Krónikás
Mezőnagymihály település lakóinak lapja. Kiadja A MI FALUNKÉRT Alapítvány.
Krónikás 2007. 2. évfolyam, 3. szám
Ára: 100 Ft.
Látogatás egy királynő kastélyában tüzet, hogy a tűzrakás kellemetlenségeivel és a füsttel ne zavarják a királyi párt. A kastélyhoz tartozó kápolnában még ma is tartanak istentiszteleteket, és a mennyezetről aláfüggő hatalmas csillár sem sárgarézből készült, pedig úgy néz ki, de mivel a réz hatalmas súlyát nem bírná el a függesztés, ezért - a látszat ellenére -, papírból vannak a csillárok. A gödöllői öreg kastély csodálatos nyugalmában, csendes erdők és sétányok között ballagva emlékeztünk Erzsébet királynéra, aki nagyon szerette a magyarokat. Cselényi Dóra
Megkezdődött a tanév A Mi Falunkért Alapítvány már második alkalommal jutalmazta kirándulással a tanév végén az általános iskola diákjai közül azokat, akiket osztályfőnökük éves munkájuk alapján arra érdemesnek ítélt: 4. osztály: Csizmadia Alex, Leskó Dávid, 5. osztály: Ilku Dorottya, Tóth Bence. 6. osztály: Halász Dominika, Varga Alexandra. 7. osztály: Rozsos Adrienn, Vajtó Miklós. 8. osztály: Gulyás Nikoletta, Vígh Márta. Idén a gödöllői királyi kastély ódon falai között sétálva gyönyörködhettek tanulóink a régmúlt idők építészeti szépségeiben. Úticélunk kiválasztásában az játszott szerepet, hogy a 2007-es évet Erzsébet királynő emlékévnek nyilvánították, hiszen a magyarok legkedvesebb királynője épp 170 éve, 1837-ben született és 140 éve 1867-ben koronázták magyar királynévá. Gödöllő egyfajta menedékhely volt Sissi számára, ahol elbújhatott a merev bécsi udvar elől, és szabadon, megkötöttségek nélkül élhetett. A kastély termeiben sétálva mintha időutazáson vettünk volna részt, azokban a termekben járhattunk, amelyekben a királynő élte napjait, gyönyörködhettek bútoraiban, melyeket ibolyaszín kárpit borított, mert ez volt Sissi kedvenc színe, de nemcsak a bútorokat, hanem a falakat is ibolyaszínű selyemtapéta díszítette. Láthattuk használati tárgyait, gyönyörű ruháit, köztük a híres koronázási díszruhát is. Érdekességekről is tudomást szereztünk: a kedves olvasó vajon sejtette-e, hogy a korabeli gyönyörű kályháknak miért nem volt ajtaja? Bizony azért, mert külön a falakba épített járatokon át közelítették meg a kályhában lobogó
A 2007-2008-as tanévben megkezdte működését, a geleji és mezőnagymihályi önkormányzatok által közösen fenntartott Arany János Általános Iskola. Tanulóinak száma 185 fő, akiket 15 pedagógus és 1 pedagógiai asszisztens oktat és nevel. Az iskola vezetése fontosnak tartja az együttműködést, egymás segítését, a pedagógusok, szülők, gyerekek között egyaránt. Legyen jellemző közös iskolánkra, az egymásért, a közösségért való tenni akarás.
Krónikás Egy márciusi vasárnapi istentiszteletet követően útnak indultunk, hogy megtekintsük Mezőnagymihályt…Hatalmas döntés volt mindent magunk mögött hagyni! … Amint Ábrahámot is - az Örökkévaló vezette, s vigyázta, így engem is és családomat is. Az első lépésektől az Úr vezetett, s most is Ő oltalmaz, s áldásával befedez. Ittlétünk egy hónapja alatt csak jó történt velünk! Elmondhatatlanul sok szeretetet, kedvességet, törődést kaptunk, amit természetesen szeretnénk hosszútávon viszonozni. (Ahonnan eljöttünk, ott egy réteg nagyon neheztel ránk, mert elveszítették az (ingyen) lelkészt-kántort-harangozót-hitotktatótkartbantartót.-stb.) Magamról-magunkról: A hittudományi egyetemet az 1980-as esztendőkben végeztem, nappalin Debrecenben. De az óta is képeztem magamat: van könyvtárkezelői végzettségem, végeztem számítógépes tanfolyamot, valamint kántorképzőt is: orgona, karvezetés, túl a zeneiskolai tanulmányokon. Továbbá
Ízek, illatok, emlékek Szeptember. Egykoron ez a hónap nekem nem csupán az iskolaév kezdetét jelentette, hanem azt is, hogy el kellett jönnöm. Hogy hazahoztak. Hogy megszűnt a reggeli kakaskukorékolás. Meg a kertből szedett paradicsom a reggelihez. Meg a csarnokba járás esténként. Meg a rémüldözés a békáktól. Meg a… Egy szóval egy időre el kellett jönnöm Mezőnagymihályról. Persze, szerettem – akkor még – Budapesten élni, szerettem a barátaimat, a szobámat, még az iskolával sem volt különösebb bajom, de mégis: az a két és fél nyári hónap a nagymamáéknál az volt az igazi boldogság, a hamisítatlan kikapcsolódás, a felhőtlen gyermekkor. Leginkább az ízekre emlékszem: a húslevesére, amiben egy egész csirke főtt, a kacsasültére, a hagymában forgatott tört krumpli zamatára, a pozsonyi kiflire, meg a szilvalekváros buktára. Nagymama soha nem csinált nagy felhajtást a főzésből: levágta, belevágta, egyszer-kétszer megforgatta, és nem kóstolgatta. Mégis olyan
Bemutatkozás a Lege Artis-nál tettem sikeres mediátori vizsgát, valamint mentálhigiénés végzettségem is van. Nagyon szeretem a közös éneklést, zenélést. (Nem titkolt vágyam, hogy a gyülekezetben -majdszervezzek egy szerény, de igényes kamarazenekart, s kamarakórust…) Családom teljes mértékben támogat lelkészi munkámban. Férjem bányász és biztonsági őr végzettséggel bír, ügyes kezű, csendes, jó ember… Lányom a református általános iskolát elvégezvén, emelt szintű kiváló érettségi vizsgát tévén, nyert felvételt a Debreceni Egyetemre, ahol most kezdte a harmadik szemesztert. Angol középfokú nyelvvizsgával rendelkezik, országos szavalóverseny első helyezettje és különdíjasa…. Kisfiam szintén másodikos, általános iskolában. Igen tehetséges, jó tanuló, jó magaviseletű gyermek. Részt vesz az istentiszteleteken, éppúgy, mint családom többi tagja. Szeretetteljes, békés családi életet élünk, - Isten segedelmével. Szüleim
korán elhunytak, egyetlen testvérem a Debreceni Egyetemen dolgozik… Nagyon szeretem Isten Igéjét hirdetni, s emellett fontosnak tartom a gyülekezetépítést. A hitoktatás is elsődleges, a jövő gyülekezetének felnevelése, de éppily fontos, hogy drága öregjeinkről se feledkezzünk el. Nagy örömmel szólok a falunapra tervezett egyháztörténeti kiállításunkról, bizonyára sok érdekességgel fognak találkozni az érdeklődők! Hadd ismertessem alkalmainkat, melyekre Mindenkit nagy szeretettel hívunk és várunk: Istentiszteleteink vasárnap 10 és 14 órakor kezdődnek, gyermek-istentisztelet vasárnap 15 órától, csütörtökön este fél 6-tól bibliaóra, pénteken fél 6-tól ifjúsági óra. Minden hó első szerdájára tervezem a presbiteri bibliaórát, valamint a hűvösebb időszakban háziistentiszteleteket is szeretnék tartani ott, ahol ezt igénylik és jelzik… A Gondviselő és Szerető Isten áldjon meg gazdagon Mindnyájunkat! Békesség Istentől: Komróczki Sándorné Kádár Margit református lelkipásztor.
remekművek kerültek az asztalra, melyekhez hasonlót – bárhová is vetett a sors – sose ettem. És a fagylalt! A cukrászdában – ami akkoriban hétfőnként zárva volt – mindennap egyféle nyalnivalót lehetett kapni. Kedden citromot, szerdán vaníliát, csütörtökön puncsot, a többire nem emlékszem és - valószínűleg - a sorrend sem pontos. Választék nem volt, de az-az íz! Általában több kilóval nehezebben érkeztem haza a nyár végén, ami akkoriban – ó, boldog gyermekévek! – egyáltalán nem érdekelt. Anyám kissé meghökkent arcán vettem csak észre – meg néhány kihízott ruhán -, hogy jó néhány helyen gömbölyűbb lettem, mint június elején. Nagymama szeme e plusz kilók láttán mindig elégedetten csillogott: - „Így vagy szép, kisunokám” – mondta. És én hittem neki. Kerekded volt, apró, és néha nagyon hangos. Imádott beszélgetni, rongyosra olvasta a Bengáli tűz című regényt – szerette a romantikus történeteket -, és félt a mozgólépcsőtől. (Ez persze csak akkor jelentett kisebb gondot, mikor Pestre jött.) Vanília, fahéj és napfény illata volt. Nagypapa. Gyönyörű kék szemek és erős – nagyon erős – kéz. Sokáig húzódoztam is kicsit a simogatásától, mert érdes, nagy tenyere nem ismerte a lágy
mozdulatot. Ennek ellenére, minden élőlény szerette. (A szív a fontos, nem a kéz…) Minden élőlény: ember, állat egyaránt. Nem volt olyan megvadult igavonó, harapós kutya, amit ne tudott volna megnyugtatni. Még a birkák is imádattal követték – ha egy birka képes egyáltalán szeretni -, a tehenekkel meg a legjobb kapcsolatban volt. Az esti fejések mindig pompás hangulatban zajlottak: Papó az istálló ajtajára akasztotta Szokol típusú kisrádióját – s mert azt olvasta valahol, hogy zenére több tejet adnak a tehenek – kiválasztott valamilyen csatornát, ahol éppen muzsika szólt. A legerősebb hangerőre állította a készüléket: hol rockzene, hol Beethoven harsogott a kisudvar felől. Máig sem tudom, igaz-e a „zene mellett több a tej” teória, és azt sem tudom, mit gondoltak erről a tehenek, mindenesetre mi kitűnően szórakoztunk. Kedvenc könyve Tamás Áron Ábel trilógiája volt. Néha a könnyeit törölgetve nevetett a történeten, akárhányszor olvasta, mindig talált benne újdonságot. A Szabó családot semmi pénzért nem mulasztotta volna el, és gyakran mulattatott különféle monológokkal, melyeket még ifjonti korában tanult a helyi színjátszó körben. Nagyon szerettem a nagyszüleimet. Nagyon szerettem a falut, ahol éltek. Mostanában jártam ott néhányszor, átutazóban. Sok minden változatlan maradt: az illatok, a fények és a csönd. Meg az emlékek. (A fenti írás nem jöhetett volna létre Szalkai Ferenc és Kis Ida hathatós „közreműködése” nélkül.) Máger Judit
Krónikás
KUTYATANYÁN KUTYATÁBOR 2007. augusztus második hete emlékezetes marad az Újtelep utca valamennyi lakójának, és a Kutyatanyára érkező lelkes résztvevőknek, hiszen megrendezésre került a KRÓNIKÁS előző lapjában már említett, ÉN ÉS A KUTYÁM elnevezésű kutyás-életmódtábor. Lázas előkészületek folytak a tábor kezdetét megelőzően. Augusztus 11-én, szombaton este összeült a 4tappancs Team (csapat), melynek tagjai- köztük én is- arra törekedtünk, hogy a szervezők munkáját segítsük, a ránk kiszabott feladatok minél tökéletesebb végrehajtásával. A csapat vezetői Tímea és Stefan Siman voltak, de kiemelném még a közreműködők közül Hajnal Évát, aki két Samojed fajtájú kutyusával: Szófiával és Donnával érkezett hozzánk. Ő kutyatréner asszisztensként vett részt a rendezvényen és legnagyobb álmai között szerepel, hogy a 4tappancs-nál megtanultakra alapozva, létrehozzon egy kutyaóvodát, melynek célja a szocializáció, a kutyákkal való játék és tanítás lenne.
A tábor célja: A táborba 12 éves kortól lehetett jelentkezni, a kutya, pedig 6 hónapos kortól idősebb, bármilyen fajtájú, vagy keverék lehetett, nemtől, mérettől függetlenül. A tábort szervező és lebonyolító 4tappancs célja volt, hogy a résztvevők és kutyáik számára, olyan formában nyaralást, közös kikapcsolódást biztosítsanak, hogy közben a résztvevők megismerkedhessenek a kutyák származásával, nevelésével, tanításával, tartásával kapcsolatos legújabb és legkorszerűbb ismeretek alapjaival. A rendezvény szervezői csupán egy kisebb csoport kialakítását tervezték, hogy minden resztvevő a kutyájával együtt megfelelő szakmai odafigyelésben részesüljön. Véleményem szerint ez az elgondolás nagyon hatásos volt, hiszen mindenki választ kapott kérdéseire és az adott problémákat is sikerült megoldani. Programok: A tábor augusztus 12-18-ig tartott. Magyarország szinte minden részéről (Békéscsaba, Jakabszállás, Budapest, Szeged) érkeztek fiúk és lányok egyaránt, kisebb- nagyobb kutyáikkal együtt. Minden egyes táborozó leginkább azért jött, hogy kedvencével együtt nyugodt körülmények között, zavartalanul nyaralhasson, közben pedig jobban megismerhesse kutyáját. A tábor az okleveles állatterapeuta és kutyatréner segítségével, a résztvevők kisebb-nagyobb elvárásainak is eleget tett. Ezek közé az elvárások közé tartozott: az alap parancsszavak megtanítása, az idegen ku-
tyákkal, idegen környezetben való viselkedés elsajátítása és nem utolsó sorban a gazdi és kutyája közötti kapcsolat megerősítése. Minden nap érdekesebbnélérdekesebb feladatok is várták a lelkes táborozókat, akik néha bizonytalanul vágtak neki egy-egy nehéznek tűnő akadálynak: „Az én kutyám ezt biztos, hogy nem fogja megtenni!” – mondták. Időközben a kiscsapat hamar összekovácsolódott és mindenben segítette egymást. Szinte egy családdá váltak az alatt az egy hét alatt, amely minden napjának 24-óráját együtt töltötték. Vidáman drukkoltak egymásnak a team-tesztnél, az akadályversenynél, a heti feladat bemutatásánál, az IQ - tesztnél, amelyet kutyusaiknak kellett végrehajtaniuk. Minden feladatot pontoztak a szervezők. A nap legjobb gazdi-kutya párosát a FRESSNAPF és a BOZITA cég jóvoltából, kisebb ajándékcsomagokkal jutalmazták meg. A tábor oktatói részében ismeretterjesztő előadásokat tartottak: Mirtse Áron a magyar kutyafajtákról, Stefan Siman a marokkói és a tibeti kutyákról, valamint Tímea Siman a kutyákkal támogatott fejlesztő pedagógiáról. Nagy élményt jelentett a résztvevőknek, amikor ellátogathattak kedvenceikkel együtt a falu református templomába, ahol ízelítőt kaptak a templom és Mezőnagymihály történetéről. Nagyon jó hangulatban teltek el a reggeli, esti séták és fürdetések. Minden nap vacsora után megbeszélték az aznapi élményeiket és tapasztalataikat. Elmondták véleményüket a feladatokról és végiggondolták együtt, hogy másnap kinek, hogyan és miként kellene gyakorolnia. Az előadásokkal és sokoldalú programmal tarkított napokat, minden
este egy-egy kutyafajtáról vetített film zárta. ökéletesen megszervezett rendezvénysorozat részesei voltak a Kutyatanya táborozói. Pörögtek az események, mindenki jól érezte magát. Nagy megtiszteltetésben volt része a tábor tagjainak, amikor ellátogatott hozzájuk Juhász László a Kutya Szövetség című lap főszerkesztője. Az utolsó estén, grillezés keretén belül díjkiosztásra került sor. Az ember-kutya párosok boldogan vették át megérdemelt jutalmukat. Bízom benne, hogy jövőre mások is csatlakoznak majd a kiscsapathoz, hiszen megfigyelhették a táborba látogatók, hogy tökéletes egyetértés uralkodott a táborlakók között. Kiváló előadásoknak lehettek részesei és emellett óriási élményt jelentett számukra, hogy olyan emberekkel ismerkedtek meg, barátkoztak össze, akiknek szintén fontos a problémamentes ember és kutya közti kapcsolat. Ezután már nem marad más feladatom, minthogy köszönetet mondjak a szervezőknek, a saját- és a tábor résztvevői nevében ezért a sok kitartó munkáért, és nem utolsó sorban azért, hogy rendezvényeik által egyre többen ismerik- és szeretik meg a mi kis falunkat. Viszontlátásra jövőre is a Kutyatanyán! Komáromi Violetta
Krónikás
TÖRTÉNETEK MEZŐNAGYMIHÁLY MÚLTJÁBÓL
Újságunk korábbi számaiban közreadtuk a településünkről szóló történeti áttekintést, amelyet református lelkészeink készítettek Ezek megírása komoly kutatómunkát igényelt a szerzők részéről, amelynek eredményeként pontos statisztikákkal rendelkezünk Mezőnagymihály területét és népességét illetően. Bepillantást nyerhettünk a mindennapi élet dolgaiba: a vallás, a munka és a szórakozás vonatkozásában. Az említett munkákhoz, mintegy kiegészítésként csatlakozva, arra voltunk kíváncsiak, hogy a falunkban lakó – napjainkban már idős és tapasztalt- emberek, hogyan élték meg a XX. század helyenként kétségkívül embert próbáló és zivataros évtizedeit. Az alábbiakban anekdotákat olvashatunk településünk múltjával kapcsolatosan. Ezeket az érdekes, a fiatalok körében már valószínűleg teljességgel ismeretlen történeteket Antal Gyula bácsi szolgáltatta. Segítségét ezúton is köszönjük! Beszélgetésünket azokkal a történetekkel kezdtük, amelyeket Gyula bácsi is gyerekkorában, az akkori öregektől hallott. Falunk évszázadokkal ezelőtt a jelenlegitől merőben eltérő képet mutatott. Az akkoriban még szabályozatlan Tisza áradásakor a víz egészen a Nagyhídig felkúszott. Ennek megfelelően, a település határaitól nem messze, ahol ma kaszálókat, legelőket és szántóföldeket találunk, ott korábban sűrű nádas borította a vidéket. A nád első számú jelentősége az volt, hogy a XX. század közepéig a leggyakoribb tetőfedő anyagnak számított. Emellett, a nádas és mocsaras terep minden bizonnyal kiváló menedéket is nyújtott a korai háborús időkben a fegyveres támadókkal szemben. A környék állatvilága is rendkívüli változatosságot mutatott, a legkülönlegesebb faj kétségkívül a nádi farkas lehetett. Településünk lakói az élőhelyük által nyújtott lehetőségekhez alkalmazkodva halászattal, vadászattal, pákászattal foglalkoztak. (A pákász gyűjtötte az ehető mocsári növényeket, a vadmadarak tojását, tollát, a piócát és a teknősbékát. Voltak, akik darvak, kócsagok szelídítésével foglalkoztak vagy méheket tartottak.) Gyula bácsi szerint a legkorábbi régészeti leletünk a „Malom híd” mellett lévő katolikus temetőben található. Ez pedig nem más, mint
egy mesterséges domb, amely már két méter mélyen emberi csontokat rejt. Ez a halom nagy valószínűséggel az 1596-os mezőkeresztesi csata közelben elesett katonáinak a nyugvóhelye. A környező katolikus sírhelyekkel ellentétben a dombot fekete, hordott föld alkotja. A járványveszély miatt bizonyára nem jutott arra idő, hogy minden testet külön elhantoljanak, így jöhetett létre ez a tömegsír. A temetőinkben máig fennmaradt legrégebbi sír az 1700-as években ide települt Kiszel tekintetes úr nővérének, Kiszel Apollóniának a nyughelye. Emellett megtalálható volt egy olyan sírhely is - a mai református temető helyén-, ahol az ott nyugvó emlékének kopjafát állítottak. A több évszázados faoszlop feliratát az évszámokkal együtt azonban elkoptatta az idő. Érdekességként: egy csincsei temetkezés Kubik tekintetes úr sírhelyének ásása- közben bukkant rá négy nagymihályi lakos /Monoki Bertalan, Fodor Pál, további két társuk nevét sajnos már homály fedi/, egy ott eltemetett harcos sírjára. A harcost gazdagon borították a különböző arany ékszerek, fegyverét és a lovát is mellé temették. A leletet átadták, a Nemzeti Múzeumnak. A tárgyi emlékek értékét az szemlélteti a legjobban, hogy a négy férfi a meg találásért kapott honoráriumból 5-5 hold földet tudott venni magának. Mezőnagymihályon, az 1800-as években a legnagyobb birtoktestekkel, a nemesi címet viselő Farkas Olivér rendelkezett (kb. 500hold). A –többek között- a Nagytanyát is birtokló Kun András közel ezer holdas birtok ura volt. Nevéhez fűződik az a nem mindennapi dolog, hogy a feleségét is „sikeresen” elkártyázta a birtokkal egyetemben. A XIX. században számos zsidó család érkezett településünkre. A későbbiekben ők bérelték a környező tanyák többségét /Serák tanya, Kuper tanya, Teper tanya, a Zsindelyes stb./. A zsidóságról általában el lehetett mondani, hogy ellentétek nélkül éltek együtt a lakossággal. A parasztok szerettek náluk dolgozni, mert jól fizettek és gyakran kevesebb kamattal hiteleztek terményt, mint ahogy azt a magyar gazda tette. Gyula bácsi később /1944-ben/ gyerekfejjel látta, ahogy ezeket a családokat elhurcolták a Mezőkeresztesen létrehozott gyűjtőhelyre /gettóba/. Sorsuk feltehetően tragikusan végződött, mert egyikük sem tért vissza Mezőnagymihályra. A második világháború alatt 1944 tavaszától német, majd 1944. november 8-tól, szovjet megszállás következett a falu életében. 1945 májusában megtörtént a földosztásminden gyermek után két hold földet lehetett igényelni. Gyula bácsi családja is –sok családhoz hasonlóan- így jutott 12 kataszteri hold földterülethez. 1946 és 1948 között valóságos házépítési láz tört ki településünkön. A szegény embereknek lehetősége adatott arra, hogy építkezzenek, ennek következtében két év alatt majdnem annyi új ház épült, mint az előző száz évben összesen. Az itt élő emberek nagy része az 1900-as
évek első évtizedeiben dohánytermelő volt. A dohányt pedig a környező városokban próbálták értékesíteni. Az emberek gyakran Miskolcra vitték a dohányt eladni, a hátukon cipelve, gyalog. A különböző takarmánynövények termesztésének méreteihez képest a gyümölcs- és a szőlőtermelés egyaránt jelentéktelennek számított. A különböző alkalmi munkákból is nagy volt a választék: ilyen pl. halászat, nyáron a vályogvetés, télen a nádvágás. Az 1950-es évekig a Nagy tanyán és a Serák tanya közelében nem volt ritka, hogy tíz kilónál nagyobb halat is kifogtak. Később a vizet elvezették, valamint lecsapolták a területről. Az állattartás fontosságát és arányait jól mutatja, hogy a Kenyérváróhoz 300 darabos „szűz gulya”, a Mák tanyához 150 darabos ökörállomány /herélt szarvasmarha/ tartozott. A falu ezen kívül kettő, egyenként 250 darabos marhacsordával rendelkezett. A Tavában ménest is fenntartottak, de ezt a 1940-es évekre megszüntették. A 300 darabos konda szintén kijárt a legelőre. Ebben az időben a juhtartás még háttérbe volt szorulva. A településünkön átfolyó patak nem kevesebb, mint hat vízimalmot látott el Mezőkeresztesen illetve Mezőnagymihályon (ezek nevei: Kukoricás, Oláh, Szőke, Orbán, Dancs, valamint Barna Gyula malma). Az 1940-es évekre a malmok áttértek a villamos energia használatára, így a vízimalmok kora leáldozott. Arra a kérdésre, hogy mit tekint az akkor élt emberek legfontosabb értékeinek, Gyula bácsi ezt válaszolta: „Mindenki dolgozott, nem volt irigység, összetartottak az emberek. A fiatal tisztelte az öreget, az öreg pedig megbecsülte a fiatalt.” Végezetül én is csak azt kívánhatom magunknak, hogy kerüljenek ismét felszínre ezek a pozitív jellembeli vonások. A történelem sajátossága, hogy ugyanazt a kort megélni nem lehet, viszont a helyes magatartásformát közvetíteni igen. Készítette: Balla Józse
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A „Mi Falunkért Alapítvány” pályázatot hirdet a jelenlegi és volt mezőnagymihályi lakosok számára. Olyan írásokat várunk, melyek falunkról vagy falunkban élt személyekről szólnak. Célunk, összegyűjteni a szájhagyomány által megőrzött történeteket. Az írásokat kérjük elküldeni, e-mail-ben a mifaalapitvany@ freemail.hu e-mail címre, vagy levélben Ilku Imrének. Cím: 3443 Mezőnagymihály Sár út 6. A három legjobb írást 5000-5000 Ft-tal jutalmazzuk. A történeteket teljes terjedelmükben leközöljük a KRÓNIKÁS újságban. Leadási határidő, 2007 december 01.
Krónikás
Kirándulás névnapozással egybekötve
A mezőnagymihályi hagyományőrző asszonykórus június 30-án kedves kötelességének tett eleget. Azokat az énekkari tagokat köszöntötték egy kirándulás során, akik az első félévben ünnepelték a névnapjukat. A kiránduláson részt vettek a tagok hozzátartozói, unokái is. A helyszín rendhagyó volt. Az énekkari tagok zömét kedves élmények fűzik a nagyecséri tanyavilághoz, mert többeknek a gyermekkorukhoz, fiatalságukhoz, szüleikhez, nagyszüleikhez kötődő emlékek teszik kedvessé ezt a tájat. A Mezőnagymihálytól kb. 7 km-re fekvő egykor virágzó kisebb falu napjainkban elhagyott házak soraiból áll. Az egyetlen rendbe rakott, gondozott ház és porta Baranyi Imrénéé, aki lehetőséget adott, hogy főzéssel, nótázással ott ünnepeljen a kórus. A szép kirándulóidőben az utat Barati Róbert és Komáromi Lajos lovas kocsijain, vidáman, dalolva tették meg. Megérkezés és az ünnepeltek köszöntése után, amíg a csirkepörkölt főtt, az énekkarnak azon tagjai, akiknek személyes emlékei fűződtek az elhagyott házakhoz, kertekhez, felkeresték a régi otthonokat, felelevenítették a hatvanas-hetvenes évek elején virágzó település kulturális emlékeit, hagyományait. Többen összeszorult szívvel hallgatták a kedves történeteket, mert jelenleg ez a kis település-az egyetlen ház kivételével- már úgy tűnik, hogy az enyészeté válik, lassan eltűnik. Az ízes csirkepaprikás Simon Imréné énekkari titkár irányításával megfőtt, s újból nótaszó verte föl a csendes tájat. A kórustagok unokái játszottak, vidám gyermekzsivaj hallatszott. Délután 17 óra után megérkezett a két lovas kocsi, s mindenki összepakolt, indult hazafelé. A jelenlévők megbeszélték, hogy máskor is megismétlik ezt a remek összejövetelt, amiről fényképek sora készült, amelyek bekerülnek az énekkari albumba is. Mezőnagymihály 2007. VII. 05. Simon Imréné
RENDKÍVÜLI TESTÜLETI ÜLÉS A Képviselő-testület 2007. szeptember 7én megtartott rendkívüli ülésén az étkezési térítési díjak módosításáról tárgyalt. Ezt, az tette szükségessé, hogy intézményeink társulása kapcsán furcsa helyzet alakult ki. Az egy asztalnál ülő, ugyanazt az ételt fogyasztó mezőnagymihályi és geleji gyerekeknek, más-más térítési díjat kellett volna, fizetniük. A testületi ülés végén a következő döntés született: az óvodai térítési díj az eddigi 250-ről 200 forintra, a napközi térítési díja 360-ról 210 forintra, a menza 234-ről 180 forintra csökkent. Az önkormányzati dolgozók térítési díja és a vendég ebéd ára változatlan maradt. Az új térítési díjak, technikai okokból szeptember 17-től lépnek életbe. A döntés sokat segített az egyébként is nehéz gazdasági helyzetben élő, gyermekeket nevelő családokon, ezért a szülők nevében köszönetemet fejezem ki a képviselő-testületi tagoknak! Ilku Imre SzM-elnök
Krónikás
Indián tábor Szinte már hagyománynak is mondható az a sátortábor, amely minden év júliusában kicsábítja a falu iskolás tanulóit és persze szüleiket a természetben. A tábor közel 100 iskolásnak adott lehetőséget arra, hogy az unalmas hétköznapokból egy kicsit kimozduljanak, a számítógép és TV képernyői helyett megismerjék
környezetüket, friss levegőn legyenek. Sok gyereknek talán nincs is más lehetősége a nyaralásra, itt viszont a részvételi díj szinte mindenkinek elérhető. Július 2.-án hétfőn kezdődött a tábor. Ezt megelőző hétvégén a segítőkész szülők barátok segítségével - ami valljuk be őszintén nélkülük nem ment volna - felépült a tábor. Megpróbálták minél komfortosabbá tenni a lehetőségektől függően. A tisztálkodáshoz, étkezéshez szükséges feltételeket megteremtették, persze ne felejtsük el hogy, ehhez szükség volt külső adományokra is, amit ez úton is szeretnénk megköszönni mindenkinek. A tanulók két turnusra felosztva táboroztak. Hétfőn reggel az iskolától lovas kocsik segítségével a felsős tanulók elsőként érkezhettek meg a táborba, ezzel is fokozva az élmények sokaságát. A tábort a falu határán kisebb facsoportok között állították fel. A gyerekek első feladata megérkezésük után a sátorok elfoglalása, a berendezkedés volt. Ki-ki magának színpatikus társat választhatott. Később felderíthették a környéket. A táborvezető Ilku Imre köszöntötte a gyerekeket és persze a tábor szabályait is megosztotta velük . Az ő feladata volt, hogy minél sikeresebb érdekesebb programokról gondoskodjon, ami valljuk be nem esett nehezére,
hiszen imád velük foglalkozni. Munkájában az iskolából meghívott pedagógusok segítették. A délután folyamán lángos sütésre is sor került, amit persze a diákok szinte kivétel nélkül jó étvággyal fogyasztottak. Különböző lehetőségekből választhattak a gyerekek, hogy szabadidejüket eltöltsék. Fiúk, lányok egyaránt focizhattak, röplabdázhattak. Népszerű volt a lányok körében a hullahopp karika, amiben persze meg is mérkőztek de nagyon izgalmas sakkjátszmák is voltak. Lehetőségük nyílt kézműves foglalkozásra is. A sötétedés beállta után megrendezték a gyerekek nagy kedvencét a bölényvadászatot. Kisebb– nagyobb sikerrel előbb–utóbb nyugovóra tért mindenki, hogy erőt gyűjtsön a másnapi teendőkre. Kedden a reggeli után a szülők és a tanulók részvételével csapatokat kellett alkotni és minden csapatnak indián nevet kellett választani, hiszen a téma is ehhez kapcsolódott. Különböző akadályokat kellett leküzdeniük. Volt lándzsadobálás, kötélmászás, növénygyűjtés, történelmi kérdések
stb. A vetélkedő után a csapatok pontszámaik alapján megkapták a nekik járó jutalmat. A délután további részében szabadfoglalkozások voltak. Este a vacsora után tábortűz mellett mesélhették el élményeiket a gyerekek egymásnak. Sajnos szerdán reggel véget ért a kaland a felsősöknek. A beköltözésben szintén lovas kocsik álltak rendelkezésünkre. A nap további részében a szülők feladata volt, hogy előkészítsék a terepet az alsós tanulóknak, ami magába foglalta a takarítást és a készletek feltöltését. A tervek szerint csütörtök reggel érkeztek volna meg a gyerekek, de az időjárás nem kedvezett nekik, szerencsére egy nappal később, pénteken sikerült ezt véghez vinni. Miután mindenki birtokba vette az átmeneti lakhelyét, amely jórészt 4-személyes sátrakból állt, hasonló programokban volt részük, mint a nagyobbaknak. Ők is nagy lelkesedéssel rugaszkodtak neki a feladatoknak, és nagyon örültek az elismeréseknek, dicséreteknek. Az étkezések közötti időszakokban a ki-kilátogató vendégek sok finomsággal látták el a tábor lakóit. Saját tapasztalatom alapján mondhatom, hogy sok gyerek hetekig el tudta volna viselni ezt az életet. A gyermeknyüzsgés ellenére jó „kikapcsolódni” egy ilyen stressz-mentes helyen, pedig a szervezők részéről nem kis odafigyelést igényel ez a feladat. Reméljük még sok éven keresztül sikerül a tábor fennmaradását biztosítani, hiszen ez ritka lehetőség egy közösség összekovácsolására. Horváthné Hajdu Marianna
Krónikás
Önkormányzati hírek Mezőnagymihály község Önkormányzatának Képviselő-testülete 2007. január hónaptól június hónapig többek között az alábbi határozatokat hozta: Háziorvosi ügyelet átszervezése Mezőnagymihály Önkormányzat Képviselő-testülete megtárgyalta a háziorvosi ügyelet átszervezésére és a Mezőcsát Egészségügyi Központ által működtetett Központi Ügyelethez csatlakozásra vonatkozó előterjesztést. A Képviselőtestület a határozathoz csatolt, 1997. október 16-án kelt társulási megállapodás feltételeit elfogadva, 2007. március 1-től kezdődő hatállyal csatlakozni kíván a Mezőcsát város, valamint Ároktő, Igrici, Hejőbába, Hejőkürt, Hejőpapi, Nemesbikk, Tiszakeszi, Tiszatarján, és Gelej települések által létrehozott társuláshoz, a Mezőcsáti Egészségügyi Központban hétköznap és hétvégén működő központi ügyeleti feladatok ellátása érdekében. A Képviselő-testület 2007. április 1-től hozzájárul a központi ügyelet közvetlen finanszírozásához és vállalja, hogy a bükkábrányi ügyelet működtetéséhez nyújtott 2007. március havi OEP finanszírozást, valamint, a társulás tagjai által elfogadott mindenkori egy lakosra jutó havi kiegészítő támogatást 2007. március 1-től átutalja a működtető mezőcsáti Egészségügyi Központ részére. Felkéri a Képviselő-testület Dr. Gondi Teodóra háziorvost az ügyeleti ellátásban való részvételre és az erről szóló ügyeleti szerződés aláírására. Felkéri a Képviselő-testület a polgármestert a társulási megállapodás aláírására, illetve az ügyeleti ellátás változása miatt szükséges egyéb intézkedés megtételére, a bükkábrányi hétvégi ügyelettel kapcsolatban kötött megállapodás 2007. február 28-i hatállyal történő felmondására. A költségvetési rendelet tervezése Mezőnagymihály község Önkormányzatának Képviselő-testülete Kállai József volt jegyző részére kifizetendő juttatásokhoz szükséges fedezet 50%-át biztosítja, a 2007. évi költségvetési rendeletében. Mezőkövesdi Rendőrkapitányság kérelme Mezőnagymihály község Önkormányzatának Képviselő-testülete a Mezőkövesdi Rendőrkapitányság kérelmét a múlt
évihez hasonlóan, természetben támogatja amennyiben a Mezőkeresztesi Rendőrőrs a jövőben, működik. Körjegyzőség átszervezésével kapcsolatos döntés meghozatala Mezőnagymihály Község Önkormányzatának Képviselő-testülete megtárgyalta Gelej Község Önkormányzatának 3/2007.(I.25.) számú, körjegyzőség alakításának kezdeményezéséről szóló határozatát. Képviselő-testület fenti határozattal egyetért, és elhatározza Gelej és Mezőnagymihály községek vonatkozásában új körjegyzőség alakítását 2007. augusztus 1-jével, de legkésőbb 2008. január 1-el. Egyúttal kezdeményezi a Szentistván Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testületével kötött körjegyzőségi megállapodás közös megegyezéssel történő megszüntetését 2007. július 31-ei hatállyal. Képviselő-testület felhatalmazza Juhász János polgármestert, hogy Szentistván Nagyközség Önkormányzatának Képviselőtestületével kezdje meg a tárgyalást a körjegyzőség közös megegyezéssel történő megszüntetéséről. Alpolgármester megbízása a Mezőkövesdi Többcélú Kistérségi Társulás Tanácsának ülésére állandó helyettesként történő képviseletre Mezőnagymihály község Önkormányzatának Képviselő-testülete megbízza Vályi László alpolgármestert, hogy a Mezőkövesdi Többcélú Kistérségi Társulás Tanácsának ülésén állandó helyettesként képviselje Mezőnagymihály község Önkormányzatát a polgármester akadályoztatása esetén. Petőfi Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény megszüntetésével kapcsolatos fenntartói döntések meghozatala. Mezőnagymihály község Önkormányzat Képviselő-testülete a külön határozattal jóváhagyott általános iskolát működtető intézményfenntartó társulás létrehozása miatt, 2007. július 31-i hatállyal - jogutódlással - megszünteti a Petőfi Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény elnevezé-
sű, Mezőnagymihály 3443 Kossuth út 54. sz. alatti székhelyű önkormányzati intézményt, ezzel egyidejűleg kiadja az intézmény megszüntető okiratát a határozati javaslat 1. számú mellékletében foglaltak szerint. Fenntartó önkormányzat a 2006/2007. tanév végével, illetve az intézmény megszüntetésével egyidejűleg megszünteti az Általános Iskola által nyújtott alapfokú művészetoktatást. A Képviselő-testület az intézmény megszüntetésére tekintettel az intézményben -2007. április 13-i hatállyal - 4 fő létszámcsökkentést rendel el 3 fő szakképzett pedagógus, és 1 fő intézményüzemeltetési feladatokat ellátó közalkalmazott tekintetében. A létszámcsökkentéssel a mezőnagymihályi általános iskola létszámkerete 2007. április 13-tól 12 fő szakképzett munkavállalóra és 7 fő intézményi feladatokat ellátó munkavállalóra módosul. A Képviselő-testület az intézményben alkalmazott 10 fő szakképzett pedagógus, 1 fő iskola titkár, + 1 fő gyermek gondozás céljából fizetés nélküli szabadságon GYED/GYES-en lévő pedagógus, és 1,5 fő fizikai állományú közalkalmazottat, a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 25. § (2) bekezdés b.) pontjában foglaltak alkalmazásával - áthelyezés útján - tovább kíván foglalkoztatni a Gelej Község Önkormányzatával intézményfenntartó társulás keretében közösen fenntartott mezőnagymihályi székhelyű általános iskolában. 0,5 fő fizikai állományú takarítónőt a Képviselő-testület önkormányzati szakfeladaton takarítónői munkakörben tovább foglalkoztat. A Képviselő-testület az Általános Iskolai feladatai közül a közétkeztetést nyújtó intézményi egység működtetését 2007. augusztus 1-jétől átszervezi és a feladat ellátásáról az önkormányzat által nyújtott szolgáltatások körében a jogutódlás szabályainak figyelembe vételével saját maga kíván gondoskodni. A Képviselőtestület az óvodai, diák és szociális étkeztetés, valamint vendéglátást nyújtó- közétkeztetési feladat ellátásban, Általános Iskolában foglalkoztatott munkavállalókat, a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 25/A.§ (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával tovább kívánja foglalkoztatni. Napköziotthonos Óvoda megszüntetésével kapcsolatos fenntartói döntések meghozatala Mezőnagymihály község Önkormányzat Képviselő-testülete a külön határozattal jóváhagyott Napköziotthonos óvodát
Krónikás működtető intézményfenntartó társulás létrehozása miatt, 2007. július 31-i hatállyal - jogutódlással - megszünteti az önkormányzat fenntartásában működtetett Napköziotthonos Óvoda elnevezésű, Mezőnagymihály 3443 Kossuth út 58. sz. alatti székhelyű önkormányzati intézményt, ezzel egyidejűleg kiadja az intézmény megszüntető okiratát a határozati javaslat 1. számú mellékletében foglaltak szerint. A Képviselő-testület az intézmény megszüntetésére tekintettel az intézményben -2007. április 13-ai hatállyal -2 fő létszámcsökkentést rendel el 1 fő szakképzett óvodapedagógus, és 1 fő dajka munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott tekintetében. A Képviselő-testület az intézményben alkalmazott 3 fő óvónő és 1 fő dajka munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat, a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 25. § (2) bekezdés b.) pontjában foglaltak alkalmazásával - áthelyezés útján - tovább kívánja foglalkoztatni a Gelej Község Önkormányzatával intézményfenntartó társulás keretében közösen fenntartott mezőnagymihályi tagóvodában. Mezőnagymihály község Önkormányzat Opus Team Üzleti Tanácsadó Kft-vel kötendő megbízási szerződés jóváhagyása Mezőnagymihály község Önkormányzatának Képviselő-testülete megbízási szerződést kíván kötni az OPUS Team Üzleti Tanácsadó Kft-vel a határozati javaslathoz csatolt szerződés szerint az ÉAOP 4.2.3. „Utólagos akadálymentesítés” című kiírásra benyújtandó pályázat előkészítésére és szakmai tanácsadására. Településrendezési terv elkészítéséhez pályázat benyújtása Mezőnagymihály Község Képviselőtestület ülésén úgy határozott, hogy az Észak-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács által meghirdetett településrendezési terv elkészítésének támogatására pályázatot nyújt be. A pályázat célja: Településrendezési terv elkészítése Iskolafenntartó intézményi társulás létrehozása, intézményalapító okirat elfogadása Mezőnagymihály községi Önkormányzat Képviselő-testülete és Gelej Község Önkormányzat Képviselő-testülete 2007. augusztus 1-től kezdődő hatállyal – a határozati javaslathoz csatolt 1. számú mellékletben foglalt társulási szerződés szerint intézményfenntartó társulási
megállapodást köt a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény 8. §-ban foglaltak alapján általános iskolai feladatok közös ellátása céljából. Társuló Önkormányzatok Képviselő-testületei jóváhagyják az Arany János elnevezésű, Mezőnagymihály Kossuth út 54. szám alatti székhelyű, közös fenntartásban működtetett általános iskola alapító okiratát. Felkéri a Képviselő-testület a társuló önkormányzatok polgármestereit, és jegyzőit valamint a társulással érintett jogelőd általános iskolák vezetőit a határozat végrehajtása, az intézmény zavartalan működésének előkészítése iránti intézkedések megtételére, az ezzel kapcsolatos jelentési kötelezettség teljesítésére. Társult önkormányzatok Képviselő-testülete felkéri Bogárdi Ferencné megbízott iskolaigazgatót, hogy a külön határozattal létrehozott általános iskola működéséhez szükséges Szervezeti és Működési Szabályzatot, Pedagógiai Programot, Minőségirányítási Programot készítse el, és 2007. szeptember 30ig az előzetes egyeztetéseket követően terjessze a Képviselő-testület együttes ülése elé. Társult önkormányzatok Képviselő-testülete felkéri Kiss László közoktatási, tanügy - igazgatási és kistérségi szakértőt a fenti dokumentumok előzetes szakértői véleményezésére. Óvodafenntartó intézményi társulás létrehozása Mezőnagymihály községi Önkormányzat Képviselő-testülete és Gelej Község Önkormányzat Képviselő-testülete 2007. augusztus 1-től kezdődő hatállyal – a határozati javaslathoz csatolt 1. számú mellékletben foglalt társulási szerződés szerint intézményfenntartó társulási megállapodást köt a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény 8. §ban foglaltak alapján napköziotthonos óvoda működtetésével kapcsolatos feladatok közös ellátása céljából. Felkéri a Képviselő-testület a társuló önkormányzatok polgármestereit és jegyzőit, valamint a társulással érintett jogelőd óvodák vezetőit a határozat végrehajtása, az intézmény zavartalan működésének előkészítése iránti intézkedések megtételére, az ezzel kapcsolatos jelentési kötelezettség teljesítésére. Társuló Önkormányzatok Képviselő-testületei felkérik Szabó Andrea megbízott óvodavezetőt, hogy a közös fenntartású óvoda működéséhez szükséges Szervezeti és Működési Szabályzat, Pedagógiai Program és Minőségirányítási Program-
változásoknak megfelelő módosítását készítse elő, és azt 2007. szeptember 30ig az előzetes egyeztetéseket követően terjessze a képviselő-testület együttes ülése elé. Társuló Önkormányzatok Képviselő-testületei felkérik Szabóné Fónagy Erzsébet közoktatási szakértőt a fenti módosítások előzetes szakértői véleményezésére. Törzsbetét rendezése a Remondis Tisza Kft-ben Mezőnagymihály község Önkormányzatának Képviselő-testülete hozzájárul ahhoz, hogy a REMONDIS Tisza Kft-nél 6 törzsbetét kerüljön kialakításra. Mezőnagymihály községi Önkormányzat a 4) számú törzsbetét résztulajdonosa, és a képviselő-testület egyetért azzal, hogy a 4) számú törzsbetét tulajdonosait Mezőkövesd Város Önkormányzata képviselje. Mezőnagymihály, Kossuth u. 75. szám alatti önkormányzati nem lakás céljára szolgáló helyiség bérbeadása Mezőnagymihály község Önkormányzatának Képviselő-testülete megtárgyalta a Mezőnagymihály, Kossuth u. 75. szám alatti, nem lakás céljára szolgáló helyiség bérbeadásáról szóló előterjesztést. Képviselő-testület 2007. július 15. napjától határozatlan időre, fodrászüzlet céljára bérbe adja az egy közös bejáratból és három kizárólagos használatú helyiségből álló ingatlanrészt Bana Bertalanné mezőnyárádi lakos részére. Mezőnagymihály község Önkormányzatának Képviselő-testülete megtárgyalta a Mezőkeresztes Körzet Településeivel közös helyi hulladékgazdálkodási terv végrehajtásáról szóló beszámolót. A hulladékgazdálkodási tervben foglalt rövidtávú célok megvalósításra kerültek, a középtávú célok módosítását nem kezdeményezi a képviselő-testület, annak megvalósítására a továbbiakban is törekedni kell. Mezőkövesdi Többcélú Kistérségi Tanácsban végzett munkáról beszámoló Mezőnagymihály községi Önkormányzat Képviselő-testülete a Mezőkövesdi Többcélú Kistérségi Tanácsban végzett munkáról szóló beszámolót megtárgyalta, elfogadta. Képviselő-testület a Gelej községgel létrehozott iskolafenntartó intézményi társulás működtetéséhez iskolabusz beszerzését kéri a Társulástól legkésőbb 2008. augusztus 31-ig.
Krónikás
Kalandozások Itáliában
- avagy visszatekintés úti és sportélményekre utólag Babi óvó néni tollából (Ahogy én láttam) Megálmodta, kitalálta, eltervezte és megvalósította –Farkas Kornélia kézilabdaedző és testnevelő tanár. Főiskolai évei alatt eljutott egyszer Olaszországba -Teranoba- ahol, mint turista szenzációsan érezte magát az akkor megrendezett kézilabda tornán. Nem gondolta volna, hogy valaha is közelebbi kapcsolatba kerül ezzel a sportággal. De évekkel később megtörtént mindez, itt Mezőnagymihályon, ahol amatőr kézilabda csapatunk már 11. éve működik. A helyi általános iskolában az ő vezetése alatt a kézilabdás lányok országos elismerést vívtak ki maguknak. Az idén harmadszor vettek részt a kisiskolák országos versenyén. A legjobb játékosokat már a megyén túl is jegyzik, s erre méltán lehetünk büszkék mindannyian. Tehát adott volt ez a kiváló csapat, mely e nemzetközi megmérettetést is bevállalta, s így Kornélia benevezte őket az olaszországi 35. INTEROMNIA kupára. A szerencse melléjük szegődött: Budakalász már több éve indítja fiú és lánycsapatát ezen a versenyen, s hogy maximálisan ki legyen használva a busz így felajánlott 17 fő részére férőhelyet. A továbbiakban már csak az anyagi dolgok képeztek zavaró tényezőt, de Kornélia kitartó munkájának eredményképp a gyerekeknek csak a fele költséget kellett fizetniük. Hálás köszönet illeti a szponzorokat. Ennyi előzmény után talán el is indulhatnánk –mondhatná bárki- így aztán nem untatok senkit a bőröndök, kofferek, hátizsákok, kézi poggyászok sokaságával. Mit hová hogyan bár később még ezekkel is meg gyűlik a bajunk. Mezőnagymihályról július 2-án, kedden indultunk késő délután. A polgármesteri hivatal és két szülő vállalta Budakalászig az utaztatást. A kofferek és cekkerek „megtaposva”, de befértek. Álljon itt a teljes utaslista: 11 fő kézilabda játékos – Balázs Bernadett, Bana Gabrielle, Gedai Dorottya, Hajdú Dorottya, Czirkusz Nikoletta, Leskó Noémi, Orosz Gréta, Tóth Tímea. 2 fő idegenlégiós: Strázsi Krisztina és Homoky Zsófia, akik a Miskolci Sportiskolában játszanak. 2 fő 16 éves gimis lány, Lázár Adrienn és Lilla /testvérek, ráadásul ikrek/, Farkas Kornélia edző, Pavolek Terézia tanítónő, Berta Mercédesz, volt Nagymihályi lakos, és jómagam. Budakalászra érve a helyiek már bőszen rakodtak a buszba. Mivel ők nem kérték a napi kétszeri étkezést /ez került a legtöbbe/, így önellátásra rendezkedtek be. Komplett hűtőt, mikró-t, sörpadot, asztalt, rezsót, krumplit, hagymát, tésztát, „tonna” kenyeret és még ki tudja miket pakoltak a busz gyomrába. Így aztán a bőröndjeinknek igencsak lapulniuk kellett, ha nem akartak itthon maradni. A busz elülső része lett a mienk. A fejünk feletti polcokon is kenyerek, meg karton ásványvizek lógtak, a lábunknál kézi csomagjaink tették „kényelmesebbé” az ülést. A busz egy szuper járgány volt, extrákkal felszerelve –oda-vissza filmeket néztünk, zenét hallgattunk, légkondi, műholdvezérlés /”Mi szem-szájnak ingere”/. A sofőr szó szerint be-
leizzadt mire minden, és mindenki a helyére került. Végre este tíz óra előtt elindultunk távoli úti célunk felé. Pesten felvettük a másik sofőrt is, ők 4-5 óránként váltották egymást a volánnál. Egy-egy benzinkútnál kis pihenővel, ki-ki elintézhette folyó ügyeit, megmozgathatta elzsibbadt lábát. Közel 19 órát vett igénybe a majd 2000 km-s út. Ausztriát szinte teljesen átaludtuk, bár a félig ülő pózban végzett szemhunyást nehezen lehet annak nevezni. Fél álomban emlékszem, hogy rengeteg kivilágított alagúton robogtunk át. Mire a csizma szárához értünk, már reggel volt, álmosan pislogtunk kifelé az ablakon. A határokat észre sem vettük nem ellenőriztek minket. Az autópályán egyenletes tempóban haladt a busz a számomra káosznak tűnő, több sávos, keresztül kasul, alul felül futó utakon. Az utak melletti földeken leginkább kukoricát és zöldséget termeltek, de délebbre haladva hatalmas gyümölcsösök és mediterrán jellegű növények uralták a terepet. Minden felé kiépített öntözőcsatornaberendezéseket láttunk. Megérkezvén Terramo városába kis segítségre szorultunk szálláshelyünk megtalálását illetően. Itthon, ha egy kényelmes buszon utazom, azt szoktam mondani: „ezzel a világ végére is elmennék”, de igazából egy ilyen hosszú utazás nagyon fárasztó tud lenni. Ennek ellenére mihelyst elfoglaltuk szobánkat, mindenki az ismeretlen, felfedezésre váró városba vágyott, hogy „lássunk” végre valamit. /Igazából nem is tudtuk, hogy mit./ Ekkor még nem sejtettük, mire vállalkoztunk. Elindultunk csapatostul, hogy megtegyük nevezésünket eme nevezetes versenyre. Mentünk egymás után, s csak azt vettük észre, hogy már nagyon hosszú ideje megyünk, de még mindig nem vagyunk sehol. Meleg volt, szomjasak voltunk és az ismeretlen cél –a központi iroda- már nem is volt annyira vonzó. A város központja végül valósággá vált. Kornélia elintézte az ügy hivatalos részét: benevezte, befizette, megkapta /programfüzet, tudnivalók, menzajegyek/. A főtéren utolsó simításokat végeztek egy kézis pályán –körötte lelátók, labdafogó hálók, védőpalánkok. A főutcán nézelődtünk, sétáltunk, míg végre találtunk egy kis boltot, ahol ásványvizet vehettünk. Rábukkantunk egy kirakodó vásárra is, ahol külön-külön sátrakban más-más ország mutatta be népi-, kézműves termékeit. Két egymástól független magyar sátrat is leltünk, akiktől megtudtuk, hogy első alkalommal vannak kint ezen a kiállításon, de nincsenek megelégedve igazából a forgalommal. A vacsoraidő hamar eljött, s elindultunk megkeresni a menzát. Egy nagy tornateremben volt kialakítva asztalokkal-székekkel. A kiszolgáló személyzet gumikesztyűben osztotta az előre csomagolt, fóliázott meleg ételt. Az étel ehető volt, csak kicsit szokatlan ízű. A lányok sokat finnyáskodtak. Sok kaját vittünk itthonról is, de lehetett vásárolni is. Mire visszaértünk a szálláshelyre, hullafá-
radtak voltunk, egy kellemes zuhany után úgy aludtunk reggelig, mint a mormota. Szálláshelyünk egy általános iskola tanterme volt. A padok-asztalok a folyosón voltak, vaságyakat tettek a helyükre, ami az utolsó napokban már rettenetesen nyikorgott/ vagy mi aludtunk nyugtalanul/. Mivel páratlanul voltunk, csak az én ágyam nem volt emeletes. A mellettünk lévő teremben a Budakalásziak voltak, lányok-fiúk külön. Még ezen az emeleten volt elszállásolva egy szicíliai fiúcsapat, tizennyolc-húsz évesek. Velük már az első napon jó barátságba kerültek a lányaink, később pedig, ha tehették nekünk szurkoltak, sőt még egy edzőmeccset is játszottunk kapuscserével. Így aztán nem voltunk teljesen esélytelenek. Alattunk az elsőn, idősebb korosztályos fiúcsapatok kaptak helyet: ciprusiak, lengyelek. A ciprusiak elég zajosak voltak, főleg mikor mi pihentünk Megálmodta, kitalálta, eltervezte és megvalósította –Farkas Kornélia kézilabdaedző és testnevelő tanár. Főiskolai évei alatt eljutott egyszer Olaszországba -Teranoba- ahol, mint turista szenzációsan érezte magát az akkor megrendezett kézilabda tornán. Nem gondolta volna, hogy valaha is közelebbi kapcsolatba kerül ezzel a sportággal. De évekkel később megtörtént mindez, itt Mezőnagymihályon, ahol amatőr kézilabda csapatunk már 11. éve működik. A helyi általános iskolában az ő vezetése alatt a kézilabdás lányok országos elismerést vívtak ki maguknak. Az idén harmadszor vettek részt a kisiskolák országos versenyén. A legjobb játékosokat már a megyén túl is jegyzik, s erre méltán lehetünk büszkék mindannyian. Tehát adott volt ez a kiváló csapat, mely e nemzetközi megmérettetést is bevállalta, s így Kornélia benevezte őket az olaszországi 35. INTEROMNIA kupára. A szerencse melléjük szegődött: Budakalász már több éve indítja fiú és lánycsapatát ezen a versenyen, s hogy maximálisan ki legyen használva a busz így felajánlott 17 fő részére férőhelyet. A továbbiakban már csak az anyagi dolgok képeztek zavaró tényezőt, de Kornélia kitartó munkájának eredményképp a gyerekeknek csak a fele költséget kellett fizetniük. Hálás köszönet illeti a szponzorokat. Ennyi előzmény után talán el is indulhatnánk –mondhatná bárki- így aztán nem untatok senkit a bőröndök, kofferek, hátizsákok, kézi poggyászok sokaságával. Mit hová hogyan bár később még ezekkel is meg gyűlik a bajunk. Mezőnagymihályról július 2-án, kedden indultunk késő délután. A polgármesteri hivatal és két szülő vállalta Budakalászig az utaztatást. A kofferek és cekkerek „megtaposva”, de befértek. Álljon itt a teljes utaslista: 11 fő kézilabda játékos – Balázs Bernadett, Bana Gabrielle, Gedai Dorottya, Hajdú Dorottya, Czirkusz Nikoletta, Leskó Noémi, Orosz Gréta, Tóth Tímea. 2 fő idegenlégiós: Strázsi Krisztina és Homoky Zsófia, akik a Miskolci Sportiskolában játszanak. 2 fő 16 éves gimis lány, Lázár Adrienn és Lilla /testvérek, ráadásul ikrek/, Farkas Kornélia edző, Pavolek Terézia tanítónő, Berta Mercédesz, volt Nagymihályi lakos, és jómagam. Budakalászra érve a helyiek már bőszen rakodtak a buszba. Mivel ők nem kérték a napi kétszeri étkezést /ez került a legtöbbe/, így önellátásra rendezkedtek be. Komplett hűtőt, mikró-t, sörpadot, asztalt, rezsót, krumplit,
Krónikás hagymát, tésztát, „tonna” kenyeret és még ki tudja miket pakoltak a busz gyomrába. Így aztán a bőröndjeinknek igencsak lapulniuk kellett, ha nem akartak itthon maradni. A busz elülső része lett a mienk. A fejünk feletti polcokon is kenyerek, meg karton ásványvizek lógtak, a lábunknál kézi csomagjaink tették „kényelmesebbé” az ülést. A busz egy szuper járgány volt, extrákkal felszerelve –oda-vissza filmeket néztünk, zenét hallgattunk, légkondi, műholdvezérlés /”Mi szem-szájnak ingere”/. A sofőr szó szerint beleizzadt mire minden, és mindenki a helyére került. Végre este tíz óra előtt elindultunk távoli úti célunk felé. Pesten felvettük a másik sofőrt is, ők 4-5 óránként váltották egymást a volánnál. Egy-egy benzinkútnál kis pihenővel, ki-ki elintézhette folyó ügyeit, megmozgathatta elzsibbadt lábát. Közel 19 órát vett igénybe a majd 2000 km-s út. Ausztriát szinte teljesen átaludtuk, bár a félig ülő pózban végzett szemhunyást nehezen lehet annak nevezni. Fél álomban emlékszem, hogy rengeteg kivilágított alagúton robogtunk át. Mire a csizma szárához értünk, már reggel volt, álmosan pislogtunk kifelé az ablakon. A határokat észre sem vettük nem ellenőriztek minket. Az autópályán egyenletes tempóban haladt a busz a számomra káosznak tűnő, több sávos, keresztül kasul, alul felül futó utakon. Az utak melletti földeken leginkább kukoricát és zöldséget termeltek, de délebbre haladva hatalmas gyümölcsösök és mediterrán jellegű növények uralták a terepet. Minden felé kiépített öntözőcsatorna-berendezéseket láttunk. Megérkezvén Terramo városába kis segítségre szorultunk szálláshelyünk megtalálását illetően. Itthon, ha egy kényelmes buszon utazom, azt szoktam mondani: „ezzel a világ végére is elmennék”, de igazából egy ilyen hosszú utazás nagyon fárasztó tud lenni. Ennek ellenére mihelyst elfoglaltuk szobánkat, mindenki az ismeretlen, felfedezésre váró városba vágyott, hogy „lássunk” végre valamit. (Igazából nem is tudtuk, hogy mit.) Ekkor még nem sejtettük, mire vállalkoztunk. Elindultunk csapatostul, hogy megtegyük nevezésünket eme nevezetes versenyre. Mentünk egymás után, s csak azt vettük észre, hogy már nagyon hosszú ideje megyünk, de még mindig nem vagyunk sehol. Meleg volt, szomjasak voltunk és az ismeretlen cél –a központi iroda- már nem is volt annyira vonzó. A város központja végül valósággá vált. Kornélia elintézte az ügy hivatalos részét: benevezte, befizette, megkapta (programfüzet, tudnivalók, menzajegyek). A főtéren utolsó simításokat végeztek egy kézis pályán –körötte lelátók, labdafogó hálók, védőpalánkok. A főutcán nézelődtünk, sétáltunk, míg végre találtunk egy kis boltot, ahol
10 ásványvizet vehettünk. Rábukkantunk egy kirakodó vásárra is, ahol külön-külön sátrakban más-más ország mutatta be népi-, kézműves termékeit. Két egymástól független magyar sátrat is leltünk, akiktől megtudtuk, hogy első alkalommal vannak kint ezen a kiállításon, de nincsenek megelégedve igazából a forgalommal. A vacsoraidő hamar eljött, s elindultunk megkeresni a menzát. Egy nagy tornateremben volt kialakítva asztalokkal-székekkel. A kiszolgáló személyzet gumikesztyűben osztotta az előre csomagolt, fóliázott meleg ételt. Az étel ehető volt, csak kicsit szokatlan ízű. A lányok sokat finnyáskodtak. Sok kaját vittünk itthonról is, de lehetett vásárolni is. Mire visszaértünk a szálláshelyre, hullafáradtak voltunk, egy kellemes zuhany után úgy aludtunk reggelig, mint a mormota. Szálláshelyünk egy általános iskola tanterme volt. A padok-asztalok a folyosón voltak, vaságyakat tettek a helyükre, ami az utolsó napokban már rettenetesen nyikorgott/ vagy mi aludtunk nyugtalanul/. Mivel páratlanul voltunk, csak az én ágyam nem volt emeletes. A mellettünk lévő teremben a Budakalásziak voltak, lányokfiúk külön. Még ezen az emeleten volt elszállásolva egy szicíliai fiúcsapat, tizennyolc-húsz évesek. Velük már az első napon jó barátságba kerültek a lányaink, később pedig, ha tehették nekünk szurkoltak, sőt még egy edzőmeccset is játszottunk kapuscserével. Így aztán nem voltunk teljesen esélytelenek. Alattunk az elsőn, idősebb korosztályos fiúcsapatok kaptak helyet: ciprusiak, lengyelek. A ciprusiak elég zajosak voltak, főleg mikor mi pihentünk volna. Délután mindig kint ültek a bejárati teraszon-lépcsőn, kártyáztak, társasoztak. Amíg csak készültünk itthon, el se tudtam képzelni, hogy ezen az INTEROMNIA kupán a 140 csapatot 48 országból hogyan tudják elhelyezni, hogy fér el ennyi személy. De megoldották: iskolákkal, tantermekkel, tornatermekkel, mobil zuhanyzókkal. A „mi” iskolánk mellett egy atlétikai pálya volt, s annak az öltözőjébe, zuhanyzójába mentünk tisztálkodni. Kornélia kora reggel itt futotta a köreit, s a pályaedzővel-felügyelővel lezsírozta, hogy a lányoknak erőnléti edzést tarthasson /mert egyébként fizetős pálya volt/. Sok előnyt kovácsoltunk abból, hogy a tanárnő perfekt beszéli az olasz nyelvet /többek között jól jött tolmácsként a fiú-lány kapcsolatok építésénél/. Mire majdhogy térdig jártuk a lábunkat és szereztünk jó pár vízhólyagot (én a talpamon) a gyaloglástól, kiderült, hogy a csapatokat buszok szállítják (hozzák-viszik a szállás-pályákmenza között), csak meg kell rendelni telefonon időpont és helyegyeztetéssel. A végére már olyan rutinosak voltunk a lányokkal, hogy a buszállomáson, vagy akár útközben is „fogtunk” buszokat, mert gyalogolni csak tanárnő akart. Szerdán volt az első meccs, az iskolához tartozó bitumenpályán (nem kellett messzire mennünk). Jól indult a kezdés, Norvégiát győzték le a lányok 19-7-re. Ebéd után mivel már úgyis a központban voltunk, „kis” gyaloglással szétnéztünk néhány játékpályán, a főtéren zajló meccsekbe is bepillantottunk. Megkóstoltuk az igazi olasz fagylaltot, amit nem adagoló kanállal mértek, hanem kis lapáttal. A legkisebb adagot kértem, az is háromféle volt, és alig bírtam megenni. Este került megrendezésre a megnyitó gála,
melyet show műsor keretében közvetített a televízió is. Hatalmas népünnepélynek számít ez a városban. Minden csapat az országa zászlaja alatt gyülekezett, melyek 15-20 méterenként voltak kifeszítve a magasban. Kaptunk egy Magyarország /Hungary/ táblát: mellyel végig kellett vonulni egy kordonnal lezárt hosszú útszakaszon, ami a főtérre vezetett. Így vonult be minden ország külön-külön. Itt aztán összetalálkoztunk különböző korosztályú magyar csapatokkal, még erdélyiek is voltak. A főtéren ültek a város elöljárói /az üdvhadseregtől a vöröskeresztig/. A műsorvezetők köszöntötték és bemutatták az országokat. Rengetek helyi érdeklődő és turista éljenzett, tapsolt végig az úton. Terike tanító néni erre az alkalomra egy matyó ruhát hozott /külön bőröndnyi/, melyet a megnyitó tiszteletére öltött magára. A szervezők külön kérték a helyi sajátosságok, népviseletek bemutatását, országokra jellemző öltözeteket. Én segítettem felölteni a nem mindennapi ruhadarabokat. Aki látott már ehhez hasonlót az megérti az öltöztető szerepét s a viselője terhét. Nem volt egyszerű! Közben azon nevetgéltünk, hogy lehet, gyakorolni kellett volna a viseletét? Nehéz tehernek bizonyult. A parádés felvonulás után (amiből szinte csak a várakozásra jutott: 2-3 óra) éjfél is elmúlt, mire az ágyba kerültünk-ismét csak kinyúlva aludtunk reggelig. Csütörtök délelőtt sziesztáztunk, délután egy magyar csapat, Marcali volt az ellenfél. A játszmát könnyedén nyerték lányaink 11-5-re a kemény csatát meccs előtt vívták az edzők, mivel tanítónő -kíváncsiságát nem tudta visszatartani- meg akarta nézni az útleveleket, különös tekintettel a születési dátumokra. A szabályok értelmében minden csapat köteles magával vinni, a játékvezetők és edzők bármikor kérhetik ellenőrzésre a játék tisztasága végett. Nem volt náluk „természetesen”, és utólag már nem lehetett bemutatni. Így a hivatalos eredmény 6-0. Ez a pálya egy parkolóház tetején volt, egy labdát itt el is veszítettünk-leesett egy bozótos szakadékba. Meccs után ottmaradtunk szurkolni: Budakalász lánycsapata játszott Szlovákiával. Sajnos minden biztatás ellenére kikaptak. Oly sokszor tettük már meg a főtér-menzaszállás közti utat, hogy már meg sem kottyant. A lányok önbizalma igencsak megerősödött, s már úgy meneteltek végig a városon (mi csak loholtunk utánuk Terikével, Mercivel), hogy indulókat énekeltek, skandáltak-„katonás stílusban”. A menethez többen is csatlakoztak útközben hosszabb-rövidebb időre (főleg fiúcskák). Vidámak voltak és sokat nevetgéltek, este pedig mesét követeltek elalvás előtt (sőt vicceket is soroltunk).
Krónikás
11 A harmadik meccs napon, pénteken, egy olyan pályán játszottunk a görögökkel, amit csak katlannak neveztünk - egy betonfallaliskolával körülzárt bitumen pálya, mely egyik csücskéhez lejtett. Ráadásul borzasztó szemetes hely volt, s a meleg levegő is megszorult. A csata a javunkra dőlt el, 17-4 lett. Ezen a napon délután volt még egy meccs, amin elszenvedtük /szó szerint/ az első vereséget. Dánia 13-11-re jobbnak bizonyult, ami nem volt igaz. Még egy laikus is értette, érezte: a játékvezetők ellenünk fújtak, amin nem lepődtünk meg, mikor a végén kiderült, hogy dánok voltak /egy busszal jöttek-mentek, paroláztak a hazaiakkal/. Ez az égbekiáltó pimaszság persze nem maradhatott csak „úgy”, Kornélia még aznap este a központi irodába vonult reklamálni, s kikérni, hogy még egy ilyen ne forduljon elő. Az első vereségnek könny-íze volt, főleg amiért ennyire igazságtalanul esett meg. A keserűséget kárpótolta a pénteki zenés este, melyet a pályák melletti kávézó rendezett a bitumenen (élő zenekar, kiszolgálás). Akinek kedve volt hozzá szórakozhatott, táncolhatott, ismerkedhetett bizonyos játékszabályok betartása mellett- Mercédesz vezetésével és felügyeletével. Szombaton ismét formában voltak a lányok, két győztes meccset tudhattak maguk mögött. Egy másik dán csapat ellen arattak 14-11-es győzelmet délelőtt, délután pedig a „katlanban” a lengyelek húzták a rövidebbet, 12-5 lett a vége. Két sajnálatos esemény is történt ezen a napon. Violetta oly erővel dobta a labdát kapura, hogy a lengyel kapus összeesett, nagyon megijedtünk, mert nem kapott levegőt, így mentőt hívtak hozzá. (Két nap múlva épen, egészségesen találkoztunk vele a menzán) Visszatérve a vacsoráról, Budakalász fiú kapusát, Lócit érte baleset: a folyosón nekiesett a falnak, és egy kiálló szög lyukat ütött a fején. Épp akkor hívták a mentőt, tanárnő a tolmácsolásban tudott a segítségükre lenni. Még aznap éjjel visszaszállították-altatásban összevarrták a sebet. Szerencsére a mi lányainkkal nem történt semmi baleset. A vasárnap minden csapatnak pihenős volt. Központilag szerveztek utat Rómába. Minden csapatból két ember mehetett- nálunk senki sem jelentkezett. Erre a napra terveztük a tenger közelebbi megvizsgálását. Így felültünk a budakalásziakkal a buszra, s kb. 30 kilométert mentünk a partig. Maga a látvány is csodálatos volt, de a víz még inkább. Mivel gyerekekkel és szervezetten voltunk, kaptunk a tulajtól ingyen napernyőket és napozókat, ahová lepakoltunk. A partot homok borította vastagon, a tengervíznek pedig tényleg borzasztó sós íze van. Első dolgunk volt napvédő krémmel bekenni magunkat és egymást, aztán máris jöhetett az üdítő hullámfürdő. A víz jó meleg volt, a part pedig hosszan befelé sekélynek bizonyult- derékig, mellig ért, de azért szemmel tartottunk mindenkit. A távolban a bójákon túl hajók horgonyoztak, úsztak, vitorlások szelték a habokat. A lányok többsége tudott úszni, én nem és Merci sem- de lebegni megtanultam (azt mondják, a sós víz fenntart), fantasztikus volt. Személy szerint én magam nagyon sok időt töltöttem a vízben, rengeteg kagylót gyűjtöttem, kicsiket-nagyokat, ilyet-olyat, nekem tetszettek. Javasoltam mindenkinek, szuvenírként szedjen egy maréknyit, hazavinni. Hányan tették?- nem tudom. Itthon szép formájú üve-
gekbe raktam - egy kis tengernyi homokkal - és szétosztogattam ráírva ezt-azt üvegfestékkel. Késő délutánig maradtunk. A homokkal volt a legtöbb baj, apró szemcséi mindenüvé befurakodtak, recsegett a fogunk alatt az ételben, a törölközéssel csak még inkább ránk ragadt, s olyan forró volt, hogy szinte leégette a talpunkon a bőrt, de jót tett a vízhólyagoknak. Az események csúcspontján (A TENGER) túljutva, ismét a „hazai” környezet fogadott. A zuhanyban meleg víz már megint nem volt, „nagyon jó” hideg vízben hajat mosni, de legalább már nem voltunk „homokosak”. Esti elfoglaltságként körmöt festettünk, lakkoztunk, díszítettünk- idegnyugtató elfoglaltságnak kitűnő. Csoport másodikként továbbjutottak a lányok, így hétfőn már a helyosztó mérkőzések vették kezdetüket. A másik csoport első helyezettjével, Portugáliával játszottak. A meccs pont a legrosszabb időpontban -déli forróságban- kezdődött, ráadásul egy eddig ismeretlen pályán. Semmi nem jött össze a csapatnak: lőttek egy csomó kapufát, hetest hagytak ki és a másik csapat kapusa is jó volt. Szóval ne szépítsük, minden biztatás, drukkolás, szurkolás kevésnek bizonyult, így a finisbe érve elfáradt a csapat: 12-5-ös vereséget szenvedtek. Így történt ez kedden is, a nyolcadik meccsen, ahol a szlovákokkal küzdöttek a 3. 4. helyért. Elnyertük az utóbbit. A csapat vigasztalhatatlan volt, de nem vádaskodtak, és nem veszekedtek: sebes tempóban „hazavágtattak”. Elköltöttük utolsó ebédünket, vacsoránkat, pénzünket. A délután hátralevő részében sziesztáztunk, pakolásztunk, csomagoltunk. A lányok örömére, s tanárnő megelégedésére Budakalász csapatának edzője, Zsóka néni, lövő edzést tartott nekik. A kiváló szakember nagyon jó cseleket és lövéseket mutatott, amelyeket hazaérve majd begyakorolhatnak, és meccseken hasznosíthatnak. Ezután egy barátságos mérkőzésre is sor került; tét és felelősség nélkül, felszabadultan játszottak. Terike tanító néni, mint laikus végig szurkolt és izgult minden mérkőzést, bár nem sokat értett a kézi szabályaihoz. Mercédesz rengeteget fényképezett meccs közben is; drukkolt és biztatott, ápolta az összetört lelkeket; hasznos holmikkal látta el a rászorulókat úgy mint vízforraló, CD játszó, leves por, tükör, könyv, tea, kencék és fincék, ami csak kell egy ilyen hosszú kiránduláson. Hátra volt még este a díjkiosztó gála, amit a világ minden kincséért sem hagytunk volna ki. Ismét megjelent minden elöljáró, aki csak számított. Kiosztották a díjakat, a lányok büszkén vonultak fel az emelvényre és vették át az emlékkupát a negyedik helyért. Az ő korosztályukban első lett Portugália, második Dánia, harmadik pedig Szlovákia. Az egész kavalkád ünnepelt, mindenki boldog volt a búcsú estéjén. Örömködtünk, vidámkodtunk, fényképezkedtünk. Elbúcsúztunk kedvenc bíróinktól, buszvezetőinktől.
A szervezők nagyon ötletesek voltak. Osztottak díjakat és serlegeket a legmesszebbről jövő, a legvidámabb, legsportszerűbb, legcsinosabb, legviccesebb, legszimpatikusabb csapatoknak. Szerveztek szépségversenyt is, amin nem vettünk részt, rajtunk kívül álló okok miatt. Mire visszaértünk a szállásra, a budakalásziak már ismét csak bőszen rakodták a buszt. Levittük csomagjainkat és kitakarítottuk a szobát (volt mit). Ismét csak éjfél lett, mire minden elcsendesedett. Szerdán hajnal kettőkor volt indulás, így pihentető alvásra csak két óra hossza maradt. A buszon folytattuk, de az már nem olyan volt. Visszafele útba ejtettük Velencét, mert ki tudja járunk-e még valaha Taljánország földjén, vagy tengerén. Kis turistaszállító hajó vitt a vizek városába. Az idő egy kicsit elromlott. Pirkadatkor szemerkélt az eső, s a tengeren hűvösebb volt, mint egyébként. Másfél óránk volt városnézésre, igyekeztünk hát a legfontosabb látnivalókat felkeresni (ami belefért). Pont délben indult vissza a hajónk és folytattuk utunkat hazafelé. „Otthon, édes otthon!”- szerintem már nem volt olyan, aki ne vágyott volna már minél hamarabb saját ágyán álomra hajtani a fejét. A határokat megint csak ellenőrzések nélkül léptük át. Ausztriát és az Alpok- hegységet most nappali világosságban csodálhattuk. A magasságtól folyton bedugult a fülem. A hazaút valahogy rövidebbnek tűnt, de mégis hosszabbra sikerült. 24 órába telt, kerek egy napig jöttünk. Írhatnám, hogy mindenki élményekkel telve érkezett, de hát nem tudhatom, hogy kiben milyen emléknyomok maradtak. Viccelődtünk vele, hogy minden este naplót kellene írni - úgy lett volna a leghitelesebb. Ha más írta volna meg mindezt, nyilván ugyanez lenne, de mégis más. Igyekeztem hűen visszaadni a történteket, de így is elég hosszúra nyúlt, hát még ha beleveszek olyan apróságokat is, mint olasz pizza /mert megkóstoltuk/; búcsú a szicíliaiaktól /egy-két könnycsepp legördült/, vacsorajegyek osztása /hát kettő miért maradt?/; ki akar rendet csinálni? /kérdés marad minden nap/; egy elveszett póló siratása, majd megtalálása /Szilva, te édes!/; szenvedések és „szorulások”, vidámságok és szomorúságok- mindmind belefértek ebbe a tíz napba. /Megyünk jövőre is csajok?/ Ria-ria Hungária!!! Csütörtök hajnal fél három: átléptem házunk küszöbét!
Gedainé Tóth Ilona
Krónikás
12
Sportoló diákjaink Zalaegerszegen A KIS ISKOLÁK ORSZÁGOS DIÁKOLIMPIÁJÁN, Mezőnagymihály csapata képviselte Borsod-Abaúj-Zemplén megyét.
Újraszerveződik a mezőnagymihályi labdarúgó élet?! Az ez évi őszi bajnokságtól kezdve, csapatunk indult a mezőcsáti Kispályás Labdarúgó Bajnokságon. Lelkes szponzorok adták össze a kezdéshez és működéshez szükséges pénzt. Csapatunkban játszók névsora: Áfra Gábor, Áfra Lajos, Barta Károly, Demeter Péter, Dövényi Ferenc, Duha István, Ficsór Dávid, Ficsór László, Gál Károly, Gulyás Péter, Keresztúri Zoltán, Kiss Benjamin, Kiss Gergő, Nagy Béla, Vályi László. A csoportban szereplők: Ároktő, Tiszadorogma, Mezőcsát Kissebség, Igrici, Mezőcsát Papír, Hejőkürt, Muhi, Nemesbikk. A szezon utolsó hazai mérkőzését Oszlár ellen, 2007-0923 vasárnap délelőtt 10 órakor játsszuk a focipályán. Minden szurkolni vágyót várunk! HAJRÁ MEZŐNAGYMIHÁLY!
A rendezvényt Zalaegerszegen bonyolították le, 2007. június 22-23-24-én. A fiúk fociban 16 csapatból, a lányok kézilabdában szintén 16 csapatból, az előkelő 4. helyen végeztek! A rendezők különdíjjal jutalmazták Németh Szabolcsot! Izgalmas mérkőzéseket láttunk, ahol mindenki a legjobb tudását nyújtotta. Csapataink gyakran csaltak örömkönnyeket szemünkbe. A lányokat Farkas Kornélia tanárnő, a fiúkat Holló Ferenc edző készítette fel. Gratulálunk mindannyiuknak és további jó munkát, kitartást kívánunk nekik! Reméljük jövőre is bíztathatjuk őket Fonyódligeten! Nagy Alexandra
Krónikás Kiadó: MIFA Alapítvány Mezőnagymihály, Kossuth út 95. Felelős kiadó: Ilku Imre Szerkesztők: Balla József, Cselényi Dóra, Molnár Valéria, Szabó Andrea Tördelés, nyomdai munkák: Pető Nyomda Mezőkövesd. Tel.: 49/414-000
