Robert Townson angol természettudós 1793. évi leírása Pest-Budáról RÓZSA PÉTER1
Több mint kétszáz éve, 1797-ben jelent meg Londonban Robert Townson angol utazó és természettudós Travels in Hungary with a short account of Vienna in the year 1793 című könyve (1. ábra). E könyv - amely hamarosan két francia (1799, 1803), valamint egy holland (1800) kiadásban is napvilágot látott - nemcsak az egyik legnevezetesebb, forrásértékű beszámoló a XVIII. század végének Magyarországáról, de alapvető tudománytörténeti érték is; elég csak az országban elsőként végzett barometrikus magasságméréseire (RÓZSA P. - TAR K., 1999, RÓZSA P., 2004); botanikai és bogártani fajlistáira (NAGY M., 1999; MERKL O., 1999); vagy a könyvéhez mellékelt Korabinszkyféle térképen végzett kiegészítéseire utalnunk. Ez utóbbiak révén Magyarország első geológiai térképének megalkotójaként tarthatjuk számon (VALLANCE, T.G. - TORRENS, H., 1984; KÁZMÉR M., 1999). Ráadásul a szerző éles szemű megfigyelő volt, s kora Magyarországának gazdasági, társadalmi és politikai viszonyairól szintén meglepő tájékozottsággal rendelkezett.
T K A
v .: i. ?;
if u x c;
A
:; v,
VI I N NA
/ %„,,,,.. „
4. ábra Robert Townson Travels in Hungary című könyvének címképe és címoldala.
Debreceni Egyetem, Ásvány- és Földtani Tanszék
367
5. ábra Robert Townson (Augustus Earle olajfestménye)
Robert Townson (2. ábra) neve nem szerepel lexikonjainkban, igaz a brit életrajzi lexikon (Dictionary of National Biography, 19. o. 1060) is igen röviden és hiányosan emlékezik meg róla. Életútjának részletesebb ismeretét Hugh Torrens kutatásainak köszönhetjük (TORRENS, H. 1999). Robert Townson 1762-ben született az észak-angliai Richmondban. Tanulmányait Párizsban, Edinburghban és Göttingában folytatta, s közben számos európai országba is ellátogatott. 1791-ben nem kisebb személy, mint James Hutton javaslatára az Edinburgh Royal Society tagjává választották. Ugyanebben az évben beiratkozott a göttingai egyetemre, s itt határozta el, hogy ellátogat Magyarországra. Erre az utazásra 1793-ban került sor. Ezután ismét Göttingába ment, majd hazatért Angliába, s 1796-ban az edinburghi egyetemtől megkapta a (Legum Doctor=Doctor of Laws-jogi doktor) LL.D fokozatot. Mivel Angliában hasztalan keresett mecénást nagyszabású terveinek megvalósításához, 1807-ben kivándorolt Ausztráliába, ahol, megfelelő segítség híján, fölhagyott tudományos tevékenységével, s 1827-ben bekövetkezett haláláig
gazdálkodással foglalkozott. Townson 1793 május 5-én lépte át a magyar-osztrák határt, s október közepén tért vissza Bécsbe. Az alig több mint fél év alatt bejárta a Dunántúl északi részét; „mineralógiai" kirándulást tett a Mátrában és a Tokaji-hegységben; átutazott a Hortobágyon, s eljutott egészen Nagyváradig; megtekintette a Baradla-barlangot; több túrát tett a Magas-Tátrában (megmászta a Zöldtavi- és a Lomnici-csúcsot, valamint a Krivánt), sőt, rövid kitérőt téve, ellátogatott a wieliczkai sóbányákhoz is. E hatalmas utat részint úgynevezett forspontiaX (előfogat), részint gyalogszerrel tette meg. Pest-Budáig tartó útja során Sopront, Győrt, Komáromot, Tatát, Esztergomot és Szentendrét érintette. Budára május 24. körül érkezett, s szokatlanul hosszú időt, mintegy két hetet töltött itt és Pesten. Vendéglátó barátai közül Orczy József báróról (1746-1804), az Orczy-kert létrehozójáról, és a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétele miatt két évvel később kivégzett Hajnóczy Józsefről (1750-1795) könyvében később név szerint is megemlékezik. Mária Terézia és II. József intézkedéseinek köszönhetően az 1686. évi ostrom során szinte a földdel egyelővé tett Pest és Buda a század utolsó évtizedeiben jelentős fejlődésnek indult: 1777-ben Nagyszombatról Budára (majd 1784-ben onnan Pestre) költöztetik az egyetemet, 1783-ban idehelyezik a Magyar Kamarát és az ország kormányának tekinthető Helytartótanácsot. Ennek eredményeként a „kettős" város ismét az ország központjává, tényleges fővárosává kezd válni, noha az országgyűléseket továbbra is Pozsonyban tartják. Bár a XVIII. század végére a lakosok száma is számottevően gyarapodik, Pest és Buda népessége együttesen sem éri el a félszázezret. A két város közül ekkor nem csak lakosságát, de kiterjedését tekitnve is Buda a nagyobb. Pest alig terjed túl a városfalakon, ám a budai oldalon a Várnegyeden kívül a Víziváros, a Tabán és az Óbudáig nyúló Újlak is sürün beépített területnek számít (3. ábra).
368
6. ábra Pest, Buda és Óbuda a XVIII. század végén (első katonai felmérés, 1782-85)
369
Pest-budai élményeit, amely a város akkor életéről a legérdekesebbek közé tartoznak, Townson könyve IV. fejezetében (76-95. oldal) írja le. E fejezet jelentékeny része Szamota (1891) munkájában már napvilágot látott; és mind a mai napig a leghosszabb nyomtatásban megjelent fordításrészlet. A következőkben a teljes fejezet magyar nyelvű fordítását közlöm. Munkám során a lehető leghívebben próbáltam követni Townson szövegét, megőriztem kiemeléseit, lábjegyzeteit, s az általa használt nem angol szavakat és kifejezéseket is beépítettem a magyar szövegbe. Megjegyzéseimet, kiegészítéseimet végjegyzetként mellékelem.
Irodalom KÁZMÉR M.: A werneriánus Robert Townson és „kőzettani" térképe Magyarországról. An early Wernerian in Hungary: The Englishman Robert Townson and his „petrographic" map of 1797. In: Rózsa P. (ed): Robert Townson magyarországi utazásai. Robert Townson's travels in Hungary. 51-58. o., Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999. MERKL O.: Robert Townson „Entomologiá"-ja. Robert Townson's „Entomologia". In: Rózsa P. (ed): Robert Townson magyarországi utazásai. Robert Townson's travels in Hungary. 95-116. o., Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999. NAGY M.: Townson florisztikai adatai („Regnum Vegetabile"). Townson's floristic data - „Regnum Vegetabile". In: Rózsa P. (ed): Robert Townson magyarországi utazásai. Robert Townson's travels in Hungary. 87 94. o., Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999. RÓZSA P. - TAR K.: Robert Townson meteorológiai megfigyelései és mérései Magyarországon. Robert Townson's meteorological observations and measurements in Hungary. In: Rózsa P. (ed): Robert Townson magyarországi utazásai. Robert Townson's travels in Hungary. 73-85. o., Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999. RÓZSA P.: Robert Townson (1762— 1827)úttörő szerepe a Kárpát-medence tudományos feltárásában. Robert Townson (1762-1827): a pioneer scientific explorer of the Carpathian Basin. In: Kubassek J. (ed): A Kárpát-medence természeti értékei. Natural heritage of the Carpathian Basin. 131-192. o., Magyar Földrajzi Múzeum, Érd, 2004. SZAMOTA I.: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. Franklin-társulat, Budapest, 1891. TORRENS, H.: Robert Townson (1762-1827): gondolatok egy rendkívüli polihisztor természettudós utazóról. Robert Townson (1762-1827): thoughts on a polymathic natural historian and traveller extraordinary. In: Rózsa P. (ed): Robert Townson magyarországi utazásai. Robert Townson's travels in Hungary. 11-26. o., Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999. VALLANCE, T. G. - TORRENS, H.: The Anglo-Australian traveller Robert Townson and his map of Hungarian „petrography" (1797). In: Dudich E. (ed): Contribution to the history of geological mapping. Proceedings of the Xth INHIGEO Symposium, 16-22 August 1982, Budapest. 391398. o., Budapest, 1984.
370
BUDA
IV. FEJEZET BUDA—A KIRÁLYI PALOTA — KASZÁRNYÁK — KÓRHÁZAK—AZ EGYETEM — A KÖNYVTÁR — SZÍNHÁZAK — COMBAT DES ANIMAUXt11 — KÁVÉHÁZAK — HÉVIZES FÜRDŐK—ANTIKVITÁSOK — A VÁSÁR—A KECSKEMÉTI PUSZTA —RÁKOS MEZEJE —AZ ÁLLÍTÓLAGOS BASTILLE, &C.
Az érkezőben Buda a lehető legkellemetlenebb benyomást kelti. Nincsenek erődítmények, sőt még kapuk sincsenek, s úgy mehetsz be Magyarország fővárosába mint bármelyik faluba, s mivel a város külső részét a zsidók foglalják , mondani sem kell, hogy az első ami a szemedbe ötlik az a szenny és a nyomor. Ebből az irányból, ha szépségével nem is, kiterjedésével annál inkább fölkelti figyelmedet. Az alapján, hogy a vendégfogadóig meddig tartott az út, úgy gondolom, hogy hossza három-négy mérföld biztosan van, de igen keskeny, mert balról ott a Duna, jobbról pedig a vár. Mikor a mi metropoliszunkról beszélünk, az azt alkotó három várost általában egynek kezeljük!--*-I, ekképp itt is egy településnek tekinthetjük Pestet és Budát, hiszen csak a Duna választja el őket, melyen egy hajóhíd is van, s ilyenformán a városnak mind kiterjedése, mind népessége igen tekintélyes: Pestnek tizenhat, Budának (vagy Offennek) huszonkétezer lakosa van^J. A legszebb köz- és magánépületek Pesten, valamint a vár falain belül vannak. A királyi palota^] hatalmas és impozáns épületegyüttes. Az invalidusok ispotályai-"-!, amelyet, azt hiszem, jelenleg kaszárnyaként használnak, szép és tágas, s jó belső elrendezéssel bír. Négyezer ember számára építették, de szükség esetén kétszer ennyit is befogadhat. A kormányzót' J volt olyan kedves, hogy személyesen vezetett végig az épületen. Igen jólesett látnom, hogy milyen szelídséggel bánik embereivel, akik ennek viszonzásaképp barátjukként tisztelik őt. Seregébe nem fogad be cigányokat, ami módfelett előrelátó regula. E vagabundok kizárására bizonyára nem csak az indította, hogy azok rossz példával szolgálhatnak, hanem az is, hogy regimentjében életben akarja tartani a megbecsülés alapelvét azáltal, hogy embereit jobban tiszteli annál, semhogy tolvajok és csavargók társaságát kelljen elviselniük, márpedig a cigányok között sok ilyen van. Úgy gondolja, hogy akkor kevésbé lennének készek megtenni azt, ami elvárható tőlük, s a magukról kialakított nagyon jó vélemény miatt elvárnák a fenyítések enyhítését. A katonai fegyelem szempontjából nincs ostobább és veszélyesebb dolog, mint az emberiség salakjának erőszakos besorozása. Ahol ilyen nyomorúságos fizetést adnak, ott ahhoz, hogy az emberek nagyobb hajlandóságot érezzenek a szolgálatra, s türelmesebben viseljék a megpróbáltatásokat, a katonát meg kellene tanítani arra, hogy szolgálatát a becsület szolgálatának tekintse. Úgy tűnt, hogy e katonák kényelmesebben élnek, mint az várni lehetne. Fizetésük napi két és egynegyed penny (öt krajcár), de minden második nap gratis™! kapnak egy háromfontnyi^J súlyú jó rozscipót is. Általában közösen étkeznek, s fejenként csak az ebédért napi egy grosst fizetnek, ami valamivel kevesebb, mint másfél
371
penny. Az ebéd tíz-tizenegy óra tájban van, s két-három jó fogásból áll. Az intézményhez tartozó ispotály nagyon jó, s jól szervezett. A város a kórházak dolgában rosszul áll. Az egyetemhez tartozói L"J ugyan megfelelő, de csak kevés, mindössze tizenkét-tizenöt embert tud ellátni, ám a városi ispotály, amelyet Burgers Hospitálnak neveznek, azt hiszem, s remélem, hogy a legrosszabb Európában^ H Ha nem láttam volna, nem hinném el, hogy ebben a városban ilyen ispotály létezhet. Minden, az épület, a bútorok, a személyzet, stb., stb., silány, büdös és piszkos. Egy kopott szobában nyolc ágy volt, de csak egyetlenegy kicsiny ablak, az is bezárva, bár igen meleg idő volt. Az egyik félholt szerencsétlen arcán néhány legyet vettem észre, s hozzáléptem, mire egy másik beteg, azt gondolván, hogy én arra vagyok kíváncsi, hogy az illető halott-e vagy csak alszik, megszólalt: „Ó, uram, ő már eléggé halott." Biztos vagyok abban, hogy II. József sohasem járt ebben az ispotályban, különben betiltotta volna, mint az emberiesség durva megsértését. Remélem, hogy a legtöbb katolikus országhoz hasonlóan van a városban néhány szerzetesrend, amely vállalja a betegek szolgálatának fáradságos, de humánus feladatát. Az Egyetemi- ^ J gazdag alapítványa évi húszezer fontnyi bevétellel rendelkezik*, melyből négyezret fordítanak a professzorok fizetésére. Az egyetemeken általában megtalálható tanszékek mellett itt természettudományi, növénytani és gazdasági tanszékek is vannak. A természettudományos műszerekből és gépmodellekből álló gyűjtemény nagyon jó. Az Egyetemi Múzeumon kívül itt van a néhai Piller professzori-'^J hagyatékát tartalmazó Természettudományi Múzeum, mely Európa legszebb gyűjteményei közé sorolható. A Könyvtári-15] terme igen szép és tágas. Meglehetősen kevés modern tudományos könyvvel rendelkezik, mindazonáltal hasznosnak tűnik, lévén könnyen elérhető, ami a legtöbb közkönyvtárról nem mondható el. Ennek ellenére, én úgy találtam, hogy nem sokan látogatják. A Botanikus Kertt16! jó, de nagyon kevés melegházi elhelyezéssel rendelkezik. Az Obszervatóriumot a Királyi Palota egyik tornyában helyezték elt 17 ]. A városban két színház van. A budait 18 ], amely eredetileg templom volt és József császár alakíttatta át e célra, igen jó. A pestii*"] kicsi, a színfalak silányak, a dekoráció szánalmas. A darabokat általában német nyelven adják elő, de az elmúlt egy-két évben néhány magyar nyelvű előadás is volt. Vasárnaponként és a nagy ünnepségek alkalmával, ugyanúgy, mint Bécsben, a 20 Hetzeni ] szórakoznak az emberek. A tulajdonosoknak van két gyönyörű vadbölényük. Azon a napon, melyen e finom és humánus szórakozás résztvevője voltam, az egyiket egy magyar ökörrel együtt kihajtották az arénába. Ez utóbbi nekitámadt az előbbinek, de amaz azonnal a földre teperte. A mi angol bikáink eredményesebben verekednének meg vele. A magyar ökör és a Bos ferus^i nem egyenlő ellenfelek. Ezután a Raubet2J medve következett, azaz egy több napon át éheztetett, s az éhségtől megvadult medve. Midőn egy másik medvét is kiengedtek megtörtént az összecsapás. Az utóbbi sokkal kisebb méretű volt, így a küzdelem nem sokáig tartott. A Raube medve mancsaival a földre nyomta a Korabinszky Lexikont13!.
372
másikat, ez egyáltalán nem tűnt veszedelmesnek, de aztán torkon ragadván megfojtotta, majd odújába vonszolta. A hatalmas méretbeli különbség ezt rendkívül ellenszenves viadallá tette. A grönlandi jeges medve több szórakozást nyújtott. Az aréna közepén egy kis, vízzel telt medencét helyeztek el, benne egy kacsával. Mikor a medve a medence széléhez ért, a kacsa mozdulatlanul elnyúlt a vízfelszínen. A medve beugrott a medencébe, mire a kacsa a víz alá merült, a medve pedig utána, ám a kacsának, kiváló alámerülésének köszönhetően, sikerült elszöknie. A következő számban az őrök egyike vakmerően kísérletet tett arra, hogy megbirkózzon egy ökörrel. Alig lépett az őr az arénába, az ökör rögtön rárontott. A középtermetűnél nem magasabb férfi szarvainál fogva megragadta ellenfelét, aki az aréna egyik sarkából a másikba tolta őt, de föllökni nem tudta. Egy kis idő elteltével az ökörnek sikerült elkapnia a férfit az aréna szélénél, valószínűleg meg is sebesítette, mire bejött néhány segítő, kiszabadították a fal mellől, s odaadtak neki egy tőrt, amit ő habozás nélkül ellenfelének gerincébe szúrt, mire az azonnal élettelenül rogyott a földre, csupán a görcsös rángatódzások folytatódtak még egy-két percig. Gibraltárban ugyanilyen módon ölik meg az ökröket a mészárosok, s nekem azt mondták, hogy ezt afrikai felebarátaiktól tanulták. Nem javasolhatnák-e a városi magisztrátusok a mészárosoknak e módszer alkalmazását, sőt ha jobbnak találják a szokásos taglózásnál, nem lehetne akár kényszeríteni is őket ennek elfogadására? Az oktalan teremtmények szenvedéseinek csökkentését minden módon el kellene rendelni, nem csak az irántuk való emberiesség miatt, de saját társadalmunk kedvéért is. Azoknak az embereknek, akik megszokták az állatokkal való kegyetlen bánásmódot, kevés kell, hogy embertársaikkal szemben is így viselkedjenek. Ezután teljes veleszületett fenségességével egy oroszlán jött a porondra. Erejének tudatában elszántan nézett körül, hogy vajon van-e valaki, aki szembeszállna vele, ám őt egyedül a látványosság miatt hozták ide. Az aréna felső részén lévő nyílásból egy zsebkendőt dugtak ki, de azonnal vissza is húzták, mert az oroszlán rá akarta vetni magát. Más állatokat is kihajtottak, aztán, nagy örömükre, visszaterelték őket vackaikra. Az egyik őr megmutatta, hogy milyen jól bánik a dárdával, mikor az arénából kijövő egyik vadkan rárontott. Kevés más nyilvános szórakozási lehetőséggel találkoztam. Nyár lévén a grandé monde^} elhagyta a várost, mert a magyarok az angolokhoz hasonlóan sokat tartózkodnak birtokaikon. Télen bizonyosan megtalálhattam volna a szokásos mulatságokat: koncerteket, bálokat, kártyapartikat, irodalmi esteket, stb. A polgárok némely vasárnap este bálokat rendeznek, s a szomszédban számos, nyugalmas helyen lévő fogadó van, ahová rangos és egyszerű emberek gyakran eljárnak szórakozni. A kontinens északi részén kevéssé ismerik a kávéházakat, míg délen ezek, ha nem szórakozóhelyek, akkor legalábbis az időtöltés és a társas érintkezés helyei. E városban számos jó kávéház van, de azt hiszem, hogy a híddal szemben lévőnekl^J n i n cs párja Európában. Egy hatalmas és csinosan berendezett, két-három biliárdasztallal ellátott helyiségen kívül van még egy külön biliárdszoba is a nemdohányzók részére, valamint kéthárom szoba szórakoztató műsorok számára, s nagyon kellemesen lehet vacsorázni is ott. A kontinentális szokások szerint minden rendű és rangú ember, valamint férfi és nő egyaránt látogatja: a poros kabátú fodrászok és az öreg kofák ugyanúgy betérnek ide s elfogyasztják kávéjukat vagy megisszák rosoliojukat\?~>\ mint a grófok és a bárók. Budán a hévfürdők a legfigyelemreméltóbbak. A víz számos helyen nagy bőségben fakad föl azon a keskeny földdarabon, mely a Duna és azon hegy között terül el, amelyiken a vár áll. A törökök, akik oly sokszor birtokolták a várost, nem mulaszthatták el,
373
hogy ne használják fel ezt kedvenc időtöltésükre: néhány fürdő, köztük a legnagyobb, török emlékig"]. Vannak nagy közös fürdők az alacsonyabb rangú emberek számára, s vannak tágas magánfürdők azoknak, akik meg tudják fizetni. A közös fürdőben egyaránt láttam ifjút és hajadont, öreget és gyermeket, némelyik a maga természetes állapotában mutatkozott, mások fügefalevélnyi takarással, s úgy ugra-bugráltak mint a halak az ívási időszakban. De a megfigyelőnek igazságosnak kell lennie. Egy hölgyet sem láttam alsószoknya nélkül, bár legtöbbjük szoknyát nem viselt. Néhány úr alsónadrágban volt, mások nem, s ez kétségtelenül jelezte az illető tapintatosságának mértékét, valamint azt, hogy mennyire gondolja előnyösnek természetadta tulajdonságait. Ám e fullasztó páragőzben nem sok kéjsóvár gondolat terem, s mert seborvost is látni amint elmélyülten dolgozik, további nyugtatónak ott a szkarifikálást^' J vagy a köpölyözés. Amikor első ízben mentem el az egyik magánfürdőbe a vizet oly forrónak találtam, hogy örültem, mikor kijöttem onnan. De ez az én hibám volt, hiszen mindenféle hőmérsékletű lehet. Megvizsgáltam az egyik legforróbbat, s azt tapasztaltam, hogy a közös fürdőben a termométer 30, a magánfürdőben pedig 32 Reaumur foknál^ 8 ] állt meg, míg a kifolyónál, mivel itt a víz egyenesen a forrásból jön, 46 fokig emelkedett. E fürdő mellett van egy forróvízü tól>"J tele hallal. A meleg víz, a forró víz, a gőzölgő forró víz, a forrásban lévő víz, a zubogó víz hőmérséklete eltérő, s efölött az élethű leírások gyakran átsiklanak. Mégis, mi lenne meglepőbb, mint azt látni, hogy forrásban lévő vízben halak úszkálnak? Nyáron nem tűnhet föl a víz magas hőmérséklete, s télen lehetne forrónak nevezni. A belemerített hőmérő 2 0 ^ Reaumur fokig emelkedett, míg a levegő csak 15 fokos volt. Ám a különbség igen nagy lehet szigorú tél idején, amikor a gyors folyású Duna is teljesen be van fagyva. Ez előfordul néha, bár Buda csak nagyjából a 47. szélességi körön fekszik. Amikor a rendek bizonytalanok voltak abban, hogy kit is kellene uralkodójuknak választani, lévén Magyarországon akkor ez választás kérdése volt, az a sereg, mely a koronát I. Mátyásnak ajánlotta föl, a Duna jegén táborozott. A tó nagyon mély, s összeköttetésben áll a fürdővel. A beszámolók általában azt mondják, hogy ezek nem ehető halak, de azt hiszem ez tévedés. Láttam, bár kézbe nem vehettem őket. Úgy gondolom, hogy a Cyprinus^i nemzetségbe tartoznak. Mivel Óbuda Sicambria\--> * -I néven római őrhely volt, teljesen természetes az a föltételezés, hogy itt sok római antikvitás található. Bécsben azt a fölvilágosítást kaptam, hogy itt egy külön épületet tartanak fenn befogadásukra. Ez tévedés: a pannóniai régiségek szégyenteljes módon szét vannak szórva a városban. A Hoff Richters házt32] oromfalában van a legszebb gyűjtemény, ahová igen sok feliratot helyeztek el. E hely közelében néhány éve egy igen jól megőrződött SudatoriumoÚ^JJ fedeztek föl. Hossza körülbelül tizenkét yard 1-34-1, szélessége mintegy tíz yard, s a padozatot kettőszáznegyvenhét kicsiny oszlop támasztja alá™*]. Schoenwisner™6] [s leírta, s egy táblát is adott róla. Közvetlenül Óbuda (Alt Offen) mellett közel egy angol mérföld™'J hosszúságban romok láncolata figyelhető meg, melyeket Marsigli n °J [e is rajzolt. Ha a Dunától legtávolabb fekvő részét vizsgáljuk, inkább természeti, semmint emberi alkotásnak mutatkozik: nem látszik semmi más csak
374
sztalagmitos tömeg, vagy meszes bekéregződés . De ha átmegyünk a másik oldalra, mely le van dőlve, nyilvánvalóan kitűnik, hogy a meszes anyag nem más, mint egy műtárgyat fedő kéreg. E kéreg helyenként egy lábnyi vastag. E maradványok teletömött ívekből kialakított oszlopok, s ez az építési mód elterjedt volt a rómaiaknál. Az általam látott legteljesebb mintegy három yard magas, s ugyanilyen széles. Hosszanti, egyenes irányukból, s különösen a meszes lerakódás alapján nem tudok mást elképzelni, minthogy ezek egy aquaeductus maradványaiL^^J, ahol az oszlopokon lefolyó, meszes anyaggal telített víz alakította ki e bekérgezést. E romok közelében más romok is vannak, vagy legalábbis lesznek: egy selyemfonoda romjai^*J. E meglehetősen nagy gépezetet néhány évvel ezelőtt állították föl, egy-két évig dolgozott, de már vagy nyolc-tíz éve nem működik, s hamarosan tönkre fog menni. Azt, hogy ez, csakúgy mint az egész magyar ipar, áll, a bécsi udvarnak tulajdonítják, amely, a magyarok szerint, gyarmati sorban akarja tartani őket. Itt tartózkodásom idejére esett a pesti vásár^J, £ z a királyság legnagyobb vására, s nyolc-tíz napig tart. Sok bécsi boltos is eljön ide, magával hozva portékáit, de a fő árucikkek Magyarország hagyományos termékei, melyek közül legalapvetőbb a ló. Ezeket a szarvasmarhákhoz hasonlóan csapatokban hajtják fel a vásárra a nagy pusztákról vagyis a legelőkről. Meglehetősen vadak, s fejükön nincsen kötőfék. A piacra érkezvén karámba hajtják őket. Mikor a vásárló megveszi valamelyiket, annak elfogása és elvitele nem könnyű dolog, mivel e lovak nem tűrik meg őreik közvetlen közelségét, ezért azok az elfogás következő módját kénytelen alkalmazni. Egy hosszú kötél végén lévő hurkot raknak egy hosszú pózna végén lévő hasítékba, s a hurkot a pózna segítségével igyekeznek áthúzni a ló fején, ám ez sok esetben nem sikerül. Ekkor a hurkot a földre dobják, s ugyanilyen módon megpróbálják a ló lábát elkapni. Az együtt tartott lovak nagy száma miatt az elfogás eme első lépése gyakran igen sok időt vesz igénybe. Mikor a kiválasztott lovat elfogják, hatalmas zavar tör ki, s az efféle dologhoz nem szokott szemlélő nem tud megszabadulni attól a féltő érzéstől, melyet az őrök iránt érez, akik, úgy tűnik, nagy veszélyben vannak, s akik most megpróbálják kicsit félrehúzni a lovat, hogy ellenállása dacára rárakják a kötőféket. Ekkor három-négy keménykötésű fickó ugrik oda, fülénél, fejénél és nyakánál fogva megragadják az állatot, s gyakran sikerül is ráadniuk a hámot. Ám az erősebb és tüzesebb állatokat gyakran kénytelenek előbb a földre teperni. Sok esetben az elvezetés sem jár kisebb vesződséggel. E célra a vásárlónak van egy erős, kezes lova, s a két lovat rövid kötéllel fejüknél egymáshoz kötik. A ló gyakran még ekkor is nagyon engedetlen. Az egész dolog igen veszélyes mind az őrökre, mind a lovakra nézve. A kisebb növésű lovakat, ilyeneket tartanak a parasztok is, négy-öt fontért árulják, míg hadsereg céljaira alkalmas lovak ára héttől tizenkét fontig terjed. A másik fontos árucikk az ökör. Egy pár kövér ökör ára kilenctől tizenkét fontig terjed, a nem hizlaltakat nyolc-kilenc fontért adják. A magyar juhfajta (Ovis strepsiceros)l-43J gyapjából egy bécsi hundredweightnyi (ami, azt hiszem 112 fonttal egyenlő)^] ára harminchat és negyvennégy shilling között van. E juhok gyapját gyakran gyapjas bőr formájában árulják, páranként körülbelül két shillingért. A közönséges német
Tophus communist39!.
375
juh gyapját kétszer ennyiért adják. A német és a spanyol fajták keverékénél 100 font gyapjúért öt-hat fontot kértek. A dohány szintén fontos árucikk. 100 bécsi font^J pécsi dohány tíz, ugyanennyi szegedi tizennégy, míg a legjobbnak számító debrői tizenhat shillingbe kerül. Ezen fő árucikkek mellett sokszekérnyi nyersbőr és Knoppern is volt. Ez utóbbi olyan gubacsfajta, ami a közönséges tölgy makkjának kelyhén nő, s amit a cserzés során a levélgubacs és a tölgykéreg helyettesítésére használnak. Meglepő volt a közönséges cserépáru mennyisége. A vásáron igen sok zsidó, görög és örmény volt, a királyság kereskedelmének legnagyobb része az ő kezükben van. A toborzó különítmények, melyek az itteni vásárokról éppúgy nem hiányoznak, mint a mi vásárainkról, lehetőséget nyújtottak számomra, hogy láthassak néhány magyar táncot. E táncok igen ízlésesek, de, lévén olyan matróztáncféleségek, igen fárasztóak. A férfiak huszáröltözetet hordtak és nagyon jó kiállásúak voltak. A sarkantyúkra igen nagy, de fogazás nélküli karikákat raktak (néha kettőt is): némelyik félpennys méretű volt. Ezeket a zene kedvéért viselték, mivel végig a tánc közben igen nagy zajt csaptak a sarkantyúk egymáshoz ütésével, valamint nadrágjuk és csizmájuk csapkodásával. A táncot a hegedű hangja kísérte — lám, így fogják a férfiakat katonának Magyarországon! Mivel Budát a törökök 1541-től 1686-ig birtokolták, azt reméltem, hogy néhány török művészeti emléket is találok itt, épületeket, manufaktúrákat, vagy kézműves terméket, de a fürdők kivételével nincs semmilyen említésre érdemes török építmény, s nem hallottam más műalkotásról sem. A megszokott mesterségeket itt, s Magyarországon mindenütt, főképp a németek tartják kézben. Űrnapján nagy körmenet tartottak, melyen alapvetően a különféle iparosok vettek részt. A németeken a szokásos ruházat volt, míg a magyarok nemzeti viseletükben jelentek meg. Az utóbbiak messze a legszebb megjelenésűek voltak, részben csinosabb Öltözetük, részben a szebb férfiaik miatt, ám az előbbiek számban jóval fölülmúlták őket. A magyarok, úgy a nemesek mint a parasztok, főként mezőgazdasággal és katonáskodással foglalkoznak, kevés köztük az iparos és a kereskedő. Ám a huszáröltözetet magyar mesteremberek készítik, s ruházatát tekintve minden magyar huszár. Egy átlagos szabó inkább készítene szarvasbőr bricseszt, mint magyar nadrágot. A magyar nadrág teljesen eltér azoktól, amiket más országokban viselnek. Az elülső lifegőt nem gombok tartják, hanem korcolva van, abba, valamint a derékrész korcába egy bőrszíj van húzva, s ezt csattal rögzítik. A csizmák szintén sajátos fölépítésűek. A varrások oldalt, s nem hátul vannak, s a lábfejet valamint a szár elülső részét egy darab adja. A sarkat gyakran csak egy félkör alakú vasdarab alkotja. A sarkantyúkat nem szíjak, hanem szegecsek rögzítik. A nyergek nem kevésbé különösek. Amellett, hogy az általános fölépítése is más, hátsó részén van egy hosszú nyúlvány, hasonlóan a Hasselquis t[46] által leírt arab nyergekhez. A szablyát és az azzal járó lelógó tölténytáskát szintén magyar iparosok készítik, s azt hiszem, hogy a sapkát vagy süveget is. Ezt azonban általában nem hordják csak agala^'i napokon, egyébként felhajló kalappal helyettesítik. A magyar ruha igen drága. A nadrágot mindig paszomány díszíti, ahogy rendszerint a mellényt is. A kabáton paszomány és szőrme is van. A süvegükön hordott Raig er[48] toll ára gyakran több guinea, s nem olcsóbb a zsinóros selyemöv vagy derékszalag sem. A magyarok ilyen ruhában járnak, ezt viselik, amikor az élet mindennapos dolgait intézik, s ez városaiknak színpompás és katonás jelleget ad. 376
Mikor sokan gyűlnek össze, nagyon szép látvány nyújtanak. A nem nemesek nem viselhetnek kardot. A fontos kereskedelmi vállalkozások jórészt görög és örmény kézben vannak. A város tehetős polgársága jelentősen megnövekedett 1784-ben azáltal, hogy a közigazgatás és a közhivatalok Pozsonyból ideköltöztek. Ekkor történt az az eset, mely során a polgárok kicsinyes és hitvány egoizmusuk fényes tanújelét adták, míg József császár megmutatta nagyságát és közösségi érzületét. A polgárok úgy gondolták, hogy az új vagyonos letelepedők miatt nagyobb haszonnal adhatnák ki házaikat, árusíthatnák borukat és más termékeiket, ezért azzal kéréssel fordultak Józsefhez, engedje meg, hogy hálából egy szobrot emeljenek neki. De lássuk az ember válaszát: „Midőn kipusztul majd az előítélet"; mondja, „midőn az igaz hazafiság, s a királyság általános hasznát szem előtt tartó igaz elvek elterjednek; midőn mindenki egyenlő arányban kész lesz hozzájárulni az állam igényeinek kielégítéséhez, annak biztonságához és föllendüléséhez; midőn az igazi felvilágosodott tudás, a megnövelt stúdiumok, az egyház tanítása szerinti tisztalelkűség, a vallás igaz eszményeinek és a társadalom törvényeinek összhangja; a józan pártatlanság; a nép fölemelése és a mezőgazdaság tökéletesítése révén megvalósuló gazdagodás; a földesúr és a parasztok érdekeinek kölcsönös elismerése; midőn az ipar, a gyárak és ezek igényei, valamint a monarchia tartományai közötti egyetértés mind megvalósul, amint azt óhajtom és remélem, akkor majd meg fogom érdemelni, hogy szobrot állítsanak nekem; de nem abban a városban, amely azért, mert a közhivatalokat az egyszerűbb ellenőrzés kedvéért odaköltöztettem, borainak nagyobb fogyasztását és házbéreinek felemelését eszközli ki." Két-három kirándulást tettem a Buda mögötti hegyekbe. A város fölött magasodó kőzetek jórészt alluviálisak (ausgeschwemte^i). A vízi út közelében Pedernél töredékeket tartalmazó kemény márgát figyeltem meg. A Dunára néző oldal legvégén fekvő Blocksbergeu-^J pedig kemény márgával cementált petrosiIex\-~*2\ töredékekből álló breccsa alkotja. Am az általam megvizsgált távolabbi hegyek fehéres pikkelyes mészkőből+ álltak. Nagyobb mélységbeli előfordulása valószínűleg márványként való felhasználásra is alkalmas lehet. Nem találtam semmi jelét sem a rétegességnek, sem bármilyen kövületnek. Néhány helyen homokkövet is láttam. Néhány százyardnyira a Schöne Schceferinnhez\-->~>\ vezető úttól, jobboldalt, egy mélyedésben nagyon finom fehér homokot találtam, amelyet finom fehér kovás homoknak Breccia. Ex fragmentis minoribus Iaspidis & Petrosilicis rufí & nigricantis angulis integris & detritis, in massa calcarea heterogenea terrea albo-ferruginea inspersis^53]. +
Marmor micans. Marmor issabellina ad angulos diaphanum, textúra subtilissime spatoso-squamosa, micans, tarde effervescens^54]. #
Mivel a GmelinC56] szerkesztette Linné-féle Syst. Nat. kőzeteinek egyetlen genusába sem lehetett besorolni, egy újat alakítottam ki számára, mely ugyanazt a helyet foglalja el meszes rendben, mint az Arend5^ a kovásban. Psammos pulverulenta. Alba, granulis minutissimis opacis hebetibusf58].
377
véltem, míg savval meg nem cseppentettem. Ám az, bár lassan, de pezsegve s teljesen föloldódott a savban. Kétségtelenül meszes anyag, s úgy gondolom, hogy a pikkelyes mészkő mállása révén alakult ki. Néhol voltak olyan kisebb darabok, melyek, míg ujjaim között szét nem morzsoltam őket, nem estek szét homokká. Néhány ritka növényre is fölfigyeltem, az egyik helyen pedig nagy bőségben együtt nőtt a Cypripedium Calceolus\5"\, a Digitalis ambigua^i és a Melittis Mellissophyllum\P*\. A rovarokkal meglehetősen szerencsés voltam, de az itt igen gyakori Curculio Cynercem^i, valamint a Curculio Bardancenl^i, a Lamia tristisew-®^* és a Papillio Mesnymonew-^i kívül nem emlékszem rá, hogy pontosan melyek voltak azok, amelyeket itt gyűjtöttem. Azokban a mészkőhegyekben nem jártam, melyekben, amint Born úrt66] említi, hatalmas bőségben találhatók ChamiteÚ^X TurbiniteÚ^ és Pectenek. Mindazonáltal a város utcáin sokszor láttam olyan, főleg építkezésre használt követ, melyben gyakran megfigyelhetők voltak lenyomataik, kövületekkel azonban nem találkoztam. A városban töltött utolsó estén egy kőműves vésője alatt igazi vulkáni tufát láttam, melyet szintén építkezési célokra használnak. Nagyon jól fölismerhetök voltak a horzsakőtöredékek, s kevés csillámdarabkát is tartalmazott. A munkás azt mondta, hogy a követ egy Pesttől hat-nyolc mérföldre, északkeletre fekvő kőbányából hozzákt"^]. A Buda mögötti hegyekből remek kilátás nyílt a Duna másik oldalán fekvő kecskeméti pusztára, mely része annak a hatalmas síkságnak, mely Vác környéki domboktól, a Mátrától, a Tokaji-hegységtől, s az onnan Máramaros vármegyéig húzódó hegylánctól délre egészen Belgrádig tart, Budától és a Balatontól keleti irányban pedig a Magyarországot és Erdélyt elválasztó hegyekig nyúlik. Keletre és délre tekintve egy dombot sem pillanthattam meg. A síkságról beszélve Born úr azt mondja, hogy „A földet Glarea Linncei [70] borítja, melybe kevés héjtörmelék keveredik. Itt sokszor fél napig is utazhat az ember anélkül, hogy, a postakocsi állomásoktól eltekintve, fát vagy házat látnánk. Mindazonáltal e 250 mérföld hosszú és ugyanilyen széles síkságon rengeteg szarvasmarhát tartanak." Az ott szétszórtan elhelyezkedő nagy paszták, vagyis szarvasmarhatartó gazdaságok, egyedülálló tanyasi házak, csupán a szarvasmarhák tenyésztésére és nevelésére szolgálnak. Alapvetően innen látják a bécsi és a távolabbi piacokat is. Bár e síkság általában száraz és homokos, bizonyos területei mocsarasak. Amint Budáról átmegyünk Pestre, e homokos talaj rögtön megjelenik. Az utóbbi város lakóinak szeles időben a homok igen sok bosszúságot okoz. Kilovagoltam egy innen néhány mérföldre lévő kicsiny tanyára. A talaj homokos volt, de fekete, s kitűnő búzatermést ad. Igen gyakori itt a fületlen mormota, az Arctomys Citiilus\-'^. Sokat fogtunk belőlük úgy, hogy járataikba vizet öntöttünk, majd, mikor kijöttek, zsákkal elkaptuk őket. Ezen a síkságon, Pesttől mindössze három-négymérföldnyire fekszik Rákos mezeje is, ahol a nemzet régebben gyakorta összesereglett, hogy uralkodót válasszon magának, és országgyűlést tartson. E nagy gyűlések némelyikén volt, hogy nyolcezren vertek itt sátrat. A végzetes mohácsi csata, vagyis 1526 óta, nem tartottak itt országgyűlést. Ha II. József megtekintette volna e mezőt, s tanulmányozta volna az erről szóló * Ötven német vagy magyar mérföld^71]. 378
följegyzéseket, talán szert tehetett volna néhány hasznos útmutatásra e forróvérű nemzet kormányzásával kapcsolatban. E mező még mindig a régi szabadságra emlékezteti a magyarokat, s most úgy tisztelik mint valami oltárt, melyen rettenthetetlen ősapáik gyakran megesküdtek arra, hogy megvédik jogaikat. A Duna ugyanazon oldalán, a parton áll egy épület, melyet a magyarok az elmúlt szabadság jelképének tartanakt'^J. Másképp nevezi, s másképp beszél róla az, akit a szabadság iránti nemes tüz hevít, s az, aki csak hideg közömbösséget érez, az, aki ragaszkodik a bécsi udvar hatalmi túlsúlyához, s az, aki nem tartja kívánatosnak azt. Leggyakrabban Bastilleként emlegetik. Gyűlöletes hangzású név, s majdnem elég egy dologház vagy egy fogház elátkozásához. Az épületet a reformer II. József gyűlölt uralkodása alatt emelték, tehát baljóslatú a magyar szabadságra nézve, s mivel különleges irányítás alatt épült, még inkább az. Az itteni patrióták úgy gondolják, hogy az épület rendeltetése felől kevés kétségünk lehet, szobái általában oly kicsik, hogy a legkevésbé sem alkalmas kórháznak, dologháznak, vagy más effélének. Az építkezést soha nem fejezték be, s Lipót elrendelte eladását. Nem tudni, hogy József miért is építette ezt: talán úgy gondolta, hogy magyar alattvalóinak jogait érintő reformjai oly elégedetlenséget válthatnak ki, ami szükségessé teheti egy állami börtön fölállítását, lehet, hogy csak meg akarta őket félemlíteni, de talán valami egészen más célja volt. Ám ha halálos ágyán nem törölte volna el egyetlen tollvonással kilenc-tíz év reformjait, megtölthette volna az épületet rebellis alattvalókkal.
Jegyzetek [*] állatviadal (fr.) [2] A zsidóság túlnyomó többsége ekkor Óbudán lakott. (Lásd: Nagy Lajos: Budapest története 1686-1790. In: Kosáry D. [szerk.]: Budapest története a török kiűzésétől a márciusi forradalomig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975.) [3] Townson a London magvát képező három városrészre (City, Westend, Southwark) utalhat. (Lásd: Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. Budapest, Franklin Társulat, 1891. A Townson útjával foglalkozó rész a 475^489. oldalon található, melynek közel felét, mintegy hat oldalt tesz ki a pest budai beszámoló fordítása.) [4] A Townson által említett lakosságszám némiképp kisebbnek tűnik a ténylegesnél. A II. József-kori népesség-összeírások alapján 1787-ben Buda lakónak száma közel 25 ezernek, míg Pesté több, mint 22 ezernek adódik. (Lásd: Bácskai Vera: Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.) [5] A Mária Terézia által építtetett palotáról van szó. Alapkövét 1749-ben tették le, az építkezést 1770 körül fejeződött be. [6] Az Invalidusok háza (Városház u. 9-11.) 1727 és 1735 között épült Anton Erhard Martinelli tervei alapján. II. József kaszárnyává alakíttatta át. 1894-től a központi városházának ad otthont. [7] Valószínűleg Sándor Lipót Habsburg főhercegről (II. Lipót fiáról) van szó, aki 1790-től 379 haláláig (1796) látta el a nádori tisztséget. 1791-ben költözött be a budai királyi várba. (Lásd: Nagy L. id. mű.)
[8] ingyen, fizetség nélkül (lat.) t 9 ] 1 angol font = 0.4536 kg [10] Az egyetemi klinika az egykori Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcában működött (lásd: Nagy L. id. mű). [*lj A városi kórház a mai Nyáry Pál és Veres Pálné utca sarkán álló ún. Kecskeméti házban volt. (lásd: Nagy L. id. mű). Az áldatlan állapotok késztethették a kórház igazgatóját arra, hogy pont Townson látogatásának évében memorandumot intézzen Pest város tanácsához új kórház létesítésével kapcsolatban. Ennek eredményeképp nyílt meg 1798-ban (azaz a Townson könyvének megjelenését követő évben) a Szt. Rókus Kórház, melynek épületét 1784-ben eredetileg szegényház céljaira építették (lásd: Jeszenszky Géza, 1972: Medical and sanitary conditions in Hungary as seen by British travellers, 1790-1848. Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 6.). E két pesti kórház mellett Budán ebben az időben további három kórház létezett. [12] Az egyetem ekkor már Pesten működött. A jogi és bölcsészeti kart a Királyi Kúria volt épületében, az orvosi kart a jogügyi igazgatóság volt házában (a mai Kossuth Lajos utca és a Semmelweis utca sarkán) helyezték el. [13] Korabinszky János Mátyás (1740-1811) 1786-ban megjelent „Geographisch historisches und Produktion-Lexikon von Ungarn ..." című müvéről van szó. [14] Mathias Piller (1733-1788), osztrák természettudós, a nagyszombati, majd a budai egyetem természetrajz tanára. Értékes tudományos gyűjteményét az egyetemre hagyta. [15] Az egyetem könyvtárát a Pestre való átköltözés után a ferences kolostorban helyezték el. [!"] A botanikus kert ekkor Pesten, a mai Kossuth Lajos utcai ferences templom közelében volt. [17] A csillagvizsgálót a királyi palota kupolájában helyezték el, s az egyetem Pestre való költözése után is ott maradt. [18] A várbeli karmelita templomban II. József rendeletére 1787-ben kialakított színházat (Színház u. 3.) említi a szerző. [19] Az egykori Rondellában működött színházról van szó (G. Győrffy Katalin: Kultúra és életforma a XVIII. századi Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991). [20] A bécsi mintára 1782-ben kialakított "Hetz Amphiteater" a mai Bazilika helyén volt. (hetz = állatviadal [ném.]). L21J Az európai bölény mai tudományos neve Bison bonasus. [22] Valószínűleg a rablót jelentő Räuber szóra gondol a szerző (Dr. Kovács Kálmán [Debreceni Egyetem, Germanisztikai Tanszék] szóbeli közlése). [23] nagyvilági társaság (fr.) [24] Valószínűleg az ún. Tuschel-féle kávéházról van szó, mely a Váci u. és az egykori Kiskorona u. sarkán volt. Az épületet 1783-ban emelték, s 1912 körül bontották le (G. 380 Győrffy K. id. mű). [25] Mazsolából készített édes ital. [26] A törökök által épített fürdők közül négy (a Császár, a Király, a Rác és a Rudas) ma is 28 [[27] ] A 1áll.bőr Reaumur felületifok bemetszését = 0.8 Celsius jelentő fok.orvosi kifejezés.
[29] Minden bizonnyal a Császár fürdő melletti ún. Malom-tóról van szó. [30] pontyféle [31] A római település neve természetesen Acquincum volt. E név azonban feledésbe merült, s a középkor folyamán (Kézai Simon krónikája nyomán) Sicambria néven emlegették. [32] A Hoff Richter Haus (tiszttartói ház) a Polgár utcában (az egykori Herrengassén) állt. Az 1730-as években építették, a II. világháború után, több környékbeli épülettel együtt lebontották. A területen ma az 1953-ban épült Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) található. A tiszttartói ház falában elhelyezett római emlékek az Acquincumi Múzeumba kerültek (Ujj írisz [Óbudai Múzeum] és Holló Szilvia [Kiscelli Múzeum] szóbeli közlése). [33] izzasztókamra, gőzfürdő (lat.) [34] 1 yard = 0.914 m [35] E kicsiny oszlopok a római padlófűtésnél (hypocaustum) az ún. "lebegő" padozat (suspensura) alátámasztására szolgáltak. [36] Schoenwisner István (1738-1818), régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok, a régészet első magyarországi tudományos müvelője, Acquincum első föltárója. [37] 1 angol mérföld = 1.52399 km [38] Luigi Fernando Marsigli (1658-1730), olasz tudós. Részt vett Buda visszavételében. Számos művének van magyar vonatkozása. [39] Közönséges darázskő (lat.). Természetesen az ún. mésztufára gondol a szerző. [40] Townson jól okoskodott, valóban az egykori római vízvezeték (acquaeductus) maradványait látta, melyek mai is állnak a Szentendre felé vezető úton. [41] Valószínűleg a Fachini Pál tervei szerint 1780-82 között Óbuda határában épült selyemfonóról (az ún. filatóriumról) van szó. A manufaktúra 1785-ben kezdte meg működését, de 1789-ben a vállalkozást kénytelenek voltak megszüntetni, s az épületet ezután a katonaság használta raktárként. (Lásd: Nagy L. id. mű) [42] A városi tanács rendelete alapján 1785-től a vásárosokat az ún. új vásártéren (a mai Erzsébet tér helyén), míg a parasztvásárt és az állatvásárt a mai Rákóczi út és Keleti pályaudvar környékén helyezték el. (Lásd: Nagy L. id. mű). Townsonnak a pesti vásárról szóló leírása figyelemre méltó néprajzi forrás, lásd erről Balassa Iván Dankó Imre - Felföldi László - Flórián Mmária - Hála József - Kisbán Eszter Tátrai Zsuzsanna: Robert Townson néprajzi megfigyelései Magyarországon. Robert Townson's ethnographic observations in Hungary. In: Rózsa Péter (ed): Robert Townson Magyarországi utazásai. Robert Townson's travels in Hungary. 117-141. o. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999 [43] A rackáról van szó. [44] 381 A bécsi hundredweight alatt valószínűleg bécsi mázsát (zentner) ért a szerző, mely 56.006 kg-mal egyenlő. Ez azonban csak 100 bécsi fontnak felel meg, szemben az angol hundredweighttel, mely 112 angol font. 45 t[46] 1 bécsi(sp.-»ném.) font = 560.06 (1722-1752), g [4'J] Friedrich ünnepi Hasselquist svéd természettudós.
[48] A szó a kócsag német nevére (Reiher) utalhat (Dr. Kovács Kálmán [Debreceni Egyetem, Germanisztikai Tanszék] szóbeli közlése). [49] odahordott, hordalékos (ném.) [50] Fésüskagyló, a kagylók egyik nemzetsége. [51] A Gellérthegy német neve. [52] SiOrben gazdag, világos színű, tömött magmás vagy metamorf kőzet régi elnevezése. [53] Breccsa. Kisebb jáspisok valamint vörös és feketés petrosilex kisebb töredékeiből, teljes illetve lekoptatott szögletekkel, heterogén meszes tömegben, fehér-rozsdaszínü földdel beszórva. (Dr. Németh Béla [KLTE Klasszika Filológia Tanszék] fordítása.) [54] Csillogó márvány. Fakóbarna márvány, a szélei felé áttetsző, fölépítése pátospikkelyes, csillogó, lassan pezsgő. (Dr. Németh Béla [Kossuth Lajos Tudomány Egyetem, Klasszika Filológia Tanszék] fordítása.) [55] A Szép Juhászné német neve. [56] Johann Friedrich Gmelin (1748-1804), német utazó és botanikus, Tübingenben, majd Göttingában a természetrajz ill. az orvostan tanára. [5 ? ] homok (lat.) [58] Porhanyós homok. Fehér, apró, sötét, tompa szemekből. (Dr. Németh Béla [Kossuth Lajos Tudomány Egyetem, Klasszika Filológia Tanszék] fordítása.) [59] Boldogasszony papucsa [60] Jelen neve Digitalis grandiflora (sárga gyűszűvirág). L° » J délvidéki méhfü [62], [63] E ma már nem érvényes fajnevek alapján nem tudjuk megmondani, hogy a Curculionidae (ormányosbogarak) család melyik két faját látta a szerző. [64] A gyászcincért (Morimus funereus) láthatta a szerző (Kovács Tibor [Mátra Múzeum, Gyöngyös] szóbeli közlése). [65]
A kis apollólepkéről (Paraassius mnemosyne) lehet szó (Dr. Varga Zoltán [DE Evolúciós Állattani Tanszék] szóbeli közlése). [66]
Born Ignác (1742-1791), gyulafehérvári születésű mineralógus, az ásványtan egyik úttörője, a prágai pénzverő és bányászati hivatal ülnöke, majd a bécsi császári és királyi természetrajzi gyűjtemény igazgatója. Townson Born nagy tisztelője volt, könyvében részletesen ismerteti életútját és munkásságát. [67] Chamidae, a kagylók Pachyodonta rendjének egyik családja. Harmadidőszaki képződményeinkben nem ritkák. [68] Turbinidae, a csigák Archeogastropoda rendjének egyik családja. A Turbo-félék 382 megtalálhatók hazánk harmadidőszaki képződményeiben. [69] A leírás és a hely megjelölése alapján Fót környékéről származó riolittufát láthatott a szerző. L' [73] [70] ['ÍJ 2J A Linné-féle Az 1 magyar II.ürgéről József mérföld kavics {Citellus által építtetett, (lat.) = 8353.6 citellus) sm1858-ban van szó. lebontott ún. Uj Épületről van szó.
