F E L N Ő T T K É P Z É S I
M A G A Z I N
AKTUÁLIS: Felnőttképzési intézmények minőségirányítási rendszere I. Pádár Tivadar
AKTUÁLIS: Személyi és tárgyi feltételek I. Dobos Gergely
RIPORT: Andragógia és felnőttképzés - felnőttképzés és andragógia Dr. Jászberényi József
KITEKINTŐ: Üzleti ötletek fejlesztése - innováció az oktatásban Révai András
KITEKINTŐ: Modern tanulási formák a felnőttképzésben Sulyok Tamás
[email protected] educert.hu facebook.com/educert.hu 1
AKTUÁLIS:
FELNŐTTKÉPZÉSI INTÉZMÉNYEK MINŐSÉGIRÁNYÍTÁSI RENDSZERE I. A képzési körök, vagyoni biztosíték, vagy a szigorított személyi tárgyi feltételek bűvöletében talán a legnehezebben emészthető és értelmezhető része a megjelent rendeleteknek, hogy mit is értünk az új szemléletű minőségbiztosítási rendszer működtetése és hozzá tartozó külső értékelés alatt. A minőségirányítási (vagy a felnőttképzési törvény szóhasználatban minőségbiztosítási) rendszer nem ismeretlen az akkreditált felnőttképző intézmények körében, a legtöbb intézmény már többszörösen megújította az intézményi akkreditációs jogosultságát, azonban az intézményi és program akkreditáció követelményeit leíró 24/2004-es FMM rendelet tízéves évfordulóján új követelményekkel, és új fogalmakkal kell megismerkednünk. A felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény négy képzési kört határoz meg, melyekből a „D” képzési kör esetén nem követeli meg a minőségbiztosítási rendszer működtetését. Tehát ha képzőként nem indítunk OKJ-s, nyelvi, vagy egyéb szakmai képzést, akkor nem kötelező (de nem is kizáró feltétel) a rendszer működtetése. Például ha egy tréningcég a tevékenységét ÁFA mentesen szeretné folytatni, akkor, ha csak „D” kategóriába bejelentett programjai vannak, egy egyszerűbb működéssel, minőségbiztosítási rendszer és vagyoni biztosíték nélkül is eleget tehet a hatósági engedély megszerzésének. Akkreditált intézményként természetesen az az első és legfontosabb kérdés, hogy a meglévő rendszert kell-e módosítani, illetve milyen markáns változásokra lehet számítani. A válasz önmagában egyszerű, mert jelentős változásokra kell felkészülni, cikksorozatunkban pedig igyekszünk a "hogyan" kérdésekre válaszokat adni.
Az alapok Jelen elemzésünkben szükséges definiálni pár alapfogalmat, hogy a későbbiekben ne keveredjünk bele a közelmúlt és a jelen jogszabályi környezetébe. Feltételezzük, hogy olvasónk akkreditált képző intézmény működésében és működtetésében vesz részt, valamint a „régi” szóhasználat mindig a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény és a 24/2004-es FMM rendelet előírásaira vonatkozik, míg az „új” a 2013-ban megjelent LXXVII. törvény és vonatkozó rendeleteit jelenti.
Külső értékelés 2013 szeptemberében, az új felnőttképzési törvény megjelenésekor már számítani lehetett egy komolyabb változásra, hiszen a törvény új fogalmat definiált, méghozzá a külső értékelést. A később megjelenő kormány és miniszteri rendeletek alapján pedig egyértelművé vált, hogy a minőségirányítási rendszer működésének külső ellenőrzése elválik az intézmény engedélyezési eljárásakor felvállalt követelmények ellenőrzésétől. Utóbbit a hatóság kétévente fogja ellenőrizni, előbbit pedig - szintén két évente - olyan szervezetek tehetik meg amelyek jogosultságot szereznek minőségirányítási rendszerek külső értékelésére.
2
393/2013.as Korm. rendelet 17. § (5) bekezdése értelmében a felnőttképzést folytató intézmény az Fktv. 14. § (2) bekezdés szerinti külső értékelését olyan jogi személlyel végeztetheti el, amelynek az FSZB-hez benyújtott minőségbiztosítási rendszere – a felnőttképzési minőségbiztosítási keretrendszerről, valamint a Felnőttképzési Szakértői Bizottság tagjairól, feladatairól és működésének részletes szabályairól szóló miniszteri rendeletben meghatározott keretrendszernek való – megfeleltethetőségéről és a felnőttképzést folytató intézményeknél történő alkalmazhatóságáról a miniszter döntött. A külső értékelés a képző intézmény minőségbiztosítási rendszerében leírtak teljesítésének ellenőrzésére irányul. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy a képző intézmény ugyan dolgozhat ki saját rendszert, de a jóváhagyott minőségirányítási rendszerek elvárásainak is meg kell felelnie, és egyelőre az még nem tisztázott, hogy mennyire lesz „megengedő és megegyező” a külső szervezet jóváhagyott minőségirányítási rendszere.
Időbeliség Ameddig a régi intézményi akkreditációs jogosultságokat használjuk, addig a régi szabályozásnak megfelelő minőségirányítási rendszert lehet működtetni. Új képzés engedélyezése esetén azonban a minőségbiztosítási rendszer meglétét az engedélyezési eljárás indításakor már igazolnia kell a képző intézménynek (kivéve a „D” képzési kör esetén), hiszen a kérelem űrlap kötelező nyilatkozata a rendelkezésre állás igazolása. Szerencsére a nyilatkozat szövege nem külső értékelő szervezet által értékelt rendszer meglétét követeli meg, hanem a minőségbiztosítási keretrendszernek - rendeletben szabályozott - megfelelő rendszer meglétét kéri és a képzési helyszíni szemlén a rendeleti előírásokat vizsgálja is. Esetünkben ez azt jelenti, hogy az engedélyezési eljárás megindításakor a kérelem beadásának napján rendelkezni kell egy, a rendeletek előírásainak megfelelő minőségbiztosítási rendszerrel, viszont a külső értékelési folyamaton még nem kell „részt venni” az engedély megszerzéséhez. Ez utóbbi egy esetleges ellenőrzésnél viszont már vizsgálható, de bízzunk benne, hogy nincs olyan hatósági szándék, ami a már megszerzett engedély ellenőrzését irányozna elő, hiszen egyelőre nincs olyan szervezet akinek jogosultsága van külső értékelési tevékenység elvégzésére. (Az FSZB március 31-ig előterjeszti az általa megvizsgált minőségbiztosítási rendszereket a miniszternek, aki 30 napon belül dönt.)
Minőségcélok, minőségi jellemzők (indikátorok) és hozzárendelt célértékek A régi gyakorlattól eltérően (éves szinten meghatározott minőségcélok hozzárendelt erőforrásokkal, sikerkritériumokkal és határidőkkel) az új rendszerben a miniszteri rendelet meghatározza a minőségcélok tartalmát és képzésekhez rendeli hozzá, amit indoklással kell ellátni. 393/2013-as Korm. rendelet 17. § (1) bekezdése értelmében a felnőttképzési tevékenység folytatására irányuló engedély kiadása iránti kérelem benyújtása esetén a kérelmezőnek – a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel – a minőségcélokat képzésenként és indokolással ellátva kell meghatároznia.
3
A három minőségcél közül kettő csak az OKJ-s képzésekre vonatkozik, a lemorzsolódás és a vizsgaeredményesség mutatóit kell meghatározni, a harmadik minőségcél pedig a képzésenkénti elégedettségmérés évi átlageredményének mutatóit kéri számon. A minőségbiztosítási keretrendszerről rendelkező miniszteri rendelet, azonban eddig nem használt fogalmakkal ismertet meg minket, a minőségi jellemzőkkel (indikátorok) és a hozzá rendelt célértékekkel. 58/2013-as NGM rendelet 3. § (1) bekezdése a felnőttképzést folytató intézmény a minőségbiztosítási rendszerében a....tartalmi elemekhez tartozó minőségi jellemzőket (indikátorokat) az alábbiak szerint határozza meg: a) a minőségi jellemző legyen alkalmas a tartalmi elem eredményének, eredményeinek kifejezésére, és b) a minőségi jellemzőhöz az érintett tartalmi elemmel elérni kívánt célérték, célértékek hozzárendelése szükséges a ..... minőségcélok figyelembevételével. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a minőségcélokkal párhuzamosan, de egymást kiegészítve minőségi jellemzőket határozunk meg - melyeket eljárásokhoz kötünk - és ezekhez a jellemzőkhöz célértékeket rendelünk hozzá, amit időszakosan felülvizsgálunk. FOGALOM
KIMENET
HOZZÁRENDELÉS
GYAKORISÁG
minőségcél
minőségcél meghatározott kimeneti értékei
képzésekhez, indoklással
képzésenként
minőségi jellemzők
célértékek
eljárásokhoz
intézmény által megadott felülvizsgálati időszakok
Az egyes eljárások és folyamatok megfeleltethetőségére a cikkünk folytatásában, a következő számban fogunk részletesen kitérni. Pádár Tivadar EDC rendszerfejlesztő
4
AKTUÁLIS:
SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI FELTÉTELEK I. A felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII tv. (későbbiekben Fktv) hatálybalépését követően, 2013. november 13-án hatályba lépett a várva várt 393/2013. (XI. 12.) Kormányrendelet is (későbbiekben: Kormányrendelet), amely sok más mellett a – felnőttképzési törvény hatálya alá tartozó képzések esetében – személyi és tárgyi feltételeket is meghatározta. Nézzük meg az alábbiakban röviden – az akkreditált intézmények szemszögéből, pontosabban az akkreditációs rendelethez hasonlítva – hogy milyen új kihívásokkal kell megküzdeniük azoknak, akik az új Fktv. szerinti felnőttképzési tevékenységet kívánnak folytatni.
Szakmai vezető Az akkreditált intézményeknek mindig is ki kellett jelölniük egy olyan vezetőt, aki felelős volt a képzésért, és akinek az akkreditációs követelményrendszerben meghatározott végzettséggel, tapasztalattal kellett rendelkeznie. Mivel számos képző esetében nem volt evidens, hogy a képzési tevékenységért felelős vezető egyben oktató is volt, vagy éppen nem olyan munkakört töltött be, amelyhez oktatói tapasztalat is kellett, esetlegesen tanári vagy andragógiai végzettség, ezért jellemzően nem okozott gondot az, hogy a képzési vezetői posztot az töltse be, aki a céget alapította/vezette/erre a feladatra alkalmassága, tapasztalata alapján ténylegesen is ki volt jelölve. A Kormányrendelet nem képzésért felelős vezetőnek, hanem szakmai vezetőnek nevezi azt a személyt, akit az intézménynek alkalmaznia kell. Nem lehetséges azonban kijelenteni azt, hogy a két megnevezés egy és ugyanazon felelősségi kört és tevékenységet takar, a munkakör-jellegű megnevezés tartalommal való feltöltése (pl. munkaköri leírás, felelősségi körök) egyébként is, az adott szervezet feladata. A „szakmaiság” mibenlétére azonban a jogszabály most sem tér ki, és nem is feltétlenül feladata kitérni. A szakmai vezető személyére (végzettség, tapasztalat) és foglalkoztatásának formájára vonatkozóan azonban nagyon is kitér, jelentős gondot okozva számos intézmény számára. Például olyan – akár prosperáló, szakmailag is elismert – intézmények számára, akik olyan nagy tudású és tapasztalattal rendelkező képzésért felelős vezetőket alkalmaztak, akiknek nincs sem andragógiai, sem pedagógiai végzettsége. A kialakuló helyzet furcsasága, hogy nem lehet továbbá szakmai vezető az sem, aki egyébként a felnőttképzési szakértők országos nyilvántartásában pl. a képző intézmény profiljába vágó szakterülete(ke)n „felnőttképzési szakmai, módszertani terület”, „felnőttképzési programakkreditáció” és ezen felül „felnőttképzési intézményi akkreditáció” szakterületek esetében szerepel, ha egyébként nincs legalább pedagógiai vagy andragógiai főiskolai vagy egyetemi végzettsége. Így azok az intézmények, akik engedély alapján felnőttképzési tevékenységet kívánnak folytatni, viszont korábban – akkreditált intézményként – az új feltételeknek nem megfelelő személyt alkalmaztak, új – alkalmas – személyt kell kijelölniük „házon belül” erre a feladatra, vagy ilyen személyt kell munkavállalóként felvenniük.
5
Felvenniük: ugyanis, az új jogszabály már nem engedi meg a pl. megbízással való foglalkoztatást, míg korábban erre lehetőség volt: a 22/2004. (II.16.) Kormányrendelet 23.§-ában foglaltakat alapján, foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősült minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a felnőttképzést folytató intézmény, mint foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka. A Kormányrendelet szerint, a szakmai vezetőt munkaviszony, hivatásos szolgálati jogviszony, közalkalmazotti jogviszony, kormánytisztviselői jogviszony keretében kell foglalkoztatni, és a foglalkoztatást munkaszerződéssel kell a Képző intézménynek igazolnia, illetve ezeken felül gazdasági társasági tagsági jogviszony keretében történő munkavégzés is lehetséges (azonban pl. a Gt. alapján a tagsági jogviszony keretében való munkavégzést el kell határolni mind a munkaviszony keretében történő munkavégzéstől). Nem kell természetesen a szakmai vezetőt teljes munkaidőben foglalkoztatni, munkaviszony keretében részmunkaidős foglalkoztatás is lehetséges, akár heti néhány órás munkavégzéssel, vagy kötetlen munkarendben (amennyiben teljesülnek a Munka Törvénykönyvében meghatározott, kötetlen munkarendben való foglalkoztatás feltételei). A részmunkaidőben való foglalkoztatás (esetleg a távmunka) különösen olyan intézmények esetében jelentős könnyebbség, ahol a szakmai vezetői munkakör ellátása nem igényli a pl. heti 40 órás munkaviszony meglétét. Szerkesztői kiegészítés Megkérdeztük a munkajogi szakemberünket a részmunkaidős foglalkoztatottság feltételeiről: A Munka törvénykönyve nem ír minimumot, a bért órabérben kell megállapítani. Pl: 2014-ben 680,- Ft/óra a bér. Havi 40 órával 27.200,- ez után amit fizetni kell: SZJA 4.352,- Ft, szociális hozzájárulási adó: 7.344,- Ft. és szakképzési: 408,- Ft. Összesen: 12.104,- Ft. Részmunkaidőben csak akkor foglalkoztathat a munkáltató, ha ebben a munkavállalóval a munkaszerződésben külön megállapodik. A megállapodás a munkaidőt tartalmazhatja napi, heti vagy havi munkaidő meghatározásával is, melynek legkisebb mértéke nincs korlátozva, így az akár napi fél óra, heti négy óra vagy havi tíz óra is lehet. A legkisebb kötelező munkabér (minimálbér) és a szakképzett bérminimum szabályait ebben az esetben is alkalmazni kell, azaz legkisebb bérként legalább a minimálbérnek a részmunkaidővel arányos része fogja megilletni a munkavállalót (a havi minimálbér 1/174-ed részét kell megszorozni a havi óraszámmal).
Oktatók A követelményekben nem csak a szakmai vezető, hanem az oktatók tekintetében is történtek változások. A korábbi szabályozáshoz képest, a Kormányrendeletben is megjelenik a képzések három kategóriába sorolása: szakmai, nyelvi és egyéb képzések (az egyéb képzés meghatározása jelentős hasonlóságot mutat a korábbiak szerinti általános célú képzés meghatározásával), illetve ezen három kategória szerinti követelmény-meghatározás. Szakmai képzések esetében – a korábbi akkreditációs követelményrendszerhez hasonlóan – a Kormány -rendelet különbséget tesz elméleti és a gyakorlati rész oktatói esetében, nyelvi képzések esetén különbséget tesz általános és szaknyelvi képzés között, az egyéb képzésekre vonatkozóan ugyanakkor – a korábbiaktól eltérően – semmilyen külön követelményt nem támaszt. Szakmai képzés elméleti része esetében egyrészről szigorúbb lett a szabályozás (a tanári végzettségnek kifejezetten a szakképzés szakirányának megfelelőnek kell lennie), másrészről megengedőbb, hiszen az
6
„előírt” felsőfokú végzettség esetén nem ír elő 2 éves oktatói tapasztalatot (viszont maximum 5 éves, határozott idejű foglalkoztatást említ). Egyértelművé teszi ugyanakkor, hogy az oktatónak rendelkeznie kell a képzési programnak megfelelő szakmai ismeretekkel. Gyakorlati képzési rész tekintetében nem középfokú végzettséget, hanem szakképzettséget ír elő, illetve nem 3 év szakirányú szakmai gyakorlatot, hanem legalább 5 év szakmai gyakorlatot ír elő. Nincs megengedő feltétel, hogy ha szakirányú felsőfokú végzettsége lenne, úgy elég kevesebb év szakmai gyakorlat is. Nyelvi képzés esetén a Kormányrendelet nem nyelvi képzésre és ezen belül szaknyelvi képzésre, hanem külön általános nyelvi képzésre, illetve külön szaknyelvi képzésre vonatkozóan határoz meg követelményeket – külön véve azt az esetet, amikor a nyelvi képzés „magyar, mint idegen nyelv” formájában valósul meg. Illetve, megengedi, hogy a Képző intézmény a képzési program óraszámának maximum ötven százalékában anyanyelvi oktató alkalmazzon (korábban maximum 20%-ában lehetett), mindemellett azt is meghatározza, hogy ki lehet anyanyelvi oktató. Anyanyelvi oktató az lehet, aki a képzési program szerinti nyelven legalább tizenkét évfolyamot elvégzett egy olyan országban, ahol ezt a nyelvet hivatalos vagy kisebbségi nyelvként elismerik; továbbá rendelkezik felsőfokú végzettséggel is. Általános nyelvi képzés (és nem anyanyelvi oktató) esetén a követelmények lényegében azonos a korábbiakkal, azzal együtt, hogy kitér arra, ha a képzési program szerinti nyelvből nincs egyetemi vagy főiskolai szintű nyelvtanári vagy nyelv és irodalom tanári képzés. Az oktatónak ezen speciáis eset kivételével, a képzési programnak megfelelő nyelvtanári végzettség vagy más nyelvből nyelvtanári végzettség és legalább KER-C1 szintű okirattal igazolt nyelvismerettel kell rendelkeznie. Szaknyelvi képzés esetén, míg korábban az oktatónak a nyelvi képzésnek megfelelő szakos tanári szakképzettséggel és legalább KER-C1 szintű nyelvtudással kellett rendelkeznie, addig – emellett – a Kormányrendelet szerint elfogadható az is, ha - -
az oktatónak van valamilyen nyelvtanári végzettsége és az érintett nyelv szakmai „KER-C1” szintű, okirattal igazolt nyelvismerete, vagy a szaknyelvi képzésnek megfelelő szakmai felsőfokú végzettséggel rendelkezik és az érintett nyelv „KER-C1” szintű, okirattal igazolt ismerete.
Az Fktv hatálya alá tartozó „egyéb” képzések tekintetében a Kormányrendelet nem határoz meg semmit: nem ír elő sem felsőfokú végzettséget, sem az adott területen szerzett tapasztalatot. A képzési program készítésekor így a Képző intézmény nem tud sem a Kormányrendeletben leírtakra hivatkozni, sem az ott meghatározottakat „átmásolni”. Vagyis, a képző intézménynek kell meghatároznia, hogy milyen elvárásai vannak az adott képzés oktatójával szemben. A Következő cikkben a tárgyi feltételeket vesszük górcső alá. Dobos Gergely felnőttképzési szakértő
7
RIPORT:
ANDRAGÓGIA ÉS FELNŐTTKÉPZÉS - FELNŐTTKÉPZÉS ÉS ANDRAGÓGIA Beszélgetés az andragógiáról, a tanulási lehetőségekről Dr. Jászberényi Józseffel a Zsigmond Király Főiskola Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézetének vezetőjével. Miért van szükség andragógus szakemberekre a felnőttképző intézmények szervezeti egységén belül? Az andragógiai ismeretek elengedhetetlen szükségessége sajnos a felnőttképzők körében mind a mai napig kevéssé világos hazánkban. Nem véletlen ez, hiszen a felsőoktatáson kívüli felnőttképzésbe többnyire nagyon sok szakmai világból érkeznek emberek, leginkább az a történet menete, hogy valaki kiváló szakemberként felismeri, hogy hivatását oktathatná is, s így válik felnőttképzővé. Ez abból a szempontból mindenképpen nagyon jó, hogy az illető szakember minden bizonnyal nagy lelkesedéssel és hatalmas tudással adja majd át ismereteit, azonban abból a szempontból problematikus, hogy nem feltétlenül ismeri azt, hogy miért és mennyire más egy időset, egy felnőttet, illetve egy kamaszt tanítani, mennyire fontos a gyorsan változó képzési jogszabályoknak való pontos megfelelés, mennyire kiterjedt és speciális az a marketing, amely a művelt nyugaton a képzéseket körülveszi. Azaz: szakemberként kiváló, de felnőttképzőként még nagyon sok csapdába eshet, s a tudás hiánya nem mentesít sem a morális sem a jogi felelősség alól. Ahogy a jó szakácsnak nemcsak jó érzékkel kell rendelkeznie az ízek világában, de a változatos és izgalmas konyhához ismernie kell a különféle étkezési tradíciókat is, ahogy a jó idegenvezetőnek nemcsak a bemutatandó kulturális értéket kell jól ismernie, de értenie kell a regionális vagy globális kultúrtörténethez, ahogy a jó tanárnak ismernie kell a saját tudományterülete legújabb eredményeit, s ezt közérthetően, a diákok felfogóképességéhez és tudásszintjéhez igazodva kell átadnia, úgy kell a felnőttképzőnek is ismernie azt a tudományterületet, amely a kereteit és a hátterét adja a munkájának - ez a terület az andragógia. Ha valaki andragógiai ismereteket szeretne elsajátítani, milyen irányban indulhat el, milyen lehetőségei vannak? Az andragógia tudományterületének alaposabb ismerete (amelynek elsajátítása Magyarországon ma kizárólag a főiskolákon és az egyetemeken lehetséges, alapozó azaz bachelor vagy egyetemi, azaz master szinten) ahhoz segít tehát hozzá, hogy valóban kiemelkedő felnőttoktatók legyünk, és nemcsak a szorosan vett szakma szempontjából, hanem a felnőttképzés szigorú szabályai szerint is megfeleljünk minden kritériumnak. Magyarországon az andragógiai bachelor képzésekben a felnőttképzési tudás hat szakirányon is megszerezhető, ezért amikor intézményt választunk, fontos nemcsak arra figyelni, hogy andragógia szakot válasszunk, hanem arra is, hogy ezen belül milyen szakirány érdekel minket, amelyet a kép-
8
zés három éve alatt megszerezhető 180 kreditből maximum 50 kreditben tanulni fogunk (megjegyzendő továbbá, hogy ma erre a szakra vagy egy tárgyból letett emelt szintű érettségivel vagy diplomával lehet bejutni, a középszintű érettségi nem elegendő!). Jelenleg Andragógia BA-szakon a következő szakirányokból választhatunk: • felnőttképzési szervező, • munkavállalási tanácsadó, • művelődésszervező, • személyügyi szervező, • facilitátor, • turisztikai andragógus Az alapszak általános célja a képzés hivatalos kimeneti követelményei szerint olyan andragógusok képzése, akik a neveléstudományi, a pszichológiai, a jogi, a közgazdasági és a szociológiai tudásuk, valamint az állami, önkormányzati, a vállalkozói, a civil és a nonprofit szervezetekről és intézményekről, a munkaerőpiac és a munkavállalás kapcsolatáról szerzett ismereteik alapján – szakirányú felkészültségüknek megfelelően – képesek a közművelődés, a közgyűjtemény területén, településeken, intézményekben, szervezetekben és közösségekben, a felnőttképzés különböző színterein közvetlen tervező, szervező, értékelő, irányító, illetve animátori, tanácsadói munkakörök ellátására, és a humánerőforrás-gazdálkodással kapcsolatos feladatok végzésére. A végzettek egyben kellő mélységű elméleti ismeretekkel rendelkeznek a képzés második ciklusában történő folytatásához, ami már az egyetemi szintet jelenti. Látható tehát: nagyon sokoldalú területekről van szó, amelyek szinte mindegyike azonnal hasznosítható a felnőttképzési munkában is. Melyik szakirányt tartja legfontosabbnak a felnőttképző intézmények munkatársai részére? A legszorosabban a felnőttképzéshez természetesen a Felnőttképzési szervező szakirány tartozik - azt is mondhatnánk, hogy ezt a szakirányt kötelezővé lehetne tenni minden felnőttoktatásban résztvevő oktatónak és adminisztrátornak. Miért is? Természetesen nem csak azért, hogy hivatalos papírjuk legyen arról, amivel foglalkoznak, hanem elsősorban azért, mert a már idézett akkreditációs alapdokumentum szerint ezen szakirány végzettjei ismerik a hazai és nemzetközi felnőttoktatás történetét, a felnőttoktatás hazai és nemzetközi változásainak tendenciáit; a felnőttoktatás jogi szabályozását, valamint a felnőttoktatási programok akkreditációját; a felnőttoktatás formális, nem formális és informális kereteit, jellemző sajátosságait, a felnőttoktatási piac tendenciáit; a felnőttoktatás területi, életkori, nemek szerinti és a szociokulturális háttér szerint eltérő sajátosságait; az oktatás, a tanulás és a tanulásirányítás alapvető összefüggéseit, a tanulással kapcsolatos elméleteket; a felnőttek tanulási igényei feltárásának és motiválásának módszereit; a felnőttoktatási programok eredményességének értékelési eljárásait. A szakirány végzettjei a hivatalos KKK szerint alkalmasak felnőttképzési szervező képzettséget igénylő munkakörök betöltésére; tanácsadói, mentori szerepek ellátására; a hazai felnőttképzési folyamatok, valamint a felnőttoktatási rendszerek ös�szehasonlító elemzésére és értékelésére; intézmények és települések felnőttoktatási igényeinek feltárására, illetve a rejtett igények artikulálására; felnőttoktatási programok tervezésére, azok akkreditációra történő előkészítésére, szervezésére, lebonyolítására és az eredmények értékelésére; a kész felnőttoktatási programok marketingjének irányítására.
9
Hogyan válasszunk felsőoktatási intézményt? Mindezek alapján látható, hogy mennyire fontos lehet a felnőttképzés minden szervezője és oktatója számára az, hogy andragógiai szaktudást szerezzen. Erre ma több budapesti és vidéki felsőoktatási intézményben is lehetőség van, s nagyon fontos az, hogy ezen helyek között úgy válogassunk, hogy melyek azok, amelyek a leggyakorlatiasabb ismereteket adják, olyan ismereteket, amelyeket a munkánk során azonnal alkalmazni tudunk. Érdeklődjünk az ezen szakon már végzett kollégák, ismerősök, barátok körében, hogy melyik intézményt látták a leggyakorlatiasabbnak, hol szerezhetjük meg a leghasználhatóbb ismereteket. Ugyanis: az andragógia egy nagyon gyakorlatias tudományterület, amelynek eredményei akkor tekinthetők valódi eredményeknek, ha azonnal alkalmazásra is kerülnek a felnőttképzési területeken. Az új felnőttképzési törvény szerint a felnőttképzési vállalkozások nem működhetnek pedagógiai vagy andragógiai végzettségű munkatársak nélkül. Mi erről a véleménye? Mint egy teljesen más szférából a felnőttképzésbe kerülő ember azt tudom mondani, hogy általánosságban mindegy, hogy ki honnan érkezik, az a lényeg, hogy hogyan teljesít, hiszen a felnőttek képzése egy hatalmas piac, ahol a jók megmaradnak, a rosszak pedig elhullanak. Az azonban szintén kétségtelen, hogy az andragógiai tanulmányok nem árthatnak, sőt: bizonyos tekintetekben használhatnak az ismeretek frissítésében és új ötletek kialakításában. Most térjünk át konkrétan az önök intézményében folyó munkára, mit kínálnak a jelentkezőknek? Nálunk, a Zsigmond Király Főiskolán két szinten is lehet andragógiát, azaz felnőttképzést tanulni. A BA-szint hároméves, s ahogyan az egész országban, úgy itt is hozzá kell egy egyetemi vagy főiskolai diploma, vagy legalább egy emelt szintű érettségi, bármilyen tárgyból. Itt, ezen a BA-szakon a hallgatók az általános tudományos-szakmai ismereteken túl (szociológia, pszichológia, geopolitika, EU-s tárgyak, prezentációs ismeretek) megismerkedhetnek a felnőttképzés és emberi erőforrásfejlesztés elméleti és gyakorlati területeivel, a felnőttképzés jogi rendszerével, gazdaságtanával és marketingjével, a minőségbiztosítási és minőségirányítási alapismeretekkel, a mérési és értékelési módszerekkel, sőt: tanulnak idősképzést és tanulhatnak facilitátori ismereteket is, ezek speciális területeink az egész országban. Azaz: felfrissítik, amit a piacon már megtanultak, és új irányokra/szakterületekre is találhatnak. Az MA-képzésünk kétéves, és két szakirány közül választhatnak a hallgatók: vagy képzési vezetők szeretnének lenni, vagy idősképzők, s ennek megfelelően tanulnak emelt szinten szakmai ismereteket. Ez az egyetemi képzés már azoknak való, akik már ismerik a felnőttképzés elméleti-tudományos és gyakorlati alapjait, és egy-egy részterület iránt jobban érdeklődnek (ilyen lehet például az e-learning, a távoktatás vagy az idősképzési tanfolyamok szervezésének kérdésköre). Mennyire ad a BA vagy az MA-képzés gyakorlati ismereteket? A magánfőiskolának nagy előnye, hogy gyorsan és hatékonyan tud alkalmazkodni a piac igényeihez, s nem az elvont ismeretekkel foglalkozik, hanem azzal, hogy a tudás hogyan váltható hasznot adó ismeretté. A ZSKF-en mindkét képzési szint tárgyait elismert szakértők tartják, akik maguk is működtetnek felnőttképző vállalkozásokat, így saját bőrükön is tapasztalják a változásokat. A tanárok átlagéletkora pedig 40-45 év között van, azaz nem egy esetben több évtizedes szakmai háttér adja a súlyt a szavak mögött... Hogyan lehet ezekre a képzésekre jelentkezni? A dolog roppant egyszerű: fel kell menni a felvi.hu oldalra, és ott kitölteni a jelentkezési lapot. Egy dologra figyeljenek: 2014. február 15-ig be kell adni a felvételit!
10
KITEKINTŐ:
ÜZLETI ÖTLETEK FEJLESZTÉSE - INNOVÁCIÓ AZ OKTATÁSBAN Mint a legtöbb versenynek, az üzleti életnek is vannak győztesei és vesztesei. Gyakran előfordul, hogy a szerencse vagy a véletlen nagy szerepet játszik abban, hogy valami sikeres lesz, vagy bukással jár. Az esetek többségében azonban azok a sikeresek, akiknek pontos elképzelésük van arról, hogy mit is akarnak, rendelkeznek a céljaik eléréséhez szükséges készségekkel és erőforrásokkal, valamint olyan termékeket és szolgáltatásokat kínálnak, amilyenekre az ügyfeleknek szükségük van. Egy vállalkozás legegyszerűbb modellje az, hogy egy ötlet megtetszik egy szervezőnek, aki (erő)forrást biztosít, ami lehetővé teszi a szervezetnek, hogy versenyezzen a piacon. Az első az ötlet, de nem akármilyen ötlet. Az ötletnek egyszerre kell vonzónak, meggyőzőnek és motiválónak lennie a folyamatban résztvevő különböző érdekű szereplők (vállalkozó, befektető, alkalmazottak, vevők stb.) számára, amihez az ötletnek valami újat, valami értéket kell kínálnia mindenkinek és egyben életképesnek is kell lennie. A folyamat elindulásához megragadónak kell lennie egy szervező számára, aki elkötelezetté válik azért, hogy az egész folyamat végigmenjen. Ezt a szervezőt az egyszerűség kedvéért nevezzük vállalkozónak. Az elkötelezettség persze nem elég, a megvalósításhoz erőforrásokra is szükség van. Az erőforrások között fontos elem a pénz, ami lehetővé teszi a többi erőforrás beszerzését, amelyek közül kulcs a megfelelő csapat, amelyik az ötletet termékké vagy szolgáltatássá változtatja. Végül kell vevő, akinek erre szüksége van és hajlandó a nehezen megszerzett pénzét elcserélni érte. Az öltetnek nem elég elegendően erősnek lennie ahhoz, hogy végigmenjen a fent felvázolt folyamaton, de egyben versenyeznie kell más ötletekkel is a megvalósításhoz szükséges erőforrásokért.
Egy ötletből magvalósult egy termék/szolgáltatás - ez egy innovációs folyamat.
Mi is az innováció? A politika nyelvén „A gazdasági növekedés forrásai között az egyik legjelentősebb tényező az innováció. Társadalmi funkciója szerint az életminőség javulásának a biztosítéka, a vállalkozóknak pedig meghatározó versenyelőnyt jelent.” (Új Széchenyi Terv). Az Európai Unió innováció révén ötletekből munkahelyeket, környezetkímélő gazdasági növekedést és társadalmi haladást kíván elérni. Vállalkozási szemszögből a piacra közvetlenül kilépő vállalkozás azzal szembesül, hogy csak akkor tud megmaradni, fejlődni, ha a folyamatosan változó vevői igényeknek hatékonyan eleget tud tenni, esetleg ő maga tud ilyen igényeket generálni. Ahhoz, hogy ezen követelményeknek eleget tudjon tenni, folyamatosan új, vagy jelentősen javított termékkel (áruval vagy szolgáltatással) vagy eljárással kell megjelennie, új marketing-módszereket kell alkalmaznia, és új szervezési-szervezeti módszereket kell bevezetnie. „Minden vállalkozásnak rendelkeznie kell egy kulcs kompetenciával: az innovációval” írta Peter Drucker a híres tanácsadó, akinek tevékenysége alapvetően hozzájárult a modern vállalkozás felfogás kialakításához.
11
Az innováció fogalma A gazdasági növekedés, a fejlesztés megköveteli az innováció mérését. A szükséges elemzések elvégzésének eszközeit és fogalmakat az Oslo kézikönyv 1992-es, első kiadása, amely elsősorban a gyáripar technológiai termék- és eljárás-innovációt vizsgálta. Idővel a felmérések az Oslo kézikönyv szerkezetének további finomításához vezettek, és 1997-ben megszületett a második kiadás, amely, többek közt, kiterjesztette a vizsgálódást a szolgáltató szektorra. Azóta a kézikönyv újabb, immáron harmadik, az OECD és az EUROSTAT közös kiadásában megjelent 2005ös kiadása az innováció fogalmát szélesebb körben definiálta. A termék- és eljárás-innováción túl, az innováció új meghatározása a marketing-innovációt és a szervezési-szervezeti innovációt is felöleli: „Az innováció • új, vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás, • új marketing-módszer, vagy • új szervezési-szervezeti módszer bevezetése az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben, vagy a külső kapcsolatokban” Az egész életen át való tanulás elterjedése, az infokommunikációs technikák fejlődése folyamatosan új módszereket, lehetőségeket teremt a különböző élethelyzetekben lévő emberek tanulási lehetőségének biztosítására. Példaként most nem a legfrissebb, hanem a mindannyiunk által ismert, csak valószínűleg nem innovációként azonosított, Magyarországon megvalósult példákat mutatunk be (OECD/Germany Workshop on „Advancing Innovation : Human resources, education and training” (17-18 November 2008, Bad Honnef, Germany) prezentációjából): Termék innováció (olyan áru vagy szolgáltatás bevezetése, amely – annak tulajdonságai és rendeltetése vonatkozásában – új, vagy jelentősen megújított) - moduláris, kompetenciafejlesztés - orientált képzési programok a szakképzésben. A tapasztalat azt mutatta, hogy a gazdaság igényei korlátozottan jutottak érvényre a képzési struktúrában, a csökkenő létszámú szakmunkásképzés feszültséget teremtett a munkaerőpiacon, a kereslet és a kínálat jelentős eltéréseket mutatott. A megoldásként a központi programok meghatározzák az általános irányelveket és a központi program tananyagegységeit, a szakmai- és vizsgakövetelmények meghatározzák a be- és kimeneti kompetenciákat. A modulokból rugalmasan állíthatók össze a különböző képzési programok, egyes modulok több szakképesítéshez is kötődnek. A modulban meghatározott követelmény és tananyag elérendő kompetenciaként jelenik meg, az oktatási folyamat középpontjában nem az ismeretátadás, hanem a kompetenciafejlesztés áll.
Folyamat innováció (új, vagy jelentősen megújított termelési vagy szállítási módszer megvalósítása) a portfólió alapú értékelési rendszer. A 80-as évektől terjedt el, az angolszász oktatásban, (főleg az Egyesült Államokban). A portfolió (bizonyos szempontok alapján összeválogatott dokumentumok összessége) a diák munkáinak gyűjteménye, amely meghatározott céllal és szempontrendszer mentén készül. A portfólió készítés és ellenőrzés aktív folyamat, a tanár és a diák együttműködésén alapul. A tanuló a folyamatos tanári visszajelzés alapján megerősítést kap tanulási folyamatáról, így az értékelés mellett a tanuló önálló tanulási folyamatait is segíti.
12
Szervezeti innováció (új szervezési-szervezeti módszerek megvalósítását jelenti a cég üzleti gyakorlatában, a munka szervezésében vagy a külső kapcsolatokban) - a dán „termelő iskola” modell bevezetése, a normál oktatásból kiesett fiatal felnőttek számára. A dán termelőiskolák a nagy létszámú, a hagyományostól eltérő bánásmódot igénylő fiatalok felzárkóztatásával foglalkoznak. A termelőiskolai tevékenység újszerű elemei: az iskola önmagát építi, termelve tanít, egyszerre vállalkozó és foglalkoztató intézmény, programja rugalmas, szimbiózisban él a környezetével, a különböző felkészültségű fiatalok együttműködésének kerete, magas fokú önkormányzatiság jellemzi, pedagógia légköre a hagyományos iskoláétól eltérő, széleskörű szabadidős tevékenységet biztosít. Mindez a magyar viszonyok között nem, vagy csak részben funkcionál.
Marketing innováció (olyan új marketing-módszerek alkalmazása, amelyek jelentős változást hoznak a terméktervezésben, a csomagolásban, a termék piacra dobásában, a termék reklámozásában, vagy az árképzésben) - a felnőttképzési programok és intézmények akkreditációja. Az akkreditáció egy garantált minimum minőségi szintet határoz meg. Az intézmények számára ez egy tanulási folyamat, egy fejlődés, amely önértékelésen és független ellenőrzéseken keresztül valósul meg. Az akkreditáció a részvevők számára nyújtott garanciális elemeken kívül egyben marketing eszköz is, hiszen megkülönböztetést ad azok között, akik képesek voltak magukat akkreditáltatni és ezt az akkreditációt fenntartani, és azok között, akik erre nem voltak képesek. Ennek eredménye természetesen megnyilvánul az árképzésben (tárgyi adómentes számlázási lehetőség) is. A közelmúltban „BEFEKTETÉS A JÖVŐBE” címen elfogadott Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020 a jövőképet az alábbi egyetlen mondatban foglalja össze: „Magyarországon – a KFI szakpolitika aktív támogatásával - 2020-ra jelentősen megerősödnek és a globális innovációs folyamatok egyenrangú szereplőivé válnak a nemzeti innovációs rendszer kulcsszereplői, amelyek ezt követően - a tovagyűrűző hatások révén - képessé válnak arra, hogy dinamizálják a nemzeti innovációs rendszer egészét, és ezzel jelentős mértékben hozzájárulnak a magyar gazdaság versenyképességének növekedéséhez, valamint fenntartható tudásgazdasággá alakulásához.” A stratégia három prioritási tengelyét: • a nemzetközileg versenyképes tudásbázisok, amelyek megalapozzák a gazdasági és társadalmi fejlődést, • a hazai és nemzetközi szinten hatékony tudás- és technológiai transzfer együttműködések előmozdítása, valamint • a korszerű TéT eredményeket intenzíven hasznosító vállalatok jelentik. A tudásbázisok fejlesztésének specifikus célkitűzései: • képzés és tehetséggondozás, • kutatóhelyek erősítése, • nemzetközileg versenyképes K+F infrastruktúra, • modern kutatásmenedzsment.
13
A tudásbázisok erősítését célzó eszközök szakmai tartalmát nézve oktatás mindegyikben előfordul, de kiemelten foglalkozik ezzel a címnek megfelelően a képzés és tehetséggondozás területe, ahol az alábbiakat találjuk: • A kutatói-fejlesztői munkahelyek bővítéséhez szükséges felsőfokú képzés erősítése. • Kreatív, innovatív szakembereket kibocsátó szakképzés fejlesztése. • Interdiszciplináris szemléletmód erősítése a felsőoktatásban. • A vállalkozói, üzletvezetési, projektvezetési, szellemi tulajdonvédelmi, pályázati, innováció menedzsment stb. ismeretek oktatásának általánossá tétele, erősítése a gazdasági, műszaki, természettudományos, a kutatói és közszolgálati képzésekben egyaránt. • Tehetségazonosítás és -fejlesztés az iskolarendszerű és a nem formális, informális oktatásban, tematikus tehetséggondozás, elitképzés. • Ösztöndíjprogramok kialakítása. • A teljes oktatási vertikumban a kreativitás és vállalkozói attitűd erősítése – és az ezt elősegítő pedagógusképzés. Az innováció a kézikönyvi definíciónak megfelelően megvalósulhat magában az oktatási intézmény új tanfolyamaiban, tananyagaiban, szolgáltatásaiban, a leendő résztvevők elérésének új módszereiben, új szervezési-szervezeti módszer bevezetésében. Az egész életen át tartó tanulás az oktatási módszerek folyamatos megújulását is igényli. Megvalósult innovációk pl.: blendedlearning, iPhone alkalmazása oktatásban, a képzésszervezés „automatizálása”. Az innovációs stratégia megfogalmazza azokat a célokat és eszközöket, amelyekkel az oktatás hozzájárulhat az innovációs folyamatok erősödéséhez. A stratégiából egyben kiolvashatók leendő oktatási programokra vonatkozó igények is. Az adott szervezet innovációs képessége mérhető, az eredmény összehasonlítható más szervezetek eredményével. Kidolgozott rendszerek, módszerek vannak az innovációs képesség fejlesztésére, az azt akadályozó tényezők lebontására, a szervezetek közötti együttműködés, a hálózatok fejlesztésére. Az emberek megtaníthatók az innováció forrásainak tudatos keresésére és használatára. Ezekkel a témákkal a későbbiekben foglalkozunk. Révai András MBA Országgyűlési szakértő
14
KITEKINTŐ:
MODERN TANULÁSI FORMÁK A FELNŐTTKÉPZÉSBEN Néhány bevezető gondolat A képzési programoknak és így a felnőttképzésnek is az egyik nagy kihívása, hogy a változó munkaerő-piaci helyzet elvárásainak és a rohamosan fejlődő technikai és technológiai környezet kihívásainak megfeleljenek. Az első terület a folyamatos tartalmi megújulást a második pedig a technikai eszközök megismerését, azok alkalmazását tűzi ki feladatként. A formális képzések esetén is sokszor problémaként jelenik meg, hogy hogyan is lehet a gyorsan változó és megújuló ismereteket a leghatékonyabban közvetíteni a tanulók felé, annak ellenére, hogy a formális képzések sokszor átfogó és ebből következően „időtálló” ismereteket tartalmaznak. Ezzel szemben a felnőttképzési programok sokszor szinte az egyik hónapról a másikra új ismereteket kénytelenek közvetíteni. Ennek a kihívásnak a hagyományos és általában statikus tananyagok csak részben, gyakran nehezen megoldható kiegészítéssekkel és sok egyéni tanulói munkával újíthatók csak meg. Ebben a helyzetben felmerülhet a kérdés, hogy ezen kihívásnak hogyan tud egy képző intézmény megfelelni? A hagyományos technológiákkal a tananyagok előállítása időigényes, költséges, közvetítésük sok szempontból korlátozott. Így nem feltétlenül jelentenek költséghatékony megoldást. A másik kihívás, a tartalmat közvetítő felület jellemzője. A munkavégzés jelentős része, de a hétköznapi és vállalati kommunikáció szinte teljesen az informatikai eszközökre kerül, így megismerésük ma már elengedhetetlen. Az iskolák már több mint egy évtizede igyekeznek meghonosítani olyan informatikai rendszereket, amelyek a tartalmak közvetítése mellett a tanítás-tanulási folyamat támogatásában és az azon kívül eső, de ahhoz kapcsolódó kommunikációban is jelentős segítséget tudnak biztosítani. Az elektronikus tanulástámogató rendszerek tárháza már széles skálán mozog. Azonban bevezetésük és alkalmazásuk sok esetben még nehezen valósul meg. Sokan idegenkednek az elektronikusan támogatott képzések elindításától, vagy akár egy ilyen képzésen történő részvételtől is. Aztán ha sikerül a gátakat ledönteni, akár csodákkal is, de általában sikeres programokkal és elégedett felekkel találkozhatunk. Cikksorozatunk ezen falak lebontására, de legalább a fal túloldalának megmutatására szeretne vállalkozni. Ehhez az egyik legjobb megoldásnak az az elektronikus felület mutatkozik, amely írásaink mellett arra is lehetőséget adnak, hogy bemutassunk, esetleg ki is próbáljunk bizonyos megoldásokat. Ehhez rendelkezésre áll egy saját rendszer is, amelyben munkatársammal az egyes módszertani vagy tartalmi megoldásokra példákat igyekszünk mutatni. Így nem csak a fantáziára, hanem a tapasztalatra is hagyatkozhat az olvasó, kipróbálhat egy-egy felületet, megoldást. Egy tanulással kapcsolatos módszertani témában szinte elengedhetetlen, hogy aktív résztvevője legyen az ismeretek feldolgozásának. Reméljük, hogy a felmerülő kérdéseiket felteszik, a gondolataikat, véleményeiket, akár félelmeiket, ellenérzéseiket is megosztják velünk. Mint általában a felnőttkori tanulási folyamatnak is az egyik legeredményesebb megoldása lehet, hogy a kérdésekről vitatkozunk és megoldásokat keresünk rájuk.
15
Az egyes cikkeket inkább egy-egy téma bevezetőjének szánjuk és a kapcsolódó fórumon (elektronikus vitafelületen http://ilias.stilushaz.com/) szeretnénk továbbvinni a gondolatokat, összegyűjteni meg�oldásokat és választ találni a kérdésekre. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen közös tanulási folyamatban nincsen tanár és tanuló, hanem csak nyitott és megismerni vágyó résztvevők vannak, akik a saját tapasztalataikat vetik össze, osztják meg és egészítik ki a másik tudásával, tapasztalatával. Technikai segítségünk egy szabad forráskódú ILIAS nevű keretrendszer lesz, ahol a fórumok és a mintapéldák elérhetővé válnak. Mindenek előtt néhány alapgondolatot szeretnék tisztázni a modern tanulási felfogásunkkal kapcsolatban a közös gondolkodáshoz. Természetesen ezeket a különféle szakirodalmak néha eltérően definiálják. Itt első sorban nem egy szakterminológiai fogalomtárat kívánunk létrehozni, hanem a közös gondolkodáshoz egységes nyelvet, fogalomrendszert szeretnénk kínálni, hogy könnyebb legyen megérteni egymást és a különféle ismereteket. Az is fontos, egy tanulási, megismerési folyamatban, hogy további források is megosztásra kerüljenek, ugyanis egy tanulás nem ér véget a „tanteremben”, még ha az a terem virtuális is. Ehhez természetesen megint csak válogatást és ajánlást tudunk adni, de a közös munka várhatóan téma centrikusan további forrásokat hoz majd a felszínre.
A modern tanulás formái és felületei Ha modern tanulásról beszélünk, fontosnak tartom, hogy a középpontba helyezzünk két alapvető fogalmat. Az első a tanulóközpontú tanulás szervezése, a másik az elektronikus eszközök nyújtotta támogatás. Ha tanulóközpontú megoldásokról beszélünk, olyan fogalmak jelennek meg, mint a tanulás értelmezése, a tanulás irányítása, a tanulóközpontú módszerek, a tanulási motiváció kialakítása és fenntartása, a tanulást támogató rendszerek és folytathatnánk még a sort. A tanuló központú megoldások egyik sarokpontja, hogy a programok kialakításánál és megvalósításánál a tanulók egyéni adottságait, helyzetét és lehetőségeit vesszük alapul. Így mondhatjuk, hogy ahány résztvevő, annyi tanulási út. Ha mélyebben belegondolunk ebbe, egyből kitűnik, hogy a tanulás előkészítésénél nem tudjuk a tanulási utat egyértelműen meghatározni, mert nem tudhatjuk előre, hogy pontosan kik és milyen úton fognak végighaladni. De akkor hogyan is lehet az ilyen tanulási folyamatot kialakítani? Természetesen a tartalom lesz ebben az esetben is a fő irányadó, mivel annak elsajátítása a cél. Általában a tartalmakat a felnőttképzésben már jól ismert modulok rendszerébe soroljuk, amelyek a főbb tartalmi elemek által egyfajta rugalmasságot tudnak biztosítani az elsajátításhoz. Így ezáltal a már ismert, korábbi képzéseken, programokon megszerzett ismereteket be lehet számítani az aktuális programokba, de akár a nem formalizált programokban, a munka során szerzett tudás elismerése is értelmezhetővé válik. Ennek eszköze az előzetes tudás beszámításának gyakorlata. Azonban tudjuk, hogy ez általában a bemeneti pontokon ad lehetőséget és nem teszi lehetővé, hogy akár rész- vagy egyéni tapasztalatokból származó ismeretek is beépüljenek a programok anyagaiba. Pedig a tanulóközpontú tanulás során fontos, hogy a tanulóban rejlő ismereteket minél jobban felhasználva, a gyakorlati, tapasztalati tudására építve, az egyén elvárásaihoz tudjuk kapcsolni a tartalmakat. Ennek nem csak a résztvevő tanulási programjának könnyebbé tétele, hanem az egyén és közvetve a munkahely számára is a használhatóság fokozása a cél. Mivel nem tudjuk, hogy ez kinél milyen feladatot jelent, a tartalmat és a tanulási programokat úgy kell kialakítani, hogy a tudás transzferálását a résztvevő meg tudja tenni.
16
Érezhető, hogy ezen folyamatokban csak bizonyos szintig lehet a tartalmakat egységesen kezelni, általában a fő gondolati váz és az elméleti tudásanyag lesz egységes, de a feldolgozás és az alkalmazás már egyéni elvárások szerint alakul. Nem beszélve arról, hogy az ilyen jellegű tanulási folyamatoknál nem csak a tartalmak egy része, de a tanulási célú kommunikáció is több megoldást kíván, több szálon is fut. A több szálú kommunikáció jellemzője, hogy a téma mellett időben is egyénivé válnak a tanulások. Szinte egyértelmű, hogy az ilyen jellegű programok tartalmainak közvetítése és a tanulási célú kommunikáció már nem valósítható meg hatékonyan a hagyományos környezetben, a hagyományos eszközökkel. Azt is mondhatjuk, hogy a jelenléti, „tantermi” kommunikáció nehézkes és korlátozott csatornáit fel kell váltani az egyéni szempontokat figyelembe vevő megoldásokkal. Így el is jutottunk a modern tanulás másik alapeleméhez, az elektronikus eszközök által nyújtott támogatás lehetőségeinek bemutatásához. Az egyéni kommunikációhoz szükséges olyan kommunikációs eszközök alkalmazása, amelyek mindkét fél, azaz mind a tanuló, mind a tanár részére megfelelő lehetőséget és biztonságot nyújtanak. Ha csak mindenki a saját kapcsolatait gondolja végig, lesznek benne olyan csoportok, amelyekkel jellemzően eltérő felületeken kommunikál, cserél információt. Van akivel élő szóban telefonon, mobil telefonon, van akivel elektronikus levél formájában, van akikkel írásos üzenetváltásokkal tartjuk a kapcsolatot. Az elektronikus rendszerek a kommunikációt mind időben, mind a tartalmak változatosságának tekintetében tudják kezelni, rendszerezni. Ma már ezek a felületek integráltan is rendelkezésre állnak, azaz többféle kommunikációs és közvetítő felületet is biztosítanak. E mellett az elektronikus eszközök alkalmasak a tartalmak tárolására, elérhetővé tételére és azok interaktív alakítására is. Azaz a hagyományos tanítás-tanulási folyamatokhoz hasonlóan a tartalom és a kommunikáció egy felületre kerül, korábban a tanterembe, ma az elektronikus keretrendszerekbe. A későbbiekben ezen megoldások, lehetőségek kifejtésére visszatérünk és amennyire lehetséges egy-két mintapéldával is szemléltetjük. Az eddigi gondolatok mellett fontos tisztázni még egy sokszor felmerülő kérdést is. Mennyire válik személytelenné a tanulás az elektronikus felületeken, a virtuális térben? Röviden válaszolva ez a kapcsolat nem tűnik el, csak átalakul. A tanulócsoportok kialakításában, az együttműködések megalapozásában, mondhatni a tanuláshoz szükséges kapcsolat, a tanuló és tanár közötti viszony, bizalom kialakításában továbbra is fontos szerepet kap a jelenléti esemény, a személyes együttműködés. Ez azonban további kérdésként vetheti fel, hogy miért kell a tartalmat és a kommunikációt e „személytelen” felületre terelni, ha amúgy pedig megmaradnak a találkozások, a valós időben és térben történő események? Természetesen a korábban említett jellemzők mellett talán a legfontosabb, hogy a tanulás új ismereteket feltáró és elmélyülést igénylő szakasza egyéni ütemezéssel és megfelelő támogatással önállóan valamint a virtuális térben történik. Így a jelenléti események már nem az új ismertek átadását, hanem azok közös, értelmező, feldolgozó folyamatait valósítják meg. Ezeken a jelenléti események a témák közös feldolgozását az önálló tanulást követően sokkal aktívabb és módszertani szempontból is hatékonyabb, minőségi cselekvést, tanulást tesznek lehetővé. A modern tanulás néhány alapvető jellemzőjét bemutatva a továbbiakban ezeknek a tanulási helyzeteknek és körülményeknek a kialakítását, módszertani kérdéseit, a tananyagok fejlesztésének alapvető fogásait és a hozzájuk kapcsolódó eszközök kiválasztásának problémáit, a szereplők szerephelyzeteit és további hasonló kérdéseket igyekszünk feldolgozni. Amennyiben sikerült az érdeklődést felkelteni várjuk a folytatásban, és természetesen számítunk a kérdéseikre, észrevételeikre, véleményükre. Munkatársam és a saját nevemben is jó tanulást és aktív gondolkodást kívánunk! Sulyok Tamás főiskolai adjunktus
17
