DEBRECEN ÉS A MAGYAR IRODALOM

DEBRECEN ÉS A MAGYAR IRODALOM

Debrecen és a magyar irodalom Vezető

a Déri Múzeum állandó irodalmi kiállításához írta

Keresztesné Várhelyi Ilona

Debreceni Irodalmi Múzeum Borsos József tér 1. Vénkert

Szeretettel köszöntjük Önt a Debreceni Irodalmi Múzeumban. Ez a létesítmény a Déri Múzeum irodalmi gyűjteményének és irodalmi állandó kiállításának ad otthont. A Borsos-villa 1913-ban épült. Borsos József neves debreceni építész lakóháza magán viseli mindazokat a stílusjegyeket, amelyek egyénivé és jellegzetessé teszik az általa tervezett épületeket, pl. a krematórium és ravatalozó épületét, a rendőrkapitányság Kossuth utcai tömbjét stb. Borsos József egyéni stílusára jellemző a szecesszió és az erdélyi népi építészet ha­ gyományainak szerencsés ötvözése. Építőművészi törekvéseinek korszerűségét családi háza is kitűnően példázza: a funkcióhoz egyszerű, mégis barátságos formákat talált. Figyelmet érdemelnek az épület fadíszítései: a gerendavégek hagyományidéző faragá­ sai, a tető vonalvezetését hangsúlyozó szegélyek és a belső tér nemes egyszerűséggel megformált lépcsője.

3

A Borsos-villa falépcsője

4

A Borsos-villát 1980-ban a városi tanács helyreállíttatta. Külső megjelenésével, az eredeti formák megőrzésével változatosságot kölcsönöz környezetének is. Belső tereit múzeumi céloknak megfelelően alakították át, de az épület stílusa, hangulata megőrző­ dött. Ez az atmoszféra kedvezően hat a kiállítási anyagra is. Irodalmi múzeum, állandó irodalmi kiállítás létesítésének gondolata évtizedek óta foglalkoztatta Debrecen irodalomszerető közönségét és a szakembereket. A város páratlanul gazdag irodalmi múltját valamikor emlékszobák és iskolai kiállítások mel­ lett időszaki kiállítások idézték. Az emlékszobák korszerűtlenekké, az iskolai bemu­ tatók zártakká, a szélesebb közönség számára hozzáférhetetlenekké váltak. Az időszaki kiállítások többnyire csak egy-egy nagy egyéniség bemutatására vállalkoztak és vállal­ koznak. A Református Kollégium kiállításaiból ugyan megismerheti az érdeklődő a nagy hagyományú iskola híres tanárait és diákjait, de a város ötödfélszáz éves irodalom­ történetéről ott sem kap átfogó képet. Ezt a hiányt igyekszik pótolni a Debreceni Irodalmi Múzeum, amely a Déri Múzeum irodalmi anyagára alapozva állandó kiállítás formájában igyekszik bemutatni azokat a kapcsolatokat, amelyek a Tiszántúl szellemi központját évszázadokon keresztül a magyar irodalom fejlődéséhez fűzték. A kiállítás Debrecen irodalmi fejlődésének történetét a XVI. századtól 1945-ig kíséri nyomon. Ezt a hatalmas korszakot három nagyobb egységre bontja a kiállítás. Az első egység, amelynek mottója Gulyás Pál versét idézi: „Debrecen, ó-kikötő", a 16—17. század főbb szellemi áramlásait szemlélteti. A második rész foglalkozik a felvilágosodás korszakával és a 19. század legnagyobb alakjaival. Ennek az egységnek alapgondolatát Fazekas Mihály szavaival fogalmaztuk meg: „Zsendül a józan okos­ ság." A harmadik rész, mint azt a választott mottó is jelzi: „Új időknek új dalaival", a századforduló és a 20. század első felének irodalomtörténetében keresi a debreceni szálakat. A hagyományok és az irodalmi gyűjtemény gazdagsága a jelenleginél nagyobb kiállí­ tás rendezését is lehetővé és indokolttá tették volna. A rendelkezésre álló hely azonban meghatározta a kiállítás nagyságát. A helyes belső arányok kialakítása érdekében szükségessé vált a szelektálás. A kiállításban csak azokat az írókat tudjuk bemutatni, akik lezárt életművükkel, életük egy-egy jelentős korszakával kötődtek Debrecenhez. Csak jelzésszerűen tudtunk megemlékezni a máig élő Csokonai-kultuszról, a debreceni színjátszás történetéről, és csak felvillantani tudjuk a város újságírói, folyóirat-szerkesz­ tői hagyományait.

A kiállítás belsőépítészeti tervét dr. Boreczky László, grafikai tervét Molnár Józsefné készítette. A kivitelezést Hámory László vezetésével a Központi Múzeumi Igazgatóság kiállításrendező osztálya végezte.

5

DEBRECEN, Ó-KIKÖTŐ Körülötte népek viharja, nézett át bérces Biharba, nem védte falait bástya, torony, csak a hit. Áros jármai játszva görögtek egész le Bizáncba, hajcsárnépe Budán túljuta Bécs kapuján. Hajtottak lovat, ökröt, mégis az égi körök közt Méliusz lelke alél, ujjain egy falavél. Marhákkal, tele vérrel, tölgyekkel, televénnyel, gömbölyödött a tatár háta mögött a határ. Így nőttek a mezői, bővültek temetői, mint a vakondok, alant bújt meg, s a lelke harang. Sátrat tett a homokra, pántot tett a borokra, sírra nehéz köveket, Bacchusa így született. Egy pint nárduszi vinkó, flóta, planéta, tilinkó, hajnala hádeszi ház, alkonya trópusi láz, nőtt, mint földben a gomba, széthullt teste atomra, lelke elektromosan rezgeti folytonosan: így bírt egy birodalmat, vidított lakodalmat, mint a cigány hegedűlt, mint a búvár lemerült. Itt fekszik a Tiszán túl, benne pihen a Dunántúl, ércpiramídja lakat: őrzi a szép utakat... Mint a klavíron a skálát, futod át az Alföld határát: napkeleten futamod sárga halápi homok, napnyugaton színeket vált s lejt a Tiszán a löszhát, s lent a gulyát terelik sziktavas ártereid... Eltűntek alattad a sátrak, csordád kolompja kifáradt, új paloták köde k é l . . . Mondd, hova lett a gyökér ? Hozd vissza a hajdani düllőt, menekülj befelé kívülről, járd fel a Föld köreit, tárd fel a rétegeit! Már tornyodon trónol az este, kösd a holt csontokat egybe, lelket a csontba fuvallj, törd fel a régi ugart 1 Meddig esedez még árván egeden a Főnix meg a Bárány? Üj népek kürtje riad, - viszik ezredes álmaikat) Fogadd ismét be hajódat, eltemetett lobogódat, Debrecen, ó-kikötő, tájakat összekötői

Debrecen régi címere (Címlaprészlet)

7

FÖLDSZINTI TEREM I. rész: „Debrecen, ó-kikötő" (16. és 17. század) A földszinti teremben az ajtótól balra kezdődik a kiállítás első egysége. A mindössze három vitrinből álló rész a reformáció kulturális törekvéseire utal. Ekkor még az irodalom fogalmába beletartozott a vallásos és tudományos irodalom is. Debrecen 13. századbeli település. Földrajzi helyzete miatt csakhamar országos és nemzetközi jelentőségű kereskedelmi központtá vált. A kereskedelmi lehetőségek a rideg állattartást és a kézműves ipart lendítették fel. E foglalkozási ágazatok mind­ máig felismerhető nyomot hagytak a város településszerkezetén. Síkföldi fekvése miatt (építőanyagoktól, víztől, hegyektől távol) nem a kis területre koncentrálódott, falakkal, bástyákkal védett európai várostípus alakult ki, inkább a „tájakat össze­ kötő" nyitottság jellemezte a városképet. Debrecen biztonságát a gazdasági stabilitás mellett a város érdekeit mindig szem előtt tartó ügyes vezetés is szavatolta. Egyetlen veszéllyel szemben volt védtelen a város: gyakorta pusztított itt a tűz. Paradox módon Debrecen mezővárosi fejlődése akkor érte el csúcsát, amikor az ország más részeire a hanyatlás és a pusztulás volt jellemző. A török hódoltság idején a három részre szakadt ország határmezsgyéjére került Debrecen. Hatalmas anyagi és erkölcsi áldozatok (pl. hármas adózás, megalázó kompromisszumok) árán meg tudta őrizni szabadságát, s szinte mint egy független városállam adhatott menedéket a ma­ gyar kultúra fejlődésének. Az irodalom fejlődése Debrecenben szorosan kötődik a reformáció vallási harcaihoz. Az első vitrin a 16. századi Debrecen három fontos kulturális jelenségére hívja fel a figyelmet: a század közepére már színvonalas iskolává fejlődik a Kollégium, itt él és prédikál Melius Juhász Péter, 1561-től Debrecenben működik Huszár Gál nyomdája. Huszár Gál (?—1575) Kassáról menekült Debrecenbe. Ide hozta nyomdáját, ame­ lyen kinyomtatta énekeskönyvét, Kálmáncsehi Sánta Márton graduálját és több Meliusművet. Az előbbi nyomtatványoknak egy példánya nemrégiben került elő külföldről. Korábban egyetlen példányát sem ismertük ezeknek a műveknek. Huszár Gál nem maradt sokáig Debrecenben, de a nyomdát itthagyta, megvetve ezzel a legrégebbi, folyamatosan működő magyar ipari üzem, a 420 éves debreceni Alföldi Nyomda alapjait.

8

Részlet Huszár Gál énekeskönyvéből

Debrecen kiemelkedő kulturális szerepe az évszázadok során nagyrészt a Refor­ mátus Kollégiumnak volt köszönhető. Az egyre magasabb színvonalú oktatási intéz­ mény igen nagy hatókörrel rendelkezett. Az iskola tanárai és diákjai eljutottak Európa legjobb protestáns egyetemeire, és hazatérve prédikátorként vagy tanárként széles körben terjesztették a legkorszerűbb tudományos ismereteket. A Kollégium az évszázadok során kiterjedt iskolahálózatot teremtett, ezen keresztül lehetővé tette a tanulást a szegények tehetséges gyermekei számára is. Talán ebben a tényben kell keresnünk a plebejus szellemű debreceni kultúra gyökereit is. Az iskola egyre gazdagodó könyvtára a diákság számára lehetővé tette a sokoldalú tájékozódást. Egy későbbi epizódra utal a vitrinben látható átvilágított másolat a Debreczeni kódexről. Kölcsey Ferenc diákkorában hallott erről az 1519-ből származó kódexről. Később felhívta Kazinczy figyelmét is erre a kéziratos könyvre. Kazinczy komolyan foglalkozott a Debreczeni kódex kiadásának tervével, ez ügyben több levelet is váltott Kölcseyvel. A nyomtatott kiadás azonban nem készült el. Az iskola, a könyvtár és a nyomda ez idő tájt a reformáció „fegyvertára" volt. Debrecenben nemcsak a katolikusok és a protestánsok vallási harca éleződött ki, 9

hanem a reformáció magyarországi irányzatai is itt csaptak össze. E harcok középpont­ jában Melius Juhász Péter állt. Őt idézi Marosits István kisplasztikája, A prédikátor. Melius Juhász Péter 1532 körül született. Sárváron, majd Wittenbergben tanult, ahol lehetősége volt a természettudományok tanulmányozására is. Botanikai érdek­ lődésére utal Herbarium című munkája. 1557 végétől kezdve Melius Juhász Péter debreceni lelkészként tevékenykedett. Csakhamar a helvét reformáció tanainak leg­ nagyobb hatású terjesztőjévé vált. 1561-től a tiszántúli egyházkerület püspöke lett, és ettől kezdve még élesebb hitvitákat folytatott a katolikus és lutheránus tanok képvi­ selőivel. A később fellépő, radikális irányzatokkal, pl. az anabaptista és antirinitárius tanokkal is szembehelyezkedett. Melius lankadatlan szervezőereje tette Debrecent a reformátusok központjává. Műveivel a város vezetőit éppúgy maga mellé állította, mint lelkesítő szónoklataival az egyszerű „kereskedő és árros népeket". A reformáció harcainak jelentős csatái voltak az ún. disputák, a nyilvános hitviták. Egy — feltehetően Kolozsvárott keletkezett — szatirikus vitadráma, amelyet Debre­ ceni disputa (Válaszúti komédia) néven ismerünk, Meliust veszi célba. Melius Juhász Péter Debrecenben megjelent munkái közül többet makett formájá­ ban mutatunk be. Egy műve, Szent János jelentéseinek magyarázatja, eredetiben lát­ ható. A második vitrin fő látványa Szentirmai Zoltán kisplasztikája, melynek címe: A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete, az ellenreformáció viharait idézi. Az ellenreformáció cenzúrarendelete megtiltotta az egyházi vonatkozású művek sza­ bad kinyomtatását. Ez a bürokratikus rendelkezés — szándékától függetlenül — po­ zitív eredménnyel is járt. A szépirodalom magyar nyelvűvé válásában nagy szerepet játszó históriákra a cenzúra nem vonatkozott. A bibliai história műfajának egyik jelentős képviselője, Dézsi András Debrecenben működött prédikátorként és az iskola rektoraként a 16. század közepén. A históriás énekeket szerzőik dallammal együtt írták, és többnyire saját maguk is adták elő. Dallamaik jórészt egyházi és világi énekek adaptációi voltak. Hangszerként lantot vagy hegedűt használtak. Az itt látható hangszer az 1700-as évekből származik. A világi témájú széphistóriák, amelyek füzetsorozat formájában jelentek meg Deb­ recenben is, csakhamar igen népszerű olvasmányokká váltak. Ezek sorában látott napvilágot Debrecenben a Toldi-monda első irodalmi feldolgozása, Ilosvai Selymes Péter históriás éneke. Tinódi Sebestyén, a történeti históriáiról ismert énekesszerző Debrecenben írta Cronica címen megjelent gyűjteményének több darabját. A humanista európai szépirodalom magyarítása is divatos még ebben az időszakban. Némelyik átdolgozásban az erkölcsi tanítás mellett már a nemzeti öntudat felébresztése is célja volt a szerzőnek. Istvánfi Pál Petrarca nyomán írta meg a História Regis Volter című széphistóriát, amely 1574-ben jelent meg Debrecenben. Csáktornyai János 1591ben megjelent munkája Erasmus erkölcsi nézeteit közvetíti. A magyar történelmi eseményeket feldolgozó históriák egy része már nemcsak tanítani, hanem gyönyör10

Nyomtittot Coloft^rat HeTtai CaipArtw Müiuií)vbt% 'í, 5.,: 7b% ElHeiidÖbéiiu Melius Juhász Péter Herbarium című munkájával megvetette a debreceni botanikai hagyományok alapjait

11

Tinódi: Cronica 12

ködtetni is akarta olvasóit. Ilyennek tarthatjuk Valkai András Bánk bán-históriáját vagy Nagybáncsai Mátyás Hunyadi Jánosról írt művét. A debreceni nyomdának a város művelt polgárai mellett ki kellett szolgálnia az iskola igényeit is. Ekkor az oktatás még latin nyelven folyt, így csak elvétve jelenhettek meg magyar nyelvű tankönyvek. Az első magyar nyelvű számtankönyv, amelyet feltehetően Laskai János fordított, Debrecenben jelent meg 1577-ben. Igen népszerű olvasmány lehetett az 1600-as évek második felétől kezdve Barta Boldizsár krónikája, amely 1564-től dolgozta fel a város történetét. Ezt a munkát sokan lemásolták, többek között Csokonai József, a költő apja is beírta ránk maradt díszes naplójába. Komáromi Csipkés György (1628—1678) korának kiemelkedő nyelvtehetsége és nagy hatású prédikátora volt. Ő írta az első magyar nyelvű angol nyelvtant. Eredeti bibliafordítását halála után a város költségén nyomtatták ki Leydenben. A harmadik vitrinben látható ennek a ritka könyvnek egy eredeti példánya. Ugyanitt utal a kiállítás a 17. századi puritanizmus debreceni képviselőjére, Martonfalvi Tóth Györgyre, aki merész hangon bírálta Lipót császár magyar- és protestánsüldöző politikáját. Szilágyi Tönkő Márton európai hírű kartéziánus természettudós, teológus, a Kollégium pro­ fesszora és egyházkerületi püspök volt. Lisznyai Kovács Pál, a Kollégium neves tanára, több latin és magyar nyelvű történeti munkával tette ismertté nevét. A Magyarok krónikája című művében elítéli a jobbágyság intézményét. Mindazok az új eszmék, amelyek a külföldet járt kollégiumi professzorok és diákok révén eljutottak Debre­ cenbe, bekapcsolták a várost Európa szellemi áramlataiba, és ezáltal előkészítették a talajt a felvilágosodás számára.

13

14

//. rész: „Zsendül a józan okosság" (18-19. század) Debrecen szellemi életének kimagasló csúcsa a felvilágosodás korszakára esik. A felvilágosodás és a reformkor azonban nem választható el éles határvonallal egymás­ tól itt Debrecenben. Ezért ezt a két nagy irodalomtörténeti korszakot kiállításunk egy nagy egységbe foglalja. Az európai felvilágosodás eszmei áramlatai hamar éreztették hatásukat a városban. A büszke, öntudatos, szabad polgárság az új eszméket a maga józan, megfontolt ész­ járásához idomította. A teológiai fogantatású kultúrára új réteg rakódott, a természet­ elvű racionalizmus. A magyar nyelv életrevalóságát már a reformáció irodalma is bizonyította. A felvilá­ gosodás idején a magyar nyelv ügye túllépett a nyelvek közötti versengés stádiumán, és nemzeti üggyé vált. A nyelvújítási törekvések egyik fókusza is Debrecen lett. Földi János, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály és kortársaik a legkorszerűbb műveltséget kapták útravalóul a fénykorát élő Kollégium hírneves professzoraitól. Közülük Marót hi Györgyöt (1715—1744) és Hatvani Istvánt részletesebben is be­ mutatja a kiállítás negyedik vitriné. Hatvani István alakja körül már életében legendák keringtek. Halála után még inkább szárnyra kaptak a fantasztikus mendemondák. Több kéziratos gyűjteményben maradtak fenn anekdoták a nagy „tudákosról". Ezek közül olvasható átírásban is látható egy érdekes részlet. A mondák, legendák Arany Jánost és Jókai Mórt is meg­ ihlették. A vitrinben levő átvilágított színes felvétel a Kollégium freskójáról készült, és Maróthi Györgyöt, a több szólamú éneklés meghonosítóját idézi. Az ötödik vitrin a „debreceni felvilágosodás" eszmei forrásaira utal. Fénelon, Rous­ seau, Voltaire, Bayle és másokfilozófiaiés irodalmi munkássága itt is nagy visszhangra talált. Több filozófiai munkát itt Debrecenben fordítottak magyarra a Kollégium tanárai. A nyomtatásban is megjelent fordítások hamar népszerűkké váltak. A város felvilágosult szellemű főbírája, Domokos Lajos maga is hozzájárult a város kulturális életének fellendítéséhez. „Telemak"-fordításának eredeti kéziratát a Kollégiumban őrzött eredeti alapján mutatjuk be. Az ő rendeletére 1795-től egy ideig a Kollégiumban magyar nyelven folyt az oktatás. Ez a magyar nyelvű tankönyvírást is fellendítette. Ugyanitt emlékezünk meg Sárvári Pálról, Budai Ézsaiásról és Sinai Miklóstól, akik igyekeztek ébren tartani a haladó eszméket. Közéjük sorolható Weszprémi István (1723—1799) is, a híres orvostörténeti enciklopédia szerzője, Denrecen város orvosa. Veje, Földi János és debreceni barátai gyakran találkoztak Weszprémi István ottho­ nában. A hatodik vitrin éppen Földi Jánosra., a füvészpoéták szellemi irányítójára emlékezik. Földi János (1755—1801) tizenegy évig tanult a Kollégiumban. Tanítóként összegyűjtött kevés jövedelmét orvosi tanulmányainak fedezésére fordította. Hajdúkerületi orvosként Hajdúhadházon dolgozott. Házassága és debreceni barátai révén bekerült a debreceni értelmiség köreibe. Ismerősei, barátai országszerte tisztelettel emlegették, nagy művelt15

A Kollégium híres professzorainak aláírásai

ségű, sokoldalú embernek tartották. Legjobb barátai, Csokonai, Fazekas és Diószegi műveikkel is adóztak a fiatalon eltávozott pályatárs emlékének. Földi Jánosról nem maradt fenn ábrázolás, ezért a kiállított nagyméretű festmény, amely Bíró Lajos munkája, baráti körében mutatja be a magyar felvilágosodás jelentős képviselőjét. Ugyanebben a vitrinben emlékezik meg a kiállítás Szentjóbi Szabó Lászlóról, aki szintén a Kollégium neveltje volt. A Martinovics-összeesküvés leleplezésekor több társával együtt őt is Kufsteinbe vitték. A várbörtön egyik cellájában halt meg a huszon­ nyolc éves költő. Szenvedését és halálát a szomszéd cella lakója, Batsányi János örökí­ tette meg. A hetedik és nyolcadik vitrin a felvilágosodás legnagyobb költőjét, Csokonai Vitéz Mihályt mutatja be. Csokonai 1773. november 17-én született Debrecenben. Anyja, Diószegi Sára egy „tanácsbeli ember" lánya volt. Apja, Csokonai József, a kirurguscéh mestere, Dunántúl ról származott. Szívesen olvasott, nagyszerű érzékkel rajzolt, jó stílusban írt. Erről tanúskodik kéziratos naplója. 16

• A kedvező családi légkörben hamar megmutatkozott a gyermek Csokonai tehetsége. Kollégiumi tanárai többnyire felismerték képességeit, és különböző engedményekkel kedveztek a törékeny kisdiáknak. A Kollégiumban Budai Ézsaiás, Budai Ferenc, Fodor Gerzson, Kovács József és mások tanították. Kovács József, a népszerű költő így vélekedett a „poétái klasszis" ifjú tehetségéről: „Csokonai Mihály kezem alájött a poézis tanulására 1785. esztendő­ ben március 17-én százhuszonötötöd magával. Nekem volt hát első szerencsém az ő poézisre született nagy elméjét formálnom és kitakarnom az abban lappangó tüzet... A legelső verseiből mindjárt észrevettem azt a különös geniet, melyet osztán egész esz­ tendeig mindinkább becsültem és dicsértem. Az ő versei mindenkor könnyeden folyók és inkább természetiek, mint mesterségesek voltak." Csokonai 1794-ben a poétái osztály „közönséges tanítójává tevődött... Az mindjárt különös volt benne, hogy ő az éjszaka nem aludván rendesen, csak az óra elütésekor, mikor már tanításra menni kellett, költetett fel ágyából, ahonnan többnyire minden előre való készülés nélkül, s félig borzasán jelent meg az oskolájában. Még különösebb az, hogy a Debrecen vidékin idegen peripatetica metódust hívta vissza a görög kertek­ ből, és inkább mezőn, vagy legalább az oskolájában sétálva tanított... A tanítványai­ val való bánásmódja is egészen különbözött attól, mely ott szokásban volt. Egy 21 éves ifjú inkább barátainak hitte az ővele csaknem egyforma idejű ifjakat, mint tanítványai­ nak. Együtt sétált, mulatott, játszo.t, és hogy semmit el ne titkoljanak, gyakran a tartózkodást nem ismerő barátságnak között együtt is pipázott azokkal, sőt, legalább amint vádolták, együtt is ivott. Bizonyos az, hogy egykor a borról lemondván egy igen elmés pompával és verssel Bachust elbúcsúztatta és tanítványaival eltemette... Éppen ez a tanítványaival való barátságoskodás méze volt az, melyből készült az ő számára a méreg, hogy őtet megölje." Domby Márton, Csokonai első életrajzírója még személye­ sen ismerte a költőt, így sok hiteles adatot őrzött meg az utókor számára. 1795-ben Csokonainak el kellett hagynia a Kollégiumot. Patakon joghallgató lesz, itt is hamar kitűnt képességeivel, még sincs maradása. Egyre erősebben munkált benne a vágy, hogy műveit kiadhassa. Pártfogókat keresve jutott el a pozsonyi országgyűlésre. Itt sikerült is megindítania a Diétái Magyar Múzsa füzeteinek kiadását. Egy eredeti füzet látható is a vitrinben. Vándorlásai közben Komáromban ismerkedett meg Vajda Juliannával, versei hal­ hatatlan Lillájával. Ez a szerelem a csalódással együtt is hihetetlen érzelmi gazdagodást jelentett a költő számára. A kiállításban is látható Lilla-kötetet még Csokonai rendezte sajtó alá, a megjelenést azonban már nem érte meg a költő. Az első magyar komikus eposznak, a Dorottyának valószínűleg köze van a csalódás­ hoz. A költő hirtelen feltörő nőellenessége mögött alighanem a keserű élmény húzódik meg. Csokonai ezzel a művével korának torz erkölcsi felfogását figurázta ki. 1804-ben 'jelent meg először a Dorottya. Fazekas Mihály tréfából két vénlány nevében felháboro­ dott levelet írt barátjának. Ezek másolatát láthatjuk is a kiállításban. A csurgói korszakot egy onnan írt levél jelzi. Csokonai Vitéz Mihály 1800 nyarán tért vissza Debrecenbe. A következő évben egy felvidéki kirándulás kapcsán felkeresi 17

•

Csokonai mellszobra (Ferenczy István eredeti müvéről másolta Medgyessy Ferenc) 18

a fogságból két hete szabadult Kazinczyt. Nem ekkor ismerkedtek meg, de ez a talál­ kozás tovább fokozta Csokonai tiszteletét Kazinczy iránt. Rendszeres kapcsolatukat bizonyítja az a könyv is, amelyet Csokonai Kazinczytól kapott. A fontos esztétikai munkát Kazinczy Kufsteinben olvasta. A könyv bejegyzéseit a börtönrács rozsdájából készített tintával írta. 1802. június 11-e tragikus napja volt Debrecennek. Ezen a napon hatalmas tűzvész pusztított végig a városon. Leégett a Nagytemplom, a Kollégium és még kb. ezer ház, köztük Csokonaié is. A tűzvészről Bessenyei György is versben emlékezett meg. 1804 tavaszán Csokonai felkérést kapott Nagyváradról, hogy írjon gyászverset Rhédey grófné temetésére. A felkérésnek lázas betegen tesz eleget a költő. Mégis el­ utazik Nagyváradra, sőt a temetésen maga szavalja el a hosszú verset. A lélek halhatat­ lansága, amely Halotti versek címen még Csokonai életében megjelent, az önkényes csonkítások, változtatások miatt nem sok örömet jelentett a beteg költőnek. A temeté­ sen szerzett újabb megfázásból már nem tud kigyógyulni. Hiába a gondos ápolás, a barátok biztatása, 1805 január 28-án meghalt a harmincegy éves költő. A Hatvan utcai temetőben ma ércpiramis áll Csokonai sírja fölött. A síremlék felállítását (1836) azonban hosszú és elmérgesedett vita előzte meg. Ezt a vitát Árkádiapör néven emlegeti az irodalomtörténet. Kazinczy ugyanis Csokonai sírjára ezt a fel­ iratot szánta: „Et in Arcadia ego", azaz „Árkádiában éltem én is." A vita tulajdonkép­ pen az „Árkádia" szó jelentése körül zajlott. Árkádia (görög pásztorvidék) a költészet­ ben átvitt értelemben idillikus környezetet, egyszerű szépséget jelentett. Erről a jelentés­ ről azonban a debreceniek (főleg Kis Imre) nem tudtak, és így a konkrét jelentés szerint értelmezve (marhalegelő), szándékos sértegetésnek fogták fel Kazinczy javaslatát. A vi­ ta, amely 1807-ig tartott, igen élessé vált. Kazinczy megragadta az alkalmat, hogy ezen a példán keresztül kipellengérezze a provincializmust. Ezzel együtt azonban elítélte a Fazekas Mihály nevével fémjelzett plebejus, demokratikus szemlélet és a népi hang­ vételű költészetet is. Az Árkádia-per irodalmunk első folyóiratvitája volt. Hosszú időre megrontotta a viszonyt Kazinczy és Debrecen között. Ez a vita ugyanakkor országosan ismertté tette Csokonai nevét. Halála után egymást követték kötetei, versei népszerűsége egyre nőtt. Csokonai iskola társai, barátai, tanítványai szívesen emlékeztek vissza a költővel kapcsolatos vidám élményeikre. A feltűnően tehetséges, különc viselkedésű poéta csakhamar legendák hősévé vált. A diákok később is a merev szabályokkal való szembeszegülés példáját tisztelték benne. Versei szóban és kéziratban is terjedtek, néha teljesen folklorizálódtak. Petőfin kívül nincs a magyar irodalomban még egy olyan költő, akit a nép annyira saját fiának tekintett volna, mint Csokonai Vizez Mihályt. A későbbi korok költői közül többen is felismerték Csokonaiban a nagy elő­ döt. A Csokonai-kultusz ápolására 1890-ben hivatalosan is vállalkozott a Csokonai Kör. Számos kéziratot, a kiállításban is látható relikviát, pl. Csokonai tilinkóját, Lilla gyűrűjét, emlékkönyvét stb. a Csokonai Kör gyűjtötte össze. Debrecennek szinte szimbólumává vált Csokonai alakja. Kapufaragványokon, mézeskalácsformákon, 19

Csokonai sírja a Hatvan utcai temetőben 20

Id. Kovács János: Csokonai Vitéz Mihály 21

kerámiákon, más használati tárgyakon jelenik meg Csokonai alakja. A kiállításban egy szépen faragott bot utal Csokonai debreceni utóéletének e sajátos formájára. A kilencedik vitrin Fazekas Mihály munkásságával foglalkozik. Fazekas Mihály (1766—1828) debreceni polgári család fiaként a Kollégiumban nevelkedett. Hirtelen elhatározással katonának állt, majd tizennégy évi katonáskodás után főhadnagyként tér vissza a városba. Rokonai és barátai révén hamar bekapcsolódott a város szellemi életébe. Baráti köréhez tartozott Diószegi Sámuel, Domokos Lajos, Kis Imre, Nagy Gábor, Szentgyörgyi József és természetesen halálukig Földi János és Csokonai Vitéz Mihály. A két utóbbi, nagyon kedves barátnak állít emléket a Cs. et F. című dialógusá­ ban. Földi János munkáját folytatják Diószegi Sámuellel, amikor a Magyar füvészkönyv megírására vállalkoztak. Fazekas Mihály növények iránti szeretetét jelzi az is, hogy kertjét valóságos füvészkertté varázsolja, virágjait szinte megszemélyesíti és féltő gonddal ápolja (Az én kis kertem). Fazekas Mihály a Kollégium és a város vezetésében is részt vett. Tagja volt annak a bizottságnak is, amely a Nagytemplom újjáépítési terveit jóváhagyta. A Debreceni Kalendárium szerkesztéséből is részt vállalt. Utolsó irodalmi jellegű kézirata is a kalendáriummal kapcsolatos. Legismertebb és legmaradandóbb műve, a Ludas Matyi 1815-ben jelent meg először nyomtatásban. Ezt megelőzően már kéziratban is terjedt, és az első kiadásról is több kéziratos másolat készült. Azóta is a Ludas Matyi a legsikeresebb magyar könyvek egyike, amely nemcsak számos kiadásával, hanem színpadi, film- és televíziós, rádiós adaptációk révén is minden magyar és sok millió külföldi ember számára tanulságos szórakozást nyújt. A kiállítás térképvázlata azokat az utakat jelzi, amelyeken ez az ősi mesetípus el­ terjedt Európában, és még a tengeren túlra is eljutott. A különböző népek különféle állatokkal mesélik a népi hős furfangos győzelmét a zsarnok fölött. A tizedik vitrin két nagy témát foglal össze. Egyrészt bemutatja Debrecen szerepét a nyelvújítás harcaiban, másrészt a kéziratos diákköltészet jelentőségét emeli ki. A nyelvújítás a 18. század utolsó harmadától kezdve majdnem száz éven át foglal­ koztatta a magyar értelmiséget, főként az írókat. Ebben a hosszú periódusban mégis az 1790-es évektől 1820-ig terjedő időszak volt a legintenzívebb harcok ideje. Jórészt a felvilágosodás hatására ebben az időben már mindenki számára világos volt, hogy a nemzeti öntudat ébren tartása, a magyar kultúra felvirágoztatása csak a nemzeti nyelv kiművelése útján érhető el, s hogy a korszerű irodalom és a modern tudományok rugal­ mas és közérthető nyelvet igényelnek. Bessenyei után az írók egész sora (Dugonics, Baróti Szabó, Csokonai, Kölcsey, Földi János, Fazekas Mihály, Diószegi Sámuel, Széchenyi, Kossuth, Szemere stb.) elméleti fejtegetésekkel és gyakorlati szóalkotások­ kal járult hozzá a magyar nyelv „pallérozásához". A nyelvújító mozgalom csakhamar az egész magyar nyelvterület közvéleményét foglalkoztatta. A harc egyik fő állomása a Mondolat megjelenése volt. A Mondolatot a kiállítás eredeti kiadásban (1813) mutatja be. Az erre írt Felelet... Kazinczyék, azaz a neológusok álláspontját képviselte. 22

Egy Fazekas-vers kézirata 23

Mindkét tábornak, az ortológusoknak és a neológusoknak is voltak túlkapásai, de a nyelvújítás egészében véve hasznára vált a magyar nyelvnek. A tájszavak legjava, néhány régi, feledésbe merült szó visszakerült az irodalmi nyelvbe, majd a köznyelvbe. Általánossá vált az addig alig használt szóösszetétel, és új eljárások jelentek meg a szóképzésben. A debreceniek közül leginkább Földi János tűnt ki grammatikai érzékével. Egy pá­ lyázatra megírta azt a magyar nyelvtant, amely ugyan a legmagasabb pályadíjban része­ sült, mégis torzítva és a szerző megnevezése nélkül részévé lehetett a konzervatív irányt képviselő ún. Debreceni grammatikának. Ennek egy eredeti példányát láthatjuk is a kiállításban. Földi János eredeti munkájának kézirata csak 1909-ben került elő. Leg­ főbb értéke, hogy felismerte a beszélt nyelv változásainak hatását az irodalmi nyelvre. Ugyanebben a vitrinben látható a kéziratos diákköltészet néhány fontos emléke. A kollégiumi diákság magyar és latin nyelvű verseit főként kéziratos gyűjtemények őrizték meg. Ez a költészet fő vonásaiban Csokonai hatását mutatja. Tartalmilag különböző rétegek figyelhetők meg ezekben a versekben. Egyik csoportjuk a klerikális szemléletet támadja, a másik a feudalizmus ellen foglal állást. Jellemző a debreceni diákköltők felvilágosult táj szemlélete, a népies humor és a „rebellis" hangvétel. A leg­ jobb versekben megjelenik a személyes ihletettség és élményszerűség. A 19. században Debrecen elveszti irodalmi vezető szerepét, a kulturális és művészeti élet is egyre jobban a fővárosba koncentrálódik. A reformkor nagyjai már Pesten élnek. Az irodalmi élet is szervezettebbé válik. A reformkor szellemével Péczely József ismerteti meg a diákságot. Ő a polgári haladás híve és védelmezője. Kibékíti a debrece­ nieket Kazinczy irányával. Felismeri a kéziratos diákköltészet értékét és jelentőségét. A legjobb versekből antológiákat szerkeszt. A terem másik falán, a tizenegyedik vitrinben Debrecen irodalmi múltjának két nagy­ ságát, Kölcsey Ferencet (1970—1838) és Arany Jánost (1817—1882) mutatja be a kiállítás. Mindkettőjüket a Kollégium indította útnak, s mindketten megtartották kapcsolatukat a várossal a diákévek elmúltával is. Kölcsey még ott volt Csokonai teme­ tésén, később azonban eltávolodott Debrecentől. A nyelvújítás küzdelmeiben már Kazinczy mellett foglal állást. Álmosdon, Kölcsey Ferenc egykori lakóházában ma emlékmúzeum idézi a Himnusz költőjének munkásságát. Még az utóbbi években is kerültek elő becses Kölcsey-emlékek. Egyik kiemelkedő jelentőségű szerzeménye múzeumunknak Kölcsey Ferenc végrendelete, amelynek élethű másolatát a kiállításban is bemutatjuk. Arany János 1833-tól tanult a Kollégiumban, de 1836-ban színésznek állt. Nevével több korabeli debreceni színlapon is találkozhatunk. Később felesége, Ercsey Julianna révén újabb szálakkal kapcsolódott Debrecenhez. Az Ercsey család tulajdona volt az a díszes írószekrény is, amely a vitrin mellett látható. Ez a bútor 18. század végi debre­ ceni asztalosmunka. Közismert tény, hogy Arany János és Petőfi Sándor igen jó barátok voltak. Keveseb­ ben tudják, hogy Petőfi fia, Zoltán itt Debrecenben született, itt is keresztelték. Az anya24

könyvi bejegyzés szerint keresztszülei Arany János és felesége voltak. (Petőfi Zoltán később debreceni színésznek állt, de nagyon fiatalon meghalt.) Arany János műveiben is felbukkan Debrecen. A Bolond Istókban, a Vándor cipó című versében és másokban szívesen idézi meg a Kollégiumot, diákkori emlékeit. Hatvani Istvánról, az ördöngös professzorról is versben emlékezik meg.

Petőfi Zoltán anyakönyvi bejegyzése Petőfi Sándor (1823—1849) szintén sokszor járt Debrecenben. Leghosszabb és leg­ keservesebb itt-tartózkodásáról, 1843—44 teléről többször is írt. Ezt a telet idézi Orlay Petrics Soma Petőfi Debrecenben című festménye. Petőfi az alföldi táj, a puszta szerelmese volt. Erre utal Káplár Miklós képe, valamint az a stílusában kissé elütő, mégis nagyon jellemző színes nyomat, amely Petőfit a csárdában ábrázolja. Petőfi Debrecenben írt verseit másolatokban mutatjuk be. A kiállított kötet Petőfi verseinek első összkiadása. Gyűjteményünk néhány eredeti Petőfi-kéziratot is őriz. A város történetének kiemelkedő korszaka esik a szabadságharc idejére. 1849. áp­ rilis 14-én itt olvassa fel Kossuth Lajos A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát. A kormánnyal együtt Debrecenbe költöztek irodalmi életünk vezetői, Petőfi, Arany, Vörösmarty, Jókai stb. Itt jelentek meg az országos lapok, de ezek mellett több deb­ receni napilap is működött. 25

PetőfiS.: Dalaim 26

Jókai Mór (1825—1904) is a kormánnyal érkezett Debrecenbe. Újságírói tevékeny­ sége mellett elmélyülten tanulmányozta a város kulturális hagyományait, a Kollégium több évszados múltját. Ezért választhatta később több regényében a cselekmény szín­ helyéül Debrecent. A középen álló vitrinben a debreceni színjátszás történetéből kap ízelítőt a látogató. Az egyik oldalon az állandó színház felépülése előtti idők, a másik oldalon az 1865 utáni évek színházi eseményei elevenednek meg. A debreceni színjátszás az 1700-as évek legvégén indult fejlődésnek. Csokonai ugyan már néhány évvel ezelőtt kísérletezett a diákszínjátszás meghonosításával, de az első hivatásosnak mondható előadás 1795-ben volt. A vándorló társulat egyik­ másik tagja Kelemen László budai magyar színházának volt tagja. Az első debreceni színielőadásokat a Fehér Lóhoz címzett fogadó udvarán, a mai megyeháza helyén tartották. Később erdélyi és nagyváradi társulatok játszottak Debrecenben, a Varga­ színben és a Nánássy-féle színházban. 1810-től tudunk olyan kísérletekről, amelyek az önálló debreceni színtársulat meg­ szervezését célozták. Ez többé-kevésbé sikerrel is járt. Az 1800-as évek nagy színész­ egyéniségei közül sokan innen indultak, de szinte minden jelentős színész játszott itt. Az 1865-ben felépült kőszínház épületének felavatására Jókai Mór írt prológust, és ezt felesége, Laborfalvi Róza mondta el az ünnepségen. A debreceni színjátszás történetének vázlatos bemutatása át is vezet a kiállítás harma­ dik nagy egységébe, amely az emeleti kiállítóteremben látható.

27

EMELETI TEREM III. rész „Új időknek új dalaival" (A századfordulótól a világháborúig) Az első és második vitrin Ady Endre debreceni kapcsolatait tárja fel. Ady Endre (1877—1919) összesen kb. három évet töltött Debrecenben. Ez az időszak meghatározó jellegű volt életében, hiszen itt lett joghallgatóból újságíró és költő. Közel százötven írása jelent meg debreceni újságokban, főként a Debrecen című lapban, a Debreceni Ellenőrben és a Debreceni Reggeli Újságban, amelynek szerkesztőségi szobájában lát­ juk Adyt a második vitrin nagy fotóján. A századvégi ízlésáramlatok hatása alól Ady sem vonhatta ki magát. Ezek ellent­ mondásossága tükröződik első, Debrecenben megjelent kötetében, a Versekben. E kötetnek egy érdekes, dedikált példányát láthatjuk az első vitrin közepén. A dediká­ ció Varga Ilonának szól, akit Ady személyesen nem ismert, a nevét sem tudta, csupán a szerkesztőségi levelezésből fejlődött ki a kölcsönös szimpátia. Ady Kíváncsi Ilinek nevezte el rejtőzködő rajongóját. Figyelmet érdemel ebben a vitrinben Rudnay Gyula Révész Bélának dedikált Adyportréja. A második vitrinben látható néhány lényeges Ady-tanulmány, főként debre­ ceni szerzők munkái. A kiállított használati tárgyakat Ady itt, Debrecenben használta. A harmadik vitrin emlékeztet Ambrus Zoltánra. (1861—1932), aki szintén debreceni származású. Igaz, már fiatalon Budapestre került, és műveiben sem sok nyoma maradt debreceni gyermekkorának. A tóparti gyilkosság című kisregényében jelenik meg Debrecen mint színhely. Ambrus Zoltán a századforduló idején a legnépszerűbb írók közé tartozott. Főként nagyszerű stílusérzéke és sokoldalú műveltsége teszi maradandó értékűvé novelláit és színházi kritikáit. Rudnyánszky Gyula (1858—1913) néhány évig debreceni újságíró volt. Az ő szerkesz­ tésében indult meg újból a Csokonai Lapok kiadása. A századforduló jelentős líriku­ saként számon tartott Rudnyánszky Debrecenben is adott ki verseskötetet. Ebben az időszakban jelentős szerephez jutott Debrecenben Vértesi Arnold ismert novellista, aki a Csokonai Kör elnökeként is tevékenykedett. Makkai Sándor, Szávay Gyula és Kardos A Ibert szintén sokat tettek Debrecen szellemi elevenségének fenntartásá­ ért. A húszas évektől kezdve, de főleg a harmincas években az irodalom politikai-ideo­ lógiai polarizációja figyelhető meg. Új, fiatal, bátor hangú írónemzedék kér helyet az irodalmi életben, amelyben ekkor a vezető pozíciókat többnyire konzervatív körök­ höz tartozó írók töltötték be. Ezeknek az ellentmondásos évtizedeknek nagy tanúja és rendkívüli termékenységű írója Oláh Gábor (1881—1942). A debreceni bérkocsis nagyra hivatott fia azok közé tartozott, akik budapesti egye­ temi tanulmányaik után is vissza tudtak jönni a „maradandóság városába". Senyéi Oláh István festménye Oláh Gábort a Kar utcán ábrázolja. Itt, a Kar utca 29. számú házban élt ötvenegy éven keresztül Oláh Gábor. A negyedik és ötödik vitrin 29

g

Ady a Debreceni Reggeli Újság szerkesztőségében (Eredeti fotó után rajzolta Menyhárt József)

ízelítőt ad a sokoldalú író munkásságából. A felső részen irodalmi kapcsolataira utaló aláírások láthatók. Bemutatja a kiállítás híres naplóinak néhány részletét, fontosabb munkáinak első kiadását és műveinek saját könyvtárából származó köteteit. A pályatársak megbecsülését kifejező ezüstkoszorút Móricz Zsigmond adta át Oláh Gábornak 1942-ben. Oláh Gábor az irodalom minden műnemében és szinte minden műfajában kísérlete­ zett. Több mint százkötetnyi könyve közül kb. ötven meg is jelent nyomtatásban. Átütő sikert azonban sehol sem aratott, és még Debrecent sem tudta igazán meghódí­ tani. Hatalmas méretű munkásságának jogutódja a Déri Múzeum. Itt helyezte el értékes kézirathagyatékát, amelyben műveinek kéziratain kívül megtalálható értékes levelezésgyűjteménye is. Naplóiban megelevenednek Debrecen kulturális viszonyai, a magyar szellemi élet ellentmondásai. A hatodik és hetedik vitrin Móricz Zsigmond debreceni kapcsolataira utal. Móricz Zsigmond (1879—1942) kisdiákként jött a félelmetes, varázslatos városba. Ekkori élményei szívszorongató őszinteséggel törnek fel a Légy jó mindhalálig című regényében. Itt volt Móricz Zsigmond joghallgató és teológus 1899—1900-ban. Ekkor jelentek meg első írásai is a debreceni újságokban. Később is kapcsolatban maradt Debrecennel, az itteni írókkal, irodalmi csoportosulásokkal, a Csokonai Körrel és az Ady Társasággal. 1931-ben Oláh Gáborral és Babits Mihállyal együtt választják meg az Ady Társaság tiszteletbeli tagjává. 1934-ben nagy sikerű előadást tart az Ady Társaságban, de később is szívesen tesz eleget debreceni meghívásoknak. A Légy jó mindhalálig debreceni színházi bemutatója igen nagy élményt jelentett az írónak. A bemutató 1930. december 8-án volt. Móricz így ír erről: „Boldog voltam, hogy így találkozhattam a debreceni lélekkel és szívekkel, és holtom napjáig mindig büszkén fogok visszaemlékezni arra az estre." 1942-ben utoljára még hosszabb időt töltött Debrecenben. Ettől a várostól várta a gyógyulást. A Déri Múzeum ismerős falai között kutatásokat végzett. Az egyetem aulájában tartott előadást, és bizonyára utolsó látogatásait tette régi, megértő barátjá­ nál, Magoss Olgánál. Néhány Olgának dedikált könyv zárja a kiállítás Móricz Zsig­ monddal foglalkozó részét. A teremben levő díszes szekrény és az ablak előtti tárló anyaga a Csokonai Kör tevékenységére utal. A Csokonai Kör 1890-ben alakult. Első elnöke Vértesi Arnold volt. Ez az irodalmi társaság legfőbb céljának a Csokonai-kultusz ápolását tartotta, és ezen keresztül igyekezett elevenebbé tenni Debrecen szellemi életét. Pozitív törekvé­ seik közül kiemelkedő jelentőségűek azok az irodalmi ünnepségek, amelyeket jelentős évfordulók tiszteletére (Csokonai, Arany János, Magyar füvészkönyv stb.) tartottak. A Csokonai Kör nagy gondot fordított értékes kéziratok és relikviák gyűjtésére. Sok Csokonai- és Fazekas-emléket mentettek meg a pusztulástól és elkallódástól. A Csokonai Kör gyűjtésének nagy részét a Déri Múzeum vette át. A Csokonai Körben támadt belső feszültségek, Ady munkásságának megítélése kö­ rüli viták vezettek oda, hogy a Csokonai Körből kivált az Ady Társaság. 31

Oláh Gábor dedikált portréja 32

Móricz fiatalkori képe 33

A nyolcadik vitrin Tóth Árpádra emlékeztet. Tóth Árpád (1886—1928) Debrecenben töltötte gyermek- és ifjúkorát. Élményeinek, költői érzékenységének forrásait tehát itt kell keresnünk. Tóth András, a költő apja, jónevű szobrász volt. Művészi ambíciói csak fokozódtak Ady barátsága nyomán. A gyermek Tóth Árpád is először kivételes rajzkészségével hívta fel magára környezete figyelmét. Hatéves korában már tökéletes arányérzékkel rajzolt, és már ekkor képes volt megragadni az egyéni jellemző tulaj­ donságokat. Később, pesti egyetemista korában is szívesen rajzolgatott. Szüleinek írt levelében sokszor rajzos melléklet szólt kistestestvéréhez. Néhány ilyen rajzos levél és szüleiről készített portré a kiállításban is látható. Itt emlékezünk meg Nagy Zoltánról (1884—1945), aki Tóth Árpád iskolatársa és legjobb barátja, maga is tehetséges, méltatlanul elfelejtett debreceni költő volt. 1909-ben Tóth Árpád már mint a Nyugat befutott, ismert munkatársa vett részt a Csokonai Kör Nyugat-matinéján, Ady Endre, Móricz Zsigmond és Ignotus társasá­ gában. Tóth Árpádot, mint a legtöbb debreceni költőt, nagyon foglalkoztatta Csokonai alakja, sorsa. Ezért idézi a kiállítás az Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz című költeményét. Tóth Árpád debreceni emlékműve a Nagyerdőben áll. Portréját Medgyessy Ferenc készítette el. A kilencedik és tizedik vitrin Szabó Lőrinc (1900—1957) debreceni kötődésére utal. Nyolcéves korában költöztek Debrecenbe szülei, így nem csoda, hogy gyermek- és ifjúkorának színhelyét „fogadott szülővárosának" tekinti: Iskolai és itteni barátai révén később is fenntartja debreceni kapcsolatait. A fiatal Szabó Lőrinc az első nagy szerelem érzelmeivel is Debrecenhez kötődik. Dienes Katóék Simonyi úti villája a fiatal debreceni értelmiség gyülekezőhelye lett. Kardos Pállal, Béber Lászlóval, Gulyás Pállal és Juhász Gézával életre szóló közösséget vállalt. Utoljára Illyés Gyulával járt Debrecenben. Ennek a látogatásnak néhány fotódokumentumát is láthatjuk a kiállításban.

34

Td/A Árpád rajzos levele

35

Szabó Lőrinc fiatalkori portréja

36

Az utolsó három vitrin Gulyás Pált és az Ady Társaság tevékenységét mutatja be. Gulyás Pál (1899—1944) csöndes, visszafogott, tiszta hangú költője Debrecennek. Apja, Gulyás István, nagyra becsült tudós-tanár, Móricz Zsigmond tanára, jó barátja. Gulyás Pál is tanár lett. Egy debreceni tanonciskolában tanítva is maradt energiája az írásra. Verseiben az élet hétköznapi, apró örömeit ünnepli, részvevő szeretettel ír a természetről, a családról. Sokat foglalkozott a debreceniség problémájával versekben is, tudományos publikációkban és esszékben is. Debrecen, ó-kikötő című versében sorsközösséget vállal szülővárosával. Ennek a versnek a kézirata először látható kiállí­ tásban. Szerény, töprengő egyénisége, nagy műveltsége miatt tisztelték és szerették pá­ lyatársai. Legjobb barátja, Németh László az ő személyén keresztül kapcsolódott Deb­ recenhez. Közösen indították meg a Válasz című folyóiratot, amely a népi írók fóru­ mává vált. Gulyás Pál az Ady Társaság munkájában is aktívan részt vett. Erre utalnak az a leve­ lek, amelyeket Gulyás Pál írt az Ady Társaság támogatása érdekében. Gulyás Pál-relikviákat és -kéziratokat szép számmal őriz gyűjteményünk. Ezek közül néhány személyes használati tárgyat ki is állítottunk. A vitrinben látható plakett Nagy József munkája. Az Ady Társaság 1927-ben alakult meg Debrecenben a modern irodalmi és művészeti törekvések pártolása és közvetítése céljából. A társaság alapelve a tehetség és a művészi szabadság tiszteletben tartása volt. Irodalmi szakosztálya mellett működött képzőművészeti, zenei és hungarológiai szek­ ciója is.' Az Ady Társaság mégis elsősorban irodalmi szervezetként volt igen jelentős. Műkö­ désének közművelődési és ideológiai hatása fontos szellemi tényezőnek számított. A kortárs irodalom megismertetése érdekében felolvasó üléseket, vitákat, nyilvános beszélgetéseket rendeztek. Szinte minden jelentős magyar íróval kapcsolatot teremtet­ tek, s majdnem mindenkit sikerült is megnyerni a debreceni bemutatkozás ügyének. Az irodalmi matinék, viták, felolvasások igen jó szolgálatot tettek Debrecen szellemi életének elevenebbé tétele érdekében. A harmincas évek közepétől egyre nagyobb szerepet kapott a társaság életében a népi írók mozgalma. Németh László, Kodolányi János, Illyés Gyula és Veres Péter több­ ször is szerepeltek az Ady Társaság nyilvános irodalmi rendezvényein. Törekvéseik felvállalása egyre inkább politikai-ideológiai elkötelezettséget jelentett az Ady Társaság számára. Juhász Géza (1894—1968) írói, irodalomszervezői és tanári működése teljesen ehhez a városhoz kötődik. Első verseskötetét sógorával, Gulyás Pállal közösen adta ki Testvér gályák címmel. Jelenléte és vezető szerepe meghatározó ideológiai tényező volt az Ady Társaságban. Szépirodalmi és tudományos munkássága mellett kiemelkedő irodalomszervező tevékenységét emeli ki a kiállítás, hiszen az ő személye volt a garan­ ciája a felszabadulás után is a debreceni irodalmi élet újjáéledésének. Az Ady Társaság életével foglalkozva tesz említést a kiállítás Mata Jánosról (1904—1944), aki költőként és grafikusként egyaránt jelentős művésze volt a városnak. A felvidéki Sarló-mozgalom 37

Gulyás Pál portréja 38

debreceni kapcsolatai ugyancsak az Ady Társaságon keresztül érvényesülnek. Erre a kapcsolatra azért is indokolt itt emlékeztetni, mert gyűjteményünk őrzi a folyamato­ san gyarapodó, közép-európai jelentőségű Sarló-hagyatékot. A kiállítás befejező egysége a középen álló vitrinben a debreceni sajtó történetének néhány fontos fejezetétét idézi fel.

A kiállítás egyik részlete

A Debrecen és a magyar irodalom című állandó kiállítás a Debreceni Irodalmi Mú­ zeum közművelődési munkájának alapja. Tárlatvezetésekkel, irodalmi és zenei rendez­ vényekkel, gyermekfoglalkozásokkal igyekszünk megszerettetni ezt a múzeumi létesít­ ményt Debrecen irodalomkedvelő közönségével. Az állandó kiállítás mellett természetesen időszaki kiállításokat is rendezünk, kisebb megemlékezéseket ugyanebben az épületben, nagyobb méretű kiállításokat a Déri Múzeumban. A gyűjtemény anyaga azonban nemcsak kiállításokon ismerhető meg, hanem a me­ gyei múzeumigazgató engedélyével a helyszínen kutatható is. Bár a kiállítás csak 1945-ig mutatja be Debrecen irodalmi életét, a gyűjtemény gyara­ podása természetesen folyamatos. Vásárlásokkal, ajándékkal szeretnénk kiegészíteni kézirattárunkat, dokumentumgyűjteményünket és képzőművészeti tárunkat. Gyűjtjük 39

a debreceni írók tárgyi emlékeit, relikviáit is. A Debreceni Irodalmi Múzeum léte talán elősegíti szándékunk megvalósulását: nem kerülnek el többé a városból olyan írói hagyatékok, kéziratok, amelyek itt keletkeztek, ide kötődnek. Ezáltal tudjuk dokumen­ tálni a jövő számára Debrecen irodalmi jelenét.

40

Felelős kiadó: Dr. Dankó Imre 81.4480.66-42 Alföldi Nyomda, Debrecen

DEBRECEN MÚZEUMÁT

t

'\

\i \

I \ l l| __í i" i l

'&

pélyaudvar

3>'

1. Déri Múzeum, Déri tér 1. 2. Medgyessy Ferenc Múzeum, Péterfia u. 28. (Nyílik: 1982-ben) 3. Debreceni Irodalmi Múzeum, Borsos József tér 1 4. Holló László Emlékház, Margit u. 20. 5. Delizsánsz Kiállítóterem, Bethlen u. 3. (A Posta- és Bélyegmúzeum kiállítása) 6. Egyházművészeti Múzeum, Kálvin tér 16. (Református Kollégium)