RODOSZ I. TURNUS Időpont: 2014. 07.07- 07.14. Helyszín: Hotel Golden Sunrise, Gennadi
20014. július 7-én délelőtt iskolánk 3 tanulójával érkeztem a sziget egy kis halászfalujába, Gennadiba. Tábi Fanni és Klinkó Kata az érettségit követően jöttek iskolánkba szakmát tanulni, Ördögh Alexandra a középiskolás éveit tölti nálunk. Mindhárman a jövő tanévben végeznek, szereznek szakmunkás bizonyítványt. Nagyon boldogok voltak, mikor megtudták, hogy sikeresen pályáztak a rodoszi nyári egy hónapos gyakorlatra. Nagy izgalommal készültek az útra, hiszen egyikük sem járt még külföldön, főleg a repülőúttól tartottak. Szegedről hajnalban indultunk Budapestre, a repülőtérre az iskola buszával. Köszönhetően Tóni bácsi sok éves sofőri gyakorlatának két óra alatt fenn is voltunk a Liszt Ferenc repülőtéren. Szinte kongott az a hatalmas épület. Egy repülő indult 4 órakor, az arra várakozó utasokon kívül jóformán csak mi várakoztunk a csarnokban. Ez viszont kitűnő alkalmat biztosított arra, hogy körbejárjunk, nézelődjünk. Ráértünk, mivel hajnali 5-kor, napfelkeltekor szállt csak fel a gépünk. Az utazást a lányok jól bírták, de azért némi feszültség érződött rajtuk még leszállás után is. A csomagjainkra nem kellett sokat várni, a szállodából pedig már vártak ránk repülőtér kijáratánál. Gépkocsikkal tettük meg Gennadiig az utat. Nagy meleg, érdekes módon szinte szélcsend és igazi mediterrán táj fogadott minket. A szállás elfoglalása, reggeli és egy kis pihenés után a szálloda vezetőjével átbeszéltük az elkövetkező időszak „programját”, az elvárásokat és a szabályokat. Czövek András elkészítette a lányok heti beosztását, eszerint két-két szabadnapot kaptak különböző időpontokban. Fanni csütörtökön és vasárnap, Szandi szerdán és szombaton, Kata pedig hétfőn és pénteken pihenhetett, utazhatott. A lányokra az első perctől számíthattak a szállodai tulajdonosai: mivel aznap reggel – a repülő-fordulóval - hazautazott a korábbi gyakorlatot teljesítő diákcsoport, munkaerő hiány lépett fel a konyhán és az étteremben is. A lányok így már hétfő este “felvették a munkát”.
A szakács beosztásban dolgozó tanulók minden nap 6:00-14:00-ig és este 17:30-22:00-ig dolgoztak a konyhán, illetve hétfőnként a teraszon grill-est keretében.
Feladataik: zöldségek pucolása, darabolása, saláták készítése, hús darabolása, felvágottak, sajtok szeletelése, tulajdonképpen a reggeli és vacsora előkészítése. Mindemellett a mosogatás és a takarítás is. A pincérek reggel 6:30-tól 11:00-ig majd ebédeltettek 13:00-15:00-ig. Keddenként a szállodában szigettúrázók ebédeltek, akkor már 12 órakor beálltak a lányok dolgozni. Este 18:30-22:00-ig végezték munkájukat. A lányok mindig csinosan, az időjárásnak megfelelő, fekete-fehér összeállítású munkaruhában jöttek a vendégek közé, ügyelve arra, hogy az mindig tiszta maradjon.
A szálloda étterme egy teraszból (10-12 db asztal) és egy belső helyiségből (12 asztal) állt. A vendégek száma elérte gyakran a 100-120 főt is. Az étterem, a terasz takarításával, az asztalok előkészítésével kezdődött a nap. Étkezéseknél a svédasztal folyamatos feltöltése és az asztalok lepakolása jelentette a napi rutint (viszont sok hálás vendég segített nekik azzal, hogy visszavitték a tányérjaikat). Mosogatással és takarítással zárult minden nap. Az első héten a lányok szabadnapjaira túrákat terveztem. Igyekeztünk megismerni a sziget természeti és kulturális értékeit, megkeresni a legérdekesebb, legszebb helyeit. Útjainkon igazi mediterrán tájat ismerhettünk meg: kopár mészkősziklák, terra rossa, macchia, olajfák, leanderek, ciprusok, narancs és ciromligetek és kecskenyájak között haladtunk. A szigeten zajló fejlesztések maradványai a félig kész házak, eredményei pedig a napelemek, szélerőművek.
A keddi napon a faluval és a strandjával ismerkedtünk. Felkészülve érkeztünk, tudtuk, hogy forró kavicsos a tengerpart. A vízbe azért néhányan bemerészkedtünk szandál nélkül….
Szerdán Andráshoz csapódtunk, aki Rodoszra, a fővárosba igyekezett autóval bevásárolni. Útközben meg-megálltunk, hogy rácsodálkozzunk a tenger vizének szemet gyönyörködtető színeire. Elugrottunk Micimackó házához, de hiába kerestük egy hatalmas platánfa odújában, nem volt otthon….
A fa feletti dombon magasodik Szent Nectarius temploma, hatalmas ikonokkal, gyertyákkal, sejtelmes fényekkel. Újabb csodát láthattunk, amikor egy kis öbölnél leparkoltunk. Sajnos fürdésre itt nem volt időnk, de azért belemártottuk lábunkat az Antoni Quinn -öböl vizébe.
Rodoszon, a városi piacon igazi görög életkép tárult elénk: árujukat dicsérve kínáló, a vevőket invitáló harsány eladók kínálták az arra járókat finom mediterrán gyümölcseikkel.
Csütörtökön Fannival átbuszoztunk Lindoszra. A város meredeken a tengerpart fölé magasodó szirten alakult ki még az ókorban. A település fehér falú házai fölé egykoron szentély épült, majd helyére vár, melyet a johannita lovagok erődítménnyé alakítottak át. A településen rendkívül élénk a turistaforgalom. Sok turista veszi igénybe a „szamaragolás” lehetőségét – ahogy mi is-, hogy feljusson a fellegvárba.
Az ókori domborműveket, oszlopcsarnokokat, a szentélymaradványt, valamint a hegyfok csúcsára épült Szent János-templom maradványait a lovagok által épített XVI. századi falak védik. A fárasztó túrázás után igyekeztünk lejutni a város homokos tengerpartjára, a pihenés igazán jól esett a hűs habok között abban a nagy melegben.
Pénteken Kata jött velünk egy szigettúrára. András édesapja segítségünkre sietett, ugyanis olyan helyekre szerettünk volna eljutni, ahová tömegközlekedéssel igencsak bajos lett volna. Béreltünk egy autót, és Gábor bácsi elfuvarozott minket először Champikába. Gyönyörű strandja felett, 360 lépcsőt megjárva egy kis kegyhelyhez jutottunk fel. Majd Petáludesz, a Pillangók völgye következett. Igazi túrahely: sétáltunk az amerikai ámbrafák árnyékában kis patakok között, mialatt megszámlálhatatlan csíkos medvelepke röpködött körülöttünk!
Ezt követően a hétforráshoz vettük az utat. A karsztforrások vize hideg és kristálytiszta volt. Visszafelé a Gennadiba vezető úton még egyszer megálltunk, hogy rápillantsunk a monolithoszi lovagvár romjaira. Szombaton ismét Andrással utaztunk, ismét Rodosz városába. Immár Szandi kísért minket. A kikötői sétát követte az óvárosi. Több órán keresztül barangoltunk a johannita lovagok által épített homokfallal övezett város utcáin, a középkori fellegvár épületei és a török korból megmaradt romok között. Nézelődtünk a bazárokban, fényképezkedtünk páncélos lovaggal, megcsodáltuk a Lovagok utcáját és a Nagymesterek palotáját is.
Kóstoltunk eredeti gyrost és görög fagyit, utóbbi csaknem elfolyt, olyan gyorsan nem bírtuk enni… Vasárnap Praszoníszire buszoztunk. Rodosz legdélebbi része egy sziget, amely egy lapos homokpaddal kapcsolódik magához Rodosz szigetéhez. Ezt a hosszú homokfövenyt két tenger, a Földközi – és az Égei tenger hullámai építették. Ez a szörfösök, a kite-sok birodalma. Itt igazán szabadnak érezheti magát az ember!
A hét gyorsan elszaladt, a lányok ez alatt szépen belejöttek a munkába, hozzászoktak az új körülményekhez. Nem volt könnyű dolguk. Kifogták a főszezont, a szálloda 110%-al üzemelt, valóban keményen helyt kellett álljanak. Mivel a fogadó fél maximálisan meg volt elégedve a hozzáállásukkal, munkájukkal, megígérte, hogy tesz néhány módosítást alkalom adtán a szabadidő beosztásban, hogy együtt is el tudjanak menni a lányok nézelődni a szigeten.
Szeged, 2014. augusztus 27.
____________________________ kísérőtanár
