3. fejezet
Ramona hamarabb kelt fel, mint a seriff. Óvatosan kihúzta a kezeit a férfi kezei közül, hogy fel ne ébressze mozdulataival. Nem azért cselekedett így, hogy elszökne, hiszen merre indulhatna el? A férfi társaságában nagyobb biztonságban van, mint egyedül. Minden igyekezete ellenére Jack is felébredt és magán érezte az asszony tekintetét. Belenézett azokba a szomorú szemekbe, amik rávetettek egy-egy pillantást. A nő nem szólt semmit, viszont a szíve tele volt fájdalommal. Nem gondolta, hogy valaha ezt is meg kell élnie. Fogolyként kullogni Kalifornia állam városaiban. Akarva és akaratlanul is felidéződtek benne a fiatalkori emlékek, amik egyetlen és örök szerelméhez kötik, Angushoz. Amikor katonaként szolgált a hadtestben gyakorta meglátogatta őt, titkon találkozgattak Juan Canito kis házában. Egyetlen öröme az volt, amikor a férfi karjaiban lehetett, aki szerelmével igazi nővé tette egy viharos éjszakán. Dona Ramona minden egyes részletre emlékezett, mert az volt az egyetlen testi szerelem, ami köztük megeshetett. Beleborzongott a teste, akárhányszor felidézte Angus érintését, csókjait, ahogyan lehámozták egymásról a ruhát és felhevülten egymásnak estek. Nem tartott pár óránál tovább, mégis örökkévalóságig élni fog az emlékezetében. Ha tehetné most a legszívesebben sírna, kisírná bánatát és fájdalmát. Erős mivoltához híven viszont inkább magában tartotta a gyötrő érzéseket, de az arca elárulta, hogy rosszul van.
A feszítő érzés nem múlt egy pillanatra sem benne. Green is látta, hogy valami bántja az asszonyt, azt gondolta, hogy a fia miatt és emiatt a hercehurca miatt ennyire elszontyolodott. Ráadásul ez a délutáni megleckéztetés sem sült el a legjobban. Szerencséjükre útközben találkoztak egy kereskedővel, aki útba igazította őket, így még sötétedés előtt elérkeztek arra a birtokra, ahova eredetileg is igyekeztek.
A farm egy barátjáé volt, akivel együtt tervelték ki a mexikóiak kiűzését és vagyon megfosztását. Már hónapokkal ezelőtt lebeszélték, hogy itt fog megszállni, bár azt nem gondolta, hogy társa is lesz ez idő alatt. Bob kitörő lelkesedéssel fogadta a cimboráját és Ramonát. Azonnal bevezette őket a szalonba, majd odahívatta az egyik szolgálót, hogy készítsen elő a két vendégnek egy- egy szobát. Mint ahogy eddig sem, most se kerülte el a férfi szem Ramona lenyűgöző szépségét. A bús ábrázat mögül is áttündökölt az az angyali báj, ami megigézte az embereket.
Rosita, vezesd a szobába a senorát! –utasította Bob a helyiségben jelenlévő egyik szolgálót, akinek feltűnt Ramona ismerős arca.
Ramona szobáját addigra szépen rendbe tették, így egy kedves helyiséget kapott. Rosita idegesen készítette elő az asszonynak a fürdővizet, mert rájött, hogy ki ő valójában. Rákérdezni viszont nem volt bátorsága.
Asszonyom, szeretné, hogy segítsek a mosdásban, vagy megy magától is?
Köszönöm Rosita, magam is le tudok. –mosolyodott el ma először Ramona.
A szolgáló elhagyni készült a fürdőszobát, de az ajtóban megtorpanva visszafordult, hogy a fejében felmerült kérdést feltehesse.
A senora neve véletlenül nem Ramona Gonzaga, Moreno tábornok felesége? De igen. –bólogatott a nő. –Talán ismerjük egymást? Közvetlen nem, viszont a birtokán dolgozik a testvérem Marta és volt alkalmam meglátogatni őt. Csak egyszer mutatott be magának, de azonnal megjegyeztem az arcát, ezért is volt annyira ismerős nekem. Nagyon kedves ez öntől kedves Rosita. A testvére nagyon kedves a számomra. Úgy, ahogy ön is neki. –felelte mosolyogva Rosita és becsukta maga mögött az ajtót.
A konyhába igyekezet összefutott Green seriffel. Nem tetszett neki a férfi, már a képéről lerítt, hogy egy gonosz alak. Nem is értette, hogy Dona Ramona miért van vele. Ráadásul olyan hírében állt, hogy gyűlöli a mexikóiakat, és a nő mexikói. Rossz szemmel nézte ezt az egészet, de nem szólt, hiszen nincs hozzá joga az igazság tudata nélkül.
Nem tudod hol van Dona Ramona? –állította meg a seriff a cselédet. Ebből a megszólalásból is világossá vált Rosita számára, hogy társadalmilag ki melyik szinten helyezkedik le. A seriff egyből letegezte ismeretlensége ellenére, Ramona viszont illendően magázta, pedig ő sokkal áll felette rangban. A szobájában van. –felelte a szolgáló, amiért egy köszönésnyit sem kapott.
Green bekopogott a nő szobájának ajtaján, de válasz nem hallatszódott ki. Azt hitte, hogy az asszony nem szeretne vele beszélni, pedig ő tisztázni szeretett volna vele egy bizonyos dolgot, amire most vitte rá a lélek. Kis várakozás után benyitott az ajtón és belesve a szobába üresen találta a helyiséget. Először azt hitte Ramona megszökött és körbe futotta a helyiséget, de szökésre utaló jeleket nem vélt felfedezni. Már csak a fürdőszoba volt hátra, ahova ugyanolyan hevességgel nyitott be, mint amilyennel átjárta a szobát. Az ajtót kitárva viszont hirtelen megtorpant és kikerekedett szemekkel lesett maga elé. Ramona éppen a mosdáshoz készülődött és megszabadította magát a felső részétől, majd a szoknyától. Jack egy kissé visszahúzta az ajtót, de nem hátrált meg. Kis gyereknek érezte magát, aki felnőttek után leselkedik. Ott volt benne a vágy, hogy láthassa meztelenül ezt az asszonyt. Ramona kibontotta a fűzőjét is, majd ledobta magáról az utolsó réteg
ruhát. A seriff mindezt hátulnézetből látta, ami megbizsergette minden porcikáját és fantáziáját. Sok nővel volt már dolga, de ilyen szép testet még életében nem látott. Felülkerekedett benne a férfiasság és szerette volna megérinteni a meztelen nyakat, majd belecsókolni az íves vállakba. Lélegzet visszafojtva nézte, ahogyan Ramona egyik lába után a másikat beleteszi a kádba és lassan beleül a forró vízbe, ami nemrég még a tűzhelyen melegedett. A nő a kezébe vette a tisztálkodó rongyot és előbb az arcát, majd a nyakát kezdte dörzsölni. Ez szörnyen erotikusan hatott a férfire és ha tovább nézi ezt a gyönyörűséget, nem fogja tudni visszafogni magát. Legmélyén tisztelte az asszonyt és nem akart neki még nagyobb fájdalmat okozni a rajta felülkerekedett szenvedély és vágy keveredésével. Ehelyett inkább becsukta az ajtót és elhagyta a szobát.
Ramona miután megtisztálkodott felvette az újonnan kikészített ruhát, amit Rosita hozott fel neki. A másik már tiszta piszok volt és ráfért egy jó mosás. Az asszony is tisztábbnak és frissebbnek érezte magát a mosdás és a ruhaváltás után. A szolgáló segített neki feltűzni a haját, ami kisebb kontyként takarta a nyakát. Az esti vacsorára készen állva lesétált az étkezőbe, de még nem volt ott senki sem. Az egyik mellékszobából Green hangja szűrődött ki és odalopózva hallgatózni kezdett.
Pár nap múlva továbbállunk. Monte városban találkozom Percyvel, aki remélhetőleg elegendő embert összeszedett már, hogy lefoglaljuk az ottani mexikói birtokokat. Gondolod menni fog? Hiszen seriff se vagy már. Majd leszek Bob, ne aggódj! Visszanyerem én a dicsőségem. Reméljük barátom, reméljük. Viszont itt maradhattok, ameddig csak akartok. Billy erre nem talál rátok.
Ramona a falnak dőlve forgatta a szemeit az információk hadától. Tudja merre tartanak majd és azt is mi a terve a seriffnek. Gyorsan cselekednie kell valamit. Talán ezek tudtának a birtokában hamarabb megszabadulhat Green fogságából, mint azt gondolta. Azonnal visszasietett a szobájába és papírlapok után kutatott, de nem talált, se tintát. Egy ilyen házban biztosan csak a dolgozószobában van írókészlet, de oda hogy jusson be így ismeretlenül. Talán Rosita segítene neki.
A vacsoránál a két férfi már nagyon várta Ramonát, aki izgalmát leplezve fennkölt fejtartással és magabiztosan lépett be az étkezőbe. Az asztalnál Green seriffel szemben foglalt helyet, aki igyekezett kerülni a nő pillantását. Bűntudata volt a leselkedés miatt és akárhányszor ránézett az asszony fülig elvörösödött. Ramona figyelmét ez teljesen elkerülte, ellenben Bobbal, aki alig várta, hogy a szépasszony befejezze az étkezést és rákérdezzen a barátjánál erre az érdekes reakcióra.
Csak nem tetszik neked ez a nő? –kínálta meg egy pohár whiskyvel.
Ugyan, már miért tetszene? Hát vak azért nem vagyok és igen szemrevaló. Mondjuk ez igaz. –húzta fel az italt a seriff és kért még egyet. –De a természete kiállhatatlan. Mindegy az! –legyintett Bob. –Csak meg ne babonázzon. Ő a foglyom, te! Na és? Attól még lehet köztetek valami. Erről inkább hallgass! Gazfickó vagyok ez igaz, de nem vetemednék semmilyen megbecstelenítésre, érted? –húzta fel a szemöldökét fenyegetően a férfi, amire Bob vette a lapot.
Eközben Ramona a konyhában várt Rositára, aki sietősen összeszedte az asszonynak a kért papírokat és tintát. Megírta az első levelet a lányának Ramonának címezve és átadta azt Rositának.
Kérem, ezt juttassa el valahogy Marta testvérének, nagyon fontos lenne. –nyújtotta át a levelet, amiben arról írt, hogy nincs semmi baja és ne aggódjanak. Máris senora. –a szolgálónő azonnal felkereste az egyik bizalmasát, hogy még aznap este elküldesse vele a levelet.
Ramona addig megírta a másik levelet Billy seriffnek címezve, amiben minden részletet leírt, amit a mai nap folyamán megtudott. Már csak annyi volt hátra, hogy összezárja a levelet, amikor megjelent mögött Green seriff és kikapta a kezéből az irományt.
Lássuk mi ez! –fordította maga felé a papírost, amit Ramona próbált visszaszerezni, de Jack az erős karjaival lefogta a kis harcias testet és magához szorította, hogy ne mozogjon. Szinte együtt olvasta Ramonával a levelet. –Pedig már kezdtem igazán megkedvelni magát.
A seriff ellökte magától az asszonyt és összegyűrte a levelet. Ramona szemei dühös szikrákat szórtak és idegesen szedte a levegőt. Ezt nagyon elszúrta, lehetett volna óvatosabb is. Jack nem nézett rá, de az idegességtől látszólag remegett a keze.
Egyszer úgyis elkapják! –mondta a nő. Fogja be! –Jack erősen megragadta Ramona karját és megrángatta. –Ha magán múlik én sose kerülök börtönbe, megértette? Eddig kedves voltam magához, de lassan betelik a pohár ezekkel a kihágásaival. Jobb lenne, ha visszafogná magát! –kiabálta mérgesen a seriff miközben a szájából az alkohol szag áradt. –Ezentúl ki nem jöhet a szobájából és étkezni is csak ott ehet majd. Nekem nem kell semmi! –feleselt vissza Ramona, ami hatására a seriff még inkább felbőszült és a szobába rángatta a nőt, majd rázárta az ajtót. Most mit tegyek? –ült le Ramona az ágyára töprengve, majd szép lassan elaludt. Csodálatos álomkép jelent meg a fejében. Angus sétált lassan felé, miközben ő a fa tövében szomorúan leste a földet. Az imádott férfi keze érintette meg a feje búbját, majd az ölébe burkolózva önfeledten csókolózni kezdtek. „Szeretlek Ramona.” Suttogta a férfi és kigombolta a nő blúzát, hogy ismét szeretkezhessenek. „Én is szeretlek Angus.” Ramona átkarolta Angus nyakát, amikor kiment a szeméből az álom és felébredt. Kinyitotta a szemét és maga előtt látta Rositát. Jó reggelt asszonyom, meghoztam a reggelijét. Nem vagyok éhes. –utasította vissza Ramona az ételt. Akkor itt hagyom az asztalon, ha később netalántán megéhezne. –a cseléd tette volna le a tálcát, de Ramona utána szólt. Vidd vissza, nem eszek semmit! De asszonyom a seriff a lelkemre kötötte, hogy… Azt mondtam, hogy nem! Az az alak sem érdekel, egyedül akarok lenni és kész! –Ramona visszafeküdt az ágyába, de amikor Rosita kifele indult még utána szólt. –Jack amúgy hol van? Kilovagolt Mr. Bobbal, estére érnek vissza. Hozol nekem papírt és tintát? –ült fel hirtelen Ramona. Nem tehetem asszonyom, tegnap is le lettem szidva és, ha most is megszegem a parancsot, akkor annak a családom látja a kárát. Bocsásson meg! –Rosita meg se várta a választ és kiment a szobából.
Legközelebb délben tért vissza az ebéddel, majd estére hozta a vacsorát, de Ramona mindkettőt megtagadta. Green seriff és Bob késő éjjel értek csak vissza, így nem tudtak találkozni. A férfi este szerette volna meglátogatni az asszonyt, de az már javában aludt. Másnap reggel viszont felbőszülten lépett be hozzá, miután ismét elhalasztotta a reggelit.
Mondja meg, miért nem eszik? –mérgelődött.
Mert nem akarok. –kötötte be a köntösét Ramona és felhúzta a papucsát, hogy a férfi elé álljon. De ennie kell, mert legyengül. Az mit érdekli magát, eh? –feleselt vissza a nő és lassan feltápászkodott az ágyról. Felelősséggel tartozom maga iránt, mert a foglyom és nem akarom, hogy rosszul legyen. –magyarázta idegesen a seriff, de Ramona rá se hederített. –Megmondaná, hogy most mi a baja? Az, hogy tegnap nem néztem magára? Viccel? –sértődött meg Ramona. –Örülök, hogy egész nap nem láttam a képét! Hát jól van! Én se nagyon akartam az önét, miután úgy elárult. –játszotta a sértődöttet a seriff. Elárultam? –kérdezett vissza megilletődve Ramona. –Elrabol, kínoz… Én kínzom? –nevetett fel Jack a nőbe fojtva a szót. –Maga nem akar velem együtt működni. Nem is! És sose fogok egy ilyen alakkal. Majd meglátjuk. Na, de most tessék enni! –parancsolt rá az asszonyra. Nem eszek! De így éhen halhat. Akkor legalább úgy megnézhetem a fiamat! Szellemként? –húzta fel a szemöldökét értetlenkedve Jack. Ha élve nem láthatom, akkor hogy máshogy? Jaj, senora Moreno! –forgatta a szemeit a seriff és elnevette magát. –Ez nem megoldás egy részről. Másrészről viszont mondanom kell valamit. A fia rendben van, nem öltem meg, csak éppen, hogy súrolta a golyó a vállát. Ezt meg honnan veszi? –lepődött meg Ramona a vallomáson. Célozni már csak tudok. Pár éve meg is nyertem a kaliforniai céllövő bajnokságot. Persze. –reagált flegmán a nő. Mi van, nem hisz nekem? Most mondom, hogy nem kell aggódnia. De akkor is megsebesítette! És, ha lelövi és belehal? Az a maga hibája. Az enyém, miért? Mert nem fogad szót, úgy ahogy most sem.
Hagyja el a szobámat! –Ramona kikerülte a seriffet, bár a lábára rálépett, de ezt teljesen figyelmen kívül hagyta, és kinyitotta neki az ajtót távozásra intve. Jól van, délben visszajövök. Felesleges. –emelte fel büszkén a fejét Ramona, majd hirtelen elsápadt és összerogyott. Green seriff még idejében reagált és elkapta az aléló asszonyt. Nem szeretem, amikor éhezőset játszik. –csóválta a fejét Jack és az ágyba cipelte Ramonát. –Máris hozok egy kis levest, ne mozduljon! –állt fel a férfi és mutogatta, hogy maradjon az ágyban a nő.
Ramonának ez nem esett a nehezére, mert megmozdulni sem bírt a gyengeségtől. A legjobban az bosszantotta, hogy ismét a seriffnek köszönheti az életben maradását. Köszönheti? Ő nem fog ennek az alaknak semmit sem megköszönni. Azt sem, hogy életben hagyta a fiát, pedig ez a hír nagyon jól esett neki, és már kevésbé fájt érte a szíve.
A seriff egy tíz perc múlva vissza is tért kezében meleg leveskével. Ramona rögtön a tányérért nyúlt, de Jack nem adta ki a kezéből.
Itt ez az előke, vegye fel! –nyújtott át egy rongydarabot. Magam is meg tudok étkezni. Azt kötve hiszem, hiszen a lábán sem tud állni. –Green letette az ételt az éjjeli asztalra és a szakállkáért nyúlt, hogy Ramona nyaka köré köthesse. Az asszony engedelmesen előrehajolt, hogy a férfi könnyebben cselekedhessen. Jack keze megérintette Ramona nyakának finom bőrét, amire két napja úgy áhítozott. Hirtelen átjárta a testét a forróság és remélte, hogy a keze nem fog remegni miközben kanalazgat. A végén leforrázza azokat a piciny ajkakat, amik ízéért per pillanat az életét is adná.
Ramona furcsálló tekintettel nézett a seriff ügyetlen kézmozdulataira és a leves levegővel való hűtésére, de jól esett neki ez a törődés. Ismét. Nem ez az első eset, hogy gyengéden közelít felé. Lehet, mégsem olyan rossz ez a fickó, vagy csak sántikál valamiben. Az utóbbi látszik valósabbnak, de őt Ramona Gonzagát nem fogja tudni becsapni. Átlát rajta és majd megadja neki a magáét, ha eljön az ideje.
A seriff minden figyelmessége ellenére, amit Ramona irányába mutatott, nem engedte ki a fogságból az asszonyt. A szobában kellett tartózkodnia egész álló nap. Ezzel nem csak fogva akarta tartani, hanem büntetni is. Időközönként azonban felnézett hozzá, hogy jól van-e vagy szüksége van-e valamire. Ilyenkor Ramona mindig a szokásos módban a szokásos választ adta. Egy idő után ezt Jack
is megunta, és inkább nem kérdezett semmit sem, csak bekopogott, benyitott, ránézett a nőre és kiment. Ez a magatartás iszonyatosan bosszantotta Ramonát. Még jobban, mint a kérdezősködés. Kezdetben tehernek vélte a folyamatos látogatást, most meg hiányérzetet keltett benne, ha nem jött.
Mint minden reggel, ezen a hajnalon is morcos hangulatban várta a seriffet. De mindhiába, mert nem jött. Se délben, se este. Azt gondolta ismét a ház urával ment el valahova, viszont akkor a cseléd elmondta volna neki. Alig várta a vacsorát, na nem azért, mert éhes lett volna. Ez esetben ez másodlagos szempont volt, hanem Rositát várta. Ő az egyetlen, akitől érdeklődhet a seriff holléte felől.
Mondja csak Rosita, Jack visszajött már? A seriff nem volt távol. –felelte a szobalány Ramona legnagyobb döbbenetére. Ez furcsa. Ha itthon van miért nem jött be hozzám? –Ramonában mintha csalódottság lépett volna be, amiért a seriff nem látogatja. Lehet ennyire megbántotta volna? Ennek a gondolatát gyorsan elhessegette. Nem érdekli őt holmiféle gazember, még akkor sem, ha jól esik neki a figyelmessége. Senora Moreno, a seriff nagyon rosszul érzi magát. Valószínűleg a múltkori nagy viharban meghűlt. Jack megbetegedett? –állt fel ültőhelyéből Ramona. - Orvost hívtak már hozzá? Nem engedi asszonyom. Ráadásul a házura sincs itthon. Üres az egész? – a nő eszéből szökési elmélet ugrott ki. Senki sincs itthon, aki megakadályozhatná, hogy elmenjen. Jack pedig beteg, esélye se lenne utána menni. –Rosita! Engedjen ki! Nem lehet asszonyom. Látnom kell a seriffet, kérem! –hazudta a nő. –Mégis csak szenved és én segítenék neki. Jól van, elkísérem.
Ramona mielőtt elhagyta volna a szobát felkapta a tálcán lévő kenyérdarabot és beletette a zsebébe. Ki tudja, hogy halad majd a szökésnél, és bármikor megéhezhet. Főleg úgy, hogy most nem is vacsorázott. Rosita az ajtót kitárva várt a nőre, majd odavezette a seriff szoba ajtaja elé. Ramona tudta, hogy csak úgy rázhatja le a szolgálót, ha előbb bemegy a szobába és kifigyeli, mikor elmegy. Az ajtókilincset halkan lenyomta, hogy a férfi egy neszt se halljon meg, mert rá fog jönni, hogy ő kijött a szobájából és félő, hogy mégsem annyira beteg és elkapja. A szobában sötét volt csak egy kis gyertyafény világított az éjjeli asztalon, ami világosságot adott Jack arcának. Ramona óvatosan odalépdelt hozzá, hogy meggyőződjön arról, hogy tényleg alszik. A férfi nyakig betakarózva feküdt az ágyban, a homloka izzadságtól verejtékezett és piroskás arcáról lerítt, hogy lázas is volt. Reszketve
feküdt a paplan alatt. Ramona kemény szíve ettől a látványtól meglágyult. Sajnálta volna itt hagyni ezt a szerencsétlen embert, ezenfelül aggódott, hogy lázgörcsöt kap és belehal. A seriff is számtalanszor megmentette és segített rajta. Nem hagyhatja cserben, főleg nem ilyen állapotban. Ma este nem tud mellőle elszökni, nem teheti meg vele.
Leült a férfi mellé az ágyra és megérintette a nyakát, hogy felmérje az állapotát. A pulzusa nagyon gyenge volt, a forróságról nem is beszélve. Ramona az ajtó felé lesett, hátha Rosita még itt tartózkodik, de nem volt jelen. Megigazította a seriffen a takarót, majd lerohant a konyhába.
Szükség lenne egy lázmérőre. Az sajnos nekünk nincs. Az uraság már megrendelte, de még nem érkezett meg. A doktor azt mondta, hogy talán a következő hónapban be tudja szerezni. Rendben, de a lázát csillapítanunk kell. Rosita kérem, segítsen. Van itthon hársfatea vagy fűzfakéreg? –érdeklődött sietősen Ramona miközben a kezeit tördelte. Az nincs, viszont fekete bodzánk van, az is megfelel? Tökéletes. Akkor tegyen oda vizet egy kis bodzateának és egy másikat borogatásnak, addig én visszamegyek és megpróbálom más módszerekkel levinni a lázát. Máris asszonyom! –Rosita belegyezően bólintott és kirohant a konyhából a szomszédos házba, ahol tartották a fűszereket.
Eközben Ramona visszatért Jack szobájába és a szekrényből kivett néhány törölközőt, hogy beborogassa vele a férfi testét. A fürdőszobából kihozott egy lavór hideg vizet, majd a konyhából felhozta a felmelegített vizet, aztán összeöntötte őket, hogy langyos legyen. Ramona kitakarta a férfit, akin egy pizsama réteg volt teljesen átázva. Remegő kezekkel gombolta ki az inget, hogy levegye róla. Ő is lázasnak érezte magát, ahogyan hozzáért a keze a férfi testéhez. Évek óta nem volt ilyen látványban része és ez nagyon izgatottá tette. A seriff érzékelte, hogy valaki matat rajta és hunyorgásnyira kinyitotta a szemét. Meglátva Dona Ramona aggódó arcát a láznál is melegebb érzés töltötte el.
Mit csinál? –suttogta, ahogy erejéből tellett. Nagyon magas láza van. –felelte a nő és lemosta a férfi felsőtestét az izzadságtól. –Meglátja hamarosan jobban lesz. Fáj valamije? A fejem és a szemem lüktet. Biztosan a láza miatt. –mosolyodott el nyugtatólag Ramona és áttörölte Jack arcát. –Jól áll
önnek ez a szín. Hát még magának, a mosoly. –bókolt a férfi, amire Ramona elrugaszkodott az ágytól és komor képet vágott, amilyet szokott. Kezébe vette az egyik törölközőt és belemártotta a langyos vízbe. –Kérem, üljön fel, hogy ezzel körbe tekerjem. –fordult vissza a seriffhez, aki megmozdulni is alig tudott. Ramona közelebb ment hozzá és kitárva a karját felsegítette, majd körbecsavarta a nedves törölközővel, majd arra tett egy szárazat, és visszafektette a férfit. –Rosita nemsokára hoz egy kis teát, ami szintén lázcsillapító és a folyadékpótlás is szükséges. Nem ihatnék helyette whiskyt? Nem! –förmedt az ostoba gondolatra Ramona. Csak vicceltem. Inkább hunyja be a szemét, hogy ne menjen bele a víz. Milyen víz?
Épphogy rákérdezett a seriff Ramona már egy rongyot csapott a férfi homlokára, és borogatni kezdte. Először a homlokát dörzsölte meg, majd az arcát nedvesítette be. Jack lehunyt szemekkel élvezte a nő minden érintését, kezének puhaságát. Közben elképzelte, ahogyan rámosolyog és megtölti a szívét nemes érzéssel. Nem értette miért vált ki ilyen érzéseket belőle ez az asszony, mikor az ellensége és jobban gyűlöli, mint bárki mást, mert miatta keresik. Gyűlöli? Olyan nehéz ezt még magának is elhinnie. A legelső találkozásnál felreppent benne valamiféle rokonszenv Ramona iránt, és nem gondolta volna, hogy valaha ideáig jutnak. El akart tőle szakadni, de mégsem tudott. Annyi alkalom volt rá, hogy kilökje az életéből, mégis visszarántotta magához. A sors furcsa játéka ez, amiben neki kell győznie. Nem engedheti, hogy a szimpatikus érzések felülkerekedjenek rajta. Egy ideig azonban még élveznie kell a társaságát, ha tetszik, ha nem.
Jack elnyúlt a takarójáért, amire Ramona egy kéz rácsapással felelt. A férfi lepődötten nézett a nőre és megsimogatta az égő kézfejét.
Ezt most miért kaptam? A lázas beteg ne takarózzon be, hogy könnyebben csillapodjon a hőmérséklete. Bocsánat, nem tudtam. –feküdt vissza a férfi. –Ez azt jelenti, hogy egész éjjel a félmeztelen testemet fogja bámulni? Ha nem tetszik akkor szólok Rositának. –állt fel Ramona sértődöttségében, de a seriff utánakapott és visszahúzta úgy, hogy szinte ráesett a nő. Maradjon velem, kérem. –Jack mélyen Ramona szemébe nézett, majd a tekintete az ajkaira vetődött.
Teljesen megszáradt magán a törölköző. –mentette ki magát a kellemetlen helyzetből Ramona és a lekapta a férfiről a rongyokat, majd bevizesítve ismét visszatette. –Máris hozom a teáját.
Dona Ramona hangja izgatott volt és hasonló zaklatottsággal hagyta el a seriff szobáját. Úgy érezte elkapta őt is a betegség, ezért érzi magát lázasnak. Lesietett a konyhába, ahol Rosita várta az elkészített teával.
Pont most lett kész. –nyújtotta felé a kancsót. Mondja csak Rosita. Nem vagyok lázas, nem meleg a homlokom? –Ramona megragadta a szolgáló kezét és az arcához emelte. Nem tudom asszonyom. Ez más fajta láz. Miféle? Azt magának kell tudnia. –bazsalygott sejtetően Rosita, amire Ramona egy morgással reagált és felkapta a gyógyteát.
Miután a seriff megitta az italt rohamosan javult az állapota, majd elaludt. Ramona egy pillanatra sem hagyta el a szobát. A férfi ágya végében lévő fotelben helyezkedett el, végül ő is elszenderedett. Jack hajnal tájékán hangos morgásra ébredt. Fogalma sem volt honnét jön a zaj, de közeli volt a hangja. Prímán érezte magát, ezért felkelt az ágyból és fülelni kezdett. Először odasétált az ablakhoz, hátha kutyák tanyáznak ott. Majd jól elkergeti őket, hogy fel ne ébresszék az asszonyt. De senki sem volt az ablak alatt. Ekkor még egyszer felütötte a fejét az a bizonyos hang, de most az ajtó felől jött. Talán Bob jött haza. Kinyitotta az ajtót, de a folyosón nem volt senki. A hang ismét megszólalt. Jack azonnal Ramonára nézett és közelebb ment a szunnyadó asszonyhoz. Leguggolt elé és a fülét a hasához tette, ami korogni kezdett. Jack elnevette magát, amivel felébresztette Ramonát is, aki nem díjazta, hogy az ember ott fekszik az ölében.
Maga mit keres itt? Ne haragudjon Senora Moreno, csak észleltem, hogy éhes. –ugrott hátrébb Jack. –Nem vacsorázott? Önnel voltam itt. Nem volt rá időm. –fogta a hasát a nő. Akkor jöjjön le velem a konyhába, mert én is éhes vagyok ám. Jobban érzi magát? –állt fel a fotelből Ramona és a férfi egészségi állapota után kezdett érdeklődni.
Kitűnően a maga ápolásának köszönhetően. –mosolygott a seriff. –Magamra kapok egy inget és mehetünk is.
Ramona megvárta, amíg a férfi elfordul, majd komótosan elnevette magát. Egy perc múlva lent is voltak a konyhában, ahol seriff szórakozottan sertepertélt.
Mit enne meg? Van bab zöldséggel és tortillával, enchilada, tamale, sajtkrémleves. Oh, micsoda pazarlás ennyi ételt elkészíteni. Ki fogja ezeket megenni? Nekem hozhat mindből egy adagot. –szólt közbe Ramona miközben ágaskodva lesett át a seriff vállán az ételekre. Jó étvágya van senora. –jegyezte meg csípősen a seriff, amiért egy hátbavágást kapott. –Jó, jó! Máris melegítek mindből két adagot, ugyanis én is megkóstolom az összeset.
Az ételek pillanatok alatt felmelegedtek a kemencében és tíz perc alatt felszolgálásra kerültek.
Kér egy kis tequilát? –kérdezte Jack kezében tartva a pálinkás üveget. Szem forgatva nézett Ramona rosszmájú tekintetére. –Jól van, tudom! Én nem ihatok, mert beteg vagyok és kiszáradok bla bla bla. De egy pohár bor az mindkettőnknek belefér, igaz? –erre a kérdésre azt a pillantást kapta, amire várt. A beleegyezést.
A seriff szembe ült Ramonával és jóízűen falatozni kezdett. Nem volt szokása a tisztességes étkezés, de mivel tudta, hogy finom asszonnyal ül egy asztalnál, adott az illemre. Mégsem akart előtte lebőgni. Csodálkozó tekintettel figyelte, hogy fér el ennyi rengeteg kaja abban a csepp alkatban, ami Ramonának van. Oké, hogy fűzőt viselt, ami a dundibb nők derekát is összehúzza, de Ramonát már látta meztelenül, és nagyon vékonynak találta, persze formásnak, meg minden. Ezt a témát nem is boncolgatta tovább, mert megint érezte, hogy elvörösödik és lázas lesz.
Rosszul érzi magát? –aggódott Ramona és megérintette a seriff homlokát. Csak erős ez az enchilada. –felelte izgatottan a férfi. Ramona felhúzott szemöldökkel és csodálkozó szemekkel nézett a férfi előtt lévő sajtkrémlevesre. Biztosan nem meri bevallani neki, hogy lázas, hogy ne veszítsen a tekintélyéből. Gondolta magában Dona Ramona és tovább ette a tamaléját.
Meddig maradunk még? –kérdezte két harapás között. Nekem holnapután még dolgom lesz, aztán tovább állunk. Mégsem élhetjük fel a barátom éléstárát. –nevetett Jack, amire Ramona inkább nem reagált.
Miután befejezték a vacsorát Jack visszakísérte Ramonát a hálójába.
Gondolja nem lesz rám szüksége? –kérdezett vissza az ajtóból a nő. Ne aggódjon, már magam is boldogulok. –kacsintott a férfi. Én nem aggódom. Felőlem. –húzta meg a vállát a seriff és a szobája felé indult. Viszont mielőtt még Ramona magára zárta volna a szoba ajtaját visszanézett, hogy lássa a nőt. –Senora Moreno! Igen? Köszönöm. –hálálkodott Jack egy fejbólintással, ami nagyon jól esett Ramonának.
Dél körül Bob is visszatért az útjáról és titkos megbeszélést tartottak a seriffel a dolgozószobában. Ramona aznap szabadon járkálhatott a házban, mert valamilyen szinten elnyerte Jack bizalmát. Látta a férfin, hogy valami nyomasztja és elégedetlen. Ebéd után azonnal félrehívta a nőt, mert beszélnie kellett vele.
Senora Moreno, ma el kell mennem valahova, de sietek vissza. És ez engem mit izgat? Gondoltam szólok, ha esetleg hiányolna. – erre a kijelentésre Ramona egy pofavágással válaszolt. – Ezenkívül kénytelen vagyok megint bezárni a szobájába. Szeretem, amikor ilyen kedves. –jegyezte meg a nő cinikusan és engedelmeskedett a férfi akaratának. Az ablakon keresztül figyelte, ahogy a férfi elvágtat a lovával. Ez az eltávolodás rossz előérzetett keltett benne. Egyedül érezte magát.
Már sötétedésre járt és Jack még mindig nem tért vissza. Igaz, nem mondta mikor jön, csak annyit, hogy siet vissza, ami azt jelenti nemsokára. De ez már nagyon sokára van. Ramona az esti fürdéshez készülődött, amikor ajtócsapódást hallott. Magára kapta a köntösét és kisietett a fürdőből a
szobájába. Azt hitte Jack lesz az, de nem ő volt, hanem Bob. A birtok tulajdonosa.
Azt hittem a seriff jött meg. –szólt Ramona. Jack már nem jön vissza. Hogyan? –rémült meg a nő. –Nekem azt mondta, hogy… Mondani mondhatta, de bizonyára Billy seriffék már elkapták. –Bob elővette egy szütyőt a zsebéből, ami tele volt arannyal és fel-alá dobálni kezdte. Maga elárulta őt! –döbbent az igazságra Ramona. Tudja pénz beszél, kutya ugat. –Bob közeledni kezdett az asszonyhoz, aki viszont hátrálni. –Ne féljen tőlem, szépségem. Menjen ki a szobámból! Ez az én házam, az én szobám. Minden az enyém, ami a birtokon található, tehát maga is. –a férfi tett még egy lépést előre és megragadta Ramonát. –Ne ellenkezzen! Eresszen el! –a nő próbálta kitépni magát a férfi erős szorításából, de nem ment neki. Hogy irigyeltem Jacket, amikor beállított egy ilyen szemrevaló gyönyörűséggel, mint amilyen maga. Elkapott a vágy, hogy megérintsem és megcsókoljam azt a finom bőrét. Fogadjunk Green is megízlelte már. Jack egy úriember, sose vetemedne ilyenre! –védte a férfit Ramona. Az már csak az ő baja. –nevetett a férfi. –Nekem viszont nincs szükségem erre a címre, ha egy ilyen nőt megkaphatok. – Bob letépte Ramonáról a köntöst és az ágyra dobta, majd rávetődött és csókolni kezdte, ahol csak érte. A nő próbált védekezni, de a férfi lefogta a kezeit és esélye sem volt megütni. Rúgni sem tudott, mert azokat is leblokkolta ránehezedő testével. Bob az egyik kezével megragadta Ramona állát és erőteljesen hatolt be a szájába a sajátjával. A nő sírni tudott volna az undortól, de egy könnycsepp sem hagyta el a szemeit. Az egyik heves mozdulatnál végül megharapta a férfi ajkait, amiért cserébe egy hatalmas pofont kapott. Ramona arca sajgott a fájdalomtól és teljesen legyengítette az ütés. Ereje sem volt megfékezni, azt hogy az alak a szoknyája alá nyúljon és simogatni kezdje a lábait. Bob felegyenesedett, hogy levegye magáról a nadrágot és magáévá tegye az asszonyt, amikor egy erős ütés érte hátulról és a fürdőszoba melletti szekrénynek esett. Ramona feleszmélten látta, hogy Jack visszajött. Jöjjön senora Moreno, nem érünk rá hancúrozni. –nyújtotta a kezét Jack Ramonáért. A férfit feldühítette a látvány, ami fogadta. A nő arca feldagadt és bepirosodott, ott ahol az ütés érte. Az ideg teljesen elöntötte a fejét és előkapta a fegyverét, majd meghúzta a ravaszt. –Ezt érte kapod, te mocskos áruló! –Jack megfogta Ramona kezét és maga után húzta. –El kell tűnnünk innen, de most azonnal! De nincs rajtam ruha!
Majd szerzünk, csak siessen!
Jack és Ramona a bejárat felé rohantak, ahol a férfi lova várt rájuk, azonban a távolból fáklyás emberek rajzolódtak ki.
A francba, erre nem mehetünk! –a seriff másik irányba rántotta Ramonát, ahonnan ismételten emberek közeledtek. –Körbe kerítettek minket! Mégis kiről beszél Jack? Az az átkozott Bob feladott a seriffnek, de nem számolt vele, hogy én ügyesebb vagyok és meg tudok előle szökni. Akkor mégis mit keres itt, elkaphatják. Nem hagyhattam itt magát. Értem jött vissza? –hatódott meg Ramona. Mr. Green, senora Moreno! –kiabált feléjük Rosita. –Erre jöjjenek! –intett nekik, és a két személy követte. –Álljanak be ide az ajtórés közé. Kicsit szűkös a hely, de biztos nem találják meg magukat. Én elküldöm őket az északi szárnyba, addig el tudnak szökni.
Jack és Ramona bepréselték magukat az ajtó mögötti elrejtett kis mélyedésbe, amit egy falvédővel takartak el. Billy seriffék közeledtét egyre jobban hallották és a szűk hely is feszélyezte mind Green és mind Ramona állapotát.
Megkérhetem, hogy ne vegyen levegőt? –nézett le Jack a fel-le emelkedő keblekre. Ha fel tudnám emelni a lábam, akkor a térdemmel már rég lágyékon rúgtam volna, elhiszi? Még szerencse, hogy nem tudja. Gyorsan siessenek! –nézett be Rosita. – Tessék, itt van egy kis étel is az útra. Északra hét mérföldnyire lakik innen a testvérem, Francisco. Nála megszállhatnak, de most rohanjanak! –lökte kifele őket a cseléd az ajtón. Köszönjük Rosita! –hálálkodott a seriff. Nem maga, hanem senora Moreno miatt teszem. –válaszolta.
Nekem így is megfelel.
Jack és Ramona felszálltak a lóra és elvágattak a birtokról. Olyan sebesen mentek, mint még sose.
Nem értettem miért mondta Rosita, hogy ezt miattam teszi. Azért, mert engem nem kedvel. Azt tudom, de nem erre gondoltam. Ha én ott maradok és csak maga szökik meg, akkor mi bajom lehetett volna? Például gyilkosság vádja? Ha maga ott marad Bob halott társaságában, azt hinnék maga ölte meg. Senki sem tudná bizonyítani az ártatlanságát. Akkor azt mondtam volna, hogy önvédelem volt. Ez az államban nem jogosít felmentésre. Emlékezzen csak a lánya perére. Ne is emlegesse! De akkor én is üldözött vagyok? –ijedt meg Ramona. Nem, senora Moreno. –csóválta a fejét a seriff. –Én vagyok az üldözött, magát keresik. Ennyi! Most pedig megállunk pihenni, mert megérkeztünk a faluba, Rosita testvéréhez. Nekem szükségem van egy ruhára. És honnan varázsoljak magának, hm? Én így be nem megyek a néphez. –makacsolta meg magát a nő, ami ellen a seriff eddig sem tudott tenni, tehát most se menne. Jól van. Akkor kerítünk magának egy öltözéket.
Egy ideig még lovagoltak a városon kívül, amikor az egyik ház udvarán kiteregetett ruhákat láttak meg.
Na, ugorjon be egyért! Hogy én? –mutatott magára Ramona Nekem kell a ruha?
Én még sose másztam át falon. És mi van, ha van bent egy kutya? Akkor az már rég ugatna. Segítek bakot tartani, jó? Na és, hogy jutok vissza? Majd rááll valamire. –a seriff felkapaszkodott a falra, hogy körül nézzen az udvaron. –Van itt egy farönk. Erre rááll majd és felugrik. Akkor szálljon már le onnét, mert kezdek fázni. –Ramona lerántotta a seriffet a fáról és maga kapaszkodott fel. Segítek! –nyúlt a nő talpa alá a férfi. Mi lesz már? Meglök vagy sem? –nézett le a seriffre Ramona. Persze, máris. –eszmélt fel a férfi, akinek a tekintetét teljesen elvették az asszony íves lábai. –Mondták már magának, hogy szépek a térdei? Tessék? –kérdezett vissza idegesen a nő, amikor hirtelen a kerítés túloldalán találta magát. –Remélem tisztában van vele, hogy ha visszajutok ezért a megjegyzésért kapni fog! –kiabálta suttogva. Alig várom. –kuncogott a férfi.
Már vagy két perc eltelt mire Jack elvesztette a türelmét.
Mi lesz már? Nem talál ruhát? De igen, van. Akkor meg? Ezek nem nekem való ruhák. Mit várt egy cselédszállástól, ha? Vegyen le egyet az isten szerelméért! De ezeknek mind mély dekoltázsa van! És ki bánja? –erre a kijelentésre Jack egy nehéz ütést kapott a fejére, ami a kerítés mögül érkezett. Inkább egyen almát! –mondta Ramona és a gyümölcs után végül egy ruhát vágott a férfihez. Sikeresen feltápászkodott a farönkre és felhúzta magát a falon, de ott is maradt. Most meg mi van? Miért nem ugrik?
Mert nem merek. –felelte az asszony, ami ismét nevetésre késztette a serifet. Na, jöjjön elkapom. –tárta ki a karját és elkapta a leugró asszonyt. Ismét olyan közel voltak egymáshoz, mint legutóbb, amikor Jack megbetegedett. Vagy még közelebb, mikor a sufniban tapadtak egymásra. –Felveheti a ruháját. Csak nem gondolja, hogy maga előtt fogom? –tépte ki magát a férfi karjaiból Ramona. Most mit szégyenlősködik itt nekem? Már láttam…- Jack inkább gyorsa elharapta a mondat végét, még lebukik a kukkolással. -… fehérneműben. –mutogatott fejét vakarva a nőre. Akkor se nézzen ide! A fűzőjét nem kell meghúzni? Magamnak is megtudom!
Jack hátat fordított a nőnek, aki nem boldogult a fűzőjével és cikisnek érezte a helyzetet. Kénytelen lesz megkérni a férfit, hogy segítsen neki.
Mr. Green! Tessék? –vigyorgott kajánul a seriff, mert tudta mi következik. Mégis el kéne egy kis segítség. Mondtam én. –fordult a nő felé, de nem látott semmit sem, mert az elkobzott ruha ismét a képében landolt. Ki mondta, hogy megfordulhat? Várjon, amíg én fordítok hátat. –Ramona megfordult. –Most már jöhet.
Jack egyre kevésbé élvezte a nő rigolyáit, de annál szórakoztatóbbnak találta a helyzetet. A keze ahogyan hozzáért a nő testéhez izzadni kezdett. Alig tudta meghúzni a fűzőt az elkapott gyengeségtől, amit remegés is kísért. Utálta amiért, ezt hozza ki belőle Ramona, akárhányszor megérinti. A tekintetét is teljesen elvonták a csodás vállak, és a szép nyak, ami elé tárult. Tudta, hogy igyekeznie kell, mert megint elkapja a hevesség és nehezen tudta a múltkor is lecsillapítani magát.
Miután sikeresen, alig öt perc alatt meghúzta a fűzőt, Ramona magára kapta a cselédruhát.
Hát, mondhatom csodásan nézek ki! –mutatott végig magán az asszony ironikusan. Pedig nagyon csinos ebben a fehér ruhában és azok a minták is tetszetősek ott a domburalotknál. –mutogatott a férfi, de azonnal meg is bánta. Ez ma már a harmadik megjegyzése a nő szépségére nézve. Még a végén azt hiszi, hogy akar tőle valamit. Inkább keressük fel azt a Franciscot! –javasolta Ramona és a lóhoz ment. A seriff előbb felsegítette a nőt, majd ő is felszállt.
A helyi kocsmában megérdeklődték hol lakik ez az alak és útba is igazították. A közeli haciendán dolgozott. A seriff engedte, hogy Ramona beszéljen a férfivel, aki munkás lévén, csak a helyi pajtában és csak egy éjszakára tudott nekik szállást adni.
Ez is több, mint a semmi. –dűlt kényelmesen a szalmába Jack. Csak ne lenne ilyen büdös! Lovaktól mást ne várjon. Na, aludjon, mert holnap korán útra kelünk. –fordult be az egyik istálló felé. Jó éjt! –köszönt el Ramona is és lefeküdt, de álom nem jött a szemére. Túl sok minden érte ma, főleg negatív szempontból. Önkétlenül is felemlegetődött benne a kép, amikor Bob bántalmazta. Miért volt olyan gyenge, miért nem tudta megvédeni magát? Ha Jack nincs akkor az a férfi meggyalázta volna és ő belehalt volna a szégyenbe.
Ramona felült és a seriffre nézett, aki nyugodalmasan szundikált. Lassan feltápászkodott és kiment a pajta elé, ahonnan a holdvilág egyenesen rávilágított. Egyetlen vigasza ma este ez a kis fény. Vajon meddig tart még ez a szenvedés? Meddig fogja még kibírni? A nőből előtört az elfojtott sírás, ami belülről emésztette. Zokogva roskadt össze a földre.
Többé nem hagyom magára, ígérem. – ült le mellé a serif váratlanul. Ramona könnyes arccal tekintett fel rá. –Nagyon fáj? –Jack megérintette a sebesült arcot. A lelkem jobban. –felelte őszintén Ramona. Többé nem bánthatja magát. Maga mindig megijeszt. Hogy én?- lepődött meg Jack és elkapta a kezét. –Mi rosszat tettem… ma?
Megint megölt egy embert. De bántotta magát. –mentegetőzött a férfi. Akárhányszor meghallom, hogy eldördül egy fegyver összerezzenek, elkap a fájdalom és a bosszú. Miért érez így? Angust is azért ölték meg, mert kiállt valaki mellett. Ilyenkor azt kívánom, hogy bárcsak tudnám ki volt a gyilkosa, hogy megfizettessem vele a nekem okozott szenvedést.
A seriff látta Ramona arcán azt a mélységes fájdalmat, amit szerelme elvesztése miatt a mai napig érez. Bárcsak segíthetne enyhíteni a fájdalmán, de nem teheti. Nem árulhatja el neki, hogy ő tud Angus gyilkosának a kilétéről. Főleg azt nem tudhatja meg, hogy abban a városban tartózkodik majd, ahova eredetileg készülnek. E kevés idő alatt eléggé kiismerte az asszonyt és tudja mindenre képes. Szavak helyett közelebb húzódott Ramonához és átölelte. A nő nem visszakozott és engedte, hogy a férfi megérintse. Kellemes érzés töltötte el, ahogyan hozzábújt és a sajgás is elmúlt, mind fizikailag és szellemileg.
