VOLUME 88. No. 3-4. JULY - DECEMBER 2009.
88. ÉVFOLYAM 3-4. SZÁM 2009. JULY - DECEMBER
Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom: örüljetek. A ti szelídlelküségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Filippi 4:4-5
Rejoice in the Lord always; again I will say, Rejoice. Let your gentleness be known to everyone. The Lord is near! Philippians 4:4-5.
85 éves az Amerikai Magyar Református Egyház 85 years of the Hungarian Reformed Church in America
2. oldal
MAGYAR EGYHÁZ
Karácsonyi körlevél az Amerikai Magyar Református Egyház gyülekezeteihez 2009. december 5. Kedves Testvérek, Lelkipásztorok, Gondnokok, Presbiterek! Nehéz helyzetben lévő emberhez érkezik ezen a karácsonyon az angyal. Gazdasági krízis, munka-nélküliség, értéktelenedő pénz, háborúk, globális felmelegedés, influenza vírus, fokozódó bizonytalanság, semmit nem ígérő holnap, reménytelenség, félelem… Félelem a másik embertől, mert ellenségesen állnak egymással szemben. Elveszett a békesség és ebben a harcban oly sok drága értéket veszítünk. Még sorolhatnám korunk, a 21.század első évtizedének jellemzőit. Ha közelebbről vizsgáljuk, - gyengélkedő, elerőtelenedő és tagjaiban megfogyatkozó kis egyházaink sem mutatnak jobb képet, ahol az idén arról az ötszáz évvel ezelőtt született nagy egyházatyáról emlékeztünk, aki Isten küldötteként a hit igazságával és merészségével nemcsak ósdi tévutakon lépkedő egyházát, hanem az egész világ lelkiségét és társadalmát is reformációra, új utakra késztette. Példája elgondolkodtatóan Istenhez vezet. Ma is újra szól az angyali üzenet, hogy megnyugtassa félénk és békétlen szívünket: “Ne féljetek, mert íme, hírdetek néktek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus.” Lukács evangéliuma 2:1011. Milyen nagy szükség volt akkor, a betlehemi angyaljárás idején, sőt ma is erre a bíztatásra, amibe bele lehet kapaszkodni, és azzal továbblépve megnyugodni, új életet kezdeni. Mi inkább lázadozunk a bennünket ért sérelmek miatt, hogy miért nincs munka, miért nincs pénz, miért és meddig ez a gazdasági kényszer, egyházainkban miért üresek a templomok, hol vannak a fiatalok, hogy az új generáció is megtapasztalná a hit erejét, de hiába. Csüggedő, lázongó szavaink és Isten végzéseit bíráló panaszunk gyenge és visszahullanak a menny csukott kapujáról. Sőt kételkedéseink és okoskodásaink sem tudják áttörni az ég kapuját, hogy meghallgattatásra találnánk. A menny csak Isten irgalmas szeretete által nyílik meg. Most ilyenkor, karácsony idejében és akkor, amikor az Ő közelébe kerülünk. Angyalok hozták a boldogító örömhírt a mennyből, és aztán a pásztorok ezt vitték tovább, amerre csak mentek. Csüggedő embereknek nyílik meg karácsonykor az erőforrás: Isten szeretete. Mi ebben részesülünk. Merjük kinyújtani érte necsak a kezünket, de a szívünket is! Kérjük Istent, hogy tegyen minket karácsonyi emberekké, adja a mi szívünkbe Mária alázatát, József engedelmességét, a pásztorok hűségét, hogy abba a szívbe érkezzék el maga Krisztus. Mert ahol Ő van, ott van angyaljárás, akik fényt hoznak sötét életünkbe, akik emberi gyarlóságaink és nyomorúságaink tehetetlen sóhaját felviszik az örökkévalóság Urához, és cserébe tőle erőt, és örömöt kapunk. Nem miattunk jönnek hozzánk, hanem Krisztusért teszik boldoggá az életünket. Találjuk meg Isten szeretetét ezen az ünnepen, amely csodák véghezvitelére képesít, hogy ez a beteg világ, a szenvedő emberiség legalább azon a kis darab helyen ahol mi vagyunk, mi élünk, egyházainkban megtapasztalja és cselekedje tovább a karácsony csodáját. Az Amerikai Magyar Református Egyház vezetősége imádságos szívvel kívánunk áldott karácsonyt és kérjük, hogy gyülekezeteinkben Isten szeretete által váljon teljessé az ünnep, amely meggazdagítja az új év minden napját Krisztusban. Testvéri szeretettel: Szabó Sándor, püspök
Beke C. Antal, főgondnok
"Nézzetek a szívetekbe karácsonyos szemmel, őszinte és becsületes lélekkel. S ha azt látjátok az ön-keresés során, hogy szíveteknek valamelyik zugában rosszindulat, keserűség, irigység, vagy bármiféle más tisztátalan érzés lakozik valamely magyar testvéretekkel szemben: gyomláljátok azt ki gyorsan. Mielőtt halálosan megmérgezne benneteket a mai élet. Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát, és eresszétek be oda a napfényt, hadd pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a karácsonyon. A civódások, pártoskodások nemzetéből változzatok át a szeretet nemzetévé, s meglátjátok: attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten. Megmaradásunknak, a magyar sors jobbrafordulásának ez az egyetlen lehetősége az összefogás." (Wass Albert)
MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH JULY - DECEMBER 2009. VOL. 88, NO. 3-4 ISSN 0360-5760
EDITOR IN CHIEF AND BUSINESS MANAGER The Rt.Rev. Sándor Szabó, Bishop 1053 East Sixth Street #32 ONTARIO, CALIFORNIA 91764 Tel: 909-981-9601, E-mail:
[email protected] EDITORIAL BOARD Rev.Dr.Eva Lukacsi, Pastor 2236 NW 14th Street Miami, FL 33125 Tel: 305-638-1631, E-mail:
[email protected] Rev.Attila Tóbiás, Pastor 29 Knollwood Dr, Wallingford, CT 06492 Tel: 203-745-6449, E-mail:
[email protected] YEARLY SUBSCRIPTION: Group $5.00 Personal $6.00 MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH is published quarterly (March, June, September and December) by THE HUNGARIAN REFORMED CHURCH IN AMERICA Address all subscription orders, renewals, payments, and change of address notifications, address manuscripts and editorial correspondents to MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH, 1053 East Sixth Street, #32 Ontario, CA 91764 Tel: 909-981-9601, E-mail:
[email protected].
MAGYAR EGYHÁZ
3. oldal
Christmas greeting to the congregations of the Hungarian Reformed Church in America December 5, 2009 Dear Brothers and Sisters, Pastors and Elders of our Congregations, Greetings in the name of our Lord Jesus Christ, As we can hear the Christmas message in every year, our mind were drawn to words of the angel to the shepherds out in the fields, “Do not be afraid! I am here with good news for you, which will bring great joy to all the people. This very day in David’s town your Savior was born - Christ the Lord!” (Luke 2:10-11) which is just what our world is most short of right now. All around us radio, press and television are all filled with bad news with reports of the credit crunch, pandemics, long standing companies on the verge of collapse, high unemployment, world-wide economic chaos, wars and threats of wars. Is there any good news around? Well, the good news of the Scripture is that God is not a far-off spectator to all this chaos but actively involved in His Son whom He sent into the world. Secondly, we also need to remember that we are not the only generation to see revolution or chaos; First Century Palestine was just as much a hot bed of political and social unrest as local agitators in the form of the zealots supplemented by political intrigue in court of King Herod and the Roman procurator, Pontius Pilate. So the message that came to those shepherds is a timeless message. A message of God’s grace to all of humankind and of God’s interest in the affairs of all people, and His very real action in bringing about reconciliation and a new beginning for all in His Son. But like those shepherds it requires a response from those who hear the glad tiding and what better then with the shepherds to humbly bow the knee in heartfelt worship. Please be part of the Christmas service and worship with your sisters and brothers, help your church to share the love and joy of Jesus in this Christmas season. Together with God as our Guide, we can help bring “good news of great joy” and hope to a world in desperate need. While news and tv screens fill our senses with tragedies brought about by violence, war and natural calamities in many parts of the world, we look forward to a time of peace, a time of love and reconciliation. The message of Christmas that brings light and hope to a weary and dark world, has up to this time, retained its meaning. We all need the message of love for peace and justice in our world. The birth of Jesus in a manger is an unforgettable image that the Lord has dwelt among us even in the most desperate situation. But Christmas is also a season of joy especially when we greet each other and continue to keep the bond between us in love and hope. On behalf of the elders of the Hungarian Reformed Church in America, we wish you and all your loved ones a joyous and blessed Christmas and prosperous new year 2010. May the new year open us to be used as God’s instrument of love and peace, for the benefit of our congregations. Yours in His service, with brotherly love: Sandor Szabo, Bishop
Anthony C. Beke, Chief Elder
There was no room in the inn." The "inn" was not a five star hotel. It was not the place you would want to take your family on vacation. Even these caravan stopovers were overcrowded that day. It was merely an enclosure, a place for the traveler to drive his cattle for the night. Some of these “inns” had apartments for travelers, but there was no food and no host. They were little more than brothels. There was no room even in one of the places for the poorest, the place for animals. Travelers provided their own food. The innkeeper provided was hay for the animals and a fire to prepare the food on and provide warmth. The town was crowded because of the census, and there was no room for Joseph and Mary. Mary and Joseph camped in the courtyard. The innkeeper was not cruel or inhospitable; he simply didn’t have any room left. The poor couple had no relatives in the capital city. As far as we can determine, they were all alone and completely dependent upon God to provide for all their needs. At end of the day Mary and Joseph can say I saw God provide all we needed. "No room in the inn" became prophetic words of the truth that "He came unto His own and His own received Him not" (John 1:11). Is there room in my heart for Jesus? There are hearts that never welcome Jesus, not because of hatred toward Him, but simply because their hearts are already overcrowded with thoughts of riches, honor, prestige, pleasure, business affairs, etc. No room. No time to reflect on His will, no desire to go out of their way to do what will please Him. They want a folk religion that is convenient and full of superstition, but not too serious and please no commitment. Make it convenient and easy in my fast paced world, but please no more obligations in my hectic schedule. Maybe some other day, but not today. What is my attitude toward Jesus? How do I crowd Jesus out of life? Do I say by my life style "no room”? Come back another day? I really would like to have you some other day when it is more convenient? Do I say "no room" by my attitudes in life? Come back another day when you do not interfere with my goals, and plans I have for my life. I'm sorry but you really don’t fit into my plans for the future; when I get ready to die, maybe, but not now. I want what I know is best for me. Sorry, but "no room." Do I say "no room" by my behaviors? Do my actions say "no room," you would be embarrassed if you came with me today and followed me around the office, or the class room, or my business. Do I say “no room” in my thought life? Does my thinking reflect the mind of Christ? Sorry, but my mind is cluttered with a lot of conflicting philosophical ideas and new age concepts. There is no room for the ethical demands of clear thinking and submission to God. I have my own way of looking at life. I have my own philosophy of life. Sorry. The apostle Paul tells us in Ephesians 3:16-18 that Christ wants to settle down and make Himself permanently at home in our hearts. He doesn’t want us to wait for some more convenient time, but right now, today right where we are.
4. oldal
MAGYAR EGYHÁZ
John the Baptist Luke 3:1-17 John the Baptist is one the central figures whom we meet over and over again in the Scripture texts chosen for use in the Advent liturgy. He stands at the threshold between the Old and New Testaments, a bridge linking the two. In John we see the culmination of centuries of prophecy, anticipation, and preparation. The Baptist appeared out of the desert in the spirit and power of Elijah (see Kings 1:8; Matthew 3:4; Luke 1:17). Elijah had prefigured John as a prophetic figure consumed with zeal for the glory of the Lord. As Jesus himself asserted, “‘Elijah is indeed coming, and he will restore everything. I assure you, though, that Elijah has already come, but they did not recognize him and they did as they pleased with him. The Son of Man will suffer at their hands in the same way’. The disciples then realized that he had been speaking to them about John the Baptizer” (Matthew 17:11-13). Not only was John foreshadowed in Elijah, but his coming and his role had been foretold by Isaiah and Malachi. John filled Isaiah's prophetic description as he came proclaiming a call to repentance: “I send my messenger before you to prepare your way; a herald's voice in the desert, crying, ‘Make ready the way of the Lord, clear him a straight path’” (Mark 1:2-3; see Isaiah 40:3). Malachi had summoned Israel to repentance in the days after the exile and rebuilding of the temple and announced a coming day of judgment, the “day of the Lord”, which was to be preceded by a special emissary of God: “Lo, I am sending my messenger to prepare the way before me” (Malachi 3:1). This verse from Malachi was directly applied to John by Jesus as he told the crowds about John: “It is about this man that Scripture says, ‘I send my messenger ahead of you, to prepare the way before you’” (Matthew11:10). Jesus continued, verifying that John's testimony was indeed from God: “I solemnly assure you, history has not known a man born of woman greater than John the Baptizer. Yet the least born into the kingdom of God is greater than he. From John the Baptizer’s time until now the kingdom of God has suffered violence, and the violent have taken it by force. All the prophets as well as the law spoke prophetically until John. If you are prepared to accept it, he is Elijah, the one who was certain to come” (Matthew 11:11-14). John broke the prophetic silence that had followed Malachi for several hundred years. His message was remarkably like that of the great Old Testament prophets who had so often chided Israel for her sins and tried to waken her to true repentance. But his message went even further: John proclaimed that the good news of the kingdom of God was now at hand and exhorted his hearers to prepare for it by purifying their hearts. Jesus told those who questioned him about John: “What did you go out to the wasteland to see – a reed swaying in the wind?...Someone luxuriously dressed? Remember, those who dress luxuriously are to be found in royal palaces. Why then did you go out – to see a prophet? A prophet indeed and something more!” (Matthew 11:7-9). Dressed in camel’s hair and girded with a leather belt, eating locusts and wild honey, John was no courtier.
The hardships of the desert disciplined and strengthened him for his mission. In ancient times messengers ran ahead of a king as he journeyed on the road, announcing his coming and encouraging the people to prepare themselves and their towns to receive the royal visitor. Messengers did not take this role upon themselves, but were appointed to it. So too was John an envoy, a herald chosen and called by God to announce the imminent coming of his Son and the reign of God breaking forth among his people (see Luke 3:1-14). After centuries of waiting, imagine Israel's heightened sense of expectancy! People flocked to the desert to see John and hear what he was preaching. Because John attracted great crowds – Pharisees and Sadducees and common people – his influence was widespread. We have an account from the first-century Jewish historian Josephus: “All the people thronged around him and hung on his every word. Herod was afraid that he would use his hold on men to incite them to rebel. In his eyes they appeared ready to do anything if John but spoke the word.” John made it clear that preparation for the coming of the Messiah demanded conversion of heart and transformation. He exhorted his listeners, “Give some evidence that you mean to reform” (Luke 3:8). It was not enough to stop sinning. The real fruits of repentance must be apparent in the way one lived. John attracted not only curious crowds to hear his preaching but disciples whom he taught to pray (Luke 11:1) and to fast (Luke 5:33) and who took his teaching to heart. In his relationship with his disciples John never lost sight of his mission to point them not to himself but to the one to come. He did not jealously demand their loyalty. Rather, it would seem that he readied them to follow the Messiah whose way he was preparing. John repeatedly and humbly asserted that he himself was not the Messiah (see John 1:19-20), but directed attention to another, saying, “There is one among you whom you do not recognize - the one who is to come after me – the strap of whose sandal I am not worthy to unfasten...After me a man is to come who ranks ahead of me, because he was before me” (John 1:26-27, 30). John was true to his mission as a herald. He never claimed more than God assigned to him or attempted to promote himself. He was willing to fulfill his role as forerunner, and step aside at Jesus’ appearance. “The next day John was there again with two of his disciples. As he watched Jesus walk by he said, ‘Look! There is the Lamb of God.’ The two disciples heard what he said, and followed Jesus. When Jesus turned around and noticed them following him, he asked them, ‘What are you looking for?’ they said to him, ‘Rabbi, where do you stay?’ ‘Come and see,’ he answered. So they went to see where he was lodged, and stayed with him that day... One of the two who had followed him after hearing John was Simon Peter’s brother Andrew. The first thing he did was seek out his brother Simon and tell him, ‘We have found the Messiah’ (John 1:35-41). In John's disciples we see men who were attuned to the teaching of their master. When John stated that he had recognized in Jesus the one he was waiting for (John 1:29, 32, 34), John’s disciples were disposed to seek out Jesus. John’s humility and genuine readiness to step off center stage is clear in his final
MAGYAR EGYHÁZ
witness to Jesus: “No one can lay hold on anything unless it is given him from on high. You yourselves are witnesses to the fact that I said: 'I am not the Messiah; I am sent before him.’ It is the groom who has the bride. The groom’s best man waits there listening for him and is overjoyed to hear his voice. That is my joy, and it is complete. He must increase, while I must decrease” (John 3:27-30). John was a man free from himself, free from fear of the opinions of others, free to direct all his energies to the one he came to announce, free for God.
5. oldal
The voice is John, the word is Christ from a sermon by Augustine, bishop, 4th century John is the voice, but the Lord is the Word who was in the beginning. John is the voice that lasts for a time; from the beginning Christ is the Word who lives for ever. Take away the word, the meaning, and what is the voice? Where there is no understanding, there is only a meaningless sound. The voice without the word strikes the ear but does not build up the heart. However, let us observe what happens when we first seek to build up our hearts. When I think about what I am going to say, the word or message is already in my heart. When I want to speak to you, I look for a way to share with your heart what is already in mine. In my search for a way to let this message reach you, so that the word already in my heart may find place also in yours, I use my voice to speak to you. The sound of my voice brings the meaning of the word to you and then passes away. The word which the sound has brought to you is now in your heart, and yet it is still also in mine. When the word has been conveyed to you, does not the sound seem to say: The word ought to grow, and I should diminish? The sound of the voice has made itself heard in the service of the word, and has gone away, as though it were saying: My joy is complete. Let us hold on to the word; we must not lose the word conceived inwardly in our hearts. Do you need proof that the voice passes away but the divine Word remains? Where is John’s baptism today? It served its purpose, and it went away. Now it is Christ’s baptism that we celebrate. It is in Christ that we all believe; we hope for salvation in him. This is the message the voice cried out. Because it is hard to distinguish word from voice, even John himself was thought to be the Christ. The voice was thought to be the word. But the voice acknowledged what it was, anxious not to give offense to the word. I am not the Christ, he said, nor Elijah, nor the prophet. And the question came: Who are you, then? He replied: I am the voice of one crying in the wilderness: Prepare the way for the Lord.. The voice of one crying in the wilderness is the voice of one breaking the silence. Prepare the way for the Lord, he says, as though he were saying: “I speak out in order to lead him into your hearts, but he does not choose to come where I lead him unless you prepare the way for him”. To prepare the way means to pray well; it means thinking humbly of oneself. We should take our lesson from John the Baptist. He is thought to be the Christ; he declares he is not what they think. He does not take advantage of their mistake to further his own glory. If he had said, “I am the Christ”, you can imagine how readily he would have been believed, since they believed he was the Christ even before he spoke. But he did not say it; he acknowledged what the was. He pointed out clearly who he was; he humbled himself. He saw where his salvation lay. He understood that he was a lamp, and his fear was that it might be blown out by the wind of pride.
Of John’s relationship with Jesus we know little. We have no idea whether John and Jesus grew up with childhood knowledge of one another, though Luke's Gospel describes them as distant cousins. At least it is clear from John's own testimony that he did not know Jesus to be the one whose coming he was proclaiming until he saw the Holy Spirit rest upon Jesus (John 1:31 -33). We can only wonder what thrilling conversations they may have had with each other after that. How often did John and Jesus meet after Jesus began his public ministry? The Gospels tell us nothing about that, though they record John sending his disciples to Jesus for reassurance (Matthew 11:2-6). And we have already noted that Jesus gave public testimony to John as the greatest born of women. Finally, at the news of John’s death, Jesus went into the hills alone to grieve and to pray (see Matthew 14:13). In his death John continued to be a forerunner of Jesus. To some degree John understood the sacrificial nature of Christ’s life when he named Jesus the “Lamb of God” (see John 1:29, 36). Jesus identified John’s death with is own when he compared John with Elijah: “I assure you, though, that Elijah has already come, but they did not recognize him and they did as they pleased with him. The Son of Man will suffer at their hands in the same way” (Matthew 17:12). The Baptist was a Christian martyr before Christ. André Retif wrote: “The liturgy of martyrs says, ‘They loved Christ in life and imitated him in death.’ Should we not say that John loved Christ in life and preceded him in death? Other have followed in the footsteps of Christ, but John, in this respect, preceded Christ, who, we almost dare to say, walked in John's footsteps. It is certainly very hard for a friend of Christ to die without the help of his example and no knowledge of his triumphant resurrection and glorious ascension. John had ever this bitter cup to drink. He drained it before his master; and it almost seems, if it be possible, that he wanted to encourage him in death.” The titles by which the Church Fathers have addressed John highlight the many dimensions of his life and ministry: Witness of the Lord, Trumpet of Heaven, Herald of Christ, Voice of the Word, Precursor of Truth, Friend of the Bridegroom, Crown of the Prophets, Forerunner of the Redeemer, Preparer of Salvation, Light of the Martyrs, and Servant of the Word. John’s message did not die with him. The need for repentance and conversion of heart remains constant among God’s people. John's words have continued to resound in Christians’ ears throughout the centuries. The Advent liturgy vibrates with the challenge of his cry, “Reform your lives!” May we take John’s call to heart! Ask the Holy Spirit to show you what areas in your life (Matt. 11:10; see also Matt. 17:12-13) saying of him, "If you are need to be purified. Ask for God's grace and help to repent of your prepared to accept it, he is Elijah, the one who was certain to sins. Come, Holy Spirit, with the refining fire of your love. Purify come" (Matt. 11:14). my heart and cleanse me of my sins.
6. oldal
MAGYAR EGYHÁZ
From Keyword to Keystone. Scripture reading: Matthew 16:13-19. Text: “And I tell you that you are Peter, and on this rock I will build my church, and the gates of Hades will not overcome it. I WILL GIVE YOU THE KEYS OF THE KINGDOM OF HEAVEN; whatever you bind on earth will be bound in heaven, and whatever you loose on earth will be loosed in heaven.” Matthew 16:18-19. In biblical times already keys were important and had been used symbolically too, please read: Isaiah 22:22 and 33:6, also Luke 11:52, Revelation 3:7, 9:1, and 20:1. In our English language the word: “KEY” combined with another word offers special meanings, like keyboard, keynote, keystone, and keyword. According to the dictionary KEYWORD means: “a word that serves as a key, as to the meaning of another word,” and KEYSTONE denotes: “the wedged-shaped piece at the summit of an arch, regarded as holding the other pieces in place.” KEYWORDS IN OUR DAILY LIFE THAT EVENUALLY WILL LEAD US TO THE KEYSTONE. In the real-estate profession the keyword is: LOCATION, and among the musicians: PRACTICE. Let us see which words could be used as keywords and why are they good to point to the core or essence of a segment of our life. I wish to mention only a few in certain fields, knowing that you can find and add more. In our SPIRITUAL LIFE these are the most important words: salvation, repentance, forgiveness, faith, hope, (divine) love, grace, and spirit. In our FAMILY we would not be able to live without these: harmony, respect (love), empathy, patience, understanding, and cooperation. In SPORT – I am sure your coach will agree: winning, teamwork, rules, fair play, and training. In BUSINESS, these are expected to be honored (and not necessarily practiced by everyone): honesty, decency, loyalty, dependency, diligence, and profit. Concerning our COUNTRY and COMMUNITY consider these words: patriotism and taxes, without them no nation will survive; and in every community the citizens should be friendly, supporting (each other), compassionate, and participating (volunteers). IF WE AGREE ON THESE KEYWORDS, THEN HOW DOES OUR SPIRITUAL LIFE HELP HONORING THEM? The very first question is: are these keywords and what they specify CONNECTED to each other? Is it possible to be a faithful family man (or woman) and be dishonest in business? Can a decent father encourage his son to cheat in sport? (Steroids!) Does extra profit justify misleading statement for a professional who attends church regularly? Is a good patriot expected to file an honest income tax return? If just one part of our lives (family, social, political, economical, or spiritual) will start to disintegrate, will that part contaminate and ruin the others? Where will basic principles begin and from where will the most important convictions originate? Where do you spend most of your time and who will influence you positively? I would dare to say that family life will affect your sportsmanship and not vice versa. Not the profit in business will make you kneel down to pray, but prayer will encourage you to be honest in business. Many of our leaders see the solution to our moral problems in more and better EDUCATION. I respectfully disagree, at least partially. More education may result in more sophisticated cheaters; please think of identity theft, double-dipping, hackers (computer criminals and white-collar crimes). We need people
who not only know more but are also more honest, decent, faithful, and dedicated. A few verses from the Bible will become the KEYSTONE in our MORAL and SPIRITUAL LIFE – and I am convinced that these two are strongly interwoven: - “Above all else, guard your heart, for it is the wellspring of life.” Proverbs 4:23. - “So I strive always to keep my conscience clear before God and man.” Acts of Apostles 24:16. (Statement made by Apostle Paul.) - Apostle Paul wrote to Timothy: “The goal of this command is love, which comes from a pure heart and a good conscience and a sincere faith.” 1 Timothy 1:5. “Pray for us. We are sure that we have a clear conscience and desire to live honorably in every way.” Hebrews 13:18.
To Kill an American You probably missed it in the rush of news few weeks ago, but there was actually a report that someone in Pakistan had published in a newspaper an offer of a reward to anyone who killed an American, any American. So an Australian dentist wrote the following to let everyone know what an American is,... so they would know when they found one. (Good on ya, mate!!!!) An American is English, or French, or Italian, Irish, German, Spanish, Polish, Russian or Greek. An American may also be Canadian, Mexican, African, Indian, Chinese, Japanese, Korean, Australian, Iranian, Asian, or Arab, or Pakistani, or Afghan. An American may also be a Cherokee, Osage, Blackfoot, Navaho, Apache, Seminole or one of the many other tribes known as native Americans. An American is Christian, or he could be Jewish, or Buddhist, or Muslim. In fact, there are more Muslims in America than in Afghanistan. The only difference is that in America they are free to worship as each of them chooses. An American is also free to believe in no religion. For that he will answer only to God, not to the government, or to armed thugs claiming to speak for the government and for God. An American lives in the most prosperous land in the history of the world. The root of that prosperity can be found in the Declaration of Independence, which recognizes the God given right of each person to the pursuit of happiness. An American is generous. Americans have helped out just about every other nation in the world in their time of need. When Afghanistan was overrun by the Soviet army 20 years ago, Americans came with arms and supplies to enable the people to win back their country.! As of the morning of September 11, Americans had given more than any other nation to the poor in Afghanistan. Americans welcome the best, the best products, the best books, the best music, the best food, the best athletes. But they also welcome the least. The national symbol of America, The Statue of Liberty, welcomes your tired and your poor, the wretched refuse of your teeming shores, the homeless, tempest tossed. These in fact are the people who built America. Some of them were working in the Twin Towers the morning of September 11, 2001 earning a better life for their families. I've been told that the World Trade Center victims were from at least 30 other countries, cultures, and first languages, including those that aided and abetted the terrorists. So you can try to kill an American if you must. Hitler did. So did General Tojo, and Stalin, and Mao Tse-Tung, and every bloodthirsty tyrant in the history of the world. But, in doing so you would just be killing yourself. Because Americans are not a particular people from a particular place. They are the embodiment of the human spirit of freedom. Everyone who holds to that spirit, everywhere, is an American. Author unknown
MAGYAR EGYHÁZ
Assisi Szent Ferenc:
Tégy engem békéd eszközévé Uram, tégy a béke eszközévé. hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet van, hogy megbocsássak, ahol bűn van, hogy egyesítsek, ahol széthúzás van hogy igazságot hozzak, ahol tévedés van, hogy hitet vigyek, ahol sötétség van, hogy örömet vigyek oda, ahol szenvedés van Nem azért, hogy vigasztalódjam, hanem, hogy vigasztaljak; nem azért, hogy megértsenek, hanem, hogy megértsek nem azért, hogy szeressenek, hanem, hogy szeressek; csak ez a fontos, mert amikor adunk - kapunk, amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk, amikor meghalunk - új életre kelünk.
HÁZSZENTELÉS Lectió: Lukács 10:38-42 Textus: Józsué 24:15 Kedves Testvérek! Új év van, új teremtések vagyunk a Krisztusban, s ezekről az emberekről azt írja Pál apostol, hogy jócselekedetekre vagyunk teremtve, hogy azokban járjunk, amelyeket előre elkészített az Isten! Ef. 2:10. Csak nekünk fel kell ismerni, ahogy az autósnak az előre megépített utat észre kell venni és azon kell haladni, a mozdonynak a síneket, és azokon gördülni. A mi életünk is le van kövezve, előre le van betonozva, a sínek le vannak fektetve, hogy haladjunk, járjunk, éljünk, és jót cselekedjünk, mint az irgalmas samaritánus. Minket is állandóan felszólít Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél. Vezetve vagyunk, ahogy egyik énekünk mondja: Vezess engem utadon, s magad légy az út! Jn 14:6. Ő az út! Hogy van előre elkészítve? Egyik fiatal házaspár a gyülekezetünkből saját házba költözhetett, s meghívtak minket, hogy menjünk el hozzájuk vendégségbe. Örömmel elfogadtuk ezt a meghívást, de én azt mondtam, hogy akkor engedjék meg azt is, hogy ne csak velük együtt örüljünk, hanem legyen házszentelő is. Meg is állapodtunk január 8.-ba, péntek estébe. El is mentünk, meg is látogattuk őket, s megtartottuk a házszentelőt is. Nem sok ilyen van mostanában, de most volt. Örültem neki! Amikor készültem és utána néztem ennek a dolognak, kiderült a régi egyházi hagyományban ennek január 6-a az időpontja, Vízkereszt ideje. Az óegyházi hagyomány ahhoz az eseményhez kötötte ezt, hogy a 3 király, látogatást tett Jézus előtt, és bementek abba a házba, amelyet a csillag mutatott meg nekik. Itt lakik a Jézus Krisztus! Ezért is vésték az ajtófélfába, vagy a mestergerendába az ő neveik kezdőbetűit. G.M.B. Gáspár, Menyhért, Boldizsár. S valószínűleg ekkor született meg az ősi magyar Házi Áldás: Hol hit, - ott szeretet. Hol szeretet, - ott béke. Hol béke, - ott áldás. Hol áldás, - ott Isten. Hol Isten, - ott szükség nincsen.
7. oldal
Csak röviden fussunk végig gondolatban ezen az istentiszteleten, hogy miért is kell ezt csinálni? 1. Jézus Krisztus azt parancsolta tanítványainak, hogy békét vigyenek minden házba! Ha valahova bementek, mondjátok azt: Békesség e háznak! Azt visszük? Mai tanítványok? Vagy békétlenséget, megosztást? Vajon nem innen van az Erdélyiek szép köszöntése: Békesség Istentől! 2. Ő maga is betért Mártához és Máriához Bethániába. – Egy Márta nevű asszony pedig befogadta Őt házába. –olvastuk, de Jézus többet akart, azt, hogy a szívükbe is fogadják be, ne csak a házukba. Mert nemcsak adni kell neki, nagy vendégséget, elfogadni is kell Tőle. Meg kell érteni, hogy ilyenkor nem ember és ember találkozik egymással, akik enni és inni akarnak csupán, vagy jót szórakozni, hanem az Isten és az ember! És az Istennek van tanácsa, mondanivalója az embernek. Pl: Hogy nem csak kenyérrel él az ember! Hogy Ő az egy fontos dolog. S addig nem lehetünk nyugodtak, míg Őt be nem fogadjuk. Az el nem vehetőt, veszíthetőt! 3. Sőt egyszer egy Zákeus nevű embert is leparancsolt a fáról, gyere le, mert nekem ma nálad kell megszállnom! Ezt igy rendelte nekem az Isten! Igy van ez megírva a nagykönyvben! Gondolkozhatott Zákeus, törhette a fejét, vajon mit akar tőlem az Isten? Minek jön el énhozzám? Én csak látni akartam Őt, de nem akartam beengedni a házamba! Vizitelni akar nálam! Miért? Aztán rájött, az Isten rám kíváncsi, nem a házamra, otthonomra! De ha beengedem a szívembe, az életembe, mit fog ott látni? Harácsolást, pénzgyűjtést, lopást, csalást, erőszakot? Hű a mindenit! Gyorsan nagytakarítást kell végeznem! Ki kell dobnom mindent, ami a kárhozat felé vitt, mert a Poklot fogja ott látni! Meg kell gyorsan térnem, hogy a Mennyországot lássa! Vajon eszébe jutott Józsué vallomása: Én és az én házam az Úrnak szolgálunk? Egyszer csak előállt hívás nélkül, felszólítás nélkül, csak úgy magától. Uram, van valami mondanivalóm neked. Van egy vallomásom. A vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit erőszakkal elvettem, négyszer annyit adok vissza neki! Jó lesz igy Uram? – Jézus pedig azt válaszolta: Jó! Ma lett üdvössége ennek a háznak és a benne élőknek! Mert az Embernek Fia ezért jött, hogy az elveszetteket megkeresse és megtartsa. A megtartás Isten mellett, egyenlő az üdvösséggel. Mert Zákeus már elveszett volt az Isten számára. A pénz bűvöletében, a pénz imádatában élt, de nem a vagyon tartja meg az ember életét, és ezt adta értésére Jézus Zákeusnak. És ő ezt megértette, felfogta, megtért, visszatért, visszafordult az Istenhez, elfordult a rossztól, a bűntől, attól, ami a romlásba vitte volna. No, ezért kellett Jézusnak betérni őhozzá! Mert nagyon szerette és nem akarta, hogy elvesszen, hanem azt akarta, hogy örök élete legyen! Jn. 3:16. Hozzám, hozzánk vajon miért kellene betérnie? Nekem, nekünk, mitől kellene megszabadulni? Honnan kellene leparancsolnia minket, hogy betérhessen hozzánk? 4. És még mindig nincs vége! Legalábbis nem itt lesz vége! Búcsúbeszédeiben megígérte, hogy elmegy, és helyet készít az Atya házában. Az Őt szeretőknek maradandó, örökkévaló házat, templomot épít. Dávidra megy ez vissza. Dávid nagyon szerette az Istent, mert az Isten rendkivül jó volt hozzá. Pásztorgyerekből egy nép, nem akármilyen, az Isten népének, a kiválasztott népnek királyává tette. Mikor már minden
8. oldal
MAGYAR EGYHÁZ
ellenségét legyőzte és nagy nyugalomban és békességben élt a palotájában, rájött, nem helyes, hogy ember létemre én kőből és szép cédrusfából épített szép hajlékban élek, az Isten pedig csak egy sátorban! Hány ilyen nem helyes dolog van az életünkben? Ami Isten és köztünk létezik? Ezt mondta: Addig nem nyugszom, amíg szép, fényes, nagy templomot nem építek neki! Ezt még az Isten emberével, a prófétával is megbeszélték. Jó lesz, helyes lesz! De Isten gondolatai nem a mi gondolataink. És az Isten mind a kettőjüknek azt mondta. Én jobbat gondoltam! Én építek maradandó házat Dávidnak, örökkévalót! S amit Dávidnak ígért, mindannyiunknak ígéri az Isten Jézus Krisztusban! Maradandó házat, vagyis életet készít nekünk. Nem veszendőt és nem múlandót! Örökkévalót! Csak légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját! Jel.2:10. Mert, ha e földi sátorházunk elbomlik is, épületünk van Istennél, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a Mennyben!II. Kor. 5:1. 5. De nem mindenkinél sikerült olyan jól a látogatása, mint Zákeusnál. A farizeus Simon házába, amikor betért, Luk. 7:36-50. nagy meglepetésben volt része. Semmi szeretetet nem mutatott iránta az az ember. De még udvariasságot sem. De még a köteles házigazdai elvárásokat sem teljesítette Jézussal szemben. – Lábát vízzel meg nem mosta, meg nem csókolta, olajjal az arcát meg nem kente. Nem, nem, nem! De az Isten Fia nem fog megszégyenülni itt e földön szeretetlenségben! Akkor majd fognak jönni olyanok, akiknek semmi sem lesz drága, még az életük sem, csakhogy Őt szerethessék, és ragaszkodásukat Őhozzá kifejezzék, akik százszorosát, fogják adni, tenni annak, ami emberileg elvárható. Ezreket, milliókat fognak adni! Lesz majd olyan, aki víz helyett-könnyeivel fogja megmosni lábát és törölköző helyett hajával, kibontott, hosszú, szép hajával fogja megtörölni, amihez hozzá sem lehetett volna érni! Lesz majd olyan, aki nem egy csókot fog neki adni az arcára, hanem meg nem fog szűnni a lábát csókolgatni, és nem fogja szégyellni, és nem fogja méltóságon alulinak tartani Istenét szeretni! És ha nem jutott olaj a fejére, az arcára, drága, méregdrága, messze földről való, illatos, nárdus, -Indiai kenettel fogja a lábát kenegetni. Akárhogy szisszenjenek fel a tolvajok: Mire való ez a tékozlás!? Ez nem tékozlás! Ez prófétai jel! Előre megkent engem, halálomkor nem fog tudni hozzámjutni, hozzám érni, de sejtette, hogy meg fogok halni, és előre megtette ezt. És ezt nem felejtem el neki! És elmondta a házigazdának. Nagy alkalmat szalasztott el, mert ez a nő, kimutatott nagy szeretetéért, nagy bűnbocsánatban részesült. Kérés nélkül, szó nélkül, de tettei némán is érthetőek voltak Jézus számára. Mert igen nagy bűnös volt, és szeretett volna megjavulni, megszabadulni tőle. És mivel a bűnöket egyedül Isten bocsáthatja meg, kereste tehát az Istent és Jézus Krisztusban itt e Földön meg is találta! Szólni sem kellett neki, csak szeretni! S meglett az neki. Csak légy egy kissé áldott csendben, s magadban békességre lelsz! Ezért vagyunk itt! Az áldott, de mégis beszédes csendben, hogy meghalljuk Jézus feloldozó szavát! Eredj el békességgel! A te hited megtartott téged! Hallottad már? Akármikor jövünk a templomba, vagy Ő akármikor jön a mi házunkba, ezt az egyet, el ne mulasszuk: szeretni Őt! S minél jobban jelét adja valaki annak, hogy szereti, annál biztosabban részesül kegyelemben, bűnbocsánatban. S minél jobban marad valaki kemény, szívtelen, érzéketlen, hűvös, szeretni nem tudó, közömbös, annál inkább kevés lesz majd a megbocsátás is. Vagyis nem lesz majd elég. Nem Istenen múlott, hogy kevés bocsáttatott meg neki! Szeresd Istent és szeretni fog téged. Nem fogsz rosszul járni. Vajon én és az én házam, kinek szolgálunk? Lizik Zoltán lp. Windsor, Canada
Virágárus néni Ódon, időnyomta, alacsony budai ház kopott fala mellett, rozzant lábú széken öreg anyóka, arca csupa ránc. Görcsös kezében bot, háta hajlott, elotte színpompás, fiatal virágok. Az évek évek után teltek észrevétlen válla görnyedtebb lett, keze reszketőbb ő csak ült a virágok közt szerényen. Fakó arcán egyre szaporodtak a ráncok előtte változatlan illatoztak a virágok. Fáradhatatlan cipelte a sok-sok virágot tavasztól dércsókolta őszig jobb napokat talán sohsem látott. Csendesen szúnyokált, néha elnyomta az álom egy egy virághervasztó nyári délutánon. Mikor őszi szél kavarta a sárgult avart kopott kendőjét fázósan húzta össze a virágokkal együtt még élni kart. Gyöngy könnye pergett ráncos arcán mint csillogó harmatcsepp, késő őszi rózsán. A halál is ott talált rá, virágai között szelíden lezárta fáradt két szemét az öreg anyóka csendben elköltözött. Csomagoló papír volt a szemfedél s hervadt virágszirom, amit elvisz a szél. A virágokat más köti majd csokorba nefelejts, viola, őszi rózsa csak ő nem ül közöttük újra. Előttem pompázó, tarka virágok meleg mosolyú, öreg anyókát lát Király Zoltán 1956
MAGYAR EGYHÁZ
TIBOR TOLLAS Introduction to a great Hungarian patriot and author By Klári Vereczky Mális Since his works had not become public until communism was ousted, few Hungarians heard about Tibor Tollas until the new Republic of Hungary was established in 1989. When the Rev. Joseph Novák, pastor of the American Hungarian Baptist Church in Alhambra, California, learned that my late husband Sándor Vereczky and I knew Tibor Tollas, I was asked to write about this great Hungarian patriot, author and poet of whom little was known before communism was overthrown in Hungary. Tibor’s poetry and his writings denouncing the totalitarian dictatorship with its prisoner abuse had been banned by the Communist Party’s regime. Sándor and I first met Tibor in 1965 in Daytona Beach, Florida, when he was an honored guest at a fundraiser for his newspaper, Nemzetör (The Guardian). I shall never forget the rapt attention and stunned silence among the American guests who did not understand a word as he passionately recited from memory his poem Bebádogoztak minden ablakot (They’ve Walled Up Every Window Tight With Tin). (Prison inmates had asked Tibor to write this poem when the guards began sealing up and blocking the only ray of light in their dank prison cells. It eventually became the standard-bearer for those seeking liberation from the totalitarian dictatorship.) Tibor Kecskési Tollas, an officer in the Hungarian army, had spent nine years as a political prisoner at the infamous Vác prison and other penal institutions where inmates communicated by tapping messages in code on prison walls He helped ease those years of physical abuse and solitary confinement by composing poetry and his messages to the outside world were smuggled out of prison on ragged sheets of toilet paper, deftly rolled into cigarettes. Tibor escaped during the aborted 1956 Hungarian freedom uprising and began publishing a newspaper, Nemzetör (The Guardian), in Munich, Germany. It has been published in Hungary since 1989 when the nation was freed from Soviet rule. A magnetic and warm personality totally dedicated to his cause, Tibor traveled around the world for subscriptions to help finance his newspaper. It was being published in five languages and had a worldwide readership. When my husband and I moved from Daytona Beach, Florida, to Los Angeles in 1968, the good Lord must have directed our future because Tibor was visiting in California at that time. Learning that we were in the area, he immediately introduced us to renowned Hungarian actress Éva Szörényi and members of the Los Angeles Chapter of the Hungarian Freedom Fighters World Federation. We participated in the Federation’s struggle to help liberate the Hungarian people and Tibor often visited us in Thousand Oaks, California. While he rested at our home on a sunny hillside, he talked about his years of imprisonment, enduring forced labor in the mines, and how he had become the voice for prisoners at Vác. Tibor confided to us that he never planned to become a poet or newspaper publisher. It seemed those years of suffering changed his perspective of life and he wrote numerous poems with deep insight into the existence so many of us take for granted. He had a warm, magnetic personality and loved people. Fred Hefty, another political prisoner who maintained friendship with Tibor through the decades, told me at his home in Big Bear City, California, that Tibor had been caring and compassionate toward others even during the rigors of life in prison. He seemed to love
9. oldal
everything about life. When my mother passed away in 1988, he dedicated a poem to her memory. A prolific writer, numerous books were published with Tibor’s beautiful compositions and he continued to travel around the world accepting support for his beloved newspaper. He told us that he became bored during an illness and a friend suggested he write about trees greening outside his hospital window. In his book, Irgalmas Fák (The Merciful Trees), the closing poem dramatically portrays the tree of crucifixion on which our Lord Jesus Christ was slain. Tibor’s poetic legacy will expand as his magnificent work—banned under communism—becomes better known and admired by Hungarians. Several already have been translated into English, including Bebádogoztak minden ablakot. Moments Sándor and I had with Tibor Tollas are precious memories, and I thank God we had the privilege of meeting this great Hungarian patriot. Sándor and I were saddened when our friend passed away in 1977 at the age of 77. He is survived by his widow, Dr. Maya Kecskési, and their three children who live in Munich, Germany. Tibor’s biography is included in his volume of verse, Hazafelé (Homeward Bound) and a museum in his memory was dedicated in the 1990s at Nagybarca, Hungary. Tibor Tollas’s beloved newspaper Nemzetör, continues to be published under the editorship of Dr.Gál Lajos in Mány¸ Hungary. ……………………………….
Hebrews 12:25-28. „So do not throw away this confident trust in the Lord. Remember the great reward it brings you! Patient endurance is what you need now, so that you will continue to do God’s will. Then you will receive all that he has promised. “For in just a little while, the Coming One will come and not delay. And my righteous ones will live by faith. But I will take no pleasure in anyone who turns away.”But we are not like those who turn away from God to their own destruction. We are the faithful ones, whose souls will be saved.” As pastors, ministers, the Lord is impressing us to pray more and stay close to Him so that we can hear what He is telling us daily. It is exciting to hear His voice. Here is what we must all pastors do to remain spiritually strong: 1.) Pray 2.) Fast 3.) Read and study the Word of God 4.) Join with other believers in prayer and fellowship. 5.) Reach out to the poor and others with our testimony and help them in their need. 6.) Tithe and give (This is not the time to stop giving as it establishes our covenant with God and shows that we trust Him and His promises and our provision and security is not in the world's financial system, but rather comes because we are connected to the Kingdom of God.) 7.) Speak words of faith according to the Word of God and do not speak lack or fear in regard to our individual circumstances. God is greater than our circumstances. He will not fail us no matter what we may need. Although everything is shaking, we are assured that everything that is built on the rock of Jesus will remain standing once the shaking ends. Praise God! Soli Deo Gloria!
10. oldal
MAGYAR EGYHÁZ
akiknek munkáját mi folytatjuk tovább, bár megfogyva, de buzgó hittel továbbszolgálva. A 85 esztendő Isten hatalmáról is beszél, amelyet Ő a Mindenható, a maga népének a megtartására használt fel. Isten ereje és hozzánk való nagysága nem abban mutatkozott meg, hogy eltávolított volna tőlünk minden félelmet, hanem arról tehetünk bizonyságot, hogy nehezebbnél nehezebb és félelmesebb Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban! körülmények között megőrzött és megtartott. Minden csak az Ő, Az Amerikai Magyar Református Egyház vezetői, lel- hozzánk való hűségén és szeretetén múlott. 85 év után bátran elkipásztorai és gyülekezetei nevében szeretettel köszöntöm az mondhatjuk, hogy milyen küzdelmet harcolt végig velünk és Amerikai Magyar Református Egyház gyülekezeteit! Hiszem azt, értünk. Hálaadásunkban benne van az előző generációk hitvalló hogy Isten kegyelmét megtapasztalva, közös szolgálatunk az Ő bizonysága, de reménységgel bizakodunk, hogy az utánunk következők is ebből fognak élni és szolgálni. Ne veszítsétek el tehát biországának az építésében eredményes és gyümölcsöző lesz. zalmatokat, talán sokféle rettenés vesz körül, olykor besötétedik az Hittel és hálaadással állunk meg egyházunk történelmének ég fölöttünk, de Isten szeretete továbbra is kísér útunkon, amely 85. évfordulóján, egy újabb mérföldkőnél, hogy megköszönjük bátorításunkra és megtartatásunkra van. Így bíztat minket az Ige, Istennek megtartó szeretetét, de kérjük vezetését is, hogy reménymint ahogyan erre ségünk ne szégyenítsen figyeltek hitvalló meg, s merjük vállalni elődeink is, amikor küldetésünk hűséggel való megszületett a teljesítését. “független egyház” Köszöntök mintiszta gondolata. denkit az Ige szavaival, Az új hazáamely adjon erőt és bíztasba érkezők hozzák son a további munkára és magukban lelki seszolgálatra: “Ne veszítbeiket a háború, a sétek el tehát bizalmatokat, trianoni országszétamelynek nagy jutalma tagolás, a gazdasági van. Mert állhatatosságra válság sorscsapásai van szükségetek, hogy az és reménytelensége Isten akaratát cselekedjéután. Itt megerősötek, és így beteljesüljön dést, bíztatást, a rajtatok az ígéret. Mert lélek gyógyulását az még "egy igen-igen kevés akkor már működő idő, és aki eljövendő, egyházak közösséeljön, és nem késik. Az én geiben remélnek, igaz emberem pedig hitből ahol egy kis Magyar fog élni, és ha meghátrál, -ország várja az ide nem gyönyörködik benne a érkező kivándorlólelkem." De mi nem a megkat. A hivatalos egy hátrálás emberei vagyunk, Az Alkotmányozó Gyűlésen résztvevő 5 lelkipásztor: -ház a Konvent, Mahogy elvesszünk, hanem a Ülnek: Nánássy Lajos, Perth Amboy,NJ, Sebestyén Endre, Duquesne, PA, gyarországról intézhitéi, hogy életet nyerVincze Károly, Carteret,NJ, kedik és tartja az jünk.” Zsidók 10:35-39. Állnak: Borsy Kerekes György, McKeesport,PA, Kovács Mihály, Detroit,MI adminisztratív kapcsolatot a tengeren85 esztendő az Isten által mért örökkévalóság óráján túl szolgáló egyházmegyéjével. A világpolitikai és gazdasági helynagyon kicsi, szinte semmi. Hozzánk való szeretete azonban arra zet azonban válaszút elé állítja az anyaegyház vezetését, s 1921. méltat minket Amerikában élő és szolgáló magyar reformátusokat, október 7-én elfogadja a Tiffini Egyezményt, mely szerint az hogy örvendezzünk, mert ez az eltelt idő egyházunk történetében amerikai magyar református gyülekezetek visszatérnek a Reformed kegyelmi idő. Az, hogy ezen a földrészen magyar református egy- Church közösségébe. Ez az egyház akkor az Amerikában működő ház van, a hűség, az állhatatosság, a kitartás, az Isten ügyét fontos- egyik legnagyobb protestáns egyház. A magyar református gyülenak tartó hit eredménye. kezetek nagy része vállalja és elfogadja az egyezményt és becsatlaEz a rövid visszatekintés nem tudja átfogni minden kozik a nagy egyházba, amelynek alkotó részévé válik, ugyanolyan részletét az elmúlt 85 esztendőnek, de szemünk előtt vannak a jogokat bírva, mint a többi gyülekezet. “kitántorgott” református magyarjaink, akiknek előbb fontosabb Az egyezményt azonban nem mindenki fogadja el, s a volt saját templomot építeni, mint családi otthonaiknak megterem- “független” gondolat itt válik valóra, amit annak idején Dr.Kuthy tése. Azért kell erről beszélni, mert elfelejtjük az áldozathozókat, Zoltán New York-i esperes, majd Sebestyén Endre Duquesne-i akik nem ismertek fáradtságot, és a kenyér-kereset nehéz munkája lelkész álmodott tovább, amelynek azonban a gyülekezetek tagjai után a lélek táplálékáról sem feledkeztek meg, amit a közösségben, részéről sokkal nagyobb támogatottsága volt, mint azt gondolnánk. az egyház falain belül kapott meg mindenki. Nevük ott ragyog Végül is a Tiffini Egyezmény annyiban volt jó hatással a magyar minden templom láthatatlan emléktábláján, akik az Úrnak szerez- református gyülekezetek egy részére, hogy 1924. december 9-én tek dicsőséget és nem maguknak. Hálásak vagyunk az elődöknek, Duquesne,PA-ban megalakul a Független Amerikai Magyar Refor-
85 ÉVES AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ
MAGYAR EGYHÁZ
11. oldal
mátus Egyház. Azon a gyűlésen a legnagyobb lelkesedéssel, de az Egyház című folyóirat, az egyház hivatalos lapja, amely azóta is ősi hithez és egyházhoz való ragaszkodásban egyháztörténetet ír öt igyekezett minden egyházi és közegyházi eseményről beszámolni, lelkész: Dr.Nánássy Lajos, Perth Amboy,NJ; Kovács Mihály, De- közölve az egyház állásfoglalását, cikkeket, prédikációkat magyar troit,MI; Sebestyén Endre, Duquesne,PA; Vincze Károly, Car- és angol nyelven. 1921-től a Tiffini Egyezmény létrejötte után az amerikai teret,NJ; és Borshy Kerekes-György, McKeesport,PA — és hét egyháztanácsos: G.Farkas Károly, Detroit,MI; Koós Lajos, magyar reformátusok között megszakadt az egység, amelyet a két McKeesport,PA; Bodnár István, Perth Amboy,NJ; Ösléger Ferenc, egyháztest megalakulása és az azt követő nézeteltérések okoztak. Donora,PA; Kovács Lajos, Carteret,NJ; Tóth Mihály, Az Amerikai Magyar Református Egyház és az amerikai nagy reMcKeesport,PA; és Morvay Balázs, Duquesne,PA; akik komoly formátus közösséghez csatlakozott Kálvin Egyházkerület életét az odaszánással és a legteljesebb egyetértésben kimondják az egyház elmúlt 85 évben a széthúzások és az ellentét megléte ellenére is szigorúan hitvallásos alapon való megalakulását. Még ezen a mégis az a belső nem titkolt szándék jellemezte, hogy hogyan legyűlésen megválasztják a megszervezett egyházmegye élére az hetne együtt szolgálni az Urat? Hogyan lehetne egységes a két egyelső esperest Sebestyén Endre Duquesne-i lelkész személyében, háztest? Az egységtárgyalások és az egységről szóló beszélgetések míg az első egyházmegyei gondnok Bodnár István Perth Amboy-i állandó témái voltak az elmúlt évtizedek legtöbb gyűlésének, akár vezetői, vagy akár lelkipásztori szinten történtek azok, ilyenkor gondnok lett. félretéve minden nézetSok nehézség és eltérést az ügy érdekében. harc jellemezte ezt az időSajnos az egységtörekvészakot, amelyben az egysek mindig eredmény nélház létjogosultságát vonkül végződtek, anélkül, ták kétségbe a másik egyhogy valami konkrét ered háztest részéről. A megala-mény megvalósult volna. kulás utáni napokban tett Helyi kezdeményezéseklátogatást Duquesne-ben nek azonban mindig volt az akkor Amerikában szemmel látható követhosszú ideig tartózkodó kezménye, ahol két gyüBalthazár Dezső püspök, lekezet egymás közelében az akkori Konvent elnöke, volt és ha megtehették, aki beszédében elismerésközös szolgálatokban musel szólt az új és önálló, tatták meg azt, hogy független egyház megalahitünk, gyökereink ugyan kulásáról és a Magyaror-azok, csak emberi gyarszági Református Egyház, lóság tartja vissza az mint anyaegyház nevében egység megvalósulását. támogatásáról biztosította A közelmúlt eseaz elinduló szerveződést. ményei is erről beszélnek, 1928. szeptember amit mindkét egyháztest 7-én a Trenton,NJ-ben tarpüspöke fontosnak tart, s tott gyűlésen a második az elmúlt évek egy kicsit egyházmegye megalakíközelebb hozták a régi tása is megtörtént, amely álom megvalósulását. Az az egyházkerület megszerelmúlt években is sokat vezését jelentette már akbeszéltünk erről, de legkor 17 gyülekezettel és 12 alább ismét történt valalelkipásztorral. Hűséges mi, kicsi lépések, de a két szolgák, előbb főespereegyháztest közeledésnek sek, majd püspökök, lelszemmel látható nyomai kipásztorok, gondnokok, ezek: gyülekezeti tagok adják Az Amerikai áldozatossággal egyházukJegyzőkönyvi részlet a Független Amerikai Magyar Református Egyház Magyar Református Egynak szolgálatukat, hogy 1924. december 9-én, Duquesne,Pa. tartott első alkotmányozó gyűléséről ... ház és a Kálvin Egyházélő, virágzó, gyümölcsöző kerület a Kálvin jubileum legyen a magyar reformá9. „Korelnök jelenti, hogy a törvények megalkotásával s azok elfogadásával az tus egyházi élet Ameriká- alkotmányozó gyűlés elvégezte feladatát; kihírdeti tehát a jelenlevők igaz lelki örömére a évet közösen nyitottuk meg a keleti parton, ban. A megalakulást köveFüggetlen Amerikai Magyar Református Egyház megalakulását, egyuttal elismerő köszönettel adózik a gyűlés példás munkájáért” ... 2008. októberében a két tő eltelt időszakban még New York-i gyülekezettöbb gyülekezet kérte felvételét az egyháztestbe. Ma 85 év után több gyülekezet sajnálatos ben, amelyen az igehírdetés szolgálatát Ft.Bölcskei Gusztáv magmegszűnése, de újak örvendetes megalakulása után is, 23 anyaegy- yarországi püspök, a Zsinat lelkészi elnöke végezte. Ennek folyházban és 12 missziói gyülekezetben, 24 lelkipásztor szolgálatával tatása következett gyülekezeteinkben, hogy ahol lehetséges, az ünnepségsorozatot az egész ország területén a két egyháztest folyik az egyházi élet. Az egyház életének megszilárdítása és a gyülekezetek egymáshoz közellévő gyülekezetei közösen szervezzék meg, befetagjainak tájékoztatása érdekében 1922-től működik a Magyar jezve azt a nyugati parton. Ezt az alkalmat 2009. november 8-án,
12. oldal
Ontario, Californiában tartottuk, amelyen a szolgáló lelkipásztorok mellett a Kálvin Egyházkerület püspöke és az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke, mindketten igehírdetéssel szolgáltunk a közelből érkező gyülekezetek tagjai előtt. Tervünk, hogy a Kálvin jubileumi év tiszteletére a két egyháztestünk közös újságot ad ki a 2010. év folyamán. A két egyháztest vezetősége megegyezett arra nézve, hogy az anyaországból érkező, és az Egyesült Államokban szolgálatot vállaló lelkipásztorok részére közös Lelkészképesítő Bizottságot állítunk fel, hogy könnyebb legyen a két egyháztest közötti lelkészi állások betöltése. Ugyancsak tárgyalások folynak közös Zsinat tartásáról, amelyen a két egyház egyezteti szolgálati, missziói, egyházpolitikai és egyéb szervezeti álláspontját. Közös elhatározással mindkét egyháztest képviseltette magát a 2008. november 17-18-i budapesti Diaszpóra Konferencián, amelyet a Magyarországi Református Egyház szervezett. Ezen az eseményen a világon működő összes magyar református egyház képviselője, vezetője megjelent. Szétszórtságban élő gyülekezeteink történetében talán az első ilyen nagyobb szervezett közös alkalom volt, amelyen megismerhették egymást a hazától távolba szakadt magyar református egyházak vezetői. A konferencia sok kérdéskört tárgyalt, végül egy közös ajánlásban tártuk terveinket az anyaegyház felé, amelynek remélhetőleg meg lesznek a jövőbeni áldásai. (Ez az Ajánlás a Magyar Egyház 2008. évi 4.számában megtalálható) Mindezek az események nem világot rengető ügyekről beszélnek, de mégis olyan közeledő lépések, amelyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy előkészítsük a rég óta várt amerikai magyar református egységet. Püspöki látogatásaim alkalmával részletes tájékoztatót adok gyülekezeteinknek a világban szolgáló magyar református egyházak egységesülésének lehetőségéről és annak munkálásáról, amit egyházunk vezetősége határozottan támogat. A magyar református egység és annak munkálása minden hívő magyar református számára kötelesség. Ezt a munkát és szolgálatot vállalta fel több mint egy évtizeddel ezelőtt a Magyar Reformátusok Világszövetsége és később a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, amit most a Kárpát-medencei Generális Konvent folytat tovább. Örömmel vettünk részt egyházunk képviseletében a Diaszpóra Konferencián 2008. novemberben Budapesten, amely rámutatott arra, hogy milyen szétszórtan élünk a nagy világban és sokáig milyen keveset tudtunk egymásról. Mint magyarok és mint reformátusok, felelősek vagyunk egymásért, bárhol éljünk a világban. Szükségünk van egymás bíztatására, az egymásáért mondott imádságainkra, mert Istenben Krisztus által egyek vagyunk. Egyházunk a 2009. május 14-én tartott Püspöki Tanácsának rendkívüli gyűlésén hivatalosan megszavazta csatlakozását a Magyar Református Egyházhoz. Részei lehetünk a világon szétszórtságban működő egységes Magyar Református Egyháznak. Az Alkotmányozó Zsinat egyháztörténeti eseményén egyházunkat Dr.Kocsis Attila esperes és Szabó Sándor püspök képviselte, és aláírásukkal nyilvánították ki az Amerikai Magyar Református Egyház csatlakozási szándékát a Magyar Református Egyházhoz. Természetesen egyházunk 2010-ben tartandó Zsinata meg kell, hogy erősítse ezt a döntést. Mindezek az események és történések, részei a 85 esztendőnek, amelyben hisszük, hogy Isten cselekszik velünk kegyelméből, szeretetéből. Megtartatásunk jel arra, hogy érdemesek vagyunk előtte a szolgálatra, az Ő országa építésére, amelybe bevon minket, felhasznál, számonkéri erőnket, hitünket, tálentumainkat. Az apostol szavaival a Zsidókhoz írt levél 10:35-39-ben a jövőbetekintésre
MAGYAR EGYHÁZ
bíztat és bátorít, minket is, a 85 eves Amerikai Magyar Református Egyházat, annak vezetőit, lelkipásztorait, presbitereit, egyháztagjait: “Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még "egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Isten áldja az Amerikai Magyar Református Egyházat. Ontario, California 2009. december 9. Szabó Sándor, püspök
HUNGARIAN REFORMED CHURCH IN AMERICA BISHOP’S COUNCIL MEETING August 25-26, 2009. Ligonier, PA BISHOP’S REPORT Dear Members of the Bishop’s Council, Chief Elder Beke, Pastors, Deans, Chief Elders, Guests, Brothers in the Lord Jesus Christ. Greetings to the members of the Bishop’s Council of the Hungarian Reformed Church in America and those in attendance. I especially thank the Bethlen Home for its continued support, so that we can hold our meeting here, where as always we gathered as brothers. We thank the Reverend Imre A. Bertalan, Pastor and Executive Director for his service and true Hungarian hospitality and those Bethlen employees who provided help for this event. I greet everyone with the word of the scripture from Hebrews 10:35-39 -- „So do not throw away this confident trust in the Lord. Remember the great reward it brings you! Patient endurance is what you need now, so that you will continue to do God’s will. Then you will receive all that he has promised. “For in just a little while, the Coming One will come and not delay. And my righteous ones will live by faith. But I will take no pleasure in anyone who turns away.” But we are not like those who turn away from God to their own destruction. We are the faithful ones, whose souls will be saved.” In my Bishop's report, I would like to guide your attention to a few important issues. The same problem of the past decades is still with us and forcing us to make a change. Last year I had the opportunity to attend the Diaspora conference in Budapest, and meet the leaders of every Hungarian church from around the world. This was possibly the first event that brought together and facilitated the elders of the Hungarian churches outside of Hungary. The conference addressed many questions and forwarded our collective plans to the mother church. (The details can be found in the Magyar EgyházMagyar Church 2008. 4th edition.) I hope that our proposal will come to fruition in the near future. We become the center of attention and everybody would like to learn the multifaceted nature of our American-Hungarian reformed service. Our history and formation is known, along with separation and the current efforts for reuniting. We spoke many time about the issue last year, in small steps but the decades long talks resulted in definite progress. I would like to list these achievements.
MAGYAR EGYHÁZ
1.The Calvin anniversary year was opened jointly on the East-Coast at the two New York congregations in Oct of 2008, Bishop Bölcskei providing the service. This was and will continue in other congregations, where it is possible the congregations are holding these events jointly with the last event on the West Coast, to be held in Ontario on Nov 1, 2009. Pastors and congregations are very welcome. 2. In honor of the Calvin anniversary, the two church bodies will edit a joint publication during the year 2009. 3. The elders of the two church bodies came to agreement and established a Ministerial Qualifying Committee to allow for better job placement for the pastors arriving from abroad. 4. There are discussions about to hold a joint Synod meeting, where both entities can discuss issues related to service, mission and church politics. 5. Throu a common decision both church bodies were represented at the Diaspora Conference in Budapest, on November 1718, 2008. During my Bishop’s visitations I always inform our congregations of the possibility of this union, which our leaders endorse and promote as well. The promotion and support of the Hungarian reformed union is a mission and a duty of all reformed Hungarians. This work was taken on many decades ago by the World Federation of the Hungarian Reformed Churches and the Consultative Synod of the Hungarian Reformed Churches and is being continued by the General Convent of the Carpathian Basin. We were glad to attend the 2008 Diaspora Conference in Hungary, which pointed out how dispersed we are in the world and how little we know of each other. We need to encourage each other, pray for one another, because we are all one in Christ. We have waited a long and were finally able to experience the embrace of the mother church on May 22 in Debrecen. On May 14, at the Special Bishop's Council meeting, our church has officially voted to join the Hungarian Reformed Church. At the historic meeting of the Constituting Synod, the Rev.Dr.Attila Kocsis, Dean and I represented our church and declared our intention to join the Hungarian Reformed Church with our signatures. The decision has to be confirmed by the 2010 General Assembly of course. During my service I have visited congregations, and held services at Staten Island, NY; Carteret, NJ; Washington,D.C; Chicago,IL; Toronto,ON; Windsor,ON; Honolulu,HI; Houston,TX; (3 times) Denver,CO. I attended the meeting of the Consultative Synod of the Hungarian Reformed Churches in Balatonszárszó and later in Budapest. I held services at the reformed congregations of Üllő, Hajdúnánás, Budapest-Klauzál tér. I was took part on the Eastern Classis meeting in New York,NY. I represented our church at the Calvin Synod UCC yearly meeting in Somerset, PA. I was in Ligonier,PA three times for various Bethlen Home and other church meetings. I also represented our church at the anniversary celebrations of the Grace Hungarian Reformed Church in Tarzana,CA. I served at the funeral of the Reverend Dr. Imre Bertalan in Washington,D.C. along with the opening of the Calvin year in New York,NY. I attended the Diaspora Conference in Budapest along with the three day long meeting of the Synod of the Hungarian Reformed Church and on May 22 the meeting of the Constituting Synod of the Hungarian Reformed Church in Debrecen. On May 14 at a Special teleconference meeting, our Bishop’s Council has voted on the subject of joining the Hungarian Reformed Church. Due to his appointment in the Calvin Synod, the Bishop's Council has accepted the resignation of Rt.Rev.Stefan M.Török, from the office of the Ecclesiastical Secretary.
13. oldal
Rev.Ferenc Varga, Dean was appointed to continue the duties of the Ecclesiastical Secretary. May God bless his service. We thank Rt.Rev.Stefan M. Török for his many decade long services in our denomination. Important information regarding the life of our congregations: Eastern Classis: 15 congregations The Cliffside, NJ congregation disbanded, the assets have gone to the Eastern Classis and will be used for missionary expenses. Three mission congregations have been established, Atlanta,GA with Rev.Csaba Szilágyi's service and Charlotte,NC and Columbia,SC with the service of Rev.András Debreczeni. In the last year Rev.Imre Bertalan has passed away, we are grateful for his long service in our denomination and in the Washington,D.C. congregation. The congregation which he has established will be served by Rev.Judit Mayer and Rev.László Petró. Rev.Barnabas Rőczey has retired from New Brunswick,NJ, the congregation elected Rev.Zsolt Ötvös as new pastor. Rt.Rev.Stefan M. Török left the Carteret,NJ congregation, but he continue his service in the Staten Island,NY congregation. Central Classis: 6 congregations In the Windsor,ONT congregation the new pastor is Rev.Zoltán Lizik from Hungary. The Chicago,IL congregation has admitted to our denomination. Interesting to note that 50 years ago at one of the Central Classis congregation in Duquesne,PA, the first bishop of our denomination Rt.Rev.Zoltán Béky was elected on February 21, 1958 until then only the “Senior Dean” “főesperes” was the highest title and office. Western Classis: 13 congregations Its important to recognize some of our new congregations in the Western Classis: Seattle,WA, Denver,CO, Houston,TX, Dallas,TX, Honolulu,TX, Austin,TX, Portland,OR. Those congregations what I did not mention may serve with faith and I ask God to give them strength so they can continue to fight our battles and so that their efforts may come to result for the glory of God. The Ministerial Qualifying Committee accepted Rev.Judit Mayer and Rev.András Balogh pastors. God bless their services. The Youth Camp was a success last year and this year as well. Thank for the service of Mr.Gabor Csapo. May God’s bless follow their work. Three volumes of the past due editions of the Magyar Egyház-Magyar Church newspaper are now ready and copies are available at the meeting. I accept responsibility for the delay, part of the problem was my busy schedule and the other a miscommunication with the co-editor who expected more material from me, while I was under the impression that the material I sent was sufficient. However, the old issue - that the pastors are not contributing materials for the newspaper - is still a problem, making the work of the editor harder than it has to be. I thank my colleagues for supporting my work and services in the last year, Mr.Anthony C. Beke, Chief Elder, Rt.Rev.Stefan M. Török, Ecclesiastical Secretary, Dr.Zoltán Mester, Lay Secretary, Mrs.Szilvia Russell, Treasurer, Mr.Károly Okos, Controller, Rev.Dr.Attila Kocsis, Rev.Ferenc Varga, Rev.Balint Nagy, Deans and every other officer for their faithful service. God bless the service of the Hungarian Reformed Church in America Respectfully submitted, Sándor Szabó, Bishop
14. oldal
MAGYAR EGYHÁZ
közötti lelkészi állások betöltése. Ugyancsak tárgyalások folynak közös Zsinat tartásáról, amelyen a két egyház egyezteti szolgálati, missziói, egyházpolitikai és egyéb szervezeti álláspontját. Ugyanc2008. november sak közös elhatározással mindkét egyháztest képviseltette magát a Mi az oka annak, hogy az amerikai magyar reformátusság november 17-18-i budapesti Diaszpóra Konferencián. Ezek olyan két külön egyházban él? közeledő lépések, amelyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy Az 1900-as évek elején, a nagy gazdasági világválság előkészítsük a rég óta várt amerikai magyar református egységet. következtében történt hatalmas kivándorlás után az Amerikában Elhangzott az egyik előadásban, hogy a nyelvükben már letelepedett magyarok egy idő után nagy hittel és lelkesedéssel elangolosodott gyülekezetek is magyar lelkészt kérnek. Ez érdekes. saját egyházakat alapítottak és templomokat építettek maguknak. A Mi ennek az oka? kezdeti nehézségek idején, templom és szervezett közösségek Gyülekezeteinkben főleg a keleti parton már a harmadik, hiányában az Amerikában akkor már jól működő holland és német sőt a negyedik generáció jár templomba, akik ha nyelvükben nem hátterű református és presbiteriánus egyházak segítették a magyar is, de szívükben még megőrizték magyar gyökereiket. Ez arra református testvéreinket az ő egyházszervezetükbe és az egyházi kötelezi őket, hogy az angol nyelvű magyar egyházukban magyarul életbe való bekapcsolódásba. Évekkel később azonban az is tudó lelkipásztor végezze a szolgálatot. A nyugati parton ez még önállósodni akaró gyülekezeteink egy része nem ígényelte ezt nem probléma, itt minden gyülekezetben magyar nyelven hangzik felsőbb és idegen vezetést, kiszakadtak ebből a kapcsolatból és az igehírdetés. megalakítottak egy teljesen különálló, minden amerikai egyházi kapcsolatot nélkülöző egyháztestet „Amerikai Független Magyar Hogyan készül az Amerikai Magyar Református Egyház a Református Egyház” néven, amely ma az „Amerikai Magyar Kárpát-medencei anyaegyházak közötti egység jövő májusban Református Egyház” nevet viseli, jelenleg 33 gyülekezet tartozik esedékes kimondására? Az Amerikai Magyar Református Egyház is hozzánk. Több gyülekezet azonban nem vállalta az önállósodás csatlakozik ehhez a formációhoz? útját, amelyek később a „Krisztus Egyesült Egyháza” – „United Püspöki látogatásaim alkalmával részletes tájékoztatót Church of Christ” amerikai egyházi szervezetnek lettek a tagjai a adok gyülekezeteinknek a magyar református egyházak mai napig, 29 gyülekezet tartozik hozzájuk. Így lett a két egységesülésének lehetőségéről és annak munkálásáról, amit egyegyháztest belső használatban említett neve „független” és házunk vezetősége határozottan támogat. A magyar református „csatlakozott”, mindkét egyháztest élén egy-egy püspökkel. Az egység és annak munkálása minden hívő magyar református amerikai magyar református gyülekezetek kezdeti szerveződéséről számára kötelesség. Ezt a munkát és szolgálatot vállalta fel több és megalakulásáról nagyon részletes és hiteles összefoglalót ad mint egy évtizeddel ezelőtt a Magyar Reformátusok Dr.Komjáthy Aladár: A kitántorgott egyház c. könyve, amely úgy Világszövetsége és később a Magyar Református Egyházak Tanáctudom, hogy a magyrországi református könyvesboltokban skozó Zsinata, amit most a Kárpát-medencei Generális Konvent beszerezhető. folytat tovább. Örömmel vettünk részt egyházunk képviseletében a Van-e ennek a gyakorlatnak értelme napjainkban? Diaszpóra Konferencián, amely rámutatott arra, hogy milyen Elképzelhető belátható időn belül ennek a két egyháznak az szétszórtan élünk a nagy világban és sokáig milyen keveset tudtunk egymásról. Mint magyarok és mint reformátusok, felelősek egyesülése? Ez a szolgálati gyakorlat több mint 80 éve folyamatos, vagyunk egymásért, bárhol éljünk a világban. Szükségünk van amit részben megszoktunk, részben tudomást vettünk róla. Az, egymás bíztatására, az egymásáért mondott imádságainkra, mert hogy van-e értelme, az egyedül Istenre tartozik, ha emberileg né- Istenben Krisztus által egyek vagyunk. Mi már régóta készülünk zzük, szükségünk lenne az egységre. Amerikában a két magyar arra, hogy az anyaegyház ölelését megérezzük, s reménység szerint református egyháztest egyesülése mindig napirenden volt az elmúlt erre 2009. májusban lesz alkalom. Isten áldja meg egyházunkat 80 évben, mindkét részről minden püspök szívügyének érezte a nemes tervének megvalósításában.
Riport Ft.Szabó Sándor püspökkel a Reformátusok Lapjában
ketté szakadt magyar reformátusság egyesülését, amelyet mindig megakadályozott valamilyen emberi gyarlóság vagy az a gond, hogy melyik egyház mit ad fel a magáéból az egység érdekében. Amikor 2006-ban a gz-lekeyetek megválasztottak ay Amerikai Magyar Református Egyháy püspöki szolgálatára, az egyik legfontosabb feladataim között említettem az egyesülést. Nem dicsekvésként mondom, de eddig talán az utóbbi két évben történt a legtöbb előrehaladás a két egyháztest közötti közeledésben a következő területeken: A Kálvin jubileum évét közösen nyitottuk meg a keleti parton a két New York-i gyülekezetben, amelyen az igehírdetés szolgálatát Ft.Bölcskei Gusztáv püspök végezte. Ennek folytatása következik gyülekezeteinkben, hogy ahol lehetséges, az ünnepségsorozatot az egész ország területén a két egyháztest egymáshoz közellévő gyülekezetei közösen szervezzék meg, befejezve azt a nyugati parton 2009.október 31-én. A Kálvin jubileumi év tiszteletére a két egyháztestünk közös újságot ad ki 2009. februárjában . A két egyháztest vezetősége megegyezett arra nézve, hogy az anyaországból érkező, és az Egyesült Államokban szolgálatot vállaló lelkipásztorok részére közös Lelkészképesítő Bizottságot állítunk fel, hogy könnyebb legyen a két egyháztest
Fénykép a 2009. évi Bibliaév kiállításán nagy költőinkről: Ady Endre és Babits Mihály a Bibliával a kezükben
MAGYAR EGYHÁZ
15. oldal
Remény Hope
Október 6-i megemlékezés Tisztelt egybegyűltek, a magyar nemzet vértanúira emlékezők! Manapság gyakran fölmerül a kérdés: ki a magyar? Sokan és sokféle választ adtak erre a kérdésre. Magam is sokat töprengtem ezen, hiszen olyan magyar nagyságokat ismerünk, akik nem is nagyon beszélték a nyelvünket, mint pl. Liszt Ferenc, vagy nem a magyar volt az anyanyelvük, mint pl. Prohászka Ottokár és még sorolhatnánk. Ugyanakkor számos olyan embert is ismerünk, akinek a magyarsága nyűg, gúny tárgya, hiába is anyanyelve a magyar és tagozódott be a magyar társadalomba. Válaszom megfogalmazásában semmiképp sem tekinthetek el attól az alkalomtól, amiért most és itt összegyűltünk. Hogy gyászunkban megemlékezzünk az 18481849-es szabadságharcunk bukását követő osztrák bosszúhadjárat megalázó módon kivégzett áldozatairól. Felfogásom szerint ugyanis az 'Aradi Tizenhárom' minden tagja magyar volt, akár beszélt magyarul akár nem, akár magyarnak született, akár nem. 1849. október 6.-án Pesten felségárulási bűnt felróva kivégezték gróf Batthányi Lajost, az 1848 áprilisi új magyar alkotmány nevében állami önállóságát részben visszanyert Magyar Királyság első miniszterelnökét. Ugyanezen a napon hajtották végre a Haynau által erőltetett hadbíróság halálos ítéleteit a Magyar Királyság hadserege főtisztjein. A császári haditörvényszék ítélete alapján, ugyancsak felségárulás címén ítélték halálra és mint a gonosztevőket, kötél által veszejtettek el kilenc tábornokot, négyet „kegyelemből” golyó általi halálra ítéltek és végeztek ki az aradi vár mellett, név szerint és ebben a sorrendben: Kiss Ernőt, Schweidel Józsefet, Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidot, agyonlőtték,
Pöltenberg Ernõt, Török Ignácot, Lahner Györgyöt, Knezich Károlyt, Nagysándor Józsefet, LeiningenWesterburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost és végül Vécsey Károlyt pedig felakasztották. Pöltenberg Ernő tábornok, lovag, kivégzésükre indulva a következő szavakkal biztatta társait: "Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!". Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket – Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost – vezették a kirendelt katonaság elé. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, majd midőn a parancsnokuk kardjával intett, a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s onnan adták le Kiss Ernőre is a halálos lövést. Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok: Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és utolsónak, de nem végezetül Vécsey Károly. Vécsey vértanú büntetését – saját apja közbenjárásának köszönhetően – súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sorra elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem szívelték különösebben egymást, most megcsókolta Damjanich kezét. A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófaoszlopokat is. Katonák számára az akasztás kifejezetten megalázó ítélet. Miért alázták meg a magyar szabadságharc vezető tisztjeit? A hatalom tombolt, bosszút akart állni vélt sérelmein, hiszen az osztrák-németeknél alacsonyabb rangúnak tartott magyarok áprilisi, törvényes állami önállóságuk elérése után hamarosan olyan haderőt állítottak fel és teremtették meg hozzá a fegyvergyártásukat is, hogy a császári hadseregnek ellen tudtak állni. Visszaszorították azt az osztrák földre és az újsütetű császárnak az orosz cár segítségét kellett kérnie, hogy leverje az ellenállást. Nem használt a Magyar Királyság nemzetiségeinek fellázítása sem, sem a pénzügyi blokád, a makacs magyarok saját útjukat akarták járni – és ez sikeresnek tűnt. (...) A bresciai hiéna, Haynau, beteges gyűlöletében igyekezett a magyar népet a legmélyebb érzelmeiben megalázni. Ezért is hajttatta végre az aradi kivégzéseket úgy, ahogy tette. Vele szemben a magyar nemzeti erkölcs megnyilvánulását a kivégzésre vitt főtisztek utolsó mondatai sugározzák. Hallgassák meg a halálra ítéltek kivégzés előtti utolsó szavait: Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar
18. oldal 16.
népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot. Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt. Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata. Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük. Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat. Láhner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom. Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek. Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját. Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett. Pöltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide. Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot. Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak őt szolgáltam. Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt. Igen, átsüt az aradi tizenhárom erkölcsi felsőbbsége. Karl Ernst törzshadbíró, aki a halálos ítéleteket meghozta, 1867ben, tehát a kiegyezés esztendejében Ferenc Józseftől lovagi rangot kapott. És ez mindent elárul a Habsburg háznak a magyarokkal szembeni érzelmeiről. Ki hát a magyar? Ki is volt tulajdonképpen az aradi tizenhárom? Aulich Lajos (1792-1849) Császári tiszt, a Sándor gyalogezred alezredese, 1848-ban honvédezredes, 1849-től tábornok. Görgey híve, 1849. július 14-től augusztus 11-ig ő volt az ország utolsó hadügyminisztere. Damjanich János (1804-1849) Szerb határőrcsaládból származott, a magyar nemzeti törekvések és a radikális polgári reformok híve. 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során, győzelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és személyes bátorsága is. Világos után ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt. Dessewffy Arisztid (1802-1849) Középbirtokos nemes, 1839ig a császári hadseregben szolgált. 1848-ban belépett a Sáros vármegyei nemzetőrségbe, hamarosan alezredes, majd ezredes lett. 1849-ben tábornoki kinevezést kapott. A temesvári csata után hadosztályát török földre akarta átvezetni, de Karánsebesnél Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszé-
MAGYAR EGYHÁZ
lésére letette a fegyvert. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján főbelövésre változtattak. Kiss Ernő (1799-1849) Császári tiszt volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. 1848. december 22-én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos főhadiparancsnokká léptetik elő. Knézich Károly (1808-1849) Tiszt volt a császári seregben, 1848-ban századosként részt vett a délvidéki harcokban. 1849 márciusától a főseregnél a tavaszi hadjárat során dandárparancsnok ezredesi rangot kapott. A peredi csata után Görgey leváltatta, ekkor Kossuth a felső-tiszai tartalék hadtest parancsnokává nevezte ki. Lahner György (1795-1849) Császári tiszt, majd 1848-ban a 3. honvédzászlóalj parancsnoka. 1848 októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelő lett. 1849 januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabadságharc hadiiparának irányítója volt. 1849. február 6-án tábornokká nevezték ki. Lázár Vilmos (1815-1849) Volt császári tiszt, 1848-ban százados, 1849 februárjától őrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849 nyarától vett részt a harcokban. Karánsebesnél tette le a fegyvert. A börtönben írott visszaemlékezései 1883-ban megjelentek. Leiningen-Westerburg Károly gróf (1819-1849) A magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka előbb császári tiszt volt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt személyes bátorságával. Németül írt naplóját és leveleit később kiadták. Nagysándor József (1804-1849) 1823-tól a császári hadseregben szolgált, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, őrnaggyá nevezték ki a Pest vármegyei lovas nemzetőrséghez. Kitűnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elő. Nagyváradon csatlakozott Görgeyhez, augusztus 9-én Aradra ment és serege maradványaival Schlikkel készült megütközni, de Görgey ebben megakadályozta. Ezután követte a fővezért Világosra, bár nem tartozott Görgey hívei közé. Pöltenberg Ernő (1813-1849) Császári tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyének híve lett. Kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849 áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként ő közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételről. Ennek megtörténte után az osztrákok elfogták. Schweidel József (1796-1849) Császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécsből hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka. A forradalom bukása után letartóztatták és bitó általi halálra ítélték, de végül felesége könyörgésére az ítéletet golyó általi halálra
MAGYAR EGYHÁZ
változtatták. Török Ignác (1795-1849) Az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig ő volt a vár parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden erődítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká. Vécsey Károly (1807-1849) Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 1848 decemberétől tábornok, 1849ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt. Damjanich János szerb volt. Leiningen-Weissburg Károly német, Pöltenberg Ernő, Lahner György, Schweidel József osztrák, Knézich Károly horvát volt. Bátran álltak a bitófa alá, a kivégzőosztag elé, mert felesküdtek a magyar alkotmányra és esküjük szerint védték a magyar népet – és adták érte életüket. Magyarok, mert azonosultak a magyar nemzettel, képviselték annak érdekeit és vállalták annak sorsát. A bíróság felségárulásban találta őket vétkesnek, holott akinek csapatai ellen harcoltak, I. Ferenc József ekkor nem volt magyar király. Jelassich bárót még V. Ferdinánd nevezte ki horvát bánná és indíttatta el a magyarok ellen, aki 51 ezer fős seregével szeptember 11.-én átkelve a Dráván, átlépte a magyar-horvát határt. Majd V. Ferdinánd őt nevezte ki 1848 október 3.-án Magyarország helytartójának – nem tudván, hogy a serege Pákozdnál szeptember 29.-én tragikus vereséget szenvedett. Az az V. Ferdinánd, aki jóváhagyta az áprilisi törvényeket, mellyel Magyarország államiságát garantálta és melynek alapján nyerte el gróf Batthányi Lajos a miniszterelnöki széket és amelynek törvényét messze a márciusi 'forradalom' előtt megfogalmazták és az uralkodóval egyeztették. A miniszterelnöki posztról Batthányi és kormánya szeptember 11.-én lemondott és nem szállt szembe V. Ferdinánd döntésével – mégis kivégezték. Jelassich egyébként nem rendelkezett a császár parancsával, ezért, bár osztrák zászlók alatt vonult, a magyar huszárok joggal és törvényesen álltak neki ellen. A pákozdi ütközetet megelőző napon a feldühödött pesti polgárok a császár által Pestre küldött Lamberg altábornagyot a dunai hajóhídon megrohanták és felkoncolták. Ez az egyetlen törvénytelennek tekinthető erőszakos cselekedet, ami a március óta tartó forradalmi változásokat kísérte. A magyarok minden más esetben csakis az őket ért támadás ellen védekeztek. Hol van akkor a megtorlásban oly előszeretettel felhozott lázadás? A háttérben mindenképp a magyar önállóságnak az osztrákok számára nem kívánt kiterjedése állt: önálló pénzügy és belügy! Jóllehet, az áprilisi törvényekben ez mind benne volt, V. Ferdinánd október 3.-ai irata szerint ez az ő akarata ellen irányult és ezért a magyar parlamentet feloszlatta. Ez viszont kétségtelenül törvénytelen volt az ő részéről, pl. már csak azért is, mert a parlament még nem fogadta el az előző évi zárszámadást és az 1849-es évi költségvetést. De hát nagyon is jól tudjuk, hogy az ilyen hatalmi
19. oldal 17.
körökben mennyit számít a valódi törvényesség és mennyit számít a saját nyers érdekük. Milyen mértékben lehet számítani a következetességre, a megegyezés mennyit ér. Nagyon jól érzékelhető, hogy már akkor is voltak sokkal egyenlőbbek az egyenlőnek kikiáltottak között és ők bármikor egyoldalúan megváltoztathatták a velük kötött szerződést. Így van ez ma is. A magyar hadsereg nem támadta meg az osztrákokat, pusztán csak az államiságának a letörésére megszervezett és orvul rászabadított haderőnek ellenállt, ráadásul a saját területén. V. Ferdinándot december 2.-án az osztrák főurak a császári címről lemondatták és unokaöccsét, Ferenc Józsefet tették császárrá. De a magyar urak és a magyar parlament nem mondatta le V. Ferdinándot és nem választott helyette új királyt! Ferenc József egészen a kiegyezésig nem koronáztatta meg magát, tehát nem volt törvényes magyar király. De nem is kezelte úgy a magyarokat, mint akiknek ő az általuk megválasztott törvényes királya, hanem csupán úgy, mint a birodalma alsóbbrendű és ellene lázadó szolgáit. Mint fegyverrel szerzett terület rabszolgáit. Később Debrecenben a Habsburg házat megfosztották magyar uralkodói jogától, mert rátámadt a népére. Ez a magyar alkotmány és a Szent Korona jogrend alapján nem volt törvénytelen. Akkor a Ferenc Józsefnek nem engedelmeskedő, az osztrák majd orosz szövetséges inváziós haderőnek ellenálló hadsereg főtisztjei hogyan lehettek felségárulók? Ferenc József csak a hatvanas évek olasz és bajor katonai kalandjainak bukása után koronáztatta meg magát magyar királynak, nem a magyarok iránti tiszteletéből eredően, hanem az Osztrák Birodalom pusztulásától való félelmében, hogy vetélytársaival szemben valamiféleképp meg tudjon erősödni. A korabeli magyar értelmiség ezt valóban így is értelmezte, hiszen amikor 1857-ben Ferenc József látogatóba jött Magyarországra és Arany Jánosra ráparancsoltak, hogy írjon üdvözlő verset a császár köszöntésére, Arany János a magyar értelmiség szószólójaként a Walesi bárdokat írta meg (1856), amiben ezt üzeni a császárnak: „Elhunyt csatában a derék, No halld meg Eduárd: Neved, ki diccsel ejtené, Nem él oly velszi bárd. Emléke sír a lanton még -No, halld meg Eduárd: Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd!” És valóban. Az október 6-án, Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajos halála után fennmaradt egy Ferenc Józsefnek szánt családi átok, amely úgy hangzik, mint egy bibliai prófécia: "Az ég és pokol pusztítsa el boldogságát! Minden nemzetsége vesszen ki a föld színéről! őt magát azokban verje meg az Isten, akik legközelebb állnak szívéhez! Az élete csak rombolás legyen, s a gyermekei nyomorultul pusztuljanak el!" E családi átok mellett Ferenc Józseffel kapcsolatban ebben az időben még egy babonás jövendölés is közszájon forgott. Azt tartották, hogy a császár famíliájának 13 áldozattal kell bűnhődnie az aradi vértanúkért. Aki nem hisz a jóslatokban és az átkokban, azt is bizonyára elgondolkoztatja, hogy mit mért a sors a későbbiekben az uralkodóra és
18. oldal
családjára. 1. Ferenc József első gyermeke, Zsófia 1857-ben, alig 1 éves korában meghalt. 2. Sógornője, Charlotte mexikói császárné 1867 márciusában megőrült. 3. Két héttel később Habsburg Matild főhercegnő tűzhalál áldozata lett. 4. Újabb két hétbe sem telt, és Queretaróban agyonlőtték Ferenc József öccsét, Miksa császárt. 5. 1889. Január 30-án következett be a mayerlingi tragédia, amikor Rudolf trónörökös lett öngyilkos. 6. 1891-ben a tengereken eltűnt a főhercegi rangjáról lemondott furcsa Habsburg, Nepomuk János Szalvátor, aki az Orth János nevet vette fel. 7. Lovas baleset áldozata lett Vilmos Ferenc Károly főherceg. 8. Vadászbalesetben elhalálozott Ferenc József unokatestvére, László főherceg. 9. Tűzvész áldozata lett Zsófia főhercegnő, Ferenc József sógornője. 10. 1898. szeptember 10-én Genfben egy Lucheni nevű anarchista leszúrta Erzsébet királynét. 11. Mérgezésben meghalt a 19 éves Klotild főhercegnő. 12. és 13. Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát. Beteljesült az átok. Az ország pedig elhallgatott, néma ellenállásba burkolódzott. Ez számos olyan felszíni jelenséget is létrehozott, amin talán mosolyognunk lehet, mégis az összetartozás és az összefogás jelképe lett. Ilyen volt pl. hogy sörrel a magyar nem koccintott. Az osztrákok kedvenc italát, a sört ugyan fogyasztotta, de tiltakozásként a korsót csak odacsapta az asztalhoz: azért se! A néma – szinte értelmetlennek tűnő, mégis hatékony – ellenállást jól fejezte ki Jókai Mór: Az új földesúr c. regényében, ahol a magyarok között földet vásárló hajdani osztrák főtiszt (talán éppen Haynau?) végül maga válik magyarrá. A néma ellenállás – és a kudarccal végződött olasz, majd bajor katonai kaland, különösen az 1866-os Kőnigrätz-i vereség – vezette az osztrák uralkodóházat a magyar királyi cím fölvételéhez és a koronázási szertartás alapján a magyar nemzet alkotmányára tett eskühöz. A hírhedt 'Kiegyezés' azonban csak elnyújtotta a Habsburg ház agonizációját, végzetes jövőjét már nem akadályozhatta meg. A Habsburgok (majd Mária Terézia utódaitól kezdve tulajdonképpen Lotaringiaiak) magyar gyűlölete a saját maguk magasabb rendűségének tudatában nem ekkor keletkezett. Talán éppen nem felejtették el, hogy a Habsburg háznak az osztrák trónra – majd ennek következtében a Német-Római császári trónra kerülését – a XII. századi morva-mezei ütközet alapozta meg. A vesztésre álló Rudolf azonban a mag-
MAGYAR EGYHÁZ
yar király, a húszas évei elején járó IV. (Kún) László bátorsága és elsöprő hadi tehetségével párosult segítségével győzött. Megbocsáthatatlan bűn! A Habsburg ház ettől kezdve ácsingózott a magyarok feletti uralom megszerzésére. Erre katonai ereje sohasem volt elégséges. Ellenben a beházasodás és ezen keresztül a családi örökösödés politikáját mesterien használta ki és amikor II. Lajos elbukta a mohácsi ütközetet és maga is ott pusztult, kitárult számukra a magyar trónra jutás lehetősége. 1541-ig még az 1526 novemberi, Székesfehérváron tartott országgyűlésen királlyá választott és koronázott Szapolyai János állta az útjukat. Az országnak ezidőben két királya volt, mert a Szapolyai királlyá koronázását követően, II. Lajos felesége, Habsburg Mária jogaira hivatkozva néhány főúr 1526. december 17.-én a Pozsonyba menekült országgyűlésen Ferdinándot választotta királynak. Erre a Jagello-Habsburg házassági szerződés adhatott neki jogalapot. Hogy Ferdinánd a 'feladatát' sikerre vigye, Szapolyai János haláláig 11-szer csapott le katonáival magyar területekre a reformáció terjedése ellen hadakozva. Ezzel nagyobb kárt okozott az országnak, mint az ellenséges törökök, és egyszer sem fordult a török ellen, aki aztán János halálát követően 1541. augusztus végén ellenállás nélkül vonult be Budára. Ettől kezdve állandó a magyarság küzdelme a magyarokat másodrendűnek tartó osztrák/német hatalom elnyomó és megalázó politikájával szemben. Bocskai István 1604-es, Thököly Imre 1678-as, majd II. Rákóczi Ferenc 1703-as Habsburg ellenes 'lázadása' és szabadságharca fémjelzi a kort. Két ellentétes kultúra ütközése! Ekkoriban még a magyar falvak harmada faluközösségben élt, a Szent Korona Tan erkölcse nem engedte Magyarországon a feudalizmus eluralkodását. A feudális, hűbéri jog aztán a Pragmatica Sanctio alapján magyar királynőnek koronázott Mária Terézia majd fia, II. József uralkodása alatt teljesült ki. II. Józsefet magyar-gyűlölete és a német magasabbrendűségi tudata már odáig vezette, hogy a német nyelvvel cseréltette volna le az addigi latin államnyelvet, amire válaszként váratlanul és meglepő módon már a magyar nyelv védelmének hangja emelkedett föl. József halála után az elnémetesítési rendeletét is visszavonják és a Magyar Királyság államnyelve ismét a latin lett. Egészen 1844-ig, amikor végre a magyart emelték államnyelvi szintre. A korábbi latin nyelvű pozsonyi országgyűlésen az első magyar mondat attól a Széchenyi István gróftól hangzott el, akinek az anyanyelve német volt, és aki aztán oly sokat tett a magyar nyelv és műveltség támogatásáért. Felismerte a magyar nyelvű népi kultúra hihetetlen gazdagságát és ekkor, hogy azonosulhasson vele, maga is megtanult magyarul. Ki hát a magyar? Aki Brüsszelben lejáratja a mag-
MAGYAR EGYHÁZ
yarságot? (...) Az, akinek csupán térkép az ország esetleg pusztán felvásárolható vadászterep? Akik bár magyarként döngetik a mellüket, beszélik is a nyelvünket, de a magyarság alapfelfogását nem értik, a magyar nemzettel sorsközösséget nem vállalnak, sőt, mi több, a magyaroknak a bérrabszolgaságba döntésén kufárkodnak? Ők lennének a magyarok? Vagy inkább azok, akik – bár esetleg egyetlen szót sem tudtak magyarul – mégis felesküdtek a magyar alkotmányra és azért a harctéren küzdöttek, majd a magyar nemzetért életüket adták? Megalázó módon. Rájuk emlékezünk ma, a magyarság gyásznapján. Ők az igazi magyarok. Aulich Lajos, Batthányi Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly és még százszámra, akiket nem Aradon, hanem az ország különböző szegletében, esetleg más időpontban végeztek ki, valamint az ezrek, akik börtönben sínylődtek, vagy hazájukat elhagyni kényszerültek, mert felvállalták magyarságukat és tettek érte. Ők közösséget vállaltak a magyar nemzettel, az ország őslakosaival és bátran léptek fel érdekében és ha kellett, áldozták fel életüket, szabadságukat, életminőségüket. Ők magyarok, születtek akár ide, vagy oda, nem az számít. Emlékezzünk a magyarságukat büszkén vállalókra, emlékezzünk vértanúinkra és soha ne fogadjuk el a ránk kényszerített idegen szemléletet, hatalmat és uralmat. Damjanich Jánost a kortársak a herkulesi termete, valamint őszinte, néha szókimondó, nyers modora miatt "vadrácnak" nevezték. A tábornok viszont a siralomházban egy nagyon szép imát fogalmazott meg és küldetett el a feleségének. Emlékezzünk vértanúinkra Damjanich Józsefnek a siralomházban írt imájával: "Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra. Mindenség Ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg ó Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben -Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - dicsértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen. Emíliámnak vigasztalásul." Damjanich Köszönöm, hogy eljöttek, hogy megoszthattam Önökkel a gondolataimat! Isten áldja mindnyájukat! Elhangzott október 3-án, a Trianon Társaság és a HID Sydney megemlékezésén - Cser Ferenc
19. oldal
Kálvin János Erdélyben - az „üldözött kisebbség” hitvallása:
INSTITUTIO Áprily Lajos: Kálvin, 1535 AETATIS SUAE 26 Ott ül a tornyos, vén Basileában, fiatalon, a zord idők fokán. Helvét magasság ég a messzeségben s a kor viharsugára homlokán. Páris felől piros máglyák lobognak, jajgatva sír egy messzi, tompa kar. Ádám, esendő átkozott fajában lázad a bűn és zúg a zűrzavar. Vergődve látja lázmeleg szemével, igazság annyi hőse hogy zuhan. S kitör a jajszó nyugtalan szívéből: Meddig a próba, meddíg még Uram ? A vörös Münster várja már Erasmust az őszt, ki hullva is világtudás De Pál apostol óriás alakja felébe nő, mint égő látomás. S feleletül mögötte felmagaslik a vérestestű embernek fia: Fény hull sebéből és a fény zenéje: Egyedül Istené a glória. S két szót kiált a bibliás magasság hogy megkondul belé a végtelen. Eleve elrendeltetés az egyik, s megváltó arcú társa : kegyelem. S megered tolla lázas éjszakákon és növekedve ír és írva nő. Kivételt képez a helyesírás szabályai között, hogy nagy reformátorunk nevét magyarul írjuk: Kálvin János – Jean CALVIN. Ilyen különleges kivétel csak a szentek és a királyok nevét illeti meg. De amig Szent Pétert mindenki galileai zsidónak tudja, Eduard királyt pedig angol királynak, addig nálunk Erdélyben Kálvin Jánost még sokan tartják magyarnak. Ez nem „tudatlanság”: ennyire népszerű Kálvin. A XX. századi III. és IV. évtizedében Tavaszy Sándor püspök volt az, aki irásaiban felmérte milyen hatással volt Kálvin a magyar népre. Egyik ilyen irása: „A kálvinizmus és a magyar lélek” – A kálvinizmus bekapcsolta a
20. oldal
MAGYAR EGYHÁZ
magyar lelket Isten országa mindent átfogó világába anélkül, hogy a magyar lélek magyar nemzeti karakterét megölte volna. Kivirágoztatta a magyar lélekben Isten országa igazságát anélkül, hogy Isten országa egyetemes valóságát bármely vonatkozásban is elszűkítette volna. Ez már 1995-ben elhangzott a Református Teológia Nemzetközi Intézetének visegrádi konferenciáján. Itt, mind a számbeli részvétel mind az elhangzott referátumok teológiai súlyát nézve kiemelkedett a délafrikai és a magyar teológusok hozzájárulása. Erre a körülményre egy hollandiai professzor Utrechtből figyelt fel és megjegyezte : „Jólesően meglepett, de talán nem véletlen, hogy ennek a két, sokat szenvedett egyháznak a teológiai képviselői igyekeztek mélyrehatóan és következetesen a kálvini teológia nyomvonalán haladni, hiszen köztudott, hogy Kálvin is egy üldözött kisebbség, a francia reformátusok számára írta teológiai főművét az INSTITUTIO – t.” „Az INSTITUTIO az üldözött kisebbség hitvallása” – ez a történelmileg helytálló igazság a mű Ajánlásában található meg és minden hittétel és bibliai tanítás ezt támasztja alá. Ezt az Ajánlást Kálvin I. Ferencnek „Francia ország hatalmas és dicsőséges uralkodójának” 1515 – 1547 írta aki sokat tehetett volna a francia protestánsok érdekében. Kálvin amikor elkészült a terjedelmes kb. 400 lapnyi írással, egy 1535 augusztus 23-án keltezett, szokatlanul hosszú ajánlást írt hozzá, I. Ferencnek s ebben részletesen megmagya-rázta, mi a szándéka ezzel a művel. Ime milyen „kisebbségi” hitszabályokat találunk az INSTITUTIO – ban:
sokat, a máglyákat stb., de sehol nem az üldözött ember érdekében emel szót. Nem saját magát akarja mártírnak állítani , mert nem az üldözött Kálvinról szól, hanem az üldözött tanról. „ Ne gondold azonban hogy ezzel a magam személyes védekezését akarom mimi -kálni , hogy a hazámba való szabad visszatérésem utját egyen-gessem. Mert bár emberi érzelmeim szerint – amint illék is – vágyakozom feléje, ahogy a dolgok ma ott állnak , baj nélkül meg vagyok tőle távol is. Majd úgy folytatja: „ Mi is az a tan, amely ellen olyan nagy dühre gerjedtek azok az őrjőngők akik országodat mostanában tűzzel vassal dúlják ... az a tan, amelyel ők hármasban követelik a börtönnel, számkivetéssel, földönfutóvá tevéssel és máglyával való megbüntetését..” Bebörtönözni, számkivetni, máglyára küldeni stb. embereket szokás, ám Kálvin mintegy megszemélyesíti a tant, hogy személyét háttérbe tehesse – a fentebbi regula fidei értelmében! „Hazug rágalmakkal árulják be előtted ezt a tant ”– mondja, majd így ír: „ De milyen jogon kárhoztatott ez a tan? Hiszen a vádlottak védekezésének éppen az volna az erőssége hogy nem tagadják magát a tant, de védik az igazságot! ” Talán a mai, pitiáner, kisszerü földhözragadt életszemlélet korában fellengzősnek tűnnek Kálvin következő szavai, de az ő emelkedett gondolatai és szavai nélkül nem érzékeljük a helyes arányt a mi kissebségünk és Isten nagysága között. A mi tanításunk a világnak minden dicsőségét felülmúlás fenségében és minden hatalom felett győzhetetlenül kell hogy megállja, mert nem is a miénk, hanem az élő Istené és az Ő Krisztusáé, akit királyul rendelt az Atya. ”
I. „Mit dicsekszel ?” Az első kisebbségi hitszabályt - „aranyszabálynak” - is mondhatjuk. A hitvalló keresztyén ember tudja, hogy mindene amije van Istené. Ezért nem lehet felfuvalkodott ember. Ezt a szabályt Pál apostol a korinthusi gyűlekezetnek így fogalmazta meg: „Mid van amit nem kaptál ? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel ?” (1 Kor 4:7). Kálvin azt írja a francia királynak, hogy ezzel az aranyszabállyal (regula fidei) kell Isten igéjét olvasni és magyarázni. Ha ezt a regulát „a mai dolgainkra” alkalmazzák – mondja Kálvin – akkor mi győztünk. „Mert mi állana jobb és illőbb összhangban a hittel, mint annak elismerése, hogy mi minden erény híján mezítelenek vagyunk és csak Isten ruházhat fel minket? Mi minden jóság nélkül szűkölkődünk és csak ő tőlthet meg minket, mi a bűn rabszolgái vagyunk és csak ő szabadíthat meg minket, mi vakok vagyunk és csak ő világosíthat meg minket, mi sánták vagyunk és csak ő igazgathat minket. Egyszóval be kell látnunk, hogy nekünk nincs semmink amivel dicsekedhetnénk, hogy egyedül Istené legyen a dicsőség és mi csak őbenne dicsekedhessünk.” Íme a reformátusoknál oly sokat idézett SOLI DEO GLORIA – Egyedül Istené a dicsőség ! Tudnunk kell azt is, hogy ez nem kálvinista sajátosság hanem közös protestáns evangéliumi örökség. Lutherről feljegyezték, hogy halála után találtak egy papírszeletkét, amelyen utolsó, kézzel írott mondatai olvashatók : „Járjatok mély alázattal a próféták és apostolok nyomdokain. Mi csupán koldusok vagyunk. Ámen.” Ez a lutheri és kálvini megfogalmazású bibliai realizmus, a hívő ember, a „kisebbségi lét” alapszabálya, ezt tartjuk be nap mint nap Erdélyben, mi református magyarok.
III. „Ne vágj nekem olyan mártir képeket!” Ilyen vagy hasonló ironikus korholással azt szokták illetni, aki jól megérdemelt büntetést vagy valamely kellemetlen feladatot durcásan, sértődötten viseli. Talán van a kereszténységen kivül is olyan meggyőződés, amelyért az emberek áldozatra képesek, de a kereszténységben az az általános, hogy nemcsak elviseljük hanem „fölemelt fővel” tudjuk hordozni akár a keserves terheket is. Ez érvényes a mi erdélyi kisebbségünkre is. Ahol nincs ilyen áldozat vállalás, ott nem is igazi a kereszténység. Kálvin tanításában gazdag terméssé nőtt az a „mag”, aminek egykor a kora keresztény században a mártírok vérét nevezték. A hitvallás probája tehát a mártirium, a lemondásra, áldozatra készség. Arnold van Ruler egy XX .sz.i holland teológus azt tanította , Kálvin után szabadon, hogy a keresztény egyház történelme egyetlen, folyamatos mártirium és exorcizmus = ördögűzés. Ezen a két szín azt értette, amit a Heidelbergi Káté 32. kérdése így mond: „ Azért vagyok hit által Krisztusé (azért vagyok keresztény) hogy magamat neki élő hálaáldozatul adjam, és hogy ebben az életben a bűn és az ördög ellen szabad lelkiismerettel harcoljak. ”
II. „Mire vagy olyan ... szerény?” Kálvin szerint ez az aranyszabály nem életszabály hanem hitvallás. Mind az Ajánlás mind az Institutio négy könyve ismételten emlegeti a francia reformátusok üldöztetését : az életveszélyt, a birtok fosztást, a hazátlanságot, a börtönt, a kinzá-
IV. „Sérthetetlenek – e a határok ?” Ma sokunknak nagy kérdése Európában a határoknak kérdése. Hol kell, hol lehet határt húzni , hol lehet és hogyan légiesítsük vagy szellemesítsük őket? Kálvintól, a kissebségi teológustól ebben is tanulhatunk. Azzal a váddal néz szembe , hogy a protestánsok elhagyták a régi atyáktól örökölt hagyományt, amely mintegy magszabta a hit és a tanítás határait. Itt is van egy regula fidei , amelyet “ a határok szabályának ” nevezhetünk: “ Mi mindig úgy forgatjuk az ő városaikat, hogy közben emlékezetünkbe tartjuk azt, hogy “ >> minden a miénk << mégpedig azért a miénk, hogy szolgálatunkra legyen, nem pedig hogy uralkodjék rajtunk, mi pedig egyedül a Krisztuséi vagyunk ( 1.Kor.3 ) akinek feltétlen engedelmességgel tartozunk ” Szép példája ennek a keresztény szabadságnak az, amit a
MAGYAR EGYHÁZ
Református keresztény dogmatika című tankönyve előszavában Tavaszy Sándor vallott: “Sokat tanultam Barth Károlytól, Brummer Emiltől... Sokat köszönhetek Ravasz Lászlónak és Bartók Györgynek... A legtöbbet Kálvintól tanultam. Mindent, amit másoktól nyertem, Kálvinnal mértem, Kálvint pedig a Szentírásban foglalt igével, ezt pedig a testé lett, élő igével : a Krisztussal. Hol tehát a határ? ” Azt mondják ne bontsuk el a régi határt, amelyet csináltak a mi eleink ( Péld. 22 ) ” – De más szabály érvényes a szántóföldek határaira, és más a hitbeli engedelmességre, amelynek még arra is késznek kell lennie, hogy ” elfeledje népét és atyjának házát ( Zsolt. 45 ) ” Kálvin ezután elegáns ellenvágással támad: felsorolja, hogy mise, böjt, búcsú, szerzetesrendek, képek stb. kérdéseiben, hány úgynevezett hagyományhatárt sértettek meg a középkori egyházban. Ironikus példát is felhoz: Egyesek az atyákra hivatkozva védik a szerzetes rendeket de Kálvin más atyákat idéz, akik szerint ” rablóval kell egy szóba helyezni az olyan szerzetest, aki kezét nem használja munkára ” Akkor - teszi fel a kérdést – mit mondjunk a kolduló szerzetesekről ? „Akkor sem szabad a szerzeteseknek, mások jószágából élniök, ha állandó elmélkedéssel, imádkozással és tanulással foglalkoznak”. (Akár mi is hozzátehetnénk : akkor mit mondjunk az Erdélyben napjainkban gombamód szaporodó ortodox monostorokról? - melyek tele vannak munkátlan szerzetesekkel.) Ha az egyetlen tiszteletben tartandó határ a hitbeli engedelmesség, akkor idetartozik a felsőbbség kérdése is. V. „Mai rău să nu fie?” A kisebbség szemléletét nem szabályozhatja az úgynevezett közmegegyezés, a közvélemény. Ezt az igazságot szem előtt tartani még fontosabb akkor ha hitbeli vagy tanbeli közmegegyezésről van szó. Itt az ötödfélszáz éves reformátor Kálvin szava hiszen amit felvet, ízig – vérig mai kérdés, a mai erdélyi magyarok kérdése: „Amikor már most a közfelfogás (consensus) címén vannak felelősségre bennünket, azzal sem víszik sokra. Nagyon rossz sorsra jutnánk úgyanis, ha a közfelfogásé volna a döntő szó. Mert hiszem ha az emberek helyesen gondolkoznának, akkor a közfelfogás a jókhoz, igazodnék. Azonban a legtöbbször egészen masképpen szokott történni” Kálvin kifejezetten nem említi az Institutioban a polgári engedetlenséget, amit Zwingli 67 tétele vagy a Kálvint követő Skót Hitvallás kifejezetten tanít. Ismételten szinte alázatos hangon ismeri el I. Ferenc Istentől kapott hatalmát, imádkozik hatalmáért, országáért, de az Ajánlás utolsó bekezdése már más hangot üt meg : „Ha ez a kegyetlen dühöngés a te hozzájárulásod mellett börtönnel, korbáccsal, kínpaddal, felnégyeléssel, máglyával egyre tombol ellenünk – akkor mi, mint mészárszékre szánt juhok, halálra hajszoltatunk ugyan, >> de lelkünket békességes tűréssel megőrizzük << (Lukács 2) és várjuk az Úr hatalmas kezét, amely minden bizonnyal idejében meg fog jelenni és pedig felfegyverzetten, hogy megszabadítsa a nyomorultakat szenvedéseikből és bosszút áljon, azokon, akik őt megvetették.” Az emelkedett ugyanis a közfelfogás érvényére, amiről az emberek azt látták, hogy sokan követik. „Márpedig aligha állott valaha is olyan jól az emberiség dolga, hogy a többség tetszését a jobb nyerte volna el. Igy aztán a sokak egyéni vétkéből előállott az általános téves felfogás, vagyis a vétekben való közmegegyezés, amelyet most ezek a derék emberek törvényül akkarnak velünk elfogadtatni. Csak a vak nem látja, hogy a föld kerekségét a bajoknak nem is egy tengere borította el és a világ mindenestől a vesztébe rohan, úgy hogy vagy teljességgel kétségbe kell esnünk az emberiség sorsa felől, vagy gátat kell vetnünk ezeknek a nagy bajoknak, sőt már erőszakkal is be kell avatkoznunk a dolgok
21. oldal
folyásában. És most lökjük el az orvosságot egyszerűen azért mert a bajokat régóta megszoktuk !” (Mi erdélyi magyarok mindnyájan emlékezünk arra a nyomasztóan erkölcsellenes szólásra, amely a 80 –as években minket ért nélkülözés és hiánygazdálkodás idején román sorstársainknál közszájon forgott „Mai rău să nu fie ! Nem baj, bármi történik is csak rosszabb ne legyen! ”). - folytatom a Kálvin idézetet : „ám hadd tartsa meg az emberi társadalomban hatalmát a téves közfelfogás, de az Isten országában egyedül az Ő örök igazságára kell hallgatunk és tekintettel lennünk, és annak semmilyen közfelfogás, semmilyen emberi összeesküvés nem szabhat törvényt”. Kálvin itt Ésaiás 8:12-re utal:”Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, ... ”. VI. „A láthatatlan egyház” Kálvin nem azonosítja az egyházat Isten országával, de nem választja el attól. Hangsúlyozza, hogy az egyházzal nem perel senki, mert Krisztus egyházával nem is akarhat harcolni. „A Krisztus egyháza bizonnyal élt és élni fog, amig csak Krisztus az Atya jobbján ülve uralkodik”. Rettenetes dolog ha Isten elrejti a külső formát, de ehhez neki joga van, mivel úgyis ő ismeri az övéit. Ezt érezzük és tudjuk mi is Erdélyben, kisebbségi magyarok. De ha az emberek hitetlensége erre okot szolgáltat, akkor nem szegülhetünk szembe az isteni igazságszolgáltatással. Tavaszy Sándor következetesen és hitelesen tolmácsolta Kálvin tanítását és „A láthatatlan egyházról” szóló tételt így értelmezi : „Van-e különös értelme a láthatatlan és látható egyház megkülönböztetés a Krisztus ügyének, a mi látható egyházunknak és mit használ a keresztyén életnek ? ” Ezt már ő is a kisebbségi létben írta. Erre a felelet az Institutio nyomán haladva kétféle lehet. A láthatatlan egyház hite először azt teszi, hogy „ a keresztyén ember a legszéttépettebb keresztyénségben, a legádázabb felekezeti harcok között és a legvigasztalanabb társadalmi helyzetben, a leggonoszabb támadásokkal szemben is reménységgel néz a jövendőben, mert bízik a láthatatlan egyház győzelmében. Az ő kiváltsága az, hogy még áldozatok árán is szolgálja azt az egységet amely el van rejtve Krisztussal együtt az Atya Istennél. A keresztyén ember nem azért a talpaltnyi térért küzd, amelyet elfoglal ebben a világban , hanem kizárólag a Krisztus dicsőségéért.” A második, ezt kiegészítő gondolat az, hogy „a láthatatlan egyház állandó ítélet alatt tartja a látható egyházat. Minél élesebben és minél szúróbb fájdalommal élik át a látható egyházak a bennük rejlő ellentmondást, hordozván törékeny cserépedényként Krisztus mennyei dícsőségét, annál bizonyosabb, hogy a benne elrejtett drága evangéliumi kincset, nem rabolhatják el a gazdasági, szociális, világnézeti és politikai bajok. Földi, nyomorult, szolgai formában mennyei ajándékokat közvetít.„ Ezt fogadjuk el mi is napjaink Erdélyében, ezért élünk hitvalló életet. Összefoglalásképpen ismét Áprily Lajos versét idézem, mert csodálatos módon összegzi mindazt, amit Kálvin fő művéről szükséges tudnunk: „ Amit leír a századokba csendül, sors lesz belőle, szellem és erő. Acélos új rend, győzelmes tanítás világformáló s mégis ősi szó. S teremtve hull a szomjazó szívekbe: Igaz tudomány – Institutio.” Ligonier, 2009 augusztus 24 TAKÓ MARGIT
22. oldal
MAGYAR EGYHÁZ
NEWS FROM OUR CONGREGATIONS EGYHÁZI HÍREK KRISZTUS ELSŐ MAGYAR EGYESÜLT EGYHÁZA FIRST HUNGARIAN UNITED CHURCH OF CHRIST 2236 NW 14th Street Miami, FL 33125 Tel: (305) 638-1631 Lelkipásztor: Nt.Lukácsi László, Nt.Lukácsi Éva Főgondnok: Mezey János
Kis Károly, Magyarországon született, több évig Ausztráliában, majd Kaliforniában élt, míg végül néhány éve Észak Karolinába, Charlotte-ba költözött feleségével, Marikával. Gyerekkora óta szeretett festeni, és ez az érdeklődés vezette később a cserépedények, bútorok festészetének kitanulásához. Az utóbbi években a székelykapuk szépsége ragadta meg figyelmét, és hamarosan ennek megépítésére is vállalkozott. Waxhow-ban a második székelykapuját készítette és állította fel.
A Miami gyülekezet gyermekcsoportja a szülőkkel és tanítókkal
KAROLINAI MAGYAR GYÜLEKEZET HUNGARIAN CHURC IN THE CAROLINAS 610 Pickens Street Columbia, SC Lelkipasztor: Nt.Debreczeni András 803-586-8847 Főgondnok: Kovács Enikő Székelykapu megáldása Waxhaw-ban (NC) Történelmi eseménynek is nevezhető az az ünnepélyes alkalom, amikor ez év szeptemberében székelykapu megáldására kerülhetett sor az Észak Karolinai Waxhow városkában. Akik akkor összegyülhettünk a kapu köré, mintegy 20-25-en, áldottuk Istent kegyelméért, a szabadság ajándékáért és a MagyarAmerikai igaz barátságért, amely csodálatos módon bontakozott ki közöttünk. A kapu készíttetője Mr. Gary Hance, helybeli vállalkozó, családjával és barátaival együtt vett részt az eseményen. Sokunkban azóta is felmerült a kérdés, hogy egy amerikai ember miért készíttet és állíttat éppen székelykaput üzlete elé a város egyik forgalmas útja mellett? A választ, Isten életünket és útjainkat csodálatosan vezető szeretetében véltük megtalálni. Ez a szeretet nyilvánvalóvá vált egy szokásos hétköznapi reggelen, amikor Gray és Kis Károly, a kapu készítője, először találkoztak egymással és egy makett láttán azonnal megfogant az elhatározás a kapu készítésére nézve.
A Kovásznai Tiszta Szív leánykórus a Carolina-i gyülekezetben
Ott ahol az emberi találkozásokat Isten áldása kíséri, egyetértés, barátság és érték születik, ahogyan a Waxhow-i Székelykapu esetében is történt. A fotókat Kup István készítette. Debreczeni András www.carolinashungarianchurch.org
MAGYAR EGYHÁZ
23. oldal
HUNGARIAN REFORMED CHURCH 9 Grove Street, Poughkeepsie, NY 12601-3909 Pastor: Rt.Rev. Alexander Forró Tel.: (845) 454-5735 Főgondnok: Mr. Vince M. Kovács 2008. december 6-án egy helyi kórházban elhúnyt Mrs.Margaret Somogyi LAHEY 97 éves korában. A lelkipásztor december 11-én búcsúztatta el. Isten vigasztalja meg gyászoló szeretteit. December 24-én kétnyelvű karácsonyesti istentiszteletet tartottunk. December 25-én karácsonyi istentisztelet volt úrvacsoraosztással. Az úrvacsorai kenyeret és bort Maglóczki György és neje adományozták. 2009. január 25-én és február 1-én a vasárnapi istentisztelet után a templomban, az egyházközség Évi Közgyűlést tartott. Az első alkalmon az egyház jegyzője, pénztárosa és ellenőre tettek évi jelentést. A második alkalmon a lelkipásztor évi jelentése következett és tisztviselő választások voltak. A megjelent választó tagság egy esztendőre a következőket megválasztotta: ifj.Kovács Vince gondnok, Kovács Sándorné algondnok, Chester Róbertné jegyző, Kovács Vincéné pénztáros és Galambos László ellenőr. Március 1-én böjti istentiszteletet tartottunk úrvacsoraosztással. Az úrvacsorai kenyeret és a bort id. Kovács Vince tb. Presbiter és neje adományozták. Március 15-én vasárnap, az 1848-as Magyar Szabadságharcra emlékezve, közebédet rendeztünk a gyülekezeti teremben, amelyen Vass István pártfogó szavalt. Április 5-én vasárnap délután a gyermekeknek húsvéti uzsonnát rendeztünk. Április 10-én nagypéntek este kétnyelvű istentiszteletet tartottunk. Április 12-én húsvét vasárnap délelőtt ünnepi istentiszteletet tartottunk. Az úrvacsorai jegyeket Bordás Csaba egyháztag adományozta. Május 24-én a vasárnapi iskolai év befejeződött. Hálánk és köszönetünk Chéter Dániel, Chester Robert, ifj. Kovács Vince és Kovács Vincéné hűséges tanítóinknak, akik a megjelent gyermekeket 8 hónapon át bibliai történetekre és egyházi énekekre tanították. Május 31-én pünkösdi istentiszteletet tartottunk úrvacsoraosztással. Az úrvacsorai jegyeket erre az alkalomra Galambos László tb. Gondnok és neje adományozták. Június 14-én egyházi ebédet rendeztünk a gyülekezeti teremben. Július 26-án régi magyar szokás szerint új kenyérért hálaadásul kétnyelvű istentiszteletet tartottunk úrvacsoraosztással. Az úrvacsorai jegyeket Széli Fred egyháztag adományozta. Október 4-én Egyetemes úrvacsora napján kétnyelvű istentisztelet volt úrvacsoraosztással. Az úrvacsorai jegyeket ifj. Kovács Vince gondnok adományozta.
A San Diegoi Magyar Református Egyház tagjai karácsonyi kántáláson a Balboa Parkban lévő Magyar Házban.
Húsvéti úrvacsorai istentisztelet a Houston, TX-i gyülekezetben
Ft.Forró Sándor lelkipásztor Istentisztelet után kávézásra, beszélgetésre marad együtt a gyülekezet Houston, TX-ban
E-mail address:
[email protected]
Webpage: http://www.hrfa.org
MAGYAROKNAK - MAGYAR SZÍVVEL SZÍVESEN AJÁNLJUK
AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET KITŰNŐ
ÉLET ÉS CSALÁDI BIZTOSÍTÁSAIT 1 - 80 éves korig IDŐS TESTVÉREK GONDOZÁSA - NYUGDÍJASOK OTTHONA
TANULMÁNYI SEGÉLY IN THE SPIRIT OF FRATERNALISM SERVICE WITH SECURITY IS ASSURED THROUGH THE BEST LIFE, EDUCATIONAL AND FAMILY SECURITY SERVICES from ages 0— 80
With a Home for the Aged, Retirement Village and Assistant Living Facility in Ligonier, PA
STUDENT AID THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA 2001 MASSACHUSETTS AVENUE, N.W. WASHINGTON, D.C. 20036-1011 PHONE: (202) 328-2630
Return Address: Magyar Egyház - Magyar Church 1053 East Sixth Street #32 ONTARIO, CALIFORNIA 91764
