféle megnyilvánulási formákká szét."
20
szóródnak
És e burjánzás játékstruktúrát eredményez.
'• í o. 75. o. " l'mbcrto E c o , Id, mii, 103. o 17
]
i'o.
102. o.
" Hans Roben Jauss, „ R e c e p c i ó e l m é l e t " in Id mii. 219. o.
; V o . 222. o. '
Wolfgang Iser, A fiktiv és a: imaginárius.
Molnár Gábor T a m á s .
A- irodalmi antropológia
ösvényein
Budapest. O s i n s , 2001, 14 o., ford.
„Először
is l e h e t ő v é teszi, hogy az összjáték
különböző
formákat ö l t s ö n , é s -
semmilyen forma nem
határozhatja meg a fiktívet, az imagináriust vagy a kettejük összjátékát - minden létrejövő forma m a g á n viseli a történeti f o l t é t e l e z e t t s é g b é l y e g é t . E z annyit tesz, hogy a s z ö v e g mint játéktér mindig f o g é k o n y a történelem befolyására. M á s o d s z o r : bármely forma j e l l e m z ő vonásai föltárnak egy határozott mintázatot, amely az emberi k é p l é k e n y s é g e t ideiglenesen rögzíti, ugyanakkor föltárják az ember i g é n y é t is arra, hogy jelen legyen ö n m a g a számára. A s z ö v e g mint a játék tere tehát választ tartogathat az ember fikció iránti i g é n y é n e k k é r d é s é r e . "
21
A fiktív j á t é k t e r e t nyit. Ehhez s z ü k s é g e s az imaginárius, aminek k i b o n t a k o z á s á h o z formára van s z ü k s é g e . í g y e kettő együttlétéből álló j á t é k biztosítja az irodalmi szöveg bonyolultságát. Iser a fiktívet a tudat egy m ű k ö d é s i módjának tekinti, amely a világ bizonyos létező változataiból merít, és így e g y i d e j ű l e g széttördeli és megkettőzi a referenciális világot. „ A z irodalmi szöveg valóság és fikció k e v e r e d é s e , s e k k é p p m a g á v a l vonja az adott és az elképzelt ö s s z j á t é k á t . "
22
Iser ehhez
hozzáteszi m é g az imaginárius fogalmát, és szerinte minden egyes s z ö v e g ebből a hármasságból emelkedik k i . A s z ö v e g funkciója é p p e n az, hogy látókörünkbe hozza e h á r o m között folyó i összjátékot. A rendszer bizonyos elemei kimozdulnak eredeti helyükről és átkerülnek az
irodalmi
s z ö v e g b e , így a s z ö v e g b e beépült alkotóelemeik ö n m a g u k b a n v é v e nem fiktívek, de kiválasztásuk fikcióképző aktus, majd ezek a kiválasztott alkotóelemek megvilágíthatnak egy r e f e r e n c i a m e z ő t . Egy
művész
alkotásmódján
keresztül
egy kultúra
és egy korszak
összes
többi
eleme
23
is
megmutatkozik. A z , hogy mit választ k i a szerző, azt az álláspontot tárhatja fel, amelyet a szerző a világhoz való v i s z o n y á b a n elfoglal. A kiválasztott elemek egy s z ö v e g b e n m á s k é p p súlyozódnak, mint amikor megvolt a helyük a maguk rendszerében, azaz áthágják
a létező határokat. A
kiválasztás m a g á b a foglalja az irodalmi és szociokulturális rendszereket, és a k o m b i n á c i ó , ahogyan elrendezi azokat, az a létrehozott szöveg, amely a szövegen belüli vonatkoztatási m e z ő k határainak áthágását foglalja m a g á b a .
..[A] s z e l e k c i ó f i k c i ó k é p z ő aktusa föltárja a s z ö v e g intencionalitását. S z ö v e g e n kívüli v a l ó s á g o k a t emel be a s z ö v e g b e , a kiválasztott elemeket kontextusává változtatja, é s é s z l e l h e t ő v é teszi őket a kihagyott elemek v i s s z f é n y é b e n , ezzel egyfajta k ö l c s ö n ö s , kétirányú e l l e n ő r z é s folyamatát indítva be. A j e l e n l e v ő t a h i á n y z ó , a h i á n y z ó t a j e l e n l e v ő felől s z e m l é l j ü k , ami l e h e t ő v é teszi k ö l c s ö n v i s z o n y a i k m e g í t é l é s é t . A z e g é s z folyamat a s z ö v e g intencionalitását állítja előtérbe, ami azonban csak úgy válhat v a l ó s á g g á , hogy a s z ö v e g b e beépült, eredeti feladatkörükből kiszakított empirikus a l k o t ó e l e m e k e folyamat során elvesztik v a l ó d i s á g u k a t . "
2 1
24
Uo. 15. o.
2 2
i/o. 22. o. !
~' „ M i n d e n irodalmi s z ö v e g óhatatlanul társadalmi, történelmi, kulturális é s irodalmi rendszerek sorából válogat, mely rendszerek a s z ö v e g e n kívül, vonatkoztatási m e z ő k é n t léteznek. A válogatás is korlátok áthágása, abban az é r t e l e m b e n , hogy a kiválasztott ö s s z e t e v ő k kikerülnek a z o k b ó l a rendszerekből, amelyek sajátos feladatukat ellátták. E z áll mind a kulturális normákra, mind pedig az irodalmi utalásokra. Mindkettő úgv épül be minden új irodalmi s z ö v e g b e , hogy az érintett rendszerek struktúrája é s s z e m a n t i k á | a is fölbomlik." Uo. 25. o. 2 4
i/o. 27. o.
Érdekes, hogyan válogat a szöveg a szövegen kívüli rendszerekből, illetve közöttük, és ez Iser szerint az intencionalitásnak magában a szövegben kifejezett megvalósulásai. A szövegbe beemelt szavak é s azok jelentései a szövegen kívüli jelentéseken át terjednek, a lexikai j e l e n s é g e k nagymértékben
fellazítják
a
szemantikai
korlátozásokat,
az egyes szavak
szótári
jelentése
e l h o m á l y o s u l és egy másik élesedik k i , anélkül, hogy elveszne az eredeti j e l e n t é s . Iser a fikcionális szöveg fellazításának vagy a határátlépésének h á r o m szintjét különbözteti meg. í g y a viszonyítást a fikcióképzési aktus termékeként értelmezi. A z e g y m á s t kizáró elemek között egy s z ö v e g b e n viszonyok létesülnek, a szöveg újraértékelése onnan nyeri hitelét, hogy a k o n v e n c i ó k és n o r m á k kiemelkednek eredeti összefüggésükből, s elhagyják eredeti kódoltságukat. Ezt Iser olyan viszonyítási folyamatként jelöli, amely a szövegen belül rendezi el a szövegen kívüli konvenciókat,
értékeket, allúziókat, idézeteket. A viszonyítás m á s o d i k szintjét a szemantikai
e g y s é g e k n e k a szövegen belüli elrendezésében látja. A viszonyítás utolsó szintje a lexikai szint, amely a szótári j e l e n t é s e k föllazításában, azaz a szavak szó szerinti jelentése és rámutató funkciójuk e l h a l v á n y u l á s á b a n áll. E viszonyítási folyamat „a szótári jelentések föllazításában, a szemantikai keretek m e g s é r t é s é b e n és az ebből eredő újra - és átkódolásban mutatkozik m e g . "
25
És h o l mutatkozik a nyelv .rámutató funkciója? A íigurációban - fogalmazza meg Iser amely nem mentes a referenciáktól, s ennek eredménye az, hogy „analógiaként megengedi és s z a b á l y o z z a a dolgok elgondolhatóságát, á m j e l k é n t saját referenciáinak nyelvi átültethetetlenségét jelöli."
26
Iser fontos megállapítása, miszerint a jelzések jelentőségét „csak sajátos, történetileg
változó é s a szerzők és k ö z ö n s é g ü k által osztott konvenciók adják meg". Ezek csupán k o n v e n c i ó k a t hoznak fölszínre, amelynek egyik alapja a szerző és az olvasó szerződése lehet. A z ilyen szövegek m e g k ö v e t e l i k az olvasótól addigi magatartásának megváltoztatását. „ A szövegben ábrázolt v a l ó s á g nem a v a l ó s á g ábrázolását szolgálja, hanem valami ö n m a g á n túlira mutat; az a feladata, hogy ezt a valamit fölfoghatóvá
tegye."
27
A fikcionális szöveg sok azonosítható dolgot vesz át a külső
világból, é p p ú g y m i t a korábbi irodalomból, a történelemből stb., s ezek olyan felismerhető valóságok, amelyek a fikcionalizáltság jegyeit viselik magukon. „így a beépített »valós« világ mintegy zárójelbe kerül, annak jeleként, hogy nem adott, pusztán úgy kell értenünk, mintha adott volna."
28
Iser szerint az ábrázolt
világ egyfajta
„mintha"-konstrukcióként j e l e n í t e n d ő
meg.
„ M i n t h o g y az ábrázolt világ nem világ - pusztán az olvasó képzeli úgy mintha az volna - , az olvasó reakcióit természetesen az ábrázolás vezérli. Vagyis a »mintha«
2 5
('o. 3 1 . 0 .
l
" l o 32. o
2 7
Uo. 35. o
2 8
i/o. 34 o.
elvonatkoztatási müveleteket vált
ki a befogadóból, m e g é r t e t v e vele, hogy mit is hivatott felszínre hozni a s z ö v e g . "
2y
Ahhoz, hogy az
ábrázolt világon felül tudjon az olvasó emelkedni, a szöveg feltár egy képzeletileg konkretizáló dimenziót. A
hatás-befogadás
mechanizmus alakulásakor
fontos, hogy a
másik
nyelvi-kulturális
k ö z ö s s é g irodalma a fordítások révén milyen formációt tud felmutatni, mivel és hogyan tudja m e g g y ő z n i a külföldi o l v a s ó k ö z ö n s é g e t a magyar irodalom e u r ó p a i s á g á r ó l .
30
A kiadói stratégiák, a
magyar irodalmi g o n d o l k o d á s specifikuma, az ö n m a g á b a , a nyelvbe zártsága, kelet-európai, magyar referenciái mind befolyásoló tényezője a befogadásnak. Fried István megfogalmazásában, „nem esztétikai
vagy irodalmi
tényezőknek
meghatározottsága szerint minősül át [az irodalmi
mű
j e l e n t é s e ] , amelyeknek végső m a g y a r á z a t á t a nemzeti történelemben vélik az értelmezők fölfedezni. Azaz az irodalmi/esztétikai szempontok háttérbe szorulnak a politikaiak/dogmatikaiak m ö g ö t t . " Miként
gyakorolhatják
hatásunkat
a
művek
a
befogadóikra?
Beszélhetünk
az
31
ízlés
affektusairól és n o r m á i r ó l , a b e f o g a d ó szubjektum tapasztalatáról, az irodalmi h a g y o m á n y r ó l , a nyelvi és g o n d o l k o d á s i szokásokról. Mert ami más, az összehasonlíthatatlanul s z e m b e t ű n ő b b . A sajátunkba ne l e g y ü n k b e z á r v a , hanem legyünk nyitottak a m á s s á g g a l szemben. Mindannyian h o z z á t a r t o z u n k egy irodalmi h a g y o m á n y h o z , nyelvi és gondolkodási s z o k á s o k h o z , melyek egy adott nyelvben és k ö z ö s s é g b e n alakulnak k i az egyén számára, de a m á s s á g elfogadásával saját képességeinket é s adottságainkat, a m ű a l k o t á s mássága iránti fogékonyságunkat érvényesítjük. Ha át is fogjuk saját szféránkat, nyitottaknak kell lennünk a másik iránt is, c s u p á n így érzékelhetjük az ö n m e g é r t é s é h e z s z ü k s é g e s különbséget.
:
" üo. 38. o. „ A z egyetlen v é l e m é n y , amit már most elmondhatok: ez tulajdonképpen nagyon nem európai k ö n y v , ha Európát
Márai é r t e l m e z é s é b e n , valahogyan a f e l v i l á g o s o d á s h a g y o m á n y á b a n , cgs klasszikus i r o d a l o m h a g y o n i á n y s z e l l e m é b e n látjuk, amely számunkra mindig nyugat-európai marad A k ö n n v m u t a t v a n y ó s o k legendája s z á m o m r a nagyon bizánci, keleti, c s o d a s z e r ü . E s h o z z á kell tegyem, mindazon fantázia ellenére, ami működteti, s z á m o m r a nem volt k ö n n y ű olvasmány"
-
Auffcrmann,
Iris Radisch. Radnóti S á n d o r és Márton László k e r c k a s / t a l - b c s / é l g e t é s e " .
mondja
Iris
Radisch
w\v\v.es.hu/iid/displav.asp?channel Fried István, Irodalomtörténések
Darvasi
regényével
kapcsolatban.
„Díszvendég
1NTER.IIJ0420 Kelet-Közép-Európában
fiiidapest. Ister, 1999, 44
o.
Németország-III.
Verena
Elet
48< 20..
és irodalom.
1/2. Olvasói válaszok - kulturális megértés
..Soha, egyetlen műalkotás
vagy műforma
sem bizonyul gyümölcsözőnek
megismerése
a befogadó
Nemcsak egy adott közönséget
is számol
-figyelmével
általában
létezését
feltételezzék.
az ember testi-szellemi
valójával
azonban már egyetlen mű sem
Mert a vers sosem az olvasónak
szól, a kép nem a
a szimfónia
számol nézőnek,
nem a hallgatóságnak.
1
a
fogalma fejtegetésben,
az, hogy az ember
és lényegét Igy maga a művészet
feltételezve
befogadó
hat minden művészetelméleti
hiszen ezek célja kizárólag
Ha
figyelembevétele.
vagy képviselőit
futunk hamis útra; már az "eszményi" is áldatlanul
szempontjából
fél
"
Walter Benjamin
mottóként
idézett
Walter Benjamin A
műfordító
feladata
című
tanulmányának
első
m o n d a t á b ó l kiindulva közelítjük meg a müértelmezés problémáját összevetve a recepcióesztétika n é h á n y elméleti állításával, vajmi k e v é s hasonlóságot állapíthatunk meg. M i n t ahogy azt Paul de M a n is h a n g s ú l y o z t a , hogy mindjárt az első mondatban szélsőséges m ó d o n fogalmazódik
meg
B e n j á m i n n a k az a felfogása, miszerint a költészet szent, érinthetetlen nyelv, hiszen ahogy leszögezi, a költészet nem a k ö z ö n s é g n e k és nem az olvasónak szól. E b e k e z d é s leghíresebb bírálói a recepcióesztétikai elmélet hívei voltak, akik a müértelmezés problémáját az olvasó felől közelítették meg.
Jauss így ír erről: „ A z
irodalomtörténet megújítása
megköveteli, hogy leromboljuk
történelmi objektivizmus előítéleteit, és a hagyományos alkotási és ábrázolási esztétikát
a
egy
b e f o g a d á s - és hatásesztétikára alapozzuk. Az irodalom története esztétikai befogadási és alkotási folyamat története, amely a befogadó olvasó, a reflektáló kritikus és az újra és újra alkotó író révén 32
j ö n létre, és irodalmi s z ö v e g e k általuk való aktualizálását j e l e n t i " . Walter Benjamin tagadta az irodalmi
mű
befogadására
alapozott értelmezés-elmélet hatékonyságát, és elvetette azt,
mint
hermeneutikailag érdektelen, puszta mellékhatást. A recepció fogalma m á r a legkorábbi, a skolasztikus teológia kontextusában is fontos szerepet kapott. Gadamer filozófiai hermeneutikáját is a hatástörténeti tudat elemzésére alapozta, szerinte a m ü v e t nem lehet a hatásától eltekintve megérteni - kiemelve kezeli a történeti olvasó fogalmát, illetve szerepét. A recepciótörténet a megértő tudatából mint az esztétikai tapasztalat szubjektumából és nem a műből és annak igazságából indul k i : hatás és recepció interakciójáról van szó. „így a s z ö v e g implikációja és a címzett explikációja, az implicit és a történeti olvasó e g y m á s r a vannak
J
utalva,
és
a
szöveg
" Hans Robert Jauss, Recepcióelmélet
Budapest, Osiris, 1999, 49-50. o.
aktuális
- esztétikai
recepciós
folyamatán
tapasztalat - irodalmi
túl
hermeneutika
is,
az
interpretációk
s/erk. Kulcsár S z a b ó Zoltán.
kontrollinstanciájaként biztosíthatja megtapasztalásának k o n t i n u i t á s á t . "
33
„ A műalkotás léte játék,
mely csak akkor válik teljessé, amikor a nézők befogadják, u g y a n ú g y minden szövegre érvényes, hogy az é r t e l e m élettelen nyoma csak a megértésben változik vissza eleven é r t e l e m m é . "
34
Ha a
m ű a l k o t á s lényegének m e g h a t á r o z á s á b a az olvasóra való hatás is szerepet játszik, akkor itt m á r a gadameri h e r m e n e u t i k á b a n nagy szerepet játszó hatástörténetet is figyelembe kell vennünk. A m ű a l k o t á s a mindenkori befogadásban lesz az, ami, tehát a műalkotás l é n y e g é h e z tartozik. Tinyanov irodalmi rendszeréből és általában az orosz formalisták elméletéből sokat átvettek a n é m e t recepcióesztéták. Ezt Jauss is kihangsúlyozza, viszont n é m e l y ponton bírálja is elődeit. Melyek ezek a pontok? Tinyanov a műfajt magát nem állandó rendszerként látta és a töredéket is lehetséges műfajként kezelte. Ez a műfajérzet nála nem a befogadó kedvétől függ, hanem attól, hogy az adott korszakban hogyan határozódott meg műfajként,
s e meghatározásától
függően
változik a m ű b e n valamennyi stilisztikai e s z k ö z és fogás funkciója is. Tinyanov szerint ugyanez vonatkozik az irodalomra is, hiszen a fejlődés ténye elsöpör minden merev statikus m e g h a t á r o z á s t . A z irodalmi ténynek a létezése a funkciójától függ. Egy irodalmi elem automatizáltsága Tinyanov szerint azt jelenti, hogy nem tűnik el, csak a funkciója változik, segédfunkcióvá v á l i k .
35
Ezen a ponton tér el Tinyanov irodalomfelfogása Jaussétól, ugyanis Tinyanov (és általában az orosz formalisták) m ó d s z e r e egy alkotási, illetve ábrázolási esztétika zárt k ö r é b e n ragadja meg az irodalmi tényt, s ezzel megfosztja „attól a dimenziótól, amely elidegeníthetetlenül hozzátartozik esztétikai j e l l e g é h e z és társadalmi funkciójához egyaránt: a hatás és a befogadás d i m e n z i ó j á t ó l . "
36
A formalista i r o d a l o m e l m é l e t é b e n - Jauss felfogása szerint - a k ö z ö n s é g (az olvasó, a hallgató és a néző) korlátozott szerepet játszik. Szemben Jauss m e g g y ő z ő d é s é v e l , miszerint az irodalmi m ü elsődlegesen
az o l v a s ó h o z szól, a formalisták pedig elvétik ezen olvasót, „s nem
engedik
érvényesülni ebben az e r e d e n d ő e n neki szánt, az esztétikai és történelmi m e g i s m e r é s s z á m á r a egyként elidegeníthetetlen szerepben. Hiszen a kritikus, aki m e g b í r á l egy új könyvet, az író, aki müvet alkot a korábbi alkotások pozitív vagy negatív normáival s z e m b e s í t v e , az irodalomtörténész, aki megkeresi
az adott m ü történelmi
magyarázatát és a h a g y o m á n y b a n
elfoglalt helyét
-
mindannyian elsősorban olvasók, s csak másodjára lép m ű k ö d é s b e az irodalomhoz való reflexív viszonyunk."
37
Ezért h a n g s ú l y o z z a Jauss, hogy a befogadó, a k ö z ö n s é g maga is történelemalkotó
energia, és nem csak passzív a l k o t ó r é s z vagy egyszerűen „reakcióláncszem".
"' Hans Robert Jauss „ R e c e p c i ó e l m é l e t " in Id mű, 19. o. A
Hans Georg Gadamcr, Igazság
és ///óí/.vzcrBudapcst, Gondolat, 1984. 126. o., ford Bonyhai Gábor
Jurij Tinyanov, Az irodalmi tény Budapest, Gondolat, 1981, 8. o , ford Soproni András. "'Hans Robert Jauss „ R e c e p c i ó e l m é l e t " in Id. mű. 46 o. 1 7
U.O.A1.
o.
Tinyanov irodalmi rendszeréből és általában az orosz formalista gondolkodás alapjaiból indul k i Even-Zohar irodalmi rendszerre vonatkozó gondolkodása is. Elméletének újdonsága az, hogy az „irodalmi élet"-be vagy „irodalmi rendszer"-be mint egészbe nemcsak a szerzőt, a m ü v e t és az olvasót iktatja
be, hanem az intézményt, a piacot és a repertoárt is. Kutatásának
előnye
elsősorban a fordítások e l e m z é s e é s a kultúraközi érintkezések dinamikája. Két új fogalmat vezet be: az interferenciát é s a transzfert, majd a polysystem
(PS) teóriát, amely explicit m ó d o n az orosz
formalizmus e r e d m é n y e i r e támaszkodik, annak főleg kései fázisára, melyet Even-Zohar dinamikus funkcionalizmusnak nevez. Észrevételeinek elméleti kidolgozása a fordítás
problematikájának
felismerésével kezdődött. Even-Zohar polysystem-teóriájának koncepciója abból indul k i , hogy a szemiotikus szisztémákat (társadalom, kultúra, nyelv és irodalom), nem kellene az úgynevezett „materiális szubsztancia" alapján t a n u l m á n y o z n i , hanem funkcionálisan, mint rendszert: úgy, hogy a k ö z é p p o n t b a n a relációk analízise kerüljön. Even-Zohar számára az irodalom nem valami a priori létezik, hanem mint PS értelmeződik. Elméletéhez Jakobson k o m m u n i k á c i ó s sémáját alakította át, amelyben a t e r m e l ő - mint a h a g y o m á n y o s irodalmi tudomány tárgya, akit a szövegparadigma a háttérbe szorított - , a szisztéma meghatározó tényezője. Nem csak szövegeket termel, hanem alakokat, modelleket, tágítja a lehetőségek horizontját. Kapcsolatot teremt k ü l ö n b ö z ő csoportokkal, együttműködik
és alakítja
az
irodalom institúcióját.
A befogadó
az
irodalmi
rendszerben
h a g y o m á n y o s a n az, aki olvas. A z igazság az, hogy a közvetlen olvasásnak c s u p á n kevés k ö z e van az irodalomhoz. A befogadó feladata igazán az allúziók, a fragmentumok, a létező repertoárok modelljeinek a befogadása vagy m á s szociokulturális funkciókhoz és a recepcióhoz való viszonya. Even-Zohar s z ü k s é g e s n e k újdonságot
tartja a fordítás irodalom elhelyezését a PS-en belül, ami azt
az
hozza, hogy nem az eredeti szövegek és fordított változatuk összevetésének
az
elvégzését tartja fontosnak, ugyanis a fordítások helyét és szerepét a célkultúrában vizsgálja, és az adott irodalmi kultúra eredeti szövegeivel hasonlította. A z alapkérdés, amelyre a PS választ szeretne adni az, hogyan m ű k ö d i k a lefordított irodalom egy irodalmi többrendszerüségben, milyen szerepet töltenek be a fordítások a célnyelvi kultúrában? Ennek kutatásában két újabb fogalmat vezet be Even-Zohar: a forrás szisztéma (source system) és a célszisztéma (target system) fogalmát (vö. forrásnyelv, célnyelv). Hogy milyen forrásnyelvi szövegek kerülnek fordításra az nagy részben attól függ, hogy a s z ö v e g e k mennyire kompatibilisek az új irányzatokkal, irodalmi felfogásokkal. Ha a lefordított irodalom n a g y m é r t é k b e n az adott kultúrát is hordozza, akkor a kultúraközi érintkezés lényegi eleme az irodalmi kölcsönhatás, interferencia. Egy olyan viszony, amelyben a forrásirodalom a célirodalom közvetlen vagy közvetett kölcsönzésének a forrása lehet. (Ez a szlovén és magyar irodalom kölcsönhatására nem vonatkozik.) Itt Even-Zohar nem csupán a szövegek vagy modellek illetve a repertoár kölcsönzésére, átvevésére gondol, hanem a kritikára, az
institúció szervezésére stb. Minden fiatal irodalom a kölcsönhatás alapján kezd működni - mondja , és ez a kis irodalmakra j e l l e m z ő idegen hatástól való függőség sokáig eltarthat. T ö b b történelmi példa is ezt mutatja, például a szlovén irodalomnak a n é m e t irodalomtól való függősége. E függőségnek az időtartama a kétnyelvű szerzőknél mutatkozik meg a legjobban azoknál, akik a domináns
többrendszerüségben
is j ó l tevékenykedtek.
(Ez elsősorban
a romantika
szlovén
képviselőjének, France Prešerennek, németül írt verseire j e l l e m z ő . ) M é g ma is t ö b b é - k e v é s b é igaz ez, ha figyelembe vesszük a magyar irodalom szlovén fordításait. A szlovének ma is a németre fordított magyar k ö n y v e k b ő l , kritikákból tájékozódnak.
„ A széles nyugati világot -
paradox
m ó d o n - globális falunak lehet nevezni. Ismét megmutatkozik az egyik lényeges közép-európai szindróma: mindaz, ami a mienk, azt a külföldnek, a nyugatnak kell visszaadnia jóváhagyni, felmérni)."
39
(értékelni,
Ez a tény megmutatkozik a lefordított szépirodalmi m ü v e k b e n és azok
fogadtatásában egyaránt. Ez részben hasonlít a 19. századi pest-budai, valamint ljubljanai
német
nyelvű sajtó két kultúra közötti közvetítésére, és ahogy Fried István írja, a n é m e t n y e l v ü s é g m á r akkor lehetővé tette a két irodalom egymásról formálódó ismereteit. A forrásirodalom mindig ezen presztízs alapján van kiválasztva, ez a modell, amelyet é r d e m e s utánozni. Persze a forráskultúra politikai vagy gazdasági presztízse nem kizárólagos, hiszen a hangsúly a kulturális attitűdön van. A z interferencia leggyakrabban akkor jelentkezik, amikor a célirodalomnak nincs meg az, amire szüksége
lenne,
például,
amikor
az
alkotók
fiatal
generációja
megérzi,
hogy
a
hazai
többrendszerűség normái nem megfelelők és ezeket meg akarják újítani. Ha ezeket az új elemeket egy másik t ö b b r e n d s z e r ü s é g b e n találják, akkor az interferencia jelenléte n a g y m é r t é k ű . Irodalmi t ö b b r e n d s z e r ü s é g kulturális kontextusban: nagy elméleti hibát követnénk el, ha egy nemzeti többrendszerűségen belül m a r a d n á n k - írja Even-Zohar, hiszen a hazai szerzők irodalma mellett minden korszerű t ö b b r e n d s z e r ü s é g b e n a lefordított irodalom k o r p u s z á n a k is jelen kell lennie,
mert
különös
szerepet játszik/játszhat
az
adott
többrendszerüségben.
A
dinamikus
többrendszerűség koncepciója lehetőséget ad a m á s kultúrákból való interferenciáknak, valamint a lefordított irodalomnak és annak helyzetéről, a s z o m s z é d o s kultúrák kapcsolatának dinamikus
3 8
Nagyon friss példa erre Darvasi L á s z l ó Szerezni
egy női c í m ű k ö n y v é n e k s z l o v é n r a fordítása is. A kiadó szerkesztője
azt nyilatkozta, hogy azért fordítják őt, mert n é m e t nyelvterületen sikeres volt a k ö n y v . Igaz. valahonnan tájékozódni kell. Viszont az is igaz, hogy e k ö n y v n e k erős a „ j u g o s z l á v i a i " térség referenciája. „ A Szerezni
egy nőt c í m ű , háborús
novellákat tartalmazó kötet (2000) számára e l s ő l é p é s b e n a '90-es é v e k balkáni, vagy d é l s z l á v e s e m é n y e i r e irodalmi formában reagáló m ü v e k halmazát jelölhetjük ki. R térség, közelmúltja által nemcsak konkrét állásfoglalásokat
hozott
a
felszínre,
de
nagyszámú,
irodalmi
formába,
esztétikailag
politikai-ideológiai
értékelhető
produktumok
m e g j e l e n é s é t is kikényszerítette. A Darvasi-kötet, ezen e l b e s z é l ő - i r o d a l o m egy l e h e t s é g e s példá^ny j ) a . melynek kiváltó oka é s kapcsolódási pontjai nem a v a l ó s á g v i s z o n y l a t á b a n merülnek fel, hanem a főleg dél-kelet európai irodalmi reagálások ö s s z e f ü g g é s é b e n (például M . .Icrgovié: Szarajevói
Marlboro,
Zilahy Péter: Az utolsó
ablakzsiráf)"
- írja
Rácz I. Péter Darvasi László tanulmányában (vvvtw.litura.hu. 2004. augusztus 17). Marjanca M i h e l i č ..Pogledi na n o v e j š e prevajanje madžarske književnosti v s l o v e n š č i n o in gostovanje madžarskih knjiž.evnikov pri nas" in Szomszédos Szombathely, 2001, 67 o.
népek
szomszédos
kultúrák
s/erk. Bokor József, S/ijartó
Imre. Maribor
m e c h a n i z m u s á r ó l is képet ad. Fried István a szlovén-magyar interferenciák tanulmányozását is az orosz formalisták használta „irodalmi fejlődés" fogalmával indítja. A következőket írja: „Arról van talán szó, hogy a különféle irodalmi fejlődési sorok konfrontálásakor nem pusztán hasonlóságok és k ü l ö n b ö z ő s é g e k bukkannak k i , hanem mindenekelőtt arról, hogy a többektől zárt struktúrákként elgondolt
»nemzeti
irodalmak«
(vagy
nemzeti
irodalmi
jelenségek)
egymással
dialogikus
kapcsolatba léphetnek, és ennek révén fölszámolódik (vagy fölszámolódhat) a nemzeti irodalmak izoláltságának t é t e l e z é s e . " igen
fontos
tényezője
40
Kifejti továbbá, hogy „a kölcsönös fordításirodalom csak egyik, á m
a
nyelvi/kulturális
átszövődéseknek,
a
kulturális
hagyományok
k o n t a m i n á c i ó j á n a k ; legalább olyan mértékű meghatározó erővel bír több m á s »komparatisztikai« tényező, mint például a m o t í v u m v á n d o r l á s , a közös »forrasok« hasonló típusú
asszimilációs
4
folyamata, egy bizonyos recepciós magatartásban mutatkozó a n a l ó g i a . " ' Jauss Az irodalomtörténet
mint az irodalomtudomány
provokációja
című munkájában az
értelem konkretizálásának két m o z z a n a t á t különbözteti meg - a szöveg által kifejezett hatást és az olvasó által meghatározott befogadást - mint két különböző horizontot, amelyikben az egyik a m ü által implikált és irodalmon belüli, a m á s i k egy adott társadalom olvasójának horizontja é s a történelmi mindennapi élet világának kontextusában tematizált. Ez azért fontos, mert a különböző kultúrákban k ü l ö n b ö z ő elvárások és tapasztalatok játszanak e g y m á s b a és az esztétikai tapasztalat szerepet kap egy adott történelmi „ m i n d e n n a p i élet" cselekvésstruktúrájában. A z olvasó irodalmi é l m é n y e az elvárásoktól, a műfaj korábbi ismeretétől, az előző m ű v e k formájától, tematikájától, a költői nyelvtől, a köznyelvtől stb. függ. A megértés produktív jellege n a g y m é r t é k b e n az olvasási ízléstől, a befogadó szubjektum
ízlésétől, a társadalom
esztétikai
ízlésétől, a kialakult normától, a m ű a l k o t á s esztétikai karakterétől, az esztétikai reflexiótól, azaz az olvasó é s a szöveg közötti dialógus létrejöttétől függ. De ugyanúgy nem lehet figyelmen kívül hagyni a m e g é r t é s t é s megítélést irányító feltételeket sem. A z olvasó csak úgy tudja élvezni a szöveget, ha nem csupán passzív, befogadó szerep marad neki, hanem jelentésteremtö, imagináló. „ A z esztétikai élvezet m á s élvezetében való önélvezetként történő meghatározása ezzel az értő élvezés é s élvezve értés elsődleges egységét feltételezi
[...).
A z esztétikai
magatartásban
a
szubjektum eleve mindig többet élvez, mint csak önmagát: megtapasztalja ö n m a g á t , amint elsajátít valamilyen tapasztalatot a világ értelméről, amit számára egyrészt saját t e r e m t ő tevékenysége, másrészt
a
másik
megerősíthet."
J
42
tapasztalatának
átvétele
tárhat
Fried István „ S / l o v é n - magyar interferenciák'" in Hasonlóságok
4 1
harmadik
helyeslése
pedig
Egy adott m ü olyan jelentéshalmazt bontakoztathat k i , amely által a befogadóban
Budapest. K o s s i c s A l a p í t v á n y ' K o š i č e v sklad. 1998. 9. o. J
fel, valamely
Uo. 10. o
" Hans Robert Jauss „ R e c e p c i ó e l m é l e t " in Id. mü. 1 72. o.
és különbözőségek
- Ujemanja
in
razhajanja
keltett sajátos affektusok élvezete kerül felszínre. A műalkotás élvezetét és olvasóját Goethe egyik aforizmája érzékelteti Jaussnál: „Háromfajta olvasó van: egy, aki ítélet nélkül élvez, egy harmadik, aki élvezés helyett ítél, a középső, aki élvezve ítél és ítélve élvez; tulajdonképpen ö reprodukálja újra a m ű a l k o t á s t . "
43
Egy s z ö v e g akkor tudja elérni igazi célját, ha az olvasó szellemét készteti cselekvésre, úgy, hogy m á s tökéletességeket is felfedez benne, mint csak azokat, amelyeket a szerző maga helyezett beléjük, igy az olvasó mindig gazdagabb jelentést kölcsönöz a szövegnek. A szöveg akkor j ó , ha többet tartalmaz, annál, mint ami k i van mondva. Italo Calvino: „ É n azt várom az olvasóimtól, hogy olyasvalamit találjanak a k ö n y v e i m b e n , amiről magam mit sem tudok, de ezt csak azoktól várhatom, akik olyasmiről kívánnak olvasni, amiről ők nem tudnak semmit." A
hatásesztétika
művészettapasztalata
fordulatával
nagyobb
hangsúlyt
é s az olvasó képzelőereje.
kapott
a
44
befogadó
szubjektum
A z olvasó b e f o g a d ó k é p e s s é g é n e k
esztétikai
tapasztalata, irodalmi ízlésalakulása, g o n d o l k o d á s a , képvilága, o l v a s á s h a g y o m á n y a révén tudja megérteni és élvezni a műalkotást. Fontos, hogy az olvasó elvárása megnyíljék a lehetséges világok sokrétűségére. A posztmodern esztétika gyakorlása, a dekonstruktivizmus, a szövegnyelvészet, a szemiotika mint a recepcióelmélet kísérő jelenségei elgondolkodtató analógiát képeznek, mondja Jauss. „ A fikció és valóság nem alkotnak többé ontológiai ellentétet: a valóságos maga is potenciálisan fiktívnek vagy fantasztikumnak bizonyul, a vélt eredeti pusztán egy előző szöveg utóirata, mint egyfajta palimpszesztus,
amelyben megjelennek
annak nyomai, amire a "doctor
universalis", m á r gondolt, de amit elvben mindenki kigondolhatna."
45
A z irodalmi m ű a l k o t á s csak a bemutatásban, csak az o l v a s á s b a n válik teljessé Gadamer. A z irodalmi m ű a l k o t á s esetében „az olvasás a tiszta b e n s ő s é g folyamata".
46
„ A z irodalom
egyetlen feltétele az, hogy nyelvileg h a g y o m á n y o z ó d j é k és megvalósuljon az olvasás r é v é n . " ahogy
megállapítja,
minden m e g é r t ő olvasáshoz, legyen az n é m a vagy
írja
fennhangon
47
Mert
történő,
hozzátartozik a hangsúlyozás, a ritmikus tagolás, stb. Ebből adódik, hogy „ m i n d e n megértő olvasás m á r eleve egyfajta reprodukció és i n t e r p r e t á c i ó . "
48
Sokan a fordítások révén ismerjük azokat a
világirodalmi müveket, amelyekben valami olyasmi mutatkozik, ami mindenki számára igaz és érvényes, és m é g mindig mondanak valamit, b á r a világ, melyhez szólnak teljesen m á s . A z olvasás képességét és az írás megértését Gadamer titokzatos művészetként, valami varázslatként fogja fel, mely egyszerre old és köt bennünket. A szövegnek az értelem élettelen nyoma csak a megértésben
J
<
- i/o. 177. o.
4 4
4 5
4
i/o. 34. o. i/o. 3 1 . 0 .
" Hans Georg Gadamer, Igazság
4 7
i/o.
és módszer
Budapest, Gondolat, 1984, 123. o., ford. Bonyhai Gábor.
változik vissza é r t e l e m m é . Mert a szöveget bizonyos elvárásokkal olvassuk, így egy meghatározott értelmet várunk. Gadamer Heideggert interpretálva mondja, hogy ha a szöveget meg akarjuk érteni, akkor mindig valamilyen felvázolást v é g e z ü n k , azaz, amint észreveszünk valamilyen értelmet a s z ö v e g b e n , azonnal felvázoljuk az egésznek az értelmét. Heidegger ezért mondja, hogy a megértés és az é r t e l m e z é s é r t e l e m m o z g á s á t az állandó újravázolás alkotja. Viszont megeshetik, hogy a megértésre
törekvőt
megtévesztik
az
előzetes
vélemények,
ezért
fontos
az
előítéletek
legitimitásának a vizsgálata. A szöveg másféleségének a nem-megértése abból is adódhat, hogy értelme összeegyeztethetetlen az elvárásunkkal. Ezért csupán nyitottságra van szükség a másik szöveg iránt, a s z ö v e g sokféleségén belül, amit az olvasó értelmesnek talál. A
több
írásból, különféle
kultúrák
termékeiből
összeálló
szöveg
sokfélesége
nem a
szerzőben, hanem az olvasóban találkozik. „ A z olvasó az a hely, amelybe az írást alkotó idézetek beleíródnak, anélkül, hogy akár egy is elvesznék közülük; a szöveg egységét nem az eredete, hanem a rendeltetése adja, ez a rendeltetési hely azonban maga sem személyes: az olvasónak nincs történelme, életrajza vagy lelki alkata, az olvasó pusztán az a valaki, aki egybegyűjti mindazon nyomokat, a m e l y e k b ő l egy írás ö s s z e á l l . "
49
Barthes szerint minden olvasást átjár a vágy, az olvasásban van valami erotikus, „ a z olvasás 50
során a v á g y e g y ü t t van saját tárgyával, s é p p e n ez az erotika definíciója" . Azt az általános é s kétségbevonhatatlan meghatározást, miszerint az olvasás dekódolás, a szavak, j e l e n t é s e k , struktúrák dekódolása, Barthes a következőkkel egészíti k i : „miközben azonban sokasítja a d e k ó d o l á s o k a t [ . . . ] , miközben mind o d é b b tolja a jelentés ütközőjét, miközben szabad utat nyit az o l v a s á s n a k [ . . . ] az olvasó egy fordított dialektika foglya lesz: végül m á r nem dekódol, hanem felülkódol;
nem megfejt, hanem létrehoz, halmozza a nyelveket, engedi, hogy végtelenül és
fáradhatatlanul át-és átjárják: ö maga sem m á s , mint ez az á t j á r t s á g . "
51
..A m e g é r t é s n e k biztosított elsőbbséget a m e g i s m e r é s és az élvezet egyszerű viszonya magyarázza, ami által az irodalmi hermeneutika esztétikai van."
22
(Genuss)
egészen
m i n ő s é g e biztosítva
Eltérően a Gadamer filozófiai hermeneutikájától, ahol a kérdés és a válasz logikája dominál,
az irodalmi h e r m e n e u t i k á b a n a kérdés megtalálása, a szöveg eredeti m á s s á g á n a k megállapítása m á r az újraolvasás eljárása, ami az első megértéshez képest másodlagos - mondja Ricoeur. Jausst idézve mondja, hogy az élvezet tudatlan, bár néha, mégis, az a képessége, hogy megnyissa a teret a
Roland Barthes „ A s z e r z ő halála" in Roland Barthes. A szöveg
öröme.
Irodalomelméleti
írások
Budapest, Osiris,
1998. 55. o . ford Babarczy Eszter. 5
" Roland Barthes „ A z olvasásról" in ki mii, 61. o.
5 1
5 3
í ' o . 65
o.
Paul Ricoeur „ A s z ö v e g világa é s az o h a s ó világa" in Narratívak
Budapest, Kijárat K i a d ó , 1998, 34. o., ford. Martonyi Éva.
2. Történet
és fikció
szcrk. Thomka Beáta,
megértés előtt, és csak utólag bontakozik k i a kérdés és a válasz logikája. „A szöveg azt kéri olvasójától, hogy előbb bízza rá magát az észlelő megértésre, azokra az értelmi amelyeket
majd
biztosítják."
53
egy
második
olvasás
fog tematizálni
és amelynek
számára
ajánlásokra, a horizontot
A z átmenet az első olvasásról, vagy az ártatlan olvasásról - fejti k i Ricoeur - a
m á s o d i k azaz távolságtartó olvasásra a közvetlen megértés horizontstruktúrájától függ, amely maga is k i nem elégített értelmi elvárásokat idéz elő. Ezeket az elvárásokat az olvasás viszi vissza a kérdés és a válasz logikájába, az elvárásnak - amely nyitott, de határozatlanabb - és a k é r d é s n e k amely határozott, de zártabb - ilyen elvárása szabályozza az olvasás és újraolvasás
viszonyát
(Ricoeur). Majd ebből j ö n létre a harmadik olvasás, a történeti olvasás, amelyet az első olvasás elvárásai é s a m á s o d i k olvasás kérdései irányítják. A z esztétikai d i m e n z i ó az az öröm, amely a három hermeneutikai s t á d i u m b a n végigkísér és az esztétikai megértés mint olyan alkalmazásnak tűnik (Ricoeur), s erről azoknak a hatásoknak a sokfélesége tanúskodik, amelyeket kivált. „ A hatások ilyen változatossága által, amely az olvasásban testesül meg, nyer igazolást az Erasmus által kimondott aforizma: lectio
transit
54
in mores."
Jauss poieszisz,
aiszthészisz,
katartzis
triádjában a katarzis az észlelő megértés közvetíthetőségének pillanata. A m i n d e n n a p i s á g alól felszabadító olvasót - ami az aiszthészisz funkciója - a katarzis teszi nyitottá a valóság új értékelései számára, amelyek az újraolvasásban nyernek formát. A z a l k a l m a z á s nem szabadul meg az észlelő m e g é r t é s horizontjától és az élvezet magatartásától. A s z ö v e g vonatkozási funkciója avagy referencialitása szempontjából vagy olyan o l v a s ó k vagyunk, hogy a konkrét v a l ó s á g v o n a t k o z á s n a k a módja érdektelen s z á m u n k r a : Ricoeur szerint ilyenkor „ ú g y kezeljük a szöveget, mint valami világtalan jelenséget", vagy „életre kelthetjük a szöveg rejtett, potenciálisan nem feltűnő viszonyait egy új szituációban, az olvasási szituációban", így „új é s nyilvánvaló viszonyokat bontunk k i az olvasás m ű v é s z e t é n e k „foganatosítása" r é v é n . "
55
A m e g é r t é s tulajdonképpeni tárgyát Ricoeurt követve a m é l y s z e m a n t i k a mutatja fel, és ugyanakkor feltételezi, „ h o g y az olvasó és a dolgok természete között megvan az a m e g h a t á r o z o t t affinitás, amiről a szöveg szól." A s z ö v e g mélyszemantikája az, amiről a szöveg nem nyilvánvaló viszonyai szólnak, és ez az a világ, amelyet a szöveg mélyszemantikája képes m a g á b a zárni. „ A m i t tehát meg akarunk érteni, az nem olyan valami, ami a szöveg m ö g ö t t van, hanem az a valami, ami nyíltan előttünk fekszik."
56
Meg kell értenünk a lehetséges világra való utalásokat meg kell ragadni a
szöveg révén m e g n y í l ó világ jelentéseit. Ebből következik megállapítása, mely szerint „egy szöveg
5 1
IIa. 35. o.
5 4
Uo. 36 o.
5 5
Paul Ricoeur „A s / ö v c g mint modell: a hermeneutikai megértés". Magyar
70. o.. lord. S'/abó Márton " Uo. 5
Leltre Internationale.
2001 ős/.. 42. s / á m .
megértése azt jelenti, hogy követjük az értelemtől a vonatkozásig tartó mozgást, abból kiindulva, amit mond, elmenve addig, amiről s z ó l . "
57
A z interpretációnak fel kell tárnia az értelemmel telített
struktúrákat, mint ahogy az o l v a s ó n a k fel kell tárni és elsajátítani a szöveg mélyszemantikáját, hogy ezek a s z e m é l y e s kötődések nélkül nem érthetők meg - állítja a francia szerző. Hogyan hat egy m ü az olvasójára, hogyan képes effektust gyakorolni? A z olvasást eleven é l m é n n y é Ricoeur szerint együttesen három dialektika alakítja, az elsőben az olvasás a küzdelemre hív b e n n ü n k e t , az olvasási aktus a modern regény fellépésével arra törekszik, hogy megválaszolja csalódásra alapozott stratégiáit, a m á s o d i k dialektika az olvasási munka feltárásában mutatkozik, amely egyben
az értelem
többlete
is, a harmadik a koherencia
keresésének
a
horizontján
k ö r v o n a l a z ó d i k , ahol az ismeretlen ismerőssé válik. Ehhez egy nagyon szép konklúzió járul, miszerint „ n e m az a szerző becsüli meg legjobban olvasóját, aki a legalacsonyabb áron jutalmazza meg, hanem az, aki a legnagyobb teret hagyja meg neki az ellentétek említett játéka s z á m á r a . "
58
Az
olvasás ilyen dialektikus m o z g á s o k segítségével dolgozik a szövegen. A z o l v a s á s az életre emlékeztet - idézi Iser Bateson megállapítását - , mely „olyan játék, amelynek célja nem m á s , mint a játékszabályok megfejtése. A szabályok azonban állandóan változnak, é s mindig megfejthetetlenek."
59
A szövegbeli j á t é k b a n a kultúra területén m e g m u t a t k o z ó
kreatív j e l l e g is megmutatkozik, vagy a szöveg játéka irányulhat a referenciális világ ellen is. A lehetséges j á t é k o k kódját a konstitutív szabályok alapozhatják meg, melyek új viselkedési formát hoznak létre. A szövegjátékban ez a k ó d csak nyom formájában van jelen, csupán rámutatnak arra, hogy nem minden lehetséges, de nem írják elő a m e g h o z a n d ó döntéseket. M o z g á s b a lendítik az aleatorikust, amely lényege, hogy nincs saját kódja. „ A z olvasás szempontjából ez annyit tesz, hogy - amint Bateson mondja - az aleatorikus szabályt „föl kell fedezni", m i k ö z b e n folyvást változik. De csak a s z ö v e g n e k az aleatorikus szabály megszabta lejátszásával (és a szabály fölfedezésére tett állandó kísérletekkel) k a p c s o l ó d h a t be az olvasó megfelelő m ó d o n a s z ö v e g j á t é k b a . "
60
M i v e l ehhez
a s z a b á l y h o z nincs előre útmutatás, az olvasó nem fér hozzá, ami azt vonja maga után, hogy az olvasó diszpozíciója lesz az aleatorikus szabály kódja. Ez azt jelenti, hogy nagyobb figyelmet kell szentelnünk a s z ö v e g e k befogadástörténetének. „A tudat minden új kódja új szemantikai rétegeket hoz elő a s z ö v e g b e n . "
61
Ez olyan j á t é k (nehéz feladat), amelyet minden olvasónak a maga egyéni
módján kell játszania, az aleatorikus szabályt az olvasói k ó d o k n a k kell szabályoznia. A szöveg lejátszásának egyik módja a jelentéskeresés. Ha megtaláltuk a jelentést, ezzel véget is ért a j á t s z m a .
" i/o. 7 1 . 0 . 5 8
Paul Ricoeur „ A s / ö v e g világa é s a / o l v a s ó világa" in Id mü, 27. o.
5 0
W. Iser, Id mü, 331. o
°" I/o. 332. o. "' i/o. 332. o.
„a fölfedezett jelentés a j á t é k melléktermékeként nyerhető ki - anélkül hogy a szövegben bárhol elhelyezhető lenne, - tanúskodik arról, hogy a nyerés
itt nem egyszerűen metafora: a jelentés olyan
e r e d m é n y , amely csak az egyedi szövegjáték adott paraméterei között érhető e l . "
62
Ha a szemantikai
irányultságú olvasást helyezzük előtérbe, amelyet általában a m e g é r t é s szükségessége vezérel, akkor az elért j e l e n t é s , „ a z olvasó szemantikai irányultságú kódjának diagnózisaként is m ű k ö d i k , minthogy a k ó d a megtalált jelentést az általa kitermelt vesztességekhez viszonyítva mutatja f e l . "
63
A m i t a szemantikai m ü v e l e t e k nem képesek elvégezni, azt tapasztalatszerzéssel hozzuk e l ő , amikor saját n o r m á i n k a t é s értékeinket tesszük k i a játéknak. „ M i n d e n kultúra kialakít valami olyasmit, amit az adott kultúra k o n n e k t í v struktúrájának nevezhetünk"
64
(Jan Assman). Ennek összefűző és elkötelező hatását a társadalmi síkon és az
i d ő d i m e n z i ó b a n fejti k i . A konnektív struktúra elve szemléltethető az irodalomban is, ahol a cselekedetek láncolatai felismerhető mintákba rendezöd(het)nek, egy k ö z ö s kultúra a z o n o s í t h a t ó mozzanataként.
Ugyanakkor
a
konnektív
struktúra
változatai
a
maguk
különbségében
és
ö s s z e h a s o n l í t h a t ó s á g á b a n érdekesek lehetnek. Assman az írásos kultúra kapcsán, amikor is a rituális koherencia a szövegek értelmezésének h a t á s k ö r é b e átkerült, az interpretáció funkcióját,
mint a kulturális koherencia
egyenértékű
normatív
eljárását
mutatja
k i . Egy közösség
é s formatív
funkcionálisan
értékeit
megtestesítő
kanonikus szövegeiből kiindulva mondja, hogy az interpretator, aki h a r m a d i k k é n t szöveg és címzett közé lépve hozza felszínre a szöveg m é l y é r e zárt normatív és formatív impulzusokat.
65
A társadalmi hovatartozás tudata, illetve a „kollektív identitás" a k ö z ö s t u d á s b a n és e m l é k e k b e n való osztozáson alapul. „Ezekben a beszéd közvetítésével, pontosabban egy k ö z ö s s z i m b ó l u m r e n d s z e r használata révén osztozunk: hisz nem c s u p á n szavakról, m o n d a t o k r ó l és szövegekről van szó, hanem rítusokról és táncokról, mintázatokról és d í s z í t m é n y e k r ő l , viseletekről és
tetoválásokról,
mezsgyékről."
66
ételekről-italokról,
Bármiből
emlékmüvekről,
képekről,
lehet j e l az összetartozás kódolására,
tájegységekről, de a döntő
útjelzőkről.
a szimbolikus
rendeltetés és a jelstruktúra, semmint az eszköz. Ezért nevezi Assmann a kultúrát, illetve a kulturális alakulatokat a s z i m b ó l u m o k által közvetített közös v o n á s o k együttesének. Ugyanakkor állítja, hogy a kulturális pluralizmus élesíti a kultúratudatot, a t ö b b nyelv ismerete a nyelvi
a
Uo. 335. o. Uo. 336. o. ' Jan Assman, A kulturális
M
(
4
emlékezet.
Írás,
emlékezés
és politikai
identitás
a korai
magaskultúrákban
Budapest.
Atlantisz, 16. o., ford.Hidas Zoltán. Jan A s s m a n a kánont ú g y definiálta, mint a rituális koherencia folytatódását az írásos h a g y o m á n y k ö z e g é b e n . (105 o.) ..A k a n o n i z á c i ó nem a reccpciólörlénct sorsszerű véletlenje, hanem egy a formai szigornak é s a s z a b á l y t e r e m i o erőnek k ö s z ö n h e t ő e n a m ű b e n magában rejlő l e h e t ő s é g beteljesülése é s m e g v a l ó s u l á s a . " (108. o.) ""Uo. 138.0.
tudatosságot csiszolja. Kiépül a kulturális reilexió metaszintje, az implicit n o r m á k és axiómák kodifikált t ö r v é n y e k k é n t lépnek színre. Az
olvasás
figyelemre
méltó
jelenségeként
Ricoeur
a
közvetíthetőség
és
a
v o n a t k o z t a t h a t ó s á g közötti viszonyt említi. A recepciónak és a befogadásnak az ad történeti dimenziót,
ha a m ű recepciója és a befogadása beilleszkedik az olvasatok láncolatába és csak így
szakadhat le az olvasási aktus tiszta szubjektivitásáról. „ A z olvasás aktusa így egy
olvasó
k ö z ö s s é g b e tartozik bele, amely, bizonyos k e d v e z ő feltételek mellett, kialakítja a normativitásnak és kanonizálásnak
azt
a
fajtáját,
amelyet
a
nagy
művekről
elismerünk,
azokról,
amelyek
a
legváltozatosabb kulturális k ö r ü l m é n y e k között sem szűntek meg soha dekontextualizálódni és rekontextualizálódni."
67
E szerint a közvetíthetőség az ízlésítélet alkotórészét képezi. „ A z ízlés 68
legsajátabb lényege szerint elsőrendű társadalmi j e l e n s é g " , j e l l e m z ő rá, hogy olyan jegyet hordoz, ami egy k ö z ö s s é g r e vonatkozik. Fontos, m e g h a t á r o z ó elem az esztétikai ízlésítéletünk. A z ízlés mondja Kant - az igazi k ö z ö s érzék vagy az a vicói sensus, amelyet az élet közössége révén szerzünk. , , [ A ] m i egy t á r s a d a l o m b a n érvényes, az ízlés; amely uralkodik benne, az határozza meg a társadalmi élet k ö z ö s s é g é t . [ . . . ] A z általa tanúsított művészi é r d e k l ő d é s sem ö n k é n y e s és elvileg egyetemes, hanem az, amit a m ű v é s z e k megalkotnak s amit a társadalom értékel, egy életstílus és egy í z l é s e s z m é n y e g y s é g é b e n ö s s z e t a r t o z i k . "
69
Kant szerint az ízlés á t m e n e t az érzéki élvezet és az
erkölcsi é r z é s között, de ahogy Gadamer írja, előfordul, hogy v o n z ó d u n k valamihez, amit a saját ízlésünk elutasít. Egy szöveg olvasásakor
„visszalapozunk
mintegy,
újrakezdünk, újraolvasunk, újabb é r t e l e m v o n a t k o z á s o k a t
fedezünk
fel, s
v é g ü l nyoma sem lesz a biztos tudatnak, hogy akkor most megértettük a dolgokat, s amellyel e g y é b k é n t letudjuk a s z ö v e g e t . E l l e n k e z ő l e g . Annál m é l y e b b r e hatol bele valaki, minél több vonatkozására e s z m é l rá az é r t e l e m n e k é s h a n g z á s n a k
Nem magunk m ö g ö t t hagyjuk a s z ö v e g e t , hanem b e l e b o c s á t k o z u n k .
Abban vagyunk tehát benne, ahogy mindenki, aki beszél, benne van a szavakban, amiket mond, s nem tartja
magától
félrerakja."
távol
őket
-
szemben
azzal,
aki e s z k ö z ö k e t
alkalmaz: használja
azokat,
majd
70
„ H a a befogadó nem kész arra, hogy „csupa füllé" váljon, semmilyen költői szöveg nem szólal m e g "
71
- mondja a n é m e t
filozófus.
A h a g y o m á n y a saját világunk része, így az irodalmi
h a g y o m á n y , a nyelvi h a g y o m á n y is. Ha egy m á s i k kultúrából, m á s i k nyelvi világból való s z ö v e g b e n olyan v o n á s o k
vannak,
amelyek az érthetetlenségig idegennek
látszanak,
amelyben m é g az
összefüggést sem értjük meg, akkor nem tudjuk befogadni, nem tudunk részesedni abból, amit a
6 7
Paul Ricoeur „ A s z ö v e g világa é s az o l v a s ó világa" in id mű, 40. o.
6 8
Gadamer, Id. mü, 48. o.
6
" i/o. 78. o.
7
" i/o. 38. o. 1
Hans Georg Gadamer „ S z ö v e g é s interpretáció" in Id mü, 38. o.
szöveg közöl. Idegenben csak azok a szövegek tudnak élni, amelyek fel tudják ébreszteni az olvasó gondolatait és képesek produktív m o z g á s b a tartani. Ha a hermeneutika az idegenség és ismerösség között lép m ű k ö d é s b e , akkor ez a köztes hely - a hermeneutika igaz helye - é p p az irodalom terén válik igazán hozzáférhetővé. Gadamer a m e g é r t é s r e - mint a hermeneutika középponti törekvésére - mondja azt, hogy az írás az, ami a legjobban megköveteli a megértést. ,,[A]z írás, és aminek része van benne, az irodalom, a szellem legidegenebben külsővé vált érthetősége. [ . . . ] Megfejtése és megértése során csoda történik: valami idegen é s élettelen teljesen j e l e n l e g i v é é s ismertté változik á t . "
72
Kimutatja a m e g é r t é s heideggeri
elözetesség-struktúrájának feltárásánál, hogy a hermeneutikailag iskolázott tudatnak fogékonynak kell lennie a s z ö v e g m á s s á g a iránt, és aki meg akar érteni egy szöveget, annak, engedni kell, hogy a szöveg m a g á t ó l mondjon valamit. „ T u d a t á b a n kell lennünk saját elfogultságunknak, hogy maga a s z ö v e g m e g m u t a t k o z z é k a maga másságában, s ezzel lehetővé váljék számára, hogy tárgyi igazságát kijátszhassa a m i előzetes v é l e m é n y ü n k k e l szemben."
73
A m e g é r t é s helyességének a kritériumát Gadamer
abban látja, hogy valamennyi rész
ö s s z h a n g b a n van az egésszel, az ö s s z h a n g hiánya viszont a m e g é r t é s kudarcát tanúsítja. A s z ö v e g megértésénél valami érthető é r t e l e m n e k a dimenziójában kell mozognunk, ahol folyton j e l e n van az ismerösség és az idegenszerűség polaritása, ami a megértést akadályozhatja
és
félreértéshez
vezethet. M i l y e n érdeklődés érzékelhető a m á s kultúrákban létrejött művészetek iránt? Fontos, hogy a m ű v é s z e t e t a maga idegenségében tudjuk a magunk számára hozzáférhetővé tenni. Ebben fontos szerepet j á t s z i k az irodalmi k o m m u n i k á c i ó dialogikus jellege. A dialógusban, amikor a m á s i k a t egy szöveg reprezentálja, nagyon fontos a készenlét a m á s i k n a k a maga m á s s á g á b a n való felismerésére és elismerésére. „ A z irodalmi m e g é r t é s csak akkor lesz dialogikus, ha a s z ö v e g m á s s á g á t a saját elvárási horizontja előtt keresi és ismeri el, ha nem előzi meg egy naiv horizont-összeolvadás, hanem a saját elvárást a másik tapasztalata korrigálja és bővíti k i . "
7 4
A z idegen szöveg m á s s á g á t
szem előtt tartva meg kell találnunk azt a módot, mely lehetővé teszi s z á m u n k r a az idegensége okozta s z a k a d é k áthidalását, hiszen a teljesen idegen nem érthető meg. Vagyis az idegen beszéddel való érintkezés
során a nem értés nem jelent kivételt, hanem
mindig
számolni
kell
ezzel
(Schleiermacher). A befogadót a szövegnek egy másként látott világ j e l e n t é s g a z d a g s á g á r a kell ráirányítania, de a szöveg/szó szemantikai autonómiája is feltételez egy világ előzetes megértését,
" Hans Georg Gadamer, Igazság
és módszer
Budapest, Gondolat, 1984, 125. o., ford. Bonyhai Gábor.
'* Uo. 193. o. 4
Robert Jauss „ R e c e p c i ó e l m é l e t " in Id. mii. 286. o.
például olyant, ami a magyar kultúrában honos, é s ezzel a magyar kultúra idegenségétől való távolság c s ö k k e n . Hogy milyen teljesítményt nyújt a dialogikus megértés, amikor a művészetet kulturális m á s s á g á b a n kell a m e g é r t ő elsajátítás számára feltárni, azt Gadamer a dialogicitással magyarázza. A dialógicitást a mindent m e g é r t é s feltételeként határozza meg, szerinte a megértés az értelem dialogikus k e r e s é s é b e n j ö n létre. „[PJárbeszédbe lépni a s z ö v e g g e l " - írja Bahtyin „beleérzése l m é l e t é " - b e n , azaz az idegen és a saját tapasztalatának a kölcsönösségében látja a dialógust. A m e g é r t é s n e k teljesítményt kell nyújtania ahhoz, hogy áthidalja a kulturális távolságot a szöveg idegen horizontja é s az é r t e l m e z ő saját horizontja között. A kulturális m á s s á g úgy fogható fel, ha az é r t e l m e z ő el tudja választani az idegen horizontot a sajátjától. A horizontközvetítés problémája újabb aspektus az interpretáció munkájában (horizont = a szempont, a tekintet, a látóhatár) A z o l v a s ó csak ú g y tud valamit valamiként felismerni, ha egy bizonyos s z e m p o n t b ó l átrendezi azt, ami a látóhatárába kerül.
„A teljesen új, ami minden addigi tapasztalatot érvénytelenítene, é p p o l y k e v é s s é volna megtapasztalható, mint a teljesen m á s , amit egy eltávolodott múlt manifesztációjaként nem lehetne a saját jelennel kapcsolatba hozni. H a "tapasztalat é s elvárás" fogalom
párja mind a történeti idő tapasztalatában, mind az esztétikai tapasztalat
horizontjában olyannyira ö s s z e k a p c s o l ó d o t t ,
hogy nem létezik "elvárás tapasztalat, é s tapasztalat elvárás
nélkül", akkor az újnak é s a m á s n a k a fellépését m é g a modern történelem radikális e s e m é n y e i n e k hatásakor, akárcsak a modern m ű v é s z e t radikális h a g y o m á n y t ö r é s e i n é l is a múltnak é s az ismertnek a horizontjából kell megérteni."
75
A z új m ű a l k o t á s , m é g akkor is, ha a m o d e r n s é g é b e n provokatív vagy m á s m ó d o n minden eddigi m ű v é s z e t e t megtagad, akkor is feltételezi a h a g y o m á n y horizontját, mint a megértés instanciáját. „ E g y helyes m a g y a r á z a t azonban soha nem érti jobban a szöveget, mint ahogy a szerzője értette, viszont bizonyosan m á s k é n t . Csakhogy ennek a másnak olyannak kell lennie, hogy ugyanarra v o n a t k o z z é k , amin a m a g y a r á z o t t szöveg gondolkodik."
76
A z irodalomnak társadalmi funkciója is van, amely „csak ott nyilvánul meg a maga valódi lehetőségeiben,
ahol
az
olvasó
irodalmi
tapasztalata
behatol
»életgyakorlatának«
horizontjába, befolyásolja világfelfogását, és így visszahat társadalmi magatartására i s . " hogyan
lehetséges
az életgyakorlat
tapasztalatának
horizontját
összeegyeztetni
tapasztalat horizontjával. M i k é n t válaszol egy irodalmi mü (például a Harmónia Javított
kiadás)
az
elvárási 77
Kérdés,
esztétikai
caelestis vagy a
történeti konkretizációja egy társadalmi szituációra, milyen az ízlés társadalmi
normája? M i v e l a kortárs magyar m í h e k olyan kulturális, történelmi h a g y o m á n y b a n gyökereznek, amelyek csak kis m é r t é k b e n hasonlíthatóak a szlovénhez, hasznos lehet megvizsgálni, hogy a m á s
7 5
i/o. 279. o. M . Heidegger, Holzwege
7 7
Frankfurt, 1950, 197. o., Jauss „ R e c e p c i ó e l m é l e t " in /(/. mű, 285. o. n y o m á n
Jauss „ R e c e p c i ó e l m é l e t " in Id. mű, 312. o.
k ö r ü l m é n y e k között kiépült megközelítések (például a külföldi, idegen nyelvű kritikák) miként tárják fel és hozzák látószögünkbe az összetett, szerteágazó müveket. A m e g é r t ő n e k , az olvasónak képesnek kell lennie a távlati g o n d o l k o d á s r a , azaz hogy egy nagyobb
e g é s z b e n és helyesebb arányokban
lássa a dolgokat. Ha a tudatunk egy
bizonyos
horizontba helyezkedik, akkor az idegen (esetünkben a kortárs magyar s z ö v e g e k olvasása szlovén fordításban) szövegek olvasásakor egy másik, tőlünk idegenebb világba kalandozik, amelyet kevés köt össze a mienkkel, így a megértés szempontjából a szöveget hozzáigazítva saját
értelem
e l v á r á s a i n k h o z tudja ezt nekünk a maga másféle értelmében hallhatóvá tenni. Gadamer horizont ö s s z e o l v a d á s n a k nevezi azt a jelenséget, amikor „az interpretáló egy s z ö v e g b e n legyőzi azt, ami idegenül hat, és ezzel az olvasót hozzásegíti a szöveg megértéséhez, akkor saját háttérbevonulása nem eltűnést jelent negatív értelemben, hanem a k o m m u n i k á c i ó b a való belépést, oly m ó d o n , hogy feloldódik a szöveg horizontja és az olvasó horizontja közötti f e s z ü l t s é g . "
78
Egy irodalmi szöveg
nem egy b e s z é d puszta rögzítését fejezi k i , hanem saját autenticitással rendelkezik, amelyben sajátos m ó d o n a nyelv lép előtérbe.
Gadamer „ S / ö v e g ć s interpretáció" in Id. mii, 32. o.
1/3. „A fordítás
mint kulturális
praxis"
(Fordításelméletek)
A kultúra, a multikulturalizmus, a fordítás, az etnicitás, a globalizáció, a nyelv és az identitás „ m o d e r n v i l á g u n k " aktuális témái. E t é m á k nemcsak a politikában és a hétköznapjainkban j á t s z a n a k fontos
szerepet,
de
egyre
nagyobb
gyakorisággal
fordulnak
elő
tudományos/szakirodalmi
utalásokban, nem utolsó sorban a t á r s a d a l o m t u d o m á n y , az irodalomtudomány, a szociológia, és a kulturális a n t r o p o l ó g i a tárgyköreiben. A z utóbbi években valóságos diskurzív robbanás zajlott le a kultúrák fordítása terén. M e g e r ő s ö d ö t t annak tudata, hogy a kultúrák különbségeit világszerte fenn kell tartani. E b b ő l is következik, hogy a fordításnak, mint elméleti p r o b l é m á n a k a gyakorlatba való b e é p ü l é s e az ö s s z e h a s o n l í t ó i r o d a l o m t u d o m á n n y a l foglalkozók számára (is) fontos kutatási terület lehet, elsősorban az irodalmi hatástörténet tárgykörének tanulmányozásakor. E fejezet a k u l t ú r á k érintkezésének és a kulturális megértésnek a kérdéseit tárgyalja, nagyobb hangsúlyt szánva a fordítás/fordíthatóság problémájának az irodalomban. „ A sikeres fordításnak mindig feltétele, hogy a fordító mind az eredeti szöveg kulturális kontextusát világosan lássa, mind pedig azt a kulturális közeget, amelynek fordítását szánja. Ezért a fordítások gyakran m e g l e p ő világossággal
mutatnak
rá
a
kultúrák
közti
különbségekre."
1
A
szemléletek
pluralitásának
b e m u t a t á s a ö s s z e f o g ó b b képet ad a nyelv-kultúra-fördítás tematikájáról, ha a fordítás
néhány
alapvető
kiemelt
(hermeneutikai)
fordításelméletek
elméletének
a
rövid összefoglalásával
vázlatos
áttekintését
nyújtom.
Az
általam
a figyelmet az elmúlt n é h á n y évszázad
fordítással
kapcsolatos e l g o n d o l á s a i n a k szerteágazó voltára k í v á n o m irányítani. A z olyan szerzők, akik nem szakítottak a h ű s é g központi szerepű rögeszméjével, a fordítás és az eredeti mü közti teljes megfelelés mellett érveltek, míg mások a „művészi altitúdó"-t
(Steiner)
s z o r g a l m a z t á k a fordításban. Anton Popović fordítás-koncepciójában például a hűség nyelvéhez az ekvivalencia e s z m é j e társul. Popović az ekvivalencia négy fajtáját feltételezi: „a nyelvi (a szóról szóra), a paradigmatikus (a nyelvtan szintjén lévő), a stilisztikai (ahol a j e l e n t é s marad azonos) és a 2
textuális (az alak é s a forma szintjén megjelenő) ekvivalenciáét" . Eugene Nida Noam Chomsky generatív g r a m m a t i k á j á r a épülő fordításelmélete az ekvivalencia két típusát különbözteti
meg,
nevezetesen a formális és a dinamikus ekvivalenciát. A formális ekvivalencia esetében a fordító a forrásnyelvi szöveget részesíti előnyben, „figyelme középpontjában az üzenet áll tartalmi és formai
1
Gálosi Adrienne, A fonák
színei.
Filozófia
és fordítás
( P h D - é r t c k c / é s , Kézirat, E L T E , Budapest. 2001).
" Tejaswini Niranjana „A s/.övcgck es a kultúrák reprc/.ántálása. Fordításelméletek é s etnográfia" in A fordítás kulturális
praxis szerk. N. K o v á c s T í m e a , ( „ S c n s u s f ú / e t e k " ) Pécs, Jelenkor, 2004, 142. 0,, ford. Kiss Gábor Zoltán.
mint
3
jegyeivel e g y ü t t " , ez az eljárás azzal a veszéllyel jár(hat), hogy az ilyen megfelelésre t ö r e k v ő fordítás eltorzíthatja a célnyelv grammatikai és stílusbeli mintáit, ezzel pedig az üzenetet m a g á t is. Ennek e l l e n k e z ő típusa a dinamikus ekvivalencia, ahol a fordító figyelmének középpontjában a célnyelvi b e f o g a d ó áll, ez garantálja Nida szerint azt, hogy a fordítás ugyanazt a hatást érje el, mint az eredeti. Á l t a l á n o s a n e l m o n d h a t ó , hogy a fordításelméletek kiindulópontként a forrásnyelvi és a célnyelvi s z ö v e g közötti fordítási kapcsolatban valamilyen ekvivalenciát tételeznek. Természetes, hogy az idők során az ekvivalencia fogalmához is egyre több j e l z ő társult: referenciális, textuális, kontextuális, funkcionális, pragmatikai stb. Gálosi Adrienne fejti k i a fordításelméletről
szóló
doktori é r t e k e z é s é b e n - Gideon Toury n y o m á n - az ekvivalencia fogalmát, ami nem a forrásnyelvi és célnyelvi szöveg bizonyos feltételezett invariáns típusán n y u g v ó fogalom, hanem funkcionális viszonyfogalom
(functional-reational).
Olyan
kapcsolatok
sorát
jelenti,
ahol
a
potenciális
ekvivalensek k ö z ü l a fordítási produktumban csak bizonyosak aktualizálódnak az adott kultúra számára. T e h á t a fordított s z ö v e g mint kulturális artefaktum létezik egy forrásnyelvi helyettesítőjeként,
annak a befogadó
kultúra számára elfogadható
verziójaként.
4
szöveg
Ugyanakkor
észrevehető, hogy a tárgyalt t é m a k ö r b e n azonos tézisek, viták, mozgalmak ismétlődnek szinte kivétel nélkül (a szószerinti é s pontatlan fordítás, a szabadság és a szolgaság, a hűség és az árulás). S z á m o s , a fordítás t á r g y k ö r é b e n m o s t a n á b a n született tanulmány a tisztán formális é s lingvisztikai m e g k ö z e l í t é s s e l szemben a kultúra és a történelem szerepét hangsúlyozza. ( A „kultúrák fordítása" kifejezés az ö t v e n e s évektől k e z d ő d ő e n lett a társadalomantropológia sajátos feladata.) Ezen elv szerint nem maguknak a nyelvi elemeknek, hanem azoknak a „ g o n d o l k o d á s m ó d o k n a k " a fordítása a feladat, amelyek ezekben a nyelvi elemekben megtestesülnek. A „fordítani" sok mindent jelenthet: állhat a terjeszteni, elvinni, elhinteni, értelmezni j e l e n t é s b e n , é s jelentheti a kultúrák közti cserekapcsolat metaforikus megjelölését. Susan Sontag a fordítást a p r o b l é m a metaforájaként tekinti, amelyre szükséges és lehetséges m e g o l d á s o k a t találni. Kijelenti, hogy „ a z irodalmi fordítás lényegének legtalálóbb m e g h a t á r o z á s a nem m á s , mint az igény,
hogy elismertessük
a lefordítandó
mü irodalmi
5
értékét" .
A fordítás alapjában
véve
lehetetlen, ha az az elképzelés lebeg a s z e m ü n k előtt, hogy a fordító egy adott szöveget érintetlenül, veszteség nélkül képes átültetni egy másik nyelvre. Igaz, hogy nehéz az á t m e n e t az egyik nyelvből a m á s i k b a , nagyon sok szöveg hajthatatlanul ellenáll, de mivel a fordítás az irodalom egyik válfaja, nagyon is s z ü k s é g e s . A fordításnál az alternatívák, a n ü a n s z o k bonyolult szóródása közül kell választani. Nem j ó , ha az alábbi tapasztalat válik dominánssá: „ H o g y tudniillik mindegy, hogy azt
' Gálosi A d r i e n n é , hl mii. 4
ÍV,
' Susan Sontag, „A világ mint India. A fordítás mint útlevél a/, irodalom k ö z ö s s é g é n belül", Nagyvilág, 343. o., ford. Lukács Laura.
4 9 . é v f , 2004/4.,
írom, hogy "fut" vagy "szalad", vagy "cammog" vagy " m e n d e g é l " , [ . . . ] a fordításban úgyis az lesz, hogy "gehen"."" A m i el van rejtve egy szövegben, az a fordítás során napvilágra kerül(het). Köztudott, hogy fordításkor - az irodalmi értékű fordításról van szó - általában, sőt, mindig, elvész az eredeti anyag valamennyi „ r é s z e " Esterházy Péter A szív segédigéi
című m ü v e egy fiú és egy anya halálának az
elbeszélése. A k ö n y v szlovén változata m á r a két nyelv alaki, grammatikai különbsége miatt is „ l a p o s a b b " lett. A magyar egy szóval - az ő-vel - legalább két személyt (anyát és fiút is) megjelöl, míg a s z l o v é n b a n erre két különböző n é v m á s áll rendelkezésre (on, a fiú é s ona, az anya), azaz a szlovén nyelv j e l ö l i a nemeket. így a fordítónak j e l e n t ő s változásokat kell végrehajtani a szöveg struktúrájában.
M i v e l a célnyelv m á s grammatikai eszközkészlettel rendelkezik, esetünkben a
változtatás h o z z á a d á s t eredményezett. Ezért a szlovén változat túlmagyaráz, vagy a kelletténél többet
bocsát
előre
(megkockáztatom,
hogy
nem
is mindig
szerencsésen,
ami a
fordító
értelmezéséből a d ó d i k ) , m i k ö z b e n teljesen nyoma vész a magyar szöveg többértelműségének. M i n t ahogy az idézett p é l d a is sugallja, a célnyelvben (nyelvi kényszer hatására) k i kell fejezni (nyelvileg létre kell hozni) olyan elemeket, amiket a forrásnyelv nem tartalmaz. Ezek azok a grammatikai eszközök, amelyek a legtöbb problémát jelentik a fordításban. ( A nem mellett ilyenek m é g a személy, a szám, az igeidő j e l ö l é s e stb.) A magyar m ű v e k általában ilyen szinten is átértelmeződnek szlovénre való átültetésük során. Fordítás
közben
a hibák
is
nyomban
felszínre
kerülnek.
Maga
Esterházy
tapasztalhatta, hogy a fordítók milyen kiterjedt tudással rendelkeznek. A szív segédigéit
Péter
is
sok nyelvre
fordították, de csak a lengyel fordítónak okozott p r o b l é m á t az a rész, ahol egy temetés leírása olvasható.
Az
író
itt egy
hamvasztásról
számol
be,
valamint
egy
Juhász
Ferenc-idézet
felhasználásáról:
e g y r é s z t a fordító r é m ü l e t e s e n tud mindent, valamint minden hibára rájön, mert nem tud nem rájönni, é s ha az embernek abban a s z e r e n c s é b e n van része, hogy több nyel\Te fordítják le - tehát akkor az nagyon t a n u l s á g o s , hogy melyik nyelven min bukik le az ember. Nagyon tanulságos. A s:iv segédigéit sok nyelvre lefordították, mindenhol bcnyalták azt a részt - é n magam sem vettem észre a hibát - , ahol van egy t e m e t é s leírás, é s volt egy s z e m é l y e s e m l é k e m , ami egy hamvasztásról szólt, valamint találtam egy nagyon s z é p Juhász Ferenc idézetet, amelyben viszont egy rendes temetésről volt s z ó , nevezetesen egy k o p o r s ó leírás é s a k o p o r s ó n a d í s z e s nem tudom m i c s o d á k . Hát, ami nincsen, ha egyszer h a m v a s z t á s van. Na most ezt lefordították m i n d e n f é l e nyelvre, senkinek semmi problémája, franciáknak persze hogy nem. f e l v i l á g o s o d á s meg k ö n n y ű antiklerikalizmus, tehát nem foglalkoztak evvel, föl lehetne tenni egy viszonylag k ö n n y ű találós kérdést, hogy vajon melyik nyelven buktam le. T e r m é s z e t e s e n a lengyel a m e g o l d á s . Volkskirche, é s akkor ott azonnal rémülten szóltak, hogy hát itt valami nem stimmel. És nem csupán nem stimmel, hanem ez lengyelül probléma Mert t e r m é s z e t e s e n magyarul is pontatlan, de nem probléma. Ha pontatlan, akkor pontatlan. Van ilyen. Flaubert igazán mindent pontosan kicentizett. é s m é g i s a 38. oldalon szürke a nő szeme, a 70.-en meg barna. És akkor mi van? E g y e t e m i s t á k
0
Esterházy P é t e r - O r s ó s L á s z l ó Jakab, „Esterházy-vacsora", Magyar Leltre Internationale.
37. s z á m , 2000 nyár, 4. o.
írhatnak róla egy kis szemináriumi dolgozatot, meg jól le lehet barmolni a Flaubert-t, hogy milyen trehány. E z nem probléma. De ott az lett, ki kellett javítani. A magyarban ú g y hagytam." 7
Hogy a fordítás inkább a célnyelvi vagy inkább a forrásnyelvi szöveg nyelvi, esztétikai n o r m á i h o z igazodjon, illetve a fordító milyen szempontok szerint döntsön e kettő kombinációjának arányáról, csak akkor és ott dőlhet el, ha ezek a kiinduló normák a fordító döntését határozzák meg, ellenben az adott célnyelvi kultúra
fordítási
politikájával
kapcsolatban.
T u d n i i l l i k ezeket a
normákat
bizonyos társadalmi, kulturális, irodalmi erők szabályozzák. „A n o r m á k tehát központi szerepet j á t s z a n a k a fordítások létrejöttében - Touryt idézve fejti k i Gálosi - , és sokkal inkább ezek kikutatása é s értelmezése visz k ö z e l e b b a két szöveg -
eredeti és fordítás -
kapcsolatának
m e g é r t é s é h e z , semmint azok összehasonlító nyelvészeti elemzése. Ezeket a normákat a fordítók természetesen fordítóként való szocializációjuk során sajátítják
el, kiadóktól, kritikusoktól és
olvasóktól
normák,
érkező
visszajelzések
alapján,
majd
ezek
a
legalábbis
részben,
o
i n t e r i o n z á l ó d n a k " . A fordítóra tehát nagy feladat hárul: egyszerre tartsa meg a fordítandó szöveg értelmét, ugyanakkor tudja visszaadni a stílust, igazítsa saját nyelvéhez a metaforákat, és ezt (kissé romantikus
és radikális)
véleményem
szerint
úgy, hogy
ne
törölje
el
teljesen
a
szöveg
idegenszerűségét, a lefordított mü ne hangozzék úgy, mintha azon a nyelven írták volna, amelyre é p p e n lefordították, mert akkor az olvasót megfosztjuk annak a m á s s á g n a k a megismerésétől, ami a t é n y l e g e s e n idegenül h a n g z ó szöveg olvasásából fakad. A magyar szöveg szlovénul ne úgy hangozzék, mintha eredetileg is szlovénul írták volna. Mert a nyelv a nemzeti h a g y o m á n y o k előtt is meghajol, nem kell teljes m é r t é k b e n eltüntetni a műből az idegenség jegyeit, ne legyen a m ü tökéletes újraalkotása az új nyelv szellemének. Susan Sontag erről a kérdésről m ü v e
francia
fordításakor a következőket mondja: „Franciaországban különösen erős az a h a g y o m á n y , amely a szigorú s z ö v e g h ű s é g rovására adaptációnak tekinti a fordítást. Ha s z e m b e s z ö k ő
pontatlanságra
bukkantam valamelyik k ö n y v e m fordításában, francia kiadóim gyakran válaszoltak így: »Igen, 9
igaz... de franciául nagyon j ó l o l v a s o d i k « " . Esterházy Péter Termelési-regény
című
müvének
francia fordításánál a kiadónak joga volt beleszólni a cím fordításába. így lett a francia cím Trois
7
„ D í s z v e n d é g N é m e t o r s z á g - I I . " , Élet és irodalom 48/20., 2004 www.es.hu/pd^displav.asp?channel=lNTER.IU042() Ezt
a nyelvi pontatlanságot a telhetően,
nem c í m ű s z ö v e g b e n a s z e r z ő e k é p p e n fogalmazza:
„ M i . ungárok,
költőien
használjuk a n y e l v ü n k e t . Egy-egy s z ó n m ú l i k a haza sorsa, forradalom, n é p f e l k e l é s , ellenforradalom: e m l é k e z z ü n k : szavakról vitatkoztunk, szavakat akartunk elfogadtatni, szavak harcoltak e g y m á s s a l . Csinálni nem sokat csináltunk A k ö l t ő i s é g k ö z v e t l e n használatra nem ideális, néha t é n y l e g idegen nyelvre kéne fordítani magyar s z ö v e g e k e t , hogy megtudjuk, mit is akarnak valójában. Minden nyelv másra érzékeny, másra jajdul. (.-! szív segédigéi
című kön} vemet
sok nyelvre lefordították, de csak a lengyelben derült ki, hogy a tcmctéslcírás pontatlan. E z a trehányság csak a lengyelt irritálta, oll buklam le. a többi nyelv nem szólt. Mondanom sem kell. hogy katolikus temetésről van a regényben s z ó . E g y e z t e t é s i hibát megtudni a n é m e t a legalkalmasabb, és így tovább. Valamelyik nyelvben végül is hibás az ember." Esterházy Péter, Egy kék haris Budapest. M a g v e t ő . 1996. 73. o. x
Gálosi Adrienne, hl
mü
' Susan Sontag, Id mii, 348. o.
aiiges
me surveillent:
tanúságtételei".
Les aveux d'un roman, vagyis „ H á r o m angyal vigyáz rám: Egy regény
Szegedy-Maszák
Mihály
jegyzi
meg,
hogy
a
cím
nem
szerencsés,
mert
t ú l m a g y a r á z , „ m i n t e g y álcédulát ragaszt a k ö n y v h ö z , m i k ö z b e n teljesen nyoma vész a »termeles« 10
szó t ö b b é r t e l m ű s é g é n e k és a »termelesi regeny« minősítésben rejlő g ú n y n a k " . Maga Esterházy is az eredeti visszaadásának és az új szöveg/célszöveg létrehozásának a kettősségét tételezi fel, amikor saját m ü v e i n e k idegen változatáról egy helyütt azt javasolja, hogyha választania kellene a hűség és aközött, hogy az egy j ó l h a n g z ó idegen szöveg legyen, akkor inkább a j ó l h a n g z ó s á g mellett döntsön a fordító. A z alábbiakban eddig csak részben érintett, de j e l e n t ő s é g e folytán külön kis kívánkozó kérdéskört kísérelek meg áttekinteni, amely közelebb vihet a fordításelméletek változásainak m e g é r t é s é h e z . Kirajzolódik,
hogy egy-egy
időszakban
más-más
szemléletbeli megközelítések
d o m i n á l n a k a fordításról való gondolkodásban, és az esetleges elméletalkotásban. A fordítás problémájával foglalkozó két alaptanulmány - Friedrich Ernst Dániel Schleiermacher A különféle
módszereiről
11
című e s s z é j e , valamint Walter B e n j a m i n s műfordító
feladata
fordítás
című írása -
vázlatos áttekintése nélkülözhetetlen e t é m a k ö r tárgyalásánál. Azért sem kerülhető k i ezen két szöveg áttekintése, mert a két szerző elmélkedése folytán kerül a fordítás problémája egy szélesebb -
nyelvelméleti,
nyelvfilozófiai,
hermeneutikai
-
koncepciója) az idegenséget feltáró fordításról beszél
kontextusba. más módon
Mindkét
szerző
(fordítás
Schleiermacher az egyes
nyelvek ö n t ö r v é n y ü s é g é t , Benjamin pedig a nyelv l e g m é l y e b b természetéről alkotott elképzelést helyezi előtérbe, mely szerint maga a nyelv követeli meg a fordítói erőfeszítéseket. Schleiermacher
az
1811 és 1830 közötti tizenhárom előadásból a harmadik a
fordítás
különböző m ó d s z e r e i v e l foglalkozik. Ez a hosszabb esszé nemcsak a romantikus fordításelmélet legfontosabb írása, de sokan szerint ez a nyugati fordításelmélet a l a p m ü v e . Schleiermacher saját elgondolásait
ellentétpárokra
alapozza
és módszerét
tekintve fokozatosan
veti
el az egyik
lehetőséget a m á s i k után, egészen addig, amíg be nem mutatja a fordításoknak azon módszereit, amelyek számára a fordítási tevékenység ideálját jelentik. Kihangsúlyozza, hogy írásában csupán azoknak a fordításoknak a módszerei érdeklik, amelyek k ü l ö n b ö z ő nyelvek között folynak. Csak az úgynevezett igazi fordításokra összpontosít, amelyeket két m ó d s z e r irányít: az első, amely a célnyelv és kultúra felé irányul, az úgynevezett nyelv és a kultúra felé irányuló fordítás, é s a másik, mely a forrásnyelv és kultúra felé irányul, azaz a nyelv és a kultúra eredete felé. A fordítás ideálját abban látja, hogy a fordító a fordításon keresztül az olvasót elsősorban a forrásszöveghez közelítse:
S z c g c d y - M a s z á k Mihály, A megértés Friedrich sämmtliche
módozatai:
fordítás
Schlcicrmachcr „ Ü b e r die verschidenen Werke, Dritte Abtheilung:
Zur Philosophie
és hatástörténet
Methoden
des
Budapest. A k a d é m i a i Kiadó, 2003, 135. o. Ü b e r s e t z e n " in Friederich
Zweiter Band, Berlin, Reimer, 1838.207-245. o.
Schleiermacher's
a fordítónak tehát a kiinduló s z ö v e g h e z kell fordulnia, és meggyőznie a célnyelvű olvasót, hogy alkalmazkodjon a lefordított m ű h ö z és fogadja el a fordítást, amely elsősorban az idegen nyelvnek és kultúrának van alárendelve. A forrásnyelv irányú fordítás iránt való elkötelezettség, illetve a fordításban az idegenség m e g ő r z é s é h e z való elkötelezettség Schleiermacher azon m e g g y ő z ő d é s é b ő l ered, hogy a n é m e t nemzetnek k ü l ö n ö s szerepe van Európában. Ez a nemzeti fordítóprojektben is megmutatkozik. Nemcsak a fordítások révén fejlődik és gazdagodik a n é m e t nyelv, hanem ahogy a n é m e t romantikus kiemeli, a n é m e t nép a saját közvetítő természete miatt a fordításokon keresztül kapott idegent is megbecsüli, és megpróbálja a tudomány mindazon idegen és saját kincseit egyesíteni egy nagy történelmi egységben, a saját nyelvében. így ezek Európa központjában és szívében lesznek megőrizve. Schleiermacher éppen ebben az egyesülésben látta a fordítás igazi történelmi célját. N y e l v ü n k k e l jelképezett k ü l ö n b s é g e i n k b e n élünk. Nem véletlen, hogy nála a fordításelmélet a költői nyelv elméletének kidolgozását jelenti, ugyanis e korszakot a nyelv egész problémájának k ö z p o n t b a állítása jellemzi. Benjamin is hasonlóképpen érvel; „ M i n d e n fordítás
többé-kevésbé
ideiglenes m e g o l d á s két nyelv i d e g e n s é g é n e k összebékítésére. A fordításnak nem az a legnagyobb dicsérete, főleg ha keletkezésének korában hangzik el, hogy úgy olvassák, mintha eredetileg is azon a nyelven írták volna. A fordító alapvető tévedése, hogy meg akarja őrizni saját
nyelvének 12
pillanatnyi állapotát, pedig engednie kellene, hogy az idegen nyelv átjárja minden p o r c i k á j á t " . Schleiermacher a fordító legfőbb feladataként az eredeti szöveghez való ragaszkodást tartja, ugyanis az idegen m ü teljes honosításával elvész benne a nyelv szelleme, a gondolati éthosz, mindaz, ami a legértékesebb egy szövegben.
„ A c é l , hogy ú g y fordítsunk, mintha a s z e r z ő eredetileg is a fordítás n y e l v é n írt volna, nemcsak lehetetlen, hanem semmis é s ö n m a g á b a n üres, mert aki csak elismeri a nyelv formáló erejét, l é v é n az olyasmi, ami m a g á n viseli egy n é p k ü l ö n l e g e s j e l l e g z e t e s s é g e i t , annak be kell látnia, hogy minden emberi lény a nyelvben, a nyelven keresztül szerezte meg ismereteit, akárcsak a lehetőséget, hogy kifejezze őket, ezért hát nem pusztán g é p i e s e n ragaszkodunk a n y e l v ü n k h ö z , mintha hozzá lennénk s z í j a z v a . . . hisz senki sem válthat csak ú g y ripszropsz. fogatot, k ö n n y e d é n m á s , pihent lovakat fogva be; inkább arról van s z ó . hogy mindenki csak az. a n y a n y e l v é n alkot eredetit, í g y föl sem merülhet a kérdés, hogy egy másik nyelven hogyan irta volna meg."
13
Schleiermacher szerint a nyelv határozza meg az értelmezés m ű v é s z e t é n e k szigorú gyakorlatát. A nyelv, amely a nyelvtan által valamint a használójának
a lelki alkata
által kódolt.
Ennek
megfelelően az interpretáció is két részre tagolódik: grammatikaira és pszichológiaira. Hogy a megértés
kibontakozásakor
melyik
lép m ű k ö d é s b e , azt
divinatorikus - mozzanat mutatja meg.
'" Susan Sontag, hl mii. 353. ö. Uo. 350. o.
is két eljárás -
a komparatív é s a
„A grammatikai n e h é z s é g e k e t mindig csak komparatív eljárásmód révén küzdhetjük le, amennyiben a már megértettet újra é s újra közelítjük a m é g - m e g - n e m értetthez, é s í g y a nemértést egyre s z ű k e b b határok k ö z é szorítjuk v i s s z a . . . ( m á s r é s z t ) bizonnyal a grammatikai oldal sem nélkülözheti a divinatorikus módszert. Hiszen mit tehetünk akkor, amikor olyan helyhez érünk, ahol valamely z s e n i á l i s s z e r z ő e l ő s z ö r használ egy fordulatot, egy nyelvi ö s s z e k a p c s o l á s t ? Itt nem kínálkozik m á s eljárás, minthogy divinatorikusan b e l e h e l y e z k e d ü n k a gondolat létrehozásának abba az állapotába, melyben a szerző a mondott új nyelvi j e l e n s é g e t megalkotta, s feltárjuk, hogy a számára eleven m ó d o n k í n á l k o z ó nyelvi készletet a pillanat s z ü k s é g l e t e miért éppen így, s nem m á s k é n t alakította; s ama teremtő aktus utólagos megalkotásában itt sem lelhetünk biztos fogódzóra a p s z i c h o l ó g i a i oldalon alkalmazott komparatív eljárás n é l k ü l . "
14
N á l a is érvényesül az az eszme, mely szerint a nyelv és a g o n d o l k o d á s m ó d szorosan összefüggnek, azaz gondolat és annak nyelvi kifejeződése elválaszthatatlanok e g y m á s t ó l . „Valamely kijelentés létfontosságú lehet az é r t e l m e z é s n e k ilyen vagy olyan vonatkozásában. Nyelvtani szempontból annak van a legnagyobb j e l e n t ő s é g e , ha a szöveg nyelvileg kivételes m é r t é k b e n kreativ és csekély mértékben
ismétlődő: ez a klasszikus szöveg. Lélektani s z e m p o n t b ó l
akkor van j e l e n t ő s é g e
valamely szövegnek, ha nagyon egyéni és elhanyagolható m é r t é k b e n közhelyszerű: ilyenek az eredeti
szövegek."
15
Ha
viszont c s u p á n
a
nyelvtani oldalt nézzük,
minden
nyelvi
jel a
s z ö v e g k ö r n y e z e t b e n nyeri el jelentését. M i n t ahogy Schleiermacher mondja, hogy egy j e l m i t jelent vagy j e l ö l ,
az
a
mondatban
elfoglalt
helyzetétől
függ,
amely
elsősorban
szintagmatikus
m e g h a t á r o z á s . Tehát a j e l s z ö v e g k ö r n y e z e t é b e n való elhelyezkedése m e g h a t á r o z ó . „ M í g a nyelvtani é r t e l m e z é s b e n a szerző által megjelenített (actualized) nyelvi rendszerre helyeződik a hangsúly, a lélektani elemzésben a nyelvtan eszközeinek fölhasználása kerül előtérbe; ennek segítségével betekinthetünk a szerző g o n d o l k o d á s á b a . "
16
Schleiermacher szerint a rész é s egész között m o z g ó
hermeneutikai kör határoz meg minden megértést úgy, hogy mindegyik részt csak az egészből lehet megérteni és viszont. A rész és az egész összekötése és k ö l c s ö n ö s s é g e olyan kört képez, amely „előre-hátra m o z g á s t idézve elő a rész é s e g é s z között, [ . . . ] minden egyes s z ö v e g esetében kijelöli azt a nyomvonalat, ahonnan
megállapíthatjuk,
hogy " m i h o m á l y o s " , annak érdekében,
hogy
megértsük az idegen vagy különös beszédet. Ez a korszerű eljárás arra figyelmeztet, hogy egy szónak,
mondatnak,
megállapított
és
eljárásnak
megértett
vagy
módszernek
[ . . . ] jelentés
a
sincs
önmagában
kapcsolatrendszerekből
jelentése. olvasható
Ehelyett ki,
a
amelyek
összehangolását a köröknek a regiszter sokféle kettősségébe való k ö l c s ö n ö s bevésődése teszi lehetővé."
17
A műfordító
feladatú
című
Benjamin-müről
Paul de Man írt összefoglaló
tanulmányt.
Értelmezése elején bírálata érzékelteti azt a hangulatot, amelyben az említett mü keletkezett, és 14
Filozófiai
1 5
Wolfgang Iser. Az értelmezés
hermeneutika
szerk B a c s ó Béla. (..A Filozófiai F i g y e l ő Kiskönyvtára 4.") Budapest. 42-43. o. világa
2004. 57. o., ford Lajosi Krisztina. "' //(;. 5'). o.
Budapest, Gondolat K i a d ó — E L T E Ö s s z e h a s o n l í t ó Irodalomtudományi T a n s z é k ,
világosan rámutat Benjamin elképzelésére, miszerint ami költői, az szent, a nyelv szent, és v a l a m i k é p p e n a költő személye is az. Ezért nem véletlen, hogy Benjamin Hölderlin, George vagy Mallarmé példáival
teszi
szemléletesebbé
fordításelméleti
eszmefuttatásait.
Benjamin
esszéje
bevezető részében felteszi a kérdést: mit mond, mit közöl egy írásmű? - majd így válaszol: „ L é n y e g e nem közlés, nem kijelentés. Mégis, az a fordítás, amely közvetíteni akar, egyebet se 18
közvetíthetne, csak a közlendőt - tehát a l é n y e g t e l e n s é g e t " . Ebből arra lehet következtetni, hogy s z á m á r a a k ö z l e n d ő a lényegtelenség. A m i egy írásban a közlendőn kívül ott van m é g , nem az a megfoghatatlan, a titokzatos, a „költői"? - kérdezi. „ E körülményekből adódik, valóban, a rossz fordítás m á s i k ismertetőjegye: lényegtelen tartalom pontatlan közvetítésének nevezhetnénk. így áll a helyzet, a m í g csak arra törekszik a fordítás, hogy az olvasót szolgálja. Ha viszont a fordítás az olvasó s z á m á r a készül, az eredeti sem alakulhatott m á s k é p p . Á m ha az eredeti nem az olvasó kedvéért j ö t t létre, m i k é p p értelmezhető a fordítás ebből a vonatkozásból? A fordítás: forma."
19
Felmerül az a k é r d é s is, hogy Benjáminnál miért épp a műfordító a példa, miért nem a költőről beszél, esetleg az olvasóról, vagy a költő-olvasó párosról, mint a befogadás-modellben?
„ A z egyik ok, amiért Benjamin inkább a fordítót veszi célba mint a költőt, az, hogy a műfordító definíció szerint kudarcra van ítélve. A fordítás sohasem
nyújtja azt, amit az eredeti s z ö v e g adott. A fordítás az
eredetihez k é p e s t mindig m á s o d l a g o s , é s a műfordító már eleve vesztes a saját csatájában. Per definitionem alulfizetett, per definitionem agyonhajszolt, ő az, akit a történelem per definitionem nem fog e g y e n r a n g ú n a k elismerni, hacsak nem költő maga is, s ugyan miért volna mindig az. Benjamin e g y é r t e l m ű e n ú g y véli. hogy a műfordító l é n y e g i m ó d o n k ü l ö n b ö z i k a költőtől é s a m ű v é s z t ő l . "
20
Benjamin szerint a fordításnak az önálló írói munkától alapjában különböző vonása: „megtalálni a fordítás nyelvére irányuló olyan intenciót, amelyből az eredeti m ű ver visszhangot azután az új nyelvi k ö z e g b e n " .
21
A fordítás felmutatja a benne ható, első látásra nem is sejtett mozgást é s instabilitást, mondja de M a n . „ H a a fordítás - forma, a fordíthatóság némely m ü v e k lényegi tulajdonsága. A z , hogy a fordíthatóság n é m e l y m ű lényegi eleme, nem jelenti, hogy fordíthatósága ö n m a g a számára lényegi, hanem
csak
annyit,
hogy
az
eredeti
művekben
meglevő
bizonyos
jelentés
a
müvek
fordíthatóságában nyilvánul meg."
1
Co. 63. o
' Walter Benjamin. ..A műfordító feladata" in Angelus novus h.n., Magyar Helikon, 1980, 71. o. * I o. -71-72. o. "" Paul de Man, „Walter Benjamin: A műfordító feladata c í m ű írásáról". Átváltozások, 70. o. Walter Benjamin, Id mii. 79. o "* Walter Benjamin, hl mii, 73. o.
J ó z s e f Attila Kör. 2 s z á m . 1994.
„ A z igazi fordítás áttetsző, nem födi el az eredetit, nem állja el tőle a fényt, hanem biztosítja, hogy a tiszta nyelv mintegy saját m é d i u m á n keresztül m é g teljesebben hulljon az eredeti m ű r e . "
23
És m i a tiszta nyelv? A tiszta vagy igazi nyelv Benjamin szerint „ a z igazságnak olyan nyelve, amelyben
a
végső
titkok,
amelyekért
minden g o n d o l k o d á s
magunkban hallgatva őrzetnek, az igazságnak ez a nyelve".
24
fáradozik,
feszültség
nélkül
a
Ezt elsősorban a szintaxist-áttevő
szószerintiség biztosítja, s é p p e szószerintiség mutat rá, hogy a fordító ő s - e l e m e nem a mondat, hanem
a
szó.
A
szó-mondat
kapcsolat
kérdése
Benjáminnál
a
nyelvtan
és
a
jelentés
összeférhetöségének kérdéseként vetődik fel, állapítja meg de Man, ugyanis Benjamin úgy véli, ha a fordítás szóról szóra követi az eredetit, akkor elvész a jelentés. Ezt a m e g h a t á r o z á s t Hölderlin Szophoklész-fordításával illusztrálja, amely szószerinti fordítás, ezért tökéletesen érthetetlen, és magától
értetődik,
hogy
mennyire
megnehezíti
a forma
visszaadásának
hűsége
az
értelem
visszaadásáét. A jelentés viszont akkor is kicsúszik a kezünkből, ha a fordító a szintaxist követi szó szerint. A fordító nem tehet mást, minthogy valamennyire szó szerint fordít; a fordítás területén is érvényes, hogy kezdetben volt a Szó. A szó úgy viszonyul a mondathoz, ahogy a betű a szóhoz, vagyis a betű a szó nélkül nem jelent semmit. Paul de M a n megállapítása, hogy nyelvtan é s j e l e n t é s k ü l ö n b ö z ő s é g é n e k okát „Benjamin a betűben jelöli meg, a betű a n y a g á b a n ,
függetlenségében,
abban, ahogyan szétrobbantja a mondat állandónak tetsző jelentését és elcsúszást idéz elő benne, 25
minek k ö v e t k e z t é b e n m e g s e m m i s ü l , s ezáltal a jelentés kontrollja is kicsúszik a k e z ü n k b ő l " . Benjamin mindig ú g y alakítja az írás utalásmezőjét, hogy a h a g y o m á n y o s s z i m b ó l u m a visszájára fordul, inkább a j e l és j e l e n t é s különbözőségét, mintsem egyezését emeli k i . Ezt példázza az amfora-hasonlat.
26
Paul de M a n szerint ez egy vallásos tétel a nyelv alapvető egységéről, ugyanis
a kép egy edényt mutat, az irodalmi m ü ennek egy cserepe, a fordítás pedig a cserép egy darabja. Ha elfogadjuk, hogy a fordítás töredék, és ez úgy viszonyul az eredetihez mint egy töredék, a fordítás pedig helyreállítja az eredeti egészet, akkor minden müvet úgy kell elképzelnünk, mint a tiszta nyelv töredékét, jóllehet nem hasonlít rá, de tökéletesen illeszkedik hozzá. A dilemmát, hogy a j e l e n t é s mindig eltér a szándékolt eszményi jelentéstől (soha nem is éri el azt), Benjamin hűség és szabadság apóriája felől közelíti meg. M i l y e n legyen tehát a fordítás, hü vagy szabad? A célnyelv idiomatikus jelentősége szempontjából - mondja de M a n - az a j ó , ha
Walter Benjamin, Id. m ü . 82. o. 4
" Walter Benjamin, Id mű, 80. o. " Paul de Man, Id. mü, 11. o "' „ A h o g y tudniillik egy edén_\ cserepeinek
ahhoz, hogy ö s s z e i l l c s z l h c l ö e k
legyenek, a l e g p a r á n y i b b peremvonal-
részletükkel is illeszkedniük kell e g y m á s v o n a l á h o z , ám azonosnak lenniök korántsem s z ü k s é g e s , í g y kell a fordításnak, az eredeti m ü é r t e l m é h e z v a l ó m i n d e n k é p p e n i hasonulás helyett, szeretettel s az eredeti e l g o n d o l á s - m ó d o t saját nyelvi k ö z e g é b e n a legapróbb részletig kidolgozva, o l y k é p p alakulnia, hogy a kettő együtt, mint egyetlen e d é m
töredéke,
töredéke egyetlen nagyobb nyelvnek, jelenjék meg. Éppen ezért kell a k ö z l ő szándéktól, az értelemtől igen nagy mértékben e l t e k i n t e n i e . " Walter Benjamin, Id mű. S2. o.
szabad; másfelől nem árt, ha többé-kevésbé hü az eredetihez. Paul de Man magyarázata arra, hogyan lehet a fordítás egyszersmind szabad és hü, tehát szószerinti: „ h a felfedi az eredeti nemmegváltoztathatatlan
voltát, s ennek okaként fölvillantja
a trópus és jelentés közötti
nyelvi
27
f e s z ü l t s é g e t " . A tiszta nyelv - meglehet - egyértelműbben jelenik meg a fordításban, mint az eredetiben, de csak mint trópus. „ A fordító feladata, hogy azt a tiszta nyelvet, amely az idegen nyelvben száműzetett, a maga nyelvének közegébe megváltsa, hogy a m ű b e n foglyul ejtettet az átköltés során m e g s z a b a d í t s a . "
28
Összefoglalásként azt lehetne mondani, hogy Benjamin szerint a fordítás két nyelvi funkció közötti viszony. A z is világos, hogy az ő „tiszta nyelve" nem a művészet, hanem a szentség birodalmában
(a Szentírásban) érvényesül. „ A költői nyelvet, amelytől távol áll a szentség
nosztalgiája vagy ígérete, s amelynek érvénytelensége fordításban válik nyilvánvalóvá, el kell feledni ahhoz, hogy a szentség hozzáférhető
legyen"
29
- értelmezi Paul de Man. Benjamin
Hölderlin költői Szophoklész-fordításáról írja, hogy itt a j e l e n t é s szakadékból szakadékba omlik, m i k ö z b e n az fenyegeti, hogy elvész a nyelv feneketlen m é l y s é g e i b e n . Itt a nyelv „feneketlen m é l y s é g e i " é p p e n a nyelv legnyilvánvalóbb és legszabályszerübb grammatikai kategóriáit jelenti. M i v e l Benjamin a szöveg nyelvi aspektusát veszi figyelembe, nála az összes megértési a k a d á l y sajátosan a nyelvre, s nem a j e l e n s é g e k világára tartozik. M i történik akkor, amikor a fordításban érintett nyelvek grammatikailag nagyon távol vannak egymástól, hogy a fordítással szinte lehetetlen újraírni a harmonikus intenciót? Rudolf Pannwitz, akit Benjamin a s z ó b a n forgó esszében idéz, a k ö v e t k e z ő megfigyelést teszi: „Fordításaink, a legjobbak is, hamis alapelvből indulnak k i , mert azt, ami indiai, görög, angol, németesíteni akarják ahelyett, hogy a n é m e t e t tennék indiaivá, g ö r ö g g é , angollá. Sokkal nagyobb tiszteletben tartják saját nyelvszokásaikat, mint az idegen m ü szellemét [ . . . ] A fordító alap-tévedése az, hogy saját nyelve véletlenszerű állapotát őrzi ahelyett, hogy az idegen nyelv erőteljes hatását érvényesülni e n g e d n é . "
30
A kérdés itt c s u p á n az, hogy a fordítónak a
saját nyelve mennyire képes szokatlan formákat toleráns m ó d o n átvenni. A
fordítás
hermeneutikai
elméletének
alakulására
nagy
hatást
gyakorolt
Gadamer
m u n k á s s á g a . A fordítás természetéről való hosszú elmélkedése ellenére nem lesz preskriptív és nem h a t á r o z meg konkrét irányokat, amelyeket a fordítóknak saját m u n k á j u k során be kellene tartaniuk. A n é m e t romantikusokkal ellentétben - akikről Gadamer azt állítja, hogy lényegesen hatottak azon m e g g x ő z ő d é s kialakulására, mely során a megértés és a m a g y a r á z a t nemutolsósorban ugyanaz,
2 7
Paul de Man. Id. mü. 79. o.
3 8
Walter Benjamin, Id mü, 84. o.
" Paul de man „ B e v e z e t é s " in Hans Robert Jauss, Recepcióelmélet szerk. Kulcsár S z a b ó Zoltán, Budapest, Osiris, 1999, 418. o. "' Walter Benjamin, Id. mü, 84. o.
- esztétikai
tapasztalat
- irodalmi
hermeneutika
náluk a nyelviség fontosságán van a hangsúly, és ők azok, akik k o n k r é t a b b útmutatást adtak a fordítással kapcsolatban - Gadamer Igazság
és módszer
„ A nyelv mint a hermeneutikai tapasztalat
k ö z e g e " című fejezetében középpontba állítja azt a megértést, ahol megzavart vagy megnehezített megértési szituációk működnek. így a megértésnek olyan nehézségeiről elmélkedik, amelyek akkor keletkeznek, amikor két egymástól idegen nyelven akarunk beszélgetni. Ezzel kapcsolatban állapítja meg, hogy a fordító és az interpretator helyzete alapjában véve ugyanaz, ezért minden fordító m á r eleve é r t e l m e z ő is. Tudjuk, hogy a g o n d o l k o d á s és a beszéd között rejtélyes összefüggés van. Gadamer a dialógusban ragadja meg a nyelv e r e d e n d ő fenomenjét, nézete szerint a „gondolkodást nem vonja áttörhetetlen varázsgyürübe semmilyen fogalmi nyelv - a "metafizika nyelve" sem, ahogy Heidegger nevezi - , ha a g o n d o l k o d ó rábízza magát a nyelvre, vagyis, ha dialógusba bocsátkozik m á s gondolkodókkal és m á s k é n t gondolkodókkal."
1
Hogy m i k é n t j ö n létre közvetítés
a b e s z é l g e t é s b e n kialakuló értelem közössége vagy m á s o k m á s s á g á n a k áthatolhatatlansága között? A nyelviség híd vagy korlát? - teszi fel a kérdést Gadamer.
32
H a s o n l ó dolgunk van a szöveggel is,
amely a nyelven és általa a világhoz való közelítésen keresztül vagy összeköt, vagy elválaszt b e n n ü n k e t . A nyelv voltaképpen minden világmegközelítést k ö z v e t í t .
33
Minden fordítás, m é g a szó
szerinti visszaadás is interpretáció - szögezi le Gadamer. Egy szöveg felfogásában több minden játszik szerepet: az előzetes megértés, értelem-elvárás és ezáltal m i n d e n f é l e , s z ö v e g e n mint olyanon kívüli k ö r ü l m é n y i s .
34
Vajmi kevés csak az idegen nyelv j e l r e n d s z e r é t és a nyelvi rendszer
felépítését ismerni, csak a grammatika és a lingvisztika perspektíváját s z e m ü g y r e venni. A szövegek bizonyos absztrakciót is magukba foglalnak, fontos hát a hermeneutikai szempont. Nemcsak az a fontos, hogy m i k é n t lehetséges fordításban közölni valamit, hanem az is, hogy m i t közöl az eredeti szöveg. A hermeneutikai szemlélet számára a kimondott megértése a l é n y e g e s és ehhez a nyelv funkcionálása csak előfeltétel. A megértés nem maradhat csupán nyelvi síkon, hanem át kell mennie érdemi közvetítésbe. A fordításoknál gyakran előfordul, hogy az eredeti szöveg megértése nem vezet sikerre, ezért a szöveg szószerinti jelentése kerül előtérbe. Gadamer így fogalmaz: „Arra, hogy a szó szerinti jelentéshez illetve a nyelvhez mint olyanhoz visszanyúljunk, mindig a m e g é r t é s -
Hans Georg Gadamer „ S z ö v e g é s interpretáció" in Szöveg
és interpretáció
szerk. B a c s ó B é l a , Budapest, Cserépfalvi
Kiadó. 1991, 18 o. ford. Hévizi Ottó. 5
" „ H í d - c . amely révén valaki másokkal kommunikál s a m á s s á g sodró folyama fölött ö n a z o n o s s á g o k a t épít; vag\ korlát,
amely határt szab saját önfeladásunknak é s elzár minket a lehetőségtől, hogy magunkat teljesen kifejezzük é s közöljük."" í v. 22. o. „A s z ö v e g fogalma mint a n y e l v i s é g s z e r k e z e t é n e k központi kategóriája csak az. interpretáció f o g a l m á b ó l kiindulva alkotható meg; hiszen a s z ö v e g fogalmát egyenesen az jellemzi, hogy csak az interpretációval ö s s z h a n g b a n é s b e l ő l e kiindulva mutatkozik meg - mint voltaképpeni adott é s m e g é r t e n d ő . " i/o. 24. o. 3 4
..Ez. teljesen v i l á g o s s á válik idegen nyelvekről történő fordítás esetén, ahol az. idegen nyelv ismerete puszta előfeltétel.
Amikor egyáltalán " s z ö v e g r ő l " beszélünk ilyen esetben, azért tesszük, mert azt nem csak megérteni kell, hanem egy másik nyelvre át is kell ültetni." i/o. 26.
35
szituáció k ü l ö n ö s s é g é n e k kell inditékot adnia" . Gadamer nagyon jól látja, hogy nehéz megragadni a s z ó n a k az önreprezentációját, és vallja, hogy csak az irodalmi s z ö v e g e k b e n történik a szónak a teljes önreprezentációja (Selbstpräsenz), továbbá, hogy az irodalmi szövegeknél minden egyes szó ö n m e g m u t a t k o z á s a h a n g z ó s s á g á b a n kapja meg jelentőségét. Igaz, hogy a szavak az szövegekben
is megtartják jelentésüket, és hordozzák a beszéd értelmét, de ezen
irodalmi szövegek
m i n ő s é g é h e z hozzátartozik, hogy nem érintik a tárgyi tartalomnak a minden beszédet megillető elsődlegességét,
hanem
odáig
fokozzák,
hogy
kijelentéseiknek
a
valóságvonatkozása
felfüggesztődik. N e m a szó művészetéről van a szó, hanem a müviségről, nem a stílusról, amelynek összetéveszthetetlen m i n ő s é g e csodálattal tölt el minket, hanem manírról beszél Gadamer, amely zavaróan feltünősködik. A z irodalmi mondat terjedelmét a közrejátszó jelentésrelációk adják, és az irodalmi s z ö v e g e k értelem vonatkozásának szövevénye soha nem merül k i teljesen azokban a relációkban, amelyek a szavak főjelentései között állnak fenn. F o r d í t á s k o r a megzavart vagy a megnehezített megértési szituációkat az interpretátornak (a fordítónak) kell áthidalnia úgy, hogy a megértendő értelmet át kell vinnie egy másik nyelvbe. De mivel a s z ö v e g értelmét egy másik nyelvi világban kell megérteni, ezért mondja Gadamer, hogy minden fordítás m á r eleve értelmezés, ugyanis mindig a fordításban válik teljessé az értelmezés, amelyben a fordító részesíti a számára eleve adott szöveget. í g y a fordítás azért „tudatosítja a nyelviséget mint a megértetés m é d i u m á t , mert ezt kifejezetten közvetítés révén, mesterségesen kell 3
megteremteni" ''. Fordításkor viszont sohasem lehet teljesen legyőzni azt a távolságot, amely a mondottak h a n g z á s á n a k a szellemét és a visszaadás szellemét választja el egymástól. A nyelvet ú g y értjük, hogy benne élünk, ezért a nyelvértés élettevékenység és nem foglal m a g á b a interpretációs folyamatot. Egyes fordítók hamar beleesnek ebbe a csapdába, amikor a dologról való helyes megértés előtt csupán a helyes nyelvtudást tartják fontosnak. A szöveg fordítása a s z ö v e g utánalkotása, melyet a szövegben mondottak megértése irányít.
„A m á s i k nyelv új m e g v i l á g í t á s b a helyezi a s z ö v e g e t annak számára, aki ezen a nyelven olvassa. A h ű s é g k ö v e t e l m é n ) e , melyei a fordításnak ki kell e l é g í t e n i e , nem szüntetheti meg a nyelvek a l a p v e t ő k ü l ö n b s é g é t . I la m é g a n n y i r a i g y e k s z ü n k is hűen fordítani, kínos döntésekkel kell s z e m b e n é z n ü n k . Ha fordításunkban ki akarjuk emelni az eredeti valamelyik vonását, melyet fontosnak tartunk, akkor ezt csak ú g y tudjuk megtenni, hogy m á s vonásait hátraszorítjuk vagy e g é s z e n elnyomjuk. De épp ez az a hozzáállás, amelyet é r t e l m e z é s n e k n e v e z ü n k . A fordítás, mint minden é r t e l m e z é s , túlmagyarázás. A k i fordít, annak vállalnia kell ezt a túlmagyarázást.""' 7
Vannak k é n y s z e r h e l y z e t e k , amelyből a fordító sohasem szabadul. Ezek akkor j ö n n e k létre, amikor előtte sem világos a szöveg, de semmit se hagyhat függőben, ezért világosan meg kell mondania.
"' Hans Georg Gadamer, Igazság Uo. 2 7 1 . 0 . 17
és módszer
Budapest, Gondolat, 1984, 269. o., ford: Bonyhai Gábor.
hogy ö hogyan érti. Sok olyan eset van, amikor a fordító nem tudja kifejezni a szöveg valamennyi dimenzióját, lemond róla, ezért van az, hogy m é g a nagyon j ó fordítás is világosabb é s laposabb az eredetinél,
hiányoznak
belőle
a
mélyhangzások,
az
összhangzatok,
melyek
az
eredetiben
rezonálnak. S z á m o s ilyen példa található a szlovén fordításokban is (szleng, argó, nyelvi j á t é k ) . A fordításokban gyakran tapasztalom, hogy a fordító a saját anyanyelvi jogait túlságosan előtérbe állítja, így a fordítás egyfajta torzult utánalkotás, amelyben elvész vagy csak nagyon gyengén érvényesül az, ami a szövegben és kifejezésmódjában idegen ettől a nyelvtől, sőt ellenkezik vele. „ C s a k az olyan fordító képes valódi utánalkotásra, aki a dolgot szólaltatja meg, melyet a szöveg mutat neki, tehát olyan nyelvet talál, amely nemcsak az övé, hanem az eredetinek is megfelel."
38
A
fordítónak le kell győznie a nyelvek közti szakadékot. Gadamer azt mondja, hogy a nyelv az egyetlen k ö z e g , amelyben maga a megértés történik, ennek a végrehajtási
formája pedig az
é r t e l m e z é s . í g y a nyelvi kifejezés problémái m a g á n a k a m e g é r t é s n e k a p r o b l é m á i .
„Minden
m e g é r t é s é r t e l m e z é s és minden értelmezés egy nyelv k ö z e g é b e n bontakozik k i , mely a tárgyat akarja megszólaltatni, s ugyanakkor mégis az értelmező saját nyelve."
39
A fordítás n e h é z s é g e azon
alapul, hogy ha benne élünk egy nyelvben, úgy érezzük, hogy a szavak, amelyeket használunk a legnagyobb m é r t é k b e n megfelelnek a dolognak, a fordításnál is elválaszthatatlannak látszanak az eredeti szavak a gondolt tartalmaktól, ezért itt az értelmező körülírás a legalkalmasabb. Ezért van az, hogy m i n é l é r z é k e n y e b b e n reagál a történeti tudatunk, annál jobban érezzük az idegen szöveg lefordithatatlanságát, ha nagyon fogva tart bennünket az anyanyelvünk, akkor vajmi nehezen tudjuk megérteni
az
idegen
hagyományt.
Gadamer ennek az
ellenkezőjét
vallja,
ugyanis,
az ész
föléemelkedik minden nyelvállapot korlátainak és a gondolkodó ész kiszabadul a nyelv bűvköréből. H u m b o l t megállapítása szerint a nyelvi látás világlátás, szempontot
azaz egy idegen nyelv tudásával új
n y e r ü n k eddigi világlátásunkban. „Ezt a sikert csak azért nem é r e z z ü k tisztán és
teljesen, mert az idegen nyelvbe többé-kevésbé mindig átvissziik saját világlátásunkat, sőt nyelvi látásunkat."
40
Gadamer ezt a gondolatot úgy bontja k i tovább, hogy nem c s u p á n az idegen nyelv
m e g t a n u l á s a , hanem a használata az, „ami új szempontot közvetít" az addigi világlátásban, akár az idegen emberekkel történő eleven érintkezésben, akár pedig az idegen irodalom t a n u l m á n y o z á s á b a n áll ez a használat. B á r m e n n y i r e belehelyezkedünk is az idegen szellembe, k ö z b e n nem felejtjük el saját világlátásunkat, sőt nyelvi látásunkat. A másik világ, mellyel itt találkozunk, nemcsak idegen, hanem vonatkozásokkal teli m á s világ. „Nemcsak magában való saját igazsága is van."
41
való. saját igazsága, hanem
számunkra
Ilyen fontos meghatározás a „vonatkozásokkal teli világ". Ha egy
( u. •" Uo. 273. o. " Idézi Gadamer Humboltot. Uo. 307. o.
olvasó úgy áll készen egy idegen nyelvű irodalmi hagyomány átvételére, hogy az megszólal neki, mond neki valamit, sajátosan életté válik, akkor a nyelvhez mint ö n m a g á b a n vett dologhoz és nem mint t á r g y h o z viszonyul. Igaz az is, hogy egy irodalmat, egy h a g y o m á n y t nehezen vagy egyáltalán nem értünk meg, ha nem illeszkedik a m i ismeretkörünkbe, a h a g y o m á n y u n k b a , a megszokottba, ha nem mozgósítjuk saját világlátásunkat, nyelvi látásunkat. Humbolt a „ n y e l v e k világképek" tézisével kimutatta, hogy az egyén egy meghatározott nyelvi közösséghez tartozik, benne él a nyelvben, amely egy világviszonyba, világviselkedésbe vezeti be öt. A fordítás a saját nyelvünk határain t ú l m e n ő megértetés lehetősége i s . szöveg
olvasásakor
a fordító
egy
idegen
nyelvi
világba
lép be,
42
Egy idegen irodalmi
le kell
győznie
eddigi
világtapasztalatának előítéleteit és korlátait, csak így tudja átadni magát a m á s n a k és megismerni a m á s i k világot. A
romantikus
meggyőződésnek
a
folytatását
a német
kultúrában
a fordítás
különös
helyzetével kapcsolatban G a d a m e r n é l nem találjuk. Mint látjuk, Gadamer nem kíván egyik vagy m á s i k - sem a célnyelvi, sem a forrásnyelvi - megközelítésnek prioritást adni, sokkal inkább abban rejlik nagyra törő m u n k á j á n a k lényege, hogy sejteti a forrásnyelvi fordítás elsőbbségét. Konkrétan viszont nem találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a fordítás minél erősebben közelítsen a forrásnyelvhez és kultúrához. Ez inkább Georg Steinernél vehető észre, aki szerves folytatója az előzőknek, s ő is főként a nyelvészet felől próbálja e témát körüljárni, s őszintén bevallja, hogy a fordítás szolgálja az eredetihez való hűség eszméjét. A fordításról szóló elmélkedését az After
Babel
című munkájában, az egyik legismertebb második világháború után íródott fordításelméleti m ű b e n fejti k i . A k ö n y v tárgya a hűség, a szellem é s az igazság problémája. Gadamerhez hasonlóan, Steinernek
is m e g g y ő z ő d é s e , hogy a fordítás az idegen szöveg interpretációja, amely egyben
bizalommal telített és e r ő s z a k o s , birtokló, romboló és újraépülő. Steiner szerint a nyelv az a valami, amely lényegileg az e g y é n h e z kötődik, ugyanis a nyelv segítségével határozzuk meg saját, illetve a csoport
identitását.
A
fordító
feladata
az,
hogy
saját
nyitottságával
ellenálljon
a
nyelv
h e r m e t i k u s s á g á n a k . A fordítás lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk saját nyelvünk béklyóitól és behatoljunk a másik nyelvbe. És ez az önnön magunk felülmúlása nem c s u p á n különböző nyelvek megfelelőjének automatikus felcserélése, hanem az interpretáció egyik formája. Steiner minden m e g n y i l a t k o z á s n a k interpretatív természetet tulajdonít, legyen az egy nyelven belül, ahol minden
4
" „Saját nyelvi v i l á g u n k , amelyben élünk, nem korlát, amely meggátolja a m a g á n v a l ó lét m e g i s m e r é s é t , hanem elvileg mindent átfog, a m i v é belátásunk bővülni s amihez felemelkedni képes. Az. igaz. hogy akik egy meghatározott nyelvi és kulturális h a g y o m á n y b a n nevelkedtek, m á s k é p p látják a világot, mint azok, akik egy m á s i k h a g y o m á n y h o z tartoznak. Igaz a / is, hogy a "történeti" v i l á g o k , m é h e k a történelem folyamán felváltják e g y m á s t , k ü l ö n b ö z n e k e g y m á s t ó l é s a mai világtól. De b á r m i l y e n h a g y o m á n y r ó l legven is s z ó . mindig egv emberi, tehát nyelvi j e l l e g ű világ az. amelv megmutatkozik benne. Mivel nyelvi jellegű, minden ilyen világ magától nyitott minden l e h e t s é g e s belátás, é s igy saját v i l á g k é p é n e k minden l e h e t s é g e s b ő v í t é s e iránt, tehát hozzáférhető a többi világ számára." i/o. 311.0.
beszélőnek a beszélgetőtárs gondolatát meg kell magyaráznia és le kell fordítani a saját nyelvére, illetve a régi szövegek fordítása kapcsán a mostani nyelvre, mint ahogy a különböző nyelveknél, ahol Steiner követi Walter Benjámint és Schleiermachert, és javasolja az idegen megőrzését a fordításban. A fordítás igazi természetének legmagasztosabb látomása é p p e n a szószerinti fordítás fontosságának m e g g y ő z ő d é s é b ő l ered - mondja. Tehát ő a forrásnyelvi szöveget részesíti előnyben, s lehető leghívebben kívánja visszaadni annak jegyeit. Gadamer hatása megmutatkozik J e a n - R e n é Ladmiral, Fritz Paepke é s Radegundis Stolze fordításteoretikusoknál, akik az eddig említettekkel ellentétben kifejezetten ragaszkodnak ahhoz, hogy a fordítások a célnyelvhez és kultúrához alkalmazkodjanak. A forrásnyelvi szövegnek a releváns funkcionális jegyeit a fordítónak rekonstruálni kell. Ladmiral azért tartja fontosnak a fordításhoz való hermeneutikus hozzáállást, hogy így megszabaduljon a fordítás strukturalista ekvivalenciát kereső g o n d o l k o d á s m ó d t ó l . Mert a hermeneutikus irányú fordításelmélet megengedi, hogy arra összpontosítson, amilyen a fordítónak a világhoz, a nyelvhez, a s z ö v e g h e z való viszonya, így kikerüli a szövegstruktúrák, funkciók és tényezők tárgyalását, amelyek az információ átvitelére hatnak. Ezek helyett a fordítókról mint egyénekről beszél, akik egy m e g h a t á r o z o t t m ó d o n kezdenek fordítani, és ilyenkor nyelvi döntéseket hoznak. Nagy hangsúlyt fektet a fordító gondolatainak és intuícióinak e l e m z é s é r e . A fordításnál Ladmiral
szerint az üzenet megszabadul a forrásnyelv
jeleitől, és újraformálódik a célnyelvben. A fordításnál a szövegértés az első és a legfontosabb lépés, az egyes szöveg lényeges eleme pedig a szövegen keresztül megalkotott világ. A fordításnál ez a lényeges világ megszabadul a forrásnyelv béklyóitól, majd a célnyelvben Radikálisan
elveti
a forrásnyelvi
irányú
fordítást.
újrateremtődik.
Kicsit kellemetlen hasonlítással, az
ilyen
fordítókra mint olyanokra gondol, akik erőszakot követnek el saját a n y a n y e l v ü k ö n . Ezt a hasonlatot továbbmondja,
ugyanis a célirányú fordítók is hasonlóak, olyanok, mint azok a kapcsolatok,
amelyek erőszakkal kezdődnek, é s egymásközti örömmel végződnek. így van ez a fordítókkal is, akik először nekitörnek a szövegnek, és csak a forrásszöveg b e l e e g y e z é s e után érik el saját t ö r e k v é s ü k e t a célnyelvben. H a s o n l ó a n érvel Fritz Paepcke is, elméletének lényege szerint a szöveget mint komplex egységet értelmezi: a fordító nem szavakat vagy mondatokat, hanem e g é s z szövegeket fordít. A szövegek olyan j e l e n s é g e k , amelyeknél az egész többet ér a részeik összességénél. A s z ö v e g e k b e n nem a tipikus, ismétlődő struktúrák a legfontosabbak, hanem saját individualitásuk. így a textusok az individuális kifejezői
lesznek, nem csupán kultúraspecifikus
információ-közvetítők,
hanem
egyes egyén üzenetei egy meghatározott kommunikációs szituáció és kultúra keretén belül. A fordításnál
nem az az első lépés, hogy megállapítsuk,
milyen
szerepe lesz a szövegnek
a
célnyelvben, hanem annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy egyáltalán mit kell közvetítenünk.
Paepcke
meggyőződése,
hogy
minden
fordítónak
intuitíve
kell
kialakítania
saját
fordítási
módszerét, m é g i s kitart amellett, hogy a fordítás mindig az úgynevezett összhang-formulációk új keresése, amelyek megőrzik
a lényeget a másik nyelvben, és így inkább híve a célirányú
fordításnak. H a s o n l ó Radegundis Stolze koncepciója is, aki csakugyan Gadamer gondolatát viszi tovább, miszerint a szöveg/eredeti szöveg az olvasónak/fordítónak eleinte idegen. Ezért kell a fordítónak d i a l ó g u s b a n lépni az ismeretlen szöveggel. így a fordító felteszi a kérdéseket, amelyekre a szöveg válaszol. Hogy kérdéseket tudjon feltenni, előzetes elképzeléseinek kell lennie, hiszen a megértés c s u p á n a közös alapján érhető el. Stolze ezért hangsúlyozza, hogy a fordítónak szüksége van az alap hermeneutikai tudásra, mint a szakmaira
mint a kulturálisra.
A fordítás
Stolze szerint egy
értelemszerű ö s s z h a n g m e g a l k o t á s a a forrásszöveg és a célszöveg között, összhang, amely a k ü l ö n b ö z ő s z ö v e g s t r u k t ú r á k miatt asszimetrikus. Ezt az összhangot úgy érhetjük el, ha a fordításnál elérjük
a hermeneutikus
deverbalizációt,
ami azt jelenti,
hogy a fordítást
a
forrásszöveg
struktúrájától függetlenül alakítjuk. P a e p c k é v e l együtt a célkultúrához és nyelvhez a l k a l m a z k o d ó fordítást pártfogolja. A fordító feladata tehát az, hogy a forrásszöveg béklyóiból kiszabadítsa a lényeget é s megteremtsen
egy célirányú nyelvileg koherens fordítást, amely megfelel
sajátos
kulturális szituációjának. A modern n é m e t hermeneutikai fordításelmélet tehát a fordítót helyezi a k ö z p o n t b a . Ezek a teoretikusok
is
-
Gadamert
követve
-
azt
hangsúlyozzák,
hogy
a
szövegek
értelme
az
értelmezővel/fordítóval kapcsolatban kiegészül, és ezzel nem sérül a lényeg alapvető identitása. A z alap/lényeg absztrakciókból
b á r mindig m á s é s újabb ruhában, ennek ellenére valójában
a fordítások
különböző értelmezései
m e g ő r z ő d i k . Ezekből
legitmizálódnak.
az
A z említett
fordításteoretikusok közül egyik sem marad ezen az általános é s absztrakt pozíción, hanem jobban vagy k e v é s b é hajlik vagy az egyik, vagy a másik oldalra, azaz a forrásnyelvi illetve a célnyelvi fordítás oldalára. Főleg ők, a modern n é m e t fordításteoretikusok tartják fontosnak a célirányú fordítást, azt a fordítást, amely igyekszik jobban közelíteni az olvasóhoz, a kultúrához és nyelvhez, amelyben a fordítás megszületett. Hogyan
fordíthatók
a kultúrák
vagy kulturális szintek?
Meg kell-e engedni
bizonyos
kölcsönhatást az idegen é s az ismerős között? Felszínre kell-e hozni a rejtett alkotóelemeit? „A h e r m e n e u t i k á b a n a k ö r összeköti a nyilvánvalót a burkolttal, a föltártat az elrejtettél és a lappangót a m e g n y i l a t k o z ó v a l . A l a p j á b a n v é v e azt hozza folszínre. amire az író nem gondolt az alkotás k ö z b e n ,
vagy ami a jelen számára lényeges a történelmi anyagból, vagy ami az emberi félrecsúszott az ö n m e g é r t é s felé vezető ú t o n . " A
fordításelmélet
értelmezésétől.
Ezért
korszerű
szubjektumban
43
megközelítése
lett a fordítás/fordíthatóság
elválaszthatatlan problémaköre
a
kultúra
a kultúraköziség
fogalmának kiemelkedő
tárgyköre. A fordítás nem csak a másik kultúra közvetítésének a metaforája é s m e g o l d a n d ó nyelvi p r o b l é m a , hanem ennél bonyolultabb. A szövegek mélyszemantikája (Ricoeur) egy új világlátást hoz létre, a szövegek egy lehetséges világról beszélnek. Ennek a világnak a dimenziói é p p e n a szöveg révén válnak ismertté. A modern szövegek megértését illetően, történeti, kulturális megértés nélkül m é g a filológus se lehet e r e d m é n y e s . Megállapítható, hogy az irodalmi szövegekben, így a kortárs magyar irodalom szövegeiben is ilyen sok a szimbolikus információforrás, amelyek a valóság modelljei, kulturális minták. Ezek a kulturális minták jelentéseket hoznak létre. Ha nem vesszük észre és nem fogjuk fel a szimbólumok működési szándékát, ezeket a rejtett információkat, amelyekben
valami új
föltérképezésének
a lehetősége rejlik, akkor nem tudjuk megérteni a
s z ö v e g e k üzenetét. K i kell tudni bontani a nyilvánvaló jelekből azt, ami úgy tűnik, hogy rejtetten b e n n ü k van. A kultúrák
fordíthatósága
című
W o l f Lepenies-tanulmány
Európát a fordított
kultúrák
k o n t i n e n s e k é n t mutatja be. T i m Ingold Edward Tylor és Robet Lowie kultúradefinicióinak e g y m á s mellé állításával indítja A fordítás
művészete
egy folytonos
világban
című m u n k á j á t
Tylor a
civilizáció szinonimájaként vezette be a kultúra terminust, Lowie pedig a kultúrában az élet- é s a g o n d o l k o d á s m ó d o k véletlenszerűen kialakult változatosságát látta. Ez utóbbi a kultúra kifejezést a „múlttól örökségül kapott", passzívan birtokba vett hagyomány annyiféle
hagyomány
értelmében használja, é s szerinte
létezik, amennyit különböző együtt élő közösségek
hordoznak.
Ingold
rámutat arra, hogy a kultúra civilizáció és h a g y o m á n y értelmében vett felfogása a s z a k m á b a n a mai napig vitatott, ugyanakkor bírálja a nyugati kultúra mint a Kultúrák kultúrája m e g n e v e z é s t is, ugyanis akkor ez nem lehet egyenértékű azokkal a „ m á s kultúrákkal", melyeket az a n t r o p o l ó g u s o k tanulmányozni
kívánnak.
Kifejti,
miként
is lehetséges a jelentésrendszerekből
álló
kultúrát
megtapasztalva elsajátítani, ha a tapasztalat csak a kultúra révén bír jelentéssel. Ugyanis az a n t r o p o l ó g u s , egy olyan idegen kulturális közösségbe érkezik, melynek tagjai teljesen m á s nyelvet beszélnek, é s világuk egy m é g ismeretlen fogalmi rend alapján szerveződik. Ha az emberi létezés feltételezi, hogy valamilyen kultúrához tartozunk, ha minden valóságos ember valóságos világban él, akkor ez a világ a benne élés során nyilvánul meg a számára. A kultúrák tagjait a mentális reprezentációk közösen birtokolt rendszere egyesíti, mely „öröklött, vagy a múltból s z á r m a z i k "
4 5
Iser, Id mű, 22. o
A z egyén s z e m é l y e s identitása a társadalmi folyamatok egészében elfoglalt sajátos helyzetére reflektálva formálódik meg. A z Ingold által idézett George H . Mead szerint „a közösségben való részvétel nem veszélyezteti az egyén specifikusságát: é p p ellenkezőleg, az emberek azért tudják magukat a másiktól m e g k ü l ö n b ö z t e t n i , mert egyazon társas világban vesznek részt, és az egymással fenntartott kapcsolatok közös mezejében mozognak." A
kultúrák
közötti
megértés
olyan
44
problémává
vál(ha)t(ott),
amellyel
folyamatosan
találkozunk mindennapi életünkben. George Steinert, mint a nyelvvel, fordítással és kultúrával foglalkozó egyik legnevesebb kutatót idézve fejti k i Hannerz: „ a z emberek különböző szimbolikus képességei eltérő viszonyban állnak a kulturális különbségekkel, s nem biztos, hogy a fordítás eszméje, amely igen szorosan kapcsolódik a nyelvi k o m m u n i k á c i ó sajátos minőségéhez, minden olyan esetben hasznos metafora lenne, amikor m á s szimbolikus k ö z e g e k e n belül megértésről vagy 4 5
meg nem értésről van s z ó " . A z antropológus „fordítása" nem mondatról mondatra történő absztrakt átírás, hanem annak az e r e d m é n y e , hogy kutatása során ,,megtanul egy másik beszélni - jegyzi meg Talál A s a d .
46
életformát
élni"
és egy másik nyelvet
A j ó fordító arra törekszik, hogy egy idegen
diskurzus
struktúráját a saját n y e l v é n e k határain belül reprodukálja. Asad az antropológus és a nyelvész fordításában az alapvető különbséget abban látja, hogy „ m í g az utóbbi k ö z v e t l e n ü l szembesül a tanulmányozott t á r s a d a l o m b a n létrehozott, konkrét diskurzuselemmel, mely diskurzus ez után válik szöveggé, addig az előbbinek a diskurzust m á r eleve kulturális szövegként
kell megalkotnia, a
k ü l ö n b ö z ő t e v é k e n y s é g e k b e n implicit benne rejlő jelentések f i g y e l e m b e v é t e l é v e l . " Tejaswini Niranjana A szövegek
és a kultúrák
reprezentálása:
47
Fordításelméletek
és
etnográfia
című terjedelmes t a n u l m á n y á b a n teszi világossá, hogy a h a g y o m á n y o s nyelvek közti fordítás, mint a népek közti s z a k a d é k áthidalását szolgáló nemes feladat, azaz a humanisztikus
vállalkozás
koncepciója ma az a n t r o p o l ó g u s o k számára kultúraközi fordításként definiálódik. T a n u l m á n y á b a n ennek a két diskurzusnak: a fordításelméletnek és a humanizmusnak a fordítással kapcsolatos vitáit tárgyalja. A fordítás h a g y o m á n y o s elméleteiből, ahol a megfelelés és a h ű s é g fogalmai uralkodnak - kiemel néhány olyan szempontot, melynek révén bemutatja a szöveg, a szerző és a jelentés közötti k a p c s o l ó d á s korábbi koncepcióját. A legfontosabb r ö g e s z m e - mondja Steiner n y o m á n - a „pontos, szó szerinti és pontatlan fordítás, a szabadság és a szolgaság, a h ű s é g és az árulás ellentéteiben ölt
T i m Ingold ,.A fordítás m ű v é s z e t e egy folytonos világban. H a g y o m á n y é s c i v i l i z á c i ó " in A fordítás
mint
kulturális
praxis szerk. N. K o v á c s T í m e a , ( „ S c n s u s fűzetek") P é c s , Jelenkor Kiadó, 2004, 65. o., ford Mester Tibor. U l f Hannerz „ G o n d o l a t o k a g l o b á l i s világról" in Id mü, 87. o., ford. N i e d c r m ü l l c r Péter " Talál Asad „A kulturális fordítás fogalma a brit társadalomantropológiában" in Id mii. 108. o., ford. V ö r ö s M i k l ó s 4 7
Uo. 125. o.
testet" . A horatiusi és a cicerói értelmezői tradíciót követő szerzők is a fenti megfelelés mellett érveltek,
míg m á s o k
„a művészi
altitudó-t
szorgalmazták
49
a fordításban" .
T o v á b b á olyan
kérdéseket érint, mint a fordításban rejtőző igazság nyelve benjamini koncepciója, „a tolerálhatatlan szószerintiség
és a
hamis
szabadság
szélsőségei",
„az eltúlzott
szabadság
é s az
eltúlzott
50
s z o l g a s á g " . í r á s á b a n nagy hangsúlyt fektet a posztstrukturalista i r o d a l o m e l m é l e t által inspirált etnográfusok sugallatára, mely szerint a kulturális fordítás irodalmi eljárásokkal él. A z irodalmi folyamatok nemcsak az írást, hanem az etnográfiák olvasását is befolyásolják. fordítások konstruált természetének megmutatja, hogy a fordítás mindig létrehoz,
„A kulturális ahelyett, hogy
51
visszatükrözné, vagy u t á n o z n á az eredetit" . Sherry Simon fordításelméleti írásában újragondolja a kultúra és fordítás határait, és rávilágít arra, m i k é p p tudják befolyásolni a kultúra és a kulturális identitás változó határai a fordítás gyakorlatát
és koncepcióit.
Ezt legfőképp
Gayatri Spivak elméleti
munkássága
és
fordítói
gyakorlata m e n t é n vizsgálja, akinél a nemi szerep és a kulturális identitás kettős kontextusában történik a kulturális átvitel. M i v e l a szövegek kultúrába ágyazottan léteznek, m ű k ö d é s b e hozzák az implicit kulturális jelentéseket, a fordítóknak érteniük kell az eredeti szöveg kultúráját. A d i l e m m á k m e g o l d á s a nem a szótárakban lelhető fel, „a fordítóknak folyamatosan dönteniük kell a nyelv által hordozott kulturális j e l e n t é s e k e t illetően, é s meg kell ítélniük, hogy a két k ü l ö n b ö z ő világ, melyben ezek a j e l e n t é s e k honosak, regénye
kapcsán
diskurzusok
milyen
igyekszik átrajzolni
sokasága,
52
mértékig tekinthetők „ a z o n o s n a k " . a kortárs
fordító
napjaink nemzeti kultúráinak
portréját.
egyre
nagyobb
Spivak
Brooke-Rose
Minden személy pluralitása
világát
befolyásolja,
ugyanakkor ez a „nyelvi s o k s z o r o z ó d á s " m a g á b a n hordozza a meg nem értés veszélyét is. „Vajon meg tudja-e érteni minden egyes olvasó a referenciáknak azt a teljes univerzumát, melyet mondjuk Salman Rushdie egy r e g é n y e tartalmaz? - kérdezi Simon. Ez a kérdés arról tanúskodik, hogy a fordítás-effektusok mennyire j e l e n t ő s szerepet játszanak a kortárs művészet alkotóelemeként. M i v e l az e g y m á s s a l nem összeegyeztethető idiómák találkozásában nem lehet a j e l e n t é s h e z közvetlenül hozzáférni, a nyelv részben áthatolhatatlanná válik, s csupán lehetséges jelentéseket sugall. „A fordításról alkotott elképzelésünket megváltoztatta az a tény, hogy azokat a világokat, melyek között hidat kíván ácsolni, m á r átjárta a pluralitás, már eleve átitatta őket a fordítás logikája."
53
T e j a s u i n i N'iranjana „A s z ö v e g e k ós a kultúrák rcprezántálása: Fordításelméletek é s etnográfia" in Id. mű. 136. o.. ford: K i s s Gábor Zoltán. " Uo. 139. o. " to. 142. o. Uo. 165. o. 5
51
5 5
5 3
Sherry Simon „ A kultúra é s a fordítás határainak újragondolása" in Id mii. 180. o.. ford. Sári László. Uo. 2 1 3 . 0 .
Ezért definiálják Horni Bhabha és Spivak a fordítást a kulturális k ü l ö n b s é g bizonytalan pólusai közötti nehéz, soha véget nem érö tranzakcióként. A fordítás manipuláció is lehet. Mahasweta Sengupta Rabindranath Tagore, Nobel-díjas író saját müveiről készített fordításain keresztül mutatja be m i k é p p m a n i p u l á l t a őket a költő annak érdekében, hogy azok megfeleljenek a Kelet - az angolul beszélő nyugati világ által - ismert képének. A k é p e k létrehozzák a forrásnyelvi kultúra olyan identitását, amelyek a célnyelvi kultúra számára a forrásnyelvi kultúrát reprezentálják. A m a n i p u l á c i ó abban mutatkozik meg, hogy az uralkodó hatalom diskurzív paraméterei határozzák meg azoknak a s z ö v e g e k n e k a diskurzusba való bekerülését, amelyek illeszkednek a Másikról létrehozott korábbi elképzeléshez. í g y a fordítások egy kulturális sztereotípiát teremtenek. Ez a tendencia ma is létezik. R e n d k í v ü l n e h é z a kulturálisan m e g h a t á r o z o t t konnotációjú képek fordítása, hiszen a mű egy másik világ diskurzív világába kíván belépni, ugyanakkor m é g s e m akarunk a fordított m ű v e k által létrehozott kulturális sztereotípiák foglyai maradni. A
sokszínű
írások
rámutatnak
a
kultúra
fordításának
és
a
fordítás
kultúrájának
szükségszerűségére globalizációs világunkban, amelyben Sherry Simon szavaival élve, „a kultúra globalizációja végső soron azt jelenti, hogy mindannyian »leforditott« v i l á g o k b a n élünk, hogy a tudás általunk elfoglalt terei különböző helyekről s z á r m a z ó gondolatokból é s stílusokból r a k ó d n a k össze, hogy a transznacionális k o m m u n i k á c i ó s folyamatok és a gyakori m i g r á c i ó révén minden kulturális színtér keresztúttá, találkozóhellyé alakul." Ricoeur
„ a z értelmezések
é r t e l m e z é s e k versenye,
küzdelmének"
amely alátámasztja
54
(the conflict
o f interpretations) fogalma
a tekintélyüket, m e g l á t á s a i n a k
az
változatosságát és
mélységét. Ha az értelmezés a fordítás egy aktusa, és Bloom szerint egykoron is az volt, l é n y e g é b e n m é g mindig ezt jelenti. Ha ezt olyan t á g értelemben lehet használni, mint ahogy erre Iser is rámutatott, akkor a következő állapítható meg. „ A rohamosan e g y s é g e s ü l ő világunkban
sok
különféle kultúra szoros kapcsolatba került egymással és k ö l c s ö n ö s m e g é r t é s r e törekszik nemcsak kizárólag a saját fogalmai szerint, hanem igyekszik értelmezni a vele é r i n t k e z ő kultúrák fogalmait is. Minél idegenebb a másik kultúra, annál megkerülhetetlenebb a fordítás valamilyen formájának alkalmazása, mivel annak a kultúrának a sajátosságai, amellyel szembe találjuk magunkat csak úgy érthetők meg, ha a m á r ismerős talajára vetítjük k i . "
5 5
A határsáv - W i l l i s Barnstone-t idézi Iser -
az, amely elhatárolja egymástól a tárgyat és a regisztert, és amely az é r t e l m e z é s b e n nyílik meg. A regiszterbe tevődik át a tárgy, amellyel közelebb akarjuk magunkat kerülni a megértés felé. é s ez kétszeresen kódolt. Mert minden értelmezés során határsáv keletkezik az é r t e l m e z e n d ő és a
5 4
Uo. 175. o.
5 5
Iser, lei mii. 19. o.
lefordított regiszter között, és a „szöveg és értelmező között ingadozó távolság" rávilágít arra, „ h o g y az értelmezés tulajdonképpen a fordíthatóság m e g i s m é t l ő d é s e " , é s „ez annak a ténynek tulajdonítható, hogy a s z ö v e g e k ö n m a g u k b a n nem határozhatják minden s z ö v e g csak az olvasás által j ö n l é t r e . "
meg saját olvasatukat, noha
56
A „ m i t fordítani", „ki fordít", „miért fordít", „ m i k a fordítás céljai" kérdések
szorosan
k a p c s o l ó d n a k olyan kérdésekhez, amelyek a kánonképződést általában befolyásolják. A kánon „olyan érték, amelynek a m e g s z e r z é s é r e törekedni k e l l " - mondja Iser.
57
A kánon egyben kulturális
tőke is
„ A k á n o n k é p z é s problémája a kulturális tőke fölépítésének és elosztásának,
vagy m á s k é p p e n s z ó l v a , az
irodalmi t e r m e l é s h e z é s f o g y a s z t á s h o z v a l ó hozzáférési l e h e t ő s é g e k k é r d é s é v é lett. Ezért az irodalmi m ü v e k r e úgy
kell tekinteni, mint az ideologikus
magukban
lelhetők
fel.
hanem
az
fogalmak vektoraira, melyek tulajdonképpen
intézményesült
megjelenésük
e g y s z e r ű b b e n fogalmazva, azokban a formákban, ahogy tanítják ő k e t . "
nem a m ü v e k b e n
szövegkörnyezetében,
azaz,
sokkal
58
Guilloryt idézi Iser. Illetve én idézem a fordított Isert, ahogy ő idézi a fordított Guilloryt. A z interkulturális társadalomban a fordításra való ráutaltság/ráhagyatkozás egyre jobban növekszik.
Iser, Id mű 33. o Iser, Id. mü. 51. o. Uo.
II. ESTERHÁZY PÉTER: HARMÓNIA CAELESTIS I I . / l . „Az elődök
és JA VÍTOTT KIADÁS
nemzedékrajza"
Referencialitás és fordíthatóság E s t e r h á z y Péter Harmónia
caelestis és Javított
kiadás című m ű v e i b e n
A z é r t e l m e z é s mint a fordítás egy formája - a fordítás és értelmezés fogalma s z á m o s nyelvben nem is válik el élesen - függ a fordítandótól. A fordítást az olyan nagyjából hozzáférhetetlen kapcsolatok nehezítik meg, mint a kultúra, illetve a kulturális szintek lefordítása/fordíthatósága, az idegenség, az adott külső referenciák
felismerése/fordíthatósága.
Való igaz, hogy valamely m ü nemzetközi
kisugárzása - ha nem széles körben elterjedt nyelven íródott - , fordításból keletkezik. Esterházy Péter müvei azt tanúsítják, hogy individuális írástechnikával állunk szemben, amelyben nagyrészt a szerző maga teremti a szabályokat, így nehezítve a megértést, amely egyfajta
kongenialitást
feltételez. M ü v e i b e n megkerülhetetlen a referencialitás problémája, amelynek m e g é r t é s é h e z nagyrészt olyan háttértudás kapcsolódik, amelynek ismerete megkönnyíti a jelentésképzést. A caelestis
(2000) és a Javított
Harmónia
kiadás (2002) című nagyszabású művei megvilágító erejű példáit adják
annak, hogyan lehet megközelíteni a szöveg-olvasó viszonyokat, és k ü l ö n ö s e n , hogy m i az irodalom szerepe a kultúra sokszínű rendszerében. Tagadhatatlan, hogy a fordítás(irodalom) a hatástörténetnek is része, ugyanis a m á s nyelvre fordítás az értelmezésnek egyik módja, m á r p e d i g minden értelmezés újraértelmezés. A z említett m ü v e k fordításának esetében is mindig számolnia kell
a
fordítónak
a nem-értéssel,
amely
a nyelvek közötti
asszimetriából
fakadóan
még
bonyolultabb. És mivel a nyelvek eltérőek egymástól, ezért a g o n d o l k o d á s , a világlátás is eltér különböző nyelvek esetében. Gondolat és nyelv, éppen elválaszthatatlanságuk miatt okoz kétszeres nehézséget a fordítónak. így a fordítási gyakorlatban szinte elválaszthatatlanok a j e l e n t é s , értés, és értelmezés fogalmak. A tárgyalandó két könyvről s z á m o s nyilatkozat, kritika, recenzió, t a n u l m á n y é s e l e m z é s született M a g y a r o r s z á g o n és külföldön is. Esterházy e k é t utolsó k ö n y v é t m e g j e l e n é s ü k óta sok nyelvre lefordították és szerzőjét díjakban részesítették. A „ s z ö v e g e k nagy s z á m a , s az ezekben megjelenő kritikai és értelmezői pozíciók széles spektruma mutatja, hogy a két E s t e r h á z \ - s z ö v e g k i e m e l k e d ő helyet foglal el mind az. életmű, mind az ezredvégi magyar próza alakulástörténetének horizontjában, s egyszersmind azt is példázza, hogy a kortársi i r o d a l o m t u d o m á n y
beszédmódjai
1
k é p e s e k (lehetnek)terrnékeny párbeszéd kialakítására" . A számos esztétikai, irodalomelméleti determinizmus
vagy
regénypoétikai
(areferencialitás
és
alapozottsága
referencialitás)
tanulmány és
a
irodalomtörténeti,
kulcsszavaiként
nyelvi
a
megformáltság
kulturális szolgálnak.
Diszertációm ezen fejezetében e két mozzanatot szeretném részletesebben megvizsgálni. A kulturális jegyek n a g y s z á m ú y'e/enléte a szövegben egyszerre rejtőzködő és feltárulkozó jellegű
a Harmónia
caelestis
és a Javított
kiadás
című müvekben. A Harmónia
m e g h a t á r o z ó m ú l t t e r e m t ő fikció, kultúra- é s történelemértelmezö vízió komplex"
caelestis 2
„mint
referenciákkal
van teli, amelyek egyfajta művészeti és szellemi kihívást jelentenek. A z úgynevezett igaz- és álreferenciáknak megvan a maguk irodalmi funkciója, m ű k ö d é s ü k nagyon is paradoxális, azaz az irodalmi tényeket a történelmi anyag támasztja alá, és fordítva. „Az egyik öröklött szembenállást, az irodalmi és a történelmi elbeszélés ellentétét Ricoeur úgy látja feloldhatónak - írja Thomka Beáta - , hogy a
történelmet
kvázi
fiktívnek,
az irodalmat kvázi
történelminek
tekinti."
3
Esterházy
regényeinek esetében „történelmi vagy családregényről" van szó, történelmi anyagról, olyan fabulákról, mikrotörténetekről, melyek igaz voltukról tanúskodnak, amelyekben az irói képzelet minden öltését v a l ó s részletek igazolnak. „ A z író olykor, mint valami vízzáró réteget alkalmazza a tényeket, amelyek nem engedik elmosni a létrejött irodalmi formát" - írja B a c s ó Béla - , majd így folytatja: „ A feladat, hogy az egy Esterházy
család történetét írja a többé m ö g é , é s így m e g r e n d í t s e
a m o n u m e n t á l i s a n m a g á t rögzítő történeti matériát. Hogy az írás (irodalom) kerülőútján visszavegye a történetet, ami m á r nem csak egy, jóllehet egy család története. Noha a valóságból teremtette, m é g i s r e g é n y k é n t kéne ezt olvasni, és se többet, se kevesebbet nem követelni tőle, mint amennyit egy regény tud adni (mindent). ( 3 3 1 . o . ) " A Harmónia
4
caelestis két történetet visz szinre az édesapák mozaikképeit, valamint az apa
s z e m é l y e köré é p ü l ő családtörténetnek is nevezhető egységet. Esterházy opus magnumknak része közül a Számozott és választások
mondatok az Esterházy
család
életéből
alcímet viselő - Goethe
két
Vonzások
citátumával indított - Első könyv fragmentáltabb, töredezettebb és fikcionáltabb, m í g
az Egy Esterházy
család
vallomásai
alcímű - Márai Sándor Egy polgár
vallomásai
mottójával
bevezetett - M á s o d i k könyv elbeszélőbb, történetibb. A regény h a g y o m á n y o s a b b formái nem bizonyultak megfelelőnek,
hogy az új funkcióknak megfelelő új igényeket betöltsenek,
ezért
választja az író az úgynevezett „számozott mondatok" formáját illetve a fragmentáltságot.
A
referenciális világ egy lehetséges valósággá szándékolt átalakulásakor az író elhatárolja azokat a
1
Másodfokon.
Esterházy
Péter
Harmónia
caelestis
és Javított
kiadás
című
műveiről
s/crk. B ö h m G á b o i , Budapest,
Kijárat K i a d ó , 2003. 7. o 2
Thomka Beáta „ A történelem mint tapasztalat, regény é s retorika" in Id. mű. 61 o.
' Thomka Beáta, Beszél
egy hang Elbeszélők,
poétikák
Budapest, Kijárat Kiadó, 2001. 9. o
területeket, ahol kapcsolatok j ö h e t n e k létre, így a sokféle kapcsolat ellenőrizhetetlenné válik. A két világ viszonyainak hálózata, csak kölcsönhatásuk révén mutatja referenciáik velejáróit. „ A z elődök " n e m z e d é k r a j z á b a n " azért halványul el a történelmi alakok egyéni karaktere, mert a megszakított 5
elbeszélés fragmentumai rendre meghiúsítják az individuális arckölcsönzés kísérleteit." A képzelet és a valóság keveredik, összemosódik, amely lenyűgöző e r e d m é n y e k r e vezet. E két világ - a történelmi és a mesterséges - szemmel láthatóan összeszövődik a //C-ben. A z író a világok összjátékát egyre összetettebb formával látja el. S z á m o s referenciális valóság kapcsolódik az Esterházyak életéhez. Minél kifinomultabb módon kerül elő a társadalmi-történelmi világ az Esterházyak
történetében, annál bonyolultabb lesz a két világot ö s s z e k ö t ő kapcsolatháló. A
r e g é n y b e n s z á m o s társadalmi-történelmi világ ábrázolására szolgáló minta lelhető fel. Esterházy világa mint művi világ mindig egy empirikus, politikai, történelmi világra vonatkozik: ember, politika, történelem, a világ mennyei harmóniája romba dől. A Javított hamisnak
kiadás
felvázolja a valószerűség mezejét, majd retorikája, poétikája egyidejűleg
is nyilvánítja
azt. A műben
őszinte vallomás-jelleg
érződik, amit szinte
azonnal
leépítenek a nyelvi konstitúciók. Vagyis ez a m ű olyan komplex struktúra, ahol a nyelvi elem szüntelenül meghazudtolja a történelmi tény komolyságát, mely immanens szinten strukturálja a müvet. Ebben az Esterházy-könyvben gyakran azt érezzük, hogy a szent dolgok erősebbek a nyelvnél, az irodalmi játéknál, ennek ellenére a szöveget mégis a nyelv kombinatorikai j á t é k a működteti. Hogy miért Javított
kiadás a c í m e , azt a k ö n y v 47. oldala e k é p p e n m a g y a r á z z a : „[Most
jött a postával egy könyvkritika, idemásolok egy részt. "E.P. új k ö n y v e - engedtessék meg n é h á n y parányi nagy szó -
az összhang, a kölcsönös megértés és a b é k e regénye. Ellentét nélküli,
b a r á t s á g o s j ó viszonyt teremt a dolgok között, a világok között. Igaz é s hamis közt, történelem és történet közt, regény és k ö n y v közt. A z apa és a fiú közt. E könyv e s z e n t s é g lelke." Javított kiadás, 0
ezért ez ennek a címe. ( . . . ) ] " Ismét felmerül a kérdés, milyen a s z ö v e g irodalmi vagy műfaji státusa? Beékelt fikciót vagy beékelt történelmet olvasunk? Két lehetséges olvasatot kínál a m ü : irodalmit és történetit. Osztom Thomka Beáta azon megállapítását, miszerint a m ü v e t „a retorika, a poétikai szerkesztés, az alternatív műfaji körvonalak ezzel együtt e g y é r t e l m ű e n az irodalom felé 7
mozdítják k i . " A Javított
kiadásban
a szöveg
fölépítése,
a műfaji j e l z é s e k
fölidézik
a szerző és
olvasó közötti szerződést, amely arra figyelmezteti az olvasót, hogy a s z ö v e g nem d o k u m e n t á l .
4
B a c s ó Béla „ T a l a p / a t é s szobor" in Másodfokon
Esterházy
Péter
Harmónia
caelestis és Javított
kiadás
című
műveiről
szcrk. B ö h m G á b o r , Budapest, Kijárat Kiadó, 2003, 23. o. 5
Kulcsár S z s b ó Ernő. „Esterházy
Péter: Harmónia caelestis". („F.x libris") Élet
és irodalom,
44/34. s z á m ,
2000.
augusztus 25., 17. o. 6
Esterházy Péter, Javított
7
Thomka Beáta „Újraélt, újrairt önértés" in Másodfokon
müveiről
kiadás
Budapest. M a g v e t ő . 2002. 47. o. Esterházy
szcrk. B ö h m Gábor, Budapest, Kijárat Kiadó, 2003, 203. o.
Péter
Harmónia
caelestis
és Javított
kiadás
című
csupán színre viszi a dokumentációt. „ A személyes tudásban, mint utóbb kiderült, az 1957-1980 közötti
korszak
intertextusával,
hiátust amiből
képezett, az
megszerkesztik a diktatúra
ezt tölti
elbeszélő
fikcióját"*
fel az új tapasztalat
önértelmezö
naplója,
a történelmi
önvizsgálata
és
dokumentum kommentárjai
A regény azokból a jelentésekből és az író által hozzá fűzött
kommentárjaiból, reflexióiból, illetve naplójegyzeteiből áll, amelyeket a Történeti Hivatal aktáiban megtalált. Esterházy Péter a Harmónia
caelestis
nagyregény kéziratának leadása után kapott
d o s s z i é k b a n bukkant rá Esterházy M á t y á s kézzel írott több száz jelentésére. Kiderült, hogy apja 1957-től 1980-as nyugdíjaztatásáig Csanádi fedőnéven III/III-as ü g y n ö k volt. „ A Javított
kiadás
a
belső beszéd, a személyes, megélt, biografikus és történeti tapasztalat együttesének
irodalmi 9
formájaként m á s h a g y o m á n y ö s s z e f ü g g é s b e illeszkedik, mint az eddigi Esterházy-elbeszélések" . A m ű b e n az író ezt a következőképpen jeleníti meg: „ E z a realista próza nem fekszik nekem. Azt kéne leírnom, ami történik, se hozzá tenni, se elvenni, ötvenéves vagyok, de ilyet m é g nem csináltam. Folyamatosan egy m a g n ó t é s egy videót szeretnék magam körül, bennem."
10
Ehhez k a p c s o l ó d ó
g o n d o l a t m e n e t é t Thomka Beáta úgy fogalmazza meg, hogy alkalmas viszonyítási rendszert itt nem a realizmusok é s a poszmodern narráció kínál fel, hanem „a t á g a b b kontextus felöl a tényszerűség, adatolás, d o k u m e n t á l á s , referenciális, tárgyias jelhasználat, a diskurzív logika, az érvelő, e l e m z ő nyelv, illetve a s z e m é l y e s megnyilatkozást és az empirikus fikciót ötvöző müfajformák lehet t á j é k o z ó d n i . "
11
körében
A hamisság/igazság, fikció/imagináció/reális paramétereivel a k ö n y v is sokat
foglalkozik, sok s z ö v e g h e l y jelzi e kettősség kételyeit:
„ Z s . Finom irodalmár, soha nem jutna e s z é b e mondjuk ö s s z e k e v e r n i a szerzőt, az ént az e l b e s z é l ő énnel, m é g i s itt mindig az "apám"-ról b e s z é l . Mikor ezt m e g e m l í t e m neki, e g y s z e r ű e n vállat von. M e g l e p ő d ö m , csak lassan látom, hogy p o é t i k a i l a g mennyire pontos mozdulat ez." (JK, 45. o.) „ M i n d e n forma. Csak most formának a (civil) ő s z i n t e s é g e t választottam, kellett v á l a s z t a n o m , meg azt, ez. már k ö v e t k e z m é n y , hogy az ún. v a l ó s á g o t tekintem v a l ó s á g n a k (nem a nyelvet), é s ahhoz leszek hü. - A s z e g é n y kis realista klapec n y ö s z ö r g é s e i c í m ű c i k l u s b ó l . " (JK, 67. o.) „Istenem, milyen jó lenne, ha mindezt csak kitaláltam volna. Poétikailag is minden passzol, a n e m - f i k c i ó mint fikció stb. Mindez mint (zseniális!) fantáziatermék. ( . . . ) Mulatságos, hogy elvileg a s z ö v e g b ő l nem állapítható meg, hogy t é n y l e g í g y van-e vagy nincs. C s a k a szavam, nem a s z ó i m a b i z o n y í t é k , amiről már az elején m e g á l l a p í t o t t a m , hogy g y ö n g e ütőkártya (kisbojtár-mese). Persze a n é g y d o s s z i é e l é g j ó kis b i z o n y í t é k . " (JK, 96. o.)
Esterházy
a
Javított
kiadással
nemcsak
újfajta
poétikát
hoz
létre,
hanem
újfajta
s z ö v e g f o r m á t is. A kortörténeti dokumentumok, azaz a jelentések kimásolt részeit barna színű szedés különíti el az író ezekhez fűzött reflexióitól, illetve a napló személyes megnyilatkozásaitól. Ez
a
szövegforma
Danilo
' Uo. 212. o. " Uo. 204. o. 1 0
Esterházy Péter, Id mű, 27. o.
Kiš
Anatómiai
lecke
című
könyvéből
ismerős,
amelyben
eszmefuttatásaihoz sajátos formát talált a szerző, azaz kigyűjt, kiemel a könyveiről szóló kritikákból egy-egy részletet, mondatot majd kommentálja, reflexiókat füz hozzájuk. Ilyen s z e m p o n t b ó l - az intellektuális asszociációk
különféle
hivatkozásokkal
való kiszélesítése kapcsán -
lehetséges
hasonlóságokról beszélni Kiš és Esterházy eljárásai között. Ez főleg a technikát é s az anyag elrendezését illeti. Kiš formáját magyar irodalomban elsőként Esterházy Péter követi a kiadásban.
Javított
Egy későbbi fejezetet előlegezendő ennek a forma-átvételnek a szemléltetésére csupán
egy-egy példa:
„Beismerem,
hogy még Kišre
racionális
természetű.
Habár
sem tudok haragudni. értem
őt elfogadni
Ugyanis a hozzá
való viszonyom nem emocionális,
hanem
nem tudom. "
„ A magam részéről én jobban "szeretném", ha Jeremíé papa kitenné a v e s s z ő t oda, ahol a v e s s z ő n e k helye van, tehát é r t e l e m s z e r ű e n az "őt" után: akkor minden e m ó c i ó é s minden k ü l ö n l e g e s "viszony" nélkül e l f o g a d n á m é s t u d o m á s u l v e n n é m , hogy - ha haragszik rám, ha nem haragszik - írástudó, m i k é n t í g y e g y b ő l é s e m ó c i ó k nélkül t u d o m á s u l vettem, hogy nem tudja leírni a maga e m ó c i ó k t ó l mentes, tehát racionális mondatát, é s nem tudja, hova kell kitenni a v e s s z ő t a mondatban." (Danilo Kiš, Id. mű, 84. o.) „Bár a hasonló
személyekre,
mint L.J. nem jelent
N y i l v á n betűhíven k é n e ezt k ö z ö l n i , de m á s o l á s k o r , látom,
automatikusan j a v í t o m , kiteszem a v e s s z ő k e t , meg, ahogy jeleztem is, n e v e t s é g e s ez a grammatikai finnya ( n e v e t s é g e s , de rám j e l l e m z ő ) . Akkor tehát utoljára: Tanuljatok meg, szemetek, magyarul!" (Esterházy Péter. JK, 63. o.)
A
Javított
kiadás
megírása
a pásztorköltészetbeli
lelki
gyötrelmek
leküzdésére
tett
kísérletnek is tekinthető. Arra ad alkalmat a pásztornak, hogy kilépjen abból, ami őt leköti. „A bánat »kieneklese«, de m é g sorsunk megvitatása is csak időleges enyhülést kínál. A fájdalom átültetése a költészetbe gyakran maga után vonja a gyötrelem mibenlétének megértésére tett kísérletet is, ebben a tekintetben
pedig a költészet
nem
kigyomlálásának, kiűzésének eszköze."
12
a szenvedéstől
való
Esterházy a Javított
elfordulás, kiadásban
hanem
a
szorongás
beismeri, hogy a k ö n y v
nemcsak családtörténet, hanem országtörténet is:
„ I g c n á m , dc a k ö n y v akármelyik
családét
nemcsak a család történetét m e s é l i , hanem az o r s z á g é t is. E z érthető, hisz nem
meséli,
hanem épp egy
»reprezentativ
csaladet«,
egy
ún. történelmi
családét.
így
gabalyodunk bele a történelembe. A család ú g y m o n d s z e m é l y e s története l á t s z ó l a g nem tartalmazza azt, ami a történelmi történetében benne van, é s - természetesen - a k ö n y v n e k ezt a történetet kell elmondania. „A történelem nemcsak a te c s a l á d o d története, hanem az e n y é m is. Hol az é n c s a l á d o m története?" Itt van tehát egy hiány, amit nem lehet e g y s z e r ű e n úgy m e g v á l a s z o l n i , hogy most ez a történet van elmondva, é s nem eg\ mastk.
" Thomka Beáta „Újraélt, újraírt önértés" in Másodfokon. műveiről 1:1
Wolfgang Iser, A fiktív
és az imaginárius.
Molnár G á b o r T a m á s . 1 3
Esterházy
Péter
Harmónia
caelestis
és Javított
kiadás
című
szcrk. B ö h m Gábor, Budapest, Kijárat Kiadó, 2003, 204. o.
Esterházy Péter, Id. mű, 272. o.
Az irodalmi
antropológia
ösvényein
Budapest, Osiris, 2001, 80. o., ford.
A z idézett szakasz olyan p r o b l é m á t elevenít fel, amely az irodalmi szöveg lehetséges társadalmi szerepére hívhatja fel a figyelmet. Azáltal, hogy a k ö n y v b e n megjelenik a történelem is, ami nem c s u p á n családtörténet, hanem rajta keresztül országtörténet is. E mű o l v a s á s a k o r (ha szépirodalomként olvassuk is) a m e g r e n d ü l é s érzése fog el bennünket - minthogy olyan (szép)irodalmi mü, amelybe bele van dolgozva a történelem, a korszak. Ezért nehéz elválasztani a történelemtől. Vagy alávetjük magunkat a mü által támasztott értelemnek, vagy fel akarjuk kutatni azokat a vonatkozásokat, amelyek közölni tudnak valamit a múltról, azaz csupán történeti dokumentumnak tekintjük. A Javított
kiadásra, j e l l e m z ő megállapítás, hogy „az irodalom
csak közvetetten hat az erkölcsökre, ú g y m o n d m á s o d f o k ú eltéréseket hozva létre, azaz olyanokat, 14
amelyek m á s o d l a g o s a k a képzeletbeli é s a mindennapi valóság primer eltéréséhez k é p e s t " . Ha a Javított
kiadást
i r o d a l o m k é n t fogjuk fel, akkor az erkölcsöt előtérbe helyező kritikának itt nincs
helye. A s z ö v e g csak a s z ö v e g és a befogadó interakciójában válhat m ű v é a recepcióelmélet szerint. Felmerül figyelmünket Harmóniát
a kérdés, hogyan
a regény „a
újfajta
különféle
lehet olvasni e két müvet? Thomka Beáta hívja
felkészültséget
tapasztalásmódoknak
megkövetelő juttatott
befogadói
szereppel
magatartására.
együtt
fel a Ha a
szemléljük,
egy
posztmodern utáni, dekonstrukciót meghaladó új kritikai realizmusról és olyan érzékenységről b e s z é l h e t ü n k , amelynek befogadására most kell felkészülnünk. A leírás műveletei a regényben nem a m e g l é v ő , hanem a létre hívatott tapasztalati valóságok megérzékítői. Szövegek is vannak, nyelvek is, é s b e n n ü k
világok,
világrétegek,
azokban pedig tudás, érzékelés és tapasztalat
váratlan
15
k i t e r j e d é s e i " . Mindez m e g n e h e z í t i e szöveg befogadását, azért lehetséges (és nem kizárt) a referenciális olvasás, é r t e l m e z é s és fordítás. Maga Esterházy is beleesik ebbe a csapdába: „Erre megint e l b ő g ö m magam. R ö h e j . Pedig ez (csak) vendégszöveg, nem volt az életemben ilyen jelenet. Lassan kezdem a Harmóniát
tényleg valóságnak tekinteni, kijött belőlem a primcsi referenciális
olvasó, posztmodern j ó h í r ü n k n e k l ő t t e k . "
16
Egy ilyen fiktív világban, ahol összevegyül igaz és
hamis olyan források bukkannak elő, amelyek a legmélyebb történelmi beágyazódásra hívják fel a figyelemét.
„A
fikcionalitás
az önalakítás é s világalkotás paradigmája, és ilyen mivoltában a kreatív
folyamatot illusztrálja, melynek minimális föltétele az ego
ritmusa.
Ehrenzweig
megfigyelése
szerint "a m ű v é s z e t m i n i m á l i s tartalma" tehát az egóban lezajló kreatív folyamatok ábrázolása lehet."
1 4
17
A kreatív ego fogalmát Anton Ehrenzweig így fejti k i : „a kreatív ego képes kell legyen
Paul Ricoeur „A s z ö v e g világa é s az o h a s ó világa" in Narratívak
2. Történet
és fikció
Budapest, Kijárat K i a d ó , 1998, 33. o., ford. Vlartonyi Éva. 1 5
T h o m k a Beáta, Beszél
egy hang
"' Esterházy Péter, id mii, 111. o. 1 7
Iser, Id. mű, 108. o.
Elbeszélők,
poétikák
Budapest, Kijárat Kiadó, 2001. 110 o.
szerk. Thomka Beáta,
arra, hogy fölfüggessze az én és a nem én közötti határt annak érdekében, hogy otthonosabb legyen a valóságban, ahol a tárgyi világ és az én világosan elválnak e g y m á s t ó l . A megkülönböztetés é s a meg nem különböztetés egoritmusa folyton ingázik e két szélső pólus, illetve a belső és a külső világ k ö z ö t t . . . "
18
A morfológiai
és stilisztikai
értelemben deformált források,
valamint a történelmileg,
müvészettörténetileg is megváltozott adatok, tények az irodalmi misztifikáció világára utalnak. Danilo Kiš a misztifikáció szónak kettős értelmet tulajdonít: „az író felfedi alkotói fondorkodásait és trükkjeit, avagy újakkal csap be (minket és önmagát), másfelől a misztifikáció máris kísérlet a mü visszafelé
való megírására, a j e l e n t é s keresése a művön k í v ü l . "
19
Vagy ahogy Thomka Beáta
idézi Frank R. Ankersmitet: „ A z ahistorikus, a »törtenelem nclküli« konfrontál bennünket a t ö r t é n e l e m m e l , m í g a történetit sui generis a történelem mint olyat sosem képes o b j e k t i v á l n i . "
20
Igaza van Ricoeurnek, aki a modern irodalmat vitathatatlanul „ v e s z e d e h n e s " - n e k tekinti, ami egy újfajta olvasót kíván meg: a Wayne Booth-i „válaszoló
olvasót. "
2 1
Mert ez az irodalom „új
típusú olvasót hív elő, olyan olvasót, aki maga is gyanakvó, mert az olvasás t ö b b é m á r nem bizalommal teli utazás, a bizalmára méltó narrátor kíséretében, hanem harc az implikált szerzővel, olyan harc, amely ö n m a g á h o z vezet vissza." mindig egy szituációhoz
22
Ricoeur szerint a „szerző szándékolt beszéd-aktusa
kapcsolódik, vagyis egy kontextusfúggö m e g n y i l a t k o z á s h o z , melyben a
nyelvi e s z k ö z ö k (mutató n é v m á s o k , igeidők, személyes névmások) a megnyilatkozás referenciális funkcióját támogatják (vagyis valósághoz és időhöz kötik), míg a szöveg j e l e n t é s e a pragmatikus és a referenciális m e g k ö t é s e k alól felszabaduló világhoz összefügg világban való l é t ü n k k e l . "
kapcsolódik, amely mindazonáltal szorosan
23
A fenti megállapításokat két horvát kritikus példájával e g é s z í t e m k i . Esterházy Harmónia
Péter
caelestise a 2004-es év végén jelent meg horvát fordításban a zágrábi Fraktura kiadónál,
a fordítás X é n i a Detoni munkája. 2005. február 24-én közölt róla egy ismertetőt/kritikát a rangos horvát napilap, a Jutarnji
24
list „ A szám témája" című rovata. A z írás szerzője Miljenko J e r g o v i é ,
horvát író, kritikus a Szarajevói 18
Marlboro
- Csordás Gábor fordításában magyarul is megjelent -
Uo. 106. o.
1 9
2 0
Danilo Kiš, Anatómiai
lecke Budapest, Palatínus, 1999, 106. o., ford. Balázs Attila et al.
T h o m k a Beáta, Id. mű, 122. o.
"' Ricoeur, Id. mű, 18. o.
-Ho. Ian Maclean „ O l v a s á s é s é r t e l m e z é s " in Bevezetés
a modern irodalomelméletbe.
Összehasonlító
áttekintés
szerk. Ann
Jefferson é s David Robcy, Budapest, Osiris, 1995, 156. o., ford. Babarczy Eszter é s Beck András. J
" Miljenko J e r g o v i é . Sarajevski
Marlboro
Zagreb. Durieux. 1995. Miljenko J e r g o v i é . Sarajevski
V . B . 7 . . . 2003. s z l o v é n r a fordította Mateja Tirgušek. Miljenko Jergovié, Szarajevói
Marlboro
Marlboro
Ljubljana,
Pécs, Jelenkor, 1999, ford.
C s o r d á s G á b o r . A könyv történetek g y ű j t e m é n y e Bosznia kálváriájáról. Egyéni é l e t s o r s o k o n keresztül látható é s érthető meg az a történet, amely a délszláv térségben zajlik, é s amely a háborúról szól A m ű b e n az ironikus hang az é p é s z m e g ó v á s á r a s z o l g á l . Maga .lergolié is az elkeseredettségtől áthatott iróniával fűszerezetten igyekezett m e g v é d e n i j ó z a n eszét S z a r a j e v ó s z é t l ö v é s e é s az irás közepette.
regény írója, aki s z ö v e g é n e k a k ö v e t k e z ő címet adta: Kultúránk egy rossz magyar
író könyve
(Idiotizacija
idiotizációja.
naše kulture. Zašto je knjiga jednog
Miért olyan lošeg
fontos
mađarskog
•ye
pisca
toliko
značajna)
. Jergović, a terjedelmes írás elején
tulajdonképpen a Harmónia vezetéknevében
caelestisben?)
látja. Kifejti,
feltett
kérdésre (mi is
történik
keresi a választ. A mü értelmét elsődlegesen az író
mennyire elbűvöli gróf Esterházyt saját származása, és ezt
olvasóival is meg szeretné osztani. Ahogy írja, a Harmónia
az
első részében századból századba ugrál
az író mint egy Tarzan, valamibe meg-meg kapaszkodva, ami ú g y s e m szolgál segítségére, mert nincs alatta biztos talaj. A „talaj" a boszniai horvát író számára a fabulát és a kronológiát jelenti. M i u t á n ezerszer elolvasod ugyanazokat a frázisokat - írja - pontosan látod, kinek az apjáról van szó, majd elkezdesz gondolkodni a stílus effektusáról. Szerinte az olyan irodalmi szöveg, amelyben se ritmusváltás, se fejlődés (a c s e l e k m é n y folyamata, bonyodalma, kifejtése) nem lelhető fel, azt egyszerűen k é p t e l e n s é g előítéletek nélkül olvasni. Ezért mondja g ú n y o s a n , hogy faszcinálva kell hogy legyen az olvasó E s t e r h á z y nemes származásától, híve kell legyen annak, amit valaki úgy nevezett, hogy posztmodernizmus vagy rajongója valami m á s m o n d e n / e l ő k e l ő irodalom-ideológiai a x i ó m á k n a k . Vagy talán Esterházy k ö n y v e olvasásakor az a szórakoztató, hogy m e g k e r e s s ü k és megtaláljuk az idézeteket és parafrázisokat, mondjuk Danilo Kiš A holtak enciklopédiáját a p á m / é d e s a p á m anekdotájaként átalakítva? Ezzel az olvasó talán ellenőrizheti és
a drága
bizonyíthatja
olvasottságát és műveltségét, de ehhez elégséges a „Legyen Ö n is milliomos" kvízjáték -
zárja
gondolatát az író-kritikus Miljenko Jergović. A fordításon kívül Jergović szinte semmit sem
5
" Miljenko J e r g o v i ć , „Idiotizacija n a š e kulture. Z a s t o j e knjiga jednog l o š e g m a đ a r s k o g pisca toliko značajna",
lát
Jutarnji
list. Zagreb, 2005. február 24., 28-29. o. „ A o č e m u se. zapravo, u "Harmoniji Caelestis"" radi? T o nije lako reči, ali čini se d a j e tu prvenstveno riječ o p i š č e v o m prezimenu. G r o f Esterházy fasciniranje svojim podrijetlom, pa je htio svoju fascinaciju podijeliti sa čitateljima. [...]
Književni tekst u kojem nema izmjene ritma, niti razvoja radnje, zapleta i
razpleta [...], tekst koji j e sav p o s v e ć e n ispunjavanju nevjerojatno proste i krute forme, nekog Esterhazyjevog deseterca, tekst, koji se jednostavno ne m o ž e čitati bez s n a ž n o g preduvjerenja. M o r a š biti fasciniran Esterhazyjevim plemenitim podrijetlom, m o r a š biti p o s v e č e n i k onoga s t o j e netko nazvao postmodernim postupkom, ili nekim drugim mondenim i gromopucateljnim k n j i ž e v n o - i d e o l o š k i m p o s v e ć e n i m aksiomom. [...]
Ili je m o ž d a zabavno kod Esterhazyja tražiti i
nalazili citate i parafraze? Recimo, priče iz K i š e v e "Enciklopedije mrtvih", pretvorene u anegdote o mome dragom ocu. Time čitatelj, predpostavljam, potvrđuje i ovjerava svoju učenost i načitanost, ali zar u tu svrhu nije sasvim dovoljan dokaz kviz "Tko želi biti milijunaš"? [...] u ovoj knjizi mogao divili. [...]
Osim prijevoda Xenie Detoni [...]
malo je onoga č e m u bi se slobodni čitatelj
Problem s n a š i m faseinacijama jest u tome što hrvatska kulturna i književna provincija
sve dublje, i sa svakom p o l i t i č k o m revolucijom i kontrarevolucijom pada sve n i ž e . [...]
S jednakom strašću s kojom
smo se rugali m a đ a r s k i m turistima u trabantima i š k o d a m a , njihovim s m i j e š n i m d ž e m p e r i m a i štofanim hlačama, alevoj paprici kojom su kupovali pet dana na jadranskim plažama, i svemu drugom što je osamdesetih bilo u osnovi naše jugoslovanskc prepotencije, i prateće ksenofobije, s istom tom strašću danas bismo čitali jednu n e p o d n o š l j i v o dosadnu mađarsku knjigu, divili se m a đ a r s k o m e grofu i slavili njegov uvid u idiotski s v a č e n pojam Srednje Europe. [...] koncipiranoj kulturi
Peter Esterházy je nebeska mana. Prvi susjed, pa j o š grof! [...]
U tako
G r o f je fasciniran vlastitim
prezimenom, ali ipak dovoljno inteligentan, da svoju fascinaciju zaodjene u p o n e š t o biranijc ruho, ili da je poprati intelektualnim s m i j e š k o m . [...]
I z m e đ u omame F.sterhazvjevim snobizmom, i M e š t r o v i ć e v o g Vidovdanskog ciklusa
postoji samo jedna bitna razlika: dijeli smislu."
ih stotinjak godina. Ostalo su n e p o d n o š l j i v e sličnosti i srodnosti u duhu i
ebben a k ö n y v b e n , amin el tudna g y ö n y ö r k ö d n i .
26
Kritikája kitér az egyre m é l y e b b r e süllyedő
horvát provinciális kultúrára és irodalomra. A provincialistát nem tudja elbűvölni valami, ha e g y i d ö b e n nem csúfolódik valamin/valakin. A horvát „ e l b ü v ö l é s e k k e l " az a baj - fűzi t o v á b b J e r g o v i é - , hogy amennyire a nyolcvanas években kinevettük, kigúnyoltuk a Trabanttal és Skodával utazó magyar turistákat, a nevetséges kabátjaikban és nadrágjaikban, a paprikájukkal, amellyel öt napot tudtak venni maguknak az Adria tengerpartján és mindaz, ami akkoriban a j u g o s z l á v p r e p o t e n c i á n k volt, amit m á r akkor a xenofóbia kísért, akkor most ugyannyi szenvedéllyel olvassuk ezt a hihetetlenül unalmas magyar könyvet, rajongunk a magyar grófért, és üdvözöljük K ö z é p Európa fogalmának „idióta meglátását". A z ilyen koncepción alapuló kultúrában Esterházy Péter a mennyei manna, az első szomszéd, ráadásul gróf. Esterházy s z n o b i z m u s á n a k kábultsága és Ivan Meštrović Vid /ía/T/'a-ciklusa között szellemi azonosságot lát, csupán egy lényeges különbséggel: száz év választja el őket e g y m á s t ó l . Alighanem
az
történt,
hogy
Jergovié
a
saját
befogadói
kompetenciáját
meghaladó
jelrendszerrel került szembe, és ő ezeket az új elemeket megfeleltetni igyekezett a maga irodalmi szemléletformáinak. Ez természetesen a regény h a g y o m á n y o s műfaja, ahol a tér/idő, az alakok és a történés/cselekvés olyan műfaji alaptényezők, amelyben az összefüggően elbeszélt, történetszerüen előadott e s e m é n y e k a m e g h a t á r o z ó a k . Itt pusztán arról van szó, hogy a m í g a regény h a g y o m á n y o s struktúrája
megengedi
értelmezést
igényelnek,
a történetszerü amely
értelmezést,
tudatában
addig az
Esterházy-regények
van annak, hogy a regény
olvasása
egy
olyan
folyamatában
tulajdonképpen a s z ö v e g b e kódolt közlemény újraalkotásának lehetősége teremtődik meg. A m i n t látjuk, az o l v a s ó az e p i k u s s á g n o r m á i h o z igazodó müveletekkel csupán a j e r g o v i é i értelmezésig j u t , ugyanis
az esztétikai j e l e n t é s ,
amelynek
meg kén^^yilv^m^tenu^lnia,
nem
férhető
hozzá
a
történetszerü, vagy akár referenciális értelmezés számára. E példa is igazolja, hogy az idegent az ismerthez viszonyítva olvassuk. A Jergovié-kritikának nagy visszhangja irodalomkritikus, a zágrábi
tudományegyetem
összehasonlító
volt, Tomislav Brlek
irodalomtudomány
tanszékének
tanára gyorsan reagált az írottakra. 2005. március 3-án ugyanazon lap „ P o l é m i a " rovatában figyelmesebben
2 6
kellett
volna
olvasni
(Trebalo
Miljenko J e r g o v i é Nem szeretem a befejezetlen
írása cime pontosan
je
történeteket
samo
čitati
11
pažljivije)
Csupán
c í m m e l válaszol a
c í m m e l e l m é l k e d i k az irodalomról egy s z l o v é n lapban,
kifejezi ízlését ( í z l é s t e l e n s é g é t ) , ezért nem c s o d á l k o z o m , hogy a Harmónia
caelestis
nem
g y ö n y ö r k ö d t e t i . E g y é b k é n t is ö az é l e s kritikáiról ismert horvát szerző, gyakran bírálja író kollégáit. Miljenko J e r g o v i é . „ N e maram zgodb. ki niso k o n č a n e " . Delo, Ljubljana, 2003, 45/178., 4. o. 2 7
Tomislav Brlek. „Trebalo je samo čitati pažljivije". Jutarnji list, Zagreb, 2005. március 3., 40-41. o. „Nijedan tekst
nije. naravno, m o g u č c čitati izvan konteksta - i to ne jednog nego mnogih - ali kontekst nije ništa manje rezultat interpretativnog napora nego tekst, a presudna je razlika o tome da li se relevantnost pojedinih kontekstualnih elemenata određuje p o l a z e ć i od teksta ili se pak postupa obratno, pa se značenje teksta izvodi iz biografskih, s o c i o l o š k i h ili historiografskih efemernosti koje se u njemu traže. (...] Polazeći od onoga što znamo o autoru - d a j e potomak jedne od najstarijih i najmoćnijih p l e m i ć k i h obitelji Europe, čiji su pripadnici u Austro-Ugarskoj Monarhiji obnašali najviše dužnosti - te o sadržaju - da je riječ o povijesti te obitelji od š e s t n a e s t o g stoljeća do danas - mogli bismo zaključiti da je
szövegre. írásában kifejti, hogy egyetlenegy szöveget sem lehet a kontextuson kívül olvasni, ugyanis a s z ö v e g ö s s z e f ü g g é s
é p p olyan interpretatív e r e d m é n y szülötte, mint
a szöveg. A
legnagyobb k ü l ö n b s é g abban mutatkozik, honnan nézve, milyen perspektívából ismerhető meg az egyes kontextuális elemek relevanciája: vagy a szövegből, vagy fordítva, a szövegben benne lévő biografikus, szociologikus és historikus elemekből kiindulva.
Itt j ó l megmutatkozik, hogy a
fordítások ürügyén szóba hozott kérdések általában az értelmezésre vonatkoznak. Guy Scarpetta francia írónak Harmóniáról
szóló gondolatmenetét követve fejti k i Brlek, hogy eltekintve attól, amit
a szerzőről tudunk, tudniillik, hogy Európa egyik legrégibb és legbefolyásosabb nemesi család sarja, akiknek az O s z t r á k - M a g y a r m o n a r c h i á b a n kitüntetett szerepe volt, akik történetét a 16. századtól
dokumentálják
stb.,
azt
a
következtetést
vonhatjuk
tehát
le,
hogy
itt
egy
„konvencionálisan r e a k c i ó s " könyvről van szó, teleszőve a letűnt aranykor nosztalgikus illúziójával, amelyben a m i k r o t ö r t é n e t e k az iróniának vannak alávetve. Brlek Scarpettát idézve mondja, hogy a könyv un livre éblouissant,
csodálatos, kisugárzó, b ü s z k e , elkábító, de csalfa. Csalóka azért, mert az
olvasói elvárást folyton kételyek, kérdések elé állítja. Brlek cáfolja Jergovié azon kijelentését, miszerint „a drága szintagmaként
a p á m " m o n o t ó n i á t kölcsönöz a könyvnek.
értelmezi.
A
szinkópa
a metrikus
szerkezet
A z apa
ismétlését
szétbontásaként
szinkópás
mutatkozik, és
megváltoztatja a ritmusváltást, ami természetesen lehet mechanikus és monoton, de s e m m i k é p p e n se lehet elvitatni
létezését. A k ö n y v olvasásakor észrevehetjük,
hogy e szintagma
ismétlése
figyelmezteti az olvasót, hogy ez nem ugyanarra a személyre vonatkozik, hanem az Esterházyház/név összes szövődéseire, a reálisra és imagináriusra. a vérbelire és szellemire
egyaránt.
T o v á b b á kikényszeríti az olvasóból azt, hogy kapcsolatokat teremtsen a fabuláris folyamatok és az epizódok között, hogy folyton előre-hátra mozogjon. M á s szóval, hogy az olvasásunk ritmusát váltogassuk. A z idézetekkel valamint Danilo Kissel kapcsolatban Brlek magyarázatot ad ezek használatának esztétikai mivoltáról. Megtudjuk, hogy a hírhedt és sokat idézett Kis-szövegrész - a
riječ o konvencionalno reakcionarnoj knjizi, uronjenoj u nostalgične iluzije o izgubljenom zlatnom dobu. [...]
Pomno
birajući riječi. Scarpetta roman "Harmónia Caelestis'", opisuje kao un livre é b l o u i s s a n t , dakle kao knjigu blistavu, sjajnu, zanosnu, primamljivu, ali i varljivu. Varljivu, o č i g l e d n o , stoga što čitateljska o č e k i v a n j a neprestano dovodi u pitanje, ali i stoga što nije ono š t o bi č o v j e k mogao pomisliti da jest. [...] D a j e neka sintagma sinkopa, ostaje činjenica da sinkopa jest narušavanje m e t r i č k e organizacije, te s toga n u ž n o znači promjenu ritma, koja dakako, m o ž e biti m e h a n i č k a i monotona, ali se svejedno ne m o ž e reči, d a j e nema. Pročitamo li roma, uvidjet č e m o kako ponavljanje ove sintagme služi lome da čitatelje neprestano upozorava kako se ona ne odnosi na istu osobu, nego na sve Esterházyjeve pretke, stvarne i imaginarne, krvne i duhovne, prisiljavajući nas tako da isponova uspostavljamo veze medu fabularnim tokovima i epizodama, da se stalno k r e ć e m o naprijed-natrag. Drugim r i j e č i m a , da mijenjamo ritam čitanja. [...] Autor teksta o idiolizaciji Esterházyja optužuje i za mnoge t e ž e stvari. Drži. naime, da je " m o r a l n o nedopustiv" postupak
njegov
citiranja priče "Slavno j e za otadžbinu mreti" Danila Kiša. Nema za njega pritom nikakve dvojbe zašto je
Esterházy to u č i n i o : "ponestao mu j e daha. teksta - ili sasvim starinski r e č e n o - fantazije". Pročitamo li. m e đ u t i m . Kišev post Skriptum zbirci u kojoj se dotična priča nalazi, saznat č e m o da je riječ o ""slobodnoj obradi jedne kasne građanske legende koja j e bila omiljenim prilogom istorijskih čitanki i č e s t o varirana". Pročitamo li pak samu priču, primijetit č e m o da j e E s t e r h á z y sintagmom "Esterhazi"."
"moj dragi otac" zamijenio ime protagonista
koje stoji kod
Kiša:
Mily dicső a hazáén
halni (Slavno je za otadžbinu
eredménye,
ez
hanem
régi
legenda,
amely
mreti)
-- sem az író találmánya, fantáziájának
Kiš legkedvesebb
mellékletében található. Innen idézte ő A holtak encikolédiája Esterházy Péter az önálló közreadás után, a Harmónia „ s z á m o z o t t m o n d a t á b a " . „ A posztmodern archetípusokat.
A
szövegidézetek,
történelmi
olvasókönyvének
című novelláskötetébe, innen pedig
caelesíisbe,
pontosabban
annak a 24.
szerkezet átértelmezi és az iróniával szétszereli
betétek,
átvételek,
regénystruktúrát, a cento, a montázs, a patchwork
parafrázisok
és átírások
az
fellazítják
a
szerkezetalakító mintaként működik. A cento
modelljét » u t á n z ó « " regények nem az okságelvre, hanem a metafora elvére bízzák a heterogén elemek kapcsolatát, ami azt jelenti, átengedik az olvasónak az értelemtulajdonítást."
29
A
Harmónia
szinte összes n é m e t kritikusa felfigyelt a Danilo Kiš-i idézetekre és kiemelkedő szerepükre. Lothar Müller a Süddeutsche
Zeitungban a következőket írja:
„ A k ö n y v e l ö d ö k genealógiájában Danilo K i š k i e m e l k e d ő szerephez jutott. Nemcsak azért, mert enciklopédiája
című könyvéből
(1983)
idemásolódott egy rebellis Esterházy
kivégzéséről
A holtak
szóló
novella.
Hanem azért is, mert Danilo K i š j e l k é p e z i azt a rendetlen, megbízhatatlan, ugrásokkal teli é s a nyelvet szkeptikusan k e z e l ő e l b e s z é l é s m ó d , melyhez a Harmónia harciasságát m e l l ő z v e hü maradt. [...]
caelestis minden erőlködést é s az avantgárd minden
A megbízhatatlan e l b e s z é l ő , Danilo K i š ö r ö k s é g e m e l l é odakerül az
olasz írónő, Natalia Ginzburg ö r ö k s é g e is. Esterházy nem csak h o s s z ú részeket sajátított ki Családlexikon
című
r e g é n y é b ő l (1963), imaginárius m ó d o n ö s s z e k ö t v e ezzel a két családot, de c s a k ú g y , mint Ginzburg, ő is a család mint nyelvi k ö z ö s s é g portréját helyezte az áttekinthető családfa helyébe."'
Bernhard Fetz a Die Presse referenciakönyvnek
tekinti
2001. október Danilo
Kiš
30
13. számában a számtalan idézet, utalás mellett
A
holtak
enciklopédiáját
és
Natalia
Ginzburg
Családlexikonát. C s u p á n egy röpke reflexió a két horvát szerző „drága a p á m " szómagyarázataihoz. A magyarban ennek grammatikája s z á m o s olyan árnyalatot képes kifejezni, melyek m á s nyelvekben e s e t ü n k b e n a h o r v á t é s a szlovén nyelvben - nehézkes körülírásokkal lehetséges csak. M i v e l m á s a magyar és a h o r v á t illetve a szlovén nyelv rendszere, a magyar „ é d e s a p á m " szót a horvátban, de a szlovénban is körülírással lehet csak visszaadni, azaz „az én drága apám/drága a p á m " formulával. Ezért beszél a két fenti kritikus szintagmáról, szókapcsolatról. A magyar egy szóval fejezi k i , a horvát/szlovén
a
szókapcsolattal,
ami
mintegy túlmagyarázást,
mondhatnám
e r e d m é n y e z . S e m m i k é p p se akarom Jergoviéot védeni, de a fentiekből
"
v
Danilo K i š , Enciklopedija
mrtvih.
Beograd-Zagreb, Prosveta-Globus,
Ljubljana, Mladinska knjiga, 1987, s z l o v é n r a
fordította
1983.
nagyképűséget
kifolyólag
megértem
Danilo Kiš. Enciklopedija
Ferdinand Miklavc. Danilo Kiš. A holtak
mrtvih
enciklopédiája
l'jvidék. Forum, 1986. ford. Borbély János. "*' T h o m k a Beáta, Beszél
egy hang
Elbeszélők,
poétikák
Budapest, Kijárat K i a d ó , 2001, 28. o.
" Lothar Müller „ T e l e szemtelen n e v e t é s s e l é s m é l y s é g e s gyásszal. A z európai irodalom ünnepnapja: Esterházy Péter végtelenül furfangos r e g é n y e , a Harmónia caelestis". Süddeutsche
Zeitung, 2001. szeptember 7 in ,,"A modernizmus é s
a barokk liaisonjának g y ü m ö l c s e " A Harmónia caelestis német és osztrák fogadtatása". Elet és irodalom, 26., 4. o. ford. Sárossi Bogáta.
2001. október
aggályait, amikor a milliószor elhangzott „ a z én drága apám"-ban gőgöt lát. V é l e m é n y e m szerint a t ú l m a g y a r á z á s , vagy legalábbis a kelleténél nagyobb stílusfokozás k i v é d é s e végett én az „ a p á m " és az „ é d e s a p á m " szóra a horvátban és a szlovénban is az „ a p á m " megfelelőt a l k a l m a z n á m , de így van ez a n é m e t változatban is. Talán ez az egyik oka annak, hogy e magyar m ü - ahogy ezt az idézett példa is sugallja - átértelmeződik. A nyelv és a stílus azért különösen fontos (a fordításban is), mert általuk nyilvánul meg az adott szöveg „szellemi univerzuma". A
Harmóniából
szlovénra
31
csupán
egy részlet
van átültetve,
pontosabban,
a 327.
„ s z á m o z o t t mondat", amelyben e sorok írója az „ é d e s a p á m " és „ a p á m " szóra a szlovén „ a p á m " megfelelőjét találta a legalkalmasabbnak. Nem véletlen, hogy éppen ennek a résznek a fordításával próbálkoztam meg. Ez ugyanis Szlovéniáról szól, ráadásul feltűnt, hogy a sok német, angol, francia szó mellett két szlovén is található benne: az árnyékot j e l e n t ő tenja é s senca. Ezzel a „ m o n d a t t a l " igyekeztem alátámasztani a tézist, mely szerint egy külföldi olvasó s z á m á r a különösen jelentős, mit lát meg első olvasásra egy k ö n y v b e n . T e r m é s z e t e s , hogy ez a 327. fragmentum egy szlovéniainak sokat jelenthet, ugyanakkor például egy „salzburgi o l v a s ó n ő " talán észre sem venné. ( A z I . számú Mellékletben található a 327. „ s z á m o z o t t mondat" eredeti, szlovén, horvát és n é m e t változata.) A másik
fontos megállapítás a kultúrával és az irodalmi h a g y o m á n n y a l
kapcsolatos.
Vitathatatlan, hogy s z á z a d u n k b a n n e h é z különbséget tenni elbeszélő é s értekező próza, történet- és regényírás között. „ L e h e t n e arra hivatkozni, az elbeszélő müvek nagy részében vannak olyan történeti vonatkozások, amelyek ismerete vagy nem ismerete j e l e n t é k e n y szerepet j á t s z h a t a m e g é r t é s b e n , de alighanem é r d e m e s e b b azzal a lényegesen fontosabb kérdéssel foglalkoznunk, vajon o l v a s h a t ó - e ugyanaz a s z ö v e g r e g é n y k é n t é s történeti e m l é k k é n t Jergović ez utóbbit látta a Harmóniában.
(dokumentumként)."
32
A szöveg, mint kifejező e s z k ö z nem nyílt k i előtte
olyannyira, hogy megmutatkozhatott volna a szöveg individualitása. A kritikus ez esetben objektív tényekre t á m a s z k o d o t t , és képtelen volt a számára idegen gondolatok végiggondolására. T o v á b b á , az Iser-i „odaértett o l v a s ó " s z ö v e g é s z l e l é s é n e k helyreigazítását az „ ü r e s helyek" kibogozása és feltárása segíti e l ő . Végül egy ehhez fűződő alapvető megállapítás, amelyet Iser Az olvasás
aktusa
című k ö n y v é b e n e k é p p e n fejt k i : „ A társadalmi, történeti és kulturális n o r m á k adják azt a repertoárt, melyre az olvasó az olvasáskor szükségszerűen támaszkodik, de ezt a s z ö v e g maga is megkívánja és bizonyos é r t e l e m b e n tartalmazza is. Ezeket a normákat vagy k o n v e n c i ó k a t az o l v a s ó n a k újra kell rendeznie ahhoz, hogy esztétikai hatást kelthessenek."
33
A repertoár ez esetben tartalmazza a
valóság és az irodalmi h a g y o m á n y elemeit, az olvasót, valamint olyan társadalmi történeti normákra
1
- ' Jutka Rudaš. ..Roman o č e t o v in sinov. Slovenija v Nebeski harmoniji Ksterházyjevih". Književni
listi. Ljubljana,.
2000, 5. 1 I . , 18. o. "" S z e g c d y - M a s z á k Mihály, A megértés 3 3
Ian Maclean, Id mű. 149. o.
módozataifordítás
és hatástörténet
Budapest, A k a d é m i a Kiadó, 2003, 136. o.
és múltbeli o l v a s m á n y o k r a
utal, amelyek befolyásolják
az esztétikai tapasztalatot.
Brleknek, J e r g o v i é n a k figyelmesebben kellett volna olvasnia a Harmóniát. kritikából
ugyanakkor hiányzott a kritikus/olvasó
Igaza van
A kissé rosszindulatú
szellemi nyitottsága. Megmutatkozott azon
axióma igazsága, miszerint a gyakorlati beállítódások, a konkrét kulturális produktumok az adott kultúrának a m á s s á g o t illető etikai stratégiájáról
árulkodnak. De ha számolunk a befogadás
sokféleségével, el kell fogadnunk az efféle értelmezés létjogosultságát
is, mert ez is része a
hatástörténetnek. ,y4 Harmónia
caelestis a magyar szellemi örökség, a vallási, erkölcsi, politikai h a g y o m á n y
képzeleteinek é s jeleinek sokaságából válogat, majd a fikcióképzésben az irónia által deformálja, újraértékeli,
felfüggeszti
őket."
34
A
szóban
forgó
könyv
explicite megadott
poétikája
és
metodológiája e g y é r t e l m ű e n mutatja, hogy dokumentumokat, nyersanyagokat használ. Hogyan és mennyiben használja fel ezt Esterházy Péter - ez m á r poétikai kérdés. Itt egy közismert modern irodalmi eljárásról van s z ó , amit Borges tökéletesített az irodalomban, de ami m á r Poe-nál és másoknál is fellelhető, és amit Esterházy által sokat idézett Danilo Kiš is alkalmaz, nevezetesen „a társadalom é s a dokumentumanyag irodalmi felhasználásáról, ami Flaubert óta egyike a d o m i n á n s írói m ó d s z e r e k n e k - , ezért pedagógia célzattal tanulságos idézetekkel szolgálok, texte á l' appui, egész b r e v i á r i u m o t szövök bele teljesen á propos a saját s z ö v e g e m b e . " lehet átmásolni
sem
a történelemből,
sem a művészettörténetből,
menetrendről sem - állapítja meg Kiš a Borisz Davidovics
3 4
3 5
36
síremléke
A regényt mennyire nem miként az étlapról
kiadás
Danilo K i š , Anatómiai
című műveiről
vagy
című novelláskötete kapcsán
Thomka Beáta „ A történelem mint tapasztalat, regény é s retorika" in Másodfokon.
caelestis és Javított 3 6
33
Esterházy
Péter
Harmónia
szerk. B ö h m Gábor, Budapest, Kijárat Kiadó, 2003, 63. o.
lecke Budapest, Palatínus, 1999, 7. o., ford. B a l á z s Attila e tal.
Danilo K i š az Anatómiai
lecke
c í m ű n a g y s z a b á s ú k ö n y v é b e n mutatja be a hatvanas-hetvenes é v e k j u g o s z l á v i a i
irodalomkritikában „ a dolce stile provinciáié" s z e l l e m é b e n írt v é l e k e d é s e k e t az ö s z ö v e g e i n e k dokumentum j e l l e g ű intertextusairól. Kiemeli az „ i n t e l l i g e n s ostobák", „a provinciális filozófusok v é n k i s a s s z o n y o s presztízsének
conditio
sine qua ;;o;ija"-it A Borisz Csodálatosan gyöngyökből
Davidovics
gazdagon,
síremléke
és különféle
c í m ű k ö n y v é é r t kapott igazságtalan vádakat próbálja ironikusan elemezni. relációkat ö s s z e f ű z ő
asszociatív
képekben
írja reflexióit a Nyakék
idegen
c í m ű kritikára. A kritikai vád: elismert íróktól komplett e g y s é g e k e t vesz át. ezért „ m ü g y ö n g y ö t gyárt",
visszaél az eredetivel, idegen szellemi értékeket tulajdonít el, nem sorolja fel k ö s z ö n é s k é p p e n mindazok nevét, akik s e g í t s é g é r e voltak, az ö v é csak a csiriz, k ö n y v e nyakék idegen g y ö n g y ö k b ő l , m á s o l ó k é n t akar bekerülni az irodalomba, stb. T ö b b e k között nem g y ő z i Kiš h a n g s ú l y o z n i , hogy az új irodalmi v a l ó s á g - m e g k ö z e l í t é s é b e n az író „az az érzelmi
és
intellektuális
tapasztalatok
gyűjtőedénye,
s az
irodalmi tapasztalatok,
a logosz-élmények
szerves,
elszakíthatatlan részei a m í t o s z t e r e m t ö író valóságának. A z elolvasott k ö n y v e k v a l ó s á g a tudatosan é s s z ü k s é g s z e r ű e n beszűrődik ebbe a m i t o l ó g i á b a , nem ballasztként, "bibliográfiaként", hanem mint a világról való. o l v a s á s útján szerzett empirikus tapasztalatok s u m m á j a " (131. o.) Írről így ír: „ A z író az egyetlen autentikus forrás. A z írók nem lelik meg feltehető forrásaikat, mert ezek a "források" oly mértékben át vannak dolgozva é s fel vannak bontva - már csak azzal is. hogy a nem-irodalmi vagy paraliteráris k ö z e g b ő l átkerültek az irodalom s z í v é b e - , hogy már nem jelentenek forrást". A m e g j e l ö l é s Kiš számára csupán sajátos irodalmi misztifikáció lenne. Gondolatmenetét c k é p p folytatja: „ A z író az egyetlen forrása minden e l b e s z é l é s n e k ,
minden regénynek, é s minden m á s forrás. akár
egyetlenegy forrásba torkollik, ebbe a kútfőbe, ebbe az e g y e d ü l á l l ó áramlatba,
igazi, akár
ál. ebbe az
amely a Dichter nevet viseli é s minden
forrás e l v é s z benne, akár a f o l y ó b a n , elveszíti saját külalakját, saját hangját, saját nevet, é r v é n y e s s é g é t (ami csak a kutató számára é r d e k e s ) . " (130. o.)
- , amelyben a dokumentumoknak sokkal kisebb, ugyanakkor sokkal nagyobb szerepük van mint első pillantásra vélnénk. „[Kjisebb, mert a szüzséformálás szintjén a dokumentaritás irreleváns, nagyobb, mert a m e g i s m e r é s szintjén a d o k u m e n t á r i s jelleg elmélyíti a k ö n y v igazságértékét: k o r d o k u m e n t u m m á teszi."
37
Amennyiben a hiteles és a d o k u m e n t á l t tények
felismerhetetlenül
ö s s z e v e g y ü l n e k az o l v a s ó b a n félreértéseket kelthetnek. Jurij Lotman mondja egy helyütt, hogy az író művészi szöveget alkot, ám az olvasó, ha képtelen azonosítani azokat a szövegszervezési eljárásokat, amelyek az. ö számára a művészi fogalmat m a g á b a n foglalják, magától értetődővé teszik, akkor n e m - m ű v é s z i formációként fogadja be azt. „ W a h r h e i t és Dichtung, e m l é k e z é s és képzelet, föl-vagy visszaidézés és kitalálás viszonyának bonyolítása olyannyira uralkodó elv a Harmónia
caelestisben,
megfeledkezünk róla."
hogy 38
csakis
félreértést
eredményezhet,
ha
akár
egy
pillanatig
is
Ezek szerint nem kérdés, hogy vajon olvasható-e ugyanaz a szöveg
r e g é n y k é n t és történeti e m l é k k é n t ( d o k u m e n t u m k é n t ) . „Ismeretes, hogy lehet középkori irodalmi m ü v e k alapján a lovagi erkölcsöt, tizenkilencedik századi orosz vagy magyar r e g é n y e k b e n a nemesség
életmódját,
ugyanebben
az
időszakban
s z o k á s o k a t s értékrendet t a n u l m á n y o z n i . "
39
készült
angol
regényekben
a
viktoriánus
Esetünkben, felszínre hozni a sugalmazott
szöveg
lényegi jellegzetességét, azaz d o k u m e n t u m a n y a g á t és összefüggésbe hozni a magyar kultúrával az olvasó/fordító/értelmezö cselekménymozzanatként,
nehéz hanem
feladata a
lesz.
müvek
„A
történelmi
emlékezet
világértelmezésének
dátumai
szimbolikus
nem
elemeiként,
reprezentációkként é k e l ő d n e k a szövegbe. Ezeket a szűkebb vagy t á g a b b közösség, a regényeknél pedig az értelmezés telíti átmenetileg érvényes j e l e n t é s e k k e l . "
40
Ha az értelmezés a fordítás egy
módja, akkor olyan k é r d é s e k is felmerülnek, mint az, hogy hogyan fordíthatók le ú g y az egyes kultúrák és kulturális szintek, hogy k ö z b e n lehetővé váljék az ismerős és az idegen kölcsönhatása. A fordítónak egy idegen kultúrát kell föltérképeznie úgy, hogy k ö z e l e b b hozza az idegen elemeket, mert a cél, hogy m e g é r t s ü k az idegenséget. Épp a történelmi anyagra j e l l e m z ő a droyseni „lyukas t é n y e k " (punktured facts), „a titkos kulcsok" (cryptic encodings) feltárása, ezekre való rátalálás, és napvilágra való hozása mintegy „bányászati művészet"-ként, „föld alatti munka" e r e d m é n y e k é n t . Erre az összefüggésre
egy sokat emlegetett Esterházy-példa az említett két könyvből:
nevezetesen a kuruc-labanc szembenállás. A Harmónia
caelestis
é s a Javított
kiadás
azért is
nehezen megközelíthető a nem magyar olvasó é s a fordító számára, mert hihetetlenül szorosan kapcsolódik a magyar nemzet történelméhez. A k i nem otthonos a magyar nemzeti ö r ö k s é g b e n , az
Danilo Kiš. Id mii, 102. o. S z e g c d y - M a s z á k Mihály. Id mii, 38. o. " i/o. 136,0. " Thomka Beáta „A történelem mint tapasztalat, regény é s retorika" in Másodfokon.
4
caelestis és Javított
kiadás
című müveiről
Esterházy
szerk. B ö h m Gábor, Budapest, Kijárat Kiadó, 2003, 67. o.
Péter
Harmónia
nehezen érti meg Esterházy említett szövegének művészi, esztétikai értékét.
Szegedy-Maszák
M i h á l y példájával élve a k ö v e t k e z ő k é p p e n szemléltetem a mondottakat: „ A Harmónia
caelestis
francia átültetését 2001 végén mutatta be a Gallimard Kiadó. Eredeti történeti áttekintést terveztek a kötet végére, á m végül is úgy döntöttek:
regényt nem szerencsés jegyzetekkel olvasni. A
k ö n y v b e m u t a t ó n felolvasott részlet megértését több francia jelenlevő szerint az akadályozta, hogy nem értették, m i t is jelent e két szó: kuruc és labanc. Ez a szembeállítás a legutóbbi mintegy h á r o m évszázadban
hozzá
társított
gazdag
mellékjelentések
miatt
értelmezésben. A regénybeli " é d e s a p á m " hol kuruc, hol labanc."
játszhat 41
fontos
szerepet
az
A m i r e a példa is következtetni
enged, Esterházy elbeszélő m ü v e i n e k nagy részében megtalálhatók olyan történeti vonatkozások, amelyek ismerete vagy nem ismerete j e l e n t ő s szerepet játszhat a m e g é r t é s b e n . Hadd éljek saját p é l d á m m a l is: „ K o m m u n i s t a vagy állami funkcionáriusok elleni atrocitásokról nincsen t u d o m á s o m . November elején híre j á r t egy listának, amely állítólag a kivégzendők nevét tartalmazta, de nem b e s z é l t e m olyan személlyel, aki a listát látta volna, i l l . tudta volna, hogy k i kit írt abban össze. Nov. 4. után k é t haláleset történt, Sz. nevű fiatalembert társa véletlenül agyonlőtte, H . nevű pedig állítólag éjjel nem tett eleget a nemzetőrök „állj!" kiáltásának, mire lelőtték. Hír szerint m i n d k é t tettes disszidált. - A »muk«-ról általában azt tartják, hogy v i c c . "
42
A Javított
kiadás
magyar
v á l t o z a t á n a k n é h á n y szakasza - a kimásolt részből konkrétan a „ m u k " - éppen a történelmi nyersanyaga miatt volt s z á m o m r a nehezen érthető. Mivel a német fordítás egy glosszáriummal végződik, ahol a kevésbé ismert történelmi tények, személyek magyarázattal vannak ellátva, ennek ismerete összefogóbb, világosabb képet ad a regény aurájáról, ez esetben a „ m u k " hihetetlen iróniájáról. Ide illő Kulcsár Szabó Ernő megállapítása, mely szerint „ a z eredeti értelem - mint a kartéziánus u n i v e r z á l g r a m m a t i k a i nyelvfelfogás, illetve mindenfajta világreprezentációs
irodalmi
e p i s z t e m é j e l e n t é s t a n á n a k kritériuma - ezért válik gyakran a posztmodern irónia c é l p o n t j á v á . "
43
Igaz, hogy a r e g é n y e k e t nem jegyzetekkel szokás olvasni, de ennek alkalmazását szerencsésnek tartom főleg ennek a két regénynek az idegennyelvü fordításaiban. Esterházy erre azt m o n d a n á , hogy Joyce UlysseséX
4 1
4 2
se lábjegyzettel olvassuk, pedig ennek a kulturális tudásanyaga is az
S z e g e d y - M a s z á k Mihály. Id. mű, 136. o. Esterházy Péter, Javított
kiadás
Budapest, M a g v e t ő , 2002, 39. o. A z említett példa a n é m e t változatban: „ V o n
Atro7Ítáten gegen kommunistische oder staatliche Funkcionare habe ich keine Kenntnisse. Anfang November war die Rede von einer Liste, die angeblic die Namen der Hinzurichtenden enthielt, aber ich habe mit keiner Person gesprochen, die die Liste gesehen beziehungsweise gewusst hätte, we darin wen zusammenschrieb
- Nach dem 4. Nov. ereigneten
sich zwei T o d e s f ä l l e , den Jungen Mann Sz. erschoss sein Gefährte zufällig, und jener namens H. befolgte nachts nicht den Halteruf der Nationalgardisten, woraufhin man ihn erschoss. Gerüchten zufolge sind beide Täten ins Ausland gegangen. - "Muk" hält man im allgemeinen für einen Witz." in: Péter Esterházy, Verbesserte
ausgäbe
Berlin, Berlin
Verlag. 2003, 51. o. ford. Hans Skirecki. „ A n m e r k u n g e n und Erläuterungen", 368., Seite 51 ..Muk" - A b k ü z u n g von „Márciusban újra kezdünk" (im März fangen wir noch einmal an), einer nach der Niederschlagung der Revolution von 1956 g ä n g i g e n Parole. 4 5
Kulcsár S z a b ó Ernő, Esterházy
Péter
Pozsony, Kalligram, 1996, 119. o.
angolszász környezeten alapszik. A magyar történelem is részben b e é p ü l a nyugati kultúrákba, de ennél sokkal sajátosabb. Ezért nem látom a lábjegyzet alkalmazásában a m ü esztétikai értékének csökkenését, hanem ellenkezőleg: a jegyzeteken keresztül feltáruló idegen történelmi világ varázsa az, ami m a g á v a l r a g a d ó . És nem utolsó sorban, ezekkel a történelmi tényekkel ellátott h é z a g b a n mutatkozik meg a m ü ironikus szemlélete. E hézag felderítése sokkal e l m é l y ü l t e b b gondolkodásra utal. így például a m ü ironikus jelentését csak akkor érthetjük meg, ha k é p e s e k vagyunk felidézni a Kádár-korszakot, illetve azt, hogy milyen mértékben értjük a magyar történelem e korszakát. A z ilyen jegyzet
nélkül
elsikkadna a mü humora, észrevehetetlenek
maradnának
az
allúziók,
szójátékok. Enélkül eltűnik az egész, műnek a szatírája, keserűsége, lapos lesz, de legalábbis érthetetlen. Peter Eszterhas Esterházy dán fordítója szerint is elképzelhetetlen a regény egy egészen m á s kulturális k ö z e g b e n lábjegyzetek nélkül, mert az ilyen olvasónak fölfoghatatlan, hogy miről is van szó. A Harmónia
fordításában idegen referenciákat kell alkalmazni, ezek néha jelentéktelenné is
tehetik a megértés vonásait. Ilyen például a „több is veszett M o h á c s n á l " . Járfás Ágnes francia fordítónő a M o h á c s helyett a Berezinát tudná elképzelni, egy nagy n a p ó l e o n i verességre utalva, de m é g s e m tartja j ó m e g o l d á s n a k , mert szerinte ennek a k ö n y v n e k a magyar világot, a magyar történelmet kell tükröznie é s ezzel felmerülne az átértelmezés hitelének kérdése. A németeknél is született olyan ajánlott változat, amelyben a német mondat a magyar szólás összefüggésrendszerét másikkal cserélné fel, tudniillik a „Noch Esterházy
regénye
összefüggésrendszert tapasztalatához
a Számozott kínál,
kapcsolódik.
mondatok
amely
ist polen
az Esterházy
elsősorban
A Harmónia
nicht verloren"
a
család
magyar
holland változata
változattal. Látjuk, hogy életéből
képe
révén olyan
anyanyelvű
közösség
hasonlít
a d á n és a
történeti francia
m e g o l d á s h o z . Robert Kellerman fordítótól megtudjuk, hogy a holland o l v a s ó is vajmi keveset tud a k ö z é p - e u r ó p a i történelemről, így a könyv lábjegyzettel lesz ellátva. Azonban Hollandiában van m é g egy p r o b l é m a , tudniillik, ott nincsenek, é s nem is voltak olyan nagy t á r s a d a l m i különbségek, mint M a g y a r o r s z á g o n : „ A doktor urat nem szólítják Doktor Úrnak, hanem egész egyszerűen doktornak. A grófurat pedig egyszerűen uramnak. Olyan, hogy Méltóságos vagy Kegyelmes Asszony, nem létezik."
4 4
44
Ezért n e h é z e k v i v a l e n c i á t
találni, ami visszaadná az eredetit. Ezt hollandul h a s o n l ó
„ H o g y a n fordítható a Harmónia caelestis? Hét Esterházy-forditóval beszélgetett S z e g c d y - M a s z á k Mihály",
irodalom, 2002. 4:1
45
Élet és
szeptember 13., 7. o.
G á l o s i Adrienne fordításelméletről s z ó l ó doktori é r t e k e z é s é b e n foglalja ö s s z e a sok heves vitát kiváltó ekvivalencia
fogalom m e g f o g a l m a z á s á t az elmúlt ö t v e n é v b e n . Jakobson, Nida, Catford, Holmes, Baker é s Tourv ekvivalenciam e g k ö z e l í t é s é b ő l indul ki. kiknek alaptézise, hogy az ekvivalencia sohasem teljes, az ekvivalensnek tekintett s z ö v e g mindig csak bizonyos s z e m p o n t b ó l „ e g y e z i k " az eredetivel, é s ezeket a szempontokat, elemeket igyekeznek feltárni. „Ennek m e g f e l e l ő e n c definíciók általában valami olyasmit mondanak, hogy a fordítás „releváns aspektusaiban" ekvivalens viszonyban áll egy öt m e g e l ő z ő e n létező s z ö v e g g e l , vagy a mindkét s z ö v e g b e n megtalálható ekvivalens
tartalmú
szinonimákkal,
különböző
történelmi
körülírással,
szövegeket,
hozzáadással
arra törekedvén,
lehet
kifejezni.
hogy
A HC
fölfedje
összekapcsolja
a korra/családra
a
jellemző
teljességet. A „ s z á m o z o t t mondat" sok helyütt tartalmaz a j e l e n t é s megkérdőjelezésére
utaló
hézagokat, amelyet a szöveg megszakítottságain keresztül ér el, ú g y látszik, mintha ez a rés, a narratíva
szándékosan
elhallgatott információja
lenne. Ezt mutatja
Dániel
meghatározása, ami nem m á s , mint „a szövegek réseinek erős olvasata."
46
Boyarin
határsáv
A szövegnek vannak
olyan ellentmondásai, eldöntetlenségei, kétértelműségei és homályosságai, amelyek megnehezítik a befogadó számára a regény megértését. Egy-egy fragmentum sokféle jelentésfolyamatot generálhat, megvilágítva az e l l e n t m o n d á s o s jelentés rejtett értelmét. Esterházy regénye a m é l y e b b megértés miatt, sok helyütt m a g y a r á z a t r a érdemes, hiszen a jelentés telítettségét hordozza magában. Úgy gondolom, hogy az általános olvasói elvárások kielégítése miatt szükség van glosszáriumra. A könyv francia fordítója a következőket mondja: „A francia olvasó soha nem hallott Esterházy Antal kuruc ezredesről, sem Esterházy Károly egri püspökről. Előfordul azonban kivétel, például a m á s o d i k részben, ahol a Dreyfus-perből ismert ál-Esterházy kilétére fény derül. Mindezek miatt úgy gondolom, hogy kivételesen lábjegyzetekkel vagy glosszáriummal kellene ellátni a m ü francia változatát."
47
A horvát k i a d á s a lábjegyzet mellett döntött, mintegy hat oldalon keresztül - szótár cím alatt
48
- ad azokra a k e v é s b é érthető kifejezésre magyarázatot, amelyek szükségesek a horvát
olvasók számára. Ide tartoznak többek között az idegen kifejezések, a fonetikusan írt idegen 49
kifejezések (például bittesön-bittesön), a kuruc-labanc p á r o s , a p e n g ő , a rif, Á V Ó stb. A z idegen olvasó kulturális kódjai szolgáltatják az egyes k ö n y v e k megértésének paramétereit, e ráérzés szerint a h o r v á t o k s z ü k s é g e s n e k tartják az említett lábjegyzetet. Ugyanakkor nem szerencsés, és sok esetben nem is lehet egy vonatkozási rendszert a másikkal kicserélni, ezért kell a lábjegyzet, mert a sokféle
referencia
feltételezi
a valóság
t é m a k ö r b e n Szöllősy Judit a Harmónia
megértését.
Teljesen
radikális
álláspontot
foglal
e
angol nyelvű fordítója. Ellene van minden lábjegyzetnek.
„ H a olvasom a szöveget, ez esetben az angolt, és ott lent nézegetem, k i is volt ez a Rákóczi, ez az érzés, a felfedezés é s j á t é k ö r ö m e , elvész. [ . . . ] M e g p r ó b á l o m ú g y fordítani a könyvet, hogy az
értékek s z e m p o n t j á b ó l . " G á l o s i Budapest. 2 0 0 í ) . 4t
Adrienne, A fonák
" Wolfgang Iser. Az értelmezés világa 2004. 35 o ford Lajosi Krisztina.
színei.
Filozófia
és fordítás
(PhD-értekezés,
Kézirat,
ELTE,
Budapest, Gondolat K i a d ó — E L T E Ö s s z e h a s o n l í t ó Irodalomtudományi Tanszék.
4
..Hogva- fordítható a Harmónia caelestis'.' Hét Esterházy-forditóval beszélgetett S z e g c d y - M a s z á k Mihály", Élet és irodalom. 2002 szeptember 13.. 7. o
4 S
..Rječnik nekih manje poznatih riječi i izraza" in Péter Esterházy, Harmónia 862. o., ford Xénia ü c t o n i . v
caelestis
Zaprešić. Fraktura, 2004, 857-
..Kuruci (mad.) - naziv za mađarske seljake koji su 1514. kao "križari" trebali krenuti u rat protiv Turaka, oni su se
pobunili pod vodstvom Jurja Dozsc i napali gospodare, od tada su svi buntovnici i ustanici u o p č e u m a đ a r s k o m e kuruci. Labanac - podrugljiv naziv za n j e m a č k o g vojnika u Mađarskoj." Uo. 859-860. o.
információt
szavak nélkül, az akaratommal c s e m p é s s z e m a s z ö v e g b e . "
50
T é n y l e g ez lenne a
legideálisabb m e g o l d á s , kérdés, megvalósítható-e. Szöllösy Juditnak van valami köze a magyar történelemhez, de nem biztos, hogy annak az angol M r . X Y . o l v a s ó n a k is van, aki majd e könyvet a kezébe veszi, akinek talán nagyon is sokat segítene a j á t é k ö r ö m e szempontjából az a Rákóczira való le pillantás. Kivételes helyzetben részesül a n é m e t fordítást olvasó. Történeti okok mellett az is előnyösen alakítja a n é m e t fordításokat, hogy az író - nyelvtudása miatt - tanácsokat tud adni a fordítóknak. A Harmónia Javított
kiadást
caelestis
pedig Hans Skirecki ültette németre 2003-ban. M i n d k é t k ö n y v feltűnést keltett, a
nagyobb lapok kritikusai hasábjain
31
2001-ben jelent meg n é m e t ü l Terézia Mora fordításában, a
behatóan
foglalkoztak vele. Lothar Müller a Süddeutsche
Zeitung
üdvözli a HC-t, n é m e t megjelenésének idejét az európai irodalom ünnepnapjává nevezi
k i . A könyvet, mely tele van szemtelen nevetéssel és mélységes gyásszal. Verena Aufferman a 52
Deutschlandradióban
a k ö n y v szerkezeti logikáját emeli k i , kihangsúlyozva Esterházy Péter
szellemiségének két pólusúságát, amelyből könnyen gyökerezik a tréfa és a k o m o l y s á g illetve az élet és a létezés. A HC jól sikerült fordítását majdnem minden recenzió m e g e m l í t i . Ehhez a sikerhez az is hozzájárul, hogy fordítója részesült a magyar irodalmi h a g y o m á n y b ó l , valamint otthon van a jelenkori n é m e t nyelvű regényirodalomban is, sőt maga is foglalkozik írással. A Javított Eletemben írója
kiadás
először
című Esterházy könyvről két részfordítás jelent meg szlovénul. A z első
tehetetlenségből 1i
fordításában" ,
írok (Prvič
amely a k ö n y v
5 4
Első
v življenju
pišem
dossziéjának
amelyben a történeti/társadalmi/politikai/kulturális
iz nebogljenosti)
c í m m e l e sorok
14-19. oldalából meríti anyagát,
háttér kevésbé
van jelen, ezért
és
lábjegyzet 55
nélküli. M á s a helyzet a m á s o d i k részben, amelynek szlovénra ültetője Mladen P a v i č i ć . A z említett könyv Második
dossziéjának
196-200. oldalához szükséges volt a szlovén fordításban a
lábjegyzet, t u d n i i l l i k az Imbisz, az OFFI és a Hitel
egymondatos m a g y a r á z a t a nélkül érthetetlen
lenne a lefordított rész a szlovén olvasók számára. A jelentés, utalás itt valamilyen előzetesen adott vonatkozási rendszerhez van kötve. Fontos azonban az a felismerés is, hogy a fordítás kifejezésre
í 0
„ H o g y a n fordítható a Harmónia caelestis? Hét Esterházy-fordítóval beszélgetett S z e g e d y - M a s z á k Mihály", Élet irodalom, 2002. szeptember 13., 7. o.
és
"'„Ein Festtag für die e u r o p ä i s c h e Literatur. So unangestrengt durchtrieben war selten ein B u c h in letzter Zeit, so vibrierend von Jetztzeit und vollgesogen von Geschichte, so reich an frechem Lachen und tiefster T r a u e n . . . Wir danken für den g r o ß e n e u r o p ä i s c h e n Roman, den wir damit in Händen halten." (Lothar Müller, Süddeutsche
Zeitung)
Lásd 30.
jegyzet. „Péter Estcrházys K o p f hat zwei Hälften
Den Spaß und den Ernst oder das Leben und das Sein. Beide Hälften kann
er leicht miteinander vereinen." (Verena Aufferman, Deutschlandradio
Lásd Péter Esterházy, Harmónia
Caelestis
Berlin, Berliner Taschenbuch Verlag, 2003, 391-393. o., ford. Terézia Mora, kiadás boritóján.) Péter Esterházy, ..Prvič v življenju p i š e m iz. nebogljenosti. Odlomek iz. romana (1)". Književni
listi, Ljubljana, 2002.
június 10., 9. o., s z l o v é n r e , fordította Jutka Rudaš. 5 4
Esterházy Péter, Javított
kiadás
Budapest. Magv e t ő , 2002.
Péter Esterházy, „ B o | j od nas nihče ni m ö g e I biti sovražnik ljudstva. Odlomek iz. romana (2)". Književni Ljubljana, 2002. 6. 24. 11. o.. s z l o v é n r e fordította Mladen Pavičić.
listi,
juttatja azokat a pontokat, illetve rámutat azokra, amelyeket a szóban forgó kultúra észre se vesz, amelyeket a m á s i k kultúra meg sem lát. M i az irodalom, a fordítás szerepe a kultúra rendszerében? Hogyan lehet fölfogni a szöveg olvasó viszonyt a fordításban mint kultúrák közötti találkozásban? Hogyan lehetséges az ismerős világába terelni az idegent, az ismeretlent? M i a végső cél, ha nem a szövegek megértése? A fordítónak egy idegen kultúrát kell föltérképeznie úgy, hogy közelebb hozza az idegen elemeket, mert a cél, hogy megértsük az idegenséget. A z olvasóra az van nagy hatással, amit megért, amit felfoghat, ami lenyűgözi, ami foglalkoztatja és ösztönzi a képzeletét.
I I / 2 . „Akinek Esterházy Péter Harmónia
nyelve van, világa
caelestis és Javított
van"
kiadás című m ű v e i n e k nyelvi aspektusáról
Esterházy Péter müveiben s z á m o s példát találunk a retorikai alakzatokkal, a kifejezésekkel, a stílussal való játékra, humorra és iróniára. Művészetének fontos aspektusai ezek. A z alábbiakban azt fogom vizsgálni, miben is áll a Harmónia
caelestis és a Javított
kiadás
„ n y e l v é n e k " sajátossága.
A „ n y e l v é b e n él a nemzet" e s z m é n y e j ó irányadónak bizonyul majd e két m ü magyar é s (a fordítások révén) külföldi viszonyainak bemutatására. Fontolóra veszem azokat a nyelvi kérdéseket, amelyeket a két m ű fordításbeli mivolta kiprovokál. Ugyanakkor a j e l e n t é s vizsgálata is kitüntetett szerepet kap a tárgyalt k ö n y v e k sajátosságokat
vázolok
fel,
fordításainak
amelyet
a
vizsgálatánál. Ezt k ö v e t ő e n olyan
kritika
az
Esterházy-epika
egyik
regénybeli
legsajátosabb
ismertetőjegyének tekint, tudniillik az iróniát és az intertextualis j e l e n s é g e k e t . A m á r említett referenciális vs areferenciális p ó l u s az Esterházy-féle családtörténeti modellen belül újramondott és folytatható, valamint átírt é s megszakított jelentésrétegeiben m ű k ö d i k . Ebből a szempontból a referenciális vonatkozás a kulturális jegyekben, a hagyományban, az areferenciális pedig a nyelvi m e g e l ő z ö t t s é g é b e n mutatkozik. Esterházy a családi-történelmi tabló vizionált grammatikai-retorikai játékterével hozza létre többrétegű szépirodalmi műveit. A tárgyalt könyvekkel
kapcsolatban,
az olvasó elmerülhet az egyszerre büvöletkeltö,
ugyanakkor nehezen érthető szövegek vizsgálatába, értelmezésébe, amelyekben a tények k ö z l é s é n túl valami többlet is mutatkozik. Esterházy Harmóniája,
és a Javított
kiadás
olyannyira j e l k é p e s e n
vannak megalkotva, hogy az értelmezését elsősorban pragmatikus m e g f o n t o l á s o k irányítják. A kulturálisan és történelmileg is m e g h a t á r o z o t t két k ö n y v pragmatikus s z á n d é k o k k a l körvonalazott. A
pragmatika
„kosarába"
azonban sok
minden beletartozik
(a szemantika,
a stilisztika, a
pszicholingvisztika, a diskurzuselméletek), de ami a két regény e l e m z é s e k a p c s á n fontos, hogy e t u d o m á n y t e r ü l e t a minden interaktív nyelvhasználat alapját képező elvek é s eljárások vizsgálatának tanaként m a g á b a foglalja
a nyelv használatának, megértésének és h e l y e s s é g é n e k
valamennyi
aspektusát. A z ezzel kapcsolatos elgondolások közös sajátossága, hogy a nyelvet a használat, a k o m m u n i k á c i ó , a kontextus szempontjából kell megragadni. V o l t a k é p p e n nem a grammatika és nem a szókincs, hanem a nyelvhasználat az a mozzanat, ahol a l e g k ö z v e t l e n e b b ü l megjelenik a nyelv, kitágítva a gondolkodást az életmód és a világnézet irányába. „ A nyelv j e l e n s é g e nem e l e m e z h e t ő a d e k v á t m ó d o n , ha eltekintünk a kontextuális megfontolásoktól, melyek a beszélők szándékaival, a beszélők és hallgatók közös föltevéseivel
és háttér-hiedelmeivel, valamint a
p á r b e s z é d e k aktuális történeteivel kapcsolatosak."' A z irodalmi szöveg létét a kontextus garantálja, s így a s z ö v e g j e l e n t é s e a kontextus függvénye. Ha a kontextus a jelek halmaza, akkor „a szöveg kontextusának számít minden, ami az értelmező számára a szöveg jelentését biztosítja. [ . . . ] Ennek az a k ö v e t k e z m é n y e , hogy a szöveg - a kontextualizmus álláspontja szerint - nem » m a g á t ó l « jelent, nincs »jelentese« értelmező
tulajdonítja
(nem rendelkezik a
jelentést."
2
vele), hanem felruháztatik azzal, a s z ö v e g n e k
A
szövegeknek
azonban
számos
kontextusa
az
van:
szintagmatikus-paradigmatikus, szövegszerű, nem-szövegszerű, szövegen belüli, szövegen kívüli, a szerző és a befogadó szemszögéből tekintett stb. A jelentést n a g y m é r t é k b e n befolyásolhatják a társadalmi-történeti k ö r ü l m é n y e k , például a társadalmi szokásrendszerek, a társadalom kultúrája, a befogadás é s az alkotás konvenciói. A m e g é r t é s szempontjából
nagy j e l e n t ő s é g e van a nyelvi
kódok
szituációdeterminált
átváltásának az o l v a s á s folyamán. „ A nyelvi közlés mindig egy sajátos közléshelyzetben átfogó viselkedési
stratégia
is."
3
A társadalmi
és kulturális kontextus meghatározza
a
viselkedést,
amelynek a verbális közlés, a szöveg is része. A pragmatika kognitív elmélete foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy m i k é n t vagyunk k é p e s e k létrehozni é s megérteni a nyelvi cselekvéseket, és m i k é n t vagyunk k é p e s e k hatással lenni a tudáskeretekkel kapcsolatos megértésre. A tudáskeretek általában k o n v e n c i o n á l i s t e r m é s z e t ű e k , így meghatározzák, hogy egy bizonyos kultúrában m i a j e l l e m z ő vagy tipikus. A z o l v a s ó feladata pedig az, hogy birtokába legyen ezeknek a tudáskereteknek. így a regény fordítására is j e l l e m z ő az erős pragmatikus irányultság. A m ű b e n a pragmatikus erőt maga a nyelvi n e m l é t képezi. A nyelv imaginárius alkotóeleme a szó, mint sajátos egység, vagy ahogy Barthes
fogalmaz „ m á g i k u s m o n á s z " . Jurij Lotman gondolatával: „Valójában
szempont a s z ö v e g működési
a pragmatikai
aspektusa, amennyiben a szöveg mechanizmusa valaminek a kívülről
való bevitelét feltételezi. Legyen bár a „kívülről" j ö v ő dolog egy másik szöveg vagy olvasó (aki szintén egy „ m á s i k s z ö v e g " ) , vagy a kulturális kontextus, feltétlenül szükség van rá ahhoz, hogy az új j e l e n t é s e k k é p z ő d é s é n e k a szöveg immanens struktúrájában adott lehetősége realizálódhassék."
4
A két r e g é n y b e n nagy s z á m b a n fellelhetőek a legismertebb retorikai trópusok, a metaforák is, amelyek az e g y m á s t helyettesítő szavak paradigmatikus kapcsolatára alapoznak.
Esterházy
metaforái sajátosan kódoltak. „ A metaforikus eljárás az értelmezés asszociációs formáját igényli. Jelképes e s e m é n y e k , elszigetelt jelenetek, újra meg újra felbukkanó m o t í v u m o k ,
' Joseph Margolis, „Irodalom é s b e s / é d a k t u s o k " . Helikon. Kálmán C . G y ö r g y , Az irodalom
mint beszédaktus.
hangulatok,
1982'2., 175. o.
Fejezet
az irodalomelmélet
történetéből
Budapest, A k a d é m i a i
Kiadó, 1990, 117. o. 3
Kábán A n n a m á r i a „ S z ö v c g p r a g m a t i k a i kérdések" in Absztrakció
és valóséig
szerk. R. Molnár Emma, Szeged, J G Y T F
Kiadó, 1996, 173. o. 4
Jurij Lotman: Kultúra,
szöveg,
narráció.
Orosz elméletirók
tanulmányai.
In Honorem Jurij Lotman.se.crk
Kovács
Árpád é s V . Gilbert Edit, P é c s , Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, 1994, 65. o., ford. Klausz. Ildikó é s Pálfl Á g n e s
gondolati tartalmak, a tapasztalati övezeten túlmutató reflexiók sorakoznak e g y m á s mellé, úgy, hogy k ö z ö t t ü k okozati úton csak részleges összefüggéseket állapíthatunk meg."
5
„ A műalkotást
6
megérteni annyi, mint felfogni a metaforát, ami [ . . . ] mindig jelen van." „A m ű v é s z e t olykor az élet metaforája, és amikor az, akkor az az ismerős élmény, hogy a művészet segítségével " k i l é p ü n k " saját m a g u n k b ó l - a jólismert művészi illúzió - tulajdonképpen azt jelenti, hogy a metaforikus átalakulás mi magunk vagyunk: a m ü végső soron rólunk szól, csodálatos n ő k k é átlényegített 7
közhelyszerű e m b e r e k r ő l . " Ha a szövegben egy rejtett idézet van, ennek a retorikus alkalmazása azon alapul, hogy a befogadó fel fogja ismerni, mert magáról az idézetről is előfeltételezik, hogy ismert - é s ez j á r t a s s á g o t előfeltételez, amelyet egy közösség ismer, formál. Erre mondja Danto, hogy „ a z ilyen idézetek pragmatikája mindig metaforikus, független attól, hogy az idézet maga eredetileg metafora volt-e, vagy sem, és az idézet rendszerint azt szolgálja, hogy
felismerhető
p á r h u z a m o t állítson fel aközött a szituáció között, amelyre akkor alkalmazzák, és aközött, amelyet 8
az idézett kifejezés segítségével s z á n d é k o l n a k . " A szituációt az olvasó akkor érti meg, ha létrejön a szemantikus és az általános metaforikus megfeleltetés. A z idézések aktusában valamilyen m ó d o n mindig jelen van a források idézésére vonatkozó implicit referencia - mondja Danto - , de az olvasó nem m i n d i g találja
meg azt a funkciót,
amelynek segítségével megtalálhatja
az idéző által
intencionált mondatot. A rejtett idézés a szövegben mindig komplex szerepet játszik.
„ E g y mondat egyszerre megjelenhet átlátszóan é s átlátszatlanul egyetlen b e s z é d a k t u s b a n , é s az átlátszatlan szerep vagy helyzet az, amelyben az intencionalitás felfedezhetjük. Ezt talán sehol nem láthatjuk v i l á g o s a b b a n , mint azokban az irodalmi s z ö v e g e k b e n , amelyekben a szerző nem pusztán állítani kíván valamit, hanem egyszersmind olyan szavak felhasználásával kíván állítani valamit, melyek m á s c é l o k a t is s z o l g á l n a k : valamilyen utalást tesznek, fenntartják a mértéket, egy sz.ójátékot formálnak meg, k i g ú n y o l n a k egy szereplőt, bevezetnek egy v e z é r m o t í v u m o t - é s ezek az irodalmi intenciók kudarcot vallanának, hogyha nem ezeket, hanem valamilyen más szavakat használna. Ezek a s z ö v e g j e l l e m z ő k mennek v e s z e n d ő b e , mikor a s z ö v e g e k e t lefordítják, ami az á t l á t s z ó s á g v o n a t k o z á s á b a n nem okoz ehhez hasonló problémát, minthogy bármit, amit az egyik nyelvben mondani lehet, ekvivalens m ó d o n lehet a fordítás n y e l v é b e n is mondani. A s z ö v e g e k n e k ezeket a j e l l e m z ő i t bizonyos fajsúllyal r e n d e l k e z ő dolgokként kezeljük; ezek a textualitás olyan elveihez alkalmazkodnak, amelyek a r é s z e k e t olyan m ó d o k o n kapcsolják ö s s z e , melyeknek vajmi k e v é s közük van a t é n y e k á l l í t á s á h o z vagy az i g a z s á g m e g a d á s á h o z ; é s ez m a g y a r á z z a meg legalábbis részben, hogy miért is szeretjük jobban az eredetit, mint a fordítást, é s miért is szeretjük jobban a fordítást, mint a parafrázist vagy a tömörített változatot: azért mert a szerzői árnyaltság é s , hadd mondjuk, az ö művészete, csak abban a verbális anyagban foglaltatik benne, a m e l y i k b ő l a s z ö v e g fel van építve. És t e r m é s z e t e s e n a verbális anyag hordozza a s z ö v e g j e l e n t é s é t is." 9
Mert a m e t a f o r á k b a n
a „prezentálás formája" -
Danto szerint -
azokkal a j e l e n t é s e k k e l és
asszociációkkal rendelkezik, amelyekkel a korszak kulturális kerete, és „ezen o k o k b ó l kifolyólag -
' K u l c s á r S z a b ó Ernő. Műalkotás-szöveg-hatás Budapest. M a g v e t ő . 1987. 68. o. " A. Danto „Metafora, k i f e i c z é s , stílus" in Szöveg és interpretáció szcrk. B a c s ó Béla, Budapest, Cserépfalvi Kiadó, 1991, 135.0., förd. S a j ó Sándor, ' f a l 36. o. í.'o. 144. o. " Uo. 149. o. s
bár lefordíthatóak - a metaforák fordításkor el fognak veszteni valamit vagy szert fognak tenni valamire, azon kulturális k ü l ö n b s é g e k miatt, amelyekkel a két nyelv m á s s á g a együtt j á r . "
10
Danto a
metaforára mint kisebb m ű a l k o t á s o k r a tekint. Gadamer a nyelvi tudat zsenialitását abban látja, hogy ki tudja fejezni a hasonlóságokat: amikor valaki egy kifejezést átvisz egy m á s i k dologra é s ilyenkor valami k ö z ö s r e tekint. Ez a j e l e n s é g a szavak metaforikus használata. A z egyik terület átvitele a m á s i k b a nem csak logikai funkció, hanem magának a nyelvnek a metaforikája. Ebből következik, hogy „a metafora ismert stílusalakzata csak ennek az általános, egyszerre nyelvi és logikai képzési elvnek a retorikai v á l t o z a t a . " felismerni a k ö z ö s t . "
11
M i n t ahogy Arisztotelész is mondja: „Jól átvinni annyi, mint
12
E s t e r h á z y Péter rétori - az elmét m e g r a g a d ó és érzelmeket kiváltó - szövegeinek olvasása a paradigmatikus
szerkezettől
az asszociációkon alapuló szintagmatikus
szerkezet felé
haladva
juttatja el az olvasót a megértés, a „szöveg ö r ö m e " felé. Esterházy m ű v e i előfeltételezik a retorikái fogalmakhoz való hozzáférhetőséget, ezen fogalmak tudását, é s ha ezek a retorikai kérdések és trópusok nem hozzáférhetőek, nem érezhető a mű ereje, és e n n é l f o g v a maga a m ü sem hat. E s t e r h á z y poétikájában a teljesen h a g y o m á n y o s szavak olyan h a n g z á s b e l i vagy szemantikai, amely megállítja a nyelv érthető mozgását. A z ilyen sűrűségi elemek e g y m á s u t á n j a megnehezíti a szöveg értését, azaz megvonja tőlünk az egyéni és a kitalált j e l e n t é s lehetőségét. A z Esterházy-szavak, mint ahogy ezt Barthes-ot idézve elmondhatjuk „kémiai kötésekhez hasonlóan m ű k ö d n e k , szimmetrikus kapcsolatokkal, csillagalakzatokkal, csomópontokkal teli nyelvi teret rajzolnak k i , amelyből a 1 3
A m i k o r a szó állandó
és nyelvészet
című írásában nagy
váratlanság okozta m e g t o r p a n á s nélkül új jelentésszándékok indulnak k i . " viszonyai l e r o m b o l ó d n a k , a szó j e l l é válik. Jakobson Fordítás
jelentőséget tulajdonít a nyelvi jelnek. Elgondolásában egy nyelvi j e l j e l e n t é s é t annak egy másikra való lefordítása adja. Megállapítása szerint a nyelvek kódjainak e g y s é g e i között nincs
teljes
megfelelés, de az üzenet egésze értelmezését adja ezeknek a k ó d o k n a k , ami annyit tesz, hogy fordításkor nem elszigetelt k ó d o k helyettesítéséről van szó, hanem a fordító teljes „ k ö z l e m é n y e k e t " helyettesít e g y m á s s a l . A z átkódolás információvesztesség nélkül is létrejöhet - állítja - , mert a k ö z l e m é n y környezete elég gazdag ahhoz, hogy a másik nyelven kötelezően kifejtendő minden aspektusra rávilágítson. A nyelv fő problémáját az „azonosság a k ü l ö n b ö z ő s é g " formulában ragadja meg.
" Hans Georg Gadamer, Igazság
és módszer
Budapest, Gondolat. 1984, 300. o., ford Bonyhai Gábor.
r
-Uo. ' Roland Barthes „A/. írás nulla foka" in Roland Barthes, A szöveg
1998, 28. o , ford. R o m h á n y i Török Gábor.
öröme.
Irodalomelméleti
írások
Budapest, Osiris,
Esterházynál
kihagyásokkal,
hiányokkal
és néhol túlzsúfolt jelekkel teli diskurzussal
találkozunk. Érezhetjük a szavak k o m b i n á c i ó i n a k próbálgatás-művészetet, ahol a szavak tartalmát átlátszatlan jelekkel fedi le. Valójában Esterházy Péter egész poétikája abban áll, hogy b á r a kódokkal játszani lehet, azok a játék során m é g s e m rombolják le ö n m a g u k a t . Schleiermacher szerint is a nyelv határozza meg az értelmezés művészetének szigorú gyakorlatát. A nyelv, amely a nyelvtan, valamint a használójának a lelki alkata által kódolt. A világot a szerző az irodalom jelrendszerében tárgyiasította, az olvasás
folyamatában
tulajdonképpen a s z ö v e g b e kódolt közlemény tartalmának újraalkotása kell hogy végbemenjen. A z e l e m z ő m ü v e k b e n az esztétikai j e l m é g az interakció folyamán sem rögzül olyan egyérteműséggel, mint a köznyelvi k o m m u n i k á c i ó jelei. Esterházy művészi s z ö v e g é n e k kódja állandóan változik, folyamatosan szervezi meg önmagát. A z olvasónak a megértés szempontjából követnie kell ezeket a változásokat. A j e l e k változásai, a szemantikai tövek többértemüsége a nyelvi megértést teszik kérdésessé, amely tulajdonképpen a befogadás elemi feltétele. A nyelvértelmezés kettősségének felbomlása kialakíthat olyan komplex nyelvjáték-feltételeket, amelyek poétikailag át tudják hidalni az eredeti és a képletes jelentések összetartozásának elve közti ellentétet. Ehhez szükséges a készlet (a szavak egyszerre többértelmü j e l e n t é s é n e k a használata) és az olvasó kompetenciájának a dialogikus jellege. E k é p p e n például a „szoft p o r n ó " sajátos j e l k é p , amely társadalmi s z i m b ó l u m k é n t jelenik meg. Ennek az eljárásnak szemléltetésére példa gyanánánt a „szoft p o r n ó " - b ó l kiindulva egy ábrázolás alakot tud ölteni. így az irodalmi szöveg a társadalmiból és az ösztönösből születeti jelrendszerek egyesülésének színterévé válik. Tehát, egy „banalizált" terminussal a legtelítettebb é r t e l e m m e l felruházva adja vissza a „puha diktatúra" korszakát. E k é p p e n például a „szoft p o r n ó " sajátos j e l k é p , amely valami társadalmi s z i m b ó l u m k é n t jelenik meg.. Fontos, hogy a belső jelentést mennyire határozza meg a külső referencia. Ha zavaros a kód, ezért jelentése zaklatott ahhoz, hogy m e g é r t s ü k akadályait, nehezebb megtalálni a belsejében rejtőző megközelíthetetlent. A s z ö v e g megértését
illetően a szemiológia
is nagy segítségünkre
jelentésére
gondolok, hanem, hogy miképpen
lehet. Itt elsősorban nem a szavak
lesznek jelentéssé: a szintaktikai és retorikai
struktúrák együttes használata - a retorika fogalmát a trópusok, alakzatok töltik meg é r t e l e m m e l illetve ezek e l e m z é s e a szövegben. A Harmóniában
é s a Javított
kiadásban
a j e l és jelentés között nincs szilárd kapcsolat, ezt
egy dialektikus felforgatásként foghatjuk fel. Itt a jelet úgy kell értelmezni, hogy m e g é r t s ü k a közvetített képzetet. M i n d i g egy betű szerinti és egy figuratív j e l e n t é s van jelen, és n e k ü n k kell eldöntenünk, hogy az adott helyzetben a jelentések közül melyik a megfelelő. A p r o b l é m a akkor keletkezik, amikor a grammatikai vagy m á s nyelvi eszközökkel lehetetlen eldönteni, hogy a két j e l e n t é s közül melyik érvényesül (hiszen teljesen ellentmondóak is lehetnek). A z ilyen esetekre
mondja Paul de M a n , hogy „a retorika radikálisan felfüggeszti a b b e r á c i ó k ö r v é n y l ő lehetőségeit tárja f e l . "
a logikát, és a referenciális
14
A z irodalmi s z ö v e g e k lefordíthatóságának határai a n ü a n s z o k o n alapulnak A z Esterházyszövegek - így a Harmónia
és a Javított
kiadás
is - , tele vannak pszeudotextusokkal. Gadamer a
pszeudotextusokat (Pseudotexte) olyan kiürült jelentésű nyelvi alkotórészekként értelmezi, amelyek valójában nem tartoznak az értelem közvetítéséhez, de a beszédfolyam retorikus áthidalásához nagyon fontos töltelékanyagok. Ez a j e l e n s é g akkor válik legjelentősebbé, amikor egy szöveget átültetünk egy m á s i k nyelvre. Ilyenkor nagyon nehéz a beszéd természetes felismerni
és célszerűen
töltelékanyagban,
bánni
velük.
és a visszaadásnál
„A
fordító
szétrombolja
autentikus az általa
értelmet
fordítandó
töltelékanyagait
feltételez szöveg
ebben
a
voltaképpeni
közlésfolyamát. [ . . . ] N e m szükséges kétségbe vonnunk, hogy az ilyen töltelékanyagnak bizonyára meglelhető az ekvivalense, á m a fordítás feladata kizárólag csak annak szól, ami a szövegben értelemmel
telített,
s ennélfogva
az értelmes
fordítás
igazi
t ö l t e l é k a n y a g á n a k felismerésében és kigyomlálásában r e j l i k "
feladata
az üres helyek
efféle
15
Esterházy s z ö v e g e i n e k megértési nehézségeihez a pretextusok is hozzájárulnak. A szövegek b ő v e l k e d n e k olyan m e g n y i l v á n u l á s o k b a n , amelyek megértése nem az értelem általuk intenciónak átadásában teljesedik be, hanem azokban valami elleplezett j u t kifejezésre. Ezek a „nyíltan nem s z ó l ó " szövegek interpretációja, megértése és ezzel fordíthatósága nagy nehézségeket okoz(hat). Ezeknek az allúzióknak a megfejtése, dekódolása, kiderítése, ezen „ ü r ü g y " - e k átlátása, amelyek mögött elrejtőzik az értelem, az interpretáció/fordító feladata lesz. A z irodalmi s z ö v e g b e n „ a z értelemvonatkozások szövevénye soha nem merül k i teljesen azokban a relációkban, amelyek a szavak főjelentései között állnak fenn. A z irodalmi mondat terjedelmét é p p e n a közrejátszó jelentésrelációk adják, amelyek nincsenek beszorítva az értelmi teleológiába."
16
Ilyenek például a szójátékok is, amelyeknél többértelműségében a szó, mint önálló
é r t e l e m h o r d o z ó hivalkodik, díszeleg. Ilyenkor a nyelv feladja a közvetlen tárgyi jelentését és elősegíti a gondolati t ü k r ö z ő d é s e k megjelenítését. Irodalmi súlyt adnak a nyelvnek a főjelentéssel együttrezdülő mellékjelentések azáltal, „hogy alárendelik magukat a b e s z é d értelemegységének és m á s j e l e n t é s e k n e k c s u p á n annyit engednek, hogy abba b e l e c s e n d ü l j e n e k . "
17
í g y a szójátékokban
önálló é r t e l e m e g y s é g e k vannak e g y m á s ellen kijátszva, amelyek szétvetik a beszéd egységét és megkövetelik hogy egy magasabban reflektált értelemvonatkozásban értsük meg őket. Ez lehet
1 4
Paul de Man „ S / c m i o l ó g i a é s retorika" in Szöveg
és interpretáció
szcrk. B a c s ó Béla. Budapest, Cserépfalvi Kiadó,
1991, 120. o . ford. O r s ó s L á s z l ó Jakab. 5
Hans Georg Gadamer „ S z ö v e g é s interpretáció" in Szöveges
Kiadó. 1991, 30. o., ford. H é v í z i Ottó. "' Uo. 34. o.
interpretáció
szerk. B a c s ó Béla, Budapest, Cserépfalvi
irritáló is egy s z ö v e g b e n , é p p e n a beszéd egységének szétvetése miatt, de lehet nagyon vonzó és hatásos is. N é m e l y
Esterházy-szöveg tudatosan
átadja magát a reflexió játékának,
hozzátartozik a b e s z é d e l v á r á s o k szétfeszítése. A Harmónia
és a Javított
kiadás
amelyhez
bizonyos részeinek
szójátékai többrétegüek és az értelemelvárást különböző szintekre terjesztik k i mivel az irodalmi szövegek
esetében
nemcsak
az
általuk
közölt
információ
begyűjtéséről
van
szó,
hanem
érte lem v o n a t k o z á s o k felismeréséről is. Ha irodalmi szöveget olvasunk, „visszalapozunk, mintegy, újrakezdünk, újraolvasunk, újabb értelemvonatkozásokat fedezünk fel, s végül nyoma sem lesz a biztos tudatnak, hogy akkor most megértettük a dolgokat, s amellyel e g y é b k é n t letudjuk a szöveget. Ellenkezőleg. A n n á l mélyebbre hatol bele valaki, minél több vonatkozására eszmél rá az értelemnek és h a n g z á s n a k . [ . . . ] Minden szó »ül«, úgyhogy szinte pótolhatatlannak tűnik és bizonyos fokig valóban pótolhatatlan i s . "
18
Esterházy szövegében, a szó kratüloszi értelemben is szó, azaz csak
akkor s z ó , ha „ h e l y e s " , ha „ ü l " . Ennek a szó „helyes ülésé"-nek a fontosságára a Harmóniában
-
egy s z e m i n á r i u m során - Jolanta Jastrzebska hívta fel a figyelmemet. A m ü szemiotikai szempontú vizsgálata során a k ö n y v b ő l idézett példával szemléltette a fentieket: „midőn először a nagy szívnek m á s nagy szívhez v o n z ó d ó bizodalmával szájába vette édesapám nemiszervét, szeppenten é s m e g r e n d ü l t e n fuldoklott, arca boldogságban úszott, oly mély, heves szeretetet érzett édesapám iránt, mint m é g sose"
19
( K i e m e l é s tőlem: R. J.) A z általam kiemelt szó helyett a ragyogott, a sugárzott,
stb. kifejezést is használhatta volna Esterházy Péter. Mégis az „úszott"-at választja, s ezzel adja meg a mondat funkciótöbbletét.
A példamondatból észrevehető következő wittgensteini állás: „ H a
kifejezően olvasok, é s kimondom ezt a szót, akkor teljesen betölti a jelentése. - » H o g y a n lehetséges ez, ha a j e l e n t é s a szó hasznalata?« Nos, kifejezésemet képletesen értettem. N e m mintha a képet én választottam volna, hanem mert rám erőszakolta magát. - De a szó képletes használata nem
20 kerülhet konfliktusba az eredeti használattal" A szó léte a j e l e n t é s é b e n oldódik fel, hogy m i t és hogyan közvetít annak számára, aki használja és aki olvassa. A l k a l m a s s á g a abban rejlik, hogy utal valamire. Esterházy specifikus szóalkotásainak létrejötte, alkalmazása teljesen megfelel világszemlélete vagy „dologszemlélet"-e különösségének.
Nyelvében/nyelvén
szövegében
nyelvi
a
keresztül
világtapasztalat
a kelet-európai,
dimenziója
pontosabban
mutatkozik
meg
a magyar
erősen.
Az
világ, egész
világtapasztalatunk - mondja Gadamer - és így a hermeneutikai tapasztalat is a nyelv m é d i u m á b ó l bontakozik
ki. A
nyelv m é d i u m ,
közvetítő,
amelyben
az
Én és a világ
egyesül,
illetve
összetartozásában mutatkozik meg. „ M i n d e n szó a nyelv egészét szólaltatja meg, amelyhez tartozik, 17
l 'o 35. o
! s
Co. 38. o.
'' Esterházy Péter, Harmónia 211
caelestis Budapest, M a g v e t ő . 2000. 91. o.
L u d w i g Wittgenstein, Filozófiai
vizsgálódások
Budapest, Atlantisz, 1998, 311. o., ford. Neunter Katalin.
s a világlátás egészét jeleníti meg, amelyen alapul. Ezért minden egyes szó mint pillanatnyi történés felidézi a k i nem mondottat is, melyre mint válasz és utalás k ö v e t k e z i k . "
21
A HC s z á m o s része olyan távolságot teremt a nyelvi és kulturális meghatározottsága miatt, hogy ezek i m m á r nemcsak a k ö n y v b e n szereplök életkorának é s beszédstílusának h a n g s ú l y o z z á k , hanem a m e g é r t é s akadályává is válhatnak. A nyelv k r i t i k a i
feszültségét
szabályfelfogását
Wittgenstein erősítette meg Esterházyban, aki nagy hatással volt az író nyelvszemléletére. Sőt, ha csak belelapozunk a Filozófiai
vizsgálódások
könyvbe, észrevehetjük, hogy a két fejezet
részének tipográfiai m e g o l d á s a a Harmónia második
„számozott mondatainak" szerkezetére hasonlít, a
része pedig, akárcsak a wittgensteini m ü , számozott fejezeteket
hasonlóságot vélek felfedni a két könyv formáját illetően is. Ha a Javított Anatómiai
leckéjéből
formájára
vezethető
van, akkor a Harmónia vissza.
első
caelestis
tartalmaz. kiadás
Jelentős
formája Kiš
Wittgenstein Filozófiai
vizsgálódások
A wittgensteini grammatikai elemzés h a n g s ú l y o s a n
a nyelv és
g o n d o l k o d á s a z o n o s s á g á t állító tétel folyománya. N e m véletlen, hogy EP szinte minden m ű v é b e n fellelhető intertextusként vagy a k á r m á r önidézetként is az a wittgensteini axióma, miszerint a szónak nincs jelentése, csak szóhasználat van, tudniillik, hogy a szó j e l e n t é s e alkalmazásában rejlik. „ E n g e d d , hogy a használat tanítson vizsgálódások
meg a j e l e n t é s r e ! "
22
- szögezi le Wittgenstein a
Filozófiai
című m ű v é b e n . A Wittgenstein munkájából a jelentésről kialakított használatelmélet
is rámutat arra, hogy a nyelvi kifejezések jelentését csak a lehetséges alkalmazási vonatkoztatva
lehet
azonosítani.
Arról,
hogy
mekkora
a
nyelvek
hatalma
helyzetekre
az
esztétikai
jelentésalkotás produktív kiteljesedésével kapcsolatban azt S z e g e d y - M a s z á k M i h á l y így szemlélteti: „Saussure nem bizonyos irodalmi m ü v e k furcsaságát, hanem olyan szimbolikus o l v a s á s m ó d o t ismert fel, mely bármiféle nyelvi j e l l e g ű alkotás esetében érvényes m e g k ö z e l í t é s lehet, annál is inkább,
mert
-
túllépve
Starobinski
következtetésein
és válaszolva
Saussure kételyeire
-
feltételezhetjük: a szöveg esztétikai hatása egyenes arányban van azzal, mekkora szerep j u t a nyelv mögötti nyelv(ek)nek." Esterházy műveiben sok helyütt lehet találkozni „nyelvroncsolással", Márai megkérdőjelezte szövegeiben
a
szándékoltan -
„szavak
helyezési
rendszerét".
a magyar s z ö v e g k ö r n y e z e t b e n -
S z e g e d y - M a s z á k Harmónia
caelestisröl
Mindkét
elemzett
könyvben
idegenszerű, n é m e t e s
nyoma
van
a
mondatszerkesztésnek.
szóló t a n u l m á n y á n a k egy kiemelt részében
v'Iágosan
kimondja, hogy tükörfordítás nélkül szinte lehetetlen írni magyarul. „ [ A ] maradi
nyehtisztító
kipellengérezhetné
nagy
2 1
a néha előforduló
Hans Georg Gadamer, Igazság
és módszer.
"~ Ludwig Wittgenstein, Id mii, 308. o. S z e g e d y - M a s z á k Mihály, Viliigkép és stílus:
2 1
nyelvhelyességi
kihágásokat.
»Edesapamat
káosz
Budapest, Gondolat, 1984. 318 o.. ford. Bonyhai Gábor. Történeti
és poétikai
tanulmányok
Budapest, M a g v e t ő . 1980, 426. o.
uralta.« (177. o.) olvasom egy helyütt, máshol pedig a következő mondatot találom: »a világot nem a szeretet uralja« (462. o . ) "
2 4
Látjuk, hogy a modern magyar irodalom élén lévő író mennyire
változatos nyelvi alakokkal, fordulatokkal él írásaiban. Esterházy poétikája felhívja a figyelmünket arra, hogy a „ m a i " magyar nyelv tükörfordításaival jelentésbővüléseivel),
kölcsönszavaival
(direkt
(tükörszavaival, tükörkifejezéseivel
kölcsönzéseivel,
hibrid
vagy
kölcsönzéseivel,
jelentéskölcsönzéseivel, tükörszóalkotásaival), nyelvjárásiasságával, szlengjével, argójával díszítve m é g változatosabb, „ v a l ó d i b b " , „ é l ő b b " is lehet. Kérdés, mennyire láttatja ez a nyelvi j e l e n s é g m a g á t a fordításban. A z elemzett könyvekben s z á m o s német mondat is előfordul. „ A játék alatt végig sírt, o Wort, du Wort, das mir fehlt! Sírva hallgatta anyámat is, s boldogan bólogatott." (HC, 58. o.) Vagy „ É d e s a p á m - a bibizésen túl, melyet fontos egészségügyi k é r d é s n e k tekintett, s hacsak tehette, kielégítette azt ( m i t elégített ki?! - azt!); ebédkor megjelent az inasa, a leibdíner, a konyhán, hogy m e g s z ó l í t s a az egyik vagy m á s i k ropogós fiatal konyhalányt: »Mari, Durchlaucht
möchte
unmittelbar nach dem Essen a 'Hupferl Machen!«,
waschn 's ihnen, Seine
vagyishogy mosdjék, mert a
kegyelmes ú r közvetlen az evés után, hogyan kéne ezt magyarul mondani?, tenne egy kört, szökellne
egyet, tódulna, h á g a c s k á z n a -
( . . . ) " (HC,
73. o.) É r d e m e s
megfigyelni,
hogyan
é r t e l m e z ő d i k át a német betét a német fordításban. Mert ahogy a két idézett példa is sugallja, a n é m e t mondatoknak a magyarban megvan a saját funkciójuk: vagy a humort feltételezik, vagy szemléltetik
az
megnyilvánulását,
akkori
magyar
azaz m i n d k é t
nemesi esetben
világ
nyelvkészletét,
többletinformációkat
társalgási,
közölnek.
A
egyéb német
nyelvi változat
meghagyva a n é m e t mondatot és a szöveget némileg átformálva ezt a következőképpen oldotta meg: „ W ä h r e n d er spielte, weinte er die ganze Zeit, >o Wort, du Wort, das mir fehlt!<
Weinend
hörte er auch meiner Mutter zu und nickte glücklich vor sich hin." ( n é m e t HC, 67. o.) Vagy „ M e i n Vater sah den Vorteil von Konkubinen - abgesehen vom Pudern, das er als wichtige medizinische Frage betrachtete, und dem er, sooft er eben konnte, nachkam; ,zum Mittagessen erschien sein >Leibdiener<
i n der K ü c h e und sprach die eine oder andere knackige junge K ü c h e n m a g d an: " >
Mari, waschn 's ihnen, Seine Durchlaucht
möchte
unmittelbar nach dem Essen a' Hupferl
Machen!
< " , also, wie könnte man das anders sagen?, er würde gerne eine Runde drehen, einen wegstecken, drübersteigen, ein Rohr verlegen - ( . . . ) " (német HC, 87. o.) Esterházy láthatólag törekszik arra, hogy müvei szorosan kapcsolódjanak a beszélt nyelvhez, a Harmónia
sem kivétel, a Javított
kiadásra
ez a szempont pedig m a x i m á l i s a n érvényes. A magyar
szleng, a ..csúnya'* szavak, az argó az alábbi idézetben is bővelkedik: „ É d e s a p á m baszott fizetni tartásdíjat. Dögölj meg te hülye kurva, üzente édesanyámnak. És a fiaid, nem gondolsz a fiaidra?!,
" S z c g c d v - M a s z á k Mihály, „A történelem elképzelt hitele (Esterházy Péter: Harmónia caelestis)". Kortárs. 110. o.
2000/9.,
sikoltozott anyám. Menjenek a kurva anyjukba azok is, üvöltött a p á m , amit é d e s a n y á m reményként s biztatásként értelmezett, a mert a kurva anyjába menni m é g s e m ugyanaz, mint a megdögleni. [ . . . ] ez az érzésük, ezt súgja valami, és hogy é d e s a p á m mért olyan geci, hogy nem fizet, végül is a gyerekei mindennapi kenyeréről van szó, betevő falat, felelősség meg család. Hogy mi a büdös kurva anyjuk köze van nekik ehhez, mert akkor m é g nem volt beszarva." (HC,
7 1 . o.) Ez a
provokatív grammatikai furfang valahogy a szabatos beszéd önparódiájaként működik, és a m ű b e n m á s o d l a g o s szerepet kap a j ó h a n g z á s követelménye, vagy „ m i n t h a olyan stiláris erőfeszítésnek lennénk szem- és fültanúi, amely a beszélt nyelv kiszámított esetlegességeit és hanyag eleganciáját 25
próbálná r e p r o d u k á l n i " . Ez a szabatos beszéd mentalitásbeli kérdés is, ugyanis nem
minden
nyelven/nyelvben éri el poétikus szerepét. A horvát fordítás viszont tökéletesen adja vissza a fent kiemelt mondat hangulatát: „ M o j e m u se dragome ocu jebalo za plaćanje alimentacije. Crkni, glupa kurvo, poručio bi mojoj dragoj majci. A tvoji sinovi, zar ne misliš na svoje sinove?!, vriskala je moja majka. Neka i oni idu u pičku materinu, pozdravio nas je moj otac, stoje moja majka shvatila kao znak nade i potpore, jer ići u pičku materinu ipak nije isto što i crknuti. [ . . . ] jer su stekli dojam, nešto im šapće; osim toga zastoje moj dragi otac takav bijednik da ne plaća, jer naposljetku riječ o je kruhu svagdašnjem njegove djece, o gladnim ustima i zalogaju, odgovornosti pa i obitelji. A l i kakvu oni pičku smrdljivu materinu imaju veze s t i m , jer onda se j o š nije usrao." (horvát HC, 85. o.) „Fölvitte a magyarok Istene a mieink dolgát, a fejedelem békefeltételeket
ajánlott
a
császárnak, apámra bízta a k é n y e s tárgyalásokat, m o n d v á n , j ó forgatja a szót, szó k i szó! (Kard k i kard!)" (HC, 31. o.) A nyelvjáték-effektus ezen példája, a „szó k i s z ó " formula felidézésével EP megerősíti a nyelvhasználat fontosságát, miközben e nyelvjátékon keresztül lényegében az ironikus szóalakvegyülését vonatkoztatja az elbeszélői tevékenységre. Bazsányi Sándor állapítja meg,
hogy a Harmóniában
sokszor az ismétlés
mindenféle
változás nélkül, magáért az örömért ismétlődik meg: „ É d e s a n y á m a t úgy gondolta kigyógyítani é d e s a p á m b ó l , hogy kiparancsolta az udvarra, s megmutatta neki, hogy közösül a k a n d ú r a nösténymacskával, mert épp a kandúr közösült a n ő s t é n y m a c s k á v a l . " (HC, 170. o.) T e r m é s z e t e s e n ez
is az
Esterházy-féle
nyelvi j á t é k o k
egyikének
sajátossága,
olyannyira, mint
a
zárójeles
szerkezetek humort keltő betétei. A szerző a zárójelben a pontosítást végzi, illetve a zárójeles szerkezet, mint grammatikai ravaszság (fondorlat), mint aktív stiláris elem a eszköze és csupán a
figyelmes
figyelemfelkeltés
olvasó tudja igazán élvezni a zárójeles felhívásokba
tűzdelt
k o m p o z í c i ó s értéket: „ A n y á m tüstént fölriadt, felkönyökölt a párnái közül (mindig négy-öt párnát
5
" űa/.sányi Sándor: Érdekes s / ó k , l e l e m é n y e s rendben, lieszélő.
2001/7-8. 5. o.
használt, kicsiket, nagyobbakat,
keményet, puhát, cihával, anélkül; kevesebbel boldogtalan lett
volna), s leste a p á m száját, aki a p á m édes félálomban éppen azt lehelte maga (s persze a n y á m ) elé, hogy teszem azt, Á g n e s (értsd: vonzott, mint egy j ó elektromágnes) vagy Mariann (értsd: imádtuk mindannyian, de ö csak engem akart, m é g ma is tart, ha nem j ö n Elemér, ki minden lyukba mindig belefér)." (HC, 189. o.) A z Agnes-elektromágnes, lyukba mindig belefér
Mariann-mindannyian
és az Elemér
ki minden
szókapcsolatoknak hangzása fontos, hogy a forditásban is megmaradjon. A
horvátban itt a legrosszabb megoldás, azaz, a szószerinti fordítás dominál, m i k ö z b e n a német változat zseniálisan él ezzel a formulával, német szóláshasonlattal ez a rész szinte ekvivalens az eredetivel: „ [ . . . ] und starrte auf den M u n d meines Vaters, welcher (mein Vater) in süssem Halbschlummer gerade vor sich (und vor meine Mutter) hin hauchte, sagen w i r mal, Annegret (siehe: zog mich an wie ein Elektromagnet) oder Mariann (siehe: w i r beteten sie alle an, doch sie w o l l t ' nur mich allein, heute noch, Tag aus, Tag ein, es sei denn es kommt Olivér, der kann stündlich und noch mehr)." ( n é m e t HC, 238. o.) Ehhez hasonló az úr-ír szójáték is, amely m i n d k é t idegen változatban ötletszerűen van megoldva: „ É d e s a p á m azért úr (elírás; ír), azon célból, az a célkitűzése, hogy bizonyos összefüggéseket teremtsen, mintegy hidat verjen az ég fényei s a halál íze k ö z é . " (HC, 310. o.) A németben: „ M e i n Vater ist deswegen Richter (Tippfehler: Dichter) geworden, sein Z i e l , seine, Zielvorgabe ist es, bestimmte Verbindungen zu schaffen, quasi eine B r ü c k e zwischen den Lichtern des Himmels und dem Geschmack des todes zu schlagen." (német HC, 399. o.) A horvátban: „Moj otac ipak gospodari (greška u pisanju, ispravno: skribari) s ciljem, a cilj mu j e stvoriti stanovite suodnose, da takoreći udari most između nebeskih svjetala i okusa smrti." (horvát HC, 377. o.) (Kiemelések tőlem: R. J.) A fentiekből is látszik, hogy Esterházy regényeit az ö r ö m , a spirituális felemelkedés, a nyelv motiválja. „ A z irodalom mindenek előtt edzésben tartja a nyelvet mint közös örökséget. A nyelv, lényegéből következően, arra halad, amerre haladni akar, semmilyen felsőbb utasítás, sem a politikai, sem az akadémiai világ részéről, nem állíthatja meg, é s nem terelheti optimálisnak tartott állapotok f e l é . "
26
Eco kifejti, hogy az
irodalom azáltal, hogy hozzájárul a nyelv alakításához, identitást és közösséget teremt, és nem utolsósorban a magunk egyéni nyelvét is edzésben tartja. M i v e l az irodalmi m ü v e k több szinten olvasható
szövegeket
tárnak elénk,
felhívva
ezzel
az olvasó
figyelmét
a nyelv és az
élet
kétértelműségére, ezzel az értelmezés szabadságát kínálják nekünk. E j á t é k sikeressége a szöveg intenciójának tanúsított tiszteletből kell hogy eredjen.
Umberto E c o , La Mancha Ottó.
és Bábel
közölt.
Irodalomról
Budapest, Európa, 2004, 9. o., ford. Barna Imre es G c c s c r
U/2/1.
Esterházy-(ön)irónia Irónia
E s t e r h á z y Péter Harmónia
caelestis és Javított
kiadás c í m ű m ű v e i b e n
Esterházy a történelmi és poétikai világ határtalanul sokszínű viszonyát teremti meg. E világképben az irónia öleli át azt, ami szöveg és referencia m e g h a s a d á s a k é n t jelenik meg. Ezért n a g y j e l e n t ő s é g ű a Harmónia
caelestisben
az irónia retorikája. „ A z Esterházy család virtuális legendáriuma, öröklött,
szerzett, költött mitológiája valóságos szellemi kincstár, melyben a gyűjtögetés, t á r o l á s j e g y z e t e l é s regénybeli
dinamikáját
Demitologizált
a
mítoszok,
fáradhatatlan
összerakás/szétszerelés,
ellenpontozott legendák,
felépítés/lebontás
ironikusan deformált
biztosítja.
képzetek
utalnak
a
27
A
m e g s z ó l a l á s alanyára, szemléletére, a tárgyhoz való viszonyára, ezredfordulós p e r s p e k t í v á j á r a . " Javított
kiadásban
az „önértelmezés és a kritikai nyelvvel való j á t é k h e l y e n k é n t felvillantja
iróniát, á m az önirónia g y e n g é b b , t o m p á b b , mint Esterházy m á s s z ö v e g e i b e n . " humor e g y a r á n t a kulturális különbségekre mutat rá. Hans Georg Gadamer Szöveg
28
az
A z irónia és a és
interpretáció
című t a n u l m á n y á b a n a szövegellenes szövegek három típusát különbözteti meg: az antitextusokat (Antitexte), a pszeudotextusokat (Pseudotexte) és a pretextusokat (Prätexte). Esterházy s z á m o s s z ö v e g r é s z é b e n megtalálhatók az antitextusok. A szöveg sok helyütt j e l z i , ha valamit nem gondol komolyan és elvárja, hogy tréfának fogjuk fel, ilyen az irónia is. A z irónia használata egy előzetes társadalmi, k o m m u n i k a t í v k ö z m e g e g y e z é s t feltételez. „Aki az ellenkezőjét mondja annak, amit gondol, de biztos lehet benne, hogy amit gondol, azt megértik - a megértetés egy szituációjának r é s z e s e . "
29
működő
Ha a megértés ezen feltételeinek k ö r ü l m é n y e i nem világosak, akkor a
fordításban az irónia gyakorlása rendkívül bonyolult feladatot jelent, é s a lefordított s z ö v e g b e n nehezen igazolható a feltételezés, hogy iróniáról van szó, vagy a külföldi olvasó egyszerűen nem fogja
fel,
hogy
irónia
gyakorlásáról
van
szó.
Az
ironikus
kifejezésmódot
nem
egyszerű
félreérthetetlen m e g f o g a l m a z á s b a n lefordítani. O l v a s á s u n k során az új, az ismeretlen feltárulása a g o n d o l k o d á s „ p á l y a m ó d o s í t á s á t " teszi szükségessé. N e m tartom feladatomnak az irónia fogalmának átfogó értelmezését, ezért c s u p á n néhány elméletíró gondolataira - a s z e m p o n t o m b ó l fontosabbakra - szeretnék utalni. Paul de Man irónia-felfogása releváns képet adhat a fogalomhasználat változásáról. Nem k í v á n o m de Man történeti vonalát követni, hanem önkényesen emelek k i olyan részeket, amelyek a
7
" Thomka Beáta, Beszél
egy hang. Elbeszélők,
poétikák
" Thomka Beáta „Újraélt, újraírt önértés" in Másodfokon. müveiről
s/crk
Budapest, Kijárat Kiadó, 2001, Esterházy
Péter
Harmónia
1 I I. o. caelestis
és Javított
kiadás
című
B ö h m Gábor. Budapest, Kijárat Kiadó, 2003, 2 1 1 . 0 .
" Hans Georg Gadamer „ S / ö v c g és interpretáció" in .Szöveg és interpretáció Kiadó, 1991, 30. o., ford. Hévizi Ottó.
s/.crk. B a c s ó B é l a , . B u d a p e s t . C s e r é p f a l v i
legiránymutatóbbnak
tűnnek.
Paul de
Man
Az
irónia
fogalma
című
tanulmányának
címét
Kierkegaardtól, a dán bölcselőtől kölcsönözte, és írása elején leszögezi, hogy maga a c í m is ironikus, hiszen az irónia nem
egy fogalom. Kierkegaard Az
irónia
fogalmáról
írott doktori
é r t e k e z é s é b e n az iróniát végtelen, abszolút negativitásként értelmezi. „ A kierkegaard-i irónia szubjektuma - ellentétben a n é m e t romantika, pontosabban Schlegel felfogásával - nem valamiféle elszigetelt Én, aki a fikció szintjén szünteti meg a világ és ö n m a g a közti feszültséget, hanem é p p e n s é g g e l olyan egzisztencia, aki képes uralni e repetatív, ö n m a g á t gerjesztő t u d a t m o z g á s t . "
30
M é g s e m Kierkegaard lesz Paul de Man iróniáról szóló fejtegetésének fő célpontja, hanem a német Friedrich Schlegel. Schlegel irónia tanulmányát olyan példaként mutatta be, amely felől érthetővé válik a romantikus irónia elmélete is. Bacsó Béla Az iróniáról
szóló tanulmányában elemzi az
irónia-elméleteket, néhol bírálva Paul de Man irónia-interpretációját. „ A z irónia, ha annak eredetére visszapillantunk, ami nem volt ismeretlen a görög gondolkodás irán nagy érdeklődést mutató romantikusok s z á m á r a sem,
a szókratikus iróniát találjuk. Schlegel a Kritikai töredékek
108.
darabját felvette, a de Man számára is oly fontos, A z érthetetlenségről című esszéjébe [...]. Ebben a t ö r e d é k b e n a szókratikus iróniáról szólt, amelyet, mint "besonnene Verstellung"-ot, azaz olyan j ó z a n és megfontolt torzítást mutatott be, ami végső soron az irónia lényegére is fényt vet. A z irónia nem
szakadékolt, hanem annak a lehetősége, hogy általa és rajta keresztül valami, ami
nyilvánulhat meg közvetlenül, amit nem i l l i k kinyilvánítani, mégis megnyilatkozzon."
31
nem
B a c s ó az
irónia kulcsát a k ö v e t k e z ő k é p p látja: „Az irónia és azzal élő komédia, nem tesz mást, mint elmélyíti é r z é k ü n k e t a torzulások iránt, az időleges és ideiglenes értést segíti elő kerülő úton. »Alles tief verstellt« (Schlegel), mindaz, ami mélységesen torzul, vagyis, amihez a tudat mindig későn j ö n , s amihez odafordul, m á r nincs is jelen - ez az irónia kulcsa."
32
Ú g y látszik, bonyolult az irónia meghatározása, mert egyrészt felölel minden trópust, m á s r é s z t viszont n e h é z trópusként meghatározni. Northrop Frye trópusként fogja fel, és azt írja, hogy az
irónia a „szavak
nyilvánvaló jelentésétől"
33
olyan mintázata, amely elfordul Paul de
Man az elfordul
a direkt jelentéstől
vagy annak
szóban látja a lényeget, szerinte ez
az
e l m o z d u l á s a trópus. A trópus annyit tesz - mondja - , mint „fordulni", „és ez az elfordulás, ez az elhajlás a szó szerinti és az átvitt értelem között, a jelentésnek ez az elfordulása az, amit az irónia minden h a g y o m á n y o s meghatározása kétségkívül m a g á b a n foglal, mint például »egyvalamit érteni,
G u l y á s Gábor. ..Kierkegaard teste", GOND,
1999/18-19.
"' B a c s ó B é l a „ A z iróniáról" in írni és felejteni
Filozófiai
és művészetelméleti
írások
Budapest, Kijárat Kiadó,
2001,
159.0. 3 2
i/o.
3 3
Paul de Man . . A / irónia fogalma" in Paul de Man. Esztétikai
Gábor.
160.
o. ideológia
Budapest, O s i n s , 2000, 177. o., ford. Katona
és mást m o n d á n k "
E gondolatmenetnek az a konklúziója, hogy az irónia a trópusok trópusa
(legalábbis annak tűnik), de e fogalom de Man szerint olyan tág, hogy m a g á b a foglalná az összes trópust, és ez nem definíció. A z irónia t é m a k ö r e a filozófusokat, esztétákat, irodalomelmélet-írókat is foglalkoztatja, s a modern korban alig akad szerző, akinek látásmódját nem befolyásolná. A z irónia lehet esztétikai gyakorlat vagy művészi eszköz. „ A z irónia tehát egy művészi effektus, olyasmi, amit egy s z ö v e g esztétikai okokból művel annak érdekében, hogy fokozza vagy változatossá tegye ö n ö n esztétikai 35
v a r á z s á t . " Ily m ó d o n az irónia lehetővé teszi, hogy a szerző s z ö r n y ű s é g e k e t állítson, hiszen ezt esztétikai e s z k ö z ö k k e l teszi, és így megteremt valamiféle távolságot a s z ó b a n forgó dologtól. A z irónia ebben az esetben egy esztétikai trükk vagy „Kunstmittel". A z irónia visszavezetése az én mint reflektív struktúra dialektikájára. „ A z irónia nyilvánvalóan az a távolság egy é n e n belül, az én m e g k e t t ő z ő d é s e , tükörszerü struktúrák az énben, amelyekben az én bizonyos távolságtartással képes s z e m ü g y r e venni ö n m a g á t . A z irónia reflektív struktúrákat hoz létre, és leírható az é n dialektikája egyik m o z z a n a t á n a k é r t e l m é b e n . "
36
Paul de M a n iróniáról való fejtegetését két Schlegel-töredék (a 37.és a 42. Lyceum kapcsán mutatja be. A m á s o d i k T ö r e d é k b e n (42. Lyceum)
Töredék)
Schlegel leírja a filozófiában és a
költészetben m e g n y i l v á n u l ó ént. A schlegeli töredék nagy hangsúlyt helyez az én negativitására, ez a negativitás a mindennel szembeni távolságtartás, azaz távolságtartás az énnel é s az író saját müvével szemben is, a radikális elkülönülés saját munkájától. Ebben fejti k i , hogy nincs narráció reflexió nélkül, nincs narráció dialektika nélkül, s az irónia é p p ezt a dialektikus és reflexív jelleget, vagyis a trópusokat bontja fel, ezt rombolja szét. Paul de Man a schlegeli szövegből kiemelte a buffo szót, amit úgy értelmez, mint amit a költészet külsőleges j e l e n t é s é b e n megjelenít, mert a belső hang (Stimmung) úgyis megtalálható (belsőleg) a költészetben. A buffo nem m á s , mint a narratív illúzió m e g t ö r é s e , az aparté,
a k ö z ö n s é g n e k való kiszólás, amelynek segítségével a történet illúziója
megtörik. Egyszerűen ez a „kiesni a szerepbőP'-t jelenti. T e h á t ez a m e g s z a k í t á s , a m e g t ö r é s , amelyre a retorikában a parabasis retorikai regiszter átváltásával."" amely
inkább
a trópusok
vagy
szó felel meg. „ A parabázis egy diskurzus m e g s z a k í t á s a a
De létezik e retorikai fogásra egy m á s i k szó is, az a körmondatok
szintaktikai m i n t á z a t a i n a k
anacoluthon,
vonatkozásában
használható, „ahol is a bizonyos elvárásokat ébresztő mondat szintaxisa hirtelen megtörik, é s
,J
Ha. 177. o.
15
Co. 184. o. Co.
" Co. 195. o.
ahelyett, hogy az o l v a s ó a mondat szintaxisa által sugallt szerkezetet kapná, valami egészen m á s bontakozik k i , egy törés a minta szintaktikai e l v á r á s a i b a n . "
38
De M a n szerint ez a buffo, egy parabázis vagy anakoluton, a narratív fonal, az arabeszk vagy a Fichte által legöngyölített szál megszakítása. Schlegel szerint viszont, hogy a parabázis m é g nem elég, hiszen az irónia nem p u s z t á n megszakítás. A z irónia Schlegel szerint „ p e r m a n e n s parabázis", hiszen minden ponton érvényesül, ugyanis az irónia mindent áthat, a narratívum bármely ponton m e g s z a k í t h a t ó . A parabázis minden pillanatban képes megtörténni, minden pillanatban végbemehet a m e g s z a k í t á s , amelyben a narratív diskurzust olyan hivatkozások szakítják meg, amelyek valami egészen m á s r a vonatkoznak, egy olyan valamire, aminek semmi köze sincs a szöveghez. „A belső hangulatot
(Stimmung)
ez
alapvetően
megtöri,
megszakítja
ugyanolyan m ó d o n ,
ahogyan
a
szövegben leírt belső hangulatot teljességgel megszakítja a külső forma, ami a buffo, a parabázis, a m e g s z a k í t á s formája, a narratív fonál felfejtésének formája." rendszerből
kibontakozó
struktúra.
Paul
de
Man
39
É s ez a narratív fonál a tropológiai
végkövetkeztetése,
és
ezzel
az
irónia
m e g h a t á r o z á s a : az irónia a trópusok allegóriájának permanens bázisa. „ A trópusok allegóriája saját narratív k o h e r e n c i á v a l , önálló rendszerszerűséggel rendelkezik, és az irónia ezt a koherenciát, ezt a rendszerüséget
szakítja
meg
és
bolygatja
4
fel." "
Ebből
következik,
minden
iróniaelmélet
egyszersmind minden narratív teória érvénytelenítése, ugyanakkor az irónia fogalma mindig a narratív teóriák v o n a t k o z á s á b a n bukkan fel. A fenti folyamat n é h á n y eljárását nagyszerűen példázza Esterházy Péter Harmónia
caelestis
című r e g é n y é n e k t ö b b számozott mondata is. Az említett szöveg 32., az „ É d e s a p á m ingóságainak magyar nyelvű lajstroma" kezdetű számozott mondatában érvényesül talán legjobban a fenti megállapítás. ízelítőül idézek egy részt: „ E g y ö r e g - g y ö n g g y e l prémezett lengyel s ü v e g , az mellyel 5 boglár, az hármán egy-egy rubint, a ketteiből k i e s v é n ; két vertigái, ó szakadozott. E g \ fejér, sürün fűzött é s testszénö dupla tafotával béllelt paplan, az mely Báthori István királé volt. Egy m á s , aranyos virágú török paplan, v ö r ö s atlacz, z ö l d tafotával béllett.
Ciosta
decima.
Vagxon ebben egy szőrrel és kék selemmel varrott asztalra v a l ó . Item, egy doboz még
bontatlan
Munkás
cigaretta.
Diófából
Fekete v i r á g o s kamuka aranyos rojttal, hintóra v a l ó superlát, 12 darabbal. [...]
csinált. Fiókos, rakott láda; vagyon ebben ex lapide serpentino 10 c s é s z e , 9 tányér, 10 tál, gemkapocs...(...) másik
asztalon.
Viselt csatos aktatáska,
zsírban
fénlő, hasas akar egy áldott
állapotban
Az
való eb Öt öreg persiai
sclmes s z ü n v e g . 9 egy asztalra v a l ó persiai s z ü n y e g , selmes s z ü n y e g . (...) E g y kicsin fekete ládácska cum instrumentis senptorijs, in concreto celluxszal
körbebugyolált
töltőtoll."
Ezek után felmerül a kérdés, hogy milyen nyelvi elem ad keretet a parabázisnak. Paul de Man
Schlegel autentikus nyelv (Reelle
Sprache)
elméletére hivatkozik, aki ezt a nyelvet a
m í t o s z o k b a n látta megtestesülni. Szerinte a romantikus költészet elméssége a m i t o l ó g i á h o z hasonlít, "lb. M
I/o. 196. o.
4,1
Uo. 197. o.
4 1
Esterházy Péter, Harmónia
caelestis Budapest. M a g v e t ő . 2000. 44-49. o
S4
m i n d k e t t ő szerkezete ugyanaz. „ A z arabeszk az emberi képzelet legősibb é s legeredetibb f o r m á j a "
42
- írja Schlegel. Majd kifejti a naivitás három változatát; a különleges, az abszurd és a kifinomult vagy a szentimentális naivitást, amely megfelel a romantikának tekintett felfogásnak, mely szerint a romantika j á t é k o s fantázia. A h á r o m terminust gyorsan újrafogalmazza, helyettük három m á s i k fogalmat helyez; a tévedést, az őrületet és az együgyű ostobaságot, ami szerinte minden költészet eredete. Ebből következik, hogy az autentikus nyelv a káosz (a tévedés, őrültség és ostobaság) nyelve. Ide i l l i k Goethe idézete, mely szerint „a szavak gyakrabban jobban m e g é r t i k egymást, mint azok, akik őket h a s z n á l j á k . "
43
Walter Benjamin , aki tökéletesen átlátta a parabázis negatív, r o m b o l ó hatalmát, is ú g y fogalmaz, hogy az irónia megszakítás, kiábrándulás. A forma radikális és teljes
lerombolását
„kritikai aktus"-nak nevezi, amely analízis, demisztifikálás útján rombolja le a formát. A
Harmónia
elbeszélője is h a s o n l ó k é p p vélekedik: „Élvezettel cincáltam szét az életemet, szedtem darabokra, akár egy legóépítményt vagy öltöztethető babát, s a darabokat ide-oda hajigáltam, nagyítottam, kicsinyítettem, eltüntettem őket, a megtörténteket kevertem a képzelet szülötteivel, a képzeletet valóságnak tekintettem, a tényeket pedig kifundáltam, és fordítva, őszinte v a l l o m á s o k a t helyeztem velejéig hazug keretbe, és a fűllentéseket ellenőrizhetően megtörtént e s e m é n y e k k e l p á r n á z t a m . "
44
A m i k o r a m ű b e n látszólag minden elveszett, éppen akkor áll a m ü a helyére (tehát a m ü v e t r o m b o l á s a által hozzuk létre), ugyanis a radikális rombolás a dialektika egyik mozzanata, é s ez Benjamin m e g f o g a l m a z á s á b a n azé a dialektikáé, amelyet „az abszolút felé tartó fejlődési folyamat történeti dialektikájaként é r t e l m e z ü n k . "
43
A z irónia a radikális tagadás, amely a m ü lerombolása
által kinyilvánítja azt az abszolútumot (ez az eszme, a végtelen a b s z o l ú t u m ) , amely felé a m ü halad. Kierkegaard is így értelmezi az iróniát. N á l a a szókráteszi irónia érvényesül, amely „ m i n d i g az empirikus Én rovására j ö n létre, vagyis mindig adott egy másik Én is, amely csak az inautentikussá lett empirikus Én inautentikusságát h o r d o z ó nyelvi formájában létezik. A z ironikus szubjektum tehát m e g k e t t ő z ő d i k : az empirikus Én helyet biztosít egy tisztán »nyelvi« É n n e k i s " .
46
G ö r ö g ü l az
irónia csalást jelent, ezért nem véletlenül mondja Kierkegaard, hogy ez a moralitás problémája is egyben. Paul de Man említett t a n u l m á n y á b a n az olvasás mikéntjére is rámutat, azaz úgy kell olvasni, hogy m e g é r t s ü k , miként olvasunk. Vajon kimeríti-e a szöveg azt az alkalmat, ami m e g s z ü l t e ? A sokféleség, a sokrétűség több értelmet hoz létre egy-egy szövegben, de a szöveg m é g i s fenntartja
4 :
Paul dc Man, Id mű, 198. o.
4 1
Uo. 199. o.
4 4
Esterházy Péter, Id. mű, 633. o
4 5
4,1
Paul de Man, Id. mü, 201. o. G u l y á s Gábor, Id mű,
elsőbbségét, hogy többet tud, mint amit m i tudhatunk. A z interpretáció a dekonstrukciós elmélet szerint (Derrida) nem m á s , mint a szöveg szuplementuma. A szöveg függ az interpretációtól és az interpretáció hasonló mértékben függ a szövegtől - vallja de Man. A z értelmezés, parafrázis a megértés
szinonimája,
„hiszen
ha
megértünk
valamit,
akkor
egy
bizonyos
szempontból
b i z o n y o s s á g o t s z e r z ü n k felőle, de megértésünk spektrumából éppen az marad k i , amit valaki, az interpretator nem ért. A m e g é r t é s p e r e m é n ott vannak a nem m e g é r t é s elfojtott eseményei. A d e k o n s t r u k c i ó nem azt állítja, hogy abba kell hagyni a megértést, hanem azt, hogy csinálni kell, de úgy, hogy mindig
figyelni kell a megértés szuplementumára,
m e g é r t é s k é n t kimarad b e l ő l e . "
47
kiegészítésére, arra, ami nem
Ez nagyon nehéz, hiszen, ha valamit megértettünk, akkor úgy
gondoljuk, hogy nem maradt k i belőle semmi. A dekonstrukciós elmélet szerint minden értelmezés, ami m á r elérte a célt, m é g nagyon messze lenne (van) ettől (a céltól), vagyis, hogy minden olvasat létrejötte létrehozza azt a gyanút, hogy ez az olvasat valamit elrejt. Itt e m l í t e n d ő meg az apória, ami nem m á s , mint a „feltehető-e erről m é g kérdés"-formula használata. A z olvasás lehetetlenségét jelenti az olvasás allegóriája, hiszen az olvasás minden vonatkozásban nem merítheti k i a szöveget. T o v á b b á a d e k o n s t r u k c i ó szerint a nyelvelmélet az, ami nincsen megfontolva. A nyelv mind a jelet, mind a trópust m e g g o n d o l a n d ó v á teszi. A dekonstrukció elve az, hogy a nyelv elméletét az esztétika részévé teszi. A nyelvnek figuratív ereje van, és aki a nyelvben ezt a tényezőt nem veszi észre, az minden tényezőt ignorál. „ N e m lehet kétség afelől, hogy mi az a nyelvben, ami h o m á l y o s s á és félrevezetővé teszi: ez nem m á s , mint a nyelv igen tág értelemben vett figuratív ereje. Ez a hatalom magába
foglalja
a
nyelv
csábító
és
félrevezető
használatának
lehetőségét
a
meggyőzés
diskurzusaiban, valamint olyan intertextuális trópusokban, mint az allúzió, ahol a szövegek között helyettesítések és ismétlések összetett j á t é k a z a j l i k . " Paul de M a n n á k
48
ú g y sikerült meghatároznia az „irónia fogalmát";
tropológiai k é r d é s k é n t látta, hanem a szubjektív létezés formációjában.
hogy ezt ő nem
Ezért az irónia „ a z a
lezárhatatlan retorikus láncolat, amelyben ott lévő szubjektív sose j e l e n i k meg eredeti mivoltában, hanem mindig olvasatok ironikus leképezésein keresztül létezik, ironikus átírások sűrű, végtelen számú sorozatában r e j t ő z i k . "
49
A (poszt)modern irodalom az irónia, az önfeloldás (ahol az é n elveszíti m a g á t a nyelv j á t é k á b a n ) iránt tanúsít n a g y m é r t é k ű fogékonyságot. A z ironikus technika j e l l e m z ő az Esterházym ü v e k r e is, bár az olvasó nem mindig veszi észre ezt, hiszen az irónia a hangulatok széles skáláját foglalja
4 7
4 8
m a g á b a (az öngúnyt. a csipkelődő vagy a szelíd iróniát). A Harmóniái
B ó k a y Antal, Irodalomtudomány Paul de Man, Id mii, 9. o.
a modern és a posztmodern
átjáró
irónia
korban Budapest, Osiris, 1997, 427. o.
' B ó k a y Antal „ E g y befejc/ctlcn történet v é g s z a v a " in. Paul de Man, Esztétikai 2000, 234. o.
ideológia
P é c s - B u d a p e s t , Janus/Osiris,
fényében
felvethető,
komolyan veendők-e olyan kijelentések,
mint
például: „ O l y a n
törzsből
s z á r m a z o m , amely sír, ha örül, s nevet, ha fáj neki valami? Soha nem vagyok olyan j ó k e d v ű és tréfás, mint amikor boldogtalan vagyok." Visszatérve a Harmónia
50
retorikus-repetitív szövegszaporítás példájára, a lajstromozáshoz: A
francia fordító a regény első részében található „ É d e s a p á m ingóságainak magyar nyelvű lajstroma" kezdetű 32. „ m o n d a t " fordítását úgy oldotta meg, hogy egy létező francia levéltári okiratot épített a s z ö v e g b e . N y e l v i s z e m p o n t b ó l - ugyanis itt 17. századi archaikus nyelvről van szó - ez nagyszerű megoldás,
viszont
retorikai,
stilisztikai
láncszeme - mint például kockás még bontatlan
Munkás
unalmasnak találhatja végighúzódnak.
szempontból
flanelling,
cigaretta,
hiányosság.
törött szemüveg,
gemkapocs
a tíz oldalas részt.
A
felsorolás
egy
Hermes Baby táskaírógép,
hiányzó egy
doboz
stb. - ami az irónia forrása, elvész, így az olvasó Ugyanezen
leltár szavai az
Ha a francia változatban kicserélődött a leltár, nem
egész
Harmóniában
biztos, hogy a
későbbi
részekben is ezek a kicserélődött szavak vannak használatban. Ha nem, akkor a későbbi részekben nem váltak láthatóvá azok az összefüggések, ahol a magyarban ezen lajstrom szavai felbukkannak. M á s k é p p j á r el a német fordító, ö beékeli a felsorolásba az ironikus láncszemeket is, így a láncsor tökéletes. A fent idézett magyar rész német változata e k é p p e n hangzik:
„1 polnisch huth mit alt-perlen besetztet, daran 5 agraffen, davon auff drein je 1 rubin, von gehen ab; 2 vertigal, alt, gerissen. 1 weiss, reich verschnüret und mit leibfarbenn doppelt daffeten gefuttert deckh, was dem K ö n i g István Báthori gehört. 1 andern, gülden blumert türkisch deckh, roth atlassen, mit grun tafft gefuttert. Cista decima. Zigaretten. kästen
Darinn sind 1 mit blauen seiden geneht tischdeckh. Item, eine Schachtel
von
nussbaum gemacht, mit
Heftklammer. anderen
unberührte
Munkás-
Schwartz blumert damassten himmel für die kutsch mit g ü l d e n fransen, 12 stuckh. [...] [...]
Auff dem
laden; darin ex
anderen
Tisch. Alt Aktentasche,
Umstand. 5 alt persisch seiden teppicht. [...]
concreto Kugelschreiber
eine Schachtel
unberührte
a fordítási módszert választja: flanelna omotano nalivpero,
10 tassen, 9 theller,
alt, fett glänzend,
bauchig
wie
10
Belegt platten,
ein Hund
in
1 klein schvartz kasstl cum instrumentis scriptorijs, in
mit Tesafilm umwickelt. "
A n é m e t b e n benn maradt a kariertes Reiseschreibmaschine,
lapide serpentino
prijenosni
košulja
Flanellhemd,
zerbrochene
Munkás-Zigaretten, na kockice,
slomljene
Brille,
Heftklammer; naočale,
pisaći stroj Hermes Baby, jedna još nenačela
Hermes
Baby
a h o r v á t is ezt
selotejpom
kutija cigareta
posve Munkás
stb. A r e g é n y b e n az idézetrendszer is ironikus. M i v e l a Harmónia
fordításai a magyar kultúra
fordításai is egyben, vigyázni kell a kultúrához/történelemhez szorosan kapcsolódó idézetekkel. Ennek példájául a k ö v e t k e z ő idézet szolgáljon: „Ha megszólal a Himnusz, ha elkezdte Isten áldani a
Esterházy Péter, Id. mű, 593. o. 5 1
Péter Esterházy, Harmónia
Caelestis
Berlin, Berliner Taschenbuch Verlag, 2003, 54-56. o., ford. Terézia Mora.
magyart, j ó kedvvel, bőséggel, föl kellett állni, például vállogatottmeccs-közvetítéskor."
52
Nem
lenne szerencsés az „Isten áld meg a magyart" a szlovén vagy a horvát vagy a francia himnusz első sorával helyettesíteni. Ahogy a n é m e t fordításban sem: „ W e n die Hymne erklingt und Got anfangt, die Ungarn mit Frohmut und Wohlstand zu segnen, muss man aufstehen, zum Beispiel bei der Übertragung eines F u s s b a l l ä n d e r s p i e l s "
53
A magyar olvasó számára az idézett mondat ironikus
h a n g n e m ű , ráadásul a tartalmával bővül, így ennek észlelése gazdagítja szövegérzékünket. A fordítást olvasó külföldi viszont a szövegben nem biztos, hogy ráismer a magyar himnuszra, igy a tartalmi b ő v í t m é n y e l h o m á l y o s u l á s a nem befolyásolja a szöveg értelmét, s ezáltal az iróniát akasztja meg.
?
" Esterházy Péter, Id. mü, 50. o. Péter Esterházy, Harmónia
Caelestis
Berlin, Berliner Taschenbuch Verlag, 2003, 57. o., ford. Terézia Mora.
íl/2/2.
Esterházy-mozaik
Intertextusok E s t e r h á z y Péter Harmónia
caelestis és Javított
kiadás c í m ű m ű v e i b e n
„ A s z ö v e g a nyelv rcdisztnbúciója (eme redisztribúció mezeje). Ennek a dekonstrukció-rekonstrukciónak az egyik
útja
azoknak
a szövegeknek,
szövegfoszlányoknak
a permutálása,
amelyek
a szemügyre
k ö r n y e z e t é b e n , s v é g s ő soron benne m a g á b a n léteztek vagy léteznek: minden textus intertextus;
vett
szöveg
változó szinteken,
többé vagy k e v é s b é felismerhető formában m á s s z ö v e g e k is jelen vannak benne; a m e g e l ő z ő vagy a környezetét alkotó kultúra s z ö v e g e i ; minden s z ö v e g hajdani idézetekből álló új s z ö v e d é k . Kóddarabkák, formulák, ritmikai minták, a társadalmi n y e l v h a s z n á l a t o k töredékei stb. új felosztásban lépnek be a s z ö v e g b e , mert mindig van nyelvezet a s z ö v e g e t m e g e l ő z ő e n é s körülötte. A z intertextualitás, mely minden s z ö v e g létfeltétele, t e r m é s z e t e s e n nem korlátozódik a források é s a hatások problémájára; az intertextus anonim formulák, tudattalan vagy automatikus, idézőjelek nélkül alkalmazott idézetek általános mezeje. E p i s z t e m i o l ó g i a i szempontból n é z v e az. intertextus fogalma biztosítja a s z ö v e g e l m é l e t é n e k a Szocialitás irányába való kiterjeszthetőségét: a m e g e l ő z ő é s a kortársi nyelvezet e g é s z e részt vesz a s z ö v e g b e n , nem a feltárható leszármazás vagy a tudatos imitáció, hanem egyfajta d i s s z e m i n á c i ó , s z é t s z ó r ó d á s útján - ez az a s z ó k é p , amely a s z ö v e g számára nem a reprodukció,
Az
intertextus -
hanem a produktivitás-
e Julia Kristeva nevéhez
fűződő
státusát j e l ö l i ki."'
elnevezés
szolgáltatja
majd a
későbbi
terminológiai p a r a d i g m á k a t is - fogalmának Barthes által adott összefoglalása kitűnően érzékelteti mindazokat az aspektusokat, amelyek Esterházy müvei kapcsán kitüntetett vizsgálódási m ó d s z e r n e k tűnnek. A h a g y o m á n y o s forrás és nyersanyag-vizsgálat korában ezen szempontot mellőzte az irodalom, mert egy-egy m ü kódja megtévesztőén nyilvánvalónak látszott. „ A m ü " k ó d o n k í v ü l i n e k " tűnt, mint a k ö n y v e k lapjain é l ő darabka valóság, melyet k ö v e t k e z é s k é p p e n semmi mással nem 2
lehetett kapcsolatba hozni, csak saját m a g á v a l . " A modern poétika ezzel szemben érzékennyé vált az intertextualitásra, nem zárkózik az immanencia szük koncepciójába, hanem figyelmet fordít a szövegen túlira, s azt a művel együtt artikulálja. A több rendszer e g y m á s közötti artikulálásának útját m á r Tinyanov megnyitja (ahogy erre a dolgozat első fejezetében rámutattam), az „irodalmi t é n y " m e g a l k o t á s á v a l : „ A z irodalmi ténynek mint olyannak a létezése m e g k ü l ö n b ö z t e t ő jegyeitől (vagyis m á s irodalmi vagy irodalmon kívüli sorokkal való kölcsönös viszonyától), m á s szóval, a funkciójától
függ."
3
A
szövegek
létmódja
eleve
intertextuális,
azaz
különféle
szövegek
transzformációk során keverednek egymással/egymásba. A z e g y m á s mellé került idegen s z ö v e g e k új keretük révén megváltozott funkcióban legyűrik (kulturális) idegenségüket (asszimilálódnak), ugyanakkor meg is őrzik, ezzel mintegy kifelé mutatnak a szövegből (asszociálódnak). Ilyen reflektív szövegek k ö z é sorolhatjuk többek között Petronius, Rableais, Cervantes, 4
Joyce müveit, de a j u g o s z l á v Nobel-díjas Ivo Andrié Híd a Drinán
című művét is.
' Angyalosi G c r g e l ) idézi Barthcs-ot. Angyalosi Gergely, „Az. intertextualitás kalandja". Helikon. " Laurent Jenny, ,,A forma stratégiája". Helikon, " Jurij Tinyanov, A: irodalmi 4
Lautréamont,
1996/1-2., 6 . 0 .
1996/1-2.. 24. o.. ford. Sepsi Enikő.
tény Budapest, Gondolat, 1981, 29-30. 0 . , ford. Soproni András.
Andrié e m ü v é b e n a k ü l ö n b ö z ő források é s a különféle anyagok kontaminálásához folyamodik. Az egyik történeti
forrásból egy lényt \agv e s z m é t vesz át, a másikból egy j e l l e m z ő kifejezési, mondatot vag\ történetet, é s e z e k b ő l a k ö l c s ö n v e t t részletekből szövi „ P é n e l o p é leplét", a Ilid a Drinán
c í m ű müvét.
Esterházy virtuóz m ó d o n bánik az alakzatok e különös táncával, a legszigorúbban és l e g m e r é s z e b b e n kódolt Harmónia
caelestisi
é s a Javított
kiadási
is az effajta kreativitás és
textualitás m ű k ö d t e t i . Szövegeiben az intertextualitás s z á m o s alakváltozatának - paratextualitás, transztextualitás, architextualitás, meta textualitás, hypertextualitás - szinte mindegyik típusa benne foglaltatik: az imitáció, a paródia, az idézet, a montázs, a plágium, az egyszerű reminiszcencia stb. (A HC például konkrétan k é t pra-textusra (ős-szövegre) - Danilo Kiš A holtak valamint Natalia Ginzburg Családlexikonára
enciklopédiájára
- vezethető vissza, de találunk itt m é g Horatiusra,
Goethére, Daniéra és Rilkére, Saint-Beuve-re és Thomas Mannra, Stendhalra, Joseph Conradra vagy Raymond Chandlerre való szépirodalmi utalásokat, vagy Carlos Fuentes, Vargas Llosa művészien
összetett
perspektívaváltásaira
való törekvést,
Italo Calvino, Raymond
Queneau-
idézeteket. A magyar irodalmi h a g y o m á n y b ó l pedig Kosztolányi, M á r a i , Ottlik és M é s z ö l y van jelen
hangsúlyozottan.
(Lásd
Melléklet
2.)
Az
Esterházy-textus
magában
foglal
továbbá
egybevetéseket, irodalmi utalásokat, t é m á k a t é s m o t í v u m o k a t . (Lásd Exkurzus 1.). Esterházy írástechnikájánál sokféle diskurzus hatol be egy koherens narratív keretbe, ahol végül is ezekből a töredékekből k i b o m l i k az egység, egy továbbszőtt, összefont m ű k ö d ő konstrukció, amelybe az intertextuális
építőelemek
szinte
észrevétlenül
illeszkednek.
Érdekes
módon
az
Esterházy-
s z ö v e g m o n t á z s t - amely stilisztikai é s narratív természetű - , egy olyan v á g y uralja, hogy a beépülő s z ö v e g e g y s é g e k a kialakult narrációba é s diskurzusba
integrálódva e g y s é g e s esztétikai
képet
mutassanak. A szó szerinti idézet határesetétől eltekintve, az intertextualitás kifejezettségi fokának m e g h a t á r o z á s a problematikus, k ü l ö n ö s e n a Harmóniában.
Itt ugyanis az összes átvétel alanyát az
„ é d e s a p á m / a p á m " - mint a teljes m ű vezető alanya és legsűrűbben előforduló főneve helyettesíti,
mindazen stilisztikai,
ellenőrizhetetlen és inadekvát
elmozdulással
kifejezés
együtt.
Ezért
nehezen d ö n t e n d ő el, hogy az intertextuális tény a kód használatából származik-e, vagy m a g á n a k a miinek az anyagát képezi. Ez a két pozíció azonban nagyszerűen összevegyül a Harmóniában azért, mert erős metanyelvi színezetű. Ez a túlkódolás visz a Harmóniába nyelvhasználatot,
mint
amilyen az archaikus
magyar
nyelvé
éppen
olyan egészen eltérő
vagy a történelemé.
Névtelen
m e n d e m o n d á k é s névtelen r ö g e s z m é k keverednek itt az utcai beszéd kaotikus b e s z é d m o n t á z s á b a n , a diktatúra b e s z é d e , a szalonbeszéd, refrének, sajtórészletek, m a g á n l e v e l e k , regények, paródia, r e k l á m - s z l o g e n e k stb. így k o m b i n á l ó d n a k a két k ö n y v szavai, mondatai, részei, amelyben itt-ott kialakulnak h o m á l y o s izotópiák is. A Harmóniái szerzője
az eltérő
horizontokból
származó
m é g i s a intertextuális harmonizáció járja át,
szövegek
kombinációs
lehetőségeit
maximálisan
kiaknázza, felkínálva az o l v a s ó n a k egy köteg kombinatorikus virtualitást. „Emellett a n é z ő p o n t - és elbeszélöihelyzet-változtatások különleges bravúrja hatja át a müvet, az a magyar prózapoétikát radikálisan
továbbfejlesztő
virtuozitás, amellyel egy-egy
hosszabb vagy rövidebb
számozott
mondaton, bekezdésen belül változik az »én« helyzete, azaz, mondhatni kényszerítőleg, minden intertextualitássá válik, az összes, fontosabb nyelvi elem betét j e l l e g ű v é és sajátosan nem eredetivé: elmozdíthatóan
bizonytalanná,
pillanatnyivá minősül át, s így többek között a
tagmondat- és frázisismétlődések is k i e g y e n s ú l y o z ó d n a k . "
formulaszerű
5
E két szöveg - mint ahogy az összes többi is - poétikai tétje összefüggésbe hozható a Gerard 6
Genette-i „transztextualitás"-sal . Genette számára az intertextualitás egy a transztextualitásnak nevezett viszonyok közül, m é g h o z z á az, amelynek eseteiként az idézést, a plágiumot és a célzást nevezi meg, s amelyet két vagy több szöveg együttes megjelenése,
azaz eidetikusan és a
leggyakrabban
definiál.
az
egyik
szövegnek
a
másikba
való
jelenléteként
A
fordítások
(értelmezések) esetében a paratextusoknak kell fontos szerepet kapniuk. Genette hangsúlyozza, hogy ez a kapcsolattípus nyilvánvalóan a mü pragmatikus dimenziójának fontos pontja. Tipikus paratextuális jellegű m á r maga a cím is: Esterházy Pál 1711-ben Harmónia
caelestis c í m e n adta
7
közre értékes barokk e g y h á z z e n e i összeállítását. Ez az arculat mutatkozik a két fejezet mottójában is, amire m á r az e l ő z ő fejezetben utaltam. E kapcsolatterületek kétségkívül a m ü pragmatikai dimenziójának,
vagyis
az
olvasóra
j e l e n t é s h o r d o z ó i . Goethe Vonzások
gyakorolt
és választások
hatásának
kiváltságos
helyei
és
fontos
című könyve hetedik fejezetének első bekezdése
vagy Márai k ö n y v é n e k ott é s itt-mottója, illetve ennek felismerése bevezet egy új olvasási módot, amely
szétfeszíti
a
szöveg
linearitását.
„Minden
egyes intertextuális
utalás
tartalmaz
egy
alternatívát: vagy folytatjuk az olvasást, mintha csak egy olyan részletet látnánk, amely a szöveg szintagmatikus szerveződésének bármely m á s eleme is lehetne - vagy visszatérünk az eredeti s z ö v e g h e z egyfajta intellektuális a n a m n é z i s segítségével, amelynek során az intertextuális utalás »athelyezett« (déplacé) paradigmatikus elemként jelenik meg, s egy elfelejtett szintagmatikusságból 8
ered." Vajon kinek jelenik meg Jennynak az alternatívája? A z e l e m z ő n e k vagy minden olvasónak? T é n y , hogy a Harmóniában
számos elágazás rajzolódik k i , fragmentumai olyan nyelven beszélnek,
amelynek szótárát a létező szövegek összessége teszi k i , m é g s e m gondolom - m é g akkor sem, ha igaz az, hogy az intertextualitás többszempontú olvasásra késztet - , hogy az olvasó feladata csupán az lenne, hogy lessé, m i az átvétel és m i nem. Mert ha nagyon b e l e b o n y o l ó d u n k az intertextusok p r o b l é m á i b a , m e g f e l e d k e z ü n k a poétikáról. De van ennek egy m á s i k oldala is. Ahhoz, hogy olvasatunk során az Esterházy-szövegbe beléphessen egy értelem, egy megjelenítés, egy történet,
5
Balassa Péter „ A p á d n a k rendületlenül''" in Másodfokon
'' Transztextualitás
(transtcxtualité):
„mindaz,
szcrk. B ö h m Gábor, Budapest, Kijárat Kiadó, 2003, 5 I . o.
ami a s z ö v e g e t
s z ö v e g e k k e l " Gerard Genette, „Transztextualitás", Helikon,
nyilvánvaló
vagy
rejtett kapcsolatba
hozza m á s
1996/1-2., 82. o., ford. Burján Monika.
„ É d e s a p á m több kötet - t ö b b s é g é b e n Zrínyi M i k l ó s hatását mutató - verset írt. é s v a l l á s o s tárgyú m ü v e k e t , i m a g y ü j t c m é n y e k e t adott ki. 171 l-ben B é c s b e n jelent meg Harmónia
caelestis c í m ű v a l l á s o s é n e k g y ü j t e m é n y e .
s a magyar / e n c t ö r t é n e t - i r á s ez idáig k i e m e l k e d ő z e n e s z e r z ő k é n t is s z á m o n tartotta." (HC. 10. o.) s
Laurent Jenny, Id mii, 33. o.
egy ideológia, kell hogy a szöveg egész értelmének hordozójaként virtuálisan jelen legyen az a szöveg is, amelyből származik. Michael Rifaterre az intertextualitást olyan jelenségként látja, amelyben az olvasó egy m ű és az azt m e g e l ő z ő müvek között fennálló összefüggéseket észleli. Szerinte é p p e viszonyok észlelése alkotja a m ű irodaimiságának egyik alapvető elemét, ezzel biztosítva a szöveg kettős, azaz kognitív és esztétikai funkcióját. Ha az intertextust ú g y fogjuk fel - mondja - hogy itt az észlelés módja uralja a szöveg kognitív funkcióját és ezt alárendeli az esztétikai funkciónak, akkor „ a z intertextus fluktuációi nem a véletlennek vannak alárendelve, hanem struktúráknak, amennyiben egy struktúra 9
megenged t ö b b - k e v e s e b b variánst, végül azonban mindegyiket egy variánsra vezeti vissza." Ebből kifolyólag az észlelés aleatorikus, mivel szükséges hozzá bizonyos fokú műveltség, o l v a s m á n y o k . T o v á b b á „változó és progresszív
is, mivel későbbi o l v a s m á n y o k ,
előzetes
gyarapodott
m ű v e l t s é g segít felismerni egy először csak ö n m a g á b a n , a saját határai között olvasott szövegben például idézeteket, utalásokat, melyek mindaddig láthatatlanok voltak, m í g eredeti kontextusuk felfedezésre v á r t . "
10
T e r m é s z e t e s e n nem kötelezi az olvasót semmilyen j o g s z a b á l y arra, hogy az
irodalmi szövegeket intertextuálisan kell olvasni. Viszont az intertextusok olyan olvasási m ó d o t kényszerítenek az olvasóra, amely a befogadó aktív k ö z r e m ű k ö d é s é t igényli. így kívánják meg az E s t e r h á z y - s z ö v e g e k is az ilyen típusú olvasatot, mert ez tárja fel s z ö v e g e i n e k ,jelentésességét". Illetve ezek a szövegek ö n m a g u k b a n nem hordoz(hat)nak j e l e n é s e k e t ,
„lényeges" jelentések
legfeljebb a szövegekkel kapcsolatot létesítő befogadói müveletek során keletkeznek. M i v e l itt egy „nyitott" és „polifonikus" művel állunk szemben, lehetséges olvasatok keletkeznek: játék, csalóka látszat stb. és m é g i s működik, pontosnak hat ez az oda-vissza m o z g á s . A Harmóniában
é s a Javítóit
kiadásban
például a szimbolikus é r t e l m e k
felcserélésének
j e l e n s é g é v e l is találkozhatunk, a szöveg által kidolgozott s z i m b ó l u m o k ekkor ellentétes jelentéssel kerülnek át az új kontextusba. Vagy „metaforikus izotópiá"-val, amely egy részlet értelmének megvilágítását szolgálja, asszociatív e m l é k e k e n alapuló játékkal gazdagítja a szöveget, és ez t ö b b é kevésbé
a
szerző
tudatos
reflexióinak
a
gyümölcse.
Ilyen
például
a
zárójelben
található
t e a s ü t e m é n y : „ A n y á m nem akart előre ülni, a p á m ült a rendőr mellé, én meg az apám ölébe. M á i g é r z e m a Csepel teherautó szagát, a Diesel-olajét. (Ez nekem az, ami Proustnak a madeleine-darabka íze a t e á b a n . ) " ( / / C , 580. o.) A m a d e l e i n e - d a r a b k á n a k kitüntetett szerepe van Proustnak yíz eltűnt nyomában emlékek
idő
című regényfolyamában, ugyanis a teába áztatott s ü t e m é n y íze révén a gyerekkori idéződnek
fel intenzíven.
így e m o t í v u m jelenléte é p p e n
rámutató,
összehasonlító
szerepénél fogva különös j e l e n t ő s é g e t kap, arra hívva fel a figyelmet, mekkora a k ü l ö n b s é g nyugat
* Michael Riffaterre, „ A / intertextus nyoma", Helikon, " ' í / o . 68. o.
1996/1-2., 67. o., ford. Sepsi l i n i k ő .
és kelet között, mire képes egy diktatórikus rendszer. A Proust-mü ismerete nélkül ez a kód nem m ű k ö d i k , s az olvasó asszociációs lánca nem indul be. Hasonló a következő példa is, amelyben az olvasó
észlelése
irányitja
az
üzenet
irodalmi
vonatkozású
megfejtését
vagyis
dekódolását:
„ É d e s a p á m szerint az entrópia n ö v e k e d é s e az emberiség bűnösségével hozható kapcsolatba; abendland
hanyatlása
vagy
a
rendszeres
börzekrachok
szükségszerű
következményei
az a
termodinamika m á s o d i k törvényének. És ha egy boldog család boldogtalanná lesz, nő az entrópia. Lásd a Karenina Anna k e z d ő m o n d a t á t . " (HC, 106. o.) Tehát létezik itt egy kötelező intertextualitásolvasat, mert a szöveg bizonyos hasonlata nem az, amit a nyelv megenged, de az sem, amit a kontextus igényel, hanem az az értelem, amivel ezek a szavak az intertextusban bírnak. T o v á b b á , elképzelhetetlen, hogy az olvasó ne tudná felismerni ezt, ha másért nem, hát azért, mert a fragmentum zárójeles, illetve m a g y a r á z ó szavai arra késztetik, hogy mintegy útmutatóként észlelje Proust vagy Tolsztoj jelenlétét. Ilyenkor az értelem irodaimisága nem a s z ö v e g b e n és nem az intertextusban van, hanem a kettő között, amely sugalmazza az olvasónak, hogy lássa ezeket, és k ö v e t k e z é s k é p p e n értelmezze őket különválaszthatatlanságukban. A Genette által „ k o m m e n t á r n a k " nevezett kapcsolat - amely egy szöveget ahhoz a másik s z ö v e g h e z köt, amelyről beszél - a metatextualitás típusa. Esterházy a Javított Anatómiai
leckéből
kiadásban
az
veszi át azokat a bizonyos kiši vonásokat, amelyek aztán a saját m ű v é t is
m e g h a t á r o z z á k . V a l a m i k é p p e n ebben a m ű b e n a pastiche, azaz a „stílusutánzás" valósul meg. Ez az átvétel formai, egyfajta „arche-textust" alkot. Ilyen intertextuális viszony áll fenn a s z ö v e g é n e k műfaja és Wittgenstein Filozófiai
vizsgálódásának
Harmónia
arche-textusa között is, olyannyira,
hogy ez utóbbi, mint forma alkalmas a m ü egészének a kialakítására. A két E s t e r h á z y - m ű legszembeötlőbb specialitását az idézések h a g y o m á n y o s gyakorlata képviseli, ide sorolhatók a szó szerinti egész egységek kölcsönzései, a p l á g i u m o k , a szintaktikák átvétele valamint a célzások, allúziók, amelyeknek teljes megértése feltételezi azon
kapcsolat
ismeretét, amely k ö z t ü k é s egy m á s i k közlés között áll, melyre egy-egy szó vagy h a n g s ú l y utal: így például, amikor a HC 53. „ m o n d a t a " egy közmondással játssza k i a kort, mutat rá az emberi típusokra: „ A p á m komondor. M e l y kutya ugat, azon kutya nem harap. Édesapám harap is, ugat is. Ezt m á s k é p p e n ú g y lehetne mondani, hogy közelebb áll hozzá Sztálin vagy Dzsingisz kán, mint Grillparzer." (HC, 66. o.) A Mily
dicső
a hazáért
halni
Kiš-novella paradigmatikus
elem g y a n á n t
változatlanul
illeszkedik be egy új te.xtuális szintagmába, „számozott mondat"-tá változik, a regény kontextusába teljesen belesimul, az átvételről semmilyen jelértékü textuális egység nem tanúskodik. Egyszerűen áttevődik Esterházy poétikai diskurzusába. Ahog_\ e példa rámutat, az ilyen intertextuális munka egy e g é s z fikcionális színre vitelt vesz át. Máskor pedig az író adaptál, egyik fragmentumtól a
m á s i k i g megváltozik a hangnem, az „ideológia", persze nem véletlenszerűen, hanem egy sor ellentét és a kifejezések
között fennálló szimmetria folytán. M i k ö z b e n , mintegy átalakítható
anyagot, tetszés szerint formálja át a megjelenítést egy-egy fragmentum során. A
Harmóniában
különösen érzékelhetőek a társadalom és a történelem koordinátái, amelyek fontos szerepet töltenek be a regény struktúrájában. Két
példával
illusztrálom
az
allúzió,
szólás,
nyelvjáték,
szójáték,
tévesztések,
az
összefüggéstelen beszéd, a társadalmi kérdések mint intertextusok sűrítettségét egy-egy töredékben. E k ü l ö n b ö z ő s z ó l a m o k különféleképpen variálják a két töredéket, amelyben a m e g n y i l v á n u l á s o k n a k megváltozik a jelentése. É r d e m e s idézni a 105. és a 106. fragmentumot. „ A z cllenlcgcnda í g y szól: a Batthyány téri h é v m e g á l l ó b a n odalépett é d e s a p á m h o z : Krisztus, J é z u s Krisztus, akinek nehezen forgott a nyelve, zavaros volt a tekintete, orrnyergén friss seb vöröslött, a n e h é z kabátból s a v a n y ú b ü z tört e l ö . Fáradtan, tisztelettudóan pénzt kért. Nincs, válaszolta é d e s a p á m kelletlenül, mert c s u p á n ezrese volt. Jóember, szólt Krisztus, é s két k é z z e l megfogta apám kezét. A p á m ijedten visszahúzta, beleremegett az érintés k ö n n y ü s é g é b e , selymes f i n o m s á g á b a . T ű n é s ! , taszította el öt apám, eredj! V á l a s z o l t az emberfia: Mától eredj te, s ne legyen nyugtod sem nap, sem é j . í g y is történt. Járt apám hévről hévre, országról országra, s nem leié nyugtát, m é g a halál n y u g a l m á t se kapta meg, a requies aeternát, Isten isteni haragjában ezt is megvonta tőle. A h o v á megy a papám, ott bajt okoz (kiáradnak a folyók, é s a birkák m e g k e r g ü l n e k stb.). í g y azután é d e s a p á m a z s i d ó n é p h e l y é b e n találta magát — az antiszemita felhangok érthetők. (HC, 106. o.)
„A B a t t h y á n y - f é l e h é v m e g á l l ó b a n é d e s a p á m , akinek nehezen forgott a nyelve, zavaros volt a tekintete, orrnyergén friss seb vöröslött s a n e h é z kabátból
savanyú
b ü z tört e l ő , odalépett Krisztushoz, J é z u s
Krisztushoz, é s fáradtan,
tisztelettudóan pénzt kért. Nincs, válaszolta Krisztus kelletlenül, mert csupán ezrese volt. J ó e m b e r , szólt é d e s a p á m , é s két k é z z e l
megfogta
Krisztus
kezét (az
Isten lábát), aki ijedten
visszahúzta
az ö v é t ,
beleremegett az
érintés
k ö n n y ü s é g é b e , selymes finomságába. T ű n é s ! , taszította el őt az Emberfia, eredj!, s ne legyen nyugtod sem nap, sem é j . í g y is történt. Járt a p á m hév i öl hévre, s nem leié nyugtát, akár valami b o l y g ó z s i d ó . És m é g a f o l y ó k is kiáradtak é s a birkák is m e g k e r g ü l t e k . Baj van okozva." (HC, 107. o.)
Szemléletes példa a szépirodalomból átvett sajátos szintagmák egy sajátos esetét képező, immár önidézetként is a l k a l m a z ó jelenségére a következő: „ D r a h o s c h n a k K á s z o n i azt mondta, dátuma
van, a szóba többször is belefogott, hosszan s hisztérikusan nevetett..." (Függő,
általam kiemelt szókapcsolat - mint ahogy ezt a Függő, megtudjuk - Szerb Antal Utas és holdvilág
az idézeteket feldolgozó
76. o.) A z változatából
című könyvéből (1985. 78. o.) való idézet. Ugyanez a
szintagma van jelen immár önidézetként a Harmóniában
is: „ é d e s a p á m n a k hirtelen, akár egy
villámcsapás, eszébe jutott, m i van, ha a mamsellnek é p p napjai vannak, ha a napjai é p p akkor vannak." (HC, 74. o.) A sort folytathatnánk. Esterházy nemcsak irodalmi szövegekből meríti „szövegét", anyagát, hanem t ö b b szinten épülnek e g y m á s r a az intertextusok, nevezetesen m á s szövegekből
is, amelyek szintén nyelv i
struktúrák. A 121. számozott mondat eképpen kezdődik: „Szinte emberfeletti föladatra vállalkozik a fater:
száztizenöt
nap
alatt
szeretne
végigbringázni
23
ezer
nyolcszáz
kilómétert,
tízes
s z á m r e n d s z e r b e n ! , keresztülvágva az amerikai kontinensen. A Patagóniából induló és A l a s z k á b a n célba é r ő akcióval a szklerózis multiplex (SM) betegségben szenvedőkre kívánja
világszerte
fölhívni a figyelmet. T ö k j ó a fater, tiszta multiplex" majd így záródik: ..Az érdeklődök a világ b á r m e l y pontjáról az Interneten (wwvv.alba.hu/eea) követhetik é d e s a p á m kalandos vállalkozását." (HC,
114. o.) Ha az említett weboldalra rákattintunk, láthatjuk, hogy ez „1 ember 2 keréken 3
A m e r i k á n át
Horn foktól-Alaszkáig 23660 k m kerékpáron 115 nap alatt Mészáros J á n o s újabb
k i h í v á s a " c í m alatt a sclerosis multiplex kór ellen létrehozott Alapítványról számol be. M i v e l a sites z ö v e g e is eléggé irreális (e súlyos betegség megoldására nem elég a biciklizés), ezt a helyzetet a Harmónia
közvetett transzformációval illetve imitációval hozza létre, azaz parodisztikus átírásnak
vagyunk s z e m t a n ú i . (Megjegyzés: A n é m e t és a horvát kiadás is a fenti internetes oldalt adja meg. K é r d é s : az intertextus-olvasása j e g y é b e n , megérti-e az idegen olvasó a weboldal magyar szövegét, vagy ezt is fordítani kellene?!) A z intertextualitás fordítása számos problémát vet fel; nevezetesen azt, hogyan lehet fordítani őket: „ s i m á n " átültetjük az Esterházy-szöveget vagy k i k e r e s s ü k az író által megadott idézetek helyét a célnyelv irodalmában. Egyik nehéz feladat az, hogy milyen viszonyban vannak az e l ő z ő l e g létező m e g n y i l v á n u l á s o k asszimilációi a szövegben, és milyen viszonyban vannak ezek a nyelvi m e g n y i l v á n u l á s o k első állapotukkal? E ténynek kellő megvilágítottsága híján Járfás Á g n e s hívja
fel a figyelmünket
a magyar
fordítások
túlstilizáltsága.
Mivel
ebbe az
intertextuális
folyamatba bekerült nyelvi m e g n y i l v á n u l á s o k n a k az a célja, hogy normalizálják beékelődésüket egy új textuális e g y s é g b e . Köztudott, hogy Esterházy Péter több m ü v é b e n is idéz egy részt Camus A pestis című regényéből, így a Harmóniában
is. Ennek a magyar fordítása Járfás szerint „ g y ö n y ö r ű " ,
viszont az eredeti, a francia változat kevésbé választékos, nem annyira költői, hanem ellenkezőleg, kifejezetten lapos, egyszerű. így fordítóként nem tehetett mást, mint a magyar Camus-t lefordította (és nem visszafordította) franciára, mert az eredeti stilárisan nem illett a Harmónia
szövegrészébe.
T e h á t az ilyen és h a s o n l ó intertextusoknak a fordítására nincs egységes formula, nagyrészt minden a fordító é s a szöveg diktálta szemponttól függ. Befejezésül
egy K o s z t o l á n y i „idézet" a Modern
költők
2. k i a d á s á h o z írt előszavából,
melyben a m ű v é s z a műfordítást kritikai munkaként fogja fel m o n d v á n , hogy a fordítónak teljes szabadságot szükséges adni é s m ű v é s z i , illetve bizalmi kérdésnek kell tekinteni, mit tart meg és vet el az eredeti szövegből.
Exkurzus 1. — A z Egy makró emlékiratai
A z Egy makró
emlékiratai
Végei László Újvidéki
Esterházy Péter F ü g g ő j é b e n
í n / ó g / á j á n a k első kötete. A m ü a megtapasztalt
valóságból születik, amelyben a társadalmi, politikai, egyéni ügyek szorosan k ö t ő d n e k a képzelet világához. Végei sokszínűen teremti meg a társadalmi és poétikai világ viszonyát, olyan világképet hoz létre, amelyben a nyelviség tölti k i a szöveg és a referencia közti hasadékot. A regény „ h a g y o m á n y o s " formája nem alkalmas arra, hogy betöltse az új funkció igényeit, ezért választotta az író a n a p l ó r e g é n y formáját. A társadalmi-történelmi valóság a Végei-repertoárban j e l e n t ő s á t k ó d o l á s o n megy keresztül, poétikájában a valóság tesztelésének és vizsgálatának új módjait a lebegésben tartott kétértelműséggel teszi lehetővé. Ez a kettős értelem a kimondatlant szóhoz.
A képzelet/fantázia illetve a Locke-i gyönyörforrás
juttatja
mintegy rejtett valóságként, a rejtett
v á g y a k j á t é k t e r e k é n t kerül elénk, melyet a nyelven keresztül hoz kifejezésre. Végei Makrója
az ö r ö k ö s kételkedés, a hitetlenség, az illúzióvesztés r e g é n y e . A vajdasági
író 1967-ben megjelent - b e a t m o t í v u m o k r a épülő - első kötete a hatvanas évek Jugoszláviájában élő fiatalok zárt csoportján
keresztül mutatja be a társadalmi beilleszkedés képtelenségét,
a
kiábrándultságot és a reménytelenséget. A regény egyfajta megsejtő utópiáról beszél, egy hazug világról [„Bub gazdája egy életen át küszködött, beiratkozott a pártba, mert muszáj volt neki, autóutat épített, hízelgett a főnököknek, s most kergeti a lányokat, hogy felébredjen az önérzete. T ö n k r e m e n t ember." (67. o.)], ahol egy fiatal csoport rettenetes konfliktusokba kerül a világgal, amely csupa látszat, ahol a k ü l s ő s é g e k dominálnak, a lényeg, az esszencia helyett. A szó és a tett két, e g y m á s t ó l nagyon távoli póluson találhatók. A „hontalan e s s z é k " szerzője m á r ebben a k ö n y v b e n felveti a nagy lázadások eszméjét, amely majd egy évvel k é s ő b b , 1968-ban aktualizálódik az európai egyetemista mozgalmak révén, felvillantja a „szabadság n e h é z m á m o r á t " . Pud - a
Makró
egyik főszereplője - fel is írja jeligéjét szobájuk falára: É G A L I T É , S E X U A L I T É , L I B E R T É , amit majd Esterházy F ü g g ő j é b e n Korom ír fel nagy fekete betűkkel ugyancsak a szobájuk falára. „ A regényben tétlenkedő fiatalok minden célt nélkülöző időtöltései, szabados erkölcsei é s ö n e m é s z t ő gondolatai ugyanis egy kiüresedett
és elanyagiasodott
világ
ellenében jelentkeznek,
igyekeznek távol maradni, s amellyel szemben féltve vigyázzák függetlenségüket.
amelytől
Iszonyodnak
valamitől, de nem tudják, hogy mitől, várnak valamire, de nem tudják, hogy mire, s őriznek v a l a m i t de nem tudják, hangsúlyosan
1
hogy m i t . "
2
Ugyanakkor a regényben
keresztül
mutatkozik az ellentmondásosság: egyrészt a kiüresedettség, a s e m m i t t e v é s , a
Rudas Jutka, „ A szellem finom játéka. A z Eg}> makró
symposion
a szereplők j e l l e m v o n á s a i n
Végei László
műveiről
emlékiratai
Esterházy Péter Függőjében"
szerk. Virág Zoltán, Budapest, Kijárat Kiadó, 2005, 40-52. o.
in
Végel-
perverzió, a felszínesség, másrészt pedig a belső béke, az emberi mélységek értékelése, az emberi dignitás, az értelemkeresés. A z archetipikus kerítő, baloldali forradalmár, b o h é m lázad a „ n o r m á l i s " élet ellen, de szíve m é l y é n m e g ő r z i a „ n o r m á l i s " morális értékrendet: „Többször gondoltam m á r arra, lelépek, nem fényképezem t ö b b é a m é r n ö k nőcskéit. Bebizonyítom neki, hogy nem vagyok tehetetlen alak. Mert nem annyira kedvemre való ez a munka. Tudom én ezt j ó l , ne m a g y a r á z z a senki. N e m vagyok annyira buta, hogy m á s o k - mint például Pud - hívják fel erre a figyelmemet. N é h a , amikor egy-egy lány orra elé tolom a fotókat, és bejelentem neki, hogy a m é r n ö k ekkor vagy akkor akar vele találkozni, s csak úgy mellékesen megjegyzem,
hogy egyébként a képeket
nyilvánosságra is lehet hozni, akkor valóban valamilyen undor kap e l . " (118. o.) A m a k r ó (Bub) c s u p á n a pillanatot tudja megragadni, innen az az eszeveszett, céltalan j ö v é s - m e n é s . A Makró
egyik v e z é r m o t í v u m a Bub, a naplójegyetek készítője és Csicsi, a kurva kapcsolata.
A m ü elkalauzolja az olvasót a m a k r ó vívódásokkal terhes világába, amely a morál és az erkölcstelenség köztes állapotában gyökerezik. „Irtó speciális kurva vagy, Csicsi." „ É n m é g veled sem p r ó b á l n á m meg ezt, Csicsi." (9. o.) - mondja a főhős a regény elején, m í g a végén, m i k ö z b e n megkóstolja
a „ c s i c s i s " életet, ugyanennek a n ő n e k javasolja
váratlanul: „ A r r a
gondoltam,
induljunk el valahová. U t a z h a t n á n k m á r hajnalban az első vonattal. Ú t k ö z b e n majd kieszeljük, hova tartsunk." (126. o.) Ö s s z e g z é s ü l Csicsi fogalmazza meg kettejük számára a nagy tanulságot: a b o l d o g s á g pillanatnyi érzését, és ezzel megnyitja az új (közös) élet kapuját: „ A z ember akkor boldog, amikor egy végeláthatatlan fenyveserdő melletti teraszon, fehér abrosszal letakart asztal 3
mellett a legújabb divat szerint felöltözve, jégbehütött méregpiros camparit iszik" . A z addig tétlenül, unalomban élő m a k r ó , akinek a kirakatnézés, a szép kockás ingek látványa, azaz a j e l e n t é k t e l e n dolgok felett érzett kicsike ö r ö m tölti k i a mindennapjait, a regény v é g é n így elmélkedik.: „ C s a k azért i m á d k o z o k , hogy soha ne álljak le, mindig tegyek valamit, mert akkor 4
k ö n n y e b b e n m e g ú s z o m az é l e t e t " . A
m a k r ó nyelve teljesen
relevanciája
visszautal
nála
a
megfelel világszemlélete k ü l ö n ö s s é g é n e k . gondolkodás
problémájára.
A
nyelvprobléma
Gondolkodásában
feltárul
nyelvi
világtapasztalatának dimenziója. Gadamer fejti k i elméleti írásában, hogy „ m i n d e n szó a nyelv 5
egészét szólaltatja meg, amelyhez tartozik, s a világlátás egészét jeleníti meg, amelyen alapul" . A szintagmatikus és a paradigmatikus kapcsolatok, a nyelvi pragmatizmus, a grammatikai szerkezetek a mondat e g y s é g é n belül és azon kívül, valamint a retorika (nemcsak nyelven belüli alakzatként,
" T ó t h Zsolt, „ K o r u n k r e g é n y e - a k ö z e l m ú l t b ó l . V é g e i László: Egy makró emlékiratai". Eletünk,
1992/6., 667.
o. V é g e i L á s z l ó , Újvidéki 4
trilógia,
P é c s , Jelenkor. 1993. 127. o.
i/o. 126. o. Hans Georg Gadamer, Igazság
és módszer.
Budapest, Gondolat, 1984, 318. o. ford. Bonyhai Gábor.
hanem mint a másikra irányuló ráhatás) fontos jelentésképző elemei a regénynek. A m ű b e n az odavissza m o z g á s - a szövegben található szeriális, aleatorikus összjátékokig
a szemantika átfogó
vonatkozási mezejének rendelődik alá. Ricoeur a mélyszemantika j e l e n t ő s é g é t abban látja, ha egy szöveg értelmét egy kihívásban keressük, hogy egy új világlátás kiindulópontjaként
tekintjük,
ugyanis „a s z ö v e g egy lehetséges világról beszél, a benne lévő tájékozódás lehetséges m ó d j á r ó l " é s 6
„ e n n e k a világnak a dimenziói a szöveg révén nyílnak k i és válnak i s m e r t t é " . A Makró nyelvi
klisékkel,
trópusokkal,
amiknek nem a nyelvi
kompetenciához,
hanem
a
tele van kulturális
k o m p e t e n c i á h o z van közük, pontosabban a kulturális kompetencia formális aspektusához. Ebben nem a mü esztétikai értékének c s ö k k e n é s é t látom, hanem ellenkezőleg, a nyelven keresztül feltáruló idegen világ m á m o r a , varázsa az, ami m a g á v a l ragadó. A magyarországi magyar viszonyoktól idegen életérzés és p r o b l é m a világ é p p e n a (magyar) nyelven keresztül j u t kifejezésre. A megértés nehézségét
egyfajta
szimplifikált
tematikai
szempont
értékmérő
figyelembevétele
is
befolyásolhatja. A „ k o z m o p o l i t a lokálpatrióta" V é g e i László Jugoszláviában, V a j d a s á g b a n él é s alkot, é s ezt a magyar irodalmat m é g mindig „határon túli magyar irodalomnak" vagy akár „kisebbségi"-nek, „ n e m z e t i s é g i " - n e k szokás titulálni. Rendkívül bonyolult kérdéskör ez, de köztudott, hogy ezek olyan kategóriák, amelyek inkább politikailag használhatók, és s z á z a d u n k b a n , amikor a határok átjárhatóságáról
és spiritualizálódásáról/virtualizálódásáról
beszélünk, ezek m á r eléggé elavult
fogalmak, funkció nélküliek. Létezik az egyetemes magyar irodalom, amelyen belül
vannak
regionalitások, azaz van vajdasági magyar irodalom, a magyar irodalom e g y s é g é n belül. Végeire
habitusából,
életkörülményeiből
kiindulva
egy
sajátos
irodalom-,
élet-
és
nyelvszemléletet képvisel. Ugyanis vannak a magyar irodalomnak é s kultúrának olyan e g y m á s t ó l eltérő, de e g y m á s t nem kizáró kulturális keretei - azaz, hasonlóságok és k ü l ö n b ö z ő s é g e k kötnek b e n n ü n k e t össze - , amelyek között m á s - m á s irodalmi, kulturális értékek is artikulálódnak. Ennek az irodalomnak t e r m é s z e t e s e n magyar a h a g y o m á n y a , és a magyar kultúra keretei között j ö n létre, de ezzel együtt természeténél fogva kultúraközi, ami a történelmi helyzetéből adódik.
Es ez a
kultúraköziség, irodalomköziség, a komparatív gondolkodás és b e s z é d m ó d nyilvánul meg Végei irodalmi szemléletmódjában
is. É l e t m ü v é b e akarva-akaratlanul belejátszik a szerb, a horvát, a
szlovén, a bosnyák, azaz a „volt" j u g o s z l á v valóság. A létezésben lévő m á s m i l y e n j e l l e m v o n á s o k nyelvi b e s z é d m ó d b a n , diskurzusban, értelmezésfonnában nyilatkoznak meg. A Makró
is tele van
olyan elemmel, különféle sajátossággal, mint a közösségi h a g y o m á n y , a népi kultúra, a megélt történelmiség, az emberi élményvilág. M ü v é b e bekerülnek azok az attribútumok, amelyek a
' Paul Ricoeur, „ A s z ö v e g mint modell: a hermeneutikai megértés", Magyar Lettre Internationale, s z á m . 71. o . lord. S z a b ó Márton.
2001 ő s z . 42.
létezésben
megélt
sajátos
élményvilágból
táplálkoznak,
továbbá,
megmutatkoznak
azok
az
árnyalatok, amelyek egy sajátszerű kisközösségi/regionális kultúrát m ű k ö d t e t n e k . A m ű b e n a nyelv által közvetitett másságukban
kulturális információk
jelennek
hagyományhoz,
nyelvi
meg.
Igaz,
a magyarországi
hogy
és gondolkodási
mindannyian
magyar
olvasók
hozzátartozunk
szokásrendszerhez,
számára
más-ként,
valamely
irodalmi
amelyek egy adott nyelvben és
k ö z ö s s é g b e n bontakoznak k i , tárulnak fel az e g y é n számára, de a m á s s á g elfogadásával képességeinket
és
adottságainkat,
a
műalkotás
mássága
iránti
fogékonyságunkat
saját tudjuk
m e g k é p e z n i . Ha át is fogjuk saját szféránkat, nyitottnak kell lennünk a m á s i k iránt is, csupán így foghatjuk fel a különbséget, mert ami m á s , az összehasonlíthatatlanul s z e m b e t ű n ő b b . A narratív identitás „elválaszthatatlan a s z e m é l y e s és a közösségi narratív identitás átalakulásaitól, melynek következtében nemcsak a szövegekről, elbeszélések sorozatáról alkotunk magunknak hosszabb vagy r ö v i d e b b időre érvényes képet, hanem magunkat és egy kulturális közösséget is felismerünk 7
b e n n ü k é s á l t a l u k " . Ebben a kontextusban fontosnak tartom a kultúraelméleti
összefüggések
többszempontúságát,
áttekinthetővé
Thomka Beáta g o n d o l a t m e n e t é t követve: hogy n é m i k é p p
váljék az a szellemi horizont, amelyben az elbeszélésszövegek akár mint világmetszetek, vagy mikrovilágok
létrejönnek.
„Az
irodalom ugyanakkor
természetes
összefüggésébe,
a
kultúra
k o n t e x t u s á b a kívánkozik, ami a h a g y o m á n y o s közelítésekhez viszonyítva j ó v a l tágabb keret." A Symposion
- mint „eredeti szellemi orientáció, magatartás és é r z é k e n y s é g "
9
8
-
első
n e m z e d é k é n e k Végétjétől olvasom a M a k ó b a n : „Azt mondtam, menjen a fenébe a faksszal." „ T u d o m , soha sincs pénzed. De nem adott egy párát sem." „Irtó szép m e s é k e t találtam k i neki Csicsiről. Olyan intellektuálisan szentis m e s é k . " „Csicsi tétovázva felállt, elindult táncolni. Igazán szépen táncolt, ezt régen észrevettem. [ . . . ] N e m csinál sok stószt, de m é g i s eredeti." „ C s a k ú g y , sportból, mondta, é s bal kezével félresimította a szemébe hulló hajtincset. Irtó modern frizurája volt. Nagy sűrű siskát viselt, két oldalt tincsek kanyarodtak a halántékára. Irtó tetszett a válasza. Sportból. Elnevettem magam. Sportból." Saša Zsú mellett fontoskodott a kaucson." „ A z öreg Sík mindig szentis dolgokkal j ö n e l ő . " „ E g é s z délután a városban rohangászott, vadászjaknit vásárolt, kicsit drágálta, de azért fizetett." „Intett a lányoknak, az egyikük éppen kiejtett a kezéből egy vinjakos ü v e g e t . " Ebben az i d é z e t h a l m a z b a n a stílus egyfajta pontossága, a leírás iránti szenvedély ragad meg, amikor a nyelv kanonizált szókincse a mindennapi (a kisebbségi?), nyelvhasználathoz
idomul,
(például sztrip, siska, kaucs, stósz, nyolcas a fakszon, para): buja neologizmusok, a szerbből átvett
7
Thomka Beáta, „ V i l á g m e t s z e t e k , m i k r o v i l á g o k , szemesek", http: aizi.Jote.hu/-hainul allV602.thomka.html
8
Thomka Beáta, „ I r o d a l o m , kritika, kultúra", http://gi/i.dote.hu
hajnal al 19602 thomka.html
szavak, tükörfordítások, tájnyelv, a jugoszláviai magyar szleng, mindez a retorikai értéktöbbletet j e l e n t ő ironizált nyelv. A szavak, a szóhasználat újdonsága adja többek között a m ü velejét. Ez mind olyan érték, amely egyrészt kulturális effektus, másrészt az író egyéni stílusa. És ez a m á s s á g j á t é k a adja meg a mü pikantériáját. Nem véletlen, hogy Weöres Sándor is ráérzett a nyelvi megformáltság erejére. A z Új Symposion
hasábjain így köszönti az írót: „ N y e l v t e r e m t ő készséged
félelmetes.
Hiszen ennek a makró-ifjúságnak m é g slangje, argója, tolvajnyelve sincs [ . . . ] . Teljes leégettség, kopárság, m o n d h a t n á m , negatív nyelv. És te ezt a hajótörött beszédroncsot, isten tudja, hogyan mégis átvilágítod, folyton szenvedély süt belőle, anélkül, hogy n y o m o r é k s á g á t enyhítenéd. A döglött m o n d a t o k b ó l l á t o m á s h a t a l m ú jelenetek bomlanak [ . . . ] kínzód a nyelvet, és mennél inkább fuldoklik é s tátogat, annál k e v é s b é könyörülsz rajta. Akrobatikus teljesítmény, mint láb nélkül táncolni: nyelv nélkül ordítani, hogy cseng belé a f ü l e m . "
10
W e ö r e s e nyelvi bravúrt m é g a
V a j d a s á g b a n kiadott F ó r u m o s könyvről írta, de ugyanezt mondhatjuk a m á r nyelvileg m ó d o s í t o t t pécsi Jelenkoros kiadásról is. V é g e i az elkoptatottnak látszó szavakba titkos életet lehel. N y e l v é b e n , e „ l e k o p o t t b a n " egy „ l e k o p o t t " világ mutatkozik meg erősen. „Akinek nyelve van, annak világa v a n " " . V é g e i poétikájának lexikája közhasználatú szavakból áll, amelyeknek képei ö s s z e s s é g ü k b e n k ü l ö n l e g e s e k , így adják vissza az é l m é n y mélységét és egyediségét, nem c s u p á n a szavak egyedi használata itt a csattanó, hanem ezek e g y m á s mellé helyező m e g f o g a l m a z á s a . Végei egy heterogén t á r s a d a l o m / k ö z e g / o r s z á g mindennapi funkcionális lexikájából művészetet teremtett. Hasonlóan j á r el Esterházy, amikor a marxista nyelvezet kodifikációinak segítségével ruházza fel az irodalom nyelvezetét, felismerve a t á r s a d a l o m nyelvhasználatában m e g m u t a t k o z ó csináltság leglátványosabb jeleit (Termelési prózája/lírája
regény,
Kis
magyar
pornográjia).
A 80-90-es évek magyarországi
is h a s o n l ó k é p p e n fedezi fel ezt a deviáns nyelvet, az úgynevezett
magyar
alulretorizált,
depoetizált nyelvet. Parti Nagy, Kukorelly, Petri, Tandori, Garaczi és m á s o k műveiben a beszélt profán nyelv k é p e z majd k ü l ö n ö s szintet. Esterházy
Péter
müveinek
igen
fontos
„életfilozófiái"
rétege
a
nyelv.
Kedvenc
a l k o t ó m ó d s z e r e pedig az idézés (mint irodalmi létforma). Ez utóbbinak „egyik fő é r d e m e abban mutatkozik meg, hogy sikerült a különböző irányzatú, stílusú, világnézetű írók-költők s z ö v e g é n e k zökkenőmentes
b e á g y a z á s a a saját szövegbe, s ezáltal mintegy saját
szöveggé alakítása,
új
s z ö v e g k ö r n y e z e t m e g t e r e m t é s e , úgy azonban, hogy az értő fűleknek-szemeknek mindig jelen van a
' Thomka Beáta, „ k i h á t r á l á s \ ilágból, n y e l v b ő l " , http:.7vv\vvv,c3.hu/-exsvmDosion/l
ITML/domonkos/thomka/sz.ovca.htm/
"' Idézi: S z á j b ó l y M i h á l y , „ Ú j v i d é k , hatvanas évek. A farmcrnadrágos próza magyar klasszikusa, V é g e i László", Jelenkor
1992/7-8., 631. o.
" Gadamer, Id mii, 315. o., V ö . „ A „ n y e l v n e k " mindig egy világ k ö z ö s s é g e az e l ő f e l t é t e l e - akkor is, ha ez a világ, csak játék v i l á g " Gadamer, Id mii, 284. o.
megidézett
szerző
12
is" .
A
szövegek
az
intertextusokkal, az
új pluralizmusokkal m é l y e b b ,
dialektikus értelmet kölcsönöz(het)nek. V é g e l é h e z h a s o n l ó világot teremt Esterházy Péter a Függő fiatal
című regényében. A szerző itt is egy
k a m a s z k ö z ö s s é g életének sorsfordító történetét mondja el, a kamaszkor válságidőszakának
lelki folyamatait, pontosabban egy baráti társaság szerelmi életét és ennek széthullását. M i n d k é t világ m e g f o r m á l á s á r a fontos e s z k ö z a nyelv, amely a szereplőkhöz kötött és ahogyan Balassa Péter a Függő
kapcsán megfogalmazza: „a m ü nyelve, mondjuk így: a méz, mintegy a melancholiából 13
" f o l y i k " " , a forma konkrét szintjén a stílus és a téma feszültsége. A m ü nyelvi közegét, auráját a kölcsönzések és átvételek teremtik meg: „a szereplők Kosztolányitól és Csáth Gézától, Camus-től és Mészölytől, Ottliktól és Wittgensteintől idézett nyelven beszélnek, egy villanásra felfénylik B á n ó Kornélia
arca A befejezetlen
mondatból,
ördögi-játékos
kifordítását
r e g é n y c í m é n e k , Le Grand Meaulnes: a "nagy m á l n á s " , N á d a s Péter Leírás teljes szövege is beemeltetik, nem szólva az ö n i d é z e t e k r ő l . "
14
olvassuk Alain Fournier című, egylapos m ü v é n e k
Vagy ahogy Angyalosi Gergely
megállapítja: „ A z "életfilozófiai" réteget, amelyet láthatóan igen fontosnak tart, nem eldugni próbálja egy story m ö g ö t t , mint oly sokan, hanem más nyelvekbe
15
burkolja" .
A magam részéről
pedig Sylvia M o l l o y Borgesről írt sorait idézném Esterházyra vonatkoztatva: „idézéstechnikáját k ü l ö n l e g e s szellem élteti. [ . . . ] O l y szabadon b á n i k az idézetekkel é s a hivatkozásokkal, ami m á r a p i m a s z s á g határát súrolja: nem érdekli az olvasó nyugalma. [ . . . ] Minden olvasó mást választ k i m a g á n a k e látszólag tekintélyes idézetanyagból, á m senki sem képes mindegyiket azonosítani. A két-három azonosítható név csaliként szolgál, és egy hiábavaló vállalkozásra csábítja az olvasót, aki 16
fel szeretné ismerni a többit is, az ö s s z e s é t " . Esterházy idézetei a legváratlanabb forrásból törnek elő, olyan rejtélyes dialektika létesül köztük, hogy az olvasó csak a szövegre, mint létrehozott egységre tud koncentrálni, ugyanakkor némely ismert fragmentum szintén előbukkan. Egyik ilyen idézet Csicsi és világa a Függőben. univerzum l é t r e h o z ó j a "
17
Esterházy Péter „mint egy nagy imaginációjú
elbeszélő
adott pillanatban Végei László m ű v é b e n talált ösztönzésre. Intertextusként
s z á m o s elemet kölcsönzött a M a k r ó b ó l . A formulák hatalmának hihetetlen Ízlelgetése, amikor a későbbi szövegből előkerül a korábbi, ahogy Barthes mondja Proust kapcsán: „Proust magától j u t eszembe, anélkül, hogy felidézném; ez nem valamiféle cirkuláló
1 3
emlék.
"tekintélytisztelet",
csak
S ez az a bizonyos szövegköziség [inter-texte]: hogy lehetetlen végtelen szövegen
Esterházy Péter, Függőszerk.
Jankovics József, („Matúra klasszikusok"). Budapest, Ikon, 1981, 8. o.
'*' Balassa Péter, „ M é z é s melancholia, avagy: az idézet esztétikája es etikája, Esterházy Péter Függő könyvéről". Jelenkor. (
egyszerűen
Angyalosi Gergely, „ B e ű z e t é s a Kritikába. Esterházy Péter: Függő". Mozgó
" Danilo Kiš. Anatómiai
című
1981/12., 1149. o. Világ
1981. 11.. 103. o.
lecke, Budapest. Palatínus, 1999, 126. o.. ford B a l á z s Attila et al.
kívül élni - hogy aztán ez a szöveg Proust vagy a napilap, vagy a televízió képernyője: a könyv 18
teszi az értelmet, az értelem teszi az é l e t e t " . A Függőben
több helyen is találkozhatunk Csicsire való utalással, amit az író leleményesen
egy Végei-intarziával vezet be: „ő, K., nem akar most valami e m l é k - v é g e l a d á s t tartani..." Kulcsár Szabó Ernő megállapítása szerint ez a kijelentés példaszerű esete annak az eljárásnak, amikor Esterházy egyetlen soktényezös
és
szóösszetételben
többértelmü
váltja
jelentés
valóra a kétfajta
ilyenkor tehát
nem
nyelvjáték a
szavak
lehetőségeit. „ A z új, és
dolgok
egymáshoz
rendeléséből, hanem az egyszerre használat, készlet és kompetencia együtteseként értett nyelv m e g s z ó l a l t a t á s á b ó l keletkezik" büszkén
19
Ezt követi a Csicsi-töredék: „ K o r o m ekkor kicsit derűsen, kicsit
azt mondta, hapsikám, ez tehát Csicsi, Csicsi kurva, megromlott,
eltaposott
állatok
húsa,
burleszkjelenetben,
avval
bevonult
az
asszonyok
után,
ő
meg,
mint mint
országikon egy
rossz
leejtette a kabátot, mint aki meglepetésében leejti a kabátot, Csicsi neve
fogalom volt, Csicsit nem ismerte senki, olykor főként Dániel, m é g a létezésében is kételkedett, 2 0
Csicsi volt K o r o m első nője, egyetlen kedves és elfajzott," is r á m u t a t a Függő Végei
regényének
(66. o ) , aztán m i k é n t Jankovics József
teljes, gondozott szövegének kiadásában, a m ű 50 soros (66-68. o.) intertextusa különböző
helyeiről
lett kiemelve é s ö s s z e m o n t á z s o l v a .
A könyv
nyelvi
k ö z e g é n e k é s az átvett idézetek kisugárzásának érzékeltetésére lássunk m é g egy mondattöredéket:
„ma mindenki strammul
öltözködik,
combokat, í g y Korom, de kérdem Korom,
a szobánk
falára:
mert ma ez nagyon fontos,
igy Csicsi,
utálom
a kis izmos,
összezsugorodó
én, miért zokogjak, ennyi finom ember között, nagy fekete betűkkel felírta, igy
EGALITE,
sírják
keze,
egyes
a szeműket,
lányok,
ha
sűrű
siskája,
miért nem szerzel te is egy gazdag nöt, kérdezte C s i c s i , í g y K o r o m , v á d l ó n , a lányok vörösre
a
nag);
elnehezülnek,
éjszaka
könnyű
volt,
csodálkoztam,
í g y C s i c s i , aztán
milyen
modern frizurája
belemarkolt,
akarnak,
hogy
SEXb'ALlTE,
és másnapra
belemarkolnak
gyűrött
az
amikor emberbe, mindent
lesz az arcuk,
pokróc..."
1 7
1 8
T h o m k a Beáta, „ V i l á g m e t s z e t e k , m i k r o v i l á g o k . . . " Roland Barthes „ A s z ö v e g ö r ö m e " , in Roland Barthes, A szöveg
öröme.
Irodalomelméleti
írások,
Budapest,
Osiris. 1998, 96. o., ford. Mihancsik Zsófia. 19
. . K . itt úgv beszél saját, már korábban kialakult érdeklődéséről, hogy k ö z b e n V é g e i L á s z l ó nevét szövi bele a s z e m é l y e s e m l é k e z é s permanenciáját tagadó reflexióiba. Az. em/éA-végeladás k i f e j e z é s b e persze csak a nyelvi véletlen szöheti bele az újvidéki író v e z e t é k n e v é t . E z a véletlen legott indokolttá válik, ha arra gondolunk, hogy Végei
Egy makró
emlékiratai
c í m m e l maga is irt „memoárregényt", melynek néhány rés/letét a Függő
hanem egyik alakját is színre lépteti nyelvi
szinten
túl
szerepe
van
is idézi,
A nyelvjáték ezért nem korlátozódik pusztán a kuriozitásra, k ö z v e t l e n az
intertextuális
viszonyok
alakításában,
CSICSI
alakjának
többféle
m e g í t é l h e t ő s é g é b e n s így az e m l é k e z ő e l b e s z é l é s szintaxisának formálásában is." Kulcsár S z a b ó Ernő,
Esterházy
Péter, Pozsony, Kalligram, 1996. 136. o. " Esterházy Péter, Függő, szcrk.: Jankovics József, („Matúra klasszikusok"), Budapest. Ikon, 1981. :
mint a
Esterházy tudatosan viszi Csicsit saját szöveguniverzumába, akinek e g y é b k é n t kitüntetett szerepe van Végei Makrójában.
A szubjektivitás ugyanis elsősorban nyelviség konstituálta viszony. A
regényben megfigyelhető, milyen hangsúlyos szerepe van a " t ö r t é n e t e k b e n " a nyelvhasználatnak: annak, hogy kik, hogyan é s milyen k ö r ü l m é n y e k között beszélnek. Ebben a m ű b e n voltaképpen annak
a
köznapi
beszédhelyzetekben
szociolingvisztikai ténynek
a
k ü l ö n b ö z ő nyelvi regisztereket
poetizálásáról
van
szó, hogy
különböző
szólaltat meg az író. A nyelv működését
Esterházy a szociális közösségek (esetünkben egy kurva) nyelvhasználati szokásai felől teszi leírhatóvá. „Mivel
pedig a művészet nyelve a világ képének
legáltalánosabb aspektusait —
strukturális elveit — modellálja, s z á m o s esetben éppen a nyelv lesz a mű alapvető tartalma, változik annak k ö z l e m é n y é v é . "
2 1
Ezért kell neki a téma, a csicsi-világ é s a nyelv. Csicsi nyelvi léte ad
lényegesebb felvilágosítást a személyiségéről. Ezt tanúsítja a Csicsi-szövegrész is. Esterházy illetve a F ü g g ő K.-ja „a b e s z é d e l e m e k közvetlen átsajátítását is a személyiséghatárok elleni intervenciónak tekinti. Minthogy s z á m á r a gondolat, beszéd és személyiség elválaszthatatlan, a függő
beszéd
előadásmódja arra törekszik, hogy a szereplők világát is azokkal a nyelvi eszközökkel tegye hozzáférhetővé, amelyek ezeket a világokat kialakították."
22
Ezzel sajátos kontextuális mozgást hoz
létre. Ahogy azt a fent kiemelt fragmentum is mutatja, m ű a l k o t á s á n a k státuszát főként a retorika, a kifejezés, a stílus határozza meg. N y e l v é n e k jellegzetessége, hogy benne az implicit, azaz retorikai j e l e n t é s uralkodik az explicit jelentés felett. Szövegei tele vannak retorikai csábításokkal és figuratív olvasatot k í v á n n a k meg. Esterházy szövegrészeiben túlsúlyban találhatók antitextusok. tárgyalt E s t e r h á z y - k ö n y v pszeudotextusokban
23
A
is bővelkedik, azaz olyan kiürült jelentésű nyelvi
alkotórészekkel, amelyek nem tartoznak az értelem közvetítéséhez, de a beszédfolyam retorikus áthidalásához nagyon fontos töltelékanyagok. Ez a „végtelen, ismeretlen kezdettel és véggel keretezett m o n d a t - t ö r e d é k "
24
tele van olyan k o m m u n i k a t í v m e g n y i l v á n u l á s s a l , amelyek megértése
nem az értelem b e n n ü k intencionált átadásában teljesednek be, hanem az elleplezésben. A szóban forgó k ö n y v explicite megadott poétikája é s metodológiája egyértelmű beismerése annak, hogy intertextusokat használ. Ezek az idézetek, hivatkozások és allúziók újfajta értelmezést követelnek. A z ilyen eljárások olyan irodalmat hoznak létre, amely m a g á b ó l az irodalomból meríti építőanyagát. M i l y e n funkciója van az intertextusoknak? Esetünkben: az átvett szöveg
műfaja
(regény), szerzője (Végei) és a kiválasztott részlet szereplője (Csicsi) „ m i n d - m i n d
határozott
jelentést hordoz, megvan a szerepe, dekódolható, m é g akkor is, ha az utalás nincs
pontosan
"' Jurij Lotman: Szöveg
— Modell -— Típus.
Budapest, Gondolat., 1973. 32. o.
Kulcsár S z a b ó Ernő. let mü. 143. o. Ezt a három formát: az antitextust, a pszeudotextust é s a pretextust gadameri é r t e l e m b e n h a s z n á l o m . "
4
Balassa Péter, „ M é z é s melancholia, avagy: az idézet esztétikája é s etikája. Esterházy Péter l-üggö
könyvéről". Jelenkor
1981/12., 1147. o.
című
megjelölve, inkább spontán hatású: lehetőséget ad az olvasónak arra, hogy továbbgondolja é s megfejtse
ennek az eljárásnak az összefüggéseit,
mert ez m á r az ö hatókörébe tartozik (az
olvasóéba, aki a könyvet a k e z é b e n tartja) meg a kritikuséba (akinek a d e k ó d o l á s és az értelmezés a feladata)."
25
Ha viszont az intellektuális echo (azok, akik fel tudják fedezni az árnyalt művészi
játékot, annak jelentéseit, intencionalitását) „ami sajátos zene, botfülekbe j u t , akkor persze a szellem egész finom j á t é k a összeomlik, és »oldalak átvételivé« v á l i k ! " hasonlóan az idézetekből szőtt anyagban
26
Esterházy - aki Kišhez
mozog - , erről eképpen vélekedik: „Ebben
nincsen
gesztus. T e h á t nem azért e m e l ő d i k be egy szöveg, hogy barátságos gesztust tegyek a kollégámnak. Ez ennél d u r v á b b , úgy értem, például meg se kérdezem, hogy vehetem, nem vehetem, ez eszembe nem j u t . Hanem az én fölfogásom szerint valami nagyon irodalmi dologról van szó, az irodalom l é n y e g é h e z tartozó dologról, hogy tudniillik a könyvek összefüggnek,
és igen, ilyen
szépen
segítenek e g y m á s n a k . Ha tehát én bajban vagyok, márpedig folyamatosan bajban vagyok, akkor oda n y ú l o k , ahova tudok. Ha a saját fejemhez tudok nyúlni, az is j ó , ha az utcán hallok valamit, az is. Ez olyan szakma, ahol keverhetjük, kavarhatjuk, kell hozzá élettapasztalat, kell hozzá ez-amaz, de végül is szó kell, mondat kell, mondat kell, ha törik, ha szakad. És mondatot onnan szedünk, ahol t a l á l u n k . " Majd folytatja: „ a s z á r m a z á s n a k nincs jelentősége, nincsen státusbeli k ü l ö n b s é g . "
27
A z o l v a s ó s z á m á r a pedig lehet j e l e n t ő s é g e a „ s z á r m a z á s n a k " is olyan értelemben, hogy e feltárult idézetanyag/hely megnyít(hat)ja az olvasói érdeklődést a lehetséges világok sokrétűsége felé.
:
:
' Danilo Kiš. Anatómiai
lecke Budapest, Palatínus, 1999, 149. o.. ford. Balázs Attila ct al
'' „ D í s z v e n d é g N é m c t o r s z á g - I I " , Elet és irodalom, 2004. 48/20.
III. A KORTÁRS M A G Y A R I R O D A L O M SZLOVÉNIAI RECEPCIÓJA I I I . / l . K o r t á r s magyar irodalmi jelenlét - „Vilenica" k o n t e x t u s á b a n
E fejezet a „ m a g y a r " olvasásból é s hatástörténetből kilépve a „ s z l o v é n " nyelv vonzáskörében térképezi fel a kortárs magyar irodalom megjelenését. Központi helyzeténél fogva a Vilenicai T a l á l k o z ó k i e m e l k e d ő szerepet j á t s z i k e téren. Természetesen bizonyos t é m á k a t vagy szerzői m ü v e k e t illetően a szlovén befogadás a magyartól eltérő elváráshorizonttal rendelkezik; az „ i d e g e n " preferenciák, o l v a s á s m ó d o k ismerete és elemzése a sajáton belüli e l k ü l ö n b ö z ö d é s e k r e vet fényt. Jeney Éva írja A bölcselő években
a
búcsúzó
halott, a metafora él Paul Ricoeur-nekrológjában, hogy „a kilencvenes
20. századdal
v e n d é g s z e r e t e t e metaforájában
szinte
egyidős
bölcselő
a
fordítás
lényegét
a
»nyelvi
foglalta össze. Ez a metafora t u l a j d o n k é p p e n nyelvi -
erkölcsi
imperatívusz: a fordító n y e l v é n e k ú g y kell fogadnia a m á s i k nyelvet, hogy elébe megy, meghajol annak m a g a s s á g a előtt, s saját nyelvét e m á s i k szintjére emeli föl. A z é l ő metafora ezúttal is világot bontakoztat k i , arra késztet, hogy »többet gondoljunk«, s a »fikcio g y e r m e k e k e n t « lehetővé teszi s z á m u n k r a , hogy »lassunk, mint«, hogy m á s k é n t lássunk, azaz é r t e l m e z z ü n k : ha a »nyelvi vendégszeretete megvalósul, ú g y az » e g y e t e m e s fordíthatóság e l v e n e k « érvényülésével a történelmi m e g é r t é s n e k lehetnek esélyei a soknyelvű és egységesülő E u r ó p á b a n . " Ezúttal különböző szempontú áttekintést/összefoglalást adok a magyar írók é s m ü v e k itteni szerepléséről, a sajtóban felbukkanó anyagokról é s a megjelent m ű v e k befogadásának, kritikai visszhangjának tanulságairól. Mindez (magyar kultúrára nézve) külső nézet a sajtó révén rögzül. Fontos megfigyelni, hogy a fordított magyar irodalom m i k é n t illeszkedik (ha illeszkedik) a befogadó irodalom k a n o n i z á c i ó s törekvéseibe, van-e hatása, kelt-e vitát. T e r m é s z e t s z e r ű e n azokról a magyar alkotókról írtak b ő v e b b e n , akik díjban részesültek és akik saját kötettel jelentkeztek. Ugyanis a legtöbb író csak a megjelenő gyűjteményes kötetek v a l a m e l y i k é b e n jutott szóhoz. Ezek a gyűjteményes
kötetek -
melyek h a g y o m á n y o s a n Edvard Kocbek Lipicanci
1
[Lipicaiak )
című
versével kezdődnek (a lipicai a szlovén kulturális identitás egyik nélkülözhetetlen, organikus dimenziója) - azzal a céllal születnek, hogy dokumentálják az adott é v k ö z r e m ű k ö d ő i n e k szövegeit, illetve hogy ezáltal az adott irodalmat valamilyen jellegzetes s z e m p o n t b ó l közelebb vigyék a tájékozódni kívánó olvasóhoz. A köteteken kívül a Delo napilap irodalmi melléklete a
Književni
listi képezheti azt az origót, ahonnan a magyar szellemi élet és irodalom a szlovén nyelv és
1
Edvard Kocbek e nevezetes verséről, „a lipicaiak b o h ó c a i , udvari bolondjai ő f e l s é g é n e k , a s z l o v é n történeleninek^-röl
irt Tolnai Ottó Hackamore
c í m ű írásában. (Alibi hat hónapra.
Lovak Budapest, Alibi K i a d ó , 234-246. o.)
s z e l l e m i s é g m é d i u m á b a n a maga valójában leginkább megmutatkozik. A z írói alkotás identitása nyelvhez kötött. N e h é z elméleti kérdés, hogy mi az, ami a fordításban szükségszerűen módosul, s ez megvizsgálandó Ugyanakkor
a
egy
információkkal
fordítási szlovén
szolgálni.
nyelv
cikk
irodalmi
sem
E fejezet
hagyományában
igyekezik a magyar sem
elsősorban
és a
nyelvű
a fordítások
fordított irodalom
mű
műfajában.
fordíthatóságáról
színvonalának
minősítésére
vállalkozik, hanem a fordításban és kiadásban érvényre j u t ó szempontok, rejtett előfeltevések, piaci stratégiák feltárására, a fordítás- és kiadáspolitikai kérdésekre helyezi a hangsúlyt, valamint a kortárs magyar irodalom és a szlovén kultúra létrejött, megkésett és elmaradt találkozásairól. A magyar irodalom nyelvéből, h a g y o m á n y á b ó l , történetéből következően e kulturális cserében sokáig e l h a n y a g o l h a t ó szerepet játszott, bár a k ö z e l m ú l t sikerei azt mutatják, hogy reflexióra kényszerítheti az idegen (szlovén) olvasóját is. Megállapítható, hogy a nemzetközileg már elismert magyar írók további n é p s z e r ű s é g r e tesznek szert, m í g a fiatalabb írógenerációt kevésbé karolja fel a média. A
80-as é v e k
második
felétől
hirtelen megszaporodnak a kortárs magyar
irodalom
(rész)fordításai, és ebben fontos szerepet játszottak/játszanak a 86-tól rendszeressé váló Vilenicai N e m z e t k ö z i írótalálkozók. A Szlovén írószövetség minden év szeptemberének m á s o d i k hetében adja k i n e m z e t k ö z i irodalmi díját a Vilenica nevű karsztbarlangban. Talán éppen a mesebeli tündér (a „ v i l a " s z ó tündért jelent, és a legenda szerint ebből a szótőből ered a Vilenica név) segített abban, hogy a kortárs magyar irodalmat a szlovén o l v a s ó k ö z ö n s é g jobban megismerje. Lehet, hogy nem is véletlen, de é p p ez az a hely - a világ egyik legrégibb idegenforgalmi nevezetessége, a m á r 1821ben
megnyílt
cseppköbarlang
-,
ahol
a
kortárs
magyar
irodalom
recepciója
megfogant
S z l o v é n i á b a n . E hely ö n n ö n „poétikai szépségével" 1986-tól s z i m b ó l u m m á vált, a szlovén és a k ö z é p - e u r ó p a i kultúrát köti össze a tágabb európaival. A z utóbbi é v e k b e n a kialakuló Európai U n i ó s z e l l e m é b e n - azaz a valóságos e g y ü t t m ű k ö d é s h e z , meg kell ismerni azt a kultúrát, történelmet, amely
E u r ó p a kisebb közösségeit, nemzeteit
kiművelte, és ezt lehetőleg saját nyelven, a j ó
fordítások segitségével - az e g y ü t t m ű k ö d ö k kölcsönös empátiája és a közös tolerancia határa csak akkor tud érvényesülni, ha rendelkezésre áll mindaz a tapasztalat é s tudás, amelyet bárhol, bármely nyelven rögzítettek. Fontos szerepe a Találkozónak abban is mutatkozik, hogy támogatja a szellemi megújulást a politikai korlátoktól megszabadulni látszó európai országokban. A „Vilenica-díj" melyet a Szlovén írószövetség önállóan ítélt oda akkor is, amikor Szlovénia m é g Jugoszlávia tagköztársasága
volt - , kiosztását nemzetközi rendezvények kísérik, irodalmi estek,
megadott
témákból rendezett viták. A díjazottat a legalább öt főből álló zsűri választja k i , ennek tagjait pedig a Szlovén írószövetség vezetősége. A zsűri tagjainak mindegyike ismer legalább egy nyelvet az adott területről, hogy a zsűri összetétele révén lehetővé váljék a „Vilenica" nemzetközi irodalmi díjban érdekelt
irodalmak áttekintése. A zsűri munkájában
szakvéleményekre, recenziókra, a
külföldi
tanácsadók véleményére valamint az egyes irodalmak illetve nyelvterületek elismert 2
szakembereinek javaslataira t á m a s z k o d i k . A rendezvény díjátadással és többnyelvű gyűjteményes kötettel zárul, melyben a kiválasztott szerzők szövegeinek részlete található eredeti nyelven, majd szlovén és - a kezdetekben német, aztán az angol nyelv dominanciája miatt - angol fordításban (lásd Melléklet 6). A z immár egy híján 20 alkalommal megrendezett n e m z e t k ö z i r e n d e z v é n y e k e n , irodalmi esteken a megadott témákból rendezett vitákban a magyar szerzők mellett sok kiváló kelet közép-európai m ű v é s z is bekapcsolódott. A z eddigi díjazottak: Fulvio Tomizza (1986), Peter Handke (1987), Esterházy Péter (1988), Jan Skácl (1989), Tomas Venclov (1990),
Zbigniew
Herbert (1991), M i l a n Kundéra (1992), Libuša Monikova (1993), Josip Osti (1994), A d o l f Muschg (1995), A d a m Zagajewski (1996), Pavel Velikovski (1997), N á d a s Péter (1998), Erica Pedretti (1999), Slavko Mihalié (2000), Jaan Kaplinski (2001) Ana Blandiana (2002), M i r k o K o v a č (2003) és Brigitte Kronauer (2004). A „ n a g y " díj mellett 1987-től Vilenica Kristálya-díjat is kiosztanak, amely az év gyűjteményes kötetének legjobb szövegéért j á r . Ilyen díjban részesültek: Gregor Strniša (1987), Ewa Lipska (1988), Dubravka Ugrešić (1989), Aleš Debeljak (1990), Grendel Lajos (1991), Kukorelly Endre (1992), Francesco M i c i e l i (1993), Slavko Mihalié (1994), Marzanna Bogumila Kielar (1995), Kaéa Celan (1996), Nicole Müller (1997), Peter S e m o l i č (1998), Angelo 3
Cherchi (1999), V ö r ö s István (2000), Natalka Bilocerkivec (2001), Z á v a d a Pál (2002) . É r d e m e s kiemelni a rendezvény disputációinak néhány jellegzetes szerzőjét és előadását: 1987-ben Claudio Magris Ewald fáklya ban Czeslaw Milosz A negyedik Középről Kihívás
(S sredine)
tanórái
(Ewaldova
bakla) című esszéje aratott nagy sikert, 1988-
olvasta fel (Četrta
učna ura),
1989-ben K o n r á d G y ö r g y
című esszéjével nyitja meg a rendezvényt, 1990-ben a szlovén Veno Taufer
avagy ünneprontás?
(Izziv
ali zgaga?)
című esszéje lesz a r e n d e z v é n y „ t u d o m á n y o s "
vitaindítója, 1991-ben a dúló balkáni háborúról beszél Vlado Gotovac Vázlat egy atlaszról atlasu) c í m m e l , 1992-ben h a s o n l ó t é m á b a n gondolkodik Esterházy Péter Posztmodern avagy a tulajdonságok 1993-ban Edvard
nélküli
Kocbek:
Európá)kb&r\
Pálca
(Edvard
(Postmoderni
Kocbek:
Palica)
barbarizem
ali Evropa
(Skica
o
barbarizmus
brez
lastnosti),
cím alatt e l m é l k e d n e k Georges-Arthur
Goldschmidt, Vlado Gotovac, Krasznahorkai László és Antonin J. Liehm, 1994-ben is politikai témájú a disputáció, A l a i n Finkielkraut Les intellectuels,
2
la politique
et la guerre
/
Értelmiségiek,
Pld. a 2 0 0 5 - ö s é v konzultánsai: Evgen Bavčar (Franciaország), Agncszka Bedkowska ( L e n g y e l o r s z á g ) . E r i c a
Johnson-Debeljak ( S z l o v é n i a ) . Alenka
Drev ( S z l o v é n i a ) .
Marjeta
Prelesnik Drozg ( S z l o v é n i a ) , Marta Dziluma (Lettország), Csordás Gábor ( M a g y a r o r s z á g ) , G á l l o s
Orsolya.
(Magyarország), Kurjan (Minszk),
Ludwig
Jcnsterle D o l c ž a l
Hartinger (Ausztria),
(Csehország),
Miriam
A l e š Kozar ( C s e h o r s z á g ) , Dana
Krsakova ( S z l o v á k i a ) . Inesa
T i n a Mahkota ( S z l o v é n i a ) , Brina Š v i g e l j Merat (Franciaország), A l e š Mustár ( S z l o v é n i a ) ,
Vera Pcjovi ( S z l o v é n i a ) , Kornelijus Platclis (Litvánia), Péter Rácz ( M a g y a r o r s z á g ) , Ilma Rakusa ( S v á j c ) , Judit Rciman ( M a g y a r o r s z á g ) , Jutka Rudas ( S z l o v é n i a ) , Mattco di Salvio ( S z l o v é n i a ) , Irena Samidc ( S z l o v é n i a ) , Veronika
Simoniti ( S z l o v é n i a ) , Namita Subiotto ( S z l o v é n i a ) , Katarina Salam un Biedrzycka
Pavel Saradin ( C s e h o r s z á g ) , Tea Stoka ( S z l o v é n i a ) , Špela Virant ( S z l o v é n i a ) .
(Lengyelország),
politika
és háború
(Intelektualci,
politika
in vojna)
Lojze K o v a č i č teszi fel írásában a kérdést: Szüksége nincs?
(Ali
pisatelj
potebuje
svet,
ki njega
eszmefuttatásának
köszönhetően,
van-e az írónak arra a világra,
ne potrebuje?),
1995-ben
amelynek
őrá
1996-ban Branko Miljkovié
az
i m a g i n á c i ó szabadsága - a s z a b a d s á g imaginációja (svoboda imaginacije - imaginacija svobode) t é m a k ö r b e n adja elő Költészetet
mindenki írni fog (Poezijo
bodo vsi pisali)
című előadását, az 1997-
es disputáció Rainer Maria Rilke: Orpheus, Eurydike, Hermes, daimon o f temptation t é m a k ö r b e n mozog, 1998-ban Timothy Garton Ash Vége a századnak, začetek
tisočletja)
kezdete az évezrednek
(Konec
stoletja,
c í m m e l szerepel a Vilenicán, 1999 és 2004 között a disputáció korszerű témákat
dolgoz fel: az irodalom j e l e n t ő s é g é r ő l és szerepéről, az irodalom fordíthatóságáról, ennek kitüntetett szerepéről, a média, az internet, a vizualitás, a „folyóirat a folyóiratban" projektekről. A találkozó eminens v e n d é g e i voltak t ö b b e k között m é g Herbert Zbigniew, Bohumil Hrabal, Danilo Kiš, Dragan Velikić, Slavenka Drakulić, M i r k o Kovač, Kathrin Röggla, Herta Müller. E s t e r h á z y Péter volt az első magyar író, aki 1986-ban részt vett a találkozón, és 1988-ban meg
is kapta a nemzetközi
nemzetközi
Vilenica-díjjal
Vilenica
Irodalmi Nagydíjat.
hangsúlyozni
kívánja
A Szlovén
Esterházy
Péter
írószövetség zsűrije írásának
legbátrabb
a és
l e g t a n u l s á g o s a b b újítását: a s z e m é r e m m e l leplezett, de természetesen vállalt kapcsolódást a teljes kulturális h a g y o m á n y h o z , m i n d e n e k e l ő t t a kelet-közép-európai világ atmoszférájához, amellyel az új irodalmat visszavezette az eleven élet gyökereihez és forrásaihoz, hogy helyreállítsa élet és irodalom összetartozását. Ezáltal A szív segédigéinek
a j e l e n t ő s é g e túlmutat a magyar irodalom
határain, s annak örökségét hordozva kelt visszhangot a kortárs európai irodalomban. Esterházy azóta kiemelt
figyelmet
találkozunk. A szív
kap a szlovén sajtóban, nevével sok újságban, irodalmi
segédigéi
c í m ű regényét -
folyóiratban
amely eddig csak részfordításban jelent
meg
4
szlovénul és n é m e t ü l az említett többnyelvű gyűjteményes k ö t e t b e n - ekkor fordítják szlovénra. A r e g é n y igazi újdonsága és esztétikai értéke az örök élethelyzetet interpretáló módszer, egyfajta írói kettőslátásnak a végsőkig tudatos kiaknázása - írja Rudi Šeligo elismerő kritikájában.
„ E s t e r h á z ) Péter matematikus v é g z e t t s é g ű író, matematikus észjárását m e g ő r i z v e , a nyelvet h o l o g r a m k é n t , a v i l á g dolgait halmazként s z e m l é l v e , a neoavantgarde törekvésekre j e l l e m z ő ironikus j á t é k o s s á g g a l igyekezett felülkerekedni a Lét tragikumán, s ehhez új e l b e s z é l ő technikát és modort teremtett. A z író a "miért írunk?" kérdésnél fontosabbnak tartja a "'hogyan írunk" problémáját, az irodalmi m ü esztétikai és etikai szuverenitását. [...]
Esterházy nyelvi k í s é r l e t e z é s é n e k és írói technikájának legérettebb m e g v a l ó s u l á s a kétségtelenül A
segédigéi
szív
c í m ű önéletrajzi r e g é n v . melynek tragikus é l m é n y m a g j a az író édesanyjának a halála, az anya-fiú
2003-ban és 2004-ben nem osztották ki Vilenica Kristályát. 4
A részletet s z l o v é n r a .lože llradil fordította, németre pedig Hans-Hcnning Pactzkc. In V I L E N I C A 88: mednarodna
literarna nagrada szerk. Veno Taufer, Društvo slovenski pisatcljcv, Ljubljana, 1988, 3 1-57
o. A három nyelv másságára
rámulató i d é z e l a k ö n y v b ő l : „ Z e n g ő érc vagyok és p e n g ő cimbalom! Rohadjon meg mindenki. G y ű l ö l l e k . "
hangzik az
eredetiben. S z l o v é n u l pedig, mert intertextus, e k é p p e n : ..Zveneči bron sem in ž v e n k e l a j o č c cimbale! Zgnijcjo naj vsi. Preziram le." A n é m e t változat pedig a k ö v e t k e z ő k é p p e n : „Ich bin ein t ö n e n d e s E r z und eine gellende Schelle! Sie sollen alle verrotten. Ich hasse dich."
kapcsolat retrospektív anatómiája. T u d n i v a l ó , hogy a magyar nyelv nem ismer s e g é d i g é k e t . Már maga a c í m tehát
arra
utal,
hogy
az
emberi
kapcsolatok
érzelemszövevénye,
az
érzelmi
élmények
intenzitása
megnevezhetetlen. A z édesanya halálának biológiai é s metafizikai e s e m é n y t ö r t é n e t e , a pótolhatatlan v e s z t e s é g legfeljebb a "szív", az örök-emberi é r z e l m e k " s e g é d i g é i v e l " é r z é k e l h e t ő . [...]
A regény igazi újdonsága é s
esztétikai értéke az örök é l e t h e l y z e t e t interpretáló m ó d s z e r : egyfajta írói kettőslátásnak a v é g s ő k i g tudatos kiaknázása, amely -
Peter Handke szavaival -
" e m l é k e z ő é s f o g a l m a z ó g é p p é " tárgyiasítja az írót, hogy
írásában a tragikus, véres, banális é s örök téma ellenére "érződjék egyfajta k ö n n y e d s é g , amely arra e m l é k e z t e t , 5
hogy a m ü sohasem természetszerűen adott valami, hanem igény é s
-
olvashatjuk ugyancsak
Seligónál az
adomány'""
1988-ban megjelent publikációban.
Šeligo, az
akkori
írószövetség elnöke, a önálló Szlovénia kultuszminisztere, a híres avantgárdé-szellemben írt (első) modern szlovén regény, a Schwarzkobler szerzője
Esterházyt
a
kortárs
Agnes Triptichonjának
magyar
próza
kopernikuszi
(Triptih
Agate
fordulata
Schwarzkobler)
kapcsán
az
egyik
l e g m e g h a t á r o z ó b b egyéniségnek nevezi. Laudációjában ezt írja: „ A magyar-avantgarde
annyi
gyökértelen kísérlete után Esterházy a fejlődés organikus vonalában annak megvalósítójává vált. [ . . . ] A z Esterházy által megvalósított posztavantgarde írói kettőslátásának a nyelv, a szerkezet, az írói szemlélet é s a szöveg szövésmódjának valamennyi szférájában hideg tudattal é s é r z e l e m g a z d a g áradással létrehozott optikáját se megérteni, se használni nem lehet a magyar és a világirodalmi kultúra b e h a t ó ismerete n é l k ü l . "
6
Šeligo Esterházy művészetét az avantgárdé és neoavantgarde
irányzatba helyezi. Ezt az Esterházy új nyelvének, m e t a n y e l v é n e k létrehozásában látja, mely szerinte úgy vall szemléletéről és személyességéről, mint egy s z e m é l y a z o n o s s á g á n a k a tulajdon daktiloszkópiájáról. M á r az író első regénye kapcsán is elmondja, hogy a Termelési
regény
címével
és neoavantgarde elbeszélés-technikájával az ötvenes évek sematikus r e g é n y i r o d a l m á t parodizálja, ugyancsak a Bevezetés
a szépirodalomba
című könyvében, amely öt kisregény e g y b e d o l g o z á s a
révén é s az általa teremtett elbeszélői modor álarcában szól az akkori magyar életről mindazzal az elbeszélői újdonsággal, amit az író a szövegteremtés, az írástechnika é s a kifejezésmód
5
terén
Vilenica 88. Péter Esterházy in V I L E N I C A 88. mednarodna literarna nagrada szerk. Veno Taufer, Društvo slovenski
pisateljev, Ljubljana, 1988, 26. o. „Péter Esterházy , matematik, j e s svojim m a t e m a t i č n i m razmišljanjem o j e z i k u in razumevanju j e z i k a
kot
holograma ter sveta
kot
množice
čemur je
pridružil
ironično
igrivost,
značilno
za
neoavantgardistična prizadevanja, skušal premagati tragiko Bivanja ter razvijati novo pripovedno tehniko in nov slog. Temeljno pisateljevo prizadevanje ni namenskost literarnega proizvoda, m a r v e č predvsem njegova estetska in etična suverenost. [...] Najz.relejša uresničitev Esterházyjevega jezikovnega eksperimenta in pisateljske tehnike so prav gotovo Pomožni
glagoli
srca.
Doživljajsko
jedro
avtobiografskega
romana j e
tragično
doživetje
materine
smrti
in
retrospektivna anatomija odnosa med materjo in sinom. Znano j e , da madžarščina ne pozna p o m o ž n i h glagolov. Ze sam naslov torej opozarja, da j e n e m o g o č e ubesediti kompleksnost m e d č l o v e š k i h odnosov in intenzivnost
čustvenega
doživljanja. B i o l o š k i in metafizični dogodek materine smrti je m o g o č e izraziti k v e č j e m u "s srcem", s " p o m o ž n i m i glagoli" v e č n o č l o v e š k i h č u s l e v ob nenadomestljivi izgubi. [...] Novost in estetska vrednost romana j e v njegovi metodi upodabljanja v e č n e življenjske situacije: v zavestno do skrajnosti i z k o r i š č e n c m prijemu dvojne perspektive, da se pisanje - po Petru Handkcju - obrača v "stroj spominjanja in izražanja", v katerem se kljub tragični, a obenem večni in banalni temi ""čuti nekakšna lahkolnost. ki opozarja na to. da delo ni nikoli nekaj naravno danega, m a r v e č potreba i n prispevek."" " Vilenica 88. Péter Esterházy in V I L E N I C A 88. szcrk. Veno Taufcr, mednarodna literarna nagrada, Društvo slovenski pisateljev,
Ljubljana.
1988.
27. o.
..Vseh jezikovnih plasli, strukture, pisateljskega
vidika
in načina
snovanja
postavantgardne pisateljske dvojne perspektive, kakršno je v svojem dosedanjem opusu ustvaril Péter Esterházy, ni
létrehozott. Csak mellesleg e m l í t e m , hogy 1986-ban Szlovéniában a posztmodern diskurzusnak m é g nem volt oly nagy csábereje, az intertextualitással is csak néhány filozófus,
irodalomtörténész
7
foglalkozott: Slavoj Ž i ž e k Julija Kristeva nyomán és Marko Juvan tartja több írásában is fontosnak az irodalomnak az irodalommal való dialógusát, valamint az irodalmi referenciákat. Maga E s t e r h á z y Péter Keresztury Tibor kérdésére - tudniillik, hogy a Szlovén írószövetség által szervezett Vilenica-találkozón
tapasztaltak alapján
lát-e ma
(1988-ban) a
korábbiaknál
nagyobb esélyt K ö z é p - E u r ó p a progresszív erőinek szorosabb szellemi összefogására
valamint
mennyire tartja fontosnak a kapott díjat - , így válaszol: „Olyan díjnak, melyet egy setét, szlovén karsztbarlangban adnak át, ahol közben bőregerek vágtáznak a légben, karsztvíz cseperész az ember n y a k á b a , de ott ül 300 ember, és valamiért lelkesen figyelnek, a tévé közvetíti az egészet, s ha lenézek a színpadról az első sorba, kicsit vakon a reflektoroktól - hogy s z n o b s á g o m r ó l is hírt adjak - , akkor a H a n d k é t és a T o m i z z á t látom, ahogy majszolják azt a fúrt szőlőt, amit az előbb nyomtam a k e z ü k b e (ők m é g nem tudják, hogy mindjárt nagyon savanyú lesz) - szóval az egész olyan hihetetlen, irreális, őrült, olyan szlovén, hogy az ilyen díjnak csak örülni lehet nagyon. így is történt."
8
Lukács István
9
szerint valószínűleg ezzel (A szív segédigéi)
a m ü v e i tudott a fordító a
l e g k ö n n y e b b e n m e g b i r k ó z n i az E s t e r h á z y - m ű v e k közül. A fordító fáradozásának eredménye, hogy 0
1989-ben egy s z l o v é n nyelvű „ m a g y a r " regény került a kezünkbe, nevezetesen A szív című. Nem
segédigéi'
m e g l e p ő , hogy a megjelenő magyar könyv (vagy általában a magyar irodalom)
recepciójában é p p e n a fordítás, a magyar nyelv fordíthatósága jelenti az egyik sarkalatos pontot, ugyanakkor sem a fordítók, sem a kritikusok, sem a recenzensek nem járják k ö r b e a magyar nyelv sajátosságait,
idegenszerűségét
és egyediségét a szlovén
nyelv kontextusában,
hogy jobban
ráéreznének a s z ö v e g m á s s á g á r a . Ennek oka nagyon egyszerű: a szlovén kritikusok nem ismerik a magyar nyelvet, g r a m m a t i k á j á n a k
különlegességeit,
így nem
tudják
kellőképpen
megítélni a
lefordított m ü esztétikai értékét sem, esetleg rámutatni a fordítás „pontatlanságára". A magyar nyelv -
a szlovéntól eltérően - nem
mogoče
ismeri a hím- és nőnemet, a „ k e t t e s " számot, nincs szava az
razuineti, prav tako njegove optike, nastale iz kontrapunktične
kombinacije
hladne zavesti
in bogate
č u s t v e n o s t i , ne bi bilo m o g o č e uporabljati - brez temeljnoga poznavanja tradicije m a d ž a r s k e in svetovne umetnosti." 7
Marko Juvan i r o d a l o m t ö r t é n é s z foglalta ö s s z e Vezi besedila: studije o slovenski
književnosti
in medbesedilnosti
című
k ö n y v é b e n a 20. századi s z l o v é n m ü v e k b e n e l ő f o r d u l ó inlcrtextusokat. allúziókat, a kulturális identitás mikéntjét, az idézetek halmazát, a toposzokat, a mitopoétikát, stb. nagyobb hangsúllyal Veno Taufer, Vladimir Bartol. Dane Zajc, T o m a ž Š a l a m u n é s Jancz Meneinger m ű v é s z e t é b e n . (Ljubljana. Literatura. 2000) T u l a j d o n k é p p e n Marko Juvan \czcti be a s z l o v é n b e f o g a d ó t az intertextuális o l v a s á s l e h e t ő s é g é b e . 11
Keresztury Tibor, Félterpeszben.
Arcképek
az újabb
magyar irodalomból
( . . J A K Füzetek 54.") Budapest. M a g v e t ő .
1991, 24. o. ' Lásd István L u k á c s . ..Recepcija m a d ž a r s k e književnosti v Sloveniji v 20. stoletju". Slavistična
revija. Š t . l , 1991.
71-
8.V o. "' Péter Esterházy, ,,1'omožni glagoli srca: uvod v leposlovje", Ljubljana. Cankarjcva z a l o ž b a , 1989, lord. .lože Ilradil.
úgynevezett
„ b i r t o k o l n i " igére, túlsúlyba helyezi a szintetikus formákat,
p r o b l é m á k is számottevőek. A szív segédigéi
továbbá az
igeidő
természetes szlovén fordításában elveszítik m e g g y ő z ő
erejüket. A magyar nyelv, nemcsak szókincsében m á s , mint a szlovén, hanem szerkezetében is. A z agglutináló nyelvekben a szavak hosszú, meghatározott sorrendű elemek láncolatai, így aztán a magyarban nincsenek elöljáró szavak, segédigéből pedig csak nagyon kevés van. E regény fordítása szempontjából lényeges sajátosság, hogy a magyarban nincs nyelvtani nem. Esterházy e m ü v é b e n kedvére élhet a lehetőséggel, hogy absztraktabban, illetve pontatlanul fejezze k i magát. M i v e l ez a nemmel rendelkező szlovén nyelvben nem lehetséges (hím-, n ő vagy semleges n e m ű a jelölt), a fordítóé a felelősség, aki döntéskényszerben van, hogyan oldja meg a problémát.
Esterházy
m ü v é n e k (és általában a m ü v e i n e k ) a fordításakor nagyon kell ügyelni, hogy a t ö m ö r magyar mondatok, szlovénul is t ö m ö r e k maradjanak,
és a nyelvi j á t é k során elferdített mondatok a
szlovénban is visszaadják elferdített jelentésüket. A z író ebben a m ű v é b e n is szívesen j á t s z i k a k ü l ö n b ö z ő nyelvi szintekkel, a szó-, é s mondathangulatok apró különbségeivel, igy v á l n a k az elsőre j e l e n t é k t e l e n n e k tünő fordulatok hirtelen emelkedett m o n d a t o k k á . M i v e l Esterházy minden szót hihetetlen pontossággal
vizsgál meg, amit ír, az nemcsak ö n m a g á b a zárt szöveg, hiszen a
gondolatok, képek vagy mondatfúzérek az említett könyvben szövegről szövegre vándorolnak. Ezeknek a v á n d o r l ó k é p e k n e k a szlovén fordításban is u g y a n ú g y kell(ene) megjelenniük. Ilyen s z e m p o n t b ó l megállapítható, hogy az Esterházy-nyelv sokkal „ s z a b a d a b b " mint b á r m e l y szlovén „szépíró, szépirodalom nyelve". A felsorolt nyelvi akadályok mellett sok nehézséget gördít a fordító elé az idegen h a n g z á s , a stílus, a magyar (Esterházy-) humor stb. T e r m é s z e t e s e n a magyar és a szlovén nyelv távolsága miatt ehhez a megfelelő nyelvérzék is elengedhetetlen. V i l e n i c á n a k nagy visszhangja van a szlovén médiában. A magyar kultúra ( s z ű k e b b e n értve az irodalom) sajátossága
a mindenkori magyarországi
politikatörténettől
leválasztva nehezen
értelmezhető. A szlovén sajtóban megjelent cikkek Esterházy m ű v é s z e t e mellett szinte kivétel nélkül érintik a magyar közelmúlt és régmúlt történéseit, s e kontextus segítségével próbálják levezetni irói sajátságait. így a Naši razglediben
(1988. okt. 7.) Esterházy Péter ú g y mutatkozik be,
mint a magyar Eulenspigel, aki Handkével szemben rosszabb helyzetben van, mert az ö édesanyja nem szlovén. Ugyanez a lap közli a sajtótájékoztató rövid üzenetét, melyben Esterházy elmondja, hogy pillanatnyilag olyan diktatúrából j ö n , ahol az embernek újra lehetősége van kifejezni
saját
individualitását, tudniillik a szép hazugság a valósággal áll kollízióba. Egyesek szerint az író bemutatkozásánál szempontok.
a
politikai
megfontolások
erősebben
érvényesülnek,
mint
a
kulturális
Ilyen é r t e l e m b e n sokkal fontosabb globális témákat találni: ilyen például az író
életkörülménye,
politikai
szerepvállalása,
illetve
a politika
nyelvének
az
irodalom nyelvére
gyakorolt hatása. A Primorska
srečanja
című folyóiratban Esterházy kijelenti: „A politika és az
ország m e g v á l t o z h a t n a k , de a nyelv és a nemzet mindig változatlan marad." A z író 1992-ben Vilenicában vesz részt a vitában Posztmodern tulajdonságok sajtóban.
nélküli
Európa
11
barbarizmus
avagy
a
c í m m e l . Ez a téma természetesen kiemelt helyet kapott a szlovén
A disputációban m e g s z ó l a l ó Esterházy Péter beszédét pozitívan
fogadták, és külön
k i e m e l t é k szellemességét. A z akkori j u g o s z l á v háborúra reflektáló nyitóbeszédét Esterházy A d y idézettel kezdi, majd Musil-parafrázissal fejezi: Jáinden
Egész eltörött,
írta A d y Endre a század
e l e j é n . [ . . . ] Ott vagyunk, ahol M u s i l elengedte a szálat: a tulajdonságok nélküli ember keresi identitását."
12
Esszéjében kitér az identitás és az irodalom valamint a politika kérdésköreire is: „Ki
vagy?, hangzik a kérdés, és nekem erre k é n e válaszolnom, magyar? M i l y e n szánalmas volna ez, milyen s z á n a l m a s , s z ű k ö s és s z e g é n y csak magyarnak vagy szlovénnek vagy szerbnek lenni! Vajon nem arra való volna az irodalom, hogy ezerféleségünkről szóljon, olykor m é g teremtve is ezt az ezerféleséget? Ha ezt föladja az irodalom, akkor a legitimitását adja föl. Magyar vagyok. Szlovén vagyok. Szerb vagyok. Ezekhez a mondatokhoz nem kell irodalom. Ehhez e l e g e n d ő egy bürokrata meg egy pecsét. Egy határőr. Egy hadsereg." meg
a találkozót Középről
13
Konrád György h á r o m évvel előtte, 1989-ben nyitja
c í m ű m o n u m e n t á l i s esszéjével, amelyben m é g reálisnak tart
barátsági és kulturális e g y ü t t m ű k ö d é s i szisztémát, amely a közép-kelet európaiaknak
egy
előnyös
önreflexiót kínálna. Lehet, hogy így egy közép-európai integrációban a Jugoszlávián belüli nemzeti ellentétek is rugalmasabban l e n n é n e k kezelhetők. „ A szlovének, azt hiszem, e l ő b b fogják megérteni ezt, mint a szerbek, de a szerbek sem tudnak ennél okosabbat k i t a l á l n i . "
14
- mondja Konrád
1989-
ben. A Nova
revija
c í m ű irodalomkritikai
fordítás jelent meg Esterházy
folyóirat
1992-es május/júniusi
számában
három
5
c í m m e l (a c í m l a p o n az író a r c k é p é v e l ) ' , 1993-ban hasonló blokk
Krasznahorkai Lászlóról valamint Az ellenállás
melankóliájkxóX.
" Zdenka Lovec, „ V i l e n i c a v diaspori", Primorska srečanja
87/88, 1988, 627. o.
Ezt m e g e l ő z ő e n a Nova
revija
Vilenica 1992., 258. o. " 1 4
Uo. G y ö r g y Konrád. „ K ö z é p r ő l , S sredine, From the centre". Vilenica 89, 280. o. Konrád s o k f é l e m e g k ö z e l í t é s b e n tudja
az E u r ó p a - f o g a l o m n a k értelmét adni: „ K ö z é p - E u r ó p á t emlegetni jelent valami j ó s z á n d é k o t is, udvarias e g y ü t t é l é s i k é s z s é g e t l a k ó h e l y ü n k ö n a t ö b b i e k k e l , c g y ü t t g o n d o l k o d á s i törekvést a s z o m s z é d a i n k k a l , annak feltevését, hogy vannak k ö z ö s é r d e k e i n k , é s hogy lehet k ö z ö s nyelvet találni k ö l c s ö n ö s nemzeti s é r e l m e i n k tisztázására. Azt a reményt jelenti, hogy nem
fogunk az. e g y m á s elleni g y ű l ö l k ö d é s m o c s a r á b a belesüllyedni, s azt a p e d a g ó g i a i bizakodást, hogy a
s z a b a d s á g viszonyai között a nemzeti é s a n e m z e t i s é g i ellentétek felszínre törnek ugyan, de vannak technikák a t ö b b é kevésbé
fair k e z e l é s ü k r e . A közép-európai
értelmiségi
középosztály
önfegyelmezö
keretéül
hangadó
a u t o n ó m i a stratégiájában a nemzeti sé a demokratikus t ö r e k v é s e k
részében
kínálkozik,
és
párhuzamosak. alighanem
Közép-Európa
nélkülözhetetlen
metaforája
emblémája
a a
nemzeti
az
törekvések
becsületes
nemzeti
kompromisszumoknak." 277. o " Marianna D. Birnbaum: Vodnik po Esterházyju
(Pogovor s Pcstrom Estcrházyjcm. odlomki), Hrabalova
knjiga ( š t i n
poglavja), É v a K o c z i s k y : Penelopin pajčolan (iz Diplichona - Analiza del Petra Estcrházyja in Petra Nádasa 1986-88. M i n d h á r o m fordítás Marjanca M i h e l i č munkája.
áprilisban Esterházy Péter Örökségünk: Internationale
a félelem
4. számából Strah — naša dediščina
című müvét jelentette meg a Magyar
Lettre
címmel. Ebben az író röviden körvonalazza azt
az akkor aktuális gondolatot, miszerint a világot képtelen leírni saját abszurditásával, és ezen Jugoszlávia szétesését, a háborút érti mint Közép-Európa metaforáját, ahol az író szavával élve Warheit és Dichtung hihetetlenül összekeveredtek. Ugyanebben az é v b e n ír Marjeta Novak-Kajzer recenziót Szavak zuhatagát címmel
a (feltételezem)
és szökőkútjai németül
mindarról,
amit a (szerző)
olvasott Hahn-Hahn
grófnő
átél:
16
útleírások
pillantása
című
paródiája könyvről.
Az
identitáskeresés az irodalomban talán könnyebben megoldható, ugyanis a szlovén írók, olvasók mindig a nyugati, főleg a német irodalmi áramlatok felé tájékozódtak. Ugyanis a magyar irodalom egyik,
és
talán
a
legerőteljesebb
befogadója,
és
továbbítója
a
német
kultúra
és
annak
i n t é z m é n y r e n d s z e r e . Ez a közvetett kultúrtranszfer egyik elengedhetetlen feltétele a (kis) nemzeti irodalmak fennmaradásának illetve integrációjának az egyesülő európai társadalomban. M a n a p s á g m á r a szlovén írók is - az avantgárd után - , a posztmodern stílus révén próbálják
kifejezni
ö n m a g u k a t . Innen van az, hogy az emiitett mozzanatok kölcsönösen megmutatkoznak a m ű v e k o l v a s á s á b a n , a lefordított szépirodalmi tevékenységben és annak fogadtatásában egyaránt. NovakKajzer
az
Esterházy-könyvet
szépirodalmi-esszéisztikus-tudományos
munkaként
mutatja
be,
m o n d v á n , hogy az egész mü a szerző illetve a hazai és a külföldi irodalom olvasott ismerőjének szellemes kitalálása. Németország
A
címszereplő
Ida
von
Hahn-Hahn
írónő,
grófnő
parafrázisa:
Heine
című szatirikus költeményéből kölcsönzi, ahol Heine kicsúfolja az írónőket, akiknek
egyik szeme a papíron, a m á s i k mindig a férfiakon, kivéve Hahn-Hahn grófnőt, aki egyik s z e m é r e vak. Heine azért is kulcsfigurája a regénynek, mert ebben az értelemben az irónia szövegközi j á t é k a előtt k ö l c s ö n ö s kapcsolatra is kész minden kultúra. E különös stílusú Esterházy-könyv, e KeletE u r ó p a - m í t o s z , mely csupa ellentét irónia, persziflázs és érzéki bűbáj között - mondja NovakKajzer -
intellektuális és irodalmi z a r á n d o k e közép-európai folyó forrásától egészen a torkolatáig.
É r d e k e s m ó d o n a k ö n y v - a sors és történelem sújtotta régió emelkedett retorikája, a történelmi e l n y o m o t t s á g felhalmozott tapasztalata - noha a Dunáról szól, m é g s e m magáról a folyóról szól, hanem amiről valójában beszél, az a dolgok és a térség értelmezhetősége, azaz a mellette lévő tájakról és városokról, kitalált, m á r - m á r fantasztikus történetekkel zsúfolt helyekről, ezek múltjáról és j e l e n é r ő l , Budapest és Bécs szelleméről, az európai irodalom, filozófia, politika, társadalom látomásairól. A Duna mint h a g y o m á n y o s (magyar) irodalomtörténeti m o t í v u m itt valójában felidéz, életre hív egy sajátosan térségi és történelmi jelentésű értelmezést. A könyv valójában a térségi kulturális tapasztalat újraértelmezésére vállalkozik, és egy másfajta távlatba helyezi a k ö z é p - és
"' Marjeta Novak-Kajzer. „Hcsedni slapovi in vodometi vsega, kar(avlor) doživlja: parodija potopisov. Péter Esterházy: Pogled grofice Hahn-Hahn - po Donavi navzdol", Knjievni listi, Ljubljana, 1992. január 16., 15. o.
kelet-európai D u n a - m í t o s z jelentéskörét. A Hahn-Hahn
grófnő
pillantása
ebben az értelemben
rendkívül összetett, t ö b b c s e l e k m é n y s z á l a t e g y m á s b a szövő, tér- é s időrétegeket e g y m á s b a vetítő alkotás, amely a b e f o g a d ó n a k nagy kihívást jelent. Novak-Kajzer írásában a befogadás egyik nagyon fontos problémájára is rámutat, ugyanis, aki nem járatos ebben a „szellemi világban", az nagyon nehezen tudja követni Esterházy „túlzsúfolt" könyvét, (lásd első fejezet). Marjanca Mihelič é r d e m e , hogy a Hrabal
könyve
fordításban 1993-ban teljes egészében
megjelent a Wieser Kiadónál. A kitűnő, finom iróniával fűszerezett olvasmány, melyet a j ó fordítás tehetne élvezetessé a szlovén k ö z ö n s é g számára, az érdeklődést keltő előszó ellenére sem talált nagyobb visszhangra a szlovén kulturális térségben. Pedig ez az (auto)biografíkus
elbeszélésre
hangolt r e g é n y valóban az első olyan k ö n y v , amely nem kapcsolódik annyira szorosan a magyar nemzeti történelemhez, a h a g y o m á n y h o z , nyelvileg is sokkal radikálisabb, elbeszélőbb, mint a többi E s t e r h á z y - k ö n y v . A z említett m ü elbeszélője olyan kvázi-regényszerződést köt az olvasóval, ahol a s z ö v e g kvázi-(ön)életrajzként m ű k ö d i k . A m ű h á r m a s viszonylatrendje, három fejezete (a hűség, a hűtlenség és a harmadik, mintegy a kettőt integráló fejezet) a lét időbeliségének kelet-európai tapasztalatát kívánja az egyetemes é r t e l m e z h e t ő s é g távlatába vonni. A három fejezetből álló m ü feltárja az író, Anna nevű felesége é s a cseh Hrabal szerelmi viszonyát, akik közé az Úristen leküldi két angyalát a földre, a k a d á l y o z z a n a k meg egy „angyalcsinálást". í g y az írás krízise átbillen a m a g á n é l e t v á l s á g á b a és fordítva: szerelem, v á g y a k o z á s , szenvedély, szenvedés, az ö r ö m pillanatai, a szaxofon hangja, Prága és Budapest közötti paranoid élet/világ metafizikája, mindezt és m é g sok mást nyújt n e k ü n k ez a r e g é n y - olvashatjuk a szlovén változat előszavában. A történet elbeszélése e g y b e s z ö v ő d i k az asszonynak az elbeszélés történetét rögzítő reflexióival. Kulcsár Szabó Ernő Esterházyról írt monográfiája
szerint, a magyar k ö z e g b e n sem volt sokkal masabb a helyzet,
tudniillik „ m e g í t é l é s é b e n nemigen van nyoma az értékelés korábbi, j ó l ismert széthangzásának. A szerény
visszhangban
szinte beteljesítette
ö n m a g á t a Termelési-regény
önironikus
»voltakeppen csak olyan könyvekből tanulunk, melyeket nem tudunk m e g í t é l n i . . . « "
reflexiója:
17
Lehet hivatkozni arra, hogy a magyar elbeszélő m ű v e k nagy részében vannak olyan történeti vonatkozások, amelyek nem ismerete j e l e n t é k e n y szerepet játszhat a (külföldi) m e g ( n e m ) é r t é s b e n . Tipikus példája ennek O t t l i k G é z a
1 8
Iskola
a határon
című önéletrajzi elemekkel mélyen átszőtt
regénye. A z ifjúkori nevelödés különös, katonaiskolai körülményei között, az individualitásértékek, a s z a b a d s á g h i á n y olyan kerettörténet, amely történelmi tapasztalat, kulturális tudás nélkül nehezen érthető. Ez az epikus folyamat a jeleneteknek,
a képs/.erüségnek és a reflektáltságnak juttat
kitüntetett szerepet, olyan nyelvi univerzumot teremt, amely egy külföldi olvasó s z á m á r a s z á m o s
1 7
Kulcsár S z a b ó Ernő, Esterházy
IK
G é z a Ottlik, Šola na ineji Ljubljana, Cankarjcva z a l o ž b a , 1995, ford. Marjanca M i h e l i č .
Péter
Pozsony, Kalligram Kiadó, 1996. 215.o.
értelmetlen és érthetetlen kérdést tesz fel. Igényli a többértelmű befogadót. Mindezek tükrében jól megfigyelhető, hogy a regény egyszerre olvasható a múltbeli történések é s az azokra emlékeztető tudat példázataként is. Ezért a metaforikus és metonimikus jelentésképzések
a terrorhelyzet
ellenállás nélküli szakaszában valamint a személyiség létkérdései kialakította e g y é n i s é g é h e z szabott magatartásformái c s u p á n azok az egyes mozzanatok, amelyeket a külföldi olvasó nem vesz/vehet 19
észre, azaz nem láthatja a m ű b e n azt a poétikai, nyelvi és egyéb ú j d o n s á g o t , amelyet a magyar olvasó észrevesz, és ami miatt az újabb magyar próza egyik mértékadó m e s t e r é n e k tekinti é s kánonjába helyezi szerzőjét. Fordított példája ennek Márai S á n d o r
20
A gyertyák
csonkig égnek című regénye. Ez azzal a
tanulsággal jár, hogy a magyarországi értékítéletek vagy ízlés- és divatváltozások m á s nyelvi környezetben, m á s kultúra körében nem mindig érvényesek, sőt néha egészen m á s irányba térnek el. A
s z á m o s nyelvre lefordított
könyv -
amely mellesleg Olaszországban több mint
százezer
p é l d á n y b a n kelt el, é s amelynek megfilmesítését is tervezik - , a szlovén o l v a s ó k ö z ö n s é g n e k is elnyerte tetszését, annak ellenére, hogy voltak következetlenségek a szlovén változatban: egyik ilyen például a főhős neve, amely olykor a magyar nyelvtan szerint Krisztina, olykor a szlovén nyelvhez igazítva Kristina. Vagy, mivel a szlovén kiadók, konkrétan a Franc-Franc kiadó fontosnak tartja,
hogy
a
kortárs
írók
bemutatásától
eltérően
részletesen
foglalkozzanak
olyan
irók
élettörténetével, akik jellegzetesen huszadik századi sorsot éltek meg és a történelem hatalmától kényszerítve fél életüket száműzetésben töltötték. így kerül a könyv végére egy hosszabb életrajzi adatbázis, amelyben a helységnevek fordítása is pontatlan, például ilyen a Genf, ami szlovénul Ž e n e v a (a szerkesztőnek ilyenekre is jobban oda kellett volna figyelni). M i több, a volt szlovén kultuszminiszter, Zoran Taler egy irodalomról szóló tévés kerekasztal-beszélgetésen az elmúlt n é h á n y év legjobb r e g é n y é n e k titulálta. A regény befogadása egyértelműen a könyv hangulatára rímel: árulás, a szerelem éjszakája, az utolsó párbaj/kibékülés, a megbocsáthatatlan vágy. A z elegáns, a c s o d á l a t o s történet az irodalom és az élet nagy témáiról szól, egy k ö n y v , amely vakító élességgel világít a barátság, a hűség, és az árulás örvényeibe - tudjuk meg a könyv előszóírójától. A m o n o l ó g b a n v i s s z a e m l é k e z ő tábornok vággyal, gyűlölettel, szenvedéllyel telve tekint vissza a barátságra é s a szerelemre. A k ö n y v elkalauzol b e n n ü n k e t az O s z t r á k - M a g y a r Monarchia világába, az érzékiség kulisszái mögött illataival, zajaival, színeivel úgy idézi meg Bécset, hogy a mai olvasó is minden mondattal m é l y e b b r e merül a számára m á r idegen világba - olvashatjuk ugyanott.
„El nem a v u l ó f r i s s e s s é g é n e k titka ebben van, egy
20. századi regénytechnika é s a romantikus példázat ö t v ö z e t é b e n ,
amely s l i l á n s a n is az: a modernizmus utáni t á r g y i a s s á g e g y e s ü l benne -
az írói pályán m i n d v é g i g p é l d a k é p n e k tekintett
K o s z t o l á n y i teremtő típusú nyelhasználatával." R e m é n y i J ó z s e f - Tarján T a m á s , „ M a g y a r irodalom
Budapest, Korvina, 1996, 134. o. :
" Sándor Márai, Svece so dogorele
Murska Sobota, Franc-Franc. 2002, lord. .lože Ilradil.
1945-1995"
1999
fontos é v s z á m
a magyar irodalmi közéletben, ugyanis ekkor volt a
Frankfurti
K ö n y v v á s á r , amelyen M a g y a r o r s z á g n a k az egykori kommunista uralom alatt álló országok közül elsőként volt alkalma arra, hogy bemutathassa irodalmát. A z eseményről gyorsan kap hírt a szlovén kulturális
térségben
élő o l v a s ó
is. M i v e l
Magyarország
részvétele
Frankfurtban
alapvetően
pozitívnak bizonyult, s ehhez n a g y m é r t é k b e n hozzásegített Esterházy Péter nyitóbeszéde, melyben az író kihangsúlyozta, hogy a magyar irodalmat igazából a nyelv zárja börtönbe. Feltűnően gyorsan, a Nova revija
ez év decemberi s z á m á b a n szlovénul is olvashatjuk Mindenről
k ö n y v v á s á r o n mondott - beszédét. A Književni közöl a szerzővel Kje so ženske Pétrom íróval, a
Esterházyjem) Esterházy
(Pogovor
listi
címü -
frankfurti
1999. szeptember 16-odikai száma interjút
s priljubljenim
madžarskim
vagyis Hol vannak a nők (Beszélgetés
Péterrel)
2 l
pisateljem
a közkedvelt
plemiškega
grófi származású
rodu magyar
c í m m e l . A beszélgetés a magyar irodalom helyzetéről (hangsúlyozottan
Weöres-Pilinszky-Ottlik-Mészöly-Mándy-Nemes
Nagy-Szentkuthy-Szabó
Magda-Nádas
vonalról), a nőszerzők hiányáról, valamint az éppen aktuális politikai/rendszerváltási
helyzetről
szól. 2000-ben rövid ismertetés jelenik meg e sorok írójától a Harmónia 327. „ s z á m o z o t t mondat" fordítását közli a Književni lát napvilágot a Javított
kiadásból.
caelestisröl,
valamint a
listi, 2002-ben két részfordítás és két recenzió
A recenziókból (a két regényt m i n d k é t recenzens e g y é r t e l m ű e n
dicséri) megtudjuk, hogy m i n d k é t regényt átjárja a megidézett h a g y o m á n y funkcióáthelyezése, a nyelvi-poétikai kapcsolódása.
eljárások
(újra)alakítása
A Harmónia,
ahol az
valamint a s z ö v e g - f r a g m e n t u m o k anyag a történelemben
szoros
szövegközi
gazdag családtörténet,
és
ezt
c s a l á d r e g é n n y é dekonstruálja, felejti el és éleszti újra, szedi ízekre és rakja össze, rekonstruál egy mennyei harmóniát. Esterházy két m ű v é t a történelmi alakzatok és a biográfia elbeszélhetőségének a kérdésköre, ezek viszonyítási rendje működteti. A Harmóniában,
de a Javított
kiadásban
is a
történeti narratíva több szálon is átalakul a történelmi, családtörténeti, országtörténeti g o n d o l k o d á s , a historikus olvasás iróniájává. A fikción alapuló történet/történelemszemlélettel Esterházy olyan epikus teret konstruál, amelyben a referenciális logika „csak kicsit" köti, de inkább dinamizálja, gazdagítja a fikció mozgását. A Javított
kiadásban
ugyanez az eljárás m ű k ö d i k még erösebben,
erőteljesebben: a kitörölhetetlen létkörnyezet kontextusa és atmoszférája, a konkrét és könyörtelen tapasztalhatóság, a múlt és jelen viszonya. A Javított
kiadásban
a szerző a tényanyagra; apja 111/111-
as ü g y n ö k m ú l t j á n a k négy dossziéjára ( „ . . . é s kinyitottam a dossziét. Azonnal tudtam, miről van szó. A m i t láttam, azt nem hittem el. Gyorsan az asztalra tettem a kezem, mert remegni kezdett. Most mit csináljak. Mintha á l m o d t a m volna. Mindjárt elájulok, s az mindent megold. Vagy kiugrok a csukott
: l
Péter Kslerhá/y... () vsem. (lovor ob letu m a d ž a r s k e knjige". Ljubljana. S'ova revija-Amnak.
Orsolya G á l l o s .
1999.
1 1-15. o., ford.
22
ablakon, és e l m e n e k ü l ö k . " ) , a HC intertextusaira és ezekhez fűzött reflexióira támaszkodik. A HC pedig ennél többől épül: mintegy enciklopédikus tényanyagból, biografikus konkrét történeti forrásokból, levéltári anyagokból, de a szerző a „második k ö n y v " mottójában megjegyzi, hogy az elbeszélés sohasem történelem: „E regényes életrajz szereplői költött alakok: csak e könyv oldalain van illetőségük és személyiségük, a valóságban nem élnek és nem is éltek." (HC, 345. o.). A z intertextusok
-
amelyek
a
regény
textuális
terét
működtetik-
(akár
mottószerűen,
akár
idézetszerüen) adataikban, mikrotörténeteikben, helyneveikben, é v s z á m a i k b a n szövegközi mezőt nyitnak meg. A két regény az erősen manipulált élettörténeti - intertextuális relációk szokatlan vagy inkább
megszokott
Esterházy-féle
bonyolultságával
vesz
részt
a
történelmi
tényszerűség
tarthatatlanságának narratív megjelenítésében. A z Esterházyak történelmén alapuló fikciós szöveg a konstrukciók, a szövegmanipulációk, a hamisítások, a persziflázsok nyelvi-poétikai világa. Ez többek k ö z ö t t abban is megmutatkozik, hogy az összes intertextus alanya az apa. Hasonló példával élt m á r Danilo Kiš is a Holtak enciklopédiájában,
ahol az Esterházy által is többször idézett Anna
Karenina k e z d ő m o n d a t á n a k a „családja" „vitézzé" lesz: „ M i n d e n boldog vitéz egyformán boldog, de minden boldogtalan vitéz a maga módján boldog." ( K i e m e l é s tőlem: R. J.) A két k ö n y v külföldi befogadását
erősen
gátolják
a
kulturálisan
szabályozott
konvenciók,
az
átszemantizált
k ó d r e n d s z e r e k , a szokatlan asszociációk, az új és váratlan jeltársulások, a közvetlen tapasztalat drasztikus életszerűsége (különösen a Javított
kiadásban).
V a l a m i k é p p e n a Javított
kiadás az „ a p a " -
történeten keresztül morális (ha van ilyen az irodalomban?) diskurzusba helyezi a történelemről való g o n d o l k o d á s t ; a történeti erkölcs viszonylagosságának lehetséges dimenzióira irányítja a figyelmet,
amelyben a történelem nyelvi leképződés. E sorok írója kritikája befejezésében
r e m é n y é t a Harmónia
kifejezi
szlovénra fordításáról, ami azóta sem történt meg, és aminek két oka is van:
nincs S z l o v é n i á b a n olyan (magyarból szlovénra) fordító, aki vállalná ezt a nagy feladatot, másrészt pedig
kicsi
a piac
(kétmillió
lakosságú
országról
van szó), é s mivel
b i r t o k o l h a t ) j a a horvát vagy a n é m e t vagy az angol nyelvet, így a Harmónia nyelveken is hozzáférhető. A Jezik hosszabb
Esterházy-összefoglalót,
in slovstvo
a „müveit"
olvasó
caelestis m á r ezeken a
2004-ben közöl ugyancsak e sorok írójától egy
amivel le is zárul
az
eddigi
szlovén
Esterházy-recepció
(lásd,melléklet 5). Összefoglalásképpen e l m o n d h a t ó , hogy szinte minden Esterházy-kritika
megjegyzéseiben
egy problematikus értelmezési hajlam jelentkezik, melynek eredetvidéke a kortárs magyar irodalom e l e m z é s é r e tehető. A z Esterházy-müvekre különösen érvényes, hogy minden történet: hatástörténet.
Esterházy Péter, Javítóit madžarsko
javnost",
književni
kiadás tišti.
Budapest. M a g v e t ő . 2002,
12. o. v ö . Mladen P a v i č i ć , J'éter
Esterházy
iokiral
Ljubljana. 2002, május 27., 8. o. , . / . . . / in sem odprl mapo. Takoj sem vedel, / a kaj
gre. K a r sem videl, nisem mogel verjeti. Roko setn dal hitro na mizo. ker s e j e začela tresli. Kaj naj zdaj naredim. K o l da bi sanjal. l a k o j se bom onesvestil in s tem bo vse rešeno. A l i pa bom skočil skozi zaprto okno in pobegnil."
A z e l s ő d l e g e s elbeszélő auktoritása: befogadási és applikációs folyamat, mely maga is eleve értelmezés. A történelemről, a „ m ú l t r ó l " való „ i r o d a l m i " beszéd a két - m a g y a r - s z l o v é n - kultúrában nagyon eltér. A szlovén irodalomban m á s a h a g y o m á n y h o z , a történelmi m ú l t h o z való viszony. A h a g y o m á n y szétbontása majd újraértékelése m á s - m á s m ó d o n változtatta meg a nyelvhez való viszonyt. Miran
Hladnik a szlovén történelmi regény mai h e l y z e t é r ő l
23
írott
tanulmányában
megjegyzi, hogy a s z l o v é n irodalomban százötven éve ez a Iegvirulensebb irodalmi „zsáner" (a magyarban
a műfaj
fogalom ennek a megfelelője),
amely sikerrel alkalmazkodott az
újabb
korokhoz, esztétikai k ö v e t e l m é n y e k h e z , és az olvasási elvárásokhoz. A történelmi múltról való irodalom nem j á r t együtt olyan radikális változásokkal a m ü v e k nyelvezetében és struktúrájában, mint
a magyar
irodalomban. Itt nem történt meg az a m e t a m o r f ó z i s ,
irodalomesztétika észlel mintegy h ú s z - h a r m i n c esztendeje, amelyben
amilyent a
magyar
sorsdöntővé válik az a
poétikai gesztus, amely félreteszi a v a l ó s á g közvetlen m e g é r t é s é n e k illúzióját.
24
A nyolcvanas
kilencvenes é v e k b e n is születnek nyelvi- és stíluskísérleteket m e g v a l ó s í t ó m ü v e k e tárgykörben a szlovén irodalmi palettán, de nem szervesül a téma és nyelv megújítása olyan radikális m ó d o n , mint ahogy azzal a magyar p r ó z á b a n találkozhatunk. Ezért szolgálják a szlovén m ü v e k m é g j o b b á r a a klasszikus k á n o n újabb és újabb értelmezését. Emellett egy fontos pontot e m e l n é k k i , azt a hermeneutikai alapelvet, amely szerint a m ű a l k o t á s és valamennyi egyéb irodalmi szöveg közös vonása, hogy tartalmi jelentésükben szól hozzánk. M e g é r t é s ü n k nem specifikusan arra a formálási teljesítményre irányul, mely a müvet mint m ű a l k o t á s t j e l l e m z i , hanem afelé fordul, amit közöl velünk a m ű . A történelmi tapasztalat (megértés) problémájáról van s z ó , m é g p e d i g mind aktuális, mind textuális é r t e l e m b e n . A z említett (vagy m á s ) kitüntetett tapasztalat identifikáció mozgatta keresése ugyanis n e m - é r t é s e k e t gyűjt maga köré. Ez a művelet pedig maga m ö g ö t t tudhatja a olvasás
referenciális
m a r k á n s h a g y o m á n y á t , ahol a tér/idő/kultúra gyakorlatilag véges s z á m ú c s o m ó p o n t b ó l álló
hálózatot alkot, é r v é n y é h e z pedig szorosan hozzátartozik, hogy az egyes m ű v e k e n , sőt akár szerzőkön túl lefedheti (vagy nem) az egyszeri olvasó aktuális, téridőben/kultúrában véges irodalmi
Miran Hladnik, Slovenski
zgodovinski
roman
danes. 35. seminar slovenskega jezika
vagy Miran Hladnik, „Temeljni problemi zgodovinskega romana", Slavistična "
4
Lz.l illusztrálva Drago Jančar A gályarab
in literature
Ljubljana, 1999.
revija 43 I. Ljubljana, 1995, 1-2. o.
(magyarul G á l l o s Orsolya fordításában jelent meg az Európa Kiadónál
1985-ben) c í m ű r e g é n j é v e l , amely é l e t é n e k a l a p é l m é n y é t - b ö r t ö n é l m é n y a manbori börtönben 1974-ben, mivel tiltott irodalmat hozott át Ausztriából - a hetvenes é v e k b e n metaforikus témává változtatja. így lesz a m ü a gályarab története a 17. s / á z a d b ó l . E z egy értelmiségi életút megrajzolása az. e g y é n szuverenitásáért folytatott harc j e g y é b e n . A m ü v e t akár h a g y o m á n y o s történelmi regényként is kezelhetnénk, de akként is kezelik, sot refercnciálisan olvassák. (Drago Jančar. Galjot l'rihodnost,
Murska
Sobota,
Pomurska založ.ba,
ki je ni bilo ( A jövő.
1978.)
Vagy ez. év j ú n i u s á b a n
amely nem volt) c í m ű r e g é n y e s trilógiája, amely
jelent meg
Vladimir K a v č i č
a m á s o d i k világháború utáni
s z o c i a l i z m u s - é p í t é s bizarr é v e i t , s c folyamaton belül az. e g y é n sorsát mutatja be, azaz a múlt s z á z a d hetvenes é v e i i g létrejövő nagy i d e o l ó g i a i é s történelmi változásokat.
tapasztalatának
egészét.
Gadamer
gondolkodásában
egy
alapvonalainak" kidolgozása mutatkozik, illetve egy olyan
olyan
„filozófiai
filozófiai
hermeneutika
hermeneutika gondolatkör
jellegzetes perspektívája bontakozik k i , ahol a megértés - Heidegger n y o m á n létmódként felfogott fenoménjéből
dolgoz ki egy új
filozófiai
szemléletmódot,
m e g é r t é s e szolgál alapul és így nála is a
filozófiai
hermeneutika a művészet
orientálódik.
kiindulva
A hermeneutika általánosan a megértés
m ű v é s z e t e t a „ m e g é r t é s kitüntetett e s e t é n e k "
25
fenoménjével
amelyben a m ű a l k o t á s tapasztalatára
foglalkozik,
Gadamer
a
nevezi. Erről írja a következőket: „A műalkotás
tapasztalata megértést foglal m a g á b a , tehát maga is hermeneutikai j e l e n s é g " ezért a „megértés 26
m a g á v a l a műalkotással való találkozáshoz tartozik." A műalkotással való találkozás, a műalkotás általi
megérintettség.
Minden
megértés
Gadamernél
végső
soron
„önmegértés"
abban
az
értelemben, hogy ha valamit megértünk, az létünkben lényegileg érint, tehát nem maradhatunk azonosak ö n m a g u n k k a l , azaz, „aki a műalkotást tapasztalja, az ezt a tapasztalatot teljesen bevonja magába,
s ez azt jelenti: bevonja önértelmezésének egészébe, melyben az jelent valamit a
számára".
27
A rendszerváltás eufóriájában, a múltba való pillantáskor a kilencvenes években a kétirányú é r d e k l ő d é s c s ö k k e n é s e érezhető. Szemben a nyolcvanas évekkel, amikor a civil szerveződések szabad hálózatai kezdtek kialakulni, a c i v i l társadalom oszlopai, amikor a szabadon g o n d o l k o d ó magyarok és s z l o v é n o k meglátogatták egymást, ami egyben a fordítói t e v é k e n y s é g aranykora is volt. Most pedig a láthatáron új víziók, irányzatok, egyéni k e z d e m é n y e z é s e k kezdtek feltűnni. N á d a s Péter első írása (nagyon rossz) szlovén fordításban 1990-ben jelent meg a Vilenica g y ű j t e m é n y e s kötetben. Itt egy részletet találunk az Egy családregény ban pedig a Literatura
című folyóirat közöl részletet az Epizód
vége című könyvéből. 1993-
az Emlékiratok
könyvéből
címmel.
Annak ellenére, hogy e k ö n y v valóságos ovációt keltett N é m e t o r s z á g b a n , az egész m é g s e m fordítódott le, c s u p á n két résszel ismerkedhetett meg az itteni olvasó. A lefordított rész azt az időt ábrázolja, amelyet a főhős ösztöndíjasként töltött Kelet-Berlinben a 70-es években.
1998-ban nyugati sikerei után N á d a s Péter lesz a m á s o d i k magyar kitüntetett Vilenicában. A díjat az Emlékiratok
könyvéért
fejezetét, az Isten tenyerén
kapja, amelynek Mladen
Pavičić lefordítja a legcsodálatosabb
ülünk utolsó részét. A nagydíj után m é g s e m ez a k ö n y v lát napvilágot
Hans Georg Gadamer. Igazság é s m ó d s z e r Budapest, Gondolat. 1984, 127. o., ford. Bonyhai Gábor.
'* I o. 87. o. " A z i d é / e t B o n y h a i - f o r d i t á s (Id. mii. 13. o.). viszont Fehér M . István fordíása v i l á g o s a b b a s z á m o m r a , ezért itt öt is i d é z e m : „ M i n d e n esetben [...]
é r v é n y e s - írja - . hog) aki szert tesz. a műalkotás tapasztalatára, ezt a tapasztalatot
teljesen bevonja ö n m a g á b a , azaz: önmegértésenek
e g é s z é b e , melyben ez a tapasztalat valamit jelent neki." Fehér M.
István . . M ű v é s z e t , esztétika é s irodalom Hans-Georg Gadamer antropológiai
horizontjai
filozófiai
hermencutikájában" in Az irodalmi
szerk: Bcdnanics László ct al., Budapest, O s i n s , 2000, 18. o.
szöveg
teljes e g é s z é b e n szlovénul, hanem az Egy családregény
vége Jože Hradil fordításában és Marjanca
Mihelič utószavával. A kritika az író művészetét olyannak tekinti, ahol a lélek az egész érzéki valóságot éli át, N á d a s a lélekben megismeri az ösztönök eredeti viselkedését, így közelít a testiség t a b u t é m á i h o z is. Sokak szerint a magyarok Nádastól végre-valahára olyan regényt kaptak, amely a legtöbbet mond el az 1956-os eseményekről, persze közvetett m ó d o n . Bár a regény az író saját élettörténete és a szülök sorsa, azt is mutatja, hogy a M a g y a r o r s z á g o n élö zsidó családoknak m é g mindig több generációja él a kegyetlen történések függvényében. A S z l o v é n írószövetség elnöke Evald Flisar laudációjában a következőket hangsúlyozza:
„ A m i k o r 1986-ban n a p v i l á g o t látott N á d a s Péter f ő m ű v e , az Emlékiratok
könyve,
a magyar irodalomkritika
számára n y i l v á n v a l ó v á vált, hogy ez az opus magnum, a tíz é v v e l ezelőtti V i l e n i c a - d í j a s Esterházy Péter ugyanebben az é v b e n megjelent, szintén több " k ö n y v b ő l " álló s z i n t é z i s é v e l , a Bevezetés
a
szépirodalomba
c í m ű m ü v é v e l együtt, korszakhatár a magyar epika történetében. B e t e t ő z é s e volt ez a hetvenes-nyolcvanas é v e k több l é p c s ő b e n regisztrált paradigmaváltásának,
olyan t e l j e s í t m é n y ,
amely a magyar prózát é s az
irodalomról v a l ó g o n d o l k o d á s t új, m á s d i m e n z i ó b a emelte. Érdekes m ó d o n ez a "forradalom", amelyben a prózaírók e g é s z n e m z e d é k e részt vett, nemcsak radikálisan új hangot ütött meg az előttük j á r ó k h o z k é p e s t , e l v é g e z v é n a magyar t ö r t é n e t m o n d á s egyfajta modernizációját a m ű v é s z e t autonómiájáért, emancipációjáért a társadalmi, g a z d a s á g i , m o r á l i s , stb. problémáknak való h a g y o m á n y o s a l á r e n d e l t s é g é v e l szemben
folytatott
s z a b a d s á g k ü z d e l e m során, hanem a líra k o n v e n c i o n á l i s a n uralkodó hatalmát is j ó időre m e g d ö n t ö t t e . A z új poétikai látásmód t e r m é s z e t e s e n minden írónál mást jelentett, de m i n d e n e k f ö l ö t t tudatos s z e m b e f o r d u l á s t azzal az illúzióval, hogy a v a l ó s á g saját epikai kód nélkül, közvetlenül is m e g r a g a d h a t ó . N á d a s Péter é s Esterházy Péter prózáját a kritika e g y m á s komplementer ellenpólusaként szokta emlegetni.
Nádasnál a
folyamatos
történetmondás, vagyis az éncentrum tragikuma, k é p t e l e n s é g e mutatkozik meg a kontinuitás klasszikus modern látszatának
fenntartásában,
m í g Esterházynál
ugyanez
a mutatvány
a többszörösen
idézőjeles
"én"-en
koncentrálódik. N á d a s egyik, 1978-ban írott l e v e l é b e n ö n m a g á t Thomas Mann, azaz a zárt forma, Esterházyt pedig James Joyce, vagyis a nyitott forma apostolának követőjeként j e l ö l i meg. A z Emlékiratok témája é s formája a h a g y o m á n y o k k a l lehetőségeket
kínál az o l v a s ó n a k ,
hagyomány és a hagyománnyal
v a l ó játék.
E z a fajta játék v é g t e l e n távlatokat é s
könyvének interpretációs
s ugyanakkor, ami a mü igazi j e l e n t ő s é g é t adja, egyszerre b e s z é l
a
való játék é r t e l m e s s é g é r ö l é s r e m é n y t e l e n s é g é r ő l . A mi s z e m p o n t u n k b ó l
k ü l ö n ö s e n fontos lehet a m ű n e k az a jelentéssíkja, amelyben a f ő h ő s n e k meg kell halnia, m é g h o z z á e r ő s z a k o s halállal e k ö z é p - e u r ó p a i r é g i ó b a n . Ö n m a g a m e g ő r z é s é é r t az identitás, az é n é l e t é v e l kell fizetnie, emlékirata azonban h a g y a t é k formájában t o v á b b él, ami az ő sajátos hazatérése is egyben, szemben az életben maradók s z ö k é s é v e l . N á d a s , mint a klasszikus m o d e r n s é g (Proust, Thomas Mann) k é p v i s e l ő j e í g y k é p e s a "háttérbeli" nagy e g y s é g e m l é k é b ő l világirodalmi léptékű zárt formát alkotni három i d ő n e k m e g f e l e l ő három történetben, ahol az u t o l s ó fejezet az e l s ő emlékirat kezdeti szituációjához tér vissza, s ezáltal a szubjektum e s z t é t i k a i l a g k é p e s újraalkotni a világ e g y s é g é t . A z Emlékiratok
könyvének
s z e n z u á l i s áradása az együttlátás, az e g y m á s
m e l l é rendelés n y e l v é n m e g s z ó l a l ó e m l é k e z é s költészete (Proust), amely e l s ő s o r b a n a test költészetét jelenti, vagyis minden testek, emberi testek e g y m á s h o z v a l ó viszonyára redukál. A z Emlékiratok közép-európai
regény,
amennyiben ö s s z e f o g l a l j a
Közép-Európának
könyve
jellegzetesen
a német kultúrahagyományon
átszűrt
k ö z ö s tapasztalatát, ugyanakkor megjelenik a m ű b e n nemcsak Berlin, Prága é s Budapest, hanem az u t o l s ó fejezetben Moszkva is, a m e l y r ő l N á d a s j ó z a n u l , semmit sem elhallgatva k é p e s b e s z é l n i . M é g konkrétabban a r e g é n y történelmi-politikai horizontjáról elmondhatjuk, hogy az Emlékiratok
könyve
a magyar 1956 é s 1968
r e g é n y e , valamint - a berlini falról s z ó l v á n - Jalta r e g é n y e is. E z z e l is m a g y a r á z h a t ó lelkes n é m e t o r s z á g i fogadtatása, amely 1989 n o v e m b e r é t vissz.avetítette az 1968-as regényre. A z Emlékiratok
könyve
1997-ben az
E g y e s ü l t Á l l a m o k b a n is átütő sikert aratott. N á d a s pályájának m á s i k c s ú c s a az 1972-ben irt. de c e n z u r á l i s o k o k b ó l csak 1977-ben megjelent Eg}' családregény
vége c í m ű r e g é n y , amely egy ö t v e n e s é v e k elején é l ő . m é g
a s z á z a d f o r d u l ó táján a s s z i m i l á l ó d o t t magyar z s i d ó család legfiatalabb tagjának. Simon Péternek egyes s z á m e l s ő személy ben elbeszélt sorsa, története.
s
~ Evald Flisar, „Péter Nádas. Vilenica 98: mednarodna literarna nagrada". Ljubljana, D r u š t v o slovenskih pisateljev, 1998, 10-20. o. „ K o je I. 1986 ugledala luč sveta Knjiga spominov (Emlékiratok k ö n y v e ) , osrednje delo Petra N á d a s a , je bilo madžarski književni kritiki jasno, da ta opus magnum skupaj z istega leta izdanim Uvodom
v leposlovje
(Bevezetés
a s z é p i r o d a l o m b a ) v i l e n i š k e g a nagrajenca iz.prcd desteih let Petra Estcrházyja, ki je prav tako sestavljen iz v e č "knjig",
N á d a s többi m ű v é b e n is a regényekből ismert témát, az emberi sors relativizálódásának metafizikai
vízióját, a sorsként értelmezett problematikus beszédhelyzetet dolgozza fel, mely a
magyar irodalomban szokatlan, m é l y r e h a t ó lélektani ábrázolással párosul - írja Flisar ugyanott, majd N á d a s gondolatainak irányát, mondanivalójának lényegét a szerző szavaival foglalja össze: „ E u r ó p a emberileg és szellemileg olyan rossz állapotban van, hogy i m m á r nincsen gondolkodója, aki hitelesen bejelenthetné a csődöt." A z elismerő laudáció ugyancsak N á d a s ars
poeticájának
gondolatával zárul: „ M i é r t tolódott el a 20. század második felének egész irodalma a stilisztikák felé? A z irodalmi m ü v e k b e n ma egyetlenegy ember létezik, aki természetesen tulajdonságok nélküli ember. [ . . . ] A stilisztikai m e g o l d á s [ . . . ] nem annyira a hőst fogja jellemezni, mint inkább a szerzőt. Az én lelkem azért állt meg a 19. századi regénynél, mert engem alapvetően egyetlen dolog érdekel: milyenek a többi emberek, hogyan él a m á s i k ember, k i vagy te, s mindez miért történik éppen így velünk."
predstavlja pomemben mejnik v zgodovini m a d ž a r s k e epike. Delo je vrhunec v paradigme m a d ž a r s k e g a
pripovedništva
v e č stopnjah potekajočih sprememb
v sedemdesetih in osemdesetih letih, njegov izjemno močni
učinek
je
m a d ž a r s k o prozo in mise! o književnosti povzdignil v novo, višjo dimenzijo. Zanimivo je, da "revolucija", v kateri je sodelovala vsa generacija, ni le korenito spremenila tona pripovedne proze v primerjavi s tištim, ki ga najdemo v delih njihovih predhodnikov, in ni samo izvedla modernizacije za avtonomijo in emancipacijo umetnosti od tradicionalne podrejenosti d r u ž b e n i m , gospodarskim, moralnim in podobnim vprašanjem, t e m v e č je tudi za precej časa strmoglavila prevlado lirike. Novi pogled na poetiko je seveda pri vsakem pisatelju pomenil nekaj drugega, toda n a j p o m e m b n e j š e je bilo zavestno zoperstavljanje iluzij, d a j e m o g o č e zajeti resničnost tudi neposredno, brez lastnega epskega koda. Prozo Petra N á d a s a in Petra Esterházyja ima kritika navadno omenjati kot komplementarna protipola. Pri Nádasu
tekoče
pripovedovanje zgodbe ter
tragičnost.
nezmožnost
in nesmiselnost
osredotočenosti
nase
kažejo
v z d r ž e v a n j e iluzije klasične modernosti. medtem ko se pri Esterházyju isti manever koncentrira v večkratni narekovaj postavljenem „jazu". N á d a s je v nekem 1. 1978 napisanem pismu označil sebe za privrženca homasa Manna, apostola zaprte oblike, Esterházyja pa za privrženca Jamesa Joycea, apostola odprte oblike. T e m a in oblika Knjige
spominov je igra s tradicijami.
Igra te vrste nudi bralcu n e s k o n č n e perspektive in
interpretacijske m o ž n o s t i , hkrati pa - in prav to daje delu resnični pomen - govori o smiselnosti in brezupnosti tradicije in igre z njo. Z n a š e g a zornega kota utegne biti posebej pomembna tista pomenska raven besedila, na kateri mora glavni junak umreti, in to povrhu nasilne smrti v srednjeevropski regiji. Svojo ohranitev mora plačati z identitetu, z življenjem svojega j a z a , njegovi spornim pa ž i v i j o naprej v obliki izročila, kar j e hkrati tudi njegova s p e c i f i č n a vrnitev domov v nasprotju z begom p r e ž i v e l i h . N á d a s je kot predstavnik klasične modernosti (Proust, Thomas Mann) sposoben iz "ozadja" spomina o veliki enostnosti ustvariti zaprto obliko na ravni svetovne književnosti s trem č a s o m ustrezajočimi tremi zgodbami. v katerih se zadnje poglavje vrne k i z h o d i š č n e m u položaju prvih spominov, s cimer je subjekt estetsko sposoben ponovno ustvariti enostnost sveta. Poplava č u t o v v Knjigi spominov ustvarja v e č p e r s p e k t i v i č n o s t , v priredij polnem jeziku spregovori poezija spomina (Proust), ki pomeni predvsem poezijo telesa oziroma vse reducira na odnos med č l o v e š k i m i telesi. Knjiga
spominov
j e z n a č i l e n srednjeevropski roman v tišti meri, v kateri povzema prek n e m š k e tradicije
precejeno skupno izkušnjo. vendar pa se v delu ne pojavijo samo Berlin, Praga in B u d i m p e š t a , marveč v zadnjem poglavju tudi Moskva, o kateri
zna N á d a s govoriti trezno, ne da bi karkoli
zamolčal.
Se konkretnejc lahko o
zgodov i n s k o - p o l i t i č n e m obzorju romana povemo, d a j e Knjiga spominov roman a madžarskih letih 1965 in 1968.
pa
tudi - č e spregovorimo z berlinskega zidu - roman o Jalti. S tem si lahko r a z l o ž i m o nuvdušeni sprejem, ki g a j e roman dozivcl pri Nemcih. ki so novembra 1989
tri leta prej izdani roman doziveli. kot da bi bil napisan žanje.
Knjiga
spominov je lani žela izjemen uspeh tudi v Z D A . Drugi vrh N á d a s e v e poti je 1. 1972 napisani in zaradi cenzure šcle pet let pozneje objavljeni Konec druži nske ga romana,
v prvi osebi ednine povedana zgodba o usodi na začetku petdeselih let ž i v e č e g a Petra Simona, najmlajšega
člana na prelomu sloletij asimilirane ž i d o v s k e družine. Tudi v drugih Nadascvih delih s r e č a m o isto temo kakor v
A fordító az Egy családregény fordításakor
vége
fordítása kapcsán a k ö v e t k e z ő k e t írja: „ A regény
gyakran a következő verssor idéződött az e m l é k e z e t e m b e n :
»csak egy garassal
kevesebbet és összedűl a m i n d e n s e g « , rendszerint mindannyiszor, a h á n y s z o r r á b u k k a n t a m egy kifejezett t ö m ö r gondolatra, egy mondatra, hiszen a fordításban nem szabad elvenned egy szótagot sem (se hozzáadni), ugyanis az ilyen fordítás elrontaná a kifejező erejét; az óriási m e g k ü l ö n b ö z t e t ő jelét ennek a kiváló művészi alkotásnak. [ . . . ] N á d a s Péter sohasem patetikus, sohasem emeli föl a hangját,
sohasem követel, nem őrjöng, ellenkezőleg, távol tartja m a g á t mindentől -
jeleneteknek saját maguknak legyen visszhangja az olvasók szívében és f e j é b e n . "
a leírt
29
Vilenica laureátusáról és regényeiről részletesebben Mladen Pavičić és Marjanca Mihelič ír a Književni Reviews,
listiben, de többek között részletesen ír róla Balassa Péter, R a d n ó t i Sándor, a Peter Sherwood (Times Literary
Spurling (Sunday Times), Journal).
Joachim
tevékenységét.
Scholl
kritikáiban
elsőrendű
szerzőként
John
Susan M i r o n (The Wall Street értékeli
Nádast,
és
esztétikai
30
automatikus
visszatérés
szabadság
hideglelős
Emlékiratok
könyvével
könyve
az új történetmondás,
a megújított
és
nem
betetőzése a magyar irodalomban. E r e m e k m ű kapcsán el lehet töprengeni a ellentmondásairól,
főleg
a
politikai
lehetőségek
beszűküléséről.
Az
foglalkozó részben Mihelič felvázolja a m ű k o m p o z í c i ó j á n a k tisztázására
lehetőségeket. N y o m a t é k o t
családregény
Carole Angier (The Independent),
Stanislaw Baranczak (The New Republik),
M i h e l i č szerint az Emlékiratok
vonatkozó
Supplement),
Kirkus
helyezve a m ü idegen
nyelvű
fogadtatására.
Az
Egy
vége pedig az a könyv, amely folytatólagosan metaforizálódik, hiszen m a g á n viseli a
narráció o p p o z í c i ó s folyamatát értelmező tipologikus szerkezetet, mely a c s a l á d r e g é n y
döntő
vonása lesz. A szöveg olyan individuációs folyamatként tevődik át a c s a l á d t ö r t é n e l e m b e , amelynek parabolikus jellegét N á d a s egy érzéki k ö z e g révén hárítja el, melynek viszonylag - a j ó l ismert kommunista világhoz képest - a u t o n ó m megjelenítését a gyermekkor j e l l e g a d ó vonására bízza. így a r e g é n y valahogy a metaforák és s z i m b ó l u m o k hálójában a g y e r m e k k o r b ó l mint
személyes
tradícióból nyerhető önismeret kérdésére összpontosít, amelyben a mégoly gazdagon érzékeltetett
njegovih romunih, m e t a f l z i č n o vizijo o relativizaciji č l o v e š k e usode, katere p r o b l e m a t i č n o s t je prikazana z govornim p o l o ž a j e m , pospremljenim s pronicljivo, za madžarsko književnost nenavadno p s i h o l o š k o podobo." "' Pćtcr N á d a s .
Konec
družinskega
prevajanjem romana Konce družinskega svetovi"
romana
Morska Sobota,
Pomurska
založba.
1999.
lord. .lože
llradil.
..Med
romana mi je velikokrat silil iz spomina verz: "Ic trohe manj m kakšni se podro
prav iloma vsakokrat, ko sem naletel na kako izrazito z.go.ščeno misel. na slavek, ki mu pri preuidu ne s m e š
odvzeti niti zloga (niti toliko dodati), saj bi tako prevajanje pokvarilo izrazito m o č - veliko odliko tega izjemnega u m e t n i š k e g a dela. [...]
Pćtcr Nádas ni nikoli paletičen nikoli ne dvigne glasu, nikoli ne zahteva. ne rohni. narobe,
distancira se od vsega - opisani prizori naj sami odmevajo v sreih in glavah braleev." ( f ü l s z ö v e g ) " Marjanca M i h e l i č in Pćtcr Nádas, Konec družinskega HradiK 191-212. o.
romana Murska Sobota, Pomurska z a l o ž b a , 1999, lord. .lože
utalás-hálózat részletei kivehetetlen egésszé olvadnak, amelyből lazán, mondhatni átironizálva, asszociatív m ó d o n adódik a teológiai, lélektani, mítoszi szálakból szőtt kultúrakritikai összegzés. Mladen Pavičić a Književni
listiben
elismeréssel ír a „három m u s k é t á s r ó l " (Esterházy
Péterről, N á d a s Péterről és Krasznahorkai Lászlóról, illetve müveikről), akik a 70-es é v e k b e n léptek a magyar irodalom színterére. Ebben megtudjuk, hogy N á d a s leggyakoribb és legfontosabb témája a k ö z e l m ú l t , amely nem kis hatást fejt k i az egyén társadalmi és s z e m é l y e s helyzetére. T u d o m á s t szerzünk a szerző m u n k a m ó d s z e r e i r ő l : az elbeszélő, aki a világ szétpállott értékeiről
mesél,
elbizonytalanodik, saját elbeszélői attitűdjéről töpreng, s így keletkezik a mű, amelynek gyakran szakadozik szét vezérfonala, s többnyire csak metaforikus szinten van jelen. A cikk szerzője egy kitűnő szlovén regénnyel hasonlítja össze Nádasét, m é g h o z z á Peter Božičnak az Očeta
Vincenca
smrt c í m ű m ű v é v e l és v é l e m é n y e szerint j ó lenne egy részletesebb t a n u l m á n y t írni a két regény h a s o n l ó s á g a i r ó l . 2003-ban ez a lap közli a Nyolcadik nap című Nádas-írást is. 1992-ben Kukorelly Endre kapta meg a Vilenica-kristályt. A zsűri, melyet hazai és külföldi kritikusok, műfordítók, Gézának
irodalmárok, esztéták, szerkesztők alkotnak Az
1984-es
kijárat-Ottlik
c í m ű költeményt választotta az 1992-es Vilenica gyűjteményes kötet legjobb irodalmi
a l k o t á s á n a k . í g y őt Szlovéniában mint költőt ismertük meg, csak k é s ő b b 1998-ban jelent meg fordításban A Memória-part
című könyve. A kritika így ír erről:
. . s z á z fejezetből é p ü l ő k ö n v v , k e m é n y c í m , k ö v e t k e z e t l e n s é g e k a s z ö v e g b e n , persze akarva, minimalista próza, naplói e s z m e f o r g á c s , gondolatszikra, prózaversek, mindezt magyar írta... K i e m é s z t e n é ezt meg?
Ennek
e l l e n é r e a k ö n y v mindjárt a kiadáskor az é v k ö n y v e , a k ö n y v , amely bosszant, frusztrál, sírásra késztet, z o k o g á s r a , amely egyfajta undort hív e l ő , amely kizökkent a kerékvágásból é s provokál, amely
IGAZAN
elgondolkodtat, amely annyit mond, mintha ötszáz oldala lenne, k ö n y v , amely tud untatni é s ez egy k ö n y v n é z z é k meg a terjedelmét, miután elolvasták - amely belül nagyobb, mint kívül! E z m i n d e n k é p p e n nagyon különleges
könyv,
amely
az
utóbbi
tíz é v b e n
jelent
meg
szlovén
fordításban,
és
a
szerzőt
nagy
i g a z s á g t a l a n s á g g a l vádolnánk, ha munkáját csak így j e l e z n é n k : egy intellektualista k ö l t ő f e l j e g y z é s e i , aki a korszerű Budapesten nevelkedik és nő fel. H a az. atomban igazán meglelhetjük az ür mintáját, é s ha azt állítjuk, hogv
a
könyvek
az életről
annyit mondanak, mint az atomok
az űrről,
akkor A
Memória-partnak
3
m i n d e n k é p p e n gazdag a m o l e k u l á r i s ö s s z e t é t e l e ! " '
A k ö n y v fogadtatása pozitív volt, csupán a magyarul értő kritikusok voltak élesebbek, hiszen feltártak n é h á n y problémát a kétértelmű, illetve a szlenges szavak fordításával kapcsolatban. A " Endre Kukorelly, Obreije naslov, nedoslcdnosti
spomina
Maribor. Založba Obzorja, 1998, ford. Gabriela Zvcr. „Knjiga s sto poglavji, lesen
v besedilu. in to namernc. minimalistična proza, dnevni.ški utrinki. pesmi v prozi, pisal j e
M a d ž a r . . . K d o bi to prebavil: A hkrati knjiga leta lakoj po iziđu, knjiga, ki jezi, frustrira, spravlja v jok, krohot, ki iz.ziva zgražanje, ki m e č e iz tira. in provocira, ki Z A R K S daje misliti, ki pove toliko, kot bi imela petslo poglavij, knjiga, ki ne zna d o l g o č a s i l i . in knjiga, ki - poglejte obscg, potcm, ko jo bostc prcbrali - je znotraj večja kot z.unajS Vsekakor gre za eno najbolj nenavadnih knjig, ki so v tem desetletju učakale slovenski prevod. in avtorju bi storili krivico, ć e bi njegovo delo odpravili z oznako "pesniški zapiski intelektualca, ki odrašča v sodobni B u d i m p e š t i . C e j e v atomu res
j ó z a n kritika mindig jól j ö n , m é g akkor is, ha egy kicsit élesebben fogalmaz, figyelmeztet arra, hogy amiben a fordító bizonytalan, annak utána kell j á m i . Bizonytalanság esetén konzultálni kell, hogy például a Kukorelly használta „ h o k i z á s " szlovénul se legyen sportág. Kukorelly 1996-ban vesz részt M e d a n á b a n a m á r negyedik alkalommal megrendezett r e n d e z ő k A bor és a költészet
fesztiváljának
n e m z e t k ö z i költői találkozón, amelyet a
neveztek el. E g y ű j t e m é n y e s kötetben
fordításban
olvasható n é h á n y Kukorelly-vers. A fesztiválon több fiatal magyar költő is szerepelt m á r verseivel: Tóth Krisztina, V ö r ö s István, K e m é n y István, Lackfí János, K a l á s z Orsolya, Zilahy Péter, Imreh A n d r á s , J ó n á s T a m á s és Szabó T. Anna. Grendel Lajos 1991-ben, Vörös István 2000-ben és Z á v a d a Pál 2002-ben kapta meg a Vilenica „ k i s " díját, azaz a Vilenica-kristályt. M i n d h á r m u k n a k c s u p á n egy-egy regényrészlete, novellája jelent meg az e m l í t e n d ő gyűjteményes kötetben: Grendelnek Az onirizmus s z ö v e g e , V ö r ö s n e k a Számoljunk,
a Bakonymérői
elégia és A történelem
újraindítása
tréfái
című
című versei,
majd Z á v a d a M / o t ó j á n a k egy részlete. A z említettek mellett vannak m é g olyanok, akik m á s k o r vettek részt a vilenicai találkozón és nekik is ismeretes t ö b b - k e v e s e b b szlovénra fordított m ű v ü k : Vas István, G a l g ó c z i Erzsébet, Nemes Nagy Á g n e s , C s o ó r i Sándor, Lator László, M é s z ö l y Miklós, K o n r á d G y ö r g y , Fodor A n d r á s , Nagy Gáspár, Eörsi István, Jókai Anna, Somlyó G y ö r g y , V á r a d y Szabolcs, J u h á s z Ferenc, Parti Nagy Lajos, Ballá Zsófia, M á r t o n László, Petri G y ö r g y , Krasznahorkai L á s z l ó , Marno J á n o s , T a k á c s Zsuzsa, Tandori Dezső, Kovács A n d r á s Ferenc, H á y János, K o v á c s István, Balázs Attila, Villányi László, Tolnai Ottó, Oravecz Imre, Garaczi László, Tóth Krisztina, Podmaniczky Szilárd é s az idén Rakovszky Zsuzsa.
moe ra/.brali v/.orec vesolja in č c vzamcmo. da knjige povedu o življenju toliko kot atomi o vesolju. ima Obrežje spomina vsekakor bogato molekularno sestavo!"
III./2. Kortárs magyar irodalom - szlovénul olvasva (irodalmi antológiák és Kertész Imre)
A z „újra k i n y í l ó " világban mind jobban érzékelhetjük a világ sokszínűségét és összetettségét, a kultúrák sokféleségét, és ennek részeként a nyelvek és mentalitások ezerféleségét mindenekelőtt az irodalmon keresztül. A fordítások révén világszerte ismertté válik az emberi nem kulturális és nyelvi s o k r é t ű s é g e . A z e l m ú l t öt é v b e n két irodalmi antológiával gazdagodott a magyar irodalom repertoárja S z l o v é n i á b a n . A Vzvalovano Blatno jezero az Apokalipsában)
(Hullámzó
Balaton) és a Jelenkor
v Apokalipsi
(Jelenkor
c í m ű antológiák alapvető rendeltetése, hogy betekintést adjanak, illetve egy
reprezentatív válogatás révén m u t a s s á k be a legújabb magyar alkotókat. 2003-ban jelent meg a Beletrina Kiadónál Vzvalovano madžarske
kratke
proze
(Hullámzó
Balaton:
a magyar
Blatno jezero:
kispróza
antologija
antológiája)
című
sodobne irodalmi
összeállítás. M é s z á r o s Sándor, Parti Nagy Lajos írását választva címül állított össze gyűjteményt tizennyolc mai magyar író elbeszéléséből, novellájából. M é s z á r o s , aki kifejezetten a legújabb m ű v é s z g e n e r á c i ó bemutatására törekedett, fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy M a g y a r o r s z á g o n kívül is van magyar irodalom, így a „határon túl"-ról is bekerültek az általa válogatott kötetbe magyar m ü v e k .
A kötetben
szereplő alkotók közül Tolnai
Ottó és Lovas Ildikó
vajdasági
s z á r m a z á s ú , m í g O r b á n János D é n e s R o m á n i á b a n él. Mészáros a kötet u t ó s z a v á b a n megjegyzi, hogy az összeállítás azon írók m ű v e i , akik a 80-as é v e k végén új nyelvi és poétikai elképzelésekkel jelentkeztek, azaz paradigmaváltást hoztak a magyar irodalomba. M é g s e m beszélhetünk közös generációról és stílusirányzatról, mert ilyen értelemben ezek az alkotók sohasem követtek
egy
k ö z ö s irodalmi irányzatot, a „ p o s z t m o d e r n " kategória pedig tágan értelmezett fogalom. M é s z á r o s b e s z á m o l arról, milyen dilemákat vet fel egy ilyen reprezentatív válogatás összeállítása, ugyanis a különféle stílusokat, struktúrákat, különböző generációkat nem
lehet merev szerkezetbe fogni,
amivel a 70-es, 80-as évek marxista ideológiájú irodalompolitikája próbálkozott. Kezdet, folytatás, j á t é k - ezekből a folyamatokból j ö n létre egy irodalmi h a g y o m á n y , amely közvetít, á t h a g y o m á n y o z és m e g ő r i z . E tradíció útját követi nyomon M é s z á r o s Sándor a kötethez fűzött
előszavában,
melyben azt írja, hogy a ~"0-es évek végén megjelent prózai m ü v e k szakítanak az akkori uralkodó anekdotikus-naturalista struktúrájukban
is újat
tradícióval;
Esterházy
Péter
és
hoznak: új dialogicitás-formát
Nádas az
Péter
irodalmi
müvei
tartalmilag
diskurzusokba és
és
újfajta
e l b e s z é l é s m ó d o t . A 80-as években már tematikai és formális sokszínűség, pluralitás jellemzi a magyar irodalmat. Talán ebből a d ó d ó a n jelenik meg egy újfajta melankólia és irónia, amely áthatja
az elbeszéléseket, és ez az a „ k ö z ö s vonás", ami összetartja a kötetben szereplő, formailag és tartalmilag igen változatos szövegeket. A kötetben szereplő írók egyéni stílusukkal és kedvenc témáikkal vonulnak fel. N á d a s Péter karakterisztikus novellája (Potem poleti
sedeminpetdesetega)
nyitja az összeállítást, amely 56 eseményeit mutatja, ahol az értékrend és a valóságos praxis s z e m b e s í t é s e a novella sajátos, egyszeri, radikális és hivatalosan m é g i s nehezen kikezdhető voltát biztosítja. Esterházy Péter, aki a Termelési-regény
óta radikális, poétikai és politikai szempontból
kihívást j e l e n t ő , ugyanakkor észrevehetően szellemes müveiben az irodalmat intertextuális j á t é k o s formává ötvözte, e kötetben Budapest jelképét m o t í v u m k é n t jeleníti meg Želite Budimpeštu?
videti
zlato
című írásában. A z erdélyi születésű Bodor Á d á m Budapestre költözése után keltett
először szélesebb körben figyelmet. A Sinistra
körzet című kötete (1992) t ö m ö r e n megfogalmazott,
r é m á l o m s z e r ü , groteszk világában a novellák, eliptikus-fantazmagorikus ereje mutatkozik meg, ahogy az itt közölt novellájában is. Tolnai Ottóról irodalmárok c s u p á n szűk k ö r e tudja, hogy e l s ő r e n d ű költő é s kiváló prózaíró - írja előszavában M é s z á r o s - , aki saját hazájában, V a j d a s á g b a n alkot. Tolnai, aki a 60-70-es évek neoavantgard
mozgalmának
oszlopos
tagja,
írásainak
m o t í v u m a i t az Adria é s a Mediterrán környezet adja. Tar Sándor - Bodor mellett par excellence
fő -
az a novellista, akinek az életmüve a műfaj legjelentősebb mestereihez m é r h e t ő é s aki a Kádár-kori M a g y a r o r s z á g legteljesebb
irodalmi lenyomatát hagyta. A r e m é n y t e l e n s é g , a hamis biztonság,
fásultság, s z o m o r ú s á g hatja át Nóra jön novelláját is, amelyet szlovénul is olvashatunk. Kukorelly Endre é s N é m e t h G á b o r szövegei lerombolják a bevett irodalmi formákat, hogy létrehozzák az autentikus „ m o n d a t o t " , ehhez parodisztikus túlzásokkal és ironikus nyelvi elemek használatával jutnak. H a s o n l ó a n j á r el Parti Nagy Lajos és Garaczi László is, akik a depoetizálásnak, a líranyelvi k o n v e n c i ó k kiiktatásának egyik legfontosabb szövegképző eljárásával élnek, azaz az
irodalmi
b e s z é d redukálttá, h é t k ö z n a p i v á tételével depoetizálják az irodalmi szövegeket. Ez az írói m a n í r külön jegyzetelve van Parti Nagy szövegénél, hogy a szlovén olvasót a j o b b m e g é r t é s érdekében segítse.
1
M á r t o n László a fikció é s a tények közötti határ elmosásával, b i z o n y t a l a n n á tételével
reaktivizálja a manierizmus és a barokk elbeszélő tradíciót, és ezzel alkotja meg a groteszk-tragikus történelmi látásmódokat. Darvasi László legsikeresebb novellái a m á g i k u s realizmust idézik, m í g Kőrös László ez utóbbit a pszichológia elemeivel társítja, hogy az így létrehozott szövegtérben az Én k ü l ö n b ö z ő fajtái jussanak kifejezésre. Mészáros a fiatalabb irógenerációt is felvonultatja az
„Izvirnik j c napisan v ni/.kcm pogovorncm jeziku, ki j c poln namernih pravopisnih in s l o v n i č n i h napák, sintaksa j e razrahljana, veliko besed j e plod pisateljeve domišljijc - lako pridejo ludi madžarsko g o v o r e ć i bralci do pomena le-tch z.golj preko konteksta. V s e te posebnosti besedila je prcvajalka poskušala upo.štcvati do mere, ki j o je d o p u š č a l slovenski jezik." Lajos Parti Nagy „ V z v a l o v a n o Blatno jezero" in Vzvalovano madžarske
kratke proze Ljubljana, Bclctrina.,2003, 96. o., ford. Gabriela Zvcr.
Blatno jezero:
antologija
sodobne
a n t o l ó g i á b a n - Ficsku Pál, Hazai Attila, Lovas Ildikó, O r b á n János Dénes, Péterfi Gergely és V ö r ö s István - novelláikban újra rehabilitálják a történetet, a fabulát. E válogatás is mutajta, hogy a kortárs magyar irodalmat a pluralitás jellemzi, a szövegek k ü l ö n l e g e s formában jelennek meg A z utóbbi idők magyar irodalma a posztmodern védjegye alatt fut, ahol az epika korábban fellelhető jegyei háttérbe szorulnak, nincs szó a linearitásról, mert a s z ö v e g e k nem beszélnek el h a g y o m á n y o s értelemben vett történeteket. És é p p ebben különbözik a kortárs magyar irodalom a kortárs szlovén irodalomtól, ahol az elbeszélések irreális elemeket tartalmaznak, és történeteket mondanak el, a (poszt)modern jegy csupán a témaválasztás és a nyelvi m e g f o g a l m a z á s b a n rejlik. A kötet végén az alkotók rövid életrajzát is megtaláljuk. M i n t látjuk, M é s z á r o s válogatásában a szlovén k ö z ö n s é g előtt m á r j ó l ismert írók (Esterházy Péter, N á d a s Péter, Kukorelly Endre) mellett számos új felfedezett is szerepel. A témaválasztás is gazdag:
generációs
konfliktusokról,
a
történelemről,
az
új
politikai
viszonyokhoz
való
a l k a l m a z k o d á s nehézségeiről, a szerelemről, Budapest szociális peremcsoportjainak életéről, stb. szólnak az elbeszélések. A k ö n y v b e n különböző generációk jelennek meg, a szövegeket áthatja az irónia hol nyílt, hol burkolt, tartalmi vagy nyelvi megnyilvánulásban. Ez az irónia hidat ver a nyelvi h a t á r o k fölé, hogy a s z l o v é n olvasó egy m é g nem ismert, másfajta világba, az irodalom másfajta tradíciójába nyerjen betekintést. A z említett antológiáról több hosszabb ismertetés jelent meg a szlovén irodalmi lapok 2
hasábjain áttekintő jelleggel. Helga G l u š i č ismertetésében a Hullámzó
Balaton című gyűjteményes
kötet a szlovén o l v a s ó n a k tizennyolc történetet kínál ízelítőül a kortárs magyar írók müveiből, és köztük - sajnos - c s u p á n egy írónő elbeszélését. Erre a tényre szinte minden kritika felfigyelt, ugyanis a magyar irodalomból hiányzik a nőíró, illetve ezek szerepeltetése külföldön.
Glušič
kiemeli M é s z á r o s S á n d o r azon gondolatát, miszerint a kultúra térsége globálisan asszimetrikus, ezért a kulturális é s ennek keretein belül az irodalmi értékek cseréje sem mindig az esztétikai ítélet a u t o n ó m k o m m u n i k á c i ó j a alapján alakul, hanem ezeket n a g y m é r t é k b e n a piac törvényei h a t á r o z z á k meg.
Glušič
kapcsolatban,
több
párhuzamot
nevezetesen, hogy
lát a magyar mindkettőre
é s a szlovén
irodalmi
fokozottan érvényes,
produkció
hogy saját
helyzetével nézeteiket
a
világirodalmi trendekhez alakítják, m i k ö z b e n kevésbé ismerik a kis irodalmak müveit, főleg a s z o m s z é d o s o r s z á g o k irodalmát. Fontosnak tartja az irodalmi cserében a kiadók alkalmazkodását, l e l e m é n y e s s é g é t é s áthatóságát. A z antológia rövidprózái merész aszociációkkal és metaforákkal vannak tele
írja. A történetek legtöbbjében az utca embere mindennapi élethelyzetekben, ezek
első látásra szétszórt, lebegő megismerhatöségében, de mindig várakozásban találja magát. A
:
Helga G l u š i č , „Vprašaj v zenicah: vzvalovano Blatno jezero", Ljubljana, Književni
listi, 2003, 11. 24., 17. o.
történeteket a mondatok e g y s z e r ű s é g e , a szavak frissesége és humora jellemzi. A z antológia k i e m e l k e d ő írói a m á r nálunk is j ó l ismert N á d a s Péter és Esterházy Péter. 3
Bea Babos Logar az antológiát recenzálva ugyancsak a nagy íróalakok felsorolásával kezdi, majd a szerkesztő munkáját dicséri, aki figyelmet szentel a külföldön születő magyar irodalomnak is, elsősorban a volt Jugoszláviában é l ő két szerző nevét - Tonlai Ottóét é s Lovas Ildikóét - említi. Babos Logar is fontosnak tartja megemlíteni, hogy a tizennyolc kiválasztott iró között csak egy írónő szerepel, hogy a szlovén olvasók is mint a magyarok jobban ismerik az amerikai minimalista prózát mint a s z o m s z é d o s o r s z á g o k irodalmát. Különösen m e g k a p ó n a k találja, hogy a k ü l ö n b ö z ő és é r d e k e s „kis s z ö v e g e k " annyira modernek, posztmodernek és „ m a g y a r o k " , és mivel n y e l v ü k miatt teljesen izoláltak, annál szebbek, titokzatosabbak és ismeretlenebbek. 4
Zarika Snoj ugyancsak hosszabb ismertetést írt a magyar kispróza antológiáról, kiemelve N á d a s Péter é s Esterházy Péter novelláját. Ez utóbbi Želite videti zlato Budimpešto
c í m ű írásában,
Snoj olvasatában, a műfaj formális és a tartalmi struktúrájával kísérletezik, m í g N á d a s az akkori M a g y a r o r s z á g s z a b a d s á g á n a k , cenzúrájának és bizalmának a kérdésével foglalkozik Potem sedeminpetdesetega novelláiban
című novellájában.
művészien
A z idősebb írógenerációhoz tartozó Tar S á n d o r
és m e g g y ő z ő e n
ábrázolja
a megváltás
nélküli
modern világot.
poleti saját Ezt
szemlélteti Nóra jön című sötét története is, amelyben az e l m e g y ó g y i n t é z e t b e kerülő n ő egy itt tartózkodó páciens szerelmi áldozata lesz. Tar generációjához tartozik Bodor Á d á m is, akinek novellája formálisan közelít a tradicionális műfajhoz, hiszen alapokban megtartja a klasszikus novella
struktúráját,
tartalmilag pedig
az
ember
létszükségletének
abszurd
groteszkjével
kísérletezik. A fiatalabb írógeneráció m ü v e i , akik, Zarika Snoj szerint, látszólag felelevenítik az irodalmi
fabulát és újra a l k a l m a z z á k a klasszikusabb epikai formákat,
amit ú g y is lehetne
értelmezni, hogy velük ér véget az intertextualizmussal teli posztmodern poétika. B á r a mai olvasási szokásokat
ismerve alapvetően
prózanatológiákkal
mutatkozik be
fordításban egy-egy irodalom külföldi olvasójának, 2004-ben egy olyan g y ű j t e m é n y is megjelent S z l o v é n i á b a n , amely betekintést nyújt a magyar líra, az esszé é s a t a n u l m á n y o k u n i v e r z u m á b a . A z Apokalipsa
ljubljanai irodalmi és művészeti folyóirat 2004-es decemberi száma válogatást közölt a
pécsi magyar folyóirat, a Jelenkor
anyagaiból, ennek gyűjteménye igen széles kulturális képet tár a
szlovén publikum elé. A z Apokalipsa
a kulturális élet keresztmetszetét nyújtó havi lap, illetve
kiadó, amelynek alapja a közvetlenül Szlovénia függetlenné válása után létrehozott baráti társaság. Ez az informális csoport, költök,
1
filozófusok,
esszéisták, tudósok, írók, k é p z ő m ű v é s z e k , építészek
lica Habos l.ogar...Vzvalovano Blatno jezero: antologija sodobne madžarske proze: ne samo pozornost do sosedov. ki
so blizu, pa vendar tako daleč". Murska Sobota, Vcslnik, 2003, 11.6., 11. o. 4
Zarika Snoj, „ A n t o l o g i j a sodobne m a d ž a r s k e kratke proze". Ljubljana, Ampak, 5/4., 2004, 64-65. o
k ö z ö s s é g e élteti most is a lapot, amely az alcímében is vállalja, hogy az Apokalipsa
„ A z eleven
kultúra áttörésének folyóirata". Magukhoz vonzanak fiatal irodalmi és nem irodalmi szerzőket és e g y é b e x t r a v a g á n s irodalmárokat, munkatársakat. Kölcsönviszonyba k e r ü l n e k idegen világokkal. Primož Repar esszéista, az Apokalipsa irodalomtörténész, kezdeményezői Apokalipsa
főszerkesztője é s Stanislava C h r o b á k o v á Repar költő, író,
fordító, a Folyóirat
a folyóiratban
elnevezésű
nemzetközi
és mozgatói, melynek keretében nyolc közép-európai
és a Jelenkor
-
együttműködés
folyóirat
5
-
köztük
az
mutatja be e g y m á s t kölcsönösen saját olvasóinak. A szövegek
válogatása Á g o s t o n Zoltán kritikusnak, a Jelenkor
főszerkesztőjének az é r d e m e . Ágoston a m ű v e k
kiválasztásával, rendezésével olyan képet alkot, amely a mai magyar ízlést, irodalomszemléletet tükrözi. Á g o s t o n az említett kötet válogatásába olyan szövegeket válogatott, amelyek a
Jelenkor
nevű folyóirat legutóbbi egy évében jelentek meg, és melyek közösen egy m o z a i k k é p e t alkotnak a legújabb
magyar
irodalomról.
Figyelmet szentel
a válogatás
a külföldön
születő
magyar
irodalomnak is. E reprezentatív képet nyújtó válogatás hat műfajban reprezentálja a mai magyar irodalmat. A kötet Bertók László, K o v á c s A n d r á s Ferenc, Parti Nagy Lajos, Szabó T. Anna, Szakács Eszter és Tolnai
O t t ó verseivel indul. A gyűjteményben
t o v á b b á többnyire
kisebb
elbeszélések, esszék, interjúk kapnak helyet, de találunk regényrészletet is (Bodor Á d á m , F o r g á c h A n d r á s , Garaczi L á s z l ó , Konrád G y ö r g y , L á n g Zsolt, M é h e s Károly, S á n d o r Iván és Szijj Ferenc tollából). A válogatás kritikai (tanulmány) részét Főidényi F. László, Keresztesi József és Margócsi István képviselik. 2002-t, K e r t é s z Imre Nobel-díja á t a d á s á n a k évét, hazájában K e r t é s z - é v k é n t ünnepelték. A z ü n n e p l é s b e n j e l e n t ő s szerepet j á t s z o t t a k a (külföldi) nyugati v é l e m é n y e k is. A z irodalmi Nobel-díj a magyar m é d i á b a n t e r m é s z e t e s e n először zavarodott vitákat váltott k i , mert hirtelen mindenki úgy érezte, színt kell vallania, hogy ismerte-e egyáltalán Kertész műveit, s tudta-e, hogy melyek a szerző t é m á i , Auschwitz, vagy a magyar antiszemitizmus, vagy a háborút követő diktatúra. A magyar irodalom befogadása szempontjából
Szlovéniában a 2003-as év a Kertész-év.
Ennek
k a p c s á n rövid bepillantást nyújtok azokba a szlovén kritikákba, recenziókba, esszékbe, amelyek a két lefordított
Kertész-könyv
kapcsán
születtek, vagy m á s k é p p , c í m s z e r ű e n
megfogalmazva:
Kertész Imre s z l o v é n szemmel. Kertész Imre Sorstalanság (Kadiš za nerojenega szlovén
5
sajtó
A szlovák
és a Kaddis
Mindkét
könyv
szlovén
n\elvü
Kritik.
változata
(literarno humanistiena periodika), a horvát Quorum
kulturális aspektusával volt híres), a cseh Host, a lengyel Studium, und
a meg nem született
gyermekért
otroka) című regényeit a Nobel-díj után igencsak komoly érdeklődés várta a
részéről.
Romboid
(Brezusodnost)
2003-ban
jelent
meg:
a
(amely már J u g o s z l á v i á b a n a s z é l e s
a Ludwig Hartinger szerkesztette német
Literatur
Sorstalanság Hradil
a Beletrina Kiadónál, a Kaddist
fordításában.
A
Nobel-díj
alkalmából
m ű v é s z e t é r ő l . Mitja Cander Menetrendek emberről
való
ideának,
mint
pedig a Didakta Nobel-díjasok sorozata adta k i Jože több
elismerő
recenzió
is
született
Kertész
című nagyszabású esszéjében Kertész Sorstalansága
matériának
a
realizációjáról
szól,
saját
eddig
az
legbrutálisabb
formájában, az individuális idő logikájára alapozva. Fontosnak tartom, hogy hosszabban idézzek írásából:
„ K e r t é s z Sorstalansága
e l b e s z é l é s a Holocaustról, az individuális idő logikájára alapozva. A z individuális v é g e s
i d ő a r e g é n y v i l á g é p í t é s z e . A z e l b e s z é l ő nézőpontja a tudatosság fokozatain visz bennünket keresztül, amely (nagyon lassan) fedezi fel a halál őrjítő k ö z e l s é g é t . A Sorstalanság éves elbeszélő,
1944-ben,
m i n d v é g i g a semmi felé tart. A t i z e n n é g y
Budapesten, m e s s z e m e n ő k i g nincs tudatában a v e s z é l y n e k .
A magyar z s i d ó k
-
ö s s z e v e t v e m á s európai z s i d ó k ö z ö s s é g e k k e l - viszonylag későn élték át saját exodusukat, amely rendkívül véres volt é s í g y a nácik e l s z á n t s á g á t igazolja, miszerint a saját pusztulásuk árán is eljátsszák messiási s z e r e p ü k e t a l e g v é g s ő k i g . A m i k o r a fiatal z s i d ó fiút igazoltatják m é g mindig hisz a deportálás v a l a m i f é l e é r t e l m é b e n . A vonat r a g y o g ó nyáridőben indul útnak, a kocsik emberektől zsúfoltak, az utasok emberi mivoltukban lefokozva. D e m é g i s , a k é n y s z e r t ő l hajtott utasoknak m e n t ő ö v k é n t s z o l g á l a cél tudata, az a gondolat, hogy minden, ha lassan, ha mégannyi
fáradságos
döcögés,
tolatás,
veszteglés
közepett
is megtett útszakasz.
mégoly
L é n y e g e s az egy s z é p
reggelen történő auschwitzi f o g o l y v á l o g a t á s leírása. A z e l b e s z é l ő n e k az orvos előtti n é h á n y m á s o d p e r c b e n kijut a s z e r e n c s é b ő l . A z o n kevesek k ö z é tartozik, akik alkalmasnak találtatnak. A siker
volt, ha helyesen
éreztem.
Hogy milyen e r e d m é n y r ő l volt s z ó ezt valamivel k é s ő b b tudja meg. A lágerélethez v a l ó kezdeti a l k a l m a z k o d á s a után v a l a m i f é l e j ó s z á n d é k k a l ,
abban az é r t e l e m b e n , hogy tiszteletben
tartsa az itteni s z o k á s o k a t ,
m é l y e b b e n é s m é l y e b b e n tudatosul benne saját helyzete. A z é h s é g g e l kezdődött. Újabb megállt.
perc
A testének húsdarabjai kezdenek eltűnni a csontokról, egyre jobban hasonlított egy
múlva
mind
a vonat
felismerhetetlen
c s o n t v á z h o z . F i z i k á l i s k i z s i g e r l é s e után újabb c s a p á s o k k ö v e t k e z n e k . A z e l b e s z é l ő m e g s é r ü l , m u n k a k é p t e l e n n é válik, várja a halált. Szállítása k ö z b e n , mely talán az utolsó, elnyomott tudata lefoszlik testéről é s a barátságos, fájdalomnélküli halálra, mint egyetlen kívánalomra gondol. E z a kis hiúság a m a g y a r á z ó oka annak, hogy az új láger olyan otthonosnak é s barátságos helynek tűnik, hogy é r d e m e s lenne eltölteni benne m é g némi kis időt. Hisz még ott, a kémények
mellett is volt a kínok szünetében
valami, ami a boldogsághoz
hasonlított.
K e r t é s z e l b e s z é l é s e arra utal. hogy az individuális idő világában lehetetlen megtapasztalni az abszolút semmit, viszont k ö z e l e d n i h o z z á csak fokozatosan lehet. Igazán fel sem fogod, hogy m é g k ö z e l e b b is lehet jutni. Hogy a r e m é n y v a l a m i f é l e atavisztikus ö r ö k s é g é s a világgal való harmónia olykor egy pillanatra eluralkodik m é g a hullák rothadása k ö z b e n is. E z a v é g t e l e n k ö z e l e d é s az abszolút semmihez - s z a b a d e s é s földet érés nélkül
-
c s u p á n az individuális, a halál idejében l e h e t s é g e s . A tudatban, amely csupán azt regisztrálja, amit lát. A tudat a Sorstalanságbm
a minimumra zsugorodik ö s s z e , ezen tudat m é l y é t megérinteni az i d ő n e k v a l ó átadása miatt
sosem lehet. Minden e g y m á s után k ö v e t k e z i k , minden perc egy lépés előre. Ha viszont nem volna ez az és az egész koponyánk,
ismeret
mindjárt
sem a szivünk.
egyszerre
ott a helyszínen
zúdulna
ránk,
meglehet,
azt el sem
bírná
időrend tán
se
Kertész azon néhány liter vér megfejthetetlen rejtvényéről b e s z é l , amelyről Herbert ír.
K e r t é s z Holocaust leírásában mindenütt jelen van a halál árnyéka, a s z ö r n y ű s é g e s , amely m e g ö l
minden
r e m é n y t . C s u p á n a túlélő ü z e n e t e marad. Ú g y tűnik, hogy ebben a halállal teli v i l á g b a n a halál maga m é g mindig nincs jelen. A s z e m t a n ú kívül marad az i g a z s á g felderítésekor, amelyről csak m i n d e n f é l e dolgokat sejthet. E z a minden külsőtől v a l ó v é g l e g e s e l k ü l ö n ü l é s , valamilyen üresség? Netalán e g y e s ü l é s a mindennel, a semmi v a l a m i f é l e t e l j e s s é g e ? A náci terror eljuttatja az embert a v é g s ő pontig, a nyugtalan feszültség, a kitartás é s a lemondás
között,
mindjobban a testi
tapasztalata c s u p á n
reagálásokba költözik.
De itt is, a k r e m a l ó r i u m o k
emberi tapasztalat. Éppen ebben rejlik legnagyobb s z ö r n y ű s é g e .
között,
a túlélő
A z irodalom, amely
s z u g g e s z í v m ó d o n írja le a Holocaustot, nem v a l a m i f é l e speciális diszciplína, vagy szigorúan védett z ó n a , melyet a politikai korrektség miatt felmagasztalunk, gyakran pedig ú g y foguk fel, mint az. embertelen tapasztalatok területéi, ami ugyan megijeszt bennünket, de semmi közünk hozzá. A z irodalom mindenkor a n y u g t a l a n s á g története, a vidéki
városban, a határtalan sivatagban vagy a koncentrációs táborban.
Éppen ezért a k ö z ö s
metsz.ésvonal. az. időnek v a l ó átadása é s ennek lelagadása miatt Kertész r e g é n y e is e l ő s z ö r annak az irodalomnak a része, amelynek e g y s z e r ű e n , s z é g y e n nélkül a m ű v é s z e t státuszát juttatjuk. E s csak utána az emberi történelem egyik l e g s z ö r n y ű b b j e l e n s é g é n e k leírása. Igazsága csupán irodalmi szubjeklívizált üzenet, é p p e n ezért m é g s z ö r n y ű b b é s f é l e l m e t e s e b b , a b e l s ő l é n y e g é s a megtett lépések sejtése, amelyek ugyan m e g h a t á r o z ó a k lesznek, de ugyanakkor végtelenül l é n y e g t e l e n e k is. A modern irodalom é s a történelmi utópia ugyanannak a fordulatnak - a v a l ó s á g g a l v a l ó szakítás é s a benne rejlő felfoghatatlannak - az ö r ö k ö s e . Mindketten a szakítással vannak m e g j e l ö l v e , a változással, a h o m á l y o s
j ö v ő b e v a l ó futással. A z utópikus projektek mindenkor m e t s z é s b e n vannak az irodalom logikájával, akkor is, ha tolerálják é s megengednek neki némi autonóm-túlélést, vagy akkor is, ha nyíltan elutasítják. A z irodalom a történelmi i d ő t l e n s é g á b r á n d k é p e elleni lázadás, a hírhedt néhány liter vér körüli morajlás, a jelen t o l o n g á s a , amely állandóan darabokra esik é s újra ö s s z e á l l . A z irodalom hangja: f e s z ü l t s é g az ember é s a világ között, a történelmi utópia magja pedig az e l r i d e g e d é s , a d e h u m a n i z á c i ó , az emberi t é v e l y g é s e k kizárása a v i l á g j á t é k á b ó l . Mindez az e g y e n l ő s é g álarca alatt, hogy e g y e l ő k vagyunk az é l v e z e t e k b e n , a legnagyobb s z e r e n c s é b e n , amely csak n ö v e k s z i k
a közösség
szerencséjével.
A z irodalom az utópiával
szemben
nyílt lapokkal játszik.
A
kizárásról, a kettéválásról v a l ó tudat a v é g s ő pontig van eljuttatva benne. A z ironikus f i g y e l m e t l e n s é g mellett, mint az irónia iróniája, mindenkor b e c s e m p é s z i
magát
az irodalom világába
visszhangja is, amely az é s z s z o l i p s z i z m u s á t , mint korunk fatalizmusát emeli k i . "
valamilyen m á s hangnak a
6
A Sorstalanság kritikusai külön hangsúllyal üdvözlik a könyv előszavát, melyet Esterházy 7
Péter külön erre az alkalomra írt. :
„ K e r t é s z Imre minden sora a h o l o c a u s t b ó l nőtt ki, tehát, ezért, e n n é l f o g v a , k ö v e t k e z é s k é p p , ergo minden sora halálosan magyar. [...] A v i l á g ú g y döntött, hogy egy magyar nyelven íródott k ö n y v reprezentálja az e m b e r i s é g h o l o c a u s t - e m l é k e z e t é t . Azt is tudjuk - tudjuk, ha akarjuk - , hogy mi, akik azt a nyelvet beszéljük, amelyen a Sorstalanság
íródott, nem v é g e z t ü k el azt a szellemi, morális munkát, s z e m b e n é z é s t , amelyet a
Sorstalanság
tárgya minden emberre, minden emberi k ö z ö s s é g r e rárótt. Evvel mi m é g tartozunk, nem a világnak, nem az Európa Klubnak, hanem magunknak. A s z e m b e n é z é s nem m e l l d ö n g e t é s é s nem pellengérre állítás, nem a b ű n ö s ö k é s az áldozatok k i j e l ö l é s e . Itt sincs egy tiszta részhalmaza a társadalomnak, mely kárörvendve nézhetné, hogy mit csinál a másik. Megintcsak a történetünkről van s z ó , a saját, valódi történetünkről. És ugyan néhány őrültön kívül senki nem tagadja a holocaustot, de az is tény, hogy k e l l ő m é r t é k b e n nem ismerjük a saját t é n y e i n k e t , vagyis nem h e l y e z t ü k el ő k e t a saját történetünkben. Nem a m á s o k é b a n , nem a n y i l a s o k é b a n , nem a s z é l s ő j o b b é b a n , hanem a sajátunkban. H a intelligensek é s bátrak vagyunk, akkor megérthetnénk ezt a díj adta, váratlan esélyt. Én is i d é z e m Kertész szavait: " A z é l e t k é p e s társadalomnak ébren kell tartania é s szakadatlanul m e g ú j í t a n i a a z ö n m a g á r ó l , a saját feltételeiről v a l ó tudását, tudatát. S ha d ö n t é s e ú g y s z ó l , hogy a holocaust fekete g y á s z ü n n e p e elmaradhatatlan része e tudatnak, akkor ez a döntés nem a r é s z v é t e n vagy a m e g b á n á s o n , hanem eleven értékítéleten alapul. A m a rejtelmes ú t o n - m ó d o n , ahogyan a nagy etikai kérdések szoktak v é g e z e t ü l is e l d ő l n i , ma már látjuk: érték a holocaust, mert felmérhetetlen s z e n v e d é s e k révén felmérhetetlen tudáshoz vezetett; é s ezáltal felmérhetetlen erkölcsi tartalék rejlik benne." [...]
De hát az o l v a s á s h o s s z ú távú program;
mert erre kaptunk l e h e t ő s é g e t , arra, hogy, metaforikusán szólna, olvassuk Kertész könyveit. Hogy mit is mond. Miről mit. Mi történt. És főként mi történik. E z t a jelen időt fontosnak tartom, a m ű v é s z e t sosem a múltról b e s z é l , az legföljebb olykor témája. A z egyik legnagyobb irodalmi é l m é n y e m e t
Kertész
Jegyzökönyvének
k ö s z ö n h e t e m , annak p é l d a s z e r ű m e g é l é s é t , hogy mire j ó az irodalom. A z ő pillantása révén lett nekem is tekintetem, az ő é r z é k e n y s é g e teremtette meg az e n y é m e t , s láthattam rá a saját kiszolgáltatottságomra, sőt talán s z e n v e d é s e m r e , melyet a m ú g y é s z r e sem vettem volna. [...] Kertész m ű v é s z e t e kellemetlen. E z a valódi szintje az o l v a s á s n a k , a históriaiból k i n ö v ő o n t o l ó g i a i szint, az a bizonyos általános emberi. Kertész otthontalansága nem politikai t e r m é s z e t ű , m i k é p p e n s z a b a d s á g a sem. Nem az embertelenségről b e s z é l , hanem az emberről, nem fontos humanista elvek irodalmi m e g j e l e n í t ő j e (a k ö n t ö s ! ) , ennél vadabb, elemibb, zavarbaejtöbb. [...]
Kertész
írásainak nincs morális mutatóujja, mely f i g y e l m e z t e t ő n é s rögtön s z á m o n k é r ő n f ö l e m e l k e d n e . N e m előre, nem hátra, hanem meg, megmutat." Kertész Imre neve é p p most kerül azon e m b l é m á k k ö z é , melyekről a k ö z h e l y e k e t k e d v e l ő v i l á g fölismerni szokott minket: Bartók. P u s k á s , piroška, puszta, pálinka. Kertész Imre. De az ö m ű v é s z e t e (persze) ezen túl k e z d ő d i k . N o b e l - d í j o n innen é s túl."
6
Mitja Candcr „ V o z n i redi,, in Zapiski
8
iz uoči.
O književnosti
in drugih rečeh
Rudaš Jutka é s Rácz I. Péter. A z idézetek forrása: Kertész Imre, Sorstalanság megjelent: Mitja Čandcr „ M e n e t r e n d e k , , , Budapest, Nagyvilág,
Maribor. Litera, 2003, 9-28. o., ford. Budapest. M a g v e t ő . 2002. Magyarul
2005 7, 539-550.o., ford Rudaš Jutka é s Rácz I. Péter.
Viszont, aki eredetiben is olvassa a magyar irodalmat, az. gyorsan rájön, hog) az e l ő s z ó két az Elet és
Irodalomban
megjelel Estcrházy-sz.övcg m o n t á z s a , az általam kiemelt idézetek a k ö v e t k e z ő b ő l valók: Esterházy Péter. „ A z örömről". Élet és Irodalom, lirezusodnost lirezusodnosti).
46/43. s z á m , 2002. október 25. www.cs.hu. Lásd: Esterház) Péter „ S p r e m n a beseda" in Imre Kertész,
Ljubljana, Bclctrina.
2003,
225-228.
o., ford. Jožc Hradil (Napisano
posebej za slovensko
izdajo
M i l a n Vincetič , szlovén költő Nenavadna könnyűsége) olvasónak.
lahkotnost
strašljivega
(A rémület
szokatlan
c í m m e l említi k i e m e l k e d ő alkotásként a Nobel-díjas k ö n y v e t és ajánlja a szlovén Olvasatában
a történet
beleíródik
ugyan a koncentrációs
táborok
tematikájának
h a g y o m á n y á b a , de túl is lép ennek keretein. Kertész m á s szempontból közelít a témájához - melyet s z e m é l y e s sorstörténete is m e g h a t á r o z , hiszen átélte a buchenwaldi és auschwitzi koncentrációs táborok
szörnyűségeit,
mintahogy r e g é n y é n e k első személyű
elbeszélője
is, aki a birkenaui
á l l o m á s o n leszállva a vagonokból, részese lesz a nagy náci m e g s e m m i s í t ő iparnak, vagy ahogy az elbeszélőtől fortyogó,
megtudjuk: „A továbbiakról
örvénylő
nehéz
áradat vitt, sodort, ragadott magával.
m á r milliószor elhangzott? „borzalmakról"
azután
kérdez:
beszámolnom:
táborok
tán ez az élmény
boldogságáról
valami
kásásán
" És hogyan lehet elmondani mindazt, ami
A z író e k é p p e n válaszol: „Mindenki
holott az én számomra
erről kéne, a koncentrációs
volna
beszélnem
csak a viszontagságokról,
marad a legemlékezetesebb.
nékik legközelebb,
a Igen,
ha majd kérdik. "
De milyen boldogságról van itt szó, kérdezi Vincetič, majd hozzáteszi: bármilyenről is legyen s z ó , ha az olvasó leteszi ezt a regényt, m e g s z ű n i k az a furcsa zaklatottság, amelyet az elbeszélés k ö n n y ű s é g e nyújt, azok a képek, amelyek időről időre mind jobban fonódnak össze a sorsok és történetek sötét kaleidoszkópjába, amelyek természetes hangon íródtak, patetikum és m e g v á d o l á s nélkül. Ezzel Kertész éppen azt próbálja bemutatni, hogy a hős tényleges sorstalansága, a sors k é t s é g e s s é g e p r o g r a m m á válik. A sors kollektív fogalmával Kertész az egyénileg
megtapasztalt
történelmet állítja szembe, írja Vincetič. Robert Titan F e l i x
10
író, szerkesztő hosszabb esszében mutatja be a koncentrációs táborokat
mint a társadalmi létezés univerzális metaforáját a két Kertész-könyv tükrében és Slavenka Drakulié Kot da me ni c í m ű nagyszabású k ö n y v é b e n . Ez utóbbi a boszniai háború szörnyűségében átélt női perspektívát
ábrázolja,
a totalitárius
rendszer hatalmas kiterjedését,
azt a valóságot,
amely
napjainkban is körülvesz b e n n ü n k e t . A z t a világot, amelyet elnyel egy totalitárius rendszer, melyben egy rejtélyes hatalom érthetetlen, önkényes törvényei uralkodnak, ahol mindenkit perbe fognak, aki az individualitásba és szabadságba vetett hitét nem vesztette m é g el, és aki nem képes felfogni a hatalmi mechanizmust. Kertész I m r é n e k - aki a holocaust-irodalom i m m á r világszerte ismert alkotója, és aki lényegében majdnem minden m ü v é t e t é m a fenntartásának szentelte - , különösen az első, méltán n e m z e t k ö z i hírű regénye, a Sorstalanság
emelkedik ki az irodalmi-esztétikai teljesítménye révén. A
Nobel-díjjal kitüntetett magyar író Sorstalanság
című regénye máig a legjelentősebb
müvének
" Milan V i n c e t č , ..Nenavadna lahkosl strašljivoga: Imre Kertes/: Brc/usodnost", Murska Sobota. Veslnik, 55/49.. 2003, ll.o. 1 0
Roberl l i l á n Felix. „ K o n c e n t r a c i j s k o taborišče kot univerzalna metafora družbene stvarnosti", Maribor.
40/7., 2004, 131-138. o.
Dialogi.
tekinthető.
Kertész
Sorstalansága
tárgyát
tekintve
holocaust-regény,
egy
magyar
zsidó
d e p o r t á l á s á n a k megrendítő erejű története - írja Titan. A könyv e l s ő s z e m é l y ű m e m o á r - e l b e s z é l é s , melynek tizenötéves elbeszélő-főhőse budapesti kamasz fiú, aki sajátos tétovasággal számol be arról, hogy 1944 tavaszán munkaszolgálatra bevonuló apját hogyan búcsúztatta el a család, majd arról, hogy két hónappal később őt m a g á t m i k é p p e n hurcolták el a m u n k á b a menet Auschwitzba, majd
Buchenwaldba, s onnan a zeitzi
koncentrációs táborba, ahonnan
1945-ben kis
számú
túlélötársával együtt hazatér Magyarországra. A regény valójában a zsidó fiú azon elbeszélése, aki a tábort úgy éli át, mint a társadalmi kényszer pervertált és belső feszültségű m e c h a n i z m u s á t . A lét logikája pedig úgy mutatkozik nála, hogy minél jobban észrevétlennek kell lenni é s túl kell élni, az élet maga pedig emiatt redukálódik arra a kívánságra, hogy szeretnék koncentrációs
táborban.
kicsit még élni ebben a szép
A főhős individuális sorsa révén - individualizációs folyamata során a
k o n c e n t r á c i ó s tábor világ rendjét sajátítja el - Auschwitz történeti léte bomlik k i előttünk. Kertész nem az e r k ö l c s leáldozásáról beszél, hanem egy gyerek perspektívájából láttatja az e s e m é n y e k e t , aki a m e g s e m m i s í t ő tábor logikáját magától értetődően akceptálja. A Sorstalanság
írója egy olyan
távlat
és
Auschwitz
ott folytatódik, ahol a Sorstalanság
lezáródik,
kialakítását
tartja
célnak,
ahonnan
lehetővé
válik
a
holocaust
é r t e l m e t l e n s é g é n e k újragondolása. A Kaddis olvashatjuk
a meg nem született
továbbá
közvetíthetőségének
Titánnál,
és
gyermekért
amely a zsidóság,
kérdését állítja
középpontba.
a holocaust, Auschwitz
Illetve
azt
a túlélőt, aki
és
az
levonja a
emlék végső
k ö v e t k e z t e t é s e k e t , aki vállalja megingathatatlan döntéseit, aki vallomást ad ezek szellemi és lelki hátteréről. Ennek a sürü, esszé stílusban írt m o n o l ó g n a k - írja Titan - az ismeretlen elbeszélője az élet m e g t a l á l t é r t e l m é n e k igazolását mondja el, érvelése sulykolja az élet tagadását, a sors negatív k i t e l j e s e d é s é n e k a célját. A m i nála maga az „élet" az két élettapasztalattal van m e g h a t á r o z v a : saját z s i d ó s á g á n a k és a koncentrációs tábor tapasztalatával, azaz a kiindulópont világos: Auschwitz és a hős z s i d ó volta, amely oda juttatta. A z önértelmezés minden érve erre a helyre é s a s z á r m a z á s r a mutat. M e r t minden abszurd, ezért elfogadhatatlan az élet élése és k ü l ö n ö s e n a gyermek vállalása. A u s c h w i t z és a zsidó származás tehát az abszurd létezés metaforája. A túlélő számára a zsidó s z á r m a z á s nem átélhető identitás, pusztán külső kényszer, a létezés megérthetetlen esetlegessége, amellyel maga Auschwitz szembesítette brutálisan. A sárga csillag pedig annak a jele, hogy a l é n y e g e s nem az, ami belülről j ö n , hanem mindig az, amit kívül ragasztanak rád. T i n a K o z i n " Saját
magammal
való elszámolás
(Obračun
v samim sebojj
című írásában
Kertészt i g é n y e s szerzőnek látja, aki türelmes és szubtilis olvasót vár el, olyant, aki követni tudja gondolati kifejtéseinek bonyodalmas kanyarulatait. A Kaddisban
Kertész a holocaust tematikájával
az e g y é n helyzetének kérdéseit tárja fel, az egyén szabadságát és társadalmi meghatározottságát, valamint az egyén identitását ebben az eszetlen, elferdült világban. E s z ö v e v é n y e s m ű b e n
az
intimitást a líraiság váltja fel a hosszú és terebélyes mondatokon alapuló túlélő vallomásával, belső monológjával. A mondatok, gondolatok az asszociatív logika elve alapján fonódnak egybe, így n e h é z lenne a m ű b e n kerek történetet találni. Ugyanis a Kaddis
lazán összefont gondolatok,
b e n y o m á s o k és e m l é k e k füzére. Viszont a k ö n y v b e n létezik úgy tartalmi mint formai síkon több k o h é z i ó s momentum. Stilisztikai szempontból a ritmikusság kísérleteivel is szembesülünk, amelyet a szerző az i s m é t l ő d ő mondattöredékekkel és ezek ismétlődő ciklikusságával ér el, illetve az ismétléses
szerkesztés,
a
gondolatritmus
az
ugyanaz
másként
való
visszatérésének
h a t á s m e c h a n i z m u s á v a l . A z elbeszélő gondolata valahogy mindig visszatér az először kimondott „ n e m ! " - h e z . A mü elején az idősödő filozófus megkérdezi a főhőst, van-e gyermeke. A z ártatlannak tünő
kérdés
roppant
mód
felkavarja,
„nem"-et
mond,
s
válasza
túlnyúlik
a
megidézett
beszélgetésen, terjedelmes körmondatai m a g á b a vonják életének eseményeit. A mű
tartalmát
tekintve két történetet mond el, s e kettő körül szövődik össze a többrétegű gondolati anyag: az egyik történet a c s ő d b e j u t ó szerelmi kapcsolata, a másik Auschwitz és a túlélés bűntudata illetve a zsidó
fiú
asszimilálódásra
beszédszerüségére
való
képtelensége.
épül. Kertész m ü v é n e k
A
Kaddis
tehát
az
annak ellenére, hogy m o n o l ó g
emlékezésaktusok formában
íródott,
dialogikus az alaptermészete. A beékelő - filozófiai, és főleg n é m e t irodalmi, és mint tudjuk, Kertész híres fordítója német filozófiai szövegeknek, e m ű b e n is megtalálható s z á m o s Celan-idézet, főleg a Todesfuge filozófusokkal filozofikus
(Mrtvaške
folytatott
reflexiók
jól
fuge)
sorai - idézetekkel egy kulturális kontextust hoz létre. A
magányos megformált
dialógusában, szövetén
az
keresztül
anekdoták, Kertész
megfigyelések,
emlékek,
arra tesz kísérletet,
hogy
végiggondolja a holocaust, a totalitarizmus és a szabadság fogalmát. Tina Kozin kitér a „ k a d d i s " szó, mint zsidó g y á s z i m a részletes magyarázatára is, ami egyébként a lefordított k ö n y v b e n is részletesen megtalálható. 2005 m á j u s á b a n jelent meg a Beletrina kiadónál Darvasi László Szerezni žensko)
egy nőt
(Dobiti
c í m ű regénye, amelynek bemutatása j ú n i u s 16-án volt Ljubljanában. A z interkulturális estét
vezető Mitja Č a n d e r , a szlovén Vladimir Kavčič, a bolgár Georgi Gospodinov és a román Mircea Cártarescu
kötetének
felvezetése mellett a magyar Darvasi László elbeszélés-gyűjteményét
a
fordító, Marjanca Mihelič és az utószó-tanulmányt (valamint e sorokat is) író Rudaš Jutka mutatta be a n a g y k ö z ö n s é g n e k . (Lásd Melléklet 4.) E fejezetben rövid válaszokat szerettem volna adni, többek között olyan kérdésekre, hogyan
' Tina Kozin: Obračun s samim seboj: Imre Kertész: Kadiš za nerojenega olroka. Maribor. V e č e r . 60/91. 2004.
10.o.
alakultak k i a s z l o v é n - m a g y a r
irodalmi
kapcsolatok, hogyan értelmezik a magyar irodalmat
Szlovéniában, egyáltalán olvasnak-e Szlovéniában magyar műveket. A h a g y o m á n y o s
irodalmi
közvetítés kereteiből kilépve lehetséges tényleges párbeszédet nyitni a szlovén-magyar irodalom között, írók, fordítók, kritikusok, intézményvezetők, é s nem utolsósorban kiadók segítségével. Ennek a dialógusnak az e r e d m é n y e a lefordított szövegek, k ö n y v e k létrehozása. A magyar irodalom szlovén fogadtatásában k i e m e l k e d ő szerepet j á t s z a n a k egyrészt az irodalmi kapcsolatok hátterében m e g h ú z ó d ó s z e m é l y e k és kiadók összefonódásai, másrészt a m é d i u m o k , melyek tagadhatatlanul m e g h a t á r o z z á k , miből lesz sikerkönyv és miből nem, valamint az olyan nyilvános e s e m é n y e k , mint a Vilenica-díj és A Költészet és a Bor Fesztiválja, melyek az irodalmi minőség mércéiként is szolgálnak. Külön k i e m e l e n d ő ebben a közvetítésben a német nyelvterület, hiszen a magyar irodalom általa szerzi meg Szlovéniában a létjogosultságát, mert a s z l o v é n kiadók m é g mindig a N é m e t o r s z á g b a n is sikert arató írók m ű v e i t adják k i a legszívesebben. Ha a magyar irodalom külföldi recepciója kerül szóba, akkor szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy a magyar m ü v e k igen marginális szerepet töltenek be az idegen kultúrákban. ( í g y van a szlovén m ü v e k esetében is, hiszen az ú g y n e v e z e t t kis irodalom általában marginális helyzetben van.) Ennek több oka is van, az egyik ilyen a magyar nyelv problematikus volta, annak ellenére hogy megvannak azok a stukturális és eszmei k e z d e m é n y e z é s e k - kivéve a fordítók hiányát - , melyek az irodalmi k ö l c s ö n v i s z o n y l a t elengedhetetlen feltételei. Éppen a hiányzó fordítások és fordítók miatt marginalizálódik ennyire a magyar irodalom Szlovéniában, és emiatt az érdeklődés központjában sem a teljes kortárs magyar irodalom áll, hanem csak bizonyos szerzők, mint Esterházy, Nádas, Kertész. így érthető, hogy a magyar irodalomról alkotott és alkotható k é p hézagos. A z utolsó n é h á n y év azt mutatja, hogy a magyar irodalmat illetően bizakodva lehet a j ö v ő b e nézni, azaz j ó v a l nagyobb arányban jelenik meg ma a szlovén kulturális térségben, mint k o r á b b a n . A Vilenica T a l á l k o z ó , A Költészet és Bor Fesztiválja, a megjelentetett antológia, a gyűjteményes kötetek,
a lefordított
problémáját,
müvek
és cikkek enyhítik
és segítik a kulturális átjárást.
az „irodalmi
határok"
átjárhatatlanságának
Bár két s z o m s z é d o s o r s z á g vagyunk, a nyelvi
n e h é z s é g e k , a mentalitásbeli különbségek szülte távolság minden k e z d e m é n y e z é s ellenére lassan s z á m o l ó d i k fel. Ö s s z e g z é s k é p p egy Jauss-i gondolattal zárnám értekezésemet , amely szerint egy irodalmi mü é r t e l m e z é s e során az olvasó: „az olvasásból
nyert tapasztalat
segítségéve!
megszabadult
élettapasztalatának másoktól átvett formáitól, előítéleteitől és kényszerhelyzeteitől, s rákényszerül a dolgok újfajta észlelésére. A z irodalom elvárási horizontja abban t e r e l a történelmi életgyakorlattól, hogy nem csupán a megszerzett tapasztalatokat őrzi meg, hanem a meg nem valósított lehetőségeket
is anticipálja, a társadalmi magatartás korlátozott mozgásterét új kívánságokkal, célokkal bővíti, és ezzel megnyitja az utat új, jövőbeli tapasztalatokhoz."
" Hans Robert Jauss. Recepcióelmélet lord. K u l c s á r - S z a b ó Zoltán
- esztétikai
tapasztalat
irodalmi
hermeneutika
igényekkel
12
Budapest. Osiris, 1999, 80.
M E L L É K L E T 1.
A Harmónia
caelestis 327. „ s z á m o z o t t m o n d a t á n a k " magyar, szlovén, h o r v á t és n é m e t változata
É d e s a p á m fülig szerelmesedett Szlovéniába, a n y á m dohogott. A p á m , az új helyzetnek megfelelően, elfogultan mindenben Szlovéniára hivatkozott. A n y á m meg legyintgetett, sejtett valamit, de unta már a sejtéseit. A z a kellemetlen érzése lett az idők folyamán, hogy a p á m r a v o n a t k o z ó sejtései nem a p á m r ó l szólnak, hanem őróla; ezt unta. A p á m viszont soha semmit nem unt, ezért volt hóditó. Szeptember eleje?, kapta föl például a fejét vacsora előtt, szeptember elején, a szlovén völgyekben elkezdték égetni a kukoricacsuhét! És úgy nézett a m a m á m r a , mintha megnyerte volna a
rigómezei
csatát. A n y á m hallgatott, a papírszalvétákat osztogatta. M i n d i g g y ö n y ö r ű papírszalvétáink voltak, akadt vendég, aki nem merte megtörölni benne a száját. Szüleink nem szóltak semmit, de nem szóltak ránk, ha erre gőgösen elhúztuk - a Dürer-repróba m á r megtörölt - szánkat. A p á n k ráfújt az egyik szalvétára, az, akár egy hatalmas pillangó, a földre vitorlázott. M i r e a p á m : Tessék. És m i a t e e n d ő karszti bóra esetén? A n y á m nem hitt a fülének, ka-har-szti bó-ra e h e - s e - t é n ? ! Ismételgette, mint a p á m m e g h ü l y ü l é s é n e k megdönthetetlen, szép bizonyítékát. De mondok é n neked m é g valami mást. A k o n y h á b a besütött a nap. Emelje csak föl, angyalom a kezét. A n y á m sokszor (konkrétan: egész
életében),
mint
akit
megbabonáztak,
követte
apámat,
apám
szeszélyes
ötleteit.
( T e r m é s z e t e s e n az öreg ebből semmit nem vett észre.) Látja a keze á r n y é k á t ? L á t o m . Ennek a neve szlovénul senca. Senca, megjegyezte?
Senca, meg. Na, most álljon föl, ú g y , é s sétáljon el itt
előttem, látja, látja ott az árnyékot. Senca, látom. H á t ez az! N e m senca, hanem tenja! Ha az árnyékot nő veti, és maga nő, és m o z g á s b a n , és maga mozog, az tenja. Ehhez m i t szól? Ilyet csak az angolok tudnak, az angol igék, bábjátékost délutáni tea előtt, m e g a l á z ó m ó d o n ,
gyakorítva
megszólítani. Látja?!Külön szavuk van a m o z g ó , női árnyékra! Tenja, ez a maga árnyéka, ha e l m e g y ü n k Szlovéniába, és kisüt a n a p . . . É r t i ? ! H á t nem örül? Örüljön m á r egy kicsit, itt van egy szó, a szlovénoktól hoztam magának, mért nem örül?! (Természetesen a n y á m örült, csak nem tudta, a p á m meg nem látta.) Ú g y ekkortól kezdte ígérgetni a n y á m n a k a lipicait. Hogy vesz egy igazi lipicait. Mert ezek m é g valóságos lovak, spanische Reitschule + postakocsi + harci m é n , átölelik az egész emberi tevékenységet: játék, munka, háború. A nápolyi lovak..., azok voltak m é g ilyenek. A p á m kereste a nexust Károly főherceggel, Karintia, Stájerország, Isztria é s Trieszt régensével, akiről Karlovácot nevezték el, mindhiába, a lipicai soha nem érkezett meg. A p á m sokat beszélt róla, elkerített egy kis darabot a kosztpénzböl is, szénára stb. De hogy akkor majd hogyan osztoznak meg a lovon. Teszem azt, héttő, szerda, péntek az ö v é , kedd csüt, szomb a m a m á m é . És \ a s á r n a p ? .
csapott le automatikusan a n y á m . V a s á r n a p felezünk, mondta a papám vidáman. Hagyja m á r végre abba ezt az anzágolást, csattant föl a n y á m . A p á m csodálkozva pillantott föl, m é r . (Esterházy Péter, Harmónia
caelestis Budapest, M a g v e t ő , 2000, 304-305. o.)
M o j o č e seje do uses zaljubil v Slovenijo, mati j e godrnjala. O č e seje, primerno novemu položaju, v vsem nepristransko skliceval na Slovenijo. Mama pa je odkimavala, nekaj je slutila, vendar se je svoje slutnje ž e naveličala. Neprijeten občutek je dobila potem, ko se j i j e zazdelo, da slutnje, ki se nanašajo na očeta, ne govorijo o očetu, ampak o njej; tega se je naveličala. Ničesar pa se ni naveličal oče, zato je bil neuklonljiv. Začetek septembra? - dvignil je glavo na primer pred večerjo - na začetku septembra so v slovenskih dolinah začeli sežigati koruzno ličje. In gledal je mater tako, kot da bi zmagal v kosovski b i t k i . M a t i j e bila tiho, delila j e papirnate prtičke. Vedno smo imeli č u d o v i t e papirnate prtičke, nekateri gostje si z njimi niso upali obrisati ust. Starši niso rekli nič, niti opozorili nas niso, če smo prevzetno zategovali - z Dürerjevo reprodukcijo že zbrisana - usta. O č e j e pihnil v prtiček, ta j e kot velikanski metulj zajadral na tla. Nakar oče: Prosim. In kaj storiti v primeru kraške burje? Mama ni verjela ušesom, v pri-me-ru kraš-ke bu-rje?!, je nekajkrat ponovila, kot bi hotela dokazati, da se j e očetu zmešalo. A povedál t i bom še nekaj drugega. V kuhinjo je posijalo sonce. Dvignite, a n g e l č e k moj, roko. Mati je večkrat (konkretno: vse življenje), kot da bi j o začarali, sledila očetu, očetovim muhastim zamislim. (Seveda stari tega ni opazil.) Vidite senco svoje roke? V i d i m . Temu v slovenščini pravijo senca. Senca, ste si zapomnili? Senca, da. N o , zdaj vstanite, tako, i n se sprehodite tukaj pred mano, vidite, vidite tam tisto senco. Senca, v i d i m . N o , to je to! T o n i senca, ampak tenja! Č e senco naredi ženska, in v i ste ženska, v gibanju, in v i se gibate, je to tenja. Kaj rečete na to? Kaj takega znajo samo Angleži, angleški glagoli, narediti lutkovno predstavo pred popoldanskim čajem, ponižujoče pogostokrat ogovoriti. Vidite?! Posebno besedo imajo za gibljivo ž e n s k o senco! Tenja, to je vaša senca, če gremo v Slovenijo, in če tam zasije sonce... Razumete?! Se ne veselite? Veselite se že malo, tu je ena beseda, od Slovencev sem vam j o prinesel, zakaj se ne veselite?! (Seveda seje mati veselila, le da tega ni vedela, o č e pa ni videl.) No, in od takrat j e materi začel obljubljati lipicance. Da bo kupil pravega lipicanca. Ker to so še pravi konji, spanische Reitschule + poštna kočija + vojaški žrebec, primerni za vse č l o v e k o v e dejavnosti: igro, delo. vojno. Neapeljski konji
le ti so bili takšni. O č e je iskal oporo v nadvojvodi Karlu,
regentu Karantanije, Štajerske, Istre i n Trsta, po katerem so poimenovali tudi Karlovec, zaman, lipicanec ni nikoli prispel. O č e j e o tem veliko govoril, celo del denarja, namenjenega za prehrano, jc hranil za slamo itn. Toda kako se bosta takrat pogodila o konju. Recimo, ob ponedeljkih, sredah,
petkih bo njegov, ob torkih, četrtkih, sobotah pa materin. In ob nedeljah?, j e a v t o m a t i č n o odvrnila mati. Ob nedeljah si ga borno delili, j e veselo rekel oče. Nehajte že enkrat s tem bahanjem, s e j e razburila mati. O č e j o je z a č u đ e n o pogledal, zakaj. (Jutka Rudaš, „Slovenija v Nebeski harmoniji Esterházyjevih. Roman očetov in sinov",
Književni
listi, Ljubljana, 2000. május 11., 18. o.)
M o j se dragi otac bio preko ušiju zaljubio u Sloveniju, a moja j e majka gunđala. Sukladno novim okolnostima, moj se otac pristrano u svemu pozivao na Sloveniju. Moja bi majka samo odmahivala, slutila j e nešto, no gadila se več i svojih slutnja. Tijekom vremena stekla j e neugodan dojam da slutnje koje se tiču mojega oca ne govore o mojem ocu več o njoj; što j o j j e dosadilo. N o zato mojem ocu nokada ništa ne bi dosadilo, zbog toga j e i bio privlačan. P o č e t a k rujna? Sagnuo bi glavu prije večere, p o č e t k o m rujna u Sloveniji na primjer počinju paliti k o m u š i n e ! I gledao u moju mamu kao da je dobio kosovsku bitku. Moja majka j e šutjela, dijelila papirne salvete. Uvijek su imali prekrasne papirnate salvete, bilo j e gostiju koji se nisu usuđivali obrisati usta u njih. N a š i roditelji nisu rekli riječ, a nisu nas opominjali ni kad smo nato oholo nakrivili - inače u Diirerreprodukciju več obrisana - usta. N a š bio otac puhnuo u jednu od salveta, a ona b i , se kao golemi leptir, lijepo poput jedrilice spustila na pod. A moj b i otac na to: Izvoli. A što se radi kad z a p u š e bura u krševitu kraju? Moja mama nije vjerovala ušima, u slu-ča-ju bu-re kr-še-vitu kraju?!, ponavljala bi, kao neoboriv, prekrasan dokaz daje moj otac prolupao. No reči ću t i j a i nešto drugo. Kuhinju j e osvjetljavalo sunce. Podignite, anđele moj, molim vas, svoju ruku. Moja j e majka često (konkretno: čitav život), kao netko koga su začarali, slijedila mojega oca, pratila njegove hirovite ideje. (Dakako, stari nije od toga ništa primjećivao.) Vidite lis jenu svoje ruke? V i d i m . Ovo se na slovenskom kaže senca. Senca, jeste l i zapamtili? Senca, jesam. A sada ustanite, tako, i prošećite ovdje preda mnom, vidite, vidite li tamo tu sjenu? Senca, v i d i m . E, pa to je to! Nije senca, več tenja! A k o sjenu baca žena, a vi ste žena, a usto j o š u pokretu, a vi se krećete, to j e tenja. Što kažete na to? Takve stvari znaju samo Englezi, engleski glagoli, lutkara uoči popodnevna čaja,
na
ponižavajući način, učestalo oslovito. Vidite? Imaju posebnu riječ za sjenu žene u pokretu! Tenja, to j e vaša sjena, ako odemo u Sloveniju, i zasja sunce... Razumijete li? Zar vam nije drago? Pa veselite se tome bar malo, evo, tu j e ta riječ, donio sam vam je od Slovenaca, pa zašto se tome ne veselile?! (Naravno daje mojoj mami bilo drago, samo što ona to nije znala, a moj otac nije vidio.) Otprilike u to doba počeo e mojoj majci obećavati lipicanca. Da će kupiti jednog pravog lipicanca. Jer da su to stvarno pravi konji, spanische Reitschule + poštanska kočija + ratnički konj, obujme sve
ljudske djelatnosti: igru, rad, rat. I napuljski k o n j i . . . , oni su bili j o š takvi. M o j j e otac tražio nexus s nadvojvodom K a r l o m , regentom k o r u š k e , Štajerske, Istre i Trsta, po kojem j e nazvan i Karlovac, no uzalud, lipicanac nikada nije stigao. M o j j e otac često govorio o njemu, pripremio j e čak i djelić hranarine, za sijeno itd. N o kako će se onda njih dvoje podijeliti oko konja. Recimo ovako: ponedjeljak,
srijeda, petak, njegov j e ; utorak, čet., sub., mamin. A nedjeljom?, graknula bi
automatski moja mama. U nedjelju ć e m o se podijeliti, rekao je moj tata veselo. Prestanite napokon blebetati, podvikne moja mama. M o j otac z a č u đ e n o dine pogled, z a š t o ? (Péter E s t e r h á z y , Harmónia
caelestis Zaprešić, Fraktura, 2004, 370-371. o., ford. Xénia Detoni.)
M e i n Vater verliebte sich bis über beide Ohren in Slowenien, meine Mutter schmollte. M e i n Vater bezog sich der neuen Situation entsprechend voreingenommen in allem auf Slowenien. M e i n Mutter winkte ab, sie ahnte etwas, aber ihre eigenen Ahnungen langweilten sie. M i t der Zeit kam das unangenehme Gefühl i n ihr auf, d a ß ihre Ahnungen meinen vater betreffend weniger etwas über meinen Vater als ü b e r sie selbst sagten; und das langweilte sie. F ü r meinen Vater hingegen gab es nichts, was i h n hätte langweilen k ö n n e n , deswegen war er auch ein Eroberer. Anfang September? Hob er zum Beispiel plötzlich vor dem Abendessen den Kopf, Anfang September beginnt man i n den slowenischen Tälern m i t dem Verbrennen der Maislieschen! U n d er schaute meine Mama an, als hätte er gerade die Schlacht am Kosovo Polje gewonnen. Meine Mutter schwieg, sie teilte gerade die Papierservietten aus. W i r hatten immer w u n d e r s c h ö n e Papierservietten, es gab Gäste, die sich nicht trauten, sich den M u n d damit zu wischen. Unsere Eltern sagten nichts, sie wiesen uns aber auch
nicht zurecht, wenn w i r daraufhin überheblich unsere -
bereits
am
Dürerrepro
abgewischten - M ü n d e r verzogen. M e i n Vater pustete auf eine Serviette, sie segelte wie ein riesiger Schmetterling auf den Boden hinunter. Woraufhin mein Vater: Bitte. U n d was ist i m Falle einer Karstbora
zu
tun?
Meine Mutter traute
ihren Ohren
nicht, i m Fa-halle
einer
Ka-charst-
bora?!wiederholte sie als u n u m s t ö ß l i c h e n , glanzvollen Beweis dafür, d a ß mein Vater den Verstand verloren hat. A b e r ich sag dir gleich noch was anderes. Die Sonne schien in die K ü c h e herein. Heben Sie doch mal Ihre hand, mein Engel. Meine Mutter folgte meinem Vater, den mutwilligen Einfallen meines Vaters oft (konkret: ihr ganzes Leben lang) wie verzaubert, (natürlich merkte der Alte nichts davon.) Sehen Sie den Schatten Ihrer Hand? Ja. A u f slowenisch heißt das senca. Senca, gemerkt? Senca, j a . Gut, dann stehen Sie jetzt auf, so, und gehen Sie hier vor mir vorbei, sehen Sie, sehen Sie dort den Schatten. Ich sehe ihn, senca. Das ist es j a ! Nicht senca, sondern tenja!! Wenn der Schalten von einer Frau geworfen wird, und Sie sind eine Frau, und zwar in Bewegung, und Sie
sind in Bewegung, heißt es tenja. Was sagen Sie dazu? So was können nur die Engländer, die englischen Verben, den Puppenspieler
vor dem Nachmittagstee
auf d e m ü t i g e n d e Weise i m
Frequentativum ansprechen. Sehen Sie?! Sie haben ein Extrawort für den beweglichen weiblichen Schatten! Tenja, das ist Ihr Schatten, wenn w i r nach Slowenien fahren und die Sonne scheint... Versehen Sie?! Freuen Sie sich denn gar nicht? Freuen Sie sich doch ein bißchen, hier ist ein Wort, ich hab's Ihnen von den Slowenen mitgebracht, warum freuen Sie sich nicht?! (Meine Mutter freute sich, aber sie w u ß t e es nicht, und mein Vater sah es nicht.) V o n da an etwa fing er damit an, meiner Mutter einen Lipizzaner zu versprechen. Er w ü r d e einen echten Lipizzaner kaufen. Denn das sind noch echte Pferde, spanische Reitschule + Postkutsche + Schlachtroß, sie decken alle menschlichen Tätigkeiten ab: Spiel, Arbeit, Krieg. Die Neapolitanerpferde... die waren noch so. M e i n Vater b e m ü h t e sich u m einen Nexus m i t dem Erzherzog Karl, dem Regenten K ä r n t n e s , der Steiermark, Istriens und Triests, nach dem Karlovac benannt worden war, doch vergebens, der Lipizzaner traf nie ein. M e i n Vater sprach viel davon, zweigte etwas vom Kostgeld ab für Heu etc. Aber wie w ü r d e n sie sich dann das Pferd teilen? Sagen w i r , Montag, M i t t w o c h , Freitag ist es seins, Dienst, Donnerst, Samst gehört es meiner Mama. Und am Sonntag? Fiel meine Mutter automatisch ein. A m Sonntag teilen w i r , sagte mein Vater fröhlich. Hören Sie endlich auf, Sprüchte zu klopfen, fuhr ihn meine Mutter an. M e i n Vater hob verwundert den Blick, warum. (Péter E s t e r h á z y , Harmónia Terézia Mora.)
Caelestis
Berlin, Berliner Taschenbuch Verlag, 2003, 391-393. o., ford.
M E L L É K L E T 2.
Az intertextusok helyeinek megjelölése a Harmónia
caelestis
német kiadásában
V E R Z E I C H N I S DER „ G A S T T E X T E "
1
In „Harmónia Caelestis" finden sich Zitate i n wortwörtlicher oder in verzerrter Form unter anderen von,
M O N A A B A Z A , The Changing Image of Women in Rural
Egyipt
ENDRE A D Y I B N H A Z M A L - A N D A L U S I , Das Halsband S H E R W O O D A N D E R S O N , Winesburg
der
Taube
Ohio
JÁNOS A R A N Y Auswahl der Gedichte des frühen Mittelalter A Z I Z A L - A Z M E H S m ü n d l i c h e Mitteilung Verszeile von L Á S Z L Ó B A R Á N S Z K Y B A R O L S K Y , Giottos
Vater
D O N A L D B A R T H E L M E , Der tote Vater (Übersetzt
von Marianne
SAMUEL BECKETT, SAUL BELLOW,
Frisch
und Martin
Katastriphe
Herzog
L Á S Z L Ó B E R É N Y I , Über die Geschichte K L A U S B E Y R E R , Die
des
Zündholzes
Postkutschenreise
Á D Á M B O D O R , Der Besuch JORGE BORGES,
Kluger)
des
Erzbischofs
Fiktionen
GESINE B O T T O M L E Y P É T E R B O R N E M I S S Z A , Sophokles, H . C. B U C H , Die
Überarbeitung
Entmündigung
I T A L O C A L V I N O , Herr A L B E R T C A M U S , Der DANIL CHARMS,
Palomar Fall
Zwischenfälle
C H E S T E R T O N , Der stumme
1
Elektra.
Pcler Esterházy, Harmónia
Ochse
Caelestis.
Marginalien
Berlin, Berlin Verlag, 2001, 36-43. o
Ch.-s feundliche
Mitteilung
(„weibliche Ausdünstung")?
C I O R A N , Hefte LARS CLAUSEN C R A I G , Über die
Deutschen
A. L . C R O U T I E R , Harem - Die Welt hinter dem BÉLA CSELÉNYIS,
Schleier
Gedicht
M A R Y D A L Y , Beyond god the Father (Jenseits L Á S Z L Ó D A R V A S I S mündliche
Vater
W A L T E R D I R K S , Unser Vater und das
Vaterunser
Maulwürfe
H A R A L D E G G E B R E C H T S mündliche J Á N O S E R D É L Y I , Mór
Mitteilung
Jókai
G R Ä F I N A G N E S E S T E R H Á Z Y (Hg.), Das lasterhafte M I K L Ó S E S T E R H Á Z Y , Meine Erlebnisse P É T E R E S T R E H Á Z Y , Donauabwärts, Die Hilfsverben Kapern
auf
(Indirekt), Pornographie, Pseudonym
des Herzens, päpstlichen
wer
haftet
Das Buch
für
die
(A gabonakereskedő)
Fancsikó
Hrabals,
Pápai
és Pinta (Fancsikó vizeken
Termelési-regény
Sicherheit
a szépirodalomba
Weib
Eindrücke
Eine Frau,
L I L I C S O K O N A I , Tizenhét
J Á N O S E., Die Familie
und
Gewässern!),
Bevezetés
(Abschienssymphonie)
Co.)
Mitteilung
D E U T S C H - S T I X / J A N I K , Hauptberuflich
G Ü N T H E R E I C H , Die
von Gottvater, Sohn und
der
hattyúk
Fuhrleute,
in die schöne
(Die siebzehn
(Der
Kleine Literatur),
Schwäne),
Pinta),
(Laß
(Produktions-roman),
Lady?,
(Einführung
ne kalózkodj!
und
das Függő
ungarische unter
dem
Búcsúszimfónia
getreidehändler)
E. usw.
EFIM ETKIND M O R D E C H A I F E I N G O L D S mündliche
Mitteilung
FERENC F E J T Ő Ein Satz aus FERRERIS F i l m , Christopher
Lambert spielt
darin
JENS M A L T E FISCHER A N D R E A F R I E D R I C H , Was man über die Känguruhs G Ü N T H E R B R U N O FUCHS, Fibelgeschichten
(Ein Kaiserlebt
aufpassen) D M I T R I J G A L K O V S Z K I J , Unendliche LÁSZLÓ GARACZI SIGFRIED G A U C H ,
Vaterspuren
wissen
Sackgase
muß weiter. Ein Riese muß
immer
LEOPOLD
G I N Z B U R G , Sprüche
hochherzigen Verehrung
Gönners
vom
des
der
wirkl.
Väter
(Dem
Geheimraths
Andenken
Herrn
seines
Samuel
in
Poliakow
Gott
ruhenden
in
dankbarer
Verfasser)
NATALIA GINZBURG,
Familienlexikon
CARLO GINZBURG G O E T H E , Dichtung
und
Wahrheit
W I T O L D G O M B R O W I C Z , Eine Art
Testament
NILÜFER GÖLE G Á B O R G Ö R G E Y , Galopp auf dem
Vérmezi
PÉTER G O T H Á R A N T H O N Y G R A F T O N , Die tragischen
Ursprünge
der deutschen
Fußnote
GYÖRGY GRANASZTÓI PÁL GRANASZTÓI,
Liane
GRASS R O B E R T G R A V E S , von V Á R A D Y S Z A B O L C S G R E E N B L A T T , Schmutzige
erzählt
Riten
G R I L L P A R Z E R , Tagebuch auf der Reise nach Konstantinopel V A L E N T I N G R Ö B N E R S mündliche
und
Griechenland
Mitteilung
B A L Á Z S G Y Ö R E S Text T H O M A S H A R D Y , Frauenmarkt HC C D
in Weydonn
Cover-Text
PETER H Ä R T L I N G (Hg.), Väter HAYDN J O H A N N PETER H E B E L ,
Schatzkästlein
H E R B E R T H E C K M A N N , Wie es dazu H E I D E G G E R , ich weiß nicht,
kam...
woher
H E L M U T H H E I S S E N B Ü T T E L , Ich will nicht über meinen Vater R O L A N D HENGSTENBERG,
schreiben
Wieso und wie bewahren Insekten einen ruhigen Blick auf die
Welt? E C K H A R D H E N S C H E I D , Beim Fressen dem
beim Fernsehen
Maul
F R A U H O R V Á T H (lángálló
usw.)
H Ö L D E R L I N , aus einem Brief an seine
Mutter
fällt
der Vater dem Kartoffel
aus
B O H U M I L H R A B A L , Briefe an Aprilka PEER H U L T B E R G ,
Requiem
A . H U X L E Y , Schöne
neue Welt
B. J A E C K E L , Du bist doch mein Vater V E N D E D I K T V . JEROFEJEV, Die Reise nach
Petuschki
J A M E S J O Y C E , Ulysses (ein Wort) J O C H E N JUNGS freundliche. nicht
Mitteilung
(angeblich
ein Heine-Zitat,
ich hab's gesucht,
aber
gefunden)
ERNST J Ü N G E R , Das abenteuerliche
Herz
F R A N Z K A F K A , Brief an meinen Vater J Ó Z S E F K A T O N A , Ban Bánk YASUNARI KAWABATA,
Schneeland
W I M KAYZER ISTVÁN KEMÉNY,
Gedicht
P A U L K E R S T E N , Der alltägliche
Tod meines
H E R M A N N K E S T E N , Meine unehelichen
Vaters
Söhne
IMRE KERTÉSZ Kindlers Neues Literaturlexikon über Joseph Conrad und Cheever? D A N I L O K I Š , Enzyklopädie
der Toten, Interview mit Gaby
T O M K L A U S , Wenn Fater zuviel
Gleichmann
trinkt
O T T O K L E M P E R E R , Sagen Sie doch einfach Otto.
Anekdotisches
L E S Z E K K O L A K O W S K I , Falls es keinen Gott gibt F R I T Z K O R T N E R , Aller Tage Abend D E Z S Ő K O S Z T O L Á N Y I , Anna
Édes
KARL KRAUS G Y U L A K R Ú D Y , Visitenkarten
des 19.
Jahrhunderts
E M I L K U L C S Á R , Majk L A B R U Y É R E , Die Charaktere R E N A T E L A C H M A N N , Fiktion Diskurs der
(Übersetzung von Gerhard Hess) und Gegenfikcion,
Die Provokation
des Mimetischen
Phantastik
C H R I S T I N E L A N D F R I E D , Parteienfinanzierung G Y Ö R G Y L Á N G , Haydn J O H N L E E , Auf der Suche nach dem D É N E S L E N G Y E L , Ungarische
Vater
Sagen
und innerparteiliche
Demokratie
im
W O L F L E P E N I E S ' mündliche MALACKA
Mitteilung(en)
(Künstlername)
G O L O M A N N , Erinnerungen
und
Gedanken
K L A U S M A N N , Der Wendepunkt T H O M A S M A N N , etwas M A N U E L A , Schuld
war nur der Bossa
S Á N D O R M Á R A I , Bekenntnisse H E N R I K M A R C A L L I , Maria
Nova
eines Bürgers,
Tagebücher
Theresia
GABRIEL MARCEL MATTHÄUS F R A N K MCCOURT, Die Asche meiner
Mutter
M E R É N Y I - B U B I C S , Pál E. L Á S Z L Ó M É R Ő , Jeder ist anders HENRY MILLER,
gleich
Plexus
P E T R A M O R S B A C H , Plötzlich
ist es Abend
MOZART MOSES M ü n d l i c h e Mitteilung des Chefkochs des Restaurants M ú z e u m Étterem (Bp.) N A B O K O V , Ada oder Das Verlangen, Sprich, Erinnerung,
sprich
PÉTER NÁDAS S T E N N A D O L N Y , Die Entdeckung N I Z A M I , Leila und
der
Langsamkeit
Madschnun
CEES N O O T E B O O M , Berliner
Notizen
H A N S E R I C H N O S S A C K , Privatbezitz. K E N Z A B U R O O E , Eine persönliche I M R E O R A V E C Z , Der fischende
Durchgang
verboten
Erfahrung Mann
O R T E G A zitiert irgendwen (ich hab' vergessen, vielleicht einen Griechen) G E O R G E O R V E L L ü b e r Henry M i l l e r , N e w English Weekly S A M U E L O S H E R S O N , Männer
entdecken ihre
Väter
JÜRGEN OSTERHAMMEL E N D R E PAPP ( B A N D I ) R E N A T O PASTA, In Search OSKAR PASTIOR PÁTER PÁZMÁNY
of Book and their
Readers
I D A P É T E R F Y , Kleine Geschichten
über berühmte
JOSEF PIEPER, Über Thomas von
Komponisten
Aquin
J O H N M . P R A U S N I T Z , Thermodynamik,
Merkur Heft 12
G E R O V O N R A N D O W ü b e r Ursula Pia Jauch, Jenseits der Maschine - Philosophie, Ironie und Ästhetik bei Julian Offray de la Mettrie (1709-1751), Die Zeit 3/12/98 Á G N E S R A P A I , Das Meer bei
Zadar
H A N S W E R N E R R I C H T E R , Blinder EBERHARD RIETH,
Alarm
Alkoholkrank
RILKE JENNIFER E. R O B E R T S O N , Takarazuka.
Sexual Politics
and Popular
Culture
in
Modern
J U L I A N S C H Ü T T I N G , Der Vater, Interview mit Herbert Glossner, i n Deutsche
Väter,
Japan JOSEPH R O T H , Zipper und sein O T T O S A N D E R S ' mündliche
Vater Mitteilung
B A R B A R A S A N D E R S ' mündliche
Mitteilung
S C H A T Z M A N N , Die Angst vor dem Vater (Der Fall
Schreber)
PETER S C H N E I D E R , Vati I N G O S C H U L Z E , 33 Augenblicke
Loccumer
Protokolle
des
Glücks
6/1981
B A R B A R A SHERBERG, Das
Vater-Sohn-Verhältnis
in der griechischen
und
römischen
Komödie Spectaculum 46 ( G e s p r ä c h m i t G. Tabori aus A n l a ß der Premiere v o n „ M e i n K a m p f ) Bern, urspünglich
geht es hier um
Renoir
S p r ü c h e der V ä t e r M A N D Y A M V . S R J N I V A S A N , Active
Vision
E Z R A N . S U L E I M A N , How are you? M A G D A SZABÓ,
Okút
B É L A S Z Á S Z , Freiwillige
für den
Galgen
L Á S Z L Ó S Z Ö R É N Y I , Ü b e r Pál E. G E O R G T A B O R I , Mein
Kampf
I M R E T Ó T H , Die nicht-euklidische
Geometrie
in der „Phänomenologie
des Geistes "
T O Y N B E E , ich w e i ß nicht woher J O H N U P D I K E , Der
Zentaur
J O H A N N E S U R Z I D I L , Väterliches
aus Prag und Handwerkliches
aus New
York
Interview m i t M A R I O V A R G A S L L O S A DOMONKOS VARGA, ISTVÁN VÖRÖS,
Hundeskerle
Wunderalt
MIHÁLY VÖRÖSMARTY PETER W A P N E W S K I PAUL WATZLAWICKS,
Beispiel
B E N J A M I N L E E W H O R F , Sprache
Denken
W I L F R I E D W I E C K , Söhne wollen
Väter
Wirklichkeit
G A B R I E L E W O H M A N N , zwie W ö r t e r H A N S W O L L S C H L Ä G E R , Die bewaffneten
Wallfahrten gen
C O N R A D Z I E G L E R , Goethes Vater als Erzieher
Jerusalem
(Morgenglückwünsche
vom kleinen
G.)
M E L L É K L E T 3.
E s t e r h á z y pri nas: iz recepcije sodobne m a d ž a r s k e k n j i ž e v n o s t i
1
Jutka Rudaš: Esterházy pri nas: iz recepcije sodobne madžarske književnosti, Jezik in slovstvo, letnik 49, št. 1, jan.-feb. 2004,17-27 Prispevek predstavlja recepcijo del Petra Esterházyja pri nas. Postopek
recepcijske estetike moderne
madžarske
k n j i ž e v n o s t i od druge polovice 80-ih let do danes zaznamuje Vilenica. Madžarski pisatelji se od samega z a č e t k a (1986) u d e l e ž u j e j o te ž e tradicionalne literarne „manifestacije", kjer j e bil marsikateri izmed njih tudi ž e nagrajen. Péter Esterházy j e bil prvi, ki j e dobil mednarodno literarno nagrado Vilenica za leto 1988. O d takrat se j e z a č e l o tudi prevajanje njegovih del. Pričujoč prispevek ugotavlja, kako j e pisateljevo leposlovno delo sprejeto v n a š e m kultumem prostoru s povsem
d r u g a č n o kulturnozgodovinsko
tradicijo, kjer odkrivamo različne horizonte
branja, d r u g a č n o
razumevanje njegovih u m e t n i š k i h sporočil in kjer nastajajo različne estetske sodbe.
Jutka Rudaš, Esterházy in Slovenia: from the Reception of Contemporary Hungarian Literature, Jezik in slovstvo, Vol. 49, no. 1, Jan.-Feb. 2004,
17-27
T h e article presents the reception o f works by Péter E s t e r h á z y in Slovenia. T h e process of receptive aesthetics of contemporary Hungarian literature from the second half of the '80ies and up to now, is marked by the literary meeting in Vilenica. Since its very beginning in 1986, Hungarian writers have been taking part in this, now already traditional literary ..manifestation", and several have been given awards there. Péter Esterházy was the first to be given the International V i l e n i c a Literary A w a r d in 1988, which has resulted in the translation of his work since then. T h i s article tries to establish how his literary work is received in Slovenia's cultural domain, w h i c h has a completely
different
cultural and historical tradition, where various horizons of reading are being discovered, with a different understanding of his artistic message, which has resulted in an array of aesthetic judgements of his work.
V primerjalni literarni zgodovini imajo prav posebno mesto raziskave, k i preučujejo tuje leposlovje v d o m a ć e m kulturnem prostoru s povsem d r u g a č n o kulturnozgodovinsko tradicijo, kjer odkrivajo različne horizonte branja, d r u g a č n o razumevanje
njihovih umetniških sporočil in kjer lahko
nastanejo različne estetske sodbe. Tako postane umetnik drugega naroda v tujem okolju znan, priljubljen, bran a l i obratno. Predpogoj za globljo recepcijo ali recepcijsko teorijo oz. teorijo 2
b r a l č e v e g a odziva, kot ga imenuje Wolfgang Iser, j e v p r v i vrsti to, kar tekst narekuje svojim bralcem. Se pravi, da se branje mora kot udejanjenje besedila prepustiti bralčevi odločitvi in j e bralec tišti, k i procesira
avtorjevo
intenco. Še bolj zanimivo je, če j e bralec iz
drugega
kulturnozgodovinskega okolja, kjer uporabi drugačen miselni in čustveni kontekst, v katerega se besedilo prevede, in odkriva d r u g a č n a branja, kakršnih d o m a č e okolje morda ni znalo odkriti zaradi različnih determinant.
Postopek recepcijske estetike moderne m a d ž a r s k e književnosti od druge polovice 80-ih let do danes zaznamuje Vilenica. Kraj, kjer j e od leta 1986 Društvo slovenskih pisateljev ustanovilo mednarodno Jutka R u d a š „ E s t e r h á z y pri nas: iz recepcije sodobne m a d ž a r s k e književnosti", Ljubljana, Jezik
in slovstvo,
49/1.,
2004, 17-27. o. 2
Wolfgang
Iser j e o estetiki recepcije in estetiki u č i n k o v a n j a ter o triadnem modelu -
realnem, fiktivnem
in
imaginarnem - imel zanimivo predavanje leta 2002 na Filozofski fakulteti Univerze v P é c s u na M a d ž a r s k e m , kjer j e
literarno nagrado, k i j o podeljuje za izjemne dosežke v poeziji, pripovedništvu, dramatiki, esejistiki, nastale v srednjeevropskem
kulturnem občestvu. Opozarja pa tudi na duhovno bogastvo in
uveljavlja življenjsko m o č integracijskega principa različnosti v tem prostoru, j e zapisano v Statutu mednarodne literarne nagrade Vilenica. Prav ta „bajeslovna v i l a " j e pripomogla k temu, da se slovenski bralci
bolje seznanijo
s književnostjo,
književnimi
deli sosednjih
narodov, tudi z
m a d ž a r s k o , in ker nas združujejo mnoge podobnosti in istovetnosti, nam literarnozgodovinska dejstva kažejo zanimivo sliko nastajanja mostov med obema literaturama sosednjih narodov od 30let dvajsetega stoletja.
Madžarski
3
pisatelji se od samega začetka (1986) udeležujejo
že
te tradicionalne literarne
„manifestacije", kjer j e bil marsikateri izmed njih tudi že nagrajen. Péter E s t e r h á z y j e b i l p r v i , k i j e dobil mednarodno literarno nagrado Vilenica za leto 1988, Lajos Grendel ( m a d ž a r s k i pisatelj iz 4
S l o v a š k e ) j e leta 1991 prejel Kristal Vilenice, takoj naslednje leto Endre K u k o r e l l y , Péter N á d a s j e bil leta 1989 lavreat prireditve ter Pál Zavada leta 2002 dobitnik Kristala Vilenice. Člani kuratorija so p r i utemeljitvi nagrade i n organizaciji prireditve prav tako znani m a d ž a r s k i literarni k r i t i k i , založniki, esteti, prevajalci. G y ö r g y Konrád j e leta 1989 z uvodnim referatom „ S sredine" odprl prireditev, Péter Esterházy j e leta 1992 prebral svoj bistroumen i n duhovit esej z naslovom „ P o s t m o d e r n i barbarizem ali Evropa brez lastnosti", k i g a j e zaključil s še danes aktualno mislijo: „Tarn smo, kjer j e Musil izpustil nit: človek brez lastnosti išče svojo identiteto" (Esterházy 1992: 260). O d takrat seje z a č e l o tudi prevajanje njihovih del, vedno v e č j e bilo zanimanja za m a d ž a r s k o književnost, nekateri omenjajo, da j e nastopila zlata doba prevajanja. Seveda velja to tudi za m a d ž a r s k o stran, veliko starejših in novejših leposlovnih del je prevedenih v m a d ž a r š č i n o .
„Prevajanje leposlovnih in esejističnih del se kaže v spletu kulturnih interesov kot eno bistvenih področij in vezi kulturnega pretoka. Tovrstna dejavnost razkriva dinamiko spoznavnega procesa obeh strani: pisatelja, njegovo sredino in prek prevajalca bralca iz drugega (-ačnega) družbeno-zgodovinskega okolja. Že sam izbor dela za prevajanje kaže več plati: meri tudi na družbeni interes sprejemnika, je sam po sebi interpretacija, ki računa na odmevnost v svojem družbenem okolju in na ta način umetniško delo aktualizira. Prevodi umetniških del nehote služijo tudi vsakdanji rabi, aktualizmu, družbeni potrebi nekega trenutka"
(Mihelič 2001:69),
ponovno poudaril svojo tezo, da je namreč pomembno, kaj besedilo narekuje svojim bralcem, kajti estetsko besedilo učinkuje šele tako, daje brano, priti mora do interakcije med bralcem in besedilom. Glej študijo Istvána Lukácsa o recepciji madžarske književnosti od 30-ih do 80-ih let dvajsetega stoletja.
3
j e na svoj način ugotovila in izrazila Marjanca Mihelič, poznavalka in prevajalka m a d ž a r s k e književnosti. Znani posredniki m a d ž a r s k e literature - tudi v tem primeru gre za osebne stike in prizadevanja
so ob njej še drugi, nekateri izhajajo iz dvojezičnega o b m o č j a iz Prekmurja, nekateri
so (bili) lektorji in drugi (Jože Hradil, Gaál Gabriella, Gabriela Zver, Mladen Pavičić, Jutka R u d a š ) . Potrebno j e omeniti, da omenjena „zlata doba prevajanja" ni tako sijoča, kajti prevedenih del j e še vedno premalo; največ informacij
o moderni madžarski književnosti dobivamo z
revijalnimi
prevodi, na primer ene pesmi ali dveh iz posamezne zbirke poezij; iz odlomkov; iz intervjujev...
P É T E R E S T E R H Á Z Y j e b i l prvi madžarski pisatelj, ki seje prireditve udeležil že leta 1986, dve leti kasneje pa prejel veliko nagrado Vilenica, s čimer sta mu, po lastnih besedah, pozornost in priznanje segla do
srca. Obrazložitev
nagrajenega romana Pomožni
glagoli
in natisnjen daljši odlomek (v originalu
in prevodu)
srca je izšla v publikaciji, obrazložitev j e seveda polna
superlativov. Rudi Šeligo, takratni predsednik društva slovenskih pisateljev, gaje označil kot enega „najodločilnejših
povzročiteljev, pobudnikov i n opredeljiteljev k o p e r n i š k e g a preobrata sodobne
m a d ž a r s k e k n j i ž e v n o s t i " in k i j e „po številnih neuspelih poskusih m a d ž a r s k e avantgarde postal njen uresničitelj v organski črti razvoja." (Šeligo 1988: 20) Umetnik j e nagrado prejel za roman glagoli
5
srca ,
k i je
po
besedah Šeliga najzrelejša
uresničitev
Esterházyjevega
Pomožni
jezikovnega
eksperimenta i n pisateljske tehnike.
„Doživljajsko jedro avtobiografskega romana je tragično doživljanje materine smrti in retrospektivna anatomija odnosa med materjo in sinom. Znano je, da madžarščina ne pozna pomožnih glagolov. Že sam naslov torej opozarja, da je nemogoče ubesediti kompleksnost medčloveških odnosov in intenzivnosti čustvenega doživljanja. Biološki in metafizični dogodek materine smrti je mogoče izraziti kvečjemu s srcem", ,,s pomožnimi glagoli" večno človeških čustev ob nenadomestljivi izgubi" ( Š e l i g o 1988:
20).
K temu še dodaja, da je „novost in estetska vrednost romana v njegovi metodi upodabljanja večne življenjske situacije: v zavestno do skrajnosti izkoriščenem prijemu dvojne perspektive, da se pisanje - po Petru Handkeju - obrača v „stroj spominjanja in izražanja", v katerem se kljub tragični, a obenem večni in banalni temi „čuti nekakšna lahkotnost, ki opozarja na to, da delo ni nikoli nekaj naravno danega, marveč POTREBA in P R I S P E V E K " " (
Šeligo 1988:20).
In prav njegovo neizmerno veselje do življenja, ta življenjska m o č , ontološka vedrina, kot ga j e poimenoval M i k l ó s M é s z ö l y , ta Bergsonov elan vital m a g i č n o izžarevajo iz njegovih del in
5
Knjiga Petera Esterházyja Pomožni glagoli srca: uvod v leposlovje je v prevodu Jožeta Hradila je izšla pri Cankarjeva založbi v Ljubljani leta 1989 inje bila predstavljena na četrti Vilenici.
pogojujejo to lahkotnost, k i j e povezana z jezikom, s pripovednimi novostmi, k i j i h j e ustvaril na področju oblikovanja besedila.
Péter Esterházy j e pisateljsko pot začel v 70-ih letih, k o j e b i l pojem „ s v o b o d n a " književnost neznan in n a p a č n o razlagan, ko j e bila literatura še skrajno spolitiziran diletantizem. Da j e književnost v pravem pomenu besede svobodna, j e potrebna reorganizacije. „Čista" književnost lahko obdrži politično relevanso, in sicer ne kot zunanji ideološki balast, m a r v e č kot razcvet v samem tekstu, iz oblikovanja le-tega, imanentno. K temu razvoju j e ogromno prispeval Esterházy, k i n i izvedel samo „stilistične revolucije", ampak postavil književnost bolj neposredno in živo z m a g i č n i m j e z i k o m ; književnost v kateri j e znal združiti erotiko in politiko, neposrednost in refleksijo,
naravno in
umetno, osebno in fiktivno, konkretno in abstraktno. Prav zaradi te drugačnosti njegova prva zbirka novel Fancsikó
in Pinta
(Fancsikó és Pinta, 1976) ni bila deležna velike recepcije in tudi takratni
literarni k r i t i k i so imeli pomisleke. K o t j e dejal v nekem intervjuju, zna biti besedilo d r u g a č n o v diktaturi
in v demokraciji,
drugače se obnašajo besede, jezika se je potrebno na novo učiti.
Pisateljevo pomembno leto j e 1979, ko je izdal obsežen roman, sintetično delo z naslovom Proizvodni
roman
(Termelési regény), se s tem vpisal med najboljše i n povzpel v kanon. Po
njegovih besedah ga ob izidu tega romana že niso mogli več potlačiti. Sledili so še drugi romani: pet romanov s podnaslovom „ U v o d v leposlovje" v letih 1981 — 85 [Odvisno
( F ü g g ő , 1981),
zagotavlja
(Fuharasok, 1983),
Mala
Ladyjino
madžarska
varnost ( K i szavatol a lady biztonságáért?, 1982), Furmani pornografija
segédigéi)], Csokonai grofice
Hahn-Hahn
caelestis
Lili:
(Kis magyar pornográfia, 1984), Pomožni Sedemnajt
labodov
srca
( A szív
(Csokonai L i l i : Tizenhét hattyúk, 1987),
(Hahn-Hahn grófnő pillantása, 1991), Ena ženska
(2000), Popravljena
glagoli
(Egy n ő , 1995),
Kdo
Pogled Harmónia
izdaja (Javított kiadás, 2002).
Péter E s t e r h á z y j e eden prvih, k i j e prinesel nov val sprememb, prinesel je na plan vse tisto, kar j e bilo do tedaj vsakemu zaklenjeno v svoj lasten jaz. Njegov stil j e samosvoj, j e „esterházyjevski", s citati, polcitati, samocitati, interteksti, izpusti, zamolki, nedokončanimi povedmi z m o č n o kulturno tradicijo, mojstrsko
predvsem s tradicijo igra z besedami. V
vzhodnoevropskega i n srednjeevropskega sveta. E s t e r h á z y svojih
romanih velikokrat
citira pomenljivo
misel
se
Ludvika
Wittgensteina, da besede nimajo pomena same po sebi, ampak dobivajo pomen iz sobesedila ter da zna govoriti tisti, k i zna upati, in obratno. Njegovi posebni jezikovni " p r i j e m i " kot kategorični imperativi
lebdijo pred nami, za katerimi se skriva nek neutelešen, vendar občuten
Značilnosti njegovega sloga so zdrav humor, ironija in veliko optimizma.
fenomen.
Ta
grofovski
(po rodu) matematik (po studiju) spada v sam vrh m a d ž a r s k e in evropske
(post)moderne proze. Njegova dela prevajajo v številne jezike; roman Harmónia
caelestis
(711
strani) j e b i l v dveh letih po izdaji preveden v 7 jezikov. Pisatelj j e v svojem tridesetletnem pisateljevanju
prejel v e č kot petnajst prestižnih nagrad. Č e naštejem
le najpomembnejše in
najuglednejše: nagrado Milana Fiista za prozo 1983, leta 1986 nagrado A t t i l e Jozsefa, istega leta s Pétrom N á d a s e m Ö r l e y e v o nagrado Zveze madžarskih pisateljev, leta 1990 Krúdyjevo nagrado in leta 1996 d r ž a v n o Kossuthovo nagrado za življenjsko delo pa leta 1999 avstrijsko državno nagrado za evropsko literaturo, leta 2002 skupaj s Kajetanom K o v i č e m nagrado C E T , isto leto Herderjevo nagrado in druge. Za svoje vzornike i n mojstre imenuje Krúdyja, Kosztolányija, Csátha, Máraija 6
7
(Svece so dogorele ) i n Ottlika (Sola na meji ).
Je m a d ž a r s k i pisatelj, k i zaseda častno mesto ob velikih „ e v r o p s k i h " pisateljih, Musilu, Brochu, Handkeju, Bernhardu in drugih. Svoje ustvarjalno delo uvršča med Calvinovo prozo in prozo Danila Kiša. V tem različnem pisateljskem svetu čuti sorodstvo; častno mesto svojih del postavlja z mejo vzhodnega in zahodnega kanona. V zbirko njegovih opusov spada v e č kot dvajset romanov, esejev, glos.
N a š a vileniška literarna nagrada ima velik odmev v javnosti, v medijih veliko pišejo o tem; tako imajo N a š i razgledi (7. okt. 1988) kratko sporočilo tiskovne konference, kjer seje Esterházy razkril kot
m a d ž a r s k i „ E u l e n s p i e g e l " , k i poudari, da prihaja iz trenutno takšne oblike diktature, kjer ima
č l o v e k znova m o ž n o s t izražati svojo individualnosti; lepa laž prihaja v kolizijo z resničnostjo; poudari tudi da si v socialističnih državah nonsensa pisatelj i znova jemljejo svobodo n e p o p a č e n e g a jezika. V Primorskih srečanjih prepričano zatrjuje, da se politika in d r ž a v a lahko spreminjata, j e z i k in narod pa vedno ostajata. O iziđu nagrajene knjige j e o njej poročalo tudi Glasilo slovenskih z a l o ž b , k i citira pomenljivo Esterházyjevo misei, da j e tudi literatura osvobodilni boj, vendar bolj počasen, butast in bolj s m e š e n . Poudari pomen naslova romana, k i meri na n e m o č , saj vemo, d a j e bolečina brez besed, „ p a j e ubesedovanje najrazličnejših miselnih in čustvenih stanj in asociacij ob motivu m a š e - z a d u š n i c e polna orkestracija izražanja in spominjanja, vedno tragičnega in ne manj v e č n o življenjskega" (Knjiga 89 1989:502). Umetnik leta 1992 ponovno o b i š č e Slovenijo, kjer sodeluje v disputu in prebere zgoraj omenjeni esej. Istega leta objavijo predstavitev nove Esterházyjeve knjige, „parodijo potopisov" Pogled Donavi
navzdol
Književni listi kratko
grofice
Hahn-Hahn
-
po
kot leposlovno-esejistično-znanstveno delo, s katerim ima njen naslov malo
6
Glej v s l o v e n š č i n o prevedeni roman Svece so dogorele..
7
Glej v s l o v e n š č i n o prevedeni roman Š o l a na meji.
opraviti, saj j e to le avtorjeva duhovita domislica načitanega poznavalca d o m a č i h in tujih knjižnih posebnosti i n poslastic. Naslovna junakinja (parafraza grofice, pisateljice Ide von Hahn-Hahn) j e omenjena le malokrat in j e izposojena iz satirične pesnitve Nemčija, kjer se Heine norčuje iz pisateljic, č e š da imajo eno oko na papirju, drugo pa vselej na m o š k e m - izvzemši grofico HahnHahn, k i j e na eno oko slepa.
„Esterházyjeva knjiga, v zanj značilnem nenavadnem slogu, polnem nasprotij med ironijo in persiflažo ter čutnim čarom, ki mu ga nudi to intelektualno in literarno romanje po tej najbolj srednjeevropski reki od njenega izvira do izliva, ne govori toliko o reki sami, marveč o deželah in mestih ob njej, z izmišljenimi, delno kar fantastičnimi zgodbami, natrpanimi z njihovo preteklostjo in sedanjostjo, z duhovnimi oznakami Budimpešte in Dunaja, z domislicami o evropski literaturi, filozofiji, politiki, družbi..."
(Kajzer Novak 1992: 15).
Aprilska številka Nove revije (1992) objavi esej iz Internacionálé,
k i nosi naslov Strah - naša dediščina.
4. št. (1992) m a d ž a r s k e revije
Lettre
Pisatelj na kratko izpove tedaj zelo aktualno
misel tudi na bolj bleščavih koncih sveta - sveta se ne da opisati z njegovimi lastnimi absurdnostmi - o razpadu, o vojni v Jugoslaviji kot metafori Srednje Evrope i n kjer sta se Warheit in
Dichtung
tako r e k o č p o m e š a l a . Majska in junijska številka (1992) m e s e č n i k a za kulturo, Nova revija, z naslovom E S T E R H Á Z Y , p o s v e č a pisatelju cel blok s fotografijo na platnici. Prvi del j e prevod štirih (3., 4., 9., 10.) poglavij iz romana Hrabalova
knjiga. Omenjeni r o m a n j e b i l v celoti preveden
in leta 1993 izdan pri založbi Wieser v Celovcu. Kljub dobremu prevodu i n zanimivem opisu vsebine n i doživel večjega odmeva v slovenskem kulturnem prostoru in ni odkril k a k š n e g a zanimiv e j še g a vidika recepcije. Za razliko od drugi Esterházyjevih del, za katere so m n o g i (Šeligo, Novak-Kajzer,
Rudaš)
u p rav ičen o
opozarjali, da j i h ni m o g o č e
razumeti
brez
temeljnega
poznavanja tradicije m a d ž a r s k e in svetovne književnosti, d a j e težko slediti in še manj uživati v knjigah, v katerih se aluzije kar krešejo in gnetejo stran za stranjo, in še teže j e iz preobilja imen, podatkov, domislic dojeti med njimi skrita pisateljeva dognanja, spoznanja, sodbe od m a d ž a r s k e geopolitične določenosti do drugih namigovanj, vseh jezikovnih plasti, strukture,
pisateljskega
vidika in n a č i n a snovanja postmoderne pisateljske dvojne perspektive, k a k r š n o ustvarja v svojem opusu, velja tudi za ta mojstrsko izbrušen roman, vendar v manjši meri. Delo iz poglavja zvestobe, nezvestobe in tretjega poglavja razkriva ljubezen med pisateljem, njegovo ž e n o A n o in č e š k i m pisateljem B o h u m i l o m Hrabalom. Bog pošlje na zemljo dva angela, k i oprezata za pisateljem i n njegovo ž e n o in j i m a zastavi nalogo preprečitve splava četrtega otroka v pisateljevem zakonu in končan j e romana o Bohumilu Hrabalu. »Pisateljska kriza se začne prelivati v zakonsko in obratno: ljubezen, hrepenenje, muka, trenutki radosti, zvok saksofona, metafizika paranoičnega življenja v
prostoru med Prago in B u d i m p e š t e " (Mihelič 1993: uvod), vse to in še v e č nam ponuja ta roman. V e l i k o novosti o E s t e r h á z y j e v e m načinu pisanja, slogu izvemo iz prevedene studije É v e Koczisky, ki razmišlja o pisateljevih delih kot o Penelopinem pajčolanu, predvsem zato, ker so vsa pisanja poudarjeno besedne tkanke, njegov govor j e v najbolj živi madžarščini, posamezni njegovi j u n a k i govorijo s p o m o č j o montiranega besedila, ustvarjenega iz citatov z veliko interteksta, kar j e lahko ponaredek,
pod pogojem, da sprejmemo,
da j e tudi samo ponarejanje
„izvirno",
ustvarjalno
interpretiranje na novo. (O tej tematiki zelo izvimo govori Danilo Kiš v fenomenalnem delu z naslovom Čas anatomije,
1977.) K o t ž e omenjeno, j e pri estetski oceni Esterházyjevih del obilna
raba citatov eden odločilnih aspektov. V i š e k tega j e dobesedno prevzeti odlomek od Danila Kiša: „ Z g o d o v i n o pišejo
zmagovalci. Legende
tke ljudstvo. Pismouki fantaziraju.
Samo smrt je
zanesljiva." Še v e č , n e o z n a č e n o j e citirana celotna K i š e v a novela iz zbirke Enciklopedija
Leta 1999 se j e za K n j i ž e v n e
liste V i l j e m Gogala pogovarjal s „priljubljenim
mrtvih.
madžarskim
pisateljem p l e m i š k e g a rodu P. E s t e r h á z y j e m " na dvorcu ob Blatnem jezeru, kjer j e ravnokar končal svoj novi roman, k i ga j e po lastnih besedah pisal devet let. Iz pogovora izvemo, da se kot že desetletja
najbolj priljubljeni
pisatelj na M a d ž a r s k e m pripravlja na govor na
frankfurtskem
knjižnem sejmu, kjer j e bila leta 1999 gostja Madžarska. Ta znameniti govor „ 0 vsem" j e b i l hitro preveden i n objavljen. V njem - k o t duhovito pravi - ne b i rad vsepovprek hvalil svojo literaturo, na M a d ž a r s k e m se temu reče, da vsak Cigan svojega konja hvali (slovensko: Vsak berač svojo malho hvali), pa vendarle omenja
njemu najbližje:
Weöres-Pilinszky-Ottlik-Mészöly-Mándy-
Nemes N a g y - S z e n t k u t h y - S z a b ó Magda- N á d a s . . . Ne more pa tudi brez omembe jezika, v originalu n a m r e č citira Nietzsheja: „ J e d e s W o r t ist ein Vorurtei", kar m u j e ljubeznivo v m a d ž a r š č i n o prevedel ugledni estet, filozof B é l a B a c s ó (Vsaka beseda j e predsodek). N a koncu frankfurtskega govora se j e zahvalu svojemu očetu [takrat še ni (ali že je?) vedel za njegovo skrito preteklost, kar o p i š e v romanu Popravljena
izdaja]:
„ K o govorim o vinu, mi pride na misel moj o č e . N a m r e č to, koliko slabega vina j e r e v e ž moral popiti v svojem življenju. Šel j e iz uredništva, kjer j e delal kot prevajalec - n e m š č i n a , a n g l e š č i n a , francoščina, kot se šika krenil j e proti eni izmed gostiln, tekel j e , v osmem okraju j e obratovalo veliko vinskih kleti, v i n o t o č e v , urno j e tekel po stopnicah pod zemljo, ni gledal ne na levo ne na desno, ni hotel videti sveta, v katerem se j e ž e - z majhnimi omejitvami - dalo ž i v e t i , in ni hotel videti niti samega sebe, tekel j e po stopnicah v kiselkasti mrak, v tistem ogabnem smradu s e j e imel l e p š e kot doma"
(Esterházy 1999: 14.).
Po devetih letih premora (vmes je pisal le publicistiku, eseje) j e konec aprila leta 2000 ugledala luč sveta Harmónia
caelestis,
opus magnum, roman izjemnega obsega i n kvalitete, mojstrovina, o
kateri so takoj poročali tudi Književni listi. Esterházy j e napisal zgodovinsko-družinski roman. Ž e leta 1985, k o j e k o n č a l in izdal pet romanov s podnaslovom Uvod v leposlovje,
seje začel ukvarjati
z novo tematiko, lastno družino, k i j e - po avtorjevih besedah - tudi tematika novega romana. Toda če j e npr. roman Pomožni
glagoli
srca roman matere i n sina, potem je Harmónia
caelestis
roman
očetov in sinov, katerega osrednja figura j e oče kot steber družine oz. očetje različnih generacij od 17. stoletja pa vse do 70-ih let dvajsetega stoletja, čigar cilj j e ustvarjanje določenih povezav med nebeskim bliščem in okusom smrti -
zato j e h a r m ó n i a caelestis, nebesko sozvočje.
Metafori
celotnega romana sta nebo in zemlja. Ž e večkrat omenjena citatologija velja tudi za to delo, kajti že sam naslov j e izposojenka, k i j e sicer povezana z zgodovino stare grofovske družine Esterházyjevih; leta 1712 n a m r e č Pál Esterházy na Dunaju sestavi in uglasbil zbirko cerkvenih baročnih pesmi z naslovom Harmónia
caelestis
(Nebeska harmonija). Knjiga j e sestavljena iz dveh zelo različnih
delov. Č e za prvega velja razdrobljenost, katere osnovno vodilo j e dekonstrukcija, katere jezik j e izjemno radikalen, v katerem si dogodki sledijo bliskovito, zato so povedi n e d o k o n č a n e , s številnimi izpusti, zamolki ipd., kjer pripovedovalec govori v prvi osebi ednine in v e č i n o m a ostane tudi neznan kronik, j e druga knjiga knjiga „izpovedi", bolj pregledna, epska z umirjenim jezikom, kjer j e pripovedovalec bolj oseben, ima bolj jazovski značaj, j e bolj realen in izhaja iz tega, da kot očividec interpretira oz. pripoveduje različne zgodbe, pretresljive družinske dogodke, npr. grozote deportacije v petdesetih letih, kar daje romanu poseben pečat. „Zaradi izjemno o b s e ž n e tematike se j e E s t e r h á z y odločil za obliko t. i . oštevilčenih povedi / . . . / , k i je podobna „ č r n i n a m " v govorici in k i naznanja č a s o v n e in prostorske preskoke" ( R u d a š 2000: 18.). Fragment oz.
filmski 327.
oštevilčena poved, v kateri j e prikazana tudi Slovenija, kjer sta besedi senca in tenja uporabljeni v izvirniku, j e v slovenščino prevedena. V romanu se m o č n o prepletajo fikcija, imaginacija i n realnost. K o t vemo, v postmodernem romanu fikcija i n realnost ne tvorita v e č o n t o l o š k e g a nasprotja: sama realnost j e v nekem smislu potencialno fiktivna in fantastična. Kot pravi Iser, da oboje - fiktivno in imaginarno - obstaja kot evidentna izkušnja v človeškem življenju.
„Naše
fikcionaliziranje
nas vselej odnaša prek tega, kar j e , ali kar smo, n a š e fantaziranje pa nas o d n a š a v
o b m o č j e nekega i z m i š l j e n e g a življenja. Literatura se poraja iz vzajemnega delovanja teh dispozicij, zato ker si ž e l i m o stopiti iz sebe in zato. ker se radi predajamo domišljiji"
8
(Iser,2002: 80.).
G l e j Literatura kot dejanje prcstopanja meje. Intervju-dialog s profesorjem Dr. Wolfgangom Iserjem. Prev. Jelka
Kernev Štrajn. Primerjalna k n j i ž e v n o s t . Ljubljana. 25/2002, št.2. 77-88.
Literarni tekst se - kot j e dokazal Iser - poraja iz trojnega razmerja med realnim,
fiktivnim
in
imaginarnim, j e zmes realnosti in fikcij in kot tak o m o g o č a interakcijo med danim in umišljenim.
Pomembno j e omeniti, da nudi pisatelj kot apostol odprte oblike (tako g a j e označil Péter N á d a s ) nudi bralcu n e s k o n č n e perspektive in interpretacijske možnosti, hkrati pa bo tisti, kdor ni globlje seznanjen z zgodovino M a d ž a r s k e , predvsem pa z zgodovinskim poslanstvom, s pomenom grofov Esterházyjev, t e ž k o razumel in še manj užival v knjigi, v kateri se zgodovinski dogodki gnetejo stran za stranjo in bo še težje iz številnih zgodovinskih imen, krajev, dogodkov, podatkov dojel pisateljeva skrita sporočila. Dve leti po izidu Harmonije j e Esterházy „šokiral m a d ž a r s k o javnost" - piše Mladen Pavičić - z novo knjigo, k i nosi naslov Popravljena
izdaja s podnaslovom Dodatek
k Harmonii
caelestis,
v
kateri razkriva spoznanje resnice o svojem o č e t u kot vohunu k o m u n i s t i č n e tajne policije. K o j e pisal Harmonijo
caelestis j e zanj zbiral gradivo po vseh obstoječih arhivih, za p o m o č j e zaprosil tudi t. i .
Zgodovinski urad, kjer so zbrani dosjeji m a d ž a r s k e tajne policije. Š o k a n t n o resnico j e izvedel, k o j e rokopis omenjenega romana oddal založniku. Podrl se m u j e svet:
„/.../ in sem odprl mapo. Takoj sem vedel, za kaj gre. Kar sem videl, nisem mogel verjeti. Roko sem dal hitro na mizo, ker seje začela tresti. Kaj naj zdaj naredim? Kot da bi sanjal. Takoj se bom onesvestil in s tem bo vse rešeno. Ali pa bom skočil skozi zaprto okno in pobegnil" (Esterházy, 2002:11.).
piše v uvodnem delu knjige.
„V Popravljeni izdaji se fenomenalno prepletajo tri ravni: očetovi originalni ovaduški zapisi, avtorjevi refleksija ter samorefleksija in citati iz drugih del, predvsem iz HC. /.../ Jezik in slog Petra Esterházyja premoreta slovarske dimenzije, tokratno zanimivo in na videz zelo nenavadno postmoderno besedilo pa je v resnici čisto realno oz. nefiktivno" ( R u d a š , 2002: 9.).
je zapisano ob razlagi prvega prevedenega odlomka, k i prikazuje krizne trenutke
njegovega
življenja.. Drugi in zadnji prevedeni odlomek k i so ga z naslovom Bolj od nas nihče ni mogel biti sovražnik ljudstva iz najnovejšega romana objavili Književni listi, razkriva n e č l o v e š k o obliko diktature, m r a č n a leta m a d ž a r s k e g a enoumja. Vseeno so se ob njenem izidu na M a d ž a r s k e m pojavili tudi pomisleki in opozorila, kaj sploh to je, kam j o uvrstiti, ali j e to roman ali dnevnik... Sam avtor pravi, da j o j e pisal iz nebogljenosti, šel je, kamor so ga v o d i l i akti, da si j e sposoben marsikaj izmisliti, vendar vse to premore njegova fantazija. Porajalo seje naslednje vprašanje: kako
brati to knjigo? Nedvomno j e , da se v tej knjigi nahaja mnogo referenčnih realnosti (področij), k i j i h besedilo razgalja, vendar, a l i beremo vgrajeno fikcijo ali vgrajeno zgodovino? Pri tem se pridružujem misli Beáte Thomka, da
Popravljena
izdaja
obdrži to dvojnost - literarno i n
zgodovinsko - vendar se glede retorične in poetične strukture, kontur alternativnih zvrsti knjiga bolj nagiba k literarni smeri.
In kako naprej? Ne izhajajmo iz tega, da j e prevajati n e m o g o č e , t e m v e č iz tega, da j e m o g o č e (čeprav t e ž k o ) in potrebno. Morda ni pretirano reči, da postaja na pragu moderne dobe prevajanje ena najznačilnejših
oblik interkulturnosti. Znano j e , da j e postajalo prevajanje
vzporedno z
razvojem historizma i n zgodovinske epistemologije pomembno literarno vprašanje. Prevodi nam posredujejo izkustvo o tistih življenjskih svetovih, k i so nam zaradi svoje zgodovinske in kulturne oddaljenosti nedostopne. „Literarno izkustvo prodira v bralcev horizont življenjskega sveta in preoblikuje njegovo razumevanje sveta"(Virk 1998: 534).
Prevajanje Esterházyjevih del j e nedvomno pretrd oreh za vsakega prevajalca, k i mora dobro poznati ne le jezik, t e m v e č mnogo v e č , kajti njegova literarna umetnina, kot j o neštetokrat ponavljamo, j e opremljena s tisoč citati,
filozofskim
diskurzom, z logičnimi disputi, drznimi
asociacijami, zato j e p r i prevajanju (kot interpretaciji-Gadamer) bistveno, da se poišče vrednost vseh teh parametrov. Obenem pri Esterházyju ne gre za postmodernistično poetiko, k i bi bila nastrojena proti staremu, m a r v e č j e sam avtor tisti, k i na nov način piše o starem s prefinjenim, ležernim, iznajdljivim ideološkim nabojem, kar deluje čudovito ironično. Vse to mora prevajalec začutiti, spoznati. Branje takega besedila, k i j e navidez igrivo, a v resnici zelo resno, od bralca (prevajalca)
pričakuje
poglobljeno
vedenje
a
knjigah,
dobro
poznavanje
nemala
vseh
interdisciplinarnih področij literarne vede. Samo tako bo lahko bralec (prevajalec), spremenjen v kultnega raziskovalca, užival ob branju Esterházyjevih logičnih, narativnih problemov in se tako lahko ob prebrani knjigi samoironično dokopal do kvazirešitve.
„Literarno razumevanje postane dialoško šele tako, da iščemo in priznamo drugačnost besedila glede na horizont naših lastnih pričakovanj, da ne izvedemo naivne stopitve horizontov, temveč svoje lastno pričakovanje korigiramo in razširimo z izkustvom drugega" (JauSS 1998:
403).
Pomembno j e , da smo pripravljeni spoznati, priznati in razumeti drugega v njegovi drugačnosti. Pri tem pa moramo opozoriti še na nekaj, na jezik namreč. Opravka imamo z dvema popolnoma različnima jezikoma (indoevropskim in ugrofinskim) z različnima lingvističnima sistemoma. Kot
piše K o s z t o l á n y i : „ N a pragu vsakega jezika se začenja nov svet, novo cesarstvo lepote z novimi 9
razumskimi in č u s t v e n i m i zakonitostmi" (Kosztolányi 1999: 2 4 1 ) . S p o m o č j o jezika razkriti ta drugi svet ni enostavno. Č e navedem samo primer: m a d ž a r š č i n a ne pozna spolov ne dvojine. V Pomožnih
glagolih
srca j e bilo potrebno določiti spola: on (sin) - ona (mati), zaradi katere tekst
izgubi prav to pikanterijo, k i daje originalu nenavadno m o č , da bralec vedno ne izve točno, kdaj j e on in kdaj ona. Nenazadnje mora prevajalec občutiti i n zaznati Esterházyjevo linguo
9
Citat j e v lastnem prevodu.
sensuum.
M E L L É K L E T 4.
Darvasijeva poetika v orisu sodobne m a d ž a r s k e proze
M a d ž a r s k i prozaist László Darvasi j e bil rojen 17. 10. 1962 v Törökszentmiklósi! na vzhodnem delu M a d ž a r s k e in j e eden najbolj pozornost vzbujajočih pisateljev m a d ž a r s k e literature v začetku devetdesetih let. Darvasi ves č a s neguje samosvoj izraz, bralec j e tako ob prvem srečanju z njegovimi deli p r e s e n e ć e n o potisnjen v večplastno pisavo. Do sedaj j e izdal štirinajst del, od tega tri pod psevdonimom Ernő Szív. V letih 1990-1998 j e b i l urednik literarne revije Pompeji od leta 1989 j e sodelavec kulturne rubrike dnevnega časopisa Délmagyarország,
v Szegedu,
od leta 1993 pa
glavni sodelavec tednikaiš7er és irodalom v Budimpešti, kjer tudi živi in ustvarja. Darvasi j e nosilec številnih literarnih nagrad, n a j p o m e m b n e j š i sta nagrada Attile Józsefa leta 1998 ter lanskoletna (2004) nagrada B r ü c k e Berlin. Slednjo j e dobil skupaj s prevajalcem romana Die Legende Tränen
gauklern
(Legenda
čarodejev
solz
-
A könnymutatványosok
legendája)
von
den
Heinrichom
Eistererjem. Njegova dela so prevedena v nemščino, nizozemščino, francoščino, sedaj tudi v slovenščino. László Darvasi j e pisateljsko pot začel s poezijo. Svoje zbrane pesmi j e leta 1991 objavil pod naslovom Antal Horger
v Parizu
zbirki z naslovom Portugalci
(Horger
Antal Parisban),
(A portugálok).
leto kasneje pa pesmi i n kratko prozo v
S tema dvema zbirkama j e kot debitant stopil na
literarno sceno, kjer so ga k r i t i k i i n bralci z navdušenjem sprejeli zaradi tematskih i n slogovnih novosti, k i j i h j e prinesel. O d takrat objavlja kratke zgodbe, novele, legende, feljtone,
romane,
drame. Piše tudi gledališka dela, k i j i h z v e l i k i m uspehom uprizarjajo na m a d ž a r s k i h odrih. Do sedaj j e izdal t r i zbirke feljtonov, zadnjo z naslovom Zbrane moje ljubezni
(Összegyűjtött
szerelmeim,
2003). Te v publicističnem slogu napisane crtice tedensko objavlja v časniku Elet és irodalom
pod
psevdonimom Ernő Szív. Pripovedovalec, sam Ernő Szív, tedensko upodablja v njih svoje sanje, bojazni, izkušnje, majhne skrivnosti življenja z napeto, razburljivo in zanimivo zgodbico. Nazadnje j e izdal dva pravljična romana za otroke Trapiti oziroma velika vojna bučne prikuhe a nagy tökfőzelékháború,
2002) ter Trapiti
in grozen zajec (Trapiti
(Trapiti
avagy
nyúl,
2004).
és a borzasztó
Darvasi j e v t. i . "postmoderni teror", v obdobje sodobne m a d ž a r s k e literature, imenovane po Petru Esterházyju. prodrl kot pripovedovalec. Z njegovimi
deli so madžarski kritiki začeli omenjati
rehabilitacijo zgodb.
' Jutka R u d a š „ D a r v a s i j e v a poetika v orisu sodobne m a d ž a r s k e proze" in L á s z l ó Darvasi, Dobiti ž e n s k o Ljubljana, Beletrina, 2005, 177-194., Prev. Marjanca M i h e l i č .
Kratek skok v bližnjo preteklost moderne m a d ž a r s k e literature s kratkim seznamom imen in zarisom njihovih umetniških potez. Velik preobrat v madžarski literaturi se z a č n e na koncu sedemdesetih let, ko se s t. i . „novo prozo" z a č n e notranja prenova celotne proze. V tem obdobju j e bila svobodna književnost spolitiziran
neznan in n a p a č n o razlagan pojem, literatura j e bila še
skrajno
diletantizem. Da bi bila književnost v pravem pomenu besede svobodna, j e
bila
potrebna reorganizacije. D o l o č e n o mejo svobode j e sicer dopuščala „ m e h k e j š a oblika diktature", po esterházyjevsko „soft porno", vendar j e prenova pomenila avtonomizacijo književnosti z
vso
ignoranco političnega mišljenja. „Čista" književnost lahko obdrži politično relevanco, in sicer ne kot zunanji ideološki balast, marveč kot razcvet v samem tekstu, iz oblikovanja le-tega, imanentno. M o č n o vplivajoče „ljudske narodnjake", k i so do tedaj imeli v rokah literarne revije in k i so pred tem zaprli pot pred novim načinom gledanja na stvari, so počasi izrinili drugače misleči, svobodno misleči umetniki. Pomembno zaslugo pri recepciji te nove literature gre pripisati takratnim mladim kritikom, Beáti Thomka, Pétru Balassaju, Sándorju Mihályju
Maszáku-Szegedyju.
Omenjeni
kritiki,
Radnótiju, Ernőju Szabóju Kulcsárju
profesorji
na
univerzah,
so
s
in
sodobnimi
literarnoestetskimi pristopi avtorji monografij o Gézi Ottliku, M i k l ó s u M é s z ö l y u , Pétru Esterházyju, Pétru N á d a s u in Ottóju Tolnaiju. Na začetku pa sta k temu razvoju veliko prispevala izjemna umetnika Péter Esterházy in Péter N á d a s , najbolj prevajana m a d ž a r s k a avtorja, dobitnika številnih d o m a č i h in tujih nagrad, lavreata vilenice. Pa ne brez predhodnikov, kajti ž e v šestdesetih in začetku sedemdesetih oznanjata novo smer v m a d ž a r s k i literaturi G é z a Ottlik i n M i k l ó s M é s z ö l y . S pripovednimi
novostmi, k i sta j i h ustvarila na področju oblikovanja besedil, s poudarjenimi
oblikami pripovedovanja na meji med klasično in moderno tradicijo izstopajo Ottlikov roman Šola na meji (Iskola 1966).
a határon,
1959) i n M é s z ö l y e v e novele ter roman Smrt atleta (Az atléta
halála,
Avtorja teh dveh za mnoge m a d ž a r s k e avtorje vzorčnih romanov sta se ž e takrat držala
umetniške estetike, k i j e v vseh pogledih odstopala od socialističnega realizma. Prav zaradi tega j e omenjeno M é s z ö l y e v o delo najprej izšlo v francoskem prevodu v Franciji, šele nato v izvirniku na M a d ž a r s k e m . Pravo stilistično revolucijo, lahko bi rekli koperniški preobrat v madžarski literaturi, pa j e izvedel Péter Esterházy, k i j e z m a g i č n i m jezikom književnost.
V
madžarsko
književnost
je
prinesel
nov
postavil bolj neposredno in živo val
sprememb
s
samosvojim
„ e s t e r h á z y j e v s k i m " slogom, s citati, polcitati, interteksti, izpusti, zamolki, s številnimi namigi, aluzijami,
n e d o k o n č a n i m i povedmi, z m o č n o kulturno tradicijo, s fragmentacijo, s prefinjeno
erotiko itd., z vsemi elementi postmoderne. Je avtor, ki na nov način piše o starem s prefinjenim, ležernim, iznajdljivim ideološkim nabojem, kar deluje čudovito ironično. Z delom roman (Termelési
regény,
1979), s petimi romani s podnaslovom Uvod v leposlovje
szépirodalomba,
1981-1985),
s Harmonio
caelestis
(2000),
Proizvodni
(Bevezetés
opusom magnumom,
a
romanom
izjemnega obsega i n kvalitete, ter z drugimi romani (20 j i h je), eseji, glosami se je vpisal med najboljše in spada v sam vrh m a d ž a r s k e in evropske postmoderne proze ter zaseda častno mesto ob v e l i k i h pisateljih,
M u s i l u , Handkeju, Kišu, Brochu, Bernhardu, Calvinu i n drugih.
Harmónia
caelestis, naslov j e prevzet od Pála Esterházyja, k i j e v 18. stoletju pod tem naslovom sestavil i n uglasbil zbirko cerkvenih baročnih pesmi, j e zgodovinsko-družinski roman. Jezikovna mojstrovina, k i izkazuje slogovno dovršenost in izrazno inovativnost, j e sestavljena iz dveh delov. Roman j e napisan v fragmentih, katerega osrednja figura j e oče, kot steber grofovske družine oz. očetje iz različnih generacij od 17. stoletja vse do sedemdesetih let 20. stoletja, čigar cilj j e ustvarjanje d o l o č e n i h povezav med n e b e š k i m bliščem i n okusom smrti - zato j e h a r m ó n i a caelestis, n e b e š k o sozvočje. Literarni tekst j e zmes realnosti in fikcije in kot tak o m o g o č a interakcijo med danim in umišljenim. Dve leti kasneje avtor šokira m a d ž a r s k o javnost z novo knjigo, Popravljeno (Javított
kiadás),
s podnaslovom Dodatek k Harmonii
caelestis,
izdajo
v kateri razkriva spoznanje resnice
o svojem očetu kot vohunu k o m u n i s t i č n e tajne policije. Mojstrovini, k i sta sintezi visoke estetike in m o č n e etike, sta prevedeni v deset jezikov, za njiju j e Esterházy lani (2004) prejel najprestižnejšo n e m š k o nagrado za literaturo - nagrado za mir. Slogovno nekoliko drugačen predstavnik te dobe j e Péter N á d a s , k i se s Knjigo
spominov
(Emlékiratok
könyve,
1986)
uvršča med glavne nosilce
moderne m a d ž a r s k e proze. Knjiga j e izzvala v Nemčiji in A m e r i k i prave ovacije, pisatelj j e za njo prejel leta 1991 avstrijsko državno nagrado, i n j e zasedla prvo mesto na m e s e č n e m priporočilnem seznamu 29 najuglednejših
nemških literarnih kritikov. In če lahko rečemo, da se
mojstrsko igra z besedami, potem je N á d a s z njimi zelo resen. V Knjigi
spominov
Esterházy
se prepletajo
a n t r o p o l o š k e i n zgodovinsko-filozofske teme, podane skozi osebno izkušnjo. O k v i r romana j e konkretna zgodovinska doba, leto 1956. Pisatelj tako v tej knjigi kakor tudi v drugih delih družinskega földi
romana
szerelemről,
(Egy családregény
1991)
vége,
1977),
itd.) piše s prefinjenim
O nebeški
in zemeljski
ljubezni
(Konec
(Az égi és a
občutkom za življenjske detajle, s tenkočutno
analizo plasti č l o v e š k e g a vedenja, njegov slog odlikuje pretanjena psihologija, spušča se v globine č l o v e š k e duše, odpira teme s področja telesnosti, erotike, popiše najdrobnejša stanja... Največkrat ga primerjajo s Thomasom Mannom in Proustom, za svojega vzornika pa imenuje
Miklósa
M é s z ö l y a . To obdobje j e pomembno tudi za pisateljsko delovanje G y ö r g y a Komada, znanega nasprotnika K á d á r o v e g a režima. Zaradi izzida knjige Obiskovalec
(A látogató
1969),
k i n i kaj
drugega kot komajda prikrita kritika socialističnega realizma in k i j e leta 1973 izšla v n e m š k e m ter leta 1975 v a n g l e š k e m prevodu, pisatelj vse do konca osemdesetih let ni smel objavljati svojih del na M a d ž a r s k e m . V e l i k o prahu j e zbudilo tudi njegovo najnovejše delo, avtobiografski roman v dveh delih, Pot in vrnitev
(Elutazás
napfogyatkozáskor,
2003).
és hazatérés,
2002) in Na vrhu ob sončnem
mrku (Fenn a hegyen
Sredi osemdesetih sta se v m a d ž a r s k e m literarnem prostoru pojavila dva pomembna avtorja, Á d á m Bodor in László Krasznahorkai, katerih dela so prežeta s primesmi absurdne groteske in z bivanjsko stisko. V njunih delih se kaže „naracija trpljenja", razpoka v medsebojnih človeških odnosih, kar j e prikazano v psihološki perspektivi. Á d á m Bodor, transilvanski M a d ž a r , k i j e študiral teologijo na protestantski teološki fakulteti na S e d m o g r a š k e m , j e b i l p r i sedemnajstih za dve leti zaprt zaradi političnega udejstvovanja. Te izkušnje opiše v knjigi
Vonj po
2001). S priselitvijo na M a d ž a r s k o in z izjemnim delom Okrožje Sinistra
ječi
(Sinistra
(A börtön körzet,
szaga,
1992) je v
ta literarni prostor prinesel nov slog pisanja; uprizarja etnično m e š a n svet na strahoten, grozovit način, svet, poln nočnih mor. Podoben svet, apokaliptično vizijo b r e z b o ž n e g a sveta, za katerega ni k a n č k a odrešitve, ponazarja v svojih delih László Krasznahorkai. Pozornost j e zbudil z romanom Satanov tango (Sátántangó, melankóliája,
1989).
1985), nekaj let pozneje pa j e izdal Melanholijo
upora
(Az
ellenállás
Roman j e srhljiva parabola o histeriji na podeželju, kamor prispe potujoči
cirkus in j o p o v z r o č a s t o č k o o natlačenem kitu. Na podlagi teh dveh knjig j e nastal sedeminpolurni film v režiji B é l e Tarra z naslovom Werckmeisterske Tudi v delu Vojna in vojna (Háború
és háború,
harmonije
(Werckmeister-harmóniák,
2001).
1999) seje Krasznahorkai osredinil na golo vizijo.
V z a č e t k u devetdesetih prihaja na m a d ž a r s k o literarno sceno nova generacija avtorjev. M e d p r v i m i László M á r t o n z b a r o č n o obarvanimi deli, v katerih j e največji poudarek na identitete, zavestnosti. Leta 1997 j e ugledal luč sveta roman Resnična (Jacob
Wunschwitz igaz története),
zgodba Jacoba
Wunschwitza
v katerem se avtor v veliki meri opira na resnični svet, osnova
romana so mesto Gauben in zgodbe v njem iz 16. stoletja. Tudi v delu Senčna glavna ulica főutca,
iskanju
(Árnyas
1999) avtor na podlagi resničnih fotografij in spominskih pisem opiše življenjsko pot dveh
Židinj. Delo na koncu privede do m a d ž a r s k e Soe in vse do moralnih in d r u ž b e n i h posledic, k i j i h še dandanes le boječe omenjajo. Endre Kukorelly j e b i l znan ž e s svojimi pesniškimi zbirkami, s pesmimi v prozi najboljših j e iz leta 1998 z naslovom H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.),
(ena
b i l j e eden tistih, k i j e s posebnim
govornim n a č i n o m - hkrati i g r i v i m i n resnim - izvedel najuspešnejši preobrat v poeziji po ironiji, ko j e leta 1990 pritegnil nase pozornost še s kratko prozo v zbirki Obrežje part,
1990).
spomina
(A
memória
Njegova besedila so provokativna i n se distancirajo od transcendentalnih razlag,
medtem ko se pred nami odpira globoka bivanjska situacija, stiska. Osnovna karakteristika zbirke: kratka besedila, osnovno besedje, minimalistična proza, preprosta retorika, zreduciran jezik. Tudi njegova naslednja lakonična knjiga Ruševina:
zgodba Sovjetske
zveze (Rom: a szovjetónió
története,
2000) j e polna posmehovanja, knjiga, k i jezi, frustrira, izziva zgražanje. Je provokacija časa. V ospredje j e postavljen čas komunizma, svet materialnega in duhovnega razpadanja s primesmi lastnih
izkušenj. Vso
življenjsko
snov iz omenjenega romana očarljivo
obdela na
novo v
najnovejšem in najobsežnejšem in celo najboljšem delu, v n e ž n o erotičnem romanu dolina ali O skrivnostih
človeškega
srca (Tündérvölgy
Pravljična
avagy Az emberi szív rejtelmeiről,
2003).
Naslov si j e izposodil od „ p r a r o m a n t i č n e g a " m a d ž a r s k e g a pesnika M i h á l y a Vörösmartyja. Iz devetih poglavij - vsako j e razdeljeno še na devet - sestavljen roman postavlja v ospredje življenje avtorja in njegovo ljubezen/ljubezni, zanimivo, da se vseh devet ž e n s k na koncu zlije v eno z imenom C (kot Cordelia pri Kierkegaardu). Tudi v tem delu so v ospredju pisateljevega zanimanja razpoke v medsebojnih človeških odnosih, predvsem med ž e n s k o in m o š k i m , kar prikazuje pripovedno z g o š č e n o v ironični perspektivi. Vsako poglavje uvajajo citati iz drugih del, kar dokazuje, kako veliko vlogo igrajo medbesedilne navezave, k i razgledanemu bralcu ponujajo v e č . Največja
madžarska
avtorja, katerih značilnost poetike
so besedne igre, nenavadne
asociacije, parodična pretiravanja, sta Lajos Nagy Parti in László Garaczi. Za zbirko poezije Grafitnesz
(2003), napisane v tem slogu, j e Nagy Parti leta 2003 prejel največjo m a d ž a r s k o nagrado
za literaturo. Ž e sam naslov j e besedna igra: grafit, pisanje, pa fitnes, gibanje, vaje itd. Podoben j e njegov roman pod psevdonimom Jolán Sárbogárdi:
Angel telesa (Sárbogárdi
Jolán: A test angyala,
1997). T u d i Garaczi fantastično uporablja v svojih delih različne jezikovne registre, slengovske izraze, tudi v u s p e š n e m romanu Pompozno potujemo z avtobusom!
(Pompásan
buszozunk!,
1998).
Ž e n s k o perspektivo v m a d ž a r s k i literaturi posreduje znana pesnica Zsuzsa Rakovszky, k i j e leta 2002 izdala p r v i i n edini roman z naslovom Senca kače fiktivno
(A kígyó
árnyéka).
Delo ustvarja
avtobiografijo. Glavna junakinja Ursula Lehman oziroma Orsolya po smrti
očeta
apotekarja, k i umre zaradi epidemije kuge, napiše svoje spomine. Nenavadna izpoved hčerke, k i postane suženj lastnih nagibov, postane predmet o č e t o v e g a telesnega nagnjenja. Zatorej kača iz naslova, k i n i samo simbol lekarne, ampak obenem prispodoba zapeljevanja i n intrige, znane iz raja. T u d i tema o b s e ž n e g a romana avtorja Pála Z á v a d a (dobitnika vileniškega kristala) j e krvoskrunstvo. Gre za t. i . roman dnevnik Jadvigina
blazina (Jadviga
párnája,
1997), kjer potekajo vzporedno z
„ o s n o v n i m " tekstom zapiski z opombami, popravki. Zapiske začne A n d r á s Osztati na p r e d v e č e r poroke z (ni izključeno, da s krvno sestro) Jadvigo Palkovits. Po njegovi smrti zapiske nadaljuje s svojo razlago sama Jadviga, na koncu pa k napisanim doda še svoje pripombe njen zunajzakonski sin M a r c i . Celotna zgodba j e postavljena v čas od leta 1915 do konca vojne v vasico na jugovzhodnem M a d ž a r s k e m , kjer živi slovaška manjšina. Podobna j e tema romana Milota,
izdanega
leta 2002, k i j e kronika življenja, družinskih dogodkov in ljubezni G y ö r g y a Milote. Z á v a d a j e s tema deloma postavil spomenik madžarskim Slovakom, saj opisuje številne trenutke iz njihove zgodovine v 20. stoletju, ko so bili po drugi svetovni vojni izseljeni iz d r ž a v e . V najnovejšem romanu Potomstvo fotografa
(A fényképész
utókora,
2004) pa se Z á v a d a ukvarja s problematiko
ž i d o v s t v a prav tako kot G á b o r N é m e t h v delu Si Žid? (Zsidó vagy?,
2004).
Pri tem kronografu ne smemo pozabiti na zamejske m a d ž a r s k e pisatelje, k i prispevajo k celovitosti m a d ž a r s k e literature in so njen organski del. Najbolj zastopani so slovaška Lajos Grendel in Á r p á d Tőzsér, transilvanska István Szilágyi ter Zsolt L á n g in vojvodinska László V é g e i i n Ottó Tolnai.
Slednji,
symposion,
dolgo časa
glavni
urednik legendarne jugoslovanske m a d ž a r s k e
revije
Új
j e eden najizvirnejših ustvarjalcev sodobne ma dž a rs ke poezije. Do njega, k i se j e na
videz oddaljil od nadrealizma, j e bilo javno mnenje precej skeptično. K o skozi poezijo govori o pisanju poezije, j e Tolnai mojster presenetljivih podob, k i so še posebej impresivne, ker j i h prikliče s preprostim jezikom in v a r č n o uporabo pesniških sredstev. Za najnovejše delo, t. i . roman v obliki radijskega intervjuja Pesnik
iz svinjske
masti (Költő disznózsírból,
2004), j e letos prejel največjo in
najuglednejšo m a d ž a r s k o nagrado za literaturo. Krona sodobne m a d ž a r s k e proze pa j e nedvomno Imre Kertész, Nobelov nagrajenec za literaturo leta 2002, njegova trilogija: Brezusodnost otroka (Kaddis
a meg nem született
gyermekért,
(Sorstalanság,
1990) i n Poravnava
1975),
Kadiš
(Felszámolás,
za
nerojenega
2003) i n njegov
celotni opus, k i j e v bistvu raziskovanje anatomije holokavsta. V to pisano literarno mrežo se uvršča Darvasi, k i pripoveduje zgodbe o življenju in ga z grenkim humorjem ter t e n k o č u t n o ironijo tudi nadvse uspešno demistificira. V njegove novele se vrivajo primesi pravljičnega, m a g i č n e g a ter simbolnega. Resničnost v njegovih delih postaja tako le del imaginarnega i n
fiktivnega
sveta in le njegova zunanja podoba. Literarni svet
Darvasijevih
novel, ujet v prvinskost fantastike, se tako v marsičem navezuje na m a g i č n i realizem. Veliko skupnega najdemo z j u ž n o a m e r i š k i m i avtorji, še posebej z Mariem Vargasom Llosom. T u d i novela Eva
Rajnak
Pantaleon
iz zbirke Dobiti in tolažnice.
žensko
(Szerezni
egy nőt, 2000) citira d o l o č e n e prizore iz Llosove
V poznejših delih se m o č n o kaže vpliv j u ž n o e v r o p s k i h avtorjev, predvsem
poetika Danila Kiša ter Milorada Pavića, njegova tehnika formuliranja zgodb, izbira teme itd. (Za primerjavo glej Darvasijevo novelo Julija
Sunce.)
V kontekstu m a d ž a r s k e literature pa se navezuje
predvsem na novelistiko Á d á m a Bodorja in Miklósa Mészölyja. Dela obeh so prežeta s primesmi absurdne groteske in z grenkim humorjem ter bivanjsko stisko, iz katere č r p a tudi Darvasi, k i j e v m a d ž a r s k i književnosti ponovno oživil zgodbo. V njegovo klasično kompozicijo zgodb posegajo sodobne tehnike pripovedovanja, k i so še najbližje (post)modernizmu: fragmentalnost, pretrganost, pripovedni
preskoki,
menjave
perspektiv,
velika
metaforizacija,
alegorija,
ponekod
tudi
intertekstualnost i n ne nazadnje odprt konec zgodbe. Zgodbe uporabljajo diferentnost fabule in sižeja, s p o m o č j o tega vzbujajo
v bralcu občutek pomanjkanja,
deficita,
zanikajo
možnost
tradicionalno z a o k r o ž e n e zgodbe. Zgodbe nekako prehajajo druga v drugo, odpirajo se kot v k r o ž n e m gibanju spirale ter sesedejo v odprtost neskončnega.
Pisateljevo pomembno leto j e 1993, ko izda zbirko novel z naslovom grmovlja
vrtnic
(A
veinhageni
rózsabokrok)
in se z njo vpiše
Veinhagenska
med najboljše
madžarske
pripovedovalce zgodb, to postane tudi kasneje njegov zaščitni znak. Njegove zgodbe pripovedujejo o tragičnih in žalostnih dogodkih, njegovi l i k i so skrivnostni, izobčenci s sporno eksistenco, s transcendentnimi, nezemeljskimi izkušnjami, požrešni in okrutni, z nenavadnimi
značajskimi
lastnostmi. Glavni j u n a k i bolehajo za duševnimi i n telesnimi bolezni, tudi po zunanjosti so p o s e b n e ž i . T u d i j u n a k omenjene zbirke j e sirota, čelast, neroden, štorast, svojo nedolžnost izgubi na nenavaden
in zelo č u d e n
način...
Njegova novelistika j e podobna
verižni
mreži, kjer
se
atmosferično ponavljajo živi m o t i v i , jezik, situacije, kot da bi bila vsaka nova zbirka s starejšimi besedili
v refleksivnem odnosu.
{Szerelmem,
Dumumba
elvtársnő,
Tudi
druga
zbirka Tovarišica
Dumumba,
ljubezen
moja
1998) še z večjimi konturami oriše svet legend in vraževerstva,
svet svetnikov in norcev, svet na meji pravljične fikcije in surove realnosti. Ena najbolj posrečenih novel iz te zbirke j e El Qahira,
v kateri karikira sovjetsko okupacijo M a d ž a r s k e leta 1956 s
p o m o č j o » e g i p č a n s k e legende".
Leta 1999 izdana Legenda
čarodejev
solz (A könnymutatványosok
legendája)
j e Darvasijev p r v i
roman, tematsko vznemirljivo prozno delo; zanj j e prejel ž e omenjeno veliko n e m š k o nagrado i n b i l deležen velike pozornosti tudi zunaj meja. Roman, k i spada med pisateljeva najbolj nenavadna dela, je sinteza vseh tematskih i n oblikovnih svojevrstnosti, k i j i h je do sedaj uveljavljal v novelah. Mitološki princip besedilo odpira v razsežnost irealnega. Pozornemu bralcu se plast za plastjo luščijo posamezne pripovedno-tematske ravni i n ga vedno znova silijo k premisleku. Literarni svet romana bogatijo razpoke, skozi katere priteče v magičnost k a n č e k realnega. Ta
neverjetno
raznolika, raznovrstna, č a s o v n o i n prostorsko razvejena in tematsko pestra zgodba j e postavljena v izmišljeno d e ž e l o , kjer se življenjske zgodbe glavnih junakov odvijajo v 17. stoletju, sicer pa č a s o v n o zavzema roman domala sto petdeset let, od bitke pri M o h á c s u (1526) do turških vdorov v B u d i m (1686). Iz številnih fragmentov sestavljen roman j e zgodba petih čarodejev, k i skupaj s skrivnostnim namenom potujejo s kočijo po Srednji Evropi. Platno kočije krasi nebeško modra solza, delo n e m š k e g a barvarja, naslikana leta 1541, na dan, k o j e budimski grad zasedel Sulejman V e l i k i . Skupina, k i j o sestavljajo M a d ž a r , Žid, Srb, Hrvat in Bosanec, so čarodeji, katerih nenavadna značilnost j e , da iz oči pričarajo č u d n o solzo ( k r i , žerjavico, kamen, ogledalce in led). Njihov j o k j e edina zgodba, začetek in konec. Zgodba, k i se v nadaljevanju vleče skozi njihove legende, č u d e ž n e zgodbe; njihova usoda, legenda, se združi v celoto na koncu romana. Ker glavne junake označuje neka m a g i č n a energija žalosti, ima roman številne poteze m a g i č n e g a realizma in pogosto spominja na nekatera Marquezova besedila. Nenehno se prepletata realno in fantastično,
roman vgrajuje tudi osnovne karakteristike "metafizične kriminalke". In kdo so sploh čarodeji, j e t e ž k o ugotoviti. Č e j i h razumemo kot ustvarjalce tekstualnega besedila, potem so tisti, katerih zgodbe smo lahko spoznali, kajti za njihovimi imeni se oblikuje
identičnost zgodbe oziroma
narativna identiteta. Kajti zgodba sama ustvarja možnost za to, da so lahko oni čarodeji. O teh pa v romanu govori ponekod narator, pripovedovalec zgodb, govorec, k i nam v nenavadno poetični in značilno simbolični govorici pripoveduje določene mite, legende, k i j i h pripovedujejo j u n a k i . Ozadje zgodbe j e obdobje turške invazije na Vzhodno-Srednjo Evropo, vendar besedilo presega zgolj
zgodovinsko
plat, vezano na
določen
prostor
in čas. Ta j e
samo kot okvir.
Na
v e č d i m e n z i o n a l n o pripovedovanje zgodbe kaže tudi trivrstno (krščansko, muslimansko in židovsko) štetje časa. Darvasijev roman deluje metaforično. Nakopičenje teh metafor, njihovo medsebojno prepletanje ter nove metafore konstruirajo tako zgradbo, k i izoblikuje zgodbo, fabulo, medtem ko določenih delov sižeja avtor ne razkrije. To daje tekstu, pa tudi bralcu neke vrste skrivnostnost, uganko in mističnost. Pravo zgodbo si bo povedal bralec sam, pri tem m u j e pripovedovalec samo v pomoč.
Darvasi v zbirki novel Dobiti
žensko
ostaja zvest intonaciji večine svojih doslejšnjih proznih del,
ostaja blizu vsega tistega, kar j e z imaginacijo in z značilnim slogom v risu svoje umetnosti zgodbe razkril ž e doslej. Edini odmik se k a ž e v tem, da se v tem delu nekoliko oddaljuje od d o m a č i h pokrajin, prizorišče nove mitologije najde na področju nekdanje Jugoslavije, v balkanski vojni. Dobiti žensko j e zbirka novel o vojni, v p r v i vrsti o balkanski vojni iz devedesetih let, oziroma delo, k i reflektira to dogajanje v umetniški, literarni obliki. Bližnja preteklost omenjenega ozemlja ni prinesla na piano samo konkretnih politično-ideoloških nazorov, stališč, m a r v e č j e izsilila veliko število, v literarni obliki, estetsko vrednih produktov. Novele so prežete z ostro kritiko človeških pomanjkljivosti i n zablod. Darvasijeva zbirka j e literarni primer odzivanja na nesmiselnost vojnega početja. Osnovna problematika zbirke j e kompozicijsko in miselno podana v podnaslovu in vsebuje vojne novele. V k a k š n e m pomenu lahko govorimo a vojnih novelah? Pravzaprav kaj j e vojna novela? Heterogene novele, rahlo spete med seboj, prikažejo portret šestnajstih žensk, pred tem pa lahko kot k a k š e n predgovor beremo Schreiberjevo mnenje o vojni. Novele izžarevajo specifično poetiko, k i tudi tu o b č a s n o potegne na magični realizem, kot j e recimo „prefinjeno", pa tudi „ v u l g a r n o " erotizirano besedilo, uprizarjanje tako realne situacije (Elena Snee v gosteh) kot m i t i č n e (Julija Sunce, k i se nikoli ne prebudi oziroma samo takrat, ko nikoli speči pripovedovalec zadrema), večkrat
ponavljanje določenih junakov (Carica Milenka), enak č a s in prostor,
stalen
način
pripovedovanja: moški z Balkana pripoveduje svoje dogodivščine, prepletene z resničnimi in mitičnimi elementi z ž e n s k o iz naslova. Pripovedovalcev glas, k i je označen z imenom Schreiber,
kjer se glede na kompozicijo (mise en amybe) pojavi tudi v osrednji noveli (Elena Snee), samega sebe pojmuje, označi kot ( m o ž n e g a ) pisca besedil. On j e na eni strani zunanji pripovedovalec, za katerega se zdi, da se j e poistovetil z avtorjem. Schreiber se umika od vrednotenja vojn, te n a m r e č ni m o g o č e povzeti v besede, o njih govori skozi zgodbe, vendar niti sam niti drugi ne razumejo njegovih zgodb. Ker j e težko ubesediti neubesedljivo, so potemtakem zgodbe v določenem pogledu nerazumljive, č u t o m nedostopne, transcendentalne, morda j e
pogoj za njihovo
razumevanje
pomanjkanje koherentnega značaja. Razumevanje govora o vojni skriva v sebi po Schreiberju nerazložljivost, neizrecljivost. Razlaga vojne, njihovo ovrednotenje j e neuspeh, poraz besede. Darvasijeva poetika se s tem razširi v etično dimenzijo.
S tem j e avtor pomanjkanje globoke
izkušnje odkril s p o m o č j o virtuozne in bujne fantazije. Vojna ni bitka besed, k i se odvija na bojišču teksta, vojna j e realnost sama v sebi in ni m o g o č e govoriti o njej, tako ima razumevanje d o l o č e n e ovire. Da b i lahko to Schreiber opisal, opiše ljudi. Avtor ustvarja znotraj fikcije fiktivne ljudi, k i so zgrajeni iz kvazizgodb. V različnih situacijah se kopičijo bolezni, nasilje, sovraštvo, seksualne perverzije, v središču vsega tega pa j e največja zastava dobiti ž e n s k o ali vladati nad svojo d u š o . V n e s k o n č n o bolnem svetu j e tudi sam Bog bolan, s svojo boleznijo obseva ves ustvarjalni svet, n a m r e č „stvarjenje j e preseglo m o č i Boga in povzročilo njegovo bolezen" (Veronika
Schwarz),
on
j e izničil v njih velika čustva, ker: "Vse, kar j e strastno, j e tudi lažnivo. Resnica ne pozna č u s t e v . " (Carica
Milenka
Koz).
Bolna j e tudi beseda, bolehni so tudi sami pripovedovalci i n
njihove
pripovedi. I n medtem ko so se naučili, d a j e potrebno s čustvi ravnati n e ž n o , v svojih dušah niso znali ukrotiti r a z r a š č e n e g a sovraštva. „ Č l o v e k odraste, nič hudega sluteč, i n resnično osupne sele tedaj, ko razume, da j e polovico njegove d u š e prepletlo neizprosno sovraštvo kot pajkova m r e ž a in da mu brez sovraštva ni živeti. T u d i z ganjenostjo j e treba biti p r e v i đ e n . " V njih so se do skrajnosti p o m e š a l i p o j m i i n pomeni n e b e š k e g a i n zemeljskega, greh i n dobrota, smrt i n ljubezen, zvestoba i n izdajstvo. Razlastitev, posesivnost se v vsakem primeru lahko opiše s podobnimi karakterji, to je upodobljeno z ž e n s k a m i arhetipskega značaja. Za junake j e neotipljivost arhetipskega ustroja sveta pogubljenje. Skozi ž e n s k e zgodbe spoznavamo neopisljivo vojno skupaj s prvinami m a g i č n e g a realizma, k i dogodke subjektivizirajo.
Skupne značilnosti novel so ironija, mitičnost, nagibanje k
nebesednemu razumevanju, osnovna referenca j e bivša Jugoslavija, balkanska vojna. Č e p r a v govorijo besedila tudi o m n o ž i č n i h grabovih, o „švercanjih", o trgovanju z belim blagom, nikakor ni Darvasijevo delo oris balkanske vojne, m a r v e č j e poudarek na neizogibnem in n e o p a ž e n e m kaosu, k i g a j e ustvaril ta konflikt. V Darvasijevi novelistiki kaže ta zbirka na novo obzorje, prav s temi t e ž k i m i , bizarnimi potezami v prizorih, z dialogi, monologi in s pustimi, golimi stavki. Tako ima bralec občutek, ko odloži to žalostno, pa vendar zanimivo knjigo, kakor ga čuti glavni junak v
zadnji noveli, medtem ko gleda dolgo s p e č o i n morda še živo ljubico/žensko: „Vse skupaj me j e bolelo, pa m i j e bilo vendarle dobro."
Dela: 1.
Horger Antal Parisban (pesmi, 1991)
2.
A portugálok (pesmi in kratka proza, 1992)
3.
A veinhageni r ó z s a b o k r o k (novele, 1993)
4.
A B o r g o g n o n i - f é l e s z o m o r ú s á g (kratke zgodbe, 1994)
5.
A K l e o f á s - k é p r e g é n y (historije, legende in stripi, 1995)
6.
Szerelmem, D u m u m b a elvtársnő (novele, 1998)
7.
A k ö n n y m u t a t v á n y o s o k legendája (roman, 1999)
8.
Szerezni egy nőt. H á b o r ú s novellák, (novele, 2000)
9.
A lojangi k u t y a v a d á s z o k . Kínai n o v e l l á k (novele, 2002)
10. Trapiti, avagy A nagy tökfőzelékháború (pravljični roman, 2002) 11. Trapiti é s a b o r z a s z t ó nyúl (pravljični roman, 2004)
Dela pod psevdonimom Ernő S z í v 1.
A vonal alatt (feljtoni, novele, 1994)
2.
Hogyan c s á b í t s u k el a könyvtáros kisasszonyt? (feljtoni, novele, 1997)
3.
Ö s s z e g y ű j t ö t t szerelmeim (feljtoni, crtice, novele, 2003)
M E L L É K L E T 5.
E s t e r h á z y P é t e r Harmónia
caelestis és Javított kiadás című m ű v e i n e k magyar nyelvű recepciója (bibliográfia) 1
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Szilágyi Márton, „...sicut in caelo, et in terra", Bárka, 2000/6., 107-110. o. Dérczy Péter, „Minden és semmi", Élet és irodalom, 2000. május 19., 19. o. Toót H. Zsolt, „Tükör által világosan", Napút, Il.évf., 2000/6. http://www.inaplo.hu/na/index.html. Sükösd Mihály, „Esterházy és a Harmónia caelestis", Mozgó Világ, 2000/7., 119-122. o. Kulcsár Szabó Ernő, „Ex libris. Esterházy Péter: Harmónia caelestis", Élet és irodalom, 2000. augusztus 25., 17. o. Rónay László, „Harmónia terrae", Vigília, 2000/8., 632-634. o. Sneé Péter, „Harmónia, diszharmónia. Esterházy Péter: Harmónia caelestis", Magyar Szemle, 9. évf., 2000/8., 150157.0. 8. Szabó Gábor, „Vissza a jövőbe", Tiszatáj, 2000/9., 90-95. o. 9. Selyem Zsuzsa, „Egy egyenlet, két ismeretlennel. A lehetőség írása Esterházy Péter Harmónia caelestis című regényében", Pannonhalmi Szemle, 2000/VIII/3., 112-117. o. 10. Szegedy-Maszák Mihály, „A történelem elképzelt hitele. Esterházy Péter: Harmónia caelestis", Kortárs, 44. évf. 2000/9., 106-111. o. H . H . Nagy Péter, „Családfamászás", Millenniumi Országjáró, 1/2., 2000/9-10., 17. o. 12. Bacsó Béla, „Talapzat és szobor. Esterházy Péter: Harmónia caelestis", Jelenkor, 43. évf. 2000/10., 1048-1052. o. 13. Bacsó Béla „Talapzat és szobor. Esterházy Péter: Harmónia caelestis" in írni és felejteni. Filozófiai és művészetelméleti írások Budapest, Kijárat Kiadó, 2001, 197-207. o. 14. Thomka Beáta, „Múltak és régmúltak megalkotása. Történelmi ritmusérzék Esterházy Péter Harmónia caslestisében", Jelenkor, 43. évf., 2000/10., 1041-1047. o. 15. Thomka Beáta „Múltak és régmúltak megalkotása. Harmónia caelestis" in Beszél egy hang. Elbeszélők. Poétikák. Budapest, Kijárat Kiadó, 2001, 107-123. o. 16. Harsányt László, „Égi összhangzat. Harmónia caelestis", Új Horizont, 29. évf., 2001/4. 17. Bazsányi Sándor, „Érdekes szók, leleményes rendben", Beszélő, 2001/7-8., 139-147. o. 18. Papp Endre, „Ahol a van, ott a kell. Esterházy Péter: Harmónia caelestis", Hitel, 2000/11., 94-100. o. 19. „"Hát mért oly fontos nekünk ez az ember". Esterházy Péterrel beszélget Takáts József, Élet és irodalom, 2000. november 17. 5. o. 20. Szilágyi Júlia, „A fehér komód titka", Holmi, 2000/12., 1552-1555. o. 21. Balassa Péter, „Apádnak rendületlenül", Holmi, 2000/12., 1555-1567. o. 22. Balassa Péter „Apádnak rendületlenül. Esterházy Péter: Harmónia caelestis" in Törésfolyamatok Debrecen, Csokonai, 2001, 61-80. o. 23. Domonkos Mátyás, „A csoda a lehetséges lehetetlen", Holmi, 2000/12., 1544-1552. o. 24. Szirák Péter, „Esterházy Péter: Harmónia caelestis", Alföld, 52. évf., 2001/1., 94-101. o. 25. Györffy Miklós, „Minden és semmi. Esterházy Péter: Harmónia caelestis", Vigília, 66. évf, 2001/2., 139-145. o. 26. Bodor Béla, „Opus Magnum, avagy a legkövérebb láncszem. Esterházy Péter: Harmónia caelestis", Eletünk, 39. évf, 2001/5., 456-467. o. 27. Bombitz Attila, „Akiről tudunk, akit sohase látunk. Esterházy Péter: Harmónia caelestis", Forrás, 33. évf, 2001/5., 74-82. o. 28. Olasz Sándor, „"Családfamászás". Esterházy Péter: Harmónia caelestis", Új Forrás, 2001/7., 40-47. o. 29. Thomka Beáta, „A történelem mint tapasztalat, regény és retorika. Esterházy Péter Harmónia caelestiséről", Jelenkor, 44. é v f , 2001/10., 1064-1071. o. 30.
31. 32. 33. 34.
1
Selyem Zsuzsa, „Benne (Prímszám,
halogatás,
[nevetséges]
szabadság
az Esterházy
-szövegekben
a
Bevezetés...-tői
a Harmónia...-ig)", Jelenkor, 46.évf., 2003/4., 398-410. o. Barta Bandika, „Egy kód megkérdőjelezhető használata", Prae, III. évf. 3-4. szám, 2001/ ősz-tél, 184-193. o. ,,"A modernizmus és a barokk liaisonjának gyümülcse" - a Harmónia caelestis német és osztrák fogadtatása", Elet és irodalom, 2001. október 26., 4-5. o., válogatta és fordította Sárossi Bogáta. Szegedy-Maszák Mihály, „Hagyomány és (újra)értelmezés. Esterházy magyarul és idegen nyelven", Alföld, 2002/6., 86-94. o. Szegedy-Maszák Mihály „Harmónia caelestis" in Újraértelmezések: Esszék-irodalomról Budapest, Krónika Nova, 2000.
Rudas Jutka „Harmónia caelestis. Bibliográfia" in Másodfokon. Esterházy Péter Harmónia caelestis és Javított kiadás című műveiről szerk. Böhm Gábor, Budapest, Kijárat Kiadó, 2003, 149-152. o. és „Javított kiadás. Bibliográfia", uo. 315-318. o.
35.
K á l m á n C . G y ö r g y , „ N a g y a mi családunk", Magyar Hírlap,
2000. április 21., 9. o.
36. „ A s z ó mint komoly játék. A z o r o s z o r s z á g i Esterházy-recepcióból", Élet
és irodalom,
2002. j ú n i u s 28., 8-9. o.
válogatta é s fordította Goretity József. 37. „ H o g y a n fordítható a H a r m ó n i a caslestis? H é t Esterházy-fordítóval b e s z é l g e t e t t Szegedy- M a s z á k M i h á l y " , Élet irodalom,
és
2002. szeptember 13., 7. é s 10. o.
38. Selyem Z s u z s , „Égi harmónia. 371 k ü l ö n f é l e apapélda Esterházytól", http://lektur.transindex.ro/?cikk= 1316/. 2003. január 27. 39. Smuk Péter, „ É d e s a p á m r e g é n y e . Esterházy Péter: Harmónia caslestis", Győri 40. K o z á r Alexandra, „Kutya n e h é z Harmónia", Magyar Hírlap, 41.
Paragrafus,
2000/11.
2003. március 3., 14. o.
Angyalosi Gergely, „Esterházy Péter: Harmónia caelestis", Kritika, 2001/4., 23-25. o.
42.
Bojtár Endre, „Esterházy Péter: H a r m ó n i a ca?lestis", 2000, 2001/5., 56-64. o.
43.
Legeza Ilona, „ E s t e r h á z y Péter: Harmónia caslestis", http://cgi,axelero.hu/ilegeza/sendpage.cgi?rec=harmonia&. 2002. december 22.
44. Bojtár Endre, „1 k ö n y v - 1 (történelmi) bohóctréfa", Élet és irodalom, 45.
Schein G á b o r , „Baleseti j e g y z ő k ö n y v " , Élet és irodalom,
2002. május 24., 3. o.
2002. május 24., 4. o.
46. Szijj Ferenc, „ K i a d á s é s v i s s z a f o g a d á s " , Élet és irodalom, 2002. május 24., 5. o. 47. T a m á s G á s p á r M i k l ó s , „ N i n c s bocsánat", Élet és irodalom, 2002. május 24., 5. é s 10. o. 48. Radnóti Sándor, „Kelet-európai diszharmónia", Népszabadság,
2002. május 25., 30. o.
49. Dunai Péter, „ N é m e t o r s z á g b a n értik E . P . kínjait", Népszabadság,
2002. május 25., 30. o.
50. B á n Zoltán A n d r á s , „ A realizmus diadala. Esterházy Péter: Javított kiadás", Magyar Narancs,
2002. május 30., 31-
33. o. 51.
Murányi G á b o r , „Irodalmi ügy", Heti Világgazdaság,
52.
L á n g Zsolt, „ É d e s c s a n á d i " , Élet és irodalom,
53.
Majtényi L á s z l ó , „ A p a a magasban", Élet és irodalom,
54. B ä c h e r Iván, „ A k ö n y v " , Népszabadság, 55.
2002. május 30., 53. o.
2002. május. 31., 9. o. 2002. május. 31., 8. o.
2002. június. 1., 30. o.
Eörsi István, „ E s t e r h á z y Péter diadala", Élet és irodalom,
2002. j ú n i u s 21., 15. o.
56. Veres A n d r á s , „ A z A p a árnyéka: E s t e r h á z y Péter spionregénye", Magyar Hírlap,
2002. május 27., 10. o.
57. Angyalosi Gergely, „Esterházy Péter: Javított kiadás", Kritika, 2002 október. 28-30. o. 58. Horváth Csaba, „Júdás-passzió. E s t e r h á z y Péter: Javított kiadás", Kortárs,
46. évf., 2002/12., 91-96. o.
59. S z á s z Judit, „Tégla-törte harmónia", www.terasz.hu. 60. Selyem Zsuzsa, „Csütörtök, péntek. Esterházy Péter: Javított kiadás", Pannonhalmi
Szemle, 2002, X / 4 . , 92-110. o.
61.
Babarczy Eszter, „ M a g á n - , bel- é s k ö z ü g y e k " , http://www.korridor.hu/cikk.php?cikk=100000032349/ . 2002. m á j u s
62.
G Z S , „Javított kiadás a H a r m ó n i a cíelestishez", Magyar Hírlap,
2002. május 17., 13. o.
63.
V . Bálint É v a , „ L e v é l f é l e E s t e r h á z y Péternek", Magyar Hírlap,
2002. május 17., 13. o.
5., 28. o.
64. „ V é l e m é n y e k az író szándékáról é s fájdalmas gesztusáról", Magyar Hírlap, 65.
2002. május 17., 13. o.
S z a b ó Z o l t á n , „Családi titokról írt k ö n y v e t Esterházy Péter", http://index.hu/kultur/klassz/iavitott2/ 2002. m á j u s 17.
66. S z a b ó Z o l t á n , „Kiadják E s t e r h á z y Péter naplóját", http://index.hu/kultur/klassz/iavitott/ 2002. m á j u s 17. 67. V a r g a Klára, „Esterházy Péter Javított kiadása", Magyar Nemzet, 2002. május 17., 15. o. 68. V . G y . , „ E s t e r h á z y érettségije", Népszabadság,
2002. május 17., 11. o.
69. Király Levente, „ T i t k o s k ö n y v . Megjelent Esterházy Péter új m ű v e , a Javított kiadás", Népszabadság,
2002. m á j u s
16. 70. B a c s ó B é l a , „ A javított kiadásról", Jelenkor, 46.évf., 2003/4., 388-391. o. 71.
Balassa Péter, „ A N é v n e v é b e n (Editióról
72.
Heller Á g n e s , „ M á t y á s k ö n y v e " , Kritika,
73.
C s á k i Judit, „ T ú l é l ő k ö n y v . N e m kritika", Kritika, 2002/7-8., 2-4. o.
74. Doktor,
„Egy
spicli
az
és emendatióról)",
Jelenkor, 46. évf., 2003/ 4., 392-397. o.
2002/9., 5-8. o.
irodalomtörténetben.
Epigon
bekezdések
Esterházy
Péter
Javított
kiadásáról",
http://index.hu/kultur/klassz/020526EP ren 2002. május 26. 75.
Don
B,
„Édesapám
kizuhant
a
sifonérból.
(A
csontváz,
aki
mi
vagyunk)",
http://index.hu/kultur/klassz/020526 E P zs/ 2002. május 26. 76. Király
András,
„Topon
a
Javított
kiadás.
A
könyvhétre
már
a
második
kiadást
nyomják",
http://index.hu/kultur/klassz/epik0604/ 2002. június. 4. 77. Palkó G á b o r , „ A z E s t e r h á z y - é l e t m ü „szoft-olvasata". Esterházy Péter: Javított kiadás", Tiszatáj, 78. L . P . , „ A groteszk v é g e (részlet)", Népszabadság,
2003/1.
2002. május 28.
79. V a s s Kinga Zita, „ M e g b o m l o t t harmónia. B e s ú g ó Esterházy családfáján", http://lektur.transindex.ro/?cikk=83 & 2000. május 23. 80. Lukácsi Z o l t á n , ..Harmónia infernalis. Gondolatok Esterházy Péter javított kiadás c í m ű k ö n y v é r ő l " , Hitvallás,
3.
évf., 2002/9. 81.
Simon D á v i d , „Apa-új kiadásban. M e g r á z ó új k ö n y v Esterházy Pétertől", http://axel.hu/cikk/axel.hu/l 8156/ 2002. m á j u s 17.
82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90.
MTI, "Apja ügynökmúltjáról írt Esterházy" http://korridor.hu/cikk.php?cikk=100000031670/ 2002. 05. 16. Faragó Vilmos, „Nagel elvtárs diadala", Élet és irodalom, („Visszhang") 2002. június 28., 2. o. Babarczy Eszter, „Kedves Pista", Élet és irodalom, („Agora"). 2002. június 28., 14. o. Karsai László, „Feljelentők és feljelentettek", Élet és irodalom, („Agora") 2002. június 28., 14. o. Bodó Márton, „Lehet-e javított kiadás?", Ferencvárosi Polgár, 5. évf., 6. szám, 2002/július. Bogdán László, „Miféle társadalom?" http://www.3szerk.ro/020718/peris.htm/ 2002. 07. 18. Bányai János, „Derű vigasz nélkül. Esterházy Péter: Javított kiadás", Holmi, 15. évf., 2. szám, 2003/2., 255-259. o. Menyhért Anna, „Trafik. Esterházy Péter: Javított kiadás", Holmi, 15. évf., 2. szám, 2003/2., 260-266. o. Olasz Sándor, „A Javított kiadás antinómiái", Új Forrás, 34. évf., 2003/3., 60-65. o.
MELLÉKLET 6
A kortárs magyar m ű v e k válogatott szlovén bibliográfiája
Auersperger, Alenka „ P o g o v o r z G y ö r g y e m Komadom. Ta nevarna svoboda j e bistvo č l o v e š k e drame", Ljubljana, Delo,
1990. február 15., 13. o.
A . Z. „Slavni madžarski pisatelj. Nobelova nagrada za literaturo. Delo dvainsedemdesetletnega Imreja Kertésza prištevajo med najbolj presunljiva pričevanja o holokavstu", Ljubljana, Delo, 2002. október 11., 1. o. Á g o s t o n , Z o l t á n „Nekaj besed o Jelenkoru", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004, 1-5. o.,
ford. Zoran Triglav. B a b o š Logar, Bea „ S á n d o r Márai-Svece so dogorele. Nova zbirka novi mostovi", Murska Sobota, Vestnik, 2002. 8. 29., 11. o. B a b o š Logar, Bea „ V z v a l o v a n o Blatno jezero: antologija sodobne m a d ž a r s k e kratke proze. Ne samo pozornost do sosedov, k i so blizu, pa vendar tako daleč", Murska Sobota, Vestnik, 2003. 11.6., l l . o Balassa, Péter „ O tradiciji i n humorju (odlomek)", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004, 129-136. o.,
ford. Gabriela Zver. Balassa, Péter „Leonorini papirji (odlomek)", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004, 147-155. o.,
ford. Gabriella Gaál. B a l á z s , Attila „Határeset
(Katlanban)
le chaudron)" i n Vilenica
- Primer na meji (v Kotlu) - U n incident de frontiére (dans
97. szerk. Veno Taufer, Ljubljana,
1997,
D r u š t v o slovenskih pisateljev, 73-84. o., ford. Marjanca Mihelič és Tone Perčič. Ballá, Zsófia „Szüntelen
kép hogyan lehet - Nenehna podoba kako j e m o g o č e - Nichtschwindendes
B i l d wie ist das m ö g l i c h ? , A harangozó G l ö c k n e r , Gonos jóslat Kígyóvers
balladája
- Zvonarjeva balada - Ballade vom
(friss) - Zlobna prerokba (sveza) - Boshafte Prophezeiung,
- Kačja pesem - Schlangenvers, A világ szeme - Oko sveta - Das Auge der Welt,
Ahogyan élek - K o t živim - Wie ich lebe" i n Vilenica 93. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1993, D r u š t v o slovenskih pisateljev, 38-48. o., ford. Jože Hradil és Hans-Henning Paetzke. Bertók, László „Trivrstične. Iglo v kopici. Na uro gleda. Čeprav niti da ni izustil", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004, 7-11. o., ford. Jože Hradil.
Birnbaum, D. Marianna, Vodnik po Esterházyju
(Pogovor s Pétrom Esterházyjem, odlomki,
M a g v e t ő , Budimpešta, 1991)., Ljubljana, Nova revija št. 121/122., 1992/május-június,
552-557. o., ford. Marjanca Mihelič. Bodor, Ádám „Pasje borbe v D o l i n i , Rotundi i n Dobrinu" i n Vzvalovano Blatno jezero madžarske
antologija
kratke proze Ljubljana, Studentska založba, 2003, 59-77. o., ford. Gabriela Gaál.
Bodor, Ádám „ O d t i s stopal Melisse Bogdanowitz", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004, 41-46. o.,
ford. Kristina S z ő k e és Jutka Rudas. Csoóri, S á n d o r „Hó emléke - Spomin na sneg - Erinnerung an den Schnee, A föltámadás
első
pillanatai
- Prvi trenutki vstajenja - Die ersten Augenblicke der Auferstehung, Senkid,
barátod-
N i h č e , tvoj prijatelj - E i n Niemand, dein Freund, A hosszú tél zsoltára
- Psalm o
dolgi zimi - Psalm über den langen W i n t e " i n Vilenica 88. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1988, D r u š t v o slovenskih pisateljev, 90-100. o., ford. Kajetan K o v i č és Maria Csollóny. Csoóri, Sándor „A tizedik este - Deseti večer - Der zehnte Abend, Meghalni járok Prihajam k tebi umirat - Ich komme zu dir u m zu sterben, Lehajtott fejjel
a közeledbe
-
- S sklonjeno
glavo - M i t gesenkten K o p f i n Vilenica 89. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1989, D r u š t v o slovenskih pisateljev, 95-103. o., ford. Kajetan Kovič, Robert Stauffer és Maria Csollóny. C s o r d á s , G á b o r „ N a r c i s in mlečni bratje ali bolje. Očrt nekega vzhodnoevropskega nauka o razumevanju", Ljubljana, Nova revija, št. 150., 1994. október, 92-99. o., ford. Marjanca Mihelič. Darvasi, László Dobiti žensko
Ljubljana, Beletrina, 2005, ford. Marjanca Mihelič.
Darvasi, László „ V e i n h a g e n s k e vrtnice" i n Vzvalovano Blatno jezero:
antologija
madžarske
kratke
proze Ljubljana, Studentska založba, 2003, 167-184. o., ford. Gabriela G a á l . Detela, Lev „ O b razpadu starih struktur diši po konkurenčnem boju. M a d ž a r s k i literarni trenutek", Ljubljana, Delo, 23. 13.1993, 5-6. o. Esterházy, Péter Pomožni
glagoli
srca uvod v leposlovje,
Ljubljana, Cankarjeva založba, 1989,
ford. Jože Hradil. Esterházy, Péter „ P o m o ž n i glagoli srca", Ljubljana, Knjiga, št.ll,
1989, 502-503. o.
Esterházy, Péter „Hrabalova knjiga (štiri poglavja)", Ljubljana, Nova revija, št. 121/122., 1992/május-június, 542-551. o., ford. Marjanca Mihelič. Esterházy, Péter „Strah - n a š a dediščina", (Lettre Internationale, št.4.,1992), Ljubljana, Nova št. 120., 1992. április, 13-14. o., ford. Marjanca Mihelič. Esterházy, Péter Hrabalova
knjiga Celovec, Založba Wieser, 1993, ford. Marjanca Mihelič.
Esterházy, Péter „ O vsem. Govor ob letu m a d ž a r s k e knjige", Ljubljana, Nova
re\ija,
1999. december, 11-15. o., ford. Gállos Orsolya. Esterházy, Péter „Prvič v življenju pišem iz nebogljenosti. Odlomek iz romana Popravljena
revija,
izdaja (1)", Ljubljana, Književni
listi, 44/131., 2002, 9. o., ford. Jutka R u d a š .
Esterházy, Péter „Bolj od nas nihče ni mogel biti sovražnik ljudstva. Odlomek iz romana Popravljena izdaja (2)", Ljubljana, Književni
listi 44/143., 2002, 11. o.,
ford. Mladen Pavičić. Esterházy, Péter „Želite videti zlato B u d i m p e š t o " in Vzvalovano Blatno jezero: madžarske
antologija
kratke proze Ljubljana, Studentska založba, 2003, 28-45. o.,
ford. Marjanca Mihelič. Esterházy, Péter „ P o m o ž n i glagoli srca (odlomek) - A szív segédigéi
(részlet)"
i n Vilenica
86.
szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1986, Društvo slovenskih pisateljev, 40-41. o., ford. Jože Hradil. Esterházy, Péter „A szív segédigéi
- P o m o ž n i glagoli srca - Hilfverben des Herzens" i n Vilenica 88.
szerk. Veno Taufer, Ljubljana, Društvo slovenskih pisateljev, 1988, 31-79. o., ford. Jože Hradil é s Hans-Henning Paetzke. Esterházy, Péter „ Posztmodern
barbarizmus
avagy a tulajdonságok
nélküli Európa
- Postmoderni
barbarizem ali Evropa brez lasnosti - Der postmoderne Barbarismus oder Europa ohne eigenschaften" i n Vilenica 92. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1992, D r u š t v o slovenskih pisateljev, 258-260. o., ford. Jože Hradil é s M i r a Miladinović. Eörsi, István „Česa z visine ne vidimo? Odgovor G y ö r g y u K o n r á d u na njegovo formalno pravnost, (Die Tageszeitung, 22.9.1992)", Ljubljana, Nova revija, št. 126/127., 1992/oktober-november, 8-10. o., ford. Anja Uršič. Eörsi, István
kérdés - Vprašanje — The question" i n Vilenica 91. szerk. Veno Taufer, Ljubljana,
1991, Društvo slovenskih pisateljev, 98-100. o., ford. Jože Hradil é s A l l e n Ginsberg. Farkas, Zsolt „ S o d o b n a m a d ž a r s k a proza", Ljubljana. Sodobnost,
št. 7/8. 2001/július-augusztus,
891-902. o., ford. Marjanca Mihelič. Ficsku, P á l „János K e r k ó i n video svinje" i n Vzvalovano Blatno jezero antologija madžarske
kratke
proze Ljubljana, Studentska založba, 2003, 194-199. o., ford. Marjanca Mihelič. Filo, J o ž e „Slovenci in m a d ž a r s k a književnost", Zbornik Slavističnega
društva
Slovenije 2,
Ljubljana, 1992, 223-237. o. Flisar, Evald „Péter N á d a s " i n Vilenica
98. szerk. Iztok Osojnik, Ljubljana,
D r u š t v o slovenskih pisateljev, 1998, 11-23. o. Fodor, A n d r á s „Füst - D i m - Rauch, Bukott angyal - Padli angel - Ange déchu, Woodstock Woodstock - Woodstock" i n Vilenica 90. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1990, Društvo slovenskih pisateljev, 74-82. o., ford. Kajetan Kovič, Charles Dobzynski és Agnes Gergelyjell Griunel.
-
Forgách, A n d r á s „Rojstni dan", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004,47-63. o., ford. Kristina Szőke.
Főidényi F., László „ S e n c a Celote", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004, 167-180. o.,
ford. Mladen Pavičić. Gaál, Gabriella Madžarske
pravljice
o kralju Matjažu
Murska Sobota, Pomurska založba, 1999.
Gaál, Gabriella „ M a g y a r d r á m á k a szlovén színpadon", Naptár, G a l g ó c z i , Erzsébet „ Vidravas
(részlet)
1991, 205-209. o.
- Morilska past (Odlomek iz romana Vidravas)"
in Vilenica 87. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1987, Društvo slovenskih pisateljev, 65-66. o., ford. J o ž e Hradil. Garaczi, László „Szmrty avagy amit akartok - Smrt, Matilda ali kar hočete - Srrtj oder was Ihr wollt, Költők a cicaszéken
- Pesnik na mačjem stoičku - Dichter auf dem Katzenstuhl"
in Vilenica 2001. szerk. Iztok Osojnik és Barbara Šubert, Ljubljana, Društvo slovenskih pisateljev, 2001, 211-224. o., ford. Marjanca M i h e l i č és Orsolya Kalász. Garaczi, László „ K a k o seje izpolnila moja najbolj vroča življenjska želja", Ljubljana,
Apokalipsa,
86.sz., 2004, 64-66. o., ford. Alneja G a š p a r és Jutka R u d a š . Garaczi, László „ L a r i o n i n Laura" i n Vzvalovano Blatno jezero:
antologija
madžarske
kratke
proze
Ljubljana, Studentska založba, 2003, 139-142. o., ford. Marjanca Mihelič. Gállos, Orsolya „Medeja - Srednjeevropejka monodrama Á r p á d a G ö n c a na poletnem festivalu", Ljubljana, Delo,
12.8.1999, 13. o
Gállos, Orsolya „ M r e ž a dobre volje pogovor z m a d ž a r s k i m založnikom slovenske literature, G á b o r j e m C s o r d á s e m " , Ljubljana, Delo,
13.5.1999, 2 1 . o
Gállos, Orsolya „Recepcija slovenske literature na M a d ž a r s k e m " , Ljubljana, Društvo
slovenskih
književnih
Gion, N á n d o r Igral je tudi sleparjem
prevajalcev,
1995,49-53. o.
Murska Sobota, Pomurska založba, 1980,
ford. Bernjak Elizabeta. Gogala, V i l j a m „ K o se M a d ž a r razjezi, ne reče "scheisse" István Eörsi, m a d ž a r s k i dramatik in pisatelj", Ljubljana, Delo,
1999. október 16., 42. o.
Gogala, V i l j e m „Kje so ž e n s k e ? Pogovor s priljubljenim m a d ž a r s k i m pisateljem p l e m i š k e g a rodu P é t r o m Esterházyjem", Ljubljana, Delo, 1999. szeptember, 16. 23. o. G ö n c , Á r p á d „Politika i n literatura. Politika v literaturi i n literatura v p o l i t i k i , Ljubljana, Nova revija,
št. 12., 1993. április, 404-412. o., ford. Gabriella Gaál.
Grandovec, Helena „Manjšinskost - ovira in prednost. Kristal Vilenice j e dobil letos Lajos Grendel", Maribor, Večer, 12.IX. 1991, 14. o. Grendel, Lajos „Az onirizmus tréfái (René Margitte
emlékének)
• - Sale onirizma ( V spomin Renéja
Margitta) - Streiche des Onierismus (René Margitte zum gedenken)" i n Vilenica
91.
szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1991, Društvo slovenskih pisateljev, 101-111. o., ford. Magda Berden és G é z a Deréky. Hazai, A t t i l a „ P u l o v e r " in Vzvalovano Blatno jezero:
antologija
madžarske
kratke proze
Ljubljana,
Studentska založba, 2003, 185- 193. o., ford. Marjanca Mihelič. H á y , J á n o s „ Csigák a triászból
- Polži iz triasa - Escargots du trias, Hosszú
Kratka pesem, dolgi čas - Bref p o é m e , temps long, Nátriumbenzonát Le benzonate de sodium" i n Vilenica
idő, rövid vers
-
- Natrijev benzonat -
96. szerk. Veno Taufer, Ljubljana,
1996,
D r u š t v o slovenskih pisateljev, 206-214. o., ford. Marjanca Mihelič és Viktor Jesenik. Horvát, J o ž e „ P e s n i k kot pesnik in državljan. (Pogovor z m a d ž a r s k i m pesnikom Endrejem Kukorrellyjem)", Ljubljana, Slovenec, Kulturna
priloga,
1992. szeptember 17., 2 1 . o.
Hradil, J o ž e „Sele H . Potter j e upihnil Dogorele svece s seznamov uspešnic renesansa m a d ž a r s k e g a književnika-emigranta", Ljubljana, Delo, 2002. szeptember 2., 7. o. Hradil, J o ž e „ I m r e Kertész ne priznava usode, prisega na svobodo o nobelovcu še drugače", Ljubljana, Književni listi, 2002. október 28., 4. o. Hradil, J o ž e „ T u d i med manj znanimi so odlični pisatelj i " , Ljubljana, Književni
listi,
2005. február 9., 11. o. Imreh, A n d r á s „Gyík és toboz - Kuščar i n storž, Fehér törzsű fák - Drevesa z belim deblom, Iguánák
vedlés közben - Iguanodoni med levitvijo, Cukortartó
Dnevipoezije
in vinaMedana
edény - Sladkornica" i n
szerk. A l e š Šteger, Ljubljana, SOU, 1998, 126-137. o.,
ford. Marjanca Mihelič. Janikovszky, É v a „ K a k š n e skrivnosti nočejo deliti z menoj?", Ljubljana,
Delo,
2001. m á r c i u s 28., 30. o. Jókai, A n n a „Magyaróra
- Ura madžarščine —Hungarian lesson" i n Vilenica
91.
szerk. Veno Taufer, Ljubljana, D r u š t v o slovenskih pisateljev, 144-148. o., ford. J o ž e Hradil. J ó n á s , T a m á s ,jAnyu, utoljára örökkévalóságról
- Mati, zadnjič, Nagy dolgok - V e l i k e stvari, Elmélkedés
az
- Velike stvari" i n Dnevi poezije in vina Medana szerk. Aleš Šteger,
Ljubljana, Š O U , 2004, 134-145. o., ford. Marjanca Mihelič. Juhász, Ferenc „Ady Endre utolsó fényképe Endre Adys, Elkésett évesen
- Zadnja fotografija Endreja Adyja - Letzte Fotografie
üzenet - Zapoznelo sporočilo - Verspätete Nachricht,
- Pri šestindvajsetih letih - Sechsundzwanzigjährig" in. Vilenica
Huszonhat
92.
szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1992, Društvo slovenskih pisateljev, 92-100. o., ford. Kajetan Kovič. Kajzer-Novak, Marjeta „ N a molk obsojeni pisatelj, k i so ga skrivoma brali p o l i t i k i Béla Hamvas i n m a d ž a r s k o literarno dogajanje", Ljubljana, Književni
listi, 1990. 2. 22., 15. o.
Kajzer-Novak, Marjeta „Ustvarjalno izživljanje nekega Uvoda v leposlovje zbrano delo vileniškega nagrajenca", Ljubljana, Književni
listi, 30/284., 1988, 7. o.
Kajzer-Novak, Marjeta „ S m e h k i ni za prazen nič", Ljubljana, Književni
listi, 30/21 L,1988, 23. o.
Kajzer-Novak, Marjeta „Kaj ta čas pretresa m a d ž a r s k o založništvo? (Pogovor s prevajalko v m a d ž a r š č i n o , Orsolyo Gállos)", Ljubljana, Delo, 14. 12.1995, 13-16. o. Kajzer-Novak, Marjeta „Besedni slapovi in vodometi vsega, kar (avtor) doživlja parodija potopisov (Péter Esterházy: Pogled grofice Hahn-Hahn - po Donavi navzdol)", Ljubljana, Književni
listi, 1992. január, 16. 15. o.
Kalász, Orsolya ,JDerűs ének lesz - To bo vedra pesem, Ráolvasó
- Zaklinjanje, Olvastam
Lavant versét - Brala sem pesem Christine Lavant" i n Dnevi poezije in vina
Christine
Medana
szerk. A l e š Šteger, Ljubljana, Š O U , 1999, 86-101. o., ford. Marjanca Mihelič. Karátson, Endre „ K o m u p i š e m o ? (Poziv k anketi)", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004, 156-165. o.,
ford. Gabriella Gaál. Kavčič, Igor „ R o m a n o zlu holokavsta. Pred nedavnim j e pri založbi Didakta izšla osma po vrsti knjiga v zbirki Nobelovi nagrajenci. Tokratje to esejistični roman K a d i š za nerojenega otroka, m a d ž a r s k e g a pisatelja Imreja Kertésza Nobelovega nagrajenca za leto 2000", Gorenjski glas 57/18., 2004, 7. o. K e m é n y , István „Igazságosztás
- Jurisdikcija, Kínlódás
az anyaggal - M u č e n j e s snovjo" in
Dnevi poezije in vina Medana szerk. Aleš Šteger, Ljubljana, Š O U , 1998, 64-171. o., ford. Marjanca Mihelič. Keresztesi, J ó z s e f „Božji plašč in šivanka", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004, 181-183. o.,
ford. Mladen Pavičić. Keresztury, Tibor „Manjkajoča povezanost. (László Krasznahorkai: Melanholija upora)", Ljubljana, Nova revija,
1993. március, 221-225. o., ford. Marjanca Mihelič.
Kertész, Imre Brezusodnost
Ljubljana, Beletrina, 2003, ford. Jože Hradil.
Kertész, Imre Kadiš za nerojenega
otroka Ljubljana, Didakta, 2003, ford. J o ž e Hradil.
Klunker, Heinz „Vilenica 88 literatura i n politika med Ljubljano i n Trstom", Ljubljana, Naši razgledi,
1988. oktober 7., 589-590. o.
Kocziszky, É v a Penelopin pajčolan
(iz Diptichona - Analiza del Petra Esterházyja i n Petra
N á d a s a 1996-88, Magvető, Budimpešta, 1988), Ljubljana, Nova revija št. 121/122., 1992/május-június, 558-567. o., ford. Marjanca Mihelič. Konrád, G y ö r g y „ G o s t (odlomek iz romana)", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004, 67-90. o.,
ford. J o ž e Hradil. Konrád, G y ö r g y Antipolitika
srednjeevropske
meditacije (avtor dodatnega besedila Adam Frane),
Univerzitetna konferenca Z S M S Knjižnica revolucionarne teorije, Knjižna zbirka Krt, Ljubljana, 1988, ford. Mojca Dobnikar. K o n r á d , G y ö r g y „ R a z u m e v a n j e samo v zavezništvu. Zasnova za srednjeevropsko podobo o samem sebi", Ljubljana, Naši razgledi, št. 14., 1988. július 29., 455-456. o. K o n r á d , G y ö r g y „Skopati jamo raziskovalcem z zahoda. Nekaj nasvetov z M a d ž a r s k e " , Ljubljana, Literatura,
št. 5., 1989, 139-144. o., ford. Nataša V i r k .
Konrád, G y ö r g y „Uresničljiva Evropa. Po obdobjih superiornosti in inferiornosti j e tej celini potrebna avtonomija", Ljubljana, Naši razgledi, št. 17., 1989. szeptember 8., 509-511. o. K o n r á d , G y ö r g y „ N a obzorju Evrope se hihita blaznost. (Die Tageszeitung, 8.8.1992)", Ljubljana, Nova revija, št. 126/127., 1992/oktober-november, 4-7. o., ford. Vital Klabus. K o n r á d , G y ö r g y „Identiteta i n histerija. Obrobni zapisi o jugoslovanskih bojih", Ljubljana, Nova revija, št. 136/137., 1993/augusztus-szeptember, 31-35. o., ford. Marjanca Mihelič. K o n r á d , G y ö r g y „Középről
(disputáció)
- S sredine (disput) — From the centre" i n Vilenica
89.
szerk. Veno Täufer, Ljubljana, 1989, Društvo slovenskih pisateljev, 273-306. o., ford. Orsolya Gállos, Veno Taufer és L . T. András. K o n r á d , G y ö r g y „A látogató in Vilenica
(részlet)
- Obiskovalec (odlomek) - Der Besucher (Fragment)"
90. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1990, Društvo slovenskih pisateljev,
168-172. o., ford. Magda Berden és Mario Szenessy. K o p i č , M a r i o „Izbrati spokojnost. B é l a Hamvas", Ljubljana, Dnevnik, 2004. 8.3., 12. o. K o v á c s , A n d r á s Ferenc „Trinajst haikujev", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004, 12-14. o.,
ford. J o ž e Hradil. K o v á c s , A n d r á s Ferenc „Német
etűdök-
N e m š k e etide - Deutsche Etüden, Promenád
Promenada v W . - j u - Promenade i n W . , Menüett
W-ben -
- Menuet - Menuett, Eisenach
- Eisenach
Eisenach" i n . Vilenica 96. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1996, D r u š t v o slovenskih pisateljev, 237-247. o., ford. Marjanca M i h e l i č és Hans-Henning Paetzke. K o v á c s , István „ Térelválasztás
- Ločitev prostora - Division de l'espace, A gyermekkor
Blišč otroštva - L'éblouissement de l'enfance, Freskó
a csetneki templomban
c s e t n e š k i cerkvi - Fresco i n the church at Csernek, Arborétum A r b o r e t u m " in Vilenica
tündöklése
- Freska v
- Arboretum -
97. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1997,
D r u š t v o slovenskih pisateljev, 241-249. o., ford. Mladen Pavičič, J á n o s Lackfi é s Timothy Kachinske. Kovič, Kajetan „ V zadnjih 25 letih smo se spoznali bolj kot prej v stoletjih. Pogovor z m a d ž a r s k i m pesnikom L á s z l ó m Latorjem", Ljubljana, Delo, 17. I X . 1998, 20. o.
Kozin, Tina „ O b r a č u n s samim seboj. Imre Kertész: Kadiš za nerojenega otroka", Maribor, Večer, 2004. 4. 19., 10. o. Kozin, Tina „Živeti neko drugo usodo. Imre Kertész: Brezusodnost", Literatura
Ljubljana,
št. 154. 2004. április, 165-171. o.
Körösi, Zoltán „ O citronski klobasi" in Vzvalovano Blatno jezero:
antologija
madžarske
kratke
proze Ljubljana, Studentska založba, 2003, 148-166. o., ford. Gabriela Gaál. Krasznahorkai, László „Melanholija upora, Werckmeistrove harmonije (osrednje poglavje) Razprava", Ljubljana, Nova revija št. 131., 1993. m á r c i u s , 209-220. o., ford. Marjanca Mihelič. Krasznahorkai, László „ D r u g a č e v svoji glavi ne morem napraviti reda. (Dva pogovora z m a d ž a r s k i m pisateljem L á s z l ó m Krasznahorkaijem), Osebi, k i intervjuvata Gregor Dotzauer, Tibor Keresztury", Ljubljana, Nova revija št. 131., 1993. m á r c i u s , 226-239. o., ford. Marjanca Mihelič. Krasznahorkai, L á s z l ó „Disput (Disputáció
németül)
Edvard
Kocbek
Palica című
művéről"
in Vilenica 93. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1993, Društvo slovenskih pisateljev, 185. o. Kukorelly, Endre „Ma jött egy levele - Danes j e prišla dopisni, Sétálnak,
kiülnek
a parkba
Sprehajajo se, usedejo se v parku, Levél a Poems for Bosnia című antológia Pismo uredniku antologije z naslovom Poems for Bosnia" i n Dnevipoezije
-
szerkesztőjéhez in vina
Medana szerk. Aleš Šteger, Ljubljana, SOU, 1996, 106-116. o., ford. Gabriela Zver. Kukorelly, Endre „Kip.Variacije na Mozarta, Literatur zum Plücken (A szobor. Literatur
zum Plücken)",
Mozart-változatok,
Ljubljana, Nova revija št. 170/171., 1996/június-július, 72-73. o.,
ford. Gabriela Zver. Kukorelly, Endre „Ni m o g o č e , k é r j e n e m o g o č e , O Budimpešti. (Nem lehet, mivel Budapestről)
lehetetlen,
", Ljubljana, Nova revija št. 170/171., 1996/június-július, 74-77. o.,
ford. Gabriela Zver. Kukorelly, Endre Obrežje
spomina Maribor, Založba Obzorja, 1998, ford. Gabriela Zver.
Kukorelly, Endre ,^iz 1984-es kijárat
(Ottlik Gézának)
- Izhod 1984 (Géza Ottliku) - Ausgang
1984 (für G é z a Ottlik) - Exit 1984 (to Géza O t t l i k ) " i n Vilenica 92. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1992, D r u š t v o slovenskih pisateljev, 143-146. o., ford. Kajetan Kovič, Irene Rübberdt és Gerard Gorman. Kukorelly, Endre „Obiak, ovčica, meglica" in Vzvalovano Blatno jezero:
antologija
madžarske
kratke proze Ljubljana, Studentska založba, 2003, 132-138. o., ford. Gabriela Gaál. Lackfi, J á n o s „Körül a sebként
- O k o l i nas je utripalo poletje, A kérdés - Vprašanje, A vendég
Gost, Valaki - Nekdo, Völgyben
- V d o l i n i " in Dnevi poezije in vina
Medana
-
szerk. A l e š Šteger, Ljubljana, Š O U , 1999, 76-85. o., ford. Marjanca Mihelič. Lator, László „Szomjúság
- Žeja - Soif, Múlékony
fészkeiden
A travers tes nids éphéméres, Fa a sziklafalon
át - Skozi tvoja minljiva gnezda -
- Viharnik - Abre sur la falaise, A szobrász
Kipar - Der Bildhauer" i n Vilenica 88. szerk. Veno Taufer, Ljubljana,
-
1988,
D r u š t v o slovenskih pisateljev, 149-158. o., ford. Kajetan K o v i č , Marc Delouze és Maria Csollóny. Lator, L á s z l ó „ Z a p u š č e n i oder", Ljubljana, Sodobnost,
1997, 851-863. o., ford. Kajetan K o v i č .
L á n g , Zsolt „Saintnasardski samostan", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004, 91-97. o.,
ford. Alneja Gašpar. Lorenci, J a n k ó „Nalezfjivost igranja svobode. (Pogovor z G y ö r g y e m K o n r á d o m ) " , Ljubljana, Delo,
1989. szeptember 16., 26. o.
Lovas, Ildikó „ V i a del Corso I I " i n Vzvalovano Blatno jezero:
antologija
madžarske
kratke
proze
Ljubljana, Studentska založba, 2003, 200-216. o., ford. Marjanca Mihelič. Lovec, Zdenka „ V i l e n i c a v diaspori", Primorska
srečanja,
št.87/88, 1988, 624-628. o.
L u k á c s , István „Recepcija m a d ž a r s k e književnosti v Sloveniji v 20. stoletju", Ljubljana, Slavistična
revija, št. 1. 1991, 71-83. o.
L u k á c s , István „ E n d r e A d y pri Slovencih", Ljubljana, Slavistična M a r g ó c s i , István „ N i e se ne upira niču", Ljubljana, Apokalipsa
revija, št. 2. 1992, 214-218. o. 86.sz., 2004, 184-198. o.,
ford. Mladen Pavičić. M a r g ó c s y , István „ S k a z k a i istorija. R o m a n t i č n a pesnitev" in szerk. Marko Juvan és Meta Lokar, Ljubljana, Filozofska fakulteta, 2000, 38. o. Markelj, M i l a n „ Š t u j e sodobni romani. O 3. letniku zbirke X X . stoletje, G é z a Ottlik: Šola na meji", Dolenjski
list št. 44., 1995. 11. 2., 19. o.
M á r a i , S á n d o r Svece so dogorele Murska Sobota, Franc-Franc, 2002, ford. J o ž e Hradil. M á r t o n , L á s z l ó „A poriadás
határán
(részlet) - Na meji prhnenja (odlomek) - A n der Grenze zur
staubwerdung (Fragment)" i n Vilenica
93. szerk. Veno Taufer, Ljubljana,
1993,
D r u š t v o slovenskih pisateljev, 107-109. o., ford. Jože Hradil és Agnes Relle. M á r t o n , L á s z l ó „ Z g o d b e " , Ljubljana, Literatura
št. 77/78., 1997/november-december, 144-159. o.
ford. Gabriela Zver. M á r t o n , L á s z l ó „ Č i s t o zares" in Vzvalovano Blatno jezero:
antologija
madžarske
kratke
proze
Ljubljana, Studentska založba, 2003, 109-131. o., ford. Gabriela Gaál. M é h e s , Károly „ U t e h a " , Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004, 98-106. o., ford. Gabriella Gaál.
M é s z á r o s , S á n d o r „ V z v a l o v a n o Blatno jezero. Spremna beseda" in Vzvalovano Blatno antologija
madžarske
jezero:
kratke proze Ljubljana, Studentska založba, 2003, 290-300. o.,
ford. Marjanca Mihelič. M é s z ö l y , M i k l ó s „Anno
(Albumkép
a régi időkből) - Anno (Slika davnih dni iz albuma) -
Anno (Fragment)" i n Vilenica 89. szerkVeno Taufer, Ljubljana,
1989,
Društvo slovenskih pisateljev, 174-176. o., ford. Magda Berden és Hans-Henning Paetzke. M é s z ö l y , M i k l ó s „ D e k l e i n trgovski potnik", Ljubljana, Razgledi, št. 12., 1998. j ú n i u s , 22. o., ford. Marjanca Mihelič. Mihelič, Marjanca „ R o m a n lanskoletnega vileniškega lavreata v slovenščini", Ljubljana, Književni
listi, 1999. szeptember 9., 19. o.
Mihelič, Marjanca „ P l o d n a srečanja z madžarsko književnostjo.Prevajalski tabor", Ljubljana, Književni
listi, 14. 9.1995., 15. o.
Mihelič, Marjanca „ M a d ž a r s k a proza devetdesetih", Ljubljana, Literatura,
1994, 80-88. o.
Mihelič, Marjanca „Srednjeevropejci tečejo častni krog (Slovo od Pomurske založbe)", Ljubljana, Književni
listi, 7. sept. 2000., 13. o.
Molnár, Ferenc Liliom
Maribor, Slovensko narodno gledališče, 1999, ford. J o ž e Hradil.
Nagy, G á s p á r „A fiú naplójából
- Iz dnevnika sina - From the son's diary, A valóság
Ž g o č j e z i k resničnosti — Le langage brülant de la réalité" in. Vilenica
égető
nyelve
90.
szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1990, Društvo slovenskih pisateljev, 184-190. o., ford. Marjanca Mihelič, George G ö m ö r i és Ibolya Virág és Ghisllain Ripault N á d a s , Péter „Isten tenyerén
ülünk (réslet az Emlékiratok
könyve c. regényből)
- N a božji dlani
sediva (odlomek iz romana Knjiga spominov) - Sitting in god's hand (fragment from the novel A book o f memories)" i n Vilenica 98. szerk. Iztok Osojnik, Ljubljana,
1998,
Društvo slovenskih pisateljev, 1998, 24-41. o., ford. Mladen Pavičić, Ivan Sanders és Imre Goldstein. N á d a s , Péter „Egy családregény
vége (részlet) - Konec nekega družinskega romana (odlomek) -
Ende eines Familienromans (Fragment)" i n Vilenica 90. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1990, D r u š t v o slovenskih pisateljev, 181-189. o., ford. Magda Berden és Hans-Henning Paetzke. N á d a s , Péter „ P o t e m poleti sedeminpetdesetega".in Vzvalovano Blatno antologija
madžarske
jezero:
kratke proze Ljubljana, Studentska založba, 2003, 7-27. o.,
ford. Marjanca Mihelič. N á d a s , Péter „ E p i z o d a iz spominskih listov", Ljubljana, Literatura,
1993, 69-80. o.,
ford. Marjanca Mihelič. N á d a s , Péter „Ima svet konstrukcijo ali kaos?", Ljubljana, Razgledi, ford. Gabriella Gaál.
1998. szeptember 30., 6-8. o.
N á d a s , Péter Konec družinskega
romana, Murska Sobota, Pomurska založba, 1999,
ford. Jože Hradil. N á d a s , Péter „ O s m o pismo", Ljubljana, Književni
listi,. 2003. okt. 13., 15. o., ford. Mladen Pavičić.
Nemes Nagy, Á g n e s „Bűn - Greh — Crime" i n Vilenica 87. szerk. Veno Taufer, Ljubljana,
1987,
D r u š t v o slovenskih pisateljev, 93. o., ford. Jože Hradil. N é m e t h , G á b o r „ T a m sem b i l ž e v njem" in Vzvalovano Blatno jezero:
antologija
madžarske
kratke
proze Ljubljana, Studentska založba, 2003, 143-147. o., ford. Gabriela Gaál. Oravecz, Imre ,JIalászóember
- Ribič - The fisching man, Por - Prah - Dust" i n Vilenica
2000.
szerk. Iztok Osojnik, Ljubljana, Društvo slovenskih pisateljev, 2000, 241-250. o., ford. Marjanca M i h e l i č . O r b á n , J á n o s D é n e s „ V e l i k a P" in Vzvalovano Blatno jezero:
antologija
madžarske
kratke
proze
Ljubljana, Studentska založba, 2003, 281-289. o., ford. Gabriela Gaál. Ottlik, G é z a Sola na meji, Ljubljana, Cankarjeva založba, 1995, ford. Marjanca Mihelič. Parti Nagy, Lajos „Hogy megszűnt,
Holdvilág,
Papírdal
(Prevod Parti Nagyevih pesmi žal nimamo,
ker so zaradi besednih iger, gagov ipd., k i izhajajo iz karakterja m a d ž a r s k e g a jezika, neprevedljive - Es gibt leider keine V e r s e t z u n g e n von Parti Nagy's Gedichten. Seine Texte sind n ä m l i c h v o l l m i t Wortwitzen, Gagen usw., die i n den ungarischen Sprachcharakter gewurzelt sind. M i t einem Worte diese Gedichten sind vorläufig u n ü b e r t r a g b a r . ) " i n Vilenica 92. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1992, Društvo slovenskih pisateljev, 187-188. o. Parti Nagy, Lajos „ P a r a p e t T u r b o g r i l l " , Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004,15-16. o.,
ford. Jože Hradil. Parti Nagy, Lajos „ V z v a l o v a n o Blatno jezero" in. Vzvalovano Blatno jezero:
antologija
madžarske
kratke proze Ljubljana, Studentska založba, 2003, 96-108. o., ford. Gabriela Zver. Pavičić, Mladen „ D o b r a knjiga potrebuje cirkus tudi na M a d ž a r s k e m " , Delo,
15. j u n i j 2000.
Pavičić, Mladen „Péter E s t e r h á z y šokiral m a d ž a r s k o javnost", Ljubljana, Književni
listi,
44/119., 2 0 0 2 , 8 . o . Pavičić, Mladen „Osrednje delo aktualnega nobelovca. Imre Kertész Brezusodnost", Ljubljana, Književni
listi, 2003. o k t ó b e r 13., 12. o.
Pavičić, Mladen „ O b u j e v a l e c srednjeevropskega spomina N á d a s - nagrajenec Vilenice 98", Ljubljana, Književni
listi, 1998. szeptember 10., 18. o.
Pavičić, Mladen „ K o v i č u in Esterházyju nagrada CET", Ljubljana,
Delo,
2002. szeptember 30., 5. o. Pavičić, Mladen „Je letošnji nobelovec sploh madžarski pisatelj", Ljubljana, Književni
listi,
2002. október 28., 3. o. Pavičić, Mladen „ B r e z u s o d j e (odlomek)", Ljubljana, Literatura
št. 137/138.,
2002/november-december, 197-212. o. Petri, G y ö r g y „Reggeli gyerekkel child,
kávézás
- Jutranja kava - Morning coffee, Éber-álomkép
Mayával,
- Budno-sanjska slika z Majo in otrokom - Warking-dream image w i t h Maya and
Elektra - Elektra - Electra" i n Vilenica 94. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1994,
Društvo slovenskih pisateljev, 263-267. o., ford. Marjanca Mihelič. Péterfi, Gergely „Strah pred m i š m i " i n Vzvalovano Blatno jezero:
antologija
madžarske
kratke
proze, Ljubljana, Studentska založba, 2003, 217-234. o., ford. Marjanca Mihelič. Podmanicky, Szilárd „ H a p p y birthday to you! - Happy birthday to you!" i n Vilenica
2004.
szerk. Iztok Osojnik és Barbara Šubert, Ljubljana, Društvo slovenskih pisateljev, 2004, 260-267. o., ford. Marjanca Mihelič. Resinovič, Boštjan „Dopolnjevanje sveta. Géza Ottlik: Sola na meji", Ljubljana, Razgledi
št. 1.,
1996 j a n u á r 10., 36. o. R u d a š Jutka „Darvasijeva poetika v orisu sodobne madžarske proze" i n László Darvasi Dobiti žensko
Ljubljana, Beletrina, 2005, 177-194. o., ford. Marjanca Mihelič.
R u d a š , Jutka, „ S z l o v é n h u n g a r i c á k a 80-as évek második felétől ( A magyar irodalom szlovén r e c e p c i ó j á r ó l ) " i n Bokor József és Szíjártó, Imre (szerk.), Szomszéd
népek -
szomszédos
£ « / t á r a £ M a r i b o r - S z o m b a t h e l y , Kiadja a Maribori Egyetem Pedagógiai Kara Magyar Intézete és a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Szlavisztikai Intézete, 2001, 90-100. o. R u d a š , Jutka „Slovenija v Nebeski harmoniji Esterházyjevih. Roman očetov in sinov ( H a r m ó n i a caelestis)", Ljubljana, Književni
listi, 2000. május 11., 18. o.
R u d a š , Jutka „ E s t e r h á z y pri nas: iz recepcije sodobne madžarske književnosti", Ljubljana, Jezik in slovstvo,
4 9 / 1 . 2004, 17-27. o.
R u d a š , Jutka „ A p o k a l i p s a v madžarščini", Ljubljana, Književni
listi, 2004. december 29., 11. o.
Sándor, Iván „Približevanje kraju dogodka (Kronika neke preiskave)", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz.,
2004, 107-118. o., ford. Gabriella Gaál. Šeligo, Rudi „Péter E s t e r h á z y " in Vilenica 88. szerk. Veno Taufer, Ljubljana,
1988,
D r u š t v o slovenskih pisateljev, 20-29. o. Snoj, Zarika „Antologija sodobne m a d ž a r s k e kratke proze", Ljubljana,
Ampak,
2004 április, 64-65. o. S o m l y ó , G y ö r g y „Mese a névről - Pripoved o imenu -
Fabula del nombre. Mese a virágról
Pripoved o cvetlici - Fable de la fleur, Mese a tenger mellől - Pripoved ob morju -
-
Fable p r é s de la mer" i n Vilenica
91. szerk. Veno Täufer, Ljubljana, Društvo slovenskih
pisateljev, 230-234. o., ford. J o ž e Hradil, Octavio Paz és Eugene Guillevic. Šuligoj, Boris „ O kralju prihodnosti i n kraljici preteklosti. Árpád G ö n c o svoji Medeji", Ljubljana, Delo,
12.8.1999, 7. o.
Szabó T., Anna ,^4 sötétről
- O temi, Második
- Poskus z vinom in svečo, Előhívás
kísérlet - Drugi poskus, Kísérlet
borral és
- Razvijanje filma, Sirály-fényképezés
gyertyával
- Fotografiranje
galeba" i n Dnevi poezije in vina Medana szerk. Aleš Šteger, Ljubljana, SOU, 2004, 266-277. o., ford. Marjanca M i h e l i č . Szabó T., Anna „ O d d e l e k (Opereta)", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004, 17-21. o.,
ford. J o ž e Hradil. Szakács, F.szter „ T h é r a I L , T h é r a I I I . , Doklej smem živeti", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004,
22-24. o., ford. J o ž e Hradil. Szijj, Ferenc „ D e s e t očenašev, deset zdravamarij (odlomek iz romana Notranjost zanke)", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004, 119-127. o., ford. Gabriella Gaál.
T a k á c s , Zsuzsa „A lánc és a szem , A legszebb mozdulat - Najlepši gib - The loveliest movement, Anima - A n i m a - A n i m a Az évezredes
jajszó
- T o ž b a tisočletja, Folytatás
Contimuation" i n Vilenica 95. szerk. Veno Taufer, Ljubljana,
- Nadaljevanje -
1995,
D r u š t v o slovenskih pisateljev, 289-300. o., ford. Marjanca Mihelič. Tandori, D e z s ő „ Tekercs - Zvitek - Band, A semmi kéz - Nikakršna roka - The no-hand" in Vilenica
95. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1995, Društvo slovenskih pisateljev,
301-309. o., ford. J o ž e Hradil. Tandori, D e z s ő „Sgyorsan,
anyám?
Mert nagyon sietek? Hova?? " (kb.III./'.../Nem.nem!)
kratko, mama? Ker zelo se m i mudi ( p r i b l . / . . . / I I I . Ne, ne!) i n Vilenica
- "Na
87.
szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1987, Društvo slovenskih pisateljev, 62-63. o., ford. J o ž e Hradil és Kajetan K o v i č . Tar, S á n d o r „ N ó r a prihaja" in Vzvalovano Blatno jezero:
antologija
madžarske
kratke
proze
Ljubljana, Studentska založba, 2003, 46-58. o., ford. Marjanca Mihelič. Titan, Robert „Koncentracijsko taborišče kot univerzalna metafora d r u ž b e n e stvarnosti (Imre Kertész: Brezusodnost)", Ljubljana, Dialogi, Tolnai, O t t ó „ M i k r o f o n številka 13.", Ljubljana, Apokalipsa
40/7., 2004, 131-138. o. 86.sz., 2004, 137-146. o.,
ford. Jutka R u d a š . Tolnai, O t t ó „ D i a m a n t n a zgodba" in Vzvalovano Blatno jezero:
antologija
madžarske
kratke
proze
Ljubljana, Studentska založba, 2003, 78-96. o., ford. Marjanca Mihelič. Tolnai, O t t ó „ T u d i tovarna kruha j e bila tarn v Tolstojevi ulici", Ljubljana, Apokalipsa
86.sz., 2004,
25-40. o., ford. Jože Hradil. Tolnai, Ottó „Diptichon Szlovéniából
- D i p t i h - Le diptyque (Kocbek
- Kocbek - K o c b e k , Még négy
sor
- Še štiri vrstice iz Slovenije - Encore quatre lignes de la Slovénie, Ha
elszáll
Č e odleti - Wenn sie davonfliegt), Vacogó lila testekkel - S šklepetajočimi vijoličastimi telesi - Die zitternden Körper, lila, Én kő-Jaz
kamen - Ich der Stein" i n Vilenica
99.
szerk. Iztok Osojnik, Ljubljana, 1999, Društvo slovenskih pisateljev, 1999, 269-280. o., ford. Marjanca Mihelič, Tone Perčič, Helene Leng, Zsuzsanna Gahse és U w e Herms. Tóth, Krisztina „Történi egyszer, - Zgodilo seje, JTívás - K l i c , SajnálomPrilika" xnDnevipoezije
Obžalujem, Tanmese
-
in vina Medana szerk. Aleš Šteger,. Ljubljana, SOU, 1997,
210-217. o., ford. Marjanca Mihelič. Vas, István „Kaligrafija - Kalligráfia
- Kaligrafija" in Vilenica 86. szerk. Veno Taufer, Ljubljana,
1986, Društvo slovenskih pisateljev, 72-73. o., ford. Jože Šmit és J o ž e Hradil. V á r a d y , Szabolcs „Székek
a Duna fölött - Stola nad Donavo - Chairs above the Danube, Holtpont
derűje - Jasnina mrtvega teka - Dead s t i l l " i n Vilenica 91. szerk. Veno Taufer, Ljubljana, 1991, Društvo slovenskih pisateljev, 269-273. o., ford. Jože Hradil és W i l l i a m Jay Smith. Velikonja, Varja „Raznolika skupina s slavnimi imeni. Vzvalovano Blatno jezero: antologija sodobne m a d ž a r s k e kratke proze", Ljubljana, Književni
listi, 2003. 9.24., 18. o.
Velikonja, Varja „Trilogija o brezusodnosti (Imre Kertész: Brezusodnost.)", Ljubljana, Književni
listi, 2004. 4. 13., 12. o.
Végei, László „Judita (mirakel v dveh delih)", Ljubljana, Maske, št. 16/17, 1990, 106-127. o., ford. Gabriella Gaál. V é g e i , László „Zareze jeseni 1991", Ljubljana, Naši razgledi, 41/13. 1992, 427-428. o. V é g e i , L á s z l ó „Manjšinska elegija po č l o v e š k e m zemljevidu hodi prikazen manjšinski človek", Ljubljana, Naši razgledi, 38/21. 1989, 630-631. o. V é g e i , L á s z l ó „Zapiski z obrobja", Ljubljana, Separato, Villányi, László ,^Alagút - Tunel - Tunel, Nélkülem Nesodoben - Out o f date, A szemüveg long scarf, Vivaldi naplójából
1727 -Iz
2/1. 1991, 37-40. o., ford. Gabriella Gaál.
- Brez mene - Without me, Korszerűtlen -
- Očala - The glasses, A hosszú sál - D o l g i šal - The Vivaldijevega dnevnika 1727 - Aus den
T a g e b ü c h e r n von V i v a l d i 1727, Vivaldi naplójából
1736 - I z Vivaldijevega dnevnika 1736
Aus den Tagebüchern von V i v a l d i 1736, A fűfoltos
bugyi - Travnate hlačke - The grass-
stained panties" in Vilenica 98. szerk. Iztok Osojnik, Ljubljana,
1998,
Društvo slovenskih pisateljev, 1998, 203-214. o., ford. Jože Hradil és Csaba Báthori Vincetič, M i l a n „ N e n a v a d n a lahkost strašljivosti. Imre Kertész: Brezusodnost", Murska Sobota, Vestnik, 2003. december 4., 11. o.
V ö r ö s , István „Fogadtatás
- Sprejem, A fölébredés - Prebujenje, Olajfa - Oljka, Két öregasszony
-
Dve starki" i n Dnevi poezije in vina Medana szerk. Aleš Šteger, Ljubljana, SOU, 1997, 222-229. o., ford. Marjanca Mihelič. V ö r ö s , István „ D r e v e s n i č a r j i " in Vzvalovano Blatno jezero:
antologija
madžarske
kratke proze
Ljubljana, Studentska založba, 2003, 235-280. o., ford. Jože Hradil. Vörös, István „Számoljunk
- Izštevanka - Let's count, Bakonymérői
elegija - B a k o n y m é r ő e r Elegie, A történelem History recharged, Pőohárkeserű
újraindítása
elégia - B a k o n y m é r ő j s k a - Ponoven zagon zgodovine -
- Pivska - Drinking song" i n Vilenica
2000.
szerk Iztok Osojnik, Ljubljana, 2000, Društvo slovenskih pisateljev, 2000, 304-315. o., ford Marjanca Mihelič, Philips Levin és a szerző angolra és Oliver Mertis. Vzvalovano Blatno jezero. W e ö r e s , S á n d o r Boben
Antologija
madžarske
kratke proze Ljubljana, Beletrina, 2003.
in ples. Izbrane pesmi Ljubljana, DZS, 1983,
ford. J o ž e Hradil és Kajetan Kovič. Z á v a d a , Pál „ M i l o t a e l ő a d á s a kuhajdáékról és a m á k r ó l - Milotova prilika o kuhajdovi družini in maku - M i l o t a tells o f the Kuhajda family and o f the poppies" i n Vilenica
2002.
szerk. Iztok Osojnik és Barbara Šubert, Ljubljana, Društvo slovenskih pisateljev, 2002, 488-504. o., ford Marjanca Mihelič , Stephen Humphreys és Csilla Dér. Zilahy, Péter „ M o n t á z s - M o n t a ž a , Egy angyal - Angel, A becsapódás
helye - Kjer trešči, Zokniban
halni meg - U m r e t i v nogavicah" i n Dnevi poezije in vina Medana szerk. A l e š Šteger, Ljubljana, SOU, 2001, 280-287. o., ford. Gabriella Gaál. Zlebec, Marijan „ P o g o v o r z G y ö r g y e m K o n r á d o m . N i nam več treba nositi ideološke maske, ker je lastni obraz dosti bolj zanimiv", Ljubljana, Delo, 1989. szeptember 8., 6. o. Zver, Gabriela „ P o g o v o r z Endrejem Kukorellyjem", Ljubljana, Nova revija št. 170/171., 1996/június-július, 78-80. o.
S Z A K I R O D A L M I JEGYZÉK
Angyalosi Gergely Kritikus
határmezsgyén
(„Alföld k ö n y v e k " ) Debrecen,
Csokonai K i a d ó , 1999. Angyalosi Gergely (szerk), A z intertextualitás kalandja, Helikon, 1996/1-2. Angyalosi Gergely, „Beűzetés a Kritikába. Esterházy Péter: Függő", Assmann, Jan A kulturális magaskultúrákban
emlékezet.
írás, emlékezés
és politikai
Mozgó
identitás
Világ, 1981/11.
a korai
Budapest, Atlantisz, 1999, ford. Hidas Zoltán.
B a c s ó Béla (szerk.) Szöveg és interpretáció B a c s ó Béla (szerk.) Fenomén
Budapest, Cserépfalvi Kiadó, é.n.
és mű. Fenomenológia
B a c s ó Béla, írni és felejteni.
Filozófiai
és esztétika
és művészetelméleti
Budapest, Kijárat, 2002.
írások Budapest, Kijárat, 2001.
B a c s ó Béla, „Mert nem mi tudunk... " Budapest, Kijárat, 1999. B a c s ó B é l a (szerk.) Filozófiai
hermeneutika
Budapest,
(„A Filozófiai Figyelő Kiskönyvtára 4."), 1990. Bahtin, M i h a i l M . Estetika
in humanistične
vede Ljubljana, Studia humanitatis,
1999, ford. Helena Biffio et al. Balassa Péter, „ M é z és melancholia, avagy: az idézet esztétikája és etikája. E s t e r h á z y Péter Függő című könyvéről", Jelenkor, Balassa Péter, Törésfolyamatok
1981/12.
(„Alföld k ö n y v e k " ) Debrecen, Csokonai Kiadó, 2001.
Balassa Péter, „ A hang és a látvány: Miért olvassák a n é m e t e k a magyarokat?", Jelenkor,
1995/7-8.
Balassa Péter, Nádas Péter Pozsony, Kalligram, 1997. Barthes, Roland A szöveg öröme. Irodalomelméleti
írások Budapest, Osiris, 1998,
ford. R o m h á n y i T ö r ö k Gábor. Bednanics G á b o r , Bengi László et al., (szerk.), Az irodalmi szöveg antropológiai
horizontjai
Budapest, Osiris, 2000. Benjamin, Walter Izbrani spisi Ljubljana, Studia humanitatis, 1998, ford. France Jerman et al. Benjamin, Walter „ A műfordító feladata" in Angelus novus Magyar Helikon, 1980, ford. Tandori Dezső. Berkes T a m á s (szerk.), Keresztirányok.
Közép-
és kelet-európai
összehasonlító
kultúrtörténet
Budapest, Balassi, é.n. B e r n á t h Á r p á d és Bombitz Attila (szerk.), Frankfurt
'99. Magyarország
részvétele
a
könyvvásáron
a német sajtó tükrében
Birnbaum, D . Marianna: Esterházy-kalauz B ó k a y Antal, Irodalomtudomány
Szeged, G r i m m K ö n y v k i a d ó , 2002. Budapest, M a g v e t ő , 1991.
a modern és a posztmodern
B ó k a y A n t a l és Vilcsek Béla, A modern irodalomtudomány
korban, Budapest, Osiris, 1997. kialakulása.
Szöveggyűjtemény
Budapest, Osiris, 1998. B ö h m G á b o r (szerk.) Másodfokon. című műveiről
Esterházy
Péter Harmónia
caelestis és Javított
kiadás
Budapest, Kijárat, 2003.
Brlek, Tomislav „Trebalo j e samo čitati pažljivije", Zagreb, Jutarnji
list, 2005. m á r c i u s 3.
Burke, Peter „ Z g o d o v i n a dogodkov i n povratek k pripovedništvu", Ljubljana, Zgodovina
za
vse 1/2., 1994, ford. Katarina Kobilica. Chartier, Roger „ Z g o d o v i n a danes: dvomi, izzivi, predlogi", Ljubljana, Filozofski
vestnik,
1995, ford. NedaPagon. Danto, A . „Metafora, Kifejezés, S t í l u s " i n Szöveg és interpretáció
szerk. B a c s ó Béla,
Budapest, Cserépfalvi K i a d ó , 1991, ford. Sajó Sándor, de M a n , Paul „ S z e m i o l ó g i a és retorika" i n Szöveg és interpretáció
szerk. B a c s ó Béla,
Budapest, Cserépfalvi K i a d ó , 1991, ford. Orsós László Jakab, de M a n , Paul „ W a l t e r Benjamin A műfordító feladata c í m ű írásáról", Átváltozások,
Budapest,
J ó z s e f A t t i l a Kör, M á s o d i k szám, 1994, ford. Király Edit. de Man, Paul Olvasás
és történelem
de Man, Paul Az olvasás
allegóriái
Budapest, Osiris, 2002. Szeged, Ictus Kiadó és J A T E I r o d a l o m e l m é l e t Csoport,
1999, ford. Fogarasi György, de M a n , Paul Esztétikai
ideológia
Janus/Osiris. Budapest. 2000, ford: Katona Gábor.
D i m i é , M i l a n „Radikalni konstruktivizem in sistematska teorija kot teoretična temelja e m p i r i č n e literarne znanosti" Primerjalna
književnost
25/2., Ljubljana. 2002.
Dolinar, Darko „Recepcijske teorije i n hermenevtika" Primerjalna
književnost
12/1.,
Ljubljana, 1989. Dović, Marjan „Literarni polisistem i n mehanizmi medkulturnih stikov" Jezik in slovstx'o 48/6., Ljubljana. 2003. Eco, Umberto Nyitott mű Budapest, Európa, 1998, ford. D o b o l á n Katalin. Eco, Umberto Šest sprehodov
skozipripovedne
gozdove
Ljubljana, Zbirka Labirint
ford. Vera Troha. Eco, Umberto „ S z ö v e g e k túlinterpretálása", Helikon 2001/4. Eco, Umberto A tökéletes Kelemen J á n o s .
nyelv keresése
Budapest, Atlantisz, 1998, ford. Gál Judit és
1999,
Eco, Umberto „ S z ö v e g és szerző között", Helikon 2001/4. Eco, Umberto „Interpretáció és történelem", Helikon 2001/4. Eco, Umberto La Mancha és Bábel között. Irodalomról
Budapest, Európa, 2004,
ford. Barna Imre és Gecser Ottó. E s t e r h á z y Péter - O r s ó s László Jakab, „Esterházy-vacsora", Magyar
Lettre Internationale
37. szám, 2000 nyár.
E s t e r h á z y Péter, Harmónia
caelestis,
E s t e r h á z y , Vétet Harmónia
caelestis,Beúner
E s t e r h á z y , Péter Harmónia
caelestis:
Marginalien.
E s t e r h á z y , Péter Harmónia
caelestis,
Zaprešić, Fraktura, 2004, ford. Xénia Detoni.
E s t e r h á z y Péter, Javított
kiadás.
E s t e r h á z y , Péter Verbesserte E s t e r h á z y Péter, Függő
Budapest, M a g v e t ő , 2000. Taschenbuch Verlag. 2003, ford. Terézia Mora. Berlin, Berlin Verlag, 2001.
Budapest, Magvető, 2002.
Ausgabe Berlin, Berlin Verlag, 2003, ford. Hans Skirecki.
- bevezetés
a szépirodalomba
- ( „ M a t ú r a klasszikusok") Jankovics
J ó z s e f (szerk.), Ikon, 1993. F á b i n y Tibor (szerk.), A hermeneutika
elmélete.
Tanulmányok.
Ikonológia
és műértelmezés
3.
Szeged, JATEPress, 1988, ford. Angyalosi Gergely et. al. F e h é r M . István, „ M ű v é s z e t , esztétika és irodalom Hans-Georg Gadamer filozófiai h e r m e n e u t i k á j á b a n " in Bednanics Gábor, Bengi László, Kulcsár S z a b ó E r n ő és S z e g e d y - M a s z á k M i h á l y (szerk.), Az irodalmi szöveg antropológiai
horizontjai
Budapest, Osiris, 2000. F r a n k , Manfred A stílus
filozófiája,
Budapest, Janus/Osiris. 2001, ford. Weiss János.
F r i e d István, „ S z l o v é n - magyar interferenciák" in Hasonlóságok - Ujemanja
in razhajanja
különbözőségek
Budapest, Kossics Alapítvány/Kosicev sklad, 1998.
F r i e d István, Irodalomtörténések
Kelet-Közép-Európában
F r i e d István és L u k á c s István (szerk.), Hasonlóságok razhajanja.
és
Tanulmányok
o slovensko-madžarskih
a magyar-szlovén literarnih
Budapest, Ister, 1999. és különbözőségek
irodalmi kapcsolatok
- Ujemanja köréből.
in Studije
stikih Budapest, Kossics Alapítvány/Kosicev sklad,
1998. F r y e , Northrop A kritika anatómiája
Budapest, Helikon Kiadó, 1998, ford. Szili József.
Foucault, M i c h e l A szavak és a dolgok. A társadalomtudomány
archeológiája
Budapest,
Osiris, 2000, ford. R o m h á n y i Török Gábor. G a d a m e r , Hans Georg Igazság
és módszer
Budapest, Gondolat, 1984, ford. Bonyhai Gábor.
G a d a m e r , Hans Georg Resnica
in metoda Ljubljana, Literarno-umetniško društvo Literatura,
Zbirka Labirinti, 2001, ford. Tomo V i r k .
Gadamer, Hans Georg „ S z ö v e g és interpretáció" in Szöveg és
interpretáció
szerk. B a c s ó Béla, Budapest, Cserépfalvi Kiadó, 1991, ford. H é v i z i Ottó. Gálosi Adrienne. A fonák színei. Filozófia é s fordítás. PhD-értekezés, Kézirat, E L T E , Budapest. 2001. Geertz, Clifford Az értelmezés
hatalma. Antropológiai
írások. 2. kiadás,
(első kiadás Budapest, Századvég, 994.) Válogatás, utószó N i e d e r m ü l l e r Péter, Budapest, Osiris, 2001. Geertz, Clifford „Út a kultúra értelmező e l m é l e t é h e z " in szerk. Vári A n d r á s a csónakban
Misszionáriusok
Budapest, A k a d é m i a i K i a d ó . (Újraközölve Az értelmezés
és 2001, továbbá (szerk.) Bohannan-Glazer, Mérföldkövek antropológiában.
a
hatalma,
1994
kulturális
Budapest, Panem, 1997.)
Geertz, Clifford „ A kultúra fogalmának hatása az ember fogalmára", Kultúra
és
Közösség,
1988/4. Geertz, Clifford „ A t é n y e k után", Magyar
Lettre Internationale
Geertz, Clifford „Kultúrák háborúja", BUKSZ
1995. ősz, 18. szám.
1996/3. szám.
Geertz, Clifford „ A z identitás politikájáról", Magyar
Lettre Internationale
1998-1999 tél,
3 1 . szám. Geertz, Clifford „Kultúrák", Magyar G y á n i G á b o r Emlékezés,
emlékezet
Lettre Internationale és a történelem
Grosman, Meta: Spoznavati drugačnost jezik
in književnost
elbeszélése,
drugega le s stališča
Budapest, N a p v i l á g , 2000. lastne
kulture:
danes. Ljubljana, Delo. 35/209. 1993. 9.9.
Grosman, Meta: Medkulturne funkcije narodove
2000 ősz, 38. s z á m .
književnega
prevajanja:
prevod
kot sestavni
del
identitete. Ljubljana. Delo. 34/227, 1992. 10. 1.
Grosman, Meta, Književni prevod kot oblika medkulturnega posredovanja leposlovja Ljubljana,. Znanstveni institut filozofske fakultete. 1997. Hay, Denys „Evropa: rojstvo ideje", Ljubljana, Znanstveno inpublicistično
središče,
1995,
ford. Seta Knop. Held, Klaus „ E v r o p a i n medkulturno razumevanje", Ljubljana, Nova
revija,
1997 j ú l i u s / a u g u s z t u s , 183/184. szám, ford. Samo Krušič. Held, Klaus „ M o ž n o s t i in meje medkulturnega sporazumevanja", Ljubljana,
Phainomena,
45/46. szám, 2003. Hévizi Ottó, Kardos A n d r á s (szerk.), A posztmodern Jean-Francois
Lyotard,
Richard
állapot. Jürgen
Rorty tanulmányai
Hladnik, M i r a n , „Slovenski zgodovinski roman danes",
Habermas.
Budapest, S z á z a d v é g , 1993. Zbornikpredavanj,
35. seminar slovenskega jezika, literature in kulture, Ljubljana,
1999.
Hladnik, M i r a n „Temeljni problemi zgodovinskega romana", Slavistična Ljubljana,
revija,
43/1.,
1995.
Iser, Wolfgang A fiktív
és az imaginárius.
Az irodalmi antropológia
ösvényein.
Budapest, Osiris, 2001, ford. M o l n á r G á b o r T a m á s . Iser, Wolfgang Az értelmezés
világa Budapest, Gondolat Kiadó - E L T E Ö s s z e h a s o n l í t ó
I r o d a l o m t u d o m á n y i Tanszék, 2004, ford. Lajosi Krisztina. Iser, Wolfgang Bralno
dejanje: teorija estetskega učinka Ljubljana, Studia Humanitatis,
2001, ford. Alfred Leskovec. Jauss, Hans Robert, Recepcióelmélet-
esztétikai
tapasztalat - irodalmi
hermeneutika
szerk. K u l c s á r Szabó Zoltán, Budapest, Osiris, 1999. Jauss, Hans Robert Estetsko
izkustvo in literarna
hermenevtika
Ljubljana, Zbirka Labirint,
1998, ford. Tomo V i r k . Jastrzebska, Jolanta: Tragikus
és groteszk alakok a kortárs magyar irodalomban.
Budapest,
N e m z e t k ö z i H u n g a r o l ó g i a i K ö z p o n t , 2001, ford: Angyalosi Gergely. Jefferson, A n n és Robey, David, Bevezetés áttekintés
a modern irodalomelméletbe.
Összehasonlító
Budapest, Osiris, 1995, ford. Babarczy Eszter és Beck A n d r á s .
J e r g o v i é , Miljenko, „Idiotizacija naše kulture. t o l i k o značajna", Zagreb, Jutarnji Juvan, M a r k o Dialog
literature
Zastoje knjiga jednog lošeg m a đ a r s k o g pisca
list, 2005. február 24.
z literaturo
ali kaj so literarne
reference,
Ljubljana,
Problemi/Literatura, 25/1, 1987. Juvan, Marko „Prostori intertekstualnosti - intertekstualnost prostora" i n Marijan D o v i ć (szerk.) Prostori
transgresije
Ljubljana, Slovensko društvo za primerjalno književnost,
2003. Juvan, M a r k o „ U v o d v medbesedilno branje (pesmi)", Ljubljana, Jezik in
slovstvo
(Elektronski vir) 34/3/4. 1991/92. Juvan, M a r k o „Vpliv i n medbesedilnost", Ljubljana, Primer jalna Juvan, M a r k o Intertextualnost. Juvan, M a r k o Vezi besedila:
književnost,
14/2. 1991.
Ljubljana, DZS, 2000. studije o slovenski književnosti
in medbesedilnosti
Ljubljana,
L i t e r a r n o - u m e t n i š k o društvo Literatura, 2000. Juvan, Marko „Teorije medbesedilnosti", Ljubljana, Primerjalna
književnost,
Juvan, M a r k o „ M e d b e s e d i l n i odnosi, oblike i n vrste", Ljubljana, Literatura, Juvan,
Marko
„Geneza
intertekstualnosti,
neoavantgarda", Ljubljana, Primerjalna
poststrukturalizem
književnost,
22/2. 1999.
in
13/1. 1990. 1/6.
1990.
slovenska
teoretska
Juvan, Marko „Parodija i n Bahtin", Ljubljana, Primerjalna
književnost,
K a b d e b ó Lóránt, Kulcsár Szabó E r n ő et al. (szerk.), A fordítás
19/2. 1996.
és intertextualitás
alakzatai
Budapest, Anonymus, 1998. Kalenić R a m š a k , Branka „Intertekstualnost pri Jorgeju Luisu Borgesu", Ljubljana, Nova revija,
19/218. 2000.
K á l m á n C . György, A z irodalom mint beszédaktus.
Fejezet
az irodalomelmélet
történetéből
Budapest, A k a d é m i a i K i a d ó , 1990. K á l m á n C . György, „ A kis n é p e k kánonjainak vizsgálata", Helikon,
1998/3.
K á l m á n C . György és O r b á n Jolán (szerk), Irodalom,
( „ S e n s u s F ü z e t e k " ) Pécs,
nyelv, kultúra
Jelenkor, 1998. Kellner, Hans „Narativnost v zgodo v i n i : poststrukturalizem i n po njem", Filozofski
vestnik,
1995, ford. Breda Luthar. Keresztury Tibor, Félterpeszben.
Arcképek
az újabb magyar
irodalomról
( „ J A K Füzetek 54.") Budapest, M a g v e t ő , 1991. Kiš, Danilo, Anatómiai
lecke, Budapest, Palatinus, 1999, ford. Balázs A t t i l a et al.
Kittel, Harold (szerk) Geschichte,
System, literarische
Übersetzung
Berlin, Erich Schmidt,
1992. Koselleck, Reinhart Pretekla
prihodnost:
prispevki
k semantiki zgodovinskih
časov
Ljubljana,
Studia h u m a n i t á s , 1999, ford. Igor Kramberger. Klaudy Kinga, Fordítás
I . Bevezetés
a fordítás
elméletbe
Budapest, Sholastica, 1997.
Koselleck, Reinhart „Meje emancipacije: pojmovno-zgodovinski prikaz", Ljubljana, Nova revija, 1989, ford. Leo Petrovič. Komel, Dean „Smisel evropskosti kot stanje duha", Ljubljana, Nova revija,
2001,
232-233. szám. Komel, Dean „Smisel evropskosti in konstitucija "enotnosti v različnosti": pripis k predavanju Renata Cristina Evropska kulturna identiteta i n prihodnost evropske unije", Ljubljana, Nova revija, 2002, 237-238. szám. Komel, Dean „Gadamerjeva hermenevtika i n horizont sodobne umetnosti", Ljubljana, Primerjalna
književnost,
1. szám, 2002.
Komel, Dean „Apriorij svetovnosti, hermenevtika vmesnosti i n medkulturnost", Ljubljana, Phainomena,
39/40. szám. 2002.
Komel, Dean „Koncepcija bralca (Umberto Eco, Wolfgang Iser)", Ljubljana, Anthropos, s z á m . 1987. K o s z t o l á n y i Dezső, Nyelv és lélek Budapest, Osiris, 1999.
5/6.
K o v á c s Á r p á d és V . Gilbert Edit (szerk.), Kultúra, tanulmányai.
szöveg,
narráció.
Orosz
elméletírók
In honorem Jurij Lotman Pécs, Janus Pannonius Egyetemi Kiadó,
1994, ford. Hoffmann Kornélia el. at. K u l c s á r Szabó Ernő, Műalkotás-szöveg-hatás, K u l c s á r Szabó E r n ő , Esterházy
Budapest, Magvető, 1987.
Péter Pozsony, Kalligram, 1996.
K u l c s á r Szabó E r n ő , A megértés
alakzatai („Alföld könyvek") Debrecen, Csokonai K i a d ó ,
1998. K u l c s á r Szabó E r n ő , Irodalom
és hermeneutika,
K u l c s á r Szabó Ernő, A magyar irodalom története
Budapest, A k a d é m i a i K i a d ó , 2000. 1945-1991 Budapest, Argumentum K i a d ó ,
1994. Lotman, Jurij Szöveg-Modell-Típus
Budapest, Gondolat, 1973.
L u k á c s István, „Recepcija m a d ž a r s k e književnosti v Sloveniji v 20. stoletju", Ljubljana, Slavistična
revija,
1., 1991.
L u t h a r , Oto Interpretacija
nekaterih sodobnih teorij zgodovinopisja:
in vedenje kot pojavne zgodovinopisja
znanost
nacionalnega
Ljubljana, 1991. (disertacija)
M a l l , Ram Adhar Evropa: fenomenološka
oblike novejše zgodovine občega in
miti, pesništvo,
od ideje univerzalnosti
perspektiva,
do univerzalnosti
Ljubljana, Phainomena,
ideje:
medkulturnostna
13/49/50, 2004,
ford. Martina Soldo. Margolis, Joseph „ I r o d a l o m és beszádaktusok", Helikon,
1982/2.
Mihelič, Marjanca „ P o g l e d i na novejše prevajanje madžarske književnosti v slovenščino in gostovanje m a d ž a r s k i h književnikov pri nas" in Szomszédos kultúrák
népek —
szomszédos
szerk. Bokor József, Szíjártó Imre, Maribor - Szombathely, 2001.
N . K o v á c s T í m e a „Kultúra - szöveg - reprezentáció: Kulturális antropológia és I r o d a l o m t u d o m á n y " , Helikon,
1999/4.
N . K o v á c s T í m e a (szerk): A fordítás mint kulturális praxis („Sensus füzetek") Pécs, Jelenkor, 2004. Nelson, Eric Sean „ S c h l e i e r m a c h e r , hermenevtika i n neizrekljivo ", Ljubljana,
Phainomena,
10/37/38, 2001, ford. J a n k ó Lozar. N y o m á r k a i , István é s L u k a č , Stjepan (szerk.): Slovensko-madžarski jezikovni in književni stiki od K o š i ć a do danes. Budimpešta. Košičev sklad. 1998. O r e l , Barbara „Igra v igri kot intertekstualni i n intermedialni pojav", Ljubljana, Sla\'istična
revija, 50/1. 2002.
Paepcke, Fritz Im Übersetzen
leben — Übersetzen
und Textvergleich
T ü b i n g e n , Narr
Studienbücher. G. Narr., 1986. Pagon, Neda, „ Z g o d o v i n a , zgodovinopisje, fikcija", Ljubljana, Filozofski Pavić, Zeljko Jarem razumevanja: hermenevtiki,
Heideggrov
zgodnji pristop
Ljubljana, Phainomena,
k
vestnik, 1991.
Schleiermacherjevi
lO.évf. 35/36. szám, 2001, ford. Franci Zore.
P l é h - S í k l a k i - T e r e s t y é n i (szerk.) Nyelv - kommunikáció
- cselekvés
Budapest, Osiris, 1997.
P o k o m Kocjančič, Nike „Vpliv Hansa -Georga Gadamerja na nastanek h e r m e n e v t i č n e teorije prevajanja", Ljubljana, Primerjalna R a d n ó t i Sándor, A piknik, írások
a kritikáról
književnost,
1. s z á m , 2002.
Budapest, M a g v e t ő , 2000.
Radics Viktória, Danilo Kišpályarajz
és brevárium
Budapest, Kijárat, 2002.
R. M o l n á r Emma (szerk.) Absztrakció
és valóság
Szeged, JGYTF K i a d ó , 1996.
Repar, P r i m o ž (szerk.) Odstiranja.
Filozofska
zbirka Aut. Ljubljana, Apokalipsa,
Ricoeur, Paul „ A szöveg világa és az olvasó v i l á g a " i n Narratívak
2. Történet
2004.
és
fikció
szerk. Thomka Beáta, Budapest, Kijárat, 1998, ford. Martonyi Éva. Ricoeur, Paul „ A szöveg mint modell: a hermeneutikai m e g é r t é s " , Magyar
Lettre Internationale
Ricoeur, Paul Válogatott
2001 ősz, 42. szám., ford. Szabó M á r t o n .
irodalomelméleti
tanulmányok,
szerk. S z e g e d y - M a s z á k M i h á l y ,
Budapest, Osiris, 1999, ford. Angyalosi Gergely et at Ricoeur, Paul Konfiguracija
časa v
fikcijskipripovedi
Ljubljana, Društvo
Apokalipsa,
Filozofska zbirka Aut. 2002, ford. Gregor Perko és Matej Leskovar. Ricoeur, Paul Krog med pripovedjo
in časovnostjo
Ljubljana, Društvo
Apokalipsa,
Filozofska zbirka Aut. 2000, ford. Saša Jerele. Ricoeur, Paul Zgodovina
in pripoved
Ljubljana, Društvo
Apokalipsa,
Filozofska zbirka Aut. 2001, ford.Mojca M e d v e d š e k és Gregor Perko. Ricoeur, Paul Pripovedovani
čas Ljubljana, Društvo
Apokalipsa,
Filozofska zbirka Aut. 2003, ford Gregor Perko et al. Ricoeur, Paul „Fenomenologija i n hermenevtika", Ljubljana, Phainomena,
9.évi.
33/34. szám, 2000, ford. Jan Bednarik. Riffaterre, Michael „Obvezni bralni odziv: medbesedilni gon", Ljubljana, Literatura, 9/70. 1997. ford. I g o r B r a t o ž . Rohonyi Z o l t á n (szerk.) Irodalmi
kánon és kanonizáció
Budapest,
Osiris-Láthatatlan Kollégium, 2001. Rüsen, Jörn „Etnocentrizem in interkulturna komunikacija", Nova revija,
2000,
ford. V i t a l Klabus. Schleiermacher, Friedrich Hermenevtika
in kritika s posebnim ozirom na Novo
zavezo,
Ljubljana, Phainomena,
8.évf. 25/26. szám, 1998, ford. A l e š Kosar.
Sloterdijk, Peter „Prihajati k svetu - prihajati k j e z i k u " Ljubljana, Društvo
Apokalipsa,
Filozofska zbirka Aut. 1999, ford. Amalija M a č e k Mergole és Marina Soldo. Schmitt, Jean-Claude „Preteklost ni skladišče naukov" Razgledi,
1997, ford. Jure Mikuž.
Sontag, Susan „ A világ mint India. A fordítás mint útlevél az irodalom k ö z ö s s é g é n belül", Nagyvilág,
49. évf., 2004. április, ford. Lukács Laura.
Steiner, Georg „ N o v i tokovi v evropski kulturi", Ljubljana, Nova revija, 7/80.
1989,
ford: Alenka Puhar. Steiner, Georg „Mit o Evropi: Evropa se pričenja v dvoumni magiji", Celovec, C e l o v š k i Zvon. 12/45. 1994, ford: DavorinFlis. Stolze, Radegundis Übersetzungsteorien:
eine Einführung
Tübingen, Narr Studienbücher,
G . N a r r , 2001. Stolze, Radegundis Hermeneutisches Formulierens
Übersetzen:
beim Übersetzen
linguistische
Kategorien
des Verstehes
und
Tübingen, Narr Studienbücher. G. Narr., 1992.
S z a j b é l y M i h á l y , „Újvidék, hatvanas évek. A farmernadrágos p r ó z a magyar klasszikusa, V é g e i L á s z l ó " , Jelenkor,
1992/7-8.
S z e g e d y - M a s z á k Mihály, A megértés
módozatai:
fordítás
és hatástörténet
Budapest,
A k a d é m i a i K i a d ó , 2003. S z e g e d y - M a s z á k Mihály, V i l á g k é p és stílus. Történeti
és poétikai
tanulmányok
Budapest,
M a g v e t ő , 1980. S z e g e d y - M a s z á k Mihály, „ A történet elképzelt hitele (Esterházy Péter: H a r m ó n i a caelestis)", Kortárs,
2000/9.
S z e g e d y - M a s z á k Mihály, Irodalmi
kánonok
(„Alföld k ö n y v e k " ) Debrecen, Csokonai Kiadó,
1998. Szigeti Lajos S á n d o r (szerk.), „ M o d e r n n e k kell lenni m i n d e n e s t ü l " (?). (Irodalom, átértelmezés, történetiség). Szeged. JATE PRESS. 1996. Szirák Péter, Folytonosság
és változás
(„Alföld k ö n y v e k " ) Debrecen, Csokonai K i a d ó , 1998.
T h o m k a B e á t a (szerk.) Narratívak
2. Történet
és fikció
Budapest, Kijárat, 1998.
T h o m k a B e á t a (szerk.) Narratívak
3. A kultúra
T h o m k a Beáta (szerk) Narratívak
4. A történelem
T h o m k a Beáta (szerk.) Narratívak
5. Narratív pszichológia.
narratívat poétikája.
Budapest, Kijárat, 1999. Budapest, Kijárat, 2000. Budapest, Kijárat, 2001.
T h o m k a Beáta (szerk.) Az irodalom elméletei
IV. Pécs, Jelenkor, 1997.
T h o m k a Beáta (szerk.) Az irodalom elméletei
III.
T h o m k a Beáta (szerk.) Az irodalom elméletei
II.. Pécs, Jelenkor, 1996.
Pécs, Jelenkor, 1997.
T h o m k a Beáta, Glosszárium
Debrecen, Csokonai Kiadó, 2003.
T h o m k a Beáta, Beszél egy hang. Elbeszélők,
poétikák
Budapest, Kijárat, 2001.
T h o m k a Beáta, „Világmetszetek,mikrovilágok,szemcsék" http://gizi.dote.hu/~hainal/alf9602/thomka.html T h o m k a Beáta, „Irodalom, kritika, kultúra", http://gizi.dote.hu/~hainal/alf9602/thomka.html T h o m k a Beáta, „Kihátrálás világból, nyelvből", http://www.c3.hu/~exsvmDosion/HTML/doinonkos/thomka/szoveg.htm/ Tengelyi László, Élettörténet
és sorsesemény
Budapest, Atlantisz, 1998.
Tinyanov, Jurij Az irodalmi tény Budapest, Gondolat, 1981, ford. Soproni A n d r á s . T ó t h Zsolt, „ K o r u n k regénye - a közelmúltból. Végei László: Egy makró emlékiratai", Életünk,
1992/6.
Ule Nastran, Mirjana Sodobne identitete v vrtincu diskurzov Zbirka Sophia 6/200, Znanstveno i n publicistično središče, Ljubljana, 2000. V é g e i László, Újvidéki
trilógia,
Pécs, Jelenkor, 1993.
V i r k , Tomo „ H a n s Robert Jauss in recepcijska estetika" i n Hans Robert Jauss, Estetsko
izkustvo in literarna
hermenevtika
Ljubljana, Zbirka Labirint, 1998.
V i r k , Tomo „ S l o v e n s k a nacija i n slovenska literatura", Ljubljana, Nova
revija,
134/135. s z á m , 1993. V i r k , Tomo „ W o l f g a n g Iser: funkcija, učinek, imaginarno", Ljubljana, N o v a revija, 7/71/72. 1988. Wellek, R e n é - Warren, Austin, Az irodalom elmélete
Budapest, Osiris, 2002,
ford. Szili József. Wessely Anna (szerk.) A kultúra szociológiája.
Budapest,
Osiris K i a d ó és Láthatatlan Kollégium. 2003. Wernitzer Julianna, „Idézetvilág, avagy Esterházy Péter a Don quijote szerzője",
Jelenkor,
19921A. Wittgenstein, L u d w i g Filozófiai
vizsgálódások
Budapest, Atlantisz, 1998,
ford. Neumer Katalin. Wittgenstein, L u d w i g : O gotovosti. Ljubljana. Apokalipsa. 2004, ford. A m a l i j a M a č e k Mergole. Zevnik, P r i m o ž „Identiteta in transformacija literature v postmoderni dobi", Dialogi,
9/10. szám, 1994.
Ljubljana,
