roma identitás és a cigány reprezentációk néprajzi vonatkozásai

Doktori (Ph.D) értekezés

A cigány/roma identitás és a cigány reprezentációk néprajzi vonatkozásai

Berek Sándor

DEBRECENI EGYETEM BTK 2010.

A CIGÁNY/ROMA IDENTITÁS ÉS A CIGÁNY REPREZENTÁCIÓK NÉPRAJZI VONATKOZÁSAI Értekezés a doktori (Ph. D.) fokozat megszerzése érdekében a Néprajzi és kulturális antropológia tudományágban

Írta: Berek Sándor okleveles: magyar nyelv és irodalom – történelem; szociológia – romológia. Készült a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi doktori iskolája (Néprajzi programja) keretében

Témavezetı: Dr. Ujváry Zoltán (olvasható aláírás)

A doktori szigorlati bizottság: elnök: Dr. ………………………… tagok: Dr. ………………………… Dr. ………………………… A doktori szigorlat idıpontja: 2010. június 16.… . ……………… …

Az értekezés bírálói: Dr. ........................................... Dr. …………………………… Dr. ........................................... A bírálóbizottság: elnök: tagok:

Dr. ........................................... Dr. ………………………….. Dr. ………………………….. Dr. ………………………….. Dr. …………………………..

A nyilvános vita idıpontja: 2010.… . ……………… … .

2

NYILATKOZAT

"Én Berek Sándor teljes felelısségem tudatában kijelentem, hogy a benyújtott értekezés a szerzıi jog nemzetközi normáinak tiszteletben tartásával készült. Jelen értekezést korábban más intézményben nem nyújtottam be és azt nem utasították el."

Aláírás: Név:

Berek Sándor

Kelt: Debrecen, 2010. augusztus 20.

3

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS................................................................................................................ 7 1.1. Köszönetnyilvánítás .............................................................................................. 7 1.2. Az értekezés néprajzi vagy multidiszciplináris jellege ......................................... 8 1.3. Az értekezés elméleti vagy empirikus jellege ....................................................... 8 1.4. A kutatás nézıpontja ........................................................................................... 10 1.5. Az etnikus megnevezések rendszere ................................................................... 11 2. DISKURZUSOK: A CIGÁNYOK/ROMÁK REPREZENTÁCIÓS RENDSZEREI 13 2.1. Az értekezés tárgya és felépítése ......................................................................... 13 2.2. A kutatás módszerei............................................................................................. 16 2.2.1. A kutatás forrásai és a kutatás céljai............................................................. 16 2.2.2. A kutatás közvetlen és közvetett tárgyai ...................................................... 19 2.3. Kutatástörténet: a diszkurzív kapcsolatok és a diszkurzív elızmények .............. 32 2.3.1. A diszkurzív tér ............................................................................................ 32 2.3.2. A diszkurzív kapcsolatok ............................................................................. 32 2.3.3. A diszkurzív elızmények ............................................................................. 34 3. A CIGÁNY/ROMA NÉPISMERET ÉS IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK............... 39 3.1. A cigány/roma népismeret................................................................................... 39 3.1.1. A kutatás tárgya és hipotézisei ..................................................................... 39 3.1.2. Az értelmezési keretek ................................................................................. 40 3.1.3. A cigány/roma népismeret, a romológia és a tudományos diszciplínák kapcsolata ..................................................... 45 3.1.4. Következtetések............................................................................................ 48 3.2. Cigány/roma identitáskonstrukciók..................................................................... 52 3.2.1. A kutatás tárgya és hipotézisei ..................................................................... 52 3.2.2. Az általános iskolai cigány/roma népismereti tankönyvek .......................... 53 3.2.3. Következtetések............................................................................................ 64 4. A CIGÁNY/ROMA IDENTITÁSTERVEZETEK ÉS REPREZENTÁCIÓK A TÁRSADALOMBAN ............................................................................................ 66 4.1.Cigány/roma identitástervezet delegitimációja a társadalmi, a politikai és a tudományos diskurzusban ................................................................................. 66 4.1.1. A kutatás tárgya és az értelmezési keret....................................................... 66 4.1.2. Az identitásvita a társadalmi és a politikai diskurzusban............................. 67 4.1.3. A naiv és a laikus szerepek........................................................................... 69 4.1.4. Az identitásvita a tudományos diskurzusban ............................................... 73 4.2. A cigány/roma reprezentációk töredezettsége és a társadalmi kontextus............ 79 4.2.1. A kutatás tárgya és az értelmezési keret....................................................... 79 4.2.2. A reprezentációs konfliktusok:..................................................................... 80 a Romnet Fórum és a cigány/roma reprezentációk/ önreprezentációk ......... 80 4.2.3. Következtetések: a diskurzus állapota.......................................................... 82 4.2.4. Magyarázat: a kontextus szerkezete ............................................................. 83 4.3. A cigány/roma reprezentációk a médiában és a társadalmi diskurzusban........... 85 4.3.1. A kutatás tárgya és az értelmezési keret....................................................... 85 4.3.2. A médiareprezentációk ................................................................................. 88 4.3.3. A társadalmi diskurzus ................................................................................. 96 4.3.4. Következtetések.......................................................................................... 103

4

5. A CIGÁNY/ROMA NÉPISMERET NÉPRAJZI VONATKOZÁSAI .................... 105 5.1. A cigány/roma népismereti tankönyvek rendszere............................................ 105 5.2. A cigány/roma népismereti tankönyvek és a néprajz kapcsolatai ..................... 107 6. A CIGÁNY/ROMA REPREZENTÁCIÓK NÉPRAJZI KONTEXTUSA.............. 120 6.1. A kutatás tárgya ................................................................................................. 120 6.2. A debreceni Déri Múzeum forrásainak néprajzi kontextusa ............................. 121 7. CIGÁNY/ROMA REPREZENTÁCIÓK A XIX. SZÁZAD VÉGÉN..................... 130 7.1. A cigány etnikai csoport mint néprajzi és statisztikai konstrukció ................... 130 7.1.1. A kutatás tárgya .......................................................................................... 130 7.1.2. A Herrmann-féle cigányösszeírás............................................................... 131 7.1.3. A cigányok nyelvismerete és nemzetiségi viszonyai ................................. 135 7.1.4. Következtetések.......................................................................................... 143 7.2. A cigány etnikai csoport mint néprajzi cigány reprezentáció............................ 143 7.2.1. A kutatás tárgya .......................................................................................... 143 7.2.2. A néprajzi cigány reprezentációk ............................................................... 144 7.2.3. Következtetések.......................................................................................... 147 8. NÉPRAJZI CIGÁNY REPREZENTÁCIÓK A DEBRECENI DÉRI MÚZEUMBAN. ................................................................. 148 8.1. A cigány reprezentációk néprajzi győjteménye................................................. 148 8.1.1. A kutatás céljai és folyamata ...................................................................... 148 8.1.2. A források rendszere és az adatbázisok létrehozása................................... 148 8.2. A cigány reprezentációk szöveges forrásai ....................................................... 154 8.2.1. Az amatır győjtık munkái ......................................................................... 154 8.2.2. A professzionális győjtık munkái .............................................................. 163 8.2.3. A narratívák rendszere: a narratív struktúra, a diskurzustípusok és a textualizációs stratégiák összefüggése ................. 165 8.3. A cigány reprezentációk képi forrásai ............................................................... 167 8.3.1. Az Archív Fotótár néprajzi cigány anyaga ................................................. 167 8.3.2. A Fotótár néprajzi cigány anyaga............................................................... 172 8.3.3. A Fotótár nem néprajzi cigány anyagai...................................................... 184 8.3.4. A cigány reprezentációk győjteményes rendszere ..................................... 191 8.3.5. A néprajzi cigány reprezentációk térbeli rendszere.................................... 192 8.3.6. A néprajzi cigány reprezentációk tematikus rendszere .............................. 193 8.3.7. A cigányokról készült néprajzi fotográfiák értelmezési rendszere............. 204 9. ÖSSZEGZÉS ............................................................................................................ 211 9.1. A kutatás tárgyai és a kutatás eredményei......................................................... 211 9.2. A néprajzi megközelítés a magyarországi cigánykutatásokban ........................ 215 10. ÖSSZEFOGLALÁS ............................................................................................... 217 11. SUMMARY ........................................................................................................... 219 12. IRODALOMJEGYZÉK ......................................................................................... 222 13. FORRÁSOK JEGYZÉKE...................................................................................... 247 14. TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE ................................................................................ 248 15. KÉPEK JEGYZÉKE .............................................................................................. 249 16. RÖVIDÍTÉSEK...................................................................................................... 250 5

17. MELLÉKLETEK ................................................................................................... 251 17.1. Szöveges források: a témák és a hivatkozott hozzászólások. Romnet Fórum................................................................................................. 251 17.2. Szöveges források: néprajzi szöveges győjtések. Néprajzi Adattár, Déri Múzeum. ..................................................................... 257 17.3. Képi források: néprajzi fényképek. Archív Fotótár, Déri Múzeum. ........................................................................ 258 17.4. Képi források: néprajzi fényképek. Fotótár, Déri Múzeum. .................................................................................... 259 17.5. Képi források: cigány dokumentációk. Fotótár, Déri Múzeum. .................................................................................... 271

6

1. BEVEZETÉS 1.1. Köszönetnyilvánítás Köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik észrevételeikkel és tanácsaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy A cigány/roma identitás és a cigány reprezentációk néprajzi vonatkozásai címő értekezés elkészülhessen, továbbá mindazoknak, akik lehetıvé tették számomra a kutatások forrásaihoz való hozzáférést, és nem utolsósorban azoknak, akik segítettek abban, hogy mindehhez még elegendı idı is rendelkezésemre álljon. Külön köszönöm témavezetımnek, Ujváry Zoltánnak, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke professor emeritusának a támogatását. Akiknek a tanácsai nélkül az értekezésben a tévedések vagy a hiányosságok száma bizonyosan nagyobb lenne: Kmeczkó Szilárd, Kotics József, Lovas Kiss Antal, Rékai Miklós és Szuhay Péter. Köszönöm a debreceni Déri Múzeum munkatársainak a türelmét és megértı segítségét, így Lakner Lajosnak, Koticsné dr. Magyari Mártának, Szıkéné dr. Vajda Máriának, Petrovszki Ildikónak, Dr. Tóth Ferencnének és Lukács Tihamérnak, továbbá a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának, külön is Móré Sándor Józsefnek, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzı Fıiskola Könyvtárának és a DE BTK Néprajzi Tanszékének Könyvtárából Dombi Máriának. Köszönöm az ügyvitelben, a fokozatszerzési eljárásban a közremőködését a DE BTK Néprajzi Tanszéke munkatársainak, Kovács László Eriknek és Telenkó Bazilnak, és természetesen még Nagy Viktornak. Köszönöm a türelmét és a támogatását a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzı Fıiskola Társadalomtudományi Tanszékérıl minden kollégámnak. Végül pedig mindazoknak, akiket nem említettem meg és a segítségérıl megfeledkeztem.

7

1.2. Az értekezés néprajzi vagy multidiszciplináris jellege

Az értekezés a cigány/roma identitás és a cigány reprezentációk néprajzi vonatkozásait mutatja be különbözı források alapján. A kutatás központi hipotézise szerint az etnikai alcsoportok közös identitásának formálódásában a néprajzi diszciplína programszerően és a kulturális gyakorlatában is döntı szerepet játszik mint alkalmazott tudomány. A központi hipotézis következménye annak vizsgálata, hogy a néprajzi diszciplínára milyen cigány reprezentációk voltak jellemzıek, és hogyan konstruálódott a néprajzban a cigány etnicitás.

A cigány/roma identitás változatok és reprezentációk forrásainak egy része nem vagy csak részben közölt néprajzi tényeket, továbbá bizonyos esetekben elkerülhetetlen volt a multidiszciplináris jelleg kialakulása a diszkurzív kapcsolatok következtében is. A források döntı többsége azonban néprajzi forrás. Az értekezés cigány reprezentációkra vonatkozó forrásait a Néprajzi Múzeum cigány győjteményében és a debreceni Déri Múzeum különbözı néprajzi adattáraiban találjuk. A néprajztudománynak kialakulásától kezdve alapvetı kutatási módszere a terepkutatás, a néprajzi győjtés, a terepre lépés pedig a diszciplína önmeghatározásának a centrumában foglal helyet. A terepkutatás a néprajzossá válásban, a néprajzos identitás kiformálódásában is szerepet játszik, így meghatározó a ,,mi” és az ,,ık” határainak kijelölésében. A tudományos gyakorlatban, a néprajzi kutatások során az elfogadott módszerek azonban nem korlátozódnak a terepkutatásra. Az értekezésben a kutatás jellege, forrásai, az identitás változatok és a reprezentációk bemutatása nem kívánták meg a terepre lépést. Az értekezés tárgya ugyanakkor olyan kutatási tárgyak sorozatából épül fel, amelyek szorosan kapcsolódnak a néprajzi diszciplínához, mivel a cigány/roma etnikai alcsoportok közös identitásának a formálódását, a kanonizálódó identitáselemeket, az identitás konstrukciókat, továbbá a különbözı reprezentációk néprajzi vonatkozásait vizsgálja. A diszkurzív kapcsolatok és a diszkurzív elızmények is arra utalnak, hogy az értekezés kutatási tárgyai elfogadottak, továbbá az érdeklıdés, a kutatás irányai is integráltak a néprajztudományba.

1.3. Az értekezés elméleti vagy empirikus jellege Az elmélet és az empíria között különbözı viszonyok lehetnek, a szoros kapcsolattól egészen addig, hogy elkülönülnek egymástól, azonban mindez nem befolyásolja a megállapítások érvényességét. Az elméleti vagy empirikus jelleg a megértés és a magyarázat folyamatainak eredménye, és nem valamilyen elızetes szándék vagy beállítódás, így az elméletellenesség vagy az empíria elutasítása hozza létre. A tudományos gondolkodás folyamatos és kölcsönös 8

mozgás a ,,tényszerő” empirikus környezet és a ,,nem tényszerő” elméleti környezet között. Az ,,elméletek” a metafizikai környezetben, a ,,tények” pedig az empirikus környezetben egzisztálnak. Az ,,elméletek” és a ,,tények” különbözı összetevıkbıl állnak, így többek között különbözı megfigyelésekbıl, módszertani feltevésekbıl, osztályozásokból, definíciókból, elıfeltevésekbıl, az összetevık különbözı rendszerei pedig a különbözı paradigmákat és a diszciplínákat konstituálják.

Az értekezésben az elméleti és az empirikus összetevık kapcsolata változó, megszerkesztett, több lehetséges szerkezet változat közül egy alternatíva elfogadásának eredménye, amely nem csak a gondolati struktúrák kialakulásának folyamatát mutatja be, hanem az általános másikra is vonatkoztatott. Az általános másik hipotetikus konstrukció, így elızetesen nem lehet pontosan meghatározni a befogadók horizontját, akik bizonyos esetekben úgy érezhetik, hogy ,,kódfejtésre” kényszerültek, annak ellenére, hogy a megállapítások integráltak az ismereteinkhez. Az összefüggések ugyanis szerteágazóak, a körülhatárolás mindig bizonytalan, és minden kutatási tárgy részben eltér a korábban megismerttıl. Nehéz eldönteni azt is, hogy mi számít magától értetıdınek vagy közérthetınek. Az új megközelítések esetén, vagy a még nem vagy a kevéssé feldolgozott témáknál ilyen helyzetbe kerülünk, ez pedig nem a szerzık és nem a befogadók hozzáértésének és szándékainak a függvénye. A társadalmi nyelvhasználat során is csak a többé-kevésbé értett kódok világában élünk. A közérthetıségre törekvés a rutinjaink közé tartozik, amelyrıl néha elfeledkezünk, a tudományban azonban ez a mérce nem kizárólagos, és elıfordulhat, hogy egyszerően nem lehet közérthetıbb nyelvi formát használni.

A különbözı kutatásoknál közös elvárás, hogy a diszciplínában már általánosan használt fogalmi kerettel integráljuk gondolatmeneteinket a korábbi tudásunkba. Az elvárásnak nem mindig lehet eleget tenni, ugyanis elıfordulhat, hogy a kutatási elızményeknek viszonylag csekély a száma, a diszciplínában a kutatási problémára nincs megfelelı értelmezési keret, vagy az értelmezési kereteket módosítani kell. Az értekezésben a cigány/roma népismeret és az identitáskonstrukciók, illetve a cigányokról készült néprajzi fotográfiák értelmezésénél találkozhatunk ezzel a problémával.

Az elvárások közé tartozhat még az is, hogy egy kutatásnak a feltárt valóság leírásának legpontosabb torzításmentes képét kellene adnia. A feltárt valóság leírásának legpontosabb torzításmentes képét azonban nem tudjuk meghatározni. A valóságok, a tudományos valóságok is

9

konstruáltak. Nem fogjuk tudni megmondani, hogy milyen a torzításmentes kép, tehát a torzítás nagyságát sem. Az ,,objektív valóság” nézıpontjából így mindig torzítani fogunk.

1.4. A kutatás nézıpontja Az értekezésben a cigány/roma és a nem cigány/roma vagy gádzsó perspektíva nem értelmezhetı, mivel nem ilyen perspektívák vagy nézıpontok mentén szervezıdött, és csak a kutatás forrásainak összetétele következtében beszélhetnénk arról, hogy míg az identitáskonstrukciók többsége a cigány/roma, és ezen belül a romungro, roma vagy beás, addig a cigány/roma reprezentációk többsége a gádzsó perspektívával hozható összefüggésbe. A kulturális antropológiai cigánykutatások eredményei alapján a társadalmi gyakorlatban a perspektívák elkülönülése csak a romák vagy oláh cigányok etnikai alcsoportjában figyelhetı meg. A perspektívák vagy nézıpontok elkülönülése, különösen a kutató nézıpontjának megkülönböztetése a kulturális antropológiai kutatások egyik módszertani alapgondolata. Az értekezés nem zárja ki ezt az olvasatot, mivel forrásainak elemzése során megkülönbözteti és felhasználja az ,,adatközlık” önértelmezéseit is.

A perspektívák vagy nézıpontok problémája nem azonos a kutató identitásának, a kutatási tárgyaknak és a diszciplínáknak a viszonyával. A diszciplínák nem identitásokra töredezett rendszerek. Az identitások mentén szervezıdı tudás képzete nem egyeztethetı össze azzal, hogy a tudományok olyan mesterségek, amelyeket elvileg bárki elsajátíthat és mővelhet. A perspektívák vagy nézıpontok a tudományon belül maguk is konstrukciók. A magyarországi cigánykutatások megközelítésmódjai közül a nézıpontok problematizálása a leíró strukturalista, az emancipatorikus esszencialista (naiv tudomány) és az emancipatorikus strukturalista (kritikai elmélet) megközelítésében elfogadott. A megközelítésmódok is konstruáltak azonban, és nem azonosak a különbözı diszciplínákkal. A kutató perspektívája vagy nézıpontja is konstrukció a kutatási tárgyaival összefüggésben, amelyet a diszkurzív kapcsolatok és a diszkurzív elızmények határoznak meg. Kutatás közben nem változik meg vagy nem alakítja át az identitását, ellenben különbözı nézıpontokat átvehet, de a kutatási tárgyakról tett megállapítások érvényességét nem az identitás, hanem a tudományos szocializáció és eljárásrend biztosítja. A magyarországi cigánykutatások során errıl a problémát tematizálta többek között az 1995-ös naiv tudományosság vita. Ha a kutató identitása és a megállapítások érvényessége között szoros kapcsolat lenne, akkor az identitásprobléma a tudományban kutatások sokaságát érvénytelenítené vagy lehetetlenítené el. A csoportokra vonatkoztatott perspektíva elızetesen homogenizál és feltételez valami olyat, ami egyébként bizonyításra szorulna. A csoport 10

ugyanis egyének és individuumok összessége valamilyen közös attribútum alapján, a közös attribútum azonban önmagában még nem vezet közös perspektívához vagy nézıponthoz, az értekezés tárgyánál pedig ehhez még etnicizált tapasztalatok is kellenek. A nézıpontok kölcsönössége és átvétele, a megértés lehetısége és képessége azonban arra utal, hogy nem radikálisan különbözı, egymástól tökéletesen elzárt valóságokban élünk.

1.5. Az etnikus megnevezések rendszere

Az értekezésben a cigány/roma [cigány és roma; cigány vagy roma], a cigány, a roma elnevezéseket összefoglaló megnevezésként és egymás szinonimáiként használom, és nem tulajdonítok pejoratív értelmet egyik megnevezésnek sem. A magyar köznyelvben és a tudományos nyelvben a roma, romák nyelvi formák honosodtak meg a külsı és belsı megnevezésekben az egyes és többes számú nyelvi alak jelölésére. A különbözı diszciplínákban ettıl eltérı megnevezések is elıfordulnak, így általában a rom, rom(ok) nyelvi formák. Rostás Farkas György és Karsai Ervin1 szótárában és nyelvtanában a hímnemő élı fıneveknél egyes számú alanyesetben rom = cigány (ember); férj, hímnemő élı fıneveknél többes számú alanyesetben rom = cigányok (emberek); férjek, a nınemő élı fıneveknél egyes számú alanyesetben romnyi = cigányasszony; feleség, nınemő élı fıneveknél többes számú alanyesetben romnya = cigányasszonyok; feleségek, a megszólító esetben pedig roma! = cigány!, romale! = cigányok!, míg Choli Daróczi József és Feyér Levente2 nyelvtanában és szótárában a hímnemő élı fıneveknél egyes számú alanyesetben rom = cigány (ember); férj, hímnemő élı fıneveknél többes számú alanyesetben roma (rom) = cigányok (emberek) cigány – magyar nyelvi megfelelések találhatóak. A nem cigányok/romák összefoglaló megnevezése a Rostás Farkas- és Karsai-féle3 szótárban hímnemő élı fıneveknél egyes és többes számú alanyesetben a gāzho, gāzhe = nem cigány, nem cigányok, míg a Choli Daróczi- és a Feyér-féle4 szótárban a gazho, gazhe = fehér férfi (nem cigány), fehér férfi (nem cigány).

Az értekezésben a cigány etnikai alcsoportok megnevezéseinél [romungro, magyar cigány; vlax, oláh cigány, roma; beás] az alcsoport megnevezése után az etnikai alcsoport kifejezés 1

Rostás-Farkas György – Karsai Ervin 2001: 100; 305; 308.

2

Choli Daróczi József – Feyér Levente 1988: 145; 148; 169; 170.

3

Rostás-Farkas György – Karsai Ervin 2001: 44.

4

Choli Daróczi József – Feyér Levente 1988: 164.

11

szerepel. A cigány etnikai alcsoporton belül használt megkülönböztetések egy része a törzsi tagozódásra utal [,,sátorosok” = cerhāri; ,,halászok” = māšāri; ,,lókereskedık”, ,,lókupecek” = lovāri; …], a törzsek nevei pedig foglalkozásnevekre a vlax, oláh cigány etnikai alcsoporton belül.

A megnevezések további elemei nem függenek össze az etnikus alcsoporthoz tartozással, így a ,,téglabeli magyar cigány” = a téglavetı területén, a településrészen, telepen élı vagy onnan származott magyar cigány, a romungro etnikai alcsoport tagja.

A cigányokra/romákra vonatkozó megnevezések lehetnek egyszerre külsı és belsı meghatározások, de a külsı megnevezés és a belsı megnevezés el is térhet egymástól, illetve a tudományosan elfogadott nyelvi és néprajzi rendszerezések, az önmeghatározások és az etnikai alcsoportok egymásra vonatkozó megnevezései is különbözhetnek. A külsı megnevezések, az egymásra vonatkozó megnevezések és az önmegnevezések területileg, vidékenként is változó rendszere és története egyébként nem önálló kutatási tárgya az értekezésnek.

Tiszteletben tartok és elfogadok minden önmegnevezést. Tiszteletben tartottam továbbá az etnikus megnevezéseket forrásaimban is, így azokon nem változattam. A forrásokhoz kapcsolódó értelmezésekben, ha átvettem a megnevezés változatot, a köznyelvben pejoratívvá vált formát idézıjelek közé helyeztem, így ,,tót” = szlovák; ,,oláh” = román.

12

2. DISKURZUSOK: A CIGÁNYOK/ROMÁK REPREZENTÁCIÓS RENDSZEREI 2.1. Az értekezés tárgya és felépítése Az értekezés, amely 2005 és 2009 között végzett kutatásaimon alapul, és a cigány/roma identitás, a cigány reprezentációk és a néprajz kapcsolatait vizsgálja, a cigányokra/romákra vonatkozó ismereteinket diszkurzív rendszereknek tekinti. A diszkurzív rendszerek olyan tárgykonstrukciók, amelyek a kijelentéseinket egymáshoz kapcsolják, és egyben elkülönítik egymástól különbözı összefüggésekben. A cigányokra/romákra vonatkozó tárgykonstrukcióink változatosak, és idırıl idıre módosulnak, ugyanakkor változásaikkal fenntartják, és egyben átalakítják a diskurzus folyamatát. A diszkurzív rendszer egésze pontosan nem határolható körül, a tárgykonstrukciók összességének meghatározásait és a diszkurzív struktúra leírásait, a mindig ideiglenes tartalmi rendszert a tárgyra vonatkozó bibliográfiáink és a kézikönyveink foglalják össze. A cigányokra/romákra vonatkozó tárgykonstrukciók azonban különféle módon mutatják be a cigányokat/romákat. A bemutatásnak ezeket a különféle módjait nevezem reprezentációs rendszereknek.

Az értekezés a cigányok/romák identitásáról kialakult diskurzuscsoporthoz kapcsolódik, ezen belül pedig elsısorban a cigány/roma népismeretnek nevezett diskurzustípust vizsgálja. Nem közvetlen tárgya ugyanakkor a cigány/roma identitás meghatározása. A cigány/roma identitásnak csak a cigány/roma népismeretnek nevezett diskurzustípusban elıforduló konstrukcióival foglalkozik, és azoknak egy részét írja le. A cigány/roma népismeret azonban nem egyszerően diskurzustípus, hanem a romológia és a tudományos diszciplínák mellett a cigányokra/romákra vonatkozó ismereteink interpretációs típusa is. A 3. fejezet mutatja be ennek az interpretációs típusnak a különbözı koncepcióit, illetve az értelmezési rendszert, annak kritikájával együtt, amelynek része a cigány/roma népismeret is, továbbá ebben az értelmezési keretben azokat a cigány/roma identitáskonstrukciókat, amelyek az általános iskolai cigány/ roma népismereti tankönyvekben intézményesültek.

A 4. fejezet az egyik identitás tervezet delegitimációjának folyamatával és delegitimációs struktúráival foglalkozik. A delegitimáció a társadalmi, a politikai és a tudományos diskurzusban következett be, és részben átalakította a cigány/roma népismeretet mint interpretációs típust, mivel az identitásvita résztvevıi az ismeretek meghatározásához további, szociális és morális funkciókat is hozzárendeltek. Ebben a fejezetben vizsgálom még az identitásvita idıszakára korlátozva az identitás tervezetek, a cigány/roma reprezentációk és a társadalmi kontextus kapcsolatát, továbbá egy cigány/roma reprezentációs konfliktus sorozat média konst13

rukcióinak, és a reprezentációs konfliktushoz, illetve annak média konstrukcióihoz kapcsolódó társadalmi diskurzusnak egy-egy szegmensét is. A társadalmi kontextus bemutatása, a média konstrukciók és a társadalmi diskurzus leírása sokféleségük és kiterjedésük miatt nem lehet teljes és kimerítı, de mégis szükségesnek tartottam vizsgálatukat legalább annyiban, hogy érzékeltethessem az identitás tervezetek társadalmi beágyazódását és a cigányokra/romákra vonatkozó diskurzusok és tárgykonstrukciók változatosságát. Már az eddigiek során is feltehettük volna azt a kérdést, hogy milyen szerepe van a néprajznak a cigány/roma népismeret és a cigány/roma identitás konstrukcióiban. A néprajz a legfontosabb konstitúciós diszciplína a cigány/roma népismeret 3. fejezetben bemutatott különbözı koncepcióiban, továbbá az értelmezési rendszerben a cigány/roma népismeretnek mint interpretációs típusnak a tudományos ellenırzı diszciplínái, illetve az identitás tervezetek ismeret forrásai között, mivel ezekhez a konstrukciókhoz felhasznált ismeretek legfontosabb összetevıje a néprajzi ismeretanyag.

Az 5. fejezet részben eltérve a 3. fejezet kutatási céljaitól és módszereitıl, amely a cigány/ roma népismeretre és identitásra vonatkozó elképzeléseket, az empirikus identitáskonstrukciókat és a konstruálódás folyamatait írta le, és részletesen ugyan, de csak ennek alárendelten foglalkozott a néprajz és a néprajzi ismeretek szerepével, a cigány/roma népismereti tankönyvek második korszakában keletkezett különbözı fontosabb identitás tervezetek és néprajz konstitúciós kapcsolatait és a tervezetek néprajzi vonatkozásait taglalja.

A 6. fejezet a cigány/roma identitás tervezetek, a reprezentációk és a néprajz kapcsolatait már a néprajzi diszciplínán belüli történeti folyamatként értelmezte, és egyben szorosan öszszefügg a 7. és a 8. fejezet kutatási tárgyaival, mivel kutatástörténeti áttekintése a cigány reprezentációk néprajzi kontextusát mutatja be.

A 7. fejezet néprajzi cigány/roma reprezentációs rendszereket vizsgálatával foglalkozik. A 8. fejezet kutatási tárgya, a debreceni Déri Múzeum néprajzi cigány reprezentációinak bemutatása indokolta azt, hogy olyan néprajzi cigány reprezentációs rendszereket írjak le a néprajzi diszciplínán belüli reprezentációs folyamat és egyben a múzeum néprajzi cigány reprezentációinak az értelmezéséhez, amelyek érvényesnek bizonyultak, illetve széles körben ismertek lehettek, és ezen túl még keletkezésük idıszaka és térbeli vonatkozásaik is egybeestek a múzeumban ırzött cigányokra vonatkozó néprajzi anyagok kronológiai kezdeteivel, és egyben párhuzamokat vagy összehasonlítási lehetıségeket adhattak. A következı fejezetben tárgyalt néprajzi cigány reprezentációs rendszer létrejöttének kezdetei még a XIX. század végére tehe14

tıek, azonban a szöveges források az 1960-as és az 1970-es években, a képi források többsége pedig az 1950-es és az 1960-as években keletkezett. Az 7. és a 8. fejezetben bemutatott cigány reprezentációs rendszerek így nem vonatkoztathatóak határozottan egymásra, ugyanakkor mindenképpen tekinthetıek olyan néprajzi, cigányokra vonatkozó konstrukcióknak, amelyek egymást ellenpontozzák.

Több fontos konstrukciós eltérés is van a különbözı reprezentációs rendszerek között, amelyek miatt az adott konstrukciókon túl elsısorban magának a konstruálódásnak a folyamatai és a konstrukciók felépítése miatt tarthatnak számot figyelemre. Ilyen eltérés az, hogy míg a Déri Múzeum reprezentációi sok szerzıhöz köthetıek, és csak diszciplináris olvasatban beszélhetünk reprezentációs rendszerrıl, addig a 7. fejezetben bemutatott cigány reprezentációk egyben egy-egy szerzıhöz kapcsolódó intencionális néprajzi konstrukciók is. A további észrevételek a konstrukciók néprajzi jellegére vonatkoznak. A Herrmann Antal szerkesztésében 1895-ben megjelent 1893-as cigány összeírás néprajzi és statisztikai dokumentum, mivel keletkezésének körülményei és adat típusainak rendszere alapján a statisztika körébe is sorolható, továbbá nem kapcsolódott hozzá közvetlenül, elızetesen megfogalmazott néprajzi koncepció. Az összeírás statisztikáinak adatai ugyanakkor utólagosan mégis részévé váltak a néprajzi és más diszciplináris értelmezéseknek, mivel általános statisztikai adatfelvételt hajtottak végre és ezekbıl az adatokból alapstatisztikákat hoztak létre. Néprajzi konstrukciók részévé mégsem csak utólagosan, és egyszerően statisztikai adatainak a felhasználása következtében vált, hanem a Herrmann Antal által a statisztikákhoz, így többek között az általános viszonyokhoz, a cigányok nyelvismeretéhez és nemzetiségi viszonyaihoz főzött kommentárok és értelmezések miatt, amelyekben néprajzi megállapításokat tett, és ezek a diszciplináris észrevételek is hozzájárultak, részei lettek a cigány etnicitásról alkotott konstrukciójának. A Borovszky Samu által szerkesztett, Magyarország vármegyéit és városait enciklopédikusan bemutató sorozatban Móricz Zsigmond és Vende Aladár a vármegyék nemzetiségi és etnikai néprajzi rendszerét mutatják be, ezzel egyben lokális néprajzi cigány reprezentációkat is közreadnak. Móricz és Vende leírásai tematikai szerkezetük, különbözı írásos forrásaik, továbbá közvetlen megfigyeléseik, és az általuk győjtött adatok jellege alapján is néprajzi konstrukciók. A bihari és a szatmári lokális néprajzi konstrukcióknak kutatási tervemben még kettıs szerepet szántam, mivel azt feltételeztem, hogy a Déri Múzeum néprajzi cigány reprezentációinak topológiai rendszerében döntıen bihari, hajdúsági és szatmári települések fordulhatnak elı, így arra számítottam, hogy a lokális átfedés összekapcsolja egymással a cigány reprezentációkat. Móricz és Vende leírásaiban ugyanakkor alig-alig találtam cigány reprezentációkat. Ugyanez mondható el azonban a Déri Múzeum néprajzi cigány reprezentációiról is az 1940-es évek 15

végéig tartó idıszakban, mivel csak kevés és szórványos, és egyben pontosan nem mindig datált néprajzi cigány anyag fordul elı a győjteményekben. A bihari és a szatmári lokális néprajzi konstrukciók további szerepe is volt az értelmezésben, mivel Herrmann Antal konstrukciójával összefüggésben lehetıséget adhatott volna az általános cigány etnikus konstrukció és a lokális konstrukciók kapcsolatának, azonosságaiknak és különbözıségeiknek a bemutatására. Móricz és Vende azonban olyan lokális nemzetiségi és etnikai néprajzi rendszereket konstruált meg, amelyekben a cigányok marginalizált csoportot alkottak, és nem voltak részei az etnikus rendszerre vonatkozó elképzelésüknek, így leírásuk néhány cigány reprezentációra szorítkozott. Az általános cigány etnikus konstrukció és a lokális konstrukciók összekapcsolása ezen túl még a konstrukciók különbözı jellege miatt is csak korlátozottan lehetséges. Az elıbbi eltérések következtében a vizsgált cigány reprezentációs rendszerek nem alkottak folytonos néprajzi diskurzust.

A 8. fejezetben a cigány/roma reprezentációk és a néprajz kapcsolatainak bemutatásához a debreceni Déri Múzeum különbözı győjteményeit tekintettem át, majd létrehoztam a cigány reprezentációk adatbázisait, ezután pedig elemeztem a néprajzi cigány reprezentációk szöveges és képi forrásait, és megállapításaimat hozzákapcsoltam a tárgyra vonatkozó eddigi kutatási eredményekhez. A Déri Múzeum győjteményeiben található különbözı cigányokra vonatkozó reprezentációknak néhány kivételtıl eltekintve pontosan meghatározható a diszciplináris hovatartozása és típusa, így csoportosításuk után egyértelmően néprajzi cigány reprezentációs rendszerekhez juthatunk el. A fejezet a múzeum néprajzi cigány reprezentációit térbeli és tematikus rendszerként értelmezte, illetve a szöveges és a képi forrásoknál egyaránt kitért a ,,kódfejtés” forrástípusonként eltérı nehézségeire.

Az értekezés 9. fejezetében összegeztem a kutatás fontosabb eredményeit, továbbá az értekezés megközelítését hozzákapcsoltam magyarországi cigánykutatások ábrázolásmódjaihoz. 2.2. A kutatás módszerei 2.2.1. A kutatás forrásai és a kutatás céljai Az értekezés tárgykonstrukciójának következménye, hogy heterogén néprajzi forrásanyagot dolgozott fel, illetve a tárgy felépítésének és a forrásfeldolgozásnak a folyamata is elméleti és módszertani reflexiókkal kapcsolódott össze. A kutatás módszereinek általános leírása ugyanakkor összhangban van az elfogadott néprajzi módszertannal, így viszonylag pontosan meg-

16

közelíthetı Szilágyi Miklós5 és Wolfgang Kaschuba6 módszertani áttekintéseinek segítségével. A 3. fejezetben a néprajzi források között cigány/roma népismeretre vonatkozó elképzelések, továbbá általános iskolai cigány/roma népismereti tankönyvek szerepelnek. A kutatás közvetlen tárgyai a cigányokra/romákra vonatkozó diskurzusok és narratívumok. A kutatás célja a kutatás tárgyára vonatkozó érvényes néprajzi értelmezési keretek meghatározása, továbbá ennek az interpretációs térnek az újradefiniálása és leírása, illetve a cigány/roma népismereti tankönyvekben intézményesült identitáskonstrukciók leírása és értelmezése. A következı fejezet néprajzi forrásai az elızı fejezetben bemutatott cigány/roma népismereti tankönyvekkel és identitáskonstrukciókkal kapcsolatos újságcikkek és különbözı szakértıknek a népismereti tankönyvekrıl és identitáskonstrukciókról írt véleményezéseinek és bírálatainak kéziratai, majd egy romák által szerkesztett és az interneten megjelenı elektronikus újságnak a cigány/roma népismereti tankönyvekkel és az oktatással foglalkozó írásai és olvasóinak a hozzászólásai, végül egy elektronikus formában, az interneten is hozzáférhetı napilapnak egy médiaeseményt követı cigány/roma reprezentációs konfliktust bemutató és alakító cikksorozata és az olvasói hozzászólások egy része. A kutatás közvetlen tárgyai hasonlóan az elızı fejezethez cigányokra/romákra vonatkozó diskurzusok és narratívumok, amelyek részben kapcsolódnak a cigány népismereti diskurzushoz és narratívumokhoz, részben pedig olyan narratívumok, amelyek átvezetnek a cigányokról/romákról létrejött társadalmi reprezentációs rendszerhez. A kutatás célja a népismereti tankönyvekrıl és identitáskonstrukciókról folytatott identitásvita leírása, a kialakult diszkurzív rendszer feltárása, az intézményesült identitás diskurzus szerkezetének, majd társadalmi határainak bemutatása, végül az elıbbi identitás diskurzustól független cigány/roma reprezentációs konfliktus nyomán a reprezentációról és a cigányokról/romákról kialakult politikai és társadalmi diskurzus bemutatása, továbbá a társadalmi képzetek és elbeszélésfoszlányok alapján az identitásvita idıszakában érvényes tapasztalati és diszkurzív mezı általánosabb rekonstrukciója. Az 5. fejezet néprajzi forrásai ismét cigány/roma népismereti tankönyvek. A kutatás közvetlen tárgyai ebben az esetben is különbözı narratívumok. A kutatás célja azonban nem az identitáskonstrukciók leírása, hanem a néprajzi összetevık bemutatása és a néprajzi diszciplína szerepének érzékeltetése a cigány/roma népismeretben. A 7. fejezet néprajzi forrásai a 19. század végén és a 20. század elején keletkezett néprajzi, statisztikai, illetve néprajzi reprezentációs rendszerek, amelyek az etnikai rendszer részeként írják le és egyben konstruálják meg a cigányokat mint etnikus cso5

Szilágyi 2001: 5-167.

6

Kaschuba 2004: 5-236.

17

portot. A kutatás közvetlen tárgya egy statisztikai adatfelvételre épült és két leíró jellegő néprajzi narratívum. A kutatás célja a néprajztudomány kialakulását követıen született néprajzi cigány reprezentációs típusok bemutatása és létrehozásuk módjainak, összefüggéseinek feltárása, továbbá a reprezentációs típusok összehasonlítása a debreceni Déri Múzeum néprajzi forrásainak cigányokra vonatkozó reprezentációival. A 8. fejezet néprajzi forrásai a debreceni Déri Múzeum cigányokra vonatkozó anyaga. Ebben a forrásanyagban szöveges, elbeszélı és képi, festett és rajzolt, illetve fotografált források egyaránt elıfordulnak, és bár a múzeum szervezeti felépítésének és a változó győjtési céloknak a következtében a diszciplináris hovatartozásuk is sokféle, döntı többségükben mégis néprajzi jellegőek. A kutatás közvetlen tárgyai ebben az esetben a cigányokra/romákra vonatkozó néprajzi, képzımővészeti diskurzus, továbbá a szöveges, illetve a képi narratívumok. A kutatás célja a múzeum néprajzi cigány reprezentációinak bemutatása és elemzése, ezzel pedig a cigány/roma népismeret és identitáskonstrukciók kulturális, elsısorban néprajzi építıanyagainak leírása és értelmezése.

Néprajzi forrásnak tekintettem minden olyan adatrendszert, amely közvetlenül ilyen ismeretet tartalmazott vagy közvetetten hozzájárult a tárgykonstrukció felépítéséhez, utóbbi alapján a források néprajzi jellegét a tárgy diszciplináris koncepciója, míg a felhasznált néprajzi kutatási módszereket a néprajzi források típusa, a kutatási célok és a kutatás közvetlen tárgyai együttesen határozták meg.

A néprajzi források különbözı típusaihoz a néprajzi forráskritika megfelelı változatai rendelhetıek hozzá. Forráskritika társulhat a cigány/roma népismereti tankönyvekhez mint elbeszélı forrástípushoz, a cigány/roma identitásvitát és a reprezentációs konfliktust bemutató különbözı újságcikkekhez, a századfordulón keletkezett statisztikai és néprajzi leírásokhoz és elképzelésekhez, a Déri Múzeum szöveges, elbeszélı forrásaihoz, a képzımővészet körébe tartozó képi, festett és rajzolt alkotásokhoz, illetve a múzeum különbözı győjteményeiben található fotografált forrásokhoz.

A források egy része azonban összetett. A cigány/roma népismereti tankönyvek elbeszélései a heterogén összetételő írásos forrásanyag mellett, azoknak alárendelten helyenként képeket, ábrákat, rajzokat, festményeket és fényképfelvételeket is tartalmaznak, amelyeknek funkciója a szövegek illusztrálása, illetve még hangzó, elsısorban zenei anyag is kapcsolódik az elbeszélıi rendszerhez, vagy kibıvített és egyben elektronikus változatuk is van. A Déri Múzeum egyik elbeszélı forrásához szintén ábrák, rajzok és fényképfelvételek tartoznak, amelyek azonban nem alárendeltek a szövegnek, hanem a szöveg, az ábrák, rajzok és a fényképek ki18

egészítik egymást. A néprajzi fotók egy része filmkockák alapján készült, utóbbiaknak azonban ismeretlen a lelıhelye. A fotográfiáknak egy további, a történeti anyaghoz tartozó része olyan rajz fényképes másolata, amely ma elsısorban képzımővészeti alkotásnak minısülne, de ugyanakkor néprajzi forrásnak is tekinthetıek, mivel közvetlenül a 19. század közepe után keletkeztek és eredetileg egy újságban adták közre ıket a hazai népélet bemutatásának céljával, egy sorozat darabjaiként, szöveges értelmezéseikkel együtt. A cigány reprezentációk közzé sorolható fotográfiák egy még további hányada pedig olyan nem néprajzi felvétel, amely egyszerően a múzeumi dokumentációs követelmények miatt keletkezett, és eredeti státuszuk alapján elbeszélı források, numizmatikai tárgyak vagy képzımővészeti alkotások.

A néprajzi diszciplína forráskritikai gyakorlatán túl azonban legalább ennyire fontosak a kutatás közvetlen tárgyai és a források felhasználását meghatározó részleges kutatási célok. A részleges kutatási célok összekapcsolódása hozza létre ugyanis a tárgykonstrukciót, amelyet a kutatási tárgyak sorozatát követve egy induktív rendszernek tarthatunk, illetve a tárgykonstrukció kutatási tervébıl kiindulva az egyik lehetséges deduktív változatát láthatjuk benne.

A kutatás közvetlen tárgyai ugyanakkor elvonatkoztatások eredményei, mivel meghatározások során már eltekintettünk a források empirikus sokféleségétıl a részleges kutatási célokkal összefüggésben, így ennek következtében a különbözı források a forráskritikai észrevételek által teremtett korlátozások, megszorítások, használati lehetıségek mellett már a tárgykonstrukció szempontjából is értelmezhetıek lesznek. A tárgykonstrukciónk szempontjából a kutatás közvetlen tárgyai olyan különbözı diskurzusok és narratívumok, amelyek a cigány/roma identitás és reprezentációk néprajzi vonatkozásait taglalják.

2.2.2. A kutatás közvetlen és közvetett tárgyai

A kutatás közvetlen tárgyai: diskurzusok, reprezentációk, narratívumok, identitáskonstrukciók A tárgykonstrukció szempontjából a kutatás közvetlen tárgyai különbözı diskurzusok és narratívumok, illetve az általuk létrehozott különféle identitáskonstrukciók és reprezentációk. Ebben a részben ezeket a közvetlen tárgyakat értelmezem cigány/roma vonatkozásaik nélkül. Utóbbiakat pedig a tárgykonstrukció kifejtése során mutatom be a kutatási céloknak megfelelıen.

19

A diskurzusok A diskurzus fogalma alapvetıen a nyilvános gondolkodás és érvelés, továbbá a megindokolható cselekvés mint társadalmi alapelvek formáit és szabályait jelöli, olyan egyezkedést, amely meghatározott tudáselrendezıdések keretei között zajlik.7 A diskurzusok szabályozzák és irányítják a társadalmi tudásrendszereket és a tudás megszerzéséhez vezetı utakat, az újraértelmezés lehetıségeit, továbbá egy átfogó ,,tudásrendbıl” kiindulva megszabják a különbözı tudásrendszerek közötti hierarchiákat, illetve ezen kívül még viselkedésünk alapját és igazolását is adják. Wolfgang Kaschuba a diskurzus fogalmának még négy további meghatározását különíti el. A diskurzus elıször is szilárd érvelési rendszert jelent. A diskurzus másodszor olyan szabályrendszerekre utal, amelyek megszabják viszonyulásainkat egymáshoz a nyilvános diskurzus során. A diskurzus harmadszor gondolkodási rendszereket jelent, amelyek ,,konstituálják ,,valóságészlelésünket”, mert a világról alkotott észlelésünket a gondolkodási rendszer segítségével öntjük szavakba.”8 A diskurzus negyedszer megalkotja a társadalmi gyakorlat rendszereit, mivel gondolkodási és cselekvési módokat kapcsol össze, társadalmi és kulturális magatartásmintákat hoz létre. A diskurzus révén határozza meg a társadalom és a kultúra önmagát, vagyis így kerülnek rögzítésre a társadalmi identitás alapfeltételei is.9 Egy diskurzuselemzés az érvelési rendszereket, a szabályrendszereket, a gondolkodási rendszereket, a társadalmi gyakorlat rendszereit alkotóelemeire, stratégiáira és motívumaira bontja: ,,[a]mit egyszer gondosan ,,meg-konstruáltak”, azt most ,,de-konstruálni” kell.”10 A diskurzuselemzés ezen túl azonban nem kínál kész eljárást a rekonstrukciós és dekonstrukciós munkához. A diskurzus elsısorban nyelvi és kommunikációs rendszerként jelenik meg, de az olyan képi ,,szövegek” is a diskurzus részei mint a festett képek, a szobrok és a dombormővek, a fotók és a filmek,11 de ugyanakkor ,,[még] korántsem rendelkezünk a képelemzés elméletileg és módszertanilag egyaránt kiforrott eszközkészletével, amellyel a maga esztétikai és szimbolikus hatásai tekintetében megfelelıen tudnánk ,,olvasni” a képi ábrázolás jelentéstartalmát, illetve értelmét."12

Az etnográfiai módszertanban a néprajzi és etnológiai kutatás korábban megszokott lépései, illetve a néprajzi és etnológiai tudás leírásának magától értetıdı gyakorlata több módszertani 7

Kaschuba 2004: 202.

8

Kaschuba 2004: 202.

9

Kaschuba 2004: 205.

10

Kaschuba 2004: 207.

11

Kaschuba 2004: 208.

12

Kaschuba 2004: 209.

20

és ismeretelméleti problémát is tartalmazott. Az etnográfiai önreflexió eredményeként azonban ,,[a] szöveg immár kutatási nyelvet jelent”,13 a nyelv pedig kulturális jelentésrendszerré vált, míg a néprajzi és etnológiai írás ,,nemcsak a kultúráról és a történelemrıl szól: a szövegek által a kultúra és a történelem szó szerint ,,íródik”, fogalmaik, képeik, jelentéseik egyáltalán létrehozzák a másikat.”14 Az etnográfia ismeretelméleti és nyelvi fordulata a valóság megkettızıdéséhez vezetett, továbbá elıállt a másik kulturális valóság bemutatásának a problémája. A másikat már megkonstruáljuk, így ,,kulturális reprezentációformákat kölcsönzünk nekik, természetesen saját kulturális kódjaink terminusaival”,15 a szöveg pedig mint kulturális hatalmi technika is definiálódik.

A ,,szöveg” az írásbeli, szóbeli, képi és egyéb tárgyiasult reprezentációs formák csoportja, amelyekbıl jelentéseket olvasunk ki és amelyekhez jelentéseket főzünk, illetve történetek, jelentések elbeszélését fedezzük fel bennük, így tulajdonképpen a kulturális gyakorlat mindazon megjelenési formáját jelenti, amelyekben üzeneteket és jeleket közvetítenek, illetve amelyekbıl a tudomány vélt vagy maga által létrehozott üzeneteket és jeleket olvas ki.16 A szövegek a valóság reprezentációi, mivel csak azt lehet értelmezni, amit nyelvileg és vizuálisan felfogunk és ezáltal megértünk.

A reprezentációk krízise és a kutatás módszertanának nyelvi fordulata után az észlelés, az értelmezés és fordítás nyelvi folyamatai azért váltak különösen fontossá, mivel az írás már új ,,valóságot” hoz létre, illetve eljuttathat bennünket a kultúra írás által történı konstruálásának tételéhez is. A megfigyelések igazsága az ábrázolás különbözı, Kaschubánál elsısorban irodalmi módjai által részleges igazság lesz, ,,azaz a fikcionális, interpretálható és önstilizáló kiegészítésekkel erısen töredékes igazságokká válik.”17 James Clifford álláspontját idézve az írás nemcsak reprezentálja a kultúrát, hanem konstruálja is, így a kutatótól önreflexív hozzáállást követel meg, míg Clifford Geertz szerint a sőrő leírásnak három szabályt kell figyelembe vennie, így a leírás értelmezı, a társadalmi beszédfolyamatot értelmezi, az értelmezés során pedig a jelentést kiszabadítja a körülményeibıl és rögzíti. A szövegben különbözı kulturális jelentések és szempontok találkoznak össze, a kutató pedig már nem igényel abszolút értelmezési hatalmat. 13

Kaschuba 2004: 211.

14

Kaschuba 2004: 211.

15

Kaschuba 2004: 211.

16

Kaschuba 2004: 212.

17

Kaschuba 2004: 214.

21

A reprezentációk

Az értekezésben a reprezentáció fogalmának fenomenológiai értelmezést adtam. Ennek megfelelıen az objektív valóságot ideiglenesen zárójelbe helyeztem, amelyet így csak különbözı megnyilvánulásaiban ismerhetünk meg, vagy másként a valóság a ,,mélyszerkezet”, amelynek sok-sok ,,felszíni szerkezete”, vagyis reprezentációja van. A reprezentáció fogalmát leggyakrabban a képi ábrázolásokkal, a fotográfiákkal összefüggésben használtam. A tárgykonstrukció szempontjából az empirikus fotográfiák ennélfogva a források szintjén, a reprezentációk pedig a közvetlen tárgyak, a diskurzusok és a narratívumok szintjén találhatóak. A cigány/roma reprezentációk a cigányokról formált képek, a cigányábrázolások, a cigányok megjelenítései. A cigányábrázolások kérdése a bemutatás, hogyan etnicizálják és milyen különféle jellemzıket használnak fel az etnikus leírások során. Az etnikai identitás a múltba és a csoport kulturális örökségébe ágyazódott, a kulturális reprezentációkon belül pedig a tradíciók segítségével közelíthetı meg. A kulturális reprezentáció olyan aktus, amelynek során a tradíciók újra meghatározzák a múltat és egyben az aktussal integrálják a csoportot.18 A források egy részét azonban nem cigányok hozták létre, így ezekben az esetekben a kulturális reprezentációk nem önmeghatározások eredményei, hanem különbözı diszciplináris, elsısorban néprajzi konstrukciók. A reprezentációk egy részénél pedig problematikus, így különösen a képzımővészeti reprezentációknál, hogy mit ábrázoltak valójában a ,,cigányképekben”.

A narratívumok A narratívumokat úgy definiáltam a diskurzus fogalmának meghatározásaival összefüggésben mint elbeszéléseket, amelyek egyben ,,szövegek”. A diskurzus narratívumokból épül fel, így narratívumok rendszere.19 A narratívumoknak különbözı típusai, mőfajai vannak. Az értekezésben általában ez a fınévi értelmezés fordul elı. A diskurzusokba beágyazódott narratívák fınévi értelmezésben, de különbözı jelzıs szerkezetekben szerepelnek, így beszélhetünk néprajzi vagy politikai narratívákról. A diskurzusok megkülönböztetett változatai a különbözı tudományos diskurzusok, a diszciplínák. A cigány/roma identitás diskurzus bemutatása során ugyanakkor a narratívának jelzıként való használatára is van példa a narratív közösség, illetve a narratív történeti közösség kifejezésekben. A kifejezések olyan jelentés egységekre utalnak, amelyek a cigány/roma identitás nagyobb építıelemeinek a típusai. A jelentés egységek kü18

Bindorffer 1996: 22.

19

A narratív elemzéshez Thomka 1998a: 7-182.; Thomka 1998b: 7-171.; Thomka – N. Kovács 1999: 5-212.;

Thomka 2000: 5-214. és László - Thomka 2001: 5-205.

22

lönbözı tematikai együttesek, amelyek narratívumokból állnak. A narratív közösség, illetve a narratív történeti közösség kifejezésekben a narratívumok különbözı folklorisztikai mőfajokba tartozó szövegek, így a narratív jelzı a különbözı folklorisztikai szövegekre mint szöveg együttesekre utal. A narratív identitás az elbeszélt élettörténet.20 A narratívum lehet egy szöveg-szekvenciatípus élettörténeti interjúszövegekben.21 Elbeszélt élettörténetek nincsenek a forrásaim között, ugyanakkor a források egy része tartalmazott ilyen élettörténeti mozzanatokat és utalásokat, de kutatási céljaim között nem szerepelt a narratív identitások részleges rekonstrukciója. Az identitáskonstrukciók A cigány/roma népismeret és az identitástervezetek vizsgálata az identitásról, az etnikus identitásról, az etnicitásról, a nemzeti identitásról szóló diskurzuscsoporthoz tartozik, ezen belül ahhoz a változathoz, amely nélkülözi egy elızetesen megadott definitív struktúra bemutatását, mivel a cigány/roma népismeret a diszkurzív rendszeren belüli elhatárolás, egy szövegtípus elkülönítése és leírása, az identitástervezetek pedig identitáskonstrukciók Az identitáskonstrukciók értelmezéséhez azonban szükséges az identitás fogalmának általános meghatározása és az identitás felépítés mechanizmusainak bemutatása. Utóbbiak kapcsolatának megértéséhez és a konstrukciók empirikus kutatásához Manuel Castells megközelítésébıl22 indultam ki. Castells szerint az identitás az életcélok felépítésének folyamata valamely kulturális attribútum vagy a kulturális attribútumok valamely összefüggı halmaza alapján, amely a célok más forrásaival szemben elsıbbséget élvez. Egy adott egyénnek vagy kollektív szereplınek ugyanakkor sokféle identitása is lehet. Bizonyos önmeghatározások egybeeshetnek a társadalmi szerepekkel, de az identitások az önfelépítési és egyénítési folyamatok miatt erısebb forrásai a céloknak mint a szerepek, illetve az identitások a célokat, míg a szerepek elsısorban a funkciókat szervezik. Az önmeghatározások származhatnak még különféle intézményektıl is, amelyek azonban csak akkor válnak valódi identitássá, ha internalizálják ıket, és a célokat az internalizálódott mag körül alakítják ki. Minden identitás konstruált identitás, így az marad csupán kérdéses, hogy hogyan, mibıl, ki által konstruálva és milyen célból jöttek létre. ,,Az identitások kialakításának építıanyagai a történelembıl, a földrajzból, a biológiá20

Kovács – Melegh 2000: 93-153.

21

Kovács –Vajda: 2002: 7-311.

A fı szöveg-szekvencia típusok: elbeszélés, leírás, magyarázat, kiszólás, egyéb. Az elbeszélés altípusai: tudósítás, történet, epikus elbeszélés, drámai elbeszélés, külsıleg átélt történet, mellékelbeszélés, evaluáció, beszúrás. A leírás altípusa: tömörített helyzet. A magyarázat altípusa: rejtett magyarázat. 22

Castells 2006: 27-102.

23

ból, a produktív és reproduktív intézményekbıl, a kollektív memóriából és a személyes képzeletvilágokból, továbbá hatalmi berendezkedésekbıl és vallási kinyilatkoztatásokból tevıdnek össze."23 A továbbiakban ezeket az anyagokat újra és újra feldolgozzák, vállalják vagy elhatárolják magukat tıle, ezzel egyben átrendezve értelmüket és jelentésüket is.

Castells az identitásteremtés három különbözı formáját, illetve eredetét különböztette meg. Az elsı a legitimáló identitás, amelyet a társadalom intézményei alakítanak ki hatalmuk kiterjesztése és racionalizálása érdekében. A második a rezisztens identitás, amit azok hoznak létre, akik leértékelt vagy megbélyegzett helyzetben, hátrányos körülmények között vannak. A harmadik a projektidentitás, ,,ami akkor jön létre, amikor a társadalmi szereplık – mindazoknak a kulturális építıanyagoknak a felhasználásával, amelyek hozzáférhetıek számukra – új identitást építenek ki, újólag meghatározva helyzetüket a társadalomban”.24 Az identitások adott formái az identitás típusoknak megfelelıen kölcsönösen átalakulhatnak egymásba, így egy rezisztens identitás legitimáló identitássá válhat vagy egy projektidentitásból rezisztens identitás lehet. Az identitásépítési folyamatok különbözı eredményekhez vezetnek. A legitimáló identitás civil társadalmat teremt, a rezisztens identitás kommunák vagy közösségek kialakulásával jár, míg a projektidentitás alanyokat hoz létre, utóbbinál azonban az alanyok nem egyének, még akkor sem, ha egyének hozták létre vagy egyénekben manifesztálódott. A hálózati társadalom feltételei között a késı modernitáshoz képest ugyanakkor lényegesen megváltoztak az identitásépítés folyamatai: a civil társadalmak összezsugorodnak és részekre szakadnak, a célok keresése inkább a közösségi elvek köré épülı defenzív identitások újraépítésében fejezıdik ki, illetve a projektidentitások esetében az alanyok más módon jönnek létre, mivel már nem a felbomlás állapotában levı civil társadalmakra, hanem a közösségi ellenállás folytatódásaként vagy továbbéléseként épülnek ki.25 Az identitás, az etnikai identitás és a nemzeti identitás különbözı meghatározásai26 ebbıl a nézıpontból egyaránt társadalmi konstrukciók,27 amelyek egyben legitimizálják is tárgyukat, továbbá hozzájárulnak a kialakulásához.28 23

Castells 2006: 29.

24

Castells 2006: 30.

25

Castells szerint a nemzetek nem a hatalmi apparátusok szolgálatában létrejött ,,képzeletbeli közösségek”, ha-

nem olyan kulturális közösségek, amelyek az emberek gondolatvilágában és kollektív emlékezetében a közös történelem és a közös politikai törekvések révén alakulnak ki. Castells 2006: 83-85. 26

Az identitás, az etnikai identitás, illetve a cigány, a roma, a Gypsy és a Travellers fogalmának értelmezési

lehetıségeihez hasznos áttekintés: Tóth 2008: 15-34. 27

A valóság társadalmi felépítéséhez: Berger – Luckmann 1998: 5-256. és Schütz 1984: 178-228.

28

Bourdieu 1985: 7-22.

24

Az értekezésben az identitás meghatározásában, az identitás dimenzióinak, így az etnikai dimenzió és a nemzeti dimenzió elkülönítésében Bindorffer Györgyi29 megkülönböztetéseit és fogalmi apparátusát tekintettem meghatározónak. Bindorffer számára az identitás szándékos alkotás eredménye, jelentés és egyben jelentéskonstrukció létrehozása. Az identitás felépítése társadalmilag és kulturálisan meghatározott, olyan önmeghatározás, amely egyszerre azonosulás és elkülönülés, vagyis a különbségek bemutatása.30 Az identitás alakzatok pedig kulturális mintaként mőködnek.31 Az identitás tudásszociológiai, szociálpszichológiai és történeti aspektusokkal egyaránt rendelkezik. Az etnikai csoport mint kulturális csoport a közös származásra vonatkoztatott preindusztriális és primordiális képzıdmény sajátos etnikus tudáskészlettel, mint társadalmi csoport olyan interakciós mezı, amelynek alapja a származás konstrukciója, a megkülönböztetı, azonosító jegyek, az etnikai határjelek funkcióját pedig a kulturális reprezentációk biztosítják, mint történeti csoport olyan preindusztriális képzıdmény, amelyben a közösségi karakterisztikumot átmetszik a gazdasági és a politikai érdekek.32 Az etnikai identitás és az etnikai csoportot a határ teremti meg, és nem a kulturális sajátosságok rendszere, a kulturális repertoár, amely a határfenntartás következménye. A határok átalakíthatóak, a határjelek változhatnak, így az etnikai identitás szituatív konstrukció is.33 A határok és a határon belüli kulturális repertoár, amely szintén átalakulhat, egyaránt lehetnek az identifikáció forrásai.34 Az etnikai identitás a kulturális különbségek állandóan újra és újra konstituálódó szervezıdése. Az identitáskonstrukción belül funkciót betöltı elemek szokássá, majd a tradíció részévé válnak, vagyis a csoport kulturális örökségébe ágyazódnak. Az etnikai identitás határainak konstituálódása azonban befejezetlen folyamat, mivel a múltba ágyazottság mellett az identitásépítés a jelenre is orientált.35

A kutatás közvetett tárgyai: cigány/roma identitás, népi kultúra Az értekezésnek nem közvetlen tárgya a cigány/roma identitás vizsgálata. A cigány/roma identitás, illetve a néprajzi diszciplínán belüli változatai a kutatás közvetlen tárgyainak a vonatkoztatási rendszerei, amelyek a forrásokban a cigány/roma kultúráról, illetve a források egy részében a népi kultúráról alkotott különbözı elképzelésekkel állnak kapcsolatban.. 29

Bindorffer 2001: 18-33.

30

Bindorffer 2001: 18

31


32

Bindorffer 2001: 21-22-23.

33


34


35


25

A cigány/roma identitás

A cigány/roma identitás bemutatásának és az identitás problematika érzékeltetésének egyik változata az identitás és az etnikai identitás diskurzusokon alapul. Tóth Kinga36 konstruktivista [az identitás társadalmi konstrukció és egyben szituatív reprezentáció] és interpretatív [az identitás megértése az önértelmezéseken keresztül lehetséges] megközelítése37 többségi és kisebbségi identitáselemekkel jellemezhetı identitástípusokat különböztet meg, így az asszimiláns, a kettıs, a marginális, az identitásválságot mutató és a disszociatív identitást, amelyeket a ,,rejtett” és az ,,újrafelfedezett” identitásra vonatkoztat.38 A ,,rejtett” és az ,,újrafelfedezett” identitás többféle identitástípussal kerülhet kapcsolatba, és olyan identitás stratégiáknak tekinthetıek, amelyek egymással is összefüggésben lehetnek. Az értekezésem tárgykonstrukciójában, a kutatási tárgyakban és a forrásokban egyaránt jelen van a megközelítés problematikája, de csak alárendelten, az identitáskonstrukcióknak és a reprezentációknak a hátterében.

A cigány/roma identitás bemutatásának és az identitás problematika érzékeltetésének másik változata a cigány etnikai csoport rendszer és az etnikai csoportok belsı szerkezetének osztályozásán, illetve az etnikai csoportok néprajzi leírásain alapul. Erdıs Kamill39 a magyarországi cigányságnak cigány és nem cigány anyanyelvő csoportjait különbözette meg, majd a cigány anyanyelvő csoporton belül a kárpáti cigány és az oláh (vlax) cigány, a nem cigány anyanyelvő csoporton belül pedig a magyar cigány, továbbá a román és teknıs cigány etnikai csoportokat különítette el egymástól a leszármazás és a kibocsátó terület szempontjait is felhasználva. A kárpáti cigányok alcsoportjait a területi elhelyezkedés, a tipikus foglalkozások és a beszélt nyelv dialektusai, az oláh (vlax) cigányokat törzseik és nemzetségeik, a magyar cigányokat társadalmi és tipikus foglalkozásaik, a teknıs cigányokat pedig a területi elhelyezkedés, a nyelvi állapot és néprajzi viselet alapján tagolta. Az értekezésem tárgykonstrukciója elsısorban ehhez a megközelítéshez kapcsolódható, mivel a népismeret koncepciók többsége, a közös identitásra vonatkozó konstrukciók és a reprezentációk az etnikai csoport rendszerhez és néprajzi jellemzıikhez, mint a közös kulturális dialektus feltételeihez, alkotóelemeihez, továbbá az azonosságok és különbségek forrásaihoz viszonyulnak.

36

Tóth 2008: 15-34.

37

Tóth 2008: 37.

38

Tóth 2008: 29.

39

Erdıs 1989: 42-56.

26

A megközelítések különbözı összetételekben több diszciplínában is megtalálhatóak. Ladányi és Szelényi40 azonban inkább evolucionista/asszimilacionista és involucionista nézıpontokat különböztet meg, amelyeket a szociológusok, illetve az etnográfusok és az antropológusok kutatási gyakorlatához kapcsol. Az evolucionista/asszimilacionista terminusokban a többségi társadalom kultúrája, nyelve, életstílusa, értékei és életkörülményei a meghatározóak a cigányok történelmében, míg involucionista terminusokban a cigány közösségek hagyományai kerülnek elıtérbe, az involúció pedig a társadalmi változásokra adott válasz ,,cigány módja”, a saját normák, értékek és viselkedésmódok megırzése és/vagy hozzáalakítása a többségi társadalom kultúrájához. Ladányi és Szelényi szerint a különbözı nézıpontok valójában az integráció és a kirekesztés állapotát és ciklikus változásait mutatják be.

A népi kultúra

A cigány etnikai csoportok kultúrája és a közös etnikus kultúra nem azonos a cigány népi kultúrával.41 A meghatározásban különbözı diszciplináris nézıpontokból egyaránt problematikus lehet a nép és a népi kultúra fogalma, így viszont a népismeret koncepciók egy része is megkérdıjelezhetı. A nép és a népi kultúra azonban társadalmi és különbözı diszciplináris jelentés konstrukciók, és ennélfogva a különféle népismeretek is. A nép, a népi kultúra és a népismeret társadalomtörténeti vonatkoztatási keretben fragmentált, széttöredezett rendszer, vagyis csoportok, csoportkultúrák és különféle ismeretek halmazai alkotják, amelyek politikai kontextusban ideológiai konstrukciókként funkcionálnak. A nép fogalmának mindig is problematikus volt a társadalmi vagy etnikus, vagy egyéb csoportok szerinti összetétele, mivel különbözı definíciók hozzák létre és társadalomtörténeti szempontból definíciótól függıen különbözı empirikus aggregátumoknak bizonyulnak. Az értekezés nem zárja ki sem a társadalomtörténeti, sem pedig a politikai, eszmetörténeti vagy más megközelítéseket, azonban a tárgykonstrukció forrásaiban, az önértelmezésekben a kifejezések a különbözı társadalmi, kulturális csoportok és politikai törekvések integrációjával vannak összefüggésben, a múltra, a jelenre és a jövıre vonatkoztatva egyaránt.42 Az értekezés tárgykonstrukciója szempontjából pedig közömbös, hogy milyen diszciplináris meghatározások érvényesek vagy van-e konszenzus a definíciókban, ugyanis elsısorban a népismeretre vonatkozó különbözı koncepciók, illetve koncepciók és az identitáskonstrukciók kapcsolata, továbbá a tudományos ellenırzés diszciplináris apparátusa a meghatározó és mindezeknek a néprajzi vonatkozásai. Nem nélkü40

Ladányi – Szelényi 2004: 163.

41

Továbbá az értekezés 3.1. alfejezetének 4. pontja.

42

Hancock 2004: 5-180.

27

lözhetjük azonban a diszciplináris támpontokat az interpretáció során, amelyek a kutatási tárgyakhoz kapcsolódnak,43 továbbá szükséges a problematika külön tárgyalása is, mivel a nép és a népi kultúra a kutatás közvetett tárgyainak sorába tartozik.

Sir Angus Fraser szerint ,,[h]a a nép egy csoport férfit, asszonyt és gyermeket jelent önálló nyelvvel, kultúrával és közös etnikai jegyekkel, amelyek által azonnal megkülönböztethetı a szomszédaitól, akkor azt kell mondanunk: sok idı eltelt már azóta, hogy a cigányság egykor népnek volt nevezhetı. Az egykori cigány nép a századok folyamán sokféle lett…”44 A nyelvi közösség felbomlott, mivel a romani nyelvet annyira átjárták a vele kapcsolatba kerülı nyelvek elemei, hogy ,,inkább egymással közeli rokonságban álló nyelvek családjának tekinthetjük, nem pedig egy számos dialektussal rendelkezı nyelvnek.”45 Fraser számára a kulturális örökség sem ad határozott támpontokat, mivel a feltételezett ısi cigányhagyományt, a cigány kulturális tradíciót és értékrendet a sok kulturális átvétel következtében még a jövevényszavak leválasztásánál alkalmazott nyelvészeti eljárásokat követve is szinte lehetetlen elkülöníteni.46

A hagyományok között azonban van két olyan kulturális jelenség és szokás együttes, amely közös minden cigány csoportban és eredete még az Európába érkezés elıtti idıkre tehetı.47 Az egyik a halottaik visszajáró, kísértı szellemétıl [muló = szellem, halott ember] való rettegés, amely megnyilvánul a temetési szertartásokban, míg a másik a bemocskolódástól [a különbözı cigány dialektusokban: marimé = tisztátalan; magerdó = beszennyezett; prastlo = megbecstelenített; palećido = elkülönített] való rettegés és az ezzel összefüggésben álló tabuk, hiedelmek sokasága, illetve a tisztasági elıírások rendszere, amelyek nemekre, személyekre, tárgyakra, testrészekre és beszédtémákra vonatkoznak.

A cigány néphez tartozást ennélfogva egy kettıs szabályrendszer, kulturális jelenség és szokás együttes határozza meg, így nincsenek társadalomtörténeti vonatkozásai, mivel a népet a minden cigány csoportban elıforduló, közös kulturális és szokáselemek definiálják.

Peter Burke az 1500-1800-as évek közötti kora újkori Európa népi kultúráját értelmezve a kultúrát úgy definiálta mint a közösen értelmezett jelentések, attitődök, értékek, és az azokat 43

Az értekezés 3.1. alfejezetének 4., a 3.2. alfejezet 3. és a 4.1. alfejezet 4. pontja.

44

Fraser 1996: 9.

45

Fraser 1996: 280.

46

Fraser 1996: 214.

47

Fraser 1996: 219-222.

28

hordozó, kifejezı szimbolikus formák, elıadások, tárgyak rendszerét,48 a népi kultúra pedig negatív meghatározása alapján a nem hivatalos kultúra, az eliten kívüli csoportok, az alávetett osztályok kultúrája, amelyen belül a legjelentısebb csoportok a kézmővesek és a parasztok, vagyis a ,,köznép”, illetve a nık, gyerekek, pásztorok, tengerészek és koldusok.49 A nép átfogó kifejezés, a népi kultúra a preindusztriális, szóbeli kultúra, szemben a herderi ,,tanultak kultúrájával”.50 A népi kultúra felfedezése esztétikai, intellektuális és politikai érdeklıdés51 eredménye, amely a kulturális primitivizmus mozgalmának volt a része Európa kulturális perifériáján, és ennek során azonosították egymással a régi, a távoli és a népi kultúrát.52 A népi kultúra jellegzetessége, hogy ısi eredető, közösségi alkotás, továbbá ,,purizmus”53 alakult ki annak meghatározásában, hogy kinek a kultúrája, hogy kikbıl áll a nép, amely vonatkozhat az egy országban élık összességére, vagy az iskolázatlan emberekre, vagy a parasztokra, viszont nem lehet a ,,csıcselék”54 Burke szerint ,,[ha] egy adott társadalomban mindenki ugyanazt a kultúrát mondhatja magáénak, semmi szükség nem volna a ,,népi kultúra” fogalmára.”55 A kora újkori Európában azonban két kulturális hagyomány élt, a ,,nagyhagyomány” és a ,,kishagyomány”, amelyek azonban nem fedték pontosan a két fı társadalmi csoportot, az elitet és a ,,köznépet”. Az elit részt vett a kishagyományban, de a ,,köznép” nem volt része a nagyhagyománynak. A két hagyomány ugyanis eltérı továbbadási lehetıségekkel rendelkezett. A nagyhagyományt intézményes keretek között, az iskolákban és az egyetemeken örökítették, amely így zárt hagyomány lett, mivel a többség egyszerően nem vett részt az intézményesített kulturális folyamatban. A kishagyomány ellenben nyitott volt mindenki számára, így az elit a második kultúrája lett, de két hagyomány funkciója eltérı volt, mivel a nagyhagyományt komolyan vették, míg a kishagyományt szórakozásnak tekintették. A népi kultúra sokféle változatban létezett, az elit pedig fokozatosan visszavonult ebbıl a hagyományból.56 Az eltávolodást mutatja, hogy a nép fogalma a 18. század végére már nem ,,mindenkit” vagy a ,,becsületes embereket”, hanem csak a ,,köznépet” jelentette. 48

Burke 1991: 11.

49

Burke 1991: 11.

50

Burke 1991: 23.

51

Burke 1991: 24.

52

Burke 1991: 25.

53

Burke 1991: 37.

54

Burke 1991: 38.

55

Burke 1991: 39.

56

Burke 1991: 44-45.

57

Burke 1991: 315.

57

A

29

kivonulás befejezıdése után viszont a népi kultúrát felfedezték, mint egzotikus, érdekes, lejegyzésre méltó hagyományt.58

A cigány/roma népi kultúra Peter Burke terminusaiban fogalmazva a cigányok/romák egzotikus, érdekes, lejegyzésre méltó hagyománya, amely a néprajzi, antropológiai győjtések és más diszciplínák kutatásai nyomán körvonalazódik, illetve az önértelmezések során, a különféle népismeretekben különféle változatai kanonizálódnak.59

Herrmann Bausinger szerint a népi kultúrát a 1800-as évek után, a technika korszakában, az indusztriális világban általában mint a kultúra tradicionális részét határozták meg, mint amelyet még nem értek el a modernizációs impulzusok és kifejezésformák, a néprajzot pedig mint ennek az örökségnek a gondozóját. Bausinger ezzel az állásponttal szemben azt bizonyította, hogy a modern, technikai világ már behatolt a tradicionális népi kultúrába, illetve a népi kultúra nem definiálható technika elıtti szervezıdésként, továbbá a népi kultúrát többszörösen a modernitás antimodern ellenpólusaként alkották meg.60 Bausinger elutasítja, hogy a népi kultúra teljesen szétesett, mivel a hozzá kapcsolódó társadalmi rétegek ,,elkülönültek” egymástól, a népi kultúrának a technikával kapcsolatba került elemei pedig a tömegkultúra részei lettek, vagy a civilizációs folyamatban kulturális maradvánnyá váltak volna.61 A probléma nem a népi kultúra megszőnése, hanem az, hogy hogyan változtatta meg a technika.62 A 19-20. században a népi kultúra térbeli, idıbeli és társadalmi keretei átalakultak és új horizontjai jöttek létre, megváltozott a hagyományok érvényessége a horizontokon belül, a kánonok módosultak, a hozzáférhetıség következtében pedig felerısödött az ,,egzotikus” hatása. A népi kultúra nem lezárult hagyomány, hanem átszervezıdı kulturális rendszer, amely újjáteremti önmagát. A tradíció, mint olyan nem a teljesen töretlen, folyamatos hagyományozás eredménye, hanem megújítás és ápolás,63 a kezdeményezések befogadása, így kulturális transzformációk sorozata. A népi kultúrát nem lehet a paraszti életmód érintetlen, folyamatos formájaként elkülöníteni, így a tradicionális népi és egyben paraszti kultúra konstrukciója nem tartható fenn. A népi kultúra olyan történetileg változó rendszer,64 amelyet különbözı sérülések, változások és ha-

58

Burke 1991: 326.

59

Az értekezésben 3.1. alfejezet 2. pontja és a 3.1. alfejezet 4. pontja.

60

Bausinger 1995: 7.

61

Bausinger 1995: 39.

62

Bausinger 1995: 40.

63

Bausinger 1995: 101.

64


30

tások értek, a technikai világban pedig a megújított tradicionális javak készletének és a modern tömegjelenségeknek kapcsolatai alakítják át.65

A preindusztriális kultúrát egymástól függı rendi kultúrák, tradíciók szövedéke alkotta. A preindusztriális kultúra felbomlása azt is jelentette, hogy a magas kultúrát már nem egy szociológiailag meghatározható mővelt réteg hordozta, hanem flexibilis csoportokba tartozó egyének.66 A preindusztriális világban a társadalmi rendek határozták meg a kulturális rendszert, ennélfogva kultúratörténeti szempontból nem lehet a magas kultúrát és a népi kultúrát megkülönböztetni, így inkább az olyan szociológiai megjelölések pontosak, mint amilyen az udvari kultúra, a szellemi kultúra vagy a paraszti kultúra.67 ,,Csak akkor merül fel a szétválasztás igénye, ha a társadalmi expanzió következtében lehetetlenné vált a szociológiai megkülönböztetés.”68 A rendi kultúrák között egyértelmő volt a rangsor, ennek megfelelıen történt a kulturális javak lesüllyedése és árformálása, hozzáalakítása a rendi horizontokhoz, a befogadás nem volt utánzás, mivel a javak más funkciókat kaptak, és az átvételek ellenére fennmaradt a kultúra saját karakterisztikuma.69 Az indusztrializáció hatására azonban a korábban meghatározó, kötelezı érvényő rendi orientációk felbomlottak, és mindez általánosan hozzáférhetıvé tett teljesen eltérı kulturális készleteket.70 A rendi horizontok szétesése ugyanakkor nem számolta fel a fent és a lent értékmércéjét, azonban eltőnt a különbségek respektálása és lebecsülése, amely elindította a népi kultúra hanyatlását. Már nincsenek kötelezı érvényő horizontok, így nincs átformálás, a ,,népi kultúra” pedig imitációs rendszerré vált,71 vagy bezárult a fent és a lent oppozíciójában, historizálódott és esztétizálódott,72 illetve ezekkel a tendenciákkal, a giccsel és az érzelgısséggel szemben teret nyert benne az ironizálás.73

A bausingeri koncepcióban a népi kultúra csak a rendi tradíciók felbomlásával alakult ki, a fent és a lent, illetve a megújított tradíciók és a tömegkultúra metszéspontjában, míg korábban a fent és a lent oppozíciójában beszélhetünk róla, mint a lent kultúrájáról, továbbá a mőveltek kultúrájával szembeállítva. 65


66


67

Bausinger 1995: 132-133.

68


69


70

Bausinger 1995: 8.

71


72


73


31

Bausinger szerint a néprajz néprıl és hagyományairól alkotott tan, és a nép saját magáról alkotott tudása.74 A cigány/roma népismeretek megfelelnek ennek a meghatározásnak, ugyanakkor a cigány népnek, a cigány/roma népi kultúrának és a cigány/roma népismeretnek nincs az adott konstrukciótól független meghatározása, mivel nem alakult ki mindenki által elfogadott definíciója. A cigány/roma népi kultúra létezik, mert mint létezıre tekintenek rá, és most konstruálják meg a különbözı helyi hagyományok rendszerébıl.75

2.3. Kutatástörténet: a diszkurzív kapcsolatok és a diszkurzív elızmények

2.3.1. A diszkurzív tér Az értekezés tárgya a cigány/roma identitás, a cigány reprezentációk és a néprajz kapcsolatainak vizsgálata. A tárgykonstrukció egyik nem szándékolt következménye, hogy kutatástörténet helyett ebben az esetben inkább diszkurzív kapcsolatokról és diszkurzív elızményekrıl beszélhetünk, amelyek egy olyan diszkurzív teret írnak le, amelynek része ez a konstrukció is. A diszciplináris problematikák, így a néprajz problematikái a központi tradíciók különbözısége mellett egyre inkább interdiszciplinarizálódnak.76 Az értekezés tárgykonstrukciója és kutatási tárgyai, így diszkurzív kapcsolatai és a diszkurzív elızményei a bausingeri tapasztalatokat igazolják.

A diszciplináris kapcsolatok között meghatározó a történeti, a szociológiai és a néprajzi és kulturális antropológiai diszciplína, amelyek az identitás diskurzuson keresztül válnak a tárgykonstrukció alkotóelemévé a cigány/roma népismerettel és az identitástervezetekkel foglalkozó fejezetekben. A diszciplináris kapcsolatokat és a diszkurzív elızményeket azonban elsısorban a cigány/roma népismeret és az identitástervezetek ismeretrendszere és belsı diszciplináris összetétele, továbbá a cigány reprezentációk diszciplináris vonatkozásai teremtik meg.

2.3.2. A diszkurzív kapcsolatok A történeti diskurzusban a cigányok magyarországi történelmét feldolgozó meghatározó munkák szinte kivétel nélkül az 1990-es években vagy azután jelentek meg. Nagy Pál77 a ma74


75

Az értekezés 3.1. alfejezetének 2. pontja, 3.2. alfejezetének 2. pontja és az 5. fejezet.

76

Bausinger 1995: 161-167.

77

Nagy 1998: 5-499.

32

gyarországi cigányok történetét a rendi társadalom korában, Pomogyi László78 a cigánykérdést és cigányügyi igazgatást a polgári korszakban, Karsai László79 az 1919-1945 közötti periódust, amelyet mint a cigány Holocausthoz vezetı utat értelmezett, továbbá Bernáth Gábor80 a roma Holocaustot a túlélık visszaemlékezéseivel, interjúk alapján, és Purcsi Barna Gyula81 szintén a cigánykérdés ,,gyökeres és végleges megoldását” középpontba állító könyve együttesen az 1950-es évek végéig egy viszonylag folyamatos történelmi olvasatot adnak. Az 1960-as évek utáni történelmi idıszak már sokkal kevésbé ismert. Így Bernáth Gábor82 a cigánytelepeken folytatott kényszermosdatásokat, és ebben Bernáth Péter és Polyák Laura tanulmánya, amely az 1940 és 1985 közötti magyarországi kényszermosdatásokat mutatja be, és a közölt visszaemlékezések egyaránt az 1980-as évek közepéig jutnak el az elbeszélésben, csak egy metszetet dolgoznak fel a közeli múlt történetébıl. Az 1990-es évektıl alakította át a történeti diskurzust többek között Sir Angus Fraser,83 Jean-Pierre Liégeois,84 Donald Kenrick85 és Ian Hancock86 munkássága, megváltoztatva a történészi érdeklıdés horizontjait. A korábbi évtized fontosabb koncepciói közé tartozott a Szegı László87 által szerkesztett és 1983-ban kiadott, politikai elvárásokkal és útmutatással ,,terhelt” tanulmánygyőjtemény, továbbá a Mezey Barna88 szerkesztette, Mezey Barna, Pomogyi László és Tauber István bevezetı tanulmányaival 1986-ban közreadott a magyarországi cigánykérdést 1422 és 1985 között dokumentumokban áttekintı, továbbá Bencsik István89 1988-ban megjelent, a magyarországi cigánylakosság társadalmi beilleszkedését az 1970-es évektıl az 1980-as évtized végéig tárgyaló munkája. A cigány/roma népismeretben és az identitás tervezetekben a történeti diskurzus azonban nem önálló diszciplináris rendszer, hanem az identitások felépítésének egyik konstrukciós 78

Pomogyi 1995: 5-297.

79

Karsai 1992: 3-197.

80

Bernáth 2001: 148.

81

Purcsi 2004: 5-284.

82

Bernáth 2002: 1-148.

83

Fraser 1996: 5-336.

84

Liégeois 2002b: 5-245

85

Kenrick 2004: 7-135.

86

Hancock 2004: 7-180.

87

Szegı 1983: 5-390.

88

Mezey 1986: 5-323.

89

Bencsik 1988: 3-136.

33

forrása, amelyben a különbözı történelmi elbeszélések is szerepet kapnak. A történeti elbeszéléseknek megfelelı a funkciója az 1960-as évektıl formálódó szociológiai és a 19-20. században létrejött néprajzi cigány narratíváknak is.

A szociológiai diszciplínából a tárgykonstrukció identitás diskurzusához elsısorban a ,,másság”, a cigány/roma identitás konstruálódásával kapcsolatos narratívumok tartoznak, így a teljesség igénye nélkül Csepeli György, Örkény Antal és Székelyi Mária,90 Gail Kligman,91 Ladányi János és Szelényi Iván92 és Tóth Kinga Dóra93 összehasonlító elemzése. Kovács Mónika,94 Terestyéni Tamás95 és Ligeti György96 az értekezéshez hasonló tárgykonstrukciókat hozott létre, azonban fogalmi apparátusuk és kutatási módszereik alapján nem identitás diskurzusok, ezen belül pedig nem identitás konstrukciókat vizsgáltak, hanem szociológiai tartalomelemzéseket végeztek.

2.3.3. A diszkurzív elızmények

A cigány/roma népismeret és az identitástervezetek az identitásról, az etnikus identitásról, az etnicitásról, a nemzeti identitásról szóló diskurzuscsoporthoz tartoznak, amelyek a tárgykonstrukció diszkurzív elızményeit alkotják. Ez a diskurzuscsoport összetett rendszer, amelyben különféle definitív struktúrák jöttek létre. Ilyen definitív struktúrák vannak többek között, amelyek az empirikus elemzésekhez szükséges elméleti keretet vagy elméleti nyelvet biztosítják, az identitással kapcsolatban Lothar Krappman97 az identitás szociológiai dimenzióival, az interakciós folyamatokban való részvétel szerkezeti feltételeivel, Pierre Bourdieu98 az identitás és a reprezentáció kapcsolatával, Peter Stachel99 az identitással mint a kortárs társadalom- és kultúratudományok egy központi fogalmának genezisével, inflálódásával és problémáival foglalkozó tanulmányaiban. Az értekezés tárgykonstrukciójának megalapozása szem-

90

Csepeli – Örkény – Székelyi 1999: 30-31.

91

Kligman 2001: 66-84.

92

Ladányi – Szelényi 2001: 85-95.

93

Tóth 2008: 7-174.

94

Kovács 2000: 1-39.

95

Terestyéni 2004: 80-95.

96

Ligeti 2007: 27-40.

97

Krappman 1980: 4-271.

98


99

Stachel 2007: 3-33.

34

pontjából nagyon fontos Manuel Castells100 szintén az identitással, de különösen az identitás, az életcélok és a hálózati társadalom viszonyaival, az identitásépítés stratégiáival, továbbá az etnikus identitással, etnicitással, nemzeti identitással kapcsolatban Thomas Hylland Eriksen,101 Benedict Anderson,102 illetve Rogers Brubaker103 könyve, továbbá Fredrik Barth104 és Ernest Gellner105 tanulmánya. Nagyon jó áttekintést ad a diskurzuscsoportról a Kántor Zoltán106 szerkesztette nacionalizmuselméleteket bemutató kötet, ebbıl pedig különösen Craig Calhoun,107 továbbá Koller Boglárka108 a nemzet, az identitás és a politika kapcsolatait európai összefüggésekbe helyezı könyve. A diskurzuscsoport multikulturalista változatai közül figyelmet érdemel Fleischmidt Margit109 a multikulturalizmust mint a kultúra, az identitás és politika új diskurzusát tematizáló rendszerezése, Kovács Éva110 az identitás és etnicitás kapcsolatait kelet-közép-európai keretben értelmezı tanulmánya, az antropológiai változatokból az A. Gergely András111 szerkesztette, a nemzet antropológiáját áttekintı kötet, innen pedig elsısorban Fleischmidt Margit112 szimbolikus konfliktusokat és párhuzamos nemzetépítést, Fejıs Zoltán113 az etnicitás változatait és Fehér László114 a pilisi szlovákok identitásrétegeit elemzı vizsgálata, továbbá Szarka László115 kisebbségkutatásai közül a kisebbségi léthelyzeteket, közösségi alternatívákat és az etnikai csoportok helyét a kelet-közép-európai nemzetállamokban elemzı könyve, és szintén Szarka Lászlótól116 a kisebbségek és a magyar nemzetfogalom kapcsolatát értelmezı tanulmánya, illetve a Bárdi Nándorral és Fedinec Csillával117 közösen szerkesztett, a kisebbségi magyar közösségeket bemutató kötete.

100

Castells 2006: 7-546.

101

Eriksen 2008: 5-268.

102

Anderson 2006: 7-190.

103

Brubaker 2006: 5-217.

104

Barth 1996: 3-25.

105

Gellner 2007: 3-24.

106

Kántor 2004: 5-411.

107

Galhoun 2004: 346-375.

108

Koller 2006: 5-153.

109

Fleischmidt 1997: 5-202.

110

Kovács 2002: 7-22.

111

A. Gergely 2002: 5-454.

112

Fleischmidt 2002: 112-125.

113

Fejıs 2002: 145-159.

114

Fehér 2002: 194-214.

115

Szarka 2004: 5-342.

116

Szarka 2007: 130-152.

117

Bárdi – Fedinec – Szarka 2008: 5-508.

35

A néprajzi diszciplína identitás diskurzusának közelmúltjából nagyon fontos Bindorffer Györgyi munkássága, így a kettıs identitást,118 a kettıs identitást és az etnikai és nemzeti azonosságtudatot Dunabogdányban,119 az általa szerkesztett, szintén a kettıs identitást, valamint a kisebbségi léthelyzeteket és identitásalakzatokat a magyarországi horvátok, németek, szerbek, szlovákok, szlovének körében120 bemutató kötetei, illetve ebben az összefüggésben figyelmet érdemel Tóth G. Péter121 a ,,közösség” fogalmának megalkotásával, kiteljesedésével, széthullásával és felszámolásával foglalkozó elképzelése, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének kutatásai közül pedig többek között Ujváry Zoltánnak az identitás és etnikum kapcsolatát122 és a cigányság néprajzi kutatásának problémáit123 áttekintı tanulmányai, illetve Keményfi Róbertnek a kisebbségi tér változatait124 és a gömöri etnikai térmozaikot, a történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változásait125 elemzı kötete. A néprajzi diszciplína cigánykutatásait legutóbb Bódi Zsuzsanna126 foglalta össze a Roma Módszertani Kiadványok 3. köteteként megjelent bibliográfiájában. Kutatástörténeti vonatkozásban pedig nélkülözhetetlen Bíró Boglárka127 néprajzi és kulturális antropológiai összefoglalása, és Dupcsik Csabának128 az 1890 és 2008 közötti magyarországi cigánykutatásokat áttekintı és a megközelítéseket tipologizáló kötete.

Az 1990-es évek közepén jelent meg a szociológiában, a kulturális antropológiában, a szociálantropológiában és a néprajzban egyaránt számon tartott Michael Sinclair Stewart129 oláhcigány identitást és közösséget bemutató könyve, amely még az 1980-as években, Gyöngyösön [a kötetben Harangoson] folytatott terepkutatásainak tapasztalataira épült. Stewart kutatásainak jelentısége a tudományos eredményeken túl az volt, hogy több diszciplínában ismét problematizálta a cigány identitás diskurzust. A magyarországi cigányok etnikus és társadalmi

118


119


120


121

Tóth G. 2002: 9-31.

122

Ujváry 1991: 13-16.

123

Ujváry 1992: 32-38.

124

Keményfi 2003: 5-166.

125

Keményfi 2002: 5-238.

126

Bódi 2002a: 5-236.

127

Bíró 2006: 57-74.

128

Dupcsik 2009: 5-362.

129

Stewart 1994: 7-267.

36

csoportjainak rendszerérıl néprajzi tudásunkat azonban továbbra is Erdıs Kamillnak130 elıször még 1958-ban publikált, majd Vekerdi József szerkesztésében 1989-ben újra kiadott tanulmányának megállapításai határozzák meg. Az 1990-es évek elején és közepén jelentek meg Csongor Annának és Szuhay Péternek131 a cigány kultúra és a cigánykutatások, és Szuhay Péternek132 a cigány kultúra és a magyarországi cigány etnikai csoportok kulturális integrációjának, a nemzeti kultúra megalkotásának kapcsolatait és összefüggéseit, majd késıbb Fosztó László133 cigány nemzettudatot, legutóbb pedig Binder Mátyás134 a roma nemzetépítést történeti és kulturális antropológiai keresztmetszetben elemzı tanulmányai, amelyek a magyarországi cigányok etnikus csoportjainak kulturális integrációját, a nemzeti kultúra, a nemzettudat kialakulását és a nemzetépítés folyamatát, illetve a közelmúlt történetét mutatták be. Az értekezés cigány/roma népismerettel, az identitástervezetekkel és néprajzi kapcsolataikkal foglalkozó fejezetei ehhez a diskurzushoz kapcsolódnak, ezen belül pedig elsısorban Csongor Anna és Szuhay Péter néprajzi értelmezéseihez..

A néprajzi diszciplínán belül mutatják be a cigány etnicitás konstruálódását és a különbözı cigány reprezentációkat, de továbbra is megtartva az összefüggést a cigány/roma népismeretrıl alkotott elképzeléssel, a cigány/roma reprezentációs rendszerek vizsgálatai, amely részben elszakadnak az identitás diskurzustól. A néprajzi források sokfélesége és jellege következtében a diszciplináris kapcsolatok azonban továbbra is változatosak. A 7. fejezet néprajzi cigány konstrukcióinak elemzéséhez Bódi Zsuzsanna135 és Voigt Vilmos136 Herrmann Antal munkásságát és a hazai cigánykutatásokat, illetve Tóth Zoltán137 a 19. század végének foglalkozásstatisztika ágazati rendszerét, amely rendi strukturális örökség, és Gyáni Gábor138 a történetírás és a statisztika változó kapcsolatát bemutató tanulmányai bizonyultak fontosnak. A 8. fejezetben a debreceni Déri Múzeum Képzımővészeti és a Történeti Győjteményében a cigány reprezentációk értelmezéséhez az alapvetı segítséget Szöllıssy Ágnes139 a cigányábrá130

Erdıs 1989: 5-265.

131

Csongor – Szuhay 1992: 235-245.

132

Szuhay 1995: 329-341.

133

Fosztó 2002: 207-224.

134

Binder 2008: 130-160.

135

Bódi 1999: 72-86.

136

Voigt 1999: 55-71.

137

Tóth 1987: 407-442.

138

Gyáni 2001: 265-278.

139

Szöllıssy 2002: 72-81.

37

zolásokat a XIX-XX. századi magyar képzımővészetben, és Kovács Éva140 a ,,cigány” képeit az 1850-es évektıl a XX. század elsı feléig terjedı idıszakban áttekintı elemzései jelentették, utóbbi ezen túl még a magyarországi cigány reprezentációk történetéhez is fontos adalékkal szolgált. A Néprajzi Győjtemény fényképeinek fotográfiai kontextualizálásához Vilém Flusser,141 Roland Barthes,142 Peternák Miklós143 könyvét, a fénykép és a jelentés kapcsolataihoz Gayer Zoltán144 tanulmányát, az antropológiai diskurzus áttekintéséhez pedig Hans Belting,145 és Jacques Maquet146 köteteit, továbbá Gottfried Boehm147 és Thomka Beáta148 tanulmányát használtam fel. A néprajzi fotográfia mibenlétének megértéséhez a Fejıs Zoltán149 szerkesztette, a fotó és néprajzi muzeológia150 viszonyát bemutató kötet, ebbıl pedig elsısorban Fejıs Zoltán151 összefoglalása adott segítséget. Szintén fontos elemzés ebben az összefüggésben Szuhay Péternek152 a Néprajzi Múzeum fényképgyőjteményével foglalkozó tanulmánya. A Déri Múzeum néprajzi cigány fotográfiáinak értelmezéséhez a Fejıs Zoltán153 által szerkesztett néprajz és az egzotikum kapcsolatait vizsgáló kötet, ebbıl különösen Fejıs Zoltán,154 továbbá Szuhay Péternek155 a magyarországi cigányokról készített fotók típusait bemutató történeti áttekintése, utóbbi megértéséhez pedig Szuhay Péter és Barati Antónia,156 a magyarországi cigányság 20. századi történetét képekben bemutató antropológiai fotóalbuma járult hozzá.

140

Kovács 2009: 74-90.

141

Flusser 1990: 5-70.

142

Barthes 1985: 7-140.

143

Peternák 1993: 5-85.

144

Gayer 1998: 87-102.

145

Belting 2003: 5-277.

146

Maquet 2003: 7-267.

147

Boehm 1998: 19-36.

148

Thomka 1998: 7-17.

149

Fejıs 2004: 5-250.

150

Fejıs 2004: 5-250.

151

Fejıs 2004: 7-37.

152

Szuhay 2004: 39-61.

153

Fejıs 2008: 5-254.

154

Fejıs 2008: 7-22.

155

Szuhay 2002: 97-106.

156

Szuhay – Barati 1993: 1-365.

38

3. A CIGÁNY/ROMA NÉPISMERET ÉS IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK 3.1. A cigány/roma népismeret 3.1.1. A kutatás tárgya és hipotézisei A cigányokról/romákról írt szövegek egy csoportját a ,,népismeret” kategóriával különböztetik meg és különítik el a cigányokról/romákról írt egyéb szövegektıl. Milyen szövegeket jelölnek ezzel a kifejezéssel? A válaszhoz néhány ilyen önmeghatározást használó mővet vizsgáltam meg, így Bódi Zsuzsanna Cigány népismeret,157 Szuhay Péter Amit a cigányokról tudni kell,158 Menyhért Ildikó Zöld az erdı,159 Hegyi Ildikó és Ignácz József Cigány népismereti tankönyv160 és Ligeti György Cigány népismereti tankönyv161 címő munkáját, amelyeket pedagógusok és általános iskolások számára készítettek. Menyhért Ildikó, Hegyi Ildikó és Ignácz József, illetve Ligeti György munkái olyan cigány népismereti tankönyvek, amelyek a cigány/roma népismeretre vonatkozó különbözı koncepciók mellett különbözı cigány/roma identitáskonstrukciókat is bemutatnak. Elıször a népismeretre vonatkozó különbözı megközelítéseket tekintem át, és elkülönítem a cigány/roma népismeretet mint interpretációs típust, majd a tankönyveket mint identitástervezeteket vizsgálom meg a cigány/roma népismeretre vonatkozó különbözı koncepcióikkal együtt.

Szoros kapcsolatok vannak az értekezésben a 3.1. és a 3.2., továbbá a 4.1. alfejezetek között, amelyekre a lábjegyzetekben is utaltam, illetve néhány megállapítást is részlegesen megismételtem különbözı kontextusokban. A népismeretre vonatkozó megközelítések illeszkednek a cigánykutatások Dupcsik-féle tipológiájához,162 amelynek alapváltozatai a devianciaorientált esszencialista, a devianciaorientált strukturalista, a leíró esszencialista, a leíró strukturalista, az emancipatorikus esszencialista és az emancipatorikus strukturalista ábrázolásmód.

A kutatás hipotézise szerint az interpretációs rendszerben a romológiával és a különbözı diszciplínákkal összefüggésben a cigány/roma népismeret önálló, elkülönülı interpretációs típus. 157

Bódi 1997: 5-167.

158

Szuhay 2000: 3-34.

159

Menyhért (é.n.): 5-136.

160

Hegyi – Ignácz (é.n.) kézirat a: 1-113. és Hegyi – Ignácz (é.n.) kézirat b: 1-76.

161

Ligeti 2004: 5-188.

162

Dupcsik 2009: 20-28.

39

3.1.2. Az értelmezési keretek A népismeret leíró esszencialista megközelítése

Bódi Zsuzsanna cigány népismeret könyvének mőfaja a jegyzet, amely fıiskolai hallgatók, a leendı általános iskolai pedagógusok számára készült, tárgya pedig a cigányság kultúrája. Három nagyobb rész alkotja, A cigányok Európában, A magyarországi cigányság és a Képek. A cigányok Európában a származás és a nyelv bemutatása mellett a cigányság történetét foglalja össze. A magyarországi cigányság címő rész két nagyobb — Foglalkozási csoportok, Életmód — és ezeken belül több kisebb, elıbbi a Fémmővesek, Zenészek, Faárukészítık, A foglalkozásváltás lehetıségei, míg az utóbbi a Település-lakáskultúra, Táplálkozás, Viselet címő tematikus egységekbıl áll. A Település-lakáskultúra tematikai egységnek a kulcsszavai a településviszonyok, a családi munkaszervezet, a házasságkötés utáni lakóhelyválasztás, a háztartások létszáma, a vándorcigányok életkörülményei, a cigánytelepek, a telepek felszámolása és az országban élı cigányok aránya. A Táplálkozás esetében kidolgozottabb a leírás. A Szükséges és presztízs javak tematikai alcsoport kulcsszavai a sütés és fızés eszközei, a tárolóeszközök, az evıeszközök, ezt követi a háztartás eszközkészlete, az ételkészítési módok és a fogyasztott ételek köre, és a táplálkozás nyersanyagainak beszerzési lehetıségei és a fogyasztott ételek közötti összefüggés. A hagyományok szerepe a táplálkozáskultúrában tematikai alcsoport kulcsszavai a hétköznapi táplálkozás, az étkezések helye, a napi étkezések rendje, az ünnepek hagyományos ételei, az emberi élet fordulóinak ünnepei, az esztendı ünnepei és az új ünnepi alkalmak. A Képek címő rész válogatása, ha a rendelkezésre álló források ezt megengedték, kapcsolódott a szöveg struktúrájához. A bemutatott tematikához szakirodalmi rendszerek csatlakoznak. A cigányok Európában címő részhez az Áttekintés az európai cigánysággal foglalkozó irodalomról [Bibliográfiák, Összefoglaló mővek egyes európai országok cigányságáról, Szótárak - nyelvtudomány, Magyarországi szótárak - nyelvtudomány, Magyar nyelven megjelent mővek a külföldön élı cigányságról], a Fémmővesek címő tematikai egységhez Ajánlott irodalom [Általános összefoglaló munkák, Fémmővesek], a Zenészek címő egységhez Ajánlott irodalom és Hangszerek, a Faárukészítık címő egységhez Ajánlott irodalom, A foglalkozásváltás lehetıségeihez szintén Ajánlott irodalom [Győjtögetés, vadászat, halászat, Piac, vásár], a Település-lakáskultúra egységhez ismét Ajánlott irodalom [Magyar helyismereti bibliográfiák, Szöveges források, Társtudományok, Monografikus jellegő feldolgozások, Építkezés - lakáskultúra], és a Táplálkozás és a Viselet címő tematikai alcsoporthoz az elıbbiekhez hasonlóan Ajánlott irodalom. A különbözı ajánlott irodalmak belsı tagolása,

40

illetve az ajánlott irodalmak és a szövegrészek, szövegcsoportok kapcsolata azonban bizonytalan ,,a vegyes közlések nagy aránya miatt”.163

Mivel magyarázhatjuk a néprajzi megközelítést és a cigány népismeret tematikai rendszerét, mivel Bódi Zsuzsanna értelmezésében a szakirodalomnak egyébként amorf a jellege, amely így más feldolgozásokat is megengedne. Több lehetséges magyarázatot, értelmezési alternatívát is megfogalmazhatunk. A magyar népi kultúráról alkotott elképzelések azért használhatóak fel a cigány kultúra bemutatására, mivel cigány kultúra is népi kultúra. A néprajzi tematizáció érvényessége kiterjedt a cigány kultúra egészére, így a cigány kultúrában lehet, hogy nem mutathatóak ki olyan elemek, amelyek modernizálódásra utalnának és egy tagoltabb társadalomra vonatkoznak, vagyis egy archaikussá vált kulturális állapot rögzülhetett a cigányság körében. Lehetséges ugyanakkor az a magyarázat is, hogy a kutatók érdeklıdésének irányait, nézıpontjait az általuk választott tudományos paradigmák határozzák meg, így a leírás ennek a következménye. A tudományos paradigmák magától értetıdıségének elutasítása azonban a szerzıi önértelmezés része. A cigány kultúra kutatását meghatározó alaphelyzet ugyanis az, hogy Magyarországon ,,sokáig vitatott volt a cigányság önálló kultúrájának léte”,164 és ez a helyzet azt eredményezte, hogy a ,,hazai cigányság hagyományaira vonatkozó ismereteink igen hiányosak”,165 így a cigány népismeret oktatásának alapfeltétele a helyi, történeti és néprajzi adatok összegyőjtése, egy-egy adott helyi csoport történetének és hagyományainak megismerése, mivel a cigány kultúrára, hagyományokra vonatkozó általánosításaink nagyon bizonytalanok. Az oktatás során az ismeretek szelekcióját meghatározza a pedagógiai folyamat felépítése. A pedagógiai folyamat két életkori szakaszra épül. Az elsı periódus a kisiskolás kor, amelyben a lakóhely, a család, a települési kisközösség, a településen élık múltja és hagyományai az átadandó tudás alkotórészei, vagyis a település helytörténete és a település néprajzi hagyományai. Ebben a helytörténeti és néprajzi keretben jelenhetnek meg a helyi etnikus csoportokra vonatkozó ismeretek, így a megtelepedés idıpontja, a településen belül a lakhelyek változásai, a munkamegosztásban elfoglalt hely, a viselet, a nyelv, a tárgyi és a szokáskultúra. Az átadandó ismeretek kiegészülhetnek még a közösség idısebb tagjainak élményanyagával, emlékeivel, és elsısorban a hagyományos mesterségek bemutatására, a táncokra, a dalokra, a mesékre, az ünnepekre, az élet- és munkakörülményekre terjedhetnek ki.166 A második periódusban ezekkel az alapismeretekkel már feldolgozhatóvá válnak a kü163

Bódi 1997: 29.

164

Bódi 1997: 6-7.

165

Bódi 1997: 6-7.

166

Bódi 1997: 6-7.

41

lönbözı kapcsolatok a hazai, nem cigány kultúrával, és kialakítható a helyi cigány közösségekben az autonóm kultúra fenntartásának képessége. A pedagógiai folyamatokhoz változatos pedagógiai formák és pedagógiai célok rendelhetıek. A cigány népismeret oktatásának ajánlott pedagógiai formája azokban az iskolákban, amelyekben cigány gyerekek tanulnak, az integrált tananyag, az oktatási cél pedig a tanítás hatékonyságának javítása, míg a nevelési cél a más népcsoportok kulturális értékei iránti tisztelet kialakítása, majd a nevelés eredményein alapulva elérhetıvé válhat a társadalmi cél is, az elıítéletek csökkentése.

A néprajzi tematizáció lehetséges értelmezési alternatíváit, így a cigány kultúra népi kultúra, a cigány kultúra adott rendszere a kutatás során használt paradigmáknak az eredménye, a cigány kultúra rendszerérıl való tudásunkat pedig az autonóm cigány kultúra hiányáról szóló tétel határozta meg, és ez a tétel megcáfolható és/vagy módosítható egy helytörténeti – néprajzi - pedagógiai programmal, a cigány népismerettel, még további magyarázatokkal egészíthetjük ki, és egyben megerısíthetjük vagy megcáfolhatjuk, ha a magyarázatba újabb cigány népismeretre vonatkozó koncepciót vonunk be.

A népismeret emancipatorikus strukturalista megközelítése Szuhay Péternek a Veszprém Megyei Pedagógiai Füzetek sorozatában Amit a cigányokról tudni kell167 címmel megjelent koncepciójának alapváltozata A cigányok etnográfiája címő elıadás volt. Az elıadás mőfaja a jegyzethez viszonyítva individualizáltabb és önutalásosabb forma, és kevésbé határozza meg szerzıjét választásaiban, gondolatmenetei kialakításában egy elıre adott közönség és az intézményes tudás átadásának módszertana. A cigány népismeret koncepció nagyobb tematikai egységei A cigányok néprajzi kutatása, A cigány etnikai csoportok definíciói, Változó értékrendek, A cigányok etnográfiája, A lakáskultúra, Táplálkozás, Öltözködés, A kulturális egységesülés. A tematikai szerkezetben a kutatatási tárgy konvencializálódott, hagyományozódott elemeibıl csak néhány ırzıdött meg, így a lakáskultúra, a táplálkozás és az öltözködés, míg a többi elem és azok tematikai szerkezetben elfoglalt pozíciójából nem az eddig felhalmozódott ismeretek feldolgozására, hanem paradigmatikus átrendezıdésre vagy az értelmezés keretének részleges megváltoztatására következtethetünk. Ha a paradigmatikus átrendezıdésre vonatkozó megállapítás érvényes, akkor a cigány kultúrára vonatkozó kérdések, problémák és megállapítások is különbözıek lesznek mint Bódi Zsuzsanna rendszerezésében. 167

Szuhay 2000: 3-34.

42

Milyen a Szuhay-féle a cigány népismeret koncepció? Az elméleti állításai — ,,a népi kultúra” és ,,a nemzeti kultúra” tudományos konstrukciók, a tudományban kapcsolják össze a különbözı kulturális megnyilvánulásokat rendszerré, az értelmiségi csoportok esszencialista beállítódása az identitásokat részlegesen átalakítja, ,,etnicizálja,” és ezzel új csoporthatárokat hoz létre — egyben meghatározzák és a folyamatokhoz kapcsolják az alkalmazható tudományos eljárásokat. A tudományos érvényesség biztosítéka és feltétele ennélfogva az esettanulmányok sorozata lesz. Az elméleti állítások és tudományos módszer kapcsolata egyben a hagyomány új olvasatához is vezet. Ebben az új olvasatban az értelmezés hagyományok — a mesterségek, technikák leírása társadalomtörténeti vonatkozások nélkül – az archaizáló és általánosító folklorisztika – a romantikus, politikai elvárásokat igazoló romológia — jelentıs része a néprajzba illeszthetı be. Az értelmezés hagyományok azonban nem felelnek meg egy újabb és újabb feltevések megfogalmazására képes, empirikus és önmagát megkérdıjelezı társadalomtudomány eszméjének. Ennek a tudományos eszmének, a relacionalizáló és terepmunkára épülı feltételnek a társadalomantropológiát és a kulturális antropológiát is értelmezési horizontjukba beépített kutatások tehetnek eleget, mert az ezekben használt, a tudományos kutatásra vonatkozó módszertani szabályok képesek korlátozni a tudomány esszencialista és konstrukcionalista hatalmát, megengedve és elismerve az alanyok önmeghatározásait, továbbá így differenciáltabban bemutatható a politikának és a közigazgatásnak, a különbözı társadalmi csoportoknak és a tudományoknak a kutatás tárgyairól való beszédet és magát az identitást alakító összjátéka.168

Az elméleti megfontolások és a belıle következı kutatás módszertani szabályok következménye, hogy a cigányokról, mint csoportról alkotott és elterjedt elképzeléseket pluralizálja, és az egymáshoz képest elv használatával nem kizáró rendszert teremt. A cigány etnikai csoportok definíciói és a Változó értékrendek címő tematizációkban a társadalomtörténeti értelmezés a cigányokról alkotott elképzeléseket megfosztja az ,,igazi” és az ,,örök” típusú kategorizálások lehetıségétıl. A cigányok etnográfiája címő tematizációban pedig a relacionalizáló eljárás biztosítja a magyarázatok etnikus változatának elhatárolását és jogosultságának megítélhetıségét. A lakáskultúra területén a módszer alkalmazása típusokat képes leírni és tendenciákat képes azonosítani a társadalmi térben, a szegénység kultúrája és az etnikus kultúra oppozíciójában, míg a táplálkozás területén ahhoz a következtetéshez vezet, hogy a nagytáji és paraszti, történeti helyi szokások hatásai és a társadalmi helyzetek kényszerei a kulturális megnyilvánulások etnikus rendszerének kialakulását megakadályozták, a környezet és a különbözı státuszokban élı cigányok a szegénység jeleit etnicizálják, vagy arra vonatkoztatva adnak 168


43

etnikus jelentéseket bizonyos viselkedéseknek. Az öltözködésben a viseletek lokális vagy etnikai azonosságokat fejeztek ki, a cigányok egyes csoportjai alkalmazkodtak helyi környezeteikhez, más csoportjaik pedig a paraszti viseletek átvételével a viseletek etnikus átértelmezését alakították ki vagy fogadták el, de leggyakrabban itt is a szegénység kultúráját váltják át etnikus kultúrává. Ezek a folyamatok egyben a kulturális egységesülés alapvetı mechanizmusai is voltak egészen az 1970-es évek elejéig. A cigány kultúra mint etnikus kultúra korábban nem létezett, csak rurális regionális kultúrák voltak etnikus jelekkel, ,,az etnikus kultúrának ,,sem ,,kézikönyvben”, sem ,,folklorisztikai szöveggyőjteményben”, sem a közös tudatban nem volt tetten érhetı nyoma”.169

Az esszencialista és a strukturalista megközelítés különbsége

Mivel magyarázhatjuk, hogy a leíró esszencialista elképzelés pontosan meghatározza azt, hogy milyenek a cigányok? Miért teljesebb, kidolgozottabb a koncepcióban a tematika, az elkülönülés és a kölcsönös megkülönböztetés kritériumainak rendszere, miért egy ilyen leírás megalkotása a megközelítés célja, és miért nem lehetnek ebbıl a nézıpontból elegendıek a leíráshoz az ismereteink, illetve ezzel szemben az emancipatorikus strukturalista nézıpont népismeret koncepciója miért azt tekinti céljának, hogy magyarázatát adja egymással összefüggésben a társadalmi és az etnikus csoportok átalakulásának? ,,Arról van szó, hogy a korábbi szaktudományban az etnikai vagy szociális csoportokat, így a kisebbségeket is, különféle ismérvek alapján próbálták meghatározni, ismertetıjegyek katalógusához mérve a megfigyelési tapasztalatokat. Ezek a jegyzékek (trait-lists) minél jobbak voltak, annál inkább azt sugallták, hogy az etnikai vagy szociális csoportok, a nemzetek is, a kisebbségek is, örök képzıdmények, s legfeljebb kiválni lehet belılük, vagy csatlakozni lehet hozzájuk, legfeljebb ,,elsüllyedhetnek”, még a nemzetsírban is önmagukkal azonosan. Ezzel a szemlélettel szemben az etnikai és szociális csoportok vagy kisebbségek interakcionalista meghatározása ezeket a kategóriákat társadalmi interakciók eredményének tekinti. Bizonyos státusokba az ember nem annyira beleszületik, hanem inkább belekényszerül, belenevelıdik, belemenekül.”170 Ha egy etnikai, szociális vagy egy kisebbségi státusz társadalmi interakciók eredménye, akkor ,,egy adott csoport identitása a többiekkel való interakciók során az egyik kategóriából átválthat a másikra, s változhat a csoport összetétele is”.171 Az interakcionalista nézıpontból így az

169

Szuhay 2000: 32.

170

Komoróczy 1989: 149-153.

171

Komoróczy 1989: 151.

44

alapvetı elvárás a kutatások során az esszencialista és a konstrukcionalista beállítódástól való távolságtartás, és elengedhetetlen kutatás módszertani eljárás a relacionalizálás és az esettanulmányok preferálására.

3.1.3. A cigány/roma népismeret, a romológia és a tudományos diszciplínák kapcsolata

A probléma A cigány/roma népismeret leíró esszencialista és az emancipatorikus strukturalista megközelítése mellett kialakult a megközelítéseknek az emancipatorikus esszencialista változata is, amelyet gyakran a romológiával azonosítanak. A romológiát Kovalcsik Katalin és Réger Zita172 az 1990-es évek közepén olyan interpretációs típusként mutatta be, amely párhuzamokat mutat a naiv mővészet látásmódjával, illetve a romológiát a tudományos gyakorlatokkal szemben nem diszciplínaként határozták meg. Az interpretációs típusra használt elnevezés a romológia változataként, a naiv tudomány.173 A cigányokról/romákról írt szövegek, és a cigány/roma népismeretre vonatkozó különbözı koncepciók és identitáskonstrukciók vizsgálata során is eljuthattunk azonban ahhoz a megállapításhoz, hogy a különféle népismeretek létrehozásának folyamatában, illetve a cigány/roma népismeret kulturális konstitúciós folyamatában bizonyos esetekben problematikus a diskurzusrendben a tudományos kontroll.174 A romológiára és tudományra felosztott interpretációs modelltıl eltérıen, amellett érvelek, hogy az interpretációs rendszer alkotóelemei közé tartozik a romológia és a tudományos paradigma mellett a népismeret is. A népismeret nem romológia, és ugyanakkor nem tudományos paradigma, hanem egy elkülönülı és önálló interpretációs típus, amelyben azonban lehetséges határozottabb eltolódás a romológia vagy a tudományos paradigmák irányaiba. A romológia irányába történt eltolódás Menyhért Ildikó népismereti tankönyvében, amely az emancipatorikus esszencialista megközelítés nem diszciplináris változatává alakult. A cigány/roma népismeretnek létrejöttek azonban a leíró strukturalista változatai is, amely kezdetben mint a népismeret szociologizálásának igénye fogalmazódott meg a cigány/roma népismeret és emancipatorikus strukturalista megközelítés összefüggésében, és a emancipatorikus esszencialista megközelítés nem diszciplináris változatának, a romológiának az elutasítása során.175 A népismeret szociologizálásának igénye egy részben kialakult megközelítést tekintett követendı

172

Kovalcsik – Réger 1995: 31-34.

173

Dupcsik 2009: 247-253.

174

Az értekezés 3.2. és 4.1. alfejezete.

175

Az értekezés 4.1. alfejezete.

45

mintának, mivel már elkészült Ligeti György népismeret koncepciója és identitáskonstrukciója,176 amelynek késıbb bıvített és átdolgozott változata is megszületett.177 A romológia elutasításában a nem diszciplináris konstrukciói mellett, és egyben ezzel összefüggésben, annak is szerepe volt, hogy integrálta a devianciaorientált esszencialista és a devianciaorientált civilizatorikus megközelítések különbözı megállapításait és látásmódját. Az elutasítás érvrendszere diszciplináris és emancipatorikus érveket egyaránt használt.

A romológia mint naiv tudomány problémája rámutatott arra, hogy a különbözı diskurzusokban a tudományos ellenırzés felfüggeszthetı, és akár hiányozhat is a konstitúciós folyamatból, továbbá ha érvényesül, akkor maga a tárgy, illetve a kulturális rendszer különbözı elemei határozzák meg a tudományos diszciplínáikat. A tudományos ellenırzés során már az a probléma, hogy milyen diszciplínának lehet domináns a szerepe, továbbá milyen diszciplínáknak lehet ellenırzı szerepe? A kontrolláló és konstituáló diszciplínák összetételére, a népismeretre, és a cigány népismeretre vonatkozó koncepciók egymással részben megegyezı, részben pedig különbözı megoldást mutatnak be, így a népismeret konstruálódása során a diszciplináris ellenırzı funkció, továbbá a diszciplináris dominancia a néprajzot, a kulturális antropológiát, a szociológiát és a történettudományt egyaránt megillethetné. A cigány/roma népismeret, a romológia és a tudományos diszciplínák

A cigány/roma népismeret meghatározásai alapján az etnográfia, a folklorisztika, a kulturális antropológia, a történettudomány, a szociológia és általában a társadalomtudományok a népismeret létrehozásának konstitutív tudásrendszerei, továbbá ebben a folyamatban a kulturális gyakorlatok rendszereinek több — naiv, laikus, és szakértı — változata különíthetı el. A romológia, a népismeret és a tudományos diszciplínák és paradigmák ezeknek a kulturális gyakorlatoknak az interpretációi, így pedig szerepet játszanak a cigány népismeret konstruálódásában, és egyben a kulturális átörökítés, az oktatás és a nevelés társadalmilag elismert vagy el nem ismert tartalmainak a kiválasztásában.

A cigányokra/romákra vonatkozó értelmezésekben az 1990-es évek közepétıl elfogadott a kulturális gyakorlatok rendszerei közül a naiv és a szakértı változat megkülönböztetése és a megkülönböztetéseknek az alkalmazása. A naiv és a szakértı változat elhatárolása tudományos szerepekhez kapcsolódott, és tudományos kritikák formájában jelent meg, mivel a tudo176


177


46

mányos mezıben tévedésnek minısíthetı állításokra mutattak rá, és vitatták a bírált kulturális gyakorlat tudományos jellegét, és ennek magyarázatát elsısorban a vitatott állítások szerzıinek naiv beállítódásában, hallgatólagosan a tudományos szocializáció elmaradásában látták. A bemutatott és elutasított diskurzust romológiának nevezték a diskurzusok szerzıinek önmeghatározásait követve. Ebbıl a kritikai nézıpontból a romológia áltudomány, a kritikai észrevételek pedig a tudományos gyakorlat és az oktatási mezı védelmét biztosítják.

A népismeret megkülönböztetı jegye a létrehozó kulturális gyakorlata, így a kulturális gyakorlatok naiv és szakértı változatai mellett a laikus beállítódás rendszernek az elhatárolása. A laikus nem naiv, így nem valamilyen ,,mővészi formát” kíván megteremteni, és nem ,,esztétikai elvárásoknak” engedelmeskedik. A laikus a tudományos mezı elvárásainak ismeretében, de nem kizárólag ebben a mezıben, és nem a tudományos mezı tétjeiért és elismeréséért küzd. A laikus általában nem a ,,jó romológus” és nem is a ,,jó tudós” módjára jár el. A tudományos gyakorlatok nézıpontjából így a népismeret gyakran ,,romológiától fertızött terület” lesz, illetve ezen túl a romológia önmeghatározásaiban is gyakran népismeretként, vagy mint annak szinonimáját definiálja saját gyakorlatát.178 A laikus elutasítja a romológiával való azonosítást, és azzal szemben elfogadja a tudományos kritikákat. A népismeretet ugyanis a romológiától és a tudománytól egyaránt elhatárolják a jelentésképzésének alapegységei — amelyeken belül lehetségesek a tudományos kritikák, így a laikus maga is elismerheti azokat, mivel a tematikai elemek ,,cseréje” vagy ,,hibái” a romológiától eltérıen elfogadottak és megengedettek — a tematikai együttesek, amelyek különféle módokon rendezıdnek népismeretté. A népismeretben a jelentésképzés alapegységei azért lehetnek a tematikai együttesek, mert nem a tudományos eredmények bemutatása formálja a szövegeket, hanem az identitások létrehozásának a szándéka, a konstruálódási folyamatot pedig az identitásokra vonatkozó különbözı elképzelések határozzák meg. Az identitásra vonatkozó különbözı elképzelésekre eltérı tematikus sémák, vagyis jelentésegység szerkezetek épülnek fel.

A népismeret a tudomány eljárásait elfogadó és a diszciplínák eredményeit ismeretrendszereibe befogadó, integráló interpretációs típus, mivel az ismeretek státuszát meghatározó kritériumok közül — a tudományos érvényesség, a hitelesség, az ıszinteség, az autentikusság, az 178

Kende 1998a: 30-36., Kende 1998b: 20-22., Bandor 1998: 21.

A romológia és a felsıoktatás kapcsolatának, a romológia intézményesülési kísérleteinek bemutatása. Kende 2000: 13-15. Az intézményesülés folyamatainak leírása mellett egyben a népismeret értelmezése során használt fogalmi rendszer, továbbá az elhatárolások és megkülönböztetések problematikájának megsejtése is.

47

esztétikusság — bár mindegyik egyaránt elıfordulhat, azonban a romológia önismétlı, önmagára való ,,hivatkozásait” preferáló, a megállapítások eredetét esetlegesen jelölı módszerével szemben, mint elızetes és utólagos ellenırzı mechanizmus egyaránt a tudományos érvényesség kritériuma a megkülönböztetı jellemzıje.

3.1.4. Következtetések

Az interpretációs rendszer magyarázata

Az interpretációs rendszer korábbi változatának kibıvítése Menyhért Ildikó cigány népismereti tankönyvének különbözı értelmezésein, az identitásvita problematikáján alapul,179 mivel nem tudtam elhelyezni a kialakult álláspontokat és azok vonatkoztatásait a hagyományos interpretációs rendszerben, az értelmezéseket meghatározó naiv — szakértı és a romológia — tudomány oppozíciókban. Az általános iskolai cigány népismereti tankönyvek szövegrendszereinek elemzései késıbb ezt ismét megerısítették.180 A bevezetett elhatárolások alapelve Kovalcsik Katalinnál és Réger Zitánál a szövegalkotás módjának naiv mővészet metaforájával történt megjelölése és eredményének, a romológiának a megkülönböztetése volt. A néprajz, a kulturális antropológia, a szociológia, a történettudomány olyan tudásrendszerek, diszciplínák, amelyeket a vizsgált cigány népismereti szövegek önértelmezéseiben és a különféle hivatkozásokban is megneveztek. A naiv, a laikus és a szakértı mint a kulturális gyakorlatok rendszereinek a gyakorlatok és a tudásrendszereik, a diszciplínák, továbbá a kulturális gyakorlatok interpretációs típusai, a romológia, a népismeret és a tudományos paradigma közötti szerepének meghatározása Pierre Bourdieu habitus181 fogalmának analógiája történt, így pedig a kulturális gyakorlatok elsısorban beállítódásokat és mőveleti, alkotói elveket jelentenek. Az interpretációs típusok elnevezésében és elkülönítésében figyelembe vettem a szövegeknek az oppozíciókban leírt interpretációs rendszerbıl adódóan gyakran következetlen vagy összemosódó csoportosításait, önmeghatározásait is. A szövegek hálózatának kialakításához Michel Foucault-nak182 a diskurzus rendjérıl szóló gondolatmenete, heurisztikája adott segítséget.

179

Az identitásvita bemutatása az értekezés 4.1. alfejezetében.

180


181

Bourdieu: 1978: 272.

A habitus funkcionális értelmezésben olyan strukturáló struktúra (modus operandi), amely egyben maga is strukturált struktúra (opus operatum). A habitus bensıvé tett mintázatok rendszere. 182

Foucault 1991: 868-889.

48

A cigány/roma népismeret konstruálódása három folyamat összekapcsolódásával írható le. A kulturális gyakorlatok rendszereinek naiv, laikus és szakértı változatai különülnek el,183 amelyek interpretációikban mint romológia, mint népismeret és mint tudományos paradigma jelennek meg. A kulturális gyakorlatok kontrolláló és konstitutív tudásrendszerei — így többek között az etnográfia, a kulturális antropológia, a szociológia, a társadalomtudományok — mindenki számára hozzáférhetıek. A romológia, a népismeret és a tudományos paradigma mint interpretációs típusok a tudásrendszereiknek olyan egymástól eltérı komplexumai, amelyek még hozzákapcsolódnak a különbözı társadalmi erıterekhez, interakciós mezıkhöz is, és kapcsolataik következtében az érvényességük kritériumai heterogének, felhasználásuk pedig a társadalmi szereplık stratégiáinak függvénye lesz. A társadalmi szereplık különbözı identitás változatokat képviselnek, különbözı közös identitásra vonatkozó elképzeléseik vannak, így a népismeretek a közös identitásra vonatkozó tervezetté válnak.

Az interpretációs rendszer kritikája

A bemutatott és az elemzések során alkalmazott megkülönböztetésekkel szemben védelmezhetı a cigányokra/romákra vonatkozó szövegek hagyományos kettıs csoportosítása, így ezzel összefüggésben megfogalmazhatóak még további érvek és alternatív elképzelések is. Ezek az érvek és elképzelések elhanyagolt összefüggésekre mutatnak rá vagy újabb összefüggésekkel egészítik ki a modellt. Elismerhetı ellenvetés az, hogy egyértelmően csak a naiv és a szakértı kulturális gyakorlatot lehet egymástól elválasztani, és világosan leírt, határozott körvonalakkal, jól kidolgozott, kipróbált elhatárolásokkal a romológia és a tudományos paradigmák rendelkeznek.184

A kutatás tárgya lehet annak vizsgálata is, hogy milyen szövegekbıl válogattak és milyen szövegekre hivatkoztak a cigány/roma népismereti tankönyvekben, milyen a tankönyvekben bemutatott különbözı tudásfajtáknak a háttere, milyen a ismereti terek szerkezete, és a különbözı ismereti tereket milyen tudáselemek alkotják. Az ismereti terek szerkezetének eltéréseire és az azokat alkotó tudáselemekre a tankönyvek tematikai együtteseinek leírása, az elemek együtt járásainak és különbözıségeiknek a megállapítása után következtethetünk. Az ismereti hátterek lokalizációja és térképeinek feltárása nem önmagában fontos, mivel összekapcsolódnak még további állításokkal és hipotézisekkel.

183

Berek 2005a: 1-28.

184

Szuhay Péter szóbeli közlése.

49

A népismeret konstrukciókban használt kategóriák tartalma az idı dimenziójában változhat. A romológia kialakulása összefügghet korábbi tudományos paradigmáknak a tudományos mezıbıl történt eltávolításával, kiesésével,185 a romológia pedig a korábbi tudományos kutatások eredményeit idıtleníti és ismétli meg a tudományos kontextuson kívül, továbbá rögzíti a hozzáillesztett politikai - ideológiai orientációkat. A romológia a lesüllyedt, a népszerővé vált ,,régi” tudományosság186 tudományon kívüli története, amely kulturális emlékezetében még megırizte kiindulópontjait. Önmeghatározásaiban mintakövetı, így tárgyában a hungarológia diszciplináris tárgyait kívánja integrálni, ezzel pedig enciklopédikus tudást kíván biztosítani és hozzáférhetıvé tenni.

A kritikai megjegyzések nem vonatkoznak a romológia egészére. A romológia elnevezést használják tudományos diszciplínák csoportjára is, amelyek cigányokra/romákra vonatkozó ismereteket tematizálnak. Az elhatárolás és a kritikai megjegyzések tárgya a tudományos eljárásokat felfüggesztı változat. A tudományos mezıben a cigányokról/romákról szóló ismeretek dinamikus folyamatban módosultak, és a megalkotott cigány/roma konstrukciók vagy a konstrukcióknak az elemei cserélıdtek. A romológia-népismeret és népismeret-tudomány más - más szelekciós módok, és más - más valóságtematizáló- és szerkesztési rendszert érvényesítenek gyakorlatukban.

A romológia vagy naiv tudomány a cigánykutatások Dupcsik-féle tipológiájában az emancipatorikus esszencialista megközelítésnek felel meg. A cigány népismeretnek így leíró esszencialista, leíró strukturalista, emancipatorikus esszencialista és emancipatorikus strukturalista változata különíthetı el.

A népismeret fogalma a kulturális rendszerek szociális megkettızıdésébıl, a kulturális területek és kulturális javak egyenlıtlen eloszlásából indul ki, mivel elıfeltevéseiben a kultúrát oppozíciókban rendezi, szótárában az elit és a nép, a magas és a mély, a Peter Burke-féle nagyhagyomány és kishagyomány a meghatározóak, az utóbbi elemeknek ismereti - ideológiai felértékelésével. A cigány népismeret kifejezés a fogalom etnicizálásából származik. A romologikus változatában a szociális történetiség elve korlátozott és inkoherens, tudáselemeinek eredete esetleges, a koherencia képzés elveinek alkalmazása következetlen, mivel heterogén intenciós hálózatok metszéspontjában helyezkedik el.

185


186


50

A cigány kultúra nem írható le kizárólagosan népi kultúraként. A meghatározás értelmezési alternatíva egy cigány népismeret koncepció változattal kapcsolatban. Nem a valóság egészét írja le, és nem is kívánja cáfolni a társadalomtörténet megállapításait. A megközelítés természetesen sematizált. A népismeretben azonban ebbe a meghatározásba sőrítik az identitásalkotás során felhasznált kulturális elemeket, illetve ezt emelik ki a kulturális rendszer egészébıl. Nem tudományos pontosságra, hanem identitásalkotásra törekednek. A népi kultúrára hivatkozás egyben legitimálja is a folyamatot.

A magyarországi cigányság kultúrája összetett: alapvetıen népi kultúra, amely elsısorban a szóbeliségre támaszkodik, továbbá kisebbségi helyzető, alávetett kultúra, amely jobbára el nem ismert és marginális, továbbá a cigányság nagy csoportjaira jellemzıen részben hiánykultúra és részben szegénységkultúra, továbbá részben szubkultúra, továbbá részben törzsinemzetségi kultúra, továbbá részben olyan lokális kultúra, amely a kulturális egyesülést megelızı állapotban van, vagyis egyszerre lehet etnikus kultúrának és osztály vagy rétegkultúrának, ezen belül pedig a szegénység kultúrájaként értelmezni.187 A cigány etnikai csoportok integrációja során azonban egy egységes kulturális nyelv kialakítására, egy közösen használt kulturális dialektus elfogadtatása van szükség, a nemzeti kultúra megteremtésére. A közös kulturális nyelv létrehozása során pedig felhasználják a korábbi népi kultúrának azokat az elemeit, amelyekrıl azt feltételezik, hogy a cigányság egészére jellemzıek voltak. Mindez nem a tényektıl függ, hanem attól, hogy mit képes mindenki elfogadni, így pedig konvencióvá alakul. Az elfogadással a kulturális tények elveszítik a népi kultúra jellemzıit, a variabilitást, az esetlegességet, a spontaneitást, mivel már nem folklór tények, hanem a nemzeti kultúra rendszerének a részei.188

A nép, a népismeret, a népi kultúra kifejezések használatában a társadalomtudományon belül nincs konszenzus, ugyanakkor a forrásaimban a kifejezések kulcsszerepet játszanak, mivel a tankönyveknek, a kutatási terepemnek ez a nyelve. Nem a társadalomtörténeti folyamatot, nem a kulturális rendszer egészét és nem a kulturális részterületeket mutatom be, hanem a közös kulturális dialektus, a konvenció kialakulását és annak összetevıit.

A politikai összefüggések bevonását a népismeret meghatározásába elızetesen elutasítottam, továbbá az empirikus elemzéseket is szándékosan depolitizáltam, ha forrásaimban nem találtam ezzel ellentétes, nyílt intenciót ebben a vonatkozásban. A politikai dimenzió megje187

Szuhay 1995: 331.

188

Szuhay 1995: 333.

51

lenítése azonban az értelmezéstartományt kibıvítené, és átírna, új összefüggésbe helyezne egyes megállapításokat.189

Az identitásképzı törekvésekben emancipációs célok is jelen vannak, így az emancipációs folyamat bemutatása az értelmezés alapja is lehetne, de ezekrıl a célokról és az emancipációs folyamatról a modell magyarázatában nem történt említés.190 Ezzel összefüggésben ugyanakkor nem vonom kétségbe az eltérı valóságkonstruáló eljárások társadalmi legitimitását és a hozzájuk kapcsolódó vagy az alapjukat képezı társadalmi élményeket sem.

3.2. Cigány/roma identitáskonstrukciók

3.2.1. A kutatás tárgya és hipotézisei

A kutatás tárgyai általános iskolai cigány népismereti tankönyvek. A kutatás célja annak az ismereti térnek a feltérképezése, amelyben ezek a tankönyvek elhelyezkednek, egy kiterjedt diskurzus bizonyos részeinek megértése, mivel ez ,,kiszabadít bennünket a szituációk határai közül és felszabadít nézıpontjaik uralma alól”.191 A megalapozó szövegek, amelyek lehetıvé tették számomra a kutatási tárgy meghatározását és kialakítását, Csongor Annának192 és Szuhay Péternek193 a cigány kulturális integráció folyamatairól, és annak különbözı területeirıl és problémáiról megfogalmazott rendszerezései voltak. A romákra vonatkozó szociológiai diskurzusból a társadalmi környezet áttekintésében Csepeli György, Örkény Antal, Ladányi János, Lázár Guy, Szelényi Iván és Székelyi Mária megállapításaira hagyatkoztam.

Az általános iskolai cigány népismereti tankönyvek, így Menyhért Ildikó, Hegyi Ildikó és Ignácz József és Ligeti György szövegrendszereinek elemzése során felhasználtam a szerzıknek azokat a megnyilatkozásait is, amelyekben reflektáltak azokra a társadalmi, kulturális helyzetekre és politikai célokra, amelyek vonatkoztatási keretét alkották ismeret szelekciós módjaiknak. A kutatási tárgy felépítése során az esettanulmányokat preferáló, relacionalizáló és az alanyok önértelmezéseibıl is építkezı módszertani eljárást követtem.194 189


190

Rékai Miklós szóbeli közlése.

191

Ricoeur 2002: 64.

192

Csongor - Szuhay 1992: 235-245.

193

Szuhay 1995: 329-341. és Szuhay 1999: 5-205.

194

Az eljárás bemutatása: Szuhay 2000: 3-34. 52

A népismereti tankönyvek különbözı tematikai elemek együttesei. A tematikai elemek csoportjait az elemzésekben különbözı jelentés egységeknek nevezem, a tankönyveket pedig ezekbıl a jelentés egységekbıl felépülı alakzatoknak vagy ismeret sémáknak tételeztem. A jelentés egységek megnevezése jelentésadás, amelyet az egységek tematikai elemeinek közös mozzanatai indokolnak. A jelentés egységekbıl felépülı alakzatok társadalmi és kulturális vonatkoztatási kereteik alapján a cigány/roma identitás tervezetei. Az etnográfia, a kulturális antropológia, a történettudomány, a szociológia, a tudományos diszciplínák olyan tudásrendszerek, amelyek minden társadalmi és kulturális szereplı rendelkezésére állnak. Az identitás tervezeteket azonban nem mindig a tudományos mezı összefüggéseiben szerkesztik meg, és elfogadásuk sem csak ebben a mezıben történik. A kulturális gyakorlatok rendszereinek így naiv, laikus és szakértı változatait különítettem el egymástól. A romológia, a népismeret, a tudományos paradigma ezeknek a kulturális gyakorlatoknak az interpretációs típusai, amelyek kontrolláló és konstitutív szerepet játszottak az általános iskolai tankönyvek konstruálódásában. A cigány/roma identitás tervezetei ugyanakkor legitimációs igénnyel és kényszerrel is rendelkeznek. A legitimációs nehézségek következtében pedig a cigány népismereti tankönyvek nem feltétlenül, nem magától értetıdıen váltak a társadalmi átörökítés, az oktatás és a nevelés általánosan elismert és elfogadott mintázatává. 3.2.2. Az általános iskolai cigány/roma népismereti tankönyvek Menyhért Ildikó: Zöld az erdı. Cigány népismereti olvasókönyv az általános iskolák alsó tagozata számára. 195

Menyhért Ildikó cigány népismereti olvasókönyvének önmeghatározásához a cigány himnusz elsı tagmondatát választotta. A himnusz elsı említése és adatolása a tankönyvben a Jelképeknél,196 míg a himnusz szövege a Népköltészeti alkotások csoportjában található.197 A Zöld az erdı kezdető változat azonban nem általánosan elfogadott. A vallásos cigány közösségekben más, a közösség típusához, helyzetéhez és céljaihoz jobban illeszkedı szövegváltozatot ismernek el.198 A dal ,,eredeti”, hiteles és teljes anyagát Bari Károly közölte,199 és ez 195

Menyhért 2002: 5-136.

196

Menyhért 2002: 34.

A Zöld az erdı kezdető himnusz Orsós Jakab beás győjtése és Bari Károly fordítása, amelynek megzenésített változata hozzáférhetı a Kalyi Jag és az Ando Drom együttesek elıadásában. 197

Menyhért 2002: 43.

198

Országos Katolikus Cigánytalálkozó 2003: 5. és 8.

199

Bari 1985: 147.

53

különbözik Menyhért Ildikó és a vallásos közösségek által választott variánsoktól. Az elıbbi himnuszváltozatok mellett azonban 1972 óta létezik egy nemzetközileg elfogadott himnusz is.200 A tankönyv címlapjának szimbolikájában a cigányokról társadalmilag elterjedt képi toposzok láthatóak, egy ló és egy ,,archaikus” férfiarc rajza. A rajzok háttér színei ,,etnikusan” kötöttek. Ez a vizuális ábrázolás a szimbolikus elkülönülésnek egy olyan változata, amelyben egy csoport tagjai önmaguk alakítják ki szimbolikus azonosító elemeiket, az azonosító tartalmak és formák használatát.201 Az önmeghatározás további része a szövegre és a szöveg közönségére vonatkoztatott, így a cigány népismereti olvasókönyv az általános iskolák alsó tagozata, a 7-10 éves gyerekek számára készült. A gyerekekhez szól a rövid ajánló és beköszöntı, amely egyben az olvasókönyv tartalmi és mőfaji összefoglalója. A tartalomjegyzék a mő végén kapott helyet. A tartalomjegyzék struktúrája és a tankönyv szövegének rendszere azonban különbözik egymástól. Az olvasókönyv elsı jelentés egysége az identitás történeti megalapozása. Ide sorolhatóak az Egy rejtélyes nép, az Egyiptom zarándokai, az Élet a vándorlás alatt, az Oláh cigány közösségek és törzseik, a Hagyományos mesterségek és A letelepedés kezdetei címő részek. Az Egy rejtélyes nép és az Egyiptom zarándokai összetartozó egységek, amelyek bemutatják az ıshaza helyét, továbbá a történelmi idıben a változatlan etnikai azonosságot biztosító közös antropológiai vonásokat és társadalmi jellemzıket, a vérségi leszármazást, amelynek jelei a kreol barna bırszín és az arcvonások, a hagyományos nyelvi és foglalkozási közösségeket, utóbbiak a zene és a kereskedelem, valamint a Magyarországra való megérkezés történeti krónikájának dokumentációját. A szövegeket egy ábra — A cigányok vándorlási útvonala — és 19. században készült festmények — a Vándorcigányok és a Vándorcigány-telep — szemléltetik és szómagyarázat egészíti ki. Az Élet a vándorlás alatt több, különbözı forrásra épülı részbıl áll — A vándorjelek [a Pallas lexikon nyomán], Tájékozódás a vándorutakon [a Föld és lakói címő könyv nyomán], A vajda szerepe és feladata, Orsós Jakab visszaemlékezése, A nagygyőlés [Rostás-Farkas György írásai nyomán], A romani kris és a patyiv [Rostás-Farkas György nyomán], Nappal az utakon, éjszaka az erdık szélén [Rostás-Farkas György nyomán], Nyári szállás, Téli szállás, A cigányok téli táborozása [Bari Károly győjtése, Kalányos Józsefné nyomán], valamint Egy angol utazó, történetíró visszaemlékezése címő szövegek alkotják. A szómagyarázatok és az olvasói értelmezést irányító kérdések mellett a szövegekhez itt fotográfiák és egy litográfia kapcsolódik. A fényképek a Népraj-

200

A történet leírása: CZ. G. [Czene Gábor]: Himnuszt választanak a romák. Népszabadság, 2003. szeptember

27. 10. A himnuszt Dr. Karsai Ervin és Tuza Tibor is közölte 1997-ben. A cigány himnusz, Opre roma, Cigányok fel…. Szakmai anyag a II. Roma Pedagógiai Tanácskozás Debrecen 1997 résztvevıi számára. 1-14. Debrecen: HB MPI. 201

Csepeli - Örkény 1996: 3-33.

54

zi Múzeum Archívumából származnak, azonban a 19-20.század fordulóján keletkeztek, de az ısi és változatlan vándor életformát ábrázolják a szerzı értelmezésében. Az Oláh cigány közösségek és törzseik a belsı tagozódásra, a belsı különbségekre adnak magyarázatot: a cigányság ısi törzsi – foglalkozási - endogám nyelvváltozatok hálózata, a hovatartozások felismerhetı jeleivel, így a különbözı öltözetekkel és a szavak eltérı kiejtésével. A Hagyományos mesterségek — Lókereskedık, Halászok, mashari cigányok, Üstfoltozók, azaz khelderások, Dirzári, azaz rongyszedı cigányok, Házaló cigányok, Rosta-és késkészítı cigányok, Szınyegés lepedıkereskedı cigányok, A bırkereskedık, a dugarik, Ékszerkereskedık, Marhahajcsár, bádogos cigányok — címő rész az elızı résznek történeti utalásokat és idıpontokat nélkülözı, de képeket is felhasználó bizonyítása. A letelepedés kezdetei a nomád életvitel, de nem a titokzatos ,,romanesz”, a cigány élet feladását emeli ki: ,,A cigányok a falu végén, az erdı szélén kaptak lakhelyet, zenész, kovács, vályogvetı, jósló, kéregetı, napszámos és cseléd foglalkozást vállalhattak, faluszolgák lehettek. Madzagot, meszelıt, seprőt, vesszıkosarat készítettek. Nem a cigányságukat adták fel, hanem a hányattatott, kiszolgáltatott vándorló életet.”202 A Néhány írásos emlék a cigányok letelepedésének kezdeteirıl és Lippai Balázs, a hajdúkapitány — az anyanyelv elfelejtésének folyamatát és a romungrók eredettörténetét mutatja be, míg a Híres mesemondók, mesemondási szokások, A cigány hitvilág alakjai és a Jelképek [A cigány zászló, A magyarországi cigány himnusz] a hagyomány átadásának módját, továbbá a hagyomány középpontjában álló ısi és modern elemeket határozza meg, amelyeket Bari Károly képi ábrázolásaival szemléltet. A folytatás, a következı jelentés egység a narratív közösség kidolgozása, folklorisztikai szövegek győjteménye. A Gyönge kicsi virágocskám... címő részben a Mondókák, találós kérdések, népköltések folklór szövegei rajzokkal illusztrálva, cigány és magyar nyelven is szerepelnek az olvasókönyvben [Kiszámolók, nyelvtörık, Mondókák, Találós kérdések, Népköltészeti alkotások, Gyermekversek, dalok cigány nyelven]. A Legyen nekünk szerencsés ez a szent este! címő rész cigány meséit viszont csak magyar nyelven közölte a tankönyv. A mesék Bari Károly, Karsai Ervin, Szécsi Magda és Lakatos Menyhért győjtései, átdolgozásai vagy mővei. A mesék folyamát azonban közbevetések szakítják meg — így versek csoportja, Ugye te is szereted az állatokat és a természetet?, amely a cigány totemállatok – a sündisznó, a nyúl, a róka, a kígyó, a ló és a kutya – meghatározása és értelmezése, és egyben átvezet az állatmesék tematikus csoportjához, továbbá Kik a beások? címmel a beás csoport rövid története, amely egyben átvezet a beások között győjtött mesék csoportjához, és különbözı szerzık, Orsós Jakab, Ady Endre, Choli Daróczi József, Tóth Béla és Bari Károly történeteihez. A tankönyvben az etnikai alcsoportok bemutatásának a sorrendje — oláh, romungro, beás — a belsı csoporthierarchiára és az eltérı kulturális tá202

Menyhért 2002: 29.

55

volságokra utal valamilyen implicit történeti – társadalmi - kulturális etnikai modelltıl. A következı rész az Eredetmondák, amely az identitás történeti megalapozása, és a narratív közösség kidolgozása után a narratív történeti közösség kialakításának, lejegyzésének kísérlete. ,,A cigányok eredetét, ısmúltját, történetét írásos emlékek nem ırzik. İsi történetük mesékben és mondákban rejtızik, amelyek részben Indiához kötıdnek.”203 Ebben az eredetkonstrukcióban újra megfigyelhetjük a belsı csoporthierarchia hatását, mert eredetmondája a cigány népnek, a kárpáti cigányoknak, a cigány kovácsoknak és az oláh cigányoknak van, míg a beások csak az identitás történeti megalapozásával rendelkeznek. A szövegek — Néveredet, A cigány nép eredetmondája, A Nap és a Hold története, A lyukasztó eredete, A medvetáncoltatás eredetmondája, Amikor Isten a búzát osztotta a népeknek — Tuza Tibor mővei, Mészáros György és Bari Károly győjtései, de a folklorizálódott történeteket a néprajzi dokumentációjuk nélkül közölték. Néprajzi anyag alkotja az Ezüstön és aranyon ébredj! címő rész tartalmát is, amely három tematikus egységbıl áll. Az elsı egység Az év jeles napjaihoz, az emberi élet fordulóihoz kötött szokások — Karácsonyi köszöntı párbeszéd, Leszállt közénk a Szent Isten, Régi szokások, Új szokások, Eltörjük a pipácskát, csináljuk a tavaszkát!, Virágvasárnap délutánját az ,,öregek” elfőrészelték, Húsvéti köszöntı, Zöld György napja, Tőzre olvasás, Villámok tüze, Pünkösdkor, Szerelmi varázslás, Leánykérés, Aranyon és ezüstön járj!, A születéssel, névadással kapcsolatos szokások — Bari Károly győjtéseire épült. A második egység a Népmővészet, népviselet, a Néprajzi Múzeum fényképeivel a 20. század elsı harmadát reprezentálja, és a harmadik egység, a Lakásbelsık rövidebb terjedelmőek. Az érvelés ezeken a tematikus területeken elismeri a környezet kulturális hatásait: ,,Tapasztalni fogjátok, hogy az év jeles napjaihoz, az emberi élet fordulóihoz (születéshez, esküvıhöz, temetéshez) főzıdı szokásaik megváltoztak, régi szokásaikat elfelejtették, lakóhelyük szokásait pedig részben vagy teljesen átvették.”204 A környezethez történt kulturális adaptálódás mellett ugyanakkor még etnikus karaktereket is körülhatárol: ,,A letelepedett cigányok mindig a befogadó falu vagy város öltözetét, népmővészetét vették át, ám mindig megmaradt a cigányos ízlésük.”205 és ,,A piros, kék, sárga, zöld, bordó színek együttesét cigány színeknek is nevezik, mert a hagyományosan öltözı nık viseletében ezek a színek általában megtalálhatók.”,206 továbbá ,,A letelepedett családok házai sokszor árulkodnak úgynevezett cigányos ízlésrıl.”207 A cigány életvitel etnikus karakterizációjának vonatkoztatási rendszere azonban egy már nem vagy alig 203

Menyhért 2002: 99.

204

Menyhért 2002: 114.

205


206


207


56

megtapasztalható valóságot mutat be, amely döntıen a 19. század második felétıl a 20. század utolsó harmadáig létezett. A karakterizáló konstrukció anyaga döntıen ebbıl az idıszakból származik, így a modernizálódott, a szociálisan nem rögzült csoportok és egyének számára a kiformált különbözıség elemei nem vagy csak részlegesen követhetıek vagy fogadhatóak el, alkalmazhatóságuk pedig a különbözıségek bemutatására, az identitás ünnepekre korlátozódhat. Az utolsó rész, a ,,Keresztül-kasul járják a világot és muzsikáljanak boldognak, boldogtalannak!”,208 egy Romológiai alapismeretek címő fıiskolai tankönyvbıl átvett idézet után négy tematikai egységre tagolódik. Az elsı tematikai egység a Híres zenészek, amely Czinka Panna, Dankó Pista és Rácz Aladár rövid életrajzaiból áll, továbbá fényképeket közöl a 100 tagú cigányzenekarról, az Angyalszemek, az Andro Drom együttesrıl és Boros Lajos prímásról. A harmadik egység Balázs János A nadrágom foltos... címő verse mellett, Balázs János Vízió csontvázakkal, Gyötrıdés és Halottak napja címő festményeit mutatja be. A kulturális pantheon darabjait megszakítja a második egység, az Emlékképek a romungró, azaz magyar anyanyelvő cigányok életébıl, amelyben különbözı mesterségeket ábrázoló fényképek — vályogvetı, teknıvájó, kosárfonó, madzagszövı, bordakötı, seprős — találhatóak. A negyedik egység a Hétköznapok, ünnepek ételei a múltban és ma — A cigánykenyér, Az ételek fejedelme, Rázd össze az abroszt!, Jó, ha tudod! — az etnikus ételek és italok rendszerét konstruálja meg. A második és a negyedik tematikai egység egyben az életvitel etnikus karakterizációjának folytatása, de elhelyezése következetlen, amely a folyamat lezáratlanságára és a karakterizáció bizonytalanságaira utalhat. A tankönyv konstrukciójában, amelynek jelentés egységei az identitás történeti megalapozása, a narratív közösség kidolgozása, a narratív történeti közösség kialakítása, az etnikus karakterek körülhatárolása és a kulturális panteon megteremtése, a kulturális gyakorlatok mindhárom interpretációs típusa, így a romológia, a népismeret és a tudományos paradigma egyaránt szerepet kapott. Hegyi Ildikó-Ignácz József: Cigány népismereti tankönyv az általános iskola 5. osztálya számára209 és Cigány népismereti tankönyv az általános iskola 6. osztálya számára.210 Az elsı – az általános iskola 5. osztálya számára íródott – szövegcsoport címlapján egy 1922-ben készült kép szerepel, amely egy kolompár családot ábrázol. A címlap után Orbán Ottó Cigányok címő verse következik, majd az Elıszó, továbbá a Gyerekekhez és a Kollégák208


209

Hegyi – Ignácz (é.n.) a kézirat: 1-113.

210

Hegyi – Ignácz (é.n.) b kézirat: 1-76.

57

hoz írt Bevezetés. Az Elıszó a népismereti tankönyv koncepcióját mutatja be. Hegyi Ildikó és Ignácz József mögött több éves kutatómunka áll olyan oláh cigány és beás közösségekben, amelyek megítélésük szerint hagyományırzıek. A hagyományırzés kritériumával azonban elıállítják az autentikusság problémáját, amely az 1990-es évektıl összekapcsolódott egy rögzült, történeti, belsı dominancia hierarchiát átalakító folyamattal az etnikai alcsoportok között. Az autentikus bármilyen változata ugyanakkor a tapasztalatok körének korlátozásával jár, mivel az autentikus meghatározása során a cigány kultúrára vonatkozó elképzelések sokféleségét, amelyek a megértés eszközei, felváltja az ,,igazi” típusa, akár tudományos apparátusok alkalmazásaival, akár azok nélkül jön létre. Az autentikus meghatározása egyben egy olyan le- és felértékelı, ki- és bezáró beszédmód, amely az etnikai alcsoportoknál a dominancia hierarchiát érinti, az ismeretrendszerben pedig elindítja az ,,archaizáló” tendenciákat. Az archaizálás következménye az identitás szerkezetének átrendezıdése, amelynek során elıfordulhat, hogy a ,,mi” csoport csak nehezen lesz képes az autentikusnak nyilvánított típus által önmagát fel- és megismerni, mivel ez számára már egy múlttá vált reprezentáció. Az autentikus meghatározása és az archaizálás során elmaradhat a viselkedések és cselekvések szélesebb tartományát befolyásoló, állandóan változó társadalmi és kulturális különbségek bemutatása, mivel azok nem integrálhatóak ebbe az egyetlen mintázatba. A cigány népismereti tankönyv szövegstruktúrájával szemben támasztott szerzıi elvárások között a tapasztalati érvényesség, a tudományos igazolhatóság, de ugyanakkor egyetlen elméleti keret megalkotása is szerepel. Az autentikusság problémája mellett tematizálódik még a népismeret meghatározása is. A népismeret ,,segít eligazodni a helyi közösség életében, azt értelmezni, ezenkívül korszerő ismereteket is közvetít”.211 Milyen ismeretrendszer felelhet meg ezeknek a céloknak Hegyi Ildikó és Ignácz József szerint? Az irodalmi, mővészeti és a néprajzi ismeretek csoportjai. A terminológia használata alapján azonban nem lehet eldönteni, hogy mit ismerünk meg, a roma (cigány) kultúrát és/vagy a népi kultúrát, mivel ezek a terminusok szinonimaként szerepelnek a tankönyvben. A szinonimává vált terminusoknak több magyarázata lehet, így a különbségek valóban elhanyagolhatóak, és a roma (cigány) kultúra egyben népi kultúra, vagy az egybeesés csak látszólagos, mivel egyszerően egyik következménye az alkalmazott ideologikus megismerési módnak. A második – az általános iskola 6. osztálya számára szóló – szövegcsoport Móra Ferenc Lajkó címő versével kezdıdik, amelyet az 5. osztály számára írt tankönyvhöz hasonlóan a Gyerekekhez és a Kollégákhoz írt Bevezetés követ, és ebben Hegyi Ildikó és Ignácz József újradefiniálja a népismeret tárgyát: ,,Az elmúlt évben a roma (cigány) népismeret tanulása azt 211

Hegyi – Ignácz (é.n.) a kézirat: 3.

58

jelentette számotokra, hogy néhány etnográfiai fogalmat, népszokást és általános romológiai ismeretet sikerült megtanulni.”212 A népismeret új definíciója alapján a szokások értelmezése és leírása a tudomány módszereivel és eszközeivel, továbbá olyan néprajzi győjtımunka, amelynek eredménye a környezet, a rokonok, a család, az egyén önfelértékelıdésének folyamata, a kapcsolatok elmélyülése, a társadalmi integráció lehetıségének az esélye, a romacigány kultúra és nyelv elsajátítása, az identitás rekonstrukciója a kétnyelvőség és a nyelvi asszimiláció körülményei között. ,,A népismereti tankönyv megalkotásának legfontosabb célja ennek a tudásnak az elsajátítása, mert az identitás helyes értelmezése majdnem olyan fontos feladat, mint az írás és olvasás elsajátítása.”213 A népismeret tehát identitásprogram. Az identitás és az önmeghatározó képesség jelentıségét a roma politikai elit tagjai is megfogalmazták: ,,Az identitás, a köztársaság, a demokrácia és az emberi, állampolgári jogok azok a kérdések, amelyek mentén a mai romapolitikát meghatározhatjuk.”214 Miért emelkedhetett meg és léphetett be a közvetlen politikai célok sorába az identitás témája? ,,Tudomásul kell vennünk, hogy a romák roma identitása archaikus, hagyományos roma közösségi ,,belsınek” nevezhetı, különféle közösségi azonosságokat is hordoz, azonban megkülönböztetve ettıl, a nem roma közösség romaképét is tartalmazza a ,,romának, cigánynak” nevezett identitás, amely külsı eleme a roma identitásnak. Ezekkel a külsı elemekkel vagy azonosulnak a romák vagy nem. De mivel nem önazonosulási folyamatból erednek, így a roma identitás részeként való megjelenésük lelkileg is, szociálisan, szociálpszichológiailag is anakronisztikus. Hiszen hogyan lehet a roma identitás része az, ami nem is önazonos, nem önmeghatározó élmények eredménye? Ebbıl következıen maguknak a romáknak is ellentmondásos: hol alkalmazkodóan elfogadó, hol elutasított ezeknek a külsı, többnyire elıítéletes identitáselemeknek az énképükben való helyük. Az ilyen elutasított kisebbségi identitáselemeknek a szomorú sorsa mégsem az, hogy kirekesztıdnének a közösség, az egyén azonosságtudatából, hanem az, hogy ezekkel a roma közösségek és tagjaik nap mint nap magukban és a gázsókkal megküzdenek; leküzdendı és frusztráló tudati tartalomként élik meg: vagyis ekként is anakronisztikus részei az identitásuknak.”215 A roma identitás átépítésének történeti folyamatát és problematikáját Slawomir Kapralski216 európai keretben értelmezte. Kapralski szerint tudatos kísérlet folyik Európában a nem területi 212

Hegyi – Ignácz (é.n.) b kézirat: 3.

213


214

Horváth 2003: 5.

215

Horváth 2003: 5.

216

Kapralski 1999a: (n.a.) és Kapralski 1999b: (n.a.)

59

alapon szervezıdı etnikai-nemzeti csoport elfogadott státuszának elérésére, amely Ian Hancock nemzet meghatározása [nem politikai, de autonóm etnikai csoport, függetlenül a méretétıl és attól, hogy van-e saját területe] és nacionalizmusdefiníciója [egy néppel való azonosság tudata és törekvés ennek az azonosságtudatnak a megerısítésére, amely elvezet oda, hogy a többségi társadalom a történelmi, a kulturális, a nyelvi, a politikai, a vallási vagy más jellegő összetartozás alapján önálló népnek ismerje el] alapján érthetı meg.

Az etnikai revitalizáció folyamata mint önálló, és addig figyelmen kívül hagyott magyarázó tényezı Magyarországon oktatásszociológiai összefüggésekben csak az 1980-as évek végén fogalmazódott meg.217 Az etnikai revitalizáció leírása és elismerése módosítani kívánta az oktatás intézményrendszerében a cigányokkal vagy a cigány etnikai alcsoportokkal kapcsolatban érvényesnek tartott értelmezéseket és a pedagógiai gyakorlatokat. Az 1990–es évek elején a cigány kultúra rendszerét vizsgálva és a cigánykutatásokat áttekintve Csongor Anna és Szuhay Péter a cigányságot már nemzetiségként határozta meg: ,,Az a tény, hogy a cigányság etnikai integrálódásának folyamata viszonylag újkelető jelenség – s természetesen számtalan ideologikus, mesterséges, kulturális szintetizáló eljárást igényel – nem változtat azon, hogy ma Magyarországon a cigányság egyértelmően nemzetiség.”218 A cigány nemzetiséget meghatározó kritériumaik között — a többségi társadalom általában kirekesztı és megbélyegzı a cigányokkal szemben, amely ezt a kirekesztést és megbélyegzést felismerte, az így létrejött összetartozását pedig önmeghatározásként fogadja el, továbbá rendkívül zárt etnikus endogámiát dolgozott ki, amelyben három alrendszert mőködtet, a magyar, a cigány és a román anyanyelvőek közösségeit — nem szerepelt a közös nyelv létezése.

A folyamat gyorsaságát mutatja, hogy az 1990-es évek közepétıl az etnikai csoportok kulturális integrációjának és a nemzeti kultúra megalkotásának, a kulturális autonómia kidolgozásának jelenségeirıl és problémáiról lehetett beszélni: ,,A cigány etnikai csoportok integrálásához megközelítıen egységes kulturális nyelv kialakítására és egy közösen beszélt kulturális dialektus elfogadtatására van szükség. Meg kell tehát teremteni annak a cigány nemzeti kultúrának az alapjait, amelyet a cigányság különbözı csoportjai egyaránt elfogadnak, s ,,kötelezınek” tekintenek.”219 A következı évtizedre is részben ez a konfliktusos folyamat jellemzı: ,,Ma Magyarországon, miközben a cigány etnikai csoportok értelmiségi képviselıi a csoportok közötti kulturális integráció megalkotásán dolgoznak, a népi kultúra szintjén még a 217

Forray– Hegedüs 1990: 5-133.

218

Csongor – Szuhay 1992: 245.

219

Szuhay 1995: 333.

60

csoportok közötti ,,állóháborút” érzékelhetjük.”,220 továbbá az 1990-es évek közepén elkezdıdött három etnikai csoport közötti presztízsharc is folytatódik, amelyben ,,A cigány csoportok közötti hierarchia végsı megállapítása volt az egyik tétje e küzdelemnek, másfelıl pedig annak eldöntése vált fontossá, hogy ki valójában az autentikus cigány.”221 A cigány népismereti tankönyvekben is kimutatható volt a dominancia hierarchia és az autentikusság problémáinak megjelenése az ismeret csoportok megszervezıdésében, de a Slawomir Kapralski és a Szuhay Péter által jelzett nemzetiségi státusz igénye is megtalálható a népismereti programban. Hegyi Ildikó és Ignácz József megfogalmazásában ,,Nyelve nélkül a cigányság nem szállhat sikeresen síkra az ıt oly jogosan megilletı nemzetiségi jogokért.”222. Milyen szerkezeti rendszert alkotnak az általános iskola 5. és 6. osztálya számára készült cigány/roma népismereti tankönyvek jelentés egységei, illetve milyen tematikai elemekbıl álló és milyen jelentés egységek figyelhetıek meg bennük? Az elsı szövegcsoportban meghatározó a ,,népi” terminus, így a kultúra népi kultúra, a szövegek a néphagyomány, a folklór, az élı folklór, a népköltészet részei. A tematikai rendszer háttere a néprajztudomány, amely elsısorban a narratív közösség, a narratív történeti közösség és az etnikus karakterek szövegközlı, ezzel egyben hitelesítı kidolgozása és integrációja. A kulturális panteon megteremtése ennek a hitelesítı kidolgozásnak és integrációnak alárendelt, ezért csak a zenei világra terjedt ki, az individualizált szerzık helyére pedig a hagyományok megszólaltatói, az adatközlık léptek, mivel ık a közösségi tudás birtokosai.

A második szövegcsoport ennek a koncepciónak és sémának egy újabb változata. Továbbra is elsıdleges maradt a narratív közösség, a narratív történeti közösség kidolgozása, és ennek alárendeltek a ,,mőköltészet”, az individualizált, szerzıkhöz kapcsolt irodalom kanonizálódott, szimbolikussá vált mővei közül azok, amelyek tematikájuk alapján a népi ideológiai szerkezetben elhelyezhetıek. Új konstrukciós összetevı a narratív folyamatok centrumában az identitás történeti megalapozásának és a nyelvi identitástörténetnek az összekapcsolása, amelyet a történeti értelmezések összefüggéseibıl kiemelt és a forráskritikai észrevételek nélkül közölt, tudományosan vitatott források, és az indiai eredet irodalmi változata biztosítanak. Ez a módszer egy historizált ideológiához juttat el: ,,A történelem során mindig sikerült meg-

220

Szuhay 2002: 30.

221

Szuhay 2002: 9.

222


61

tanulni azokat a kibúvókat, amelyek évszázadokon keresztül megvédték a cigány népet a külsı hatásoktól. Így biztosítva túlélésüket és nemzeti karakterük megtartását.”223 Ligeti György: Cigány népismereti tankönyv a 7-10. osztály számára 224

Ligeti György két formális elvet alkalmazott a szövegek csoportosításában, így elıbb iskolai osztályok szerint, négy részre osztotta fel a tartalmi rendszert, majd az egyes részeken belül a szövegeket a Nemzeti Alaptanterv mőveltségterületeinek megfelelıen rendezte. A népismereti tankönyv fotográfiáit a Néprajzi Múzeum Archívumának fotógyőjteményébıl válogatta, a Függelékben pedig még négy információs ismeretcsoport is helyet kapott.

Milyen szerkezeti rendszert alkotnak a jelentés egységek, illetve milyen tematikai elemekbıl álló, és milyen jelentés egységek figyelhetıek meg a tankönyvben? A történeti identitás megalapozása után, amelyben a modern történettudomány megállapításait és forráskritikai észrevételeit használta fel, ennek következtében a jelentés egység nem azonos az identitás történeti megalapozásával, a nyelvi identitás vázlata következik. A narratív közösség kidolgozása során a irodalomtudomány terminológiájának alkalmazása miatt a narratív történeti közösség mint elkülöníthetı jelentés egység nem fordul elı, mivel ennek lehetséges alkotóelemei [Mesék...Eredetmondák] beépültek ebbe a jelentés egységbe, amely a Mővészetek mőveltségterületének szövegeivel együtt ugyanakkor úgy értelmezhetı mint a népi kulturális identitás leírása, amelyet még egy vizuális kulturális panteon, Péli Tamás, Szentandrássy István, Balázs János és a népi szobrászat bemutatása egészít ki. A cigány kulturális identitás azonban Ligeti Györgynél nem zárható be a népi kulturális identitásba: ,,A közép- és kelet-európai cigány képzımővészetnek két erıteljes vonulata van. Az egyik a népi festık és szobrászok, a naiv kifejezésmódhoz sorolható alkotók csoportja, a másik a mővészettörténeti folyamatba illeszkedı, a hivatásos mővészet irányzataihoz kapcsolódó mővészek egyre növekvı csoportja.”225 Az ismereti tér szerkezete ebben az identitás tervezetben az etnikus karakterek körül223


224

Ligeti 2004: 5-188.

Ligeti György a kéziratot 2000 decemberében zárta le. Menyhért Ildikó könyvéhez hasonlóan, amelyet az Országos Kisebbségi Bizottság javaslatára 1999-ben tankönyvvé nyilvánítottak, megnyerte az Oktatási Minisztérium nemzeti és etnikai kisebbségi népismereti tankönyvek elkészítésére kiírt pályázatát. Menyhért Ildikó tankönyvét Choli Daróczi József, Csillei Béla és Lakatos Béla, míg Ligeti György munkáját Choli Daróczi József, Horváth Zsuzsanna és Lakatos Béla bírálta, Kemény István szociológus lektorálta és Mohácsi Erzsébet szerkesztette. 225

Ligeti 2004: 35.

62

határolásában pluralista leírást követelt meg, mivel ,,[e]gységesnek mondható roma életmód nem létezik. Gondoljunk csak bele, micsoda különbség van a fiatal, városi egyetemista roma fiatalember és az idıs, kis faluban vagy tanyán élı, írni-olvasni alig tudó roma asszony életmódja, gondolkodása között! Éppen ezért nem beszélhetünk általános roma életmódról.”226 A tankönyvben a jelentés egységek tematikai elemeikben módosulva, kibıvülve, differenciálódva a továbbiakban többször megismétlıdnek. Az ismétlıdések azonban, miközben a diskurzuscsoportokat folytatják, nem mechanikusak, a tudományos mezıbıl és a politikai mezıbıl eredı problematizációk következtében pedig a rendszerezés alapváltozata is módosul, és új jelentés egysége a nemzeti kulturális identitás lesz. A nemzeti kulturális identitás megalkotásának folyamatát Ligeti György a Roma mőköltészet címő szöveg csoportban értelmezte: ,,A nemzeti kultúra megteremtése párhuzamosan politikai-emberjogi, képzımővészeti, irodalmi és néprajzi-történeti téren zajlik. Mindig fontos szerepet játszott a kelet-európai népek nemzetté válásának folyamatában a nemzeti eposz és a nemzeti mitológia megteremtése. E folyamat mintájára próbálja megalkotni Bari Károly a cigányság mitológiáját, elsısorban a cigány nyelvő erdélyi oláh cigány folklórból. Az egységesülési folyamat legnehezebb terepe a nyelv. A három eltérı anyanyelvet használó cigány csoport között közvetítı nyelvvé a magyar nyelv vált. Mégis számtalan olyan törekvés ismert, mely az oláhcigány nyelv lovári nyelvjárását tenné meg cigány irodalmi nyelvvé.”227 Az etnikai önmeghatározás lehetıségeként a történeti néprajzi múltra vonatkozó rendszerezések, így a történeti foglalkozások csoportjai is megjelentek az etnikai karakterizációban. A hagyományhoz kötött etnikai karakterizációra azonban Ligeti György szerint ráépül egy modernebb tagolás is: ,,A magyarországi cigányság egymástól elkülönülı életforma-csoportokból áll. E csoportok kialakulásában és elkülönülésében szerepet játszanak a nyelvi és a hagyományos foglalkozási tényezık, ám sokkal inkább a társadalmi munkamegosztásban való részvétel foka és jellege. Így tehát különbség van szakképzett és szakképzetlen dolgozók között, egyáltalán azok között, akiknek van és akiknek nincs munkája.”228 Ebben az összefüggésben jelennek meg az oktatási rendszerhez való hozzáférés problémái, majd a kulturális és az iskolai tıke összetételének munkaerıpiaci és társadalmi következményei, amelyek a romákat érintı kirekesztı ideológiákhoz vezetnek: ,,A legfontosabb azonban, hogy a többségi társadalomban elısegíti a szegénység és az etnikai kérdés összekapcsolódását: a szegénységhez kapcsolódó különféle elıítéletek egyben a cigánysággal 226

Ligeti 2004: 37.

227

Ligeti 2004: 67.

Ligeti György folyamat leírása Csongor Annának és Szuhay Péternek 1992-ben, és Szuhay Péternek 1995-ben megjelent értelmezésén alapul. 228

Ligeti 2004: 67.

63

szembeni elıítéletekké válnak.”229 A történeti identitás és az etnikai karakterizáció civilpolitikai transzformációja így egy olyan diskurzust hoz létre, amely lehetıvé teszi a viselkedésekre és a szokásokra vonatkozó különbözı etnikus toposzok bemutatását, de egyben az etnicizálástól való megfosztását is.


A népismereti tankönyvek elemzése a szöveg és kép kettısségébıl a szövegeket tekintette elsıdlegesnek, míg a képeket másodlagosnak, mivel abból a feltételezésbıl indult ki, hogy a tankönyvek alkotása során a képi világ alárendelıdött a szövegrendszer megteremtésének: a fotók, a rajzok, az ábrák a szövegek illusztrációi vagy csak azok vonatkoztatásában funkcionálnak. Ez a feltételezés nem zárja ki a befogadói horizontok ettıl eltérı rendszereit, ezzel elismerve a képi struktúrák jelentıségét, részletesebb és pontosabb elemzésük indokoltságát.

Menyhért Ildikó szövegrendszerének bemutatása részben eltért Hegyi Ildikó és Ignácz József, illetve Ligeti György tankönyveitıl. Az elemzési eljárás azonossága mellett Menyhért Ildikó cigány népismereti olvasókönyvénél a tematikai elemek részletes leírásával, felsorolásával a jelentés egységek empirikus alapjait és a szerzıi alakzat konstruálódásának folyamatát kívántam érzékeltetni, míg Hegyi Ildikó és Ignácz József, valamint Ligeti György tankönyveinél ezt a taxatív empirizmust a bemutatás során már minimalizáltam.

Összegezve megállapításaimat, a modellálás rendszere alapján az elemzett három általános iskolai cigány/roma népismereti tankönyv eltért egymástól. Menyhért Ildikó konstruálása a naiv, Hegyi Ildikó és Ignácz József konstruálása a laikus, míg Ligeti György konstruálása inkább a szakértı kulturális gyakorlat rendszerének feleltethetı meg. Menyhért Ildikó szövege a romológia, Hegyi Ildikó és Ignácz József szövege a népismeret, míg Ligeti György szövege inkább a tudományos paradigmák interpretációs típusához áll közelebb. A kulturális gyakorlatok és az interpretációs típusok a szerzı elvét érvényesítve, mint individuális alakzatok jelennek meg, így a típusok összekapcsolódhatnak egymással. A népismeretet a tudománytól elhatárolják a jelentésképzés alapegységei, a tematikai együttesek, amelyek sémákba rendezıdnek. A népismeret tematikai együttesei megengedik a tudományos kritikákat, ez pedig a népismeretet szembeállítja a romológiával. A jelentésképzés alapegységei azért lehetnek a tematikai együttesek, mert nem a tudományos eredmények bemutatása formálja a szövegeket. A 229

Ligeti 2004: 127.p.

64

népismeretek ennélfogva értelmezhetıek úgy, mint az identitás konstrukciók változatai, amelyek a közös identitásra vonatkozó különbözı elképzeléseken alapulnak.

Az identitáskonstrukciók változatai eltérnek egymástól. Ligeti György konstrukciója a tudományos diskurzusra épült, annak megállapításait és eljárásait használta fel, identitástervezete pedig általában és a különbözı szakértıi csoportokban is elfogadott. Menyhért Ildikó konstrukciója a romológiai diskurzusra épül, annak megállapításait és eljárásait is felhasználta. Identitástervezetének elfogadottsága általában bizonytalanná vált, a szakértık csoportjaiban pedig delegitimizálódott és elutasítottá vált, mivel egyes megállapításai és értékelései sértették a cigányok/romák méltóságát és önérzetét, illetve az állítások egy része a tudományos mezıben nem bizonyított vagy már megcáfolódott, továbbá pedagógiailag is vitatott.

Az identitásvita problematikája a tudományos diskurzusban Szuhay Péter rekonstrukciója230 szerint egy viszonylag rövid periódusban jött létre. Az identitásvita egymással összefüggı három elemébıl az elsı elem kialakulása és nyilvános megfogalmazása az 1995-ös naiv tudományosság vita, a második elem az elsı probléma olvasatából kialakult kérdés-állítás, hogy vajon lehet-e bizonytalan tényekbıl és állításokból, hiedelmekbıl és hitekbıl nemzeti kultúrát konstruálni, a harmadik elem pedig ezeknek a naiv tudományos írásoknak — elıbb informálisan, majd 1999-tıl a népismereti könyvekkel formálisan is — magától értetıdıvé válása. A problematika tudományos háttere azonban továbbra is bizonytalan maradt, mivel a folyamatos és visszamenıleges, a minden megjelent írásra kiterjedı rendszeres szövegkritikai feldolgozás még hiányzik.231

230

Szuhay Péter (é.n.) kézirat: (n.a.) A kézirat felhasználása és közlése szíves engedélyével történt.

231

A rendszeres és teljes szövegkritikai feldolgozás hiányát közben részben pótolta a 2006-ban megjelent A

Roma Kultúra virtuális Háza címő multimediális DVD-ROM, amelyen hozzáférhetıek a Népismereti- és ,,romapedagógiai” tankönyvek, tanulmánygyőjtemények és összefoglaló munkák annotált irodalomjegyzékének ismertetései, illetve Dupcsik Csaba 2009-ben megjelent, A magyarországi cigányság története. Történelem a cigánykutatások tükrében, 1890-2008 címő kötete.

65

4. A CIGÁNY/ROMA IDENTITÁSTERVEZETEK ÉS REPREZENTÁCIÓK A TÁRSADALOMBAN

4.1.Cigány/roma identitástervezet delegitimációja a társadalmi, a politikai és a tudományos diskurzusban 4.1.1. A kutatás tárgya és az értelmezési keret

A történeteket, amelyek Menyhért Ildikó népismereti tankönyvének hitelességét a társadalmi nyilvánosságban kétségbe vonták, mediatizált identitás konstrukciókként határoztam meg. Nem kívántam a történetek minden megjelent változatát összegyőjteni, a figyelembe vett elıfordulási hely és az írások szövegkörnyezete pedig közömbös volt számomra. A megszólalásokat nem személyes kapcsolódásaikban és nem személyes konfliktusokként értelmeztem, ezért a történetek leírásában és a történetek magyarázata során a részvevıket elsısorban pozícióik alapján azonosítottam. A történetek rekonstrukciója Heller Mária és Rényi Ágnes kommunikációs modelljeire232 épült. Ezekben a modellekben közös az, hogy egységes rendszerben helyezték el a közvetlen magánbeszédtıl a tömegkommunikációig terjedı kommunikatív megnyilvánulásokat. A tömegkommunikációban, miközben egy közlés strukturális helyzetének meghatározásával elızetesen utalnak a közlés fontosságára és univerzalizálhatóságára, a témákat a közönségekhez is hozzákapcsolják. Egy-egy téma többféleképpen mutatható be, újra és újra átszerkeszthetı, és úgy alakítható, hogy a kommunikáció befogadóinak kulturális kompetenciája, érzékenységi küszöbe, feltételezhetı érintettsége dekódolhatóvá, beépíthetıvé tegye tartalmait. A témaváltozatok létrejöttében szerepe van annak is, hogy a kommunikációk társadalmi terében a kommunikatív szituációk, a kommunikatív események, megnyilatkozások összefüggenek egymással, ezért teljesen lezárt kommunikációs folyamatról nem beszélhetünk. A modell a nyilvánosságot dichotóm oppozíciók rendszereként értelmezte, az érintettség alapján megkülönböztet köz-és magántémákat, míg a hozzáférhetıség alapján nyilvános és nem nyilvános kommunikációs aktusokat. A nyilvánosság dichotóm rendszerének szemantikai szerkezete lépcsızetes, mivel a hozzáférés gyakran különbözı feltételekhez kötött, így résztvevıinek speciális tulajdonságokkal kell rendelkezniük, tagsági kritériumokkal vagy bizonyos típusú kognitív kompetenciával. A kognitív küszöbök elızetesen kevésbé formalizálhatóak, egyáltalán kevésbé észrevehetıek, mert a téma nyelvezete, a használt érvelési mód gyakran hat magától értetıdınek, ,,természetesnek”.

232

Heller – Rényi 1996: 3-21. és Heller – Rényi 2000: 69-94.

66

A kommunikációs tér társadalmi szerkezetének és történetváltozatainak, a mediatizált identitás konstrukcióknak a leírásában, továbbá a delegitimáció folyamatának, az identitásvitának a bemutatásához a kulturális gyakorlatok rendszerének és interpretációinak modelljét és terminusait használtam fel.

4.1.2. Az identitásvita a társadalmi és a politikai diskurzusban Az elsı történet233 szereplıje Orsós János az AMRITA OBK, egy roma ifjúsági egyesület alapítványának a kurátora, Mohácsi Viktória romaügyi miniszteri biztos és Simon István Menyhért Ildikó cigány népismereti tankönyvének a kiadója. A nyilvános vita tárgya Menyhért Ildikó cigány identitástervezete. A tankönyv sorsának alakítói még azok az iskolák, amelyekben a tankönyvet oktatták, Menyhért Ildikó, aki módosította a tervezetét, és a miniszteri biztos által felkért, elismert szakmai tekintélyek. Az utóbbiak véleményétıl függött a hivatali döntés, a népismereti olvasókönyv tankönyv státuszának fennmaradása vagy megszüntetése. A második történet234 szereplıje ismét Menyhért Ildikó, a vitatott identitástervezet szerzıje és Mohácsi Viktória, a romaügyi miniszteri biztos. A sors alakítóinak sorában már ott találjuk a bíróságot is, amelyhez a tankönyv szerzıje fordult jó hírnevének megsértése miatt, a miniszteri biztossal és az AMRITA OBK-val, a roma ifjúsági egyesülettel szemben, továbbá a Menyhért Ildikó által a tankönyv véleményezésére felkért iskolákat, néprajzkutatókat és romológusokat. Az identitásvita diskurzusát az egymáshoz kapcsolódó történetekben a rasszista — nem rasszista oppozíció határozta meg. A nyilvános diskurzusban elıször a ,,rasszista” álláspont érvrendszere jelent meg, majd ezt követte a ,,nem rasszista” álláspontot kifejtése.

Az elsı témaváltozatot a roma alapítvány kurátora, a miniszteri biztos és a tankönyv kiadója alakította ki. A kurátor kritikája a tárgyi ,,tévedésekre”, a téves történeti csoportidentitás érzelmi hatásaira, a roma önképpel nem összeegyeztethetı elemekre, és ezektıl függetlenül az identitástervezet beszédmódjára, nyelvi stílusára vonatkozott. A népismereti olvasókönyvben a hóhérok a cigányok közül kerültek ki, Dózsa György kínzó eszközeit cigányok készítették, a roma ısök valaha megsértették a keresztény hitet, és ezért hét éven keresztül zarándokoltak, 233

Wohlgemuth 2003a: 6.

234

Wohlgemuth 2003b: 8.

67

hogy bőnbocsánatot nyerjenek, továbbá a tankönyv bizonyos fejezetei és meséi gonosznak, hazudósnak, együgyőnek ábrázolták a vajdát. Az említett részletek a cigányságra nézve sértıek, és a kurátor szerint az olvasókönyvben ezen túl még további rasszista kijelentések, állítások is elıfordulnak. A miniszteri biztos álláspontja szerint nagyon sok helyrıl érkezett már kritika a tankönyvvel szemben, és megengedhetetlen, hogy állami támogatással olyan könyvek jelenhessenek meg, amelyek a roma közösségekkel szemben elterjedt sztereotípiákat erısítik, emellett alig van roma kultúrát feldolgozó szakirodalom, és így a pedagógusok megfelelı segédanyagok nélkül oktatnak. A tankönyv kiadója ezzel szemben úgy érvelt, hogy a népismereti olvasókönyv szövegét második alkalommal, módosítások után elfogadta a minisztérium, a tankönyvnek nagy sikere volt, mert az összes példánya elfogyott, és hozzájuk, a kiadóhoz nem érkezett panasz vagy kifogás, a szövegben megemlített alantas munkákra a cigányokat kényszerítették, míg a diákoknak szóló kérdések között szerepelt az is, hogy helyes dolog volt-e így bánni a romákkal.

A második témaváltozatot Menyhért Ildikó, a szerzı és Mohácsi Viktória, a miniszteri biztos formálta meg. Nem érvénytelenítették az elsı témaváltozatot, csupán módosították, de a módosításokkal az identitásvitának egy újabb alakzatát hozták létre. A vita tárgyának már azonosítható fı- és mellékszálai jöttek létre, de ezzel a vita konstruálódása még nem zárult le, és továbbra is tartalmazott homályos részleteket. A vita tárgyának központi konfliktusa immár az lett, hogy a tankönyv rasszistának minısíthetı-e, a rasszizmus pontos vagy körülírt, körvonalazott értelmezése, kritériumainak közreadása azonban nem merült fel. Az identitásvitát elindító állítás, hogy a hóhérok a cigányok közül kerültek ki, amely egyébként empirikusan ellenırizhetı társadalomtörténeti tény, ennek alárendelıdve már mellékkonfliktussá vált. A második témaváltozatban Menyhért Ildikó álláspontja szerint a népismereti olvasókönyvnek nagy sikere volt, mivel három nap alatt elfogyott a megjelentetése után, a tanítók nem tartják rasszistának a tankönyvét, amely közkedvelt a diákok körében, de szakemberek véleményét is várja a vitában, és úgy érzi, hogy szándékos lejáratás történt vele. Mohácsi Viktória, a miniszteri biztos a ,,laikus” résztvevıket kizárná a diskurzusból, az Oktatási Minisztérium is inkább szakemberek véleményére hagyatkozna a tankönyv szövegérıl, de egyúttal új népismereti tankönyvpályázatot is közzétesznek, hogy késıbb a tanárok számára megteremtsék a választás lehetıségét, ebben a pályázatban pedig alapvetı követelmény, hogy az új tankönyv ne erısítse meg a társadalomban a romákkal szemben elterjedt negatív sztereotípiákat.

68

4.1.3. A naiv és a laikus szerepek A cigány/roma identitásvita társadalmi és a politikai diskurzusban létrejött változatának hátterében több olyan probléma is található, amelyekre a történetekben utaltak, de magától értetıdıen tekintettek. Hogyan jön létre a múltról való tudásunk? Miért íródhatnak újra a történelmek? Lakatos László szerint a múltat rekonstruáló történész is saját jelenének valóságában él, ez a helyzet pedig meghatározóan befolyásolja gondolkodását, így nem is lehet képes a múltat egyszer és mindenkorra érvényes módon megismerni, ennek következtében pedig a történelmet állandóan újra- és újraírják, vagyis a történész mindig másképpen írja le ugyanazt a valóságot.235 Ez az adottság és ez a gyakorlat egyúttal érvényességi és megbízhatósági problémákat is felvet, mert így hogyan dönthetı el, hogy meddig tart és mitıl függ egy rekonstruált történelem érvényessége? Lakatos szerint könnyen belátható, hogy az adott jelentıl független múltábrázolás és történelmi igazság nincs és nem is lehet, így naiv elvárás az, hogy a történész vonatkoztasson el a jelentıl és szigorúan csak a forrásaira hagyatkozzon, ugyanis az igazság kontextusfüggı, ebbe a kontextusba viszont az adott jelen is leválaszthatatlanul beletartozik, továbbá a történettudomány igazságfogalma alapján az igazság olyan cáfolásig érvényes tudás, amely hozzásegít bennünket a helyes gyakorlati cselekvéshez. A társadalomnak ugyanakkor éppen ilyen igazságok miatt van szüksége a történész rekonstrukcióira, mivel a történettudomány a jelenbeli értelmes cselekvés tágabb értelem-összefüggésének részeként hozza létre a megfelelı múltat.236 Egy közös kulturális kánon létrehozásának és átalakításának folyamatára, így a tankönyvekre a modern diskurzusrendben fokozott figyelem irányul. Ebben a folyamatban sokféle érzékenység sérülhet, és különféle érzések tapadhatnak a kánon elemeihez, és talán élhet még az a remény is, hogy létrejöhet konszenzus, vagyis van egy mindenki számára elfogadható alapszöveg, noha azt senki sem tudja elmondani. Hogyan zajlik le az a folyamat, amelyben a korábban kanonizált szövegek kioldódnak a politikai és társadalmi tér adott rendjébıl, a régi kontextusból, és új kontextusba, eltérı politikai és társadalmi elvárások közé kerülnek? A kontextus váltások során elıfordulhat-e, hogy a tudományos mezın kívül kialakult értelmezések és magyarázatok igényt formálnak valóságkonstrukcióiknak utólagos, tudományos legitimációjára? Menyhért Ildikó cigány népismereti olvasókönyve, cigány identitástervezetének vitája egyszerően a ,,romológia” kísértete lett volna? A ,,romológiában” tudományos legitimációs igények nem fogalmazódtak meg, az identitásvita egyik visszatérı mozzanata pedig a 235

Lakatos 1991: 186.

236

Lakatos 1991: 201-202.

69

népismereti tankönyv tudományos legitimitásának problémája volt. Az identitásvita történeteinek szereplıi így nem ,,naivak”237, hanem bevallottan ,,laikusok”. A ,,laikusokra”, az iskolákra, az oktatókra, a tanárokra, a pedagógusokra, a diákokra hivatkozott a tankönyv szerzıje és a tankönyv kiadója is, mert számukra egy szöveg elfogadhatóságának egyik mércéje a tudományos legitimitás mellett a közönség tetszése, amelynek olyan jelei vannak mint ,,a közkedveltség”, ,,az eladott példányszám”, ,,a kifogások és panaszok hiánya”. Az elfogadhatóságnak ezt a mércéjét vonta kétségbe vagy hagyja figyelmen kívül a roma alapítvány kurátora, az identitásvitában az ,,autentikus laikus”, de az elutasítását egy másik közönségre, egy másik közönség tetszésére vonatkoztatta. A szerzı, Menyhért Ildikó önmagát a hozzáértı, a szakértı szerepében határozta meg, és ennek megfelelıen viselkedett és válaszolt a szakmailag és pedagógiailag értelmezhetı észrevételekre. Mohácsi Viktória, a miniszteri biztos átalakította ezt helyzetet és szerepet, mivel laikusként határozta meg a népismereti olvasókönyv szerzıjét. A szereprendszer a konfliktust átléptette egy újabb térbe, a szakértık, az ,,elismert szaktekintélyek”, a ,,szakemberek”, a ,,kutatók” körébe, akik a szövegek elfogadhatóságának szakmai mércéit érvényesíthetik, és biztosítják a tudományos legitimitást. Az átalakítás laikusnak ábrázolta az oktatás és a pedagógia világát is, mert a résztvevıinek nem álltak rendelkezésre igényes, ,,megfelelı” szövegek, ez pedig meghatározta további helyzetüket az identitásvitában. A tudomány világának leírása kettıs: az elsı történetváltozatban hiányos szövegtérként jelent meg, mert ,,alig van a roma kultúrát feldolgozó szakirodalom”, a második történetváltozat ennek a leírásnak már hallgatólagosan a cáfolata, mivel a tudományra vonatkozó kijelentés megismétlése elmaradt. Az elsı történetbıl ismerıs állítás vált döntı jelentıségővé, hogy nem áll rendelkezésre a ,,megfelelı” népismereti tankönyv. A megfelelı népismereti tankönyv igényét, az elvárásokat azonban egy roma laikuscsoport fogalmazta meg. A második történetváltozatban az újabb népismereti tankönyvek majd alternatív szöveghálózatokat teremtenek a pedagógusok számára, az új népismeret pedig a történeti identitást szociologizálja, és hozzákapcsolja a jelen és a jövı kontextusát a cigány/roma népismeret konstruálódásának folyamatához, mert az ismeretek egyik új alapfunkciója az, hogy ne erısítse meg a társadalomban elterjedt negatív sztereotípiákat. Ez az új népismeret nem a ,,naiv” beállítódás érvényesítése, és nem az esztétizált ,,romológiai” modellek elismerése. A ,,laikus” pedagógiai és társadalmi szempontokat kívánna figyelembe venni, és összeegyeztetni a tudományos állításokkal. A diskurzus rendjében238 a különbözı tudományos diszciplínák meghatározó helyet kaptak, képességük és tekintélyük van, mivel hozzá fellebbeznek, így megítélheti és ellenırizheti a szövegek igazságát. 237

Kovalcsik – Réger 1995: 31-34.

238

Foucault 1991: 868-889.

70

Milyen tudományos narratívák érvényesültek az identitásvita idıszakában, amelyek ezt az elvárt ellenırzı funkciót betölthették? Az új népismeret intencióinak megfelelıen elsısorban szociológiai narratívákra gondolhatunk, mivel az új népismeret a cigány/roma népismeret szociologizálásának kísérlete, ugyanis ismereteinek meghatározásához szociális funkciókat rendelt. A cigánykutatások Dupcsik-féle tipológiájában ez lenne a cigány népismeret leíró strukturalista változata.

A magyarországi romák helyzetének értelmezésében felmerült az etnikai és a szociális magyarázó tényezık csoportjainak összekapcsolásával egy etnikai osztály kialakulásának lehetısége.239 Az 1960-as évektıl a cigányság társadalmi mobilitásának megindulásával a korábbi teljes marginalizáltságot felváltva a cigányság alulról integrálódott, ,,felfelé” proletarizálódott, továbbá detradicionalizálódott, az életvitel, a szakmák, és részben az identitás feladásával, függılegesen differenciálódott, majd elkezdıdött a középrétegesedésének a folyamata. Az 1980-as évek végétıl ezek a folyamatok azonban megtörtek, a cigányság újraproletarizálódott és marginalizálódott, demobilizálódott, illetve le-és kicsúszott a társadalomból. A helyzetváltásokat a ,,roma archetípusainak” átalakulása, és a kettıs megkülönböztetés erısségének módosulásai kísérték. Az etnikai osztály és narratívuma azonban magyarázható a cigányokról szóló diskurzusok hagyományozódó differenciáltságának hiányával is, egyben a történeti stagnálás és fejlıdés, a kijelölés és az etnicizálás problematizáló és kiterjesztı használatával, amely cigányvilágokat konstruált, majd önbeteljesítı próféciaként mőködve különbözı társadalmi gyakorlatokat hozott létre és legitimált.

Ezt az etnikai csoport-szegénység képet, ,,illuzórikus korrelációt” dekonstruálta Székelyi Mária, Csepeli György és Örkény Antal240 az empirikus szociológia módszereivel vizsgálva a roma identitáskonstrukciók és a roma mobilitás, sikeresség forgatókönyveinek szociológiai szerkezeteit és kapcsolatait. Egy korábbi, hasonlóan fontos tanulmányukban241 útmodellekkel 239

Bíró 2000: 38-43. és Szuhay 2000: 44-48.

Az értelmezés társadalomelméleti összefüggései összetettek. A konfliktuselméletek és a funkcionalista társadalomelméletek szintézisére törekvı Gerhard E. Lenski az átfogó elosztási rendszeren belül megkülönböztet három szervezeti szintet: az egyéneket, az osztályokat (osztály, kaszt, rend, státuszcsoport, elit) és osztályrendszereket (politikai, tulajdoni, foglalkozási, faji-etnikai, oktatási, életkori, nemi). Minden egyes osztályrendszer magában foglalja az adott társadalom összes tagját. Ulrich Beck ezzel ellentétben az osztály és rétegkategóriák irrelevánssá válásáról, a társadalmi egyenlıtlenségek, az élethelyzetek és életútminták individualizálódásáról, intézményesülésérıl, és az ipari társadalom életformáinak hagyománytól való megfosztásáról beszél. 240

Székelyi – Csepeli - Örkény 2001: 61-74.

241

Székelyi – Örkény - Csepeli 2001: 19-46.

71

a többségi társadalom romákra vonatkozó értékstruktúráit, gondolkodási sémáit térképezték fel annak eldöntésére, hogy a különbözı státuszokkal rendelkezı emberek hogyan részesítik elınyben a szegregációs, az asszimilációs és az integrációs stratégiákat a ,,romakérdésben”. Differenciált feltevésrendszerrel, sok figyelembe vett tényezıvel és kidolgozott módszertannal végrehajtott kutatásaik egyik konklúziója az, hogy ,,a többség a roma kisebbséget negatív érzésekbıl, rosszindulatú sztereotípiákból, igazságtalan attribúciókból, valamint szegregációs és diszkriminációs attitődökbıl képzett kognitív fallal választja el magától.”242

Az identitásvita idıszakának másik jelentıs szociológiai megközelítése Szelényi Ivánhoz és Ladányi Jánoshoz kötıdik.243 Számukra a szegénység és az etnicitás társadalmi konstrukciók. Egyik tézisük az, hogy Kelet-Európában a posztkommunista korszakban egy ,,új szegénység” figyelhetı meg, és ,,kialakulóban van egy társadalom alatti társadalom, egy ,,underclass”, különösképpen, ha a szegénység és etnikum összekapcsolódnak, ha a szegénység koncentrálódik egy vagy néhány etnikailag meghatározható társadalmi csoportban”.244 Az ,,új szegénység” legfontosabb tényezıjévé a társadalmi állás, az etnicitás és a nem (gender) vált, míg a ,,régi szegénység” demográfiai tényezık, a sokgyermekes család, az idıs kor és a betegségek függvényei. Ebben a keretben Ladányi János egy további hipotézist is megfogalmazott. Ladányi a romák és a szegénység viszonyát tartósnak, intergenerációsan rögzültnek tekintette. Ez a rögzült állapot szerinte szegregációs elkülönülésben is formát ölt a nem romáktól és a kevésbé általában a szegényektıl, ezért beszélhetünk roma társadalom alatti társadalomról, a roma underclassról. Ladányi János és Szelényi Iván a késıbbiekben pontosították hipotéziseiket és az ebbıl következı állításaikat.245 Az etnicizált és feminizált típusú szegénység már az államszocializmus bukása elıtt jelen volt a térségben, a romaszegénység egy része pedig etnikai diszkriminációnak tulajdonítható, míg a roma társadalom strukturális tényezık mentén erısen polarizált, így jelen van a középosztályosodás folyamata is, és ugyanakkor megkezdıdött az underclass kialakulása. A ,,romák konstruálásának” módjai ebben az összefüggésrendszerben

242

Székelyi – Örkény - Csepeli 2001: 37.

243

Szelényi 2001: 5-12.

A tanulmány a Szelényi Iván által szerkesztett tematikus, a szegénység és az etnicitás kapcsolatait bemutató folyóiratszám bevezetése, amelyben ismerteti és összefoglalja az általa vezetett nemzetközi empirikus kutatássorozat folyamatát és hipotéziseit. 244

Szelényi 2001: 5.

245

Ladányi - Szelényi 2002: 72-94.

A szegénység téma folytatása, egy ugyancsak tematikusan a szegénységgel foglalkozó folyóiratszámban, amelyet Darvas Ágnes, Tausz Katalin és Ferge Zsuzsa szerkesztett.

72

különös jelentıséget nyernek. Szelényi Iván és Ladányi János246 három klasszifikációs rendszert, a kérdezıbiztostól függı, az önidentifikációs és a szakértı rendszereket azonosította, és a leíró statisztika szintjén a kérdezıbiztostól függı és az önidentifikációs szisztéma mőködését hasonlította össze, Gail Kligman247 pedig antropológiai eszközökkel kísérelte meg megtalálni és nyomon követni a társadalmi változatait annak, hogy hogyan lesz a ,,romából” a ,,másik”, a már idegen, és hol helyezkednek el a roma önértelmezések a ,,mi” és az ,,ık” kettısségének a terében.

4.1.4. Az identitásvita a tudományos diskurzusban

Milyen tudományos diskurzusrendszerbe került Menyhért Ildikó általános iskolai cigány népismereti tankönyve? Milyen elvárásokat fogalmaztak meg a tudományos mezıben, amelyeknek többé-kevésbé eleget kellene tenni, van-e valamilyen közös szempontrendszer, amelynek alkalmazása elengedhetetlen, és továbbá van-e szakértıi, tudományos egyetértés, amely megteremti a megfelelés lehetıségét. Ez a bírálók, a lektorok, a szerkesztık diskurzusa lehetne, de egy ilyen diskurzus dokumentációja nem állt rendelkezésemre. Menyhért Ildikó cigány népismereti olvasókönyve a tankönyvvé nyilvánítás és engedélyezés, majd az identitásvita során azonban létrehozott egy elızetesen nem egyeztetett, így egymástól független értelmezésekbıl álló szöveghálózatot,248 amely részleges érvényességgel bemutathatóvá teszi ennek a diskurzusnak az állapotát. A szöveghálózat a szakmai nyilvánosságok kritikai funkcióját tölti be, és észrevételeit egyben csatolja a döntéshozók köreihez, a politikai diskurzushoz. Milyen az identitásvitában megnyilvánult szakértıi és tudományos diskurzusrendszer? A kritikai elképzelések szóródtak, és az elképzelések nem alkottak közös vonatkoztatási rendszert. Elızetesen továbbra sem tudjuk megmondani, hogy milyen legyen egy elfogadható cigány népismereti tankönyv, mivel erre vonatkozó elképzelés nem fordult elı a megnyilatkozások között. A diskurzusnak nincs pozitív struktúrája, és így nem alakult ki benne pozitív konszenzus sem. Nem tudjuk megmondani azt sem, hogy milyen ne legyen egy cigány népismereti tankönyv, mivel erre vonatkozóan sem jött létre negatív konszenzus, a diskurzusnak nincs összefüggı negatív struktúrája. A szakértıi szerepek azonban összekapcsolhatóak, és megkülönböztethetı egy pedagógiai és egy tudományos ,,csoportjuk”. A szerepek összekap246

Ladányi – Szelényi 2001: 85-95.

247

Kligman 2001: 66-84.

248

Szuhay Péter 2003: (n.a.).

A kézirat győjteménybıl a hivatkozások és az idézések szíves engedélyével történtek.

73

csolása azonban nem bizonyult minden szakértıre kiterjeszthetınek, mivel a diskurzusban független, individualizált kritikusok is részt vettek.

A pedagógiai szakértıi csoportban Papp Ágnes szakmai vezetı és Kissné Király Piroska tanár, tankönyvíró, közoktatási szakértı véleményezése található. A két közoktatási szakértı problematizációjának struktúrája különbözik egymástól. Papp Ágnes a szerkezet, a tartalmak és a feladatok,249 Kissné Király Piroska a taníthatóság, a tanulhatóság, a tantervi megfelelés, a szakmai megbízhatóság és tudományos megalapozottság, a nyelvi és a vizuális követelmények, a gyermeklélektani szempontok, a motiválás, a didaktikai és szakdidaktikai kimunkáltság és a logikai rendszer szempontjait tematizálta.250 A tudományos csoportból Forray R. Katalin kapcsolódott a pedagógiai diskurzushoz. A társadalmi és a politikai diskurzusban megjelent témákra – az alantasnak tartott foglalkozásokra, a vajda szerepére és a himnuszra - korlátozta észrevételeit, és az értelmezésekben, a kiemelési és szövegközlési technikában, a szövegek átdolgozásában, a források megjelölésének elmaradásában és következetlenségeiben talált szakmai hibákat.251

A tudományos csoportban a már említett Forray R. Katalin mellett Rézmőves Melinda etnográfus, Kovács Gábor kulturális antropológus, magatartáskutató, Fleck Gábor, Virág Tünde szociológus, Örkény Antal és Szuhay Péter véleményezése található.

Rézmőves Melinda a tudományos jelölési rendszer hiányát, a szövegek életkorhoz nem igazodó tartalmait és terjedelmét, továbbá a bizonytalan pedagógiai mondanivalót tartotta a népismereti tankönyv jellemzı vonásainak, és az általa jellemzınek talált vonásoknak az okait a szerzı által fontosnak tartott forrásokban [Rostás - Farkas György, Karsai Ervin, Tuza Tibor, Bari Károly] és a választott szerkesztési elvekben látta.252

Kovács Gábor kritikájának vonatkoztatási pontjai az elıítéletes és diszkriminatív többségi véleményrendszer, a kevés közérthetı nyomtatott információ, a megnevezett célcsoportnál nagyobb olvasóközönség, és ennek következtében a cigány népismereti olvasókönyv feltéte-

249

Papp 2003: (n.a.). Kézirat.

250

Kissné Király 2003: (n.a.). Kézirat.

251

Forray R. 2003: (n.a.). Kézirat.

252

Rézmőves 2003: (n.a.). Kézirat.

74

lezhetı közvéleményt formáló szerepe. A tankönyv a történeti-történelmi kronológia kezdeti alkalmazásával, az ebben az életkorban még értelmezhetetlen történeti kerettel és történeti fogalmak használatával, a jelen idejő kogníciók reflektálatlanságával, a negatív szimbólumok és a negatív motívumok gyakoriságával, a többségi társadalomban negatív konnotációjú szavakkal, a képi anyag szerkesztetlenségével, a mőfajok keverésével, az idısíkok egymásba csúsztatásával, a szelektív felsorolásokkal, és az általában nem megbízható forrásokból győjtött anyagok használatával, a forráskritika elmulasztásával, miközben mellızte az integráló tények és folyamatok bemutatását, és az archívumokon túli cigány társadalmat sem jelenítette meg a tankönyvben, egy homályos és negatív képet alakított ki, amelynek centruma a különálláson és a másságon is túli idegenség képzete.253

Fleck Gábor véleménye szerint a tankönyv szövegét egy ellentmondás alakította, egy jó szándékú, naiv, a pedagógiai ismereteit és a nyelv stílusváltozatait ügyetlenül alkalmazó szerzıi én és egy gondolatmeneteiben koncepciózus szerzıi én egyidejő jelenléte. A kritika a problémák egymástól nem független formai és tartalmi csoportjait különítette el egymástól. A formai problémák csoportja a tankönyv nyelvezetével és szerkezetével kapcsolatos: az alsó tagozatos iskolások számára készült olvasókönyv nyelvezete és szerkezete zavaros, csapongó, a gondolatok ismétlıdnek, míg fontos dolgok maradnak magyarázat nélkül, az elvárható szókincshez nem illeszkednek a használt kifejezések, az új fogalmak nem elsı elıfordulásuk alkalmával definiálódnak, már az ismeretek elıfordulása elıtt az ismeretekre vonatkozó tesztkérdések fordulnak elı, a kommentár és a szerzıi gondolat nem különül el, az elıadásmód stílusa a verbális mesélıtıl a naiv néprajzoson át a tanítós kioktató és számon kérı változatig terjed, az irodalmi anyagok forrás, szerzı és fordító megjelölése nélkül szerepelnek, a képes illusztrációk forrása ismeretlen, a képek címe megtévesztı és nincs kapcsolatuk a szövegkörnyezetükkel, miközben a szerkesztés célja tematikus csoportok és tesztkérdések rendszerének kialakítása, addig ebben nem azonosítható következetes historikus vagy etnográfiai vagy földrajzi logika, és ezek az elvek folyamatosan keverednek, végül a címek és tipográfia sem felelnek meg a tagolás igényének. A tartalmi problémák csoportját elsısorban a sztereotípiák, a naiv tudomány képzetei és a tényként elfogadott legendák sora alkotja: a cigányság bőnös nép, amely vezeklésül vándorol, Dózsa György vastrónjának állítólag cigány kovácsai voltak, a megkülönböztetés nélkül bemutatott cigány csoportok hitvilága és szokásai primitívek, a feltételezett közös gyökerek és megkülönböztetı jegyek igazolásában humánantropológiai okfejtés és a naiv tudomány eredetmítosza, az indiai ıshaza és az egyiptomi származás mito253

Kovács 2003: (n.a.). Kézirat.

75

lógiája rakódott egymásra, a cigány törzsek eredete, csoportosítása, jellemzıik, a nevek magyarázata a naiv tudományra utalnak a források megnevezése nélkül, a hitvilágban a naiv tudománynak megfelelıen több isten fordul elı, akik családot alkotnak, a vándorló, a hagyományaikat követık cigányok ellentétbe vannak állítva a letelepedı és beilleszkedı, parasztosodó csoportokkal, a mi a helyes és mi a kívánatos kinyilvánításával, és ilyen még a sajátos cigány ízlésvilág feltételezése, tulajdonítása és leírása, a totemállatok megnevezése, majd mesés epikai megerısítése a bőnös nép képzetének, továbbá a többségi sztereotípiákhoz illeszkedı irodalmi mővek és életrajzi megemlékezések kiválasztása. Fleck Gábor számára a tankönyv szövegszerkezete követhetetlen, stílusa egyenetlen, a nyelvezete nem az általános iskolások alsó tagozatán elvárható ismertetı változat. Azon túl, hogy elıítéletes véleményeket sugall, értékállításokat tényállításokként mutat be és azokat tesztkérdésekkel rögzíti, ezzel pedig a magyar társadalom elıítéleteit erısíti meg és szocializálja.254

Virág Tünde szerint egy tankönyv fontos célokat szolgálhat: a szocializáció kezdeteinél megismertetheti a saját kultúrát, a kisebbségi kultúrát, a kisebbségi kultúra ,,hivatalos” változatát, és csökkentheti az elıítéleteket. Menyhért Ildikó tankönyve ezeknek az elvárásoknak nem felel meg, mivel olvasóiban ,,a Magyarországon élı cigány csoportokról egy sztereotípiákra épülı, erısen negatív, a gyerekektıl távoli és idegen, némiképp egzotikus nép képe alakul ki”,255 ezért az elıítéleteket inkább megerısíti és az idegenkedést inkább fokozza. Ennek okai a szerzınek és tárgyának elıítéletes kapcsolata, a tárgyi tévedései, a források helytelen használata és a hivatkozások hiánya. Virág Tünde a negatív kép kialakulását és okait az általa legfontosabbnak ítélt három témának az elemzésével bizonyította. Az elsı téma a cigányok története. Nincsenek közvetlen, csak másodlagos források a tényként, hivatkozások és a források megjelölése nélkül bemutatott indiai ıshazára és az egyiptomi vándorlásra. A forráskezelés hasonló a cigányok eredetének és történetének leírásánál, ahol a források szubjektív értelmezésével a negatív elemeket emeli ki: a cigányság bőnös nép, ezért állandóan vándorol, olyan közös és felismerhetı humánantropológiai jegyeik vannak, amelyek a cigányokat elkülönítik környezetüktıl, ezért ,,[a] fentiek alapján az olvasóban egy vad, barbár, hitetlen nép képe rajzolódik ki, akiknek tévedhetetlenül meg lehet állapítani csoporthovatartozását.”256 A második téma a Magyarországon élı cigány csoportok bemutatása. A csoportok leírása leegyszerősített vagy a többség, a romungrók esetében elmaradt. A hozzájuk kapcsolt hagyományos mesterségek nem jellemzıek az adott csoportra, vagy jellemzıek nem cigány csoportok254

Fleck 2003: (n.a.). Kézirat.

255

Virág 2003: (n.a.). Kézirat.

256


76

ra is, a foglalkozások valójában nem etnicizáltak. A harmadik téma a szokások és az életmód. Menyhért Ildikó letelepedés elıtti és letelepedés utáni életformát különböztetett meg. A vándorló csoportok azonosságát feltételezte, miközben az oláh cigányokhoz rendelt jellemzıket általánosította. A letelepedett csoportok kulturális differenciálása helyett a nem cigányokra is jellemzı szokásokat cigányként azonosította, a társadalmi helyzethez, a szegénységhez kötıdı szokáselemeket pedig a cigánysághoz kapcsolta.257

Az individualizált kritikusok egyik képviselıje Örkény Antal tudományos és pedagógiai önazonosságának meghatározásával egyben megfogalmazta véleményének, olvasatának lehetséges határait is. Kritikájának megkülönböztetı jegye, hogy értelmezésében a tudományos észrevételeket általában kiegészítı erkölcsi megfontolások nála önálló dimenziót kaptak. A morális érvelésben azokra az állításokra és problémákra mutat rá, amelyek a szocializált konfliktusok és a társadalmi elıítéletek csökkentésében lényegesek lehetnek, így a romák nem idegenek, továbbá a romák történetének és kultúrájának pluralitása és pozitivitása, és a romák másságára vonatkozó többségi ítéletek genealógiája. A tudományos dimenzióban kritikája a hibás szerkesztıi koncepciót és következményeit, a formális tematikát, a szövegek elhelyezésének rendszerét, a szövegismétléseket és átfedéseket, a szövegfajták és az alsó tagozatos általános iskolások intellektuális befogadó képességének eltérését, a kulturális és életmódbeli mássággal összekapcsolt hátrányok bemutatásának elmaradását emelte ki. A dimenzió szerkezete azonban a továbbiakban eltért a pedagógiai és a tudományos kritikák megszokott formájától. A dimenzió új eleme annak a problematizálása, hogy a történeti és a kulturális hagyományok, a szokások, az életmód, a nyelv, a jelképek értelmezése attól is függ, hogy a csoport jelenének leírásai elızetesen részévé váltak-e a szövegstruktúrának, és így az olvasók értelmezés struktúrájának, mert ilyen ábrázolás nélkül ,,a romák úgy jelennek meg az olvasónak, mint egy ezoterikus nép, aki egyfajta rejtélyes, misztikus másságban élt a világban mindig, és persze logikusan ma is”, noha ,,egyfelıl a roma kisebbség kultúrája el is tér a nem romákétól, másfelıl az élet legtöbb helyzetében semmiben sem különbözik másoktól”.258 A tudományos dimenzió további új eleme a történeti és az etnografikus bemutatás csapdájának szemléltetése, amely a romák ezoterikus másságának a megerısítésével járhat, vagy nem mond ellent az elterjedt sztereotípiáknak, ,,amelyek könnyen elvezetnek az elıítéletekhez és a diszkriminációra való hajlandósághoz”.259

257


258

Örkény 2003: (n.a.). Kézirat.

259

Örkény 2003: (n.a.). Kézirat.

77

Az individualizált kritikusok másik képviselıje Szuhay Péter a népismereti tankönyvrıl kialakult kritikai álláspontokat és a tankönyv értelmezését a cigány/roma népismereti könyvekrıl szóló diskurzus történeti elemzésével kapcsolta össze. A politikai és/vagy szakmai vita, és a szereplık álláspontjai mögött szerinte ,,több évtizedes tudományosnak mondott beidegzıdések húzódnak meg, sztereotipizálódott képek mint tudományos igazságok, tudománytalan módszerek, mint az objektív igazság feltárásának és reprezentálásának szándéka dokumentálható egyfelıl, a cigányság önbecsülésének és pozitív önképe megerısítésének szándéka figyelhetı meg másfelıl”.260 Az identitásvitában a tudományos kereteket hétköznapi szociálpszichológiai keretek váltották fel: ,,Úgy tőnik cigányok vitatkoznak cigányokkal, miközben csak a többségi sztereotípiák cigányok által skandált mondatai ütköznek más, szintén ,,többségiek” tiltakozásának és szolidaritásának mondataival, a világ másfajta értelmezésével”.261 Az elmaradt rendszeres szövegkritikai feldolgozások következtében pedig a ,,filológiai”, naiv tudományos csapdák, és a bizonytalan etnográfiai és történeti ismeretek helyett egy olvasókönyv használata lenne indokoltabb. Az olvasókönyv használatát alátámasztja, hogy kétséges a különbözı, pedagógiailag is problematikus szövegek taníthatósága, és az alsó tagozatos gyerekek számára a tanulhatósága. Ezt a lehetıséget azonban már Menyhért Ildikó tankönyvének struktúrája is tartalmazza, mivel a népismeret és a fotográfiai anyagok, az irodalom és a képes illusztrációk kettısségére épült. A Szuhay-féle értelmezésben is tematizálódott a morális dimenzió, összefüggésben a társadalmi és politikai diskurzus identitásvitájában megfogalmazott rasszizmus vádjával. A Szuhay-féle morális dimenzió strukturált, felbontható személyes és kollektív szintekre. A rasszizmus vádja személyes szinten értelmezési hiba következménye lehet, amely az értelmezéstartomány meghatározásából származott, de a ,,jóindulatú és szituatív naivitás még nem rasszizmus”.262 De mi eredményezte ezt a naivitást, és mi eredményezte az olvasatok, a személyes valóságismeret, a társadalmi érzékenységnek ezt az állapotát? Szuhay Péter úgy gondolja, hogy a probléma a kollektív szinten jön létre, és a közös diskurzus adott rendszere hozza létre, és esetleges, egyben esendı résztvevıi kommunikálják. ,,Pedig bizonyosan akkor lenne rend a könyvben, ha rend lenne a romológiának nevezett irodalomban illetve tudományban, ha konszenzus lenne a cigány kultúra megkonstruálásában és nem utolsósorban mővelıinek tudományos felkészültségében.” 263

260

Szuhay 2003: (n.a.). Kézirat.

261


262


263


78

Az identitásvitában a pedagógiai szakértık az átdolgozás pólusát alkották, de a tények hitelességének és elıítéletes kiválasztásának problémája nem jelent meg az észrevételeik között.

A tudományos szakértık a cigány népismereti tankönyvet károsnak és javíthatatlannak ítélték, véleményezéseikkel a visszavonás pólusát alkották, mivel a ,,romológia” felbukkanását észlelték és arra reflektáltak. A népismereti tankönyv mőfaja, azonban romológiától, sztereotípiáktól, elıítéletektıl mentes, a pedagógia és a tudományok elvárásaihoz igazodó, és a tudományok ellenırzését elfogadó változatban, így egy új típusú népismereti tankönyv elkészítése legitim volt számukra.

A független és individualizált kritikusok, ugyanabban a tudományos mezıben tevékenykedve mint a tudományos szakértı ,,csoport” tagjai, az elıbbi értelmezési keretektıl távolságot teremtettek, mivel a tudományos diskurzus által kínált értelmezési kereteket elızetesen érzékelték, és azokkal nem azonosulnak. Más – más módon ugyan, de a diskurzustér szerkezetét, a diskurzustér személyes konstrukcióját választották identifikációjuk és kritikájuk kiindulópontjának, és azt további tudományos és morális dimenziókkal bıvítették ki.

4.2. A cigány/roma reprezentációk töredezettsége és a társadalmi kontextus 4.2.1. A kutatás tárgya és az értelmezési keret A kutatás tárgya annak bemutatása, hogy a különbözı befogadók a különbözı cigány/roma reprezentációkból és önreprezentációkból mit fogadnak el és mit utasítanak el, milyen elemeivel azonosulnak, és milyen elemek alkotják a nem-azonosság repertoárját, és ezek közül melyek stabilak, rögzültek és ismétlıdıek. Az elemzés a 2003 és 2005 közötti idıszakban, a népismereti tankönyvek körül kibontakozott identitásvita periódusában vizsgálta meg a RomNet264 címő internetes honlap témarendszerét, és ebben a tankönyvek – oktatás - reprezentáció témáinak jelentıségét, majd a RomNet Fórum265 tankönyvek – oktatás - reprezentáció tematikája alapján a cigány/roma reprezentációk elemeinek a Fórum közönségének hozzászólásaiból az elfogadás és az elutasítás aktusaival kibontakozó struktúráját, továbbá következtetéseket fogalmazott meg a diskurzus állapotáról, végül pedig az elfogadás és az elutasítás aktusait a kontextus szerkezetével magyarázta.

264

Http://romnet.hu. 2005.06.24.

265

Http://forum.romnet.hu. 2005.06.24.

79

4.2.2. A reprezentációs konfliktusok:266 a Romnet Fórum és a cigány/roma reprezentációk/ önreprezentációk

Milyen a RomNet Fóruma? A RomNet önmeghatározása szerint a honlapot a roma fiatalok egyik önszervezıdésének a tagjai szerkesztik Az egyik hozzászóló értelmezésében ,,A fórum egyik nagy elınye, hogy itt nem látszik a bıröd színe, és senki nem tudja nemzeti, etnikai hovatartozásod. Tehát mindenki megırizheti inkognitóját. Tehát amikor a fórumon egy vita elindul, akkor nem a roma és nem roma vita kezdıdik el, ha nem a gondolatok vitája. Ki ezzel, ki azzal ért egyet.”

267

A RomNet Fórum tematikája, alanyainak önmeghatározása nem alkal-

mas elızetesen és utólagosan sem a hozzászólók etnikus azonosítására, a hozzászólások során viszont etnikus és nem etnikus témakonstrukciók egyaránt kialakulhatnak. Az elemzés idıhatárai között a RomNet Fórum közönsége számára már ismert lehetett a társadalmi és a politikai diskurzusban lezajlott, a Menyhért Ildikó cigány népismereti tankönyvéhez kapcsolódó cigány/roma identitásvita, de még nem volt túl távoli esemény ahhoz, hogy ne aktualizálódhasson mint önálló téma, vagy más egyéb témák ne idézhessék fel az emlékezetben.

A RomNet Fórum archívuma 2005. június 24-én kilencvennégy témát tartalmazott: az elsı téma bejegyzése 2003. február 9-én történt, míg az utolsó téma 2005. június 20-án jelent meg a honlapon. Az elemzésben csak a lezárt témakonstrukciókat vettem figyelembe. Több téma nem vagy csak mérsékelt érdeklıdést keltett, egyáltalán nem vagy csak néhány hozzászólást váltott ki. Mit tapasztalhatunk akkor, ha a cigány/roma reprezentáció témáját tekintjük meghatározó diszkurzív elemnek? A reprezentálódás sokféle összefüggésben tematizálódott, és a RomNet Fórum témáiból tizennyolc volt értelmezhetı a problematika megnyilvánulásának, de ezeknek a diskurzusoknak az idıtartama általában rövid, a hozzászólások száma pedig viszonylag kevés volt. Önálló problematizációnak, a cigány/roma reprezentáció/önreprezentáció téma minden más összefüggéstıl mentes megjelenésének vagy diszkurzív kiindulópontnak tizenegy téma bizonyult,268 amelyek közül azonban négy etnicizált nemi reprezentációkkal foglalkozott. 266

A reprezentációs konfliktusok kontextualizálásához: Fleischmidt 1997: 7-28. és Kovács 2002: 7-22. és Fosz-

tó 2002: 207-224. és Csepeli – Örkény - Székelyi 1999: 30-31. és Terestyéni 2004: 80-95. és Szuhay - Barati 1993: 3-365. és Szuhay 1998: 3-105. és Szuhay 2002: 97-106. és Kántor 2004: 5-411. és Barany 2003: 7-384. és Ladányi-Szelényi 2004: 5-190. és Neményi - Szalai 2005: 5-584. 267

268

Hozzászólás ,,Az egri kórház cikkéhez” címő témához. Http://forum.romnet.hu. 2005.06.24. A cigány/roma reprezentáció a RomNet Fórumában: a témák, a bejegyzések idıtartama és a hozzászólások

száma. Dılt betőkkel szerepelnek az általam kizárólagos diszkurzív kiindulópontként értelmezett témák, közülük a csillaggal (*) jelöltek az etnicizált nemi reprezentáció témái.

80

Mit figyelhetünk meg, ha a roma reprezentációk és a befogadók kapcsolatát a tankönyvek és az oktatás összefüggésébe helyezzük? Az elsı kifejezés, amelyre Fórumban kerestem a ,,tankönyv” volt, míg a keresés a hozzászólások teljes szövegére vonatkozott. A témához öszszesen három hozzászólás érkezett, amely három témát érintett.269 Egy hozzászólás a ,,Nyelv és asszimiláció” témájában 2003 márciusában a roma nyelv oktatásának, intézményes elsajátításának a lehetıségeit taglalta, egy hozzászólás ,,Az egri kórház cikkéhez” címő témában 2003 májusában a kisegítı iskolák problematikáját dialógus formájában értelmezte, míg egy hozzászólás az ,,Új roma tömörülést hozna létre Horváth Aladár” címő témához kapcsolódva 2003 augusztusában a környezet védelmére nevelés és a pedagógusok kapcsolatát mutatta be különbözı nézıpontokból. A második kifejezés, amelyre kerestem a Fórumon az ,,oktatás” volt, míg a keresés a hozzászólások teljes szövegére vonatkozott. A témához összesen negyvenkilenc hozzászólás érkezett, amelyekben huszonkét témát érintettek, ezek közül pedig a roma reprezentációk és befogadók kapcsolatával négy hozzászólás foglalkozott.270 A ,,Mirıl ismerszik a cigány?” címő téma 2003 júniusában hatszáz rendırrel, zászlósokkal és tiszthelyettesekkel készített felmérés eredményeit, a rendıri gyakorlatokat meghatározó roma reprezentációs rendszert és reprezentációs rendszer szervezıdésének módját, a ,,roma gyereknek roma tanár, roma bőnözınek roma rendır” szegregációs társadalomképre utaló elképzelés jegyében, leleplezı riport formájában ismertette a roma származású rendırök etnikus önbemutatásának lehetıségeit, és a szervezet tagjainak etnikus önbemutatását kizáró technikáit. A roma reprezentációs rendszert az önmeghatározás elutasítása, a diszkriminatív és kizáró sztereotípiák, továbbá a bőnözés ,,tapasztalati” kategóriái formálták, illetve ezek közül az utóbbi ,,Roma értelmiségiek, Milyen lesz a jövı roma értelmiségi rétege?”: 2003.03.10-04.17.:70. ,,Milyenek a cigány férfiak? Igaz, hogy a cigány férfiak alatt meggyullad a lepedı?”*: 2003.03.10-04.02.:21. ,,Milyenek a roma nık?”*: 2003.03.15-05.20.:27. ,,Cigány kultúra”: 2003.03.25-04.14.:6. ,,Nyelv és asszimiláció”: 2003.03.2404.10.:40. ,,Gyızike a TV2 roma lagzijában!”: 2003.04.02-04.25.:47. ,,Gábor-cigányok”: 2003.04.14-04-16.:7. ,,Mi a véleményed a szépségversenyrıl?”*: 2003.04.29-05.28.:20. ,,Mirıl ismerszik a cigány?”: 2003.06.1106.18.:31. ,,Vegyes házasság”: 2003.05.16-06.06.:112. ,,Cigány nyelvő irodalom”: 2005.06.19-06.27.:6. ,,Himnusz”: 2003.09.30-10.10.:6. ,,Roma(cigany) nyelv”: 2003.11.29-2005.02.24.:6. ,,Ön szerint ki a cigány”: 2003.11.30-2005.06.23.:29. ,,Miért szeretik a szıke hölgyek a fekete cigányférfiakat?”*: 2005.01.24-02.23.:4. ,,Cigány Kézbıl nem esznek”: 2005.02.07-04.02.:10. ,,Cigány kultúrális mővészeti és nyelvi centrum”: 2005.02.04-04.02.:0. 269

A témák és hozzászólások: ,,TANKÖNYV” keresıszó: http://forum.romnet.hu,

2005.06.24.: 1. ,,Nvelv és asszimiláció” téma: 2003. március, 2. ,,Az egri kórház cikkéhez” téma: 2003. május., 3. ,,Új roma tömörülést hozna létre Horváth Aladár” téma: 2003. augusztus. 270

A témák és hozzászólások: ,,OKTATÁS” keresıszó: http://forum.romnet.hu,

2005.06.24.: 1.,,Mirıl ismerszik a cigány?” téma: 2003. június., 2. ,,Cigány Kézbıl nem esznek” téma: 2005. március., 3. ,,Ön szerint ki a cigány” téma: 2005. június., 4. ,,Ön szerint ki a cigány” téma: 2005. június.

81

megalapozta a roma társadalom ,,szociális leírását” is: ,,A muzsikus cigányok már asszimilálódtak a társadalomba. Muzsikus cigánynak nevezik a cigány értelmiséget – a rendırök szerint nekik nincs identitástudatuk -, a legális kereskedıket és vállalkozókat. A rendıröknek nincs negatív véleményük róluk, igaz – elgondolásuk szerint – ık maguk is elhatárolódnak a cigányoktól.”271 A ,,Cigány Kézbıl nem esznek” témához 2005 márciusában érkezett egy hozzászólás, amely a reprezentációk hitelessége és az etnikus identitás között szoros kapcsolatot feltételezett, míg az etnikus identitás központi elemének a cigány nyelveket tartotta, a nyelv karakterizálójának pedig a roma kultúra és népismeret oktatását, amelynek célja az etnikus identitás helyreállítása és a sikertelen asszimiláció következményeinek felszámolása. A romákra vonatkozó elutasított többségi reprezentációk olyan negatív szociális jegyek halmazaival írhatóak le, mint a ,,szegénység és a nyomor, kitaszítottság”, és a ,,bünözés, prostitució, müveletlenség, komplexus zavar”. A támogatott önreprezentáció ennek ellentéteire épült, amelyben a cigányok/romák iskolázott, szakmákkal rendelkezı, határozott etnikus identitással rendelkezı csoport. A többségi reprezentációk egyéb határteremtı, kizáró konstrukciós jegyei közé tartozott a rasszjegy tulajdonítás, amely szerint ,,látható arcjegyein származása”, és a történeti jelenlét elutasítása, amely ,,úgy kezeli a romákat mintha új jövevények lennének”. Az ,,Ön szerint ki a cigány” témához 2005 júniusában egy hozzászólótól két hozzászólás érkezett. A hozzászóló úgy vélekedett, hogy a romák többségének önmagáról és a többségi társadalomnak a romákról egyaránt hiányos a tudása, mivel nem oktatják a roma történelmet. Ezen a helyzeten pedig az általános iskoláknak, a roma pártoknak és a roma médiáknak kellene változtatnia. Az eredetnek és a nyelv ismeretének az elfelejtése identitászavart okozott, ,,komplexusokat” teremtett egyes roma csoportokban, és a komplexusos identitás állapot vezetett a roma csoportok társadalmi integráltságának a csökkenéséhez.

4.2.3. Következtetések: a diskurzus állapota

A tankönyvek – oktatás - reprezentáció tematikának nem volt jelentıs szerepe a 2003 és 2005 között a RomNet Fórumán. A tankönyvek téma csak három Fórum témával, a ,,Nyelv és asszimiláció”, ,,Az egri kórház cikkéhez” és az ,,Új roma tömörülést hozna létre Horváth Aladár”, míg az oktatás téma is három Fórum témával, a ,,Mirıl ismerszik a cigány?”, ,,Cigány Kézbıl nem esznek” és az ,,Ön szerint ki a cigány” címővel kapcsolódott össze. A ,,tankönyv” témához három, míg az ,,oktatás” témához összesen négy hozzászólás érkezett.272 271

Hozzászólás a ,,Mirıl ismerszik a cigány?” címő témához. Http://forum.romnet.hu. 2005.06.24.

272

A hozzászólások teljes szövegét a Mellékletekben közöltem: 14..1. Szöveges források.

82

Önállóan és rendszeresen a tankönyvek – oktatás - reprezentáció tematika nem fogalmazódott meg a RomNet Fórumán, ugyanakkor megfigyelhetı volt több különbözı összefüggésben úgy, mint több különbözı témából kiinduló diszkurzív kezdeményezés, de ezek a kezdeményezések nem hoztak létre kiterjedt nyilvános diszkurzív rendszert.

4.2.4. Magyarázat: a kontextus szerkezete

A kontextus alapváltozata

A kontextus alternatív forgatókönyveit és mőködésének rendszerét az 1990-es évek közepétıl ismerjük Lázár Guy elemzésébıl, amelyeknek a leírásához az 1987-ben és az 1992-ben cigányokról készített felmérések adatait, és az 1973 és 1992 között készült közvéleménykutatások eredményeit használta fel.273 Lázár Guy kutatásainak elsıdleges tárgya a magyarokról és a magyar nemzetfogalomhoz kapcsolódó kisebbségekrıl, a szórványmagyarságról, a magyar kisebbségekrıl, a hazai nemzetiségekrıl, a cigányokról és a zsidókról alkotott reprezentációk voltak, amelyeket attribúciós listákkal és az egyes tulajdonságok összekapcsolódásával kialakuló attribúciós mintákkal azonosított, és az egyes attribúciós minták kialakulásában meghatározó szerepet játszó társadalmi tényezıkkel és attitődcsoportokkal magyarázott.

A cigányokról alkotott képben a kedvezıtlen tulajdonságok, ezen belül az érintkezéssel és az életmóddal kapcsolatos normák megszegésére utaló elemek domináltak. Ezek a tulajdonságok 1987-ben 5 attribúciós mintába rendezıdtek: kulturálatlanok, barátságosak, individualisták, összetartóak és versenyképesek, míg 1992-ben 4 attribúciós minta volt azonosítható: kulturálatlanok, barátságosak, individualisták és összetartóak. Következtetése szerint ,,A cigánysággal szembeni jó- vagy rosszindulat nem abban nyilvánul meg, hogy az emberek ,,jóknak” vagy ,,rosszaknak” tartják-e a cigányokat (mert szinte kivétel nélkül ,,rosszaknak” tartják ıket), hanem abban, hogy ,,javíthatóaknak” vagy ,,javíthatatlanoknak” tekintik-e ıket.”274 A cigányságot mint asszimiláns csoportot inkább elutasították [a cigányok nem ,,rendes” emberek, megengedhetı velük szemben kényszer alkalmazása, nem illeszkednének be, nem szükséges a támogatásuk, és elkülöníthetıek], mint önálló etnikumot pedig inkább elfogadták [megırizhetıek a cigány hagyományok, elismerhetıek a kulturális teljesítmények és nem szükséges a cigányok elmagyarosodása]. 273

274

Lázár 1995: 28-63. Lázár 1995: 52.

83

A cigánysággal kapcsolatos attitődök 1987-ben 4 rendszerbe szervezıdtek: a cigány identitás megırzése [szegregáció kizárása], integráció-ellenesség, asszimiláció [kényszer alkalmazása] és az autonómia [szegregáció], míg 1992-ben 3 rendszer volt azonosítható: integrációellenesség, a cigány identitás megırzése [szegregáció kizárása] és az integráció-asszimiláció [kényszer kizárása]. Az attitődök hátterében Lázár a politikai vagy államnemzet és a nyelvietnikai vagy kultúrnemzet modelljeinek hatását fedezte fel. A modellek általában hajlamosak a kettıs vagy többes etnikai identitás el nem ismerésére, a nyelvi-etnikai vagy kultúrnemzet modell ezen túl még arra is, hogy a kisebbségeket olyan külcsoportoknak minısítse, amelyek az állampolgárok közösségébe beletartoznak, de a nemzetnek már nem részei. Lázár Guy az értelmezés során megkülönböztette az identitás aggregátumokat, a státusidentitást és a kulturális identitást, továbbá átalakította a lehetséges etnikai konfliktusok Susan Olzak-féle tipológiáját, a tipológiában az asszimilációs és a versenyhelyzetbıl fakadó konfliktusok mechanizmusait kiegészítette a többséget átható identitásválságokból, paradigmaváltásokból eredı konfliktusok mechanizmusával.

A nemzeti önmeghatározás ennélfogva két ,,etnikai játszma” eredménye: ,,Az egyik játszmának a társadalmi fejlettség, a civilizációs-kulturális lejtın való elhelyezkedés a tétje, a másodiknak pedig a nyelvi-kulturális identitás erısítése. Az elsı játszmában csak azok a kisebbségek jutnak szóhoz, amelyek a társadalmi fejlıdésben elért szintjük, érdekérvényesítı képességük szempontjából markánsan eltérnek ,,a” magyaroktól. Ezek a kisebbségek a lejtın való elhelyezkedésüktıl függıen negatív vagy pozitív referenciacsoportokként jelennek meg és ennek megfelelıen identitáserısítı vagy identitásgyengítı szerepet játszanak. A második játszmában mindegyik kisebbség szóhoz jut, de ebben mind a negatív, mind a pozitív referenciacsoportok olyan, más nyelvi-kulturális jellemzıkkel rendelkezı külcsoportokként jelennek meg, amelyek a politikai nemzethez való tartozásuk miatt gyengítik ,,a” magyarok kulturális identitását, és a nyelvi-etnikai nemzethez tartozó kisebbségek jelennek meg identitáserısítı ,,belcsoportokként.”275

A kontextus stabilitása és elmozdulása

A RomNet Fórum világa a tankönyvek-oktatás témakonstrukcióban olyan diskurzuselemeket tartalmazott, amelyek arra utaltak, hogy a cigány/roma reprezentációk/önreprezentációk problematizálódása ellenére az alternatív forgatókönyvek rendszerében nem következett be átalakulás. A cigány/roma identitás átépítésének folyamatában a kontextus rögzülése volt ér275

Lázár 1995: 58.

84

zékelhetı. A kontextusban azonban más összefüggésekben elmozdulások is bekövetkeztek. Már egymáshoz kapcsolódott a szociális integráció biztosításának, az emberjogi elvárások társadalmi rögzítésének és a nemzetiségi kulturális intézményrendszer megteremtésének igénye. A civil politikai programokban a reprezentáció/önreprezentáció jelentıségére és intézményesítésének fontosságára mutat az, hogy a nemzetiségi kulturális intézményrendszerre vonatkozó elképzelésekben színház, múzeum és kutatóközpont, mővészeti és kulturális központ létrehozása mellett naponta megjelentetett roma sajtó, országos rádiós és televíziós mősorszolgáltatás szerepelt. Ez pedig már a romák önálló és saját történetének az alternatívája, amely még nyitott a múltra és nyitott a jövıre.

4.3. A cigány/roma reprezentációk a médiában és a társadalmi diskurzusban

4.3.1. A kutatás tárgya és az értelmezési keret

A kutatás tárgya

A kutatás tárgya a Bazi nagy roma lagzi címő médiaesemény, amely a TV2 kereskedelmi televíziós csatornán az Irigy Hónaljmirigy együttes mősora volt. A médiaesemény, majd az azt követı cigány/roma reprezentációs konfliktus sorozat is a Menyhért Ildikó cigány népismereti tankönyvéhez kapcsolódó identitásvita periódusához kapcsolódott.

A Bazi nagy roma lagzit címő mősort 2003 március 30-án, vasárnap este mutatták be 20 óra után, 45 percben. Az elıadója, az Irigy Hónaljmirigy együttes ebben az idıszakban már szorosan kötıdött a kereskedelmi médiumhoz, rendszeresen jelentkeztek televíziós show mősoraikkal, és a csatorna emblematikus csapatává váltak. Fellépéseikkel hosszú ideje stabil és viszonylag magas nézettségi mutatókat garantáltak, és ezzel beléptek a magyarországi médiasztárok szők, kis létszámú elitjébe.276 Ennek az elitnek a tagja volt Gáspár Gyızı is, a Romantic együttes tagja. A Romantic slágereivel korábban a TOP 10-es listát 27 hétig is vezette, lemez- és egyéb eladási statisztikái alapján sikeresnek és befutottnak számított a könynyőzenei iparban. A piaci felívelésük még 2002-ben kezdıdött, és ez a felívelés tartott tovább 2003-ban. Gáspár Gyızı média megjelenése azonban nem kizárólag zenei tehetségének, zenei teljesítményének volt köszönhetı. Érdekes és izgalmas karakternek találtatott, akire kíváncsiak lehetnek az emberek, aki személyiségével és nevével vonzotta a nézıket, és így egy276

Zsidai 2003: 6. és 12.

85

re inkább keresett és szerepeltetett, egyben ünnepelt médiaegyéniséggé formálódott. Ennek a médiareprezentációnak volt része hallgatólagosan, néha kinyilvánítottan roma/cigány, nyilvánosan vállalt identitása, de nem ez adta a médiareprezentációja központi elemét, mert ettıl függetlenül mint a Gyızı, majd mint a Gyızike fogadtatott el és fogadtatott be a médiasztárok csoportjába. Az Irigy Hónaljmirigy együttes is ezen a piacon, de annak egy másik zenei szegmensében alapozta meg ismertségét, korábbi slágerek szarkasztikus átirataival és a slágerszerzık alakjának bohózatszerő, fiktív elemeket tartalmazó megformálásával. Az elızı évben azonban már úgy látszott, hogy ez a szegmens kifáradt, elhasználódott, és az együttes kiszorul a könnyőzene világából, mivel eddigi repertoárján nem tudott vagy nem akart változtatni. A TV2 televíziós csatorna azonban fantáziát látott bennük, így lehetıséget kaptak a televíziós piacon való fellépésre, és itt új és egyben újra felívelı pályát kezdhettek. Kiléptek a zenebohócok kategóriájából, új témákat kerestek, és kabaréelemekre épülı történeteket játszottak el, az amatırszínészek esetlenségeivel és magabiztosságával. A mősorszerkezetben egyre többször helyet kaptak és szereztek. A TV2 mősorpolitikája 2003-ban egyesítette a két más módon sikeres, addig külön zenei pályát befutott Gáspár Gyızıt és az Irigy Hónaljmirigy csapatát a Bazi nagy roma lagzi címő közös produkcióban, amivel egyben a médiasztárok rajongóinak táborait, közönségüket is megkísérelték összekapcsolni, a nézettségi mutatók szentségének a jegyében. A mősor promóciója, a felvezetı képsorozatok erıteljesek és hatásosak voltak, a mősor felkeltette a nézık figyelmét, ezzel pedig beteljesítette a kereskedelmi csatorna várakozásait.277 A nézettségi adatok kivételes fontosságára lehet következtetni a mősort követı, a TV2-nek a saját imázsát is leromboló, hiteltelenítı kommunikációs stratégiájából, mivel a reprezentációs konfliktus során nem vettek tudomást a produkciót érintı kritikai észrevételekrıl. Ugyanakkor további tényezık hatása sem zárható ki, így György Péter szerint a cinizmus kultúrájában ,,a cigányok szabad prédát jelentenek”,278 és a médiában ,,a mai napig nem látják be, hogy a kiszolgáltatott embereken való viccelıdés nem a humor, hanem a megvetés formája”.279 277

Az AGB Hungary mőszeres mérése alapján 2003 március 30-án az esti mősorsávban a becslések szerint

2 739 000 nézıje volt a Bazi nagy roma lagzinak. Az abszolút nézıszám ebben az esetben jobb mutató mint a közönségarány, amely az adott mősort nézık és az ebben az idıszakban az összes televíziót nézı arányát mutatja. Http://www.agb.hu. 2003. április 30. Az AGB Hungary mőszeres nézımérı rendszere 1994 márciusától 600 háztartásból álló országos reprezentatív minta alapján szolgáltatott adatokat, majd 1999 tavaszától a nézıi panel 840 háztartásra bıvült, míg 2009 áprilisától már 1040 háztartás adatait dolgozza fel naponta. Http://www.agbnielsen.com/whereweare/dynPage.asp?lang=local&id=318&country=Hungary. 2010. június 29. 278

György 2003: 7.

279

György 2003: 7.

86

A kutatás célja, forrásai és módszere

A kutatás célja annak bemutatása, hogy milyen problémák fogalmazódtak meg a Bazi nagy roma lagzi címő mősorral kapcsolatban az írott napi sajtóban, hogyan alakult, módosult ez a problematizáció, és milyen elemeit aktualizálta a reprezentációs konfliktus a cigányokról/romákról a többségi társadalomban kialakult képnek. A reprezentációk leírását a Magyar Hírlap közéleti napilapra korlátoztam, a szövegeket a lap internetes változatának, a Magyar Hírlap Online-nak [a továbbiakban rövidítve: MHO] az archívumából választottam.280 Az elemzés forrásainak győjtését a mősor bemutatásának idıpontja, a 2003. március 30-a utáni második héttel lezártam, mivel tapasztalataim szerint a témára már nem irányult figyelem, és lekerült a napirendrıl. Az Archívumban a keresett kifejezésnek a roma-t választottam. Ez az összes rovat megjelölésével alkalmasnak látszott arra, hogy a témára vonatkozó minden írás bekerüljön a találati listába. A listát a címek és a rövid ismertetık alapján pontosítottam és szőkítettem le az Irigy Hónaljmirigy és Gáspár Gyızı produkciójához kapcsolódó anyagokra. A pontosítást lehetıvé és ellenırizhetıvé tették a Kapcsolódó cikkek és a Kapcsolódó linkek ismétlıdı csoportosításai is. A cikkekhez Hozzászólás és egy esetben a Fórumtéma rovat kapcsolódott, ahol az olvasók nyilvánosan kifejthették gondolataikat, elmondhatták észrevételeiket, vitatkozhattak és válaszolhattak egymásnak. A rovatok tematikáját szabadon lehetett alakítani, fenntartásának idıtartama sem volt korlátozva. Ezeken a helyeken, a topikokban általában tovább maradt nyitott és még nem zárult le 2003. április végéig a Bazi nagy roma lagzi által elindított szöveghalmaz bıvülése. A topikokban közölt hozzászólások egy részét bevontam az elemzésbe, amelyeket a tömegkommunikáció napirend alakító, társadalmi kommunikációt generáló hatásaként értelmeztem. Az itt közölt megnyilvánulások utaltak a téma társadalmi konstrukciójára és vizsgálatukkal bemutatható a cigány reprezentációk konstruálódásának folyamata.

Az elemzés módszere kvalitatív, a szövegeket nem differenciáltam kvantitatív, összehasonlító vizsgálatra alkalmas egységekre, mert ehhez a cikkek és hozzászólások elemszámát és/vagy terjedelmét nem ítéltem elegendınek. Az MHO-ban 2003. április 1. és 2003. április 11. között 12 szöveg jelent meg a Bazi nagy roma lagzi címő médiaeseménnyel kapcsolatban, amelyekhez 2003. április 1. és április 30. között 382 hozzászólás érkezett.281 A hozzászólá-

280

Http://www.magyarhirlap.hu/Archivum.html.

2003. április 30. 281

Http://www.magyarhirlap.hu/Archivum.html.

2003. április 30.

87

sokban egy-egy szereplı többször megnyilvánult, a megnyilvánulók nevet is választhattak maguknak, de leggyakrabban anonimek, névtelenek maradtak, egymásra pedig a megszólalás sorrendjében elfoglalt hely alapján hivatkoztak. A megnyilvánulások chat-stílusban íródtak, és a belsı hivatkozások miatt rendszerekké formálódtak. A Bazi nagy roma lagzi címő mősorral kapcsolatban kialakult reprezentációs konfliktus idıszaka egybeesett a népismereti tankönyvek körül kibontakozott identitásvita periódusával. A reprezentációs konfliktus bemutatásával érzékeltetni szerettem volna a tankönyveken túli társadalmi kontextust is. A társadalmi diskurzus jellemzésére leginkább ez a médiaesemény látszott alkalmasnak, mivel olyan reprezentációs konfliktus volt, amely legalább egy hónapon át tartott. A Magyar Hírlap címő napilap online változata volt az, amely a konfliktust végig követte, és így egy viszonylag összefüggı szövegrendszert hozott létre. A narratívák, az elbeszélés töredékek természetesen nem reprezentatívak. A reprezentációs konfliktus és a társadalmi kontextus pontos jellemzését az összes médiaszöveg összegyőjtése és feldolgozása tenné lehetıvé. Ebben az esetben pedig már nem beszélhetünk reprezentativitásról. A reprezentativitás biztosítása azonban még az összes médiaszöveg összegyőjtése esetén is bonyolult eljárás lenne, illetve magának a reprezentativitásnak a meghatározása is nehézkes volna. Ezen túl pedig az eljárás lerombolná azokat a médiakonstrukciókat, jelentés összefüggéseket, amelyekbıl a mintavétel történne. Az elemzés célja ugyanakkor éppen az ilyen jelentés összefüggések rekonstrukciója.

4.3.2. A médiareprezentációk A cigány reprezentációkról folytatott diskurzus az MHO-ban 2003. április 1-én kezdıdött a ,,Tiltakozások a TV2-s“ Bazi nagy roma lagzi” miatt”282 címmel. A mősorról két álláspont alakul ki, az egyiket Horváth Aladár, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke, az Integrációs Roma Szövetség, valamint a kormányzat, Magyar Bálint oktatási miniszter, a másikat pedig Sipos Tamás, az Irigy Hónaljmirigy ,,frontembere” és Poich Lóránd, a TV2 programigazgatója képviselte. Köztes helyzetben, a nyilatkozatokat közreadó kommunikátorként, az MHO is megnyilvánult, elıször a vita tárgyát azonosítva: a ,,bemutatásra került cigányok többek közt úgy jelennek meg, mint akik lopnak, csalnak, hazudnak, nıt vernek, nem ismerik a fogamzásgátlót, varjút esznek, mőveletlenek, megvetik a tanulást”.283 A Horváth Aladár által 282

MTI/Index 2003: (n.a.). Http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=64744§archiv=1§next=100.

2003. április 30. 283


2003. április 30.

88

megfogalmazott olvasat három elemet tartalmazott: az adás hamis színben tüntetette fel a népcsoporthoz tartozókat, alkalmas ellenük indulat, győlölet keltésére és hátráltatja a cigányok egyenjogúvá válását, társadalmi integrációját. Sipos Tamás olvasatában a mősor egyszerő paródia, a romák azért voltak alkalmasak erre a szerepre, mert ,,egy híresen bulizós népcsoport”,284 az adás nem volt rasszista, nekik nincsenek elıítéleteik és nem akartak senkit sem megbántani. Poich Lóránd csatlakozott ehhez az értelmezéshez, amelyet kiegészített azzal, hogy a produkció a szórakoztatás jegyében készült, a döntésekben egyéb szándék tudatosan nem vezérelte ıket.

A következı írást még ugyanezen a napon, 2003. április 1-én, délután adták közre, ,,A ,,Bazi nagy roma lagzi” alkalmas a romákkal szembeni elıítéletek erısítésére?”285 címmel. Ebben az Oktatási Minisztérium állásfoglalását Magyar Bálint miniszter tolmácsolta: a mősor a sztereotípiák bemutatásával, azok ellensúlyozásának elmulasztásával alkalmas volt a magyarországi cigánysággal szembeni elıítéletek megerısítésére, a közösség önérzetének a megsértésére — a felvonultatott rasszista sztereotípiák azt sugallták, hogy a roma gyerekek nem szeretnek tanulni, nem járnak iskolába, büszkék tudatlanságukra, szüleik pedig nem akarják taníttatni gyermekeiket és inkább bőnözıt nevelnek belılük, mert ez a kifizetıdıbb — Magyarországon gyakorlatilag nem számít normasértésnek a romák becsmérlése — a sugalmazott és az elhangzott kijelentések ellentétesek a liberális politikai értékekkel és elvekkel, amelyek az emberi jogokra, az esélyegyenlıségre és az európaiságra vonatkoznak — a mősorszerkesztıi gyakorlat a minél nagyobb nézettség érdekében nyíltan rájátszott a látens romaellenességre — az Oktatáskutató Intézet 1999-ben és 2000-ben készült felméréseiben a roma gyerekek 22%-a érettségit, 58%-a szakmát szeretne szerezni, csak 4,4%-uk fejezné be az általános iskolával a tanulmányait, és ez utóbbit csak a szülık 4%-a fogadná el — a romák többségi médiaképérıl készített felmérésben a válaszolók 91%-a a jót is bemutatná a romák életébıl, és 49%-a szerint sértı, ahogyan a televízióban a cigányságot bemutatják. A miniszter érveléséhez csatlakozott Mohácsi Viktória, a roma ügyekért felelıs miniszteri biztos, aki megalázottnak érezte magát személyében, nıként és anyaként, és mint a roma közösség tagja. A TV2 eddig háttérben maradt vezetıi, Pintér Dezsı elnök, Kereszty Gábor vezérigazgató és David Stogel ügyvezetı igazgató az ,,elismerés” politikáját választották. Rövid nyilatkoza284


2003. április 30. 285

MTI/MHO 2003: (n.a.). Http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=64756§archiv=1§next=100.

2003. április 30.

89

tot tettek közzé, amelyben bocsánatot kértek az ,,érintettektıl”. Ez az elismerés azonban a mősor hatásaira, és a kiváltott hatásokkal ellentétes szándékaikra vonatkozott. Önmagukat olyan médiumként mutatták be, mint amely az elıítéletek felszámolásáért, a romák jogainak érvényesüléséért és társadalmi integrációjáért küzd.

2003. április 2-án három írás jelent meg, ,,Tiltakozási hullám a ,,roma lagzi” miatt”, ,,Ombudsman: a ,,roma lagzi” az alantas sztereotípiákra alapoz” és a ,,Felmérések a cigánysággal kapcsolatban” címmel. A ,,Tiltakozási hullám a ,,roma lagzi” miatt”286 a reprezentációs konfliktus eddigi résztvevıit vonultatta fel, Horváth Aladárt, Magyar Bálintot, a TV2-t, Sipos Tamást, akik megismételték álláspontjukat és kiegészítették, kibıvítették érvkészletüket. Horváth Aladár, az OCÖ elnöke a problémát a jövı dimenziójába helyezte, és azt javasolta, hogy törvénymódosítással megteremthetı lenne a kisebbségek vagy népcsoportok jogi alannyá válása, ezzel pedig lehetıvé válna kártérítési perek indítása, továbbá a romákkal kapcsolatban sajtóetikai kódex készülhetne, míg a TV2 bocsánatkérése magas nézettségő mősorsávban hangozhatna el. Sipos Tamás úgy vélekedett, hogy ,,túlmagyarázzák” produkciójukat. Paródiájukon egyetlen roma barátjuk sem ütközött meg, amely nem volt a rasszizmus és a fajgyőlölet megnyilvánulása. A reprezentációs konfliktus eszkalálódását mutatta az, hogy az ORTT panaszbizottsága nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat az MTM-SBS Televízió RT. — ez a TV2 csatorna — egy korábbi, 2003. január 27-én bemutatott Claudia-show-ját, és abban a Beszólok a romáknak címő adását érintette, amely egy bonyolult témát ,,egy felszínes mősorban felelıtlenül, kizárólag a szórakoztatás igényével mutatott be”, de ,,mőfaji jellegénél fogva nem alkalmas arra, hogy vele szemben a sokoldalúság, tényszerőség és tárgyilagosság követelményét igényeljék”.287 Az ,,Ombudsman: a ,,roma lagzi” az alantas sztereotípiákra alapoz”288 címő írás Kaltenbach Jenınek, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyőlési biztosának az MTI286

MH-összeállítás 2003: (n.a.).

Http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=64783§archiv=1§next=90. 2003. április 30. 287

MH-összeállítás 2003: (n.a.).



2003. április 30.

90

hez eljuttatott közleményébıl idézett. Az alantas sztereotípiákra alapozó szórakoztatás megszegte az emberi jogok tiszteletben tartására és a győlöletkeltés, a kisebbségek nyílt vagy burkolt megsértésének tilalmára irányuló törvényi elıírásokat. A bemutatás követelményeit a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény a mősorszolgáltatás általános alapelvei között szabályozza. Megszólaltatták újra Horváth Aladárt, aki elmondta, hogy a TV2 elnöke nem válaszolt megkeresésére, a tiltakozásokat a kereskedelmi televíziók elhallgatják, és a cigányok elutasítják a humor elnyomó, megkülönböztetı formáját. ,,Felmérések a cigánysággal kapcsolatban”289 címmel két felmérés adataiból közöltek részleteket. Az egyik kutatás, Magyar Bálint is valószínőleg erre hivatkozott, ,,A romák többségi médiaképével kapcsolatos vélemények/a romák többségének tételezett véleménye”, amely Szelényi Iván és Ladányi János szegénység/etnicitás kutatásának reprezentatív magyarországi almintájának kiegészítı kérdıívére adott válaszok táblázata. A másik kutatást a Medián Közvéleménykutató Intézet végezte, és ebben az 1992-ben és a 2001-ben a felnıtt lakosságra reprezentatív minta eredményei azt mutatták, hogy a többség nyíltan és látensen cigányellenes.

2003. április 3-án ismét három írás foglalkozott a médiabotrányból politikai botránnyá vált mősorral, a ,,TV2, Irigy Hónaljmirigy és a kézmosás”, a ,,Bazi nagy sötétség” és a ,,Szórakoztatás elıítéletre hangolva”. A jelentıségükre utalt az, hogy míg az elsı újságírói publicisztika, addig a második MH-álláspont, a harmadik pedig A nap témája. A ,,TV2, Irigy Hónaljmirigy és a kézmosás”290 címő publicisztika Szabó G. Tibor írása, öszszefoglalta és értelmezte a botrány eseménysorát, majd a publicisztika szerzıje kifejtette saját véleményét. A publicisztika leírást adott a bemutatott paródiáról, kiemelve abból a konfliktust kiváltó sztereotípiákat, elemezte Sipos Tamás és a TV2 viselkedését, továbbá definiálta a sztereotip gondolkodást és a rasszizmust, utalt a felmérésekbıl és az internetes fórumokon közölt megnyilatkozásokból kirajzolódó társadalomképre, és azokra a feltételezhetı hatásokra, amit a produkció a roma és a nem roma gyerekek önképére, és a másikról alkotott képére gyakorolhatott.

289

2003: (n.a.). Http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=64814§archiv=1§next=90.

2003. április 30. 290

Szabó G. 2003: (n.a.).

Http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=64853§archiv=1§next=90. 2003. április 30.

91

A ,,Bazi nagy sötétség”291 címő írás a Magyar Hírlap álláspontja, és ez új értelmezése a eseményeknek. A nagy eseményt több kisebb esemény elızte meg, amely nem személyes vagy vezetıi hibák egyszerő következménye, hanem két folyamat találkozásának véletlenszerő robbanása. Az egyik folyamat, amely a felszín, a médiában játszódott le: ,,A fennen hangoztatott antirasszista, objektív és nagyjából liberális értékrend kisebb-nagyobb mértékben már mindenütt fölfeslett, és láthatóvá vált az egyetlen közös cél, a pénz (nézettség, hirdetık) utáni hajsza.”

292

A másik folyamat, a mélyebb, a társadalomban játszódott le, de eddig elmaradt

látványos manifesztációja: ha nincs ez a nagy esemény ,,[a]kkor nem derül ki, hogy valódi korrektséget nemcsak a társadalom egy jelentıs része, de még értelmiségi véleményformálói is gyakran csak munkaebédeken tanúsítanak, mert az otthoni ebédeken a zsidózás, cigányozás (családi hagyományoktól függıen) kontrollálatlanul tör elı.”293 A felháborodás, a közvélemény, a közönség egy része és a nagy esemény következményei azonban a társadalmat újra érzékennyé tették, és így a média már nem folytathatja tovább ,,önelsötétítı” gyakorlatát. A nap témájaként a ,,Szórakoztatás elıítéletre hangolva”294 címő írás, amelyet Szarka Klára szerkesztett, a probléma sajtómőfajokat keverı, összetett változata. Az értelmezés központi tétele az, hogy a TV2 a társadalomban élı negatív sztereotípiákkal szórakoztatott. Ez a témavariáció a korábbi, már ismert olvasatokból építkezett, elsısorban Sipos Tamás, az OCÖ és Magyar Bálint megnyilatkozásait használta fel. Új szereplıje Hofherr Krisztina, a TV2 marketing-és kommunikációs igazgatója, de ı is csak megismételte a csatorna álláspontját, azzal a kiegészítéssel, hogy nem várható személyes felelısök keresése és nem lesznek személyes következményei az ügynek. A témavariáció kialakítását interjúk sorozata követte. Mohácsi Viktória, a roma ügyekért felelıs miniszteri biztos most is szétválasztotta szerepeit: mint köztisztviselı tiszteletben tartja a szólásszabadságot és szorgalmazza az Oktatási Minisztérium

291

MH-álláspont 2003: (n.a.).






Szarka 2003: (n.a.). A nap témája.


92

esélyegyenlıségért kampányát, mint nınek felháborító számára, hogy az ,,egyedüli pénzkereseti forrás a prostitúció”, mint anyának a ,,tavasszal macska módjára szaporodik” kijelentés, mint a roma közösség tagjának a negatív sztereotípiák rendszere. Daróczi Ágnes népmővelı a felelısséget szeretné megállapítani, mivel a magyarországi romákat emberi méltóságukban sértették meg. Úgy gondolja, hogy a bocsánatkérés nem elegendı, az ORTT-hez fordulnak és személyiségi jogi pereket indítanak. György Péter esztéta és médiaszakértı az egész társadalom elleni támadásként értékelte a történetet. Úgy vélekedett, hogy az ügyben hitelüket vesztett személyeknek távozniuk kellene pozícióikból és a médiából: ,,Évek óta sugároznak olyan mősorokat, melyek a szenvedést és a másságot mulatság tárgyává téve szórakoztatásra használják, ahelyett hogy részvétet keltenének a nézıkben. A kegyetlenség színházának, mely már évek óta tombol, ideje lenne véget vetni.”

295

Horváth Aladár, az OCÖ elnöke szerint média-

etikai kódex kidolgozása szükséges a romák megjelenítésérıl, a tiltakozásokat a kereskedelmi televíziók elhallgatták, a TV2 halogatja a kárenyhítést és nem érzékelik a tévedésnek a következményeit. Kaltenbach Jenı ombudsman is megismételte az ügyben kiadott nyilatkozatából azt, hogy törvénysértés történt, eljárást kezdeményezett az ORTT-nél, az alantas sztereotípiákat használó ,,szórakoztatás” pedig a közönség lebecsülése, mivel a közönség nem primitív és nem ostoba. A harmadik tartalmi egységet a reklámvásárlók megszólalásai alkották. A hirdetık óvatosan viselkedtek, általában nem nyilatkoztak vagy késıbb visszavonták nyilatkozataikat, amelyben arra kellett volna válaszolniuk, hogy megrendeléseiknél foglalkoznak-e reklámjaik mősorkörnyezetével. Levendel Ádám, a Magyar Reklám Szövetség elnöke szerint nem szeretik az olyan médiumot, amelyik megosztja a közvéleményt, nem akarnak kockáztatni, nem kötik terméküket olyan dologhoz, amelyik bármilyen módon szélsıséges, ugyanakkor Magyarországon túl magas az ingerküszöb, és rendszeresen megsértik mások érzékenységét. Suga János, a Motorola mobilüzletág-vezetıje úgy látta, hogy nehéz elıre eldönteni, hogy milyen lesz egy mősor, de sorozatosan nem lehet tévedni, ezért a nyomtatott sajtót, a gazdasági lapokat preferálják. Szécsi Anikó, a Kereskedelmi és Hitelbank kommunikációs igazgatóságának osztályvezetıjének véleménye megerısítette ezt a hirdetési stratégiát, mivel a bankban a médiaszakmai mérıszámok és mutatók alapján döntenek és kerülik a kapcsolatot a várhatóan szélsıséges mősorokkal.

295

Szarka 2003: (n.a.). A nap témája.


93

2003. április 4-én és április 5-én is egy-egy írás tartotta napirenden a témát. Az egyik publicisztika R. Székely Juliannától, ,,Kis módosítás baziügyben”, a másik tudósítás, ,,Tüntetés a TV2 elıtt: ,,nem kérünk a ‘vicces’ győlöletbeszédbıl” címmel. A ,,Kis módosítás baziügyben”296 részleges, és egyben utolsó fordulat az értelmezésekben. R. Székely Julianna írása kapcsolódott a Magyar Hírlap ,,Bazi nagy sötétség” címő álláspontjához, de új vonatkoztatási keretté vált, megállapításai explicit hivatkozások nélkül is megjelentek más szövegekben. Az értelmezés három összefüggı állítássorozatból épült fel. A Magyar Hírlap álláspontja ,,a felvilágosult, fehér, antirasszista többség, illetve a roma politikai vezetık és értelmiségiek álláspontja volt elsısorban. Mindazoké, akik szerencsés körülményeik, gondos taníttatásuk és/vagy velük született intelligenciájuk révén képesek fölfogni, hogy mi a diszkrimináció, a negatív hangulat-, sıt győlöletkeltés. A lakosság túlnyomó része azonban (lásd a mősor bazi nagy nézettségét) éppoly kevéssé jutott el idáig, mint a cigányság egy jelentıs része. Különösen utóbbiaknak azonban nemcsak az írás, olvasás, számolás, hanem a hátrányos megkülönböztetés mibenlétét sem áll módjukban megtanulni. Számukra a diszkrimináció egy lendületes rendıri pofonnál, ártatlan bebörtönzésnél kezdıdik, nem pedig ott, hogy lebüdöscigányozzák, eleve tolvajnak, munkakerülınek tekintik vagy kiröhögik ıket. Az a normál Á hang. Tudatlanságukat, kitaszítottságukat és az ezekbıl fakadó bőnözı életmódot ráadásul sokan sajátjuknak fogadják el. Mert ma még az.” 297 A kisebbségek jogainak védelme a nagy esetekre koncentrálódik. A cigányügyi bizottságok, konferenciák, felzárkóztató programok, mint eszközök hatástalanok a társadalmi helyzet átalakítására. Elmaradt a technikailag kidolgozott és gyakorlatilag kipróbált és sikeres eljárások átvétele és bevezetése. A politikai korrektség viselkedéskódexe, az önkontroll a társadalom jelentıs része és az értelmiségi véleményformálók számára a nyilvánosság - nem nyilvánosság és a munka - otthon kettısségeiben érvényesül. Ezt a viselkedéskódexet hagyta figyelmen kívül a mősorszolgáltató, míg az Irigy Hónaljmirigy tagjai számára ez ismeretlen differenciákat, különbségtételeket jelentett, meg nem értésük küszöbe pedig a kulturális kompetenciájukat vonta kétségbe. A ,,Tüntetés a TV2 elıtt: ,,nem kérünk a ‘vicces’ győlöletbeszédbıl”298 címő tudósítás a Romaversitas Láthatatlan Kollégium és az SZDSZ Újgeneráció politikai csoportjának a TV2 296

R. Székely 2003: (n.a.). Http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=64947§archiv=1§next=70.

2003. április 30. 297


2003. április 30. 298


2003. április 30.

94

székháza elıtti tiltakozásáról adott részletes beszámolót. Idézett a szónokok beszédeibıl és a transzparensek felirataiból, amelyeknek kulcsszavai a vicces győlöletbeszéd és a rasszizmus voltak. A híradás kiemelte a tüntetés békés jellegét, amelynek résztvevıi roma és nem roma fiatalok, leírta a rendezvényt és az épületet biztosító rendırök viselkedését, majd részleteket közölt Daróczi Ágnesnek, a Romaversitas programigazgatójának, egyben a tüntetés szónokának az MTI-nek adott nyilatkozatából, amelyben újra megismételte az ügyrıl kialakult véleményét, azzal a kiegészítéssel, hogy ,,Talán az a legszomorúbb, hogy sem a TV2 felelısei, sem pedig az Irigy Hónaljmirigy tagjai még csak nem is értik, mivel sértettek meg bennünket”.299

A téma folytatására 2003. április 10-ig kellett várni, amely egy két részbıl álló tudósítás volt, ,,Elsötétül a TV2 a ,,Roma lagzi” miatt”300 címmel. A tudósítás elsı része ,,Amit sértett a TV2” , a második része ,,A csatorna elfogadta a döntést” alcímet kapta. Tárgyuk az ORTT döntése a médiatörvény megsértéséért, és a TV2-nek az elsötétítést, a mősorszünetet elfogadó álláspontja. A tudósítások történetbevágásokkal kibıvítve jelentek meg, az ORTT döntése a tiltakozásokkal és az ombudsman, valamint az ORTT vizsgálatával, a döntés elfogadása a TV2 elnézést kérı közleményével és a székház elıtti tüntetéssel kiegészítve.

2003. április 11-én egy publicisztikával lezárult, hivatalosan lekerült a napirendrıl a Bazi nagy roma lagzi ügye a Magyar Hírlapban. Virág Tamás ,,Bazi nagy tüntetés”

301

címő írása

történetmondás. A történet a TV2 székháza elıtti tüntetés köré szervezıdött, mellékszálai a politikusok távolságtartó, érdektelen viselkedése, mivel nem találták alkalmasnak ezt az ügyet politikai tıkéjük növeléséhez, és az OCÖ elnökének a TV2-vel kötött megállapodása, amelylyel saját táborában csorbította vezetıi hitelét, mivel nem elégítette ki a várakozásaikat. A történet fıszálában találjuk a társadalmi hatások értelmezését: az ügy csak néhány szószóló, politikus és jogvédı számára vált fontossá, a többséget nem érdekelte, ez az általános közöny engedte meg a cinikus viselkedést a mősorszolgáltatónak, mivel továbbra sem sikerült külsı morális gátat felépíteni, míg a médiában hiányoznak a belsı anyagi és szakmai korlátok. ,,Az Irigy Hónaljmirigy tagjai meg nem értik, mi a gond, pedig módszerük új: míg eddig sztárokat,

299


2003. április 30. 300

MHO 2003: (n.a.). Http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=65182§archiv=1§next=50.

2003. április 30. 301

Virág 2003: (n.a.). Http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=65196§archiv=1§next=50.

2003. április 30.

95

médiakaraktereket parodizáltak, most egyoldalú sztereotipizálás révén a cigányok bizonyos jellemvonásait általánosították, így segítettek mindenkiben elmélyíteni a valószínőleg már meglevı elıítéleteket, miközben jókedvre derítettek, mert másokon nevethettünk.”302

4.3.3. A társadalmi diskurzus A Bazi nagy roma lagzi és a médiatematizációi által kiváltott és generálódott társadalmi diskurzus, a hozzászólások sora, tovább zajlott a ,,háttérben”. A forrás ezen szegmensét, a ,,társadalmi vélemények mutatóját”, még április végén is a nyitottság jellemezte.

1.TÁBLÁZAT A cigány reprezentációk médiatematizációi, a megjelenésük idıpontja, a hozzászólások száma és a mediatizált társadalmi diskurzus lezárulásának idıpontjai. A szöveg sorszáma

A megjelenés

A hozzá-

A hozzászólások

idıpontjai

szólások

utolsó idıpontjai

2003.

száma

2003.

1.

04.01.

37

04.06.

2.

04.01.

26+46

04.10-27.

3.

04.02.

46

04.05.

4.

04.02.

25

04.05.

5.

04.02.

0

6.

04.03.

43

7.

04.03.

0

8.

04.03.

29

04.10.

9.

04.04.

27

04.11.

10.

04.05.

59

04.11.

11.

04.10.

31

04.14.

12.

04.11.

13

04.14.

04.11.

A hozzászólások formális hiánya a ,,Felmérések a cigánysággal kapcsolatban” és a ,,Bazi nagy sötétség” címő Magyar Hírlap álláspontnál volt megfigyelhetı, ez azonban nem jelentette a reakciók elmaradását, mivel ezek a reagálások a többi szöveghez kapcsolódtak.

302


2003. április 30.

96

A legtöbb észrevétel a ,,Fórumtéma” [04.01-27.: 46 hozzászólás], a ,,Tiltakozási hullám a roma lagzi miatt” [04.02-05.: 46], a ,,TV2, Irigy Hónaljmirigy és a kézmosás” [04.03-11.: 43] és a ,,Tüntetés a TV2 elıtt: nem kérünk a vicces győlöletbeszédbıl” [04.05-11.: 59] címő tematizációkhoz érkezett. A viták általában 3-4 naptól 7-8 napig tartottak. A kivételnek a ,,Fórumtéma” bizonyult, amely közel egy hónapig vonzotta a hozzászólókat. A ,,Fórumtéma” hivatalos tárgya az elıítélet volt. A társadalmi diskurzus tematizációinak és kommunikációs stílusuk bemutatására az elsı, a ,,Tiltakozások a TV2-s ,,Bazi nagy roma lagzi” miatt” és az utolsó, a ,,Bazi nagy tüntetés” címő írásokhoz csatlakozó hozzászólásokat elemeztem. ,,Tiltakozások a TV2-s ,,Bazi nagy roma lagzi” miatt”303 A ,,Tiltakozások...” 1. hozzászólója, Anonim értelmezésében ,,Mindenki utálja, ha ráismernek titkolt, de kiderült tulajdonságaira. A romák egy része, nem a legszegényebbek, is szeretné, ha csak a ,,szegény, elnyomott” romákról szólna a fáma.”304 Vannak ,,dúsgazdag” romák, de az ultraliberálisok médiakoncepcióinak ez nem felel meg, ,,kényelmetlen”. A roma gazdasági elit ,,a joghézagok mentén a seftelı, valutázó, színesfémben érdekelt romák”,305 a rendszerváltás idején szerezték vagyonukat. Ebbıl a körbıl mutatott be a TV2 korábban egy lakodalmi riportot. A 2. hozzászóló, Anonim a gazdag-szegény oppozíciót, amely emlékezteti a rossz zsidó és jó zsidó történeti képére, mellékes, de új elemmel egészíti ki: ,,Egyébként a gazdag romák mélyen megvetik a szegény romákat, eszükben nincs segíteni ıket.”306 A világon mindenkit parodizálnak, de érvelése, ,,most a romák igen érzékeny lelkőek lettek és felismerték emberi jogaikat”,307 elutasítás, amelyet azzal igazol önmagának, hogy a romák a köte303

MHO 2003: (n.a.). Http://www.magyarhirlap.hu/Popup_index.php?type=hozzaszol§id=64744§hozzaszol=1.

2003. április 30. 304

Anonim 1. 2003: (n.a.).

Http://www.magyarhirlap.hu/Popup_index.php?type=hozzaszol§id=64744§hozzaszol=1. 2003. április 30. 305

Anonim 1. 2003: (n.a.).


Anonim 2. 2003: (n.a.).


Anonim 2. 2003: (n.a.).

Http://www.magyarhirlap.hu/Popup_index.php?type=hozzaszol§id=64744§hozzaszol=1. 2003. április 30.

97

lességeket nem kapcsolják össze az emberi jogokkal, és egyben ık a felelısek azért is, hogy Kanada bevezette a vízumkényszert Magyarországgal szemben. A 3. hozzászóló, mocskosmősor, úgy véli, hogy a ,,vannak gazdag romák is” típusú érvelésben rasszizmus bujkál, a társadalomban jelentıs az esélykülönbség roma és a magyar gyerekek között, erıs az elıítéletesség, és ezt gerjesztette a TV2 és az Irigy Hónaljmirigy. A 4. hozzászóló, Anonim mocskosmősornak válaszol, ,,Láttál romát egyáltalán?” és ,,Lépjél ki egy keveset a belvárosi elefántcsont-toronyból.”308 inzultusok kíséretében, állítása szerint a romák ,,nem homogén réteg”, kasztokból áll.309 Az 5., aki jelezte, hogy azonos 1-gyel, és a 6. hozzászóló, erre reagálva megegyeznek abban, hogy ,,nem minden roma szegény és sajnálatra méltó”, ,,ezekrıl szólt a Mirigy paródiája”, és ,,A bőnös roma kép éppoly hazug, mint az szegény, ártatlan, sajnálatra méltó roma-kép.”310 A 7. hozzászóló, Anonim a romákat ,,tisztességes roma rétegre” és ,,aljanépre” osztja fel, szerinte a roma szervezetek az utóbbiakat védik, majd megjegyzi, hogy ,,az általam ismert romákat senki nem lesz képes átnevelni, munkára szoktatni”,311 és a fiatal generációk is ebben az életformában szocializálódnak. A 11. hozzászóló, Calm szórakoztató mősornak találta ,,egyébként” a Bazi nagy roma lagzit, már eljut a politika világába, ,,O.V és D.T is a kisebbséghez tartozik...!!!!”.312 Ezt a témát, ki tartozik valamelyik kisebbséghez, folytatja a 19.hozzászóló, Anonim, de átalakítja a ,,ki tartozik a zsidók közé a médiában, a médiában a zsidók vannak többségben, a zsidókról nem lehet viccelni, ehhez bátorság kell, mert nekik hatalmuk van”313 változattá. A 16. hozzászóló, Anonim visszatér a 7. hozzá-

308

Anonim 4. 2003: (n.a.).


Anonim 4. 2003: (n.a.).


Anonim 5. = Anonim 1. és Anonom 6. 2003: (n.a.).


Anonim 7. 2003: (n.a.).


Calm 11. 2003: (n.a.).


Anonim 19. 2003: (n.a.).


98

szólásnál megszakadt ,,munka - tisztesség” kettısség elvitatásához, álkérdésére — ,,Azt kikérnék-e maguknak, ha a romákat dolgos, becsületes, iskolázott emberként ábrázolnák?”314 — nem is várt választ. A 13. Anonim, a 14. liberálbolsevik, a 18. Hektornakmagáról és a 15. Hektor, a 17. Anonim azon vitatkoznak, vitájuk stílusa a tömegkultúra ideológiájának elemzéseiben ismert elitista — populáris argumentációs stílusokra hasonlít, hogy milyen dolgok lehetnek viccesek és milyen dolgokon nem illik tréfálkozni, hogyan változott a kabarék színvonala, szórakoztatott-e a Mirigy és hol található az együttes az elıadói rangsorban. A 20. hozzászóló, ismét a politizáló Calm, újra megnyitja történetével és általános kijelentésével, a gazdag (,,mercin” és ,,taxin”! utaznak, nagy aranyláncot hordanak) és tisztességtelen (segélyeket vesznek fel, nem állnak sorba) és agresszív (megpofozzák a tanárokat) cigányok témaváltozatot, míg a 23., Anonim ezt úgy olvassa, hogy ,,Menjenek a szemetek Indiába vergıdni! Annyi segítséget, esélyt kissebbség még nem kapott hazánkban mint a cigány. Nem képesek a civilizált társadalmi normák befogadására. A díszcigány politikusok meg menjenek a francba! A fajtársaik nyomorán élısködnek.”.315 A 23. Anonimnek válaszol a 24. és 25. hozzászóló, 1 cigány, és megismételt ajánlatára — találkozni szeretne vele — a 26. Anonim következtetése ,,Vennéd elı a bökıt mi? Vérengzı barbárok!”316 — zárja le ezt a diskurzusblokkot. A 28. hozzászóló, Anonim elıször a mőfaj problémát emeli ki, ezzel a 15. Hektorhoz illeszkedik: a mősor mőfaja paródia, a paródia eltúloz létezı jelenségeket, ,,A Mikroszkópon állandóan a hülye vidéki paraszt figurája megy. Akkor most be kell tiltani a Mikroszkópot? Vagy sértıdjek meg, mert én is vidéki vagyok?”,317 majd a bőnözés témáját indítja el azzal, hogy ,,A mősortól teljesen függetlenül mondom: bizonyos rétegek a cigányok közt abszolút bőnözı életmód szerint élnek.” 318 Ezt folytatja a 29. Anonim, az ı okfejtése szerint a pozitív diszkrimináció nem 314

Anonim 16. 2003: (n.a.).


Anonim 23. 2003: (n.a.).


Anonim 26. 2003: (n.a.).


Anonim 28. 2003: (n.a.).


Anonim 28. 2003: (n.a.).


99

vezethet eredményekhez, talán meg sem érdemelnék az ilyen gesztusokat, mert visszaélnek az állami ,,szocialispenzekkel”, mert elterjedt a ,,bőnözés a cigány lakosság megengedhetelenül nagy százalékában”,319 mert erıs a társadalmon kívüliség és ez ,,lehetetlenné tesz minden felzárkóztatási erıfeszítést”,320 mert csak követeléseket fogalmaznak meg, mert a cigányszervezetek nem képviselik a cigányságot, csak megélhetést biztosítanak tagjaiknak. A 30. hozzászóló, Vivek okfejtésében ez a téma a demográfiai alaphelyzettel kapcsolódik össze: a lakosság száma csökken, a romák aránya növekszik, és ha 20-30 év alatt nem integrálódnak, akkor a konfliktusok elviselhetetlenné válnak, ehhez az integráláshoz pozitív diszkrimináció szükséges, de nem elégséges, mert az egész társadalomnak nem jogkövetı a viselkedése, általánosan nem tartják be a szabályokat. A 31. hozzászóló a vitákba visszatérı Hektor, mások figyelmébe ajánlja a 28. és a 29. Anonim megnyilatkozásait, megismétli önmaga állításait és bírálja az Ombudsman eljárását, rágalmazza az Országos Kisebbségi!!! Önkormányzatok vezetıit (ingyenélık, ,,sok nemzetiségnél nem is a saját fajtájukat képviselik”321), és ezzel elindít egy rágalmazó, győlöletbeszéd folyamatot, amelyet a 32-35. hozzászólók képviselnek. A 36. Anonim is ide sorolható, de ı kapcsolódik a 19. Anonimhoz is: ,,Félsz az igazságtól. Inkab a kisseb fajt szapulod mert gyáva vagy-vagytok. Akik a nagy dohányt keresik és legalisan kilopják a szemedet azokról hallgattok. Ahol nagy a haszon ott csak ık vannak jelen. Az ország vagyona nam a cigányok miatt fogy.”

322

A záró, 37. hozzászólást RODOSZ jegyzi

visszautasítva az Irigy Hónaljmirigy ,,paródiáját”, amelyet nem talált humorosnak a következményei miatt.

319

Anonim 29. 2003: (n.a.).


Anonim 29. 2003: (n.a.).


Hektor 31. 2003: (n.a.).


Anonim 36. 2003: (n.a.).


100

,,Bazi nagy tüntetés”323

A ,,Bazi nagy tüntetés” címő publicisztikával fejezıdött be a hivatalos diskurzus a Magyar Hírlapban. A chaten ehhez 13 hozzászólás érkezett. A 2. Anonim szerint a politikai korrektség gyakorlatát a társadalommal nem lehet elfogadtatni, ezért amit ,,tiltani akarnak, arról hozzanak törvényt”.324 A 3. Anonim úgy vélte, hogy ,,a kérdéses mősor szerencsétlen sőrítménye volt egy kisebbség rossz tulajdonságainak”,325 de ha ez elutasítható, akkor a valóságshowkat is tiltsák meg, ,,Mert ezek a ,,valóság mősorok” olyan kiábrándító meztelenséggel mutatják be a mai embereket és erkölcseiket, kiszolgáltatottságukat ösztöneiknek és és csábító pénznek, hírnévnek, hogy ez sokkal kiábrándítóbb és bántóbb mint a hivatkozott kisebbségi mősor!”326 A 4. bela a mőfajtévesztéssel érvel, ,,Önök dokumentumfilm ellen tiltakoznak ami valójában nem az.”,327 míg a 5. Karesz azzal, hogy ,,a ,,nagy bazi...” inkább sok volt egyszerre, azért sokkolt”,328 ugyanakkor nem látnak különbséget a szıke nık, a rendırök, a taxisok és a romákról szóló viccek és paródiák között. A mőfaj értelmezés témáját a 6-7. Csipszecske és a 8. Simora Tamás és a 9. Anonim is átveszi, és elveti az ügy jelentıségének lehetıségét, ,,Szerintem nevetséges ez az egész cirkusz, Bazi nagy elefánt lett egy picike kis bolhából!”,329 ,,Tipikus média-sajtó perpatvar lett belıle. Virtuális ügy.”,330 ,,Ismét a média csinált nagy 323

MHO 2003: (n.a.). Http://www.magyarhirlap.hu/Popup_index.php?type=hozzaszol§id=65196§hozzaszol=1.

2003. április 30. 324

Anonim 2. 2003: (n.a.).


Anonim 3. 2003: (n.a.).


Anonim 3. 2003: (n.a.).


Bela 4. 2003: (n.a.). Http://www.magyarhirlap.hu/Popup_index.php?type=hozzaszol§id=65196§hozzaszol=1.

2003. április 30. 328

Karesz 5. 2003: (n.a.).


Csipszecske 6. 2003: (n.a.).


Simora Tamás 8. 2003: (n.a.).


101

ügyet egy jelentéktelen dologból.”331 Ez a bagatellizáló szándék és eljárás a többi hozzászólónál melléktémaként már megjelent, de itt kezd fıtémává alakulni, és ezzel párhuzamosan fellép az áthárító bőnbakkeresés mechanizmusa, a média, a tiltakozók és az áldozatok hibáztatása. A 10. Anonim ellenvéleménye váratlanul érkezik, a másik pozíciót képviseli, szociológiai felmérésekre hivatkozik, vitatja az ügy legelterjedtebb értelmezéseit, nem érti, hogy ,,ez miért cigányügy, és miért nem szakmai, média-etikai kérdés”.332 A 11. Igaz szó a 10. Anonim gondolataira reagál, neki címezte megszólalását, ellenszenvét nyilvánosan vállalja, ennek okaként budapesti, VIII-IX-X. kerületi lakóhelyi tapasztalatait jelöli meg, és míg a másik pozíciót képviselıket kényelmes irodából moralizálókként határozza meg, önmagát az átlagemberek közé sorolja, aki ,,látja mi megy ezeken a helyeken (nem teljes felsorolás volt, csak a jéghegy csúcsa) és ugyanakkor hallja ezt az ócska tolerancia-dumát, hát felforr a vére!”.333 A 12. sznob szintén a nyilvános konstrukciót formálja át, mint a 10. Anonim, ,,itt nem a romákat általában figurázták ki, hanem a városi lumpen életmóduakat”,334 de ezt a már ismert bagatellizáló szándékkal, ,,ugyanúgy alaptalan volt ez a zajkeltés az Irigy Hónaljmirigy ellen”,335 és ez mőködésbe hozza nála az áldozatok hibáztatását, szexualizáló elemmel, ,,a sarki lotyók nagy hányada miért roma...eus magatartás házasság után a feleséget kizavarni strichelni a sarokra?”.336 A 13. Anonim újra a 10. hozzászóló, cáfolja a prostituáltak jelenlétét a közterületeken, ,,sarki lotyók meg nincsenek”,337 és furcsállja, hogy a szociológiai kutatásokra, ame331

Anonim 9. 2003: (n.a.).


Anonim 10. 2003: (n.a.).


Igaz szó 11. 2003: (n.a.).


Sznob 12. 2003: (n.a.).


Sznob 12. 2003: (n.a.).


Sznob 12. 2003: (n.a.).


Anonim 13. = Anonim 10. 2003: (n.a.).


102

lyek ,,nem igazolják a cigányok negatív megítélését, azaz ‘jobbak’, mint vélekedünk róluk”,338 nem reagált senki: ,,A VIII. kerület mélyén lakom, nem ettıl függ, ki mit gondol a cigányokról. Nem értem a győlöletet, talán mindenki kipróbálhatná egy kicsit, milyen cigányként élni.”339

4.3.4. Következtetések A társadalmi kommunikáció folyamataival és a figyelı közönség véleményeivel szemben a Magyar Hírlap konstrukciói zártak, szereplıi nem vagy csak kivételesen részei a mentális térképeknek. A nyilvánosságban a fontos pozíciókat a politika, a civilszféra és a média kijelölt, intézményes képviselıi birtokolták, az ı tematizációikat mutatták be, míg a gazdasági szféra képviselıi ellenálltak a médiatérbe történı beléptetési kísérleteknek. Ezeknek a tematizációknak a bírálata, dekonstrukciója, elutasítása és kiegészítése, támogatása, elfogadása zajlott a chat-háttérben, a hozzászólók kommunikatív kompetenciái közötti jelentıs különbségek mellett. A cigány/roma reprezentációs konfliktus sorozatban a devianciaorientált és az emancipatorikus megközelítések argumentációs rendszere jelent meg. A társadalmi tér empirikus hatásaira, amelyek részévé váltak a társadalmi kommunikáció folyamataival és a figyelı közönség véleményeivel szemben általában zárt média konstrukcióknak, három esetben találtam példát. A példák publicisztikai szövegekben bukkantak fel. A ,,Bazi nagy tüntetés” címő, lezáró írás beszámolt arról, hogy ,,A tüntetés barátira sikeredett, talán harmincan lehettünk a helyszínen, többségben a szervezık és ismerıseik, barátaik, valamint néhány ‘külsıs’’”,340 és az embereket, a ,,közembert sem érdekli igazán a ‘Bazi nagy roma lagzi’ azon túl, hogy jól szórakozott rajta, vagy éppen bosszankodott”,341 nem érdekli ,,ez az ügy”342, az a témakonstrukció, amelynek változatát a Romaversitas mutatta be a tüntetésen. 338

Anonim 13. = Anonim 10. 2003: (n.a.).


Anonim 13. = Anonim 10. 2003: (n.a.).



2003. április 30. 341


2003. április 30. 342


103

A ,,Kis módosítás baziügyben” általános iskolai történetében ,,a cigány Karcsi”,343 aki Budapest egyik lerobbant kerületében, egy kis roma gettóban él, népes családjával a ,,jókat röhögtünk”344 csoportba tartozott. Ez a történet elindítója a szociologizáló gondolkodásmódnak, amelybıl két tanulság adódott. Az elsı következtetés szerint a viccek! jellemzıek, nem minden cigányra, ,,hanem bizonyos, létezı roma rétegekre, mentalitásra, életvitelre”.345 A második következtetés pedig az, hogy a téma közönségének média alakzata, azok akik osztják a Magyar Hírlap álláspontját és az ellenpólus lakosság!, nem etnikus csoportosulások, mivel nem a roma — nem roma határok mentén szervezıdnek.

A ,,TV2, Irigy Hónaljmirigy és a kézmosás” címő publicisztika szerzıje számára a ,,cigányparódia” a negatív elıítéletek magyarországi leltára, ezért a figyelı közönség véleményeit meglepınek és megdöbbentınek találta: ,,Közben olvasgatom itt, az interneten a témával kapcsolatos fórumokat. És megdöbbentı annak a nem is olyan kevés embernek az értetlenkedése ezen ügy kapcsán.”346 Ezt az értetlenkedést az ellenérzések, elıítéletek, rasszista magatartások jeleiként értelmezi, és a Bazi nagy roma lagzi címő produkció következményeit látja bennük, összefüggésben a cigánysággal kapcsolatos felmérésekkel, mert a médiaesemény ezeket a tudásokat erısítette meg és igazolta a társadalomban, a média nyilvános kommunikációjában.

2003. április 30. 343


2003. április 30. 344


2003. április 30. 345


2003. április 30. 346

Szabó G. 2003: (n.a.). Http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=64853§archiv=1§next=90.

2003. április 30.

104

5. A CIGÁNY/ROMA NÉPISMERET NÉPRAJZI VONATKOZÁSAI

5.1. A cigány/roma népismereti tankönyvek rendszere

A cigányság etnikai alcsoportjainak határait átlépı identitás kialakításában a néprajznak már az 1980-as évek közepén programszerően, megalapozó szerepet szántak, illetve megfogalmazódott az, hogy a közös identitás létrehozásában a néprajz alkalmazott tudomány.347

A cigány/roma népismereti tankönyv, mint mőfaj az 1990-es években jelent meg, és ebben az idıszakban kiterjedt az intézményes szocializáció minden szegmensére, különbözı konstrukciói hozzáférhetıvé váltak az óvodai, az általános iskolai, a középiskolai és a fıiskolai, egyetemi oktatás szintjein. Ebbıl a periódusból a jelentısebb, elismertebb mintázatok közül megemlíthetı Mészáros Csilla Cigány népismeret az óvodai nevelési program gyakorlatában,348 Menyhért Ildikó Zöld az erdı. Cigány népismereti olvasókönyv az általános iskolák alsó tagozata számára,349 Ligeti György Cigány népismereti tankönyv a 7-10. osztály számára,350 Breszkovics József és Radics József Cigánykerék. Cigány népismereti és mővészeti olvasókönyv általános iskolásoknak,351 Ligeti György Bevezetés a magyarországi cigányság kultúrájába352 címő CD-ROM-ja és a CD-ROM melléklete Rózsavölgyi Adél Beszélgetések353 címő könyvecskéje, Raicsné Dr. Horváth Anikó Cigány népismeret és pedagógia,354 Bódi Zsuzsanna Cigány népismeret355 és Kemény István A magyarországi romák356 címő könyve.

A mőfaj elemeinek társadalmi használatában, a tudományos kritikák, a nevelési gyakorlatok, a nevelési kísérletek problematizációinak terében elıfordultak konfliktusos változatok, és több konstrukciós kísérlet korlátozottan bizonyult maradandónak. A társadalmi, a politikai és

347

Szuhay 1995: 336.

348

Mészáros 2000: 3-75.

349

Menyhért 2002: 5-136.

350

Ligeti 2004: 5-188.

351

Breszkovics – Radics 2002: 3-150

352

Ligeti 1997: (n.a.).

353

Rózsavölgyi 1997: 3-39.

354

Raicsné Dr. Horváth 2000: 5-140

355

Bódi 1997: 5-167.

356

Kemény 2000: 3-128.

105

a tudományos diskurzusban a Menyhért Ildikó tankönyvéhez kapcsolódott identitásvita lezárta az identitástervezetek elsı korszakát.

Az 1990-es évek után a népismereti tankönyveknek újabb konstrukciói intézményesültek, amelyek részben felváltották a korábbi periódus mintázatait. Az elismertebb cigány/roma népismereti tankönyveknek Bársony János és Daróczi Ágnes Vrana mámi mesél. Roma népismeret az általános iskolák 1-4.osztálya számára,357 Ligeti György Cigány népismereti tankönyv a 7-12.osztály számára,358 Beck Zoltán – Bíró Boglárka – Cserti Csapó Tibor – Forray R. Katalin – Kiss Andrea – Labodáné Lakatos Szilvia – Sánta Hajnalka – Varga Aranka Érettségirıl tanároknak. Cigány népismeret,359 Bíró Boglárka – Beck Zoltán – Cserti Csapó Tibor – Forray R. Katalin – Ignácz Mária – Lakatos Szilvia – Nagy Pál – Pálmainé Orsós Anna – Varga Aranka Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz360 címő tankönyvei bizonyultak. Ennek az idıszaknak fontos népismereti összeállítása még a Fátyol Tivadar - Fleck Gábor Kıszegi Edit - Szuhay Péter szerkesztette A Roma Kultúra virtuális Háza361 címő multimediális DVD-ROM, amely azonban még nem vált az oktatási folyamat részévé.

Az értekezésben a bemutatott cigány/roma népismeret konstrukciók nem reprezentatívak, ugyanis ebben az összefüggésben a reprezentativitás nem értelmezhetı, így nem lehet létrehozni egy reprezentatív mintát. A mintavételi eljárás azért nem lenne megfelelı, mert az elemzéshez azokra a népismereti könyvekre van szükség, amelyeket tankönyvvé nyilvánítottak vagy tankönyvszerően használtak, mivel az értekezésnek a közös identitás formálódása, a kanonizálódó identitáselemek és a identitáskonstrukciók bemutatása a tárgya, illetve ennek a folyamatnak a néprajzi vonatkozásai.

A cigány/roma népismereti tankönyvek elsı periódusának identitástervezeteit mint modellváltozatokat írtam le, szoros összefüggésben a tudományos diskurzus kontrolláló diszciplínáival, amelyek közül a néprajz bizonyult meghatározónak. A második periódus mintázatainál módosítottam a leírás módján, és elsısorban a néprajzi vonatkozásokat, a második periódusban intézményesült identitáskonstrukciók néprajzi kapcsolatait mutatom be.

357

Bársony - Daróczi 2005: 3-176; 73’29”.

358

Ligeti (é.n.): 5-267.

359

Beck – Bíró – Cserti Csapó – Forray R. – Kiss – Labodáné Lakatos – Sánta – Varga 2005: 2-70.

360

Bíró – Beck – Cserti Csapó – Forray R. – Ignácz – Lakatos – Nagy – Pálmainé Orsós – Varga 2006: 5-222.

360

Adonyiné Gábori - Bárdossy – Dudás – Forray R. – Géczi – Kéri – Meleg – Mrázik – Nagy 2006: 3-252.

361

Fátyol - Fleck - Kıszegi - Szuhay 2006: (n.a.).

106

5.2. A cigány/roma népismereti tankönyvek és a néprajz kapcsolatai Bársony János - Daróczi Ágnes: Vrana mámi mesél. Roma népismeret az általános iskolák 14. osztálya számára.362

A népismereti tankönyvet két nagyobb rendszer alkotja, az írott-rajzolt, szöveg-kép anyagot tartalmazó könyv és a könyvhöz tartozó CD-mellékleten a hangzó anyag. A kötet három nagyobb egységre tagolódik, az elsı rész a Versek, mondókák címet viseli, Daróczi Ágnes öszszeállítása, a második rész, a Történelmi mesék Bársony János munkája, míg a harmadik rész, a Híres cigányok, a második részhez hasonlóan Bársony János válogatása. A könyv három részéhez Elıszó, Lábjegyzetek és Utószó csatlakozik. A könyvhöz tartozó CD-mellékletben található hangzó anyag, amelyet Bársony János rendezett, tartalmában illeszkedik a szövegkép tematikai rendszerhez, így a 46 mő a Versek, mondókák címő rész különbözı mőfajokhoz tartozó alkotásai közül került ki, azok zenés vagy prózai elıadása. A Himnusz/Gélém, gélém, amely a Híres cigányok címő részben található, a könyvben az utolsó elıtti szöveg, Jarko Jovanovic Jagdino mőve, itt azonban a mőfaji megjelölése a népdal.

A tankönyv Elıszava, Janusz Korczaknak az anyanyelv jelentıségét kiemelı konfúz vallomásos mottója után, amely szerint az anyanyelv minden jónak és rossznak forrása, minden értéknek és emléknek magában foglalása, a szerzıi szándékokat és a tematikus összeállításokat inspiráló koncepciót mutatja be.363 Milyen szerzıi szándékok fogalmazódtak meg a népismereti tankönyvben? A szándékok között szerepel információk átadása a roma önismeret alakításához, az érdeklıdı többségi olvasóknak betekintés a roma kultúra és nyelv értékeibe, az iskoláknak és a pedagógusoknak ismeretanyag biztosítása a roma tanulók oktatásához, anyanyelvi neveléséhez, a roma nyelv és kultúra iskolai jelenlétével a roma család és az iskola értékeinek egyesítése, továbbá a roma család és az iskola párbeszédének megteremtése a gyermekek érdekében.

Milyen hatásai lehetnek a közvetlen szándékoknak és az ismeretek átadásának? A megfelelı ismeretek a roma gyermekeknek önbecsülést nyújthatnak és együttérzıvé teheti a többségi gyerekeket, kinyitja az iskolát a szülıi ház felé, egyben erısítheti a gyerekek világ iránti nyitottságát és vágyát a tanulásra. Mi indokolja ezeket a szándékokat és a tankönyv ismeret együtteseinek kiválasztását? Bársony János és Daróczi Ágnes értelmezésében ma egy paradox 362

Bársony - Daróczi 2005: 3-176; 73’29”.

363

Bársony - Daróczi 2005: 3.

107

helyzet áll fenn, mert a romák ugyan a 14. századtól a Kárpát-medencében élnek és résztvevıi Magyarország távolabbi és közelebbi politikai, társadalmi és gazdasági történelmének, de ennek ellenére mégis ismeretlenül élünk együtt, egymás mellett évszázadok óta, az elıítéletek falával körbezárva. A közös jelenünk legnagyobb problémája a közös múlt tudatosításának, a történelmi tények ismeretének és elismerésének az elmaradása, valamint a romák társadalmi megbecsülésének megrendülése.364 A szerzık ezen a helyzeten úgy kívántak változtatni, hogy könyvükben jórészt két nyelven, cigányul és magyarul adták közre a népköltészeti és mőköltészeti alkotásokat, verseket, dalokat, meséket, balladákat, novellákat, illetve a cigány népköltészet mellett a roma történelemrıl, népszokásokról, jeles személyiségekrıl közöltek ismereteket. A cigány nyelvő szövegek lejegyzése a magyar ortográfia szabályai szerint történt, a pontos kiejtést követve. A népismereti tankönyvben a szövegek legtöbbször a lovári nyelvjárásban íródtak, de esetenként elıfordul még a kárpáti, a kelderás és a bergitko dialektus is a folklórközlésekben, ezeket az elıfordulásokat külön feltüntették. Az Utószó témája a cigány nyelv, a rományi sib állapota, a nyelv története és a nyelv változatainak a megoszlása. A kétnyelvő közlésekkel a szerzık célja a roma nyelvújítási, egységesítı, standardizáló, tervezı folyamathoz való hozzájárulás volt, továbbá a nyelvi közmegegyezés, az irodalmi nyelv, a köznyelv megalkotása. A közös nyelv megalkotásának folyamata és a folyamat háttere összetett, a roma emancipációs törekvések, a roma nyelvő értelmiség számának növekedése, a nyelv– és folklórtudomány győjtı és rendszerezı munkája, a cigány nyelvő újságok, a könyvkiadás és az elektronikus média, a cigány nyelvő oktatás megjelenése, az Európai Unió létrejötte, az országhatárok átjárhatósága és a nyelvi jogok európai garanciái egyaránt szerepet játszanak benne. Bársony János és Daróczi Ágnes nézıpontjából a romák mai magyarországi története, nyelvállapota, a nyelvhasználatra vonatkozó törvényekkel együtt lezárja a nyelvi intézmények nélkülözésének, a nyelvi elnyomás, a kényszerasszimilációs politika Mária Terézia rendeleteivel elkezdıdött idıszakát. A magyarországi iskolarendszer pedig, amely eddig ,,idegenként, az ı nyelvük és kultúrájuk negligálójaként jelent meg a roma közösségek, családok elıtt, ami akadályozta eredményes társadalmi integrációjukat, gyermekeik megfelelı fejlesztését”,365 a cigány anyanyelvő gyerekek nyelvhasználatának és kulturális értékeinek elismerésével átalakulhat a kölcsönös megismerés és tisztelet terepévé.

Az elsı résznek, a Versek, mondókáknak jellemzıje a szinte folyamatos és párhuzamos magyar és lovári nyelvő közlésmód kettıssége. A Valaha madarak voltunk, a Zöld az erdı, 364


365


108

amely az 1970-es évektıl a magyarországi cigányság himnuszává vált, de általános elfogadottsága sohasem alakult ki, és különbözı alternatívái jelentek meg, a Mondóka kislányoknak, a Mondóka kisfiúknak, Játékos kérdés-felelet lányoknak, Játékos kérdés-felelet fiúknak, Fogvarázslás, Gyermekvers, Fiúaltató és a Ringatlak, kislányom címő versek többsége különbözı győjtık által különbözı helyeken és idıpontokban lejegyzett folklóralkotás, amelyet Bari Károly Két gyermekvers Máriusznak címő költeményei és Weöres Sándor Haragosi, A kutyatár, Biztatás, Szán megy el az ablakod alatt, Forgós-ropogós, Varázsének, Paripám csodaszép pejkó, A tündér, Suttog a fenyves, Ha a világ rigó lenne, A galagonya címő versei követnek Choli Daróczi József lovári nyelvő fordításaival együtt. A gyermekversek harmadik csoportjába Mesterségdalok elnevezéssel az eredetileg kárpáti dialektusban elhangzó Szegkovácsok dala, Ónozókról szóló tematikai elnevezéssel Romka Demeter oroszországi kelderás roma Fújtass már!, majd a Gombosokról szóló címő népköltés kottával és a Csurárokról szóló népköltés került, amelyet a Szél fúj, Találós kérdések és az Ejhaj, Csenger, továbbá az Ül a nyúl a réten címő népköltések követnek, utóbbiak kottázottan is, majd a Megy a kacsa a vízre és Bari Károly Az ezüstcsengı címő verse, Nanóri a Csenki testvérek győjtése, az Igazán hogyha szeretsz, A cipıim zsip-zsopoznak, az Egyszer, kétszer, tizenkétszer, kottával és az Erdı, erdı, rejts el engem, a Botoló, a Kéretı dal kottázva is, az Ébredj, ébredj, szép leányom, az Amoda lent zenélnek, a Hogyha engem látni akarsz és a Fateknı, piros szoknya címő népköltések, utóbbiak kottával, amelyekben közös az egyszerőség, a játékosság, az eljátszhatóság és a gyakori dalváltozat elıfordulásával az együtt éneklés lehetısége. A Versek, mondókák ötödik tematikai rendszere több szerzı alkotásaiból kialakított lírai sorozat, Choli Daróczi József Hallgassatok el, gyerekek, Idegen, Kiszámoló, Nyelvtörı, Csikót vett nemrég, Esı csöppen, majd Romka Demeter Énekeljetek, cigányok!, Apámnak, Karsai Ervin Mikor kicsi fiú voltam, József Attila De szeretnék gazdag lenni és Bari Károly A kibereki vásár címő verseivel, amelyet a hatodik tematikai csoport hosszabb népmeséi, Az együgyő vajda és a Rofojica, és hoszszabb népköltései, a Fagyos király és a Mácso és Dojkica követnek.

A második rész a kötet címadó történetével kezdıdik, Vrana mámi mesél. A kezdet a mesélés szituációjának megteremtése, a nagymama és unokája, Zsófi - Mozolka párbeszéde az etnikus azonosság, a külvilág és önmaguk elkülönítésével, amely átvezet Vrana mámi etnicizált történeteihez, a Történelmi mesékhez. A Történelmi mesék elsı egységének témája az eredet, Hogyan lett az ember, A Nap és a Hold története címő eredetmondákkal, a Szikájimo – Vándorjelek címő verssel, a Vándorút és a Köszöntések címő mesemondói, belsı párbeszédekben az indiai származás elképzelésével. A második egységben, a Népszokásokban, helyet kapott lovári és magyar nyelven Újévi köszöntı, Húsvéti köszöntı, Karácsonyi köszöntı, ame109

lyek Bari Károly győjtései, és az Aj, a pócsi nagy templom címő folklorizálódott egyházi ének, amely Mészáros György győjtése. A folklóralkotások közé került Choli Daróczi József Tél, Húsvéti vers és Bronislawa Wajs-Papusa Nem akarunk mi gazdagságot címő költeménye, továbbá József Attila Betlehemi királyok címő verse. A Történelmi mesék Vrana mámi fiktív alakjának elıadásában A vándorlás története, Zsigmond király és László vajda története, Mamuha gyógyító ereje, Lippai Balázs hajdú fıkapitány története, Horváth Ferenc ezeres kapitány története, Rákóczi és Barna Mihály, Czinka Panna története, Negyvennyolcas történet, Petıfi története, Sokféle cigányok, József fıherceg története, Mihaszna mese, Phárrájímosz-történet, Kócos és Bizsu története és A Fekete vonat címő mesés történetek sorával folytatódnak magyar nyelven, és a mesés történetekbıl létrejön a magyarországi cigányok történelme. A történelem elmondását, megalkotását a Gyógyító ráolvasás, amely Wlislocki Henrik győjtése, Bari Károly Mese, Petıfi Sándor Fa leszek, ha…, Befordultam a konyhára, Szeptember végén, Choli Daróczi József Elvitték a cigányokat címő lírai versei szakítják meg lovári és magyar nyelven, olvasóját pedig végigkísérik Bari Károlynak a történetekhez, versekhez illesztett színes illusztrációi és képei.

A harmadik, Híres cigányok címő részben Dankó Pista, Rácz Aladár, László Mária, Balázs János, Lakatos Menyhért, Choli Daróczi József, Péli Tamás és Bari Károly önvallomásos elemekkel átszıtt, fényképeikkel illusztrált rövid élettörténetei, festményei, versei találhatóak. A harmadik rész záró tematikai elemei Jarko Jovanovics Jagdino Gélém, gélém címő cigány himnusza, lovári és magyar nyelvő szöveggel és a kottával, valamint Tom Odley angliai roma angol nyelven írt A tőz mondája címő költeménye, Mesterházi Mónika magyar fordításában.

Milyen néprajzi forrásokat használt fel a Vrana mámi mesél címő roma népismereti tankönyv? A jegyzetek, a szövegek adatolása azt támasztja alá, hogy a néprajzi források használata nem érvényes a könyv egészére, teljes szöveganyagára. Elsısorban a Daróczi Ágnes által összeállított Versek, mondókák címő rész, ennél kevésbé a Bársony János által írt Történelmi mesék épült a folklór világából, míg a Híres cigányok rész egyes alakjairól csak feltételezhetjük a folklorizációjukat. A már megjelent írott források, Bari Károly Tőzpiros kígyócska, Az erdı anyja és Madarak aranyhegedőn címő kötetei, Csenki Sándor és Csenki Imre Bazsarózsa címő daloskönyve, a Cigány népballadák és keservesek, a Pallas Nagylexikon Cigányok címő szócikke és külön melléklete, Rajko Gyuricsnak Románé gárádiné álává címmel egy Belgrádban kiadott könyvben megjelent győjtése, Sára Sándor Cigányok címő filmje, a Szegı László szerkesztette Cigány bölcsıdal címő kötet, Toldi Miklós és a Phrálá szám együttes repertoárja, Bari Károly, Csenki Sándor és Csenki Imre 1940-es évek elejének mezıtúri, 110

Daróczi Ágnesnek az 1970-es évek közepén Bedın és Vígh Rudolfnak az 1950-es évek végén folytatott püspökladányi kéziratos győjtése tartoznak ide. A Vrana mámi mesél címő népismereti tankönyv néprajzi anyagainak többsége Bari Károly könyveibıl, különösen a Tőzpiros kígyócska címő kötetbıl, ezen túl pedig Daróczi Ágnes bedıi győjtésébıl és a Szegı László által szerkesztett Cigány bölcsıdal címő könyvben közölt folklóralkotások közül került ki. A néprajzi közlések jegyzetei tartalmilag nem teljesek, noha a leírások kezdetei, így a győjtık megnevezése egy-egy adott szövegnél, viszonylag gyakran elıfordul. Az etnikus önmeghatározás és a történelem etnikus olvasatában az önmeghatározás több alkotóelemének megítélése és a történelem szerkezete a történeti és a néprajzi szakirodalomban nem egyértelmő, más olvasatokat, rendszerezéseket is lehetıvé tesz. Az Elıszóban a romák Kárpát-medencében való jelenlétére utaló, oklevelekben elıforduló településnevek, így Cigányvaja, Egyházascigány és Cigánd helynevei a történeti szakirodalom filológiai, forráskritikai, nyelvészeti vizsgálódásai alapján nem etnikus eseményekre vezethetıek vissza, a névadás nem függött össze a települések megalapításával. A romák magyarországi történelmében a megérkezés pontos kezdetének a megállapítása sem elengedhetetlen mozzanata az identitásképzés folyamatának és diskurzusának. Ligeti György: Cigány népismereti tankönyv a 7-12. osztály számára.366

Ligeti György tankönyvének közvetlen elızménye a Cigány népismereti tankönyv a 7-10. osztály számára címő tankönyv. A felépítés formális rendszere az évfolyam, a mőveltségterület, majd a mőveltségterületeken belül a témakör és a résztémakör tagolásokra épül. A mőveltségterületek, amelyekben az ismeret együtteseket elhelyezték, a 7-11. osztályban az Anyanyelv és irodalom, az Ember és társadalom és a Mővészetek, a 12. osztályban az Anyanyelv és irodalom, az Ember és társadalom mellett az Informatika és az Életvitel és gyakorlati ismeretek. Ebben a formális rendszerben a témakörök és a résztémakörök megnevezése a várható tartalmakra vonatkozó orientációs jelzés. A résztémakörök több elembıl álló tartalmi hálózatok, és ezekhez vannak hozzárendelve a pedagógiai célok és a pedagógiai módszerek. A megalkotott orientációs struktúra és a tartalmi hálózat kapcsolata ugyanakkor ellentmondásos, mivel az érvényes tudományos rendszertanba nem illeszthetı be, ezért a néprajzi vonatkoztatások csak a tartalmi elemek megfigyelésével határozhatóak meg. A tartalmi elemek kiválasztását és hálózatát az orientációs struktúra, a tudományos rendszer és az elızetes mőfaji és pedagógiai koncepció határozta meg.

366

Ligeti (é.n.): 5-267.

111

Mennyiben bizonyulhat népismeretnek a mőveltségterületek elvének alkalmazása következtében Ligeti György tankönyve, továbbá az orientációs struktúra mellett milyen mőfaji és pedagógiai koncepció határozta meg a tematikai rendszert, illetve a néprajztudománynak milyen tudásterületei épülhettek be a szöveghálózatba? A mőfaji és pedagógiai koncepciót Ligeti György Záró gondolatok címő részben fogalmazta meg.367

A népismeret oktatásának célja a kisebbségi csoportok nemzetiségi tudatának ápolása, a ,,származási-nemzetiségi” tudat humanizálása és a többségi társadalom toleranciájának, ismereteinek növelése. A cigányság identitásának alakítása azért különleges feladat, mert ez a nemzetiségi kisebbség egyben szociálisan hátrányos helyzető csoport. is. A szociális és az etnikus összefüggésrendszer következtében a cigányság tudományos tematizációi a társadalomtudományokba ágyazódnak. Az összefüggésrendszer megértéséhez szükséges ismeretek rendszerei így a néprajz, az antropológia, a szociológia, a szociálpszichológia, a közgazdaságtan és a politológia. A cigány népismeret nem azonos a népi ismeretek átadásával, hanem egy olyan multidiszciplináris értelmezés, amely a szociológiai, antropológiai, szociálpszichológiai, jogi és néprajzi kereteket használja fel együttesen. A cigányságról való tudásunk szélesebb rendszerbe helyezése feltétele az attitődök és készségek, az értékek, a normák, a cselekvési hajlandóságok és az ismeretek alakításának, amely a roma népismeret oktatásának a célja. Az elsajátítandó attitődök és ismeretek közé az egyén jogainak elismerése és annak magától értetıdısége, a kölcsönösség, a kritikai beállítódás, az önismeret, a kommunikációs képesség, a vitakészség, a konfliktusok kezelése, az identitásépítés, a nyíltság, az elıítélet mentesség, a mássághoz való jog elismerése, a választás élménye és a saját kompetencia megtapasztalása tartoznak. Az attitődök és ismeretek meghatározása ugyanakkor értékválasztások sorozata is, ezért egyben explicit ideológiai irányultság kifejezıdése is.

A cigány népismeret koncepciójában a multidiszciplináris forma elsısorban a néprajzi, az antropológiai és a szociológiai diskurzusra vonatkoztatott. A kötet különbözı tartalmi elemeit a konceptuális lehetıségek mellett azonban a formalizált orientációs struktúra korlátozásai határozták meg.

A 7. évfolyam Anyanyelv és irodalom mőveltségterületén találjuk a Népköltészet címő szövegcsoportot, ebben mesékrıl, köszöntıkrıl, balladákról, eredetmondákról olvashatunk, de bemutatja még Csenki Sándor néprajzi kutatásait, és megemlíti Csenki Imre és Kovalcsik Ka367

Ligeti (é.n.): 261-264.

112

talin néprajzi munkáit. Szövegközlések is helyet kaptak ebben a részben [Az elrejtett kincs, Szögkirály, Pünkösdi köszöntı, Karácsonyi köszöntı, Líza (balladatöredék), A cigány nép eredetmondája, Madarakból lettünk], amelyek Bari Károly, Sáfár Sándor, Mészáros György és Bartos Tibor győjtései. Az Ember és társadalom mőveltségterületen a Munka és megélhetés címő szövegcsoport az etnicizált foglalkozássá vált zenei szolgáltatás, a lótartás és ló kereskedés, a kovácsmesterség, a dögeltakarítás és famegmunkálás leírása mellett a 16-18. században a cigányok által gyakorolt mesterségek leltára. A Mővészetek mőveltségterület a Népzene [A lassú dalok, Balladaszerő dalok, meseszerő balladák, Táncdal és pergetés], Egy tájegység zenéje: Szabolcs megye; A Duna-Tisza közén és a Dél-Alföldön élı cigányok zenéje; A beás cigányok zenéje [A szabolcs-szatmári cigányok elıadásmódja, Szájbıgı, A Duna-Tisza közén és a Dél-Alföldön élı kárpáti cigányok és oláh cigányok] szövegcsoportjaival a cigány népi kultúra zenei világába vezet be, Kovalcsik Katalin, Csenki Imre, Csenki Sándor, Balázs Gusztáv és Sárosi Bálint, Vígh Rudolf, Erdıs Kamill, Manga János, Kodály Zoltán, Hajdú András győjtéseit felhasználva, míg a Cigány képzımővészetek Közép- és Kelet-Európában szövegcsoportjában a cigány népi festészet és népi szobrászat értelmezése Orsós Jakab rövid mővészi portréjával egészült ki. A 8. évfolyam Ember és társadalom mőveltségterülete a romák középkori történetének kronologikus rendszerezése, illusztrálva néprajzi jellegő litográfiákkal és festménnyel, az Ethnographia címő folyóirat és a Történeti és néprajzi tanulmányok címő idıszaki periodika írásaira is hivatkozva, míg a Mővészetek mőveltségterület A táncokról [Gyorstánc, Párostánc, Botoló, Verbunkos] címő szövegcsoportot tartalmazza.. A 9. évfolyam Ember és társadalom mőveltségterülete a 19. és a 20. század elsı felének romatörténetéhez és az újabb etnicizálódott mesterségek, a foglalkozásváltás folyamatának leírásához néprajzi fotográfiákat használt fel, a Mővészetek mőveltségterület a cigány néprajzi kutatások eredményeire is épülı játékfilmek, a 11. évfolyam Mővészetek mőveltségterülete pedig ehhez hasonlóan az etnikus játék- és dokumentumfilmek bemutatása. A 12. évfolyam Mővészetek mőveltségterületén a Népzenei aranykor szövegcsoportja a rendszerváltás után a roma identitás centrumát elfoglaló folklór együtteseknek és meghatározó repertoárjaiknak a leírása.

A multidiszciplináris népismeret konstrukció cigány néprajza, a néprajzi tematika a megelızı szocializációs periódus szövegbázisának, az adott formális orientációs struktúra, a mőfaji és pedagógiai koncepció, és az explicit ideológiai irányultság összefüggésrendszerében formálódott meg.

113

Beck Zoltán – Bíró Boglárka – Cserti Csapó Tibor – Forray R. Katalin – Kiss Andrea – Labodáné Lakatos Szilvia – Sánta Hajnalka – Varga Aranka: Érettségirıl tanároknak. Cigány népismeret.368

Elıször 2005-ben volt lehetıség arra, hogy az érettségizık a korábbi nemzetiségi-kisebbségi népismeret után cigány népismeretbıl is vizsgát tehessenek. A kiadvány számukra és az érettségiztetı tanárok számára ad mintafeladatokat, fogalmaz meg tételeket és tematikát. Szövegcsoportjai a Bevezetés, Az érettségi vizsga és a vizsgakövetelmények jellemzıi, Mintafeladatok az írásbeli érettségi vizsgára, Projektleírások a középszintő írásbeli vizsgához, Mintafeladatok a középszintő szóbeli vizsgához, Emelt szintő szóbeli vizsga és Az érettségi tételek készítéséhez felhasznált irodalom.

A Bevezetés a népismeret tanításának jogi háttérét vázolja fel, a törvényeket, rendeleteket és a Nemzeti Alaptanterv ide vonatkozó részeit, amely úgy definiálta a tantárgyat, hogy ,,A népismeret az egyes kisebbségek kultúrájáról, történelmérıl és hagyományairól szóló legfontosabb ismereteket tartalmazó, a NAT mőveltségi területeihez kapcsolódó tananyag.” 369 A népismeret oktatása történhet a mőveltségi területekbe integrálva, és lehet önálló tárgy is. A cigány népismeret a felzárkóztató és az interkulturális programok kereteiben kapott helyet. A didaktika kidolgozása, a tankönyvek, a taneszközkészletek és a tanítási módszerek, útmutatók lassan formálódtak, a tanításmódszertan elismert változata csak 2003-ban jelent meg. A 2001es kerettantervben a szemléletesség, élvezetesség, élményszerőség és az önálló ismeretszerzés került elıtérbe, a népismeretet tanulók maguk győjthettek, rendszerezhettek és dokumentálhattak néprajzi anyagokat. Ez a nyitott oktatás elvének megjelenése volt, amely projektek kidolgozásában nyilvánult meg. A cigány népismeret oktatásában a kerettantervek és a kétszintő érettségi rendszere alkotják a szabályozó alapfeltételeket.

Az érettségi vizsga és a vizsgakövetelmények jellemzıi címő rész több alrendszerbıl áll. Az Általános vizsgakövetelmények minden nemzetiségre érvényesek, és az általános célokat, a tartalmi követelményeket, készségeket, kompetenciákat, az értékelés kritériumrendszerét írják le. A követelmények témaköröket jelölnek ki, amelyeket a nemzetiségekre vonatkozó részletes változataik követnek, a változatok a témaköröket értelmezik, de az adott tartalmaikat már a kerettantervek rögzítik. A nemzeti és etnikai kisebbségi népismeret érettségi vizsga általános követelményei címő rész több ismeretrendszert mutat be közép- és emelt szinten. A Néprajzi 368

Beck – Bíró – Cserti Csapó – Forray R. – Kiss – Labodáné Lakatos – Sánta – Varga 2005: 2-70.

369

Beck – Bíró – Cserti Csapó – Forray R. – Kiss – Labodáné Lakatos – Sánta – Varga 2005: 3.

114

ismeretek négy ismeret csoportra tagolódnak, a tárgyi kultúrára, hagyatékra, a szokásrendszerre, a médiára, a hagyományápolásra és a hagyományápolás szerepére az egyén közösséghez tartozásának megerısítésében. Több további ismeretrendszer tartalmaz azonban még néprajzi ismereteket, így Az adott nemzeti kisebbség épített környezete és Az adott nemzeti kisebbség zenéje és tánckultúrája címő tematizációk. A részletes vizsgakövetelmények a tárgycsoportok fı elemeinek ismeretében a tematikai struktúrákat mutatják be, már a cigányságra is vonatkoztatva. A cigány népismeret érettségi vizsga részletes követelményei címő rész a témakörökhöz kompetenciákat rendel, majd értelmezi a kompetenciákat, és végrehajtható cselekvésrendszerré alakítja, gyakorlatokká formálja. A néprajzi ismeretekhez két kompetencia tartozik. Az elsı kompetencia a múzeumokból, néprajzi győjteményekbıl és más forrásokból néprajzi információk győjtése és ezek felhasználása a roma közösség megismerésére, a második kompetencia a tárgyi és a szellemi néprajzi hagyaték segítségével a roma közösség bemutatása. A kompetenciák a kerettanterv elvárásaihoz és tartalmaihoz kapcsolódnak, a tartalmi követelmények helyi változatai nem szerepelhetnek vonatkoztatásai között. A vizsga leírása címő rész a számonkérés módjaival foglalkozik, amelynek írásbeli és szóbeli változata szintenként eltér egymástól. Az írásbeli vizsga középszinten egy projekt bemutatása a nyolc ismeretcsoportból, és az ismeretcsoport választható. Az emelt szint a részletes vizsgakövetelményekre épül és négy ismeret csoportból áll: Történeti ismeretek, Kisebbségpolitikai ismeretek, Néprajzi ismeretek, A cigány nyelvekkel kapcsolatos ismeretek. Az érettségi feladat három központi téma közül választva egy esszé megírása. A szóbeli vizsga mindkét szinten két részbıl áll, egy projekt bemutatásából és két tétel kifejtésébıl, a tételek a négy ismeret csoport témaköreibıl készülhetnek, középszinten helyi, emelt szinten központi változatban. A tételek feladatokat jelölnek, amelyek nem nyilvánosak. A Néprajzi ismeretekhez hat orientáló feladatcsoport kapcsolódik, a tárgyi kultúra bemutatása, a települési szokások, építkezési kultúra, a lakás, az emberi élethez, naptári eseményekhez, családi élethez főzıdı szokások, a népviselet, az étkezés és fızés kultúrája és a média területe.

A Mintafeladatok az írásbeli érettségi vizsgára négy tárgyterületre tagolódik, a Társadalom-földrajzi ismeretekre, a Nyelvi ismeretekre, a Kisebbségpolitikai ismeretekre és a Néprajzi ismeretekre. A néprajzi mintafeladatok megadott kérdések és írott források [Balázs Gusztáv A nagyecsedi oláh cigányok tánchagyományai címő, a Cigány Néprajzi Tanulmányok sorozatában megjelent könyvének adatközlései.], fotográfiák [Szuhay Péter és Barati Antónia szerkesztette Képek a magyarországi cigányság 20.századi történetébıl, ,,A világ létra, melyen az egyik fel, másik le megy” címő kötetébıl választott néprajzi győjtések.] segítségével egy esszé elkészítése, továbbá egy elemzés a hagyományos oláhcigány nıi és férfi viselet jellemzıirıl. 115

A Projektleírások a középszintő írásbeli vizsgához a projektmunka, és a projektek és az írásbeli dolgozat közötti kapcsolat leírása. A projektek lehetnek néprajzi győjtések, a különbözı népszokások rögzítése és dramatizált változataiknak az eljátszása. A Cigány népismeret két részletes tervezetet kínál mintának. Az egyik téma a lakodalom [ruha- és hajviselet, lakodalmi ételek, lakodalmas szokások], míg a másik téma a közösség kultúrájának, hagyományainak megismerése helytörténeti múzeum, tájház győjteményeivel, kiállítási tárgyaival [lakás, alaprajzok, berendezési tárgyak, építıanyagok, építkezési formák, foglalkozások, foglalkozásváltások, vallási szokások, szentek tisztelete]. A további témajavaslatok is néprajzi ihletésőek [népi gyógymódok és gyógynövények, a falu dőlınevei és a hozzájuk főzıdı történetek, népi viseletek, a naptári év ünnepeihez kötıdı szokások, az emberi élet sorsfordulóinak szokásai, a hétköznapok és ünnepek étkezési szokásai, hiedelmek, babonák, tisztálkodás, mosás, ruhák tárolása, a település zenei hagyományai]. A projektmunka a néprajztudomány eredményeinek felhasználása és néprajzi terepmunka.

A Mintafeladatok a középszintő szóbeli vizsgához címő rész 10 mintafeladatot közöl, amelyhez a megoldások, az értékelés módjai és az elvárt kompetenciák ismertetése kapcsolódnak. Néprajzi ismereteket két feladat igényel, az egyik a magyarországi cigány képzımővészet tárgykörében a hagyományos cigány/roma mesterségek, a másik a beások hagyományos életmódjának és az életmód központi elemének, a teknıvájásnak a bemutatása. Az Emelt szintő szóbeli vizsga szemléltetéséhez a középszint meghatározásához hasonlóan 10 mintafeladat tartozik. Néprajzi ismeretek szükségesek a Romani Kris és a vajda szerepének meghatározásához a cigány közösségekben és a cigányzenekarok, a cigányzene múltjának felidézéséhez.

Bíró Boglárka – Beck Zoltán – Cserti Csapó Tibor – Forray R. Katalin – Ignácz Mária – Lakatos Szilvia – Nagy Pál – Pálmainé Orsós Anna – Varga Aranka: Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz.370

A tankönyv a tudományegyetemeket és több egyetemet és fıiskolát tömörítı Bölcsész Konzorcium kiadványai közé tartozik. A tankönyvsorozat 2006-ban indult az Európai Unió támogatásával, és a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében a felsıoktatás szerkezeti és tartalmi fejlesztése HEFOP projekt egyik eredménye. Kapcsolódik hozzá a Tananyagok a pedagógia szakos képzéshez címő tanulmánygyőjtemény.371 A köteteket a PTE BTK NTI Romológiai és Neve370 371

Bíró – Beck – Cserti Csapó – Forray R. – Ignácz – Lakatos – Nagy – Pálmainé Orsós – Varga 2006: 5-222. Adonyiné Gábori - Bárdossy – Dudás – Forray R. – Géczi – Kéri – Meleg – Mrázik – Nagy 2006: 3-252.

116

lésszociológiai Tanszékének oktatói és kutatói készítették. A tananyagok egymásra vonatkoztatása a szervezeti integráció mellett a képzések tartalmi struktúrájának következménye. A romológia alapszak néhány tantárgyát bevonták a pedagógia alap- és mesterszak és a tanári mesterszak megalapozásába, míg a pedagógiai alapképzés számára szerkesztett kötet tematikus összefoglalásait a romológiai alapképzésben használják fel.

A pedagógiai szakos képzés tananyagaiból Forray R. Katalin Romológia és nevelésszociológia372 címő tanulmánya illeszkedik közvetlenül a romológiai alapképzéshez, amely rövid kutatástörténeti áttekintés után a cigányság, mint társadalmi réteg, etnikum és életstíluscsoport tárgykonstrukciókat nevelésszociológiai elméleti implikációikkal és a nevelésszociológia paradigmáival kapcsolja össze, majd bemutatja azokat a magyarországi oktatáspolitikai prioritásokat, gyakorlatokat és kezdeményezéseket az 1960-as évek kezdetétıl, amelyek ezekben a keretekben fontosnak bizonyultak.

A tankönyvek digitalizált változatban is hozzáférhetıek. A digitalizált formátum nem megismétlése a hagyományos nyomtatott formának, mivel a tartalom hangzó és vizuális anyagokkal bıvült a nyelv és a népszokások, a népi kulturális örökség témáinál, az ismeretközlés pedig interaktív eljárásokkal egészült ki a különbözı kompetenciák fejlesztésénél és egyben hozzájárul az ismeretek és készségek elsajátításának az ellenırzéséhez.

A kötet tanulmányai az alapképzés kurzusaihoz kapcsolódnak és a képzés nagyobb területeit rendszerezik a szakirodalom hálózatában, ezért a tankönyv tanulmányainak és az alapkurzusoknak az összekapcsolása hét tematikus egységben valósult meg. A képzésterületek bemutatásának ez a módja nem a mindenre kiterjedı ismeretátadás koncepcióján alapult, az áttekintések a ,,megalapozó szakirodalom értı megvitatására” 373 adnak lehetıséget. A tematikus egységeket és a tanulmányokat Forray R. Katalin Bevezetése374 mutatja be. A Bevezetés a tudáscsoportok társadalmi legitimációja, társadalmi hasznosságuk igazolása is a romológia különbözı területeinek az oktatás struktúrájában betölthetı funkcióinak ismertetésével és az ismeretek foglalkozássá konvertálásának lehetıségeinek a leírásával.

372

Forray R. 2006b: 171-190.

373

Bíró – Beck – Cserti Csapó – Forray R. – Ignácz – Lakatos – Nagy – Pálmainé Orsós – Varga 2006: 9.

374

Bíró – Beck – Cserti Csapó – Forray R. – Ignácz – Lakatos – Nagy – Pálmainé Orsós – Varga 2006: 9-16.

117

A tankönyv elsı tematikus egysége A politika kérdései Cserti Csapó Tibor Kisebbségpolitika – kisebbségvédelmi alapismeretek375 címő tanulmányával, amelynek tárgya Magyarország nemzetiségei, nemzeti kisebbségei és a kisebbségpolitika története a 19-20. században, továbbá az 1993-as nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény jogszabályainak és a 2005-ben végrehajtott módosításainak elemzése. A második ismeretkör a Kultúra, amelyben Nagy Pál A magyarországi cigányság története a 16-19. században,376 Bíró Boglárka Bevezetés a cigányság néprajzába377 és Beck Zoltán Cigány/roma irodalom Magyarországon378 címő tanulmánya található, a történelem, az antropológia, a néprajz, az irodalom és a mővészetek területe. A történelem a speciális, a cigány közösségekre jellemzı idıciklusok, az akkulturáció folyamata, a szocializáció színterei [a mendikációs közösség, a nevelıszülıi rendszer] és a sorsok töredékeinek történetein át a periférizálódás és az alkalmi szubkultúrák lokális és társadalmi változataiban az identitásszerkezet átrendezıdéseinek és hibridizációs variációinak elemzése köré rendezıdik. A cigányság néprajza rövid kutatástörténet a két ciganológus triász életmővével, a magyarországi cigányság etnikai csoportrendszerének vázlata, az oláh cigány mese- és mesélési hagyomány, a cigány népzene, a formális és informális nyelvhasználat, a viselet, a vándorlás és a tisztaság [peripatetikus közösségek, rituális tisztaság, munka] értelmezése. A cigány/roma irodalom területét a fogalom meghatározása, a fogalomtörténet, a cigány irodalom monográfiáinak és a kanonizációs eljárások ismertetése alkotja meg. A harmadik tematizáció a Cigány nyelvek, Pálmainé Orsós Anna A magyarországi cigány nyelvek szociolingvisztikai, nyelvpolitikai megközelítése,379 Lakatos Szilvia A romani/lovári nyelv380 és Pálmainé Orsós Anna Nyelvvizsga beás nyelvbıl381 címő írásaival, a nyelvcsere, a nyelvhasználati szokások és a nyelvtanulás problematizációival. A negyedik ismeretkör az Oktatási, oktatáspolitikai megközelítések, amelyeket Varga Aranka Multikulturalizmus – inkluzív oktatási rendszer382 címmel mutat be, amelynek kulcsszavai az integráció, az együttmőködı tanulás és az esélyegyenlıség biztosítása. 375

Cserti Csapó 2006a: 17-36.

376

Nagy 2006: 37-57.

377

Bíró 2006: 58-74.

378

Beck 2006: 75-92.

379

Pálmainé Orsós 2006a: 93-111.

380

Lakatos 2006: 112-130.

381

Pálmainé Orsós 2006b: 131-144.

382

Varga 2006: 145-160.

118

A Szociológiai megközelítéseket Cserti Csapó Tibor Szociológiai, szociális tényezık a cigány népesség vizsgálatában383 címő tanulmánya foglalja össze. Cserti Csapó Tibor szociológiai koncepciója a társadalmi-gazdasági tér fogalmából indul ki és a niche-modellt alkalmazza, amely a cigány népesség helyének statisztikus meghatározása ebben az elızetesen definiált térben. A niche meghatározásának elsı lépése a romológiai kutatások problematikájában az alternatív identifikálás eljárásai közötti döntés, majd ezután következhet a magyar és a cigány társadalom demográfiája, a cigány népesség földrajzi elhelyezkedése és migrációja, a településtípusok közötti megoszlása, a szegregáció jelenségei, az iskolázottság és a szakképzettség és a munkaerıpiaci helyzet mutatóinak elemzése. A modellben a szociális hátrányok újratermelıdésének megakadályozására, a munka világában a reintegrációnak és a társadalmi státusz javításának legjobb módja az egyének és a csoportok számára az iskolázottsági szintek emelése, a tıkebefektetések növelése az oktatásban.

A hatodik tematikai elem A civil szféra, Arató Ferenc Civil szervezetek – a társadalmi integráció lehetséges eszközei384 címő írása, amely elkülöníti egymástól a nonprofit szektort és a civil szférát, a civil szervezıdések általános és jogi karakterizációit, leírja a funkcióikat, a támogatások lehetıségeit, forrásait és bemutat körvonalazódott és kipróbált civil szerepeket és viselkedésmintákat.

A hetedik tematikai egység a Módszertani útmutatás, amelyet Forray R. Katalin Módszertani útmutató a romológiai kutatásokhoz385 címő tanulmánya képvisel. A tudományos módszertan tárgyterületét a romológia multidiszciplináris rendszere határozza meg és a kutatási célok kijelölése, a kutatásetika elvei, a terepkutatás során betartandó magatartásszabályok, az elméletek és empíria kapcsolatai és az empirikus módszerek [a statisztikák értelmezése, a többváltozós matematikai-statisztikai elemzés, a kartográfiai ábrázolás, narratívák létrehozása, elemzése és értelmezése, az esettanulmányok] alkalmazása strukturálják.

383

Cserti Csapó 2006b: 161-186.

384

Arató 2006: 187-208.

385

Forray R. 2006a: 209-222.

119

6. A CIGÁNY/ROMA REPREZENTÁCIÓK NÉPRAJZI KONTEXTUSA 6.1. A kutatás tárgya Az értekezésben a 6. fejezet szorosan kapcsolódik a 7. és a 8. fejezethez. A 8. fejezet a debreceni Déri Múzeum cigányokra vonatkozó, különbözı diszciplínákhoz kapcsolódó forrásanyaga alapján azt vizsgálja, hogy a néprajzi diszciplínán belül hogyan alakult, formálódott a cigányokra vonatkozó néprajzi diskurzus, és erre a néprajzi diskurzusra milyen cigány reprezentációk voltak jellemzıek. A múzeum néprajzi cigány forrásai az 1890-es évek és az 1990es évek közötti idıszakban keletkeztek, az ismert adatok alapján 1890 és 1991 között. A nem néprajzi források esetében a kezdetek ennél korábbi idıszakra, az 1850-es évekre tehetıek. A néprajzi cigány reprezentációk túlnyomó többsége pedig, forrástípusonként eltérı mértékben, az 1950-es évek és az 1970-es évek között jött létre. A forrásanyag felépítése következtében a néprajzi cigány diskurzus egy olyan nem folytonos, meg-megszakított rendszer, amely különbözı szöveges és képi narratívákból tevıdik össze. Ennek a néprajzi diskurzusnak a források adatai alapján meghatározható a térbeli kerete, ez pedig döntıen Szatmár, Bihar és Hajdú vármegyének az 1890-es években érvényes közigazgatási határa. A Déri Múzeum forrásanyagának felépítése, továbbá idıbeli és térbeli vonatkozásai meghatározták a kutatás további lépéseit. A múzeumi néprajzi diskurzus értelemezéséhez olyan néprajzi cigány reprezentációs rendszerek szükségesek, amelyek megfelelnek a múzeum forrásainál talált idı- és térkeretnek, továbbá a múzeumi források datált kezdeteinél ismertek, egyben tudományosan érvényesek. Ez a kezdet természetesen nem azonos a különbözı néprajzi győjtések és a győjteményekbe történt befogadás idıpontjaival. A 8. fejezetben ebben az összefüggésben vizsgáltam az 1893ban végrehajtott és 1895-ben kiadott cigányösszeírást, Herrmann Antal néprajzi és statisztikai és a Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéit és városait bemutató sorozatból Móricz Zsigmond és Vende Aladár szatmári és bihari néprajzi cigány reprezentációit.

A 19. század végén és a 20. század elején konstruálódott néprajzi cigány reprezentációs rendszerek bemutatása nem azonos a debreceni Déri Múzeum forrásainak néprajzi kontextusával. A néprajzi cigánykutatások minden részletre kiterjedı története nem áll rendelkezésünkre. Ennek okai között az is szerepel, hogy több néprajzi hagyaték még feldolgozatlan, illetve csak az utóbbi években váltak rendezetté és kutathatóvá. Bódi Zsuzsannának, Balogh Lídiának és Kovalcsik Katalinnak386 köszönhetıen azonban a magyarországi cigánykutatások bibliográfiája, több változatban már megszületett, több tanulmány is közölt fontos kutatástör-

386

Bódi 2001: 559-636.; Bódi – Balogh 2001: 529-558.; Bódi – Kovalcsik 2001: 661-664.; Bódi 2002: 5-236.

120

téneti adalékokat, így külön kötetben mutatták be Herrmann Antal tudományos életmővét,387 Vekerdi József még az 1980-as évek elején elkészítette a néprajzi cigánykutatások rövid történetét,388 illetve Ujváry Zoltán több alkalommal is foglalkozott a néprajzi cigánykutatások történetével,389 továbbá monografikus igénnyel rekonstruálta Wlislocki Henrik munkásságát,390 és ismét közreadta Wlislocki folklorisztikai írásait.391 A teljesség igénye nélkül megemlíthetı Bari Károly392 tanulmánya is, amely gazdag kutatástörténeti vonatkozásokban, és a néprajztudomány kezdetei elıtti idıszakban keletkezett történeti-néprajzi források kiadása, így Augustini ab Hortis Sámuel könyve,393 Deáky Zita és Nagy Pál tanulmányával.394

Kutatástörténeti vonatkozásban azonban különösen fontos Dupcsik Csaba 2009-ben megjelent kötete.395 Dupcsik többek között a néprajzi diszciplína cigánykutatásainak történetét is bemutatta, amely ugyan nem teljes és kimerítı áttekintés, de ilyen elvárást nem is fogalmazhatunk meg, mivel a cigányokkal foglalkozó írások száma miatt ez szinte lehetetlen feladat lenne. Az értekezés kéziratának elsı változatát 2009 decemberében zártam le, így akkor nem vehettem figyelembe sem kutatástörténeti, sem pedig más megállapításait. Nem vállalkoztam részletesebb kutatástörténeti áttekintésre, mert nem kutatástörténetet kívántam írni, ezért is használtam korábban a kutatástörténet helyett a diszkurzív kapcsolatok és a diszkurzív elızmények kifejezéseket. A debreceni Déri Múzeum forrásanyagához kapcsolódó néprajzi kontextus bemutatása mégis elengedhetetlen feladat. A kézirat végleges változatában, amely 2010 júliusában készült, már a Dupcsik-féle kutatástörténetre is támaszkodni tudtam.

6.2. A debreceni Déri Múzeum forrásainak néprajzi kontextusa

A debreceni Déri Múzeum néprajzi cigány forrásai a datálások alapján az 1890 és az 1991 közötti idıszakban születtek. A források és a néprajzi forrástípusok kronológiai eloszlásának ismeretében viszont ez a meghatározás nem elégséges a kontextus meghatározásához. A szöveges források ugyanis az 1960 és az 1977 közötti idıszakban, míg a képi források többsége, 387

Bódi 1999: 5-116.

388

Vekerdi 1982: 3-59.

389

Ujváry 1991: 13-16. ; Ujváry 1994: 32-38.

390

Ujváry 2007: 519-567.

391

Ujváry 2008: 370-421.

392

Bari 2009: 1-62.

393

Augustini ab Hortis 2009: 35-303.

394

Deáky – Nagy 2009: 5-28.

395

Dupcsik 2009: 5-362.

121

mint azt a 8. fejezetben majd részletesen bemutatom, illetve a mellékletek adattáblázataiban is közöltem, döntıen 1950 és 1966 között keletkeztek. A néprajzi kontextus kronológiai kezdete a néprajzi cigánykutatások kezdetével egyezhet meg, vagy még ennél is korábbra tehetı, mivel tulajdonképpen a történeti–néprajzi kutatások és a forrásfeltárás függvénye. A bizonytalanságok elkerülése érdekében a néprajz és a cigánykutatások tudománytörténetének meghatározását fogadtam el. A néprajzi kontextus másik kronológiai határa is legalább ennyire bizonytalan, de mindenképpen késıbbi mint a források keletkezésének legutolsó ismert dátuma, ugyanis egy ideig még a korábban felhalmozott ismereteket adták közre. Ezt sem tudjuk pontosan meghatározni, és ebben az esetben akár az 1990-es évek közepe is adódhatna. Ennek az idıhatárnak ellentmond azonban a források eloszlása, amely ennek alapján inkább az 1980-as évek közepe lehet. További bonyodalmat okozhat az, hogy a néprajzi és általában a cigánykutatások során bekövetkezett egy belsı fordulat és diszciplináris átrendezıdés. A Dupcsik-féle kutatástörténet szerint azonban több diszciplínára kiterjedıen a cigányok iránti erıteljes érdeklıdésrıl csak az 1990-as évek elejétıl beszélhetünk, így fordulatot és átrendezıdést is innentıl várhatnánk, viszont ezzel már nagyon távolra kerülnénk forrásaink többségének keletkezési idıpontjától. A néprajzi kontextus másik határának így az 1980-as évek közepét fogadtam el.

Egy még további probléma magukban a forrásokban található, így vajon elıfordult-e bennük egyértelmő megfogalmazás vagy utalás a néprajzi kontextusra. Ilyen egyértelmő megfogalmazást csak egy szöveges forrásban találtam, egy önvallomással átszıtt etnikus helytörténetben,396 amely József fıherceg, Wlislocki Henrik és Erdıs Kamill megállapításaira is utalt, de a megállapítások eredetét a tudományos leírás pontatlanságai következtében csak Erdıs Kamill esetében lehet azonosítani, míg József fıherceg és Wlislocki Henrik esetében csak feltételezéseink lehetnek. Ez a forrás 1972-ben keletkezett, szerzıjétıl még 1967-bıl és 1970bıl is rendelkezünk néprajzi forrással, ezekben viszont nem találunk határozott utalást a néprajzi kontextusra. Az 1960-ra datált néprajzi szöveges forrásunk szerzıi ugyanakkor etnográfusok, így náluk egyértelmő megfogalmazás vagy utalás nélkül is elfogadhatjuk a néprajzi kontextus ismeretét.397 A képi forrásoknál nemcsak a néprajzi forrásokban, a fotográfiákon lelhetünk fel utalásokat, hanem szintén magában a kutatás tényében is, mivel fotográfusaink a legtöbb esetben szintén etnográfusok voltak, és a fényképek néprajzi kutatásaik során születtek vagy egyszerően a múzeum győjteményét kívánták bıvíteni velük. A néprajzi kontextus leírásának nehézségét itt az okozza, hogy nem rendelkezünk a néprajzi cigány fotográfiák 396

DMNA: 1441–75 lsz.

397

DMNA: V.501.lsz.

122

kutatástörténetével, illetve a cigányokról készült fényképek típusainak áttekintése során csak Szuhay Péter tett kísérletet a cigányokat ábrázoló néprajzi fotók jellemzésére. A néprajzi kontextus meghatározása ebben az esetben még a kezdeteknél tart, és nem alkalmas a források kontextusának pontos leírására, így egyelıre csak a fotográfiák tematikájához kapcsolódhatunk.

A tematikus kontextusok azonban annyira szerteágazóak, hogy szinte a néprajz egészére kiterjednek. A képi források többsége néprajzi fotográfia, ezen belül meghatározóak a táncmozzanatokat ábrázoló fényképek vagy fényképsorozatok. A táncmozzanatokat ábrázoló fényképek néprajzi kontextusának bemutatásához pedig több kiindulópontunk is lehetne. A Dupcsik-féle kötet ebben az esetben nincs segítségünkre. Az elsı kiindulópont Bódi Zsuzsanna bibliográfiája, ezen belül pedig a zenére és a táncra vonatkozó kutatásokat bemutató részbibliográfia.398 A második a különbözı kutatástörténeti áttekintések felhasználása, így Balázs Gusztávnak a nagyecsedi oláh cigány tánchagyományokat leíró és elemzı kötetében a magyarországi cigány tánchagyományok kutatásának története,399 továbbá a Bódi Zsuzsanna szerkesztésében megjelent, a Közép- és Kelet-Európában folytatott cigány néprajzi kutatásokat áttekintı kötetben Pozsony Ferenc erdélyi cigánykutatásokat,400 Felföldi László a magyarországi cigányság tánckultúrájának kutatásait,401 Daróczi Ágnes magyarországi cigány folklórmozgalmat402 és Kovalcsik Katalin folkórzenészek, hagyományırzık és az ,,elektromos cigányok” kapcsolatát403 bemutató munkája. A tánc és a zene szoros viszonya következtében a cigányok zenéjének kutatástörténete is a tematikus kontextus része. A zenei kontextus és a kutatástörténeti eredmények bemutatásához pedig nélkülözhetetlen Bódi Zsuzsanna cigányzenével foglalkozó kötete.404 Külön is megemlítendıek ebben az összefüggésben Csenki Imre és Csenki Sándor néprajzi győjtései, amelyet még 1942-ben zártak le. Dallamokat és szövegeket egyaránt győjtöttek és értelmeztek, továbbá ismertek néprajzi feldolgozásaik és zenekompozícióik is. Fontosak Erdıs Kamillnak az 1958-ban írt és 1960-ban megjelent a magyarországi cigányok táncairól,405 és az 1980-as évek végéig kéziratban maradt cigánytáncról406 készült 398

Bódi 2002c: 113-136.

399

Balázs 1995: 7-19.

400

Pozsony 2001: 12-32.

401

Felföldi 2001: 110-121.

402

Daróczi 2001: 122-129.

403

Kovalcsik 2001: 130-142.

404

Bódi 2002b: 5-139.

405

Erdıs 1989: 93-97.

406

Erdıs 1989: 187-189.

123

tanulmányai. A tánc és a zene azonban nem elszigetelt folklórjelenségek, így a néprajzi kontextus bıvíthetı lenne még további irányokba, így vizsgálható a zenével és a tánccal összefüggésben az egyén és a közösség kapcsolata is, mint ahogyan Kertész Wilkinson Irén407 és Kovalcsik Katalin408 tett erre kísérletet. A harmadik lehetséges kiindulópont figyelembe venné a források kronológiai keretét, így pedig a tematikus néprajzi kontextus határának az 1980as évek közepe adódna. Ebben az esetben Martin Györgynek a cigányság tánckultúrájáról409 és Olsvai Imrének a magyarországi cigányság zenei hagyományairól410 1983-ban közreadott áttekintései elengedhetetlenek a kontextus bemutatásához. A negyedik kiindulópont egy szőkebb idımetszetre korlátozódna, mivel a táncmozzanatokat ábrázoló fényképek vagy fényképsorozatok 1950 és 1966 között készültek. Az ötödik változat elsısorban a fotográfusra figyelne. A fotográfus Béres András etnográfus volt, aki nemcsak fényképezett, hanem néprajzi győjtéseket is végzett, továbbá egyben koreográfus is volt, aki néprajzi győjtéseinek eredményeit, így a cigányok táncait is felhasználta tánckompozícióhoz. Ebben a változatban a tematikus néprajzi kontextust a fotográfus etnográfiai és koreográfusi munkásságának történetébıl lehetne felépíteni. Az értekezésemben azonban a kutatás tárgyai nem a cigányok tánca és zenéje, vagy az építkezés módjai, a források ehhez a feladathoz egyébként sem lennének elegendıek, hanem a cigány, ezen belül pedig a néprajzi cigány reprezentációk.

Az általános néprajzi kontextus része a magyarországi cigánykutatások egészének Dupcsik Csaba kutatástörténetében. A III. fejezet a milleneumi Magyarország cigányságának, ezen belül a romák néprajzi kutatásának kezdeteit,411 illetve külön az 1893-as Herrmann-féle kutatást mutatja be,412 vagyis a 19. század végének és a 20. század elejének néprajzi kutatásai mellett az általános néprajzi kontextus alaprétegét, amelyet József fıherceg, Wlislocki Henrik és Herrmann Antal kutatásainak eredményei alkotnak. József fıherceg összetett tevékenységérıl kevésbé, míg Wlislocki és Herrmann munkásságáról azonban már a közelmúltból is rendelkezünk hasznos áttekintésekkel. A Dupcsik-féle kutatástörténet IV. fejezete szőkülı horizontokról beszél, továbbá a cigányok nem kutatásaként írta le a 20. század elsı felét, ezen belül a néprajzi cigánykutatások Liszt, Bartók, Kodály, Dömötör Sándor, Prahács Margit, Csenki Imre és Csenki Sándor győjtéseivel és nézeteivel jellemzett folyamatát a zenei örökségbıl

407

Kertész Wilkinson 2003: 7-35.

408

Kovalcsik 2003: 36-65.

409

Martin 1983: 222-229.

410

Olsvai 196-221.

411

Dupcsik 2009: 66-74.

412

Dupcsik 2009: 75-84.

124

történt ,,kiőzetésként” értelmezte,413 míg a néprajz és a szociográfiák kettısségében Vajkai Aurél és Bonomi Jenı tanulmányaival foglalkozott.414 A Dupcsik-féle kutatástörténet V. fejezete tárgyalja külön alfejezetben a romológia klasszikusának, Erdıs Kamillnak a munkásságát,415 és a leíró néprajzi kutatásokat az 1950-1960-as években,416 Csalog Zsolt, Balassa Iván, Kardos László, Bakó Ferenc, Békefi Margit tevékenysége alapján. Dupcsik Csaba kutatástörténetének VI. fejezete szintén külön alfejezetben mutatja be az 1960-1970-es évek romológiáját,417 így Vekerdi József nyelvészeti győjtéseit és a cigány nyelv állapotára vonatkozó nézeteit, illetve cigány népmesegyőjtéseit. A VII. fejezet a rendszerváltás utáni idıszakkal, ezen belül pedig az antropológia és a néprajz szorosabb kapcsolatával, és Michael Sinclair Stewart, Szuhay Péter és Prónai Csaba néprajzi és antropológiai kutatásaival és kutatástörténeti szerepével foglalkozik. A Dupcsik kötet egyéb fejezetei nem tárgyalják a néprajzi cigány kutatásokat, de bizonyos megállapításai kapcsolódnak az értekezés problematikájához, így a naiv tudományosság kérdéséhez, a cigánykutatások különbözı megközelítésmódjainak tipológiája pedig az értekezés megközelítésmódjához. Utóbbira visszatérek az értekezés öszszegzésében. Annyit megállapíthatunk, hogy szükséges lenne a néprajzi cigány kutatások részletesebb áttekintése és önálló történetének rekonstruálása.

Dupcsik Csaba a magyarországi cigánykutatások történetét vizsgálta, és ezen belül foglalkozott a néprajzi cigánykutatások történetével. A Dupcsik-féle változat alternatívája Bíró Boglárka kutatástörténete,418 amely a magyarországi cigányság néprajzát a hazai és a nemzetközi kulturális antropológiai cigánykutatások eredményeinek a bevonásával egészítette ki. Bíró a Wáli István és Heinrich Grellmann nevéhez főzıdı kezdetek után a két ciganológus triász, így Habsburg József fıherceg, Wlislocki Henrik és Herrmann Antal, illetve Erdıs Kamill, Hajdú András és Vekerdi József tevékenységét mutatja be. Bíró kutatástörténete a továbbiakban azonban már tematikusan rendszerezett, így a magyarországi cigányság csoportosítása, az oláh cigány mesehagyomány és mesélési hagyomány, a cigány népzene, a formális és informális nyelvhasználat, a viselet, a vándorlás és tisztaság, ezen belül a peripatetikus közösségek és a rituális tisztaság, végül pedig a munka témái köré szervezıdött.

413

Dupcsik 2009: 104-109.

414

Dupcsik 2009: 109-119.

415

Dupcsik 2009: 154-162.

416

Dupcsik 2009: 167-172.

417

Dupcsik 2009: 177-183.

418

Bíró 2006: 57-74.

125

A Déri Múzeum cigányokra vonatkozó néprajzi forrásainak általános néprajzi kontextusát, egyaránt figyelembe véve a Dupcsik-féle és a Bíró-féle kutatástörténetet, a források kronológiáját, továbbá a néprajzi források hivatkozásait, a 19. század végérıl Habsburg József fıherceg és Wlislocki Henrik a Pallas Nagy Lexikonba írt szócikkei,419 továbbá a Wlislocki és a József fıherceg által írt külön melléklet,420 az 1940-es évek végétıl az 1960-as évek közepéig tartó idıszakban Erdıs Kamill kutatásai, Vekerdi József kötete alapján, mivel az addig kéziratban maradt munkáit is közölte,421 míg az 1980-as évek közepérıl egy Szegı László által szerkesztett romológiai összeállítás422 alkotja.

Habsburg József fıherceg és Wlislocki Henrik cigánykutatásainak eredményei a 19. század végén hosszú idıre megalapozták néprajzi ismereteinket, amely a Pallas Nagy Lexikonban adott összegzés következtében egyben a szélesebb közönség számára is hozzáférhetıvé vált. Erdıs Kamill pedig, mint Vekerdi József423 bemutatta, az 1948 és 1962 között végzett terepkutatásaival, győjtéseivel és különbözı értelmezéseivel ismét meghatározta és átalakította a cigányokkal kapcsolatos néprajzi tudásunkat. Wlislocki Henrik az elsı, míg Erdıs Kamill a második ciganológus triász képviselıje volt. A 1983-ban kiadott Szegı-féle összeállítást kézikönyvnek szánták, amely diszciplináris heterogenitása és néprajzi vonatkozásai mellett a politikai kontextus szerepére is rámutat a magyarországi cigánykutatásokban.

A Pallas Nagy Lexikonának IV. kötetében két szócikk foglalkozott a cigányokkal. A cigány nyelvet bemutató szócikket maga Habsburg József fıherceg,424 míg a néprajzi áttekintést Wlislocki Henrik írta,425 utóbbit még kiegészítve egy cigánysátor rajzával. Wlislocki a szócikkében kitért a különbözı népelnevezésekre, az eredetre, a történelemre, ezen belül a cigányok európai és a magyarországi történetére, az iskoláztatás és a letelepítés problémáira, ebben külön is József fıherceg kísérleteire, továbbá a cigányokkal foglalkozó társadalmi és tudományos szervezıdésekre. A lexikonban a szócikkekhez külön melléklet is csatlakozott,426 amelyet szintén Wlislocki készített, részletesen bemutatva a cigány nyelv grammatikáját, a cigányok életmódját, szokásait és hiedelmeit, a cigányok népköltészetét és zenéjét, a cigány419

Habsburg 1893: 360-361. Wlislocki 1893a: 361-364.

420

Wlislocki 1893b: I-XLVIII.

421

Erdıs 1989: 5-265.

422

Szegı 1983: 5-390.

423

Vekerdi 1989: 7-14.

424

Habsburg 1893: 360-361.

425

Wlislocki 1893a: 361-364.

426

Wlislocki 1893b: I-XLVIII.

126

kutatások válogatott külföldi és hazai szakirodalmát. A külön melléklet része lett végül egy magyar-cigány szógyőjtemény, de az utóbbi már József fıherceg munkája. Az 1950-es évek elejéig nem volt Wlislocki Henrik munkásságához mérhetı néprajzi cigánykutatás Magyarországon.

Erdıs Kamill összegyőjtött cigánytanulmányai 1989-ben, Erdıs Kamill halála után negyedszázaddal jelentek meg. A kötetben az eddig nem közölt, a hagyatékban maradt írásai is helyet kaptak. A könyv szerkesztıje, és egyben a bevezetı tanulmány szerzıje Vekerdi József volt, aki Erdıssel együtt a második ciganológus triász tagja. Vekerdi rekonstruálta a viszonylag rövid, de nagyon intenzív tudományos pályát.427 Erdıs Kamill etnográfusként és szociográfusként rendszeres győjtımunkát végzett, ismerte a kárpáti cigány és az oláh cigány nyelvjárást, 1956-ig még alkalmi környezeteiben győjtött, 1956-ban Békés megyében, döntıen Tótkomlóson, Kétegyházán és a végegyházi ,,māšāriknál”[,,halászok”],428 majd 1956-ban és 1957-ben Nógrádban, Balassagyarmaton a kárpáti cigányok között, 1958-ban a Dunántúlon járt, 1959-ben ismét Nógrádban, Balassagyarmaton és Salgótarjánban, 1960-ban Sárospatakot és a Bodrogközt kereste fel, majd Nyíregyháza, Kiskunhalas és Mélykút következett. Utolsó győjtései 1961-ben Szabolcs-Szatmár megyéhez kötıdtek. Különbözı tárgyakat is beszerzett útjai során a múzeumok számára, és foglalkoztatta a gyulai Erkel Ferenc Múzeum kereteiben egy önálló cigány múzeum megalakításának terve. Tagjává választotta 1958-ban a londoni Gypsy Lore Society, 1959-ben a Magyar Néprajzi Társaság és a párizsi Association Des Études Tsiganes. Erdıs Kamill győjtései és kutatásai elsısorban a cigány nyelvre, továbbá különbözı folklórmőfajokra, így népdal, népmese, néptánc és szokás- és hiedelemanyagokra irányultak429 Kutatásainak egyik központi problémája és eredménye a magyarországi cigányok nyelvi és néprajzi szempontokat egyesítı csoportosítása volt. Szegı László 1979 novemberében írta bevezetését a romológiai összeállításhoz.430 Már a téma megemlítése is megosztotta a társadalmat, illetve a politikai társadalom világát, és ez nyelvi zavarban is megnyilvánult, amelyben osztozott a kötet szerkesztıje is. Cigányügy, de nem cigánykérdés,431 mert az alkotmányban deklarált valamennyi kisebbség egyenjogúsága, továbbá a nyelvi-etnikai kisebbségi csoportok problémáinak kezelésében, a ma már furcsán 427

Vekerdi 1989: 7-14

428

Erdıs 1989: 42.

Māšāri”[,,halászok”]: a cigány anyanyelvő oláh (vlax) cigány törzs. A törzsi nevek foglalkozásnevekre utalnak. 429

Erdıs 1989: 15-262.

430

Szegı 1983: 5-6.

431

Báthory János számára azonban cigánykérdés maradt, csak idézıjelek közé került. Báthory 1983: 8.

127

hangzó, lenini nemzetiségi politika érvényesül. Ennek egyik jele, hogy a hivatalos definícióban a cigányság hátrányos helyzetben levı népcsoport. A hivatalos definíció alárendelt változatában már sajátos etnikum is, amelynek többsége hátrányos társadalmi helyzetben van és sajátos kulturális jegyekkel rendelkezik, így saját nyelv, bizonyos gazdasági vonatkozású specifikumok, és általában jellegzetes lelki alkat jellemzi. A kötet az aktuális társadalmi kérdések és a cigány kultúra vázlatos összefoglalója. A romológiának, a cigánykutatás tudományának szinte egész területe megjelent benne. Az utószó432 viszont 1983-ban íródott, a könyv is ebben az évben jelent meg, tehát legalább 5 év alatt készült el. A téma politikai megítélése azonban közben nagyon megváltozott. A világ változott meg, állította ezzel szemben a könyv szerkesztıje, aki közvetítette a politikai megítélés változását. Javult a cigányság anyagi helyzete, életszínvonala az egész világon, de mégis igaz maradt a tétel, hogy a hátrányos helyzetben élık többsége cigány, így a változások következtében a hátrányos helyzet felszámolása már kevesebb külön osztályt és külön iskolát igényel. Javult a cigányság egészségügyi ellátottsága is, és a tuberkulózis gyakorisága mint etnikai jellegzetesség megszőnt. Megváltozott a ,,cigány polgárjogi mozgalom” politikai minısítése is, amely most ,,önerıs törekvésekként” értelmezıdött a politikai szótárban. A cigány szervezetek alkalmatlanok az asszimilációs törekvések megakadályozására, nem demokratikusak, csak a különbözı támogatások és kárpótlások igazságtalan elosztásával foglalatoskodnak. A hazai cigány ,,szeparatista törekvéseknek” küldött üzenet hangneme a politikai irányvonal határozottságát és radikális megkeményedését jelzi, és már nem egyszerően a lenini nemzetiségi politika szelleme kísérti meg. A nemzetközi deklarációk határozzák meg a nemzetiségi csoportokat, a nemzeti kisebbségek anyaországgal rendelkeznek, és a jogokat a paritás elve szabályozza a magyar kisebbségek esetében. ,,Cigányország” pedig nincs. Egy újabb okfejtésben a fejlett szocializmusban össznépi államot építünk, amelyben lehetıség van az anyagi és a kulturális felemelkedésre, de amely elutasítja az elszakadás, a nemzetiségi önállósodás törekvéseit. Ezek a törekvések nem járhatnak sikerrel, mert csökken a cigány anyanyelven beszélık száma, párhuzamosan az iskolázottság és az anyagi helyzet javulásával. Nem sokáig lehet így sikeres a ,,naiv festı”, a ,,lánglelkő poéta” és a ,,primitív folklórszínvonalat képviselı költı és író”. Megváltozott a romológia megítélése, így az etnikus tudományról kiderült, hogy nem is létezik, mert a tudáselemek a diszciplínákban győlnek össze, és ebben a szerzık nemzetisége szerinti katalogizálása ismeretlen. De mégis létezik, mert a szakirodalom a címében még a romológia szakirodalma maradt, csak közben a könyvben megjelenı változata elavult, ugyanis 1980-ban lezárták a válogatott bibliográfiát. Nem változott viszont a különbözı tárgyterületeken [a történelem, a néprajz, a hagyományos közösségek szerkezete, a zene, a folklór, a nyelv, az irodalom, a lakás, az oktatás 432

Szegı 1983: 383-386.

128

és az egészségügy] tett megállapítások érvényessége. De már nem érvényesek a konklúziók és az írások ,,romantikus pátosza” sem, és nem szabad szó szerint értelmezni a tanulmányokat, csak az utószó prizmáján át.

A magyarországi romológia 1983-ban közreadott mintájában meghatározóak az engedélyezett, a politikailag keretezett és átértelmezett témák, és lényeges a témák sorrendje is. A romológia tematikája rögzült a politikai kontextus átalakulása ellenére, mivel újabb és újabb ismétlıdéseivel és változataival találkozhatunk késıbb. Megállt az idı. Ez lehetett a magyarországi romológia születésének egyik forrásvidéke. A leegyszerősített nyelvezet, a viszonylag nagy példányszám, a hozzáférhetısége ugyanakkor alkalmat adott ismertségének széles körővé válására és egyben beépülésére a cigányokról/romákról szóló diskurzusokba. Az 1980-as évek elején még a cigányokra vonatkozó kiterjedt szociológiai, történelmi, néprajzi, antropológiai kutatások elıtti idıszakban vagyunk, amelyre az jellemzı, hogy csak szők körben ismertek a cigánykutatások fontosabb tudományos eredményei. A problematika részben átalakult, és megváltozott az érdeklıdés iránya, azonban az összeállítás és tanulmányainak megállapításai bizonyos tárgyterületeken a cigányokról/romákról alkotott mai tudásunk történeti dokumentumai és elızményei maradtak. Az összeállítás pedig azt mutatja, hogy a politikai kontextus felülírhatta a különbözı diszciplináris kontextusokat, így a néprajzi kontextust is.

129

7. CIGÁNY/ROMA REPREZENTÁCIÓK A XIX. SZÁZAD VÉGÉN 7.1. A cigány etnikai csoport mint néprajzi és statisztikai konstrukció.433

7.1.1. A kutatás tárgya Mit jelentett a ,,cigányügy” Magyarországon, továbbá hogyan konstruálták meg a néprajzban a ,,cigány etnicitást” a XIX. század fordulóján, a XX. század elején? A cigány etnikai csoport alapvetı néprajzi és statisztikai konstrukciója a Herrmann Antal-féle 1893-ban Magyarországon végrehajtott cigányösszeírás rendszere.434 Ez az összeírás ugyanakkor nem az elsı cigányokra vonatkozó adatfelvétel volt Magyarországon, de ez bizonyult a legteljesebbnek, és már modern népszámlálásnak tekinthetjük, míg a korábbi adatfelvételek még a népesség- és adóösszeírások közé sorolhatóak. A népesség- és adóösszeírásokat nem tartották megfelelınek, a cigány népesség országos számbavételét pedig már 1853-ban és 1873-ban is elrendelték.435

A magyarországi cigánykutatásokban az 1990-es években vált problematikussá és reflexívvé a tudományos kutatásokban használt cigány/roma kategória attribútumainak rendszere, és ezzel megszőnt a kutatások tárgyának magától értetıdısége. A statisztikák és a statisztikai adatokra épülı megállapítások ezentúl csak a statisztikai apparátus, és a kutatási alany vagy tárgy konstruálódásával együtt lettek értelmezhetıek és hitelesíthetıek.436 A cigánykutatások során kialakult statisztikai eltérések részben visszavezethetıek a cigány/roma konstruálódásának különbözı módjaira, így a statisztikák bár továbbra is ,,megbízhatóak”, az érvényességük már konstrukciósan korlátozott. A magyarországi cigányságról 1971-ben, majd 1993-ban és a 2003-ban elvégzett nagy adatfelvételek, és az adatfelvételek után létrehozott adatbázisok érvényessége is csak ebben az összefüggésben határozható meg.437

433

Herrmann 1895: Tartalomjegyzék 3. Elıszó IV. Általános jelentés 2*- 59*. Táblás kimutatások 2-81. Grafikai

táblázatok 1-5: 10*. 12*. 40*. 44*. 56*. 434


táblázatok 1-5: 10*. 12*. 40*. 44*. 56*. 435

Hoóz 1992: 3-8.

436

Ladányi–Szelényi 2000: 179-192. és Havas – Kemény– Kertesi 2000: 193-202. és Ladányi – Szelényi 2000:

203-210. és Kertesi 2000: 211-238. és Ladányi – Szelényi 2000: 239-242. és Hablicsek 2000: 243-276. és Neményi 2000: 277-282. és Mészáros– Fóti 2000: 285-312. és Kligman 2001: 66-84. és Ladányi-Szelényi 2001: 85-95. és Székelyi–Örkény– Csepeli 2001: 19-46. 437

Kemény 1976: 3-291. és Havas - Kemény 1996: 352-380. és Kertesi – Kézdi 1998: 5-467.

130

A magyar történettudományban a társadalomtörténet írás, elsısorban Tóth Zoltán vezette be az 1980-as évek végén, majd késıbb Gyáni Gábor helyezte újabb kontextusba a statisztikai reflexió problematikáját. Tóth Zoltán438 értelmezésében a statisztika fogalomrendszere, a mérés kategóriarendszere a 19. században a társadalomról alkotott konvencionális képet konceptualizálta. Gyáni Gábor439 számára pedig a statisztika a világ értelmi feldolgozásának, a diszkurzív megismerésnek az egyik módja, de amely egyben hatalommal kapcsolatos tudás, és a diskurzusok foucault-i rendjében a hatalmi technikák körébe tartozik.

A cigányok magyarországi történetének feldolgozásaiban a források feltárása, csoportosítása, a források kiadása, és a kiterjedt, alapos forráskritika, a forrásokhoz kötött értelmezések diszkurzív technikája az 1990-es években Nagy Pál munkáival váltak meghatározóvá.440 A történeti statisztikák érvényességének kérdése felmerült Mészáros Árpád és Fóti János a cigányok/romák demográfiai és szociológiai kutatástörténeti rekonstrukcióiban is,441 míg a cigányokra vonatkozó statisztikák értelmezésében a fordulat szükségességét Kocsis Károly fogalmazta meg.442

7.1.2. A Herrmann-féle cigányösszeírás

A 19. században több európai országban tettek kísérletet a vándorló életmódot folytató népesség, a nomádok, a csavargók, a cigányok számbavételére, majd nyilvántartására. A Magyarországban 1893. január 31-én végrehajtott czigányösszeírás eredményei 5 grafikai táblázattal443 címő munka is ebbe a sorba tartozik. A forrás három nagyobb részbıl áll, általános jelentés, táblás kimutatások és grafikai táblázatok alkotják. A különbözı részek számozása mindig elölrıl kezdıdik, és a számformáik különbözıek. A grafikai táblázatok az általános jelentésen belül található szövegközi táblázatok grafikus ábrázolásai. Az Általános jelentést Herrmann Antal készítette. A jelentés 1. pontja az összeírás koncepciójának és módszertanának, végrehajtásának leírása, míg 2-10. pontja az adatcsoportok, a táblás kimutatások olvasata, értelmezése, amelyben az összeírást kiegészítı adatokat közöltek, a statisztikák részletesebbek, az adatokat a Táblás kimutatásoktól eltérıen is csoportosították, és az összegzések 438

Tóth 1987: 407-421.

439

Gyáni 2001: 265-278.

440

Nagy 1998: 5-499.

441

Mészáros – Fóti 2000: 285-312.

442

Kocsis 2002: 32-49.

443


táblázatok 1-5: 10*. 12*. 40*. 44*. 56*.

131

értelmezésébe bevonták az 1891-es népszámlálás eredményeit is. Az 1893-as cigányösszeírást közigazgatási problémákkal indokolták, a végrehajtása a belügyminiszteri munkaprogramban szerepelt. A rendészeti elképzelésben a legfontosabb eredményeket az általános viszonyokra és a foglalkozásra vonatkozó kérdıpontok válaszai jelentették. Az általános viszonyok az öszszeírtak életmódjának fıbb körülményeire vonatkoztak, elsısorban tartózkodásuk módjával és idejével függtek össze, az áttekintés kiindulópontja pedig az elızetesen létrehozott osztályozás, az állandóan letelepedett, a huzamosabb ideig ott tartózkodó és a vándor cigány kategóriája volt. A letelepedettség három legfontosabb mozzanatának az állandó lakást, a termıföldhöz való viszonyt és a közmővelıdésben való részesedést tekintették. A lakásnál a községben való helyérıl, a többi lakossal szembeni helyzetérıl, és az épületek minıségérıl felvett adatokat tartották jellegadónak, a letelepedett státusz további meghatározó mozzanatainak. Nem minısültek kívánatosnak az elkülönülés különbözı formái, ,,a megvetett és utált czigány páriáknak a polgári társadalomból való kiközösítése”,444 mivel a polgárosodást-polgárosítást integrációs politikaként, integrációs törekvésként értelmezték. Herrmann Antal szerint a ,,letelepedettség a mővelıdés alapja, fıeszköze pedig ma az iskola”,445 ,,fontos szerepe van a nemzetiség fentartásában, megerısítésében, de alakításában is”,446 és a ,,czigányok polgárosodásának is nagyon hathatós tényezıje lehetne.”447 A tankötelesek és az iskolába járók országos számbavételének körülményei és hiányai miatt azonban kételkedett a tanügyre vonatkozó statisztikák hitelességében és megbízhatóságában, de nem tartotta pontosnak a tankötelesek 1893-as általános statisztikáját sem. Herrmann a magaviseletet úgy határozta meg, mint a törvényes és a társadalmi renddel szemben tanúsított magatartást, amelynek mutatója a veszekedés, verekedés, tolvajlás elıfordulása, mivel ezek a cselekedetek a közrend elemibb követelményeihez való alkalmazkodásra utalnak. Megjegyezte ugyanakkor, hogy itt érvényesült leginkább az ,,összeírók alanyi felfogása és egyéni indulata”,448 az általánosítás és a kivételek létrehozása, továbbá sok helyen ide értették a családi élet jelenségeit, különösen a házas viszony törvényes vagy törvénytelen voltát. Sok község nem is készítette el ezt a kimutatást, ezért kétségessé vált a statisztika hitelessége és megbízhatósága, így ezeket az észrevételeket figyelembe véve ,,nem igen lehet népleírási következtetéseket vonni”.449 Ellentmondások voltak az 1880. és az 1890. évi népszámlálások és az 1893-as cigányösszeírás adatai között is.

444

Herrmann 1895: 17*.

445

Herrmann 1895: 19*.

446

Herrmann 1895: 19*.

447

Herrmann 1895: 19*.

448

Herrmann 1895: 22*.

449

Herrmann 1895: 23*.

132

Herrmann szerint a népszámlálásoknál a nyelvi identifikálás volt problematikus. 1880-ban sok román anyanyelvő cigányt a románok közé vettek fel, 1890-ben sok cigányt, akinek az anyanyelve nem cigány volt, de tudott cigányul, cigány anyanyelvőként regisztráltak. Az 1893-as adatfelvétel pedig azért tekinthetı pontosabbnak, mert ez volt az elsı olyan, amely néprajzi és antropológiai kritériumokat is alkalmazott, és ezért a nyelvi viszonyok meghatározásában is gondosabban járhatott el. Hogyan történt azonban 1893-ban a cigány eredet és származás megállapítása? ,,A közvélemény, a nép tudata rendesen igen biztosan evidentiában tartja a czigány eredetőeket, s ezeknek elég határozott ismérve az anthropologiai jelleg, inkább mint a nyelv, mely az általános népszámlálások adataiban, mint a czigányság egyedüli kritériuma szerepel.”450 A számlálásból történt kimaradás az állandóan letelepedett kategóriában lehetett a legnagyobb, mivel letelepedett cigányok a tapasztalatok szerint több olyan városban is éltek, amelyekben 1893-ban nem vagy alacsony számban mutattak ki cigányokat.

Miért érezték szükségesnek, és milyen érvekkel tartották igazolhatónak a cigányok 19. század végén végrehajtott összeírását? A belügyminisztérium munkaprogramjába 1892-ben vették fel a csavargók helyzetének országos rendezését és a kóbor cigányok letelepítését. Az öszszeírást azonban kiterjesztették azokra a letelepedettekre is, akikrıl megállapítható volt az, hogy cigányok. A kiterjesztést azzal indokolták, hogy a nem letelepedettek helyzetével való összehasonlítással integrációs lehetıségek, mindenki számára követhetı minták tárulhatnak fel. Herrmann tapasztalatai alapján a letelepedettek között voltak olyanok, akik beolvadtak a társadalomba, és csak antropológiai jegyeik különböztették meg ıket. Értelmezésében minden civilizált országban léteznek a szerves társadalmi fejlıdésen kívül rekedt csoportok, hivatásos csavargók, amelyek a civilizáció hézagaiban, azt kihasználva éltek, tengıdtek, élısködtek. Az ide sorolható társadalmi elemek politikai, közigazgatási és társadalmi gondokat okoznak, gátolják az egyetemes haladást, ,,megnehezítik a közigazgatást, veszélyeztetik a közbiztonságot és rontják a közerkölcsöket”,451 és állapotuk egyben humanitárius követelményeket is támaszt. Magyarország kezdetleges gazdasági fejlettsége és közigazgatási rendszere viszont nem megfelelı a problémák kezeléséhez. A modern kultúrállam megteremtésének egyik alapfeltétele a csavargás megszüntetése, és ennek pedig központi kérdése a ,,cigányügy” rendezése, mivel a csavargók nagy része kóbor cigány. A cigányok a csavargók általános tulajdonságai mellett azonban egyéb vonásokat is mutatnak, vagyis ,,[cs]avargásuk sajátságos kóborlás. Rendszerint karavánokban, csapatokban vándorolnak gyakran bizonyos útvonalakat idıszakonkint bejárva. Nomádok ık, némely megengedett és meg nem engedett primitív ipar450

Herrmann 1895: 11*.

451

Herrmann 1895: 3*.

133

ágak nomádjai, akiknek bolygásaiban van bizonyos ösztönszerőség, idıszakosság és természetes szabályosság…”,

452

és ezzel függ össze az, hogy a rendezés nehéz, és nem lehetséges

egyszerő közigazgatási vagy rendıri eszközökkel, mivel a cigányoknál speciális, etnikusnak tartott jelenségekrıl van szó. Olyan megoldás fogadható el, amely lehetıvé teszi a szerves fejlıdés folyamatába történı spontán beilleszkedést, és a szerves fejlıdés folyamata azután majd átalakítja a cigányok életviszonyait. Az 1895-ben kiadott kötethez Jekelfalussy József453 miniszteri tanácsos írt elıszót. Jekelfalussy az összeírás tudományos és közigazgatási jelentıségét emelte ki, míg a már ,,cigányügynek” nevezett politika alapfeltételének a cigányság demográfiai állapotának ismeretét tartotta. A ,,cigányügy” politikájában az összeírás eredményeit összekapcsolták volna a cigányok múltjára, és a ,,cigányügy” korábbi jogi szabályozására vonatkozó tudományos munkákkal és javaslatokkal.

Az összeírást az egész országban ugyanazon a napon, 1893. január 31-én kellett végrehajtani. Az összeírandók nem mehettek egyik helységbıl a másikba, hogy senki ne maradjon ki, és senkit se számoljanak be kétszer a felvétel során. Az adatlapokat 1893. február 5-ig kellett felterjeszteni a községeknek a fıszolgabírókhoz, akik ellenırizték azokat, és február 15-ig elvégeztették korrekciókat, majd a végleges változatokat elküldték az országos statisztikai hivatalhoz.

Az adatgyőjtésrıl adott értékelésében Herrmann Antal összességében kielégítınek találta az összeírást, de felfedezett több hibát is, így sok helyen a községek nem töltötték ki az általános adatlapot, és a hiányok pótlása a járási vagy a megyei tisztviselıkre hárult, valamint néhány város, így Gyır, Pécs, Szabadka és Székesfehérvár, nem vagy csak formailag tett eleget az elvárásoknak. Budapestet a belügyminiszter mentette fel az adatfelvétel alól, mivel itt arra hivatkoztak, hogy vándor cigányok nem tartózkodnak a fıvárosban, míg más cigányok annyira polgárosultak, hogy már nem azonosíthatóak. Az Általános jelentésben Herrmann összehasonlította a cigányösszeírás során használt adatlapokat a népszámlálási adatlapokkal, és úgy érzékelte, hogy sok a bizonytalanság néhány adattípusnál, különösen a születési helynél és az életkornál, és nem egyértelmő a letelepedettség mértékének és magának a lakhelynek a megállapítása sem. 452

Herrmann 1895: 3*.

453

Herrmann 1895: IV.

134

Az összeírás során kétféle adatlapot használtak. Egyéni számlálólapot,454 külön a férfiaknak és külön a nıknek, illetve ezeken még további kérdıpontokat a cigányok általános viszonyairól a három kategóriában, az állandóan megtelepedetteknél, a huzamosabb ideig egy helyben tartózkodóaknál és a vándor cigányoknál.455 Az általános adatlapból, amely egy község valamennyi cigány lakosára kategóriákként együttesen tette fel a kérdéseket, minden községben egyet kellett kitölteni.456 Az adatsorokat a kétféle adatlap alapján állították össze, és minden statisztikát a három kategóriának megfelelıen készítették el. A területi statisztika kategóriái a táblázatokban az elsı oszlopot alkotják, az országrész, a vármegye, a járás és a város felbontásban,457 míg a községeket tömbösítve az elsı sorban jelenítették meg. Az összeírás kiterjedt a császári és királyi hadsereg, a magyar királyi honvédség, a csendırség állományára, és a letartóztatottak körére is. A táblázatokban adataikat az országos összesítés után adták meg.

7.1.3. A cigányok nyelvismerete és nemzetiségi viszonyai A cigány etnikai csoport néprajzi és statisztikai konstrukciójának bemutatása az 1893-as öszszeírás Általános jelentésének A czigányok nyelvismerete és nemzetiségi viszonyai címő részére, és az ennek megfelelı Táblás kimutatások adatsoraira, továbbá a Grafikai táblázatok közül A czigányok nyelvismerete (6 kartogramm) címő adat ábrázolásokra terjed ki. A cigányössze454

Az egyéni lapokra felvett adatok: 1. Név, 2. Életkor, 3. Születési hely, 4. Mely kategóriába tartozik a három

közül, 5. Mióta tartózkodik a községben, 6. Miben lakik (ház, putri, kunyhó, földalatti üreg, sátor), 7. Hitfelekezet, 8. Anyanyelve és egyéb általa beszélt nyelv(ek), 9. Családi állapot, 10. Rendes foglalkozása (a fı kereseti forrás), 11. Mellékes foglalkozása, 12. Ha nincs foglalkozása, mibıl él, 13. Tud-e írni, olvasni. 455

A kategóriák értelmezése: 1. Állandóan letelepedett: állandó, rendes tartózkodási hellyel rendelkezık, tekintet

nélkül arra, hogy az összeírás idıpontjában lakóhelyükön vannak-e, 2. Huzamosabb egy helyben tartózkodó: akik bizonyos foglalkozás 8 teknıvájás, aranymosás) végett hetekig vagy hónapokig, néha néhány évig is egy helyben tartózkodnak, de nem telepednek meg, 3. Vándorcigányok: akik családostól vándorolnak faluról-falura sátorral. 456

A községeknek feltett kérdések kategóriákként: *Állandóan letelepedett: 1. a községben külön részen laknak-

e vagy a többi lakossal vegyesen, 2. hány cigányház, putri, kunyhó és földalatti odu van a községben, 3. hány cigánynak van kertje vagy földbirtoka, mekkora azok területe, 4. hány cigány bérel kertet vagy földbirtokot, s mekkora területet, 5. a gyermekek járnak-e iskolába és milyen eredménnyel, 6. egyéb megjegyzések ( életmód, foglalkozás, viselkedés) *Huzamosabb egy helyben tartózkodó: 1. mi okból tartózkodnak a községben vagy annak határában, 2. kb. mennyi ideig tartózkodnak ott, 3. egyéb megjegyzés (mint fentebb) * Vándorcigányok: 1. hány karaván tartózkodott a községben a számlálás idején, s egy-egy karaván kb. hány fıbıl állt, 2. évenként kb. hány karaván fordul meg községben, 3. a számlálás idején a községben tartózkodó cigányoknak hány sátruk, kocsijuk, kordélyuk, lovuk, szamaruk vagy öszvérük volt, 4. egyéb megjegyzések (mint fentebb). 457

Az országrészek: 1. Duna bal partja, 2. Duna jobb partja, 3. Duna-Tisza köze, 4. Tisza jobb partja, 5. Tisza

bal partja, 6. Tisza-Maros szöge, 7. Erdély.

135

írás többi részét csak ebben a vonatkozásban vettem figyelembe.458 A közigazgatási egységek történeti változásai következtében ugyanakkor az adatok csak korlátozottan értelmezhetıek a mai igazgatási rendszerben. Herrmann Antal koncepciójában a cigányok nyelvismeretének megállapítása a cigányok nemzetiségi viszonyainak két mozzanatára mutat rá: mennyire közeledtek a többi nemzetiséghez, elsısorban a ,,nemzettest zöméhez,”459 és mennyire távolodtak el az eredeti nemzetiségüktıl. Hogyan bizonyítja a cigányok nyelvi közeledését a többi nemzetiséghez és az eltávolodását az eredeti nemzetiségüktıl? A cigányok többsége anyanyelvének vallja és használja az országban beszélt nyelvek valamelyikét, az államnyelvet, és több mint fele már nem tudja az eredeti anyanyelvét. Herrmann azonban hiányosnak tartotta, és nem érezte elégségesnek ezt a bizonyítást, és megjegyezte, hogy a nemzetiségek távolsága ,,csak erre nézve volt számba vehetı”.460 A folyamat, amelyben jelentést és jelentıséget kaptak a statisztika tényei, a nemzetbe és a polgárosultság közösségébe történı beolvadás. Herrmann utal a nyelvnemzet elképzelés cigányságra is igaznak vélt jelszavára, hogy ,,nyelvében él a nemzet”. A nyelv eredetére és a nyelvtörténeti eseményekre vonatkozó magyarázatai ma is érvényesek lehetnek. A nyelvtörténeti magyarázatok alapozták meg több olyan állítását, amelyek a nyelvállapot identifikáló mozzanatait mutatják be. A cigány nyelv elszigeteli beszélıit nyelvi környezeteiktıl, és olyan sokat változott, olyan sok idegen elem épült be a rendszerébe, hogy a kialakult nyelvváltozatok távolsága miatt a beszélık már nem értik meg egymást, de vidékenként mégis erıs kapcsolati tényezı maradt, és a tapasztalható éles belsı elkülönülés ellenére a közösség fı ismertetıjegye. A nyelv súlyos akadályt is képez, mert a többi lakossal, az általános polgárosultsággal szemben egyesíti használóit, hatékony tényezıje a társadalmon kívül állásnak, gátolja az összeolvadást a többi népességgel, és bizonyos esetekben még titkos vagy tolvajnyelvnek is bizonyul. Az elıbbi elképzelés jegyében hoztak korábban szabályokat a cigány nyelv használatának tilalmáról, azzal a kifejezett szándékkal, hogy a nyelvet elfelejtessék beszélıikkel. A szabályalkotás nem volt eredményes, a tilalom nem érte el célját, a cigány nyelv továbbra is beszélt nyelv maradt. Más tényezıkkel van összefüggésben azonban a századforduló nyelvi gyakorlata, amelynek az a jellemzıje, hogy a városban letelepedettek fiatalok nemzedéke nem használja az anyanyelvét, már csak a cigányok 30%-a vallja a cigány nyelvet 458

A Táblás kimutatások adatcsoportjai:

1. A cigányok összes létszáma járásonként 2. A cigányok általános viszonyai járásonként 3. A cigányok lakviszonyai, 4. A cigányok kor szerint, 5. A cigányok családi állapot szerint, 6. A cigányok hitfelekezet szerint, 7. A cigányok nyelvismerete, 8. A cigányok olvasni-írni tudása, 9. A cigányok foglalkozása. 459

Herrmann 1895: 32*.

460

Herrmann 1895: 32*.

136

anyanyelvének, és kevesen vannak azok, akik valamilyen más nyelvet nem tudnak. A nyelvtanulás ugyan gyors, de sajátos a kiejtés, a hangképzés és a hangsúlyozás, és sajátosak a szólásformák, az egész kifejezésmód. A cigányok nyelvhez való viszonya olyan, mint a valláshoz való viszonyuk, egyszerően elfogadják környezetük beszélt nyelvét. A környezet nyelvének elfogadása kényszert jelent számukra, mivel Erdély kivételével csak nagyon kevesen ismerik a cigány nyelvet. A környezetükben élı más anyanyelvő beszélıket sem a megértés és megértetés szükséglete készteti a cigány nyelv elsajátítására, hanem a kapcsolatok intenzitása, a kedvtelés, a rendfenntartás igénye, továbbá a tudományos célok. Arról azonban nem készült adatfelvétel, hogy a nem cigányok közül hányan tudhatnak cigányul. ,,A hazai czigányok nemzetiségi jellege több tényezı és egy folyamatban levı processus eredıje, s így minden sajátságos pregnánssága mellett is gyakran több tekintetben meghasonlást, ingadozást, tarkaságot mutat.”461 A cigány nemzetiségi jelleg herrmanni magyarázó tényezıje az eredeti faji jelleg, az eredeti nyelvhez és a primitív kultúrához való ragaszkodás mértéke, a más nemzetiségekhez, a nemzettesthez és az általános polgárosodáshoz történı alkalmazkodás iránya és mértéke. Ebben az összefüggésben a cigányok több mint 52%-a nem tudott cigányul az 1893-as összeírás adatai szerint. A nyelv ismerete egymagában azonban nem döntı az egyéni habitus meghatározásában, mert sok felemelkedett, mővész cigány tud cigányul, míg a cigányul nem tudók gyakran kezdetleges mőveltséggel rendelkeznek. Herrmann azt állítja, hogy a cigányul nem tudók aránya nagyobb Magyarországon, mint más országokban. Nyugaton a cigányok jobban elkülönülnek környezetüktıl, keleten pedig az eredeti állapothoz közelebb élnek, és kevesebb külsı hatás éri ıket. Magyarország köztes helyzetben van, itt a többi népnél is gyakoribb a nemzetiség és a nyelv cseréje, míg a cigányok faji jellege szívós és pregnáns ugyan, de alig van faji önérzetük és nemzetiségi öntudatuk, ezért a nyelv ennek nem lehet a kifejezıje és a hordozója. ,,A czigány nyelv általábam már avult, elnyőtt, kevéssé életképes, viszonyoknak már meg nem megfelelı, megcsappant functiójú organumnak látszik s ezért pusztulása egészen természetes folyamat.”462 A nyelv természetes pusztulásának herrmanni leírása egy olyan folyamat, amelyben az egész nép nyelvcseréje az antropológiai és egyéb etnikus jellemzık fennmaradása mellett következhet be. A nyelv természetes pusztulására utaló statisztikai adatok ugyanakkor nehezen értelmezhetıek és ellentmondásosak is. A cigányul nem tudók aránya az egynyelvő vidékeken a legnagyobb, és a vándorcigányok között a legkisebb, míg a Tisza-Maros szögben, valamint Erdély-

461

Herrmann 1895: 33*.

462

Herrmann 1895: 33*.

137

ben 10%-nál kevesebb a cigányul nem tudók száma. A herrmanni nemi ideológiában a cigány hagyományok ırzıi a nık. Az összeírás adatainak értelmezése után ezt a szerepet a nık számára hagyomány több eleménél továbbra is fenntartotta, de a nyelv megırzésére vonatkozó képesség esetében már nem, mivel várakozásaival ellentétben úgy találta, hogy a nık azok, akik inkább nem tudnak cigányul. Herrmann azonban valószínőleg tévedett, mivel a nyelvismeretben mutatkozó nemi eltérések statisztikailag egyáltalán nem voltak meghatározóak. ,,A czigányok nemzetiségi jellegének meghatározására, de polgárosodásuk irányára nézve is döntı az, hogy melyik nyelv lép a czigány helyébe, azt vagy egészen kiszorítva, vagy másodsorban beszélt nyelvvé lefokozva. Különösen fontos az az arány, a melyben anyanyelvül vagy más anyanyelv mellett is elsajátítják az állam nyelvét, a mely a legtöbb eszközöket nyujtja az általános mővelıdésnek s arra van hivatva, hogy az ország összes polgárait egyesítse a nemzeti culturában.”463 Herrmann Antal ebben a vonatkoztatásban négy különbözı statisztikát is készített, amelyeket a koncepciójában, az Általános jelentésben mutatott be Az elsı statisztika az 1893-ban összeírt cigányok anyanyelv és más beszélt nyelv szerinti megoszlása összesítetten, kategóriák szerint, magyarul tud, cigányul nem tud alcsoportokkal, amelyet szembeállított és kiegészített az 1880-as és az 1890-es népszámlálás adataival. A második statisztika az 1893-ban összeírt cigányok anyanyelv szerinti megoszlása országrészekként, szembeállítva az összes népesség 1891-es nyelvi megoszlásával. A harmadik statisztika az összes cigányok abszolút száma anyanyelv és nem szerinti megoszlásban. Végül a cigányok abszolút száma országrészek, anyanyelvek, kategóriák és nemek szerint. A Táblás kimutatásokban a 7. kimutatás A czigányok nyelvismerete. A nyelvismeretre vonatkozó adatokat itt is négy táblázatban foglalta össze, elıbb a három alapkategória, a letelepedett, a huzamosabb ideig helyben tartózkodó és a vándorcigány, és ezek összesítése, majd ehhez csatolva a három állami-hatósági csoport szerint, amelyek országrészenként, vármegyékként, és nemekre bontva mutatják az anyanyelv szerinti megoszlást a beszélt nyelvekre külön, összesen, a magyarul tud és cigányul nem tud alcsoportokkal, majd összesítetten. Herrmann sorra vette a statisztikák hibáit és korlátozottságát, ezzel az értelmezhetıségük és az összehasonlíthatóságuk lehetıségeit és lehetetlenségeit. Az 1880-as népszámlálás csak a nyelvismeret alapján mutatott ki cigányokat, cigány anyanyelvőeket és más anyanyelvő cigányul beszélıket, azzal a megjegyzéssel, hogy ,,az utóbbiak is voltaképpen czigányok.”464 Ebben a népszámlálásban magas volt az aránya az ,,oláhul” (románul) is beszélı cigány anya-

463

Herrmann 1895: 33*.

464

Herrmann 1895: 37*.

138

nyelvőeknek, míg a magyarul is tudóknak az aránya alacsony. Az 1893-as adatok alapján ezek az arányok megváltoztak. Csökkent a csak cigányul tudók és ,,tótul” (szlovákul) is tudók korábban magas száma. Herrmann azt feltételezte, hogy az eltéréseknek egy nem megbecsülhetı része az 1880-as felvétel kérdıpontjainak félreértésére, és ezért pontatlan adataira vezethetı vissza, mivel az ,,oláh-czigány” kifejezésnél a válaszolók nemcsak a nyelvre gondolhattak. Az 1890-es népszámlálás két statisztikát mutatott be a cigányok anyanyelv szerinti megoszlására, az egyik az összes cigányra, a másik pedig a nem cigány anyanyelvőekre vonatkozott. Az utóbbi statisztikából az asszimiláció mértékére lehet következtetni. Ebben pedig döntıen az ,,oláh”, majd a magyar népesség mutat asszimilációs többletet, de a magyar nyelvet gyakrabban beszélték 2. és 3. nyelvként is. Herrmann a még lehetséges további népességforrást, a cigány anyanyelvőek statisztikáját is részletesen megvizsgálta, akik a nyelvi csoport nagysága alapján a magyar és az ,,oláh” anyanyelvőek között foglaltak helyet, az általános aránnyal közel megegyezıen az állandóan letelepedett, és a huzamosabb ideig egy helyben tartózkodóak kategóriájában, míg a kevés számú vándorcigányoknál több mint kétszeresen felülreprezentáltak voltak. Ez a szám igazolta a ,,cigányügy” rendezésének elsıdleges célját, a vándorlás megszüntetését, mivel ez az állapot és életmód az értelmezésben a ,,czigány jelleg és nemzetiség fenntartásának legalkalmasabb és leghatékonyabb tényezıje”.465 Herrmann ugyanakkor elismerte, hogy nagy számukkal az állandóan letelepedett cigányok határozzák meg az összes cigány nemzetiségi arányszámait, az átlagot. Az asszimiláció erısségét jelzi a nem cigány anyanyelv mellett az, hogy a cigányok mennyire felejtették el az eredeti nyelvet, és hogyan viszonyulnak egy harmadik nyelvhez, elsısorban az államnyelvhez. A cigányul nem tudók aránya az ,,oláh” anyanyelvőeknél 84,20%, míg a magyar anyanyelvőeknél csak 72,98%. Herrmann az eltérésre magyarázatot keresett, és bonyodalmas, a statisztikai adatokat alátámasztó ,,oláh” és cigány népkarakterológiát, heterogén, esetleges, de meggyızınek látszó érvrendszert alkotott. Az asszimilációs képesség különbségére társadalmi magyarázata is van: ,,A czigányság legnagyobb tömegekben az oláhok lakta vidékeken tartózkodik. Itt az oláh a társadalomnak, a polgárosultságnak, a gazdasági életnek úgyszólván szélsı peremén áll, de még mindig peripheriáján belül; a czigányság azonban részben már azon kívül. Igy tehát elsı sorban a hozzá közelebb álló, tıle nem idegenkedı oláh elemmel érintkezik, hozzá simul és tapad s végre beléolvad. Ez az eloláhosodási processus a czigányok nemzetiségi viszonyainak leginkább figyelemre méltó jelensége.”466 Ez az ,,oláh”-cigány összeolvadás azonban szerinte kölcsönösen nem elınyös, az általános érdek a cigányság elmagyarosodása lenne. Az elmagyarosodás lehetıségeit bizonyítja a következı herrmanni okfejtés. Ebben a vonatkozásban a 465

Herrmann 1895: 37*.

466

Herrmann 1895: 38*.

139

magyar anyanyelvő cigányok magas abszolút számán kívül kedvezıek azok a számok, amelyek azt mutatják egyes anyanyelvek szerint, hogy a nem magyar anyanyelvő cigányok hány százaléka tud magyarul is. Herrmann úgy jutott el az elmagyarosodás szempontjából kedvezı statisztikához, hogy bizonyos csoportoknál hallgatólagosan a nyelvi rendszer változását feltételezte a jövıben, majd a lehetıségeket még területi statisztikai érveléssel is igazolta. A statisztikában a huzamosabb tartózkodásúak és a magyarul is tudó ,,oláh” anyanyelvőek adják a ,,jó számokat”, de még ide ,,számítja” az összeírásból kimaradt városlakó cigányokat is. A területi eloszlásban a magyar nyelvő cigányok aránya az összes lakosság magyarul tudó arányához viszonyítva csak Erdélyben és a Tisza-Maros szögében alacsony, míg a többi területi statisztikai egységben nagyobb arányban beszéltek magyarul, mint az összes lakosság.

2.TÁBLÁZAT A cigányok anyanyelv szerinti megoszlása és abszolút száma 1893-ban. Az összes cigány hány százaléka A cigányok száma

Anyanyelv mennyi tud/nem tud anyanyelv százalékban kifejezve

százalékban kifejezve tud magyarul

nem tud cigányul

magyar

38,10

100,00

72,98

104 750

cigány

29,97

25,17

0,00

82 405

német

0,87

17,24

54,44

2 396

,,tót” (szlovák)

3,59

6,82

30,72

9 857

,,oláh” (román)

24,89

9,54

84,20

67 046

rutén

0,73

16,63

55,03

2 008

horvát

0,11

19,61

64,05

306

szerb

2,13

7,64

81,57

5 861

egyéb

0,11

10,61

30,87

311

Összesen

100,00

48,31

52,16

274 940

A táblázat adatainak forrása: A Magyarországban 1893. január 31-én végrehajtott czigányösszeírás eredményei 5 grafikai táblázattal. Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam. IX. kötet. Bp. 1895. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal. Készült Herrmann Antal számításai, az Általános jelentés 34*-35* kimutatásai alapján.

140

Az etnikai konstrukciós folyamatban a statisztikai közléseket és értelmezéseket ideológiai keretekbe történı illesztésük követi, ezzel statisztika-ideológia töredékek rendszerévé változtatva az Általános jelentést. Herrmann a cigányügy rendezésében a 18. századi cigányrendeleteket, regulációkat mintának tekinti, és ennek a beolvasztási politikának a folytatását ajánlja és várja el a kormányzattól. Tovább bıvíti az asszimiláció érvkészletét a kölcsönös elınyök rendszerének kidolgozásával az ,,oláh” asszimilációs alternatíva ellenében, és így etnikus rendszerében a cigányok megtarthatják antropológiai sajátosságaikat és eredeti cigány nyelvüket. Az ,,okszerő assimilatió” tervezetében a beillesztés gyakorlatának meghatározói az ,,ethnographiai, demographiai, néppsychologiai”467 belátások. A beillesztés nyelvezetének kulcsszavai a ,,czigányok mővelése, helyzetök javítása, állapotuk rendezése,”468 a beillesztés területei pedig az etnikumok, a társadalmi csoportok, a foglalkozási struktúra és a kultúra rendszere. A magyar-,,oláh” viszonylathoz képest a többi alternatíva leértékelıdik, statisztikai bemutatásuk egyszerő, és bemutatásukban mellızte az ideologikus érveket is. ,,A czigányoknak az ország többi nemzetiségeihez való viszonya már kevésbé fontos s ezekre nézve a fıbb jelenségek constatálására szoritkozhatunk.”469 ,,Nem egészen jelentıségnélküliek” a cigányok anyanyelvének és három statisztikai csoportjuknak a viszonyai. ,,Tanulságosak” a cigányul nem tudók nemzetiségi eloszlásai, arányszámai az összes népesség etnikai eloszlására vonatkoztatva. Herrmann számára a különbözı etnikumok és a cigányok kapcsolatában ezek az arányszámok ,,az érintkezés, nyelvi hatás, vonzás, beolvasztás” mértékei. A statisztikák tanulsága ,,a tapasztalattal meg egyéb tudomással összevetve” az, hogy a legnagyobb hatással az ,,oláh” etnikum van a cigányokra, mivel a cigányok legnagyobb arányban ,,oláh” anyanyelvőek, az ,,oláh” anyanyelvőek legnagyobb része pedig nem tud cigányul és magyarul, és egyéb nyelvet is csak kevesen beszélnek. A tanulságot látva újra mőködni kezd az ideológiai konstrukció, amely részleges ismétlıdése mellett további érvekkel bıvül. A tömeges ,,oláh” asszimilációval szemben a magyarosodás a cigány szellemi és társadalmi elitet érinti: ,,[a] hazai czigányok intelligentiája (pl. iróféle egyénei) kivétel nélkül s a polgári foglalkozású városi elem majdnem mind magyar.”470 Az asszimiláció folyamata csak itt jár társadalmi felemelkedéssel, és a virtuóz, alkotó mővészi elit tagjaiból a magyar nemzeti zene mővelésével ,,a nemzetnek nemzeti önérzettel biró tagja, a hontalan páriából hazájához ragaszkodó hazafi”471 lesz, egyben ,,[a] megmagyarosodás a czigányok nemzetközi demographiai problemája 467

Herrmann 1895: 39*.

468

Herrmann 1895: 39*.

469

Herrmann 1895: 39*.

470

Herrmann 1895: 40*.

471

Herrmann 1895: 40*.

141

sikeres localis megoldásának legtermészetesebb módja.”.472 Az etnikumok egymástól való távolságát és az asszimilációs hatások intenzitását és mértékeit, a bemutatott statisztikai eltéréseket az etnikus habitusok konstrukcióival, a ,,természetekkel”, a ,,physicai” és az ,,ethnographiai földrajz” tényeivel magyarázza. A statisztikai számításokat, következtetéseket, észrevételeket, elmélkedéseket a nagy számok elmélete ugyanakkor korlátozza, ezért a ,,horvátok és az egyéb nyelvőek csekély száma”, és ,,[a] katonaságnál levı s a letartóztatott czigányok nemzetiségi viszonyaira vonatkozó rovatok viszonyszámaiból nem lehet valami biztosabb következtetéseket levonni.”473 A katonaság a császári és királyi hadsereg, a honvédség és a csendırség összefoglaló elnevezése. Herrmann statisztikában jártas tudásával, a nagy számok elméletével szemben két alkalommal mégis ellentmondásba kerül, és kivételt tesz, megenged egy-egy megjegyzést. Az elsı megfigyelése szerint az ,,oláh” anyanyelvő cigány katonák viszonyszáma jelentısen meghaladja az ,,oláh” etnikum viszonyszámait az összes népességben, a cigányságban és a katonaságnál. Statisztikai megfigyelését úgy magyarázza, hogy ,,[az] oláhok némely ezredben tömegesen vannak, szivósan ragaszkodnak nyelvökhöz; a köztük elszigetelten levı más anyanyelvő, de (sok czigány) oláhul is tudó czigánynak nemsokára oláh lesz a társalgási nyelve és csakhamar azt fogja vallani anyanyelvéül is.”474 A második megfigyelése szerint a letartóztatottak körében a ,,czigány és az oláh anyanyelvőek, kik más viszonylatokban többnyire közel állanak egymáshoz, ebben a sorozat szélsıségeit foglalják el”.475 Az ,,oláh” anyanyelvőek arányára nem talál magyarázatot, míg ,,[a] czigány anyanyelvőek szembeszökı nagy száma a mellett tanuskodik, hogy kik legjobban megırizték a czigány ethnikumot, azok legkevésbé ismerik a törvényes rendet, legkevésbé vetik magukat annak alá és legtöbbször találnak alkalmat vagy jutnak abba a kényszerhelyzetbe, hogy azt áthágják.”476 Bizonyos statisztikai megfigyelések fontossá válása, a magyarázat igénye, a magyarázatok tartalma, és néhány statisztikai adat magyarázat nélkül hagyása arra utal, hogy az értelmezést a politikai és a nyelvi-etnikai nemzet ideológiai kerete egyaránt meghatározta.

Az Általános jelentés A czigányok általános viszonyai címő részébıl tudjuk, hogy az összeírás készítıi számára a legfontosabb eredményeket az általános viszonyokra és a foglalkozásra vonatkozó kérdıpontok válaszai jelentették. Ennek ellentmond azonban az, hogy az összeírás harmadik részében a Grafikai táblázatokat alkotó 5 táblázat közül kettı, az 1. és a 2. a cigá472

Herrmann 1895: 40*.

473

Herrmann 1895: 41*.

474

Herrmann 1895: 41*.

475

Herrmann 1895: 41*.

476

Herrmann 1895: 41*.

142

nyok létszámát, további kettı, a 4. és az 5. a cigányok foglalkozását, míg egy, a 3. a cigányok nyelvismeretét ábrázolja.477 Ellentmond ennek a preferenciarendnek az értelmezés egészének tematikai struktúrája is. Az értelmezésben több a tematikai struktúrára és a tematikai részkapcsolatokra tett utalás van. A cigányok nemzetiségi viszonyai más összefüggésekben, így az összes létszámuk, az általános viszonyaik és a felekezeti viszonyaik bemutatása során is tárgyalásra kerülnek. A statisztikai adatok és az adatok értelmezése több részrendszerbıl áll. Az értelmezés centrumai pedig az életmód, a foglalkozás és az anyanyelv.


Herrmann Antal cigány reprezentációja egy néprajzi, statisztikai, tudományos és ugyanakkor ideológiai konstrukció. A cigányokra vonatkozó statisztikai adatoknak és ideológiai elemeknek olyan rendszere, amely statisztikái magyarázatában gyakran felhasználta a társadalomban magától értetıdınek tartott megállapításokat, továbbá a politikai nemzet és a nyelvietnikai nemzet ideológiáját. A herrmanni néprajzi – statisztikai keretben a ,,cigányügy” elkülönülten, a felvilágosult abszolutizmus tradícióit követve rendészeti, integrációs és asszimilációs összefüggésekben mutatkozott meg. Herrmann cigány reprezentációjában egyaránt elıfordulnak a devianciaorientált esszencialista vagy rendészeti, a devianciaorientált strukturalista vagy civilizatorikus, és ezeknek alárendelten a leíró esszencialista vagy klasszikus néprajzi és a leíró strukturalista vagy antropológiai és szociológiai megközelítésre jellemzı vonások.

7.2. A cigány etnikai csoport mint néprajzi cigány reprezentáció

7.2.1. A kutatás tárgya

Mit jelentett a ,,cigányügy” Magyarországon, továbbá hogyan konstruálták meg a néprajzban ,,cigány etnicitást” a XIX. század fordulóján, a XX. század elején? A néprajzi cigány reprezentációk forrása a Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai, Magyarország monográfiája, A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzımővészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közmővelıdési és közgazdasági állapotának encziklopédiája címő sorozatnak a 19. Szatmár vármegye és Szatmár-Németi és az 5. Bi477

Herrmann 1895: 1-5: 10*. 12*. 40*. 44*. 56*.

A grafikai táblázatok: 1. A czigányok létszáma az összes népességben, 2. A vándor-czigányok létszáma az öszszes népességben, 3. A czigányok nyelvismerete (6 kartogramm), 4. A czigányok foglalkozása. I. Férfiak (6 kartogramm), 5. A czigányok foglalkozása. II. Nık ( 6 kartogramm).

143

har vármegye és Nagyvárad címő köteteibıl Móricz Zsigmond Szatmár vármegye népe478 és Vende Aladár Bihar vármegye népe479 címő tematizációja.

7.2.2. A néprajzi cigány reprezentációk A szatmári néprajzi rendszer és a cigányok A Borovszky Samu szerkesztette sorozat 1896-ban indult, 19. kötete két könyvbıl áll, Szatmár vármegye leírásából és Szatmár-Németi bemutatásából, kiegészítve ,,számos színes melléklettel, mőmelléklettel, térképpel, terv- és helyzetrajzzal és szöveg-képpel.”

Szatmár-Németi enciklopédiája nem tartalmaz cigányokra vonatkozó adatokat. Szatmár vármegye enciklopédiájában azonban rendszeresen elıfordul a nemzetiségi, etnikai összetétel vagy arányok megemlítése Vende Aladárnak Szatmár vármegye községeirıl adott leírásaiban, de ezek csak utalások, és nem alkalmasak következtetések levonására.

A tárgykonstrukció szempontjából Móricz Zsigmond Szatmár vármegye népe címő munkája érdemel figyelmet, amelyet a néprajztudomány körébe sorolhatunk. ,,A vármegyét néprajzi tekintetben még nem kutatták fel s tudományosan közzétett adat alig van az egész vármegyérıl.”480 – közli bevezetı sorai között, ,,Szatmár vármegye népérıl igen keveset írtak.”481 – mondja bibliográfiája elıtt, amelyben hét közleményt vagy könyvet sorolt fel, és ,,A helyszinén gyüjtött adatok.”482 – jegyzi meg a bibliográfia végén.

Milyen Móricz néprajzi rendszere? A ,,Nemzetiség és vallás”, ,,Foglalkozás”, ,,Mőveltség”, ,,Népszaporodás és sőrőség”, ,,A magyarság néprajzi képe”, ,,Az utczák”, ,,A kapu”, ,,A házak”, ,,A telekbeosztás”, ,,A redélyes ház”, ,,Lakásberendezés”, ,,Ruházat”, ,,Életmód”, ,,A nép külseje”, ,,Jelleme”, ,,Ünnepi szokások. Mulatságok.”, ,,A közerkölcsiség.”, ,,Szellemi élet. Nyelvjárás.”, ,,Babonák.”, ,,Regék, mondák.”, ,,Népdalok.”, és ,,Az oláhok” címő tematikai elemekbıl áll össze leírása. A néprajzi rendszer felépítése nem esetleges, mert ,,[a] fıbb néprajzi területeket a nemzetiségek megoszlása szerint lehet megjelölni.”483 478

Móricz (é.n.): 256-277.

479

Vende 1901: 212-236.

480

Móricz (é.n.): 256.

481


482


483


144

Milyen Szatmár etnikai rendszere? Móricz több etnikus konstrukciót mutat be. Az elsı változatban ,,Szatmár vármegye népe két fıelembıl áll. A vármegye alföldi részét magyarok lakják, a hegyes részt oláhok.”484 A két etnikai csoport között nagyon nagy távolságot, elkülönülés érzékelt: ,,úgy elkülönítve [élnek magyarok és oláhok], mintha két külön világ volna, bár van átmenet a két néprajzi terület között.”485 Az átmenetek a szórványok hálózatai, de a szórványokban nem az elkülönülés, hanem a kölcsönös beolvadás a tendencia. A magyarokon és az ,,oláhokon” kívül még svábokat találunk Szatmárban, elsısorban a nagykárolyi és az erdıdi járásban. A svábokra a néprajzi közelség és a néprajzi távolság egyaránt jellemzı. Közeliek, mert földmőveléssel foglalkoznak, és sok magyar szokást átvettek. Távoliak, mert etnikai tömböket alkotnak, és megırizték eredeti, ısi szokásaikat. A svábokon kívül a fehérgyarmati járásban még ,,tót” telepítések fordulnak elı, de már beolvadtak, és a vegyes házasságok következtében elmosódott az etnikai-néprajzi karakterük. A megye északkeleti részében továbbá kevés számban ,,kisoroszok” is élnek. A második változat az 1900. év népszámlálási adataiból ,,az uralkodó nemzetiségek és vallások” szerinti megoszláson alapul. A statisztikája járásokra tagolva közölte a magyarok, németek, ,,oláhok”, a római katolikusok, a görög katolikusok és az evangéliumi reformátusok számát, és a vallási statisztikát felhasználva mutatta be a vallások etnikai eloszlását. Az uralkodó vallási megoszlást Móricz kiegészítette még a görög keleti vallással, amelynek követıi régen betelepült ,,oláhok”, akik már elmagyarosodtak, de ugyanakkor ısi vallásukat megtartották, továbbá a ,,tót” szórványokkal, akik már elmagyarosodtak, és csak a vallásukat ırizték meg. A vallási összefüggésekbıl való kilépés különíti el az etnikai rendszer harmadik változatát, de összekapcsolja az elızıekkel a ,,kisoroszok” jellemzése. A ,,kisoroszok” szórványokban élnek, kevesen vannak, mert a rutén bevándorlók többsége beolvadhatott. Kevés számban még horvátok, szerbek és olaszok is élnek Szatmárban, többnyire idény- és ideiglenes munkások a nagybányai bányákban és erdıkben. Az etnikus rendszerváltozatok bemutatása után találjuk a zsidó népesség leírását, akik ,,aránylag sokan vannak”, földmőveléssel foglalkoznak, ,,oláh” környezetben pedig német anyanyelvőeknek vallják magukat.

A szatmári etnikai néprajzi rendszer leírásaiban nem fordultak elı cigányok. Voltak-e egyáltalán cigányok Szatmárban? Voltak, tudtak róluk és érintkeztek is velük. Azt, hogy mennyire ismerték ıket, nem igazán tudjuk meg. A Szatmár vármegye népe néprajzi leírásaiban három alkalommal, három helyzetben bukkannak fel a láthatatlanságból. Elıször az Ünnepi szokások. Mulatságok bemutatása során, az aratási vasárnapokon. A vidék szokásai közé tartozott, 484


485


145

hogy ha valaki egy nap alatt le akarta aratni a búzáját, akkor kalákára hívta a falu fiatal legényeit és lányait, majd ,,A gazda délutánra czigányt fogad nekik, bort hozat, kalákabált rendez, a hol reggelig tánczolják a ropogós csárdást.”486 Másodszor a lakodalomban. A századfordulóra a lakodalmak idıtartama megrövidült és szokásrendszere egyszerősödött. ,,De el nem hagyják a külsıségeket, legalább is mindet nem, mert akkor tán nem is volna igazi a lakodalom. Kiváltképpen nem maradhat el a czigány.”487 Harmadszor a Szellemi élet. Nyelvjárás kontextusában. Móricz a nyelvjárások jellemzésére meserészleteket használt fel. A Szamostól délre, a Nyírség és Bihar felé haladva egyre erısebb lesz az í-zı kiejtés. A kiejtést egy Domahidán lejegyzett mesével érzékelteti. ,,Ilt eczczer egy gazdag városba ety pár czigány. Nagyon boldogul íltek, csak avvót a bajuk, hogy gyerekek sohase vót. Mindig kírtík a zistent, hogy adna nékiek ety fiú gyereket, olyan szíp nevet adnának neki, hogy a világon párja nem lenne. Örek korjokon az Isten meksajnálkozott rajtok, ís született az öreg asszonynak ety fiú gyereke. Mekkereszteltík Bársonnak. A kis bárson nıtt idı után felfelí; mikor tíz ívet elírt, míg annyit se tudott, hogy vegye a kanalat a szájába, ojan kényín nevelte az öreg czigányasszony, ő egyíbre nem gondolt, csak az evísre, alvásra.”488

Vajon tekinthetı-e egyedinek a móriczi eljárás? Ellene szóló érv az, hogy A Magyarország vármegyéi és városai címő sorozat szerkesztısége arra törekedett, hogy többségében olyan, helyben lakó munkatársakat vonjon be a munkálatokba, akik szakmájuknak és az adott vidéknek legjobb ismerıi. Ezt tartották a megbízható és alapos dolgozatok biztosítékának, de a sorozatnak állandó munkatársakból álló központi bizottsága is volt, budapesti, többségében akadémiai tagokból, akik azt a feladatot kapták, hogy felülvizsgálják és ellenırizzék az egyes kötetek anyagát.

A bihari néprajzi rendszer és a cigányok A Bihar vármegye és Nagyvárad címő kötetet 1901-ben adták közre, amelyben a Bihar vármegye népérıl szóló részt Vende Aladár írta. Hogyan járt el, és milyen néprajzi rendszerben mutatta be a térséget? Vende ,,A magyarság hatása”, ,,Építkezés”, ,,Erkölcsiség”, ,,Ruházat”, ,,Népszokások. Keresztelı.”, Gyermekdalok és játékok.”, ,,Házasság”, ,,Halotti tor”, ,,Ünnepi szokások”, ,,Népmulatságok”, ,,Babonák”, ,,Népdalok”, ,,Közmondások”, ,,Nyelvjárás”, ,,Tájszavak”, ,,Állatnevek”, ,,Gúnynevek”, ,,Oláhok”, ,,Keresztelı”, ,,Lakodalom”, ,,Halotti 486


487


488


146

tor. Ünnepi szokások.”, ,,Babonák.” és a ,,Háziipar” címő tematikai elemekbıl állította öszsze néprajzi leírását.

Milyen Bihar etnikai rendszere? A Bihar vármegye népe címő néprajzi leírásban megtaláljuk Bihar vármegye nemzetiségi térképét. A nemzetiségi térképen magyar, ,,oláh”, ,,tót” és német települési területeket és magyar-,,oláh” átmeneti zónákat ábrázoltak.

A néprajzi leírások Móriczhoz hasonlóan Vende Aladár leírásaiban is etnikus keretekben jelentek meg, amelyekhez azonban két észrevételt, megjegyzést is főzött. Az elsı megjegyzése: ,,A vármegyében élı tótok és németek száma oly csekély, hogy azokkal ily szempontból – kellı anyag hiányában – foglalkozni alig lehet. Úgy erkölcsi érzékükre, mint szokásaikra, sıt külsı megjelenésükre is az a vidék van befolyással, a hol élnek.”489 A második megjegyzése: ,,A vármegyében élı kevés számú tótokról nincs mit mondani, miután számuk csekélysége nem nyujt elég anyagot szokásaik tanulmányozására. Nem is igen találunk náluk semmi figyelemre méltót és följegyzésre érdemeset; ép oly kevéssé az ujpalotai németekrıl, a kik ama vidék szokásait vették fel, a melyen élnek.”490

És voltak-e vajon cigányok Biharban? Jelenlétükre utal a ,,Házasság” címő tematikai egységben a lakodalom bemutatása, amelyen ,,Mikor a vacsora bevégzıdött, a czigánybanda, vagy a magyar fiúk bandája ráhúzza az asztaláldást, melynek dallama és szövege a reformátusoknál a 157. dicséretével azonos.”491


Szatmár és Bihar néprajzi leírásaiban alig találtunk cigányokra vonatkozó adatokat. A leírásokat nem magyarázhatjuk azzal, hogy a cigányok kevesen lehettek, vagy nem volt feljegyzésre érdemes néprajzi anyag róluk, mert egyáltalán nem különböznek másoktól. Ez velük kapcsolatban fel sem merült. A cigányok egyszerően marginalizáltak, így a mesék furcsán beszélı alakjaiban, a kalákabál és lakodalmak mulattatóinak szerepében jelentek meg a Borovszky-féle enciklopédiában. Vende és Móricz cigány reprezentációját egyaránt a leíró esszencialista megközelítés jellemzi.

489

Vende 1901: 218.

490

Vende 1901: 235.

491

Vende 1901: 225.

147

8. NÉPRAJZI CIGÁNY REPREZENTÁCIÓK A DEBRECENI DÉRI MÚZEUMBAN. 8.1. A cigány reprezentációk néprajzi győjteménye 8.1.1. A kutatás céljai és folyamata A kutatás célja a Déri Múzeum cigányokra vonatkozó különbözı néprajzi forrásainak öszszegyőjtése és rendszerezése volt. A források feltárása több megszakítással 2007. október közepétıl 2008. február elejéig tartott.492

A győjtemény feltérképezésében hasznos tanácsokat és útmutatásokat adtak a Déri Múzeum Néprajzi Osztályának, Fotótárának és laboratóriumának munkatársai, akik elıkészítették számomra a cigányokkal kapcsolatos dokumentumokat, továbbá elmondták az összegyőjtött néprajzi anyagról szerzett benyomásaikat, míg Koticsné dr. Magyari Márta rendelkezésemre bocsátotta egy korábban megkezdett, hasonló kutatásának eredményeit. A kutatás során rendelkezésemre bocsátották a múzeum technikai eszközeit. A technikai eszközök használata közben pedig a Néprajzi Osztály győjteménykezelıivel, muzeológusaival, néprajzkutatóival közösen leküzdöttük a digitalizált adatbázis kezelése során adódott nehézségeket.

8.1.2. A források rendszere és az adatbázisok létrehozása A szöveges források

A források elsı csoportját a szöveges források alkotják, amelyek a Déri Múzeum Néprajzi Adattárában493 találhatóak. A forrásváltozat meghatározása nem írja le pontosan azt, hogy mit találtam, mert a szövegekben és a szövegek mellett ábrák, rajzok és fényképek is elıfordultak. A Néprajzi Adattár viszonylag kevés cigányokhoz kapcsolódó szöveges anyagot ıriz. A forrásokat győjtıik tudományos státusza alapján két alcsoportba soroltam. Az elsı alcsoportba az amatır győjtık munkái, amelyeket a győjtés idıpontjaira figyelve rendeztem, míg a második alcsoportba a professzionális győjtık munkái kerültek. 492

Megköszönöm a kutatáshoz nyújtott segítségét Lakner Lajosnak, a Déri Múzeum igazgatójának, a Néprajzi

Osztály munkatársainak, Koticsné dr. Magyari Márta osztályvezetı muzeológusnak és néprajzkutatónak, Szıkéné dr. Vajda Mária fımuzeológusnak és néprajzkutatónak, Petrovszki Ildikó muzeológusnak és néprajzkutatónak, Dr. Tóth Ferencné győjteménykezelınek, és a Fotótár és laboratórium munkatársának, Lukács Tihamér fényképésznek. 493

Déri Múzeum Néprajzi Adattár: DMNA.

148

Az elsı alcsoportban, az amatır győjtık munkái között, az elsı szöveges forrás címe Cigánytárgyú vegyes győjtések Balmazújvárosról.494 A győjtés ideje 1967., a győjtés helye Balmazújváros, a győjtı Náni János. A forrás a jelzeten 13 oldal terjedelmő, ebbıl azonban csak 8 oldalnyi található meg, viszont ez a 8 oldal lezárt tartalmi egység. A második szöveges forrás címe A Hajdú-megyei cigányság letelepedése,495 amely az 1970-es néprajzi győjtıpályázatra készített dolgozat. A győjtés ideje 1970., a győjtés helye Balmazújváros, a győjtı Náni János, a szöveg 12 oldal terjedelmő. A harmadik szöveges forrás címe A Balmazujváros-i cigányság letelepedése és élete.496 A győjtés ideje 1972., a győjtés helye Balmazújváros, a győjtı Náni János, a szöveg 16 oldal terjedelmő. A negyedik szöveges forrás címe Változások a cigánylakosság életében Földesen,497 amely az 1977-es országos győjtıpályázatra beérkezett dolgozat. A győjtés ideje 1977., a győjtés helye Földes, a győjtı Gaál Zsigmond, Balogh Jánosné és Sápi Albert. A beszámolót Gaál Zsigmond készítette, a szöveg 11 oldal terjedelmő.

A második alcsoportba a professzionális győjtık munkái kerültek, ennek a feltételnek egyetlen forrás felelt meg, amelynek a címe Vándorcigányok a Nyírségbıl.498 A győjtés ideje 1960. június 15. és 1960. június 20., a győjtés helye Debrecen – Haláp, az erdıgazdaság. A győjtık az elsı alkalommal Dr. Béres András és Iváncsics Nándor, a második alkalommal Faragó István és Iváncsics Nándor muzeológusok, néprajzkutatók voltak. A kutatási jelentést 1960. június 29-én Iváncsics Nándor készítette, amely 7 oldal terjedelmő, ebbıl 4 oldalt a szöveg, 3 oldalt a rajzok és ábrák tesznek ki. A jelentés megemlít még közel 50, a szöveget kiegészítı fényképet is, de a forráshoz csatolva ebbıl kevesebb mint 40 fényképet találtam meg a kutatásaim során. A fényképekrıl külön jegyzék nem íródott.

A képi források A források második csoportját a képi források alkotják, amelyek a Déri Múzeum Archív Fotótárában499 és a Déri Múzeum Fotótárában500 találhatóak. Utóbbinak, a Déri Múzeum Fotótárának már elkészült a digitalizált változata is.501 Megismételhetı a szöveges forrásoknál 494

DMNA: 1442-75 lsz.

495

DMNA: 1303-72 lsz.

496

DMNA: 1441-75 lsz.

497

DMNA: 1658-77 lsz.

498

DMNA: V.501.lsz.

499

Déri Múzeum Archív Fotótár: DMAF.

500

Déri Múzeum Fotótár: DMF.

501

Déri Múzeum Digitalizált Fotótár: DMDF.

149

tett az a megállapítás, hogy a változat meghatározása nem írja le pontosan azt, amit találtam, mert a képekhez, festményekhez, fotográfiákhoz és fényképekhez ebben az esetben szövegek tartoznak. A képek adatoltak és az adatolás része értelmezésüknek, nélkülük nagyon nehéz lenne forrásainkat megszólaltatni.

A Déri Múzeum Archív Fotótára az adattárolás klasszikus módját képviseli, mivel dobozok és dossziék rendszerébıl áll. A fotográfiák csoportosítása nem ad lehetıséget a források gyors azonosítására. Tapasztalataim alapján a dobozok és a dossziék anyaga megfelel a címeikben megjelölt tartalmaknak, de ez nem zárja ki azt, hogy nem fordulhatnak elı a kutatás témájához tartozó további anyagok a különféle egyéb tematizációkban. A Déri Múzeum cigány reprezentációinak feltérképezése, összegyőjtése és rendszerezése során ezért az Archív Fotótár esetében a minden kétséget kizáró, az adatvesztést elkerülı eljárás a teljes anyagra kiterjedı, egyedi megfigyelés. A teljes anyag áttekintése után a Déri Múzeum Archív Fotótárának fényképgyőjteményeiben négy cigányokról készített és a néprajzi diskurzusba sorolható fényképet találtam.502 A képek adatai azonban nem minden esetben állnak maradéktalanul rendelkezésünkre.

A Déri Múzeum Fotótárában több mint 98 ezer tétel, adatleírás található. Az elsı nehézséget magának az adatbázisnak a terjedelme okozta, mert lehetetlennek látszott a fotótár egészének egyedi átvizsgálása, a kutatási célnak megfelelı anyag teljes körő azonosítása és megfigyelése. Az 1990-es években valószínőleg ez történt volna, de a Déri Múzeum Fotótárának már elkészült a digitalizált változata. A digitalizált változat két részbıl áll, egy Excel típusú katalógusból és egy képtárból. Az elsı megoldandó feladat a cigányokra vonatkozó anyagok öszszegyőjtése a katalógusból, azután ha szükséges, az adatleírások újrarendszerezése, és ezzel a kutatási céloknak megfelelı katalógusok és képtárak létrehozása volt. Az adatok összegyőjtésének módjait a táblázat- és adatbázis kezelı programban rejlı lehetıségek határozták meg. Két megoldást választottam egyszerre, és egymással párhuzamosan alkalmaztam a keresés funkciót és a szőrés funkciót. A két funkció együttes használatával szerettem volna kiküszöbölni a tévedéseket, és azt reméltem, hogy a keresés különbözı módjaival az eredménylistákat ellenırizhetem, és így pótolhatom az egyik vagy másik listából hiányzó katalógussorokat. A teljes anyag meghatározásának eredményességét döntıen befolyásolta az, hogy milyen elemekbıl épülnek fel a katalógus sorai, milyen a képek adatszerkezete. A képeket az adott katalógusban elfoglalt helyet jelölı sorszám, a fotószám, a megnevezés, a mő alkotója, a fotót 502

Az Archív Fotótár áttekintése során Koticsné dr. Magyari Márta elızetes kutatásaira és tanácsaira támaszkodtam.

150

készítı személy, a lelıhely, a fotografálás évszáma, a fotó mérete, a fotó típusa és a múzeumban kapott tudományos osztálya, győjteménye definiálta. Az alapdefiníciót ezen kívül még megjegyzések egészítették ki. A katalógusban nem minden sor volt teljes, az adatszerkezet nem minden esetben volt hiánytalan, és nem minden esetben tartozott a katalógussorhoz a képtárban fotográfia, a képanyagban és a ,,valós” győjteményekben több eltérés mutatkozott, mivel a győjtemények egyes darabjainak csak az adatleírásai maradtak fenn.

Az elızetes tapasztalatok alapján azt feltételeztem, hogy a legpontosabb eredménnyel az adatszerkezet felépítése miatt a képanyag összegyőjtésében a megnevezésekbıl kiinduló csoportosítás járhat, mivel ez eljárás adhatja a legnagyobb, a kutatási célhoz legjobban közelítı esetlistát, így a minden benne lehet és semmi sem maradhat ki elv alapján ez a módszer vezethet a legteljesebb listához. A tartalom megjelölésére több tárgyszót próbáltam ki. A legegyszerőbb megoldás bizonyult a legkimerítıbbnek, ezért a keresés és a szőrés funkcióban egyaránt a cigány kifejezést választottam. Az eredményeket, a két különbözı listát egyeztettem egymással, de csak minimális eltérést találtam közöttük, majd ezután kölcsönösen pótoltam a listákból a táblázataim sorait. A kereséssel és a szőréssel így olyan táblázatokhoz jutottam, amelyekben a kutatási tárgyhoz nem tartozó esetek, a tévedések is jelen voltak. Listáimat mégis bıvíteni próbáltam, és ugyanakkor ki szerettem volna küszöbölni az adatbevitel hibáit, elírásait és hiányait is. A bıvítésre tett kísérleteimet többször megismételtem, nem eredménytelenül, mert elenyészı számban ugyan, de módosításokat, kiegészítéseket, pontosításokat kellett tennem. Azt feltételeztem, hogy a tartalom megnevezésével létrehozott listák nem maradéktalanul adják meg a kutatási tárgy terjedelmét, mert lehetséges egy tárgy jellemzése többféle tartalommal, és így azok elkallódhattak, rejtızködhetnek még egyéb elnevezések alatt is. A megnevezést, mint csoportosítási elvet ezután már nem alkalmazhattam tovább, míg az adott katalógusban elfoglalt helyet jelölı sorszám, a fotószám, a lelıhely, a fotografálás évszáma, a fotó mérete és a fotó típusa irreleváns ismérveknek bizonyultak.

A fotótár anyagának tesztelésére a mő alkotója, a fotót készítı személy, a múzeumban kapott tudományos osztály, győjtemény és az alapdefiníciót kiegészítı megjegyzések kínálkoztak. Az újabb ismérvekkel további kereséseket és szőréseket végeztem, néhány esetben adatláncolatokat is alkottam, és barangoltam a katalógusban.

A következı mővelet a kutatási tárgyhoz nem tartozó esetek, a tévedések eltávolítása volt. "Osztályharcos" álláspontot foglaltam el, és az osztályok közül megváltam a természettudományoktól, meg a cigányrécéktıl. Egy újabb lépésben az így megszerkesztett táblázataimat 151

egyesítettem, és a keresések és szőrések után eljutottam a közös, egyetlen listához, amely megfelelt a cigány reprezentációkra vonatkozó feltételnek.

Az egyetlen listámat azonban nem találtam még kielégítınek a munkálkodáshoz, és ezzel elérkezett a tökéletesítés periódusa. Táblázatomban kijavítottam az adatbevitel hibáit, elírásait, és ahol lehetségesnek tartottam, ott pótoltam a hiányait. A hiánypótlás különösen az osztályoknál, a győjteményeknél volt fontos, mert folytatni akartam az adatrendszerem strukturálását, és egyéb módon nem lett volna lehetséges a néprajzi adatleírások maradéktalan összegyőjtése, és ezzel a cigány reprezentációk néprajzi adatbázisának létrehozása. A Fotótár néprajzi adatbázisához ezután hozzákapcsoltam az Archív Fotótárban talált és külön táblázatban is tárolt néprajzi anyagot. Külön listába győjtöttem azokat a vitatható eseteket is, amelyeket a korábbi bıvítési kísérleteim során találtam és a képtárban megtekintettem. A képtárban szerzett tapasztalataim inkább a közös táblázatba illesztés ellen szóltak, ezért a vitatható listámat nem egyesítettem a többi táblázatommal, és megtartottam a különállását. A vitatható esetek táblázatának különállása ellenére egy ilyen átmeneti zóna felfedezését fontos eredménynek tartottam, amelyet majd az elemzés során sem szabad elhanyagolni.

A következı lépés a közös lista megjegyzéseibıl adódó következmények beépítése volt az egyesített táblázatba. A megjegyzések többsége a néprajzi győjtemény és képtár hiátusaira vonatkozott, kisebb része utalásokat tartalmazott további reprezentációkra, amelyeket a katalogizált tárgyak és képek tartozékaiként vettek figyelembe. Az utalások alapján feltárt képek újabb katalógussorokat eredményeztek a listában. A hiátusok és az utalások következményeinek regisztrálása az egyesített táblázat szerkezetének átalakítását vonta maga után. A táblázatot két új oszloppal bıvítettem ki. Az egyik oszlopban külön rögzítettem a tartalmakat módosító változtatásaimat, a másik oszlopban új sorszámokat adtam a katalógussoroknak, ezzel a technikai kiegészítéssel a táblázaton belüli tájékozódó képességemet akartam fenntartani, mert a változtatások mennyisége miatt az eredeti változatot, amely továbbra is része maradt a katalógus szerkezetének, ehhez már nem éreztem elegendınek. Még tettem egy próbálkozást a lista ellenırzésére a táblázatban található lelıhelyek anyagainak áttekintésével, majd úgy döntöttem, hogy eljutottam a végleges változathoz, és további kiegészítéseket, szőréseket és adattisztításokat nem már végzek el.

Táblázatom így a Déri Múzeum cigány néprajzi anyagainak olyan katalógusa, amely a cigány reprezentációk teljességére kiterjed, és amelyen belül az elemzési céloknak megfelelı újabb átrendezések is lehetségesek. A katalógus megmutatja a hiátusokat, az alapváltozatban 152

talált utalásokból adódott bıvítményeket és a megtartott ismétlıdéseket. Ugyanakkor fontos szempontnak tartottam még azt, hogy a katalóguskészítés folyamata önmagam és más számára újra megismételhetı legyen, ezért a katalógusváltozatokat megıriztem. A végrehajtott mőveletek ellenırizhetıek, az elkövetett hibák eredete visszakereshetı maradt, és a katalógusváltozatok is tovább alakíthatóak. Változatlanul rendelkezésre áll a győjtemények adatszerkezetének eredeti rendszere, és az Excel program táblázatainak szótáraiban megtalálható az újrakezdéshez az adatbevitel során felhasznált szókincs is.

A debreceni Déri Múzeum cigány reprezentációinak katalógusai után a cigány reprezentációk képtárának berendezése következett. Döntést kellett hozni arról, hogy melyik katalógust használjam fel a képek összegyőjtéséhez. Azt a listát választottam, amelyik a tárgyat a legnagyobb kiterjedésében tartalmazta, és ezzel egyben a többi lista képtára is összeállítható belıle, ez pedig a keresés és a szőrés után egyesített és megtisztított közös katalógus.

A cigány reprezentációk képtárába 275 fotográfiát helyeztem el, és talán még két további fénykép503 is a galéria része lehetne, amelyeken a fotográfus teknıvájókat örökített meg, de teljes bizonyossággal ugyanakkor nem tudtam megállapítani az etnikus kapcsolatukat, míg további négy fényképnél504 még bizonytalanabb ennek a kapcsolatnak a megítélése, mert ugyan az etnikusnak tartott felvételek között szerepelnek, de erre magukon a fotográfiákon határozottan már nem utalnak. A képtárban az egyesített és megtisztított közös katalógus anyaga található, amely 294 fotográfia adatait tartalmazza. Az eltérést az magyarázza, hogy az Archív Fotótár négy felvételének nem készült digitalizált változata, a Fotótárnak a katalógusba került felvételei közül pedig kilenc fotográfia hiányzik, továbbá a katalógusban szerepeltetem még az etnikus meghatározásában bizonytalannak tartott hat fényképet is. A közös katalógus képzımővészeti, iparmővészeti, numizmatikai, néprajzi, helytörténeti, történeti, legújabb kori és irodalmi győjtemények cigány reprezentációinak adatait tartalmazza. A Déri Múzeum cigány reprezentációinak néprajzi katalógusa 232 fotográfia adataiból tevıdik össze, amelybıl hét fotográfia hiányzik, ugyanakkor ide tartozik a hat, a korábban már többször megemlített, cigányokhoz bizonytalanul köthetı felvétel. A cigány reprezentációk néprajzi képtárába így bizonyosan 219, a bizonytalanokkal kiegészítve 225 fotográfia helyezhetı el.

503

Fotószámok: 1520; 1521.

504

Fotószámok: 14646; 42315; 42316; 42318.

153

8.2. A cigány reprezentációk szöveges forrásai505 8.2.1. Az amatır győjtık munkái Az elsı, a második és a harmadik forrást összekapcsolja a győjtı személye és a győjtés helye, mivel Náni János készítette valamennyit Balmazújvárosban. Az elsı szöveges forrásunk a Cigánytárgyú vegyes győjtések Balmazújvárosról,506 1967-ben keletkezett, 10 tematikus részbıl áll, de ezek nagyobb egységekbe is rendezhetıek. Szorosan összetartoznak a Dögtelep és a Dögevés és az elkészítése, de ide sorolhatjuk a Vécé pucolások címő részt is. Ezeket a tevékenységeket, amelyeket a társadalmi megítélés alantas munkáknak tartott, és a közösség kevésbé megbecsült tagjai végeztek, a községi alkalmazásban álló, felfogadott sintér irányította. A javadalmazást a munkák jellege határozta meg, a döggödör ásás és a nyúzás ellentételezése természetbeni, a sintéré a lenyúzott állat bıre, válogathatott a húsok között, a zsírt eladhatta a szappanfızı kofáknak, míg a takarításért szeszes ital és pénz járt a számára. Az etnicizálódott foglalkozásokat, a munkafolyamatokat és a munkaeszközöket mutatják be a Vályogvetés, a Téglavetés, Mibıl és hogyan készül a tégla?, a Szárított mágla berakása szín alá bangétázva, a Tapasztás és a Tapasztó sár elkészítése címő részek, amelyet a helyi cigány közösség belsı rendszerére tett észrevételek egészítenek ki. Így a vályogvetés legkésıbb az 1960-as évek elejéig a cigány anyanyelvő sátoros cigányok, míg a téglavetés- és égetés a másvégesi zenész és a téglabeli magyar cigányok foglalkozása.507 A munkák döntıen szezonálisak, a téglavetést- és égetést nyáron folytatták, míg a tapasztás kevésbé kötött, elsısorban a téglavetésbıl kiöregedettek nyári tevékenysége, de szeptember végétıl a fiatalabbak is végezhették. A téglavetés egyértelmően a legjobban becsült felnıtt munka volt a második világháború elıtt, mivel a téglavetık átlagos életkora 40-45 év. A férfiak öltözete munka közben hosszú kék nadrág, térdig feltőrve, inggel vagy ing nélkül. A Cigánybírók Balmazújvároson címő rész az etnikus történelem, a helytörténet és a társadalomnéprajz elegye. Az etnikus történelem változatban a cigányság 1420 körül települt le Ma505

Külön köszönöm dr. Kmeczkó Szilárdnak a kézirat ezen alfejezetéhez főzött észrevételeit.

506

DMNA: 1442-75 lsz.

507

Az etnikus önmeghatározások helyi rendszerében több azonosító jegy kapott szerepet: az anyanyelv, a törté-

neti múlt részévé lett életmód, a foglalkozás, a lakott vagy valaha lakott településrész elnevezése. Az egyes alcsoportok meghatározásához nem minden azonosító jegyet használtak fel, de a felhasznált azonosító jegyek elégségesek voltak a helyi alcsoportok elkülönítéséhez.

154

gyarországon, ahol vályog- és téglavetıként, fegyver- és szegkovácsként integrálódott a munkaszervezetben. A vályog- és téglavetés, valamint a fegyver- és szegkovács mesterségek alkotják az ún. hagyományos etnikus foglalkozások körét.508 A munkaszervezetbe történt belépést ugyan szívesen vették Európában, de a vándorló, kóborló életmód, a megadóztatás elkerülése kiutasításokhoz, számőzetéshez vezetett. Magyarországon az 1701-es kiutasítás után Rákóczi karolta fel elıször a cigányokat. Balmazújvárosra a vasvári béke idején kerültek, lakóterületüket a község árkán kívül jelölték ki. A foglalkozások rendszere éles határvonalaival megfelel a belsı társadalmi rétegzıdésnek. A balmazújvárosi cigányságon belül a hagyományos foglalkozások mellett elıbb kialakult a kupec és az üstfoltozó, majd a zenész és a téglavetı réteg. A vajdai tisztség a letelepedéstıl kezdve létezett. A különbözı rétegek társadalmi integrációja eltérı történeti utakat járt be. A téglavetık és a zenészek magyar feleségeket választottak, a cigánylányok is magyarokhoz mentek feleségül, anyanyelvüket elfelejtették, és idıvel új, magyar neveik lettek. A kupec és üstfoltozó réteg viszont elszigetelıdött, az anyanyelvet megtartották, sátorban éltek, saját rétegükbıl házasodtak, családneveiket is megırizték. A sátorosoknál külön cigány törvények merevültek meg, különösen a vajdai gyakorlatban, ilyen a házasságkötés szentesítése és a gyerekek megkeresztelése. A 19. század közepén, 1840-ben új tisztséget hoztak létre, a cigánybírót. Az elsı cigánybíró nem a sátoros, hanem a magyar cigányok közül került ki. Jogait a pandúrparancsnok szabta meg, míg parancsmegtagadás esetén a pandúr és a községi bíró kérésére deresre húzhatták. A 19. század folyamán a hatóságok a sátoros cigányokat is sártetejő, bogárhátú tégla- vagy vályogkunyhókba kényszerítették. 1905-ben építették fel az elsı rendes, cseréptetıs, két szobás, konyhás lakóházat.

A 20. században a cigánybírókat már a kupec rétegbıl nevezték ki, belterületen laknak és háztulajdonosok lettek. Az 1930-as évektıl reggelente házkutatásokat tartanak, jelentéseket készítenek, a cigányokat gyakran kiállítják az udvarra mezítláb, megszokottá válik a vallatás. 1932-ben kínzások is elıfordultak a munkás megmozdulásokban való részvétel miatt. A tisztséget 1945-ben megszüntették, majd 1946-ban felélesztették. A cigányok 1948-ig rettegésben éltek, a cigánybíró együttmőködött a rendırséggel, jellemzı volt az éjszakai betolakodás, az ingyen munkára rendelés és a szırteleníttetés. Az elsı tanácstagot 1954-ben választották meg. 508

A hagyományos foglalkozások, ısfoglalkozások kifejezés elterjedt történeti néprajzi terminus technicus,

amely az eredeti, a kezdeti, az ısi foglalkozásokra utal. Történeti vizsgálatok és adatok nélkül a tartalma bizonytalan, gyakran nem több analógiás konstrukciónál, vagy egy adott történeti állapot kezdetekre helyezésénél. Náninál a társadalmi integrációt, a társadalmi megbecsülést biztosító foglalkozások kerültek az ún. hagyományos foglalkozások körébe. A történeti kutatások csak részben igazolják ezt a konstrukciót.

155

A magyar cigányok tiszteletben éltek ebben az idıszakban, nyáron téglavetéssel, télen gyékény- és kosárfonással foglalkoztak, gyakran voltak albérlık magyaroknál, a község pedig 1940-ben a régi vályoggödör helyén házhelyeket adott a számukra.

A Cigánytárgyú vegyes győjtések Balmazújvárosról címő etnikus történelem, helytörténet és társadalomnéprajz olyan alapszöveg, amelyet Náni János újabb motívumokat hozzáadva kiegészített A Hajdú-megyei cigányság letelepedése509 címő, az 1970-es néprajzi győjtıpályázatra készített dolgozatában. A tematikus tagolása azonban nem következetes, és a különbözı típusú történeti adatoknak sem jelölte meg mindig a forrását, több állítás pedig jól érzékelhetıen az elbeszélıi képzelet eredménye. Elbeszélésébıl elsısorban annak szerkezetét és az új motívumokat mutatom be. Ugyanakkor fontos rendszeresen utalni az elbeszélés stíluselemeire is, mivel a túlburjánzó, jellegzetes, visszatérı kifejezések utalnak Náni beállítódásaira, a beállítódások pedig összefüggenek a létrehozott elbeszélés társadalmi beágyazódásával. A Hajdú-megyei cigányság letelepedése a cigányok történeti eredetének, európai vándorlásának, letelepedésének, több évszázados üldöztetésének rövid leírásával kezdıdik, és az 1701ben elrendelt császári törvényen kívülre helyezéssel, majd II. Rákóczi Ferenc 1703-as pártfogásával zárul. Az elbeszélés ezután a balmazújvárosi cigányság történetének forrásokon alapuló ismertetésére vált, így akár hiteles történetnek is tarthatjuk. A 17. század közepén betelepült cigányok ritkán szerepeltek a jobbágy- és a zsellérösszeírásokban. Az egyházi anyakönyvekben már elıfordulnak a 18. század elején, letelepültek, kizárólag reformátusok, bár sokan vannak, akik nem tagjai az egyháznak, feljegyezték a vajda nevét, számuk pedig 10-15 családra tehetı. 1789-ben Újváros 1200 fıs lakosságából 70 személy, az ez évi pestisjárvány 549 áldozatából 32-en voltak cigányok. Még nem volt családnevük az 1730-as és az 1752-es öszszeírásokban. Szolgáltak nagy számban a Hunyadiak és Dobó várvédı seregében, részt vettek minden háborúban uraik akaratából. A hagyományos foglalkozások mellett a haramia és a tolvaj élet is elterjedt körükben. A leírás asszociatív, átcsap a vándorélet romantikus dicséretébe, a letelepítési kísérleteknek ellenálló, a birtokokról a 19. században is szétszéledı, az utakat járó cigányok felmagasztalásába, az ellenpontot jelentı pandúr- és csendırvilág elutasításába, majd a letelepedés elfogadásába, végül visszatér a balmazújvárosi cigányok történetéhez, a téglavetık sorsának bemutatásához. A téglavetık munkájukkal messze földön, Szatmárban és Biharban is megfordultak, elmagyarosodtak, vegyes házasságokat kötöttek, anyanyelvet váltottak. A kupec vándoréletőek és a sátorosok megırizték a nyelvet, saját rétegükben házasodtak, a vajdai törvényeket követték a 20. század közepéig. Náni János leírja a 509

DMNA: 1303-72 lsz.

156

sátoros, a vajda közremőködésével zajló esketés rítusát és megismétli a balmazújvárosi téglavetı cigányság történetét, majd elbeszélése átalakul a meggazdagodott és a terménykereskedésbe is bekapcsolódó, több házat birtokló Miklós Bálint vállalkozó, téglaégetı mester történetévé, amely a törvénnyel való szembekerüléssel végzıdik, de elbeszélése az asszociatív szerkesztés miatt ismét átalakul, immár a téglavetık, a ,,vándor tolvaj” cigányok510 és a híres betyárok legendás történetévé.

A kronológiai helyzet és a téglavetık sorsa átvezet a 20. századi belsı rétegzıdéshez. A téglavetı cigányokból jött létre a zenészek rétege, akik elsırendő másvégesi cigánynak nevezték magukat, másodrendőek a téglavetı cigányok, míg harmadrendőek az anyanyelvükben megmaradt kupec sátoros cigányok. A belsı különbségeket és azonosságokat Náni részletesen érzékelteti. A másvégesi cigányok ruházatukban, kevésbé házuk berendezésében az urakat utánozták. Közös maradt azonban a dögevés, a töviskes disznó511 fogyasztása. Különbséget tett közöttük, hogy a másvégesi cigány asszonyok nem mentek el a falu portáira, míg a téglabeli asszonyok naponta járták gyékény portékáikkal a falu utcáit és a tanyákat. A portékákért kapott dögöket a másvégesiek inkább tılük vették meg. A téglabelieknek télen nem volt jövedelme, ez meghatározta étrendjüket. A napi eledel a csipkedt tészta,512 a késsel vágott tészta, a fı eledel a döghús vagy a töviskes kutya513 húsa savanyú káposztával és a sovány, kovásztalan kenyér, míg tavasszal naponta fogyasztottak ürgét. A cigány asszonyok között versengés volt, hogy ki tud jobb sovány kenyeret sütni.

Az elbeszélés változat újabb mozzanata az elsı világháború, amikor a fegyverbíró férfiakat elvitték katonának, míg az asszonyok a hadisegélybıl ittak, mulattak, és sok házasságon kívüli gyerek is született ebben az idıben. Az elnyomás és az ellenállás történetében a frontról hazatérı cigányok közül többen vöröskatonák lettek, akiket késıbb utolért a megtorlás, és 1944-ig a csendırség rendszeresen ingyen munkára rendelte ıket, de a téglavetık a bér mellett komenciót is kaptak 1926 és 1936 között. Részt vettek az 1932-es balmazújvárosi munkás megmozdulásban, az 1942-es sztrájkok idején szervezett munkások voltak. 510

A meghatározás társadalmi jelentése bizonytalan, mivel a forrás szövege alapján nem dönthetı el egyértelmő-

en, hogy Náni János pontosan milyen csoportra gondolhatott, vándorlókra és tolvajlókra vagy vándorló tolvajokra vagy tolvajló vándorokra. A felsorolás, amely egyben elhatárolódás is, inkább a legutóbbira utalhat, így pedig a homályos történet funkciója a belsı csoporthatárok megerısítése lehet. 511

A sündisznó (Erinaceus roumanicus) egyik népi elnevezése. További ismertebb szinonimák: sün, tövis disznó,

töviskes kutya, tüskésdisznó, szırdisznó. 512

Kézzel tépett, csipkedett tészta.

513

Lásd a 511. jegyzetben.

157

A munkásmozgalmi kitérı után Náni visszatér egy korábbi témához, a sátoros kupec cigányok történetéhez. A téglavetés becsületes munka, míg a kupeckedés csalással és félrevezetéssel járt. A kupecek így meggazdagodtak, a község majdnem minden részén több szobás cserepes házat építettek, amelyet kiadtak házbérbe a téglabelieknek. Nem házasodtak a magyar cigányokkal, a kupec rétegen belül választottak maguknak feleséget, kártyavetıket és csalókat. 1942-ben a téglabelieknek házhelyet osztottak, ennek következtében a kupecek házaik eladására kényszerültek, és ık is kiköltöztek az új cigánytelepre. A kupec sátorosok 1936 után nyaranta aratni is eljártak. Az elbeszélésben itt ismét fordulat következik, a cigánybírói tisztség bemutatása, feladatainak leírása, így a csendırség számára ingyen munkára toborzás, az idegenek bejelentése, a tolvajok, kártyások, veszekedık átadása a hatóságnak, és ehhez kapcsolódva az 1943-as ,,nagy csúfítás”,514 a szemtanú története. A nagy csúfítás története azonnal folklorizálódott, dalban is megörökítették. 1943-ban és 1944-ben sok cigányt internáltak a becsületes megélhetést követelı sztrájkokban való részvétel miatt. A szenvedések elbeszélése itt megszakad. Új motívum a balmazújvárosi magyar cigányság és a cigánybírói fennhatóság alatt élı sátoros cigányság települések közötti rokonsági kapcsolatainak, jellemzı családneveinek felsorolása, majd a foglalkozási szerkezet átalakulásának bemutatása. A balmazújvárosi cigányság 1947 után téglavetı lett, a korábbi rétegzıdés ugyan még nem szőnt meg, de már elterjedtek az alcsoportok között a házassági kapcsolatok.

Az elbeszélés 1962-tıl számítja a cigányság sorsának radikális megváltozását: kevés gyerek marad ki a nyolc osztályos általános iskolából, sokan szakmunkások lesznek, megváltozik az életforma, mindenki dolgozik. A problémát az elıítéletek okozzák. Balmazújvárosban mindig győlölték a cigányokat, amit az is bizonyít, hogy 1945-ben senkit sem vettek be a helyi kommunista pártba, csak a téglagyári pártszervezetekbe tudtak belépni. A cigányságot kizárták a politikából, hogy ,,jobban nyergelhessék”,515 és ne legyen képes érvényt szerezni törvényes jogainak. 1954-ben a balmazújvárosi cigányság a gépesítéssel kiszorult a téglagyárakból, ennek következtében az ország minden részében kubikolnak, tapasztanak, vályogot vetnek vagy segédmunkásokká válnak. Az elbeszélés a fejlıdés történetével ér véget. A múltban a cigányság öröme a szexuális élet, a 8–10 gyerek volt az elmaradottságban és félnomád életben. Ma a legfontosabb igény a szép lakás, a szép szobaberendezés. 1967-ben 70 család állami lakást 514

A hajzat eltávolítása, általában szırtelenítés. Bıvebben: Bernáth Gábor (szerk.): Zor-sila najaripe mashkar e

Roma. Kényszermosdatások a cigánytelepeken. Forced bathings in Romani settlements. (1940-1985). RSK, Budapest, 2002. 1-148. 515

A kifejezés a hatalom egyenlıtlen eloszlásából adódó uralmi helyzetre utal, a kontextus pedig a politikai

integráció elmaradására.

158

kapott, 1954 óta tanácstag intézi el a kéréseket, 1964-tıl könyvtár van a cigánytelepen, a cigányság olvas, moziba és színházba jár, ,,de azért ıszintén meg kell írni, hogy mérföldeket maradtak el egyes szervek nemtörıdömsége miatt a kulturától és bátran írhatom így ahogy van hogy a sorsuk az még csak cigánysors”516.

A harmadik, s egyben leghosszabb Náni szöveg A Balmazujváros-i cigányság letelepedése és élete517 1972-ben készült, amely a korábbi elbeszélések, A Hajdú-megyei cigányság letelepedése és a Cigánytárgyú vegyes győjtések Balmazújvárosról összegzése. A narráció valóban újra elmondja a letelepedés történetét, de számos motívummal gazdagítva és több helyen módosítva. Az elbeszélés egyik fı szála a téglavetı magyar cigányok története. A balmazújvárosi cigányok 1789-es számát a korábban említett 70 fıvel szemben most 80 fıre tette, leírja a 18. században megszokott vajdai viseletet, az atyavajdai esketés rítusát, de ez is eltér néhány mozzanatában a korábban ismertetett változattól. Az elbeszélés szerint az 1900-as évek az oláh cigányok beköltözésének és vándorló életmódjuk feladásának idıszaka. A cigánybírói tisztség kialakulását pedig Wlislocki Henrik518 cigány törvényszékrıl adott elemzésével szemben Erdıs Kamill519 kutatásainak eredményeire támaszkodva mutatja be.

Az elbeszélés másik fı szála a sátoros cigányok története. A sátorosokhoz kapcsolja a kártyavetést, a csalárd mentalitást, a kéregetést, a kuruzslást, az italozást. A narráció a magyar cigányok és az oláh cigányok közötti különbségeket hangsúlyozza. Az oláh cigányok római katolikus vallásúak, de megırizték az átkozódás hagyományát, amelyekbıl Náni János néhányat közreadott, megemlítve, hogy sok átok leírása nem lenne kívánatos. Megemlíti, hogy a magyar cigányok hagyománya tetemesebb, több átkot is használtak, de ezeket csak késıbb fogja közölni. Cáfolja a cigány asszonyok szexuális szabadosságáról elterjedt sztereotípiát, és jelzi, hogy nı férfinak való alárendeltsége csak a férj–feleség viszonyban érvényesülhetett. Vitatja József fıherceg állítását, mely szerint a vajda engedélyével bárki elhagyhatta feleségét, vagy egy cigánylányt bárkihez hozzáadhatott. Bár közbevetés, de mégis részletes a cigányházasság, 516

Náni 1970: 12.

517

DMNA: 1441–75 lsz.

518

Wlislocki Henrik életmővének és folklórkutatásainak bemutatása: Ujváry Zoltán: Magyar folklórtörténet I.

Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Egyetem Néprajzi Kutatócsoportja, Debrecen, 2007. 519-567. 519

Erdıs Kamill: Cigány-törvényszék. Magyar Néprajzi Közlemények. IV.évf. 1-2.sz. 203-215. Újraközlése:

Vekerdi József (szerk.): Erdıs Kamill cigánytanulmányai. Békés Megyei Tanács V.B. Cigányügyi Koordinációs Bizottsága – gyulai Erkel Ferenc Múzeum, Békéscsaba, 1989. 98-105.

159

az atyavajdai esketés és a cigánylakodalom leírása. A balmazújvárosi cigányság három csoportja térben is elkülönült egymástól a 20. században. A vagyoni rétegzıdés jelentıs, de nem ez határozta meg a belsı hierarchiát. A különbségek rendszerében szerepet játszott a foglalkozás, a lakás, a tisztaság, a viselet és az anyanyelv. Ezzel szemben a fogyasztott ételeket tekintve inkább hasonlóság mutatkozott, így jellemzıek a döghúsból, a töviskes kutyából és az ürgébıl készített ételek. Új mozzanat az utóbbiak receptúrája.

Az elbeszélés további része bemutatja a világháborúk áldozatait és megpróbáltatásaikat, a volt vöröskatonákat ért szenvedéseket, majd a kuruzsló sátoros cigányasszonyok tevékenységét, amellyel több esetben okoztak egészségkárosodást az 1920-as és az 1930-as években, és végül a balmazújvárosi cigány családok egy részének a beköltözését Debrecenbe 1949-ben és 1950ben. Az elbeszélés a cigányság származásának és vándorlásának vázlatos történetével, a jelenre és a jövıre vonatkozó sorsszerő utalásokkal, a krónikás tanúságtevı személyes vallomásával zárul. Náni János 1917-ben született, közvetett megnyilatkozásai alapján arra következtethetünk, hogy a helyi etnikus társadalmi rendszerben származása alapján ,,téglabeli”520 magyar cigány lehetett, vagyis a romungro etnikai alcsoportba tartozott. 1972-ben Balmazújvároson élt, és mint fiók-könyvtáros dolgozott. Elbeszélésébıl tudjuk, hogy 1943. március 21-én leszerelt katonaként szemtanúja volt a ,,nagy csúfításnak”, amelyet több dalban is megörökített, míg más eseménnyel kapcsolatban nem tudunk hasonló próbálkozásairól. Egy helyi közösség tagjaként fogalmazta meg tapasztalatait, élményeit, ugyanakkor tájékozott a cigányok néprajzában is, ismerte József fıherceg, Wlislocki Henrik és Erdıs Kamill munkáit, amelyek meghatározóak voltak számára. A negyedik szöveges forrás címe Változások a cigánylakosság életében Földesen,521 1977es keltezéső, a győjtı Gaál Zsigmond, Balogh Jánosné és Sápi Albert, míg a beszámolót Gaál Zsigmond, nyugdíjas fıkönyvelı készítette.

A győjtımunka a Községi Pártbizottság, valamint a Községi Területi Pártbizottság jóváhagyásával a Nagyközségi Hazafias Népfront Helytörténeti Bizottságának kezdeményezésére indult. Munkabizottságot hoztak létre, és úgy határoztak, hogy egy munkaterv alapján minden 520

A balmazújvárosi cigányság csoportjai térben is elkülönültek egymástól. A ,,téglabeli” kifejezés a település-

részre utal, és nem azonos a téglavetı foglalkozási csoporttal. A kifejezés egyértelmően magyar cigányt is jelent, továbbá tartalmazza az ısiségre utalást, hiszen az elsı balmazújvárosi letelepülık egyik megnevezése is egyben. 521

DMNA: 1658-77 lsz.

160

cigány családot felkeresnek, hogy megismerjék a földesi cigányság múltját, és felmérjék azokat a változásokat, amelyek az MSZMP KB PB 1961. június 28-án hozott határozata és a Tárcaközi Koordinációs Bizottság állásfoglalása után mentek végbe. A határozat és az állásfoglalás a cigányságot szegénynek, ,,maradinak” mutatta, és elsısorban a lakáshelyzet javításával kívánta megvalósítani politikai és társadalmi célját, a beilleszkedést. A győjtımunkát legitimálta, de egyben a beszámolót is meghatározta ez a politikai összefüggésrendszer. A narráció a beilleszkedés folyamatának leírását helyezte elıtérbe, a távoli múltra alig utal, a múlt homályban maradt. A földesi cigányság története az 1800-as évek elején a Makula családdal kezdıdött, amely benısült a Balogh családba. Makula Gusztáv az 1800-as évek végének cigányvajdája, míg Makula Tihamér az 1945-1958 közötti idıszak cigánybírója. A cigánybíró feladata – amellett hogy esetenként kikérték a véleményét – a munkába hívás és a különbözı ügyek képviselete. A tanácsrendszerben 1958-tól a körzeti tanácstag vette át szerepét. Az adatközlı Makula Tihamér dédapja csengı- és harangöntı, nagyapja és apja lókereskedı, önmaga arató, gépmunkás és zenész, 1928 és 1958 között pedig egy nyolcfıs magyar vonószenekar vezetıje. A közösségre jellemzı foglalkozások azonban nem az elıbbiek voltak, hanem a vályogvetés és a tapasztás, a nıknél a tippanmeszelı522 és péhseprő523 készítés, a házalás és a vásározás. A múlt a kiközösítés és a sok ellentét, a vályogvetés, a tapasztás, a házaló koldulás, a putrik, a földön és szalmán alvás, a rongyosság és ruha nélküli gyerekek, a betegségek terjesztésének világa. 1959. július 24-én a párttitkár és a tanácselnök utasítására a cigányoknak győlést tartottak Makula Tihamérnál, ahol úgy döntöttek, hogy nem koldulnak ezentúl a községben. Az 1970-es években csak egy cigányasszony kéregetett, de ez már nem a régi koldulás, mert ezt az asszonyt kéregetésre nevelték. A földesi cigányok közben brigádot is szerveztek, amely a Berettyóújfalui Állami Gazdaságban sertéshízlalással foglalkozott. Az 1970-es évek végén pedig már nem lehet megkülönböztetni, hogy ki a cigány, mivel az öltözködésben és a viselkedésben alig van eltérés. A cigányok önmeghatározásuk alapján már nem cigányok, hanem magyarok. A térbeli elkülönülést felszámolták, a talajvizes Dankó Pista utcát 3 lakás kivételével lebontották, a belterületeken adtak házhelyeket, és építési kölcsönt folyósítottak. Az elbeszélés a fejlıdést, a beilleszkedést statisztikákkal igazolta. A 19 földesi cigánycsaládról, a 81 beillesztendı községi lakosról rengeteg adatot halmoztak fel, így az életkori összeté-

522

Tippanból készült meszelı. Tippan: fehér tippan (Agrostis stolonifera) és tarackos tippan (Agrostis stolonifera

alba). A fehér tippan növénynek a zölden vágott, majd szárított szára volt a népi meszelık része. 523

Péhseprő vagy píhseprő: itt nádból készült söprő. A píh- jelentése ugyanakkor utalhat tollra is.

161

telt,524 a 17 év felettiek iskolai végzettség szerinti megoszlását, a munkahelyek megoszlását,525 a szakmai megoszlást,526 a családok elhelyezkedését utcák és a családok száma szerint, a lakások felszereltségét,527 a bölcsıdei, óvodai, iskolai pályafutást és életvitelt,528 valamint az egy családtagra jutó átlagos jövedelmet. A statisztikák adatai azonban nem bizonyították maradéktalanul a beilleszkedés sikerességét, így magyarázatuk során a kivételek is szerepet kaptak. A megfelelı lakás csak 15 családra jellemzı – kivétel 4 család 15 fıvel –, és feltőnı a tisztaság hiánya. Az egyik utcában nincs víz. Rádió és televízió 2–3 ház kivételével általánosan elıfordul. A földesi cigányok szakítottak a cigányokra jellemzı ,,maradi" életmóddal, alkalmazkodtak a magyarokhoz, de a munkahelyeken a felvétel alkalmával gyakori a megkülönböztetésük, ezért a becsületeseket, az arra érdemeseket, ha kérik, akkor segíteni kell a kiemelkedésben. A cigányok ugyanakkor távol maradnak a községi győlésekrıl, a cigányok szerint azonban nem hívják meg ıket. Nem tartják magukat cigánynak, így csak egy fı szeretne cigánybírót választani.

A hivatalos cigánypolitika deklarált célja a megkülönböztetések felszámolása és az életszínvonal emelése volt. A deklarált célok és a társadalmi tapasztalatok ellentmondása zavarba 524

Az életkori összetétel meghatározása különös, a beillesztés intézményesített logikájára utal: 1–3 év, 3–6 év,

6–14 év, 14–18 év, 17 év felett. A forrásban részleges átfedés van az utolsó két életkori csoport között. Arra gondolhatunk, hogy a 17 év felettiek csoportja egyszerően elírás, és itt inkább a 18 év felettiekrıl lehet szó. Erre utal, hogy a gyakorlatban senkit sem soroltak be egyszerre két csoportba. A 17 év felettiek iskolai végzettség szerinti megoszlása hasonló problémát vet fel. Mégsem lehetünk biztosak azonban a magyarázatunkban. Arra gyanakodhatunk, hogy a társadalmi tapasztalatok erısebbnek bizonyultak a csoportosítás rendszerénél. Tudjuk, hogy a 14-18 évesek között csak ketten tanultak tovább, és szakiskolába jártak. Elképzelhetı, hogy mivel ık nem a 4 éves képzést nyújtó szakközépiskolát vagy gimnáziumot választották, a gyakorlati észjárás számára a 18. életévnek már nem volt jelentısége. A szakmai megoszlás és az iskolai végzettség kapcsolata is az utóbbi magyarázatra utal. 525

A munkahelyek a mezıgazdaságba soroltattak be.

526

A szakmai megoszlás egy szők szakmunkáscsoport kialakulására utal: 4 fı szakmunkás, 2 fı szakiskolába jár,

míg 7 fı segédmunkás. 527

A rendes lakás meghatározása: bútorozott, van rádió és televízió. Úgy találták, hogy a lakáskérdés továbbra

sem megoldott, mert 2 család egészségtelen, zsúfolt, szegényes bútorzatú lakásban él, és elterjedt a több családos együttélés. 528

A statisztika értelmezése a problémákat leltározza. Bölcsıde: csak egy gyerek jár bölcsıdébe. Óvoda: nem

mindenkinek kérték felvételét az óvodába, az óvodások között vannak olyanok, akik nem vagy nehezen beszélnek magyarul. Iskola: rendszeresen járnak iskolába, de a többség a 3-as átlag alatt van, elıfordul osztályismétlés és mulasztás, a 14–18 évesek között csak 2 fı tanul tovább. A 14–18 évesek: nem járnak iskolába, nem dolgoznak, nincs munkahelyük, alkalmi munkákat végeznek, gyermeket várnak, a KISZ-nek nem tagjai az idısebbek sem, szórakozásuk a mozi, az étterem, a magyar nóta és a táncdal estek.

162

hozta a helyi döntéshozókat. Van-e külön cigány múlt, amely írásban rögzíthetı? A leírás a bürokratikus hatalomgyakorlás számára a hivatalos létezés, az elismerés módja. Az elismert cigány múlt a hagyományos szokások egy része, egy szemelvényes néprajzi múlt lett. A házasságkötés – leánykérı, alkudozás, eljegyzés, lakodalom, menyecsketánc, szöktetés –, a temetési szertartás, a névnap, a cigánydalok és szerelmes dalok, a nık népviselete. Van-e cigány kultúra? A helyi döntéshozók szerint megalakulhat egy cigányklub az ének- és tánchagyomány ápolására, mivel a földesi cigányok rendelkeznek ének- és tánchagyománnyal, valamint hangszeres zenetudással is, bár ennek a hagyománynak a megırzésére önmaguk eddig nem törekedtek.

A Változások a cigánylakosság életében Földesen címő forrás melléklete egy további statisztika, amely kimutatás a község cigánylakosságáról, név, utca, házszám és a családtagok száma szerint, de ez nem a fejlıdésre és beilleszkedésre utal, hanem nyilvántartás, amely inkább a hatalom gesztusának tekinthetı.

8.2.2. A professzionális győjtık munkái Az ötödik szöveges forrás, amelynek a címe Vándorcigányok a Nyírségbıl,529 Debrecen – Halápon, az erdıgazdaságban Dr. Béres András és Iváncsics Nándor, majd Faragó István és Iváncsics Nándor néprajzkutatók és muzeológusok 1960. június 15-én és június 20-án végzett győjtésének eredménye.

A kutatás célja a cigányok életmódjának vizsgálata mellett a primitív népekre vonatkozó ismeretek gyarapítása volt. A kutatási jelentést, amely szövegbıl, rajzokból és ábrákból, valamint a szöveget kiegészítı közel 40 fényképbıl áll, 1960. június 29-én Iváncsics Nándor készítette. A képanyag bekerült a Déri Múzeum Fotótárába is. Ugyanakkor a fényképekrıl, mint a források rendszerének bemutatása során már megemlítettem, külön jegyzék nem íródott. A Hajdú-Bihar megye különbözı falvaiban, Hajdúsámsonban, Egyeken, Nyíradonyban és Nyírábrányban az eredetileg teknıvájással és vályogvetéssel foglalkozó cigányok munka hiányában a halápi erdıgazdaságban vállaltak ideiglenesen, egy hónapra tuskószedést. Kunyhókat, fızıhelyeket építettek maguknak, ugyanis a tuskószedés idejére velük költözött az egész családjuk. Ha volt aprójószág, akkor otthon maradt egy nagyobb gyerek, egyébként még a csecsemık is eljöttek az anyjukkal. 529

DMNA: V.501.lsz.

163

A Halápra kiköltözött 8 család rokoni kapcsolatban állt egymással, odahaza sütıteknıt, mosóteknıt, vályút és kisebb faeszközöket készítettek. Jó szerszámokkal rendelkeztek, és értettek is a használatukhoz. Görög katolikusok voltak, de csak veszély vagy baj esetén imádkoztak, kizárólag nagyobb ünnepeken mentek templomba. A gyerekeket megkeresztelték, iskolába járatták, letelepültek, volt személyi igazolványuk, szabályos nyilvántartásba vették ıket. Románul beszéltek, a magyarok pedig oláh cigányoknak nevezték ıket. Nem tagadták cigány voltukat. A megfigyelık szerint közülük többeken, különösen a nıkön keveredés látszott, mert nem feketék, hanem barnák voltak.

A narrációban egyes motívumok hangsúlyosak, többször ismétlıdnek. Bizonyos motívumok rendszertelen ismétlıdése, az elbeszélés stílusa és a sztereotip etnicizált testkép az egzotikum és normalizáció mértékeit határozzák meg. Céljuk az azonosítás, az azonosság megteremtése. Az identifikálás során néprajzi különbségeket is felhasználtak, és a leírás alapján bizonyosan állíthatjuk, hogy a megfigyelık – meghatározásukkal ellentétben – nem vándor cigányokkal találkoztak 1960-ban Halápon. A román anyanyelv pedig határozottan a beás530 cigányokra utal.

A narratívum az azonosság megteremtése után pontos néprajzi leírások sorozatává alakul, és bemutatja a tevékenységek térbeli és idıbeli rendszerét, a tárgyak rendszerét, a gyerekek és felnıttek kapcsolatait, a kunyhók használatát és típusait, elkészítésük folyamatát, a szituatív cselekvéseket, a tőzhelyeket és a tőzrakás módját, a nemek és az életkori csoportok szerinti különbözı napirendeket, benne külön a felkelést, a mosakodást, az étkezéseket, az ételeket, alkalmanként a román elnevezéseket is közölve, majd a férfiak és a nık kapcsolatát, és a nemi életet.

A nemi élet leírása, különösen a lányok, a felnıtt nık és feleségek szexuális viselkedését ösztönösnek láttatja, követve ezzel a cigány nıkrıl a 19. században kialakult nemi sztereotípiákat, az egzotikushoz kapcsolódó képzeteket és vágyakat; de az is lehet, hogy a megfigyelık ebben az esetben is az ismeretlen, a más, a távoli megismerésének hagyományos csapdájába esnek az anomáliák, a kivételek normalizálásával és szabályosként, elterjedtként, szokásosként történı ábrázolásával. Ennek nem mond ellent, hogy a középkorú adatközlık – három férfi és egy nı – egyébként maguk is cigányok voltak.

530

A magyarországi cigány etnikai alcsoportok: romungro vagy magyar cigány, oláh és beás.

164

A szöveghez kapcsolt rajzok, ábrák közül az I. számú és a II. számú a kunyhótípusokat, a III. számú a szerszámokat, amelyek döntıen famegmunkáló eszközök, míg a IV. az egyik adatközlı vázlataival a cigányok által fából készített használati eszközöket mutatja be magyar és román terminológiájukkal.

8.2.3. A narratívák rendszere: a narratív struktúra, a diskurzustípusok és a textualizációs stratégiák összefüggése

A narratív struktúra a narratívumok rendszerének utolsó változata, a közremőködık, a szerzık, a szerkesztık értelmezéseinek eredménye. A szupernarratíva funkciója egy ilyen struktúra elızetes vagy utólagos létrehozása, a narratívumok adott rendszerének meghatározása, sőrítése és igazolása. A diskurzustípusok minták és szövegcsoportosítási elvek, amelyek a gyakorlatban határeseteknek bizonyulnak, mivel a tárgyak konstruálása során a narratívumokban a minták gyakran felbomlanak és a szövegcsoportosítási elvek egymáshoz kapcsolódnak. A szövegformálás eljárásai, a textualizációs stratégiák a legváltozatosabbak és a legkevésbé kötöttek, a tárgykonstrukciókra ,,improvizáltak”, és ,,vándorolnak” a diskurzustípusok között. A narratívumok individuális elbeszélései egy adott tárgynak, mivel a diskurzustípusok használata, a szövegformálás módjai és a beszédstílusok egyéni gyakorlatok.

Mi biztosítja A cigány reprezentációk szöveges forrásai címő narratív struktúra elbeszéléseinek csoportösszefüggését? A narratívumok egy része nem volt egymásra vonatkoztatott, a narratív struktúra egésze így utólagos szerkesztés eredménye. A narratívumok elsıdleges csoportosításának elve a diskurzus típusa, a diskurzusok felosztása tudományos és nem tudományos diskurzusra, az amatır győjtık és a professzionális győjtık munkáira. Az adott narratívum besorolását így a győjtık tudományos attribútumai határozták meg. A narratívumok csoportösszefüggését a közös tárgy és a közösnek tartott diskurzustípus biztosította. Az elbeszélések pedig olyan lokálisan kötött roma reprezentációk, amelyek a néprajzi diskurzusban formálódtak meg. Hogyan illeszkedtek a narratívumok a narratív struktúra rendszerébe? A narratívumok lokálisan kötött roma reprezentációknak bizonyultak, de ugyanakkor nem sorolhatóak be egyértelmően a diskurzusok típusaiba. A besoroláshoz nem megbízható vagy nem elégséges szempont a győjtık tudományos attribútuma.

165

A Cigánytárgyú vegyes győjtések Balmazújvárosról, A Hajdú-megyei cigányság letelepedése és A Balmazujváros-i cigányság letelepedése és élete címő elbeszélések egymásra vonatkoztatottak, és gyakran egymás részleges ismétlései. Személyes és társadalmi diskurzusok, amelynek elbeszéléseiben az etnikai identitásnak meghatározó szerepe van. A személyes és társadalmi diskurzusok saját elbeszélései mellett azonban a narratív rendszer része a tudományos diskurzus néprajzi diszciplínája, a néprajzi diszciplína több etnikus elbeszélése, és a politikai diskurzus szocialista elbeszélése.

Gaál Zsigmond Változások a cigánylakosság életében Földesen címő narratívája elsısorban a politikai diskurzus része, statisztikai apparátusa magától értetıdıen alárendelıdött a deklarált politikai céloknak és a közigazgatás igényeinek. A néprajzi diskurzus elkülönített helyi etnikus elbeszélése is ennek a politikai diskurzusnak a függvénye.

Iváncsics Nándor Vándorcigányok a Nyírségbıl címő narratívája a tudományos diskurzusba, a néprajzi diszciplína elbeszélései közé tartozik. Az elbeszélés részletesen bemutatott és dokumentált egy élethelyzetet. A kutatás célja a vándorcigányok életmódjának, illetve a primitív népekkel való párhuzamok tanulmányozása volt. A megfigyelt közösség tagjai azonban nem voltak vándorcigányok, hanem otthonukat egy munkafeladat elvégzésének idejére ideiglenesen elhagyók, egyébként letelepült emberek alkalmi csoportosulása, megfigyelt életvitelük pedig nem volt azonos az életmódjukkal. A primitív népekkel való kapcsolatuknak nincs bizonyítéka, így ismereteket sem nyújthattak a megértésükhöz. A narratívum a társadalmi diskurzusból átvett etnikus antropológiai és nemi sztereotípiák kivételével, és a tudományos diskurzus archaizáló intenciója ellenére, a cigányok néprajzi leírásában viszont megbízható és érvényes maradt az empirikus tárgyak szintjén.

166

8.3. A cigány reprezentációk képi forrásai 8.3.1. Az Archív Fotótár néprajzi cigány anyaga A cigány reprezentációk néprajzi fotográfiai anyagát a Déri Múzeumban két archívum tartalmazza, az Archív Fotótár és a Fotótár, utóbbi digitalizált változatban is. A győjteményképzés múzeumi struktúráját elfogadva az archívumokat nem egyesítettem, különállásukat a bemutatás során is megıriztem. Az Archív Fotótár fotográfiáinak adatrendszerét a Mellékletben található Képi források. Néprajzi képek 1. Archív Fotótár, Déri Múzeum, Debrecen címő táblázatban adtam meg. A képek adatai, mint azt a forrásfeltárás folyamatának bemutatása során már megemlítettem, nem minden esetben állnak maradéktalanul rendelkezésünkre.

Az Archív Fotótár fotográfiáinak elhelyezésében több ellentmondást is találhatunk. Az elsı ellentmondást magának a Fotótárnak a létrejötte okozhatta, kialakításának szempontjait ugyan nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy egy vagy-vagy elvet alkalmazó osztályozási rendszer megteremtése gyakorlatilag lehetetlen, mivel az osztályozások közben anomáliák keletkeznek, így elıfordulnak majd olyan esetek, amelyek az adott rendszerbe nem illeszthetıek be, ezzel egyben megcáfolják a megosztás választott módját is, az osztályozás módosításai, az ellentmondások kiküszöbölésére tett kísérletek pedig adataink folyamatos újrarendezéséhez vezetnek.531 A Fotótár megszerkesztésénél alkalmazott elv az új és a régi szembeállítása lehetett. A megosztásnak erre az elvére utal az Archív Fotótárban található dossziékon szereplı Régi néprajzi képek elnevezés. A fotótárak képeinek adatolása, kronológiai rendszere alapján arra következtetünk, hogy a régi a 19. században, míg az új a 20. században készült képekre vonatkozhatott. Az Archív Fotótárban azt tapasztalhattuk azonban, hogy egy ilyen besorolás nem mindig egyszerő feladat, mert a fényképek keletkezésének pontos idıpontja nem mindig állapítható meg. Mindez nem magyarázza meg a negyedik fotográfia besorolását, mivel az már 1929-ben készült. A régi és az új elkülönítése mellett egy további elv is felmerülhetett a fotótárak megszervezésénél. A rendezés közben szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy a fotográfiák egy része tematikus csoportokban férhetı hozzá, vagyis már elızetesen rendezett, így a győjtemény elve és a győjtemények egyben tartásának szándéka magyarázhatja meg az elhatárolás alapelvétıl való eltérést. A dobozokban és a dossziékban található cigányokat ábrázoló fényképek száma megengedné még azt a következtetést is, hogy a néprajzi érdeklıdés csak a 20. században fordult a cigányok felé, így elıtte más tematikus csoportosításokban és inkább csak

531

Bauman 1997: 47-59.

167

elvétve bukkanhatunk nyomaikra, de a tudomány történetébıl és kutatástörténetébıl tudjuk, hogy a cigányok már 19. században a néprajzi horizonton belül helyezkedtek el. A néprajzi érdeklıdést azonban kettısség jellemezte. A Borovszky Samu szerkesztette kiadványsorozatban, amely 1896-ban indult,532 és tervezetében közel 20 kötet kiadására gondoltak, évente pedig két kiadvány megjelentetésére számítottak, míg végül az 1910-es évek közepéig összesen 23 kötet készült el, a cigányok önálló, részletesebb néprajzi bemutatása elmaradt. A cigányok mintha nem lettek volna magától értetıdıen részei a századfordulón a nemzetiséginéprajzi rendszernek. A Herrmann Antal szerkesztésében 1895-ben kiadott kötet533 adatai és tanulmányai, a statisztikai rendszer és az értelmezés keretei arra utalnak, hogy a ,,cigányügy” elkülönülten, a felvilágosult abszolutizmus tradícióit követve, elsısorban rendészeti, integrációs, asszimilációs összefüggésekben vált az érdeklıdés tárgyává. Ennek a helyzetnek nem mond ellent az, hogy ez az idıszak egyben az elsı önálló cigánykutatások, így József fıherceg, Wlislocki Henrik és Herrmann Antal tevékenységének periódusa, mivel a kutatástörténetben és a tudomány történetében fontos események, tények nem feltétlenül egyeznek meg egymással.534 A cigányokat ábrázoló fotográfiák alacsony számát magyarázhatjuk még további tényezıkkel. Nem ismerjük azt, hogy a múzeumban tárolt anyagokban milyen nagyságú, és az állomány mely részeit érintı károsodások következtek be. Nem elhanyagolható szerepet játszhatnak a fényképezés történetének, társadalmi gyakorlatainak, a néprajzi muzeológiának és a néprajzi fotózás történetének összefüggései is. Gondolhatunk a múzeum koncepciójára, győjteményes felosztására, a múzeumi gyarapítás fıbb és mellékesebb irányaira, ez pedig visszavezet bennünket az érdeklıdés problematikájához, majd az adottságokhoz és a lehetıségekhez. Utóbbit meghatározta az, hogy a debreceni Déri Múzeumot 1930-ban nyitották meg, győjteményeinek alapját az 1902-ben megalakult Városi Múzeum anyaga, továbbá Déri Frigyes 1920-ban Debrecen városának és Déri Györgynek 1938-ban már a múzeumnak adományozott magángyőjteményei jelentették, ezért a módszeres gyarapítás folyamatát csak az alapítás évei utánra tehetjük, így ezt megelızıen nem várhatunk el kiterjedtebb emlékhagyományt.

532

A kötetek sorszámozása és a kiadás idıpontjának közlése következetlen. A sorozat címe és bibliográfiai

adatai: Borovszky Samu (szerkesztette): Magyarország vármegyéi és városai, Magyarország monográfiája, A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzımővészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közmővelıdési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Budapest, 1896- ,,Apollo” Irodalmi Társaság. 533


táblázatok 1-5: 10*. 12*. 40*. 44*. 56*. 534

Kósa 2001: 5-297.

168

A Déri Múzeum Archív Fotótárában négy cigányokról készített és a néprajzhoz sorolható fénykép található. Az elsı fotográfia Debrecenben készült, a felvétel pontos idıpontját nem ismerjük, a kép szerzıje Kiss Ferencz, a címe pedig Czigányélet.535 A második és harmadik fotográfiánknak, amely 1890 körül született, szintén Debrecenben, a szerzıje ismeretlen, de feltehetıen ugyanaz a fotográfus lehetett, mivel a fényképek részben ugyanannak a szituációnak a változatai. A fényképek címe egyaránt Cigány kovács vagy lókupec.536 A negyedik fotográfiánk szerzıje Révész Endre, felvételének címe Táncoló cigányasszony a debreceni nagyvásárból.537 A fénykép 1929. április 22-én készült Debrecenben.

Mit örökítettek meg ezen a négy fekete-fehér képen a fotográfusaink? A Cigány kovács vagy lókupec, a Táncoló cigányasszony a debreceni nagyvásárból és a Czigányélet címő fotográfiák között összefüggést teremt a felvételek helye, amely minden alkalommal Debrecen volt, a fényképek által behatárolt idıhorizont ugyanakkor bizonytalan, illetve az ismert adatok alapján legalább negyven év lehet.

A Cigány kovács vagy lókupec címő fényképek esetében a fotográfus úgy gondolta, hogy egy mesterség vagy egy foglalkozás gyakorlóit örökítette meg. Nem zárhatjuk ki azt, hogy helyesen járt el, mivel a bıvebb, de már a fénykép határain kívül maradt valóságrészlet, vagy akár szóbeli közlés is indokolhatta meghatározását. A fotográfiáján azonban nem utalt erre egyértelmően. Nem látjuk a kovácsmesterség szerszámait, és nem ezekre a gyakorlatokra irányul a kép szereplıinek mozdulatsora, továbbá az alkudozás tipikusnak tartott mozzanatait sem tudjuk biztosan azonosítani. Az elsı centrális elrendezéső fotográfián egy térdelı, bajszos felnıtt férfi látható két szekérbıl kifogott, de még felszerszámozott lóval, amint az egyiknek a kötıfékjét tartja. A közvetlen háttérben gémeskút körvonala, továbbá két szekérbe fogott, takarmányt kóstolgató igavonó, míg távolabb a fák között hosszú házak, egy másik gémeskút részletei és egy újabb ló alakja sejlik fel. A felvétel éles fényei és árnyékai egy verıfényes késı délutánra utalnak. A második fotográfia készítésénél a fotográfus fényképezıgépét enyhén jobbra fordította, és ezzel a felvétel elrendezése és a háttér részben átalakult. A fotográfiai szituáció is módosult, és kibıvült további szereplıkkel. A megváltozott háttérben emeletes városi lakóépületek és az elsı fotográfia közvetlen háttere, így a gémeskút részletei látszanak, a lovak a szekérbıl kifogott, de a még felszerszámozott igavonók, ezen túl észrevehetjük még balra a szekérnek a rúdját, jobbra pedig egy takarmányt ropogtató lovat is. A fénykép centru535

18-6. F 18-20.doboz.

536

20-3. F 18-20.doboz és 20-4. F 18-20.doboz.

537

9. F 60.doboz. Piac. Nagyvásár.

169

mában félig-meddig eltakarva most két lovak között álló felnıtt férfi beszélget az elsı fotográfiáról már ismert, és továbbra is a lovak mellett térdelı férfival. Viseletük rövidebb karimájú kalap, sötét mellény, derékkötı, világos ing, bı gatya és csizma. A Cigány kovács vagy lókupec címő fotográfiák így inkább a fotográfus beavatkozásától mentes életképek, és nem mesterségfotók, munkaábrázolások vagy portrék.

A Táncoló cigányasszony a debreceni nagyvásárból címő fénykép, bár elnevezése szokásképre utal, de valójában beállított portré. A fotográfus határozottan az elıtérben álló nıi alakra fókuszált. A közvetlen hátteret adó vásári közönség az asszonyhoz közel, de a fotográfia térében mégis megkülönböztetetten, nézıi pozíciókban helyezkedik el, a középpontba állított nıi alakra és magára a fotográfiai aktusra figyelve. A tágabb környezet elemei elmosódottak, már nem szándékolt mozzanatai a konstrukciónak. A megörökített viselet szerkezetében etnikus jegy lehet az áll alatt megkötött tarka fejkendı és a derék köré font díszített világos nagykendı, továbbá az, hogy a fotográfia fıszereplıje mezítláb járult a fényképezıgép lencséje elé, de ezt az etnikus karaktert a viselet egyes darabjai nem külön-külön, hanem inkább együttesen hozzák létre. A beállított helyzetet mutatja az, hogy a test tartása egyenes, zárt és merev, egy félfordulatban mozdulatlanná dermedt, az arc és a tekintet nyugodt, és egyben a fotográfusra irányul, míg a tánc folyamatára csak a csípıre tett kezek utalnak.

A Czigányélet címő fotográfia nappal, napsütésben, valószínőleg nyáron, a szabadban, a természetben készült, amelynek hangsúlyos alkotórésze a sötét, felhısödı, elkomoruló égbolt, a fákkal, bokrokkal és élesen bemetszett dombvonulattal lezárt látóhatár, a viszonylag tágasabb sík, de kopár, gondozatlan, árkokkal szabdalt közvetlen háttér, amelyet kanyargós, kitaposott földút választ el a fotográfia közeli, szőkebb térségétıl. A fénykép társadalmi kompozíciója változatos életkorú személyeket, ezzel egyben változatos viseleteket mutat be, továbbá a vándorló életmód néhány jellemzıbb kelléke mellett többféle társas cselekvést, szokást sőrít össze, de ugyanakkor egyik képalkotó mozzanat ábrázolása sem kap benne kizárólagos hangsúlyt. A fotográfia megkomponált. A kompozícióban négy társas alrendszer, négy mélységben is tagolt életkép különül el egymástól. Az elsı életképen, a fénykép bal oldalán egy keresztbe fektetett farúd mögött, játék közben egy mezítlábas, pendelyes, kócos hajú, nagyobbacska kislányt látunk oldalnézetben, mellette egy másik, ülı helyzetben levı, a fotográfusnak hátat fordító, meztelen kisebb gyermeket, és közvetlenül mögöttük, részben takarva, egy féligmeddig fekvı, sötét ruhát viselı felnıttet. A második életképen, a fénykép jobb oldalán, egy fiatal nı és férfi találkozása látható oldalnézetben. A nıi viselet puha, főzött félhosszú csizma, tarka felsı és sötét alsószoknya, világos ing, hátul nyakban megkötött mintás fehér fejkendı, 170

továbbá a vállon átvetve egy vastagabb mellkendı, amelyet viselıje maga elıtt összefont kezével átölel, jobb karján pedig egy szők nyakú korsót tart. A férfi viselet sötét bırcsizma, fehér színő bı gatya, derékig érı sötét kabát, és egy kisebb karimájú sötét kalap. A férfi bal kezében, a hóna alatt tartva, pásztorbotot fog, jobb kezét pedig, tenyerében pipát szorongatva, a fiatal nı jobb karjára helyezi. Közvetlenül mögöttük, a fotográfussal szemben és tekintetét a fotográfusra szegezve, egy csizmát, sötét ruhát viselı, haját kontyban hordó felnıtt nı áll, míg jobbra, részben takarva, erre a jelenetre figyelve két fiatalabb fiút láthatunk fekvı helyzetben, sötét kalapban, derékig érı kabátban, térdre húzott fehér vászonnadrágban, mezítlábasan. A harmadik életkép tömöríti a legtöbb szereplıt a fénykép bal oldalán, és egyben az elsı és a második életkép társas hátterét alkotja. Középpontját a tőzhely adja, amely körül a földön több kisebb bogrács hever, de a képen már nem a fızést vagy a közös étkezést látjuk. Félkörben a tőzhely és a bográcsok mögött többen guggolnak vagy ülnek. Egy idısebb nı összekuporodva, kibontott sötét fejkendıben és világos, nyakban megkötött vállkendıben a második életképen látható fiatal párt figyeli. Mellette egy sötét pendelyes kisgyerek áll oldalnézetben és egy kalapot hordó, kabátot viselı fiatalabb fiú ül. Végül oldalnézetben egy felnıtt férfit és egy felnıtt nıt látunk, akik szorosan egymás mellett helyezkednek el, egyaránt kalapot viselnek, a felnıtt férfi az elsı életképben szereplı gyerekekre pillant, a felnıtt nı pedig a fotográfusra tekint. Az életkép többi alakja közül egy felnıtt nı, világos szoknyában és nagykötıben, világos, az arcát szinte elfedı fejkendıt viselve, az összekuporodott idısebb nıhöz hasonlóan a fiatal párra figyel. A fiatal pár mögött egy felnıtt férfi áll, aki kalapját szemébe húzta és éppen pipájára gyújt, mellette pedig két fiatal nı maga elé néz, sötét ruhában, vállkendıt hordva, fejkendıben, kezüket maguk elıtt tartva és összefonva. A negyedik életkép, amelyen három felnıtt férfi látható, szintén a társas háttér része. A férfiak egymásra felé fordulnak, pipázgatnak, azt a benyomást keltik, hogy a fotográfiai szituáción kívül helyezkednek el. Hosszú szárú sötét nadrágban, közülük ketten kerek kalapban állnak, mindannyian cipıt hordanak, ketten derékig, egyikük térdig érı kabátot visel, utóbbi a kabátot kigombolta, amely alatt sötét mellényt és fehér inget hord, az egyik kezét nadrágja zsebébe tette, míg a másikkal a kabátját fogja. A ruhák nem viseltesek, a férfiak testtartása egyenes, nyugalmat és tekintélyt áraszt, arcuk enyhén borostás vagy kisebb szakálluk és harcsabajszuk van. Lakóépületekre, esetleg sátrakra vagy lovas kocsira utaló mozzanatokat nem fedezhetünk fel a fényképen. A Czigányélet címő fotográfia az Archív Fotótár legösszetettebb kompozíciója, spontán és beállított életképek sorozata egy közös rendszerben, egy etnikus jelentéseket integráló festıi tablóban.

171

1. kép. Czigányélet. Debrecen, ismeretlen. Kiss Ferencz felvétele (18-6. F 18-20. doboz).

8.3.2. A Fotótár néprajzi cigány anyaga A Déri Múzeum Fotótárának néprajzi cigány reprezentációinál abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy viszonylag teljesnek mondható a legtöbb fotográfia adatszerkezete, ismerjük a fotográfust, a fotográfia keletkezésének legalább az évét, és azt a települést, ahol a felvétel készült, míg a képtárból a fotográfiák közül alig néhány hiányzik, továbbá csak nagyon kevés kép esetében bizonytalan az, hogy cigány reprezentációval van dolgunk. A bemutatás során a fotográfiák kronológiai rendszerét követem, amelyben a képtár anyagát a felvétel helye tagolja nagyobb egységekre. A formális szempontot azért használtam rendezıelvnek, mivel a fényképek többsége leginkább egy adott helyre vonatkozó vagy egy adott helyen készült tematikus sorozat része. A Fotótár néprajzi cigány anyagainak adatrendszerét a Mellékletben található Képi források. Néprajzi képek 2. Fotótár, Déri Múzeum, Debrecen címő táblázatban adtam meg. Összesen 228 reprezentációt azonosítottam és soroltam be a néprajzi cigány reprezentációk csoportjába. Ebben a listában szerepelnek azok a fényképek is, amelyeknek csak az adatleírása maradt meg vagy bizonytalan az, hogy cigányokat örökítettek meg. Utóbbiak nélkül 215 cigány néprajzi fotográfiánk van.

A Déri Múzeum Fotótárának néprajzi cigány anyagának kronológiája azt bizonyítja, hogy az 1950-es évek elıtt nem folyt a múzeumban a cigányokról rendszeres győjtés, fotografálás, és utólagosan sem sikerült ennek az idıszaknak az állományát jelentıs mértékben gyarapítani.

172

A fotográfusok Kuzmann Leó, Perczel Miklós, Zoltai Lajos, Haranghy György, Ecsedi István és Lükı Gábor voltak. Összesen 11 fényképet kapcsolhatunk hozzájuk.538

Kuzmann Leó négy fotográfiája Debrecenben készült, azonban a felvételek idıpontjait nem ismerjük. További nehézséget okoz az, hogy a Teknıvásár és a Teknıvájók címő képeinek esetében nem lehetünk biztosak abban, hogy a fényképek minden kétséget kizáróan cigányokat ábrázolnak. Elıbbi tárgyfotó, de egyben életkép is, sok szereplıvel, de nem látunk a szereplık cigány etnikus identitása utaló jeleket. Utóbbi is valószínőleg ugyanazon a helyszínen és ugyanazon alkalommal születhetett, mőfaja csoportos portré, egyben életkép is lehet, a szereplık viselete pedig nem mutat eltérést a paraszti ruházkodástól. A fotográfus maga sem etnicizálta a felvételeket vagy az is lehetséges, hogy egyszerően magától értetıdınek tartotta az etnikus kapcsolatot, így nem érezte szükségesnek azt külön megnevezni. Az Egy lovas ekhós cigányszekér címő fényképe tárgyfotó, míg Cigányasszony, hátán a gyerek címő felvétele mezítlábas asszonyaival elsısorban viseletkép. A fényképek közös jellemzıje, hogy városi környezetben és utcai helyszíneken mutatja be a cigányokat. Perczel Miklós Vak cigány címő képe is Debrecenben, de természeti környezetben készült. Az elnevezésen kívül semmi sem utal etnikus reprezentációra. Általános társadalmi szituációban, az alamizsna elfogadásának pillanatában ábrázolja polgári öltözető szereplıjét. Zoltai Lajostól két felvételünk van, mindkettı 1908-ból. Az egyik Püspökladányban készült és Tapasztó cigányok a címe, míg a másik Hajdúhadházon született, ennek a címe pedig Cigányputri. A Tapasztó cigányok olyan életkép, amely a munkafolyamat közben ábrázolja alakjait, de egyben ugyanakkor épület- és viseletfotó is lehet, míg a Cigányputri elsısorban épületfotó, életképi mozzanatokkal. Haranghy György Cigányok borotválása címő fényképe 1902-bıl való. Az életkép a borotválást és a hajvágást örökítette meg a Hortobágyon, így lehet még munkaábrázolás és viseletfotó is, a háttérben a pusztával, a gémeskút körvonalaival, és néhány szalma- vagy szénakazallal. Az elnevezésen kívül itt sem utal semmi sem etnikus reprezentációra. Ecsedi Istvánnak két fényképe van ebben a győjteményben. A Hídivásár, cigányok címőnél, amely a Hortobágyon készült, nem ismerjük a felvétel idıpontját. Ez is életkép, amelynek szereplıi a vásározók között sétálnak és a séta közben hegedülnek, és mivel a viseletük nem mutat határozott eltérést a paraszti ruházattól, amely a háttérben is megfigyelhetı a vásározó férfiakon, az elnevezésen túl etnikusan csak a hangszer és a cselekvés identifikálja ıket. Ecsedi István Cigányszekerek címő fényképe 1930-ban a Hortobágyon, a csárda mellett készült. Tárgyfotó, amelyen több megrakott, lovas ekhós szekeret láthatunk. Lükı Gábor felvétele pedig 1940-ben a kárpátaljai

538

Fotószámok: 979, 980, 981, 982, 983, 1380, 1520, 1521, 2371, 2685, 4185.

173

Máramarosban, Vucskómezın született. A címe Cigányasszony, és egy cigányasszonynak és a kislányának beállított, egész alakos portréja, de egyben viselet-és épületfotó is.

2. kép. Cigányok borotválása. Hortobágy, 1902. Haranghy György felvétele (F 00982).

A Déri Múzeum Fotótárának néprajzi anyagai között az 1950-es évektıl szaporodtak meg a cigány reprezentációk. A gyarapítás nem volt folyamatos, és a győjtésnek több periódusa különül el. A fotográfiák döntı többsége 1950 és 1966 között keletkezett. Ennek az idıszaknak a fotográfusai Balogh István, Béres András, Faragó István, Fekete Gáborné, Kányási István és Varga Gyula voltak.

A győjtés elsı periódusa az 1950-es és az 1951-es évek, ebbıl az idıszakból 54 fotográfiánk van. A fényképek a felvétel helye és a fénykép témája szerint sorozatokba rendezıdnek. Az elsı sorozat öt fotográfiája két idıpontban, 1950. július 19-én és november 20-án készült Püspökladányban.539 Béres András ezeken a püspökladányi fényképeken egy folklór tárgykörébe tartozó szokást örökített meg. A beállított szokásképei mindegyikének ugyanaz a témája, cigányvıfély vagy vıfély lakodalomba vagy cigánylakodalomba hívogat. A fényképek ugyanakkor a vıfély egész alakos portréi és viseletfotók is. A második sorozat 46 fényképbıl áll. A sorozat fotográfiái két idıpontban születtek, így 1950 májusában 30 felvétel, míg 1951. május 29-én 16 felvétel készült.540 Az adatleírásokban szereplı képek közül azonban az egyik 539

Fotószámok: 6131, 6131/a, 6131/b, 6165, 6166.

540

Fotószámok: 7376, 7377, 7378, 7379, 7380, 7381, 7382, 7383, 7384, 7385, 7386, 7387, 7388, 7389, 7390,

7391, 7392, 7393, 7394, 7395, 7396, 7397, 7398, 7399, 7400, 7401, 7402, 7403, 7404, 7405, 7406, 8228, 8229, 8230, 8231, 8232, 8233, 8234, 8235, 8236, 8237, 8238, 8239, 8240, 8241, 8242, 8243.

174

hiányzik. A fotografálás helye mindkét alkalommal Vértes volt. Az 1951. május 29-én született felvételek eredetileg filmkockák, a fényképek ezeknek a másolatai. Béres András ezeken a fotográfiákon is folklorisztikai eseményeket örökített meg. Az eseményfotók, a szokásképek témája itt a tánc, az elsı tíz felvételének egyaránt Cigánytánc, gyerekek, míg a többinek egyszerően a Cigánytánc címet adta. Az elıadók gyerekek vagy felnıttek, a fotográfiák több egyéni nıi és férfi, páros és csoportos vegyes tánc mozdulatait, mozdulatsorát mutatják be, amelyek ugyanakkor viseletfotók is. Béres András még ebben a periódusban, de már Kismarján, 1951. május 19-én és május 20-án, további egy-egy felvételt készített cigányokról.541 Az elsı címe Öreg ember. Egeresi Mihály, hátul Rácz Béla cigány, a másodiké Cigánytánc, járja Zsákai Károly. Az Öreg ember címő fotográfia egész alakos portré, helyszíne a belsı kert, háttérben a kerítéssel és különféle gazdasági épületekkel. Viseletfotó ez is, amelyen azonban alig látunk eltéréseket szereplıinek ruházatában, öltözködésében. A lényeges megkülönböztetı jegye a hátul álló idıs férfinak a hóna alatt tartott hegedője és a kezében fogott hegedővonója. A Cigánytánc, járja Zsákai Károly címő fotográfiának ismét folklóresemény a témája, a már korábban és más helyen is fényképezett szokás, a tánc, noha itt csupán egyetlen mozdulatot örökített meg a fotográfus. Ez a kismarjai kép az Öreg ember címő fényképhez hasonlóan, személyes portréba hajló felvétel.

3. kép. Cigánytánc, gyerekek. Vértes, 1950. Béres András felvétele (F 07380). 541

Fotószámok: 6344, 6349.

175

A második periódus is rövid, és ugyanakkor átmeneti idıszaknak is látszik. Az 1951-es vértesi táncképek után egészen 1955-ig nem került be cigányokról készített néprajzi fotográfia a Déri Múzeum Fotótárába. Pontosabban az adatleírások alapján egy felvétel mégis, a Hajdúböszörményben megrendezett 1953-as kultúrverseny népi táncosairól, akik cigánytáncot adtak elı. Az, hogy cigányok voltak az elıadók vagy sem, nem tudjuk, mert ez a fénykép sajnos hiányzik.542 Az 1955-ös évbıl 2, majd az 1956-os évben 4 fénykép tanúskodik ismét a cigányok iránti néprajzi érdeklıdésrıl. Sorozatokról azonban ezekben az esetekben nem beszélhetünk. Rozsályon, Nagyivánon és Csengerben egyaránt két-két felvétel készült.543 A Béres András által Rozsályon fotografált Öreg cigányasszony az unokájával címő kép egész alakos portré, és ugyanakkor viseletfotó, hasonlóan az Öreg cigányasszony pipázik címő félalakos képhez, amely portré és viseletfotó, de ezen túl még eseményfotó is, mivel egy hétköznapi szokást örökített meg. A nagyiváni Cigányok marhaganét visznek címő fényképeket Balogh István és Kányási István készítette, amelyek munkaábrázolások és viseletfotók is egyben. A Csengerben készült felvételek egyike, a Ruhássátrak a vásárban: a vásár látképe címő életkép nem cigányábrázolás. A másik Csengerhez köthetı fénykép, a Ruhássátrak a vásárban: a cigányok szekere címő kép elnevezése arra utal, hogy ez is a vásárban készült. Tárgyfotó, ekhós szekérrel és teknıkkel, de a szekér mellett álló gyerekekkel egyben életkép is.

A győjtés harmadik periódusa az 1957 és 1959 közötti idıszak. 1957 augusztusában fotografálta Béres András Rozsályon 26 felvételbıl álló sorozatát,544 majd 1958 áprilisában Biharkeresztesen a bedıi, 1958 májusában, Debrecenben, a Kossuth Gimnázium udvarán a tiszapolgári cigányokról készített kisebb sorozatait,545 1959 szeptemberében pedig Hajdúhadházon, a Cigánytelepen fényképezett, ahol egy 19 fotográfiából álló sorozat született.546 Ezt a periódust szinte kizárólag a táncképek jellemzik. A rozsályi fényképek között elıfordul 2 személyesebb portré is, az egész alakos Terka néni. Öreg cigányasszony címő és a félalakos Öreg cigányasszony címő fotográfia, amelyek viseletfotók is, továbbá 4 fotográfia Kosornyát kötı cigányasszony címmel, amely munkaábrázolás és mesterségfotó sorozat. A fotográfiák szereplıje megegyezik az 1955-ös rozsályi fényképek pipázó cigányasszonyával. Az 1957 augusztusában készített további 20 kép a folklór körébe tartozó tánckép, eseményfotó sorozat. 542

Fotószám: 19418.

543

Fotószámok: 11548, 11549, 12165, 12166, 13406, 13406 a.

544

Fotószámok: 13523, 13524, 13525, 13526, 13527, 13528, 13529, 13530, 13531, 13532, 13533, 13534,

13535, 13536, 13537, 13538, 13539, 13540, 13541, 13542, 13543, 13544, 13545, 13546, 13547, 13548. 545

Fotószámok: 13899, 13900, 13901, 13564, 13565 b, 13566.

546

Fotószámok: 13937, 13938, 13939, 13940, 13941, 13942, 13943, 13945, 13946, 13947, 13948, 13949,

13950, 13951, 13999, 13400, 13401, 13402.

176

Többségükben férfi szóló és páros táncok mozdulatait örökítették meg, de a tánc tanításának folyamatáról és a táncosok csoportjáról is született felvétel, az utóbbi portré ugyanakkor viseletfotó is. Biharkeresztesen 1958 áprilisában készültek fényképek a bedıi cigány felnıtt vegyes tánccsoportról. A fényképezés alkalma a járási verseny volt, amelyre a táncosok román népviseletbe öltöztek. A bedıi csoportról félalakos és egészalakos beállított csoportos portré, illetve egy vegyes csoportos tánckép született. 1958 májusában szintén 3 fénykép született, most Debrecenben, a Kossuth Gimnázium udvarán, amelyeken a tiszapolgári cigány tánccsoport felnıtt vegyes botolóját, eseményfotóit és beállított csoportos portréját láthatjuk. Ezek a fotográfiák is viseletképek egyben, és a táncosok itt is népviseletbe öltöztek. Hajdúhadházon 1959 szeptemberében készült 19 néprajzi fotográfia, amelyek között több tánckép van. Az adatleírásokban szereplı fényképek egyike itt is hiányzik a Fotótár anyagából. A táncképek a cigánytelepen, egy bútorozatlan szobában készültek, nıi és férfi szóló, páros és vegyes csoportos táncmozdulatokat örökítettek meg, a háttérben a táncba involválódott közösség tagjaival. A fényképek elsısorban szokásképek, de viseletfotóként is értelmezhetıek. A hajdúhadházi anyagban találunk még egy megdöbbentı épületfotó sorozatot is, Cigány lakótelep, Földbeépített veremszerő cigányputri, Cigányok háza és Cigány gyerekek a kunyhó elıtt címekkel, az utóbbiakról készült két fénykép egyben csoportos portré és viseletfotó is. Az elıbbieken kívül még több csoportos portré is van a Hajdúhadházon készült felvételek között Cigányok, Cigányok csoportja Béres Andrással és Cigányok csoportja Békés András színházi rendezıvel címmel. A fotográfiák eltérı beállításokban a telepen élık különbözı csoportjait ábrázolják. Az Öreg cigányasszony és a Cigányasszony a kunyhóban címő portrék új vonása, hogy egyúttal a putri belsıkbe engednek bepillantást. A hajdúhadházi fotográfiák épületfotókon és portrékon keresztül a szélsıséges nyomort ábrázolják.

4. kép. Tiszapolgári cigányok botolója. Debrecen, 1958. Béres András felvétele (F 13564).

177

5. kép. Cigányasszony a kunyhóban. Hajdúhadház, 1959. Béres András felvétele (F 14000).

A negyedik periódust egy sorozat alkotja, a felvételeket elkészítését pedig egy alkalom adta. Az 1960-ban Debrecen – Halápon készült 46 fotográfia547 Béres András és Faragó István munkája. A szöveges források közé tartozó Vándorcigányok a Nyírségbıl címő, Iváncsics Nándor által készített kutatási jelentésnek a fotográfiai anyaga. A képanyagból két, egyaránt Cigánygyerekek címő fénykép hiányzik, a Vákáncs kunyhó góréja címő fénykép pedig nem cigányábrázolás. A halápi fotográfiai anyag sajátos és bonyolult belsı tematikai felépítéssel rendelkezik. Több településfotónk van, a Vándorcigány település távlati képe címmel két különbözı felvétel is készült, továbbá ide tartoznak még a Kóbor cigányok településének távlati képe és a Cigánytábor címő fotográfiák, utóbbiak már fél közeli képek, és csak a település egy-egy részét mutatják. A településfotókhoz hasonlóan több épületfotó is készült, Cigánykunyhó címmel két különbözı felvétel, továbbá a Cigányasszony a kunyhó elıtt, a Cigánycsalád a kunyhó alatt, utóbbiból szintén két különbözı felvétel, és a Cigánycsalád a kunyhóban címő, amely az ebédelés pillanatait örökítette meg. A fényképek az egyaránt Cigánykunyhó címő két fotográfia kivételével egyéni és csoportos portrék, életképek és viseletképek is egyben. A sorozatban csak két különbözı tárgyfotó van, mindkettınek a Cigányok szekere a címe, de szekér ezen kívül több más képen is szerepel még a háttérben. Gazdálkodással kapcsolatos munkaábrázolásból is csak két fotográfiánk van, Tuskózó cigány és Kecskefejés címmel, utóbbi életkép és tárgyfotó is. Több olyan munkamozzanatokat ábrázoló sorozat is készült azonban, amelyek különbözı hétköznapi tevékenységeket mutatnak be. Ilyen tevékenység a 547

Fotószámok: 14614 a, 14614 b, 14615, 14616, 14617, 14618, 14619, 14620, 14621, 14622, 14623, 14624,

14625, 14626, 15627, 14628, 14629, 14630, 14631, 14632, 14633, 14634, 14635, 14636, 14637, 14638, 14639, 14640, 14641, 14642, 14643, 14644, 14645, 14646, 14647, 14648, 14649, 14650, 14651, 14652, 14653, 14554, 14655, 14656, 14657, 14710.

178

mosás. A mosáshoz kapcsolódó sorozatban található a Mosóvíz elıkészítése, a Cigányasszony mos címő fénykép, utóbbinak négy változata is van, és a Kiteregetett ruhák a félig kész cigánykunyhón címő fotográfia, ami egyben épületfotó is. A mosogatásról két fénykép készült, egyaránt a Cigányasszony mosogat címmel. A fızést mutatják be a Cigányasszony fız és a Cigányasszony ebédet fız szabad tőznél címő fotográfiák. A tésztakészítés egyik mozzanatát ábrázolja a Cigányasszony tésztát gyúr címő kép. Több fotográfiánk is van mindennapi szokásokról, így az étkezésrıl, amelyet szintén több fénykép is illusztrál, az evést a Reggeliznek a cigányok, errıl két különbözı változat született, és a Cigányok a reggeli körül címő fénykép, az ivást pedig a Cigányasszony iszik és a Cigányember iszik címő fotográfiák. A pihenéshez, a társas élethez kapcsolódnak a Tere-fere a fazék mellett, a Cigányember magyaráz és a Cigányok alkusznak a lóra címő fényképek. Ritkán adódik lehetıség megörökíteni intimebb emberi helyzeteket, de ilyen is elıfordul a halápi fotográfiák között, ennek a képnek Fiatal cigányasszony szoptat a címe. A portrék többségén gyerekeket látunk különbözı helyzetekben, ilyen fotográfiák a Cigánygyerekek, két különbözı kép is készült ezzel a címmel, illetve a Meztelen cigánygyerekek és a Cigánygyerek lóháton címő fényképek. A portrék további része a családi kapcsolatokat mutatja be, így a Fiatal cigányasszony gyermekével, a Cigány nagypapa az unokával és a Cigánycsalád címő fotográfiák. Önálló portré a Cigányasszony címő kép, amelynek a beállítása hasonló Cigányember magyaráz címő fényképhez, de itt a visszafogott figyelem pillanatát örökítette meg a fotográfus. Az Iváncsics Nándor a cigányok között címő fotográfia a néprajzi kutatás folyamatának egyik eseményét ábrázolja, így inkább munkaábrázolás, és nem a kutatók, fotográfusok és a fotografáltak már megszokott közös portréja.

6. kép. Cigánycsalád a kunyhóban. Debrecen-Haláp, 1960. Béres András felvétele (F 14617).

179

7. kép. Tere-fere a fazék mellett. Debrecen-Haláp, 1960. Béres András és Faragó István felvétele (F 14626).

Az ötödik periódust több sorozat jellemzi, így Béres András Rozsályon 1961-ben készített 6 felvétele,548 majd az 1962-ben Komádiban fotografált 2 fénykép, 549 és a Pocsajban készült 15 fénykép,550 végül 1962 májusában a Nagylétán született 4 felvétel.551 A 6 rozsályi kép közül az elsınek csak az adatleírása maradt meg, a címe Lakatos Péter cigánymesélı és családja volt, és valószínőleg csoportos portré lehetett. Ugyanakkor fennmaradt egy ehhez hasonló elnevezéső fénykép Lakatos Péter cigánymesélı családja körében címmel. A fotográfiáknak Lakatos Péter áll a középpontjában, amelyek csoportos portrék, de emellett eseményfotók is, szokásképek és munkaábrázolások is lehetnek, mivel a cigányprímás családja körében mesél, bordakötés közben mesél és hegedőkísérettel dalbetétes mesét mond. A képek beállítottnak hatnak, életképszerőek, és egyben viseletfotók is. A Komádiban készült fotográfiák eredetileg filmkockák másolatai, és valójában 4 felvételt rögzítettek rajtuk, így ezek a felvételek duplikátumok. Valamennyinek Cigányputrik a címe. Elsısorban épületfotók, de ezen túl több életképi mozzanatot is tartalmaznak. A Pocsajban készült 15 fénykép egy része, 8 felvétel szintén filmkockák másolata. A címe ezeknek a képeknek is azonos, egyaránt Cigánytelep. Ugyanakkor ezek a felvételek is duplikátumok, és életképi mozzanatokat tartalmazó épületfotók. A további fotográfiák között, az elıbbi téma újabb variánsai mellett, még újabb ismétlıdésre és 548

Fotószámok: 19020, 19021, 19022, 19023, 19024, 19025.

549

Fotószámok: 15979 a, 15979 b.

550

Fotószámok: 15989 a, 15989 b, 15990 a, 15990 b, 15991 a, 15991 b, 15992 a, 15992 b, 16242, 16243, 16244,

16245, 16246, 16247, 16248. 551

Fotószámok: 16324, 16325, 16326, 16329.

180

így immár három egymással azonos fényképre bukkanhatunk. A pocsaji sorozatban 3 olyan csoportos portré, egyben épület- és viseletfotó is van, amelyeken a telepiekkel együtt a fotográfus egyike önmagát is megörökítette. A Cigány nık címő fénykép is az elıbbi leírásnak felel meg, vagyis csoport portré, egyben épület- és viseletfotó, de az egyetlen önálló nıi fotó, mivel a cigány nık önálló ábrázolása az eddigiekben mindig alárendelıdött valamilyen egyéb témának vagy a fotográfusok inkább csak szerepeiken keresztül láttatták ıket. A győjtés ötödik periódusában Nagylétán készült felvételek a Komádiban és a Pocsajban született fotográfiák témáit és stílusát folytatják. Épületfotók, amelyeken most meszelt falú cigány lakóházakat látunk, és olyan csoport portrék, amelyek viseletfotók is egyben. A cigány gyerekek portréi beállítottak, van egy kötöttebb és egy spontánabb változatuk, utóbbin a fotográfusokkal együtt, közös fotón láthatóak.

8. kép. Cigány nık. Pocsaj, Cigánytelep. 1962. Béres András felvétele (F 16244).

A győjtés hatodik periódusában 1964-ben Fülöpön 3 fénykép,552 1965 januárjában Hortobágyon szintén 3 fénykép,553 1965 októberében Nádudvaron 13 fénykép,554 végül 1966 januárjában, Debrecenben, a Hortobágyi úton 5 fénykép555 készült. A Fülöpön készült két, egyaránt Cigány lakótelep címő és a Cigány lakóház címő fotográfián látható omladozó házak utcai 552

Fotószámok: 18799, 18800. 18801.

553

Fotószámok: 18273, 18274, 18275.

554

Fotószámok: 19317, 19318, 19322, 19323, 19324, 19325, 19326, 19327, 19328, 19329, 19330, 19331,

19332. 555

Fotószámok: 20307, 20308, 20309, 20310.

181

életképi mozzanatokkal kibıvített épületfotók. A hortobágyi fényképek familiáris portrévariációk Burai Zsigáról és Burai Zsigával, a csárda zenekarának prímásával, és viseletfotók is, de utóbbiként már a turisztikai archaizálás példáját láthatjuk benne, a cigányábrázolások között pedig a nemesit utánzó trópust képviseli. A Nádudvaron készült fényképek közül kettı elsısorban épületfotó, életképre utaló mozzanatokkal, ugyanakkor az egyik tárgyfotó, a másik pedig viseletfotó is. Az itt fotografált többi kép egy eseményfotó sorozat része, olyan szokásképek, amelyek a folklór körébe tartoznak, így egyéni nıi, páros és vegyes csoportos táncképek a helyi cigány együttes tagjaival, de a táncképek között elıfordul néhány beállított csoportos portré is. A fényképeket viseletfotóként látva ismét archaizáló tendenciát sejthetünk, az alkalomhoz illı ruhadarabok pedig már egy összeállított népi hagyomány elemei lehetnek. A Hortobágyi út mentén fotografált sorozat vándorcigányokat örökített meg. A fotográfiák elsısorban tárgyfotók, az ekhós szekérrel a középpontjukban, de több fénykép ebben a sorozatban is értelmezhetı még ezen kívül életképként, portréként és viseletfotóként.

9. kép. Vándor cigány. Debrecen, 1966. Béres András felvétele (F 20308).

182

A Déri Múzeum Fotótárában 1966 után már csak elszórtan vannak nyomai néprajzi cigány reprezentációknak, mivel 1974-bıl, 1982-bıl, 1984-bıl, 1988-ból és 1991-bıl is csak egy-egy fényképet556 említhetünk meg. A fotográfiák lelıhelye is megváltozott, és bizonytalanná vált a lokalizációjuk. Az 5 felvételt Varga Gyula és Fekete Gáborné készítette. Varga Gyula 1974-ben készült 4 kismarjai fotográfiája557 közül három esetében, az Ól, kúttal Kovács Piroska udvarán, a Lebontott vertfalú ház és a Szemétlerakóhely a Bocskaivárdomb tövében címő épületfotóknál bizonytalannak látszik, hogy cigányábrázolásokkal van dolgunk. A Cigányház óllal egybeépítve, mellette tyúkól, szénaszín címő épületfotója, a gazdasági udvar részletével a paraszti életvitel átvételére utal. Fekete Gáborné 1982-ben fotografált Cigánybéklyó címő képe tárgyfotó, de lelıhelye ismeretlen, hasonlóan az 1988-ban készült Cigányzenekar címő fényképhez. Utóbbi egy beállított csoportkép, egy ünnepélyes portré. Varga Gyula Edényt áruló cigányasszony és leánya címő fényképe, amely elsısorban viseletfotó, de egyben esemény-, és munkaábrázolás is lehet, 1984-ben az erdélyi Bihorban [Biharban], míg Fekete Gáborné Borház, cigánytelep címő épületfotója 1991-ben a szatmári Răteştiben [Szakaszon] készült.

10. kép. Cigányház óllal egybeépítve, mellette tyúkól, szénaszín. Kismarja, 1974. Varga Gyula felvétele (F 42317).

556

Fotószámok: 54508, 58753, 68284, 72218.

557

Fotószámok: 42315, 42316, 42317, 42318.

183

8.3.3. A Fotótár nem néprajzi cigány anyagai A Déri Múzeum Fotótárában a múzeum teljes cigány fotográfiai anyaga hozzáférhetı, így létrehozható a nem néprajzi cigány reprezentációk adatbázisa is, amelynek adatrendszerét a Mellékletben található Képi források. Cigány dokumentációk a Helytörténeti, az Iparmővészeti, az Irodalmi, a Képzımővészeti, a Legújabb-kori, a Numizmatikai és a Történeti Győjteményben. Fotótár, Déri Múzeum, Debrecen címő táblázatban adtam meg. Összesen 62 cigányokkal kapcsolatos fotográfiát azonosítottam ezekben a győjteményekben, majd ezután besoroltam a nem néprajzi cigány reprezentációk csoportjába. A fényképek adatrendszerét, mivel gyakran hiányosnak találtam, ahol lehetett kiegészítettem és pontosítottam, illetve több esetben kényszerően el kellett fogadnom az adathiányt. A nem néprajzi fotográfiák ugyanakkor elsısorban másodlagos dokumentációk, az eredeti reprezentációk másolatai, és győjteményes besorolásuk alapján nem tartoznak a fotográfia és a néprajzi fotográfia körébe. A győjtemények anyaga azonban meglehetısen vegyesnek bizonyult, és nem mindig felelt meg az elızetes elképzelésnek.

A Helytörténeti Győjteményben egy cigányokkal kapcsolatos felvétel található, Cigányzug558 címmel, amely a néprajzi fotográfiák közé is tartozhatna. Balogh István fényképezte, és egy utcarészletet örökített meg Mikepércsen 1938. szeptember 17-én, de a fénykép inkább épületfotóként értelmezhetı. Az épületek deszka- és léckerítéssel övezett, fehérre meszelt nádfedeles paraszti lakóházak, az utcára merıleges elrendezésben. Az egyik porta azonban eltér ettıl. A fotográfus az utcarészlet mellett ezt a portát helyezte a fénykép középpontjába. A porta kerítése korhadozó, a lakóháza az utcára párhuzamos elrendezéső, alacsonyabb a magassága a környezetében látható többi hasonló funkciójú épületnél, falain pedig a meszelés nyomai már alig észrevehetıek, és csak egyetlen ablaka van. Talán cigány lakóház lehetett, ami magyarázatot is adhat a fotográfia elnevezésére.

Az Iparmővészeti Győjtemény két cigány fotográfiája az Aventurin lakkvázák színes berakással díszítve, ezüst cigány serleg559 címő tárgyfotón látható díszített serleg és Megyessy Ferenc Cigányasszony560 címő portrérajza. A portrérajz inkább a Képzımővészeti Győjteménybe illeszkedne. A tárgy és a portré nem mutatnak fel etnikus azonosító jegyeket, cigány reprezentációvá az elnevezésük és az alkotójuk címadása alapján válnak. 558

Fotószám: 3607.

559

Fotószám: 38784.

560

Fotószám: 43997. A pontos cím zárójelbe tett megjegyzéssel a tusrajzon.

184

Az Irodalmi Győjtemény négy cigánynak minısített anyagot ıriz. Az elsı címe Csokonai kézirat: ,,A cigányok eredete”,561 amely egy kéziratlap egy cigányokról szóló eredetmonda kezdı részletével. A mondarészlet Csokonai különbözı tárgyú feljegyzései között szerepelt, és inkább folklórközlésnek, így néprajzi jellegőnek tarthatjuk. A második fotográfia címe Érsekújvár, Állomásépület. A vonattal érkezıket cigánybanda fogadja.562 A fotográfusa ismeretlen, a szituáció beállított, a portrén a banda tagjai polgári öltözéket viselnek, de az alakok kontúrjai elmosódottak. Ez a kép is a néprajzi fotográfia körébe sorolható. A harmadik címe Nagybánya. Cigány üstfoltozó.563 A fotográfusa ennek a fényképnek is ismeretlen, és ez is néprajzi fotográfia, de beállított mőtermi portré. A címmel ellentétben nem mesterségfotó, mivel erre nem látunk utalást. A képen a szegénység jelei sem fordulnak elı. A fotográfus fényképe szereplıjét ülve, polgári öltözetben, méltóságot mutatva ábrázolta. A negyedik felvétel címe É. Kiss Sándor a hadházi cigányok között,564 szintén néprajzi fotográfia, egy szabadban beállított csoportkép. A fényképész szegényesen, rongyosan öltözött gyerekeket és egy felnıtt férfit örökített meg, az egyik gyereket a szájában, egy másikat a kezében tartott cigarettával. A fotográfia elsısorban a szegénységet kívánta hangsúlyozni, és így megengedte szereplıinek különbözı, általuk választott testtartások, sıt pózok felvételét, ennyiben pedig lehetıséget adott az egyéni önbemutatás különbözı változataira.

A Képzımővészeti Győjtemény anyagai között harminchárom cigány fotográfia található,565 de az alkotások száma ennél lényegesen kevesebb, mivel más-más fotográfus közremőködésével, különbözı idıpontokban, vagy akár ugyanazon fotográfus nyomán egy-egy alkalommal néhány mő többször került be a Fotótárba. A győjtemény cigányokkal kapcsolatos mőalkotásai szinte kizárólag festmények. A mővészek köre a fotografálás ismétlıdései ellenére mégis viszonylag széles, a cigány téma megihlette Jankó Jánost, Walentiny Jánost, Holló Lászlót, Toroczkai Oszwaldot, Zádor Istvánt, Menyhárt Józsefet, Gaál Ferencet, Dienes Jánost, Veress Gézát, Senyei Oláh Istvánt, Lotz Károlyt, Vadász Endrét, Orosz Jánost, Aszmann Ferencet, Félegyházi Lászlót, Nagy Istvánt és Tar Zoltánt. Jankó Jánosnak Cigányélet, Jelenet a cigányéletbıl címekkel ugyanazon munkájáról négy fotográfia is készült, fekete-fehér és színes változatokban, Walentiny János Hegedőt hangoló fiú címő mővérıl két fekete-fehér 561

Fotószám: 8957.

562

Fotószám: 44748.

563

Fotószám: 47419.

564

Fotószám: 67707

565

Fotószámok: 464, 473, 474, 4321, 7889, 10660, 10727, 10767, 15615, 27822, 27938, 27957, 28892, 29187,

29202, 30428, 35516, 35517, 37349, 43099, 49483, 55852, 56456, 60520, 63681, 68934, 80119, 81694, 87077, 87567, 89817, 90140.

185

fényképünk van, Holló László Cigányleányának négy változata, a Cigányoknak két változata van, míg az Öreg cigány címő festményérıl egy felvétel készült. Toroczkai Oszwald Halászó cigányok, Gaál Ferenc Cigányrajkó, Dienes János Cigányok és a Cigánykatona, Veress Géza Cigánylány, Senyei Oláh István Cigányok, Vadász Endre Cigánylány, Orosz János Cigányköltı, Aszmann Ferenc Cigánymulatság címő festményeirıl szintén egy-egy fénykép született. Zádor Istvánnak nincs két, Cigánytábor és Cigányok címő alkotása, itt is a fotografálás és a címadás során kettızıdött meg az eredeti mő. Menyhárt József Cigányok az erdıben címő fametszetérıl is két fotónk van, míg Lotz Károly Vázlatkönyvbıl. Cigányok címő képei, ugyanazon címmel, de két különbözı rajzot rejtenek. Félegyházi László Román kislány címő festményének az adatolása bizonytalan, és míg lehetséges, hogy ez a kép valójában cigányábrázolás, addig a Cigánylány címő festményénél nincs ilyen kétségünk. Nagy István Falusiak. Vályogvetı cigány és Tar Zoltán Cigánynı címő mővének másolatait nem találtam meg a Fotótárban és az eredeti alkotásokhoz sem fértem hozzá, így csak az adatleírásuk áll rendelkezésre. A győjtemény Balázs Kálmán cigányprímás címő képe fotográfia, amely Egey István és Gondy Károly 1865-ben alapított debreceni fényírdájában készült. Mőtermi portré, családi privát fotó, és nem képzımővészeti alkotás. A győjteménybe az adattár és a képtár áttekintése után így húsz alkotást sorolhatunk be. A Képzımővészeti Győjtemény cigány reprezentációi elsısorban mővészi ábrázolások, továbbá jelentıs részük az elnevezésen kívül mentes minden néprajzi vagy etnikus, identifikáló utalástól. Ilyen alkotás Toroczkai Halászó cigányok címő vízfestménye, Menyhárt Cigányok az erdıben címő fametszete, Veress Géza Cigánylány, Senyei Oláh István Cigányok, Holló László Öreg cigány és Cigánylány, Lotz Károly Vázlatkönyvbıl. Cigányok címő rajzainak egyike, Dienes János Cigánykatona, Orosz János Cigányköltı, Aszmann Ferenc Cigánymulatság, Félegyházi László Román kislány és Cigánylány címő munkája. Minden mőalkotás cigány reprezentáció a mővészi intencióknak megfelelıen, a cigányok azonban nem különböznek jellegzetesen másoktól vagy a mővészi megformálás, az ábrázolás módja etnikusan felismerhetetlenné tette ıket, mivel megfosztotta tárgyát különbözıségeitıl, illetve lehetséges, hogy maguk a cigányábrázolások nem konvencionálisak.566 Milyen motívumok mutathatnak mégis etnikus jellegre, és milyen jegyekbıl állhat össze az etnikus társadalmi konstrukció? Walentiny Hegedőt hangoló cigány fiú címő képén a hegedő, a hegedő és a gyerek kapcsolata, és a cselekvés, a hangszer hangolása. Holló László Cigányok címő festményén szintén a hegedő. Gaál Ferenc Cigányrajkó címő olajfestményén a hegedők, és ezen túl a kalapviselet, a mezítlábas alakok és a szakadozott, kopottas ruházatuk. Dienes 566

Walentiny János cigányábrázolásaihoz: Kovács 2009: 85: ,,Valentiny képei nem mozdították át a ,,cigányt” a

nemesi, a polgári, netán a népi trópusra, de saját világában sem vadították el, hogy kellıen egzotikussá váljon.” Holló László cigányábrázolásainak megértéséhez és jelentıségéhez szintén: Kovács 2009: 86. és 90: 49. jegyzet.

186

János Cigányok címő életképén az egyszerő lakóépületek és a rendezetlen lakókörnyezet, a meztelen gyermekfigurák csoportja, továbbá a nıalakjai hátán hordott fehér lepedıs batyuk. Zádor István Cigánytábor címő képén a fák alatt álló ekhós szekerek, Lotz Károly Vázlatkönyvbıl. Cigányok címő egyik vázlatán szintén az ekhós szekér, és ezen túl még a szekér elıtt álló nyitott sátor. Zádor Istvánhoz hasonlóan Lotz Károly is cigánytábort rajzolt, de Zádorral ellentétben azt a szabad puszta világába helyezte. Jankó János Cigányélet címő képe is ennek a témának a variánsa. Az életképen a háttérben ott az ekhós szekér, a természet itt is a puszta, a figuráknak rövid vagy hosszú fekete színő a haja, erıteljes fekete színő a szemöldöke és barna a bırszíne, de a kisebb gyerekek kivételével gazdagon és jól öltözöttek, többféle viseletet hordanak, kompozíciójuk idilli hangulatot áraszt. A mővészek közül többen választották a cigánylány témáját is. Vadász Endre Cigánylányát az különbözteti meg a győjtemény többi cigány nıábrázolásától, hogy alakját antropologizálta, és attribútumaival közelítette az etnikus társadalmi sztereotípiához, így a sötét színő kontyba kötött hajjal, a fekete szemekkel, és az erıteljes szemöldökkel és ajkakkal.

A Legújabbkori Győjtemény tizenkét cigánynak tartott anyagának mindegyike a Kossuth Lajos és a debreceni cigánykirály567 címet kapta, fotográfusuk valamennyi esetben Hegyaljai Kiss Géza lehetett. A fényképek sorozatot alkotnak. A sorozat tagjait alcímekkel különítették el. Listába szedve ezeket, így Cikk a Debreceni Kalendáriumból. 1943; Piac utca (alsó részlet). 1901; Fı utca. 1900-as évek eleje; Kenyérpiac. 1900-as évek eleje; Református Nagytemplom a Kossuth szoborral. 1900-as évek eleje; Évszázados református templom (Kistemplom). 1910; Piac utca. 1900-as évek eleje; Városháza. 1900-as évek eleje; Kereskedelmi és Iparkamara. 1900-as évek eleje; Kereskedelmi és Iparkamara. 1900-as évek eleje és a Kollégium a Bocskai szoborral. 1900-as évek eleje, arra a következtetésre jutunk, hogy a fotósorozat valójában a századfordulós Debrecen reprezentatív középületeinek és fontosabb nyilvános tereinek kisebb albuma. A fényképek egy része képeslapnak készült, ugyanakkor az album néhány épületfotója egyben életkép is. Az életképek szereplıinek etnikus hovatartozása nem állapítható meg. Cigányokra vonatkozó egyértelmő adat csak a sorozat elsı darabjában, egy elbeszélı forrásban, az 1943-as Debreceni Kalendárium lapján fordult elı, és ennek az írásnak a címe Kossuth Lajos és a debreceni cigánykirály, a ,,cigánykirály” pedig Boka Károly cigányprímás. A kalendáriumi múltidézés azonban nem a prímást mutatja be, hanem Kossuth 1849-es debreceni idıszakát, a híres mulatóhelyeket, továbbá Kossuth kedvenc nótájának szövegét adja közre. Boka Károlyról mővészetének dicsérete mellett polgárosodását, a saját háztulajdon szerzését és szılıbirtokossá válását említi meg. 567

Fotószámok: 34671, 34674, 34675, 34676, 34677, 34678, 34679, 34680, 34681, 34 682, 34683, 34684.

187

A Numizmatikai Győjteményben két ismeretlen eredető cigány emlék van, az elsı elnevezése XVI. századi cigány hamisítványpénz,568 a másodiké pedig Szatmár megyei cigány hamisítványpénzek feliratai.569 Elıbbi tárgyfotó, míg az utóbbi egy lista másolata, a pénzek feliratainak felsorolása egy nyomtatott lapon. A tárgyfotó és a feliratok önmagukban azonban nem elegendıek az etnikus kapcsolat feltételezéséhez, amely talán a kontextusból eredhetett. A kapcsolat bizonyításához további ismeretekre és egyéb források bevonására lenne szükségünk. A Történeti Győjtemény állományában nyolc cigányokhoz kapcsolt anyag található.570 Az egyik egy olyan fotográfia, amelyen az ismeretlen fotográfus mőtermi portréján Ráy Károly debreceni cigányprímást örökítette meg, aki kezében a hegedőjét tartja. A további hét felvétel sorozatot képez, és eredetileg nem fotográfiák. A leírásaikban nem tüntetették fel alkotóikat, sem az egyéb adataikat. Az egyik képet az alján látható nyomtatott felirat szerint Ujházy Ferenc vázlatai után idısebb Jankó János készítette, és így valószínőnek látszott, hogy valaha megjelentek mint illusztrációk. A keletkezési idejüket az alkotók életrajzi adatai alapján a 19. század második felére tettem. A kiadványt a rajzok és a felirat stílusára hagyatkozva sikerült azonosítanom.571 A Történeti Győjteményben talált rajzok a Vasárnapi Újságban jelentek meg 1862 és 1865 között,572 amely rendszeresen közölt, többek között cigányokról, már ennél korábban, szinte a megjelenésétıl kezdve, és késıbb is különféle néprajzi ismertetéseket. A Va-

568

Fotószám: 23425.

569

Fotószám: 24005.

570

Fotószámok: 24721, 24722, 24723, 24724, 24725, 24758, 24762, 74898.

571

Köszönöm a segítségét Móré Sándor Józsefnek, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára könyvtárosának, továbbá Szuhay Péternek, a Néprajzi Múzeum muzeológusának, aki a felirattal rendelkezı rajznak megtalálta egy másik másolatáról, egy 1867-es fametszetrıl készített fotográfiát magángyőjteményében, annak teljes adatleírásával együtt. Az adatleírásban a megjelenés pontos helye megegyezett az elızetesen feltételezett Vasárnapi Újsággal, a pontos évszám pedig leszőkítette számomra a megjelenés lehetséges idıszakát. 572 A fotószámok és az eredeti adatleírások, a megjelenés sorrendjében: 1. F 24758 és F 24762: Utazó czigánycsoport. Rajzolta Jankó. Képek a hazai népéletbıl, XIV. Vasárnapi Újság IX. évfolyam, 1862. 3. sz. 28. 2. F 24721: Meszelıkötı czigánynık. Ujházy F. vázlata után Jankó J. Képek a hazai népéletbıl, XXI. Vasárnapi Újság IX. évfolyam, 1862. 25. sz. 293. *3. F 24723: Kolompár czigányok. Ujházy F. vázlata után Jankó J. Képek a hazai népéletbıl, XXII. Vasárnapi Újság IX. évfolyam, 1862. 27. sz. 313. 4. F 24722: Teknıvájó czigányok. Ujházy F. vázlata után Jankó J. Képek a hazai népéletbıl, XIV. Vasárnapi Újság IX. évfolyam, 1862. 37. sz. 436. 5. F 24725: Vándor czigány-család. Képek a hazai népéletbıl, XXXIX. Vasárnapi Újság XI. évfolyam, 1864. 10. sz. 93. 6. F 24724: A dade meg a rajkó. Marastoni A. rajza. Képek a hazai népéletbıl, XLVII. Vasárnapi Újság XII. évfolyam, 1865. 22. sz. 261. *A 3. rajz megjelenésének pontos helyét és idıpontját nem sikerült azonosítanom. A Vasárnapi Újságban és Történeti Győjteményben található rajzok megegyeznek egymással, de a 3. rajz felirata a győjteményben Üstfoltozó czigányok. Ujházy F. vázlata után Jankó. A szövegben a Déri Múzeum Fotótárának adatleírásait használtam.

188

sárnapi Újság 1861-ben indította el Képek a népéletbıl címő új sorozatát, amelyeket ,,jónevő honi mővészek mőveinek másolatai vagy eredeti vázlatai nyomán”,573 mint un. genreképeket a lap egyéb közérdekő rajzai közé vegyítettek, és rövidebb vagy hosszabb népleírásokat és magyarázatokat is főztek hozzájuk. A sorozat címe a kezdetek után gyorsan módosult, és Képek a hazai népéletbıl lett a végleges elnevezése. A Történeti Győjteményben talált cigányábrázolások ebben az új sorozatban jelentek meg. Bár festımővészek készítették a rajzokat, a mővek mégsem tekinthetıek csupán képzımővészeti alkotásoknak. A rajzolás során ugyan általában kiemelnek vagy sőrítenek mozzanatokat a megfigyelt valóságból, kompozíciókat hoznak létre, és a rajzolás maga egyben a valóság értelmezése is, de a szerzıik célja ebben az esetben a népélet különféle mozzanatainak rögzítése volt, ezért az alkotás során a valóság másolatának megteremtésére törekedtek, így a rajzokra mint másodlagos néprajzi forrásokra tekinthetünk. A rajzok pontossága, kidolgozottsága ugyanakkor erısen függ a megfigyelıtıl, a rajz elkészítıjétıl, de a korabeli fényképezés technikája is gyakran eredményezett olyan felvételeket, amely a képek értelmezésének lehetıségeit korlátozta. A 19. században még lényegesen kisebb volt a kidolgozott rajz és a fénykép közötti távolság. A győjteményben talált rajzok címei Cigányok, Teknıvájó cigányok, Üstfoltozó cigányok, Muzsikus cigányok, Vándor cigány család, míg kettınek egyaránt Cigány életkép, arra utalnak, hogy a sorozattal a magyarországi cigányok tipikusnak tartott foglalkozásait, alakjait, csoportjait, és élethelyzeteit kívánták bemutatni. Az ábrázolás mőfaja összetett. A Teknıvájó cigányok, az Üstfoltozó cigányok, a Muzsikus cigányok és a Vándor cigány család elsısorban olyan viseletrajzok, amelyeknek az életkép a modellje, mivel mindig valamilyen hétköznapi helyzetben örökítették meg alakjaikat. A lerajzolt tárgyak fajtája és száma csekély, csak az azonosító különbség megteremtését biztosítják, így két teknı és néhány nagyobb merıkanál, egy vállra vetett üst, egy hegedő és egy klarinét, a vándorcigányoknál pedig kalapácsok, fogó, fújtató és egy kosár. Utóbbiakat azonban döntıen az ekhós szekérrel és lesoványodott lovakkal vagy szamarakkal identifikálták a képen. Az ekhós szekér egyben általános identifikáló motívum is, mivel az üstfoltozó cigányok mögött is látható a háttérben. További ilyen általános motívum a rajzokon, gyakran egyszerre, a csecsemı vagy a kisgyermek alakja. A Cigányok címő rajz meszelıket készítı asszonyokat ábrázol, ebben a mesterségrajzok kompozícióit követve, az idısebb pipázó asszonyt munka közben, a háttérben zsúpfedeles putrival, ennyiben pedig a vándorcigányok kompozíciójára emlékeztetve. A Cigány életképrıl két másolat is készült. A rajzon egy út mentén megálló vagy letáborozó csoportot látunk, amint lepihentek és a lovaikat itatják, az elıtérben és a háttérben pedig ekhós szekereket. A rajz több alakot és több szituációt 573

Képek a népéletbıl. Vasárnapi Újság, VIII. évfolyam, 1861. 12. sz. 136.

189

mutat be, sőríti a csoportazonosság motívumait. A nıket és a férfiakat külön tömbökben, az út két szélén ábrázolja, és ezzel magát az utat, az úton lét mozzanatát is hangsúlyozza.

11. kép. Teknıvájó czigányok. Jankó János rajza. Vasárnapi Újság, 1862. (F 24722).

12. kép. Utazó czigánycsoport. Jankó János rajza. Vasárnapi Újság, 1862. (F 24762).

190

8.3.4. A cigány reprezentációk győjteményes rendszere

A Déri Múzeum különbözı győjteményeinek áttekintése után megállapíthatjuk, hogy a múzeumban ırzött cigányokra vonatkozó források túlnyomó többsége néprajzi cigány reprezentáció. A Néprajzi Győjteményen kívül azonban nagyobb számban cigányokkal kapcsolatos anyag, és azon belül néprajzi cigány reprezentációk csak a Képzımővészeti és a Történeti Győjteményben találhatóak.

3.TÁBLÁZAT Cigány reprezentációk a Déri Múzeum Helytörténeti, Iparmővészeti, Irodalmi, Képzımővészeti, Legújabbkori, Néprajzi, Numizmatikai és Történeti Győjteményében.

Győjtemény

A fotográfiák A cigány reprezentációk száma száma

Helytörténet

1

1

Iparmővészet

2

2

Irodalom

4

4

Képzımővészet

33

20

Legújabbkor

12

1

Néprajz

232

215

Numizmatika

2

2

Történet

8

8

Összesen

294

253

A cigány reprezentációk számát úgy állapítottam meg, hogy a fotográfiák számából levontam azokat a felvételeket, amelyekrıl bebizonyosodott, hogy nem cigányokat ábrázolnak, továbbá azokat a cigány reprezentációkat egy reprezentációnak minısítettem, amelyekrıl a múzeum Archív Fotótárában több azonos fotográfia található, vagy a Fotótár összeállítása közben több másolat is készült, illetve csak az adatleírásuk maradt fenn.

191

8.3.5. A néprajzi cigány reprezentációk térbeli rendszere A 4. táblázat azokat a településeket mutatja, ahol a Déri Múzeum Archív Fotótárában és Fotótárában található néprajzi cigány fotográfiák készültek, továbbá a fotografálás idıpontjait, a fotográfiák és a néprajzi cigány reprezentációk számát. A településnév alatt zárójelben a fotografáltak lakóhelyét is megadtam abban az esetben, ha az eltért a fotografálás helyszínétıl. 4.TÁBLÁZAT A néprajzi cigány reprezentációk térbeli rendszere a Déri Múzeum Archív Fotótárának és Fotótárának néprajzi anyagában.

Település Biharkeresztes (Bedı) Bihor (Bihar) Csenger

Debrecen (Tiszapolgár)

Debrecen-Haláp (Hajdúsámson, Egyek, Nyíradony, Nyírábrány) Fülöp Hajdúböszörmény Hajdúhadház

Hortobágy

Kismarja Komádi Nádudvar Nagyiván Nagyléta Pocsaj Püspökladány Răteşti (Szakasz) Rozsály Vértes Vucskómezı (Вучкове)

Összesen

A fotografálás A fotográfiák A reprezentációk éve száma száma 1958

3

3

1984 1956 ismeretlen 1890 körül 1918 1929 1958 1966 1982 1988

1 2 5 2 1 1 3 5 1 1

1 1 3 2 1 1 3 5 1 1

1960

46

43

1964 1953 1908 1959 ismeretlen 1902 1930 1965 1951 1974 1962 1965 1956 1962 1962 1908 1950 1991 1955 1957 1961 1950 1951 1940

3 1 1 19 1 1 1 3 2 4 2 13 2 4 15 1 5 1 2 26 6 31 16 1 232

3 0 1 18 1 1 1 3 2 1 2 13 2 4 11 1 5 1 2 25 5 30 16 1 215

192

A Déri Múzeum Archív Fotótárában található néprajzi fotográfiák pontos számát nem tudjuk megmondani, de mindenképpen több ezerre becsülhetı. Az Archív Fotótárban a Régi néprajzi képek között kevés cigányokról készült fénykép található. A fényképek közül mindössze négy, Debrecenben készült fotográfiát tarthatunk néprajzi cigány reprezentációnak. A korai néprajzi fotográfia érdeklıdése még nem fordult határozottan a cigányok felé, akik így csupán kuriózumoknak tőnnek a fényképgyőjteményekben.

A Déri Múzeum Fotótárának több mint 90 000 fotográfiájából közel 28 400 tekinthetı néprajzi felvételnek, amelynek 0,7 %-a, összesen 228 néprajzi cigány fotográfia. A Fotótárban található fotográfiák száma és a néprajzi fotográfiák száma egyaránt nem tisztított adatok, mivel a fotográfiák és a néprajzi fotográfiák számának meghatározásához a Fotótár nyers, nem tisztított adatbázisa állt a rendelkezésemre. Ezek a számok így tartalmazzák azokat a fényképeket is, amelyeknek csak az adatleírásai maradtak fenn. A néprajzi cigány fotográfiák száma ennek következtében ebben az esetben is szintén a nyers, nem tisztított adat.

A néprajzi cigány reprezentációk térbeli rendszerében 20 fotográfiai helyszín fordul elı, amelyek többségében bihari, hajdúsági és szatmári települések. A legtöbb fotográfia Debrecen-Halápon, Hajdúhadházon, Nádudvaron, Pocsajban, Rozsályon és Vértesen készült. Fotográfusaink néhány településen egymáshoz viszonylag közeli idıpontban, több alkalommal is jártak. A reprezentációk összefüggı helyi idıbeli rendszereirıl mégsem beszélhetünk, mivel ehhez kevésnek látszik egy-egy településen a fotografálás alkalmainak és az elkészült fotográfiáknak a száma. Nagyobb néprajzi érvényességre tarthatnak igényt a térben és idıben pontosan meghatározott tematikus felvételek, mivel a cigányról készült fotográfiáink többsége 1950 és 1966 között, a rendszeres győjtés korszakában különbözı lokális, és legtöbbször egyben tematikus sorozatnak volt a része.

8.3.6. A néprajzi cigány reprezentációk tematikus rendszere A néprajzi cigány reprezentációk tematikus rendszerének nem részei a Déri Múzeum Képzımővészeti Győjteményének és Történeti Győjteményének cigány reprezentációi, mivel az itt ırzött mővek elsısorban nem néprajzi, hanem képzımővészeti alkotások.

A magyarországi cigányábrázolások XIX-XX. századi képzımővészeti áttekintését Szöllıssy Ágnes574 készítette el és adta közre. A Déri Múzeum Képzımővészeti Győjteményének 574


193

anyaga egyértelmően ebbe a képzımővészeti értelmezési keretbe tartozik. Fontos adalékokkal szolgált még a képzımővészet ,,cigány” ábrázolásainak történetéhez Kovács Éva575 is. Kovács szerint ,,1. a „fekete” test az európai modernitásban szexualizálódik és feminizálódik, másfelıl maszkulinizálódik, azaz a „fehér” társadalom saját vágyát és rossz közérzetét a „fekete” nıi vagy férfi testre vetíti ki. 2. A közép-európai társadalmak létrehozzák a maguk saját „feketeségét” „vad” csoportokon és individuumokon, távoli és közeli kolóniáikon keresztül. A modernitás közép-európai panoptikus rezsimjében a „cigányok” lesznek a pendant-jai Nyugat-Európa afrikai és ázsiai „primitívjeinek”.”576

A Történeti Győjtemény anyagának bemutatása során úgy érveltem, hogy az 1862 és 1865 között a Vasárnapi Újságban megjelent rajzok elsısorban szintén képzımővészeti alkotások, de egyben másodlagos néprajzi források is lehetnek. Most ehhez az állításhoz további kiegészítéseket tennék. A Történeti Győjtemény cigányokat ábrázoló rajzainak mint másodlagos néprajzi forrásoknak csak az elıbb említett képzımővészeti értelmezési keretre is vonatkoztatva, továbbá a Vasárnapi Újságban a megjelenés alkalmával hozzájuk főzött narratívumaikkal együttesen állapítható meg a forrásértéke. A Történeti Győjtemény cigányábrázolásai többségének elızetes vázlatokat felhasználva Jankó János a szerzıje. Szöllıssy Ágnes Jankó Jánosnak a Borsszem Jankó címő élclapban megjelent karikatúráival kapcsolatban megfogalmazott észrevétele közvetetten segíthet annak eldöntésében, hogy Jankó rajzai mennyiben lehetnek másodlagos néprajzi források, mivel ,,[c]igányfigurái a népszínmővek karaktereinek, a közbeszédben is legitimált mentalitás közhelyeinek képi átiratai.”577 Így ha Jankó rajzait képi átiratoknak tekinthetjük, és azok kevésbé tulajdoníthatóak egyszerően csak a mővészi képzeletnek, akkor fontos jellegzetességüknek bizonyul az, hogy különbözı másolatai a valóságnak, azonban ábrázolásainak tárgyai ebben az esetben így nem közvetlenül a cigányok, hanem a cigányokról alkotott és a XIX. század második felében elterjedt társadalmi képzetek voltak.

A néprajzi cigány reprezentációk tematikus rendszerébe nem soroltam be a Képzımővészeti és a Történeti Győjtemény anyagai mellett a Helytörténeti, az Iparmővészeti, az Irodalmi, a Legújabbkori és a Numizmatikai Győjtemény cigányokat ábrázoló fotográfiáit vagy cigányokkal kapcsolatban született és fennmaradt emlékeit sem, mivel keletkezésük körülményei

575

Kovács 2009: 74-90.

576

Kovács 2009: 75.

577

Szöllıssy 2002: 80.

194

alapján nem tartoznak a néprajzi diskurzushoz, vagy nem ismertek győjteményes elhelyezésüknek a szempontjai.

A néprajzi cigány reprezentációk tematikus rendszerében elkülönítettem egymástól három korszakot. A Déri Múzeum Archív Fotótárának nagyon kevés néprajzi cigány anyaga van, mivel ebben a fotótárban, a Régi néprajzi képek fényképgyőjteményeiben mindössze négy cigányokról készült fénykép található. A Déri Múzeum Fotótárának anyagában a néprajzi cigány fotográfiák rendszeres győjtésének ez a megelızı korszaka egészen az 1940-es évek végéig tartott. Ebbıl a megelızı korszakból csak szórványosan fordulnak elı a néprajzi győjteményben cigányokról készített fotográfiák, amelyeknek egy része pontosan nem is adatolt, így az itt található tizenegy fénykép közül ötnek ismeretlen a keletkezési idıpontja, egy részüknél pedig azért bizonytalan az, hogy a cigányokkal kapcsolatban születtek, mivel még nem tartották szükségesnek az etnikus kapcsolatot megnevezni. A rendszeres győjtés lezárulása utáni korszakból szintén nagyon kevés fényképünk van. Az 1970-es évekbıl mindössze egy, az 1980-as évekbıl pedig csak négy néprajzi cigány fotográfia található a győjteményben. A Déri Múzeum Fotótárának néprajzi cigány anyagában az 1950 és az 1966 közötti idıszak az, amelybıl viszonylag sok és pontosan adatolt fotográfia áll rendelkezésünkre. A néprajzi cigány reprezentációk tematikus rendszerében ezért elsısorban a cigányokról készített néprajzi fényképek rendszeres győjtésének korszakában készített fotográfiákat vettem figyelembe. A fotografálás ideje és helye, továbbá a jellemzı tematizációk alapján hat periódusra tagolt 1950 és az 1966 közötti években néhány helyre koncentrálódott a győjtés, így 1950-ben 31, 1951-ben 16, összesen 47 fotográfia Vértesen, 1955-ben 2, 1957-ben 26 és 1961-ben 6, összesen 34 fénykép Rozsályon, 1959-ben 19 fénykép Hajdúhadházon, 1960-ban 46 fotográfia Debrecen-Halápon, 1962-ben 15 fénykép Pocsajban és 1965-ben 13 fénykép Nádudvaron, vagyis ezen az öt állandó és az egy ideiglenes településen 174 néprajzi fotográfia készült. A néprajzi győjtemény 232 néprajzi cigányokat ábrázoló fotográfiájából azonban 212 fotográfia ebben a korszakban született, tehát csak 20 fotográfia található ezen az idıszakon kívül. A néprajzi cigány reprezentációk száma ennél alig valamivel kevesebb, a néprajzi győjtemény összesen 215 néprajzi cigány reprezentációjából az 1950 és az 1966 közötti idıszakban összesen 198 néprajzi cigány reprezentáció készült.

A cigányokról készített fotográfiák magyarországi történetének, és egyben történeti rendszerük tipológiájának megalkotására Szuhay Péter tett kísérletet, és fejtette ki több alkalom-

195

mal tanulmányaiban.578 A a cigányokról készült fotók típusainak meghatározása elsısorban a Néprajzi Múzeum 1993-as kiállításának fotográfiai anyagára épült, amelyen a magyarországi cigányság etnográfiailag, szociológiailag és antropológiailag dokumentálható XX. századi történetét mutatták be. A tárlathoz kapcsolódva jelent meg egy fotóalbum Barati Antónia és Szuhay Péter szerkesztésében, amelyben 736 cigányokról készített fotográfia szerepelt. A fotográfiák kiválasztását, majd rendszerezését hosszas és kiterjedt győjtımunka elızte meg a különbözı közgyőjteményekben, archívumokban és hagyatékokban.579

A cigányokról készített fotográfiák elsı típusa a historizált vadember. A XIX. század végének és a XX. század elejének fényképezıi a XIX. második felének irodalmi és képzımővészeti képére hagyatkozva kétféle cigányt ismertek. Az egyik cigány alakja az általános kulturális szokásrendszerbe beilleszkedı cigány, aki letelepült, és leginkább zenész a foglalkozása. Ennek ellentéte a másik, a titokzatos, kiismerhetetlen és veszélyes kóborló cigány alakja. A fotográfusokat az utóbbiak érdekelték, és nem ismerve ıket, vad és egzotikus emberekként fényképezték le ıket, emellett az archaikus kultúra hordozóit is látták bennük. A képeken a cigányok szekérrel és sátorral vándorolnak vagy erdei telepeken emelt kunyhóknál tevékenykednek. A cigányokról készített fotográfiák második típusa a szociofotó. Az 1930-as és az 1940-es években még nem vált külön a cigányok képi ábrázolása más szegény csoportok ábrázolásától, a cigányok nem etnográfiai kuriózumok, a szegénység még nem etnicizálódott, így nem feltétlenül tüntették fel a képek meghatározásánál sem a szereplık cigány származását, továbbá még nem lett cigány ábrázolás típus a gyermekét szoptató anya vagy a gyermeki meztelenség. Az ebben az idıszakban meginduló rendszeres etnográfiai győjtés a cigányok munkavilágát ábrázolta, és a fotográfiák harmadik típusában elsısorban a hagyományosnak tartott mesterségeket mutatták be, de ez a minta döntıen csak az 1940-es évek végétıl terjedt el a fotótanulmányokkal és a fényképsorozatokkal együtt. Az etnográfusok ugyanakkor ,,nem az egyes cigány csoportok kulturális rendszerének egésze iránt érdeklıdnek”,580 a kutatás nem a cigányokra irányult, hanem egy-egy foglalkozásra. Az 1960-as és az 1970-es évekre, ahogyan az etnográfiai érdeklıdés megváltozott, úgy a cigányokról készített etnográfus fényképfelvételek is megritkultak. Az 1950-es években terjedt el egy olyan fotótípus, amely a szociofotóra emlékeztet. Ebben a negyedik típusban azonban a cigányábrázolások a politikai törekvéseket legitimálták és dokumentálták, így azt kellett hitelesíteniük, hogy az ábrázolt világ a cigányok világa, és nem általában a szegények sorsát mutatják be. Nem jellemzıek a közeli 578

Szuhay 1998: 88-93. és Szuhay 2002: 97-106. és Szuhay 2006: 21’20”80”’.

579

Szuhay 2002: 97.

580

Szuhay 2002: 100.

196

vagy a személyesebb képek, inkább a környezetet fotografálják, a sáros utat, putrisorokat, kunyhókat, meztelen gyerekek csoportját, a piszkos és az éhezı embereket. A fényképek elsısorban illusztrációk, politikai célokat igazoló konstruált felvételek. Késıbb majd ehhez kapcsolódva, de ugyancsak a politika szolgálatában egy újabb cigányvilágot hoznak létre, amely az elıbbinek a transzformációja lesz. A cigányokról készített fotográfiák ötödik típusa a propagandafotó. Az 1960-as és az 1970-es években mint új mőfaj terjedt el a cigányok ábrázolásában, összefüggésben a mezıgazdaság átszervezésével és a parasztgazdaságok felszámolásával. A falusi térségekben már az 1950-es évektıl a nyomor, a szegénység, az analfabetizmus és a munkanélküliség a mindennapi tapasztalat. Az 1961-es párthatározat deklaráltan ezt az állapotot kívánta megszüntetni, és ehhez kellett egy másik, boldog cigány világot teremteni a fotográfiákon. A cigányokról készített fotográfiák hatodik típusa azonban ismét a szociofotó lett.. Az 1970-es években újra terjedı mőfaj azonban már nem egyszerően a szegénységet, hanem a szegregációt és a diszkriminációt is megörökítette, de továbbra sem ábrázolta a cigányok világainak egészeit, mivel a fotográfusok az elızı idıszak cigányképeire reagálva, és ezzel szemben hoztak létre egy még újabb cigány világot. Az 1990-es években némileg módosult ennek a mőfajnak a karaktere, mivel megjelentek benne a kedvesség és a szeretet mozzanatai, a portrékon a helyszín már irrelevánssá vált, a személyes szépség pedig ellentétbe került a környezet állapotával. A cigányokról készített fotográfiák hetedik típusa az antropológiai fotó, amelynek az 1970-es évek végére tehetık a kezdetei. Az antropológiai fotó azzal a felismeréssel összefüggésben jött létre, hogy a cigányok kultúrája nem egyszerően szegénységkultúra, hanem egyben etnikus kultúra is. Az antropológiai fényképeken úgy ábrázolták a cigányokat, ahogyan ık akarták önmagukat bemutatni. Az etnográfiai dokumentációtól ez abban tért el, hogy alapvetı törekvése a jelentések sőrítése. A cigányokról készített fotográfiai anyag egészére azonban az jellemzı, hogy hiányoznak belıle a privát fotók, amelyeket a cigányok önmagukról készítettek, illetve a felvételek többsége valamilyen ideológiai mozzanatot is tartalmaz, és a sokféle konstruált valóság egyikét idézi fel. ,,Ezért nagyobb biztonsággal tudjuk megmondani azt, hogy különbözı fényképészeti, tudományos és politikai iskolák hogyan gondolkodnak a cigányokról, mint azt, hogy ténylegesen milyenek a cigányok.”581

A magyarországi cigányokról készített fotók történeti tipológiájának fotográfiai anyaga nem etnográfiai rendszer, a fotók típusai sem etnográfiai osztályozásra utalnak. A rendszerezés egyes típusai inkább az irodalmi és a képzımővészeti, az etnográfiai, míg más típusai inkább a szociológiai vagy az antropológiai diskurzushoz kapcsolódnak, ugyanakkor szoros összefüggést állapítható meg a fotók egyes típusainak kialakulása és a szocialista politikai rendszer 581

Szuhay 2002: 106.

197

legitimációs igényei között, mivel a XX. század második felében bizonyos cigányábrázolások politikai célokat igazoltak és politikai törekvéseket dokumentáltak. A fotográfiai anyagra jellemzı még az, hogy az elkészült képek többsége nem függött össze a cigányok önbemutatásával és önképével, mivel a fotografálás ,,egy rajtuk kívül álló kulturális világ rájuk kényszerített törekvése”582 volt, vagyis a fotók legalább annyira a fényképezıkrıl is szólnak, mint magukról a fényképezettekrıl.

A magyarországi cigányokról készített fotók történeti típusai és a Déri Múzeum Fotótárának cigányokról készült néprajzi fotográfiai anyaga között megfelelés nem, de több ikonográfiai párhuzam azonban kimutatható. Privát fotók, amelyeket a cigányok önmagukról készítettek volna, a Déri Múzeum néprajzi cigány reprezentációi között sem találhatóak. A cigányokról készített fotográfiák elsı típusa a kezdetek historizált vadembere. A historizált vadember mindkét altípusának párhuzamai elıfordulnak a győjteményben. A kóbor cigány alakjának ikonográfiája bukkan fel a rendszeres győjtés második periódusában, az 1956-ban Csengerben készült a Ruhássátrak a vásárban: a cigányok szekere címő felvételen, majd a győjtés negyedik periódusában, az 1960-ban Debrecen-Halápon fotografált 43 fényképen, ugyanakkor ez a fotósorozat már etnográfiai dokumentáció, összetett belsı rendszerrel, amelyhez kutatási jelentés kapcsolódott. A Debrecen-Halápon készült etnográfiai sorozat pedig nem egyszerően csak a cigányok munkavilágát ábrázolta mint a tipológia etnográfiai fotótípusa, hanem az életvitel egészét, és megjelentek a fényképeken az 1990-es évek átalakult szociofotójának egyes motívumait megelılegezve a kedvesség és a szeretet mozzanatai is. Ugyanakkor a cigány ábrázolás típussá vált gyermekét szoptató anyára vagy a gyermeki meztelenségre is találunk innen példát. A kóbor cigány alakjának ikonográfiájára további párhuzam, a rendszeres győjtés hatodik periódusából az 1966 elején Debrecenben, a Hortobágyi úton készült fényképsorozat. A kulturális szokásrendszerbe beilleszkedett cigány alakjának ikonográfiáját látjuk, szintén a győjtés hatodik periódusában, az 1965 januárjában Burai Zsigáról és Burai Zsigával, a hortobágyi csárda zenekarának prímásával. készült 3 familiáris portrévariáción. Részben ehhez az ikonográfiai változathoz tartoznak még a győjtés ötödik periódusából, az 1961-ben Rozsályon fotografált fényképek Lakatos Péter cigányprímásról. A cigányokról készített fotográfiák második típusának az 1930-as és az 1940-es évek szociofotó változatának ikonográfiai motívumai a győjtemény anyagai között nem fordulnak elı. A fotográfiák harmadik típusába, az 1930-as évektıl datálható etnográfiai mesterségfotókhoz tartozhat viszont a győjtés harmadik periódusából, az 1957 augusztusában Rozsályon készült munkaábrázolás és mesterségfotó sorozat. A cigányokról készített fotográfiák negyedik típusának, az 1950-es 582

Szuhay 2002: 98.

198

években elterjedt szociofotóra emlékeztetı, politikai törekvéseket is dokumentáló fényképeknek az ikonográfiája viszonylag sok felvételen felbukkan, így a győjtés második periódusában a Nagyivánon fotografált fényképeken, majd a győjtés harmadik periódusában, az 1959 szeptemberében készült hajdúhadházi épületfotó sorozaton, de ezek közül több felvételen, a Cigány gyerekek a kunyhó elıtt címő fénykép két változatán, az Öreg cigányasszony és a Cigányasszony a kunyhóban címő fotográfiáknál csak mellékmotívumok, mivel ezek a fotók egyben portrévariációk is. Az ikonográfiai párhuzamok közé tartozik a győjtés ötödik periódusából, az 1962-be Komádiban fotografált Cigányputrik címő duplikált fénykép, az 1962 áprilisában Pocsajban a cigánytelepen készült fotográfiák egy része, összesen 11 fénykép, de a duplikációk miatt valójában csak 8 felvétel, és az 1962 májusában Nagylétán fotografált Cigány lakóház címő fényképek, továbbá a győjtés hatodik periódusából, az 1964-ben a Fülöpön készült egyaránt Cigány lakótelep címő 2 fénykép és a Cigány lakóház címő felvétel, továbbá az 1965 októberében Nádudvaron készült fényképek közül a Lakóház a cigánytelepen és a Cigány lakóház címő felvételek. A cigányokról készített fotográfiák ötödik típusának, az elıbbi típus transzformációjának, a boldog cigányokat bemutató propagandafotó ikonográfiájának a párhuzamai nem fordulnak elı a néprajzi cigány fotográfiák között, noha több fényképen örökítettek meg láthatóan szegény, de boldog, mosolygós, elégedett felnıtteket és gyerekeket. A fotók típusainak kialakulása és az ikonográfiai motívumok felbukkanása között nem találtam szoros kronológiai megfelelést. A szociofotó harmadik típusa és az antropológiai fotó pedig kívül is esik a rendszeres néprajzi győjtés idıhorizontján. A cigányokról készített fotók néhány típusának, így a szociofotó elsı típusának és a propagandafotónak az ikonográfiai motívumai sem jellemzıek néprajzi cigány fotográfiákra. Az ikonográfiai párhuzamok a rendszeres győjtés korszakából összesen 87 néprajzi cigány reprezentációt érintettek. A Déri Múzeum cigányokról készült néprajzi fotográfiai anyagának többi cigány reprezentációja nem helyezhetı el ebben az ikonográfiai rendszerben.

A magyarországi néprajzi fotográfiai anyag teljes rendszerérıl nincs áttekintésünk, de rendelkezésünkre áll a Néprajzi Múzeum fényképgyőjteményének leírása, amely szintén Szuhay Péter munkája.583 A Néprajzi Múzeumnak közel 317 000 felvételt ırzı fényképgyőjteménye van. A minden fotográfiára egyaránt kiterjedı feldolgozása ezért szinte lehetetlen feladat. A győjteménybıl így mintavétel történt, a minta reprezentativitásának biztosításához pedig a véletlen kiválasztás módszeréhez folyamodtak. Összesen 634 fénykép, vagyis körülbelül minden ötszázadik fotográfia került be a kétezrelékes nagyságú mintába, egyúttal minden egyes képnek ellenırizték a környezetét is, megállapítandó, hogy nem tagja esetleg valamilyen fotó583

Szuhay 2004: 39-61.

199

sorozatnak. A mintába került fényképek elemzése során a néprajzi diskurzus fotográfiai technikái, módszerei közül a beállítás, a megrendezés, a rekonstruálás, a sorozatképzés, az idealizálás, az archaizálás, az egzotikum és a sőrítés bizonyult meghatározónak és elterjednek.

A Déri Múzeum Fotótárának cigányokról készült néprajzi fotográfiai anyagával azonban azon túl, hogy egyaránt etnográfiai rendszerek és az osztályozás egységei egyaránt az etnográfiai fotótípusok a Néprajzi Múzeum fényképgyőjteményének nincs szorosabb kapcsolata. Teljesen eltérıek a kutatási célok, különböznek a vizsgálati egységek létrehozásának módszerei, ennek következtében más az alapsokaságnak tekintett fényképgyőjtemény és a minta viszonya, ezzel egyben a minta és a cigányokról készült fotográfiai anyag néprajzi összetétele, továbbá különböznek még a vizsgálat idımetszetei is. Hasonlóságok leginkább a két különbözı néprajzi fotográfiai anyag fotográfiai technikái és módszerei között lehetnek.

A Déri Múzeum cigányokról készült néprajzi fotográfiai anyagának rendszerezésénél azt tapasztaltam, hogy sok fénykép meghatározása, besorolása nem feltétlenül egyértelmő, és az egyes fotográfiák akár több néprajzi fotótípusba is bekerülhetnének. A fotográfiák leírásaiban ezért az elsıdleges meghatározás mellett a lehetséges többi meghatározást is megadtam. A személyeket ábrázoló fényképeknél szinte állandóan elıfordult a viseletfotóként történı azonosítás is. A viseletfotók esetében a kifejezés használata során még jelentés eltolódás is bekövetkezett. A leírásaimban a megszokott viselet terminus helyébe a népviselet lépett, míg a viselet általában az öltözetre, a ruházatra utalt. A terminológia módosításával a ruházkodás adott változatainak ikonográfiai jelentısége mellett arra szerettem volna rámutatni, hogy a öltözködés eltérései társadalmi sztereotípiákká váltak, emellett etnicizálódtak és a gyakorlatban már etnikai jelekként mőködnek, az eltérések fenntartása pedig a társadalmi és etnikus elkülönülés eszköze lett.

A néprajzi cigány fotográfiák rendszeres győjtésének megelızı korszakában, amely egészen az 1940-es évek végéig tartott, a cigányokról készített fotográfiák etnográfiai rendszerérıl nem beszélhetünk, és a néprajzi fotók típusai sem tekinthetıek magától értetıdınek a fotográfusok számára. A korszakra jellemzı, hogy több fotográfustól, köztük ismeretlenektıl került be egy-két cigányokat ábrázoló fénykép, összességében 15 fotográfia a néprajzi győjteménybe. A fotográfiák etnikus jellege is bizonytalan néhány esetben, mivel többször nem tartották feltétlenül szükségesnek külön megnevezni, a fényképeken pedig nem mindig találunk erre határozott utalásokat. A felvételek egy része városi környezetben készült, de nincs mőtermi vagy privát fotónk ebbıl az idıszakból. Az Archív fotótár négy fotográfiája között találunk 200

két mesterségfotót vagy életképet, egy szokásfotót vagy portrét, továbbá egy életképek sorozatát integráló festıi tablót, míg a Fotótár tizenegy fotográfiája között egyéni és csoport portré, életkép, épületfotó, munkaábrázolás, tárgyfotó és viseletfotó egyaránt elıfordul. A néprajzi cigány fotográfiák rendszeres győjtésének lezárulása után, az 1960-as évek közepe utáni korszakból két fotográfustól mindössze 5 cigányokról készített néprajzi fotográfiánk van, amelyek között két épületfotó, továbbá egy-egy csoport portré, tárgyfotó és viseletfotó található. A néprajzi cigány fotográfiák rendszeres győjtésének korszakában összesen 212 fotográfia gyarapította a néprajzi győjteményt. A néprajzi cigány reprezentációk száma ennél kevesebb, összesen 198 reprezentációnk van, mivel a fotográfiák között többször elıfordult duplikátum, vagy a fényképnek csak az adatleírása maradt fenn, továbbá néhány fotográfia nem bizonyult cigány reprezentációnak. Az 1950 és 1966 közötti korszakban nem született nem terepen fotografált mőtermi vagy egyéb fotó. A győjtemény néprajzi cigány fotográfiáit terepen készítették, néhány szokáskép kivételével falusias vagy természeti környezetben. Az 1950 elıtti korszakkal szemben városi környezetet vagy városban élı cigányokat nem mutattak be fotográfusaink. A Déri Múzeum néprajzi cigány reprezentációi terephez kapcsolódó etnográfiai rendszert alkotnak. Ennek az etnográfiai rendszernek további sajátossága, hogy a fotográfiák típusai között nem fordulnak elı viseletfotók sem. A viseletfotók hiánya arról tanúskodik, hogy a viselet, az öltözködés, a ruházkodás nem tartozott a néprajzi érdeklıdés elsıdleges tárgyai közé, de ugyanakkor megállapítható ezzel összefüggésben az, hogy a fotográfiai anyagban a tárgyfotók és a település- és épületfotók kivételével szinte az összes fotográfia egyben viseletfotóként is értelmezhetı. A néprajzi cigány reprezentációk között rendkívül alacsony a tárgyfotók aránya. Az tárgyfotók aránya egyaránt utalhat az etnográfiai érdeklıdés hiányára és a falusias vagy természeti környezetben fotografált cigányok szegényes tárgyi világára. A munkaábrázolások aránya már magasabb az etnográfiai rendszerben, de a fotográfiák többsége egy kisebb rozsályi sorozathoz és a Debrecen-halápi sorozathoz kapcsolódik. A település- és épületfotók aránya viszonylag jelentıs, az 1950-es évek második felétıl a legtöbb sorozatban elıfordulnak, sıt önálló sorozatokat is alkotnak, fotográfiailag változatos beállításokban. A portréfotók aránya közel megegyezik település- és épületfotók arányával. A portréfotók az egész korszakot jellemzik, szinte minden sorozatban megtalálhatóak és több kisebb önálló sorozatot is alkotnak. Több változatuk van, így ritkábban fél alakos, gyakrabban egész alakos egyéni portrék, csoport portrék, illetve a fotográfusok és a fotografált vagy fotografáltak közös portréja. Az egyéni portrékon általában felnıtt vagy idısebb nık és férfiak szerepelnek, míg a gyerekek inkább csak a csoport portrékon és a közös portrékon jelennek 201

meg. A közös portrék egy része alkalmi felvétel, mivel a fotografálás elsısorban nem erre irányult, de a különbözı tárgyú fotósorozatoknak mégis szinte már kötelezıvé vált és elengedhetetlen fotográfiai aktusa. Egészen kötött, konvencionális, ünnepélyes és spontánabb, pózolós, játékos beállításokban és stílusban egyaránt készültek közös portrék. A Déri Múzeum néprajzi cigány reprezentációinak több mint fele a szokásfotók körébe tartozik. A szokásfotók szintén folyamatosan, az egész korszakot jellemzik. Több változatuk van. Az elsı változat a lakodalmas szokásfotó. Ebbe a változatba sorolható az 1950-ben Püspökladányban készült 5 fotográfia, amelyeken a vıfély lakodalomba hívogat. A második változat a hétköznapi, rutinszerő egyéni és társas cselekvéseket ábrázoló szokásfotó. Ebbe a változatba tartozik a Debrecen-halápi sorozat fotográfiáinak egy része, amelyek az evéssel, az ivással, a beszélgetéssel kapcsolatosak, továbbá ilyen szokásfotó Terka néni, a rozsályi pipázó öreg cigányaszszony fényképe. A harmadik szokásfotó változat a táncfotó. Ebben a fotótípusban 81 néprajzi cigány reprezentáció található, amely a korszakban született néprajzi cigány reprezentációk 41 %-a. A táncfotó az etnográfiai rendszer meghatározó fotótípusa, szinte minden fotografálás alkalmával, gyakran pedig önállóan is elıfordult rövidebb vagy hosszabb sorozatokban. Gyakran kapcsolódott hozzá csoport portré, továbbá a fotográfusok és fotografáltak közös portréja. A táncosok között egyaránt vannak felnıtt nık és férfiak, fiatalok és gyerekek, továbbá népviseletbe öltözött helyi együttesek és alkalmi tánccsoportok. Tánc helyszíne a cigánytelep szobája, a falusi porta, az iskola, a mővelıdési házak udvara, és a falu szabad természeti környezete. A táncfotók folklorisztikai karaktert adnak a Déri Múzeum néprajzi cigány reprezentációs rendszerének.

Az 1950 és 1966 közötti korszak fennmaradt néprajzi fotográfiai anyagában a fotótípusok arányai és a fotográfiai, etnográfiai jelentésadó technikák használata egyaránt utalhatnak fényképészeti, tudományos, etnográfiai iskolára, vagy a fotográfusok, etnográfusok egyéni preferenciáira, néprajzi érdeklıdésük határozottabb irányaira, és ezzel a győjtemény individuális meghatározottságára. A Déri Múzeumhoz kötıdı fényképészeti, tudományos, etnográfiai iskolára mutat az, hogy a fotográfiák egy része Béres András és Faragó István, Béres András és Iváncsics Nándor, Béres András és Fekete Gáborné, továbbá Varga Gyula közös kutatói munkájának az eredménye. A fotografálások alkalmával készült, a fotográfusokat és a fotografáltakat együttesen ábrázoló portrék alapján pedig arra lehet következtetni, hogy a néprajzi kutatás egyben még társadalmi és közösségi esemény is volt. A fotográfiák többsége azonban inkább a győjtemény individuális meghatározottságát bizonyítja. A táncfotók, amelyek a Déri Múzeum néprajzi cigány reprezentációs rendszerének folklorisztikai karaktert adnak, szinte

202

kizárólagosan Béres Andráshoz kötıdnek.584 A néprajzi cigány reprezentációk individuális meghatározottságára utalnak ezen kívül még részben azok a települések is, ahol mint néprajzkutató megfordult, így többek között Rozsály vagy Nádudvar, mivel a fotografálások térbeli rendszerében több egyezés is található egyéb néprajzi kutatásainak helyszíneivel. 5.TÁBLÁZAT A néprajzi cigány reprezentációk típusai és arányai a Déri Múzeum Fotótárának néprajzi anyagában 1950 és 1966 között.

A fotográfiák típusai A néprajzi cigány reprezentációk aránya és száma Munkaábrázolás

10 %

(20)

Tárgyfotó

4%

(8)

Település- és épületfotó

16 %

(32)

Portréfotó

18 %

(35)

Szokásfotó

52 %

(103)

Összesen

100 % (198)

A fotográfiai és etnográfiai jelentésadó technikák közül a leggyakrabban használt módszerek a sorozatképzés, a beállítás, az idealizálás, a sőrítés, az archaizálás és az egzotikum. A sorozatképzés és a beállítás egyaránt a cigányokról készített néprajzi fotográfiai anyag egészére jellemzı alaptendencia. Az idealizálás leginkább az egyéni portrék, a csoport portrék, illetve a fotográfusok és a fotografáltat vagy fotografáltakat közösen ábrázoló portrék egy részén figyelhetı meg. A sőrítésre utal az, hogy sok fénykép meghatározása, besorolása nem feltétlenül egyértelmő, és az egyes fotográfiák akár több néprajzi fotótípusba is bekerülhetnének. Az archaizálás tendenciája a fotografáltakhoz kapcsolható, intencionális folyamat, amely elsısorban a viseletfotók egy részére jellemzı. Turisztikai változatában portréfotókon láthatjuk, a hagyomány ünnepi aktualizálásaként pedig a táncosokat ábrázoló fotográfiákon fedezhetjük fel, amikor a tánc alkalomhoz illı ruhadarabok már egy összeállított népi hagyományt idéznek 584

Béres András 1950-tıl volt a Déri Múzeum néprajzos muzeológusa, majd igazgatója az 1960-as évek végéig,

továbbá 1950-tıl, a megalakulásától kezdve Varga Gyula mellett a Debreceni Népi Együttes egyik vezetıje és koreográfusa.

203

fel. Utóbbinak azonban megtaláljuk profán, hétköznapibb ellenpontozó változatait is az 1950ben és 1951-ben Vértesen és a hajdúhadházi cigánytelepen 1959-ben fotografált fényképeken. Az archaizálás tendenciájához hasonlóan a különös, az egzotikum585 is gyakran már ott volt a fotografált valóságban, de ugyanakkor a fotográfusok és néprajzkutatók koncepcióiban is, mint a Debrecen-halápi fotósorozatnál vagy a Hortobágyi úton fényképezett vándor cigány fotográfiák esetében, illetve az olyan etnicizálódott, cigány ábrázolás típusokban, mint a gyermekét szoptató anya és a meztelen gyerekek fényképein.586 8.3.7. A cigányokról készült néprajzi fotográfiák értelmezési rendszere

A cigányokról készült néprajzi fotográfiák értelmezésének problémái annak a helyzetnek a következményei, hogy ezek a fotográfiák többszörösen kódoltak. A készítésük során és az olvasatukban egyszerre érvényesülnek a fotográfia, a néprajzi fotográfia, a néprajzi cigány fotográfiák általánosabb, illetve a fotográfusok és a fotográfiák megfigyelıjének egyéni kulturális kódjai. Ezen túl azonban még olyan diskurzusok vagy narratívák hatásaival is számolhatunk, mint a képzımővészeti diskurzus vagy az egzotikum narratívája. A megfigyelı egyéni kulturális kódjai a fotográfiák értelmezésével részben tárgyiasulnak és hozzáférhetıvé váltak az olvasó számára. A fotográfusok egyéni kódjai vagy az egyéni kódok töredékeinek megfejtése a fotográfusok egyéni életútjába ágyazott elemzéssel, munkásságuk bemutatásával lenne megközelíthetı, mint ahogyan Selmeczi Kovács Attila,587 Bata Tímea588 vagy Illés Péter589 is tette. A cigányokat ábrázoló fotográfiák magyarországi általánosabb kulturális kódjának rekonstrukciójára Szuhay Péter,590 míg a képzımővészeti cigányábrázolások kódjának leírására Szöllıssy Ágnes591 és Kovács Éva592 tett kísérletet. Szuhay Péter tipológiája azonban nem diszciplináris, és nem néprajzi szempontokat érvényesítı rekonstrukció, így csak a néprajzi

585

Fejıs 2008: 7-22.

586

A cigány ábrázolás típusok történetéhez képzımővészeti adalék:

„Meztelenül eleinte úgyszólván csak a cigányok voltak hajlandók mutogatni magukat, bányászlányok vagy falusi lányok már csak a züllés lejtıjén voltak hajlandók aktot állni, és ez sem tartott sokáig, mert rövid modellpályájuk a helyi vagy a szatmári bordélyban rekedt meg, de a cigánylányok nagy többsége is csak félig meztelenül, derékig volt hajlandó levetkızni, vagy még azt se.” Ferenczy Béni visszaemlékezéseibıl idézi: Kovács 2009: 83. 587

Selmeczi Kovács 2004: 73-82.

588

Bata 2004: 103-118.

589

Illés 2004: 119-134.

590

Szuhay 2002: 97-106.

591


592

Kovács 2009: 74-90.

204

ikonográfiai párhuzamok bemutatását teszi lehetıvé, míg Szöllıssy Ágnes és Kovács Éva értelmezései inkább a képzımővészeti alkotásokra érvényesek. A képzımővészeti és a néprajzi olvasat problémája korábban már felbukkant az értekezésben a Déri Múzeum Történeti Győjteményében található, a Vasárnapi Újságban megjelent cigányokat ábrázoló rajzoknál. Ott arra a következtetésre jutottam, hogy a rajzoknak a képzımővészeti értelmezési keretre is vonatkoztatva, továbbá a Vasárnapi Újságban a megjelenés alkalmával hozzájuk főzött értelmezésekkel együttesen állapítható meg a néprajzi forrásértéke. A néprajzi cigány fotográfiák általánosabb narratívájával jelenleg még nem rendelkezünk. Hogyan lehetne azonban egy ilyen néprajzi értelmezési rendszert létrehozni? Az egyik lehetıség erre a néprajzi diszciplínán belül kialakult elképzelések összekapcsolása, ,,összeolvasása”, a másik lehetıség pedig ,,a modernitás közép-európai panoptikus rezsimjének”593 a feltárása után, annak mint egyik diszciplináris, néprajzi változatának az elbeszélése lehetne. További problémát jelenthet az, hogy miként válhat egy fotográfia egyértelmően néprajzi fotográfiává, illetve milyen elemzési stratégiák között választhat a megfigyelı? Fejıs Zoltán megállapításai alapján a keletkezés körülményeitıl és a kutatási folyamattól egyaránt eltekintve ,,minden fénykép lehet ,,néprajzi fotó”, függetlenül attól, hogy ki s milyen célból készítette, mert egy fénykép (vagy film) néprajzi jellege az elemzés módjától, az interpretációtól függ”,594 sıt majdnem minden fotográfia eredendıen is hordoz valamennyi etnológiai ismeretanyagot.595 A fényképek forrás szerepe több módon értelmezhetı, így egy-egy kép valójában többszörös dokumentum, mivel a képben rögzített tartalmán kívül a látvány létrehozásának dokumentuma is, ezzel pedig kontextuális ismereteket közvetít a kép készítésének a körülményeirıl, politikumáról, míg a fotográfust képi intertextualitásként596 befolyásolják még a fotóesztétikai elvek, eljárások és az általános vizuális imaginációk is. A mit ábrázol, mire és hogyan használják, mi a képek jelentése típusú kérdésekkel szemben, amelyek a fényképek forrásértékét írják körül és néprajzi fényképezés módszertanában alapvetınek számítanak, a forráselemzés ,,kulcsproblémája a kontextus; leginkább a készítés és a használat kontextusának felderítése”,597 mivel ,,a néprajzi fényképezés nem tekinthetı semleges és magától értetıdıen ,,objektív” megfigyelésnek”.598 Ebben az összefüggésben a Déri Múzeum néprajzi cigány fotográfiáinak értelmezése nem a mindkét szempontrendszert magában foglaló vizuális antropológiai megközelítéshez 593

Kovács 2009: 75.

594

Fejıs 2004: 8.

595

Fejıs 2004: 8.

596

Intertextualitás: a fotográfiáknál a ,,kép közöttiség” a képek mindenkori egymás közötti viszonyaira utal,

vagyis : ,,az új fényképek hatására másképp nézzük a múlt fényképeit”. Susan Sontagtól idézi Fejıs 2004: 27. 597

Fejıs 2004: 8.

598

Fejıs 2004: 8.

205

tartozik, ugyanis eltekintett ,,a fényképeken keresztül történı megfigyelés körülményeinek elemzésétıl"599 és inkább a fényképek etnográfiai jellegő olvasatát nyújtja.600 A néprajzi fényképezés magyarországi történetében Fejıs Zoltán megkülönböztette a néprajzi diszciplína kialakulását megelızı és a diszciplína kialakulását követı korszakot, ugyanis a diszciplína megszületésével megváltozott magának a néprajzi fotográfiának a meghatározása is. A néprajzi diszciplína kialakulását megelızı korszakból ,,néprajzinak tekintünk minden olyan kültéri és mőtermi felvételt, amely az adott idıszakban társadalomtörténetileg a ,,nép” kategóriájába sorolható embereket – egyént vagy azok kisebb-nagyobb csoportjait – kulturálisan jellemzı módon ábrázol",601 míg a diszciplína kialakulását követı korszakban a néprajzi fotográfia már a néprajzkutató elızetes tudása, koncepciója alapján a valóságelemek néprajzi tényként való felismerése és azonosítása fotográfiai eszközökkel, majd az így rögzített kulturális jegyek diszciplináris értelmezése. A diszciplináris történet során ugyanakkor megváltozott magának a néprajzi ténynek a fogalma, ennek következtében pedig ,,a képekre [már] nem annyira realista dokumentumokként tekintünk, mint inkább konstrukciókként, mert a fotó tekintet, ugyanakkor fikció."602 Ezen túl pedig a néprajz számára újabban a fotográfia már nem egyszerően csak a néprajzi tények forrása, a néprajzi adatok képi reprezentációja, mint a néprajzi fotográfia kezdeteitıl fogva egyébként mindig, hanem egyben még társadalmi ténnyé is vált,603 vagyis immár szociokulturális tényként is létezik. A néprajzi fotográfia a néprajzi kutatáson kívüli felhasználása és alkalmazása során, a múzeumi kiállítási gyakorlatban, kezdetben helyettesített valamit, leginkább a közvetlenül meg nem szerzett néprajzi adatokat, majd kontextualizált, elıbb gyakran csak illusztrált, majd közvetítetett, míg végül a kulturális gyakorlat önálló értelmezı, feltáró eljárásaként is megjelent.604 A néprajzi fotográfiák problematikája részben összefügg a fotografálás és a fotográfia mibenlétével is.605 Fejıs Zoltán szerint ilyen, a fotografálás természetével kapcsolatos összefüggésre utal az, hogy a fényképezés során ,,az elızetes tudás/koncepció meghatározta [a néprajzkutatót abban], hogy mit lásson meg, kamerájával mit rögzítsen, bár az objektív olykor a szándékoktól eltérıen mást is befogott”,606 vagyis nem mindig sikerül az intencióknak megfelelı, lezárt diszciplináris jelentésmezıt ki599

Fejıs 2004: 9.

600

Szilágyi 2001: 108-125.

601

Fejıs 2004: 12.

602

Fejıs 2004: 13.

603

Fejıs 2004: 20.

604

Fejıs 2004: 24.

605

A fényképezés jelentésérıl és történetérıl, illetve a fénykép társadalmi meghatározásairól és használatáról

hasznos áttekintések: Barthes 1985: 5-140.; Flusser 1990: 5-70.; Peternák 1993: 5-85. és Sontag 2007: 5-303. 606

Fejıs 2004: 13.

206

alakítania. Kovács Éva607 szintén ezt a néprajzi fotografálás közben is észlelt nem intencionális helyzetet írta le az optikai tudattalan fogalmával. Az optikai tudattalan pszichoanalitikus analógia, amely Walter Benjamin meghatározásában az ösztönös, hevenyészet tekintet, amelyet a fényképezés segítségével ismerhetünk meg, mivel ,,[más] természet jelenik meg a fényképezıgép s más az emberi szem elıtt; elsısorban mert az ember által tudatosan áthatott tér helyébe tudattalanul áthatott tér kerül.”608 A tekintet primer észlelı és értelemadó folyamat, azonban a jelentések nem mindig tudatosulnak, a tapasztalatok pedig az optikai tudattalanba kerülnek, vagyis a társadalmi tudat kiszőr és láthatatlanná tesz bizonyos jelentésmezıket. A modernitás panoptikus uralma, mint ahogyan azt egyébként Michel Foucault609 bemutatta, felhasználja az optikai tudattalant olyan módon, hogy a láthatatlanná vált társadalmi különbségeket újra láthatóvá teszi, illetve az elnyomottakat vonja a látómezıbe és az elnyomókat teszi láthatatlanná,610 vagyis diszciplinarizált tekintetünk is már elızetesen, társadalmilag megformált. Egy empirikus elemzés során felmerülı lehetséges szempontok és az értelmezési problémák sokaságának érzékeltetésére a fotografálással és a fotográfia mibenlétével kapcsolatos teorémák közül a továbbiakban csak négy, egymáshoz többé-kevésbé kötıdı, de ugyanakkor a gondolatmenetek megalapozásához és kiindulópontjaként talán leggyakrabban választott elképzelést mutatnék be részletesebben, így Gayer Zoltánnak és Annette Kuhnnak az elemzéseik során alkalmazott meghatározásait, továbbá Vilém Flusser fotográfiával kapcsolatos, illetve Jonathan Crary megfigyelıre vonatkozó elméleteit. Gayer Zoltán611 Roland Barthes, Peternák Miklós és Alfred Schütz elképzeléseihez kapcsolódott. A gayeri gondolatmenetben ahhoz, hogy a fényképeket egyáltalán értelmezni tudjunk, elıbb azt kell tisztázni, hogy miként válik a kép jelentıvé és mit nevezhetünk a kép jelentésének. Roland Barthes meghatározása alapján a fotó kód nélküli üzenet, illetve folyamatos ,,kódokból” áll, mivel kétféle ,,üzenetet” különböztethetünk meg, a denotált, kódolatlan ikonikus üzenetet és a konnotált, kódolt ikonikus üzenetet, elıbbi a fénykép szó szerinti, természetes, antropológiai értelme, míg az utóbbi a fénykép jeleinek kulturális kötıdéső csoportja, a másodlagos, konvencionális jelentése. A konnotált üzeneteket kulturálisan vagyunk képesek látni, amelyek mindig poliszémikusak, vagyis a fényképeknek több olvasata lehetséges. A fénykép ugyanakkor úgy állít, hogy homályban hagyja az állítást tevı kilétét, hogy pontosan ki is az, aki beleviszi a konnotált jelentéseket a képbe, és bizonytalan marad, nem nyilvánvaló, hogy a fotográfus, a 607

Kovács 2009: 75.

608

Benjamin 1980: 693.

609

Foucault 1990: 267-311.

610

Kovács 2009: 75.

611

Gayer 1998: 87-102.

207

kép szereplıje vagy az olvasója adja a jelentést.612 Peternák Miklós számára az elsıdleges üzenet maga a fotográfus és a fényképezett közötti kapcsolat: ,,[a] fénykép tudósítás a világ valamely részeleme (részténye) és a fényképész (fényképezıgép) közt létrejött egyszeri kapcsolatról; az errıl a viszonyról szóló megfejthetetlen hírt ábrázolja.”613 Miért változtatják meg azonban az emberek viselkedésüket a fényképezıgép elıtt? Alfred Schütz fenomenológiai álláspontja alapján a fénykép az öndefiniálás, az identitás része, a fényképezés pillanatában pedig a fényképezett kilép az életrajza által meghatározott helyzetébıl és megpróbálja a másik, az egyén, a csoport vagy az általános másik nézıpontjából nézni önmagát, amelyet társadalmi szocializációja során sajátított el, így ,,a fénykép különleges kommunikáció”.614 A fényképek különlegességét az adja, hogy íráshoz képest nyitottabb kommunikációt tesznek lehetıvé, és ennek következtében nemcsak ábrázolhatnak valamit vagy valakit, hanem cselekedhetnek, vagyis ígérhetnek, állíthatnak vagy cáfolhatnak valamit, más kontextusba kerülve a szándékolttól eltérı jelentéseket is legitimálhatnak, és egymástól egészen különbözı narratívákban is szerepelhetnek.615 Míg a magánjellegő képekre bizonyos automatizmusok révén kerülnek a konnotált jelentések, kulturálisan rögzült mechanizmusokon keresztül, addig a nyilvános fényképekhez szándékosan kapcsolódnak a konnotált jelentések, amelyeket éppen ezekért a szándékolt és közölni kívánt jelentésekért hoznak létre.616 A fényképek sorozatainál, ha a konstrukcióban az egyszerő sorrendiségen túl még egyéb elvek is érvényesülnek, akkor a szerkesztés során a fényképek értelmezéseibıl olvasatokat választanak ki, és magával a szerkesztéssel szeretnék elérni azt, hogy a nézıkben majd ezek a preferált olvasatok alakuljanak ki. További problémát okoz a fényképek értelmezése során, hogy idıvel a fényképezés pillanatában alkalmazott kódok is feledésbe merülhetnek, és késıbb már szinte rekonstruálhatatlanná válnak. Annette Kuhn617 elemzésében, amely csupán egyetlen fotográfiáról szól, a fénykép egy gondolatébresztı alkalom az emlékek felidézéséhez és egyben az emlékgyártás része. Az ,,információfoszlányokat bármilyen mozaikká összerakhatjuk – lehet, hogy igaz lesz, lehet, hogy nem. Ismeretanyagunk határolja be mit hozunk ki belıle”,618 miközben általa önmagunkat is újjáteremtjük, illetve létrehozzuk. Anett Kuhn elképzeléséhez áll közel Szalma Anna-Mária619 egyéni életútba ágyazott családi emlékanyag rekonstrukciója és értelmezése, 612

Gayer 1998: 90-91.

613

Peternák 1993: 53.

614

Gayer 1998 : 91-92.

615

Gayer 1998: 92.

616

Gayer 1998: 95.

617

Kuhn 1998: 81-86.

618

Kuhn 1998: 81.

619

Szalma 2008: 57-95.

208

mivel a fényképeket narratívumoknak tekintette, továbbá egy egyéni fényképállományt öszszekapcsolt az elbeszélt élettörténettel. A fényképezés a gayeri és a kuhni narratívában egyaránt az identitásdiskurzusaink egyik gyakorlata. Vilém Flusser620 elméletében a kép olyan jelentı felület, amely kód szerint rendezett szimbólumokat tartalmaz, a kép megfejtıje pedig a felületen szétterült szinkron természető információkat diakronná változtatja. A kép üzenete szükségszerően konnotatív lesz, mivel meghatározásában a fotográfus szándékai és a megfejtı autonómiája egyaránt szerepet játszik. ,,A képet minden egyes befogadó a maga módján értelmezheti.”621 Így az üzenet sokjelentésővé válik és sohasem világos és egyértelmő, bizonyos mértékben mindig zavaros. ,,A képnek nem tudunk lineáris magyarázatot adni”,622 nem lehet az okok és a következmények alapján megfejteni, mivel a kép szinkronitásának diakronitássá válása, letapogatása körkörös folyamat. A világot nem rögtön, nem azonnal érzékeljük, ezért nincs értelme objektív világról beszélni, és mivel az objektumokhoz nincs közvetlen hozzáférésünk, így pusztán benyomásaink vannak. A tudomány által elemzett világ így olyan képzıdmény, amelyet maga a tudomány termelt ki. A tudomány már nem olyan tan, amely a valóságot elemzi. Az objektivitást mint ideált Flusser szerint felváltotta az interszubjektivitás, ugyanis míg Rudolf Carnap filozófiája elıtt még azt feltételezték, hogy létezik valamilyen felfedezésre váró objektív valóság, addig Carnap után akkor tőnik valami valóságosnak, ha létezik errıl egy konszenzus. ,,A valóság az interszubjektivitás problémájává vált.”623 Flusser624 megkülönböztet régi és új képfajtákat. Az új képfajták, amelyek között elsı a fotográfia, apparátusok segítségével jönnek létre és analógok a külvilág látható formájával. Peternák Miklós625 szerint az új képfajták elızményei az olyan természeti jelenségek, mint a tükörkép, az árnykép, a lenyomat és a délibáb, amelyek kapcsolódnak az egyszerő modellekhez, mint amilyen a domború lencse, a camera obscura, az analóg sokszorozás és a laterna magica. Flusser fényképei faktumokká rejtjelezett fogalmak, a fényképész világról alkotott fogalmainak és a készülékébe programozott fogalmaknak a kettıssége.626 Egy fénykép megfejtésének sem adható meg a pontos határa, nincs kielégítı megoldás, mivel az csak magának a kulturális konszenzusnak a feltárása lehetne. ,,A fotográfia esetében azonban elkerülhetjük, hogy belezuhanjunk az egymás alatti szintek véget nem érı feltárásába, mert megelégedhetünk azzal, hogy feltárjuk a ,,fényképész/apparátus”-komplexumban folyó kódolási intenció620

Flusser – Peternák 1998: 77-79.

621

Flusser – Peternák 1998: 77.

622


623


624

Flusser 1990: 8-12.

625

Peternák 1993: 43.

626

Flusser 1990: 34 -39.

209

kat. Ha ezt a kódolást kiolvastuk a fotóból, akkor úgy tekinthetjük, hogy megfejtettük.”627 Jonathan Crary628 elmélete összefüggésben Michel Foucault-nak a tudás és a társadalomtudományok archeológiájáról, a hatalom és az egyén kapcsolatainak átalakulásáról vallott elméleteivel túlmutat a fotográfiai önreflexiókon és önértelmezéseken, és a fényképezés történetét és narratíváit a modernitás és a megfigyelı problematikájával hozza összefüggésbe. Közvetlen tárgya a látás és annak történeti konstrukciója, a látásnak a 19. század elsı felében végbement újraszervezıdése, amely szakítás volt a látás és a megfigyelı reneszánsz vagy klasszikus modelljeivel, és elválaszthatatlan a tudás és a társadalmi szokások újraszervezıdésétıl, egyben pedig megváltoztatta a szubjektumok képességeit is. A megfigyelı a diszkurzív, társadalmi, technikai és intézményes viszonyok heterogén rendszerének az okozata, és ,,olyasvalaki, aki lehetıségek elıre meghatározott halmazán belül lát: konvenciók és korlátozások rendszerébe van beágyazva”.629 ,,Nem létezik megfigyelı e folyamatosan változó mezı nélkül.”630 A megfigyelı újjászervezıdése a diskurzusokban és a gyakorlatokban 1810 és 1840 között, még a fényképészet megjelenése elıtt bekövetkezett, amely így már ebben az új állítás és szokáshálóban helyezkedik el A technikai eszközök és rendszerek kialakítása pedig csak követte ezeket a folyamatokat, mintegy beteljesítette a már megteremtett társadalmi lehetıségeket és vágyakat.

627

Flusser 1990: 37.

628

Crary 1999: 5-191.

629

Crary 1999: 18.

630

Crary 1998: 18.

210

9. ÖSSZEGZÉS

9.1. A kutatás tárgyai és a kutatás eredményei

Az 1. fejezet az értekezés néprajzi és multidiszciplináris, elméleti és empirikus jellegét, továbbá a kutató nézıpontját mutatta be. A 2. fejezet a dolgozat tárgyát, felépítését, a kutatás során alkalmazott módszereket, továbbá a tárgykonstrukció diszkurzív elızményeit és kapcsolatait írta le.631 A 3. fejezet a cigány/roma népismeret konstruálódásának és a cigány/roma népismeret konstrukcióinak elemzése során használt értelmezési keret kialakulásával foglalkozott, és a cigány/roma népismeretet helytörténeti – néprajzi – pedagógiai mozzanatokat tartalmazó identitás tervezetként, illetve a társadalomantropológiát és a kulturális antropológiát értelmezési rendszerébe integráló interakcionalista rendszerként írta le, amelyben alapvetı kutatás módszertani elvárás az esszencialista és a konstrukcionalista beállítódástól való távolságtartás. A cigányokra/romákra vonatkozó értelmezésekben az 1990-es évek közepén létrejött interpretációs rendszer még romológiából és a tudományos diszciplínákból állt, amely az értekezésben kibıvült a népismerettel mint újabb interpretációs típussal, mivel a népismeretet a romológiától és a tudománytól egyaránt elhatárolja jelentésképzésének alapegysége, amely a tematikai együttes. A jelentésképzés alapegységei azért lehetnek különbözı tematikai együttesek, mert a népismeretben nem egyszerően a tudományos eredmények bemutatása formálja a szövegeket, hanem a közös etnikai identitás létrehozásának a szándéka is, a közös identitás változatait pedig az etnikai identitásra vonatkozó különbözı elképzelések határozzák meg. A tematikai együttesek nagyobb rendszerei így a népismeret és egyben a közös etnikai identitás különbözı változatai lesznek. A cigány/roma népismeret konstruálódásának mechanizmusa több folyamat összekapcsolódásával írható le. A kulturális gyakorlatok rendszereinek naiv, laikus és szakértı változatai különülnek el. A kulturális gyakorlatok rendszereinek naiv, laikus és szakértı változatai interpretációikban mint romológia, mint népismeret és mint tudományos paradigma jelennek meg. A fejezet az interpretációs rendszer bemutatása és magyarázata mellett annak kritikáját is megfogalmazta, továbbá Menyhért Ildikó, Hegyi Ildikó és Ignácz József, illetve Ligeti György általános iskolai cigány népismereti tankönyveit elemezte a romológiára, a népismeretre és a tudományos diszciplínákra felosztott interpretációs rend-

631

A cigány/roma identitás és a cigány reprezentációk néprajzi vonatkozásai címő értekezés kéziratának lezárá-

sa után jelent meg Dupcsik Csaba A magyarországi cigányság története. Történelem a cigánykutatások tükrében, 1890-2008 címő áttekintése. Dupcsik 2009: 5-362. A kézirat részleges átdolgozása során megállapításait már figyelembe tudtam venni.

211

szerben. Az értekezés 4. fejezete szorosan kapcsolódik az elızı fejezethez, mivel cigány/roma identitástervezeteket és cigány reprezentációkat vizsgált meg különbözı kontextusokban. A fejezet leírta Menyhért Ildikó identitástervezetének kritikai diskurzusait és a kialakult identitásvitát, amely egyben a cigány/roma népismeret mint interpretációs típus átalakításának kísérlete is volt, mivel az identitásvita résztvevıi az ismeretek meghatározásához további, szociális és morális funkciókat is hozzárendeltek. A fejezet bemutatta, hogy a népismereti tankönyvek körül kibontakozott identitásvita idıszakában a különbözı befogadók a cigány/roma reprezentációkból és önreprezentációkból mit fogadtak el és mit utasítottak el, majd következtetéseket fogalmazott meg az identitás diskurzus állapotáról, a reprezentációs konfliktusokat pedig a kontextus szerkezetével magyarázta. A cigány/roma népismereti tankönyvek és a cigány/roma reprezentáció összefüggése önálló témaként nem fogalmazódott meg, és nem jött létre kiterjedt nyilvános diszkurzív rendszere. A fejezet tárgyalt még egy médiaeseményt követı reprezentációs konfliktus sorozatot, a médiareprezentációk és a társadalmi diskurzus egyegy szegmensét bemutatva szintén az identitásvita periódusában. Az 5. fejezet a cigány/roma népismeret és a néprajzi diszciplína kapcsolataival foglalkozott. A cigány/roma népismereti tankönyv mint mőfaj az 1990-es években jelent meg, és ebben az idıszakban kiterjedt az intézményes szocializáció minden szegmensére, különbözı konstrukciói hozzáférhetıvé váltak az óvodai, az általános iskolai, a középiskolai és a fıiskolai és az egyetemi oktatásban. A társadalmi, a politikai és a tudományos diskurzusban a Menyhért Ildikó tankönyvéhez kapcsolódott identitásvita lezárta az identitástervezetek elsı korszakát. Az 1990-es évek után a népismereti tankönyveknek újabb konstrukciói intézményesültek, amelyek részben felváltották a korábbi periódus mintázatait. A cigány/roma népismereti tankönyvek elsı periódusából választott identitástervezeteket korábban mint modellváltozatokat írtam le, szoros összefüggésben a tudományos diskurzus diszciplínáival. A második periódus mintázatainál módosítottam a leírás módján, és elsısorban az újabb népismereti tankönyvek néprajzi vonatkozásait, az identitáskonstrukciók néprajzi kapcsolatait tekintettem át. Az értekezés 6. fejezete a kutatástörténet eredményeit mutatta be a Déri Múzeum cigányokra vonatkozó néprajzi forrásaival összefüggésben, külön is érzékeltetve Wlislocki Henrik és Erdıs Kamill szerepét a néprajzi kontextus meghatározásában. Az értekezés 7. fejezete különbözı néprajzi cigány/roma reprezentációs rendszereket vizsgált, amely arra irányult, hogy miként konstruálták meg a néprajzban ,,cigány etnicitást” a XIX. század fordulóján és a XX. század elején. Herrmann Antal 1893-as cigányösszeírását elsısorban a cigányok nyelvismerete és nemzetiségi viszonyainak adatai és kommentárjai alapján mint néprajzi, statisztikai, tudományos és ugyanakkor mint ideológiai konstrukciót határozta meg. A herrmanni cigány reprezentáció a cigányokra vonatkozó statisztikai adatoknak és ideológiai elemeknek olyan rendszere, amely statisztikái ma212

gyarázatában gyakran felhasználta a társadalomban magától értetıdınek tartott megállapításokat, továbbá a politikai nemzet és a nyelvi-etnikai nemzet ideológiáját. A ,,cigányügy” elkülönülten, a felvilágosult abszolutizmus tradícióit követve rendészeti, integrációs és asszimilációs összefüggésekben mutatkozott meg. A cigány reprezentációk forrásai között szerepeltek Vende Aladár és Móricz Zsigmond lokális néprajzi leírásai is, amelyekben a cigányok marginalizáltak, így a mesék furcsán beszélı alakjaiban, a kalákabál és lakodalmak mulattatóinak szerepében jelentek meg. A 8. fejezet a Déri Múzeumban található források segítségével több mint egy évszázad néprajzi cigány reprezentációit tekintette át. Az elsı alfejezetben a források rendszerét, a forrásfeltárás és a különbözı adatbázisok létrehozásának folyamatát írta le. Külön-külön vizsgálta a szöveges és a képi forrásokat. A második alfejezetben elıbb a narratívumokat, majd a narratívák rendszerét, továbbá a narratív struktúra, a diskurzustípusok és a textualizációs stratégiák összefüggését mutatta be. A harmadik alfejezetben pedig elsısorban az Archív Fotótár és a Fotótár néprajzi cigány anyagát elemezte és értelmezte. A Déri Múzeum Fotótárában a múzeum néprajzi cigány reprezentációi mellett az egyéb reprezentációk is voltak, így a Néprajzi Győjtemény mellett a Helytörténeti, az Iparmővészeti, az Irodalmi, a Képzımővészeti, a Legújabbkori, a Numizmatikai és a Történeti Győjtemény is rendelkezett cigányokra vonatkozó forrásokkal. A Déri Múzeum Fotótárának néprajzi cigány anyagának kronológiája azt bizonyította, hogy az 1950-es évek elıtt nem történt rendszeres győjtés, fotografálás, illetve a győjtés késıbb sem volt folyamatos. A fotográfiák döntı többsége 1950 és 1966 között keletkezett, és 1966 után már csak elszórtan vannak nyomai néprajzi cigány reprezentációknak. A cigány reprezentációk győjteményes rendszere, majd a néprajzi cigány reprezentációk térbeli rendszere után a néprajzi cigány reprezentációk tematikus rendszerét tárgyaltam részletesebben. A néprajzi cigány reprezentációk tematikus rendszerébe nem vontam be a Képzımővészeti és a Történeti Győjtemény anyagai mellett a Helytörténeti, az Iparmővészeti, az Irodalmi, a Legújabbkori és Numizmatikai Győjtemény cigányokat ábrázoló fotográfiáit vagy cigányokkal kapcsolatban született és fennmaradt emlékeit, mivel keletkezésük körülményei vagy győjteményes besorolásuk alapján nem tartoznak a néprajzi diskurzushoz. Déri Múzeum Archív Fotótárának kevés néprajzi cigány anyaga van, mivel ebben a fotótárban, a Régi néprajzi képek fényképgyőjteményeiben mindössze négy cigányokról készült fénykép található. A korai néprajzi fotográfia érdeklıdése még nem fordult határozottan a cigányok felé, akik így csupán kuriózumokként tőnnek fel ebben az idıszakban. A Déri Múzeum Fotótárának anyagában a néprajzi cigány fotográfiák rendszeres győjtését megelızı korszak egészen az 1940-es évek végéig tartott. Ebbıl a megelızı korszakból csak szórványosan fordulnak elı a néprajzi győjteményben cigányokról készített fotográfiák, amelyeknek egy része pontosan nem is adatolt, így az itt található tizenegy fénykép közül 213

ötnek ismeretlen a keletkezési idıpontja, egy részüknél pedig bizonytalan az, hogy a cigányokat ábrázolnak. A rendszeres győjtés lezárulása utáni korszakból szintén nagyon kevés forrásunk van. Az 1970-es évekbıl mindössze egy, az 1980-as évekbıl pedig csak négy néprajzi cigány fotográfia található a győjteményben. A Déri Múzeum Fotótárának néprajzi cigány anyagában az 1950 és az 1966 közötti idıszak az, amelybıl viszonylag sok és pontosan adatolt fotográfia áll rendelkezésünkre. A néprajzi cigány reprezentációk tematikus rendszerében így elsısorban a cigányokról készített néprajzi fényképek rendszeres győjtésének korszakában készített fotográfiákat vettem figyelembe. A cigányokról készített fotográfiák magyarországi történetének áttekintésével, továbbá történeti rendszerük tipológiájával is rendelkezünk, de a magyarországi cigányokról készített fotók történeti tipológiájának fotográfiai anyaga nem etnográfiai rendszer és a fotók típusai sem etnográfiai osztályozásra utalnak. A rendszerezés egyes típusai inkább az irodalmi és a képzımővészeti, az etnográfiai, míg más típusai inkább a szociológiai vagy az antropológiai diskurzushoz kapcsolódnak, ugyanakkor szoros összefüggést állapítható meg a fotók egyes típusainak kialakulása és a szocialista politikai rendszer legitimációs igényei között, mivel a XX. század második felében bizonyos cigányábrázolások politikai célokat igazoltak és politikai törekvéseket dokumentáltak. A magyarországi cigányokról készített fotók történeti típusai és a Déri Múzeum Fotótárának cigányokról készült néprajzi fotográfiai anyaga között azonban több ikonográfiai párhuzam is kimutatható volt. Az ikonográfiai párhuzamok a rendszeres győjtés korszakából összesen 87 néprajzi cigány reprezentációt érintettek. A Déri Múzeum cigányokról készült néprajzi fotográfiai anyagának többi cigány reprezentációja nem helyezhetı el ebben az ikonográfiai rendszerben. A magyarországi néprajzi fotográfiai anyag rendszerérıl nincs ilyen áttekintésünk. A Déri Múzeum cigányokról készült néprajzi fotográfiai anyagának rendszerezésénél azt tapasztaltam, hogy sok fénykép meghatározása, besorolása nem egyértelmő, és az egyes fotográfiák több néprajzi fotótípusba is tartozhatnak. A fotográfiák leírásaiban ezért az elsıdleges meghatározás mellett a lehetséges többi meghatározást is megadtam. A személyeket ábrázoló fényképeknél így szinte állandóan elıfordult a viseletfotóként történı azonosítás. A viseletfotók esetében a kifejezés használata során jelentés eltolódás is bekövetkezett. A leírásaimban a megszokott viselet terminus helyébe a népviselet lépett, míg a viselet általában az öltözetre, a ruházatra utalt. A terminológia módosításával a ruházkodás adott változatainak ikonográfiai jelentısége mellett arra szerettem volna rámutatni, hogy az öltözködés eltérései társadalmi sztereotípiákká váltak, emellett etnicizálódtak és a gyakorlatban már etnikai jelekként mőködtek, az eltérések fenntartása pedig a társadalmi és etnikus elkülönülés eszköze lett. A néprajzi cigány fotográfiák rendszeres győjtésének megelızı korszakában, amely egészen az 1940-es évek végéig tartott, a cigányokról készített fotográfiák etnográfiai rendszerérıl nem beszélhetünk, és a néprajzi 214

fotók típusai sem tekinthetıek magától értetıdınek a fotográfusok számára. A fotográfiák etnikus jellege is bizonytalan néhány esetben. Az 1950 és 1966 közötti korszakban nem született nem terepen fotografált mőtermi vagy egyéb fotó. A győjtemény néprajzi cigány fotográfiáit terepen készítették, néhány szokáskép kivételével falusias vagy természeti környezetben. Az 1950 elıtti korszakkal szemben városi környezetet vagy városban élı cigányokat nem mutattak be fotográfusaink. A Déri Múzeum néprajzi cigány reprezentációi így terephez kapcsolódó etnográfiai rendszert alkotnak. 1950 és 1966 közötti korszak fennmaradt néprajzi fotográfiai anyagában a fotótípusok arányai és a fotográfiai, etnográfiai jelentésadó technikák használata egyaránt utalhatnak fényképészeti, tudományos, etnográfiai iskolára, vagy a fotográfusok, etnográfusok egyéni preferenciáira, néprajzi érdeklıdésük határozottabb irányaira, és ezzel a győjtemény individuális meghatározottságára. A fotográfiai és etnográfiai jelentésadó technikák közül pedig a leggyakrabban használt módszer a sorozatképzés, a beállítás, az idealizálás, az archaizálás, az egzotikum és a sőrítés volt. 9.2. A néprajzi megközelítés a magyarországi cigánykutatásokban Dupcsik Csaba az 1890 és 2008 közötti idıszak magyarországi cigánykutatásait két dimenzió mentén és hat különbözı megközelítésmód, ideáltípus történeteként mutatta be.632 6. TÁBLÁZAT A cigányképek ideáltípusai. ← politikai dimenzió →

↑ módszertani dimenzió ↓

esszencialista megközelítések

strukturalista megközelítések

devianciaorientált megközelítés devianciaorientált esszencialista (rendészeti megközelítés) deviancaorientált strukturalista (civilizatorikus megközelítés)

leíró megközelítések leíró esszencialista (klasszikus néprajz) leíró strukturalista (klasszikus szociológia)

emancipatorikus megközelítések emancipatorikus esszencialista (naiv tudomány) emancipatorikus strukturalista (kritikai elmélet)

A táblázat forrása: Dupcsik Csaba: A magyarországi cigányság története. Történelem a cigánykutatások tükrében, 1890-2008. 23. Budapest: Osiris Kiadó

Dupcsik szerint a tényleges cigánykutatások nem illeszthetık be maradéktalanul egyik megközelítésmódba sem, mivel jellemzıik a gyakorlatban keveredhetnek és a különbözı típu632

Dupcsik 2009: 20-28.; 332-336.

215

sok közötti határok nem mindig élesek, így a megközelítésmódok inkább az adott kutatások értelmezésében segíthetnek. Az egyes megközelítések elterjedtsége és tudományos jelentısége nagyon különbözı, továbbá változott a cigánykutatások története során. A különbözı megközelítésmódok a kutatási gyakorlat során alakultak ki, nem alkotnak lezárt rendszert, így újabb látószögek is körvonalazódhatnak.

Egyetértve azzal a megállapítással, hogy a megközelítésmódok segítségével a cigánykutatások viszonylag jól jellemezhetıek, és egy adott kutatás általában nem illeszthetı be teljesen egyik ábrázolásmódba sem, még lehetségesnek tartom azt is, hogy a megközelítésmódok öszszekapcsolódnak egymással. A megközelítésmódok rendszere ugyanis különbözı megfigyeléseinket, tapasztalatainkat különbözı világokba rendezi el, amelyek azonban kaotikusabbak és kevésbé lehatároltak, mint ahogy látószögeink, ,,szemüvegeink” láttatni engedik. A tapasztalatok elkülönülése következtében a teljes megfigyelési és tapasztalati rendszert az ábrázolásmódok csak együttesen mutathatják be. A megközelítésmódok és a diszciplínák kapcsolatában a leíró esszencialista megközelítésmód és a klasszikus néprajz, továbbá a leíró strukturalista megközelítésmód és a klasszikus szociológia egymással szoros viszonyban áll. Ezt megengedve a leíró esszencialista megközelítésmód és a néprajz, illetve a leíró strukturalista megközelítésmód és a szociológia, továbbá a megközelítésmódok és a diszciplínák kapcsolatáról viszont azt feltételezem, hogy nyitott lehet, mind a módszertani, mind pedig a politikai dimenzió mentén. Az értekezés, forrásainak heterogenitása következtében, nem szándékosan és különbözı mértékben, de mindegyik megközelítésmóddal kapcsolatba került. Külön-külön, vagy részleges tömbökben érzékelte az ábrázolásmódokat, de nem egészében, illetve nem fogalmazta meg és nem jellemezte az ábrázolásmódok rendszerét. A módszertani dimenzió megosztottsága világosan kirajzolódott benne, és ebben a strukturalista változat mentén haladt. Kutatási tárgyait konstrukcióknak tekintette és az esszencialista forrásokat dekonstruálta. A politikai dimenziót azonban szándékosan leértékelte, és ezzel egyben lemondott az értelmezéstartomány kibıvítésérıl, de ugyanakkor a módszertani dimenzió megosztottságához hasonlóan érzékelte a civilizatorikusnak, leírónak és emancipatorikusnak nevezett megkülönböztetéseket, és ebben a leíró változat mentén haladt. A kutatási tárgy összetettsége következtében ugyan multidiszciplináris kapcsolatai is vannak, de meghatározó benne a leíró, strukturalista néprajzi és a kulturális antropológiai diszciplína.

216

10. ÖSSZEFOGLALÁS Az értekezés a cigány/roma identitás és a cigány reprezentációk néprajzi vonatkozásait mutatja be különbözı források alapján. A kutatás központi hipotézise szerint az etnikai alcsoportok közös identitásának formálódásában a néprajzi diszciplína programszerően és a kulturális gyakorlatában is döntı szerepet játszik mint alkalmazott tudomány. A központi hipotézis következménye annak vizsgálata, hogy a néprajzi diszciplínára milyen cigány reprezentációk jellemzıek és hogyan konstruálódott a néprajzi cigány etnicitás. A Bevezetés az értekezés néprajzi vagy multidiszciplináris, elméleti vagy empirikus jellegét, továbbá a kutató nézıpontját mutatja be. A Diskurzusok: a cigányok/romák reprezentációs rendszerei címő fejezet a dolgozat tárgyát, felépítését, a kutatás során alkalmazott módszereket, továbbá a tárgykonstrukció diszkurzív kapcsolatait és elızményeit írja le. A Cigány/roma népismeret és identitáskonstrukciók címő fejezet A cigány/roma népismeret címő alfejezete a cigány/roma népismeret konstruálódásának és a cigány/roma népismeret konstrukcióinak vizsgálatánál alkalmazott értelmezési keret bemutatása. A cigány/roma népismeret a tudományos paradigmákban helytörténeti – néprajzi – pedagógiai mozzanatokat tartalmazó identitás tervezet, illetve a néprajz mellett a társadalomantropológiát és a kulturális antropológiát integráló interakcionalista értelmezési rendszer. Az 1990-es évek közepén létrejött interpretációs rendszer romológiából és a tudományos diszciplínákból állt, amelyet kibıvítettem a népismerettel mint újabb interpretációs típussal, mivel a népismeretet a romológiától és a tudománytól egyaránt elhatárolja jelentésképzésének alapegysége, a tematikai együttes. A jelentésképzés alapegysége azért lehet a tematikai együttes, mert a népismeretben nem egyszerően a tudományos megállapítások határozzák meg az értelmezéseket, hanem a közös etnikus identitásra vonatkozó különbözı elképzelések is. A Cigány/roma identitáskonstrukciók címő alfejezet cigány népismereti tankönyvek empirikus vizsgálata a romológiára, a népismeretre és a tudományos diszciplínákra felosztott interpretációs modell alapján. A cigány/roma identitástervezetek és reprezentációk a társadalomban címő fejezet cigány/roma identitástervezeteket és reprezentációkat mutat be különbözı társadalmi kontextusokban, A cigány/roma népismeret néprajzi vonatkozásai címő fejezet pedig a cigány/roma népismeret és a néprajzi diszciplína kapcsolatait, továbbá különbözı identitáskonstrukciók néprajzi vonatkozásait tekintette át. A cigány/roma reprezentációk néprajzi kontextusa címő fejezet a cigány/roma identitás tervezetek, a reprezentációk és a néprajz kapcsolatait már a néprajzi diszciplínán belüli történeti folyamatként értelmezte, amely szorosan összefügg a következı részek kutatási tárgyaival, mivel kutatástörténeti áttekintése a források és a reprezentációk néprajzi kontextusát mutatja be. A Cigány/roma reprezentációk a XIX. század végén címő fejezet néprajzi cigány/roma repre217

zentációs rendszereket vizsgált, amely azt mutatja be, hogy mit jelentett a ,,cigányügy” Magyarországon és hogyan konstruálták meg a néprajzban ,,cigány etnicitást” a XIX. század végén és a XX. század elején. Herrmann Antal cigány reprezentációja néprajzi, statisztikai, tudományos, és egyben ideológiai konstrukció, amely a ,,cigányügyet” elkülönülten, és a felvilágosult abszolutizmus tradícióit követve rendészeti, integrációs és asszimilációs összefüggésekben mutatta be, Móricz Zsigmond és Vende Aladár néprajzi rendszerezéseiben pedig a cigányok marginalizáltak, a mesék furcsán beszélı alakjaiban, a kalákabál és lakodalmak mulattatóinak szerepében jelentek meg. A Néprajzi cigány reprezentációk a debreceni Déri Múzeumban címő fejezet a Déri Múzeumban található források segítségével több mint egy évszázad néprajzi cigány reprezentációit tekintette át. A források rendszerének, a forrásfeltárás és az adatbázisok létrehozásának leírása után a szöveges források alapján elıbb a narratívumokat, majd a narratívák rendszerét, továbbá a narratív struktúra, a diskurzustípusok és a textualizációs stratégiák összefüggését írta le, majd a képi források alapján elsısorban a néprajzi cigány fotográfiákat értelmezte, illetve a néprajzi cigány reprezentációk tematikus rendszerét vizsgálta. A magyarországi cigányokról készített fotók történeti típusai és a Déri Múzeum cigányokról készült néprajzi fotográfiai anyaga között több ikonográfiai párhuzam is van, azonban a néprajzi cigány reprezentációk többsége nem helyezhetı el ebben az ikonográfiai rendszerben. A fényképek meghatározása sem egyértelmő, így a fotográfiák több néprajzi fotótípusba is tartozhatnak, ezért a fotográfiáknál több lehetséges meghatározást is megadtam. Az 1940-es évek végéig a cigány reprezentációk etnográfiai rendszerérıl nem beszélhetünk, és a fotográfiák etnikus jellege sem tekinthetı mindig magától értetıdınek a fotográfusok számára. Az 1950 és 1966 közötti korszakban a Déri Múzeum néprajzi cigány reprezentációi azonban már terephez kapcsolódó etnográfiai rendszert alkotnak. A fotográfiai és etnográfiai jelentésadó technikák közül a leggyakrabban használt módszer a sorozatképzés, a beállítás, az idealizálás, az archaizálás, az egzotikum és a sőrítés volt. 1950 és 1966 közötti korszakból fennmaradt néprajzi fotográfiai anyagban a fotótípusok arányai és a fotográfiai, etnográfiai jelentésadó technikák használata egyaránt utalhatnak a fotográfusok és etnográfusok egyéni preferenciáira, a néprajzi érdeklıdésük irányaira, a győjtemény individuális meghatározottságára, és fényképészeti, tudományos, etnográfiai iskolára. Az értekezés utolsó fejezete az Öszszegzés, amely a kutatás fontosabb eredményeit mutatja be, továbbá az értekezés megközelítését hozzákapcsolta magyarországi cigánykutatások ábrázolásmódjaihoz.

Kulcsszavak: cigány, identitás, reprezentációk, néprajz, Déri Múzeum.

218

11. SUMMARY This dissertation will focus upon the ethnographical aspects of Gypsy/Roma identity and Gypsy representations on the basis of a variety of sources. According to the central hypothesis of the related research, the applied scholarly field of the discipline of ethnography plays a definitive part in the formation of the joint identity of ethnic sub-groups both as a program and as a part of cultural practice. As a consequence of the central hypothesis, it will also be investigated what sort of Gypsy typical representations are featured within the discipline of ethnography and how the notion of ethnographical Gypsy ethnicity has been constructed. The part called Bevezetés [Introduction] will outline the ethnographical or multidisciplinary as well as theoretical or empirical quality of the dissertation, together with the viewpoint of the researcher. The chapter Diskurzusok: a cigányok/romák reprezentációs rendszerei [Discourses: Representational Systems of Gypsies/Romas] will describe the topic and the structure of the dissertation, as well as the methods applied during the research conducted and the discursive relationships and antecedents of the topic construction. The sub-chapter A cigány/roma népismeret [Gypsy/Roma Folk Knowledge] of the chapter Cigány/roma népismeret és identitáskonstrukciók [Gypsy/Roma Folk Knowledge and Identity Constructions] will demonstrate the interpretation framework applied in the examination of the construction of Gypsy/Roma folk knowledge. In scholarly paradigms, Gypsy/Roma folk knowledge is an identity makeup, comprising motifs of local history, ethnography, and pedagogy, besides being an inter-actional reference system that integrates social and cultural anthropology in addition to ethnology. The interpretation complex that was formed in the middle of the 1990s comprised Romology and the relevant scholarly disciplines, which I have expanded by adding the field of folk knowledge as a more recent type of interpretation, since folk knowledge is separated both from Romology and the relevant scholarship by the basic unit of its meaning creation, which is the thematic group. The basic unit of the meaning creation can be the thematic group, since in the case of folk knowledge, it is not simply the scholarly statements that determine the interpretations but also the various conceptions related to a shared ethnic identity. The sub-chapter Cigány/roma identitáskonstrukciók [Gypsy/Roma Identity Constructions] will constitute an empirical analysis of Gypsy folk knowledge textbooks based upon an interpretation model divided into Romology, folk knowledge, and the scholarly disciplines. A cigány/roma identitástervezetek és reprezentációk a társadalomban [Gypsy/Roma Identity Schemes and Representations in Society] will discuss Gypsy/Roma identity schemes and representations in various social contexts, while A cigány/roma népismeret néprajzi vonatkozásai [Gypsy/Roma Folk Knowledge and Ethnography] will provide an overview of the links be219

tween Gypsy/Roma folk knowledge and the discipline of ethnography and the ethnographical relevance of various identity constructions. The chapter entitled A cigány/roma reprezentációk néprajzi kontextusa [The Ethnographical Context of Gypsy/Roma Representations] will define the system of relationships between Gypsy/Roma identity schemes, representations, and ethnography already as a historical process within the ethnographical discipline, which is closely connected to the research topics of the following parts, as its overview of the history of related research discusses the ethnographical contexts of sources and representations. In turn, Cigány/roma reprezentációk a XIX. század végén [Gypsy/Roma Representations at the End of the 19th Century] will explore systems of Gypsy/Roma representations, presenting what the “Gypsy issue” used to mean in Hungary and how “Gypsy ethnicity” was constructed and construed in ethnography at the end of the 19th century and at the beginning of the 20th century. Antal Herrmann’s Gypsy representation is an ethnographical, statistical, scholarly, and also ideological construction, which treats the “Gypsy issue” separately and presents it in relationship to issues of public administration, integration, and assimilation, following the traditions of enlightened absolutism. At the same time, in the ethnographical taxonomies of Zsigmond Móricz and Aladár Vende, Gypsies are oftentimes marginalized, appearing in the roles of folk tale characters with a strange vernacular or as entertainers in communal folk balls and wedding parties. The chapter Néprajzi cigány reprezentációk debreceni Déri Múzeumban [Ethnographical Gypsy Representations in Déri Múzeum of Debrecen] will contain a survey of ethnographical Gypsy representations covering the time span of more than a century with the help of the sources available in Déri Múzeum. Following the description of the system of sources and of the formation of source exploration and databases, it will list the first the narrative texts, then the system of narratives, and then the interrelationships between narrative structures, discourse types, and textualization strategies on the basis of the available textual sources. Finally, relying on the photographical and pictorial sources, it will provide an interpretation primarily of ethnographical Gypsy photographs and examine the thematic system of ethnographical Gypsy representations. There seem to be several iconographical parallels between the historical types of photographs taken of Gypsies in Hungary and the Déri Múzeum collection of ethnographical photographs taken of Gypsies; however, the majority of ethnographical Gypsy representations may not be included in this iconographical system. Even the definition of the individual photographs would differ, which means that they may belong in several ethnographical types of photography, for which reason I will provide more than just one definition for some of the photographs. Until the end of the 1940s, there does not seem to be an ethnographical system of Gypsy representations, and the ethnic quality of the photographs does not appear to be self-evident for the photographers 220

either. In the time period between 1950 and 1966 however, the ethnographical Gypsy representations of Déri Múzeum emerge as an ethnographical system connected to the field proper. Among the photographical and ethnographical semantic techniques, the most frequently applied methods are those of generating series, set-up, idealization, archaization, exoticism, and condensation. In the ethnographical photographic material extant to us from the time period between 1950 and 1966, the proportion of the types of photographs as well as the use of photographical and ethnographical semantic techniques may indicate the personal preferences of the photographers and the ethnographers, the direction of their ethnographical interests, the individual determination of the collection, and the specific photographical, scholarly, or ethnographical school. The last chapter of the dissertation is called Összegzés [Summary], and it will offer a listing of the most important results and findings of the research, while it will also link the approach of this dissertation to the means and ways of portrayal in the rest of the research schemes and projects on Gypsies in Hungary.

Key words: Gypsy, identity, representations, ethnography, Déri Múzeum.

Translated by: Pál Csontos. 221

12. IRODALOMJEGYZÉK

ANDERSON, Benedict 2006 Elképzelt közösségek. Gondolatok a nacionalizmus eredetérıl és elterjedésérıl. Budapest: L’ Harmattan Könyvkiadó – Atelier Magyar – Francia Társadalomtudományi Központ ARATÓ Ferenc 2006 Civil szervezetek – a társadalmi integráció lehetséges eszközei. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. 187-208. Budapest: Bölcsész Konzorcium AUGUSTINI AB HORTIS Sámuel 2009 A magyarországi cigányok mai állapotáról, különös szokásairól és életmódjáról, valamint egyéb tulajdonságairól és körülményeirıl (1775-1776). In: Deáky Zita – Nagy Pál (szerk.): A magyarországi cigányok mai állapotáról, különös szokásairól és életmódjáról, valamint egyéb tulajdonságairól és körülményeirıl (1775-1776). 35-303. Budapest – Gödöllı: Szent István Egyetemi Kiadó BABBIE, Earl 1995 A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest: Balassi Kiadó – ELTE Szociológiai Intézet BANDOR Tamás 1998 Szívügyek. Amaro Drom. VIII. 12. 21. BALÁZS Gusztáv 1995 A nagyecsedi oláh cigányok tánchagyományai. Cigány néprajzi tanulmányok 3. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság BARI Károly 2009 A cigányokról. Ethnographia. CXX. 1. 1-62. BARI Károly 1985 Tőzpiros kígyócska. Cigány népköltészet. Budapest: Gondolat Kiadó BARANY, Zoltan 2000 A kelet-európai cigányság. Rendszerváltás, marginalitás és nemzetiségi politika. Budapest: Athenaeum Kiadó BÁRSONY János - DARÓCZI Ágnes 2005 Vrana mámi mesél. Roma népismeret az általános iskolák 1-4.osztálya számára. CDmelléklet. Budapest: Sulinova Kiadó - Fonó Budai Zeneház

222

BARTH, Fredrik 1996 Régi és új problémák az etnicitás elemzésében. Regio. VII. 1. 3-25. BARTHES, Roland 1985 Világoskamra. Jegyzetek a fotográfiáról. Budapest: Európa Könyvkiadó BATA Timea 2004

Gunda Béla fotói a Néprajzi Múzeum fényképgyőjteményében. In Fejıs Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. Tabula könyvek 6. 103-118. Budapest: Néprajzi Múzeum

BÁTHORY János 1983 A ,,cigánykérdés”. In Szegı László (szerk.): Cigányok, honnét jöttek – merre tartanak? 8-24. Budapest: Kozmosz Könyvek BAUMAN, Zygmunt 1997 Modernség és ambivalencia. In Feischmidt Margit (szerk.): Multikulturalizmus. 4759. Budapest: Osiris Kiadó – Láthatatlan Kollégium BECK, Ulrich 2003 A kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba. Budapest: Századvég Kiadó BECK Zoltán – BÍRÓ Boglárka – CSERTI CSAPÓ Tibor – FORRAY R. Katalin – KISS Andrea – LABODÁNÉ LAKATOS Szilvia – SÁNTA Hajnalka – VARGA Aranka 2005 Érettségirıl tanároknak. Cigány népismeret. Budapest: Országos Közoktatási Intézet BECK Zoltán 2006 Cigány/roma irodalom Magyarországon. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. 75-92. Budapest: Bölcsész Konzorcium BELTING, Hans 2003 Kép - antropológia. Képtudományi vázlatok. Budapest: Kijárat Kiadó BENJAMIN, Walter 1980 A fényképezés rövid története. In Radnóti Sándor (szerk.): Angelus novus. 687-709. Budapest: Európa Könyvkiadó Magyar Helikon BEREK Sándor 2005d A Bazi nagy roma lagzi címő médiaprodukció reprezentációja a Magyar Hírlap online-ban. In Pap Tibor (szerk.): Utak a nyilvánossághoz. 1-20. ROMA CD-ROM. Szeged: Zenett Kiadó. Utánközlés. BEREK Sándor 2008a A Bazi nagy roma lagzi címő médiaprodukció reprezentációja a Magyar Hírlap online-ban. In: Dr. Szendrey Sándor – Pinczésné dr. Palásthy Ildikó (szerk.): Tanulmányok 2006. 65-80. Debrecen: Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzı Fıiskola 223

BEREK Sándor 2008c A cigány népismeret és a néprajz. Cigány népismereti tankönyv a 7-12-osztály számára. Mediárium. II. 1-2. 112-115. BEREK Sándor 2008b A cigányok a Kárpát-medence etnikus rendszerében a 19. század végén, Az etnikai csoport mint statisztikai konstrukció. In Dr. Szendrey Sándor – Pinczésné dr. Palásthy Ildikó (szerk.): Tanulmányok 2006. 273-287. Debrecen: Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzı Fıiskola BEREK Sándor 2009c A cigány reprezentációk képi forrásai a debreceni Déri Múzeum Néprajzi Adattárában. In Déri Múzeum Évkönyve 2009. Megjelenés alatt. BEREK Sándor 2009b A cigány reprezentációk szöveges forrásai a debreceni Déri Múzeum Néprajzi Adattárában. Ethnica. XI.. 2. 37-43. BEREK Sándor 2008f A cigányok Szatmárban a XIX. század végén. In Prof. Dr. Belina Károly - Dr. Klebniczki József - Lipócziné dr.Csabai Sarolta - Borsné dr. Petı Judit (szerk.): AGTEDU 2007. 323-329. Kecskemét: Kecskeméti Fıiskola. Után közlés. BEREK Sándor 2007d A cigányok Szatmárban a XIX. század végén. In Prof. Dr. Belina Károly - Dr. Klebniczki József - Lipócziné dr.Csabai Sarolta - Borsné dr. Petı Judit (szerk.): AGTEDU 2007. CD-ROM. 323-329. Kecskemét: Kecskeméti Fıiskola BEREK Sándor 2010a A cigány reprezentációk képi forrásai a debreceni Déri Múzeum Néprajzi Adattárában. In Magyari Márta (szerk.): Déri Múzeum Évkönyve. Annales Musei Debreceniensis de Friderico Déri nominati. 2008-2009. 117-124. Debrecen: Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága BEREK Sándor 2009b A cigány reprezentációk szöveges forrásai a debreceni Déri Múzeum Néprajzi Adattárában. Ethnica. XI.. 2. 37-43. BEREK Sándor 2008h A magyar folklorisztika felfedezése. Ethnica. 2008. X. 2. 74-75.

224

BEREK Sándor 2005a A nyilvánosság alakzatai. Menyhért Ildikó Zöld az erdı címő cigány népismereti tankönyvének konstrukciója/dekonstrukciója a politikai és a szakmai nyilvánosságban. In Pap Tibor (szerk.): Utak a nyilvánossághoz. 1-28. ROMA CD-ROM. Szeged: Zenett Kiadó. Után közlés. BEREK Sándor 2008d A romák helyzete és esélyei. A romák minıségi oktatáshoz való egyenlı mértékő hozzájutása, Magyarország. Országjelentés. Mediárium. II. 1-2. 118-121. BEREK Sándor 2008e A romológia alapszerkezete. Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. Mediárium. II. 1-2. 115-117. BEREK Sándor 2005b Az orvosi antropológia és az orvosi szociológia:az etnikum problémája. In Pap Tibor (szerk.): Utak a nyilvánossághoz. 1-9. ROMA CD-ROM. Szeged: Zenett Kiadó. Után közlés. BEREK Sándor 2004c Az orvosi antropológia és az orvosi szociológia: az etnikum problémája. In Dr. Szendrey Sándor (szerk.): Tanulmányok. 158-165. Debrecen: Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzı Fıiskola BEREK Sándor 2010c Cigány reprezentációk a Déri Múzeum győjteményeiben. In Tóth Ferenc (szerk.): Tanulmányok 2008-2009. 61-67. Debrecen: Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzı Fıiskola. Megjelenés alatt. BEREK Sándor 2007a Cigány/roma identitáskonstrukciók. In Wilhelm Gábor (szerk.): Hagyomány és eredetiség. Tabula könyvek 8. 198-216. Budapest: Néprajzi Múzeum BEREK Sándor 2007c Cigány/roma reprezentációk és a befogadók kapcsolata. Mediárium. I. 2. 101-108. BEREK Sándor 2007e Cigány világok Európában. Ethnica. IX. 2. 64-65. BEREK Sándor 2008g Esélyegyenlıség, diszkrimináció, szociálpolitika. In: Dr. Szendrey Sándor – Pinczésné dr. Palásthy Ildikó (szerk.): Tanulmányok 2006. 89 -108. Debrecen: Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzı Fıiskola

225

BEREK Sándor 2006c Érettségirıl tanároknak. Cigány népismeret. Ethnica. VIII. 4. 157. BEREK Sándor 2006d Jafi Meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi. Ethnica. VIII. 1. 40-41. BEREK Sándor 2010b Kutatás a terepen. In Pinczésné dr. Palásthy Ildikó (szerk.): Az adhatás gyönyörősége és a ma öröme. 129-137. Debrecen: Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzı Fıiskola BEREK Sándor 2009a Kutatás közben. Cigány/roma reprezentációk a debreceni Déri Múzeumban. In Tóth Ferenc (szerk.): Tanulmányok 2007-2008. 61-68. Debrecen: Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzı Fıiskola BEREK Sándor 2004b Külföldiek a magyar munkaerıpiacon. In: Dr. Szendrey Sándor (szerk.): Tanulmányok. 145-157. Debrecen: Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzı Fıiskola BEREK Sándor 2007f Lokális cigány közösségek Gömörben. Identitásváltozatok marginalitásban. Ethnica. IX. 3. 99. BEREK Sándor 2007b Médiareprezentációk: a cigányok/romák konstruálása a médiában és a társadalomban. Mediárium. I. 1. 3-14. BEREK Sándor

2007g Mindennapi elıítéletek. Társadalmi távolságok és etnikai sztereotípiák. Ethnica. IX. 3. 99-100. BEREK Sándor 2009c Mentális térképek: etnikus hasonlóságok és különbözıségek. In Tóth Ferenc (szerk.): Tanulmányok 2007-2008. 30-43. Debrecen: Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzı Fıiskola BEREK Sándor 2008j Narratív struktúra, diskurzustípusok, narratívák és textualizációs stratégiák. Mediárium. II. 3-4. 82-92.

226

BEREK Sándor 2006a Népismereti- és ,,romapedagógiai” tankönyvek, tanulmánygyőjtemények és összefoglaló munkák annotált irodalomjegyzéke. Összeállítás és ismertetések. In Fátyol Tivadar - Fleck Gábor - Kıszegi Edit - Szuhay Péter (szerk.): A Roma Kultúra virtuális Háza. Multimediális DVD-ROM. Megközelítıen: 1-200. Budapest: Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlıségi Minisztérium - Phare ,,Összetartó társadalom megteremtése” program BEREK Sándor 2005c Sőrítés és keret. Gyarmathy Lívia A lépcsı címő filmjének interpretációja. In Pap Tibor (szerk.): Utak a nyilvánossághoz. 1-10. ROMA CD-ROM. Szeged: Zenett Kiadó. Után közlés. BEREK Sándor 2004a Sőrítés és keret. Gyarmathy Lívia A lépcsı címő filmjének interpretációja. Tabula. VII. 2. 333-340. BEREK Sándor 2006b Vrana mámi mesél. Roma népismeret az általános iskolák 1-4.osztálya számára. Ethnica. 2006. VIII. 2. 75-76. BERGER, Peter L.-LUCKMANN, Thomas 1998 A valóság társadalmi felépítése. Budapest: Jószöveg Mőhely Kiadó BENCSIK István 1988 A Magyarországon élı cigánylakosság társadalmi beilleszkedése az 1970-es évektıl napjainkig. Budapest: ELTE BTK Tudományos Szocializmus Információs és Továbbképzési Intézete BERNÁTH Gábor 2001 Roma Holocaust. Kodola seron, kon perdal zhuvinde. Túlélık emlékeznek. Recollections of survivors. Budapest: Roma Sajtóközpont BERNÁTH Gábor – POLYÁK Laura 2002 Kényszermosdatások Magyarországon (1940 - 1985). In Bernáth Gábor (szerk.): Zorsila najaripe mashkar e Roma. Kényszermosdatások a cigánytelepeken. Forced bathings in Romani settlements. (1940-1985). 7-25. Budapest: Roma Sajtóközpont BINDER Mátyás 2008 A roma nemzetépítés – történeti és kulturális antropológiai keresztmetszetben. Eszmélet. XX. 77. 130-160.

227

BINDORFFER Györgyi 1996 Identitás kettıs kötésben. Etnikai identitás és kulturális reprezentáció a dunabogdányi svábok körében. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete Etnoregionális Kutatóközpont BINDORFFER Györgyi 2001 Kettıs identitás. Etnikai és nemzeti azonosságtudat Dunabogdányban. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet BINDORFFER Györgyi 2007 Változatok a kettıs identitásra. Kisebbségi léthelyzetek és identitásalakzatok a magyarországi horvátok, németek, szerbek, szlovákok, szlovének körében. Budapest: Gondolat Kiadó – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet BÍRÓ András 2000 Etnikai osztály-e a cigányság? Beszélı. III. V. 6. 38-43. BÍRÓ Boglárka 2006 Bevezetés a cigányság néprajzába. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. 58-74. Budapest: Bölcsész Konzorcium BÍRÓ Boglárka – BECK Zoltán – CSERTI CSAPÓ Tibor – FORRAY R. Katalin – IGNÁCZ Mária – LAKATOS Szilvia – NAGY Pál – PÁLMAINÉ ORSÓS Anna – VARGA Aranka 2006 Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. Budapest: PTE BTK NTI Romológiai és Nevelésszociológiai Tanszék - Bölcsész Konzorcium BÓDI Zsuzsanna 2002a A magyarországi cigányság kultúrája. Válogatott bibliográfia. Roma módszertani kiadványok 3. Budapest: Magyar Mővelıdési Intézet BÓDI Zsuzsanna 1997 Cigány népismeret. Kaposvár: Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképzı Fıiskola Kiadója BÓDI Zsuzsanna 1999 Herrmann Antal és a hazai cigánykutatás. In Bódi Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok Herrmann Antal emlékére. Cigány Néprajzi Tanulmányok 8. 72-86. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság BÓDI Zsuzsanna 2001 Válogatás a cigányságról szóló magyar nyelvő néprajzi irodalomból. In Kovalcsik Katalin (szerk.): Tanulmányok a cigányság társadalmi helyzete és kultúrája körébıl. TANÍTÓK KISKÖNYVTÁRA 9. 2. javított, bıvített kiadás. 559-636. Budapest: IF Alapítvány - Oktatási Minisztérium-Eötvös Loránd Tudományegyetem

228

BÓDI Zsuzsanna - BALOGH Lídia 2001 Összesített bibliográfia. In Kovalcsik Katalin (szerk.): Tanulmányok a cigányság társadalmi helyzete és kultúrája körébıl. TANÍTÓK KISKÖNYVTÁRA 9. 2. javított, bıvített kiadás. 529-558. Budapest: IF Alapítvány - Oktatási Minisztérium - Eötvös Loránd Tudományegyetem BÓDI Zsuzsanna - KOVALCSIK Katalin 2001 Diszkográfia. In Kovalcsik Katalin (szerk.): Tanulmányok a cigányság társadalmi helyzete és kultúrája körébıl. TANÍTÓK KISKÖNYVTÁRA 9. 2. javított, bıvített kiadás. 661-664. Budapest: IF Alapítvány - Oktatási Minisztérium - Eötvös Loránd Tudományegyetem BÓDI Zsuzsanna 2002b Tanulmányok a magyarországi cigányzenérıl. Cigány Néprajzi Tanulmányok 11. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság BÓDI Zsuzsanna 1999 Tanulmányok Herrmann Antal emlékére. Cigány Néprajzi Tanulmányok 8. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság BÓDI Zsuzsanna 2002c Zene és tánc. In: Bódi Zsuzsanna (szerk.): A magyarországi cigányság kultúrája. Válogatott bibliográfia. Roma módszertani kiadványok 3. 113-136. Budapest: Magyar Mővelıdési Intézet BOEHM, Gottfried 1998 A képleírás. In Thomka Beáta (szerk.): Narratívák 1. Képelemzés. 19-36. Budapest: Kijárat Kiadó BORBÉLY Sándor 2007 Változó határjelek. A péterfalvi cigányok kulturális és etnikus identitása. Regio. XVIII: 1. 51-83. BORSÁNYI László 1988 A megfigyelési technikák az etnológiai terepmunkában. Ethnographia. XCIX. 1. 5382. BOURDIEU, Pierre 1985 Az identitás és a reprezentáció. Szociológiai Figyelı. I. 1. 7-22. BOURDIEU, Pierre 1978 Az osztályok pályája és a valószínőségi okság. In Ferge Zsuzsa – Léderer Pál (szerk.): A társadalmi egyenlıtlenségek újratermelıdése. 237-335. Budapest: Gondolat Kiadó

229

BRESZKOVICS József – RADICS József 2002

Cigánykerék. Cigány népismereti és mővészeti olvasókönyv általános iskolásoknak. Darány: Körzeti Közoktatási Intézmény

BRUBAKER, Rogers 2006 Nacionalizmus új keretek között. Budapest: L’ Harmattan Könyvkiadó – Atelier Magyar – Francia Társadalomtudományi Központ CALHOUN, Craig 2004 Nacionalizmus és etnicitás. In Kántor Zoltán (szerk.): Nacionalizmuselméletek. 346375. Budapest: Rejtjel Kiadó CASTELLS, Manuel 2006 Az identitás hatalma. Budapest: Gondolat Kiadó CHOLI DARÓCZI József – FEYÉR Levente 1988 Zhanes romanes? Cigány nyelvkönyv. Budapest: Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége CSEPELI György–ÖRKÉNY Antal 1996 Jelképek és eszmék az európai nemzeti himnuszokban. Regio. VII. 2. 3-33. CSEPELI György - ÖRKÉNY Antal - SZÉKELYI Mária 1999 Hogyan lesz az ember cigány? Kritika. XXVIII. 3. 30-31. CSERTI CSAPÓ Tibor 2006a Kisebbségpolitika – kisebbségvédelmi alapismeretek. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. 17-36. Budapest: Bölcsész Konzorcium CSERTI CSAPÓ Tibor 2006b Szociológiai, szociális tényezık a cigány népesség vizsgálatában. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. 161-186. Budapest: Bölcsész Konzorcium CSONGOR Anna–SZUHAY Péter 1992 Cigány kultúra, cigánykutatások. BUKSZ. IV. 12. 235- 245. CRARY, Jonathan 1999 A megfigyelı módszerei. Látás és modernitás a 19. században. Budapest: Osiris Kiadó DARÓCZI Ágnes 2001 A magyarországi cigány folklórmozgalom. In: Bódi Zsuzsanna (szerk.): Cigány néprajzi kutatások Közép- és Kelet-Európában. Cigány Néprajzi Tanulmányok 10. 122129. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság

230

DEÁKY Zita – NAGY Pál 2009 Augustini ab Hortis Sámuel és a cigányok történeti-néprajzi kutatásának kezdetei. In: Deáky Zita – Nagy Pál (szerk.): A magyarországi cigányok mai állapotáról, különös szokásairól és életmódjáról, valamint egyéb tulajdonságairól és körülményeirıl (1775-1776). 5-28. Budapest – Gödöllı: Szent István Egyetemi Kiadó DUPCSIK Csaba 2009 A magyarországi cigányság története. Történelem a cigánykutatások tükrében, 18902008. Budapest: Osiris Kiadó ERDİS Kamill 1989 A magyarországi cigányság. The Gypsies in Hungary. Tribes, clans. In Vekerdi József (szerk.): Erdıs Kamill cigánytanulmányai. Collected Gypsy studies of Kamill Erdıs. 42-56. Békéscsaba: Békés Megyei Tanács V.B. Cigányügyi Koordinációs Bizottsága – Erkel Ferenc Múzeum ERIKSEN, Thomas Hylland 2008 Etnicitás és nacionalizmus. Budapest - Pécs: Gondolat Kiadó – PTE Kommunikációés Médiatudományi Tanszék FÁTYOL Tivadar – FLECK Gábor – KİSZEGI Edit – SZUHAY Péter 2006 A Roma Kultúra virtuális Háza. Multimediális DVD-ROM. Budapest: Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlıségi Minisztérium - Phare ,,Összetartó társadalom megteremtése” program FEHÉR László 2002 A pilisi szlovákok identitásrétegei. In: A. Gergely András (szerk.): A nemzet antropológiája. 194-214. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó FEJİS Zoltán 2008 Az egzotikum felé – közelítések, perspektívák. In Fejıs Zoltán - Pusztai Bertalan (szerk.): Az egzotikum. Tabula könyvek 9. 7-22. Budapest – Szeged: Néprajzi Múzeum – Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék FEJİS Zoltán 2002

Az etnicitás változatai. In: A. Gergely András (szerk.): A nemzet antropológiája. 145-159. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó

FEJİS Zoltán 2004 Miért a fotó? In Fejıs Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. Tabula könyvek 6. 7-37. Budapest: Néprajzi Múzeum

231

FELFÖLDI László 2001 A magyarországi cigányság tánckultúrájának kutatása. In: Bódi Zsuzsanna (szerk.): Cigány néprajzi kutatások Közép- és Kelet-Európában. Cigány Néprajzi Tanulmányok 10. 110-121. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság FLECK Gábor 2003 Néhány haragos megjegyzés Menyhért Ildikó: Zöld az erdı címő, kisiskolásoknak szánt tankönyve kapcsán. Kézirat FLEISCHMIDT Margit 1997 Multikulturalizmus: kultúra, identitás és politika új diskurzusa. In: Fleischmidt Margit (szerk.): Multikulturalizmus. 7-28. Budapest: Osiris Kiadó - Láthatatlan Kollégium FLEISCHMIDT Margit 2002 Szimbolikus konfliktusok és párhuzamos nemzetépítés. In: A. Gergely András (szerk.): A nemzet antropológiája. 112-125. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó FLUSSER, Vilém 1990 A fotográfia filozófiája. Budapest: Tartóshullám – Belvedere – ELTE BTK Kiadó FLUSSER, Vilém - PETERNÁK Miklós 1998 Beszélgetés Vilém Flusserrel. Replika. IX. évf. 33-34. 77-79. FORRAY R. Katalin 2003 Vélemény. Menyhért Ildikó ,,Zöld az erdı. Cigány népismereti olvasókönyv az általános iskolák alsó tagozata számára” címő könyvérıl. Kézirat FORRAY R. Katalin 2006a Módszertani útmutató a romológiai kutatásokhoz. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. 209-222. Budapest: Bölcsész Konzorcium FORRAY R. Katalin 2006b Romológia és nevelésszociológia. In: Bárdossy Ildikó – Forray R. Katalin – Kéri Katalin (szerk.): Tananyagok a pedagógia szakos képzéshez. 171-190. Budapest: PTE BTK NTI Romológiai és Nevelésszociológiai Tanszék - Bölcsész Konzorcium Kiadó FORRAY R. Katalin–HEGEDÜS T. András 1990 A cigány etnikum újjászületıben. Tanulmány a családról és az iskoláról. Budapest: Akadémiai Kiadó FOSZTÓ László 2007

Királyok, papok, újságírók és az angol bárónı – romániai romák a posztszocialista nyilvánosságban. Regio. XVIII. 1. 25-50. 232

FOSZTÓ László 2002 Van-e cigány nemzettudat? In Fedinec Csilla (szerk.): Társadalmi önismeret és nemzeti önazonosság Közép-Európában. 207-224. Budapest: Teleki László Alapítvány FOUCAULT, Michel 1991 A diskurzus rendje. Holmi. III. 7. 868-889. FOUCAULT, Michel 1990 Felügyelet és büntetés. Budapest: Gondolat Könyvkiadó FRASER, Sir Angus 1996 A cigányok. Budapest: Osiris Kiadó GAYER Zoltán 1998 Fényképaktusok. Replika. IX. évf. 33-34. 87-102. GEERTZ, Clifford 1994 Az értelmezés hatalma. Budapest: Századvég Kiadó GELLNER, Ernest 2007 A nacionalizmus tipológiája. Regio. XVIII. 1. 3-24. GYÁNI Gábor 2001 A történetírás és a statisztika kapcsolatának forgandó sorsa. In Pál Eszter (szerk.): Útközben. Tanulmányok a társadalomtudományok körébıl Somlai Péter 60. születésnapjára. 265-278. Budapest: Új Mandátum Kiadó GYÖRGY Péter 2003 A fordulat. Élet és Irodalom. XLVII. 15. 7. HABLICSEK László 2000 Kísérlet a roma népesség elıreszámítására 2050-ig. In Horváth Ágota – Landau Edit – Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni. 243-276. Budapest: Aktív Társadalom Alapítvány- Új Mandátum Könyvkiadó HABSBURG József 1893 Cigány nyelv. In: Bokor József (szerk.): Pallas Nagy Lexikona. IV. kötet. 360-361. Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság HANCOCK, Ian 2004 Mi vagyunk a romani nép. Ame sam e Rromane džene. Budapest: Pont Kiadó HAVAS Gábor - KEMÉNY István 1996 Cigánynak lenni. In Andorka Rudolf-Kolosi Tamás - Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 1996. 352-380. Budapest: Tárki Kiadó

233

HAVAS Gábor–KEMÉNY István–KERTESI Gábor 2000 A relatív cigány a klasszifikációs küzdıtéren. In Horváth Ágota – Landau Edit – Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni. 193-202. Budapest: Aktív Társadalom Alapítvány- Új Mandátum Könyvkiadó HEGYI Ildikó – IGNÁCZ József é.n.

Cigány népismereti tankönyv az általános iskola 5. osztálya számára. Kézirat

HEGYI Ildikó – IGNÁCZ József é.n.

Cigány népismereti tankönyv az általános iskola 6. osztálya számára. Kézirat

HELLER Mária–RÉNYI Ágnes 1996 A nyilvános kommunikáció szociológiai modellje. Jel-Kép. XV. 4. 3-21. HELLER Mária–RÉNYI Ágnes 2000 A nyilvánosság kommunikációelméleti megközelítéseirıl. XIX. Jel-Kép. 1. 69-94. HERRMANN Antal 1895 A Magyarországban 1893. január 31-én végrehajtott czigányösszeírás eredményei 5 grafikai táblázattal. Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam. IX. kötet. Budapest: Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal HOÓZ István 1992 Az 1983. évi cigányösszeírás elızményei és céljai. A Magyarországban 1893. január 31-én végrehajtott czigányösszeírás eredményei 5 grafikai táblázattal. Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam. IX. kötet. Budapest: Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal. Hasonmás kiadás. 3-8. Pécs: JPTE HORVÁTH Aladár 2003 Gázsó és roma köz-társaság. Népszabadság. Hétvége. LXI. 119/1. 5. ILLÉS Péter 2004 A látvány, az etnográfus és a fényképes dokumentáció. Csaba József néprajzi fotográfiáiról. In Fejıs Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. Tabula könyvek 6. 119-134. Budapest: Néprajzi Múzeum KÁNTOR Zoltán 2004 Nacionalizmuselméletek. Szöveggyőjtemény. Budapest: Rejtjel Kiadó KARSAI László 1992 A cigánykérdés Magyarországon. 1919-1945. Út a cigány Holocausthoz. Budapest: Cserépfalvi Kiadó KAPRALSKI, Slawomir 2001a Identitásépítés és holocaust: a roma politikai nacionalizmus I.. Amaro Drom. X. 1. www.amarodrom.hu/archivum/2001/0101/text10.htm, 2009.02.02. 234

KAPRALSKI, Slawomir 2001b Identitásépítés és holocaust: a roma politikai nacionalizmus II.. Amaro Drom. X. 2. www.amarodrom.hu/archivum/2001/0102/text6.htm, 2009.02.02. KASCHUBA, Wolfgang 2004 Bevezetés az európai etnológiába. Debrecen: Csokonai Kiadó KEMÉNY István 2000 A magyarországi romák. Budapest: ÚTMUTATÓ Kiadó KEMÉNY István 1976 Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetével foglalkozó 1971-ben végzett kutatásról. Budapest: MTA Szociológiai Kutató Intézet KEMÉNYFI Róbert 2002 A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása – különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására. Komárom – Dunaszerdahely: Fórum Kisebbségkutató Intézet – Lílium Aurum Könyvkiadó KEMÉNYFI Róbert 2003 A kisebbségi tér változatai. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ KENDE Ágnes 2000 Abból fıznek, amijük van. Amaro Drom. X. 11. 13-15. KENDE Ágnes 1998a Cigányok tananyagként. Amaro Drom. VIII. 12. 20-22. KENDE Ágnes 1998b Romológia a felsıoktatásban. Iskolakultúra. VIII. 12. 30-36. KENRICK, Donald 2004 Cigányok: a Gangesztıl a Dunáig és a Temzéig. Budapest: Pont Kiadó KERTESI Gábor 2000 Az empirikus cigánykutatások lehetıségeirıl. In Horváth Ágota – Landau Edit – Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni. 211-238. Budapest: Aktív Társadalom Alapítvány - Új Mandátum Könyvkiadó KERTESI Gábor–KÉZDI Gábor 1998 A cigány népesség Magyarországon. Dokumentáció és Adattár. Budapest: Socio-typo Kiadó

235

KERTÉSZ WILKINSON Irén 2003

Dal és elıadás. A délkelet-magyarországi oláh cigányok társadalmi kapcsolatainak modellje. In: Bódi Zsuzsanna (szerk.): Egyén és közösség. Cigány Néprajzi Tanulmányok 12. 7-35. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság

KISSNÉ KIRÁLY Piroska 2003

Szakértıi vélemény a Konsept-H Könyvkiadó Menyhért Ildikó Zöld az erdı cigány népismereti olvasókönyvérıl az általános iskolák alsó tagozata számára. Kézirat

KLIGMAN, Gail 2001 A ,,másság” társadalmi felépítése: a ,,roma” azonosítása a posztszocialista közösségekben. Szociológiai Szemle. XI. 4. 66-84. KOCSIS Károly 2002 Etnikai-politikai földrajzi adalékok a Kárpát-medencei cigány (roma) kérdés vizsgálatához. In. Reisz Terézia-Andor Mihály (szerk.): A cigányság társadalomismerete. 32-49. Pécs: Iskolakultúra Kiadó KOMORÓCZY Géza 1989 Kisebbségekbıl álló társadalom. Elnöki megnyitó a Nyilvánosság Klub ZSIDÓK, CIGÁNYOK, ELİlTÉLETEK címő vitáján. Holmi. I. 11. 149-153. KOLLER Boglárka 2006 Nemzet, identitás és politika Európában. Budapest: L’ Harmattan Könyvkiadó - Zsigmond Király Fıiskola KÓSA László 2001 A magyar néprajz tudománytörténete. 2. javított, bıvített kiadás. Budapest: Osiris Kiadó KOVÁCS Éva 2009 Fekete testek, fehér testek. A ,,cigány” képe az 1850-es évektıl a XX. század elsı feléig. Beszélı. XIV. 1. 74-90. KOVÁCS Éva 2002 Identitás és etnicitás Kelet-Közép-Európában. In Fedinec Csilla (szerk.): Társadalmi önismeret és nemzeti önazonosság Közép-Európában. 7-22. Budapest: Teleki László Alapítvány KOVÁCS Éva – MELEGH Attila 2000

,,Lehetett volna rosszabb is, mehettünk volna Amerikába is”. Vándorlástörténetek Erdély, Magyarország és Ausztria háromszögében. 93-153. In Sik Endre-Tóth Judit (szerk.): Diskurzusok a vándorlásról. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete 236

KOVÁCS Gábor 2003 Vélemény. Menyhért Ildikó: Zöld az erdı. Cigány népismereti olvasókönyv az általános iskolák alsó tagozata számára. Kézirat KOVÁCS Mónika 2000 Zsidóság a magyar tankönyvekben. New York: The American Jewish Committee KOVALCSIK Katalin 2001 A folklórzenészek, a hagyományırzık és az ,,elektomos cigányok”. In: Bódi Zsuzsanna (szerk.): Cigány néprajzi kutatások Közép- és Kelet-Európában. Cigány Néprajzi Tanulmányok 10. 130-142. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság KOVALCSIK Katalin 2003 Egyéni életsorsokat elbeszélı oláhcigány lassú dalok. In: Bódi Zsuzsanna (szerk.): Egyén és közösség. Cigány Néprajzi Tanulmányok 12. 36-65. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság KOVALCSIK Katalin - RÉGER Zita 1995 A tudomány mint naiv mővészet. Kritika. XXIV. 2. 31-34. KRAPPMAN, Lothar 1980 Az identitás szociológiai dimenziói. Az interakciós folyamatokban való részvétel szerkezeti feltételei. Budapest: Oktatási Minisztérium KUHN, Annette 1998 A gyermek, aki sosem voltam. Emlékezések. Replika. IX. évf. 33-34. 77-79. LADÁNYI János - SZELÉNYI Iván 2004 A kirekesztettség változó formái. Közép- és délkelet európai romák történeti és öszszehasonlító szociológiai vizsgálata. Budapest: Napvilág Kiadó LADÁNYI János–SZELÉNYI Iván 2001 A roma etnicitás ,,társadalmi konstrukciója” Bulgáriában, Magyarországon és Romániában a piaci átmenet idıszakában. Szociológiai Szemle. XI. 4. 85-95. LADÁNYI János – SZELÉNYI Iván 2000 Az etnikai besorolás objektivitásáról. In Horváth Ágota – Landau Edit – Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni. 203-210. Budapest: Aktív Társadalom Alapítvány- Új Mandátum Könyvkiadó LADÁNYI János – SZELÉNYI Iván 2002 Cigányok és szegények Magyarországon, Romániában és Bulgáriában. Szociológiai Szemle. XII. 4. 72-94.

237

LADÁNYI János – SZELÉNYI Iván 2000 Ki a cigány? In Horváth Ágota – Landau Edit – Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni. 179-192. Budapest: Aktív Társadalom Alapítvány - Új Mandátum Könyvkiadó LADÁNYI János – SZELÉNYI Iván 2000 Még egyszer az etnikai besorolás ,,objektivitásáról”. In Horváth Ágota – Landau Edit – Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni. 239-242. Budapest: Aktív Társadalom Alapítvány - Új Mandátum Könyvkiadó LAKATOS László 1991

Miért kell állandóan újraírni a történelmet? In Némedi Dénes (szerk.): Közelítések. 185-202. Budapest: ELTE Szociológiai, Szociálpolitikai Intézet és Továbbképzı Központ

LAKATOS Szilvia 2006 A romani/lovári nyelv. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. 112-130. Budapest: Bölcsész Konzorcium LÁSZLÓ János - THOMKA Beáta 2001 Narratívák 5. Narratív pszichológia. Budapest: Kijárat Kiadó LÁZÁR Guy 1995 A kisebbségek szerepe a nemzeti identitás kialakulásában. Regio. VI.1-2. 28-63. LIÉGEOIS, Jean-Pierre 2002a Kisebbségek és oktatás. Cigányok az iskolában. Budapest: Pont Kiadó LIÉGEOIS, Jean-Pierre 2002b Romák, cigányok, utazók. Budapest: Pont Kiadó LIGETI György 1997 Bevezetés a magyarországi cigányság kultúrájába. CD-ROM. Budapest: Calibra Kiadó LIGETI György 2004 Cigány népismereti tankönyv a 7-10. osztály számára. Piliscsaba: Konsept-H Kiadó LIGETI György é.n.

Cigány népismereti tankönyv a 7-12. osztály számára. Piliscsaba: Konsept-H Kiadó

LIGETI György 2007 Kisebbségek és bevándorlók a médiában. Médiakutató. VIII. 3. 27-40. MARTIN György 1883 A cigányság tánckultúrája. In: Szegı László (szer.): Cigányok – honnét jöttek, merre tartanak? 222-229. Budapest: Kozmosz Könyvek

238

MAQUET, Jacques 2003 Az esztétikai tapasztalat. A vizuális mővészetek – antropológus szemmel. Debrecen: Csokonai Kiadó MENYHÉRT Ildikó 2002

Zöld az erdı. Cigány népismereti olvasókönyv az általános iskolák alsó tagozata számára. Piliscsaba: Konsept-H Kiadó

MEZEY Barna – POMOGYI László – TAUBER István 1986 A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban. 1422-1985. Budapest: Kossuth Könyvkiadó MÉSZÁROS Árpád–FÓTI János 2000 A cigány népesség jellemzıi Magyarországon. In Horváth Ágota – Landau Edit – Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni. 285-312. Budapest: Aktív Társadalom Alapítvány - Új Mandátum Könyvkiadó MÉSZÁROS Csilla 2000 Cigány népismeret az óvodai nevelési program gyakorlatában. Veszprém: Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet MÓRICZ Zsigmond é.n.

Szatmár vármegye népe. Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzımővészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közmővelıdési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. 19. kötet. Szatmár vármegye és SzatmárNémeti. 256-277. Budapest: ,,Apollo” Irodalmi Társaság

NAGY Pál 2006 A magyarországi cigányság története a 16-19. században. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. 37-57. Budapest: Bölcsész Konzorcium NAGY Pál 1998 A magyarországi cigányok története a rendi társadalom korában. Kaposvár: Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképzı Fıiskola Kiadója NEMÉNYI Mária 2000 Kis roma demográfia. In Horváth Ágota – Landau Edit – Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni. 277-282. Budapest: Aktív Társadalom Alapítvány - Új Mandátum Könyvkiadó

239

NEMÉNYI Mária - SZALAI Júlia 2005 Kisebbségek kisebbsége. A magyarországi cigányok emberi és politikai jogai. Budapest: Új Mandátum Kiadó OLSVAI Imre 1883 A magyarországi cigányság zenei hagyománya. In: Szegı László (szer.): Cigányok – honnét jöttek, merre tartanak? 196-221. Budapest: Kozmosz Könyvek ÖRKÉNY Antal 2003 Szakmai vélemény Menyhért Ildikó Zöld az erdı c. cigány népismereti olvasókönyvrıl. Kézirat PÁLMAINÉ ORSÓS Anna 2006a A magyarországi cigány nyelvek szociolingvisztikai, nyelvpolitikai megközelítése. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. 93-111. Budapest: Bölcsész Konzorcium PÁLMAINÉ ORSÓS Anna 2006b Nyelvvizsga beás nyelvbıl. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. 131-144. Budapest: Bölcsész Konzorcium PAP Tibor é.n.

A romákkal kapcsolatos legitim tudás forrásai és formái. Kézirat

PAPP Ágnes 2003 Lektori vélemény Menyhért Ildikó: Zöld az erdı címő tankönyvérıl. Kézirat PETERNÁK Miklós 1993 Új képfajtákról. Budapest: Balassi Kiadó POMOGYI László 1995 Cigánykérdés és cigányügyi igazgatás a polgári Magyarországon. Budapest: Osiris Kiadó – Századvég Kiadó POZSONY Ferenc 2001 Az erdélyi cigánykutatások eredményei. In: Bódi Zsuzsanna (szerk.): Cigány néprajzi kutatások Közép- és Kelet-Európában. Cigány Néprajzi Tanulmányok 10. 12-32. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság PURCSI Barna Gyula 2004 A cigánykérdés ,,gyökeres és végleges megoldása”. Debrecen: Csokonai Kiadó RAICSNÉ HORVÁTH Anikó 2000 Cigány népismeret és pedagógia. Zsámbék: Apor Vilmos Katolikus Fıiskola Kiadója

240

RÉZMŐVES Melinda 2003 Szakértıi vélemény. Zöld az erdı/cigány népismereti olvasókönyv az általános iskolák alsó tagozata számára. Kézirat RICOEUR, Paul 2002 A szöveg mint modell: a hermeneutikai megértés. Szociológiai Figyelı, II.folyam VI. 60-76. ROSTÁS-FARKAS György – KARSAI Ervin 2001 Cigány-magyar, magyar-cigány szótár. Budapest: Kossuth Kiadó RÓZSAVÖLGYI Adél 1997 Beszélgetések. Budapest: Calibra Kiadó SCHÜTZ, Alfred 1984 A cselekvések köznapi és tudományos értelmezése. In Hernádi Miklós (szerk.): A fenomenológia a társadalomtudományban. 178-228. Budapest: Gondolat Könyvkiadó SELMECZI KOVÁCS Attila 2004 Néprajzi fényképezésünk kezdetei. Reguly Antal palócföldi fotográfiái. In Fejıs Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. Tabula könyvek 6. 73-82. Budapest: Néprajzi Múzeum SONTAG, Susan 2007 A fényképezésrıl. Budapest: Európa Könyvkiadó STACHEL, Peter 2007 Identitás. A kortárs társadalom- és kultúratudományok egy központi fogalmának genezise, inflálódása és problémái. Regio. XVIII. 4. 3-33. STEWART, Michael Sinclair 1994 Daltestvérek. Az oláhcigány identitás és közösség továbbélése a szocialista Magyarországon. Budapest: T-Twins Kiadó – MTA Szociológiai Intézet – Max Weber Alapítvány SZALMA Anna-Mária 2008 A fénykép mint narratívum. Kísérlet egy egyéni fényképállomány értelmezésére. Néprajzi Látóhatár. XVII. 3. 57-95. SZARKA László 2007 A kisebbségek helye a magyar nemzetfogalomban a 21. század elején. In Szarka lászló – Vizi Balázs – Majtényi Balázs – Kántor Zoltán (szerk.): Nemzetfogalmak és etnopolitikai modellek Kelet-Közép-Európában. 130-152. Budapest: Gondolat Kiadó

241

SZARKA László 2004 Kisebbségi léthelyzetek – közösségi alternatívák. Az etnikai csoportok helye a keletközép-európai nemzetállamokban. Budapest: Lucidus Kiadó SZEGİ László 1983 Cigányok, honnét jöttek – merre tartanak? Budapest: Kozmosz Könyvek SZÉKELYI Mária – CSEPELI György – ÖRKÉNY Antal 2001a Ambíciók iskolája. (A család, az iskola és a barátok szerepe a sikeres roma életpályák alakulásában). In Pál Eszter (szerk.): Útközben. Tanulmányok a társadalomtudományok körébıl Somlai Péter 60. születésnapjára. 61-74. Budapest: Új Mandátum Kiadó SZÉKELYI Mária – ÖRKÉNY Antal – CSEPELI György 2001b Romakép a mai magyar társadalomban. Szociológiai Szemle. XI. 3. 19-46. SZELÉNYI Iván 2001 Szegénység, etnicitás és a szegénység ,,feminizációja” az átmeneti társadalmakban – Bevezetés. Szociológiai Szemle. XI. 4. 5-12. SZILÁGYI Miklós 2001 Néprajzi forráskritika. Debrecen: Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi tanszék SZÖLLİSSY Ágnes 2002 Cigány a képen. Cigányábrázolás a XIX-XX. századi magyar képzımővészetben. Beszélı. VII. 7-8. 72-81. SZUHAY Péter 2002 Akiket cigányoknak neveznek: akik magukat romának, muzsikusnak vagy beásnak mondják. In Reisz Terézia-Andor Mihály (szerk.): A cigányság társadalomismerete. Iskolakultúra-könyvek 13. 9-31. Pécs: Iskolakultúra Kiadó SZUHAY Péter 1999 A magyarországi cigányság kultúrája: etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája. Budapest: Panoráma Kiadó SZUHAY Péter 2001 A Néprajzi Múzeum cigány győjteményei és kutatásai. In: Bódi Zsuzsanna (szerk.): Cigány néprajzi kutatások Közép- és Kelet-Európában. Cigány Néprajzi Tanulmányok 10. 67-81. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság SZUHAY Péter 2000 Amit a cigányokról tudni kell. Veszprém: Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet

242

SZUHAY Péter 2002 Az egzotikus vadembertıl a hatalom önnön legitimálásáig. A magyarországi cigányokról készített fotók típusai. Beszélı. VII. 7-8. 97-106. SZUHAY Péter 2006 Az egzotikus vadembertıl a hatalom önnön legitimálásáig. A magyarországi cigányokról készített fotók típusai. In Fátyol Tivadar - Fleck Gábor - Kıszegi Edit Szuhay Péter (szerk.): A Roma Kultúra virtuális Háza. 21’20”80”’. Budapest: Európai Unió – Ifjúsági, Családügyi, Szociális éa Esélyegyenlıségi Minisztérium SZUHAY Péter 1998 Cigány-kép – roma-kép. A Néprajzi Múzeum ,,Romák közép- és Kelet-Európában” címő nemzetközi kiállításának képeskönyve. Budapest: Néprajzi Múzeum SZUHAY Péter 1995 Cigány kultúra. A magyarországi cigány etnikai csoportok kulturális integrációjáról és a nemzeti kultúra megalkotásáról. BUKSZ. VII. 3. 329-341. SZUHAY Péter 1998 Cigányok fényképeken. Új Holnap. (XLIII). XVIII. 9. 88-93. SZUHAY Péter 2004 ,,Így lövünk mi”. A néprajzi fotó szerepe a társadalom megértése folyamatában. Értelmezési kísérlet a Néprajzi Múzeum fényképgyőjteménye alapján. In Fejıs Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. 39-61. Budapest: Néprajzi Múzeum SZUHAY Péter - BARATI Antónia 1993 Képek a magyarországi cigányság 20. századi történetébıl. ,,A világ létra, melyen az egyik fel, a másik le megy”. Antropológiai fotóalbum. 1-365. Budapest: Néprajzi Múzeum SZUHAY Péter 2008 Magyar nyelvő cigányok a Kárpát-medencében. In Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László (szerk.): Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. 426-435. Budapest: Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet SZUHAY Péter 2003b Meditációk a cigány/roma népismereti könyvekrıl, különös tekintettel Menyhért Ildikó Zöld az erdı címő munkájára. Kézirat SZUHAY Péter 2003a Szakértıi véleményezések. Kéziratgyőjtemény SZUHAY Péter 2000 Széljegyzetek Bíró András esszéjéhez. Beszélı. III. V. 6. 44-48. 243

TERESTYÉNI Tamás 2004 Fekete pont. A középiskolai történelem- és társadalomismeret-tankönyvek romákkal kapcsolatos tartalmai. Beszélı. 2004 III. IX. 5. 80-95. THOMKA Beáta 1998a Képi idıszerkezetek. In Thomka Beáta (szerk.): Narratívák 1. Képelemzés. 7-17. Budapest: Kijárat Kiadó THOMKA Beáta 1998b Narratívák 1. Képelemzés. Budapest: Kijárat Kiadó THOMKA Beáta 1998c Narratívák 2. Történet és fikció. Budapest: Kijárat Kiadó THOMKA Beáta 2000 Narratívák 4. A történelem poétikája. Budapest: Kijárat Kiadó THOMKA Beáta – N. KOVÁCS Tímea 1999 Narratívák 3. A kultúra narratívái. Budapest: Kijárat Kiadó TÓTH G. Péter 2002 A ,,közösség”. Egy fogalom megalkotása, kiteljesedése, széthullása és felszámolása. In Pócs Éva (szerk.): Közösség és identitás. 9-31. Budapest: L’ Harmattan Könyvkiadó – PTE Néprajz Tanszék TÓTH Kinga Dóra 2008 Sikeres cigányok identitása Angliában és Magyarországon. Budapest: L’ Harmattan Könyvkiadó TÓTH Zoltán 1987

A századvégi foglalkozásstatisztika ágazati rendszere, mint rendi strukturális örökség. In Á.Varga László (szerk.) : Rendi társadalom-polgári társadalom 1. 407-442. Salgótarján: Nógrád Megyei Levéltár

UJVÁRY Zoltán 2007

A cigányok tudós kutatója. Wlislocki Henrik, 1856-1907. Magyar folklórtörténet I. 519-567. Debrecen: Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Egyetem Néprajzi Kutatócsoportja

UJVÁRY Zoltán 1994 A cigányság néprajzi kutatásának néhány kérdésérıl. In Bódi Zsuzsanna (szerk.): Cigány Néprajzi Tanulmányok 2. 32-38. Budapest: Mikszáth Kiadó – Magyar Néprajzi Társaság

244

UJVÁRY Zoltán 1991 Identitás és etnikum. In Eperjessy Ernı – Krupa András – Ujváry Zoltán (szerk.): Nemzetiség – identitás. 13-16. Békéscsaba – Debrecen: Magyar Néprajzi Társaság Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Fıosztálya – Ethnica Alapítvány UJVÁRY Zoltán 2007

Magyar folklórtörténet I. Debrecen: Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Egyetem Néprajzi Kutatócsoportja

UJVÁRY Zoltán 2008

Magyar folklórtörténet II. Debrecen: Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Egyetem Néprajzi Kutatócsoportja

VARGA Aranka 2006 Multikulturalizmus – inkluzív oktatási rendszer. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. 145-160. Budapest: Bölcsész Konzorcium VEKERDI József 1882 A magyarországi cigány kutatások története. Debrecen: KLTE Néprajzi Tanszéke VEKERDI József 1989 Erdıs Kamill szerepe a hazai és külföldi cigánykutatásokban. In: Vekerdi József (szerk.): Erdıs Kamill cigánytanulmányai. 7-14. Békéscsaba: Békés Megyei Tanács V.B. Cigányügyi Koordinációs Bizottsága és a gyulai Erkel Ferenc Múzeum, VENDE Aladár 1901 Bihar vármegye népe. In Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzımővészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közmővelıdési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. 5. kötet. Bihar vármegye és Nagyvárad. 212-236. Budapest: ,,Apollo” Irodalmi Társaság VENDE Aladár é.n.

Szatmár vármegye községei. Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzımővészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közmővelıdési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. 19. kötet. Szatmár vármegye és SzatmárNémeti. 33-168. Budapest: ,,Apollo” Irodalmi Társaság

245

VERES Valér 2005

Nemzeti identitás Erdélyben – szociológiai olvasatban. Az erdélyi magyarok és románok nemzeti identitásának sajátosságai, társadalmi rétegzıdési perspektívában. Budapest: Akadémiai Kiadó

VIRÁG Tünde 2003 Menyhért Ildikó: Zöld az erdı címő könyvérıl. Kézirat VOIGT Vilmos 1998

A magyar folklór. Budapest: Osiris Kiadó

VOIGT Vilmos 1999 Egy klasszikus, egy ismeretlen, sok megoldatlan feladat. In Bódi Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok Herrmann Antal emlékére. Cigány Néprajzi Tanulmányok 8. 55-71. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság WLISLOCKI Henrik 1893a Cigányok. In: Bokor József (szerk.): Pallas Nagy Lexikona. IV. kötet. 361-364. Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság WLISLOCKI Henrik 1893b Cigányok. Külön melléklet a Nagy Lexikon IV. kötetének 360-364. lapján levı Cigány nyelv és Cigányok cikkhez. Három képmelléklettel. In: Bokor József (szerk.): Pallas Nagy Lexikona. IV. kötet. I-XLVIII. Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság WOHLGEMUTH Brigitta 2003b Bírósághoz fordul a roma tankönyv szerzıje. Az iskolák nem tartják rasszistának a mővet – Menyhért Ildikó az oktatási tárca miniszteri biztosát és egy cigány egyesületet perel. Magyar Hírlap. XXXVI. 56. 8. WOHLGEMUTH Brigitta 2003a Rasszista tankönyv alsó tagozatosoknak? ,,A hóhérok a cigányok közül kerültek ki” – írja a roma népismeretrıl szóló kiadvány. Magyar Hírlap. XXXVI. 34. 6. ZSIDAI Péter 2003 A sztár csak te vagy. Élet és Irodalom. XLVII. 17. 6. és 12.

246

13. FORRÁSOK JEGYZÉKE A szöveges források 1. GAÁL Zsigmond 1977 Változások a cigánylakosság életében Földesen. DMNA: 1658-77 lsz. 2. IVÁNCSICS Nándor 1960 Vándorcigányok a Nyírségbıl. DMNA: V.501.lsz. 3. NÁNI János 1972 A Balmazujváros-i cigányság letelepedése és élete. DMNA: 1441-75 lsz. 4. NÁNI János 1970 A Hajdú-megyei cigányság letelepedése. DMNA: 1303-72 lsz. 5. NÁNI János 1967 Cigánytárgyú vegyes győjtések Balmazújvárosról. DMNA: 1442-75 lsz.

A képi források győjteményei 1. Cigány dokumentációk a helytörténeti, az iparmővészeti, az irodalmi, a képzımővészeti, a legújabbkori, a numizmatikai és a történeti győjteményben. DMF. 2. Néprajzi képek 1. DMAF. 3. Néprajzi képek 2. DMF.

247

14. TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE

96. oldal: 1. A cigány reprezentációk médiatematizációi, a megjelenésük idıpontja, a hozzászólások száma és a mediatizált társadalmi diskurzus lezárulásának idıpontjai. 140. oldal: 2. A cigányok anyanyelv szerinti megoszlása és abszolút száma 1893-ban. A táblázat adatainak forrása: A Magyarországban 1893. január 31-én végrehajtott czigányösszeírás eredményei 5 grafikai táblázattal. Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam. IX. kötet. Bp. 1895. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal. Készült Herrmann Antal számításai, az Általános jelentés 34*-35* kimutatásai alapján.

191. oldal: 3. Cigány reprezentációk a Déri Múzeum Helytörténeti, Iparmővészeti, Irodalmi, Képzımővészeti, Legújabbkori, Néprajzi, Numizmatikai és Történeti Győjteményében. 192. oldal: 4. A néprajzi cigány reprezentációk térbeli rendszere a Déri Múzeum Archív Fotótárának és Fotótárának néprajzi anyagában. 203. oldal: 5. A néprajzi cigány reprezentációk típusai és arányai a Déri Múzeum Fotótárának néprajzi anyagában 1950 és 1966 között. 215. oldal: 6. A cigányképek ideáltípusai. A táblázat forrása: Dupcsik Csaba: A magyarországi cigányság története. Történelem a cigánykutatások tükrében, 1890-2008. 23. Budapest: Osiris Kiadó

248

15. KÉPEK JEGYZÉKE 172. oldal: 1. kép. Czigányélet. Debrecen, ismeretlen. Kiss Ferencz felvétele (18-6. F 18-20. doboz). 174. oldal: 2. kép. Cigányok borotválása. Hortobágy, 1902. Haranghy György felvétele (F 00982). 175. oldal: 3. kép. Cigánytánc, gyerekek. Vértes, 1950. Béres András felvétele (F 07380). 177. oldal: 4. kép. Tiszapolgári cigányok botolója. Debrecen, 1958. Béres András felvétele. (F 13564). 178. oldal: 5. kép. Cigányasszony a kunyhóban. Hajdúhadház, 1959. Béres András felvétele (F 14000). 179. oldal: 6. kép. Cigánycsalád a kunyhóban. Debrecen-Haláp, 1960. Béres András felvétele (F 14617). 180. oldal: 7. kép. Tere-fere a fazék mellett. Debrecen-Haláp, 1960. Béres András és Faragó István felvétele (F 14626). 181. oldal: 8. kép. Cigány nık. Pocsaj, Cigánytelep. 1962. Béres András felvétele (F 16244). 182. oldal: 9. kép. Vándor cigány. Debrecen, 1966. Béres András felvétele (F 20308). 183. oldal: 10. kép. Cigányház óllal egybeépítve, mellette tyúkól, szénaszín. Kismarja, 1974. Varga Gyula felvétele (F 42317). 190. oldal: 11. kép. Teknıvájó czigányok. Jankó János rajza. Vasárnapi Újság, 1862. (F 24722). 190. oldal: 12. kép. Utazó czigánycsoport. Jankó János rajza. Vasárnapi Újság, 1862. (F 24762). A fényképeket és a rajzokat Lakner Lajosnak, a debreceni Déri Múzeum igazgatójának az engedélyével közöltem.

249

16. RÖVIDÍTÉSEK

1. DMAF: Déri Múzeum Archív Fotótár. 2. DMDF: Déri Múzeum Digitalizált Fotótár. 3. DMF: Déri Múzeum Fotótár. 4. DMNA: Déri Múzeum Néprajzi Adattár. 5. F: fotószám. 6. é.n; (é.n.): év nélkül. 7. (n.a.): nincs adat.

250

17. MELLÉKLETEK

17.1. Szöveges források: a témák és a hivatkozott hozzászólások. Romnet Fórum. A témák és a hivatkozott hozzászólások szövege. 4.2. A cigány/roma reprezentációk töredezettsége és a társadalmi kontextus címő alfejezet. A letöltés helye: http://forum.romnet.hu. A letöltés idıpontja: 2005.06.24.

,,TANKÖNYV” keresıszó

1. ,,Nvelv és asszimiláció” téma: 2003.03.24-2003.04.10. 2003. március.

,,Báli, örülök hogy felvetetted ezt a kérdést, és hogy pont te vetetted fel... igenis elkerülhetı, mondom és hiszem. Hogyan? Júgóban, vagyis Vajdaságban már évek óta rimánkodok főhöz-fához hogy inditson egy romanyelv alap- közép- és felsıszintü kurzust, mindenkinek aki meg szeretné tanulni a nyelvet... kicsiknek és nagyoknak, cigányoknak és gádzsóknak...és mindenhol mondom azt is, én leszek az elsı aki erre jelentkezik... talán a nyáron beindul egy ilyen Zomborban. Ez az egyik módszer. másik a két- három-, vagy többnyelvő tájékoztatás... ez alatt értem, hogy minden roma média kötelezze magát hogy egyszerre tájékoztasson mind a standardizált (-ható) romani nyelven, mind a környezet vagy töbség nyelvén, és mindenhol ahol ilyen lakosság van, beási nyelven is.. .hidd el, én újságiróként (rádiómősorokban) ezt tettem, annak ellenére hogy nem tudok se cigányul, se beásul, de annyit tudtam hogy felolvassam azt amit más irt e nyelveken, hadd szokja a hallgató a nyelv hangzását és hogy megkérdezzem tıle mirıl is van itt szó, és ezt a hallgatóknak szerbül és magyarul is elmondjam, hogy értsék meg ık is...

.

Harmadik módszer: ]úgóban a roma nyelv fakultativ tantárgy (lehet) a sulikban a cigánygyerekek számára... szerintem legyen fakuitativ a nemcigánygyerekek részére, és kötelezı minden olyan cigánygyereknek akik otthon cigányul beszélnek.., tantervvel, programmal, tankönyvekkel, tanszerekkel egyetemben... és hogy ez lehesen, itt a negyedik módszer: Romológiai Intézet, ahol ezt elı tudják késziteni... végül a legfontosabb: OTTHON tanitsanak bennünket anyanyelvünkre, hogy ne történjen meg hogy az én anyanyelvem CSAK a magyar és szerb, másol CSAK a cseh, bolgár, spanyol, angol, orosz maradjon.”

2. ,,Az egri kórház cikkéhez” téma: (n.a.). 2003. május.

,,Kismama! Úgy látom, hogy itt lassan már társadalomismereti órákat kellene adni.

Kismama :"Vajda! Elég szomorú, hogy te a kisegítı iskolák pedagógusai ról azt gondolod, hogy ık nem lehetnek példaképek"

Vajda: Kívánok neked sok ilyet. Remélem a te gyerekeidnek, nem innen kell majd választaniuk.

Kismama: "És a türelmükrıl még nem is beszéltem"

Vajda: Kezdem azt érezni, hogy te nagyon jártas vagy ebben. Nagyon sok sikeres embert felneveltek már ezek az intézmények.

251

Kismama: "Ha több generáció nem tanul, ahogy írod, annak nem csak a szegénység az oka" Vajda: Várom a többi indokaidat is.

Kismama: "Mert minden gyereknek kötelezı suliba járnia!"

Vajda: Ez nagyon is igaz, és mind kiváló képzést kap a kisegítı iskolákban! Ugye?

Kismama: "Hogy otthon nem tudnak neki segíteni a lecke írásban, nem gond, mert erre van a napközi. Inkább az a baj, ha gátolják ıt otthon a tanulásban. Ha nincs otthon áram, akkor is ott a suli, ott lehet felkészülni másnapra."

Vajda: Tudod a napközibe is be kell fizetni az étkezést. Gátolják ıket a tanulásban, mondod te. Persze mindennap agyonverik ıket, ha veszik a bátorságot, hogy elıvegyék a tankönyveket. Ha nincs otthon áram ott a suli, mondod te. Csak ha nincs áram, akkor lehet, hogy főtés sincs, víz sincs. És mondjuk télen a gyerekek, gondold el, hogy ki tudják magukat pihenni, hogy frissen mehessenek az iskolába.

Kismama: "hogya nevelés nagy része 3 éves korig megtörténik"

Vajda: Hát nem akarok most itt neked pszichológia órát adni, de a gyermek fejlıdési szakaszából kiemeltem neked hármat. Három éves korában a gyerek még csak a szárnyait próbálgatja. Viszont a kötıdés kialakulásában ennek a három évnek igen nagy szerepet tulajdonít a tudomány.

1. Csecsemıkor (l év) E szakasz konfliktusa az alapvetı bizalom és az alapvetı bizalmatlanság között feszül. 2. Kisgyermekkor (2-3év) E szakasz feladata az, hogya gyermek az autonómia érzését fejlessze ki az önálló tetteit kísérı szé\Jyennel és kétséggel szemben. 3. Ovodáskor (3-5) E szakasz konfliktusa a kezdeményezés a bőntudattal szemben. A kezdeményezı gyermek éberen fürkészi, mikor érvényesítheti újonnan szerzett akaratérzését a körülötte lévı világban.

Kismama:" Lehet utána csiszol ni, de teljesen átalakítani a személyiséget már nem" Most ne kívánd tılem, hogy Erikson fejlıdési elméletét levezessem, de már megint sztereotip gondolkodásod, fejtetted ki. Hidd el a tudományt, nem azért írják Ie a "nagyok", hogy az csak a könyvtárakban legyenek meg. Kismama idézetébıl: Az okok között természetesen nem csak a dlszkriminációt sejthetjük. A roma lakosság egészségtelen életkörülményei, életmódja is.

Vajda: Szerinted, ha tehetnék, akkor nem élnének egészséges körülmények között. İk nem jobban szeretnék, ha gyermekeik kultúrált játszótereken szórakozhatnának?

Kismama: Ez mind sajnálatos tény, de a terhesgondozáson való részvétel ingyenes, nem függ a szegénységtıl. Vajda: 1. nem tudom, hogy milyen tudományos álláspontra támaszkodva állítod, hogy nem mennek a cigány emberek terhesrendelésre. Ezt is biztos csak a hallottad valakitıl. Vagy nem? Természetesen biztos léteznek olyanok, akik nem mennek el, de én nem ismerek személy szerint egyet sem. Te ismersz olyat, aki nem ment el? Kismama: "Ha egy gyerek, mindegy, hogy roma -e vagy sem, kiemelkedıen jól teljesít a kisegítı iskolában, akkor visszahe-

252

lyezhetı normál ált. iskolába." Vajda: Ha erre a kijelentésedre tudsz hozni egy példát is, akkor igazad van. De amíg egyet sem tudtak vissza integrálni, addig igen is, hogy a tanárokkal van a baj. Magyarul szarok. Most olvasom, hogy miért nem kerülnek onnan vissza a gyerekek. De a válaszom ugyan az, mert szarok a tanárok. És a 16-os hozzászólásom ban is hoztam rá egy példát. Kismama írja: "A fejkvótához: Minden normál általános iskola dupla pénzt kap, a kisebbség bıl származó gyerekek után. Ha bevallja a szülı, hogy roma. Így tehát anyagilag nem érdeke az iskolának, hogy elküldje ezeket a gyerekeket. "

Már megint tévedsz. Nem duplát kapnak, hanem csak kapnak, mert amit te dupla felének gondolsz, azt állami normatívának hívják. Ráadásul a Kisegítı iskolákban még többet kapnak, tehát ha integrálnak egy gyereket, akkor elvesztenek egy pénzforrást. Tehát nem érdekük az integrálás.”

3. ,,Új roma tömörülést hozna létre Horváth Aladár” téma: (n.a.). 2003. augusztus.

,,Kedv. Vajda!Én spéci nem vagyok se kismama, se nagymama! :) Nincsen kedved velem vitázni? Akkor meg azt írd, és ne azt, hogy kihez hasonlít a vitakultúrám, ez elég idióta egy érv ellenem! Miféle általánosítás, hogy te láttál pár órát, és annak alapján ítélkezel a pedagógusok környezetvédı munkájáról? Könyörgök, számold össze, hány pedagógust ismersz annyira, hogy meg tudod ítélni a munkájukat! Elıítéletes vagy, amikor azt mondod, a pedagógiai programok csak papíron vannak, és nem mőködnek. Ha utánajársz, a környezetvédık oszlopos tagjai pedagógusok! "Csak nézz szét a nagyvilágban," és aztán vagdalkózz!"Más dolog foglalkozni vele és más dolog a gyerekeket rá nevelni a környezetvédelemre. Tehát most sem azt mondom, hogya pedagógusok nem foglalkoznak vele, ha nem azt mondom, hogy nem jó a módszer. " Megoldásként ajánlanám, hogy írj egy tankönyvet, ha szerinted a jelenlegiek nem jók. Megkérdezhetem, hányféle tankönyvbıl tanítottál már? Ismered az újakat is, amelyek 2-3 éve jöttek ki? Örömmel hozhatnád tudomásomra azt is, hogy mibıl méred le a mostani gyerekek képzettségét e téren. Amit most tapasztalsz, az a felnıttek képzetlensége! A gyerekek akkor tudnak majd bizonyítani, ha ık lesznek felnıttek, és kezükben lesz a döntés joga környezetvédelmi kérdésekben. "Azt mondod, hogy egyenesen sértı a pedagógusokra nézve az állításom. Nem tudom, mire gondolsz!" Olvasni és értelmezni. A saját írásodat is! Akkor biztosan megérted! Azóta csak megerısítetted, hogy nem vagy elégedett a pedagógusokkal: De szerinted abból áll a környezetvédelemre való nevelés, hogy azt az iskola a pedagógiai programjába (szmsz) azt bele foglalja? Úgyhogy ne mosakodj, felesleges!”

,,OKTATÁS” keresıszó

1. ,,Mirıl ismerszik a cigány?” téma: 2003.06.11-2003.06.18. 2003.június.

,,Mirıl ismerszik a cigány? Roma gyereknek roma tanár, roma bőnözönek roma rendır A rendırök szerint több cigány rendırre lenne szükség, mert ık hatékonyabbak a cigány bőnözıkkel szemben. Tarján Gábor, a Rendörtiszti Föiskola adjunktusa állítását arra a kutatásra alapozza, melynek során hatszáz zászlóst és tiszthelyettest kérdezett meg a romák helyzetéröl, romák és rendörök viszonyáról. - Kik a cigányok? Tarján Gábor: - Sem én, sem az általam megkérdezett rendırök nem fogadják el az önminösítés elvét. Hogy ki a roma, azt meg lehet állapítani a bırszínböl, a névbıl. A rendırök az életvitelt - például a munkamorált, cigányos viselkedést - tartják

253

lényegesnek, meghatározónak. Nem általánosítanak a romákkal kapcsolatban. Pontos, átfogó képpel rendelkeznek a cigányságról, annak kultúrájáról, történelmérıl, problémáiról. A cigányok oktatását tartják a neuralgikus pontnak. Szerintük a cigányok értékítéletében a tudásnak, a mőveltségnek nincs jelentösége. A rendörök szerint sokkal hatékonyabb lenne a cigány gyerekek oktatása, ha cigány tanárok tanítanák ıket. - Azt mondja, hogya rendıröknek pontos, átfogó képük van a cigányságról. Mi tartozik ide, illetve milyen elıítéleteik vannak a rendıröknek? - Elöször is meg kell jegyeznem, hogy a cigányok is elıítéletesek a rendörökkel szemben. A rendırök elöítéletei mind tartalmukban, mind intenzitásukban megegyeznek a társadalom elıítéleteivel. A megkérdezettek szerint a cigányság egy roppant agyafúrt népség, mert ötszáz éve üldözik öket. A történelem tette öket olyanná, amilyenek. A romák dögevök - állítják a rendörök. Elıször megfüstölik a dögöt, aztán megeszik, a maradékot pedig eladják. Véleményem szerint ez nem elıítélet, hanem tény. A rendırök agresszívnek tartják a cigányokat. A kihallgatások során szándékosan odaverik magukat a falhoz, aztán beperelik a rendıröket. Vagy politikai, etnikai síkra terelik a szót, mert arra számítanak, hogy mindig akad egy politikai erı, amely felkarolja ıket. A rendıröket viszont senki sem védi meg. A rendırök a köztük és a romák közötti konfliktusokat tisztán szakmaiaknak gondolják. Azért tőnhetnek többnek, vagy másnak, mert a média - a szenzáció kedvéért, politikai érdekekbıl - felfújja azokat, túlhangsúlyozza etnikai jellegüket. - Mit ért azon, hogya konfliktusok szakmaiak? - A szakmai ok azt jelenti, hogya bőnözık között jóval nagyobb arányban fordulnak elı cigány elkövetık, mint azt össznépességen belüli arányuk indokolná. Ez tény. A rendörök a cigánybőnözés kifejezést csak azokra a cigányokra vonatkoztatják, akik bőncselekményeket követnek el. Vagy inkább csak a cselekményekre. Tudniillik bizonyos bőncselekményeket csak a cigányok követnek el. A rendırök a romákat csoportokra osztják. Vannak a fıállású bőnözık. İk a cigányságon belül is izoláltak. A telepi cigányok a rendszerváltás vesztesei. Kisebb bőncselekményeket követnek el. A harmadik csoportba azokat sorolják, akik beköltöztek a faluba, és kisebb-nagyobb sikerrel integrálódtak a falu közösségébe. Áltaiában kereskedık, nem bőnözök. A muzsikus cigányok már asszimilálódtak a társadalomba. Muzsikus cigánynak nevezik a cigány értelmiséget - a rendörök szerint nekik nincs identitástudatuk -, a legális kereskedıket és vállalkozókat. A rendıröknek nincs negatív véleményük róluk, igaz - elgondolásuk szerint - ık maguk is elhatárolódnak a cigányoktól. Végül az utolsó csoportot a láthatatlan gazdaság urai, a maffiózók alkotják. A rendörök tehetetlennek érzik magukat velük szemben. İket leszámítva, a roma bőnözöket sokkal könnyebb elfogni, mint a magyarokat, mert a cigányok nem tudják eltüntetni a nyomokat, tipikus módszerekkel dolgoznak, és kisértékő bőncselekményeket követnek el. A megkérdezettek szerint a cigány szervezett bőnözés ellen csak úgy lehet hatékonyan fellépni, ha figyelembe vesszük a romák sajátosságait. Ehhez több cigány rendırre lenne szükség. A rendırök azt tartják a fı akadálynak, hogy a cigányok nem bírják a kötöttséget. Márpedig a rendöri szakma sok kötöttséget jelent. Én is úgy gondolom, hogy kevés a cigány rendır, pedig a cigány bőnözökkel szemben ık sokkal hatékonyabbak. Nyilván azért, mert a roma bőnözö romát lát benne. A megkérdezetteknek jó a véleményük a cigány rendırökröl, mert azok nagyon ügyelnek a rendre. A roma rendırök szemében sokkal nagyobb az egyenruha becsülete. Talán az asszimiláció egyik útjának tekintik. Az etnikai kistestvér "Szerintem nem több cigány rendırre lenne szükség, hanem arra, hogy a rendırök beszéljenek cigányul." - mondja Dudás Rezsı cigány származású rendır zászlós, aki a IX. kerületi rendırségen teljesít szolgálatot. Hatékonyabbak- e a cigány rendırök a cigány bőnözökkel szemben? Szükség lenne-e több cigány rendırre? Mi az alapja a cigány-rendır konfliktusnak egy cigány szármzású rendır szerint? Rendırrel csak engedéllyel lehet interjút készíteni. Berkes alezredes úr, IX. kerületi kapitány semmi akadályát nem látja ennek. Készséges, sıt talán még lelkes is. Megígéri, beszél Dudás Rezsıvel, aztán visszahív. Várom a hívást, de hiába. Nem baj, hívom én. "Megkérdeztem a BRFK-t. Sajnos a kérdés kényessége miatt nem engedélyezhetem az interjút. A Dézsi Mihály úr (a BRFK sajtószóvívöje - a szerk.) majd nyilatkozik."- mondja Berkes alezredes. BRFK sajtóosztálya. "Dézsi úr természetesen engedélyezte az interjút. Már hívtuk a Berkes alezredest, de nem tudtuk elérni. "- állítja Dézsi úr titkárnöje. Telefon Berkes alezredesnek. Bizalmatlan, saját fülével akarja hallani a boldogító igent. Újabb ígéret: fölhívja a BRFK-t, aztán engem. Engem biztosan nem hívott. Utolsó kísérlet: "Mi a helyzet, Berkes úr?" Berkes alez-

254

redes: "Rendben, beszélhet a Dudással." Dudás Rezsı hétfın reggel nyolckor vár a Börzsöny utcai rendırırsön. József Attila lakótelep. Zöldövezet a IX. kerüietben. Törpe rendırırs a hatalmas égimeszelök között. Korábban érek oda. Belépek. Se nem áldozat, se nem bőnözö, akkor mi? A rendırök keresik a hangnemet. Én is. Üt-pecs-kop székek, ajtók, számítógép. Korán van, a rendırök még nem rázódtak össze szervezetté. Néhányan még atlétatrikóban isszák elsı kávéjukat, eseteket mesélnek. Vidám a hangulat. "Amíg elkészülök, beszélgessen a kollégámmal."- kér Dudás Rezsı. Traub Ferenc fıhadnagy kíváncsi, hogy mit is akarok én a Dudástól. Elmondom. Erröl aztán ö is tudna mesélni. Cigány bőnözök, cigány rendırök. Tapasztalata, az van dögivel. Megérkezik Dudás Rezsı. Sok cigánnyal beszéltem már, de soha nem a cigány voltukról. Dudás Rezsıt nem érintik kínosan a kérdések. Könnyedén romázik. Traub úr határozottan állítja, van cigány bőnözés (Traub úr utólag a cigány bőnözés kifejezést cigány jellegőre módosította, mivel az elıbbi "elavult kriminalisztikai fogalom". A módosítást követıen Traub fıhadnagy a cigány jelIegő bőnözés kifejezést is elavult kriminalisztikai fogalomnak minısítette. Lásd keretes írásunkat!), és fel lehet ismerni, ha egy bőncselekményt cigány követ el, mert azok odaszarnak a . tett

színhelyére. Ha cigány lennék, ha tudnám is, hogy van igazsága annak, amit a

kolléga mond, így bele a pofámba azért rosszul esne. Tán vitatkoznék, védeném a fajtámat. Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. De szabad. Dudás úr nem ellenkezik. Egyetért? Szinte mindenben. Traub úr bizalmatlan. Kirakatja a táskámból a magnót. Természetesen kikapcsolva. Bár Dudás Rezsıvel készítek interjút, mégis mintha ı lenne a "felesleges harmadik". Traub úr és én egy kisasztal mellett fotelben ülünk, Dudás Rezsı egy odatolt széken, mint aki csak beugrott egy pillanatra. Cigányok és rendırök közötti konfliktus? Nincs. Traub úr szerint a média fújja fel az egészet, a TV. Dudás Rezsı szerint "Ha van, azt a cigányok szítják, mert így méltányosabb elbánást remélnek. Ténylegesen két dologból adódhat konfliktus cigány és rendır között. Egyrészt, hogy a cigányok más hıfokon élik meg az eseményeket, másrészt a cigányok szellemi felkészültségének hiánya. Ezek a bőnözök nem egyetemet végzett emberek.." Hogy egy cigány rendör esetleg hatékonyabb egy cigány bőnözövel szemben? "Ez egy írósztal mellet kitalált elmélet."- véli Traub Ferenc. Szerinte teljesen mindegy, hogy egy rendır cigány, zsidó, vagy sárga. Nem lehet általánosítani. Dudás Rezsı egyetért. "Egyáltalán nem biztos, hogya saját fajtámmal jobban elbírok. Természetesen sokszor elıny, hogy cigány vagyok, mert beszélek cigányul, így a roma bőnözok nem tudnak sutyorogni a hátam mögött. Mondok egy példát: a kis pesti piacon járıröztünk, amikor a romák között kitört a botrány. Az egyik egy szamurájkarddal hadonászott. A romák sokan voltak, a rendırök kevesen. A kollégáim engem küldtek oda, mert tudok cigányul. Oda is mentem a romához, és cigányul meggyıztem, hogy tegye le a kardot. Én nyugodtan lecigányozhatom a cigányt, biztos, hogy nem fog feljelenteni, mert látja, hogy én is az vagyok. Nemrégiben egy kocsmában a romák összeverekedtek. Ha nem én vagyok ott, akkor a roma megpróbálta volna etnikai síkra terelni a szót, mondván, miért pont ıt akarják letartóztatni, talán azért, mert cigány. Így ezzel meg se próbálkozott. Ugyanakkor sokszor hátrány, hogy cigány vagyok. Jön a duma, hogy "nehogy már egy cigány jelentsen fel egy másik cigányt". Hogy több cigány rendır? Ugyan minek? Ha elmondanám, hogy mégis ezt hogy képzelem. Traub úr kezdi elveszteni a türelmét, vagy talán bosszantják a kérdések. Otthagyja kényelmes fotelét, és átül az íróasztala mögé. D.R.: - Szerintem nem több cigány rendırre lenne szükség, hanem arra, hogy a rendırök beszéljenek cigányul. Ez egy nagyon erıs fegyver lenne. Egyébként is, hogy gondolja, hogy több cigány rendır legyen? Ahhoz, hogy valaki rendır lehessen, felvételi vizsgákat kell tennie. Ezeken a cigány nem fog átmenni, mert a legtöbbjének még érettségije sincsen. Kapok a szón, hogy talán az oktatás területén, talán ott lehetne tenni valamit, hogy talán jobban kellene támogatni a cigány gyerekeket a tanulásban, hogy ne bukjanak ki már rögtön az általánosból, hogy legalább azt végezzék el. Közröhej tárgyává válok. Tényleg kinevetnek. D.R.: - Ezeken a gyerekeken így nem lehet segíteni, mert nincs motivációjuk. Akarni, bizonyítani kell. Nem fognak valakit csak azért felvenni, mert cigány. Itt egyenlı elbírálás alá esnek az emberek. Engem sem ér semmilyen megkülönböztetés, mert roma vagyok. Sem elınyömre, sem hátrányomra. egy kollégám "etnikai kistestvérem"-nek hív. Én ezt nem bánom. Sıt, szeretem.”

255

2. ,,Cigány Kézbıl nem esznek” téma: 2005.02.07-2005.04.02. 2005. március. ,,Több hiteles anyagot cigányok bevonásával néhol az ömnagukat vállaló erös idenditással rendelkezö CIGÁNYOK bevonásával minden téren. Roma kultúra és népismert oktatása, mert hazánkban ennek feladását sugalotta töbnyire az egykori társadalmi - polítikai érdekek. Meg kell mutatni a "polgárosodó cigány rétegeket is a szegénység és a nyomor, kitaszítottság mellet. Fontos szerepet szánnék a cigány nyelveknek, mert a nyelv elhagyása lazuló összetartáshoz néhol idendítás vesztéshez vezethet ahogy sok esetben számos példa van erre. Nem csak "oláh(nem bántásként iróm) ha nem a romungre cigányok nyelvéröl is. Ki kell vezetni- e népet a komplexus zavarokból idenditásuk elvesztéséböl. Az asszimiláció nem ritkán a cigányságot erösen szétbontotta néhol az egykori hatalmak egymás ellen úszítótták a cigány csoportokat.A Diploma nem minden esetben esély a több szakma annál inkább, mert sok esetben jobb (jelenleg még nem) helyzeteket is szülhet. Társadalmunk szemlélet váltása is szükséges a majd:700 éve itt élö roma emberek esélyeit növelheti.Jelenleg a diplomás, középfokú végzettségü, illetve 8 ált, végzett roma polgároknak éppúgy nehéz föként, ha látható arcjegyein származása.Társadalom úgy kezeli a romákat mintha új jövevények lennének. Talán eljön az a korszak amikor nem szégyen a cigány nyelv (még a cigányokon belül is ösztönözve lesz önmaga kultúrája átadására és nem a bünözés, prostitució, müveletlenség, komplexus zavar lesz amiként megítéli- e népet a társadalom egy jelentös része és felsem tételezei, hogy igen szép számmal vannak e felsoroltak ellentétei is!) Nem lesz szégyen a cigány kézböl evés sem ahogy már sok helyen is van itthon is külhonban is. természetesen jó példák is vannak ezekröl sem szabad megfeletkezni! (pajikerav achen devleha)”.

3. ,,Ön szerint ki a cigány” téma: 2003.11.30-2005.06.23. 2005.június. ,,Kedves Barátom Köszöntelek! nagyon kevesen részben az értelmiség egyes roma / sint-ura csoportok kiknek lehetnek infóik önmagukról, de a jelentösebb többség szerintem keveset tudhat, illetve: a többségi társadalom is.. Nincs oktatásban a roma(Rom, Kalo,manush, sint) történelem hazánkban sehol- pedig nem ártana ált. iskolákban,(Mind két fél részére oktatni!!! ahová sok roma diák jár ott is vagy a muzsikus ( lavutara) cigányoknak is a rajkovok- nak) A Roma(no) nép egyböl származik az egész több néppel érintkezve érte el végsö letelepedését: 1300-as évektöl egyes csoportjai: manush , manushvari, sint-ura, pajiban-ura, kalore, : Oláh Országban élık tovább voltak együtt ennek következtében”

4. ,,Ön szerint ki a cigány” téma: 2003.11.30-2005.06.23. 2005.június. ,,Kedves Barátom! Örvendek és bizony egyetértek teljesen veled! Nincs oktatásban történelmünk, nyelveink stb...Még roma berkeken belül sem oly sok esetben. Nagyobb roma pártoknak kik hitelesek elöadásokat kellene tartani és némely roma médiáknak is önmagunkról(Sind: ebböl ered a sinti- szinto csoport neve) Manush- kalo, sind, rom-e négy vezetö egykoron mellyek cigány csoporti neveket is jelölnek.( Világban élö cigányok népnévként mind a négy jelölést használják magukra: kali- kalo -manush(vari) sint(ura) rom. Mind a négy" Törzsnek" ( kasztnak létezett illetve létezik még nyelve amellyek hatottak is egymásra, hisz érintkeztek nem ritkán házasodtak is egymással.Magyarországon: Mária Terézia betiltja a cigányoknak nyelvi formátumaikat TILOS VOLT A CIGÁNY NYELV ezért vesztek el föként a " Romungre csoporté( Sint, pajiban,bengkale). Erös komplexus zavar alakult ki egyes csoportoknál nyelvük elfelejtései miatt illetve összetertásuk részben lazult.Az elmúlt években nagyon sok roma emberrel találkoztam kik elfelejtették nyelvüket de vissza tanulták újból (a világban is a Spanyol :kale csoprt)illetve: Piliscsabán, Csobánkán, Nógrád egyes területein még beszélik a" Romungrok"is nyelvüket ott pajiban-oknak mondják azaz: Kárpáti cigány: szegkovács, muzsikus, vályogvetök leszármazottai) Fontosnak tartanám a eredet tanítását gyermekeinknek ne csak a elöitéletek révén tudják meg származásukat.AZ Internet segitségével sok külhoni roma- sinti, kalo, manush csoportokból származó Barátra tettem szert és bizony csodálkoznak, hogy M.O-Gon a cigányoknak mondott emberek java része(60-70% )elfelejtette nyelvét legjobban a Német :szintó muzsikus cigányok furcsálották-e tényt. ( laches diwes kalije! Kampel szal bud roma dzaneha kija aveha le romeha, soskoje chib pre vakerenas hine. Bud ternyika hine nyiko( nyista) dzaneha! Indzi kampela sittos! Roma jek hin bud dzivel andro svetos bud 10-12 millione. bud latchije kalore, latchije bashavel hine . Bud amalen hin andro svetos! Me vakerdem lela romanes bud romani dialuktuso pre vakerel.Palikerav achen devieha, hoj baxtale thovav dumengelkalo sinyesh? vaker tu romanes! / taves saste thaj baxtale romale!sittyos romanes rom san?”

256

17.2. Szöveges források: néprajzi szöveges győjtések. Néprajzi Adattár, Déri Múzeum. Néprajzi szöveges győjtések. Néprajzi Adattár, Déri Múzeum, Debrecen.

LELTÁRI SZÁM

MEGNEVEZÉS

DMNA: 1442-75 lsz.

Cigánytárgyú vegyes győjtések Balmazújvárosról

DMNA: 1303-72 lsz.

A Hajdúmegyei cigányság letelepedése.

1970.

Balmazújváros

Náni János

12 oldal

DMNA: 1441-75 lsz.

A Balmazujváros-i cigányság letelepedése és élete.

1972.

Balmazújváros

Náni János

16 oldal

DMNA: 1658-77 lsz.

Változások a cigánylakosság életében Földesen.

Földes

Gaál Zsigmond és Balogh Jánosné és Sápi Albert

Dr. Béres András és Iváncsics Nándor, Faragó István és Iváncsics Nándor

DMNA: V.501.lsz.

Vándorcigányok a Nyírségbıl.

ÉVSZÁM

1967.

1977.

1960. június 15. és 1960. június 20.

LELİHELY

Balmazújváros

Debrecen – Haláp, erdıgazdaság

GYŐJTİ

MÉRET

Náni János

13 oldal, de 8 oldal található meg

MEGJEGYZÉS

JELENTÉS KÉSZÍTİJE

Náni János

Az 1970-es néprajzi győjtıpályázat dolgozata.

Náni János

Náni János

11 oldal

Az 1977-es országos győjtıpályázat dolgozata.

Gaál Zsigmond

7 oldal, ebbıl 4 oldal szöveg, 3 oldal rajzok és ábrák, és közel 50 fénykép, de a forrásban kevesebb mint 40 fénykép található

Muzeológusok, néprajzkutatók.

Iváncsics Nándor

257

17.3. Képi források: néprajzi fényképek. Archív Fotótár, Déri Múzeum. Néprajzi fényképek. Archív Fotótár, Déri Múzeum, Debrecen.

LELTÁRI SZÁM

MEGNEVEZÉS

FOTÓZTA

LELİHELY

ÉVSZÁM

18-6. F 18-20. doboz

Czigányélet

Kiss Ferencz

Debrecen

ismeretlen

20-3. F 18-20. doboz

Cigány kovács vagy lókupec

ismeretlen

Debrecen

1890. körül

20-4. F 18-20. doboz

Cigány kovács vagy lókupec

ismeretlen

Debrecen

1890. körül

9. F 60. doboz Piac. Nagyvásár

Táncoló cigányasszony a debreceni nagyvásárból

Révész Endre

Debrecen

1929. ápr. 22.

MEGJEGYZÉS

DMA Fényképgyőjtemény, Régi néprajzi képek DMA Fényképgyőjtemény, Régi néprajzi képek DMA Fényképgyőjtemény, Régi néprajzi képek DMA Fényképgyőjtemény, Régi néprajzi képek

258

17.4. Képi források: néprajzi fényképek. Fotótár, Déri Múzeum. Néprajzi fényképek. Fotótár, Déri Múzeum, Debrecen. SORSZÁM

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

FOTÓZTA

1

979

Cigányasszony, hátán a gyerek

2

980

Vak cigány

3

981

4

982

5

983

6

1380

Cigányputri

7

1520

Teknıvásár

8

1521

Teknıvájók

9

2371

Cigányszekerek

10

2685

Hidivásár, cigányok

Kuzmann Leó Perczel Miklós Zoltai Lajos Haranghy György Kuzmann Leó Zoltai Lajos Kuzmann Leó Kuzmann Leó Ecsedi István Ecsedi István

11

4185

Cigányasszony

12

6131

13 14

6131 a 6131 b

15

6165

16

6166

17

6344

18

6349

19

7376

20

7377

21

7378

22

7379

23

7380

Tapasztó cigányok Cigányok borotválása Egy lovas ekhós cigányszekér

Vıfély cigánylakodalomra hív Vıfély cigánylakodalomra hív Vıfély cigánylakodalomra hív Cigány vıfély hivogat Cigány vıfély hivogat Öreg ember (Egeresi Mihály, hátul: Rácz Béla cigány) Cigánytánc, járja Zsákai Károly Cigánytánc, gyerekek Cigánytánc, gyerekek Cigánytánc, gyerekek Cigánytánc, gyerekek Cigánytánc, gyerekek

Lükı Gábor Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András

LELİHELY

ÉV

Debrecen

ismeretlen

Debrecen

1918

Püspökladány

1908

Hortobágy

1902. júl. 6.

Debrecen

ismeretlen

Hajdúhadház

1908

Debrecen

ismeretlen

Debrecen

ismeretlen

Hortobágy, csárda

1930

Hortobágy

ismeretlen

Vucskómezı, Máramaros Püspökladány Püspökladány Püspökladány Püspökladány Püspökladány

1950. júl. 19. 1950. júl. 19. 1950. júl. 19. 1950. nov. 20. 1950. nov. 20.

Kismarja

1951. máj. 19.

Béres András

Kismarja

1951. máj. 20.

Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes

bizonytalan bizonytalan

1940. máj. 16.

Béres András

Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András

MEGJEGYZÉS

1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj.

259

SORSZÁM

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

FOTÓZTA

Cigánytánc, gyerekek

Béres András

Cigánytánc, gyerekek Cigánytánc, gyerekek Cigánytánc, gyerekek Cigánytánc, gyerekek

Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András

24

7381

25

7382

26

7383

27

7384

28

7385

29

7386

Cigánytánc

30

7387

Cigánytánc

31

7388

Cigánytánc

32

7389

Cigánytánc

33

7390

Cigánytánc

34

7391

Cigánytánc

35

7392

Cigánytánc

36

7393

Cigánytánc

37

7394

Cigánytánc

38

7395

Cigánytánc

39

7396

Cigánytánc

40

7397

Cigánytánc

41

7398

Cigánytánc

42

7399

Cigánytánc

43

7400

Cigánytánc

44

7401

Cigánytánc

45

7402

Cigánytánc

46

7403

Cigánytánc

47

7404

Cigánytánc

48

7405

Cigánytánc

49

7406

Cigánytánc

50

8228

Cigánytánc

51

8229

Cigánytánc

LELİHELY

Vértes

Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes

ÉV

MEGJEGYZÉS

1950. máj.

a háttérben Varga Gyula

1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1950. máj. 1951. máj. 29. 1951. máj. 29.

képhiány

260

SORSZÁM

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

52

8230

Cigánytánc

53

8231

Cigánytánc

54

8232

Cigánytánc

55

8233

Cigánytánc

56

8234

Cigánytánc

57

8235

Cigánytánc

58

8236

Cigánytánc

59

8237

Cigánytánc

60

8238

Cigánytánc

61

8239

Cigánytánc

62

8240

Cigánytánc

63

8241

Cigánytánc

64

8242

Cigánytánc

65

8243

Cigánytánc

66

11548

67

11549

68

69

70

Öreg cigányasszony az unokájával Öreg cigányasszony pipázik

FOTÓZTA

Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András

LELİHELY

Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes Vértes

ÉV

1951. máj. 29. 1951. máj. 29. 1951. máj. 29. 1951. máj. 29. 1951. máj. 29. 1951. máj. 29. 1951. máj. 29. 1951. máj. 29. 1951. máj. 29. 1951. máj. 29. 1951. máj. 29. 1951. máj. 29. 1951. máj. 29. 1951. máj. 29.

Béres András

Rozsály

1955. aug.

Béres András

Rozsály

1955. aug.

12165

Cigányok marhaganét visznek

Balogh IstvánKányási István

Nagyiván

1956. szept. 5.

12166

Cigányok marhaganét visznek

Balogh IstvánKányási István

Nagyiván

1956. szept. 5.

Ruhássátrak a vásárban: cigányok szekere

Béres András

Csenger, Vásártér

1956. máj.

Béres András

Csenger, Vásártér

1956. máj.

Béres András

Rozsály

1957. aug.

13406 a

71

13406 b

72

13523

73

13524

74

13525

Ruhássátrak a vásárban: a vásár látképe Terka néni Öreg cigányasszony Öreg cigányasszony Kosornyát kötı cigányasszony

Béres András Béres András

Rozsály Rozsály

MEGJEGYZÉS

1957. aug. 1957. aug.

261

SORSZÁM

FOTÓSZÁM

75

13526

76

13527

77

13528

78

13529

79

13530

80

13531

81

13532

82

13533

83

13534

84

13535

85

13536

86

13537

87

13538

88

13539

89

13540

90

13541

91

13542

92

13543

93

13544

94

13545

95

13546

96

13547

97

13548

98

13564

99

13565 b

MEGNEVEZÉS

FOTÓZTA

Kosornyát kötı cigányasszony Kosornyát kötı cigányasszony Kosornyát kötı cigányasszony Cigánytánc, Páros Cigánytánc, Páros Cigánytánc, Öreg cigány gyereket tanít táncolni Cigánytánc, Férfi szóló csapás Cigánytánc, Férfi szóló csapás Cigánytánc, Férfi szóló csapás Cigánytánc, Férfi szóló csapás Cigánytánc, Férfi szóló Cigánytánc, Férfi szóló Páros cigánytánc Páros cigánytánc Cigány csoport. A táncosok Páros cigánytánc Páros cigánytánc Páros cigánytánc Páros cigánytánc Páros cigánytánc Páros cigánytánc Páros cigánytánc Páros cigánytánc Tánc Tiszapolgári cigányok botolója Tiszapolgári cigány tánccsoport

Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András

LELİHELY

Rozsály Rozsály Rozsály Rozsály Rozsály

ÉV

1957. aug. 1957. aug. 1957. aug. 1957. aug. 1957. aug.

Béres András

Rozsály

1957. aug.

Béres András

Rozsály

1957. aug.

Béres András

Rozsály

1957. aug.

Béres András

Rozsály

1957. aug.

Béres András

Rozsály

1957. aug.

Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András Béres András

Rozsály Rozsály Rozsály Rozsály Rozsály Rozsály Rozsály Rozsály Rozsály Rozsály Rozsály Rozsály Rozsály

MEGJEGYZÉS

képhiány

1957. aug. 1957. aug. 1957. aug. 1957. aug. 1957. aug. 1957. aug. 1957. aug. 1957. aug. 1957. aug. 1957. aug. 1957. aug. 1957. aug. 1957. aug.

Béres András

Debrecen, Kossuth Gim. udvara

1958. máj.

Béres András


1958. máj.

262

SORSZÁM

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

Tiszapolgári cigány tánccsoport botolója Bedıi románcigány tánccsoport, képek a járási versenyrıl Bedıi románcigány tánccsoport Bedıi románcigány tánccsoport

FOTÓZTA

LELİHELY

ÉV

Béres András


1958. máj.

Béres András

Biharkeresztes

1958. ápr.

Béres András

Biharkeresztes

1958. ápr.

Béres András

Biharkeresztes

1958. ápr.

100

13566

101

13899

102

13900

103

13901

104

13937

Cigányok

Béres András

105

13938

Cigány lakótelep

Béres András

106

13939

107

13940

108

13941

109

13942

110

13943

111

13944

112

Cigány gyerekek a kunyhó elıtt Cigány gyerekek a kunyhó elıtt Öreg cigányasszony Cigányok csoportja Béres Andrással Cigányok csoportja Békés András színházi rendezıvel

Béres András Béres András Béres András Béres András

Hajduhadház, Cigánytelep Hajduhadház, Cigánytelep Hajduhadház, Cigánytelep Hajduhadház, Cigánytelep Hajduhadház, Cigánytelep Hajduhadház, Cigánytelep

1959. szept. 1959. szept. 1959. szept. 1959. szept. 1959. szept. 1959. szept.

Béres András

Hajduhadház, Cigánytelep

1959. szept.

Cigánytánc

Béres András

Hajduhadház, Cigánytelep

1959. szept.

13945

Cigánytánc

Béres András

113

13946

Páros cigánytánc

Béres András

114

13947

Szóló cigánytánc

Béres András

115

13948


Béres András

116

13949


Béres András

Hajduhadház, Cigánytelep Hajduhadház, Cigánytelep Hajduhadház, Cigánytelep Hajduhadház, Cigánytelep Hajduhadház, Cigánytelep

MEGJEGYZÉS

1959. szept. 1959. szept. 1959. szept. 1959. szept.

1959. szept.

263

SORSZÁM

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

FOTÓZTA

117

13950

Páros cigánytánc

Béres András

118

13951

Páros cigánytánc

Béres András

119

13999

Földbeépített veremszerő cigányputri

Béres András

120

14000

Cigányasszony a kunyhóban

Béres András

121

14001

Cigányok háza

Béres András

122

14002

Cigányok háza

Béres András

123

14614 a

124

14614 b

125

14615

Cigányok szekere

126

14616

Cigányok szekere

14617

Cigánycsalád a kunyhóban

128

14618

Cigányasszony a kunyhó elıtt

129

14619

Vándorcigány település távlati képe

130

14620

Vándorcigány település távlati képe

131

14621

Kóbor cigányok településének távlati képe

14622

Kiteregetett ruhák a félig kész cigánykunyhón

127

132

Cigányasszony mos (Kóbor cigányok) Cigányasszony mos (Kóbor cigányok)

Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István

LELİHELY

Hajduhadház, Cigánytelep Hajduhadház, Cigánytelep Hajduhadház, Cigánytelep Hajduhadház, Cigánytelep Hajduhadház, Cigánytelep Hajduhadház, Cigánytelep

ÉV

MEGJEGYZÉS

1959. szept. 1959. szept.

képhiány

1959. szept. 1959. szept. 1959. szept. 1959. szept.

Haláp Debrecen

1960

Haláp Debrecen

1960

Haláp Debrecen

1960

Haláp Debrecen

1960

Haláp Debrecen

1960

Haláp Debrecen

1960

Haláp Debrecen

1960

Haláp Debrecen

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

264

SORSZÁM

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

133

14623

Cigányasszony ebédet fız szabad tőznél

134

14624

Cigánytábor

135

14625

Iváncsics Nándor a cigányok között

136

14626

Tere-fere a fazék mellett

137

14627

Cigányasszony iszik

138

14628

Cigányember iszik

139

14629

Kecskefejés

140

14630

Cigányasszony

141

14631

Cigánykunyhó

142

14632

Cigánycsalád a kunyhó alatt

143

14633

Cigánycsalád a kunyhó alatt

144

14634

Reggeliznek a cigányok

145

14635

Reggeliznek a cigányok

146

14636

Cigánycsalád

147

14637

Cigánygyerekek

FOTÓZTA

Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István

LELİHELY

ÉV

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

MEGJEGYZÉS

265

SORSZÁM

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

148

14638

Cigányasszony mos

149

14639

Cigányok a reggeli körül

150

14640

Cigányasszony mosogat

151

14641

Tuskózó cigány

152

14642

Cigány nagypapa az unokával

153

14643

Cigányasszony tésztát gyúr

154

14644

Cigánygyerek lóháton

155

14645

Cigányasszony mosogat

156

14646

Vákáncs kunyhó góréja

157

14647

Cigányok alkusznak a lóra

158

14648

Cigányasszony fız

159

14649

Cigánygyerekek

160

14650

Cigánygyerekek

161

14651

Cigánygyerekek

162

14652

Meztelen cigánygyerekek

FOTÓZTA

Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István

MEGJEGYZÉS

LELİHELY

ÉV

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

képhiány

DebrecenHaláp

1960

képhiány

DebrecenHaláp

1960

bizonytalan

266

SORSZÁM

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

163

14653

Cigányember magyaráz

164

14654

Cigányasszony mos

165

14655

Fiatal cigányasszony szoptat

166

14656

Mosóvíz elıkészítése

167

14657

Fiatal cigányasszony gyermekével

168

14710

Cigánykunyhó

169 170 171 172 173 174 175 176 177 178

15979 a 15979 b 15989 a 15989 b 15990 a 15990 b 15991 a 15991 b 15992 a 15992 b

Cigányputrik Cigányputrik Cigánytelep Cigánytelep Cigánytelep Cigánytelep Cigánytelep Cigánytelep Cigánytelep Cigánytelep Dr. Béres András múzeumi igazgató a cigányok között Dr. Béres András múzeumi igazgató a cigányok között

179

16242

180

16243

181

16244

Cigány nık

182

16245

Cigánytelep utcája

FOTÓZTA

Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Faragó István Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András Fekete Gáborné Dr. Béres András Fekete Gáborné Dr. Béres András Fekete Gáborné Dr. Béres András Fekete Gáborné

LELİHELY

ÉV

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

DebrecenHaláp

1960

Haláp

1960

Komádi

1962

Komádi

1962

Pocsaj

1962

Pocsaj

1962

Pocsaj

1962

Pocsaj

1962

Pocsaj

1962

Pocsaj

1962

Pocsaj

1962

Pocsaj

1962

Pocsaj cigánytelep

1962. ápr. 20.

Pocsaj cigánytelep

1962. ápr. 20.

Pocsaj cigánytelep

1962. ápr. 20.

Pocsaj faluvége

1962. ápr. 20.

MEGJEGYZÉS

267

SORSZÁM

183

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

FOTÓZTA

LELİHELY

ÉV

Dr. Béres András Fekete Gáborné Dr. Béres András Fekete Gáborné Dr. Béres András Fekete Gáborné

Pocsaj faluvége

1962. ápr. 20.

Pocsaj cigánytelep

1962. ápr. 20.

Pocsaj faluvége

1962. ápr. 20.

16246

Cigánytelep

184

16247

Dr. Béres András múzeumi igazgató a cigányok között

185

16248

Cigánytelep

186

16324

Cigánygyerekek

Dr. Béres András

Nagyléta

1962. máj. 11.

187

16325

Cigánygyerekek kocsinknál

Dr. Béres András

Nagyléta

1962. máj. 11.

188

16326

Dr. Béres András

Nagyléta

1962. máj. 11.

189

16329

Dr. Béres András

Nagyléta

1962. máj. 11.

190

18273

Dr. Béres András

Hortobágy .

1965. jan.

191

18274

Dr. Béres András

Hortobágy

1965. jan.

192

18275

Dr. Béres András

Hortobágy

1965. jan.

193

18799

Fülöp

1964

194

18800

Fülöp

1964

195

18801

Fülöp

1964

196

19020

Dr. Béres András

Rozsály

1961

197

19021

Dr. Béres András

Rozsály

1961

198

19022

Dr. Béres András

Rozsály

1961

199

19023

Dr. Béres András

Rozsály

1961

Cigány lakóház Tiszta udvar rendes ház Cigány lakóház Tiszta udvar rendes ház Burai Zsiga a csárda zenekarának prímása Dr. Béres Andrásné Burai Zsiga cigányprímással Dr. Béres András múzeumi igazgató Burai Zsiga cigányprímással Cigány lakótelep Cigány lakótelep Cigány lakóház Lakatos Péter cigánymesélı és családja Lakatos Péter cigányprímás családja körében mesél Lakatos Péter cigányprímás családja körében mesél Lakatos Péter cigányprímás bordakötés közben mesél

Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András

MEGJEGYZÉS

képhiány

268

SORSZÁM

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

Lakatos Péter cigányprímás hegedőkísérettel dalbetétes mesét mond Lakatos Péter cigánymesélı családja körében Lakóház a Cigánytelepen

200

19024

201

19025

202

19317

203

19318

Cigány lakóház

204

19322

Cigányegyüttes

205

19323

Cigányegyüttes

206

19324

207

19325

208

19326

209

19327

210

19328

211

19329

212

19330

213

19331

214

19332

215

19418

216

Táncoló cigányasszony Béres A. táncgyőjtés közben a cigányok között Táncoló cigányok Táncoló cigányok Béres A. cigánytáncot filmez Béres A. cigánytáncot filmez Táncoló cigányok Táncoló cigányok Táncoló cigányok, páros tánc

FOTÓZTA

LELİHELY

ÉV

Dr. Béres András

Rozsály

1961

Dr. Béres András

Rozsály

1961

Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András Dr. Béres András

Nádudvar Nádudvar Nádudvar Mőv. ház udvara Nádudvar Nádudvar

Nádudvar

Nádudvar Nádudvar

1965. okt. 28. 1965. okt. 28. 1965. okt. 28. 1965. okt. 28. 1965. okt. 28. 1965. okt. 28. 1965. okt. 28. 1965. okt. 28.

Dr. Béres András

Nádudvar

1965. okt. 28.

Dr. Béres András

Nádudvar

1965. okt. 28.

Dr. Béres András Dr. Béres András

Nádudvar Nádudvar

1965. okt. 28. 1965. okt. 28.

Dr. Béres András

Nádudvar

1965. okt. 28.

Kultúrverseny, népi táncosok, cigánytánc

Süli Andor

Hajduböszörmény

1953

20307

Vándor cigány szekere

Béres András

Debrecen Hortobágy

217

20308

Vándor cigány

Béres András

218

20309

Vándor cigányok

Béres András

219

20310

Vándor cigány szekerével

Béres András

Debrecen Hortobágyi út Debrecen Hortobágyi út Debrecen Hortobágyi út

MEGJEGYZÉS

képhiány

1966. máj. 2. 1966. máj. 2. 1966. máj. 2. 1966. máj. 2.

269

SORSZÁM

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

FOTÓZTA

LELİHELY

ÉV

220

20311

Vándor cigány szekere

Béres András

Debrecen Hortobágyi út

1966. máj. 2.

221

42315

Dr. Varga Gyula

Kismarja Bánát

1974

bizonytalan

222

42316

Dr. Varga Gyula

Kismarja Bánát

1974

bizonytalan

223

42317

Dr. Varga Gyula

Kismarja Bánát

1974

224

42318

Dr. Varga Gyula

Kismarja

1974

225

54508

Fekete Gáborné

Déri Múzeum

1982

226

58753

Dr. Varga Gyula

Bihor

1984

227

68284

Fekete Gáborné

Déri Múzeum

1988

228

72218

Fekete Gáborné

Románia Ratesti

1991

Ól, kúttal Kovács Piroska udvarán Lebontott vertfalu ház Cigányház óllal egybeépítve, mellette tyúkól, szénaszin Szemétlerakóhely a Bocskaivárdomb tövében Cigánybéklyó Edényt áruló cigányasszony és leánya Cigányzenekar: 1-2.prímás kontrás brácsás klarinétos cimbalmos bıgıs Borház cigánytelep

MEGJEGYZÉS

bizonytalan

270

17.5. Képi források: cigány dokumentációk. Fotótár, Déri Múzeum. Cigány dokumentációk a Helytörténeti, az Iparmővészeti, az Irodalmi, a Képzımővészeti, a Legújabbkori, a Numizmatikai és a Történeti Győjteményben. Fotótár, Déri Múzeum, Debrecen. SORSZÁM

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

ALKOTÓ

FOTÓZTA

ÉV

OSZTÁLY

1

464

Jelenet a cigány életbıl

Jankó János

Kuzmann Leó

1930

képzımővészet

2

473

Walentiny János

Kuzmann Leó

1930

képzımővészet

3

474

Walentiny János

Kuzmann Leó

1930

képzımővészet

4

3607

Cigányzug

ismeretlen

Balogh István

1938. szept.17.

helytörténet

5

4321

Cigányleány

Holló László

Ember Ödön

1940. dec. 10.

képzımővészet

6

7889

Cigány leány

Holló László

Kányási István

1953. febr. 6.

képzımővészet

negatív, olajfestmény

1953. okt.23.

irodalom

Borsod megye

Hegedőt hangoló cigány fiú Hegedőt hangoló cigány fiú

Csokonai kézirat: "A cigányok eredete" Halászó Cigányok

7

8957

8

10660

9

10727

Cigány tábor

10

10767

Cigányok az erdıben

11

15615

Cigánylány

12

23425

13

24005

14

24721

15

24722

16

24723

XVI. sz-i cigányhamisítvány pénz (elı- és hátodal) Szatmár megyei cigányhamisítvány pénzek feliratai Cigányok Teknıvájó cigányok Üstfoltozó cigányok

ismeretlen Toroczkai Oszvald Zádor István Menyhárt József Holló László

Dévai Jenı Balogh István Kányási István Kányási István Kányási István Faragó István

1955. júl.27. 1955. júl.28. 1955. júl.28. 1961

képzımővészet képzımővészet képzımővészet képzımővészet

ismeretlen

Fekete Gáborné Módy György

1969

numizmatika

ismeretlen

Fekete Gáborné Módy György

1970

numizmatika

ismeretlen

CsorbaFeketéné

1970

történet

1970

történet

1970

történet

ismeretlen ismeretlen

CsorbaFeketéné CsorbaFeketéné

MEGJEGYZÉS

vízfestmény

fametszet

Nagyházi János győjteményébıl

271

SORSZÁM

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

ALKOTÓ

17

24724

Muzsikus cigányok

ismeretlen

18

24725

Vándorcigányok

ismeretlen

19

24758

Cigány életkép

ismeretlen

20

24762

Cigány életkép

ismeretlen

21

27822

Cigányrajkó

22

27938

Cigányok

23

27957

Cigánylány

24

28892

Cigányélet

25

28972

Cigányok

26

29187

Cigányok

27

29202

Cigányok

28

30428

Öreg cigány

29

34671

Kossuth Lajos és a debreceni cigánykirály

30

34674

31

32

33

34

FOTÓZTA

CsorbaFeketéné CsorbaFeketéné CsorbaFeketéné CsorbaFeketéné Sz. KürtiFeketéné Sz. KürtiFeketéné Sz. KürtiFeketéné Kürti Feketéné

Gaál Ferenc Dienes János Veress Géza Jankó János Senyei Oláh István Zándor István Holló László Holló László

Kürti Feketéné Kürti Feketéné Sz. Kürti Feketéné

Hegyaljai Kiss Géza

Kapusi Feketéné



34675


34676


34677

34678



Kürti Feketéné

ÉV

OSZTÁLY

1970

történet

1970

történet

1970

történet

1970

történet

1972 1972 1972 1972 1972 1972 1972 1973


MEGJEGYZÉS

olajfestmény

olajfestmény


1975

legújabbkor

Cikk a Debreceni Kalendáriumból 1943

Kapusi Feketéné

1975

legújabbkor

Piac utca /alsó részlet/ 1901


Kapusi Feketéné

1975

legújabbkor

Fı utca 1900-as évek eleje


Kapusi Feketéné

1975

legújabbkor

Kenyérpiac, 1900-as évek eleje

legújabbkor

Református Nagytemplom a Kossuth szoborral 1900-as évek eleje



Kapusi Feketéné

Kapusi Feketéné

1975

1975

legújabbkor

Évszázados református templom /Kistemplom/ 1910

272

SORSZÁM

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

ALKOTÓ

FOTÓZTA

ÉV

OSZTÁLY

MEGJEGYZÉS

35

34679



Kapusi Feketéné

1975

legújabbkor

Piac utca 1900-as évek eleje

36

34680



Kapusi Feketéné

1975

legújabbkor

Városháza 1900-as évek eleje

37

34681



Kapusi Feketéné

1975

legújabbkor

Városháza 1900-as évek eleje

38

34682



Kapusi Feketéné

1975

legújabbkor

39

34683



Kapusi Feketéné

1975

legújabbkor

40

34684



Kapusi Feketéné

1975

legújabbkor

41

35516

42

35517

Kürti Feketéné Kürti Feketéné

43

37349

Lotz Károly Lotz Károly Vadász Endre

44

38784

45

43099

Cigányok

46

43997

Cigányasszony

Vázlatkönyvbıl Cigányok Vázlatkönyvbıl Cigányok Cigánylány Halászbárka Aventurin lakkvázák színes berakással díszítve, ezüst cigány serleg

Érsekújvár, Állomásépület, A vonattal érkezıket cigánybanda fogadja Nagybánya, Cigány üstfoltozó

47

44748

48

47419

49

49483

Cigánykatona

50

55852

Jelenet a cigány életbıl

51

56456

Cigányköltı

52

60520

Cigánymulatság

1975 1975

képzımővészet képzımővészet képzımővészet

Feketéné

1976

ismeretlen

Fekete Gáborné

1977

Holló László Medgyessy Ferenc

Fekete Gáborné Fekete Gáborné

ismeretlen

Fekete Gáborné

1978

irodalom

ismeretlen

Fekete Gáborné

1979. okt.

irodalom

Dienes János Jankó János Orosz János Aszmann Ferenc

Fekete Gáborné Fekete Gáborné Fekete Gáborné Fekete Gáborné

1978 1978

1980 1982 1983 1985

Kereskedelmi és Iparkamara 1900-as évek eleje Kereskedelmi és Iparkamara 1900-as évek eleje Kollégium a Bocskai szoborral 1900-as évek eleje

iparmővészet

képzımővészet iparmővészet


repró

repró

273

SORSZÁM

FOTÓSZÁM

MEGNEVEZÉS

ALKOTÓ

FOTÓZTA

ÉV

OSZTÁLY

MEGJEGYZÉS

Fekete Gáborné

1986

képzımővészet

magántulajdonban dr. Tóth Bélánál (cigány?)

53

63681

Román kislány

Félegyházi László

54

67707

É. Kiss Sándor a hadházi cigányok között

ismeretlen

Fekete Gáborné

1989

irodalom

55

68934

Balázs Kálmán cigányprímás

Gondy Károly -Egey István

Fekete Gáborné

1989

képzımővészet

56

74898

ismeretlen

Fekete Gáborné

1993

történet

57

80119

58

81694

Cigánylány

59

87077

Cigányok az erdıben

60

87567

Cigányélet

Holló László Félegyházi László Menyhárt József Jankó János

Lukács Tihamér Lukács Tihamér Lukács Tihamér Lukács Tihamér

61

89817

Nagy István

Lukács Tihamér

2002

képzımővészet

képhiány

62

90140

Tar Zoltán

Lukács Tihamér

2003

képzımővészet

képhiány

Ráy Károly, debreceni cigányprímás Cigánylány 1929

Falusiak, Vályogvetı cigány Cigánynı 1943

1997 1998 2002 2002


repró

papír, fametszet

274

roma identitás és a cigány reprezentációk néprajzi vonatkozásai

Recommend Documents