A pénzügyi szolgáltatást közvetítőknek a jogi helyzete

MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM – ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR – CIVILISZTIKAI TUDOMÁNYOK INTÉZETE – KERESKEDELMI JOGI TANSZÉK

A pénzügyi szolgáltatást közvetítőknek a jogi helyzete TDK dolgozat

Készítette: Polgár Attila Géza

Konzulens: Ujváriné Dr. Antal Edit

V. Évfolyamos joghallgató

Egyetemi Adjunktus

Miskolc, 2010 1

Általános bevezető A téma kiválasztása során a fő motiváló erő az volt, hogy az utóbbi években lezajlott hitelpiaci válság komoly problémákat vetett fel a pénzügyi szolgáltatói szektorban – nem véletlenül- tekintve, hogy súlyosabb volt mint az elmúlt évtizedek periodikus krízisei1. A téma feldolgozásakor nem nélkülözhető a klasszikus megbízási jogviszony továbbá a európai és a magyar jogrendszerben újszerű önálló kereskedelmi ügynöki jogviszony elemzése amelyek

alapvetően

háttér-jogintézményként

érvényesülnek

a pénzügyi

szolgáltatások

közvetítőire vonatkozóan. Itt nem csak a hatályos jogszabályokat, hanem a nemzetközi és hazai kodifikációs törekvéseket is alapul veszem. Az önálló kereskedelmi ügynökökre vonatkozó joganyag tárgyalásakor szükséges kitérni továbbá a 86/653/EGK irányelvre amellyel a tagállamok egységes európai közvetítői jogot kívántak létrehozni. A célom az, hogy összehasonlítsam a különböző szabályozásokban fellelhető hasonlóságokat és különbözőségeket. Ezután térek rá a konkrét pénzügyi szolgáltatások közvetítésének szegmensére, amelynek során hazai jogszabályokra támaszkodom elsősorban mint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény vagy a PSZÁF különböző állásfoglalásai, illetve egyéb szakirányú rendeletek, továbbá bemutatom a jogszabály megalkotásának illetve módosításainak a gazdasági indokait is. Megvizsgálom továbbá azt, hogy a korábbi évek szabályozásához képest miként változott a jelenleg hatályos követelményrendszer és várhatóan milyen hatással lesz a gyakorlatban. Végezetül a dolgozat befejező részében azt kívánom vizsgálni, hogy a jövőben a közvetítőkre vonatkozó joganyagban milyen változás várható, figyelemmel új Polgári Törvénykönyvre valamint az európai jogegységesítési folyamatokra. Mivel a dolgozat témáját a közvetítőkre vonatkozó szabályok adják, elengedhetetlen, hogy megvizsgáljuk azokat a szerződéstípusokat amelyek kialakulása lehetővé tette a közvetítői tevékenység jogi keretek között történő folytatását. Ennélfogva először a megbízási szerződést fogom tárgyalni.

1

Soros György: A 2008-as hitelválság és következményei Scolar Kiadó 2008

2

A megbízási szerződés mint a gondossági kötelmek alaptípusa A téma feldolgozása során nem nélkülözhető a klasszikus megbízási jogviszony elemzése amelyre akár úgy is tekinthetünk, mint az összes megbízási típusú ügylet alapja és amely a kereskedelmi ügynöki szerződéssel együtt háttér - jogintézményként érvényesül a pénzügyi szolgáltatást közvetítőkre vonatkozó szabályozás terén.

Történeti áttekintés A megbízási szerződés gyökerei egészen a római jogig nyúlnak vissza, ahol az ún. munka- vagy ügyviteli szolgálatra irányuló ügyletet egyik főtípusa volt. Speciális volt az alakzata, mivel annak ellenére, hogy bizonyos megbízási ügyletek üzletszerűen folytatott tevékenységeket érintettek – mint az orvoslás, oktatás vagy a különböző képviseletek ellátása – ez az ügylettípus szigorúan megkövetelte, hogy szívességi, vagyis ingyenes jelleggel végezzék. Azonban bizonyos megbízások meglehetősen időigényesek voltak illetve hivatásszerű gyakorlást igényeltek – mint például az imént is említett orvoslás – és abszurd lett volna elvárni, hogy ingyenesen végezzék őket. Ezen oknál fogva, mintegy kiskapuként jelent meg a tiszteletdíj (honorárium) jogintézménye,2 amely „viszont-ajándékozásként” működött. Attól eltekintve, hogy a római jogban élő mandátum nem visszterhes alakzatban létezett, magán viselte a megbízási jogviszony összes sajátosságát, úgy mint a bizalmi viszony alapján történő személyes teljesítést, a megbízó részéről gyakorolható utasítás- adási jogot, a megbízott széleskörű tájékoztatási kötelezettségét, illetve a megbízott költségeinek a megtérítésére vonatkozó megbízói kötelezettséget.

2

Szerződési alaptípusok szerkesztette: Bíró György Novotni Kiadó Miskolc, 2003. 202. oldal

3

A hatályos hazai szabályozás Hatályos

nemzeti

jogrendünkben

a

megbízási

szerződés

fogalmát

a Polgári

Törvénykönyv3 ( a továbbiakban: Ptk. ) 474. §- a adja meg. „A megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni” valamint a „megbízást a megbízó utasítási szerint és érdekében megfelelően teljesíteni”. Ugyanakkor nem csak a fogalom-meghatározás szerepel a hatályos szabályanyagban, a Ptk. 474.§-től a 487. §-ig találhatók rendelkezések a megbízási jogviszony szabályozására vonatkozóan. Ezzel a jogalkotó egy más részére nyújtandó tevékenységkifejtő magatartásnak állapítja meg a jogi keretét. Le kell azonban szögezni, hogy a megbízási jogviszony jellegét tekintve a gondossági és nem az eredménykötelmek kategóriájába sorolható, ennélfogva az eredménykötelmi elemeket tartalmazó megbízási jellegű szerződések általában valamilyen nevesített altípusba4 esnek. Erre tekintettel fontos kiemelnünk, hogy a megbízás szerződés alaptípusa szubszidiárius, mivel csak azon szerződések tartoznak bele amelyek nem minősülnek más jogviszonynak vagy szerződéstípusnak.

A szerződés alanyai A szerződés alanyait vizsgálva megkülönböztethetjük a megbízót és a megbízottat. Megbízó bárki lehet aki cselekvőképes, esetleg korlátozottan cselekvőképes. A megbízotti minőség

azonban

már

kötöttebb,

különösen

a

speciális

szakértelmet

megkövetelő

megbízásoknál. Korábbi példánkat alapul véve, egy orvosnak a szakirányú diplomától kezdve a kamarai tagságon át, számos követelménynek kell megfelelnie. Ez ugyanúgy irányadó az ügyvédekre is. Itt érdemes megjegyezni, hogy e két megbízási jogviszony annyira speciális, hogy rájuk a jogalkotó külön szakirányú törvényeket rendelt alkalmazni.5

3

1959. évi IV. törvény

4

Ilyen önálló altípusok például a letét, a bizomány és a szállítmányozás

5

1998. évi XI. törvény az ügyvédekről és 1997. évi CLIV. Törvény az egészségügyről

4

A jogviszony jellemzői A szerződés közvetlen tárgya a felek kifejtendő magatartása, ami a kötelezett oldaláról a gondos és szakszerű ügyvitelt jelenti. Ez magába foglalja a megbízó utasításainak betartását, a fokozott tájékoztatási kötelezettséget, és a személyes ügyvitelt is. Külön ki kell továbbá emelni a bizalmi elem jelentőségét a megbízási jogviszonyokban. Noha a bizalmi elem valamilyen formában szükségszerűen előfordul a magánjog teljes palettáján, a megbízási szerződések során fokozottan érvényesül a követelménye. Mindkét felet megilleti továbbá az indokolás nélküli felmondás joga, azzal a kitétellel, hogy amennyiben a megbízó gyakorolja ezen jogát, a megbízott mindaddig köteles az ügyet ellátni, amíg meg nem győződött arról, hogy a képviselet szükségtelen, vagy más látja el. A római jogi konstrukcióhoz képest a hatályos jogunk a megbízási szerződést főszabály szerint a visszterhes ügyletek körébe sorolja, de lehetőséget ad az ettől való eltérésre is a szerződési szabadság jegyében.

A DCFR6 megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezéseinek a legfőbb eltérései a hazai szabályozástól Noha a politikai csatározásoknak köszönhetően a napjainkra már évtizedes munkát háta mögött tudó új Ptk.7 hatályba lépése még nem történt meg, a közeljövőben be fogják iktatni a jogrendünkbe. Mivel a hazai kodifikátorok a munkájuk során fokozottan vették figyelembe az egységes szerződésjogra8 irányuló jogharmonizációs törekvéseket, így a megbízási szerződések kapcsán is ki kell térni az eddigi legnagyobb volumenű kodifikációs vívmány, a közös referencia-keret tervezet (továbbiakban: DCFR) idevágó rendelkezéseire is. A DCFR a megbízási szerződésre vonatkozóan a IV. könyvének D részében tartalmaz rendelkezéseket. Már 6

Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law Draft Common Frame of Reference Outline

Edition 2009 előkészítette: a Study Group on European Civil Code és az Acquis Group szerkesztette: Christian von Bar, Eric Clive és Hans Schulte-Nölke © 2009 by sellier. european law publishers GmbH, Munich. 7

2009. évi CXX. törvény a Polgári Törvénykönyvről, továbbá 2010. évi LXXIII. törvény a Polgári Törvénykönyvről

szóló 2009. évi CXX. törvény hatályba nem lépéséről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról és végül 1129/2010. (VI. 10.) Korm. határozat az új Polgári Törvénykönyv megalkotásáról 8

A terminológia tekintetében lásd: Mátyás Imre: Az európai szerződésjog egységesítése a közösségi jogalkotás és a

magyar rekodifikáció tükrében. Phd- értekezés, Miskolc, 2005.,8-11. oldal

5

a fogalom-meghatározás során eltérést látunk a hazai szabályozástól, ugyanis azt mondja ki, hogy a megbízott, meghatalmazás alapján és a megbízó utasításait követve és annak nevében, szerződést köt harmadik személlyel vagy harmadik személlyel szemben a megbízó jogi helyzetére tekintettel fellép. Tisztán látható, hogy itt a gondos és szakszerű ügyvitel követelményén túl, eredménykötelmi jelleg is érvényesül. A rendelkezés úgy folytatódik, hogy a megbízott díj ellenében vállalja, hogy eljár a megbízó érdekében, annak utasításait követve. A tervezet nem szól a megbízási szerződés ingyenes alakzatának lehetőségéről. Ami a két szabályozás között azonos, az az utasítási joga a megbízónak és az a követelmény, hogy a megbízottnak a megbízó érdekében kell eljárnia. A továbbiakban a DCFR számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely a megbízási jogviszony értelmezéséhez elengedhetetlen. Így definiálja például a meghatalmazást, mint egyoldalú jogviszonyt, amely alapján a megbízott jogosult eljárni,a megbízást amelynek tartalmi elemeként nevesíti a megbízó érdekében és utasításainak megfelelően történő eljárást, vagy például rendelkezik a megbízott közvetett illetve közvetlen képviseleti jogállásáról. A jogviszony megszűnésével kapcsolatban is sajátos fogalommal operál a DCFR, ugyanis nem a mindkét felet megillető felmondási jogot emeli ki szerződésszüntető lehetőségként, hanem a megbízó által gyakorolható visszahívási jogot. A tervezet nevesíti, hogy milyen időbeli hatállyal lehet megbízási szerződést kötni. A szerződés megköthető határozott időre, határozatlan időre és meghatározott cél elérésére is. Ezt a három alternatívát a hazai szabályozás azonosan alkalmazza.

Speciális megbízási jogviszonyok a DCFR-ben és a hazai szabályozásban Amit még érdemes megemlíteni az összehasonlítás kapcsán, hogy míg a magyar szabályozásban külön nevesítve vannak speciális megbízási jogviszonyok, amelyekre nézve szaktörvények az irányadók,addig a DCFR külön „obligation of skill and care9” címszó alatt rendelkezik a kérdésben és megállapítja, hogy amennyiben az ügy ellátására vonatkozóan többletismeretekkel rendelkezik a megbízott, úgy vele szemben az elvárhatóság mércéje 9

„szakismeret és gondosság”

6

arányosan növekszik. Speciális esetként említi meg, hogy amennyiben a megbízott olyan csoport tagja, amely csoport tagjaira nézve hatóság speciális követelményeket támaszt( például a kamarák tagjaira vonatkozó követelmények ), abban az esetben ezen követelményeknek kell eleget tennie a megbízottnak tevékenysége teljesítése során. További érdekes különbség, hogy a DCFR „Consequences of acting beyond mandate”10 fejezetcímben tárgyalja azokat az eseteket amikor a megbízott nem lenne jogosult bizonyos nyilatkozatok megtételére vagy tevékenység kifejtésére, ennek ellenére így cselekszik. Ezt a jogintézményt ilyen formában a hazai szabályozás nem alkalmazza. Hasonló rendelkezés van a Ptk. 475. § (2) bekezdésében, ahol anélkül, hogy jogosult lenne a megbízott, igénybe vehet közreműködő felet a megbízó károsodástól való megóvása érdekében, de ez egyrészt nem általános megfogalmazás, másrészt pedig csak a megbízott felelősségét érintő és a személyes ügyellátásával kapcsolatban felmerülő kérdésekben releváns. A megbízási szerződésekben fokozottan

érvényesülő

bizalmi

elemet

érintő

rendelkezése

a

DCFR-nek,

hogy

összeférhetetlenségi szabályt állapít meg főszabályként a megbízottra vonatkozóan a tekintetben, hogy nem járhat el megbízotti minőségben szerződés megkötése során a harmadik személy ( szerződő fél ) oldalán is. Ez alól kivételt is ismer a DCFR, ugyanis alkalmazza a kettős képviselet illetve kettős közvetítés jogintézményét. Ezt a hatályos magyar szabályozás nem nevesíti. Az új Ptk. koncepció V. könyve - amely a kötelmek körét fogta át - a megbízási típusú ügyleteket tárgyalva nevesítette a kettős közvetítés jogintézményét. Megállapítja, hogy közvetítő díját a megbízott csak a megbízójától követelheti abban az esetben is, ha a megbízójával szerződő fél javára is tevékenykedett. Ha a közvetítőt a közvetítéssel mindegyik szerződő fél megbízta, a közvetítőnek járó díjat egyetemlegesen kötelesek megfizetni, egymás közötti viszonyukban azonban a díjat egyenlő arányban viselik. Ha a közvetítő a közvetítői szerződésben foglaltakat megsértve tevékenykedett a megbízójával szerződő fél javára is, megbízójától sem a díját, sem pedig költségeinek megtérítését nem követelheti. Noha mindkét tervezet nevesíti a kettős képviseletet,az arra vonatkozó rendelkezések alapvetően nem azonosak.

10

meghatalmazáson túli nyilatkozattételek jogkövetkezményei

7

A Ptk.-tervezettel szemben a DCFR csak kivételként nevesíti a kettős képviseletet, abban az esetben, ha a felek a megbízási szerződésben ezt lehetővé tették, illetve ha a képviselő jelezte megbízója felé azon szándékát, hogy harmadik fél képviseletét is szándékozik ellátni és a megbízó ez ellen nem él kifogással, valamint ha a megbízó tudta, vagy ésszerűen számíthatott arra, hogy a megbízott a vele szerződő fél képviseletét is ellátja és ez ellen ésszerű időn belül nem tiltakozott és végül akkor, ha a megkötendő szerződés feltételei olyan precízen vannak megállapítva, hogy nem merül fel annak a kockázata, hogy a megbízónak sérül az érdeke (the content of the prospective contract is so precisely determined in the mandate contract that there is no risk that the interests of the principal may be disregarded11). Ilyen rendelkezést a kódextervezetünk nem tartalmazott. Ugyanakkor a több megbízó esetén megállapítandó megbízási díj teljesítésének módjáról hallgat a DCFR, ehelyett azonban speciális rendelkezéseket tartalmaz azokra az esetekre , ahol a megbízó fogyasztónak minősül. Ebben az esetben csak akkor jogszerű a kettős képviselet, ha a megbízó kifejezetten hozzájárul ahhoz, hogy a megbízott őt és a vele szerződő felet is képviselje a megkötendő szerződés tekintetében vagy akkor, ha a megkötendő szerződés olyan pontosan van meghatározva, hogy nem merül fel annak a kockázata, hogy a megbízónak sérül az érdeke. Ezen fogyasztókra vonatkozó rendelkezés klaudikálóan kógens, a megbízó hátrányára eltérni tőle nem lehet. A megbízási díj kérdésében csak azt a megállapítást teszi a DCFR, hogy amennyiben a fentiekben támasztott követelményeket teljesíti, úgy jogosulttá válik a díjra a megbízott.

A DCFR és a hazai szabályozás közötti összhang kérdése Megállapíthatjuk, hogy a DCFR megközelítése több szempontból is eltér a hazai szabályozástól a megbízási jogviszonyt illetően. Míg a Ptk. a megbízási szerződést alapvetően a tisztán gondossági kötelmek alaptípusaként nevesíti, addig a DCFR szabályozása magán hordoz eredménykötelmi jegyeket is, ezáltal pedig igen közel kerül más altípusokhoz valamint önálló szerződéses jogviszonyokhoz, mint például a következőkben tárgyalt önálló kereskedelmi ügynöki szerződéshez. Véleményem szerint nem szerencsés ez a választás, mivel az egységes szerződésjog megteremtése során pont az ilyen „összemosódásokat” kellene felszámolni. 11

DCFR IV. D. – 6:101 344. oldal

8

Az önálló kereskedelmi ügynökre vonatkozó szabályok – különös

tekintettel

a

közösségi

jogalkotásra,

a

DCFR

rendelkezéseire a hazai kodifikációs törekvésekre és a hatályos szabályozásra Az előbbiekben a pénzügyi szolgáltatást közvetítőkre vonatkozó mögöttes joganyagból a megbízási szerződéses jogviszonyt vizsgáltam. Mivel rész-egész viszonyrendszer alapján a megbízási szerződés az alaptípus, az önálló kereskedelmi ügynöki szerződés az altípus és annak képezi egy speciális

alakzatát

a pénzügyi

szolgáltatást közvetítő

személyek

köre,

elengedhetetlen, hogy a kereskedelmi ügynök/képviselő jogállását érintő szabályozást is górcső alá vegyem a dolgozat áttekinthetőségének érdekében. Itt szintén szükségét érzem, hogy ne csak a hazai szabályozást vegyem alapul, hanem a közösségi jogalkotás és a DCFR vívmányait is. A DCFR IV. számú könyvének E részét ( Part E ) fogom vizsgálni ugyanis itt szerepelnek rendelkezések a franchise és a forgalmazói szerződés mellett a dolgozat során áttekintendő kereskedelmi ügynöki szerződésre vonatkozóan valamint az 86/653/EGK –irányelvet az önálló kereskedelmi képviselőkről .

A DCFR kereskedelmi ügynökre vonatkozó rendelkezéseinek tartalmi felépítése A DCFR hivatkozott részének első fejezete általános rendelkezéseket tartalmaz arról, hogy mely szerződésekre terjed ki a hatálya. Mivel a Rész együtt tárgyalja a kereskedelmi ügynöki szerződést a franchise és forgalmazó szerződésekkel ezért annak érdekében, hogy egyszerűbben alkalmazzon bizonyos fogalmakat, a termék szót használja az áruk és szolgáltatások helyett gyűjtő jelleggel. A továbbiakban hivatkozásokat tesz arra, hogy a korábban már tárgyalt megbízási szerződés amelyre a IV. Könyv D Része tartalmaz rendelkezéseket mögöttes jogszabály és érvényesül a „lex specialis derogat legi generali” elve azzal szemben. A második fejezet a szerződéskötést megelőző létszakot, a felek kötelezettségeit (az együttműködés, teljesítés során történő tájékoztatás, bizalmi viszonyra vonatkozó rendelkezések) 9

a szerződéses viszony megszüntetésének módjait - ahol különválasztja a határozott és határozatlan időre kötött szerződéseket - ,az azonnali hatályú felmondással okozott kárért való felelősséget, a nem-teljesítés miatt megszüntetést, a vevőkör miatti kártalanítást továbbá a készletekre, tartalék- alkatrészekre és anyagokra vonatkozó, a visszatartás jogát érintő és végül az aláírt dokumentum kiadására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A harmadik fejezet tartalmaz rendelkezéseket az önálló kereskedelmi ügynöki jogviszonyra. A DCFR úgy rendelkezik, hogy azon szerződések esnek ezen fejezet hatálya alá amelyek során az egyik fél - a kereskedelmi ügynök – megállapodik a másik féllel –a megbízóval – abban, hogy állandó megbízás alapján, független közvetítőként, tárgyalásokon vesz részt valamint szerződést köt a megbízó érdekében és ezen tevékenységéért a megbízó részéről díjazásban részesül. A fejezet a kötelezettségekkel folytatódik. Itt két fő csoportot kell megkülönböztetni: az ügynök és a megbízó kötelezettségeit. Az ügynök kötelezettségeinél a tárgyalásra és szerződéskötésre vonatkozó, a megbízói utasításokkal kapcsolatos, a teljesítés során az ügynök tájékoztatási kötelezettségét érintő és az elkülönült számlavezetéssel kapcsolatos rendelkezéseket találjuk. A megbízó kötelezettségeinél pedig a jutalékfizetési kötelezettséget az ügynöki tevékenység során, ezen kötelezettséget az ügynöki tevékenység megszűnését követően valamint ezen két kötelezettség közötti konfliktus feloldására alkalmas szabályokat, a jutalékfizetés időpontjára , a jutalékhoz való jog megszüntetésére, a díjfizetésre, a megbízó tájékoztatási kötelezettségére a teljesítés, elfogadás, visszautasítás, és nem-teljesítés során vonatkozó rendelkezések szerepelnek. Külön említést nyer a megbízó azon kötelezettsége is,hogy amennyiben előreláthatóan nem lesz képes megkötni azon szerződéseket amelyek megkötése érdekében részére az ügynök eljár, erről az ügynököt tájékoztatnia kell. A fejezet tartalmaz még rendelkezéseket a jutalék megfizetésének módjára és a megbízó elkülönült számlavezetési kötelezettségére, az ügynöknek fizetendő kártalanításra végül pedig egy „del credere” záradék is szerepel a fejezetben. A továbbiakban az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésre vonatkozó hazai szabályozással folytatom amely során az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvényt fogom összehasonlító elemzés alá vonni a fenti kodifikációs munkával, az 10

önálló kereskedelmi képviselőkről szóló EGK- Irányelvvel 12 és végül, de nem utolsó sorban az új Ptk.-tervezettel. Itt először azt kell megemlíteni, hogy az Irányelv született legkorábban abból a célból, hogy a tagállamok között jogharmonizációs folyamatot indukáljon. Erre tekintettel teljesen érthető, hogy miért nem rendelkezik bizonyos speciális kérdésekről. A kereskedelmi képviselő meghatalmazásáról, az inkasszó és a „del credere” megbízásról, a kereskedelmi képviselő költségeinek megtérítéséről, a jogviszony rendkívüli felmondásáról és az igények elévüléséről nem szól az Irányelv, mivel ezen kérdéseket a tagállamok diszkrecionális jogába utalja. Vannak bizonyos kérdések amiket csoportosítani lehet aszerint, hogy az Irányelv egyáltalán nem, vagy csak részben szól róluk. Utóbbi kérdésekben a tagállami jogalkotó csak az Irányelv kifejezett megengedő rendelkezése alapján hozhat további nemzeti jogszabályokat. Ilyennek minősül a kereskedelmi képviselő 12. cikk (4) bekezdésében meghatározott számlakönyvekbe való betekintésének kérdése, a kereskedelmi képviselői szerződésnek 13. cikk (2) bekezdésében említett írásbeliséghez való kötöttsége és a 16. cikkel érintett rendkívüli felmondás problémája. Az Irányelvben foglalt rendelkezések alapvetően ius dispositivumnak minősülnek, hacsak a kógens jelleg az adott szabályból kifejezetten nem következik. Ez alól csak egy kivétel van éspedig az Irányelv 6. cikke, amely a kereskedelmi képviselő díjazáshoz való jogosultságát rögzíti.13 Az Irányelv meghatározásában kereskedelmi képviselőnek minősül az az önálló gazdálkodó, akinek állandó jellegű megbízatása van arra, hogy másnak (vállalatnak) áruk adásvételét közvetítse vagy arra, hogy a vállalat nevében és annak számlájára ilyen ügyleteket megkössön. Már itt érdemes összehasonlítani a különböző szabályozásokat. Maga a képviselő illetve ügynök terminológia között könnyen feloldható a különbség, ami viszont érdekes, hogy míg mind az Irányelv, mind pedig a DCFR „kereskedelmi képviselő” illetve „kereskedelmi ügynök” fogalmakkal operálnak, addig a hazai szabályozásban az „önálló kereskedelmi ügynök” terminológia szerepel. Hatályos jogunkban a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) ügynöki, közvetítői tárgyú önálló szerződéstípust nem tartalmaz a Ptk.-tervezet ellenben külön fejezetet szentel neki 12

86/653/EGK irányelv

13

Dr. Pajor-Bytomski Magdalena: Az önálló kereskedelmi képviselőkről szóló EK-Irányelv és átültetése a magyar

jogba in: Magyar Jog 2002. 3. Szám 137. oldal

11

közvetítői és az üzletszerzői szerződés címmel. A DCFR-ben és a hazai normagyűjteményekben felállított szabályok közel azonosak a fogalom-meghatározásban, de eltérnek az Irányelvben foglaltaktól a tekintetben, hogy míg a képviselő/ügynök díjazására vonatkozó rendelkezés az előbbi két esetben esszenciális tartalmi elem, addig az Irányelvből csak teleologikus módszerrel tudjuk ezt kikövetkeztetni. A többi tartalmi elem tekintetében alapvetően azonosságot látunk. Mind a négy szabályozás tartalmaz bizonyos hiányosságokat is amelyekre érdemes kitérni. Itt meg kell említeni, hogy az Irányelv szerint kereskedelmi képviseletet csak „önálló gazdálkodó” láthat el, s ezáltal nem kereskedelmi képviselő az, aki kereskedelmi képviselői feladatokat alkalmazottként végez. Azonban az Irányelv nem tartalmaz elhatárolási szempontokat a munkavállalókra nézve. Mivel a magyar szabályozás az Irányelvre reflektál, így az abban lefektetett „önálló gazdálkodást” úgy próbálja definiálni a törvény 1. § (3) bekezdése, hogy „önállónak az a kereskedelmi ügynök minősül, aki nem munkaviszony alapján végez kereskedelmi ügynöki tevékenységet”.Ezt a Ptk.-tervezet is nevesítette feltételként. Itt is ugyanazt a problémát figyelhetjük meg, mint az Irányelv megszövegezésében, tekintve, hogy a törvény sem szolgál konkrét meghatározással a munkaviszony kérdésében. Nem csak az alkalmazandó kógens szabályok hiányoznak, de még példálózó jelleggel sem vázol fel tartalmi jegyeket. A DCFR sem tartalmaz meghatározást a „független közvetítő” mibenlétére vonatkozóan. Ezzel a problémával azért érdemes foglalkozni, mivel egyrészt az önállóság a megbízói utasítások jogszerűségének megítélése során mércéül szolgál, másrészt pedig így a szabályozás magában hordozza annak a veszélyét, hogy megnyílik a kapu egy olyan konstrukcióra, ahol a elméletileg önálló kereskedelmi ügynöki szerződés alapján, csak az ügyletkötések után teljesítmény-arányosan díjazott, gyakorlatilag azonban függő munkát végző, de munkavállalói védelmet mégsem élvező ún. „látszat-önálló” ügynökök jelennek meg. Sajnos ezt a veszélyt Magyarországon vonakodás nélkül el tudjuk képzelni.14 Érdemes még megvitatni a más javára való fellépés kérdését is. Amíg az Irányelv és a DCFR a „megbízó javára történő közvetítéssel” definiálják a képviselő/ügynök tevékenységét, addig a hazai jogalkotó az „akár a megbízó nevében, akár saját nevében a megbízó javára való” 14

Prugberger/Fabók: A munkaszerződés, a szolgálati szerződés, a vállalkozás, a megbízás és a díjkitűzés

elhatárolásának problémái a biztosítási üzletkötői szerződések tükrében in: Magyar Jog 2000, 734-740. O.

12

fordulattal kiterjesztette a törvény hatályát a bizományos ügynökre is. Ezt persze könnyedén meg is tehette, hiszen az Irányelv nem tartalmazott erre vonatkozó korlátozást. A Ptk.-tervezet szintén a „közvetítés” terminológiáját használja, illetve az „üzletet szerez” kifejezést.

A felek kötelezettségei Az Irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint tevékenységét a kereskedelmi képviselő köteles a megbízó érdekeinek szem előtt tartásával kifejteni, valamint a hűség és jóhiszeműség elvei alapján eljárni. E körből kiemeli még az „ésszerű és arányos” kifejezést is a jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során. A DCFR a kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló részben nem nevesít így alapelveket, utalásokat azonban tartalmaz, mint például mikor aktív és hűséges együttműködést követel meg a felek részéről („the parties must collaborate actively and loyally”) vagy mikor az ésszerűség és méltányosság elveire hivatkozik (itt a „reasonable” valamint a „good commercial practice” kifejezéseket alkalmazza) valamint külön részben foglalkozik a együttműködési kötelezettség és a bizalmi viszony kérdéseivel („cooperation” és „confidentiality”).

A hazai jogalkotó azonban ilyen elveket nem nevesít a törvényben, mivel az 1§ (7) bekezdése szerint az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései irányadóak ahol megállapításra kerülnek a jóhiszeműség és tisztesség elvei a 4§ (1) bekezdésben, továbbá ezeket azonosnak is ítéli a jóhiszeműség és hűség elveivel (ez a kodifikációs munkában sincs másképp). Hivatkozik azonban a törvény is az ésszerűség elvére mikor az 5§ (1) bekezdésében lefekteti, hogy az ügynöknek minden ésszerű, elvárható erőfeszítést meg kell tennie a szerződések közvetítése érdekében. A kereskedelmi ügynöknek továbbá a megbízó érdekeire figyelemmel kell eljárnia. Itt megfigyelhető egy markáns különbség az Irányelv és a törvény rendelkezései között. Az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint ez az érdek-figyelembevételi kötelezettség a kereskedelmi képviselő tevékenységének során mindvégig fennáll, ezzel szemben a törvény 5. § (2) bekezdése ezt csak a „teljesítés érdekében” követeli meg.

13

Titoktartási kötelezettség Tekintve hogy az ügynöki tevékenység nem merül ki a szerződés teljesítésében, hanem szervesen kapcsolódnak hozzá egyéb feladatok is, amelyek a megbízó érdekeit érintik, meg kell említenünk többek között a képviselő/ügynök titoktartási kötelezettségét is, ahol szembetűnik, hogy míg a DCFR nevesítve foglalkozik a bizalmi viszony keretei között az ügynök titoktartási kötelezettségével, addig a hazai törvény valamint az Irányelv nem tartalmaz ilyen rendelkezést. Az Irányelv teleologikus értelmezéséből ki tudjuk következtetni ezen kötelezettséget, a magyar jogalkotó pedig úgy próbálta megoldani ezt a problémát, hogy a Versenytörvény titoktartási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazza. A Ptk.-tervezet szintén nevesíti, a közvetítő/üzletszerző kötelezettségei között a titoktartási kötelezettséget.15

Tájékoztatási kötelezettség és a kárveszély-viselés Hasonlóan rendelkezik viszont mindhárom jogszabály abban a kérdésben, hogy tájékoztatási kötelezettség terheli a megbízót - és ezen tájékoztatási kötelezettségének kellő időben kell eleget tennie - olyan esetekben, mikor „csak lényegesen kisebb mennyiségben szándékozik vagy képes szerződéseket kötni annál, mint amit a kereskedelmi ügynök ésszerűen feltételezhet, továbbá a kereskedelmi ügynök által közvetített szerződés megkötéséről, illetve a szerződéskötés meghiúsulásáról, valamint a kereskedelmi ügynök által közvetített szerződés teljesítésének elmaradásáról”.Azért csak hasonlóan és nem azonosan, mert a magyar jogalkotó az Irányelv két különböző bekezdésében lefektetett szabályt „rántott egybe” ezzel a mondattal 16. Értelmezés kérdése, hogy a kellő időben kifejezés csak az első vagy a második tagmondatra is érvényes-e holott az Irányelv mindkettőre expressis verbis mondja ki ezen kötelezettséget. A DCFR az Irányelvhez hasonlóan két külön pontban tárgyalja ezen kötelezettségét a megbízónak, sőt itt még külön csoportba is sorolja mivel az elfogadás, visszautasítás és nem-teljesítés kérdéskörét együtt, a „csökkent szerződéskötési volumenre vonatkozó figyelmeztetést” pedig külön tárgyalja17 csakúgy, mint az új Ptk.-koncepció. 15

Ptk.-tervezet 5:281. §

16

86/653 EGK Tanácsi irányelv II. Fejezet 4. Cikk (2) bekezdés és 3. bekezdés

17

DCFR IV. Könyv E Rész. 3:308 és 3:309 355. oldal

14

A kárveszély-viselésről sem az Irányelv, sem a DCFR nem rendelkezik, a magyar jogalkotó azonban a „casus nocet domino” - elv alapján úgy döntött, hogy a kereskedelmi ügynöknek átadott dolgok vonatkozásában a kárveszélyt a megbízó viseli, ezen rendelkezés viszont diszpozitív és a felek eltérhetnek tőle.18

Díjazás

A kereskedelmi ügynök díjazását illetően a DCFR több rendelkezést is tartalmaz, azonban a díj mértékének kérdéséről hallgat. Ezzel szemben az Irányelv lefekteti, hogy a felek közötti erre vonatkozó külön megegyezés hiányában a kereskedelmi ügynököt tevékenysége kifejtésének helyén az ügynöki szerződés tárgyát képező áruk forgalmazásával megbízott kereskedelmi ügynökökre vonatkozó szokásos mértékű díjazás illeti meg. Ha ilyen szokásjogi gyakorlat nincs, a kereskedelmi ügynököt az ügylet jellegének figyelembevételével megállapított méltányos díjazás illeti meg.

A hazai szabályozás ezt lényegében azonosan állapítja meg, mikor úgy rendelkezik, hogy a felek díj mértékére vonatkozó megállapodása hiányában a kereskedelmi ügynök a tevékenységének helye és a szerződés tárgya szerint szokásos díjra, szokásos díjazás hiányában pedig az ügylettel összefüggő valamennyi körülmény figyelembevételével megállapított méltányos díjra jogosult, feltéve, hogy az eset körülményeiből megállapítható, hogy a felek között a díj mértékének megállapítása hiányában is létrejött a szerződés. A hazai kodifikáció során a fenti díjra vonatkozó szabályt teljesen átvették.19

18

2000. évi CXVII. tv. 7. § (4) és (5) bekezdés

19

2009. évi CXX. törvény 5:283. §

15

A jutalék kérdése

A jutalékra vonatkozó rendelkezések is eltérnek a különböző jogszabályokban. Itt először a DCFR-re hivatkoznék, amelyben csak azt nevesítik, hogy minden olyan díjazás amelynek mértéke az ügynök által közvetített szerződések számától vagy értékétől függ, jutaléknak minősül. Az ezen kérdésre vonatkozó szabályokat az Irányelv és a törvény részletesebben állapítják meg. Az Irányelv 6. § (2) bekezdése és a törvény 8. § (2) bekezdése szintén ezt a megfogalmazást használja a jutalékra. Az Irányelv a jutaléknak három típusát különbözteti meg: a tevékenységi jutalékot, az utójutalékot, és a körzeti vagy kizárólagos képviseleti jutalékot. A törvény ezek közül a tevékenységi, az utó- és a kizárólagos képviseleti jutalékot alkalmazza. A Ptk.-tervezet a díjra vonatkozó rendelkezések mellett szól a jutalék kérdéséről is, de típusokat nem különböztet meg. Mindegyik szabályozás rendezi továbbá – Ptk.- tervezet kivételével- azon problémát, mikor a szerződés megkötése érdekében több ügynök is eljár. Ebben a kérdésben úgy rendelkeznek, hogy ha a jogviszonya megszűnése előtti tevékenysége után jutalékra válik jogosulttá az ügynök, akkor utódja nem tarthat igényt jutalékra. Ezen főszabályra is vonatkozik egy kivétel mindhárom szabályozásban, éspedig az az esetkör, mikor a jutalék megosztását indokolják a körülmények. Ilyenkor a kereskedelmi képviselők/ügynökök közreműködésének arányában jogosultak a díjra. Del credere jutalék

Szót érdemel a del credere jutalék kérdése is. A del credere felelősség jogintézménye az ókorig nyúlik vissza, hiszen az ügynök átvállalta a kereskedőtől az áru eladásának a kockázatát20. Évezredes múltja és gyakorlati jelentősége ellenére az Irányelv hallgat ezen kérdésről azonban a hazai szabályozásban és a DCFR rendelkezéseiben egyaránt megtalálható. A 2000. évi CXVII. törvény 11.§ (2) bekezdése kimondja, hogy ha a kereskedelmi ügynök felelősséget vállal a megbízóval szemben a harmadik szerződő fél szerződésből folyó kötelezettségeinek teljesítéséért, a felelősség elvállalásáért külön jutalék köthető ki (del credere- jutalék). Ezzel a

20

Nagy Zoltán: A modern finanszírozási faktoring közjogi és magánjogi szabályozásának alapkérdései Phd.-

értekezés 2008. 10. oldal

16

rendelkezésével a törvény nem fekteti le „a megbízó del credere jutalék-fizetési kötelezettségét arra az esetre, ha a felek az ellenszolgáltatásról megállapodást nem kötöttek”.21 A hazai joganyag több fajta megközelítést is alkalmaz a del credere felelősség megállapításakor. A del credere felelősséget a Ptk. 509. § (2) bekezdése nevesíti, oly módon, hogy „a bizományos a megbízónak felelősséggel tartozik mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséért, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelik”. Az új Ptk.-koncepciója az üzletszerző díjazását érintő szabályozásban helyezte el a del credere felelősség fogalmát amelyre vonatkozóan kogenciát ír elő, mivel a del credere -jutalékról történő lemondás semmis. A DCFR del credere záradék fogalmat használ, amelyre azt állapítja meg, hogy a del credere záradék egy olyan megállapodás amely során az önálló kereskedelmi ügynök garantálja, hogy az ügyfél teljesíteni fogja az abban a szerződésben vállalt kötelezettségét – a termék árának a megfizetését – amely során a megbízó nevében az ügynök tárgyalt illetve kötött szerződést. Erre vonatkozóan még megállapítja, hogy ez csak akkor érvényes, ha (a) írásban vagy tartós adathordozón rögzítik, (b) olyan speciális szerződésekhez kötődik, amelynek a megkötése valamint a szerződéskötést megelőző tárgyalások során az önálló kereskedelmi ügynök járt el, illetve ha a szerződést kötő felek speciálisan vannak nevesítve a megállapodásban, (c) végül pedig, ha ez a megállapodás ésszerű a felek érdekeire nézve. Az ügynöknek méltányos mértékű díjkövetelési jogosultsága keletkezik azon szerződésekre vonatkozóan, amelyeknél del credere garanciát vállal. A DCFR rendelkezéseit értelmezve arra a következtetésre jutottam, hogy a tervezet a del credere kötelezettség tekintetében inkább helytállási kötelezettség vállalásaként jellemzi, mint felelősségi alakzatként. Összegzésképp elmondhatjuk, hogy noha az implementálandó Irányelv nem szolgált kielégítő válasszal a del credere – jutalék kérdésére, a magyar hatályos és kodifikálás alatt álló jog mégis átláthatóan szabályozza és DCFR rendelkezéseivel is konform.

21

Pajor-Bytomski Magdalena: Törvénytervezet az ügynöki szerződés és az üzletszerzői szerződés szabályaihoz

Budapest, 2006

17

Kiegyenlítéshez való jog

Az Irányelv, a törvény és a Ptk.-tervezet is ismeri a kiegyenlítéshez való jog fogalmát is. Az Irányelv itt a kártalanítás és kártérítés kifejezéseket használja. „A tagállamok kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi ügynök az ügynöki szerződés megszűnése után a (2) bekezdés rendelkezéseivel összhangban kártalanítást kapjon, vagy a (3) bekezdés rendelkezéseivel összhangban kárát megtérítsék22.”A törvény a kártalanítás szó helyett a kiegyenlítés kifejezést használja, tartalmilag azonban teljesen átveszi az Irányelv erre vonatkozó rendelkezéseit. A kártérítés kérdésében pedig úgy rendelkezik, hogy a „kiegyenlítés megfizetése nem érinti a kereskedelmi ügynök más jogcímen felmerülő kártérítési igényét”23. A DCFR tartalmilag közel azonos rendelkezést tartalmaz az előbbi kettővel, itt „vevőkör miatti kártalanítás” fogalommal operáltak a kodifikátorok és nem használják a „kiegyenlítés” vagy „kártérítés” kifejezéseket .A Ptk.tervezet az 5:286. § rendelkezéseiben, az üzletszerzői szerződés körében állapítja meg a kiegyenlítés módját.

Az írásbeliség kérdése

Sem a DCFR, sem pedig az Irányelv nem tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy a kereskedelmi képviselői/ügynöki szerződést kizárólag csak írásban lehet megkötni. Ettől függetlenül az Irányelvben szerepel olyan rendelkezés, hogy a felek mindegyike jogosult kérelem alapján megkapni a másik féltől az ügynöki szerződés feltételeit, beleértve az utólagos megállapodások bármely feltételét írásban tartalmazó aláírt dokumentumot. Ezen jogról való lemondás semmis. Ezen a szerződés írásbeliségéhez kötődő utaláson kívül, az Irányelv 13. Cikkének (2) bekezdése egyértelműen kijelenti, hogy attól függetlenül, hogy maga az Irányelv nem teszi kötelezővé az írásbeli formát; a tagállamok akként is rendelkezhetnek, hogy az ügynöki szerződés csak írásba foglalva érvényes.

22

86/653 EGK Tanácsi irányelv 17. cikk

23

2000. évi CXVII. tv 18. § (4) bekezdés

18

A magyar jogalkotó élt is ezzel a lehetőséggel, és érvényességi feltétellé tette az írásbeliséget24 - ez a Ptk.-tervezet szerint is irányadó- , a lehetőségét is kizárva, hogy ettől a felek eltérjenek. Csakúgy mint más fentebb már taglalt esetekben, a törvény itt sem maga állapítja meg az írásbeliség tartalmára vonatkozó szabályokat, hanem azokra nézve egyéb jogszabály rendelkezéseit minősíti irányadónak.

Ez esetben a Polgári Törvénykönyv 218. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni. Az említett szakasz kimondja, hogy az írásbeliség követelményének teljesüléséhez „legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni”. A lényeges tartalomra vonatkozóan a jogalkalmazó egységes gyakorlatot alakított ki, ennek értelmében megköveteli, hogy a felek megjelölése, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás (esetleg ingyenesség megjelölése, amely a vizsgálódásunk tárgyát képező szerződés esetén fogalmilag kizárt) megadása, a felek konszenzusos akaratnyilatkozata és aláírásuk szerepeljen a szerződésben.

Érdekes összehasonlítani az Irányelvben és a törvényben foglalt rendelkezéseket az írásbeliségre vonatkozóan. Alapvetően úgy tűnhet, hogy a hazai szabályozás az írásbeliség formakényszerével többletkötelezettséget ró a felekre. Ugyanakkor hallgat az okmánykiadás kérdéséről, és a szerződés későbbi kiegészítéseiről és módosításairól amelyek az Irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében megszövegezést nyertek. Az Irányelv céljára tekintettel elmondható, hogy míg az okmányba foglalási jogot kötelező erővel iktatja be, addig az írásbeliséget csak, mint diszpozitív rendelkezést alkalmazza. E tekintetben a Magyarország nem megfelelően tett eleget implementációs kötelezettségének. Ez azonban csak a hatályos szabályozásról mondható el, tekintve, hogy a kodifikációs tervezet az Irányelvvel azonosan állapítja meg az okmánykiadási jogot, és szintén kógens módon írja elő.

24

2000. évi CXVII. tv. 4.§ első mondat

19

Versenykorlátozó megállapodás

A szerződés utáni versenykorlátozásra vonatkozóan – az Irányelv a „kereskedelmi korlátozó záradék” terminológiát használja - az Irányelv 20. cikke tárgyi és időbeli korlátozásokat állít fel. Tárgyi tekintetben a versenykorlátozó megállapodás érvényességi kritériuma az írásba foglalás, és a versenykorlátozó megállapodás csak olyan mértékben érvényes, amennyiben arra a körzetre, vevőkörre és árufajtára vonatkozik, amelyre a szerződés értelmében a kereskedelmi képviselői megbízás kiterjed.25 Időbeli tekintetben versenykorlátozó megállapodást legfeljebb a képviselői szerződés megszűnése utáni két évre lehet érvényesen kötni26. Végül az Irányelv utal arra, hogy ezen szabályok nem érintik a nemzeti jogszabályok azon rendelkezéseit, melyek a versenykorlátozó megállapodás hatályára és alkalmazásának feltételeire további korlátozásokat állapítanak meg, vagy amelyekre felhatalmazzák a bíróságokat,hogy a feleknek az ilyen megállapodásból származó kötelezettségeit mérsékeljék. A törvény a versenykizáró megállapodás irányelvbeli szabályozását a 22. § rendelkezéseiben átvette. Ennek (2) bekezdése szerint versenykizáró megállapodás érvényesen csak írásban, legfeljebb a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnése utáni két évre, valamint csak a kereskedelmi ügynöki szerződéssel azonos tevékenységi területre korlátozottan köthető. A tevékenységi terület fogalmát a törvény 14. § (1) bekezdése definiálja az Irányelv 22§ (2) bekezdésével összhangban. A 20. Cikk (4) bekezdésében foglalt felhatalmazással a magyar jogalkotó két ponton élt. A 22 § (2) bekezdéséből következően a megbízó a versenykorlátozás ellenében a kereskedelmi ügynöknek külön díjazást köteles fizetni. Másrészt a törvény felhatalmazza a kereskedelmi ügynököt a versenykizáró megállapodás felmondására is, abban az esetben, ha a szerződést a megbízó súlyos szerződésszegése miatt azonnali hatállyal mondta fel. E tekintetben a törvény utólagos versenykorlátozást szabályzó előírásai az Irányelvben foglalt követelményeknek megfelelnek. A versenykorlátozó megállapodás fogalmát a törvény 22 § (1) bekezdése határozza meg. E szerint „ versenykizáró megállapodásnak minősül az olyan megállapodás amely a kereskedelmi ügynököt a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnése utáni időre a kereskedelmi ügynöki tevékenységében korlátozza”. Ez a definíció a 25

Lásd: Irányelv 20. Cikke (2) bekezdés

26

Lásd: Irányelv 20. Cikk (3) bekezdés

20

versenykorlátozó megállapodás irányelvbeli definíciójánál annyiban szűkebb, hogy a versenykorlátozó megállapodást, csak a kereskedelmi ügynöki tevékenységre nézve tekinti annak, míg az egyéb gazdasági tevékenységre nézve nem. Ennek következtében a magyar szabályozás szerint a megbízó és a kereskedelmi ügynök formakényszer és ellenszolgáltatás nélkül állapodhatnak meg abban például, hogy az ügynök a szerződés megszűnését követően mint vállalkozó, vezető tisztségviselő vagy társasági tag tevékenységét korlátozni fogja.27 A versenykorlátozó megállapodás magyar szabályozása tehát csak a lehetséges versenykorlátozások egy részére nézve tesz megkötéseket. A Ptk.-tervezet 5:287. §-a

a

szerződés megszűnését követő versenykorlátozást már Irányelv-konform módon alkalmazza, mivel az üzletszerzőt a szerződés megszűnését követően a gazdasági tevékenységében korlátozza, teljesen lefedve így a tevékenységi köröket. A DCFR nem tartalmaz rendelkezéseket a versenykizáró megállapodásokra vonatkozóan.

Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésre vonatkozó különböző szabályok egymáshoz való kapcsolata és értékelése

A szabályozással a jogalkotó egy speciális, önálló szerződéstípust teremtett meg. Szerződéstanilag noha az önálló kereskedelmi ügynök szerződés értelmezhető a megbízás szerződés altípusaként - és mögöttes joganyagként alkalmazhatóak is az arra vonatkozó szabályok – a megbízási jogviszony rendszerébe komoly erőfeszítések árán sem biztos, hogy be lehetett volna úgy emelni a rá vonatkozó rendelkezéseket, hogy azzal az Irányelv rendelkezéseire vonatkozó implementációs kötelezettségeinknek is eleget tegyen hazánk. Ezt a akadályt a Ptk.-tervezet napjainkra áthidalta. Úgy gondolom, hogy megkönnyíti az önálló kereskedelmi ügynökre vonatkozó szabályok értelmezését, ha a megbízási jogviszony speciális alakzataként tekintünk rájuk.

Az önálló kereskedelmi ügynökre vonatkozó törvény az Irányelvben foglalt követelményeknek, nem csupán megfelel, de sok esetben többletkötelezettséget is megállapít 27

Dr. Pajor-Bytomski Magdalena, Az önálló kereskedelmi képviselőkről szóló EK- Irányelv és átültetése a magyar

jogba in: Magyar Jog 2002. 3. szám

21

annak érdekében, hogy az Irányelv céljainak érvényt szerezzen. Szerencsére a törvény jogrendünkbe történő beillesztése sem teremtett leküzdhetetlen akadályt. Figyelembe véve az önálló kereskedelmi ügynöki tevékenység jelentőségét a gazdasági életben és a tényt, hogy korábban nem volt egységes szabályozás ezen a területen, ez teljesen indokolt is volt.

Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy a közös referenciakeret- tervezet rendelkezései is számos hasonlóságot mutatnak a fentiekben tárgyalt szabályokkal, holott a négy normatömeg megalkotása között lassan két évtized telt el. Az alapvető különbség azonban, az Irányelv , a törvény, a tervezet és a DCFR rendelkezései között abban ölt testet, hogy míg az Irányelv tagállami kötelezettséget ír elő a benne foglaltak nemzeti joganyagba történő átültetésére, addig a DCFR jelen stádiumában még csak útmutatásként kerül alkalmazásra a nemzeti kodifikációk illetve rekodifikációk tükrében.

Úgy hiszem, hogy az új Polgári Törvénykönyv koncepciója - jóllehet még egy ideig várat magára a hatályba léptetéssel és az sem kizárt, hogy kap még néhány szépségtapasztsikeresen feloldja a szabályozások közötti különbségeket. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy egy olyan kulturális, jogi, nyelvi és történelmi differenciáltsággal, sokszínűséggel rendelkező közösségben, mint az Európai Unió csak igen komoly erőfeszítések árán oldhatók fel azok a paradigmákat érintő különbségek amelyek elengedhetetlenek a gazdaságilag és jogilag integráns Európa megteremtése érdekében. Erre tekintettel nem csoda, hogy a mai napig szembesülünk olyan elméleti problémákkal, mint amikre igyekeztem rávilágítani például a megbízási szerződés fogalmának értelmezése során. Attól tartok, hogy még az olyan nagyszabású vívmányok is mint a DCFR csupán az elejét jelzik az egységes szerződésjog felé vezető rögös útnak.

22

A pénzügyi rendszer stabilitásának megingásához vezető gazdasági defektusok és az ezekre reflektáló szabályozás Most, hogy a pénzügyi szolgáltatást közvetítőkre vonatkozó háttérjogszabályokat, mind hazai, mind pedig nemzetközi szinten megvizsgáltuk, a dolgozat konkrét témáját képező pénzügyi szolgáltatást közvetítőket érintő szabályozással folytatom. Ahhoz azonban, hogy a hatályos szabályozást értelmezzük, előbb élnünk kell a történeti interpretáció módszerével is, hogy jogszabályok megalkotásakor meglévő társadalmi körülmények fényében megértsük azok célját.

A szabályozást életre hívó gazdasági háttér

Az Egyesült Államokból kiinduló pénzügyi válság az egész világon komoly gondokat okozott. Az Európai Unió valamennyi tagországa is nagy kihívásokkal nézett szembe, és jelentős intézkedéseket léptettek életbe a pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében. Számos országban kellett

a

kormányoknak

közvetlenül

megmenteni,

feltőkésíteni

vagy

államosítani

pénzintézeteket, bankokat, biztosítókat. A pénzügyi válságkezelési programok részben összehangolt, részben nemzeti hatáskörben végrehajtott intézkedései a legtöbb helyen hasonlóak voltak, ami annak tudható be egyrészt, hogy a pénzpiacok a világgazdasági folyamatok közül talán a leginkább globalizáltak, másrészt egyre több ország veszi igénybe a nemzetközi pénzügyi szervezetek segítségét gazdálkodásának, pénzügyi rendszerének stabilizálása érdekében és ezen nemzetközi pénzügyi szervezetek a támogatások feltételeként megszabnak bizonyos paramétereket is amiket teljesíteni kell. Nemzetközi példák mutatják, hogy Magyarország a többi uniós országhoz hasonló problémákkal küzd, és a legtöbb esetben a más országokban is alkalmazott intézkedésekkel azonos lépésekkel védi a polgárok biztonságát, a hazai pénzpiac és a gazdaság stabilitását. Ahhoz azonban, hogy érdemben léphessünk fel a válság szülte nehézségekkel szemben, részletes, differenciált jogszabályi háttérre van szükség. A továbbiakban ezeket vizsgálom. 23

A pénzügyi szolgáltatást közvetítőket érintő szabályozást előrevetítő jogalkotási produktumok

A dolgozat a továbbiakban a konkrét pénzügyi szolgáltatás- közvetítői tevékenységre vonatkozó szabályozást tekinti át. Itt elsők között kell megemlíteni a 2008. évi CIV. törvényt a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának erősítéséről amelynek bevezetője is alátámasztja jelen dolgozat létjogosultságát, amikor azt írja, hogy a „pénzügyi közvetítőrendszernek a gazdaság egészének működésében betöltött meghatározó és megkérdőjelezhetetlen szerepére tekintettel, e rendszer stabilitásának megőrzése, a vele szembeni befektetői bizalom megerősítése, a rendszer részét képező egyes intézmények tulajdonosainak érdekei és a közérdek közötti egyensúly biztosítása, valamint a közérdekkel arányos beavatkozás lehetőségének megteremtése érdekében”28 alkotta meg a törvényt az Országgyűlés. A 3.§ első bekezdésében a törvény megállapítja,hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) és a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) folyamatosan értékeli a szabályozott intézmények helyzetét, amelyről a (2) bekezdésben meghatározott tartalommal a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter tájékoztatást kérhet. A törvény további rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az egyes hitelintézeteket a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitására tekintettel értékelik. A törvény alapvetően átfogó szabályokat állapít meg a hitelintézetek

tekintetében,

ugyanakkor

megkerülhetetlen

a

közvetítői

tevékenységhez

kapcsolódó személyi kérdések szabályozása a törvény címében is szereplő stabilitás megerősítése érdekében. Meg kell említeni a Felügyelet szerepét a közvetítői tevékenység ellenőrzésében amely „meghatározott szervezeteknél és személyeknél átfogó ellenőrzési eljárást folytat le, célvizsgálatot vagy több szervezetnél és személynél témavizsgálatot végez. Az átfogó ellenőrzési eljárás részeként a Felügyelet helyszíni ellenőrzést is tart. Sokáig váratott azonban magára egy olyan szabályozás amely a pénzügyi szolgáltatások közvetítőire differenciáltan alkalmazandó rendelkezéseket oly módon alakítja át, hogy azok felügyeleti és stabilitási szempontból is megfeleljenek a kívánalmaknak . Ezen kívánalmakat több oldalról is vizsgálhatjuk. Vizsgálhatjuk egyrészt nemzetközi oldalról. Ehhez meg kell említeni, hogy uniós csatlakozásunk óta folyamatosan implementációs kötelezettségeknek kell 28

2008. évi CIV. Törvény, továbbiakban Stv.

24

eleget tennünk (lásd példának okáért a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvényt amelyet az 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv29 fényében alkottak meg). Nagy jelentősége van a Bázel II. Egyezményben támasztott követelményeknek is, ahogy a 2013-tól alkalmazandó Bázel III. -nak is, mivel szigorú előírásaik hozzájárulnak a pénzügyi szektor stabilitásának erősödéséhez. És ne felejtsük el a 2008 őszétől megjelenő, nemzetközi gazdasági és pénzügy válság kihívásait sem. Hazai oldalról a nemzetközi pénzügyi válság igen szerencsétlen módon egybeesett egy súlyos, a „külső hitelből finanszírozzuk a belső jólétet30”összefoglalással leírható, belső válsággal és a lakosság devizában való, túlzott eladósodásával járó állapottal – ebben aktív szerepet játszott a pénzügyi közvetítői piac- , így erőteljesen merült fel a pénzügyi tevékenységek újraszabályozásának igénye. A szabályozás szükségességének elméleti előzményei Ki kell emelni a Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság felállítását. Már a

bizottság

2006. decemberi jelentésében is szerepelt a következő

megállapítás: „A felek rendszerint nincsenek gazdaságilag egyenlő erőpozícióban, a fogyasztói oldalon gyakran hiányos az informáltság, elégtelen a pénzügyi kultúra. A feltételek megismerésére az ügyfelek, megismertetésére pedig a pénzügyi közvetítők nem fordítanak kellő energiát.” A PSZÁF 2007 tavaszától mintegy másfél éven keresztül szektorokat átfogó témavizsgálatot tartott az ügynöki tevékenységről. Az ennek eredményeképpen létrejött, az egységes ügynöki szabályozásra javaslatot tévő jogalkotási koncepciót 2009 májusában adta át a Pénzügyminisztériumnak. Az egységes szabályozás elvével a szakma is egyetértett, ez azonban – a nagyon eltérő szabályozási helyzetek, a különböző EU-elvárások, továbbá az IMF-vállalás31 okozta nyomás okán – nem válhatott valóra, így 2009 nyarán–őszén kizárólag a bankpiaci közvetítők szektorális szabályozására vonatkozóan indult meg a munka. A fogyasztóvédelem szempontjait sem hagyták figyelmen kívül, így született többek között a 153/2009. (VII. 23.) kormányrendelet is a pénzügyi szektorban érvényesülő fogyasztóvédelem hatékonyságának növeléséhez szükséges egyes kérdésekről. 29

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelve ( 2008. április 23. ) a fogyasztói hitel-megállapodásokról

és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről 30

Ferencz Iván: A pénzügyi közvetítői tevékenység újraszabályozása in: Magyar Bankszövetség E- Hírlevél X.

évfolyam 7. Szám 2010. július 31

http://hvg.hu/gazdasag/20090414_WSJ_magyar_valasag

25

A szabályozás szükségességének gyakorlati előzményei

Elsőként, az 1990-es évek elejétől a biztosításközvetítők megjelenését figyelhettük meg. Jogi megítélésük a Bit. 2003-as újraszabályozásával szigorodott, azt viszont később a különböző üzleti érdekek több helyen is sikeresen áttörték és életszerűbbé tették. A banki retail32 hitelezés felfutásával, 2006-tól nagyobb tömegben megjelentek a hitelközvetítők, amelyeknek a köre a biztosítási piacról a megemelt követelmények kapcsán kiszorult személyekkel is bővült. Ez az időszak a devizalapú hitelezés felfutását hozta, s azon belül a közvetítők részesedése drasztikusan megnőtt. A jogszabályok minimális elvárásokat támasztottak a közvetítőkkel szemben, vagyis a piac szereplőinek „jóérzésére” bízta, milyen kvalitású személyeket foglalkoztatnak, vagy zárnak ki abból. A 2010-es újraszabályozás e területen széles spektrumú, mélyreható változásokat hozott. A tőkepiacon ehhez képest minimális mértékben jelent meg az ügynöki értékesítés, amelyet a 2007-es átfogó szabályozás, ezen belül a Bszt.(A befektető védelemre vonatkozó szabályokat a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény ) megalkotása gyakorlatilag „kivégzett” azzal, hogy nem ismerte és nem ismeri el a független, értékesítésre szakosodott brókercégek létjogosultságát. A pénztári tagszervezés, ha lehet, még a pénzpiaci ügynöki tevékenységnél is szabályozatlanabb volt; ez a helyzet az utóbbi időben a pénztárváltások megszaporodásával élénk vitát váltott ki. A gyakorlat tükrében megállapíthatjuk, hogy a funkciójukat tekintve sokszor többé-kevésbé azonos szolgáltatások közvetítése során magának a terméknek, vagy szolgáltatásnak a minőségét, összetételét az határozza meg, hogy a jogalkotó milyen fokú szigorral lép fel. Ha túl tág teret enged a közvetítői tevékenység gyakorlásának az bizonytalan megítélésű, „szürke” jogi konstrukciók megjelenéséhez vezethet a piacon, ami egyrészt megnehezíti mind a felügyelést, mind a prudens jogalkalmazást, másrészt az ügyfélérdekek sérelméhez is vezethet.

32

A kereskedelmi bankok lakossággal, illetve kisvállalkozásokkal kapcsolatos tevékenységeinek gyűjtőneve, a bank

fő forrásgyűjtő területe. A klasszikus lakossági szolgáltatások közé tartozik a betétgyűjtés, a pénzforgalmi szolgáltatások és a fogyasztási hitelezés.

26

1. A jogszabály-alkotási folyamat

Mint már említettük a hazai és nemzetközi gazdasági és pénzügyi – sőt, némileg fogyasztóvédelmi- szempontok alapján is, erőteljesen merült fel a pénzügyi tevékenységek újraszabályozásának igénye. Ez az 1996. évi CXII. törvény 2009-es módosításával kezdődött, amikor a közvetítőkre vonatkozó korábbi fogalmi elhatárolásokat tovább specializálta a jogalkotó. Az Országgyűlés 2009. december 14-én fogadta el a 2009. évi CL. törvényt az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról – így a hitelintézeti törvényt 33 is érintve, amely a vizsgálódásunk tárgyát képező pénzügyi szolgáltatást közvetítőkre vonatkozóan tartalmazott rendelkezéseket - amely 2010. január 1-jén hatályba is lépett. A félkészülésre így abszurd módon, alig két hete lett volna az érintetteknek, így ez a hatálybaléptetési időpont gyakorlatilag alkalmazhatatlanná tette ezt a joganyagot, ezért már a 2010-es év kezdetétől intenzív egyeztetés indult meg a szakma és a PSZÁF képviselői között különböző nyílt levelek, körlevelek formájában. Ezzel párhuzamosan a Hpt.-ben megállapított felhatalmazása alapján a Pénzügyminisztérium erőltetett menetben próbálta kidolgozni a törvénymódosítás miatt indokolt új módszerek, követelmény-rendszerek kialakítását. Munkájuk eredményeként megszületett a 81/2010. (III. 25.) Kormányrendelet a független pénzügyi szolgáltatás közvetítői felelősségbiztosítási szerződés tartalmi követelményeiről, a 109/2010. (IV. 9.) Kormányrendelet a pénzügyi szolgáltatást közvetítő közvetítői díjáról, és a 18/2010. (IV. 29.) PM rendelet a pénzügyi szolgáltatás közvetítői hatósági képzés követelményrendszeréről és a hatósági vizsgáról. A későbbiek során e pénzügyminiszteri rendeleteket is vizsgálni fogjuk, előtte azonban a Hpt. azon módosításait tekintjük át, amelyek indokolttá tették a fenti rendeletek kidolgozását.

A hitelintézeti törvény közvetítőkre vonatkozó szabályai a módosítások előtt A Hpt. 2009. december 31-ig hatályban (2-es számú melléklet I./12. pontja szerint ) lévő definíciója szerint meg lehetett különböztetni a közvetítők tekintetében a) és b) típusú tevékenységet . Az a) típusú tevékenység fogalma úgy került megállapításra ,mint ügynöki 33

A már fentebb is említett 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

27

tevékenység és amelyet akképpen kell értelmezni ,mint: pénzügyi intézmény javára, nevében, felelősségére és kockázatára folytatott tevékenység, amelynek célja a pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének megbízási szerződés keretében történő végzése. A b) típus meghatározása pedig olyan tevékenység pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenység, amelynek során az ügyfél pénzét, illetve eszközét nem kezelik és a pénzügyi intézmény kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállalnak.

A hitelintézeti törvény közvetítőkre vonatkozó szabályai a módosításokat követően A Hpt. 2010. január 1-től hatályos rendelkezései a közvetítői tevékenység oldaláról megközelítve (2-es számú melléklet I/12. pont) a pénzügyi szolgáltatás közvetítése elhatárolható mint: kiemelt közvetítői tevékenység amelynek körébe sorolható pénzügyi intézménnyel kötött megbízási szerződés alapján, a pénzügyi intézmény nevében, javára és kockázatára, pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtásának, szolgáltatásra irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, ideértve a pénzügyi intézmény nevében, javára és kockázatára történő kötelezettségvállalást vagy a szerződés megkötését is; és mint ügynöki tevékenység ahova a pénzügyi intézménnyel kötött megbízási szerződés alapján pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtásának, ilyen szolgáltatásra irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenységek tartoznak, és amelynek során a pénzügyi intézmény kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállalnak, szerződést nem kötnek. A Hpt. 2010. január 1-től hatályos 6/C. paragrafusa tartalmazza a közvetítők osztályozását a megbízók száma, és az ún. versengő szolgáltatások szempontjából. Eszerint különbség van kiemelt közvetítő, függő ügynök, (együtt: függő közvetítő) között, továbbá többes kiemelt közvetítő és a többes ügynök (együtt: független közvetítő) között. Megjegyzendő, hogy a Hpt. ismeri még az alkusz, valamint a pénzforgalmi intézmény számára tevékenykedő pénzforgalmi közvetítő kategóriáját is.34 A fentiek alapján a már bejelentett ügynökök 34

PSZÁF-állásfoglalás 2010. február 22. elérési útvonal: http://www.pszaf.hu/data/cms2127421/allasfogl_hitint_2010_13.pdf

28

megfeleltetése során elsőként azt kell megvizsgálni, hogy függő vagy független közvetítőnek minősülnek-e, vagyis azt, hogy versengő pénzügyi szolgáltatást közvetítenek-e, illetve hány megbízó részére végeznek közvetítést. Ezt követően történhet a megfeleltetés további pontosítása a közvetítők által végzett tevékenység (kiemelt közvetítői, ügynöki tevékenység) tükrében. Ennek során azt kell vizsgálni, hogy a közvetítő a megbízási szerződés alapján vállalhat-e önállóan kötelezettséget a megbízó kockázatára, illetve köthet-e szerződést a megbízó nevében. A korábbi szabályozástól eltérően 2010. január 1. óta már nem elhatároló ismérv az, hogy az ügyfél pénzét, illetve eszközét kezeli-e a közvetítő. A pénzügyi szolgáltatók feladata erre tekintettel, hogy a már bejelentett korábbi szabályozás szerinti a) illetve b) típusú ügynökök által folytatott tevékenységről értesítsék a Felügyeletet, amely az adott tevékenység alapján minősítést ad ki.

Az új felügyeleti minősítési eljárás problémái A probléma ebben az esetben ott gyökerezik ,hogy az szolgáltatók olyan leírásokra hivatkozhatnak az ügynöki tevékenységek bejelentése során amelyek a módosítás előtti jogszabály alapul vételével készültek; és ennélfogva a Felügyelet számára a minősítés során ezen bejelentések irrelevánsak ,mivel nem teszik lehetővé a 2010. Január 1-től hatályban lévő szabályok alapján történő minősítési eljárás lefolytatását. A másik probléma ami felmerülhet a Felügyeletnél a minősítés kapcsán, hogy nem rendelkezik megfelelő információval arról,hogy a közvetítők versengő szolgáltatást közvetítenek- e vagy sem ennélfogva ezt a megbízóknak – vagyis a pénzügyi szolgáltatóknak és az egyes közvetítőknek- kell egymás között tisztázniuk és ezt követően kell a fentiekben leírt szempontrendszert alapul véve besorolni az új közvetítői kategóriákba az egyes közvetítőket. E tekintetben segítséget nyújt a versengő szolgáltatások eldöntéséhez a Hpt. 2. Számú mellékletének III./19. pontja.

Engedélyezési kötelezettség A Hpt. módosítás a közvetítők engedélyezési szabályainál is jelentős változásokat hozott, melyek közül a pénzügyi vállalkozásokat érintő leglényegesebb változás az, hogy a korábbi bejelentés helyett engedélyezési kötelezettséget ír elő egyes közvetítői kategóriáknál – az 29

alábbiakban írtak szerint. A megbízó és a közvetítő tekintetében is felügyeleti engedély szükséges a többes kiemelt közvetítő igénybevételével történő pénzügyi szolgáltatás nyújtásához 35

. Azonban csak a megbízó részéről követel meg felügyeleti engedélyt a Hpt. 15. § (1) bekezdés

f) pontja kiemelt közvetítő igénybevételével történő pénzügyi szolgáltatás nyújtásához, és csak a közvetítő oldalán követel meg felügyeleti engedélyt a Hpt. 6/C. § (3) bekezdése többes ügynök igénybevételével történő pénzügyi szolgáltatás nyújtásához.

Bejelentési kötelezettség A 3. pont alatti esetben, valamint függő ügynök igénybevétele esetén a megbízó (pénzügyi vállalkozás) oldaláról bejelentési kötelezettséget ír elő a Hpt. 3. § (10) bekezdése. Ugyanez vonatkozik a közvetítői alvállalkozókra. A bejelentési kötelezettségnek pedig a Felügyelet által meghatározott módon és gyakorisággal kell eleget tenni. A Hpt-t módosító 2009. évi törvény CL. törvényben írt átmeneti rendelkezések 2010. szeptemberig biztosítanak haladékot arra, hogy engedély nélkül végezzék tevékenységüket azok a közvetítők, akik egyebekben az új szabályok szerint független közvetítőknek minősülnek, továbbá a képesítési követelményeknek való megfelelésre valamennyi közvetítői típus tekintetében 2011. január 1-ig biztosítanak haladékot.

Aktualizált engedélyezési útmutató Az alapjaiban megváltozott szabályozásra, valamint az átmeneti szabályokra is figyelemmel megjelent a Felügyelet honlapján az aktualizált engedélyezési útmutató és ebben értesíti a Felügyelet a felügyelt intézményeket a bejelentéssel, engedélyezéssel kapcsolatos teendőkről mind a korábban bejelentett közvetítők (ill. ügynökök), mind pedig az újonnan piacra lépő közvetítők tekintetében.36

Az ügyfél-tájékoztatás problémája 35

Hpt.15. § (1) bekezdés f) pont, 6/C. § (3) bekezdés

36

Elérési útvonal: http://www.pszaf.hu/bal_menu/szabalyozo_eszkozok/engedelyezesi_utmutatok

30

Az ügyfél-tájékoztatás tartalmáról rendelkező új szabályok felvetnek bizonyos kérdéseket. A Hpt. módosított rendelkezései szerint a független közvetítő a pénzügyi szolgáltatás közvetítését megelőzően köteles a szolgáltatását igénybe venni szándékozó ügyfél részére írásban egyértelmű tájékoztatást adni többek között a cégnevéről, székhelyéről, és felügyeleti hatóságának megjelöléséről, a felügyeleti nyilvántartásról, amelyben szerepel, és annak módjáról, ahogyan nyilvántartását ellenőrizni lehet, arról, hogy a tevékenysége során okozott kárért az ügyfél felé ki áll helyt,

hogy többes kiemelt közvetítőként, többes

ügynökként a pénzügyi intézmény megbízásából vagy alkuszként a pénzügyi szolgáltatást igénybe venni szándékozó ügyfél megbízásából jár el, arról, hogy a pénzügyi szolgáltatás közvetítéséért közvetítői díjat kizárólag a megbízótól fogadhat el. A fentiekben leírtak azonban nem alkalmazandóak, amennyiben a tájékoztatási kötelezettséget a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvény rendelkezései írják elő. 219/B. § (1) A független közvetítő a pénzügyi szolgáltatási szerződés megkötésének elősegítése során köteles az ügyfélnek kielégítő mennyiségű, de - ha a piacon hozzáférhető - legalább három szolgáltató versengő szolgáltatásnak minősülő ajánlatát elemezni és átadni. Ha a többes kiemelt közvetítő kizárólag kettő versengő szolgáltatatást közvetít, akkor a kettő ajánlatot kell elemeznie és átadnia. A pénzügyi szolgáltatás közvetítését megelőzően a független közvetítő köteles az ügyfél tájékoztatása alapján felmérni az ügyfél igényeit és szükségleteit, valamint azokat az indokokat, amelyek a független közvetítő által e tevékenységével összefüggésben adott tanácsot alátámasztják. Az alkusz a pénzügyi szolgáltatás megkötésének elősegítése során feltár és elemez minden olyan lehetséges ajánlatot, amely az ügyfél céljainak elérésére alkalmas. A többes ügynök és az alkusz felelős a téves tanácsadásért, az iratok és a nyilatkozatok késedelmes továbbításáért. A gyakorlatban nehézséget okoz,37 hogy a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvény szerinti tájékoztatási szabályok e körben felülírják a Hpt. általános szabályait. 38 Tekintettel a több helyen meglévő eltérésekre, meglátásom szerint ez a helyzet nem segíti elő az ügyfelek megfelelő tájékozottságát. 37

Ferencz Iván: A pénzügyi közvetítői tevékenység újraszabályozása in: Magyar Bankszövetség E- Hírlevél X.

évfolyam 7. Szám 2010. július 38

Ld: Hpt. 219/A. § (1) és (2) bekezdés

31

A törvény a független közvetítő kötelezettségévé teszi az ügyféligény felmérését, továbbá a valós ügyféligényen és az ügyfél valós lehetőségein alapuló, szakmailag megfelelő tanácsadást (Hpt. 219/B. § (2) bekezdés).

A közvetítői díj kérdése a módosított szabályok tükrében A pénzügyi vállalkozások sokáig azt a gyakorlatot követték, hogy a közvetítői jutalék teljes összegét a közvetített szerződés futamidejének kezdetén átutalták az ügynöknek. Abban az esetben, ha a szerződés megszűnt a futamidő eltelte előtt, úgy a jutalék arányos összege visszajárt. A Hpt. 219. (4) bekezdése és a 219/C. § (3) bekezdése értelmében a közvetítői díj időbeni ütemezésének arányosnak kell lennie a közvetített pénzügyi szolgáltatás futamidejével és szerződésszerű teljesítésével. A fenti meglehetősen általánosító szabálynak csak akkor lehet minden elvárás tekintetében megfelelni, ha az egyes közvetítői tevékenységtípusok egyedi sajátosságainak megfelelően, a szerződések futamidejéhez, illetve szerződésszerű teljesítéséhez igazítva arányosítják a fizetés ütemezését. Ez nyilvánvalóan különbségekhez vezet a különböző közvetítői tevékenységek sajátosságaiból fakadóan. Erre való tekintettel, az a feladat hárult a jogalkotóra, hogy kitöltse ezt az értelmezési űrt. Ennek a feladatnak eleget is tett a már fentebb is említett 109/2010. (IV. 9.) Kormányrendelet a pénzügyi szolgáltatást közvetítő közvetítői díjáról, amelyet a következőkben szeretnék áttekinteni.

32

Általános rendelkezések A rendelet 1. § (1) bekezdése megállapítja, hogy a közvetítői díj a szerzési jutalékból és az 5. és a 6. §-ban meghatározott esetekben a szerzési jutalékot kiegészítő fenntartási jutalékból áll. Ezt kiegészíti azzal, hogy a pénzügyi intézmények, pénzforgalmi intézmények az általuk fizetendő közvetítői díjat az 5. és a 6. §-on kívüli esetekben is jogosultak szerzési és fenntartási jutalékra megbontani. A szerzési jutalék a szerződéskötéssel összefüggésben, a fenntartási jutalék pedig a szerződés meghatározott időpontig történő fennállásáért illeti meg a közvetítőt. Az alkusznak fizetendő közvetítői díj kizárólag szerzési jutalékból áll. A rendelet 2. § -a nyújt segítséget a tekintetben, hogy értelmezni tudjuk a közvetítői díj ütemezésére vonatkozó Hpt. rendelkezést, ugyanis megállapítja, hogy pénzügyi intézménnyel, pénzforgalmi intézménnyel kötött megbízási szerződés esetén a szerzési jutalék akkor válik esedékessé, ha a pénzügyi intézmény, pénzforgalmi intézmény és az ügyfél között a szerződés létrejött, érvényes és a pénzügyi intézmény, pénzforgalmi intézmény megkezdi a szerződésből eredő, ügyféllel szembeni pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségeinek teljesítését.

A közvetítői szerződés alakja és kötelező minimális tartalmi elemei A

rendelet

a

közvetítői

szerződés

formai

követelményeire

vonatkozóan

is

rendelkezéseket tartalmaz. Érvényességi kritériumként nevesíti, hogy a pénzügyi intézmény, pénzforgalmi intézmény és a közvetítő közötti szerződést írásban kell megkötni, tartalmi követelményként pedig azt támasztja, hogy a pénzügyi intézmény, pénzforgalmi intézmény és a közvetítő közötti szerződésben meg kell állapítani legalább a közvetítő részére fizetendő közvetítői díj formáját, mértékét és kifizetésének feltételeit, különös tekintettel a fenntartási jutalék kifizetésének alapját képező minőségi követelményekre és esedékességének időpontját, ütemezését.

33

Ezen feltételeken túl, a rendelet 5. és 6. §-ban meghatározott termékcsoportoknál a közvetítővel kötött szerződésnek tartalmaznia kell a közvetítői díj közvetítő általi visszatérítésére való kötelezettség feltételeit, megszűnésének időpontját, ami nem lehet korábbi, mint a szerzési jutalék esedékességétől számított két év és a közvetítői díj visszatérítésére vonatkozó kötelezettség alóli mentesítés feltételeit.

A fenti rendelkezésekben foglalt érvényességi kritériumok súlyát a jogalkotó külön kihangsúlyozza azzal, hogy kötelezi a pénzügyi intézményeket, pénzforgalmi intézményeket arra, hogy belső szabályzatukban rögzítsék a közvetítővel kötendő szerződés tartalmi elemeinek kialakításánál alkalmazott elveket. Az alkusz és az ügyfél közötti szerződésnek tartalmaznia kell az alkuszt megillető szerzési jutalék mértékét és megfizetésének feltételeit. Ahogy a pénzügyi intézményeket, pénzforgalmi intézményeket kötelezi a belső szabályzatban történő rögzítésre, úgy az alkusz kötelezettségei közé is beemeli, hogy az üzletszabályzatában rögzítse az ügyféllel kötendő szerződés tartalmi elemeit és az ebbe való betekintés jogát biztosítani kell a vele szerződő

félnek

a szerződés

megkötését

megelőzően.

Fogyasztóknak

nyújtott

hitel

közvetítésekor, a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvény szerinti tájékoztatási kötelezettség teljesítése esetén a fenti tájékoztatási kötelezettséget nem kell alkalmazni.

Egyes termékcsoportokra vonatkozó különös szabályok A fentebb már hivatkozott 5. és 6. § az egyes termékcsoportokra tekintettel speciális szabályokat állít fel. Az 5. § (1) bekezdése alapján ingatlannal fedezett kockázatvállalás39 esetén a szerzési jutalék a szerződés alapján folyósított összeg arányában jár. Az ingatlannal fedezett kockázatvállalás esetén a fenntartási jutalékot a teljes közvetítői díj legalább 20%-ában kell megállapítani. Az ingatlannal fedezett kockázatvállalás esetén a fenntartási jutalékot a pénzügyi intézmény, pénzforgalmi intézmény és a közvetítő közötti szerződésben foglalt feltételeknek megfelelően évente, egyenlő részletekben kell megfizetni. A fenntartási jutalék utolsó részletének esedékessége nem határozható meg a szerzési jutalék megnyílásától számított 39

ingatlanon alapított jelzálogjog (ideértve az önálló zálogjogot is) fedezete mellett öt évet elérő vagy azt meghaladó

legrövidebb futamidőre kínált hitel és pénzkölcsön, valamint az ingatlan pénzügyi lízing

34

második év, a tíz évet meghaladó futamidő esetén a futamidő egyötödének leteltét megelőző időpontra. A rendelet 6. §-a a gépjármű finanszírozási szerződések40 esetkörével foglalkozik, ahol a fenntartási jutalékot a teljes közvetítői díj legalább 70%-ában állapítja meg, és a teljes futamidő alatt folyamatosan, a közvetített pénzügyi szolgáltatás ügyfél általi szerződésszerű teljesítésével arányosan írja elő a kifizetés módját.

A rendelet záró rendelkezései Meglepő módon a rendelet hatályára nézve nem a bevezető, hanem a záró rendelkezésekben találunk megállapításokat. Ráadásul a hatály tekintetében kivételt is alkalmazott a jogalkotó. Általános szabályként megállapítja, hogy a rendeletet a 2010. szeptember 30-át követő szerződéskötésekre kell alkalmazni, azonban a gépjármű finanszírozási szerződések esetén úgy rendelkezik,hogy az e rendeletben foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha a pénzügyi szolgáltatási szerződés megkötésére a pénzügyi intézmény és az ügyfél között a rendelet hatályba lépését követően került sor. A szigorítások számbavétele kapcsán feltétlenül ki kell térni a közvetítők szakmai képesítésére is. Be kell látni ugyanis, hogy bármilyen prudens, hatékony és felügyeleti szempontból áttekinthető rendszer alapjait is teremti meg a jogalkotó, ha a személyi feltételek nem kielégítőek, az a rendszer egészét károsan érinti. A hatályos szabályozás előírása szerint a közvetítői tevékenység gyakorlásához szakirányú felsőfokú végzettséggel41 kell rendelkezni vagy hatósági vizsgát kell letenni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a 18/2010. (IV. 29.) pénzügyminiszteri rendeletet fogjuk áttekinteni a pénzügyi szolgáltatás közvetítői hatósági képzés követelményrendszeréről és a hatósági vizsgáról .

40

személy- és kishaszon-gépjármű hitel-, pénzügyi lízing- és gépjármű fedezet mellett nyújtott hitelszerződések

41

Hpt. 219/D. § (1) bekezdés a) pont)

35

A pénzügyi szolgáltatás közvetítői hatósági képzés követelményrendszeréről és a hatósági vizsgáról

A rendelet először az alkalmazási körét határozza meg. Kimondja, hogy e rendelet határozza meg a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 219/D. § (1) bekezdés b) pont bf) alpontja és a 235. § (2) bekezdés h) pontja szerinti hatósági vizsga (a továbbiakban: hatósági vizsga) követelményeit, a hatósági vizsgák szervezésére és a hatósági vizsgán vizsgáztatásra jogosultak körét és a hatósági vizsgára felkészítő hatósági képzésre vonatkozó szabályokat. A rendelet a továbbiakban a képző szervre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Itt megállapítja, hogy milyen szempontok alapján lehet akkreditálni a képző szerveket, milyen szempontoknak kell megfelelniük és milyen képzési programot kell nyújtaniuk. A rendelet a képzési program tekintetében tételesen határozza meg a követelményeket. A képzési programnak tartalmaznia kell a képzés során megszerezhető ismereteket, a képzésben való részvétel feltételeit, a képzés időtartamát, résztvevők jelenléti nyilvántartásának rendjét. A rendelet továbbá követelményeket támaszt mind a képzésen résztvevő személyekkel, mind pedig az oktatókkal szemben. A képzésben való részvétel feltételeként megállapítja a rendelet, hogy a résztvevőnek legalább középfokú végzettséggel kell rendelkeznie. A képző szervnél oktatóként az a személy foglalkoztatható, aki felsőfokú végzettséggel rendelkezik, és hitelintézetnél, pénzügyi vállalkozásnál, pénzforgalmi intézménynél, pénzügyi közvetítői tevékenységet folytató vállalkozásnál, az államigazgatásban pénzügyi vagy gazdasági területen, vagy hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások, pénzügyi szolgáltatás közvetítők szakmai érdekképviseleti szervénél legalább 3 éves pénzügyi szakmai tapasztalatot szerzett. A Felügyelet hatáskörébe utalja a rendelet, hogy a képzéssel és vizsgáztatással kapcsolatos kérdésekben valamint a képzéshez és vizsgáztatáshoz fűződő feltételekben bekövetkező változásokra tekintettel ellenőrzési tevékenységet gyakoroljon. Akivel szemben a Hatóság az ellenőrzése során ismételt vagy súlyos jogszabálysértést, vagy a vizsgaszabályzat ismételt vagy súlyos megsértését állapítja meg, a megállapítástól számított két évig vizsgabiztosnak nem jelölhető ki. 36

A rendelet a vizsga letételének előfeltételeként megköveteli a legalább középfokú végzettséget is véleményem szerint teljesen fölöslegesen, hiszen a vizsgára csak a képzésen részt vevő személy jelentkezhet, és mint említettük annak szintén előfeltétele a középfokú végzettség. A hatósági vizsga időtartama alatt a vizsgahelyiségben kizárólag a vizsgázók, vizsgabiztosok, a vizsgáztatást ellenőrző személyek tartózkodhatnak. Arról hallgat a rendelet, hogy kik minősülnek a vizsgáztatást ellenőrző személyeknek, de a rendelet értelmezéséből az következik, hogy a azok a Felügyelet által kijelölt személyek, akik a jogszabályszerűségért felelnek. A sikeres vizsgát tanúsítvány igazolja, melyet a Felügyelet állít ki a vizsgajegyzőkönyvek beérkezését követő 15 napon belül. A hatósági vizsga sikeres letételét igazoló tanúsítványra a rendelet a Ket.42 szabályait rendeli alkalmazni. A rendelet rendezi a hatósági vizsga díjával kapcsolatos kérdéseket. A vizsgadíj összegét a rendelet 9000 forintban állapította meg. A rendelet záró rendelkezései a hatálybalépésre és a rendelet módosításaira vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. A módosítások alapvetően a biztosításközvetítőket érintik, így ezek nem képezik vizsgálódásunk tárgyát.

A kötelező független pénzügyi szolgáltatás közvetítői felelősségbiztosítás bevezetésének indokai

A szakmai felelősségbiztosítási követelmény fogyasztóvédelmi eszköz, amelynek célja annak biztosítása, hogy egy ügyfélnek a közvetítővel szembeni követelését ki lehessen elégíteni olyan esetekben, amikor a közvetítő jövedelme, illetve vagyona nem lenne elegendő az ügyféllel szembeni kötelezettség fedezésére. Ennek a jelentőségét fontos kiemelni a módosított szabályozás fényében tekintve, hogy a Hpt. Hatályos szabályai szerint „a független közvetítő - és az általa az e tevékenységre igénybe vett, vele megbízási, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy - e tevékenysége során okozott kárért a közvetítő felel”.43

42

2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól

43

1996. évi CXII. törvény 219. § (1) bekezdés

37

Ezen felelősségi szabály „megerősítését” szolgálja a felelősségbiztosítás előírása. A szakmai felelősségbiztosítás egyértelműen védi a fogyasztókat a hanyag tanácsadásból vagy egyéb formájú szakmai gondatlanságból eredő követelések teljesítésére rendelkezésre álló eszközök növelése révén. Hasznos eszköz annak felmérésében, hogy megfelelően kezelik-e a szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos kockázatokat. A tekintélyes és váratlan kárigények finanszírozása révén e biztosítás a közvetítő vagyonát is védi. A szakmai felelősségbiztosítás kötésének követelménye végül kedvező szabályozó hatással is jár, mert a közvetítőket kockázatkezelési- és – ellenőrzési tevékenységük tökéletesítésére sarkallja, mivel az alacsonyabb kockázati besorolású vállalkozások rendszerint csökkentett díjak mellett, könnyebben jutnak biztosítási fedezethez.44

A leírtak fényében tisztán látjuk, hogy a kötelező független pénzügyi szolgáltatás közvetítői felelősségbiztosítás bevezetése teljes mértékben indokolt volt. Ez a Hpt. módosított rendelkezéseiben megszövegezésre is került, azonban a törvény hallgatott arról, hogy ez a kötelező érvénnyel alkalmazandó előírás miként is öltsön testet az ominózus biztosítási szerződésben. Ezt a hézagos állapotot volt hivatott orvosolni a 81/2010. (III. 25.) számú kormányrendelet a független pénzügyi szolgáltatás közvetítői felelősségbiztosítási szerződés tartalmi követelményeiről.

A független pénzügyi szolgáltatás közvetítői felelősségbiztosítási szerződés tartalmi követelményei

A független közvetítői felelősségbiztosítási szerződésnek (a továbbiakban: szerződés) tartalmaznia kell, hogy a pénzügyi szolgáltatást igénybevevő vagy igénybe venni szándékozó ügyfélnek okozott olyan kárra terjed ki a biztosítási kockázat viselése, amelyért a tevékenységet végző (a továbbiakban: biztosított) jogszabály szerint felelős.

44

Az Európai Bizottság zárójelentése a közösségi jog alapján a közvetítők tekintetében a szakmai

felelősségbiztosításra megállapított követelmények további megfelelőségéről

38

A szerződésnek tartalmaznia kell továbbá –összhangban a Hpt. rendelkezéseivel -, hogy a biztosítási kockázat viselése a biztosított alkalmazottja, illetőleg megbízottja által okozott kárra is kiterjed, amennyiben a kár a fentebb meghatározott tevékenység eredményeképpen keletkezik. A szerződésnek tartalmaznia kell ezeken kívül a biztosítási összeghatárt. A Hpt. rendelkezései szerint mindenkor legalább káreseményenként ötmillió forint, illetve évente együttesen legalább ötvenmillió forint összegű felelősségbiztosításnak kell rendelkezésre állnia független közvetítőnek, az alkusznak pedig mindenkor legalább káreseményenként tízmillió forint, illetve évente együttesen legalább százmillió forint összegű felelősségbiztosítással kell rendelkeznie. A szerződés a biztosított szándékos károkozásáért való helytállási kötelezettséget kizárhatja.

A rendelet ezen szabálya rendkívül hasznos alapvetően, de azért azt be kell látni, hogy kevés a valószínűsége annak, főleg a hatályos szabályozás tükrében - ami a közvetítői díjat egyrészt szerzési és fenntartási jutalékban állapítja meg, másrészt a független közvetítő felelősségét állapítja meg a saját és alvállalkozója által okozott károk esetén- hogy a közvetítő ilyen magatartást gyakoroljon lévén, hogy nem csak morális kérdések és szakmai presztízsbeli szempontok, hanem anyagi érdekei is fűződnek a közvetítőnek ahhoz, hogy az ügyféllel megfelelő kapcsolatot ápoljon valamint, hogy ne okozzon neki kárt.

A szerződésben rögzíteni kell a biztosító helytállási kötelezettségének időbeli hatályára vonatkozó rendelkezéseket. (3) A biztosító helytállási kötelezettségének legalább az olyan biztosítási eseményekre ki kell terjednie, amelyeket a szerződés hatálya alatt okoztak és amelyek a szerződés hatálya alatt bekövetkeztek, továbbá azokat a szerződésben meghatározottak szerint bejelentették.

A szerződésben a szerződés megszűnése esetében a biztosítási esemény

bejelentésére a megszűnéstől számított legalább kilencven napos bejelentési időt kell meghatározni.

39

Amennyiben a felek önrészesedésben állapodnak meg, a szerződésben rögzíteni kell az erre vonatkozó rendelkezéseket. Az önrészesedés mértéke káreseményenként a 10%-ot nem haladhatja meg. Az önrészesedés a biztosító által fedezetbe vont kártérítésnek az a része, amelyért a biztosított maga köteles helytállni. További szabályokat a rendelet nem tartalmaz az önrészre vonatkozóan, de vélhetően mind az úgynevezett levonásos önrész amelynél a kár adott hányada mindenképpen levonásra kerül, mind pedig a meghaladásos önrész- amely esetében a kárt adott összeghatárig egyáltalán nem, felette pedig teljes mértékben megtérítik- alkalmazható.

Az alkuszok speciális jogállását érintő hatályos szabályok Végül szót érdemel az alkuszi tevékenység, amely a többi közvetítői jogviszonytól számos tekintetben eltér, azonban jelentőségére tekintettel a közvetítői szektorban nem lehet mellőzni. Az alkuszi tevékenység hatályos fogalmát a Hpt. 2. számú mellékletének I. fejezetének 12.4. pontja határozza meg az alábbiak szerint: a pénzügyi szolgáltatást igénybe venni szándékozó ügyféllel kötött megbízási szerződés alapján és nevében pénzügyi intézménnyel történő pénzügyi szolgáltatási szerződés kiválasztására, megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, amely nem terjed ki az ügyfél nevében, javára történő kockázatvállalásra. A jelenleg hatályos hazai szabályozás szerint az alkusz megbízási szerződés alapján fejti ki tevékenységét, ezáltal a jogviszonyra a Ptk. 474-487. §-ban foglaltak az irányadók. A fogalom-meghatározásból is kitűnik, hogy az alkusz megbízója nem a pénzügyi szolgáltató, hanem az ügyfél. Erre való tekintettel ki kell emelni az alkusz - függő közvetítőkkel összehasonlítva – fokozottabb felelősségét. Ez a nagyobb felelősség abból fakad, hogy a hatályos szabályozás szerint a megbízó tartozik a közvetítő okozta károkért felelősséggel. Az alkusznak – független közvetítő lévén – saját maga kell helytállnia az általa illetve közreműködője által okozott károkért. A hatályos szabályozás szigorúbb követelményeket támaszt az alkusszal szemben, mint más közvetítővel. Az alkuszoknak a Hpt. 18/C. § (1) bekezdése által előírt engedélyezési feltételek meglétének igazolásán túlmenően kérelmükhöz mellékelniük kell annak igazolását, 40

hogy – mint már fentebb említettük - a káreseményenként tízmillió forint, évente együttesen százmillió forint összegű felelősségbiztosítással rendelkeznek. Felvetődött, hogy a jogalkotó olyan magas szintű biztosítást ír elő, amely meghaladja a legtöbb kisvállalkozás által ésszerűnek tartott mértéket. A szakmai felelősségbiztosítási követelmények „egy kaptafára készültek” 45, és nem veszik figyelembe a vállalkozás kockázati besorolását. Ezzel a kritikával szemben azonban mindenképpen

meg

kell

említeni

a

közösségi

jogalkotás

tendenciáit

is,

amelyek

káreseményenként 1 000 000 EUR, összesítve pedig 1 500 000 EUR összegű felelősségbiztosítást tartanak indokoltnak.46További kötelezettségként állapítja meg a jogalkotó az alkusszal szemben, hogy a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és szabályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvényben foglaltak alapján, a Felügyelet mintaszabályzatának megfelelően elkészített szabályzatot és eljárásrendet.47

Anélkül, hogy nevesítené a Hpt. 18/C. § (1) bekezdés d) pontja az alkuszokra tartalmaz konkrét

előírást

az

„általános

szerződési

feltételeket

is

tartalmazó

üzletszabályzat”

vonatkozásában,48hiszen a közvetítő és az ügyfél között nem jön létre kötelmi jogviszony. Közvetítő esetén úgy vélem, hogy a helyes értelmezés szerint egy ügyfél-tájékoztató csatolandó, amely tartalmazza azon feltételeket, amelyek alapján a közvetítő az ügyfél irányában eljár. Megállapíthatjuk, hogy az alkuszokra vonatkozó szabályok terén is szigorítással élt a jogalkotó, lefedve így a pénzügyi szolgáltatást közvetítők teljes körét a stabil, biztonságos és fogyasztóbarát tevékenység-gyakorlást megkövetelő szabályozással.

45

Az Európai Bizottság zárójelentése a közösségi jog alapján a közvetítők tekintetében a szakmai

felelősségbiztosításra megállapított követelmények további megfelelőségéről COM (2007) 178 végleges ( a továbbiakban: Zárójelentés ) 46

Zárójelentés 4. oldal elérési útvonal: http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?

uri=COM:2007:0178:FIN:HU:PDF 47

Hpt. 18. § (2) bekezdés

48

Lásd még továbbá a már korábban tárgyalt közvetítői szerződés alakja és kötelező minimális tartalmi elemei című

részt

41

A pénzügyi szolgáltatást közvetítőket érintő jogszabályi módosítások elméleti és gyakorlati összegzése

Meglátásom szerint pénzügyi közvetítőrendszer hazai szabályai illeszkednek az Európai Unió egységes belső piacán érvényes szabályokba, azokkal összhangban állnak, lényegében egységes és transzparens keretet adva a pénzügyi szolgáltatások nyújtóinak és igénybe vevőinek. A meglévő keretek nyilvánvalóan a szolgáltatásnyújtás és a tőkeáramlás valamint a magántulajdon és a vállalkozás szabadságának elveire épülnek feltételezve hogy ezen elvek érvényesülése egyúttal a társadalmi közjó szempontjából is elsődleges. A 2007. év közepén kialakuló és a 2008. év közepére kiteljesedő, pénzügyi közvetítőrendszert érintő válsághelyzet azonban olyan problémákat teremtett, amelyek megoldására a meglévő keretek nem bizonyultak megfelelőnek.49A pénzügyi közvetítőrendszer olyan mértékben szerves részévé, meghatározó elemévé vált az egyes államok gazdaságának, így a hazai gazdaságnak is, hogy felmerült a kérdés, hogy vajon a rendeltetésszerű működés valóban tekinthető-e csupán magánérdeknek, vagy mára már sokkal inkább társadalmi érdek, annak ellenére, hogy alapvetően a magánszektor keretei között működik az állam közvetlen beavatkozása nélkül, kizárólag szabályozói, felügyeleti funkcióinak gyakorlása mellett. A európai országok zöme szerint igen és a hazai jogalkotó is hasonlóan gondolta. Erre tekintettel a módosítások egy olyan szabályozási keretet állítottak fel, amely az állam számára lehetővé teszi a beavatkozást azokban a helyzetekben, amikor a társadalmi érdekek érvényesülését a magánérdekek felett elő kell segíteni vagy ki kell kényszeríteni.50A módosuló jogszabályok között szereplő változások – kiegészítve az állami beavatkozásra lehetőséget adó keretekkellehetőséget adnak arra, hogy először piaci körülmények között szülessenek megoldások a kialakuló, normálistól eltérő helyzetekben úgy, hogy az összességében a gazdaság szereplőinek a számára a lehető legkisebb sérelemmel járjon. Erre segítenek rá azok a felügyeleti eszközök,

49 50

2008. évi CIV. Törvény általános indokolása a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának erősítéséről ugyanott

42

amelyekkel az állami beavatkozást a legutolsó pillanatig halasztva lehetséges a piac megfelelő működésének biztosítása.51 A korábbiakban ismertetett jogszabályok mindegyike a hatékonyan, áttekinthetően, magas szakmai színvonalon működő pénzügyi közvetítőrendszer megteremtésének a céljától vezérelve

született,

kezdve

például

az

intézményi

stabilitás

megalapozásáról

szóló

rendelkezésektől, a Pénzügy Szervezetek Állami Felügyeletének szerepének fokozását beiktató szabályokon át egészen a kötelező felelősségbiztosítás bevezetéséig. Noha elmondható, hogy a válság nyomán egy új korszak vette kezdetét, nem engedhetjük, hogy az idealizmus beárnyékolja a tisztánlátásunkat. Éppen ezért a következőkben kitérek a módosított szabályok alkalmazásának gyakorlati problémaira is. Fontos megjegyezni, hogy az új szerkezetű közvetítői piac szereplői adatainak jelentésére való felkészülés minden érintettnél informatikai fejlesztést igényel, amely még a legszigorúbb ütemezéssel is hónapokat vehet igénybe. Erre a Felügyeletnek is illő lenne tekintettel lennie. A közvetítői tevékenység gyakorlásának egyik előfeltételeként a szabályozás legalább középfokú végzettséget ír elő. Ennek hiányában a hatósági vizsgát sem lehet letenni. Ezt a rendelkezést az a kritika érte, hogy a szerzett jogok sérelméhez vezethet azoknál a közvetítőknél, akik nem rendelkeznek érettségivel, és 2009. december 31-ét megelőzően kezdték el közvetítői tevékenységük gyakorlását. Ezt arra alapozzák a kritikusok, hogy a 2009. évi CL. törvény 2011. január 1-i határidőt szab a hatósági vizsga letételére52 a már

működő

közvetítőkre

vonatkozóan,

azonban

az érettségi

megszerzésének kettő vagy három év is lehet az időigénye. Erre tekintettel a rendelkezést bírálók kívánatosnak tartanák az említett határidő eltolását legalább 2014-ig. Megfogalmazódtak

továbbá

arra

vonatkozóan

is

javaslatok,

hogy

PSZÁF

felhatalmazása53 teljesítésekor vegye figyelembe a nagyon hasonló szabályozási hátteret tartalmazó biztosításközvetítői regiszter tapasztalatait, így különösen a Bit. azon rendelkezéseit, amelyek a felesleges és többszöröző adatszolgáltatások elkerülését célozzák. Javasolható 51

ugyanitt

52

2009. évi CL. törvény 170. § (11) bekezdés

53

Hpt. 3. § (10) bekezdés

43

továbbá, hogy az új felelősségi szabályokkal való összhang megteremtése és az adat-koherencia biztosítása érdekében a Hpt.-t módosítsák akként, hogy a megbízó intézmény csak a független közvetítőről szolgáltasson adatot, míg a független közvetítő alvállalkozóit közvetlenül a független közvetítő jelentse, hiszen a független közvetítő felelős azok tevékenységéért ráadásul ő köteles meggyőződni a személyi feltételek fennállásáról. Ezek tükrében úgy látom, hogy a jogalkotó az új közvetítői szabályozás megalkotásakor sok év működési tapasztalatait, az európai uniós elvárásokra és a válság problémáira egyszerre kívánt választ adni, így kissé túlvállalta magát. Alapvető segítséget nyújtana egy – az említett problémákat leküzdő – egységes magánjogi kódex. Az új Polgári Törvénykönyv hatályba léptetése azonban még egy olyan úton halad, amelynek egyelőre nem látni a végét. A tervezetére támaszkodni pedig már csak azért is nehézkes – eltekintve a legkézenfekvőbb szemponttól, vagyis hogy nincs normatív ereje - mert a tervezet maga is úgy rendelkezik, hogy pénzügyi, a biztosítási, a befektetési és az árutőzsdei szolgáltatás nyújtásához igénybe vett közvetítői, üzletszerzői szerződésre csak akkor alkalmazható, ha törvény kifejezetten így rendelkezik.54És mivel egy szakirányú törvény sem fog nem- létező jogszabályokra hivatkozni, így az értelmezési problémákat nehezen lehet majd feloldani. Az új Polgári Törvénykönyv tervezete ettől függetlenül összhangban áll a frissen módosított szabályozásban foglaltakkal, de nem nyújt értelmezési mankót. Az újonnan alkotott szabályok működésének minőségét a jelenben még nem tudjuk megállapítani, hiszen a legtöbb még csak pár hónapja van hatályban. Összegzésképpen megállapítható, hogy a közeljövőben még számos új jogszabály fog születni a közvetítőkre vonatkozó joganyagot illetően, amelyek még differenciáltabbá teszik a területet. Erre szükség is van mind belgazdasági szempontból, mind pedig annak érdekében, hogy lépést tartsunk a európai jogegységesítési folyamatokkal. A szerződésjogi kodifikáción kívül számos olyan nemzetközi és közösségi jogalkotási instrumentum van amelyeket hazánknak is életre kell hívnia – itt meg lehet említeni a Bázel III: egyezmény követelményeit vagy akár a szakmai kötelező felelősségbiztosítás további kérdéseit . Az utóbbi időszak csak a jéghegy csúcsa és csak felelős jogalkotói gondolkodással és tervezhető jogpolitikával tudjuk teljesíteni az előttünk álló feladatokat. Meggyőződésem ennek ellenére, hogy az jogalkotók, a jogalkalmazók és piaci résztvevők példás összefogása eredményeként reménykeltőek lehetnek a kilátások. 54

Ptk- tervezet 5:289. §

44

Felhasznált jogszabályok

1. 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

2. 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 3. 1998. évi XI. törvény az ügyvédekről 4. 1997. évi CLIV. Törvény az egészségügyről 5. 2009. évi CXX. törvény a Polgári Törvénykönyvről 6. 2010. évi LXXIII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény

hatályba nem lépéséről 7. 1129/2010. (VI. 10.) Korm. határozat az új Polgári Törvénykönyv megalkotásáról 8. 86/653/EGK –irányelv az önálló kereskedelmi képviselőkről

9. 2000. évi CXVII. törvény az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről 10. 2008. évi CIV. Törvényt a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának erősítéséről 11.

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK a fogyasztói hitel-megállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

12. 2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről 13. 2007. évi CXXXVIII. törvény a befektető védelemre vonatkozó szabályokat a befektetési

vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól 45

14. 2009. évi CL. törvény az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról 15.

81/2010. (III. 25.) kormányrendelet a független pénzügyi szolgáltatás közvetítői felelősségbiztosítási szerződés tartalmi követelményeiről

16. 109/2010. (IV. 9.) kormányrendelet a pénzügyi szolgáltatást közvetítő közvetítői díjáról 17. 18/2010. (IV. 29.) PM rendelet a pénzügyi szolgáltatás közvetítői hatósági képzés követelményrendszeréről és a hatósági vizsgáról 18.

1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

19. 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 20.

2007. évi CXXXVI. törvény a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és szabályozásáról

21. Az Európai Bizottság zárójelentése a közösségi jog alapján a közvetítők tekintetében a szakmai felelősségbiztosításra megállapított követelmények további megfelelőségéről COM (2007) 178 22.

153/2009.

(VII.

23.)

kormányrendelet

a

pénzügyi

szektorban

fogyasztóvédelem hatékonyságának növeléséhez szükséges egyes kérdésekről

46

érvényesülő

Felhasznált irodalom

1.

Soros György: A 2008-as hitelválság és következményei Scolar Kiadó 2008

2.

Szerződési alaptípusok szerkesztette: Bíró György Novotni Kiadó Miskolc, 2003.

3.

Bíró György: A megbízási szerződés KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest 2003.

4.

Mátyás Imre: Az európai szerződésjog egységesítése a közösségi jogalkotás és a magyar rekodifikáció tükrében. Phd- értekezés, Miskolc, 2005

5.

Dr. Pajor-Bytomski Magdalena: Az önálló kereskedelmi képviselőkről szóló EK-Irányelv és átültetése a magyar jogba in: Magyar Jog 2002. 3. Szám

6.

Prugberger/Fabók: A munkaszerződés, a szolgálati szerződés, a vállalkozás, a megbízás és a díjkitűzés elhatárolásának problémái a biztosítási üzletkötői szerződések tükrében in: Magyar Jog 2000

7.

Nagy Zoltán: A modern finanszírozási faktoring közjogi és magánjogi szabályozásának alapkérdései Phd.-értekezés 2008

8.

Pajor-Bytomski Magdalena: Törvénytervezet az ügynöki szerződés és az üzletszerzői szerződés szabályaihoz Budapest, 2006

9.

Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law Draft Common Frame of Reference Outline Edition 2009 szerkesztette: Christian von Bar, Eric Clive, Hans Schulte-Nölke © 2009 by sellier. european law publishers GmbH, Munich

47

Internetes hivatkozások

1.

http://www.bankszovetseg.hu/2010_07/index.html

2.

http://www.pszaf.hu/data/cms2127421/allasfogl_hitint_2010_13.pdf

3.

http://www.pszaf.hu/data/cms2042663/kitoltesi_utm_HPTPU_b_ugynok.pdf

4.

http://www.pszaf.hu/intezmenyeknek/bal_menu/adatszolgaltatas/penzugyi_vallalkozasok/pen zugyi_vallalkozasok.html

5.

http://www.lakaskultura.hu/paragrafus/a-hitelkozvetites-minosegi-megujulasa-42861.html

6.

http://hvg.hu/gazdasag/20100510_engedelykoteles_a_hitelkozvetites_pszaf

7.

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31986L0653:HU:HTML

8.

http://hvg.hu/gazdasag/20090414_WSJ_magyar_valasag

9.

http://www.pszaf.hu/data/cms2127365/Kozvetitok_engedelyezesi_utmutato_javitott0628.pdf

10.

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2007:0178:FIN:HU:PDF

11.

http://www.pszaf.hu/data/cms818841/pszafhu_mifidtv.pdf

12.

http://webh01.ua.ac.be/storme/2009_02_DCFR_OutlineEdition.pdf

48

Tartalomjegyzék

Általános bevezető .....................................................................................................................................2 A megbízási szerződés mint a gondossági kötelmek alaptípusa..................................................................3 Történeti áttekintés ................................................................................................................................3 A hatályos hazai szabályozás ...................................................................................................................4 A szerződés alanyai .................................................................................................................................4 A jogviszony jellemzői .............................................................................................................................5 A DCFR megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezéseinek a legfőbb eltérései a hazai szabályozástól .................................................................................................................................................................5 Speciális megbízási jogviszonyok a DCFR-ben és a hazai szabályozásban ...............................................6 A DCFR és a hazai szabályozás közötti összhang kérdése ........................................................................8 A DCFR kereskedelmi ügynökre vonatkozó rendelkezéseinek tartalmi felépítése ..................................9 A felek kötelezettségei ..........................................................................................................................13 Titoktartási kötelezettség .................................................................................................................14 Tájékoztatási kötelezettség és a kárveszély-viselés ..........................................................................14 Díjazás ...................................................................................................................................................15 A jutalék kérdése ..................................................................................................................................16 Del credere jutalék ............................................................................................................................16 Kiegyenlítéshez való jog .......................................................................................................................18 Az írásbeliség kérdése ...........................................................................................................................18 Versenykorlátozó megállapodás ...........................................................................................................20 Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésre vonatkozó különböző szabályok egymáshoz való kapcsolata és értékelése .......................................................................................................................21 A pénzügyi rendszer stabilitásának megingásához vezető gazdasági defektusok és az ezekre reflektáló szabályozás ...............................................................................................................................................23 A szabályozást életre hívó gazdasági háttér ..........................................................................................23 A pénzügyi szolgáltatást közvetítőket érintő szabályozást előrevetítő jogalkotási produktumok ........24 A szabályozás szükségességének elméleti előzményei .........................................................................25 A szabályozás szükségességének gyakorlati előzményei.......................................................................26 A hitelintézeti törvény közvetítőkre vonatkozó szabályai a módosítások előtt ....................................27 49

A hitelintézeti törvény közvetítőkre vonatkozó szabályai a módosításokat követően ..........................28 Az új felügyeleti minősítési eljárás problémái ..................................................................................29 Engedélyezési kötelezettség .............................................................................................................29 Bejelentési kötelezettség ..................................................................................................................30 Aktualizált engedélyezési útmutató ..................................................................................................30 Az ügyfél-tájékoztatás problémája.....................................................................................................30 A közvetítői díj kérdése a módosított szabályok tükrében ...................................................................32 Általános rendelkezések ...................................................................................................................33 A közvetítői szerződés alakja és kötelező minimális tartalmi elemei ................................................33 Egyes termékcsoportokra vonatkozó különös szabályok ................................................................34 A rendelet záró rendelkezései .........................................................................................................35 A pénzügyi szolgáltatás közvetítői hatósági képzés követelményrendszeréről és a hatósági vizsgáról 36 A kötelező független pénzügyi szolgáltatás közvetítői felelősségbiztosítás bevezetésének indokai .....37 A független pénzügyi szolgáltatás közvetítői felelősségbiztosítási szerződés tartalmi követelményei . 38 Az alkuszok speciális jogállását érintő hatályos szabályok ....................................................................40 A pénzügyi szolgáltatást közvetítőket érintő jogszabályi módosítások elméleti és gyakorlati összegzése ...................................................................................................................................................................42 Felhasznált irodalom..................................................................................................................................47 Internetes hivatkozások.............................................................................................................................48

50