2011.02.24.
Római jog V.
Az örökösök jogi helyzete
az öröklés jogi hatása Az aditioval az örökös az örökhagyó universalis successorává, azaz minden átháruló jogának és kötelezettségének utódjává lett. Az örökhagyó jogai és kötelezettségei abban az állapotban mennek át az örökösre, amelyben az örökhagyónál voltak. Az örökléssel a hagyatéki vagyon beolvad az örökös vagyonába, s ott semmiféle különállást többé nem őriz meg. (néhány szándékolt kivételtől eltekintve: egyes beneficiumok esetén.)
az örököstársak viszonya
osztályrabocsátás (collatio)
Több örökös esetén az utódlás mindegyik örökösre nézve csak a maga hányada erejéig áll be.
Lemenő törvényes örökösök közötti vagyonmegosztásnál figyelembe kell jöjjenek bizonyos vagyonrészek, melyeket közülük egyik-másik a hagyaték megnyílása előtt szerzett.
Az örököstársak között mindig egy akaratlan közösség (communio incidens) keletkezik örökrészeik (mint eszmei hányad) arányában. - ez a közösség a hagyatéki dolgokon mint osztatlan közös tulajdon jelentkezik; - a követelések és tartozások ellenben szabály szerint ipso iure megoszlanak köztük, az az ki-ki csak a saját része erejéig lesz adós vagy hitelező, (illetőleg a saját része erejéig áll be a confusio a közte és az örökhagyó között fennállott kötelemnél) - kivéve, ha a kötelem tárgya természeténél fogva oszthatatlan, mikor az örököstársak egyetemlegessége következik be akár adósi, akár hitelezői oldalon.
A beállott közösség felbontására az actio familiae herciscundae nevű osztókereset állt bármelyik társ rendelkezésére.
osztályrabocsátás (collatio) (2) 2. Fentiek helyett a későbbi császári jog a collationak egy új esetét ismerte el, nevezetesen a beszámítását annak a vagyonnak, melyet valamelyik lemenő az örökhagyótól élők közti ingyenes juttatás pl. hozomány, kiházasítás, vagy más ingyenes juttatás (de nem egyszerű ajándék)
címén előre kapott: ún. collatio descendentium Justinianus ezt végrendeleti öröklés esetén is előírta, hacsak a szülő kifejezetten ki nem zárta. Az osztályrabocsátás csak arra a lemenőre kötelező, aki az örökségben részt kíván venni. Rákényszeríteni senkire nem lehet.
Ez az ún. collatio (betudás, osztályrabocsátás) intézménye, melynek célja volt a lemenő örökösöknek a szülői vagyonban lehetőleg egyenlő részt biztosítani. 1. első esete az volt, melyet a praetor • az emancipált gyermek (az emancipatio utáni szerzeményekre), vagy • a hozománnyal ellátott filia familias terhére állapított meg (collatio bonorum, collatio dotis). Ezek jelentősége azonban fokozatosan háttérbe szorult, mivel a családtagok vagyonképessége a posztklasszikus jogban egyre szélesebb elismerést nyert, így a hatalom alatt maradt és az onnan kivált gyermekek szerzésképessége közti különbség kiküszöbölődött.
növedékjog - ius accrescendi Az örököstársaknak az egész hagyatékra való joga, melyet csak társainak jelenléte korlátoz, mutatkozik meg akkor, - ha az örökhagyó végrendeletében üres részeket hagyott, vagy - ilyenek keletkeztek azzal, hogy a meghívott örökösök közül egyik-másik nem vált örökössé, – akár azért, mert már érvényes delatio sem történhetett a kiesettre, pl. előbb meghalt, testamenti factio passivaját vesztette, – akár azért, mert a rá nyílt hagyatékot nem tudta vagy nem akarta megszerezni.
Ilyenkor a megürült hagyatéki rész a többi örököstárs részéhez minden további nélkül, automatikusan hozzánő (adcrescit). Természetesen, ha az adott esetben transmissionak vagy substitutionak van helye, akkor előbb ezek következnek be. Sorrend: 1. transmissio (házon kívüli örökösöknél) 2. substitutio 3. accrescentia
1
2011.02.24.
növedékjog - ius accrescendi (2)
növedékjog - ius accrescendi (3) A ius accrescendi ezen egyszerű rendszerét jelentékenyen komplikálták a végrendeleti öröklésnél Augustus családjogi törvényei:
C 25%
B 33%
A 50%
A 67%
B 25%
Az adcrescentia az örököstársak közt részeik arányában következik be. (Pl. A1/2, B 1/4, C 1/4; részben örökös; C elestével az ő részének 2/3-át kapja A, 1/3-át B.)
1. a házasságon kívül élő vagy gyermektelen által megszerezni nem tudott („elejtett”) örökrészekben a növedékjog rendes szabályai - csak azoknak az örököstársaknak javára nyernek alkalmazást, akik az örökhagyó le- vagy felmenői (3. fokig), - ellenben minden más örököstárs ki van zárva a növedékjogból;
Azonban, ha az örököstársak között összefüggő csoportok vannak (pl. végrendeleti összekapcsolás ill. in stirpes vagy in lineas öröklés folytán), a csoportokon belül történt megüresedés elsősorban a csoporthoz tartozók közt idéz elő növedékjogot, s csak ha a csoport minden tagja elesik, áll be a növekedés a többi örököstársak javára.
2. az elesett vagy ilyennek tekintendő megürült rész (caducum) jutalmul az illető végrendeletben kinevezett gyermekes családapák (örökösök ill. hagyományosok) javára esik; akik ezt a részt nem örökösi keresettel, de caducorum vindicatioval követelhetik, azonban csak cum onere, azaz az elesett részt terhelő hagyományokkal együtt.
Viszont a csoporton kívüli részüresedésekkel szemben a csoport, mint egység szerepel a növedék szempontjából. A hozzánövekvő résszel azonban vele mennek a ránehezedő terhek (pl. a hagyományok stb.) is.
A caducum fő esete (a nőtlenek, gyermektelenek tekintetében) már Constantinus alatt megszűnt - Justinianus a többit is megszüntette.
az örökös keresetei
az örökös keresetei (2)
Az örökösre átszállnak az örökhagyó jogai és kötelezettségei. Az örökhagyó minden vagyoni természetű joga az örökös jogává válik. A pozitív vagyonalkatrészek állhatnak dolgok feletti hatalmi helyzetekben illetve keresetekben.
1. Rendelkezésére állhatnak az örökösnek olyan szinguláris keresetek, melyek az örökhagyóról szálltak át az örökösre, s amelyek érvényesítése során nem merül fel kérdésként, hogy a felperes valóban örökös-e, hanem a vita akörül forog, hogy a vitatott jog megillette-e az örökhagyót. (pl. fenn áll-e még a megörökölt követelés, vagy sem?)
Ha az örökös által megszerzett hagyatékból egyes vagyonalkatrészek – melyek az örökhagyó vagyonában benne voltak – hiányoznak, az örökös hagyatéki kereseteket indíthat saját nevében ezen jogok megszerzése, a kinnlévőségek behajtása érdekében.
2. Ha viszont a vita során a beperelt ellenfél a jogait követelő felperes örökös voltát vonja kétségbe, akkor - mivel itt rendszerint több jogosítvány, így egy egész hagyaték vagy egy hagyatéki rész kiadásáról van szó -, erre a célra már a régi jog egy univerzális keresetet bocsátott a felperes rendelkezésére: ez volt a vindicatio vagy petitio hereditatis.
hereditatis petitio A hereditatis petitioval a felperes a hagyatékot, hagyatéki részt, egyes hagyatéki dolgok kiadását (vagy kötelmi tartozás megfizetését követelheti) attól, aki a felperes öröklési jogának kétségbevonásával azokat birtokolja, illetőleg aki a tartozást nem fizeti meg. A követelés tárgya tehát adott esetben vagyonrész (vagyontömeg) is lehet, s kötelmi követelések is tárgyául szolgálhatnak, ennek ellenére in rem actioról van szó.
történeti formák 1. Mint a tulajdonper, úgy a hagyatéki vagyon megszerzési iránti per ősi jogbeli formája is a legis actio sacramento in rem volt: a felperes igénybejelentésére (vindicatio) a beperelt, a per tárgyát általában magánál tartó fél hasonló igényt támaszt (contravindicatio): ő is a civiljognál fogva örökösnek tartja magát. 2. A második, átmeneti történeti forma az ünnepélyes ígéret közbejöttével való döntés a dolog hovatartozása kérdésében (agere per sponsionem) Ennek során mivel az alperes nem kontravindikál, csak a felperesi állítás körül folyik a vita. A felperes megígértet egy bizonyos összeget stipulatio formájában arra az esetre, ha kiderül, hogy ő a vagyon örököse: tkp. közvetett döntés ez a felperes örökös voltának kérdésében a centumvirális bíróság előtt.
2
2011.02.24.
történeti formák (2) 3. A jogviták megoldásának harmadik, legmodernebb, a klaszszikus korban is jórészt alkalmazott formája a formulák útján való perlés lehetősége volt (agere per formulam petitoriam). A praetor által bevezetett civiljogi igényre épülő (in ius concepta) formulával való vindikálásnál már elegendő volt, ha az alperes tagadta a felperes intencióbeli jogállítását, vagyis hasonlóan a sponsiós formához, itt sem volt szükség kontravindikációra. Viszont a formuláris per közvetlenül a pertárgy kiadását illetve az alperes pénzbeli marasztalását eredményezhette.
A formula felépítése
bíró kinevezés intentio
Rutilius legyen a bíró.
arbitratus (clausula arbitraria) condemnatio
és ezt a dolgot a rendelkezésednek megfelelő módon nem adják vissza Aulus Ageriusnak,
Ha bizonyítást nyer, hogy Lucius Titius hagyatéka, amely a per tárgyát képezi, a római polgárok joga alapján Aulus Ageriusé
amennyit ez a dolog érni fog, annyi pénzben, bíró marasztald Numerius Negidiust Aulus Agerius javára; ha nem nyer bizonyítást, mentsd fel.
a felek
az alperes birtokhelyzete
A hereditatis petitio felperese a civiljogi örökös, aki hozzá akar jutni örökségéhez, vagy annak egy részéhez.
A rei vindicatioval ellentétben nem csak akkor tekintik az alperest a pertárgyat birtoklónak, ha ténylegesen magánál tartja a teljes hagyatékot vagy hagyatéki részt.
Alperes az lesz, aki a hagyatékot, hagyatéki részt vagy akár egyes hagyatéki dolgot pro herede vagy pro possessore birtokolja. A per kezdetén az alperesnek, akivel szemben az örökös követeléssel lép fel, nyilatkoznia kell, hogy milyen alapon veszi fel a küzdelmet a felperessel szemben. Erre a praetor előtti meghallgatás (interrogatio in iure) szolgált. 1. Pro herede birtokol az, aki magát örökösnek vallja, akár jó-, akár rosszhiszeműen, pl. midőn a törvényes örökös a végrendeletivel szemben vitatja a végrendelet érvényességét. 2. Pro possessore birtokol az, aki az interrogatio során kitér a válasz elől: nem adja okát a birtoklásának, de nem is adja ki a dolgot, s ezzel a felperes öröklési jogát ténylegesen kétségbe vonja. („mert birtoklok” - mondja)
perbebocsátkozás Miután a felperes perbe idézte azt, akinél a megszerzendő dolgot fellelni véli, és a praetor (in iure) lefolytatta a szükséges előzetes tudakozódást, az alperesnek el kell döntenie, hogy bele megy-e a perbe. A birtokló alperes nem köteles perbe bocsátkozni, mivel az ún. in rem kereseteknél a római jog nem ismerte a perbe bocsátkozási kényszert.
Itt elegendő, ha – az alperes egyetlen hagyatéki tárgyat magánál tart, vagy – a hagyaték gyümölcseit magánál tartja, – az eredeti hagyatéki vagyontárgy helyébe lépő vagyonnal bír (surrogatum) (hereditatis bonorumve possessio) Birtokosnak tekintendő nem csak a dologbirtokos, hanem az is a) akinél a dolog sohasem volt, de aki magatartásával a felperest megtévesztette, hogy ellene indítsa a pert (liti se obtulit) és ezzel a valódi birtokost mentesítse, b) aki a dolgot korábban birtokolta ugyan, de csalárd módon túladott a dolgon, amidőn a felperes perlési szándékáról értesült, vagyis a per tényleges megkezdése előtt (dolo desiit possidere).
Ezeket a nem birtoklókat fiktív birtokosoknak nevezik a források (ficti possessores)
A hereditatis petitio lefolyása
Eljárás in iure
hereditatis petitio kérése a praetortól interrogatio in iure az alperes nem bocsátkozik perbe
alperes a hagyatékot (dolgot) nem adja ki
A perbe nem bocsátkozó alperest a praetor intedictummal (interdictum quam hereditatem) felszólítja az igényelt vagyon kiadására, s ha az nem tesz eleget a parancsnak, akkor abban az értékben marasztalja, amit a per végig vitele esetén fizetnie kellett volna az alperesnek. (litis aestimatio) Ha az alperes perbe bocsátkozik, cautio-val kell biztosítania, - hogy a per során minden dolosus magatartástól tartózkodik, - hogy a marasztaló ítéletnek eleget fog tenni.
interdictum quam hereditatem birtokot kap a felperes
megállapításra kerül a litis aestimatio
az alperes perbebocsátkozik, tagad vagy ellenérve van litis contestatio
3
2011.02.24.
A hereditatis petitio lefolyása (2)
bizonyítási kötelezettség Jogának igazolásához a felperesnek 1. meghívottsága mellett 2. egyrészt a megnyílást (az örökhagyó halálát), ritkán a hagyaték – amelyből a vita tárgya hiányzik – megszerzését kell bizonyítania. 3. másrészt bizonyítania kell természetesen, hogy az alperes birtokolja a per tárgyát. Ennek igazolására azonban lehetőség volt már az eljárás első szakaszában. Ha a felperesnek sikerül ezeket igazolnia és az alperesnek nincsenek olyan bizonyított érvei, melyek a felperes igényét megkérdőjeleznék – az esküdtbíró megállapítja a felperesi igény jogosságát (pronuntiatio) és – a formulában megtalálható felhatalmazás (clausula arbitraria) alapján természetbeni teljesítésre szólítja fel az alperest.
ítélet A dolgot abban az állapotában kell kiadni, melyben a litis contestatio idején volt, illetve olyan helyzetbe kell hozni a felperest, mintha az általa követelt dolgot már a litis contestatio időpontjában visszakapta volna. Elsődlegesen a restituere elv uralja a hereditatis petitiot is, a marasztalás itt is arra megy, hogy az alperes adja ki a hagyatékot, vagy hagyatéki dolgot, és mindazt, ami eladás, csere folytán helyébe lépett. (surrogatum) A természetbeni teljesítés elsődlegessége hatja át a keresetet, mivel az eljárás arbitraria actio, s pénzbeli marasztalásra – amely a formuláris eljárásban főszabály minden perben – csak akkor kerülhet sor, ha az alperes nem tesz eleget a bíró iussumának, vagyis a dolog természetbeni kiadására szóló parancsának.
marasztalás (2) A marasztalás összegszerűsége megállapításánál figyelembe veendő szabályokat - akárcsak a tulajdonkeresetnél - a jogtudomány alakította ki, és nem foglalta teljesen egységes szabályrendszerbe. A hereditatis petitio esetében a marasztalási alapelveket – nem mindig joggal – egy jogszabályra, az ún. Senatusconsultum Iuventianumra vezetik vissza, amely a klasszikus kor derekán Kr. u. 130-ban született, s amely eredetileg csak az államkincstár öröklési ügyeiben volt figyelembe veendő.
Ezen keresetnél a tudomány által kidolgozott marasztalási alapelv az, hogy a) a jóhiszemű alperes (aki joggal hitte magát örökösnek) csak annak kiadásával tartozik, ami a hagyatékból a litis contestatiokor még megvan, vagyis aminek megtartásával jogalap nélkül gazdagodnék: a litis contestatio előtt elpusztult, elköltött, eltékozolt vagyonért nem felel. b) a rosszhiszemű alperes ellenben minden kár megtérítésével tartozik, ami azért keletkezett, mert ő a hagyatékba jogalap nélkül beavatkozott.
az alperes perbebocsátkozik, tagad vagy ellenérve van litis contestatio
sikerül a felperes bizonyítása pronuntiatio, iussum de restituendo kiadja a dolgot és járulékait
nem adja ki a dolgot (cl. arbitraria aktivizálódik)
(litis aestimatio) nincs condemnatio
nem tudja kiadni, mert a dolog nincs meg: bírói becslés
nem sikerül a felperes bizonyítása
felmentik az alperest
litis aestimatio
Eljárás apud iudicem
marasztalás Szemben a rei vindicatioval, ahol az alperes dolosus magatartása miatt a felperes becslő esküjének is szerepe lehet (iusiurandum in litem), a hereditatis petitionál elsődlegesen a marasztalási összeg bírói megállapítása jöhet számításba, bár a felperesi becslő eskü szerepét itt sem lehet elvileg kizárni. Ha nem az alperes dolusa miatt marad el a természetben történő visszaadás, pl. mert - az eljárás alatt gondatlansága folytán semmisült meg a dolog, - ha a felperes a dolog mellé még kártérítési igénnyel is fellép, - a gyümölcsök kiadását is igényli, akkor bírói becslés állapítja meg az alperessel szembeni marasztalás összegét. Cél: a felperest olyan helyzetbe kell hozni, mintha a per magalapulása, a litis contestatio idején hozzá jutott volna követeléséhez.
marasztalás (3) Itt is három kérdéskörben kellett a bírónak állást foglalnia: – hogyan hatott ki a marasztalás összegére, ha a követelt pertárgy a per előtt vagy annak folyamán megrongálódott vagy elpusztult; – hogyan kerültek elszámolásra az alperes birtoklása alatt esetlegesen a birtokolt dologból keletkezett időközi gyümölcsök; – milyen elvek szerint téríttethette meg az alperes azon ráfordításait, költségeit, melyeket az idő alatt költött a pertárgyra, míg az az ő hatalmában volt.
1. A dolog rongálódásának a problémáját a hereditatis petitionál a tulajdonperhez hasonlóan oldották meg azzal az eltéréssel, hogy - a jóhiszemű alperest a litis contestatio előtti károkért semmilyen alapon nem lehetett felelősségre vonni. Illetve hogy - a rosszhiszemű alperest vétkességi alapon tették felelőssé a per előtti rongálódásokért is.
4
2011.02.24.
a gyümölcsök elszámolása
a peres dolgot ért kárért való felelősség
rei vindicatio jóhiszemű alperes rosszhiszemű alp.
a litis contestatio előtt
a rei vindicatio alapján nemfelel (esetleg actio legis Aquiliae alapján)
emellett: rei vindicatio alapján objektive felel a tolvaj és aki dolosusan szűnt meg birtokolni
a rei vindicatio a rei vindicatio alapján a litis alapján felel minden felel a véletlen contestatio általa vétkesen keletkezett károkért is után okozott kárért (de kimentés lehet)
hereditatis petitio jóhiszemű alperes rosszhiszemű alp.
nem felel pusztulásért ill. rongálódásért
felel minden vétkesen okozott kárért, mivel felelős omnis culpaért
felel minden általa felel a véletlen (akár a vis vétkesen okozott maiorból) keletkezett károkért is, amely a felperesnél nem kárért, következett volna be rendes gondossággal tartozik
a litis contesta tio előtt
a litis contesta tio után
rei vindicatio jóhiszemű alperes rosszhiszemű alp. a meglévőt ki kell elválással tulajdont adnia az anya-dologgal szerez minden együtt v. külön gyümölcsön vindicatio alapján, (nem térít) az elfogyasztottat külön actio alapján téríti az elfogyasztottat, a az elfogyasztottat, a beszedni elmubeszedni elmulasztottat téríti, a lasztottat téríti, a meglévőt kiadja meglévőt kiadja
hereditatis petitio jóhiszemű alperes rosszhiszemű alp. csak a meglévő gyümölcsöt, valamint az az elfogyasztottat, a elidegenített hagyatéki beszedni elmulasztottat dolgok még meglévő téríti, a meglévőt kiadja ellenértékét adja ki az elfogyasztottat, a beszedni elmulasztottat téríti, a meglévőt kiadja
az elfogyasztottat, a beszedni elmulasztottat téríti, ameglévőt kiadja
2. A hereditatis petitionál kis eltérést mutat, hogy a jóhiszemű alperes a beszedett, vagy be nem szedett gyümölcsökért a litis contestatio előtt nem felel, viszont ki kell adja azokat a gyümölcsöket, melyek még megvannak, valamint az elidegenített hagyatéki dolgok még meglévő ellenértékét.
Ezen a ponton tehát valamivel szigorúbbak az örökösi kereset szabályai.
alperes megtérítési igénye beruházásai iránt rei vindicatio
hereditatis petitio
jóhiszemű alperes
rosszhiszemű alp.
jóhiszemű alperes
rosszhiszemű alp.
szükséges
teljes értékben
teljes értékben
teljes értékben
teljes értékben
hasznos
gazdagodásig
ius tollendi (megváltása: bontási értékkel)
teljes értékben
teljes értékben
fényűző
ius tollendi (megváltása: bontási értékkel)
ius tollendi (megváltása: bontási értékkel)
teljes értékben
ius tollendi (megváltása: bontási értékkel)
3. Hereditatis petitionál hasznos beruházás esetén a pernyertes örökös mind a jó-, mind a rosszhiszemű alperesnek megtéríti a teljes beruházási értéket. Ugyanígy a jóhiszemű fényűző beruházásokat is, de a rosszhiszeműnek csak ius tollendije van.
interdictum quorum bonorum (2) A jogeszköznek az a furcsasága, hogy a hagyaték elbirtoklásának lehetetlenné válása előtt erősebb volt, mint maga a hereditatis petitio, mivel az ellen is érvényesült, aki már elbirtokolta a hagyatékot. Később (vitatott, hogy már a klasszikus vagy csak a justinianusi jogban) a bonorum possessor utiliter megkapta a hereditatis petitiot is: hereditatis petitio possessoria (intentio: „ha örökös lenne”), s ez már nem csak a hagyatéki dolgok, hanem a hagyatéki követelések érvényesítésére is alkalmas volt.
interdictum quorum bonorum Ez a birtok megszerzésére irányuló interdictum a bonorum possessor jogeszköze, ha a hagyatékból hiányzik valami: a praetor által a hagyatékba beutalt indíthatja az ellen, aki a hagyatéki dolgokat (jogokat nem!) pro herede vagy pro possessore birtokolja (ill. dolosusan szűnt meg birtokolni) Ezzel adott esetben még a civiljogi örököst is perelni lehet a hagyatéki dolgok kiadására, azonban a. ha a bonorum possessio csak sine re, akkor a civiljogi örökös hereditatis petitioval visszakövetelheti a dolgokat (ekkor interdictum célja: a kedvezőbb alperesi pozíció biztosítása) b. ha a bonorum possessio cum re, akkor a bonorum possessor végleg megtarthatja a hagyatékot a civilis örökössel szemben is.
ismétlés A hagyatékban bekövetkező jogutódlás kétféle lehet: a) egyetemes jogutódlás b) különös jogutódlás (universalis successio) (singularis successio) amikor a hagyaték mint egész, ennek folytán az örökhagyó a benne foglalt összes jog és egyes (szorosan meghatárokötelezettség együttesen zott) vagyoni jogai szállnak száll át egy vagy több át a jogutódra személyre. Ezt öröklésnek, az egyetemes pl. a hagyomány esetén a kedvezményezett nem jogutódot örökösnek nevezzük. örökös, hanem hagyományos Lehet több örökös, mikor is Ilyenkor tehát egyes jogok ki eszmei hányadban lesznek vannak véve az egyetemes jogosítottjai az örökségben jogutódlás alól, és másnak lévő jogoknak és kötelességeknek. vannak juttatva.
5
2011.02.24.
a legatum
a singularis successio esetei A justinianusi jog hagyomány alatt értett minden olyan vagyoni juttatást, melyet az örökhagyó végrendeletben, vagy codicillusban egyedileg tett. A régibb jogban a juttatás módja szerint azonban különbséget tettek szűkebb értelemben vett hagyomány (legatum) és „hitbizomány” (fideicommissum) között. legatum legatum
fideicommissum
- a hagyomány a régi civiljogból eredt, s mint ilyen szigorú formaságokhoz kötött volt; - a fideicommissum (hitbizomány) a császári jogban jelent meg, s a hagyományrendelésnek úgyszólván minden formai szabályát áttörte.
a legatum tárgya A hagyomány tárgya lehet bármiféle vagyoni részeltetés: - dolgok tulajdonának, - idegen dologbeli jogoknak átruházása, illetőleg engedélyezése, - kötelmi jogoknak átruházása, - kötelmi juttatás, nevezetesen: - követelés átruházása (legatum nominis), vagy - adósság-elengedés (legatum liberationis), vagy - kötelemalapítás az örökös terhére egyszeri vagy visszatérő szolgáltatásokra: járadékok, tartás stb.
A legatum lehet - egy vagy több dolog vagy jog (pl. dologösszesség, bútor, üzlet, kelengye stb.) vagy - egész vagyonrész (pl. peculium, hozomány), vagy - hagyatéki rész hagyományozása (lásd alább). Passzív vagyonalkatrészek (adósságok) hagyományozása, mint a hagyomány ajándéktermészetével össze nem férő juttatás, ki van zárva.
Legatum (hagyomány) az örökhagyó által rendelt – – – – –
halálesetre szóló juttatás, végrendeletben vagy legalább megerősített fiókvégrendeletben, (codicillus confirmatus) előírt formák között, az örökös terhére (csak aktívum lehet a tárgya) egy harmadiknak, a hagyományosnak (legatarius).
A legatum önmagában nem állhat meg, hanem szükségképp egy örökösnevezésre támaszkodik, ezzel áll vagy bukik: a hagyomány a végrendeleti örökös (örökösök) örökrészének csökkentése. A hagyományos csak a megterhelt örökös közvetítésével jut a hagyományhoz: - nem folytatója az örökhagyó személyiségének, csak kap valamit a hagyatékból; - nem felel a hagyatéki hitelezőknek: ezek csak az örökös ellen fordulhatnak.
Viszont hagyományról csak akkor lehet szó, ha a hitelezők kielégítése után maradt még aktív hagyaték!!
a legatum fajai Külső formáját tekintve, a régi jog szerint ünnepélyes civiljogi szavak használatához volt kötve, a formakényszer azonban idővel itt is engedett, s Constantinus óta megszűnt. A rendelés módja szerint minden hagyomány két alaptípusra vezethető vissza : a) vagy akként rendeli az örökhagyó a hagyományt, hogy a hagyományozott jog (tulajdon, szolgalom) róla közvetlenül a hagyományosra háramlik át, azaz a hagyományost nyomban a hagyomány életbelépte után dologi kereset: vindicatio (rei - servitutis - ususfructus) illesse, épp ezért ezt a rendelésmódot legatum per vindicationemnek nevezzük ; Ez nem mond ellent annak, hogy a hagyomány mindig csak egy örökösnevezésre támaszkodhat, s a hagyományos csak a megterhelt örökös tényén keresztül juthat a hagyományhoz. A vindicatiós legatum is csak akkor érvényes, ha van örökös, aki elfogadta a hagyatékot.
a legatum fajai (2) b) vagy akként, hogy a hagyomány szolgáltatásával az örököst terheli meg, mikor is az örökös terhére és a hagyományos javára csak egy quasi-contractualis kötelem keletkezik, melyet az utóbbi az actio ex testamento nevű keresettel érvényesíthet, s melyet legatum per damnationemnek nevezünk. Az actio ex testamento egy • stricti iuris kereset, • a tagadó alperessel szemben duplumra, • a megterhelt felelőssége omnis culpára megy.
6
