RÓMAI KORI BRONZEDÉNYEK A VESZPRÉMI LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUMBAN

SZABÓ

19

SZABÓ KLÁRA

ELŐSZÓ

RÓMAI KORI BRONZEDÉNYEK A VESZPRÉMI LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUMBAN

KATALÓGUS

VORWORT

Ebben a katalógusban a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum római kori bronzedényanyagát gyűjtöttük össze, számszerint 42 leletet. Törekvésünk az volt, hogy az ókori használati tár­ gyak iránt érdeklődő, átfogó isme­ retekkel már rendelkező nagyközön­ ségnek és a szakembereknek egy­ aránt hasznos munkát nyújtsunk. A vastagon szedett katalógus­ szám az egyértelmű és gyors tájéko­ zódást szolgálja. Emellett áll az edény fajta megnevezése. A szöveges részben legelőször a tárgyalt darabra vonatkozó legfontosabb irodalmat adjuk meg a szerző nevének és a mű megjelenésének évével, a katalógu­ soknál szokásos módon. Természete­ sen a mellékelt irodalomjegyzékből visszakereshetőek az idézett mű bib­ liográfiai adatai. Az őrzési hely minden esetben a Laczkó Dezső Múzeum római gyűjte­ ménye, ezért ezt nem írtuk ki, az egyes daraboknál csak a leltári szám szerepel. Ha a lelőhely és a leletegyüt­ tes már legalább két edényre vonat­ kozik, akkor ezeket külön tárgyaljuk az odatartozó első lelet előtt, hogy elkerüljük a felesleges ismétléseket (pl. Balatonfüred, Inota, Mezőszilas, Nagydém, Somlójenő). Itt részletez­ zük szükség esetén az edények múzeumba való bekerülésének fontosabb állomásait is. Minden tárgy méretadatai centiméterben értendők. Az edényleírásokat rajzok és fotók illusztrálják, ezek felmentenek ben­ nünket a hosszadalmas és túlzot­ tan részletező, mindenki számára nyilvánvaló tények (pl. az edény nya­ ka henger alakú vagy az edény gömb­ hasú, stb.) megszövegezése alól. Végül szeretném megköszönni mindazoknak a munkáját, akik a ka­ talógus megírása közben segítségemre voltak. Először is köszönetet szeret­ nék mondani K. Palágyi Sylvia ré­ gésznek, a VBM Régészeti Osztálya vezetőjének, aki a munka megírására inspirált, továbbá a Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatóságának, amely a megjelenést lehetővé tette és minden erővel támogatta.

In diesem Katalog haben wir das Material des Veszprémer Bakony Museums an Bronzegeiäßen aus der Römerzeit, zahlen­ mäßig 42 Fundstücke, zusammengestellt. Unser Bestreben ist darauf gerichtet, den Interessenten für Gebrauchgegenstände der Frühzeit, einem über umfassende Kenntnisse verfügendem Publikum und ebenso Fachleuten eine nützliche Arbeit anzubieten. Die fettgedruckte Katalognummer dient der eindeutigen und raschen Infor­ mation. Daneben steht die Bezeichnung der Gefaßart. Im beschreibenden Teil geben wir zuallererst in der für Kataloge üblichen Weise die auf das betreffende Stück bezogene wichtigste Literatur mit, dem Namen des Autors und dem Erschei­ nungsjahr mit, dem Namen des Autors und dem Erscheinungsjahr des Werkes an. Natürlich können die bibliographischen Daten des zitierten Werkes auch aus dem beigefügten Literaturverzeichnis heraus­ gesucht werden. Aufbewahrungsort ist in jedem Fall die römische Sammlung des Bakony Museums, deshalb haben wir dies nicht vermerkt, bei den einzelnen Stücken ist nur die Inventar­ nummer von Bedeutung. Beziehen sich Fundort und Fund­ bergung bereits auf wenigstens zwei Ge­ fäße, befassen wir uns mit diesen extra bereits vor dem dazugehörigen ersten Fund, um eine überflüssige Wiederholung zu vermeiden (z.B. Balatonfüred, Inota, Mezőszilas, Nagydém, Somlójenő). Hier gehen wir erforderlichenfalls näher auf die wichtigsten Stationen ein, über die das Gefäß in das Museum gelangte. Die Maßangaben für alle Gefäße erfolg­ ten in Zentimeter. Die Gefäßbeschreibun­ gen sind durch Zeichnungen und Photos illustriert, diese bewahnen uns vor einer langatmigen, zu sehr ins Detail gehenden Beschreibung jedermann erkennbarer Fakten (z.B.: daß der Hals des Gefäßes zylindrisch ist oder das Gefäß kugel­ bauchig usw.). Abschließend möchte ich all denjeni­ gen für Ihre Mitarbeit danken, die mir bei der Erstellung des Kataloges geholfen haben. Vorrangig möchte ich auch der Archäologin Sylvia K. Palágyi Dank sagen, der Leiterin der archäologischen Abteilung des VBM (Veszprémer Bakony Museums), die die Anfertigung der Arbeit inspirier­ te, desweiteren der Direktion der Mu­ seen des Bezirks Veszprém, die ihr Erschei­ nen ermöglichten und mit aller Kraft unterstützten. Budapest, im Oktober 1986

Budapest, 1986. október Szerző

der Verfasser

(Az illusztráció alatt szereplő szám a katalógus-számot jelenti.)

1-2. BALATONFÜRED Balatonfüreden az Arács-Villasor nevű lelőhelyen került elő egy ró­ mai telep részlete 1920-ban. Az ak­ kori tulajdonost Molnár Antalnak hívták és a szeretetház igazgatója volt. A szőlőjében bukkantak elő a leletek: egy erősen profilírozott, egy horgony alakú és egy noricum-pannoniai szárnyas fibula, bronz szűrő­ edény töredéke (1), bronz mély tál töredéke (2), Drag. 18/31 terra sigillata tál, benyomott pohár, piros festett kerámia, dörzstál, hombár és egyéb római kori házikerámia (MRT 1, 1966, p. 43, 6/22. számú lelőhely). 1. Szűrő-merítő Uo. p. 307, 17. t. 35. 55.214.7. Nyél h. = 12, csésze átm. = 14,1. Töredékes. Kalapált lemezedény. Kissé hajlott, Restaurált. A nyél kiugró- részét 2 hosszanti irányú bemélyedés tagolja. A szélek sikozottak, a hátlap sima. Ezt a nyél­ formát evezőlapát alakúnak nevezik (Radnóti 1938, 75-77 további iro­ dalommal). Félgömb alakú csésze és vízszintes nyél jellemzi ezt a típust (uo. Taf. V. 24, Eggers 1951, 174, Beilage 68, Typ 160). Az ilyen szűrők lyuksorai változa­ tos mintájúak: meandereket, virágo­ kat, rozettákat, köröket, körszelete­ ket, spirálforgókat, napszimbólumo­ kat képeznek (Eggers 1966, 90-91). A korai császárkor két évszázada alatt nagyon elterjedt volt ez a for­ ma, és elég keveset változott ez idő alatt. Italiában is, és Galliában, Germaniában is gyártották ezeket (Wil­ lers 1907, 85-92). A nyél mester­ bélyege alapján lehet meghatározni a készítő műhelyt, a VBM 1., 16., 24. és 37. darabjain azonban ilyen nincs. A vízszintes nyelű merítő a méret­ ben hozzáillő szűrővel együtt boros­ készlethez tartozott (Willers 1907, 82, den Boesterd 1956, p. XXI, Eggers 1966, 90-91, Kraskovská 1978,3). Service-ként sírokban (Eggers 1951, i.h.) és zárt leletekben (pl.

SZABÓ

20

1. ábra. Szűrő-men tő

denütt törött, néhol repedés is lát­ ható rajta. Ez a darab egy mély tál része. Az edényfajtát H. Willers foglalta össze (1907, 62-68; Abb. 37.), a típusokat később H. J. Eggers választotta szét (1951, 14-15, 45-55; Beilage 2 9 31; Karte 25-28.; Typen 67-89). Alapja a fül- és az attache-formák kü­ lönbözősége. E jellemzők híján a mély tál csak a pannóniai tipológiai rendszerbe illeszthető be (Radnóti 1938, 132; Taf. XII, 62).

ászári kincs: Hampel 1885, 24—26) maradtak meg, egyedileg és főleg tö­ redékes állapotban pedig a telepek leleteiben gyakoriak. Számuk Italiá­ ban és a tartományokban épp oly je­ lentős, mint a Római Birodalom ha­ tárain kívül. Pannoniában a hasonló darabok lelő­ helyei a következők: Siscia-Sisak (Radnó­ ti 1938, 75; Taf. XVII, 34; XXIV, 6, 9), Müllendorf (iio. 75), Scarbantia-Sopron (uo. 75, Taf. XVII, 36; XXIV, 5), Halbturn (Radnóti 1966, 2 0 0 - 2 1 0 ; Taf. II, 2 - 3 ; III, 7), Carnuntum-Bad DeutschAltenburg/Petronell (Radnóti 1938, 75, Taf. XVII, 1), Ad Flexum-Mosonrnagyaróvár (uo. 76, Taf. XXV, 3), Arrabona-Győr (Szőnyi 1974, 20; Taf. X, 8), Ászár (Radnóti 1938, 77; Taf. XXV, 1 2), Brigetio-Szőny (uo. 76; Taf. XXV, 7), Vinár (MRT 4, 1972, p. 261, 80/4 lh.; Taf. 23, 10), Sárbogárd-Tringer ta­ nya (Kralovánszky 1962, 262), Halimba (Bónis 1960, 93, Abb. 24, 2; Taf. XVIII, 8), Lovasberény (Radnóti 1938, 81), Kálóz (Bónis 1981, 120), Szálacska (Rad­ nóti 1938, 78) és Szőlősgyörök (Horváth 1981, 7 0 - 7 6 , Nr. 6 - 7 , fig. 3; 5 , 1 - 2 ; 10, la с, 2a - c ; 7 8 - 7 9 ) .

Az itt tárgyalt anyagban a 16., 24. és a 37. szám alatti leletek sorolan­ dók ugyanebbe a típusba: a vízszin­ tes nyelű, félgömb alakú szűrők közé. Ezt a boroskészletben hasz­ nálták, de a telep leletegyüttesekben való gyakoriságuk alapján nagyon valószínű, hogy ezen kívül a háztar­ tás számos más területén is. Az 1. példány korát a vele együtt talált fibulák alapján lehet az I—II. századon belül pontosabban megha­ tározni. A noricum-pannoniai fibula lábán előforduló körös díszítmény a II. század elején jelentkezik (Garbsch 1965, 75: A 238v). Ebből arra követ­ keztethetünk, hogy a II. század ele­ jén készíthették a szűrőt. 2. Mély tál 55.214.10. h.= 14,l Töredék. Vékony falú, kalapált le­ mezedény enyhe ívben hajlott darab­ ja. A külső felületet 2+2 hornyolás díszíti. A kettős vonalpár közötti ré­ szen van egy lyuk. Nincs széle, min­

nyakon 2, lentebb a szélesedő részen 6 hornyolás helyezkedik el. A fala nagyon vékony. Ebből az edényből nagyon kis rész került elő, ezért a típusát nem lehet pontosan meghatározni. A szögletes peremkialakítás, a kör alakú száj és a váll felé egyenletesen szélesedő test­ forma alapján a tagolatlan felületű korsók későrómai változatának, a gal­ lér- ill. a nyakpárnás korsóknak a le­ egyszerűsödött formájának látszik (Radnóti 1938, 168-169). Az edény test hornyolt vonalpárjai a kalapált lemezedények jellemző dí­ szítő motívumai. Másfajta edényeken (merítő, mély tál, vödör, kancsó, pa­ lack, balsamarium) is megjelennek.

2. ábra. Mély tál

A mély tálak Britanniában, Galliá­ ban, Germaniában, Italiában, Moesiában és Thraciában fordulnak elő, de igen gyakoriak a birodalom határain kívül is. Pannoniában a következő helyekről ke­ rültek elő hasonló példányok: PoetovioPtuj (Radnóti 1938, 132), Emona-Ljubljana (uo.), Mursa-Osijck/Pintcrovic 1962, 84; Pl. V, 5, III, 1), Carnuntum-Bad Deutsch-Altenburg/Petronell (Radnóti 1938, 132), Környe (uo. 133) és Intersica-Dunaújváros (Szabó 1980, 7 2 1 - 7 2 4 , fig. 47.2.4.; 47.5.1.).

Az itteni anyagban a 28. és a 29. számok alatt tárgyaltak tartoznak ugyanehhez az edényfajtához. A 2. mély táltöredék a kísérőleletek alap­ ján a II. század elejére keltezhető. 3. BALATONFŰZFŐ Korsó Cs. Dax M., ArchÉrt 98, 1971, 269, Nr. 29. 70.16.4. későrómai sírkamra Kerámiaedény- és kődombormű töre­ dékek (Palágyi 1982,17) m. = 13,8, p. átm. = 8,5 Töredék, kalapált lemezedény, amelyet a korrózió erősen megron­ gált. Restaurálták. Az összeszűkülő

3. ábra. Korsó

Az itt leírt perem és az edénytest díszítőmotívuma együtt két pannó­ niai leleten jelenik meg, az egyik a szekszárdi szarkofág lelete (Radnóti 1938, 153, Taf. LU, 4-4a), a másik egy brigetioi későrómai síré (Barkóczi 1968, 75-90; Szabó 1981 a, 59; fig. 9, 1-2, XVI.). A leletegyüttes, a lelőkörülmények és az analóg leletek alapján egy­ behangzóan megállapítható, hogy ez a korsó a III. század végén — IV. szá­ zad elején kerülhetett a földbe, ami a keltezése időre vonatkozóan annyit jelent, hogy a III. század közepénél később készült. Feltételezhetően helyi műhelyben gyártották. Először öntötték (ld. száj), majd kikalapál­ ták az edény hasát. 4 - 5 . BERHIDA 4. Amphora fülek — 2 db Radnóti 1938, 159; Taf. LUI, 2, MRT 2, 1969, p. 73, 14. lh.; 17. t. 37.

\

SZABÓ

A berhidai amphora füleket Rad­ nóti A. a lemezserpenyőket is gyártó északitaliai műhelyből származtatja (1938, 157), s mivel e műhely tevé­ kenységét az I. század első felére te­ szi (uo. 37—38), nagyon valószínű, hogy az amphora fülek is I. száza­ diak.

4. ábra. Amphora

fülek

55.247.1.; 55.164.6. Töttösy Béla és neje ajándékaként került a múzeumba 1917 júliusában h. = 11,3; sz. = 1,1. Mindkettő öntött és az öntés után még megmunkált. Az 55.247.1. ltsz. fülön nemes patina van, a másik vi­ szont vöröses színű, restaurált. A fenti részen 2 plasztikus gyöngysor között élbe futó kiemel­ kedő rész van, ez alatt a fül szalagja sima, ovális keresztmetszetű, oldalt síkozott. A támasztólapon egy satyrfej látható. Az égnek álló haj és a kecskeszakáll vésett vonalakkal jele­ nik meg. Ugyanez az ábrázolásmód­ ja az arcrészleteknek is. A szemeken és a szemzugnál is feltűnik ez a kemény, vonalas rajzolat. Hegyes satyrfülei vannak. Kevéssé plasztikus az arc, az orr, a száj és a bajusz. Amphorához tartoznak a fülek, ahhoz a típushoz, amelynél a fülek az edény nyakára vannak felforraszt­ va (Radnóti 1938, 156-159; Taf. XIV, 78; Eggers 1951, Typ 129.; Raev 1977, 622, Beilage 4, Typ 19.). Különösen nagy számban fordul­ nak elő Italiában, Moesiában és Thraciában, de feltűnnek a többi tarto­ mányban is, valamint a birodalom ha­ tárain kívüli leletegyüttesekben. Pannoniából eddig a következő lelő­ helyekről származnak ampohorák: SisciaSisak (Radnóti 1938, 156, Taf. XLII, 4), Emona-Ljubljana (uo.), Sopianae-Pécs (uo. 157; Taf. LII, 5, 8), ismeretlen pannóniai lelőhely (uo. = MNM 54. 5. 22.) és SallaZalalövő (Szabó 1981b, 330; 336, Abb. 49, 19), valamint ismeretlen lelőhelyek (IKM 623; MNM 81/1908. 3.).

5. Füstölő edény 63.517.1. 1902. évi ásatásból m. = 4,7; p. átm. = 7,5; talp. átm. = 3,4. öntött, esztergált, poncolt. Zöl­ desbarna patina van rajta. Alul egy kicsit horpadt, vastag falú edény. A perem alatt 2x2 mélyen bevá­ gott, esztergált vonalak vannak. A 2. és a 4. vonal fölött félkör alakú poncütéssor fut körbe. Az edény al­ só harmadában az egész ornamenti­ ka megismétlődik. Talpgyűrűje alacsony, ezen belül 2 esztergált kör van. Az edény bel­ sejében a fenéken 1+2 esztergált kör van, középütt pedig az esztergapad­ ra való rögzítés helye. Ez az edény füstölő volt (ld. erre Wigand 1912, 40-92), az antik ne­ ve thymiaterium. Hasonló példányt csak Egyiptomból ismerünk (Funde aus Egypten. Österreichische Aus­ grabungen seit 1961 — Katalog einer Sonderausstellung der Ägyptisch-Ori­ entalischen Sammlung, Kunsthisto­ risches Museum. Wien 1979. 120). Korát az esztergálás kivitele alap­ ján a II. századra tehetjük.

21 6. Vödörfül Uo. 12.t. 17. 55.192.2. h.= 15, átm. = 1. Töredék. Öntött. Zöldes színű pa­ tinája van. A felületén kisebb lyukak és sérülésnyomok vannak. A kengyel átmetszete nyolcszög alakú, vissza­ hajló vége madárfej formájú, de na­ gyon erősen stilizált. Ez a fül a Hemmoor típusú vöd­ rök magyar változatának nevezett váli típusba sorolható (Radnóti 1938, 118-119; Taf. X, 52, Radnóti 1966, 203-206, Eggers 1951, 53; 165, Typ 63; Karte 23-24).

6. ábra. Vödör fül

A Római Birodalom területén szórványosan kerültek elő a váli típu­ sú vödrök Pantikapaionban, Moesiá­ ban, Thraciában, Germaniában és Galliában. Ezeken kívül a szabad Ger­ maniában is ismert két lelőhely. Nagyobb számban csak Pannoniából kerültek elő a váli típusú vödrök (18 db) az alábbi helyeken: Grobljc (Radnóti 1938, 118 = Pirkovic 1968, 121; Taf. 3, 1), Zomba (Radnóti 1938, 118 = Bónis 1982, 105-106; Abb. 9-10.), ismeretlen lelő­ hely (Radnóti 1938, 118; Taf. XXXV, 7), Vál (uo. 118 = Bónis 1982, 106), Intercisa-Dunaújváros (Radnóti 1957, 186, 217-222, Nr. 1 4 - 1 5 , 4 0 - 4 1 , 73), Mursa-Osijek (Radnóti 1938, 118 = Pinterovic 1962, 80; 119; SÍ. III, 1, 3. IV, 1-2, T. II, 1, I, 5), Pécs (Radnóti 1938, 118, Taf. XXXV, 8 = Fülep 1984, 73, № 43; Pl. 38, 1), Oggau (Pittioni 1941, 26; 32, Abb. 18, 1), Halbturn (Radnóti 1966, 2 0 0 - 2 0 6 ; Taf. II l a - b , III, 1) és Aquin­ cum-Budapest (Hatalay 1979, 63 - 6 4 ) .

5. ábra. Füstölő

edény

6-7. CSESZNEK Csesznek-Kopaszhegy. Erről a le­ lőhelyről a következő leletek kerül­ tek elő: kőbalta, 13 tagos vaslánc, egy ólomkarika; bronzok: csengő, vö­ dörfül (6), kiöntős lemezkancsó fü­ lének darabja (7) (MRT 4, 1972, p. 77, 19/1. számú lelőhely).

A VBM anyagában a 9., 36., és 42. számú darabok tartoznak még ugyanebbe a típusba. A fent idézett hasonló darabok alapján a cseszneki példány való­ színűleg a III. századra keltezhető. 7. Kiöntős lemezkancsó nyakhoz tar­ tozó fül töredéke MRT 4, 1972, 12.t. 18. 55.192.3. m. = 6;h. = 7,5.

22

SZABÓ 2.), Intercisa-Dunaújváros (Radnóti 1957, 218, 223, Nr. 1 7 - 1 8 , 20, 6 7 - 6 8 , 76, Sza­ bó 1979, 251-254; 260, Pl. I.; IM 67.2. 371.3.; 79.17.33.), Fejér megye (IKM 625), Tolna megye (BÁM 66.314.1.), Annamatia (Szabó 1980, 7 2 4 - 7 2 6 ; fig. 47.5,2.), Lussonium-Dunakömló'd (uo. 724; fig. 47.5,3.), Mursa-Osijek (Radnóti

1938, 153 - Pinterovic 1962, 93, 120; Pl. II, 4; uo. 93; Pl. VIII, 4-5; uo. 79-80, 92-93; Pl. IV, 4; XIV), Dalj (Pinterovic 1965, 90) és Siscia-Sisak (Radnóti 1938, 153). A cseszneki fültöredéket az edényszájat félkörívben átfogó fül­ végződés alapján a II. század köze­ pére lehet keltezni (Szabó 1979, 254). 7. űftrű. Kiöntős

lemezkancsó

Tömör, öntött, nyaktöredék. Az edényszájat félkörívben átfogó karok rövidek és hirtelen elcsökevényesednek. A nyakhoz lenyúló rész nehéz­ kes, vastag, a lyuk nagyjából a köze­ pén helyezkedik el. Fönt kettéosztó félköríves tartóélek emelkednek ki 1—1 lyukkal áttörtén, itt belül mély­ ségben többszörösen tagozott még, ami a csapófedő jó illeszkedését szol­ gálja. Emögött található a támasztó, lejjebb pedig a lapított, ovális átmetszetű fül. Ez a töredék a kiöntős lemezkan­ csók típusába tartozik, amelyeknek a fő jellemvonása az, hogy a kancsó fü­ lét és a szájat körbefogó kiöntöt egy­ szerre, egy tagban öntötték (Radnó­ ti 1938, 151-155; Taf. XIII, 75, Eggers 1951, 171, Beilage 54; Typ 128). Ez a típus Italiában, a nyugati tartományokban (Britannia, Gallia, Germania, Raetia és Noricum), Da­ ciában, Moesiában és Thraciában nagy számban van képviselve. A barbaricumban is előfordul néhány példány. Ezeket a kancsókat min­ denütt helyi műhelyek gyártották. A közzétett leletek száma mintegy 400. A pannóniai lelőhelyek az alábbiak: Carnuntum-Bad Deutsch-Altenburg/Petronell (Radnóti 1938, 153; Reinfuß 1957, 85, Nr. 1.; Taf. Ill, 14; Swoboda-Milenovic 1958, 48), Sommerein-Sarasdorf (Radnóti 1938, 151; Taf. LII, 2), Oggau (Pittioni 1941, 24 26; 32, Abb. 15; 16, 1), Savaria-Szombathely (Radnóti 1938, 153), Brigetio-Szőny (Radnóti 1938, 152; Taf. LII, 3; Bónis 1968, 26; Abb. 7, 2; 8, 2; Barkóczi 1968, 90; Taf. X, 2; MNM 65/1885. 48), Aquincum-Budapest (Radnóti 1938, 152; Taf. LI, 4 5 = Szabó 1979, 253, fig. 5.; Radnóti 1938, 153; Parragi 1963, 3 1 1 - 3 2 6 ) , Zámoly (Radnóti 1938, 152), Kálóz (uo. = Bónis 1981, 118-120, Abb. 13.), Vájta (Radnóti 1938, 152; Taf. LI, 3 = Fülep 1949, 41), Románd (MRT 4, 1972, p. 224, 68/12. lh.), Páty (Ottományi 1985, 214; XXX. t.

8-10. ENYING Enying-Sashegy a neve annak a le­ lőhelynek, ahol 1877. szeptember 4én egy kocsi (?) sír került elő. A föld tulajdonosa Balog Imre volt. A bronzleletek között egy umbós tá­ nyér (8), egy tagolatlan felületű kor­ só (10), egy váli típusú vödör töredé­ kei (9) és lószerszámdíszek (4 db) ta­ lálhatóak. Ide tartoznak még urnatö­ redékek, egy vasrács és egy kagyló is (ArchÉrt 11, 1877, 195; Radnóti 1938,94; 118,165).

A kitörött rész miatt bizonyta­ lan, hogy tartozott-e hozzá valami­ kor nyél. Az a valószínűbb, hogy nem volt nyele, mivel a kísérő lele­ tek között nincsen umbós paterához illő kancsó (vö. Nuber 1972, 60). Az umbós tányér Radnóti A. 33. típusába tartozik (i. h.). Ez az edénytípus Italiában, Bri­ tanniában, Galliában, Germaniában, Moesiában, Thraciában és Syriában, valamint a szabad Germaniában for­ dul elő, többnyire I—II. századi lele­ tek kíséretében. Pannoniában a Nagytétény-érdi kocsi­ leletből (Radnóti 1938, 94; Nuber 1972, 217), Aquincumból (Radnóti 1938, 94, Taf. XXX, 5), Szekszárdról (Bónis 1978, 121, Abb. 13) és Szőlősgyörökről ismert (Horváth 1981, 7 7 - 7 9 , Nr. 13; fig. 7, 2; 15,1a d).

A VBM anyagában a mezőszilasi darab (27) sorolható ugyanebbe a tí­ pusba. Az enyingi umbós tányért a vele együtt talált korsó (10) alapján az I—II. századra lehet keltezni. Ezen belül a leletegyüttesben lévő váli típusú vödörtöredékek (9) alapján a későbbi keltezés a valószínűbb (vö. Radnóti 1966,206). 9. Vödör Radnóti 1938, 118; Nuber 1972, 170. 55.208.1. m. = 16 (füllel), 9 (fül nélkül); perem átm. - 12-13; talp átm. = 6,2. Öntött a nyolcszögű fül, aminek két visszahajló vége stilizált madár­ fejet formáz. Vékony lemezből ké­ szült maga a tojásformájú vödör, amin kívül 1x2 hornyolt vonalpár fut körbe. Pereme kihajló, oldalt 2 hul­ lámos szélű fogó emelkedik föl belő­ le. Lába különálló lemezdarabból ké­ szült, s utólag forrasztották be, cson­ kakúp alakú. Töredékes példány. A váli típusú vödrök közé tarto­ zik (Radnóti 1938, 118-119; Taf. X,52).

8. ábra. Umbos tányér 9. ábra. Vödör

8. Umbós tányér Radnóti 1938, 94; Taf. XXX, 2. 55.275.532. Perem átm. = 24,5 ; talp átm. = 11,6; m. = 5,5. Öntött, esztergált, töredékes álla­ potban van. A peremen kívül és belül egyaránt bekarcolt vonalak vannak. Belül kettős, profilait gyűrűben fog­ lal helyet a sima, dísztelen, dombo­ rú umbó. A talpgyűrűn belül eszter­ gált, lapos bekarcolt és bevésett kö­ rökkel tagolt bordákat készítettek. A legbelső kör homorú an behajló, s a középpontja nincs megjelölve.

23

SZABÓ Ebben az anyagban a 6., 36., és 42. számúak is ilyenek még. Keltezésük Radnóti A. kutatásai alapján a II. század vége — III. század első fele (1966, 206). 10. Korsó Radnóti 1938, 165; Taf. XL, 3-3a. 55.275.531.; 55.275.174. m. = 19,5; perem átm. = 8,5; talp átm. = 6. Öntött a fül és az edénytest. Je­ lenleg három darabból áll: fül, edény­ test és fenék. A fülön vésés, az edénytesten polírozás és fényezés nyoma fedezhető fel. A mostani edény fenék nem a készítés idején, hanem később készült, de még római kori pótlás. Lemezből készült, és 2+2+1+1 hornyolt vonal van rajta. A perem alatt kívül és a nyakon belül kb. 2 cm-rel a száj alatt ugyancsak hornyolt vonal található. A korsó vál­ lán 2 vésett vonal között kötélminta, középütt pedig kyma-sor díszíti. A fülön fent a bal oldali madárfej letörött. A fülszalagon dombormű­ ves, laza elrendezésű szőlőlevélsor hú­ zódik. A levelek között mély árkok találhatók, a felületek lekopottak. A támasztólap szélei töröttek. A medú­ za hajzata, arca és orra egészen la­ pos, kopott. Ez a korsó a tagolatlan felületű, domborműves fülű típusba (Radnóti 1938, 163-165; Taf. XIV, 79),ezen belül az ornamentális motívummal díszített vállú alcsoportba tartozik (Raev 1977, 621).

10. ábra. Korsó

A publikációk alapján eddig mint­ egy 30 példány ismert. Az elterjedési területük csaknem az egész Római Birodalom (Italia, Britannia, Gallia, Germania, Raetia, Moesia, Thracia, a Fekete tenger vidéke, Syria, Syria Palaestina és Aegyptus), sőt a barbaricumból is van egy ilyen korsó. Pannoniából még egy másik pél­ dány is előkerült, de ennek a lelő­ helye ismeretlen (Radnóti 1938, 164; Taf. XLI, 2-2a). Az enyingi korsót a fül felbom­ lott indadísze alapján a II. század kö­ zepére keltezzük. A földbekerülése pedig a váli típusú vödör alapján valószínűleg a II. század végén tör­ tént.

11. ábra. Serpenyő

11. GYULAFIRÁTÓT-POGÁNY­ TELEK Serpenyő Radnóti 1938, 59; Taf. XXII, 2; Tho­ mas 1964, 49; Taf. XVII. 55.241.3. Római villa. Az I. épület 4. helyi­ ségében került elő (MRT 2, 1969, p. 96, 20/6. számú lelőhely; 17. t. 36.). h. = 12; korong átm. = 6. Öntött nyéltöredék. A korong szé­ léről körben letörött a kiemelkedő borda, aminek a teteje kopott, ella­ posodott, két oldalt pedig mély ár­ kok vannak mellette. A nyél végén sértetlenül megmaradt. Ugyanilyen típusú a borda a nyél két szélén is, de emellett az árkolás szélesebb. Há­ tul sima. Ez a korongos nyelű serpenyőtö­ redék a csésze nélkül nem osztályoz­ ható pontosabban (vö. Radnóti 1938, 50-60; Taf. III, 14-16). A korongos nyelű serpenyők fő el­ terjedési területe Italia, a nyugati tar­ tományok (Britannia, Gallia, Germa­ nia és Raetia), a dunai tartományok (Noricum, Pannónia és Moesia). Eze­ ken kívül a barbaricumból is kerül­ tek elő ilyen serpenyők. A mester­ jegyek tanúsága szerint két nagy gyártócentrumuk volt, Italia és Gal­ lia. Az összehasonlítások alapján úgy tűnik, hogy az itáliai serpenyők ko­

rongja kisebb, mint a galliaiaké. A korong közepén lévő lyuk viszont az itáliaiaknál nagyobb. Ezek alapján va­ lószínű, hogy a gyulafirátóti példány Italiában készült. A pannóniai lelőhelyek a következők: Müllendorf (Radnóti 1938, 58; Taf. XXIII, 2 - 3 ; Nuber 1972, 89), Bali" (Rad­ nóti 1938, 53), Savaria-Szombathely (uo. 59; Taf. XVI, 4), Brigetio-Szőny (uo. 55, 63; Taf. XXI, 4), Aquincum-Budapest (uo. 55; Taf. XXI, 3), Vetus Salina-Adony (Barkóczi-Bónis 1954, 163; Abb. 15, 2 = Szabó 1980, 715-717;fig. 47. 2, l.),Szőlősgyörök (Horváth 1981, 76, Nr. 8 - 1 0 ; fig. 4, 4 - 5 ; 6, 1; 11, l a - d ; 9, 1-2), Mursa-Osijek (Pinterovic 1962, 74; 118; T. I, 1), Surcin (Radnóti 1938, 53; Taf. XXI, 2), Siscia-Sisak (uo. 51), Scitarjevo (uo. 55) és egy ismeretlen lelőhely (uo. 51; Taf. XXI, 1 - l a ) .

A gyulafirátóti darab készítésének korát a példány töredékessége miatt nem tudjuk meghatározni. Hosszan tartó használata a lelőkörülmények alapján egész biztos. Megerősíti ezt a rendkívül kopott, elhasznált állapot is. Feltehetően a III. században ke­ rült be a csatornát kivezető helyiség leletei közé. Hasonló még a VBM anyagában a 31. számú darab. 12-23. INOTA Inotán 2 halmot tárt fel Palágyi Sylvia 1973-1975 között. Az 1. ha­ lomban egy faládában elhelyezett urnás temetkezés volt. Itt került elő egy simpulum is (12). A 2. halom­ ban kocsival és lovakkal együtt el­ hantolt, gazdag mellékletekkel ellá­ tott urnás temetkezést sikerült hite­ lesen feltárni, megfigyelni és doku­ mentálni (Palágyi 1981, 7-93). Eb­ ből került elő a többi bronzedény (13-21). 12. Simpulum Palágyi 1981,8,36-37. 73.2.35., 4L, 43.; 77.1.16., 26., 92. 12. ábra. Simpulum

SZABÓ

24 1. halom (2. gödör: a lótemetkezés). A leletben a lócsontvázon kívül disznó- és madárcsontok, lószerszám­ díszek, 2 db vascsat, vasszögek és egy Drag. 35 formájú tányér került fel­ színre. 3—4 cm hosszúságú peremdarab­ kák, lemezből. Kicsi peremtöredékek maradtak meg összeolvadt, deformált állapot­ ban. Az egyenes perem alatt kettős tagozódás van. Ez a perem alatti bordázás a simpulumokra jellemző. Az itteni töre­ dékeket a profil alapján Radnóti A. 41. típusába lehet besorolni (1938, 100; Taf. VIII, 41). Eddig Germaniában és Pannoniá­ ban került elő több ilyen lemez simpulum, összesen 5 példány. Л pannoniaiak Sisciából (Radnóti 1938, 100, Tai'. XXVIII, 7), Poetovioból (uo.) és Carnuntumból származnak (uo.). Kddig minden adat I. századi kelte­ zésre utal.

A VBM példánya a leletegyüttes­ ben található Drag. 35 formájú terra sigillata-tányér alapján az I. század végére - II. század első harmadára keltezhető (Palágyi 1981, 21-23). 13. Tál Palágyi 1981, 11, 13, 18,24,37,43; Taf. VII, 14, VIII, 1-2,7. Peremtöredékek: 77.2.69., 77., 81., 108., 138. Talpgyűrűs töredék: 77.2.90. Fül: 77.2.3.

13. ábra. Tál

A perem darabjai a 2. halom sír­ gödrében kerültek elő, a fogó és a fe­ nék pedig körülötte a római kori ta­ lajfelszínről. A sírgödörben elhelye­ zett mellékletek: facettait üvegpohár, 2 hasábos üvegpalack, 2 hengeres üvegpalack, Drag. 35—36 formájú terra sigillata-tálak, pipaföld tányér, vaskés, vaskard, vasvinkli, vas strigilispár, vas alkatrészek, lóherelevél szájú bronzkancsó füle (17), nyúl-, disznó-, tyúk-, galamb csontok. Az со-alakú fül és a perem többi darabja, valamint a tál alja összeol­ vadt üveg- és bronzedények (15—16, 18—21), kerámiák, szögek, vas kocsi­ alkatrészek és tordírozott karperec között került elő.

Öntött, esztergált tál volt. Darab­ jai igen kicsik, összeolvadtak és de­ formálódtak. A perem vízszintesen befelé tagozódott, belül szögletes volt, majd elvékonyodott és fallá vál­ tozott, amely gömbszelet formát utá­ noz. Kívül a perem egyenes folyta­ tása a tálformának, a száj alatt csu­ pán mélyen bevésett vonalköteg dí­ szíti. A feneke beforrasztott volt, talpgyűrűje magas és vékony. A talp­ gyűrűn belül 2 vékony, 1 széles, la­ pos, domború és 1 alacsony, vékony esztergált borda fut körbe, középütt van egy kis átmérőjű kör — ez az esz­ tergapadra rögzítés helye. Ez belül is jól látható. A tálnak eredetileg 2 со-alakú füle volt, de csak egy maradt meg, az is összeolvadt, deformálódott állapot­ ban az egyik oldalon. Középen a 3 gyűrű jól kivehető és a kör átmetsze­ ni fogantyú másik oldala is. A jellegzetes töredékek alapján a gömbszelet formájú со-fogantyús tá­ lak közé kell sorolni ezeket a darabo­ kat (Radnóti 1938, 127-131; Taf. XII, 60; Eggers 1951, 169, Beilage 38; Karte 31; Type 99-100). Ez a táltípus az egész Római Bi­ rodalom területén, a szabad Germa­ niában és a barbaricumban megtalál­ ható, és az I—II. század legelterjed­ tebb formái közé tartozik. Pannoniában csak néhány ép példány maradt meg, a többi fültöredék. A követ­ kező' lelőhelyeken kerültek elő: Carnunt um -Bad Dcutsch-Altenburg/Petronell (Radnóti 1938, 127), Müllendorf (Barb 1938, 202; Radnóti 1938, 129), Rábacsécsény-ludipuszta (uo. 127), Kálóz (Bónis 1981, 118; Abb. 14, 4 a - b ; Abb. 15, За b), Sárbogárd-Alsótöbörzsök (Rad­ nóti 1938, 128), Gorsium-Tác (Bánki 1976, 167, Nr. 86; Taf. I, 2), Paks (BÁM R 10.933.1.), Szó'lősgyörök (Horváth 1981, 6 1 - 7 0 , Nr. 3;fig. 3;6, 2; 12, l a - c ; 13, la b), Mursa-Osijek (Pinterovic 1962, 83; 119; T. II, 8; SÍ. VIII, 1-3), Poetovio-Ptuj (Radnóti 1938, 129), Siscia-Sisak (uo. 131) és Pannónia (uo. 127; Taf. XXXVIII, 2).

A VBM anyagában hasonló lelet a mezőszilasi halomsírból származó fül­ töredék (26). Az inotai со-fülű tálat a leletegyüt­ tesben előforduló Drag. 35—36 for­ májú sigillata az I. század végére — II. század első harmadára keltezi (Pa­ lágyi 1981,21-23). 14. Simpulum Palágyi 1981, 12; Kat. 2. 1. 22.; 38; Taf. VIII, 8, 11. 77. 2.25., 32., 3 7 38., 45., 60., 62. 2. halom, sírgödör. A leletegyüttest ld. 12. sz. alatt. Lemezből készült, vékony falú, esztergált töredékek (2 db). A rendelkezésre álló kevés töredék profilja alapján megállapítható, hogy

14. ábra. Simpulum

az edény simpulum, és Radnóti A. 44. típusába tartozik (1938, 103,Taf. VIII, 44). A Római Birodalom határain belül korai, I—II. századi leletekből kerül­ tek felszínre ilyen tárgyak. A pannóniai példányok is a korai városokból és a korán romanizálódott területekről származnak: Weiden am See, tumulus (Radnóti 1938, 103; Werner 1954, 73, IV 23), Velcmszentvid (Rad­ nóti 1938, 103; Werner 1954, 73, IV 26), Mursa-Osijek (Radnóti 1938, 103; Werner 1954, 73, IV 34; Pinterovic 1962, 76; 118; T. I, 2; SI. I, 2), PoetovioPtuj (Radnóti 1938, 103), Brdovci (uo.; Taf. XXVIII, 9), Kmona-Ljubljana, SisciaSisak és ismeretlen lelőhely (uo.).

Az inotai példány korát a lelet­ együttes alapján az I. század végére — II. század első harmadára tehet­ jük (Palágyi 1981,21-23). 15. Korsó Palágyi 1981, 12; 18; 24; 38; 43; Taf. IX,6-7;XX,3, 6. 77.2.283-286., 223. (Taf. IX, 6-7); 15. ábra. Korsó

25

SZABÓ 77.2.120. (Taf. XX, 3); 77.2.140. (Taf. XX, 6). A 2. halom 2. gödrében — ahol a kocsit és az egyik lovat találták — ke­ rült elő a korsótest két darabban (77.2.283-286., 223.; Taf. IX, 6-7), a füle pedig 3 darabban a sírgödör környékéről a római kori talajfelszí­ nen (77.2.120.: Taf. XX, 3, 77.2. 140.: Taf. XX, 6), vö. még 13. sz. Száj átm. = 7,5-7,9, talp átm. = 10,8; feltételezett m. = 30. Öntött, kalapált és esztergált kor­ só. Füle 3, teste 2 darabban van, de­ formálódott, égett és összenyomó­ dott állapotban. Szájnyílása kör alakú, pereme fer­ dén álló, befelé tagozott. Az edény­ test vastag, erős bronzlemezből ké­ szült, amit a vállnál már kikalapál­ tak. Az alsó rész amorf, összenyomó­ dott állapotú, a talpgyúrű kb. 0,8 cm széles, domború esztergált bordás aljrésszel. Középen található az esz­ tergára való rögzítés helye. A fülből csak a hátrahajló húsos levél darabja, a vízszintes szakasz­ ból és a függőleges fogórészből is csak egy-egy töredék maradt meg. Ez utóbbi leveles díszítésű volt. At­ me tszete D-alakú. Ez a korsó a tagolatlan felületű típusok közé tartozik (Radnóti 1938, 162-167; Taf. XIV, 79; Werner 1954, 46-51; Raev 1977, 620-621, Palágyi 1981, 24). Az általános sa­ játságokon túl a típusok elkülönítő jegyei még nem állnak rendelkezé­ sünkre. A VBM anyagában több példány ismert (3., 10., 22. és 30.), bár ezek különböző korúak. Az inotai korsót a kísérő leletek az I. század végére — II. század első harmadára keltezik (Palágyi 1981, 21-24).

A kiegészítés alapján rekonstruált méretek: nyél h. = 14, átm. = 12; m. = 8. A töredékek méretei: nyél h. = 6,5; m.= 1,8-4. Vékony lemezből készült, perfo­ rált, sugaras elrendezésű lyuksorral ellátott szűrő összenyomódott, de­ formált darabjai. A perem átmetszete háromszög, a nyél evezőlapát alakú. A vége ívelten kiszélesedik. A fenti töredékek eléggé jellegze­ tesek ahhoz, hogy a vízszintes nyelű, félgömbös csészéjű típusok közé be­ sorolhatók legyenek (Radnóti 1938, 77-78; Taf. VI, 24). A továbbiakat ld. az 1. sz. alatt. Hasonló még a 24. és 37. 17. Kancsófül Palágyi 1981, 11, 18,24,37. 77.2.76., 106. 2. halom, sírgödör. A leletegyüttest Id. a 13. sz. alatt. h.= 11,2.

alakú csüngős nyaklánca ugyancsak vésett vonalas. A forgórész hármas, plasztikus díszítménnyel kezdődik, alatta redőzött drapéria, lejjebb keresztbetett lábbal álló, zömök testalkatú gyerek, alatta gyümölcsös kosár. Az alsó attache-on széles arccsontú fej jele­ nik meg, dús hajfürttel. Deformáló­ dott és kissé megolvadt. Ez a kancsófül az apotropaikus fej alapján a lóherelevél szájú bronz­ kancsók talpas változatába tartozik (Radnóti 1938, 146; Taf. XII, 68; Nuber 1972, 54-60; 200, Liste F III; Palágyi 1981, 24). Kancsó - nyeles csésze készletben fordul elő általában (az inotai leletben is, ld. 18. sz.). Ez a kancsóváltozat eddig mint­ egy 15 példányban került elő, s ezek többsége a Római Birodalom keleti feléből származik. Gyártása az I. szá­ zad első felében kezdődött és folya­ matosan a II. század második feléig tartott. Pannoniában Érdről (Radnóti 1938, 146; Taf. L, 2), egy ismeret­ len lelőhelyről (uo. Taf. XLIX, 4) és egy Intercisa környéki hamvasz­ tásos sírból kerültek elő hasonló példányok (Szabó 1979,251). A VBM anyagában még a 19. sz. alatti lelet tartozik ugyanebbe a tí­ pusba. A kancsófül a kísérő leletek, vala­ mint a hajviselet és a fogó többi la­ pos reliefes díszítőmotívuma alapján az I. század végére keltezhető (Schreiber 1894, 439-469; Radnóti 1938, 146; Palágyi 1981, 18, 24). 18. Umbos patera (Griffschale) Palágyi 1981, 13, 18, 24, 43; Taf. VII, 9; XX, 2. 77.2.2., 111., 134. 2. halom, a sírgödör környékéről a római talajfelszínről. Leletegyüttesét Id. a 13. sz. alatt. Rekonstruált méretek: átm. =kb. 15; nyél h. = 9; m. = 5, umbo = 5,6; nyél­ vég h. = 7,3; m. = 2,3.

1 7. ábra. Kancsófül 18. ábra. Umbos patera

16. ábra. Szűrő

16. Szűrő Palágyi 1981, 13, 18, 24, 43; Taf. VII, 12-13, 17;XX,4-5. 77.2,5., 11., 16., 99., 103., 113., 135. 2. halom, a sírgödör mellett (ugyan­ ott, mint a 13, 15 és 18-21).

Öntött, égett, az alsó attache-nál deformálódott a támasztólap, a felső részen a peremre illeszkedő két fél­ kör alakú kar letörött. Fent plasztikusan formált apotropaikus női fej emelkedik ki a felület­ ből. Frizurája a homlok fölött széle­ sen felszedett, rollniba tekert és le­ tűzött hajtincs, mögötte a fejtetőn középen elválasztott sima haj, ami­ nek csak a nyakba lógó vége kunko­ rodik be egy kissé. A hajszálakat vé­ sett vonalak adják vissza. Félhold

26 Öntött, az umbo tömören, a nyél­ vég üregesen. Az utóbbi helyen belül égett anyagot találtak. Mindhárom darab a hőtől egy kissé deformáló­ dott. Umbo: 2 összeillő töredéke ma­ radt meg. Középütt meztelen férfi­ alak helyezkedik el, laza testtartás­ ban. Bal kezét fölemeli, tenyere be­ felé fordul, a fej felé, a jobb karja könyökben kissé meghajlik. Kívül esztergált, domború körök vannak rajta. A nyél sima, lezárása egyrészt vízszintesen rovátkolt gyűrű, más­ részt szakállas, bajuszos fej, egy kis­ sé deformált. A haj dús, hosszú, egye­ nes szálú. A/ umbo és a nyéltöredék az alikariai készlet paterájának szokásos formáját mutatja (Radnóti 1938, 83-86; Taf. VI, 28; Nuber 1972, 54-56. Abb. 8.). Ez a készlet csak a Római Biroda­ lomban terjedt el, a barbaricumból nem ismerjük.

SZABÓ zott karperec, vastárgy és állatcson­ tok. h. =7,6, ill. 3,2; sz. = 2,3, ül. 3. Öntött, tömör fültöredékek (2 db). A kisebbiken levélmotívum lát­ ható, ez plasztikus. A fogórész lapos reliefes darab. Ábrázolás: delfinen lovagló Amor fél­ profilban, alatta bojtos sapkás, oldalt forduló férfifej, arca előtt félkör ala­ kú villaszerű tárgy. Egy nagy repedés vonul végig a fül közepén. Lejjebb az Amor lábánál egy kerek bemélyedés figyelhető meg. Valószínű, hogy ez a fültöredék is a lóherelevél szájú, tal­ pas bronzkancsók közé tartozik (Radnóti 1938, 145-147; Taf. XII, 68), vö. 17. sz. Ezt a fület Palágyi S. stiláris ala­ pon a Flavius-korra keltezi (1981, 24).

21. Simpulum Palágyi 1981, 13, 18, 24, 43; Taf. XX, 8-9. 77.2.112., 136-137. A 2. halomból a sírgödör környé­ kén a római kori talajfelszínről ke­ rült elő ez a 6 db töredék. A leletegyüttest Id. a 13. sz. alatt. h. = 6,4, ill. 2. Lemezből készült edény töredé­ kei. Enyhén kifelé ívelt darabok, tűz­ től deformálódott állapotban. A re­ konstrukciós rajzon egy lehetséges variációt mutatunk be, ami a leg­ valószínűbbnek tűnik.

Pannoniában a nagytétényi kocsileletbó'I került elő ilyen patera (Radnóti 1938, 83, Taf. XXVI, l a - b ; Nuber 1972, 54 55;Mócsy 1974, 148; Pl. 15 a).

Az inotai példány a kísérő leletek alapján az I. század végére — II. szá­ zad első harmadára keltezhető (Palágyi 1981,24).

20. ábra. Edény töredék

20. Edénytöredék Palágyi 1981, 13, 18,24,43. 77.2.109., 143. 2. halom, a sírgödör környékén a ró­ mai kori talajfelszínről. A leletcgyüttest Id. a 13. sz. alatt, h. = 7,5, ill, 4,4. Öntött edénytöredék 2 darabban, kétszeresen bordázott, deformált.

21. ábra. Simpulum

19. ábra. Kancsófül

19. Kancsófül Palágyi 1981, 13, 18, 24, 43; Taf. VII, 10, 15. 77.2.1.,4. 2. halom, a sír fölötti rátöltött föld­ rétegből (Taf. VII, 15), ill. a sírgödör környékéről, a római kori talajfel­ színről (Taf. VII, 10). Leletegyüttes: üvegpoharak, kerámia urna és korsó, csonthenger, bronzedények (13., 15-16., 18., 20-21.), szögek, láda­ veret (?), érem (?), karika, tordíro-

22. ábra. Korsó

22-27.MEZŐSZILAS Mezőszilas (korábban: Szilasbalhás) falu Ny-i oldalán, a sárbogárdi út mellett kb. 1 km hosszan 3—4 m magas halmok sorakoztak, amelye­ ket e század elején kezdtek elhorda­ ni. Emiatt feltárásukra 1904-ben ke­ rült sor. A megfigyeléseket Németh József, szolnoki gimnáziumi tanár és Kovács Ignác végezték. Az első há­ rom tumulusban észlelt jelenségekről és leletekről Németh J. számolt be (ArchÉrt 25, 1904, 246-248). A le­ letek 2 terra sigillata-tál kivételével, amelyeket a MNM-nak ajándékoztak, a veszprémi Bakonyi Múzeumba ke­ rültek. A részletes publikációt Kiss Á. készítette el (1957, 40-49). 22. Korsó Németh 1904,246-248. 63.243.1.1. és 63.243.1.5. Az I. halomban került elő (Né­ meth 1904, 247). Kísérő leletei: kerámia tál (Kiss 1957, 40-41; I. t.

27

SZABÓ 2.), bögre (uo. I. t. 3.), korsó (uo. I. t. 4.), tányér (uo. I. t. 6.), kékes­ zöld üvegpalack (uo. VII. t. 2.), bronzkorsó töredékei (23.) (Németh 1904, 247), noricum-pannoniai bronz fibulatöredék (Kiss 1957,4041; VI. t. 6.), erős profilú fibulatöre­ dék (uo. VI. t. 7.), összeolvadt bronz­ darab vászonmaradvánnyal (Németh 1904, 247), pár darab csipkés szélű, átlyukasztott bronzlemez (uo.) bronzszűrő (24.), 6 db bronzszög, vas, csonttöredékek (Németh 1904, 247). Perem átm. = 9,3; falv. = 0,1. Vastag, erős bronzlemezből kiala­ kított szögletes perem 2 darabja. Egy helyen kissé csorba. Felületén kb. 1 mm átmérőjű fehér szemcsék vannak. A perem ép, de a nyakrész töredé­ kes. Ezek a darabok arra engednek kö­ vetkeztetni, hogy az eredeti korsó a késő La Tene — koracsászárkori szé­ les, bő szájú lemezkorsók közé tarto­ zott, mivel a szájkiképzés azokkal mutat rokonságot. Három típust kü­ lönít el ezen a csoporton belül J. Werner, aki mintegy 23 példányt gyűjtött össze ezekből (1954, 43 — 51). Itt nincs lehetőség további, fi­ nomabb osztályozásra, mivel hiány­ zik a fül. A csoport fő elterjedési te­ rülete az Alpok vidéke (Werner 1954, 67, Liste A), de szórványosan elő­ fordul a szabad Germaniában is (Eggers 1951, 170-171, Beilage 52,-Typ 122; Karte 37). Tartománybeli analógiaként egy ismeretlen lelőhelyű korsót említhe­ tünk (Radnóti 1938, 162; Taf. XXXIX, 1; Werner 1954, 49; 67, A 15), Az itt tárgyalt edénytöredékeket a kísérő leletek az I. század végétől a II. század közepéig terjedő időszak­ ra keltezik (vö. Kiss 1957, 50). 23. Korsó A lelőhelyet és a leletegyüttest Id. a 22. sz. alatt. 63.243.1.2-3., 6 - 8 . Perem átm. = 8; talp átm. = 6,7. Lemezből kalapált edény. A pe­ rem kereken visszahajló „csöves" (Németh 1904, 247), a nyak és a has töredékei kb. 1 mm vastagságúak, íveltek. Van köztük deformálódott, kissé összeolvadt töredék is. Viszonylag épen maradt meg a si­ ma, dísztelen lemezfenék, mindössze 2 helyen tört ki belőle egy-egy kisebb rész. Ezek az edénytöredékek a tagolt felületű korsókhoz tartoznak (Rad­ nóti 1938, 159; Taf. XIV. 77; CahenDelhaye 1970, 131), pontosabban azoknak egy Kelet-Alpok vidékén ké­ szült változatához. A korsót a lelet­ együttes az I. század végére — II. szá-

25. Kancsó fül- és nyaktöredék Radnóti 1938, 139; Kiss 1957, 49; VI. t. 3.; Radnóti 1960, 108; 122, Nr. 33.; Balty 1965, 55, № 74; Nuber 1972, 150; 204, Liste G VIe6; 217, Grabliste 132. 55.212.52-53. (= régi ltsz.: 463-4; gyarapodási szám: 585), 55.271.162.

25. ábra. Szűknyakú kancsó

23. ábra. Korsó zad első felére keltezi (Kiss 1957, 50). 24. Merítő vagy szűrő A lelőhelyet és a leletegyüttest Id. a 22. sz. alatt. 63.243.1.4. h. = 6, Ül. 5; v. = 0,15, Ül. 0,1. Öntött nyéltöredék, kalapált le­ mezcsésze töredéke. Evezőlapát ala­ kú nyél középső része ez a darab, kis­ sé deformálódott állapotban maradt meg. Sima, enyhén ívelő csésze része a másik töredék. Ez a két darab vízszintes nyelű merítő vagy szűrőedény töredéke (ld. 1. sz.). Hasonlóak még ebben az anyagban a 16. és 37. 24. ábra. Merítő szűrő

A IX—XI. tumulusokból származ­ nak a töredékek. Ugyancsak innen kerültek elő még a következő leletek: ládika bronzverete, vaszár, 16 db ka­ laposfejű bronzszög, bronzfibula, cofülű tál fogantyúja (26) (Kiss 1957, 49). h. = 7,sz. = 0,8-l,2. Mindhárom öntött és töredékes. A fülön fent van 2 egymás felé fordí­ tott trapéz alakú, a fülfelületből alig kiemelkedő lapos tag. Valószínű, hogy lereszelt öntőcsap. A lóprotomé kezdetlegesen mo­ dellált, az előrenyúló hegyes pofa kutyára vagy rókára emlékeztet. A sörényt 3 mélyen vésett függőleges vonal, ül. közöttük széles lapos vájatú vízszintes vonalak jelzik. A test­ részleteket elnagyoltan egymás mellé tett síkokkal adják vissza. A két mell­ ső végtag a kancsó ferdén levágott szájára illeszkedett rá. A forgórészen lefelé futó S-motívumok vannak, ezek is vésettek. Az egész fül egy kis­ sé féloldalas, a hőtől deformálódott. A nyakrész összehajlott csőszerű állapotban van. Ezek a töredékek egy szűknyakú kancsóhoz tartoznak (Radnóti 1938, 137-144; Taf. XIII, 71; Eggers 1951, 171, Beüage 53; Typ 127; Radnóti 1960; Balty 1965). A típus elterjedési területe az egész Római Birodalom, de előfordulnak a szabad Germaniában is. Eddig kb. 150 pél­ dányt tettek közzé.

28 Pannoniában eddig a típus a követke­ ző lelőhelyeken került elő: VindobonaWien (Radnóti 1938, 140; Radnóti 1960, 108, Nr. 51.; Balty 1965, 53, № 38; Nuber 1972, 70; 150; 204; 216), Müllendorf (Radnóti 1938, 143; Taf. XLIV, 4; Radnóti 1960, 112), Savaria-Szombathely (Radnóti 1938, 141; Radnóti 1960, 108; 122, Nr. 50.; Balty 1965, 57, № 93), Környe (Radnóti 1938, 141; 143; Taf. XLVIII, 3 3a; Radnóti 1960, 112; 122, Nr. 4 4 45.; Balty 1965, 26; 4 3 , 52, N°s 36, 92), Brigetio-Szőny (Radnóti 1938, 1 4 0 141; Radnóti 1960, 108; 112, Nr. 4 6 - 4 8 . ; Balty 1965, 26, 4 3 - 4 4 , 53, 55, 57, № s 37, 75, 99; Pl. XI, 3, 5; Paulovics 1942, 227; XXXII. t. 6.), Somodorpuszta (Rad­ nóti 1938, 143; Taf. XLVIII, 2 2a; Radnóti 1960, 103, 122, Nr. 43.; Balty 1965, 57, № 91; Nuber 1972, 69; 171; 174; 204; 217. Bonis 1978, 105 110, 114 121; Abb. 4 9), Békásmegyer (Radnóti 1938, 141. Radnóti 1960, 108; 118; 122, Nr. 42.; Balty 1965, 57, № 98), Aquin­ cum-Budapest (Radnóti 1938, 140-144; Radnóti 1960, 108; 1 22, Nr. 39 - 4 1 . ; Balty 1965, 56 -57, N o s 88 90, Nuber 1972, 150, 168; 204; 217), Intcrcisa-Dunaújváros (Radnóti 1938, 137; 140; Taf. XLVIII, 1 - l a ; Radnóti 1957, 198; 213 214; 218, 222, Nr. 21., 59.; Radnóti 1960, 108; 122, Nr. 36 37.; Balty 1965, 52, 56, № * 35, 87, Nuber 1972. 70; 150; 168; 204; 216; Vágó 1971, Taf. XLVII, I), Vájta (Radnóti 1938, 139 140; Taf. XLVII, 2 2a; 1 ülep 1949, 42; Radnóti 1960, 108; 122, Nr. 34.; Balty 1965, 52, № 34; Bánki 1972, 48 50, № 33; Nuber 1972, 151; 174; 204; 217), Kálóz (Radnóti 1960, 108; 122, Nr. 38.; Balty 1965, 57, № 9 7 ; Nuber 1972, 169, 172; 174; Bónis 1981, 114, 116; 141), Sárbogárd-Alsótöbörzsök (Radnóti 1938, 140; Bánki 1972, 57, № 38; Nuber 1972, 204; 217), KeszthelyÚjmajor (Radnóti 1938, 141; Nuber 1972, 151; 204), Pölöskc (Radnóti 1938, 139 142; Taf. XLVII, 1 la, Alföldy 1960, 6), Gölle, Uzd puszta (Radnóti 1938, 144; Kocztur 1964, 53), Cece (Radnóti 1938, 144, Radnóti 1960, 108; 122, Nr. 35.; Balty 1965, 56, № 86; Pl. XVI, 2), Nagy­ dorog (Radnóti 1938, 12; 142; Radnóti 1960, 107; 122, Nr. 35.; Balty 1965, 56, № 86), Szálacska (Radnóti 1938, Taf. XLIV, 7), Dalj (Pinterovic 1954, 29; Radnóti 1960, 108; 121, Nr. 29.; Balty 1965, 26; 43 44, Radnóti 1960, 108; 121, Nr. 27 29.; Balty 1965, 26; 43 44, 56, N°s 30 31, 85, Radnóti 1938, 144; Anticka bronza 125, № 221), Sisak (Radnóti 1938, 140; Radnóti 1960, 108; 121, Nr. 30.; Balty 1965, 26; 43 44, № 73), Liubljana (Radnóti 1938, 140; Radnóti 1960, 108; 121, Nr. 32.; Balty 1965, 53, № 33) és ismeretlen lelőhelyei példányok (Radnóti 1938, 139, 142; Radnóti 1960, 108; 122, 124, Nr. 52., 88.; Balty 1965, 57,N°s 84, 100).

Л mezőszilasi kancsófül állatprotoméja egy formázásban járatlan kéz­ re vall. A fogó díszítménye provin­ ciális tílusú és kivitelű. Ez a fül helyi készítmény, kérdéses csak az, hogy egy pótlásról van-e szó, vagy pedig az I. század végén — II. század elején itt dolgozó — bronzkancsókat gyártó —

SZABÓ műhely termékéről. Sajnos, az össze­ olvadt kancsónyak erre semmilyen információt nem ad. 26. Tál fogantyú Kiss 1957,49; VI. t. 4. 55.272.17. (=465) ГХ—XI. tumulusok, vö. 25. sz. h. = 4. Öntött, tömör bronzfogantyú tö­ redéke. Középütt 3 gyűrű van. Bal oldalt az elvékonyodó résznél, jobb oldalt közvetlenül a gyűrű mellett tö­ rött. Ez a fogó az со -füles tálak (Eggers 1951, Type 99-101) egyik típusát képviseli (Radnóti 1938, 127-131; Taf. XII, 60). Vö. 13. sz.

26. ábra. Tál

27. Kézmosótál umbója 55.213.1. Szórványlelet a halomsírokból. Kovács Ignác ajándékozta 1908-ban a múzeumnak. Átm. = 9,6; m. = 4. Öntött és esztergált umbo, amiről a fal körben leszakadt. Kettős kör között plasztikus borda van az umbo díszítetlen. A talpgyűrűn belül 3 erőteljes, domború borda, középen pedig a 8. sz. darabnál leírt homorúan behajló, megjelölt középpont nélküli belső kör figyelhető meg. Restaurálatlan, vékony zöld patinája van. Ez a töredék is a nyeles kézmosó tálak közé tartozik, azoknak az um­ bos típusába (Radnóti 1938, 94, Taf. VII,33).Vö.8.sz.

27. ábra. Umbo

28-30. NAGYDÉM A szakirodalomban larariumként vált ismeretessé ez a leletegyüttes, ami valójában egy, a többnyire III. században elrejtett, pannóniai kincs­ leletek közül (Ászár, Balozsamegy-

gyes, Igar, Rábakovácsi, Pápasala­ mon, Szálacska, Tamási). Ezt a kin­ cset bronzveretes faládába helyezték, majd elásták. 1906 tavaszán paraszt suhancok bukkantak rá (Rhé 1908, 119), akik azonnal széthordták (Éri 1963, 27-38). A Bakonyi Múzeum akkori munkatársai tudomást sze­ rezvén róla, azonnal harcot indítot­ tak megszerzéséért és megmentéséért. Ez hosszadalmas huzavona után si­ került (Éri 1963, 27-38). A lelő­ hely neve: Hathalom. Uradalmi föl­ dön került elő, amelyik előbb a bér­ lő, majd a tényleges tulajdonos ada­ tai értelmében Nagydém község ha­ tárában feküdt. A szomszéd falu Gic. Nyilvánvalóan az egyik itteni lakos ideiglenes birtokába került a 28. sz. mély tál egyik szőlőleveles attache-a (Radnóti 1938, 133). A későbbiek­ ben azután a közigazgatás változása szerint Középrépás puszta, ül. Répás közte II helynév is fölmerült lelő­ helyként (MRT 4, 1972, p. 169, 51/2. számú lelőhely). Ma Bakonytamási községhez tartozik az egyko­ ri lelőhely. A leletegyüttesre vonatkozóan a VBM adattári dossziéjainak áttanul­ mányozása után az alábbi kép bon­ takozott ki: A láda tartalma egy szentély fel­ szerelési tárgyait rejtette. Ezek kö­ zött voltak istenszobrocskák (Apollo, Lar), bronzedények (mély tál: 28— 29. sz., korsó: 30. sz., füstölő, mé­ csesek) és áldozati eszköz (tőr vagy kés). Ez az összetétel látszik valószí­ nűnek az iratok szerint. A 28. sz. mély tál az első közlésben egy sza­ bálytalanul csipkézett szőlőleveles attache-sal jelenik meg (Rhé 1908, 119—127, 3. kép). A második és a harmadik attache-ról nincs semmi­ lyen információ sem a szövegben, sem az illusztrációkon. Ugyanígy ve­ szi át Radnóti A. is (1938, 132; Taf. XXXVIII, 3). A tárgyon viszont mindhárom tartótagnak igen jól lát­ szik a helye. Talán az eleinte GicHathalom lelőhelyű, majd Gicsithalomra módosított (Radnóti, i.h.) aitache-ban kell keresni az egyiket. Szó esik Rhé Gyulánál a ,,fedő"ről, ami vékony bronz, ill. réztárgy volt . . . már a helyszínen teljesen szétzúzódott, ebből töredék sem ke­ rült a múzeumba" (1908, 119). Mégis őriz a VBM a 28. sz. mély tál­ lal azonos leltári számon egy másik mély tál peremet is. Meg kell jegyez­ ni, hogy a 28. sz. teljes pereme meg­ van, tehát kizárt dolog, hogy annak a töredéke legyen. így az alábbi lát­ szik valószínűnek: a ládában alulra tették a jobb állapotban lévő mély tálat (28.) és ebben helyezték el az Apollo és a Lar szobrot. A tetejére ráboríthattak egy másik mély tálat

29

SZABÓ (29.), ami összetört, amikor az eke beleakadt.

167, Beilage 31; Typ 83), amit 3 ka­ rikával függesztettek föl a háromláb­ ra (Kraskovská 1978, 20-21; Pl. XVIII, 4). 28. Mély tál Rhé 1908, 119-127,3. kép,-Rad­ A VBM anyagában hasonló ehhez nóti 1938, 133; Thomas 1964, a 2. és a 29. sz. 283; Thomas 1965, 22; MRT 4, A nagydémi lelet mély tálja már a 1972, p. 169, 51/2. sz.lh. II. század végén földbe kerülhetett. 55.187.4. Használati ideje nem lehetett túl m = 8; perem átm. = 32; fenék átm. = hosszú, legfeljebb egy emberöltő, így készítésének időpontjául a II. szá­ 26. zad közepét jelölnénk meg. Vékony bronzlemezből készült, kalapált, meredek falú mély tál erő­ sen sérült állapotban. A perem egy 29. Mély tál helyen, az oldalfal több helyen elre­ Rhé 1908,119. pedt. Feneke kb. 2/3 részben hiány­ 55.187.4.(7) zik. Kívül egymástól arányos távol­ H.= 10; 6,8; 8,1; m. =6,9. ságban 3 ezüstös folt található. Ez 3 töredék, közülük 2 összeülik. feltehetően a forrasztásnál használt Öntött, majd kalapált lemezedény. A perem alatt közvetlenül, ill. az ol­ óntartalmú vegyület nyoma. Fönt, a perem alatt 1x2, lejjebb a törésvo­ dalfalon 2x2 és 1x3 hornyolt vonal nal közelében 1x3 hornyolt vonal­ fut körbe. A felső két vonal között pár mutatkozik, a fenéken pedig található egy szürke folt. Belül a pe­ 1x2. A belső oldalon folyamatos, rem alatt 1x3 hornyolt vonalköteg szürke színű bevonat látszik több he­ látható. lyütt. Itt is vannak hornyolt vonal­ Meredek falú mély tálhoz tartoz­ párok: a perem alatt 1x3, lejjebb az nak ezek a töredékek (Radnóti 1938, oldalfalon 1x2, a fenéken 1x2. 132-133; Taf. XII, 62; Eggers 1951, Attache. Öntött. Eredetileg 3 volt 167, Beilage 31; Typ 83). belőle. Az oldalfalhoz támaszkodó Hasonló az itt tárgyalt anyagban rész szőlőlevél alakú, a kengyel fél­ a 2. és a 28. sz. köríves, vége pedig stilizált madár30. Korsó fej. Rhé 1908, 119; Radnóti 1938, A rendelkezésünkre álló töredé­ 163; Taf. XLI, 1; Thomas-Szentlékekből rekonstruálni lehet a mere­ leky 1959, 32; XXIV. t.; Éri 1963 dekfalú mély tálat (Radnóti 1938, 27-38; Thomas 1964, 283-286 132-133; Taf. XII, 62, Eggers 1951, Taf. 179, 182; Thomas 1965, 21 Thomas 1970, 6; Mithay 1971, 31 MRT 4, 1972, p. 169, 51/2. sz.lh. 55.187.3. 28. -29. ábra. Medence A korsó a 29. sz. mély tál mellett volt a földben (Rhé 1908, 119). M. = 20,4; perem átm. = 6,9; talp. átm. = 9. A füle öntött és utólagosan meg­ munkált, az edény test öntés után kikalapált. Tagolatlan és díszítetlen felületű, de polírozott. Befelé ívelő, széles perem zárja le a tölcséres száj­ nyílást. Az edény a nyakánál a leg­ szűkebb, innen lefelé fokozatosan szélesedik. Az összmagasság felénél egy kissé lejjebb éri el a legnagyobb kiterjedését. Zömök, vaskos darab, de mégis hajlékony ívelésű. Az oldal­ fal lent az alján megrepedt, s kissé összenyomódott. Feneke nincs. A fül fent az edényszájnál stili­ zált madárfejek és levélmotívumok kombinációjából áll. A vízszintes részt egy stilizált levél választja el a függőlegestől. Ez utóbbin középen egy jobbra néző, mezítelen férfialak áll, vállát redőzött lepel borítja, jobb kezében valamilyen füles tartóedényt fog, felemelt bal kezében pedig mericét. A férfialak lábánál egy kicsi négylábú állat tűnik elő, ez valószí­ nűleg kecske, mert hosszú nyaka van.

30. ábra. Korsó

Az ifjút kb. háromnegyed nézetben ábrázolták. Lejjebb az alak lába alatt egy kis részlet kitörött, majd a lezá­ rás következik, ami 3 virágsziromból áll. A támasztó pajzs szélei körben le­ törtek. Rajta reliefben párducon lo­ vagló baccháns kiterjesztett karokkal, féloldalt fordulva. Mögöttük thyrsos botot látunk. Ez az edény a tagolatlan felüle­ tű, domborműves fülű korsók típusá­ ba tartozik (Radnóti 1938, 163165; Taf. XIV, 79), azoknak a késői, sima felületű alcsoportjába (Raev 1977,621). Ez a forma fölöttébb elterjedt a Római Birodalom tartományaiban, de a határokon kívül nem. Az eddig ismert példányok zömében I. és II. századiak. A pannóniai lelőhelyű darabok között egy ép korsó van Sopronból (Radnóti 1938, 162-163), a többi fül Brigetioból (uo. 166; Taf. XL1I, 7), ismeretlen lelő­ helyről (uo. Taf. XL1I, 6). ill. Kemenesszentpéterről került elő (MRT 4, 1972. 129. 37/6. sz. Ih.;XXIV.t. 4.).

A nagydémi korsót a dionysiakus motívumok alapján a II. századra kel­ tezzük (így MRT 4, 1972, p. 169). Összehasonlítva ezt az edényt a fent idézett pannóniai lelőhelyű korsók­ kal kitűnt, hogy azoknál sokkal gaz­ dagabban díszített. Az ábrázolt jele­ netek gyakran előfordulnak a galliai korsókon (Tassinari 1975, 65—66, № 170, további irodalommal). A ha­ sonlóságok oly mértékűek, hogy ar­ ra kell gondolnunk, hogy ez az edény is ott készült. 31.ÖSKÜ Serpenyő töredék Kiss 1957b, Nr. 81., MRT 2, 1969,

SZABÓ

30

31. ábra. Serpenyő

p. 162. 37/10. sz.lh. 55.273.43. Aranyoskút, római telep, 1955. évi leletmentés. Ugyaninnen szárma­ zik egy vaskés, ólomtöredék és római kori házikerámia, m. (tör.) = 2,8, perem átm. = 14. Öntött, de vékony falú serpenyő ívelten hajló peremtöredéke folyta­ tólagosan az oldalfal kis részleté­ vel. Kívül egy plasztikus léc, belül egy vésett vonal van rajta. Az itt rendelkezésre álló töredék a korongos nyelű serpenyők csészé­ jével mutat hasonlóságot, ezért Rad­ nóti A. 1 4 - 1 6 . típusainak darabjai közé sorolhatjuk (1938, 5 0 - 6 0 ; Taf. III, 14-16.) A hasonló pannóniai példányokat a 11. sz.-nál részletesen felsoroltuk. A 31. sz. példányt a kísérő kerámia alapján a II. század végére — III. szá­ zad elejére lehet keltezni. 32. PALOZNAK Kancsó Palágyi 1972, 11 l - l 13, 7. és 9. kép. 71.8.1. Hampaszkút 939. hrsz. Római szarkofág, másodlagos beletemetkezés melléklete.

32. ábra. Kancsó

Hagymafejes fibula, bronz csat, vaskés, vas mécses, vas akasztó horog, vasgyűrü, üvegpohár és üvegpalack kíséretében került elő. M. = 20,5,- perem átm. = 3,9; talp átm. = 7,8. Kalapált lemezedény. Füle lemez­ csíkból készült és hozzászögelték az edény nyakához és hasához. Szájnyí­ lása kör alakú, pereme függőlegesen álló, egyenes, körbevágott. A nyaka hengeres, egy gyűrűvel fönt, lent pe­ dig egy enyhén lejtős lépcsőig tart. A has két egymásnak szembefordított csonkakúp formát mutat. Feneke kü­ lön lemezdarabból készült, kalapált talpgyűrűs és forrasztással illesztették az edény testhez. Foltozott. E tárgy vállas lemezkancsó volt (így Palágyi 1972, 113. A típusról ld. Radnóti 1938, 154-155; Taf. XIV, 83; Raev 1976, 1 5 7 - 1 5 9 , Typ П.; Raev 1977, 6 1 6 - 6 1 7 , Typ Straldza; Bolla 1980, 3 3 - 3 9 , Typ He). Megállapították, hogy ez a vizes kancsók egyike volt. Elterjedési terü­ lete Moesia, Thracia, Italia, Dalmatia tartományokra esik, de szórványosan előfordul Galliában és Britanniá­ ban is. Pannoniában az alábbi lelőhelyeken ke­ rültek elő ilyen típusú kanesók: SisciaSisak (Radnóti 1938, 154), Vinkovci (uo.), Lorenziberg (uo.), Kuzmin (Slavnié 1952, 6 0 - 6 3 ; T. Cl, 2), Zomba (Bo­ nis 1983, 1 0 8 - 1 1 1 ; 122, Abb. П.), Intereisa (Radnóti 1938, 154; Radnóti 1957, 203, 2 2 0 - 2 2 1 , Nr. 33, 52; 1983-ban 14 db vállas lemezkanesónyak került elő a tá­ borból. Id. Szabó 1987, s.p.), KeszthelyÚjmajor (Radnóti 1938, 154), Keszthelyl'enékpuszta, erőd, 6 kanesó töredékekben (Müller 1978, 20, 7. kép 3 - 6 ; 9. kép 1.), Somogyvár (Koeztur 1964, 139). Szalaeska (Radnóti 1938, 154), Szőny-Füzítő puszta (uo.), Müllendorf (uo.: 2 pél­ dány), Carnuntum-Bad Deutseh-Altenburg/Petronell (uo.:3 példány).

A paloznaki kancsó a vállas lemez­ kancsók későbbi változatát képviseli, mert lépcsős vállú. Ugyanilyen az idé­ zettek közül az egyik intercisai (Rad­ nóti 1957, Nr. 52), a Keszthely-Újmajori és 2 carnuntumi példány (Mus. Carnuntinum 1672, 1676). Ál­ talános keltezésük a IV. század. Az itt tárgyalt példány a IV. század má­ sodik felére keltezett (Palágyi 1972, 111 — 113). Készítésének kora sem sokkal előbbi, kb. a IV. század kö­ zepe, s mintegy 30^1-0 év haszná­ lati időt tételezhetünk fel. 33. PÁPASALAMON Korsó Szabó 1981, 54, № 4 (= XI); 5. kép 2; 6. kép; MRT 4, 1972, p. 2 1 1 , 64/1. sz.lh. 55.170.1-2. Kincslelet, a köztemető melletti homokbányában találták 1923-ban.

33. ábra. Korsó

2 évvel később került be a múzeum­ ba Kajcsos István gyűjtéséből. Kísérő leletei a következők: bronztárgyak — ládikaveretek, pán­ tok (Gáspár 1980, 7 7 - 8 6 ) , tükör, szőlőlevél idomú edényfül; kerámia­ töredékek; vasak patkó, lándzsa, pajzsdudor. Ma már csak a ládika és a bronzkorsó azonosítható, m. (tör.) = 12; perem átm. = 7,2; fül h.= 16,2. A korsóból csak a száj és a nyak néhány töredéke, valamint a fül ma­ radt meg. A fül öntött, az edénytest kalapált. A fülön jobb oldalt a madárfej letörött, bal oldalt csak a csőr. Kö­ zépen van egy gombban végződő hú­ sos levél. A függőleges fogón fönt 2 vésett vonal, középen pedig 4, amely térdet imitál, alatta formázott alsó lábszár, majd sarus jobb lábfej kö­ vetkezik. Plasztikus kidolgozású, de utólagosan is megmunkált. Ez a korsó az emberi lábfejjel, Ül. lábszárral díszített fülű típusba tartozik (Radnóti 1938, 167; Radnó­ ti 1957. 205; Tassinari 1973, Types I - X L ; Raev 1977, 621, Beilage 4, Typ 16; Szabó 1981, 5 2 - 6 4 ; Ruprechtsberger 1985, 6 1 - 7 2 ) , a keleti változathoz. Pannoniából egy hasonló fület is­ merünk, ez lelőhely nélküli darab (Szabó 1981, 54, № 5 = XII.; 8. kép 2.). A Római Birodalom határain be­ lül mintegy 60 példány került elő ed­ dig a nyugati és a keleti változatból együttesen. Keltezésük: II—III. század. Sajnos, ennél pontosabban nem keltezhető a pápasalamoni példány sem. Ha-

SZABÓ sonló kincsleletek kerültek elő a tar­ tományban Nagydémről, Igarról, Ta­ másiból, valamint Pécs-Homokbánya dűlő lelőhelyről. Faládában rejtették el a tamásit, Pécs-Homokbánya dű­ lőit és a pápasalamonit. Az összeté­ tel változó, de a visszatérő elemek között szerepel az emberi lábfejjel díszített fülű korsó (Pécs-Homokbá­ nya dűlő, Pápasalamon és Igar). 34-35. SOMLÓJENŐ Ürge domb DNy-i lejtő, urnasír. Bronzvödör (34.) mint urna, ezüst­ tányér (35.) mint urnafedő, arany gyűrű, szárnyas nyíl, tokos vasszi­ gony, 3-4 csontnyelű vaskés mellék­ letként került elő 1912-ben. A Veszprém vármegyei Múzeumi Bizottság és Múzeumegylet együttes évi Jelentése 1912-től 13skk, Radnó­ ti 1938, 94, 108-112; Taf. XXIX, l - l a (35), XXXI, 2 (34), ThomasSzentléleky 1959, 25; T. X.;MRT 3, 1970, 193, 50/3. sz.lh.; 12. t. 1,4,5. 34. Vödör 55.191.2. m. = 28,5; perem átm. = 23; fenék átm. = 18. Öntött a fül, a 2 attache és a vö­ dörtest is, de ezt az öntés után ki­ kalapálták. Az utólagos megmunká­ lások közül hornyolást, vésést, poncolást, esztergálást lehet rajta látni. Széles, bő szájnyílása, vízszintes pereme, hengeres nyaka, kiugró ívelt válla van. Itt a legöblösebb, majd lefelé folyamatosan szűkül, legalul viszont enyhén kiszélesedik és talp­

ig, ábra. Vödör

31 gyűrűt alkot. Az alján belül, a közép­ pont mellett 3 hornyolt, koncentri­ kus kör figyelhető meg, a gyűrűnél pedig egy. Díszítés: a fülön fent, kö­ zépen kannelúrázott gyűrű és fogó hosszanti árkolással, alatta 2 - 2 viszszahajló levél, alatta poncolt pont­ sor, ill. a visszahajló, állatfejes vé­ geken még vésett vonaldíszek is ta­ lálhatóak. Ez a fül két oldalt karikás attache-okba kapaszkodik. Ezeknek a díszítménye egy három alakos kom­ pozíció. Középen egy pálmagalléros női fej helyezkedik el, 2 oldalán pe­ dig egy háromszög alakú, előrenyúló, kissé stilizált állatpofa. A szemeket és a szőrzetet vésett vonalak jelzik. A 3 alak egybetartozását a formán kívül még egy díszítő motívum is hangsúlyozza. Ez egy hullámos vonal, amely poncolt pontsorból áll. Az ál­ latfülektől indul, s a női fej nyaka alatt húzódik, majd oldalt fölemel­ kedve a másik állatfejhez tart. Rad­ nóti A. Scylla ábrázolásnak tartja ezt és a hellenisztikus kor művészeté­ ből származtatja (1938, 94-112). A vödör vízszintes peremén fonott szalagdísz van, középen poncolt pontsorral, oldalt befelé ferde vonal­ kázással. A nyakon kívül 3 párban körbefutó honyolások mutatkoznak. Belül, a perem alatt, egymástól kis távolságban 2 vésett vonal fut körbe. Ez a vödör vagy más néven situla típus a nevét az arcos attache-ról kapta (Radnóti 1938, 94-112; Eggers 1951, 57; 161, Beilage 13; Kar­ te 16; Typ 24; Wielowiejski 1985, 175—179). Ez az edény az asztali ivókészlethez tartozott (Radnóti, i.h.). Ezt a típust Dél-Italiában gyár­ tották, a capuai bronzedényművesség terméke (Willers 1907, 26). Gyár­ tási ideje az I. század első negyede (Zahlhaas 1972, 153). Elterjedési te­ rülete Italia, Pannónia, Germania és a barbaricurri.

^

35. ábra. Ezüsttányér

Alacsony, keskeny talpgyűrűn áll. A középpont körül egyenlőtlen távol­ ságban 4 plasztikus kör helyezke­ dik el. Ez a lapos, ezüst tányér (Drexel 1. forma) Italiában, Germaniában, Raetiában, Britanniában és a Római Birodalom határain kívül került elő. Italiában gyártották. Pannoniában Babóton találtak egy hasonló példányt (Radnóti 1938, 93). A somlójenői darab készítési ide­ je az I. századon belül pontosabban nem határozható meg. A földbe az I. század végén — II. század elején került. 36. SOMLÓ Vödörfül MRT 3,1970, 214. 55.164.5. Vétel, 1906. VIII. 30-án. Egy gyöngyszemmel és egy kis bögrével került be a múzeumba. Átm.= 21,5. Öntött, nyolcszög átmetszetű ken­ gyele van és az erősen stilizált madár­ fejekben végződik. A váli típusú vödrökhöz tartozik. Vö. 6., 9. és 42. sz.

Pannoniából néhány fültöredéket lehet idézni, amelyek nagy vonalakban hason­ lítanak a somlójenőihez, de silányabb ki­ vitelűek: Vinkovci (Radnóti 1938, 9 4 112), Slankamcn (uo.), Brigctio-Szőny (uo.), Kemenesszentpéter (MRT 4, 1972, p. 129, 37/6. sz. lh.; 24. t. 3.), Schwechat (Neumann 1 9 6 8 - 1 9 7 1 , 302, Abb. 1,1; 2,4), Szőlősgyörök (Horváth 1981, 77; 8. kép, 16. kép l a - d ) .

A somlójenői példány sírba kerü­ lésének a kora az I. század végére — II. század elejére tehető (Alföldy 1960, 1-12). Használati ideje kb. 70-80 év.

36. ábra. Vödörfül

35. Ezüst tányér 55.191.1. m. = 3; perem átm. = 30; talp átm.= 27. Öntött, esztergált, vastag falú, la­ pos edény. Oldalfala S-vonalban ívelt.

37. SZENTKIRÁLYSZABADJA Szűrő Thomas 1964. 55.240.745. (régi szám: 59/1943) Romkút, I. épület 4. helyiség, É-i belső szöglet.

SZABÓ

32 tevékenységet az I. századra kel­ tezi. Pannoniában ennek a típusnak a lemezváltozata is megjelenik, de az jóval későbbi, és más centrumból érkezik, s a formája sem ugyanaz, fő­ leg a szájkiképzés tér el, így csak az öntött csőrös kancsók között kell hasonlókat keresni. A MNM római gyűjteményében őriznek két ismeret­ len lelőhelyű kancsót (Radnóti, i.h.). 37. ábra. Szűrő

3 9 ^ * 2 . ISMERETLEN LELŐHELY 41. ábra. Edény töredék

Vékony, kalapált bronzlemezből készült szűró'alj. A lyuksor sugaras elrendezésű. Ez a darab egy vízszintes nyelű szűrő kitörött része. Ld. ezekről az 1., 16.es 24. s/. 38. VESZPRÉM MEGYE Kancsó Radnóti 1938, 155; Taf. L, 4. 55.275.154. m. = 12; perem átm. = 7, ill. 6; talp átm. = 5. Öntött edény. Hasa behorpadt. Feneke hiányzik. Zömök, hasas kiöntős szájú edény. Különleges jellem­ zője, hogy a nyakon ülő, kis/élesí­ tett, profilait perem derékszögben befelé hajlik. Ez az edény a csőrös kancsók, római korban nem túlságosan népes családjába tartozik (Radnóti 1938, 155 156, Taf. XIII. 76.). Több példány származik itáliai le­ lőhelyről, de szórványos előfordulá­ sok vannak a tartományokból is: ludaeaból, Moesiából, thraciából, Raetiából, Galliából és Britanniából. Л típus gyártása Italiában folyt Radnóti Л. véleménye szerint, s ezt a

38. ábra. Csőrös kancsó

39. Vödör töredék 55.275.6. h.= 12. Kalapált lemezedény perem- és ol­ dalfal darabja. Enyhén ívelt, össze­ nyomódott, erősen rongált állapot­ ban van.

42. Vödörfül 55.275.144. átm. = 26,5, m. = 10. Öntött kengyel, amit elhajlítottak és kalapáltak. Átmetszete négyszög alakú. Ez a fül is olyan, mint amelyeket a 6., 9. és 36. sz. leletek tárgyalása kapcsán már láttunk.

3V. ábra. Vödör

40. Edénytöredék 55.275.138. h. = 5,6. Kalapált lemezedény ívelt oldalfalá­ nak töredéke.

42. ábra. Vödörfül

TIPUS1NDEX Korongos nyelű serpenyő, Radnóti 16. típus ll.Gyulafirátót 55.241.3. 20. Inota 77.2.109., 143. 31.Öskü 55.273.43.

40. ábra. Kdénytöredék

4 1 . Edénytöredék 55.275.141. h. = 4,6. Az előzővel megegyezik.

Vízszintes nyelű merítő/szűrő edény pár, Radnóti 24. típus 1. Balatonfüred 55.214.7. 16. Inota 77.2.5., 11., 16., 99., 103.. 113., 135. 24. Me z őszi las 63.243.1.4. 37. Szentkirályszabadja 55.240.745. Domborműves, umbós paterák, Radnóti 28. típus 18. Inota 77.2.2., П . . 134. Tányér, Radnóti 32. típus 35. Somló jenő

55.191.1.

33

SZABÓ Umbos patera, Radnóti 33. típus 8.Enying 55.275.532. 27. Mezőszilas 55.213.1. Simpulum, Radnóti 40. típus 21.Inota 77.2.112., 1 3 6 - 1 3 7 . Simpulum, Radnóti 41. típus 12.Inota 77.1.16., 26., 92. 73.2.41., 43. Simpulum, Radnóti 44. típus 14.Inota 77.2.25., 32., 3 7 - 3 8 . , 45., 60., 62. Vállas vödör, Radnóti 4 7. típus 34. Somlójenő 55.191.2. Vali vödör, Radnóti 52. típus 6. Csesznek 55.192.2. 9.Enying 55.208.1. 36. Somló 55.164.5. 42. Ismeretlen lelőhely 55.275.144.

Tál omega-alakú fülekkel, Radnóti 60. típus 13. Inota 77.2.3., 69., 77., 81., 90., 108., 138. 26. Mezőszilas 55.272.17. 3 fogantyús, meredek falú, mély tál, Radnóti 62. típus 2. Balatonfüred 55.214.10. 28.Nagydém 55.187.4. 29.Nagydém 55.187.4. Lóherelevél szájú, talpas kancsó, Radnóti 68. típus 17. Inota 77.2.76., 106. 19. Inota 77.2.1., 4.

Csőrös kancsó, Radnóti 76. típus 38. Veszprém megye 55.275.154. Tagolt felületű korsó, Radnóti 77. típus 23. Mezőszilas 63.243.1-3., 6 - 8 . Amphora, Radnóti 78. típus 4. Berhida 55.247.1., 55.164.6. Tagolatlan felületű korsó, Radnóti 79. típus 3. Balatonfűzfő 70.16.4. 10. Enying 55.275.174., 531. 15.Inota 77.2.283-286., 223., 120., 140. 22. Mezó'szüas 63.243.1.1.5. 30. Nagydém 55.187.3.

Szüknyakú kancsó, Radnóti 71. típus 25. Mezőszilas 55.212.53.

Emberi lábfejjel díszített fülű korsó, Radnóti 81. típus 33. Pápasalamon 55.170.1-2.

Kiöntős lemezkancsó, Radnóti 75. típus 7. Csesznek 55.192.3.

Vállas lemezkancsó, Radnóti 83. típus 32. Paloznak 71.8.1.

TIPOLÓGIAI EGYEZTETŐ TÁBLÁZAT

Radnóti 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29.

Eggen

Kraskovská

130. 131.

12.

131.

12.

Raev

Nuber

136 (csésze) 134-135 (nyél)

137.

13.

138. 140. 139., 141., 143. 144. 146. 147.

15. 14. 17. 16.

160. 161. 161. 155.

19. 20., 23. 24.

D (Hagenow) F (Alikaria) E (Millingen)

SZABÓ

34 Radnóti

Eggers

34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81. 82. 83. 84.

— — — — — — 163. — — — — 18-20., 23 24. 21. 38. — 58. 63. 36. — — 43. — 5. — 103. 68. 83. 82. — — — — — — — 127. 125. — — 128. — — 129. — — — _ — —

Kraskovská

Raev

Nuber

22.

4.

25.

27.

10. 12. 11. 13.

5. 19.

14.

F (Alikaria) G (Canterbury) G

E (Millingen)

35

SZABÓ A LELTÁRI SZÁMOK SZERINTI INDEX Ltsz.:

Régi ltsz.:

Edény

Nr.

Lelőhely

55.164.5. 55.164.6. 55.170.1-2. 55.187.3. 55.187.4. 55.187.4. 55.191.1. 55.191.2. 55.192.2. 55.192.3. 55.212.52-53. 55.213.1. 55.214.7. 55.214.10. 55.240.745. 55.241.3. 55.247.1. 55.271.162. 55.272.17. 55.273.43. 55.275.6. 55.275.154. 55.275.174. 55.275.531. 55.275.532. 55.208.1. 63.517.1. 63.243.1.1., 5. 63.243.4. 63.243.1.2-3., 6 - 8 . 70.16.4. 71.8.1. 73.2.35., 41., 43. 77.1.16., 26., 92. 77.2.3., 69., 77., 81., 90. 77.2.108., 138. 77.2.25., 32., 3 7 - 3 8 . , 45. 77.2.60., 62. 77.2.120., 140., 223., 283. 77.2.284-286. 77.2.5., 11., 16., 99., 103. 77.2.113., 135. 77.2.76., 106. 77.2.2., 11., 134. 77.2.1., 4. 77.2.109., 143. 77.2.112., 136-137. 55.275.138. 55.275.141. 55.275.144.

1520

-

vödörfül amphorafül korsó korsó mély tál mély tál tányér vödör vödör kancsófül kancsófül umbo szűró' mély tál szűró' serpenyő amphorafül kancsófül tál fogó serpenyő vödörfül csőrös kancsó korsó korsó alja umbós tányér vödör füstölő korsó szűrő korsó korsó kancsó

36 4 33 30 28 29 35 34 6 7 25 27 1 2 37 11 4 25 26 31 39 38 10 10 8 9 5 22 24 23 3 32

Somló Berhida Pápasalamon Nagydém Nagydém Nagydém Somlójenő Somlójenő Csesznek Csesznek Mezőszilas Mezőszilas Balatonfüred Balatonfüred Szentkirályszabadja Gyulafirátót Berhida Mezőszilas Mezőszilas Öskü ism. lh. Veszprém m. Enying Enying Enying Enying Berhida Mezőszilas Mezőszilas Mezőszilas Balatonfűzfő Paloznak

-

simpulum

12

Inota

-

tál

13

Inota

-

simpulum

14

Inota

-

korsó

15

Inota

_ -

szűrő kancsó patera kancsó serpenyő? simpulum edénytör. edénytör. vödörfül

16 17 18 19 20 21 40 41 42

Inota Inota Inota Inota Inota Inota ism. lh ism. lh ism. lh

4683

3024 3020 464 2024 5342 5342

465

158 300 300 299 301

BIBLIOGRÁFIA ALFÖLDY I960 =Alföldy, G., Bronze vessels in the burial rites of the native population in North Pannónia. Archaeologia (Warszawa) 11, 1 9 5 9 60,1-12. ANTICKA BRONZA = Popovic, Lj., B.Mano-Zisi, D.-Velickovic, M.-Jeliéic, В., Antióka bronza u Jugoslaviji. Beograd 1969. BALTY 1965 =Balty, J. Chr., Une anse d'aiguière d'époque romaina a incrus-

tation d'argent. Bull, des Musées Royaux d'Art et d'Histoire 37, 1965, 13-48. BÁNKI 1912= Bánki, Zs., La coUection du Musée Roi Saint Etienne - Objets romains figurés en bronze, argent et plomb. IKMK B/30. Székesfehérvár 1972. BÁNKI 1916= Bánki, Zs., Bronze, in: Forschungen in Gorsium im Jahre 1974. Alba Regia 15, 1976, 1 6 7 1.68.

BARB 1938 =Barb, A., Frührömische Gräber von Burgenland, in: DissPann 11:6. Budapest 1938. 1 7 7 - 2 0 5 . BARKÓCZI-BÓNIS 1954 = Barkóczi L.Bónis, É. В., Das frührömische Lager und die Wohnsiedlung von Adony (Vetus Salina). ActaArchHung 4, 1954, 129-199. BARKÓCZI 1968 = Barkóczi L., Négy ké­ sőrómai sír Brigetioból. KMMK 1, 1968,75-105. DEN BOESTERD 1956 = den Boesterd, M. H. P., The Bronze Vessels in the Rijks-

36 museum G. M. Kam at Nijmegen. Nijmegen 1956. BOLLA 1980 = Bolla, M., Brocca rinvenuta a Carobbio degli Angeli. Rivista Archeologica dell'Antica Provincia e Dioccsi di Como 161, 1979 [1980], 23-50,-Tav. I - V . BONIS 1960 = Bonis, É. В., Römerzeit­ liche Gräber in Halimba (Kom. Veszprém). FA 12, 1960, 9 1 - 1 1 0 . BONIS 1968 = 5óm's, É. В., Amaillierte Palästra-Geräte aus Brigetio. F A 19, 1968,25-58. BONIS 1918 = Bonis, É. В., Rekonstruk­ tionsversuche aus dem Fundinventar des römerzeitlichen Bestattungswagens von Szomor-Somodorpuszta. F А 29, 1978, 103 124. BONIS 1981= Bonis, É. В., Das kaiser­ zeitliche „Wagengrab" 1 von Kálóz. I А 32, 1981.95- 144. BONIS 1982 = Bonis, É. В., Das kaiser­ zeitliche ..Wagengrab" Nr. 3 von Környe. F A 3 3 , 1982, 1 1 7 - 1 6 1 . BONIS 19H3 = Bonis, É. В., Der kaiser­ zeitliche Bronzefund von Zomba. 1A 34. 1 9 8 3 . 9 3 - 122. CAHFN-DFLHAYF 1970 = Cahen-Delhaye. A-, Buire romaine en bronze découverte a Saint-Mard. Helinium 10, 1970.120 135. DAX \91l--Dax, M. Cs., ArchÉrt 98, 1971, 269, Nr. 29. DRFXFI. 1909 = Drexel, E., Alexandrinischc Silbergefäße der Kaiserzeit. BJ 118. 1909. 176 235. EGGERS 1951 = Eggers, H. J., Der rö­ mische Import im freien Germanien. Atlas der Urgeschichte. Hamburg 1951. EGGERS 1966 -Eggers, H. J., Römische Bronzegefäße in Britannien. JRGZM 13,1966,67 164. ËRI 1963 -Éri /., A nagydémi larariuin múzeumba kerülése. VMMK 1, 1963, 27 38. FÜLEP 1949 = Fülep F., Rómaikori kocsi­ temetkezés Vajtán. ArchÉrt 76, 1949. 40 51. FÜLEP 1984= Fülep, F., Sopianae. The history of Pécs during the Roman era. and the problem of the continuity of the Late Roman population. Buda­ pest 1984. GARBSCH 1965 = Garbsen, J.. Die norisch-pannonische Frauentracht im 1. und 2. Jahrhundert. München 1965. GÁSPÁR 1980--Gáspár D., A pápasala­ moni kincslelet ládaverete. VMMK 14, 1980,77 86. H AM PEL 1885 = Hampel J., Ászári kincs. ArchÉrt 5, 1885. 2 4 - 2 6 . HATALAY 1979 = Hatalay G., Római rézveder és hódoltságkori rézedény restaurálása. Múzeumi műtárgyvéde­ lem 6, 1 9 7 9 , 6 3 - 6 7 . HORVÁTH 1981 = Horváth /,., A szőló'sgyöröki római kori sír. CommArchHung 1 9 8 1 , 5 9 - 8 1 . KISS \951 = Kiss Á., A mezó'szilasi csá­ szárkori halomsírok. ArchÉrt 84, 1957,40-49. KISS 1957b = Kiss Á., Pétfürdő, in: Leletmentő ásatások az 1955. évben. ArchÉrt 84. 1957, Nr. 81. KOCZTUR 1964 =Kocztur É., Somogy megye régészeti leletkataszterc. Rég. Füz. II.13. Budapest 1964.

SZABÓ KRALOVÁNSZKY 1962 = Kralovánszky, A., Igar. in: Archäologische Forschun­ gen im Jahre 1961. ArchÉrt 89, 1962, 261. KRASKOVSKÁ 1978 --Kraskovská, L., Roman Bronze Vessels from Slovakia. BAR Int. Ser. 44, Oxford 1978. MRT \=Bakay K.-Kalicz N.-Sági К., Veszprém megye régészeti topográfiája: A keszthelyi és tapolcai járás. Budapest 1966. MRT 2 = Éri I.-Kelemen M.-Németh P.Torma I., Veszprém megye régészeti topográfiája: A veszprémi járás. Budapest 1969. MRT Ъ=Вакау K.-Kalicz N.-Sági К., Veszprém megye régészeti topográfiája: Deveeseri és sümegi járás. Budapest 1970. MRT 4--Dax M.-Éri I. Mit hay S.-Palágyi S.-Torma I., Veszprém megye régészeti topográfiája: Л pápai és zir­ cijárás. Budapest 1972. MITHAY = Mithay S„ Vezető a pápai Helytörténeti Múzeum állandó kiállí­ tásához. Pápa I 971. MÜLLFR 1978 --Müller R., V. századi bronzmú'ves műhely maradványai Keszthely-Fenékpusztán. ArchÉrt 105, 1978, 11 29. NEUMANN 1968 71 = Neumann, A., Ein Metalldepotfund aus Wien-Schwechat. JÖAI49, 1 9 6 8 - 7 1 , 299-316. NUBFR \912--Nuber, H. U., Kanne und Griffschale. BRGK 53, 1972, 1 232. OTTOMÁNYI 1985 = Ottományi К.-Gab­ ler D., Római telepek Herceghalom és Páty határában (A pátyi terra sigillata). Studia Comitatensia 17, 1985, 185-241. PALÄGYI 1972--Palágyi S., A paloznaki és a tüskevári szarkofág. VMMK 11. 1972, 109-118. PALÁGYI 1981 --Palágyi, S., Die rö­ mischen Hügelgräber von Inota. Alba Regia 19, 1 9 8 1 , 7 - 9 3 . PALÁGYI 1982= Palágyi S., Mithras-relieftöredék a Balaton-felvidékről. VMMK 16, 1982, 1 5 - 1 9 . PARRAGI 1963 =Parragi Gy., A Bogdá­ ni úton feltárt későrómai temető. Bu­ dapest Régiségei 20, 1963. 311 - 326. PAULOVICS 1942 = Paulovics /., Brigetioi kisbronzok magángyűjteményekből. ArchÉrt 1942, 2 1 6 - 2 4 5 . PINTEROVIC 1954 = Pinterovic, D., Najnoviji nalazi iz Dalja, Zkacajnog arheologskog nalazista. Osjeöki Zborm k 4 , 1954, 1 9 - 3 1 . PINTEROVIC 1962= Pinterovic, D., О rimskoj bronci s terena Osijeka i okolice. Osjeőki Zbornik 8, 1962, 7 1 152. PINTEROVIC 1965= Pinterovic, D., О rimskoj bronci u arheoloskoj zbirci Osjeókog Muzcja. Osjeíki Zbornik 9 - 1 0 , 1965,75-104. PIRKOVIC 1968 = Pirkovic, I., Crucium. Die römische Poststation zwischen Emona und Neviodunum. Situla 10, 1968, 121. PITTIONI 1941 =Pittioni, R., Römische Funde aus der Landschaft Burgen­ land-Reichsgau, Niederdonau. JÖAI 33, 1 9 4 1 , 1 5 - 7 0 .

RADNÓTI 1938 = Radnóti, A., Die rö­ mischen Bronzegefässe von Panno­ nién. DissPann 11:6. Budapest 1938. RADNÓTI 1957 = Radnóti, A., Gefäße, Lampen und Tintenfässer aus Bronze, in: Intercisa IL (Dunapentele) Ge­ schichte der Stadt in der Römerzeit. ArchHung 36. Budapest 1957. 173 — 224. RADNÓTI 1960 = Radnóti, A., Eine Bron­ zekanne aus Augsburg. BVB1 25, 1960.99-124. RADNÓTI 1966 = Radnóti, A., Ein rö­ misches Urnengrab in Halbturn (Bur­ genland), in: Festschrift für A. Barb. Wiss. Arbeiten aus dem Burgenland 35. Fisenstadt 1966. 1 9 9 - 2 2 1 . RHÉ 1908 = Rhé Gy.. Apollo- és laresszobor Veszprémben. MKÉ 2, 1908, 119 127. RAFV \911~-Raev, B. A., Die Bronze­ gefäße der römischen Kaiserzeit in Thrakien und Mösien. BRGK 58, 1977, 605 642. REINFUß 1957 = Rein fuß, G. Graber­ straße 1957. Carnuntum Jahrbuch 1957,81-99. SLAVNIC 1952 = 5/űVW
37

SZABÓ THOMAS 1965 =5. Thomas E., A nagydémilararium. Veszprém 1965. THOMAS 1970 = Thomas, E. В., Über Pannonién. Tihany 1970. WILLERS 1907 = Willers, H., Neue Un­ tersuchungen über die römische Bron­ zeindustrie von Capua und von Nieder­ germanien. Hannover-Leipzig 1907. WIGAND 1912 = Wigand, K., Thymiateria. BJ122, 1912,1-97.

WERNER 1954 = Werner, J., Die Bron­ zekanne von Kelheim. BVB1 20, 1954, 43-73. WIELOWIEJSKI 1985 = Wielowiefski, /., Die spätkeltischen und römischen Bronzegefäße in Polen. BRGK 66, 1985,123-320. ZAHLHAAS 1972= Zahlhaas, G., Groß­ griechische und römische Metalleimer. 1972.

RUPRECHTSBERGER = Ruprechtsberger, E., Eine Bronzekanne aus Windischgarsten. Jahrbuch des Oberösterreichcn Musealvereins 130/1, 1985, 6 1 - 7 2 .

TÁBLÁK Az illusztrációk alatt szereplő szám a ka­ talógus-számot jelenti.

38

KATALÓGUS

KATALÓGUS

39

40

KATALÓGUS

KATALÓGUS

41

:ff-

ШЕШ:"ШЁ1

42

KATALÓGUS

KATALÓGUS

43

44

KATALÓGUS

8

KATALÓGUS

45

46

KATALÓGUS

KATALÓGUS

47

13

48

KATALÓGUS

13

KATALÓGUS

49

14

50

KATALÓGUS

19

22

KATALÓGUS

51

25

52

KATALÓGUS

26

KATALÓGUS

53

27

54

KATALÓGUS

28

KATALÓGUS

55

28

KATALÓGUS

56

28

KATALÓGUS

57

58

30

KATALÓGUS

KATALÓGUS

59

32

60

KATALÓGUS

33

KATALÓGUS

61

34

1||P 5 -'"

62

KATALOG US

KATALÓGUS

63

35

64

KATALÓGUS

KATALÓGUS

65

37

39

66

KATALÓGUS

38

KATALÓGUS

67

41

40

42

Borító címoldal: Huta-üveg palack (Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum néprajzi gyűjteménye) Borító hátoldal: Céh-korsó (Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum néprajzi gyűjteménye) ISSN: 0864-7887 Felelős kiadó: Dr. Praznovszky Mihály Készült a Prospektus GM Nyomdájában Veszprém, Pápai út 37/A. Tel.: (80) 22-914 Felelős vezető: Szentendrei Zoltán

i

Katona I. cikk 5. sz. ábra

1

\

140 Ft